Fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetének változása (Jelentés a FIDÉV kutatás első követéses felvételének eredményeiről)

Fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetének változása 1999-2003 (Jelentés a FIDÉV kutatás első követéses felvételének eredményeiről)*

Budapest, 2004. június 28.

*

Készítette: Galasi Péter, Nagy Gyula, Varga Júlia

A FIDÉV kutatás folytatása

1

Vezetői összefoglaló............................................................................................................... 3 Bevezetés................................................................................................................................ 7 Munkaerő-piaci háttér ............................................................................................................ 8 Munkaerő-piaci státusz......................................................................................................... 11 Foglalkozás........................................................................................................................... 18 A munkaerő-piaci életpálya stabilitása................................................................................. 24 A munkaszerződés jellege .................................................................................................... 25 Vállalatméret ........................................................................................................................ 25 Az utolsó munkáltatónál és munkakörben eltöltött idő........................................................ 26 Munkaidő.............................................................................................................................. 28 Kereset.................................................................................................................................. 29 Tanulás, továbbtanulás ......................................................................................................... 32 A fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának finanszírozása ....................................... 34 A fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának szakválasztásai...................................... 36 A második diploma hatása a fiatal diplomások munkaerőpiaci helyzetére, a továbbtanulást meghatározó tényezők.......................................................................................................... 41 Nem felsőfokú szakképzettség megszerzése........................................................................ 46 Munkahelyi, munka melletti képzése................................................................................... 47 Összefoglalás........................................................................................................................ 53 Irodalom ............................................................................................................................... 60 Függelék ............................................................................................................................... 62 Módszertani függelék ........................................................................................................... 62 Kérdőív................................................................................................................................. 64 Táblázatok ............................................................................................................................ 75 Függelék táblázatok............................................................................................................ 104


2

Vezetői összefoglaló • A FIDÉV kutatás keretében összehasonlítottuk a felsőoktatásban 1998-ban diplomát szerzett fiatalok 1999 őszi és 2004 eleji, valamint az 1999-ben végzettek 2000 őszi és 2004 eleji munkaerő-piaci helyzetét, valamint megvizsgáltuk a két időpont között megfigyelt munkaerőpiaci státuszaik változását, végül részletesebben foglalkoztunk az első diploma megszerzése és 2004 eleje közötti képzéstörténetükkel. • A kutatás az egyetlen, amelyből információk nyerhetők a felsőoktatásból kilépő fiatalok munkaerő-piaci életpályájának változásairól, s közvetlenül ellenőrizhető azoknak az állításoknak az igazságtartalma, amelyek a felsőfokú képzettség leértékelődését, a felsőfokú végzettségűek kereseteinek csökkenését, valamint a diplomások magas munkanélküliségi arányát vetítik előre a növekvő felsőoktatási kibocsátás és lassan emelkedő foglalkoztatás körülményei között. A kutatás azonban akkor lesz alkalmas e kérdések teljes megválaszolására, ha egy újabb – mondjuk 2004-ben végzett – kilépő kohorsz követéses vizsgálatára is sor kerülhet. • A kutatás legszorosabban az egész életen át tartó tanuláshoz mint átfogó célhoz kapcsolódik, amelynek lényege a munkavállalók készségeinek javítása, megújítása, új készségek megszerzése azért, hogy sikeresebben alkalmazkodhassanak a gazdasági és társadalmi változásokhoz. A kutatás további sajátossága, hogy lehetővé teszi a foglalkoztatáspolitika EU irányvonalakhoz igazodó eredményességének mérésére és értékelésére alkalmas monitoring kialakítását, ami egyrészt információkat szolgáltat a döntéshozók számára a felmerülő munkaerő-piaci problémákról, másrészt a képzési döntésekért felelős egyéb szereplőket (potenciális hallgatók, munkavállalók, munkáltatók, felsőoktatási intézmények, államigazgatási döntéshozók) is informálja, s ezáltal elősegíti a hatékony döntéshozatalt, s így a különböző oktatási tevékenységek keresletének és kínálatának, sikeresebb összehangolását. • A kutatás fontos funkciója a felsőoktatás szereplőinek informálása a felsőoktatási kibocsátás munkaerő-piaci értékesüléséről. Célszerű volna ezért a kutatás legfontosabb információinak minél szélesebb körben való közzététele. • A kutatás összességében azt igazolta, hogy a felsőfokú végzettséget szerzett két kohorsz egyébként is sok tekintetben kedvező induló munkaerő-piaci helyzete az életpálya későbbi időpontjában tovább javul, mind a munkaerő-piaci státuszban, mind keresetben mért pozíciójában kedvező változásokat figyelhetünk meg, munkaerő-piaci integráltságuk is erőteljesebb lesz. • A fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetét az első megfigyelés időpontjában viszonylag alacsony foglalkoztatási szint, alacsony munkanélküliségi arány jellemzi. Az alacsony foglalkoztatás a nappali tagozatos tanulók viszonylag magas súlyával és a munkaerőpiacra lépést átmenetileg elhalasztó háztartásbeli és egyéb eltartottak viszonylag jelentős arányával magyarázható, míg a gyes/gyed-et igénybe vevők aránya alacsony. Az életpálya elején megfigyelhető helykeresést később erőteljesebb munkaerő-piaci integrálódás váltja fel – a második időpontban magasabb foglalkoztatottsági szintet, alacsonyabb munkanélküli és tanuló arányt, valamint a háztartásbeliek és az egyéb eltartottak arányának csökkenését, végül a gyes/gyeden lévők arányának emelkedését látjuk. A munkaerő-piaci státusz két időpont között megfigyelt változásai is viszonylagos stabilitásra, illetve erőteljesebb integrálódásra utalnak. Az első időpontban alkalmazott pályakezdők négyötöde a második időpontban is alkalmazott, közülük nagyjából minden tizedik megy gyes/gyedre. Az első megfigyelés idején munkanélküliek, nappali tagozatos tanulók, háztartásbeliek, egyéb eltartottak, valamint a nappali tagozaton tanuló foglalkoztatottak többségét a második megfigyelés idején már ugyancsak az alkalmazottak között találjuk.


3

• A végzést követő négy évben a pályakezdő diplomások szinte kivétel nélkül voltak foglalkoztatottak rövidebb-hosszabb ideig. Csupán a férfiak 2,1 százaléka és a nők 2,7 százaléka nem dolgozott egyáltalán. Ebben az időszakban munkanélküliség a férfiak 14,4 és a nők 14,8 százaléka esetében fordult elő. A négyéves időszakban átlagosan a férfiak 86,6 a nők 80,6 százaléka volt foglalkoztatott. A munkanélküliek átlagos aránya alacsony, mindkét nem esetében 2,8 százalék. A nők a gyerekneveléssel összefüggésben nagyobb arányban voltak inaktívak, mint a férfiak. Az inaktivitás gyakori oka a nappali tagozaton való további tanulás is. • Az iskolai végzettség és a munkaerő-piaci státusz összefüggését vizsgálva azt látjuk, hogy az egyetemi végzettséggel a munkaerőpiacra lépő foglalkoztatottak közül valamivel többen őrzik meg foglalkoztatott státuszukat a második időpontban is. A főiskolai végzettségűek foglalkoztatása kevésbé stabil: mind a munkanélküliségből történő ki-, mind a munkanélküliségbe való beáramlásuk intenzívebb, mint az egyetemi végzettségűeké. • A pályakezdők között mindkét időpontban viszonylag magas a túlképzettek aránya (nagyjából a foglalkoztatottak egyharmada), azaz azoknak a hányada, akik olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol a munkahely által megkívánt iskolázottság alacsonyabb, mint a pályakezdők iskolázottsága. A túlképzettség pályakezdők esetében természetes jelenségnek tekinthető, számos munkaerő-piaci karrier alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkahelyen kezdődik. Az első megfigyeléskor nem túlképzett pályakezdők háromnegyede a második időpontban is olyan foglalkozásban dolgozik, amelynek iskolai végzettségi követelményei megfelelnek iskolai végzettségének, negyedük viszont a második időpontra túlképzetté válik. Még jelentősebb a változás a túlképzettként induló pályakezdők esetében: a csoport több, mint a felét a második időpontban olyan foglalkozásokban találjuk, amelyekben a munkahelyi követelmények alapján éppen felsőfokú végzettségű munkavállalókra van szükség. Megállapíthatjuk, hogy bár a kétféle állapot között mindkét irányban megfigyelhetünk áramlásokat, a domináns irány egyrészt a nem túlképzett munkavállalók jó illeszkedésének fennmaradása, valamint a túlképzettek jelentős részének az éppen megfelelően képzettek közé történő belépése. • Az egyetemet és a főiskolát végzett pályakezdők között a túlképzettség tekintetében két jelentős különbséget találunk. Az egyetemet végzettek között nagyjából 12 százalékponttal magasabb a mindkét időpontban nem túlképzettek aránya, továbbá durván 8 százalékponttal alacsonyabb a mindkét időpontban túlképzettek aránya, mint a főiskolát végzett pályakezdők körében. Egyetemi végzettséggel tehát jobb és stabilabb illeszkedés érhető el, főiskolai végzettséggel pedig kisebb az esély a túlképzett állapotból történő kilépésre. • A pályakezdők munkaerő-piaci életpályája meglepő stabilitást mutat. Körükben magas és növekvő az állandó és határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya, viszonylag nagy hányaduk a második megfigyelés idején is első munkáltatójánál, illetve első munkakörében dolgozik. • A pályakezdők javuló munkaerő-piaci integrálódását jelzi, hogy az első megfigyelés időpontjához viszonyítva a második megfigyelés idején havi munkaidejük tizenkét százalékkal magasabb. Nagyjából minden tizedik munkavállaló munkaideje változatlan, kevesebb, mint egyharmadánál csökkent, több, mint felénél nőtt a két megfigyelés között. Ugyanakkor a munkaidő változása nem teljesen független az iskolai végzettségtől. Az egyetemi végzettségűek körében kevesebb fiatal munkaideje csökken, továbbá nagyobb arányban találunk közöttük olyanokat, akiknek a munkaideje növekszik, mint a főiskolai diplomával rendelkezők esetében. Ebben a vonatkozásban az egyetemi végzettségű pályakezdőket tehát erőteljesebb munkaerő-piaci integrálódás jellemzi. A fiatal diplomások munkaidejének változása igen hasonló függetlenül a szakképzettségüktől (tudományterület). Egyedül az agrár szakképzettségnél figyelhető meg, hogy az átlagosnál nagyobb arányban érinti őket a munkaidő csökkenése és kisebb arányban a munkaidő növekedése. • A pályakezdő foglalkoztatottak induláskor is magas nettó havi keresete dinamikusan emelkedik. Az 1998-ban végzettek 86, az 1999-ben végzettek 72 százalékkal magasabb reálA FIDÉV kutatás folytatása

4

keresetet realizálnak a második időpontban. Az átlagos éves reálkereset-növekedés az első kohorsznál 20, a másodiknál 22 százalék - ez meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. Természetesen nem minden pályakezdő ér el béremelkedést. A kereseti kvintilisben mért relatív jövedelmi pozíciók között jelentős áramlások figyelhetők meg. Az 1998-ban végzettek 38 százalékának javult és 40 százalékának romlott a kereseti helyzete, míg az 1999-ben végzettek körében a megfelelő értékek: 29 és 30 százalék. A két időpont között mind a főiskolát, mind az egyetemet végzettek jelentős reálkereset-emelkedést értek el, a keresetek dinamikája azonban a két kohorsz két iskolai végzettségi csoportjában különböző. Az első megfigyelés időpontjában az egyetemi végzettség mindkét kohorsz esetében jelentős kereseti előnyt jelent. Ugyanez áll fenn az 1999-es kohorsznál a második megfigyelés időpontjában is. Az 1998-as kohorsznál azonban az egyetemi végzettségűek keresetének emelkedése olyannyira elmarad a másik csoport kereseti növekményétől, hogy a második időpontban az egyetemi és a főiskolai végzettséghez kapcsolódó keresetek már lényegében azonosak. Az 1998-as kohorsz esetében tehát a magasabb iskolai végzettségből fakadó kezdeti kereseti előny a második időpontra megszűnik. Az első megfigyelés időpontjában a tudományterületek közötti kereseti különbségek jelentősek. Alacsony a természettudományi, a bölcsész és az egészségügyi tudományterületen végzettek induló keresete – s ez mind a két kohorszra fennáll. A második megfigyelés időpontjára ezek a különbségek mérséklődnek, ami olyan módon megy végbe, hogy az alacsony induló keresetű szakképzettségekkel rendelkező munkavállalók keresete sokkal dinamikusabban emelkedik, mint azoknak a munkavállalóknak a keresetei, akiknek a szakképzettsége magas induló keresettel járt együtt, azaz akiknél az első megfigyelés időpontjában a relatív kereslet a legnagyobb volt vagy/és az állami keresetszabályozás a legkevésbé éreztette hatását. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jelenség egyfajta keresleti indíttatású életpályahatásként értékelhető-e (a viszonylag magas relatív kereslet miatt magas induló keresettel a munkaerőpiacra lépők kereseti növekedése lassabb) vagy pedig a két időpont között végbe ment, a közalkalmazottakat érintő állami keresetemelés következménye-e. • A pályakezdés éveiben a fiatal diplomások rendkívül magas arányban vesznek részt a különböző képzési formákban. A második megfigyelés időpontjáig kétötödük már újabb felsőfokú szakkéttséget szerzett, további hatoduk a megfigyelés időpontjában folytatta újabb felsőfokú diploma megszerzésére irányuló tanulmányait. Negyedük nem felsőfokú szakképzett szerzett az első diploma megszerzése óta eltelt időben. Munkahelyi/munka melletti képzésben pedig a fiatal diplomások csaknem ötöde részesült a második megfigyelés időpontjában. • A fiatal diplomások újabb szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányaikat túlnyomó részben maguk finanszírozták. A felsőfokú szakképzettséget jellemzően költségtérítéses képzés keretében szerezték és zömmel saját maguk állták képzési költségeiket. A munkahelyi/munka melletti képzésben résztvetteknek viszont kevesebb mint fele viselte részben vagy egészben képzési költségeit. • A fiatal diplomások a legnagyobb és növekvő arányban egyetemi szintű szakképzettséget szereznek második végzettségként. Ez a törekvés nyilvánvalóan nem független attól, hogy az egyetemi szintű oklevél kedvezőbb munkaerőpiaci helyzetet eredményez. A főiskolai szintű első diplomával rendelkezőknek több mint harmada képzettségének szintjét is emeli az újabb felsőfokú diploma megszerzésével. Ugyanakkor az egyetemi szintű diplomával rendelkezők harmada első diplomájánál alacsonyabb szintű képzettségért tanult, amikor második végzettségét szerezte. • A továbbtanulásban a közgazdasági szakcsoport kiemelkedően magas arányt képviselt, de jelentős arányban tanultak a fiatal diplomások a bölcsész és műszaki szakcsoportban is második diplomájukért. • A felsőfokon továbbtanuló és nem továbbtanulók fiatal diplomásának induló munkaerőpiaci helyzetét összehasonlítva azt találtuk, hogy a két csoport között nem volt különbség induló munkaerőpiaci státuszukat tekitve, viszont jelentős kereseti lemaradás mutatA FIDÉV kutatás folytatása

5

kozott a szakcsoportok egy részében a továbbtanulók között a tovább nem tanuló, azonos szakcsoportban végzettek pályakezdő keresetéhez képest. • Az első diploma megszerzése óta a fiatal diplomások negyede szerzett nem felsőfokú szakképzettséget, a második megfigyelés idejéig minden évben nagyjában hasonló eloszlásban. Legnagyobb arányban kereskedelmi, közgazdasági és számítástechnikai szakképzettséget szereztek. Úgy tűnik, hogy ez a képzési forma elsősorban a munkaerőpiac rövid távon változó igényeihez való alkalmazkodást segíti. • A külföldi tulajdonú vállalatnál dolgozó fiatalok nagyobb arányban vesznek részt munkahelyi képzésben, mint a magyar magántulajdonú vállalatnál vagy az állami szektorban dolgozó társaik. Hatalmas különbség mutatkozott a két csoport között abban, hogy ki viselte a képzés költségeit A külföldi tulajdonú vállalatokban dolgozók képzési költségeit kétszer olyan magas arányban viselte a munkáltató, mint a magyar magán tulajdonú vállalatokban dolgozók, vagy az állami szektorban, vagy állami vállalatnál solgozó fiatal diplomások képzési költségeit. A külföldi tuladonú vállalatnál dolgozók jóval magasabb arányban részesültek nyelvi képzésben mint a máshol dolgozók. • A fiatal diplomások munkaerőpiaci beilleszkedésében tehát fontos szerepet játszanak az első diploma megszerzését követően végzett formális és nem formális képzés keretében folytatott tanulmányok. Az újabb felsőfokú végzettséget megszerzők magas aránya, e képzések finanszírozási módja viszont felveti, hogy megfelelő szerkezetű-e a nappali tagozatos alapképzés képzési kínálata, valamint, hogy mekkora az alapképzés valódi társadalmi hozama.


6

Bevezetés A FIDÉV (Fiatal Diplomások Életpálya-vizsgálata) kutatás legfontosabb célkitűzése a felsőfokú oktatási kibocsátás munkaerő-piaci értékesülésének elemzése. Az ezzel kapcsolatos vizsgálódások felértékelődésének elsődleges és közvetlen oka a felsőfokú oktatás kibocsátásának az elmúlt évtizedben megfigyelhető folyamatos növekedése, ami nem vagy nem jelentősen emelkedő foglalkoztatási szint mellett felveti a felsőoktatási kínálat hasznosulásának problémáját, a felsőoktatásból kikerülő fiatalok elsődlegesen a keresetben és a foglalkoztatási szintben megjelenő munkaerő-piaci helyzetének esetleges romlását. A kutatás emellett szorosan kapcsolódik az Európai Tanács által kidolgozott foglalkoztatási irányvonalak horizontális célkitűzéseihez, amelyek mindenekelőtt a teljes foglalkoztatottság feltételeinek a tudásalapú társadalomban történő kiépítését célozzák meg. A felsőoktatásból kikerülő fiatalok munkaerő-piaci életpályájának elemzése leginkább az egész életen át tartó tanuláshoz mint átfogó célhoz kapcsolódik, amelynek lényege a munkavállalók készségeinek javítása, megújítása, új készségek megszerzése azért, hogy sikeresebben alkalmazkodhassanak a gazdasági és társadalmi változásokhoz. A kutatás további sajátossága, hogy egyúttal a kiinduló pontját képezheti egy olyan monitoring rendszernek, amely alkalmas a foglalkoztatáspolitika EU irányvonalakhoz igazodó eredményességének mérésére és értékelésére. Egy ilyen monitoring rendszer működésének feltétele a felsőoktatásból kilépő kohorszok munkaerő-piaci életpályájának egyéni szintű megfigyelése, ami egyrészt információkat szolgáltat a döntéshozók számára az esetlegesen felmerülő munkaerő-piaci problémákról, másrészt a képzési döntésekért felelős egyéb szereplőket (potenciális hallgatók, munkavállalók, munkáltatók, felsőoktatási intézmények, államigazgatási döntéshozók) is informálja, s ezáltal megkönnyíti a hatékony döntéshozatalt, így lehetővé teheti a különböző oktatási tevékenységek keresletének és kínálatának, sikeresebb összehangolását. Jelen kutatás – két kísérleti felvétel után - két felsőoktatásból kilépett kohorsz munkaerő-piaci életpályájának második megfigyelését, illetve az első és a második időpont között lejátszódott legfontosabb folyamatok elemzését foglalja magában. A FIDÉV kutatás első felvétele során az állami felsőoktatás nappali tagozatán 1998-ban végzett fiatalok 1999. szeptemberében megfigyelt, a második alkalommal a felsőoktatás nappali tagozatán 1999-ben végzett fiatalok 2000. szeptemberében megfigyelt munkaerő-piaci helyzetét elemeztük, külö-


7

nös tekintettel a képzésre, illetve az oktatásra, valamint ezek munkaerő-piaci helyzetre (foglalkoztatás, munkanélküliség, inaktivitás, kereset, stb.) gyakorolt hatására. 1 A közelmúltban (2004. áprilisában és májusában) lezajlott harmadik felvétel a két kohorsz (1998-ban és 1999ben végzettek) 2004. februárjában megfigyelt munkaerő-piaci helyzetének feltérképezését, valamint az első és a második megfigyelési időpont közötti legfontosabb változások (oktatás/képzés, munkaerő-piaci áramlások, kereset) megismerését célozta meg, azaz az első kohorsznál az 1999. szeptembere és 2004. februárjában megfigyelt, a második kohorsznál pedig a 2000. szeptembere és 2004. februárjában megfigyelt állapotokat hasonlíthatjuk össze, ezen túlmenően a két időpont közötti, a munkaerő-piaci státuszban és képzésben/oktatásban lezajlott változásokat is módunk volt feltérképezni.

Munkaerő-piaci háttér A kilencvenes években gyakorlatilag változatlan foglalkoztatás mellett erőteljesen megnőtt a felsőoktatás létszáma, ami magas diplomás vagy – a kiszorítási hatás következtében – magas középfokú végzettségű munkanélküliségi rátához, továbbá a felsőfokú végzettség munkaerő-piaci leértékelődéséhez, azaz a felsőfokú végzettségűek bérhozamának csökkenéséhez, esetleg megszűnéséhez vezethet. A kilencvenes években a magasabb iskolázottságú munkavállalók növekvő kínálata a magasabb iskolázottság iránti emelkedő kereslettel párosult, s ennek következtében – legalábbis a kilencvenes évek végéig – magasabb iskolai végzettség magas és emelkedő bérhozammal járt együtt. A kilencvenes években a magyar munkaerőpiac legfontosabb folyamataira a nyolcvanas évek végén bekövetkezett transzformációs sokk nyomta rá a bélyegét. Az időszak kezdetén – 1993-ig - csökkent a GDP és a foglalkoztatási szint, nőtt a munkanélküliség és inaktivitás. Az évtized közepétől a kilencvenes végéig a GDP előbb lassú, majd gyorsabb növekedést mutat, a foglalkoztatás lényegében stagnál, miközben a munkanélküliség csökken. Az időszak végén a GDP és a foglalkoztatás növekedése lelassul – 2001-ben a foglalkoztatás csökken -, a munkanélküliség tovább csökken – az utolsó vizsgált időpontban (2002-ben) valamelyest nő. A magyar munkaerőpiac átalakulását vizsgáló munkák (Kertesi – Köllő 1995, 1997, 1999, 2002, Kézdi 2002, Kőrösi 1998, 2000, 2002) alapján e tendenciák mögött meghúzódó átalakulás folyamatát a következőképpen írhatjuk le. Az első szakaszban (1995/1996-ig) a

1

A kutatások eredményeit több publikációban foglaltuk össze: Galasi – Timár (1997), (1998), Galasi-TimárVarga (2000), (2001), Galasi – Varga (2002), Galasi (2002a), (2002b), (2003a), (2003b), (2003c)


8

transzformációs sokk tömeges munkahelyrombolással és csekély munkahelyteremtéssel járt együtt. A munkaerőpiacról kiszorult az idősebb és az iskolázatlanabb munkavállalók jelentős része, az iskolázott munkavállalók iránti kereslet sem nőtt. A második szakaszban (a kilencvenes évek végéig) a munkahelyek szerkezete erőteljesen átalakult, a gazdaságban mind nagyobb számban jelentek meg korszerű és iskolázott munkavállalók iránt keresletet támasztó munkahelyek, a fiatal és iskolázott munkavállalók kereseti hozamai jelentősen nőttek, az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci tapasztalatai leértékelődtek. Fontos következtetés, hogy a második szakaszban a munkáltatók felsőfokú végzettségű munkavállalók iránti keresletének emelkedése a fiatal és iskolázott munkavállalók bérprémiumának növekedése mellett ment végbe, ami arra utal, hogy a felsőoktatás jelentősen megnőtt kibocsátása ellenére a képzettebb fiatalok kínálata viszonylag merev. E folyamatok a kilencvenes évek végéig megfigyelhetők voltak. E tendenciákat egyszerű statisztikai mutatók segítségével vizsgálva azt találjuk, hogy az egész időszakra nagyjából a fent említett folyamatok jellemzők. A foglalkoztatás lassan emelkedik egyetlen évben csökken, 2 a munkanélküliségi ráta tovább mérséklődik (az utolsó évben 0.1 százalékponttal nő) 3 , a felsőoktatás nappali tagozatos létszáma 1994-ről 2002-re több mint másfélszeresé nő 4 , a foglalkoztatottak körében tovább emelkedik a magasabb és csökken az alacsonyabb iskolázottságú munkavállalók aránya 5 , az idősebb és a fiatalabb felsőfokú végzettségű munkavállalók bérhányadosa tovább csökken, a magasabb iskolázottságú és idősebb munkavállalók relatív bérelőnye tehát tovább mérséklődik, a fiatalabb felsőfokú végzettségű és középfokú végzettségű munkavállalók bérhányadosa tovább emelkedik, noha az időszak utolsó három évében a változás üteme lassabb lesz. 6 A kilencvenes évek a kilencvenes ével második felétől a munkaerőpiacon megfigyelhető jellegzetességeket röviden a következőképpen foglalhatjuk össze (Galasi–Varga 2004). A felsőoktatás létszáma tovább emelkedett, ez igen lassú foglalkoztatásnövekedéssel párosult, miközben a munkanélküliségi ráta csökkent vagy stagnált. A felsőoktatás növekvő

2

Az emelkedés egyetlen évben sem haladja meg a két százalékot, 2000-ről 2001-re pedig valamivel több, mint egyszázalékos csökkenés figyelhető meg (KSH Munkaerő-felmérés) 3 az 1994-ben megfigyelt 10.7 százalékról 2002-re 5.8 százalékra (KSH Munkaerő-felmérés). 4 1994-ben a létszám durván 178, 2001-ben 297 ezer főt tett ki (Statisztikai tájékoztató. Felsőoktatás 2001/2002. Oktatási Minisztérium, Budapest 2002) 5 A nyolc osztály legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók aránya 23-ról 17 százalékra csökken, a felsőfokú végzettségűek megfelelő értékei: 16 és 21 százalék (FH Bértarifa-felvétel). 6 A 36 éves és idősebb és a 25-35 éves felsőfokú végzettségű munkavállalók bérhányadosa (az idősebbek százalékos bérelőnye) 1994-ben 42, 2002-ben 13 százalék (FH Bértarifa-felvétel). A 25-35 éves felsőfokú és középfokú végzettségű munkavállalók bérhányadosa az időszak elején megfigyelt 47 százalékról 73 százalékra nőtt (FH Bértarifa-felvétel).


9

kibocsátása következtében a foglalkoztatottak körében emelkedett a felsőfokú végzettségűek száma és aránya. Az időszakban az új technológiák és munkahelyek megjelenésével a munkaerő-piaci kereslet szerkezetében jelentős változások mentek végbe, aminek fontos következménye a munkahelyi követelmények magasabb iskolai végzettségűek irányában történő elmozdulása. A felsőfokú végzettségű munkavállalókat igénylő foglalkozások, valamint a felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyen felsőfokú végzettséggel dolgozó munkavállalók aránya emelkedett. A felsőoktatás tartósan magas kibocsátása, valamint a munkahelyszerkezet átalakulásának az időszak utolsó éveiben megfigyelhető lassulása következtében a felsőfokú végzettségű munkavállalók igen jelentős kereseti előnye a kilencvenes évek végétől határozottan csökken, de még az utolsó időpontban is számottevő. Az iskolázottabb (potenciális) munkavállalók kínálatának emelkedése következtében az időszakban csökken az alulképzett és emelkedik a túlképzett munkavállalók aránya. A túlképzés azonban nem jelenti az oktatásra fordított erőforrásokat elfecsérlését. A túlképzett munkavállaló ugyan alacsonyabb keresethez jut, mint azonos iskolai végzettséggel a képzettségének megfelelő munkahelyen dolgozó társa, de magasabb a keresete az azonos munkakörben dolgozó, a munkahelyi követelményeknek megfelelő (tehát alacsonyabb) iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalóénál. A munkaerő-piaci kereslet szerkezetében bekövetkezett átalakulás és az iskolázottabb munkavállalók kínálatának rugalmasabbá válása következtében az időszak végére a jobb munkahely/munkavállaló illeszkedés felértékelődött. Magasabb iskolai végzettség mellett a foglalkoztatási (munkanélküliségi) esélyek rendszerint magasabbak (alacsonyabbak). A magyar munkaerőpiacon is ezt látjuk, ugyanakkor – vélhetően nem függetlenül a felsőfokú oktatás tartósan magas kibocsátásától – a felsőfokú végzettségű munkavállalók a középfokú végzettségűekhez képest megfigyelt relatív foglalkoztatási és munkanélküliségi esélyben mutatkozó előnye az időszak végén csökken. A kilencvenes évek végére a munkahelyek, illetve a foglalkozások szerkezetének változása lelassult, miközben a felsőoktatás kibocsátása nem csökkent, a felsőfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája nem emelkedett. Ennek egyik következménye, hogy a vizsgált időszak utolsó évében a felsőfokú végzettségűek bekerülési esélyei jelentősen nőttek olyan foglalkozások esetében (irodai és ügyviteli/ ügyfélforgalmi jellegű foglalkozások; szolgáltatási jellegű foglalkozások; mezőgazdasági és erdőgazdasági foglalkozások), amelyekben korábban alacsonyabb iskolázottságú munkavállalók foglalkoztatása dominált. Bizonyos foglalkozásokban a növekedés olyan mértékű, hogy a felsőfokú végzettségűek bekerülési esélye az utolA FIDÉV kutatás folytatása

10

só évben eléri vagy meghaladja a két alacsonyabb iskolai végzettségű csoport bekerülési valószínűségét. További vizsgálatokat igényel, hogy ez tartós tendenciának tekinthető-e. Feltehető, hogy a munkaerő-piaci kereslet szerkezeti változásának lassulása csökkenő GDP-vel és magas felsőoktatási kibocsátással párosulva az éppen pályakezdők elhelyezkedési esélyeit rontja. Miközben a felsőfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája az időszakban nem emelkedik, s ezen a felsőfokú végzettségű munkanélküliek számának az utolsó évben megfigyelt emelkedése sem változtat, továbbá a 20-24 éves egyetemi végzettségű fiatalok munkanélküliségi rátája az egész időszakban igen alacsony, az ugyanebből a korcsoportból főiskolai végzettséggel a piacon jelen lévők munkanélküliségi rátája 1999 és 2002 között több, mint kétszeresére (3.2 százalékról 7.3 százalékra) nőtt. Ez a főiskolai végzettséggel frissen a munkaerőpiacra lépő munkavállalók súlyosbodó elhelyezkedési gondjaira utal, s nem kizárható, hogy a helyzet a közeljövőben tovább romlik.

Munkaerő-piaci státusz A kutatás egyik legfontosabb kérdése a felsőfokú végzettségű pályakezdők munkaerőpiaci státusz szerinti megoszlásának alakulása volt. Az első megfigyelés idején a fiatal diplomások viszonylag alacsony foglalkoztatási szintje ugyancsak alacsony munkanélküliségi aránnyal párosult, az alacsony foglalkoztatás részben a nappali tagozatos tanulók viszonylag magas súlyával, részben a munkaerőpiacra lépést átmenetileg elhalasztó háztartásbeli és egyéb eltartottak viszonylag jelentős arányával párosult, míg a gyes/gyed-et igénybe vevők aránya alacsony. 1. táblázat A munkaerő-piaci életpálya kezdeti szakaszán megfigyelhető helykeresést, ami a munkaerőpiacra lépés ideiglenes elhalasztásával jár, a későbbiekben stabilabb munkaerő-piaci pozíciók kialakulása váltja fel, s azt várjuk, hogy mind a munkanélküliek, mind a nappali tagozaton tanulók, mind a munka mellett nappali tagozaton tanulók aránya csökken, s ezzel egyidejűleg a foglalkoztatottak aránya nő, miközben a családalapítási és szülési döntések előtérbe kerülése következtében a gyes/gyedre kerülő munkavállalók száma növekszik. Adataink megerősítik ezeket a feltételezéseket (1. táblázat). A második időpontra magasabb foglalkoztatottsági szintet, alacsonyabb munkanélküli és tanuló arányt, valamint a háztartásbeliek és az


11

egyéb eltartottak arányának csökkenését, végül a gyes/gyeden lévők arányának emelkedését látjuk. Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a pályakezdő diplomások munkaerőpiaci integrálódása a pálya kezdeti szakaszához képest erőteljesebb lett, ami egyértelműen és elsődlegesen a foglalkoztatottság emelkedésében, s – a gyes/gyed kivételével – az egyéb státuszok (munkanélküli, nappali tagozatos tanuló, háztartásbeli, egyéb eltartott, foglalkoztatott és nappali tagozatos tanuló) térvesztésével járt együtt. Ezt az eredményt a két (induló és utolsó) időpontban megfigyelt státuszváltozások is megerősítik. 2.

táblázat

Az első időpontban alkalmazott pályakezdők négyötöde a második időpontban is alkalmazott, közülük nagyjából minden tizedik megy gyes/gyedre. Az első megfigyelés idején munkanélkülieket, nappali tagozatos tanulókat, háztartásbelieket, egyéb eltartottakat, valamint a nappali tagozaton tanuló foglalkoztatottakat túlnyomó többségét (70-85 százalék) a második megfigyelés idején ugyancsak az alkalmazottak között találjuk. Ez lényegesen kisebb mértékben igaz az önfoglalkoztatókra és a vállalkozókra, akik közül a többség megtartja eredeti státuszát. Az első megfigyeléskor gyesen/gyeden lévők valamivel kevesebb, mint fele a második időpontban is gyesen van, és körülbelül ugyanilyen arányban lépnek alkalmazottként a munkaerőpiacra. Az összevont munkaerő-piaci státuszok változásának elemzése – ahol három kategóriát: foglalkoztatott, munkanélküli és egyéb státuszt különböztetünk meg – a fentieket még plasztikusabban, noha fontos részleteket homályban hagyva, mutatja meg. A három csoport megkülönböztetése a munkaerő-piaci integrálódás mértékének különbözőségére utal. A foglalkoztatottak kötődnek leginkább a munkaerőpiachoz, ez után a munkanélküliek következnek, akik az adott munkaerő-piaci feltételek mellett elhelyezkednének, de éppen nem találnak állást, végül a harmadik kategóriába sorolt fiatalok munkaerő-piaci kötődése a leggyengébb. A 3. táblázatból jól látható, hogy az első megfigyeléskor foglalkoztatottak mintegy 85 százaléka a második megfigyelés idején is foglalkoztatott, csupán jelentéktelen arányban kerülnek a munkanélküliek közé, s közülük az egyéb kategóriába áramlók jelentős része (mint láttuk) gyesre/gyedre megy. Továbbá: az eredetileg munkanélküliek és egyéb státuszúak háromnegyede is foglalkoztatott lesz a második megfigyeléskor. Lehetséges ugyanakkor, hogy az első megfigyelés idején munkanélküliek és egyéb státuszúak közül a második időpontra az egyéb státuszba került viszonylag kis létszámú pályakezdő – az eredetileg munkanélküliek közül A FIDÉV kutatás folytatása

12

csaknem minden tizedik, az eredetileg az egyéb kategóriához tartozók közül nagyjából minden ötödik – véglegesen kilép a munkaerőpiacról. 3.

táblázat

A fentiekben a két vizsgált kohorsz státuszváltozásait együttesen vettük szemügyre, noha ebben a vonatkozásban az 1998-ban és 1999-ben végzettek különbözhetnek. Egyrészt a második megfigyelés azonos időpontja miatt, hiszen a korábban végzettek potenciálisan egy évvel hosszabb időt tölthettek a piacon, ezért integrálódásuk mértéke is eltérő lehet. Másrészt, ha a végzés két időpontja között a munkaerőpiac keresleti feltételei, illetve a kereslet és kínálat egymáshoz viszonyított nagysága vagy/és szerkezete megváltozott, s feltesszük, hogy a végzés utáni munkaerő-piaci feltételek befolyásolják a munkaerő-piaci státuszok változását, akkor a korábbi és későbbi időpontban végzettek státuszváltozásai is eltérőek lehetnek. 4.

táblázat

A 4. táblázat azonban arra utal, hogy – legalább is az összevont státuszok változását tekintve – a felsőfokú végzettségű fiatalok két csoportja lényegében azonos mintákat mutat. A munkaerő-piaci státuszok változását befolyásolhatja a pályakezdő iskolai végzettsége (főiskola vagy egyetem), valamint szakképzettsége (tudományterület), ezért az összevont munkaerő-piaci státuszok változását e két dimenziót figyelembe véve is megvizsgáltuk. 5.

táblázat

6.

táblázat

Az iskolai végzettség (5. táblázat) esetében figyelemre méltó, hogy az egyetemi végzettséggel a munkaerőpiacra lépő foglalkoztatottak közül valamivel többen őrizték meg foglalkoztatott státuszukat, mint a főiskolai diplomával rendelkező pályakezdők közül. Az egyébként nem jelentős – mintegy két százalékpontos - különbség abból adódik, hogy a főiskolai végzettségű pályakezdők között nagyobb arányban képviseltetik magukat az első időpontban a foglalkoztatottak közül a második időpontra a munkanélküliek közé, valamint az első időpontban a munkanélküliek közül a második időpontra a foglalkoztatottak közé kerülő fiatalok. Ebben az értelemben tehát a főiskolai végzettségűek foglalkoztatása kevésbé stabil: A FIDÉV kutatás folytatása

13

mind a munkanélküliségből történő ki-, mind a munkanélküliségbe való beáramlásuk intenzívebb, mint az egyetemi végzettségűeké. Ami a tudományterületet illeti, elemszámkorlátok miatt csak három csoportot tudunk megvizsgálni: a mindkét időpontban foglalkoztatottak, az első időpontban foglalkoztatottak közül a második időpontra munkaerőpiacon kívülre kerültek, valamint az első időpontban munkaerőpiacon kívül lévők közül a második időpontra a foglalkoztatottak között megjelenők csoportját (6. táblázat). Már láttuk, hogy a mindkét időpontban foglalkoztatottak aránya igen magas – az összsokaság több, mint kétharmada -, az átlagot a műszaki, a társadalomtudományi és az egészségügyi szakképzettséggel rendelkezők értékei haladják meg; a legutolsó csoport döntő többségét a közgazdasági és a jogi végzettségűek teszik ki. A többi tudományterület esetében átlagosnál valamivel alacsonyabb s nagyjából hasonló értékeket figyelhetünk meg. A foglalkoztatottak közül a munkaerőpiacról kilépők aránya viszonylag magas a bölcsészek és az egészségügyi szakképzettségűek körében – a megfigyelt különbségek egyébként nem jelentősek. Mindkét esetben jelentős a gyes/gyedre menő nők aránya. A munkaerőpiacról a foglalkoztatottak köré történő beáramlás a legnagyobb mértékben a természettudományi szakképzettségre jellemző; ebben a csoportban az első megfigyeléskor igen magas volt az első diploma megszerzése után a továbbra is felsőfokú tanulmányokat folytatók aránya, akik – mint most látjuk – emiatt valamelyes késéssel lépnek ki a munkaerőpiacra. Ennek az ellenkezője jellemző az egészségügyi képzettségű pályakezdőinkre. Ők jellemzően ugyancsak igen magas arányban tanulnak az első diploma megszerzése után, de ezt foglalkoztatottként teszik, s emiatt körükben a szóban forgó csoport aránya igen alacsony. A munkaerő-piaci státusz változásairól a fentieknél részletesebb információkkal is szolgál a követéses felvétel: a kérdezéskor minden válaszadó valamennyi státuszváltozásáról érdeklődtünk. A válaszok alapján megállapítottuk a kérdezés által felölelt időszak valamennyi hónapjának jellemző munkaerő-piaci státuszát. A következő táblázatokban részletesen bemutatjuk, hogyan alakult a végzősök munkaerő-piaci státusza a végzést követő év januárja és a végzést követő ötödik év januárja között. (Ebben a részben tehát mindkét végzős kohorsz munkaerő-piaci életpályáját ugyanannyi ideig követjük nyomon – az 1998-ban végzettekét az 1999. január és 2003. január közötti időszakban, az 1999-ben végzettekét pedig a 2000. január és 2004. január közötti időszakban.) 7.

táblázat


14

A 7. táblázat arról tájékoztat, hogy a megfigyelt négyéves időszak folyamán a minta hány százaléka töltött be egyes munkaerő-piaci státuszokat nemek és szakterület szerint. Itt minden státusznál valamennyi végzőst számba vettünk, aki az időszakban bármikor – akár csak egy hónapig is – betöltötte az adott státuszt. Egy-egy személy természetesen több státuszt is betölthetett a négy év alatt. Látható, hogy alig akad olyan fiatal diplomás, aki egyáltalán nem dolgozott (nem volt foglalkoztatott) a megfigyelt időszakban: a férfiak 97,9 százaléka és a nők 97,3 százaléka legalább egy megfigyelt hónapban munkában állt. Az egyáltalán nem dolgozók aránya kevéssé különbözik a képzettség szakiránya (tudományterület) szerint, a legmagasabb és a legalacsonyabb arány között a férfiaknál 3,4 százalékpont, a nőknél 3,3 százalékpont a különbség. Az alkalmazottként dolgozók aránya lényegében azonos a férfiak és a nők között (94,2 és 95,5 százalék), vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként viszont kétszer akkora arányban dolgoztak a férfiak, mint a nők (12,0 és 6,0 százalék). A vállalkozóként vagy önfoglalkoztatóként (is) dolgozók aránya a bölcsész és egészségügyi végzettségű férfiak között a legmagasabb (22,4 és 19,3 százalék). Munkanélküli a férfiak 14,4, a nők 14,8 százaléka volt a négy év során, tehát a munkanélküliség előfordulása azonos a két nem körében. Kiugróan magas arányban érintette a munkanélküliség az agrár végzettséggel rendelkezőket mindkét nem esetében (26,1 és 29,4 százalék), ezen kívül viszonylag sokan voltak munkanélküliek a pedagógus végzettséggel rendelkező férfiak és a bölcsész végzettségű nők (mindkét esetben 18,0 százalék). Az informatikai, egészségügyi és közgazdasági végzettségű férfiak, valamint az egészségügyi és jogiközigazgatási végzettségű nők kevesebb, mint tíz százaléka volt munkanélküli a négy év alatt. Inaktív státusz a nők 34,4 és a férfiak 16,3 százaléka esetében fordult elő. Ezen belül a nők 25,0 százaléka tartózkodott legalább egy hónapig otthon gyesen, gyeden vagy háztartásbeliként, míg a férfiaknak csupán 4,5 százaléka. Viszonylag sok egészségügyi képzettségű és viszonylag kevés jogi-igazgatási valamint közgazdasági képzettségű nő volt gyesen, gyeden vagy háztartásbeli (31,1 illetve 20,0 és 20,2 százalék). Az inaktivitás másik fontos oka a nappali tagozaton történő továbbtanulás. Ebben nincs számottevő különbség a nemek között: a férfiak 12,2 és a nők 11,4 százaléka mondta, hogy a vizsgált időszakban tanult nappali tagozaton úgy, hogy közben nem dolgozott. 7 Magas arányban fordult elő az inaktívként való nappali tagozatos továbbtanulás a természettudományi képzettségű férfiak és nők (15,5 és 17,0 százalék, valamint az agrár képzettségű nők között (17,0 százalék); alacsony arányban az informa-

7

A nappali tagozaton tanulók aránya magasabb a 7. táblázat utolsó oszlopában szereplő adatoknál, mert a táblázatban a munka mellett nappali tagozaton tanulókat nem számítottuk a tanulók közé (viszont értelemszerűen szerepelnek a foglalkoztatottak között).


15

tikai képzettséggel rendelkező férfiak és a műszaki valamint tanári diplomával rendelkező nők között (8,3 valamint 8,7 és 5,3 százalék). 8.

táblázat

A 8. táblázat adatai azt mutatják meg, hogy a diplomások csoportjai átlagosan milyen arányban töltöttek be egy-egy munkaerő-piaci státuszt a vizsgált négyéves időszakban. Másképpen fogalmazva a minta munkaerő-piaci státuszok szerinti idővel súlyozott megoszlásáról van szó. Átlagosan a férfiak 86,6 százaléka volt foglalkoztatott a megfigyelt négyéves időszakban, a nőknek ez az arány alacsonyabb, 80,6 százalék. A foglalkoztatottsági arányban nincsenek túl nagy különbségek a végzettség szakiránya szerint. Annyit érdemes megemlíteni, hogy a férfiak közül az informatikusoknál, a nőknél pedig az egészségügyi végzettségűeknél az átlagosnál nagyobb a foglalkoztatottsági arány (6,0 illetve 5,6 százalékponttal); a nők közül pedig az agrár végzettségűek az átlagosnál kevesebben dolgoztak a négy év alatt (5,5 százalékponttal). A munkanélküliek átlagos aránya a férfiak és a nők között azonos, 2,8 százalék. Itt jelentős szakma szerinti különbségeket láthatunk. A legalacsonyabb munkanélküliségi arányokat az egészségügyi képzettségű nőknél (0,2 százalék), a közgazdasági végzettségű férfiaknál (1,0 százalék), az informatikus férfiaknál (1,4 százalék), az idegen nyelvet tanult nőknél (1,7 százalék) és a műszaki végzettségű férfiaknál (1,8 százalék) találhatjuk. A legmagasabb pedig az agrár végzettséggel rendelkező nők (7,1 százalék) és férfiak (5,7 százalék) között volt a munkanélküliségi arány. A nem dolgozó nappali tagozatos diákok átlagos aránya a férfiak körében 5,5, a nők körében 4,5 százalék volt. A vizsgált időszakban az átlagnál lényegesen nagyobb arányban voltak nappali „teljes idős” tagozatos diákok a természettudományi végzettségű nők (9,5 százalék) és a bölcsész végzettségű férfiak (8,8 százalék). A diák státusz legkevésbé az informatika szakos férfiakra (2,4 százalék) valamint a pedagógus és egészségügyi végzettségű nőkre volt jellemző (2,0 és 2,1 százalék). A vizsgált négy év folyamán a nők átlagosan 9,8 százaléka tartózkodott otthon gyesen, gyeden vagy háztartásbeliként, míg a férfiaknál 1,0 százalék a megfelelő arány. Végül azt is megbecsültük, hogy az időszak elején foglalkoztatottak milyen valószínűséggel váltak munkanélkülivé. Ehhez azoknak a diplomásoknak a mintáját használtuk, akik a végzést követő év januárjában akár alkalmazottként, akár vállalkozóként vagy önállóként munkában álltak. Hónapról hónapra követtük az adott személyek munkaerő-piaci státuszát és A FIDÉV kutatás folytatása

16

megállapítottuk, mennyi ideig tartott a folyamatos foglalkoztatottság, illetve mikor váltak munkanélkülivé vagy inaktívvá. Az adatok alapján a munkanélkülivé válás valószínűségét szakaszos időtartammodell segítségével becsültük meg. 8 A modellben azokat tekintettük kilépőnek, akik a foglalkoztatást követően munkanélküliek lettek. Az inaktívvá válók időszakait – akik a foglalkoztatást követően nem dolgozó nappali tagozatos diákok vagy háztartásbeliek lettek, illetve gyesre vagy gyedre kerültek – cenzoráltnak tekintettük, azaz kikerültek az un. „kockázati csoportból”. A becslést férfiakra és a nőkre külön-külön végeztük el. A végzést követő év januárjában alkalmazottként vagy önállóként dolgozó 978 férfi és 1721 nő került a mintába. Az eredmények a 9. táblázatban láthatók. 9.

táblázat

A modellekben három magyarázó változó szerepel, a végzettség szintje, a diploma szakiránya és a lakóhely régiója. Az egyetemi végzettségre a nők esetében pozitív, a férfiaknál negatív együtthatót kaptunk, de egyik sem szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy az egyetemet és a főiskolát végzettek munkanélkülivé válási valószínűsége nem különbözik egymástól a mintában. A diploma szakirányát hat kétértékű (dummi) változóval modelleztük, a viszonyítási csoportok a közgazdasági és jogi végzettségűek jelentik. A pedagógus és az agrár végzettségűek mind a férfiak, mind a nők között szignifikánsan nagyobb valószínűséggel lettek munkanélküliek, mint a viszonyítási csoportot jelentő közgazdasági és jogi végzettségűek. Az együtthatók értéke azt jelzi, hogy a viszonyítási csoporthoz mért valószínűség-különbség mindkét végzettség esetében a férfiaknál nagyobb, mint a nőknél. Tíz százalékos szinten szignifikáns még a férfiak modelljében a természettudományi végzettség, a nők modelljében pedig a műszaki végzettség együtthatója. Ezek az együtthatók is pozitívak, azt mutatva, hogy e csoportok nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé, mint a közgazdasági és jogi végzettségűek. A többi szakirányhoz tartozók munkanélkülivé válási valószínűsége nem különbözik szignifikáns mértékben a viszonyítási csoporttól. A korábbi eredmények ismeretében az agrár végzettségűek magas munkanélkülivé válási esélye nem meglepő: a 8. táblázatban láthattuk, hogy ez a szakágazat rendelkezik a legmagasabb átlagos munkanélküliségi aránnyal is a végzést követő négyéves időszakban. A pedagógus végzettségűek magas együtthatói azonban látszólag ellentmondanak a korábbi eredményeknek: a 8. táblázat adatai szerint e csoporton belül a munkanélküliség aránya sem a

8

A módszerről részletesen lásd Jenkins (1995).


17

férfiak, sem a nők körében nem volt magasabb az átlagnál. Valószínű, hogy az eltérés mögött a két csoport különböző munkaerő-piaci dinamikája áll. Konkrétan arra gondolunk, hogy bár az állásvesztés esélye az agrár és a pedagógus végzettségűeknél egyaránt magas, feltehetően a pedagógusok rövidebb, az agrár végzettségűek pedig hosszabb ideig maradnak munka nélkül. A pedagógusok esetében a rövid átlagos munkanélküliségi időtartammal párosuló magas állásvesztési esély valószínűleg összefügg azzal, hogy az iskolák nem ritkán határozott időtartamra alkalmaznak tanárokat, és a nyári szünet idején átmenetileg csökkentik a létszámot. Ez a gyakorlat minden bizonnyal inkább érinti a vizsgálatunkban szereplő pályakezdőket, mint a régebben dolgozókat. A pedagógus végzettségű pályakezdők munkaerő-piaci dinamikáját az adatállomány további elemzése során érdemes lesz részletesebben megvizsgálni. A régió változók viszonyítási csoportja a becslésekben a Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió. Kiszűrve a végzettség szintjének és szakirányának hatását, a férfiak munkanélkülivé válási esélyében nem találtunk szignifikáns területi különbséget (egyik régió változó együtthatója sem szignifikáns). Ezzel szemben a nők nagyobb valószínűséggel váltak munkanélkülivé Észak-alföldön és Dél-alföldön, mint a központi régióban. Tíz százalékos szinten szignifikáns még Dél-Dunántúl együtthatója, a központi régiónál szintén nagyobb munkanélkülivé válási esélyt jelezve.

Foglalkozás A munkaerő-piaci életpályán megfigyelhető folyamatok másik fontos vonatkozása a foglalkoztatottak körében végbemenő foglalkozásváltozás. Itt a felsőfokú végzettségű potenciális munkavállalók munkaerőpiachoz legszorosabban kapcsolódó csoportjáról van szó, azokról, akik mindkét megfigyelési időpontban foglalkoztatottak. A foglalkozással a munkáltató által meghatározott, az adott munkahelyre jellemző munkahelyi követelményeket közelítjük, s arra keresünk választ, hogy adott iskolai végzettség, illetve szakképzettség mennyiben felel meg a munkahelyi követelményeknek. Ha a munkahelyi követelmények teljesítése felsőfokú végzettségnél alacsonyabb iskolai végzettséggel is lehetséges, akkor pályakezdőnket túlképzettnek 9 tekinthetjük. Ha az adott munkahelyi követelmények teljesítéséhez felsőfokú végzettség szükséges, akkor pályakezdőnk iskolai végzettsége megfelel a munkahelyi követelményeknek. Az eredmények értelmezéséhez célszerű megjegyezni, hogy a túlképzés min-

9

A túlképzés a munkahelyi követelmények és a képzettség illeszkedését jelölő fogalom. Túlképzett az a munkavállaló, aki a munkahely betöltéséhez szükségesnél magasabb képzettséggel rendelkezik.


18

den munkaerőpiac működésének normális kísérőjelensége. Az a tény pedig, hogy a pályakezdők körében magas a túlképzettek aránya, önmagában nem ad okot aggodalomra, mert ők mindannyian életpályájuk elején vannak, amikor a foglalkozás és iskolai végzettség illeszkedésének természetes kísérőjelensége lehet a túlképzettség. A probléma akkor válhat munkaerő-piaci szempontból súlyossá, ha az életpályán előre haladva a túlképzettség nem csökken, illetve ha a különböző időpontokban a munkaerő-piacra lépő kohorszoknál azt figyeljük meg, hogy a későbbi kohorszokban a túlképzettség mértéke növekszik. A problémát két metszetben vizsgáljuk. Először pusztán az egyén foglalkozásait minősítjük, s ennek alapján próbálunk meg következtetéseket levonni a túlképzés mértékére. Másodszor a foglalkozások munkahelyi követelményeit az adott foglalkozásokban dolgozók tipikus iskolai végzettségeivel közelítjük, s ezt hasonlítjuk össze felsőfokú végzettségű pályakezdőnk iskolai végzettségével. Az első metszetben igen összevont foglalkozási csoportokkal dolgozunk. Egészen pontosan igen összevont foglalkozási csoportok közötti mozgásokat elemzünk. Mindkét kohorsznál ismerjük az első és az utolsó megfigyelés időpontjának foglalkozását. Noha a az elemi foglalkozások (négyjegyű FEOR) is rendelkezésünkre állnak, részben a viszonylag alacsony esetszám, részben pedig a minták nagyfokú foglalkozási koncentrációja miatt a foglalkozásváltozást csak igen összevont csoportokban tudjuk vizsgálni. 10. táblázat Három csoportot tudunk megkülönböztetni: vezetők, 10 felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozások 11 , valamint egyéb foglalkozások. Az első csoport legnagyobb hányadát a gazdasági szervezetek vezetői teszik ki, a második csoportban azokat találjuk, akik „felsőfokú képzettséget igénylő”, valamint azokat, akik „felsőfokú és középfokú képzettséget igénylő” foglalkozásokban dolgoznak, a harmadik csoportot pedig azok alkotják, akik nem vezetők, továbbá olyan foglalkozásokban vannak jelen, amelyek nem igényelnek felsőfokú képzettséget. A második csoportban olyan foglalkozások is szerepelnek, amelyek mind felsőfokú, mind középfokú képzettséggel elláthatók. Pályakezdőkről lévén szó ezt a helyzetet a munkaerőpiaci életpálya normál állapotának tekinthetjük; felsőfokú végzettséggel sokan kezdetben középfokú végzettséggel is ellátható foglalkozásokban helyezkednek el, s később kerülnek felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásba. Véleményünk szerint tehát nem állítható, hogy ese10 11

Az egyjegyű FEOR 1. kódszámmal jelölt foglalkozási csoportja Az egyjegyű FEOR 2. és 3. kódszámmal jelölt foglalkozási csoportja


19

tükben túlképzésről lenne szó, ezért ezeket az egyéneket is az első csoportba soroltuk azokkal együtt, akik kifejezetten felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgoznak. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy az első és a második csoport (a vezetők és a felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók) esetében nem indokolt komolyabb illeszkedési problémáról beszélni, míg a harmadik csoportnál arra a következtetésre juthatunk, hogy felsőfokú végzettségű munkavállalónk a végzettségének nem megfelelő munkahelyen dolgozik (túlképzett). Az első és a második megfigyelési időpont között lezajlott foglalkozásváltozás mértékéről és irányáról a következőket mondhatjuk (10. táblázat). Az első időpontban pályakezdőink nyolc százaléka volt vezető, 86 százaléka felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozott, a maradék hat százalék egyéb foglalkozásokban helyezkedett el. A második időpontban a megfelelő értékek rendre 15, 77 és 8 százalék. A túlképzettnek tekinthető, egyéb foglalkozásokban dolgozók arány tehát igen csekély, és a két időpontban nagyjából azonos, a megfelelően képzett két csoportnál a vezetők aránya nőtt, a felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban elhelyezkedők aránya pedig csökkent. Ez arra utalhat, hogy itt pusztán azt az életpályán mindennaposnak számító eseményt látjuk, hogy egyfelől idővel a beosztott diplomások bizonyos hányada vezetővé válik, másfelől a felsőfokúnál alacsonyabb képzettségi követelményeket támasztó munkahelyekről az egyének egy része idővel felsőfokú képzettséget igénylő munkahelyekre kerül. Adataink tanúsága szerint azonban nem egészen, illetve nem csak erről van szó. A vezetők és a felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók csoportjai között mindkét irányban igen élénk áramlások figyelhetők meg, s ez kisebb mértékben a harmadik csoportra is fennáll. Az első megfigyelés időpontjában felsőfokú képzetséget igénylő foglalkozásokban dolgozók mintegy négyötödét találjuk ugyanilyen foglalkozásokban a második időpontban, tizenkét százalékuk vezető lesz, nyolc százalékuk pedig egyéb (felsőfokú képzettséget nem igénylő) foglalkozásokba kerül. Az első megfigyeléskor vezetőként dolgozók kevesebb mint felét találjuk a második időpontban is vezető foglalkozásokban, elenyésző hányaduk egyéb foglalkozásokban dolgozik. Végül az első időpontban egyéb foglalkozásokban dolgozók csaknem kétharmada a második megfigyelés időpontjában felsőfokú képzettséget igénylő munkahelyen található, további egyötödük pedig vezető lesz, végül ennél sokkal alacsonyabb arányban maradnak egyéb foglalkozásokban. Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy ha a munkahelyek képzettségi követelményeit a foglalkozások osztályozási rendszere alapján kíséreljük meg értékelni, akkor a felsőfokú végzettségű pályakezdők túlnyomó többsége mindkét időpontban képzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik. Ha figyelembe vesszük, hogy a két időpont közötti változások A FIDÉV kutatás folytatása

20

egyúttal a munkavállalók életpályán történő előre haladását is jelentik, nem meglepő, hogy az első időpontban túlképzettnek minősülő munkavállalók több, mint négyötöde a második időpontra képzettségének megfelelő foglalkozásba kerül. Végül pályakezdőink körében a vezetői pozíció nem tűnik nagyon stabilnak, az első megfigyeléskor vezetőként dolgozók kevesebb, mint fele tartja meg vezető foglalkozását a második megfigyelés időpontjáig. Megjegyezzük még, hogy a foglalkozásváltás iránya vélhetően nem független a keresetek várható változásától. A legalacsonyabb keresetnövekedést a mindkét időpontban vezetői pozícióban dolgozók érték el, a legmagasabbat pedig az a két csoport, amelynél a két időpont közötti elmozdulás „lefelé” való mobilitásként értelmezhető: az első időpontban vezetőkből a második időpontra nem vezetővé vált munkavállalók, valamint a felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozást egyéb foglalkozásra váltók tartoznak ide. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy egyrészt a „lefelé” történő mobilitásnak kereseti okai is vannak, illetőleg hogy a mindkét időpont vezetőként dolgozók preferenciái olyanok, hogy számukra a vezetői pozíció megtartása viszonylag alacsony jövedelememelkedés mellett is előnyös. 11. táblázat A foglalkozásváltás és az iskolai végzettség összefüggését vizsgálva (11. táblázat) az egyetemet és a főiskolát végzett pályakezdőink között a legjelentősebb különbség a mindkét időpontban felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók arányában mutatkozik. Míg az egyetemi végzettségűek háromnegyede, a főiskolai diplomával rendelkezőknek csak kétharmada tartozik ebbe a csoportba. Az egyetemi végzettség ebben az értelemben nagyobb stabilitást, illetve stabilabb munkahely/iskolai végzettség illeszkedést jelent. A főiskolát végzettek körében ugyanakkor valamivel nagyobb arányban találunk a felsőfokú képzettségű foglalkozásokból egyéb foglalkozásokba, valamint az egyéb foglalkozásból felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokba kerülő munkavállalókat, azaz nagyobb mértékben jellemző rájuk, hogy a képzettségüknek megfelelő foglalkozásokat váltanak fel képzettségüknél alacsonyabb munkahelyi követelményeket támasztó foglalkozásokkal, illetve fordítva: képzettségüknél alacsonyabb munkahelyi követelményeket támasztó foglalkozásokat nagyobb arányban váltanak fel a képzettségüknek megfelelő foglalkozásokkal. Végül vegyük szemügyre a foglalkozásváltozás és a szakképzettség kapcsolatát. Ez utóbbit itt is az első diploma tudományterületével közelítjük, s a kis elemszámú művészeti tudományterületet kihagyjuk az elemzésből. Ugyancsak az alacsony esetszám miatt statisztikailag értékelhető eredményeket csak két csoportra: a mindkét időpontban felsőfokú képzettA FIDÉV kutatás folytatása

21

séget igénylő, valamint az első időpontban felsőfokú képzettséget igénylő, a másodikban vezető foglalkozásban dolgozó munkavállalókra tudunk produkálni (12. táblázat). 12. táblázat A bölcsész és az egészségügyi tudományterületen végzettek több, mint négyötöde mind az első, mind a második időpontban felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásban dolgozott. A kiugróan legalacsonyabb arányt az agrár szakképzettségűeknél találjuk. A természet- és társadalomtudományi, valamint a műszaki képzettséggel rendelkezők a két fenti csoport között helyezkednek el. A felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokból a vezetők közé kerülők aránya a műszaki, a társadalomtudományi, valamint az agrár szakképzettségűek körében magasabb az átlagosnál. A táblázat utolsó sorából azonban az is látszik, hogy számos áramlást – az alacsony elemszám miatt – nem tudunk számszerűen értékelni. Az ilyen áramlások aránya az agrár szakképzettségű munkavállalók több, mint egyharmadát, a társadalomtudományi szakképzettségűeknek pedig egynegyedét érintik. A foglalkozás és az iskolai végzettség kapcsolatát egy másik metszetben is megvizsgáltuk. Itt nem egyszerűen a foglalkozási klasszifikációból következtetünk a munkahely/iskolai végzettség illeszkedésére, hanem megvizsgáltuk az adott foglalkozásokhoz kapcsolódó jellegzetes iskolai végzettséget, s ezt a megfigyelt egyénünk iskolai végzettségével összevetve állapítottuk meg a pályakezdő munkahelyi követelményeinek és iskolai végzettségének illeszkedését. Az eljárás technológiáját itt nem ismertetjük, 12 az eredmények értelmezéséhez azonban tudnunk kell a következőket. Először, a munkahelyi követelményeket az adott foglalkozás modális iskolai végzettségével közelítettük, s pályakezdőinket akkor tekintettük túlképzettnek, ha a foglalkozás modális iskolai végzettségénél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, akkor pedig nem túlképzettnek, ha iskolai végzettségük éppen megfelelt a foglalkozásuk modális iskolai végzettségének. Másodszor a besoroláshoz a FH bértarifa felvételét használtuk, amelyben az iskolai végzettségi változó nem különbözteti meg a főiskolai és az egyetemi végzettséget, tehát sem az egyetemi, sem a főiskolai végzettségű pályakezdőink nem lesznek túlképzettek, ha az adott foglalkozás modális iskolai végzettsége felsőfokú végzettség. Ebből, harmadszor, az is következik, hogy felsőfokú végzettségű pályakezdőink nem lehetnek alulképzettek, azaz a pályakezdők iskolai végzettségének és a munkahely iskolai végzettségi követelményinek viszonyát itt egy kétértékű változó írja le (túlképzett: igen-nem). A magyar

12

Részletes leírását lásd Galasi (2004a)


22

munkaerőpiacon a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején a felsőfokú végzettségűek és a munkahelyi követelmények illeszkedése gyorsan változott (Galasi 2004b), s ez feltehetően fokozottan érintette a pályakezdő diplomásokat. Az összefoglaló információkat a 13. táblázatban találjuk, ahol egyrészt a két megfigyelési időpontban túlképzettek arányát (A. rész), másfelől a túlképzettség a két megfigyelési időpont közötti változásait (B. rész) foglaltuk össze. 13. táblázat Az első megfigyeléskor a pályakezdő diplomások valamivel több, a második megfigyeléskor pedig valamivel kevesebb, mint egyharmada volt túlképzett. A munkaerő-piaci életpályán előre haladva az illeszkedés tehát javulni látszik, ugyanakkor a változás nem túlságosan jelentős. A két állapot közötti mozgások aránya sem elhanyagolható. Az első megfigyeléskor nem túlképzett pályakezdők háromnegyede a második időpontban is olyan foglalkozásban dolgozik, amelynek iskolai végzettségi követelményei megfelelnek iskolai végzettségének, negyedük viszont a második időpontra túlképzetté válik. Még jelentősebb a változás a túlképzettként induló pályakezdők esetében: a csoport több, mint a felét a második időpontban olyan foglalkozásokban találjuk, amelyekben a munkahelyi követelmények alapján éppen felsőfokú végzettségű munkavállalókra van szükség. Megállapíthatjuk, hogy bár a kétféle állapot között mindkét irányban megfigyelhetünk áramlásokat, a domináns irány egyrészt a nem túlképzett munkavállalók jó illeszkedésének fennmaradása, valamint a túlképzettek jelentős részének az éppen megfelelően képzettek közé történő belépése. Ez ismét arra utal, hogy kimutatható egy olyan életpálya-hatás, aminek eredményeképpen adott belépési kohorszban a túlképzés az életpályán előre haladva csökken. Az a tény, hogy az egyén az iskolai végzettségének megfelelő/nem megfelelő első időpontban megfigyelt munkahelyét az illeszkedés szempontjából milyen munkahelyre cseréli a második időpontban, lényegében nem befolyásolja keresetének alakulását. Egyedül az első időpontban túlképzettből a második időpontra nem túlképzett munkavállalók esetében látunk az átlaghoz képest érzékelhető különbséget: e csoport keresetének növekedése a legkisebb. Ez arra utal, hogy a túlképzettség nem feltétlenül kapcsolódik össze kereseti hátránnyal, tehát - ha a keresetet a munkavállaló értékét jelző mutatónak tekintjük – a túlképzett munkavállaló nem feltétlenül kevésbé értékes a munkaerőpiacon, mint az éppen iskolai végzettségének megfelelő munkahelyen dolgozó munkavállaló.


23

Az előzőekhez hasonlóan megnéztük a túlképzettség változásának az iskolai végzettséggel, valamint a szakképzettséggel való összefüggését is (14. táblázat). 14. táblázat 15. táblázat Az iskolai végzettség esetében két jelentős különbséget találunk. Az egyetemet végzettek között nagyjából 12 százalékponttal magasabb a mindkét időpontban nem túlképzettek aránya, továbbá durván 8 százalékponttal alacsonyabb a mindkét időpontban túlképzettek aránya, mint a főiskolát végzett pályakezdők körében. Ez azt mutatja, hogy egyetemi végzettséggel jobb és stabilabb illeszkedés érhető el, és hogy főiskolai végzettséggel kisebb az esély a túlképzett állapotból történő kilépésre. A pályakezdők szakképzettsége és az illeszkedés változása sem tűnik egymástól függetlennek (15. táblázat). Nem igazán meglepő, hogy az egészségügyi szakképzettségű pályakezdők illeszkedése kiemelkedően a legjobb. Háromnegyedüket mindkét időpontban az iskolai végzettségének megfelelő foglalkozásban találjuk, további tizenöt százalékuk az első időpontban még túlképzett, a másodikban azonban már nem, tízből kilenc esetben tehát a második időpontban jó illeszkedést figyelhetünk meg. Az ellenkező végletet az agár szakképzettséggel rendelkező pályakezdők képviselik. Körükben kiugróan magas a mindkét időpontban túlképzettek és kiemelkedően alacsony a mindkét időpontban az iskolai végzettségnek megfelelő munkahelyen dolgozók aránya, ezen túlmenően nagyjából ugyanannyian válnak túlképzettből megfelelően képzetté, mint megfelelően képzettből túlképzetté. Az átlagosnál viszonylag alacsonyabb a képzettségüknél alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkahelyeken elhelyezkedők, továbbá viszonylag magasabb a mindkét időpontban túlképzettek aránya a társadalomtudományi szakképzettséggel rendelkezők körében.

A munkaerő-piaci életpálya stabilitása A munkaerő-piaci életpálya stabilitása többféle mutatóval közelíthető. Itt a munkaszerződés jellegét (állandó és meghatározatlan időtartamú; állandó, de meghatározott időtartamú; megbízás jellegű), a vállalatméretet – általában a nagyobb méretű vállalatnál a foglalkoztatás stabilabb -, valamint az utolsó munkáltatónál, illetve munkakörben eltöltött időtartamot elemezzük. A FIDÉV kutatás folytatása

24

A munkaszerződés jellege A munkavállalók munkaerő-piaci életpályájának alakulását nagymértékben befolyásolja a munkaviszony stabilitása. A leginkább stabil munkaszerződést meghatározatlan időtartam jellemzi, ennél kevésbé stabil az állandó, de határozott időtartamú, s még kevésbé az a megbízás jellegű munkaviszony. Minthogy a pályakezdők itt vizsgált csoportja erősen integrálódott a munkaerőpiacba – mindkét időpontban foglalkoztatott -, ezért azt várjuk, hogy az életpályán előre haladva a munkaviszony stabilitása növekszik, tehát emelkedik az állandó és határozatlan időtartamú munkaviszony keretében foglalkoztatottak aránya. 16. táblázat A 16. táblázatból – noha mind a stabilabb munkaviszonyból a kevésbé stabil munkaviszony felé, mind a másik irányban egyaránt megfigyelhetők mozgások – a várakozásainknak megfelelő kép rajzolódik ki. Az első időpontban az állandó és határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozók kilencvenöt százaléka a második időpontban is ugyanilyen munkaviszonynyal rendelkezett. Az első időpontban állandó és határozott időtartamú, valamint a megbízás jellegű munkaviszonnyal rendelkezőknek több, mint háromnegyede a második időpontban már állandó, határozatlan időtartamú munkaszerződéssel dolgozik. Ez azt mutatja, hogy kifejezett elmozdulás következett be a legstabilabb munkaszerződés irányában. 13 A munkaviszony stabilitásának változása/állandósága egyúttal a munkavállaló keresetének változási ütemére is befolyással van. Noha a mindkét időpontban állandó és meghatározatlan idejű munkaszerződés keretében dolgozók kereseti növekménye is igen jelentős, a legmagasabb kereseti emelkedés azokra jellemző, akik megbízás jellegű munkaviszonyukat állandó és határozatlan idejű szerződésre váltották. A keresetemelkedés csaknem eléri a mindkét időpontban állandó és meghatározatlan idejű munkaszerződés keretében dolgozóknál tapasztalt értéket azoknál, akik határozott időtartamú szerződésüket állandó és határozatlan időtartamúra cserélték fel. Vállalatméret

13

Megjegyezzük, hogy azt a néhány esetet, amikor a pályakezdő alkalmi munkát végzett, kihagytuk az elemzésből. Továbbá, a munkaviszony és az iskolai végzettség, valamint a munkaviszony és a tudományterület összefüggéseit is megvizsgáltuk. Egyik esetben sem láttunk értékelhető összefüggéseket, ezért az ezzel kapcsolatos eredmények ismertetésétől eltekintünk.


25

A felsőfokú végzettségű pályakezdő foglalkoztatottak vállalatméret szerinti megoszlása a két megfigyelt időpontban lényegében nem változik. Diplomásaink relatív többsége, több mint egyharmada közepes létszámú (51-500 fős) , egynegyede-egyötöde nagyvállalatokban (500 főnél nagyobb) dolgozik. A viszonylag kisebb (10-50 fős) vállalatokban dolgozók aránya is meghaladja az össze pályakezdő egyötödét, a legalacsonyabb a 10 főnél kisebb gazdasági szervezetekben foglalkoztatottak súlya (17. táblázat). 17. táblázat Bármelyik vállalatméret-kategóriát tekintjük, a legjellemzőbb állapot, hogy a munkavállalóra az első időpontban megfigyelt vállalatméret jellemző a második időpontban is. A két megfigyelési időpontban azonos méretű vállalatban dolgozók aránya a legkisebb vállalatok esetében a legalacsonyabb, nem éri el az ötven százalékot, a nagyobb vállalatoknál viszont meghaladja ezt az értéket. Ez arra utal, hogy nagyobb vállalatokból valóban kisebb a kiáramlás valószínűsége. A nagyobb vagy kisebb vállalatba átlépők általában inkább a szomszédos vállalatméret-kategóriákba távoznak. A vállalatméret-mobilitás valamelyest összefügg a kereset változásával is. Egyfelől esetenként jelentős keresetemelkedést azok képesek elérni, akik kisebb vállalatból nagyobb vállalatba lépnek át (a legnagyobb mértékű a keresetemelkedés azoknál, akik 10-50 fős vállalatból 500 főnél több munkavállalót foglalkoztató vállalathoz távoznak), másfelől a kisebb vállalat választásának is lehetnek kereseti okai (például azok, akik a legnagyobb vállalatokból a legkisebb vállalatokba kerülnek át, igen magas kereseti nyereséget érnek el).

Az utolsó munkáltatónál és munkakörben eltöltött idő A munkaviszony stabilitásának egyik lehetséges indikátora az egy-egy munkáltatónál eltöltött idő hossza. A pályakezdők az átlagosnál gyakrabban változtatnak munkahelyet a diploma megszerzése után illeszkedési folyamat részeként. A rendelkezésünkre álló információk az utolsó munkáltatónál eltöltött idő elemzését teszik lehetővé. Minthogy a két kohorsz potenciális munkaerő-piaci életpályája nem egyenlő hosszú – az 1998-ban végzettek egy évvel hosszabb időt tölthettek a munkaerőpiacon, feltéve, hogy a végzés után rögtön elhelyezkedtek -, ezért az időtartamok vizsgálatát célszerű a pályakezdők két csoportjára külön-külön elvégezni.


26

18. táblázat Várakozásainkhoz képest az adatok meglepő stabilitást mutatnak (18. táblázat). Az 1998-ban végzettek átlagosan 51, a diplomájukat egy évvel később kézhez kapók átlagosan 43 hónapot töltöttek el az utolsó munkáltatójuknál. Mindkét csoport több, mint a fele ráadásul a második megfigyelés idején is az első munkáltatójánál dolgozik (ez az 1998-as kohorsznál hat évnél hosszabb, az 1999-ben végzetteknél öt évnél hosszabb időtartamot jelent). A legfeljebb egy éve a második megfigyelés idején az utolsó munkáltatónál dolgozók aránya jelentéktelen. Ha a munkáltatónál eltöltött időt és a kereset változását együttesen vesszük szemügyre, akkor azt találjuk, hogy stabilabb munkaviszony magasabb keresetemelkedéssel jár együtt, noha az összefüggés nem lineáris. Megvizsgáltuk, hogy az adott munkáltatónál eltöltött idő és az iskolai végzettség (főiskola, illetve egyetem) között kimutatható-e valamilyen összefüggés. Ám azt találtuk, hogy a két iskolai végzettségi fokozathoz tartozók időtartamok szerinti megoszlása lényegében egyik kohorszban sem különbözik. Hasonló a helyzet a szakképzettség (tudományterület) esetében. 19. táblázat Pályakezdőink átlagosan 45 (1998-ban végzettek), illetve 39 (1999-ben végzettek) hónapot töltöttek az utolsó munkakörükben (19. táblázat). Ez ugyancsak a munkaerő-piaci életpályák stabilitására utal, továbbá úgy tűnik, hogy az 1999-es kohorsz kevésbé hajlamos/kényszerül munkaköre megváltoztatására. Miközben potenciális munkaerő-piaci életpályája egy évvel rövidebb, az utolsó munkakörben átlagosan eltöltött ideje csupán hat hónappal rövidebb az 1998-as kohorsz megfelelő értékénél. Ezt megerősíti az is, hogy az 1998-ban végzettek több, mint negyven, az egy évvel később diplomához jutók negyvenhét százaléka megfigyelésünk idején az első munkakörében dolgozik (azaz hat, illetve öt évnél hosszabb ideje dolgoznak jelenlegi munkakörükben). Az utolsó munkakörben eltöltött idő tekintetében pályakezdőink megoszlását sem az iskolai végzettség, sem a szakképzettség (tudományterület) befolyásolja statisztikailag értékelhetően. Hasonlóképpen, nem látunk összefüggést a munkavállaló két megfigyelési időpont között megfigyelhető kereseti dinamikája és az utolsó munkakörben eltöltött idő között.


27

Munkaidő A pályakezdők munkaerőpiacba történő integrálódását a munkaidő változása is jelezheti. Az életpálya elején általában viszonylag alacsony munkaidő figyelhető meg, ami nem független attól, hogy a kezdő munkavállalók betanulási, illetve képzési tevékenysége viszonylag intenzív. Ezért azt várjuk, hogy a munkaidő a második megfigyelés időpontjában hosszabb lesz, mint az első megfigyeléskor. Az első megfigyeléskor az átlagos havi munkaidő 146, a második időpontban 164 órára nőtt. Ez mintegy 12 százalékos növekedést jelent (20. táblázat). 20. táblázat Nagyjából minden tizedik munkavállaló munkaideje változatlan, kevesebb, mint egyharmadánál csökkent, több, mint felénél nőtt a két megfigyelés között. A csökkenés átlagosan mintegy húsz százalékot tesz ki, a növekedés ennél jelentősebb, nagyjából 30 százalékos, azaz azok, akinek a munkaideje növekedett átlagosan harminc százalékkal dolgoznak többet a második, mint az első megfigyelés időpontjában. 21. táblázat A pályakezdők munkaidejének változása nem teljesen független iskolai végzettségüktől (21. táblázat). Az egyetemi végzettségűek körében kevesebb fiatal munkaideje csökken, továbbá nagyobb arányban találunk közöttük olyanokat, akiknek a munkaideje növekszik, mint a főiskolai diplomával rendelkezők esetében. Ebben a vonatkozásban az egyetemi végzettségű pályakezdőket tehát – ha induló feltevésünk helyes volt – erőteljesebb munkaerőpiaci integrálódás jellemzi. A fiatal diplomások munkaidejének változása igen hasonló függetlenül a szakképzettségüktől (tudományterület). Egyedül az agrár szakképzettségnél figyelhető meg, hogy az átlagosnál nagyobb arányban érinti őket a munkaidő csökkenése és kisebb arányban a munkaidő növekedése. A két megfigyelési időpont között a munkaidőben és a keresetben megfigyelt változások nem függetlenek egymástól. Azoknak a munkavállalóknak növekszik legdinamikusabban a keresete, akiknél a munkaidő növekedését is megfigyeljük. Ez nem nagy meglepetés, mert a kereset havi nettó összeg, növelésének egyik lehetséges útja a munkaidő emelése – akár úgy,


28

hogy az egyén az adott munkahelyen többet dolgozik, akár úgy, hogy olyan munkakört választ, ahol a munkaidő hosszabb, s egyúttal a kereset is magasabb.

Kereset A kereset igen sok szempontból fontos indikátor; itt egyszerűen úgy értékeljük, mint az egyén munkavégző képességének munkaerő-piaci értékét jelző mutatót, amely – egyebek mellett – azt mutatja meg, hogy az iskolázás és a munkaerő-piaci tapasztalat révén felhalmozott tudás a piacon az adott időpontban mennyit ér. Ez nyilvánvalóan nem független az adott piaci kereslet és kínálat aktuális viszonyától, így adott iskolázottság és képzettség mellett a relatív keresetek változása egyúttal a kereslet és a kínálat változásáról is nyújt némi információt. Ha a felsőfokú végzettségűek kereslete, illetve a kereslet és a kínálat viszonya nagyjából változatlan, és a munkaerőpiacra továbbra is a felsőfokú végzettségűek viszonylag magas bérelőnye jellemző, akkor pályakezdő foglalkoztatottaink esetében viszonylag dinamikus reálkereset-emelkedést várunk. Ha a jelentős méretű felsőfokú oktatási kibocsátás hatására a felsőfokú végzettségűek kínálata megnövekszik, a kereslet viszont nem vagy nem dinamikusan emelkedik, akkor akár csökkenő reálkereseteket is láthatunk. 22. táblázat Az 1998-ban végzettek (2003-as fogyasztói áron számított) első megfigyeléskori havi nettó keresete mintegy 64 ezer forint, ami a második megfigyelés időpontjára 120 ezer forintra növekszik. Ez összességében nyolcvanhat százalékos reálkereset-emelkedést jelent. Az 1999-ben végzettek egy évvel később léptek a munkaerőpiacra, s induláskor átlagosan 69 ezer forintot kerestek; a második megfigyelés idején ennek összege már 119 ezer forint, s így mintegy hetvenkét százalékos reálkereset-emelkedést értek el. Az átlagos éves reálkeresetnövekedés az első kohorsznál húsz, a másodiknál huszonkét százalék. A reálkereset tehát mind a két kohorsznál igen dinamikusan emelkedett, s a növekmény meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. A korábban piacra lépett kohorsz alacsonyabb keresettel indul, mert egy korábbi, alacsonyabb reálkeresettel jellemezhető évben léptek a piacra, ugyanakkor második megfigyeléskori keresete magasabb, amit elsődlegesen – nagyjából változatlan munkaerőpiaci viszonyokat feltételezve - az életpálya-hatásnak tulajdoníthatunk: ők egy évvel hosszabb időt tölthettek a munkaerőpiacon. Emiatt az egész időszakra számítva nagyobb reálkereseti


29

növekményt könyvelhet el. A második diplomáját később megszerző kohorsz átlagos éves reálkereset-növekménye is jelentős, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy – legalábbis a mindkét megfigyeléskor foglalkoztatott egyének adatain – nincs jele annak, hogy a később munkaerőpiacra lépők kereseti helyzete rosszabb lenne, mint a korábban munkaerőpiacra lépőké, hiszen ekkor alacsonyabb éves reálkereset-növekedést értek volna el. Továbbá, ha ez így van, akkor adataink nem utalnak a felsőfokú végzettségű pályakezdők munkaerő-piaci helyzetének romlására sem, hiszen ekkor a később piacra lépők előnytelenebb helyzete a keresetnövekedés ütemének csökkenésében is megjelenne. Az emelkedő kereset lehetőségét természetesen nem minden munkavállaló tudta kihasználni, egyeseknél kisebb, másoknál nagyobb keresetnövekedés figyelhető meg. Ezt a problémát tanulmányozhatjuk a 23. táblázatban, amelyben a két kohorsz munkavállalóinak az első és a második megfigyelés idején elfoglalt relatív kereseti pozícióját mutatjuk be kereseti kvintilisek segítségével, illetve amely a kvintilisek közötti mobilitásról szolgáltat információkat. 23. táblázat A két időpont között mindkét kohorszban igen intenzív kereseti mobilitás ment végbe. Az 1998-as kohorsznál azonban a kvintilisek közötti mozgás lényegesen több személyt érint, mint az 1999-es kohorsz estében. Az korábban munkaerőpiacra lépett munkavállalóknak alig valamivel több, mint egyötöde, a munkaerő-piaci életpályájukat később kezdőknek viszont negyven százalékot meghaladó aránya maradt ugyanabban a kereseti kvintilisben mindkét időpontban. Mindkét kohorszra jellemző, hogy nagyjából azonos a felfelé, illetve a lefelé elmozdulók aránya, ugyan akkor a később munkaerőpiacra lépők körében mindkét csoport aránya lényegesen alacsonyabb. Az 1998-ban végzettek 38 és 40 százalékának javult, illetve romlott a kvintilisben mért kereseti helyzete, míg az 1999-ben végzettek körében a megfelelő értékek: 29 és 30 százalék. A két kohorsz között a kereseti mobilitásban megfigyelhető különbségek részben ugyancsak a munkaerő-piaci életpálya lehetséges hosszában mutatkozó eltérésnek tudható be; az 1998-ban végzetteknek a második megfigyelésig több idejük volt kereseti pozíciójuk változtatására. 24. táblázat


30

Az iskolai végzettségnek a keresetre gyakorolt hatását a 24. táblázatban kíséreltük meg összefoglalni. Mindkét kohorszban és mindkét iskolai végzettségi fokozatban jelentős reálkereset-emelkedést figyelhetünk meg. A keresetek dinamikája azonban a két kohorsz két iskolai végzettségi csoportjában különböző. Az első megfigyelés időpontjában az egyetemi végzettség (a főiskolai végzettséghez képest) mindkét kohorsz esetében jelentős kereseti előnyt jelent. Ugyanez áll fenn az 1999-es kohorsznál a második megfigyelés időpontjában is, mert az egyetemi végzettségűek a főiskolai diplomával rendelkező munkavállalókéhoz hasonló mértékben voltak képesek keresetük emelésére. Az 1998-as kohorsznál azonban az egyetemi végzettségűek keresetének emelkedése olyannyira elmarad a másik csoport kereseti növekményétől, hogy a második időpontban az egyetemi és a főiskolai végzettséghez kapcsolódó keresetek már lényegében azonosak. Magyarán az 1998-as kohorsz esetében a magasabb iskolai végzettségből fakadó kezdeti kereseti előny a második időpontra megszűnik. 14 25. táblázat Az első megfigyelés időpontjában a tudományterületek közötti kereseti különbségek igen jelentősek (25. táblázat). Különösen alacsony a természettudományi, a bölcsész és az egészségügyi tudományterületen végzettek induló keresete – s ez mind a két kohorszra fennáll. A második megfigyelés időpontjára ezek a különbségek mérséklődnek, ami olyan módon megy végbe, hogy az alacsony induló keresetű szakképzettségekkel rendelkező munkavállalók keresete sokkal dinamikusabban emelkedik, mint azoknak a munkavállalóknak a keresetei, akiknek a szakképzettsége magas induló keresetet implikált, magyarán akiknél az első megfigyelés időpontjában a relatív kereslet a legnagyobb volt vagy/és az állami keresetszabályozás a legkevésbé éreztette hatását. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jelenség egyfajta keresleti indíttatású életpálya-hatásként értékelhető-e (a viszonylag magas relatív kereslet miatt magas induló keresettel a munkaerőpiacra lépők kereseti növekedése lassabb) vagy pedig a két időpont között végbe ment, a közalkalmazottakat érintő állami keresetemelés következménye-e.

14

A probléma további vizsgálatokat igényel, és nem kizárt, hogy az első kohorsz alacsony elemszámából fakadó viszonylag jelentős becslési pontatlansággal függ össze.


31

Tanulás, továbbtanulás A felsőoktatásban végzettek további felsőfokú tanulmányai különböző célokat szolgálhatnak. Bővitheti a fiatal diplomások megszerzett ismereteit –például doktori képzés segítségével -, de célja lehet a továbbtanulásnak, hogy a tanultaktól eltérő szakképzettséget szerezzen a fiatal diplomás, ha meglévő szakképzettségével nem tud, vagy nem akar elhelyezkedni, ha a meglévő szakképzettségével elérhető kereseteket nem tartja kielégítőnek, vagy ha munkaköre olyan ismereteket is kíván, melyhez további szakképzettségre van szükség. Emellett az is továbbtanulásra ösztönözheti a fiatal diplomásokat, ha első diplomájuk megszerzésekor nem tudtak abban a szakcsoportban, intézményben diplomát szerezni, melyben szerettek volna. A további felsőfokú tanulmányoknak tehát fontos szerepe lehet a fiatal diplomások munkaerőpiacra történő beilleszkedésében, ugyanakkor felhívhatja a figyelmet a nappali alapképzés szerkezetében mutatkozó problémákra is. A fiatal diplomások csaknem 40 százaléka az első/előző diploma megszerzése és a második megfigyelés időpontja között eltelt 4 és fél, illetve 5 és fél évben újabb felsőfokú szakképzettséget szerzett, további 16 százalékuk pedig jelenleg folytatja az újabb felsőfokú szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányait. Vagyis a végzettek több mint fele szerzett/szerez újabb diplomát a végzést követő 5-6 évben. 26. táblázat Az újabb felsőfokú szakképzettség legnagyobb arányban egyetemi szintű, az összes újabb diplomát szerzett/szerző 44 százaléka egyetemi szintű szakképzettséget szerzett/szerez, ettől alig valamivel marad el a főiskolai újabb diplomát szerzők aránya (42 %). A végzettek 9 százaléka tanul/tanult felsőfokú akkreditált szakképzésben és kevesebb mint 4 százalékuk folytatott/folytat Phd megszerzésére irányuló tanulmányokat. A képzettséget már megszerzettek és a felsőfokú tanulmányokat jelenleg folytatók között kisebb különbségek figyelhetők meg a képzettség szintje szerinti megoszlásban. A jelenleg tanulók 10 százaléka vesz részt doktori képzésben, míg a képzettséget már megszerzettek között a doktori képesítést szerzettek aránya csak 1,5 százalék. A különbség adódhat a phD képzés kiterjesztéséből is, valamint abból, hogy a doktori képzésben résztvettek közül végül sokan nem szerzik meg a képzettséget, vagy elnyújtják tanulmányaikat. Akkreditált felsőfokú szakképzésben fele olyan arányban vesznek részt a jelenleg felsőfokon továbbtanulók, mint vettek részt azok, akik már megszerezték a felsőfokú szakképzettséget. Ez a változás utalhat arra, hogy felsőfokú diplomával A FIDÉV kutatás folytatása

32

kevésbé érdemes ebben a képzési formában tanulni, ezért csökken az édeklődés e képési forma iránt a fiatal diplomások körében. Az egyetemi képzésben való részvétel aránya nagyobb, a főiskolai képzésben való részvételé kisebb a most tanulók mint a felsőfokú szakképesítést már megszerzettek körében, vagyis az adatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb arányban szeretnének magasabb szintű képzettséghez jutni a továbbtanulók. 27. táblázat Az újabb felsőfokú szakképesítést szerzettek több mint egyharmada (33 %) nappali tagozatos képzés keretében szerezte képzettségét, felük (51%) levelező oktatásban vett részt, az esti, illetve távoktatást szerzettek aránya pedig 7 illetve 6 %. A jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytatók körében jóval kisebb a nappali tagozaton tanulók aránya, az összes képzésben résztvevő 14 %-a, míg a levelező képzésben résztvevők aránya jóval magasabb a most tanulók, mint a korábban diplomát szereztek között ( 68 %). 28. táblázat Nappali tagozatos képzésben nagyobb arányban vesznek részt a fiatalok közvetlenül első diplomájuk megszerzése után. A végzést követő első évben még nappali tagozaton tanult az 1998-ban végzettek 7, az 1999-ben végzetteknek pedig 15 százaléka (közülük 6 % tanulmányai mellett dolgozott is), a második megfigyelés időpontjában viszont az összes végzettnek már csak 2 százaléka tanult nappali tagozaton. Azt látjuk tehát, hogy az első diploma megszerzését követő idő előrehaladtával egyre kisebb arányban folytatják nappali tagozatos oktatás keretében újabb felsőfokú végzettség megszerzésére irányuló tanulmányaikat a fiatal diplomások. Ezt mutatja az újabb felsőfokú szakképzettséget szereztek tagozatonkénti megoszlásának változása is a diploma megszerzésének éve szerint. A nappali tagozaton második diplomát szerzett fiatal felsőfokú diplomások közül több mint 20 százalék az első diplomája megszerzését követő első két évben szerezte meg második felsőfokú oklevelét, ami azt mutatja, hogy ők a második diploma megszerzését célzó nappali tagozatos tanulmányaikat még az első diploma megszerzése előtt, vagy azt követően megkezdték. 29. táblázat


33

A fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának finanszírozása A további felsőfokú képesítést szereztek/szerzők csak körülbelül egyötöde folytatta tanulmányait állami finanszírozású képzés keretében (23 %), több mint háromnegyedük pedig költségtérítéses képzésben tanult. Az állami finanszírozású képzés aránya a doktori képzésben a legmagasabb. A doktori képzésben résztvevők kevesebb mint fele tanult /tanul költségtérítéses képzésben (46 %). Az akkreditált felsőfokú képzésben valamint főiskolai képzésben résztvetteknek viszont több mint 85 %-a, az egyetemi képzésben résztvetteknek pedig 70 %-a költségtérítéses képzésben vett/vesz részt. Ha összevetjük a felsőfokú képzettséget már megszerzettek és most szerzők megoszlását a tanulmányok finanszírozási formája szerint képzettségi szintenként, akkor azt látjuk, hogy az egyetemi szintű képzésben az elmúlt néhány év során is nőtt a költségtérítéses képzésben résztvevők aránya, az egyetemi szintű képzettséget már megszerzetteknek 36 százaléka tanult állami finanszírozású képzésben, míg a jelenleg tanulóknak már csak 19 százaléka. Ez arra utal, hogy néhány év alatt is növekedett az egyetemi szintű képzés iránti, a költségeket is állni hajlandó, kereslet. A főiskolai szintű képzés esetén pont az ellenkezőt figyelhetjük meg, bár a különbség a két csoport (a képzettséget már megszerzettek és most szerzők) között csak néhány százalékpontnyi. Annyi azonban biztosnak tetszik az összehasonlításból, hogy a főiskolai szintű képzés esetén nem volt jelentős keresletbővülés a költségtérítéses képzés iránt, de a kereslet szinten maradt. A főiskolai, egyetemi szintű képzésben résztvevők összetételének a tanulmányok finanszírozási formái szerinti megoszlásának változása arra utal, hogy az egyetemi diploma munkaerőpiaci előnyeinek növekedését a felsőfokú végzettségűek figyelembe veszik amikor további felsőfokú tanulmányaikról döntenek. A doktori képzésben jelentősen növekedett az állami finanszírozású képzésben résztvevők aránya az elmúlt években. A doktori képzettséget már megszerzettek negyede tanult állami finanszírozású képzésben, a most tanulóknak több mint 40 százaléka. A változást valószínűleg az állami finanszírozású doktori képzés kiterjesztése magyarázza, de szerepet játszhat benne az is, hogy esetleg az állami finanszírozású doktori képzésben résztvevők nagyobb arányban morzsolódnak le, vagy húzzák el tanulmányaik idejét mint azok a társaik, akik maguk viselik képzésük költségeit. 30. táblázat


34

Az 1999-ben végzett fiatal diplomásoknak ismerjük első/előző diplomájuk finanszírozási formáját a 2000-es Fidév adatfelvételből. Ha összehasonlítjuk az első és a további felsőfokú tanulmányok finanszírozási fomáját, akkor azt látjuk, hogy az első diplomájukat költségtérítéses képzés keretében szerzettek kisebb arányban tanultak/tanulnak tovább második felsőfokú szakképzettség megszerzése érdékben. A korábban állami finanszírozású képzésben résztvettek 9 százalékponttal nagyobb arányban tanultak tovább, mint a korábban költségtérítéses képzésben résztvettek, de még emellett a különbség mellett is, a korábban költségtérítéses képzésben diplomát szerzettek csaknem fele is újabb felsőfokú szakképzettséget szerzett/szerez. 31. táblázat A második(vagy további) felsőfokú diploma megszerzésének finanszírozási formája tekintetében a két csoport között (első diplomát állami finanszírozású képzés keretében illetve költségtérítéses képzés keretében szerzettek) azt a különbséget találjuk, hogy a korábban költségtérítéses képzés keretében diplomát szerzettek még nagyobb arányban szereznek második diplomát is költségtérítéses képzés keretében (87 %-uk), mint az állami finanszírozású képzésben résztvettek (76 %-uk). 32. táblázat A költségtérítéses képzésben tanulók 64 %-a csak maga viselte második diplomája megszerzésének költségeit, további 17 százalékuk pedig munkáltatójával közösen finanszírozta tanulmányait. 18 százalékuknak munkáltatója állta képzési költségeit. Ha a költségviselők szerinti megoszlást a képzés szintje szerint vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a legnagyobb arányban a költségtérítéses doktori képzésben résztvettek tanulmányi költségeit fedezte csak a munkáltató (45 %) és további 21 százalékuk esetében a kérdezett és a munkáltató együtt viselte a képzési költségeket. Az egyéb képzési szinteken végzettséget szereztek több mint 60 százaléka egyedül maga viselte a képzési költségeit, a főiskolai szintű diplomát szerzettek 66, az egyetemi és szintű diplomát szerzettek 63, és a felsőfokú akkreditált szakképzésben tanultak 60 %-a. További 17 százalékuk az egyetemi, 16 százalékuk a főiskolai és 14 százalékuk az akkreditált felsőfokú szakképzettség esetében részben viselte a tanulmányok költségeit. A második diploma finanszírozási formájának és a költségviselőknek a megoszlása tehát azt mutatja, hogy a felsőfokú végzett, felsőfokon továbbtanulók túlnyomó többsége költségtérítéA FIDÉV kutatás folytatása

35

ses képzésben tanul, a tanulmányok költségeit pedig csaknem 80 %-uk egészben, vagy részben maga viseli. 33. táblázat

A fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának szakválasztásai A fiatal diplomások további felsőfokú tanulmányai többféle cél elérését segíthetik: a képzettségi szint emelését, a korábbi tanulmányoktól eltérő szakképzettség megszerzését, vagy specializáltabb, kiegészítő tudás megszerzését. A különböző célokról az első és a további diploma szintjének, szakirányának összehasonlítása szolgálhat információval. A főiskolai szintű első diplomával rendelkező, újabb felsőfokú képzettséget szerzettek közel 40 százaléka egyetemi szintű tanulmányokat folytatott, felük pedig újabb főiskolai végzettséget szerzett. Körükben elenyésző (kevesebb mint fél százalék) a doktori képzésben tanultak aránya, 8 százalékuk pedig akkreditált felsőfokú szakképzésben vett részt. Az egyetemi szintű első diplomával rendelkezők több mint 50 százaléka szerzett újabb egyetemi diplomát, 10 százalékuk vett részt doktori képzésben. Harmaduk viszont első diplomájánál alacsonyabb szintű második szakképzettséget szerzett, 10 százalékuk tanult akkreditált felsőfokú szakképzésben, 23 százalékuk főiskolai képzésben. Az egyetemi szintű első diplomával rendelkezők harmada szerzett első diplomájánál alacsonyabb végzettséget második diplomaként. 23 %-uk főiskolai, 10 %-uk pedig akkreditált felsőfokú szakképzettséget szerzett. 34. táblázat A második diplomát szerzettek második diplomájának szakcsoportok szerinti megoszlásából azt látjuk, hogy kimagaslóan a legnagyobb arányban a közgazdasági szakcsoportba tartozó szakképzettség megszerzése volt a felsőfokú továbbtanulás célja. Az összes újabb felsőfokú diplomát szerzett több mint 30 százaléka tanult ehhez a szakcsoporthoz tartozó képzésben. A közgazdasági szakcsoport mellett a a második diplomát szereztek két további szakcsoportban szereztek 10 százalék fölötti arányban újabb oklevelet. A műszaki (13%) és a bölcsész szakcsoportban (12%). A második oklevél szakcsoportok szerinti megoszlását az új szakképzettség szintje szerint vizsgálva azt találjuk, hogy a közgazdasági szakcsoportban második oklevelet szereztek aránya minden képzési szinten megfigyelhető. Az akkreditált felső-


36

fokú szakképzésben tartozók több mint a fele szerzett közgazdasági szakképesítést, a főiskolai szinten második diplomát szereztek 34, az egyetemi szinten tanultak 26 százaléka. A közgazdasági képzettség megszerzését indokolhatja, hogy e szakképzettség megléte valószínűleg elősegíti a vezető pozícióba kerülést, de az is magyarázatul szolgálhat, hogy a nappali tagozatos alapképzésben a hallgatói jelentkezések nagyjából ilyen arányban irányulnak a közgazdasági képzésbe. Mivel a nappali tagozatos alapképzésben a jelentkezési arányoknál jóval kisebb arányban kerülnek be a hallgatók a közgazdasági szakcsoportba, ezért végzés után, újabb felsőfokú tanulmányokkal megpróbálhatnak pályakorrekciót végrehajtani és visszatérni eredeti aspirációikhoz. Az egyetemi szinten továbbtanulók három további szakcsoportban szereztek 10 százalék fölötti arányban második oklevelet, a bölcsész szakcsoportban (19%), műszaki (11 %) és a jogi és szociális szakcsoportban (11 %). A bölcsész szakcsoport magas arányát az egyetemi szintű tanulmányokban részben ismét magyarázhatják a korábbi, meg nem valósult tudományterületi, vagy a képzettség szintjére vonatkozó aspirációk. A főiskolai szinten második diplomát szereztek – a közgazdasági szakcsoport mellett- két további szakcsoportban szereztek 10 százaléknál magasabb arányban második diplomát. A műszaki szakcsoportban (18 %) és a tanító-, óvódapedagógus szakcsoportban (11 %). Ez utóbbi szakcsoportban második diplomát szerzetteknek külön is megvizsgáltuk korábbi végzettségét és jelenlegi munkaerőpiaci státuszát, valamint jelenlegi munkakörét, mivel a szakcsoport magas aránya a második diplomát szereztek között meglepőnek mutatkozott az általános pedagógus túlképzésre vonatkozó aggodalmak közepette. A főiskolai szinten, tanító-óvodapedagógus szakcsoportban második diplomát szereztek 85 %-a pedagógus munkakörben dolgozik. Első diplomájuk szintje 80 százalékuk esetében főiskolai és 20 százalékuk esetében egyetemi. Első diplomáját is tanító-óvodapedagógus képzésben szerezte 43 százalékuk, 16 %-uknak bölcsész, 20 %-uknak pedig természettudományos diplomája van harmaduknak pedig egyéb szakcsoporthoz tartozó diplomája. Tanulmányaikat a főiskolai szintű második diplomát szereztek átlagánál alacsonyabb arányban szerezték költségtérítéses képzésben (70 %-os arányban a 86%-al szemben) és a költségtérítéses képzésben végzettek kisebb arányban viselték egyedül képzési költségeiket mint a főiskolai képzésben második diplomát szereztek átlaga (52 % a 66 százalékkal szemben.) Ez arra utal, hogy a tanító-, óvodapedagógus szakcsoportban második diplomát szereztek második képzettségüket közvetlenül hasznosítják jelenlegi munkakörükben, és, hogy az újabb végzettség megszerzését munkáltatójuk támogatta. A doktori képzésben résztvettek szakirányok szerinti összetétele különbözik a többi képzési szint összetételétől. A doktori képzésben résztvettek nagyjából hasonló, 20 százalék körüli arányban tanultak a bölcsész és a természettudományos szakcsoportban, nagyobb súlyú A FIDÉV kutatás folytatása

37

volt még a műszaki (16%) és a közgazdasági (13%) szakcsoportban doktori fokozatot szerzettek aránya. 35. táblázat Az első és a második/újabb diploma tudományterületének összehasonlítása arra adhat választ, hogy az új felsőfokú szakképzettség megszerzése milyen mértékben célozza az első diploma szakképzettségétől eltérő képzettség megszerzését és mennyiben célja inkább a tanulmányoknak kiegészítő szakismeretek megszerzése. Az első és a második diploma tudományterületének összehasonlítása azt mutatja, hogy a legkisebb arányban az első diplomájukat a közgazdasági szakcsoportban szerzettek tanulnak korábbi tanulmányaiktól eltérő tudományterületen. A közgazdasági szakcsoportban első diplomát szerzettek 70 százaléka második diplomáját is ebben a szakcsoportban szerezte. Ugyancsak magas, 50 százalék fölötti, a jogi és szociális igazgatási szakcsoportokban első diplomát szerzettek között azok aránya, akik újabb diploma megszerzése esetén is korábbi szakcsoportjukban tanultak (60 százalék), valamint a műszaki szakcsoportban első diplomát szerzettek között (56 %). Az ezekben a szakcsoportokban végzetteket tehát kevéssé motíválja további felsőfokú tanulmányaik során a kiinduló végzettségtől eltérő szakismeretek, képzettség megszerzése. Ezzel a csoporttal ellentétben, az első diplomával megegyező szakcsoportban második diplomát szerzettek aránya a legalacsonyabb (a kisnyelvi szakcsoporttól eltekintve, ahol az alacsony esetszám következében az eredmények nem értelmezhetők) az idegen nyelvi (14%) és az informatikai szakcsoportban (16%) és alacsony, 30 százalék alatti még az agrár (27%), a szociális (24%) és természettudományos (27%) szakcsoportban első diplomát szereztek között. Ezt a csoportot a második diploma megszerzésekor inkább a korábban tanultaktól eltérő szakismeretek, képzettség megszerzése motiválja tanulmányai során. Az első diploma szakcsoportja szerint vizsgálva is látjuk, hogy a közgazdasági szakcsoport kiemelkedő helyet foglal el a felsőfokú végzettségűek további tanulmányaiban. Szinte valamennyi szakcsoportban első diplomát szerzettek között – saját szakcsoportjukon kívül- a közgazdasági szakcsoportban tanulnak a legnagyobb arányban a fiatal diplomások. Az idegen nyelvi szakcsoportban első diplomát szerzettek második diplomájukat egyforma arányban (30-30 %) szerezték a bölcsész és a közgazdasági szakcsoportban, a természettudományi szakcsoportban első diplomát szerzettek pedig az óvó-, tanítóképző és közgazdasági szakcsoportban. Ettől eltérő az óvó- és tanítóképzésben végzettek második diplomájának tudományterületek szerinti megoszlása. Egyedül az óvó-, tanítóképző szakokon első diplomát szerzettek A FIDÉV kutatás folytatása

38

között szorul (néhány százalékpontnyi különbséggel) harmadik helyre a második diploma tudományterületenként a közgazdasági szakcsoport. Az óvó- és tanítóképzőben végzettek egyharmada második diplomáját saját tudományterületén szerezte, 17 százalékuk bölcsész szakokon tanult, 13 százalékuk pedig a közgazdasági szakcsoportban. 36. táblázat Ha a korábbi és az újabb szakcsoportok szerinti tanulmányokat a tanulmányok szintje szerinti változásokkal is összekapcsoljuk, pontosabb információkat nyerhetünk a fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának motívációiról. Két csoportot különböztetünk meg. Az első csoport képzettségének szintjét emelni kívánta. Ők azok, akik első diplomájukat főiskolai szintű képzésben szerezték, míg másodikat egyetemi szintű képzésben. A második csoport korábbi diplomájánál alacsonyabb szintű tanulmányokat folytatott, ők azok, akik első diplomájukat egyetemi szintű képzésben folytatták, második diplomájukat viszont főiskolai szintű, vagy akkreditált felsőfokú szakképzésben, valamint azok, akik első diplomájukat főiskolai szintű képzésben szerezték, másodikat pedig akkreditált felsőfokú szakképzésben. (Az egyéb szintek szerinti mozgásokat pl. egyetemi szintű első diploma, akkreditált felsőfokú szakképzésben szerzett második diploma az esetszámok korlátozottsága miatt nem tudjuk szakcsoportonként vizsgálni.) A kis esetszámok miatt az összehasonlítást csak néhány szakcsoportra tudjuk elvégezni, az összehasonlításban szereplő szakcsoportokban pedig csak azt figyeljük meg, hogy az első diploma tudományterülete szerint milyen arányban tanultak azzal megegyező szakcsoportban és, hogy mi volt a legggyakoribb választása a fiatal diplomásoknak második diplomájuk tudományterületéről. A felfelé irányuló csoportban, tehát azok között a fiatal diplomások között, akik további felsőfokú tanulmányaik során első, főiskolai szintű diplomájuk mellé másodikként egyetemi szintű diplomát szereztek/szereznek a műszaki és közgazdasági szakcsoportban kiemelkedően nagy arányban találunk olyanokat, akik korábbi főiskolai szintű diplomájuk mellé ugyanabban a szakcsoportban szereztek egyetemi szintű diplomát. A közgazdasági főiskolai végzettségű, egyetemi szinten továbbtanulók 85 százaléka szerzett egyetemi szintű, közgazdasági szakcsoportba tartozó szakon második diplomát, a műszaki főiskolai végzettségűek esetén a műszaki egyetemi szintű második diplomát szerzettek aránya 77 százalék. Második leggyakoribb választásként a közgazdasági főiskolai szinten első diplomát szezettek 9 %-a jogi és szociális igazgatási szakcsoporthoz tartozó második diplomát szerzett, a műszaki szakokon főiskolai első diplomával rendelekező továbbtanulóknak pedig 8 százaléka egyetemi szintű A FIDÉV kutatás folytatása

39

közgazdasági diplomáért tanult. E két szakcsoportban tehát a továbbtanulók képzettségi szintjük emelésére irányuló tanulmányai nem párosultak a szakcsoport megváltoztatásának szándékával. Az agrár szakcsoporthoz tartozó, főiskolai szintű első diplomával rendelkezők viszont továbbtanulásuk során nem csak képzettségi szintjük emelésére törekedtek, hanem ezzel egyidejűleg a korábban tanultaktól eltérő szakképzettség megszerzését is célul tűzték ki. Közülük csak 30 százalék tanult korábbi szakcsoportjában, magasabb képzettségi szint megszerzéséért, 70 százalékuk viszont más szakcsoportban tanult, legnagyobb arányban (36%) közgazdasági egyetemi szintű diplomát szereztek. 37. táblázat A korábbinál alacsonyabb szintű második diploma megszerzésének viszont valamenynyi szakcsoportban az első diplomától eltérő szakképzettség megszerzése volt elsősorban a célja. A további felsőfokú szakképzettséget szerzőknek mindössze 10-15 százaléka szerzett újabb, alacsonyabb szintű diplomát első diplomájával megegyező szakcsoportban. Az agrár szakcsoporthoz tartozó, egyetemi szintű diplomával rendelkező, főiskolai szintű második diplomát szereztek 10 százaléka szerzett agrár szakcsoporthoz tartozó második diplomát. A bölcsész szakcsoporhoz tartozó, egyetemi szintű diplomával rendelkező, főiskolai szinten továbbtanulók 16 százaléka szerzett második diplomaként bölcsész szakcsoporthoz tartozó szakon. A műszaki szakcsoportban első diplomát szereztek esetében az első diplomával megegyező szakcsoporthoz tartozó főiskolai szintű diplomát szerzettek aránya pedig 13 százalék volt. A második diploma szakjaként a „lefelé” továbbtanuló csoport elsősorban közgazdasági szakcsoportba tartozó szakot választott. Az egyetemi szintű agrár szakcsoporthoz tartozó főiskolai második diplomát szereztek 42 %-a, a bölcsész egyetemi első diplomával rendelkezők 43 %a, a műszaki egyetemi diplomával rendelkezőknek viszont 61 %-a szerzett főiskolai szintű közgazdasági oklevelet. 38. táblázat A második diploma finanszírozási módjának tudományterületenkénti eltérései információt szolgáltathatnak arról, hogy az újabb szakképzettség megszerzését milyen arányban találják érdemesnek a fiatal diplomások egy-egy szakcsoportban megfinanszírozni, a költségviselők megoszlásának tudományterületenkénti eltérései pedig azt mutatják be, hogy melyek azok a szakcsoportok, melyekben a munkáltatók is érdemesnek tartják a befektetést. A másoA FIDÉV kutatás folytatása

40

dik diploma megszerzésének finanszírozási módját tudományterületi bontásban vizsgálva azt találjuk, hogy az átlagosnál magasabb, 80 % fölötti arányban tanultak második diplomájukért költségtérítéses képzésben az agrár, a testkulturális, az informatikai, a jogi és szociális igazgatási és a közgazdasági szakcsoportban második diplomát szerzők. Ezzel szemben az átlagosnál nagyobb 30 % fölötti arányban tanultak állami finanszírozású képzésben a bölcsész, a természettudományi, az óvó-, tanítóképzésben és egészségügyi képzésben végzettek. 39. táblázat A költségtérítéses képzésben második diplomát szerzettek között legnagyobb arányban azok fedezték egyedül saját maguk képzési költségeiket, akik a jogi és szociális igazgatási, a közgazdasági valamint a bölcsész szakcsoportban tanultak, a legkisebb arányban pedig azok, aki az egészségügyi, a természettudományos, a művészeti és a tanító és óvodapedagógus szakcsoportban szereztek második diplomát. Az átlagosnál magasabb arányban finanszírozta csak a munkáltató a műszaki, az egészségügyi és természettudományi szakcsoportban tanultak második diplomájának képzési költségeit (valamint a kis nyelvek szakcsoportban, de ott az arányok a kis esetszám miatt nem értelmehetők). Az átlag alatti volt a csak a munkáltatók finanszírozta költségtérítéses képzésben végzettek aránya a bölcsész, a szociális, a jogi és szociális igazgatási és a közgazdasági szakcsoportban. Jóval az átlag fölötti volt a közös finanszírozás aránya (melyben a munkáltató és a kérdezett együtt viselte a képzési költségeket) a természettudományi, a bölcsész, az egészségügyi, testkulturális és az informatikai szakcsoportban és átlag alatti a műszaki, a jogi és szociális igazgatási , a közgazdasági és az agrár szakcsoportban. 40. táblázat

A második diploma hatása a fiatal diplomások munkaerőpiaci helyzetére, a továbbtanulást meghatározó tényezők A második diploma megszerzésére irányuló törekvést erősítheti, ha a fiatal diplomás munkaerőpiaci helyzetét kedvezőtlennek ítéli. Ha a fiatal diplomás nem tud első szakképzettségével álláshoz jutni, vagy az azzal elérhető keresetét nagyon kedvezőtlennek véli, akkor érdemes további tanulmányokat folytatnia. A fiatal diplomások pályakezdő munkaerőpiaci helyzetéről ismerjük a végzés után 1 évvel megfigyelhető munkaerőpiaci státuszukat, valaA FIDÉV kutatás folytatása

41

mint nettó havi keresetüket. Ha összevetjük a felsőfokú szakképesítést szerzett és nem szerzett fiatal diplomások induló, a végzés után egy évvel megfigyelhető munkaerőpiaci státusz szerinti megoszlását, akkor azt látjuk, hogy a második diplomát szereztek között nem volt nagyobb a munkanélküliek aránya a pályakezdés idején, mint a második diplomát nem szereztek között. Ez arra utal, hogy nem a munkanélkülivé válás veszélye motíválta a további felsőfokú tanulmányokat. A munkaerőpiaci státusz szerinti megoszlás különbsége a két csoport között elsősorban abból adódik, hogy a második diplomát szereztek jóval magasabb arányban tanultak nappali tagozaton a végzés után egy évvel (11 %), mint a második diplomát nem szerzettek (3 %) és ennek következtében körükben az alkalmazottak aránya 7 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a második diplomát nem szereztek között. 41. táblázat A második megfigyelés idején, a második diploma megszerzését követően a két csoportban csaknem megegyezik a foglalkoztatottak aránya, a második diplomát szerzettek között 85, a nem szereztek között 84 %. Hasonlóan kicsi a különbség a munkanélküliek arányát tekintve (2,6 % a második diplomát szerzettek és 2,8 % a nem szerzettek között). A második diploma megszerzésének a foglalkoztatásban, vagy a munkanélküli státusz elkerülésében tehát nincs kimutatható hatása. Ez annak is köszönhető, hogy a fiatal diplomások általában is kedvező helyzetben vannak mind a foglalkoztatás, mind a munkanélküliség tekintetében. A továbbtanulást tehát valószínűleg kevéssé motiválta a foglalkoztatottságban elérhető lehetséges hozam. 42. táblázat A továbbtanulás lehetséges munkaerőpiaci előnye – az álláshoz jutás esélyének növelésén kívül – a második diploma megszerzése révén elérhető magasabb kereset. A pályakezdő diplomások havi keresetének – az első diploma szerinti – szakcsoportonkénti különbségei részben magyarázatul szolgálnak az újabb diploma megszerzésére irányuló törekvésekre. A közgazdasági szakcsoport kiugróan gyakori választását a második diploma szakcsoportjaként az e szakcsoportban végzettek többi szakcsoporthoz viszonyított magas keresete magyarázza. Ha szakcsoportonként vetjük össze a pályakezdők keresetét a később második diplomát szerzők és nem szerzők csoportja között, akkor öt szakcsoportot találunk: a szociális, a A FIDÉV kutatás folytatása

42

természettudományi, a műszaki, a bölcsész, és az idegen nyelvi szakcsoportot, melyben a később második diplomát is szerzett fiatal diplomásoknak átlagosan magasabb volt a pályakezdő havi keresete, mint a velük azonos szakcsoportban első diplomát szerzett, de később felsőfokon tovább nem tanulóknak. A többi szakcsoport mindegyikében a később továbbtanulók alacsonyabb pályakezdő kereseteket értek el, mint az azonos szakcsoportban első diplomát szerzett, de később tovább nem tanulók. Különösen jelentős volt a lemaradása a később továbbtanulók csoportjának néhány, az adott szakcsoport átlagát tekintve igen kedvező pályakezdő kereseti lehetőségekkel bíró képzettség esetében. A közgazdasági szakcsoportban első diplomát szerzettek közül azok, akik később továbbtanultak csak alig több mint felét (54 %-át), az informatikai szakcsoportban első diplomát szerzettek pedig kevesebb mint felét (46%-át) keresték pályakezdőként mint a velük azonos szakcsoportban végzett, később tovább nem tanulók. A jelentős különbség adódhat abból, hogy az azonos szintű és szakcsoportú diplomát szerzettek képzettségét nagyon különbözően értékeli a munkaerőpiac a diplomát adó intézmények szerint. Azok, akik az e szakcsoportokban végzettek közül később továbbtanultak, úgy tűnik, hogy olyan intézményekben szerezték meg első diplomájukat, melyeket kevésre értékel a munkaerőpiac. A kevésbé kedvező munkaerőpiaci helyzetű szakcsoportokban végzett, később továbbtanulók kereseti lemaradását is magyarázhatják hasonló intézményi hatások – ezek közvetlen vizsgálatára a korlátozott esetszámok miatt nincs lehetőség -, de a kereseti különbség összefügghet a továbbtanulók és tovább nem tanulók képességeinek különbségével, vagy az azonos szakcsoporton belül a képzettségek szintjének összetétele különbségével. A fiatal diplomások további felsőfokú tanulmányainak hasznát a második diploma megszerzése nyomán bekövetkező kereseti lehetőségek alakulásának segítségével vizsgáljuk. A második megfigyelés időpontjára, 2004. februárjára a tovább nem tanultak és továbbtanultak között csökkent a kereseti különbség azokban a szakcsoportokban, ahol korábban a továbbtanulóknak jelentős kereseti lemaradása volt (bár továbbra is megmaradt a legtöbb szakcsoportban). Jelentős javulás mutatkozott a közgazdasági szakcsoportban első diplomát szerzett, továbbtanulók relatív keresetében. Mint korábban láttuk az első diplomájukat közgazdasági szakcsoportban végzettek további tanulmányaikat is elsősorban a közgazdasági szakcsoportban végzik. Úgy tűnik, hogy ez a csoport sikeresen próbál felzárkózni a közgazdasági szakcsoportban végzettek átlagához a továbbtanulás révén. Hasonlóan javult a helyzete az informatikai szakcsoportban első diplomát szerzett továbbtanulóknak. Nem csak ebben a két szakcsoportban, de valamennyi olyan szakcsoportban, ahol a továbbtanulók csoportjának alacsonyabbak voltak a pályakezdő keresetei, mint a tovább nem tanulóknak, ott csökkent a különség a tovább nem tanulók és továbbtanulók keresete között a második megfigyelés időA FIDÉV kutatás folytatása

43

pontjáig. Vagyis az ezekben a szakcsoportokban végzettek a továbbtanulás révén javítottak relatív kereseti helyzetükön. Ezzel szemben azokban a szakcsoportokban, ahol a továbbtanulók pályakezdőként többet kerestek, mint az azonos szakcsoportban első diplomát szerzett, de tovább nem tanulók, ott kivétel nélkül mindenhol csökkent – a bölcsész és idegen nyelvi szakcsoportban első diplomát szerzettek esetében pedig el is tűnt- a továbbtanulók kereseti előnye a velük azonos szakcsoportban első diplomát szerzettekhez képest. Ez a csökkenés lehet annak a következménye is, hogy a tovább nem tanulóknak magasabb a gyakorlati ideje, mivel a továbbtanulók később léptek a munkaerőpiacra, vagy idejük egy részét tanulással töltötték. 43. táblázat Az eddigi, különböző dimenziók melletti egyszerű összehasonlítások mellett, a fiatal diplomások felsőfokú továbbtanulásának valószínűségét meghatározó tényezőket is, valamint a felsőfokú továbbtanulásnak a keresetekre gyakorolt hatását is megvizsgáltuk olyan módszerekkel, melyek lehetővé teszik egy-egy tényező elkülöníthető hatásának vizsgálatát a továbbtanulás valószínűségére és a keresetekre. A továbbtanulási döntést sokféle, egymással összefüggő tényező befolyásolja. Annak a vizsgálatára, hogy mely tényezők és milyen súllyal befolyásolják azt, hogy a fiatal diplomások további felsőfokú szakképesítést szereznek-e egy olyan modellt állítottunk fel, melyben a továbbtanulás valószínűségét (1.) az első diploma szakcsoportjával; (2.) az első diploma szintjével; (3.) az első diploma finanszírozási formájával, (4.) a fiatal diplomás pályakezdő munkaerőpiaci helyzetével: keresetével , valamint azzal, magyaráztuk, hogy a fiatal diplomás foglalkoztatott volt-e az első megfigyelés időpontjában, továbbá azzal, (5.) hogy a fiatal diplomás első állása, munkaköre mennyire kapcsolódott képzettségéhez. További magyarázó változóként szerepelt a modellben a diplomás (6.) neme, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a tipikus férfi és női életpályák a gyermekszülés és nevelés következtében különböznek, ezért különböző előnyök, hozamok mellett érdemes a nőknek és a férfiaknak további felsőfokú tanulmányokat folytatniuk. Az eredmények azt mutatták, (Függelék I. Táblázat) hogy önmagában az első diploma szintjének nincs szignifikáns hatása arra, hogy a fiatal diplomás további felsőfokú szakképzettséget szerez-e vagy nem. Hasonlóan nem befolyásolja a továbbtanulás valószínűségét az, hogy költségtérítéses képzési formában szerezte-e a fiatal diplomás első diplomáját. Vagyis a költségtérítéses és állami finanszírozású képzésben első diplomát szerzettek közötti különbség a továbbtanulási arányokban nem az első diploma finanszírozási formájából adódik, hanem más hatásokat tükröz – például azt, A FIDÉV kutatás folytatása

44

hogy jelentősen különbözik az állami finanszírozású és költségtérítéses képzésben első diplomát szerzettek szakcsoportonkénti összetétele. Ugyancsak nem befolyásolja a továbbtanulás valószínűségét a pályakezdők munkaerőpiaci státusza és az sem, hogy mennyire kapcsolódott a fiatal diplomások első megfigyeléskori állása, munkaköre szakképzettségükhöz. Ez azt mutatja, hogy a továbbtanuló fiatal diplomásokat valóban nem a munkanélküli státuszba kerülés veszélye ösztönzi újabb felsőfokú tanulmányok folytatására, és, hogy nincs különbség azok között a fiatal diplomások között, akiknek első megfigyeléskori munkaköre szorosan, vagy egyáltalán nem kapcsolódott első végzettségéhez továbbtanulási szándékaikban, az egyéb tényezők egyformasága esetén. Szignifikáns hatással volt viszont a felsőfokú továbbtanulás valószínűségére a pályakezdő kereset. Az eredmények azt mutatták, hogy minél magasabb keresetet tudott pályakezdőként a fiatal diplomás elérni, annál kisebb valószínűséggel szerzett újabb felsőfokú szaképzettséget minden egyéb megfigyelt jellemzőjét azonosnak tekintve. Ugyancsak szignifikáns hatással volt a felsőfokú továbbtanulás valószínűségére az, ha a fiatal diplomás első diplomáját meghatározott szakcsoportokben szerezte. A természettudományi szakcsoportban szerzett első diploma 15 százalékkal, a bölcsész szakcsoportban szerzett első diploma 14 százalékkal, az agrár szakcsoportban szerzett első diploma pedig 12 százalékkal növelte annak valószínűségét, hogy a fiatal diplomás újabb felsőfokú diplomát szerez. Végül szignifikáns különbség mutatkozott a nemek között is a második diploma megszerzésének valószínűségében. A férfiak 7 százalékkal kisebb valószínűséggel folytatnak további felsőfokú szaakképesítésre irányuló tanulmányokat mint a nők, ha minden más megfigyelt jellemzőjüket tekintve azonosak. 44. táblázat A második diploma megszerzésének hatását a fiatal diplomások munkaerőpiaci helyzetére ugyancsak korlátozottan ítélhetjük meg a továbbtanultak és tovább nem tanultak munkaerőpiaci helyzetének egy-egy dimenzió melletti összehasonlítása nyomán, mivel ezek az összehasonlítások is az összehasonlított csoportok összetételének különbsége miatt számos tényező hatását együtt tükrözik. A felsőfokú továbbtanulás hatását a fiatal diplomások keresetére ezért olyan módszerrel is megvizsgáltuk, mely módot ad arra, hogy elkülönítsük, hogy milyen mértékben befolyásolja a fiatal diplomások keresetét az, hogy második diplomát is szereztek (Függelék II. táblázat). A fiatal diplomások második megfigyeléskori (2004. februári) keresetének meghatározóit kereseti függvény segítségével vizsgáltuk meg, melyben a fiatal A FIDÉV kutatás folytatása

45

diplomások keresetét számos tényezővel magyaráztuk. (1) Az első diploma szintjével, (2) az első diploma szakcsoportjával, (3) a diploma megszerzésének évével, (4) a fiatal diplomás munkáltatójának tulajdonosi formájával, (5) az adott vállalatnál eltöltött gyakorlati idő hoszszával, (6) a fiatal diplomás nemével. A vizsgált szempontból – a felsőfokú végzettségű fiatalok második diplomájának munkaerőpiaci hatásának szempontjából -az az érdekes kérdés, hogy mutatkozik-e szignifikáns különbség a fiatal diplomások keresetében attól függően, hogy szerzett-e második diplomát is a fiatal diplomás vagy sem. Az eredmények azt mutatják, hogy a főiskolai szintű második diploma megléte nem gyakorol szignifikáns hatást a fiatal diplomások keresetére. Ezzel szemben, egyetemi szintű második diploma megléte esetén a fiatal diplomások 5 százalékkal többet keresnek, mint az azonos ssakcsoportban végzett, azonos nemű, azonos szintű első diplomával rendelkező, azonos tulajdonformájú munkáltatónál dolgozó és minden más megfigyelt jellemzőjüket tekintve azonos, de második egyetemi felsőfokú diplomával nem rendelkező társaik. Vagyis az erdmények azt mutatják, hogy a második megfigyelés időpontjában kimutatható volt - az egyetemi szintű - második diploma munkaerőpiaci haszna.

Nem felsőfokú szakképzettség megszerzése A fiatal diplomások – a felsőfokú továbbatanulás mellett jelentős arányban szereztek egyéb, - nem felsőfokú szintű - szakképzettséget is a végzést követő 5-6 évben. A fiatal diplomások negyede szerzett egyéb szakképzettséget. 45. táblázat Az egyéb képzettséget szerzettek kétharnada (67 %) egy szakképzettséget szerzett, csaknem ötöde (18 %) két szakképzettséget és valamivel több mint egytizedük (13 %) kettőnél több szakképzettséget. 46. táblázat A nem felsőfokú szakképzettségt szerzett fiatal diplomások nagyjából ötöde (22 %) számítástechnikai, csaknem ötödük (17%) pedig kerereskedelmi, üzleti, közgazdasági szakképzettséget szerzett.


46

47. táblázat A nem felsőfokú szakképzettség megszerzési idejének eloszlása azt mutatja, hogy a nem felsőfokú képzettséget szerző fiatal diplomásoknak nagyjából 20 százaléka szerez egyegy évben nem felsőfokú szintű képzettséget. Ez az összes felsőfokú fiatal diplomás nagyjából 5 százaléka. 48. táblázat

Munkahelyi, munka melletti képzése A felsőfokú és nem felsőfokú formális szakképzettségek megszerzése mellett a fiatal szakemberek ismeretei bővítésének, hiányzó készségeik fejlesztésének, speciális vagy kiegészítő szakismeretek megszerzésének fontos formája lehet a munkahelyi, munka melletti képzés. A kérdés annál is inkább figyelmet igényelhet, mert a nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a munkahelyi, munka melletti képzés tekintetében jelentős lemaradása van Magyarországnak. A fiatal diplomások közel ötöde (18% ) vett részt a második megfigyelés időpontjában munkahelyi képzésben. 49. táblázat A képzésben résztvevők harmada (29 %) nyelvi, 15 %-uk kereskedelmi, közgazdasági, üzleti, 10 %-uk pedig pedagógiai képzésben vett részt. Megközelítette a 10 %-ot a számítástechnikai (9%), valamint műszaki képzésben (7%) résztvevők aránya. 50. táblázat A képzésben résztvevők fele folyamatos képzésben vesz részt, 12 % a rövid, 1 hónapnál rövidebb képzésben résztvevők aránya, a fiatal diplomások harmada több mint féléves, de kevesebb mint 1 éves képzésben vesz részt, és alacsony 5 százaléknyi az 1 évnél hosszabb képzésben részesülők aránya.


47

51. táblázat A folyamatos képzésben résztvevők harmada nyelvi képzésben vesz részt, 15 százalékuk kereskedelmi, közgazdasági képzésben, 11 százalékuk pedig egészségügyi képzésben. A hosszú, több mint féléves képzésben résztvevők zöme (41 %) nyelvi képzésben részesül, 16 %-uk pedig számítástechnikai képzésben. A rövid, 1 hónapnál rövidebb képzésben résztvevők legnagyobb arányban (19%) pedagógiai képzésben részesülnek, az 1 hónapnál hosszabb, de legfeljebb fél éves képzésben résztvevők pedig főként nyelvi (24 %) és műszaki képzést kapnak. 52. táblázat A munkahelyi képzéseknek csak harmadát fizetik egyedül a képzésben résztvevők, majdnem felének költségeit egyedül a munkáltató állja 13 %-ban pedig a képzésben résztvevő és a munkáltató együtt viseli a képzés költségeit. 53. táblázat Ha a képzések fajtái szerint külön vizsgáljuk a képzésben résztvevőknek a képzés költségviselője szerinti megoszlását, akkor azt látjuk, hogy a jogi, igazgatási (44 %) és a nyelvi képzésben résztvevők (42 %) viselik legnagyobb arányban képzésük költségeit. Elsősorban azokban a képzésekben jellemző, hogy a munkáltató állja legnagyobb arányban a képzési költségeket, melyek valószínűleg elsősorban az adott munkahelyen hasznosíthatók, a műszaki képzésben résztvettek 70, a mezőgazdasági képzésben résztvettek 86 %-nak egyedül a munkáltató fizette képzését. A közös (munkáltató és képzésben résztvevő) finanszírozás aránya a pedagógiai és egészségügyi képzésben a legnagyobb arányú, 23 illetve 28 %. 54. táblázat Mivel a munkahelyi képzés tekintetében Magyarország jelentős lemaradást mutat, ezért a képzésben részvétel jellemzőit összehasonlítottuk a fiatal diplomások munkahelyének tulajdonosa szerint is. Arra kívántunk választ kapni, hogy különbözik-e a külföldi magántulajdonú vállalatnál dolgozó fiatal diplomások képzési részvételének aránya, képzéseik jellemői a magyar magántulajdonú, illetve az állami szektorban, vagy állami vállalatnál dolA FIDÉV kutatás folytatása

48

gozó fiatal diplomások képzési részvételének arányától és képzési jellemzőiktől. A legnagyobb arányban a külföldi magántulajdonban lévő vállalatnál dolgozó fiatalok vesznek részt munkahelyi, munka melletti képzésben (24%), a magyar magántulajdonú vállalatoknál dolgozók képzési részvételi aránya alacsonyabb (15%) és valamivel alacsonyabb az állami szektorban, állami vállalatoknál dolgozó fiatal diplomások képzési részvételének aránya is (20 %). 55. táblázat A képzési költségek költségviselőjének megoszlásában jóval nagyobb különbséget találunk tulajdonos szerint. A külföldi magántulajdonú munkahelyen munkahelyi, munka melletti képzésének költségeit 80 %-ban fizeti egyedül a munkáltató, a magyar magántulajdonú és állami tulajdonú, vagy az állami szektorban dolgozó képzésben résztvevő fiatal diplomások képzési költségeit viszont csak 40 illetve 41 %-ban. A vállalat tulajdonosa szerinti képzési részvételi aránykülönbségek tehát részben abból is következnek, hogy a magyar vállaltoknál dolgozók nagyobb arányban kénytelenek viselni képzési költségeiket saját maguk, ugyanakkor az összehasonlítás azt is mutatja, hogy jelentős arányban hajlandók is fizetni képzésükért. 56. táblázat A munkahelyi, munka melletti képzésben résztvőknek a képzés fajtája szerinti megoszlásának az összehasnlítása azt mutatja, hogy A külföldi tulajdonú munkáltatónál dolgozó fiatal diplomások zömmel (42%) nyelvi képzésben vesznek részt és jelentős körükben a kereskedelmi, közgazdasági képzésben résztvevők (23 %) és műszaki képzésben résztvevők aránya is (13 %). A magyar magántulajdonú vállalatonál dolgozók negyede (25%) vesz részt nyelvi képzésben, 20 %-uk kereskedelmi, közgazdasági képzésben vesz részt, 13 %-uk pedig műszaki képzésben részesül. Az állami szektorban dolgozók elsősorban pedagógiai (21%), nyelvi (21 %) és számítástechnikai képzésben részesülnek (13,1). Érdemes megjegyezni, hogy a számítástechnikai képzésben részesülők aránya jóval alacsonyabb a magyar magántulajdonú (6%) és külföldi magántulajdonú (5%) vállalatoknál. Az utóbbi csoportban feltehetően azért, mert a számítógépes ismeretek megléte valószínűleg feltétele az állás betöltésének, ami arra hívhatja fel a figyelmet, hogy ezeket az ismereteket a formális iskolázás alatt kell elsajátítani. 57. táblázat


49

A fiatal diplomások újabb felsőfokú és nem felsőfokú szakképzettségének, valamint a munkahelyi képzésben történő részvételüknek vizsgálata azt mutatta, hogy a pályakezdés éveiben a fiatal diplomások igen magas arányban vesznek részt a különböző képzési formákban. A megfigyelés időpontjáig kétötödük már újabb felsőfokú szakkéttséget szerzett, további hatoduk a megfigyelés időpontjában folytatta újabb felsőfokú diploma megszerzésére irányuló tanulmányait. Negyedük nem felsőfokú szakképzett szerzett az első diploma megszerzése óta eltelt időben. Munkahelyi/munka melletti képzésben pedig a fiatal diplomások csaknem ötöde részesült a második megfigyelés időpontjában. Az újabb szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányaikat túlnyomó részben maguk finanszírozták. A felsőfokú szakképzettséget jellemzően költségtérítéses képzés keretében szerezték és zömmel saját maguk állták képzési költségeiket. A munkahelyi/munka melletti képzésben résztvetteknek viszont kevesebb mint fele viselte részben vagy egészben képzési költségeit. A rendkívül magas arányú felsőfokú továbbtanulás összetételét részletesen megvizsgáltuk. A megszerzett végzettségek szintek szerinti megoszlásából azt láttuk, hogy a fiatal diplomások a legnagyobb és növekvő arányban egyetemi szintű szakképzettséget szereznek második végzettségként. Ez a törekvés nyilvánvalóan nem független attól, hogy az egyetemi szintű oklevél kedvezőbb munkaerőpiaci helyzetet eredményez. Azt láttuk, hogy a főiskolai szintű első diplomával rendelkezőknek több mint harmada képzettségének szintjét is emeli az újabb felsőfokú diploma megszerzésével. Ugyanakkor az ellenkező mozgásra is utalnak jelek, az egyetemi szintű diplomával rendelkezők harmada első diplomájánál alacsonyabb szintű képzettségért tanult, amikor második végzettségét szerezte. Megvizsgáltuk a fiatal diplomások második diplomájának szakválasztásait. Az eredmények azt mutatták, hogy a közgazdasági szakcsoport kiemelkedően magas arányt képviselt. Valamennyi képzési szinten az újabb végzettséget szereztek több mint 30 százaléka tanult a közgazdasági szakcsoportban, de jelentős arányban tanultak a fiatal diplomások a bölcsész és műszaki szakcsoportban is második diplomájukért. Megvizsgáltuk, hogy mely szakcsoportban szerezték első diplomájukat azok, akik túlnyomó részben saját szakcsoportjukban szerezték második diplomájukat és melyben azok, akik túlnyomórészben más szakcsoportban. Első diplomájukkal azonos szakcsoportban tanult a közgazdasági, a jogi és szociális igazgatási és műszaki szakcsoportban első diplomát szereztek zöme. Az idegen nyelvi, természettudományi és bölcsész szakcsoportban tanulók első


50

diplomával rendelkezők viszont jellemzően másik szakcsoportban szerezték második diplomájukat. Elkülönítve is megvizsgáltuk a második diplomájukkal képzettségi szintjüket emelni kívánó és a második diplomájukat korábbi végzettségüknél alacsonyabb szinten szerzők szakválasztásait. Azt találtuk, hogy a képzettségi szintjüket emelni kívánó továbbtanulók jellemzően saját szakcsoportjukban szerzik második diplomájukat. Kivételt jelentettek az agrár szakcsoportban egyetemi szintű első diplomával rendelkezők. A korábbi végzettségüknél alacsonyabb szinten második diplomát szereztek viszont jellemzően más szakcsoportban szerezték második, mint első diplomájukat és csak tizedük szerezte második diplomáját is korábbi szakcsoportjában. Megvizsgáltuk a költségtérítéses képzésben második diplomát szereztek arányának szakcsoportonkénti különbségeit és a képzési költségek költslgviselőjének megoszlásában mutatkozó különbségeket szakcsoportonként. Azt találtuk, hogy az átlagosnál magasabb arányban tanultak második diplomájukért költségtérítéses képzésben az agrár, a testkulturális, az informatikai, a jogi és szociális igazgatási és a közgazdasági szakcsoportban második diplomát szerzetettek, és az átlagosnál nagyobb arányban tanultak állami finanszírozású képzésben a bölcsész, a természettudományi, az óvó-, tanítóképzésben és egészségügyi képzésben végzettek. A költségtérítéses képzésben második diplomát szerzettek között legnagyobb arányban azok fedezték egyedül saját maguk képzési költségeiket, akik a jogi és szociális igazgatási, a közgazdasági valamint a bölcsész szakcsoportban tanultak, a legkisebb arányban pedig az egészségügyi, a természettudományos, a művészeti és a tanító és óvodapedagógus szakcsoportban szereztek második diplomát. A felsőfokon továbbtanuló és nem továbbtanulók fiatal diplomásának induló munkaerőpiaci helyzetét összehasonlítva azt találtuk, hogy a két csoport között nem volt különbség induló munkaerőpiaci státuszukat tekitve, viszont jelentős kereseti lemaradás mutatkozott a szakcsoportok egy részében a továbbtanulók között a tovább nem tanuló, azonos szakcsoportban végzettek pályakezdő keresetéhez képest. A további felsőfokú továbbtanulás valószínűségének meghatározóit megvizsgáltuk egy olyan modell segítségével is, mely lehetővé tette az egyes befolyásoló tényezők elkülöníthető hatásának vizsgálatát. Azt találtuk, hogy a további felsőfokú tanulmányok valószínűségét növeli, ha a pályakezdők alacsonyabb keresetet tudnak elérni és csökkenti, ha pályakezdőként kedvezőek a kereseti lehetőségeik. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a felsőfokú továbbtanulás valószínűsége alacsonyabb a férfiak esetében és magasabb, ha a fiatal diplomás első diplomáját az agrár, a bölcsész vagy a természettudományi szakcsoportban szerezte. A FIDÉV kutatás folytatása

51

Megvizsgáltuk, hogy milyen hatással van a második diploma megszerzése a fiatal diplomások munkaerőpiaci helyzetére. Azt találtuk, hogy azokban a szakcsoportokban, melyekben az első diplomát szerzett később továbbtanuló pályakezdők keresetében jelentős kereseti lemaradás mutatkozott, ott a továbbtanulók a második megfigyelés idejére jelentős mértékben csökkentették korábbi kereseti lemaradásukaz. Az egyetemi szintű második diploma megszerzésének pedig kimutatható volt a keresetekre gyakorolt elkülöníthető, pozitív hatása is. Összefoglalva, a fiatal diplomások további felsőfokú tanulmányaikkal javítani szeretnének munkaerőpiaci helyzetükön és ez a törekvésük meg is valósul az egyetemi szintű második diploma megszerzése esetén. Figyelemre érdemes viszont az a körülmény, hogy a második felsőfokú szakképzettség szakok szerinti összetétele nagyon hasonló a nappali tagozatos alapképzésbe történő jelentkezések összetételéhez, mely pályaválasztási szándékok egy része meghiúsul rövid távon. Úgy látszik, hogy későbbi életpályájuk során a fiatalok egy része visszatér eredeti aspirációihoz és későbbi életpályája folyamán saját költségére megszerzi a korábban szándékolt, vagy ahhoz hasonló végzettséget. E kérdés valódi eldöntésére viszont csak korlátozottan állnak rendelkezésre információk az eddigi adatfelvételekből, mivel egyéni szinten nem ismerjük a fiatal diplomások korábbi ályaválasztási szándékait. Az újabb felsőfokú szakképzettségek mellett megvizsgáltuk azt is, hogy milyen nem felsőfokú szakképzettséget szereztek a fiatal diplomások. Az első diploma megszerzése óta a fiatal diplomások negyede szerzett nem felsőfokú szakképzettséget, a második megfigyelés idejéig minden évben nagyjában hasonló eloszlásban. Legnagyobb arányban kereskedelmi, közgazdasági és számítástechnikai szakképzettséget szereztek. Úgy tűnik, hogy ez a képzési forma elsősorban a munkaerőpiac rövid távon változó igényeihez való alkalmazkodást segíti. Végül megvizsgáltuk a fiatal diplomások munkahelyi/munka melletti képzésben történő részvételét. Összehasonlítottuk a külföldi tulajdonú és magyar magántulajdonú és az állami szektorban dolgozó fiatal diplomások képzési részvételi arányait, a képzési költségek finanszírozása szerinti megoszlásukat és a képzés tartalmában mutatkozó különbségeket. Azt találtuk, hogy a külföldi tulajdonú vállalatnál dolgozó fiatalok nagyobb arányban vesznek részt munkahelyi képzésben, mint a magyar magántulajdonú vállalatnál vagy az állami szektorban dolgozó társaik. Hatalmas különbség mutatkozott a két csoport között abban, hogy ki viselte a képzés költségeit A külföldi tulajdonú vállalatokban dolgozók képzési költségeit kétszer olyan magas arányban viselte a munkáltató, mint a magyar magán tulajdonú vállalatokban dolgozók, vagy az állami szektorban, vagy állami vállalatnál solgozó fiatal diplomások képzési költsége-


52

it. A külföldi tuladonú vállaltnáll dolgozók jóval magasabb arányban részesültek nyelvi képzésben mint a máshol dolgozók. A fiatal diplomások munkaerőpiaci beilleszkedésében tehát fontos szerepet játszanak az első diploma megszerzését követően végzett formális és nem formális képzés keretében folytatott tanulmányok. Az újabb felsőfokú végzettséget megszerzők magas aránya, e képzések finanszírozási módja viszont felveti, hogy megfelelő szerkezetű-e a nappali tagozatos alapképzés képzési kínálata, valamint, hogy mekkora valódi társadalmi hozama van annak,

Összefoglalás A feladat a fiatal diplomások két csoportjára jellemző, a munkaerő-piaci életpályán megfigyelhető változások elemzése volt a legfontosabb, munkaerő-piaci szempontból releváns dimenziók mentén különös tekintettel a felsőfokú végzettség munkaerő-piaci értékelésével összefüggő, esetenként nagy nyilvánosságot kapó aggodalmakra (például diplomák elértéktelenedése, tömeges diplomás munkanélküliség megjelenése). Az elemzés alapján a legfontosabb megállapításaink a következők. Megvizsgáltuk a felsőfokú végzettségű pályakezdők munkaerő-piaci státuszának alakulását. volt. Első megfigyelésünk idején a fiatal diplomásokat alacsony foglalkoztatás és alacsony munkanélküliség jellemezte, ami részben a továbbra is tanulók magas súlyával, részben a munkaerőpiacra lépést átmenetileg elhalasztó háztartásbeli és egyéb eltartottak jelentős arányával párosul, a gyes/gyed-et igénybe vevők aránya alacsony. A pályakezdő diplomások munkaerő-piaci integrálódása a pálya kezdeti szakaszához képest erőteljesebb lett, ami a foglalkoztatottság emelkedésében, s – a gyes/gyed kivételével – az egyéb státuszok (munkanélküli, nappali tagozatos tanuló, háztartásbeli, egyéb eltartott, foglalkoztatott és nappali tagozatos tanuló) térvesztésével járt együtt. Megállapítottuk, hogy az első megfigyeléskor foglalkoztatottak mintegy 85 százaléka a második megfigyelés idején is foglalkoztatott, s a közülük kiáramlók jelentős hányada gyesre/gyedre megy. Az eredetileg munkanélküliek és egyéb státuszúak háromnegyede is foglalkoztatott lesz a második megfigyeléskor. Az egyetemi végzettséggel a munkaerőpiacra lépő foglalkoztatottak közül valamivel többen őrizték meg foglalkoztatott státuszukat, mint a főiskolai diplomával rendelkező pályakezdők közül. Ebben az értelemben tehát a főiskolai végzettségűek foglalkoztatása kevésbé stabil: mind a munkanélküliségből történő ki-, mind a munkanélküliségbe való beáramlásuk intenzívebb, mint az egyetemi végzettségűeké.


53

A munkaerő-piaci életpálya fontos vonatkozása a foglalkoztatottak körében végbemenő foglalkozásváltozás. Pusztán a foglalkozási besorolás alapján vizsgálódva azt látjuk, hogy a felsőfokú végzettségű pályakezdők túlnyomó többsége mindkét időpontban képzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik. A két időpont közötti változások egyúttal a munkavállalók életpályán történő előre haladását is jelentik, nem meglepő, hogy az első időpontban túlképzettnek minősülő munkavállalók több, mint négyötöde a második időpontra képzettségének megfelelő foglalkozásba kerül. Pályakezdőink körében a vezetői pozíció nem tűnik nagyon stabilnak, az első megfigyeléskor vezetőként dolgozók kevesebb, mint fele tartja meg vezető foglalkozását a második megfigyelés időpontjáig. A pályakezdők iskolai végzettsége és a foglalkozás változása közötti összefüggés elemzése azt mutatja, hogy az egyetemi végzettségűek lényegesen magasabb arányban dolgoznak mindjét megfigyelés időpontjában felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban, mint a főiskolai végzettségűek, az egyetemi végzettség ebben az értelemben nagyobb stabilitást, illetve stabilabb munkahely/iskolai végzettség illeszkedést jelent. A foglalkozás és a tudományterület kapcsolatának elemzése azt mutatja, hogy a bölcsész és az egészségügyi szakképzettséget szerző fiatalok kiugróan magas arányban, az agrár szakképzettséggel rendelkezők pedig igen alacsony arányban dolgoztak mindkét időpontban felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozásban. A foglalkozás/munkavállaló illeszkedését egy másik szempontból – az adott foglalkozás munkahelyi követelményei és a munkavállaló iskolai végzettségének viszonya - is megvizsgáltuk. Túlképzettnek tekintettük azt a munkavállalót, akinek iskolai végzettsége magasabb, mint az adott foglalkozás modális iskolai végzettsége. A túlképzettség pályakezdők esetében normál állapotnak tekinthető, mert az életpálya elején számos karrier kezdőpontja az iskolai végzettségnél alacsonyabb követelményeket támasztó munkahely. Az első megfigyeléskor a pályakezdő diplomások valamivel több, a második megfigyeléskor pedig valamivel kevesebb, mint egyharmada volt túlképzett. A két időpont között jelentős mértékű mozgás tapasztalható mindkét irányban, azaz a túlképzettek egy része a második megfigyelés idején már nem túlképzett és fordítva, ugyanakkor a domináns irány a nem túlképzett munkavállalók jó illeszkedésének fennmaradása, valamint a túlképzettek jelentős részének az éppen megfelelően képzettek közé történő belépése. Az iskolai végzettség és a túlképzettség elemzésekor két jelentős különbséget találunk. Az egyetemet végzettek között érzékelhetően magasabb a mindkét időpontban nem túlképzettek aránya, továbbá alacsonyabb a mindkét időpontban túlképzettek aránya. Ez azt mutatja, hogy egyetemi végzettséggel jobb és stabilabb illeszkedés érhető el, és hogy főiskolai végzettséggel kisebb az esély a túlképzett állapotból történő kilépésre. A szakképzettséget vizsgálva azt látjuk, hogy az egészségügyi szakképzettségű pályaA FIDÉV kutatás folytatása

54

kezdők illeszkedése kiemelkedően a legjobb. A másik véglet az agár szakképzettség, ahol igen magas a mindkét időpontban túlképzettek és igen alacsony a mindkét időpontban az iskolai végzettségnek megfelelő munkahelyen dolgozók aránya, ezen túlmenően nagyjából ugyanannyian válnak túlképzettből megfelelően képzetté, mint megfelelően képzettből túlképzetté. A munkavállalók munkaerő-piaci életpályájának alakulását nagymértékben befolyásolja a munkaviszony, illetve a munkaerő-piaci életpálya stabilitása. A pályakezdők erőteljes munkaerő-piaci integrálódását mutatja, hogy túlnyomó többségük már kezdetben is állandó és határozatlan idejű munkaszerződés keretében dolgozik, továbbá a kezdetben kevésbé stabil munkaszerződéssel foglalkoztatottak jelentős része a második időpontban már ugyancsak állandó, határozatlan időtartamú munkaszerződéssel dolgozik. Nagyfokú stabilitásra utal az is, hogy a pályakezdők azonos munkáltatónál eltöltött ideje igen hosszú; két kohorszunk átlagosan 51 (1998-as kohorsz), illetve 43 (1999-es kohorsz) hónapot dolgoztak a második megfigyeléskori munkáltatónál. Mindkét kohorsz több, mint a fele a második megfigyelés idején is az első munkáltatójánál dolgozik. Hasonló a kép, ha az utolsó munkakörben eltöltött időt vizsgáljuk: pályakezdőink átlagosan 45 (1998-ban végzettek), illetve 39 (1999-ben végzettek) hónapja dolgoztak az utolsó munkakörükben a második megfigyelés időpontjában. A pályakezdők munkaerő-piaci integrálódását a munkaidő változása is jelezheti. Az életpálya legelején rendszerint viszonylag rövid munkaidő a továbbiakban többnyire hosszabb lesz. Ezt megerősíti, hogy az első megfigyeléshez képest a második időpontban a munkaidő átlagosan 12 százalékkal magasabb. Ez olyan módon ment végbe, hogy nagyjából minden tizedik pályakezdő munkaideje csökkent, nagyjából minden másodiké pedig nőtt. A pályakezdők munkaidejének változása nem teljesen független iskolai végzettségüktől. Az egyetemi végzettségűek körében kevesebb fiatal munkaideje csökken, továbbá nagyobb arányban találunk közöttük olyanokat, akiknek a munkaideje növekszik, mint a főiskolai diplomával rendelkezők esetében. Ebben a vonatkozásban az egyetemi végzettségű pályakezdőket tehát erőteljesebb munkaerő-piaci integrálódás jellemzi. A pályakezdőket viszonylag magas induló kereset és viszonylag gyors keresetemelkedés jellemzi. Az első kohorsz induló keresete havi nettó 64 ezer, a másodiké 69 ezer forint (2003-as árakon számolva). A keresetnövekedés nyolcvanhat (1998-as kohorsz), illetve hetvenkét (1999-es kohorsz) százalék, ez meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, ráadásul a később piacra lépő kohorsz időarányos keresetnövekménye magasabb, ami nem utal arra, hogy felsőoktatás kibocsátásának növekedése miatt a később munkaerő-piacra lépő korosztályok kereseti helyzete romlana. Természetesen nem minden pályakezdő ér el béremelkedést. A kereseti kvintilisben mért relatív jövedelmi pozíciók között jelentős áramlások figyelhetők A FIDÉV kutatás folytatása

55

meg. Az 1998-ban végzettek 38 százalékának javult és 40 százalékának romlott a kereseti helyzete, míg az 1999-ben végzettek körében a megfelelő értékek: 29 és 30 százalék. A két időpont között mind a főiskolát, mind az egyetemet végzettek jelentős reálkereset-emelkedést értek el, a keresetek dinamikája azonban a két kohorsz két iskolai végzettségi csoportjában különböző. Az első megfigyelés időpontjában az egyetemi végzettség (a főiskolai végzettséghez képest) mindkét kohorsz esetében jelentős kereseti előnyt jelent. Ugyanez áll fenn az 1999-es kohorsznál a második megfigyelés időpontjában is, mert az egyetemi végzettségűek a főiskolai diplomával rendelkező munkavállalókéhoz hasonló mértékben voltak képesek keresetük emelésére. Az 1998-as kohorsznál azonban az egyetemi végzettségűek keresetének emelkedése olyannyira elmarad a másik csoport kereseti növekményétől, hogy a második időpontban az egyetemi és a főiskolai végzettséghez kapcsolódó keresetek már lényegében azonosak. Magyarán az 1998-as kohorsz esetében a magasabb iskolai végzettségből fakadó kezdeti kereseti előny a második időpontra megszűnik. Az első megfigyelés időpontjában a tudományterületek közötti kereseti különbségek jelentősek. Igen alacsony a természettudományi, a bölcsész és az egészségügyi tudományterületen végzettek induló keresete – s ez mind a két kohorszra fennáll. A második megfigyelés időpontjára ezek a különbségek mérséklődnek, ami olyan módon megy végbe, hogy az alacsony induló keresetű szakképzettségekkel rendelkező munkavállalók keresete sokkal dinamikusabban emelkedik, mint azoknak a munkavállalóknak a keresetei, akiknek a szakképzettsége magas induló keresetet implikált, magyarán akiknél az első megfigyelés időpontjában a relatív kereslet a legnagyobb volt vagy/és az állami keresetszabályozás a legkevésbé éreztette hatását. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jelenség egyfajta keresleti indíttatású életpálya-hatásként értékelhető-e (a viszonylag magas relatív kereslet miatt magas induló keresettel a munkaerőpiacra lépők kereseti növekedése lassabb) vagy pedig a két időpont között végbe ment, a közalkalmazottakat érintő állami keresetemelés következménye-e. A fiatal diplomások újabb felsőfokú és nem felsőfokú szakképzettségének, valamint a munkahelyi képzésben történő részvételüknek vizsgálata azt mutatta, hogy a pályakezdés éveiben a fiatal diplomások igen magas arányban vesznek részt a különböző képzési formákban. A megfigyelés időpontjáig kétötödük már újabb felsőfokú szakkéttséget szerzett, további hatoduk a megfigyelés időpontjában folytatta újabb felsőfokú diploma megszerzésére irányuló tanulmányait. Negyedük nem felsőfokú szakképzett szerzett az első diploma megszerzése óta eltelt időben. Munkahelyi/munka melletti képzésben pedig a fiatal diplomások csaknem ötöde részesült a második megfigyelés időpontjában.


56

Az újabb szakképzettség megszerzésére irányuló tanulmányaikat túlnyomó részben maguk finanszírozták. A felsőfokú szakképzettséget jellemzően költségtérítéses képzés keretében szerezték és zömmel saját maguk állták képzési költségeiket. A munkahelyi/munka melletti képzésben résztvetteknek viszont kevesebb mint fele viselte részben vagy egészben képzési költségeit. A rendkívül magas arányú felsőfokú továbbtanulás összetételét részletesen megvizsgáltuk. A megszerzett végzettségek szintek szerinti megoszlásából azt láttuk, hogy a fiatal diplomások a legnagyobb és növekvő arányban egyetemi szintű szakképzettséget szereznek második végzettségként. Ez a törekvés nyilvánvalóan nem független attól, hogy az egyetemi szintű oklevél kedvezőbb munkaerőpiaci helyzetet eredményez. Azt láttuk, hogy a főiskolai szintű első diplomával rendelkezőknek több mint harmada képzettségének szintjét is emeli az újabb felsőfokú diploma megszerzésével. Ugyanakkor az ellenkező mozgásra is utalnak jelek, az egyetemi szintű diplomával rendelkezők harmada első diplomájánál alacsonyabb szintű képzettségért tanult, amikor második végzettségét szerezte. Megvizsgáltuk a fiatal diplomások második diplomájának szakválasztásait. Az eredmények azt mutatták, hogy a közgazdasági szakcsoport kiemelkedően magas arányt képviselt. Valamennyi képzési szinten az újabb végzettséget szereztek több mint 30 százaléka tanult a közgazdasági szakcsoportban, de jelentős arányban tanultak a fiatal diplomások a bölcsész és műszaki szakcsoportban is második diplomájukért. Megvizsgáltuk, hogy mely szakcsoportban szerezték első diplomájukat azok, akik túlnyomó részben saját szakcsoportjukban szerezték második diplomájukat és melyben azok, akik túlnyomórészben más szakcsoportban. Első diplomájukkal azonos szakcsoportban tanult a közgazdasági, a jogi és szociális igazgatási és műszaki szakcsoportban első diplomát szereztek zöme. Az idegen nyelvi, természettudományi és bölcsész szakcsoportban tanulók első diplomával rendelkezők viszont jellemzően másik szakcsoportban szerezték második diplomájukat. Elkülönítve is megvizsgáltuk a második diplomájukkal képzettségi szintjüket emelni kívánó és a második diplomájukat korábbi végzettségüknél alacsonyabb szinten szerzők szakválasztásait. Azt találtuk, hogy a képzettségi szintjüket emelni kívánó továbbtanulók jellemzően saját szakcsoportjukban szerzik második diplomájukat. Kivételt jelentettek az agrár szakcsoportban egyetemi szintű első diplomával rendelkezők. A korábbi végzettségüknél alacsonyabb szinten második diplomát szereztek viszont jellemzően más szakcsoportban szerezték második, mint első diplomájukat és csak tizedük szerezte második diplomáját is korábbi szakcsoportjában. A FIDÉV kutatás folytatása

57

Megvizsgáltuk a költségtérítéses képzésben második diplomát szereztek arányának szakcsoportonkénti különbségeit és a képzési költségek költslgviselőjének megoszlásában mutatkozó különbségeket szakcsoportonként. Azt találtuk, hogy az átlagosnál magasabb arányban tanultak második diplomájukért költségtérítéses képzésben az agrár, a testkulturális, az informatikai, a jogi és szociális igazgatási és a közgazdasági szakcsoportban második diplomát szerzetettek, és az átlagosnál nagyobb arányban tanultak állami finanszírozású képzésben a bölcsész, a természettudományi, az óvó-, tanítóképzésben és egészségügyi képzésben végzettek. A költségtérítéses képzésben második diplomát szerzettek között legnagyobb arányban azok fedezték egyedül saját maguk képzési költségeiket, akik a jogi és szociális igazgatási, a közgazdasági valamint a bölcsész szakcsoportban tanultak, a legkisebb arányban pedig az egészségügyi, a természettudományos, a művészeti és a tanító és óvodapedagógus szakcsoportban szereztek második diplomát. A felsőfokon továbbtanuló és nem továbbtanulók fiatal diplomásának induló munkaerőpiaci helyzetét összehasonlítva azt találtuk, hogy a két csoport között nem volt különbség induló munkaerőpiaci státuszukat tekitve, viszont jelentős kereseti lemaradás mutatkozott a szakcsoportok egy részében a továbbtanulók között a tovább nem tanuló, azonos szakcsoportban végzettek pályakezdő keresetéhez képest. A további felsőfokú továbbtanulás valószínűségének meghatározóit megvizsgáltuk egy olyan modell segítségével is, mely lehetővé tette az egyes befolyásoló tényezők elkülöníthető hatásának vizsgálatát. Azt találtuk, hogy a további felsőfokú tanulmányok valószínűségét növeli, ha a pályakezdők alacsonyabb keresetet tudnak elérni és csökkenti, ha pályakezdőként kedvezőek a kereseti lehetőségeik. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a felsőfokú továbbtanulás valószínűsége alacsonyabb a férfiak esetében és magasabb, ha a fiatal diplomás első diplomáját az agrár, a bölcsész vagy a természettudományi szakcsoportban szerezte. Megvizsgáltuk, hogy milyen hatással van a második diploma megszerzése a fiatal diplomások munkaerőpiaci helyzetére. Azt találtuk, hogy azokban a szakcsoportokban, melyekben az első diplomát szerzett később továbbtanuló pályakezdők keresetében jelentős kereseti lemaradás mutatkozott, ott a továbbtanulók a második megfigyelés idejére jelentős mértékben csökkentették korábbi kereseti lemaradásukaz. Az egyetemi szintű második diploma megszerzésének pedig kimutatható volt a keresetekre gyakorolt elkülöníthető, pozitív hatása is. Összefoglalva, a fiatal diplomások további felsőfokú tanulmányaikkal javítani szeretnének munkaerőpiaci helyzetükön és ez a törekvésük meg is valósul az egyetemi szintű második diploma megszerzése esetén.


58

Figyelemre érdemes viszont az a körülmény, hogy a második felsőfokú szakképzettség szakok szerinti összetétele nagyon hasonló a nappali tagozatos alapképzésbe történő jelentkezések összetételéhez, mely pályaválasztási szándékok egy része meghiúsul rövid távon. Úgy látszik, hogy későbbi életpályájuk során a fiatalok egy része visszatér eredeti aspirációihoz és későbbi életpályája folyamán saját költségére megszerzi a korábban szándékolt, vagy ahhoz hasonló végzettséget. E kérdés valódi eldöntésére viszont csak korlátozottan állnak rendelkezésre információk az eddigi adatfelvételekből, mivel egyéni szinten nem ismerjük a fiatal diplomások korábbi ályaválasztási szándékait. Az újabb felsőfokú szakképzettségek mellett megvizsgáltuk azt is, hogy milyen nem felsőfokú szakképzettséget szereztek a fiatal diplomások. Az első diploma megszerzése óta a fiatal diplomások negyede szerzett nem felsőfokú szakképzettséget, a második megfigyelés idejéig minden évben nagyjában hasonló eloszlásban. Legnagyobb arányban kereskedelmi, közgazdasági és számítástechnikai szakképzettséget szereztek. Úgy tűnik, hogy ez a képzési forma elsősorban a munkaerőpiac rövid távon változó igényeihez való alkalmazkodást segíti. Végül megvizsgáltuk a fiatal diplomások munkahelyi/munka melletti képzésben történő részvételét. Összehasonlítottuk a külföldi tulajdonú és magyar magántulajdonú és az állami szektorban dolgozó fiatal diplomások képzési részvételi arányait, a képzési költségek finanszírozása szerinti megoszlásukat és a képzés tartalmában mutatkozó különbségeket. Azt találtuk, hogy a külföldi tulajdonú vállalatnál dolgozó fiatalok nagyobb arányban vesznek részt munkahelyi képzésben, mint a magyar magántulajdonú vállalatnál vagy az állami szektorban dolgozó társaik. Hatalmas különbség mutatkozott a két csoport között abban, hogy ki viselte a képzés költségeit A külföldi tulajdonú vállalatokban dolgozók képzési költségeit kétszer olyan magas arányban viselte a munkáltató, mint a magyar magán tulajdonú vállalatokban dolgozók, vagy az állami szektorban, vagy állami vállalatnál solgozó fiatal diplomások képzési költségeit. A külföldi tuladonú vállaltnáll dolgozók jóval magasabb arányban részesültek nyelvi képzésben mint a máshol dolgozók. A fiatal diplomások munkaerőpiaci beilleszkedésében tehát fontos szerepet játszanak az első diploma megszerzését követően végzett formális és nem formális képzés keretében folytatott tanulmányok. Az újabb felsőfokú végzettséget megszerzők magas aránya, e képzések finanszírozási módja viszont felveti, hogy megfelelő szerkezetű-e a nappali tagozatos alapképzés képzési kínálata, valamint, hogy mekkora az alapképzés valódi társadalmi hozama.


59

Irodalom Galasi Péter (2002a): Fiatal diplomások a munkaerőpiacon a tömegesedés időszakában, Educatio, 2002 nyár, pp. 227-236 Galasi Péter (2002b): Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata, in: Kolosi T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy.: Társadalmi riport 2002, TÁRKI, Budapest, 2002, pp. 245-255 Galasi Péter (2003a): Estimating wage equations for Hungarian higher-education graduates. Budapest Working Papers on the Labour Market, BWP. 2003/4, Budapest Galasi Péter (2003b): Job training of Hungarian higher-education graduates. Budapest Working Papers on the Labour Market, BWP. 2003/5, Budapest Galasi Péter (2003c): Labour market status of Hungarian higher-education graduates, GRC III, 2003 Galasi Péter (2004a): Túlképzés, alulképzés és kereset a munkaerőpiacon (1994-2002), Közgazdasági Szemle 2004. 5. szám (május) Galasi Péter (2004b): Valóban leértékelődtek a felsőfokú diplomák? A munkahelyi követelmények változása és a felsőfokú végzettségű munkavállalók reallokációja Magyarországon 1994–2002. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP. 2004/3, Budapest Galasi Péter–Timár János (1997): Jelentés a felsőoktatási intézményekben 1996-ban végzettek kísérleti követéses vizsgálatának eredményeiről, BKE Emberi erőforrások tanszék, FIDÉV Kutatócsoport, Budapest Galasi Péter–Timár János (1998): Jelentés a felsőoktatási intézményekben 1996-ban végzettek kísérleti követéses vizsgálatának második hullámáról, BKE Emberi erőforrások tanszék, FIDÉV Kutatócsoport, Budapest Galasi Péter–Timár János–Varga Júlia (2000): Pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzete, Munkaügyi Szemle, 2000. december, pp. 22-26 Galasi Péter–Timár János–Varga Júlia (2001): Pályakezdő diplomások a munkaerőpiacon. in: Semjén A. (szerk.) Oktatás és munkaerő-piaci érvényesülés, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2001, pp. 73-89 Galasi Péter-Varga Júlia (2002): Does private and cost-priced higher education produce poor quality?, Society and Economy, v24, #3, 2002, pp. 333-361 Galasi Péter-Varga Júlia (2004): Munkaerőpiac és oktatás, 2004 (megjelenés alatt) Jenkins, S. (1995): Easy Estimation Methods for Discrete-Time Duration Models. Oxford Bulletin of Economics and Statistics. 57. évf., 129-138. o.

Kertesi Gábor-Köllő János (1995): Kereseti egyenlőtlenségek Magyarországon, MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, december A FIDÉV kutatás folytatása

60

Kertesi Gábor-Köllő János (1997): Reálbérek és kereseti egyenlőtlenségek, 1986-1996, Közgazdasági Szemle, 7-8. Kertesi Gábor-Köllő János (1999): Economic Transformation and the Return to Human Capital. Budapest Working Papers on the Labour Market 1999/6, Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences and Department of Human Resources, Budapest University of Economics, Budapest Kertesi Gábor-Köllő János (2002): Economic Transformation and the Revaluation of Human Capital – Hungary 1986-1999, in: A. de Grip, Van Loo,J. és Mayhew K. (eds) The Economics of Skills Obsolescence, Research in Labor Economics v. 21, JAI, Oxford, p235-273 Kézdi Gábor (2002) Two Phases of Labor Market Transition in Hungary: Inter-Sectoral Reallocation and Skill-Biased Technological Change, Budapest Working Papers on the Labour Market 2002/3, Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences and Department of Human Resources, Budapest University of Economics, Budapest Kőrösi Gábor (1998) Labour Demand During Transition in Hungary, Budapest Working Papers on the Labour Market 1998/5, Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences and Department of Human Resources, Budapest University of Economics, Budapest Kőrösi Gábor (2000) A vállalatok munkaerő-kereslete, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP. 2000/3 Kőrösi Gábor (2002) Labour Adjustment and Efficiency in Hungary, Budapest Working Papers on the Labour Market 2002/4, Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences and Department of Human Resources, Budapest University of Economics, Budapest


61

Függelék Módszertani függelék A kutatás a felsőfokú végzettségű pályakezdők két csoportjának munkaerő-piaci helyzetét vizsgálta két időpontban. Az első csoport az állami felsőoktatás nappali tagozatán 1998ban végzettek, akiknek először 1999. szeptemberi, majd 2004. februári állapotát figyeltük meg. A második csoport a felsőoktatás nappali tagozatán 1999-ben végzettek, akiknek először 2000. szeptemberi, majd 2004. februári állapotát figyeltük meg. Az első megfigyelés mindkét kohorsz esetében postai önkitöltős kérdőívvel történt – az első kohorsz esetében egy emlékeztetővel. Az első kohorsznál az első megfigyelési időpontjában a visszaküldési arány mintegy 23, a második kohorsznál 18 százalék volt – nemzetközi összehasonlításban sem rossz eredmény. Az első megfigyelések mintáit kibocsátó intézmény, tudományterület és nem szerint súlyoztuk, így a minta reprezentatív volt e három ismérv szerint. A második megfigyelés telefonos kikérdezéssel történt, amit az tett lehetővé, hogy a kérdőívet visszaküldőket megkértük, hogy a további megkeresés/követés érdekében a kérdőívre írják rá telefonszámukat is. Az első kohorszból a kérdőívet visszaküldők (7279 eset) közül mintegy 40 százalék (2951 eset) , a másodikból (5767 eset) mintegy 67 százalék (3850 eset) közölte telefonszámát. Az első kohorszból a telefonszámot is visszaküldők közül a második megfigyeléskor 51 százaléknyit (1504 eset), a második kohorszból 60 százaléknyit (2310 eset) lehetett elérni. Mindkét elérési arány igen magasnak tekinthető figyelembe véve a pályakezdők viszonylag intenzív mobilitását, valamint a két kérdezés között eltelt viszonylag hosszú időszakot (az 1998-ban végzetteket az első megkérdezés utáni 50., az 1999-ben végzetteket pedig az első megkérdezés utáni 38. hónapban kérdezték meg másodszor). Az első és a második megfigyelést egyaránt tartalmazó, összesen 3814 esetből álló minta az alapsokasághoz képest kicsi, ugyanakkor korlátozott részletességű összehasonlításhoz az elemszám elegendőnek tűnik. A mintának ugyanakkor tükröznie kell az alapsokaság összetételét, ami ugyancsak súlyozással biztosítható. Itt is próbálkoztunk a kibocsátó intézmény, a tudományterület, valamint a nemek szerinti súlyozással. Különféle súlykombinációk kipróbálása után végül úgy döntöttünk, hogy a nemek szerinti súlyok alkalmasak az eredeti, végzős kohorszok összetételének reprodukálására, ezért az alkalmazott súlyok végül a nemek végzősök közötti arányát állították helyre. A tudományterületi és az intézményi súlyok lényegében nem változtatták meg a minta összetételét.


62

Az első megfigyelés során minden egyes válaszoló egyéni azonosító sorszámot kapott, s ezt a sorszámot a második megfigyeléskor is megőriztük. Ennek következtében az első és a második megfigyelés révén nyert információkat egyéni szinten tudtuk összeilleszteni, s ez lehetővé tette az egyéni szintű változások nyomon követését. A három felvétel adatainak összeillesztése sikeresnek mondható. A második megfigyelésbe ugyanakkor bekerült 42 eset, amelynek az első megfigyeléskori adatai hiányoztak. Ezeket az eseteket a panelszerű elemzésből természetesen kihagytuk, de a második időpont keresztmetszeti elemzésekor felhasználhatók. A követéses vizsgálatok jellegzetessége, hogy a változások elemzésekor rendelkezésre álló elemszám kisebb lesz, mint akár az első, akár a második megfigyelés esetszáma, mert időbeli változás csak olyan esetekre nézve elmezhető, amelyeknek mind a két megfigyeléskor van értékes (nem hiányzó) adata. Ez a probléma a pályakezdők esetében pédául a foglalkoztatottak jellegzetességeinek a két időpont közötti változásának elemzésekor merül fel. Az első időpontban nem foglalkoztatottak egy része a második időpontban foglalkoztatott, az első időpontban foglalkoztatottak egy része pedig a második időpontban nem foglalkoztatott. Az első időpontban a foglalkoztatottak száma 3067, a második időpontban 3146 fő, a foglalkozási mobilitás vizsgálatakor viszont csupán 2323 esettel tudtunk dolgozni. Ugyanilyen okból a kereseti mobilitás elemzésekor is zsugorodik az elemszám. Az első megfigyeléskor 2551 esetnek volt kereseti adata, a második megfigyeléskor pedig 2787 esetnek. Mindkét megfigyeléskor azonban már csak 1886 eset rendelkezett kereseti adatokkal, ezért a kereseti mobilitást csak erre a részsokaságra nézve vizsgálhattuk meg. A keresetek esetében többnyire jelentős probléma a válaszmegtagadás is. Három felvételünkben a válaszmegtagadási arány még elfogadható mértékű. Az első megfigyeléskor 17 százalékos arányt regisztráltunk – ez önkitöltős kérdőív esetében nem rossz arány. A második megfigyeléskor – ami személyes kikérdezéssel történt – ennél kevesebbet, 11 százalékot. Az ilyen fajta vizsgálódás további korlátja, hogy az egyének állapotait többnyire egyegy időpontra nézve ismerjük, és a két időpont között számos változás mehetett végbe, amelyek befolyásolhatják az utolsó állapotot. Ez a probléma nem merül fel a munkaerő-piaci státuszok közötti áramlások vizsgálatakor, mert ott az összes – a két megfigyelés közötti időtartamban betöltött - státuszt havi bontásban kérdeztük le. A lehetséges torzítást részben kiküszöböltük a képzéstörténetnél is, mert a két időpont között szerzett képzettségekre is rákérdeztünk.


63

Kérdőív az 1998. /1999. évben felsőfokú diplomát szerzett pályakezdők munkaerő-piaci státuszáról Második megfigyelés: 2004. február Azonosító: (a névsort tartalmazó excel file-ban található azonosító szám – sorszám) AZ 1998-BAN VÉGZETTEKTŐL AZ 1999. SZEPTEMBER ÓTA ELTELT IDŐSZAKRA KÉRDEZÜNK, MÍG AZ 1999-BEN VÉGZETTEKTŐL A 2000. SZEPTEMBERTŐL ELTELT IDŐSZAKRA. (27., 35., 39. KÉRDÉSEK) Ön 1998-ban/1999-ben kapta meg első diplomáját. A végzés után mintegy másfél évvel egyszer már megkerestük Önt, hogy munkaerő-piaci helyzetéről megkérdezzük. Akkor azt is jeleztük, hogy későbbi időpontokban is jelentkezünk Önnél. Most azt szeretnénk, ha néhány kérdést tehetnénk fel jelenlegi (2004. februári) munkaerő-piaci helyzetéről, illetve a pályakezdése óta bekövetkezett változásokról. Válaszával elősegíti a mai fiatalok elhelyezkedésének javítását célzó hatékonyabb oktatáspolitika, illetve eredményesebb foglalkoztatáspolitika kialakítását. Most jelenlegi munkaerő-piaci státuszáról szeretnénk kérdezni! 1. 2004. 02. 1-én az Ön munka-erőpiaci státusza: 1 – alkalmazott --------------------------2-RE! 2 – vállalkozó ----------------------5-RE! 3 – önfoglalkoztató (szellemi szabad, egyéni vállalkozó) -----5-RE! 4 – munkanélküli ---------------------16-RA! 5 – nappali tagozaton tanul ----------------------19-RE! 6 – GYES-en, GYED-en (GYET-en) van -----------------17-RE! 7 – háztartásbeli (eltartott) --------------18-RA 8 – egyéb ------------------------------23-RA! -------------------9 – alkalmazott és nappalin tanul is egyszerre (1 + 5 kódok) ----2-RE! AKI EGYSZERRE ALKALMAZOTT ÉS VÁLLALKOZÓ, AZ SOROLJA BE MAGÁT A JELLEMZŐBB KATEGÓRIÁBA ÉS CSAK ARRÓL KÉRDEZD VÉGIG!

2. Egy vagy több állása/munkahelye van? 1 – egy ------- 3-13. KÉRDÉSEKET ERRE A MUNKAHELYRE KÉRDEZD! 2 – több ------3-13. KÉRDÉSEKET A FŐ ÁLLÁSÁRA KÉRDEZD – HA NINCS FŐ, AKKOR BÁRMELYIKRE! ALKALMI MUNKA NEM SZÁMÍT = 1 ÁLLÁSA/MUNKAHELYE VAN! 3. A munkaviszonya: 1 – állandó jellegű és meghatározatlan időtartamú 2 – meghatározott időtartamú

3 – megbízás jellegű (tiszteletdíjas, jutalékos, stb.) 4 – alkalmi, időszakos


64

4. Mióta tölti be ezt a munkakört? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapja óta 5. Mióta dolgozik jelenlegi munkáltatójánál (mióta dolgozik ebben a vállalkozásban/önfoglalkoztatóként)? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapja óta 6. Kérem, mondja meg, hogy mi vállalata (telephelye, cége, az ön) fő tevékenysége, milyen termék(ek) gyártásával, illetve szolgáltatás(ok) nyújtásával (pl. számítástechnikai eszközök, konfekcióipari termékek, stb gyártása; banki tevékenység, adóügyi tanácsadás, műszaki szakoktatás, közgazdasági kutatás) foglalkozik! (ÍRD LE!) HA NEM TUDJA KAPÁSBÓL MEGMONDANI, OLVASD FEL A KATEGÓRIÁKAT! ……………………………………………………………………………………….. 0 – mezőgazdaság, vadgazdálkodás 1 – bányászat, feldolgozóipar (élelmiszer, ital, dohány, textil, bőripar és –feldolg.) 2 – fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói tevékenység, kőolaj, vegyi anyag, gumi-, műanyag, ásványi termékek, fémgyártás és feldolgozás 3 – gép- és műszergyártás, híradástechnika, járműgyártás és egyéb feldolgozóipar 4 – villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás, építőipar 5 – jármű-, üzemanyag-kereskedelem, nagyker, kisker, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 6 – szárazföldi, vízi, légi szállítás, vele kapcsolatos kiegészítő tevékenység, utazásszervezés, posta, távközlés, pénzügyi tevékenység, biztosítás, p.ü.-i kiegészítő tevékenység 7 – ingatlanügyek, kölcsönzés, számítástechnikai tevékenység, kutatás, fejlesztés, gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás, közigazgatás, társadalombiztosítás 8 – oktatás, egészségügyi, szociális ellátás 9 – szennyvíz-, hulladékkezelés, köztisztasági szolgáltatás, érdekképviseleti tevékenység, szórakoztatás, kultúra, sport, egyéb szolgáltatás, alkalmazottat foglalkoztató magánháztartás, területen kívüli szervezetek ÖNFOGLALKOZTATÓKTÓL / EGYÉNI VÁLLALKOZÓKTÓL / SZELLEMI SZABADFOGLALKOZÁSÚAKTÓL TOVÁBB 8-RA! 7. (Tudomása szerint) körülbelül hányan dolgoznak vállalatánál/cégénél? 1 – 10 fő vagy kevesebb A FIDÉV kutatás folytatása

65

2 – 11-50 fő 3 – 51-100 fő 4 – 101-500 fő 5 – 501-1000 fő 6 – 1000 főnél több 8. Mi foglalkozásának, munkakörének megnevezése 2004. február 1-én? Kérem, ügyeljen arra, hogy a megnevezésből munkájának szakmai jellege kiderüljön! Ha az Ön munkaköre például tanácsadó, rendszerszervező, ügyintéző, asszisztens, államigazgatási előadó, osztályvezető, stb., akkor jelölje meg, mely területen dolgozik! Például: számviteli tanácsadó; számítástechnikai rendszerszervező, pénzügyi ügyintéző; marketing asszisztens; igazgatási osztály jogi előadója; polgármesteri hivatal egészségügyi osztály vezetője, stb. (ÍRD LE!) MINDENKÉPPEN OLYAN RÉSZLETESSÉGŰ VÁLASZT CSIKARJ KI A KÉRDEZETTBŐL, HOGY UTÁNA FEOR-KÓDOLÁSRA ALKALMAS LEGYEN! (TEHÁT PL. NEM ELÉG A „TANÁR” MEGNEVEZÉS, TUDNUNK KELL AZT IS, HOGY ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁR! ……………………………………………………………………………………… └┘└┘└┘└┘ 9. Mennyi volt 2004. januárjában a nettó keresete, vagy ha ez nem a "jellemző" keresete, akkor az utolsó "jellemző" keresete mennyi volt? └┘└┘└┘ ezerFt 10. 2004. januárjában hány munkaórát dolgozott, vagy ha ez nem a "szokásos" munkaideje volt, akkor utolsó "szokásos" munkaideje hány munkaóra volt? └┘└┘└┘ munkaóra ÖNFOGLALKOZTATÓKTÓL (SZELLEMI SZABAD, EGYÉNI VÁLLALKOZÓ) TOVÁBB 23-RA!

11. Van-e beosztottja? 1 - van 2 – nincs

--------13-RA!

12. Hány fő beosztottja van? └┘└┘└┘ fő 999 = 999 és több 13. Vállalata/cége/munkahelye milyen tulajdonban van: 1 – állami 2 – magyar magántulajdonú 3 – nem magyar magántulajdonú 4 – vegyes tulajdonú - állami és magyar magántulajdonú 5 – vegyes tulajdonú - állami és nem magyar magántulajdonú 6 – vegyes tulajdonú - magyar és nem magyar magántulajdonú 14-15. KÉRDÉSEKET AKKOR KÉRDEZD, HA A 2. KÉRDÉSNÉL 2-ES KÓD VAN! (TÖBB ÁLLÁSA/MUNKAHELYE VAN)


66

14. Másodállásból/mellékfoglalkozásból 2004. januárban mennyi nettó keresete származott, vagy ha ez nem a "jellemző" keresete, akkor az utolsó "jellemző" keresete mennyi volt? └┘└┘└┘ ezerFt 15. Másodállásában/mellékfoglalkozásában 2004. januárjában hány munkaórát dolgozott, vagy ha ez nem a "szokásos" munkaideje volt, akkor utolsó "szokásos" munkaideje hány óra volt? └┘└┘└┘ munkaóra VÁLLALKOZÓKTÓL / ALKALMAZOTTAKTÓL TOVÁBB 23. KÉRDÉSRE! DE: AZ EGYIDEJŰLEG NAPPALI TAGOZATON TANULÓ ALKALMAZOTTAKTÓL TOVÁBB 19-RE! 16. Mióta munkanélküli? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapja óta MUNKANÉLKÜLIEKTŐL TOVÁBB 23. KÉRDÉSRE!

17. Mióta van Gyeden/Gyesen? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapja óta GYEDEN/GYESEN LÉVŐKTŐL TOVÁBB 23. KÉRDÉSRE!

18. Mióta eltartott/háztartásbeli? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapja óta

ELTARTOTTAKTÓL/HÁZTARTÁSBELIEKTŐL TOVÁBB 23. KÉRDÉSRE! 19. Mióta tanul nappali tagozaton? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónap óta

20. Várhatóan mikor fejezi be tanulmányait? (ÉVSZÁM UTOLSÓ 2 SZÁMJEGYE!) └┘└┘ év └┘└┘ hónapban

21. Milyen szakon tanul, milyen képzésben vesz részt: 01 – agrár 21 – bölcsész 51 – egészségügyi 22 – idegen nyelvi 31 – informatikai 61 – jogi és szociális igazgatás 23 – kis nyelvek és nemzetiségi 62 – közgazdasági 32 – műszaki 04 – művészeti 63 – szociális 24 – tanító és óvodapedagógus 07 – természettudományos A FIDÉV kutatás folytatása

67

25 – testkultúrális 22. A képzésének szintje: 1 – egyetemi 2 – főiskolai 3 – AFSZ (akkreditált felsőfokú szakképzés) 4 – PhD -----------------------9 – egyéb NAPPALI TAGOZATON TANULÓKTÓL TOVÁBB 27-RE!


68

23. Részt vesz-e jelenleg képzésben/továbbképzésben? NEM FELSŐFOKÚ KÉPZÉSBEN! 1 – igen 2 – nem ---------27-RE! 24. Hány hét a képzés időtartama? └┘└┘ hét 99 – meghatározhatatlan/folyamatos 25. Milyen képzésben/továbbképzésben vesz részt: 1 – műszaki 2 – számítástechnikai, számítógépes ismeretek 3 – mezőgazdasági 4 – kereskedelmi, közgazdasági, üzleti 5 – egészségügyi 6 – pedagógiai 7 – jogi, igazgatási 8 – nyelvi 9 – egyéb MUNKANÉLKÜLIEKTŐL, HÁZTARTÁSBELIEKTŐL TOVÁBB 27-RE!

26. Ki fedezi a képzés költségeit: 1 – csak ön 2 – csak a munkáltatója 3 – a munkáltató és ön közösen -------------------------4 – egyéb MINDENKITŐL Most az 1999 /2000. szeptember óta a 2004 február 1-ig eltelt időszakról szeretném Önt kérdezni: 27. Első diplomáján kívül szerzett-e további felsőfokú szakképzettséget? 1 – igen 2 – nem --------- 35-RE! 3 – jelenleg végzi ---------29-RE! 28. Hányat? └┘ 29. És milyen szakképzettséget szerzett/milyen szakképzettsége lesz: HA TÖBBET SZERZETT, CSAK AZ ELSŐT KÓDOLJUK/RÖGZÍTJÜK! 01 – agrár 21 – bölcsész 51 – egészségügyi


69

22 – idegen nyelvi 31 – informatikai 61 – jogi és szociális igazgatás 23 – kis nyelvek és nemzetiségi 62 – közgazdasági 32 – műszaki 04 – művészeti 63 – szociális 24 – tanító és óvodapedagógus 07 – természettudományos 25 – testkultúrális 30. Milyen szintű ez a szakképzettség: 1 – egyetemi 2 – főiskolai 3 – AFSZ (akkreditált felsőfokú szakképzés) 4 – PhD 9 – egyéb HA JELENLEG VÉGZI (27. KÉRDÉSNÉL 3-AS KÓD), NE KÉRDEZD A 31. KÉRDÉST! 31. És pontosan mikor kapta meg az oklevelét? (évszám utolsó 2 számjegye) └┘└┘ év └┘└┘ hónapban

32. Milyen tagozaton szerezte szakképzettséget/milyen tagozatra jár: 1 – nappali 2 – esti 3 – levelező 4 – távoktatás 33. Milyen finanszírozási formában szerezte/szerzi szakképzettségét: 1 – államilag finanszírozott képzés --------- 35-RA! 2 – költségtérítése képzés 34. Ki fizette/fizeti a képzés költségeit: 1 – csak ön 2 – csak a munkáltatója 3 – a munkáltató és ön közösen ----------------------4 – egyéb 35. 1999./2000. szeptember 1. és 2004. február 1. között hány egyéb szakképzettséget szerzett? NEM FŐISKOLAI / EGYETEMI / PHD / AFSZ KÉPZÉSRE KÉRDEZÜNK! └┘db-ot 9 – most végzi 0 – egyet sem --------38-RA!


70

36. Milyen szakképzettséget szerzett ebben az időben/Milyen szakképzettséget fog szerezni: HA TÖBBET IS SZERZETT, AZ ELSŐT KÓDOLJUK! 1 – műszaki 2 – számítástechnikai, számítógépes ismeretek 3 – mezőgazdasági 4 – kereskedelmi, közgazdasági, üzleti 5 – egészségügyi 6 – pedagógiai 7 – jogi, igazgatási 8 – nyelvi 9 – egyéb HA MOST VÉGZI (35. KÉRDÉSNÉL 9-ES KÓD ) NE KÉRDEZD A 37. KÉRDÉST! 37. És pontosan mikor szerezte meg ezt a szakképzettséget? (évszám utolsó számjegye) └┘└┘ év └┘└┘ hónapban

38. (Első) diplomája megszerzését követően dolgozott-e legalább fél évig külföldön? 1 – igen 2 – nem

39. Most szeretnénk sorra venni az Ön munkaerő-piaci státuszait! 1999./2000. szeptemberében Ön: 1 – alkalmazott 2 – vállalkozó 3 – önfoglalkoztató (szellemi szabad, egyéni vállalkozó) 4 – munkanélküli 5 – nappali tagozaton tanul 6 – GYES-en, GYED-en (GYET-en) van 7 – háztartásbeli (eltartott) 8 – egyéb 9 – 1 és 5 (alkalmazott és tanuló) … …. volt? Ez meddig tartott (év hó)? Azután ön milyen státuszba lépett? Ez meddig tartott? Stb. 2004. FEBRUÁR 1-IG BEZÁRÓLAG KÉRDEZD A STÁTUSZAIT, TEHÁT 2004.01. AZ UTOLSÓ HÓNAP! EGY-EGY INTERVALLUMON BELÜL EGY STÁTUSZKÓDOT ADHAT CSAK MEG! FOLYAMATOSAN ÍRD LE AZ INTERVALLUMOKAT, EGYETLEN HÓNAP SEM MARADHAT KI!


71

KIZÁRÓLAG A STÁTUSZ SZÁMÍT, HA MINT ALKALMAZOTT MUNKAHELYET VÁLTOZTATOTT, AZT NEM REGISZTRÁLJUK! └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘└┘└┘└┘ └┘└┘ └┘ ÉV HÓNAPTÓL ÉV HÓNAPIG STÁTUSZ Most az Ön gyerekkoráról, családi hátteréről szeretnénk néhány kérdést feltenni. 40. Amikor Ön 14 éves volt, mi volt az Ön (édes)apjának legmagasabb befejezett iskolai végzettsége: 1 – nyolc általánosnál kevesebb 2 – nyolc általános 3 – szakmunkásképző, szakiskola 4 – szakközépiskola 5 – gimnázium 6 – főiskola 7 – egyetem 8 – nem ismerte az apát, nem élt az apja 9 – nem tudja 41. Kérem mondja meg azt is, hogy mi volt az Ön (édes)apjának pontos foglalkozása, beosztása az Ön 14 éves korában? A FIDÉV kutatás folytatása

72

(ÍRD LE!) MINDENKÉPPEN OLYAN RÉSZLETESSÉGŰ VÁLASZT CSIKARJ KI A KÉRDEZETTBŐL, HOGY UTÁNA FEOR-KÓDOLÁSRA ALKALMAS LEGYEN! (TEHÁT PL. NEM ELÉG A „TANÁR” MEGNEVEZÉS, TUDNUNK KELL AZT IS, HOGY ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁR! ……………………………. └┘└┘└┘└┘ 7777 – nem dolgozott 8888 – nem ismerte az apját, nem élt az apja 9999 – nem tudja 42. És amikor Ön 14 éves volt, mi volt az Ön (édes)anyjának legmagasabb befejezett iskolai végzettsége: 1 – nyolc általánosnál kevesebb 2 – nyolc általános 3 – szakmunkásképző, szakiskola 4 – szakközépiskola 5 – gimnázium 6 – főiskola 7 – egyetem 8 – nem ismerte az anyát, nem élt az anyja 9 – nem tudja 43. És mi volt az (édes)anyjának a pontos foglalkozása, beosztása az Ön 14 éves korában? (ÍRD LE!) MINDENKÉPPEN OLYAN RÉSZLETESSÉGŰ VÁLASZT CSIKARJ KI A KÉRDEZETTBŐL, HOGY UTÁNA FEOR-KÓDOLÁSRA ALKALMAS LEGYEN! (TEHÁT PL. NEM ELÉG A „TANÁR” MEGNEVEZÉS, TUDNUNK KELL AZT IS, HOGY ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁR! ……………………………. └┘└┘└┘└┘ 7777 – nem dolgozott, háztartásbeli volt 8888 – nem ismerte az anyját, nem élt az anyja 9999 – nem tudja 44. A kérdezett neme: 1 – férfi 2 – nő 45. Ön jelenlegi hol, melyik településen lakik? ……………………….. (TELEPÜLÉS NEVÉT ÍRD LE!) └┘└┘└┘└┘ (KSH, TELTIP4) INAKTÍVAKTÓL TOVÁBB 48-RA!


73

46-47. KÉRDÉSEKET DOLGOZÓKTÓL KÉRDEZD (1.K. 1-2-3-9-ES KÓDOK ESETÉN)!

46. Jelenlegi munkahelye ugyanazon a településen van, mint ahol lakik? 1 – igen -------------- 48-RA! 2 – nem 47. Jelenlegi munkahelye melyik településen van? ……………………….. (TELEPÜLÉS NEVÉT ÍRD LE!) └┘└┘└┘└┘ (KSHA, TELTIP4) 48. Mint azt jeleztük, egy későbbi időpontban újra megkerésnénk önt – ha beleegyezik. 1 - igen 2 – nem ------------ VÉGE AZ INTERJÚNAK! 49. Megmondaná, hogy milyen telefonszámon érhetjük Önt el? └┘└┘└┘└┘└┘└┘└┘└┘└┘└┘


74

Táblázatok 1. táblázat Munkaerő-piaci státusz a két időpontban (%) Induló Utolsó státusz 72,6 75,9 2,4 4,7 0,9 2,1 3,5 2,7 7,4 1,1 2,0 11,5 1,4 0,1 4,2 1,0

Alkalmazott Vállalkozó Önfoglalkoztató Munkanélküli Nappali tagozatos tanuló Gyes-gyed Háztartásbeli Egyéb eltartott Nappali tagozaton tanul és foglalkoztatott Együtt

5,6 100,0

0,9 100,0

2. táblázat A munkaerő-piaci státusz változása (sor %) / 1 Utolsó státusz Munkanélküli

Nappali tagozatos tanuló

Alkalmazott

Vállalkozó

Önfoglalkoztató

Alkalmazott

80,0

3,1

1,5

1,8

0,2

Vállalkozó

18,3

74,1

0,0

0,9

0,0

Önfoglalkoztató

35,9

0,0

56,6

0,0

0,0

Munkanélküli

73,1

1,6

1,6

14,5

1,6


70,5

2,1

2,3

4,9

9,4

Gyes-gyed

46,4

1,1

3,4

3,4

0,0

Háztartásbeli

85,6

4,0

0,0

3,2

0,0

Egyéb eltartott

71,9

8,3

3,5

4,5

2,8

Nappali tagozaton tanul és foglalkoztatott

74,5

1,2

1,6

3,0

0,6

Együtt

75,9

4,7

2,1

2,7

1,1

Induló státusz


75

A munkaerő-piaci státusz változása (sor %) / 2 Utolsó státusz

Gyes-gyed

Háztartásbeli

Egyéb eltartott


Alkalmazott

12,4

0,1

0,5

0,4

100,0

Vállalkozó

5,2

0,0

0,0

1,4

100,0

Önfoglalkoztató

7,6

0,0

0,0

0,0

100,0

Munkanélküli

6,0

1,0

0,6

0,0

100,0


7,0

0,0

2,3

1,5

100,0

Gyes-gyed

43,5

1,1

0,0

1,1

100,0

Háztartásbeli

4,0

0,0

3,2

0,0

100,0

Egyéb eltartott

2,7

0,0

6,4

0,0

100,0


10,0

0,0

1,4

7,7

100,0

Együtt

11,5

0,1

1,0

0,9

100

Induló státusz

Együtt

3. táblázat Az összevont munkaerő-piaci státusz változása (sor %)

Induló Foglalkoztatott Munkanélküli Egyéb Együtt


Utolsó Foglalkoztatott Munkanélküli 85,3 1,82 76,33 14,45 76,5 4,41 83,67 2,65

Egyéb 12,88 9,22 19,09 13,68

Együtt 100 100 100 100

76

4. táblázat Az összevont munkaerő-piaci státusz változása és a végzés éve (oszlop %) Végzés éve Státusz az első és a második időpontban foglalkoztatott-foglalkoztatott foglalkoztatott-munkanélküli foglalkoztatott-egyéb munkanélküli-foglalkoztatott munkanélküli-munkanélküli munkanélküli-egyéb egyéb-foglalkoztatott egyéb-munkanélküli egyéb-egyéb Együtt

1998 68,6 1,5 12,4 2,5 0,7 0,3 11,1 0,6 2,3 100

1999 70,1 1,5 9,3 2,8 0,4 0,3 11,7 0,7 3,3 100

Együtt 69,5 1,5 10,5 2,7 0,5 0,3 11,5 0,7 2,9 100

5. táblázat Az összevont munkaerő-piaci státusz változása és az iskolai végzettség (oszlop %) Státusz az első és a második időpontban foglalkoztatott-foglalkoztatott foglalkoztatott-munkanélküli foglalkoztatott-egyéb munkanélküli-foglalkoztatott munkanélküli-munkanélküli munkanélküli-egyéb egyéb-foglalkoztatott egyéb-munkanélküli egyéb-egyéb Együtt

főiskola 68,8 2,0 10,8 2,9 0,4 0,2 11,0 0,8 3,2 100

egyetem 71,0 0,5 10,5 1,9 0,8 0,5 12,0 0,5 2,3 100

Együtt 69,6 1,5 10,7 2,6 0,5 0,3 11,3 0,7 2,9 100

6. táblázat Az összevont munkaerő-piaci státusz változása és a tudományterület (oszlop %) Státusz az első és a második időpontban foglalkoztatottfoglalkoztatott foglalkoztatott-egyéb egyéb-foglalkoztatott Együtt

Agrár

Bölcsész

Műszaki

Egészségügyi

Társadalom

Természet

Együtt

65,7 11,5 12,6 89,9

65,5 13,8 11,3 90,5

74,9 6,6 10,7 92,1

72,8 12,4 8,3 93,5

74,0 9,7 9,8 93,6

64,1 10,1 16,3 90,6

69,5 10,7 11,3 91,6


77

7. táblázat Egyes státuszok előfordulása a megfigyelt időszakban, százalék

Férfiak Agrár Bölcsész, művészeti Idegen nyelv Pedagógus Informatikai Műszaki Egészségügyi Jogi, igazgatási Közgazdasági Természettudományi Összesen

Foglalkozta-tott

Alkalmazott

Vállalkozó, önfoglalk oz-tató

98,2 96,6 98,0 100,0 98,3 98,2 98,9 97,6 97,9

93,4 86,2 96,0 99,1 96,4 93,0 95,6 96,4 94,2

11,8 22,4 12,0 9,2 6,8 19,3 12,7 7,1 12,0

Munkanélküli 26,1 15,5 18,0 7,3 12,1 8,8 9,4 14,3 14,4

Inaktív

Gyes, gyed, háztartásbeli

Nem dolgozó nappali tagozatos diák

15,8 18,1 16,0 11,9 15,7 10,5 17,7 20,2 16,3

5,1 1,7 6,0 4,6 4,1 0,0 6,1 8,3 4,5

10,7 17,2 10,0 8,3 12,1 10,5 11,6 15,5 12,2

Nők Agrár 97,4 95,1 7,2 29,4 38,1 22,6 17,0 Bölcsész, művészeti 96,2 93,6 7,8 18,0 38,1 26,7 14,2 Idegen nyelv 97,0 94,5 8,9 11,8 36,3 23,2 15,2 Pedagógus 98,2 97,1 4,4 14,7 32,2 28,0 5,3 Informatikai Műszaki 98,3 96,5 7,5 13,3 32,4 26,6 8,7 Egészségügyi 98,9 97,2 6,2 2,8 33,3 31,1 4,0 Jogi, igazgatási 95,6 95,6 4,4 7,8 32,2 20,0 14,4 Közgazdasági 96,9 94,7 3,7 12,1 30,5 20,2 12,1 Természettudományi 97,1 96,5 2,9 13,5 39,2 25,1 17,0 Összesen 97,3 95,5 6,0 14,8 34,4 25,0 11,4 Megjegyzés: Az idegen nyelvi és jogi szakterületen végzett férfiak, valamint az informatikai területen diplomát szerzett nők arányszámai az alacsony elemszám miatt hiányoznak.


78

8. táblázat Egyes munkaerő-piaci állapotok aránya a megfigyelt időszakban, százalék

Férfiak Agrár Bölcsész, művészeti Idegen nyelv Pedagógus Informatikai Műszaki Egészségügyi Jogi, igazgatási Közgazdasági Természettudományi Összesen

Foglalkozta-tott

Munkanélküli

Nem dolgozó nappali tagozatos diák

84,1 83,1 87,9 92,6 88,5 86,6 89,0 82,0 86,6

5,7 4,5 2,8 1,4 1,8 3,3 1,0 2,8 2,8

4,5 8,8 4,3 2,4 5,2 4,4 5,5 6,4 5,5

Gyes, gyed, háztartásbeli

Egyéb

Összesen

1,4 0,1 0,9 0,8 0,5 0,0 1,8 1,5 1,0

4,3 3,5 4,0 2,9 4,1 5,8 2,7 7,3 4,2

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Nők Agrár 75,1 7,1 6,2 9,3 2,4 Bölcsész, művészeti 78,3 3,5 5,0 10,5 2,7 Idegen nyelv 79,8 1,7 5,8 9,4 3,2 Pedagógus 82,0 2,4 2,0 11,8 1,9 Informatikai Műszaki 82,4 2,6 3,8 9,5 1,7 Egészségügyi 85,6 0,2 2,1 11,0 1,2 Jogi, igazgatási 82,8 1,8 4,5 9,1 1,8 Közgazdasági 82,8 2,1 4,4 7,7 3,0 Természettudományi 77,7 2,1 9,5 9,2 1,5 Összesen 80,6 2,8 4,5 9,8 2,2 Megjegyzés: Az idegen nyelvi és jogi szakterületen végzett férfiak, valamint az informatikai területen diplomát szerzett nők arányszámai az alacsony elemszám miatt hiányoznak.


79

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

9. táblázat A munkanélkülivé válás valószínűsége

Egyetemi végzettség Szakcsoport Agrár Bölcsész, művészeti Pedagógus Informatikai Műszaki Egészségügyi Természettudományi Régió Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Konstans Személyek száma Időszakok száma Log Likelihood Pszeudo R négyzet

Férfiak Együttható 0,25

z 0,93

Nők Együttható -0,24

z -1,21

1,08 -0,06 1,51 -1,26 0,26 0,20 0,95

2,41 -0,09 2,76 -1,17 0,57 0,25 1,68

0,78 0,63 0,95 0,22 0,70 -1,19 0,49

2,05 1,92 2,98 0,29 1,74 -1,57 1,12

-0,28 -0,22 -0,47 0,10 0,42 0,09 -7,11

-0,43 -0,45 -0,81 0,22 1,10 0,22 -16,26

-0,49 0,32 0,63 0,48 0,61 0,63 -7,12

-0,90 0,93 1,88 1,55 2,06 2,17 -21,07

978 42235 -451.737 0,031

1721 68255 -923.8334 0,022

10. táblázat Az összevont foglalkozási csoport változása

sor% Vezetők Felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások Egyéb Együtt

mátrix % Vezetők Felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások Egyéb Együtt

Vezetők 40,9

Felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások 53,9

Egyéb 5,3

Együtt 100

12,1 19,6 14,8

80,1 63,2 77,0

7,9 17,3 8,2

100 100 100

Vezetők 3,2

Felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások 4,2

Egyéb 0,4

Együtt 7,8

10,4 1,2 14,8

69,0 3,8 77,0

6,8 1,0 8,2

86,2 6,0 100


80

11. táblázat Az összevont foglalkozási csoport változása és iskolai végzettség Foglalkozás az első és a második időpontban vezető-vezető vezető-felsőfokú képzettséget igénylő vezető-egyéb felsőfokú képzettséget igénylő-vezető felsőfokú képzettséget igénylő-felsőfokú képzettséget igénylő felsőfokú képzettséget igénylő-egyéb egyéb-vezető egyeb-felsőfokú képzettséget igénylő egyéb-egyéb Együtt

főiskola 3,9 4,2 0,6 10,9

egyetem 2,1 4,4 0,0 9,0

Együtt 3,2 4,3 0,4 10,2

66,1 7,8 1,0 4,4 1,2 100

74,6 5,2 1,5 2,6 0,8 100

69,1 6,9 1,2 3,8 1,0 100

12. táblázat Az összevont foglalkozási csoport változása és a tudományterület (oszlop %) Foglalkozás az első és a második időpontban felsőfokú képzettséget igénylővezető felsőfokú képzettséget igénylőfelsőfokú képzettséget igénylő Együtt

Agrár

Bölcsész

Műszaki

Egészségügyi

Társadalom

Természet

Együtt

12,1

4,7

14,6

2,7

14,5

4,8

10,2

51,5 63,6

82,2 86,8

65,6 80,2

88,2 90,9

59,9 74,4

77,4 82,2

69,1 79,3

13. táblázat A foglalkozás és az iskolai végzettség illeszkedése (oszlop%) A. A két megfigyelés időpontjában Túlképzett nem igen Együtt N

Induló 64,7 35,3 100

Utolsó 68,3 31,7 100 2323

B. Változás a két megfigyelés között Túlképzett Induló nem igen Együtt


Utolsó nem 75,5 56,8 68,9

igen 24,5 43,2 31,1

Együtt 100 100 100

81

14. táblázat A foglalkozás és az iskolai végzettség illeszkedése iskolai végzettség szerint (oszlop%) Túlképzett az első és a második megfigyelés idején nem-nem igen-igen nem-igen igen-nem Együtt

főiskola 45,2 17,8 17,2 19,9 100

egyetem 57,5 9,8 14,2 18,5 100

Együtt 49,6 15,0 16,1 19,4 100

15. táblázat A foglalkozás és az iskolai végzettség illeszkedése tudományterület szerint (oszlop%) Túlképzett az első és a második megfigyelés idején nem-nem igen-igen nem-igen igen-nem Együtt

Agrár 33,0 30,5 17,7 18,9 100

Bölcsész 57,0 10,8 16,2 16,0 100

Műszaki 50,2 11,1 17,0 21,7 100

Egészségügyi 75,3 4,4 5,5 14,8 100

Társadalom 40,2 20,6 18,7 20,6 100

Természet 54,8 8,2 12,5 24,5 100

Együtt 49,6 15,0 16,1 19,3 100

16. táblázat A munkaviszony változása (sor %)

Első időpont állandó, határozatlan idejű állandó, határozott időtartamú megbízás jellegű Együtt


állandó, határozatlan idejű 94,9 77,4 75,3 90,2

Második időpont állandó, határozott időtar- megbízás jelletamú gű 4,7 0,3 21,0 1,7 16,4 8,3 9,0 0,8

Együtt 100 100 100 100

82

17. táblázat A vállalatméret változása sor % Első időpont max10 11-50 51-500 501+ Együtt mátrix% Első időpont max10 11-50 51-500 501+ Együtt

max10 45,9 8,9 10,2 6,2 13,7

Második időpont 11-50 51-500 26,9 17,6 54,1 26,6 16,9 60,9 10,0 26,7 26,8 37,3

501+ 9,6 10,4 12,0 57,2 22,2

Együtt 100 100 100 100 100

max10 6,2 2,4 3,6 1,5 13,7

Második időpont 11-50 51-500 3,6 2,4 14,9 7,3 5,9 21,2 2,4 6,5 26,8 37,3

501+ 1,3 2,9 4,2 13,9 22,2

Együtt 13,4 27,6 34,8 24,3 100

18.táblázat A jelenlegi munkáltatónál töltött idő

átlag (hónap) megoszlás max1év 2-3 év 3-4 év 4-5év 5-6év 6-nál több Együtt


1998 50,7

1999 42,9

3,5 12,6 10,2 9,7 9,6 54,4 100

2,9 14,8 12,0 11,7 58,6 100

83

19.táblázat A jelenlegi munkakörben töltött idő

átlag (hónap) megoszlás max1év 2-3 év 3-4 év 4-5év 5-6év 6-nál több Együtt

1998 45,1

1999 39,2

5,3 18,4 14,1 10,8 10,5 40,9 100

5,1 19,2 15,7 12,7 47,3 100

20. táblázat A munkaidő változása

Átlagos munkaidő (havi óra)

csökkent változatlan maradt nőtt Együtt

Első Második megfigyelés 146,3 163,5 megoszlás (%) 30,46 12,39 57,15 100

változás 0,82 1,00 1,31 1,12

21. táblázat A munkaidő változása és az iskolai végzettség (oszlop %) A munkaidő csökkent változatlan maradt nőtt Együtt


főiskola 31,8 13,3 54,9 100

egyetem 28,0 10,7 61,3 100

Együtt 30,4 12,4 57,1 100

84

22. táblázat Induló és utolsó kereset, keresetváltozás

Induló kereset 2003-as árakon Utolsó kereset (2004. január) Összes reálkereset-növekmény (%) Éves reálkereset-növekmény (%)

1998 64417 119867 186 19,9

1999 69217 118789 172 21,6

23. táblázat Kereseti kvintilisek az első éa a második megfigyeléskor 98-ban végzettek

induló időpont, kvintilisek Első Második Harmadik Negyedik Ötödik Együtt

Első 16,0 25,3 28,4 16,9 16,5 21,1

Második 19,9 27,6 21,9 22,1 23,7 23,1

utolsó időpont, kvintilisek Harmadik Negyedik 25,2 18,1 20,6 13,2 16,4 13,9 18,1 22,6 19,7 15,4 20,0 16,4

Ötödik 20,8 13,3 19,4 20,3 24,6 19,4

Együtt 100 100 100 100 100 100

Ötödik 2,3 4,1 5,1 18,6 59,5 17,4

Együtt 100 100 100 100 100 100

99-ben végzettek

induló időpont, kvintilisek Első Második Harmadik Negyedik Ötödik Együtt

Első 43,9 27,3 16,5 7,6 5,5 20,2


Második 34,3 31,6 21,1 13,3 4,4 21,1

utolsó időpont, kvintilisek Harmadik Negyedik 12,5 6,9 27,9 9,1 36,0 21,3 21,3 39,2 4,9 25,7 20,9 20,5

85

24. táblázat Kereset és iskolai végzettség 1998-as

1999-es

Főiskola Egyetem

60585 71299

63018 80658

Főiskola Egyetem

119981 119664

108637 137530

Főiskola Egyetem

198 168

172 171

Főiskola Egyetem

45,7 38,8

51,7 51,4

Induló kereset 2003-as áron

Utolsó kereset

Reálkereset-növekmény

Éves reálkereset-növekmény

25. táblázat Kereset és tudományterület 1998 Induló Agrár Bölcsész Műszaki Egészségügyi Társadalom Természet

60931 53459 81190 53586 82327 49377

1999 Utolsó Induló reálkereset (forint) 120338 68963 118468 51224 129132 84950 114000 57644 121528 96685 115509 49781

Utolsó 111665 90706 129315 114638 147922 97849

1998 1999 reálkereset-növekedés % 197 162 222 177 159 152 213 199 148 153 234 197

26. táblázat A további felsőfokú szakképzettséget szerzettek aránya % További felsőfokú szakképzettséget szerzett Igen Jelenleg végzi Nem Együtt


% 39,2 15,8 45 100

N 1491 605 1718 3814

86

27. táblázat A további felsőfokú szakképesítést szerzettek/szerzők megoszlása a képzés szintje szerint %

Szakképzettség szintje Egyetemi Főiskolai Akkreditált felsőfokú szakképzés Phd Egyéb Együtt

Már megszerezte a képzettséget Most tanul 42,8 48 43,7 36,7 10,4 5,2 1,5 10 1,6 0,1 100 100

Együtt 44,3 41,7 9 3,9 1,1 100

N 929 873 188 83 23 2096

28. táblázat A második felsőfokú szakképesítést szerzettek és a jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytatók megoszlása a képzés tagozata szerint %

Tagozat Nappali Esti Levelező Távoktatás Egyéb Nincs válasz Együtt


Már végzettek Arány N % 32,7 488 7,1 106 50,9 758 6,4 96 2,8 38 0,1 5 100 1491

Jelenleg tanulók Arány % N 14 7,2 67,7 7,6 3 1,5 100

84 43 408 46 19 3 603

87

29. táblázat A második felsőfokú szakképzettséget szerzettek megoszlása a második diploma megszerzésének éve szerint tagozatonként %

Nappali 1998/1999 előtt 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Együtt

2,1 21,1 25,7 16,2 16,6 10,3 6,1 1,9 100

1998-ban végzettek TávEsti Levelező oktatás Együtt Nappali

1999-ben végzettek TávEsti Levelező oktatás Együtt

0 0 7,5 18,1 19,1 22,5 23,2 9,6 100

2,5 5 1,7 17,2 26,6 35,2 11,8 100

0,4 1,6 5,8 19,8 24,8 21,3 22,7 3,6 100

0,8 7,1 11,6 18,6 22,2 18,7 17,4 3,6 100

0,9 7 11,6 18,6 22,2 18,7 17,4 3,6 100

1,7 19,5 27,7 22,2 17,5 10 1,4 100

0,5 1,2 6,1 25,2 30,8 27,8 8,4 100

0 7,2 4,8 16 37,2 34,8 0 100

30. táblázat A felsőfokú szakképzett szerzett/szerző fiatal diplomások megoszlása a tanulmányok finanszírozási formája szerint képzettségi szintenként % Akkreditált felsőfokú szakképzés Főiskolai Egyetemi PhD Együtt Már megszerezte a képzettséget Állami finanszírozású 14,3 13,5 35,9 24,6 24,2 Költségtérítéses 84,8 86,5 64 75,4 75,7 Nincs válasz 0,9 0 0,1 0 0,1 Együtt 100 100 100 100 100 Most tanul Állami finanszírozású 12,2 15 18,5 44,4 19,5 Költségtérítéses 87,8 85 80,8 54,3 80 Nincs válasz 0 0 0,7 1,4 0,5 Együtt 100 100 100 100 100 Összes felsőfokú szakképzettséget szerzett/szerző Állami finanszírozású 13,8 14 30,4 52,9 22,8 Költségtérítéses 85,5 86 69,3 46,1 77 Nincs válasz 0,7 0 0,3 1 0,2 Együtt 100 100 100 100 100


N 360 1128 3 1491 118 483 2 603 478 1614 4 2096

88

0,9 8,7 13,8 23 26,3 21,9 5,4 100

31. táblázat A második/újabb felsőfokú szakképítés megszerzése az első diploma finanszírozási formája szerint Első/előző diploma finanszírozási formája Állami finanszírozású Költségtérítéses képzésben taképzésben tanult nult 36,31 31,7 17,33 13,48 46,36 54,83 100 100

További felsőfokú szakképzettséget szerzett Igen Jelenleg végzi Nem Együtt

Együtt 35,63 16,77 47,6 100

32. táblázat A második diploma finanszírozási formája szerinti megoszlás az első diploma finanszírozási formája szerint

További felsőfokú szakképesítés finanszírozási formája Állami finanszírozású Költségtérítéses Együtt

Első/előző diploma finanszírozási formája Állami finanszírozású Költségtérítéses 24,3 13,6 75,7 86,4 100 100

Együtt

23 77 100

33. táblázat A költségtérítéses képzési formában második felsőfokú szakképzettséget szerzettek megoszlása a költségviselő szerint % Költségviselő Csak a kérdezett Csak a munkáltatója A munkáltató és a kérdezett közösen Egyéb Együtt


Akrreditált Főiskolai felsőfokú Egyetemi képzés szakképzés 60,3 66,4 62,8 23,1 15,2 17,3

PhD

Együtt %

N

34,2 45,2

63,37 17,69

1026 287

13,5

16,2

17

13,5

16,33

266

3,1 100

2,3 100

2,7 100

3,1 100

2,48 100

40 1619

89

34. táblázat A második diplomát szerzettek megoszlása a képzettség szintje szerint az első diploma szintjei szerint % Első diploma szintje

Második diploma szintje

Főiskolai 8,4 51,8 38,2 0,41 1,1 100 764

Akkreditált felsőfokú szakképzés Főiskolai Egyetemi PhD Egyéb Együtt N

Egyetemi 10,2 23,1 55,2 10,3 1,1 100 764

35. táblázat A második/újabb diploma tudományterületenkénti megoszlása a diploma szintje szerint % Új szakképzettség tudományterülete Agrár Művészeti Természettudományos Bölcsész Idegen nyelvi Kis nyelvek és nemzetiségi Tanító és óvodapedagógus Testkultúrális Informatikai Műszaki Egészségügyi Jogi és szociális igazgatási Közgazdasági Szociális Együtt N


Új szakképzettség szintje Együtt 5,4 1,4 4 11,7 3,3

Egyetemi 6,2 0,6 5,9 19,2 3,2

Főiskolai 5,4 1,7 1,5 5 3,5

AFSZ 1,1

0,3

0,2

0,5

2,6

7,6 1,2 4,3 13,4 3

5,4 1,4 2,8 11,2 3,9

11,2 1,3 5,9 17,7 1,2

5,1 1,1 6,6 4,3 3,8

1,6 15,5 8,2

8,1 31,5 1,6 100 2098

10,8 25,8 1,8 100 929

5,7 34,1 1,7 100 872

4,5 55,1 1,1 100 187

6,7 12,9 1 100 83

3,5 0,4 3,1

PhD 6,7 1,6 18,4 21,9 3

1

90

36. táblázat A felsőfokú szakképzettséget szerzett fiatal diplomások második diplomájának tudományterületi megoszlása (%) az első diploma tudományterülete szerint

Második/újabb diploma tudományterülete Agrár Bölcsész Idegen- nyelvi Kis nyelvek Tanító és óvoda-pedagógus Testkulturális Informatikai Műszaki Művészeti Egészségügyi Jogi és igazgatási Közgazdasági Szociális Természet-tudományos Együtt


Agrár 27,2 1,3 0,9 0

Bölcsész 0,9 43,6 6,1 0,5

Idegen nyelvi 0,9 30,2 13,9 1,1

Kis nyelvek 0 78,1 0 0

0,5 0 5,9 13,7 0 0,7 4,1 36,7 0,2 3,6 100

10,4 0,7 2,3 0,9 1,7 1,7 7,4 15,1 3 1,9 100

7,6 0,9 1,9 0 1,9 1,1 2,5 30 0,5 1,1 100

0 0 0 0 0 0 0 21,9 0 0 100

Test- Inforkultu- matikai Tanító rális 0,6 0 1,8 3,8 1,8 16,7 4,8 3,8 0 1,4 0 0

Műszaki 1 0,7 0,2 0

7,6 34,6 0 0 0 3,8 9,7 32,9 0 3,8 100

2,5 0 3,2 55,8 0,5 0,6 3,1 28,5 0,2 1,4 100

30 2,3 2,3 1 4,6 4 7,3 13,4 5,3 2,9 100

0 0 16,3 24,7 0 0 2,3 48,2 1,8 1,8 100

EgészMűvé- ségügyi szeti 0 2,5 5,1 25,9 3,4 0,9 3,4 0,9 10,3 0 5,3 0 29,3 3,4 8,8 10,3 0 0 100

5,9 1,7 1,7 4,8 0 38,8 8,1 25 1,3 2,5 100

Jogi 1,3 9 3,2 0 0 0 0 1,3 0 0 60 21,6 0 1,3 100

TerKözmészet gazda- Szoci- tudosági ális mányi Együtt 0,9 0 1,6 5,5 1,8 16,4 7,8 11,7 1,5 0 4,9 3,6 0 0 0 0,3 2,4 0,9 4 3,5 1,1 0 10,3 70,4 0,3 1,8 100

8,9 0 0 0 0 0 30,7 15 24 2,5 100

15,8 2,9 10,9 1,3 0 2,1 7,1 15,2 0,8 26,9 100

7,6 1,2 4,3 13,4 1,4 3 8,1 31,4 1,6 4,2 100

91

37. táblázat Az első diplomával megegyező második diplomát szerzők aránya (%) és a második diploma leggyakoribb tudományterületének aránya (%) az első diploma szakcsoportja szerint ha az első diploma főiskolai, a második egyetemi szintű

1. diplomával megegyező szakcsoportú 2. diplomát szerzettek aránya

Agrár

Műszaki

Közgazdasági

30

77

85

Közgazdasági Közgazdasági Leggyakoribb/2. leggyakoribb választás aránya

36

8

Jogi és szociális igazgatási 9

38. táblázat Az első diplomával megegyező második diplomát szerzők aránya (%) és a második diploma leggyakoribb tudományterületének aránya (%) az első diploma szakcsoportja szerint ha az első diploma egyetemi, a második főiskolai szintű

1. diplomával megegyező szakcsoportú 2. diplomát szerzettek aránya

Agrár

Bölcsész

Műszaki

10

16

13

Közgazdasági Közgazdasági: Közgazdasági: Leggyakoribb/2. legggyakoribb választás aránya


42

43

61

92

39. táblázat A második/újabb diploma finanszírozási módja szerinti megoszlás tudományterületenként Új szakképzettség tudományterülete Agrár Művészeti Természettudományos Bölcsész Idegen nyelvi Kis nyelvek és nemzet Tanító és óvodapedagó Testkultúrális Informatikai Műszaki Egészségügyi Jogi és szociális igazgatási Közgazdasági Szociális Együtt


Állami finanszí- Költségtérítéses rozású 17,4 82,6 20,5 79,5 30,5 69,5 40,9 58,4 34,5 69,3 41,6 58,4 30,7 69,3 14,5 85,5 14,3 85,6 20,6 79,4 35,4 63,2 16,4 82,1 15,2 84,8 29,6 67,9 22,8 76,9

Együtt

N

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

114 29 84 246 69 7 159 26 92 280 62 169 660 33 2030

93

40. táblázat A költségtérítéses képzésben második diplomát szerzettek megoszlása a tanulási költségek költségviselője szerint tudományterületenként % Munkáltató és kérdeÚj diploma tudományterü- Csak a Csak a zett közölete kérdezett munkáltató sen Egyéb Együtt Agrár 69,8 17,6 11,7 0,9 100 Művészeti 43,5 14,5 21,8 20,2 100 Természettudományos 46,8 26 24,4 2,8 100 Bölcsész 66,7 5,4 25,3 2,6 100 Idegen nyelvi 65,1 7,4 25,8 2,5 100 Kis nyelvek és nemzet 60 40 0 0 100 Tanító és óvodapedagógus 53,3 18,1 26,4 2,2 100 Testkultúrális 56,9 11,2 31,9 2,2 100 Informatikai 56,9 18,5 23,5 1,1 100 Műszaki 59,7 28,4 10,6 1,3 100 Egészségügyi 42,7 27,3 25,9 4,1 100 Jogi és szociális iga 70,2 14,9 11,3 3,6 100 Közgazdasági 67,2 16,9 13,1 2,8 100 Szociális 64,9 10,4 15,8 8,9 100 Együtt 63,4 17,7 16,3 2,6 100

N 114 29 84 246 69 7 159 26 92 280 62 170 660 33 1948

41. táblázat A második diplomát szerzett és nem szerzett fiatal diplomások megoszlása induló (végzés után 1 évvel megfigyelhető) munkaerőpiaci státuszuk szerint %

Alkalmazott Vállalkozó Munkanélküli Katona Nappalin tanul Gyes, gyed Háztartásbeli Dolgozik+tanul nappalin Egyéb Együtt


Nem szerzett második diplomát 77 4,1 6,9 3,4 3,1 2,3 0,6 1,8 0,9 100

Második diplomát szerzett 69,6 3,4 6,3 2,5 10,8 1,5 0,6 3,9 1,4 100

94

42. táblázat A második diplomát szerzett és nem szerzett

Alkalmazott Vállalkozó Önfoglalkoztató Munkanélküli Nappali tagozaton tanul Gyesen, gyeden van Háztartásbeli Egyéb Alkalmazott és nappalin tanul Együtt


Nem szerzett új dip- Új diplomát szerzett/szerez lomát 75,5 77,7 6,1 3,9 2,2 2 2,8 2,6 0,6 1,5 11,9 9,5 0,1 0,2 0,7 1,2 0,2 1,5 100 100

95

43. táblázat A második diplomát nem szereztek és a második diplomát szereztek nettó havi átlagkeresete az 1. és a 2. megfigyelés időpontjában az első diploma szakcsoportja szerint

Első diploma szakcsoportja

Agrár Bölcsész Idegen nyelvi Tanító-, óvodapedagógus Testkulturális

Havi nettó kereset végzés Havi nettó kereset 2004. januután 1 évvel ár Az új dipAz új diplomát lomát szerzettek szerzettek Új Új keresete az keresete az Nem Nem dipdipszerzett új diploszerzett új diplolomát lomát mát nem új diplomát nem új dipszerszerlomát szerzettek mát szerzettek zett zett keresetékeresetének aránek arányában % nyában % 58 244 52 256 89,7 101 348 92 230 91 47 814 50 507 105,6 99 040 94 462 99,5 48 382 50 812 105 87 062 84 389 96,9 38 420 29 493

76,7

82 700

79 161

95,7

43 180 36 191

83,8

83 965

113,2

Informatikai

81 603 37 836

46,3

147 713

Műszaki

70 146 78 482

111,8

112 780

Egészségügyi

45 336 37 100

81,8

111 259

Jogi és szociális igazgatási

51 804 48 523

93,6

110 170

Közgazdasági

91 429 49 697

54,3

135 466

Szociális

56 918 78 408

137,7

98 642

Természettudományi

39 729 44 887

112,9

94 775

Együtt

60 734 55 762

91,8

110 425

95 086 114 517 114 693 106 825 114 393 115 980 105 751 101 595 100 597


77,5 101,6 96 103,8 85,6 107,2 107,2 91

96

44. táblázat Az újabb felsőfokú szakképzettség megszerzésének valószínűségét szignifikánsan befolyásoló tényezők elkülöníthető hatásának nagysága és iránya az újabb felsőfokú szakképzettség megszerzésének valószínűségére Marginális hatás % 1. diploma szakcsoportja Agrár Bölcsész Természettudományi Nem Férfi Induló kereset (log)

+ 11,7 + 13,7 +15,0 - 6,7 -5

45. táblázat Az egyéb nem felsőfokú szakképzettséget szerzettek aránya % Szerzett Nem Igen Együtt


Arány % 75,2 24,8 100

N 2868 945 3814

97

46. táblázat Az egyéb szakképzettséget szerzettek megoszlása a megszerzett szakképzettségek száma szerint %

1 szakképzettséget szerzett 2 szakképzettséget szerzett 2-nél több szakképzettséget szerzett Most végzi Együtt

Arány % 66,5 17,5 12,7 3,3 100

N 628 165 120 31 944

47. táblázat A nem felsőfokú szakképzettséget szerzettek megoszlása szakképzettségek szerint % Képzettség Műszaki Számítástechnikai, számítógépes ismeret Mezőgazdasági Kereskedelmi, közgazdasági, üzleti Egészségügyi Pedagógiai Jogi, igazgatási Nyelvi Egyéb Együtt


Arány % 14,0 21,7 2,4 17,5 3,5 7,2 4,5 7,7 21,4 100

N 132 205 22 165 33 68 42 72 201 944

98

48. táblázat A nem felsőfokú szakképzettséget szerzettek megoszlása a szakképzettség megszerzésének éve szerint % Melyik évben szerezte meg 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Nincs válasz Együtt Melyik évben szerezte meg 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Nincs válasz Együtt


Arány % 1,8 8,9 19,9 18,1 21,1 22,7 5,1 2,4 100 Arány % 1,8 8,9 19,9 18,1 21,1 22,7 5,1 2,4 100

N 16 81 182 165 193 207 46 22 913 N 16 81 182 165 193 207 46 22 913

99

49. táblázat A jelenleg munkahelyi képzésben résztvevők aránya % Részt vesz-e jelenleg képzésben Igen Nem Együtt

Arány % 18,1 81,9 100

N 681 3082 3763

50. táblázat A munkahelyi képzésben résztvevők megoszlása képzések szerint %

Műszaki Számítástechnikai, számítógépes ismeret Mezőgazdasági Kereskedelmi, közgazdasági, üzleti Egészségügyi Pedagógiai Jogi, igazgatási Nyelvi Egyéb Együtt

Arány % 8,7 9 1,6 14,3 7,1 10,7 6,4 28,7 13,5 100

N 59 61 11 97 48 73 44 195 92 680

51. táblázat A munkahelyi képzésben résztvevők megoszlása a képzés időtartama szerint % Képzési idő Kevesebb mint 1 hónap 1-6 hónap 7-12 hónap 1 évnél hosszabb Folyamatos Együtt


Arány % 11,6 5,2 27,7 5,2 50,3 100

N 73 33 175 33 317 631

100

52. táblázat A munkahelyi képzésekben részt vettek megoszlása a képzés fajtája és időtartama szerint %

Műszaki Számítástechnikai Mezőgazdasági Kereskedelmi, közgazdasági Egészségügyi Pedagógiai Jogi, igazgatási Nyelvi Egyéb Együtt

max. 1 hó 1-6 hónap 7-12 hónap Folyamatos 13,6 21,6 6,3 8,8 15,9 12,5 16 3,9 1,8 2,4 0 2,1 14,6 4,9 9,9 15,4 2,3 19,2 6,5 8,1 17,9 100

2,5 9,8 8,7 23,8 13,7 100

3,6 6,2 1,8 41,2 15,1 100

10,7 9 8,5 29,7 11,9 100

53. táblázat A munkahelyi képzésben résztvevők megoszlása a képzés költségviselője szerint %

Csak a kérdezett Csak a munkáltató A munkáltató és a kérdezett közösen Az állam Egyéb Nincs válasz Együtt


Arány % 30,1 48,5 13,3 3 4,8 0,3 100

N 199 321 88 20 32 2 662

101

54. táblázat A képzésben résztvevők megoszlása a képzés költségviselője szerint képzésenként %

Műszaki Számítástechnikai Mezőgazdasági Kereskedelmi, közgazdasági Egészségügyi Pedagógiai Jogi, igazgatási Nyelvi Egyéb Együtt

Munkáltató és kérdeCsak a Csak a zett közökérdezett munkáltató sen 15,8 70,1 8,6 24,3 51,4 12,5 13,7 86,3 0 23,4 29,7 19,1 43,9 42,2 29 30,1

62,3 28,7 43,6 27,1 44,1 47,9 48,5

8,3 27,8 22,7 17,5 11 10,7 13,3

Állam 0 5,6 0

Egyéb 5 6,3 0

Együtt 100 100 100

1,8 1,7 4,1 7,7 0,9 6,9 3

4,1 9,5 10,5 3,8 1,8 4,7 4,8

100 100 100 100 100 100 100

55. táblázat A fiatal diplomások megoszlása a munkahelyi képzésben való részvétel és a munkahely tulajdonosa szerint % Tulajdonos Állami tulajdonú Magyar magán tulajdonú Külföldi magántulajdonú Részben állami Vegyes tulajdonú Együtt


Részt vesz 20,2 15,2 23,8 8,4 19,9 19,4

Nem vesz részt 79,8 84,8 76,2 91,6 80,1 80,6

Együtt 100 100 100 100 100 100

N 1374 845 653 55 185 3112

102

56. táblázat A munkahelyi képzésben résztvevők megoszlása a képzés költségviselője és a munkahely tulajdonosa szerint % Csak a Csak a kérdemunkáltató zett Állami tulajdonú Magyar magán tulajdonú Külföldi magán tulajdonú Vegyes tulajdonú Együtt

Munkáltató és kérdeÁllam Egyéb Együtt zett közösen 18,5 2,9 6 100

N

31,3

41,4

278

39,9

40,1

11,9

2,3

5,3

100

128

12,7

79,7

6,2

0

1,4

100

155

24 28

58,8 52,1

15 13,6

0 1,8

2,2 4,6

100 100

38 599

57. táblázat A munkahelyi képzésben részt vettek megoszlása a képzés fajtája és a munkahely tulajdonosa szerint

Műszaki Számítástechnikai Mezőgazdasági Kereskedelmi, közgazd Egészségügyi Pedagógiai Jogi, igazgatási Nyelvi Egyéb Együtt


Állami tulajdonú 3,6 13,1 1,9 5,3 8,9 21,3 9,3 21,1 15,4 100

Magyar magán tulajdonú 12,7 6,6 1,7 20,1 10 3,2 4,6 25,1 16 100

Külföldi magántulajdonú 16 4,9 1,4 23,1 1,4 0 2,7 42 8,5 100

Vegyes tulajdonú 9,5 9,2 1,6 13,6 6,9 10,8 6 29,1 13,4 100

103

Függelék táblázatok I. táblázat (függelék) Az újabb felsőfokú szakképzettség megszerzésének valószínűségét befolyásoló tényezők (logit becslés eredményei) Függő változó: Új felsőfokú szakképzettséget szerzett/szerez

Első diploma szakcsoportja Agrár Bölcsész Idegen nyelvi Tanító-, óvodapedagógus Informatikai Egészségügyi Műszaki Közgazdasági Természettudományi Egyéb Első diploma finanszírozási formája Költségtérítéses Első diploma szintje Egyetemi Nem Férfi Induló munkaerőpiaci helyzet Induló kereset (logaritmusa) 1.megfigyeléskor foglalkoztatott 1. állása szorosan kapcsolódik végzettségéhez 1. állása kapcsolódik végzettségéhez Konstans Esetszám LR chi2(17) Prob > chi2 Pseudo R2 Log likelihood

Együttható

z

P>|z|

dy/dx

z

P>|z |

0,47268 0,55464 0,33114 -0,21134 -0,36474 -0,5294 -0,07999 0,16439 0,61678 0,56081

1,8 2,04 1,07 -0,79 -1,1 -1,75 -0,31 0,62 2,02 1,54

0,072 0,041 0,284 0,432 0,27 0,08 0,754 0,536 0,043 0,124

0,1169 0,1365 0,0822 -0,0526 -0,0901 -0,1294 -0,0199 0,041 0,1507 0,1373

1,81 2,08 1,08 -0,79 -1,12 -1,81 -0,31 0,62 2,1 1,59

0,07 0,037 0,281 0,431 0,262 0,071 0,754 0,535 0,036 0,111

-0,1566

-1,06

0,288

-0,0391

-1,07

0,286

-0,18924

-1,62

0,105

-0,0472

-1,62

0,105

-0,26966

-2,32

0,02

-0,0672

-2,33

0,02

-0,22345

-1,94

0,053

-0,0551

-1,94

0,053

-0,291

-1,5

0,132

-0,0724

-1,52

0,129

0,01099

0,06

0,952

0,0027

0,06

0,952

-0,04861 2,7772 1675 74,7 0

-0,24 2,2

0,812 0,028

-0,0121

-0,24

0,812

0,0322 1123,5125


104

II. táblázat (függelék) A második diploma és egyéb jellemzők hatása a fiatal diplomások keresetére Függő változó: havi nettó kereset logaritmusa

1. diploma szintje Főiskolai 1. diploma szakcsoportja Agrár Bölcsész Tanító, óvoda-pedagógus Műszaki Informatikai Egészségügyi Jogi Közgazdasági Természettudományi Egyéb Nem Férfi 1. diploma megszerzésének éve 1998 2. diploma szintje Főiskolai Egyetemi Munkáltatója tulajdonosa Vegyes, állami+magán tulajdonú Vegyes, magyar magán+külföldi magántulajdonú Magyar magán Külföldi magán Munkaidő (logaritmusa) Gyakorlati idő Az adott munkáltatónál eltöltött évek száma Konstans Esetszám F( 21, 1520) Prob > F R-squared


Együttható

t

P>t

-0,10473

-5,19

0

0,05187 0,0444 0,00155 0,13197 0,18441 0,07427 0,13798 0,24717 0,06994 0,09418

1,6 1,4 0,05 3,7 3,2 1,71 2,36 6,21 1,97 2,29

0,109 0,161 0,961 0 0,001 0,087 0,018 0 0,049 0,022

0,0853

4,37

0

0,03203

1,82

0,069

0,02797 0,06146

1,04 2,32

0,298 0,021

0,10714

1,82

0,069

0,24627 -0,04678 0,32397 0,30466

6,06 -1,84 11,93 10,5

0 0,067 0 0

0,01077 9,8117 1542 35,72 0 0,3319

2,36 66,24

0,018 0

105

Fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetének változása (Jelentés a FIDÉV kutatás első követéses felvételének eredményeiről)

Recommend Documents