Érzékelés, észlelés A két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilág elemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegi természetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az emberi elme az így nyert érzékleteket összekapcsolja a tapasztalataival, így jön létre az észlelés, amely már pszichikai, intellektuális folyamat. A fizikai természetű érzékelés és a pszichikai eredetű észlelés együtt építenek hidat a külső világ és az én belső világa közt. Az észlelés az ismeretszerzés első lépése, mozzanata, fontos szerepe van a tájékozódásban, érdeklődéstől,
fő
funkciója
absztrahálási
a
felismerés.
képességtől
Függ
is.
A
a
figyelemtől,
következtetés
motivációtól,
mint
alapvető
gondolkodási művelet lényeges az „érzéki csalódás” elkerülésében. (Ha pl. egy tárgy nagyobbnak látszik, ösztönösen azt hinné róla valaki, hogy messzebb is van, ám a tapasztalt elme következtetéssel „átlát a szitán”.) Kezdetben a kisgyermek mindent megérint, megkóstol, csillapíthatatlan a megismerés utáni vágya. Mozgással, játékkal szerez információkat a világról. Később, az óvodáskorban a vizuális észlelés áll az első helyen, de a hangélmény is fontos. A gyermekrajzok lényeges adatokat szolgáltatnak a gyermeki lélekről, gondolkodásról, világlátásról. A gyerek a maga realitásában érzékeli, de mágikus gondolkodása, képzelete
miatt
másképp
észleli
a
világot.
(Elvarázsolt
kastélyhoz
lehetne
hasonlítani.) A 6-7 éves gyermek észlelése már racionálisabb, differenciáltabb, logikusabb. Felfedezi az összefüggéseket, a dolgokat több szempont szerint értékeli. Érzékeli a világ jelenségei mögött húzódó rejtett gondolati tartalmakat, ebben főként az absztrakció képessége segíti. Az érett, logikai ítéletekre, műveletekre képes gondolkodás kialakításához fontos az egészséges érzékelés (éles látás, hallás stb.), és a lényeg kiszűrésére, felismerésére alkalmas észlelés. Kisiskoláskor előtt ajánlott, sőt szükséges az észlelési folyamat összetevőinek erősítése. Fontos a figyelem felkeltése, a vizuális és akusztikus észlelési képességek készséggé formálása (vizuális és hallási figyelem fejlesztése).
Figyelem A figyelem képessége velünk született pszichikai adottság, minőségében egyéni sajátosságokat is mutat, de a környezet is formálja. A megismerési folyamat kiemelten
fontos
része,
a
külvilágból
érkező
ingerek
kiválasztására,
megkülönböztetésére szolgál. A „figyelmes” elme kiválogatja az érdekes, vagy az aktuálisan szükséges információkat, aktiválja a fizikai érzékelő rendszert, az felfogja és továbbítja az agyba, ahol az érzékletek észleletekké válnak, elindul a gondolkodási műveletek folyamata, a fontosnak tartott elemek tárolódnak a memóriában. Az észlelés, figyelem, gondolkodás, emlékezet tehát egymást kiegészítve segítik a megismerést, a tudás és tanulás alapját. Fajtája szerint lehet önkéntelen és szándékos. Tulajdonságai: tartósság, intenzitás, terjedelem. A kisgyermek spontán figyel a világra, figyelme, tekintete csapong, addig szemlél, hallgat
valakit,
vagy
valamit,
amíg
az
számára
érdekes.
Figyelmét
erősen
meghatározzák az érzelmei, hangulata. A dolgokat egy szempont szerint figyeli, észlelése még differenciálatlan, globálisan, vagy túlzott részletekbe felejtkezve szemlélődik, fülel. A figyelem tartósságát, a koncentráció képességét folyamatosan fejleszteni kell,
már
az
sajátosságokat
óvodáskorban figyelembe
ajánlatos
véve,
elkezdeni,
játékosan.
Sok
természetesen
az
figyelemfejlesztő
életkori játék
áll
rendelkezésre, amelyek főként a vizuális észlelésre alapoznak. A színek, formák, figurák,
ábrák
vizuális
megfigyelése
alkalmat
adhat
számos
(összehasonlítás, szintézis, sorrendképzés stb.) megalapozására.
fontos
művelet
Emlékezet Az emlékezet az elmének az a képessége, amely segítségével az előzőleg észlelt, tanult, tapasztalt, átélt dolgokat elraktározza, majd újból megjeleníti. Szükséges minden gondolkodási művelethez, fontos a tanulás, munka folyamatában. Minél alaposabban dolgoz fel a központi idegrendszer valamit, annál jobban berögzül a tudatba, a fel nem idézett tartalmak fokozatosan eltűnnek. (Ez történik, ha nem használunk egy idegen nyelvet.) A hosszú távú memória egyik része nyelvi, tényszerű adatokat őriz, ez az úgynevezett verbális memória. A felidézésben itt nagy szerepe
van
az
asszociációnak,
logikának.
A
gondolati
elemek
tárolása
az
összefüggéseken alapul, az új ismeretet az emlékező tudat összekapcsolja a már meglévővel.A
másik
„fiók"
epizodikus
jellegű,
diafilmhez
hasonló,
képek
felvillanásából áll, ez a vizuális memória. (Érdekesség, hogy idegi zavar esetén a nyelvi, lexikai képességek károsodnak leginkább.) A gyermek másképp gondolkodik, tehát másképp is emlékezik, mint a felnőtt. Emlékezete segíti a sémák kialakításában, a mozgás, beszéd rutinná válásában. Különös módon a 3 éves kor előtti történésekre nem nagyon emlékszik senki. A gyermekkor
emlékei
egyfajta
lazán
összefüggő
képsorozatra
hasonlítanak,
a
felnőttkorban néha hirtelen ízek, illatok, hangok, színek villannak fel, s idéznek fel homályos emlékeket. A gyermek jelen időben beszél az emlékeiről, mert az új ismeretet beépíti a tudásába, az új nyilván már nem emlék. (Pl. életében először lát egy zebrát, ez új a számára, jelenben mesél róla, mert új, tehát „most van".) Ha mesélnie kell valamiről, elsősorban a folyamatról beszél, cselekvésekre emlékszik, míg a felnőtt a cselekvések célját tartja fontosnak. Az
emlékezet
tanulásban
betöltött
szerepe
vitathatatlan.
A
kisgyermek
beszédfejlődésében a szavak jelentésének elsajátítása, a szórutin kialakulása nagyon lényeges. Nagyon valószínű, hogy a hosszú távú memória „nyelvi dobozában" van egy „szótároló fiók". A gyermek inkább a hangzás alapján azonosít be egy szót, ezért a szótanulásban, szókincsfejlesztésben nagyon hatékonyak lehetnek a versek, mondókák. A sorok végén összecsendülő rímek mintegy „felidéző ingerként" funkcionálnak. Mind a vizuális, mind az akusztikus emlékezet fejlesztése igen fontos. A memóriajátékok számtalan variációja segítheti a pedagógusokat, szülőket.
Gondolkodás A gondolkodás emberi képesség, a legmagasabb szintű megismerési folyamat, problémamegoldó szellemi tevékenység. Elválaszthatatlan a cselekvéstől, logikától és a nyelvtől. E képesség működésének folyamata: 1. észlelés, 2. megértés, 3. összefüggések felismerése, 4. terv, stratégia, reakció. Egy másik variáció: 1. ösztönös megfigyelés, 2. észlelés, érzéki tapasztalás, 3. (emlékezet segítségével) sémákba helyezés, 4. (analógiák útján) absztrahálási, következtetési műveletek. A kisgyermek konkrét, szituatív gondolkodásától hosszas fejlődési folyamat követhető nyomon a felnőtt fogalmi-absztrakt gondolkodásáig. Ez a folyamat párhuzamot mutat a nyelvi fejlődéssel. Az egyre bonyolultabb gondolkodási sémák egyre összetettebb nyelvi megfogalmazásokat hoznak létre. Ugyanígy a magasabb nyelvi szintek összetettebb gondolkodási rendszerek kialakulásához vezetnek. (Az asszociáció szerepe fontos.) A kisgyermek gondolatai a beszéd megjelenése előtt a cselekvésben jelennek meg. Képekben érzékeli a világot, tevékenykedik. Később összekapcsolja a dolgokat, képzetei lesznek, elkezd beszélni. Az óvodás spontán cselekszik, gondolatai csaponganak, fantáziája erősebb a realitásoknál.
Nem
gondolkodik
racionálisan,
képzelete
irányítja
a
beszédtevékenységet is. A gondolatai irányát még nem tudja megváltoztatni. A 6-7 éves már tervez, megfontol, átlátja a dolgokat, több dimenzióban gondolkodik, rutinos az analógiák alkalmazásában. A 9 éves tájékozódik, stratégiákat állít fel, kitartóan, reálisan gondolkodik. A gondolkodási műveletek (pd. az analógiák, az absztrahálás, a szintézis) bonyolult tudati tevékenységek termékei. E mechanizmusok rutinossá való alakítása kiemelten fontos az iskoláskor előtt, hisz a tanulási folyamat minden egyes területén kreatív, rugalmas gondolkodásra van szükség.
Hallási figyelem A hallás a látás mellett a legfontosabb érzékelés, auditív ingerek hanghullámok formájában történő felfogása. Fülünk és hallásunk a térérzékelésben is fontos szerepet tölt be. A figyelem spontán, vagy irányított tevékenység, amely a világ megismerésében segít. A hallási figyelem ugyanígy lehet ösztönös, tudatos vagy szelektív. Utóbbi azt jelenti, hogy arra figyelünk hallás útján, ami éppen érdekel bennünket. (Agyunk egyébként a nem figyelt ingert is feldolgozza.) A gyermekek egy egyetemes
hangkincs
birtokában születnek,
majd a
környezet hatására kialakulnak az anyanyelv hangjai. A sírás, nevetés, gőgicsélés után megkezdődik a beszédfejlődés. A hangok megkülönböztetésének képessége fokozatosan fejlődik. A 4-5 évesek meg tudják különböztetni a kemény és lágy hangokat. A hallási figyelem elég kialakulatlan az iskolába lépő gyermekeknél, ezért fejlesztését már óvodáskorban meg kell kezdeni. Az 5-6 éves gyermekek globálisan olvasnak, tudatuk gyakran „összemossa” a jeleket, ezért az írás-és olvasástanulás során nagyon fontos a pontos hangleválasztás és beszédhanghallás képessége.
Vizuális figyelem A világról érzékelés, észlelés útján szerzünk tapasztalatokat. Kiemelt szerepe van a látásnak, idegen szóval a vizuális észlelésnek. A szem érzékeli az ingert, közvetíti az agynak, a tudat vizuális észleletté, majd gondolati tartalommá alakítja. A figyelem genetikusan meghatározott pszichikai képesség, amely lényeges szerepet játszik a megismerés folyamatában. Lehet spontán, vagy szándékos. A vizuális figyelem tehát a megismerés látás útján történő, irányított formája. Nagyon fontos a tanulási folyamatban, a látványra épülő művészetek (festészet, grafika, film) felfedezésében. A figyelem, így a vizuális figyelem is lehet passzív és aktív. A gyermek megismerési folyamatában nagyon fontos a cselekvő aktivitás. Köztudott, hogy jóval eredményesebbek azok a pedagógiai módszerek, amelyekben a gyermek átélheti, közvetlen tapasztalhatja a tanultakat (környezetóra a vízparton). A vizuális figyelem nagyon fontos a formák, színek, ábrák, jelek, szimbólumok, relációk
felismerésében,
elsajátításában.
a
térészlelésben,
a
betűk,
számok
formájának
Megfigyelőképesség A megfigyelőképesség, vagyis a dolgok közötti összefüggések feltárása a megismerés
legalapvetőbb
eszköze.
Az
összetartozások
sokfélék
lehetnek:
megfigyelhetjük a dolgok tulajdonságait, összetevőit, viszonyait, illetve az oksági viszonyokat. Minél fejlettebb a megfigyelőképességünk, annál összetettebb képet kapunk a világról. Óvodás és kisiskolás korban elsősorban a leképező megfigyelés fejlesztése a meghatározó, amelynek hatékony módja lehet rajzok részleteinek megfigyeltetése, azonosságok és különbözőségek felismertetése. A tudatos megfigyelőképesség fejlesztése fontos az ismeretszerzés minden területén, elősegítheti a lényeglátás, következtetés, értelmezés kialakulását, valamint az ok-okozati kapcsolatok felismerését.
Koncentráció A
koncentráció
összpontosítást,
intenzív
irányított
figyelmet
jelent.
Szellemi
éberséget, erőfeszítést kíván. Az érzelmi motiváció szerepe főként a gyermekkorban lényeges, de felnőtteknél is jelentős. A koncentráció az élet minden területén fontos, főként a megértésre irányuló tanulásban és az alkotó munkában. Jelentős szerepe van az olvasásban, írásban, szövegértésben. A figyelem velünk született képesség, eleinte ösztönös, a csecsemő ennek segítségével fedezi fel a világot. Az óvodásnál is még a vizuális felfedezés dominál, tekintete, figyelme az érdekes dolgokra irányul, szó sincs koncentrálásról. A kisiskolásnak hirtelen nagy elvárásoknak kell megfelelnie, végig kell ülnie a tanórákat, figyelnie kell a tanítóra. Az írás, olvasás, számtan tanulása nagy erőfeszítést kíván a gyermektől. A koncentráció képességét fejleszteni kell már az iskoláskor előtt, persze játékos, szórakoztató formában. Mivel az óvodás elsősorban látás útján szerez tapasztalatokat, ajánlatos a vizuális észlelésére ható képességfejlesztő játékokat választani.
Összehasonlítás:
azonosság, különbözőség felismerése
A dolgok, jelenségek tulajdonságaik alapján lehetnek azonosak, illetve alapján különbözőek. A szempontok, vagyis tulajdonságok, jellemzők alapján történő összehasonlítás egy egyszerűnek tűnő művelet, mégsem mondható el, hogy elvégzése zökkenőmentes az iskolások esetében. Az összehasonlításban szerepet játszanak az analógiák, ezen belül is a relációs készségek (több, kevesebb). Az óvodás gondolkodása tárgyhoz, helyzethez kötött (konkrét, szituatív). Nézi, látja, próbálja megérteni a dolgokat. Vagy az egészet látja vagy a lényegtelen részletet. Az összehasonlításban sok hibát ejt. Az iskolába lépő gyermekeknél gyakori a viszonyítási képességek fejletlensége. Az óvodás tárgyhoz kötött, egy szempontú szemléletétől el kell jutni az iskolás fogalmi-logikai, több szempontú, analógiás gondolkodásáig. Lényeges a viszonyok, összefüggések felismerése, ezek fogalmakban való pontos kifejezése (szélesebb, több, kisebb).
Vizuális észlelés Vizuális: minden, ami látással kapcsolatos. Észlelés: az ingerek érzéki felfogása, feldolgozása. A látás az egyik leglényegesebb észlelési forma, a születés pillanatától megjelenítés
meghatározza fontos
az
része
ember szellemi
gondolkodását, és
fizikai
cselekedeteit,
a
tevékenységeinknek.
vizuális Látási
emlékezetünk észlelési sémákba rendezi a dolgokat, tudatunk pedig a folyamatos tapasztalatszerzés során automatikusan rendszerezi a vizuális ingereket. A precíz, éles látás fontos az irányított mozgásfolyamatokban. Kiemelten fontos az írástanulás során. A legtöbb ember vizuális alkat, olvasás, látvány útján tud leghatékonyabban tanulni. Az óvodás- és kisiskolás korban fontos a vizuális nevelés, rajzolás, festés. 7 éves korban gyors látásélesség-változás történik. Vizuális észlelésen alapul a formafelismerés, a színfelismerés, a térészlelés, a rész-egész viszony felismerése is. Fontos fejlesztési feladat a vizuális megfigyelőképesség erősítése. A látvány élményértéke, a formák, színek gazdagsága, a képi ábrázolás végtelen számú lehetősége sokoldalú fejlesztésre nyújt lehetőséget. A vizuális észlelés fontos állomása, amikor a 4 éves gyermek már képzeletből rajzol, vagyis a valóságosan észlelt dolgot „belsővé tette", a vizuális élményt újra tudja teremteni.
Formafelismerés A tárgyakat, jelenségeket elsősorban vizuálisan észleljük, ezen belül is a formájuk, alakjuk alapján ismerjük fel őket. A retinára vetülő kép különböző élességű és színű pontok mozaikja, amelyet észlelőrendszerünk a háttértől és egymástól elkülönülő tárgyakká szervez. Látási emlékezetünk a hasonlóság alapján sémákba rendezi a látott figuratív elemeket, majd automatikusan felismeri azokat (tapasztalás, tanulás útján). A formafelismerés útja: 1. formaészlelés, 2. sémába helyezés, 3. fogalmi meghatározás. A formafelismerés fejlődése: A 3-4 éves gyermek egy szempontot figyel, még keveri a formákat. A 4-5 éves gyermek felismeri a hasonló és különböző formákat, felismeri a kört, négyszöget, háromszöget. A 6-7 éves gyermekben állandósul a forma érzékelése, bár a kört még keveri a gömbbel. A formák felismerése, csoportosítása, pontos fogalmi megnevezése nagyon fontos az írás elsajátításában, a matematikában, de a hétköznapi életben is szerepet kap. Kapcsolódik az ábraolvasáshoz, vizuális észleléshez. A pedagógia egyik hatékony eszköze a szemléltetés, a valóság plasztikus megjelenítése. Számos képességfejlesztő játék segíti a formafelismerést, kiaknázva a vizuális megjelenítés ezerféle lehetőségét.
Színfelismerés A fény különböző hullámhosszúságai szerint más-más elektromos ingerületet kelt a látóidegben, így érzékeljük a színeket. Vannak ún. ős- vagy alapszínek (piros, sárga, zöld, kék, fehér, fekete), és a spektrumszínek (vörös, narancssárga, indigókék). A színárnyalatok az alapszínek keveredéséből származnak. A színek hatással vannak lelkiállapotunkra, hangulatunkra, érzelmileg motiválhatják cselekedeteinket. A színfelismerés fejlődése A konkrét műveletek szakaszában a gyermek a dolgok nevéhez köti a színeket, például egy piros autóra azt mondja, hogy „piros autó”, de még nincs a tudatában olyan fogalom, amelynek a pirosság a lényege. A 4 éves fejében lassan elválik a szín fogalma a tárgytól, a piros szó önálló életre kel. Az 5-6 éves felismeri az alapszíneket, de nem biztos, hogy meg is tudja nevezni azokat. A 9-10 éves már az árnyalatokat is pontosan megnevezi.
Térészlelés, téri tájékozódás, iránykövetés A tájékozódás a térészlelés segítségével történő térbeli eligazodást jelent, amelyben 3 éves kor előtt egyaránt fontos szerepet kap a látás, hallás és a mozgás. A
térészlelés
a
tárgyak
helyzetének,
irányának,
méretének,
kiterjedésének
érzékelése. A kisgyermek koordinálatlan mozgásától hosszú út vezet az iskolás térbenidőben célirányosan összerendezett mozgásfolyamatáig. A vizuális észlelés ekkor egyre hangsúlyosabb. A tájékozódás képességének fejlődésében fontosak a tanult sémák, ez azt jelenti, hogy a már tapasztaltak alapján egy észlelést automatikusan követ egy mozgásmozzanat (forró a tűz, elrántom a kezemet). A tájékozódásban fontos az iránykövetés képessége is, mely összefügg a térbeli adottságokkal. Az irányok (fel, le, mellé), térbeli viszonyítások (alatta, rajta) stabil ismerete
alapvető
a
hétköznapokban,
a
tájékozódásban
(pl.
közlekedés),
írástanulásban, testnevelésben egyaránt. Az 5 éves gyermekek iránykövetése viszonylag stabil. Elsősök gyakori hibája, hogy a számokat, betűket fordítva írják. Meg kell tanulniuk, hogy balról jobbra írunk, de az osztásnál balra haladunk. (Érdekesség, hogy a gyermekek többsége eleinte a jobb kezét tartja mérvadónak az irányok megállapításában.)
Rész-egész viszony felismerése A világ összefüggések sorozata, hálózata. A dolgok, fogalmak rendszert alkotnak, mindennek megvan a maga helye. Az elemek kisebb-nagyobb csoportokba szerveződnek különféle törvényszerűségek alapján, az egész részekre bontható, a részekből összeáll az egész. Az analizálásra, szintézisre való képesség az egyik legalapvetőbb gondolkodási művelet, fontos a tanulásban. A rész-egész viszonyok felismerése szorosan összefügg a kategorizálással, rendszerezéssel. Az óvodás spontán észleli a világot, tekintete csapong, vagy véletlenszerűen az egészet érzékeli, vagy lényegtelen részleteket lát meg. Addig figyel valamit, amíg az érdekes a számára, ám szívesen épít, rakosgatja a kockákat, tornyot tervez. Szereti a kirakójátékot, felfedezi a részek fontosságát. Rajzaiban fokozatosan finom részletek jelennek meg, egyre differenciáltabban észlel. Fontos, hogy a rész-egész viszonyok spontán észlelése tudatossá váljon az iskolába lépés idejére. 6 éves korban van a fordulópont, a részletekre irányuló vizuális figyelem fejlesztése ekkor kiemelten fontos. Elsősök gyakori hibája, hogy összeolvasztják a szavakat, a jelek még gyakran összefolynak a tudatukban. 7 éves korban már elég szilárd az ún. konstancia (konkrét állandóság). A stabil számfogalom és betűismeret alapja a hatékony matematikatanításnak, illetve az írástanításnak.
Időészlelés Az idő az anyagi, fizikai világ létezésének egyik alapformája (a másik a tér). Léteznek a világnak olyan jellemzői, mint például a végtelen kiterjedés, amelyeket az emberi elme nem képes racionálisan megragadni. Az idő fogalma is nehezen definiálható. Van mennyisége, amelyet egységekben (másodperc, perc, óra, nap, hét, hónap, év) mérünk, van ritmusa, amely belátható szakaszokra bontja a végtelenül hömpölygő időt. Az embernek van egy ún. belső órája is, egy időérzéke, amely azonban csak egy bizonyos napi ritmushoz igazodik. A napok, hetek, hónapok múlását nem tudjuk így érzékelni. A gyermek első életéveiben a biológiai szükségletei szerint érzékeli az idő múlását. A csecsemő állandóan a jelenben él. Etetik, pelenkázzák, altatják, lassanként (ideális esetben) kialakul egy napi ritmusa. Lassacskán kezdi érzékelni, megtanulni, hogy váltakozik a sötétség és a világosság, éjjel csend van, és aludni kell. A modern kutatások szerint a csecsemőnek is vannak emlékei, de arról még nincs fogalma, mi az a múlt és jövő. A 3-4 éves gyermek is jelen időben beszél az emlékeiről, mivel új ismeretet szerzett, a jelenhez tartozónak érzi. Az „itt és most” érzése sokáig uralkodik, a gyermek erősen átéli a pillanatot. A gyermek lassan észreveszi, hogy a napok telnek, egymás után következnek, de nagyon sokáig keveri a tegnapot a holnappal. Legelőször a ma fogalmát tanulja meg. A napok neveit a számokhoz hasonlóan mechanikusan elsorolja, de nem érzi, érti a sorrendet. Erre akkor képes, ha már fogalmakban tud gondolkodni.
Szem- és kézkoordináció A fogalom a vizuális észlelés és a kéz mozgása közti együttműködést jelöli. A látásnak kiemelt szerepe van, a világról főként vizuális információkat fogunk fel. A precíz, stabil észlelés, illetve látás alapfeltétele az összehangolt mozgásnak. A mozgási sémák, az összehangolt mozgásfolyamatok elsajátítása hosszas fejlődés eredménye. 3-6 éves korban finomodnak egyre jobban a korábban még teljesen koordinálatlan mozgások, a gyerekek kézügyessége sokat fejlődik. A 3 éves biztosan fog, gyúr, gombol. A 4-5 éves gyöngyöt fűz, kirakózik, ollóval vág, rajzol, irányított mozgást végez. 6-7 éves korban már beszélhetünk a látás és kézmozgás harmonikus együttműködéséről. (Az izomfejlődés kissé megelőzi az idegi fejlettséget.) Az írástanulás elképzelhetetlen a biztos összmotorika nélkül. De a rajzkészségnek és más manuális tevékenységnek is egyaránt fontos feltétele a szem és a kéz megbízható együttműködése.
Transzformáció A transzformáció általános értelemben átalakítást jelent. A matematika, ezen belül a geometria területén a transzformáció egy átalakítási függvény. Ez azt jelenti, hogy egy
alakzatot,
illetve
ponthalmazt
átalakítunk
egy
másik
alakzattá,
illetve
ponthalmazzá egy egyértelmű szabály szerint. Az átalakítás történhet síkban vagy térben. A síkbeli transzformáció leggyakoribb fajtái: Tükrözés (tengelyes vagy középpontos): a sík önmagára való leképezése. Egy adott alakzatot tükrözünk egy egyenesen (tengelyen) vagy egy középponton keresztül. Forgatás: egy alakzatot elforgatunk egy fix középpont körül, adott forgásszögben (a forgásszög megadja a forgás szögét és irányát). Eltolás: egy alakzatot eltolunk egy vektor segítségével, amely megadja az eltolás nagyságát (távolságát), és irányát. A síkban történő átalakításban, tehát a transzformációban résztvevő alakzatok közti viszony lehet: Egybevágósági: Ha a két alakzat egyforma, egyenlő. Hasonlósági: Az alakzatok szöge megegyezik. Egy alakzat szimmetrikus, ha van olyan egybevágósági transzformáció, amelynél a képe önmaga (pl. kör).
Analógia Az analógia jelentése: két dolog hasonlósága, amely nem feltételez azonos eredetet. A gondolkodás az emberi elme legmagasabb szintű tevékenysége, amelynek segítségével az észlelt jelenségeket felhasználva az agy egy összetett pszichikai tevékenység útján problémákat old meg. Az analógiás gondolkodás a már meglévő ismerethez hasonlítva próbálja beazonosítani az új ismeretet, illetve a tapasztalat által kialakított sémákba illesztve megoldani az újonnan jelentkező problémát. Ez hozza létre az egyén összefüggéseken alapuló gondolkodási rendszerét, amelyben az új ismeretek a régiekre épülnek. A meglévők felidézése erősíti az új megértő befogadását. Ebben az összetett gondolkodási műveletben szerepet játszik az emlékezet, az összehasonlítás, az absztrahálás. Az analógiás gondolkodás fontos a nyelv- és beszédtanulásban. A grammatikai szabályok ösztönös, utánzáson alapuló elsajátítása során a gyermek sokáig egyszerű analógiákra támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy szabályos főtípus mintájára alakítja a többi szó ragozását. Gyakran téves analógiákat alkalmaz, például: látottam. Fontos, hogy az iskolában a gyermek a szabály mellett mindig megtanulja a kivételeket is, és minden szabályra minél több példát lásson. A nyelvtan biztos tudása, a szóelemzés megvéd a téves analógiáktól. Az
analógiák
egyéb
területen
is
működnek.
A
pedagógusok
gyakran
alkalmazzák szemléltetés gyanánt egy új ismeret bemutatására. Figyelni kell azonban, nehogy téves következtetéseket vonjon le a gyermek.
Következtetés, értelmezés A következtetés, értelmezés egy tisztán logikai alapokon nyugvó gondolkodási művelet, amely egy már tapasztalt ismeretből kiindulva jut el egy új ismeretig. A következtető
elme
szinte
mindig
megfontolja
a
kijelentés
helyességét,
de
igazságtartalmát nem feltétlenül. A tudat a dolgok hasonlósága, a köztük lévő összefüggések, a jelenségek gyakorisága, illetve valószínűsége alapján levonja a lehetséges következtetést. A folyamat menete: 1. észlelet, vagy kijelentés= tézis, 2. asszociáció, vagy képzet (tapasztalt valószínűség, gyakoriság vagy hasonlóság alapján), 3. konklúzió=logikai következtetés. Ez a gondolatmenet szervezetten zajlik, az elme több szinten aktivizált működése szükséges hozzá. Előfordul, hogy a következtetés és az oksági összefüggés fedik egymást. A gondolkodó, következtető, értelmező ember támaszkodhat a saját, de a másik ember tapasztalatára is. Következtethet reális dologról reálisra, de reálisról fiktívre is. Ha nincs kellő tapasztalat az összefüggések felismerésére, akkor működésbe lép a belátás. A kisgyermek egocentrikussága és fantáziadús gondolkodása miatt nem képes a logikai
gondolkodásra,
tapasztalatok,
nyelvi
fogalmak
híján
pedig
a
helyes
következtetésre, értelmezésre sem. Az egyediről az egyedire következtet, nem általánosít, az úgynevezett „direkt analógia" téves következtetésekre indítja, azt gondolja, hogy ha a kutya szereti a csontot, akkor az öccse is. A
következtetés,
értelmezés
rendkívül
fontos
a
szövegértésben
és
a
matematikában. Az első osztályosok nagy része még nem képes kikövetkeztetni a mondatok, szövegek értelmét, ez a tendencia csak igényes nyelvi közeggel változtatható meg.
Számlálás, számolás, számolási készség A
számolás
számokkal
végzett
művelet,
amely
bonyolult
intellektuális
mechanizmusokat igényel. A precíz számolás készségéhez egy állandó viszonyítási rendszernek kell kialakulnia. A számok mennyiséget fejeznek ki, egy másik mennyiséghez viszonyított sokaságot. A gyermekek stabil számolási készségének kialakulásához több tényező szükséges: 1. A gyermek megérti, hogy egy adott szám minden körülmények közt ugyanaz, állandó (3 az mindig 1+1+1, 5 kocka akkor is 5, ha tornyot alkot, akkor is ha a földön sorakozik). 2. A szemléleti-képi gondolkodást felváltja a fogalmi-verbális, a gyermek képes képzetszinten megoldani egy műveletet (elképzeli, fejben oldja meg, nincs szükség képekre, tárgyakra). 3.
A
számok,
mennyiségek
közti
viszonyok
(több,
kevesebb),
viszonyítások
megértése. A szemléleti benyomás helyett a logikus gondolkodásra hagyatkozik (ha 2 sort alkotunk, az egyikben 4 gyöngy egymástól messzebb, a másikban 5 egymáshoz közelebb, az óvodás a hosszabb, 4 elemű sort gondolja többnek, a 6 éves már tudja, melyik a több). Az óvodás lelkesen elszámol 10-ig, vagy még tovább, de ez még nem igazi számolás, mivel a számhoz nem rendel halmazt, csoportot, logikai készsége még nincs. Az 5-6 éves is még képekhez, tárgyakhoz köti a számolást. Megszámolja, hány almát lát, sorolja a számokat, de a kérdésre, hány almát lát összesen, nem tud felelni. A 6. életév második felében áll be döntő változás, a számállandóság kialakul, ez már az iskolaérettség jele. Sok gyerek küzd számolási nehézségekkel, e készség fejlesztése tehát kiemelten fontos.
Sorrendfelismerés, sorképzés A legkorábban megjelenő konkrét gondolati művelet, amelynek lényege konkrét tárgyak vagy szimbólumok sorba rendezése közös tulajdonság (piros autók) vagy egy elképzelés, illetve elv alapján (váltakozó színű gyöngysor). Az óvodás még páronként rakosgat, vagyis a sor 2-2 szomszédos elemét látja csak át, nincs koncepciója. Találgat, rakosgat, próbálkozik, tevékenysége még véletlenszerű. A 6-7 éves már megtervezi a mintát, globálisan látja át a sort, van koncepciója, elképzelése. A számfogalom is megjelenik (két sárga, egy kék). A gyermeknek fontos, hogy a dolgok a helyükön legyenek. Kedveli a sorképzéssel
kapcsolatos
matematikatanításhoz.
játékokat.
E
játékok
alapot
teremthetnek
a
Logikai kapcsolatok felismerése A logika rendezett gondolkodást jelent, amelynek fontos eleme az összefüggések felismerése,
érvényes
következtetések
alkalmazása.
A
logika
a
megismerés,
tapasztalatszerzés lényeges eszköze, mivel a dolgok belső törvényszerűségeit, az okokozatot kutatja. A gyermeki gondolkodás fejlődésének állomásai: 1. kép, 2. szimbólum, 3. fogalom, 4. szabály. A világot képekben érzékelő kisgyermeknek még nincs logikája, találgat, próbálkozik, véletlenszerűen cselekszik. A 4-5 éves gyerek szimbólumokban gondolkodik, észrevesz különbségeket, esetleg megtervez dolgokat. A kisiskolás fogalmakat használ, rendszerez, elemez, összerak (analízis, szintézis). A 9 éves már stratégiákat a problémák megoldására. A logika kialakulásának folyamata: A konkrét világgal kapcsolatos tapasztalatok belsővé válnak (kép-fogalom). A valóság mellett megjelenik a lehetséges fogalma. A tárgyi világ elemei, valamint a fogalmak közt összefüggéseket talál a gyermek. A szabályokat kombinálja, ítéletet alkot. A logika tehát segít megérteni a valós és lehetséges dolgok közti összefüggéseket, a világot átszövő rendezőelveket.
Időrendiség Az időrend a dolgok, jelenségek egymásutánisága, időbeli sorrendje. Az előtt, után fogalmak jelenítik meg a sorrendi viszonyítást Az ember időészlelése többféle. Az úgynevezett biológiai idő kapcsolatot teremt a külvilág és a belső folyamatok szabályos ritmusa közt. Az ember képes a múltat, a jelent s a jövőt érzékelni. A múltba az emlékezet, a jövőbe a képzelet viszi. Az újszülött az örök jelenben él. Hónapok telnek el mire rájön, hogy létezik valamiféle időbeli sorrend. Lassan kialakul egy napi ritmus, ahol a dolgok egymás után következnek. A 3 éves már képes megfogalmazni, mit fog holnap csinálni (bár a tegnapot, és a holnapot még keveri). Kicsit később tudatosodik benne, hogy a nap egy időegység. A 4 éves már arról beszél, mi lesz jövő nyáron, milyen lesz a karácsony. Az időbeli sorrend sokáig nem tudatos. A 8 éves gyerek már gondol a jövőre, egymás mellé rendeli az időbeli mozzanatokat, történéseket.
Kategorizálás, rendszerezés A világ tárgyainak, fogalmainak meghatározott tulajdonságok, jellemzők alapján történő osztályozása, csoportosítása. A kategorizálás folyamata: 1. észlelési szint (öröklött), 2. fogalmi szint (tanult, tapasztalt). A kategorizálás képességéhez logika szükséges, a törvényszerűségek, rendezőelv felismerése miatt. Vannak egyértelműen (anya: ember, nő), és nehezen besorolható elemek (denevér: szárnya van, de nem madár) A kategóriák megnevezése fogalmak segítségével történik. Az óvodás egy szempont szerint osztályoz (piros és kék autók). Elsődlegesen vizuálisan, szín, forma, méret szerint csoportosít. A kisiskolás több szempontot is képes figyelembe venni, de még bizonytalan az osztályozásban. A kategorizálás összefügg a rész-egész viszonyok felismerésével. Az analízis, szintézis, a rendszerezés (elemzem, összerakom, megkeresem a helyét) nagyon fontosak a tanulási folyamatban. A betű- és számismeret, a nyelvi, matematikai elemek helyének megtalálása, a szimbólumok, fogalmak, elemek hovatartozásának pontos ismerete nélkül elképzelhetetlen bármilyen tudás.
Ok-okozati kapcsolatok Az ok-okozati kapcsolatokat idegen szóval kauzalitásnak nevezik. A kauzalitás elnevezés kifejezi a két fogalom közti kölcsönhatást. A kiváltó esemény, történés, állapot előidéz egy másik eseményt, történést, állapotot, az ok „okozza", az okozatot. Az ok-okozatnak meghatározott időrendi sorrendje van, az ok megelőzi az okozatot. Utóbbi többnyire megegyezik az előzménnyel. Például: (előbb) Esik a hó, (később) a fák havasak. Az oksági összefüggés felismerése a gyermekeknél korán megjelenik. Már a csecsemő öntudatlanul is érzékel bizonyos összefüggéseket. Észreveszi például, hogy anyja hamarosan megjelenik, ha sírással jelzi éhségét. A kisgyermekek jobban emlékeznek olyan eseményekre, amelyek valamiféle oksági összefüggésben vannak. A felnőttek türelmét igencsak próbára teszi a „miért?" kérdések özöne, a gyermek mindennek az okára kíváncsi, kérdésére néha lehetetlen felelni. A 3-5 éves már tudja, hogy az ok megelőzi az okozatot. Ha az ok nem azonos az előzménnyel, zavarba jön. Bár többnyire tisztában van az oksággal, fogalmi szinten még nem képes megragadni az összefüggés lényegét. Erre csak az iskolás gyerek képes. Az oksági kapcsolatok, és a következtetési viszonyok gyakran fedik egymást. (Süt a nap. Meleg van.) Az oksági kapcsolatok minél biztosabb felismerése alapvető a reáltantárgyakban és a nyelvtanban, de fontos a történelemben is. A mindennapokban való tájékozódásnak szintén lényeges eleme az ok-okozat felismerése.
Lényeglátás A lényeg nehezen körülhatárolható fogalom, valaminek a magvát, legfontosabb, legmélyebb rétegét jelenti. A gyermek látásmódja, világlátása nagyon különleges. Leginkább a mágikusság (akarom, tehát megvalósul), a képzelet hatalma, a szubjektív, egyedi szemléletmód, a spontán cselekvés jellemzi. A kisgyermek sokáig nem tudja megkülönböztetni a valóságot a látszattól. Azt hiszi, az öccse lánnyá változik, ha szoknyát vesz fel. Erősen befolyásolják az érzelmei, a fehér ruhás emberektől sokáig fél, mert azonosítja őket az orvosokkal. A kisgyermek végletes, nem látja meg a részleteket, vagy túlzottan egy bizonyos részletre figyel. A lényeg meglátását több tényező akadályozza: Csak egyetlen szempontot vesz figyelembe. Globális, vagy túlrészletező látásmód. Fantáziálás dominanciája (valóság és látszat közt nincs különbség). Szubjektív szemlélet. Látja a valóságot, de nem tudja verbálisan, fogalmi szinten megragadni. A 6-7 éves gyermek már rendelkezik bizonyos viselkedési, reagálási sémákkal (forgatókönyvekkel) ahhoz, hogy adott helyzetekhez alkalmazkodjon, és lényeges dolgokra tudjon koncentrálni. Ez egy hosszas fejlődés eredménye, nagy a környezet felelőssége, amely megtanítja őt ezekre a stratégiákra. A lényeglátás rendkívül fontos egész életünkben, fejlesztéséhez ajánlott minden olyan játék, amely a rész-egész viszonyok, jellemzők megfigyelésére, verbális megfogalmazására törekszik.
Szempontváltás képessége Mit jelent a szempont szó? Jelentése: nézőpont, szemszög. Valamit valamilyen szempontból vizsgálni azt jelenti: adott jellemzők, tulajdonságok alapján szemlélni, osztályozni. A szempontváltás azt jelenti, hogy a megfigyelésre szánt dolgot, jelenséget másképp, más oldalról, más szempontok, jellemzők alapján vizsgáljuk. Felnőttként általában rutinosan váltogatjuk a szempontjainkat, akár munkáról, akár tanulásról, esetleg a privát életünkről van szó. Ám a gyerekeknek időre, gyakorlásra van szükségük, hogy ezt a képességet kifejlesszék magukban, amely egyébként szoros kapcsolatban áll a rugalmas gondolkodással és a lényeglátás képességével. Az
óvodásgyerek
szempontjai
sokáig
egyoldalúan
szemléli
egysíkúak. Ez elsősorban mágikus,
a
világot,
egocentrikus
megfigyelési
világképével áll
összefüggésben. Az egyoldalúság véletlenül sem keverendő a szegényességgel, éppen hogy nagyon is gazdag a gyermekek lelki- és szellemi világa. Az óvodás tehát egy szempontot választ ki ösztönösen, s ez alapján szemléli a dolgokat. Emiatt sokáig nem érzékeli a dolgok valódi lényegét, jelentéktelen részleteket emel ki, átsiklik a valódi tartalom felett. Az iskolába lépés táján változik a helyzet. A kisiskolás egyre árnyaltabban tud gondolkodni, egyre több jelzőt, melléknevet, fogalmat ismer meg, ami megkönnyíti a többszempontú
vizsgálódást. Természetesen egyre inkább képes lesz arra, hogy
váltani tudjon a szempontok közt. Bővülő fogalmi ismeretei egyre összetettebb gondolkodásmódra, egyre lényeglátóbb szemléletmódra ösztönzik. A gyereknek biztos fogalomismeretre van szüksége ahhoz, hogy rutinosan mozogjon a jelzők, szempontok sűrűjében. Szinte minden tanórán nélkülözhetetlen számára, hogy szempontok szerint figyeljen meg dolgokat, és ezeket rugalmasan váltogatni is tudja. Gondoljunk akár egy biológiaórára vagy egy bonyolult nyelvtani mondatelemzésre! Pontos fogalomismeret, rugalmas szempontváltás nélkül a gyerek nem tud megbirkózni a feladattal. A szempontváltás képessége fejleszthető, és nagyon is lényeges. Stabil jelenléte a gyermek értelmi tevékenységében összetett gondolkodási stratégiák kialakulásához vezet, amely növeli a kreativitást.
Beszédkészség A beszéd csak az emberre jellemző intellektuális tevékenység, amely társas érintkezésre, gondolati tartalmak verbális kifejezésére, fogalmi megnevezésére alkalmas. A beszéd a nyelv szóbeli megjelenése, rögzült formája pedig az írás. A beszéd konvencionális megegyezés alapján meghatározott jelek rendszere, amely folyamatos változást mutat. A beszéd elválaszthatatlan a nyelvtől és gondolkodástól. A beszéd
képessége
öröklött
tényező,
a beszédfejlődés
során számos
környezeti tényező alakítja kiforrott készséggé. A beszéd elsajátításához szükséges a figyelem, az emlékezet, a nyelvi környezet utánzása, az analógiás gondolkodás. A beszéd bonyolult struktúráját a gyermekek erőfeszítés nélkül sajátítják el, különösen az első 3 évben, az utánzás, ösztönös analógia segítségével. Meg kell tanulniuk a hangok képzését, a szavak jelentését, a grammatikai szerkezeteket, az élő nyelv árnyalatait. A
csecsemő
halandzsája,
gőgicsélésének
egyszavas
még
beszédmódja
nincsen
már
egész
üzenettartalma.
Az
mondattartalmakat
1
éves
közöl.
A
gyermek a szavakat összetett megnyilatkozásokban tanulja meg, nem elszigetelten (idegen nyelvek tanulásánál is ez a jó módszer). A szófajok közül a főnevek jelennek meg először, később az igék. Megjelennek a kétszavas közlések, majd a több szóból álló mondatok, a gyermek analógia útján, intuitív módon elsajátítja a grammatikai kapcsolatokat. (Érdekesség, hogy sohasem keveri a főnév- és igeragokat, pl. nem mondja azt, hogy játékni, ám téves analógiákat alkalmaz, pl. látottam.) A 3-4 éves elsajátította már az egész mássalhangzókészletet. Képzelete különös metaforák képzésére indítja, ám a felnőttek beszédét gyakran félreérti. (Fontos a gyermeknek mindent megmagyarázni, mert pl. félni fog, ha azt hallja: „Szétrobbanok az idegtől".) 6-7 éves korra gyakorlatilag a gyerek elsajátítja a szabályokat és szókincset, amely csaknem megegyezik a felnőttével. Természetesen ez még módosul, változik, a személyiség értelmi fejlődésével párhuzamosan. A beszéd készségének fejlesztése folyamatos kihívás az óvónőknek, tanítóknak, szülőknek. A mondókák, versek, dalok, mesék gazdag tárháza segítheti a felnőtteket ebben, de nagyon fontos a gyermekkel való tartalmas beszélgetés, az odafigyelés. Számos munkafüzet, készségfejlesztő játék áll rendelkezésre.
Betűfelismerő rutin A betű a beszédhang írott képe, jele, az írásmű legkisebb, értelemmel nem rendelkező eleme. A gyermekek először rajzos formaként, vizuális látványként észlelik a betűket. Legkorábban a nyomtatott nagybetűkkel ismerkednek meg, ugyanis ezeknek van a legegyszerűbb formájuk. Az óvodások szívesen nézegetik az utcai feliratokat, saját nevüket. Bizonyos betűket könnyebben megjegyezhetnek, érzelmi motiváció (saját név, anyu neve), esetleg az érdekes forma miatt.(A- mint egy létra, D- mint egy pocak). Az írás és olvasás elsajátításához elengedhetetlen a pontos betűfelismerő rutin. Ennek kialakulásához a következők szükségesek: Biztos iránykövetés, hogy a gyermek ne keverje össze a b-d, u-n, b-p, p-q betűket. Alak- és formaállandóság: bármilyen szemszögből nézi, ugyanazt a formát lássa. A betűfelismerés rutinossá válásához segítséget nyújthatnak azok a játékok, amelyek az összehasonlítás képességét, illetve a formafelismerést fejlesztik.
Hangfelismerés, beszédhanghallás A hangokat hanghullámok formájában érzékeljük. Az emberi beszéd hangjai egymástól
akusztikailag
beszédhanghallás
nem
különülnek
képességének
el,
fejlesztése.
ezért A
fontos
hangok
a
hangfelismerés,
felismerése
segít
az
olvasásban, beszédfejlődésben. Az úgynevezett hallási figyelem révén vagyunk képesek az emberi hangokat megkülönböztetni. A beszédhanghallás egyébként alapvető pszichikai működés. Már az újszülött is képes a hangokat kiszűrni, természetesen elsősorban az ismerős anyai hangot, majd fokozatosan ismer fel egyre több emberi hangot. Korán elkezdi a hangokat utánozni, ez segíti őt a beszédtanulásban. A 4 éves gyermek már megkülönbözteti a magas és mély hangokat. Mire az iskolába ér, hallási figyelme is stabilabb. Ám nehezére esik az egyes hangok szétválasztása, pedig ez a hangoztató olvasásnál elengedhetetlen. Kisiskolásoknál is nagy hangsúlyt kell fektetni a hangdifferenciálás fejlesztésére. Ajánlott az akusztikus differenciálás (zseb-seb). Sok tanító alkalmazza a kopogtató módszert, hangonként koppantanak a padra, közben hangoztatják a szót (b-a-b-a). Ez nagyon jó módszer a hangok szétválasztására. Látják a szó komplex képét, és hallják a hangokat külön-külön.
Hangleválasztás A hallás egy fontos észlelési forma, amely nagy szerepet tölt be a tájékozódásban, térérzékelésben is. A hanghullámok rezgéseket keltenek a fülben, a befutó hanginformációkat az agy dolgozza fel. A szabályos rezgésű hangok a zenei hangok, az emberi beszéd magánhangzóinak felelnek meg. A szabálytalanok a zörejek, ezek a mássalhangzók megfelelői. A zenei hangok széles skálája végtelen variációjú zenei élménnyel ajándékozta meg az emberiséget. Az emberi hang mint a beszéd alapeleme szintén nagy kincs. A csecsemők hangutánzó gőgicsélésétől hosszú út vezet az értelmes, tagolt emberi
beszédig.
Az
olvasás-
és
írástanulásának
fontos
feltétele
a
helyes
hangleválasztás képessége (szókezdő, szóvégi hang felismerése), amely szorosan összefügg a hallási figyelemmel. Mindkettő fejlesztése fontos feladat. Az iskolába kerülő gyermekek globálisan érzékelik a hallott és látott jeleket, tudatukban gyakran összemosódnak a szavak az olvasás és írás során. Fontos, hogy pontosan meg tudják különböztetni az egyes hangokat, hogy helyesen tudják a későbbiekben elolvasni, leírni a hangokból összeálló szavakat.
Helyes ejtés A kiejtés a beszéd és olvasás egyik részképessége, a hangok, szavak, mondatok megfelelő hangoztatását, akusztikai megformálását jelenti. A helyes kiejtés főbb elemei a következők: helyes hangképzés, hangsúly, hanglejtés, hangszín, hangerő, megfelelő tempó, szünet, pontos artikuláció. A hangképzés és az artikuláció a hangok, hangsorok megformálására, a többi felsorolt tényező a szöveg kiejtésére vonatkozik. A kisgyermek spontán utánzással tanulja a nyelvi jelenségeket, így a kiejtést is. Sok gyermek mosolyogtatja meg környezetét az ún. metatézisekkel, felcseréli a hangokat (pl. szanolla). Ez az észlelés és artikuláció finomodásával általában megszűnik, ám ha a 4. évben megmarad, olvasási és írásbeli zavarokat okozhat. Az időtartam nem megfelelő észlelése (rövidülés, nyújtás) később helyesírási hibák forrása lehet. Az ún. életkori pöszeség 6 éves kor előtt természetes, ha megmarad, szakemberre tartozik. Érdekes jelenség az ún. kettős tárolás jelensége : a gyermek másképp ejti a szót, mint a felnőtt, ám a felnőttől csak a helyes alakot fogadja el, később áttér a helyes formára (pl. pacsu-papucs). A helyes ejtés gyakorlása fontos, óvodásoknál játékos formában, iskoláskorban célirányosan. Fontos a gyakorlás, az élőbeszéd, az olvasás. Lényeges a helyes légzéstechnika kialakítása. Szükséges az egyes hangok, a hangsorok helyes ejtése is, de a nagyobb szövegegységek, mondatok helyes hanglejtésére, hangsúlyozására is gondot kell fordítani. A memoriterek, versek, megtanulása hasznos lehet. Az értelmes beszéd és olvasás biztos alapjai teremthetőek meg a kellő odafigyeléssel, játékos kiejtési gyakorlatokkal, mondókák tanulásával.
Kifejezőkészség A kifejezés szónak több értelme van. Általánosan: valamiféle belső lelki, vagy szellemi tartalom felszínre jutása, láthatóvá válása, megmutatása, kinyilvánítása. A művészetek esetében kifejezőerőről, a nyelvi megnyilatkozásokat jellemezve inkább kifejezőkészségről beszélünk. Utóbbi azt jelenti, hogy a gondolattartalom vagy verbálisan nyilvánul meg (kimondjuk a szót, mondatot) vagy írás formájában jelenik meg. A kifejezés szót gyakran a szó szinonimájaként is használjuk, hisz maga a szó olyan nyelvi egysége az írásnak és beszédnek, amely értelmes jelentéssel bír, kifejez valamit. A kifejezőkészség kialakulása hosszas folyamat, az öröklött tényezők és a környezet együtt alakítják. Befolyásolja a szociális közeg, az olvasottság, műveltség, nevelés, az egyén személyiségjegyei, és még sok tényező. A beszéd és írás fontos jellemzője a kifejezés minősége, a három készség tehát együtt alakul, változik, a gyermek értelmi fejlődésével párhuzamosan. Természetesen az írás csak később jelenik meg. Az önkifejezés belső szükséglete ösztönzi a csecsemőt, a sírás, nevetés, majd a gőgicsélés hangjai már sokféle tartalmat fejeznek ki, örömet, szorongást, éhséget, kényelmetlenséget, tehát érzelmi és fizikai állapotáról adnak hírt. A kisgyermek saját nyelvet, szótárat alkot, először egyszavas, később
több
szóból
álló
mondatkezdeményekkel
fejezi
ki
érzéseit,
akaratát,
gondolatait. Az egyénileg kreált szavak használata után fokozatosan áttér a felnőttektől eltanult sémák használatára. A gyermek előbb képes gondolkodni, a világ jelenségein tépelődni, mint ahogy beszélne, verbálisan kifejezné magát. A képzetek, fogalmak
megjelenésével
árnyaltabban
tudja
kifejezni
a
gondolatait.
A
kifejezőkészség eszköztára széles skálán mozog, ide tartozik a szókincs gazdagsága, az egyéni stílus, az olvasás, beszéd útján elsajátított panelek rugalmas használata. Helyesírási készség A
helyesírás
egy
adott
nyelv
közmegegyezésen
alapuló
szabályrendszere.
A
helyesírási készség e rendszer szabályainak ismeretét és alkalmazását jelenti. Egyrészt ismeretbeli elemekből (szabályok, grammatikai kategóriák), másrészt pszichikai jelenségekből (figyelem, emlékezet, analógiák) tevődik össze. Stabil helyesírási készségről akkor lehet beszélni, ha utóbbiak fejlettsége révén az ismeretbeli elemeket automatikusan és rutinszerűen képes alkalmazni az egyén. Bizonyos egyértelmű szabályok a tanulás során automatikussá válnak, mások (pd. az egybeírás) nehézséget okoznak még felnőtteknél is. Az általános iskola kezdetén elsősei eléggé fejlettek ahhoz, hogy elsajátítsák az írást. Ezzel párhuzamosan azonnal meg kell kezdeni a pontos helyesírás tanítását. Az első osztályban az a cél, hogy a szavakat pontosan, betűhűen írják le, szótagokra
tudják bontani a szavakat, nagybetűvel kezdjék és írásjellel fejezzék be a mondatot. A hang és betű, illetve hangsor és betűkombináció közti kapcsolat felismerése alapvető az írás, olvasás, és a helyesírás esetében egyaránt. E három készség kialakítása szinkronban történik. A szó hangokra bontása (hangleválasztás), a szótagolás,
a
szó
elemzése,
jelentésének
tudatosítása
egyaránt
fontos.
Az
analógiának nagy szerepe van a nyelvtanilag helyes formák leírásában. Lényeges, hogy a szabállyal együtt mindig példát is tanítsanak a gyerekeknek. A jó helyesírás nagyon fontos mutatója egy ember intelligenciájának. A rutinosság mellett fontos a nyelvi tudatosság, igényesség is. Ezek kialakítása lényeges, életre szóló feladat. A helyesírási
készség
kialakításában
segítséget
hangdifferenciálást célzó játékos feladatok.
nyújthatnak
a
hangleválasztást,
Szókincs A szókincs lehet egy nyelv, egy nyelvi közösség sajátja, de az egyénnek is van szókincse. A szókincs azon szavak összessége, amelyeket az egyén ismer, és megért. A szókincs egy része passzív, ezek a megtanult, de nem használt szavak, amelyek a memória
szótároló
fiókjában
hevernek.
Az
aktív
szókincs
a
szinte
naponta
alkalmazott szavakat tartalmazza. A szavak a jelentésbeli összefüggések alapján egy szerteágazó rendszert (egyfajta mentális lexikont) alkotnak. A szókincs elsajátítása a beszédfejlődés szerves része. A szórutin, szófelismerés a szókészlet elsajátításának lényeges eleme. A szókincs a nyelv és értelem fejlődésével párhuzamosan növekszik, változik, árnyaltabb lesz. A kisgyermek először a főneveket, majd az igéket, végül a mellékneveket és a többi szófajt sajátítja el. Kezdetben a szavak egész mondatot helyettesítenek. Csak akkor lehet biztos szótudásról beszélni, ha a gyermek érti is a szó jelentését, ha képes a szó hangsorát egy valós dologhoz, tárgyhoz rendelni. Az óvodás szereti a meséket, mondókákat, még inkább a mesék, mondókák ismétlődéseit, visszatérő elemeit, rímeit, ezek is jó alkalmat adnak egy-egy szó hangzásának és jelentésének megjegyzésére. A képről való mesélés, mondatok alkotása megfelelő előkészítést jelenthet az olvasás tanításához. Jó módszer a szókincs fejlesztésére mind óvodás, mind iskoláskorban is a tematikus szógyűjtés, a szómagyarázat. A megfelelő nyelvi közeg az, ahol a gyermekkel beszélgetnek, ahol elég mesét, mondókát hallgathat, ahol megtanítják a könyvek szeretetére, ahol verbális-képi játékokat játszhat. Ez teremtheti meg egy gazdag szókincstár alapjait. Nagyon fontos, hogy a gyermek magyarázatot kapjon a szavak jelentésére, mert saját szubjektív értelmezései félelmet, bizonytalanságot kelthetnek benne. (Megijed például a vadidegen szó hallatán, mert azt hiszi, hogy valami agresszív emberről van szó.) A gyermek szókincse gyakorlatilag 5-6 évesen olyan, mint a felnőtté. Iskoláskorban ez már inkább csak árnyalatokkal gazdagodik. Felnőttek körében is riasztó a szegényes szókincs, a nyelvi igénytelenség. A szókincsfejlesztés tehát kiemelt feladat.
Szövegértés A szöveg a beszéd, illetve írás legnagyobb, jelentéssel bíró egysége. Építőkövei a hang, illetve betű, a szó, a szószerkezet, a mondat. Az értés egy gondolkodási folyamat: az érzéki úton észlelt dolgot az agy feldolgozza, a meglévő tapasztalatok alapján elemzi, beépíti a tanult sémákba. A szöveg befogadóját akkor nevezhetjük a szöveg értőjének, ha ismeri a nyelvet, a beszédhelyzetet, szövegkörnyezetet, érti az egyes elemek (szavak) pontos jelentését, tisztában van a grammatikai, szemantikai összefüggésekkel. Egy szöveg szerkezete nagyon bonyolult, megértése komplex gondolkodási folyamatot igényel. A szövegértés készsége folyamatosan fejlődik, szintjei: 1. szó szerinti értés, 2. értelmező megértés, 3. kritikai megértés, 4. kreatív megértés. A szintek nem köthetőek életkorokhoz, inkább egyfajta intellektuális fejlődés állomásait
jelenthetik.
szövegértés
készsége
A
szövegértést
érzelmi
szorosan összefügg
az
tényezők olvasási
is
befolyásolják.
készséggel
és
A a
beszédértéssel. A 3-4 éves gyermek szimbólumokban gondolkodik, képzeletében élnek a szavak. Érti az ellentéteket, a főnevek mellett megjelennek a melléknevek is. Logikája még fejletlen, nem látja át a szó- és mondatszerkezeteket. A nyelvi tartalmaknak még erős érzelmi töltése van. A 6-7 éves gyermeknél is megvan még az emocionális tényező, de már racionális-logikai úton értelmezi a szövegeket. Az iskoláskorban
fokozatosan
fejlődik
az
olvasáskészség
és
az
íráskészség,
a
helyesírási készség, a beszélt és írott szöveg egyre differenciáltabb megértése (ért, még nem értelmez). Az elsős-másodikos gyerek elmeséli a szöveg tartalmát, érzelmi színezettel, sőt erkölcsi ítéletet is alkot. A 9-10 éves logikailag átlátja a fő gondolatmenetet (témát), az ok-okozati összefüggéseket. Láthatjuk, hogy milyen árnyalt, összetett folyamat a szövegértés, ennek megalapozását korán el kell kezdeni. Már óvodáskorban érdemes fejleszteni a szókincset, a beszédértést. Fontos a helyes minta adása, például az egyszerű, egyenes
szórendű
fejlesztésére.
mondatok
alkalmasak
a
nyelvi,
szövegalkotó
kreativitás
Íráskészség Az írás a nyelvi információk papíron rögzített formája, az íráskészség pedig egy alapvető nyelvi készség, amely összefügg az olvasási- és a helyesírási készséggel. Az írásmű elemei a betű, szó és a mondat. Az írás akkor nevezhető kiforrottnak, ha folyamatos és automatikus. A betűket gyakorló elsős gyermek ákombákomjától göröngyös az út a szövegalkotó, igényes fogalmazásig. Az írás tanulásának előfeltételei: biztos szem-és kézkoordináció, a finommozgások rutinja, mindezek az iskolaérett gyermekek többségénél adottak. Az írás elsajátítása során pedig lényeges a betű-hang megfelelések ismerete, a stabil betűismeret, a helyesírás készsége. (A későbbiekben, a szabad fogalmazások alkotásakor már szükséges az írott szövegmű nyelvi, szemantikai összefüggéseinek ismerete is.) Már az óvodáskorban érdemes el kezdeni a fejlesztést. A rajzolás, a manuális tevékenységek hozzájárulhatnak a finom mozgások stabilizálásához. (Az elsősök még hamar elfáradnak, mert az ujjperecek csontosodása csak 11-12 éves korra fejeződik be.) A hangleválasztás képességét, a betűismeretet fejlesztő játékos gyakorlatok hatékony segítséget adhatnak az írástanulás előkészítésében.
Olvasás Az olvasás egy komplex készség, több alapképességet igényel. Feltételei: betűfelismerő rutin, szórutin, valamint a szójelentés ismerete. Csak az tud olvasni, aki érti a szavak tartalmát, a szóforma felismerése csak mechanikus tevékenység. A betűk felismerésétől hosszú az út az értelmező szövegértésig. Az olvasás tanítása csak az írás és a helyesírás tanításával együtt képzelhető el. A szavak, mondatok írott képének jelentése fokozatosan bomlik ki, gazdagodik az íráskészség és helyesírási készség fejlődésével. A forma mögötti tartalom, a gondolatok egyre mélyebb rétegeinek felfedezése motiváló tényező az olvasó gyermek számára. Az
óvodáskorban
kiváló
előkészítés
lehet
a
képsorról
meséltetés.
Érdemes
megkedveltetni a gyerekekkel a betűket, betűformákat, könyveket. Az iskolába kerülő gyermekek nagy része már rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy meg tanuljon olvasni. Fontos a jó térészlelés, irányérzék, hogy ne keverjék össze a betűk hasonló formáit (b-p). Lényeges a biztos hangleválasztás, hangdifferenciálás képessége. Ezeket is ajánlatos az óvodában játékos formában fejleszteni. 1. osztály: Megtanulják a jelrendszert (betű-hang). 2. osztály: Folyamatos, gördülékeny olvasás elsajátítása. 3. osztály: Helyes tagolás elsajátítása, értelmező olvasás. 4. osztály: Törekvés a kifejező olvasásra.
Szórutin A szó az emberi nyelv legkisebb értelmes, jelentéssel bíró egysége. Hangokból illetve betűkből építkezik, szószerkezeteket és mondatokat hoz létre. A rutin azt jelenti, hogy valaki automatikusan, a tapasztalatok emlékeire hagyatkozva képes valamely fizikai illetve szellemi tevékenységre. A szórutin tehát az, ha automatikusan felismerünk egy szót. Ennek elérése hosszadalmas folyamat. A szórutin összefügg a betűfelismerő rutinnal és az olvasási készséggel. Az olvasás egy összetett tevékenység, egyik fontos része a szó felismerése. A felismerés két mozzanatból áll, látás útján észleljük a szó betűkből álló formáját, tudatunk az előzetes információk alapján ráismer, a formához tartalmat rendel. Ha valaki pusztán összefűzi a betűket, de nem érti, az még nem olvas. Csak az olvas igazán, aki tudja, mit jelent egy betűhalmaz. Az olvasástanítás két gyökeresen eltérő formája a szóalak-felismerő, és a fonológiai olvasás. Utóbbi célravezetőbbnek és eredményesebbnek bizonyult, mivel a hangokra bontás révén stabilabb a kisdiákok hangfelismerése, szóelemző képessége. A szórutin megalapozását jelenthetik a szó-kép játékok (szóalak párosítása képpel), valamint a betűkereső feladatok. Az ábra a valóság egy részének síkbeli ábrázolása. Az ábra lehet: Valóságos vagy elképzelt dolgok többnyire valószerű ábrázolása, például kép, festmény, grafika, fotó, reprodukció. Születésüket gyakran egy alkotó fantáziájának köszönhetik,
de
szolgálhatnak
valamilyen
konkrét
célt
is,
könyvekben,
tankönyvekben illusztrációként kísérhetnek valamilyen szöveget. A valóság egy nehezen megragadható részének sematizált (nagyított, kicsinyített, modellizált) ábrái, például a világegyetemet, vagy egy molekulaszerkezetet ábrázoló képek. Nemzetközi egyezményes, mondatértékű ábrák, például a kórházak keresztjelzése. Mai, vizuális információkkal teli világunkban fontos az ábrák felismerése, a jelek jelentésének pontos megértése, az absztrakt jelek és konkrét dolgok közti kapcsolat felismerése.
Az
ábrázolt
valóságelemek
megértéséhez,
a
sematizált
ábrák
értelmezéséhez több képesség működésére van szükség. Fontos a képzetek szintjén történő
fogalmi
gondolkodás,
az
elvonatkoztatás
képessége,
alapos
megfigyelőképesség, a vizuális információk megfelelő feldolgozása. Az ábraolvasás körébe tartozik a formalátás, színlátás, méretlátás, térlátás, szerkezetlátás. Ennek megfelelően beszélhetünk forma, szín, méret, szerkezet, tér ábrázolásáról. Mindezek szorosan kapcsolhatóak a vizuális figyelemhez és az észleléshez.
Mennyiségfogalom A mennyiség azt fejezi ki, hogy valamely dologból szám szerint mennyi van. A mennyiség tehát szorosan kapcsolódik a szám fogalmával. A mennyiségeket számok és mértékegységek fejezik ki, pL. 2 kg cukor, 1 liter tej. Mind a számfogalom, mind a mennyiségfogalom állandósága lassan alakul ki a gyermekeknél. A mennyiség állandóságáról akkor lehet beszélni, ha maga a mennyiség változatlan, állandó tényezőként jelenik meg a gyerek tudatában. Érthetőbben: ha a mennyiség minden helyzetben és elrendezésben ugyanaz. A 3-4 éves gyermek: elszámlál valameddig, de a szám itt még csak egy szó, nem fejez ki mennyiséget. A 7 éves gyermek képes fogalmakban gondolkodni, megérti, hogy hat gyöngy bármilyen helyzetben, elrendezésben hat marad. A fogalmi látásmód tehát kialakítja benne a szám, a mennyiség állandóságának fogalmát. Az iskolába lépés előtt ajánlott a számok, mennyiségek pontos megértését célzó játékok kipróbálása.
