A kupaktanács. Figyelem!

1927.

junius

Napsugár

12.

7. oldal

A kupaktanács. Egyszer a mi cicánk Föltette m a g á b a : K i m e g y körülnézni Kicsit a világba. De kint a kert alján Meglátott e g y békát, A békanemzetség E g y csúf ivadékát Meredt volt a szeme, Csúf, síma a b ö r e : K é n y e s cicuskánknak Égnek állt a szere. „No, h a a világon Ilyenek is élnek, A k k o r visszamegyek. Inkább otthon élek 1

Összeült a kupaktanács: Gyuri, Laci, Ottó Nagy kalapjuk i z e g - m o z o g A súlyos gondoktól. í Megtárgyalják, hányják-vetik, Mit is k é n e tenni: H o g y k é n e a Napsugárnak Sok pajtit szerezni?

tikák!

Figyelem! Közeledünk a második negyedév vége felé : az előfizetéseket meg kell ujitani. A 13. számot neg mindenki megkapja, de juliu ban már csak annak a pajtikána megy a Napsugár, aki beküldte az eelöfizetést júl.—szept. hónapokra iis! s ! Küldjétek be tehát a 9 koronát újra. hogy a lap szétküldésében fennakadás ne álljon be. A Napsugár sze­ retettel öleli minden pajtikáját!

8.

Napsugár

oldal

S z á m t a m b ó l mint a múltkor láttuk nem tudott javítani sem Prutyi sem Zupi. Hasonló reménytelenséggel végződött a többi tantárgyból is a kísérletezés. T e ­ hát majdnem befejezett tény volt, hogy ebből a miniszteri engedéllyel m á s o d ­ szor ismételt — osztályból felsőbb osz­ tályba fel nem léphetnek. A secundarügyek — viruló négyesekké fejlődtek. Könnyelmű és hanyag volt mind a kettő és mint a fuldokló, ki szalmaszálba ka­ paszkodik, oly értéktelen és erőltetett volt vigasztalódasuk : Roboz tanár urat „ D a l á r d a " elnökének választották, biztos nem fog megbuktatni senkit sem. Z s á m á r tanár úr meg a multkor m a g á ­ z o t t engem, azt m o n d t a : hisz ez ma­ gától értetődik. A kakukot is tudtam a minap, csak meg voltam zavarodva, kicsit többet mondtam. Ez a

több — igy volt :

A kakuk oly madár, amely idegen madarakba rakja saját fészkét. A kakuk oly madár, amely idegen madár tojásait rakja saját fészkébe. A kakuk oly madár, amely idegen to­ jásba rakja saját tojásait. A kakuk oly madár, amely saját to­ jásait rakja idegen madarakba. A kakuk oly madár, amely idegen sajátját rakja fészkes idegenbe. A kakuk oly madár, amely saját fész­ kesét rakja t o j á s o s idegenjébe stb. stb. Tudtam csak kicsit összezavartam. Így vigasztalódott Zupi. Prutyi meg avval, hogy hiszen már harmadszori ismétlésre nem utasíthatják. Ehhez már nincs joga a miniszternek. Az idén való­ színűleg miniszteri engedéllyel áten­ gedik. Ha egy miniszter egyszer A-t mondott, mond az B-t is. Különben fog ö írni egy szívbe markoló levelet édes atyja egy volt iskolatársa ismerősének unokatestvére címére, aki a miniszter

1927.

június

12

s ó g o r a főnökének távoli rokona és most Rómában jól menő vendéglője van. Ezt fogja megkérni, hogy a miniszteri sógor főnökének távoli rokonának unokatest­ vére ismerősének iskolatársa fiainál fel­ merült tanulmányi akadályok elhárítása érdekében szíveskedjék ezt a baráti kap­ csot befolyatni az édes atyja iskolatársa ismerősének unokatestvére barátja s ó ­ gorának sógoránál, vagyis az iskolaügy: miniszter úrnál. Ha ez sem használ ? ! ? ! Különben volt még egy mentő ötlete. Éppen a római vendéglős ismerőse jut­ tatta eszébe. Az tavaly látogatóban volt itt és mesélt holmi idomított pókokról, pókszinházról, rákversenyröl és más eféle olasz csudabogarakról. Egyik ötlet adta a másikat és Zupival hamarosan elkészültek a végleges tervvel. Másnap ki is hirdették az osztályban : — ide hallgassatok fiúk ! Az utolsó tanári érte­ kezlet előtti héten egy nagy sláger mükedvelő elöadást fogunk ren­ dezni. Olyan záró ünnepély féle lesz, de humoros. Meghívjuk a tanári kart és a város előkelőségét. Szerény véleményem szerint lepipáljuk az ö s s z e s hasonló évvégi diákelöadásokat és az előrelátott siker kedvezően fogja befolyásolni : tanári kart az, osztályozásnál. Senkisem fog megbukni ! Miután tehát közérdek­ ről van szó, ajánlom, hogy minél töb­ ben jöjjetek el ma délután a K ö p c ö s kertész szérűjébe gyűlésezni. Előre nem árulok el semmit, csak azt, hogy é r idomított pókokkal fogok fellépni Honolulu álnév alatt. Hogy idejekorán betaníthassam az állatokat már holnap: reggel hozzatok pókot. Egy pókért adok 2() fillért. Mint egy bomba úgy hatott ez a be­ jelentés. Egész nap lázban volt az osz­ tály. Mi lesz, hogy lesz, hol lesz ez az

előadás? P o m p á s , nagyszerű, k i t ű n ő ! Veregették Prutyi és Zupi vállát és diadalittasan megéljenezték őket ezért az ötletért. Elbűvöljük a tanári kart ; jaj de jó lesz ; senkisem fog megbukni. , Délután az utolsó óra végeztével ro­ hantak ki a szérüs kertbe. Útközben azonban a józanabb része el-el maradozott. úgy, hogy csak azok értek a gyű­ lésre akik szerepelni akartak és ostoba fejjel arra számitottak, hogy evvel kien­ gesztelik tanárjaikat. Prutyi és Zupi el­ foglalták az elnöki széket. egy szemétládát és mint két sziniigazgató nagy kegyesen fogadták az ajánlatokat,, biráltuk a pályázókat. - Prutyi én tudok cigánykereket hányni. Én meg tudok kardot nyelni, (ha cso­ koládéból van.) Én leszek a jegyszedő. Én leszek a ruhatáros. En csengetek. Hólyag Peti írja majd a meghívókat. Lesz színdarab i s . " Egv komoly 1 felvonásos vígjáték, előjáték es utójátékkal. Ki fogja megirni ? Hat ki más ? Hát én. mondta Prutyi oly önérzettel, mintha pályadíjnyertes szindarabiró lenne. Te Prutyi. "írjál bele menydörgést is. az ha­ tásos, meg vonatkisikiást. Dehogy, olyat irjál, amiben esznek-isznak a színészek, jó, de akkor grizes tészta ne forduljon elő. mert akkor én nem játszom. Ren­ dezzük a Csutora-tele nyári vendéglő melletti réten, oda áthallatszik a cimba­ lom, nem kell legalább zenéről gondos­ kodni. Ne vasárnap, hanem hétköznap rendezzük, amikor sok a lecke. Hát Zupi.

te mit fogsz csinálni ? Én mondom az ünnepi beszédet és elénekelem a „Ballag már a vén diák"-ot R mollban. A 7-ik szám lepényevés lesz. Azt is én játszom. Pufi te lehetsz a súgó. A pókoknak is te súghatsz. Én elhozom a gramafonunkat. j ó ? Gyerekek ! Pompon Cilike tud egy kupiét a vizbe fult pontyról ; legyen női szereplő is. De annak külön női öltözőt kell berendezni, stb. stb. Így locsogtak, véleményük szerint fon­ tosbdolgokról a késő esti órákig. Meg­ voltak babonázva és teljesen átjárta őket ez a lázas készülődés. Mielőtt elváltak volna. Prutyi mégegyszer lelkükre k ö ­ tötte a fiúknak, hogy pók legyen ám holnap. 20 fillér egy pókért. Másnap reggel már jóval S óra előtt gyülekezett az osztály. Kicsi-nagy skatu­ lyákban, dunsztos üvegben, fedett kosár­ ban vagy zacskóba csomagolva szállí­ tották a különféle pókot. Mikor együtt voltak az osztályban, Prutyi kiadta a vezényszót: — néni minden pók alkalmas az idomitásra : hogy kiszemelhessem a I jót, eresszétek ki valamennyit! Ott m á ­ szott nyüzsgött, himbálódzott a padokon a fél város pókja. Temérdek pók. Prutyi es Zupi színlelt" szakértelemmel vizsgálta végig az állományt. E z nem alkalmas, meri kaszalába van. E z nem, mert igen bágyadt : ez túl kövér ; ebből sem lesz táncos. E z meg nem is pók. hanem po­ loska ; ez ilyen, ez olyan. Sokáig nem találtak alkalmas primadonnát, de végre mégis akadt a feltételeknek megfelelő

Napsugár

10. oldal

keresztes pók. E z az, ez jó lesz. Ebből olyan légtornászt csinálok egy héten belül, hogy filmgyárak fogják szerződ­ tetni es levelezőlapokon hozzák a fény­ képét. C s o d a p ó k ! Itt a 20 fillér. É s átadta a boldog tulajdonosnak a vételárt. Hát az enyém, hát az enyém ? Az enyémet vedd meg. Azért hoztam 10 darabot ? Én levertem egy vázát mikor megfogtam. Én meg 5 órakor keltem, hogy el ne szaladjon. Ide a pénzt ! Mindig fenyegetőbb és izgatottabb lett a hangulat. "Zúgott az egész osztály, ide a pénzt ! Az enyém ugrópók. Be­ csaptál ! Azt mondtad, hogy darabonkint adsz 20 fillért. Pardon ! Kiátotta Prutyi és mint egy népszónok felállt a padra. Pardon, félreértettetek. Én azt mondtam, hogy e g y p ó k é r t adok 20 fillért. E g y d a ­ rab pókért, nem pedig minden p ó ­ kért külön. Nekem csak az az egy kell, a többit hazavihetitek miattam. Kitört a lázadás, ö k l ö k emelkedtek a levegőbe ; szitkok repültek és bizony elverték volna a két ravasz állatszeliditö igazgatót, ha nem csengettek volna. Az osztály elcsendesedett és a fojtott hangulatban a pókok kúszva menekül­ tek, fonalat eresztettek és összebogozták az osztályt. A fiuk igen-igen rosszat sejtettek. Első óra latin.

junjus

12.

azonban nem volt kielégítő. Miért harag­ szik az ember a patkányra V Azért, mert undok állat ? Azért, mert szemtelenül bátor s az emberrel is szembeszáll ? Azért, mert megfogja a baromfit és s az eleven hízó bőrét is megrágja ? Nem éppen azért. Ennél sokkal, de sokkal nagyobb a bűne. A patkány veszedel­ mes betegségek terjesztője. Ázsiában terjeszti a pestist. A patkány terjesztője a különböző bélférgeknek s talán a tí­ fusznak vagy más bélbetegségeknek. T e ­ hát nemcsak kellemetlen, hanem igen veszedelmes állat is. A nálunk elő pat­ kány a vándorpatkány. Ázsiából származik. Amikor egy időben ott módfelett elszaporodott, Európába özönlött, s végre hozzánk is eljutott. Annak már több mint száz esztendeje. Az ázsiai népeknek is sok bajuk van ezzel a fajzattal. Ott is irtják. A kínai ezt igen érdekes módon végzi. Elmondjam hogyan ? Ha a patkány éhes, saját fajtáját eszi meg. A döglött patkányt megeszik a társai. Erre a dicséretes tulajdonságára alapítja a kínai embera a ptkány elleni haditervét. Fog néhány patkányt : hármat, négyet, ötöt. Kalitkába zárja őket : valamennyit egybe. Enni nem ad nekik. Erre a leg­ gyengébbnek neki esik a többi és fel­ falja. Ha megint megéhezik a megma­ radt patkánytársaság, ismét bekebelez­ nek egyet maguk közül. Végre megma­ rad a legerősebb. Ez megízlelte saját fajtájának a húsát s mar nem enged belőle. Mire jol megéhezik, kiereszti a kínai. Teljes dühével felkeresi a többi patkányt es sorra megtámadja őket. Az ilyen kanibálussá nevelt patkányfenevad óriási pusztítást végez. Nem ártana a kínai ember kitűnő módszerét nálunk is alkalmazni. Talán végkép is megszaba­ dulnánk patkányainktól. Csak az utolsó kannibálúst nekünk kellene megölnünk, mert maga magát aligha falná fel. s

(Folyt, köv.)

A kínai patkányok. Nem régiben irtóhadjaratot tartottak Bécsben a patkányok ellen. Nagy városban ez az undok fajzat mód felett elszaporodik. E bajon úgy akartak ott segíteni, hogy egy bizonyos napon mindenki mérget szórt ki. A hadjárat gondosan elő volt készítve. Heteken keresztül kioktatták a lakosságot. mi legyen a teendője. Az eredmény

1927.

i | ' , ;

1927.

május

Napsugár

29.

T a n í t ó : Pista, laknak a holdban emberek ? P i s t a : Igen T a n í t ó : Honnan tudod ? P i s t a : Mert néha zsemlye, néha meg kifli alakú. (Kovács E s z t i ) A felvilágosodott

Béluska.

T a n í t ó : K i teremtett téged, Béluska ? B é l u s k a (széttárja a két tenyerét s azt feleli) : A k k o r á r a az Istenke te­ remtett, a többit magam nőttem. — E j n y e te gverek. de megnőttél, maholnap nagyobb leszel apádnál ! — Szeretném, ha úgy lenne i — Miért? — Mert akkor az apám viselhetné az én ócska ruháimat. (Sebella J ó z s e f ) M a m a : G y u l u s k a . K i vitte el azt a darab süteményt, amely az asztalon volt? G y u l u s k a : Odaadtam egy sze­ gény kis fiúnak, a k i nagyon éhes volt. M a m a : Óh te drága gyermekem, te nemes lélek, te aranyszív ! És ki volt az a kis fiú ? G y u l u s k a : Én, mamám (Lacsny József.) Nagy —

akadály.

E z az ön fia ?

— Igen . — Hány eves a fiú? — Tizenöt é v e s . — Korához képest igen alacsony. — Ennek kérem az az oka. hogy na­ gyon alacsony lakásunk van.

T a n á r : Mondd meg csak Pali fiam, melyik volt nagyobb Sándor, avagy Nagy Károly ? K o v á c s P. : Nem ismertem rem, tanár ur egyiket sem ! (Lacsny

Kavics : Nagy én

Ké­

Jozsef.)

— Mondd csak Jancsi, mi a legked- " vesebb ebéded ? — kérdi a nagvbácsi a kis unokaöccsétől. — A krumplileves — felelte J a n c s i — mert attól mindig olyan beteg leszek. hogy másnap nem mehetek iskolába (Lacsny József.) D i á k : Gyógyszerész úr. kérek 5 koronáért valami erős fájdalomcsillapítót. G y ó g v s z e r é s z : Mid fáj ? D i á k : Most még semmi, de viszem haza a bizonyitványomat (Czéher J ó z s e f . ) T a n í t o : Micsoda bcszédrész : k. M ó r i c k a : Melléknév. T a n i t ó : Már hogy volna mell, M ó r i c k a : Mert a tányér szokott lenni (Stern Andor T a n í t ó : L a c i . mondj

néhány

1

h.» * -

állí.tot . L a c i : L o v a c s k a , tehénke. tyukocska. csirkécske T a n i t ó : J ó . jó. de miért kicsinyited őket, hogy ka. - k e ? Mondj te is Móricka, de ne legyen ám ott a kicsinyitő képző ! Móricka: polos.

. i • Csir. fecs. kecs. bi és (Kovács Eszti és Ilona)

i \ t

Napsugár

12. didül

1927. június 12.

mm Móka András tréfás történetei. A megsütött (Második

papagály.

közlemény)

Hát szép állat vót. De komisz is tudott lenni. A csőrével akkorát tudott vágni, hogy az ember kezéből kiserken­ tett a vér. E g y s z e r nagy huncutságot c s i nált. Kilopódzkodott a konyhába. A s z a k á c s n ö éppen vendéglakomára készült. Az asztalon párolgott a zaftos pecsenye. A Lórira senki sem ügyelt. Begázolt a tálba és kezdte keresgélni benne a s á r g a répát es a borsot. Egyszerre meglátja a s z a k á c s n ő . Rettentő dühbe gurul s hozzá vágja a merítő kanalat, tele forró leves­ sel A papagály idejében elugrott, de a fejét mégis érte néhány csepp forró le­ ves. K é s ő b b kihullott ott a tolla s meg­ kopaszodott. Mit szólt hozzá a gazdája ? é r ­ deklődött Péter. M e g á j ! Most jön a java. Néhány nap múlva meglátogatta gazdáját egy páter. Ferencrendi prior volt. Tudjátok, hogy azok kerekre kinyírjak a hajukat. A prior koponyáján ötkoronányi kopasz hely fénylett: a tonzura. Ezt meglátta a Lóri abban a pilanatban, ahogy a páter feléje hajolt. Nagyot kacag erre a torkos fickó. ..Hahaha! Hát te is pecsenyét lop­ t á l ? " A prior csak úgy gurult nevettében, amikor a s z á m t a n á c s o s megmagyarázta a dolgot. Kacagtak a gyerekek i s ; alig tudtak megnyugodni. Azt mi lett a L ó r i v a l ? Él-e m é g ? Mondják, hogy a papagály hosszú életű szok lenni. (Á Pétert rendkívül érdekelte

a dolog, mert szerette nagyon az állathistóriákat.) — Megették. C s a k n e m ? No, de ilyesmit! Lehet a papagályt e n n i ? Miért ették m e g ? A gazdája ette m e g ? kérdezték elszörnyüködve a gyerekek. — A dolog a következőképen történt, vette át ismét Móka uram a szót. A Lóri napról-napra kiállhatatlanabb lett. S o k szor olyan patáliát csapott, hogy a másik utcában is meghallották. A s z á m t a n á c s o s n é ideges asszony volt. U t ó b b anynyira fokozódott a baja, hogy nem tudta már hallgatni az állat lármáját. Az orvos is tanácsolta, adjanak túl rajta. . A taná­ csos úr rettentően sajnálta. De mit tegyen ? Idegennek nem akarta adni. Elküldte egyik ismerősének ajándékba. E z G ö mörben lakott s valami szívességet tett a tanácsosnak. Levelet irt a gömöri i s merösnek, hogy hála fejében elküldi neki ezt a madarát. A következő postával el is ment a Lóri. Egy hétre rá jött a k ö szönölevél és aztán semmi. A t a n á c s o s nem hallott többé a Lóriról. De azért el nem felejtette. Vagy egy félévre rá G ö m ö r b e kellett utaznia. Találkozott azzal az ismerősével is. akinek a papagályt küldte. Beszélnek egyről-másról, végre nem állja tovább a t a n á c s o s s a Lóri után érdeklődik. | Köszönöm, m é g e g y s z e r köszönöm, szép állat vót. í — V ó t ? kérdi a tanácsos. Hát már nem él ? , Nem : mindjárt másnap megsütöttük. Megsütötték? — A tanácsosnak

1927. június 29.

Napsugár

m a j d a lélegzete állt el. — Hi-hiszen ez papagály vót. — Hát már nem tudom, miféle csirke lehetett, csakhogy alig győztük harapni, olyan rágós vót felelte a g ő m ö r i . — Nem volt ez enni való papagály. hanem olyan állat, amely beszélni tud. — U g y ? Hát ha beszélni tudott, mért nem szólt ? . . . Így végzett a szegény Lori. Hát per­ sze, hogy szóni kellett vóna . . . J ó későn, amikor virágterhesen h a z a ­ tértek még mindig a Lori esete foglal­ koztatta őket. Mindenki sajnálta, miért is nem szólt a kellő pillanatban, hogy nem csirke, hanem papagály. Sok ember is jobban járna, ha szólna akkor, ami­ kor kell. —ss. —

13. oldal.

I s k o l á b a n é s az

életben.

Palikának édes anyja Egy szép reggel ekként s z o l a : Holnap elmegy iskolába, Beülsz annak nagy padjába. A Palika másnap reggel Mint rendesen, korán felkel. Könyveivel a kezében, Megy az iskolába szépen. Tanítója simogatta. Minden jóval elhalmozta. A vizsgákon mindig átment. Palikából nagy ember lett. Palikából most mar Pál lett É s már mindent elfelejtett. Mikor a szép gyermekkorban Ugrált az iskolapadban.

A N o v é Z á m k y - i p a j t i k á k fa l e á n y polgaristák) „Napsugár délutánt szán­ d é k o z n a k rendezni E l ő a d j á k az ., Aranykrumpli" c színdarabot is és t ö b b ver­ set is a „ N a p s u g a r " - b o l . — követésre méltó példa. Komáromban történt a k i s p a p o k k a l : A kispapokat a felügyelőjük minden r e g g e l e v v e l a szóval szokta felkelteni : ..Dicsértessék a J é z u s Krisztus!" A kispapoknak pedig rá k e l l mondani : „Mindörökké Á m e n " . A z e g y i k k i s p a p p a l megtörtént a következő eset : Mikor a felügyelő ráköszöntötte a „Dicsertess é k " - e t . Ő mélyen aludt. A felügyelt") másodszor is köszönt és látta, hogy a Kispap a l s z i k megrázta és ezt mondta neki : „ Meddig a k a r m e g kérem aludni ?" A kispap azt gondolva, hogy most kö­ szön a felügyelő, szelíden ezt mondta : „Mindörökké Á m e n . " (Kecskés András.)

Öreg ember lett a Pálbol Tisztelik is a faluból, Tisztelettel néznek raja, Mert ősz minden hajaszála. E G Y E D MIKLÓS 1. fg. o. tan.

Igaz barát. Nem voltak baráti A kis Pistikának, S ugy kérte tanácsát Az édesanyjának.

Aki nagyobbat ad Másnak, mint magának Ne válassza Pista Azt a barátjának.

Pistinek mamája Adott három almát. Próbálja ki velük Három játszótársát.

De ki egyenlően Osztja fel az almát Csak az az igazi, A valódi barát.

Aki önmagának

Az első az önző, A második hamis, A harmadik lehet Igaz barát csakis.

Nagyobb részt hagyja. Nem lehet Pityunak Igazi barátja.

•

VIPLAK VINCE III o. f&. U n .

14

i :á

C<1

Napsugár

Kis kutya, n a g y Kutya N e m vonyít h i á b a : Eléq a baja a zongoraládába '

1927.

junius 12

A zongoraláda: Rossz fazék a lába, Döngeti a Pityu De b i z o n y h i á b a !

Detektívek, munkába!

IGYELEM Pajtikák! C s u n y a összefutás történt a footballpályán. O l y a n k a v a r o d á s volt, hogy a s z e g é n y biró nem birta megállapítani, hogy hányan voltak ott. A Napsugár fürge rajzolója megpróbálta lerajzolni az összefutást, de alighanem elhibázta, mert ebköl a képből is nehéz megállapítani, hány footballista van itt. Detektívek, m u n k á b a ! Süssétek ki, há­ nya?! futottak itt ö s s z e és mi a hiba a képen!

Szedjétek össze a tudománytokai! írjatok össze jó vicceket, a m i k e n so­ kat neveltetek és küldjétek be a Nap­ sugárnak; h o g y a többi pajtika is m u ­ lathasson. A k i a legjobb és legtöbb adomát küld be, szép könyvet k a p ajándékba.

1927.

Napsugár

12.

június

1. M a y e r

Géza.

2. P ó r

m

á

3. K r a x n e r

g

Babi.

Krno, Papp Sándor, Adler Margit és Ltfike, L e s c s i s i n Zita, Dienes Dezső, Gödavszky Jan­ c s i , Bt nkő László, Riszdorfer Feri, Vizváry V i l m o s , Árendás Dezső, Farkas Péter, Tóth L a ­ j o s és L a c i , Stern Andor, A hidaskürti pajtikák, L o v a s Krzsike, Singer Miksa, Kalica J e m V F f c c h B e l l a , Lnger Sarolta és L u j z a , Tanító Viola, Dienes Dezső, Sahv-i pajtikák, Kövárv Andor és Tivadar, K o v á c s Eszti és Ilona, Szabó Ist­ ván, K u r u c z Béla, Schusdek György, Jexó E r ­ zsébet, K ő r ö s Kálmán, Inczédy La!i,'Benkö L a c i .

y

4. L e s c s i s i n

olda!

ju t a l o m k ö n y v e t k a p t a k : V é s e y I m i ke és a Nővé Z á mkv-i Simor-intézet pajtikái.

K K

S

#

László.

15

X=3

Zita.

S

Nap

S

5. Riszdorfer F e r i . Ilus n é n : Szives figyelmét köszönjük. Legyen szerencsénk m á s k o r is. — C z é h e r J ó z s e f : í r o ­ gass csak szorgalmasan. Nem baj, ha meg gyön­ gék a dolgaid, majd megerősödnek, ha gyakor­ lód magad. Semper prorsum! Vésey I m i : Örülök elhatározásodnak, már én is s z e r e t n é ­ lek megismerni. S z e r v u s z . — K r a x n e r B a b i : Prutyi es Zupi köszönik a meleg érdeklődése­ det. S e b e l l a é s Vlcsek F e r i : Csináljátok meg a rajzotokat linóleummal. Rejtvényeitek annyira ravaszok, hogy nem merem a pajtikák ele adni. R á c z L á s z l ó : Zupi köszöni a b u z ­ dítást, de azt kérdezi, hogy nem férne rád is egy kis ilyen b u z d í t á s ? Versikéd még igen-igen gyönge. Figyeld csak a nagy írok verseit, a rí­ meket, a ritmust, a szép gondolatokat és v a l a ­ mikor te is tudsz majd jó verseket írni. — L e s c s i s i n Z i t a : Oly rendes levelet írtál, hogy öröm olvasni. A rejtvényeidet felhasználjuk. írj magadról sokat. G ö d a v s z k y Jancsi : Kis versikédet még nem tudjuk használni, mert nem egészen jo. C s a k gyakorold magad. Rejtvényeid nagyon-nagyon könnyűek. — S i m o n Á k o s : V e r ­ sed eges/, ügyes. Viszontlátod, csak türelem. — M a y e r G é z a : Örülök, hogy olyan szorgalmas pajtika vagy. — T ó í h L a j o s é"» L a c i : Rejtvé­ nyeitek közismertek. Nehezebbeket küldjetek be, de főkép olvanokat, amiket magatok találtok ki. S t e r n A n d o r : Úgy emlékszem, hogy csak egy kitüntetés ment. Megdicsérlek benneteket, (ki'söcsedet, Schulz Adolfot és Grünwald Igná­ cot), hogv mar most gondoltok a s p ó r o l á s r a és mar van takarékkönyvetek. O k o s a n tettétek, hogy nem cukorra pazaroltátok a pénzeteket. - K a l i c a J e n ö : Rejtvényeidhez hasonlók már voltak a Napsugárban. Küldj ujakat. Fisch B e l l a : Örülök, hogy megmutattad, rniUen ked­ ves levelet tudsz írni magad i s ! Keress fel gyak­ ran aranvos soraiddal. §ahy-i pajtikák : :

0001 S B

da

6. Györk Erzsébet. K e d v e s kis pajtásim, ha ide vigyáztok, H á r o m tagból állok, könnyen kitaláltok. E l s ő szótanom van arcod közepébe'. Utolsó két betűm a fának egy része. Középső tagomban „o" betűin helyére. Az „ a " betűt hogyha adod, Nagyon hasznos fémnek a nevét megkapod. T e l j e s egészemben tudod-e mi v a g y o k ? Betegeknek néha egészséget adok. A mult szám 6. oldalán levő két találós kér­ d é s helyes megfejtése e z : 1) András bácsi 7 kilót, Imre s ó g o r pedig 5 kilót vitt a hátán. 2) A z illető 10100 lépést tesz. Második kérdésre pedig azt feleljük: C s a k 100 lépésre van szük­ ségűnk, ha a kosarat vesszük a kezünkbe és minden lépesre egy almát teszünk bele. A 14. oldalon levő találós kérdés megfejtése: A dologkerülö zsebében az első indulásnál volt 21 fillér: I- s ö menet 21 + 2 1 42 42 24 IS I I - ik menet I S f I S - 36 36-24 12 I I I - ik menet 12 12 24 24 24 0 A rejtvények helves megfejtése e z : 1. Ernő pénze elfogy.. 2. Szédül. 3. Spárga. 4. Petőfi Sándor. 5. Óra. Helyes megfejtést küldöttek be: Vésey Imi, Mayer G é z a , Hernfeld Krnő, Lengyel Kori, K e ­ szegfalvi pajtikák, Maver Jeni), Greiner Krnő, D u d á s Erzsike, Czéher József, Kraxner Baby, A szeli~i pajtikák, Grünberg Yalika, Bernfeíd ;

I

oldal

Napsugár

Köszönjük az előfizetők gyűjtését. P é l d á s b u z g ó s á g o d a t mutatja, hogy szívvel szeretitek a Napsugár ügyét. írjatok meg, hogy egy darab h á r o m c s i l l a g o s jelvényt küldjünk-e, vagy három darab egycsillagosat? - B e r n f e l ! E r n ö : Kér­ dezed, hogy miért nincs sportrovata a N a p s u ­ gárnak. Ha több pajtika is akarja, akkor lesz. Szervusz! K ő v á r y A n d o r é s T i v a d a r : Rejt­ vényed bent lesz a Napsugárban. — K o v á c s Eszti é s I l o n a : Vidám es szép leveletekhez gratulálok. Azt hiszem, ti sikert fogtok elérni a vicepályázaton. — Cseh J u l i s k a : Írd meg k e d ­ ves Juliskám, kiket szereztél meg új pajtikák­ nak. A k k o r te is megkapod a szép kitüntetést, amelyet mar annyi pajtika buszken hord. E g y e d M i k l ó s : B r a v ó kis Miki pajti! H a te ír­ tad azt a verset, akkor gratulálok.,A rejtvényed m á r megjelent a Napsugárban, Ujat küldj és s o k s z o r írj. Sok sikert a vizsgádhoz. — J e x ó E r z s é b e t : Szép leveledért megdicsérlek. Hűse­ gedet k ö s z ö n ö m . A z üdvözletekért a többi ked­ ves pajtikának is köszönet. Szeretnem látni az Arany krumpli e l ő a d á s á t . Ozorak Mária : Névrejtvényeid nehezek lennének a kis pajtikák­ nak. — K o v á c s I l o n a : Kedves Mater D i o n y s i a igen sok szépet irt rólad. J ó volna, ha te is írnál. Intézkedtem, hogy a N a p s u g á r a te c í ­ medre menjen. Györk E r z s é b e t : Sajnálom Bözsikém, hogy leveled elkallódott valahol é s igy hiába vártál üzenetre. — A d a m k ó Cic >« : Rejtvényed ügyes. - T a k á c s E r z s i : Gratulálok a szinielöadáshoz. Kérd meg az Igazgató urat, hogy m á s k o r is rendezzen ilyen napsugaras dél­ utánt.

r

1927.

június

12.

Roedl-féle tinták elismerten legjobbak! Mindennemű tinták Timta különlegességek. Szioes tinták, Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony kihozó tusok (fekete é s 26 m * s seinben). „P L A S T E L L , A " mintázó anyag.

F.

ROEDI

tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek g y á r a

VII.,

Stcrnberkova 15.

Blapíttatott 1861.

T e l e f o n 21783.

—

V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf,

Levice.

Polgáristák! A l k a l m i v é t e l ! Míg a csekély készlet tart, 2 0 l a p o s finom rajzpapírból készült IV. számú r a j z t ö m b ö k 7 é k - é r t kapha­ tók a V i r r a d a t könyvesboltban.

T J

Megjelenik havonként kétszer.

Ottó, É v a , Anna, Ede, Siessetek, gyertek i d e ! Kell e rajztömb? Kell-e tinta? Hát ceruza? F e s t é k ? I r k a ? H o g y h a i g e n : siessetek, A V i r r a d a t b a menjetek!

Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r t a r á r , Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, Dr. B o r k a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser Jenő, Komárno. Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 K c negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda,

Komárno.

V

N

'.'' ,"' 7////

J

\

sí

s

V

0

\

Ní.

1

i>5

22V

FŐSZERKESZTŐs SEIOL SÁNDOR. _

I. ÉVF. 11. SZÁM. 1927. JUL. 10.

•ív.

v.

/

/A

/

V

V

A r c o m mosolyog, Szemem nevet, Nagy öröm tölti be A lelkemet Szorgalmas voltam: Mindenki s z e r e t .

rí

Képem savanyu, Lelkem fanyar, Engemet szeretni Senkisem akar : A rossz bizonyitvány Felhőbe takar !

Y

l. 1(1

B4

2

Napsugár

oldal

Az

l927.

július

10

angyalbárányok.

(Folytatás)

A kis bárány biztatólag nézett rá s megszólalt: — Ne félj, ne félj édes kis pásztorom ! C s a k fogózkodjál gyapjamba, majd át­ vezetlek én. A kis fiu megfogadta a bárányka s z a ­ vát. gyapjába fogódzott s nagy vigyázva szerencsésen átment a hidon. A bárányok mindig mentek, mentek, ugy, hogy a kis p á s z t o r nem győzött eléggé csodálkozni rajtok, mert se nem ettek, se nem ittak. Egy idő múlva egy kis kápolnához ér­ tek. A kápolna előtt megrázkódtak a b á ­ rányok s egyszerre mindenik egy-egy angyallá változott. — ámult, bámult a kis pásztor, lekapta a kalapját s alig mert rájuk nézni. A bárányokból átváltozott angyalok mindnyájan a kápolnába léptek s egy szép angyal, (az, aki mint bárány a kis pásztor oldalához s z e g ő d ö t t ) őtet is bevitte. Az angyalok az oltár elébe térdeltek, egy pap ostyával és borral megáldoztatta őket s a kis fiúnak is nyújtott. A kis fiu ládikájába is tett egy ostyát, üvegcséjébe pedig szentelt bort. Aztán kimentek mindnyájan a kápolná­ ból. Az angyalok újra megrázkódtak s ujra bárányokká változtak át. A fiúcska levett kalappal, ájtatosan ballagott utánok. A rossz hidnál megint átsegítette az a szép szelid bárány, az a szép angyal. Hazaérkeztekor kérdé az öreg e m b e r :

— No, kedves fiacskám, hoztál a fűből meg a vizböl, mit a bárányok ettek és ittak ? — Jaj édes öreg apám uram, mondja a kis fiú, nem bárányok azok, hanem v a l ó s á g o s angyalok! E k k o r elbeszélte, miket látott. Azután odaadta a ládikát és üvegcsét az öregnek, hogy olyat et­ tek és ittak az 6 bárányai, mint azokban van. — Az öreg ember mosolygott. — No kedves fiacskám, látom, hogy te derék, becsületes fiú vagy ; teljesítet­ ted a kötelességedet. Most v á l a s s z : egy tál aranyat kérsz-e bérül, vagy lelked üdvösségét? — Isten látja lelkemet, édes öreg apám : a tál aranyat is szeretném, mert földhöz ragadt szegények vagyunk; de lelkem üdvösségét még jobban szeretném. Én azt választom. — Jól választottál, édes fiam ! mondja a jó öreg ember. Mivel lelked ü d v ö s s é ­ gét előbbre tetted a földi kincsnél, meg­ érdemled, hogy abból is juttassak n e k e d : mert nekem minden hatalmamban áll : én vagyok az Isten. A fiúcska térdre borult előtte. A jó Isten pedig három tál arannyal megtöltötte a szűre ujját s áldásával b o c s á t o t t a haza. Otthon aztán nem íájt többet édes anyjának a feje, mert a sok kincsből holtuk napjáig boldog életet éltek. x

V É G E .

1

3.

Haj, de pompás trónus ez : Illatos és selymes Elférünk rajt négyen is, O l y a n terjedelmes !

Fölöttünk az ég nevet, Szellő is kacag r á n k : E z t a pompás helyet egy V a k lóért sem adnánk !

oldal

54

A dicsekvő vendéglős.

„Tisztelt uram, ez a virsli O l y a n finom fajta, H a megeszi uram, a tiz Ujját is l e n y a l j a ! "

..Milyen friss és milyen szaftos Elhiszi barátom ? " Mosolyogva szól a vendég: „Elhiszem, mert látom !"

B4

Napsugár

4. oldal

1927. július 10.

Ne bántsd a másét Ereszalján fecske-fészek, Benne v e r e b e k legények. Már m a g u k ís azt gondolják, H o g y a fészket joggal bírják. Télen n e m ís háborítja V e r é b é k e t senki fia. Dicsérik ís a jó házat, Hordnak bele szalmát, tollat. Elvitte a n a p a h a v a i . J ö n vissza a fecske csapat. Minden fecske régi fészkét Látogatja meg legelébb. Meg v a n - e még régi fészke? V a g y pedig uj kell h e l y é b e ? A k k o r pedig m u n k á r a fel, Az ídö pénz, sietni kelt! Meg v a n a ház, semmi baja, Csakhogy v e r é b család lakja. Verebeket szépen kéri A kis fecske: m e n n é n e k kí. „Hogy kimenjünk? arról szó sincs Kendnek semmi joga itt nincs! Igy v e r e b e k ! hetykén, kurtán, A kis fecskét majd kirúgták. A kis fecske n a g y panasszal Szalad a v e z é r h e z jajjal. Mindent elmond, aztán kéri, Verébéket kergetné ki. V e r é b é k h e z m e g y a követ. „Hagyjátok el ezt a fészket!" Vezérünk ezt parancsolja, Jaj annak, ki meg n e m tartja! „Nem félünk mí a vezértül, Ha haragszik, majd megbékül. A fészekből ki n e m m e g y ü n k , Ez nekünk az üzenetünk." Fecske vezér, h o g y ezt hallja, Népének megparancsolja, Temessék be verébéket, Bűnhődjön k i másnak véteti. A parancsot lelt követte. V e r é b é k é t a sok fecske Sárral g y o r s a n betemette, A tolvajt így megbüntette. OCSOVAY IMRE.

Barlanglakók.

Minden játszó egyegy batlangot választ, ez lehet egy karó, fa, kő vagy egyéb tárgy, tornaszer, vagy a földre rajzolt kör. Az egyik játszó azzal kezdi a játékot, hogy kifut a he­ lyéről, a másik megpróbálja őt elfogni. A harmadik játszó arra törekszik, hogy a kettő közül elfogja valamelyiket és így tovább. A fődolog az egyes játszók­ nál az, hogy minél többeket fogollyá tegyen. De csak minden futónak szabad elfogni, aki elől a futó csupán barlang­ jába menekülhet és onnan csak újabbi kifutás után foghat. Emeli a játék é r d e ­ kességét, ha két pártot alakítunk. Ezek közül az a győtzes, amely több fog­ lyot ejt. Egy kifutásnál csak egy foglyot s z a ­ bad ejteni, akit az illető barlangjába visz, de ezalatt őt elfogni nem szabad. Válléríntő. A játszók a teremben vagy szabadban körülhatárolt területen szanaszét foglalnak helyet. E g y i k a fogó, aki a többiek közé fut, hogy a játszok egyikének vállát megérintse A fogas módja azzal van megnehezítve, hogy a fogó csak a megjelölt vállra (tehát jobb vagy bal vállra) üthet. H a a fogónak sikerült egyik játszót a megjelölt módon megütni, azzal szerepet cserél. E z a játék bár egyszerűnek látszik, erőteljes mozgásokra, gyakori c s e l v e t é s r e és de­ rült helyzetekre ad alkalmat. H a a játék a szabadban folyik le, a a menekülőknek tilos a határvonalakon kifutni. A k i ez ellen vét, fozó lesz.

Napsugár

1927. julite 1 0 .

A Kis Vica jó gazdasszony, Tiszta, pontos, rendes : Holmija közi m i n d e n héten Takarítási rendez.

5. oldal

A kis mackó, meg a bohóc S a baba rukája: Mind r a g y o g a tisztaságtól, Ö r ö m nézni rája.

Működik a súrlókefe, Meg a m o s ó t e k n ö ; Hej, micsoda gazdasszony lesz Vicából, ha m e g n ő . 3C

A NAPSUGÁR

jó vakácíózást ki­

ván kis pajtikáinak. Legyetek sokat a napon, mozogjatok, fürödjetek és igyatok sok tejet! pajtika

olyan

Legyen minden

ezészséges,

mint a

makk!!

Kitüntetés. T Ó T H L A J O S szerzett egy uj előfizetőt. Megkapja a Napsugár kitünteti) jelvényét.

V e s e l k a V . lino-metszete.

Z-Z~l

Napsugár

6. oldal

A

mesék

1927.július

10.

éjszakáján.

(Mutatvány Koszter atya könyvéből.)

Szin:

Pityuék

gyermekszobálya.

S Z E R E P P i t y u 8 éves I

L Ö K : Mesetündér

C s i b i 5 éves - testvérek

Tündérek

icu

Krampuszok

12 éves

J

( G y e r m e k s z o b a Pityuéknál. P i t y u az asz­ t a l r a b o r u l v a sír. Icu vele szembe áll. C s i b i az e l ő t é r b e n kis z s á m o l y o n ülve a babáját ringatja.) I. JELENET. I c u : Na ifiúr, j ó v o l t a verés ? J ó v o l t a nádpálca ? C s i h i - p u h i ! Kellett ez neked ? P i t y u ( s í r v a : ) Várj csak, m a j d kapsz te m é g ezért ! I c u : O j j é , csak f e n y e g e s s ! M i n d j á r t m e g m o n d o m apusnak ! M i n d i g is m e g ­ m o n d o m , ha verekszel. M a j d j ö n apus és a d neked m e g i n t . P i t y u (elkeseredetten:) Igen, mást se tudsz, csak árulkodni ! M i n d i g te k e z d e d é s a végén m é g i s én k a p o k ki ! . . . T e utálatos ! I c u : Te vagy utálatos, mert m i n d i g verekszel ! C s ú n y a , m é r g e s p u l y k a vagy, t u d o d ? . . . Pulyka . . . BUM . . . ( N y e l ­

vével a jellegzetes p u l y k a - b o s s z a n t á s t csinálja.) P i t y u ( d ü h ö s e n :) T e m e g egy k ó c o s , csúf b o s z o r k a vagy, egy szipirtyó . . . egy • • • Y • • • ( H i r t e l e n e l f o r d u l . ) E h nem is beszélek veled ! ( A z asztalra k ö ­ nyökölve, félig hátat f o r d i t n e k i , d u z z o g . ) I c u : Trallalla . . . trallalla . . . harag­ szik az ifiúr ! ( K ö n y v e t kap elő, leteszi az asztalra, jól odacsapva, h o g y c s a t t a n ­ j o n , l a p o z , kezével a k ö n y r e üt. l o p v a löki az asztalt. K ö z b e n egyre P i t y u r a puslog, hogy dühös-e.) e g

C s i b i (ringatja a b a b á j á t : ) Csicsija, b a b u j a , aludjál b a b u k á m ! Látod, ezek a c s ú n y a gyerekek m i n d i g v e s z e k e d n e k . . . N e m o l y a n j ó k , m i n t az én p i c i lányom . . . Hajcsi . . . h á j c s i . . . P i t y u (fölpattan :) Ne dördmbdzz itt ! Nem tudok gondolkodni ! I c u (gyorsan a könyre könyököl, m i n t h a o l v a s n a : ) M i t kiabálsz velem ? M e g m o n d o m apusnak, h o g y sose e n ­ gedsz o l v a s n i ! Pityu (dühösen körülnéz, mintha k e r e s n é , m i t vágjon hozzá, aztán tehe­ tetlen d ü h é b e n nyelvet ölt r á : ) Meeee ! (Visszaül az e l ő b b i helyzetbe.)

t

1927.

július 10

Napsugár

C s i b i (a babájának motyog:) Harag­ szik a Pityuka . . . Szegény Pityuka . . . G y e r e babukám, békítsük ki a Pityukat! (Felcihelődik, Pityuhoz topog, a babáját az a r c á h o z simítja.) Ne haragudj, Pityuka, babuskától kapsz puszit. P i t y u : E h , menj-innen, hagyj béké­ ben ! (Ellöki, a babát közben közben kiüti a kezéből, az koppanva leesik.) C s i b i (megrettenve tágra nyílt sze­ mekkel néz Pityura :) Pityu ! Mit csinál­ tál ? . . . Szegény babukám ! (Elpityeredik. Letérdel, felemeli és vizsgálgatja a babát.) I c u (hozzá siet, átöleli:) Gyere C s i bikém, hagyjuk itt ezt a csúnya fiút; már megint a bolondját járja. (Átkarolva vezeti a zsámolyához, mindketten leül­ nek.) Mutasd a babádat, meggyógyítjuk szépen ! (Piszmognak a babával.) P i t y u (feláll, zsebretett kezekkel s é ­ tálgat a s z o b á b a n , közben oda-oda pis­ lant a két l e á n y r a : ) Az embernek ezek­ kel a leánynépekkel mindig csak baja van. Az egyik veszekszik, a másik p i ­ tyereg . . . Én nem tudom, miért is te­ remtette őket a jó Isten ! Két fiú meny­ nyivel többet ért volna ! . . . (Sétál, gon­ dolkodik; majg megáll, mély m e g g y ő z ő ­ déssel.) Hosszú haj, rövid ész ! ( T o v á b b sétál, gondolkozik.) Bár hiszen a Csibi nem is bántott engem. Meg akart békí­ teni . . . J ó volt hozzám . . . É s én ellök­ tem, talán el is törtem a b a b á j á t . . . Hm . . . R o s s z voltam . . . Meg kell v i ­ gasztalnom a csibit. (Lassan hozzá megy, a másik oldalon melléje térdel, átöleli.) C s i b i , C s i b i k e , ne haragudj, nem akar­ tam . . . T u d o d , téged szeretlek, csak ezt a b o s z o r k á t . . . C s i b i ( r á n é z : ) Pityu, ne mond azt, hogy b o s z o r k a . E z olyan csúnya ! P i t y u : J ó , hát ezt a szipirtyót . . . C s i b i : A szipirtyó is csúnya ! P i t y u : No jó, hát tudod, csak az le ura voltam m é r g e s , nem terád. E s a babádért mert eltört . . . izé . . . nézd, neked adom helyette a döglött egeremet. (Döglött egeret vesz ki a zsebéből és Csibi felé tartja.) C s i b i , I e n (rémülten, sikoltva ug­ ranak f e l : ) Jaj, egér, egér !

*

7. oldal

P i t y u ( c s o d á l k o z v a : ) Mit, hát nem kell V Én nem bánom, pedig szivesen adtam volna. C s i b i : Tedd el az egeret! Juj ! Olyan csúnya ! P i t y u : Az egér Csúnya ? Hogy lehet ilyet mondani ? Mikor olyan szép. ( S i ­ mogatja.) Még döglötten is olyan szép kis pofikája van ! . . . C s i b i : Dobd el ! Dobd el ! P i t y u (sóhajtva :) Hosszú haj, rövid ész ! (Zsebreteszi az egeret.) Hanem m o s már igazán nem tudok mit adni a babá­ dért, mert másom nincs. C s i b i : Csókold meg a babámat (Feléje nyújtja.) P i t y u (elszántan:) No j ó ! (Elveszi, megcsókvlja. Félre.) Pfuj ! (Visszaadja.) C s i b i : Ugy-e édes ? P i t y u : Nagyon é d e s ! (Orrát fintor­ gatja.) No, most szent a béke ? Nem haragszol ? C s i b i : Nem haragszom. A b a s u k á m se haragszik. (Ringatja, beszél h o z z á . ) Ugy-e babukám ? Jó Pityu, megcsókolt. (Pityu összerázkódik.) Aludjál babám, hajcsi, hajcsi. (Pityu visszamegy az asztalhoz. Icu a könyvéhez ül, Csibi a babáját ringatja. Kívülről halk zeneszó hallatszik, mindig erösebben közeledve; a három gyerek felfigyel és csodálkozva néz a zene irá­ nyában. Az ablakon át erős holdfény tüz a szobába. Az ajtó felnyílik. B e t á n ­ col rajta a mesetündér.) II.

JELENET.

Mesetünd é r énekel:)

(fel

s

alá

lebegve

Mesét mesél a holdsugár, Mesél az esti szellő. Meséknek bűvös éjszakája Évente egyszer el jő. Valóság lesz a sok mese, A sok szép gyermekálom: T ü n d é r c s o d á k a t hirdetek Meséknek bűvös éjszakáján Varázszavam kiáltom : (Megáll, újját felemelve, a gyerekek felé.) Figyeljetek ! Figeljetek!

Napsugár

8. oldal

Tündérkirály parancsa ez : Meséknek bűvös éjszakáján. A m í g ragyog a holdsugár Minden gyermek hármat kívánhat S amit kivan, az teljesülni fog! Gondoljátok meg, mit kívántok, Hogy szépet és jót kérjetek, Három kívánság teljesül, A m í g ragyog a holdsugár. Siessetek ! Siessetek !

1927. július 10

A természet. Kint a mezőn és az erdőn vig madárdal cseng,

(Lassan kitáncol.)

Éneküktől erdő, mező, minden bokor zeng. A csalitban fülemüle hallatja szép dalát,

Mesét mesél a holdsugár, Mesél az esti szellő. Meséknek bűvös éjszakája Évente egyszer eljő. Valóság lesz a sok mese, A sok szép gyermekálom . . .

A magasban kis pacsirta zengi el imáját. Felhők között a büszke s a s szeli a levegőt, Ö volt itt a felhők ura a repülők előtt. G ó l y a néni halastóban békákra vadászgat, () eszi meg legtöbbnyire az oktalan békákat.

(Kilebben az ajtón. A zene halkan egyre szól, a holdfény lassan mozdul tovább.) (Folyt, köv.)

Böske, a kis gazdasszony.

M i d ő n pedig nemsokára leszáll az alkonyat, Megkezdtk a muzsikálást a nagy tücsök hadak. I

Alkonyatra a csendes éj nemsokára leszáll,

I

Minden csöndes csak egy tücsök vigan muzsikál E G Y E D M I K L Ó S , 1, fg. tan.

R a m bízták az egész házat, h o g v addig mindent ellássak, míg a n y u s k a vasáron van Lacikával, M a r i s k á v a l . Azt mondta az é d e s a n y á m : „ L á n y o m mindenre vigyázz á m ! Nehogy addig baj essék meg, M í g én mostan távol l e s z e k ! " O h de hogy lesz édes m a m a ! mindent rendbe hoz a lánya. Megetetem a csirkéket, megfejem a tehenünket, a m a l a c o k n a k is adok, a cicákra is gondolok. Bodrit sem felejtem, nem, h i s z e n úgy szeret ő engem. A tüzet is megrakom á m , Éppen úgy, mint édesanyám, A z ebédet is m e g f ő z ö m , T u d o m nagy lesz majd az ö r ö m , amint jönnek maid éhesen es az ételt oda teszem ! S z o b á t , konyhát, ha meglátja, epp oly rendben, tisztaságba', mint ahogy ö s z o k t a tenni! T u d o m ' f o g majd ölelgetni, j ó anyám csókja többet ér a világ minden kincsénél.

Ilus néni. Linóleumba metszette Stein Andor,

1927.

július

9. oldal.

Napsugár

10

-7 Í V

t

J

V

1/^

r

^ i £ v K

'W'Mi'

v v Ss -A 1*

eA

V

hicikü^esegyfa

árnyékában

^ / W ^ . fi

ii

A

I

/

A-z-t

kozamentem,

tv

S

JÉ:'/

•s /£/J testqycL/iodaé

atcin

- ehécteltem. és

í

i •

sétáltam*

*M' 7

N

Á 1).

3

i • •

míJi Véiutdn

Kerténk

TI "

}

I

V

6k és ixyucfodrcL*

lejekudtetru.

Nem mind arany, ami fénylik. Vagy

Hogy fest a valóságban

a napirend, amelyről Miki o ^ o n ^

10

Napsugár

o|Ha!

Iskolában.

július 10,

Sanyi kijelenti az apjának, hogy többé nem megy a Dunába fürödni, mert nagy harcsa van a vizben. — Hát menj az u s z o d á b a ! — O d a is bemegy a h a r c s a ! — S z a m á r ! Mit keres a harcsa az uszodában ? Hiszen ő már tud úszni !

Tanitó: Mondd el, G y u r k a fiam, mely részekből áll az emberi test? G y u r k a : Fej, tor és potroh. (Viplak Vince) Erről csak

1927.

felismerik.

(Cséfalvay J ó z s e f )

Egy asszony igy sir a r e n d ö r s é g e n : „Szegény uram belefúlt a Dunába. Ha kifogják, értesítsenek engem ! R e n d ő r t i s z t : J ó , jó, de mi volt az urának az ismertető j e l e ? A s s z o n y : Süketnéma volt szegény, u

(Vlcsek Feri) *

1

T a n á r ú r : Ismered ezt a betűt kis leányom ? Kis leány: Igenis ismerem. T a n á r ú r : T e h á t hogy hívják ? K i s l e á n y : Kérem szépen én csak úgy látásból ismerem, de a nevét nem tudom. F i ú : Apa, a pékek is imádkozzák a miatyánkot ? A p a : Hogyne kis fiam, minden j á m ­ bor ember imádkozik. F i ú : Ahá, hát azért van a pékeknek minden nap olyan sok kenyerük! *

(Sebella József)

Bandi megsértette a kisasszonyt. E g y ­ szerűen butának nevezte. Édesanyja azt követelte, hogy Bandi jelentse ki a k i s ­ asszonynak, hogy sajnálja az esetet. B a n d i : (búsan lép a kisasszony elé) Frajlein, nagyon sajnálom, hogy maga buta !

A tanár úr kérdezi M ó r i c k á t ó l : „ H o ­ gyan kell vagyont gyűjteni ?" M ó r i c k a : Kiállunk az utcára és k o l ­ dulunk pénzt, (Mayer G é z a )

1927.

július

10

Napsugár

Június 26-án K o m á r o m b a n nagy gyer­ mekdélután volt, a Dalárdakert telve volt nevető, játszó, csodálkozó gyermeksereggel. Volt ott zsákfutás, lekvárevés, kuglizás, lovaglás, szerencsehalászat, ba­ baverseny, szép zeneszó, bábszínház, igazi színház. Minden gyönyörű volt. A komáromi pajtikák előadták a „Beteg a baba" c. színdarabot (Harmos Mártika volt a mama, B a r d ó c z L a c i k a pedig a doktor). Előadták az „Aranykrumplit" is (Kőváry Nusi, Horvatovich Heci, Schnierer Vilma és Molnár Bözsi, továbbá Nagy Jenő, Nagy László, Bukor László és Czéher József). Mind igen kedvesen és ügyesen játszottak. A legkitűnőbb volt azonban Czéher József, mikor elszavalta Géza bácsinak az „Álom és valóság" c. pattogó versét. Valóságos Napsugár-dél­ után volt ez. Sokat nevetett és jól mu­ latott mindenki és mégjobban megsze­ rették a Napsugarat.

Miért szomorú a Kuki ? (Ügyes pajtika megtudja mondani, mert o d a v a n M a y e r Géza linómetszete

irva köréje, csak el kell tudni olvasni!)

Napsugár

12. oldal

A

végnélküli

Mustafa G h a z i Ben Ibrahim szultán igen szerette a meséket. C s a k az m é r ­ gesítette öt, hogy minden mesének olyan hamar vége van. Azért egyszer kitűzött 1000 arany iutalmat egy olyan mesére, amelyiknek nincs vége. Mentek hozzá a világ minden tájáról m e s e m o n d ó k , de mindegyiknek a meséje csak befejező­ dött. Némelyik két hétig is eltartott, de mégis c s a k véget ért. E g y s z e r azonban jelentkezik a szultánnál egy disznópásztor: „Hatalmas Musztafa G h a z i Ben Ibra­ him, az Allah növessze meg szakálladat, eljöttem az 1000 aranyért, mert én tu­ dok olyan mesét, amelynek nincsen vége!" „Jól van, ha eljöttél, de jobb lesz, ha bele sem kezdesz, mert Allah uccse, rövidebb lész egy fejjel, ha mégis véget ér a m e s é d ! " „Hatalmas Musztafa Ghazi Ben I b r a ­ him, úgy nem ér véget az én mesém, mint ahogy D z s i d z s u C i n c a Ben Hadzsi a nevem." „Hát akkor kezd el D z s i d z s u Cinca Ben Hadzsi azt a mesét!" D z s i d z s u C i n c a Ben Hadzsi el is kezdte a meséjét imigyen: „Volt egyszer egy ország, amelynek a királya majdnem olyan hatalmas volt, mint te, ó G h a z i Ben Ibrahim szultán. Ennek a királynak volt egy g y ö n y ö r ű ­ séges kertje az országa kellös közepé­ ben. E b b e n a kertben volt rengeteg fa, virág, gyümölcs, de annyiféle és olyan ritka fajták, hogy nincs az az ember, aki meg tudta volna fizetni! E z a kert minden oldalról körül volt véve magas, magas kerítéssel, hogy kátékony mada­ rak és rovarok be ne mehessenek. A z o n ­ ban az egyik sarkánál mégis volt egy icipici lyuk, hogy átfért rajta egy s z ö c s k e . Aztán odamászott még egy szöcske, az is bement a kertbe. Akkor jött egy har­ madik s z ö c s k e , átmászott a lyukon és bement a kertbe. Akkor odament egy negyedik szöcske, átmászott a lyukon és bebújt a kertbe akkor odament egy ötödik s z ö c s . .

1927. július 10.

mese.

„Jó, jó, hagyd már abba a szöcské­ ket, folytasd a m e s é t " , szólt közbe a szultán. „Hatalmas szultán, Allah növessze meg szakálladat, nem lehet ám addig foly­ tatni a mesét, amíg minden s z ö c s k e be nem bújt, mert éppen azokról lesz a z ­ tán a mese. Hallgasd csak türelemmel!" „No jó, hát beszélj!" D z s i d z s u C i n c a Ben Hadzsi folytatta: „Akkor odament a hatodik szöcske és bebújt a lyukon a kertbe. A k k o r oda­ ment a hetedik s z ö c s k e és bebújt a lyukon a kertbe. A k k o r odament a n y o l ­ cadik s z ö c s k e és bebújt a lyukon a kertbe. Akkor odament a kilencedik s z ö c s k e és bebújt a lyukon a kertbe. A k k o r odament a tizedik s z ö c s . . ." A szultán fölugrott helyéből: „Te, s z ó s z á t y á r kutya, hát hány szöcske megy még be azon a lyukon?!" „O kegyelmes szultán, csak huszonhét billió tizenhét milliárd nyolcszázhuszonöt millió hétszázharmincnégyezer kétszáz­ hatvanhét. Ennyinek kell bemennyi, hogy mesémet folytatni tudjam. Mondjam to­ vább, óh hatalmas szultán?" „Ne mond; megnyerted az 1000 ara­ nyat", felelte a szultán és bement k i ­ aludni a mérgét. D z s i d z s u C i n c a Ben Hadzsi pedig ra­ vaszul mosolyogva elment az 1000 arannyal.

Stein Andor

lino-metszete.

1927.

július

10.

Napsugár

Z. olda

A p ó r u l j á r t p a j k o s Peti. A múltkor a kertben jártam, S a kiskapuban megálltam, Hát látok ott egy gyereket, Ugy nyolc-tizéves lehetett. Amint épp köveket szedeget. A köveket kézibe fogja S a madarakra dobja — A csókák és a varjak Szörnyű nagy kínban vannak És sírva menekülnek, Mert nagy kövek repülnek Épp arra, ahol ők ülnek S a fülnek A jajgatásuk rémes (Pláne az én fülem kényes!) Már éppen szólni akartam S fülem tövét vakartam És szidni akartam a gyereket Hogy tegye le már a köveket, Mikor ő leszórta szépen És egy se maradt a kezében

Volt ott a kertben egy

hinta

S Peti, a csalafinta, Mint aKi dolgát jól végezte, Magát hintázni kezdte. A hinta gyönyörűn szállt, A Peti láaa kaszált, Riszált, Felszállt, Leszállt. . . A csókák és varjak, A közeli fákon vannak S szörnyű bosszút forralnak: A gyereket megbüntetni A kölcsönt visszafizetni!!! A tervüket tett is követi É s megbűnhődik a Peti!

Az egyik varjú merészen Odament, odaszállt egészen A Peti hintájához A hinta madzagjához. A csőrét belevágja A hinta madzagjába És addig-addig vágta É s vájta Mig egészen át nem rágta É s puff, a hinta leesett És ledobta a gyereket Puffant, ahogy csak lehetett A varjú meg csak nevetett . Magam is sokat nevettem Mert ilyet még nem ettem, Mióta világra jöttem . . .

Napsugár

14. oldal

1V27. július 10

Itt van egy mulatságos jelenet a footballpályáról gáristak m e c c s é n történt, hogy egy hívatlan vendég vetett a m é r k ő z é s n e k azzal, hogy — — — de miért jobban le fogjátok irni ezt egy ügyes versikében ! Föl meg ezt a jelenetet A legjobb versikét kitüntetjük Napsugárban.

Segíts a szegényen! Óh de s z e g é n y , akinek Még k e n y e r e sincsen ! . . . Az éhező szegényen Mindenki segítsen!

A gimnazisták és a polszaladt a pályára és véget mondjam el én, amikor ti a versenyre p a j t i k á k ! írjátok azzal, hogy lenyomatjuk a

Nem n e v e l , n e m á d A n n y i hernyócskáí, Mint a m e n n y i t e kis m a d á r E munkás, madár-proletár Fiainak h o r d , Tömni a g y o m o r t .

U. Szabó J.

2.

És akinek n e m kerül Befedő ruhája : Kinek fölöslege v a n , A z a d j o n reája 1

3.

A z a pár falai k e n y é r , Meg az a r u h á c s k a Föl lesz Írva az Isten Áldásláblájára !

U. Szabó J.

A veréb. Szürke kis m a d á r Es ugrálva jár. Éles a két szeme Ellát messzire. Tyúkok é s g a l a m b o k között Torkoskodik, forog, pörög ... Szemet szedi fel Pici csőrivel. De a m i k o r költ Se fa, sem a föld

Édesanyám s z i v e ! T u d j á t o k - e hogy miből van Édesanyánk jó s z i v e ? Irósvajból ? - Vagy aranyból ? Van az talán kiverve ? É d e s a n y á m , a te szived L á g y a b b még a vajnál is, D r á g á b b nekem, mint az arany S mint a legszebb kaláris. De ha nem vaj, nem is arany, A k k o r ugyan mi lehet ? T u d o m én jól, meg is m o n d o m : C s u p a forró szeretet. Áldjon a jó Isten téged És áldja meg szivedet Ki ne fogyjon s o h a - s o h a Belőle a szeretet.

•_

(Sz. F.)

1927. július

Napsugár

10.

15

9 1. Honig Kornél és Feri

2

Betürejtvény.

Kinek a neve van itt elrejtve? A megfejtés nél kezdődik.

b­

3. Köváry Andor és T i v a d a r . Mi e z ? Kicsiny vagyok, könnyű vagyok, Mégis olyan nehéz vagyok, hogy a tenyerén senki sem bír el.

4, Számrejtvény. 12, 1, 2 = g ö r b e vonal 1, 2, 3, 4 kellemes érzés 3, 4, 5, 6, 7 a víz tulajdonsága 5, rt, 7, 8, 9, 10 - kis lyuk 7, 8, 9, 10 a szőlőnek van 9, 10, 11 belül üres 11, 12, 1, 2 = igavonó állat. A mult szám rejtvényeinek helyes megfejtése ez:

1 2 3 4

7

5

6

2 3 4 5 6 7

1

3 4 5 6

2

''

4 5 6

7

5 6 7

1 9

1 2

1

1 2 3 L

3

4

2. P á r b a j 3. Kétszínű 4. Sok ellenség

3 4 5

fi

7

7

1 2 3 4 5 (i

Helyes megfejtéseket küldtek b e : Honig K o r ­ nél és Feri, Vlcsek Feri, Vesey Imi, Kovats Ilus, Tóth L a j o s , Schultz Fülöp, Tothkarolyi Viola, Dienes D e z s ő , Lengyel Feri, Rajos L a s z l o , S e ­ bella J ó z s e f , Köváry Andor.

Jutalomkönyvet k a p : Sebella JÓzsef, és Schultz Fülöp.

H

olda

:

A

V é s e y I m i : Kedves leveledet nagy örömmel olvastam. A pontokat köszönöm, juttattam be­ lőlük másnak is. írj sokszor. Gratulálok, ügyes­ ségedhez, hogy már gépen is tudsz írni. H o n i g Kornél é s F e r i : Leveletek bizony egy kicsit elkésett. De most kipótolom a mulasztást. Vicceitek elsőrangúak. Miért nem írtok maga­ tokról ? T i is pótoljátok a mulasztást. — S c h l é zinger T i b o r : Üdvözöllek a pajtikák között. Vicceid igen jök. Sokat nevettem rajtuk. Néhá­ nyat viszontlátsz a Napsugárban. Kardh< r d ó A n t ó n i a : A szegény Fajankóról szóló versed igeri találó, csak kissé hosszadalmas. Jó mulatást a vakációban. — Ozorák M á r i a : Nagyon szép és kedves a versed, de még igen meg­ látszik rajta, hogy nem sok verset írtál életed­ ben. Csináld meg minden verspályázatunkat és egész ügyes verselő lesz belőled. — V n k ó E d i t : H a magad találtad ki azt a szép, komoly mesét a szegény Fajankóról, akkor gratulálok. T a r t a l m a s , ügyes és szellemes. — K n o t z J á n o ? : K e d v e s pajtikám! Csak most mondhatom el, milyen szép dolgot küldtél be a Napsugár 13. s z á m á b a . E z a „rendőr b á c s i " igen sikerült munka, sőt művészi metszet. C s a k egy hibája v a n : nem tőled való. Lehet, hogy magad met­ szetted, de nem a terén posztoló gummibotos bácsit vetted mintául, hanem armak már kinyo­ matott s megjelent képét, amely szintén linoleummetszet után készült. F z t a rendőrbácsit egy művész előzőleg már kimetszette és levele­ zőlapon ki is adatta. Lehet, hogy te ezt a kész képet vetted mintául. De akkor odakellett volna i r n i : „Tichy K a l m á • : a n á r - m ü v é z i n e t s z e e után k é s z í t e t t e * n o t / J á n o s " . Fzt nem tetted meg s ezért szerzője joggal megharagudott c-rte. Ilyesmit tenni nem szabad. Ugyanaz az eset, mintha Petőfi Sándor „A tintásüveg" című szép költeményét leírnád s Knotz J á n o s aláírassál beküldened a Napsugárnak közlés céljából. A/t mondhatnád, hogy -hiszen én metszettem mégis." A „Tintás üveg"-et is saját kezűleg írod papírra, de az írója mindig csak Petőfi Sándor marad. Igy van ez a képpel, rajzzal is. Amit te csinál-

!b.

oldal

Napsugár

tál, az. „ m á s o l a t " s az eredetinek alkotóját eltitkolni nem s z a b a d . Ezt jegyezze meg minden pajtika, különben csúful jár, mint az a hiú kis csibe, amely pávatollal ékesítette fel magát s azt akarta, hogy pávának tartsak. Pedig mind­ végig csak csirke maradt.

1027.

elismerten legjobbak

Azt hiszitek, hogy a fiúcska végre megnyugodott? Dehogy is. Nagyon lassan mászott a csiga. A fiúcska unni kezdte a mutatságot. „Gyorsabban szeretnék előre jutni," mondta végre majdnem pi­ tyeregve. E r r e lovas "vágtatott feléje s magához emelte a fiúcskát. E z volt ám az élvezet: versenyt futni a szélvésszel. De egy-, szerre majd megállt a lélegzete. A ló egyre gyorsabban v á g t a t o t t : „Segítség, nem bíróm t o v á b b , " rémüldözött a f i E b b e n a pillanatban megfogta egy faág. Hosszú libegő hajába kapott. Ott maradt lógva a szegény, kétségbeesetten kapálózni kezdett lábacskáival. „Meghalt," kérdezték rémülten a gye­ rekek. „ N e m , " válaszod a nagymama, „még most is ott kapálózik. Holnap reggel kimegyünk érte és hazahozzuk a fiúcskát."

f

Mindennemű tinták Tinta, különlegességek. Színes tinták. Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony kihozó tusok (fekete és 26 más színben). „ P L A S T E L L, A " mintázó anyag.

Egy fiúcska sétálni ment a rétre. M e g ­ lát egy patakot s azt m ó d j a :

igy se volt jó. A hajócska igen kes­ keny volt. A fiúcska félt, hogy a vízbe fordul. „ B á r c s a k más vinne el engem," s o p á n k o d o t t . S jött egy csiga-biga s betessékelte a házába. A fiúcska szépen elhelyezkedett benne s azt mondta : „Így már j ó . "

10.

Roedl-féle tinták

Egy fiúcskáról, akinek igen sok volt a kívánsága. „ B á r c s a k elvinne, olyan fáradt vagyok." S a patak vitte a fiúcskát le a völgybe. Senki sem volt boldogabb nálánál. De nem tartott sokáig. A patak hideg volt, a fiúcska fézni kezdett. „Nem birom tovább. Hej csak elvinne valaki !" Erre jött egy hajócska s elvitte a fiúcskát.

júiíus

F-

I L

ROEDL

tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek gyára VII.,

Sternberkova 15.

Alapíttatott 1861.

—

Telefon 21783.

Vezérképviselet: G a n g Adolf, L e v i c e .

Megjelenik havonként

kétszer.

Felelős s z e r k e s z t ő : S e í d l S á n d o r tanár, Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők :

H a r m o « K á r o l y festőművész, Komárno, Dr. B o r k a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős: Neuhauser Jenő, Komárno. Előfizetési á r a : egész évre 36 K f , felévre 18 Kő, negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda, Komárno.