Figyelmeztetés. Nagy titok, hogy bár az emberi szív arra az Igazságra vágyik, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az

A SZÍV ÉBREDÉSE  Elmélkedések rövid történetek alapján $QWKRQ\GH0HOOR6- $FVHQGV]DYD(J\SHUFE|OFVHVVpJYDODPLQWD6]iUQ\DOiVV]HU] MH KORDA KIADÓ KECSKEMÉT    Figyelmeztetés  Nagy titok, hogy bár az emberi szív arra az Igazságra vágyik, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az |U|PHWPpJLVDJ\ O|OHWpVIpOHOHPD]HPEHUHNHOV UHDNFLyMDHUUHD],JD]ViJUD(]pUWD]WiQD]HPEHULVpJQDJ\ lelki tanítói, mint pl. Buddha és Jézus, olyan eszközhöz folyamodtak, amivel "kijátszották" hallgatóik HOOHQiOOiViW(]D]HV]N|]SHGLJDW|UWpQHW7XGWiNKRJ\DOHJHOE Y|O EEV]DYDNtJ\KDQJ]DQDN9ROWHJ\V]HU egy, hol nem volt..." Tudták, hogy az igazságot visszautasítjuk, de képtelenek vagyunk ellenállni egy rövid kis történetnek, mesének. Vyasa, a0DKiEKiUDWDV]HU] MHPRQGMDKDILJ\HOPHVHQPHJKDOOJDWV]HJ\W|UWpQHWHW biztosan nem maradsz a régi. Mert a történet befurakodik a szívedbe, s ledönt minden akadályt, amely gátolt az LVWHQLKH]YH]HW ~WRQ+DFVDNIHOGOpVYpJHWWROYDVRGLVHN|Q\YW|UWéneteit, nincs rá garancia, hogy egy kis HOEHV]pOpViWQHMXVVRQYpG ViQFDLGRQ2WWUREEDQDKRODOHJNHYpVEpV]iPtWDV]UieQILJ\HOPH]WHWWHOHN  +DHOpJJpYDNPHU YDJ\DKKR]KRJ\DPHJYLOiJRVRGiVWNHUHVGDN|YHWNH] NHWDMiQORP  $ +RUGR]]PDJDGEDQHJ\W|UWpQHWHWKRJ\UipU SLOODQDWDLGEDQHOJRQGRONRGKDVVUDMWD(]OHKHW YpWHV]LKRJ\D WXGDWDODWWLGUDKDVVRQpVIHOIHGMHUHMWHWWpUWHOPpW0HJIRJV]OHS GQLKRJ\PLO\HQYiUDWODQXODOHJV]NVpJHVHEE pillanatban világít meg egy helyzetet, s hoz el számoGUDIHOLVPHUpVWEHOV J\yJ\XOiVW5ipEUHGV]PDMGKRJ\KD megadod magad ezeknek a történeteknek, akkor a Megvilágosodásnak azon a kurzusán veszel részt, amelyhez nincs szükség más gurura, mint saját magad.  B) Mindegyik történet az igazság megnyilatkozásaVD],JD]ViJKDQDJ\EHW YHOtUMiNUyODGV]yO+RJ\ PLQGHUU OPHJEL]RQ\RVRGMPLQGHQDONDORPPDODPLNRUHOROYDVROHJ\W|UWpQHWHWFpOWXGDWRVDQNXWDVGKRJ\ ezáltal egyre jobban megértsd önmagadat. Olvasd úgy, mint egy orvosi könyvet, szembesülj a betegség tüneteivel önmagadban. Tehát ne úgy olvasd, mint egy pszichológiai könyvet, melyet lapozgatva azon töprengsz, hogy barátaid melyik típusba tartoznak. Ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, hogy másokról fedezz fel valamit, a történetek téged károsítanaNPHJ  Naszreddín mullah oly szenvedélyesen szerette az igazságot, hogy még távoli vidékekre is elutazott a Korán tudósainak felkeresése végett. Még attól sem riadt vissza, hogy a bazárban hitetlenekkel vitatkozzon hitének igazságairól. A felesége azonban egy nap szemére hányta, hogy mennyire méltánytalanul bánik vele. Eközben ébredt rá, hogy férjét egyáltalán nem érdekelte az a fajta Igazság. Természetesen csak az a fajta számít. Földünk valóban egész másmilyen lenne, ha a tudósok és ideológusok, akár vallásosak, akár nem, ugyanolyan szenvedéllyel viseltetnének az önismeret iránt, mint amit a dogmák és elméletek iránt tanúsítanak.  A szív világossága  1DJ\V]HU SUpGLNiFLyPRQGWDDQ V]|YHWVpJWDJMDPLN|]EHQDSUpGLNiWRUNH]pWV]RURQJDWWD $PLWFVDNPRQGRWWD]PLQGUiLOOHWWHUUHYDJ\DUUDD]LVPHU V|PUH /iWRG"  Utasítás  Legjobb, ha a történeteket abban a sorrendben olvassuk, ahogy a könyvben YDQQDN&VDNHJ\HWYDJ\NHWW W ROYDVVHOHJ\V]HUUHKDW|EEHWLVYiUV]HWW ODN|Q\YW OPLQWFVXSiQV]yUDNR]iVW  Meg jegyzés  E könyv történetei több országból, kultúrából és vallásból származnak. Az egész emberiség lelki örökségéhez  pVQpSV]HU KXPRrához WDUWR]QDN

$N|Q\YV]HU] MHFVXSiQDQQ\LWWHWWKRJ\VDMiWRVFpOMDV]HULQWIHOI ]WH NHW$] PXQNiMDDV]|YpVpV NHOPHIHVWpVYROW$SDPXWpUWpVDFpUQipUWQHPYiOODOIHOHO VVpJHW  LELKISÉG   0LYHODOHONLpOHWWHUPpV]HWHRO\DQDPLO\HQ  (J\ ember egy magas toronyhoz érkezett. Belépve teljes sötétség fogadta. Ahogy körbetapogatódzott, EHOHERWORWWHJ\FVLJDOpSFV EH0LQWKRJ\NtYiQFVLYROWUiYDMRQKRYiYH]HWDOpSFV HONH]GHWWIHOIHOpOpSNHGQL de közben egyre nagyobb nyugtalanság támadt a szívében. Visszanézett hát, és elrémülve látta, hogy azok a OpSFV NDPHO\HNHWPiUPDJDP|J|WWKDJ\RWWNLKXOORWWDNpVHOW QWHN(O WWHDI|OIHOpNDQ\DURGyFVLJDOpSFV  PHO\U OIRJDOPDVHPYROWKRJ\KRYiYH]HWP|J|WWHSHGLJD]iVtWyyULiVLIHNHWHUHVVpJ ♣  H]pUWULWNDD]LJD]LNHUHV   A király sorba látogatta a nagy ZenPHVWHU/LQ&VLNRORVWRUDLWpVLJHQPHJOHS G|WWDPLNRUPHJKDOORWWDKRJ\ több mint tízezer szerzetes él ott. Meg akarta tudni a szerzetesek pontos számát, ezé tán megkérdezte:  Hány tanítványod van? Lin Csi azt válaszolta:  Legföljebb négy vagy öt. ♣  GHVRNDV]pOKiPRV  $QiV]~WRQD]LIM~SiUPiUpSSHQiJ\EDDNDUIHNGQLDV]iOORGiEDQDPLNRUHJ\iODUFRVEHW|U W|UWV]REiMXNED Krétával kört rajzolt a padlóra odaintette a férfit, majd azt mondta neki:  Állj ide a körbe! Ha kilépsz onnan, keresztüllövöm a fejedet. 0LN|]EHQDIpUIL~J\iOOWRWWPLQWKDNDUyWQ\HOWYROQDDEHW|U PLQGHQW|VV]HV]HGHWWDPLFNH]HJ\pEHNHUOW és bedobálta egy zsákba. Már éppen távozni készült, amikor jobban szemügyre vette a csinos menyasszonyt, DNLQFVDNHJ\HSHG YROW0DJiKR]LQWHWWHEHNDSFVROWDDUiGLyWWiQFROQLNH]GHWWYHOHPHJ|OHOWHPHJFVyNROWD PHJLVHU V]DNROWDYROQDKDDQ K VLHVHQHOQHPO|NWHYROQDPDJiWyO 0LNRUD]WiQDEHW|U YpJUHWiYR]RWWDQ RGDIRUGXOWDIpUMpKH]pVUiNLiOWRWW  Micsoda pipogya alak vagy te, hogy csak álltál a körben, és semmit sem tettél, miközben engem majdnem PHJHU V]DNROWD]DJD]HPEHU"  Nem igaz, hogy nem csináltam semmit sem WLOWDNRzott a férfi.  Ugyan mit csináltál? 'DFROWDPYHOH0LQGHQHJ\HVDONDORPPDOPLNRUKiWDWIRUGtWRWWQHNHPNLGXJWDPDOiEDPDN|UE O ♣  &VDNDUUDDYHV]pO\UHYDJ\XQNIHONpV]OYHDPLWEL]WRQViJRVWiYROViJEyOV]HPOpOKHWQN  Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:  Csináljunk ma este valami izgalmasat! Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe. 1DJ\V]HU PRQGRWWD'HPLW"  Cseréljünk széket! ♣  Egy vadnyugati kisvárosban már ötven éve ugyanabban a házban élt egy öreg ember. Egyik nap, mindenki legnagyobb meglepetésére, átköltözött a szomszédos házba. Megrohanták a helyi újságok riporterei, és tudni akarták, hogy vajon miért költözött el. $]WKLV]HPNLW|UWEHO HPDFVDYDUJy|V]W|Q válaszolta önelégült mosollyal.  +DOORWWiOHDUUyOD]HPEHUU ODNL.ROXPEXV].ULVWyIIDOHJ\WWXWD]RWWD]ÒMYLOiJEDpVHJpV]LG DODWWD]RQ L]JXOWKRJ\QHPpUQHNYLVV]DLG EHQDIDOXMiEDpVN|]EHQYDODNLPiVOpSDKHO\L|UHJV]DEyKHO\pEH" +RJ\VLNHUHVHNOHJ\QNDOHONLpOHWQHNQHYH]HWWNDODQGEDQDUUDNHOO|VV]SRQWRVtWDQXQNKRJ\PLQpOWHOMHVHEE pOHWHWpOMQN$OHJW|EEHPEHUPHJHOpJV]LNVHPPLVpJHNNHOPLQWSpOGiXOJD]GDJViJJDOKtUQpYYHONpQ\HOHPPHO pVHPEHULWiUVDViJJDO

(J\HPEHUDQQ\LUDUDMRQJRWWDKtUQpYpUWKRJ\PpJIHOLVDNDV]WRWWDYROQDPDJiWKDH]]HOD]~MViJRNFtPODSMiUD NHUO9DQHYDODPLNO|QEVpJYDOyMiEDQN|]WHpVDOHJW|EE]OHWHPEHUYDJ\SROLWLNXVN|]W"0DJXQNUyOQHPLV EHV]pOYHDNLND]LO\HQIDMWDKtUHNUHN|]OHPpQ\HNUHV]LQWpQQDJ\V~O\WKHO\H]QN  ♣  PHUWDOHJOpQ\HJHVHEEKLiQ\]LN  Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta(WW NH]GYHPHJDSiUGXFWyONH]GHWWHOIpOQL$YDUi]VOyHNNRUSiUGXFFiYiOWR]WDWWD(UUHPHJD vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:  Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív. ♣  (J\SDSDPLNRUEHPHQWDNRFVPiEDLJHQIHOGK|G|WWDPLpUWRO\VRNKtYpWRWWWDOiOWDgVV]HJ\ MW|WWHpV iWWHUHOWH NHWDWHPSORPED2WWD]WiQQQHSpO\HVHQtJ\V]yOW  Akik a mennyországba akarnak jutni, álljanak ide balra! Mindenki odalépett, egy embert kivéve, aki konokul a helyén maradt. A pap dühösen ránézett, és azt kérdezte:  Te nem akarsz a mennyországba jutni?  1HPPRQGWDD]  Azt akarod mondani, hogy itt akarsz állni, és nem akarsz a mennyországba jutni, amikor meghalsz? 'HKRJ\QHPDPikor meghalok, én is oda akarok jutni. De azt hittem, hogy ti már most indultok.  .pV]HNYDJ\XQNPHJWHQQLD]HJpV]XWDWGHFVDSDNNRUKDDIpNMHLQNQHPP N|GQHN ♣  Ryonen, a buddhista apáca, 1779ben született. A híres japán harcos, Shingen, volt a nagyapja. Úgy tartották, KRJ\D]HJpV]RUV]iJEDQ D]HJ\LNOHJV]HEEQ UiDGiVXOPpJWHKHWVpJHVN|OW LV(]pUWPiUWL]HQKpWpYHV NRUiEDQDNLUiO\LXGYDUEDNHUOWDKROPpO\WLV]WHOHWpEUHGWEHQQHDFViV]iUQ LUiQW$FViV]iUQ D]RQEDQKLUWHOHQ meghalt, és ez Ryonent igen megrendítette: teljesen tudatára ébredt a dolgok múlandóságának. Ez YROWD]D pillanat, amikor elhatározta, hogy a Zent fogja tanulmányozni. $FVDOiGMDD]RQEDQKDOODQLVHPDNDUWHUU O9DOyViJJDOEHOHNpQ\V]HUtWHWWpNHJ\Ki]DVViJEDGHDQQ\LWD]pUW PpJLVVLNHUOWHOpUQLHKRJ\FVDOiGMDpVOHHQG IpUMHPHJtJpUWHPLXWiQV]l három gyermeket, elmehet apácának. Ez meg is történt huszonöt éves korában. Akkor aztán semmi a világon  még férje könyörgése sem  tántoríthatta el szándékától. Leborotválta a fejét, felvette a Ryonen nevet, ami annyit jelent, hogy "világosan érteni", és elindult. Edo városába ért, és megkérte Tetsugyu mestert, hogy fogadja fel tanítványának. Az rápillantott, és azonnal elutasította, mert túlságosan szép volt. Ezután egy másik mesterhez, Hakuóhoz fordult. Az is ugyanazzal az indokkal utasította el, a szépsége csak bajt okozna. Erre Ryonen tüzes vassal megégette az arcát, örökre elcsúfítván ezzel szépségét. Amikor visszatért így Hakuóhoz, az elfogadta tanítványának.  Ryonen ez alkalomból verset írt egy kis tükör hátuljára:  $FViV]iUQ V]ROJiOyMDNpQWW|PMpQWpJHWWHP KRJ\LOODWRVtWVDPJ\|Q\|U UXKiLPDW Most, csavargó koldusként, arcomat égetem, hogy a Zen világába léphessek.  Amikor érezte, hogy földi zarándokútjának végére ért, egy másik verset írt:  Hatvanhatszor szemlélték ezek a szemek  D] V]J\|Q\|U VpJpW Ne kérj többet! &VDNILJ\HOMDIHQ\ NKDQJMiUD szélcsendben. ♣  Volt egyszer egy koncentrációs tábor, abban élt egy fogoly, akit bár halálra ítéltek, mégsem félt. Szabad volt. Egyszer a börtönudvar közepére álltpVJLWiUR]RWWÏULiVLW|PHJJ\ OWN|UpKRJ\KDOOJDVViNPHUWD]HQH

YDUi]ViQDNKDWiViUDPiU NVHPIpOWHN/iWYiQH]WDE|UW|QYH]HW VpJHPHJWLOWRWWDD]HPEHUQHNKRJ\ gitározzon. 'HDN|YHWNH] QDSRQPHJLQWRWWYROWGDOROWpVJLWiUR]RWWpVPHJLQWQDJ\W|PHJYHWWHN|UO$] U|NGK|VHQ elcibálták onnan, és levágták az ujjait. 'HPiVQDSLVPpWRWWYROWpQHNHOWpVJLWiUR]RWWPiUDPHQQ\LUHYpU] XMMDLHQJHGWpN(]DONDORPPDODW|PHJPiU pOMHQ]HWW$] U|NPHJLQWHOKXUFROWiNpV|VV]HW|UWpNDJLWiUMiW $N|YHWNH] QDSRQDIpUILWHOMHVV]tYpE OpQHNHOW0LFVRGDGDOYROWD]0HQQ\LUHWLV]WDpVIHOHPHO $W|PHJ YHOHHJ\WWpQHNHOWpVDPtJDGDOWDUWRWWD] V]tYNLVRO\DQWLV]WDOHWWPLQWD]pD]HPEHUpOHONNSHGLJ W|UKHWHWOHQ$] U|NDQQ\LUDIHOGK|dtek, hogy kitépték a férfi nyelvét. Félelmetes csend ereszkedett a táborra. Mindenki legnagyobb meglepetésére, a férfi másnap is ott volt a megszokott helyén, és táncolt valami hangtalan ]HQpUHDPLWFVDN KDOOKDWRWW.HYpVLG P~OWiQHJ\PiVNH]pWIRJYDWiQFROWPLQGHQNLDPHJJ\|W|UWYpU] NH]  DODNNDODN|UN|]HSpQPLN|]EHQD] U|NOiEDI|OGEHJ\|NHUHG]HWWDFVRGiONR]iVWyO  .RUWiUVXQNQDN6XGKD&KDQGUDQQDNDNODVV]LNXVLQGLDLWiQFRVQDNDV]yV]RURVpUWHOPpEHQHOYiJWiND NDUULHUMpWDPLNRUDMREEOiEiWDPSXWiOQLNHOOHWW0LXWiQP OiEDWNDSRWWYLVV]DPHQWWiQFROQLpVEiUPHQQ\LUH KLKHWHWOHQHJ\LG XWiQLVPpWIHONHUOWDFV~FVUD$PLNRUPHJNpUGH]WpNW OHKRJ\KRJ\DQWXGWDH]WHOpUQL HJ\V]HU HQFVDNHQQ\LWYiODV]ROW $WiQFKR]QHPNHOOOiE ♣  A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:  Használtad te azt az aranyat? 1HP válaszolta a fösvény , csak hetente megnéztem.  Hát akkor PRQGWDDV]RPV]éd DPHQQ\LKDV]QRGYROWD]DUDQ\DGQp]HJHWpVpE OHJDOiEE annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.  1HPDSpQ]QNPHQQ\LVpJpW OIJJDJD]GDJViJXQNYDJ\DV]HJpQ\VpJQNKDQHPD]|U|PUHYDOy NpSHVVpJQNW O$JD]GDJViJUDYDOyW|UHNYpVD]|U|PUHYDOyNpSHVVpJQpONORO\DQPLQWDPLNRUDNRSDV]HPEHU D]pUWN]GKRJ\IpV NHWJ\ MWV|Q ♣  A riporter azon fáradozott, hogy valamilyen érdekes történetet szedjen ki egy nagyonQDJ\RQLG VHPEHUE ODNL egy állami öregek otthonában élt.  Nagyapó  kérdezte a fiatalember , hogy érezné magát, ha hirtelen kapna egy levelet, azzal az üzenettel, hogy egy távoli rokona tízmillió dollárt hagyott Önre? )LDP mondta az öreg lassan , én akkor is kilencvenöt éves lennék, nemde? ♣  (J\HVWHNpWpNV]HUNHUHVNHG pUNH]HWWN|UOEHOOHJ\LG EHQDVLYDWDJLNDUDYiQV]HUiMKR].|OFV|Q|VHQWXGWDN egymásról. Az egyik nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért miközben a tevéjét málházta, "véletlenül" leejtett egy nagy gyöngyszemet a földre. Az pontRVDQDPiVLNNHUHVNHG IHOpJXUXOWDNLWHWWHWHWWHO NHO VpJJHO felemelte, és odanyújtotta a másiknak: *\|Q\|U J\|QJ\XUDP0LO\HQQDJ\pVKRJ\FVLOORJ 0LO\HQNHGYHVKRJ\H]WPRQGMD válaszolta a másik.  Valójában ez kollekciómnak az egyik legkiVHEE GDUDEMD $]HJ\LNEHGXLQDNLDW ]PHOOHWWOYHIOWDQ~MDYROWDSiUEHV]pGQHNIHOHPHONHGHWWpVPHJKtYWDDNpWIpUILW YDFVRUiUD$PLNRUKR]]iIRJWDND]HYpVKH]DN|YHWNH] W|UWpQHWHWPRQGWDQHNLN 9DODPLNRUEDUiWDLPpQLVpNV]HUNHUHVNHG YROWDP Egy ízben óriási szélvihar kerekedett a sivatagban. Hol HUUHKRODUUDVRGRUWHQJHPpVDNDUDYiQRPDWPtJQHPHOV]DNtWRWWDNtVpUHWHPW O7HOMHVHQHOWpYHGWHP1DSRN teltek el. Nagy félelem lett rajtam úrrá, amikor ráébredtem, hogy körbekörbe járok, anélküOKRJ\IRJDOPDPOHWW volna, melyik irányba kell haladnom. Akkor már majdnem éhen haltam, ezért leszedtem minden csomagot a WHYpPU OpVLGHJHVHQiWNXWDWWDP NHWOHJDOiEEV]i]V]RU.pS]HOKHWLWHNPHQQ\LUHPHJ|UOWHP amikor észrevettem egy erszényt, ami aGGLJHONHUOWHILJ\HOPHPHW5HV]NHW XMMDNNDOERQWRWWDPNLDEEDQD reményben, hogy ennivalót találok benne. Képzelhetitek a csalódottságomat, amikor csak gyöngyöket találtam EHQQH ♣ 

(J\IpOHOPHWHVNLQp]pV V]~IDpUWDSDORWDNDSXMiKR]6HQNLVHPPHUWHPegállítani, miközben az a trónterembe VLHWHWWDKRODV]HQWpOHW ,EUDKLPEHQ$GDPOW 0LWDNDUV]" kérdezte a király.  Csak egy helyet, hogy aludhassam ebben a karavánszerájban.  Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám.    Megkérdezhetem, hogy kipYROWH]DSDORWDHO WWHG" $]DSiPpGH PiUKDORWW eVHO WWHNLpYROWDSDORWD" $QDJ\DSiPpGHPiU LVKDORWW  És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem karavánszeráj?  0LQGHQNLD]LQGXOiVLFVDUQRNEDQYDQ ♣   (J\I|VYpQ\|VV]HJ\ MW|WWIpOPLOOLyGpQiUWpV|U|PPHOWHUYH]JHWWHKRJ\HJ\pYLJPLO\HQNpQ\HOHPEHQIRJ pOQLPLHO WW~MEyOEHIHNWHWQpSpQ]pWÈPHNNRUPHJMHOHQWD+DOiO$QJ\DODKRJ\HOYHJ\HD]pOHWpW Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.  Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom!  kérlelte az ember. Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte hú]QLD]HPEHUW  Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal J\ MW|WWHP|VV]H $]DQJ\DOD]RQEDQKDMWKDWDWODQYROW Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vetKHVVHD] alábbi üzenetet: %iUNLYDJ\LVDNLPHJWDOiORGH]WD]]HQHWHWKDYDQDQQ\LGKRJ\PHJWXGV]EHO OHpOQLQHYHV]WHJHVGLG GHWD YDJ\RQJ\ MWpVUHeOM$]pQIpOPLOOLyGpQiURPHJ\yUiYDOVHPWXGWDPHJKRVV]DEEtWDQLD]pOHWHPHW  $PLNRUDPLOOLRPRVRNPHJKDOQDNpVD]HPEHUHNPHJNpUGH]LNKRJ\PHQQ\LWKDJ\WDNKiWUDDYiODV] WHUPpV]HWHVHQD]KRJ\PLQGHQNHW 'HDYiODV]D]LVOHKHWKRJ\VHPHQQ\LWPHUW NHWYHWWpNHO  ♣  Buddha így tanított:  Ez a föld az enyém, ezek pedig itt az én gyermekeim PRQGMDDEXWDDNLD]WVHPpUWLKRJ\PpJ PDJDVHP az övé.  9DOyMiEDQVHPPLWVHPELUWRNROV]FVDN U]|OHJ\GDUDELJ6KDNpSWHOHQQDJ\WRYiEEDGQLD]RNDWDNNRUD]RN ELUWRNROQDNWpJHG %iUPLOHJ\HQLVDNLQFVHG~J\WDUWVGDPDUNRGEDQPLQWKDYL]HWWDUWDQiO 0HUWKDPHJV]RUtWRGHOW QLN+DNLVDMiWtWRGW|QNUHWHV]HG 7DUWVGV]DEDGRQpV|U|NUHDWLpGPDUDG ♣   Itt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak. (J\IDOXVLHPEHUpSSDPDULWNDSLOODQDWRNHJ\LNpEHQORYDJROWHODKHJ\LEDUODQJEHMiUDWDHO WWDPLNRUD] PHJQ\LWRWWDPDJiWKRJ\DNLDNDUD]YLJ\HQNLQFVHLE O$]HPEHUEHPHQWpVV]HPHD]pNV]HUHNpVGUiJDN|YHN KHJ\HLQDNDGWPHJ$PHQQ\LWFVDNWXGRWWEHOHW|P|WWEHO ONQDJ\VHEWpEHQD]|V]YpUpQOpY Q\HUHJWiVNiED mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva. Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egykét évig, aztán eladták DNLQFVHWDPLWD] |V]YpUpQWDOiOWDNËJ\ NOHWWHNDV]HUHQFVpWOHQHPEHUV]HUHQFVpMpQHND]pOYH] L 

$PLNRUDYHUpEIpV]NHWpStWD]HUG EHQFVDNHJ\HWOHQiJDWIRJODOHO$PLNRUDV]DUYDVDIRO\yQiODV]RPMiWROWMD FVDNDQQ\LWLV]LNDPHQQ\LDJ\RPUiEDIpU 0LD]pUWJ\ MW|JHWQNPHUWUHVDV]tYQN ♣  Egy hegy lábánál élt magányosan kis kunyhójában egy öreg Zenmester, Nonokó. Egyszer éjszaka, miközben Nonokó meditált, egy idegen tört be a kunyhóba, és kardját suhogtatva Nonokó pénzét követelte. Nonokó meditálását folytatva így szólt az emberhez: 0LQGHQSpQ]HPRWWYDQDEEDQDFVpV]pEHQDSROFRQ9LJ\pOEHO HDQQ\LWDPHQQ\LUHV]NVpJHGYDQGH|WMHQW KDJ\MPHJQHNHPPHUWDM|Y KpWHQNLNHOOIL]HWQHPD]DGyPDW Az idegen kiöntötte az összes pénzt aFVpV]pE OpVYLVV]DGREWDD]|WMHQW$SROFRQWDOiOWHJ\pUWpNHVYi]iWLVD]W is magához vette.  Óvatosan vidd azt a vázát  szólt Nonokó , mert könnyen eltörik. Az idegen körbenézett még egyszer az üres kunyhóban, és indulni akart.  Nem köszönted meJILJ\HOPH]WHWWH W1RQRNy Az ember köszönetet mondott, és elment. Másnap reggel az egész falu felbolydult. Sokan panaszkodtak, hogy NLUDEROWiN NHW9DODNLpV]UHYHWWHKRJ\1RQRNySROFiUyOKLiQ\]LND]pUWpNHVYi]DpVPHJNpUGH]WHKRJ\ LVD EHW|U iOdozatául esettH  Ó, dehogy!  válaszolta Nonokó.  Egy idegennek adtam a vázát némi pénzzel együtt. Megköszönte, és azzal elment. Eléggé kellemes alak volt, bár nem nagyon vigyázott a kardjára. ♣  Egy gazdag muszlim a mecsetbe ment egy lakoma után, aholSHUV]HGUiJDFLS LWOHNHOOHWWYHQQLHpVNLQWNHOOHWW KDJ\QLD$]LPiGViJYpJH]WpYHODPLNRUNLM|WWDFLS LQHNFVDNK OWKHO\pWWDOiOWD +RJ\PHQQ\LUHJRQGDWODQYROWDP mondta magában. $]]DOKRJ\LO\HQHO YLJ\i]DWODQXONLQWKDJ\WDPD FLS NHWYDODNLWORSiVUDLQJHUHOWHP3HGLJ|U|PPHOQHNLDGKDWWDPYROQDHKHO\HWWPRVWDORSiVIHOHO VVpJHHQJHP WHUKHO ♣  ,JD]LILOR]yIXVOpYpQ6]yNUDWpV]V]HQWOPHJYROWJ\ ] GYHDUUyOKRJ\DE|OFVHPEHU|V]W|QV]HU OHJLJpQ\WHOHQ pOHWHWpO PDJDPpJFLS WVHPKordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az iUXNEDQJ\|Q\|UN|GMpN$PLNRUHJ\EDUiWMDD]LUiQWpUGHNO G|WWKRJ\PLpUWWHV]LH]W6]yNUDWpV]H]WYiODV]ROWD  Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.   $OHONLVpJQHPDQQDNDWXGiVDKRJ\PLWDNDUV]KDQHPDQQDNDPHJpUWpVHKRJ\PLUHQLQFVV]NVpJHG ♣  Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tenni a saját és a mások életét. -DSiQEDQLG VHEE~ULHPEHUHNegy csoportja reg szeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze. $PLNRUDOHJLG VHEEUHNHUOWDVRUhogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította összHH]WDNHYHUpNHW$]LG VHPEHU mosolyogva így szólt:  Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az pOHWOHJILQRPDEEGROJDLHJ\iOWDOiQQHPGUiJiNpVQHPLVQHKp] NHWPHJWDOiOQL ♣  $JXUX a folyóparton meditált, amikor egyik tanítványa tisztelete jeléül két hatalmas gyöngyöt helyezett a lába elé. A guru kinyitotta szemét, felemelte az egyik gyöngyöt, de oly gondatlanul tartotta, hogy az kicsúszott az ujjai közül, és belegurult a folyóba. $PHJUpPOWWDQtWYiQ\XWiQDXJURWWVEiUNpV HVWLJNHUHVJpOWHOHlemerülve, mégsem találta meg. Végül is fáradtan és csuromvizesen felrázta a gurut meditálásából:  Te láttad, hogy hová esett. Kérlek, mutasd meg a helyét, hogy visszahozhassam Neked! (UUH a guru felvette a másik gyöngyöt is, és bedobta a vízbe, mondván: 3RQWRVDQRGDHVHWW  1HSUyEiOGPHJELUWRNROQLDGROJRNDWPHUWD]OHKHWHWOHQ+DJ\HOV]DUUDKRJ\WHVHOHJ\pODGROJRNUDEMD DNNRUWHOHV]HODWHUHPWpVXUDONRGyMD

♣  $PLNRU%XGGKD3UDV]DQG]VLWNLUiO\I YiURViEDpUWPDJDDNLUiO\M|WWHOp$NLUiO\XJ\DQLV%XGGKDDSMiQDNYROW a régi barátja, és hallott a fiú lemondásáról. Ezért aztán megpróbálta Buddhát rávenni arra, hogy hagyjon fel ezzel a vándorló koldulással, és térjen vissza apja palotájába. Azt gondol ugyanis, hogy ezzel nagy szolgálatot tesz öreg barátjának. Buddha Praszandzsit szemébe nézett, és csak ennyit kérdezett: 9iODV]ROMQHNHP V]LQWpQ0LQGHQPXODWViJiYDOHJ\HWHPEHQKR]RWWe a királyságod akár csak egyetlen nap EROGogságot is Neked? Praszandzsit lesütötte a szemét, és csak hallgatott.  1LQFVDQQiOQDJ\REEEROGRJViJPLQWDPLNRUQLQFVRNXQNDV]RPRU~ViJUDpVQLQFVDQQiOQDJ\REEJD]GDJViJ PLQWDPHJOpY NNHOYDOyPHJHOpJHGHWWVpJ ♣  Egy majom és egy hiéna bandukolt azHUG QNHUHV]WO$KLpQDtJ\V]yOW  Fogalmam sincs, hogy miért, de amikor azokhoz a bokrokhoz érek, minden egyes alkalommal egy oroszlán ugrik rám.  Na, most én is veled megyek PRQGWDDPDMRP, és segítségedre leszek. Úgy is lett. Amikor a bokorhoz értek, az oroszlán ráugrott a hiénára, és már majdnem szétmarcangolta. A majom pedig mindezt egy magas fa biztonságából nézte, ahová abban a pillanatban rohant fel, amikor az oroszlán HO XJURWW  Miért nem jöttél a segítségemre?  jajgatott a hiéna.  Úgy nevettél, hogy azt hittem, te vagy a helyzet ura  válaszolta a majom. ♣  1DJDUMXQDDKtUHVEXGGKLVWDV]HQWFVDNHJ\HWOHQiJ\pNN|W WKRUGRWWpVPHJOHKHW VHQKR]]iQHPLOO PyGRQ arany csészével koldult, amit még tanítványától, a királytól kapott. (J\LNpMMHOPiUpSSHQOHIHNYpVKH]NpV]O GHJ\UpJLNRORVWRUURPMDLN|]|WWDPLNRUpV]UHYHWWHJ\WROYDMWD] oszlopok mögött bujkálni. ,WWYDQYLGGHOH]WQL emelte fel Nagarjuna az aranycsészét.  Így legalább nem fogsz zavarni, ha már HODOXGWDP $WROYDMPRKyQPHJUDJDGWDDFVpV]pWpVPiULVW QWGHFVDND]pUWKRJ\PiVQDSUHJJHODFVpV]pYHOpVHJ\ kéréssel térjen vissza. Azt mondta:  Amikor tegnap este olyan könnyedén odaadtad ezt a csészét, megéreztem, hogy milyen szegény vagyok. Taníts meg, kérlek, DUUDKRJ\KRJ\DQDVDMiWtWKDWQiPHOD]WDJD]GDJViJRWDPHO\NpSHVWHV]HUUHDQDJ\V]HU OHONL függetlenségre!  6HQNLVHPYHKHWLHOW OHGD]WDPLWVRKDVHPVDMiWtWRWWiONLPDJDGQDN ♣  -XQDLGQDNHJ\]DFVNyDUDQ\DWKR]RWWHJ\LNN|YHW MH  Van még több araQ\DGLV" kérdezte Junaid.  Igen, még rengeteg.  És ragaszkodsz hozzájuk? ,JHQ  Akkor tartsd meg ezt is, mert neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Látod, mivel nekem semmim sincs, és semmire sem vágyom, sokkal gazdagabb vagyok, mint te.  $PHJYLOiJRVXOWV]tYHRO\DQPLQWHJ\W N|UVHPPLWVHPUDJDGPHJpVVHPPLWVHPXWDVtWYLVV]D.DSGHQHP WDUWPHJVHPPLWVHP ♣  (J\NYpNHUDKi]DPHOOHWWLUHVWHUOHWHQWiEOiWiOOtWRWWIHODN|YHWNH] IHOLUDWWDO(=7$)g/'(7$11$. $'20$.,7(/-(6(10(GELÉGEDETT." Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában: +DNYpNHUEDUiWXQNLO\HQN|QQ\HQPHJYiOLNDI|OGMpW OMREEOHV]KDpQMHOHQWNH]HPpUWHPpJPLHO WWYDODNL más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelelek a feltételének. Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött.  Aztán te tényleg elégedett vagy?  kérdezte a kvéker.  Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van. (PEHU kérdezte a kvéker , ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?

 $PtJPiVRNJD]GDJViJpUWNV]N|GQHNDPHJYLOiJRVRGRWWDNHOpJHGHWWHNOpYpQD]]DODPLMNYDQNV]N|GpV QpONOELUWRNROMiND]W(OpJHGHWWHNOpYpQDNHYpVVHORO\DQJD]GDJRNPLQWDNLUiO\RN$NLUiO\SHGLJ NROGXVV]HJpQ\KDNLUiO\ViJDVHPHOpJQHNL ♣  Epirusz királyát, Pürroszt megkérdezte barátja, Küneasz:  Uram, ha meghódítottuk Rómát, mit csinálunk azután? Pürrosz ezt válaszolta:  Szicília ott vaQDODWWDN|QQ\ OHV]HOIRJODOQL  És ha már Szicíliát is elfoglaltuk, mit csinálunk utána?  Akkor átmegyünk Afrikába, és kifosztjuk Karthágót.  És Karthágó után, uram?  Görögország kerül sorra.  És, ha szabad kérdeznem, mi haszna lesz mindennek a hódításnak?  Akkor aztán  válaszolta Pürrosz  leülhetünk, és élvezhetjük az életet.  Nem tehetnénk ezt már most?  kérdezte Küneasz. A szegények azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy EROGRJRNOHV]QHNKDPHJV]DEDGXOQDNDJ\RPRUIHNpO\NW O ♣  $IpUMpVIHOHVpJPHJOiWRJDWWiND]RUV]iJPiVLNUpV]pEHQODNyEDUiWDLNDWDNLNHOYLWWpN NHWDOyYHUVHQ\UH $QQ\LUDOHQ\ J|]WH NHWDN|UEHkörbe vágtázó lovak látványa, hogy egész este fogadásokat kötöttek, és végül már csak két dollárjuk maradt. 0iVQDSDIpUMUiYHWWHDIHOHVpJpWKRJ\HJ\HGOPHKHVVHQNLDSiO\iUD$]HOV IXWDPRQYROWHJ\Oy|WYHQD] HJ\KH]Q\HUpVLHVpOO\HO5iIRJDGRWWpVQ\HUW$N|YHWNH] IXWDPRQD]|VV]HVSpQ]pWUiWHWWHHJ\PiVLN esélytelenre, és megint nyert. Így ment ez egész este, míg végül már ötvenhét ezer dollárja volt. ÒWEDQKD]DIHOpHOKDODGWHJ\MiWpNEDUODQJPHOOHWW8J\DQD]DEHOV KDQJDPHO\YDOyV]tQ OHJHJpV]HVWHYH]HWWHD lóversenyen is, megszólalt:  Állj meg itt, és menj be! Úg\LVWHWWEHPHQWpVHJ\UXOHWWDV]WDOHO WWWDOiOWDPDJiW$KDQJD]WPRQGWD  Játszd meg a tizenhármas számot! A férfi rátette mind az ötvenhét ezer dollárját Megpörgették a kereket. A tizennégyes nyert. Így aztán a férfi hazaballagott egy fillér nélkül$IHOHVpJHPiUD]HUNpO\U OPHJNpUGH]WHKRJ\PLW|UWpQW$IpUIL megrántotta a vállát, és csak annyit mondott:  Elvesztettem a két dollárt. +DMREEDQEHOHJRQGROXQNVRVHPYHV]tWQNDQQiOW|EEHWEiUPHQQ\LWLVYHV]tWQN ♣  Buddhát szemmel láthatólag egyáltalán nem zavarták alkalmi látogatójának sértegetései. Amikor a tanítványai NpV EEPHJNpUGH]WpNKRJ\PLYROWQ\XJDOPiQDNDWLWNDtJ\YiODV]ROW  Képzeljétek el, hogy mi történne, ha valaki adományt helyezne elétek, és ti nem vennétek fel. Vagy ha valaNL levelet küldene nektek, és nem bontanátok fel; ugye, akkor a levél tartalmának semmi hatása sem lenne rátok. Cselekedjetek így, ha valaki bánt titeket, és nem veszítitek el higgadtságotokat.  $]D]LJD]LPpOWyViJDPHO\QHPFV|NNHQPiVRNWLV]WHOHWOHQVpJHPLDWW$1LDJDUDYt]HVpVQDJ\ViJDVHPFV|NNHQ DWWyOKRJ\EHOHN|SV] ♣  A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik aQHYHWpVW O  Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen?  kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival MHOHOYH  Azért  válaszolta a néma, szintén az ujjaival , mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá.  ♣  Egyszer a baszrai Hasszán a folyóparton megpillantotta a szépséges Rabi'a al Adawiyát. Ekkor Hasszán az LPDV] Q\HJpWUiWHUtWHWWHDIRO\yUDUiOpSHWWpVtJ\V]yOW Rabi'a, gyere, imádkozzunk együtt! 'H D]WYiODV]ROWD +DVV]iQPLpUWYLVHONHGV]~J\PLQWDED]iULNHUHVNHG N netán gyenge vagy? $]]DODQ IHOGREWDLPDV] Q\HJpWDOHYHJ EHIHOUHSOWUipVD]WPRQGWD  Gyere ide fel, Hasszán, hogy az emberek lássanak bennünket!

De ezt már Hasszán nem tudta megtenni. Rabi' a, hogy megvigasztalja a férfit, így szólt:  Látod, Hasszán, egy hal meg tudja tenni, amit te tettél, és egy légy is meg tudja tenni, amit én tettem. Az igazi feladat túl van ezeken, és nekünk azzal kell foglalatoskodnunk. ♣  Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.  Akkor légy olyan kedves, és teljesítsd utolsó kívánságomat  kérte Buddha.  Vágd le azt az ágat. A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:  És most? 7HGGYLVV]D kérte Buddha. A bandita felnevetett:  Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy. (OOHQNH] OHJ7HYDJ\DERORQGDPLpUWD]WKLV]HGKRJ\KDWDOPDVYDJ\PHUWVHEHVtWHQLpVURPEROQLWXGV] Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra is képes.  $GK|QJ NRVNpSHVHJ\IDODWLVOHG|QWHQLGHPpJHJ\UpVWVHPWXGKHO\UHKR]QL ♣   $]HOPHJ\yJ\LQWp]HWEHQD]HJ\LNOiWRJDWyPHJSLOODQWRWWHJ\iSROWDWDPLQWD]HO UHhátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...". 0LEDMDHQQHND]HPEHUQHN" kérdezte a doktort. /XOX$]DQ IDNpSQpOKDJ\WD W hangzott az orvos válasza. Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..." (QQHNLV/XOXDSURElémája?  kérdezte a látogató. ,JHQ válaszolta a doktor ; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.  .pWIpOHFVDSiVYDQD]pOHWEHQKDQHPNDSMXNPHJDPLKH]UDJDV]NRGXQNpVKDPHJNDSMXNDPLKH] UDJDV]NRGXQN ♣   $ILDWDOYiOODODWYH]HW IHOKtYWa külföldi ügynöküket, és röviden így szólt hozzá:  Azért hívom, hogy utasításokat adjak. Ez a hívás három percig fog tartani. Én fogok beszélni, és kérem, hogy QHV]DNtWVRQIpOEH+DEiUPLO\HQPHJMHJ\]pVHYDJ\NpUGpVHYROQDNOGMHHOD]RNDWNpV EE $]]al aztán bele is fogott mondandójába. Olyan gyorsan beszélt, hogy valamivel hamarébb fejezte be a tervezettnél.  Még van húsz másodpercünk MHJ\H]WHPHJDYRQDOYpJpQOpY PiVLNHPEHUQHN9DQYDODPL mondanivalója? ,JHQ hangzott a válasz. 2O\DQJ\RUVDQEHV]pOWKRJ\HJ\HWOHQV]yWVHPpUWHWWHPD]HJpV]E O  $OHJMREEPyGMDDQQDNKRJ\U|YLGHEEXWDWWHJ\pOPHJKRVV]DEELG DODWWKDJ\RUVDEEDQPpJ\ ♣   Egy fiatalember jött a mesterhez, és azt kérdezte:  .|UOEHOOPHQQ\LLG NHOODKKR]KRJ\HOQ\HUMHPD megvilágosodást?  Tíz év  mondta a mester. A fiatalember meghökkent. 2O\DQVRN" kérdezte hitetlenkedve. Mire a mester:  Nem, tévedtem. Neked húsz év is kell.  Miért dupláztad meg az éveket?  kérdezte a fiatalember. +DMREEDQEHOHJRQGRORNDWHHVHWHGEHQPHJOHV]D]KDUPLQFLVPRQGWDDPHVWHU  (J\HVHNVRVHPWDQXOQDNPHJVHPPLWVHPPHUWW~OKDPDUIHOIRJMiNDGROJRNDW$E|OFVHVVpJYDOyMiEDQQHP YDODPLO\HQiOORPiVDKRYiPHJpUNH]HOKDQHPD]DKRJ\DQXWD]RO+DW~OJ\RUVDQXWD]ROQHPOiWRGDWiMDW 7DOiQDOHJMREEPyGMDDQQDNKRJ\PiVIHOpPHQMKDQDJ\RQSRQWRVDQWXGRGKRJ\KRYiDNDUV]MXWQL1LQFV PLQGHQNLHOYHV]YHDNLFVDNiOOGRJiO ♣  

(J\DPHULNDLSUpGLNiWRU3HNLQJEHQPHJNpUGH]WHHJ\pWWHUHPSLQFpUpW KRJ\PLWMHOHQWDNtQDLDNV]iPiUDD YDOOiV$]NLYH]HWWH WD]HUNpO\UHPHJNpUGH]WH  Mit lát itt, uram? (J\XWFiWpVKi]DNDWMiUNiOyHPEHUHNHWPHJN|]OHNHG EXV]RNDWWD[LNDW  És még mit?  Fákat.  És még?  Fúj a szél. A kínai kinyújtotta a karját, és felkiáltott:  Ez a vallás, uram!  ÒJ\NHUHVHOPLQWD]D]HPEHUDNWQ\LWRWWV]HPPHONHUHVWHDIpQ\WDPHO\DQQ\LUDYLOiJRVKRJ\QHKp] PHJSLOODQWDQL ♣   Tanítvány: Mi a Tao? 0HVWHU$0LQGHQ Tanítvány: Hogyan nyerhetem el? Mester: Ha megpróbálod elnyerni, nem fog sikerülni.  6HQNLVHPWXGWHUPpV]HWHVOHQQLKDPHJSUyEiOWHUPpV]HWHVOHQQL9DJ\KDD]RQHU ON|GLNKRJ\QHSUyEiONR]]RQ ♣   (J\ LG V NtQDL DVV]RQ\ W|EE PLQW K~V] pYHQ NHUHV]WO WiPRJDWRWW HJ\ V]HU]HWHVW .LV NXQ\KyW pStWHWW QHNL pV ellátta élelemmel, miközben az minden idejét a meditálásnak szentelte. Az asszony végül is kíváncsi lett, hogy mennyire haladt a szerzetes. Elhatározta, hogy próbára teszi egy IRUUyYpU OiQ\VHJtWVpJpYHO  Menj be a kunyhóba  mondta a lánynak  pV |OHOG PHJ $]WiQ NpUGH]G PHJ W OH 1D PLW IRJXQN PRVW csinálni?" A lány be is ment éjjel a szerzeteshez, aki akkor is meditált. A lány nem tétovázott, elkezdte simogatni, és megkérdezte:  Mit fogunk most csinálni? $ V]HU]HWHV pNWHOHQ GKEH JXUXOW HWW O D V]HPWHOHQVpJW O )HONDSRWW HJ\ V|SU W pV D]]DO NHUJHWWH HO D OiQ\W D kunyhóból. Amikor a lány visszatért az öregasszonyhoz, és elmondta neki, hogy mi történt az mérges lett.  Húsz éven keresztül etettem azt a fickót!  kiáltotta.  Semmi megértést sem tanúsított vágyaid irányában, és DUra sem volt hajlandó, hogy helyes útra tereljen. A szenvedélyén természetesen uralkodnia kell, de ennyi imádságban eltöltött év után legalább egy kis együttérzést kifejleszthetett volna. ♣   $KtY OHWpUGHOWKRJ\IHOYHJ\pNDWDQtWYiQ\RN N|]p$JXUXDIlébe súgta a titkos mantrát, és figyelmeztette, hogy azt senkinek se árulja el.  Mi fog történni, ha mégis megteszem? NpUGH]WHDKtY   $NLQHN HOiUXORG D PDQWUiW D] PHJV]DEDGXO D WXGDWODQViJ pV V]HQYHGpV N|WHOpNpW O GH WpJHG NL]iUXQN D tanítványok soraiból, és elkárhozol  válaszolta a guru. $ KLY  DEEDQ D SLOODQDWEDQ IHOXJURWW HOV]DODGW D SLDFUD QDJ\ W|PHJHW J\ MW|WW PDJD N|Up pV PLQGHQNL IOH hallatára elismételte a mantrát. A tanítványok elmondták a gurunak a történteket, és kérték, hogy azt az HPEHUWHQJHGHWOHQVpJHPLDWW ]]HNLD kolostorból. A guru azonban mosolyogva csak annyit mondott: $QQDND]HPEHUQHNVHPPLV]NVpJHD]pQWDQtWiVRPUD&VHOHNHGHWpE OtWpOYHPiU PDJDLVJXUX ♣   /HONLHV]PpO GpVpQHNNH]GHWpQ%XGGKDUHQJHWHJ|QPHJWDJDGást gyakorolt. Mígnem egy szép napon két muzsikus haladt a mellett a fa mellett, amelyik alatt Buddha elmélkedett. Az egyik muzsikus azt mondta a másiknak:  1H IHV]tWVG PHJ W~OViJRVDQ D K~URNDW D V]tWiURGRQ PHUW HOSDWWDQQDN 'H QH LV KDJ\G NHW OD]iQ PHUW DNNRU VHPPLIpOHKDQJRWVHPDGQDN0DUDGMDNHWW N|]|WW Ezek a szavak Buddhát annyira mellbe vágták, hogy a lelkiélethez való hozzáállása forradalmin megváltozott. 0HJYROWJ\ ] GYHDUUyOKRJ\D]RNV]DYDNQHNLV]yOWDN$WWyODSHUFW ONH]GYHIHOKDJ\RWt az önsanyargatással, pV N|QQ\  GH PpUVpNOHWHV pOHWHW pOW 6 D]  ~WMiW D PHJYLOiJRVRGiV HOQ\HUpVpKH] D]yWD LV D N|]pSV  ~WQDN QHYH]LN

♣   9ROWHJ\V]HUHJ\QDJ\RQV]LJRU~pOHWHWpO HPEHUDNLVHPPLWVHPHYHWWpVVHPPLWVHPLYRWWDPtJ1DSOHQHP Q\XJRGRWW9DOyV]tQ OHJ NHPpQ\pOHWpQHNHJ\IDMWDpJLHOLVPHUpVHNpQWHJ\ IpQ\HVFVLOODJW QWIHODN|]HOLKHJ\ csúcsán, amit még fényes nappal is lehetett látni, bár senki sem tudta, hogy honnan került oda az a csillag. Egyszer az ember elhatározta, hogy felmászik a hegyre. Az egyik falubelije, egy kislány, ragaszkodott hozzá, hogy vele menjen. Mivel igen meleg volt, hamarosan megszomjaztak. A férfi kérlelte a kislányt, hogy igyon, de az megkötötte magát mondván, hogy csak akkor hajlandó inni, ha a férfi is iszik. Szegény férfi zavarban volt. Nem akarta megszegni böjtjét, de azt sem akarta, hogy a kislány a szomjúságtól szenvedjék. Végül is ivott. És a kislány vele együtt ivott. Hosszú ideig a férfi a szemét sem merte felemelni az égre, mert félt, hogy a csillagHOW QW.pS]HOKHWLNKiWKRJ\ PHQQ\LUHPHJOHS G|WWDPLNRUYpJOPpJLVIHOQp]HWWpVNpWIpQ\HVFVLOODJRWOiWRWWUDJ\RJQLDKHJ\IHOHWW ♣  NEVELÉS  (J\ FVDOiG D] pWWHUHPEHQ YDFVRUiKR] NpV]O G|WW $ SLQFpUQ  HO V]|U D IHOQ WWHN UHQGHOpVpW YHWWH IHO D]Wán a hétéves kisfiúhoz fordult.  Hát te mit kérsz?  kérdezte. A fiú félénken körbenézett, és végül kibökte: (J\KRWdogot kérek. 0pJPLHO WWDSLQFpUQ IHOtUKDWWDYROQDDUHQGHOpVWDPDPDN|]EHV]yOW  Szó sem lehet hotdogról! Hozzon neki egy szelet húst burgonyapürével és sárgarépával! $SLQFpUQ D]RQEDQQHPILJ\HOWUi  Ketchupot vagy mustárt kérsz hozzá?  kérdezte a fiút. .HWFKXSRW  Egy perc múlva itt vagyok PRQGWDDSLQFpUQ pVD]]DODNRQ\KiEDVLHWHWW Az asztalnál dermedt csend lett. Végül is a fiú körülnézett, és így szólt:  Látjátok! Ö komolyan vett engem.  +RJ\YDQQDNDJ\HUPHNHLG" .|V]|Q|PPLQGNHWW MyOYDQ 0LO\HQLG VHNLV" $]RUYRVKiURPpQHVD]J\YpG|W  ♣   A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával  Mami, jáWV]KDWRNDKRPRNEDQ"  Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.  Belegázolhatok a vízbe?  Nem. Vizes leszel, és megfázol.   Játszhatok a gyerekekkel? 1HP0pJPDMGHOW QV]DW|PHJEHQ  Mami, vegyél nekem fagylaltot!  Nem, megfájdul a tRUNRGW H A kis Mary erre sírva fakadt. Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt: Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket? ♣  Egy ember azt hallotta, hogy jót tesz a kutyáknak a csukamájolaj. Elkezdte dobbermannjának adni, mégpedig nagy adagokban. Minden nap a térdei közé fogta a tiltakozó kutya fejét, kifeszítette száját, és beleöntötte a folyadékot. Egyszer a kutya elugrott, az olaj pedig kilöttyent a padlóra. A kutya aztán, az ember legnagyobb meglepetésére, mégsem rohant el, hanem nyalni kezdte a kanalat. Ekkor jött rá a gazda, hogy a kutya nem az olaj ellen tiltakozott, hanem a beadás módszere ellen. ♣   (J\ VLOHJHQGDV]HULQWDPLNRU,VWHQDYLOiJRWWHUHPWHWWHQpJ\DQJ\DOM|WWRGDKR]]i$]HOV D]WNpUGH]WH

 Hogy csinálod ezt?  A második:  Miért csinálod ezt?  $KDUPDGLN  Segíthetek? $QHJ\HGLNSHGLJ  Mennyit ér ez?  $]HOV DQJ\DOWXGyVYROWa második filozófus, a harmadik altruista, a negyedik pedig ingatlanügynök. Egy ötödik angyal pedig csodálkozva nézte, és teljes elragadtatásban tapsolt. Ez volt a misztikus. ♣   A kis Jancsi nagyon készült az iskolai színjátszás egyik szerepére. Édesanyja tudta, hogy fia mennyire szeretné HOMiWV]DQLH]WDV]HUHSHWGHDWWyOWDUWRWWKRJ\QHPIRJMDPHJNDSQL$PLNRUNLYiODV]WRWWiNDV]HUHSO NHW-DQFVL hazatérve az iskolából, büszkén és izgalomtól repesve újságolta édesanyjának:  Mami! Képzeld, mi történt! Arra választottak ki, hogy tapsoljak, és lelkesítsem a többieket.  (J\ J\HUPHN HOOHQ U]  N|Q\YpE O 6DPX VHJtW NpV] KDOOJDWiViYDO YHV] QDJ\RQ V]pSHQ UpV]W D FVRSRUWRV pQHNOpVEHQ ♣   Azon kevesek egyike mesélte, akik a Holdon jártak, hogy amikor ott vROWQDJ\RQHONHOOHWWQ\RPQLDP YpV]L pQMpW9LVV]DHPOpNH]HWWKRJ\iWQp]HWWD)|OGUH~J\PHJUDJDGWDDQQDNDJ\|Q\|U VpJHKRJ\HJ\GDUDELJFVDN állt ott, és felsóhajtott: 0LO\HQJ\|Q\|U  Aztán elhessegette érzelmeit, és így figyelmeztette magát: (OpJD]LG HOIHFVpUHOpVpE OLQGXOMN|YHNHWJ\ MWHQL .pWIDMWDQHYHOpVYDQD]HJ\LNDUUDWDQtWKRJ\PLE OpOMQNPHJDPiVLNSHGLJDUUDKRJ\KRJ\DQpOMQN $QGUHZ&DUQHJLHWyODYLOiJHJ\LNOHJJD]GDJDEEHPEHUpW HJ\V]HUD]WNpUGH]WpN  Ugye, ön bármikor leállhatott volna, hisz ön mindig gazdagabb volt, mint amennyire szükséges?  $]W válaszolta:  Úgy van. Megállhattam volna bármikor, de nem tudtam, mert elfelejtettem, hogy hogyan kell megállni.  6RNDQDWWyOIpOQHNKDPHJiOOQDNJRQGRONR]QLpVFVRGiONR]QLVRVHPOHV]QHNNpSHVHN~MUDHOLQGXOQL  ♣  (J\LG VHPEHUpOHWpQHNQDJ\UpV]pWD]RQDV]LJHWHQpOWHOHDPHO\HWDYLOiJHJ\LNOHJV]HEEWHUOHWpQHNWDUWDQDN Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá: %L]WRVDQJ\|Q\|U OHKHWHWWDQQ\LpYHQiWDV]LJHWHn élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak! $]|UHJHPEHUHOW Q G|WWUDMWDHJ\NLFVLWH]WPRQGWD  Az igazat megvallva, ha tudtam volna, ennyire híres, jobban megnéztem volna. Az embereket nem arra kell tanítani, hogy hogyan nézzenek. Csupán azoktól az iskoláktól kell óvni, amelyek PHJYDNtWMiN NHW   ♣   $] HVpYHNHOHMpQD]DPHULNDL IHVW -DPHV 0F1HLOO :KLVWOHUHJ\U|YLGiPWDQXOPiQ\DL V]HPSRQWMiEyO VLNHUWHOHQLG WW|OW|WWHODKtUHVNDWRQDLDNDGpPLiQD:HVW3RLQWRQ$]WPRQGMiNKDPLNRUD]WDIHODGDWRWNDSWD KRJ\ UDM]ROMRQ HJ\ KLGDW UDM]ROW HJ\ J\|Q\|U  URPDQWLNXV N KLGDW IYHV IRO\ySDUWWDO pV NpW KRUJiV]y gyermekkel a hídon.  Tüntesse el azokat a gyerekeket a hídról!  parancsolta az oktató.  Ez itt mérnöki munka, kérem. Whistler OHV]HGWHDJ\HUHNHNHWDKtGUyOUiUDM]ROWD NHWDIRO\ySDUWUDKRUJiV]ERWMXNNDOHJ\WWpV~MEyOEHDGWDDIHODGDWRWD tanárnak. Az dühösen rárivallt: $]WPRQGWDPKRJ\WQWHVVHHOD]RNDWDJ\HUHNHNHWDNpSU O7HOMHVHQ De a kreativitás ösztöne túlságosan HU V YROW :KLVWOHUEHQ $ N|YHWNH]  UDM]UyO YDOyEDQ WHOMHVHQ HOW QWHN D gyermekek. Két kis sírhalom alatt nyugodtak a folyóparton.

 

♣  $PLNRUDEHW|U ILDpV]UHYHWWHKRJ\DSMDPHQQ\LUH|UHJHGHWWtJ\V]yOWKR]]i  Apám, taníts meg a mesterségedre, hogy tovább vihessem a családi hagyományokat! Az öreg egy szót sem szólt, de aznap magával vitte a fiát. Bementek egy házba, ahol az öreg kinyitott egy nagy beépített szekrényt, s megkérte a fiát, hogy nézze meg, mi van benne. Ahogy a fiú bebújt, az öreg ráváJWD D] ajtót, bereteszelte, de akkora zajjal, hogy az egész ház felébredt rá. Aztán csendesen lelépett. A gyerek pedig megszeppenve és dühösen azon gondolkozott a szekrényben, hogy hogyan meneküljön el. Hirtelen eszébe jutott valami. Nyávogni kezdett, mire az egyik szolga gyertyát gyújtott, s ki. nyitotta az ajtót, hogy kiengedje a macskát. Ahogy. az ajtó kinyílt, a fiú azonnal kiugrott. Persze mindenki üldözni kezdte. Az úton észrevett egy kutat, beledobott egy hatalmas követ, és elbújt az árnyékban. MiközEHQ OG|] L D N~WED EiPXOWDNKRJ\PHJOiVViNDEHW|U W V]pSHQHORVRQW 0LNRUKD]DpUWDQQ\LUDHODNDUWDPRQGDQLDIHMOHPpQ\HNHWKRJ\VpUHOPHLU OWHOMHVHQHOLVIHOHMWNH]HWW'HD]DSMD így szólt:  Minek a mese? Itt vagy, és ennyi elég is. Kitanultad a szakmát.  $]RNWDWiVQDNQHPD]pOHWUHYDOyQHYHOpVQHNPDJiQDND]pOHWQHNNHOOOHQQLH  ♣  Egyetemisták egy csoportja könyörgött a regényíró Sinclair LewisQHN KRJ\ WDUWVRQ QHNLN HO DGiVW pV magyarázza el, hogy hogyan lehetnének óli is írók. Lewis így kH]GWHHO DGiViW  Valójában hányan is akartok írók lenni? Az összes kéz a magasba lendült.  Ebben az esetben semmi szükség az én beszédemre. Azt tanácsolom, menjetek haza, és írjatok, írjatok, írjatok  Azzal zsebre vágta jegyzeteit, és elhagyta a termHW  ♣   Egy asszony órákon keresztül azzal kínlódott, hogy a kapott használati utasítás segítségével összeszerelje a frissen vásárolt háztartási gépet. Végül is felhagyott vele, és az alkatrészeket otthagyta a konyhaasztalon. (ONpS]HOKHW  KRJ\ PHQQ\LUH PHJOHS G|WW DPLNRU QpKiQ\ yUiYDO NpV EE KD]DWpUYH D JpSHW W|NpOHWHVHQ |VV]HV]HUHOYHP N|G NpSHViOODSRWEDQWDOiOWD$FVHOpGOiQ\PHJFVLQiOWD  Hogy az ördögbe tudtad ezt összeszerelni? kérdezte. 7XGMDDVV]RQ\RPKDQJ]RWWDGHU VYiODV]KDD]HPEHUQHm tud olvasni, akkor kénytelen eszét használni.  ♣  (J\ IpUIL DNL QHJ\YHQKpW pYL ULSRUWHUNHGpV pV ~MViJV]HUNHV]W L PXQND XWiQ Q\XJGtMED YRQXOW IHOKtYWD D KHO\L tantestületet, és miután elmondta szakmai hátterét, közölte, hogy szívesen részt venne az analfabétizmus megszüntetését célzó helyi programban. Hosszú ideig csend volt, majd megszólalt hang a drót másik végén: 1DJ\V]HU FVDND]WV]HUHWQpPWXGQLKRJ\WDQtWDQLDNDUYDJ\WDQXOQL"   ♣  Három fiút hoztak a bíróságra, akiket dinnyelopással vádoltak. Idegesen, a legrosszabbakra elkészülve álltak a EtUyHO WWDNLLJHQV]LJRU~HPEHUKtUpEHQiOOW ÈPE|OFVQHYHO QHNLVPXWDWNR]RWW0LXWiQNDODSiFViYDOD]DV]WDOUDNRSSDQWRWWtJ\V]yOW  Aki ebben a teremben gyerekkorában egyetlen dinnyét sem lopott, emelje fel a kezét! &VHQG OHWW $ EtUyViJL DONDOPD]RWWDN D UHQG U|N pUGHNO G N  maga a bíró is  mind az asztalon hagyták kezüket. Miután a bíró megelégedetten nyugtázta, hogy egyetlen kéz sem lendült a magasba, és így szólt:  A vádat elejtem.  ♣

 (J\YDOlásos beállítottságú asszony siránkozott a fiatalabb generáció viselkedése miatt.  Mindennek az autó az oka! Túl nagy távolságokra képesek elmenni a fiatalok a tánc vagy a randevú kedvéért! Ugye, nagymama, a maga idejében nem így ment ez? 0LUHDQ\ROFYDQKpWpYHVLG VK|OJ\  Ami azt illeti, mi is olyan messzire mentünk, amennyire csak tudtunk.   ♣  0DPD7XGWDGe, hogy Isten jelen volt akkor is, amikor elloptad a süteményt a konyhából? Gyerek: Igen. Mama: És azt tudtade, hogy Isten mindent látott? *\HUHN,JHQ Mama: És mit gondolsz, mit szólt a Jóisten mindehhez? Gyerek: Azt mondta: "Ketten vagyunk, két süteményt vegyél!"  ♣  $PLNRU D ILDWDO UDEEL DSMD SR]tFLyMiED OpSHWW PLQGHQNLW O D]W KDOORWWD KRJ\ PHQQ\LUH PiVNpSS YLVHONHGLN  mint édesapja.  Éppen ellenkezó1eg!  válaszolta a fiatalember.  3RQWRVDQ RO\DQ YDJ\RN PLQW D] DSiP  VHP XWiQR]RWW senkit, én sem utánozok senkit.  /pJ\ |QPDJDG ÏYDNRGM D KtUHVVpJHN YLVHONHGpVpQHN XWiQ]iViWyO KD QLQFV PHJ EHQQHG D] D IDMWD EHOV  EHiOOtWRWWViJDPHO\D] FVHOHNHGHWHLNHWLKOHWWH   ♣  $PLNRU+DHQGHO0HVVLiViWHO V]|UDGWiNHO /RQGRQEDQDMHOHQOpY NLUiO\WDQQ\LUDHOUDJDGWDDYDOOiVRVpU]OHW D+DOOHOXMDpQHNOpVHDODWWKRJ\IHOU~JYDDKDJ\RPiQ\RNDWIHOiOOWpV~J\KDOOJDWWDYpJLJDPHVWHUP YHW $QHPHVHNH]WOiWYDN|YHWWpNDNLUiO\SpOGiMiW NLVIHOiOOWDN7HUPpV]HWHVHQH]PLQGHQNLV]iPiUDMHOYROWD] egész közönség felállt. $]yWD pO D] D V]RNiV KRJ\ D +DOOHOXMiW PLQGHQNL iOOYD KDOOJDWMD YpJLJ EHOV  LUiQ\XOWViJiWyO pV D] HO DGiV PLQ VpJpW OIJJetlenül.  ♣  Amikor az öreg tengerész papagájának a köhögése állandósult, az öreg abbahagyta a dohányzást. Attól tartott ugyanis, hogy a pipafüst, amely gyakran betöltötte a szobát, ártalmas papagája egészségére. Még állatorvoshoz is elvitte madarát, aki alapos vizsgálat után megállapította, hogy a madarat sem papagájkór, VHPWG J\XOODGiVQHPNtQR]]DFVXSiQSLSi]yJD]GiMDN|K|JpVpWXWiQR]]D  ♣  Joe nagybácsi meglátogatta a hétvégén a kis Jimmyt, aki úszott a boldogságtól, hogy példaképével aludhat egy ág\EDQ Miután leoltották a lámpát, Jimmynek eszébe jutott valami:  Hoppá!  kiáltotta.  Majdnem elfelejtettem. Azzal kiugrott az ágyból, és melléje térdelt. Mivel nem akart HOPDUDGQLDMySpOGiYDO-RHQDJ\EiFVLLVNLNiV]iOyGRWWD]iJ\EyOpV LVOHWpUGHlt az ágy másik oldalán.  + KD  VXWWRJWD PHJV]HSSHQYH -LPP\  +D H]W D PDPD KROQDS UHJJHO pV]UHYHV]L NDSV] PDMG W OH $ ELOL XJ\DQLVH]HQD]ROGDORQYDQ  ♣  %iUFVDNMREEDQDSR]tFLyGQDNPHJIHOHO HQ|OW|]QpO6DMQiORPKRJ\tJ\HOHQJHGWHGPDJDGLO\HQ kopottas lettél.  De hisz én nem is vagyok kopottas!  %L]RQ\ KRJ\ D] YDJ\ %H]]HJ D QDJ\DSiG PLQGLJ RO\DQ HOHJiQVDQ |OW|]|WW $]  UXKiL GUiJiN pV UHPHNO V]DERWWDNYROWDN +Dha, most megfogtalak! Ezek a nagyapám ruhái.



♣   Egy filozófus, akinek csDN HJ\ SiU FLS MH YROW PHJNpUGH]WH D VXV]WHUW KRJ\ PHJYiUKDWQie helyben, amíg az PHJMDYtWMDDFLS LW  Sajnos, éppen záróra  válaszolta a suszter YDJ\LVQHPWXGRPD]RQQDOPHJMDYtWDQL NHW  De miért nem jön vissza értük holnap? &VDNH]D]HJ\SiUFLS PYDQpVQHPMiUKDWRNFLS QpONO 5HQGEHQYDQN|OFV|QDGRNHJ\SiUKDV]QiOWFLS WKROQDSLJ 0LFVRGD"+RJ\PiVYDODNLQHNDFLS MpWYLVHOMHP"0LQHNQp]PDJDHQJHP" 8J\DQPLpUWWLOWDNR]LND]HOOHQKRJ\PiVFLS MpWKRUGMDDOiEiQDPLNRUDIHMH tele van mások gondolataival?  ♣  0LU WDQXOWDWRNPDD]LVNROiEDQ" kérdezte az apa tizenéves fiát. $V]H[U OWDUWRWWDNHO DGiVRNDW hangzott a válasz. $V]H[U O"0LIpOHHO DGiVRNDW"  (O V]|U HJ\ SDS EHV]pOW DUUyO KRJ\ PLpUW QHP V]DEDG $]WiQ Hgy doktor beszélt arról, hogy hogyan nem szabad. Végül pedig az igazgató arról, hogy hol nem szabad.  ♣  (J\LNI LVNRODGpNiQMDGY|]|OWHD]HOV pYHVOiQ\RNDWpV~J\JRQGROWDpUGHPHVDV]H[XiOLVHUN|OFVNpUGpVpWLV érintenie.  A kísértés pillanataiban csak egy kérdést tegyenek fel maguknak: Érdemese a gyönyör egy órájáért egy egész életen át szégyenkezni? A beszéd végén a dékán megkérdezte, hogy vane valami kérdésük. Egy lány félénken felemelte a kezét, és azt kérdezte:  Meg tudná mondani nekünk, hogyan tartson az egy óráig?  ♣  Az amerikai elnök, William Howard Taft, legkisebb fia egy vacsorán tiszteletlen megjegyzést tett apjáról. Mindannyian annyira megbotránkoztak a fiú arcátlanságán, hogy csend ülte meg a termet. 1RV szólalt meg végül Mrs. TafW, megbünteted a fiút?  Ha a megjegyzést az apjának szánta, természetesen megbüntetem PRQGWD7DIW De ha az Egyesült Államok elnökének mondta, ahhoz az alkotmányban biztosított joga volt.  0LpUWNHOOHQHHJ\DSiWPHQWHVtWHQLDWWyODNULWLNiWyOPHO\KDV]QRVHJ\HOQ|NQHN"   ♣ $ JXUX HO DGiVW WDUWRWW ILDWDO WDQtWYiQ\DL HJ\ FVRSRUWMiQDN DNLN N|Q\|U|JWHN QHNL KRJ\ iUXOMD HO QHNLN D]W D mantrát, amivel a halottakat fel lehet támasztani.  Mihez kezdenétek azzal a veszélyes dologgal? kérdezte a guru. 6HPPLW&VDNDKLWQNHWHU Vítené  válaszolták.  Gyermekeim, az éretlen tudás nagyon veszélyes dolog  mondta az öreg ember.  Mikor éretlen a tudás?  kíváncsiskodtak tovább a tanítványok.  Amikor annak ad hatalmat, akiben még nincs meg az a bölcsesség, amely a használatához szükséges. $WDQtWYiQ\RND]RQEDQRO\DQNLWDUWyDQNpUOHOWpNKRJ\DV]HQWHPEHUPLQGHQPHJJ\ ] GpVHHOOHQpUHYpJOLVD IONEHV~JWDDPDQWUiWLVPpWHOWHQNpUYpQ NHWKRJ\FVDNDOHJQDJ\REEN|UOWHNLQWpVVHOKDV]QiOMiN Nem sokkal azután a fiatalok egy sivatagoV KHO\HQ J\DORJROWDN (J\V]HU FVDN PHJSLOODQWRWWDN HJ\ KDORP QDSV]iUtWRWWD FVRQWRW $ N|QQ\HOP VpJ V]HOOHPpEHQ DPHO\ UHQGHVHQ HJ\WW V]RNRWW MiUQL D WiUVDViJJDO elhatározták, hogy azonnal kipróbálják a mantrát, amit azonban rendes körülmények között csak hosszú meditálás után szokás használni. Abban a pillanatban, amint kimondták a mantra szavait, a csontok életre keltek, ragadozó farkasokká váltak, DPHO\HN ] EHYHWWpNDWDQtWYiQ\RNDWpVFDIDWRNUDWpSWpN NHW  ♣

Soyen Shaku, a Zen mestere, hatvanegy éves korában meghalt, de addigra elvégezte már feladatát:  Változatosabb és magasztosabb tanítást hagyott az utókorra, mint a legtöbb Zenmester. Azt tartották azonban, KRJ\WDQtWYiQ\DL Q\DUDQWDHODOXGWDNDGpOLpWNH]pVXWiQ6EiU PDJDVRVHPYHV]WHJHWHWWHJ\SHUFHWVHPQHP ILJ\HOPH]WHWWH NHWHUUHDIHJ\HOPH]HWOHQVpJUH Tizenkét éves korában Soyen már a Tendai irányzat filozófiai tételeit tanulmányozta. Egy nyári napon, amikor PHVWHUHWiYROYROWpVDK VpJURSSDQWQ\RPDV]WyYROWDNLV6R\HQHOQ\~OWpVPély, három órás álomba zuhant. $PLNRU PHJKDOORWWD KRJ\ PHVWHUH YLVV]DWpUW D]RQQDO IHO DNDUW SDWWDQQL GH PiU NpV  YROW PLQGHQQpO nyilvánvalóbban ott feküdt keresztben a bejáratnál.  Bocsáss meg, bocsáss meg!  suttogta mestere, mikor keresztül lépett rDMWD DNNRUD WLV]WHOHWWHO PLQWKD HJ\ nagyra becsült vendég feküdt volna ott. $WWNH]GYH6R\HQVRKDVHPDOXGWHOQDSSDO  ♣  Egy kisfiú rohant az utcán, majd hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol összeütközött egy emberrel.  Nahát!  méltatlankodott azHPEHU Hová ez a nagy sietség? +D]D felelte a fiú , és azért sietek, mert a mamám el fog fenekelni.  Annyira vágyódsz a fenekelés után, hogy ezért rohansz haza?  kérdezte csodálkozva a férfi. 1HP'HKDD]DSiPHO EEpUKD]DPLQWpQDNNRUyIHQHNHOHO  $J\HUPHNHNRO\DQRNPLQWDWN|U+DV]HUHWHWWHGYHV]LN NHWN|UO NLVV]HUHWHWHWVXJiUR]QDN+DD]RQEDQD V]HUHWHWKLiQ\]LNDNNRUVHPPLWVHPWXGQDNYLVV]DDGQL    Naszreddín átnyújtott HJ\ NRUVyW HJ\ IL~QDNpVHONOGWHD N~WUD YL]pUW 0LHO WWD]RQEDQ D J\HUHN HOLQGXOKDWRWW volna, lekevert neki egy pofont, és rákiáltott: $]WiQYLJ\i]]iP1HKRJ\HOHMWVGDNRUVyW(J\MiUyNHO D]WNpUGH]WH +RJ\WKHWV]PHJtJ\HJ\J\HUHNHWPpJPLHO tt bármi rosszat tett volna? Naszreddín így válaszolt:  Gondolom, azt várnád, hogy akkor üssem meg a gyereket, miután eltörte a korsót, és a korsó is meg a víz is RGDYHV]HWW'HKDPpJHO WWHW|PPHJHPOpNH]QLIRJUipVD]HGpQ\LVPHJDYt]LVpSVpJben megérkezik.  ♣  (J\ NpWVpJEHHVHWW Ki]DVSiU NLKtYWD VUJ VHQ D J\HUPHNSV]LFKROyJXVW PHUW QHP WXGWiN KRJ\ PLW WHJ\HQHN kisfiukkal, aki a szomszédfiú hintalovára ült, és nem volt hajlandó többé leszállni róla. Annak ellenére nem, hogy otthon három hintalova is volt, hajthatatlanul a barátja lován akart lovagolni. Amikor megpróbálták lehúzni onnan, úgy elkezdett sikítozni és üvölteni, hogy azon mód békén hagyták. $SV]LFKROyJXVHO V]|ULVPHJHJ\H]HWWDEpUpEHQD]WiQRGDPHQWDJ\HUHNKH]J\HQJpGHQPHJFLUygatta a haját, lehajolt hozzá, és mosolyogva súgott valamit a fülébe. A fiú abban a pillanatban leszállt a lóról, és szelíden követte szüleit haza. 0LO\HQYDUi]VODWRW ]|WWD]]DODJ\HUHNNHO"NpUGH]WpNDFVRGiONR]yV]O N $SV]LFKROyJXVHO EEHONpUWHkialkudott bérét, csak azután válaszolta:  (J\V]HU  &VDN OHKDMROWDP pV D]W PRQGWDP QHNL +D QHP V]iOOV] OH DUUyO D OyUyO HEEHQ D SLOODQDWEDQ ~J\ megverlek, mint szódás a lovát. Engem ezért fizetnek, szóval komolyan mondom.  0LHO WWPHJEQWHWV]HJ\J\HUPHNHWNpUGH]GPHJPDJDGWyOQHPWHYDJ\HYpWVpJpQHND]RND   ♣  6]O N0LpUWYDQD]KRJ\EiU-RKQQ\ILDWDODEEPLQWWHPpJLVMREEMHJ\HNHWKR]" Hétéves gyermek: Mert Johnny szülei okosak.    ♣ $PRGHUQJ\HUPHN 

Egy férfi, azzal a szándékkal, hogy növelje gyermekeiben a zene szeretetét, vásárolt nekik egy zongorát. Amikor hazaért, a gyermekei töprengve nézték a zongorát: +RONHOOH]WEHGXJQLDNRQQHNWRUED" kérdezték.   ♣  $YiURVLNLVIL~pOHWpEHQHO V]|UYROWIDOXQeSSDMiUGiQiOOWDPLNRUPHJiOOWPHOOHWWHHJ\ORYDVNRFVLpVD]LG V kocsis betért az üzletbe. A kisfiú csodálkozva bámulta a lovat. Még életében sosem látott ilyet. Amikor az |UHJHPEHUNLM|WWD]]OHWE OpVLQGXOQLNpV]OWDNLVIL~PHJV]yODOW 8UDPD]WKLV]HPILJ\HOPH]WHWQHPNHOO|QWKRJ\pSSHQPRVWIRO\WNLEHO OHD]|VV]HV]HPDQ\DJ   ♣  Egy kislány állt a gyümölcsüzletben banánhéjjal a kezében.  Mit szeretnél, picim?  kérdezte az eladó.  Utántöltést  hangzott a válasz.    ♣  A nyíllövészet mesterét az élet mesterének is tartották. Egy nap a legtehetségesebb tanítványa a helyi versenyen KiURPV]RU HJ\PiV XWiQ D FpOWiEOD NHOO V N|]HSpEH O WW 0LQGHQNL YDGXO WDSVROW pV JUDWXOiFLyN |]|QH ]~GXOW D tanítványra és mesterére is. $PHVWHUD]RQEDQN|]|PE|VQHNW QW6 WNULWLNXVQDN.pV EEDPLNRUDWDQtWYiQ\PHJNpUGH]WHKRJ\PLpUWtJ\ válaszolt:  Még meg kell tanulnod, hogy nem a cél a cél.  Hát mi a cél? pUGHNO G|WWDWDQtWYiQ\ De a mester nem mondta meg. Erre a fiúnak magának kellett rájönnie egyszer, mert ezt nem lehetett V]DYDNED önteni. Egyszer azután a fiú ráébredt, hogy nem a teljesítményre kel1 törekednie, hanem a. beállítottságra; nem a céltábla közepére, hanem önösségének megszüntetésére.   ♣  A tanár soksok hibáján keresztül tanulta meg, hogy hogyan legyen bölcs éVHJ\WWpU] QHYHO ËPH D]HJ\LN hibája. Igazgató lett egy iskolában, amikor az egyik fiú odajött hozzá, és közölte, hogy máshová kíván iskolába járni.  Miért, fiam? Mi a baj? Hiszen jók a jegyeid.  Semmi baj sincs, uram. Csak éppen másik iskolába akarok járni.  Talán a tanárok? Nem szereted valamelyik tanárodat?  Nem, uram. Semmi bajom sincs a tanárokkal.   Akkor talán a diáktársaiddal? Verekedtél valamelyikkel?  Nem, uram. A társaimmal sincsen semmi bajom. Az igazgató erre hosszú ideig nem szólt egy szót sem, gondolván, hogy hallgatása majd szóra indítja a J\HUPHNHW+LUWHOHQN|QQ\HNW|UWHNHO DJ\HUPHNV]HPpE O$]LJD]JDWypUH]WHKRJ\ Q\HUW$OHJJ\HQJpGHEE pVOHJPHJpUW EEKDQJiQPHJNpUGH]WH  Azért sírsz, ugye, mert valami bánt? A fiú bólintott.  Hát akkor mondd el, miért sírsz! $J\HUHNDz igazgató szemébe nézett, és azt mondta:  Mert ezeket a kérdéseket teszi fel nekem.   ♣  1HYHO LQWp]HWHW V]iQGpNR]WDN Q\LWQL IL~N V]iPiUD pV D] DODStWyN D KtUHV QHYHO  WDQiFViW NpUWpN $] szenvedélyesen érvelt az emberséges módszerek mellett, sürgetvén az alapítókat, hogy ne sajnálják a pénzt a MyLQGXODW~pVV]DNpUW QHYHO NDONDOPD]iViUD0RQGDQGyMiWHNpSSHQIHMH]WHEH

 Ha csak egyetlen fiút mentenek is meg az erkölcsi romlástól, már akkor is megérte ennyi pénzt és fáradtságot fordítani az intézményre .pV EED]HJ\LNLJD]JDWyViJLWDJD]WNpUGH]WHW OH  Nem esett ön egy kissé túlzásba? Egyetlen fiú megmentése indokolttá tenne annyi munkát és költséget?  Ha az én fiam lenne, természetesen  hangzott a válasz.  ♣   TEKINTÉLY   Egy történet Ramakrisnától, a halkottai misztikustól: Volt egyszer egy király, aki minden nap felolvastatott magának egy pappal a Bhagavad Gítából. A pap azután el is magyarázta a szöveget, és megkérdezte:  Felséges királyom, megértettedHDPLWPRQGWDP" A király pedig nem válaV]ROWVHPLJHQQHOVHPQHPPHOFVDNDQQ\LWPRQGRWWPLQGHQQDS (O EEpUWVGPHJWH $SDSH]HQPLQGLJHOV]RPRURGRWWPHUWyUiNRQiWNpV]OWDQDSLOHFNpNUHpVWXGWDKRJ\PDJ\DUi]DWDpUWKHW pV világos volt. A pap komolyan kereste az Igazságot. Egyszer meditálás közben hirtelen meglátta minden dolognak  a háznak, Fsaládnak, gazdagságnak, barátoknak, becsületnek, hírnévnek, és minden másnak  csalóka természetét, YLV]RQ\ODJRVViJiW 2O\DQ WLV]WiQ OiWWD H]W KRJ\ D] H]HN XWiQL PLQGHQ YiJ\yGiVD HOW QW V]tYpE O (OKDWiUR]WD hogy felkerekedik, és vándorló aszkéta életet él. 0LHO WWHOLQGXOWYROQDH]WD]]HQHWHWNOGWHDNLUiO\QDN  Felséges királyom, végre megértettem.  ♣  (J\DVV]RQ\WRO\DQV~O\RVQiWKDJ\|W|UWKRJ\~J\W QWD]RUYRVRNHJ\HWOHQJ\yJ\V]HUHVHPWXGVHJtWHQLUDMWD  Hát nem tud engem meggyógyítani, doktor úr?  kérdezte kétségbeesve. 9DQHJ\MDYDVODWRPPRQGWDDGRNWRU0HQMHQKD]DYHJ\HQHJ\MIRUUyIUG WpVPLHO WWPHJW|U|ON|]QH álljon mezítelenül a huzatba.  Az meggyógyít?  NpUGH]WH D Q  UHPpQ\NHGYH  1HP GH DWWyO WG J\XOODGiVW NDS pV D]W PHJ WXGRP gyógyítani.  *RQGROWiOHPiUDUUDKRJ\DJXUXGWDOiQRO\DQEHWHJVpJUHDMiQORUYRVViJRWDPHO\HW PDJDRNR]RWW"  ♣   +iOD ,VWHQQHN KRJ\ PDJXQNNDO YLWWQN HJ\ |V]YpUW LV D NLUiQGXOiVUD ËJ\ OHJDOiEE DPLNRU D] HJ\LN IL~ PHJVpUOWD]|V]YpUHQKD]DWXGWXNV]iOOtWDQL +RJ\DQVpUOWPHJD]DIL~"$]|V]YpUPHJU~JWD   Tudnál ajánlani egy jó doktort?  Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet. +RJ\KRJ\"  Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul pUH]WHP PDJDP (]pUW D]WiQ HOPHQWHP 'U &VDQJKR] %HYHWWHP D]  J\yJ\V]HUpW LV pV D]W KLWWHP KRJ\ PHJKDORN9pJOHOPHQWHPGU&VXQJKR]GH QHPYROWRWWKRQ  ♣  $WHNLQWpO\EHYHWHWWEL]DORPYHV]pO\H]WHWLDIHOIRJyNpSHVVpJHW  $]RUYRVD]iJ\EDQIHNY DODNI|OpKDMROW$]WiQIHOHJ\HQHVHGHWWpVtJ\V]yOW  Nagyon sajnálom, asszonyom, de a férje már nem él. (J\J\HQJHWLOWDNR]yKDQJW|UWHO D]pOHWWHOHQDODNEyO  Nono, még élek.  Tartsd a szád!  szólt az asszRQ\$GRNWRUMREEDQWXGMDPLQWWH



♣  A szomszéd azért jött Naszreddínhez, hogy kölcsönkérje a szamarát.  Már kölcsönadtam valakinek  mondta Naszreddín. Ebben a pillanatban a szamár elkezdett ordítani az istállóban.  De hiszen hallom, hogy ordít Pondta a szomszéd.  Na most nekem hiszel, vagy a szamárnak?  ♣  $ WUyQ|U|N|V URSSDQW RVWRED YROW H]pUW D NLUiO\ HJ\ NO|QOHJHV Ki]LWDQtWyW YHWW IHO $] yUiN (XNOHLGpV] HOV  WpWHOpQHNDODSRVPDJ\DUi]DWiYDONH]G GWHN  Világos ez, királyi fenség?  kérdezte a tanár. 1HP felelte a királyi fenség. Erre aztán a tanár még egyszer türelmesen elmagyarázta.  Dereng már? 1HPIHOHOWHDKHUFHJ A tanár még egyszer leadta az egész tételt, de minden eredmény nélkül. Amikor a herceg még a tizedik SUyEiONR]iVXWiQLVpUWHWOHQOiOOWDWpWHOHO WWDWDQiUN|QQ\HNUHIDNDGW +iggye el, királyi fenség  kiáltotta , ez a tétel igaz, és így kell levezetni! E szavak hallatára a trónörökös felkelt, és ünnepélyes meghajlással ezt mondta: Kedven uram! Én mindent elhiszek önnek, amit. ön mond. Ha tehát ön biztosít arról, hogy a tétel igaz, én teljes V]tYE OHOIRJDGRP$]WVDMQiORPFVDNKRJ\HUU OQHPEL]WRVtWRWWPiUNRUiEEDQPHUWDNNRULG QNYHV]WHJHWpVH nélkül tovább mehettünk volna a második tételre.  ♣  Ily módon a geometria ismerete nélkül is meglesz az összes helyes válaszod, mLQW DKRJ\ D] HPEHUHNQHN LV PHJYDQ legalábbis számukra! DKHO\HVKLW N,VWHQLVPHUHWHQpONO+DtJ\V]yOV]DWHNLQWpO\NpSYLVHO MpKH] "Buta nagyok, kérlek gondolkozz helyettem!", az annyi, mint ha azt mondanád: "Szomjas nagyok, kérlek igyál KHO\HWWHP  ♣  %XGGKDPRQGMD  $ V]HU]HWHVHN pV D WXGyVRN QH WLV]WHOHWE O IRJDGMiN HO D WDQtWiVRPDW KDQHP YL]VJiOMiN PHJ DKRJ\ D] DUDQ\P YHVLVPHJYL]VJiOMDD]DUDQ\DWYiJMiNIHOROYDVV]iNPHJpVG|U]V|OMpNV]pW  ♣   Egy magas ember a moziban így szólt a P|J|WWHO NLVIL~KR] 1HPOiWV]W OHP"1HP 1HLVW|U GMYHOH&VDNILJ\HOMHQJHPpVKDD]WOiWRGKRJ\QHYHWHNQHYHVVWHLV  ♣   )HUGLQDQG)RFKPDUVDOOYROWDV]|YHWVpJHVFVDSDWRNSDUDQFVQRNDDPiVRGLNYLOiJKiERU~DODWW$VRI UMpW3LHUUH WV U QIHONHUHVWpNDULSRUWHUHNPHUWDEEDQUHPpQ\NHGWHNKRJ\PHJWXGQDNYDODPLWDSDUDQFVQRNJRQGRODWDLEyO iOODQGyDQD]WNpUGH]WpNDVRI UW OKRJ\YDMRQPLNRUOHV]YpJHDKiERU~QDN De Pierre sohasem válaszolt nekik. Egyszer a riporterek éppen akkor leptéNPHJ3LHUUHt, amikor a hadiszállásról OpSHWWNL$PLQWDULSRUWHUHNN|UpOWHNDVRI UtJ\V]yOW  Ma beszélt a marsall!  És mit mondott?  kérdezték mohón.  Azt kérdezte: "Pierre, mit gondolsz, mikor lesz cége a háborúnak?"  ♣ 

Egy pap lánya azt kérdezte az apjától, hogy honnan veszi a beszédéhez a gondolatokat? $],VWHQW O válaszolta az.  Akkor miért készítesz vázlatokat?  kérdezte a lány.  ♣  A rádió géniusza, Marconi, barátjával egész éjjel a laboratóriumában tanácskozott a drót nélküli kommunikáció NpQ\HVNpUGpVHLU O Amikor kiléptek a laboratóriumból, Marconi hirtelen így szólt:  Egész életemben ezt a kérdést tanulmányoztam, de van egy dolog, amit nem értek a rádióval kapcsolatban.  Létezhet olyan egyáltalán, hogy éppen te ne értenél valamit a rádióval kapcsolatban?  hitetlenkedett a barátja. 8J\DQPLYROQDD]" +RJ\PLpUWP N|GLN" válaszolta Marconi.  ♣  $ P~OWV]i]DGEDQ HJ\ SVS|ND](J\HVOW ÈOODPRN NHOHWLSDUWYLGpNpU O PHJOiWRJDWRWW HJ\ HJ\Ki]LI LVNROiW D Q\XJDWL SDUWRQ $ I LVNROD HOQ|NpQpO V]iOOiVROWiN HO DNL KDODGy V]HOOHP  ILDWDOHPEHU YROW D IL]LND pV D NpPLD SURIHVV]RUD Egy ízben az elnök az egész tantestületet meghívta vacsorára a püspökkel együtt, hogy részesüljenek annak bölcsességében és tapasztalatában. A beszélgeWpV D YLOiJ YpJpU O IRO\W DPHO\ D SVS|N V]HULQW PiU QHP OHKHW nagyon messze. Egyik érve szerint már mindent felfedeztek a természetben, és minden lehetségest feltaláltak. Az elnök udvariasan tiltakozott mondván, hogy szerinte az emberiség csodálatos új felfedezések küszöbén áll. A püspök arra kérte, hogy csak egyet nevezzen meg. Az elnök úgy vélte, hogy úgy ötven éven belül az emberek képesek lesznek repülni. A püspök erre harsányan kacagni kezdett.  Ekkora sületlenséget!  kiáltotta. .HGYHVXUDPKD,sten azt akarta volna, hogy az emberek repüljenek, akkor szárnyat is teremtett volna nekik. A repülés a madarak és az angyalok kiváltsága. $]HOQ|N|W:ULJKWQDNKtYWiN.pWILDYROWQHNL2UYLOOHpV:LOEXUD]HOV UHSO JpSPHJDONRWyL  ♣  Bégesrégen egy király halálra ítélt egy embert Indiában. Az könyörgött, hogy töröljék el a büntetését, és hozzátette:  Ha a király megkönyörül rajtam, és megkegyelmez életemnek, egy év alatt megtanítom a lovát repülni.  Úgy legyen!  mondta a király.  De ha egy év múlva a lovam nem repül, kivégeztetlek. $PLNRUD]HPEHUL]JDWRWWFVDOiGMDNpV EED]WNpUGH]WHW OHKRJ\PLNpQWDNDUMDH]WHOpUQLtJ\YiODV]ROW  Egy év alatt akár a király, akár a lova meg is halhat. Vagy ki tudja, a ló talán megtanul repülni.  ♣   Egy fiatal tudós a modern tudomány teljesítményeivel dicsekedett a guru jelenlétében.  Repülünk, mint a madarak PRQGWD0LQGHQWPHJWXGXQNFVinálni, amit egy madár tud!  Csak még a szögesdróton nem tudunk ülni PRQGWDDJXUX  ♣   A doktor tüzetesen megvizsgált egy beteget, majd így szólt hozzá: 7G J\XOODGiVDYDQXUDPgQXJ\H]HQpV]",JHQ válaszolta az ember kissé meglepetten.  És valamilyen fúvós hangszeren játszik.  Úgy van. De honnan tudja ezt, kérem?  (J\V]HU H]XUDP $WGHMpQD]HU ON|GpV MHOOHJ]HWHV MHJ\HLOiWKDWyNpVD JpJHI MHLV J\XOODGW NpWVpJNtYOL MHOHD]LVDNRPRO\HU IHV]tWpVQHN0RQGMDPLO\HQKDQJV]HUHQMiWV]LN"  Tangóharmonikán.  $WpYHGKHWHWOHQVpJYHV]pO\HL  ♣

 A plébánost születésnapja alkalmából a gyermekek jókívánságokkal és ajándékokkal köszöntötték. $SDSiWYHWWHDSDStUFVRPDJRWDNLV0DU\W OpVtJ\V]yOW $KDHJ\N|Q\YHWKR]WiOQHNHP0DU\SDSiMDXJ\DQLVDN|Q\YHVEROWYH]HW MHYROW  $]W'HKRQQDQWHWV]LNWXGQL" A plébános atya mindent tud.  Es Tommy, te pedig egy pulóvert hoztál nekem PRQGWDaz atya, miközben átvette a csomagot, amit Tommy nyújtott neki. (Tommy papája gyapjúNHUHVNHG YROW  8J\YDQ+RQQDQWHWV]HWWWXGQL" A plébános atya mindent tud. Nos, ez így ment tovább, mígnem a plébános a kis Bobby dobozát fel nem emelte, melynek csomagolópapírja QHGYHVYROW%REE\SDSiMDLWDONHUHVNHG YROW  Aha, látom már, egy üveg whiskyt hoztál, és egy pici kilöttyent. 1HPPRQGWD%REE\H]QHPZKLVN\ Akkor egy üveg rum? 1HPLVUXP Mivel már a plébános ujjai is nedvesek voltak, megnyalta az egyiket, de attól sem lett okosabb.  Talán gin? 1HP válaszolta Bobby , egy kölyökkutyát hoztam. ♣   A körülmények összejátszása folytán egy sastojás gurult az istálló egyik sarkába, ahol éppen egy tyúk költögette WRMiVDLW$PHJIHOHO LG EHQa kis sas annak rendje és módja szerint kikelt a csirkékkel együtt. $KRJ\WHOWP~OWD]LG DVDVRFVNDYDODPLPHJPDJ\DUi]KDWDWODQRNQiOIRJYDYiJ\yGQLNH]GHWWDUHSOpVXWiQ Ezért így szólt anyjához, a tyúkhoz:  Mikor fogok megtanulni repülni? Szegény W\~NWHOMHVHQWXGDWiEDQYROWDQQDNKRJ\ QHPWXGUHSOQLGHDUUyOPHJVHMWHOPHVHPYROWKRJ\PiV madarak hogyan tanítják fiókáikat a repülésre. Mivel szégyellte megvallani az igazat, így szólt:  Még nincs itt az ideje. Majd megtanítalak repülni, ha máUHOpJHU VOHV]HOKR]]i Múltak a hónapok, és a kis sas kezdte sejteni, hogy anyja nem tud repülni. De arra sem tudta rávenni magát, KRJ\|QPDJDSUyEiONR]]RQPHUWDUHSOpVXWiQLYiJ\D|VV]HNHYHUHGHWWD] WNLNHOW PDGiULUiQWpU]HWWKiOiYDO  ♣  A róla KDOORWW KtUHN DODSMiQ D NDOLID NLQHYH]WH 1DV]UHGGtQW XGYDUL I WDQiFVRViYi 0LYHO D WHNLQWpO\H QHP V]DNpUWHOHPE OKDQHPDNDOLIDWiPRJDWiViEyOV]iUPD]RWW1DV]UHGGtQPLQGHQNLUHQp]YHYHV]HGHOPHVVpYiOWDNL FVDNDWDQiFViWNpUWH(]DN|YHWNH] HVHWE OGHUült ki.  Naszreddín, te tapasztalt ember vagy NH]GWHHJ\V]HUHJ\ XGYDURQF7XGV]e valamiféle szert szemfájásra? 5HWWHQW HQV]HQYHGHNW OH  Megosztom veled a saját tapasztalatomat  válaszolta neki Naszreddín.  Egyszer borzasztóan fájni kezdett a Iogam, és addig nem is múlt el, amíg ki nem húzattam.  ♣   A doktor úgy döntött, itt az ideje, hogy megmondja az igazságot a betegének.  ÒJ\ pU]HP PHJ NHOO PRQGDQRP QHNHG KRJ\ QDJ\RQ EHWHJ YDJ\ pV YDOyV]tQ OHJ PiU FVDN NpW QDSRG YDQ hátra. Gondolom, rendezni szeretnéd a dolgaidat. Akarsze valakivel beszélni? ,JHQ jött a megtört hangú válasz. .LYHO" kérdezte a doktor.  Egy másik orvossal.  ♣   Egy fiatal író bevallotta Mark Twainnek, hogy elvesztette a saját írói képességébe vetett bizalmát. 9olt neked valaha is hasonló érzésed?  kérdezte.  ,JHQ  PRQGWD 7ZDLQ  Egyszer, miután már tizenöt éve írtam, hirtelen úgy éreztem, hogy semmilyen tehetségem nincs az íráshoz.  És mit tettél akkor? Abbahagytad az írást? +RJ\LVWHKHWWHPYROQD"+LV]Dkkorra már híres író voltam.  ♣

 Egy gazdag ember elhatározta, hogy megvalósítja élete álmát, és karmestere lesz saját zenekarának. Fel is vett HJ\GRERVWKiURPV]D[RIRQRVWpVKXV]RQQpJ\KHJHG VW$]HOV SUyEiMXNRQDQQ\LUDURVV]XOYH]pQ\HOWKRJ\D dobos azt javasolta a többi zenésznek, hagyják ott az embert. De az egyik szaxofonos így szólt:  Ugyan miért mennénk el? Jól megfizet bennünket, és valamit csak kell, hogy értsen a zenéhez. $N YHWNH] SUyEiQDNDUPHVWHUWHOMHVHQHOYHV]WHWWHWHPpU]pNpW(UUHDGRERVGK|VHQHONH]GWHYHUQLD dobját. A karmester csendet intett a pálcájával, a zenészekre nézett, és megkérdezte:  Ki csinálta ezt?  ♣  Egy zenekar menedzserének egyszer azt mondta a barátja, hogy maga is szívesen játszana a zenekarban. A PHQHG]VHUHUUHPHJMHJ\H]WH 1HPLVWXGWDPhogy te is tudsz zenélni. 1HPLVWXGRN válaszolta az.  De láttam ott egy embert, aki semmit sem csinál, csak egy pálcával integet, amíg a többiek zenélnek. Hát ezt én is meg tudnám csinálni.  ♣  Hogy az egyik hivatalnok kedvébe járjon, Ábrahám Lincoln egyszer aláírt egy okmányt, amely az egyik hadtest iWLUiQ\tWiViWUHQGHOWHHO6WDQWRQDKDGJ\PLQLV]WHUPHJYROWJ\ ] GYHUyODKRJ\D]HOQ|NyULiVLKLEiWN|YHWHWW el, ezért megtagadta a rendelet végrehajtását, s a nyomaték kedvéért hozzátette: 0HJERORQGXOWH]D/LQFROQ Amikor ez Lincoln fülébe jutott, így szólt:  Ha Stanton azt mondja, hogy megbolondultam, akkor annak úgy is kell lenni, mert neki szinte mindig igaza van. Átmegyek hozzá, és megbeszélem vele a dolgot. ÒJ\LVWHWW6WDQWRQPHJJ\ ]WH W, hogy a rendelet hibás. Lincoln azonnal vissza is vonta. Mindenki tudta, hogy /LQFROQQDJ\ViJDUpV]EHQDEEDQiOOWKRJ\MyW UWHDNULWLNiW  ♣  $] ~MRQFRW D WiERUL EHMiUDW U]pVpYHO Et]WiN PHJ $]W D SDUDQFVRW NDSWD KRJ\ HJ\HWOHQ DXWyW VH HQJHGMHQ EH DPHO\LNUH QLQFV NLW ]YH D NO|QOHJHV ]iV]Oy ËJ\ NpQ\WHOHQ YROW D JHQHUiOLV NRFVLMiW LV OHiOOtWDQL DNL D]RQQDO XWDVtWRWWDDVRI UMpWKRJ\KDMWVRQFVDNWRYiEE(UUHD]~MRQFHO UHOpSHWWIHJ\YHUpWNLEL]WRVtWRWWDpVQ\XJRGWDQ Így szólt:  Bocsásson meg, XUDPpQPpJ~MYDJ\RNLWW.LWNHOOLO\HQNRUH Q|P|QWYDJ\DVRI UW" Akkor leszel igazán nagy, ha megfeledkezel a feletteseid méltóságáról, és ha a beosztottaiddal feledteted saját méltóságodat, vagyis ha nem nagy dölyfös az alázatosakkal, és ha nem alázatoskodsz a dölyfösökkel.  ♣   eOWHJ\V]HUHJ\UDEELDNLWD QpS ,VWHQHPEHUHNpQWWLV]WHOW1HPWHOWHO~J\QDSKRJ\ KDWDOPDVW|PHJQHJ\ OW YROQD|VV]HD]DMWDMDHO WWWDQiFViUDJ\yJ\XOiVUDYDJ\HJ\V]HU HQFVDNDV]HQWHPEHUiOGiViUDYiUYD+DDUDEEL beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát. 9ROWD]RQEDQDW|PHJEHQ HJ\ N|WHNHG  DODNDNLHJ\HWOHQ DONDOPDW VHP PXODV]WRWWHO KRJ\ HOOHQHPRQGMRQ D PHVWHUQHN0HJILJ\HOWHDPHVWHUJ\HQJHVpJHLWJ~Q\W ]|WWKLEiLEyODWDQtWYiQ\RN nagy rémületére. Azok úgy is tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre. (J\ QDSD]|UG|J PHJEHWHJHGHWW pV PHJKDOW 0LQGHQNL PHJN|QQ\HEEOWHQVyKDMWRWWIHO.OV OHJ SHUV]HD] DONDORPQDNPHJIHOHO QQHSpO\HVDUFRWYiJWDNGHDV]tYN|UOWKRJy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé IpOEHV]DNtWDQLDPHVWHUOHONHVtW EHV]pGpWpVQHPIRJMDW|EEpNULWL]iOQLYLVHONHGpVpW (]pUWD]WiQD]HPEHUHNPHJOHS GWHNDPLNRUDPHVWHUW V]LQWpQV]RPRU~QDNOiWWiNDWHPHWpVHQ$PLNRUD]HJ\LN WDQtWYiQ\NpV Eb megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodotte, azt válaszolta:  Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam, PHUW YROWD]HJ\HWOHQEDUiWRP,WWPLQGHQNLWLV]WHOHWWHOYHV]N|UO YROWD]HJ\HWOHQDNLHOOHQWPRQGRWWQHNHP $WWyIpOHNKRJ\PLXWiQ HOPHQWpQVHPIHMO G|PWRYiEE És e szavak után a mester sírásra fakadt.  ♣ 

Egy asszony jött Izrael rabbihoz, hogy elpanaszolja titkos bánatát. Már húsz éve férjnél van, és méJ QHP született fia.  Micsoda véletlent PRQGWDDUDEEL Pontosan így volt az én édesanyámmal is, $]]DODN|YHWNH] W|UWpQHWHWPRQGWDHOD]DVV]RQ\QDN Egy nap Izrael rabbi édesanyja meghallotta, hogy Bal Shem Tov érkezett a városba. Odasietett, és azéUW könyörgött, hogy imádkozzon érte, hogy fia szülessék.  Mit vagy hajlandó ezért feláldozni?  kérdezte a szent ember.  Mit tehetnék?  kérdezte az asszony.  A férjem ugyan szegény könyvtáros, de van valamim, amit felajánlhatok DUDEELQDN $]]DO KD]DURKDQW HO K~]WD D JRQGRVDQ HOWHWW NDWLQNiW D ILyNRV V]HNUpQ\E O pV PiU URKDQW LV YLVV]D KRJ\ IHODMiQOMDDUDEELQDN 0LQWWXGMXND NDWLQNiWD N|UJDOOpUW DPHQ\DVV]RQ\D]HVNY MpQ YLVHOLpVPLQWpUWpNHV FVDOiGLpNV]HUV]iOOHJ\LNQHP]HGpNU ODPiVLNUD'HPLUHD]DVV]RQ\YLVV]DpUWDUDEELPiUHOLQGXOWDN|YHWNH]  YiURVEDtJ\ LVXWiQDPHQWpVPLYHOV]HJpQ\YROWFVDNJ\DORJPHKHWHWW0LUHPHJpUNH]HWWDUDEELPiULVPpW új városba indult. Hat héten keresztül követte így a rabbit városrólvárosra, míg végül utolérte. A rabbi átvette W OHDNDWLQNiWpVDKHO\L]VLQDJyJiQDNDGWD Izrael rabbi aztán így fejezte be a történetet: eGHVDQ\iPD]WiQKD]DJ\DORJROWpVHJ\pYYHONpV EEPHJV]OHWWHPpQ  Tényleg micsoda véletlen!  kiáltott fel az asszony.  1HNHP is van otthon egy katinkám. Elhozom neked azonnal, és ha felajánlod a helyi zsinagógának, Isten engem is megajándékoz egy fiúval. 1HPNHGYHVHP szólt a rabbi szomorúan QHPRO\DQHJ\V]HU D].O|QEVpJYDQN|]WHGpVpGHVDQ\iPN|]W 7HKDOORWWDGD] történetét, de neki nem állt egyetlen példa sem a rendelkezésére.  0LXWiQHJ\V]HQWKDV]QiOWHJ\OpWUiWD]WHOGREMiNKRJ\VRKDW|EEpQHKDV]QiOMiNPiVRN  ♣  Egy hatalmas kamion próbált átmenni a vasúti átjáró alatt, de beszorult az út és a híd közé. A V]DNpUW NPLQGHQ az eltávolítására kezdett próbálkozása eredménytelennek bizonyult, így hát a közlekedés az út mindkét oldalán kilométerekre megbénult. (J\ NLVIL~ LJ\HNH]HWW XJ\DQ KRJ\ IHOKtYMD PDJiUD D ) PpUQ|N ILJ\HOPpW GH PLQGLJ OHLQWHWWpN 9pJO D I mérnök teljes kimerültségében így szólt:   Gondolom, azért jöttél, hogy megmondd, hogyan lehetne a problémát megoldani. ,JHQ válaszolta a gyerek.  Azt javasolom, hogy engedjék le a kamion gumijait.  $ODLNXVRNIHMpEHQUHQJHWHJOHKHW VpJPHJIRUGXO$V]DNpUW NpEHQFVDNNHYpV  ♣  $] DV pYHNEHQ D] (J\HVOW ÈOODPRN HJ\LN J\iUD -DSiQED H[SRUWiOW HJ\ JpSHW (J\ KyQDSSDO NpV EE D YiOODODWWiYLUDWRWNDSRWW*pSQHPP N|GLNNOGMHQHNHPEHUWPHJMDYtWDQL A vállalat át is küldött valakit Japánba. De mégPLHO WWPHJYL]VJiOKDWWDYROQDDJpSHWDYiOODODW~MDEEWiYLUDWRW NDSRWW(0%(5788,),$7$/.8(/'-(1(.,'2(6(%%(7 A vállalat visszatáviratozott: "HASZNAALJAAK OET, OE TALAALTA FEL A GEEPET.”  ♣  Mivel a százlábúnak nagyon fájtak a lábai, a bagoly tanácsát kérte. Az ezt mondta neki:  Túl sok lábad van. Ha egér lennél, csak négy lábad lenne, ezért huszonnégyszer kisebb lenne a fájdalmad. 1DJ\V]HU |WOHW mondta a százlábú.  Csak azt mutasd meg, hogy hogyan váljak egérré! 1HERVV]DQWVHQJHPDJ\DNRUODWEDYDOyiWOWHWpVNpUGpVHLYHOeQFVDND]HOYHNNLGROJR]iVipUWYDJ\RNIHOHO V  ♣  (J\ KtUHV IHVW  iWKtYWD RUYRV EDUiWMiW KRJ\ PHJQp]]H D IHVW  OHJQDJ\V]HU EEQHN WDUWRWW DONRWiViW $ GRNWRU W]HWHVHQPHJYL]VJiOWDDIHVWPpQ\WQHPVDMQiOYiQD]LG WDOHJNLVHEEUpV]OHWWyOVHP7t]SHUFP~OYDDIHVW PiU kissé nyugtalankodott:  Szóval, mit gondolsz? A doktor így szólt: $]WKLV]HPNpWROGDOLWG J\XOODGiV  ♣

 $V]DNpUW EHYHWHWWEL]DORPYHV]pO\HL Egy'ember olvashatatlan üzenetet kapott a barátjától. Miután már belefáradt a próbálkozásba, eszébe jutott, hogy érdemes lenne talán a helybéli patikus segítségét kérni. $]HJ\WHOMHVSHUFLJEiPXOWDD]tUiVWD]XWiQHO YHWWHJ\EDUQDYHJHWDSXOWUDKHO\H]WHpVtJ\V]yOW  Két dollárba fog kerülni.  ♣  (J\HWHPLVWiNHJ\FVRSRUWMDHOpJHGHWOHQNHGHWWD]LWDOEROWV|UpQHNPLQ VpJpYHO 1pKiQ\XNQDND]DQDJ\V]HU |WOHWHWiPDGWKRJ\HJ\NLVYHJJHOHONOGHQHNDNyUKi]ODERUDWyULXPiEDDEEDQD reményben, hogy megtudják, mit tartalmaz a sör. 0iVQDSDN|YHWNH] ]HQHtet kapták: "A lovuk sárgaságban szenved."  ♣  Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól: 0LNDMyNRUPiQ\QpONO|]KHWHWOHQ|VV]HWHY L"$]WDYiODV]WNDSWD  Élelem, fegyverek, és a nép bizalma.  És pUGHNO G|WWWRYiEEDWDQtWYiQ\KDYDODPHO\LNHWHONHOOHQHKDJ\QRGDNNRUPHO\LNW OYiOQiOPHJ" $IHJ\YHUHNW O eVKDDPDUDGpNNHWW N|]OLVPHJNHOOHQHYiOQRGD]HJ\LNW ODNNRUPHO\LNHWKDJ\QiGHO"  Az élelmet.  De élelem nélkül elpusztulnak az emberek!  A halál emberemlékezet óta az emberiség VRUVD $] D QpS YLV]RQW DPHO\LN PiU QHP Et]LN D YH]HW LEHQ valóban elveszett nép.  ♣  $PLNRUEDOHVHWN|YHWNH]WpEHQD]HJ\LNW|U|NIDOXYH]HW MHHOYHV]tWHWWHDOiEDLWPDQNyNNDONH]GHWWMiUQL(J\UH ügyesebben tudott menni, még táncolni is megtanult velük V W PpJ NLV SLUXHWWHNHW LV U|JW|Q]|WW V]RPV]pGMDL szórakoztatására. A fejébe vette, hogy gyermekeit is megtanítja mankóval járni. Nemsokára a mankókon való járás VWiWXV]V]LPEyOXPPiYiOWIDOXMiEDQpVQHPWHOOHWWEHOHVRNLG PLQGHQNL~J\MiUNiOW $QHJ\edik nemzedék idejében már senki sem tudott mankó nélkül közlekedni. A falusi iskolában bevezették az (OPpOHWLpVJ\DNRUODWLPDQNyVViJFtP WDQWiUJ\DWDIDOXVLNp]P YHVHNSHGLJKtUHVVpYiOWDND]iOWDOXNNpV]tWHWW PDQNyN PLQ VpJH IRO\WiQ 0iU DUUyO LV V]y HVHWW KRJ\ NLIHMOHV]WHQHN HJ\ HOHNWURPRV DNNXYDO ]HPHOWHWKHW  mankópárt. Egyszer azonban egy fiatal török mankózott a falu vénei elé azzal, hogy megtudja: miért kell mankókon járni, mikor Isten lábakat teremtett az embereknek. A véneket bosszantotta, hogy ez a suhanc náluk is bölcsebbnek képzeli magát, ezért elhatározták, hogy megleckéztetik.  Miért nem mutatod meg nekünk, hogy hogyan kell járni mankó nélkül? 5HQGEHQYDQ kiáltotta a fiatalember. $N|YHWNH] YDViUQDSDIDOXI WHUpUHWHUYH]WpNDEHPXtatót. Mindenki ott volt, amikor a fiatalember bemankózott DWpUN|]HSpUHPHJiOOWHJ\HQHVHQpVHOGREWDDPDQNyLW$W|PHJFVHQGEHQILJ\HOWHDPLQWEiWUDQHO UHOpSHWWpV DUFDHVHWW $]]DOD]WiQPLQGHQNLPHJHU V|G|WWDEEpOLKLWpEHQKRJ\PDQNyNQpONOOHKetetlen járni.  ♣  Miközben a bognár a folyosó egyik végén kereket készített, a Chi tartománybéli Huan herceg egy könyvet ROYDVRWW D PiVLN YpJpEHQ $ ERJQiU OHWHWWH YpV MpW pV NDODSiFViW RGDIRUGXOW D KHUFHJKH] PHJNpUGH]WH KRJ\ milyen könyvet olvas. 2O\DWDPLPHJ U]LDE|OFVHNV]DYDLW válaszolta a herceg.  Élnek még azok a bölcsek?  kérdezte a bognár.  Már nem  válaszolta a herceg , már mind meghaltak.  Akkor, amit olvasol, az nem más, mint az elmúlt emberek piszka és söpredéke  vélte a bognár  Hogy merészelsz, te, egy bognár, hibát találni abban a könyvben, amit olvasok? Bizonyítsd be, amit mondtál, különben halállal lakolsz!  Mivel, hogy én csak egy bognár vagyok NH]GWHD], én így látom a helyzetet: Amikor egy kereket készítek, ha az ütésem túl lassú, akkor ugyan mélyre vágok, de nem elég szilárdan; ha viszont az ütésem túl gyors, akkor

V]LOiUGDQGHQHPYiJRNHOpJPpO\UH$PHJIHOHO WHPHWYLV]RQWDPHO\VHPW~OJ\RUVVHPW~OODVV~DNH]HG QHPWXGMDIHOYHQQLKDQHPDV]tYHGE OM|Q(]WQHPOHKHWV]DYDNED|QWHQLHEEHQYDQYDODPLP YpV]HWPHO\HW QHPOHKHWiWDGQLDILDPQDNVH(]pUWQHPYHKHWLiWW OHPDPXQNiWH]pUWJ\iUWRPPpJKHWYHQpYHVNRURPEDQLV a kerekeket. Véleményem szerint így'kell ennek lennie azokkal is, akik már elmentek közülünk. Amit érdemes lett volna átadniuk, az velük együtt pusztult el; s csak a maradékot hagyták hátra a könyvekben. Ezért mondtam azt, hogy amit olvasol, az az elmúlt emberek piszka és söpredéke.  ♣  Régente Japánban papírból készült lampionokat használtak. A bambusznád által összetartott papír óvta a PHJJ\~MWRWWJ\HUW\iWDV]pOW O(J\V]HUHJ\YDNPHJOiWRJDWWDDEDUiWMiWVDPLNRUKD]DLQGXOWIHODMiQORWWDNQHNL HJ\ODPSLRQW$]FVDNQHYHWHWWUDMWD  Éjjel vagy nappal, mind egyforma az nekem! PRQGWD Ugyan mi hasznát venném én a lampionnak" A barátja ellenvetette:  Igazad van. Ahhoz, hogy hazatalálj, semmi szükséged sincs rá. De talán megóvna attól, hogy valaki beléd rohanjon a sötétben. ËJ\D]WiQDYDNHPEHUDODPSLRQQDOLQGXOWQHNLD]~WQDN(J\NLVLG HOWHOWpYHOD]RQEDQYDODNL~J\QHNLURKDQW hogy még fel is lökte.  Te gondatlan fráter!  kiáltotta a vak.  Hát nem láttad ezt a lampiont?  Testvér HQJHV]WHOWHD]LGHJHQ, a gyertyád kialudt.  %L]WRQViJRVDEEDQMiUV]DVDMiWV|WpWVpJHGEHQPLQWPiVYLOiJRVViJiEDQ  ♣   EMBERI TERMÉSZE7  $]HPEHUHNQHPDYDOyViJUDUHDJiOQDNKDQHPDIHMNEHQOpY HV]PpNUH  7XULVWiN HJ\ FVRSRUWMD V]RUXOW KHO\]HWEH NHUOW YDODKRO YLGpNHQ .pQ\V]HU VpJE O OHMiUW V]DYDWRVViJ~ pWHOFVRPDJRNDW RV]WRWWDN NL QHNLN HQQL (OIRJ\DV]WiVD HO WW HOOHQ U]pVNpSSHQ QpKiQ\ IDODWRW YHWHWWHN HJ\ kutyának. Szemmel láthatóan ízlett neki az étel, és semmilyen utóhatása nem mutatkozott. Másnap viszont arról értesültek, hogy a kutya elpusztult. Általános pánik tört ki köztük. Sokan hányni kezdtek, lázra és vérhasra panaszkodtak. Doktort hívtak, hogy kezelje azokat, akik ételmérgezést kaptak. $GRNWRUHO V]|ULVDNXW\DWHWHPHIHO|OpUGHNO G|WW Utánanéztek. eUGHNO GpVNUHHJ\LNV]RPV]pGFVDN~J\RGDYHWHWWH  Hogy hol van? Hát hol lenne? Bedobták a dögkútba, mert elgázolta egy autó  ♣  A Pestis, útban Damaszkusz felé, egy sivatagi karaván mellett haladt el.  Hová sietsz? NpUGH]WHDYH]HW MN  Damaszkuszba, hogy ezer áldozatot szedjek. Visszafelé jövet Damaszkuszból, a Pestis újra belebotlott a NDUDYiQED$YH]HW MHPHJMHJ\H]WH  Ötvenezer áldozatot szedtél, nem ezret. 1HP válaszolta a Pestis FVDNH]UHWV]HGWHP A többi a félelemnek esett áldozatul.  ♣  $]HPEHUHNQHPD]WOiWMiNDPLWpQ\OHJHVHQYDQKDQHPD]WDPLQHNDOiWiViUDWDQtWRWWiN NHW  7RPLOHPHQWDWHQJHUSDrtra. Amikor visszatért, édesanyja megkérdezte:  Más gyerekek is voltak lent? ,JHQ válaszolta Tomi.  Fiúk vagy lányok? +RQQDQWXGMDP"1HPYROWUDMWXNUXKD  $]HPEHUHNHWNXOW~UiMXNpVQHYHOWHWpVNIHOYRQyOpWWHO´OiWMDHO 

(J\ HO NHO  GiPD PHJQ\Rmta a felvonó gombját, de mivel késlekedett a lift, a hölgy füstölgött magában. $PLNRUYpJOLVNLQ\tOWD]DMWyUiI|UPHGWDOLIWNH]HO UH +ROYROWPDJD"  De asszonyom, hová juthatnék egy felvonóban?  ♣  $IDODNDPHO\HNIRJYDWDUWMiN NHWFVXSiQNpS]HOHWNWHUPpNHLQHPYDOyGLDN  $PHGYHOHföl járkált húszlábnyi ketrecében. Amikor öt év múlva a ketrecet leemelték róla, a medve továbbra is csak a szokásos területen mozgott, mintha a rácsok még mindig ott volnának. Ott is voltak. Neki!  ♣  Két bizonytalaQMiUiV~~ULHPEHUWUHOPHWOHQOiOOGRJiOWNpV pMMHOMyYDO]HP]iUiVXWiQDEXV]YpJiOORPiVRQ Így telt el néhány óra, mire részeg kábulatuk ellenére rájöttek, hogy az utolsó busz is rég elment. Mivel jó néhány busz parkolt ott, elhatározták, hogy "kölcsönvesznek" egyet, és majd maguk hazahajtanak. %RVV]~ViJXNUDD]RQEDQD]WDMiUDWRWDPHO\ NHWKD]DV]RNWDYLQQLQHPWDOiOWiN +LKHWHWOHQ szólt az egyik , itt áll többszóz busz, és egyetlen harminchatos sincs köztük.  1H LV W|U GM YHOH  mondta a másik , vigyük el ezt a huszonkettest a végállomásig, onnan meg már gyalog megtesszük a még hiányzó két mérföldet.  ♣  $PLWD]HPEHUHNV]HUHWQHNYDJ\J\ O|OQHND]QHPDGROJRN/pQ\HJHKDQHPFVDNDN|UYRQDOD  Egy fiatal fiúban kialakult valami, amit jobb híján nevezzünk "szendvicsfóbiának". Hacsak meglátott egy szendvicset, azonnal reszketett és sikoltozni kezdett. Az anyját már annyira bosszantotta ez a dolog, hogy elment egy pszichológushoz, aki azt javasolta:  Könnyen megszüntethetjük a fóbiát. Otthon mutDVVDPHJDIL~QDND]HOHMpW ODYpJpLJKRJ\KRJ\DQLVNpV]OD szendvics. Ez majd eloszlatja az összes buta elképzelését a szendviccsel kapcsolatban, és majdcsak abbahagyja a sírást és reszketést. Anyja úgy is cselekedett. A kezébe vett két szelet kenyeret, és megkérdezte:  FélszHH]HNW O" 1HP válaszolta a fiú. $NNRU D] DVV]RQ\ PHJPXWDWWD QHNL D YDMDW )pOV] W OH" 1HP $NNRU D] DVV]RQ\ HONHQWH D YDMDW D NHQ\pUHQ $]XWiQ M|WW D VDOiWD )pOV] W OH" 7HUPpV]HWHVHQ QHP $ VDOiWDOHYHOHN tJ\ UiNHUOWHN D NHnyérre. És a SDUDGLFVRPV]HOHWHNW O" .HOOH W ON IpOQL " 1HP QHP NHOO 0LQGMiUW Ui LV NHUOWHN D VDOiWiUD +iW D VOW szalonnától kelle félni? Nem, egyáltalán nem. Már rajta is voltak a paradicsomon. Ekkor az asszony a kezébe vette a két szelet kenyeret,pVPHJPXWDWWDILiQDN0pJPRVWVHPIpOWW ON'HDEEDQ a pillanatban, hogy a másik szelet kenyeret ráhelyezte a szalonnára, és így annak szendvics formája lett, a gyerek azonnal visítani kezdett: 6]HQGYLFV6]HQGYLFV és csak úgy reszketett a f' élelePW O  (J\V]OHWpVpW OIRJYDYDNILDWDOHPEHUEHOHV]HUHWHWWHJ\OiQ\ED1HPLVYROWDEEDQVHPPLKLEDPtJQHPHJ\LN EDUiWMD D]W QHP PRQGWD QHNL KRJ\ D OiQ\ EL]RQ\ QHP pSS D OHJV]HEE $ ILDWDOHPEHU DEEDQ D SLOODQDWEDQ HOYHV]tWHWWHPLQGHQYRQ]yGiViW6]HUHQFVpWOHQVpJpUH1DJ\RQLVMyOOiWWD DOiQ\W9DOyMiEDQDEDUiWMDYROWD YDN  ♣   9L]VJiOGPHJMREEDQKRJ\PLWLVKtYQDND]HPEHUHNV]DEDGpVIHOHO VVpJWHOMHVYLVHONHGpVQHNVYDOyV]tQ OHJQHP WXGDWRVFVHOHNYpVWKDQHPFVDNPHFKDQLNXVPR]JiVWIRJV]WDOiOQL  Azt mondják, hogy amikor az alexandriai nagy könyvtár leégett, csak egyetlen könyv maradt épségben. Közönséges könyv volt, érdektelen és unalmas, ezért aztán el is adták néhány fillérért egy szegény embernek, aki DOLJWXGRWWROYDVQL

Az a könyv azonban, bármennyire is unalmasnak és érdektelennek látszott, a világ legértékesebb könyve volt, PHUWEHOV ERUtWyMiEDQDJ\NHUHNEHW NNHOEHOHILUNiOWiNQpKiQ\PRQGDWEDQD9DUi]VN WLWNiWPLV]HULQWPLQGHQW amit csak hozzáérintettek, színtiszta arannyá tudott változtatni. :Az írás szerint az a kis kavics valahol a Fekete tenger partján hevert több ezer, pontosan ugyanolyan kaviccsal HJ\WW(J\GRORJEDQD]RQEDQNO|QE|]|WWDW|EELW ODKLGHJWDSLQWiV~W|EELNDYLFFVDOV]HPEHQH]RO\DQPHOHJ volt, mintha élne. Az ember felujjongott örömében. Mindenét eladta, és egy évi megélhetését biztosító kölcsönt vett fel. Elutazott a Fekete tengerhez. Ott aztán felverte a sátrát, és hozzáfogott a fáradtságos kereséshez. (J\V]HU PyGV]HUWDONDOPD]RWWIHOHPHOWHJ\NDYLFVRt, ha hidegnek találta, nem hagyta a parton, mert akkor akár tucatszor is felemelhette és megtapogathatta volna ugyanazt a követ. Ehelyett bedobta a tengerbe. Ekképp W|OW|WWHLGHMpW NLWDUWyDQ QDS PLQW QDSHEEHQD QDJ\ WUHOPHWLJpQ\O  YiOODONR]iVEDQ )HOHPHOW HJ\ NDYLFVRWKD hidegnek találta, bedobta a tengerbe; felemelt egy másikat ... és így tovább, vég nélkül. Eltelt egy hét, egy hónap, tíz hónap, egy egész év ezzel a felettébb monoton feladattal. Akkor aztán ismét kölcsönkért némi pénzt, és még további két évig dolgozott így, megállás nélkül. Felemelt egy kavicsot, a NH]pEHQ WDUWRWWD KD KLGHJQHN pUH]WH EHGREWD D WHQJHUEH ÏUiUyO yUiUD QDSUyO QDSUD KpWU O KpWUH  PLQGHQ eredmény nélkül. Egyik este azután felemelt egy kavicsot, amely meleg tapintású volt, de a megszokás erejénél fogva azt is EHGREWDD)HNHWHWHQJHUEH  ♣   Egy tudós tíz évet töltött annak kutatásával, hogy a vizet hogyan lehetne átalakítani petróleummá. Meg volt J\ ] GYHUyODKRJ\FVDNHJ\HOHPUHYDQV]NVpJDPLHO LGp]LDNtYiQWUeakciót. Ám akárhogyan próbálkozott, nem tudta megragadni a formula lényegét. Egyszer csak tudomására jutott, hogy fent, Tibet hegyeiben egy "mindentudó" hírében álló láma él, aki így D kutató reményei szerint  a keresett formulát is ismeri. Hogy eredményesen járjon, három feltételt kellett teljesítenie. Teljesen egyedül kellett odautaznia, és az út veszélyes volt. Gyalog kellett mennie, és az út meredek volt. És ha el is jutott a láma színe elé, akkor is csak HJ\HWOHQHJ\NpUGpVWNpUGH]KHWHWWW OH TöbE KyQDSLJ NV]N|G|WW PLUH QHKp]VpJHN pV YHV]pO\HN N|]HSHWWH D] HOV  NpW IHOWpWHOW VLNHUHVHQ WHOMHVtWHWWH +DQHPDPLNRUDOiPDHOpYH]HWWpNNpS]HOKHWLNPHQQ\LUHPHJOHS G|WWKRJ\HONpS]HOpVpYHOHOOHQWpWEHQQHPHJ\ ráncos, szakállas embert látott ott, hanem egy vonzó fiatal hölgyet, akinek szegsége minden képzeletet felülmúlt. A láma kedvesen rámosolygott, és mennyei hangon így szólt hozzá: *UDWXOiORNXWD]y(OMXWRWWiOKHJ\LHU GQNEH1DKiWPLWV]HUHWQpOWXGQL" $WXGyVPHJOHS GYHKDOORWWDDVDMiWKDQJMát:  Drága hölgyem, megtudhatnám, hogy férjnél vane már?  ♣  $KHO\HWWKRJ\DYDOyViJUDILJ\HOQpQHNV]WHUHRWLSHONpS]HOpVHNUHYiODV]ROQDN  (J\ QHP]HWN|]L NRQIHUHQFLD ]iUy YDFVRUiMiQ D] DPHULNDL NOG|WW D PHOOHWWH O  NtQDLKR] IRUGXOW pV D OHYHVUH PXWDWYDNLVVpOHHUHV]NHG HQPHJNpUGH]WH  Ízleni leveske ? $ NtQDL ~ULHPEHU EX]JyQ EyORJDWRWW .LFVLW NpV EE D]W NpUGH]WH KRJ\ 6]HUHWQL KDODFVND"  PDMG 6]HUHWQL husika?" és végül: "Ízleni gyümölcske?" A válasz rendre a kínai nyájas bólogatása volt. $YDFVRUDYpJpQDNRQIHUHQFLDHOQ|NHEHPXWDWWDD]HVWPHJKtYRWWHO DGyMiW nem mást, mint a kínai úriembert, aki aztán amerikai szomszédja nem kis meglepetésére tökéletes angolsággal, igen tartalmas és szellemes beszédet tartott. $]HO DGiVYpJH]WpYHODNínai fordult a szomszédjához, és huncut mosollyal a szemében azt kérdezte:  Tetszeni beszédecske?  ♣  YDJ\PHUHYHOYHNUH  Két vadász pereskedett egymással. Az egyik megkérdezte az ügyvédjét, hogy nem lennee hasznos néhány fogolymadarat küldeni a bírónak. Az ügyvéd megrémült.  Ez a bíró büszke arra, hogy megvesztegethetetlen  PRQGWD  (J\ LO\HQ JHV]WXV pSSHQ D] HOOHQNH]  KDWiVW YiOWDQiNLEHO OH

Miután a tárgyalást megnyerték, a vadász meghívta vacsorára az ügyvédet, és megköszönte a foglyokkal NDScsolatos tanácsát.  Tudja, mégis elküldtem a madarakat a bírónak, mondta , az ellenfelem nevében.  $]HUN|OFVLIHOKiERURGiVOHJDOiEERO\DQKDWpNRQ\DQDODNtWKDWYDODNLWPLQWDPHJYHV]WHJHWKHWVpJ  ♣   Egy kislányt, akinek azt mondták, hogy Lincoln nem jóNpS D]pGHVDSMDHOYLWWHD)HKpU+i]EDKRJ\PHJQp]]pN az elnököt. Lincoln térdére ültette a kislányt, és kedvesen, humorosan beszélgetett vele egy darabig. A kislány hirtelen felkiáltott: $SD$]HOQ|NHJ\iOWDOiQQHPFV~Q\DV WNLIHMH]HWWHQJ\|Q\|U   ♣  Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda. Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, PtJQHPHOW QWHNDV]HPHO $NLVQpJHUHJ\GDUDELJiOOGRJiOWHJ\IHNHWHOpJJ|PEHO WWPDMGPHJNpUGH]WH  Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra mint a többi? $ OpJJ|PEiUXV PHJpUW HQPRVRO\JRWWUi(OROGRWWDDIHNHWHOXIL ]VLQHgét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:  Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.  ♣  New Yorkban Isaac Goldstein összefutott az egyik unokaöccsével. +RJ\PHQQHNDGROJDLG" kérdezte Goldstein.  Hát nem hallottad? Nérdezett az vissza.  Én lettem a Goldstein és Murphy cégnek az egyik partnere.  *ROGVWHLQ pV 0XUKS\" +iW QHP FVRGiODWRV" (] $PHULND OpQ\HJH D NO|QE|]  QHP]HWHN ILDL ]OHWL vállalkozásban állnak egymással. Azért neked bevallom, ez engem meglep kissé. (]PHJOHSWpJHG"$NNRUHWW PpJLQNiEEPHJIRJV]OHS GQLeQYDJ\RN0XUSK\  ♣  $]2URV]0XQNiVRN.OG|WWVpJHPHJOiWRJDWRWWHJ\J\iUDW'HWURLWEDQ0HJNpUGH]WpNDP YH]HW WKRJ\KHWHQWH hány órát dolgozik egy amerikai munkás. 1HJ\YHQHW válaszolta az. Az orosz megrázta a fejét.  Nálunk PRQGWD egy átlagos munkás hatvan órát doOJR]LNKHWHQWH  Hatvan órát?  NLiOWRWW IHO D P YH]HW   Ebben a gyárban sosem tudnád rávenni az embereket, hogy annyit GROJR]]DQDN(]HNPLQGNRPFVLN  ♣   Egy ember így szólt a plébánoshoz:  Atyám, tegnap meghalt a kutyám. Mondana egy misét az elhunyt lelkéért? A pap felháborodott.  Mi nem mondunk misét állatokért!  válaszolta élesen. 3UyEiOMDPHJD]XWFDYpJpQOpY ~MIHOHNH]HWQpO$]RN YDOyV]tQ OHJLPiGNR]QDNPDMGDNXW\iMipUW  Igazán szerettem azt a kutyát PRQGWDD]HPEHU, és szerettem voOQDWLV]WHVVpJHVHQE~FV~WYHQQLW OH1HP tudom, hogy mi a szokás ilyen alkalmakkor, de mit gondol, tízezer dollár elég lenne?  No, várjunk csak  mondta a plébános. Nem is említette, hogy a kutyája katolikus volt.  ♣  A kormányzó meglátogatta az egyik állami fegyintézetet, és az egyik csavargóval beszélgetett, aki büntetése elengedését kérte.

 Mi bajod van ezzel a hellyel? Kényelmesebben élsz itt, mint valaha életedben.  Úgy van, uram  mondta a csavargó.  De én akkor is szeretnék innen kijutni. 1HPNDSV]HOHJHWHQQL"  De, kapok eleget. Nem ez az én problémám. +DQHPPL"  Tudja, uram, egyetlen bajom van ezzel a hellyel: az egész államban nagyon rossz az intézmény hírneve.  ♣  Az újságíró megkért néhány embert, hogy ha ismerik a polgármestert, mondjanak róla véleményt.  Hazudik és csal PRQGWDDEHQ]LQNXWDV1DJ\NpS ILFNy így a tanító.  Sosem szavaztam rá  állította a gyógyszerész. $OHJNRUUXSWDEESROLWLNXVDNLWYDODKDLVLVPHUWHPPRQGWDD borbély. Amikor végre a riporter a polgármesteUUHOLVWDOiONR]RWWPHJNpUGH]WHW OHKRJ\PHQQ\LDIL]HWpVH  Mit képzel? Nem kapok én ezért fizetést!  mondta a polgármester.  Akkor miért vállalta el ezt a munkát' ?  A közmegbecsülés miatt.  ♣  (J\IpUILDEiUEDQDPHOOHWWHO K|]IRUGXOWpVD]WPRQGWD  Nem értem. Egyetlen kis ital elég ahhoz, hogy lerészegedjem.  Tényleg? Elég egyetlen ital?  Igen. És ez általában a nyolcadik.  ♣  /DV9HJDVEDQHJ\IpUILHJ\JD]GDJNLQp]HW LGHJHQKH]IRUGXOWpVtJ\V]yOW  Uram, tudna nekem huszonöt dollárt adni? Két napja nem ettem, és nincs hol lefeküdnöm.  Honnan tudjam, hogy nem szerencsejátékra költöd azt a pénzt? ,VWHQ UL]]HQDWWyO mondta a férfi.  Szerencsejátékra már van pénzem.  ♣  Egy házaspár azon töprengett, hogy hogyan adjanak túl azon az|WNLVNXW\DN|O\N|QDPLW NLVDMiQGpNEDNDSWDN DN|]HOP~OWEDQ$IpUILPiUEHMiUWDD]HJpV]N|UQ\pNHWKRJ\HORV]WRJDVVD NHWGHVHQNLQHNVHNHOOHWWHN0pJD KHO\L UiGLyEDQ LV EHPRQGDWWiN KRJ\ W|U]VN|Q\YH]HWW NXW\DN|O\N|NHW DGQiQDN LQJ\HQ D] pUGHNO G NQHN 'H VHQNLVHPpUGHNO G|WW Végül a szomszéd azt tanácsolta nekik, hogy reklámozzák a kutyákat. Visszamentek a rádióhoz, és bejelentették, hogy kutyusok eladók egyenként huszonöt dollárért. Még le sem ment a nap, mire mind az öt elkelt.  ♣  .pWOHHQG vásárló lépett be a használtautó  kereskedésbe körülnézni. Az eladó belefogott a szokásos beszédébe, DPLNRUHJ\LNNHJ\NLVNiUW\iWYHWWHO DPLQD]iOOW(OQp]pVpWNpUMNGHPLVNHWQpPiNYDJ\XQN (UUH D] HO DGy SDStUW YHWW HO  pV PLQGHQ HO Q\pW UitUWD D]RNQDN D] DXWyNQDN DPHO\ LUiQW YDODPL pUGHNO GpVW mutattak. Végül is egy takaros kis Volkswagenre esett a választásuk. Ki is vitték egy próbakörre, és szemmel OiWKDWyODJ PHJYROWDNYHOHHOpJHGYHÈPDPLNRUYLVV]DNDQ\DURGWDN PLQGNHWW KDWiUR]RWWDQUi]ta a fejét. Nem jó! $]HO DGyD]WtUWDDSDStUUD Miért? Mi a baja? Az egyik átvette a papírt, és azt írta rá:  Nincs benne rádió.  ♣  $PLNRUHJ\QDJ\YiURVEDQpO IpUILKD]DWpUWJ\HUPHNNRULIDOXMiEDD]HJ\LNV]RPV]pGtJ\V]yOWKR]]i *RQGRORPWXGRG hogy az öreg Smith elvesztette a farmját.  Nem én. Mi történt?  +iW HJ\ QDS ~J\ WDOiOWD KRJ\ D V]RPV]pGMD NHUtWpVH |W OiEQ\LUD EHOMHEE D]  I|OGMpQ YDQ (]HQ QDJ\RQ elgondolkodott. Végül is ügyvédhez fordult, mondván neki, hogy szerinte ez birtokháborítás. Az ügyvéd is úgy JRQGROWD 9ROWDLUHPRQGMD

 Életemben kétszer tettek tönkre: egyszer, amikor elvesztettem egy ügyet, és egyszer, amikor megnyertem HJ\HW  ♣   +D ~MUDKi]DVRGV] YDJ\ KD V]HUHW W WDUWDV] NtVpUWHWNpQW YLVV]DWpUHN  IHQ\HJHWHWWH PHJ férjét egy haldokló DVV]RQ\ ËJ\ D]WiQ D V]HJpQ\ IpUIL PHJ VHP OHS G|WW KRJ\ QpKiQ\ KyQDSSDO D IHOHVpJH KDOiOD XWiQ DPLNRU  LVPpW V]HUHOPHVOHWWIHOHVpJHV]HOOHPHHJ\LNpMMHOEHOpSHWWDKi]EDpVNHVHU HQK WOHQVpJJHOYiGROWD Ez így ment éjszakáról éjszakára, mígnem megelégelte a dolgot, és egy Zen mesterhez fordult tanácsért, aki azt NpUGH]WHW OH  Mibó1 gondolod, hogy az valóban szellem?  Abból, hogy tudja, és el is mondja nekem mindazt, amit mondtam, tettem, gondoltam és éreztem. $PHVWHUDGRWWaz embernek egy zacskó szójababot, mondván: .LQHQ\LVGD]DFVNyWpVKDPDpMMHOLVPpWPHJMHOHQLNQHNHGDV]HOOHPNpUGH]GPHJW HKRJ\KiQ\V]HPEDE van a zacskóban? Amikor az ember a szellemnek szegezte a kérdést, az elillant, és többé sohasem tért YLVV]D  Miért?  kérdezte emberünk a mestert. A mester mosolygott.  Mondd, nem furcsa, hogy a feleséged szelleme csak azt tudta, amit te is tudtál?  ♣  2URV]RUV]iJEDQHJ\HPEHUNLPHQWDIHOHVpJpYHOD]HUG EHIDUNDVRNUDYDGiV]QL'HDPLNRUD]RNPHJMHOHQWHND férfi elszaladt, s az asszony a farkasok prédájául esett. Másnap a férfi koszorút akasztott az ajtójára, és megsiratta D]DVV]RQ\WLJD]QHPVRNiLJPHUWV]HUHW MHLVYROWDNLWD]WiQKDWKyQDSP~OYDIHOHVpJOYHWW $] HVNY  XWiQL pMMHOHQ PHJMHOHQW QHNL D] HO ]  IHOHVpJH pV VHJtWVpJpUW NLiOWRWW (ONpSHGpVpUH D]RQEDQ D] ~M IHOHVpJH VHPPLW VHP OiWRWW pV QHP LV KDOORWW $] HO ]  IHOHVpJH PLQGHQ pMMHO YLVV]DWpUW VHJtWVpJpUW NLDEiOYD PLQGDGGLJ PtJ D IpUIL PiU QHP EtUWD WRYiEE (J\LN pMMHO HO NDSWD SXskáját, és az asszony után rohant, hogy másodszor is megölje. $]DVV]RQ\EHURKDQWD]HUG EH$IpUILXWiQDV]DODGWIHOEXNRWWpVNLHVHWWDSXVNDDNH]pE O$EEDQDSLOODQDWEDQ körbe vették a farkasok, és véget vetettek az életének.  ♣   (J\XWDVD]pWNH] NRFVLEDQHEpGHWUHQGHOWDSLQFpUW O  Desszertnek pedig tortát kérek fagylalttal MHJ\H]WHPHJ A pincér közölte, hogy nincs tortájuk, mire a férfi dührohamot kapott.  Micsoda? Nincs tortájuk? Ez aztán abszurdum. Én vagyok ennek a vasúti társaságnak az HJ\LN OHJQDJ\REE üzletfele. Évente több ezer turistának szervezek kirándulásokat, és többszáz ezer tonna árut szállíttatok. Amikor pedig én utazom ezen a vonalon, még egy szelet közönséges tortájuk sincs. Magának a vezérigazgatónak fogom H]WHOSDQDV]ROQL A szakács félrehívta a pincért, és azt mondta neki: $N|YHWNH] iOORPiVRQV]HUH]]QNQHNLWRUWiW$SLQFpUDN|YHWNH] iOORPiVXWiQD]RQQDOD]XWDVQiOWHUPHWW  Uram, örömmel közölhetem önnel, hogy a szakácsunk az ön kedvéért elkészítette ezt a tortát, ás reméli, hogy ízleni fog önnek. És szeretném még átadni ezt a hetvenöt éves brandyt is, társaságunk tisztelete jeléül. Az utas az asztalra csapta szalvétáját, és ökölbe szorított kézzel kiáltotta:  Pokolba a tortájukkal Inkább mérges maradok!  PHQQ\LUHUHVOHQQHD]pOHWQNKDVHPPLUHVHPQHKH]WHOKHWQpQN  ♣  $IpUILD]pWWHUHPW|U]VYHQGpJHYROWH]pUWD]WiQDYH]HW VpJHOLVN|YHWHWWPLQGHQWKRJ\DNHGYpEHMiUMRQ(J\LN nap mégis azért panaszkodott, hogy csak egy szelet kenyeret kapott az ebédjéhez. A pincér azon nyomban hozott neki négy szeletet. 5HQGEHQYDQ mondta a férfi , de ez még nem elég. Én szeretem a kenyeret, méghozzá nagy mennyiségben. Másnap a férfi tizenkét szeletet kapott. Jól van PRQGWD, de még mindig hogy takarékoskodnak vele!

$ N|YHWNH] QDS HJ\ HJpV] NRViUUDOKR]WDN QHNL GH PpJDNNRULV SDQDV]NRGRWW$ YH]HW VpJHUUH HOKDWiUR]WD KRJ\W~OMiUQDND]HV]pQ(J\NRORVV]iOLVQDJ\ViJ~NHQ\HUHWVW|WWHNNL]iUyODJD] V]iPiUD+DWOiEKRVV]~YROW a kenyér, és három láb széles. Maga a séf hozta be a kenyeret két pincér segítségével, és a szomszédos asztalra helyezvén várták a reakciót. $IpUILPHJEiPXOWDDKDWDOPDVNHQ\HUHWPDMGDYH]HW UHQp]HWWpVtJ\V]yOW  Szóval már megint csak egy darabot kapok!  -yGRORJJ\HUW\iWJ\~MWDQLGHpOYH]HWHVHEEDV|WpWVpJHWV]LGQL  A náci koncentráciyV WiERU HJ\LN W~OpO MH PHJOiWRJDWWD D EDUiWMiW DNL V]LQWpQ NLYHWWH D UpV]pW D]RNEyO D megpróbáltatásokból.  Megbocsátottále a náciknak? ,JHQ +PeQQHPHQJHPPpJPRVWLVHPpV]WD]LUiQWXNpU]HWWJ\ O|OHW $NNRU válaszolta gyengéden a barátja téged még most is fogva tartanak.  QHPD]RND]HOOHQVpJHLQNDNLNJ\ O|OQHNEHQQQNHWKDQHPDNLNHWPLJ\ O|OQN  ♣  *HRUJH *HUVKZLQ EDUiWDL DUUyO SUyEiOWiN D ]HQHV]HU]  DSMiW PHJJ\ ]QL KRJ\ D .pN UDSV]yGLD HJ\ JpQLXV] alkotása.  Hát persze, hogy D]PRQGWDD]LG VHPEHU Legalább tizenöt perc, mire végigjátsszák, nemde?  ♣   Valahol a trópusokon a misszionárius elhatározta: bámulatba ejti a hozzá tartozó híveket azzal, hogy elviszi QpKiQ\XNDWHJ\NLFVLWUHSOQL$JpSD]LVPHU VIDOYDNGRPERNHUG NpVIRO\yNIHOHWWV]iOOWHO$ONDOPDQNpQW D] XWDVRN NLkitekintettek az ablakon, de egészében véve egyáltalán nem gyakorolt nagy benyomást rájuk a repülés. $PLNRULVPpWI|OGHWpUWHNDKtY NHJ\V]yQpONOV]iOOWDNNLDJpSE O+RJ\PpJLVNDSMRQYDOami elismerést, a misszionárius így kiáltott: +iWQHPYROWFVRGiODWRV"*RQGROMiWRNFVDNHOPLO\HQQDJ\V]HU HPEHULDONRWiVH]2WWYROWXQNIHQWD]pJHQD házak, a fák és a hegyek felett, és letekinthettünk a földre. Az emberek közömbösen hallgattak. VéJODYH]HW MNPHJV]yODOW  Ezt a rovarok is meg tudják tenni.  ³eVPLW|EEPpJEROGRJRNLV 7|EEH]HUpYXWiQRGDMXWRWWXQNKRJ\pMMHOUHEHUHWHV]HOMNDEODNDLQNDWpVDMWyQNDWPLN|]EHQDIHMO G RUV]iJRN ODNyLQ\LWRWWNXQ\KyNEDQDOV]DQDN  ♣  $SV]LFKROyJXVtJ\V]yOWNOLHQVpKH]  0HJWXGRP XJ\DQYiOWR]WDWQLDYLVHONHGpVHGHWGHD7HUPpV]HWQHNPHJYDQ DPDJDULWPXVDpVPHJN|YHWHOLD PDJDLGHMpW  $WHQJHUDODWWMiUySDUDQFVQRNDULDGy]WDWWDDJpSWHUHPOHJpQ\VpJpWH]pUWHO V]|UWHOMHVVHEHVVpJHWPDMGKLUWHOHQ vészleállást rendelt el. Parancsait azonnal teljesítették. Bekapcsolta a hangszórót:  Itt a kapitány beszél. A gépterem jó munkát végzett. Pontosan 55,05 másodperc alatt állítottátok meg a tengeralattjárót. 1HPVRNNDONpV EEHJ\PiVLNKDQJLVPHgszólalt a hangszóróban:  Itt a szakács. Miközben a tengeralattjáró megállt, a hús és a krumpli továbbment. Ma este hidegvacsorát kap PLQGHQNL  ♣  A nagyvállalat vezérigazgatóját mindenki csodálta munkabírásáért és lendületéért. De volt neki egy szégyenteljes gyengesége: amikor belépett az elnökhöz a heti jelentéssel, mindig levizelte a nadrágját.

$]HOQ|NHOQp] HQD]WMDYDVROWDQHNLKRJ\NHUHVVHQIHOHJ\V]DNRUYRVW$PLNRUDN|YHWNH] KpWHQLVPpWM|WWD jelentéssel, a nadrágja még mindig vizes volt. 1os, nem mentél el a szakorvoshoz?  kérdezte az elnök.  Nem, mert nem volt azóta rendelése. Helyette elmentem egy pszichológushoz, aki meggyógyított. Már nem szégyellem magam.  ♣  Nem sokkal a második világháború befejezése után egy londoni buszkalauz az egyik utas ölében nehéz csomagot SLOODQWRWWPHJ 0LD]RWW" kérdezte. (J\IHOQHPUREEDQWERPEDPHO\DKi]XQNN|]HOpEHQHVHWWOH%HYLV]HPDUHQG U UVUH  Rendben van, de ilyen dolgot az ember nem tart az ölében. Tegye az ülés alá!  ♣  Orvos a betegéhez:  $ E QWXGDWD PLDWW NH]HOHP PiU Wt] pYH pV PpJ PLQGLJ V]pJ\HOOL PDgát egy ilyen kis semmiség miatt! Szégyellje magát!  ♣  (J\IpUILNpUWHDSV]LFKLiWHUVHJtWVpJpW$]PHJLViOODStWRWWDKRJ\DIpUILPXQNDIJJ VpJEHQV]HQYHG6]HJpQ\ egy másik állást is vállalt, hogy a kezelés költségeit kifizesse.  ♣  Két kisfiú beszélgHW  Hány éves vagy?  Én öt. Hát te? 1HPWXGRP  Nem tudod, hány éves vagy? 1HP )RJODONR]WDWQDNDQ N"1HP  Akkor csak négyéves vagy.  ♣  (J\ULSRUWHUWD]]DOEt]WDNPHJKRJ\NpUGH]]HPHJD]XWFDHPEHUpWPLDYpOHPpQ\HDPRGHUQQ NU O$]HOV  személy, akibe a riporter belebotlott, egy ember volt, aki nemrégiben ünnepelte százharmadik születésnapját.  Attól félek, hogy nem tudok segíteni neked, fiam PRQGWDD]LG VHPEHUVDMQiONR]YD Már lassan két éve, hogy egyáltalán nem foglalkozom aQ NNHO  ♣  $NDSFVRODWpOWHW HOHPHDSiUEHV]pG$SiUEHV]pGQHND]RQEDQUHQJHWHJDNDGiO\DYDQpVVDMQRVFVDNNHYHVHQ J\ ]LNOHD]RNDW 6RNNDOW|EEUHPHJ\QNKDNHYHVHEEHWEHV]pOQNKDW|EEHWKDOOJDWXQN  Theodore Roosevelt elnök szenvedélyes vadász volt. Amikor meghallotta, hogy egy híres angol vadász jár az (J\HVOWÈOODPRNEDQPHJKtYWDD)HKpU+i]EDUHPpOYpQKRJ\NDSPDMGW OHQpKiQ\MyWDQiFVRW $] HOQ|N PHJKDJ\WD KRJ\ QH ]DYDUMiN NHW $ WDOiONR]y NpW yUiMD XWiQ D] DQJRO NLVVp V]pGHOHJYH M|WW NL D WHUHPE   Mit mondott az elnöknek? NpUGH]WHW HHJ\ULSRUWHU %HPXWDWNR]WDP mondta az elgyötört látogató.  ♣  Amikor Calvin Coolidge volt az Egyesült Államok elnöke, naponta több tucat emberrel beszélt. A legtöbb YDODPLO\HQ SDQDVV]DO WUDNtálta. Egyszer az egyik állam elnöke azt mondta neki, hogy nem érti, hogyan tud Coolidge néhány óra leforgása alatt annyi emberrel találkozni.  Miért van az, hogy vacsoráig te már végzel az összes látogatóddal  kérdezte , én pedig még gyakran éjfélkor Ls az irodámban vagyok.

 Azért  válaszolta Coolidge , mert te beszélsz. 

♣  Egy tizennégy éves fiú bejelentette otthon vacsora közben, hogy másnaSHO DGiVWNHOOWDUWDQLDD]RV]WiO\EDQ$] DSMDDNLDKRQYpGHOHPQpO RNWDWiVL PyGV]HUHNV]DNpUW MHNpQW V]ROJiOW PHJUDJDGWD D QDJ\V]HU  DONDOPDW KRJ\ átadja a fiának saját képzettségét és tapasztalatait.  A katonaságnál, fiam, mi így csináljuk ezt  NH]GWH  (O V]|U LV PHJKDWiUR]]XN KRJ\ PLO\HQ HOYiUiVDLQN YDQQDNDFVHOHNHGHWHNHWDV]LWXiFLyWpVDWHOMHVtWPpQ\WLOOHW HQ+DWiUR]GHOHO UH KRJ\PLO\HQFVHOHNHGHWHNHW vársz a diák társaidtól, milyen szituációban várod azt a cselekedetet, és végül. hogy mLO\HQV]LQWHQDNDURGKRJ\ teljesítsék. Jól jegyezd meg, minden oktatásnak a teljesítményre, a teljesítményre, és ismét csak a teljesítményre kell irányulnia. $IL~D]RQEDQQHPW QWW~OViJRVDQOHONHVQHN&VDNHQQ\LWPRQGRWW  Az én esetemben ez nem fog meQQLDSD  Dehogynem, nekünk mindig sikerül. Már miért ne menne?  Azért  válaszolta a fiú PHUWQHNHPDV]H[U NHOOEHV]pOQL  ♣  .pW WHKHUDXWy iOOW HJ\PiVQDN KiWWDO pV HJ\ VRI U D]RQ IiUDGR]RWW KRJ\ HJ\ yULiVL OiGiW D] HJ\LN NRFVLUyO áthúzzon a máVLNUD (J\MiUyNHO OiWYiQDVRI UV]RUXOWKHO\]HWpWIHODMiQORWWDDVHJtWVpJpWËJ\D]WiQPiUNHWWHQV]HQYHGWHNOLKHJYH és fújtatva több mint félórán át, ám minden eredmény nélkül.  Attól félek, hogy ez nem megy NDSNRGRWWOHYHJ XWiQDMiUyNHO 1HP tudjuk leemelni a kocsiról.  Le a kocsiról?! NLiOWRWWDDVRI U Uram, Isten! Én nem le akarom venni, hanem át akarom a húzni!  ♣  A falu részege újsággal a kezében betántorgott plébánoshoz, és tisztelettel köszöntötte. A plébános nem örült látogatásának, és figyelemre sem méltatta a köszöntést, mert a férfi ismét részeg volt, viszont határozott szándékkal jött a paphoz.  Elnézését kérem, atyám )RO\WDWWD, meg tudnáe nekem mondani, hogy mi okozza az izületi gyulladást? A pap még erre sem válaszolt. De amikor a férfi megismételte a kérdést, a pap türelmetlenül rá vágta: $]LYiVRNR]]DD]t]OHWLJ\XOODGiVWD]D]RNDQHNL0HJDV]HUHQFVHMiWpNeVDOHGpUQ NNHOYDOyMiWV]DGR]iV eVFVDNH]XWiQGHPiUW~ONpV QWHWWHKR]]i Miért kérdezed?  Azért, mert az újság itt azt írja, hogy a pápának ízületi gyulladása van.  ♣  Az üzlettulajdonos akkor lépett az eladótérbe, amikor egyik beosztottja épp ezt mondta az egyik vásárlónak:  Sajnos, asszonyom, már hetek óta nincs, és nincs is kilátásban, hogy hamarosan kapnánk. A tulajdonos a hallottaktól megrémülve futott a kifelé induló vásárlóhoz, és azt mondta neki: 1HPLJD]DVV]RQ\RP7HUPpV]HWHVHQKDPDURVDQPHJpUNH]LN9DOyMiEDQPiUNpWKpWWHOH]HO WWPHJUHQGHOWN Aztán félrevonta az eladót, és rámordult: 6RKDGHVRKDQHPRQGGD]WHJ\YHY QHNKRJ\YDODPLKLiQ\FLNN+DpSSHQQLQFVEHO OHPRQGMDGD]WKRJ\ már megrendeltük, és már szállítják. Mit akart ez az asszony? (V W válaszolta az eladó.  ♣  $ ULSRUWHU HJ\ V]i]pYHV DVV]RQQ\DO NpV]tWHWW LQWHUM~W $ K|OJ\ QDJ\RQ pOpQN WHUPpV]HW QHN W QW DNL |U|PPHO emlékezett a múltra. Látta a bevándorlói ekhós szekereLWPHJDV]XSHUV]RQLNXV UHSO JpSHNHW LVeV ~J\ W QW V]tYHVHQEHV]pOQHLVPLQGHQU O Mivel az asszony még szívesen folytatta volna a társalgást az interjú befejezte után is, a riporter olyan kérdésen töprengett, ami j6 alkalmat adna neki a további beszédUH eViJ\EDQIHNY YROWH" kérdezte a nénit.  Természetesen, kedvesem  válaszolta az enyhe pírral az arcán  W|EE WXFDWV]RU LV 6 W NpWV]HU PpJ D szénaboglyában is.  ♣

 Aranylakodalmuk napján a házaspárt nagyon lefoglalta az ünneplés meg a rokonok és barátok sokasága, akik eljöttek gratulálni nekik. Így aztán nagyon örültek, amikor estefelé magukra maradhattak a verandán, nézhették a naplementét, és megpihentek végre egy kicsit a fárasztó nap után. Az öregember szeretettel nézett a feleségére, és így szólt:  Agatha, büszke vagyok rád!  Mi az, mit mondtál? NpUGH]WHD]LG VK|OJ\ Tudod, hogy már nem hallok jól. Mondjad hangosabban!  Azt mondtam, hogy büszke vagyok rád.  Jól van, jól van.  válaszolta az asszony legyintve.  Én is unlak már.  ♣  A tökéletes hallgatás nem annyira a mások hallgatása, mint inkább a magunké. A tökéletes látás nem annyira a mások meglátása, mint inkább a magunké  ♣  0HUWD]RNQHPWXGMiNDPiVLNDWVHPPHJpUWHQLDNLN|QPDJXNDWQHPKDOOMiNPHJpVDNLNPpJ|QPDJXNDWVHP YL]VJiOWiNPHJD]RNYDNRNPDUDGQDNDW|EELHNYDOyViJiYDOV]HPEHQLV$W|NpOHWHVHQILJ\HO KDOOWpJHGDNNRU LVKDWHVHPPLWVHPV]yOV]  Asszony az újságába temetkezett férjéhez:  Nem kell már mondogatnod, hogy "aha". Már tíz perce abbahagytam a beszédet.  ♣  QDJ\RQULWNiQEHV]pOQNXJ\DQDUUyODGRORJUyO   Szívem  szólt az asszony a férjéhez , nagyon szégyellem azt, ahogyan élünk. Apa fizeti a lakbérünket, bátyám küld élelmet és pénzt ruházkodásra, a nagybácsi fizeti a víz és villanyszámlánkat, és a barátainktól kapjuk a színházjegyet. Igazán nem panaszkodom, de szerintem jobban is élhetnénk.  Persze, hogy élhetnénk jobban is  válaszolta a férfi , magam is gondolkodtam ezen a napokban. Neked még van egy bátyád és két nagybácsid, akik egy fillért sem küldtek nekünk! QHPLJD]"  ♣  Naszreddín felesége szeretett volna valamilyen kis állatot, amivel játszani lehet, ezért vásárolt egy majmot. Naszreddín azonban egyáltalán nem örült neki. 0LWIRJPDMGHQQL" kérdezte.  Amit mi eszünk  válaszolta az asszony.  És hol fog aludni?  Velünk együtt az ágyban.  Velünk? Na és a szag"  Ha én elviselem, gondolom, a majom is kibírja majd.  ♣  (J\NDSFVRODWDOHJEL]WRVDEEDQ~J\V] QLNPHJKDUDJDV]NRGV]VDMiWHONpS]HOpVHLGKH] $ KiURPpYHV -RKQQ\ HU V pV KDWiUR]RWW NLVIL~ YROW 0HJEDUiWNR]RWW D V]RPV]pGpN %LOO\ QHY  NHFVNpMpYHO Minden reggel szedett neki egy kis füvet és salátát, és átvitte Billynek reggelire. Olyan nagy volt a barátság köztük, hogy Johnny néha órákat is eltöltött Billy kellemes társaságában. Egyszer azonban Johnnynak eszébe ötlött, hogy az élelem megváltoztatása mennyire jót tenne Billynek. Ezért a N|YHWNH]  DONDORPPDO VDOiWD KHO\HWW UHEDUEDUiW YLWW EDUiWMiQDN %LOO\ OHFVtSHWW EHO OH HJ\ SLFLW pV PLYHO ~J\ találta, hogy nem ízlik neki, eltolta magától. Johnny ekkor megfogta Billy egyik szarvát, hogy a rebarbarát a V]iMiEDW|PMH%LOO\PHJO|NWH-RKQQ\WHO V]|UFVDNJ\HQJpGHQGe mivel Johnny nem tágított szándékától, úgy fellökte, hogy a kisfiú a hátsó felére huppant. -RKQQ\H]HQDQQ\LUDPHJVpUW G|WWKRJ\OHV|S|UWHPDJiW%LOO\UHQp]HWWPDMGHOPHQWpVVRKDW|EEpQHPM|WW YLVV]D 1pKiQ\ QDSSDO NpV EE DPLNRU D SDSiMD PHJNpUGezte, hogy miért nem megy át Billyhez egy kicsit beszélgetni, Johnny azt válaszolta:  Billy elutasított engem. 

♣  Nagyon gyakran nem olyannak látjuk az embereket, amilyenek valójában, hanem amilyenek mi vagyunk. Egy energikus, fiatal asszonyon a feszültség és a stressz jelei mutatkoztak. A doktor nyugtatót írt fel neki, és arra kérte, hogy jöjjön vissza néhány hét múlva. Amikor visszajött, a doktor megkérdezte, hogy jobban érzie már magát. A hölgy így válaszolt: 1HP'HD]WPHJILJ\HOWHPKRJ\D]HPEHUHk körülöttem sokkal nyugodtabbak.  ♣  (J\DVV]RQ\HOSDQDV]ROWDKR]]iOiWRJDWyEDUiWQ MpQHNKRJ\DV]RPV]pGMDPLO\HQURVV]XOYH]HWLDKi]WDUWiVW  Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod D]RNDWDIHNHWHViYRNDWDOHSHG N|QpVDW|U|ON|] N|Q" $EDUiWQ D]DEODNKR]OpSHWWPDMGtJ\V]yOW  Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.  ♣   (J\Q DNLpQHNHOQLWDQXOWRWWKRQJ\DNRUROW+DQJMDDQQ\LUDIOHWVpUW YROWKRJ\D]HJ\LN szomszédja már nem bírta tovább. Végül is össze. szedte minden bátorságát, és bekopogott az asszony ajtaján:  Asszonyom, ha nem hagyja abba az éneklést, én a]WKLV]HPPHJERORQGXORN 0LU EHV]pOPDJD" kérdezte az asszony. Már két órája abbahagytam.  6DMQiORPeQQHP|QQHOIRJODONR]RPKDQHPD]|QU ONLDODNtWRWWHONpS]HOpVHPPHO  ♣  Sámuel nagyon szomorú volt, és minden oka megvolt erre. A tulajdonos, akiW ODODNiVWEpUHOWHNLWHWWHDV] UpW és sehová sem tudott menni. De hirtelen felcsillant egy kis reménysugár. Mózesnél, j6 barátjánál, ellakhatna egy GDUDELJ(UUHD]WiQ6iPXHOPHJQ\XJRGRWWHJ\NLVLG UHPHUWDNNRUHJ\PiVLNJRQGRODWWiPDGWUiDPHO\LND]W PRQGWD 0LE|JRQGRORGKRJ\0y]HVPHJW UPDMGDODNiViEDQ"  0LpUW QH W UQH PHJ"  vetette ellen kissé hevesen Sámuel.  Elvégre én találtam neki azt a lakást, amelyben PRVWODNLNpVpQHO OHJH]WHPQHNLDODNEpUWD]HOV KDWKyQDSUD$OHJNHYHVHEEDPLWPHJWHKHWKRJ\EHIRJDG HJ\KpWUHYDJ\YDODPHQQ\LLG UHDPLNRUpQNHUOWHPEDMED Ezzel aztán lecsillapodott, de csak a vacsora végéig, mert akkor megint bántani kezdte egy gondolat:  Tegyük fel, hogy visszautasít.  Visszautasít?  töprengett SámXHO Ugyan miért utasítana vissza? Az az ember mindent nekem köszönhet. Én V]HUH]WHPQHNLiOOiVWpQPXWDWWDP EHJ\|Q\|U IHOHVpJpQHNDNLD]WiQKiURPFVRGiODWRVJ\HUPHNHWV]OWQHNL 0HJWDJDGQDW OHPHJ\V]REiW"/HKHWHWOHQ Ez aztán meg is nyugtatta egészen lefekvésig, amikor is nem tudott elaludni, mert a gondolat megint visszatért hozzá, mondván:  Csak tételezzük fel, hogy visszautasít. Mi lesz akkor? Ez már túl sok volt Sámuelnek.  Hogyan utasíthatna vissza?  morfondírozott tovább ingerülten. (J\általán, hogy életben van, azt is nekem köszönheti. Gyerekkorában én mentettem ki, amikor fuldokolt. Hát olyan hálátlan lenne, hogy az utcára dobna a WpONHOO VN|]HSpQ" De a gondolat csak nem tágított:  Csak tegyük fel ... Szegény Sámuel addigDGGLJ YLDVkodott magával, míg végül is hajnali két óra felé felkelt az ágyból, elment 0y]HVKH]pVDGGLJOHVHP YHWWH D]XMMiWDFVHQJ U O DPtJ 0y]HVIpOiORPEDQ NL QHP Q\LWRWWD D]DMWyW 0y]HV csodálkozva kérdezte: 6iPXHO0LD]"0LKR]RWWLGHD]pMV]DNDNHOO VNözepén? Sámuel ekkora már annyira dühös volt, hogy magából kikelve kiabálta:  0DMG pQ PHJPRQGRP QHNHG KRJ\ PL KR]RWW LGH D] pMV]DND NHOO V N|]HSpQ +D D]W KLV]HG KRJ\ PDMG D]W kérem, hogy fogadj be akár csak egy napra is, hát nagyon tévedsz. Semmit sem DNDURNW OHGVHPPLN|]|PD házadhoz, a feleségedhez vagy a családodhoz. A pokolba veletek! Azzal sarkon fordult, és elment. 

$]HPEHUHNHWiOWDOiEDQHO UHJ\iUWRWWHONpS]HOpVHLQNV]HPYHJpQNHUHV]WOQp]]N  ♣  ) Q|N)iUDGWQDNOiWV]LN0LW|UWpQW" 7LWNár: Az, hogy ... Á, úgysem hinné el, ha elmondanám. ) Q|N0iUKRJ\QHKLQQpPHO Titkár: Nem, nem hinné el. Tudom, hogy nem hinné el. ) Q|N(OIRJRPKLQQL0HJtJpUHPKRJ\HOKLV]HP Titkár: Nos, nagyon keményem dolgoztam ma.  ) Q|N1HPKLV]HPHO  ♣  1DV]UHGGtQWyOSpQ]WNpUWN|OFV|QD]HJ\LNEDUiWMD1DV]UHGGtQPHJYROWUyODJ\ ] GYHKRJ\DSpQ]WVRVHPOiWMD viszont, de mivel nem akarta a barátját megbántani, és az összeg is kicsi volt, hát adott neki, Legnagyobb meglepetésére pontosan egy hét múlva barátja megadta a kért kölcsönt. Egy hónap múlva a férfi ismét megjelent, és egy kicsivel nagyobb kölcsönt kért. Naszreddín azonban nem adott. Amikor a barátja megkérdezte, hogy miért nem, Naszreddín ezt mondta:  A múltkor nem számítottam arra, hogy megadod a pénzt, de te átejtettél. Most arra számítok, hogy visszaadod a kölcsönt, és nem hagyom, hogy megint átejts.  ♣  $KLEiNDPHO\HNHWD]HPEHUHNEHQOiWXQNDVDMiWXQN   Elnézést, uram  kezdte egy diák félénken nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó szélére írt.  Azt írtam oda, hogy írj olvashatóbban!  válaszolta a tanár.  ♣   Szívem  szólt egy asszony a fogadáson a férj , ne igyál már többet. Már így is kezdelek homályosan látni téged.  ♣   9DOyMiEDQ QDJ\RQ ULWND D] D NDSFVRODW DPHO\EHQ D PiVLNNDO QHP D]pUW IRJODONR]XQN PHUW D] KDV]QRW MHOHQW V]iPXQNUD   Hallottam, hogy felbontottad Tommal az eljegyzésedet. Mi történt?  Megváltoztak irányában az érzéseim. Ez minden. 9LVV]DDGRGQHNLDMHJ\J\ U W" $]WQHP$J\ U YHONDSFVRODWRVpU]pVHLPYiOWR]DWODQRN  ♣  Egy fiatal hölgy hívta fel a nyomdát:  (POpNV]LN PpJ D]RNUD D] HVNY L NiUW\iNUD DPHO\HNHW D P~OW KpWHQ UHQGHOWHP" 1LQFV PpJ W~O NpV  KRJ\ néhány változtatást eszközöljünk rajtuk?  Csak közölje az új információkat, hölgyem, és megnézem, hogy mit tehetünk  válaszolta a tulajdonos.  Rendben van. Másik dátumról, másik templomról és más férfiról lenne szó.  7HOMHVHQOHKHWHWOHQEROGRJKi]DVpOHWHWpOQLYDODNLPiVVDOKDHO WWHQHPWXGXQNHOYiOQLVDMiWPDJXQNWyO  ♣ 

(J\ IDUPHU UiV]iQWD PDJiW KRJ\ PHJQ VOM|Q H]pUW D]WiQ IHOQ\HUJHOWH |V]YpUpW pV HOLQGXOW D YiURVED KRJ\ WDOiOMRQPDJiQDNHJ\DVV]RQ\W,G YHOWDOiOWLVPDJiQDNHJ\Q WDNLU OD]WJRQGROWDKROMyIHOHVpJOHQQHEHO OH Megházasodtak. $ V]HUWDUWiV XWiQ PLQGNHWWHQ IHOOWHN D] |V]YpUUH pV YLVV]DLQGXOWDN D IDUPUD (J\ LG  XWiQ D]RQEDQ D] |V]YpU megállt, és mozdulni sem volt hajlandó. Erre a férfi leszállt, és egy hatalmas bottal ütni kezdte a jószágot, míg az ismét el nem indult. (]YROWD]HOV  szólt a farmer. Néhány mérföld után az öszvér újból megállt, farmer pedig leszállt, és ismét addig ütötte az állatot, amíg az el QHPLQGXOW  Ez volt a második  szólt a farmer. Néhány mérföld múlva az öszvérKDUPDGV]RUPHJiOOW(NNRUDIDUPHUOHV]iOOWOHYHWWHD IHOHVpJpWLVHO YHWWHD SLV]WRO\iWpV~J\IHMEHO WWHD]|V]YpUWKRJ\D]HJ\SLOODQDWDODWWHOSXV]WXOW +RJ\WHPLO\HQW G|WWYDJ\ kiáltott fel felesége. (]HJ\MpVHU ViOODWYROWDPLQHk na hasznát vehettük YROQD D IDUPRQ GH WH KLUWHOHQ LQGXODWRGEDQ HOSXV]WtWRWWDG +D WXGWDP YROQD KRJ\ PLO\HQ NHPpQ\V]tY  YDJ\ nem mentem volna hozzád feleségül ... És csak mondta, mondta, még vagy alább percig. A farmer kivárta, hogy az asszony megálljoQ HJ\ SLOODQDWUD OHYHJ WYHQQL$NNRUD]RQEDQtJ\V]yOW (]YROWD]HOV  A történet szerint azután boldogan éltek.  ♣  Hogy nézel ki, Jack? Mi a baj?  5HJJHOLJ GROJR]WDP pV DPLNRU RWWKRQ YHWN ]QL NH]GWHP D IHOHVpJHP IHOpEUHGW pV D]W PRQGWD ,O\HQ korán felkeltél, Jack?". Hogy elkerüljem a vitát. felöltöztem, és visszajöttem dolgozni.  0LDEpNHVVpJiUD"  ♣  .pWKLSSLNiEtWyV]HUUHOEHO YHO G|UJ|WWD]XWFiQ(J\KDUPDGLNDNLV]HPEHM|WWYHONGY|]OpVNpSSHQNLFVLW felemelte a kezét, és csak annyit mondott: “Hello”. Négy utcával odébb az egyik hippi odafordult a másikhoz, és azt mondta:  Már azt hittem, hogy sosem hagyja abba a beszédet.  $UHDNFLyNYLV]RQ\ODJRVDN  ♣  YDJ\QHP"  $IDUPHUILDDQQ\LUDKDOOJDWDJYROWKRJ\DEDUiWQ MH|WpYi udvarlás után arra a következtetésre jutott, hogy a fiú sosem kérné meg a kezét, hacsak maga nem kezdeményezi. Ezért egyszer, amikor kettesben ültek a kertben, a lány ezt mondta a fiúnak:  John, házasodjunk össze. Összeházasodunk John? Hosszú csend következett. Végül John azt mondta: ,JHQ Ismét hosszú csend. Végül a lány nem bírta tovább:  Mondj már valamit, John! Miért nem mond semmit sem?  Attól félek, hogy már így is túl sokat beszéltem.  ♣   $] VL ,QGLiEDQ D YL]HW HJ\ SHU]VD Yt]HPHO  V]HUNH]HWWHO K~]WiN IHO DPHO\ PHJOHKHW VHQ NpQ\HOPHV YROW (J\HWOHQKiWUiQ\DNpQW]DMRVP N|GpVpWOHKHWHWWIHOUyQL Egyszer egy lovasnak egy farm mellett vezetett el az útja, ahol vizet kért a lovának. A farmer készségesen P N|GpVEHKR]WDDSHU]VDNpV]OpNHWGHPLYel a ló egyáltalán nem volt a zajhoz szokva, még csak közelébe sem jött a kútnak.  Nem tudná abbahagyni ezt a nyikorgást, hogy ihassék a lovam?  kérdezte a lovas.

 Attól tartok, uram, hogy nem  válaszolta a farmer. +DDORYDLQQLDNDUDNNRUHONHOOYLVHOQLHD]DMWLVPHUWD víz itt csak a zajjal együtt jön.  $EDUiWViJSHGLJJ\DUOyViJRNNDO  .DSFVRODWEDQOHQQLDQQ\LPLQWUHDJiOQL$UHDJiOiVKR]SHGLJpUWHQLNHOO|QPDJXQNDWgQPDJXQNPHJpUWpVHD PHJYLOiJRVRGiV$NDSFVRODWRNQDJ\RQMyLVNROiLDPHJYLOiJRVRGiVQDN  ♣   Annak a farmernak, aki kukoricájiYDO UHQGV]HUHVHQ D] HOV  KHO\H]pVW pUWH HO D] iOODPL YHW PDJkiállításon, az YROW D V]RNiVD KRJ\ PHJRV]WRWWD V]RPV]pGDLYDO D OHJMREE YHW PDJNpV]OHWpW $PLNRU UiNpUGH]WHN KRJ\ PLpUW teszi ezt, így válaszolt:  9DOyMiEDQ |Q]  pUGHNE O $ V]pO XJ\DQLV IHONapja a virágport, és tábláról táblára hordja. Ha tehát a V]RPV]pGRPKLWYiQ\DEEIDMWiWWHUPHV]WD] WiEOiMiUyOpUNH] YLUiJSRUOHURQWDQiD]pQiOORPiQ\RPDWLV(]pUW QDJ\V~O\WIHNWHWHNDUUDKRJ\ NLVDOHJMREEIDMWiWWHUPHVV]pN  0LQGD]WDPLWPiVRNQDNDGV]|QPDJDGQDNDGRG  ♣  Egyszer a testrészeknek már nagyon elegük lett a gyomorból. Amiatt nehezteltek rá, hogy nekik kell ellátni élelemmel, miközben a gyomor semmi mást sem tesz, csak elnyeli munkájuk gyümölcsét. Ezért aztán elhatározták, hogy nem szállítanak többé élelmet a gyomornak. A kéz nem emelte fel a szájhoz a WiSOiOpNRW$IRJDN QHP U|OWpN PHJ$ WRURN QHP Q\HOWH OH$]WUHPpOWpNKRJ\ H] PDMG PXQNiUD NpV]WHWL D J\RPURW Ám csak azt érték el, hogy az egész test annyira legyengült, hogy közel került a halálhoz. Végül tehát azt a N|YHWNH]WHWpVW YRQWiN OH PDJXNQDN D W|UWpQWHNE O KRJ\ DPLNRU HJ\PiVpUW GROJR]QDN YDOyMiEDQ D VDMiW jólétükért dolgoznak. (Menenius Agrippa nyomán)  ♣  /HKHWHWOHQ ~J\ VHJtWHQL PiVRNRQ KRJ\ HJ\~WWDO PDJDGRQ QH VHJtWV YDJ\ PHJNiURVtWDQL PiVW DQpONO KRJ\ |QPDJDGQDNQHiUWDQiO  1DV]UHGGtQHOpJHGHWWHQG|UP|J|WWPDJiEDQ%DUiWMDPHJNpUGH]WHW OHKRJ\PLQHN|UOHQQ\LUH1DV]UHGGtQH]W PRQGWD  $] D] W G|WW $KPHG KD FVDN WDOiONR]XQN iOODQGyDQ D KiWDPDW YHUHJHWL 0D viszont egy rúd dinamitot rejtettem a kabátom alá, ha tehát most is hátba vág, menten lerepül a karja.  ♣  $J\DUPDWNRUPiQ\]yMDtJ\V]yOWDEHQQV]O|WWHNYH]HW MpKH]  Nagyon elítélem azt az elnyomást, amivel a mi népünk sújtja a te népedet. Segítened kHOOKRJ\PHJROGMDPH]W DEDMW +ROLWWDEDM" kérdezte a bennszülött.  Figyelj ide, barátom! Ha én máglyára küldenélek, és meggyújtanám alattad a tüzet, akkor nyakig lennél a EDMEDQQHPGH"  Én? Ha elengednél, minden rendbe jönne. Ha pedig elégetsz, meghalok. És akkor aztán te leszel igazán nagy EDMEDQ  ♣  New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy Fordhambe szeretne menni.  Szombatonként nem állunk meg Fordhamben  szólt a kalauz , de majd segítek. Amikor lelassítunk aIRUGKDPL állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy amikor földet ér, akkor még fusson egy darabig a vonattal, különben elvágódik.

Fordhamnél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat mellett futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mR]GXODWWDO EHUiQWRWWDD]LOOHW W(N|]EHQD YRQDWLVPpW IHOJ\RUVXOW  Öregem, roppant szerencséje van  mondta az újabb kalauz.  Ez a vonat ugyanis nem áll meg szombatonként )RUGKDPEHQ  +DNLFVLEHQLVGHVHJtWKHWV]PiVRNRQD]iOWDOKRJ\QHPiOOV]D]~WMXNED  ♣  (OHJiQVPyGMDYDQDQQDNLVKRJ\HOLQWp]]QNGROJRNDWpVDQQDNLVKRJ\HOLQWp]HWOHQOKDJ\MXN NHW  Az újságok hírül adták, hogy a hóhullám miatt sokan az eszméletüket vesztik. Ezért aztán egy ifjú hölgy meg VHP OHS G|WW DPLNRU D WHPSORPEDQ D]W WDSDV]WDOWD KRJ\ D PHOOHWWH O  N|]pSNRU~ IpUIL HOQ\~OLN D SDGOyQ *\RUVDQOHWpUGHOWPHOOpHU VHQPHJUDJDGWDDIpUILIHMpWpVOHQ\RPWDDQQDNWpUGHLN|]p  Csak tartsa ott a fejét!  suttogta neki nyomatékkal.  Jobban fogja érezni magát, ha a vér visszatér a fejébe. $IpUILIHOHVpJHUi]NyGRWWDQHYHWpVW ODKRJ\Qp]WH NHWGHQHPVHJtWHWWVHPDIpUILQDNVHPDILDIDOK|OJ\QHN 0LFVRGDHJ\V]tYWHOHQQ  gondolta a fiatal hölgy. $IpUILSHGLJDK|OJ\PHJG|EEHQpVpUHNLV]DEDGtWRWWDPDJiWD]HU VVzorításából, és azt sziszegte felé: 0LWDNDUPDJDNRWQ\HOHV UOW"&VDNDNDODSRPDWDNDUWDPNLSLV]NiOQLDSDGDOyO  $]RNDNLNPHJSUyEiOQDNW|NpOHWHVtWHQLDGROJRNRQJ\DNUDQPHJOHS HQVLNHUHVHQURQWDQDNDKHO\]HWHQ  ♣  9pJOLVDSUREOpPiNPHJROGiVDQHPDFVHOHNYpVEHQYDJ\DUiKDJ\iVEDQKDQHPDPHJpUWpVEHQUHMOLN$]LJD]L PHJpUWpVPHJROGMDDSUREOpPiNDW  Egy pap az utcán séta közben megpillantott egy kisfiút, amint az ágaskodva és ugrálva próbált elérni egy NDSXFVHQJ W$NLVVUiFDODFVRQ\YROWDFVHQJ WSHGLJKR]]iNpSHVWW~OPDJDVUDV]HUHOWpN A pap odament tehát hozzá, és becsengetett helyette. Aztán mosolyogva a kisfiúhoz fordult, és megkérdezte:  Na, mit csináljunk most? )XVVXQNPLQWD] UOWHN válaszolta a fickó, ' `  ♣  A tanító egyszer megkérdezte kis tanítványalt hogy segítetteke már és hogyan szerencsétlen állatokon. El is hangzott jó néhány szívszorító történet. Amikor Tommyra került a sor, büszkén kivágta:  Én egyszer belerúgtam egy fiúba, aki megrúgott egy kutyát.  $]W JRQGRORG KD KiERU~W YLVHOV] QHP OHV] W|EEp KiERU~ KD HU V]DNKR] IRO\DPRGV] PDMG D] HOYH]HW D V]HUHWHWUH"  ♣  (J\V]HUHJ\.tQiEDQPpJVRVHPOiWRWWULWNDPDGiUV]iOOWOHDI YiURVHJ\LNNOV QHJ\HGpEHQ$FViV]iUURSSDQW mód megörült. Megparancsolta, hogy a saját asztaláról vigyenek neki ételt, és a saját zenekarát is kivezényelte, hogy szórakoztassák a madarat. $ PDGiU D]RQEDQ QDJ\RQ HOJ\|W|UW YROW FVDN ~J\ V]pGHOJHWW 1HP Q\~OW D] pWHOKH] U|YLG LG Q EHOO megbetegedett, és el is pusztult.  ♣  Egy kismadár mérgeVERJ\yNDWFVLSHJHWHWWGHQHPiUWRWWPHJ QHNL(J\QDS|VV]HJ\ MW|WWQpKiQ\DWpVHOYLWWH ajándékképpen barátjának, a nyúlnak. A nyúl nem akart hálátlannak látszani, ezért megette bogyókat, és HOSXV]WXOW  +RJ\DQYDOOKDWQiQNPDJXQNDWiUWDWODQQDNKDD]]DOYiGROQiQDNPLQNHWKRJ\D]pUWW|UWQNUiPiVRNUDKRJ\MyW WHJ\QNYHON 

♣  Ahogy a bankár kilépett hivatalából, egy koldus meglátta és megszólította:  Uram, tudna nekem tíz centet adni egy csésze kávéra? A bankár megsajnálta az embert, mert sáros voltUiDGiVXOPHJOHKHW VHQ]DYDURGRWWQDNLVOiWV]RWWËJ\V]yOWKiW hozzá:  Itt van egy dollár. Fogja, és vegyen érte tíz csésze kávét! 0iVQDSDNROGXVLVPpWRWWiOOWDKLYDWDOOpSFV MpQVDPLNRUDEDQNiUNLOpSHWWD]DMWyQDNROGXVSRIRQYiJWD  Hé!  kiáltotta a bankár.  Mit csinál, jó ember? 0DJDpVD]iWNR]RWWWt]FVpV]HNiYpMD(JpV]pMMHOQHPEtUWDPW ONDOXGQL  %HLVPHUHPKRJ\VHJtWHWWHPUDMWDG V]LQWHV]tYYHOPHJWXGV]HpUWHERFViWDQLpVHOWXGV]HHQJHGQLHQJHP"  ♣  Naszreddín egyszer pénzt NpUWHJ\JD]GDJHPEHUW O 0LUHNHOOD]QHNHG" Elefántot akarok vásárolni. +DQLQFVSpQ]HGPLE OIRJRGPDMGD]HOHIiQWRWHOWDUWDQL"  Pénzt kértem  mondta Naszreddín , nem tanácsot.  ♣  $PHQW VDODNXODWHJ\LNK|OJ\WDJMDHOV VHJpO\szolgálatban vROWDWHQJHUSDUWRQeV]UHYHWWHKRJ\DI EHQUHV üvegek hevernek. Megijedt, mert ha az emberek véletlenül rájuk lépnek, megsértik magukat. Ezért aztán letette D]HOV VHJpO\GRER]iWpVKR]]iOiWRWWKRJ\|VV]HV]HGMHD]YHJHNHW 0LN|]EHQHJ\LG VHPEHUDUUDILJ\HOWKRJ\DK|OJ\PLWFVLQiOIHOEXNRWWD]HOV VHJpO\GRER]EDQpVPHJVpUOW  ♣    Ébredjen fel, uram! Ui]WDD]DOYyEHWHJHWD]iSROyQ   Mi történt? Mi baj van?  kérdezte az álmából felriadt férfi.  Semmi. Csak elfelejtettem odaadni az altató tablettákat.  ♣  7HJQDSW ]W|WWNLQiOXQN6]HUHQFVpQNUHVLNHUOWHOROWDQXQNPpJPLHO WWDW ]ROWyNEiUPLNiUWWHKHWWHNYROQD  ♣  $QHNHGYpJ]HWWV]ROJiODWQDJ\pOYH]HWHWMHOHQWV]iPRPUDGHWRYiEEUDLVHOYiURPKRJ\KiOiVOpJ\pUWH  Egy ékszerekkel teOHDJJDWRWW HO NHO  GiPD OpSHWW NL D OX[XVV]iOORGiEyO DKRO HJpV] pMMHO PXODWRWW pV WiQFROW D] utcagyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági bálon. Éppen be akart szállni a Rolls Royceába, amikor egy utcagyerek lépett hozzá, és siránkozva így szólt: Asszonyom, tudna nekem néhány fillért adni? Már két napja nem ettem egy falatot sem. A dáma megborzadva fordult el a gyerektót.  Te hálátlan nyomorult!  kiáltotta.  Hát nem látod, hogy egész éjjel miattad táncoltam?  ♣  +iOD,VWHQQHNDV]iQGpNDLQNDWKRJ\PiVRNRQVHJtWVQNHOUHMWHWWNDQ\LOYiQRVViJHO O  $ WHQJHUSDUWL NRQFHUW V]HJpQ\HV YROW D KHO\L ~MViJRN PpJ HPOtWpVUH VHP PpOWDWWiN $ OiWRJDWRWWViJ D] HOV  HO DGiV XWiQ HU VHQ FV|NNHQW (J\ DODFVRQ\ HPEHU D]RQEDQ PLQGHQ HVWH RWW YROW HJ\HWOHQ HO Ddást sem PXODV]WRWWYROQDHO$] MHOHQOpWHEiUQpPLHOpJWpWHOOV]ROJiOWD]HO DGyNQDNVHPYROWHOHJHQG DUUDKRJ\D] HO DGiVWSpQ]J\LOHJPHJPHQWVH Az utolsó este a menedzser tehát a függöny elé lépett, és így szólt:  +|OJ\HLP pV XUDLP 0LHO WW HOE~FV~]QiQN |Q|NW O V]HUHWQpQN PHJN|V]|QQL EDUiWXQNQDN LWW D] HOV  VRUEDQ QDJ\UDEHFVOWWiPRJDWiViW(J\HWOHQHO DGiVWVHPPXODV]WRWWHO

A kis ember felállt, hogy dadogva köszönetet mondjon.  ,JD]iQ UHQGHV |QW O D GLFVpUHWHPHW KDOODQL  NH]GWH  GH D] LJD]DW PHJYDOOYD H] D] D] HJ\HWOHQ KHO\ DKRO D feleségem sosem keresne.  ♣  ,JD]iQNHGYHV|QW OKRJ\LWWPDUDGWHJpV]HQDEHV]pGHPYpJpLJPLN|]EHQPLQGHQNLPiVHOPHQW .|V]|Q|PKRJ\tJ\JRQGROMD'HWXGMDpQYDJ\RNDN|YHWNH] V]yQRN  ♣  9ROW HJ\V]HU HJ\ IRJDGy PHO\HW (]VW &VLOODJQDN KtYWDN $ WXODMGRQRV PLQGHQ W OH WHOKHW W HON|YHWHWW KRJ\ minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát. Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.  $] OHKHWHWOHQ  mondta a fogadós.  Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.  1HP  állította a bölcs határozottan , mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig IHODNDV]WDV]KDWKDUDQJRW  Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?  Csak próbáld ki, és meglátod PRVRO\JRtt a bölcs. 1RV D IRJDGyV PHJSUyEiOWD eV D N|YHWNH] NHW WDSDV]WDOWD $NL FVDN HOPHQW D IRJDGyMD PHOOHWW PLQG EHWpUW KRJ\ IHOKtYMD HJ\ KLEiUD D ILJ\HOPpW JRQGROYiQ KRJ\ HO WWH PpJ VHQNL PiV VHP YHWWH pV]UH %HQW D]XWiQ NHOOHPHVHQ pULQWHWWH NHW D V]tYélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.  .HYpVGRORJYDQDPLEHQQDJ\REE|U|PQNHWOHOMNPLQWDPiVRNKLEiLQDNNLMDYtWiViEDQ  ♣  Isten egyszer fogadást adRWWD]HUpQ\HNQHN0LQGHQHUpQ\KLYDWDORVYROWUiNLFVLpVQDJ\KpWN|]QDSLpVK VLHV egyaránt. Az Ég egyik csodálatosan díszített termében gyülekeztek, és hamarosan igen jól érezték magukat, hisz mindnyájan ismerték egymást, némelyek még egész közeli rokonságban is álltak egymással. Hanem Isten egyszer csak észrevett két erényt, kik nem ismerték egymást, és feszélyezve érezték magukat egymás társaságában. Ezért aztán Isten kézen fogta egyiküket, és bemutatta a másiknak:  Ez itt a Hála; bemutatlak a JótetWQHN De alighogy Isten megfordult, a két erény már ismét szétvált. Azóta is úgy tartják, hogy még maga Isten sem tudta a Hálát odacsalni, ahol a Jótett is jelen van.  ♣  Az újonnan érkezett misszionáriusok egy csoportja az egyik bennszülöttet csónakázni vLWWH.LVLG HOWHOWpYHOD G]VXQJHOGRERNWHPHVKDQJMiUDOHWWHNILJ\HOPHVHN$]HJpV]~WDODWWV]DEiO\RVLG N|]|NEHQPHJLVPpWO G|WWD dobszó.  Mit üzennek a dobok? NpUGH]WHD]HJ\LNPLVV]LRQiULXVIpO VHQ A bennszülött hallgatta egy darabig a dobokat, majd megszólalt:  A dobok ezt mondják: Három fehér ember. Nagyon gazdagok. Árakat felemelni.  ♣  A siraji Sádi szokta mondogatni:  Az összes tanítványomnak, akiket csak íjászatra tanítottam, a végén én lettem a céltáblája.  ♣  (J\DVV]RQ\KDMROWD]XWFDi baleset áldozata fölé, miközben a tömeg csak bámult. Hirtelen az asszonyt félrelökte egy férfi, aki így szólt: 0HQMHQKiWUpEENpUHPeQHOYpJH]WHPHJ\HOV VHJpO\Q\~MWyWDQIRO\DPRW Az asszony néhány percig nézte, ahogy a férfi az áldozat körül fontoskodott, majd nyugodtan így szólt:  Ha majd ahhoz a részhez ért, hogy doktorért kell küldeni, szóljon. Én már itt YDJ\RN

 *\DNUDEEDQPLQWJRQGROQiGD]RUYRVPiURWWYDQDEEDQDV]HPpO\EHQDNLQWHVHJtWHQLV]iQGpNR]RO 0LQHNDNNRUD]HOV VHJpO\"+tYGDGRNWRUW  ♣  A lelkes fiatal papot kórházlelkésszé nevezték ki. Egyszer, amikor az újonnan felvett betegek kartonjDLW nézegette, erre a szövegre esett a pillantása: A beteg katolikus. De volt mellette egy különös megjegyzés is, mi szerint a beteg csak akkor kíván papot látni, ha nincs eszméleténél.  .pUGH]GPHJPDJDGWyOPLQGHQDONDORPPDODPLNRU~J\pU]HGKRJ\VHJtWVpJUHYDJ\WDQiFVUD YDQV]NVpJHG%L]WRVKRJ\HV]PpOHWHPQpOYDJ\RN"  ♣  Mélyen aludt egy ember abban a házban, amelyikEHQW ]W|WWNL0HJSUyEiOWiND]DEODNRQNHUHV]WONLYLQQLD] LOOHW WGHQHPVLNHUOW0HJSUyEiOWiND]DMWyQNHUHV]WONLYLQQL WGH~J\VHPPHQW$IpUILW~OViJRVDQQDJ\pV nehéz volt. Már egészen kétségbeestek, amikor valaki azt tanácsolta:  Ébresszük fel, s majd kimegy magától!  &VDND]DOYyNpVDJ\HUPHNHNLJpQ\HOQHNJRQGRVNRGiVWeEUHGMIHO9DJ\Q MIHO   ♣   Egy fiatalembernek, aki a papságra készült, azt mondták, hogy az emberek azt várják a paptól, hogy PHJKDOOJDVVDEDMDLNDW&VDNKDOOJDVVRQhallgasson, hallgasson ... Lehet, hogy nem tud mindig segíteni rajtuk, de PLQGLJNpSHVPHJKDOOJDWQL NHW$NLVSDSHOLVKDWiUR]WDKRJ\tJ\IRJPDMGFVHOHNHGQLDPLNRUPHJpUNH]LNHOV  plébániai beosztására. Amikor eljött ennek az ideje, váratlanul érte, hogy benseje mennyire lázadozik ez ellen. Ö WHKiW  FVDN KDOOJDWRWW KDOOJDWRWW KDOOJDWRWW  pV D] HPEHUHN QDJ\RQ pUWpNHOWpN H]W 'H YDODPL QHP P N|G|WW W|NpOHWHVHQ(J\LNDONDORPPDOHJ\LG VQpQLM|WWEHpVIHMIiMiVUDSDQDV]NRGRWW%RU]DV]WyUHWWHQHWHs fejfájásra.  Mondja el nekem, hogy mi bántja!  invitálta kedvesen a pap. A nénike aztán csak beszélt, beszélt, beszélt, miközben a pap csak hallgatott, hallgatott, hallgatott. És mint máskor is, most is sikeresen. (J\yUiYDOH]HO WWRO\DQERU]DV]WyIHMIiMiVVDOM|WWHPEHLGHWLV]WHOHQG ~UeVPRVWPiUQHPIiMQHPIiMQHP fáj. A pap pedig ez gondolta magában:  Tudom, tudom, tudom, mert már megint az enyém fáj.  ♣  (J\ NXU]XV DUUD WDQtWRWWD D UpV]WYHY NHW KRJ\ KRJ\DQ Q\HUKHWLN PHJ D] HPEHUHNHW pV KRJ\DQ WHKHWLN NHW barátaikká. A vége felé már tapasztalatcserére is sor került. Egy fiatal üzletember például elmesélte az osztálytársainak, hogy hogyan alkalmazta az elvet, amit a kurzuson tanult, egyik reménybeli üzletfelén. Az elmélet csaknem tökéletHVHQP N|G|WW  Mindent úgy csináltam, ahogy itt tanultuk  PRQGWD  Azzal kezdtem, hogy melegen üdvözöltem, UiPRVRO\RJWDP pV pUGHNO GWHP KRJ\OpWH IHO|O 2GDILJ\HOWHP D OHJNLVHEE UpV]OHWUH LV DPLW FVDN PRQGRWW 0HJJ\ ] GpVHPHOOHQpUHLVEL]WRVtWRWWDPHJ\HWpUWpVHPU OpVLWWRWWPHJMHJ\H]WHPPLO\HQQDJ\V]HU HPEHUQHN LVWDOiORP SHGLJFVDNEHV]pOWEHV]pOWW|EEPLQWHJ\yUDKRVV]DW$PLNRUYpJOHOYiOWXQNWXGWDPKRJ\DIpUIL egy életre szólóan a barátom lett. Az osztályban mindenki kedvesen tapsolt. Amikor a taps elült, a fiatalember még hozzátette mély érzéssel:  +DQHP PLFVRGDHOOHQVpJUHWHWWV]HUW  0LpUWNpV]tWHV]YDODNLQHNRO\DQDMiQGpNRWDPHO\HWNpSWHOHQYDJ\pU]pVVHODGQL"   ♣ 

$] LG V HPEHUHN QHP D]pUW PDJiQ\RVDN PHUW QLQFV DNLYHO PHJRV]Wanák terhüket, hanem mert csak a saját terhüket cipelik. (J\ Q\ROFYDQ|W pYHV DVV]RQQ\DO LQWHUM~W NpV]tWHWWHN D V]OHWpVQDSMiQ $ ULSRUWHU D]W NpUGH]WH W OH PLO\HQ tanácsot adna hasonló korú társainak.  1RV  kezdte az öreg hölgy  D PL NRUXQNEDQ QDJ\RQ fontos az, hogy továbbra is minden képességünket használjuk, különben elsorvadnak. Nagyon fontos az, hogy társaságban legyünk, s ha lehetséges, hogy saját magunk keressük meg a kenyerünket valamilyen szolgálattal. Ez az, ami életben és egészségben tart bennünket. 6]DEDGe megkérdeznem, hogy ön mivel keresi meg a kenyerét? $V]RPV]pGLG VK|OJ\HWJRQGR]RPKDQJ]RWWDE EiMRVpVPHJOHS YiODV]  $V]HUHWHWPHJJ\yJ\tWPLQGHQNLWD]WLVDNLNDSMDpVD]WLVDNLDGMD  ♣  (J\ W|UWpQHW V]HULQW PLHO WW 0y]HV NLYH]HWWH YROQD QpSpW (J\LSWRPEyO HJ\ E|OFV PHVWHU PHOOHWW WDQXOW KRJ\ SUyIpWiYi YiOKDVVRQ$]HOV  MiUWDVViJDPLW0y]HVQHNHONHOOHWWVDMiWtWDQLDDKDOOJDWiV YROW(J\V]HUNHWWHVEHQ MiUWiNDYLGpNHWpV0y]HVWDQQ\LUDOHQ\ J|]WHDWHUPpV]HWV]pSVpJHKRJ\LJD]iQN|QQ\ QHNWDOiOWDDKDOOJDWiVW De amint egy folyóhoz értek, a túlparton egy gyermeket látott fuldokolni, és szerencsétlen anyját, aki segítségért kiáltott. Ilyen borzasztó dolog láttán Mózes nem tudta megfékezni nyelvét. 0HVWHU kérdezte , nem tudnál valamit tenni, hogy megmentsd a gyermeket?  &VHQGPRQGWDDPHVWHU Mózes elhallgatott. De a szíve nem nyugodott meg. Így töprengett magában: 1HPOHKHWD]KRJ\DPHVWHUHPYDOyMiEDQNHPpQ\V]tY pVpU]pNHWOHQHPEHU"9DJ\WDOiQNpSWHOHQVHJtWHQLD EDMEDMXWRWWDNRQ" Bár feltételezni sem merte ezeket a mestHUpU OGHHOKHVVHJHWQLVHPWXGWDHJRQGRODWRNDWPDJiWyO$KRJ\WRYiEE vándoroltak, elérték a tengerpartot, ahol is azt látták, hogy egy hajó teljes legénységével együtt elsüllyedt. Mózes felkiáltott:  Mester, nézd! Süllyed egy hajó! De a mester ismét csak csendre intette tanítványát, ezért aztán Mózes nem szólt többet. A szíve azonban nem nyugodott meg, ezért kor hazaértek, Isten elé vitte a dolgot, aki ezt válaszolta neki:  $ PHVWHUHG LJD]DW V]yOW $ IXOGRNOy J\HUPHN NpV EE KiERU~W RNR]RWW YROQD NpW QHP]HW N ]|WW DPHO\EHQ W|EEV]i]H]UHQHOSXV]WXOWDNYROQD$KDOiODiOWDOD]RQEDQHOKiUXOWH]DYHV]pO\$PLSHGLJDVOO\HG KDMyWLOOHWL D]RQNDOy]RNYROWDNDNLNHJ\WHQJHUSDUWLYiURVWDNDUWDNNLIRV]WDQLpViUWDWODQEpNHV]HUHW ODNyLWOHPpV]iUROQL  $V]ROJiODWFVDNDNNRUHUpQ\KDE|OFVHVVpJJHOSiURVXO  ♣  $ 0H] JD]GDViJL 0LQLV]WpULXP HOUHQGHOWH KRJ\ NL NHOO LUWDQL D YHUHEHNHW PLYHO D]RN YHV]pO\H]WHWLN D gabonatermést. Amikor a verebeket kiirtották, rovarok légiói ereszkedtek a termésre, melyeket korábban a verebek megettek, és NH]GWpND]WSXV]WtWDQLPLUHD0H] JD]GDViJL0LQLV]WpULXPN|OWVpJHVURYDU|O V]HUHNNHOiOOWHO  $ V]HUHN D]RQEDQ PHJGUiJtWRWWiN D WHUPpQ\E O NpV]OW pWHOW $]RQNtYO D] HJpV]VpJUH LV NiURVDN YROWDN 7~O NpV QIHGH]WpNKiWIHOKRJ\EiUDYHUHEHNXJ\DQPHJGp]VPiOWiNDJDERQiWPpJLV NEL]WRVtWRWWiND]HJpV]VpJHV és olcsó táplálékot.  ♣  Élt egyszer egy ember, akinek aranyból volt a köldöke. De ami másnak a büszkeségére szolgált volna, neki csak bosszúságot okozott, mert valaháQ\V]RU]XKDQ\R]RWWYDJ\~V]RWWDEDUiWDLKHFFHO GpVHLQHNFpOWiEOiMiYiYiOW Ezért aztán egyre imádkozott, hogy bárcsak vennék el a köldökét. Egyik éjjel azt álmodta, hogy egy angyal szállt OHD]pJE ONLFVDYDUWDDN|OG|NpWGHD]WiQYLVV]DWpUWD]pJEH 5HJJHO DPLNRU IHOpEUHGW HOV  GROJD D] YROW KRJ\ PHJQp]]H LJD] YROWe az álom. Igaz volt. Az asztalon ott feküdt fényesen csillogva a kicsavarozott köldök. Az ember örömében kiugrott az ágyból  és a feneke a lábaival együtt leesett.  &VDNDE|OFVUHOHKHWEL]WRQViJRVDQUiEt]QLKRJ\PiVRNDWYDJ\PDJiWPHJYiOWR]WDVVD  ♣

 $ IDOXVL DVV]RQ\ LJHQFVDN PHJOHS G|WW DPLNRU HJ\ PHJOHKHW VHQ MyO |OW|]|WW LGHJHQ NRSRJWDWRWW DMWDMiQ pV ennivalót kért.  Sajnálom PRQGWDD]DVV]RQ\, most éppen nincs itthon semmim 1HLVW|U GM|QYHOH válaszolta barátságosan' 'az idegen YDQHJ\³OHYHVN ´DWDULV]Q\iPEDQ +D PHJHQJHGQp KRJ\ EHOHWHJ\HP HJ\ ID]pN ]XERJy Yt]EH D YLOiJ OHJt]OHWHVHEE OHYHVpW NpV]tWHQpP HO EHO OH csak jó nagy legyen a fazék. Az asszony kíváncsiOHWW)HOWHWWHDID]HNDWDW ]UHDV]RPV]pGEDQSHGLJHOVXWWRJWDDOHYHVN WLWNiW0LUHDYt] forrni kezdett, az összes szomszéd ott volt, hogy lássák az idegent és leveskövét. Az pedig bedobta a követ a vízbe, majd egy kiskanálnyit jó étvággyal megízlelt, és így szólt:  Csodálatos! Csak egy kis krumpli kellene bele.  1HNHPYDQHJ\NLVNUXPSOLP kiáltotta az egyik asszony. Pár percen belül már ott is termett egy nagy adag szeletelt burgonyával, amelyet azonmód beleöntöttek a fazékba. Az idegen ismét megkóstolta a levest. 1DJ\V]HU  mondta. De aztán vágyakozva hozzátette:  Ha még egy kis hús is volna benne, akkor lenne ám csak az igazi! Erre egy másik háziasszony rohant haza, hogy egy kis húst hozzon, amit az idegen hálásan el is fogadott, és belerakta a fazékba. Amikor ismét megkóstolta a levest, szemét az ég felé fordítva mondta:  Fenséges! Ha még egy kis zöldség is volna bel ne, tökéletes lenne, teljesen tökéletes. Az egyik szomszéd gyorsan hazasietett, és egy; nagy szakajtó répával és hagymával tért vissze, Miután H]HNLV bekerültek a fazékba, az idegen ismét megkóstolta a levest, majd parancsolóan így szólt: 6yWpVI V]HUHNHW ,WWYDQQDN mondta a háziasszony. Aztán még annyit szólt:  Tányért mindenkinek! Az emberek hazarohantak tányérért. Egyesek kenyeret és gyümölcsöt is hoztak. $NNRU D]WiQ PLQGDQQ\LDQ KR]]iIRJWDND]HYpVKH]$] LGHJHQ PLQGHQNLQHN E YHn mért a fazékból. Valahogy IXUFVDPyG EROGRJQDN pUH]WpN PDJXNDW PLN|]EHQ QHYHWYH pV EHV]pOJHWYH IRJ\DV]WRWWiN OHJHVOHJHOV  N|]|V I ]WMNHW $ YLGiPViJ N|]HSHWWH D] LGHJHQ WRYiEEiOOW GH FVRGiV OHYHVN|YpW RWWKDJ\WD QHNLN KRJ\ EiUPLNRU használhassák, ha ismét enni akarnák a világ legjobb levesét.   ♣  A faluban egyszer óriási mulatságot csaptak, és azt  kérték a lakóktól, hogy mindnyájan járuljanak hozzá egy üveg borral. A hozott bort töltsék egy óriási hordóba. Az egyik paraszt azt gondolta magában: +Dén egy üveg vizet öntök ebbe az óriási hordóba, senki sem fogja észrevenni a különbséget. Csak éppen arra nem számított, hogy a faluban mindenki más ugyanígy gondolkodik. Így aztán amikor elNH]G G|WWDPXODWViJpV FVDSUDYHUWpNDKRUGyWWLV]WDYt]IRO\WNLEHO OH  ♣  Egy történet az egyiptomi sivatagi atyáktól: eOW HJ\V]HU HJ\ |UHJ DV]NpWLNXV DONDW~ pV V]HQW pOHW  UHPHWH GH D JRQGRODWDL ]DYDURVDN YROWDN NLVVp (] D] ember elment János apiWKR] KRJ\ D IHOHGpNHQ\VpJU O NpUGH]]HQ HJ\HW V PiVW 0LXWiQ E|OFV IHOHOHWHW NDSRWW kérdéseire, visszaindult a cellájába. Útközben azonban elfelejtette, hogy mit is mondott neki János apát. Ezért aztán visszament hozzá, és ugyanazt a választ kapta. Ám ahogy bandukolt vissza a cellájába, ismét HOIHOHMWHWWHDYiODV]WeVH]PHJLVPpWO G|WWPpJQpKiQ\V]RU0HJKDOOJDWWD-iQRVDSiWRWpVDFHOOiMiEDYLY ~WRQ ismét csak úrrá lett rajig a feledékenység. 1DSRNNDONpV EELVPpWWDOiONR]RWW-iQRVDSiWWDOpVD]WPRQGWDQHNL  Tudja, atyám, már megint elfelejtettem, hogy mit válaszolt nekem. Visszamentem volna ismét, de már eleget háborgattam, és nem akarok túlságosan a terhére lenni. János apát ekkor azt mondta neki:  Menj, és gyújts egy lámpát a celládban! Az öregember úgy is tett. Akkor János apát parancsolta: 9LJ\pOEHPpJW|EEOiPSiWpVJ\~MWVGPHJD]RNDWLVD]HOV U O $]|UHJH]WLVPHJWHWWH(UUH-iQRVDSiWH]WNpUGH]WHW OH .LVHEEOHWWHYDJ\OHWWHYDODPLEDMDD]HOV OiPSiQDNDWWyOKRJ\DW|EELHNHWLVPHJJ\~MWRWWDGUyOD" 1HP mondta az öregembHU  Nos, így van ez velem is. Nemcsak te, de még ha Scetis egész városa is a segítségemet vagy a tanácsomat kérné, nekem akkor sem lenne semmi bajom. Gyere hát hozzám, amikor csak akarsz, ne tétovázz! 

♣  Az egyik tanítvány így szólt a mesterhez: ,JHQgazdag vagyok, és most még nagy vagyont is örököltem. Hogyan tudnám a legjobban felhasználni, hogy HO VHJtWVHOHONLQ|YHNHGpVHPHW" $PHVWHUD]WPRQGWD  Gyere vissza egy hét múlva, majd akkor válaszolok. Amikor a tanítvány visszatért, a mester nagyot sóhaMWRWW  Igazából nem tudom, hogy mit mondjak neked. Ha azt mondom, hogy add a vagyonodat a barátaidnak és a URNRQDLGQDNVHPPLOHONLKDV]QRGVHPOHV]EHO OH+DPHJD]WPRQGRPKRJ\DGGDWHPSORPQDNFVDNDSDSRN kapzsiságát növeled. És ha azt mondom, hogy add a szegényeknek, jótetted büszkeséggel tölt majd el, s az |QHOpJOWVpJE QpEHHVHO 0LYHODWDQtWYiQ\PLQGHQiURQYiODV]WDNDUWKDOODQLDPHVWHUW OD]YpJOLVD]WWDQiFVROWD $GGDSpQ]WDV]HJpQ\HNQHN/HJDOiEEQHNLNOHV]YDODPLKDV]QXNEHO OHKDQHNHGQHPLV +D QHPVHJtWHV] PiVRNDW NiURVtWDV]PHJ+D VHJtWHV] PDJDGDW NiURVtWRG PHJ+D VHPPLWVHPWXGV] HUU O D GLOHPPiUyOD]D/pOHNKDOiOiWMHOHQWL+DYLV]RQWV]DEDGYDJ\HWW ODGLOHPPiWyOD]D]|U|NpOHW  ♣  Egy másik történet a sivatagi atyáktól: (J\V]HUHJ\LNIUiWHUD]WNpUGH]WHD]HJ\LNLG VDW\iWyO  Van két testvér. Az egyik a cellájában marad, és állandóan imádkozik, a hét hat napján böjtöl, és még sok más |QPHJWDJDGiVWLVP YHO$PiVLNSHGLJPLQGHQLGHMpWDEHWHJHNiSROiViYDOW|OWi. Istennek melyikük munkája a NHGYHVHEE" $]LG VDW\DtJ\YiODV]ROW +DD]LPiGNR]ypVE|MW|O WHVWYpUD]RUUiQiOIRJYDDNDV]WDQiIHOPDJiWPpJD]]DOVHPWHQQHDQQ\LMyWPLQW amennyit a betegápoló egyetlen cselekedetével tesz.  ♣  9ROWHJ\V]HUHJ\HPEer, aki házat épített Azt kívánta, hogy az övé legyen a legkényelmesebb otthon az egész világon. 9DODNL HJ\V]HU VHJtWVpJpUW URKDQW KR]]i PHUW PiU D] HJpV] YLOiJ pJHWW 'H  FVDN D VDMiW RWWKRQiYDO YROW elfoglalva, nem a világgal. Mire végül befejezte a házat, bolygót nem talált, amelyen elhelyezhette volna.  ♣  Egy tanár végképp felhagyott a tanítással, hogy szociális munkát végezhessen. Amikor barátja megkérdezte, hogy mi ennek az oka, ezt válaszolta neki:  Az iskolában nagyon keveset tehetsz, ha otthon és a világban nem tesznek semmit sem. Az iskolában úgy pUH]WHPPDJDPPLQWD]D]HPEHUDNLHOHIiQWFVRQWRWNHUHVHWWD]HUG EHQ0LNRUYpJUHPHJWDOiOWDUiM|WWKRJ\ D]HJ\QDJ\HOHIiQWEDQYpJ] GLN  ♣  A feleség, újságjába temetkezett férjéhez:  Gondoltál már valaha is arra, hogy az életben talán több is van, mint ami a világban történik?  $OHJW|EEHPEHUV]HUHWLD]HPEHULVpJHW&VDNDV]RPV]pGMiWQHPiOOKDWMD  ♣  +ROYROWKROQHPYROWYROWHJ\V]HUHJ\N IHMW 0LQGHQQDSIHOPHQWDKHJ\HNEHKRJ\N|YHWYiJMRQ0LN|]EHQ dolgozott, énekelt, mert bár szegény volt, de nem is vágyott többre, mint amije volt, így aztán gondtalanul élt. (J\V]HU HJ\ QHPHV SDORWiMiKR] KtYWiN GROJR]QL $PLNRU PHJOiWWD D FVRGiODWRV SDORWiW pOHWpEHQ HO V]|U vágyódás sebezte meg a szívét, és így sóhajtott fel:  Ó, bárcsak gazdag lehetnék! Nem kellene fáradságos munkával izzadva keresnem a kenyeremet, mint most. (OOHKHWNpS]HOQLPHQQ\LUHPHJOHS G|WWDPLNRUPHJKDOORWWDKRJ\HJ\KDQJH]WPRQGMD  Kívánságod teljesült. Mostantól fogva bármit kívánsz, megkapod.

1HPWXGWD hogy mit kezdjen ezekkel a szavakkal, mígnem este a munkájából hazatérve a kunyhója helyén egy SRQWRVDQRO\DQFVRGiODWRVSDORWiWWDOiOWPLQWDPLQGROJR]RWWËJ\D]WiQDN IHMW DEEDKDJ\WDDEiQ\iV]PXQNiW és élvezte a gazdagok életét. (J\V]HU DPLNRU D délután meleg volt és párás, kitekintett az ablakon, és megpillantotta a királyt, valamint QHPHVHNE OpVUDEV]ROJiNEyOiOOyyULiVLNtVpUHWpW$]WJRQGROWDPDJiEDQ %iUFVDNNLUiO\OHKHWQpNpVDNLUiO\LKLQWyK VpEHQOKHWQpN Kívánsága azon nyomban teljesült: kényelmes királyi hintóban találta magát. A hintó azonban hamarosan PHOHJHEEOHWWPLQWDKRJ\ D]WHONpS]HOWH.LWHNLQWHWWD]DEODNRQpVHOiPXOWDQDSHUHMpQPLYHOK VXJDUDLPpJ a hintó vastag falán is áthatoltak.  Bárcsak én lehetnék a nap! PRUIRQGtUR]RWW.tYiQViJDD]RQQDOWHOMHVOWpV VXJiUR]WDDPHOHJHWDYLOiJED 0LQGHQ MyO LV PHQW HJ\ GDUDELJ +DQHP HJ\ HV V QDSRQ NpSWHOHQ YROW iWKDWROQL VXJDUDLYDO D YDVWDJ IHOK N|Q (]pUWD]WiQIHOK YpYiOWR]WDWWDPDJiWpV|UOWHUHMpQHNKRJ\WiYROWXGMDWDUWDQLDQDSRW'HFVDNDGGLJDPtJHV  QHPOHWWEHO OH$NNRUHJ\V]LNODQDJ\ERVV]~ViJiUD~WMiWiOOWDpVH]pUWNLNHOOHWWNHUOQLH  0LFVRGD"  kiáltotta.  (J\ N|]|QVpJHV V]LNOD PpJ QiODP LV HU VHEE" +iW DNNRU D]W NtYiQRP KRJ\ V]LNOD OHJ\HN S már ott is magaslott egy hegy csúcsán. De még arra sem volt nagyon ideje, hogy csodálatos alakjának örüljön, PHUW YDODPL IXUFVD NDODSiOy KDQJRW KDOORWW D OiED IHO O /HQp]HWW KiW pV D OHJQDJ\REE ERVV]~ViJiUD HJ\ DSUy emberi lényt pillantott meg, amint N GDUDERNDWKDVtWNLEHO OHDV]LNOiEyO 0LFVRGD" kiáltotta ismét. (J\LO\HQNLFVLWHUHPWPpQ\PpJQiODPD]LPSR]iQVV]LNOiQiOLVHU VHEE"(PEHU szeretnék lenni! ËJ\D]WiQLVPpWN IDUDJyOHWWEHO OHDNLDKHJ\HNEHPHQWKRJ\IiUDGViJRVpVL]]DV]Wymunkájával keresse meg a kenyerét  de ismét örömteli szívvel tette, mert már elégedett volt azzal, amije volt, és aki volt.  6HPPLVHPRO\DQMyYDOyMiEDQPLQWDPLO\HQMyQDNWHWV]HWWPHJV]HU]pVHHO WW   ♣   $WDQtWYiQ\K VpJHVHQNOGWHKDYRQWDOHONLIHMO GpVpU OEHV]iPROyMiWDPHVWHUQHN(O V]|UH]WtUWD  Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a világegyetemmel való egységemet. $PHVWHUUiQp]HWWDSDStUUDpVHOGREWD$N|YHWNH] KyQDSEDQH]WtUWD  Végre felfedeztem, hogy az isteni ott vanPLQGHQGRORJEDQ $PHVWHUHOpJHGHWOHQQHNW QW Harmadik levelében a tanítvány lelkesen magyarázta: $](J\pVDVRNPLV]WpULXPDPHJQ\tOWFVRGiONR]yWHNLQWHWHPHO WW A mester ásított. $N|YHWNH] OHYpOH]WPRQGWD  Senki sem születik, senki sem él, és senki sem hal meg, mert az "én" nem létezik. A mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit.  $]XWiQHOP~OWHJ\KyQDSHONHWW PDMG|WYpJOHJ\HJpV] év. A mester ekkor úgy vélte, itt az ideje, hogy emlékeztesse tanítványát kötelességére, KRJ\ OHONL IHMO GpVpU O beszámolót írjon. A tanítvány azonban csak ennyit írt vissza:  Kit érdekel? Amikor a mester elolvasta ezeket a szavakat, megelégedettség ömlött el az arcán, majd így szólt:   Hála Istennek, végre megtalálta!  0pJDV]DEDGViJXWiQYDOyVyYiUJiVLVN|WHOpN,JD]iQFVDNDNNRUOHV]HOV]DEDGKDPiUD]VHPpUGHNHOKRJ\ V]DEDGYDJ\HYDJ\VHP &VDNDPHJHOpJHGHWWHNV]DEDGRN  ♣  Egy nagy, de kissé hibbant király amiatt panaszkodott, hogy a durva talaj sérti a talpát. Ezért aztán elrendelte, KRJ\D]HJpV]RUV]iJRWIHGMpNEHWHKpQE UUHO Az udvari bohóc jót kacagott, amikor a király elmondta, hogy milyen parancsot adott ki.  0LFVRGD HJ\ UOW |WOHW IHQVpJ  kiáltotta a bohóc.  Minek ez a felesleges költekezés? Csak vágjon ki két darabkát, és védje velük lábait. $NLUiO\~J\LVWHWWËJ\V]OHWHWWPHJDFLS JRQGRODWD 

$PHJYLOiJRVXOWWXGMDDKKR]KRJ\DYLOiJRQQHOHJ\HQW|EEpIiMGDORPDV]tYHGHWNHOOPHJYiOWR]WDWQRGQHPD YLOiJRW  ♣  Farkasokat fedeztek fel egy faluban, Soju mester temploma közelében, ezért aztán Soju egy hétig minden éjjel a IDOXWHPHW MpEHPHQWpVRWWOWPHGLWiFLyEDQ(J\V]HUD]WiQYpJHWLVpUWHNDIDUNDVRNpMV]DNDLWiPDGiVDL A falubéliek ujjongtak. Könyörögtek, árulja el nekik, hogy miféle titkos rítust alkalmazott, hogy DM|Y EHQ NLV hasonlóképp cselekedhessenek. 6RMXH]WPRQGWD  Nem kellett titkos rítusokhoz folyamodnom. Miközben meditálva üldögéltem, farkasok vettek körül. 0HJQ\DOWiN D] RUURP KHJ\pW PHJV]DJROWiN D WRUNRPDW 0LYHO PHJIHOHO  OHONLiOODSRWEDQ PDUDGWDP VHPPL bántódásom sem esett.  ♣  A maharadzsa éppen akkor szállt tengerre, amikor óriási vihar kerekedett. Az egyik rabszolga, mivel még sosem utazott hajón, sírni és jajveszékelni kezdett. Hangos és hosszantartó sírása már annyira bosszantott mindenkit, Kogy a maharadzsa azon volt, a tengerbe dobatja a fickót. 9HOHYROWD]RQEDQDE|OFVI WDQiFVRVDLVDNLtJ\V]yOW 1HWHGGXUDP+DGGW|U GMHNpQD]]DOD]HPEHUUHO$]WKLV]HPPHJWXGRPJ\yJ\tWDQL Azzal megparancsolta néhány tengerésznek, hogy ugyan lökjék a férfit a tengerbe. Abban a pillanatban, ahogy a szerencsétlen rabszolga a tengerben találta magát, kétségbeesetten csapkodni és üvöltözni kezdett. Néhány másodperc múlva a bölcs visszaemeltette a férfit a hajóra. A fedélzeten a rabszolga csendben húzta meg magát az egyik sarokban. Amikor a maharadzsa megkérdezte tanácsadóját, hogy hogyan is történt ez, az így válaszolt:  Amíg rosszabb helyzetbe nem kerülünk, addig nem is tudjuk, hogy mennyire szerencsések vagyunk.  ♣  A második világháború alatt egyIpUILKiURPKpWLJHJ\PHQW FVyQDNEDQKiQ\NyGRWWPtJ YpJUHPHJPHQWHWWpN Amikor megkérdezték, hogy tanultHYDODPLWHEE ODKHO\]HWE OH]WYiODV]ROWD ,JHQ(]HQW~OKDYDQHOHJHQG pWHOHPpVLKDWyYL]HPDNNRUpOHWHPYpJpLJKDWiUWDODQXOEROGRJOHV]HN  (J\|UHJHPEHUD]WPRQGWDKRJ\pOHWpEHQFVDNHJ\V]HUSDQDV]NRGRWWDPLNRUIi]RWWDOiEDpVQHPYROWSpQ]H FLS UH$NNRUD]RQEDQOiWRWWHJ\EROGRJHPEHUWDNLQHNQHPYROWOiED6RVHPSDQDV]NRGRWWW|EEp  ♣  $MHOHQSLOODQDWVRKDVHPHOYLVHOKHWHWOHQKDWHOMHVHQEHQQHpOV]$]D]HOYLVHOKHWHWOHQKDDWHVWHGLWWYDQGpOHO WW Wt]NRU GH DJRQGRODWDLGPiU GpOXWiQ KDW yUiQiO WDUWDQDN YDJ\ KD DWHVWHG %RPED\EHQ YDQ GH DJRQGRODWDLG 6DQ)UDQFLVFyEDQ  Az órás éppen egy óra sétálóját akarta megjavítani, amikor legnagyobb meglepetésére az inga megszólalt:  .pUHP XUDP KDJ\MRQ HQJHP tJ\ DKRJ\ YDJ\RN (] LJD]iQ NHGYHV YROQD |QW O *RQGROMRQ FVDN EHOH KRJ\ hányszor kell majd éjjelnappal ketyegnem. Egy perc alatt is mennyi ketyegés, aztán hatvan perc van egy órában, KXV]RQQpJ\ yUDHJ\QDSKiURPV]i]KDWYDQ|WQDSYDQHJ\ pYEHQpVD]WiQpYU Oévre ... a ketyegések milliói. Képtelen lennék rá. De az órás bölcsen így válaszolt: 1HLVW|U GMD M|Y YHO(J\V]HUUHFVDNHJ\HWNHW\HJMpVDNNRU|UOQLIRJV]PLQGHQHgyes ketyegésnek egész életedben. Az inga eltökélte, hogy pontosan így fog cselekedni. Még ma is boldogan ketyeg, ha meg nem állt.  ♣  $N|YHWNH] W|UWpQHWHW%XGGKDPHVpOWHWDQtWYiQ\DLQDN (J\V]HU D WLJULV PHJSLOODQWRWW D PH] Q HJ\ HPEHUW $ WLJULV OG|] EH YHWWH D] HPEHU PHJ V]DODGQL NH]GHWW PtJQHPEHOHHVHWWHJ\V]DNDGpNED(VpVN|]EHQHONDSRWWHJ\NLVI|OGLHSHUERNURWDPHO\DV]DNDGpNROGDOiQQ WW Ott lógott néhány percig, felette az éhes tigris, alatta pedig a feneketlen mélység, ahol majd nemsokára a halálát OHOL

(NNRU D]RQEDQ PHJOiWRWW HJ\ FVRGiODWRV HSUHW D ERNURQ (J\LN NH]pYHO HU VHQ NDSDV]NRGRWW D ERNRUED miközben a másikkal leszakította az epret és a szájába tette. Életében még sosem kóstolt ilyen édes epret!  $KDOiOWXGDWDPHJYLOiJRVXOWpOHWpWPHJpGHVtWL  Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.  Mihez kezdenék PRQGWDDYH]HW MNQHN ha leesnék? $EEDQD]HVHWEHQYiODV]ROWDDYH]HW ,HONHVHQ ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!  3HUV]HFVDNDNNRUKDUQiUWHLVHOQ\HUWHGDPHJYLOiJRVRGiVW  ♣   1DJ\W|PHJYiUDNR]RWWD]RUYRVLUHQGHO HO V]REiMiEDQ(J\LG VHEE~UIHOiOOWpVRGDPHQWDWLWNiUQ K|] $VV]RQ\RPNH]GWHXGYDULDVDQ, tíz órára voltam bejelentve a doktornál, és már majdnem tizenegy óra van. 9ROQDRO\DQNHGYHVHJ\PiVLNLG SRQWRWDGQLKROQDSUDYDJ\PpJNpV EEUH" Egy asszony a tömegben odahajolt egy másikhoz, és ezt mondta: 0iUEL]WRVHOP~OWQ\ROFYDQpYHV8J\DQPLOHKHWQHNLRO\DQVUJ VKRJ\QHPWXGYiUQL" A férfi meghallotta a suttogva tett megjegyzést, odafordult az asszonyhoz, meghajolt, és így szólt:  Nyolcvanhét éves vagyok, asszonyom. És pontosan ez az oka annak, amiért nem vesztegethetek egyetlen percet sem abból az pUWpNHVLG E ODPLPpJKiWUDYDQQHNHP  $ PHJYLOiJRVXOWDN QHP YHV]WHJHWQHN HJ\HWOHQ SHUFHW VHP PHUW PHJpUWHWWpN D YLV]RQ\ODJRV MHOHQWpNWHOHQVpJpW PLQGDQQDNDPLWWHV]QHN  ♣  Szókratész a börtönben várakozott kivégzésére. Egyik napon meghallotta, hogy az egyik rabtársa Szteszikhórosz egy nehéz versétV]DYDOMD Szókratész könyörgött az embernek, hogy tanítsa meg neki a verset. 8J\DQPLQHN" kérdezte a szavaló.  Hogy úgy halhassak meg, hogy egy dologgal többet tudjak  volt a nagy gondolkodó válasza.  7DQtWYiQ\0LpUWHOPHYDQPHJWDQXOQLYDODPL~MDWHJ\KpWWHODKDOiORGHO WW" 0HVWHU3RQWRVDQDQQ\LDPHQQ\LpUWHOPHYDQYDODPL~MDW|WYHQpYYHODKDOiORGHO WWWDQXOQL  ♣  7DMLPD QR .DPL D VyJXQ YtYyPHVWHUH YROW (J\ QDS D VyJXQ HJ\LN WHVW UH M|WW KR]]i KRJ\ YtYyOHFNpW YHJ\HQ tóle.  $ODSRVDQ PHJILJ\HOWHOHN  PRQGWD QHNL 7DMLPD QR .DPL , és úgy látom, hogy magad is mestere vagy a NDUGQDN0LHO WWWDQtWYiQ\RPQDNIRJDGODNPRQGGPHJQHNHPKRJ\PHO\LNPHVWHUW OWDQXOWiO" $WHVW UD]WYiODV]ROWD (QPpJVHQNLW OVHPWDQXOWDPDYtYiVW (QJHPQHPWXGVz átejtetni  mondta a vívóPHVWHU Jó szemem van, és az még sosem csapott be. 1HPDNDURNHOOHQWPRQGDQLYiODV]ROWDDWHVW U, de én tényleg nem tudok semmit sem a vívásról. $PHVWHUHNNRUYtYRWWQpKiQ\SHUFLJDWHVW UUHODPLNRUDEEDKDJ\WiNtJ\V]yOW  Mivel azt mondod, hogy sosem tanultad még a vívást, hiszek szavadnak. De te akkor is valamiféle mester vagy. Mesélj magadról!  Talán azt mondom el NH]GWHDWHVW U, hogy gyerekkoromban azt bizonygatta nekem egy szamuráj, hogy az HPEHUQHN VRVHP V]abad félnie a ha1áltól. Ezért aztán addig küszködtem a halál kérdésével, amíg az semmi idegességet sem okozott már bennem.  Szóval ez az!  kiáltott Tajima no Kami.  $ NDUGYtYiV YpJV  WLWNDLVDEEDQiOO KRJ\ QHPIpOQN D KDOiOWyO Nincs szükséged más leckékre! Már mester vagy.  $NLNPpJQHPQ\HUWWLNHODPHJYLOiJRVRGiVWD]RNPLQGLJL]JXOQDN0LQWD] D]HPEHU DIRO\yEDQ DNL QHP WXG ~V]QL 0HJUpPO 0LNRU PiU NH]G VOO\HGQL NDSiOyG]LN KRJ\ D IHOV]tQHQ PDUDGMRQ (PLDWW PpJ PpO\HEEUH VOO\HG+DQHPIpOQHpVHQJHGQpKRJ\VOO\HGMHQDWHVWHPDJiWyOIHOEXNNDQQD

 

♣  Kenji kamikaze pilóta volt. ArraNpV]OWKRJ\DKD]iMipUWPHJKDOMRQGHDKiERU~DYiUWQiOKDPDUDEEIHMH] G|WW EH H]pUW QHP YROW DONDOPD DUUD KRJ\ EL]RQ\tWVRQ (WW  D]XWiQ GHSUHVV]LyED HVHWW 1HP YROW NHGYH pOQL céltalanul kóborolt a városban, egyszóval fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen magával. (J\V]HUD]WKDOORWWDKRJ\HJ\pSOHWEHQyOiONRGyWROYDMW~V]XOHMWHWWHJ\LG VK|OJ\HWDQQDNDPiVRGLNHPHOHWL ODNiViQ$UHQG UVpJIpOWEHPHQQLDODNiVEDPHUWDIpUILQpOIHJ\YHUOpYpQYHV]pO\HVQHNtJpUNH]HWWDYiOODONR]iV .HQMLEHURKDQWDODNiVEDpVN|YHWHOWH KRJ\DIpUILD]RQQDO HQJHGMH V]DEDGRQD K|OJ\HW.pVSiUEDM NH]G G|WW PHO\EHQ.HQMLPHJ|OWHDWROYDMWGH PDJDLVKDOiORVDQPHJVHEHVOW9DODPLYHONpV EEDNyUKi]EDQKDOWPHJ elégedett mosollyal a szája szögletében. Kívánsága, hogy hasznosan haljon meg, íme teljesült.  &VDND]RNFVHOHNHGQHNMyWDNLNQHPIpOQHNDKDOiOWyO  ♣  Volt egyszer Kínában egy hatalmas sárkány, amely falurólfalura járt, és válogatás nélkül gyilkolta a marhákat, kutyákat, csirkéket és gyermekeket. A falusiak kétségbeesésükben varázslóhoz fordultak segítségért. Az azonban így szólt:  Én magam nem tudom megölni a sárkányt, n.ert varázsló voltom ellenére nagyon félek. De megtalálom nektek azt az embert, aki majd megöli. Azzal sárkánnyá változtatta magáW pV UiWHOHSHGHWW HJ\ KtGUD ËJ\ D]WiQ DNLN QHP WXGWiN KRJ\ YDOyMiEDQ  D varázsló, féltek átkelni a hídon. Egyszer csak azonban történetesen arra járt egy vándor, rálépett a hídra, nyugodtan átmászott a sárkányon, és tovább indult. De a varázsló azonmód visszaváltozott emberré, és a vándor után kiáltott:  Barátom, gyere vissza! Már hetek óta rád várok.  $PHJYLOiJRVXOWWXGMDKRJ\DIpOHOHPQHPDGROJRNEDQYDQKDQHPDEEDQDKRJ\PLQp]]NDGROJRNDW  ♣  A király találkozott a dervissel, és ahogy ez keleten megszokott, így szólt hozzá:  Kérj valami szívességet! A dervis azonban így válaszolt: 1HPYDOyV]tQ KRJ\V]tYHVVpJHWNpUQpNHJ\UDEV]ROJiPWyO  Hogy merészelsz ilyen tiszteletlenül beszélni a királlyal! NLiOWRWWUiD]HJ\LNWHVW U Adj magyarázatot, vagy halállal lakolsz! A dervis ezt válaszolta:  Van egy rabszolgám, aki a te királ\RGXUD.LD]"  A félelem PRQGWDDGHUYLV  +DDWHVWHOSXV]WXOPHJV] QLND]pOHW,QQHQM|QD]WiLQD]DWpYHVHONpS]HOpVKRJ\KDDWHVWHWpOHWEHQWDUWMXND] PiUHJ\HQO D]pOHWWHO eOKHWV] RWW DKRO J\LONRV JRO\y QHP ROWMD NL D] pOHWHGHW GH D] pOHWHG PHJKRVV]DEEtWiVD PpJVHP IRJMD OpWHGHW PHJKRVV]DEEtWDQL  ♣  $PLNRUDJ|U|JILOR]yIXVW'LRJHQpV]WHOIRJWiNpVDUDEV]ROJDSLDFUDYLWWpNKRJ\HODGMiND]WPRQGMiNKRJ\  IHOOpSHWWD]iUYHUpVYH]HW HPHOYpQ\pUHpVKDQJRVDQtJ\NLiOWRWW  Egy úr van itt, hogy eladják. VannakHN|]WHWHNUDEV]ROJiNDNLNPHJYHQQpN W"  $ PHJYLOiJRVXOWDNDW OHKHWHWOHQ UDEV]ROJiNNi WHQQL PHUW N pSSRO\ EROGRJRN D UDEV]ROJDViJEDQ LV PLQW V]DEDGNpQW  ♣  (J\NHUHVNHG DV]ROJiMiWYDODPLO\HQPHJEt]iVVDODED]iUEDNOGWHGHD]IDOIHKpUHQpVIpOHOHPW OUHV]NHWYHWpUW YLVV]D

 8UDP  PRQGWD , amíg a piacon voltam, belebotlottam egy idegenbe. Amikor jobban megnéztem az arcát, OiWWDP KRJ\D+DOiO YROWD] 7HWWHJ\IHQ\HJHW  JHV]WXVWpVD]]DORGpEEiOOW1DJ\RQIpOHN.pUOHNDGM QHNHP HJ\ORYDWKDGGORYDJROMDNHO6]DPDUUiEDKRJ\DOHKHW OHJQDJ\REEWiYROViJOHJ\HQN|]WHPpVD+DOiON|]|WW $ NHUHVNHG   mivel féltette az embert  a leggyorsabb paripáját adta neki. Az felpattant rá, és azonnal elvágtatott. .pV EEPDJDDNHUHVNHG LVNLPHQWDED]iUEDpVDW|PHJEHQPHJSLOODQWRWWDDO G|UJ +DOiOW2GDPHQWKR]]i és megszólította: 0DUHJJHOV]HJpQ\V]ROJiPUDQp]YHIHQ\HJHW JHV]WXVWWHWWpO0LWMHOHQWVHQH]" $]QHPIHQ\HJHW JHV]WXVYROWXUDP mondta a Halál FVDNPHJOHS GWHPKRJ\LWWWDOiORP W%DJGDGEDQ  Miért ne lett volna itt Bagdadban? Hiszen itt él.  Igen, de tudja, én úgy értesültem, hogy Szamarrában kell neki csatlakoznia hozzám ma este.  $OHJW|EEHQDQQ\LUDIpOQHNDKDOIDOWyOKRJ\D]DQQDNHONHUOpVpUHWHWWHU IHV]tWpVHLNPLDWWVRVHPpOQHN  ♣   Volt egyszer egy szent ember, aki állandó eksztázisban élt, de társai bolondnak tartották. Egy nap, miután egy kis ennivalót koldult a faluban, leült az út szélére, és evett. Mikor egy kutya jött oda, és éhesen nézett rá, szent emberünk etetni kezdte a kutyát is; egy falatot evett maga, egy falatot adott a kutyának, mintha régi barátok OHWWHNYROQD+DPDURVDQW|PHJYHU G|WW|VV]HN|UO|WWNKRJ\Qp]]pNH]WDQHPPLQGHQQDSLOiWYiQ\W A tömegben valaki így gúnyolta a szent embert hangos szóval:  0LW LV YiUKDWQiQN YDODNLW O DNL DQQ\LUD ERORQG KRJ\ HJ\ NXW\iW VHP WXG PHJNO|QE|]WHWQL HJ\ HPEHUL OpQ\W O" A szent erre így válaszolt:  Miért nevetsz? Nem látod Visnut, amint Visnu mellett ül? Visnut etetik, és Visnu etet. Hát akkor miért nevetsz, 9LVQX"  ♣   Krisna fgy szólt Arjunhoz:  8J\ EHV]pOV] UyODP PLQW ,VWHQ HJ\LN PHJWHVWHVOpVpU O 'H PD HOiUXORN QHNHG YDODPL NO|QOHJHVHW .|YHVV HQJHP Arjun követte, de nem mentek messzire. Akkor Krisna egy fára mutatott és azt kérdezte:  Mit látsz ott? Arjun azt válaszolta: (J\KDWDOPDVV]yW WpVUDMWDV]yW IUW|NHW'H.ULVQDD]WPRQGWD  Azok nem fürtök. Menj közelebb, és nézd meg alaposabban! $PLNRU$UMXQN|]HOHEEPHQWDOLJKLWWDV]HPpQHNPHUWDV]HPHHO WW.ULVQiNOyJtak fürtökben Krisnáról.  $WDQtWYiQ\RND]WNpUWpNDPHVWHUW OKRJ\EHV]pOMHQQHNLNDKDOiOUyO 0LO\HQOHV]PDMGDKDOiO" $]RO\DQOHV]PLQWKDHJ\IiW\ODWWpSQpQHNV]pWpVPtFVRGiONR]QDPRQGMXN+iWWHYROWiOD]PLQGHQWW"  ♣  Élt egyszer Indiában egy király, akinek az egyik elefántja ámokfutásba kezdett. Faluról falura rohant, elpusztítván mindent, ami csak az útjába került, de senki sem merte megtámadni, mert a királyé volt. Egyszer egy botcsinálta aszkéta kelt útra éppen falujából, noha a falusiak egy emberként könyörögtek neki, hogy maradjon, mert látták az elefántot az út mentén, amint megtámadta az utazókat. $] HPEHU D]RQEDQ |UOW D OHKHW VpJQHN KRJ\ YLOORJWDWKDWMD E|OFVHVVpJpW PHUW pSSHQ DNNRULEDQ WpUW YLVV]D JXUXMDHJ\LNOHFNpMpU ODKROD]WWDQXOWDKRJ\OiVVDPHJPLQGHQEHQ5iPiW(]pUWD]WiQtJ\V]yOWDSDUDV]WRNKR]  Ó, ti szegény tudatlanok! Látom, semmi jártaságtok sincs a lelki dolgokban. Sosem hallottátok még, hogy mindenkiben és mindenben Rámát kell látnunk, és akik így cselekszenek, azok Ráma védelmét fogják élvezni? Engedjetek! Én nem félek az elefánttól. A falusiak tudták, hogy ennek az embernek N|UOEHOO DQQ\L MiUWDVViJD YDQ D OHONL pOHWEHQ PLQW D GK|QJ  elefántnak, de azt is tudták, hogy semmi haszna sincs vele vitatkozni, ezért aztán útjára engedték. Alig ért az útra, az elefánt máris odarohant, felemelte ormányával, és egy fához csapta. Az ember üvöltött a fájdalomtól. 6]HUHQFVpMpUHDNLUiO\NDWRQiLpSSDNNRUpUWHNRGDSLOODQDWRNDODWWHOIRJWiND]HOHIiQWRWPLHO WWPpJPHJ|OKHWWH volna a kótyagos aszkétát.

Hónapokba telt, mire az ember ismét képes volt útra kelni. Egyenest a guruhoz ment, és azt mondta neki:  A tanításod mit sem ért. Azt mondtad, hogy lássuk mindenben Rámát. Én pontosan azt tettem és látod mi történt! $JXUXH]WPRQGWD  Hogy te milyen bolond vagy! Miért nem láttad meg Rámát a falusiakban, akik figyelmeztettek az elefántUD"  ♣  eOW HJ\V]HU HJ\ FXNRUNDNpV]tW  DNL D NO|QIpOH V]tQ  pV PpUHW  FXNRUNiLW NO|QIpOH iOODW és madáralakokra formázta. Amikor a cukorkát eladta a gyermekeknek, azok vitatkozni kezdtek:  Az én nyulam jobb mint a te tigrised ...  Az én mókusom lehet, hogy kLVHEEPLQWDWHHOHIiQWRGGHDNNRULVMREEt]  $]HPEHUSHGLJFVDNQHYHWHWWpVDUUDJRQGROWKRJ\DIHOQ WWHNDNLNHJ\V]HPPHOVHPYROWDNRNRVDEEDNPLQWD gyermekek, úgy vélik, hogy az egyik ember különb, mint a másik.  $PHJYLOiJRVXOWDNWXGMiNKRJ\DNXOW~UiQNpVDQHYHOWHWpVQND]DPLHOYiODV]WEHQQQNHWQHPDWHUPpV]HWQN  ♣  $MXKiV]DQ\iMDWOHJHOWHWWHDPLNRUHJ\MiUyNHO tJ\V]yOWKR]]i  Szép ez a nyáj. Kérdezhetnék valamit róla?  Természetesen  válaszolta a juhász.  Mekkora távolságot tesznek meg ezek a birkák naponta?  kérdezte az ember.  Melyikek? a fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.  Nos, a fehérek úgy négy mérföldet mennek naponta.  Es a feketék? $]RNLV  Es mennyi füvet legelnek naponta?  Melyikek? A fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.  A fehérek durván négy fontnyit.  Es a feketék? $]RNLV  Es mennyi gyapjút adnak évente?  Melyikek? A fehérek, vagy a feketék?  A fehérek.  Azok körülbelül hat fontot, úgy választás körül.  Es a feketék? $]RNLV A járókel NtYiQFVLOHWW  Megkérdezhetem, hogy miért van magának ez a furcsa szokása, hogy minden egyes alkalommal, amikor válaszol a kérdéseimre, szétválasztja a birkáit fehérekre és feketékre?  Hát  mondta a juhász , az már csak természetes. Tudja, a fehérek, azok az enyéim.  Aha. Es a feketék? $]RNLV válaszolta a juhász.  $]HPEHULpUWHOHPEXWiQV]pWYiODV]WMDD]WDPLWD6]HUHWHWHJ\QHNOiW  ♣  3OXWDUNKRV]PHVpOLDN|YHWNH] W Diogenész éppen egy rakás emberi csontot nézegetett figyelmesen, amikor Nagy Sándor rátalált. 0LWNHUHVHO" kérdezte Nagy Sándor.  Valamit, amit nem találok  válaszolta a filozófus. (VPLD]"  A különbséget az apád csontjai és rabszolgái csontjai között. $N|YHWNH] NHWLVpSSRO\QHKp]PHJNO|QE|]WHWQLDNDWROLNXVRNFVRQtjait a protestánsokétól, a hinduk csontjait DPX]XOPiQRNpWyOD]DUDERNpWD]L]UDHOLHNW OpVD]RURV]RNFVRQWMDLWD]DPHULNDLDNpWyO  $PHJYLOiJRVXOWPpJDNNRUVHPOiWMDDNO|QEVpJHWKDDFVRQWRNK~VEDYDQQDN|OW|]WHWQH  ♣  Egy kis indiai faluban élt egyszer egy ájtatos takács. Egész nap Isten nevét mondogatta, és mindenki megbízott EHQQH $PLNRU PiU HOHJHQG  UXKiW Q WW HODGWD NHW D SLDFRQ +D YDODNL HJ\ UXKDGDUDE iUD IHO O pUGHNO G|WW ekképp válaszolt neki:

 Ráma akarata szerint a fonal ára harmincöt cent, a munka tíz cent, a haszon pedig, Ráma akarata szerint, négy cent. A ruha ára tehát, Ráma akarata szerint, negyvenkilenc cent. Az emberek annyira bíztak az emberben, hogy sosem alkudoztak vele, kifizették, amit az ember kért, és vitték a ruhát. $ takácsnak az volt a szokása, hogy éjjelenként a falu templomába ment, hogy ismételgesse és énekelve GLFV tWVH,VWHQQHYpW(J\V]HUNpV pMMHOPLN|]EHQRWWpQHNHOWUDEOyNVHUHJHURKDQWUi6]NVpJNYROWYDODNLUH hogy vigye lopott holmijukat, ezért így szóltak:  Gyere velünk! $WDNiFVIpOpQNHQYHONWDUWRWWIHMpQDORSRWWKROPLYDO$UHQG UVpJD]RQEDQKDPDURVDQ ] EHYHWWH NHWpVD UDEOyN HOIXWRWWDN $ WDNiFV LV YHON IXWRWW GH PLYHO PiU |UHJ YROW D UHQG U|N KDPDU XWROpUWpN pV PHUW QiOD YROWDNDORSRWWGROJRN UL]HWEHYHWWpNpVE|UW|QEHYHWHWWpN Másnap reggel bíró elé állították, és rablással vádolták. Amikor a bíró megkérdezte tóle, hogy mit tud mentségül IHOKR]QLD]HPEHUH]WPRQGWD  Bíró úr, Ráma akarata szerint tegnap este befejeztem a vacsorámat, és Ráma akarata szerint átmentem a WHPSORPEDKRJ\RWWGLFV tWVHPDQHYpW$NNRUKLUWHOHQ5iPDDNDUDWDV]HULQWUDEOyNW|UWHNEHpV5iPDDNDUDWD szerint azt mondták, hogy cipeljem rablott dolgaikat. Akkora terhet raktak a fejemre, hogy amikor, Ráma akarata V]HULQW D UHQG UVpJ OG|]|WW EHQQQNHW HQJHP N|QQ\HGpQ HONDSWDN $]XWiQ 5iPD DNDUDWD V]HULQW OHWDUWy]WDWWDNpVE|UW|QEHYHWHWWHNeVPDUHJJHOLWWiOORN|QHO WW5iPDDNDUDWDV]HULQW $EtUyD]WPRQGWDDUHQG U|NQHN  Engedjétek el ezt az embert. Nyilvánvalóan bolond. Amikor hazatért, és megkérdezték tóle, hogy mi történt, az ájtatos takács ezt mondta:  Ráma akarata szerint letartóztattak, és bíró elé állítottak. Es Ráma akarata szerint felmentetWHN  ♣  Elt egyszer az orosz sztyeppén egy faluban egy rabbi. Húsz éven keresztül minden reggel a falu terén át a ]VLQDJyJiEDPHQWpVPLQGHQUHJJHOILJ\HOWH WHJ\UHQG UDNLJ\ O|OWHD]VLGyNDW 9pJOHJ\LNUHJJHODUHQG URGDPHQWDUDEELKR]pVPHJNpUGH]WHWyOHKRJ\KRYiPHJ\ 1HPWXGRP válaszolta a rabbi.  Hogyhogy nem tudod? Az elmúlt húsz évben figyeltelek, hogy minden reggel a zsinagógába mégy a falu terén keresztül, és most azt mondod, hogy nem tudod? Na, majd megleckéztetlek én! Azzal megragadta az öregember szakállát, és becibiOWD D E|UW|QEH $KRJ\ D UHQG U D FHOOD DMWDMiEDQ megfordította a kulcsot, a rabbi huncut mosollyal a szemében ránézett, és így szólt:  Látod már, hogy mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem tudom?  ♣   8WD]y0LO\HQLG QNOHV]PD" Juhász: Olyan, amilyet én szeretek. 8WD]y+RQQDQWXGRGKRJ\RO\DQLG QNOHV]DPLO\HWV]HUHWV]" -XKiV] 0LXWiQ UiM|WWHP XUDP KRJ\ QHP OHV] PLQGLJ RO\DQ LG  DPLO\HW V]HUHWHN PHJWDQXOWDP V]HUHWQL D]W DPLWNDSRNËJ\D]WiQEL]WRVYDJ\RNEHQQHKRJ\RO\DQLG QNOHV]DPLO\HWV]HUHWHN  $EROGRJViJXQNQDJ\DEROGRJWDODQViJXQNDWWyOIJJDKRJ\DQD]HVHPpQ\HNHWIRJDGMXNpVQHPD]HVHPpQ\HN WHUPpV]HWpW O  ♣  Egy öreg apáca, aki felpróbálta az új habitust, a temetése részleteit beszélte meg a szuperior anyával.  Szeretném, ha a régi habitusban temetnének el PRQGWD  Természetesen PRQGWDDV]XSHUVRU, ha abban kényelmesebben érzi magát.  $PLNRUpQQNPHJV] QWPHJKDOWXQNpVPLQWHJ\WHWHPQHNPiUPLQGHQNpQ\HOPHV 9pJO LV DNLQHN D JRQGRODWDL D IXOODGiVRQ MiUQDN D] QHP V]iUD] UXKiNUyO iOPRGLN DPHO\HN IXOODGiViW NHOOHPHVHEEpWHQQpN  ♣  

Egy haszidi történet. (J\pMMHO,]ViNUDEELQDND]WV~JWiNiOPiEDQKRJ\XWD]]RQHO3UiJiEDpVRWWDNLUiO\LSDORWiEDYH]HW KtGDODWW ássa ki az oda rejtett kincset. Nem vette komolyan az álmot, de amikor az már negyedszer vagy ötödször is visszatért, mégis csak elhatározta, hogy elmegy, és megkeresi a kincset. Amikor odaért a hídhoz, bosszúsan látta, hogy azt a katonák éjjelQDSSDO HU VHQ U]LN ËJ\ FVDN PHVV]LU O bámulta a hidat. 0LYHO RWW YROWPLQGHQ UHJJHOD] UVpJ NDSLWiQ\DHJ\V]HU RGDPHQWKR]]i KRJ\ PHJNpUGH]]H miért jár oda. Izsák rabbi igen szégyellte a dolgot, hogy álmát el kell mondania valakinek, de mivel szimpatikus YROWQHNLDMyWHUPpV]HW NHUHV]WpQ\H]pUWHOPRQGRWWQHNLPLQGHQW A kapitány harsányan nevetett, és azt mondta:   Uram Isten! Maga egy rabbi, és komolyan veszi az álmokat? Ha én is olyan buta volnék, hogy az álmaim szerint cselekedjek, akkor ma valahol Lengyelországban kóborolnék. Hadd mondjam el, mit álmodtam az éjjel, mert ez is rendszeresen visszatér. Álmomban egy hang azt súgja, hogy menjek el Krakkóba, és ott egy bizonyos Ezekiel fiának, Izsáknak a konyhája sarkában ássam ki a kincset. Hát az lenne a legbolondabb dolog a világon, ha én most Krakkóban egy Izsák meg eJ\(]HNLHOQHY HPEHUWNHUHVQpNDPLNRUD]RWWDQLIpUILODNRVViJHJ\LN IHOpWYDOyV]tQ OHJ,]ViNQDNDPiVLNDWPHJ(]HNLHOQHNKtYMiN A rabbi meghökkent. Megköszönte a kapitány tanácsát és hazasietett. Otthon elkezdett ásni a konyhasarokban, és DQQ\LNLQFVHt talált, hogy abból haláláig kényelmesen megélt.  $ OHONL NHUHVpV WiYROViJ QpONOL XWD]iV (OLQGXOV] D SLOODQDWQ\L KHO\HGW O RGD DKRO PLQGLJ LV YROWiO $ WXGDWODQViJWyO D IHOpEUHGpVLJ PHUW FVDN DQQ\L W|UWpQLN KRJ\ pOHWHGEHQ HO V]|U PHJSLOODQWRG DPLW HJpV] pOHWHGEHQOiWWiO .LKDOORWWPiUDUUyOD]|VYpQ\U ODPL|QPDJDGKR]YH]HWYDJ\DUUyODPyGV]HUU ODPHO\D]]iWHV]DPLPLQGLJ LVYROWiO"$OHONLVpJYpJV VRURQQHPPiVPLQWKRJ\D]]iYiOV]DPLYDOyMiEDQYDJ\  ♣  Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent összevetve sok nehézség és szenvedés érte. Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel, és hazamegy. +yQDSRNEDWHOWPLUHV]O YiURViEDpUWKLV]HQPiULG VYROW$PLNRUKD]DpUW NLQ\LWRWWDDKi]NDSXMiW és ott találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.  .pUGpV6HJtWHWWHQHNLD]XWD]iVKRJ\PHJWDOiOMDD],JD]ViJRW" 9iODV]1HPGHHO NpV]tWHWWHKRJ\IHOLVPHUMHD]W  ♣   (J\Q\XJDWLWXULVWDQ PHJFVRGiOWDDEHQQV]O|WWQ\DNOiQFiW  Mibó1 készült?  kérdezte.  Aligátorfogból, asszonyom  válaszolta a bennszülött.  Értem. Gondolom maguknál ez ugyanannyit ér, mint nálunk a gyöng\  Nem egészen. Egy kagylót bárki ki tud nyitni.  $PHJYLOiJRVXOWWXGMDKRJ\DJ\pPiQWPLQGDGGLJFVDNHJ\N DPtJD]HPEHUIHOQHPUXKi]]DpUWpNN]HO  ♣   eVKRJ\DGROJRNRO\DQQDJ\RNYDJ\NLFVLNDPLO\HQQHND]HPEHULDJ\HOJRQGROMD NHW  (J\ ILDWDO amerikai hivatalnoki állást kapott a Fehér Házban, és részt vett azon a fogadáson, amit az elnök a Fehér Ház dolgozóinak adott. Azt gondolta, hogy édesanyja biztosan lelkesedne, ha felhívnák a Fehér Házból, ezért aztán gyorsan fel is hívta a Fehér Ház telefonközpontjából. 0DPL kezdte büszkén , nagy ez a nap számohra. Tudod, hogy honnan hívlak? A Fehér Házból! $ YiODV] DPHO\ D YRQDO W~OVy YpJpU O pUNH]HWW QHP YROW pSSHQ DQQ\LUD L]JDWRWW PLQW DPLUH V]iPtWRWW $ beszélgetés vége felé édesanyja azt mondta: Fiam, nagy nap ez számomra is. Igazán? Mi történt?

Végre sikerült kitakarítanom a padlásszobát. 

♣  $NLNPpJQHPQ\HUWpNHODPHJYLOiJRVRGiVWQHPOiWMiNKRJ\PLQGHQV]RPRU~ViJXNQDN ND]LJD]LRNDL  (EpGLG YROWD]]HPEHQpVD]HJ\LNPXQNiVV]RPRUtDQQ\LWRWWDNLpOHOPLV]HUHVGRER]iW  Ó, ne! PRQGWDKDQJRVDQ Már megint sajtos szendvics! És ez így ment a második, a harmadik és a negyedik napon is. Az egyik munkatársa, aki hallotta, hogy mit mond a férfi, végül így szólt hozzá: Ha ennyire utálod a sajtos szendvicset, miért nem mondod a feleségednek, hogy csináljon valami mást? 0HUWQ WOHQYDJ\RNeQmagam csinálom a szendvicseket.  ♣  -RKQpV0DU\NpV pMMHOEDOODJWDND]~WRQ  Borzasztóan félek, John PRQGWD0DU\8J\DQPLW O"  Hogy esetleg megcsókolsz.  Es hogyan csókolnálak meg, amikor mindkét kezemben szakajtó van, a hónom alatt meg egyHJ\tyúk?  Attól félek, hogy a tyúkokra ráborítod a szakajtókat, és aztán megcsókolsz.  *\DNUDEEDQPLQWJRQGROQiQND]WWHV]LNYHOQND]HPEHUHNDPLWNpUQNW ON  ♣  Észak,QGLiEDQ NpW NDWRQD KD]DIHOp WDUWRWW HJ\ ULNViEDQ DPLNRU PHJOiWWDN HO WWN HJ\ PiVik riksát, amelyben két tengerész ült. Perceken belül vetélkedés alakult ki az egységek között, amelyben a katonák riksája szerezte PHJLJHQJ\RUVDQD]HOV EEVpJHW $ NDWRQiN PiU pSSHQ HOHQJHGWpN PDJXNDW KRJ\ pOYH]]pN J\ ]HOPNHW DPLNRU OHJQDJ\REE iPXODWXNUD ellenfelük elhúzott mellettük. Még inkább elcsodálkoztak, amikor meglátták, hogy a riksás is az üléshól bíztatja HU VHQD]HJ\LNWHQJHUpV]WDNLiWYHWWHW OHDIXWiVW  $PHJYLOiJRVXOWLQNiEEPHJHOpJHGHWWPLQWVHPGLDGDOPDV  ♣  Két vadnyugati pisztol\K VSiUEDMR]QLV]iQGpNR]RWWDV]DORQEDQ$]HJ\LNHJ\MHOHQWpNWHOHQQHNW Q NLVHPEHU vólt, de mesterlövész, a másik pedig egy megtermett, izmos fickó. Utóbbi tiltakozott: ÈOOMXQNPHJHJ\SHUFUH(]LJ\QHPLJD]ViJRVKLV] QDJ\REEFpOUDO KHW (UUHDkis ember a szalon tulajdonosához fordult, és azt mondta neki:  Krétával rajzoljatok rá egy akkora alakot, mint én. Az a golyó, amelyik a vonalon kívül találja el, nem számít.  $PHJYLOiJRVXOWD]pOHWHWW|EEUHEHFVOLPLQWDJ\ ]HOPHW  ♣  Akik még nem nyerték el a megvilágosodást, a lelküket is eladnák, csak hogy igazukat bizonyítsák. 0LHO WWHOPHJ\HNRWWKRQUyOIRJDGRNDIHOHVpJHPPHOWt]GROOiUEDKRJ\pMIpOUHRWWKRQOHV]HN  Es aztán? $]WiQKDJ\RPKRJ\ Q\HUMHQ  $PHJYLOiJRVRGiVFVDOKDWDWODQMHOHPiUQHPW|U GQND]]DOKRJ\PiVRNPLQWJRQGROQDNYDJ\PRQGDQDN  ♣  $E~WRU]OHWDN|YHWNH] ]HQHWHWNOGWHHJ\LNYHY MpQHN 7LV]WHOW0U-RQHV 0LW JRQGROQiQDN D V]RPV]pGDL KD HJ\ QDJ\ WHKHUDXWy iOOQD PHJ D Ki]D HO WW pV HOYLQQpQN YHle a bútorokaW amit még nem fizetett ki? $N|YHWNH] YiODV]WNDSWiN

7LV]WHOW8UDP Megkérdeztem a szomszédaimat, hogy mit gondolnának. Mindegyik azt mondta, hogy az egy aljas, becstelen vállalat piszkos trükkje lenne.  ♣   (J\ IpUIL PHJ YROW J\ ] GYH DUUyO KRJ\  PLQGHQE O FVDN D OHJMREEDO HOpJHGKHW PHJ (] D PHJJ\ ] GpVH segítette hozzá, hogy nagyon gazdag és sikeres legyen, így aztán valóban megengedhette magának, hogy PLQGHQE ODOHJMREEDWYHJ\HPDJiQDN Történt egyszer, hogy mandulagyulladást kapott, amelyet az oUV]iJEiUPHO\LNV]DNNpS]HWWVHEpV]HPHJP WKHWHWW YROQD'HDIpUILQPiUDQQ\LUDHOXUDONRGRWWVDMiWIRQWRVViJiQDNWXGDWDpVDEEpOLPHJJ\ ] GpVHKRJ\ WDYLOiJ RUYRVDL N|]OFVDNDOHJMREE RSHUiOKDWMDPHJ KRJ\ HWW O|V]W|NpOYH YiURVUyO YiURVUD RUV]iJUyO országra járva kereste a legjobb sebészt. Ha valahol egy különösen jó sebészt ajánlottak neki, attól kezdett tartani, hogy valahol talán van még valaki, aki még jobb. Közben annyira leromlott az állapota, torka annyira megdagadt, hogy azonnal meg kellett P WHQL PHUW életveszélyes állapotba került. De az ember akkorra már félig kómában, egy istenháta mögötti kis faluban feküdt, DKROD]HJ\HGOLV]HPpO\DNLNpVVHOQ\~OWpO OpQ\HNKH]DIDOXVLPpV]iURVYROW A mészáros azonban nagyon jó mester hírében állotW pV VHJtW NpV]HQ PXQNiKR] OiWRWW GH DPLNRU D] HPEHU manduláihoz ért, nem tudta egészen pontosan, hogy mit is kellene tennie. Es miközben másokkal tárgyalt, akik XJ\DQDQQ\LW pUWHWWHN D GRORJKR] PLQW  PDJD D V]HJpQ\ EHWHJ DNLQHN PLQGHQE  FVDN D OHJMRbb volt a jó, elvérzett.  ♣  Egy oroszlán fogságba esett, és egy koncentrációstáborba vetették. Ott aztán, meglepetésére, olyan oroszlánokat is talált, amelyek már évek óta ott éltek, egyesek egész életükben, hiszen már ott születtek. Hamarosan PHJLVPHUNHGHWWD]RURV]OiQRNWiUVDGDOPLpOHWpYHOPHUWD]RURV]OiQRNFVRSRUWRNEDYHU GWHN$]HJ\LNFVRSRUWD WiUVDGDOPLpOHWHWpO NFVRSRUWMDYROWPiVRNDV]yUDNR]WDWyLSDUKR]WDUWR]WDNPHJLQWPiVRNDNXOWXUiOLVFVRSRUWRW alkották, mert az volt a céljuk, hogy ponWRVDQ PHJ UL]]pN D]RNQDN D] LG NQHN D V]RNiVDLW KDJ\RPiQ\DLW pV történelmét, amikor az oroszlánok még szabadok voltak. Voltak vallásos csoportok is. Ezek leginkább azért M|WWHN |VV]H KRJ\ OHONHVtW  GDORNDW pQHNHOMHQHN HJ\ M|Y EHOL G]VXQJHOUyO DKRO PiU Qem lesznek rácsok. Más FVRSRUWRN D]LURGDOPLpV P YpV]LpUGHNO GpV HNHW J\ MW|WWpN|VV]H9ROWDNIRUUDGDOPLFVRSRUWRN LVDKROD]pUW M|WWHN |VV]H D] RURV]OiQRN KRJ\ |VV]HHVNYpVW V] MHQHN PiV IRUUDGDOPL FVRSRUWRN YDJ\ pSSHQ IRJYDWDUWyLN HOOHQ $OkalmankéQW NLkitört egyegy forradalom, és olyankor kiirtották az egyik vagy a másik forradalmi FVRSRUWRWYDJ\PHJ|OWpND]|VV]HV UWKRJ\D]WiQD]RNDW~M U|NYiOWViNIHO $KRJ\D]~MRQQDQpUNH]HWWQp]HO G|WWPHJOiWRWWHJ\PpO\HQDJRQGRODWDLEDPHUO PDJiQRV oroszlánt, amelyik QHP WDUWR]RWW HJ\LN FVRSRUWKR] VHP 9ROW EHQQH YDODPL IXUFVDViJ DPL PLQGHQNLE O WLV]WHOHWHW pV HJ\LGHM OHJ ellenkezést is kiváltott, mert a jelenléte félelmet keltett, és a magukba vetett bizalom megrendülését okozta. Ez az oroszlán azt mondta az újnak:  1H FVDWODNR]] HJ\HWOHQ FVRSRUWKR] VHP (]HN D V]HUHQFVpWOHQ ERORQGRN PLQGHQ PiVVDO W|U GQHN FVDN D OHJIRQWRVDEEDOQHP  (VPLDOHJIRQWRVDEE" kérdezte az új oroszlán.  A kerítés természetének tanulmányozása.  6HPPLGHVHPPLPiVQHPV]iPtW  Az emberi lét tökéletesen megtestesül abban a szerencsétlen részegben, aki éjjel kint áll az utcán, veri a kerítést, és közben azt kiabálja: (QJHGMHQHNNL  &VDND]LOO~]LyLGJiWROQDNPHJDEEDQKRJ\PHJOiVGV]DEDGYDJ\pVPLQGLJLVD]YROWiO  ♣   $V]DEDGViJHOpUpVpQHNHJ\LNDODSYHW UpV]HD]DV]HUHQFVpWOHQVpJDPHO\WXGDWRVViJRWV]O 

$ VLYDWDJEDQ HOWpYHGW XWD]y NpWVpJEHHVHWWHQ YL]HW NHUHVHWW (J\LN GRPEWHW U O D PiVLNUD PiV]RWW DEEDQ D UHPpQ\EHQKRJ\YDODKROPHJSLOODQWHJ\NLVSDWDNRW1p]HO dött minden irányba, de eredménytelenül. Ahogy vánszorgott, a lába megakadt egy elszáradt bokorban, és elvágódott a földön. Ott is maradt fekve, mert már jártányi ereje sem maradt, már nem volt kedve tovább küzdeni, feladta a reményt, hogy valaha is kijut HEE O a megpróbáltatásból. Ahogy ott reménytelenül és leverten feküdt, hirtelen ráeszmélt, hogy milyen csend van a sivatagban. Mindenütt fenséges csend uralkodott, amit még a legkisebb zaj sem zavart meg. Hirtelen felemelte a fejét. Valamit hallott, HJ\ KDngot, amely olyan halk volt, hogy annak forrásához csak a legélesebb fül, és csak a legmélyebb csend vezethet el: a folyó víz hangja. $]DMiOWDONHOWHWWUHPpQ\W OQHNLOHONHVHGYHIHOWiSiV]NRGRWWpVDGGLJPHQWDPtJHOQHPpUWHJ\NLVSDWDNIULVV KLGHJYLzéhez.  ♣  1LQFVHQPiVLNYLOiJFVDNH]D]HJ\(]WYLV]RQWNpWIpOHNpSSOHKHWV]HPOpOQL  eOWHJ\V]HUD] VL,QGLiEDQHJ\E|OFVNLUiO\DNLW-DQDNiQDN KtYWDN(J\V]HUHEpGXWiQ-DQDNDOHSLKHQWYLUiJRV iJ\iEDPLN|]EHQV]ROJiLOHJ\H]JHWWpNNDWRQiLSHGLJ UWiOOWDND]DMWDMDHO WW0LXWiQHODOXGWD]WiOPRGWDKRJ\ D V]RPV]pGRV NLUiO\ OHJ\ ]WH W HJ\ FVDWiEDQ IRJO\XO HMWHWWH pV NtQR]WD $KRJ\ D NtQ]iV HONH]G G|WW -DQDND KLUWHOHQIHOpEUHGWRWWWDOiOWDPDJiWYLUiJRViJ\iQOHJ\H] V]ROJiLN|UpEHQNDWRQiLSHGLJDMWDMDHO WW UN|GWHN Így aztán ismét elaludt, és ugyanazt álmodta. Es ismét csak felébredt, biztonságban és épségben saját kényelmes palotájában. -DQDNiW HNNRU PiU W|EE JRQGRODW LV IRJODONR]WDWWD 0LN|]EHQ DOXGW iOPDL YLOiJD W QW YDOyGLQDN 0LNRU SHGLJ IHOpEUHGWD]pU]pNHNYLOiJDW QWV]iPiUDYDOyGLQDN$]WDNDUWDWXGQLKRJ\DNHWW N|]OPHO\LNLVDYDOyGL 'HDNLNNHOHUU OEHV]pOWD]RNN|]OHJ\HWOHQILOR]yIXVWXGyVYDJ\OiWQRNVHPWXGRWWQHNLYiODV]ROQLeYHNHQiW hiába kereste a választ, mígnem egyszer Astavakra kopogtatott a palota ajtaján. Astavakra annyit jelent, mint "teljesen eltorzult vagy nyomorék", és azért hívták így azt az embert, mert valóban az volt születése óta. $NLUiO\HO V]|UQHPDNDUWDNRPRO\DQYHQQL$VWDYDNUiW +RJ\DQOehetne egy ilyen torz alak, mint te, olyan bölcsesség hordozója, amelynek az én látnokaim és tudósaim sincsenek a birtokában?  kérdezte a király.  *\HUPHNNRURPWyO IRJYD ]iUYD YROW HO WWHP PLQGHQ OHKHW VpJ H]pUW D]WiQ PRKyQ NHUHVWHP D E|OFVHVVpJ ösvényét válaszolta Astavakra.  Beszélj hát!  mondta a király. Astavakra pedig ezt mondta:  Ó, király, az ébrenléti állapot sem, és az álom sem valódi. Amikor ébren vagy, az álmok világa nem létezik, és DPLNRUiOPRGROD]pU]pNHNYLOiJDPHJV] QLN(]pUWHJ\LN sem valódi.  Ha az ébrenléti állapot és az álmok világa is valótlan, akkor milyen a valódi?  kérdezte a király.  Van még egy állapot ezeken túl. Keresd azt! Csak az a valódi.  $NLN PpJ QHP Q\HUWpN HO D PHJYLOiJRVRGiVW D]W JRQGROMiN KRJ\ pEUHQ YDQQDN H]pUW EXWDViJXNEDQ HJ\HVHNHW MyNQDNPiVRNDWURVV]DNQDNQpPHO\HVHPpQ\HNHW|U|PWHOLQHNPiVRNDWV]RPRU~DNQDNWDUWDQDN $PHJYLOiJRVXOWPiUQLQFVNLV]ROJiOWDWYDVHPD]pOHWQHNVHPDKDOiOQDNVHPDQ|YHNHGpVQHNVHPSXV]WXOiVQDN VHPDVLNHUQHNVHPDEXNiVQDNVHPV]HJpQ\VpJQHNVHPJD]GDJViJQDNVHPDGLFV VpJQHNVHPDV]pJ\HQQHN $]LO\HQHNQHP U]LNPHJD]pKVpJDV]RPM~ViJDK VpJQDJ\DKLGHJFVDSiVDLWPHUWPLQGH]W~J\pU]pNHOLN mint futóvendégeket az életfolyóban. Rájöttek, hogy amit látnak, abból semmit sem kell megváltoztatni, csak azt, ahogyan nézik a dolgokat. ËJ\D]WiQRO\DQRNOHWWHNPLQWDYt]OiJ\pVUXJDOPDVXJ\DQDNNRUHOOHQiOOKDWDWODQHUHM DPHO\QHPKDGDNR]LN melynek minden lény hasznát látja. Mindent átalakítanak én nélküli cselekedeteikkel; lelki függetlenségük által az egész világ gyarapodik; és mivel nem vágyódnak semmi után sem, így mások is romlatlanok maradnak. A vizet kiveszik a folyóból, hogy megöntözhessék vele a földet. A víz számára teljesen mindegy, hogy a folyóban vanH YDJ\ D földön. A megvilágosultak is így cselekszenek, így élnek kiegyensúlyozottan és HU WHOMHVHQDVRUVXNNDOKDUPyQLiEDQ (]HND]RNDNLNDWiUVDGDORPHVNGWHOOHQVpJHLYpYiOQDNPHUWD]J\ O|OLDUXJDOPDVViJRW KLV]DWiUVDGDORPD NLNpS]pVW OUHQGW OJ\DNRUlattól, ortodoxiától és az alkalmazkodástól növekszik.  ♣  Mamiya jól ismert Zenmesterré vált, de a zent sok megpróbáltatáson keresztül kellett neki elsajátítania. Még tanítvány volt, amikor mestere azt kérte tóle, hogy magyarázza el az egykezes taps hangját. Mamiya mindent elkövetett, hogy megtalálja a helyes választ, kevesebbet evett, és még alvásra szánt idejét is lerövidítette. Mestere azonban mindig elégedetlen maradt. Olyannyira, hogy egy nap így szólt Mamiyához:

 Nem dolgozol elég keményen. Túlságosan szereted a kényelmet, túlságosan ragaszkodsz az élet jó dolgaihoz, még ahhoz is, hogy megtaláld a választ, amilyen gyorsan csak lehet. Johb lenne, ha meghalnál. $N|YHWNH] DONDORPPDODPLNRU0DPL\DDPHVWHUHOpMiUXOWYDODPLGUiPDLW|UWpQW$PLNRUDPHVWHUD]WNpUWH W OHKRJ\PDJ\DUi]]DHOD]HJ\NH]HVWDSVKDQJMiW0DPL\D|VV]HHVHWWpVPR]GXODWODQPDUDGWPLQWKDPHJKDOW YROQD$NNRUDPHVWHUH]WPRQGWD  Jól van, hát meghaltál. De még mindig nem tudom, hogy milyen az egykezes taps hangja. Mamiya pedig szemét kinyitva így válaszolt:  Arra még nem jöttem rá. Ekkor a mestere dühödten rákiáltott: 7HERORQG$KDORWWDNQHPEHV]pOQHN7 QMDV]HPHPHOyO  7HKDPpJQHPQ\HUWHGLVHODPHJYLOiJRVRGiVWOHJDOiEEOpJ\N|YHWNH]HWHV  ♣  Anand volt Buddha legragaszkodóbb tanítványa. Evekkel Buddha halála után eltervezték, hogy létrehozzák a Megvilágosultak Nagy Tanácsát, és az egyik tanítvány elment Anandhoz, hogy erU pUWHVtWVH Anand akkor még nem nyerte el a megvilágosodást, pedig évek óta megfeszítetten dolgozott rajta. Így aztán nem is vehetett részt a tanács ülésén. 0pJDJ\ OpVHO WWLHVWHVHPYROWPHJYLOiJRVXOWH]pUWHOKDWiUR]WDKRJ\HJpV]pMMHONHPpQ\HQJ\akorol, és addig DEEDVHPKDJ\MDDPtJHOQHPpULFpOMiW'HFVDNDQQ\LWpUWHOKRJ\MyONLIiUDVV]DPDJiW0LQGHQHU IHV]tWpVH HOOHQpUHVHPKDODGWHJ\KDMV]iOQ\LWVHPHO UH Hajnal felé aztán elhatározta, hogy feladja, és lepihen kissé. Ebben az állapotában, amikor minden kapzsiság HOW QW EHO OH pV PpJ D PHJYLOiJRVRGiV XWiQ VHP YiJ\yGRWW SiUQiUD LUDWMWRWWD D IHMpW $EEDQ D SLOODQDWEDQ elnyerte a megvilágosodást.  $IRO\yH]WPRQGWDDNHUHV QHN 0LpUWNHOODPHJYLOiJRVRGiVPLDWWL]JXOQL"%iUPHUUHLVNDQ\DURGRPPpJLVPLQGLJKD]DIHOpWDUWRN