A Terplán Zénó Műszaki És Közgazdasági Szakképzõ Iskola Diákújságja 2011. május
VIII. évfolyam 1. szám
Március 15. Amárcius 15-dikei ünnepséget ebben a tanévben a 9. ny osztály rendezte. A próbák jó hangulatban teltek, az osztály szinte valamennyi tagja tevékeny részese volt az előadásnak. A műsor összeállításában komoly része volt a diákoknak is, ötleteikkel, javaslataikkal érdemben javították az előadás színvonalát. A műsor végén az osztály vállalkozó szellemű tagjai egy táncos koreográfiát mutattak be, ezt Moczó Annamária tanította be Szalóki Nikolett segítségével. Az előadással célunk volt, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű ünnepek miért vannak, mi az értelmük. Ezt a célt szolgálta a műsor elején és végén helyet kapott rész, amely az iskolánk diákjainknak véleményét tartalmazta. A 11-dikes és 12-dikes tanulók arra kérdésre adtak választ, hogy mi szükség van nemzeti ünnepekre. Azt sze-
rettük volna, ha a nézőkben gondolatok ébrednek ezen vélemények hatására, ezért a legmélyebb értelmű válaszokat olvasták fel a 9. ny tanulói. De felolvasták azokat az írásokat is, amelyek megdöbbentő tévedéseket tartalmaztak. Ezt azzal a céllal tettük, hogy az iskola diákjai szembesüljenek a tájékozatlansággal. Ez csak részben sikerült. Arra a véleményre, hogy március 15-dikén a rádióba beolvasták a 12 pontot, a nézőknek arcizma sem rándult. Ezek a gondolatok keretet adtak a műsornak. A köztes részekben első sorban versekre építve igyekeztünk megjeleníteni a forradalom előtti állapotokat, külön részben a forradalmat és a szabadságharcot, majd a fegyverletételt követő hangulatot. Összességében úgy ítélem meg, hogy az előadás jót tett az osztályközösségnek és élvezhető volt a közönség számára is.
2. oldal
TERPLÁN
Diákhitel A diákhitel, egy olyan pénzügyi segítség a Magyarországon felsőoktatási intézményben tanuló diákoknak, amely segít nekik a költségek fedezésében. Ezt az állam által nyújtott hitelt, a tanulóknak, ellentétben egy átlagos hitellel, nem szükséges rögtön felvétel után törleszteni, elég csak a felsőoktatási tanulmányok után elkezdeni, illetve kötelező a 40. életév betöltésekor. A diákhitel kedvező, mivel a hitelt felvevő mindössze 8,5%-os kamatlábbal kell, hogy fizessen, ami a bankok által nyújtott hasonló jellegű forinthitelek átlagos kamatának a felét sem éri el. Továbbá, nincs hitelbírálat, azaz nem kell sem jövedelem, sem kezes, sem egyéb fedezet, minden 40 év alatti felsőoktatási intézményben tanuló diák igénybe veheti, 10 szemeszterre. Egy szemeszterre az államilag támogatott képzésben maximum 200.000 Ft vehető fel, költségtérítéses képzésben maximum 250.000 Ft igényelhető. Amennyiben, a hitel felvevőnek törlesztési problémái akadnak, akkor, a törlesztési szabály úgy határoz, hogy a visszafizetés rugalmas és teljesíthető legyen. Fontos tudni még a diákhitelről, hogy a diákhitel-tartozás nem kizáró ok egyéb hitelek felvételénél.
Ugyanakkor, az is fontos, hogy a diákhitelt akkor is kell törleszteni, ha az adott pillanatban a hitel felvevőnek nincsen munkajogviszonya. Jogszabályban megfogalmazták, hogy a diákhitel nem kamatozhat, amennyiben a hitel felvevő bankszámláján marad az összeg. Továbbá a diákhitel is egy hitel, és erre is kamat rakódik, onnantól, hogy az első összeget a hitel felvevője kifizeti. Emellett, a diákhitel az első 2 évében a hivatalos minimálbérhez igazodóan alakul a visszafizetés aránya, viszont 2 év után az aktuális jövedelemhez igazodik, tehát nem látható előre a törlesztési idő. Az ezt követő szakaszban, ha mondjuk meghatározzák a törlesztési összeget havi 15.000 Ft-ban, és a hitel felvevő időközben munkahelyet vált, ahol a fizetése alacsonyabb lesz, ezt a diákhitel nem veszi figyelembe, a törlesztési összeg ugyanúgy 15.000 Ft marad, és fellebbezésre nem adnak lehetőséget. Összességében, valóban igaz, hogy kockázatos felvenni egy diákhitelt, habár minden hitelt kockázatos felvenni, viszont rengeteg olyan eset van, amikor ez a plusz segítség nagyon meg tudja dobni a felsőoktatási éveket, továbbá lehetővé teszi azt, hogy mindenki bejusson, és bent is maradhasson ezekben az intézményekben. Kozári Erik, Frank Áron 12. ny
TERPLÁN
3. oldal
Alapítványi gálaest a Terplánban A Szülői Munkaközösség április 2-án rendezte meg a Terplán Alapítvány gálaestjét a DMK Ifjúsági Házában. Az iskola történetének harmadik alapítványi gáláján számos vendég élvezhette az iskola diákjainak műsorát. A sort a színjátszó kör kezdte Arany János Fülemüle című művét vitték színpadra Kovács Béláné rendezésében, mely megteremtette az est kellemes hangulatát. Ezt követően egyéni produkciók következtek, melyekben a terplános diákok tehetségük sokszínűségéről győzték meg az est résztvevőit. Volt, aki verset szavalt, volt, aki énekelt és voltak, akik tánctudásukat mutatták meg a nagyérdeműnek: láthattunk modern táncot és néptáncot egyaránt. A műsort az iskola énekkara zárta Bedőné Bakki Katalin vezetésével, akik egy részletet adtak elő versenyprogramjukból, melyet a Celjében
megrendezett kórusversenyre állítottak össze. A nyitótánc egy keringő volt, amelyet az iskola fenntartója, Molnárné Somogyi Margit, illetve az igazgató úr, Molnár József táncolt az iskola egy-egy diákjával. A vacsora után következett a tánc és a baráti csevegések, míg éjfélkor a hagyomány szerint megkezdődött a tombolahúzás, az első húzásra az igazgató urat kérték fel, és a tombolatárgyak sorra gazdára találtak. A gála hajnalig tartó táncolással ért véget. Tehát mindazok, akik részt vettek ezen a gálaesten legyenek azok tanárok, vagy szülők, vagy egyszerűen csak olyanok, akik szerették volna jól érezni magukat egy szórakoztató, vidám estével lettek gazdagabbak és ráadásul jó célt is szolgáltak.
4. oldal
TERPLÁN
Karácsonyi műsorunk (2010. december 21) Már október közepe táján kezdte kiválogatni iskolánk új és talán legfiatalabb tanárnője, Taczman Mária a karácsonyi ünnepségünk szereplőit. Az ünnepség város legidősebb templomában, a Jézus Neve plébánián tartottunk. Ez alkalommal nagyrészt a 9. c osztály tanulói játszottak szerepet, de a 9. d és 9. ny valamint 9. b osztályok diákjai is segítettek bennünket az éneklésben és az adventi koszorú négy gyertyájának a meggyújtásában. Betlehemes játékunk szereplői ezúttal Nemes Martin, Nyeste Máté és Kővágó Martin (a há-
rom pásztor), illetve Herczegh Sándor (a mókás, öreg pásztor) és Török Dániel (az angyal) voltak. Mellékszereplőként jómagam (Goda Gergő - narrátor) Jónás Mária, Kasnya József, Torma Cintia és Szászi Péter (a négy gyertyagyújtó) jelentünk meg a szentélyben; továbbá a szép, ősi karácsonyi énekeinket az énekkar pár növendéke is velünk énekelte: Erős Petra, Muhari Máté és Sebestyén Gábor, valamint verset mondott Sőti Gergő. A műsort végigkonferálta Tranguszné Jancsó Katalin.
TERPLÁN
A próbák kellemes hangulatban teltek és sokat nevettünk, ám ahogy közeledett a kitűzött időpont, egyre feszültebben készülődtünk. Mire feleszméltünk, a próbák már nem az osztályterem falai között, hanem az ünnepség leendő színhelyén, a Barátok templomában zajlottak. A fellépés előtt egy kicsit izgultunk, főleg mikor az egész iskolát, diákokat, tanárokat megláttuk a padokban. Az előadás jól sikerült. Nyeste Máté így vélekedett az ünnepségről: „Szerintem nagyon jól sikerült az előadás, bár egy kicsit izgultunk a nagy tömeg miatt. Jól felkészített minket a tanárnő, az összes próbán keményen dolgoztunk, hogy előadásunk elnyerje az iskola diákjainak és tanárainak tetszését. Ezúton is köszönjük a tanárnő fáradozását”. A jászsági betlehemes játékhoz híven adtuk elő a diákoknak a műsorun-
5. oldal
kat, amelyet rajtunk kívül más csoportok is eljátszottak a múltban, sőt még manapság is eljátszanak óvodákban, iskolákban és házaknál is. Sajnos e szokás manapság kihalóban van, de hála Istennek még mindig élnek a Jászság területén olyan fiatalok, akik ezt az ősi tradíciót továbbadják testvéreiknek, barátaiknak, és remélik, hogy a későbbiekben gyermekeiknek. Az ünnepély másik részében az énekkar Kati néni vezetésével, majd Szabó Attila tanár úr közvetítette a gyerekek szívébe a karácsony hangulatát. A műsor hangulatát még emelkedettebbé tette, hogy Novák István plébános úr, a templom lelkiatyája és iskolánk etika tanára egy igazán felemelő és megszívlelendő beszéddel készült. Mindezek után még nem pihentünk, hanem hagyományőrző, humoros betlehemes játékunkat a templommal szemben található idősek otthonában is előadtuk. Öröm volt látni, hogy sokan betegségeik ellenére is jóízűeket kacagtak és emellett mi is jól éreztük magunkat, hiszen az otthonban egy kis frissítő meleg tea és szaloncukor fogadott bennünket. Összefoglalva: az, hogy a templom bűvkörében ünnepelhettünk, ahol meseszépen tündöklött a sok, szépen feldíszített karácsonyfa, és az újszülött kis Jézus szeretete igazán felébresztette szívünkben a karácsony valódi lényegét, értékét és hangulatát. Goda Gergő 9. c
6. oldal
TERPLÁN
Élménybeszámoló TV-s kalandjaimról …
Amint már sokan tudjátok, a tavalyi év november utolsó és december első napján nagymamámmal együtt részt vettünk a 40 milliós játszma című kvízműsorban. Sokak kérésére most egy kis beszámolót írok nektek, hogy ti is a kulisszák mögé leshessetek, és átéljétek, amit én is átéltem a 40 millió ölelése közben élő egyenes showban. A játékról tudni kell azt, hogy a főnyeremény, azaz a tét 40 millió ropogós forint kézpénzben, amit úgy lehet megnyerni, ha 8 kérdésre 100%-os választ adunk és az utolsó kérdés mindent vagy semmit alapon működik. Természetesen kisebb összeget is meg lehet nyerni, ha az ember okos (okosabb, mint én) és jól taktikázik, ugyanis a 40 millió forintot fel lehet osztani, így menekülve a pénznyelőtől. De nem is húzom tovább az időt és belevágok az élménybeszámolómba: A storyt az elejéről kezdem, ugyanis teljes és valósághű képet szeretnék nek-
tek bemutatni. Az élő showig nagyon nehéz és rögös út vezet, ugyanis 3 fordulóból álló szereplőválogatáson vettünk részt, ahol felmérték szellemi tudásunk és színpadi jelenlétünk egyaránt. A játékra több, mint 4000 játékos pár jelentkezett, ebből beválasztottak kb. 40-et, szerencsénkre mind a három castingon megfelelve egy felkészítő tanfolyamon vettünk részt, ahol megismerkedtünk a stúdióval és azokkal a dolgokkal, amiket nem szabad elkövetni, ha a tv-ben „celebkedik a civil.” Majd teltek múltak a napok és egyre izgatottabban vártuk a nagy napot . Október 30-án volt az első nap, amikor a hatalmas pénznyelő lépcsőire léptünk, és a műsor házigazdája, Rákóczi Feri sok szeretettel várt bennünket, de ezt megelőzően a saját öltözőnkben sminkeltek és öltöztettek, majd vártuk, míg ránk kerül a sor. 19:30-kor jött az aznapi ügyelő, akinek feladata a játékosok koordinálása, és levitt a harcmezőre, ahol az utolsó simításokat is elvégezték rajtunk. Majd az izgalomtól könnyes szemünket megtöröltük nagymamámmal és megfogtuk egymás kezét, ezalatt vártuk, míg az ajtó kinyílik. Elkezdődött a visszaszámlálás, kinyílt az ajtó,és rohantunk felfele. Mindeközben fejemben az a gondolat járt, hogy nincs visszút, ez az meg fogod csinálni, Csongor hisz benne vagy a televízióban, és az egész ország szeme rajtad van, nem mellesleg a barátaid, ismerőseid és drága osztálytársaid a tv-re tapadva szurkolnak érted. Az első nap 3 kérdésre válaszoltunk, amelyből két kérdésre 40 milliós választ adtunk. (Most gondolom mindenkiben
TERPLÁN
megjelenik az a pillanat, amikor nekiszöktem a 40 milliónak és ölelve tettem vissza a helyére, igen nagyon vicces volt tudom, de egyben egy jó érzés, amit nem lehet megfogalmazni, mert hatalmas pénzösszegről van szó). A műsor végére 23 millió forintunk maradt, ami nagyon sok pénz, tehát mondhatni sikeresen zártuk az estét. Az adás befejeztével a másnapi adásra készülve felvettünk egy promot, azaz a reklámot. Második nap a műsor készítői közölték, hogy egy egész országnak szimpatikusak vagyunk, és nagyon szorítanak nekünk, még az „Arckönyv” nevű közösségi portálon is nagy népszerűségnek örvendhettünk. 19:05-kor máris az ajtó mögött álltunk, ezúttal rutinosabban, mint előző este, és most már „sztárként” integetve sétáltunk fel (hogy többet tapsoljanak és hogy többet legyek képernyőn) a lépcsőn. Itt ismét 2 kér-
7. oldal
désre adtunk helyes választ, és ezzel a negyedik kérdésre maradt 14 millió forintunk, ahol nekem köszönhetően egy nehéz kérdést (már akinek) kaptunk: Melyik az abszolút nulla fok? Válaszok: 0 Celsius 0 Kelvin, avagy 0 Fahrenheit. Egy percnyi vitázgatás, gondolkozás után tudásunk kevésnek bizonyult, és sajnálatos módon üres kézzel távoztunk a showból. A vereséget büszkén viseltük, ugyanis egy zseniálisan izgalmas és jópofa játékban vehettünk rész, hihetetlen élményekkel gazdagodtunk, nem mellesleg a tv-ben, ahol sok jó és kedves embert ismertem meg; és most, hogy adódott a lehetőség, ismét köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik mindvégig mellettem voltak, szeretettet adtak, és izgatottan szurkoltak nekünk (külön történeteket lehetne meséli), tehát nagyon köszönöm nektek! Gál Csongor 11. Ny
8. oldal
TERPLÁN
Szalagavató a búcsúztatók szemszögéből…
Idén is eljött az idő, mikor búcsúztatni kellett a ballagó osztályokat: Tóth Edina tanárnő, Goda Krisztina tanárnő és Szabó Attila tanár úr osztályait. Először a szalagtűzőt rendeztük meg a Déryné Művelődési Központban, melyre keményen készültünk egy három részes paródiaszíndarabbal. Többek között betekinthettünk egy közgazdasági órára, majd egy történelemóra részleteibe le. Összeállításában közreműködött Bordás Anikó és Fejes Sándor osztályfőnökök. A színdarab megírásakor figyelembe vettük a felsős diákok igen poénosnak vélt élményeit. Az előadás után sor került a végzős diákok szalagjainak a feltűzésére. Pár nappal a szalagtűzés után 2010. december 11-én sor került a szalagavató bálra. Ezt megelőzően reggel a ballagtató osztályok előkészítették a Bercsényi Sportcsarnokot a végzős diákok táncaira. A táncokat 7 órakor tekinthettük meg, idén az első tánc az angolkeringő volt. Ezután az osztálytáncok következtek. A 12. b dzsungel rock and roll-t adott elő, a 12. a cilinderes táncot lejtett, majd a 13. ny nem mindennapi összeállítását nézhettünk meg.Asikerre való tekintettel minden táncot kétszer adtak elő.
TERPLÁN
9. oldal
Az est fénypontja számunkra a reggelig tartó bulizás volt. Ezután fáradtan és álmosan mindenki nekilátott a pakolásnak és a rendrakásnak, így zárva ezt a tökéletesre sikeredett estét. Ezúttal is köszönet mindenkinek, aki részt vett a megszervezésben! Karácsonyi Alpár 12ny
10. oldal
TERPLÁN
Az iskolánk minden évben kedveskedik nyílt nappal a jövendőbeli kilencedikeseknek, bemutatjuk az iskolát, mi hol található az épületben, és persze minden évben újabb és újabb ötletekkel készülünk. Ebben az évben november 24-én került megrendezésre a nyíltnap. Előtte való nap már nagy volt a készülődés, díszítettük a termeket, pakoltunk, sürgöttforgott minden diák és tanár. Másnap már korán reggel az iskolában volt mindenki, a tanárok kiadták a feladatokat, volt, aki termekben segített, és volt, aki csoportokat vezetett és igazított el. A főépületben vártuk a nyolcadikos diákokat, kísérő tanáraikat és szüleiket. Elsőként meghallgattak iskolánkról egy rövid tájékoztatót, aztán csoportokra osztottuk őket és elindultunk az egyes helyszínek bemutatására. Elsőként az angol nyelv tanításából kaphattak ízelítőt feladatok segítségével. Interaktív játékban a nyolcadikosok megismerkedhettek azokkal az országokkal, melyekben angolul beszélnek, sőt játszhattak angolul „Legyen Ön is Milliomost”, ahol a nyeremény egy tiszteletbeli egymilliós bankjegy volt (természetesen nem igazi pénz). A második állomáson a külföldi kapcsolatainkkal ismerkedhettek meg
vendégeink, a Svédországban járó diákjaink és tanáraink készültek egy prezentációval, megmutatták hol jártak, elmondták milyen újdonságokat láttak és tanultak. Végül, de nem utolsósorban a nyolcadikosok betértek egy igazi „angol kocsmába”, ahol édességgel és üdítővel várták a diákokat. Iskolánk bemutatta az informatika termet és informatikus tanáraink készültek egy kis informatikai teszttel. Sor került közgazdasági és marketing szakterület bemutatására is. Közgazdaságból egy teszttel várták a diákokat, marketingből pedig termékösszehasonlító játékkal készültek. Ezután vendégeink kimentek a szakképző központba, amit idén kezdhettünk
Nyílt nap
használni. Ebben az épületben bemutatták a jóval magasabb színvonalú informatika termet és az autószerelő műhelyt. A hegesztő gépek bemutatására is sor került, és a teljes tanműhelyt is meg lehetett tekinteni. A diákokat várta még a Holdfény színkőr egy helyzetgyakorlattal és előadással lezárásként. A szervező és a leendő diákok egyaránt jól érezték magukat, rengeteg jó feladatot oldottak meg, jó hangulatban telt az egész nap. Rengeteg diák jött el, akik jó benyomással hagyták el az iskolánkat. Kispál Vivien 10. a
TERPLÁN
11. oldal
Megasztárban járt a 11. Ny… Igen, sokunk álma valóra vált, ezért köszönet érte a mi Csongi barátunknak! Neki sikerült az, amit sokan csak szeretnének, eljutott a 40 milliós játszmába és így kapcsolatai révén elintézte nekünk, hogy mi is eljuthassunk a Megasztrába. November 5-én egy tizes fiú csapat volt osztályfőnökünkkel és Zsemberi Zoltán tanár úrral a hatodik döntőn. Mi lányok pedig a november 12-ei, hetedik döntőre jutottunk el, amikor filmslágereket énekeltek. Hihetetlen élmény volt ott élőben, színfalak mellett, átélni az egészet, illetve találkozni kedvenc megásainkkal. Már fél 4-kor elindultunk „Tibi bánkkal” karöltve és nagyon jó hangulat volt az egész úton. Mielőtt a stúdióba érkeztünk, megálltunk a McDonald's-nál, ahol a mosdóban máris egy hírességbe botlottunk a Napló riporterébe, Keleti Andreába. Aztán elindultunk a stúdió irányába és nagy örömünkre sikerült az elsők között odaérnünk. Rövid várakozás után bemehettünk a fő stúdióba, ahol Bella Levi fokozta a hangulatot majd Till Attila is csatlakozott. Felvettük a promót amely a műsornak az a része, amit a nézők nem élőben látnak -, és jött is
aminek jönnie kellett. A csillagdalt kétszer vették fel és a jobbikat játszották le. (Egy kis kulisszatitok, egyedül a csillagdal nem volt élő.) Majd 20:40-kor elkezdődött, hát mit is mondjak Kállay, Kökény, Tolvai és Lakatos rajongói között mi is úgy kiabáltunk,hogy a műsor végére a hangunk is elment. Talán csak annyi volt a baj, hogy nagyon-nagyon meleg volt a stúdióban, és nem vihettünk be innivalót. De megérte, mert ez egy felejthetetlen élmény. A hetedik döntőből Szeleczki Dávid távozott. Aztán gyorsan mindenki futott az előtérbe, hogy kedvenceitől egy-egy fotóval, illetve autogrammal gazdagodhasson. Itt nagy meglepetésünkre, közvetlen mellénk keveredett Hajdú Péter (műsorvezető), Sarka Kata (Hajdú Péter felesége), Szabó Zsófi (színésznő) és Rába Timi (szépsékirálynő) a kislányával, aki nagy Kállay fan. Miután mindenki megszerezte a közös fényképeket, autogrammokat, hazaindultunk. Egész úton élményeinket osztottuk meg egymással. Óriási köszönet ezért az élményért Csonginak, Tibi bá'-nak és a sulinak a busz miatt.
12. oldal
TERPLÁN
Pillanatképek a 29. Celjei Kórusfesztivál napjaiból Április 7., hajnali fél 4, Szabadság tér. Ilyen korán sem pakoltam még a papírjaimat a tanáriban. „Te sem aludtál sem-mit?”, „Add ide a kispárnámat!”, „Te hány zacskó chipset hoztál?”, „Mutasd meg az útleveledben az igazolványképedet!”, „Ki tudja Rácz Anita számát?” ilyen és ehhez hasonló szóbeli megnyilatkozások jellemezték utunk első óráját. Végülis 30 álmos, ám annál lelkesebb diák és 5 kísérő személyében indultunk útnak a szinte mindenki számára ismeretlen Szlovéniába. Mire délre megérkeztünk, ragyogó napsütés, szinte nyári hőmérséklet, hófödte hegycsúcsok, egy nagyon lelkes szervezőcsapat, egy lett önkéntes idegenvezető lány és egy hibátlan akusztikájú hangversenyterem várta iskolánk kórusát. Youth hostel. Tudom már, mit hozok fel példának, amikor angol órán a szünidei időtöltésre alkalmas szállástípusokat tanuljuk és majd éppen az ifjúsági szállót tárgyaljuk. Alternatív design, furcsa képregény-részletek a plafonon, a 9. c-sek támadásait nem bíró emeletes ágyak, babzsák-fotelok és két hatalmas húzogatós bőrönd a konyhában a fellépő ruhákkal és négy megszeppent kilencedikes lány, akiknek Simon Orsolya tanárnővel és velem kellett aludniuk. Étkezni egy közeli, szintén szokatlan belső terű étterembe jártunk. Rendben van a szlovén koszt, csak hát az adagokat az egészséges életmódra és a megfelelő vonalakra való tekintettel szűkebb marok-
kal mérik. Annyit jártam a konyhába elegendő evőeszközt, kenyeret, cukrot, narancslevet, felvágottat kérni és mindezeket az angolul gyéren értő dolgozóknak elmutogatni, hogy szerintem kívülről megtanulták a „Can we have some more…” típusú kunyeráló szerkezetet. Celjei Városháza és Kulturális Központ: a bemutatkozó fellépések, esti hangversenyek és versenyelőadások színhelye a klasszikus, régi korok ízlését őrző sétálóutcák keresztezésében. Az egész város külső és belső megjelenése, hangulata eklektikus: modern, mondhatni kortárs és klasszikus ötvözete.Amikor először meghallottuk a versenytársak műsorát, igen meglepődtünk és mindenféle kommentár nélkül azonnal világossá vált, mi is az a nemzetközi nívó. Találkoztunk több szlovén, szlovák, cseh, moldvai és két másik magyar kórussal, akik két, életkor alapján meghatározott kategóriában nevezhettek. Nagyon különböző és változatos repertoárokat hallhattunk, sok egyéni megoldással, számos szokatlan kortárs darabbal, színes fellépő ruhákkal, sőt volt olyan kórus is, amely koreográfiát is bemutatott az előadott művekhez. Általánosságban azonban az mondható el, hogy sok modern és posztmodern darab került előadásra, ott volt például egy fiatal szlovén zeneszerző és egyházzenész is, akinek elhangzott saját kórusműve. Mesébe illő jelenet volt, amikor a 8-10 éves gyerekeket szerepeltető egyik cseh kórus tagjai mindannyian piros kis egyenruhában, a ki-
TERPLÁN
sebbek plüssmackójukat szorongatva énekeltek mindannyiunk számára ismerős dallamokat: például a „Stand By Me”-t. Nekünk még nagyon tetszett a másik cseh kórus is, akik kongával kísért afrikai spirituálékat adtak elő, nagymértékben művészlélek kórusvezetőjük vezényletében. Péntek délután a celjei mozi előtti macskaköves tér. Szabadtéren is szerepelt kórusunk egy kis létszámú, ám annál lelkesebb közönséget megörvendeztetve. A legnagyobb tetszést természetesen a magyar és a szlovén népdalokkal arattuk. A hallgatóságból az egyik idős bácsi még könnyekre is fakadt, mert az egyik dal az ő szülőföldjéről szólt. Simon Orsolya tanárnő számára az égi áldást egy éppen arra szálló galamb hozta el, a kilencedikes énekes lányoknak pedig a szlovén fotós fiú e-mail címe. Utolsó éjszaka a celjei ambulancián. Sürgősségi ellátásban kellett részesíteni
13. oldal
az egyik kórista lányt ismeretlen okokból előjövő allergia miatt. Miután a doktornő becsületesen ellátta feladatát, Magyarországról és a Jászságról érdeklődött. Így eshetett meg, hogy egy szombat éjszaka közepén a celjei kórház kihalt folyosóit Lukács Kriszti tiszta, szép hangja töltötte be. Egy magyar népdalt adott elő, meg is gyógyult hamar tőle. A celjei vár a hegytetőn. Utolsó délelőttünket a régi celjei várban töltöttük, ahol az összes kórus együttesen adott elő a találkozó alatt tanult művekből a zsűritagok vezénylésével. Ezen kívül mindegyik énekkar bemutatott hazája folklórjából két-két művet. Felemelő volt ennyi fiatalt egyszerre énekelni látni, és a különböző nemzeti dallamíveket hallgatva azért egy hasonló vonás szíven és fülön ütött: a közös közép-kelet-európai dallamvilág, kulturális értékek és szellemi gyökérzet, amely mindannyiunk identitását, akik ott voltunk, valamilyen
14. oldal
TERPLÁN
formában meghatározza, melyek felmutatására, továbbadására, és életben tartására ez a fesztivál kiváló alkalmat adott. Kati néni, aki itt nagy sikert és tetszést aratott hegyre fel- és leszállításáról a fesztivál titkára és a zsűritagok külön fuvarral gondoskodtak. Bár majdnem szem elől tévesztette egymást kórus és vezetője, végül a jászberényi bor gazdára talált a fesztiváltitkár bárszekrényében, és jót is mosolyogtunk a Nap által előidézett pirospozsgás píron egymás karján, arcán, hátán. Hazafelé a buszon zötykölődve emlékfoszlányaimat rakosgattam a megfelelő helyre. A visszafelé úton kiváló útvonaltervünknek köszönhetően még Malmőbe is majdnem eljutottunk. Most már tudom, hogy Göblyös Tibor sofőr úr a kávét hidegen és cukor nélkül szereti, Kati néni kedvence az instant Nescafé, és Simon Orsolya tanárnő sem mindig edzőcipőt hord, hanem mostantól egy magassarkú szlovén alkalmi szandál a szíve csücske. Azt is tudom Farkasné Szőke Tünde zongorakísérőnk példájából, hogy azért mégiscsak a család az éltető és a megtartó, és nem a karrier. Szívesen emlékszem vissza azokra az emberközeli pillanatokra, amikor az éjszakai kórházi kaland után epret ettünk a konyhában, amikor a 9. c-s fiúk fehér ingjét egy kölcsönkért vasalóval egy törölközőn próbáltam egyengetni, amikor a szállásunk előtti kiülős fotelokban vitáztunk önértékelésről, fejlődésről, emberi kapcsolatokról. Szemtanúja voltam barátságok és elképzelhető, hogy szerelmek születésének is. Elvittük a harmadik legnagyobb szlovén városba annak a hírét, hogy létezik a Jászság közepén egy szakközépiskola, ahol az
éneklő diákok meglehet, nem profi énekesek, de a szívük a helyén van, kedvük töretlen, mosolyuk fülig ér. Van egy kórusvezetőjük is, aki időt és energiát nem sajnálva, a maga mögött hagyott hosszú évtizedeket meghazudtolva mindent meg-tesz azért, hogy megtudják és megéljék a bizonyosságot: a zene összeköt, megtart, és ha együtt tudunk énekelni, szárnyal a szívünk. Az utolsó napon reggel 6 órakor Muhari Máténak köszönhetően zenés ébresztésnek örvendhettem és Nagy Zsófitól ilyen korai órában kaptam egy elhízott, kék plüss vízilovat. Azt hiszem, egy kísérőtanár nem kívánhatna szebb és élménydúsabb születésnapot magának. Taczman Mária „Remek lehetőség volt arra, hogy szembesüljünk a saját hiányosságainkkal. Be kell látni, hogy még van mit csiszolni az énekkaron. Ennek ellenére megpróbáltunk legjobb tudásunk szerint helytállni. Ami a legjobban tetszett, az a meleg 26 fokos időjárás volt, ami akkor még itthon csak ábránd volt.” Visnyei Márton, 13. ny „Énnekem azért tetszett, mert nagyon jó volt a hangulat és a társaság. Sokat lehetettünk szabadidőnkben a városban. Megérte elmenni már csak azért is, hogy szerepeljünk. A szereplés is sikerült, de az egyik darabon azért még van mit csiszolni.” Török Dániel, 9. c „Először is hadd emeljem ki azt, hogy már az is nagy szó, hogy eljutottunk az énekkarral idáig. Természetesen mindenki számára nagy öröm volt ez. Egy gyönyörű városban kellemes körülmé-
TERPLÁN
nyek közt szerepelhettünk. Más országokból származó énekkarokkal és természetesen más kultúrájú fiatalokkal is megismerkedhettünk, ami nagy élmény 4 nap alatt. A leg-jobb élményem az utolsó napi közös éneklés volt, amikor a várban énekelt együtt az összes kórus. Természetesen az egész jó volt, de ezt csak akkor tapasztalod, ha te is részese vagy. Gyere énekkarra, hidd el, megéri!” Muhari Máté, 9. d „Áprilisban utaztunk Celjébe, ebbe a festői szépségű szlovén városba. Egy ifjúsági szállóban laktunk a városközpontban, és egy étteremben étkeztünk. Az étel elég jó volt. A szlovénok nagyon barátságosak és kedvesek voltak, az idő is meleg és napos volt. Nagyon jól éreztem magam.” Nagy Zsófia, 9. ny
15. oldal
„A szlovéniai kórusversenyen való részvétel lehetőséget adott az iskola énekeseinek, hogy betekintést kapjanak a kóruséneklés nemzetközi színvonalába. A kórusok a verseny előtti kemény munka eredményét mutathatták be a zsűri és a versenyző kórusok tagjainak. Ez a szereplés-sorozat nemcsak az emberi kapcsolatok elmélyítésére, hanem a minőségi munka megtapasztalására is kiváló alkalom volt. Hazánkat bemutathattuk kórusirodalmunk néhány művén keresztül, mely nagy sikert aratott. Maradandó élmény számomra, hogy az iskola válogatott tanulóival és karnagyukkal egy színpadon állhattam, és közösen fogadhattuk a közönség elismerő tapsait, gratulációit.” Farkasné Szőke Tünde, zongorakísérő
16. oldal
TERPLÁN
Most valami keveset a versenyről: A bemutatkozó műsorok mellett 5 tagú nemzetközi zsűri előtt versenyeztek a kórusok. A versenykiírás szerint gyermekkarok 15 éves korig, vegyeskarok 20 éves korig és leánykarok 20 éves korig vehettek részt. Ezeket szigorúan ellenőrizték. Mindhárom kategóriában volt egy-egy kötelező mű, amit minden kórusnak be kellett mutatni. Azon túl egy romantikus, egy kortárs szerző művét kellett előadni és lehetett még egy szabadon választott mű. A verseny programban nem lehetett kíséretes mű. Az ifjúsági vegyeskari kategóriában a zsűri pontozása alapján arany fokozatot nem kapott senki. A szlovén és a cseh kórus ezüst, a Székesfehérvári Kodály Gimnázium kórusa bronz fokozatot kapott. A mi műsorunkat Dicsérő Oklevéllel jutalmazta a zsűri. Bo Johannson, svéd zsűritag az eredményhirdetésen a követezőt mondta: „Tulajdonképpen itt minden kórus győztes, hiszen komoly zenei szakemberek választották ki a résztvevő kórusokat a beküldött dokumentumok alapján. Tapsoljuk meg az összes résztvevőt! És hogy a pontszámok hogyan alakultak, egy-egy zsűritagnak melyik kórus tetszett jobban, az személy szerint olyan, mintha egy gyümölcsös tálból kiveszem a banánt, más meg az almát, mert ő meg azt szereti. Mindenki nagyszerűen szerepelt.” Ezt én is így érzem. A 15-16 éves lányaink, fiaink hangja, tapasztalata nehezen mérhető össze a 20 év körüli éret-
tebb énekesekkel. A szlovén népdalfeldolgozásunkat vastapssal jutalmazta a közönség. A bemutatkozó műsoraink - ahol a korosztálynak megfelelő műsorszámokat választottuk - mindenütt nagy sikert arattak. Joy Hill angol zsűritag külön is gratulált: „Nagyon tetszett a műsoruk. Fiatalok a gyerekek. Remélem, hogy legközelebb is találkozunk.” Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük az iskola vezetőinek, dolgozóinak mérhetetlen segítségét! Köszönjük továbbá a lányok ruháját Kovács István úrnak, a Xanta Ruhaipari Kft. igazgatójának; Tímár Gábornak, a zeneiskola igazgatójának, a Déryné Művelődési Központ és az Ifjúsági Ház vezetőinek, dolgozóinak a próbák lehetőségét; valamint Baráth Károly fényképész és Szikra József úr segítségét a bemutatkozó anyag elkészítésében. Külön köszönjük Farkasné Szőke Tünde művésztanárnő mérhetetlen szakmai segítségét a felkészítő próbákon is. Köszönöm a kedves Szülők türelmét a szombati próbák miatt, és nem utolsó sorban a két kísérő, Simon Orsolya és Taczman Mária tanárnők segítségét, és a gyerekek igyekezetét, kitartását. Nagyon boldog voltam! Sok szeretetet kaptam a szervezőktől, a zsűritagoktól és a gyerekektől is. Bedőné Bakki Katalin karnagy
TERPLÁN
Vad Klementina Imola 10. B
Egy fa élete Gyönyörű, verőfényes idő volt akkor csütörtökön is, amikor Tináék környezetismeret órán kimentek az udvarra, és a tanító néni elmesélte a 3.b osztály tanulóinak, milyen fontos is az, hogy vigyázzunk környezetünkre. Hazaérve az iskolából, a kislány így szólt édesanyjához: -Anya! Ültethetek egy kis fát? - Hogy jutott ez épp most az eszedbe? lepődött meg az anya. - Az iskolában tanultuk, hogy fontos, minél több fa legyen a világon, azért, hogy mi tovább tudjunk élni. Az anya elmosolyodott, és így szólt: - Ültethetsz! Menj át a nagyihoz, és kérdezd meg, hogy ad-e egy gallyat a diófából! - Köszönöm - válaszolta a kislány. Egy puszit nyomott édesanyja orcájára, és izgatottan szaladt át a nagymamájához. Pár óra múlva Tina hazaérkezett egy kis gallyacskával a kezében, és nekilátott az ásásnak. Édesanyja meglátta az ablakból és kiszólt neki: - Várj, kicsim! Majd segítek, együtt elültetjük! Kis idő múlva, már ott pompázott a kert végében a kicsi csemete. Ettől a naptól kezdve, Tina minden nap gondozta, vigyázott rá. A csemete csak nőtt és nőtt, mígnem a pici kis ágacskából egy megtermett fa lett. Nagyon közel kerültek egymáshoz. Tina imádta kis fáját, és bármennyire is hatalmas volt, neki mindig az a pici ágacska maradt. Egy napon viszont édesanyja bejelentette a rossz hírt: - Tina! El kell költöznünk. Édesapád egy másik városban kapott állást, ami… ööö, hogy is mondjam, messze van innen. Ide sajnos, nem tudunk már visszajönni. - Mi? Tessék? Ezt ugye most nem gondolod komolyan? - hitetlenkedett Tina. - Sajnálom! - válaszolta lehajtott fejjel. Holnap indulunk. Tina nem szólt semmit. Szeme könnybe borult és felrohant a szobájába. Ledobta magát az ágyra és csak sírt és sírt. A sírástól piros szemével kitekintett ablakon a kertbe, és tanácstalanul pillantott hű-
17. oldal
séges kis barátjára. Pár percig mozdulatlanul állt, majd, mintha valaki más irányítaná kezét, elővett egy dobozt. Elkezdett pakolni. Hirtelen bármerre nézett, bármit is fogott meg, feltörtek emlékei. Egy dobozba zárt levelecske volt az első tárgy, amihez nyúlt. - Az első levelecske - gondolta magában picit elmosolyodva. Milyen izgatottan is vártam, hogy végre lehulljon. Egy Verne Gyulakönyv volt a következő emlék, mely a fához köti. A gyönyörű, virágos fűre egy szép kis plédet terített édesanyjával. Kis kosárkájából friss zöldségekkel teli szendvicseket tettek maguk elé virágos tányérkájukra, úgy olvasták együtt Verne csodálatos kalandjait. Most egy fénykép kerül a kezébe, melyen ő és néhány osztálytársa mosolyog a fa alatt, könyvekkel kezükben. Igen! Még volt idő, hogy ott is tanultak. Ezután sorra pakolta szép emlékeit. Minden megvan. Még egyszer körbenézett üres szobáján, melynek kopasz falai szinte sírtak. Nem csoda, hogy éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. Egész éjjel csak emlékei gyötörték. Nagyon hamar megvirradt. Tina soha sem látott szomorúsággal ment le reggelizni. Édesanyja nem szólt hozzá. Tina is hallgatott. Beletúrt kanalával a müzlibe, de egy falat nem sok, annyit sem evett. Pár perc múlva felment a szobájába, és nem sokkal ezután, csomagjaival érkezett le. - Már megérkezett a teherautó - szólt egykedvűen az anya. Tina csak bólintott, és kivitte cuccait. Amikor bejött, így szólt édesanyjához: - Hátramegyek elbúcsúzni. - Menj csak! - válaszolta halkan az anya. Tina nagyon lassan lépkedett, szinte aligalig ment kis tyúklépésekkel. Mintha azt akarná, hogy ez a pillanat örökké tartson. Aztán odaért. Átölelte a fát, arcát száraz kérgéhez nyomta, és könnycseppjei patakokban kezdtek hullani. Meglátott egy kis jelet: „T+V”. Tina megsimította érdes kezével. - Az első szerelem - suttogta csendben, hogy csak ő és barátja hallja. Leguggolt a fa tövébe, összekulcsolta térde előtt kezeit, lehajtotta fejét és könnyes szemmel elmélkedett a múlton.
18. oldal
TERPLÁN
Negyedórája ült ott, majd felállt, elővette kis bicskáját, és ezt kezdte vésni fácskájába: „Még visszajövök!” Átölelte, megfordult és elindult. Nem is nézett vissza. Beszállt az autóba, és szüleivel elautózott a messzi távolba. 45 év telt el. Tina régi házukhoz közel költözött, de nem érzett hozzá elég erőt, hogy újra szembekerüljön régi barátjával. - Eljött az ideje, hogy megváltoztasd az életed kis unokám! - szólt Tina néni. - Hogy érted ezt nagymama? - kérdezte Valentina. - Gyere velem! Kézen fogta kis unokáját, és elsétáltak Tina néni régi házához. Megálltak a kapuban és a nagyi ezt mondta: - Menj el a hátsó kertbe, ott van egy öreg diófa, és vágj le egy gallyat! - Te nem jössz nagyi? - kérdezte Valentina. - Nem, menj csak! Kis idő múlva visszaszaladt a kislány üres kézzel. - Nagyi, nagyi! Ott nincs semmilyen fa…
“Rajzbéli sikereink..”
Mester Ildikó 11. A
Egy fa élete Csodálkozunk, de gondoljunk bele, Egy egyszerű fának is van élete. De egyhelyben van szegény örökre, Neki nincs lehetősége, egy apró örömre. Nem tud elfutni, ha gondja támad, Unalmas élete van egy fának. Ő köszönti a Napot, S kíván neki jobbnál jobb napot. Panaszolja neki, hogy seb ejtette, Mert az éjjel egy ember felsértette. Két nevet hord magán a fa, E két nevet nem felejti soha. De baj van! Úristen! Jönnek a favágók, S többé e fa nem láthat már jót. S a seb már szentírássá lett, Az öreg fa helyén egy új élet született! 2011
A Magyar Nemzeti Múzeum “Széchenyi Világai” kiállítása kapcsán rendezett SZÉCHENYI ÚJRATÖLTVE országos virtuális alkotópályázaton a zsűri különdíjjal jutalmazta iskolánk tanulóját, Farkas Roxánát (12/A) Lánchíd-Szökőkút gondolat vázlat tervét, grafikai munkáját. Március 30-án a Nemzeti Múzeum Széchenyi termében ünnepélyes keretek között került sor a díjak átadására, mely állófogadással zárult. A diákot Tranguszné Jancsó Katalin felkészítő tanára is elkísérte. A 2011. április 2-án megrendezésre került megyei rajzversenyen csendélet kompozíciójáért különdíjban részesült Herédi Rebeka 11/Atanulónk.
TERPLÁN
19. oldal
I ♥ Röplabda Iskolánk csapata ebben az évben ismét megpróbáltatásokon esett át. Új csapattal és új edzővel indultunk el a röplabda bajnokságon, várva - vártuk hogy bejussunk az országos versenyre. A meccsekre való felkészülést év eleje óta iskolánk tornatermében tartottuk, sajnos a terem zsúfoltsága miatt heti 1-2 alkalommal tudtunk edzeni ( mi lett volna ha ... még többet tudunk készülni?! ) Első meccsünk nem „hazai pályán„ zajlott. Körzeti versenyen Jászapáti csapata ellen kellett játszanunk. Az erőviszonyok nekünk kedveztek, még a kevés edzés ellenére is. Ez a győzelem elég volt, hogy a következő alkalommal ismét megmérettethettük magunkat. Egy hét múlva a megyei elődöntőt rendezték meg Szolnokon. Itt egy győzelemmel és egy vereséggel zártuk a napot, ami lehetővé tette ,hogy csapatunk bejusson a megyei döntőre. Az országos elődöntőn a csapatok egyenlő mérleggel rendelkeztek, mindössze a nyert szettek arányával előztek meg minket, így a megyei IV. helyen zártunk. Érezhető volt a csapatokon
az összeszokottság, látszott hogy régóta játszanak együtt. Sokat tanultuk a mérkőzésekből, láttuk hibáinkat, de lelkesedésünk nem tört meg. Továbbra is edzünk még többet, hogy az áprilisi „nyuszi kupán„ jól szerepeljünk. Csapat tagjai: Miklós Noémi 12.a Farkas Roxána 12.a Fric Dóra 12.b Sándor Lilla 11.ny Palócz Beatrix 11.ny Harangozó Mercédesz 10.a Csapat további tagjai, akik segítsége nélkül nem jutottunk volna idáig: Fekete Bianka 13.ny Lengyel Réka 13.ny Ludmerszki Beáta 12.ny Sóti Ivett 11.ny Malatinszky Viktória 11.ny Burka Szilvia 10.ny Sípos Barbara 10.ny Albert Georgina 9.b Szabó Tímea 9.b Köszönjük az Igazgatóságnak, Igazgató Úrnak a segítségét, hogy biztosította számunkra az utazást, és hogy erősítette szurkolóink táborát! Reméljük a következőkben is számíthatunk segítségére, és lelkesítésére. Malatinszky Viktória 11.ny
20. oldal
TERPLÁN
Testnevelés óra Bujutsu-kay Kenshin-ryu módra
Csütörtökön, február 17-én rendhagyó testnevelés óránk volt. A Bujutsukay két edzője foglalkozott velünk, akik nagyon jól feldobták az óra hangulatát. A bemelegítést követően megpróbáltak minket játékosan bevezetni a Kenshin-ryu mindennapi életébe. Tanultunk tőlük harcmozdulatokat, kardoztunk, megismerkedtünk egykét önvédelmi fogással, amelyeket a hétköznapokban is hasznosíthatunk. Testnevelés óra után fáradtan, de feldobódva, szellemileg frissen mentünk vissza az iskolába. Remélem máskor is lesz ilyen élményben részünk. Sebestyén Gábor 9.d
A Terplán Zénó Műszaki És Közgazdasági Szakképzõ Iskola Diákújságja
Kiadja: Terplán Zénó Műszaki és Közgazdasági Szakképző Iskola, Jászberény, Szabadság tér 1. Tel: 57/505-440 Email:
[email protected] Felelős kiadó: Molnárné Somogyi Margit fenntartó képviselője Szerkesztők: Simon Orsolya, Notheisz János (tanárok), Karácsony Alpár (diák) Korrektor: Notheisz János, Kocsisné Deli Irén Sokszorosítás: MOLTEAM Kft. Felelős vezető: A Kft. igazgatója.
