fim ; n rn; i m i v ó S l XII. évfolyam. és kiadóhivatal^ ALAPÍTTATOTT fi'-f

o

m

fim

•j

z e r k e s z t j

mm

XII. évfolyam.

j ^ i S S

J

í s x j a p j a o

^

S

E

p

i m i

rn;

ALAPÍTTATOTT 1870.

fi'-f

v ó

a

Ul

; n

S l

„ O jös* # *

\L A képviselőház

í és kiadóhivatal^

HERTELENDY DR. B E C K

LÁSZLÓ

MARCZEL

fiatalsága GROF A P P 0 N Y I GRÓF W I L C S E K

GYULA FRIGYES

Qsztálysorsjegyek A most kezdődő I. húzáshoz eredeti áron kaphatók:

Vi sorsjegy 12 kor.

V i sorsjegy 3 kor.

72 sorsjegy 6 kor.

7s sorsjegy 1.50 kor.

* * *

Mercurbank *

f

t* t t t t te®»

Budapest, IV. ker., Váczi-utcza 37. szám.

10 millió

Vevőinknek eddig több mint korona nyereményt fizettünk ki. (Teljes titoktartás biztosíttatik.)

*

4-1

i s s k o P

a n d r a s

IX., S o r o k s á r i - u t c z a

szűcsmester.

11—13.

Átalakításokat

R é s z i t és raktáron tart csinos

jutányos áron

szörmeárukat,

elfogad.

u. m . :

Nyáron

kabátkákat,

moly ellen

és javításokat

collierokat,

megóvást

muffokat stb.

elfogad.

e.

-eí

Czegléden

Unghváry Cászló 300 holdas szőlőtelepe és gyümölcsfaiskolájának, valamint borüzletének részletes árjegyzéke megjelent s kívánatra ingyen és bérmentve küldetik.

Deckerí és Homolka távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágítási berendezők VI., Izabella-utcza 88.

BUDAPESTEN

V., Dorottya-uteza 8.

A magyar királyi államvasutak szállítói.

hangosan szóló = grafit-mikrofon

Ha őszül a haja, használja a

„STELLA"Üvegje

2

BUDAPEST,

vizet, - HAIR REGENERÁTOR mely nem fest, hanem a haj eredeti színét adja vissza.

korona..

ZOLTÁN

BÉLA

6 cs. és kir. fens. József fóherczeg udv. szállítója gyógyszertárában:

V., S é t a t é r - u t c z a .

(Szabadság-tér

sarkán.)

bekötési táblák „A

H É T " eddig megjelent

feltalálói és szabadalom tulajdonosai. Készít: telefonberendezéseket k ö z ponttal v. körkapcsolással, elvállalja régi berendezescknek s egyes készülékeknek alapos átalakítását, továbbá : vill á m h á r í t ó k , házi sürgönyök, tüz- és vizjelzö berendezések készítését legjutányosabb árakon. Teleion

automatákkal

váltó-

vasutak s z á m á r a .

összes évfolyamaihoz kaphatók a kiadóhivatalban (Buda-

kombinált

á r a m ú önműködő b e r e n d e z é s j e l z é s a d á s r a

Árjegyzékek,

költségvetések bérmentve.

ingyen és

XTT. évfolyam.

1901.

A HÉT

H E B J E L E N MIKOEN V A S Í R H A P . Előfizetési

feltételek:

E g é s z évre _ ... kor.

20.—

Félévre

10.—

N e g y e d é v r e ._ ...

» »

' E g y e s s z á m á r a 40

5.—

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI

fillér.

KISS

SZEMLE.

JÓZSEF.

44/618. szám. Bzerkesztöség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., R ö k k Szilárd-utcza 18. sz. Hirdetések felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

—a*® Budapest, novemb.er hő 3. <§Mr

Krónika. ' , ' . : ' • A Miklós czár .fia. . . — nov. 1. A gróf Széchenyi István Blickjénék egy hosszú mondatában a következő közbeszurás találtatik: • die - bleischweren Worte der Kaiserin Alexandra Feodoromna án eine der höchsí gestéllten Damen: Votre fils a tué mon mari! . . . Ki mondhatta e. rettentő szavakat s kinek? Alexandra . Feodorowna. császárné neven amaz időkből első Miklós orosz császár neje ismeretes, igazi néven Sarolta, III. Frigyes Vilmos porosz király leánya. Az ő ura volt az, — nem ugyan: akit megöltek, hanem akiről nyíltan mondogatták azon napokban, hogy a krimi háború szerencsétlen fordulatán való kétségbeesésében maga végezte ki magát. S ama magasrangu asszonyság? Azon időkben az ausztriai császárságban sok magasrangu asszonyság találtatott, de nem sok olyan, akinek fia czárok életével játszhatott volna. Glyan pedig, aki maga felelhetett az ő fiánák ily roppant hatalmáért : az ötvenmilliós birodalomban csak egy volt. * A krimi háborút maga' Miklós czár. kezdte, keresett ürügyön belekötvén Törökországba. Szemben találta magával e politikájában Francziaországot és Angliát. Számitani feltétlenül számitott Ausztria segítségére, s nem csupán érzelmi okon, hogy ő volt az, aki a magyar fórradalom leverésével Ausztriát , a bomlástól megmentette, Maga e tette sem volt tisztán érzelmi cselekedet, talán részvét a' tizennyolcz éves,' fiatalságában megrövidített osztrák császárral. Nem, az orosz czárt a legitimizmus összetartó kötelességei sarkalták Ausztria,segítségére, s az a félelem; is, hogy a magyar s az.olasz.forradalom diadaIán vérszemet kaphatnának az ő lengyelei is. Az olasz forradalommal szembén ott volt az öreg Radetzky, de magyar földre az osztrák, az egy Schlicken kivül, nem küldhetett már igazi hadvezért —' igazi; embert is alig. Ezért, kellett Paskievicsnek levonulnia Magyarországra, De Miklós czár nemcsak erre; számitott, '—, áz orosz segitségért való hálára. Sokkal inkább, számitott, és, ha a másik-félen;politikai.gondolkodást tett fel,-számithatott is Ausztria természetes, rendeltetésére: .Már . Sayoyai Eugén átlátta,-hogy mihelyt a római német császárság, s ezen felül Ausztria vezérlő állása megingott, — s biz' az meg-

ingott volt már a nagy Eugén napjaiban, — Ausztriának á Balkán a rendeltetése. Már második Katalinnak a z ' volt a terve és átlátása, hogy, mint ahogy Lengyelországon megosztoztak, osztozzanak meg Ausztriával a tehe-. tetlenné vált Törökországon is. Ha a franczia forradalom és Napoleon közbe nem jő, ez az osztozkodás alighanem végbemegy, — de ama közel háromnegyed század alatt, mely azon időktől fogva a krimi háború idejéig, 1852—55-ig jeteit) balkáni mappán nem sokkal több változás a történt, mint az a rossz példa, mit fölszabadulásukkal a görögök mutattak a Balkán többi népeinek. Miklós császár igy gondolkozott: Ausztria hatalmas birodalom; most, hogy Magyarországot s Olaszországot leverte, olyan hatalom, amelylyel számolni kell. Nekem, aki elfoglaltam a Kaukázust és Örményországot/nem kell több a Feketetengernél. Az ő érdekei az Ádria felé húzódnak / körülbelül Szalonikinél szépen elhatárolhatjuk érdekköreinket, Hát tegyük meg. S a csalogatás, melylyel Miklós czár Törökország ellen s a maga pártjára akarta venni Ausztriát, a z az ajánlat volt, hogy e háború során békében osztozzan a k a Balkánon, -* y a i a a z o n időkben Ausztriának külügyminisztere herczeg Schwarzenberg Félix, korának egyik legelmésebb s legczinikusabb embere, főképp ama Schlagfertigkeit-. járói hires, melylyel soha senkinek felelettel adósa nem maradt. A herczeg' két okon harágudott a czárrá. Először az osztrák udvar nevében, mely ném tudta" elfelejteni, hogy Paskievics a saját császárja »lábai elé« tette a levert Hunniát, s e lábak rúgták csak vissza a szegény, áldozatot, ajándékul, Aúszíriának. Másodszor a maga személyében, is orrolt ő magassága a muszka császárra mert a szigorú erkölcsű "császár a harminczas évek végén a limine elutasította azt. az ajánlatot, hogy a herczeg ur képviselje az orosz udvarnál Ausztriát. Igy adta aztán ő magassága a czár ajánlatára s á négyvenkilenczediki eseményekre való hivatkozására ázt a valóban elmés feleletet, hogy: a világ csodálkozni fog Ausztria háládatlanságán! . . . s felelt tettben is a lehető lég schlagfer^ tigebbül, mikor, mihelyt Oroszország levonult a dunai tartományokba, m'enten - mozgósított Galicziában, Erdélyben s a szerb határon. Igy volt kénytelen az orosz kitakarodni. a Balkánról, igy érte vereségre vereség, igy esett annyira kétségbe a magára hagyatott czáiy hogy,• általanos közhit szerint, kivégezte magát. Aki az akkori osztrák . állap'otokat ismeri, tudhatja, hogy a-fiatal osztrák császár; nak- mind e dolgokban roppant kevés része lehetett. Ám az

722.

Alexandra Feodorovvna császárné rettenetesen igazságtalan vádja mégis ezekre az eseményekre vonatkozik.*

Ennek a Miklós császárnak s ennek az Alexandra császárnénak negyedik fia, tehát szintén fils, az ,a Nikolájevics Mihály hadparancsnok nagyherczeg, aki most itt Budapesten a mi királyunk vendége, és, 1832-ben születvén, mindössze két évvel fiatalabb az ő fejedelmi barátjánál. Találgatják, mi ok hozhatta ide az öreg urat; aki, az ő korában, aligha utazik puszta kedvtelésből. Az ok anynyira nyilvánvaló, hogy nem kell sokat találgatni. A nagyherczeg nem az egyetlen orosz fejedelmi sarjadék, aki ez utóbbi hetekben Európában utazgat. Nemcsak az orosz czár járt Danzigban s Compiégneben, ami, a hármas szövetség szempontjából, nem lehet közömbös élőttünk. Egy másik orosz nagyherczeg Bulgáriában és Romániában járt, qjyan sikerrel, hogy Románia rögtön segítségért futott Bécsbe, Bulgáriát pedig ma már minden józan ember orosz hübérnek tekinti. Ez ugyancsak nem lehet előttünk közömbös, — hogy mennyire nem, azt a Goluchowski gróf minapi vészharangozása mutatta. Tudvalévő, hogy ötödik esztendeje van a mi monarchiánknak Oroszországgal valami egyessége, amely szerint a Balkánon kölcsönösen biztosítják egymásnak — nemcsak egymás ellen, de bárki, ellen, maguk a balkáni népek ellen is, a Balkán status quo-ját, vagyis ez érdekes vidék 1897-iki közjogi és politikai állapotát. Ez nem megoldása a balkáni. kérdésnek, de elodázása, legalább is addig, mig Oroszország Ázsiában elkészül. Voltak 1897-ben rosszmájú emberek, akik azt tartották, hogy' Oroszország azzal az egyezménynyel becsap bennünket; minket megbénít, maga vidáman dolgozik tovább, s mire az egyezség lejár, . Oroszországnak nem lesz többé szüksége sem haladékra, sem megoldásra, mert a kérdés akkorra már megoldódott, s teljesen az ő javára. Akik akkor efféle megjegyzéseket meg mertünk koczkáztátni, rettenetesen lehurrogattattunk a beavatott sajtó által. Annál mélyebb ámulattal láttunk vagy egy hónapja a külügyminisztertől nem éppen távol álló Pester Lloydban egy szórói-szóra ilyen felfogású kirohanást, mely, rámutatva a legújabb balkáni eseményekre, perfidiával és szószegéssel s főképp az 1897-iki egyezmény megszegésével vádolja Oroszországot. Nyilvánvaló, hogy az orosz nagyherczeg látogatása a Goluchowski gróf aggodalmaira való felelet; melyet azzal tesznek nyomatékosabbá, hogy a legtekintélyesebb nagyher.czegre, a Balkán-felosztó első Miklós fiára, a mi királyunk kortársára és barátjára bízzák az átadását. Kétségtelen, hogy az orosz nagyherczeg mindenkit meg fog nyugtatni a Balkán státusa felől, s az is kétségtelen, hogy a Bálkánon nekünk immár nagyon csekélyek a chanceaink.

De visszatérve a krimi háborúhoz, az ember elbámul a végzet utjain. Nekünk magyaroknak nincs rajta mit sajnálnunk, hogy minden ugy történt, ahogy történt, — de ha egy Bách-korszakbeli osztrák patrióta megérte volna a mai napot, sima a honfibútól. -A Schwarzenberg herczeg elméssége Ausztriának a következőkbe került: •

Ha Ausztria akkor Oroszországgal a Balkánon megosztozik: ő a-szerbek, a bosnyákok s a többiek felszabaditója, s ezek és a magyarországi nemzetiségek segítségével végképp megbéníthatja a magyarságot. Ezt a chanceot akkor veszítette el. Ugyanakkor a lángelméjü Cavour kiintrikálta, hogy az ő csepp szardiniai királysága is részt vegyen a krimi háborúban, Oroszország ellen s Anglia is Francziaország mellett. Ezzel megnyerte az olasz szabadság és egység tervének Angliát és Francziaországot, melyek nem azt nézték, hogy Ausztria nem harczolt ellenük, de azt, hogy Szardínia mellettük harczolt. Ez belekerült Ausztriának Lombardiába s Veneziába. Ugyané konstelláczióktól kapott erőbe az a Poroszország, mely aztán' Ausztriát valósággal kidobta a német szövetségből. Igy került Ausztriának a Schwarzenberg herczeg elméssége : Magyarországba, Olaszországba, Németországba s a Balkánba. *

'

S kerül, noha, ismételjük, nincs mit bánkódnunk az akkori fejleményeken, kerül nekünk is valaminkbe. Ugyancsak: a Balkánba. Andrássy Gyulának igaza volt: vagy igaz, vagy nem igaz, hogy csak mint nagyhatalom állhatunk meg. Ha igaz, aminthogy igaz, nagyhatalmi politikát is kell csinálnunk. Erre csak egy terünk van: a Balkán. Ez ami természetes piaczunk s utnyitónk a Közép-tengerre is. Amitől mi magyarok félünk: a Balkán felett való uralommal együtt a szlávoknak fölénk való kerekedése elér bennünket, há nem mi megyünk is. le a Balkánra. Mert- valaM mindenesetre lemegy, s ez a valaki: az orosz, a világ legveszedelmesebb szomszédja, akár mint nagyhatálom, akár mint szláv hatalom. Ha mi nagyhatalmi politikát csinálunk — kellő fedezettel Németország felől — belül van ugyan szláv veszedelmünk, de befelé is nagyhatálom vagyunk s befelé is támogat a támogatónk. Ha ellenben félünk a nagyhatalmi politikától: a Balkán azért nem marad független, de a pánszlávizmus körülölel bennünket s mint kis hatalmassággal, nem szövetkezik velünk az ördög se. Már Andrássy Gyulának is jóval nehezebb volt a dolga, mint lett volna Schwarzenberg herczegnek,. mert azalatt a balkáni népek már belekóstoltak a panszlavizmusba s a szabadságba. Mégis, ha a mi monarkiánk folytatja, amit Andrássy megkezdett: szláv vészedelmei nem volnának nagyobbak, mint ma, dé a balkáni piácz az övé volna, s ugyanekkorával nagyobb völna gazdasági ereje és politikai tekintélye. Igy a barátaink lenéznek • bennünket, az ellenségeink nem félnek tőlünk s a saját határainkon belül nem vagyunk már biztosságban. Valaha osztozkodhattunk volna a Balkánon, ma az egész Balkán az oroszé. Ha Nikolájevics Mihály nagyherczeg, a Miklós czár fia is volna oly elmés ember, mint Schwarzenberg Félix herczeg volt, elutazna a nevezetes család sírboltjához, s koszorút tenne a volt külügyminiszter szarkofágjára. Mert hogy Oroszország ily fényesen megboszulhatta, amit Schwarzenberg herczeg Miklós császár ellen' vétett, azért senkinek nem tartozik több hálával, mint a Schwarzenberg herczeg emlékezetének. Tar

Lőrincz.

722.

rületes; palástja eltakarja a zöld kabátokat s villogó fegyvereket, a mi vadászat akkor esik, csak fegyvercsörtetés, "az első galopp a nagy steeple-chasere, melynek minden akadálya vérrel van beföstve. Mikor a nap ködben kél föl s a bus éjszaki szél délre viszi a birnámi erdőt, indul meg a tulajdonképpeni hajsza. Pokoli' tor a Hubertusebéd : lőpor az ital, golyó a pecsenye s a hosszú szünetben kikoplaltatott fegyver mohón nyeli magába. Szép Magyarországon — a gőzfürdőt sem véve ki — talán a vadászat az egyetlen demokratikus intézmény; 1 a pagonyban megszűnnek a rendi és rangi különbségek, a puskatüz egyformára festi az ábrázatokat s nemesi leveleket, a szenvedély árja egyformán ragad magával királyt, herczeget, grófot, nótáriust és hajtót, s előnye csak annak van, aki ügyesebb és tapasztaltabb, Ez a modern Saturnália, mikor az apróknak is megnő a becsülete s az eleven kutyabőr, ha jó az orra meg a lába fölébe kerekedik a holt eb irhájának. Ez az egyik gyönyörűség," mely az erdő felé vonz s nem lehet tagadni: joggal. Minden egyéb szenvedély többé-kevésbbé állativá tesz, emez emberi vonásokat oszt, ledönti a társadalmi falakat s a zöld kabát alá csak tudást, férfias erőt és bátorságot rejt. A jó példával maga a felséges ur "jár elől, nimródi mulatságábannem tür előítéleteket, született jogokat, czerimóniát s a jeles vadász előtte nem habozik kalapot emelni. Ujjmutatása országos vadásztörvény s jól esik látni, hogy legalább a férfiasság nem- bi- és trifulkált. Ha vadászat után végigjárod az erdőt, óvatosan lépkedj, a zörgő haraszt alatt fekszenek a szép elvek, nem engedik őket át a vámon. Ott hever az emberi egyenlőség, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet, a nimródi testvériség s egy-egy darab, szabadság, mely csak addig él, mig tollas kalpagodon az aranyvirág virul. A zöld vadász, a hegyek réme ellen a városi emberek ugy védekeznek, hogy térdre borulnak előtte; a szellem a legenda szerint vállmagasságban sivit- a föld felett. Valamennyi vadász az emberek fölött jár s a meghajlás talán nem is orvosságot, hanem tiszteletet jelent. Fentebb azt irtam, hogy a szenvedélyek. javarészt állativá tesznek. S nem volna az a vadászat, mely vérben gázol s a teremtéssel áll perben ? Nem a kiirthatatlan vadságból fakad-e? — Nemrég a felséges úrról jellemző mozzanatot irtak az újságok. Elmondották, hogy a király már ritkán rándul ki Schönbrunnból, a fárasztó vadászatokat nem bírja, de hogy kedves mulatságának legalább környezetét lássa, mindennap kisétál az állatkertbe s ott hosszan elnézegeti a különböző .vadakat. Ez az egyszerű jelenet a vadászcsoport apológiája. Van-e vadász, akit a fárasztó, ugyancsak elenyésző anyagi eredménynyel járó, többnyire éppen költséges és minden ideget próbára tevő mulatság 'csak a czéllövészet szempontjából érdekelne? Van-e, aki azzal a tudattal száll lóra, hogy paripája tüdejét megviselje s.elmúlását elősegitse? Bizonynyal nincs: az erdő, a titkokkal teljes légkör, a csalitok, pagonyok s rengetegek panorámái, a természet gyönyörűségei s a mindener ket beragyogó szabadság szellője vonzanak a cserkészőutakra s nyiladékokba. É s hozzáfűzhetjük: testünknek . megedzése, izmainknak ép erőben tartása, konstitucziónk -megőrzése azok a tengelyek, melyekre a vadászat szenve-

délyét okos észszel elhelyezzük. Amig fiatalok vagyunk s egészségesek, a sport gyönyörűség, később orvosság, s egy személyben orvos" és erőmerő is. Szigorú doktor, hiába appelálsz ellene: ha térded rogy és tüdőd nem bírja a hegyoldalt, könyörtelenül áll előtted a konzekvenczia,de nem kell lázat mérni és mellet tapogatni, ha legyőzöd a hegyeket, sűrűségeket és mocsarakat. Mikor deresedő fejjel kiállunk a hajtás végére, nem a nyúlra meg fáczánra,. hanem az öregségre lövöldözünk, nem a más vérét kivánjuk, a magunkét keressük. S ha eldördült a lövés, szemünk aggódón kutatva néz a távol lombok kárpitjába: eltünt-e az öregség, mely testünk megbénítja s.fejünkre havas fürtöket tüz? L. K.

_ Szirén . . . Vadul száguld az éjszakának ' Viharja át a tengeren, * Tobzódó hullám szilaj tánczát Magányos partról kémlelem. Körülöltem a sziklaszirten Porrá zúzódnak a habok. Kavargó áradatba nézek S gyönyörtől felsikoltgatok. Valami varázs tart lekötve. Fürtöm zilált, szemem ragyog, A fergeteg is azt sikoltja Tördelteh, hogy szirén vagyok. Lihegő ajkam öntudatlan Szilaj bugással énekel S zajgó vizén künn szaggatoltan, Egy viharvert sirály felel. Lidérczlüz villogását látom, . És tenger vagyok már magam. Szédítő örvény minden álmom, Szélömló hullám a hajam. Vijjogó hangok hivnak, hivnak És vágyam dagálya oly merész. Minden elfojtott gondolatnak Halála — egy hajótörés.

Lys-nolr.

Kedvesünkre ránézünk, de nem szemlélgetjük. Minden szemlélgetéshez hidegvér kell, melynek szerelmünk tárgyáyal szemben híjával vagyunk. Rousseau. .

-

*

A szépség miatt megházasodni épen annyi, mint rózsák miatt mezei jószágot, venni; sőt ez utóbbival még okosabbat tennénk, mert a rózsavirágzás legalább megujul évenkint. Kotzebue. *

A csak földhöz sújtott ellenség újra fölkelhet, de a megengesztelődött, valódilag le van győzve. .:. . Schiller. -

722.

A matrácz-sir. (Angolból.) Irta: J. ZANGWILL. (Folytatás.)

•Szeliden feleié: — Képtelenségeket beszél. — Mindig képtelenségeket beszéltem neked kis Lucy, mert »az én szivem.bölcs és ' szellemes,' s vérzik a keblem®. Akarod hallani-a legutolsó költeményemet ? — Add csak ide a kézirataimat Catherine; s azután elmehetsz kissé nyugodni. Úgyis tudom, . hogy nem sok nyugalmad volt tőlem az éjszaka. Az öreg asszony néhány iv papirt hozott oda, mely tele volt szántva pathetikus nagy betűkkel. Mikor eltávozott, Heine -.olvasni kézdé: »\Vie langsam .kriechet Síe dahin, • Die Zeit, die schauderhafté Schnecke . . .«

Hangja élénkebb lett, de az első pár sorok után az asszony agya belefáradt. Egymást űzték benne azoknak a korábbi invokáczióknak az emlékei, melyekben az élet szenvedélye lüktetett; egymást kergették benne azoknak a napoknak lángoló emlékei, mikor minden perez nem az unalomnak, hanem a szenzibilitásnak az örökkévalóságát rejtette magában. »Vörös vér buzog ereimben . . . Minden asszonyban egy világ adományát látom . . . Ezer csalogány énekét vélem hallani . . . Meg tudnám enni • Hindosztán minden elefántját s a. straszburgi Münster tornyával tudnám piszkálni a fogaimat . . . Az élet a legnagyobb áldás s a halál az ördögök leggonoszabbika ...« De a költő még mindig olvasott s kénytelen volt odafigyelni: »Ez az agy" talán . még régi pogány alakokkal s halványuló istenekkel van tele, akik a maguk pogány ritusa számára egy holt költő koponyáját választották ki.« Hirtelen félbeszakította. — Nem, ez nagyon komor. Egy élve eltemetett ember jajkiáltása'az éjszakában:- egy uj hang a német költészetben, -— mit? a világköltészetben. Egyetlen költőnek sem volt még ily szerencsés chance-sza, mielőtt — voyez-vous — túlélné a saját halálát, bár néhányan túlélték a saját halhatatlanságukat is. Dici miser ante obitum ttemo debet — senkit sem lehet boldogtalannak mondani a halála előtt. Mig az élet napja le nem telik, senkisem képes saját valóságában látni a 'perspektívát, a tört remények és szétfoszlott illúziók sirhalmait, melyek a - fáradtan megtett mértföldeket jelzik. S mig valaki meg nem hal, addig megítélésének napja nem pitymallik, ha pedig az ember meghalt, egyáltalában nem láthat és Ítélhet többé. Ritka egy irónia, nemde? A Morgue-nak hullái micsoda történeteket tudnának elbeszélni. De a holt ember nem mesél. Mig tart az élet, addig tart a remény is -. s addig a legkomiszabb czinizmusnak sincs szava. De én — egyedül én — kifogtam a sorson. Én . vagyok a holt élő, az élő halott. Ugy lebegek a saját -elkínzott testem fölött, mint valami szellem s interregnumot élek. S igy én vagyok az első halandó, aki abban a helyzetben van, hogy magyarázatot, megfejtést követelhet.' Nehogy azt mondd, hogy vétkeim vannak s most a poklot szenvedem. A legtöbb vétket csak a bigotok és a hülye gondolkodók sorolják a vétkek közé. Ki tud ugy élni, hogy ne vétkezzék s ki vétkezik ugy, hogy ne éljen? Nagyon jól mondja Kant, .hogy "cselekedjél ugy, hogy eljárásod törvény lehessen .minden hasonló körülmények közt- élő ember számára«. Csakhogy Kant szem elől téveszti, hogy

te is része vagy ezeknek a körülményeknek. S' ha Heine volnál, magad is konczedálnád, hogy a jövő Heinéi is csak igy tennének, mint én. Nagyon könnyű erényesnek lenni, ha a. "tiszta ész kritikájának® a professzora az ember, egy szabályos, pontos mechanizmus, melyhez Königsberg polgárai-' hozzáigazíthatják az órájukat. De ha véletlenül azon czimborák közé tartozik az ember, akiknek minden bokorban rózsa nyilik s minden csillag neki ragyog . . . Schelling elvét vallom: a legnagyobb elmék fölötte állnak a törvénynek. Nem, nem, a papok magyarázata nem kielégítő. Lehet, hógy az egek különféle magyarázatokat tartogatnak az értelmi fokozatok szerint, a papoktól kezdve fölfelé. Mózes ki lesz elégítve egy arany székkel, ha még a cherubinok is azt éneklik hozzá zsidó nyelven, hogy »szent, szent, szent!« Abdullah ben Ozmán azt- fogja követelni, hogy a pápát hurik zárják le a csókjaikkal. Krisztus bizonyára nem fogja . kiábrándítani a szegény öreg anyókát Jeruzsálem viziójából, mikor a családi bibliában lapozgat. A halál mesgyéjén igéző, szeretetteljes mosolylyal .fog felé menni, megfogja a kezét, ugy vezeti keresztül a menny-. országbeli Jordán csillogó vizén s ránezos arczári visszatükröződik az Ő angyali jósága. .Ah, de már sokkal bajosabb lesz kielégíteni egy Johahn Wolfgang von Goethét, vagy Gotthold Ephraim Lessinget — micsoda ordália lesz ez az Apologetika mennybéli professzora számára! Talán igaz, mit az írás mond: — csak akkor juthatni be a mennyeknek királyságába, ha kis gyermekké válik az ember. Azt mondtam tegnap a kis keresztleányomnak, hogy a mennyország oly. tisztá és pompás, hogy ott egész nap süteményt esznek — gyermeknyelvre fordítottam át azt, • . amit a papok más szavakkal mondanak — s a kis cherubok a hófehér szárnyacskáikkal tisztítják a fogukat. »Jaj de Csúnya«, mondá a gyermek. Attól félek, hogy ha nem leszek én is gyermekké, sokkal szigorúbb kritikátfogok mondani a cherubokra. Ó istenem, — szakitá félbe hirtelen, leejtette a kéziratot s kezeit összekulcsolta, — tégy ismét gyermekké, mielőtt meghalok; add .vissza egyszerű naiv hitemet, annak a gyermeknek ártatlan vízióját, kit az apja vezet kézenfogva! Valami ilyes bánt s irgalomért szeretnék esedezni. Azt álmodtam a mult éjjel, hogy gyermek voltam' s viszontláttam' drága atyámat. Éppen föltette a parókáját s. mintha lisztpor vette volna körül. Kitörő örömmel rohantam feléje, hogy megöleljem, de mikor közel mentem hozzá, mintha minden párázattá változott volna. Ahogy meg akartam csókolni a kezét/halálos rémülettel borzadtam vissza. Ujjai száraz ágakká vált a k / m a g a az apám még - lombtalan fa volt, melyét a tél dérrel hintett be. Ó Lucy, Lucy, az agyam tele van őrü- ' lettel, a szivem pedig' szomorúsággal. Dalold el azt a balladát arról az asszonyról,, aki csak egy kanál kását evett, »jó ezukrosat és füszerszámosat«. Az asszony elbámult ezen- az emlékezőtehetségeri s. eldúdolta Ládye Alice s Giles Collins históriáját. A költő oly tiszteletlen .kaczagással ismételgette az utolsó sort, »A többit felnyalta a pap . . .«

hogy borzalmas görcs fogta el, mely. megkinózta s ugy összerántotta, hogy. gyermekes alakja ivként összegörbült a takaró alatt. Az asszonynak könnyek szivárogtak az arczára. — Ne sajnáljon engem olyan nagyon — suttogá Heine s a szemeivel próbált mosolyogni. — Hajlok, de nem török meg. Az asszony azonban annyira megrémült, hogy megrángatta a csöngetyüt. Vastag, tagbaszakadt, jóságos arczu asszony jelent meg a küszöbön egy köténynyel, melyet éppen varrt. Fekete haja és szeme volt, durva, hoszszukás arcza pedig majd kicsattant az egészségtől. A beteg-

szobába ozonillátot hozott be magával, de. egyszersmind diszharmóniát is, mert sehogy sem illett oda. Udvariasan bólingatott ' a látogató felé, azután serényen az ágyhoz ment s kezét a beteg homlokára tétté, melyen gyöngyözött a halálveriték. '.. — Mathild — mondá, mikor a roham alábbhagyott — ez az a • kis Lucy, akiről ^sohasem beszéltem veled s akinek sötétbarna szemeiről költeményt is irtam. Amit te sohasem olvastál. . Mathild nyájasan mosolygott az angol nőre. — Igaz, sohasem olvastam — mondá nevetve. — Azt mondják, hogy Heine nagyon ügyes ember s nagyon szép könyveket ir. De én nem ismerem egyiket sem s megelégszem azzal, hogy elhiszem, ha ő mondja. — Hát nem imádandó teremtés? — mondá Heine elragadtatva. — Csak két vigasztalásom van betegségeim' ben, a franczia feleségem, meg a német múzsám. De nem értik meg egymást. Ennek azonban megvan az a . jó oldala, hogy azt sem érti meg, amit ellenségeim irnak rólam Németországban. S igy semmi sem rontja le az ő szeretetét; — Hogyan is lehetnének neki ellenségéi ? — mondá Mathild, megsimogatva a haját. :— Hiszen oly jó mindenkihez. Csak két gond bántja — az, hogy az anyja valahogy. meg ne tudja a baját, s az, hogy. mint fog gondos.kodni az én jövőmről. Ami németországi ellenségeit illeti, hogy is lehet erről beszélni, mikor .oly szives minden szegény német iránt, ki Párison keresztül utazik ? Ez áz asszonyi hűség-könnyekig meghatotta Lucyt. Bizonyos, hogy szent ember rejtőzött arczának mephisztói maszkja mögött,, ha ez az asszony, ki őt csak mint férfit ismerte s kit nem kápráztathatott el. a hírneve, fáradhatatlanul kitartott mellette hosszas betegsége' alatt, s nem talált rajta kivetnivalót. — Kedves teremtés — mondá Heine szeretetteljesen. — Nemcsak rólam gondol jót, de azt is hiszi, hogy a jóság lefegyverezi az ellenségeimet. Az életnek mily suta fölfogását árulja el egy tuczat szóban. Ami. az én szegény földijeimet illeti, éppen ők hordják vissza Németországba az eltávozásomról szóló rettenetes meséket. Volt egyszer egy' szegény muzsikus, ki megzenésítette az én Zwei Grenadiere költeményemet s akit ki nem fogyó segítséggel és tanácscsal támogattam, mikor operának.megírta a Bolygó Hollandi legendáját, melyet valamelyik könyvemben földolgoztam. Ez a muzsikus Wagner Richárd s most folytonosan átkoz a zsidókkal egyetemben. Mathild csöndesen mosolygott. ) . — Ezt a cőtelette-et meg akarod enni? — kérdé szemrehányólag. • • — Meg. Már fülig vagyok azzal a vagdalt füvei, amit a szakácsné spenótnak- nevez. Nem vagyok én Nebukadnezar. — A szakácsné boszankodni fog, chéri,' ha nem eszed' meg a főztjét. Nem tudok vele kijönni azóta, mióta földicsérted, hogy mily ízesén főz. Még azt hiszik, hogy ő az asszony s én a cseléd. — Kedves Nonotte, mit tudsz te a művészi temperamentumhoz..— Az arcza meg-megrándult. — Áz éjszaka dupla rriorphiümadagót kell majd adnod, lelkem. t— Dehogy adok; az orvos megtiltotta. — Még azt hiszik, hogy ő a főnök s én az alkalmazott, — zsörtölődött mosolyogva. — De. mondhatom, hogy igáza' van. Évente 50Ö frankot költök morphiumra s ezt a mennyiséget csakugyan csökkenteni kell. Most 'efédj lelkem, marad itt. valaki, aki szórakoztat. ' Mathild lehajolt s megcsókolta. . — Ó Madame — mondá Lucynek — milyen jó, hogy eljött szórakoztatni őt. Mikor uj arczot látok mellette, oly jól esik nekem, akár az uj ruha, mert' a' régiek

már fogyni kezdenek. Nem a ruhák, hanem a barátok — mondá derülten s eltűnt.. ; '. -fi Hát nem isteni egy asszony ? — . kiáltott Heine föllelkesülve. . . . — Nagyon meghat, hogy szereti — mondá Lucy. — Szeretem? Mi a szerelem? Sohasem tudtam, mi a szerelem. — Ön? — s ebben a fölkiáltásban benne volt mindaz a sok történet, melyet az ő honfitársai terjesztettek s benne volt minden szerelmi verse. — Sohasem szerettem földi 'asszonyt. Csak szobrokat s- gyönyörűséges álomképeket, melyek szétfolytak a neiges d'antan-nal együtt. Nem mindegy volt, hogy kit vettem el? Talán azt szeretted volna, ha áz ambiczióm tovább ér egy' grisettenél ? föl egy kereskedő leányáig ? Vagy egy előkelő kisasszonyig ? Tártam volna föl a vagyoni állásomat s helyzetemet (egy szegény száműzöttnek a helyzetét) valami dupla tokás bourgeois papának, aki csak ahhoz ért, hogy az én halhatatlan könyveim évente kétezer márkát hoznak banco ? mert legfölebb ennyit tudok kipréselni azokból a hamburgi gazemberekből. Ha meggondolom, hogy az egykori milliomos-növendékből mii- , liomos-mester lehetett volna, ha irástudományomat a főkönyvekben gyakorlom. Kedves Lucym, te, kinek a szájába repül a sült galamb, sohasem fogod megérteni a mi szenvedésünket. Vagy előkelő házasságot kössek s megfulladjak az -igája ,alatt ? Vagy érdekházasságot, hogy a rabja legyek ? Hogy attól a gyönyörűségtől is meg legyek fosztva, hogy ne törhessem á fejem, miféle uj ruhákat s csecsebecséket vegyek a feleségemnek ? Mathild van olyan .intelligens, mint akármelyik leánya Éva asszonynak, kinek az volt az első gondja, mikor öntudatra ébredt,, hogy • uj ruhát kerítsen magának. Minden. nagy ember remeteéletet él s csak az oldalbordája szereti. Egy műveltebb asszony félreértett volna engem az igényeivel. Bár egy .gyönge órámban az volt a szándékom, hogy bevonatom egy kis müveit mázzal. Magániskolába küldtem, hogy tanuljon meg irni s olvasni. Hahaha, hogy nézett ki a természetnék ez a gyermeke a kis . iskoiásleánykák közt! Vasárnaponként meglátogattam; az • egyiptomi fáraókat jobban lé tudta darálni, mint én, egyszer meg nagy izgatottsággal beszélte el nekem Lucretia történetét, melyet akkor -hallott először. Kedves Nonotte-om! Ha láttad volna az iskola bálján; oly kecsesen és szűziesen tánczolt, mint a legsoványabb vakarcs. Quel gaité de coeur! Mily humorral s természetes észszel van megáldva. S mily hűséges társ. A franczia asszonyok igazán bámulatosak. Már tizenöt éve hogy házasok vagyunk, de még most is, ha nevetését behallomi az ajtón keresztül, lelkem visszafordul a halál kapujából s eszembe jutnak a verőfényes napok. Mily gyönyörűség , a szememnek, mikor reggelenként csinos ruhában, keztyüs kezében imakönyvecskéjével a misére megy ! Mer-t ennivalóan vallásos az én kis Nonotte-om. Bámulsz ugy-e? hát azt hitted, hogy ki ném állhatom a vallásos embereket ? Az asszony mosolygott; — Vagy azok nem rokonszenveznek önnel. ! — Ki nem ejtenék oly szentségtörő szavat, melyet Mathild megérthetne. Azt hiszed, hogy Shakespeare kitárta a lelkét Hathaway Anna előtt? Pedig kétségtelenül jó művészi modeíje volt s az általa nyújtott nyers anyagból mintázta meg az Imogeneket és Rosalindákat. Bájos teremtések! Hogy is. produkálhattatok ködös szigetlákó létetekre egy Shakespearet! A csodák csodáját! És Sterne-t! Mais non, olyan ir-embert, mint Swift! (ja s'explique. ;Szokták nálatok.Sternet olvasni? . — Nem; nagyon klasszikus. — Barbárok. Olvastad a Shakespeare hősnőiről irt könyvemet? Jó ugy-e? — Nagyszerű. - - -

722.

— Miért nem fordítjátok le angolra? • ; — Ez jó gondolat. —• Jó ihlet. De különben miért nem fordítjátok le valamennyi müvemet? Le kell fordítanotok és le is fogjátok. Tudod, hogy a franczia kiadás mily furórét csinált 1 Francziaország Európának a piacza, mert Páris második' Athén. Az angolok'azonban csak ultim'a Thuleval törődnek, a tenger szigeteivel, mint a biblia mondja. Nem a louisd'orok miatt beszélek, bár tudja isten, Mathildnak több ily barátra (mi már csak igy hívjuk) lenne szüksége, mert nagyon hamar elfogynak. Attól félek, hogy a kis könnyelmü nem igen tud velük bánni. Isten őrizzen meg, téged attól az iróniától, hogy halálos ágyadon kelljen gondoskodnod az életszükségletekről. Kiadóm, Campe, uj établissement-t építtetett magának. Mekkora emléket állitott ezzel nekem! Miért,ne állithatna nekem emléket Londonban is valamelyik angol kiadó? A zsidónak a könyve mint maguk a zsidók, el lenne térjedve mindenütt s megáldatnának benne a földnek minden nemzetségei. Ügy kezdtem az életemet, hogy bizományi ágens voltam angol áruczikkekben, — de nehogy elmondd ezt Gáthban; s ugy végzem, mint közvetítő Franczia- és Németország közt, azon igyekezvén, hogy ezt a két nagy nemzetet megértessem egymással. Ennek a nem méltatlan czélnak volt szentelve legutóbbi munkálkodásom. '

keresztül a legtiszteletreméltóbb rabbinak is le kellett. kapnia a "kalapját, ha a legkisebb .utczai suhancz azt kiáltotta neki: »Jüd', mach' móres!« Magam is ennek az elzárt ghettónak voltam a lakója s Hamburgban nem egy-. szer voltam tanuja zsidóheczcznek. Ó, a zsidóság nem vallás, hanem szerencsétlenség. Hátha, még zsidónak és genienek születik az ember! Ez már kétszeres átok. Hidd meg nekem Lucy, szükségem volt a keresztlevélre, hogy belépő-jegyem legyen az európai kulturához. Sem az anyám, sem az én pénzes-zsák nagybátyám nem rokon. szenvezett azzal a didergő vonakodásommal, hogy a keresztvizen keresztül gázoljak el a doktorátusig. S csak akkor álltam a keresztviz alá, mikor egyszer egy nagy rémület fogott el. Sokszor fölriadtam éjszakánkint s mikor a tükörbe néztem, sokszor elátkoztam magamat azért, hogy nincs gerjnczem. Fájdalom az én átkom fogariatosabb volt, mint azoké a rabbiké, akik Spinozát kiátkozták :•, s ez a betegség azért van most rajtam, hogy fölemészsze 'ezt az akkori gerinczemet. Nem csoda, ha az orvosok v nincsenek tisztában a bajommal. Azt tanultam a ghettóban, hogy ha nem csavarom karomra a tefilimet,- akkor. -kigyók fognak tekergődzni holttestemnek a karjára. Fájdalom, a kigyók sohasem'mulasztották el, hogy ráteker• gődzzenek a bűneimre. 'Há spanyol-zsidó lettem volna,' az inkviziczió sem gyötört' volna meg jobban. Ha tudtam

— Még tényleg zsidónak tartja magát ? ' volna, hogy mennyivel könnyebben elviselhető az erkölcsi. — Istenem, voltam-e valaha egyéb, mint a filisz- ,'fájdalom a fizikainál, akkor átkaimat ellenségeim számára teusok ellensége? tartogattam volna s kiegyeztem volna lelkiismeretben .fur-" Az asszony mosolygott. dalásaimmal. Az igazat megvallva, a ti Shakespearetek, a — Hát miért lett katholikussá ? filozófoknak ez a legbölcsebbje sem volt ment a fogfájás— Katholikussá? — s felordított, mint a seb- tói. Tudom az anatómiából, hogy néhány csontunk létezett oroszlán. — Hát megint ezt hajtogatják ? Az a mythos zéséről csak akkor tudunk, ha megsértjük. Boldogok azok keletkezett felőlem,, hogy • halálos ágyamon tértem á t ? a csontok, amelyeknek nincs történetük. Jaj, de az enyémek Hogy tánczolnak a bolondok arra a gondolatra, hogy ; már átbújnak a bőrömön, mint rideg valóság a. románczon. valaki az ő fölfogásukra tér, mikor lágyulni kezd -/"Még majd bocsánatot kell kérnem á férgektől, hogy nem az agya. " • adhatok nekik egyebet csontoknál. Mily keserű- a" meg— Nem a halálos ágyán. Régebbi históriáról van t hálás! mily édes, mily otthonos lehetne az élet ebben az szó. Azt hallottam, hogy katholikus. templomban esküdött. ; édes földi fészekben! Nini, mily helyes szavak! Majd — Hogy Mathildnak a kedvében járjak. Enélkül a , ezekkel fogom kezdeni valamelyik költeményemet. Bizony, szegény teremtés nem hitte volna el, hogy az esküvőnk ! mielőtt" meghalok, újra át szeretném élni nyomorúságos istennek tetsző dolog. Igaz, hogy jó ideig az egyház ifjúságomat Salamon nagybátyám irodájában; hibás szááldása nélkül éltünk együtt, de que voulez-vous, há ilyenek j mokat irnék a könyvekbe s azalatt költeményeket firkák az asszonyok. Valami nemesebbet követelek én meg az ; riék a Hamburger Wachterhe. Sőt újra szeretnék latinul asszonytól, mint azt, hogy ágensek s papok áltál legyen • tanulni a francziskánus zárdában s szívesen magolnám a hozzám kötve s a mi faux .ménageunk&t - szilárdabbnak • jogot Göttingában. Mert végre is nem törném magamat tartottam, mint sok igazi házasságot. "És ha már össze-1 valami nagyon; ha egy csinos leányzó haladna el előttem, kerültünk, nem hagyhattam' kedves Nőnotte-omra kétséges megint csak oda vágnám a Pandektákat! Ó- szilaj egyeöregséget. Meghivtunk. néhány bohém párt a lakodá-i temi. kirúgások, mikor , a »Landwehr«-be jártunk vacsoíomra s a .léikükre kötöttük, hogy kövessék a példánkat, rálni's" mikor' a fiatal, üde Kellnerné, aki sült kacsát Hahaha, tehát riem konvertita buzgalomról volt szó, amint hozott mit Apfelkompot,. a student urak közül egyedül láthatod. Nem katholikussá lenni, hanem a katholicziznekem adott csókot, mert poéta- voltam s oly hirés ember 'musra áttérni azonban más lapra tartozik. Ha a jobb voltam, akár a professzoraim! Azután pedig, mikor visszaszemed megbotránkoztat téged, szúrd ki; ha a jobb kezed, származtam Göttingából, újra Berlin fogadott falai közé, botránkoztat még, vágd le; ha pedig á z értelmed, akkór meg a kedves Levin Ráchel, meg a szalonja, meg Hohenlégy katholikussá. Nem, nem Lucy; lehet, hogy tisztelet- hausén Elise keddi estéi (ott szerettem volna fölolvasni tel adóztam a Madonnának a verseimben, de hol az a Lyrische Intermezzo-imat), meg a ' poétákkal eltöltött költő, aki érzéketlen tudna .maradni a katholikus szim- bolond éjszakák a Behrenstraisséban. Azután jöttek a 'tánczbolum és rituálé szépsége iránt? De mindig megmarad- mulatságok, szinházak, operák, álarczósbálok . .'. felejttam zsidónak. hetétlen lesz előttem az a bál, melyen Walter Scott fia — A kikeresztelkedés daczára? mint skót Highlander jelent meg. Berlin éppen akkor A beteg felsóhajtott, de nem a fizikai szenvedéstől; bolondult bele a Waverley Novels-ékbe. Eleinte én is még — Kegyetlen kis . Lucy, ne emlékeztess' fiatalkori egyszer át akartam'olvasni azokat a csodálatos románostobaságomra ! Köszönd istenednek, hogy angol leánynak czokat s - át akartam irni ;első könyveimet . . . ó mekázülettél.. Én . azonban, a keresztény és zsidó bigotériá kora isteni- gyönyörűség van a legelső alkotásokban! 'borzalmas vegyüléke " közt születtem a Judensírassébari. Azután ujrá neki szerettem volna" indulni a Harznák . .'. Bölcsőmben már ott feküdt életem egész programmjá, még egyszer átéltem volna a Fréischiiiz első éjszakáját, kezdetétől végig. Micsoda élet volt ez, istenem f "Tudod, fütyöltem volna a Jungfem-t, puncsot szörpöltém" volna "hogy Németország, hogy bánt a maga zsidáival. Ugy, á Kaszinóban s Lottchen töltötte volna teíé a pohamint páriákkal és fenevadakkal. Frankfurtban századokon r a m a t . . . ' .

729

Szemeibe könyek szivárogtak, azután hirtelen kitárta a karjait, megragadta Lucy kezét, görcsösen megszorította: arcza s teste rángatódzott s bénult szemhéjai lecsukódtak. — Ne, ne — rimánkodott neki rekedt, tompa hangon, mikor az asszony vissza akarta húzni a kezét . . . — hallom a halál lépéseit, ragaszkodnom kell az élethez; kell, kell. 0 mily meleg az élet s mily édes illata van! Az asszony összeborzadt. Egy pillanatra ugy érezte, hogy lecsukott szemű vampir tapad rá s szivja a vérét s mikor ez a rettenetes látománya eltűnt, ott maradt aljául az élet után kapkodó haldokló embernek a lesújtó tragédiája. Azután megszűnt az őrült rémülete, dermedten

emanczipácziója; a jókedvű dobos, aki őt francziául tanította ; Napoleon, amint a városon fehér lován átvonult; atheista iskolatársa, kivel Spinozát bújta titokban; a városba bejáró vidéki suhanczok, kiktől csak azért vett madarakat, hogy visszaadhassa a szabadságukat s a hóhér vöröshaju unokahuga, ki népdalokat dalolt neki. Egyszerre magához tért, fölemelte mutatóujjával a szempilláját s az asszonyra nézett. — Hogy én katholikus lettem! — kiáltott boszusan. — Sohasem tértem vissza a zsidósághoz, mert sohasem is pártoltam el tőle. Az én megkeresztelésem nem volt egyéb puszta meglocsolásnál. Sohasem »Heinrich«-et irtam a könyveimre, hanem csak »H«-t s az anyámnak

A Wallburg-család.

hanyatlott hátra, nyugodtan feküdt ágyán, csak vértelen arcza rángatódzott. Az asszony egész valójában megrendülve hajolt fölébe. Nem tudta, hogy távozzék-e, vagy ismét csöngessen. Heine időközönként megszólalt, összefüggéstelenül, szakadozva, majd könny pergett végig az arczán, majd meg czinikusan nevetett. Újra gondtalanul dúdoló student lett belőle: • Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus.«

Halottszerü maszkja fölragyogott az élet vad gyönyörétől s agyán keresztül kergetődztek Düsseldorfban töltött gyermekéveinek legelső emlékei: anyjának, testvéreinek és nővéreinek képe; a tánczmester, kit lelökött az ablakból; a zsidóknak a franczia hódítók által kimondott

irott leveleimben' mindig »Harry«-nak irtam magamat. Bár a zsidók jobban gyűlölnek, mint a keresztények, mindig testvéreimnek a táborában voltam. — Tudom, tudom — mondá az asszony csillapitólag. — Vigasztalhatatlan lennék, ha megbántottam volna vele. Nagyon jól emlékszem arra a passzusra, ahol ön azt mondja, hogy az ön áttérése a szászok lelkén szárad, akik Lipcsében hirtelen köpönyeget fordítottak; vagy Napoleoné, akinek semmi szüksége sem volt arra, hogy Oroszországba menjen; vagy a tanitójáé, ki Brienneben földrajzi leczkéket adott neki s nem mondta meg neki, hogy Moszkvában télen nagyon hideg van. — Nagyon igaz — mondá Heine megnyugodva. — Csak azt ne mondják, hogy halálos ágyamon tértem vissza a zsidósághoz. Az én első költeményem nem húsvét éjsza-

2

722.

kájáról szól-e? Az én első tragédiám, Almanzor, nem a letiprott Izrael tragédiája-e voltaképpen, azé á nemes fajé, mely a második Templom romjai közül' -még tudta menteni, nem aranyait és drágaköveit, hanem igazán legdrágább kincsét, a bibliát, • amelylyel megajándékozta a világot, amely arra tudná birni-a. világjáró turistát, hogy képes lenne átjönni az óczeánon, csakhogy láthassa a még életben lévő utolsó zsidót. Ennek az egyetlen', népnek, mely a középkorban meg tudta őrizni a gondolat szabadságát, most. az a föladata, hogy megőrizze az istent 'a modern világ szabadgondolkozása közt. Mi vagyunk a.deizmus svájczi gárdája. Mindig az isten volt az én gondolataimnak kezdete és vége. Mikor azt hallom, hogy a léte fölött vitatkoznak, ugy érzem magamat, • mint egyszer a ti Bedlamtokban, mikor elvesztettem szem elől a vezetőmet s rémes elhagyatottság vett' körül az őrültek e szomorú országában. Hát az én legjobb müvem, a Rabbi von Bacharach nem a "végtelen zsidó szómoruság« kifejezése-e, mint Börne mondja? (Vége következik.)

Krónika II. "

Csitt!

— nov. 1.

Erről a dologról nem akarok irni, mert nem merek. Magyárországon az irás szabadsága megvan, de azért bizonyos dolgok felől csak a gondolat szabad. Az agykéregbe és koponyába rejtett gondolat. Tehát nem irok róla, csak gondolkodom.' Egy laibachi vizsgálóbíró megkeresi a bécsi rendőrséget, hogy -keresse meg a budapesti rendőrséget egy bizonyos Wallburg Ernő rabviselt egyén letartóztatására. Közönséges bűntettről van szó, csalásról, okmányhamisitásról az osztrák, családi állás ellen való vétségről a magyar törvény szerint. S megy a telegram, szól a telefon, s nemcsak a telegram megy, hanem Bécs városának legfőbb Rudnay Bélája is, lejön Budapestre, hogy az okmányhamisitó egyén egész bizonyossággal letartóztattassék. Ha á bécsi Rudnay' ezt minden vidéki vizsgálóbíró megkeresésére tenné, sohase látná a prátert. A törvény előtt mindenki egyenlő s azt mondják,' hogy egészen közönséges esetről van szó. Csudálatos az az előkelő kirendeltség közönséges esetnél, holott. ugyanazt megtette volna akármilyen detektív is. Az elfogott egyént ki- kell szolgáltatni, mert osztrák állampolgár. Erről hiába tanácskozik a magyar törvényszék, ez igy van. És a Pichler Győző hivatkozása- a magyar honossági törvényre és paragrafusainak csürésecsavarása vagy. helyes értelmezése egészen hiábavaló: a bécsi Rudnay innen el - nem mozdul, amig Wallburg Ernőt ki nem kapja. — Két hónappal ezelőtt ugyannak á Wallburgnak ugyanazt a Pichler Győzőt rendelték ki gondnoknak — magyar törvényszék tette Magyarországon, magyar gondnokot rendelt a honpolgárnak. Akkor még az volt, most: sohasem volt'magyar. Lássuk tovább. Ez az ember, hamis papirossal azt akarja bizonyítani, hogy néhai Ernő főherczegnek véréből váló. Tudtommal és mindenki tudtával azt, amit a haínis okmánynyal most el akar hitetni, azt maguk az udvari

emberek e nélkül is hitték, mióta Ernő főherczegnek abba á különös elszigetelt poziczióba kellett vonulnia, amelyben igazi főherczegi szereplés és annak rendjemódja szerint v^ló vagyoni depossedálás nélkül szegényen halt meg,-mint a templom egere. Amije pedig volt, nem uzsorások kezébe úszott, hanem ma is — nem tudom a családi alapok, vagy a Rajner főherczeg birtokában van. A hagyatéka pedig össze-visszia néhány ezer forint ára bútor, miknek árából a temetés sem futotta. A szegény főherczegnek saját költségére huszonkétezer forintos temetést rendeztek. Mikor 1898-ban szegény Erzsébet királynőt temették, Ernő főherczeg Szimics kapitányéknál találkozott Tomasics nyugalmazott altábornagygyal. Nem tudom, mi vitte a főherczeget az egyszerű kapitány házába, miért beszélt olyan különösen az öreg altábornagygyal. Régi katonákról folyt a. szó, közben rátértek Vukovics altábornagy özvegyére, aki most is él. Ernő főherczeg akkor körülbelül ezt mondta: ' — Adja át - Vukovicsnénak tiszteletemet. Ő tudja, milyen boldog voltam, amig • szegény feleségem élt. Ő tudja, hogy gyermekeim között ez — Klotild — volt a szememfénye. 'És igérje meg nekem, altábornagy, hogy ha én már nem leszek, meg • fogja védelmezni szegény gyermekeimet. Erről a beszédről hiteles jegyzőkönyvek és tanúvallomások vannak. És igen furcsa, hogy egy - főherczeg ennyire érezze tehetetlenségét és- egy öreg penzionált katona .pártfogására. aspirál, pedig rendszerint a főherczegek, akik nem kötöttek mesallianceot s akiknek nincsenek rangjukat nem öröklő gyermekeik, el tudnák lenni altábornagyi protekczió nélkül is. • Juniusban még szó sem volt arról, hogy a Wallburgok nem volnának Ernő főherczeg fiai.. Harmincz esztendőn keresztül' elismert tény volt származásuk, az udvarnál törődtek velők, gondnokot tartottak nekik, neveltették a gyerekeket, zsebpénzt adtak a . fiuknak, hivatalt •is kapott az egyik, kelengyét, hozományt kapott a leány. Nem' prezentált okmányok, hanem a valóság ismerete alapján. Ernő főherczegnek hagyatéka nincsen, mégis gondnokot rendeltek a hagyaték kezelésére arra az időre, amig a tárgyalás az elismert várományosokkal folyt. Wallbyrg Ernő budapesti hitelezői udvari pénzből kaptak előlegeket és, ígéreteket. Minden rendben volt, még azok a hamis okmányok is rendben .voltak. Egyszerre Zürichben egy röpirat jelenik meg, mely Rajner főherczegnek kellemetlen és az okmányok menten hamisak és Wallburgékat becsukják. Én mindebben semmi különöset nem találnék, mert nagyon illogikus volna ebben különöset találni. Hiszen ' akkor azt kellene gondolni,- hogy a királyi ház egyikmásik tagja igen kevés pénz érdekében igen különös dolgokra vetemedik. Mi • a következménye annak, hogy Wallburgék csakugyan Ernő főherczeg gyermekei ? Főherczegek nem akarnak lenni, nem is lehetnek. Apjuk szegényen halt meg, tehát nagy örökségre sem pályázhatnak. Szó volna tehát mindössze árról, hogy szerény méretekben gondoskodjanak róluk. Ezért csak nem fog egy főherczeg intrikálni, hatóságokat, bíróságokat presszionálni,

731

lelkiismeretét ártatlan emberek, hét kicsi gyermek megrontásával terhelni! Ez ugy-e.bár hihetetlen?. Ezért Stuckart ur, a bécsi Rudnay óriási hibát követett el, mikor nem detektívet küldött Budapestre a fogoly Wallburgért,. hanem maga jött le érte; ő az oka, hogy azt az ügyet .most ugy nézik, . mint az üdvar ügyét és. nem hisznek sem az okmányok hamis voltában, sem a vád állításának igaz • voltában. A főrendőr miatt nem hisznek a kis laibachi törvényszéknek s ha majd Plósz miniszter dönt a kiadás kérdésében a kiadás mellett, nem fognak hinni "a magyar igazságügyminiszterben sem. Lehet nekik igazságuk, mint Jézusnak Pilátus előtt, Magyarországon- borsódzik az ember háta és kél és tartja magát a fáma, hogy jaj az igazságnak és az igazság szolgálatának akkor, mikor ilyen előkelő urak dolgában kell eljárnia szegény emberek ellenében. Amit hallok, tudok, mind olyan furcsa. Vér.és halál jelzi ennek a regénynek a fejlődését. Az egyik testvér 1 főbelövi magát és ezt hivatalosan letagadják. A pap, aki összeeskette a' rejtelmes párt, Triesztben részegségében a tengerbe esik. Papirosok tűnnek el és tűnnek föl rejtelmes módon mindig akkor, amikor szükség van rá. Amellett pedig ez a házasság soha sem történt meg és Ernő főherczegnek sohasem voltak gyermekei. Hiába, gondolkodom is szabadon, nem tudok eligazodni a tényállásban. Megirom nyíltan, hogy az ilyen sötét romantikus intrikában nem hiszek. De azt is gondolom, ' hogy vak hit és köteles lojalitás nélkül lehetetlen elhinni, hogy itt közönséges csalásról van szó, melyet közönséges uton-módon torolnak meg. A nagy néplelkiismeret, ez a ki nem nevezett esküdtbíróság melléje szegődik az elfogott embernek é s ' az ösztönszerű igazságérzet védni fogja és nem fogja' megengedni, hogy ez az ügy a benne szereplő emberekkel, együtt tűnjék le a napirendről. Dörömbözni fognak a zárt ajtókon és azok. nak meg kell nyilniok. ' Akármilyen bizonyítékok alapján Ítéljék is el Wallburgékát, jaj az igazságszolgáltatóknak, ha a népverdikt nem ad nekik fölmentést. Még az újságok is hiába bujkálnak az objektiv riport, mögött, kénytelenek lesznek megszólalni és kifejezést adni annak a rémült fölháborodásnak, amely az országot' átjárja. Ezt az igazságot csak egy uton-módon lehet baj nélkül jogába, iktatni. Minden embernek, van apja, anyja, a Wallburgoknak is.' Ha nem Ernő főherczeg és nem Szkublics Lujza a szüleik, hát kik a szüleik ? Ha ezt a titkot fölfedik a bíróságok, akkor. • a dolog tiszta, de amig a Wallburg-gyermekekriek ki nem nyomozzák az igazi1 szülőit, addig — okmány ide, okmány oda-— annak a gyermekei ők, akit maguk vallanak apjuknak s ha ezért becsukják és tönkreteszik őket, akkor a családi állás ellen nem ők követtek el vétséget. Nagyon érdekes a dolog és kiváncsi vagyok a folytatására. Különösen a magyar biróság szereplésére, amig tart, mert ehhez több szavunk lehet, mint a laibachi törvényszék viselkedéséhez. És ugy lehet, hogy nem sokára nem elégszem meg a szabad gondolkodással, hanem-, szabadon beszélni is fogok. Semper.

Krónika III. A molnár és gyermeke. Eszemb.e jut halottak napján Egy régi, régi, bús rege, Volt' egyszer egy szigorú molnár És annak volt egy gyermeke. Darabot irtak' az esetrül És rég volt, istenucscse rég,' Amikor első izbe láttam A molnárt és a gyermekét. É szinműről annyit tudok csak, Hogy folvonul sok néma váz S hogy az egésznek füszeréül Egy ifjú folyton furulyáz. •Igy volt ez őseink korában S azóta minden nemzedék Nagy-tisztelettel megtekinti' A molnárt és a gyermekét. • Házmesterem is íeg'nap éjjel Sirva nyitotta a kaput ' S bár három óra régen elmúlt, Láttam egy szikrát sem aludt. Nemes szivének szörnyű módon Fájt é keserves földi lét És meghatottan emlegette A molnárt és a gyermekét. És hajnaltájt, hogy lefeküdtem S nyomasztó volt a méla csend, Ágyam előtt a félhomályban Két szürke árnyék megjelent. Az egyiken' bluz, kurta szoknya, A' másikon nadrág, zeke . . . »Nini« — susogtam meglepetve — »A' molnár és a gyermeke.« »Ugy van« — felelt fájdalmas arczczal A férfi, sóhajtván nagyot — »Akit ma minden szinlapon . lát, A molnár kérem én vagyok. Óh könyörüljön'.meg mirajtunk S mentse' meg. kérem, ha lehet Az örök élet gyötrelmétül A. molnárt s ezt a gyermeket . . .«• »Mióta bolygunk a világon Ez öltözetben, tudj' az ég, A mi helyünkben minden ember Már'meghalt volna" réges rég. De minket föltámaszt' a sorsunk •Minden november elsején — Ha maga nem, hát ki segithet A molnáron s a gyermekén?* »Öreg vagyok már, végelaggott, A csontom hallhatón zörög . S - ez a leány — ma már anyóka —• Kis pihenésért, könyörög. S ma már az ifjú Budapestnek Egy fürge szinház nem elég — Három színházban hatszor adják A molnárt és a gyermekét . . .« 2*

722. Elhallgatott a szörnyű molnár, A gyermek búsan sírdogált S én vigasztalni kezdtem ő k e t : » Hiába gyötri igy m a g á t ! Az ily fölösleges sirással Nem jár eredmény, se haszon,Ön ugy-e molnár ? Liszt-ügyekbe Én elvből nem avatkozom!« »Menjen föl a miniszter úrhoz, Darányihoz sietve ön, 0 az idevágó miniszter S bizton segitni fög önön . . . Nagy lélek ő s minden izében Gavallér ember és derék . . .« A molnár hálálkodva eltűnt S magával vitte gyermekét. Ott voltak-e Darányinál ők Azt nem tudom, de annyi tény, Hogy reggel egy zsák liszt feküdt a Hálószobának küszöbén. Ez panama, de látszik ebbül, Hogy ez nem álom, nem rege És hogy az éjjel tényleg itt járt

A molnár és a gyermeke.

''

Ineubus. • =

A fiatalok.

A Wilcsek grófok született mecaenasok és ahol valami szép és nagy akczió felmerül, ők sohasem hiányozhatnak. Közelebb áll hozzánk az a jó magyar képű daliás alak, akinek a fotográfiája alatt a Hertelendy név olvasható. Nevéhez egy bájos kis regény fűződik, amely ugy végződött, mint a jól megkomponált népmesének okvetetlenül végződnie kell. Az aranyhajú királykisasszony és a szomszéd zsellér fia kimentek együtt epret szedni az erdőre, aztán megszerették egymást és a királykisasszony nem akart többé más' epret enni, csak amit a zsellér fiával együtt szedett. Mit volt mit tenni ? Egy boldog pár lett belőlük. Hertelendyt a kultuszminisztériumból, melynek egyik legszimpatikusabb tisztviselője volt, áthelyezték Lőcsére főispáni titkárnak, onnan meg most visszaküldték képviselőnek. Ebből öt éven belül főispán lesz, »akárki meglássa«. — ' Képcsoportunk negyedik alakja — mi türés-tagadás! — az -is » született«. Madarasi Beck Marczel dr. De ősei száma még csak egy és nem is az ősei révén »született«, hanem a bank szülte és nevelte nagygyá. Apja direktor és nyilvánvaló, hogy az ő aspirácziói sem állanak meg alantabb. Nagyon tanult és nagyon komoly fiatal ember. Amellett munkás és szer ény. Szakmája a pénz és a föld, szóval a közgazdaság. Azt hiszszük, ez a fiatal képviselő olyan ambicziókkal indul neki nyilvános pályájának, amelyet honorálni fog az idő. Államtitkárnak indul és nem lehetetlen, hogy miniszter lesz belőle. Olyan fajtából való, mely akarni tud, ha már

egyszer akar! Egész raj fiatal és legfiatalabb ember került be az idei választások során a képviselőházba; ellenben kidőlt egy sor viharedzett, zivatarokat látott parlamenti, alak, 'akiket megszoktunk és akiket nehezen fogunk nélkülözni. A Ház nemcsak megvedlett, de meg is fiatalodott és a közönség, különösen a karzatok figyelme és várakozása T i s z t e l j é t e k a h a l o t t a k a t ! a fiatalok felé fordul, akik honatyává lettek, mielőtt még apákká lehettek volna. (Egy müveit japáni uti naplójából.) — nov. 1. Nyilvánvaló, hogy egytől egyig derék és érdemes férfiú jutott be a parlamentbe, ami az-idők során;ki is A legkedveltebb népmulatságok egyike Európáfog tudódni; egyelőre azt tapasztaljuk, hogy sok a kopasz ban: a halottak napjának megünneplése, fej, nem az öregek, hanem a fiatalok közt, amiből azt A többi ősi népmulatság évről-évre vészit jelentősélehet következtetni, hogy már a természet maga is kép- géből. Régente kedvelt népmulatságok voltak például: viselőkké predesztinálta a győzelme^ jelölteket, előlegezvén május elseje és pünkösd vasárnapja is. Május elsején nekik a tekintélyt, mit a tulmagas homlok kölcsönöz. Mint- a szemetes kocsik diszbe öltöztek; az emeritált teherhordó hogy öt esztendőn belül csaknem mindegyik képviselővel gebék a fülük mellé zöld bokrétát kaptak s a szekerek akad majd egy kis sorunk, elhatároztuk, hogy különösen bordáit szines papírszalagokkal czifrázták fel. Ez azt péla fiatalokat succesive csoportonként bemutatjuk A Hét dázta, hogy a természet ujjáébredésének még a szemetes olvasóinak. Mentül később kerül a sor egyre-egyre, annál kocsik is örülnek, bár voltaképpen nekik van legkevesebb több jót vagy rosszat mondhatunk felőle, amiből logice közük az ügyhöz. Ezenkívül május elsejét még azzal is az következik, hogy az első csoportról még nagyon'kevemegünnepelték, hogy a cselédek és mesterinasok az obliset tudunk és félő, hogyha őket magukat kérdeztük volna gát tivornyázást nem este . és nem födött helyen, hanem meg eddigi szereplésük felől, ők se tudnának valami na- már hajnalban és a szabad levegőn kezdették meg. Nagy gyon sokat. De jó nevii emberek, az tagadhatatlan. Itt _ mulatságokat rendeztek hajdan pünkösd vasárnapján is. •van mindjárt gróf Apponyi Gyula, apja fő-főczeremóniás- E nap megünneplésével a nép a zöldbeli vendéglősöket mester, udvarnagy, persona grata az udvarnál, komoly, kivánta kárpótolni ama csalódásokért, melyeket e rokonrokonszenves arcz, előkelő modor, perfekt uri ember. Itt szenves polgárok az esős napokon éltek át vagy fognak van Wilcsek Frigyes gróf. Ez a név Lajthán tul sókat átélni. Azért pünkösd vasárnapján minden sörfogható férfi jelent, jelenti a munkás és tartalmas arisztokrácziát. A szin- kötelességének tartotta családját vállára venni, s minél házi krónikákban, a szépmüvészetek annaleseiben sűrűn messzebbre gyalogolni, hogy minél több sört fogyaszthasfordul meg ez a név és sohasem léha vonatkozásokban, son el. -Idővel azonban e népszerű vigasságok lehanyatlot-

Krónika - IV.

337

tak. A mesterinasok, czilinder- és smoking-viselethez szokván, csapodárul kezdték kezelni azokat a gyermetegebb kedélyű hölgyeket, akikkel május elsején hajnalban kötöttek ismeretséget; másrészt, a pénzpiacz kedvezőtlen helyzetének állandósulásával, a szemetes kocsik újévkor nem keresték ki a májusi virágünnep költségeit s hova tovább elkedvetlenedtek. A pünkösd vasárnapján vigadókat mindenekelőtt a villamos vasút tizedelte meg; a hátramaradottakról aztán a hálátlan vendéglős nyúzta le a dézsmát. Igy ezek az ősi szokások lassankint fényüket és hitelüket vesztették. Csak egy népmulatság van, amelynek nem árthatott az idő, s amely, ellenkezőleg, egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Nevezetesen az a népmulatság, mely halottak napján a temetőbe szólit mindenkit, ki csak a lábát birja.

Az ünnep czeremóniái persze csak századok során fejlődtek ki. A primitivek megelégedtek azzal, hogy meggyújtottak néhány mécsest a szeretteik sirján, elhoztak egy pár még élő virágot, s elimádkoztak egy miatyánkot vagy mit, amit még nem felejtettek el. A haladottabb kor igényeivel azonban divattá lett: a sirok látogatása. Aki ellátta kedveseinek sirját azzal a cziczomával, melyet a világ az ő társadalmi helyzetétől megkövetel, befejezi rövid gyászünnepét s a szórakozás terére lépve, vizitet tesz az idegen siroknál. Megszemléli, hogy a többi sir hogyan öltözködött ki, s megbírálja, hogy ez vagy az az ismerőse módjához képest gyakorolja-e a kegyeletet. Erre a vizitre jogot ad az, hogy a halott nem tiltakozhatik ellene.

De idővel ez fölötte csöndes mulatságnak tünt fel, Halottak napját minmely kielégíthette ugyan denki megüli: öreg és a halottakat, de nem az fiatal, gazdag és szegény. élőket. Az is kiderült, hogy E páratlan népszeeme temetői zsurozás marűség magyarázata közel gában véve nem nyújt fekvő. Halottak napján kellő változatosságot. Elminden egyes nem csukerülhetetlenné vált a hanpán közönség, hanem gosabb és változatosabb egyszersmind szereplő is. gyászbeszédek tartása. Mindenkinek vannak haS a szerény kezdet lottjai, ami annyi, mintha meglepő fejlődéshez vezemindenki megkapta volna tett. Eleinte mindössze a személyére szóló megtiz-tizenkét gyászbeszéd hívót. A színházban az hangzott el egy-egy naember élvez, de irigykedik gyobb temetőben, mai napis. Akiket kegyesen megság már néhány száz szótapsol a néző, azok körülnoklat nélkül nem igen rajongott, irigyelt alakok, múlik el halottak napja. akik kivételes jövedelmet Mindenfelé elállják utadat húznak tőle; érdemes, de a rhetorikát élvező csoporérdemükön felül honorált tok ; helyenkint az egymásszemélyek, akik a közönséhoz közel szavalók túlharget néha a szó szoros érsogják egymást, mint két telmében lóvá teszik. A tevásári kikiáltó. Közpámető bálján az irigység e lyára predesztinált nagykellemetlen érzése nem zareményű novicziusok állA legfiatalabb Wallburg. varja a részvevő örömét. nak elő szónoki tehetségük Itt minden megjelenő nemcsak szórakozó közönség, ha- első zsöngéjével; a nagy hazafiak Probekaninchen-ül szolnem főszemély is. A házmesternének ehhez az ünnephez gálnak nekik. A tehetséges ifjú meggyőzi hallgatóságát ugyanannyi jussa van, mint a háziasszonynak; idekünn arról, hogy képességei a Sándor-utczába hivják, s a nagy minden mécsestulajdonos egyforma tényezőnek érzi magát hazafi odalenn, mint jó Harold Harfagar király, ül mély a fiákeren érkezettel. S a fiákeren érkezettekkel egy hajóban tengerfenéken. evezni jó. Európában ezt demokrácziának nevezik. Ah, mily vig lárma fogad odakünn, mikor egy Ennek az egyre jelentősebb népmulatságnak az ere- negyedórai lökdösődés, tülekedés és dulakodás után kijudete a történelem előtti idők homályában vész el. Állítólag tottál a temetőnek ama kapuján, melyet a rend ezúttal maga a Halál — egy szent, akinek maga felé hajlik a kijáratnak jelölt ki! »Friss pereczet! Friss pereczetU Valókeze — volt az, aki kitalálta, hogy az emberek, máskor ban, a csöndes bánat pillanatai után a gyomor azonnal soha se érvén rá a halottaikra gondolni, éppen november megköveteli a magáét. Mondják, hogy egyes vidékeken a elsején jelentkezzenek a siroknál, abban az időben, amikor búcsúsok, miután áhitatbeli szükségleteiket kielégítették, az időjárás hirtelen zordra válik s következésképpen a némi világi örömmel csillapítják le felzaklatott idegeiket, legkönnyebb meghűlni. A Halál a sötét háttérből káröröm- s csimpolyaszó mellett tánczra kerekednek. A temetőmel nézi tisztelőit. Kaszája meg se mozdul, de nyugodtan látogatás után a művelt európai nem tánczol, csak eszik. vár sorára, mert a maga kis perczentjét már eljegyezte a Mindez azonban már nem felelhet meg sokáig oly jövő esztendőre. nagy közönség igényeinek, aminő a halottak ünnepének

722. klientélája. S látható; Az

a á

pompakedvelés temető

további

voltak

és

legszebb

értékesebb?.... a

a

napján

a

a

izlés,

a

kifejtenek,

megmutatja

Máris

a kérdés

hol

kedélyt:

volt

finom

ötlet

kétségtelenné

sirokkal

az

legtöbb

sirok?. . . .

az

legtöbbet ? . . . E z

jövőben

hiúság

jövendőjét.-

halottak

a

é t a p e - j a m á r előre

v e r s e n g é s , m e l y e t a sirök feldíszítésében a

ünnepének

lalkoztatja

f e j l ő d é s első

a

a

leg-

produkálta'

teszi, h o g y

szépség-versenyeket

mélyek.

disz

hol

a

fog-

a

közel

f o g n a k rendezni,

s a h á r o m l e g s z e b b sir dijat, a l e g ü g y e s e b b diszitő p e d i g alkalmi

é r m e t k a p , v a g y p é n z t , h a é p p e n u g y a k a r j a . .'.

D e itt se állhat m e g a h a l a d ó idő. A m o d é m fogja

használni

szórakozást közönség dijat, s —

a

füz a

tippelni a

nagyközönség máris

fog, h o g y :

temető

kapuja

szellem fel

érdeklődését

változatos

s

ujabb

népmulatsá'ghoz:

melyik

sir

k a p j a .az

előtt — t a l á n m á r

t o t a l i z a t ő r - b ó d é áll. a f o g a d n i .kivánó

a első

nemsokára

közönség

ren-

delkezésére . . . • Tiszteljétek- a közönséget

az

virág-kereskedők. A szen

halottakat!«

újságok

—

hirdetéseiben

intik

önzetlen á r u s o k n a k

az

európai

kegyeletes, érzésű

fenkölteri g o n d o l k o z ó , b á r

n e m égé-

i g a z u k v a n ; d e mily k ü l ö n ö s e n

értelmezi a z e u r ó p a i e m b e r ezt a s z ó t : »tisztelet« ! . - . ' . A japáni eredetiből fordította :

már is fizet. Ha Macedóniában egy istentelen zsivány pénzt kér az utastól s vonakodás esetén mellének szegzi a revolvert mindaddig,- mig ez nem fizet, akkor azt nem .revolverdemonstrácziónak nevezik, hanem rablásnak. Hogy miért? A zsiványnak bizonyára nincsenek rendjelei és nem tud európául.

Idem. .

INNEN-ONNAN. + A jó ö r e g Péehy Tamás bizonyára csóválja fejét fönt a mennyországban, látván, hogy micsoda fontos és előkelő hely az, amelyen ő annyi ideig ült, nem tudván róla, hogy olyan fontos és előkelő helyen ül. Neki el kellett mennie, hogy abból a helyből valami legyen, Szilágyi Dezsőnek belé kellel^ ülnie, hogy abba a székbe nagyok között a legnagyobbak is vágyakozzanak. Divat dolga az egész, Szilágyi Dezső ideális elnök volt, de kitűnő elnök volt Péchy • Tamás is, Madarász apó fényesen vezette az elnöki székből a- viharos képviselőházat, mégsem lett belőle Szilágyi-féle politikus. És Perczel Dezső abból a székből szabott a képviselőknek jogot, törvényt és igazságot s mikor kitelt az ideje, még Polónyi Géza is elismerte, hogy elnöknek ideális volt. Most Apponyi ült abba a székbe', ahol mindenki ideális és mindenki ugy találja, hogy végre a maga helyére jutott s a hely a maga igazi emberére akadt benne. Székfoglalója valóban ideális volt, ünneplése, melyből körülrajongták, nem tudni: üdvözlet volt-e, vagy bucsu. Ezentúl a képviselőház emelvényéről a iegérczesebb hang fog csengeni s a legpoétikusabb szövegezésben hangzanak el az elnöki enuncziácziók. Bizonyos melancholia mégis csak árad majd, az elnöki emelvényről a tanácskozóterembe, ahol szintén van égy hely, melyet ideálisan kellene. betölteni s mely üresen maradt. Az uj választások ugyan sok minden jót hoztak az országgyűlésnek, hanem egy másik Apponyit, aki lent üljön, nem hoztak. . ;

5 Takarékosság". Rossz planéták j á r n á k ; kevés a monéta : takarékoskodni kell. Kiadták a jelszót, hogy spórolni kell és illendő, hogy ebben a puritán virtusban az j á r j o n ' elől, akinek a legtöbből van mit spórolnia: a főváros első milliomosa — a főváros maga. A főváros az általános szegénység nyomása alatt elhatározta, hogy összébb húzza magát. A spórolás kezdődölt akon -a határozaton, hogy ezentúl a fogalmazói irodákban olyan, papiroson dolgozzanak, amelynek az egyik oldala már be vari irva. Hogy ez a szisztéma hatásos legyen, egy külön ügyosztályt • szerveztek kizárólag azzal a rendeltetéssel, hogy a tiszta papiros egyik felét irkálja tele és ilyen módon a spórolásra elegendő anyagot szolgáltasson. Ez volt a kezdet; most elkövetkezett a folytatás: redukálják a hivatalokat, állásokat szüntetnék be tömegesen, vagyis egész magyarán szólva: elcsapnak egy csomó diurnistát. A .redukczió csakis ezeket érintheti, mert arról persze szó sem' lehet, hogy a polgármesteri állásokból vagy a tanácsnoki állásokból szüntetnének meg egyet-kettőt. Polgármester, tanácsnok kevés van, azokat nem . lehet elpocsékolni ; ellenben .dijnok akad bőségesen. Ez az intézkedés azért is helyes, mert a polgármesterek nem reprezentálnak • nyomorúságot, szegénységet: ellenben a dijnokok a szegénységnek elismert képviselői. Ha tehát kevesebb lesz a dijnok, kevesebb lesz mindjárt a nyomorúság. Mert az elcsapott dijnoknak bizonyosan lesz annyi esze, hogy ha már dijnok nem lehet,- felcsap — milliomosnak. Nem lehet tagadni, hogy a főv.áros logikával dolgozik.

. A Munkácsi Kálmán. Nem a nekrológ tészr az irót. Munkácsi Kálmán, akit a nyilvánosság előtt kevésbbé sirattak meg, mint mást, azért' nem kisebb iró és emléke régi bajtársai között szeretetben élni fog. Tűnődő lelke és játszadozó munkakedve már régen megroppant, • mintha ez a finom lélek kibányászott volna magából mindent, ami. a művészeté s aztán elröppent. A Hét olvasói közül azok, akik régebbi évfolyamait ismerik, tudják, mennyire megérdemelte Munkácsi- Kálmán a megbecsülést és elismerést, amelylyel az irodalmi dolgokban meglehetősen tompa és szűkszavú nyilvánosság részesítette. Fiatal ember, aki soká volt beteg, beteg ember, aki utolsó lehelletéig kereste a szépet és álmodott a munkáról. Az üdvösség birodalmában fejedelemség -illeti meg.

*** E g y o r v o s került e héten vád alá. Két • oldalról támadták m e g ; bennünket azonban csak az egyik kérdés érdekel. Arról volt szó: gyógyitható-e a nyakmirigydaganat ? A vád alá helyezett orvos azt mondta: gyógyítható, a törvényszéki szakértő azt, h o g y : nem. E differenczia kék papiroson kifejezve pedig a z : ítéljék el Fazekas doktort csalás miatt. S ez nem .tréfa: az ügyet komolyan tárgyalták, kikeresték a daganatból a ravasz fondorlatot s csak alapos megvitatás után lyukadtak oda, ahova természetesen gondolkozva rögtön elérkezünk, hogy FazekasA Flottademonstráczió. Törökország, ez a gázficzkó, • doktor nem csalt, mikor a mirigyek duzzadását gyógyítani akarta. Ez a vád alá helyezés. egy ideig nyilván ott fog sehogy sem akar fizetni. Minden hétfőn olvashatni a méltatlanlebegni minden 'orvos előtt. Olyan perfekt tudomány ma már kodó czikkeket a ' török megátalkodottságról, mely mindig az orvosi,- hogy módjai s eredményei kétségen felül állanak ? alkudozik, pedig tudhatja, hogy előbb-utóbb a rövidebbet kell ami tiem sikerül a törvényszéki szakértőnek, lehetetlen másnak húznia. Delcassé m o s t ' a franczia flottát küldte a török vizekre, is? s az az orvos, aki halálos beteghez hivatván az agónia hogy demonstráljon. A ilo.tta még el sem indult s a szultán

722. daczára is reményről beszél, tömlöczbe vetni való? A tudomány egyik alapja a kísérletezés s ezt ne.m döntheti meg az az érv,' hogy a nyakmirigydaganátot már előbb is próbálgatták a Fazekas-féle elektromos módszerrel gyógyítgatni. Newton előtt másnak is már az orrára .esett az alma, .de a nehézkedés törvényét mégis' csak ő fedezte föl, — amivel korántsem akarjuk azt mondani, hogy a Fazekas Dániel elveivel egyetértünk, csak a tudomány, kezét nem hagyjuk megkötni. Ha törvényszéki szakértői szempontból néznők a betegségeket, akkor p. o, Pasteur kötelet érdemelt volna. Örülhetünk, hogy 'nem született n á l u n k ; igazán szerencsénk van némely dologban, főleg abban, hogy tudósok makacsul vonakodnak Magyarországban születni.

•6 Inkompatibilitás. Folyik a közéleti-tisztulás nemes munkája minden vonalon. A politika divatot- teremtett: le az inkompatibilitással, éz' a jelszó. A leghosszabb szavaktól se riadunk vissza: csak, hogy tiszta legyen az erkölcs. Amit a tisztelt Házban elkezdtek: azt buzgón folytatják más kevésbbé fontos, de nem . kevésbbé tisztelt testületekben. A művészet parlamentjében, a Műcsarnokban is megindult az inkompatibilitási mozgalom. Nem a bankdirektorságokat kifogásolják. — oh ez bátran lehetne, ha lenne, de nincs! — a panama nem ilyen- tekintélyes. Az a baj, hogy egy' csomó művész, aki a Fészek czimü klubot- alapitotta, kölcsönkérte a .Műcsarnok könyvtárát és mert a Fészek klub tagjai a Műcsarnok tagjai i s : amit mint a Fészek tagjai kértek, m i n t ' a Műcsarnok tágjai meg is szavazták maguknak. Ebből pattant ki az inkompatibilitási-mozgalom. Aki a Műcsarnok tagja, nem lehet a Fészek tagja és viszont. Csakhogy a Műcsarnok is a művészek köre, a Fészek is a művészek, klubja: ha tehát kimondanák az összeférhetetlenséget, hogy a Műcsarnok ' tagja nem a Fészek tagja és a Fészek tagja nem lehet a Műcsarnoké, minthogy mind a kettő tagjai ugyanazok a művészek — a derék művészek nem lehetnek a tagjai egyik művésztestületnek sem, ' mert tekintettel mind a kettőre ki kellene lépniök mind a kettőből. Ennek a takaros matematika) feladatnak' alkalmasint az lesz a • megoldása, hogy közös' elhatározással odaadják , — a könyvtárt egy antikváriusnak. Hiszen ugy is csak viszályt csinál és inkompatibilitást.

désnek is túlságos gyáva volna.. Az emberek beleülnek abba a' székbe, hogy lehunyván .a szemüket, egy pillanat múlva megint felkelhessenek belőle.. Az. egész egy kis kéjelgés az'élettel, amelyet, szörnyen szeretnek, egy tettetett, hideg pillantás, hogy azután annál lázasabb vágygyal rohanjanak a karjába. Ez a Czolgosz-szék az idegekre spekulál, tehát nagyon jó spekuláczió. '

•6 A r é g i ház. A Sándor-utczái ház, amit csak azért emlegetnek palotának, mert annyi ekszczellencziás ur jár belé: a jövő esztendőben gazdát cserél. Hozzá .van már s z o k v a : de ez a csere nem olyan lesz, mint amilyet idáig megszokott. Nem lesz többé, az ország háza és a képviselő urak, akik mohó csörtetéssel igyekeztek beléje, ezúttal vidám- lélekkel fogják elhagyni és nem bántja a.szivüket a fájdalom azon,- hogy soha többet nem térnek vissza belé.. Palotába mennek, amelyik csakugyan az. A kis sárga házat pedig megostromolják a tervek. Páz-•mándy Dénes persze- bérbe adaridó operaházat szeretne csináltatni belőle, Lukács miniszter- nagytrafikot, Wlassics Gyula leánygymnaziumot, Feld Zsigmond pedig állandósított nyári színkört. A homloktérbe azonban egy komolyabb terv nyomult. Itt kell tartani a városháza közgyűléseit. Ez a terv már . valami. Ha a törpe kis palotácska már nem lehet országháza, legyen belőle városháza, jávorfából furulyácska.. Azt mondják, hogy az idea a Polónyi Gézáé é s . nem volna ellene kifogása se Radocza Jánosnak, se Szalay Mihálynak, se Sümegi Vilmosnak, se Springer Ferencznek, akik már mutattak rá hajlandóságot, hogy itt is szónokoljanak. Ellenben Vázsonyi Vilmosnak alighanem az á nézete, högy ez már meghaladott álláspont 1

' ,*» Polgári j e g y e s e k . Térdig járunk a demokrácziában. Avagy nem ? . Fogadjunk : senkisem tudja, hogy Mária Krisztina és Mária Anna főherczegnők jegyben járnak. Valami zsong a ' fülünkben, igen, mintha hallottuk volna a két nevet, avagy talán az újság irt róluk — de hogy mit, az bizony kiröppent a másik fülünkön. Talán külföldi útra indultak vagy a ' Park-klubban uzsonnáztak ? Nem: mind a kettő demokratikusfrigyre fog lépni, az egyik főherczegnőt eljegyzi Salm gróf, a másikat Céschi. a Santa Croce gróf. Az ilyen hir valaha egyes számban is nagy szenzácziót jelentett, ma párosával járva szerényen megvönul tiz ujdonsági sorban . vagy éppen teiegrammban. Az eseményekre éhes szem - elröppen fölötte s' X A Czolgosz-szék. A kivégzés nem lehet valami óriási egy óra múlva,' már nem tudjuk, mi a főherczegnő s mi a gyönyörűség, főként pedig „annak, a kin ezt az egészségtelen vőlegény neve. Ha e dolog még tovább fejlődik, a herczegi műtétet végrehajtják. Ha a kivégzés villámóssággal történik, nászok a -hymeri-rotvatba szorulnak s az udvarnagyi hivatal mindenesetre emberségesebb dolog, mint a kerékbetörés, vagy majd 3 fr.t 3.0 krájezárt fizethet ére.ttök. Szenzáczió ezen a a csigolyatörés; részben mert nem árt annyira az arcz szépségének, részben meg azért, mert a kellemetlenség rövidebb ideig' téren tehát nincs s' csak akkor- virul újra, ha egy. nap megtörténik az a lehetetlenség, hogy főherczeg főherczegnőt vesz el. t a r t : de azért még mindig kérdés m a r a d : csakugyan passzio-e Az újságok óriási czikkeket fognak róla irni s ökölnyi betűktizenöt perez helyett másfél perez alatt jutni oda, ahová nyolczkel nyomatják a hihetetlen tudósítás minden sorát. S ha aztán van év múlva is csak azért akar menni, mert muszáj. Czolakad embér, aki el -is hiszi ezt a lehetetlenséget, az lesz az gosztól bizonyára- kevesen irigylik azt az • áramot, j amelyet igazi szenzáczió. belebocsátottak s a Czolgosz-székek, a " villamos guillotine-ok mégis bekerültek a mutatványos, bódékba és , Budapesten, a körúton is naponta egész csomó ember fizet két hatost, hogy pár perezre a villamos székbe ülhessen, amely istennyilával. van Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. (Leány- és fiukipárnázva. íme milyen hatalmas dolog az illusió és mily erős biztositó intézet.) 1901. évi október hóban 1076 jutalékrész utána a vágy a lelkekben. Az emberek pénzt fizetnek érte, írattatott be és nászjutalékok fejében 30.676 korona 71 fillér hogy egy pillanatig a közvetetlen közelségükbe hozzák a biztos fizettetett ki. 1901. január hó 1-től—október hó 31-éig beirt összes halálnak, szánt individuum rettenetes érzését. Hogy a borzadály jutalékrészek száma 11.034- és a kifizetett nászjutalékok összege lehelete egy pillanatra megcsapja őket.. Oh nem: nem azért 456.'078 K. 50 fillér. . . teszik. A borzalom mága nem gyönyörűség és az istenkisértésnek ez a teljesen veszélytelen módja még hipokrita hőskö-

340

Dr. Kétly Károly egyetemi tanár ur a következő nyilatkozat közlésére kér fel bennünket: Tekintetes Szerkesztő ur ! A Hét czimü hetilap 41. és 42-ik számában személyemre vonatkozó azon állitás, hogy én mint néppárti képviselő-jelölt szerepeltem volna, a valóságnak meg nem felel. Miután pedig én egyáltalán jelölt nem voltam, a jelöltségtől vissza sem léphettem. Budapest, 1 9 0 1 . október 28. Dr. Kétly Károly, egyetemi tanár. Természetes, hogy ez után a nyilatkozat után a tényállás dolgában senkinek több szava nem lehet s örömmel üdvözöljük a tudós és érdemes orvosprofesszort abban a táborban, amelyben a tudósokat látni szeretjük, noha az ellenkező eset sem érinti jellemük tisztességét vagy kötelességtudásuk teljesítését. Kétly Károly tanár tagja a szabadelvű pártkörnek, de ha a néppárthoz tartoznék is, akkor sem illethette volna senki azzal a váddal, amelyet a róla szóló lnnenOnnan-ba egyik-másik beleolvasott, hogy tanári működésében felekezeti szempontok vezetnék.

AMATEURÖK

Egy 6 méter hosszú, 2'/a méter széles, rendkivül szép és értékes

régi perzsaszőnyeg eladó. — Megtekinthető a déli órákban 2—3 közt A HÉT kiadóhivatalában, Rokk Szilárd-u. 18. I. em.

Royal

szálloda.

POSTA.

»A Hét« pályázatára még a következőktől kaptunk dolgozatokat : V. Sárika, Budapest. — Dr. Borsainé, B.-Hunyad. — Fodor Erzsike, Mező-Nagy-Csán. — E. J., Josika-Telep. — F Irén, Gelse. — Fuzsay Ilona, T.-Ujfalu. — Gedú Sarolta. — Tordai Imréné, Bpest. — Pollákné Mariska, Makó. — Erdélyiné, Galgócz. — Ilona. — Schwarz Aranka. K.-Ujszállás. — R. B. — Erdey Lolla, Bpest. — Falusi kis lyány. — Négyessy Lászlóné. — Elza, Bpest. — Lengyelné, Vácz. — Egy öreg asszony, Bpest. — E. M., Bpest. — Ilona. — G. Linns, Bátorkesz. — R. B. — Ludassy Ilona. — Hiivus Henriimé, Nemes-Dombó — Sch. Mariska, Pancsova. — Feichl Károlyné, Bpest. — K. A., Nagy-Kikinda. — Dr. H. H.-né, N.-Dombó. — Mókuska, F.-Gyarmat. — P. Aranka, Kolozsvár. — M. D.-né, Nyirbátor. — Jancsi Bözsi, Győr. — K. Stefi, Zugliget. — D. Eliz. — Pirkó. — Szeréne J. A., Sz.-György. — Fantl Mariska, Bpest. — C. Aranka. — St. Laura, Győr. — Reiter Zs.-né, Bpest. — Richter Aladárné, Kolozsvár. — Bartha Mariska. — Szendrői Inna, Győr. — G. Matild Ér-Mihályfalva. — B. Halász Margit. — Kun Zelma, T.-Szele. — Sacher-lorta. — A beküldött konyhareczeptek mind pályáznak. Természetes, hogy a temérdek anyagra való tekintettel, a pályafciráknak némi időt kell engednünk a tanulmányozásra. Reméljük azonban, hogy nagyon rövid időn belől a bizottság meghozza Ítéletét. Igen leköteleznének a tisztelt pályázók, akik vagy álnév, vagy csak kezdőbetűkkel jelezték küldeményeiket, ha mentül elébb teljes czimüket közölnék velünk. R. L. Ön Párisba és Londonba nyilván nem azzal a szándékkal megy, hogy ott filozófiai rendszereket nyélbe üssön. Ön, nézni megy és ha látni tud, mi is szívesen látjuk, bármiről ir, kivéve természetesen a Baedeckert, akit fölfedezni fölösleges, Ignota. A kisérő levél elveszett. A munka itt fekszik előttünk és a holdsugaraknak egész özöne árad reánk belőle és nehéz, zsibbasztó hangulatokat kelt bennünk, akik elolvassuk. 0 Ignota, maradjon köztünk, amit ön ir ; fiatal leányoknak káros volna elolvasni ezt a bájos autosuggestiót. írjon inkább a déli verőfényről és legyen egészséges, mert az a fő. Renée elfelejtette megirni uj lakezimét. Igy még lapot sem küldhetünk. M. A. Genge utánzat. Jobbat tessék ! W. Nem közölhetjük. Mondani valónk nincs. S. G. Igy van helyesen : N. N. kisasszony ő nagyságának. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Az »Anker«, élet- és járadék-biztositó-társaság (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér >Anker-udvar«) 1901. szeptember havában benyujtatott a társaságnál 666 ajánlat 4,226.950 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 596 kötvény 3,388.878 korona összegre. — A befolyt dijak összege 797.239 korona, a kifizetett károké 149.103 korona. — A január—szeptember havi időszak alatt benyujtatott 7955 ajánlat 41,070.800 koronára és kiállíttatott 7329 kötvény 36,036.614 kor.-ra. Dijakért bevétetett 11,607.317 K. Károkért kifizettetett 2,390.084 korona. — A halál-eseti biztosításoknál A) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 25°/o-át tette ki. A vegyes és takarékpénztári biztositásnál B) osztalékterv szerint az összes befizetett dijak 3°/<>-a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt. A társaság vagyona 1900. deczember 31-én 138 millió korona. Biztosítási állomány 505 millió korona. Eddigi kifizetések összege 232 millió korona.

Budapest

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e l i t e - k ö z ö n s é g • W

HETI

FIGYELMÉBE.

— M i n d e n

és a

találkozó helye. este

művészvilág H

czigány-zenekar. Smidt

Károly,

— igazgató.

Legtökéletesebb a r c z tisztitó és szépitöszerek:

Akácia-f^ AkáciapouderlK.

Akáciaf^F Törvényesen Kapható

a

védve.

gyógyszertárakban.

Waktár: Kriegner György Koronagyógytára<

Budapest, V I I I . ker.,

Kálvin-

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ara bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában. 1V1 e g j e l e n t l

Kóbor Tamás regénye: 30 ívnyi tartalommal.

Á r a4

BUDAPEST.

k o r . Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

WICHELSTADTER S. E. és H. BUDAPEST

Váczi-Titcza 3. - ErzséUet-körnt 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipők csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban.

Budapest, 1901. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Egyedüli készítője a gomb-,

Triumpli-

czugnélküli czipőnek, mely egy érintéssel tel- és lehúzható. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek. Rendelésnél elég egy jól illő ócska czipő bokllldése.