Finnországban szeretnél tanulni? Az Európai Unióhoz való csatlakozással (1995) a határok megnyíltak a finn diákok előtt is, és az a veszély fenyegetett, hogy Finnország elveszíti legtehetségesebb és legambiciózusabb fiataljait. Erre a problémára talált jó megoldást Finnország, amivel az innováció, az információs technológia, a formatervezés és az oktatás egyik európai sikerországává vált. Finnország jelentős részben annak köszönheti sikereit, hogy a fejlett országok átlagánál többet költ oktatásra és kutatás-fejlesztésre. Csereprogramok - sokan mentek, kevesen jöttek Az európai csereprogramok - hasonlóan a most csatlakozásra váró országokhoz - Finnország esetében is már az ország uniós csatlakozása előtt is nyitva álltak a finn diákok előtt. A nagy változást az jelentette, hogy a csereprogramokon kívül is, korlátozás nélkül tanulhattak más EU-tagállamban, és mellette munkát is vállalhattak. Az európai uniós csatlakozás után azonban nagyon sok egyetemista ment külföldre, de az EU-ból csak kevesen érkeztek Finnországba. Ösztönző befektetés „Mivel az oktatás a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik, Finnországnak erre a problémára egyedül kellett megoldást találnia” - mondja Anita Lehikoinen, a Finn Oktatási Minisztérium tanácsosa. "Azt, hogy miért érdemes költenünk a külföldi diákok itt tanulására, angol nyelvű szakok indítására, ezt nekünk is sokszor kell magyaráznunk. Az európai csereprogramok és a külföldi tanulás csupán a diákok 5-10 %-át érinti. Ha sikerül idecsábítani a külföldi diákokat, az itt maradó többség is részesül az európai integráció előnyeiből.” A megnövekedett igény kiszolgálására a finn kormány létrehozta a Nemzetközi Mobilitás Központot (CIMO). Anne Siltala, a központ európai uniós koordinátora szerint az EU-programok nem automatikusan kínálnak előnyöket, valójában csak "lehetőségek, némi anyagi segítséggel; de eltökéltnek kell lenni, nyelveket kell tanulni, és küzdeni kell ezekért a lehetőségekért”.
Népszerűvé vált Finnország
A német Julia Meichsner a finn út sikerének jó példája: az Európai Unió perifériáján lévő, kis lélekszámú, furcsa nyelvűnek tartott ország is képes lehet ambiciózus és tehetséges diákokat vonzani. „Finnország azért is van előnyben, mert kevesen beszélnek finnül. Németül sokan beszélnek, ezért sokan akarnak ott tanulni, így a német egyetemek elkényelmesedtek, és későn kapcsoltak. Az olyan országokban, mint Finnország viszont változtatni kellett ahhoz, hogy az ország vonzó és modern legyen.” Hanna Hietauloma, a CIMO munkatársa felmérést készített arról, hogy Finnország miért vált népszerűvé az EU-s diákok körében. A válaszadók szerint „azért jöttek Finnországba, mert nagyon sokféle szakon lehet angolul tanulni”. Ezenkívül az információs technológia oktatása nagyon fejlett, csakúgy, mint az építészeté és az ipari formatervezésé. „A külföldi diákok úgy érzik, hogy a finn diplomájuk nemzetközi viszonylatban is versenyképes lesz" - mondta Hietauloma. Megfordul az agyelszívás folyamata Amikor Finnország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, véli Markus Laitinen, a Helsinki Egyetem munkatársa, el sem tudták képzelni, hogy egyszer Finnország lesz az agyelszívás célállomása: „Az agyelszívástól eleinte mi is tartottunk. Mára azonban elértük, hogy a trend megváltozott, és több európai diákot sikerül vonzanunk, mint ahány finn diákunk külföldre megy. Valószínűleg Magyarországról is eleinte sokan mennek majd külföldre tanulni. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz az otthon maradó többséggel, hogyan részesülnek ők Európából. Erre minden országnak magának kell megtalálnia a választ.”
Középiskolai tanév Finnországban, nyelvtanulás és kaland külföldön (http://www.engame.hu/mentorprogram_fooldal/) Évről évre több száz diákkal foglalkozunk. Ismerjük a vágyaikat, igényeiket, kétségeiket valamint tisztában vagyunk a mai, dinamikusan változó világ kihívásaival is. Meggyőződésünk, hogy hosszú távú sikert csakis a megfelelő orientációval, kizárólag belső motivációval és az egyén számára megfelelő szint megtalálásával lehet elérni. Mentorprogramunk során az elmúlt években a fenti filozófia mentén segítettünk hozzá több mint 350 diákot az önmegvalósítás első lépéseihez, a világszinten is vezető egyetemekre való bekerüléshez és az ottani sikeres helytálláshoz. Kiket várunk a programunkba? Olyan, 2015-ben érettségiző diákokat várunk, akikben erős a belső motiváció, elkötelezettek saját sikereik mellett, és nyitottak a világ megismerésére. Olyan diákokat, akik egyetemen szeretnének továbbtanulni, és már legalább középfokon beszélnek angolul. Mit nyújt a programunk? Mentoraink olyan tapasztalattal és tudással rendelkeznek, amelynek segítségével diákjainkat sikeresen készítjük fel világszínvonalú intézményekbe való bekerülésre. Középiskolai tanévet tölteni Finnországban, a legjobb alkalom arra, hogy anyanyelvi környezetben sajátítsd el ezt a különleges és egyre népszerűbb nyelvet. Ha szeretnéd megismerni ezt a skandináv országot, részt venni az itteni középiskolások mindennapjaiban és megtanulni a finn nyelvet, szereted a szaunát és vonzódsz a szép természeti tájakhoz, akkor vágj bele a finn középiskolai programunkba, mint magyar cserediák. Az ország A finn tájat erdőségek és tavak borítják, ahol számtalan honos fauna talál kényelmes otthont magának. Az évszakok sokban különböznek a miénktől, a tél a nálunk megszokottnál hidegebb, a nappalok ilyenkor rövidek. Nyáron viszont a napok Finnországban végtelenek tűnhetnek és a hőmérséklet néhol elérheti a 30 fokot is. Az 5,3 milliós lakosság nagy része a fővárosban, Helsinkiben, vagy a nagyobb városokban, Tamperében és Turkuban él. Finnország a mobiltelefonok hazája! A nagy távolságok miatt a finnek korán kitalálták a vezeték nélküli kommunikáció eszközét, a Nokia évekig a mobiltelefonok legismertebb forgalmazója volt. Az emberek Segítőkészség és az egyenjogúság iránti elkötelezettség jellemzi a finneket. Ha a finnek megkedvelnek valakit, akkor mindent megtesznek azért, hogy a barátjuk jól érezze magát és mielőbb beilleszkedjen. Hasonlóan a svédekhez, itt is uralkodik a „természet mindenkié” alapelv, és ennek érdekében gondosan ápolják környezetüket. De ne felejtsük el a szaunákat sem! Itt majdnem minden házban van egy szauna, ami meghatározó helyszíne a finnek társasági életének. Az iskola A PISA-felmérés eredményei a finn oktatási rendszer magas színvonaláról győznek meg bennünket. A diákok itt érdeklődésüknek és tehetségüknek megfelelően szabadon választhatnak tantárgyakat. Egy átlagos iskolanap kb. 9-kor kezdődik és délután 4-ig tart, és délben van egy ebédszünet a menzán.
Továbbtanulás Finnországban (http://tanuljkulfoldon.blogspot.hu/2012/06/tovabbtanulas-finnorszagban.html) Ingyenesen igénybe vehető felsőoktatási képzések Európa-szerte több államban is vannak, többek között Ausztriáról, Skóciáról, Írországról és Dániáról már blogunkon is olvashattatok rövid leírást korábban. Ezúttal újabb országgal bővítjük a sort: akinek fontos szempont, hogy ne kelljen tandíjat fizetni külföldi tanulmányaiért, Finnországban is gondolkodhat.
Aalto University School of Economics Helsinki egyeteme Azok számára, akik szívesen tanulnának távoli nyelvrokonainknál a messzi Északon, megnyugtatásul közöljük: a finny nyelv ismerete nem követelmény. Ugyan a legtöbb képzést finnül vagy svédül kínálják az országban, de közel 100 angol oktatási nyelvű alapképzés, és nagyjából kétszer ennyi mester közül is válogathatunk. Képzések A finn egyetemek viszonylag magasfokú autonómiát élveznek, anyagilag és vezetésükben, így csak kismértékben függenek az államtól. Ezáltal változatos képzéseket és intézményenként eltérő anyagi juttatásokat, belső ösztöndíjakat kínálnak országszerte. Az országban 16 állami egyetem és valamivel több főiskola működik, ezek mellett magánegyetemeket is találhatunk. A tanulmányok hároméves Bachelors és kétéves Masters képzésekre oszlanak, valamint rövidebb és hosszabb posztgraduális (60 kredites, ún. “Lincentiate”, illetve 240 kredites hagyományos doktori) képzésekre, amelyek közül szintén sokat kínálnak angol nyelven. Bachelor képzéseket angol nyelven főleg a főiskolák (más néven politechnikumok) kínálnak, ezek mindegyike a gyakorlatias tudásra fókuszál, általában legalább plusz féléves szakmai gyakorlattal. Az egyetemi képzések (mert egyet-kettőt ezekből is találni angol nyelven) elméletibb jellegűek, a szakmai gyakorlatot nem feltétlenül foglalják magukba, így általában 3 év alatt elvégezhetőek. A szakmai gyakorlat több kreditet is jelent, így egyes hosszabb, 4-4,5 éves alapképzések után akár már posztgraduális vagy MBA képzésekre is jelentkezhetnek a továbbtanulni vágyók. Mesterképzéseket viszont már leginkább az egyetemeken találhatunk, a főiskolák főleg alapképzésekre specializálódnak, ám egyes intézményeken rövidebb, 1-1,5 éves graduális képzéseket is kínálnak 60-90 kreditért, ezekre viszont csak három év szakmai tapasztalattal lehet jelentkezni. Egy átlagos egyetemi mesterképzés amúgy két év alatt végezhető el, 120 kreditponttal - ez felel meg az itthon is megtalálható mesterprogramok legtöbbjének. Mesterképzés után tovább folytathatjuk tanulmányainkat posztgraduális szinten, az itthon is hagyományos doktori képzések mellett a finn licentiate képzési rendszerben is részt vehetünk. A felvételi követelmény a mesterdiploma megléte.
Egyetemek Az országban 26 főiskola működik, és összesen kb. 100 angol nyelvű alapképzés közül válogathatunk legjellemzőbben gazdasági, mérnöki, vendéglátó-ipari területekről. Egyetemből 16 működik az országban, ezeken leginkább mester- és posztgraduális képzéseket keressetek angol oktatási nyelven. A világranglistákon a legjobb száz közötti, az előkelő 89. helyen a Helsinki Egyetem áll, az országos ranglistát is ez vezeti. Nemzetközi rangsorokban a többi egyetem a 250-500. hely között található. A legjobb tíz intézmény között országos szinten egyetemek és főiskolák egyaránt szerepelnek. A leginkább figyelemre méltóak Jyväskylä, Tampere és Aalto intézményei. Jelentkezés A felvételiket az egyetemek önállóan intézik, és bár léteznek központi felvételi portálok, ahol a regisztrációt megtehetik a jelentkezők, a jelentkezések elbírálását az intézmények végzik (nincs tehát olyan mértékben központosítva a felvételi procedúra, mint Magyarországon, a központi jelentkezési felület csak az adminisztráció feladatát látja el). A jelentkezéseket általában postán is el kell juttatni a kiszemelt egyetemeknek, és sok helyen szerepel a követelmények között valamilyen felvételi vizsga is. Ez leginkább a bachelor jelentkezőket érinti, a mesterképzéseken már a meglévő diploma eredménye, esetenként az akadémiai előmenetel mellett még a szakmai tapasztalat a legfontosabb szempontok a bejutáshoz. A művészeti képzéseken természetesen kötelező alkalmassági vizsgát is kell tenni. Az angol nyelvű képzésekhez alapkövetelmény lesz egy IELTS vagy TOEFL típusú nyelvvizsgát az egyetem adott szakirányára megszabott eredménnyel teljesíteni. A vizsgapontokat általában a vizsgaközponttól közvetlenül kérik az egyetemek, ezt már a vizsgára való jelentkezéskor jelezni kell! A jelentkezési határidők alapképzésekre január-február környékén vannak, mester- és doktori képzésekre pedig egyetemenként változó időpontban. Minden esetben érdemes már a készülődés elején felvenni a kapcsolatot a kiszemelt egyetemek felvételi irodáival vagy az adott szak tanszékével, és megkérdezni a személy szerint ránk vonatkozó követelményeket (mivel ezek akár a jelentkező nemzetisége vagy szakterület alapján is eltérőek lehetnek). Tandíj, megélhetés A képzések első diploma esetében minden szinten ingyenesek a meghatározott képzési időn belül, EU-állampolgárok számára. Ez vonatkozik az angol nyelvű képzésekre is. Túlfutás esetén már kérhetnek pótdíjat, ez intézményenként változó mértékű lehet. A megélhetési költségek nagyon változóak, várostól, intézménytől és lakóhelytől függően. Átlagosan érdemes 500 Euróval számolni havonta, de ez csak egy megközelítő összeg, az egyetemek honlapján vagy akár a felvételi irodáktól emailben érdemes tájékozódni az aktuális költségekről. Egyes egyetemek honlapján költségkalkulátort is találni, amely az adott város és adott intézmény áraival számol. De érdemes figyelembe venni a Finnországban általánosan elég magas árakat a mindennapi életben. Munkavállaláshoz nincs szükség külön engedélyre, és Finnországban a diák státusz nem befolyásolja a vállalható munka mennyiségét sem. Az egyetemek, ha már bejutott az ember, általában segítenek a munkakeresésben. Az országban kiterjedt hallgatói hálózat működik egyetemi és főiskolai szinten is, hozzájuk is érdemes segítségért fordulni, ha megélhetéssel, lakhatással, munkavállalással kapcsolatos információkra lenne szükségünk. http://www.tanulaskulfoldon.hu/finnorszag.html
Moi! :) Köszöntelek a blogomon, ha érdekel, hogy milyen Finnország, vagy hogy milyen au-pairként egy finn családnál dolgozni, és egy finn főiskolán tanulni, akkor jó helyen jársz. :) 2011 januárjában érkeztem a finn fővárosba Erasmus-ösztöndíjasként, és fél évet tanultam a Helsinki Egyetemen, majd ez év augusztusában au-pairként tértem vissza. Ez alatt az év alatt felvettek az egyik főiskolára, azóta váltottam is, dolgoztam egy hotelben, és rengeteg új élményben volt részem, amikről a blog is szól. A blog személyes jellegű, teljes mértékben a véleményemet tükrözi, nem “ismeretterjesztő folyóiratra” törekszem, hanem bemutatni a finn hétköznapokat a saját szemszögemből, továbbá egykét személyes jellegű bejegyzéssel a (külföldi) élet nehézségeit, örömeit és minden velejáróját igyekszem közzétenni.Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz! :) Rákos Petra A minap olvastam egy cikket arról, hogy mennyire kilátástalan a fiatalok helyzete, és nagy részük legszívesebben otthagyná az országot. Annak megítélésében, hogy milyen a munkaerőpiac helyzete és milyenek a fiatalok lehetőségei nem tudok állást foglalni, ugyanis az elmúlt 3,5 évet nem töltöttem otthon, és most nem is a kitelepülés gazdasági oldalával szeretnék foglalkozni. Olyanoktól, akik még nem éltek huzamosabb ideig külföldön eléggé vicces olyan kijelentést hallani, hogy “örökre” elmennének Magyarországról, és vissza sem néznének. Persze, könnyű ilyet kijelenteni mindenféle meggondolás nélkül. Eleinte én is úgy éreztem, hogy Finnország maga a földi paradicsom, és itt fogom leélni az egész életemet, azonban majd’ négy év után ezt már nem merném kijelenteni. Külföldön élni nem azt jelenti, hogy valaki úgy gondolja, hogy szedi a sátorfáját, és hirtelen belecsöppen egy olyan világba, ahol minden tökéletes: megfizetik a munkát, a nehézségek elillannak, s csupa öröm az élet. Az tény, hogy itt meg lehet élni tisztességes munkából, de az anyagi javak önmagában kit tesznek boldoggá?! Olyan országban, aminek nem beszéled a nyelvét, normális állást kb. csak mérnökként, infósként lehet kapni, a Magyarországról „kényszerből” menekülőknek általában a takarítás és hasonló melók jutnak. Nem szégyen a munka, de higgyétek el, hosszú távon ezekbe nagyon bele lehet fáradni, pláne, ha valaki “túliskolázott” egy ilyen munkakörhöz. Itt előre lépni csak perfekt finn tudással lehet, a finn pedig egy olyan nehéz nyelv, amit fizikai munka mellett nem egyszerű tökéletesen elsajátítani. Nekem nem perspektíva egy életen át gyerekekre vigyázni vagy takarítani, én csak azért vállalok el ilyen jellegű munkákat, mert egyetem mellett fenn kell tartanom magam valamiből. Nagy segítség, hogy itt ingyenes az oktatás, de a mindennapi élet drága annyira, hogy az otthoni megélhetési költségek többszörösét kell havonta előteremtenem. Munka mellett tanulni, beosztani az időt pedig nem olyan egyszerű. Erre még rájön a teljes bizonytalanság érzése, hogy mi van, ha nem lesz munkám, és nem tudom kifizetni az albérletet? Mivel diákként regisztráltak anno a nyilvántartásba-vételnél, semmilyen állami támogatásra nem vagyok jogosult, sőt, finn tb-kártyát sem kaphatok, így továbbra is otthonra fizetve a járulékokat folyamatos rettegésben élek, hogy semmilyen egészségügyi problémám ne legyen, ugyanis nem tudnám a több ezer eurós kórházi számlát kifizetni. A múltkor a fogorvossal is jól megjártam, tb-kártya nélkül 155 eurót gomboltak le rólam egy fogtömésért (állítólag a legolcsóbb helyen), amit otthon kb. 8 ezer forintból megúsztam volna magándokinál. Persze, ha gazdag lennék, és úgy tanulnék külföldön, hogy valaki fizeti helyettem, akkor lehet, hogy fényesebben sütne rám a Nap, de így igazán embert próbáló feladat.
Bár nem is az anyagiak, ami miatt úgy érzem, hogy ha lediplomáztam, hazamegyek, vagy legalább kicsit közelebb Magyarországhoz. Az első időszakban egyáltalán nem volt honvágyam, annyira új és annyira jó volt minden, hogy teljesen úgy éreztem, hogy megtaláltam álmaim helyét, ahonnan soha többé nem akarok elmenni. Azonban a jóhoz is hozzá lehet szokni, és a rózsaszín köd helyét ugyanúgy átveszik a szürke hétköznapok. A problémák itt sem kerülnek el, egyszerűen mindig van, ami miatt aggódni kell. Mindezt egyedül, a családtól és a barátoktól távol elviselni már nem olyan egyszerű. Innen nem ugrok csak úgy haza, ha valami bajom van, nem elég pár órát vonatoznom, hogy a barátaimmal legyek, legtöbbször minden gondommal-bajommal teljesen egyedül vagyok. Mivel alapvetően nem vagyok túl szocális típus, annyira nincs is gondom az egyedülléttel, de hosszú távon felőröl belül, úgy érzem. […] Nem győzöm elégszer leírni, hogy a finn nyelv miatt is rengeteg hátrány ér, és hiába tanulom, hamar “lebukok”, hogy nem vagyok anyanyelvi. Állásinterjúra általában be sem hívnak, ha látják, hogy nem vagyok állampolgár. Mivel az elmúlt években a finn gazdaság is hanyatlik, sorra építik le a nagy cégek az embereket, itt is sok a munkanélküli, így az anyanyelvű finnekkel szemben esélyem sincs, még akkor sem, ha egy kisegítői állásról van szó. A finnek - hiába nem olyan barátságtalanok, ahogy a sztereotípiák beállítják őket- azért fenntartásokkal kezelik a külföldieket, sokan azt gondolják, hogy csak az állami támogatások miatt jönnek ide más országokból. A suliban is az a helyzet, hogy ha sok finn összegyűlik, csak finnül beszélnek egymás között, kirekesztve másokat. És hiába értem meg, amit mondanak, amire reflektálnék valamire, már teljesen más témánál tartanak. Hiába vannak haverjaim (nem barátok csak olyan emberek, akikkel el tudok beszélgetni, és el tudok menni kikapcsolódni), nem érzem magam a “társadalom teljes értékű tagjának”, valahogy mindig bennem van, hogy én itt “csak” egy külföldi vagyok. Barátkozni, ismerkedni ezerszer nehezebb itt, mint otthon. Felnőtt korban pedig amúgy is nehezebb tartós barátságokat kialakítani, így a magány sokszor kínozza a lelkemet. A magyar nyelv is hiányzik, hiába beszélem tökéletesen az angolt, és nem kb. már fel sem tűnik, hogy angol nyelven hallgatok az egyetemen, annyira jól esne beülni egy-két magyar nyelvű előadásra, vagy csak magyar környezetben lenni. Szerintem a legjobban csak az anyanyelvünkön tudjuk kifejezni magunkat. Annyira tud bosszantani, amikor magyarul valami vicces vagy frappáns gondolat van a fejemben, amit egész egyszerűen lehetetlen bármilyen más nyelvre átültetni. :) Otthon ülve, beletörődve a rosszba, folyton másokat okolva könnyű kijelenteni, hogy Magyarországról el KELL menni. Az ilyenek általában bele sem gondolnak, hogy borzasztó nehéz külföldön új életet kezdeni, egyik akadályt a másik után leküzdeni, ráadásul messze az otthon melegétől. Nem akarok keseregni, hiszen én akartam idejönni, teljesen saját elhatározásból, a döntésem mögött soha nem húzódtak olyan indokok, hogy Magyarország élhetetlen, és nincs más kiút. Most már addig megpróbálom kihúzni valahogy, amíg le nem diplomázok, nem akarom, hogy az elmúlt évek szenvedése kárba vesszen. Elfáradtam az utóbbi években. Vagy inkább belefáradtam a dolgokba? Nem tudom, de hiányzik a boldogság a hétköznapjaimból. De hova tovább? Fogalmam nincs. Lehet, hogy most csak egy nehezebb perióduson megyek keresztül, és amiatt gondolom, hogy Magyarországon hasznosítanám a tudást, amit itt összegyűjtöttem. Ha most a kezemben lenne a finn diplomám, gondolkodás nélkül hazamennék, és megpróbálnék otthon érvényesülni. Mivel az itt töltöm éveim alatt teljesen alkalmazkodó és mobilis lettem, biztos vagyok benne, ha a hazatérésem után sokáig úgy érezném, hogy élhetetlen az ország, akkor ismét útra kelnék. Azonban ha találnék normális állást, és egy olyan helyet, ahol szívesen élek, biztosan nem mennék újra külföldre, hanem maradnék közel az Otthonhoz.
