2013-14_25 Már az elsőnek bemutatott mérkőzésen dicsérni az „alapvonali játékvezetőt”, hogy a keresztlécről előre levágódó labdánál nem ítélt gólt, eléggé vicces dolog, mert ez az élő közvetítésből is látszott már minden lassítás és oldalkamera nélkül is. De ezt már megszoktuk, hogy ha véletlenül nem rossz ítélet születik, akkor ezt a hat-játékvezetős rendszert ebben a műsorban magasztalni kell. A paksi meccsről bemutatott jelenetnél nem értettem, hogy miért került bele a játékvezetőkkel foglalkozó részbe. Ott volt egy les, amit helyesen jelzett az asszisztens. Majd ütközött a kapus és a támadó, ahol erőszakos cselekedetről szó sem lehetett. Ahogy a jegyzőkönyvből látom, a kapus folytatta a játékot, szóval sérülés sem történt. Így teljesen érdektelen jelenet volt játékvezetői szempontból. A Fehérváron nagyon gyér érdeklődés mellett lejátszott mérkőzés 70. percében történt egy szabálytalanság. Erre azt mondani, hogy szabályos volt, az már a csúsztatásnál erősebb megfogalmazást érdemel.
A képen látjuk, hogy a védő jobb karjával lefogja a támadó jobb karját. Ez egyértelműen szabálytalan. Lehet, hogy közben a támadó is szabálytalankodott, de az a képen nem látszik, és az nem mentesíti a védőt a szabálytalanságáért és a játékvezetőt a közbeavatkozás elmaradásáért. Nincs olyan szabály, hogy két „kis” szabálytalanság kiegyenlíti egymást, engedjük tovább. A továbbiakban a támadó elesik a büntetőterületen belül. Azt az állítást, hogy ott már a védő nem szabálytalankodott, a felvétel nem támasztja alá. Miután a támadó már esik, akkor látjuk a védő bal kezét, de a jobbal, amivel a képen is látható volt, hogy fogja, még nem látszik. Az biztos, hogy a védő szabálytalankodott. Arról meg nincs információ a felvétel alapján, hogy a támadó szabálytalankodott-e, vagy a védő folytatta-e a szabálytalanságot a büntetőterületen belül. Az biztos, hogy a nem ítélek semmit, itt nem a szabályoknak megfelelő döntés.
Ugyanezen a mérkőzésen a kiállításhoz szakmailag hozzá kellett volna tenni, hogy azért járt a második sárga kártya, mert a szabálykönyv 123. oldalán a Figyelmeztetés sportszerűtlen magatartásért pontjai között tételesen fel van sorolva, hogy • kezezi a labdát, hogy megpróbáljon gólt elérni (függetlenül attól, hogy sikerült-e a próbálkozása vagy nem) Inkább ezt kellett volna mondania, minthogy okosság vagy butaság volt. Ez megint teljesen független attól, hogy volt-e korábban figyelmeztetve vagy sem, mert ez a szabályok szerint mindenképpen figyelmeztetéssel járó szabálysértés. A pápai meccsen az első gólt a támadó egyértelmű szabálytalansága előzte meg, mert felugrása közben az ellenfelére támaszkodott, így akadályozta őt a felugrásban.
A riporter mond valami olyant, hogy lehet, hogy egy picit támaszkodott, de ez még belefér. Ez a játékvezetés szakértéséért busás vagyont kapónak a hatása, mert neki vannak ilyen megjegyzései, hogy a kis szabálytalanság még belefér, ami persze teljesen ellentétes a játékszabályokkal, mert az nem különböztet meg kis és nagy szabálytalanságot, hanem csak a szabályost a szabálytalantól. Ha már a játékvezető nem látta, de ez sem elfogadható magyarázat, akkor a kapuvonalon szolgálatot teljesítő kollégája miért állt ott? Csak azért, hogy felvegye a pénzét? Ha nem látta, akkor irány a szemészet és alkalmatlan, mert a legperdöntőbb kameraállás éppen az ő közeléből volt (lásd a képen). Ha látta, de nem merte bemondani, akkor nem odavaló. Ha látta és szabályosnak ítélte, akkor a szabályismereti hiányossága miatt kár volt odaállítani. Újabb fekete pont a hat-játékvezetős rendszernek. A későbbi képeken láttam a kiegészítő asszisztens hosszú szőke copfját. Ebből rájöttem a megoldásra. Amikor utoljára beavatkozott, akkor jogtalan kiállítás és jogtalan büntetőrúgás lett belőle, ezért most hallgatott. Ezután mindenki döntse el, hogy ilyen hozzáállással mire juthat a magyar játékvezetés. Egyébként a műsorban ez a jelenet nem lépte át azt az ingerküszöböt, hogy elemzésre kerüljön. Ezzel szemben egy lehetetlen kameraállásból bemutatásra került egy legalább két méteres nem les, amit jól ítélt meg az asszisztens. Furcsa, hogy ez fontos, a szabálytalan gól nem lényeges.
Az újpesti meccsnél jobb lett volna, ha nem szólal meg a játékvezetés szakértője. Egyrészt behúznak egy olyan vonalat, amelyről nagyon nem tudni, hogy mi köze a leshatárhoz.
Ha ez jól van meghúzva, akkor azt mutatja, hogy az asszisztens olyan rossz helyen áll (több mint egy méterre eltolódva a kapuvonal felé), hogy onnan nem lehet megállapítani a leshelyzetet, és lesnek látja a támadót akkor is, ha nincs lesen. De az a magyarázat, hogy „ilyen helyzetben volt már, hogy elengedte az asszisztens” az egy nagyon rossz és nem idevaló szöveg. Nem tudni, hogy mit akar ezzel mondani. Azt mindenki tudja, hogy volt már játékvezetői hiba a világon, és nem az olyan döntések az irányadók. Ha azt akarta ezzel mondani, hogy ilyen helyzeteket el kell engedni, mert a támadó futballt kell támogatni, az azért nem igaz, mert nem úgy kell a támadó futballt támogatni, hogy elengedik a leshelyzetet. Ha szerinte ez nem volt les, akkor miért nem azt mondta, hogy hibás asszisztensi döntés született, és miért csalt ezzel a vonallal? Azt mondani, hogy mutattak be olyan helyzetet, hogy ebből szabályos gólt lőtt valaki, egy értelmetlen megszólalás, mert ha a vonal behúzása helyes, akkor les, és hogy lehet lesből szabályos gól? Röviden összefoglalva nagy káosz lehet a fejében, ha ezeket mondja. A kispesti meccsel kapcsolatban azzal viccelődéssel kezdeni, hogy ha ez a hiba nem lett volna, akkor ez egy „hűs hét” lett volna azért is túlzás, mert fentebb már számos súlyos játékvezetői, asszisztensi és kiegészítő asszisztensi hibát mutattam be. Az eset elemzésénél elég nagy hozzá nem értést mutat, ha ezt nehéz helyzetnek mondja, mert nem a kapus volt az utolsó (azaz a kapuvonalhoz legközelebbi) védő. Ez elég sokszor előfordul, és általában nem szoktak ilyen esetben lesgólok születni. Azért sem volt ez nehéz döntés, mert elég statikus helyzet volt. A les szempontjából lényeges szereplők eléggé hosszú ideig foglalták el ezt a pozíciót. Nyugodtan állíthatom, hogy a hibázás minden játékvezetés bekalkulálható és elengedhetetlen része. Azonban különbséget kell tenni a „néha egy hiba becsúszik” és a rendszeres hibázás között. Politikai megnyilvánulásaiért valakit a legjobbak között tartani, mint a példa is mutatja, nem javítja a játékvezetés színvonalát.
Hogy nem egy kivételes hibáról van szó, azt erősíti a következő kép is.
Itt látszik, hogy az asszisztens mennyire le van maradva, és csak szerencse, hogy itt a helyes döntést hozta. A másik tanulsága a képnek, amit rendszeresen emlegetek, hogy össze-vissza húznak be vonalakat az élő közvetítés során és az elemzésben egyaránt. Itt a jó példa, hogy ezek nem egyeznek meg, és eléggé ad hoc módon az érdekek szabályozta módon kerülnek oda. Külföldi közvetítésekben láthatnak hasonló vonalakat és árnyékolásokat, csak van egy óriási különbség. Ott a mérkőzés előtt kb 5-6 órával ott vannak, és bemérik a pontokat, ami alapján egy komoly számítógépes program meg tudja rajzolni a leshatárt. Nálunk ezt egy szinte szabadkezes vonal helyettesíti, de nagyzolunk, hogy nálunk is van ilyen vonal.
