";Ê3Ç456%Î ."(Ç/:044Ç("
.&(+&(:;c4&,)"+/"-*457Ç/Ê3Ç45e35c/&5*.6/,Ç*)0; Amikor róni kezdjük egy tanulH ajnal-é letmû v et mos tans á g felBARÁTH KATALIN má ny v agy b á rmilyen írá s mû elev enítô v izs gá lódá s ok megkö zes orait, v alós zínû leg egyikünkb en s em tá mad aggolíté s ei kö zé . H ajnal írá s tö rté neti munká i ugyanis nem dalom amiatt, h ogy s zav ait elké p zelt olv as ói egyá ls zigetelh etô k el a ké s ô b b i tá rs adalomtö rté neti v onattalá n nem é rtik majd meg. A teljes mondaniv akozá s ú , s zoc iológiá v al kap c s olatb a h ozott, eredetis é ló dekódolá s a talá n tá mas zt né mi ké telyt, á m h ogy gükkel az é rdeklô dé s t joggal kiv á ltó munká któl, de az egyes s zav ak v agy mondatok jelenté s e titokb an az é letmû legv as kos ab b kö telé ké tô l, az egyetemi v izs maradna, azt nemigen felté telezzük. H a mé gis fé lregá k olv as má nyjegyzé ké b en mé g mindig s tab il h elyet é rté s re kerülne s or, eleinte akkor s em els ô s orb an az elfoglaló ú jkortö rté nettô l s em. adott s zö v eg s zö v ev é nyes s é gé b en keres s ük a h ib á t, Az írá s tö rté net H ajnal munká s s á gá nak á llandó eles okkal inká b b az olv as ó té v es elô feltev é s eib en v agy me v olt, affé le c s omóp ont, ah ov á v is s zaté rv e é s ah ons zá ndé kunk fel nem is meré s é b en, v agyis s zö v egen nan kiindulv a b ízv á s t eljuth atunk s ajá tos tá rs adalmakív üli té nyezô kb en. s odá s -elmé leté ig, az ok szerû é s szok ásszerû fogalomH ogy mindez mié rt így tö rté nik, annak s zá mos p á rjá ig, a tec h nikatö rté neti b elá tá s okig v agy ú jkoroka leh et, de ezen okok kö zö tt mindenké p p en h elyet konc ep c iójá ig. P ers ze kö nnyû egy b efejezett é letmû kell kap nia az írás iránti általános és feltétlen bizalomtá v latá b ól megp illantanunk a felis meré s ek c s írá nak . Az írá s mint tec h nikai v ív má ny a b ö lc s é s ztudojá t má r a kezdetek kezdeté n – nem is erre utaltam. má nyok kö zö tt alig kelt külö nleges fi gyelmet – mé g M indö s s ze arra s zerettem v olna rá mutatni, h ogy H aja nyelv tudomá ny is tö b b nyire a b es zé d mec h anikus nal írá s tö rté neti munká i s emmiké p p nem fogh atók rö gzíté s eké nt tekint rá . Ami p edig az irodalomtudofö l v argab etû ké nt v agy torlas zké nt a ké s ô b b i, es etlemá nyt illeti, az írá s ott s em s ajá tos , egyé b jelrendges en nagyob b h orderejû nek íté lt mû v ek felô l íté lv e, s zerektô l elté rô kö zlé s i funkc iói miatt é rdemel fi gyelé s eb b en a meglá tá s b an az eleddig egyetlen H ajnalmet, mé g akkor s em, h a s zem elô tt tartjuk a b á rmimonográ fus L akatos L á s zló é s az írá s tö rté neti dollyen mé diumb an jelentkezô s zö v egh ez rendelh etô gozatokat a kortá rs tá rs adalomfi lozófi a fi gyelmé b e p oé tikai funkc iót. T ermé s zetes en nem arról v an s zó, ajá nló N yíri K ris tóf is os ztozik.2 H a netá n az említett nev ek mé gs em b izonyulná nak meggyô zô é rv h ogy az írá s teljes en elkerülte v olna a tudomá nyos nek az írá s tö rté neti munká k é rté ké t illetô en, a kö v ets á g fi gyelmé t; s okkal inká b b arról, h ogy má r-má r a kezô kb en igyeks zem fels orakoztatni egyé b é rv eket is lev egô h ö z h as onlóan megs zokott kö zegünkké , s így tanulmá nyozá s ra é rdemes v oltukat b izonyítandó. A s zinte á ttets zô v é v á lt. s zób an forgó írá s okb an ugyanis lé p ten-nyomon b eleE nnek az is mé tlô dô amné ziá s á llap otnak az idô leb otolh atunk olyan megfontolá s okb a, amelyek kís é rges megs zünteté s é t idé zh eti elô , h a né mi é rdeklô dé s t teties h as onlós á got mutatnak s zá mos ké s ô b b i, gyaktanú s ítunk H ajnal I s tv á n írástö rténeti v agy h elyes eb ran jelentô s nemzetkö zi karriert b efutó, má s -má s b en: írásbeliség -tö rténeti munká s s á ga irá nt. Az amné dis zc ip lína b erkeib ô l s zá rmazó elmé lettel. K ö zö ttük zia emlegeté s e H ajnal kap c s á n ké ts zeres en is jogos , akad olyan is , amelyre b izonyíth atóan h atottak H ajh is z nemc s ak s zemé lye, de (ezzel ö s s zefüggé s b en) nal írá s tö rté neti kö v etkezteté s ei. é letmû v e is a h is toriográ fi ai s zín ö ltö zô jé b e s zorult. Az alá b b iakb an s zeretné k s zemügyre v enni né h á B á r h a azoknak a gondolkodóknak a nev é t é s elmé nyat azokb ól a né zô p ontokb ól, ah onnan H ajnalnak leteknek s orá t említjük, amelyekb en felfedezh etô k a kö zé p kori írá s b elis é g v izs gá latá b ól s zá rmazó té telei a H ajnal-h atá s ok, akkor h elyé nv alób b nak tû nik a külö nö s en s okatmondónak íté lh etô k. ( E té telek jelens ú gólyuk metaforá v al é lnünk. N em feladatom itt ezetô s é gükb en é s kifejtetts é gükb en nem egyenlô k, s ô t ket s em fels orolni, s em H ajnal elfeledetts é gé t megolykor tartalmilag s em á llandók, b á r ez mit s em v on magyará zni, külö nö s en, mert „ nem is igaz, h ogy le izgalmas s á gukb ól.) K onkré tan (tudomá nyterüleelfelejtetté k: h is zen korá b b an is alig v etté k é s zre” .1 tileg kis s é elnagyolt b es orolá s s al) a ny elv tu d omány , a C s up á n mé g egy s zemp ont felv é telé t jav as olná m a k ommu nik ác ió tö rténet, a tö rténettu d omány és a fi lozó 'Q Doh_Ah_ij\0>W`dWb?ijl|d_Zip[hi][$L_b|]eii|] '//( " fi a teré n kís é rlek meg olyan né zô p ontokat felmutat.¸/$ip|c",.)$ebZ$ ni, amelyekkel kap c s olatb a h ozv a H ajnal írá s tö rté ne(Q BWaWjeiB|ipb07pb[jiW\ehc|a$>W`dWb?ijl|djhjd[ # b[cipeY_eb]_|`W $Ù`CWdZ|jkc"8f$"'//,$ DW]oj|iIpeY_e # ti té zis ei es etleg ú j fé nyb en tû nh etnek fel, legalá b b is b]_W_Adol[a($ -)$ebZ$1Doh_0 _$c$,.,$ebZ$ kortá rs i megkö zelíté s b en.
";Ê3Ç45e35c/&5*5"/6-.Ç/:0,)&-:& ";c-&5.Ò#&/ Arról, hogy a tárgyalt mûveknek kitérôként, mellékvágányként vagy a nagy témák elôtti gyakorlatozásként való emlegetése nem teszi lehetôvé termékeny szempontok alkalmazását rájuk nézve, már esett szó. Ha azonban azt a tapasztalatot fontoljuk meg, miszerint bárhol, bármilyen sorrendben olvasunk is bele az életmû írástörténeti darabjaiba, az írásbeliség történeti szerepének értékelését tekintve alig észlelh etü nk elmozdulást, illetve hogy az életmû egészében igencsak kevés az olyan szöveg, amelyben legalább említésszerûen ne esne szó az írásbeliség jelentôségérôl – olyan nézôpontot is felvehetünk, amely az írástörténetet az életmû közp onti elemévé avatja. Ebbôl a nézôpontból akár egy olyan állítást is megkockáztathatunk, hogy az írástörténet ismételt felbukkanásai majdhogynem egytémájúvá teszik a hajnali ópuszt. Kevésbé figyelmes olvasással is észrevehetôk a gyakran szó szerinti önidézetek Hajnal mûveiben (nemcsak az írástörténetre vonatkozóan), amely észrevételünk szintén az ismétlések szerepének kérdését veti fel. Képszerûbben: Hajnal szövegei azt a benyomást keltik, mintha spirálként tekerednének rá a központi problémákra, azokhoz mindig szervesen kapcsolódnak, miközben kissé el is mozdulnak. A probléma, amelynek különös fontosságot tulajdoníthatunk a hajnali szövegkorpuszban, a változásmagyarázat, az átfogó történelemkoncep ció keresése. Hajnalt nem elégítik ki az események mint a történeti változások okai, hiszen a magyarázat olyan hordozóját keresi, amelyre nem a linearitás jellemzô, nem dominóelv szerint mûködik. Hogy saját metaforáját idézzük, a valódi változásmagyarázat (így az írásbeliség elterjedése is) vegyszer: átitatja és átalakítja a társadalom egész szövetét; a változás tehát kémiai jellegû – visszafordíthatatlan és az anyag minden molekulájára kihat.3 Mindebbôl talán nem túlzott merészség megállapítanunk, hogy Hajnal történelemszemlélete meglehetôsen eltávolodott az ok-okozati sorokra alapozó megközelítéstôl, és bizonyos vonásaiban (pl. azzal, hogy a viszonyoknak elsôrendû fontosságot tulajdonít) strukturalista, más vonásaiban (mint ahogy azt a vegyi folyamat gondolata példázza) p aradigmatikus természetû. Ez utóbbi észrevétel annál is jogosabb, mivel Hajnal, háttérbe szorítva a fejlôdés képzetét, a korszakok egyenrangúságát hangsúlyozza – igaz ugyan, hogy ebben R anke nyomain jár, de nyilvánvalóan más célokat követve. (A fejlô dés szót természetesen ô sem számûzi szótárából, de leginkább a változás értelmében használja.) A kauzalitástól való elfordulásban egészen odáig merészkedik, hogy megkérdôjelezi a történeti ok létezését, s e következtetése forrásaként ismét csak az írásbeliséget jelöli meg. Az írásbeliség elterjedése „talán magának e törvényszerûségnek a kifejezôje: a történelemben nincs tulajdonképpen semmi önálló ok, csak emberközti viszonyodás.”4 Ez a nézet különösen akkor nyer sajátos értelmet, ami-
#6,4; kor Hajnal fejtegetéseit olvassuk az okszerûség és az írásbeliség elterjedésének közvetlen összefüggésérôl. U gyanakkor az is világosabbá válik, hogy miért ütközik már-már legyôzhetetlen nehézségekbe elfogadnunk az okszerûség mint történetmagyarázó elv hiányát: épp írásbeliségünk gátolja meg, hogy egyáltalán képesek legyünk elgondolni másfajta elvet. Még egy (jóllehet igen szubjektív) ok az írástörténeti mûvek kiemelt életmûbeli fontosságára: saját olvasási tapasztalatom, mely szerint jóval nagyobb tex tuális és fogalmi kohézió (azaz követhetôség és következetesség) jellemzi Hajnal írástörténeti vagy ilyen kiindulópontú írásait, mint azokat, amelyekben az írástörténet csak mellékes körülményként van jelen. Nem valami rejtett összefüggést tételezek írásbeliség és olvashatóság között, mindössze jóval átgondoltabb, érettebb, edzettebb történetmagyarázó koncepciót sejtek az írásbeliségbôl kibontakozó meglátások mögött, mint az írástörténet mellé vagy fölé analogikusan technikatörténeti, de különösképp történetszociológiai fogalomrendszert ácsoló fejtegetések mögött. A történetszociológiai fogalmakkal ugyanis nem könnyû megbirkózni, tekintve, hogy Hajnal változó tartalommal tölti meg ellen)Q>W`dWb?ijl|d0Apcl[ii]"h|iX[b_i]i[khfW_\[`b # Zi$?d0K0 J[Y^d_aW"cl[bZi$JWdkbc|doea$ Ip[ha$=bWjp <[h[dY$>_ijh_W¸CJ7Jhjd[jjkZec|do_?djp[j"8f$"'//)$ >_ijh_WCede]h|Æ|a($ '-$ebZ$Jel|XX|0ËWph|iX[b_i]h|i# ipl[Za["c_dj[]ocWhiWlWjl[p[jl[cW]|XWd"Wpb[j # jc[]_hhWY_ed|b_iWdoW]|hW^|bpZ_a"i\[bZeb]eppWWpjWp [cX[h_hj[b[cidjkZWjip|c|hW$»>W`dWb0Òh|iX[b_i]"_dj[b # b[ajk|b_ihj[]i[khfW_\[`bZi$?d0 _$c$*)$ebZ$ *QKe$+)$ebZ$ +Q8beecÆ[bZ[j_Zp_8[dYp_aL_bcei0 Do[bl"h|i"_heZWbec$ Aecckd_a|Y_[bcb[j_c[]ap[bjiX[d$ Jh[peh"8f$"(&&'$ ''*$ebZ$ ,Q7l_jWd[c_i[]ip[dWbWfjWbWd"abdi[d"^WWpjW\[`b# Zij_]Wpebhl[j[cbj`a"Wc[boWj|hiWZWbec\[`bZij^ep # pW\[bWdo[bl\[`bZid[aX_pedojaWadj$ AelWbelipaoC_a # bij_Zp_8[dYp_a0 _$c$'()$ebZ$ -QC_dZ[hhbXl[XX[d8[dYp_a0 _$c$'''¸'*($ebZ$7ph|i# dWaWX[ipZh[j[jj^Wj|i|jk]oWd[XX[dWp_ZipWaXWdc|i _il_pi]|bjW"b|iZW\adjipf_heZWbc_fbZ|aaWbZeb]epPeb # dW_8bWjWdkbc|do|j07b|j^Wjdo[bl$ H[fb_aW" ))¸)*$ '//. (-'¸(/'$ebZ$ .Q8[dYp_a0_$c$'*($ebZ$ /Q >W`dWb0 Òh|iX[b_i]± *)$ebZ$>epp|a[bbj[ddda"^e]o >W`dWbh_ja|d^Wipd|bjW|j\e]hj[b[cX[dW do[blipj1|bjW # b|XWdWl[hXWb_j|ic[]\[b[b`[adjip[h[f[bj[j_"[babdjl[Wp h|ijb$ '&QKe$ ''Q >W`dWb0HWY_ed|b_i\[`bZiih|iX[b_i]$?d0K0 J[Y^# d_aW"cl[bZi$ ))$ebZ$ixj_[dd[>W`dWb0B[HeÝb[ieY_WbZ[ b½xYh_jkh[[jb½xlebkj_ed[khef[dd[$H[lk[Z[b½?dij_jkjZ[IeY_# ebe]_[IeblWo"'¸($ '/)* 8hkn[bb[i"abdb[doecWj"/$ebZ$ '(Q>W`dWb0B[HeÝb[ieY_Wb±'($ebZ$ ')Q>W`dWb0Òh|iX[b_i]± *($ebZ$ '*Q 7ph|iiWdo[bl\e]WbcWeboWddo_hWd[c\[Z_[]o # c|ij"^e]o>W`dWbd|bWph|i []oc[ij[hi][i[da_ckda|bj do[bl l|bjepWj "j[^|jdo[blih|iapjZ_]beiip_akil_ipedoj jj[b[p"Wc_Wph|ij[b`[iah[biW`|jj|i|jc[][bp_ZipWa # hWdpl[ Wipl[][a[jWc[]hjihZ[aX[dWipX[b_i] Ëdo[blh[»a[bb[jj|jbj[jd_ `e]eidWa_ij[jip^[j$ Ë7p[]od X[dib[j[ip|c|hWWph|i[]oc[ij[hi][i[d\[b\eaepejj j[h[cj[h[`do[bl$»>W`dWb0 B[HeÝb[ieY_Wb±/$ebZ$ '+Q>W`dWb0HWY_ed|b_i\[`bZi± )($ebZ$ ',Q 8[dYp_aL_bcei0KjipW=kj[dX[h]¸]WbWn_i^ep$?d0 CWhi^WbbCYBk^Wd0 7=kj[dX[h]¸]WbWn_i$ Jh[peh"8f$"(&&'$ )(*$ebZ$
87HÏJ>¸>7@D7B tétpárjait, ha épp megtölti tartalommal. Ez nem is meglepô, hiszen a strukturalista megközelítés számára az oppozíciók megtalálása életbevágóbb is lehet, mint az elemek egyedi jelentéshez kapcsolása, különösen, hogy az elemek helyét a szerkezetben (azaz a tulajdonképpeni jelentésüket) különbségeik jelölik ki, nem pedig a hozzájuk rendelt tartalom. Most azonban térjünk rá azokra az eszmefuttatásokra, amelyekkel összevetve Hajnal írásbeliségtörténetben gyökerezô következtetéseit, olyan eredményt nyerhetünk, amelyek talán új megvilágításba helyezhetik ez utóbbiakat. ";Ê3Ç4#&-*4c(+&-&/5Ï4c(& "/:&-7c4;&55f,3c#&/ Mint ahogy már szó volt róla, a nyelvészetet (érthetôen) sokkal inkább foglalkoztatja magának a nyelvi rendszernek a tanulmányozása, mint e rendszer írásbeli vagy szóbeli megnyilvánulásából adódó jellegzetességek. Abban a kérdésben sem alakult ki egyöntetû álláspont, hogy vajon az írásbeliség hat-e a nyelvre, hisz vannak, nem is kevesen, akik jócskán redukált szerepet tulajdonítanak az írásnak: „az írás nem nyelv, hanem pusztán a nyelv rögzítése látható jelekkel.”5 Arra a vitára, amely nemcsak az írás jelentôségét a nyelvfejlôdésben, hanem a nyelv fejlôdését magát vonja kétségbe, most nem feladatunk kitérni, csupán jelezzük, hogy e vita is kérdésessé teszi az írás fontosságát a nyelv történetében.6 Ha a fejlôdés gondolatát nem támaszthatjuk is alá, arra azonban, hogy nyelvtörténeti változások okozásával nem alaptalan az írást gyanúsítani, bôven sorolhatunk nyelvészek által felemlített bizonyítékokat. Az írásbeliség elterjedése ú jszerû kommunikációs helyzetet teremtett, amelyben az üzenet feladója immár szeparálódott a befogadótól, s így a szöveg kezdte elveszíteni a dialogicitás jegyeit. A szupraszegmentális dimenzió (hangsúly, zenei elemek stb.) jelentôsége elenyészett, ahogy a gesztusé és a mimikáé is, viszont mindez azzal a következménnyel járt és jár, hogy a nyelv diszkretizációja (a lexikai és grammatikai jelek szintjének mélyülése, gazdagodása) nô: az ember egyre inkább képessé válik eddig kifejezhetetlen tudattartalmak közlésére, ami e tudattartalmak mind finomabb szeparációjára is lehetôséget ad. Ez különösen azért valósulhat meg, mert mind az írásmû szerzôjének, mind olvasójának jóval nagyobb idô áll rendelkezésére ahhoz, hogy elôállítsa, illetve dekódolja a szöveget. G rammatikai szinten emiatt nem ütközhetnek ellenállásba a hosszú alárendelés-láncolatok, lexikai szinten pedig az árnyalt kifejezés lehetôségével bekövetkezô szóínség (inopia) idegen nyelvi átvételek, valamint metaforák sokaságának születését idézi elô. Emögött azonban megnövekedett absztrakciós képességnek kell állnia, amely a szóbeliség dimenzióját sem hagyhatja érintetlenül. A szóbeliség és az írásbeliség kölcsönhatása sajátos egyensúlyi helyzetet teremt: folytonos interferenciájuk egy-
részt gátat vet annak, hogy az írásmûvek nominalizmusa és elvontsága a végletekig fokozódjék, másrészt a verbális kommunikáció grammatikai szemantikai szintje is folytonosan bôvül.7 Tehát az írásbeliség nemcsak hogy nem jelentéktelen állomása a nyelv életének, hanem „lehetôvé teszi az író ember szellemi potenciáljának a nagyfokú koncentrálását.”8 A fenti következtetések teljes összhangban állnak Hajnal azon írástörténeti következtetéseivel, amelyek az írásbeliség elterjedésének az emberi gondolkodásmódra gyakorolt hatását tárgyalják. Hajnal szerint „a természetes, nyelvszerû gondolkodás s az írás ez egybeolvadása egy új, írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette”.9 A z elvont gondolkodás mint az írásbeliség következménye mindig is központi jelentôségû volt Hajnalnál: „A kifejezôképesség növekedése [… ] hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat, absztrakt gondolatokat.”10 Ez utóbbi megállapításban már pillantást vethetünk arra a képre is, amelyet az írás kommunikációs szerepérôl alkotott, hiszen egymás (fogalmi, nem érzelmi!) megközelítése az „írásgondolkodásban” megtisztult szemantikai struktúrán keresztül jóval könnyebbnek tûnik: írásban immár „közös nyelvet beszélünk”. A nyelvészeti észrevételekkel szintén összhangban állhat Hajnalnak az a meglátása, miszerint a nyelv írás általi logikai megedzôdése az érzelmi ex presszivitás rovására megy (gondoljunk csak a szóbeli közlésmód már említett, nem nyelvi összetevôinek hiányára): míg a betûírás alkalmasabb az élôszónál „az értelemszerû momentumok megragadására, közérvényû kifejezésére”, addig „az érzelmi momentumokat [… ] kénytelen gondolati úton megközelíteni”, mondja kissé paradox módon.11 Az ember kaotikus belsô világa azonban épp ezen a módon tehet szert rendre,12 amely rend a külsô világra is rávetül, sôt szerkezeti átalakulást idéz elô benne. (G ondoljunk például a rendi társadalomra, amelynek végsô vonásait Hajnal az írásbeliség elterjedésével hozza összefüggésbe.13) Az írásbeliség „ragályának” jelentôsége közvetlenül kapcsolódik azokhoz az értékekhez, amelyeket Hajnal a nyelvnek tulajdonít. A nyelv a tôle eltérô értelemben felfogott íráshoz14 hasonlóan korszakalkotó szerepet játszik az emberiség történetében, ami persze nem mondható heurisztikus felfedezésnek. Hajnal azonban a nyelv jelentôségét odáig fokozza, hogy kimondja: „a nyelv [… ] szinte maga a gondolkodás.”15 Í gy kétségtelen közelségbe kerül a nyelvészet berkeiben a munkásságával egy idôben született, S apir– W horf-tézisnek nevezett, máig vitákat provokáló nézethez, amely szerint „az anyanyelv szerkezete, eszköztára döntô módon meghatározza az egyén világképét, gondolkodásmódját”.16 Az elképzelés kifejezetten determinisztikus – s ezzel egyben megelôlegezi azt a posztmodern értelmezési eljárást is, amely a feje tetejére állítja az oppozíciók bevett hierarchiáját. Jacq ues D errida logocentrizmus-fogalmát érdemes lenne összevetni a hajnali írásgondolko-
dással.17 Ugyanígy kapcsolatba lehetne hozni Hajnalnak a nyelv és a gondolat ontológiai összefüggését firtató eszmefuttatásait a kortárs szépirodalom hasonló problémákat boncoló darabjaival, gondolok itt különösképp Kosztolányi E sti K ornél-novelláira. A fentieket összegezve arra az álláspontra juthatunk, hogy Hajnal István mûveinek azon alapelve, amely az írásbeliségnek a kognitív képességekre és mûveletekre tett hatását korszakalkotónak minôsíti, korántsem légbôl kapott – legalábbis nem jobban, mint egyéb történetmagyarázó elvek. A nyelvtudomány mindenesetre komoly megerôsítéssel szolgálhat e tétel hitelét illetôen – annak ellenére, hogy Hajnal írásaiban nemigen találjuk konkrét nyomát nyelvtudományos elôtanulmányoknak. "(65&/#&3(("-"9*4)"+/"-" Magyarország kommunikációelméleti nagyhatalom. Ha valaki ezt a nem kimondottan közismert tényt kétségbe vonná, csak lapozza át az utóbbi száz év legnagyobb hatású kommunikációtörténeti mûvét, a kanadai Marshall McLuhan 1962-ben megjelent A G utenberg-galaxis címû könyvét,18 és magyar tudósok sorát találja benne nemcsak bibliográfiai tételként, hanem egyenesen idézve. E tudósok között is (hatását tekintve) különös fontosságú Hajnal István, aki a könyv több, az írásbeliség elterjedésének kezdeti fázisait tárgyaló fejezetének ihletôje. (S ôt, ha szigorúan vesszük, a szerzôje is, McLuhan sajátos „idézetkollázs” írásmódja okán.) Ami nem csoda, hisz „Hajnal kommunikációtörténeti felfedezései alapvetôen eredetiek és elôzmény nélküliek.”19 Nem célom most McLuhannek a szóbeliség és írásbeliség korszakváltásait értelmezô és értékelô munkáját kimerítôen tárgyalni, mindössze azokra a pontjaira térnék ki, ahol könyve (az említett fejezeteken túl) összefüggésbe hozható Hajnal írástörténeti vizsgálódásaival. (Igaz, ez az összefüggés a könyv tömérdek pontjára lehetne érvényes.) McLuhan azt az elméletét fejti ki, hogy a gazdaságés társadalomtörténetet teljes egészében a kommunikációs technológiák határozzák meg, amely álláspont elítélô értelmezésben egyenlô a technológiai determinizmussal. Így törvényszerû az a rendkívüli szerep, amelyet az írásbeliség elterjedésének (nem tévesztendô össze a betûírásos ábécé születésének pillanatával) tulajdonít. E tekintetben, mint már tudjuk, osztozik Hajnal meggyôzôdésében.20 Az eleinte mégis el nem hanyagolhatónak tûnô különbség kettejük elgondolása között az, hogy míg Hajnal döntôen a késô középkorra datálja az írásbeliség elterjedését az egységes, könyvekben megnyilvánuló, jegyzetelésre alkalmas kézírásos technika és forma széles körû átvételével, McLuhan a nyomtatás feltalálását jelöli meg a korszakváltó pillanatként.21 Ahogy azonban McLuhan mind jobban elmossa ezt a gyakran rendkívül kiélezett idôbeli cezúrát, úgy válik gondolatmenete Hajnaléhoz megdöbbentôen hasonlóvá. W illiam Ivins nézeteivel kapcsolat-
#6,4; ban jegyzi meg a következôket: „Talán túloz abban, hogy a sötét középkorban a »technika és a technológia kultúráját« hangsúlyozza, de ez egy olyan megközelítés, ami a skolasztikát érthetôvé teszi, és felkészít minket a középkor nagy találmányára, a nyomtatásra, ami az »elrugaszkodás« pillanata volt a modern világ új területei felé.”22 Itt csupán utalunk Hajnal munkásságának arra a terjedelmes szeletére, amelyben a technikát az íráshoz hasonló történelemformáló szereppel ruházza fel. Hajnalnál az írás is voltaképpen technikai természetû készség; a formafegyelmet, az ismétlés képességét és a kézügyesség megfelelô szintre emelését kulcsnak tekinti az írásbeliség elterjedése szempontjából. McLuhan szintén kiemeli az ismételhetôséget és az egyformaságot mint az írásos tömegkommunikáció alapfeltételeit, ám azzal az eltéréssel, hogy ezeket idegennek véli a kéziratos kultúrától.23 Ráadásul hasonló kontextust is rendel az írás ilyetén felfogásához azzal, hogy a következô korszakot, a vizualitás túltengésének korszakát éppen a középkorban felhalmozódott tudás tömegesen és egyre több téren való alkalmazásával jellemzi.24 Nem emlékeztet ez kissé a hajnali tradicionalizmus gondolatára? '-Q 7be]eY[djh_pckihb0@edWj^Wd9kbb[h0 7Z[aedijhkaY_ $ Ei_h_i¸=edZ"8f$"'//-$'()¸'+)$ebZ$ '.QCW]oWhkb0CYBk^Wd0 _$c$ '/QDoh_Ah_ij\08[l[p[ji>W`dWb?ijl|dËÒh|iX[b_i]i\[`b # Zi»Y$h|i|^ep$ H[fb_aW" )&$ '//. '/($ebZ$ (&Q ;dd[a[bb[dh[d[c>W`dWb"^Wd[c>WhebZ?dd_iaWf # Yi|d`[]op_c[]"^e]oË\[b\[Z[pj[Wl|bjep|idWaWpjW\eboWcW # j|j"Wc[boWcZ_kceaj[Y^deb]_|`|dWa\ehc|_XWdh[`j[p_a»$ CYBk^Wd0_$c$,+$C[ZZZebe]k]oWd"Z[j[]oa\[bWahZij" lW`edc_jhjdjlebdW"^WCYBk^Wd>W`dWbdWad[cYikf|dW apfaeh_[]o[j[c[ah|ijWdj|i|jj|h]oWbckda|`|j_ic[h_ B½;di[_]d[c[djZ[b½xYh_jkh[Wknkd_l[hi_jicZ_lWb[i$ CJ7" 8f$"'/+*$%IjkZ_W>_ijeh_YW-$% "^Wd[cWph|ij|hiWZWbc_ip[# h[fhbipbj_i HeÝb[ieY_WbZ[b½xYh_jkh[[jb½xlebkj_ed[khef # [dd[ $IW`|jeiWp_i"W^e]oWdCYBk^WdX[fj_>W`dWb\[b\[Z[ # pi[_jWcW]Wc[]\edjeb|iW_ap$>W`dWbk]oWd_iWË\bh|iX[ # b_i]»X_pedojaWadjhj[bc[p_Wapfaeh_h|ieajWj|ij"_dj[b # b[ajk|b_i[d[h]_|aWj_]dobj[la[doi]adj"c]CYBk^WdW Ë\bipX[b_i]»`[b[di]j"WipX[b_i]iplii|]|jb|j`WX_pe # dojlW¸k]oWdWpedjdo[a|bjWb$ ('Q7aehipWal|bj|ijXl[dj|h]oWb`Wc]0MWbj[h@$Ed]07 ipl[]c_dj_dj[hfh[j|Y_0C|ha_Z[`diWpjW$?d0Doh_Ah_ij\ ¸IpYi_=|Xeh ip[ha$ 0IpX[b_i]ih|iX[b_i]$7aecckd_ # a|Y_ij[Y^deb]_|ajhjd[j[>echeipjb>[_Z[]][h_]$ Ïhed" 8f$"'//.$'*)¸',+$ebZ$ ((QCYBk^Wd0_$c$/,$ebZ$ ()Q Ke$')'$ebZ$K]oWdWaaehik]oWd_jjWpj_ic[]`[]op_" ^e]oËWp_d\ehc|Y_cep]|ic[ddo_i]d[ac[h[Z[adl[ # a[Zi[c|hWdoecjWj|i[bjja[Zl[p[jjWjkZ|il_pk|b_iip[h # l[pZid[aiWf[hif[ajlW\[b[c[ba[Zid[a»$ (*QCYBk^Wd0 _$c$').¸'**$9iWa[]o_Zp[j0Ë7j_fe]h|ÆW \[bjWb|b|iWfbZWWjhWZ_Y_ed|b_ic[ij[hi][a_ic[h[j[_d[a[]o if[Y_|b_il_pk|b_ifheXbc|hWjhjdWbaWbcWp|i|hW$»'**$ebZ$ (+Q>W`dWb0Òh|iX[b_i]± *($ebZ$ (,QCYBk^Wd0_$c$'*,$ebZ$ (-Q>W`dWb0HWY_ed|b_i\[`bZi± ))$ebZ$ (.Q>W`dWb?ijl|d0Òh|iX[b_i]i\[`bZi$ H[fb_aW" )&$ '//. (&($ebZ$Doh_Ah_ij\Wal[ja[paff[dhja[b_>W`dWbj[dd[a aWfYi|d _i 0Ë[bb[][p_WpjWDok]WjedW^WjlWdWil[ajW a_XedjWaep"ceijWdhWc|h_][dYiWaX[\ebo|iei[ipc[_|hWc # bWjej"Wc[boWp[khfW_ip[bb[c[jc_dj[]oWpWb\WX[j_akih|i lWh|pibWjWWbWjj|bbadjhj[bc[p_"iWipX[b_i][jff[di] # ][bfeipjceZ[hdWbj[hdWjlWadjl|bj`W\b$»Doh_0 8[l[p[ji± '/'$ebZ$ (/Q>W`dWb0Òh|iX[b_i]i\[`bZi" (&)$ebZ$
87HÏJ>¸>7@D7B Hogy még egy metszéspontot kiemeljek Hajnal és McLuhan elképzeléseibôl, a külsô nézôpont lehetôségét említem. Hajnal a tudatos ön- és világkép gyökerének tekintette azt az írásbeliség elterjedésével kialakuló adottságot, amely a létezôket tárgyiasult formában észlelô tekintettel egyenlô. A világ és a bensô dolgok elválnak egymástól, határozott alakot öltenek, és az újkor embere immár képes külsô nézôpontból, mintegy objektív pillantással felmérni egyre táguló környezetét és benne saját magát.25 McLuhan perspektíva-gondolata megfeleltethetô ennek, ám hozzá kell fûzni, hogy a McLuhan-féle perspektíva („lehetôvé vált a rögzített nézôpont”26) kettôs értelmû: a leginkább a képzômûvészetbôl ismerôs technikai alapfogalomra is vonatkozik. Ez az értelmezés legfôképp abból fakad, hogy McLuhan a technológiai (így a kommunikációs) felfedezéseket az emberi érzékszervek kiterjesztéseként fogja fel – e szemszögbôl válik érthetôvé, miért kap negatív felhangot az írásbeliség korszaka: a látásnak a többi érzékterületet maga alá gyûrô, túlburjánzó, s így egysíkú világképbe (árulkodó szó) torkolló uralma miatt. Az érzékelés mint szemléltetô eszköz alkalmazása épp Hajnaltól sem idegen. Csak egy példa: az írás „új, hathatósabb érzékszervet teremt egymás belsô megközelítésére”.27 (Mintha a telepatikus érzékelést írná le – végtére az is egyfajta látás.) V égül Hajnal még annak a számára kortárs jelenségnek az értékelésében is már-már „telepatikus” érzékenységet mutat, amellyel McLuhan mint üdvözlendô másodlagos szóbeliséggel foglalkozik (az újfajta tömegkommunikációs eszközök korát értve ezen), hisz ezt írja (de írja!): elérve az írásos telítettség idejét, „ismét a szóbeliség a vágyunk”.28 7Ç-50;Ç4."(:"3Ç;"50, Ha történeti munkákat vizsgálunk, nemigen kerülhetjük el a bennük felsejlô történelemkép vázolását. Hogy ez a vázlat milyenné válik, nagyrészt olvasói beállítódásainkon is múlik. Jelen esetben nem szeretnék olyan fejtegetéssel elôhozakodni, amely a Hajnal István történelemképérôl adható teljes tudás birtoklásával kérkedik. Inkább annak kifejtésére szorítkozom, hogy a történeti változások miféle magyarázata olvasható ki az írástörténeti mûvekbôl. Hogy Hajnal tárgyalt írásaiban a történelmet alapvetôen kommunikációtörténetként gondolja el, aligha vitatható. Az sem kétséges, hogy a történelmi „matéria” hordozójaként igyekszik a legátfogóbb keretet megtalálni, mégpedig a társadalomban. A társadalmat, ahogy errôl már szó esett, viszonyok összességeként fogalmazza meg, olyan struktúraként, amelynek módosulási szakaszait a viszonyok változó természete határozza meg. Az egyes társadalomtörténeti (azaz történeti) korszakok identikus jegyei az egyes, rájuk jellemzô kommunikációs technológiák. Az írásbeliség elterjedése ezáltal nyer, érthetô módon, korszakos jelentôséget. Az írás nem oka a válto-
zásnak. (Legalábbis olyan értelemben nem, hogy mint felfedezés, pontszerû esemény, nem indíthat el lavinaszerû láncolatot – Hajnalnál egyetlen esemény sem képes ilyesmire.) Á t kell hatnia az egész társadalmat, pontosabban a társadalom viszonyrendszerét (ami maga a társadalom) ahhoz, hogy megmásíthatatlan váltás következzék be a nyomán. É rzékeltes)BKOBM*TUWgOrSgTUzSUnOFUJ WPOBULP[gT|N~WFJ ÒHÏIJzHJxD;J7PÒHÏI8;B?Ix= <;BÙ@KBÏI7AEHÏ8ÖB 8kZWl|h_JkZec|doeiJ|hiWi|]"8f$"'/('$ H79?EDÏB?I<;@B×:xI xIÒHÏI8;B?Ix= '/)) ?d0K0J[Y^d_aW"cl[bZi$JWdkbc|doea$ Ip[ha$=bWjp<[h[dY$>_ijh_W¸CJ7 Jhjd[jjkZec|do_?djp[j"8f$"'//)$ >_ijh_WCede]h|Æ|a($ )'¸),$ebZ$ ÒHÏI8;B?Ix="?DJ;BB;AJKÏB?IHxJ;= xI;KHÖF7?<;@B×:xI '/)) ?d0K0J[Y^d_aW"cl[bZi$)-¸,*$ebZ$ xj_[dd[>W`dWb0 B;HEÝB;IE9?7B:;B½x9H?JKH;;J B½xLEBKJ?ED;KHEFx;DD; H[lk[Z[b½?dij_jkjZ[IeY_ebe]_[IeblWo'¸($ 8hkn[bb[i"'/)*$abdb[doecWj$ CW]oWhkb0 ÒHÏI8;B?Ix=xI<;@B×:xI '/*(5 $ H[fb_aW")&$ '//. '/+¸('&$ebZ$ AxPCÚL;IIx="ÒHÏI8;B?Ix= xI;KHÖF7?<;@B×:xI '/*. ?d0K0J[Y^d_aW"cl[bZi$'+¸(-$ebZ$ B½;DI;?=D;C;DJ:;B½x9H?JKH;7KN KD?L;HI?JxICx:?xL7B;I CJ7"8f$"'/+*$ IjkZ_W>_ijeh_YW-$ ($a_WZ$0'/+/$ CW]oWhkb0 Òh|ieajWj|iWapfaeh_[]o[j[c[a[d$ <ehZ$C[p[_Cd_aW$=edZebWj"8f$"(&&.$ 7p_d\ehc|Y_jhjd[b[cabWiip_akiW_ sük az ô, jellemzôen a technika nyelvezetébôl merített hasonlatával az írásbeliség hatását a társadalomra: míg a szóbeliség idôszakában a közösségek egymás mellett forgó, sima kerekek, addig az írás fogaskerekekké alakítja ôket, lehetôvé téve totális összekapcsolódásukat.29 Ennek az összekapcsolódásnak a totalitása szinte az elgondolhatóság határait súrolja. Több dimenzióra érvényes: egyszerre hat idôben és térben. Az általánossá lett írásbeliség zsugorítja az egykorú földrajzi paramétereket, miközben (most elôször) diak-
rón kapcsolatot létesít a jelen és a múlt között, lehetôvé téve a történelemben való gondolkodást: „a jelen és a távolság megszervezésével legalábbis ugyanolyan jelentôségû a múlt jelen jövô emberiség együvé szervezése az írásbeliség által.”30 Az írás ezért a kommunikációs technológiák között is kitüntetett jelentôségû a történetírás számára: a létalapja. Az írásbeliség képessé tesz a múlt fogalmának elkülönítésére, s így a különbözô idôsíkok közötti („szupertemporális”) kommunikációra: a nemzedékek „egymásnak és egymással gondolkodnak”.31 Mi több, az „idôbe vetettség” felfedezése individuális hatókörrel is rendelkezik: az egyén képes lesz önmagát is dinamikusan szemlélni, ebbôl fakadóan tervszerûen gondolkodni. „Az írás adja az életnek cél-struktúráját: elvisz a pillanatnyi élettôl bennünket […] s e helyett céltörekvések sorává teszi az egyéni életet. Mindenütt tehát: öntudatosodás, elvonatkoztatás az élet-teljétôl, célratörés, tehát racionalizálódás.”32 A racionalitással pedig eljutottunk a Hajnal-féle történelemszemlélet egyik kulcsfogalmáig, amely korszaknév is egyben: az újkor szinonimája. De ez már Hajnal szûkebben vett társadalomelméleti írásaihoz vezet.
#6,4; A fenti észrevételek, amelyek csak egy felszínes áttekintés tanulságai, arra sarkallhatnak, hogy tüzetesebb vizsgálatnak vessük alá Hajnal írástörténeti munkáit. S ha ehhez mégis kevésnek bizonyul frissen nyert tapasztalataink ösztönzô ereje, annyit talán mégis elismerhetünk, hogy Hajnal István nemcsak az írástörténet, de kora történetírásának is egyik legeredetibb alkotója. R
e44;&(;c4 A tudományközi kapcsolatok felfejtését célzó nyomozásunknak talán sikerült alátámasztania Nyíri Kristóf azon megállapítását, miszerint Hajnal kommunikációtörténeti következtetései elemien eredetiek, legalábbis a magyar historiográfiában. Esetleg (továbblépve) arra is találtunk egynémely okot, hogy Nyíri miért javasolja a jövô társadalomfilozófusainak a hajnali életmû írástörténeti darabjainak alapos feldolgozását és értelmezését.33 Hajnal István írástörténeti munkássága ugyanis oly kompakt, a megállapítások és következtetések oly sûrû szövete, amelynek mind teljesebb értelmezéséhez és értékeléséhez nem elegendô csupán egyetlen diszciplína interpretációs eszközeivel felszerelkeznünk. Hogy az írott és a beszélt nyelv között markáns és megragadható, leírható különbségek találhatók, amelyek nem hagyják érintetlenül a gondolkodást, az a nyelvtudomány bizonyos tételeivel vitát produkál, míg más tételekkel összhangot mutat. Hogy az írásbeliség elterjedése gyökeresen változtatta meg a társadalmat, a történelmet, a világot, és rendezte át a megismerés határait, az a kommunikációtörténetnek épp azzal az elméletével cseng össze, amely különös hatást gyakorolt a X X . század kommunikációelméleti, sôt történeti gondolkodására. Hogy a történelmet nem kényszerülünk folyamatos fejlôdésként, egyre magasabb színvonalú fokozatok egymásra halmozódásaként érteni (s ezáltal saját korunk negatívumai, a „hova fejlôdhet így a világ” okozta frusztrációktól is megszabadulhatunk), és hogy nem kell megelégednünk az eseménytörténetre alapozó reduktív történetírással, azt egy Hajnal után több évtizeddel elôtérbe kerülô történetfilozófia is fölveti.
)&QKe$(&&$ebZ$CjeipiipX[b_i]ipeheiiip[jWhjep| # i|hbb|iZc]@WYa=eeZo¸?WdMWjj07ph|iX[b_i]al[j # a[pcdo[_$?d0Doh_¸IpYi_0 _$c$''/$ebZ$ )'Q>W`dWb0Apcl[ii]±'-$ebZ$ )(Q>W`dWb0Òh|iX[b_i]i\[`bZi" (&'$ebZ$>W`dWbj[Y^d_aW # jhjd[j_W\Æd_j|i|j_ic[hl[a_ii^_|doebecWddWaWa_\[`jij" ^e]oc_bo[diip[\]]iX[d|bbcW]|dWaWph|i\eboWcWjdWa Wp[bh[^WbWZ`[bb[][Wph|i]edZebaeZ|i^Wiedbj[hcip[ # jl[b$ ))QDoh_0>W`dWb?ijl|d_Zip[hi][" ,.-$ebZ$
