FITTLER KAMILL :

FITTLER KAMILL

:

1853-1910

ájdalmas megilletődéssel búcsúzik el a Magyar Iparművészet felejthetetlen szerkesztőjétől, Fíttler Kamílltól. Most érezzük csak igazán, hogy mily jelentős, pótolhatatlan támaszunk volt ő nekünk, most, hogy nem halljuk többé buzdító, lelkes szavát, nélkülözzük bölcs tanácsait, munkaerejét és folytatnunk kell félbemaradt dolgát. Fíttler Kamillban, a Magyar Iparművészet nem csupán szerkesztőjét siratja. Gyászolja benne a hazai iparművészet egyik legértékesebb bajnokát és irányítóját, aki majdnem negyedszázadon át széleskörű tudásával, tapasztalataival, ernyedetlen munkájával, a magyar iparművészet nemzetgazdagító hivatásában és jövőjében vetett erős hitének meggyőző erejével, nagyban hozzájárult íparmüvészetünk meggyökeresedéséhez és fejlődéséhez. Fíttler Kamill kezéből kihullott a toll, ajka elnémult. Ö örök nyugalomra tért. Őrizze meg áldott emlékét igaz szeretettel és hálával a Magyar Iparművészet olvasóközönsége !

H Magyar Iparművészet.

I

FITTLER KAMILL» IRTA S ALPÁR IGNÁC. N e m tervezett és nem ís épített, mégis legnagyobb építészeink egyikét vesztettök benne. N e m küzdött sem díjért, sem elismerésért, sem babérért és mégis ott volt mindig a küzdőtéren. N e m nyert pályadíjakat, nem aratott dicsőséget, nem ünnepeltette magát és mégis művészi volt lelkülete. Miért ? Mert minden ízében igaz építész volt. Erre nevelték őt tanárai Zürichben, később mesterei Párísban és végül a mi sajátos viszonyaink itthon. És miért maradt meg mindvégig építésznek akkor ís, amikor más irányú elfoglaltság kötötte le tevékenységét? Mert szerette a művészetet, amelynek a világában élt. Szerette a vésővel alkotót, szerette az ecsettel művészi remeket elénk varázsoló művészetet épp úgy, mint az ércnek, a fának, az üvegnek, a zománcnak, a bőrnek, a szövetnek s minden anyagnak a művészi alakban való megmunkálását. Tudatában volt annak, hogy csak az igazán tektonikusán gondolkodó építész tudja értékelni a művészetek egyetemét. Tudta és vallotta, hogy egyes művészeti ágak egyoldalú fejlesztéséből még nem alakulhat kí a nemzeti művészet. És ebből a meggyőződéséből és a művészet fejlődésének alapos ismeretéből, a művészetek összes ágaira kiterjedő szeretetéből, azok értékeinek helyes mérlegeléséből fakadt a művészeti alkotásoknak és kérdéseknek megbírálására való páratlan hivatottsága. N e m volt alkotó művész. De sokat és hasznosat alkotott a művészetek irányításával; belevitte gondolatait és eszményeit az élőszónak és fényes tollának szuggesztív hatalmával az építészet, a szobrászat és festészet s az iparművészet műhelyeibe; lelkesített és buzdított, de nyomatékosan felemelte intő szavát ís, ha erre szükség volt. Felölelve a művészetek összes ágait, mint a reneszánsz kornak egy nagy építőmestere állott előttünk, amint művész-munkatársaival, szobrászaival, festőivel, iparművészeivel közös szellemben és összhangban megalkották azokat a remekeket, amelyeknek egységes, nemes művészi hatását örökké bámulni fogják. A helyet, melyet a sors neki munkakörül jelölt meg, teljesen töltötte be s ezzel is bebizonyította, hogy a művészetek egyetemének vezetésére leghivatottabb az építész. Annak vallotta is magát szívvel-lélekkel haláláig. Most, hogy elköltözött körünkből, nagy űrt hagyott maga után, amelyet művészetünk minden ága meg fog érezni. Mert nagy képzettségű bíró volt ő a művészet terén. És ami a művészeti kérdések elbírálásánál a legnehezebb és oly ritkán található; elfogulatlan, igazságos véleményének bátor kimondásától sohasem riadt vissza. Most már hallgatni fog örökké ! A magyarok Istene áldja meg munkáját és emlékét.

219 A TEMETÉS. Fittier Kamillt június hó 29-én temették óriási részvét mellett az Iparművészeti Múzeum előcsarnokából. A gyászszertartás végeztével az Iparművészeti Iskola tanári kara nevében Gróh István tanár, az Iparművészeti Múzeum nevében Radisícs Jenő igazgató, az Iparművészeti Társulat nevében Zsolnay Miklós alelnök, a M. Mérnök- és Építészegyesület nevében Sándy Gyula építész-tanár s végül a volt tanítványok nevében Petten Sándor mondtak gyászbeszédeket. A sírnál még Mátrai Lajos szobrász-tanár búcsúztatta a halottat. Gróh István tanárnak gyászbeszédét Itt örökítjük meg : Drága halottunk 1 Megjelentünk koporsódnál búcsúzni, véreid, barátaid, munkatársaid, tanítványaid, mind akik, amíg köztük éltél, szeretetben versengve külön-külön azt hitték, hogy egészen az övék vagy. Vesztesek vagyunk mindnyájan ; azok, akik szívbeli jóságodat : a hitvest, az apát siratják csakúgy, mint akik lelked vagy eszméid tisztaságát fájlalják. De talán legtöbbet vesztett az ügy, amelyet szolgáltál : a magyar iparművészet ügye. Mi volt akkor a magyar iparművészet ügye, amikor te közibénk jöttél ? Magukra hagyott mesteremberek ügye, akiket a művészi dölyf messze elkerült. Az iskola, a nagy Trefort alkotása, fönt és alant közönnyel küzködött. Éppen jókor jöttél, teli tennivágyással, lelkesedéssel és kialakult művészi programmal. Azokba, akiket itt találtál az intézetben, önbizalmat öntöttéi. Az új embereket, akiket magad mellé választottál, hogy munkád osztályosává legyenek, részesévé tetted művészi ideáidnak és lelkesedésednek. Kedvvel dolgoztunk, amíg mellettünk voltál s a kötelesség teljesítése közben lassan oly kötelékek támadtak és fonódtak körénk, amelyek ritkán kapcsolnak össze keményebbnek teremtődött férfiszíveket. Hogy elröppent a 14 év . . . csak most tudjuk, amikor kiszakadtál közülünk . . . belőlünk . . . A munka mellől dőltél váratlanul a halálos ágyba. Nem volt időd arra, hogy számot vess életed, munkásságod eredményeivel. Istennek hála ! van láttatja fáradságodnak. Sok istenáldotta tehetség és a tisztes munka embereinek egész sora nőttek kí az Intézet falai közül, a te s a mi nevelésünk s a magyar iparművészet művelőinek új gárdája támadt. Megtérsz, mint magvető, abba a földbe, amelyet műveltél s temetkezik emléked azokba a lelkekbe, akiket nemesebbé és művészibbé tettél.

Tompa az emberi szó, mint a gyászlepellel borított dob szava, hogy kifejezze mindazt, amit érzünk a búcsúzáskor. Menj utadra, drága halottunk . . . . Isten veled !

•

•

ELETRAJZ.

Fíttler Kamill Tatán született 1853-ban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, majd Budán és Bécsben végezte el, a műegyetemre pedig Zürichben iratkozott be és ott is szerezte meg építészi oklevelét 1874ben. Ekkor hazajött és két évig itthon volt, 1876-ban Párísba ment és ott 1883-lg tartózkodott, állandóan azon fáradozva, hogy ismereteit nagyobbítsa. Közben az „École des Beaux-Arts"-hoz több pályatervet ís benyújtott, amelyekkel magára vonta a figyelmet és többször dicséretet ís nyert. 1883-ban hazajött és most már állandóan itthon maradván, Kauser József, majd Czígler Győző oldalán építészi munkásságot fejtett ki. Úgy irodalmi munkáival, mint közéleti tevékenységével az építészet és általában a művészet fejlesztésén munkálkodott. E téren szerzett érdemeit méltányolva, 1888-ban az Iparművészeti Múzeum őrévé nevezték kí, 1893-ban pedig a Magyar Mérnök- és Építészegylet titkárává választotta. 1896-ban újabb kitüntetés érte, mert kinevezték az Iparművészeti Iskola igazgatójává és ugyanakkor megkapta az ezredéves kiállítás körül szerzett érdemeiért a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Közben folyton dolgozott irodalmi téren. Munkássága kiterjedt a képzőművészetek minden ágára és a fővárosi hírlapokban és folyóiratokban számos érdekes cikke jelent meg. Munkatársa volt a „Pallas Lexikon"-nak is, amelybe ő írta az építészetre vonatkozó cikkeket. 1897 óta szerkesztette a „Magyar Iparművészet" című folyóiratot. Számottevő szerep jutott neki az 1900. évi párisi világkiállítás magyar osztályainak előkészítésében és rendezésében. Érdemeiért 1901-ben a vaskoronarendet kapta, az Orsz. M. Iparművészeti Iskola fennállásának huszonöt éves jubileuma alkalmából pedig a király az udvari tanácsosi cím adományozásával tüntette kí.

•

GYŰJTÉS FITTLER SÍREMLÉKÉRE.

•

Fíttler Kamill sírja felett barátai és tisztelői, díszes művészi síremléket akarnak felállítani s e végből gyűjtést indítanak annak költségére. Addig is, míg az ide vonatkozó felhívást közzé adhatjuk, a Magyar Iparművészet szerkesztősége szívesen fogad adományokat a mondott célra és a lapban nyugtázza majd a beérkezett összegeket. Eddig koszorúmegváltás címén Faragó Ödön tanár Engelbergből (Tirol) ötven koronát küldött be szerkesztőségünkhöz,mely összeget aFíttler-síremlékre megindítandó gyűjtés intézőinek át fogjuk szolgáltatni.

•n ••

t*

Fittler Kamill.

220 Alkalmi

PIAKETTÁK.

ALKALMI PLAKETTÁK. N e m mondok újságot, amikor azt állítom, hogy minden kornak, minden nemzetnek életét, lélekbeli finomságát, művészetének terméséből állapíthatom meg a legjobban. A kutató előtt minden idők embertömegének minden hiúsága középületeinek, nyilvános szobraínak láttára tárul fel. Ahol elsőrangú művészi alkotás szól hozzám, ott tényleg átérzett történelmi események rögződtek kőbe v a g y ércbe. Ahol szépségről beszél az emberek egész környezete, ott minden hibája mellett kiváló erényekkel volt ékes ama művészetek pártfogója . . . . Ezért érdekesebb nekünk, ezért közelébbálló hozzánk az otthonok művészete, amelynek emlékeit keresvén, úgy érezzük, mintha dédanyáink levendulaszagú szekrénye fiókjaiból szedegetnénk kí a szépség megfakult e m l é k e i t . . . . A z elefántcsont legyezőt, apró míníaturákat, leheletszerű csípkekendőt, megsárgult porcellánt, finom patinával borított emlékérmeket. A kultúra erejét csak az apró mivoltukban ís elsőrangú alkotások mutatják. Mert az, hogy piaci művészet van valahol, nem bizonyítja, hogy érzésben közösséget vállalt-e az emberek egyes köre a művészetekkel. Vérünkké akkor válik minden művészet, amikor nélküle nem élhetünk. S hogy valami ilyen örvendetes változás kezdődik, bizonysága az a sok, intimitásában megvesztegető művészi termék, amely mostanában keresi az emberek szívéhez vezető utat. Ezek egyike a plaketta, az a tenyérnyi bronzdarab, amelynek világhírű mesterei vannak. A k i k tudják, h o g y mí a művészet, azok egy-egy ilyen picike ércdarabot oda nem adnának nagy szobrok métermázsás tömegéért. N e m . Mert a legtöbbször több bennük a monumentalitás, mint köztereken hivalkodó óríástestvéreíkben. T e l e vannak finomsággal, bájjal, hangulattal, vonalak játékával, a fény és árnyék pazar változataival, röviden: annyi gyönyörűséggel, amennyit még azok sem érdemelnek meg, akik szeretettel dédelgetik ő k e t . . . . Ilyenek pedig sokan, nagyon sokan vannak és mert vannak, szobrászok legelseí szaporítják a plakettek számát, s a modern kor áldása, hogy valamennyíe közkinccsé válhat, ha pedig korlátolt a mennyiségűk, verseny indul meg a megszerzésükért, legféltettebb kincseink közé kerülnek, amelyeket csak ritkán, ünnepnapokon mutogatunk meg a jó embereinknek. A z ünnepnapok . . . . Róluk jut az eszembe, hogy a piaketták rendszerint örömünk, v a g y fájdalmunk emléknapjaínak hirdetői. Ráemlékezvén Trefortra, az Orsz. M . Iparművészeti Társulat alapítójára és első elnökére, megszületett a Trefort-plakett. Amikor Körösi Csorna Sándor kutatásainak jelentőségére ébredtünk magyarok, napvilágot látott az az érem, amelynek egyik oldalán majdnem elfeledett tudósunk képe, a másikon tibeti kapunak sejtelmes nyílása l á t s z i k . . . . És hazajővén néhai való jó fejedelmünk, bujdosó, hívséges Kelemen diákjának plakettája ís megvagyon . . . . M e g é r d e m l i . . . . Episztóláíból ismerjük meg legjobban Rákóczi Ferencnek minden hányódását. Bronzlapocskákon örökítettük meg újabban sok olyan emlékünket, amelyeket nem bírtunk sem a fényképezőgép romlandó lemezére, sem az írás megfakuló betűire. Ezért kellettek a közélet első embereinek érmei, ezért kellettek a tőlünk elköltözöttek képei ís ugyanígy. Emléket így emelhettünk nekik a legjobban, mert összebújván, egyedül mi láthatjuk őket, harmadik, idegen felesleges hozzá, meg hiába ís kíváncsiskodik . . . . Ez az apró bronzok varázsa . . . . Idővel érdemek jutalmazására ís művészkezek teremtettek érmeket. Ezeken már nem adott személynek a képe dominál. Szimbólummá válik az érc, hogy az eredmények jutalmát hirdesse. Általánossá lesz a jelentősége. A z emlékplaketta és az efajta érem egyesitéséből származnak azok az apró bronzok, amelyekről mai számunk beszél, A mennyegzőí plakett, bérmálás lapja, a tiszteletdíjak, az oktatásügy érmei óriási perspektíváját nyitják a plakettművészet jövőjének, s ezzel együtt a szobrászművészeknek arról beszél, hogy e téren ís lassacskán megdől az ízléstelenségek hatalma . . . . A z emberi élet esemé-

221 nyeínek króníkáslapjaivá válanak a plakettek. Végigkísérnek bennünket mindenen keresztül. Emlékezünk általuk és róluk tulajdonképpeni életünk, küzdelmünk megindulására, amikor minden sikerünk és bajlódásunk mással lett közössé. Plakettben kapjuk meg a vetélkedés diadal jelét, művészíhlettől teremtett bronz szól arról, h o g y gyermekek a mí vezetésünk alatt lettek számottevő férfiakká, s ahol eddig kritikán alóli serlegek és kupák, szörnyűséges diplomák és elismerő okiratok légiói kerültek forgalomba, ott ezentúl a művészet hallatja a hangját. H o g y teheti, példa rá a németek munkássága. N á l u n k , ahol egymást érik versenyek, kiállítások, ünnepségek, ahol jutalmazandók és jutalmazások is sűrűn akadnak, nagy jelentősége van a külföld által megkezdett útnak. Csak akarat kell hozzá, h o g y elismerésünk alakja művészettől átitatott legyen. Elvégre, amikor a tiszteletnek, becsülésnek látható jeléről van szó, akkor a művészi érték csak emelheti ennek a súlyát. Mert ne feledjük el, h o g y okirat helyett sokkal nagyobb értéke van annak az elsőrangú bronznak, amely márványlapra erősítve szól arról hozzánk, h o g y negyven k e m é n y esztendő fáradságával ezrek kulturális színvonalát emelte a plakett tulajdonosa . . . . Önkénytelenül az állam úttörő kérdésére gondolok. N e m c s a k azért, mert nálunk minden az állam, de azért ís, mert neki van a legtöbb szüksége és alkalma arra, h o g y példát mutasson. H a ez megtörtént, akkor a magyar plakettművészet hatalmassá fejlődik, művészeink n a g y része tehetségének erejét nemcsak az éhenhalás legyűrésére fordíthatja, de meddő szoborpályázatok helyett az apró bronzokhoz szegődve újra együttdolgozhatik az eleven élettel, a ma korával, amelynek — akárhogy ís erőltessük — idegen a nagy masszák reklámzenéje, amely örül, ha hátat fordíthat a külső világ tülekedésének. Egyik mulasztásunkat hoznánk helyre . . . . Mert valahogy úgy van, mintha zsákutcába kerülnénk . . . . A tömegekkel való könnyelmű dobálózást, meg a századvégi korcsszokásokat is meg kell h o g y ölje az intimitás művészete. M. E.

AlKalmi P'®KettáK.

222

IPARMÜVÉSZETÜNK A WIENI VADÁSZATI KIÁLLÍTÁSON. A wíení első nemzetközi vadászati kiállítás főterén, közvetlenül a nagy tó körül Iparművécsoportosuló külföldi nemzetek pavillonjai közt, egy főúri vadászkastély formájú épület szetünK a wieni képviseli Magyarországot. Vörös sisaktetejének s előkelő zárkozottságot példázó ciklopszvadászati falának képét himbálva veri vissza a tó vize. Őrtornya magasra szökellik, mint egy intő Kiállításon. ujj s úgy hívja fel a látogatók figyelmét a belsejében felhalmozott magyar vadászati vonatkozásokra. A nemes architektúra külső megjelenésében bizonyos ragaszkodást árul el a nemzeti mult hagyományaihoz. A szerkezethez simuló formanyelvét erdélyi emlékekből szűrte le a magyar vadászkastély építője, Fischer József. A z öreg Práternek Mária Terézia korabeli hatalmas fái mellett még inkább fokozódik történetíes zamatja. Szinte úgy hat, mintha századok óta volna belekomponálva abba a tájképi környezetbe. A helyhez kötött gondolat nyilatkozik meg a részlet tagozásán is. Nevezetesen két főút torkollik a magyar vadászkasztélyba s ennek megfelelőleg két oldalról nyert nagyobb hangsúlyt a homlokzata. A tófelőlí útról a medvéskapu, mely nevét Bezerédí két óriási kapuőrző medvéjétől nyerte, a kiállítási bejárótól pedig a toronykapu, a toronyalján, fogadja a látogatót. Belsejében mind a két út egy közös hallba fut össze. Ez a hall a magyar vadászkastély legfőbb forgalmi pontja, innét juthatni a kiállítási termekbe, a fedett középudvar biológiai mutatványaihoz s a kétágú lépcsőn át az emeleti helyiségekbe. Míg a magyar vadászkastély külsejében imponáló faji sajátságokat reprezentál, belseje a legmodernebb kiállítási elvek szerint van kialakítva. A tízezernyi darabot számláló tárgyak együttesen és külön-külön igen előnyösen érvényer sülnek, a szellemes alaprajzi megoldás V > pedig a kiállítási közönség akadálytalan közlekedését teszi lehetővé. V Sß A kiállítási biztos és a kiállítási V v V «J bízottság a hazai művészek és iparművészek egész gárdájával szövetkezett, hogy a pompás trófeáknak s a magyar természet gazdag ajándékainak ünnepi színt és hangulatos környezetet adjon. Művészet és természet karöltve jelenik meg a kastély belsejében. Egyik adja a keretet, másik a tartalmat. A sok vadászholmí a művészet segítő kezével lopja be magát a szemlélő emlékezetébe. A földszinten egymásután következik a hall mellett az iparművészet csarnoka, az exotíkus vadászzsákmányok terme, a történeti vadászat terme, a vadorzók folyosója, amelyek gyűrű formájára fogják közre a középudvar biológiai panorámájának nappali és mesterséges vílágítású jeleneteit. A hallban a levegőt egy kút frissíti? a hozzátartozó kutyaszobrokat Stróbl Alajos mintázta. Kényelmes bútorok hívogatnak itt pihenőre, szakirodalmi művek s lapok pedig szórakozásra és tanulmányozásra. A színes üvegablakon vadászjelenetek, Majoros és Bátky

y

v

FAUÍXLÛE

SEBZETT SZIVEK

í

223 készítették N a g y Sándor kartonjai után. Állványokon bronzszobrok sorakoznak. Üvegszekrényekben fémtárgyak, bőráruk, gödöllői szőttesek, üveg- és agyagáruk és más iparművészeti készitmények. A lépcsőházat két bronzkandeláber díszíti Galambos Jenőtől, két bronzszobor a magyarrá lett finn Liípola Irjőtől, és két óriás, nyolcméteres vászon Kőrösfőí Aladártól, melynek egyike a X V I I . századi sólyomvadászatot, a másika a szintén régi medvevadászatot ábrázolja. A szomszédos teremben az Iparművészeti Társulat gyűjtésében a magyar iparművészet színe-java kerül bemutatásra, köztük Zsolnay, Ligeti, Hortí, Nadler művei. Mellettük a magyar nép művészetének termékei és hímzések Mezőkövesd, Toroczkó és Kalotaszeg vidékéről, csipkék Sáros és Szepes megyéből. Kiemelkedik ezek közül az Izabella főhercegnő védnöksége és személyes gondozása alatt álló pozsonyi háziipari egyesület és az Országos Magyar Háziipari szövetség kiállítása. A kiválóan sikerült elrendezésű biológiai csoport Magyarország vadászati területeinek formációját tükrözteti vissza vadászható állataival egyetemben. A z okmányok és öldöklő szerszámok falait bekoronázza Vörös Zoltán ötosztású képe, amely a rideg valóság szövedékébe a poézis csillogó szálát fűzi. Arany János „ R e g e a csodaszarvasról" n y o m á n illusztrálja a Hubertus-legendának ősmagyar pogány kiadását, amely annál becsesebb, mivel az űj hazaszerzés történelmi tényéhez kapcsolódik. A történelmi tárba nyílik Nádler Róbert teljesen felszerelt mintavadászszobája. Faragott bútorok, öblös karszékek finom bőrborítással teszik lakályossá e helyiséget. Faldíszét a képzőművészeti főiskola növendékei festették. Színes üvegablakai Majoros és Bátkytól valók. A z emeletre vivő lépcső kanyarodója egy szíklaerkélyre rúg kí, honnét mégegyszer áttekinthetni az ötletes elrendezésű Biológia egész látképét mintegy madártávlatból. Végül külön helyiségben vannak csoportosítva Esterházy Miklós herceg lékaí várából származó trófeái, gyűjtései, fényképei és grafikonjai. Örömmel megállapíthatjuk, h o g y a magyar vadászat méltó anyaggal és méltó környezetben szerepel ezen a kiállításon. H o g y e részben Magyarország kitűnik a kiállítás egyéb nemzetei között, azt nem csupán a sajtó egyhangúan magasztaló jelzői, hanem a magyar vadászkastélynak páratlanul tömeges látogatása ís bizonyítják. A z ez alkalomból három nyelven kiadott katalógusra, amelynek artísztíkus kiállítása teljes elismerésre méltó és amely áttekinthető rendszerével, tartalmas cikkeivel, leírásaival a magyar csoport alapos megismerését nagyon megkönnyíti, van egy nyomatékos megjegyzésünk. A katalógus második kiadásában ugyanis a kiállítók névsorából kimaradtak egyes művészek és műíparosok, akik az első kiadásban szerepeltek, másoknál munkáiknak felsorolását megrövidítették. N e m tudjuk, miért történt ez így ; érthetetlen annál ís inkább, mert hisz a második kiadás szövegében tett változtatások fölösleges költséggel terhelték meg a kiállítás budgetjét. D e ettől eltekintve fokozott mértékben sérelmesnek tartjuk ezt az eljárást a m a g y a r művészekre és műíparosokra nézve, mert például a Hohenlohe herceg pavíllonját tervező és dekoráló o s z t r á k művészek a legnagyobb pontossággal vannak ugyanebben a katalógusban felsorolva. SZ. G.

IparművészetünK a wieni vadászati Kiállításon.

EGYHÁZMŰVÉSZETI KONFERENCIA. A z Otsz. M a g y . Iparművészeti Társulat munkaprogrammjában két év óta szerepel a templomi művészet fejlesztése. A z első lépés e téren az Í908. évi szeptember havában rendezett egyházművészeti kiállítás volt, mely kiindulópontja akart lenni egy nagyobb egyházművészeti akciónak és egy oly szervezet létesítésének, amely az egyházművészeti megrendeléseket jövőben hazai művészi erőkkel végeztesse. Ezt a célját a Társulat alighanem már a közel jövőben eléri, mert az Orsz. Egyházművészeti Tanácsnak szervezése immár úgyszólván biztosítva van. Amit a megalakítandó tanács végezni fog, az egyelőre negatív egyházi kulturmunka lesz abban az értelemben, hogy a korcsnak, a tökéletlennek, a kontármunkának térfoglalását fogja megakadályozni. Másik nagy hivatása, a mult tiszteletében jegecesedík kí. Féltő gonddal, válogatott műérzékkel óvja és védi régelmult idők művészi hagyatékát és relikviáit és szerető kézzel, oknyomozó történelmi kutatással állapítja majd meg a műremeknek korát, történetét és műbecsét. Legfőbb feladata azonban a megrendelések, megbízások elintézése és ezzel az egyházművészet jövő fejlődésének irányítása. A tanács nem lesz adminisztráló' közeg, hanem művészettörténeti és esztetíkaí auctorítas doctrínalís, melynek az egyházi művészet összes kérdéseiben véleményező, részben pedig döntő szava ís lesz. A Társulat egyházművészeti programmjának egyik sarkalatos pontja : a lelkészkedő papság művészi dolgokhoz való hozzáértésének fejlesztése. Evégből Fieber Henrikkel, a Szt. Imre Kollégium érdemes prefektusával, szövetkezve, egyházművészeti tanfolyamok rendezése érdekében emlékiratot szerkesztett, melyet a hercegprímás és a püspöki kar elé terjesztett. A z egyházi körök rokonszenvvel fogadták a Társulat kezdését és hozzájárultak ahhoz, hogy a f. évi május hó 26-ától július hó 2-íg megtartott első egyházművészeti konferencián a theologíai intézetek kiküldöttei vehessenek részt. Mintegy 60 hallgatója volt ennek az első egyházművészeti konferenciának, kik mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatták az előadásokat s vettek részt az oktató célzattal rendezett kirándulásokon. A megnyitó ünnepélyen megjelenteket a püspöki kar nevében gróí Széchenyi Miklós győri püspök üdvözölte, ki beszédében annak szükségét hangoztatta, hogy a művészi koncepciók az egyház gondolatvilágával megegyezzenek és annak valóságos megtestesítőjeként álljanak a hivők előtt. Mindezekkel — úgymond — nem akarunk egyik vagy másik középkori művészi formát kizárólagosan egyházinak deklarálni és minden más, de különösen minden későbbi stílust, mint nem egyházit, kárhoztatni. Az egyház, amint sohasem volt ellensége a haladásnak, úgy nem akadályozta fejlődésében a művészetet sem. Sem egy, sem más korszak vagy ízlés és irány kizárólagos felkarolása, utánzása nem vezethet célhoz, hanem feladatunk ma is az : „A hit által meghódítani ismét a művészetet, aminthogy meghódította egykor a világgal és emberiséggel együtt". Majd rátér beszédében arra, hogy mennyire fontos az egyházi művészetnek a papság által való felkarolása, hisz a papnak feladata a templomról való gondoskodás, az egyházi felszerelések, ruhák, edények gondozása ; az egyházi ténykedés és szertartások méltóságához kevésbbé illő mindennapias ízléstelen, az egyház előírásaival ellenkező felszereléseknek, díszítményeknek, ruháknak, felesleges és ízléstelen cifraságoknak kiküszöbölése és a lehetőség szerint ezeknek új, a rubrikáknak megfelelő, stílszerű és ízléses szerekkel való pótlása. Szükséges azért, hogy a papság ezekről helyes fogalmakkal bírjon, hogy az igazán szépet, jót és stílszerűt meg tudja különböztetni a sok selejtes árútól. Ennek a célnak kíván eleget tenni a Magyar Iparművészeti Társulat, amikor e tanfolyamok szervezését kezdeményezte és megvalósította. Ezért az első egyházművészeti kurzus megkezdése előtt a magyar püspöki kar nevében hálás köszönetet mond mindazoknak, akik ezen fontos intézményt kezdeményezték és megvalósították, akik nagytudományú és gyakorlati előadásaik által a kitűzött cél elérését elősegítik. Dr. Koronghí Líppích Elek miniszteri tanácsos a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében üdvözölte a megjelenteket. Kiemeli, hogy az egyházi férfiaknak a művészet jegyében való találkozása a legszebb istentisztelet. Ebből a találkozásból származik az egyházművészet egy szebb korszaka. A művészet a vallásból indult ki a legrégibb időktől napjainkig. A művészet az, amely az alaktalan anyagnak alakot adott, a zavarból rendet csinált, a közömbösből szépet alkotott. A művészet itt a földön az embernek részvevése Istennek alkotó munkájában. Ebben az alkotó munkában akarunk mi is résztvenni. Kéri a részvevők érdeklődését.

225

276.

27«. A MAGYAR V A D Á S Z K A S T É L Y FŐHOMLOKZATA. T E R V E Z T E S FISCHER JÓZSEF.

Magyar Iparművészet.

FACADE D u

p

A L A I S

D E

PRINCIPALE CHASSE HONGROIS.

L A

2

226 A wieni vadászati Kiállítás

277.

277. A MAGYAR V A D Á S Z K A S T É L Y FŐBE/ÁRÓJA. T E R V E Z T E : FISCHER JÓZSEF.

E N T R É E PRINCIPALE DU P A L A I S D E L A CHASSE.


nti

M

liîltài ßthi ion IÎFJPPPIÎP

m

278. 278. A MAGYAR V A D Á S Z K A S T É L Y HOMLOKZATÁNAK RÉSZLETE. T E R V E Z T E : FISCHER JÓZSEF.

P A R T I E DE LA F A Ç A D E DU MÊME PALAIS.

2*

t

228

279.

279. A MAGYAR V A D Á S Z K A S T É L Y LÉPCSŐHÁZÁNAK ELSŐ E M E L E T I R É S Z L E T E . T E R V E Z T E : FISCHER JÓZSEF.

V U E DU H A U T D E L ' E S C A L I E R DU M Ê M E PALAIS.


280.

280. A MAGYAR VADÁSZKASTÉLY VADÁSZSZOBÁJA. TERVEZTE : NÁDLER RÓBERT.

CHAMBRE DE CHASSEUR DU MÊME P A L A I S .

KŐRÖSFŐI KRIESCH A L A D Á R F A L I F E S T M É N Y E I A MAGYAR V A D Á S Z K A S T É L Y P E I N T U R E S O R N A N T L E G R A N D E S C A L I E R DU P A L A I S D E LA

LÉPCSŐCSARNOKÁBAN.

CHASSE.

231

284.

283.

PLAQUETTE GEORGES R Á T H .

2 8 3 — 2 8 4 . BECK O. F U L O P : A Z O R S Z . M. I P A R M Ű V É S Z E T I T Á R S U L A T . R Á T H GYÖRGY E M L É K P L A K E T T J E .

285.

285. MARKUP BÉLA : S Z A R V A S T E H É N É S BORJA.

BICHE E T SON F A O N .

232 Újabb német érmeK

ßRWr.tf&i-'rmtH RGÜ-"' ,'Knir/ v.wLEDMCf) n . l w W ï l » ! DPRÖfti h!£n mn>$\i l ... iá

286—288. K A U T S C H HENRIK : LENBACH-PLAKETT. P L A Q U E T T E LENBACH.

B O S S E L T R . MESE. LE CONTE.

290.

290. 289-290. KAUFMANN KÖZOKTATÁS.

HUGÓ :

291—292. KAUFMANN HUGÓ: ÉRMÉSZET. P O E L L A T H K. K I A D Á S A . ( H I T L - F É L E

INSTRUCTION PUBLIQUE.

L'ART DU SOROZAT.)

MEDAILLEUR.


29 3.

294.

2 9 3 — 2 9 4 . B U R G E R C. : AACHEN VÁROSÁNAK ÉRME.

MÉDAILLE DE LA VILLE D'AIX-LA-CHAPELLE.

295.

296. MÉDAILLE DE LA VILLE D'ESSEN.

295—296. BOSSELT R. : ESSEN VÁROSÁNAK ÉRME.

297. 297—298. W A D E R L HENRIK : BÉRMÁLÁSI EMLÉKÉREM. POELLATH


298. MÉDAILLE DE CONFIRMATION (SÉRIE DE HITL). K. K I A D Á S A .

(HITL-FÉLE

SOROZATBÓL.)

3


299. 2 9 9 — 3 0 0 . DASIO MIKSA ! ESKÜVŐI EMLÉKÉREM.

DE

MEDAILLE MARIAGE.

MEDAILLE REMBRANDT.

30Í —302. GREINER D A N I E L : REMBRANDT-ÉREM. POELLATH

K. KIAD A S A .

235 Ujabb német érmeK

303.

304. 303. K A U T S C H H E N R I K L E N B A C H MARGÓ.

305—306. DASIO M I K S A :

MEDAILLE MARGÓ LENBACH.

304. G O E T Z E VILMOS : HESSZENI NAGYHERCEGNŐ P L A K E T T J E .

DUHRKOOP-EREM.

LA GRANDEDUCHESSE DE HESSE.

MEDAILLE P O E L L A T H K. K I A D Á S A .

DUHRKOOP.

Ujabb magyar ötvösmüveK

307.

307. MUHICS S Á N D O R : E M L É K S E R L E G E K . A) K É S Z Í T E T T E ; TARJÁN OSZKÁR. B) „ MLINEK A D O L F .

COUPES D ' H O N N E U R .

237 A m . kir. tudományegyetem híttaní kara nevében dr. Míhályfí Ákos, egyetemi tanár, e. i. dékán beszélt. Utána az Országos Magyar Iparművészeti Társulat nevében Alpár Ignác alelnök emel szót. Beszédében kifejtette, hogy kezdetben az Istentől való félelem és ístenímádás adott impulzust Isten háza, a templomok építésének és azok művészi felszerelésének. így keletkezett az egyházi művészet, mely már a katakombákba is belopódzott s fénykorát a renaissance-korban érte el. Idézi II. Gyula pápát, a bőkezű adakozót és mecénást, aki nemcsak mint politikus volt nagy, hanem a művészeti életnek is irányítója volt. Majd rövid áttekintést ad a művészi stílusokról és azoknak sorsáról. Jött idő, mikor az egyház elhanyagolni látszott a művészetet, de valójában az idők követelményeinek megfelelően egy más térre, a szociális térre kellett lépnie. Az egyház most inkább a humanizmus kifejtésében vállalt vezető szerepet. De a két magasztos idea szépen összeegyeztethető. A szép, a művészi érinti a gazdagot és szegényt egyaránt. A művészetet be kell vinni a templomba, ha még oly szegények látogatják is. Módot kell nyújtani úgy művészeinknek, mint munkásainknak tehetségük érvényesülésére, mert van igen sok munkáskéz, de kevés a munkaadó. Szomorú tényként konstatálja, hogy éppen az egyházi beszerzések révén milliók vándorolnak ki évente külföldre, hogy óhajunknak meg nem felelő tárgyakhoz jussunk, míg hazánk művészei mostoha sorsban és elbánásban részesülnek. Végül Fieber Henrik kollégiumi prefektusról emlékezik meg, aki ennek az egész mozgalomnak fáradhatlan agitátora, teremtő lelke, ezen első s legszebb reményekre jogosító tanfolyamnak vezetője. Szavait a részvevők meleg ovációja kísérte. A z időközben eltávozott elnöklő püspök helyett Líppích Elek miniszteri tanácsos, mielőtt az ülést berekesztette volna, dr. Glattfelder Gyula intézeti igazgatónak mondott köszönetet, kí a konferencia megtartására helyet adott és annak tartama alatt a részvevőket vendégül látja. Június 27-én reggel a konferenciai előadások sorát a M ű e g y e t e m egyik termében Csányí Károly múzeumi igazgató-őr kezdette meg, aki a történelmi templom-stílusokról tartott érdekes és tanulságos előadást. Bemutatja vonzó alakban, a képzeletet és vetítő eszközt híva segítségül, a legrégibb időktől a legújabb alkotásokig a különféle stílusokat, kiemelve azok jellemző sajátosságait, előnyeit és hátrányait. Ismerteti a modern stílusokat, amelyek már világszerte hódítanak s kezdi az emberiség megunni a régieket, azért a művész képzelete igyekszik mindig újabb s újabb alkotásokat formálni. Utána ugyancsak ott dr. N a g y Virgil műegyetemi tanár az egyházi építészetben nyilvánuló tér-problémáról kiváló szakértelemmel és n a g y tudással értekezett. Kifejtette, hogy az építész feladata megfelelő tereket alkalmas, tehát rendeltetéséhez méltó formában létesíteni. A probléma mindig kettős : technikai és esztetíkai. A keresztény templomépítés szükségleteinek lényege elég korán megállapodik, részleteiben az idők folyamán változik. Végül kifejti, hogy a modern építészetnél a fő szempont kevés anyagi eszközzel a szükségleteket kielégíteni, vagyis az irányító szempont : a takarékosság. Gyakorlati szempontból pedig fődolog, hogy a templomhoz tartozó hívek ott helyet találjanak s a modern álapostolokkal szemben a tanítás, fölvilágosítás képezvén a fő szükségletet, a templom strukturája és belső fölszerelése olyan megoldást nyerjen, hol a tanítás kellő hatással érvényesülhessen. Délután a részvevők Fieber Henrik prefektus vezetése mellett megtekintették a Gellérthegyen levő Művészház műtermeit, ahol az illető művészek szolgáltak gyakorlati tanácsokkal. Majd a kollégium zenetermében Járosy Dezső temesvári székesegyházi karnagy és papnöveldeí vícerektor az orgona irodalmi történetéről és kezeléséről tartott tanulságos és praktikus előadást. Fokozódó figyelem és érdeklődés mellett tartotta meg előadását június 28-án az Iparművészeti M ú z e u m egyik termében dr. Éber László egyetemi m. tanár a műemlékek gondozásáról és restaurálásáról. Az általános elméleti kérdéseknek előrebocsátása után különbséget tesz a műemlékek között. Vannak műemlékek, amelyek használaton kívül maradnak és vannak műemlékek, amelyek állandó használatban kell hogy legyenek. Mindkettőnek fenntartása más és más. Az egyiknél a tendencia a történelmi hűség, a másiknál pedig ehhez hozzájárul még a használhatóság gondolata, megfelelő esztetíkai kivitelben. Általános princípiumot itt felállítani nem lehet, mindegyik műemlék individuálisan kezelendő, annak története és a helyi körülmények szerint. Szerető kéz, vizsgáló szem, nagy odaadás kell ehhez. Beszél a különböző koroknak más és más fölfogásairól e téren, a purisztikus irányzatról és ennek képviselőiről. Mindezeket külön-külön példákkal is igazolja. Felhívja a hallgatóság figyelmét báró Forsternek kiváló munkájára a műemlékek védelméről. Majd ismerteti a mai általánosan elfogadott álláspontot, amely szerint a műemlékeknek restaurálása tulajdonképpen nem egyéb, mint azoknak konzerválása. Rátér a műemlékek kibővítésének kérdésére és itt két megoldást ajánl : meghagyni a régit és építeni egy új templomot, vagy pedig ha ez nem lehetséges, a régit megMagyar Iparm£rv«ac«t.

4

Egyházművészeti Konferencia.

238 Egyházművészeti Konferencia.

toldani, de úgy, hogy a toldás esztétikailag szervesen ragaszkodjék a templom testéhez, a történelmi hűség és a történelmi fejlődés szemmeltartása mellett. Majd praktikus tanácsokat ad részletkérdésekben, így a templom tetőzete és padozata szempontjából. Érdekesen ismerteti a mészrétegek alatt található freskókat s azok gondos megőrzésére hívja fel a figyelmet. A második előadó a délelőtt folyamán Konrády Lajos kassai tanár, a kassa-egyházmegyei műszaki irodának vezetője volt, kí példákban gazdag, gyakorlati szempontból nagyon megszívlelésre méltó előadást tartott az országos egyházművészeti tanács tervezetéről. Érdekes előadására alkalomadtán visszatérünk. Délután megtekintették a konferencia tagjai Roth Miksa udvari üvegfestészetí műíntézetét, ahol a tagoknak a készülőfélben levő üvegképeket és mozaikokat, valamint több befejezett munkát tanulságos magyarázat mellett mutattak be. A z Iparművészeti Múzeumban Radisícs Jenő igazgató, miniszteri tanácsos és Csányí Károly múzeumi őr szíves kalauzolása mellett megtekintették a részvevők a kiállitott tárgyakat, ahol is a szaktudósoknak kimerítő, alapos és mindvégig igazán élvezetes előadása kötötte le az érdeklődőket. Június 29-én a Szent Imre Kollégium dísztermében tartotta meg előadását Foerk Ernő építésztanár a modern technikákról az egyházművészetben. Élénk és rajzokkal illusztrált előadásában érdekesen fejtette kí, hogy az épület külső megjelenése szoros összefüggésben van a felhasznált anyaggal. Majd az anyag valódiságának fogalmát tisztázza. Felemlíti a mesterséges építészeti anyagokat, minők a beton (annak története, előállítása és alkalmazása), vasbeton, rábitz, gipszfalak, parafa, aszbeszt, üveg, műkövek és műmárvány. Áttér az építési anyagok konzerválására. Beszél a falnyomásokról és azoknak paralízálásáról, az építési anyagok összeköttetéséről, a tetőzésről és a padlózat burkolatának különböző anyagairól. Utána a részvevők megnézték a királyi palotát, D e m é n y Dezső udvari káplán pedig az udvari kápolna paramentumaít mutatta be. — Délután a koronázó Nagyboldogasszonyról elnevezett templomban gyülekeztek a részvevők. Ott dr. Éber László e. m. tanár tartott előadást a templomnak történetéről és annak restaurálásáról. Június 30-án délelőtt az Iparművészeti Múzeum egyik termében N é m e t h y Gyula dr. nagyváradi theológíaí tanár tartott, rajzokkal, műdarabok bemutatásával illusztrált érdekes előadást a míseruháról. Az egyház a régi intézmények nagy konzervátora, amint ezt a miseruha története ís igazolja. Az egyház e paramentumában az ősrégi felső ruhát konzerválta. Ismerteti a különböző századok ízlése szerint formált kazulák különféle alakjait. A római forma használatát ajánlja. Majd a kazulához felhasznált anyagok készítésmódját mutatja be. Ilyen anyagok a tafota, sáfol selyem vagy köper, a selyem damaszt, arany vagy ezüst brokát, a bársony és a bársony frisé. A minták mindig vallási vonatkozásúak legyenek megfelelő stilizált alakban. A naturalisztikus díszítést kerülni kell. Kereszt alkalmazandó a miseruhákon. A hímzőművészetet mívelő nők ma még nagyon rászorulnak a megrendelő papság utasítására. Utána Míhályfi Ákos dr. egyetemi r. tanár tartott értekezést a templomok berendezéséről és liturgikus felszereléséről a keleti egyházban. Szubjektív és objektív okok vezették, hogy e tárggyal alaposan foglalkozzék. Nem ismeri egymást a két egyház, pedig hitünk egy s ugyanaz ; de szükségünk ís van a keleti egyház templomainak s azok felszerelésének ismeretére, hisz azon van meg az ősiség patinája. A keleti egyháznak három fő típusa van s aj a palesztinai, jeruzsálemi vagy szent-jakabí liturgia ; b) alexandriai, szent Márk-liturgia ; c) mezopotámiai, vagy szent Thadeus és szent Márk liturgiája. Jelen alkalommal tulajdonképpen a görög rítussal foglalkozik, a bizánci templomokkal, melyeknek öt fő stílusa van (kupola, kereszt, négyszögű, domború és vegyes). Leggyakoribb stílus ma is a görög keresztalak. Ismerteti a kupolákat, harangokat, majd áttér a templom bejáratára, beosztására, az oltár elhelyezésére, anyagára, alakjára, az íkonosztázionra, részletezi az azon feltüntetni szokott festményeket. Végül XIII. Leó pápának a keleti rítusról kiadott enciklíkájának ismertetésével fejezi be mindvégig nagy érdekkel hallgatott és élénk éljenzéssel honorált előadását. Délután a résztvevők Fieber Henrik vezetése mellett Gödöllőre rándultak ki s megtekintették az ottani művésztelepet. Kőrösfői-Kríesch Aladár festő-tanár bemutatta Zách Klára gressóra festett tempera képeit s egyéb műveit. Nagy Sándor festő, ki a Regnum Marianum házikápolnája díszítésével van megbízva, a freskóképekhez szükséges kartonokat mutatta be. Sidló Ferenc szobrász műtermében a konferencia tagjai a művésznek 2*50 méter nagy angyalszobraíban gyönyörködtek. Érdekes volt Belmonte Leó festőművész gobelín-atelierje, különösen az Argyrus királyfi és Tündér Ilona motivum nyerte meg a jelenvoltak tetszését és csodálkozását. Hasonlóan figyelmet keltő volt az ügyesen berendezett szövőiskola, melynek vezetősége művészileg kidolgozott tervrajzok után dolgoztat, mely munka szétválasztás, anyag és technika tekintetében kiváló magyar ipari művészet és

i

— pedig kézimunka a selejtes gyárinak kiszorítására. Szebbnél-szebb mintájú szmirna és perzsa szőnyegek produktumai} készítenek torontáli, serebek és karámi szövéseket, valamint 6- és újgobelíneket. A művészek szíves útbaigazító kalauzolása mellett a társaság meggyőződést szerezhetett azon törekvésről, mely a művészi telepnek biztosan virágzó jövőt biztosít, mert a legkényesebb igényeket ís kielégíti. Július í-én. A délelőtt folyamán Gyárfás Tihamér tartott a hallgatóság figyelmét mindvégig lekötő tartalmas előadást az oltárról és felszereléseiről. Előadja a keresztény oltárnak és járulékaínak történeti fejlődését, beszél az ideális oltárról, amelynek készítésénél a keresztény művész legyen hívő lélek, hogy így alkotása valóban Isten dicsőségére s a hívők épülésére szolgáljon. Majd praktikus tanácsokkal szolgál az oltár kiegészítéséhez és felszereléséhez. A szervezendő Egyházművészeti Tanács lesz hivatva, hogy a liturgikus követelményeknek megfelelő művészi oltárok beállításáról gondoskodjék. Utána Velics László S. J. tanár értekezett a kehelyről. Az egyházművészeti tanfolyam a kor valóságos vívmánya. Ha szívesen működik külföldön, százszorosan érzi ez örömet itthon, főleg mivel a külföldön szerzett és didaktikai célzattal egybeállított műgyüjteményének egy részét ís bemutathatja hallgatóságának. A kehely és ciboríum történetével, fejlődésével foglalkozott, tipikus példákat mutatott fel képekben, majd a kehely díszítéséről szólott, különösen a zománc mibenlétéről s alkalmazásáról, különböző fajáról : a) a rekeszes zománcról (Cloisonné) és ennek három fajtájáról, b) a vájt vagy árkolt zománcról (Émail champlevé), c) a festett zománcról (Émaux peints). Délután az epreskerti művésztelep és szépművészeti múzeum megtekintése következett. A művésztelepen Stetka Gyula, Mányaí Gyula, Glatter Gyula, Pentelei Molnár János, Benczúr Gyula festőművészek műtermeit nézték meg a tagok, majd Balló Ede magyarázta meg s mutatta be a Műegyetem freskójának vázlatát. Innét Stróbl Alajos szobrásztanár szíves kalauzolása mellett megtekintették a művész termét, hol szebbnélszebb műtárgyak szemléletében volt részük. A szépművészetek múzeumában Pogány Károly dr. múzeumi őr szolgált magyarázattal. Július 2-én. A z egyházművészeti konferencia utolsó napján délelőtt tartották meg előadásaikat az egyházművészetnek kiváló képviselői : Fieber Henrik, a Szent-Imre Kollégium prefektusa és Swoboda Henrik dr. a wíení egyetem e. í. rector magnifícusa. Fieber Henrik a modern művészet fény- és árnyoldalairól beszélt. Felállítja a modern művészet igazságos mérlegét. Kezdi a modern építészettel, ahol ís megemlítí a három vezető elvet s a legnagyobb egyszerűséget, a szigorú anyagszerűséget és az építészetí formáknak a szükségesből, a szerkezetből való levezetését. Az egyszerűségre való törekvés a kis kaliberű modernistákat zsákutcába terelte. Keresik az erőszakos egyszerűséget és az építészet konstruktív formáinak pőrére való levetkőztetését és nem értik meg kellőleg azt a sarkalatos irányelvet sem, nevezetesen a belülről kifelé való építkezést. A helyes irányban haladó modern építészet a legkomolyabb, legünnepélyesebb feladatokat ís szerencsésen képes megoldani, nevezetesen a templomépítést, amint azt külföldi sikeres alkotásokon kívül a hazai Szent-Imretemplom elfogadott és jutalmazott pályaterve ís mutatja. Az építészettel majdnem azonos elveknek hódol a modern iparművészet is, mely az egyszerűséget, a használhatóságot és a szerkezeti tisztaságot tartja szem előtt. Ezek után áttér az előadó a modern festészet bírálatára. Beszél a pleín-aírről, az impresszionizmusról, amely már a régi nagy mesterek képein ís fellelhető ; a neoímpresszionizmusról illetve poíntillizmusról, a jövő píkturájáról. Majd szól a modern szobrászatról, a políchrom, színes márványból összeállított szobrokról. Végeredményben adja a modern művészet bílanceát s a modern művészet alapelveiben, jeles mestereinek kiváló alkotásaiban régi műtörténelmí alapokon áll és amennyiben azokat továbbépítette, kifejlesztette, a törvényes úton haladt s éppen azért a modern művészet jogosultságát, jövőre való hívatottságát kétségbevonní nem szabad. Második előadó volt Swoboda Henrik dr. wíení egyetemi rektor, prelátus. „Die Prinzipien der kirchlichen Kunstbetrachtungen", vagyis az egyházi művészi irányok szabályaírói beszélt. Nem a vallás van a művészetért, hanem a művészet áll a vallás, a lelkipásztorok szolgálatában. Az egyház nem ad szabályokat a művészetnek. A XIX. század második feléig minden kornak megvan a maga művészete s maga a kor adja meg a stil után való kérdésre a feleletet. A jelzett időtől fogva más szituáció állott be. Nem volt új stíl, régi meglevők közül válogattak s beállott a gót stíl értékének túlbecsülése. Kimondott szabály templomi stílusra nem volt, kodífíkácíó nem történt. Legközelebb felhasználható X. Pius pápának a zene reformja érdekében kiadott rendelete, melyet Nagy szent Gergely 1400 éves jubileuma alkalmából adott kí. Főbb kívánalmak : szent, szépség és általánosság. E három pontra vezethető vissza az egyházi építészet és figurális művészet. Alapul az ének chorálís követelményeit vehetjük, benne a klasszikus polífoníumot és modern muzsikát. A három pont szerint egy építészetí mű, azaz templom, akkor lesz egyházi, ha a felszentelő püspök azt felszenteli használatra, melyben az oltár a templom szíve, akár latin, akár görög templomról legyen szó. A figurális művészetben az egyes alakok művészete a szentség érzelmének igazi kifejezésében áll. Ekkor a művész lelkipásztorkodást végez. Ez a viszonya a művésznek azonban a mult század 70-es éveiben szinte sajnálatraméltó módon kiveszett. A szépségre vonatkozólag X. Píusnak említett rendelete megjelöli az utat és módot. Nem a régi művészi stílt írjajelő, hanem minden stílt, mélybarna kellékekkel rendelkezik, mik e művet széppé teszik. Szellem, lélek, rend és érzék. A stíl annyiféle, ahány igazi művészi felfogás van. Az általánosságnál különbséget tesz

4*

239 Egyházművészeti Kon« ferencia.

240 Egyházmű veszeti Konferenda.

az előadó a konvencionális és tradicionális formák között s az utóbbiakat ajánlja. Az egyházi művészet kulturális vonatkozásaiban Í3 nagy hatással bír a társadalomra magára. Táblákban mutatja be a különböző városokban tapasztalható templomszükségletet, mely szerint ha Budapesten minden 6000 hívőre egy templomot építenének, úgy hatvankettőt kellene építenünk. Gondoljuk meg, mily foglalkoztatása lenne ez a művészeknek ! Altalános szabályul állítja : a régi történelmi művészet alapos tanulmányozása alapján az újat kialakítani, ez lesz a modern művészet, mely, ha a liturgikus követelményeknek megfelel, elfogadható. Végül képekben illusztrálja a mondott elvek helyességét. Délután a konferenciák sorozatát bezárta Czakó Elemér dr., múzeumi őr tartalmas előadása az Iparművészeti Múzeum egyik termében, amelynek tárgya „az anyagok igazsága a művészetben", mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. Czakó előadásában az anyagok igazságáról szólva azt a szerepet tárta fel, amelyet a különféle anyagok játszanak a különféle alkotásokban. Minden műalkotás ugyanis két tényező eredménye, a művészé és az anyagé. Stiláris szempontból nagyobb értéke van az anyag passzivitásának mint a művész aktivitásának. A művész nem maga csínálja anyagát, úgy kapja készen a természettől. Anyagot nem teremt, csak formát a saját céljaira, de az anyag formálás után ís megőrzi sajátságát. A legegyénibb és leghatalmasabb lángelme sem képes az anyagra olyan tulajdonságokat ráerőszakolni vagy tőle elvonni, melyek a természet rendjével ellentétben állanak. Visszaélés itt ís lehet. De a figyelmes szem ezeket hamar leleplezi. A művészi akarat az igazság érdekében alárendeli magát az anyag törvényeinek. Czakó ezt bő részletezéssel igazolta az agyag, az üveg, a nemes és más fémek, a fa- és a textil-művekben, amint különféle korok különféle ízlésein át ís diadalmasan érvényesült az anyagok igazsága. Áttekinthető módon foglalta össze azokat a korszakokat, melyekben az egyes anyagokra nézve a stíltisztaság legkiválóbb példái jöttek létre. Czakó Elemér dr. előadása után összegező konferenciára jöttek össze a résztvevők. Várady L. Árpád dr. miniszteri tanácsos, c. püspök mint elnök megnyitja az ülést és felhívja Fieber Henriket az országos egyházművészeti tanács tervezetének ismertetésére. Fieber Henrik előadja, hogy a tervezet elkészült és azt úgy a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, mint a magas püspöki kar magáévá tette. Az előkészítő nagybizottság a tervezetet szeptemberben fogja tárgyalni s azután az októberi püspöki konferencia elé fog kerülni. Az egyházművészeti tanács egyházi elnöke gróf Széchényi Miklós győri püspök, világi elnöke herceg Esterházy Miklós. Az egyházművészeti tanács az újévre valószínűleg már meg ís kezdheti működését. Az értekezlet az előterjesztést tudomásul veszi. Ugyancsak Fieber Henrik előterjesztést tesz, egy egyházművészeti lap megindításának dolgában. Ez a lap évnegyedenkint fog megjelenni újévtől kezdve. Az értekezlet magáévá tette a javaslatot azzal a hozzáadással, hogy a szükséglet és lehetőség szerint a lap havonkínt jelenjék meg. Az elnöklő püspök felhívja Konrády Lajos kassai tanárt az egyházi művészetnek a szemináriumi tanítás keretében való beillesztésére. Ez irányban előadott javaslatait az értekezlet magáévá teszi és kimondja, hogy az előterjesztés szerint az egyházművészet a papneveldékben nem mint vizsgaköteles tantárgy adassék elő, hanem az egyházművészetről szabad előadások tartassanak. Kiváló súly helyezendő a szemináriumi házi kápolnának művészi felépítésére és felszerelésére, a szemléltető és a vetített képekre. Majd Gyárfás Tihamér dr. brassói tanár előterjesztésére kimondja az értekezlet, hogy î 1. Az egyházmegyei múzeumok felállítását hasznosnak és szükségesnek tartja s a maga részéről mindent el fog követni, hogy mielőbb minden egyházmegyében szerveztessenek. 2. Óhajtandónak tartja az egyházi (úgy ingó, mint ingatlan) műemlékeink egyházmegyénkint való összeíratását. Konrády Lajos indítványozza, hogy a használaton kívül helyezett egyházi tárgyak megújítandók és a szegénysorsú templomoknak ajándékozandók. A javaslat elfogadása után az elnöklő püspök kijelenti, hogy széles körökben nagy szimpátiával fogadták ennek az egyházművészeti konferenciának az összeülését, amelyet a közkívánat szült meg s amely most intézményként lett elplántálva. Éppen ebben a momentumban látja ennek az egyházművészeti kurzusnak nagy jelentőségét. De sikert, eredményt csak kitartó munka mutathat fel. Mennél hívebb lesz kitartásunk, nagyobb buzgalmunk, annál több lesz majd örömünk s lelki gyönyörűségünk s mennél fejlettebb lesz az Ízlésünk, annál többet kívánunk majd az egyházi műípartól, annál több munkás fog majd az egyházi cikkek előállításával foglalkozni s így lassan-lassan, fokozatosan haladva elérjük azt, hogy a magyar pénz nem megy kí a külföldre, hanem a magyar egyházi műipar támogatására fog szolgálni. Kéri a konferencia résztvevőit, hogy ez eszméket vigyék szét az országban a szélrózsa minden irányában s kívánja, hogy jövőben minél gyakrabban találkozzanak. Végezetül meleg köszönetet mondott az Orsz. M . Iparművészeti Társulatnak, mely a kurzus céltudatos előkészítésével és szervezésével megbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar egyházművészet ügyének.

241 mozaik-díszítések Róth Miksa műterméből valók. KftlönféMK. A leleplezési ünnepélyen az Orsz. M. Iparművészeti Társulat nevében Alpár Ignác, a székesfővárosi iparrajzlskola tanári kara nevében pedig Ágotái Lajos igazgató méltatták az oly tragikus körülmények között elhányt művészünknek kiváló érdemeit.

GUSZTÁV +. F. évi v i . számunkGERHARDT ban behatóan ismertettük, Gerhardt Gusztáv udvari tanácsosnak, a kassa-oderbergi vasát elnökének rendkívül értékes és kiváló szakértelemmel összeválogatott gyűjteményét. A jeles műbarát még maga magyarázgatta a gyűjtemény ismertetőinek kedvelt műtárgyait s maga segédkezett azok fotografálásánál is. Akkor senki nem sejthette, hogy úgyszólván már csak órák kérdése, hogy itt hagyja kis múzeumát, melyet évtizedeken át annyi szeretettel és szorgalommal hordott össze. Gerhardt június hó 28-án szívszélhűdés következtében hirtelen meghalt. Kívánatos volna, ha illetékes helyen idejekorán intézkedés történnék a gyűjteménynek az ország részére való megtartása érdekében. OZÉKELY B E R T A L A N f . A magyar monumentális ^ festészet és művészeti oktatás legkiválóbb, legérdemesebb úttörő mesterét ragadta el közülünk a halál. Székely Bertalan augusztus hó 21-én örökre lehunyta szemét. A magyar történelmi képírásnak legkimagaslóbb alkotásaival ő ajándékozta meg nemzetét s mégis évtizedek múltak, míg kortársai megértették és méltányolták művészetét, mely nem alkalmazkodott a kor múló divatjaihoz, hanem örökéletű elveknek és igazságoknak hódolt csupán. Mint a nagyarányú fali festészetnek mestere, a freskófestő művészek legelső sorában illeti meg a hely a műtörténelemben. Mint tanítómester, az immár diadalmasan előre törő ifjabb festők egész csoportját kötelezte le azzal, hogy elsősorban alapos művészi tudás elsajátítására serkentette őket. Oly időben, amikor téves theoríák a művészek széles körét arra csábították, hogy lebecsüljék ami a művészetben mesterség, Székely Bertalan legnagyobb szabású kompozíciói festése közben is egyre technikájának tökéletesebbé tételére törekedett. Annak, ami a művészetben mesterség s ami nélkül a leglángolóbb fantáziával megáldott művész működése ís csupán szárnyaszegett vergődés, Székely Bertalan hű apostola maradt. S ha ő maga iparművészeti mozgalmainkban személyesen nem is vehetett részt, annál kiválóbb erők állottak ezek szolgálatába tanítványai sorából, akiket ő tanított meg a mesterség megbecsülésére. S főleg ez utóbbiaknak köszönhetjük, hogy maholnap művészet és iparművészet között nálunk is összeomlanak a korlátok, amelyeket a mult századnak a művészet való lényegét félreismerő nemzedékei vontak a kettő közé. Ez az oka annak, hogy a képzőművészettel együtt a magyar iparművészet munkásai is fájdalmas sziwel gyászolják a mestert, hogy őszinte kegyelettel emlékezünk meg róla ezen a helyen ís. T T O R T I PÁL SÍREMLÉKE. Június hó 3-án leplezték le a kerepesíúti temetőben Hortí Pál síremlékét, melyet barátai és tisztelői emeltek a jeles művésznek. A síremléket Maróti Géza tervezte, Horti Pálnak rajta levő bronzmellszobra pedig Teles Ede mintázata nyomán készült. A kőalapzatba illesztett

•LTINEVEZÉS. A vallás- és közoktatásügyi míniszter a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács építőművészeti szakosztályának előadójává Kertész K. Róbert műszaki tanácsost, a Tanács jelenlegi hároméves működésének időtartamára kinevezte. Ezt a tisztséget a M. Orsz. Képzőművészeti Tanács újjászervezése óta haláláig, lapunk volt szerkesztője, Fittler Kamill töltötte be. KORONÁS KRISTÁLYCSÉSZE. Christíe200.000 nél Londonban nemrég a német műíparnak egyik nevezetes remeke, az úgynevezett Gabitta-csésze került eladásra. A csodálatos művű, aranyba foglalt, metszett krístálycsésze a XVI. századból való. Öt évvel ezelőtt vette az ismert londoni bankár, Schröder báró, 325.000 koronáért. Schröder hagyatékát most árverezték Christienél és a 25Va cm. magas és 30 cm. hosszú csészét Wertheimer ismert londoni gyűjtő vette meg 200.000 koronáért. CSIPKEIPAROSOK AKCIÓJA. Ez OSZTRÁK évi első számunkban, a svéd kiállítás tanulságairól szóló cikk keretében, megemlékeztünk a bécsi K. k. Anstalt für Frauen-Hausindustrie működéséről, amelynek az a célja, hogy az osztrák csípkekészítő háziipar egész termelését a nagykereskedelem megkerülésével adja át a kiskereskedőknek és magánfogyasztóknak. Ennek az államilag erősen segélyezett intézménynek a magánvállalkozás érdekeit mélyen sértő működése ellen az osztrák csipkeiparosok és nagykereskedők újabban erős mozgalmat indítottak. Ankétra gyűltek össze az érdekeltek, amelyen tiltakoztak a csipkeiparnak állami monopolizálása ellen. A felszólalók panaszt emeltek amiatt, hogy az intézmény által fönntartott „Zentral-Spitzenkurs" nem szorítkozik tulajdonképpeni hivatására, az oktatásra, új minták előállítására és általában a csipke-technikák fejlesztésére, hanem kiterjedt kereskedelmi szervezettel erős versenyre lépett a kereskedőkkel és a csipkekereskedelem monopolízálására törekszik. Az állami támogatás felhasználásával olyan árakon adhatja a csipkét, amelyek mellett a kereskedők tönkre mennének. A kereskedők tehát azt a kívánságukat fejezték ki, hogy a kormány alaposan újjászervezze az intézményt, a kereskedést fokozatosan szüntesse be és tevékenységét hasznos, az ipar fejlesztését célzó irányba terelje. Az ankét az érdekeltekből választott bizottságot küldött ki, amely az intézmény vezetőségével és az illetékes állami közegekkel együttesen megfelelő javaslatokat dolgoz ki a mostani visszás állapot megszüntetésére. MŰPÁRTOLÁS. Hogy a csudabogaAMERIKAI rak iránti előszeretet mekkora összegeket csal ki az amerikai milliomosok zsebéből, annak illusztrálására szolgáljon ez a néhány adat ! Clark szenátor egy szőnyegért, mely kis rubinok, türkizek s egyéb drágakövekkel van teleszőve, 192,000 koronát fizetett. Marchand hálószobája, mely tiszta arannyal berakott

242 Kiállítások. elefántcsontbútorokkal van bebútorozva, kerek 4 millió koronába került. Árban és értékben Morgan vezet, akinek könyvtárában Milton > Elveszett paradicsomainak elsó' kézirata, egy 18 lapos füzet 100.000 korona értéket képvisel. Legdrágább szerzeménye talán az a kis konzolasztal, melyért 1.400,000 koronát fizetett. T H GYÖRGY-PLAKETT. Az Orsz. Magyar RÁIparművészeti Társulat 1906 november havában hirdetett általános pályázatot néhai nagyérdemű elnökének, Ráth Györgynek emlékplakettjére. A pályázaton résztvett művészek közül Beck Ö. Fülöpöt, Bődy Kálmánt és Vágó Dezsó't szűkebb pályázatra hívta föl a társulat, amelyen a 2000 koronás pályadíjat és ezzel a megbízást a plakett mintájának elkészítésére Beck Ö. Fülöp kapta. A jeles művész meg is felelt ennek a megbízásnak és kiválóan sikerült, minden ízében művészi értékű mintája után a társulat most sokszorosíttatta a plakettet. Egyes példányai bronzból 8 koronáért, ezüstből 25 koronáért kaphatók a társulat irodájában. Hozzávaló tok ára 2 korona.

ISPLASZTIKÁI KIÁLLÍTÁS AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. A Szent GyörgyCzéh Művészeti Egyesület kisplasztika! osztálya őszre egy nagyszabású, a kisplasztika minden ágát magában foglaló kiállítás rendezését határozta el. A kisplasztika keretébe tartoznak a vésett kövek és az ónból, bronzból, agyagból, cserépből, fából, aranyból, ezüstből, vagyis a porcellán kivételével bármily anyagból készült figurális szoboralakok, szoborcsoportozatok vagy domborművek. A kiállítás keretében arany- és ezüstből készült régi ékszerek is bemutatásra kerülnek, a mennyiben rajtuk figurális kisplasztikái alkotások találhatók. Külön osztálya lesz a kiállításnak az érem- és plakettkiállítás, amelynek rendezését az Eremkedvelők Egyesülete vállalta magára. A kiállítás előmunkálatait már megkezdték és azon úgy a budapesti, mint a magyarországi gyűjtők résztvesznek. Ez a kiállítás lesz az első ilyen irányú nyilvános tárlat és iránta a külföldön is nagy érdeklődés nyilvánul meg. A belföldi kiváló gyűjtők érdeklődése oly nagy, hogy a kiállítás rendezésének költségéhez tekintélyes összegekkel járulnak hozzá, teljesen spontán, minden felszólítás nélkül. A hazai szobrászok közül azok, a kik kisplasztikával foglalkoznak, külön csoportban vesznek majd részt a kiállításon. A kiállítás alkalmával egy terjedelmes, kimerítő katalógus is jelenik meg, amelybe hivatott szakemberek írnak majd ismertető és tanító cikkeket, úgy hogy az e tárgynak irodalmát is növelni fogja és népszerű megismertetéséhez ís nagyban hozzá fog járulni.

K

MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílt meg KELETI augusztus 28-án Kaposvárott, a japán, kínaí, perzsa, indiai és tibeti iparművészet termékeiből. A kiállítás rendezője Kozma Lajos építőművész, aki ez alkalommal a maga újabb munkáit ís bemutatja.

TAPÁN KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN. Akik az / idén Londonban jártak, a legnagyobb elismeréssel emlékeznek meg az angol főváros ezidei legszebb és legérdekesebb látnivalójáról, a japán kiállításról. Az egész művelt Nyugat csodájára jár most ennek a gyönyörű kiállításnak, mely igazán páratlan a maga nemében. Örömmel kell tehát üdvözölnünk azt a kezdeményezést, amely nekünk magyaroknak is lehetővé akarja tenni a japán kultura megismerését. Arról van szó ugyanis, hogy az egész japán kiállítást a tél folyamán Londonból Budapestre hozzák. Persze arról le kell mondanunk, hogy a kerteket, a természeti környezetet, melyet a japánok Londonban teremtettek kiállításuk köré, csodálhassuk itt is, de valószínű, hogy a kiállítás néprajzi és iparművészeti része a maga egészében nálunk is kiállítható lesz. A tárgyalások ebben az ügyben a budapesti japán konzulátus és az Iparművészeti Múzeum útján most vannak folyamatban és rövidesen be ís fejeződnek.

K

ÜLFÖLDI KIÁLLÍTÁSOK. Már jelentettük, hogy • ez idén Európában három nagyobbszabású kiállítást rendeztek és pedig Münchenben a mohamedán művészetet, Londonban a japánok műalkotásait mutatják be, Brüsszelben pedig nemzetközi világkiállítás vonzza a látogatókat. E kiállításoknak iparművészeti szempontból való tanulmányozása végett augusztus elején külföldre ment Radísics Jenő miniszteri tanácsos, az Orsz. M. Iparművészeti Múzeum igazgatója, akinek igéretét bírjuk, hogy tanulmányútján szerzett tapasztalatait a Magyar Iparművészet hasábjan fogjaközzéadní. IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS MÜNCHENBEN * 1911. A bajorok kifogyhatatlanok kiállítási ötletekben és mindig találnak valamelyes címet, hogy munkáikat kiállíthassák s a Theresíenhöhe-n levő kiállítási épületeket betöltsék. A most szétküldött kiállítási programm szerint a bajor népművészeti és néprajzi társulat, az iparművészeti egyesület az Ausstellungspark nevű egyesülettel szövetkezve olyan kiállítást rendeznek 1911-ben, amelyen kizárólagosan a nemes formában megjelenő és megmunkálás szempontjából ís kifogástalan ipari tárgyak kerülhetnek bemutatásra. U. n. tömegárúk nincsenek kizárva, ha azok a finomult ízlés, célszerűség és technikai jóság követelményeinek megfelelnek. A kiállítás rendezői oda törekednek, hogy a kiállító iparosokat idejekorán tervező művészekkel való szövetkezésre bírják és ezzel a kiállítás művészi színvonalát biztosítsák. Az Osztrák Múzeumban ez év októberétől BÉCS. a jövő év január haváig tartó kiállítás lesz, amelyen bemutatják a modern osztrák iparművészet termékeit. A kiállítás az osztrák iparművészetnek lehetőleg teljes képét kívánja adni, mert a részvételre meghívják az összes Ausztriában lakó, valamint a külföldön élő osztrák honos iparművészeket. FESTETT LAKOSZTÁLYOK MŰVÉSZIESEN KIÁLLÍTÁSA. Az ezídőszerínt Bruxelles-ben ülésező festőmesterek nemzetközi kongresszusa elhatározta, hogy 1914-ben Münchenben művésziesen festett lakosztályokból nemzetközi kiállítást fog rendezni. A kiállítás rendezésére szolgáló impulzust a délnémetországi festőszövetség által már kétízben, 1909. és 1910-ben

ugyancsak Münchenben sikerrel rendezett hasonló kiállítás adta meg. A kiállítás céljául a lakások papírral való kárpitozásának kiküszöbölését tűzték íi.

Iparművészeti oktatás.

TUTÜNCHENI IPARMŰVÉSZET PÁRÍSBAN. A német műipar hódító útjában eljutott Párísba. Szeptember 29-én nyílík meg a Grand Palaísban a Salon őszi kiállításával kapcsolatosan a müncheni iparművészek kiállítása. 15 helyiséget foglalnak el a legjelesebb müncheni iparművészek, köztük Ríemerschmied, Níemeyer, Veil, Berndl, Troost és mások. A németeknek ez a térfoglalása kétségtelen jele a modern iparművészet túlsúlyba jutásának a tradícióktól szabadulni nem tudó műiparral szemben, mert bizonyos, hogy a müncheniek által képviselt egészséges modernizmus tág rést fog ütni a párísíaknak idegen befolyások eló'l ősi hagyományokkal körülbástyázott maradi ízlésén. EGYHÁZMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK. Párisban november hóban nagyobb egyházművészeti kiállítás nyílik meg, melyen az egyházművészetnek összes ágai, beleértve a zenét is, képviselve lesznek. 1912.-ben pedig Bécsben rendeznek ilyen kiállítást azzal a céllal, hogy az egyházi és művészi köröket közelebb hozzák egymáshoz. Egyelőre egyházművészeti vonatkozású tervpályázatokat hirdetnek osztrák művészek között. A BRÜSSZELI PUSZTULÁS. Csak utólag eszmélünk azokra a nagy károkra, melyeket az augusztus J 4-íkí tűzvész a brüsszeli kiállításon okozott. Az iparművészetet, különösen az angol, de a belga és francia csoportban ís, pótolhatatlan veszteségek érték. Itt csak a nevezetesebb darabokat soroljuk el, amelyeknek értéke megbecsülhetetlen s pusztulásukkal egy darabja a kultúrtörténetnek semmisült meg. Az angol csoportban tönkrement: Morrisnak „The Passing of Venus" című szőnyege, melyhez Burne-Jones rajzolta a kartonokat; a Wedgewood cégnek a XVIII. század végéről származó kollekciója, melyben csupa unikum szerepelt, egy kínai virágos papirfalkárpít a XVIII. századból 5 Worcester, Bristol, Chelsea porcellánok — egyáltalán 16 megmentett darab kivételével a teljes porcelángyűjtemény, melyre az angolok joggal voltak oly büszkék. A magántulajdont képező Sheraton, Chippendale és a XVII. meg XVIIL századból származó régi bútorok mind elpusztultak. Az angolok, akik a legjava művészi munkáikkal vettek részt a kiállításon, igazán elmondhatják, hogy mindent elveszítettek. London város híres arany és ezüst evőkészletének reprodukciói, melyeknek eredetijét a Victoria and Albert Museum őrzi, ott vesztek a tűzben. A belgák kiállításában a csipkék, selymek, üvegmunkák, órák, könyvek, a XVIII. század stílusában készült bútorok, a brüsszeli városháznak gyémántból készült másolata s a nagyértékű modern ékszerek egész tömege lett a lángok martaléka, sorsukban osztozott a francia női szabóknak mesébe illő ruhakiállítása, nemkülönben néhány francia mesternek, köztük Rodinnak, szobrai, melyek Páris városának tulajdonát képezték. Az anyagi értékekről, melyek itt néhány óra alatt elvesztek, némi fogalmat nyujthatunk, ha megemlítjük, hogy magának az angol csoportnak veszteségét 72 millió koronára becsülik.

p A P H E N R I K f . Alig hantolták el Fíttler Kamíllt, újabb, megrendítő veszteség sújtotta az Iparművészeti Iskola tanári karát. Pap Henrik, az intézet legkiválóbb tanáraínak egyike, aki az utolsó évben Fittler betegsége miatt az igazgatói teendőket ís végezte, nyílván elméjének pillanatnyi elborultságában, júl. hó 4-én önmaga vetett véget művészi síkerekben gazdag életének. Váratlanul, férfikorának delelőjén, szakadt meg Pap Henriknek munkássága. Mély fájdalommal siratják veszteségét családján kívül tanártársai, barátai és tisztelői, valamint tanítványaínak százakra menő serege. Jóságos, gondos hitves és apa, nyíltszívű, mindig szolgálatkész barát, lelkiismeretes, tanítványaínak jövőjét egyengető tanító-mester volt Pap Henrik, aki tanári munkásságával maradandó érdemeket szerzett iparművészeti oktatásunk fejlődése körül. Ezért elismerés és hála illeti meg emlékét, melyet bizonyára meleg kegyelettel őriznek meg mindazok, akik a derék embert és kiváló művészt ismerhették meg benne. Az elhunyt festőművésznek több értékes képe van. Ilyenek 1 A hadizsákmány, a mely Amerikába került,

244 Ipar« művészeti oKtatás.

Október elseje és Melyik Itt a Lízí kisasszony ? E két festményt a király vette meg. Több értékes rézkarca is van, azonkívül az 1891-ben rendezett legyezokiállításon a Műbarátok Köre harmadik díjjal tüntette ki Lepkét fogó faunok című legyezólapját. Van egy szép festménye Nógradmegye székházában, amely a vármegye kulcsainak átadását ábrázolja. A Z IPARMŰVÉSZETI ISKOLA ÚJ TANÉVE jelentó's változásokat hoz az intézet életébe. Az igazgatói állás mellett még hét tanári állás van üresedésben, köztük olyan nagyfontosságúak mint az alakrajzi, grafikai, szobrászati stb. A személyi rész ilyen nagymérvű kicseréló'dése úgyszólván az egész intézmény újjászervezését jelentheti. Amellett új osztályok is nyílnak az új tanévben ! a grafikai és a textilművészet!. A grafikai Doby rézmetsző és Moreili fametsző osztályaínak utódjaként lép életbe, de tananyagában a tipográfiára, litográfiára, kemigrafiára és a fotográfiára vonatkozó ismereteket öleli át. Az Í910—91J-ik tanévben a tanítás még csupán az eddig felszerelt tipográfiái és litográfiái műhelyekben kezdődik és folytatódik úgy a nappali két előkészítő és három szaktanulmányokra fordított éven át, valamint az esti tanfolyam hallgatói számára három évre beosztott ciklus alatt. A minisztérium által jóváhagyott szervezet erre vonatkozó új pontjai így szólnak: Grafikai szakosztály. (Litográfiái és tipográfiái műhelygyakorlatokkal.) A grafikai szakosztály növendékei a kötelező tantárgyak közül az építési alaktan, az építési rajz és a régi stílusok hallgatása alól fel vannak mentve, helyette ugyanazon idő alatt szakoktatásban részesülnek. Eszerint az L előkészítőben szakbeli tanulmányok óraszáma 16, II-ban 22,1. szakon 34, II. szakon 28 és III. szakon 28. Az esti tanfolyamon a grafikai szakmát látogatók heti 10 órában nyernek oktatást. Az e l ő k é s z í t ő t a n f o l y a m t a n t e r v e . Az ecset, toll, kréta, véső és egyéb grafikai szerszámok stiláris követelményeinek megismerése gyakorlatok által. Ábrázolás vonalban és foltban. A grafikai ornamentácíó módszerei, elvei és törvényei (ríthmus, kontraszt stb.). Betűvetés, sorképzés. Síkformák alakítása adott elemekből. Aránygyakorlatok. Történeti előzmények tanulmányozása. A sokszorosító eljárások különfélesége. Esztétika. Anyagok ismertetése és kezelése. Festékek és vegyszerek. Gépek és nyomtatóformák. Előkészületek a nyomáshoz, maratáshoz, praeparáláshoz stb. A s z a k t a n f o l y a m t a n t e r v e . I. év. Kémiai és optikai színtan. Rajzolás sokszorosítás számára természet és fénykép után. Tervezés különféle kiviteli módok számára (cink alá, kőre, linoleum stb.). IL év. Feladatok tervezése és kivitele (könyvnyomdai és kőnyomdai : címlapok, levélfejek, kártyák, étlapok, részvények, bizonyítványok, sorsjegyek, könyvillusztrációk, divatképek, karikatúrák, plakátok, könyvek egészben stb.). Műhelygyakorlatok (szedés, elrendezés, rajzolás sima kőre tollal és ecsettel, rajzolás szemcsés kőre krétával és vésővel, az aquatínta, aszfalteljárás, kőkarc, algrafia, cinkrajz, linoleum, Maser, stb., kőcsiszolás, átnyomás, nyomás).

III. Megrendelt munkák keresztülvitele ; tervből kiindulva, kalkulálás elkészítésén át a szállításig. Beiratkozás az 1910/11-ik iskolai év tájékoztatója szerint történik a nappali és az esti tanfolyamra. Megfelelő vizsgálat alapján az arra hivatott növendékek más szakról a két előkészítő után az I. grafikai szakosztályba ís felvétetnek. Ugyancsak lényeges változáson ment át a háziipari osztály, melynek átszervezése textilművészetí osztállyá most van folyamatban. Az eddigi akció a munkásnők nagy számának kinevelését célozta közés magánvállalkozók számára. Ezt befejezvén, mint textilművészet} osztály működik tovább. Egyetlen központi kísérleti műhelyében a súly nemcsak szövőés hímzőtechnikák gyakorlásán nyugszik, hanem legfőképpen olyan mintadarabok típusainak tisztázásán, melyek alkalmasak az egyházművészeti, az iskolában tanított s a dilettáns munkák művészi színvonalának emelésére. A BETŰVETÉS MŰVÉSZETE. A jelen szám képei közt olyan díszokleveleket és kézzel írott egyéb oldalakat talál az olvasó, ahol az elrendezésnek s a betűk formáinak önmagukból áradó művészi értékük van. Nem a hozzáadott dísz foglalja le kizárólagosan a szemet, hanem a szövegsorok összhatása, a gyöngyökként pergetett betűk s az itt-ott kilendülő vonalak adják meg az egésznek zamatját. Morris óta figyel a modern iparművészet közönsége a betűkre is. Előtte a mesteremberkézen megsoványodott, szinte megnyúzott hajszálvékony betűk járták, melyeknek szövedéke szürke és színtelen képet adott. Ma már az erőteljes, jól olvasható, kellemes folthatásba rendezhető betűket szeretjük. Megtanultuk a nyomdászat régi mestereinek, az írásmíntakönyvek művészeinek titkait. Kikutattuk a középkori barátiskola utolsó nagy betüvetőínek, az olasz minorita Lucas Paciolus mintalapjaitól kezdve II. Rudolf magyar szekretáriusának Bocskay Györgynek remekbe készült írott könyveiig és nemesi leveleiig, mindent, ami alkalmas a modern betűvetés művészetét megtermékenyíteni. S míg Angliában Morris és Crane kezdeményező lépései óta Smith, Edward Johnson és Gravley Hewett rendszeres betüvető-iskolát tartanak fenn, a kontinens germán területén pedig Larísch vezérletével, akinek túlzásait is meg kell bocsájtanunk, ma már jóformán minden ipari, technológiai és grafikai iskolában vetnek betűt, addig nálunk is a nyomdászoknak az iparművészeti iskolában tartott esti tanfolyamán serényen folyt a munka a Korvin-kódexek, a Bocskay-betük, a régi magyar ónmázas edények festett s a cínkorsók vésett betűi alapján egy művészibb kibontakozás felé. Ebben az aránylag kicsiny körben éledt fel a modern okleveleknek és feliratoknak a régi céh- és nemeslevelek alapján tisztázott típusa. De a betüvetési gyakorlatok elsősorban nagy hasznára voltak magának a nyomdászatnak. Azok a csiri-csáré díszek, melyeket a betüöntődék öntöttek, meglehetősen diszkreditálódtak. Senki se akart sémák díktandójára dolgozni. A szállított dísz épp annyira nem belső szükségletből csatlakozik a betűkhöz, mint a budapesti házak gipszpalacsintái s kívülről hozzáaggatott renaissance oszlopai az architektúrához. Az eredmény az lett, hogy — mint azt a grafikai szakosztálynak az iparművészeti múzeum-

245 HortisíremléK

308.

3 0 8 . MAROTI GÉZA E S T E L C S E D E : HORTI PÁL SÍREMLÉKE A KEREPESI-ÚTI TEMETŐBEN.


STÈLE FUNÉRAIRE DE P A U L H O R T I .

246 Gróf Andrássy Gyula díszpolgári oKlevele.

309. 3 0 9 . HELBING F E R E N C : A DÍSZOKLEVÉL SZEKRÉNYE. ÉBENFA EZÜST BERAKÁSSAL.

E T U I D E DIPLOME E N BOIS D ' É B È N E ORNEMENTS D'ARGENT.

3(0. 310. B E T L E N G Y U L A : A Z ORSZ. M. K E R T É S Z E T I

EGYESÜLET ÉRME.

S O C I É T É HONGROISE

MÉDAILLE D E L A D'HORTICULTURE.

IM Gróf Andrássy Gyula díszpolgári oKlevele.

311.

3 ( 1 . HELBING F E R E N C : A DÍSZOKLEVÉL KÖTÉSTÁBLÁJA. K É S Z Í T E T T E : GALAMB J Ó Z S E F .

RELIURE D'UN DIPLÔME D ' H O N N E U R .

248 Gróf Andrássy Gyula díszpolgári oKlevele

N

-i M H H W a M r 2 z o •ti

M 50 W

n

iSfiSSSSiS^^ «r

Sf.s ,•3 3s H f s r * r I*Ï fi ' îO

o- « ^"»^"'"rTTTi 3

l|rf>; 1JÄI s 1 S 5"?

s

^ s

f T - ^

s

lT'

kqLiss J

KU-/,,

fí§ M g 6« * Itig-5 cf l i ai If I 1

o wn M W a m- o > S r' ^ ^ o> n? MS > » §Ö SO » z >-z K M WC r" w

p

y

g

Wrfe Î T ^ i Ç

249 ban rendezett éwégt kiállításán bemutatott szemelvényekből láthattuk — egy egész sereg mesterszedő van már, aki kevés dísszel, ellenben annál több elrendezésbeli ügyeskedéssel komponál. A betűkkel kötött szoros barátság felfedte az iniciális hangsúlyozó értékét, a formák és színek konstruktivitásának törvényeit. A vége — előre láthatjuk — az, hogy a fürge betüöntődék a betűvetés művészetét ís kézbe veszik. Megtisztítják az ábécét a sallangoktól, beolvasztják a füzéreket és az epileptikus vonalakat, a Richter-féle kőépítő szisztémájára összerakható összes díszeket s átlopják a kézírásból, mint egykor Gutenbergék, az egyszerű s világos típusokat, az iniciálisokat, úgy hogy az alkotás e téren a „hová mit tegyünk"-ből átalakul a „hová mit ne tegyünk"-ké. Y H Á Z M Ű V É S Z E T I T A N F O L Y A M OLEGMÜTZBEN. Az olmützí hittudományi karon négynapos tanfolyamot rendeztek július havában 140 résztvevővel. Az előadók közül kiemeljük, Swoboda prelátussal élükön, Velics László jézustársasági atyát, dr. Dregert és dr. Neveril Jánost, kí az egész tanfolyamot szervezte.

jtiaxroK:

nek plakátok, festékmintalapok, mintakönyvborítékok, Pályázatok. szaklap mellékletül használható reklámnyomtatványok, Muzeális hirdetések. A tervezetek lehetnek kí nem dolgozott ügyek. skiccek is, amennyiben azonban ezeket díjjal tüntetnék kí, utólagosan minden ráfizetés nélkül reprodukcióra alkalmasan kídolgozandók. A rajz vagy festmény kiviteli módja, nemkülönben a nagyság és alak, valamint a grafikai szakmából és a festékgyártásból merített motívum, mely esetleg humoros ís lehet, teljesen a tervező művész ízlésére van bízva. A mindenesetre jól olvasható szöveg a következő : BERGER & W I R T H FARBENFABRIKEN LEIPZIG, felhasználható még esetleg a gyár védjegye ís, melyet bárkinek szivesen megküld a gyár, továbbá a fíókgyárak felsorolása, és pedig Filialfabriken Amsterdam, Berlin, Barmen, Budapest, Florenz,London, New-York, Paris, St. Petersburg. Bármely szöveg alkalmaztatnék ís, a tervező németül szövegezze, mert a nyomtatványok a németországi gyár használatára vannak szánva. A tervezetek legkésőbb ez évi október hó 1-íg küldendők be jeligés levél kíséretében, mely lezárva a tervező művész nevét és lakcímét magában foglalja. A tervezetek ugyanazon jeligével ellátva postán küldhetők. Az összes díjak, melyek mindenesetre szétosztásra kerülnek, 2000 márkát tesznek, még pedig első díj 1000, Il-ík díj 500 márka, Ill-ík díj 300 márka, IV-ik díj 200 márka. A gyár fenntartja magának a jogot, hogy a díjat nem nyert pályázatok közül is, a neki alkalmasat megvehesse. A bíráló-bízottság a következő urakból áll : Dietz Gyula, a müncheni kir. műíparískola tanára, Honegger M. akadémiai tanár Lipcse, Seliger M., a lipcsei kir. akadémia igazgatója, Steiner-Prag H. akadémiai tanár Lipcse és a gyár tulajdonosa.

A

MAGYAR ORSZÁGOS KÉPZŐMŰVÉSZETI TANÁCS pályázatot hirdet a festőművészet és szobrászat köréhez tartozó tíz képzőművészeti ösztöndíjra és pedig: 1 ösztöndíjra 1600 koronával 2 „ 1200—1200 „ 3 „ 1000—1000 2 „ 800— 800 „ 2 ., 600— 600 „ Ugyancsak a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács az építőművészet köréhez tartozó két ösztöndíjra is hirdet pályázatot és pedig : 1 ösztöndíjra 1500 koronával 1 ,, 800 „ Ez ösztöndíjak a kiadásuktól kezdődő egy évre szólnak s céljuk az, hogy olyanokat, kik a művészeti pályán az alapvető képzésen már túl vannak s a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudják nyújtani, tanulmányaik kiegészítésében támogassák. A folyamodások a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz címezve 1910. évi szeptember hó 30-ig az Orsz. Képzőművészeti Tanácsnál (V., Báthory-u. 12.) nyújtandók be, ahol a pályázat részletes feltételei is megtudhatók. A mutatványműveket szeptember hó 28., 29. és 30-án az Orsz. M. Szépművészeti Múzeumba kell beküldeni. A BERGER ÉS WIRTH nyomdafestékgyár német* * országi gyára részére nemzetközi pályázatot ír ki oly eredeti rajzra vagy festményre, mely alkalmas a nyomdafestékgyár reklámcéljaira. A tervezetek lehetMagyar Iparműveszet.

ÖNYVTÁRNYITÁS. AZ Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola Könyvtára f. észeptember hó 15-én nyílik meg a közönség számára. A könyvtár hétköznapokon (hétfő kivételével) d. e. 10—12-íg és este 6—8-íg ; vasár- és ünnepnapokon 10—12-íg áll a közönség rendelkezésére. Bejárat nappal : Üllőí-út 33. és este : Kinízsí-utca 31. sz. alatt. Felhívjuk a művészetek iránt komolyan érdeklődő közönség figyelmét ez úton is ezen egyedüli iparművészeti szakkönyvtárra, mely gazdag anyagot nyújt az iparművészet minden szakában, (építészet, szobrászat, festészet, ornamentika, grafika, textil, agyagipar, üveg, bútoripar, könyvkötészet, bőrmunka, ötvösség, ékszerészet) mihez hozzájárulnak kiegészítésképpen a hazai és külföldi szakfolyóiratok (mintegy 50). A kutatóknak a könyvtári tisztviselők mindenkor szívesen segédkezet nyújtanak és tanáccsal szolgálnak a könyv kiválasztását illetőleg. A könyvtár használata : beiratkozás, ruhatár stb. teljesen díjtalan. A beiratkozás minden új évadban (szept.—jún.) kötelező.

K

6

250 SzaKirodalom.

A mult 1909/10. évadban 516-an váltottak állandó látogatásra jogosító igazolványt. A látogatók foglalkozásukra nézve következőképpen oszlottak meg : Iparművészettel egyetemesen foglalkozó látogatók : míszaki és iparművészeti rajzoló (19), mérnök (10), tanító (II), tanítónő (5), író és hírlapíró (4). Iparművészettel szakszerűen foglalkozó növendékek és hallgatók : iparművészeti iskolai növendék (86), más ipariskolai tanuló (90), műegyetemi hallgató (17), országos képzőművészeti főiskolai növendék (8), szak- és műhelyrajzískolai növendék (3). Építészettel foglalkozók : építész (8). Szobrászattal foglalkozók ! szobrászművész (12), szobrászsegéd (3). Festészettel és dekoratív festészettel foglalkozók: festőművész (12), díszítő-festő (lí), szobafestő (6), szobafestősegéd (9), címfestősegéd (3), címfestőtanonc (2). Grafikus és sokszorosító művészettel foglalkozók : nyomdász (2), nyomdászsegéd (6), cínkografus (1), fényképészsegéd (1). Textiliparral foglalkozók : szabósegéd (3), kárpitos (1), kárpítossegéd (1). Faiparral foglalkozók : asztalos (6), asztalossegéd (13), asztalostanonc (3), ácssegéd (J). Könyvkötészettel és bőrmunkával foglalkozók : könyvkötősegéd (1). Nemes és más fémekkel foglalkozók: ötvös (1), ötvössegéd (1), ötvöstanonc (1), vésnöksegéd (1), lakatos (7), lakatossegéd (2), rézöntősegéd (2), bádogossegéd (1). Foglalkozásra nézve nem iparművészeti szakkal foglalkozó látogatók: ügyvéd (3), orvos (1), vegyész (1), gyógyszerész (1), hivatalnok (32), gyáros (1), műszerész (4), műkereskedő (1), kereskedősegéd (3), színésznövendék(2),kőművessegéd (J), villanyszerelő (2). Egyetemi hallgatók és egyéb fő- és középiskolai tanulók : joghallgató (14), bölcsészethallgató (12), orvostanhallgató (5), keleti kereskedelmi akadémiai hallgató (2), rabbiképző intézeti hallgató (3), felső kereskedelmi iskolai tanuló (21), gimnáziumi tanuló (11), reáliskolai tanuló (17), polgári iskolai tanuló (5). — A könyvtárnak az 1909/10. évben 7505 látogatója volt.

IRODALOM ILLUSTRIERTE GESCHICHTE DES KUNSTA GEWERBES. Hrsg. in Verbindung mit Wilhelm Behncke, Moriz Dreger, Otto v. Falke u. a. von Georg Lehnert. 2 Bde. Berlin. M. Oldenbourg. 1909. Lex. 8°, 656. és 896. old. Ára 48 márka. Kezd lassanként helyreállni az egyensúly. Úgy a közönség, mint a szakemberek körében egyenlő értékű fogalommá válik a művészet minden ága, s így a művészet hamupipőkéje, az iparművészet is kellő méltánylásban részesül úgy megrendeléseken és tárlatokon, mint az irodalomban. És bár Angliában született meg ez a helyes irányzat, mégis mintha az alapos németek

valósítanák meg legkiterjedtebb mérvben a programmot : ők értenek ahhoz leginkább, hogy lehet a modern művészet eredményeit minél népszerűbbé tenni széles rétegek számára. Angliában a vezető művészek minden apostoli lelkülete és szociális érzéke dacára a művészet az anyagilag kiváltságosak előnye, ha mindjárt csodás munkás-cottageok is keletkeznek. Az egész társadalmat felölelő és átjáró népszerű művészet igazában Németországban virul i igaz ugyan, hogy szám felett való kinövésekkel és szenzációs hajhászással is. Irodalmi irányzatuk is lényegesen különbözik. Anglia művészeti irodalma nagy amatőrök, gourmandok választékos díszkönyv-kíadása, vagy szakembereket, építészeket, iparművészeket kioktató és tájékoztató írásmesterség. À németeknél ez is megvan, de ott a gyakorlati cél és törekvés : a nagyközönség körében való agitálás, felvilágosítás, telkesítés ; a termelés tehát nem csupán akadémikus jellegű, hanem nagy fogyasztó közönség nevelése. S így van ez helyén. Ánglíában szinte Diogenes lámpájával kell keresnünk a neves műalkotásokat, különösen az építészetí és iparművészeti termékeket ; Londonon és egyéb angol városokon mintha nyomát sem hagyta volna a modern művészeti alakulás ; Németországban meg hangos minden, sőt túlhangos a csatakiáltástól. De mindegy. Előbb-utóbb majd megtisztul a mozgalom, lehiggadnak a kedélyek, s minden félszegsége után meglesz egy alig eléggé megbecsülhető eredménye : a nagy közönségnek érdeklődése és kereslete az igazi művészi iránt. Ennek a tisztultabb, lehiggadt, elfogulatlan és valódi művészfelfogásnak mesésen szép és páratlanul alapos kifejezője a Lehnert szerkesztésében megjelent legújabb iparművészettörténelmi munka. Nemcsak a legújabb, de talán mondhatnók a legelső, alapos és összefoglaló munka az íparművészetről német nyelven, sőt talán ellenmondás nélkül állithatom, az egész világirodalomban. Hozzá hasonló terjedelmű, alapos, szakszerű, s amellett művésziesen népszerű és élvezetes aligha akad. Mellette Buchnernek munkája (Geschichte der technischen Künste, 3 kötet, Stuttgart J 875—1893.) jöhet számba, de ha egymás mellé helyezzük őket, tüneményszerűleg ötlik szemünkbe ai a rengeteg különbség, haladás, amelyet a modern művészeti irodalom úgy tartalmilag, mint a művészi kiállítás tekintetében megtett. Amint nálunk az Iparművészet Könyvének szerkesztésénél, a németeknél ís felismerték azt a helyes elvet, hogy egy ember az iparművészet minden ágát, egész terjedelmében kellő alapossággal fel nem dolgozhatja, azért Lehnert a legkiválóbb szakembereket állította a cél szolgálatába. Amit alkottak, arra büszkék lehetnek az írók és a német irodalom. Nem szertelenkedés, nem az első meglepetés Ígérete mondatja velem e talán túlzásnak látszó állítást. Évek óta rendszeres figyelemmel kísérem a hazai és külföldi irodalomban megjelenő iparművészeti szakmunkákat és bizony eleget csalódottan tettem félre : kár volt reá az időt pazarolni. Lehnert munkáját legszívesebben egy szusszanatra végigolvastam volna, s nagy terjedelme s a megjelenéstől való időrövldség dacára, némely részeit kétszer is átlapozgattam. Í500 oldal, amelyen egyenlő érdeklődéssel siklik végig az olvasó szeme. Vagy legalább első kézhezvételkor az 1100 szövegképet és a 200-nál több, javarészt színes műmellékletet szeretné az ember mohó szemmel lelegelni. így hát

251 nagy terjedelme miatt nem marad más hátra, mint lelki nyugalommal és gyönyörrel végigélvezni. Mert et az olvasás igazán élvezet. A neves írók tartózkodtak minden tudományos nagyképüsködéstől, sőt minden tudományos pedanteríától és okoskodástól ; ellenben eleven tollal, nagy műszeretettel adják elő nem csupán a régi művészet történelmét, hanem a legújabb törekvéseket is. A nevök már maga kezesség arra, hogy elismerésem nem alanyi túlzás, sem a szokásos kritikai nagyotmondás. Lehnert bevezetőül az iparművészet fogalmáról, anyagáról, jelentőségéről és fejlődéséről értekezik általában (1—43.). Azután Erich Perníce a történelmi idők előtti és a klasszikus kort ismerteti (44—145.); Georg Swarzenski a bizánci és az ókori keresztény mfíiparral foglalkozik (146—190.). A középkorról szóló fontos fejezetet, amelynek technikáját ma oly szorgosan kutatjuk és modern iparművészetünkben oly haszonnal értékesítjük, a berlini iparművészeti múzeum új, nagynevű igazgatója Otto von Falke dolgozta fel, aki mesteri tollal vázolja az üvegfestészet, agyagművesség, elefántcsontfaragás, zománc, aranyművesség stb. fejlődését (190—537.). Az olasz renaissance bűbájos világát Swarzenski, az északi népekét Wilh. Behncke vázolják (537-656.). Ha már így az első kötet sok érdekes meglepetést szerzett az olvasónak, a második vaskosabb annál izgatóbbnak Ígérkezik, mert olyan kort tár szemünk elé, amelynek iparművészeiét a legújabb időkig alig méltányolták, sőt lenézték, lebecsülték. Aki tisztában van Ausztriának ezen korabeli műkincseinek képével, csak örömmel láthatja, hogy a szerkesztő e munkát oly kezekbe tette le, mint aminők az osztrák M. Dreger, aki a bárok és rokokó (1—225.) és Jos. Folnesícs, aki Louis XVI és az empire (226—407.) kor érdekes világában végeznek rendkívül magas színvonalú értékelést. Végül ami bennünket különösen érdekel, a modern Iparművészeti törekvésekben hoz világosságot, rendet, tájékoztatást, kiválasztást a szerkesztő maga, Lehnert (408—624.). Ez a fejezet külön magában is megérdemelné, hogy esetleg magyarra fordíttassák. A teljesség kedvéért, mintegy függelékül, két kiváló orientalista, With. Braun és Otto Kümmel az ízlam és Kelet iparművészetéről számolnak be alaposan és érdekesen (624—791.). Az egész feldolgozott anyag gazdag és rendszeres voltát mutatja a 73 oldalra terjedő tartalomjegyzék és tájékoztató. Ilyen alapos és nagyterjedelmű műnek részleteire kiterjeszkednünk aligha lehet, sőt tekintve külföldi voltát, céltalan. Lehetnek egyes részletek és állítások, állásfoglalások és irányok, amelyeket nem teszünk magunkévá egész terjedelmükben. Ez egyéni dolog. De lehetetlen nem örvendenünk e kiváló munka megjelenésén és nem kívánnunk, hogy minél több olvasója akadjon nálunk is. Különben, aki nemcsak dilettánskodva foglalkozik az iparművészettel, e munkát aligha fogja nélkülözhetni munkásságában. Annyi bizonyos, hogy néhány tucat munka elolvasását fogja feleslegessé tenni. Fényes, szinte ragyogó kiállítása pedig még soká eseményszámba fog menni. FIEBER HENRIK. RAUMKUNST U. KUNSTDEUTSCHLANDS GEWERBE AUF DER BRÜSSELER AUSSTELLUNG. Julius Hoffmann, Stuttgart. Az európai

sajtó osztatlan elismeréssel emlékezik meg a brüsszeli kiállítás német csoportjáról. A többi nemzetek,'élükön a franciákkal, kénytelenek felismerni, hogy^ az iparművészet terén a vezetőszerep ma a németeké. Ez a siker bírta rá a német csoport kormánybiztosát, hogy a fenti, bőven illusztrált és Breuer Róbert kísérő szövegével ellátott munkában a brüsszeli kiállításon^zerepelt német iparművészeti tárgyaknak javát smutassa^be. Ez a mű ilyen formájában illusztrálja azt a "'sikert, melyet a német iparművészet a „Deutscher Werkbund" fáradhatatlan munkájának köszönhet. J. V. PFLUGK-HARTTUNG : DEUTSCHE DR .BUCHRAHMEN; FRITZ

LEHMANN

VERL.

Ára 12 korona. A szerző ebben a munkában azokat a nyomdai díszeket gyűjtötte össze, melyek a német renaissance kezdetét — a német művészetnek mintegy felszabadulását a gótika alól — jellemzik. Nagyobbára ismeretlen/eddig közkézen nem forgó fametszeteket találunk a "[munkában,\melyet haszonnal forgathat mindenki, akinek valamelyes dolga akad a művészetnek ezen ágával. A szerző bevezetésül megírja a laikus számára a [könyvdiszítésnek keletkezését és rövid történetét Németországban. A gyűjtemény legszebb darabjai azok, melyek a korai renaissance változatos és különböző technikákban készült munkáit mutatják ; be. Ezekhez sorakoznak a nagy mestereknek : Dürer, Holbein, Cranach és másoknak művei, amelyek a gondos nyomásban szinte az eredetieknek szépségét közelítik meg. STUTTGART.

Á R F Á S T I H A M É R : RÉGI BRASSAI GYÖTVÖSMŰVEK. Különlenyomat az Arch. Ért. 1909/10. évfolyamából. A brassai ötvösművességnek számos terméke szerepelt már kiállításokon, s a szaklapok már nem egy ismertetést közöltek egyik-másik darabjáról, melyet a kutatás vagy a véletlen felszínre vetett. Olyan összefoglaló ^nunkánk azonban, mely az összes műveket egybegyüjtené és részletesen ismertetné, eddig nem volt. Ezt a hiányt pótolja a szerzőnek munkája, mely bő illusztratív anyagával és áttekinthető csoportosításban világos képet nyújt a brassai ötvösművességről. A tudományos értékű munkából nemcsak a szaktudós, hanem a gyűjtő, művész és laikus is sokat tanulhat s ezért melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. TPvAS BREVIÁRIUM GRIMANI IN BER BIl J BLIOTHEKVONSANMARCOINVENEDIG. Vollständige photographische Reproduktion herausgegeben durch Scato de Vries und S. Morpurgo, Leipzig, K. W. Hiersemann. Ára 2592 kor. Most jelent meg a velencei San Marco könyvtárban őrzött Breviárium Grímani ^reprodukciójának utolsó, tizenkettedik kötete. A fényesen kiállított képes kézirat a X V . századból való s csodaszép miniatűrfestményeinek alig akad párja. A mű állítólag a IV. Sixtus pápa rendeletére készült s azon kor nevezetesebb mesterei évek hosszú során át dolgoztak a breviáriumon. IV. Sixtus halála után az örökösök megtagadták a munka árának kifizetését s így került a kézirat 1589-ben Antonio Sícítiano kereskedő birtokába, ki azt Grímani bíborosnak adta el 500 drb aranyért. Grímani 1423-ban azon kikötéssel

<*

Szakirodalom,

252 SzaKirodalom.

hagyta 1 remekművet tmokaöccsére, Mariano Grimanira, hogy az halála után a velencei köztársaság tulajdonába menjen át. Kezdetben a szt. Márk kincstárban elzárva őrizték s így csak kevesen tudtak létezéséről. AJXVIII. század vége felé, mikor a San Marco könyvtárba került, ismerték fel nagy becsét s arra való tekintettel, hogy a terjedelmes, 831 legfinomabb pergament lapból álló, művet megkíméljék a rongálástól, csak keveseknek s ritkán engedték meg annak megtekintését, tanulmányozását. A breviárium gazdagon van miniatűrökkel díszítve. Sok esetben egész oldalt foglalnak el a festmények. A kézirat minden oldala lapszélí díszítésekkel van ellátva, melyek virágokkal, lepkékkel, kagylókkal, madarakkal, drágakövekkel vannak tarkítva. Azonfelül találunk bennük ötvös- és kerámiai tárgyakat élénken színezve, a természet és az emberi élet számos jelenetét, tájképeket és szimbolikus ábrázolásokat. Sok megfigyelni valót találunk a breviárium naptárlapjain. A hónapok hagyományos ábrázolása helyett változatos jelenetekkel találkozunk. Amit előbb csak jelvényesen jeleztek a lapszélí díszben, az itt mint önálló kép lép föl a miniatűrökben : napsütötte rétek, a csendes falu az est óráiban híven, jellegzetesen van feltüntetve. A hónapok közül a februárnak az ábrázolása köti le figyelmünket, mely derült kristálytiszta hóhangulatával egy modern festmény módjára hat. A miniatűrökben világosan és szabatosan látjuk az azon kort mozgató eszméket, melyek az irodalomban csakhamar visszhangra találtak. Nagy becsük egyebek között abban áll, hogy a tudománynak kiapadhatatlan forrását képezik s sok eddig homályos kérdést megvilágítanak.

Hogy kik voltak a mű mesterei, ez a kérdés még nincs tisztázva s maga a kézirat sincs kellőképpen méltatva s áttanulmányozva. Egyídeig németalföldi mestereket, Jan Memling-et, Gerart von den Meire-t, Levíen von Antwerpen-t, Gerart van Gent-et tartották a mű készítőinek, de ezen állításoknak egyes műtörténészek ellene mondanak s így a kérdés tisztázása újabb tanulmányozásokat követel. A fotografálás terén elért technikai haladás óta általánosan nyilvánult az az óhaj, hogy ez a műremek természethű visszaadás által a műtörténészeknek, jelesen a könyvdíszítéssel foglalkozóknak hozzáférhetővé tétessék. Ezt az óhajt teljesítette az olasz kormány támogatása mellett a leidení egyetemi könyvtár igazgatója, Scato de Vries és a San Marco könyvtár igazgatója, dr. S. Morpurgo, mikor a breviárium természethű reprodukciójára vállalkoztak s azt a legnagyobb mértékben végre is hajtották. A mű 12 kötetből áll s 300 színes táblát és 1268 fénynyomatú táblát foglal magában, melyek mindegyike a fotomechanika csodálatos fejlettségéről tesz bizonyságot. Akik a késői-gót miníatürfestészettel foglalkoznak, sok és becses anyagot, megfigyelni, tanulni valót fognak a műben találni. A művelődéstörténészekre nézve valóságos kincsesbánya az az anyag, mely a breviáriumban foglaltatik. Az építészek, szobrászok, festők, üvegfestők, díszítők, grafikusok inspirációt, motívumokat meríthetnek a műből. A mű magyarázatát kísérő szöveg, mely a kézírat történetét és méltatását foglalja magában két J83 és 136 lapból álló füzetben jelent meg német, francia és olasz nyelven. Sz. L.

A tisztelt Olvasókhoz! A vallás- és közoktatásügyi miniszter űr a M a g y a r I p a r m ű v é s z e t n e k , Fittler Kamill halálával megüresedett, szerkesztői tisztségére engem méltóztatott kinevezni. Mint e folyóiratnak megalapítása óta volt főmunkatársa és szerkesztő-helyettese, immár évek hosszú során át igyekszem szolgálni a lapnak és vele a magyar íparművészetnek ügyét. Amidőn a szerkesztés elvállalásával most elhúnyt barátomnak és mesteremnek, Fittler Kamíllnak, nyomdokaiba lépek, teszem ezt azzal a fogadalommal, hogy a Magyar Iparművészet ezentúl is, úgy mint eddig, elfogulatlan bírálója és krónikása lesz iparművészeti törekvéseinknek/ továbbá hogy írásaiban, valamint képeinek megválogatásában mindig csak a magyar iparművészetnek és a magyar kulturának igaz érdeke fogja irányítani. Remélem, h o g y e törekvésében a lap számíthat a magyar iparművészet minden barátjának hathatós támogatására. Elsősorban a tervező művészek, művészi iparosaink és szakirók közreműködését kérem azzal, hogy átengedjék át a Magyar Iparművészetnek közlésre tervezeteiket, alkotásaiknak fényképeit és iparművészeti vonatkozású cikkeiket. D e hálával fogadom a nagyközönségnek érdeklődését és segítségét ís oly értelemben, hogy közölje a szerkesztőséggel a lapra vonatkozó észrevételeit, kívánságait, tanácsait. Ezzel módot ad a szerkesztőségnek, hogy a lapot az olvasók igényeinek megfelelően fejlessze. Budapest, Í9Í0. augusztus havában.

GYÖRGYI KÁLMÁN.

IV. melléklet.

Magyar Iparművészet. I9t0. XIII. évf.

1

yENU

\ / Î MURAKÖZI 1 V 1 BÂRDV EDE ÖTVENÉVES JUBILEUMA ALKALMÁVAL AKATHOLIKUS KÖR EFHÉRTERMÉBEN 5AKNALEVES TOK MÁRTÁSSAL FÁNK ÖZGERINC PULYKA ÉS MALAC PARFÉ TORTA GARDINETTO

BOROK : NYULI ASZTALI SPUMANTE VÉDENY1 V Ö R Ö S CIRMOS TOKAJI ASZÚ PEZSGŐ

J H

I860 1 9 1 0

I-9-I-0 MÁJUS H Ó 28

Szemelvények az Orsz. M. Iparművészeti Iskola Grafikai Szakosztályának munkáiból.

Traveaux des élèves de la classe graphique de l'École des Arts décoratifs à Budapest.

'/yèyt'i erc/tfirj/.

J' H»»1"™»

•

, orW Tlrr«?/ rt.Stj^.r.,.) -i

rf

Ù,7S;,I teirn^.voU fU&i ülŰ.' vJW MLudeahM »'(• •gytj, eMM'l bàuojitway

mata,'!*?

A budapesti tud. egyetemen jelenleg kiadott doktori oklevél.

'

MAGYAR EVEZŐS-EGYLETEK

crop.

ET • ALMA • AC • CELEBERRIMA • REGIA • S Œ N T I A R U M UNTVERSITAS • HUNG. • BUDAPESTINENSIS LECTURIS • SALUTEMI

}uum Ornatissima ac Doctissima "Domina Olga Elefant ann.aet vtginti ortius. irt. vom.kaUu l Zichyfahm Cfm.Toron.tal orta, in "Regia Scientiarum Universität: 'Budapesiinensi svam in Histo:ria.Ariiurrv ceu principali, item in iMandm. Eungai-icxdinLiü.fmnco-Eáh. tamqaam subscisivo studio eruditionem et scientiam cum. Lander comprobavisset: Eandem Ornatissimam ac Doctissimmam Vomi rum

pjßGrf 1

lyt+EtEFßfisr'r.

Philosophiae Philosophiae 'Doctorem '•'Doctoremcreavimus, creavimus,pronunciavimus pronunciavimas*<. ac nuunwinu. dcclaravimus. in In quurum quorum fidem "Diploma hoc. maiore Universitatís sigillo munitum et consuetis subscriptionibus robcratum Ei dari curavimus. ^Budapest-min Hungaria, dievigesimiodaw. mensis Junnia. D. mülesimonongentesimö Septimo îfe¥sa J\ tü<t,1u*n,iG .'-fVha ri^ü/Vfi .. , atrnltfôite sorfnlta LC .ct>n.'.ft»itutp. «rnrxêeaMWi in twrufincrisuiX>| frei•/>/ytvi«i, e/c,.Iicl72?acuii Js',itc»Of>hica.a h.'t.iieca'HU

A túloldali negatív példának javított kidolgozása.

<S

W

/ ^ S i i f ^ E M I N G T O N i .ÍRÓGÉPE s o k - e l ö n y e - d ACZÁRA ^ A Z U J r Jr^Â^LEGOLCSÓBB-IRÓGÉP

JULIUS OLFNER LEDERHANDLUNG BUDAPEST-V.BEZIRK BANKGASSE

IW0NWÜPMSNTA! tap)Â-®»*®®®®;

i—v i . \ % / / i—*

-v i % \ i / /

il

i

/i .

/ \

i

x

i

/ \

•

buikpestCJ' i/\kOA.vi-öaTC\ö ; FÉNYKÉPÉSZÉT! E5- CINKOGRAFIAIÔQK ÍZOROSITOM611ERMEK- TELEFON&Óiö

ZENTGYÖRGYCZÉH *

- MAGYAR AMATÖRÖK ÉS GYŰJTÖK EGYESÜLETE BUDAPEST

FITTLER KAMILL :

Recommend Documents