Az Ige biztat arra minket, hogy hálát kell

. .0 3 .0 5 13 20 Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok! 1Pét 5, 7 /XIII. évfolyam 193. szám/ Ára 1,5 UAH

Előnézet

„Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, nem nézi az Úr fenségét.”

Ézs 26, 10

Adj hálát az Istennek

z Ige biztat arra minket, hogy hálát kell A adnunk az Úrnak, mert mi gyarló emberi természetünkkel gyakran az ...hihetetlenül kedves emberek a hollandok, mert egy nagyvároson belül is köszönnek a turistáknak, és megkérdezik „Hogy vannak?”...

Made in Hollandia

...a várnézés után Gárdonyi Géza házába nézhettünk körül majd Eger városát, fedeztük fel... Kirándulás Miskolc Eger környékén Akció a líceumban – avagy az új ping-pong asztal legendája

Baár-Madas - NbRL 201 3 Bizonyságtételem Műveltségi vetélkedők a Kárpát-medencében

Úr elé helyezünk dolgokat, amiknek semmi értelme sincs. Az Úr kegyelmes, jóakaratú, fenséges, és még sorolhatnánk. Kegyelmet kaptál az Úrtól. Megháláltad? Megköszönted? Nem! Sokszor az emberek nem veszik észre Istenük jóakaratát irántuk. Hálát tudsz adni az Úrnak a nehézségekben? Mikor egy családtagod elveszíted, rosszul sikerül a vizsga , tízperces, vagy talán az egész napod! Mi emberek nem vagyunk méltóak a szeretetre, megbántunk másokat, megalázzuk, lenézzük őket. Ezek mind ismerős szavak. Érzitek a szavak, mondatok súlyosságát? Meggondolatlanul mondunk ki dolgokat, amit majd később megbánunk, ez még a jobbik eset, de mi van akkor, ha nem bánod meg? Az Úr azt megbocsátja? Nem! Az Úr csak azt fogja megbocsátani, amit te tiszta szívedből megbántál és elhagytál. ”Ne kövess el olyan dolgot, amit majd később megfogsz bánni.” Talán sok ember azt gondolja, hogy én már megbántam a bűnömet, el is hagytam, de mégis megteszi újra és újra. Érdekes, hogy azt mondta elhagyta! Elhagyni annyit jelent, mint már nem rá gondolni, elengedni, nem hánytorgatni fel, és törekedni a jóra és helyesre, hogy nehogy újra kísértésbe essünk. Kísértés: disco, házibuli, részegítő italok, parázna élet, káros szenvedélyek (számítógépes játékok, TV, stb.), és még sorolhatnám. Tizenévesek kedvenc időtöltése. NAGY HIBA újra és újra ezekbe beleesni, de nagy áldás, ha mind ez pont az ellenkezőleg történik. Adj hálát az Úrnak, hogy még élsz és van családod, van mit enned, van fedél a fejed felett, sokan nem veszik észre milyen nagy áldás és kegyelem mindez az Istentől. Nem mindenkinek adatik meg. Tanács: Bánd meg bűneidet, hagyd el és törekedj a jóra és az igazra, adj hálát Istennek. Ez az ige mindig erőt ad a nehézségekben:

”De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén." (Zsolt3-4,5) Tóth Andrea

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni."

/Harry Lorayne/

2013. május 3. Made in Hollandia

AKTUÁLIS

(egy kisbusz, 8 személy, 4500 km, egy közös cél) i néhányan, azon kevés, de ugyanakkor igazán szerencsés 6 diák közé tartozunk, akik részt vehettek egy csodálatos utazáson Hollandiába, a tulipánok és szélmalmok országába. Csapatunk tagjai: Barta Kitti, Bahus Réka, Dobsa Evelin, Markó Fruzsina, Molnár Sándor, és végül, de nem utolsósorban Nagy Tivadar. Kísérő tanáraink Makó András és Makó Pál voltak. A nagy utazás 201 3. április 1 2-én, hajnali 3 órakor vette kezdetét. Néhány kisebb megálló és zökkenés után délután 1 8 órakor megérkeztünk első állomásunkhoz: Németországhoz, Wörth an der Donau városába. Az éjszakai pihenő után tovább indultunk teljes nekifeszüléssel végső célunkhoz, Hollandiához. Szombaton este 1 9 órára, az Úrnak hála, akadálymentesen érkeztünk meg Hollandiába, azon belül Zwolle városába. Egy rövid tájékoztatót követően hazatértünk a fogadó családhoz. Egyesével voltunk elszállásolva, de ez mégsem okozott gondot. Vasárnapunkat a fogadó családnál töltöttük. Istentisztelet után voltak, akik a környéket fedezték fel, s voltak, akik kényelembe helyezve magukat filmet néztek. Hétfő reggel a fogadó diákokkal az útirányt a Grejdanus középiskola felé vettük. Bemutatásra kerültek az iskola termei. A termek látogatása közben egyik ámulatból a másikba estünk. Aznap délután városnézésre került sor, Zwolle különlegesen szép városába. Fáradságot nem ismerve jártuk be a város legismertebb helyeit. Felmentünk a város legnagyobb tornyába, kétszázharminchat lépcsőfokon keresztül. Mondanom sem kell, elbűvölő kilátás tárult elénk. A következő nap, egy másik iskolába látogattunk el Wijk en Aalburg-ba, az iskola neve Willien vou Orange Collage. Igaz valamivel kisebb volt, mint a Grejdanus, de annál fejlettebb, és felszereltebb. Az iskolával való megismerkedés után, egy ukrán származású szakács-tanár és diákjai segítségével elkészített ebédet fogyaszthattunk el. Majd ezt követően lehetőségünk nyílt Rotterdamba eljutni, méghozzá egy hajón. Rotterdam legnagyobb hajóját is körbejárhattuk, és egy forrócsoki mellett megbeszéltük legfrissebb élményeinket. A napnak ezzel még nem volt vége, ugyanis egy kínai étteremben kóstolhattuk meg a legkülönlegesebb kínai specialitásokat. Ezután egy meghitt beszélgetésre került sor holland támogatóinkkal. Késő este élményekkel telve térhettünk hajlékainkba. A szerdai napon, mint minden reggel kilenc órára indultunk az iskolába, mivel kilenc órakor kezdődött a Grejdanusban az első óra. Amikor összegyűltünk, elindultunk két kísérővel Amszterdamba, azon belül is a Nemzeti Múzeumba, ahol megnéztük Rembrandt csodálatos festményeit, és még sok más művet, minden művészeti korból. Útközben láttuk az Ajax stadiont. Az Amszterdami látogatás után utunkat a fogadó családokhoz vettük. Csütörtökön reggel nagyon izgatottan indultunk az Északi-tengerhez, ami hatalmas élményt nyújtott mindannyiunk számára. Rengeteg fényképet készítettünk, kagylókat szedtünk. Nagyon szép látvány volt, de sajnos 1 20-1 30 km/h-s szél fújt.

M

2

2013. május 3.

AKTUÁLIS

A napot úgy fejeztük be, hogy egy fogadó családnál gyűltünk össze filmet nézni, és beszélgetni az élményeinkről, majd késő este mindenkiért a fogadója érkezett, és elindultunk az utolsó éjszakához. Nagyon sajnáltuk, hogy véget ér ez az élményekkel gazdag, izgalmas, érdekes és látványos kirándulás. Reggel elbúcsúztunk a fogadó családtól, és nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Azután késő este esőben érkeztünk a németországi szállásra, s rövid alvást követően – mivel kora reggel kellett kelnünk – most már tényleg hazaindultunk. Mindnyájunk nevében elmondhatjuk, hogy egy feledhetetlen élményben volt részünk. Barátságok születtek, melyeket még a határok sem választhatnak el. Mikor megérkeztünk, mintha egy teljesen más világba csöppentünk volna (egyrészt az útviszonyok miatt). Jó volt megismerni egy másik ország kultúráját, szokásaikat. Aki pedig érdeklődik az angol, a német vagy a holland nyelv iránt, annak különösen jó lehetőség a nyelvtanulásra.

Íme néhány érdekesség Hollandiáról: -A legtöbb ember biciklivel közlekedik, amely igazán környezetvédő. - Lakásépítés céljából a területet nagyon jól kihasználják: házaik nem nagyok, mégis otthonosak (és ugyanazon utcán belül egyformák) - Étkezésük eltér a miénktől. Zöldség- és gyümölcsfogyasztásuk nem ismer határokat. - Hihetetlenül kedves emberek a hollandok, mert egy nagyvároson belül is köszönnek a turistáknak, és megkérdezik „Hogy vannak?” - Az utcák sokkal keskenyebbek az ittenieknél, az állapotok között azonban akadnak különbségek. - Időérzékük és pontosságuk elképesztő. Minden a megszokott rendben, a pontos időben történik. Valóban, az Isten útjai kifürkészhetetlenek. Hálával tartozunk neki, hogy távol otthonunktól, megőrizte életünket! Ezúton szeretnénk megköszönni támogatóinknak és kísérő tanárainknak a segítséget, türelmet, kitartást és odaadást! Dobsa Evelin, Molnár Sándor

XIV. Bocskai István Református Muveltségi vetélkedo

1 2-én reggel 5 órakor nekivágtunk a hosszú útnak, ami Á prilis Halásztelekre vezetett. A versenyen 2 csapat képviselte

iskolánkat. Egyik csapatban Domokos Dániel, Hajdú Máté, Síró Gábor voltak, a másikban pedig Kovács Georgina, Molnár Angéla és Seres Csaba. A felkészítő és kísérő tanárunk Szabó György volt. D.u. 3-ra érkeztünk meg a helyszínre. Ott először ebéd, majd cserkész- és sportvetélkedő várt ránk. A versenyek késő délutánig tartottak és eléggé fárasztóak voltak. Ezután egy kis pihenőt tartva ünnepi vacsora várt ránk, amit este 7–kor kezdődött a iskola aulájában. A vacsora többféle fogást tartalmazott, annyit ehettünk, amennyi belénk fért. A vacsora után felmentünk a kollégiumi szobáinkba és megismerkedtünk a szobatársainkkal.

Folytatás a 6. oldalon

3

2013. május 3.

RÓLUNK SZÓL

Kirándulás Miskolc és Eger környékén

3. április 1 2-1 4. között a NagyberegiReformátus Líceum diákjai Isten kegyelméből egy 201igazán tanulságos, mégis felüdítő kiránduláson vehetett részt. Az úti cél Miskolc és

környéke. Az utazáson mintegy húsz diák vehetett részt, hét felnőtt tanár felügyelete alatt.

Első nap: 201 3. április 1 2. péntek. Délután fél kettő órai kezdettel volt megbeszélve a gyülekező az asztélyi határátkelőnél. Amikor a kis csoport minden tagja megérkezett, sikeresen átkelt a határon, kezdetét vette az út Miskolc irányába. Igen hosszú utazás elébe néztünk, mindössze egyszer tartottunk pihenőt, de a buszba jó volt a hangulat, gyorsan repült az idő, mert már mindenki izgalommal várta, hogy megérkezzünk. Kb. 5-6 óra magasságába értünk el a Lévay Gimnázium kollégiumához, ahol elfoglaltuk szállásainkat. Kaptunk egy kis időt, hogy felfedezzük a kollégiumot, kipihenjük a hosszú utat. A vacsora 7 órára volt megbeszélve, de sajnálatos módon elmaradt. Elindultunk tehát, hogy körülnézzünk a varosba. A séta folyamán sok érdekességet megtekinthettünk. A városi fényekbe öltözött este csodálattal tárta elénk Miskolcot. Végül a miskolci plázában kötöttünk ki, ahol jól el tudtuk ütni az időt. 8 óra táján a csoport kettévált, s míg az egyik rész visszatért a kollégiumba, a másik egy Pál Dénes koncerten vett részt. A koncert eléggé elhúzódott, s utána jóízűen feküdt le mindenki, hogy kipihenhesse magát a fárasztó nap után. Másodiknap: Reggel elég korán ébredtünk, 7 órakor elfogyasztottuk bőséges reggelinket, amit a kollégium konyháján készítettek el számunkra. Reggeli után azonnal kezdetet vette az út. Az Aggteleki cseppkőbarlangok felé, majd a barlangban egy idegen vezetővel megismerhettük a barlang kialakulásának történetét. A következő megálló a Diósgyőri vár volt, amely lenyűgözött mindenkit. A nap csúcspontja mégis a Tapolcai barlangfürdő volt. A csoport ismét kettévált, az egyik csapat vásárolni ment, míg a másik csapat a bob pályán töltötte az időt. Majd kisebb-nagyobb problémákkal de végül ismét egybegyűlt a „NAGY” csapat. Hosszú út volt vissza a kollégiumig. Majd kaptunk egy kis szabadidőt, melyet városnézéssel töltöttünk. A séta a McDonald's –ba való fagyizással érte el csúcspontját, ahol megismerhettük a miskolci vendégszeretetet, amikor egy kedves úriember bókokkal halmozta el a lányokból álló csapatot. Majd ismét visszatértünk a kollégiumba. Harmadiknap: Ismét korán kelés, majd reggeli, aztán spuri Eger felé. Megérkezve egyenesen a híres Egri várba sétálgattunk, majd 1 0 órakor az idegenvezetővel elindultunk egy körútra a várba. Betekintés nyertünk a vár történelmébe, diákjaink segítségével (Jani, Gergő) megtekinthettük a régi viseletet, majd a híres kazamatákba sétálhattunk. A várnézés után Gárdonyi Géza házába néztünk körül, majd Eger városát fedeztük fel. Ami szintén csodás volt, de ezután kezdetét vette a hazaút. Az utazás során sokmindennel gazdagodtunk. Legyen hála az Úrnak az utazásért, és hála a támogatóknak, akik eszközök voltak az ÚR kezében, hogy segítsék terveit!

Brekócki Evelin, Bíró Gergő

4

2013. május 3.

HITÉLET

"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét. Ne szégyelldhát a miUrunkról szóló bizonyságtételt." 2Tim 1,7-8

Grica Alexandrának hívnak, s 1 6 évvel ezelőtt születtem Nagybégányban. S ziasztok! Most azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy bizonyságot tegyek közöttetek

az Úr Jézus Krisztus kegyelméről. Először is tudni kell rólam, hogy engem mindig is egy tipikus "jó kislánynak" tartottak. Egy kis idő után aztán már saját magam is ezt gondoltam, s a világ kötelei kezdtek megkötözni, és a széles útra csábítani. Sokszor sikerült is eltévednem. De elmondhatom azt, hogy az Úr sohasem hagyott el, mindig mellettem állt hiszen, ha nem így lenne, most nem írhatnám le mindezt nektek. 2009 nyarán egy konfirmandus héten ismertem fel azt (Isten kegyelméből), hogy Krisztus nélkül nincs értelme az életemnek, s hogy Őt semmi nem pótolhatja. A hétvége után hatalmas tettvágyat éreztem Krisztus ügye iránt. Ahogyan teltek-múltak a napok az én buzgóságom is alábbhagyott. Egyre kevesebbet olvastam az igét, alig foglalkoztam Istennel. Gyülekezetünkben éppen ebben az időben szüntették be az ifjúsági alkalmakat, s engem elkezdett újból sodorni az ár. S habár tudtam, hogy mit kellene tennem sok esetben "a lélek kész volt, de a test erőtlen". Akármilyen mélységbe is kerültem, az Úr ott volt mellettem, s felém nyújtotta segítő kezét. Később aztán nagyon sokat tűnődtem azon, hogy hol folytassam középiskolai tanulmányaimat. Mindenképpen egyházi iskolába szerettem volna járni, így az NbRL-t választottam, hiszen ez volt a legcélszerűbb számomra. Kezdetben egyáltalán nem volt könnyű. A túlzott maximalizmusom miatt kevés időm maradt a barátaimra, mindig csak a tökéletességre törekedtem. Egy idő után aztán úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha feladom az egészet. Akkor az Úr olyan embereket küldött , akik segítettek megérteni azt, hogy a "menekülés a problémák elől" nem jó megoldás, s a problémákat megoldani kell, nem pedig elmenekülni előlük. Sokat imádkoztam a változásért, s az Úr meghallgatta az imáimat. Azóta nagyon megszerettem a gimis életet, nagyon sok barátot szereztem. Persze a keresztény élet nagyon sokszor nem könnyű, a keskeny út nagyon sok akadállyal és kihívással van tele, de bizonyára ti is nagyon jól tudjátok, hogyha az "Úr velünk, ki lehet ellenünk?" Persze azóta is rengeteg hibát követek el, sokszor elbukom, de az Úr mindig kész segíteni, megbocsátani nekem Krisztusért, hiszen: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem!"

Befejezésképp csak annyit, hogy soha ne kérdezd meg azt, hogy megéri-e. Hiszen Isten sem azért küldte el az ő Fiát, mert megérte neki, hanem azért, mert oly nagyon szeretett. Azt szeretné ha te is elfogadnádŐt. Ne várjtovább! Az Úr ma rádis vár!!! Legyen mindenért egyedül Istené a dicsőség! Hiszen (Rudi tanár úr szavaival élve) ha Ő nincs, én sem vagyok! 5

2013. május 3.

AKTUÁLIS

Interjú Szántó Nórával

hobbid? MiaSzeretek biciklizni és zenét hallgatni.

Milyen a Baár-Madasiélet? Én nagyon szeretem. Az osztályközösség annyira nem jó, de a tanárok nagyon jók. Miért egy keresztény iskolát választottál? Mert hívő családban születtem. Mika terveida jövőre nézve? Hàt èn stewardess akarok lenni. Miért akartál jönni, ha akartál egyáltalán? Az igazság az hogy elgondolkoztam azon minek is jöjjek el, mert aztán nem nagyon volt kedvem, de végül rábeszéltek! És azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt. Egy olyan családhoz kerültem, akiktől nagyon sok gondoskodást és szeretetet kaptam. Persze egy másik környezetbe kerültem, de mivel erdélyi származású vagyok sok azonosságot is felfedeztem. Mesélj: mia benyomásoda líceumról? Kicsit furcsa volt, hogy egy szobában 1 2 gyerek lakik, de így gondolom jobban összejön a társaság és jó kis beszélgetések alakulhatnak ki. Mitetszett a legjobban a helyszínekközül és miért? Hát, már nem emlékszem hol, de megnéztünk egy forrást. Nagyon szép látvány volt! Mit üzennél nekünk(liceistáknak, esetleg kárpátaljaiaknak)? Azt, hogy nagyon tetszettek a közös programok! Örülök hogy megismerhettelek titeket, és remélem némelyikőtökkel tartjuk majd a kapcsolatot! És persze jövőre mi várunk titeket Budapestre! Az én legszebb élményem: Amikor elmentünk a Nagydobronyi gyermekotthonba és beszélgethettem egy lánnyal. Ez a lány 1 7 éves. Azt mondta a szülei kidobták. Előtte kettő, majd utána is két gyerek született. A többiek otthon vannak a szülőkkel, és azt sem tudják, hogy van még egy testvérük. Megkérdeztem, hogy van-e valami oka, hogy így bántak vele, és azt mondta semmi, csak nem volt nekik elég jó. Nem tudom hogy Istennek mi a terve vele, de abban biztos, hogy amikor családot fog alapítani, nagyon sok szeretetet fog adni a gyerekeinek. A szívem szakadt meg érte, legszívesebben hazavittem volna, vagy maradtam volna vele. Mindenesetre megígértem, hogy tartani fogom vele a kapcsolatot, és amiben csak tudok segítek neki. Ez a lány az én harmadik nevemet hordja, Ráhel. Ezért sem fogom (valószínűleg soha) elfelejteni.

Pártos Dávid

Folytatás a 3. oldalról

Másnap a reggeli után egy áhítaton vettünk részt. Ezután pedig kezdetét vette a verseny. Időtartama 4 óra volt. A vetélkedőre a következő tantárgyakból kellett felkészülnünk:

történelem, ének, matematika, fizika, földrajz, művészettörténelem, filmművészet, biológia, kémia, magyar irodalom, hittudomány, cserkészet. A verseny után következett az ebéd. Délután Budapestre utaztunk, ahol megkoszorúztuk Harry Hill Bandholtz szobrát a Szabadság téren. Ezután pedig egy dunai hajókázásra mentünk. Késő délután a kis csapatunkkal barangoltunk Budapesten, ott is vacsoráztunk. Este mentünk vissza Halásztelekre. A következő reggel az iskola karbantartója vitt ki minket a vonatállomásra. Több óra utazás után érkeztünk meg a Líceumba. Érdekes és élményekben dús kirándulás és verseny volt mindenki számára.

Kovács Georgina, Molnár Angéla

6

2013. május 3.

AKTUÁLIS

Interjú Bodó Bencével

jöttél kika szüleid? Honnan Bodó Bencének hívnak, Óbudáról jöttem, van egy testvérem

Bodó Tímea, aki szintén itt van most Beregen. 1 995.október 5-én születtem 1 7éves vagyok. Kicsit a szüleimről; apukám technikus, anyukám a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál dolgozik.

Hogy megy a suli, mivel szeretsz foglalkoznia szabadidődben? Hát! Nem szeretek tanulni, de nem is vagyok hülye. Kedvenc tantárgyaim közzé tartozik a földrajz, irodalom és a matematika, s szeretek nyelveket tanulni. Szabadidőmben szeretek utazgatni, persze külföldre. Érdeklődök az újságírás után, s persze nagyon szeretek enni. Hogyan érezteditt magad? Nagyon jól éreztem itt magam, már harmadjára vagyok itt. A programok nagyon színesek és érdekesek voltak, meg egy picit fárasztóak is. Szerintem a legjobb és legizgalmasabb FelsőGereben volt, de nagyon jól éreztem magamat a Sípot vízesésnél és a Vereckei hágónál és még stb.… stb.… Hogyan tetsziknekeda sulink? Tetszik! Tetszik! Nagyon jó a közösség és olyan, mint ha egy család lennétek és látszik, hogy hasznosakat tanultok. Folytatás a 9. oldalon A megpróbáltatások kereszttüzében

skolánk gyakran vesz részt nemzetközi versenyeken. Így történ ez március Imedencei 1 3-án is, amikor egyidejűleg a VI. ,,Az én Pannóniám” nevű KárpátKözépiskolai vers- és prózamondó találkozó és a 19. Kőrösi

Csoma Sándor Nemzetközi földrajzversenyen bizonyítottunk. A vetélkedők helyszíne Szekszárd volt. Az említett, Garay János ,,Az én Pannóniám” című szavaló- és prózamondó verseny délelőtt 1 0 órakor vette kezdetét. A zsűri három személyből állt és egy egykori garaista, Dajka Norbert elszavalt GarayJános egyik híres versét. A verseny két fordulóból állt. Az első fordulón mindenki elmondta az egyik választott versét. Majd a második fordulóban, a versenyzők szavazhattak az általuk legjobbnak ítélt versenyzőre. A szünet után sor került a zsűri döntésére. A versenyzők között kiválasztották a fő-, a közönségés a különdíjat érdemlő jelöltet, illetve az arany-, ezüst- és bronz fokozatban részesülteket. A díjazottak átvehették ajándékukat és senki sem ment haza üres kézzel. A verseny után a gimisekkel még ott maradtunk egy közös képre, aztán hazamehettünk a fogadó diákokkal. Mindeközben javában zajlott a földrajzvetélkedő, ami nagyon izgalmasnak bizonyult. A zsűri soraiban többek között megtisztelt jelenlétével a bolgár nagykövet is, kinek szavait a bolgár nagykövetség attaséja tolmácsolt felénk. Beszédében nagy köszönetet nyilvánított az iránt, hogy érdeklődünk az országa, Bulgária felől. A verseny fordulóiban változatos feladatok vártak a versenyzőkre: szóbeli, gyorsasági, s többek között idegenvezetési is. Mivel a legjobbak vettek részt, kitűnően teljesítettek ezeken a megmérettetéseken is. Azonban, mint a legtöbb versenyen, itt is csak egy győztes lehet, aki jelen esetben egy utazást nyert a bolgár határ menti városokba. Sajnos idén nem mi voltunk azok. De talán majd jövőre. Ködöböcz Csilla

7

2013. május 3.

FEJTÖRŐ

Nyereményjáték z alábbi szavak és betűcsoportok hét kivételével elhelyezhetők az ábrában. A kimaradt szavakból az alábbi történet befejezése állítható össze: Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozniuk. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta fejszéjét egyik fa után a másikba. Ritkán tartott szünetet, és akkor is csak röviden. A másik favágó óránként hosszabb időre megpihent. Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte kimerült. A második: hihetetlen, de befejezte a munkát, amelyet egyszerre kezdtek, és a fák is egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemének. Nem értem a dolgot - mondta. - Minden órában kiadós pihenőt tartottál, mégis előbbre vagy. - Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál, az az volt, hogy a... Kétbetűsek: ÁM, ÁN, ÁR, BK, EL, GE, LT, OZ, ÖL, TU Hárombetűsek: AZT, ÁSZ, FEL, ITT, LSS, MOL, OTT, OVT, ÖTP, PAD, RLE, SER, SEZ, SÜA, SZP, TÁN, TSŐ, ZZK Négybetűsek: ARRA, ELZA, HOGY, MERT, REDÖ Ötbetűsek: APRIT, AZZAL, DESZK, IKLAD, LEPKE, LETÉR, LIGET, NETÁN, OLDAL, RETEK, TOLAT Hatbetűsek: IGAZÁN, MUMPSZ, NŐTLEN, NYOMDA, ÓRÁKIG, PERCET, ZSÁKOS Hétbetűsek: BÜKKÖSD, EDELÉNY, EMLŐSÖK,TAKTIKA Nyolcbetűsek: PRÓBÁLOM, SZÜNETET Kilencbetűsek: BEÖZÖNLIK, FEJSZÉMET Tízbetűsek: ELLENSZENV, HASZNÁLTAM,

A

A nyertes Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvével büszkélkedhet majd!

A megfejtéseket a [email protected] címre várjuk! Vagy kérjük behozni a szerkesztőségbe!

A két rejtvény megfejtése csakegyütt érvényes! 8

2013. május 3.

RÓLUNK SZÓL

A MI EURÓPÁNK, avagy az NbRL újra bevetésen

3-as évben is meghirdetésre került a Tarsolyegyesület szervezésében a A Mi201Európánk nevezetű verseny. Ezúttal egy vállalkozó szellemű csapat vágott neki

a kihívásoknak, név szerint a Hóvár csapat, melynek tagjai voltak: Dobsa Evelin, Ködöböcz Csilla, és szerény személyem és ugyebár Bandi tanár úr aki, amiben csak tudott a segítségünkre volt. A verseny 3 fordulóból állt, 2 fordulót internet használattal kellett megoldani, a 2 fordulón 4 óra állt a rendelkezésünkre, hogy a könnyűnek nem nevezhető 8 feladatsort megoldjuk. Így jutottunk be a 1 9 legjobb csapatba, persze a döntő előtt még számolnunk kellett pár megpróbáltatással, ugyanis be kellett küldenünk az elő feladatokat, de a jól összecsiszolódott kis csapatnak ez már nem jelentett gondot. A döntőre április 6-án került sor Székesfehérváron. Péntek reggel 7 óra - kissé kómásan bár, de tudással felfegyverkezve vágtunk neki a hosszú és fárasztó utazásnak, a végtelen zötykölődésnek a vonaton. Késő délután, mikor szállásunkra érkeztünk egy jó ízű vacsora után mindenki kellőképpen elfáradva tért nyugovóra, lelkiekben készülve arra, amit a másnap tartogat számunkra. Az igencsak bőséges reggelit követően a verseny színhelyére indultunk sorstárainkkal. A versenynek egy elemi iskola adott otthont, ahol már minden elő volt készítve az izgalmas versenysorozathoz, ahol számos európai parlamenti képviselővel volt szerencsénk találkozni és megismerkedni. A döntő két részből állt, melyet egy rövidke ebédszünet szakított félbe. Érdekesebbnél érdekesebb és színes feladatokkal kellett megbirkóznunk, azonban voltak olyanok, amelyekbe beletört fejszénk. Eközben a tanár urak, Bandi tanár úr és András tanár úr, a háttérben asszisztáltak és velünk együtt átizgulták a versenyt. Sok új és érdekes dolgot tudhattunk meg az Európai Unióról, az európai országokról, azok kultúrájáról, gazdaságáról, stb. A feladattípusok között akadtak zenefelismerések, ír könnyűzenéket kellett felismernünk, de volt még pénzfelismerés, voltak a közlekedéssel, művészettel kapcsolatos kérdéssorozatok is. Sajnos a felkészültségünk nem bizonyult elegendőnek ellenfeleinkkel szemben, de még így is a középmezőnyben képviselhettük az iskolát. A nap fáradalmait kipihenve este koncerten vetünk részt. Egy fergeteges estét tölthettünk el az Ismerős Arcokat hallgatva, s teli torokból énekelve, a szívünk mélyéig hatoló dallamokat: „Egy vérből valók vagyunk!” Azt hiszem, ez feltette az i-re a pontot. Másnap hazaindultunk. Ismét négy óra zötykölődés és ismét édes itthon, ismét gödrös utak, ismét Kárpátalja. S bár sajnos a hőn áhított Brüsszeli utat nem sikerült elnyernünk, könyvnyereményekben részesülhettünk, s feledhetetlen három napot tölthettünk el a csodálatos nyugalmat árasztó Székesfehérváron. Salánki Barbara Folytatás a 7. oldalról

Mit üzennél az itt tanuló diákoknak? Nagyon sok sikert az érettségizőknek és, hogy mindenben a pozitívat lássák meg. Azoknak, akik nem érettségiznek, azoknak kitartást. Milyen terveidvannaka jövőre nézve? Úgy 3-4 év múlva szeretnék kiutazni Pakisztánba két hónapra, hogy tanulmányozzam a kunza népcsoportot. Szeretnék majd egyetemre menni és turisztikával foglalkozni

Fekete Renáta

9

2013. május 3.

RÓLUNK SZÓL

Akció a líceumban, avagy az új ping-pong asztal legendája

alán már mindenki észrevette, nemrég egy új T ping-pong asztallal kedveskedtek iskolánk vezetői és tanárai a sportkedvelők számára. Ez

örömteli dolog, viszont tudnunk kell, hogy nagyon komoly háttér szervezéssel valósulhatott meg a vásárlás. A régivel már több gond is volt, de egyelőre még nem volt pénz az új asztalra. Egy szép tavaszi, vagy inkább egy nyári napon Margit tanárnő és Éva tanárnő kezdeményezésére megkezdődött a szervezkedés az ügy érdekében. Mivel össze kellett gyűjteni a pénzt az asztalra, kreativitásunkat és ügyességünket használtuk fel, melyből végül nagyon szép dolgok, emléktárgyak születtek. Voltak, akik gyertyát öntöttek, képeslapot készítettek, könyvjelzőket varrtak stb. A kész emléktárgyakat az arra vállalkozó diákok hazavitték, s a saját gyülekezetükben árusították. De erről bővebben maguk a résztvevők jobban tudnak mesélni: - Dobsa Evelin: ,,Gyűjteni a ping-pong asztalért nagyon jó érzés volt, mondhatni felemelő. Jó érzés volt az, hogy segíthettem, tehettem valamit a líceumért. Még jobban érezhettem, hogy kis családunknak én is részese vagyok. Ha ránézek az új asztalra, eszembe jut, hogy én is hozzájárultam. A gyülekezetemben örömmel fogadtak, megdicsérték munkáinkat.” - Pártos Dávid: ,,Azt nem tudom, ki fejéből pattant ki a gyűjtési ötlet, de szerintem jó ötlet volt. Kicsit összefogtunk végre és tettünk annak érdekében, hogy változzon valami. Én készíteni és eladni is segítettem. Azt hiszem karkötőt készítettem és fülbevalót, valamint a gyertyaöntésben próbáltam (!) segíteni. A legnagyobb eladás Kopor Krisztián festménye volt, na meg persze az apróságok: gyertya, kulcstartó, képeslap. A gyülekezetben dicsérték a munkánkat! – Ezt azoknak üzenem, akik idejüket és idegrendszerüket nem sajnálva dolgoztak. Remélem, lesznek még hasonló dolgok a líceumban, mert így kicsit mi is magunkénak érezhetjük magát a líceumot is.” - Bihari Klaudia: ,,Mindenki nagy szeretettel segített, hogy összegyűljön az asztalra a pénz. A líceum diákjai vittek haza magukkal kivarrt képeslapokat és sok más szép dolgot, hogy a saját gyülekezeteikben ők is árulják. A képeslap kivarrásában Margit tanárnő nyújtott segítséget. Sok diák vett részt a varrásban. Főképp azért segítettünk, mert nagy szükség volt már egy új asztalra, hisz a régi eléggé tönkre ment. Sokszor már a labda sem pattogott rajta rendesen. Mivel a mi Istenünk megsegített minket, összegyűlt a pénz. Legyen Övé a hála!” - Grica Alexandra: ,,Nagyon örültem annak, hogy én is részt vehettem a gyűjtésben. Bár a falumba nem én vittem haza az árusítandó dolgokat, hanem Reni, az eladásukban hála Istennek és is segítségére lehettem. A gyülekezet tagjainak nagyon tetszettek a kézzel készített ajándékok, sokan vásároltak belőlük.” Beutazáskor mindenki elhozta a pénzt. Kis pótlással, de összegyűlt a megfelelő összeg. Napokon belül már az iskolánkban lehetett az új asztal. A téma szakértőinek véleménye

szerint sokkal jobb, mint a régi, örömet okoz a játékhoz. Szóval, amint látjuk, lelkes diákjainknak nagy szerepe volt az asztal megvásárlásában. De nem kell megfeledkeznünk a tanárokról, hisz az ők közreműködésük és támogatásuk nélkül nem valósulhatott volna meg az ötlet. A diákok nevében köszönjük a lehetőséget, hogy segíthettünk, s persze ebből kifolyólag köszönjük az új ping-pong asztalt. A gyűjtésért és az eredményért Istené a dicsőség! Ködöböcz Csilla 10

2013. május 3.

N

HUMOR ÉS EGYEBEK

Mert táncolni igenis jó!

emsokára itt a tanév vége. A sok félévzáró- és felvételi vizsgára való felkészülés szinte minden energiánkat és szabadidőnket igénybe veszi. Azért, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk, s egy kis időre elfelejthessük kötelezettségeinket, líceumunk falain belül 201 3. április 9-én este, vacsora után táncház került megrendezésre. Alkalmi tánctanárunk Szilágyi László, iskolánk angol szakos tanára volt. Táncolni nem volt kötelező, ennek ellenére kezdetben sokan megpróbálták elsajátítani a különböző néptáncok lépéseit. Többek között a magyar, moldvai, zsidó és görög kultúrát ismerhettük meg a táncokon keresztül. A táncház este kilenc órakor ért véget. Ez az este nagyon jó alkalom volt arra, hogy tanár és diák egyaránt jól érezze magát, s ez által is épüljön közösségünk!

Grica Alexandra

N

Osztályok akcióban

em is olyan régen az NbRL osztályai között egy kis versengés állt fen, mivel minden osztály külön- külön kapott 1 00 hr-t, arra hogy alapanyagokat és eszközöket beszerezve feldíszítsék az osztályt. A diákok lelkesedve nekifogtak és egy nagy csapatot alkotva, elkezdek együtt gondolkodni és dolgozni. Persze ahogy a legtöbb versenynek, ennek is volt jutalma: 5 doboz pizza a nyertes osztálynak. Az osztályok nagyon szépre sikeredtek, és nagyon jól néztek ki. A csapat munka meghozta gyümölcsét. Egy este a zsűri pontozta az osztályokat a kreativitás, a látvány, és a befektetett munka szerint. Az eredményt másnap ebédkor hirdették ki. A győztes csapat a 1 0. B osztály lett. Ők az ebéd után felmentek az osztályukba és elfogyasztották megérdemelt jutalmukat. Persze a többi versenyző is kapott egy ki jutalmat, ami csoki volt.

Fekete Renáta

Egy kis humor

Ovisok aranyköpései: - Az életbiztosítás olyan pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet.

- Nem tudom hány éves vagyok, mert ez állandóan változik. - Nem vagyok megkeresztelve, de azért be vagyok oltva. - Nagyon megijedtem, amikor Anya megbetegedett. Azt hittem Apa fog főzni ránk. 11

2013. május 3.

A

AJÁNLÓK

Június 8-án, reggel 9 órától Lendület a Bereg Campben!

programból: Előadás: Szentek legyetek! - ifj. Csomós József

Szemináriumok–többekközött olyan témákban, hogy: Álszentség - Anyaszentegyház - Angyalok és démonok - Odaszánás - Bukott szentek Workshopok- úgy, mint: Íjászat - Tükörszoba - Szent humor - Média evangelizáció - és még sok-sok más! Zenél az UREGYBAND!

www.krisz.org

Donnál... című dokumentumfilm Kárpátalján történő népszerűsítése céljából a OttII.a messzi Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézete és a Pro

Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászon bemutatót szervez, 2013. május 22-én. A rendezvény programja: 1 3:30 – Megnyitó 1 3:35 – „Ott a messzi Donnál..." című dokumentumfilm vetítése 1 4:30 – Beszélgetés a film készítőivel: Debreceni Mihállyal, Hatos Gyulával, Kele Andorral és Litauszki Jánossal Moderátor: Molnár D. Erzsébet (történész, a Lehoczky Tivadar Intézet kutatója) 1 5:00 – Zárszó Minden érdeklődőt szeretettel várnak! www.karpatalja.ma 3. május 22-étől Beregszászban és 201környékén megkezdi magyar nyelvű

műsorának sugárzását a Pulzus Rádió, amely az FM 92.1 hullámsávon lesz fogható. A rádió a legendás Sion Rádió földifrekvenciás változata lesz.

A

www.sionradio.eu

Könyvajánló - Werner Gitt - Kérdések a kezdethez

könyvben választ találunk a húsz leggyakrabban feltett kérdésre a teremtésről, az evolúcióval és Mózes első könyvével kapcsolatban. Ezek közül néhány: Honnan jött Káin felesége? Hogyan fért bele a sok állat Noé bárkájába? Valóban voltak jégkorszakok? Mi történt a dinoszauruszokkal? Mit gondoljunk a C1 4 kormeghatározási módszerről? ....stb.

Kölcsönözhető a tanáriból!

Információk Főszerkesztő: Biró Gergő, Doktor Benjámin Munkatársak: Bahus Réka, Barta Kitti, Brekócki Evelin, Dobsa

Evelin, Domokos Dániel, Fekete Renáta, Grica Alexandra, Háger Krisztián, Kovács Anna, Kovács Georgina, Ködöböcz Csilla, Molnár Krisztián, Molnár Sándor, Péter Károly, Salánki Barbara, Tóth Andrea Tördelés: Orbán László. Korrektúra: Molnár Angéla Rajzok és grafika: Pártos Dávid, Kopor Krisztián 12

Lapunk megjelenését a

NagyberegiReformátus Líceum támogatta Email: [email protected] Kiadó: NbRLPress, Nagybereg, II. Rákóczi Ferenc út 80. Példányszám: 90