B Ó N U S
T I B O R
A másik titok Az Édes Anna értelmezéséhez*
Izing Antalnak ajánlom
Az
olvashatatlan
lehetőségei
Az Édes Anna Kosztolányi alighanem legolvasottabb és l e g t ö b b e t értelmezett p r ó zai m ű v e , amelyről k ö z t u d o t t , hogy a m a r x i s t a irodalomértés hosszan tartó h o n i h e g e m ó n i á j a idején az i r o d a l o m r a érvényesített politikai ideológiák révén a k á non p e r e m é r e szorított szerző jószerével egyetlen, a k á n o n c e n t r u m á b a n t a r t o t t szövege volt. N e m véletlenül természetesen. A m a r x i z m u s , pontosabban a n n a k hazai f o r m á c i ó i e r e g é n y t kivételként, e g y e d i szabálytalanságként tartották számon Kosztolányi é l e t m ű v é b e n . Mint szerzője legnyíltabban, legközvetlenebbül „politizáló" irodalmi alkotását, amelyben a polgári író saját társadalmi osztályának éles kritikáját adva a társadalom szegény, kiszolgáltatott rétegeivel azonosul, ezek iránti részvétét n y i l v á n í t j a ki. M i n d e z t n e m a szöveg narratív összetettségének v a g y szorosabb, n e t á n textuális olvasásának k ö v e t k e z m é n y e k é n t , s o k k a l inkább az elbeszélt t ö r t é n e t példaértékeként konstatálta e kritika. Az Édes Anna marxista olvasatainak p e r s z e több változata létezik, az osztályelvű politikai r e p r e z e n t á c i ó v a k o n á l t a l á n o s í t ó alakzatától' a szubtilisabban differenciáló é r t e l mezésekig, 2 akár o l y a n o k i g , melyek a p o l i t i k a i - t á r s a d a l o m t ö r t é n e t i a s p e k t u s t ,
'
2
R é s z l e t egy, a regényről í r o t t hosszabb, k ö n y v t e r j e d e l m ű m u n k á b ó l . G o n d o s E r n ő például o d á i g m e g y , hogy kijelenti: A n n a bírósági elítélése a magyar m u n k á s o s z tály elítélése. ,,A regény m ű v é s z i értéke e g y e n e s a r á n y b a n nő a l á n y a l a k b a n f e l h a l m o z ó d ó j e l képes t a r t a l m a k kiteljesedésével. D e minél á t f o g ó b b a jelkép, a n n á l nyilvánvalóbb, h o g y a b b a n a p e r c b e n [perben? - B.T.] n e m c s a k Annát ítélték el, h a n e m a m a g y a r munkásságot is. Elítélték, m e r t f e g y v e r h e z nyúlt. S ha M o v i s z t e r K o s z t o l á n y i gondolatait k ö z v e t í t i , nem t a g a d h a t ó , h o g y a tárgyalás elnöke is ezt teszi." Vö. GONDOS E r n ő , Olvasói ízléstípusok, Kossuth, Budapest, 1975, 101-102. B ó k a László például „ p o l i t i k a i indulattól f ű t ö t t t á r s a d a l m i r e g é n y n e k " aposztrofálja az Édes Annát, s é r t e l m e z é s e t ö b b h e l y é n rendeli o d a a szöveget nyílt p o l i t i k a i é r t é k v á l a s z t á s o k h o z ( m i k ö z b e n elutasítja a f r e u d i k ó d o k érvényét a r e g é n y r e ) , ez az i d e o l o g i k u s s á g m é g s e m teszi
476
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
j e l e n t ő s é g é n e k elismerése mellett, n e m t a r t j á k kizárólagos érvényű m a g y a r á z ó s é m á n a k a szövegre. 3 Tanulságos viszont, h o g y m í g az e l ő b b i változat v a l a m e l y p o n t o n r e n d r e „ellene f o r d u l " a m ű n e k , u t ó b b i sokkal m e g é r t ő b b , a l a p v e t ő e n affirmativ, noha — és s z e m p o n t u n k b ó l ez az igazán releváns - az esztétikai tapasztalat cselekedtető erejét, társadalmi felhívó funkcióját, e n n e k hatékonyságát illetően kétségeket h a n g o z t a t . M i n t h a Kosztolányi - szól az érvelés — r e g é n y é b e n ú g y „írná m e g " a kiszolgáltatott és kizsákmányolt t á r s a d a l m i réteg, a cselédség (s rajta keresztül a munkásosztály) kétségbeesett és kilátástalan h e l y z e t é t , h o g y közben n e m adja fel az irodalom öncélúságának általa következetesen k é p viselt nézetét. 4 Ezek az olvasatok M o v i s z t e r doktor alakját, amelyhez a „passzív h u m a n i z m u s " 5 képzetét rendelik, — a l i g h a n e m e l h a m a r k o d o t t a n — a z o n o s í t j á k
teljesen v a k k á a szöveg h a t á s á n a k b i z o n y o s k o m p l e x e b b m e c h a n i z m u s a i r a . Vö. BÓKA László, Kosztolányi Édes Annája = KOSZTOLÁNYI D e z s ő , Édes Anna, S z é p i r o d a l m i , B u d a p e s t , 1963, 211-238. 3
Kiss F e r e n c , Az Édes Anna = U ő . , Az érett Kosztolányi, A k a d é m i a i , B u d a p e s t , 1979, 2 6 7 - 3 0 2 . KIRÁLY István, Édes Anna = U ó . , Kosztolányi. Vita és vallomás, S z é p i r o d a l m i , B u d a p e s t , 1986, 122-155.
4
T ö b b e k e t is h i v a t k o z h a t n á n k itt, de a l i g h a n e m Király István é r t e l m e z é s e a l e g b e s z é d e s e b b , a m e n n y i b e n a szerző K o s z t o l á n y i azon m e g n y i l a t k o z á s a i t g y ű j t i e g y b e , amelyek a t á r s a d a l m i praxis és az írói szerep k ü l ö n b s é g e i t állítják, s az író szerepét a r é s z v é t kifejezésére r e d u k á l j á k : Uo., 129—137. Király e b b ő l e g y v i d á m , „ m o s o l y g ó n i h i l i z m u s " s z e m l é l e t i alakzatára k ö v e t k e z tet, m e g a l a p o z a t l a n u l . „A m a r x i s t a kritika K o s z t o l á n y i - b í r á l a t á n a k e g y i k kulcsidézete v o l t ez a m o v i s z t e r i m o n d a t : a t á r s a d a l m i praxisnak ez a tagadása. S j o g g a l az. M e r t valóban m e g s z ó lalhatott, s m e g is szólalt az ily g o n d o l a t o k o n át, ha n e m is v a l a m i f é l e individualista c i n i z m u s v a g y a m e g l e v ő v e l való rossz k o m p r o m i s s z u m , d e m i n d e n e s e t r e e g y f a j t a erős, e l a b s z o l u t i z á l t tragédiaérzet, a s z e m é l y i s é g k ö z p o n t ú világképpel a huszadik században oly gyakran e g y ü t t j á r ó k u l t ú r k r i t i k a i pesszimizmus. [...] m e g g y ő z ő d é s e volt K o s z t o l á n y i n a k , h o g y hiábavaló m i n d e n cselekvés: összeegyeztethetetlen tisztaság és tett, valóság és érték." (Uo., 135.) M é g ha el is f o g a d n á n k , h o g y i r o d a l m i szöveg és k ö z é l e t i - p o l i t i k a i m e g n y i l a t k o z á s (szerzője) között k i t ö r ö l h e t ő a feszültség, K o s z t o l á n y i - a m i n t p é l d á u l a r e g é n y végén saját m a g á t színre viszi — n e m azok közé tartozott, akik csupán egyet t u d n a k g o n d o l n i . Az i r o d a l m i m ű , amelyet K o s z t o l á n y i e g y f e l ő l valóban elválasztott a politikai cselekvéstől, bajosan m a r a d h a t m e g - ismerte el m á s felől — egyfajta passzivitásban, szubverzív ereje p e d i g a társadalmi cselekvéshez aligha e g y s z e r ű e n csak az ú n . politikai m o z g ó s í t ó erő révén k a p c s o l ó d i k . A m a r x i s t a olvasatok u g y a n a k k o r , m e l y e k a szelleminek a m a t e r i á l i s - i n t é z m é n y e s k o n d í c i ó i r a figyelnek, tudatosíthatják, h o g y az Édes Anna m i n t jól m e g a l k o t o t t , g a z d a g k u l t u r á l i s utalásrendet m ű k ö d t e t ő regény o l v a s h a t ó sága olyan k u l t u r á l i s - i n t é z m é n y e s feltételrendszerhez van kötve, a m e l y — persze n e m k ö n n y e n f o r m a l i z á l h a t ó , s k é s ő b b e l e m z e n d ő — feszültségben áll a t ö r t é n e t b ő l a m a r x i s t á k által k i o l v a sott p é l d a é r t é k k e l .
3
RÓNAY László, Jegyzetek az Édes Annáról = U ő . , Szabálytalan arcképek. Szépirodalmi, B u d a p e s t , 1982, 242: „A h u m a n i z m u s n a k ez a felfogása, m e l y e t Moviszter d o k t o r mellett K o s z t o l á n y i is képviselt, s mely az egyes e m b e r iránt érzett cselekvésképtelen s z e r e t e t e n , megértésen és r é s z v é t e n alapszik, az izolált e m b e r f o n t o s voltára és é r t é k é r e irányítja a f i g y e l m e t , h a n g o z t a t j a a s z u b j e k t u m jogait. D e m e g v a n n a k a határai is, hiszen alapjában véve a szemlélődésre k o r l á t o z ó dik, s a tettet elutasítja magától, m e r t a »világ siralomvölgy«, m i n t a Pacsirta ban olvassuk. K o s z t o -
I RODA LOMTÖRTÉN ET • 2007/4
477
BÓNUS TIBOR
egy feltételezett szerzői n é z ő p o n t t a l , s végső s o r o n a regény l e h e t s é g e s példaértékével. Az Édes Anna
m i n d a z o n á l t a l igencsak k o m p l e x képet ad a n y e l v cseleked-
tető erejének k ü l ö n f é l e megnyilvánulási m ó d j a i r ó l , melyek a h a t a l m i viszonyok o n keresztül a t á r s a d a l m i - p o l i t i k a i aspektussal, sőt j o g és m o r á l kérdéskörével is szorosan ö s s z e f ü g g n e k , s m e l y e k n e m v á l a s z t h a t ó k el a szöveg ö n é r t e i m e z ő mozgásától s e m . Ezek vizsgálatával máig adós m a r a d t a mű e g y é b k é n t gazdag és tanulságos recepciója. A h u m a n i z m u s tételesen m ű k ö d t e t e t t elvárási normája Kosztolányi r e g é n y é n e k m é g a lélektani d i s z k u r z u s t „beszélő" értelmezéseiben is reflektálatlanul érvényesül, vagyis még ezek h o r i z o n t j á b a n sem válik láthatóvá az Édes Anna a m a n e m e l h a n y a g o l h a t ó t e n d e n c i á j a , amely - t ú l szerzője t ö b b ször e l h a n g z o t t i r o d a l o m s z e m l é l e t i „vallomásain" - épp e m o r á l , s vele együtt a j o g alapjaira és határaira, m á s k é p p e n lehetőségfeltételeire k é r d e z rá. N e m csupán egyedi és általános feszültségteli korrelációinak vagy ö n t u d a t l a n és tudatos porózus h a t á r á n a k színre vitelei révén, de — e z e k t ő l nem f ü g g e t l e n ü l - az emberi f o g a l m á n a k e g y f e l ő l az állathoz, másfelől az isteni d i m e n z i ó j á h o z való viszonya kérdőre vonásai formájában/' A z említetthez h a s o n l ó , s később m é g értelmezésre szoruló vakság figyelhető m e g a regényre a p o l i t i k a i vagy l é l e k t a n i helyett e g zisztencialista v a g y ontológiai távlatokat n y i t ó olvasatokban is.7 Elkötelezett irodalom és ö n c é l ú irodalom sematizált ellentétének pólusai k ö zül az első a h o n i marxista d i s z k u r z u s o k reflektáltabb változataiban sem az osztályelvű szerzői állásfoglalás elvárását jelenti, h a n e m egy olyan (egyetemes) h u manizmus n o r m á j á t , amely persze más, a marxistával éppen h o g y szembehelyezkedő (például keresztény) i r o d a l o m s z e m l é l e t e k t ő l , kritikai é r t é k r e n d e k t ő l sem lányi elsősorban abban téved, h o g y az egyes ember és az e m b e r i társadalom megválthatóságának, m e g j a v í t á s á n a k lehetősége n e m z á r j a ki szükségszerűen e g y m á s t , sőt az e g y i k t ő l út vezet a m á sikhoz, m i n t e z t a század cselekvő h u m a n i z m u s á n a k n a g y alakjai hirdetik és vallják." Cselekvés és részvét, k o g n i t í v és p e r f o r m a t í v összefüggései K o s z t o l á n y i é r t e l m e z é s é b e n — látni f o g j u k — bonyolultabb m i n t á z a t o k a t r a j z o l n a k ki az egyszerű szembenállásnál, a h o g y e g y e d i és általános, vagy én és m á s i k relációja is ö s s z e t e t t e b b ennél, m o r á l , j o g és politika vonatkozásaiban egyaránt. 6
Egy, a filológia által nemrégen f e l k u t a t o t t , s g y ű j t e m é n y e s kötetbe eddig fel n e m vett, de annál fontosabb i n t e r j ú b a n Kosztolányi í g y vall az Édes Annáról m é g annak m e g í r á s a idején: „ D e d o l gozom m o s t e g y regényen, a m i t a n y á r o n a N y u g a t h o z le, s majd a G e n i u s is kiadja. Ez egész új emberszemléletet tükröz s ez az e m b e r s z e m l é l e t az, h o g y m i nem v a g y u n k k ü l ö n - k ü l ö n , h a n e m e g y m á s b a n , a valóság n e m m e g f o g h a t ó , az e m b e r e k i g a z á n csak egymás k é p z e l e t é b e n élnek. Ez a regény t ü k ö r s z o b a , ahol m i n d e n alak száz és száz változatban rémlik. H o g y m i az igazság s h o g y milyenek az e m b e r e k : b i z o n y t a l a n . E r r ő l szól a r e g é n y e m . A témája, a t a r t a l m a , ugye, azt e g y előre m a g a m n a k t a r t o m meg, d e n a g y o n érdekel." Kosztolányi Dezső az irodalomról, Európa csődjéről s a mai ember iránynélküliségéről, P r á g a i Magyar H í r l a p 1926. február 28. Közli: HAFNER Zoltán, „Hiányzik az állítat..." Válogatás Kosztolányi Dezső nyilatkozataiból 1926-1936, Ü z e n e t 2001. tavasz.
7
Vö. BALASSA P é t e r , Kosztolányi és a szegénység. Az Édes Anna világképéről = U ő . , A látvány és a szavak, M a g v e t ő , Budapest, 1987, 115-134.
478
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
idegen (lásd például a „passzív h u m a n i z m u s " szintagmáját). Ezek a diszkurzusok r e n d r e azzal vádolják az Édes Anna szerzőjét, hogy a regény, az i r o d a l o m f o n t o sabb számára, mint a világ átalakítása, amely utóbbinak az irodalmat igyekeznek alárendelni. Ezen ellentét fenntartása érdekében a z o n b a n az irodalmit és annak hatását é p p ú g y semlegesíteniük kell például a ,,1'art p o u r l'art" ö n e l é g ü l t k é p letében, m i k é n t az i r o d a l o m társadalmi f u n k c i ó k n a k t ö r t é n ő alávetése is k ö n y n y e d é n számolja fel az i r o d a l m i s z ö v e g (és a szöveg irodaimisága) é r t e l e m n e k , j e l e n t é s n e k ellenálló aspektusait. A m i n t az elkötelezett művészet f o g a l m á t - s e n n e k közelében Lukács kései esztétikáját is — egykoron körültekintően és élesen m e g b í r á l ó A d o r n o írta, a ,,1'art p o u r l ' a r t " hasonlóan el kell tévessze a m ű a l k o tás eseményi jellegét, m i n t a „littérature engagée", a m e n n y i b e n az i r o d a l m i szöveget m i n d k é t k o n c e p c i ó m e g h a g y j a a szubjektum puszta manifesztációjának. Ellentétes pólusokból, de m i n d k e t t ő u g y a n a z t a k ü l ö n b s é g e t akarja felszámolni m ű v é s z e t és „realitás" között, amely k ü l ö n b s é g r e másfelől saját k é p l e t ü k e t alap o z n i kénytelenek. A d o r n o szerint a m e g f o r m á l t s á g térítheti el a m ű a l k o t á s t a p r a k t i k u s célok kényszerétől, a f o r m a azonban nem ö n m a g á n a k elégséges a u t o n ó m i a k é n t értendő, h a n e m az é r t e l e m n e k , az olvasásnak történő ellenállás relacionáhs d i n a m i k á j a k é n t . A m ű a l k o t á s n e m üzenete v a g y jelentése, s o k k a l i n k á b b az a n n a k való ellenállás eseményei r é v é n k ü l ö n ü l k i a társadalmi p r a x i s b ó l , de u g y a n e z a rezisztencia (vagyis n e m a társadalmi szimpla reflexiója) az, amely őt m i n t mesterséges p r o d u k t u m o t e társadalmi praxis ellentmondásos részévé is teszi. „ A z üzenet f o g a l m a , ö n m a g á b a n a művészet ü z e n e t e , m é g a szélsőbalos m ű v é s z e t é is, már tartalmazza a világgal való megbarátkozás pillanatát; a diszkurzus attitűdje implikál e g y cinkosságot a z o k k a l , a k i k h e z i n t é z i k " — érvel A d o r n o . 8 S a h o g y az olvasásnak való ellenállás, az olvashatatlan kiiktatása a m ű a l k o t á s j e l e n t é s é t veszi a d o t t n a k és h o z z á f é r h e t ő n e k , így semlegesítve a n n a k eseményi voltát, az etikai elvárások, a h u m a n i z m u s n o r m á j a az ember j e l e n t é s é t kénytelen e l d ö n t ö t t ként rögzíteni: „az i r o d a l o m , amely az e m b e r szolgálatában áll, a h o g y a n azt az elkötelezett i r o d a l o m éppannyira a k a r j a , mint a m o r á l filiszteusai, elárulja az e m b e r t " . S bár A d o r n o — ebben a l i g h a n e m igaza van az ő t bíráló J a u ß n a k — h o m o g e n i z á l j a a m o d e r n művészet t á r s a d a l m i szerepét, s t ú l z o t t gyanúval tekint az esztétikai tapasztalat k o m m u n i k a t í v funkcióira, 9 az a tény, hogy a f o r m a ért e l e m n e k t ö r t é n ő ellenállása nála n e m semlegesíthető egy történeti, narratív 8
T h e o d o r e W . ADORNO, Engagement = U ő . , Notes sur la littérature, f o r d . Sibylle MULLER, F l a m m a r i o n , Paris, 1984, 304.
4
H a n s R o b e r t JAUSS, Negativitás és esztétikai tapasztalat, ford. BONYHAI Gábor = UÖ., Recepcióelmélet — esztétikai tapasztalat — irodalmi hermeneutika, ford. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán. O s i r i s , B u d a pest, 1997, 178-210.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
479
B Ó N U S TIBOR
k é p l e t b e n , n e m vezet feltétlenül a h h o z , hogy azt a művészet, a z o n belül az i r o d a l o m i n t é z m é n y é n e k változó k o n s t i t ú c i ó j á t ó l , s az ezt az ellenállást k i h í v ó s e g y b e n m i n d i g felszámoló é r t e l m e z ő i a k t u s o k t ó l f ü g g e t l e n k é n t gondolta volna el. Kosztolányi r e g é n y e úgy aktiválja intenzíven a valós t ö r t é n e l m i - p o l i t i k a i e s e m é n y e k referenciáit, s nyitja m e g tematikusan is saját jelentéslehetőségeit az i r o d a l m o n kívüli szférái felé, sőt teszi e dimenzió ismeretét saját érthetőségének feltételévé, h o g y m i n d e k ö z b e n az elbeszélt történet kulcsfontosságú e s e m é n y é nek, a gyilkosságnak az érthetetlenségét, s ezen keresztül is, implicit m ó d o n , saját elbeszélésének olvashatatlanságát tételezi. N a r r a t í v a és kauzalitás, érintkezés és esemény, színházi felszín és t ö r t é n e t i mélység korrelációinak b o n y o l u l t színrevitelei is — a m i n t látni f o g j u k — e h h e z a belátáshoz vezethetik el az olvasást. E l m o n d h a t ó továbbá, h o g y az Edes Anna szerzőjének nyelv- és i r o d a l o m s z e m lélete — a sokáig élő közhittel e l l e n t é t b e n - nem í r h a t ó le a művészet a m ű v é szetért sémájával. Kosztolányi ez u t ó b b i t ugyanis n e m totalizálta v a g y abszolutizálta. A művészet öncélúságát alátámasztó érvelésekben gyakorta idézett, a homo aestheticusról írott „vallomásában" is pusztán stratégiai f u n k c i ó b a n használta azt az elkötelezett i r o d a l o m elvárásával, egyfajta h u m a n i z m u s n a k az i r o d a l o m szám á r a kiszabott teloszával szemben. A k k o r is így v a n ez, ha az esztétizmus bizonyos formációja n e m volt idegen tőle, az ö n m a g á b a zárt szépség, a t i t o k mint a t e r m é s z e t i - s z e r v e s analógiájára f e l f o g o t t m ű a l k o t á s része s z e m l é l e t m ó d j á n a k , persze a n n a k csak egyik aspektusaként. Mára t ö b b elemzés m e g g y ő z ő e n k i m u tatta, h o g y Kosztolányi i r o d a l o m r ó l írott reflexióiban a véletlen, a m e c h a n i k u s , a k o n t i n g e n s előfordulás, a szöveg eseményi jellege legalább e n n y i r e m e g h a t á r o z ó i n t e r p r e t á n s (elég most csak a b e f e j e z h e t e t l e n s é g és a töredék fontosságára hivatkozni). A regény m e g h a t á r o z ó olvasatai felfigyeltek ú g y a marxi, m i n t a f r e u d i diszk u r z u s korlátozott pertinenciájára; arra, hogy u g y a n m i n d k é t é r t e l m e z ő i aspekt u s j á t é k b a vonását előírja az Édes Anna szövege, az abban elbeszélt eseménysor, k ü l ö n ö s e n a gyilkosság történése s e m az osztálylázadás alakzatával, sem a tudattalan önfelszámoló, s az egyedit — a m a r x i általánosítás ellenében is — hangsúlyozó sémájával n e m írható le. É r d e k e s , hogy a m a r x i s t a kritika, észlelvén saját társadalomtörténeti és politikai képleteinek elégtelenségét a regény olvasásában, a lélektant próbálja segítségül h í v n i egy, a gyilkossághoz vezető kauzális konstr u k c i ó kialakításához, n e m v é l e t l e n ü l hiányolja a z o n b a n a lélektani folyamat belső reprezentációját.'" M í g K a r i n t h y végső soron a tendenciózus pszichoanalit i k u s k ó d o l h a t ó s á g o t kéri számon a szövegen, m e l y n e k nyomait i n k á b b elszórt 10
V ö . HELLER Ágnes, Az erkölcsi normák felbomlása,
480
Kossuth, B u d a p e s t , 1957, 6 6 - 6 7 .
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
m o t í v u m o k b a n , s e m m i n t narrátori reflexiókban találhatja fel," a d d i g N é m e t h László s k é s ő b b m á s o k is éppen az előbbinek a h i á n y á t , a freudi d i s z k u r z u s j e l zésszerű, k i f e j t e t l e n utalásrendjét róják fel a m ű n e k . 1 2 Az olvasási k ó d o k , a lélektan és a politika elégtelensége, a szövegnek a h o z z á r e n d e l h e t ő példaértékkel s z e m b e n k i f e j t e t t ellenállása e z e k b e n az é r t e l m e z é s e k b e n egy kauzális láncnak t ö r t é n ő rezisztenciaként, motiválatlanságként v a g y véletlenszerűségként jelentkezik ( K a r i n t h y n á l értelemszerűen t ú l z o t t motiváltságról van szó). A m i k o r N é m e t h az elbeszélőnek a kifejletig v e z e t ő út fokozatos r e p r e z e n tációjához elengedhetetlen lélektani k o m m e n t á r j a i t hiányolja, amely hiányt n e m képes k o m p e n z á l n i a kidolgozott művészi hatás sem, esztétikai ítéletében az (elbeszélő) irodalmat elválaszthatatlannak tételezi valamely diszkurzív logika törvényeitől. A narratíva kauzális láncát, mely a valószerűségnek is egyik biztosítéka, ezek szerint m é g a k k o r sem n é l k ü l ö z h e t i a regény, ha irodalmi h a t á s m e c h a n i z musa nyilvánvalóan n e m m e r ü l h e t ki abban, sőt a szükségszerűséghez éppen a logika felfüggesztése révén próbál eljuttatni. Ezzel az értelmezéssel szegezhetők s z e m b e az Édes Anna azon olvasatai, amelyek az i r o d a l o m által k i v á l t o t t vagy m e g t e r e m t e t t szükségszerűséget szintén elválasztják bármely diszkurzus okszerűségétől, viszont az irodalmi n e m - l o g i k a i motiváltságát fölébe helyezik az előbbinek. N e m csupán az említett olvasatok, de az Édes Anna újabb értelmezéseinek többsége sem k é r d e z rá szükségszerű és esetleges, törvényszerű és k a l k u l á l h a tatlan relációjának feltételezettségére,
m ű k ö d é s é n e k kondicionáltságára, amelyet
m a g a a szöveg v o n n a g y o n jelentéses m ó d o n , t ö b b szemiotikai a s p e k t u s b ó l is kérdőre. Ehelyett foglya marad egy olyan n é z ő p o n t n a k , amelyik e l d ö n t h e t ő n e k tételezi szükségszerű vagy motivált és véletlenszerű d i l e m m á j á t , s az e g y i k p ó lusjavára óhatatlanul állást is foglal. 1 3 Kiss Ferenc például elismeri u g y a n , h o g y nincs olyan kauzális lánc, amely szükségszerűvé t e h e t n é a kifejletet, sőt ezt é p p úgy, m i n t a r e g é n y egészét előbb a m e g i s m e r h e t e t l e n titokkal kapcsolja össze, egy következő lépésben viszont az i r o d a l m i szöveg kizárólagos hatásaként jelöli
" 12
13
KARINTHY Frigyes, Az ötvenéves Kosztolányi = U ó . , Miniatűrök, G o n d o l a t , Budapest. 1966, 325. NÉMETH László, Kosztolányi Dezső = U ő . , Két nemzedék, M a g v e t ő - S z é p i r o d a l m i , B u d a p e s t , 1970, 118-121. S itt n e m c s u p á n az arisztotelészi p o é t i k a alapvetésének ö n t u d a t l a n é r v é n y e s í t é s é r ő l van szó, amely szerint a t r a g é d i a (később látni f o g j u k , a regény ö n é r t e l m e z é s e m i k é n t h o z z a j á t é k b a a tragédia interpretánsát) kifejletének a m e g l e p e t é s erejével kell h a t n i a , m i k ö z b e n azt kell t u d a t o sítania, h o g y a k a l k u l á l h a t a t l a n k é n t érzékelt e s e m é n y b e k ö v e t k e z é s e voltaképpen szükségszerű volt. Lehetne hosszan sorolni az Édes /Ilmáról tett ilyen s z e m p o n t ú állásfoglalásokat, az „action g r a t u i t e " - t ő l a m o t i v á l a t l a n s á g o n át e g é s z e n a s z ü k s é g s z e r ű s é g megállapításáig. E l m o n d h a t ó , h o g y Kosztolányi r e g é n y e áttételesen, összetett reflexióval, s az olvasás vagy esztétikai tapasztalat „ s z e r k e z e t é r e " is é r v é n y e s í t h e t ő e n viszi színre k i s z á m í t h a t a t l a n és p r o g r a m o z o t t f e s z ü l t ségteli összefüggéseit.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
481
BÓNUS TIBOR
m e g az e l k e r ü l h e t e t l e n s é g belát(tat)ásának i m m á r az okszerűségtől elválasztott j e l l e m z ő j é t . A m o t i v i k u s utalások, az elbeszélés i m p l i c i t jelzéseiként olvasott m e t a f o r á k a gyilkossághoz vezető út állomásai lesznek, viszont n e m feltétlenül esnek e g y b e lelki t ö r t é n é s e k k e l , vagyis a szükségszerűséget i r o d a l m i , d e n e m lélektani h a t á s m e c h a n i z m u s t e r m é k é n e k m u t a t j á k . Barabás Judit é r t e l m e z é s e , amely fontos megfigyeléseket tesz a r e g é n y elbeszélő technikáiról, szintén szükségszerű és irracionális között állít fel megfelelést, amely pedig már egyértelműen lélektani folyamatként értelmeződik. ,,A gyilkosság a külső szempontú é r t e l m e zés számára lehet m e g d ö b b e n t ő , á m [...] egyfajta belső logika szerint m a r a d é k talanul következetes megoldás: m e g s z ü n t e t i az i m m á r elviselhetetlen lelki n y o más, t e h e r szimbolikussá is növelt o k o z ó i t . A tett a m a g a é r t h e t e t l e n n e k látszó, irracionális brutalitásában tökéletesen megfeleltethető a n n a k az irracionális s z e m é lyiségrétegnek, m e l y b e n A n n a m e g é l t e és lefordította a n n a k a világnak e m b e r től i d e g e n voltát, ahová szakadt." 14 A z é r t e l m e z ő a külsőfokalizáció
K o s z t o l á n y i n á l szokatlan d o m i n a n c i á j á t
konstatálja az Édes Anna n a r r á c i ó j á b a n , vagyis azt, h o g y az elbeszélő k o r á b b i regényeihez képest f ö l ö t t é b b redukáltan él a szereplői tudat belső reprezentációj á n a k lehetőségével. N é z ő p o n t j a u g y a n — ebben t é v e d az elemző - k o r á n t s e m r ö g z í t e t t , a perspektívák mozgását a z o n b a n m i n d e n e k előtt n e m belső és külső f ó k u s z o k váltogatásaival, sokkal i n k á b b az egyes szereplők külső „ k ö v e t é s e i " t e r e m t e t t e n é z ő p o n t o k között m e g k é p z ő d ő feszültségekkel éri el. A n a r r á t o r a szereplők g o n d o l a t a i n a k , belülről k i v e t í t e t t é r z e l m e i n e k ismertetése vagy színrevitele helyett (vagy mellett) e szereplők testének, gesztusainak, látható cselek e d e t e i n e k (tetteinek, arckifejezéseinek, mozdulatainak) rögzítésére és é r t e l m e zésére törekszik, s n e m c s a k A n n a , d e nagyrészt a t ö b b i figura esetében is igaz, h o g y „az érzékletek, fizikai benyomások révén értesülünk a tudat mozgásáról." 1 3 A r e g é n y d r a m a t u r g i á j a miatt persze a címszereplő ú n . lelki változásainál, szem é l y i s é g e feltételezett alakulásának é r t e l m e z é s é b e n válik k i e m e l t e n fontossá, h o g y ezeknél „ s e m m i l y e n t u d a t k i v e t í t é s nincs". 1 6 Egész pontosan: m í g a Vizy házaspár és a b u d a i p o l g á r o k p e r s p e k t í v á j á n a k megalkotásában azért i d ő n k é n t szerepet játszó belső tudatkivetítéseket, sőt Jancsi perspektívájának m e g a l k o t á sát is egyfajta diszkurzivitás jellemzi, addig Édes A n n a perspektíváját f e l t ű n ő e n az érzékletek fiziológiai mozzanatai alkotják, s teszik nehezen h o z z á f é r h e t ő v é . F o n t o s u g y a n a k k o r , h o g y m í g a h á z i a k n é z ő p o n t j a i t a személytelen n a r r á t o r t ö b b s z ö r közvetlen beszédben képzi m e g , ami egyfajta ismerősséget is implikál, 14
15 16
BARAUÁS Judit, Édes Anna = Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről, szerk. KULCSÁR SZAUÓ E r n ő — SZEGEDY-MASZÁK M i h á l y , A n o n y m u s , B u d a p e s t , 1998, 154. (Kiemelés tőlem.) Uo. Uo. 151.
482
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
addig Édes A n n á r a számtalan helyen valamely másik szereplő felől nyílik perspektíva, a m i e világ felőli idegenségét erősíti. Jóllehet Barabás Judit ennek az elbeszélő eljárásnak a példaértékét a tudat nyelvi elbeszélhetősége korlátosságának felismerésében jelöli ki, a testnyelv olvasásának általa is h a n g o z t a t o t t n e h é z s é gein h a m a r túllépve állítja „tökéletesen l e f o r d í t h a t ó n a k " a látható cselekvést egy láthatatlan és m á s k é n t h o z z á f é r h e t e t l e n szereplői tudatra v a g y „személyiségrétegre", m e l y n e k rejtett, de n e m d e k ó d o l h a t a t l a n alakulásfolyamata teszi é r t h e tővé, vagyis indokolja m e g A n n a „végső" cselekedetét, a gyilkosságot. H a s o n l ó értelmezői m ű v e l e t n e k l e h e t ü n k tanúi H i m a Gabriella elemzésében is, aki ugyancsak egy (belső) szubtextusra, „a lélek szféráiban zajló láthatatlan folyamatokra" hivatkozik a szükségszerűség igazolásakor, melyeket a testi leírásokból vél kiolvashatónak: „ e g y r e inkább túlsúlyra kerül [...] a főszereplő gesztusokkal és fiziológiai elváltozásokkal k i f e j e z ő d ő textusa, m e l y m i n t e g y a hős belső beszédjét van hivatva helyettesíteni."' 7 M a j d később: „ A n n a saját i n d i v i duális tapasztalatainak értelmét n e m a szavak, h a n e m közvetlenül a cselekvések nyelvére fordítja át." 18 A test materialitása, a test m i n t érzéki s a szemiotikai k o n venciók által a nyelvinél n e h e z e b b e n „ b e f o g h a t ó " jel, a test egyediségének a j e lentés absztrakciójával s z e m b e n i ellenállása, m á s k é p p e n m o n d v a a test m i n t a jelölő redukálhatatlan maradéka h a m a r elfelejtődik, kiiktatódik ezekben az é r telmezésekben. Reális és f a n t o m s z e r ű , k o n k r é t és absztrakt, helyettesíthetetlen egyedi és helyettesíthető szövevényes és az Édes Annában
többszörösen j e l e n t é -
ses viszonyának figyelmét éppoly könnyen mellőzi ez az olvasás, m i k é n t — ettől n e m függetlenül — a test szóban forgó ellenállásának a nyelvre, a
szövegkorpuszra
vonatkoztathatóságát is. Az olvasás itt saját megalapozhatatlanságáról felejtkezik el, s ezzel e g y ü t t arról, h o g y ez az önfeledtség n e m kevesebb, m i n t az olvasás konstitutív feltétele, ami azt is jelenti, h o g y — s ezt több felől is látni f o g j u k — kogníció és cselekvés n e m fordíthatók át teljesen egymásba: az olvasás (s a szöveg) m i n t tett, m i n t p e r f o r m a t í v u m , azaz m i n t saját maga színrevitele sohasem képes m a r a d é k t a l a n u l megfelelni annak, amit m o n d , vagyis tudatosít. A cselekvés és a gesztusnyelv, a testi reakciók előtérbe állítása a külső fókusz segítségével végső soron a címszereplő regénybeli inszcenírozása kikényszerítette narratív eljárásnak is nevezhető, a m e n n y i b e n Édes A n n a alakját egyfajta animalitás, a szolgai szerepből is a d ó d ó engedelmesség és — a reflexióval s z e m b e n — a cselekvés, a tett k é p z e t e i n e k u r a l m a határozza m e g . A k r i t i k á b ó l is j ó l ismert, s ö n m a g á b a n közhelynek beillő a felismerés, h o g y A n n á n a k nincs saját nyelve, a szerző csak n a g y o n kevés helyen beszélteti, a m i n e m csupán testi reakcióinak
1
HIMA Gabriella, Kosztolányi
'8
Uo.
és az egzisztenciális
regény, A k a d é m i a i , Budapest, 1991, 148.
155.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
483
BÓNUS TIBOR
fokozott szemiotizálódásához vezet, de legalább annyira e ritka megszólalások jelentéstani szerepének m e g n ö v e k e d é s é h e z is. A recepció u g y a n a k k o r az a n i m a litás mellett, melyhez t ö b b n y i r e az e g y ü g y ű s é g és az ö n t u d a t l a n s á g értelmezőit rendeli, s persze ezen animalitással feszültségben, r e n d r e h a n g s ú l y o z z a a c í m szereplő szuverenitását, a m i h e z a r e g é n y n e k azokra a szöveghelyeire hivatkozik, a m e l y e k e t a cseléd ellenállásának, lázadásának jelzéseiként é r t e l m e z . „így, az ö n t u d a t l a n s á g n a k t ö b b s z ö r az e g y ü g y ű s é g g e l határos látszatai m ö g ü l villan fel e g y - e g y pillanatra az az e m b e r i érzékenység, amely lénye egészében k e z d e t t ő l és á l l a n d ó a n j e l e n v a l ó n a k tetszik. Ily m ó d o n a regény v é g é i g m e g m a r a d h a t a maga rejtelmes zártságában, s végig éreztetheti, hogy animális némasága m ö g ö t t valami különös szuverenitás rejlik." 14 N o h a A n n a mint szereplő tudatának e n i g m a t i k u s s á g á t , k ö z v e t l e n h o z z á f é r h e t e t l e n s é g é t , sőt i d e g e n s é g é n e k k é p z e t é t és az ellenszegülésnek a szuverenitásra utaló jelzéseit nagyon is megalapozott m ó don társítja egymáshoz a kritika, n e m feledhető, hogy a feltétlen engedelmesség, a tökéletes szolga, sőt — a m i n t látni f o g j u k — az automata és a gép alakzatai legalább e n n y i r e e l ő h í v j á k a szuverenitás és az idegenség i n t e r p r e t á n s a i t . E g y ellentét két pólusának k o r á n t s e m stabilizálható viszonya m ű k ö d i k itt, a m i n t azt K ő s z e g Ferenc kiváló t a n u l m á n y á b a n — K o s z t o l á n y i n é k ö n y v e n y o m á n — m á r megjegyezte: „Az abszolút engedelmesség abszolút lázadásba csap át: a tétel b r a v ú r o s lélektani m u t a t v á n y t ígér." 20 A külső fókuszálás d o m i n a n c i á j á t a párbeszédes, tisztán m i m e t i k u s elbeszél é s m ó d túlsúlya, vagyis a diegetikus n a r r á c i ó n a k a gyakori felfüggesztései kísérik, s a narrátor s z e r e p l ő k r e irányuló k o g n i t í v k o m p e t e n c i á j á n a k , belső látásának visszaszorításával ez utóbbi szerepe visszatérően a térbeli megfigyelő (néző) és k ö z v e t í t ő f u n k c i ó j á r a r e d u k á l ó d i k . Egész pontosan egy elsősorban k ü l s ő d l e ges, nem-lelki történések elbeszélésére szorítkozó, többször explikativ szólam és e g y szcenikus térbeliséget k é p e z ő elbeszélésmód váltakozik a szövegben, a m i t o l y k o r belső tudati r e p r e z e n t á c i ó is kiegészít, m i n t p é l d á u l m i k o r a n a r r á t o r V i z y n é n e k a még n e m látott Annára való várakozását, cselédjeire való visszaemlékezését vagy A n n a r é m á l m á t „ i s m e r t e t i " . A j e l e n e t e z ő narráció a g e s z t u s o k , a test k i t ü n t e t e t t s é g é n keresztül a színháziasságnak
a szöveg tropológiai d i m e n -
zióján (hasonlatain) és egyéb fontos (később szóba hozandó) aspektusain is végigh ú z ó d ó interpretánsával is látványosan összejátszik, m i k ö z b e n a narratív i d ő b e liség, vagyis a c s e l e k m é n y időbeli mélysége sem lesz elválasztható az ismétlés, a mimézisnek kiszolgáltatott diegézis külsődleges, a felszínre hagyatkozó m o z z a natától. Ez utóbbira a szóbeszéd m é d i u m á n a k s vele a visszhangszerű ismétlés19 20
Kiss, I. т., 277. KŐSZEG Ferenc, A csendtől a kiáltásig = KOSZTOLÁNYI Dezső, New, a véres költő. Édes Anna, d á c h , Budapest, 1974, 517.
484
Ma-
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
nek az egész m ű elbeszélésének ö n é r t e l m e z é s é r e kiterjesztett — s m i n d j á r t e l e m z e n d ő — interpretánsa lehet a legfontosabb példa. A narrátor háttérbe húzódása, megfigyelő szerepének d o m i n a n c i á j a , egyszóval sokáig érvényesülő személytelensége k ö v e t k e z t é b e n a n a r r á c i ó elfeledtetni igyekszik, h o g y a szöveg mediális teljesítménye performatív, vagyis az olvasó látása irányított s n e m t e r j e d h e t túl a szöveg határain. U g y a n a k k o r a jelenetszerűség, p o n t o s a b b a n szcenikus és elbeszélt feszültsége fokozott lehetőséget nyújt az olvasásnak arra, h o g y k ü l ö n b s é g e t érzékeljen a narrátori perspektíva és saját — persze az előbbinek kiszolgáltatott — tekintete k ö z ö t t , ami m i n d e n e k előtt az elbeszélt látvány és a m i m e t i k u s a n színre vittek értelmezhetőségének nyitottságát jelenti. Azt, h o g y az elbeszélő, aki u g y a n az arcból vagy a m o z d u l a t o k b ó l a lélekre vagy a személyiségre v o n a t k o z ó értelmező következtetéseket is tesz, alapj á b a n véve t a r t ó z k o d i k attól, h o g y a leírt látványt, az idézett szereplői beszédet, dialógusokat vagy az elbeszélt cselekményt példaértékkel, erős k o m m e n t á r o k k a l lássa el. M é g s e m haszontalan a z o n b a n tudatosítani, h o g y egyrészt m a g a a n a r ráció is — m i n t m o n d t u k - a szóbeszéd m e c h a n i k u s ismétléseként értelmezi ö n m a g á t , v a l a m i n t h o g y a c í m s z e r e p l ő titkához, „belsejéhez" t ö r t é n ő hozzáférés nehézségei, Édes A n n a olvasásának nehézségei, m i több, lehetetlensége m i n t egy feltételezettek az Édes Anna k o r p u s z á n a k felszíne, titok n é l k ü l i titka által. Az olvasás állandó ide-oda mozgás a szöveg felszíne és a jelentés mélysége között, ú g y a z o n b a n , h o g y abban sem előbbi, sem utóbbi n e m lehet puszta térbeliként, v a l a m i f é l e j e l e n l é t s z e r ű d o l o g i s á g b a n adva, a h h o z m á r m i n d e n k o r a szellemi, a képzeleti, az immateriális d i m e n z i ó j a j á r u l , a két pólus szétszálazhatatlanként produkálja heterogenitásuk eseményszerű, időbeli effektusait. Az ismerős és az idegen, az o t t h o n o s , a saját, v a l a m i n t a másik, az ismeretlen, s ezzel összefüggésben a szokatlan és a megszokott viszonyaira, ezek jelentésképző potenciáljára is - persze a maga ideológiai korlátaival együtt - k i t ü n t e t e t t e n figyel az Édes Anna recepciója. A r e g é n y elbeszélt e s e m é n y s o r á n a k alaphelyzete, a polgári családba kerülő cseléd, a cseléd m i n t ismeretlen ismerős, m i n t idegen a sajátban, s persze a narrátori reflexiók is rendre ebbe az irányba terelik az olvasás szemiotikai műveleteit. A másik m e g é r t é s é n e k korlátosságát, j e l e n l é t és távollét korrelációját, szellemileg és érzékileg észlelt finom különbségeit, én és másik egymás számára való átláthatatlanságát, s így a megértés vagy a k o m m u n i k á c i ó sohasem totális történéseit Kosztolányi regénye revelatív m ó d o n aktiválja. Az e m beri k ö z l e k e d é s n e k a m ű b e n színre vitt eseményei én és másik m e g é r t é s é n e k , érzékelésének, érintkezéseinek k ü l ö n ö s példázataiként olvashatók, m e l y e k egyben m i n d i g hatalmi viszonyokként is f u n k c i o n á l n a k , s b e n n ü k e g y e b e k között lélektan, politika és retorika aspektusai érdekes, egymással összefüggő alakzatokat rajzolhatnak ki. Sőt a m i n t látni f o g j u k , a regény metafiktiv, ö n k o m m e n t á l ó
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
485
BÓNUS T I B O R
tendenciájától sem f ü g g e t l e n ü l , poétika és politika, továbbá esztétikai tapasztalat és p o l i t i k a relációit is n a g y b a n érintik az említett a l a k z a t o k . Az Édes Anna olvasatai, ezek közül is elsősorban a m a r x i s t a kritikák é n n e k és m á s i k n a k az elbeszélt t ö r t é n e t t e l p é l d á z o t t relációjában az elidegenedés j e lenségét, s ezzel e g y ü t t e m b e r és t á r s a d a l m i szerep k á r h o z a t o s k ü l ö n b s é g é t konstatálták. Eközben az irodalom, s persze általában a művészetek diszkurzusát - m é g ha e n n e k , p o n t o s a b b a n K o s z t o l á n y i - f é l e konstellációjának cselekedtető erejét korlátosnak is g o n d o l j á k , s éppen apolitikusságát kárhoztatják — egy összemberi teljesség humanista nézőpontjához rögzítik hozzá. A marxista kritika feloldhatatlan feszültséget érzékel az elbeszélt történet (általa kijelölt) p é l d a é r t é k e és a n a r r á t o r i nézőpont személytelen apolitikussága s ellentmondásos modalitása között. Mégis ahelyett, h o g y kihasználnák, m i n t e g y p r o d u k t í v v á tennék színrevitel és k o m m e n t á r b e l á t o t t feszültségét, e z e k az e l e m z ő k — vakok lévén a m o n dott d o l o g és a m o n d á s m ó d j a , állított és színre vitt szemiotizálható k ü l ö n b s é geire — j o b b á r a m e g m a r a d n a k a szerzőinek is tekintett n a r r á t o r i ö n é r t e l m e z é s (és M o v i s z t e r doktor ezzel azonosított diszkurzusa) e g y i k m e g n y i l v á n u l á s á n a k elismétlésénél, nevezetesen, hogy a r e g é n y és persze Kosztolányi szerint „a p o litika m i n d e n k o r csak az éhes e m b e r e k tülekedése". 2 1 M á s olvasatok szerint az Édes Anna azt példázza, a politika és a t ö r t é n e l e m h a t a l m i szférája s k ö z e g e távol állnak a valóságos e m b e r i viszonyoktól, p o n t o s a b b a n a h é t k ö z n a p o k s z e m é l y közi viszonyaitól. 2 2 E z egyfelől, bizonyos n é z ő p o n t b ó l igaz lehet, másfelől aligh a n e m félreolvasása a szövegnek, a m e n n y i b e n az jól k i d o l g o z o t t j e l e n e t e k b e n viszi színre a sohasem teljesen jelenlévő, sőt jobbára elképzeltként, a m a g a v i r t u ális effektivitásában m ű k ö d é s b e lépő h a t a l m i c e n t r u m v a g y erőtér és a k o n k r é t személyközi érintkezések kölcsönhatásait. Másrészt p e d i g ez a nézőpont a t ö r t é nelem s a hatalom olyan felfogására m u t a t vissza, amit Kosztolányi m u n k á j a n e m csak h o g y n e m „ k é p v i s e l " , de ami m a m á r igencsak p r o b l e m a t i k u s n a k látszik. M í g a marxista h o r i z o n t b a n a h a t a l o m n a k m i n d e n e k előtt egy osztályelvű, központosított s eszközszerű elgondolása rajzolódik elő, a d d i g az Edes Anna éppen h o g y arra mutathat rá, sőt azt aknázza k i , amit Foucault így f o g a l m a z o t t meg: „ T á r s a d a l o m b a n élni m i n d e n e s e t r e azt j e l e n t i , úgy élni, h o g y lehetséges legyen
21
„ E z t a következetes, a r e g é n y egészén v é g i g h ú z ó d ó t ö r t é n e l e m e l l e n e s s é g e t f i g y e l e m b e véve, n y i l v á n v a l ó az, h o g y n e m társadalmi, é p p e l l e n k e z ő l e g : a n t i t á r s a d a l m i r e g é n y volt az Édes Anna. [...] M i n t h a csak azt akarta volna s z u g g e r á l n i ez a k o n k r é t történetiség: Édes A n n a és a t ö b b i Édes Anna s z e m p o n t j á b ó l k ö z ö m b ö s m i n d e z . Más k o n t e x t u s b a n élnek az i g a z á n fontos e m b e r i problémák: a t ö r t é n e l m e n kívül." KIRÁLY, I. т., 133.
22
„A t ö r t é n e l m i n e k n i n c s h a t a l m a az e g y é n f ö l ö t t , m i n t a h o g y az e g y é n akarata sincs hatással a t ö r t é n e l e m m e n e t é r e . A k á r nagy f o r m á t u m ú t ö r t é n e l m i személyiség, akár k i s e m b e r az egyén, a d ö n t é s és a változás l e h e t ő s é g é v e l n e m r e n d e l k e z i k . " - írja az e l e m z ő . HIMA, 1. т., 160.
486
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
egymás cselekedeteire hatni." 2 3 A hatalom n e m c s a k h o g y n e m központosítható, d e intézményesen n e m is k e r e t e z h e t ő , nem tárgyiasítható, s n e m azonos a centrális szuverén h a t a l o m n a k az i n d i v i d u u m o k r a t ö r t é n ő projekciójával; ehelyett a különféle h a t a l m i viszonyok é p p e n hogy relatív autonómiával r e n d e l k e z n e k az á l l a m h a t a l o m h o z képest. Foucault, akit h a t a l o m és test viszonya is erősen f o g lalkoztatott, következetesen hangsúlyozza, h o g y a hatalom csakis m ű k ö d é s é b e n létezik, nem objektiválható, n e m reprezentálható maradéktalanul. 2 4 Kosztolányi regénye egyfelől arra irányíthatja rá a figyelmet, h o g y a politikai n e m csupán valamely, az ú g y n e v e z e t t „ k i s e m b e r " feletti k é p z ő d m é n y , h a n e m é p p e n h o g y m i n denfajta emberi érintkezés konstitutív aspektusa, mely én és másik, barát és ellenség, idegen és ismerős relációiban szükségszerűen ott dolgozik. 2 3 A másik átláthatatlansága, sőt az én konstitúciójának a másikra utaltsága a politikait a lélektan s — a tettetés, a m i m é z i s és a szerep lehetőségei révén — a színháziasság kérdéskörével is szorosan összeköti. Másfelől az Édes Anna fölöttébb jelentéses m ó d o n a k n á z z a ki a t e s t n e k s az é r z é k e k t o p o l ó g i á j á n a k a politikai h a t a l o m m a l való diszkontinuitásait, például a testi e r ő k o n k r é t s á g a és a társadalmi h a t a l o m k ö z ö t t i k ü l ö n b s é g e k felmutatásával, vagy éppen testhelyzet, gesztusok, v a l a m i n t társadalmi státus beszédes feszültségeinek elbeszélésével. M i n d e z t oly m ó d o n , h o g y az ide tartozó, s a nyelv performatív, cselekedtető erejének m e g n y i l v á n u l á saiként is é r t e l m e z h e t ő jelenetek é p p ú g y lendületet adnak a szöveg ö n é r t e i m e z ő m o z g á s á n a k , m i k é p p e n ezek a h a t a l o m m ű k ö d é s e felől is t e k i n t h e t ő személyközi események is rendre az olvasás, a másik olvasásának ö n t ü k ö r s z e r ű példázat a i k é n t lesznek olvashatók. A „ m a r x i s t a o l v a s a t o k " s z i n t a g m a , az i m é n t bizonyos k r i t i k á k r a használt „ m a r x i s t a " j e l z ő a h o n i i r o d a l o m é r t é s b e n a kései Lukács i r o d a l o m e l m é l e t é n e k közvetett vagy közvetlen hatását m u t a t ó írásokat jelölte, kétségtelenül igazságtalan m ó d o n h o m o g e n i z á l v a . Mégis, eltekintve most a már elvégzett vagy később elvégzendő differenciálásoktól, e l m o n d h a t ó , h o g y ezek az értelmezések meglep ő m ó d o n é p p e n az Édes Anna a z o n jelentéslehetőségeire b i z o n y u l t a k é r z é k e t l e n n e k , amelyek a m a r x i vagy valamely marxizáló diszkurzus felől n a g y erővel k í n á l k o z n a k végiggondolásra. E kényszerítő e r ő persze n e m egy ideológia s a belőle levont társadalmi praxis gyors, az olvasás szemiotikai m u n k á j á t m e g t a k a rító legitimációját igényli, h a n e m egy jóval nehezebb m u n k á t , mely az irodalmi 23 24
25
M i c h e l FOUCAULT, Dits et écrits, II., G a l l i m a r d , Paris, 2 0 0 1 , 1058-1059. VÖ. Michel FOUCAULT, A hatalom mikrofizikája, ford. KICSÁK L ó r á n t = UŐ., Nyelv a L a t i n B e t ű k , D e b r e c e n , 1999, 314.
végtelenhez,
„ A politikai lényege egyáltalán n e m az ellenségesség, h a n e m a barát és az ellenség m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e és m i n d k e t t ő t , barátot és e l l e n s é g e t e g y a r á n t feltételezi." C a r l SCHMITT, A politikai fogalma, ford. C s . Kiss Lajos, Osiris - Pallas Stúdió - A t t r a k t o r , Budapest, 2 0 0 2 , 160.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
487
BÓNUS
TIBOR
szöveg ö k o n ó m i á j á n a k m ű k ö d é s é t egyszerre aknázza ki és kérdezi. A m u n k a , a p é n z , az áru, a fetisizálás jelenségei é p p ú g y ide tartoznak, m i k é n t - ezektől n e m f ü g g e t l e n ü l - t á r s a d a l m i szerep és privát lét, színpadi és titkos relációi, v a g y szellemi és materiális bizonyos összefüggései. Kosztolányi regénye már azzal k i hívja az olvasás ezen aspektusait, h o g y narrátorának nyelve többek között a b a n k hosszas leírásában, az „ e l l e n f o r r a d a l o m r ó l " írott passzusokban, vagy például a cselédszerzőnél v á r a k o z ó öreg cseléd rövid rajzában is a m a r x i diszkurzus f o r m u l á i h o z f o l y a m o d i k , ezeket hozza játékba. Az itt következő elemzés az i m é n t felvillantott diszkurzusok mentén k i b o n t a k o z ó jelentéstani lehetőségeket próbálja m e g végigkövetni, az Édes Anna szöv e g é r e irányított, v á l t a k o z ó távlatú, n é h o l m i k r o s z k o p i k u s , máshol szélesebb perspektívát nyitva. Első lépésként természetesen m e g k e r ü l h e t e t l e n az elbeszélői stratégia, valamint a narrátori és a szereplői perspektívák viszonyának vizsgálata, m e l y magát az olvasást, a n n a k n y e l v i - r e t o r i k a i mozgását is irányítja. Az e l b e szélt történet h o z z á f é r h e t ő s é g é t szabályozó narratív eljárásnak a fontosabb f o r m a i - t e c h n i k a i k o m p o n e n s e i t , a megnevezetlen elbeszélőt, a m i m e t i k u s narráció hangsúlyos voltát, v a l a m i n t a diegetikus passzusoknak a gesztusokra, a testi j e lekre koncentráló k a r a k t e r é t m á r a z o n o s í t o t t u k . Ezek k é s ő b b a színházi i n t e r pretánsának, a látásnak és a látottságnak a vizsgálatához, v a l a m i n t a testbeszéd, m i n d e n e k előtt a gesztusokat a l k o t ó kéz (kezek) f o n t o s és k o m p l e x szerepének értelmezéséhez v e z e t h e t n e k el, melyeknél — s egyáltalán időközben — lesz m é g a l k a l o m k o n t e x t u a l i z á l n i a n a r r a t í v t e c h n i k á k r ó l t e t t e d d i g i megfigyeléseket. A z olvasás, vagyis a s z e m i o t i k a i relációk felfejtésének p r o d u k t í v a b b k i i n d u l ó pontja lehet áttekinteni a narrativitás, az elbeszéltség, s ezzel együtt a nyelvi p e r formativitás sokrétű f u n k c i ó j á t a szövegben, amelynek n y o m á n rögtön számos, e b e v e z e t ő b e n m á r e m l í t e t t d i s z k u r z í v k o n t e x t u s is ö n k é n t e l e n ü l a k t i v á l ó d n i fog, interakcióikból kirajzolva n é h á n y továbbvezető m i n t á z a t o t .
A narratíva politikája:
lopás és
szóbeszéd
Az Édes Anna felütése, a rövid első fejezet (Kun Béla elrepül) a szóbeszéd, a leg e n d a (ön)értelmezését illeszti a szöveghez, amivel saját k o g n i t í v státusában (igaz-hamis, reális-fiktív) és p e r f o r m a t í v modalitásában (ironikus-szó szerinti) is olyan eldönthetetlenséget generál, amely a narráció alakulását végig m e g h a tározza. Az i r o n i k u s olvasás lehetőségét a f i n o m , elsőre talán még n e m f e l t ű n ő hiperbolák sora, v a l a m i n t a fejezetet záró m o n d a t perspektiváló m ű v e l e t e teszi n e h e z e n e l k e r ü l h e t ő v é . A K u n Béláról, a k o m m u n i s t a népbiztosról a d o t t kis narratíva gúnyba hajló iróniáját alighanem épp a túlzás miatt következetesen ész-
488
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
lelte az é r t e l m e z ő k t ö b b s é g e . Sőt n é h á n y k ü l ö n ö s kivételtől eltekintve 2 6 azt is h a m a r konstatálták, h o g y az irónia bajosan m a r a d h a t itt e g y i r á n y ú m o d a l i t á s , vagyis legalább annyira j e l e n t h e t részesülést a gúnyos t ö r t é n e t móduszában, m i n t amennyire distanciát a krisztinavárosi polgárok önlegitimációs, lejárató fikciójától. Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy öt óra felé — a Hungária-szállóban székelő szovjetház k ö rül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a D u n á n , a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, ú g y h o g y arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Pätz nevezetű — Pätz Károly József—, meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték. A hiperbolikusságot m i n d e n e k e l ő t t az elbeszélt történet és az észlelését előfeltételező perspektíva, észlelés és narráció m i m e t i k u s összeférhetetlensége idézi elő: talán gyakorlatiasan h a n g z i k , de aligha f i g y e l h e t ő meg és v á l h a t láthatóvá v a l a kinek az arca egy 20 m é t e r alacsonyan szálló, m o z g ó r e p ü l ő b e n , miképpen a r e pülőt k o r m á n y z ó pilóta s e m képes személyre szabottan i n t e g e t n i a t ö m e g felé 20 m é t e r magasból. Másrészt az ellentétezés is túlzásokra, a pólusok éles s z e m benállása épül: K u n Béla — m i n t rendesen — rendetlen, s z e m b e n a polgárokkal, akik jótékonyságot feltételeznek magukról s rosszindulatot tulajdonítanak a m á siknak. A j ó t é k o n y s á g e l ő r e utal a piskóta irgalmassági j e l e n t é r e , mely — m i n t 26
Veres A n d r á s m e g l e p ő e g y o l d a l ú s á g g a l , m á r - m á r e g y szociális-politikai szerep harcos k é p v i selőjeként f e l t ű n v e j e g y e z h e t i m e g a k ö v e t k e z ő k e t : „ a z Édes Anna e g y i k l e g f ő b b m o n d a n d ó j a é p p e n az: e b b e n a velejéig k i s s z e r ű világban a v i l á g t ö r t é n e l m i f o r d u l a t o k elviselését c s u p á n a folyamatos legendaképzés teszi lehetővé." Később a k o m m e n t á t o r m é g hozzáteszi: „Úgy látszik, Krisztinaváros polgárai n e m képesek meglenni e n é l k ü l . " VERES András, Kosztolányi Édes Annája. Egy sajtó alá rendezés tapasztalataiból = Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről, 136.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
489
BÓNUS TIBOR
látni f o g j u k — éppen a kegyességnek az alapvető és elkerülhetetlen erőszakosságára világít rá. Ez a légies t ö r t é n e t p á r h u z a m o t t e r e m t a s z ó b e s z é d l é t m ó d j a és témája k ö z ö t t is, s a szóbeszéd és a repülő felrebbenése k ö z ö t t végső soron eldönthetetlen az időbeli kapcsolat. A narratíva cselekvési értéke, performatív aspektusa a megismerési m o z z a n a t — nem eltörlésével, de — felfüggesztésével e r ő södik fel, m e l y aspektusnak másfelől nagyon is rá kell h a g y a t k o z n i a a referencia illúziójára. A hiperbolikusság u g y a n elképzelhetetlennek tünteti fel a történetet, s így a fikció gyanúját írja beléje, viszont a n n a k utolsó m o z z a n a t á n túl (a m e g nevezett idős polgár által m e g t a l á l t aranylánc) paradox m ó d o n éppen az adja vissza az elbeszélt eseménysor realitásának lehetőségét, ami m e g v o n t a tőle: a r e g é n y b e n a t ö r t é n e l m i e s e m é n y h e z m i n d a n n y i s z o r a váratlan, az elképzelhetetlen, a hihetetlen képzete kapcsolódik. 2 7 M i t ö b b , az Édes Anna narrációja szerint akár a m e g t ö r t é n t , a reális is k a p h a t j a az e m l é k e z e t b e n , a visszaemlékezésben az irreális, az imaginárius m á t r i x á t : „Es amint m ú l t a k a napok, A n n a törékeny alakja csak k ö d k é p gyanánt r e m e g e t t előtte, e g y r e messzebb és messzebb. Sokszor már azt hitte, h o g y ábránd az egész, s az, akit látott, voltaképpen nincs is." (49.) A t ö r t é n e t n e k és n a r r á c i ó j á n a k , az elbeszélteknek és az elbeszélés aktusának a példaértéke egyaránt k o g n i t í v és p e r f o r m a t í v f u n k c i ó , t a r t a l o m és beszédcselekvés feszültségéről t a n ú s k o d i k . Kun Bélát a szóbeszéd azzal vádolja meg, h o g y k o m m u n i s t a politikusként m á s t m o n d , m i n t a m i t tesz, a tulajdonviszonyok m e g szüntetését m o n d j a , m i k ö z b e n saját t u l a j d o n a , meggazdagodása érdekében c s e lekszik. (A t ö r t é n e t az államosítás, a r e k v i r á l á s o k okozta t r a u m á k feldolgozásaként is olvasható.) A k r i s z t i n a v á r o s i p o l g á r o k p e d i g , a m i k o r i l y e n n e k festik le a népbiztost, vagyis k o r r u p t j e l l e m é t konstatálják, gyaníthatóan a diszkurzus p o litikai, vagyis performatív, s e m m i n t m e g i s m e r ő funkcióját h o z z á k elsődlegesen játékba, a m e n n y i b e n saját t u l a j d o n a i k v é d e l m é b e n , önnön társadalmi status q u ó j u k fenntartásáért, ö n l e g i t i m á l ó céllal f o r g a l m a z n a k egy narratívát. A szóbeszédnek sohasem ismerjük az e r e d e t é t , még a n n a k sem, amit szóbeszédként azonosítunk. A szóbeszéd, melynek szerzője ismeretlen, amely tehát s e n k i é és m i n d e n k i é egyszerre, azaz felfüggeszti, m i n t e g y megszünteti a verbális tulajdonviszonyokat, lopással, a t u l a j d o n megsértésével vádolja a k o m m u n i s t á t . A szóbeszéd idézése, továbbadása n e m feltétlenül j e l e n t i a n n a k aláírását (bár, k é r d e z h e t n é n k D e r r i d a n y o m á n , m i t is jelent aláírni e g y szóbeszédet?), n e m implikálja szükségszerűen 27
A r o m á n o k pesti b e v o n u l á s á r ó l í r j a a r e g é n y : „ E z t s e m a m a g y a r o k , s e m a r o m á n o k n e m b í r ták v o l n a e l k é p z e l n i soha, l e g v a d a b b l á z á l m a i k b a n s e m . M e g l e p ő d v e p i l l a n t o t t a k e g y m á s r a , c s o d á l k o z v a a z o n , h o g y m i is t ö r t é n t . H i h e t e t l e n v o l t . " KOSZTOLÁNYI D e z s ő , Édes Anna, szerk. VERES A n d r á s , I k o n , B u d a p e s t , 1992, 33. (A t o v á b b i a k b a n A r e g é n y b ő l v e t t i d é z e t e k b e n e r r e a k i a d á s r a h i v a t k o z o m , e z é r t az i d é z e t e k u t á n z á r ó j e l b e n m e g a d o t t l a p s z á m o k is erre v o n a t koznak.)
490
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
a m o n d o t t a k eldönthetetlen referenciális értékének eldöntését. A szavak u g y a n a k k o r beszéd eseményként
a k k o r is h a t n a k a m e g n e v e z e t t „valóságra", ha f i k t í v
státust t u l a j d o n í t u n k nekik, ha például — mert épp m ó d u n k b a n áll - észleljük a m e g n e m felelést diszkurzus és külső referenciája között. A beszédcselekvés önigazoló, önmegeró'sítőpolitikai funkcióját a t ö r t é n e l m i helyzet m é g hangsúlyosabbá teszi, a m e n n y i b e n d á t u m a a j o g r e n d e k , a rezsimek k ö zötti eseményszerű váltás, a k ó d o k , a törvények közötti felfüggesztettség (a T a nácsköztársaság bukása) „idejével" esik egybe. A történet politikai identitásképző, vagyis k ü l ö n b s é g a l k o t ó p e r f o r m a t í v f u n k c i ó j a (mely t e h á t h e t e r o g é n igazságértékével), az őt m e g e l ő z ő e s e m é n y e k e t „ é r t e l m e z ő " erőszakja és a t á r s a d a l m i f o r m a politikai, morális és jogi (újra)létesülésének szükségképpen erőszakos a k t u sa p á r h u z a m b a k e r ü l n e k egymással. A létesítő erőszakot a negatív példázat révén n e m más, m i n t az igazságosság helyreállítása, az erre való hivatkozás igazolja, ez a z o n b a n nem példáz egyebet, m i n t h o g y „a hatalmat pedig, k ü l ö n ö s m ó d o n , csakis az igazság előállításával t u d j u k gyakorolni". 2 8 Erről, e n n e k a p r o b l e m a t i k á nak az Édes Annában játszott szerepéről majd később, a piskóta körüli közismert vitát elemezve szólunk részletesen. A szóbeszédben az eredet nélküli ismétlés és a nyelv absztrakciós m u n k á j a a differencia és a t u l a j d o n , a saját felszámolásának é r d e k é b e n hat, m i k ö z b e n a K u n Béláról f o r g a l m a z o t t t ö r t é n e t a t u l a j d o n , a saját, a k ü l ö n b ö z ő l e k ü z d h e t e t l e n elsőbbségét példázza - s erősíti m e g — a közös, a k o m m u n á l i s mozzanatával s z e m b e n . A polgárok itt saját r e d u k á l h a t a t l a n k ü lönbségük elismerésében (vagy elismerésével) képeznek közösséget, amit a k o m m u n i s t a egyenlőségelvet képviselőkkel szembeállítva identifikálnak. 2 9 Az eredet és t u l a j d o n nélküli ismétlés és az e s e m é n y s z e r ű e g y e d i s é g t e r m é s z e t e s e n n e m csupán ebből az aspektusból f o n ó d n a k paradox, feszültségteli m ó d o n egymásba. A szóbeszédet egy esemény, vagyis a folyamatosnak, az ismétlődőnek, a m e g s z o k o t t n a k és az i d e n t i k u s n a k a sérelme, megszakadása váltja ki, a narratíva p e d i g n e m e g y é b itt, m i n t az é r t e l m e z é s k ó d j a i t — m i n t valamely t ö r v é n y t - f e l f ü g gesztő e s e m é n y m e g é r t é s e , elsajátítása, vagyis olvashatóvá tétele, ú j r a k ó d o l á s a , sőt egyfajta kodifikációja. 3 0 28 29
111
FOUCAULT, A hatalom mikrofizikája, 319. A k o m m u n i s t á k , azaz M a r x szerint m a g á n é r d e k és k ö z é r d e k , egyedi és általános csakis olyan t á r s a d a l o m b a n h a n g o l h a t o k össze egymással, amely m e g s z ü n t e t i a privát t u l a j d o n v i s z o n y o k a t , s - végső soron, számos fontos különbségével e g y ü t t egy platóni h a g y o m á n y t képviselve - m i n d e n t k ö z ö s , állami t u l a j d o n b a helyez. A k o n z e r v a t í v p o l i t i k a i d i s z k u r z u s v i s z o n t ( h a s o n l ó a n a liberálishoz) - egy arisztotelészi tradíció távoli f o l y t a t ó j a k é n t - csakis a t u l a j d o n l á s , a m a g á n t u l a j d o n alapján t u d j a e l k é p z e l n i a t á r s a d a l o m m ű k ö d é s é t . M á s szóval a szinguláris e s e m é n y i s m é t e l h e t ő v é alakítása, é r t e l m e z é s n e k ellenálló másságának, i d e g e n s é g é n e k strukturális, vagyis ö n k é n t e l e n kizárása, azaz a f o l y t o n o s s á g helyreállítása és az e s e m é n y gyásza.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
491
BÓNUS TIBOR
Az Édes Anna szereplői n a r r a t í v á i b a n az i s m é t e l h e t ő s é g m i n t a m e g é r t é s , az olvasás feltétele látványosan válik el a megismerés mozzanatától, a m i k o r h o z zájuk az önélvezet, a saját identitás, a tulajdon megerősítésének autoaffektiv f u n k ciója kapcsolódik. S itt f o n t o s e m l é k e z t e t n i rá, h o g y a szóbeszédnek és a n a r r a tívának a r e g é n y b e n soha n e m az írásosság, de m i n d i g a szóbeliség, azaz a h a n g a m é d i u m a . O l y a n k ö z e g t e h á t , amely beszéd és hallás, az „ ö n m a g a m hallása" körforgásán keresztül az a u t o a f f e k c i ó adekvát generálója. ( M é g a k k o r is így van ez, ha a szóbeliség térbeli aspektusa is hangsúlyossá válik bizonyos szövegrészletekben, sokszor m i n t időbeliség és térbeliség redukálhatatlan különbsége a nyelvben és egyáltalán az érzékelésben.) M i n d e z nyilvánvalóan n e m független a jelenlét mellett az idézhetőség, az ismétlés közösségképző szerepétől sem. Erre számos példa h o z h a t ó az Édes Annából,
de m a r a d j u n k m e g egyelőre a n n a k első fejeze-
teinél. V i z y Kornél és felesége - a n a r r á t o r m e g j e g y z i — m á r rég e l i d e g e n e d t e k egymástól, házastársi k ö z ö s s é g ü k érzetét a politikai identitás, azaz a társadalmi ellenséggel szembeni m e g h a t á r o z o t t s á g u k állítja helyre időlegesen. A Tanácsköztársaság bukásának estéjén, a fanyar vacsora közben Vizy felszabadultságában az ellenforradalom a z o n eseményeit meséli feleségének, amelyeket m i n d k e t t e n színről színre láthattak. A narrációt tehát n e m a megismerés, h a n e m a kimondás ö r ö m e , az ismétlés, az e m l é k e z e t ö n m e g e r ő s í t ő aktusa vezérli, amely n e m f ü g getlen a világ rendjét, egyensúlyát helyreállító, k o m p e n z á l ó szereptől sem. 3 ' A szóbeszéd, amely t ö b b aspektusból is az olvasott irodalmi szöveg (ön)értelm e z ő alakzataként m ű k ö d i k , az első f e j e z e t b e n tehát a politikai ellenfél leleplezését v a g y lejáratását, lealacsonyítását végzi el, később, a címszereplőről szóló legendában viszont m á r ú g y mutatkozik meg, m i n t az idealizálás, a felmagasztosítás, afetisizálás m é d i u m a . Előbbi esetben a szelleminek a materiális felőli kibillentése, u t ó b b pedig a materiális szellemiben t ö r t é n ő feloldása a funkciója. A n n a nem e m b e r i , gépszerű tökéletessége egyedi esemény Krisztinavárosban, amelyből a legenda morálisan m á r n e m negatív, de é p p e n h o g y pozitív h i p e r b o l á k révén képez egyszerre h i h e t e t l e n és valószerű t ö r t é n e t e t . Édes A n n a , a tökéletes cseléd legendája egyfajta e v a n g é l i u m mintájára f u n k c i o n á l , amelynek m i n t narratívának u g y a n a k k o r a f o k o z o t t időbelisége is hangsúlyos. A n a r r á t o r n y o m a t é k o sítja a szóbeszéd, a hír gyors terjedését, mely az érintkezésen, tehát egy térbeliségen nyugvó k o m m u n i k á c i ó uralhatatlan m e c h a n i z m u s á n múlik, amely folyamat n e m igényli az érintkezést magával a legenda hősével, h a n e m megelégszik a nyelvi r e ferencia (az irányított képzelet) mozzanatával. 31
K é s ő b b e l e m e z n i f o g j u k az é r z é k i élvezetnek, egész p o n t o s a n az érzékek t o p o l ó g i á j á n a k a p o l i tikai d i s z k u r z u s r e f e r e n c i á j á t k ö v e t k e z e t e s e n aláásó m o z g á s á t , azt, a h o g y a n a közös, az általános képviseletében fellépő p o l i t i k a i t a t u l a j d o n beszéd vagy t u l a j d o n test élvezete leplezi le k ö vetkezetesen.
492
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
A hír meglepő gyorsasággal száguldott. Előbb csak a legközelebbi Krisztinát hódította meg, az Attila utcát, a Krisztina teret, a Krisztina körút és az Attila körút egyes pontjait, majd a Pauler utcát, Mikó utcát, Logodi utcát és Tábor utcát is. De egy hétbe se telt, fölszárnyalt a Várba, az Úri utcába, ahol Tatárék laktak, a Bástya-sétányra, a Ferdinánd térre, a Bécsikapu térre, s befészkelve magát nők, férfiak agyvelejébe, nőtt-növekedett. Egy példás cselédről beszéltek. Sokan nem is látták még. Csak a keresztnevét tudták. M é g határozott formát sem öltött. Az, akihez eljutott, körülbelül azt érezte, mint a babonás t ö m e g egy csodaforrásról, egy gyógyító szentképről hallván, melynek természetfölötti hatékonyságát agya n e m képes fölfogni, ellenben mégis van. (92.) Ez a topografikus (szövegen kívüli) referenciáiban p o n t o s rajz m e t o n i m i k u s relációk közegében reprezentálja, érzékíti meg a szóbeszédet, melynek érintkezésen n y u g v ó emberi terjesztését u g y a n a k k o r érzékfölötti, immateriális, sőt dezantrop o m o r f és uralhatatlan eseményként is láttatja. (Itt é p p e n a regényben oly fontos szerepet játszó m a d á r m e t a f o r a , a p o s t a g a l a m b r é v é n , másutt k ö v e t k e z e t e s e n a telefon abban az i d ő b e n elterjedő t e c h n i k a i m é d i u m á n a k interpretánsával.) A n n a h í r e , A n n a m i n t h í r kisajátíthatatlan, és n e m más, m i n t a beszéd, a nyelv teszi azzá, amely megoszthatóságával, ismételhetőségével, vagyis egyfajta térbeliesült i d ő k é n t vagy i d ő b e l i térként képes a gyors terjedésre. A hír alanya, avagy tartalma ésszel fel n e m fogható, ellenáll az érzéki referencializálásnak, egyfajta érzék fölötti érzékelhető, m i k ö z b e n reálisan létezőként t é t e l e z ő d i k . A hír m é d i u m á n a k és a h í r alanyának e m e hasonlósága, egyszerre materiális és i m m a t e r i á l i s karaktere is megerősítheti azon önreferenciális mozgást, a m i t a főszereplő neve és az ezzel a névvel j e l ö l t szöveg „ a z o n o s s á g a " i n d í t h a t el. E mozgást másfelől az a körkörösség is m e g t á m o g a t j a , a m e l y a regény k ü l s ő referencializáló tendenciáj á b a , e n n e k utalásaiba az életrajzi é r t e l e m b e n v e t t szerzőt, p o n t o s a b b a n a n n a k élettörténetét is b e v o n j a . Az elbeszélő Kosztolányi (saját) lakóhelyét is m e g n e v e z i az i d é z e t t passzusb a n , amivel a szerző m i n t e g y - közvetetten - jelzi, h o g y őt magát, a híres írót is elérte a hír, ő is érintkezésbe k e r ü l t a szóbeszéddel, azzal, amelynek e g y „változ a t á t " — n e m lévén eredete, a szóbeszédnek csakis változatai v a n n a k — pár évvel k é s ő b b saját n e v e alatt, saját t u l a j d o n a k é n t adta k ö z r e , a m i k o r p u b l i k á l t a Édes Anna című regényét. Az elbeszélő és a szerző, a szövegben beszélő fiktív h a n g és a történeti é r t e l e m b e n vett, reálisan létező személy egy ö n t ü k ö r körkörösen ö n m a g á b a záruló, mégis lehetetlen alakzatában v e t ü l n e k itt i l l u z ó r i k u s á n egymásra. Azonosításuknak eltörölhetetlen különbségük lesz a feltétele, hisz miközb e n m i n t h a a m e g n e v e z e t l e n és h e t e r o d i e g e t i k u s elbeszélőnek az életrajzi érte-
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
493
BÓNUS TIBOR
l e m b e n vett szerző a d n a itt topográfiai dimenziót, n e m feledhető, h o g y szerző és n a r r á t o r viszonyát — a g r a m m a t i k a i - s t r u k t u r á l i s d i f f e r e n c i á n túl — f i k t í v és reális eldönhetetlensége is bonyolítja. Vagyis az, amit a szóbeszéd elemzett interpretánsa erősít meg, a m e l y saját eredetével együtt e g y ú t t a l szerzője e r e d e t é t és a szóbeszédet elismétlő (terjesztő) beszélő státusát is kétségessé, azonosítását leh e t e t l e n n é teszi. M i n d e z t az elbeszélés ellentmondásos perspektiváló mozgása, nézőpontképzési t e c h n i k á j a is m e g t á m o g a t j a , a m e n n y i b e n egyfelől a személytelen n a r r á t o r d i s z k u r z u s a sokszor titkos, egyedi n é z ő p o n t o t feltételez (belelát szereplői tudatába v a g y külső m e g f i g y e l ő k é n t egyedül, mások által elvileg nem láthatóan látja őket 3 2 ), másfelől viszont i d ő n k é n t a közösség, a nyilvánosság n é z ő p o n t j á t imitálja, s a t o p o g r a f i k u s a n é r t e t t nyilvánosság iteratív d i s z k u r z u s á t teremti meg. 3 3 L á t n i kell a z o n b a n , h o g y a beszélő h o z z á f é r h e t e t l e n s é g é n e k n e m a n n y i r a egy k o n k r é t műfaj, sokkal inkább általában a nyelv az „okozója", amely ú g y vesz részt a z o k b a n , h o g y k ö z b e n k í m é l e t l e n ü l ellen is áll a t u l a j d o n v i s z o n y o k n a k és az ö k o n o m i k u s s t r u k t ú r á k n a k . A szerzői j o g , az írás t u l a j d o n j o g a , m i k é n t a szóbeszédé is, csakis s é r ü l é k e n y analógiában állhat a reális t u l a j d o n j o g o k k a l , a m e n n y i b e n „az írás v a l ó d i »tulajdonjogai« senkire s e m szállnak rá." 34 K o s z t o lányi része a budai p o l g á r o k közösségének, legalábbis helyrajzilag h o z z á j u k tartozik, s ez egyszerre jelelt szinekdochét és m e t o n í m i á t , e l k ü l ö n b ö z ő érintkezést és képviseletet. S h a s o n l ó kettősség k é p z ő d i k m e g n a r r á t o r és szerző k ö z ö t t is, m i k ö z b e n a m e g n e v e z e t l e n elbeszélőt é p p e n a nyelv e r e d e t e t eltörlő m o z g á s a 32
Ilyen m a g á n a k a g y i l k o s s á g n a k az elbeszélése is, ahol a narrátor következetesen k í v ü l r ő l láttatja a c í m s z e r e p l ő t , e n n e k m o z d u l a t a i t , gesztusait, egyszóval testét k ö v e t v e , eközben p e d i g m i n t e g y i m i t á l j a a szóbeli n a r r á c i ó t : „ A l i g öt p e r c r e rá - n e m , m é g a n n y i sem - az e b é d l ő ajtaja k i n y í l t , s belépett A n n a . . . " (160.) A v i s s z a e m l é k e z ő t a n ú k é n t v i s e l k e d ő narrátor p r a g m a t i k u s szituációját nemcsak az teszi h o z z á f é r h e t e t l e n n é , h o g y m i m e t i k u s a n n e m lehetne t a n ú j a a gyilkosságnak, de az is, h o g y szavai írásos és szóbeli formája között s e m lehetséges d ö n t e n i . Az érzékek topológiája és az elbeszélt t ö r t é n e t i m p l i k á l t a helyzet k ö z ö t t i összeférhetetlenségek f o n tos h a t á s m e c h a n i z m u s á t k é p e z i k K o s z t o l á n y i szövegének. A m e g i d é z e t t részlet u g y a n a k k o r a bírósági tárgyalás t a n ú s á g t é t e l e i n e k elbeszélésére is rájátszik, e z e k k e l is viszonyba h o z h a t ó .
33
„Jancsi a záróráig itt t ö l t ö t t e m i n d e n estéjét. I s m e r t é k a n ő k , c i g a r e t t á t kértek tőle, offpottying, kedvelték is. A one stepet b i z o n y o s merev eleganciával táncolta. G y a k r a n lehetett látni a d o h á n y f ü s t ö s kavargásban, a m i n t e g y ilyen nőt m a g á h o z szorított, és sápadt fejét lehajtva az ü v e g l a p o n e l s u h a n ó l a k k c i p ő j é b e n g y ö n y ö r k ö d ö t t . " (123—124.) „ A n n a a d t a ki a szemetet. A m i k o r m e g c s e n d ü l t a szemeteskocsi r é g n e m hallott, kis h a j n a l i harangja, l á t n i lehetett, h o g y a h á r o m lakó szemetesládájával k i l o h o l t az Attila utcára, és p o r z ó fekete t a r t a l m á t a n a p f é n y b e n b e l e ö n t ö t t e a szemeteskocsiba." (88.) F o n t o s tudatosítani, h o g y a nyilvánosság személytelen n é z ő p o n t j a , a látvány felszíne u g y a n a k k o r ezeken a helyeken elleplezett h e t e r o g e n i t á s b a n áll a n a r r a t í v a e g y e diségével, a látott s z e r e p l ő k t ö r t é n e t é v e l és nevével.
34
P e g g y KAMUF, Signatures, 1991, 156.
494
ou l'institution
de l'auteur, ford. C l a u d e t t e SARTILIOT, G a l i l é e , Paris,
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
teszi helyettesíthetővé a szerzővel. Mégis fontos tudatosítani, h o g y a szerzői név, a szöveg szerzőfunkciója, a névtelen n a r r á t o r és végül az e m e narrátor által elbeszélt szerzői alak, tehát e m e négy k o m p o n e n s között — legyenek azok a szöveg, a nyelv felszínén szétválaszthatatlanok — m i n d e n e k előtt m e t o n i m i k u s , és n e m metaforikus a viszony. Kosztolányi D e z s ő létező alakjára, „testére" az utolsó f e j e z e t b e n a m e g n e v e z e t l e n , testetlen (nyelvi) és heterodiegetikus narrátor e m l é kezetes m ó d o n nyit p e r s p e k t í v á t . A krisztinavárosi s z ó b e s z é d e t olyan, s z e r z ő i névvel, aláírással társuló regény tételezi, amely amellett, h o g y — többek k ö z ö t t a szereplői perspektívába állított szerzői testnek a nyelvi korpuszba emelésével — kihívja, egy irodalmi m ű szinguláris felszíneként, titok n é l k ü l i titkaként el is l e h e t e t l e n í t i a rajta túli r e f e r e n c i á k é r v é n y é t , ezek j á t é k b a hozását. R á a d á s u l a r e g é n y keletkezésének, m e g í r á s á n a k lehetséges „ e r e d e t é t " , az Édes Anna
eset-
leges „forrását" az ellentmondásos szerzői nyilatkozatok ugyancsak alaposan elbizonytalanítják. 3 5 Az egyedi és összetéveszthetetlen t ö r t é n e t (irodalmi invenció) és az ismételhető, szerzői eredet nélküli szóbeszéd feszültségteli korrelációja — az előbbiektől n e m f ü g g e t l e n ü l - ugyancsak az e m l í t e t t totalizálhatatlan mozgást p é l d á z h a t j a . Szinguláris és ismételhető n e m választhatók el egymástól, m i k ö z b e n kizárják e g y mást, s ez az apória az Édes Anna önértelmezését sok szálon, például közösség és e g y é n , szabadság és e g y e n l ő s é g f o g a l o m p á r j a i révén kapcsolja oda j o g , m o r á l és politika problematikájához. A körkörös szerkezet, a m e l y b e n a regény szerzője saját m a g á r a , ö n n ö n — n o h a áttételes, k i t é r ő k r e h a g y a t k o z ó — narratív a k t u s á r a irányítja vissza a figyelmet, legalább két összefüggésben is jelentéses lehet. E g y felől az elbeszélés és az elbeszélés aktusa közötti, az Édes Annában
több szinten is
j á t é k b a h o z o t t feszültség m e t a f i k t i v é r v é n y é t terjeszti ki, másfelől pedig — e t t ő l n e m függetlenül - az autoaffekció alakzatát és a narratíva politikai f u n k c i ó j á n a k lehetőségét írja bele a r e g é n y ö n é r t e l m e z é s é b e . A szóbeszéd útjának k ö r k ö r ö s sége, vagyis az a tény, h o g y A n n a híre, legendája m e g f u t j a körpályáját, s e g y kevés idő u t á n — részben telefonon, tehát e g y technikailag külsővé tett és f o k o zottan delokalizált h a n g r é v é n — visszajut Vizyék fülébe, 3 6 szintén innen k a p h a t szemiotikai f u n k c i ó t . 33
K o s z t o l á n y i m a g a egy h e l y ü t t azt nyilatkozta, h o g y egy almába h a r a p ó szép cselédlány é r z é k i l á t v á n y a volt a k i i n d u l ó p o n t j a a m ö g é rajzolt t ö r t é n e t n e k , m á s h o l v i s z o n t arra h i v a t k o z o t t , h o g y Édes A n n a cselédkönyvét az asztalfiókjában őrzi. Az özvegy f é r j é r ő l írott k ö n y v é b e n saját m a g á n a k t u l a j d o n í t j a a tökéletes cselédlány ö t l e t é t m i n t r e g é n y t é m á t , M á r a i Sándor p e d i g e g y Kosztolányiék közelében lakó idős h á z m e s t e r n é t tesz m e g a történet e r e d e t é n e k , akihez az Édes Atina szerzője h e t e n t e b e t é r t „ t ö r t é n e t e k é r t " .
36
„ M i u t á n a hír megfutotta körpályáját, visszaérkezett hozzájuk. / Vizynél a m i n i s z t é r i u m b a n egyszer t e l e f o n o n é r d e k l ő d ö t t egyik barátja, v a j o n n i n c s - e A n n á n a k h ú g a van nénje, m e r t s z ü k sége volna egy m e g b í z h a t ó cselédre." (92.)
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
495
BÓNUS TIBOR
A legenda időbeliségét, eseményszerű végességét annak gyors elfelejtése érzékelteti, a m e l y n e k az A n n á v a l való érintkezés, a tökéletes cseléd jelenléte é p p ú g y oka az elbeszéltek szerint, m i k é n t hiánya, j e l e n n e m léte, vagyis kikerülése a budai polgárok közösségéből. A n n á t kétszer felejtik el, a róla forgalmazott szóbeszéd, a t ö r t é n e t e kétszer ér véget, miképpen kétszer is - hiányával, elszerződésének az aktust m e g e l ő z ő h í r é v e l és jelenlétével, tökéletesnek b i z o n y u l ó m u n kájával - k e z d ő d ö t t . Először, m i k o r megszokják, hozzászoknak a jelenlétéhez, s felszámolódik újdonsága, a m i t az elbeszélés a címszereplő a l a k j á n a k elszürkülésével, sőt azzal is érzékeltet, h o g y Anna mellékszereplővé válik néhány fejezetben. 3 7 M á s o d s z o r pedig m i k o r a tárgyalás u t á n a börtönbe szállítják, s térbeli távollétét a n a r r á c i ó — a t ö r t é n e t é t hordozó k ö z ö s s é g n é z ő p o n t j á t imitálva — a halálához hasonlítja. „És ha n e m élt volna m é g a márianosztrai női fegyintézetben, hanem ott p i h e n t volna valahol Dunán túl, a balatonfőkajári temető akácai alatt, akkor se s e m m i s ü l h e t e t t v o l n a meg j o b b a n . " (190.) Krisztinavárosban az idővel egyre r i t k á b b a n beszélnek róla, ráadásul a szóbeszéd, a cseléd felidézésének idézett példája az emlékezet önkényének, a „ t o r z í t ó " e m l é k e z e t n e k állít e m léket. 3 8 E n é z ő p o n t szerint, a m e l y n e m csupán a b u d a i polgárok, d e velük együtt természetesen a narrátor — és topografikusan, sőt az érzékelés topológiája szerint a budai polgár, a T á b o r utcában lakó szerző — n é z ő p o n t j a is,39 egyrészt a címszereplő vendégléte hangsúlyos, másfelől pedig, h o g y A n n á t ez a — persze korántsem h o m o g é n — perspektíva a l k o t j a meg, h a s o n í t j a m a g á h o z , identitása e n n e k v a n kiszolgáltatva. Edes A n n a n e m csupán n i n c s t e l e n , vagyis n i n c s tulajdona, de m é g a n y e l v t ő l , ettől a s e n k i h e z sem t a r t o z ó tulajdontól is m e g van fosztva. A címszereplőnek nincsen — v a g y csak nagyon korlátozott é r t e l e m b e n van — saját nyelve, s ez a legnyilvánvalóbban a saját t ö r t é n e t é n e k elbeszélésére való képtelenségében m u t a t k o z i k meg: A n n a , a történet főszereplője csupán mechanikusan ismételni képes a n y o m o z ó és a vizsgálóbíró által a szájába adott történetet. 17
38
Vö. RÓNAY, I. т., 239. „ A n n a az é r d e k e s s é g é b ő l n a p r ó l n a p r a vesztett. A n n y i r a belesimult a ház r e n d j é b e , h o g y e l t ű n t , észre se v e t t é k , nem is b e s z é l t e k róla sehol." (144.) „ E g y asszony állt m e g egyszer az A t t i l a utcai ház e l ő t t , s í g y szólt u r á h o z : — Itt lakott. N e m emlékszel rá? O l y a n magas leány volt, erős, fekete szemű, n a g y kezekkel. — C s ú n y a volt - m o n d ta a férfi. - Szép volt — szólt az asszony. — Szép volt. A m i k o r a r o m á n o k itt t á b o r o z t a k , egy r o m á n katona volt a szeretője." (190.) Itt érdemes m e g j e g y e z n i , h o g y K o s z t o l á n y i - a m i n t azt az Édes Anna t ö b b m a r x i s t a olvasója is megjegyzi - a szegénység, a kiszolgáltatottság „ t é m a k ö r é t " alighanem a z é r t é p p e n egy cseléd, s n e m egy m u n k á s t ö r t é n e t é t m e g í r v a dolgozta fel, m e r t hiszen a cselédekkel volt é r i n t k e z é s ben, ezeket i s m e r t e . S m i n d e z az é r z é k e k topológiája, az érintkezés r e g é n y b e l i szerepének öszszetettsége felől s e m e l h a n y a g o l h a t ó „adalék". „ T e r m é s z e t e s , h o g y K o s z t o l á n y i ott érzi át a legmélyebben a proletárkérdést, a szociális kérdést, a h o l p o l g á r i életében l e g k ö z v e t l e n e b b ü l találkozik vele: a z o n a k ü s z ö b ö n , m e l y a cselédszobát a p o l g á r i előszobától elválasztja." BÁLINT György, Kosztolányi és a nép = U ő . , A toronyőr visszapillant, M a g v e t ő , B u d a p e s t , 1971, 709.
496
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
S itt kell m e g e m l é k e z n ü n k arról, h o g y Kosztolányi r e g é n y é n e k — m i k é n t azt több é r t e l m e z ő j e is konstatálta - m i n d e n k é p p e n t u l a j d o n í t h a t ó egyfajta az irodalom s z ű k e n vett „ i n t é z m é n y é n " t ú l m u t a t ó szerepkör. A h a n g t ó l , politikai képviselettől, bizonyos a l a p v e t ő j o g o k t ó l , sőt saját sorsának archiválástól m e g fosztott, e r r e képtelen réteg, a cselédség t ö r t é n e t é n e k monumentálissá tételéről van szó, a m i korántsem a p o l i t i k a i közvetlen érvényesítése, sokkal i n k á b b k u l turális emlékezet. Az i r o d a l o m írottsága, archiváló funkciója itt a szóbeliségnek történő ellenállást, maradandóságot jelenti. Kollektív memória, közösségi k é p v i selet vagy reprezentáció és a m ű — Adorno n y o m á n imént a f o r m a olvasásnak v a ló ellenállásához rendelt - e g y e d i eseményszerűsége vagy inskripciója (melyhez nem kapcsolható tudati i n t e n c i ó , legfeljebb a szöveg saját létesiilésének t u d a t t a lan intenciója) között persze redukálhatatlan heterogenitás m ű k ö d i k . A cselédség társadalmi rétege - írja e r r ő l Gyáni G á b o r — „maga is kevés n y o m o t h a g y o t t maga után. [...] Úgyszólván saját t ö r t é n e l e m m e l sem rendelkezett, a m e n n y i b e n a sorsát és állapotát m e g h a t á r o z ó történetet k í v ü l e és fölötte m á s o k csinálták.' 4 0 Jellemző, h o g y a történész a korabeli statisztikai forrásokon és n é h á n y n a p l ó n túl i r o d a l m i szövegekre k é n y t e l e n hivatkozni a cselédség helyzetének kutatásában. E képviseleti mozzanat é r v é n y e a r e g é n y b e n azonban m á r m ű k ö d é s b e l é pése pillanatában kibillen, a m e n n y i b e n A n n a és történetének egyedisége, s ezen keresztül az ezt elbeszélő szöveg egyedisége é p p e n m i n d e n f a j t a p é l d a é r t é k n e k , sőt, paradox m ó d o n m a g á n a k az olvasásnak t ö r t é n ő ellenállásként kerül színre. R á a d á s u l a n a r r a t í v á n a k , s ( m é g ezelőtt) a n y e l v n e k az e s e m é n y t semlegesítő, politikai legitimáló funkciója s egyben eseményi, a hatalmi viszonyokba beavatkozó mozgása alól az Édes Anna c í m ű szöveg sem vonhatja ki m a g á t . A n é m a m á s i k n a k t ö r t é n ő h a n g k ö l c s ö n z é s , a magát k é p v i s e l n i n e m képes másik képviseletének ez az e l l e n t m o n d á s o s státusa a regényben m i n t e g y t e m a tikusán is képviselteti magát. A n n a belépésének és elszegődésének passzusaiban a c í m s z e r e p l ő e l e i n t e nem felel V i z y n é neki f e l t e t t kérdéseire, h e l y e t t e Ficsor, a házmester válaszol, aki A n n a r e p r e z e n t á l ó j a k é n t lép fel, m i k ö z b e n ő az a szereplő, aki n e m h o g y nem a cselédlány megbízottja, de önös érdekből maga kényszerítette u n o k a h ú g á t a háziúrváltásra. A képviselethez, a fordításhoz tehát r ö g t ö n az erőszak mozzanata k a p c s o l ó d i k , az a m o z g á s , amelyben az én a másikat a saját körébe (saját érdekkörébe) vonja. Ficsor n e m csupán felelget A n n a helyett, d e feleleteikor m i n d a n n y i s z o r u n o k a h ú g á h o z f o r d u l , s e l d ö n t e n d ő kérdésével e n n e k m e g e r ő s í t ő jóváhagyását akarja kikényszeríteni („Ugye, A n n a ? " ) , a lány nem-felelése v i s z o n t így csak n a g y o b b g y a n ú b a keveri az önjelölt képviseletet. A házmester ráadásul - a regény olvasóihoz n é m i k é p p hasonlóan — A n n a lelkiálla4,1
GYÁNI G á b o r , Család, háztartás és a városi cselédség, M a g v e t ő , Budapest, 1983, 8.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
497
BÓNUS TIBOR
potának is erőszakos tolmácsává válik, a m i k o r Vizynének a cseléd némasága o k á t firtató kérdésére is ő felel, s feleletét itt is a megfelelés, a másik elvárásaihoz t ö r ténő a l k a l m a z k o d á s motiválja. („Szégyenli m a g á t . N a g y o n szégyenlős." „Fél.") M i n d e z abban a jelenetben t ö r t é n i k , amely a „vendég", a saját házba érkező m á sik, az ismeretlen a z o n o s í t á s á n a k p r o c e d ú r á j á t viszi színre. A név azonosítása, a másiknak a név révén t ö r t é n ő identifikációja a másik ismerőssé tételének olyan aktusa, amely a v e n d é g l á t ó nyelvéhez, d i s z k u r z u s á h o z illeszti, a háziúr s z u v e renitásának rendeli alá a j ö v e v é n y t , vagyis egyfajta hatalmat érvényesít f ö l ö t t e . „Édes? - szólt. — Édes? / — Igen, úgy hívják. É d e s A n n á n a k . " (52.) Emlékezetes, a h o g y a n V i z y n é és Vizy saját diszkurzusukra fordítják le A n n a szavait, a m i k o r a származását s apja státusát nevezi meg. 41 M i n d e n e k e l ő t t t e h á t n e m a narratíva diszkurzív erőszakjáról, h a n e m a t u l a j d o n n é v n e k az integráló, kisajátító e r e j é ről van itt szó, mely az i n d i v i d u a l i z á l ó m o z g á s t r ö g t ö n e g y d e z i n d i v i d u a l i z á l ó (szociális, j o g i ) m o z z a n a t n a k szolgáltatja ki. A c s e l é d k ö n y v s z e m é l y a z o n o s í t ó funkciójának egyediségtől megfosztó karakterét a kategóriák, leírásaik, v a l a m i n t jelöletük (Édes A n n a reális látványa) közötti látványos össze n e m illés teszi n y i l vánvalóvá. 42 A cseléd olyan i d e g e n , aki — m i n t a n a r r á t o r egy h e l y ü t t megjegyzi — v e n dég és ellenség egy személyben, 4 3 akivel a h á z i ú r társadalmi és strukturális ell e n t é t b e n áll, de a k i n e k u g y a n a k k o r n a g y o n is kiszolgáltatott. Az elszegődés jelenete előrevetíti a kihallgatás, sőt még i n k á b b a bírósági tárgyalás narratív színrevitelét is, a m e n n y i b e n o t t a n y o m o z ó , m a j d pedig a b í r ó s á g elnöke beszéli el egy narratív szukcesszióban a gyilkosságot és a megelőző eseményeket. A m i k o r maga A n n a e m e l k e d i k szólásra, akkor p e d i g — m i n t e m l í t e t t ü k — a n y o m o z ó és az elnök szavaival artikulálja narratívaként a történteket. E l d ö n t h e t e t l e n , h o g y m i n d e z , tehát a(z itt m á r n e m t u l a j d o n n é v i és n e m leíró, h a n e m ) narratív r e p rezentáció voltaképpen erőszak vagy a m á s i k másságának elismerése, lopás v a g y pedig a d o m á n y , h o g y a bíró elvesz vele v a l a m i t A n n á t ó l (megfosztja őt e g y e d i 41
„ M i az édesapja? / — C s e l é d . / — H o l cseléd? v a l a m i j e ? H á z a , f ö l d j e , disznaja? / — S e m m i . " v á g o m — s a v i l l o g ó p e n g é t m a g a s b a tartotta. Az apja neve? M a g y a r — á l l a p í t o t t a meg, m e r t - F ö l d m í v e s e k . Helyes. K i s g a z d á k . " (64.)
42
K ő s z e g F e r e n c írja: „ A n n a hallgat, m e r t a m i t ő m o n d h a t n a - k i f e j e z e t h e t e t l e n . Vizyék v i s z o n t beszélnek, és m e r t szavakat vonatkozatnak A n n á r a , azt hiszik, h o g y t u d n a k róla valamit. P e d i g a f o g a l m a i k k a l n e m m e g k ö z e l í t i k , h a n e m tökéletesen eltakarják a valóságot." KŐSZEG, I. т., 538. M e g kell j e g y e z n i persze, h o g y az é r t e l m e z ő e z e n megfigyelése m i n t h a azt implikálná, h o g y a másik azonosításának p o l i t i k a i aktusában ez az e r ő s z a k e l k e r ü l h e t ő , m i k ö z b e n ez nincs így.
43
„ I s m é t e g y i d e g e n lélegzet s z ű r t e át a lakás l e v e g ő j é t , melyet ő k is szívnak, egy i d e g e n szív d o b o g o t t itt, egy i d e g e n élt v e l ü k egy födél alatt, m e g é r k e z e t t a l e g k ö z e l e b b i és l e g t á v o l a b b i , a barát és az ellenség egy személyben: a titokzatos vendég, m i n d e n ház titokzatos v e n d é g e . " (64.)
498
/ — A z uraságnál. Béres. / — Földmíves. És v a n (55.) „ V i g y á z z o n — k i a b á l t a szigorú ú r — m e g — M a g a az új lány? M i a neve? A v e z e t é k n e v e ? ő m i n d i g a nagy, p o l i t i k a i távlatokat k e d v e l t e .
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
ségétől, nyelven túli másságától, s ezzel igazságtalan vele), vagy é p p e n h o g y ad n e k i általa valamit (a védekezés l e h e t ő s é g é t , a nyelvet m i n t képviseletet, s így igazságot a közösségben, vagyis identitását mint reprezentációt). I n n e n is m e g m u t a t k o z h a t , h o g y j o g , morál, p o l i t i k a és a szöveg ( m i n t másik) olvasása m i ként kapcsolódik össze szorosan az Edes Anna ö n é r t e i m e z ő mozgásában. Előre v e t h e t ő , hogy a r e z o n ő r k é n t e m l e g e t e t t Moviszter diszkurzusa u g y a n c s a k n e m m e n t e s az említett aporetikától s e n n e k szerteágazó k ö v e t k e z m é n y e i t ő l . A narratíva autoaffektiv és ö n l e g i t i m á l ó funkcióját a legösszetettebb f o r m á j á b a n talán a Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről című f e j e z e t b e n figyelhetjük meg, ahol a polgárok összegyűlt társasága a cselédekről és általában az úr—szolga viszonyról folytat eszmecserét. A Tanácsköztársaság alatti anyagi nélkülözések, szűkölködések után a b u d a i polgárok életvitele, ha lassan és n e h e z e n is, d e végül visszazökkenni látszik r é g i menetébe: az u z s o n n a messze h a t ó diszkurzív eseményeinek elbeszélését ezen narratíva szemléltető ismertetéseként t ű n i k i n d í t a n i a fejezet. H a látható is m é g a k o m m ü n f o r d í t o t t h i e r a r c h i á j á n a k , ellentétes hatalmi pólusainak e m l é k e z e t e , az idő i m m á r visszabillent a korábbi társadalmi polaritásba: ú r és szolga szerepei helyreálltak. A színre v i t t e k a z o n ban gyorsan m a g u k m ö g ö t t hagyják ezt a kezdeti példaértéket, s eközben éppen a narratíva politikai természetére, a z a z elbeszélésaktus és elbeszéltek r e d u k á l h a t a t l a n feszültségére terelik a f i g y e l m e t . Az u z s o n n a eleje az elbeszélő b e s z á molója szerint „kedélytelen volt", m é g h o z z á éppen a k k o r , amikor a v e n d é g e k evés k ö z b e n ételekről, a nélkülözések u t á n élelmiszerekről beszélgettek. A n a r rátor a nyelv, a beszéd autoaffekcióját és az evés élvezetét a száj kettős f u n k c i ó j á n keresztül hangsúlyozza az ezt i s m e r t e t ő passzusban: Élelmiszerekről beszélgettek, különböző beszerzési forrásokról, hol olcsóbb lisztet, burgonyát kapni. Tatár tanácsnok, aki híres szakács volt, egy halpaprikásról emlékezett meg, melyet legénykorában maga főzött a Tisza-parton, nyitott tűzön, harcsából, kecsegéből, potykából. Olyan részletesen és gusztusosán tudta az ilyesmit elbeszélni, hogy a nyálmirigyek működni kezdtek. Aztán ő is elhallgatott, csak evett, rágcsált, mozgott a szép, piros szája, melyet a szürke bajusz és szakáll, mint valami bozontos szűcsáru köriilprémezett. Ebbe a lyukba dugdosta be az ételeket. A beszélgetés megdöccent, elakadt. (76.) A narratíva referenciális struktúrájában a cselekvés a deskripcióval korrelál, s az elbeszélés saját érzéki hatását a nyelv, a retorika képi f e l i d é z ő erejének k ö s z ö n heti, amely által a szellemi, a virtuális n a g y o n is reális, fiziológiai f o l y a m a t o k a t indít el a hallgatóságban. Az e g y k o r o n történtet jelenbeli elbeszélése teszi v o n -
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
499
BÓNUS TIBOR
zóvá, méghozzá egyfajta ígéretként m ű k ö d v e , m i k ö z b e n az evés jelenbeli aktusa és vele az elhallgatás n e m csupán beszéd és evés szinkróniájának a n a t ó m i a i nehézségét, lehetetlenségét példázza, de legalább a n n y i r a a kogníció v a g y a reflexió cselekvés felőli r e d u n d a n c i á j á t , t u d a t és cselekvés k i z á r ó korrelációját is (evés és a róla való beszéd n e m férnek össze). Tatár G á b o r szájának, a beszéd és az evés helyének hirtelen közelítő leírása u g y a n a k k o r a n a r r á t o r i n é z ő p o n t k é p z é s egyik fontos stratégiájára m u t a t h a t rá. A perspektiválás hasonlóan egyfajta keretezésk é n t lép m ű k ö d é s b e , m i k é n t a b e n n e fókuszált szőrzetek és ezek hasonlítója („bozontos szűcsáru"), mely u t ó b b i a test o r g a n i k u s egészéből k i e m e l t száj m a teriális látványát az állati i n t e r p r e t á n s á h o z társítja. A dezorganizáltság, a céltól m e n t e s mechanikusság, valamint az állatiság s vele az evés mint ö s z t ö n ö s cselekvés az imént m é g beszélőként f u n k c i o n á l ó , tehát hangsúlyosan e m b e r i száj megjelenítésében egyszerre, egymással összejátszva oldják el a leírást az e m b e r fogalm á n a k teloszától. A membra disjecta e m e narratív eljárása — ezt a k é s ő b b i e k b e n látni f o g j u k — n a g y o n összetett szemiotikai m i n t á z a t o k b a íródik bele; elég most itt n é h á n y érdekes v o n a t k o z á s t felvillantani, m e l y e k egyaránt m e t a d i s z k u r z í v irányba terelhetik az értelmezést. A keretezés és az érzéki, szó s z e r i n t
esztétikai
észlelés, vagyis a f o g a l m i t ó l (itt az e m b e r f o g a l m á t ó l ) m e g f o s z t o t t érzékelés cinkossága, v a l a m i n t a test feldarabolása, dezorganizációja a bábu, a m e c h a n i k u s és a színházi, sőt — e z e k e n keresztül - a gesztusok jelentéstani s z e r e p é n e k regénybeli k o n t e x t u s á b a n válik m a j d igen fontossá. Sőt, mozgás és k i m e r e v í t e t t ség, narratíva és k e r e t e z e t t kép, e s e m é n y és i d ő b e l i s é g , időtlenség és esemény bonyolult korrelációi is e l ő r e v e t ü l n e k az idézett passzusban. A szóban f o r g ó (kilencedik) fejezet további látványos példákat kínál a narratíva p e r f o r m a t í v f u n k c i ó i r a , e z e k közül is e l s ő s o r b a n annak e m l í t e t t önigazoló m e c h a n i z m u s á r a . M i n d e z t r e n d r e oly m ó d o n , h o g y a m i m e t i k u s elbeszél é s m ó d uralta f e j e z e t b e n a szereplők által elbeszélt, s az elbeszélő által idézett (színre vitt) e g y e d i , m e g e s e t t t ö r t é n e t e k e l m o n d á s á n a k (szereplői) célja ugyan nyilvánvalóan valamely határozott példaérték képviselete, de e t ö r t é n e t e k — mint azt nemsokára látni f o g j u k — és a n e k i k szánt p é l d a é r t é k között m i n d e n k o r feszültség, lehetséges össze n e m illés figyelhető m e g . S e feszültségre, a narratíva és lehetséges j e l e n t é s e k ö z ö t t i résre következetesen a narratív a k t u s elbeszélői reflexiója, vagyis a t ö r t é n e t e k színpadi keretezése tereli rá a f i g y e l m e t . E l m o n d ható, hogy az Édes Anna eme fejezetének azon eljárása, hogy a színrevitelt a narratíva, a narratívát p e d i g a színrevitel keretezi, az egész szövegre kiterjeszthető, miáltal a r e g é n y elbeszélésének keretezettsége é p p ú g y fokozott h a n g s ú l y t kap, m i k é n t - ettől n e m f ü g g e t l e n ü l — szöveg és rajta k í v ü l i , fiktív és reális relációja, s persze az i r o d a l o m p e r f o r m a t í v funkciói. Természetesen általában a nyelv kettős aspektusától, k é p és hang, tér és idő, leírás és narratíva, t u l a j d o n n é v és törté-
500
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
net konfliktusos összefonódásaitól sem válaszható el e problematika. M e g f i g y e l hető, h o g y a narrativák említett színpadi keretezése a vizsgált fejezetben többek között szellemi és materiális, kogníció és érzéki élvezet heterogenitásának f i n o m elbeszélői jelzéseiből áll, melyek a történet kapcsán az igaznak tartás konstatív és az önigazolás performatív mozzanatai közötti különbséget engedik meglátni. „ A n n á r ó l folyt a diskurzus." (78.) A n a r r á t o r a szereplői n a r r á c i ó k idézésekor sokasítja a testi j ó é r z é s , sőt a saját test érintése, vagy a saját h a n g élvezete jelzéseit, s így a körforgás, az autoaffekció színpadi történéseivel leplezi le a t ö r t é n e t m o n d á s politikai, ö n m e g e r ő s í t ő , s ezzel e g y ü t t k ö z ö s s é g k é p z ő szerepét. 4 4 Ezzel p á r h u z a m o s a n egyre több az olyan elbeszélői megjegyzés, amely kogníció és cselekvés nyílt ellentétét konstatálja valamely szereplőnél, így például a m i k o r Tatár kijelentése után („Hiába, az asszonyok. O k n e m is t u d n a k másról beszélni [mint a cselédekről — B. T.]" — 78.) a következő narrátori m o n d a t áll: „ D e azért őket [ m á r m i n t az asszonyokhoz az e b é d l ő b e kiszállingózó férfiakat — В. T.] is érdekelte, s fél füllel o d a f i g y e l t e k . " A f o l y t o n a cselédekről d i s k u r á l ó u r a k és úriasszonyok képzete cseléd és úr ellentétes szerepeinek, társadalmi pólusainak szoros összetartozását példázza, az identitás m i n d e n k o r i kiszolgáltatottságát saját kizáró ellentétének. A konstatív által e l n y o m o t t p e r f o r m a t í v m o z z a n a t , a k o g n í ció által elfelejtett cselekvés, s ezek inverz viszonya is ezt a modellt követi. A szóban forgó fejezet zárlata felé, vagyis számos később - a gesztusok szemiotikai lehetőségeinek elemzésénél — részletesen tárgyalandó narratíva után található a k ö v e t k e z ő passzus, amely V i z y n é sopánkodásáról tudósít, ugyancsak a cselédekkel kapcsolatban: Vizyné monologizálva sopánkodott: — Igaz, hogy eleget dolgozik. De mondd, kérlek, mit csináljon? — kérdezte ingerülten. — Itt megvan a kosztja, kvártélya. Ruhát is kap majd. A bérét félreteheti. Mit akar még ebben a nehéz időben? Mi baja? Neki nem kell f ö n n t a r t a n i ezt a nagy lakást, minden nap törni a fejét, hogy mit főzzön, hogy honnan teremtse elő a pénzt, csak él, él gond nélkül, szabadon. Sokszor mondogatom, hogy manapság csak a cselédeknek van j ó dolguk. Az asszonyok sóhajtottak, mint megannyi pályatévesztett nő, aki sajnálja, hogy e kegyetlen világban semmi körülmények között sem lehet cseléd. (87.)
44
„Tatár, m i u t á n zsebkendővel m e g t ö r ö l t e c s o r g ó bajuszát, visszatért erre a p i s k ó t a ü g y r e , m e l y szöget ü t ö t t a fejébe." (81.) „Kicsit l i p p e n t e t t a topázsárga b o r b ó l , s így f o l y t a t t a . " (81.) „ M o s t m á r azt k é r d e z e m , m i é r t m e n t el? — s m u t a t ó u j j á t h ú s o s o r r á r a n y o m t a , ú g y h o g y az egészen b e l a p p a d t . " (81.) „ - Az irgalom? - ismételte Tatár, és ö r ü l t , h o g y a vita új t á p o t k a p o t t . " (82.)
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
501
BÓNUS TIBOR
A passzust záró m o n d a t iróniája, m e l y e t a k o n t e x t u s és az ellentét szinte eltév e s z t h e t e t l e n n é tesz, a polgárasszonyok ö n i g a z o l ó diszkurzusára v o n a t k o z i k , a m e l y b e n ezek az úr, a c s a l á d f e n n t a r t ó felelősségét s z e m b e á l l í t j á k a cselédek, a szolgák felelősség n é l k ü l i helyzetével, az alávetettek szabadságával. A cselédek szabadok (akár a gyerekek), a m e n n y i b e n nem kell d ö n t e n i ü k , csakis e n g e d e l m e s k e d n i ü k kell u r a i k n a k , a felelősség b i r t o k o s a i n a k , akik az o t t h o n törvényét m a guk k é n y s z e r ü l n e k f e n n t a r t a n i . E b b e n a csereszerkezetben a l e g n a g y o b b rabság v o l t a k é p p e n a l e g n a g y o b b szabadság alakzatába fordul át, a szabadság p e d i g áldozatos rabságot j e l e n t . U r és cseléd, szuverén és alattvaló szerepei felcserélődnek, m i k ö z b e n V i z y n é mondatait a n a r r á t o r többek között cselekvés és verbalitás különbségével teszi hamisan hangzóvá. A z asszonynak, hasonlóan közönségéhez, noha b á r m i k o r m e g t e h e t n é , természetesen eszében sincs felcserélni a sajátját a cseléd általa idealizált helyzetével. Látni f o g j u k , a fejezet politikai p á r b e s z é d e i b e n az u r a k , a k o m m ü n u t á n , cseléd és ú r „ v i l á g t ö r t é n e l m i szerepcseréjének" l e h e tetlenségét és lehetőségeit fontolgatják. V i z y n é m o n o l ó g o t m o n d , ellentmondás nélkül kinyilatkoztat, p o n t o s a b b a n saját társadalmi osztályának jóváhagyásával k a l k u l á l . Szavainak aláírása a többiek által, azaz Vizyné
igazának
megerősítése
viszont politikai d ö n t é s k é n t m u t a t k o z i k m e g : sokkal i n k á b b a szociális státus és é r d e k önigazolásából, s e m m i n t a m o n d o t t a k igazságérvényének szabad m e g fontolásából eredeztethető. A diszkurzusnak a kognitív értéket felülíró politikai cselekvésjellege persze m á r az olvasói e m l é k e z e t segítségével is k ö n n y e n k i m u tatható. A h a r m a d i k fejezetben V i z y n é e g y szabad függőbeszédben
írott passzus
szerint m é g éppen a f o r d í t o t t szereposztás realitását kárhoztatva v á g y a k o z o t t az úriasszony g o n d t a l a n n a k lefestett szerepére, amit akkori szavai szerint a komisz cselédlány, Katica t ö l t ö t t be őmellette, aki maga e k ö z b e n a cseléd fárasztó m u n káját kellett ellássa. 43 L á t n i való, h o g y e legutóbbi p é l d á b a n a logikai e l l e n t m o n d á s e m l é k e z e t e , azaz a diszkurzus igazságának, m e g i s m e r ő é r t é k é n e k ezen e l l e n t m o n d á s általi f e l f ü g g e s z t é s e tereli rá a szereplői s z ó l a m p e r f o r m a t í v f u n k c i ó i r a a f i g y e l m e t . A l o g i k a törvénye az i d ő f o l y t o n o s s á g á n a k és a személyiség ö n a z o n o s s á g á n a k 43
„ S o h a , a m i ó t a az eszét t u d t a , n e m látott i l y e n k o m i s z d ö g ö t . Ez olyan volt, m i n t a lajhár, és s z e m t e l e n , és erkölcstelen és közönyös, f ő k é p p k ö z ö n y ö s . Ú g y j á r t a lakásban, m i n t h a az ö v é v o l n a , és s e m m i k ö z e se v o l n a a z o k h o z , a k i k itt é l n e k . H a r e g g e l e n t e m e g k é r d e z t e tőle, m i t f ő z n e k , pimaszul elbiggyesztette száját, s csak e n n y i t felelt: »nekem u g y a n mindegy«. Ki hallott ilyet? Ácsorogni s o h a s e m akart. Viatorisznál, a fűszeresnél ő n e k i m a g á n a k kellett sorba állnia a t ö b b i koszos cseléddel, ó r á k i g strázsálni t i z e n ö t deka zsírért, m í g lába le n e m r o g y o t t a f á r a d t s á g t ó l . [...] Pedig b e s z é l t vele szépen is, p i r o n g a t t a , f e d d e t t e , p a r a n c s o l t neki. M i n d e n h i á b a . A szó e g y i k fülén be, a m á s i k o n ki. T ö r ő d ö t t is azzal, h o g y olyan g y ö n g e , h o g y a b a t y u z á s b a n tíz k i l ó t s o v á n y o d o t t , b á n t a is ez, h a g y t a ő t d o l g o z n i , szaladgálni, padlót vikszelni a g y a l á z a t o s . " (26-27.)
502
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
biztosítékaként m ű k ö d i k itt, az olvasás eme strukturális lépésében, a m e n n y i b e n az i d ő és a s z u b j e k t u m eseményszerű elhasonulásai, diszkontinuitásai ellen dolg o z i k . A logosz, s b e n n e a h a r m a d i k kizárásának elve i n n e n n é z v e a felelősség letéteményese is, s a cselekvő identitását biztosítja a történések m i n t cselekedetek heterogén sorában. S noha n a r r a t í v a és kauzális lánc korántsem f e d i k m a r a déktalanul egymást, elválaszthatatlanságuk nyilvánvalóvá teheti a narratíva azon konstitutív szerepét, h o g y az az i d ő kontinuitása é r d e k é b e n m ű k ö d i k . Sőt a logikai formalizálás, az elbeszélt t ö r t é n e t nyelvtana, amely azt m i n t e g y a szükségszerűség kauzalitására próbálja r e d u k á l n i , voltaképpen időtlenítő kísérletnek tek i n t h e t ő . O l y a n n a k , amelyben a narratíva diakronikus, k r o n o l o g i k u s szerkezete sohasem o l d h a t ó fel teljesen, de a m e l y t ő l ez u t ó b b i mégis elválaszthatatlan. 4 6 Korábban említettük, hogy az Edes Anna recepciójában a kauzalitás és a motiváltság kérdése - n e m véletlenül - d ö n t ő jelentőségű olvasási szempontnak bizonyult. A z t is hozzátettük, h o g y a regény értelmezései n e m kérdeztek rá e strukturális m o z z a n a t feltételezettségére, arra, m i k é n t is v o n j a k é r d ő r e a szöveg — t ö b b e k k ö z ö t t éppen a m o r á l , a felelősség t e m a t i k u s színrevitelein keresztül — cselekvő és cselekedet, aktáns és akció összetartozását. A recepció e g y i k legutóbbi d o k u m e n t u m a , H a l á s z H a j n a l k a k i v á l ó elemzése m i n d e n k é p p e n kivételt képez az előbbi leírás alól, a m e n n y i b e n az értekező a r e g é n y t a test k ü l ö n f é l e narratív r e p r e z e n t á c i ó i n a k m e g h a m i s í t ó , d e elkerülh e t e t l e n eseményei ö n é r t e i m e z ő színreviteleiként olvassa. Az elemzés párhuzam o t v o n Edes A n n a teste és a szövegtest között, s a narratíva p e r f o r m a t í v , p r o j e k t í v funkciói és a test ezeknek t ö r t é n ő ellenállása közötti réseket vizsgálva von le s z e m p o n t u n k b ó l is igen fontos következtetéseket az olvasás feltételezettségére nézvést. 4 7 E fontos t a n u l m á n y m e g l á t á s a i t az érvelés a d o t t helyein h i v a t k o z n i f o g j u k , s közülük t ö b b n e k a továbbgondolására is v á l l a l k o z u n k . Itt most Koszt o l á n y i regényének a z o n potenciálját kell m e g v i z s g á l n u n k , amely a kauzalitás, a l o g i k a időbelisége és az érzékelés időbelisége k ö z ö t t i feszültségből nyeri szem i o t i k a i - p o é t i k a i erejét. N e m f ü g g e t l e n ü l persze n a r r a t í v mélység és érzékelh e t ő felszín, test és jelentés, gesztus és jelentés, test és narratíva k ü l ö n b s é g e i n e k színreviteleitől. K ö n n y e n b e l á t h a t ó , h o g y a miért? kérdésében, a m e l y a bírósági tárgyalást elbeszélő fejezet c í m e k é n t nem csupán a regény - gyilkosságot túlélt — szereplőinek kérdése, de e l k e r ü l h e t e t l e n ü l az olvasásnak is k o n s t i t u t í v m o z z a n a t a , a m o t í v u m o k , szándékok azonosításának, az okok m e g j e l ö l é s é n e k vágya elválaszth a t a t l a n u l k a p c s o l ó d i k a cselekvő identitásának r ö g z í t é s é h e z . A miért? és a ki? 46 47
V ö . Paul RICOEUR., Temps et récit, II., S e u i l , Paris, 1984, 5 9 - 1 1 4 . , k ü l ö n ö s e n 9 1 - 9 3 . HALÁSZ Hajnalka, Szöveg-test/(szó)beszéd. Az Édes Annáról, A l f ö l d 2 0 0 6 / 2 . , 7 1 - 8 8 .
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
503
BÓNUS
TIBOR
szorosan összetartoznak, m i k ö z b e n a miért? éppúgy vonatkozik az eseményt megelőző m ú l t r a , a b e n n e f e l t a l á l h a t ó o k o k r a , a h o g y a n a cselekvő j ö v ő r e i r á n y u l ó szándékára, terveire, h o z z á egyaránt társul — az ágens felől nézve — ö n t u d a t l a n és t u d a t o s m o z z a n a t . A bíróság, a b u d a i polgárok és a r e g é n y olvasói — noha eltérő k o m p e t e n c i á k k a l , s eltérő k o r p u s z r a t á m a s z k o d v a - u g y a n a r r a keresik a választ; Édes A n n a s z e m é l y é n e k és a gyilkosság e s e m é n y é n e k olvasása nem k ü l ö n í t h e t ő el e g y m á s t ó l , s e k ö z b e n az olvasásnak való ellenállás e s e m é n y e i is (öntükröző) relációt t e r e m t e n e k szereplői n é z ő p o n t o k és az olvasás k ö z ö t t . M é g akkor is így van ez, ha a szereplői olvasatok elfogultságait, vakságait regénybeli színreviteleik, színpadi keretezéseik éppúgy, mint az ő k e t m ű k ö d t e t ő különféle diszkurzív k é n y s z e r m e c h a n i z m u s o k , egyszóval perspektiváltságaik látványosan leleplezik. Az Édes Anna n e m csupán — m i k é n t az imént l á t h a t t u k — a narratíva színpadi keretezésével, az elbeszélő praxis inszcenírozásával billenti át a narratíva értékét a referenciálisból a n n a k p e r f o r m a t í v aspektusába, s nemcsak a testi élvezetnek és az autoaffekciónak a jelzéseivel. Tett és reflexió ellentmondásának színreviteleit az e m l í t e t t e k e n túl n e m is kizárólag a logikai e l l e n t m o n d á s o k érzékeltetik a regényben, h a n e m logika és érzékelés, tudat és öntudatlan heterogenitásánakjelzései. E l m o n d h a t ó , h o g y a térbeli érintkezés időbelisége, vagyis az érzékek topológiája mindannyiszor
dekonstruálja a kauzalitás,
a logika időbeliségét, s m i n d e z
n e m válaszható el k ü l s ő és belső, tudati és testi, i m m a t e r i á l i s és materiális relációjától sem. N e m e g y é b r ő l , m i n t m e t o n í m i a és m e t a f o r a , érintkezés és csere összefüggéseiről van itt szó, m i k ö z b e n a logika é r v é n y é t kibillentő r e t o r i k a i alakzatok aligha képesek b e f o g n i , tárgyiasítani az e m l í t e t t viszonyokat. Hiszen éppen k o g n í c i ó és r e f l e x i ó totalitásának lehetetlensége a tét, de erről m a j d később. Az elbeszélői n é z ő p o n t k é p z é s n e k a felszínre, a testre, a mozgásra és a gesztusokra irányuló t e n d e n c i á j a m i a t t a regényben a cselekvések motivációi ismeretlenek maradnak. L e g f ő k é p p e n Édes A n n a tetteinek, gesztusainak, k ö z ü l ü k is leginkább m a g á n a k a gyilkosságnak az értelmezését hívja ki, és e g y b e n lehetetleníti is el ez a n a r r a t í v t e c h n i k a . A regény a gyilkossághoz vezető időbeli folyamat elbeszéléseként is reprezentálja ö n m a g á t , a m e l y belső, t u d a t i e s e m é n y sor lévén csakis a lélektani diszkurzus okozatiságára hagyatkozva értelmezhető. A társadalmi d i s z k u r z u s n a k a külső k ö r ü l m é n y e k logikájára épülő érvelése előzetesen l e m o n d arról az összetéveszthetetlen e g y e d i s é g r ő l , amelyet e g y freudi perspektíva - noha lehetetlen - k i i n d u l ó p o n t k é n t választ, s ezért is m u t a t k o z h a t korlátosnak némely m a r x i s t a olvasat társadalmi reprezentációs logikája. O k és okozat összekapcsolása, cselekedet és alanya, tett és oka azonosítása csak időbeli megfordítás, metalepszis révén valósulhat meg, a m e n n y i b e n Anna tettei — k ö z t ü k a g y i l k o s s á g — csakis k í v ü l r ő l , egy (imaginárius) test mozgása-
504
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
ként, elbeszélt látványként férhető hozzá, amit nem előz m e g , nem kísér és n e m követ belső tudatábrázolás és (legalábbis a motivációkat illető) magyarázó n a r r á tori kommentár. 4 8 Narratíva és logika az ok, a cselekvő azonosításának k é n y s z e rében, sőt az idő kalkulálhatóságának megteremtésében szorosan összetartoznak, az észlelés és a logika temporalitásának különbsége révén a z o n b a n heterogenitás m u t a t h a t ó ki k ö z ö t t ü k . A történések szukcessziós, d i a k r o n i k u s konstellációja — m i n t m o n d o t t u k — n e m r e d u k á l h a t ó e g y logikai i m p l i k á c i ó viszonyára, az elbeszélt történet határt szab a narratív s t r u k t ú r a tisztán logikai formalizálásának. Másfelől viszont, a h o g y az itt követett R i c o e u r érvel, „a narratív idő n e m e g y más számára külsődleges szegmensek puszta szukcessziója, de egy kezdet és egy vég k ö z ö t t fenntartott t a r t a m (durée).'49 É p p e n ezért a narratíva úgy teremt folytonosságot s célszerű kiszámíthatóságot az időben, h o g y a cselekmény d i n a m i kus, teleologikus egységét alkotja meg, amely különbözik a tisztán logikai szükségszerűségtől, s végső s o r o n — a m i n t a recepció elemzésénél m e g f i g y e l h e t t ü k — valamiféle esztétikai szükségszerűséget jelent. „ M e g é r t e n i a történetet, a n n y i t jelent: m e g é r t e n i , h o g y az egymást k ö v e t ő epizódok h o g y a n és miért v e z e t t e k arra a kifejletre, amelyet, noha n e m volt előre látható, v é g ü l elfogadhatónak kell t a r t a n u n k , m i n t olyant, amely az ö s s z e r e n d e z e t t e p i z ó d o k k a l k o n g r u e n c i á b a n áll." 50 Az esztétikai szükségszerűség n e m független a szereplői motivációk m e g költött logikájától. S t ö b b e k között itt n y í l i k meg a tér az Édes Anna olvasásában a k ü l ö n b ö z ő diszkurzív logikák projektív műveletei számára, amelyeknek szabadságát a tudatábrázolástól tartózkodó narrátori technika erősíti meg. Az, a m e lyik másfelől a szöveg m o t i v i k u s k ö t ő e l e m e i t is úgy h o z z a játékba, h o g y azok egy esetleges rögzíthető g r a m m a t i k a r é v é n ne véglegesíthessenek egyetlen diszkurzív logikai konstellációt, egyetlen e r r e irányuló olvasatot sem. A színrevitel e t e k i n t e t b e n is megelőzi — m i n t e g y a k t í v a n - a kifejezés alakzatát. Ez a szabadság p e d i g egyszerre j e l e n t lehetetlenséget és lehetőséget, az értelmezés b é n í t ó lezárhatatlanságát és e g y b e n , ugyanezzel a mozdulattal, az értelmezés felszabadító esélyét. A narrativitás t e h á t a miért? k é r d é s é n e k m i n d e n m e g é r t é s b e n ott m ű k ö d ő okozatiságát, ok és okozat összekapcsolását jelenti itt; azt, a h o g y a n a cselekvéshez vagy t ö r t é n é s h e z v a l a m e l y cselekvőt k ö l t ü n k hozzá, a m ö g ö t t valamely s z á n dékot, akaratot, ö n m a g á n a k jelenlévő t u d a t o t feltételezünk. A test Kosztolányi A nyelv, vagyis egy szellemi m o z z a n a t u t a l t j a k é n t k é p z ő d ő test j e l e n t é s t ő l megfosztott felszíne, n é m a és materiális e g y e d i s é g e persze sohasem tapasztalható m e g ö n m a g á b a n , egyfajta j e l e n l é t ként, hiszen azt (úgy is m i n t imagináriust) m i n d e n k o r a nyelv, a s z e l l e m immateriális, a b s z t r a k t m o z z a n a t á v a l k o r r e l á c i ó b a n észleljük. 49
R I C O E U R , I. т.,
50
Uo.,
I.,
76.
130.
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
505
BÓNUS TIBOR
r e g é n y é b e n — s e m e l l e t t érvel m e g g y ő z ő e n Halász Hajnalka e m l í t e t t dolgozata is — az a hely l e n n e , amely e g y r é s z t kihívja, m á s r é s z t ellenáll a l o g i k a , a nyelv (a tudat) e m e ö n k é n t e l e n projekcióinak.' 1 E k ö z b e n a saját test uralhatatlan és gépies, ö n k é n t e l e n vagy tudattalan m ű k ö d é s e visszamutathat a t u d a t hasonló feltételezettségére, a tudat öntudatlanságára. A narratíva egyfajta metalepszis, melyben a szellem fölülírja az érzéki észleletet, a felület külső értelmezésnek ellenálló materialitását i m m a t e r i á l i s kiterjedéssel, logikai és időbeli mélységgel látja el. A narratíva itt v o l t a k é p p e n a r e t o r i k a vagy a nyelv mintájára f u n k c i o n á l , mely u t ó b b i a k v i s z o n t a l a p v e t ő e n n e m narratív t e r m é s z e t ű e k . F o n t o s n a k látszik itt röviden utalni N i e t z s c h e sokat e l e m z e t t kései t ö r e d é k é r e , a m e l y b e n a filozófus a tudat f e n o m e n a l i z m u s á n a k d e k o n s t r u k c i ó j á t végzi el, k i m u t a t v á n , hogy a t u datos észlelés a belső világ k ü l s ő r e vetülő (a s z u b j e k t u m n a k az o b j e k t u m r a irányuló) p r o j e k c i ó j a k é n t m ű k ö d v e m i k é n t cseréli fel a térbeli é r i n t k e z é s időbeliségét a logika ok—okozati időbeliségével. A d e k o n s t r u k c i ó e r e d m é n y e n e m egy fordított séma, h a n e m a pólusok (külső—belső, ok—okozat) k ö z ö t t i végtelen felcserélhetőség, a m e l y n e k eredőjeként Nietzsche a r e t o r i k á t , a nyelv k o n s t i t u t í v r e t o rikusságát jelöli m e g . „ L á t t u k , h o g y az érzeteket, melyeket n a i v a n a külvilág által m e g h a t á r o z o t t n a k t a r t u n k , sokkal inkább a belső világ határozza meg; hogy a k ü l v i l á g tényleges befolyása m i n d i g tudattalan."*2 A felcserélhetőség nyilvánvalóan a s z u b j e k t u m t ó l is m e g v o n j a eredetként, k i i n d u l ó p o n t k é n t való szituálásának lehetőségét. M i n d e z e k az Édes Anna olvasására nézvést s z á m o s összefüggésben d ö n t ő f o n t o s s á g ú n a k b i z o n y u l h a t n a k , e l e g e n d ő csak l é l e k t a n és morál, tudattalan és felelősség lehetséges összeférhetetlenségére hivatkozni. Kosztolányi regénye a csere műveleteit az érintkezés, a k o n t i n g e n c i a színreviteleivel dekonstruálja, m i k ö z b e n tudatosítja, h o g y a m e t o n í m i a a h h o z a r e n d h e z tartozik, amit lerombol, a m e n n y i b e n h a s o n l ó a n nyelvi-retorikai, vagyis t u l a j d o n s á g o k cseréj é r e hagyatkozó alakzat, m i n t a metafora. E l m o n d h a t ó , h o g y a címszereplő mint cselekvő, mint a k t á n s identitásának rögzítése (s ezzel párhuzamosan az azonos nevű, a z o n o s című regényé), mely egyb e n a miért? rögzítésének is feltétele, számos aspektusból elégtelennek m u t a t k o zik, vagyis visszahanyatlik saját p e r f o r m a t í v feltételezettségébe. Másképpen szólva abba a csábító és e l k e r ü l h e t e t l e n feltételes m ó d b a , a m e l y r ő l a szerző egyik k o m m e n t á r j á b a n az Anna n é v kapcsán beszél. Érzékelés és n a r r a t í v a paradox viszonyának talán l e g i n k á b b m e g v i l á g í t ó erejű példájaként az Édes Anna azon passzusát h o z h a t j u k fel, a m e l y b e n az elbeszélő, V i z y n é n e k a c s e l é d r e irányuló n é z ő p o n t j á t felvéve, szabad f ü g g ő b e s z é d b e n a lopás jelenségét é r t e l m e z i , ennek 31
V ö . H A L Á S Z , I.
32
Idézi Paul DE MAN, A trópusok retorikája. Nietzsche = U Ó . , Az olvasás allegóriái, ford. FOGARASI György, Ictus, S z e g e d , 1999, 147—148. Vö. m é g a passzus u g y a n i t t található k o m m e n t á r j á v a l .
506
m.
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
fogalmát próbálja meghatározni. A k k o r is így van ez, ha az utóbbi példában n e m (vagy nem elsősorban) a t u d a t n a k , egy n e m látható, h o z z á f é r h e t e t l e n szándékn a k a másik testére vetítéséről v a n szó, h a n e m m a g á n a k a cselekvésnek (s vele e g y ü t t persze e g y szándéknak) a projekciójáról m i n t egy állapot, e g y hiány k i töltéséről. A lopás váratlanul, alattomosan j ö n , mint éjjel az agyszélhűdés. Egyszerre nincs valami, egy egészen jelentéktelen holmi. Azt hisszük, hogy elkallódott; vagy félreraktuk, azt hisszük, h o g y nem jól emlékszünk, vagy talán elvesztettük, de nem ez az igazság, hanem az, hogy nincs és nincs. Micsoda bénító rémület ilyesmire ocsúdni. A z o k a tárgyak is gyanúsak, melyek m é g m e g vannak. M i n d e n ezüstkanál, m i n d e n kockacukor, minden zsebkendő gyanús. (73.) A z idézetet nyitó m o n d a t egy — egyszerre k í v ü l r ő l és belülről é r k e z ő — t e r m é szeti eseményt tesz m e g a lopás h a s o n l í t ó j a k é n t , a m e l y h e z , ö n t u d a t l a n lévén, n e m kapcsolódhat semmiféle (sem j ó , sem rossz) szándék, m i k ö z b e n pedig a t u dat e l l e n i r á n y u l . A lopás cselekedete per definitionem n e m érzékelhető, legalábbis a meglopott szemszögéből n e m (s itt erről a helyzetről, a Vizynéjéről van szó), csakis a lopás e r e d m é n y é h e z , e g y állapot látványához f é r h e t ü n k hozzá, amelyb ő l a lopás i m m á r láthatatlan m ú l t b e l i aktusára (vagy akár j ö v ő b e l i lehetőségére), egy metalepszis révén, visszakövetkeztetünk. A z észlelhető állapot ugyanakk o r egy hiány, e g y üres hely, a m e l y a tulajdonolt tárgyak megszokott rendjében s z o k a t l a n k é n t f e l t ű n i k , azaz e g y differenciát (két k é p különbségét) észlelünk. A z idézett passzus célja látszólag n e m más, m i n t h o g y definiálja a lopást, érzékletes hasonlatok, valamint általánosítások segítségével adjon arról egyszerre igaz és átélhető, p r a g m a t i k u s meghatározást. D e m i k é n t m á r az első m o n d a t is jelezte, a nyelv k é p i - é r z é k i és fogalmi d i m e n z i ó j a , érzékelés és absztrakció k ö z ö t t feszültség keletkezik, ami egyenesen következik a lopás f o g a l m á n a k érzéki m e g alapozhatatlanságából. A lopás definiálhatatlanságát ugyanis egy lehetséges érzéki, ha úgy tetszik, térbeli, t o p o l o g i k u s aspektus, V i z y n é - persze általánosítható — szemszöge e r e d m é n y e z i itt, a m i t megerősíthet, h o g y a n a r r á t o r szavai a v á n dorló fókusz következtében k i m o n d a t l a n u l (észlelhető hiányként) az asszony n é z ő p o n t j á h o z r e n d e l ő d n e k oda, m i k ö z b e n persze szabadfüggőbeszéd-státusukat a g r a m m a t i k a i j e l z é s hiánya m i a t t sem m e g c á f o l n i , sem m e g e r ő s í t e n i n e m leh e t . „ A z t hisszük, h o g y e l k a l l ó d o t t ; vagy f é l r e r a k t u k , azt hisszük, h o g y n e m jól e m l é k s z ü n k , v a g y talán elvesztettük, de n e m ez az igazság, h a n e m az, h o g y n i n c s és nincs." A szöveg a t u d a t h i b á j a k é n t , t e r m é s z e t e s f o g y a t é k o s s á g a k é n t (lásd agyszélhűdés) aposztrofálja a z o k a t a hipotéziseket - vagyis n e m cáfolható,
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
507
BÓNUS TIBOR
de n e m is b i z o n y í t h a t ó következtetéseket —, amelyekkel elsőre, az érzékelés pillanataiban m a g y a r á z n i p r ó b á l j u k a (nem) látottakat. A hipotézisekkel a z o n b a n , a m i n t az e g y é b k é n t v á r h a t ó lenne, az érvelés n e m a lopás bizonyosságának é r zékelhető tényét, h a n e m a hiány megállapítását, az érzékek projekció „ n é l k ü l i " konstatív m o z z a n a t á t ( p o n t o s a b b a n az e m l í t e t t k ü l ö n b s é g e t ) állítja s z e m b e az igazságként. E g y olyan negativitást, a m e l y e t a „ n i n c s és n i n c s " állítás, a létige tagadó formája jelöl, m e l y formáról - p a r a d i g m a t i k u s m ó d o n — eldönthetetlen, hogy a logika vagy az érzékelés, a nyelv vagy a tapasztalat „oldalán" rögzíthető-e. A n n y i b i z o n y o s , h o g y az olvasó, a k o n t e x t u s k i m o n d a t l a n logikai
kényszerének
engedelmeskedve, ö n k é n t e l e n ü l rávetítheti itt az állításra a lopás képzetét, amit a beszélő voltaképpen k i h a g y (kicsempész?) a szövegből. A hiányzó lopás a lopás konstitutív hiányosságára m u t a t vissza, amely hiányosság révén, azaz a m e g i s m e rés felfüggesztése és a megalapozhatatlan logikai projekció következtében a lopás nem s z e m b e n áll, de j ó l illeszkedik a felsorolt hipotézisek közé. A lopásnak egy logikai ellentéttel definiált fogalma több aspektusból is félrevezetőnek bizonyult, éppen amiatt, h o g y f o g a l o m és érzékelés, nyelv és tapasztalat n e m esnek teljesen egybe, az érzékek topológiája kibillenti a logika érvényét. A (nem) érzékelés n y o m á n rögtön, strukturálisan m ű k ö d é s b e lépő h i p o t é z i sek, k ö z t ü k a lopás az i m a g i n á r i u s érzékelés, a képzelet k ö r é b e tartozó narratív reprezentációk, melyek u g y a n a k k o r a n y u g t a l a n í t ó h i á n y m e g n y u g t a t ó logikai m a g y a r á z a t á h o z v e z e t h e t n e k . M í g a (nem) érzékelés a j e l e n h e z tartozik, addig a múltra i r á n y u l ó narratívákat a lopás feltevéséből keletkező gyanú prolepszisekké fordítja át, s m i n d e z e g y i k példája lehet a sok közül a másik k i i s m e r h e t e t l e n v o l t á n a k , a t u d a t á t l á t h a t a t l a n s á g á n a k , a másik szándéka azonosítása m i n d e n kori feltételességének. S természetesen a n n a k is, h o g y az érzékelés, e n n e k jelene sohasem állhat ö n m a g á b a n , egyfajta k i m e r e v í t e t t pillanatként, azt m ú l t és j ö v ő időrelációi a logosz és a képzelet m o z g á s á b a n m i n d i g m á r eloldják az ö n m a gának való jelenlét totalitásától. A g y a n ú t — m i k é n t a lopást - az érzékelés sohasem fordíthatja át érzéki bizonyosságba, é p p e n a tudat ismeretlensége, a másik másságának r e d u k á l h a t a t l a n s á g a m i a t t , s m i n d e z azt e r e d m é n y e z i , h o g y Vizyn é n e k A n n á h o z való v i s z o n y a — a h o g y persze m i n d e n személyközi v i s z o n y — csakis b i z a l m o n , azaz egyfajta hiten a l a p u l h a t . 5 3 N e m véletlen, h o g y a lopás 11
A m i k é p p e n b i z a l m o n , a m á s i k b a vetett h i t e n , azaz m e g a l a p o z h a t a t l a n m e g g y ő z ő d é s e n alapul a „ n e m l o p " összetétellel j e l l e m z e t t , vagyis a tisztességnek látott cseléd képzete, a z o n k é p p e n e n n e k ellentéte, a bizalom m e g v o n á s a is éppily megalapozhatatlan. E m l é k e z h e t ü n k , h o g y D r u m á n é a gyilkosság u t á n — m i n t oly sokan - a váratlan e s e m é n y t m a g y a r á z ó , s azt s e m l e g e s i t ő n a r r a t í v á t h o z j á t é k b a , a m i k o r h i r t e l e n m e g v o n v a a b i z a l m a t , A n n a iránti k o r á b b i g y a n a k v á sáról számol b e , v a l a m i n t arról, h o g y m á r s e m m i kétség, a g y i l k o s cseléd lopta el az elveszett kisollóját. Az ellentét, b i z a l o m és b i z a l m a t l a n s á g két szélső pólusát n e m lehet r ö g z i t e n i , amely v i s z o n y u k a t egyszerre teszi ellentétessé és felcserélhetővé, érintkezési és m e t a f o r i k u s relációvá.
508
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
e n n e k a m e g b i z o n y o s o d á s n a k a végső állomása, s egyáltalán a z o n ítélethez v e zető végső s z e m p o n t és p r ó b a t é t e l akar l e n n i , amely az „ E z a lány bevált" k i jelentésben összegződik V i z y n é számára. A z Édes Anna ide v o n a t k o z ó mondatai u g y a n a k k o r újra játékba h o z z á k verbális reflexió és néma cselekvés kizáró k o r relációját: „Ez a lány tehát n e m lop. M o n d o t t a , de még n e m h i t t e el. Aztán m á r n e m m o n d o t t a , de elhitte, ő is, az ura is. N e m kellett ennek sem pénz, sem ékszer, sem fűszer." (73.) A hit elementáris és ö n t u d a t l a n l é t m ó d j a ellentétes a hit kogníciójával. A n n a m i n t a tökéletes cseléd kivételes példája rezisztens a t u l a j donlás ökonómiájával, sőt — látni fogjuk — m i n d e n f é l e cserealakzattal (a t u l a j d o n o k , a t u l a j d o n s á g o k cseréjével, ellopásával) s z e m b e n , m i k ö z b e n hibátlansága, e fosztóképzős kifejezéshez h ű e n , a hibák negativitásaként teszi őt abszolút p o z i tívvá. S e m m i hibája sincs, azaz másikként s o h a s e m áll ellent „ellenkező pólusa", Vizyné akaratának, sőt m i n t e g y önmagától, a u t o m a t i k u s a n teljesíti ezt az a k a ratot, m i k ö z b e n éppen ezzel a feltétlen engedelmességgel v á l i k egyedivé, s z u v e r é n n é és szabaddá. Fontos m é g , s mindez visszautal a k o m m u n i s t a népbiztos szóbeszédi megbélyegzésére, h o g y a lopás g y a n ú j a csak abba í r ó d h a t bele, a m i n e m t u l a j d o n k é p p e n i m ó d o n , azaz csak k o n v e n c i o n á l i s a n t a r t o z i k h o z z á m , s h o g y a testet é p p ú g y nem lehetséges (a m e g l o p o t t szemszögéből) ellopni, m i k é n t a nyelvi lopás fogalma is — habár a j o g szerint természetesen létezik ilyesmi, m é g is - nehezen és csakis bizonyos konvenciók k ö z ö t t meghatározható. 3 4 A lopás elemzett példájának érvényét, a r e g é n y egészének olvasására történő kiterjesztését a hiány számos további megnyilvánulása alátámaszthatja, melyek m i n d e g y i k e e g y b e n a tudás feltételességét, a bizonyosság h i á n y á t , az olvasásnak való ellenállást, u g y a n a k k o r p e d i g az olvasás e l k e r ü l h e t e t l e n s é g é t implikálja. A hiány m ö g é vetített, azt k i t ö l t ő szándék, o k s z e r ű magyarázat v a g y motiváció valamennyi esetben megalapozatlan marad, d e egyúttal cáfolhatatlan is. Az ellenforradalom alatt, m i k o r V i z y n é t egy jel (a kendőrázás) félreolvasása (az interpretáns b i z o n y o s s á g á n a k hiánya) n y o m á n l e t a r t ó z t a t j á k s e l h u r c o l j á k , Ficsor, a k o m m u n i s t a h á z m e s t e r e l t ű n i k a házból, e l é r h e t e t l e n lesz, s a k e t t ő k ö z ö t t i összefüggést, a szándékolt h i á n y t szóbeszéd erősíti m e g („azt r e b e s g e t t é k " ) . H a s o n l ó h i á n y áll elő a k k o r is, a m i k o r Ficsor — vélhetőleg — b u j k á l az ígéretét számon kérő V i z y n é elől, m i k é n t az sem t u d a t ó , Patikárius Jancsi szándékoltan
Látni f o g j u k , h o g y a regény n e m c s u p á n az interperszonális vagy szociális k ö t e l é k e k e t , de egyáltalán az érzéki észlelést is elválaszthatatlannak tételezi e g y f a j t a konstitutív és l e r o m b o l h a t a t l a n hit mozzanatától, mely éppen érzékelés és megértés korrelációjának feszültségeiből következik. 34
Lopás és nyelv p a r a d o x v i s z o n y á h o z lásd M o l n á r G á b o r T a m á s i n v e n c i ó z u s elemzését az Esti Kornél a z o n d a r a b j á r ó l , amely G a l l u s r ó l , a f o r d í t ó r ó l szól. MOLNÁR G á b o r T a m á s Példázat és fordítás = A fordítás és az intertextualitás alakzatai, A n o n y m u s , Budapest, 1998, 3 6 6 - 3 7 2 .
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
509
BÓNUS TIBOR
vagy szándékolatlanul h i á n y z i k Vizyék t e m e t é s é r ő l . " Itt e m l í t h e t ő az a példa is, amikor az általa rendezett farsangról a Jancsi számára legfontosabb ismerősei t á vol m a r a d n a k , a házigazda „telefonáltatott h i á n y z ó öt barátjáért, de azt a választ kapta, h o g y az urak n i n c s e n e k o t t h o n . " (148.) Sőt végső s o r o n A n n a elbeszélt története, s vele a cseléd f u n k c i ó j a is egy h i á n y betöltéseként értelmezhető, m i közben, épp e betöltés m i n d e n k o r i feltételessége miatt, a szöveg a saját olvasását is h a s o n l ó műveletként r e p r e z e n t á l j a . A h i á n y — ezt később látni f o g j u k — e g y felől a keresztény d i s z k u r z u s b a n , a transzcendens cselekvő megköltésében m i n t „spirituális" szükségletben, másfelől a marxista diszkurzusban, a materiális s z ü k séglet alakzatában is jelentéses m ó d o n aktiválódik s egyúttal semlegesítődik. S itt, a logika és az é r z é k e l é s k ü l ö n b s é g e i n e k elemzésénél kell röviden f e l i d é z n ü n k azt a jelenetet, a h o l az úriasszony szavainak referenciális értéke l á t v á nyosan f e l f ü g g e s z t ő d i k . A z asszonyok u z s o n n a alatti beszélgetésében T a t á m é , D r u m á n é és M o v i s z t e r n é a cselédjeik h i b á i r ó l m o n d a n a k t ö r t é n e t e k e t , m i r e V i z y n é A n n a dicséretébe k e z d , amit a t ö b b i e k elismerő morajlása követ. A n n a gazdája, sokallva a sikert, szerénykedésből azt állítja: „És e n n e k is megvan a m a g a hibája." A m i k o r azonban f é r j e indulatosan arra kéri, nevezze m e g a hibát, n é m a csend a válasz, amit a n a r r á t o r így k o m m e n t á l : „Vizyné h i b á k a t keresett b e n n e , de n e m talált. M i t is l e h e t e t t találni ott, a h o l nincs? N e m t u d o t t mit felelni." (79.) Kiderül, az asszony kijelentését n e m a megismerés, n e m az igazság, de olyan a u t o m a t i z m u s generálja, a m e l y n e k célja abszolút k ü l ö n b s é g és teljes hasonlóság ellentétes pólusainak i d e - o d a alakítása. K o n k r é t a n , hogy mérsékelje különbségét (egyediségét) s erősítse k ö z ö s s é g é t (általánosságát) a polgárasszonyokkal. A n n á ra V i z y n é egy időben b ü s z k e s félti őt a nyilvánosságtól, r e j t e g e t i és dicsekszik vele, a m i privátnak és t á r s a d a l m i n a k , titkosnak és színpadiasnak a paradox ö s z szefonódásáról is á r u l k o d i k . A z A n n á t kisajátító, őt saját t u l a j d o n á n a k , sőt saját p r o d u k t u m á n a k t e k i n t ő V i z y n é retteg, h o g y annak i s m e r t t é válása révén e l v e szíti cselédjét, hogy elcsábítják tőle, vagyis a másik (legyen az ismerős v a g y ismeretlen külső) a saját fenyegetőjeként j e l e n i k meg a s z e m é b e n , másfelől viszont szüksége van a másikra, a t ö b b i e k , a közösség elismerésére a tulajdon, a saját ö n megerősítéséhez. Vizsgált példáink m e l l e t t Halász H a j n a l k a említett e l e m z é s e is a n a r r a t í v a p r o j e k c i ó r a h a g y a t k o z ó t e r m é s z e t é t h a n g s ú l y o z z a , s a s z ö v e g azon passzusait elemzi, amelyekben a narratíva mintegy sémaszerűen rávetül a test néma és m a t e riális egyediségére é p p ú g y , m i n t a t ö r t é n e l e m , a múlt eseményeire. Az é r t e l m e ző, jelezve a narratívának a test olvasásában játszott elkerülhetetlenségét, a n n a k „ M e g j e l e n t t ö b b közéleti e l ő k e l ő s é g , az a sok v e n d é g , aki részt v e t t az estélyen, az e l h u n y t a k r o k o n a i , a Patikárius h á z a s p á r E g e r b ő l , csak Jancsi hiányzott, a s ü r g ö n y - ú g y látszik - n e m érte el." (176.)
510
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
funkcióját elsősorban a megismerés megbízhatatlanná tételében, a test és az esem é n y m e g h a m i s í t á s á b a n jelöli ki, egész p o n t o s a n a n a r r a t í v a e m e l e l e p l e z ő d é seire összpontosít. Ervelésének logikája implicit módon m e g n e v e z é s és narratíva között is megfelelést tételez, m i k ö z b e n V i z y n é n e k és Patikárius Jancsinak a c í m szereplőre nyíló perspektívájában nagy invencióval veszi sorra a narratív s é m á k , klisék projekcióit, amelyeket egy reprezentációs nyelvszemlélet t ü n e t e k é n t , v a l a m i n t az olvasás — noha e l k e r ü l h e t e t l e n — kudarcainak allegóriáiként é r t e l m e z . A narratív mélység így az ismételt sémák felszínének, felületességének a t t r i b ú t u m á t kapja, m í g a test semmiféle narratívának n e m engedelmeskedő felszíne, a felület megértésnek ellenálló materialitása a m é l y e b b megértés alakzatával társítódik. C s a k h o g y a k o r á b b a n e m l í t e t t felcserélhetőség j e g y é b e n ez a képlet is ú j r a m e g f o r d í t h a t ó , s éppen az Édes Anna p é l d a é r t é k n e k , e g y f a j t a tetikus á l t a l á n o sításnak t ö r t é n ő ellenállása alapján. H i s z e n igaz ugyan, h o g y Patikárius J a n c s i narratívákat vetít A n n a testére, s ezzel m i n t e g y félreérti, meghamisítja az ő e n i g m a t i k u s , egyedi alakját, másfelől viszont Patikárius Jancsi — a h o g y azt más ö s z s z e f ü g g é s b e n Halász is m e g j e g y z i - csakis a felszínt látja, n e m ismer i d ő b e l i , történeti mélységet, amely tulajdonsága ugyancsak az egyedi meghamisításának gyanújába keveri. A felület k i t ü n t e t é s e a színpadiasság és a szubsztitúció k é p z e tével társítódik a regényben, a m i k o r Jancsi színpadnak, a realitás indexétől m e g f o s z t o t t n a k látja a világot, s b e n n e m a s z k o k n a k , vagyis b e h e l y e t t e s í t h e t ő k n e k az embereket. (Talán nem véletlen, hogy szereplői perspektívájának olyan m ű v e leteivel jelzi ezt a narrátor, amelyek a test valamely felszíni e l e m é t annak o r g a n i kus egészétől elválasztó membra disjecta látásmódját testesítik meg.) 3 6 A n a r r a t í v a tehát egyrészt megfoszt az egyediségtől, másfelől viszont é p p e n h o g y biztosítéka, feltétele az egyedinek, a m e n n y i b e n az időbeliségre, a másik másságának összetéveszthetetlen idejére, helyettesíthetetlen élettörténetére, sorsára tesz érzékennyé. S a narratíva e m e kettős kötése nyilvánul m e g abban is, h o g y az ismétlődés, a megszokás, az öntudatlanság m é d i u m a k é n t hozzá a gépszerűség és az e s e m é n y gyásza, az egyedi meghamisítása rendelődik, miközben az i d ő a n t r o p o m o r f t e r vezéseként, kalkulálásaként a felelősség, a m o r á l és a j o g lehetőségfeltételével is szorosan korrelál. Sőt utóbbi szerepe elválaszthatatlan m a g á n a k az e s e m é n y n e k a lehetőségétől is, a m e n n y i b e n az esemény m i n d e n k o r valamely, az idő k o n t i nuitására épülő h o r i z o n t megszakításaként, a várakozás, az elvárás kijátszásaként határozható meg. M i n d e k ö z b e n pedig a jogtól és a moráltól éppúgy, ahogy a p o l i 1,1
„ A b a n k ü g y l e t e t m a g y a r á z t a [Vizy K o r n é l - B. T.], d e Jancsi erre n e m t u d o t t figyelni. K o r n é l bácsi bal arcán, közvetlenül az o r r a mellett, volt egy csokoládébarna szemölcs, melyre l e g j o b b a n e m l é k e z e t t az egész Kornél bácsiból. Ez, a m i n t beszélt, le-föl m o z g o t t . J a n c s i t , m i n t g y e r m e k k o r á b a n , az a g o n d o l a t kísértette, h o g y két ujja k ö z é csippentse, f ö l e m e l j e és húzza m i n d a d d i g , m í g le n e m szakad, s Kornél bácsi föl n e m ordít." (99.)
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
511
BÓNUS TIBOR
tikaitól is idegen, sőt velük ellentétes a narrativitás, a m e n n y i b e n a z o k performatív mozzanata, a t ö r v é n y az általános időtlenségeként m ű k ö d i k , amely sem az egyedi esetre, sem az i d ő n e k a személyiséget á t a l a k í t ó , elhasonító m u n k á j á r a n e m lehet tekintettel. Látni való t e h á t , hogy a n a r r a t í v a szerepe n e m stabilizálható valamely ellentét e g y i k p ó l u s a k é n t , sokkal i n k á b b azon felcserélődés részese, m o n d h a t n i , k o r r e l á t u m a , a m e l y e t az imént N i e t z s c h e n y o m á n a nyelv, a r e t o rika teljesítményeként a p o s z t r o f á l t u n k , s amely n e m feltétlenül narratív t e r m é szetű. Bár az Édes Anna ö n é r t e i m e z ő mozgásában a narratíva d ö n t ő f u n k c i ó h o z j u t , félrevezető lenne összemosni a különbséget nyelviség és elbeszéltség között. Kosztolányi szövegében a test ellenállása nem egyszerűen a narratívának, h a n e m a t u d a t n a k , a k o g n í c i ó n a k , s ezzel együtt a n y e l v n e k (s vele a logikának) t ö r t é nő ellenállás, amely e g y ú t t a l az érzékek és a cselekvés rezisztenciáját is jelenti. A narratíva h a s o n l ó szerepéről tehát csakis ezen belül b e s z é l h e t ü n k , m i k ö z b e n persze d ö n t ő j e l e n t ő s é g e van i n n e n nézve is színházias és n a r r a t í v feszültségeinek, ezek színrevitelének. M i e l ő t t azonban e r r e rátérnénk, f o n t o s n a k látszik r ö viden átismételni és k i e g é s z í t e n i a narratíva e d d i g tárgyalt n é h á n y regénybeli aspektusát. A narratíva idealizáló s r ö g z í t ő funkcióját az Edes Annában
következetesen
az érzékelés, a t ö r t é n ő tapasztalat leplezi le, az érintkezés váratlan eseményei r e n d re l e r o m b o l j á k sablonjait, e g y s z e r ű s í t ő k é p z e t e i t . 5 . T ö b b e k k ö z ö t t a mesei h i e delmek és a titkokat, éppen az érzéki tapasztalat tabuját (a szexualitás titkát) k ö z vetítő n a r r a t í v á k kapcsán n y i l v á n u l meg m i n d e z , de - ettől n e m f ü g g e t l e n ü l - legalább e n n y i r e jelentéses a politikai diszkurzusok összefüggésében is. A n a r ratíva a m á s i k r ó l , az i s m e r e t l e n r ő l annek n e m ismeretében a l k o t o t t - n e g a t í v vagy pozitív, lejárató vagy idealizáló - képzet általánosító m u n k á j a , amit a m á sikkal t ö r t é n ő érintkezés m i n d a n n y i s z o r felülír. Patikárius Jancsi egy időben viszolyog A n n á t ó l és v o n z ó d i k hozzá, vágya az u n d o r l e g y ő z é s e k é n t m ű k ö d i k , miközben m i n d k é t t e n d e n c i á h o z egyaránt kapcsolódik érzéki és szellemi, testitapasztalati és n a r r a t í v m o z z a n a t . A h o g y a n Halász H a j n a l k a is m e g j e g y e z t e , Jancsi vágya tárgyát n a r r a t í v sémák képezik m e g , ezeket v e t í t i rá A n n á r a , de „kölcsönzött sztereotípiáit a cselédlányokról sehogy sem t u d j a »élesben« lejátszani", u g y a n a k k o r — t e h e t j ü k hozzá - az elbeszélés szerint u n d o r a (melytől vágya el n e m választható) is mesei hiedelmeken alapul: „Lábait kéjelgő lassúsággal n y o m o r g a t t a előre, v a l a h o v á a homályba, a cselédlány i s m e r e t l e n mélységébe, 57
A n n a b ö r t ö n b e lépésének elbeszélésekor olvassuk: „ F o g l á r j a i f ö l v e z e t t é k a h a r m a d i k e m e l e t r e , b e c s u k t á k e g y cellába. Egy á g y volt itt, egy szék, e g y asztal m e g e g y k l o z e t , de a cella e l é g g é tiszta volt, v i l á g o s a b b és v a l a m i v e l nagyobb, m i n t az ő konyhája. S z i n t e el se hitte, h o g y ilyen egy b ö r t ö n . A z t h i t t e , a b ö r t ö n b e n a l m o n f e k s z e n e k a rabok, s k í g y ó k , b é k á k szemei v i l á g í t a nak a s ö t é t b e n . " (176.)
512
TANULMÁNYOK
A MÁSIK
TITOK
m e l y b e n valami piszkot sejtett és vért, v a l a m i szörnyű u n d o k o t , talán p o l o s k á t és b é k á t . " (112.) S a szerelmi együttlét u t á n , m i k o r visszatér az ágyába, a f e l ü letes, a másikat másságától h a m a r m e g f o s z t ó , annak e g y e d i sorsát u t á n k é p z e l n i képtelen Jancsi azon csodálkozik el, h o g y „csak ennyi az egész, s az e m b e r i élet legfontosabb dolga, melyet a felnőttek oly gondosan t i t k o l n a k a gyermekek elől, ennyire gyermekes, e n n y i r e játékos és b o h ó k á s . " (115.) Mindazonáltal vágya és u n d o r a is egyszerre érzéki-testi, azaz tapasztalati t e r m é s z e t ű , s m e g f i g y e l h e t tük, h o g y a narratíva é p p ú g y képes e g y ü t t m ű k ö d n i az érzékekkel, a h o g y lelepl e z ő d n i ezek által, m i k ö z b e n a két a s p e k t u s heterogenitása sohasem f e l e d h e t ő . S h a s o n l ó t m o n d h a t u n k — ezt az i m é n t m á r láttuk - l o g i k a és narratíva v i s z o nyáról is. A korábban tárgyalt autoaffektiv f u n k c i ó t ó l sem f ü g g e t l e n a narratíva, s vele természetesen a nyelv m i n t olyan szerepe az esztétikai tapasztalat szublimációs mozgásában, a mimézis, a reprezentáció a z o n képességében, hogy általa a b o r zasztó, a szörnyű esemény élvezetessé válik. S mindez elsősorban nem is a n a r ratíva, h a n e m a tudat, a reflexió távolságvételéből k ö v e t k e z i k . A n a r r a t í v a a másik m e g r ö g z í t é s e r é v é n n e m csupán m e g e r ő s í t i a sajátot, az i d e n t i k u s t , de ugyanazzal a mozdulattal el is távolít attól, hiszen - a szóbeszédben éppúgy, m i n t a narratív sémákban — a n n a k preformált, örökölt, másikra utalt volta hangsúlyos. Az ismételhetőség distancírozó és m e g f o r m á l ó mozzanata egyfelől, s a n n a k az érzékeket eltompító, személytelenné t e v ő m u n k á j a másfelől - ezt a p a r a d o x o n t leglátványosabban a narratíva viszi színre az Édes Anna b a n . A gyilkosság u t á n n e m sokkal az Attila utcai házban f e l t ű n i k Katica, Vizyék régi cselédje, k i n e k számára a régi gazdáitól való távolság, m e l y a gyászban m i n t e g y abszolúttá v á lik, egyfelől megszépíti a múltat, másfelől a közelség v á g y á t kelti fel, a h i á n y a j e l e n l é t é t . Katica az ajtó e l ő t t zokog v i g a s z t a l h a t a t l a n u l , m i k o r az elbeszélő e képet, a szereplők n é z ő p o n t j á h o z illesztve, elkoptatott n a r r a t í v sablonná t á v o lítja h i r t e l e n . Ettől kezdve a narráció h i p e r b o l á k révén érzékelteti a régi cseléd viselkedésének színháziasságát, amivel k e v é s b é a gyász színlelésére utal (hiszen Katica tudatába n e m látunk bele), sokkal i n k á b b az érzékek és az emlékezet k ö zötti szakadásra, arra, a h o g y a n a halál n y o m á b a n a cseléd, feledve a múltat (melyre az olvasó m é g emlékszik), idealizálja az e l h u n y t a k a t . A narratívához való p o n t o s illeszkedés u t á n éppen a narratívában lelt reflektálatlan élvezet leplezi le K a t i c a epizódját: De amikor a másik két cseléd bizonyos szószátyár tárgyilagossággal elmesélte a gyilkosságot, érdekelni kezdte. Hiányos képzeletével is követni tudta az eseményeket, a tett színterét pontosan ismerte. Mindig újabb és újabb részleteket követelt, nem bírt betelni velük. És hogy később a lányok már kifogy-
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
513
BÓNUS TIBOR
tak mondanivalójukból, maga ismételte el az egészet, annyira átélve, hogy beleborzongott, oly szemléletesen, mintha ő lett volna ott. Csak azt sajnálta, hogy már elszállították szegényeket. Még egyszer, utoljára szerette volna látni őket, legalább a méltóságos asszonyt, a vérébe fagyva, abban az ágyban, melyet annyiszor vetett meg neki. (172.) A cseléd gyásza gyors és látványos, n e m mutatkozik b e n n e k ü l ö n ö s e b b ellenállás, mely a veszteség feldolgozását n e h e z í t e n é , s ez a gyász önfelszámolásához vezet, amit itt a f á j d a l o m n a k a gyilkosság n a r r a t í v á j á n a k élvezetébe t ö r t é n ő gyors és m a r a d é k t a l a n átfordulása é r z é k e l t e t . A cselédek, akik é p p ú g y n e m kedvelték Vizynét, a m i k é n t Katica is k ö n n y e n vált meg tőle, szemléletesen, a részletekben is élvezetet lelve beszélik el a n n a k halálát. A n a r r a t í v a színpadi keretezése, azaz a narratív a k t u s elbeszélése itt a nyelv ideológiáját hangsúlyozza, vagyis jel és referens, nyelv és valóság felcserélődését, a m e l y n e k intenzitását — a személyes érintettségen túl - mintegy fokozza a történetet hallgató cselédlány helyismerete, a referenciában való jártassága. A z ideológiában m ű k ö d ő helyettesítés u g y a n akkor hallgató vagy olvasó és j e l e n l é v ő szemlélő helyettesítését implikálja, a j e lenlét olyan illúzióját, amelyben a külső szemlélő szerepe alig válik el a cselekvőétől. A n a r r a t í v á n a k a m e g t ö r t é n t e s e m é n y e k t ő l való k ü l ö n b s é g é t az elbeszélt szöveg — másfelől az emlékezés — határai j e l z i k , vagyis az, a m i k o r a szemléletes t ö r t é n e t m á r n e m egészíthető ki t ö b b részlettel, s legyen b á r m i l y valóságos a b e n n e elbeszélt eseménysor, az mégis k i m e r ü l ö n m a g a ismétlésében. Ezzel p e d i g legalább a n n y i r a az esemény gyászává is válik, m i n t a m e n n y i r e a n n a k m e m e n tójaként f u n k c i o n á l . A regény egy másik epizódja a narratívának ezen, az esztétikai ideológia i n verzeként is olvasható aspektusát inszcenírozza beszédesen. A nevezetes estély, a Vizy államtitkári kinevezését m e g ü n n e p l ő fogadás vége felé, m i k o r a vacsora után a szalonban m i n d e n k i elterpeszkedik s j ó l érzi magát, és „kis pletykák sist e r e g t e k " , V i z y n é fáradtan és csömörrel t e l t e n m i n t e g y k í v ü l k e r ü l a társaság diszpozícióján, s - akárcsak az elbeszélő, aki persze magát V i z y n é t is látja - külső n é z ő p o n t b ó l t e k i n t nemcsak a v e n d é g e k r e , d e szavaikra is. N e m éli át azokat, nem helyezkedik beléjük, m i n t az előbb Katica, h a n e m csakis az embereket m i n t színészeket, maszkokat látja, s szavaiknak is c s u p á n felszíne, z ö r e j e ér el hozzá. 3 8 I n n e n , e b b ő l a nézetből „figyelte az urát a f ü s t ö n át, ki messze tőle a h a r m a d i k szobában buzgólkodott, s bókolt a hölgyeknek azzal a hazug kedvességgel, melyből annál t ö b b marad, m i n é l i n k á b b p a z a r o l j á k . " (159.) A nyelv a hazugság l e 58
„Vizynét e g y r e j o b b a n izgatta v e n d é g e i n e k v i d á m s á g a . Ideges ásításokat nyelt le torkába. K i m e r ü l t a t ö b b n a p i háziasszonyi t e e n d ő k t ő l , de f ő k é n t az üres g r a t u l á c i ó k t ó l , melyekre é p p o l y üres szavakkal kellett válaszolnia." (159.)
514
TANULMÁNYOK
A MÁSIK TITOK
hetőségét jelenti itt, éppen azáltal, h o g y b e n n e reális és fiktív referencia elválnak e g y m á s t ó l , s ezzel e g y ü t t a nyelv az ö k o n ó m i á n a k t ö r t é n ő ellenállás, végtelen többlet, amely persze egy végtelen hiányból következik. Erre k o r á b b a n a nyelvi t u l a j d o n v i s z o n y o k a t f e l f ü g g e s z t ő szóbeszéd, a nyelv ellophatatlansága, eltulajdoníthatatlansága felől l á t h a t t u n k rá. Az idézett részlet után V i z y n é saját kisleánya halálát meséli el a társaságból egy bécsi asszonykának, egy n a g y v á l l a l k o z ó feleségének, „akivel m a este m é g n e m beszélt." Nagyon részletesen elmesélte neki - németül - kisleánya halálát. De ezt már annyiszor elmesélte, hogy most csak kopogó, gépies szavait hallotta, még a fájdalom vigasztalását sem érezte. (159.) N o h a itt is részletesen e l m o n d o t t t ö r t é n e t r ő l van szó, a gépiesség, az elbeszélő h a n g szinte írógépszerű kopogása itt az autoaffekció totális hiányát produkálja, ami egyben a sajátnak a teljes elidegenedését, személytelenségét jelenti. A nyelv jelentés nélküli felszínének ezt az effektusát az i d e g e n nyelv k é p z e t e is m e g t á m o g a t j a , s e l m o n d h a t ó , h o g y a Katica olvasását j e l l e m z ő helyettesítés helyett itt beszélő és szavai viszonyát inkább érintkezésként,
véletlenszerű relációként jelle-
m e z h e t j ü k . M i k é n t a beszélő felől a t ö r t é n e t mesélője és hallgatója k ö z ö t t i viszony is esetleges, vagyis érintkezésen alapul. A sokszori elismétlés, a megszokás érzelem nélküli, öntudatlan, gépszerű cselekvéssé teszi a beszédet, mely l á t v á n y o san elválik n e m c s a k referenciájától, de azzal e g y ü t t a beszélő s z e m é l y t ő l m i n t „ e r e d e t t ő l " is. A szereplői n é z ő p o n t és a n a r r á c i ó stratégiájának egymásra játszásai m i n d két passzusról nyilvánvalóvá teszik, h o g y azokat a szöveg, az Édes Anna
önér-
teimező allegóriáiként is lehetséges olvasni, s i n n e n nézve a nyelvnek és a narrációnak a b e n n ü k feltárt ellentétes, mégis elválaszthatatlan aspektusai a regény olvasásának feszültségteli mozgását, a szöveg felszíne és a referenciális mélység k ö z ö t t i i d e - o d a m o z g á s t p é l d á z h a t j á k . Ú g y a z o n b a n , h o g y a két p ó l u s k ö z ö t t sohasem rögzíthető a viszony, sem az érintkezés, sem a helyettesítés n e m abszol u t i z á l h a t ó m o z z a n a t . Fontos m é g , h o g y a regény az idézett passzusokban az esztétikai elaborációnak a kritikáját és egyben elkerülhetetlenségét is színre viszi, s ez, vagyis a n n a k tudata, h o g y az esztétikai szublimáció k i k e r ü l h e t e t l e n m o z zanata a szenvedés reprezentációjának, később, a szöveg politikai önértelmezése s z e m p o n t j á b ó l kaphatja m e g a jelentőségét. Szólnunk kell m é g a bíróság elnökének narratív stratégiájáról, e n n e k regénybeli szerepéről. M a g á t a gyilkosságot az elbeszélő f e l t ű n ő rövidséggel, azaz k ü lönösebb részletezés nélkül m o n d j a el, ami másfelől beleillik az elbeszélés t e m -
I R O D A L O M T Ö R T É N E T • 2007/4
515
BÓNUS TIBOR
p ó j á n a k felgyorsulásába a m ű t i z e n ö t ö d i k fejezetétől k e z d v e - amely t e m p ó t persze a szcenikus részek i d ő n k é n t lelassítják ugyan, de m é g ezekkel e g y ü t t is g y o r s a b b itt a szöveg r i t m u s a . A n a r r á t o r láthatóan n e m a gyilkosságra, h a n e m a n y o m á b a n t á m a d ó d i s z k u r z í v m a g y a r á z a t o k r a helyezi a hangsúlyt, a m e l y e k közül leginkább a bíróság elnökének diszkurzusa é r d e m e l figyelmet. Ez a diszkurzus többek között annyiban különbözik Moviszter d o k t o r szólamától, a m e n y n y i b e n belátja A n n a t e t t é n e k alapvető érthetetlenségét, felfejthetetlen titkot sejtve ott, ahová az öreg o r v o s a kegyetlen, az e m b e r t e l e n b á n á s m ó d é r t e l m e z ő j é t , azaz a bosszú ö k o n ó m i á j á t állítja magyarázatul. 3 '' M e g f i g y e l h e t ő , hogy m í g M o viszter diszkurzusát az autoaffekció, a d d i g az elnökét — túl a logikai magyarázat igényén — a személytelen, gépies m ű k ö d é s jellemzi, a m i t a narrátor a m e g i s m e réssel szembeni szkepszis következményeként aposztrofál. 6 0 Az elnök tehát szakmája, a j o g a u t o m a t á j a k é n t kérdezi A n n á t a szándékáról, tettének i n d í t é k a i r ó l , k ö z b e n tudja, h o g y kérdéseire n e m k a p h a t feleletet. S n e m csupán A n n a n é m a sága vagy nyelvének hiánya miatt, h a n e m azért sem, m e r t a tett, a cselekvés oka, e r e d e t e n e m tartozik a m e g i s m e r h e t ő körébe, a m e n n y i b e n olyan összetéveszth e t e t l e n egyedi, m e l y ellenáll az o k s z e r ű s é g n e k , a t ö r v é n y n e k . Az elbeszélő az intenció, az eredet mélysége felé haladást két, egymást vezető vak útjához hasonlítja i r o n i k u s a n , m é g s e m m i n d e n pátosz nélkül, m i k ö z b e n a haladás, a célelvűség képzetét az ismétlődés, a helyben járás révén billenti ki. Hiszen az elnök nem hall e g y e b e t a g y i l k o s t ó l , m i n t a r e n d ő r t i s z t v i s e l ő és a vizsgálóbíró szavainak elismétlését, olyan m e c h a n i k u s ismétlést, amely saját kérdéseit, diszkurzusát is meghatározza. A narratíva feltétele az ítéletnek, a m e n n y i b e n a cselekvő szándékának, a tett okának a kiderítésére irányul, miközben az ítélettől magától — ahogy e m l í t e t t ü k - éppen h o g y idegen a n a r r a t í v mozzanat. A múltat é r t e l m e z ő narratívák a szóbeszéd és a tanúságtétel interpretánsai r é v é n válnak h i p o t e t i k u s s á , v a l a m i n t azáltal, h o g y a z o k a t a beszélő j e l e n b e l i (ön)élvezete, sőt m é g i n k á b b j ö v ő r e irányuló érdekei vonják az ismeretelméleti m e g b í z h a t a t l a n s á g g y a n ú j á b a . E b b e n a politikainak az aspektusait színre vivő
60
M á s f e l ő l viszont a n a l ó g i a is van az o r v o s és a bíró diszkurzusa k ö z ö t t , a m e n n y i b e n M o v i s z t e r is szkepszissel t e k i n t az e m b e r i szervezet k i i s m e r h e t ő s é g é r e . (138—139.) „ A z elnök újra visszazarándokolt az i d ő b e , tapogatózva haladt előre, kereste az igazságot a vádlottal e g y ü t t , v e z e t t e ő t , n o h a ő m a g a sem l á t o t t m é g e b b e n a s ö t é t b e n , s olykor arra várt, h o g y m a j d a vádlott vezeti ő t a p o n t felé, ahol egyszerre valami f é n y g y u l l a d , mely é r t h e t ő v é teszi az e g é s z e t . M i n t h a k é t ö s s z e f o g ó z o t t v a k e m b e r m e n t volna az éjszakában, s az e g y i k v e z e t n é a m á s i k a t : vak a v i l á g t a l a n t . " (181.) „ A z e l n ö k sejtette, h o g y itt lehet valami, m e l y e t k ö z ü l ü k s e n k i sem tud, talán m a g a a vádlott s e m . D e tovább haladt. T u d t a , h o g y egy t e t t e t n e m lehet m e g m a g y a r á z n i se e g y okkal, se többel, h a n e m m i n d e n tett m ö g ö t t ott az egész e m b e r , a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás n e m fejthet föl. O , aki m á r hozzászokott a h h o z , h o g y az e m b e r e k n e m i s m e r h e t i k m e g e g y m á s t , teljesítette kötelességét." (182.)
516
TANULMÁNYOK
A MÁSIK T I T O K
regényben ugyanakkor fontos szerepet játszanak az ígéretek, vagyis a j ö v ő r e irányuló, proleptikus narratívák is, amelyek eltérő referenciális mozgással (a k i j e lentés referenciájának j ö v ő b e helyezésével), de ugyancsak a megismerés f e l f ü g gesztését hajtják végre. Ezek performatív funkcióját a beszélő pillanatnyi érdekei, az ígéret jelenbeli hatása leplezi le rendre, a m i k o r például Ficsor A n n a m e g í g é résével V i z y n é n e k a házmesterre irányuló jelenbeli magatartását változtatja m e g . Az ígéret politikai f u n k c i ó j a nyilvánul m e g abban is, ahogy A n n a meggyőzését az elszegődésre Vizyné azzal az ígéretével n y o m a t é k o s í t j a , h o g y „ k i t a n í t t a t j a varrni is". S egy helyütt A n n a is g y a n í t h a t ó a n az ígéret halasztó aktusához f o lyamodik, nevezetesen, a m i k o r n a g y b á t y j á n a k megígéri, h o g y elmegy m e g n é z ni új helyét, de végül n e m váltja be ígéretét, s arra hivatkozik, h o g y „ m e g g o n dolta m a g á t . " Számos példát l e h e t n e h o z n i a r e g é n y b ő l a j ö v ő r ő l a l k o t o t t kép, elképzelés, várakozás és a dolgok vagy személyek jelenbeli észlelése közötti s z o ros kapcsolatra is. Az ígéret ugyanakkor, a h o g y A n n a m i n t ígéret esetében, n e m csupán a v á g y a k b e t ö l t é s é n e k , a b o l d o g s á g n a k a szerkezetét p r o d u k á l j a , de a fenyegetés formáját is öltheti, ami egyfajta negatív ígéretként is leírható. E k k o r a vágy és az azt felkeltő vagy arra apelláló csáberő helyett a fenyegetés és a félelem határozzák m e g az ígéret p e r f o r m a t í v u m á t , ennek hatását. Ilyen az a részlet, amelyben Ficsor, aki A n n á t igyekszik elcsábítani aktuális gazdáitól, látván a h i vatalokból e b r ú d o n k i d o b o t t és m e g v e r t k o m m u n i s t á k a t , „ m e g k e t t ő z i b u z g a l mát", 6 1 s m i n d e z verbális fenyegetés és testi erő k ö z ö t t is p á r h u z a m o t j e l e n t , különösen ha arra g o n d o l u n k , h o g y a címszereplőt a házmester fenyegetéssel és testi erőszakkal akadályozza m e g a Vizyéknek való felmondásban, sőt kényszeríti elszegődésre hozzájuk. D e ide tartozik az a jelenet is, a m e l y b e n V i z y n é a házasság hátrányait vetíti egy hosszabb replikában j ö v ő k é n t A n n a elé, 62 amelynek — és
61
„Ficsor m e g t e t t m i n d e n t , h o g y r o k o n á t elcsalja. N y o m b a n m u n k á b a állt, s feleségével fölváltva f u t k o s o t t az Á r o k utcában. T u d t a , h o g y m i a tct. D é l e l ő t t ö n k é n t látta a k o m m u n i s t á k a t , a k i k e t e b r ú d o n d o b t a k a h i v a t a l o k b ó l . E g y fiatalember a k a p u j u k előtt h a l a d t . H a l á n t é k á n v é k o n y , eleven p á n t l i k a k é n t szivárgott a vér, zsebkendőjével törölgette. A h á z m e s t e r i l y e n k o r m e g k e t tőzte b u z g a l m á t . " (39.)
1,2
„ M a g a se t u d j a , h o g y mit a k a r . . . Hisz e n n e k a szerencsétlennek, aki elvette az eszét... I s m e r e m ezt a f a j t á t . . . F ű t - f á t ígérnek, a z t á n o t t h a g y j á k . . . A n n y i t se keresnek, h o g y el t u d j á k t a r t a n i . . . M i b ő l é l n e k . . . ? H o l l a k n a k . . . ? M a g a b e m e n n e abba a piszkos kis l y u k b a , m e g p e n é s z e d n i . . . ? Ezek csak cselédet a k a r n a k , i n g y e n cselédet, aki m o s r á j u k . . . m é g b é r t se f i z e t n e k . . . e g y j ó b o l o n d o t . . . n e m feleséget... A z t á n m é g ha fiatal v o l n a az a k é m é n y s e p r ő . . . D e m á r n e m fiat a l . . . Es ö z v e g y . . . A k k o r a lánya v a n , m i n t m a g a . . . É n i s m e r e m a kis d ö g ö t . . . Az k i k a p a r j a a m a g a s z e m é t . . . M o s t o h a a k a r l e n n i . . . ? Ó , l á t t a m én m á r e z t . . . sok cselédem f é r j h e z m e n t . . . aztán j ö t t e k , h o g y az u r u k veri, h o g y részeges, h o g y nincs m u n k á j a , h o g y jaj, méltóságos aszszony, k e z é t c s ó k o l o m , ha én m é g egyszer v i s s z a k e r ü l h e t n é k i d e . . . K ö n y ö r ö g t e k . . . D e a k i egyszer i n n e n kiteszi a lábát, az n e m kell... M i lesz a k k o r m a g á b ó l . . . ? H o v á m e g y . . . ? H a z a . . . ? M e h e t a z s i d ó k h o z . . . zsidó h e l y e k r e , a h o l . . . " (143.)
IRODALOMTÖRTÉNET • 2007/4
517
BÓNUS
TIBOR
a szeretetmegvonásnak m i n t érzelmi zsarolásnak (egyfajta negatív k o m p e n z á c i ó nak) — a hatására A n n a m e g v á l t o z t a t j a d ö n t é s é t , s kiadja a k é m é n y s e p r ő útját. E l m o n d h a t ó , h o g y a m ú l t megismerésére és a j ö v ő r e v o n a t k o z ó narratívák e g y aránt a referencia h o z z á f é r h e t e t l e n s é g é t feltételezik, vagyis a nyelv konstatív m o z z a n a t á n a k érvényét f ü g g e s z t i k fel a p e r f o r m a t í v b a n . E z a s t r u k t ú r a m i n d azonáltal n e m egyedül a narratívnak a struktúrája; a feltételes m ó d , m i k é n t A n n a t u l a j d o n n e v e és t ö r t é n e t e e g y ü t t példázhatja, m a g á n a k a j e l n e k , a j e l s z e r ű s é g nek és ezzel az olvasásnak a szerkezetét í r h a t j a le, mely i d ő b e l i s é g k é n t (idő és tér különbségeként) m e g e l ő z i a narratívát. E l m o n d h a t ó , h o g y a narratíva regénybeli f u n k c i ó i közül talán az egyik lega l a p v e t ő b b n e k ok és cél, m ú l t és j ö v ő összekapcsolása, folytonossá tétele b i z o nyult, amely egyfelől a u t o m a t i z m u s n a k , másfelől, az érzékek aspektusából félrev e z e t ő n e k m u t a t k o z o t t . A narratíva eredet és végcél, kiindulási p o n t és érkezési pont k ö z ö t t i h í d k é n t m ű k ö d ö t t , amely persze m a g á n a k a nyelvi jelentésképzésnek is egyfajta modelljeként, ágenseként volt értelmezhető. Ez a kontinuussá tévő f u n k c i ó , e n n e k illúziója adja az í g é r e t n e k is a csáberejét, politikai h a t é k o n y s á gát. Ezt az egységet töri m e g , e n n e k áll ellent egyfelől a test és az érzékek e g y e disége, másfelől — ettől n e m függetlenül — a gépszerű ismétlődés dadogása, mely az é r t e l e m n e k , a megismerésnek, s vele e g y ü t t a nyelvnek t ö r t é n ő rezisztencia is. M a g a az üres beszéd is ezt példázza t ö b b h e l y e n a szövegben, a m i k o r a beszéd igazságértéke úgy válik irrelevánssá, h o g y a m o n d o t t a k csakis konatív f u n k c i ó val, vagyis a kapcsolat fenntartásának szerepével bírnak. L á t h a t t u k , h o g y az elbeszélés a narratíva leleplezését, ö n d e k o n s t r u k c i ó j á t k ö v e t k e z e t e s e n a színpadi keretezéshez és a látványszerű „jelenlét" m o z z a n a t a i h o z kapcsolta hozzá. A test, a gesztus, a látvány felfüggeszti a narratíva célelvű mozgását, m i k é n t a jelentésnek t ö r t é n ő ellenállás késlelteti és felfüggeszti a nyelvi jelölőfolyamat referenciális mozgását. A narratíva után a színháziasság interpretánsa m e n t é n folytatjuk az elemzést, ú g y a z o n b a n , h o g y az eddig érintőlegesen felmerült összefüggésekre, politika, j o g , morál v a l a m i n t ö k o n ó m i a szemiózisára i m m á r hosszabban ki f o g u n k térni, ezeket a diszkurzusokat nyíltabban artikuláljuk. Az olvasás fókuszába ezzel — a h a n g m é d i u m a , a beszélő száj és a f ü l é r z é k é n e k , a szóbeszéd és a n a r r a t í v a i d ő b e l i s é g é n e k k i t ü n t e t é s e u t á n — é r t e l e m s z e r ű e n a test azon olvasásának lehetőségei k e r ü l n e k , amelyek az Édes Annában
a gesztusok, a mozgás,
m á s k é p p e n m o n d v a a kéz és a cselekvés, a t e t t értelmezését j e l e n t i k elsősorban, ezek előtt pedig a szem, a látás és a látottság színháziasságot alkotó funkciói szor u l n a k végiggondolásra és elemzésre.
518
TANULMÁNYOK
