f'gs] AJ Ct 1-' Bodro i L.ajo )5D- lbes.zélések V ÁROS\ MUZEUM, BAJt itt rt napi6:... - ;Budapest 18 5 ;J\ * * JlFnyéhoh Irta:

.,

-

',

t'"

..

I

()1'L

AJ�Ct 1-'� )5D-

i�OJ

.. _-"

.

f'gs] �mbeFeh JlFnyéhoh ;J\�

�*

•

•

I

,

*

*

�lbes.zélések Irta:

Bodro�i L.ajo�

---:--::-::-. M , BAJt ZEU MU OS\ V ÁR �.. �. � . J.:: S18rzési naptó.

---

.

itt rt napI6:.......

;Budapest

18�5

'singer és "\Volfner kiadása

..-". l. ......."..

.······

.

·········__

'

:..

2005

Nnnepllapoh.

l-körúl mua Budapest, vácz llun�lIrill kiiny\"nyo

34.

1"

J.h

alázatos his hántat: cmJéhénch.

Zörgő zsolozsma. Mint l ábainál, nyörtől

apró

ugy

Telemachusok az öreg kondás

ü l a négy

kidagadt

gyerek kiváncsi

szemekkel

a

vén

gyö­

ezermester

körül. Halk figyelmük a csend templomává avatj a kántorék hátulsó udvarát; Lajcsika a kerekes kut forgattyuj ába is csak vigyázva kapaszkodik, hogy ne nyikorogjon,

ne zavarja

az öreget, aki pedig

most nem is mesél, hanem farag. Áhitatos türel­ metlenséggel szemléli a többi három: Kari, a kis öcsike és a szomszéd halászék két kis csintalanja : Zihán

és

Lipa,

igy

nevezve az apróság maga­

csinálta

volapük nyelvén,

elsőnek

rakva,

Zihánt csinál

legyüri

mely hátulsó szótagot

a legszebb argot-t is és

Hánziból, Lipát

Paliból. A legöre­

gebbik, Gyulácska, már rösteli hallgatni a Franz obsitos Tatár

szavát;

ő

Pétereken.

már

tul

van obsitosokon ós

Hirtelen ugrással a mesekirály

fényes birodalmába szökött, s a készülő husvétra frissen meszelt

első

szobában saj nálja a "Véres

könyv" muszkatiporta tatárjait. Az öreg, idegen,

fejével

vénusvidéki

farag. Mint

aszalt

le-fel

bólintgatva, valami

nótát ümmögve, farag, farag,

birsalma

pirosra

érett j eges-

7:i5rg-ö z�olo7.smn.

7:til'g'ő zsolozsma.

megmagyarázni.

almák között, mozog gyér, ősz haju feje a kiváncsi gyermekfejek fürtös hosszu pálczikák

csomójában. Vágja, vágja a

friss

héj ába

a szebbnél-szebb

szivecskéket, kunkorodó szőlőbajuszokat, apró ke­ reszteket, merészen görbülő

csigavonalakat. Lé­

legzetvesztő figyelem kiséri késének minden villa­ nását és megkönnyebbült sóhajtás, ha egyik-másik pálczával nagyobb baleset fontos

munkát

végez

az

nélkül elkészül. öreg;

szent

Mert

czélut és

müvészi becsüt: nagyszerdai lamentáczióhoz pilá­ tusverő czifra botokat. És amint készen van, a gyerekek olyan há­ lásan csókolják

meg az öreg obsitosnak, a Lip­

csénél, 'Vaterloonál üs�zezuzott mesebeli Kaiser­ Empereur vén katonájának a kezét, mintha Stötte­ ricznél és Belle-AlJiancenál ez a kéz intett volna azolmak a százezrclmek, dok voltak,

hogy

akik bizonyosan bolon­

meg tudtak

halni egy

ember

nagyságáért. A gyerekek mert mindezekről a pilátusverő bolnál czifrább nevü dolgokról tudnak ám rémsé­ gesen sokat!

Tudják az elzászi vén obsitostól, a

Subagallértól,

a hogy az igazán nagy embereket

félreismerő vad suszterinasok csufolják az utczán. Tudja

a jó Isten,

pölygő kába

a

Dunában szegény

hogyan

szakadt ide,

vig tornyait tükröző ördög.

A golyó

a höm­

kis város­

a lábában,

a

golyó a hátában nem engedte-e tovább, bizonyos, hogy itt

ragadt, itt vénült meg az öreg hadi fo­

goly - hacsak valami nyil a szivében nem tudná

�

feles ge,

Kántorék

hajóács-rokonának

a

a gyerekek emlékezetében örökké öreg

Fróm "frarnám" nótája lőtte-e

be azt a nyilat a

szivébe:

du

-

a

})

Strassburg,

Stodt .. - talán maga

wunderschéne

se tudta, de érezte, hogy

nem érdemes visszamenni a Kaiser-Empereur néJ� kül marEl:dt szép RajnavidéJn e. Itt maradt hát és

�

�

segi ett a boldog hajóácsnak iszkábákkal kir pe­ rálm

megvetemedett

bordáit.

hajóoJdalaknak boldoO'talan o

Ha nem iszkábolt, nem .,kátrányozott", rő­ . zset szedett télen; vén korában sem koldult ő

soha. A mit kapott, kapta szép meséiért, gyere­

kekhez nyájasságáért; vendégszeretet volt az, nem alamizsna. Megszólal a zörgő zsolozsmára hivó haran )" l már-már bucsuzó szózattal a Rómába készülő érczhirnököknek, templomba intő a Jeremiás siral­

d�

maira felvonuló énekeseknek. A hátulsó szobának homályos udvarra néző ablaka mellől leakasztja

�

"preceptor ur" a kórus kulcsait és a templomba gyermekeket megelőzi sietős lépéseivel.

Igyekvő

Kinyit kórus-ajtót, fiának, Anathoth

orgonát és

szi.U öttjének,

kikésziti

HeJkias

Jeremiás prófétá­

n�k siralmait az orgona pulpitusára. Helytelenitő plllantással kiséri a templom hajójának padjaiban elhelyezkedett gyermekeket,

k�t

amint czifra' pálczái­

a kis pogányok! - inkább lÚl'mázásra, . mmt áhtlatosságra készen lassu topintással bo(;sát­ -

ják le a padok kemény

könyökJőire, büszke pil-

Zörgő zsolozsma.

10

ZÖI'gö zsolozsma.

lantással lesve' a hatást a sarokban álló vén ob­ sitos arczán. sekrestyés

csoszogása hallik, amint a

titokzatos

gyászlepellel boritott a kereszt alaku

a

Csak

templomban.

a

még

Méla csend

nagy

tartóra

oltárképpel szemben,'

elhelyezett

sárga viasz­

gyertyákat : a majdan félénken elhuzódó tanitvá­ nyok jelképeit,

majd

örök igazságét,

az

meg a fehér középsőt: a z Az

ember fiáét, meggyujtja.

férfi küzdve lép" románcza. komol'

gyász

II

Lassankint mégis a

hangulatához

idomul

tremoIázó

hangja, és a komoly meghatottság szinerős altján csendül

a

végig:

templomon

"Fogságra

méne

Juda a nyomoruság miatt és a szolgálatnak soka­ sága miatt;

ő lakozik a

pogányok között, nem

talál nyugodalmat." A fekete

ruhájában bibornoki méltósággal

lépegető Stift ur bibornoki hivatásához képest négy

ezer év óta porladozó metzi püspöknek, Amalár­

világosságnak oltotta el lángját, mire felzendül a

nak méltóságával végzi ezt a tisztjét a becsületes

szivszaggató intelem:

Stift; hogy nem mint püspök teheti, mért fájna neki, mikor éppen olyan szent munkát végez.

magyar

orgona

az

Megszólal közeledik

oltárhoz

az

és

lassu

lépésekkel

De ime, a második énekes. Nem is énekes,

öltözött

mert hangja nincs, csak mély, igaz, hivő érzése;

gyászruhába

A nagyhéten

káplán.

káplánok közt;

a

"Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Domi­ num Deum tuum!"

heles

nincsen

a

magyar káplán, rácz káplán, né­

de aki érezni tudja vele, az hallja a hangot is, Az öreg, kis

mely menybe tör, mert szivből jő.

met káplán e héten nemcsak kötelességből: igazi

kántor énekel. lCihuzza az orgona "vox coelestis"

buzgóságból szolgálják urukat.

regiszterét,

Lassu szárnyalással hangzik fel a fájdalmas próféta csengő panasza. Előkelő mükedvelö, az kis

alázatos

kántor

tanít­

legkedvesebb

egyik

őrlő

gazdag

ványa,

a három

vizimalmon

leánya,

Schreiner

Berta kisasszony bocsátja

vig

danához

szokott

ajkain

Aleph! Reszket a hangja, hát az

orgona nem

nem Fra

Diavolo,

mélabusan,

pék ki

hogy:

amint megkezdi, mert

gitár és

a próféta

siralma

A szöveg, az érthetetlen latin

szöveg a maga mély rejtelmességével is egészen más,

mint az "Oh nézd, a hegytetőn

('gy bátor

és

gyenge hangot

a

üvegcsendülés

rezgő felhőibe boritva emeli fel a próféta pana­ szát az

elé:

Ur szine

"És kiméne a

leányától minden ő ékessége; delmi olyanokká,

lettek

Sionnak

az ő feje­

mint a szarvasok, melyek nem

találnak legelő mezőt, és mentenek erő nélkül

a

kergető előtt." A négyszakaszu panasz négy vilúgosság láng­ ját oltatja ki, mire ujra felhangzik : "Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Domi­ num Deum tuum." Most a basszus

szólama következik. A leg-

12

ZÖI'gö zsolozsma.

fáj dalm asabb, a l egzokogóbb p anasz ; m él y hangja a velőt tépő fáj dalomnak. Gyász az ő legigazabb és l egtisztább kifej ezésében, p anasz az ő l egrej­ tetteb, legtitkosabb harmóniáj ában. Oláh Károly tanitó ur, k i mielőtt elkezdené, szemrehányó pil­ lantást vet a szegény magyar káplánra, a mért hogy ez nincs fönn, ő pedig lenn, hajótörést szen­ vedett p apságra készűltségének egész szomorusá­ gávaI és hosszu nyujtással dörgi el a zsidó abc uj szakaszt jelző betűjét. V égig mordul a " Jo d" betű a templom hajój án, szelidült zengéssel ser­ kenti fel uj kötelességre a szorgos Stiftet, és iga­ zán átérzetten, b árha csekélyebb okban gyöke­ rezve, mint a prófétáé, hangzik a p anasz: " Oh ti mindnyájan, kik átmentek az uton, figyelmez­ zetek és l ássátok, hogy vagyon-e fáj dalom, m int az én fájdal mam ; m ert megszedett engem, a mint m ondotta az Ur, az ő elbusult haragj a napján." Igy szólt a p anasz - négy világosság lángja hunyt k i alatta - hajh! egy egész élet remény­ ségeé, a mint azt Oláh Károly taniLó ul' jól tudja! És felhangzott ujra : "Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Domi­ n u m D eu m tuum!" Eloltj ák a "Benedictus" befej ező ének ver­ sei közben az oltár gyertyáit is - s még vissz­ hangzik a szivekbe n a fájdalmas intés, hogy ".Je­ ruzsálem ! Jeruzsálem térj vissza ét te Uradhoz, Istenedhez", m időn a világosság Yilágossága, az élet jelképe, II K risztusé, a nagy fehél' Yiasz-

Zörgő 7.S010ZS111a.

t3

gyertya világossága az oltár mögé távozik, hogy onnan a sir mélyéből előre törve, diadalm asan sugározza be az egész mindenséget! A pap most diskrét ü téssel teszi a könyvet az oltür kövére, nagyobb buzgóságának nagyobb hangjával dobja könyvét az orgonára a kántor, igy akarván j elképezni a J ézus halálát követő felriadását a természetnek ; midőn egyszerre száz gyerek-kéz száz czifrán faragott pálczát gyors ütemekben suj t a padokhoz, s a hagyományos pilátusverés ezer- meg ezer suhintásával ugy zo­ kog Végig a templomon, mint hirtelen kerekedett szélnek fiatal szálfák közt végig zugása. Cres­ cendo, accelerato, con brio, majd con furore dol­ goznak a kis mükedvelők, és Stift urnak egész energiájára van szüksége, hogy a hosszu nyel ü templomperselynek nem perselyes végével állitsa helyre a rendet és tisztitsa ki a templomot. Csakhogy az utczán kezdődik aztán az igazi pilátllsverés. Nem jelképesen, de a valóságban. II konkordátumos évek zsandárai tetszelegve né­ zik, a hogy a buzgó pilátusverők utczasarkokon őgyelgő apró zsidógyerekeket fogdosnak össze és nézik hátukat, fej üket templompadoknak. Lajcsika, Zi hán és Lipa is kel'itenek egyet maguknak. Furcs a ! A félelem ezeket a szegény zsiclófiucskákat nem hogy el üzn6, de vonzza őket, mint éjjeli világosság a boldogtalan költöző ma­ darat. Vakon esnek a veszeclelembe. Igy jutott Pollák Poldi i s - egyébképp ren-

\

Zörgő zsolozsma.

des j átszópajtásainak, - de főkép Laj csikának a kezei közé. Pollák Poldi kis fiu volt, vörös fiu volt, okos, szelid fiu volt. Laj csika is kis fiu voll, b arna legényke volt - de o pillanatban nem volt okos, nem voll szelid ; elvakitotta, elbulitotta a vak szenvedély. Torkon ragadta b arátját, iskolatársát, test­ vérét és megsuhintotta a foj e fölött a Subagallér czifra pálczáj át. - Ah, pelit lftche - zurück! - hangzik egyszerre m ögötte a franczia obsitos hangja, és a vén k alona megragadja k arj ál, hogy visszatarlsa az ütést. Mert a szabad franczia nem üti a zsidóL. Csakhogy már nem volt szükségos, hogy visszatarlsa! Laj oska véletlenül a Poldi könyes szemébe n ézett és j aj! egy rövid pillanlás alatt do sok mindent olvasott ki b előle. A bból a vég­ heteLlenül szomoru és mégis büszke l emondásu tekintetből kél ezredév szenvedéseit, panaszát, igazságtalanságát, vad elnyomását olvasta ki. Ab­ b an a tekintetben ott volt az 1215-ik évi laterani zsinat megbélyegző "rotá"-j a az ő sárga poszló­ j ával, oU volt a meggyalázó kérelem kényszere, m elyet 1830-on tul l\Olle ismétel niők a Kapitó­ lium lépcsőire lobol'lllva, hogy lakásaikban meg­ m aradhas sanak ; olt volt az Emico keresztes ban­ ditái kezétől nyársra huzoU ősök j ajja ; ott az összes nemzetek visszautasító, m eg nem érdem-

Zörgő zsolo7.sma.

15

lett szemrehányása : " Tacete, quibus Rom a no ­ verca est " ! De olvasta a könyező szem felvetődő pillan­ tásában a reményt, a hitet, a bizalmat, az igére­ tet is. Látta benne, hogy Pollák Poldinak Róma a mi Rómánk: Hungária nem mostoháj a, de sze­ rető édes anyj a ; l átta, hogy a kis lengyel nevü zsidó normálista hogyan l esz egy-két esztendő mulva bLIszke nagy diák, a Vörösm arty-Kör j egy­ z ője, aki hatalmas m anupropriával kanyaritj a a j egyzőkönyv alá : Sarkmázi Lipót ; l átta, hogy ha m aj d a nemzet uj szabadsága lerázza lelke b ék­ lyójtmak utolsó lánczszemét, Poldi barátj ával együtt viszi m aj d a diadalmasan füstölgő fáklyát a vén szegedi zsidópap ablakai alá, ki eljött az ö kis városukba uj szabadságot ünnepelni, uj szabadságot megáldani. É s ahogy mindezt l átta, nem, érezte, átélni tudta egész lényében, nem volt szükség már az öreg Subagallér fenyegeté­ sére ; j ó szive egész melegével ölelte magához szegény barátját és mondta : - É des, édes, j ó Poldikám! Az öreg franczia obsitos pedig örvendező kaczagással dörzsöli kezeit. Az átellenben lenyugvó nap sárga tavaszi sugarával valóságos glória ru­ h áj ába ö!Lözteti a kis szürke katonát. Vállán a subagallér akár hermelinpalást volna, melyre aranyhimet a bucsuzni kész nap, talán 1789, ta­ l án 1848 dicső napja szór. Ennek a dicső nap­ nak, hajh! ennek a letünni kényszerített napnak

16

Zargö zsolozsma.

melynek, ha ujra fel kell emelkednie, sokkal vaki­ lóbb, sokkal

véresebb lesz kelése: ennek a nap­

nak öröme, dicsősége ég az öreg .,vendég" sze­ mében. A golyó a lábában, a golyó a hátában, talánLán az a régi nyil a szivében nem akadá­ hozza, hogy ujra és ujra hangosan ne kaczagjon. . Vidám, szerető kaczagásából mintha kihallanék a biztatás: - Igen,

igen, fiaim, csak LIssétek Pilátust!

Üssétek ezt a bitang megtarthassa, tatta,

a

rómait,

vakbuzgó

hogy hatalmát kiszolgál­

hipokrita

békeszimbolumával

szolgáltatta ki az Igazságot!

Üssétek naim Pilá­

tust

a kézmosás

ki,

tömegnek

-

dc ne a zsidó hátán!

Szólott.

És amint

ott állt

cl

glóriájában, ugy látták őt utóljára

lenyugvó nap

gYCl mekek a : zörgő zsolozsma ez emlékezetes alkonyalján ; ugy

hallották őt utoljára:

ct

az igazság és a szabadság

apostolát.

kal fenyegette a bársonyos urfiakat, amely eket még Arany János sem rehabilitálhat makám ával. Megértette a fitymáló szót az öreg francz ia. Fájni

kezdett

egyszerre a golyó, nyil és hazátlanság. A császári sasok hőse nem tudta elviselni a döly­ fös asszony gyalázó mondását.

És napokkal később szekcsői halászok fog­ ták ki a Dunának tavaszi vizektől harsogó árada­ tából a prémes galléru, pilátusverőket faragó kis Subagallért, a mint haragos arczczal tekinte tt még mostan is - talán igazságot keresni - az ég felé. Hogy került a harsogó Dunába: belees ett-c, annak az a hatalmas Isten a meg­

beleugrott-e,

mondhatója , . aki cgyenlőképpen,' de egészen egyenlőképpen számon veszi aKarikat, Poldik at és Arturokat, subagalléros obsitosokat és bibor­ palástos császárokat !

Később, egy-két napra rá, hogy kellett volna valaki, a piros tojásokat

aki épp oly

szépen fel­

tzifrázza szivvel, kereszttel, kunkorodó szőlőbaju­ szokkal, mint

a pilátusverőket:

később fájó lé­

lekkel hallották, bár nem értették meg, halálának könyörtelen történetét.

.

.

Szegény! A Lajcsik,Karik és

. . nyaJas Llpák

társaságúhól mért is csalla be öt Arlurok és Ele­ mérck finom körébc a czifm ncvl"l kis urak mesc­ éhes kiváncsisága? tó!"

Afpnyes pOrltUl

l1Iegl'('lIüHt Ilngyságos

a

17

"koldus­

mama ol yan bogarakBodrogi:

Emberek - Árnyékok .

Passio. J ókor

reggel gyülekeznek össze a nagy-pró­

bára a nemes czéhek megbizottjai ;

mert a szent

passiót énekelni régtől fogva a czéhek prívilegiuma. Tisztességtudással kopogtatnak be a hátulsó szoba fenyőfa-ajtaján és üdvözlik a nyájas, alázatos kis ki

kántort,

a partiturát,

meg

a

sz(rrepeket,

most

mégis oly édes

rakja szét a hangja-vesztett és

hangu, ómódi PeteT-zongora hátán. Tiszteletreméltó szélességben és megdöbbentő hosszuságban terjed el a szoba közepén a kántori család

ebédlő-asztala.

nagynak

kell

lennie;

-

Hja

nagy

az asztal,

három jó-gyomru fiu, négy

szorgalmas étvágyu kosztos-diák, a szardella szósz­ tól irtózó

preceptor

ur és a kéL szerény hll1tor­

inas ül mindennap melleUe!

Most fehér abroszszal teritette be a kántorné vendéglátó keze.

Jóféle dióspálinka sötétlik nagy

üvegben, füszeres ágyán, az asztal közepén; gyöm­

bér,

ánis, szegfüszeg és zöld dió vetették meg a

törköly izletes

ágyát. Érti ezt az

hogy a friss kántorasszonr

szerénységgel hívatja magát.

ifiasszony

-

a

öreg korában is okos 2*

Passio.

20

Passio.

Kiváncsi kézzel emeli fel szerepét a zongorá­ ról

az

ProdhorGky,

evangelista,

lengyel

Kicsiny

hajtása.

parányi magyar

úgacskának

vékony

a

termete - de csengő a hangja. A hogy ő énekli az

evangélistákat,

az

volt olyan

nem

apostolát,

ma szent

tragikus

szeretet

görög kórus

kórusainak

Aischylos

világon!

egész

a

Jánost,

görög

büszkesége ömlik is el egész valój án. Nyáron molnár, télen vámos a szegény. Nyári éjszakákon a Duna néma halai figyelnek bánatos dalára, léli éjszakákon

tréfás kocsisok hallgatják

szeliden pörölni a vaskuti kapu sorompójánál. Mert az éneke szomoru, a pörölése meg sze­ lid. Kilencz gyermeket kell elcsititania otthon halk kordába

dallal,

tartani

szelid

korholással.

A7.

asszonya beteg szegénynek, nagy beteg; évek óta ott ül a halál annyi gyermeket táplált mellén. Ma, hogy jobban van ldssé - kialvó mécs végső lobo­ gása

-

Istennek szolgálni,

Istenhez könyörögni

jött el az ura. Mellig

érő, tisztes ősz szakállal áll mellette

a takács: öreg Mérő Mihály. Jámbor zarándok, ha világot

járni

kedve

kerekedik:

el

-

messze,

messze, egész Jeruzsálemig. Onnan hozza a drága szent

olvasókat,

Egyébképp

szentelt,

szorgalmas

igazi

pálma-leveleket.

mestel'ember.

Azokat

a

tányérkák mellé fektetett vörös-fehér asztalkendő­ ket is ő szőtte. Az "Idvezitőt" fogja énekelni ma öreg Mérő l\Iihály ; énekelni fogja olyan áhitattal, olyan mély

21

bánattal, mintha ott, a Golgotán, lelkével hallgatta volna: ács.

Éli, Éli, lamma szabaldáni.

Mellette szerénykedik Burkovics Becsületes

bunyevácz, maga

mindenes. ösz,

sem tudja.

lesz ma

Mihály, az

mesterember;

hogy

Most ő a szerény

Péter (éppen olyan szép, üstöke is van hozzá), Pilátus, egyszemélyben. Szerencse, hogy Judás­

szent

poroszló nak

bunyevácz

Ő

Péter

nincs ma szerepe - ezt nem énekelné. Hagyná inkább rangbéli embernek. A szolgálólány szerepét is a kis kántor-inasra bizza; neki a

hangja nem elég vékony hozzá. Sokféle szerepére büszkén segiti majd feltámadáskor hordani a nemes

ács-czéh négyrudas zászlaját. A czéh pátronusa, szent József, onnan a zászló kék mezejéről bizo­ nyosan ő reá tekint a legnagyobb szeretettel. Köszőrülvék a torkok jóféle diós-szeszszel, a hangok szálai tejfeles savan�Tuság­

megkenvék

gal, midőn hirtelen kinyilik az ajtó, és Jézusom, ki lép be? - Maga a fényes, ragyogó, verőfényes tavasz: a grófi földesur vendégrokona, a méltósá­ gos grófkisasszony! Mint tavasszal a zimankós felhő, ugy követi nyomon a szigoru overness,

g

őrizni, akit senki el nem lophat, elhomályosítani, aki még ebben a sötétes szobában is ragyog! Néma csodálkozással üdvőzlik a váratlan ven.

déget mind: barok meghajlással, ahogy az ő idejében volt divat, ének- és zongoramestel'f'!, a vendéglátó

kántor; kezeit összecsapó őrömmel az ifiasszony; asztal mőgé lopódzó ki vállcsisággal a gyerekek.

Passio.

Passio.

22

Mint

tündérkirályné

teremberek közt, becsülve őket,

Titania a müvész mes­

csakhogy nagy

köszön

csengő

szivében

meg­

kaczagással a kis

"komtesz." - Eljöttem, kántor bácsi, hadd énekeljek én is. A

szolgáló lányt

karban!

Olyan

fogom énekelni, meg hát a

szép lesz!

És

pajkos

jókedvvel

tapsol piczinyke kis kezeivel. A szolgáló leányt a grófkisasszony! reszténység

áldott,

nagy

szelleme,

a

Oh ke­ ki

nem

ismersz, csak embert! Pedig

ez igazán,

talán nem is ember, ha­

nem valóságos tündér! A reggeli nap fehér sugara, a mint az ablakon belopódzva finom fejét szere­ tettel végig simogatja, mintha csak folytatása lenne annak a csodálatosan hosszu, szösz

hajfonatnak,

mely

lecsüngő selyem­

csintalan dévajkodással

omol végig karcsu derekán. -

Megkezdhetjük,

siessünk,

szól

bátoritó

hangon. És hogy egészen feloldja az ámulat jegét, a miss

shokingozó

sopánkodása közt, igazán, de

egészen igazán, gyüszünyi kis pohárkába csipetnyi csöpp diós nekt árt önt, sorba koczint

és igazán,

de rettenetes igazán, noha halkan csengő b1"r-rel, valósággal ki is iszsza! És

megkezdik,

sietni keil.

be is

végzik hamar,

mert

Szól már a gyászos istentiszteletre, a

nagy áldozat nagy tragédiájára hivó

klffpeta-klfJjJeta

fa hangja. Ez szólítja ma a hiveket, mert a haran­ gok most Rómában vannak. - Az ifiasszony gyors

�3

kézcsókkal akarja kifejezni háláját de ez

két

kötős

fejét

a tündérnek,

tenyere közé kapja tisztes, fekete fő­ és jobbra

csók, balra csók, még a

szájára is csók, - és csengő

Isten áldja meg

-

gel

szökik az utczára müvész-társai után. A templom khórusán időközben dett a kar is:

nemes czéheknek

elhelyezke­

vastag-vékony

hangu legénykéi. Tanult tisztességgel hallgat vala­ mennyi

a

mester urak

előtt, és mert a komtesz­

kára nézni egyikük se mer, néznek mind mereven a

diszétől megfosztott nagy

oltár felé, mely ma

nem is oltár, hanem kálvária. Az oltár

fölött nem látni most a kis város

nagy büszkeségét, a nagy oltárképet : zöld köpenyü Péter apostolnak és sárga tógáju Pál apostolnak városi

rajzmestertől regulásan megfestett

Fekete lepel takarja most a fájdalmas

asszonyoknak

szomoruságnak szent

képét.

Megfeszitettnek és a

képmásával:

reményre

a

nagy

ébresztő

jelké­

pével.

- Klepeta! Klepeta!

szól a kis fakalapács

a ministránsok kezében, és segédletével az oltár elé.

kilép a pap gyászos

Siri csend a templom­

ban; a Flórián szobra előtt künn ácsorgó és már a husvéti tojásra alkudoz.ó gyerekek tompa zsibon­ gása se hallik be a szentélybe, csak jámbor öreg anyókák mély sóhajtása emelkedik az égnek. �1intha nagy bünösök volnának szegénykék! Arczra borulnak a papok némán

Ur

Krisztus

és

elmélkednek

kinszenvedéséről.

Majd föl-

Passio.

Passio.

24

állanak

és

a

főpap

az oltárnál hangos

- "Kit kerestek?"

szóval

Feleli a kar:

olvassa Oseás jövendöléseit:

- "A názáreti Jézust!"

- "Jertek és térjünk az Urhoz; mert ő fogott meg és kiszabadit minket; megver és megorvosol minket. Megelevenit két nap mulva, harmadnapon föltámaszt minket, és élni fogunk az ő szine előlt." Habakuk,

nek

most.

A

Mózes

és

gyászosan

a

Búsénekek

következ­

egyhangu olvasás alatt

még a nagy ablakok külső rejtekeibe elbujt veréb­ fiak se csicseregnek, midőn a kis kántor jelad ás ára fölcsendül unisono, ünnepiesen és fájdalmasan, a legszeretőbb

lanitványnak

evangéliumából a leg­

fönségesebb tragédiának szivet szaggató - "A mi

Urunk Jézus

Passió-ja :

Krisztus kinszenve­

dóse, szent János evangelista szerint." Csöppnyi Prodhor<;ky tengernyi hangján meg­ szólaltatja

az

cvangélistát.

Hangjára

a

Flórián

előtt vitúzó gyermekek óvatos csoszogással lopódz­ nak be a templomajtón és szivszorulással hallják: - "Az időben: kiméne Jézus lanitványaival a Cedron patakján át, hol egy kert vala, melybe beméne ő és tanitványai. Tudja vala pedig Judás is, ki őt elárulta, ama helyet . . .

"

És folytatja az igazság elárulásának fönsége­ sen egyszerü törlénetét;

elmondja, hogyan mene

Jézus az ől keresők elé: ülők fejei

csak

midőn a templomban

hálra fordulnak, minlha szinről­

színre akarnák látni az

Idvezitöt,

a ki öreg' Mérő

Mihály hangján, bus lemondással és szelid szemre­ hányással igyen szól a poroszlókhoz:

nÜl

És a karban hang

olyan

egy fellendülő, édesen csengő

lelki

áhitattal énekli a nevet: hogy lenn a templomban ájtatos nénikék ko yes szemekkel tekintenek fel, a szentély arany­ ? CSIllagokkal tündőklő kék boltozatára.

!.

,, ézus",

Szelid szemrehányással feleli a Jézus:

- "Mondám

nektek, hogy én vagyok; ha . engem kerestek, tehat hagyjátok ezeket elmenni. Hogy beteljesedjék a beszéd, mely mondatott: hogy a löket nekem adtál, azok közül senkit sem

vesztettem el." . mtés

Ime, a

roknak!

a

nyáját nem bocsájtó pásztor! Örök

nyájakat veszedelembe

csábitó

pászto­

Elénekli most az evangélista, jó csöppnyi Prodhor<;h.'Y, a Péter apostol kardrántó vitézségét, a megkötözött Józusnak Annáshoz hurczoltatását : a tornácz ajtajánál álló Péter habozását, a mikol a szemes, az apostolt felismerő szolgálóleánvra . kerül a sor: -

" Nemde,

te is ez embemek tanitványai

közül való vagy?" Oly üdén, nem

a rosszakaratnak csak a leányos kiváncsiságnak olyan szelid han ján csen­

�

dül végig ez a kérdés a templomon, olyan hirte­ len megbánással, hogy kiejtetetl, ol�ran biztatással. hogy "tagadj Péter, ha menekülni akarsz a vesze-

Passio.

Passio.

20

öreg,

szegény,

delemtől,

dolgokra hivatott

nagy

apostol, te"! - hogy csoda-e, ha a kislelkü Péter Burkovics Bálint hangján elszántsággal és maka­ az igazságnak, - hajh!

végig

csul énekelte

mélabus

szakitva

tovább,

énekli

evangélista

által az

feleletei

háromszor

fájdalmait.

megtagadott

Idvezitőnek,

Jézusnak nagy

lelki

Az egekig tornyosuló fenségességnek

megremegtető áhitatával hallja zengeni lenn

az

áhítatos sokaság az Idvezitő szavát: - "Te mondád, hogy én király vagyok. Én arra

szülellem és

azért

tegyek

bizonyságot

jöttem

e világra, hogy

az igazságról.

Minden, a

ki

igazságból vagyon, hallgatja az én szómat." Az »ember fia" Isten voltának eme sziveket meggyőző kinyilatkoztatására a hiveket megborzon­ gató vaJ(merőséggel hangzott most fel Isten hitvány teremtményének, a mindig kutató és sohasem találó embernek, az örökké tépelődő Pilátusnak ezer évek nemzedékeit

szerencsétlenné

tevő

örök kérdése:

- "l\1i az igazság" '?

Oh sok-sok ezer esztendőknek szerencsétlen

Pilátusai! messze,

"Mi az igazság?"

a távolban,

tudósok

Hát

hol

l'ületnek, a szegények megbecsülésének, fény, ragyo­ ?ás, hamis nagyság megvetésének ! Itt keressétek,

�

meg­

tétovázó kérdései által Pontius Pilátusnak, a Péter­ től

Itt és csak itt van az

ne

is lmtassátok, hiszen hí, szólit, kényszerit az m gá­

- "Ne-e-e-e-em va-gy-ok." az

szivetekben.

igazság, szomszédságában a szeretetnek, a könyö­

Itt kutassátok; vagy inkább ne is keresssétek

azóta h<'myszor ismételt megtagadását : Ujra

husdarabban,

keresitek

könyvében, csillag­

vizsgálók messzelátóján, atomokat szétbontó mik­ roszkópokkal? Itt az igazság, egészen közel, itt az igazság abban a pitvarokra, kamaniln'a o 'zlott

csak meg ne vessé­

lól is, csak meghallgassátok, tek, ti nagy,

hatalmas, parancsoló, kétkedő, tépe­

lődő, szerencsétlen Pilátusok, ti! Itt van az igazság, ennek a szép tündérnek, ennek

a

gyémántokkal

ékes

grófkisasszonynak

szivében, a ki most boldog, mert ő most szolgáló­ leány; itt van az igazság, ennek a csöppnyi vámos­ - most bolnak a szivében, a ki, szegény ördöO" b dog, mert reméL

mert

dalos áhitatában nem is •

sejti, hogy az a felvilágitó mécsvilálr � , most , most

,

éppen most, a magános vámház kis szobácskájá­

ban utolsót lobog;

itt van az igazság öreg Mérő

Mihály, lelkes Burkovics Bálint

és a mindennek

élén álló kis kántor szivében: az ő szivükben van az igazság, a Jézus, az Idvezitő, mert ők alázato­ sak,

ők

szeretettel

telvék,

mint

egyszerüek,

a

mezők liliomai, a kik nem azért élnek az igazság­ ban, hogy legyen, a ki felöltöztesse őket! Mert

az

ugy is van; meg van igérve, csak

bízni, csak hinni kell! Itt az igazság, a mai Passio szent evange­

listájának nagy szeretetében, abban a szeretetben, melynek megszentségtelenitett nevében máglyákat és Bertalan-éjjeleket.

csináltak

]"')assio.

Passio.

28

Itt, itt van az igazság,

azoknak a szivében,

a kik hisznek, remélnek és szeretnek l Ennek a reménynek, ennek a hitnek, ennek a

szeretetnek

szavait

olvassa

tovább csöppnyi

Zachaus vámos csöppnyi ösunokája, ékes hangon énekelvén el a csöcselék dühét,

a kinek

királ ya,

el a

hanem csak

császára",

való szörnyi keresztrefeszittetését el a koczkajátékot a Máriának és Mária

"nincs

Golgotán

az Igazságnak,

varratlan köntös Magdolnának

fölött,

meg

a

el

tanit­

ványnak fájdalmát, "a kit szeret vala", midön fel­ sóhajt az Idvezítő: - "Asszony,

ime a te

fiad l"

És a tanit­

ványnak: "Ime a te anyád", majd, hogy az irás beteljesedjék: "Szomjuhozom". Its a hogy most az evangelista tól remegö hangon tának szivacsot

énekli tovább,

eczettel

megtöltve

megindulás­ hogyan nyuj­ és

"izsopra

tüzvén" az ő szájához, hirtelen ajtócsapással sá­ padt leányka fut elébe, a tizedik, az örökbefoga­ dott árva rokon, mert apró Zachausnak még jót tenni is adatott,

és

verejtéktöl gyöngyöző hom­

lokát nagy kendöjével törülgetve a hirtelen rémü­ let sikollásával kiáltja: Zachans megértett mindent.

Meg­

halt életének túmasza, gyermekeinek anyja, ennek a kis úrv(mak a nevelője; amikor

az utolsó szó l De be kellett végezni, be kínnal, gyötrelem­ mel, fájdalommal, mint az, akiről énekelt. És mint a sirból fölhangzó

meghalt

majdnem vig fellobogása

éppen most, miaU

az élet

méc�ecsénck sokat, minden remélt l És a csöppnyi

kiáltása a két­

ségbeesésnek hangzott végig a templomon, dara­ bokra tépve a szegény énekes tól,

a

felelet

a

szavára:

haldokló

görcsös zokogásá­

Jézus

JJ

Beteljesedett"

- "És lehajtván fejét, kiadá lelkét." Csönd lett. A pap a müvészinek hitt énektől meghatottan, De fönn a

elmélkedett

az

Igazság

haláláról.

kóruson láttak, hallottak és éreztek

mindent. A

szolgálóleány

egy

az egész szomorujátékot.

pillanat alatt átértette Az ellenálló

tiltakozó

kezéből

orra alá

tartá a sápadt

kitépte

az

illatos

governess üvegecskét,

ájuldozónak

és drága

könyeinél olcsóbb gyémántot is áldozván a szere­ tet oltárán, kivette függőit és nagy titkon a szegény ember kezébe kényszerité. - Fogja,

vegye,

ne köszönje.

Kell majd

gyel'mekeinek. Legyen erős, éljen nekik, bizzék az Istenben.

Szólt - és helyére ment.

- MeghaJt l Szegény

özvegynek, immáron igazi árvának ajkára fagyott

Ékszerét

adta,

mert ez az övé volt; pénzével a grófi gyám ren­ delkezett; grófi gyámok

pedig mit törődnek sze­

gény embernek szegény bajával? Az evangélista a bátol'itó nesedett.

szavakra felegye­

Többi szerepél a kis kántor énelte vé-

Passio.

:l'J

gig.

Ő

maga halkan imádkozott erőt kérni és hálát

mondani. előbb

az

egészen

És a mikor a pap a nép felé fordulva alsó az

lépcsőn,

oltár

előtt

majd a középsön, háromszor

majd

egymásután

énekli, mindig jobban kitakarva fátylából a magasra

Föltámadás.

tartott feszületet : - Ecce lignum

Crucis

-

ime

a

kereszt­

fája, melyen a világ üdvössége függött: a kar har­ madik feleleténél, hittel, bizalommal,

reménység­

gel már ő is zengi, zengi együtt segitő angyalával, a

szolgálóleánynyal. - Venite, adoremus - Jertek, imádjuk őt! Bizony,

bizony

mondom

nektek,

ember bizonyosan tudta, mi az Igazság.

ez a két

Fázós

Szávéta néni is felszedi

A parazsas fazekat, megkiván, óvatosan takarva

rejti

mit az áprilisi kiszedi

sátorfáját.

tavasz

még

széke alól s jól be­ Hervadt

el talicskájába.

pogácsa­

almák, rücskös száraz-körték, portóI hamvas nosz­ polyák,

tavalyi hordó-fügék vegyes

barátságban

ömlenek egymásra az üres kosarak alá. Mert ime, felet ütött hatra, elsöt harangoznak, közel a fel­ támadás órája. Jó keresztény kofa-asszony nem várja ilyenkor. hogy hajdu intse el;

be

megy az magától. a piros

Sőt bajuszos vestélytársnőjéhez,

esernyő

alatt fekete pillantásokat döfdöső öreg Léna néni­ hez is nyájas szóval fordul: - Elsöt harangoznak,

Léna néni,

jó lesz

kiöltözködnünk! És kilenczven van

tavaszu

esztendős Léna néni nyolcz­

hugával,

magyarul

kináló,

ráczul

pörölő régi ellenségével siet haza husvéti diszbe öltözködni fel.

Üres lesz a piacz. Kastélyos városházától lánczczal keritett Sugovica-partig nem látni vevőt, eladó L.

Maga Éva asszony is,

ott

fönn a város-

Föltámadás.

33

Föltámadás.

háza ormán, Adám apánk veszed':lmes társaságú­

ba

�l

� �?

n es Vajas városa büszke czimerén: maga � � kI Y Incselkedésére örökké kiváncsi Éva asszony

IS,

o IS háttal fordul most a kigyónak és kiváncsi

szemmel néz a templommal átellenes

BódoO'-tér <>

felé, a hol nyüzsög a sokaság.

Becsukják a boltajtókat. Hangos csörömpö. lessel hullanak a gördülő pléhredők eresztékeiken alá. Az 188?-ik évre harmadszor és utoljára vég­ leges végeladást hirdető Spatz Súmi is boltot csuk. Nem muszáj, de ő tiszteli polgárttll'sai

� �

n p t.

A

rna,qa

szombatjával

okosan

nagy ün­ megbékül ;

kICsmy az üzlet, nagy a familia. Boltajtót zúr vigyázatos Pellér Antal is. Há­ rom generácziót Lollal, tintával,

ő látott el irkával, plajbászszal, iskolakönyvvel,

meg belé. Becsülettel ifJusága ragyog

a

baktat; firmájill1ak

és nem öregedett

eltöltött hosszu élet vidám

szemében.

Fürge

mozgással

leendő föntartója,

legidősebb

fia, tisztelettel lép nyomdokába. Diskrét nyikorgással fordul a kulcs a masa­ módék lboltjának

ajtajában.

Feltámadást

nézni

siet a bolt asszonya süldő leánykájával. A csipős

�

l vaszi szellő

mamának, . pIrosra harapja az orrát,

lógnak le

a hosszu,

limyának

majd

olyan

mint a milyen pirosan

selyem

pimtIikák emeletes

kalapjaik madárlakta erdős bokrétújúról.

Uj ka­

lapot bemutatni, fiatal lányt bemutalni, még fia­ lalabb

mamát bámultatni

indul

már hogy két kalap, két hölgy.

mind

a

négy:

J ó öreg Vogézer bácsi is leteszi a "Lloyd-ot. .. Otven esztendeje, hogy boltja előtt ül, és Isten tudja hány, hogy a Lloyd-ra prenumerál. Nincs is buzgóbb

olvasója

a

lapnak.

Czimétől

addig: "Gedruckt bei Khor und \v ein"

egészen elolvas ő

abban mindent. Nem is igen háborgatják az öreg

gránert; tudja róla minden emberfia, hogy bolt ját már huszonöt öregedett, benne még:

csak lukszusból tartja. Hozzá

hát őrzi a küszöbét.

ezukor,

romoljon,

éve

szalámi,

van miből.

krajczárhoz

Halomra romlik

sajt meg sáfrány; hadd

Csak egy speciálitást árul

ritkán jutó gyerekeknek folyé­

kony krumpliczukrot. Nem

röstell

ötször is be­

menni érte és ád krajczárért öt krajczár árút, de a krajczárt régi szokásához

hiven ötször is meg­

forgatja, tizszer is megvizsgálja. de

városháza szinét

se látja.

Virilista mindig, Egyszer járt csak

benne, hogy szavazatával nagy igazságtalanságot akadályozzon

meg.

Csodálta mindenki, hogy ime

az öreg gránernek szive is van. Pedig volt neki, szerető és nemes

lélek lakott

benne, mit estéli

sétákban derék, tanult fiaiba nevelt. Mert nem az az igazi ember, a

ki nagyokat köszönt s kinevet

titokban; titokban a ki jót tesz és még az ördög­ nek se köszönt, krajczárért

az

árul is

az igazi ember, ha mindjárt öt krajczáros krumpliczukrot

szegény, rongyos gyerekeknek. Csak egy üzlet ajLai mal'adnak nyitva,

mert

ez az üzlet nem zár, hanem kivilágit. Nagy fami­ liáju

Felsinger bácsi

czukrászboltja

Bodr ogi: Emberek - Arnyékok.

ez.

Maga a

",öltúmadús.

n;ltámadáS.

küszöbön áll. Szakálla divatos angol, kalapja világ­ polgárias Bismarck, keztyüje közömbösen szürke :

ő szegény ember és nagy a familia. De magában

jO"Y kivánja az üzlet b

érdeke,

mert

ő

korának

embere. Bach idejében czilinder és kalucsnI, hatvanegyben

•

vilézkötéses magyar nadrág és vitéz­

kötésesebben kunkorodó kaczkiás bajusz, hetven­ ben Deák-pantalló és szabadelvü nyirásu körszakáll,

most szintei en gentleman-ruházat. Gyerekei régente ulánusoknak meg dragonyosoknak kosztümjében

bukdácsoltak kardocskájukkal lábuk között, később meggyszinü magyar nadrágba szoritotla őket a lármás hazafiság: most, mikor minden néma, min­ den csendes, honvédhuszároknak vitte őket a haza­

szeretet, lehet.

melyet

elnémitani igen,

de

kiőlni nem

Mert néma a hazaszeretet nyolczvankeltőben! a mi szent, a mi haza :

A mi nemes, a mi igaz,

frázisnak csufollatik, divatból kizavarlatik az mind. Utban áll a lármás hazafiság, veszedelmes a csen­ des: legyen nevetséges mind a keltő, hangzott az uj divat szava. És hogy czukorkáit kelendőbben árulhassa, hódolt uj divatnak változó Felsinger is. Tortái, krémjei, pástétomai is nevet cseréltek idővel.

Fekete

csokoládé Bach-indiánerek helyett

Széchenyi-fánkot árult táplálót,

egészségesel

később, és

Deák-pástétomol,

jóizüt

azután;

mosl

Tisza-holipnivel kedveskedik, azzal a nyulós, édes tésztából sütött belül l yukas süteménynyel, mely, ha mindjárt meg nem eszik, megvedlik és a vál­ tozó időjárások szerint görbül jobbra-balra.

Felsinger bácsi is görbül jobbra-balra, mert szidja az embereket, a és

vágyó

mely

kik görbülni kényszeritik

szemekkel néz

kardjára,

régi honvéd

egyenesen

mikor

oldalán csörgött akkor,

kellett járni! Várj jó idő,

öreg

Felsinger, eljő nemsokára az

hogy jólehet hajlott a

jársz még

te is;

derekad,

egyenesen

eljő az idő nemsokára, mikor

nem hazudják frázisnak, a mi örökre szent! De már másodikat harangoznak. Forr, zsibong a tömeg a Bódog-téren, tisztelendő zircziek vendég­ szerető

társháza

előtt.

Nyalka

tisztek

és

még

nyalkább kadétok kellemes szemlét tartanak a le­ fel sétáló hölgyek szép önzetlen leányai

során.

Az önző kornak

bátor visszanézéssel állják ki a

czvikkerek, gukkerek és monoldik tüzsugarait.

Kart-karba öltve, fi atal jegyespúl' áll a téren, lombtalan akáczfák és leveli.i.ket bontó ol'gona­ bokrok közt. Ma reggel iratkoztak a nagybete g kis kántornál háromszor való kihirdetés végett. A vőlegény, fiatal városi im ok, a beiratkozás diját, Indukáló ezüst huszast önkénytesen forinlig egészi­ tette ki, hogy neve előtt a tekintetes utána az -

ur pompúzzék. De a kis kántort nem csúbitja az aj úndék; demokrata szigorusággal irja öreg, lázas kezével, nagy gömbölyi.i. beli"tkkel ct mÜldenkire

egyformán kötelező hirdetést, az lllolsót a sok ezer közül, mil életében irt. És mert a szerelem mégi s csak erősebb a nagyravágyásnúl, felezett

Föltámadás.

l!'öllámadás.

36

örömmel hallják nemsokára völegény, menyasszony a templomban, hogy : "Városunkban lakozó ifju Fekete Péter, veszi m agának házastársul istenben boldogult Kapitáno­ vic s Adám elmaradott árváját, Máriát. " - Vaj on

eljön-e

a feltámadásra a kántor ;

ugy érzem, mintha jó jel lenne, ha eljönne, mondj a Kapitánovics Mária a karocskáját

ugyancsak erő­

sen szoritó vőlegénynek. - El, el, ha te óhajtod, ha jó j elnek tartod ; akkor Isten is ugy akarja. És ugy akarta. Rórátéknak szürkületjén csu­ szós j égen esett el a templomba buzgolkodó aggas­ tyán. Erősen m egütötte magát ;

a sebet nem volt

képes gyógyitani a lassu érverésü életerő. Csend es, fáj dalmatlan halálnak nézett azóta szelid szemébe és most, most utoljára látni kedves szani

hü

akarta

templomát,

orgQJláj án,

támadáson,

a

mely

még egyszer meg­

akart

még egyszer j át­

akart ott lenni azon a fel­ az

ő

keresztény

szivének

utolsó, de legbizonyosabb reménysége ! Mire a harangok II

szent

sir

megszólaltak, már ott állt

előtt, készen

a nagy

éneknek haló

hangon, de eleven hittel való eléneklésére. Kihallik fényeskedő lett

czéhek

az

szent régi

ének

a

templomajtótól

sir m ellől. emberei

balra

Az ipartestületekké

büszkén

próbálgatják

négy-öt rudas zászlaikat emelgetni. EIül a molná­ rok

arany czafrangos, nagy

vörös

zászlójukkal.

Rajta arany mezőben patronusuknak, a MoldválHJ

dobott Nepomuki képe.

szent

3í

Jánosnak csillagkoszorus

A jó Isten tudja, hogyan lett ez a derék

cseh szent nálunk olyan népszerüvé. Talán magyar szakállt

hordó

d icsőséges

Zsigmond

királyunk,

kinek szent István koronája d rágább volt a Nagy­ Károlyénál, m agyar szó német hogy

b e szédnél , ezzel

is

kedvesebb franczia vagy

talán

csapást

ő

hozt a be

mérjen

tiszteletét,

kövér, lusta test ­

vérére, a gyilkosr:=t, Venczel királyra ? Sok idő mult el azóta,

]\Í

tudná ezt már m a

megmondani ! Magyar szent Gellért helyett vizbe ­ fojtott cseh szent János patrónusa

azóta

molnárnak,

vizen élő em­

halásznak

és

minden

minden

bernelL Szent

J ózsef-zászlós

diák harcziasan

ácsok

m ögött csizma­

emelgetik szent Kiliános lobogó­

j ukat. \Vürzburgi német püspölmek legalább magyar bajuszt -és csukaorru csizm át festettek. Szent Kilián tehet róla, hogy Németországban nincsenek czizma­ diák, csak suszterek. Szürszabóék zászlaj án a régi czéh régi pát­ rónusai ragyognak : Gáspár, Menyhért és Boldizsár, Keletnek bölcs három Járálya . Messze utra indul­ tak hajd anában, szürről kellett hát gondoskodniok ; ezért

párlfogolják

m ost

is

a

becsületes

szür­

szabókat. Pintér ek Könyörülj ön

a a

z i m ankós szölőkön,

Urbánt hogy

választották.

fogyjon a hordó

Utilitárius emberek vollak ezek a pintérek milldég ; II nemzetségük i s .

S,�

Föltálnadás.

Ftillámadás.

Az

a

sok

zászlaj án az

kicsi

szent

érdemes

Apró-szentek talán ;

szabóék

apró, sovány

embereknek a legillendőbb p átronusai. A nem

tömeg

fojtj a el

zsibongó a

mozgolódása

templomajtón

azonban

kiszüremlő szent

hangokat. Érthetően hallik, a mint a főpap énekli a világ reménységének :

És halk reszketéssel felel a megkezdett zsoL tár szavaival a karban a kis kántor hangj a . Most a tömjénnel

m egfüstölt

szentséget ke­

a főpap és hangos énekszóval hirdeti

világgá : három szor ,

mindig

nón,

Pón,

m esét énekli

nem azt a régi

Etsen,

Akkor az ezer

már vig kalimpálásuk.

város or­

szágának ezer apró zsarnokáról mondtak szomoru regét még feltámadáskor is,

ezer

szomoru váro­

soknak ezer Borgia Lukrécziáj áról véres történe­ hatalomnak hirét hoztúk akkor : most ezer város egy szabad országának, nemzete

e melkedette b b

hangon :

egy

egy

szabad ország

egy

szabad

alkotmányos urának diadalát éneklik,

ezer fényes vi'trosoknak

egy

Cornéliáját,

tündöklő

édes anyját, királynéját. Nem a komor, vén örök­

v,irosból

- Resurrexi ! Fö·ltámadtarn ! M aj d

tért hazájába. N e m ugy, mint haj dan , mikor még fájdalommal kelle visszarepülniö k a Tiberen, Ar­

teket ; komor, vén örök-városból hihetetlen világ­

- Exsurge ! Ébredj föl !

zébe veszi

39

m ár,

hanem a megifjodott, vig,

örök fővárosból, n e m séit,

világhatalomnak

világszabadságnak

fényes

csodás m e ­

tündöklő reménységét zen­

Békesség

gik m o st ezek a vig harangok, ezek az okos, vi­

V égre jó magyar hiveinek szép m agyar nyel­

Zug Ó morajuk közt énekes dicsérettel höm­

- Pax vobis, ego sum, Alleluja ! nektek, én vagyok, Alleluj a !

vén hirdeti égnek, földnek, emberek szivének, si­ rokban nyugovóknak :

A nép, a kjs kántorral élén, dobogó szivvel, könnyező szem ekkel indul kifelé a templom ajta­ j án és felzendül u.. nagy hálaadás : megkondulnak

a harangok

szent

pro­

czesszióra. Szólnak, zúgnak a Glóriákor l{óm ából visszatért

harangok

olyan

vigan,

kokban tése

kiárad a tágas

felgyult

közt

nyájas

térdre

hull,

olyan édesen,

olyan szeretettel, mint örvendező utas, ki vi ssza-

közén

majd a városháza nagy

piaezra.

gyertyafény a hogy

hely

a

Abla­

köszöntge­ engedi,

miko r a ny�lj as szavu, meleg szivü főpap hangos cse ngetyü-szó közt magasra emeli

- A lleluja ! Hála légyen az Istennek !

mögött elvo­

pölyög a tömeg végig a Bódog-tér nuló B arátok-utczáj án, befordulva,

- Fiiltámadt Krisztus e napon !

És

lágot l átott harangok !

És mire a a Bódog-lél'

nép

az

a

l egszentebbet.

Uri-utczán visszatérve

elé ér, Alleluj át

éneklő

kis

ujra

kántor

ész reveszi II nagykönyvbe minap bejegyzett ifju ptlrt. ��S fölcsilla n !'zelid, Mk, öreg szemr, é s

I 40

Pöltámadás.

gondol fiaira,

akik már boldog

házasok,

gondo l

rájuk, mikor azok is ilyen boldog j egyesek voltak, és alázatos szivvel énekli ujra : - " Minden lélek vigadozzon ! Alleluj a ! H á l a légyen a z Istennek ! " - Milyen

szeretettel

nézett

rád

az

Missa solemnis.

öreg

hmtor, - mondj a Péler ur a lobogó viaszgyertya fényétől,

meg

tán

a

lobogó

szerelem

lángj ától

piruló szüznek. - Jó j el , - felel a leány. Ö reg ember szeretete jó Isten iüd ás a ! És bizalommal, szeretettel, feltámadásra hivó harangok

zengő

zugása,

népeknek örvendő

feltámadásról

tolongása

h azajött

közt indulnak haza

a j egyesek i s vig estebédre, boldog (tlomra, még boldogabb husvétra. Az ünnepi est fönségesen derült levegőj ében pedig

mindjobban

rezeg tovább

minden, a ki h i d , ki remél : a minden dásnak,

égnek

emelkedő

a világlátott harangok minden,

mindenki tudj a, évben

m egujuló

ez a lelketlen

a ki érez, érzi,

éneke.

És

minden a

reméli, hogy ez

biztatása

közönyt

zsongással

a feltáma­

megtörő h angj a

vig harangoknak mégis csak azt igéri, azl jósolj a, hogy lesznek férfiak, akik ennek a nemzelnek is e l ­ hozzúk husvétj ál, elmondják neki a z ébresztő szól : - Exsurge ! Kelj fel !

M indjárl durvább melyet hétig

a nagy ajtótól jobbra, szemben a

holmik

szertárának

a falra festett csak röstelkedve

két római őriz,

maskodva ügyeljen annak sára, a kit mindennap

használt

katona a nagy­

hogy akkor

sirba fektetetl

m egölnek

mindennap föltámad ; szemben

fülkével,

és

diadal­ képmá­

a ki mégis

a szent sírral

nyi­

lik a kórus feljárój a. Lassu csavarodással visznek az ékalaku lépcsők fölfelé, föl egészen a kórustól léczrácscsal elzárt toronyba vezető átj áróig. Hosz­ szu pad fölött magas, pókhálós, szines gyürükkel játszó abl ak teki nt l e az alatta elterülő tenyérnyi sétaterére a kis városnak :

a

Bódog-tér-re,

hires

grófi földesur-familia majoreszkója nevének egyet­ len megörökitőjére. Elgémberedett akáczfák sárga le velei violaszin árnyékkal födik a "kis promenád " keskeny utait, b evállásakép a gyerekel\Cl tüsszen­ téskor "conducat sani tati " -ra betaniló Oláh tanitó ur

igérelének,

ki

a midőn kezükb ől a hódolali

p rome nád szervezkedő

köllségeire

szükséges két

kraj czárokat Jágyszavu bizlalással és kemény su­

hintásu n ádpálczáyal bekassz:\lla,

szentül biztosi­

totta őke l, hog�r a jövő nemzedék friss árnyékban

fogj a hallgatni

a nagy Mihály-harang

most,

Mert

ezüst közé

Cecilia

olvasztott érczhangjának zugását. H allgathatj a már

mikor a kis kraj czá­

menyország

müvészetében

nak támasztott nagy

vagy öt darnb a torony alsó boltozatának lyukain

nója is akkora,

engedeimét, templomba

hogy hivó

nekilódulva

megszólaltassák a

ércz-quartettet.

nagy harangot, Mihályt,

A

mély

szavu

Gábort, a kis misére hi­

bögöt, a minek még a vo­

értel metlenséggel

b ámulj ák a

padok támasztékára dűlő kótáskönyvek ákom-bákom­ jait. C s ak a czimők van értelmes keresztény betükkel irva :

Grosse Messe von

sóvárgó

vót, Jánost, a sanctusra harangozót és a legked­

hogy

vesebbet, a l egvigabbat,

hol

kinek szavára özönviz­

csakhogy

mint a régi szittyák ija lehetett.

Tisztelettelj es

lelógó kötelel\be. Várj ák a művészek ihletett nyug­ az ex offo harangozó urnak kegyes

volna ide bejutni a szent avatatlanoknak,

nem lehet. Csak ugy a rácsokon át nézik a pad­

rosok még csak apró gimnazisták. Ott csavarodik

talanságával

4l

�lissa solem nis.

:\1 iR�a sokmnis.

fuvolák,

fölfalják

Haydn.

telhetetlen " con

hegedűk,

klarinétok

azokat a kótákat,

" andante " , h o l

Éhes

várj ák,

hol " scherz o " ,

m oto " , hol

" adagio " .

előtti (minek is volt az az özönvi z ?) j ámbor öreg

Csak a kettös űstü timpána, a közepén kikopott,

emberek kalapot

szélein

emelnek,

töpörödött őreg néni­

kék m egerösödött reménységgel keresztet vetnek : a

m egalázkodásra

tanitó

Ave

.lIIa ria-nak, a dél

A

quartettbe

harang-familia zengi

a

kis

terczbe

vig

hangolt

szinben j átszó dupla dob te­

vés nóta, de nagy ütések várakoznak rá. " Csiling-csiling, bim-barn, bi m-bam " , zugnak össze a harangok - és " klics-klucs " szól a kulcs

kalimpálással

vakarcsa.

zöld

kint busan az eléje tett kótára. Csupa pauza, ke­

vig, teritett asztalának, a gondüzö estebédnek ha­ rangj át : Páduai szent Antalt.

kövér

J:

szól

Csiling,

nagyoknak

be a

csiling"

a lakatban,

a mint nyáj a s ü dvözléssel

bocsájtja

be a kántor s hivatalosakat : a koralistákal.

méltóságos

Az öreg primás, Matausek ur. Termete m é g

" bim-bam, bim-bam " -j a közé. Ünnepi harang most,

görnyedve is termet ;

lelkeknek egekbe kiséröje hivatása szerint.

sebb

meghajol,

hetven esztendönek

terhe

de nem

lesz ki­

alatt. Valamikor

M ert ime b eharangoznak A léczrács ajtaj ánál

régen, a mikor papok csinálták a szabadság-for­

áll az öreg kántor, egy csomó kulcscsal a kezében.

radalmát oU lenn Nápolyban, a mikor a Minichiniek

A z orgona kulcsa, a sipládák kulcsa, az instrumentu­

Noláb an az C'lső harang első tornyában nem jám­

mos szekrénye knek

bor m isére

drága timpánák

kulcsai, a kótatartó l ádáé, a

állványáé

az

ő kezére

vannak

harangoztak :

évek legelején

bizva. A menyországé is : a léczrácsnak a kórusba

Hatal

vezető ajtnj áé.

élé n derítse jó

akkor

régen, a huszas

laibachi félisteneli: parancsoltak ft

" Kappelmeister" -nek,

hogy ft katonabanda

kedvre azokal it szegény ördögö-

::\lissa solemnis.

)Iissa soJomnis.

ket, a kiket szabadsagot ölni küldött a szent szö­

szári és királyi levélhordó ő még mostan és ag­

vetség porkolábja, A usztria, a pirosvérű narancsok

gódva szokta lesni furcsa nevének hatását sürün

és pirosabb vérű lazzaronik hazáj ába. Ott tanulta

megujuló fölebbvalóinak arczán ; mert ugy hivj ák,

m eg, hogyan kell a legédesebb hangot kicsalni a

hogy Guelünsthal. Hej ! nem messze már az idő, a milwr m a ­

száraz fából, ha nem is Stradivari.

gyar postamesternek

Megtanulta j ól, be is mutatja mindjárt. -

Guten

mondhatnák

Morgen

Herr

Vetter,

(mért

ne

művészek is " mon cousin " egymás­

nak, akár a császárok ?) mondja ném etűl, és meg­ szoritja

a kis,

öreg kántornak

magyar királyi

bűszkén és ortologiá­

val, lelkes meggyőződéssel,

hogy a neve : Völgy­

bekukk ! Jön a klarinét telhetetlen torkának művészi

nemzetör-puskát

hordozott kezét magyarul.

billegtetőj e :

nyugalommal

Utána fi a j ő ; az öreg Cherubininek cheru­

vágj a b ü szkén k i a majdan

levélhordó,

Pranicsek ur. Kis, pu­

pos emberke. Fűrge szemei szeretettel vizsgálgat­

bin-fia. Gyönyörű termet fölött leányos arcz, szőke

ják

fürtű

hogy ott az öreg tűkereskedők boltj a mellett az

fej,

kék

szemű

és

mély

nézésű. Ez m ár

m agyarul köszönti az öreg kántort :

hangszerét,

ö

meg

ö czipökkel ékes kirakatának

mintha bánná,

czimtábláj án az az

csak ki­

elegáns suszterlegény egy, b ár fehér atlasz, b áli,

Furcsa ! A zoknak a cseh föl dön szliletett és

kékre festett epedö szemeivel. És nem az ö művé­

- Jó

reggelt

Einvég b ácsi !

H át

de m égis

vügjuk Haydn-t ! - szól. ott a dunaparti kis puha homokj ában fiai milyen van-e,

városka

abban

a

lettek.

földben

nemzedék az atavizmus a

ki

meleg levegőjéb�n,

szeret,

A bban a levegőben

van-e, hogy ez minden

ugy

elmondhatj a :

JI

hisz

elm életét és ugy

az uj meg­ remél,

Keleten nőtt törzsöke

fámnak ? "

csak hitvány czipöt vizsgál ultramarin­

szet ének bűszke szimbólumát, az ö klarinétj ét.

letelepedett muzsikusolmak a

m agyarok

czáfolj a és ugy m int

rikkantó

Persze, persz e ! élni,

hacsak

dc nagyon

nem

szépen.

Kl arinétbö l nem lehet m eg­ czigány

az ember ;

czipőböl

Klarinét csak dicsöséget hoz,

ha az öreg, nagy muzsikus kántor nyáj asan meg­ szo rilj a kezét és mondj a : Nagyon szép volt, ich clanke , Herr von Pranicsek l Ime az öreg bögö s : Csicsó, a czigány.

De j ő a kis

flótá s !

Sárga rigó hangjait fi:l­

apj a a:6 egész

tyüli bele abba a kis instrumentumba sátoros ün·

familiának :

J lepek napján ;

nak, meg

a

Füsl ösök,

de

kopott hétköznapokon meg fütyii­

J'észve hordozza

a piros pöcsétes leveleket. Csá·

a

czigánysoron Vajdálmak,

hogy ért

hivj ák

lakó

nagy

Kótáéknak, a

füstös

Öreg­

czigány­ Tyutyuék­

nelllzetségét.

a kótához valamennyi.

Az az

tanitott

m ennyországba bocsátó kántor

öreg,

de

nélkül vad,

kóta

m ennyien

be

a " dreiviertel"

Azóta huznak vala­

Takt"-ra.

" zweiviertel

meg

nemzedéket

három

után

egymás

olyan

ah !

édes

nótákat és szelid, taktusos, tempós oporákat. H á­ öreg

lúból

" misézni " segíteni.

dádéjukat küldik

Huz i s akkorákat a b őgőn az öreg, hogy nagyob­ bőgőj e annál a bőgő Csicsó

b akat szól a Csicsó

Szabadka nemzetőrei - haj,

amelylyel

ágyunál, de

a granicsá­

regen yolt ! - m egszalasztották

rokat. De hallga, az énekesek. Legelől, amint illik, II hölgy, az egyetlen a karban, Guckinsthal Paulina

kisasszony. Olyan kis lánr, mint a, tej, olyan m a­ gyar

tüz !

a

mint

lány

ha az a

l esz mindj árt,

Már

szép

hogy a főoltár oszlo­

Szent István-szobra

álló

dalolgatj a : Milyen

hang zengő énekké

halk

csendül olyan gyönyörüen, pai közt

m ost

hallcanl csendesen !

Kyri e "

" Kyri e ,

is mintha rá­

figyelne ! Oláh Károly tanitó ur. Ma­

Jön a b asszus :

gas, mint a l énja, sovány, mint a lénj a, és bána­ tos

4,

Missa solom nis.

-H)

mint l élJj a :

mért

hogy

nem lett belől e osz­

lop ? Mert hát Oláh Károly tanitó ur nagyon kö­ zel volt hozzá, Agnus

Dei

huzásu

C-t,

h ogy ne a kórusról adj a meg az

m ély zöngéjü hanem

alaphangját,

t átogó

dupla

ott lenn az oltárnál, ill atot

szóró tömjénezők l ób ál ása közt énekelje önérzettel,

a

préposti

száj u püspöksüveggel a fej én :

,Vere dignum ct j l l stum est. "

Csakhogy egyszer olyan tüzzel, olyan aetnai menydörgéssel énekelte a "Végre látom a mécses derengő lángját Fellobogni szépen a - a - ablakán"

kezdeti."! szerenádot szépe ablaka alatt, és a " mé­ cses derengő l ángj ánál "

olyan szépen

észrevette

a reverendissime spirituális a kék reverendát, hogy m écsesek derengő lángj ai azóta sem l ttttak se kék - se fekete reverendát. - Persze, Azóta

legalább a

buzgón, énekel azért az egyetlen, tiszteletdijért,

a

miért

énekel,

t·ajta.

énekel ;

kóruson

énekel

do megbecsült

muzsikál a többi

ü; : a gyertyaszentelő boldogasszony napján fejen­ kint kidukáló szentelt gyertyúért, miket a kántori ház első szobáj áb an osztogatnak ki olyankor csör­ gő-fánkokat is sütő áldott asszonyi kezek. Belép az ágens ur is. Olyan gömbölyü, hogy szegény Mongolfier

akár a levegőbe

emelkedhel­

nék rajta, ha n e m volna olyan nehóz. Mert meg­ van három mázsa. És ebből a gőzhajókat vissza­ rántani képes alkotmányból szelid ömlengésü prim­ tenor hang lendül ki, magasan boltozat

és

édesen

mint

mit husvéti nagymisére

a

mint a templom­

szentelendő

kalács,

hoztak magukkal az első'

miséről elkésett asszonyok. Jóllehet csip ős még a tavasz, ünnep tiszteletére fehér porczelIán nadrág­ ból dagadnak ki lábikrái, fehér piket mellényből dom­ b orod ik ki a magas C kivágásám készülődő m eH e . S zerériyen huzódik meg oldalán, a hatalmas

)Jissa solC'ITInÍs.

áO'ens

a rettegett

: l

r nde tje :

a

Keru

.\ I i�sa SOlt'lIlUlS.

ur oldalán

félénk a l á­

D . D. S. G. hajóin a szabad közle­

kedést biztosító j egyek k iosztója. Még fiatal legényke Flegele

ur,

de

már tenor-secund, semmivel sem

k isebb legény a b ass-primnál,

Prim ek rőföskeres­

k edőnél. Evvel pedig Oláh Károly is haragot tart azóta, hogy a " Passio" -nal magának szerezte meg az ,, Idvezitő " szerepét. V égre

a

gyerekek

jönnek.

Az öreg kántor

d i á k fia, a két dobverővel a kezében. IcO'nagyobb b Az első öt pauzát m ár most kezdi olvasm, uJra, •

.

meg ujra e l k ezdi - pedig tudj a, hogy Introitusná l az ő timpánáinak kell legelőször elkezdeni trombi ­

ták,

klarinét,

fuvola

és

énekesek fánfárj ai előtt,

bumm . . . burumbumb um-bumm - burum­ bumbum-b um m ,burum,bumm ,brrrrr, bumm,bumm .

hogy :

Soha franczia marsál nem volt büszkébb az ő botj ára, m i nt a milyen büszke ez a

" taktfester

Kerl " , a hogy az öreg nápolyi nevezi,

az ő dob­

verőire. Mögölte két Ilisebb öcscse j ő ; diszben a na­ gyobbik,

rá nagy

" betét "-et

énekel,

szerep vár m a. OfIertoriumkor apja

komponálla dalát a fel­

támadás énekének. Nagy fekete szemében sejtelem­ szerü lángja ég m ozog,

a

mint

a dicsőségnek ;

ajka már most

csodálkozni segitő l\Ís öcscsének

előre a fülébe énekel n é az egész m eglepetésl. Ott­ hon elfulta m á r tízszel' szive pajtásának, vendég­ l ősék gyaluforgácsfü l'tü ki vánesi fül ébe.

Józs i k áján a k még m Üldég

elolsót rezdült a Szenl-Mihály mély Müm-j a a l evegőben, m i dőn megcsend ü l a sekrestye fölött

lógó

cSBnget.yü,

i l lik,

hat vörösruhás minisztráns gyere k hosszu után i n f' lll ával a fej én, n agy görbc pásztor­

sora

és

b ottal a kezében

a

mint

i l yen

bdép a főpap,

nagyságos Harold János ur. troitlls

fanfárj ai,

kezében,

dörmög

nagy

pereg

a

a bőgő

ünnepre

főtisztelendő és

Felharsognak az ln­ dobverő a

vén

a

k i s Gyula

Csicsóéban és

mély zugással megszólalnak a fUl'fangos Kolonics által nem

rég

épiteU orgon ána k hangj a i , a hogy

fugái nak szaMlyait Bach m egteremtelte és azokat az

egyszel'l'e

orgonáló és

kart

d irigáló szerény,

alázatos kántor mesteri kezével, n e m , mel eg, vall á­ sos, szerelő, kereszlény szivével egymásl'a tomyo­ suló,

égnek

törő

hango k k al

még

il

l egridegebb

k eb l e k et is m egszentelni eljátsza.

�\

gmd I tale,

episztola,

ének zakaszai , felYilllva

evange l i u m ,

cl'rdó

kóruson és o l tárnál töm ­

j é n fü st felhőszál'l1yain emel kednek égnel" És égnek

emel k ed i k - ah, meghall ották-e ? - annak a fekete Szel l 1 Ü kü; fi u n a k vékony, csengő hangj a is, a J l L i nl hátortalanul, kezdetben csak fél ig n yitotl száján át bocs,Uja ki édes

ilpja

JJl u z si kájál.

Maj d

meg n e k i pirul, n e m fél többé a m. é l tóságos grófi föld esUl'tó l , ki

o lt a szank tu árin m m agas támláju

SZ(' kpben t l 'ónol, ps csendülő crescendo-ban dicsőiti II

nagy

tavaszl :

fel támaclúst,

éne khanglól

akár

oU kü n n

fe lfuvódolt

it

fül e m ile fi

l OI'ok k(1 l , I pl ke­

s ü l t « 'glül gyol'snJ1 vrrö sz ivvel mino

II

kellií.

50

.\Ii�sa soleIl I u i s .

orrertorium - sanctus - egyenlő biztosság­ gyö n y ö , Uségge l halad. Mikor a nagy titok betelj esLiJ ését csak a m inistl'ansok csengetyüje hil'­ deti, meleg áhitattal, a m a gábasz á l l ás és a m üvé­ szet okozta meleg áhi tallal veri k e b l é t m inden b ünös. De mielőtt felharsan az "Agnus Dei" s utána a nép kara : " Feltámadt KriszLus e n ap o n - d ob , fl auta, k l arinet és h e g e d ü k a vezénylő pálcza egy l e c s ap á sá e a elhal l gatnak - és nehéz szárn ya l á s sal emelkedve fel felé hangzik tompán t i prépost ur hízott hangj a : " Vere d i gnum et jus­ tum esL". Oh, azo k a f io l'ituJ'ák , arabeszkes czirádák , . csörgedező futamok, a mikkel a kántor most " organo sol o " kiséri it l assan vontatott isteni dalla­ mot ! IJ mm i nczkel tcdl'ész, h atvann egyedrész kóták v i l l ámsebes ségével hol e l éj e v á gtat a fönsége éneknek, h ol a del'ekába kapaszkodik, hogy v i ssza­ t arts a , ha a p répost k i e s i k a taktusból, hol m eg hátulról k i sérve k észtet i , szökteti előre. b:s mikoe a pap az ulolsó vershez j ut, ezt az utolsó verset : a " Sine fi ne d i cente s " - t , a hatalmas gót templom zengő keresztj é l , éneke ró z sá k kal , kardos l i l io l11 o k ­ nak a villamos eső g y o r s a ságával l ehul l ó v i rága i ­ val temeti e l a cs o d ú l a tos , a z az ót a soha igy nem hallott - és hajh - m á r soha többé n e m h a l l­ ható o J'gona- k is é l'c L SzeJ I t Ceci l i a ( Ju nall az égből bizonyosan kedvtelve nézte .10, ö , eg, lelkes lan i tvü"yá l . Dc hal l ga - nli ez '? A pap el énekelte " I Le. gal é s

'

'

5l

m i ssa est" -jét, már az " Exitus " harsonái nak kell e ne a dobok pergése közt fölhangzaniok, és ime, a kis kántor ti tokteljesen, sokat mondólag egysze ere csak hátra int - és ime h arsogó exitus helyett az utjában megálló prépost néma csendre fülel. De csak rövid ideig ; mert hallga, mi - ez ? Ö, a yolt tábori pap, a lojális alattvaló - mit hall egyszerre, évek óta elharapott diadalkiáltásként fel hangzani a kóruson ? Ez nem a feltámadás, a keresztény feltámadás üdvdala, és mégis egy fel­ támadásé ! Igen, igen, most ráismer a prépost : ez a dal a nemzeti feltámadás, a nemzeti husvét himnusza. Habozva a sekrestye felé indul, majd megáll, felnéz a kórusra és látja, a m int a k i s öreg kántor - ah, már nem karmesteri - immá­ ron fejedelmi p á lczájával i nt, és öreg l\1atausek, pupos Pranicsek, kövér Kern, sovány Oláh, czigány­ nesztor Csicsó, szépséges Guckinsthal Paulina jó­ ságos apj ával , a kis dobverő m eg a k i s fülemüle már m ost nem bámulni, de énekelni segitő öcsi­ kéjilkkel hnzzák, fujj ák, trombilálják, éneklik, hogy : Megbünhödte már

e néj '

A m ultat s jövendőt.

A h, lllag�rarok lettek e pillanatban m i n d , eze k a derék, i degen föld súilötti l1111zsikusok, éneke­ sek ! É s magyalTá vált szivet emelt aj kára a pré­ post ur is, m időn véglegesen m egállya, ő maga i ntomHt a : " z á n < l meg l s tl'n a Ilutg.>al't Kit vészek h ú nyának.'" 4'

52

Soha, soha i l y e n 1l1 11 z s i k á l i s m isét, mint ez vol l it pirkadó szabadság h aj n al á n ; soha , soha ilyen hus­ Yétet, m int

ezt, melyet egy csüggedő szívnek, egy

halhatatlan b iztatónak, a " Magyarm'száy nem volt, hanem lesz" nagy prófétájának nemes vére szentelt.

Színjáték.

m eg ! Soh a i l y e n m u zs i k át, soha m int a h o gy az a jó, öreg

il yen o l'gonúlú t,

A

kántor akkor m egcsi­

d l'ága

asztalte r i tőkből

l, ész ült

függöny

nálta '! Nyilván akl
meg'-m egdagad, m intha

játó l , szent Ceciliától , hogy s o k-sok esztendő 11101\' a ,

m ozgatnü. Az abl akfü l k é k b e fel álliLott m oderateur

m i k o r e mbernyi-em berré v á l t fiai szerető karjai k ö z t

lámpák fel-fel lohognak :

örök re i lt hagrl1i k ész ü l t b u gó orgonát, zengő hc­

fel fe dezhetetlen l evegőámmlás b ántja.

ged üket, d al os fuvol át ? panaszos k l a rinét ot, harsogó tro m b itákat, pergő tim p ánát : hogy szemének utolsó, szelid

fölvetése

k özben

e m e lhesse karj ait. i\ l i ntha

m ég egyszer vezényl ésre I stene és hazája e hLi ,

reá n agy sze re p vá r

ma,

-

szellő friss,

valami

azokat i

Ki-ki p i ru l szépséges Tnmy Mariska

Függön y

orczáj a,

ha l egördüt,

m egj elen nek , ő l esz a k érlelheletlen végzet, a boszuJó n e m ezis . lámpa ha k ialszik, szellemek

kis szol g áj ának m�l I' itt e föl d ön megadatott volna, hogy az ö r ö k e l vá l ás p i ll a n atáb an i nnen dirigálja

látha t at l an

val am i

ha

Az lesz ám a dörrenés, az ijedele m , az l e s z ám a z

erk ö lcsi

i gazságszolgáltatás,

az

mit

a

ő

a m enyo r sz á g i tedeum os orgonák at, triumfáló he­

l) a r ún y i , el e a z é rt épenségge l sem puha kezei Yég­

gcdüket, himnuszus fuvolüt, glóriát t�Lrogató kl ári­

hez visznek maj d . M i k o !' a l e gvégén meghuzza azt

nétot, szent i nd u l óra hivó twmbitákal, égi hábol'uS

a

timpánát.

zs inoget, m e l y olyan fátumszerlien kand i l"H k i a függ ön y ök mögül, hozzákölöz"o a z aranynyal k ive rl insllrrectionális mord á l y ravasz ához : az lesz á m m enydö J'gés, a rémület, az lesz

ám

a

gond­

Yis elésbe vetett hit

az

it

hal ál t

di ad ala,

II

mit

okúd ó p i sz lol y m egcselekszik !

Ou áll a l egelső a h l ak füll,éjéhez k özel. l\ö­ sön l y ü k tő l eeílgő pártája, selyemmel l\Ívarl'l (h'ága­ szövelll pr u szl i kj a, szúz ránczáyal is muló viganój a , i c z i - p i c z i , pil l angó

s z e li d en

r7.Ípökbe

si­ bujt

SzilljálÓk.

�zíll.iá,ték .

fIllOm l ábacskái el ál'ulják a m agyal' l á nyt, az uri l ányt. �tel't II divat a pal'aszthoz m enekült ukkor, hogy m egmentse ft m agyarságot. I�s nem csak a divat. Homlokáról, tiszta, magas homlokáról két­ fel é választva simul hátra szénfekete h aja. Fényes mint II selyem, puha mint a selyem , fekete haj legritkább d icsősége. Hátul hosszan l óg Ic, k é t vastagon omló fonatban, végig a duzzadó csip ők között, hogy messze-m esszc lenn a s7.oknya su­ hogó ránczai között rejtőzzék el u m aga csudá­ latos feketeségében. Sugárzó szemekkel né" a függöny h asad é k a fel é, honnan csintalan gyermek mosolyog feléje . M i l yen szemekből özönl i k ez a napfényes teki n tet r Nagy, álmodozó, o kos szemekből : igazi magyar szemekből r Milyen arczot világítanak m eg ezek a szemek r Alma göm bölyüségü, csel'esznye száju, baraczk pirosságu arczot : igazi m agyar arczot r És ez a l eány)m fogja végrehaj tani, m a, ezer­ nyolczszáz és hatvan szent-karácsony estéjén a. boszuló végzet m u nkáj át. Ö huzza m aj d meg azt a 7.sineget, a mely megl'ántja m aj d azt a ravaszt, mely ellóditja m ajd a7.t a kakast, mely elpaLtantj a m aj d azt a " k apszl i t " , m el y m eggyujtja maj d azt a puskaport, mely k i röpüi m aj d azt a képzcl t go­ lyót, mcly föl d re leriti majd azt a képzelt árulól, it kinek kivégzésén ezelőtt is, ezután is a nnyi zsi­ neg, al1lwi mva sz, annyi kakas. a n n y i k apszl i,

annyi vizes puskapor, annyi bolond gölödincs dol­ gozolt hiába r Mert n i a k ivég7.és, nagy trngédia lesz. Apró d i ákgyerekek j átszák, akik csak imént reggel él'ke7.tek m eg Szántóván fal va j egY7.őj ének n áclfödelü, gólyafós7.k cs húzába. C sak ma reggel él'l'e7.elt I l l cg II kis szinész­ csapat ; ped i g még tegnap estél'C' várla őket Pál néni, a j egyző fel esége. Bőved cstéjére m eggyuj­ tolta a karácsonfát, csengely üs kis tOl'l1yúval fel­ álli totta a betlehemet. D e hiába "árla az urát, h i ába a diákgyel'ekeket, nem éd\Czlpk meg akkol' esle. ;\ J i él't ncm : véres annak a tÖrlénctc. rt szent­ estét ott löllöllék a meSS7.e Denlován tul lerjedő I an kasü gon ; szüeke ködben, bus h i d egben, ll1ene­ k i' d ve, e l téve d v p . Flll'csa vilúg j árta a k kor Bácsol 'szágha n, haj­ d ani Yojvodi nában. Gyorsf'ulásll exodusra i ndult akkor Vorstand, A ccessot· és A SKultánt : m essze ­ h aza C sehországba. Yitle ökct a ({l'li szél : Szol­ ff'r inó szele. Csak n l i nú n cz Il leg a zsand<1.r m al'ild l még bizalomgcl'jeszlőnek. i tt l\ Z a I i n á nc7., fl. k i sp iczli is vo l t ; a z II zsan­ d ár, a ki hóhér is vol l. A z exodushoz a feltámadó m egyc urni hu_ zallú);: az indu lót. A H ákóczy m eg a Kossuth indulójút. "olt ezek ben H Z i l lfl ulókbnll lagadhatatlanul

•4

-

55

Szillj,-lték.

valami provokál ó . Dp h ú t

hiába,

magyar

csak m uzsikaszóval t l l d hoszut állani . Nemes Yaj a s vál'osa nagy

Szörny ü k iub,H ásra ébte d l e k .

e m be\'

vendéglöj ében. a

lél'tek

v i s sza

a

köszörült

é l esre

Zsan dárokkal,

fin á n czok, - bosznt

kardokkal

állan i ;

Lampliban is szólt a m u z s i k a akkor.

n e m m agyar módra, n e m muzsi k aszóv a l .

.Jegyzőék huzatták a - boszut.

Bosznt, él etpusztitót, m ártÍl'csi nálót.

A

derék svúb

j egyz ő . meg

a

Csatáli a j egyzőj e ,

garai,

dentován

a

vaskuti

notál'illsa

Szántováné. D erék s v á b , sokácz faI u k nak

mel)' '"

b ecsü-

l ete s magyar pennaforgató i . Zugott a z utcza a n ó tájuklól, Kossuth Laj os I l l eg Garibald i

Heve ébresztette

fel

a

szom széd

k ántol'ház ah'ó gyerm e k e i t.

Egyszene csak fe l e i a cI la k .

m i nt valami

ebet ; v é l'es lestél végighuI'czollák a kövezeten. Összeszabd a Jták kegyetl e n i i l a m ás i k h ál'mat.

Csak Pál J óska, a szánlován i nótárius á l lott

e lle n erősen é s ügyesen.

Vendéglősék b enyilójába vonta meg m agát a

b il liárd m ögé ; Isten ludja, honnan yelle az hozzá, hogy

M a u l halte n ! ordi tolta valami részeg hal l g.

közé.

L e ü tötték D e ntovún j egyzöjéL,

de

azt az

e lefánl

b i l liürdot

m aga

el'őt elé

hl1zhalta sáncznak. A m ö g i "r] dobált aztán m inden­

És dU l'l'a ö kl ö k csaptak a tánczol ó poharak

félét az oslromlók fej én e k : b il l iárdgolyót, lilmpát,

Nyolcz d arab kard os f i n á ncz nyilvúnilotta k i ,

És c s a k a m i kor l átta, hogy egészen m a gára maradt, c sak akkor vonult vissza a vendéglő nyi­ tott ajtój á n át az u dvarba , onnan a k O l'i tésCl l át

h o g y n e k i k m ár e l ég a magya r szabadság. D e m ár a következő

pill anatban

hebizonyi­

totta az öt nolári l l s, hogy nekik m eg keyés. Dentován ódás termetü j egyzője az ablakon fiirge,

apró

tollfOl'gatój a

fejével

n e k i m ent a legl l agyobbllak és az ellód l l l ó t h i ile­ teUeH erej ü pÖl'd itéssel

A

a k ánlorék u d v arába.

Finánczok, zsandárok hi ába keresték, nyoma

veszelt annak egészen.

dugott k i kettőt. Szán lován

horosűvcget, d á k ót.

I'ö

p i l e t l e lü az ajtón .

t ö b b i öt aztán m agától retirált m eg.

És fel hangzo t t ujra a r l. á kóczy, ez a h a l ha­

tatl a n bosz u ú l l ás a a m l l zsi kának. Kántol'ék kis (i ai I l leg c l aI ndtak r C l l d b en . D e nem alhal lak sokáig'.

A

l egjobb hel y e n volt. Kis d iá k fiának, súnta

K á l m á n k ának kosztos gazcláj án�ll . Ugy

is

ide

vártálc

Innen

kel lett

müsnap

Kál m ú n l is, l 1élát is, a z er­ dész f i ál, m r g- L a c z i ká t, G \" n l ücsl, ú l , k ú n lorék kis Szúnlováma " i n n i

d i úkjait.

1 1" l la ügy p ihcnlelle i tt ki kék foltos testét, s z e r e lü k ('zck l'ej lőztcl lék fe l l y(\g e te ll ('l etét. m ikor

Színjáték.

_

czákon, m i ndeniilt.

adj á k majd a következő t :

Igy

t l l d ta

meg

is,

azt

hogy

esti sZLlI'klilet

A vas­

előtt nem l esz jó m ásnap haza i n d ulnia.

k l l ti kapunál, a monostori kapunál várt, l esett l'á

u tá n

E l e m é r, a sas. ,. - A d i ad al m as dal'ab

m ég m á s n a p i s k e l'esték p inczében, padl áson, ut ­

" GÖ1·.qey, vagy az Ii;ten ujja. " H atal ma s darab volt ez akko l' ! l rta

val am i

adták

legény,

szabó

borbély­

l egénycl, ből összeverődött társaságok s z é l e s

zsandár, fináncz. C s ak m ikol' mál' l eszál l t a köd, b e állt a s z ü r­ k ül et, m i k o r i t t- o tt m á i' fölcsill antak a k al'ácsony­ fák gyertyái, angyal t vál'ó gyel'mekek fü l e m ár-m á r meghal l otta a m en nyei

szeretö emTJereknek"

-

a

a boldog ( J u k k a l ,

k art :

., lJékessé.q a héke­

csak akkor k apott k o c s i r a s em m i k é p

kik

akarták

sem

sem m i kép

magára hagyni púl b ác s i t,

sem

aJml'­

t a k l e m ondani a szántóváni sz i n h ázjátszás

d i c sö­

p ed i g

Bács­

Ország n l Í n d e n városában. Volt benne görög

görög

tüz,

á m l ás.

me g

görög lörténeti h ü s ég .

Ötvenlü l e n cznek

Szegény, jó T iefe n b achék ! telén utoljára j átszottak éhes V aj as váwsáb an.

vol t a k :

német

trnppj uk k al

A » Lamp l i " sziLllójában utoljára

,, 1eal' " - 01\,

m eg

., Lumpáczius

va gabun­

d u s '·-ok. Jó gyere k e k volta k ezek a szegény,

Yé­

konyl ábu, fehérnad rágos német szi nészek : d e rossz

ségéről .

A ztán m eg, h a a vodiczai szőlők h aj tanak Monostornak, k á n t Ol'ék i s

d ülői n

t u d tá k,

át

n in c s

poli t i ka, b o l o n d p o l i ti k a hoz La a nyakunkra

Fl Ilda

v i d é k é ről a D l I n a vidékére.

m i t taltani veszed e l e m tő l .

Kalonatisztek tat'lották ki a t euppot ft pl' i m a­

H a d d m e njenek hát

a gyerek e k i s . I�jfél e l ő tt

donnák kedvéért, - szegény, kopott, szöszke p r i ­

m ég otthon l esznek - és m eg l esz a k arácsonyi

m ad o n n á ld - j ószivü m u zs i k u s a I\: csinálták nekik

hozzá

a mu z sikát ingyen. Desdemona h alálánál, Forluna

k ardot fáb ól , p a i z s ok at deszkából, sisak ot, kOl'o nát

i s ten a s s z ony megjel enésekor, egyforma tre molóval

pappendek l i b ő l , aranyos, e z üstös papi l"osból.

zendült meg az orkes zterben

szi n i el őadás . I lelek óta

nagy

;\lel't ézi m L l

hát

d arabot

ft

" Csehek Mag?Jarországon" ad n i ,

fogj ák

kántor L aczi al, t u á l i s

r'egényéböl

k észitettek

a

m i nt

v o n at kozás o kkal paj tásai nak

d l'ft l l l a l i z á l la ,

azl a he

a

_

kis

hol

Fih'edi emlék

B aj d e nagyot n éz t e k

a

Vm'ázsfáiyol

merengője.

szegény T i e fenbachék,

. J Ó s i lw.

m i k o r egy szép estén ft sze lid k is kán tor, meg a.

is

h os sz u

ta­

ősz

l\J atausek

onnan

az ol'kesztru mból

Fortu n a megj e lenésekor szilaj lüzzel egyszerre r á­

n i t otta.

ze n d i tetLék a R ú kóczyt - m r g pedig, még i n gye ­

() lesz ;\Iilty üs kil'úl l'. R i m n iczei B01a. az

a n d al gója, h o l a

C l'dészék

f i a c s kúj a

I l l eg

ne bbe n , mel't m a j d ho�y maguk fizetlek rá !

:--\ z illjúték.

SzíJljÜI(']C

�legr,rtették ebből, h ogr vissza kell m enniök a Fuldához, - Vajasra pedig jöttek a mieink.

És m i lyenek voltak ezek a m i ei n k !

tei

piszt o l y t

De azé J t jó volt, n agyon jó volt. Nem

mü-

tisztiló haz afiság . Ez a hazafis{tg kelJ ell akkor n ek ü nk - meg egy b ü n b ak . gon­

d o l k o z u nk , m i nt Isten választott népe : m u lt fe l ­ égetéséhez, j övő m egti sztitásához mul hatatlan l l l bün­ bakra van s z ü k ségü n k . Ezért csinál la m eg akkor val a m i h a z a f i a n a gy

i sm e l'ellen

o-öEzél't kell ett a d arabban lennie !!öröo'u b tűznek , ö l'ÖI! árnl ásnak, görög történ e l m i h üségnek !

Oh Magyal ' o rs z ág di cső Milt i ad e s e , k i t II i ppi­

k eleti

vére !

A

tízezer

vi s szav onu l ásúna k , Hatvan, Isaszegh, Tápió-Bicske,

Nagy-Sarló, Buda derék vitéze, szabadság zászla­ j ának m agasm e m előj e , el k er ü l h etetl e n végz et e n

­

g e szt e lő áldozata ! Oh, m i t csinált bel őle a görög tüz, gÖl'Ög árulús és gÖl'Ög t örténelmi h Llség v('res szÚjll k o m éd i ája ! M i lyen gonosztevővé váll a fáj­ d al 1 l 1 H k nak, a m á rtü'omságnak,

az

o rs z ág "es zt é s­

nek ebben az igaz, a z átokn ak, a káro l l lkodúsnak, a

_.

haza:í rl J l ásn a k

ebben

a

hazng

M i l ye\} görög-LLiz, mi ly e n görög

szegezYe

" árulót·,

arm szo rí tj ák , hogy

h o m l o k án a k ,

m agának

önőn

És l I a gy a r o rs z á gon tapsol ta k az emberek ; és aki tapso lt, sen ki sem gondolta meg,

hii ség,

hogy a

kit

i g y l á to ga t na k m eg a rém ek, a z nemcsak a szin­ padon szolgáltat magának igazságot.

J logy a ki ilyen lármában élni mer, azt nem térn e k l átogatj á k - de remények : egy nAm o l yan sokat s zen v e d e tt, bünbakra nem szo r u l ó

uj

nem­

zedék i gazságos itéletének reménysége ! Ám az .akkori száz seb b ő l

vérző

n e m z edék

tapsolt, mert ez vigasztalás volt neki.

Ez

volt t a l á n vigasztalás neki i s !

Vigasztalódta k, tapsoltak a gyel'm ekok kik

II

is, a

szent est szent h om ál yá b a n o lyan vigan ko­

czogn a k a Vodicza r ej t e t t Lac z i l es z

ját eh hez

a

II

utain

. zántován

fel é .

G ö rge y. Bőrig nyi ra tta l e ft ha­

sz e re p he z

Paskie\'ils l{ibniczey B é l a lesz. J ó

goromba

h angj a is van hozz.L

Névtel e n

hős lesz a többi. Hosszu

sorban

Jognak fel vonulni k e t t en , eg yi k oldalon ki, a m �lsiJ� old alon be

-

egy jó fertályórahosszat.

A ki s NeJ l i k e lesz a lőcse i fehée asszony. púl néni m á I' e l k észitette k i s l e �my á n a k a re d ő s l e p edő t hozz.L

Csakhogy ['ál néni és kis Nelli hiába

tragédiújában !

tÖI't('nelmi

('S il zakla tott

szolgál tasson igazságot !

tragédiát : Gö'rgey, Ulgy az Isten ujja.

bél yegzett népének

fe h é ras s zon ylól

\

L el ke s , l ángoló, m I l l L a t fel égető, jövőt m eg­

Mert, m i nt a féle kel eti n é p , m i i s ugy

lőcsei

kezdve m e gjelennek M agyaroesÚlg minden k iserte­

Soha Apolló ilyen l\Iarsyasokat nem nyuzoU ! yészet k e l l ett akkor n e k ü n k , hanem haz aflsúg.

assá

midőn a zi'u'ój e lenetben a

61

az

a p át é ' u sz i n é s z e k e t.

y;'Üjilk

Szilljálék.

H2

Ou reked tek a denloYáni ingoYányok közé,

és hogy a Dunának ne menjenek, ott aludlak a a ködös szabadban valamennyien. A kényelem­ szerető Gyulácska a kocsi alatt, zsákokon. Ugy jöttek meg karácsony reggelén n agy öl'ömre ! Nosza szinpad, görög tüz, rekvizitum ok. Lel­ kes Pál b ácsi, l el kes Hi bniczey bácsi fmtak, fa­ ragtak, hogy m eglegyen estére a színpad. Az ól'iás erdész ugy örült, m int valami gyerel\:. Hogyisne. mikor az ő Bélája l esz Elemér, a sas, a ki az ő gitárjához énekli maj d : " Felmentem a Somlová1' fo7cám f"

.\ fiuk m eg jártak rekvizitum okért. Mátyás királ ynak igazi kard kellett. Görgeynek meg igazi pisztoly. Szép görbe, aranyvasII, talún még a török világról maradt kard, nagyot szóló pisztoly meg csak nemzetes Turay Krisztina asszonynál volt tal álható. A Mariska özvegy nagynénjénél. Furcsa asszony volt özyegy Turay Krisztina nagyon ! A m ióta a szerezsánok az urát azon a téli délutá non felakasztották, lehuzták az utszél i fa­ ágat, arra zsi negel kötöllek, zsineget a szegény honvéd nyakál'a is, ugy h ajtattak el aztán n agy sebesen kocsij ukkal : azóta Krisztina asszony i:; meghalt a világnak. Bezál'la magát szántován i 1I<1 varhúzába, hagy l a veszni a gazdaságot, hagyott

63

mulni n apot nap után, esztendőt esztendő után, gondja csak árván m aradt kis hugára volt. Ezt megtanitotta imádkozni azokél't, akik szenvedtek és meghaltak - és gyűlölni azokat, akik élnek és parancsolnak. Mikor aztán a kis leány fel cseperedett, meg­ tanulL dolgozni és elfelejtett gyülölni. A rendszel'Í nem értette, az embereknek ped ig m egbocsátott. Rendbe hozta a gazdaságot, ránczba szedte a cseléd­ séget, a saját g�rönge kezével l őtt nem egyszer a szegénylegények utún, kik az asszonyokat uraló udyarházba látogattak éjnek idején. A mikor pedig a Grün1'ock postamesterék ház án ál azt II szelid, kékszemü , érzelmes német asszonyt megismel'te, durva, részeges urának panasz­ talan áldozatát : akkor nemcsak megbocstttott ezek­ nek az idegenből jött elnyomóknak, de meg is szerette őket nagyon. l\Iit is tehetelt arról l\Iáli néni, hogy az urát messze Szudéták megül ide parancsolta a Gesammt­ rnonarchie a postát őrizni ? l\likor a sötét szobában az özvegy sötét szivét szelid imádsúgával megvigasztalLa, föl kereste l\Iáli nénit is, hogy világo:;, ba rátságos szobájában annak is vigasztalúsúl'a legyen. lU beszélgettek napfényes dól llLtLDOkon, ilt z Ongorázlak barátstlgos tél i estéken ; iLt varrtak gyászruhúL, mikor Solferinó esztendéj ében az öreg Grü nrock hirtelen meghalt. ILt islll el'kedeLL meg MiHi néni nek egyetlen

Színjáték.

�zillj:iték.

fi ával, )I.lberttel is .

.

\ f i l l el'cl észnek készi"lI t. Nagy­

65

kopaszra nyirt fej ét odanvomta az eO"rmást hirteJ O.

Németofszágbó l fényes bi zonyitványokkal most j ött

len elhagyó k é t k é z közé, hogy kezet csókoljon a

haza éppen.

" néninek " .

Az erdész, R i bniczey Pétel' vette maga m e l l é

Albert u r hirtelen feltalálta magát.

gyakornoknak. - Aztán

m a gyarul m egtanulj

volt egyetlen paeancsa.

köl lTök - ez

j áig. M il l i néni v ilágos

szobáj áb an ült együtt nem

egyszer, fekete haj l i , fekete szemü, legtökéletesebb nye l vmestel'ével az egész v i l ágnak.

A tagbaszakadt, k issé nehézkes germán ugyan­ csak megtanul ta sz aval ni :

., Lement a nap, de csillagok nem jiittenek /"'

ö

is

hozza

és

- És mit j átsztok m a

fi u k '? kérdezte Ma­

a füllentöre.

- " Gó'rgeyt - vagy az lsten ujját" meIIét kifeszítve a kis

nem adhatjuk ; Gerkovics p l é b ános

" Cseheket"

ul'

azt mondja,

tett M ariska, és felkapja a

és

mert

a

h a tvanas

é vekben

m inden

regényben igy történt, csuda-e, hogy m ikor a szinész­ kardot, piszto l y t

gyerekek d é l elöttjé n nagy

kérni, nagy

Mal'iska " né n i h e z "

legényt

térdenál l va

karác s o n y

benyitottak, ezt

tal á lták

a

az i r u l ó-piru l ó

l eány előtt ?

És m ert rengetegü l szen l i mentális regényeket l\f ari ska is kapoll k öl csönbe M áli nén ilöl , csu da-e, h a ez a

zsiváJlyokat k i ve l'ö, b átor m agyar

l eány

remegve állt o tt a nagy német l egény e lött ?

- .\ pi sztolyt meg

a kardot j ö l l ünk eJkémi,

1\l ariska Jléni, szólt a m a i p t k i s ( ; ül'geyje - P S

szólt

A

kopasz. -

réadás u l , hogy : " Szel'eLlek é d e se m , szeretlek téged�t " .

[ts m ert ilyen l'engetegü l szenti mentál is német

m agával

Tiska, rettenetesen megbotránkozó tekintetet vetve

i'lIegtanu!ta ol yan j ó l , hogy m ik o r m agára m a radt,

i fj u yolt,

nagy

Krisztina nénit is.

hosszu l esz, pedig ö ferblizni akar.

d esperátlls, hosszu lépésekkel órákhosszal szaval ta

hogy

szinház lesz ma este. Én hát térden úl l va kérem Mariska nénit, j őjjön el

Jófo l'm án meg i s tanult Shent karácsony nap­

tudtam,

gyerekek,

- Lássátok

- Édes, aranyos kis Görgeym te ! - neve­ fiut, és a nagy német

borzasztó irigységére össze-vissza csókolja sebesen. H a Görgeyt

adj átok, Krisztina néni

is eljő bizo­

nyosan. Hát aztán a pisztoly m i re való lesz ! - Avval

fogja

magát

az

ál'l l l ó agyon l őni,

feleli tompán a kis Görgey. - Aztán te sütöd majd el '?

- Nem, feleli lemondással ; I lál b ác:si l lem en-

gedi. Fel állitj uk a pisztolyt a szín mögé. Zsineget k ötün k a ravaszára, és mikor én h o m lokomhoz­ e m e l e m a magam fapisztolytít, akkor yalak i künn ll1 eghu zza a zsineget, elflljják a l á mpákat, meg­ gyuj tj á k a görögtüz et - és megj e lennek a kisél'­ t ete le Én meg h a l dokolva kihörgöm blinös lelkeHOdl'oU'i :

Emhp1'0k

-

..\ l'nY('kok.

�zínjáték.

Színjáték.

ilS

met.

Meglátja

�l al'iska

1H'ni,

szép

lesz

majd

- Meghiszem aranyos Görgeym te ! No megállj, é n huzom m aj d meg a zsinórt. C sak hunyorits rám erősen. Ott állok m aj d az első ablaknál. Egy, kellő , három - és puH. Ö n meg GrUnrock ul' (akkor igy m ég

a fal usi

k i sasszonyok), l esz olyan

szíves, elflljja a l ámpát, és meggyujtja a görög-tüzet. Alberl m eghaj o l t szépen, cere moniásan, m e l't ekkor fi atal kurmacherelmek ugy i llett. -

Krisztina

néni

bizonyosan

eljö. - Ma

n agyon szomorll ugyan , d e Görgey t m egnézi. Csak - A hogy az árul ónak

kell, fel el i büszkén

Igy lőn tehál, hogy czel'l1yolcszázhatvan szent karácsony estéj é n j egyzőék nagyszob áj ában együtt egész intelligenciáj a. Széles

l y ébell legeliU Krisztina néni. vel

j ött

előbb,

nézni

a

" kivégzést"

zsö­

nénivel egy

l egyen

szám lal'lóék

sorban.

ferbl i ülnek

Erdészék

Pál­

nénivel együtt nagyban lesik fiaik dicsőségét. l\Iö­ göLLük a szolganép : kocsis, béres, szo]gúló. L; n­ nepet ii l I l i , szinhúzat

l álni egy csa lúd

m a mind .

Első ablak fülkéjében áll szépséges 1\Iariska .

r\ pisztol Y t

Ő löltöttc, a zsineget ő kötötte ; várj a a kalaszll'ófát. Aggódó nézéssel l esi Krisztina néni

haragos pill antását, a m ivel ez a kamasz németet ott a háta megett észrevetLe. l\lintha tehetne arról hogy

l ámpát

el I'llj n i , görög-ti'Jzet

m eggyuj tani l esz ma az ő kötelessége.

az

kötöMl, hál I I l kötőböl

álló Szép-IIe­

m a gyar virlus, régi sokác

virtus ellen, de mil lehel szegény ? ül

A

mire

persze

l\Ial'islm

E l m ehetek én még ugy megijcclL, hogy

m ajd n e m időnek elölte hnzt a meg a zsineg et.

fCl'bl it, a mint gyü l ö l i a sokác fehérnépnek kurla

Türel me Ll eniU

- Nem vagyok én n é m e l , legyen n é m et az garibaldistának i s !

meghajolni

n épnek magyal' szivU pl ébánosa. É pp ugy szel'eLi

föbelőjje l 1 1 agúl GÖrgf'y.

gedi I ll eg ! Mért, hogy német maga "?

-

Mellette Gerkovics plébános ül . D erék sokác

l ónás koszli.l l l ljéL. R ('gi

- A lbert, Albert, Kriszti na n é n i sohase en­

ö rdög. l\Iaj d bebizonyitom. -

talást keres ö özvegy !

i ngbi)) , elől

l\Iül i

i l'l1okék,

Bosznt lihegő szi v­

., Isten ujj a" e lőtt. Szegény némán szenvedő, vigasz­

ct

m in é l

Szomoruan sugja neki. oda a l eány :

a kis m U vész.

Szántován

Szolgabil'óék, o débb,

szegény ..:\ I bert,

k i a b álj nagyol, és essél kétségbe erősen !

van

igazság

m inél elöbb.

n agyon !

b eszéltek

Legyen

U7

székén ;

a l ig

vúrja

ho� y

1\ m ásodik abl aknál H i b n i czey bÚf:si, harma­ aiknál Pál

b úcsi

állanak

őrt

a lámpák

m el lelt.

Angyal porácskákImi ők fujj ák el a második, meg a har m adik l ám p át, ha majd az öl'dög m egjelenik. Csöngetnek. Nagy b ajjal vonszolód ik fel a fü gg ö n y . - O tt á l l a honvédsereg három szúl k aton ából. A fővezér előLti.l];:, l\l ariskúék hossz ll kardj áva l az o l d a l ú n . B eszédel tart fl

kalonúkhoz.

Szíujáték.

V ókony éles gyermekhangja átjárja a nagy-szo� át és l el kes könyeket ü ltet a nézők szemébe, a mmt beszél hazál'ól, dicsőségről, kötelességről . Kivé­ O"ezték a kötelességéről megfeledkezett főurat, ott

künn

fölhangzik a dob pergése, és Görgey imára

szól i tj a seregét. Első görögLüz : pirosság és füst - a függöny l egördül. - Éljenek é s tapsok

közt lépnek e lőre

a kis m ü vészek. Kri sztina néni ölébe ülteti Laczit, össze-vissza csókolja a kis, vézna fmeskát és igy szól hozz ú szeeetette l : - Soha sc légy Görgey, okos kis kopaszom !

.Második felvoná�. Tábori ágyára d őlve baktató őr el őtt elsuha n a

alszik

a vezér. Le-fe l

Fehér aS8zony.

K i s N el l i

fel e m e l t ujj ával némán i nt, aztán mint az cndori látónőnek, jósigéluc n y i l n ak aj kai. D i ad al o k után őnző

n agyravágyást,

fekete

árulást j ósol. H.ibni­

czey b ácsi kezéhen megszólal a gitár,

7·edi emlék

m erengő

hangj ai

nagló kis Lac:zl ajk a i n

II

és a

között susog

Fü-

a vo­

gyötrődő l élek kescrye.

H ogy fetreng, hogy j ajgat, hogy kap a l eve­ gőbe a k i s

kopasz a s z ö rn y ü l átományra ! A rcza

eltorzul, szemei k i d agadnak ,

és hő rgő m el l el kór

kegyel m et, i rgal m at ! Krisztina néni fel áll székéről , fej e m aj d csak­ hogy a ki s

á l o m hí.Ló

suttogj a : " Ugy,

ugy

főlé nem kedves

U9

8zínjáték.

h ajlik, és a m i nt

fi am "

-

az

édes

hoszu érzése m cgenyh i li k e serves bánatát ! Győzel m e s honv(' dsereg közeled i k m ost. Fel -

ébred a vezér, ostromra int - és lelkes szavára Buda ormán leng a nemzeti zászló. Óh, mi voltál akkor nekünk, mi d l'ága, l'agyogó nemzeti zász l ó n k ! H ogy tapsoltak, hogy uj rázták, a m int a vezér ott áll t a d i adal m as zászlóval ker.ében - a sötét sejtelemmel szivében. Legjobban tapsolt Gerkovics tiszte l endő. Ez a három szin egészen k i verte fej éből amazt a négyet. lIát a harm adik felvonás ! Komor, sötét szoba Klage n furt jár le-fel

városában.

Komor,

bel1l}e a világosi

logban hol

fejéhez, hol

a lelkiismeret nagyon.

sötét

l épésekkel

vezér. H osszlI

mono­

szivéhez

kap ; fojtogatj a

Szépséges

Mariska előre­

hajolva vÚl'ja a k atasztrófát. Kezével int a háLul álló Albertnek, hogy mire ő m eghuzza a pisztoly zsinegét, l ámpa elfujódjon, görögtüz meggyuladj on, piszto l y elduJ'ranjon ! E lőrehajló várakozásban kigyul ·zépséges orc záj a , szoeongó melléből gyorsan illan tovább é des l élekzete. Karcsu dereka hajlása, hal I l l o s kebl e emelkedése, figyelmeztető csucsoritásl'a összehuzott s zája o l �'an dévaj, o l y a n csábitó, olya n csintalan ! Most, most j elennek m eg a rém ek tl vezér tév elyg ő agyában. - Támolygó l épésekkel indul az aszt al fel é tenverével elfö d i szemeit - és vért,

.

fagy aszL ó sikol tással e m e l i a pisztolyt hom lokához. Most, - most, - ilt a pillanat ! Megrándul

hul l a vezér,

-

a

zsineg, ciaiszi k a lámpa, földre­

de a

m i tál l l a d ,

l 1 e ln sö tétség az,

Színjálék.

�zflljáL('k .

70

mi k i gyu l , nem göeögtüz az, pisztoly durranása az .

CI

II

mi

elcsallan. nem

l T
.

.

Imhol a b ü l l ös ! Nem a kis Görgey, a k i "érző S7.l Hel bánja, eltoeülvo a padl óll , p i sztol y (; � ö ört kj ét : ez él nagy, p irul ó német Fl bi'tnös, a.

� �

lu mul o módon 1\ilosto, m ikor pattan a pisztoh', mikor alszik ki a lámpa. Titoktéll'tÓ sötétben, titol ­

�

őrző l ármában kő\'ette pl fl bünt, pill anatnyi őrLl­ J e tbon árulta el sziyo szerel m ét. Mert szorel mesoknek sőtéthen, h i l'lo lon ria­ d alomban, hirtolen ('sókot lopni d i vat yolt ám ll ag� o n II hatvanas é v e kbo n ! Lehet, hogy d ivat vol t még '

régi rómaiaknül is ; divnt talán még m a i s ! O tt állt a h ü nös l ehorgasztott fővel. Mariska akkor m á J' KI'isztina néni öléb e temette fej ét.

fl

-

Szegény, pedig lilit tehetett róla ? \'áUig orősilgeLte Fl hal'agos Kri szti na né'ni nok az öreg erdész, hogy púl bácsi oka mi ndennek . Nem fllj ta ol a l á mpáj á t ; azért l áttak mog mindont ! Tohet is ról a az a szogény ném et, m o g --

�

a az örömében siJ'ó édes anyja, hogy i gy tÖJ'téni '? I- hszen ő n e m akart n y i l vános skandal u lIlot, és fl leán ynak bi zon �'osan e s ak a kezére cznppilnto tL. i\zlün mi lyen jó magyal' szive "all ennek a németnek. Bubá ­ natában m út' hányszol' a kart elszökni garibaldi stúnak. - GaJ'i b a l d i s tának '?

kérni Krisztina

� ni ,

n(

és

mintha most m ú r J l l egsimogattn \'ollla a Ma J'iska fej ét.

,I

- A z á m , garibaldistúnak, édes, jó nénim ! ügy-e, ne engedjük ? Az öreg asszony ránézett a reslelkedő né­ metre. És a mint látta, hogy az a nagy-nagy legény mil yen zavarodottan babrál a gÖl'ög tllzes tányérb an, régi esztendőknek régi szelid mosolygása derengett fonn yant aj kain, megfogta a kezénél fogva és szólt : - No hát - ne menjen garibaldistának ! - Támadj fel, kis G örgey - hallik most a "én

erdész v i dúm hangja ; hiszen ezt az öngyil­

kosságot csak ti, bolond színészek csináltátok Nem öli meg magát, akinek vétke n i ncs - teyé hozzá okosan, m ert h alkan. ��s felem elte a kis kopaszt és oda vitte Krisztina néni elé. Ez ölébe veHe, összecsókolta. M áli néni mindig készen tartott kl'ampedli teát dugott a z sebéb e, mert nagy kár volna érte, ha ilyen derék fino i l yen okos fiu, időnek előtte elpusztulna. - Édes fi am, édes ki

fiam,

szólt Krisztina

néni, és csókolgatj a a kis l egényt erősen. Majd a rá­ hajló Albert vállára üt és tréfás boszankodással szól : - Igy viszi el a német a letll1y omat. Ezt is Görgeynek köszönhetjük ! - Annak, annak, rlörmögi az öreg R ilmiczey. Mert a m i lyen igaz, hogy Görgey egy magyart sem adott el a ném etnek, olyan h i7.0nyos, hogy ezt a németet megszerezte nekünk !

A

VIZI

em ber leányai.

S záz számra állottak a hordók l L Proyú l íál1y telve valamen nyien d ecsi muskatálylyal, b átai fehél'­ rel, szekszárdi pirossal, pécsi pecsenyebOlTilI. Ami bort Tolna-Baranya megteJ'mett, ami huzáL B á(;s­ ország keresztekbe kötött : kocsin, hajókon mind a Pwváliára került, oda a Sugovica partja mell é, hogy m élyen j áró, feketére kátrányozoU, szépen kife stett onu hajókon voil szolják fel PesLl'e, Györre, Pozsonyba. Oh a PJ'ovália - az a lej tös pa l'tu térség ott a telecskai domb alj án ! Mély pinc7.éj ü apró házikókkal szegélyezve, ki kövezve nagy rlunán harsányi fejtett köyekkel, a Provália volt az ah'i­ dék stifolder nadrágo� svábjának, kékbe l í m agy ar­ jának, vörös sapkás szerbiánnsállak il huza- meg a hor-börzéje sok-sok esztendön ;U, mig' a Yasllt Sz ahad kán kel'esztül m ásfelé nem terelte az Isten áld ás át. J ó dolguk is volt a czigán ypecsenyéscknek, l acz iko nyhúsoknak ; ugy október végén, az uj hor elp in(' zózése id ej én, egész fa l k a vi sító jószág l el te itt halál át, sistergö zsírban pil'Osló m eg­ dicsö ü l (' s N . D e j ó d olguk yoll a .,super "-eknek is, ennek

...\. yizi (,IllUI'l' Irállyai.

74

J oz a n ,

szorgalmas s z en tj án o s i népnek olt a kül­ ú ro sb a n . S o k k ö vérhasu b uzás-boros hajó meg­ y e te m e d ett oldalakkal j utott el a n y áj a s S llgoyi­ (' z áb a : k i a Sárvizből, B áttaszékről , ki Mohácsról. S z e k c s ő r ő l ; ezeket b ekátrányozni, k e n derk óc z c za l ' ),üön mi, két fo g ll iszkábavasak k a l l öv ern i a snpe­ j'elmel\: vol l a j ól me gfize t e tt mesterségük. Hán�' piros, kék b et ii::i Náni, Remény, JJll1nka, AZclás, Hl/ja ! m amd t volna örökre veszteg ott a k é k viz füzesében, n e m lülta volna soha Pestet, Gyűrt a nagy világot, ha a ,. supere k " kérges keze k i nem gyógyitj a őket h a v ariáj ukból és a m essz i ulra friss kóczczal tö m ő t len , fén ye s k átrún y tó l c si l l ogó n ki n e m slafft l'ozza. V i l ágh i rü Ha\Te hires cal fat-j ai Sf'l l l o l v an bü szkék, mint ezek a szentj úno'ii supe­ rek. G �l acztól Pozsonyig nem volt p á rj u k nekik ; csalogalták i s őkel drága aranypénzzel, cs üb it ó ígéretekkel oláh hajósgazdák, némel m o l núro k a

"

egyaránt.

hires super voll Kanócz Pál uram is, stms b ll rgi származásu Frischau f Yero­ nikának, édesapja a k i s Palikúnak, aki ép p e n akko]' k e zdet t cl gőgi csél J l i . Nem yolt fürgébb l ábu, fl'Ísebb kezti az egész czéh b e n ennél a kis fek et e ember­ nél : u gy m ás z o lt a hajók bordáin, al ( ár a l ég)' 'ima i'nreg t ú bl tt ! w n , Ahogy l etelte nemzetőri k ardjá l, egyült a ke­ nyeres pajtásúval, a b álta zéki szárm azt'lsu faczipő s K u l m e r I l aneszszal, ujra a mesterségére adta ma­ gül. Beül lt le g é n y n e k az öreg Frischaufhoz, akit a. II yen

hit es u ra a

.\ "iú plIl l H ' !' leáll,nl i .

raj na i h aj ó k i s zkáb o l ás á t ó l sodol't sa s ok

röpülése.

Kenclel'haj u ,

i d e a CSÚSZál'i

],ékszemü

Yeráj át

i n nen tanitotta meg ábr
sch éne S t o cj t ! " K anócz Pál m eg K u l m er' J lúnesí': eg�'LiLt segi­ teLLc'k ha l l gal n i iNe n k or az ö rc ' g r J e k . Ki tehetett r ól a . ha a n y lllán k Vera i l ye n k o r csalc a Kanócz Palillak énekel t ? Mit i s t ö r ő d ö tt ő a RajnáyaJ, St rassb urggal, az egész i degen \' i l úggal ? C s ak a nÓlúj út t u d l a, d e a szive i d e kö Lö t le ct D U l1 úh oz , a "ig v á ro s h o z , a szerem lei J akabokhoz, akik apró lélekYl'szti5kön s z ú l li t oU ák a riizsét és haragudtak szörn y e n , ha a k i s lány ti nag\' hajók tetej éről c s u fo n d ú r o sa n utánnk k i ü ] to l l : - Hej J akab, Jakab, tek nő ftí': vagy c só n a k ? A d d i g g ll ny o l ta a J a k a b o k a t , m i g az e gy i k , Ka nócz Pül uram, fonó cs ó kk a l örö k idők r e l e nem zál'ta a csu[ond:u'os pi ro s k i s s züj ú l . K u ] r ner' Hanesz csak a kkor t u d t a meg egész bizoliyosal l , m enn y i yel kid önb leg é ny m ég a " n é m e t " l ányok szemében i s ll í': , a k i 11. nemzetiíri bak ancsból 7,sinóros magl'ar csizm ába és nem k o p o g ó fa-k l u l l 1 [ lába l Igri k. Vi sszaleLLe a l ádá.i ú b a a virá g b ok ré l ú t , m elyl yel épen i l l d nlófélbp!1 y o l l a Verú ho z és fe 1;:0l e b l lj úb a n eí':enlll l kélszer ol yan fe k e t ére k l l l i m á s wl L a II h aj ó k zsindel�'es te tejét.

Ann:\! johban

csodúllmw ll

Knl rn e l'

H a n o,; z ,

70

.\ d z i ,�m b (' r kányai.

m ikor ugy két esztendőre az öreg Frischauf haLl t a lItán Kanócz Pali azl mondta a fel eségének : - A sszony, elválunk egy i d öre. Megyek O l áhországba aran)'pénzl szerezni. :i\Iegij e d l az asszony nagyon. Kebl éhez szol'Í­ to lla a kis Palil erüsen, és annak fe ielL remegő tartóztatússal. - Hallod Jla l i k ám, ap,"td itt akar hagyni. Csábi tják amnynyal a vizi ember leányai. - Ah, bolond m ese, m i t az öreg apúdtól haJlottál ; ne ij eszd Ye l e a gyermeket. A dunai viú embemek nincsenek aranyhaju l e ányai. E l megyek és sok pénzt huzok neklek a zs'iros haj li oláhok­ tól , m eglássálolr. Hanesz csak bámul l ; becsüle les, szerelő szive nem lu dta m egérteni, hogyan lehet i l t hagyni ezt a szeli d , gyenge asszonyt, ezt a gőgicsélő kis aprósúgot hiLvúny aran ypénzért, és szól L nagy fenyegelőn : - D e bizony el ne m enj, mel'l igaza van Vera asszonynak. A dunai vizi embernek i s van­ nak l eányai. l\I agam i s láLta m m ár akárhúnyszor, ha vizpárás, ködös őszi reggelen dolgoztam a D unán. Hosszu, s zürke ruhákkal emelkednek ki i l yenkor a vizből , hajukat messzire röpiti a szél , kal'j aik kal hivogatva integetnek, csábitgatnak, amint usz n a k lefe l é a vizen. Isten ő rizz után uk indulni : h alálos veszedelem vár arra mind ! Kanó(·z Púl iszk,'lboló-m ester azonban nevelle a veszedelmeket. - "Vasiszkáhákat viszek m agal1l-

•

\

y

jú

enlbf'r IPlinyai.

m al, aranyból valókat hozok haza karúcsonyra" - m ondta az asszonyának. bizl ató csókkal ])11csuzva gyerektől . anyjálól , minden háznépétől. Megjött a karácsony, megjött vagy tiz darab arany iszkába is szép h usz frankosok képében, d e Kanóez P á l n e m jött haza. Szép lovelet i l't a felesé­ gének, m it K u l m er szomszéd olvasott fel neki ékes m agyarsággal , ebből tudta meg az asszony, hogy csak a j övő ara t ás után várhatják. " Sok a kijavi­ tani "aló hajó, még löbb uj készül, mert nagy "ol L a termés, irta. Isten segitségével hút csak itt m aradok m ég egy fél esztendeig. Nagyon sok pénzt hozok maj d haza, még talán hajósgazd a is l ehet belőlem . A H anesznek pedig azt irom, hogy a viziembernek iLt is vannak l eányai ; ha házasodni akar, ide jőjj ön, közülök yálaszs/,on. H á rom sor aranypénz lóg a nyakukon, a czifra köLöj ük meg csak ugy cseng a sok arany kiyarrástól . " - Pénz, pénz, arany meg arany, sóhajtott az asszony. Hát hozzúm nincsen j ó szavu, kis Palij ának nem küld csókot abban a levélben ? Kulmer H anesz pedig nagyOll okos e mber yolt. Tudott az o lvasni olyan irüsl i , ami nincs m egirva. Száz édes ölel ést, ezer forró csókol olva­ s o t t ki abból a l evélből . Nézte SZOl11 o ]'uan az asszonyt, amint sirt örömében ar. édes üzenetre és nagy d ü l tösoll m ondla m a gában . csak nem - A zok a fekete bőrü yizil cányok . bab onázták meg a PaIit ? Pedig u gy keI I c t t lennie. H us\'étl'a, pünkö:=;d]'e,

7�

.\ y i z i I'llI lH'I'

]('Üll,\"ni.

aratás ut á nra fordul t az idő, do Kanóc;z Pálnak hiré t sem ha llo l La sen k i. Karácsony lett uj ra, d rág a levelek m entek u Lána m essze Ol áhorszúgba : K anócz Pálnak so h i l'o, se hamva . Nagy hábol'ukm vúl lozott a vi lág sora, sok id egen ember fordu l t meg a Pl'Ová l i án ; O láhot'�zúg­ ból is n em egy o LL eveLL czigánype<.:senyéL. H aJwsz sorba j �ll'ta Yalal llel l n y i L - mig l'útalált egyro, aki tudott K anócz Paliról . - :N agypénztkol'oső ember volt az , U I'lUl1 . Tüszőj ében, m e !'L azt v i so l t oláh módt'a, csak u gy csöl'ömpölL az al'flllypénz. Nem i s (;soda, ha az ÖI'Og Glogoj Alexi neki s z á n ta a l á n y át . - A l e á n y á t ? - k érdé H anesz megrém ülve . - .Azt á m , a bama J eJcnát. Nincsen a n n ak púrj a végig a D u nün ! Gyöngy annak a foga, k al ü l'is az aj aka, gyém ánt a m o so l y gá sa, b o s z o rk án y s á g az ölelé�e. H olondul L is utüna m inden hajós, korm ú­ nyos, úes, halász. UgroLL volna érte a Dunába valamennyi. C s ak h ogy l'OSSZ c s o n L volL nagyu n ! H ej ! nem egy l e gé n y ösmel'to annak a k i s aj Lónak a kulcsál, l l l el�r az apj a h aj ój ának a l'ozmaring:os szobiljúba bovezetett. l\IerL tüzes vére van á m Ll ::;Zl'p J e lenú n a k I l agyon. É s két ujj ,lval j óizüt cseLLe n L eLL, mui nt

monclta.

Egy szép osLo azLún éppen a Kanóc;z hell'pni azon a k i s aj t ón, mikor egy Ill ils i k l e gén y ld l é pett !'ajta. Nem sokaL t ekelóriüz­ tak. Ü I Le kaptúk Pg� I I I ú::; t , h u z t ú k egym úst II haj ó P a l i a kmL

_\. \"jú ember lcánj·ni.

79

szél éhez nyaka::;an. - Mikor aztán a Pali egé:-zen a !:;zél én volt, visszau grott a l eg ény az öl-eléséből, cl. Pali meg zsupsz bele a vizbe. E lso d o r ta az men­ ten, még a holttestét s em talúlták meg. A szép .Jol ena azóLa is s imLja, ahányszor csak a hajó födC-Izetén fésülgeti hosszu, fekete haját. Olyan az, m i nt II vizi l ü nd él' ; nappal si eatj a, éjjel meg neveti más karj ában. Szegroy Hanesz nem szólt semmil erre a mesél'e, csak menL egyenesen az özvegyhez. - :Nem kell már várni a Palit, m o n d oüa nagy szomoruan.

- A z i stenért - meghal t ? N'e mondj a, szom­ Oh én uram, teremtőm ! - Már éppen haza készült, sok pénzzel, jó kedvve l . Azé!'t nem ÍL't, h o g y a n n ál j obban meg­ lepj e a kedves feleségét, meg a kis fiút - és itt k i m o ndhat atlan részvétlel simogatla meg a sz egén y asszo n y k ezét. Hanem hát megmond tam - nem akarta hi nni pedig. Sötét este a vizi embe!' leúnya kelt ki a Dunából - mert vannak ám i l yenek, higyj e el Vem asszony, magam i s l áttam m ár. és ad d ig hilla , csábitgatta, lal ü n egy ki::; i ta l i s yolt a fej ében, azt m ondjúk az e m berek, hogy ő k is l átták, m eg volt b ab o n á z va : uLána ugt'olL a Dunába. O l yan h ü séges szivvel mondla ezL a b ab o n á s haz ugsúg'ot, hogy soha i gazságot j o b b sz iv \' e l mon­ d n 1 1 i !lom lehet. Ped ig ugy szot'olle vo lna megmondani neki, hog y az u ra hitdll1 �r, hütolell embel' \'olt, aki megszéd !

.\ v i z i oml.H'r h.'á,nya i .

é edemelte a so esát, aki jól tette, hog)' helyet csinált másnak, az ö becsületes, régtől szeretö szivének. Az asszony sirL csendesen és megértette a mond ásL, b árha nem m utatta. D e fogadást tetl €röset, hogy bosznt áll a vizi ember lányán, l egyen az tündér, boszorkány vag\' embernek hnsból való ) {tnya. KőzeledeLt il harmadik karácsony ; a harma­
A y jÚ t'lllbúl' lt'ányui.

�I

h llrkatöltőj ével megjelent a portán. Nosza II faze­ kak at, nosza a szalmát, nosza II Lekllőt. Hopogó szalm aLüz közt ha pörkölődlek a hizók és él csin­ talan gyerekhad ha nagyon közel Laltilt jönni II l ánghoz, nincs az a Neptun, aki haeagosabb " l{UOS ego "-val üzLe vi ssza Lridensével fl. hullúm okat, mint Kulmer lTanesz az ö hál"omágll forgató villájával a gyereküket. Olyan szigorn volt - és olj"an jó. Dc a mostani disznóölésnél engcdett a szigo­ ruságból. Csak jó volt és szomoru nagyon. Nagy beteg vol l a Palika - és ő neki nem volt szabad segiLeni rajta. - Egy kis dió sp álink át, KulJnel' m, biztatta nyája s szóval a fekete főkö lős kánLorné. - Köszönöm, ifiasszonl'. Hallom, hogy a Verát is elhittúk az öléshez. - EI biz azt - nálunk is marad a karácsony .. utáni g. O lés utún n agy mosás, aztún nagy Liszto­ gatás, él kosztos d i ákok haza expediál ása, hát k i s e m engedem a házból. Hogy a szi\'e haza ne huzz a, a kis fiáL is itt t::trLj l lk, mert Ll ldja Hancsz, aho l tiz ember eszik, nCllI koplal ott a tizenegye_ " dik sem. - Az Isten is áldj a mcg az i f i asszony j ó sziVét, bizony nagy j ó t tesz avval i l szegény asszonynyal - szól L, 6s soha hentes clUl'va görbe vasa nagyobb szelidséggel le n C I I l l l1/z ta it hizó csülkét, m i n t mosL II l( lll m('l' I l aneszé Hút m ég aztán estc, cl d isznólol'os vacsorán . am i ko r ősi szokús szerint feh e r kiM' 1 l ybptl, fényes

S:!

.\ \"izi emher leányai.

�\ yizi c m lH'r leányai.

köszörülő kés sel ö Liizzel m e:-;él Le

cl

L il L

aszt a l

HZ

érdcs,

fej én.

rekedt

I\ I i csoda

hangjösal

azt

a

régi meséL, Szen L-Tamúsról, nemzetörök vi Lézségé­ ről , hOl1l'éddi csöségrő l . Özveg�r Kanócz Púlné könnyes :-;zemekke l hall­ gatta és l e l kes örö l l l J l I el szólL k özb e : - Az én

l'a l i m

is

o lt

vol t ; ah viLéz yolt,

bátor voll, m esél Le sokszor ! - Igen, egyült vol Lunk ;

b áLor

\-o l l

k aLona

n agyon . felelt k e u vel l e n ü l. C sak a v i z i embcr l e ú ­ n y aitól félt

y ol l l a j o bban, tette h o z z á - és a k kO!'

ij edt csak m eg, m i k o r m á r kimo ndta . - Oh,

a

"izi el l l be r l eánya ! Szemébe nézek

én annak még, ide cziLál o l 1 1 m ég, fel e l t rá az asszony. É s az édes

hoszn

érzésé\'el

czirogalla

lll eg

kis

fi ú n a k elgörbü l L luHát . Igazat m o ndotL ; é l' ] c l ő d ölL a l J ap ra

j ob b an

J l legél'eLL

l� r leLLe

bos z; l I , llapl'ól­ is

aí:

özveg�- a

m ó dj á t nagyo n . Lucza n apjim l ú L o L t hoz;zá nya kas elszánts,ígg a l . tölgyfúból,

nyül'fáb ól ,

egr-egy l á b á l két

Fenyőfúból

faragást

rt

a

Lenyémyi

j egenyéböl,

Lllczaszék nek.

raj la

-

ü l ő k('j éL ,

gyertyúnfüból

Minden n a p egy­

és készen l esz az

m i s ére. E k k o r a nagy ajtó és m i k o r a pap fölLarLja

m ögé

az

buj i k

o s Lyál,

éj fél i

m aj d

m ikor

-

i m ú d­

k o z ó csend b e n l e h oru l az egész gyü l e k e z;e l , a k k o r h irLe l e n ráül

ar l'(l

ft

székre

- és

van a boszorkúuyok k ö z L emberi

aki e l lenségt'

teslb e n ,

az olt

nyomban m ogj d c n i k c l ü LLo. H i r L el e n h aj l ússal m eg­ m ér i maj d a l ú b anyoma hosszát a szenlel L b a J'k:ík

elszórL

h a m uj ában -

és

am ire

83

a

m érőzsinór a

szente l t L lIzben elég, nyomorultan el pusí:lnl , hirLelen soryadással meghal a z az ll l ál aLos b oszorkány i s . - Ugy anj a az Is Len -

mondotta

�

m Í l dell

nap, erős boszuval, el'ősebb ftíj dal o m m a l . B e köszöntött

k arácsony

bőjLjr,

és

a

nag)'

óyatosan elz:ll' t ., első " szobában készftlL a beLl ehem serényen. A z al ázatos, k i s kánlor mincl i .., O' muO'ának " t a rtolta fönn a j u st ehhez a m eglepetéshez. Friss zöld papi rossal ragasztotLa be az o l d a l fala kat, sár­ g-ával a m agas

,J ézuskát ,

tetőt.

Keménypap irosból

szüzan y ál,

b ó l ingató

k i vágott

Józsefet,

b égelő

háránykákat szurk á l t a d eszkaalap késsel m etszett Tészei b e . Régi képes uj ság k ivágott kel'esztes vité­ zeit á l l i lotLa a sal'Ok b a, amint j önnek m esszi yi cl é ­

kekrő l ü d vözölni az urat. Rokokóö]Lözetü , pompa ­


dámák

csoportj á L

d l lgLa a h átLérbe : ünnepel n i , ö r ü l n i j ö nnek m a ő k i s,

nem

Lörődve

az

an akronizl11 1 1 Ssal.

hál'Om k irály, aranynyal,

tömjénnel

m ögöttü k görbe pál c zás, hosszu kök ;

l11i'una

ezeknek

a

n agy

Elöl áll

és

a

m i rhüvaL

szakál las

püspö­

u ra k n a k i s Ie k e l l

el'eszkedniök a szegények istenéhez. LegelőL mind­ járL a

b al

s aroJmúl

tl utyor o s , sípoL

áll

il .két ll1 u laLságos alak.

fnjó két rongyos zsidó.

- HiU ezek mit keresnek ill, kérdik m inden k arüc sonyko l' a gyel'ekel c ?

Magyarázza az

apj u k :

-

a

Ez

itt,

e7,

görbe nyaku, azt kérdezi :

N ü , hova rohan oz a nagy sokadalom

"I

.\ vizi

t'llllwl'

ll:'állyai. A vizi

- Hát nem tudod, te (;hamer - felel a. másik. - a m i k irálYllnknak, a D ávidna k a yéré­ ből megszülel e l l a M essiás ? É s a gyerm ekek olyan jót nevetnek ilyenkoI' ezeknek az okos, kedves zsidóknak. 1\1a a kis Pal i ka, a kis pupos vendéggyerek is nevetni fog. M ár előre mondj ák neki a humoros k érdést : - Nü, hova rohan ez a nagy sokaiIalom "? Hát m ég ha meglátj a majd azt a fényes üveg­ l á I I I pást, mely a künn lengő aranyos csil lag drótj á­ ról csüng alá a betlehembe ! J I a m aj d az angyal ebben a ti.1ndérlámpásban l11eggyujtj a azt a sárga olajban fürdő gombocskál, mely ég, ég, ég kará­ csony estétől három királyok napjáig, milyen j ó lesz a puha, fehér úgyból abba a szelid vil ágos­ súgba bebámulí.li és l átni, a m i n t fel - fellobban olykor a l áng ! Láthatat l an angyalkák szárnya l eh­ benti meg akkor és aki jól figyel, m eghallja éne­ kü ket, meglátj a fényes orczájukat. - Meglútod majd te is Pal i kám, csak jól vigyüzz és nézz jó erősen ! A hátulsó szobában biz tatj á k a beteg gyerme­ k e t igy, ahol az " ifiasszony" nagy halom l isztből, yajból, tengernyi toj ásból csinálj a a k al ács-t6sz túL­ Feslő fonatos, czukor l ó l olvadó m ákos meg il iós p atkó l esz l11 fljd ebböl tömérdek . II Csuk j ó l üzesre fütse a kemenczél Vera néni ! ,. kiáltanak ]ü a konyhába, hogy j ú pi rosre s Liljön, m agasra d ngad­ jon patkó, kalács, (·7.ll kI'OS s ütem én y !

l'mIJel'

lClLn.r a i .

Ebéd l ltán megjönek az énekesek is. Ö reg l\Iérő Jáno', a J eruzsálemet megjárt zarándok épp most jött m eg K alocsáról, karácsony i vásárról . Olt árulgatott Lorettoban szentelt olvasókat, .1eru­ zsú lemböl hozott drága ritkaságokat. Uj karácsonyi éneket is hozott onnan magá­ val, ezt tanit ja be m ost a kis kántor i nas-gyere­ k eknek, preczeptornak. Olyan áhiLattal én ekli a szentpéter üstökü, fehér szakálln öreg Mérö , I ános a száj l lkba a friss nótát : Pásztorok, pásztorok ön'endezn' Sietuek Jézushoz Botlehemhe.

O tt énekel közö ttük jó Kulmer 11anesz lS. Az uj ének hire hozta ide, m ondá. - Tudom, szólt a hallgatódzó Verához. hogy a hal J gom nem énekre tel'mett. De ha m aj d már a n ép is ónekeli , hadd énekeljem én i s vele. - Nem a j ó hang, it jó szándék kedves az Ur előlt, fel el Yera a sszony szomoruan. Hajh ! hogy ('sak a jó Isten látja a jó szándé­ kot és nem ű ! D e l ú tja Kul mer l l anesz az özvegy sötét SZÚJl­ d ékát. Ismel'i a babonát, m aga is h isz benne, és irl ózva bes zélné le az özvegyet nz em berölő bo­ szuró l , l\[ ert kil este, m i t készit ol)' titkosan. H.eltegett, hogy tiszta, SZllZ l e lkét a szeretet, it béke szent e sL('j én ro�j a bepiszkitani a szöl'J1yLi buszuállás'ial.

.\ ,- izi t' lll bet" ll'ányai.

Százszor ll, nyelvén volt, hogy lebeszélj e, százszol' visszatartotta a szégyenlős aggodal o m : - De hát ha azt mondja, m i közöm hozzá -? Pedig lelke üdvösségét veszélyezteli a sze­ gény asszony ! A l egszentebb titkokat akarja fel­ használni, hogy bosmt :ílIjon megcsal t szerelméért. Oh, ha l ebeszélheln6, ha a bocsánat szel i d békes­ ségét lophatná be a szívébe, ha m egmenthetné i L l e l két ! D e hát mi köze hozzá "? - 1\Iost ülnek a szent este vacsoráj ához, gondolta magában, a m i nt nyugtal anul j árt l e-fel magános szobácskáj ában. - A gyerm ekek, a l,is Palika is, vigan kana­ l azzák a borlevesl, haloml'a szedik a m ákoscsilwt fojtogatják m ézbe a diósgerezd et. A hellehembel � bizonyosan ég már a kis l ámpás és megvilágitj a rt mondást : " D icsöség az egekben Isten nek, és b ékesség a föl dön a j óakaralu embereknek. " - C sak a szegény asszony lelkében nincs békesség - folytatta m agában. A boszuál lás örö­ méért fel áJ dozza a lélek édes békességét. Megöl i a lelke nyugalm át, elvesz li örök üdvösségél - é s m indezt azérL a gazembel'ért ! Keserves hal'aggal rohan a havas u tczára és Hem tudja, mitévő legyen. Oh, ha csak egy ]ücsi t l"sinosabb l egény volna, ha nelll volna vörös a h aja, bibil'("Sós a képe, I'ekedt a hangja, lalün meg­ �zerelle volna edrlig a z özvegy, és akkor j uss a volna hozzá. hogy lebeszélje, hogy u tjüt úl lj a.

�\. " izi �mll('l' leáuyai.

Nyuglal an kóbotlása k özben a Lemplomhoz ert. Sápadt fénynyalábok világitotta k ki ajtón, abla­ kokon az éjféli ködbe. .\ harangok szavának végoö rezgéseiben évezred ek sejtelmének fönséges m isztériuma suttogolt. Most l átta az özvegyel bes l I l'l'[ LJlni. Titk o n jött, egyed ül, el válva kántorék háznépélől és a tCl1 l pl omajtó m ögé állt, hogy senki meg ne l ássa. Ó vatosan tak argatott val amit bundája alatt. - Ne engedd, ne engedd, zakatolt Kulmel' Ilanesz mel J ében a szerelmes sziv és l áthatatl an erőktől hajtva rejtőzött az ajtó árnyékában a bllS asszony m ögé. Csengelne k. Fényes k ö n lösökben vonulnak oHá!' elé a papok, piros ruhás m inisztránsok tábora �\ iséri őkel. l\Iél y b llgással üdvözl i az ol'gona az J ntroiluszt, maj d a felső rcgi szLel'ek d ndát lltánzó hangj ával megszól al az uj karácsonyi ének öreg lIIél'ö .János, a kis kántor, az inasgyerekC'k, a preczepLor U I' áj LaLos aj kain : PásztOI'ok , púszto1'ok ör\'l'nLlez \'e S i PÍ n ek . J (' Z l I S !lOZ Betlehelllbe

K ö s z ö n lést mon dani

it

.

.

kisdcc l l lek

Ki y{�lt,;úg()t h o zott az ' · I1 I I " ·1'1 1ok.

1\1 i korra II " lj-I otia" elha ngzi k , úlLaJános ül'öm fogja el a j ámboI' gy L"t lekczC' LeL. Olyan szépen is sz ól anJ lak az ol'gonának I I d u d ahaJ lgja, o lyan vig az uj karácsonyi élWk, oJ Y,l I l üJ'\'end('ző bék<,sség töl ti e l· az elllbcJ'pk szi vét. I lllg'y (,sllda-<" ha n (;húny

A dzi embel'

paj kosabb l eánr, l egény amnyos dióyal, czukros kalá(;scsal kezdi egym ást dobálni ? Kulmer JI anesr. lelkét is eltölti az édes békesség. D una ködétö! I'ekedt h angj ával ugy szeretne beleszóln i a gyüle­ kezet énekébe, dc nem m er. Figyel aggódva, rette­ géssel, félti annak a szegény asszonynak a l elke i·l d vösségéL. Mert ime, csend lett a gyi.i lekezetbell . A m i ­ nisztrúnsok csilingel ése hirül adj a orgonának, énekeseknek, h ogy a ki ezen a fönséges éjjelen ,.;zületett, ann a k az á l d ozatát mutatj a b e a pap. Kitágul t szemekkel, remegö tagokkal lép e l őre az özvegy. Várj a ziháló m ( ' l Iel, m i kor emeli mély térd­ haj tás u tán az U r testét m agasra az ö h li séges szolgája. Ak kor itt a d ön tő pillanat, akkor pattan­ nak fel a gonosz szell e m e k z ára i , akkoe lesz tel­ jessé a végtelen fájdalom szörnyü boszuja. És m ár emeli k a rj á t a pap, hogy bemlltassa a vil ágnak az Ő Yilágosságát, midőn hirtelen moz­ dul attal előrerántja b űvös székét az özvegy. Dc ya sszoritással ragadja m eg karját hátul ról valaki, ö sszerecscsenti a dib-dáb alkotmányt - és mint akit h alálos veszedel e m től m entett m eg, olyan han­ gon sugja a fül ébe Kulmer JIanesz : - lIa m egron totta a föl d i él ete bold ogságát, I I l el ke üc!Yöss6géL nem engedem ! Halál sápad tan néz hÚtl'l1 az asszony és ráism e l' megmentőj(·re . A n nyi szel'ptet, ann y i h iiség, a n n yi hÚllat tekint fel é jósúgos apró sz e m e ib ő l h ogy .

leányai.

nem a boszt/. a m egeontás LLrndél'ét : a bocsánat, ·békesség, a feledé" szelid nemtőjét hal lja sza­ vában, amint fülébe suttogj a : - Szentségtörést akart elkövetni, n e m enged­ heltem e l ve sz n i a l elke üdvösségét. Bocsásson meg a

nel, i k !

A csellgetyü utol sót szólt, szavára az asszony

leborul a föld I'e. l\önyes szemének párúzatán át, büyerő n é l k ü l is, m eglátja m o s t a vi zi ember lán�TáL. Oly szép, oly csábi tó. amilyen csak a bün l ehet. Hosszu fekete haja sürü fonatokhan hull le olajbal'lla vál l aita. Nevető illgerkedéssel fésüli csil­ logó aranyfésüvel a l eomló rLirtöket, nevetése köz­ ben gőgös n yakán megcsend ül a sok aranypénz és nyers, rllga l m'as e m l őj e i ngel'l őn pattan k i hófehér ingéböL Gömböll'ü k é t kal'j áYul i nt, i n L é s az elvaku l t fél'fi gyönyörtől ittasan, l áztól remegön támol yog Htána ködbe, vizbe, feneketlen mélysé­ g ekbe. Gyöngéd kezek segitik fel leborultá ból és Kul mer J l anesz, m i ntha tudná, mit l átott, szól hozzá szel'e l m esen : - Nem minden férfi erős, és m aj d n e m m in­ d en asszony gyenge ! Meg kell n ekik hocsátani a. a kegyelem nek, a békessé gnek ezen a . zent éjjelén. Biz za rám l elke n,'ulYaln üt' békes�é!.t� et talúl majd b n álam .

�

Az asszo ny nem szólt semm it ; ésak hagyt a magát vezettetn i a kúntol 'i húz felé. Olyan m eleg, olyan erös yolt ez II kéz. - é� olyan hüséges .

�IO

1\Iikol' II ház elé értek, l átták, hogy az első szobtl, ablakából vil ágosság c1cl'cng. A betlehem l ámpáj a égett oLtan. Olyan szelid - és mégis olyan fényes volL a vil ága, fényesebb sokkal, mint a m o dem tndom ány világossúga, mely milliós áramvúltozás­ s al csill ogó rezgésbc tudja hozni az éther pará­ nyait. Két kis fehér ágj'bó l négy kis gyerm e k bámult be a fén)'bc : a csudálkozástól , II Loldog­ ságtól l egtágabbm nyilt szem ekkel az ö 1'alilcájuk, az ő szegény, be Leg Palikáj u k. Kántorék három fl acshtj a versenyezve m a­ gy"aní.zza neki : ' - Látod Palikám, milyen nagyot l obban H. m é(;ses l ángj a ? Most angyal rőpül el mellette ilmnyos hajj al, gyémántos szárnyakkal. Hal l o d , hogyan susogj a : " J J ék esség a jóakaratu embere){­ Nézz csak jól, m eglátod bizon yosan, az J lek '? " a te örző angyal od vol t - nézel , o lt az árnyékH az ablak el őtt ! É s a k i s fi uknak i gazuk volt. Csalmgyan az ablak elött úlltak a Pal ilw öl'zöangyal a i : az anyja - meg az apj a . -

JI

sz ihd� c eszfe u d ő .k Ó !1 L1 .!J é h a i .

Belizár. NItt r

nem aíl

a

ottan,

a

éktelenke d i k

desllkak e riLés

kidőlt-bedőlt nagytemplom

átellenében,

mint h aj danában. Formás, e m eletes, dupl aszúrnyu végig

huzlak

házat

a helyén, szellős gangokkalr

barátságos czelJ ákkal,

yendégl áLó refektoriulll mal.

szerzetesek preparúJják

Tudós

ottan

Vergi.liust

meg lIoraLiust, készülnek erősen az Arany " Toldi " ­ j ának

a

m agyarázatára,

mintha

azérL irLa volna

meg nemzetének a nagy haj du , hogy éetekezletek"

szel l emében

marczangolva,

órákra

apró

b e o szlott

" m ódszere '

darabokra

szét­

részletekben

Liszta m agyarság, " h o l a macskájál

a

'?" böng6sslIék

ki b előle elszéditeLt fej ü nebul ók. Hajdanában, mikor az egészséges érzékü gye­ rek egyfolytában örült a koppantós gyertya hosszu üszkü h o m ályosságában ennek a nagy világosság­ nak, m ik o r még ott dül öngött a végtelen kerités,

mikor

mögötte,

a harangozó

deszka­

udyarában

m ég olt illatozott a fehérpárlás kamilla, a gyom o r­ ron Ló

p apsajL,

a j ószagu muskáLl i :

haj danábanr

I'égesrégcn az a félig világlalan, rongyokba takart kol.dus nem a lem plom aj taj ában ült, nem alam izs­ nút kéregetell kinyujtott, csonl\Hujj u kezéycl ! \'ig

Bel izát"

Belizál',

l óbált a kkor h i mbálózó kötél en : mi séro h aral1Q'okal b Crangyalára

h ivól félkilenc:zkor,

szólitól délben.

lly u govóra i nlöl esthajnal kOI'. Szép kis l án yk a : unokája \'úrta a rongyos h ú z abl akában

l'ozmaringcserepos

délben,

este.

ha

munka után v astag- kulcsokkal, l ám p ással cson],u kezében nagy sietve h azalét't. Mikor o d a k ü nn baka­ fántoskodott a szél, kankll l i nesöt tánczolt a h ó , kar{\.­ csol1\'i harangszó végső I l legremegésében b é kessé­ get

énekeltek

h allgatnia

l álhalatlan angyal o k :

m inden

{'sztend örc,

azt

eszlendörii l

bövedestén olyan j ól eselt

a szép történetet a nagy l\Iihály­

h a rangTól , CsicSÓ-ÜgYll l'ól , honvéd clicsöségröl , Yáros­ !-'zab ad itásról. N agy l eány voll nH'u' egészen

a

kis Erzsike.

h ogy uloljára hal l o tta . Abban rt bolondos eszlell­ (I öbon történl, m i kor m egeso lt a n agy fuzió vagr konfllzió, vagy m i a kőnek is h ijj ák

a nagyura k .

Igy hozla m e g a n agy hirt fél m eszelye mel l ő l ;I Z

örog. - Losz mosl nagy szab adság meginl, tol d oUa

Illeg szavút. Nekünk, régi honvécl eknek is j ut maj d yalami j ó . Ránk i s fél' m aj d n agyon. A z l I l l onrl­ j ák, hogy az II n agyon okos, furfangos ur, a k i m egcsinálta ezt a konfl lziót, l'égeblJen esal< a7.érl ! l o m adott semmit, hogy olkesoredj ü n k , hogy l á l'­ I l l ázzunk, ő meg

m o ndhassa

m aj d :

" Csi b a

ü'.

h al lgass m ár, nesze b őven, i mhol a magaméhól is. " . J Ó m agyarnak, vit('z

I'('j:ü

bő('sü l oti , ,

.

honvé d n e k m eglosz ujra a

oszlendőnek a

Ennek a fu ziós

karác:,;ony­

estéjén hallolta u toljára Golubics E l'zsi k e a szép m esét az öreg apjáLól. Tchetetl-o I'ólu, ha csak félfü l l el hall oll, ha m erengö, kék szem é\'el ali g

had o n ász a vén harangozó fl. levegől átta , horryan b b en, hogyan i nt, lármáz, k i ab ál láth ataLlan . ombe­ relmek, rég o l m asirozott -vi téz honvéd ekl1ek ? Hajh ! '- a fll Ziós esztend ö az ő szivében i s konfuzi ót csinálL. O Lt a levélke kebeléb e n ; finom, előkelő ul'Lól ; föl desmék két iskolát végzctt, ne'gy lovaL h aj Ló fiától. Éjféli mise után o lt l ogyen a kis abl aknál, b izonyosan, egyszer végre. Hég sngta most megirta tüzbetükkel : ott

m ár forró szóval ,

l egyen m aj d , bi zonyosan, d e l i logény szép szemé­ b ő l i géretet I csni, uri l egény szép aj k:ll'a csókot kőlcsönözni ! Dehogy h al lj a , a mit az öl'egnpj a mesél ; d c� hogy

a

l áLj a,

mutatj a

m i nt

kézze l - l ábbal ,

ho­

gyan huzLa a vészharangot, hogyan müszott az ablakfáig,

hogyan t ü ztc k i az

ablakon a veres

z ászlót ! S o kszor halloLta,

sokszor l á t la ;

111:1S ve,;ze­

d elem harangja zug m ost az ő szivébc n . - H á l n u volt, Erzsikém !

- m esél i az

öreg. Nyolcz ó rám hamngoztam azon a szép nyúri esthaj nal o n , K i s honvédön;('g volLunk a városban. Inktí,bb pihonőro kül dlek a szorezsünokkal y a l ó narr\' vel'eked(' 'ok u tún , m e �O' h ü t szc m m e l lal'lani e�

őket czon

a

yiMkcn. !\lür cszLendej e m ult, hogy

e lszn kadlal1l cllől

H

vidéktől ;

szeg('n�' fel est'gem

l . . . . . . . • . . . . . •.

Bolizát'.

Bclizll" ,

meg a l ányo m , a te édes anyád l átták el a hi ,'tt­ talomat. Ők harangoztak imádságra akkor, hogy ol y an nagy szü kségünk volt a jó Cristen segitsé­ g(ire. Meg is segített szépen ; adott dicsőséget az o rszág egész életére valót : a mi vér m eg elfol yt, ö l'ök szabadság fog. abból kisarjadozní. De hagyján, sokan azt mondják, VáruUllk k el t m ég addig. Ivrit értek 6 n ahhoz ? É n csak ct ha­ rangj aimat ösmerem, m eg téged, édes sz6p vigasz­ talásom, édes anyádnak llIég a sírban is gyönyö­ r üsége. Erzsike kőnyet törült ki a szeméből. lJgy rös­ telte, hogy ezt a k önyet nem az édes anyjáért sjrta. - �\z ám, téged szeretlek, meg a harangjai­ mat. Lehet-e m áshoz köze a vén haral1O'0Zónak b , a kit mindenki itt h agyott 6s senki sem vigasztal csak a te vig danol ásod, meg a harangok szomora zugása ? - Hát akkor este is olyan szépen zugott cl sokm ázsás vén M ihályharang. Ezüstöt kevertek az él'czébe sokat, m ég abban az i dőben, m ikor i d e i . jutott. Manapsúg m ég a pénzben is kevés van be­ lőle. H át csak ugy zugotL, zengett az én Mihúlyom szépen, olyan szépen, hogy vén ember ek, fiatal katonák egyforma érzpssel néztek föl felé, a merre ct hangja vitt és üjtatostlll emeltek csákót, kaiapoL Csak nekem nem tetszett egészen II hangj a. Nem volt az a m 6l y, öb lös, teJi hang ; mintha R harang nyelve nem J'pncles hel vére ütött vol l l a, vala m ivel odúbh, b a j ra egy k i( ' si ;l ) k(>t. _

97

Jól van, m egigazitlak én öreg l\Iihály01l1, gondoltam és tudtam is mindjárt, hol a hiba. Á\ harang sisakja dörgölőzött a koronáj ához, ez csi­ nálta a b aj t a l enditésnél. Eg)T kis olaj az ércz­ sisak meg a fakorona közé, egy-két csöpp len­ magolaj és vége a b ajnak . Harangozás után a kö­ téllel [él1'elóditoUam egy kicsit a n yakas l\Iihályt, a kötelet a gerendához göböztem, hogy megtart­ s am ebben a poziczióban, felmásztam a l étrán a toronájáig és a sisak meg a korona közt támad t résen kenni kezdtem a fáj át erősen. - Munkaközben a toronyablakon át kitekin­ tettem a városra. O l yan nyugodt, pll'an b ékességes volt. Aztán föltekintettem az égre. Szép fehér bárányfelhők uszkáltak rajta, csak a szél Lik volt karmazsin a nyugovóra szálló naptól . Olyan szép, csendes este volt, mintha ezen a földön csupa jó emberek lalmának és a jó misten meg volna elé­ gedve vel ünk egészen. - De mi az, o lt m essze délen, az öreg Duna fel ő l ? Fekete felhők, Yagl' füstgomolyag : egy, kettő '? Aztán j ött, jött mindig gyorsa bban föl felé. Az ám ni, a kéményét is látni, l llC'g val ami í':úsz lól, fe­ kete-sárgát is, Illeg biz isten, nem nemzeti szinüt, mert valami nagy kékség van benne. Haj h ! ördög­ adta, sí':el'eí':stln ok azok, vagy m i , és sokan vannak, n agyon sokan, J l Iert sleppeket is h nz az a két­ kéméllYü hajó ! [Tr isten, hátha rabol ni, gyilkolni, égetni j ü (,'z I I sáskahad ? A d unai sü nczról meg nem látja senki, !lem onnan VÚl'ják a veszedel met.

BeJizár.

BeJizár.

Pedig a Csicsó-úgyu k ellene oda, a mi jó m esszire h o rd ó ágyun k ! K i i s l ehetne m ég nyargalni vele a Dunához, van m ég

i d ő n k addig, mig a haj ó k

m egkel'ülik a n agy k a nyaeulatot - aztán belé a golyót a m asinájába, had d s ülyedjen el

emberes­

től, h andzsárostól m enten. Leugrok, mondom, a várost - hát

fl

l e rohanok,

föllármázom

m i nt m egcselekedni akaeom, el­

oldód i k abban a m i m l tában a harang k ötele - és az én j ó barátom, az é n s o k esztendös czimborám sokm ázsás terhével visszacsetlik, rá a j obb kezem négy ujj ára, és Hgy elvágja mind a négyet m i ntha nem is vastag h a rang, de éles horotva volna . - Szegény, j ó öregapúm, m ondta a lány, d e n yilván

csak m egszokás ból . Szeme ott révedezett

az ablakon tul valamel'l'e. - A z o k a karmazsinszinü fel h ő k ott l ebeglek most a szemem el őtt. V ért l áttam

sokkal több et,

mint a m ennyi vastag b ugyhorékolással a kezemből folyl,

l e végig a haeangon

a padlóra. A l ábaim

reszkettek a l étrán, eg�Tszerre valami nagy sötét­ séget láttam

és kl'sz ül tem

l ezuhanni

m agam is

a négy ujj a m után. Akkor gondoltam meg, hogy hát az a nagy sötétség,

a m it ! tUok,

bizonyosan

a

kémények

füstj e . H ogy m i n d ig, nlindig közelebbre jő, h o gy a füs lből t lI z , a tl'i zből gyil kolás támad. Ez a szép, ez az aranyos vál'os, szi:Hővárosa apámnak, anyám­ nak, l eányomna k ,

ez

az ('n édes, szép városnm

el pusztnl , o d a lesz ! Eh, k a t( ) nadol( )�r, tö k r l lem cl

magam, leugl'ottam a l étl'áról és avval a véres kezemmel is, mert a másik m agában gyönge yolt hozzá, kötelüknél fogva meglóditottam a hal' ango­

kat, a l\Ii hályt előbb, a Gábort utána, m aj d a p á­ d üai Szent-Antalt - és azok mondták h üségesen, vastagon vékonyan, össze-vissza : " bim, bam, csiling-csiling-bi m-bam ! Emberek tüz van, siesse­ tek ; ide nézzetek , arra, a m erre a vörös zászlót d ugj a az Andris, viz felől jő a tüz, siessetek. 1'0h anj atok, ágyuval oltsátok hamar ! "

És l e kiabáltam - istenem, honnan i s "eLtem az erőt hozzá : ., Embere k a CsicsóL gőzösön a szerezsánok ! " Aztán nem bit,tam tovább. O d a estem az ujjaim mellé ; az agyvelőmben ezel' harang zúgott,

csilingelt - de azért a nagy kongatásban is fölis­ m ertem azt a mély, dübörgő lármát, II m it nagy ágyuk kerekei vernek gyors forgásban. l�s olyan j ó o l' vosságom

volt e z a l árma, hogy elszendered­

te m tőle.

Másnap mesélték el, m i tÖl'tént. Akkor ágyban fekü dtem, o d a vittek könyörületes embel'ek, a hogy a yeszedelem h irére nagy kiván­ már

csian

a

toronyba felszaladtak.

hogy ki v iUék i d ej ében a

l I át az

történt,

Csicsót, <.:zélba állitotta

a fiatal h a dnagy, czivil életében amolyan mérnök­ inas gyerkőcz volt a szegény, - és ugy b eletraITált fl

gőzös m asináj ába, hogy

n agy

a szerbiánusok csak

bajjal tudtak átkászolódni fl tulsó partra.

On na n mutogaLták az öklüket nagy kesen'esen.

HlO

.\z én városom, II m i szép ní.rosllnk pedig megmaeadt, meg ám, bizonyitj a azt az érdemke­ reszt is, a mit a vitézségemért kaptam. Ott őrzöm még m o st is a subládámban, pedig keserves t i z esztendeig kellett rejtegetnem a német elől . Féllem aztán sokáig, hogy el is csap maj d a német it szolgálatomból azért, a m i t cselekedtem . De hála Isten, n e m volt annak idej e a magamféle szep:ény emberekkel tőrődni ! Mi több, a H err Vorstand még m eg is dicsért, hogy szent m isére olyan szépen szólaltaltam m eg a harangokat. Kellett is az ördögnek, annak a borotvált­ képünek a dicsérete ! Ugy bizony, édes Erzsikém, igy történt. Most pedig m egyek ; elsőt harangozok az éjféli miséhez . Ilyenkor karácsony estéjén leg­ szebben szól n ak azok a harangok. Nincsen bell­ nük semmi szomoruság, csak b ékesség, vigasztalús, reménység. Szólt, "ette II vastag kulcsokat, a l ám pást a szegröl, m eggyujtolta b enne a csöpögős faggyn­ gyertyát - és m e nt hangosan l\Oczogó lépésekkel, - hogy visszajövet békességet , vigasztalást, re­ ménységet soha-soha tőbbé ne találj on sehol. Karácsonyi éj nok csendes homályában karvaly csapott le a k amill ás, l l l llskátli s udvarra, és a ro­ zoga ház szelid galambját körmoi közé szoritm, ville, vitte m agasra, fe l-fol magasra, fénybe, illat­ árba, arany és bársony közé ol yan m agasra, a milyen mérheteUell mély égekbe csak galambok h ukhalnak alá.

Belizi.il'.

101

A vén hal"ilngozó pedig altól az estétől fogm beál l l vadásznak. lI a a galambját m ár meg nem mentheti, legalább azt a kal'valyt lövi le, ne ártson a mú�ok galambj{mak . Kel'eSl e-kutatta, de csak esztendők m ultán talált rá. Látogatóba j ött iL felvidékről, melynek egyik l,eri.i lete képét viselte. Most is négy l oyat hajtott, most is galamb okra vadászott, de iskolát most is csak kettőt tanult. Azért voltak is hát biztos k i­ l útásai, hogy nagy-nagy ur lesz még b előle, mert hát tiz kerliletnek is tud csinálni követet. Nem is tudomány kellett ahhoz, hanem ész. Annyi esze azonban m ég sem volt, hogy Jütérjen annak a haragtartó rongyos embernek. Igy h ál II czilinderj e röpült előbb a pocsolyába, aztán a fej e, maj d a többi, fontosabb részek. - A l eányomat, a l eányo m at ! orditotta yeszett ha raggal Yén G olubics András, és nyomkodta a képYiselő i m m unitásos arczát a sárba keményen. De j öttek a rendnek őre i , lefejtették a nagysá­ gos urról a haragos embert - és átadták az igaz­ ságszolgáltatásnak. Az igazságos, bölcs b irák enyhén iléltek. Rö"id fogság lL könnyü testi sértésél'L. De az erköl cseiben megbotl'ánkozoLL hatalom kiycLte a kenyeret lL k ezéből - meg a hal'angkötelet. l\krt hút II k épyiselő ur nagyon befolyúsos elllbe!' \'ol t , nag-y sérelmt't nag�·on m eg kclll'tt en­ g('::>zt l'l n i .

lk·lizúl'.

BeliZiII'.

Hiáb a védelmezte a plébánosa, derék isten­ szolgáj a m ég II régi jó időkből .

ütölt az óra, esté l i harangszóra. �� pen o lyan szép nyál'í oste, mint akkor. l�s ime, megszólalt a Szent :iIIihúly harangj a, m él yen, bnsan, emlékeztetően . Két tenyerébe temeti a fej ét a [éIig vak kol­

102

., Verekedő, h ázsá rtos, részeges, " sütötték rá. a szégyen b él yegét és örökre b ucsut kell ett vennie - Aztán a kezo sem arra való, kiál Lott egyik fuzi ó s ur, - hiszen négy ujja hiányzik, nem tud

dus, két szeméböl könyek, sürü, vastag könyek hul l ana k. És a mint z ll g a harang, zug, zug, zug m él yen, b usan, eml ékeztotően, elgondolj a, milyen

oz harangkötelet [ogni !

jó l ett vol na akkor, h a azzal a v{'szt hird ető vőrös

Mihálytól, Gábortól, páduai Szent-Antaltól .

Mort abban az i dőben k i s szolgálatokért igy

montő véres kezével l ebukott volna onnan a mélységos magas­ ból, - és a v ilágos kék ü rben fejj el l e felé esve adta \'olna hir ül az embereknek, hogy veszedo­

zászlóval, ha azzal a yeszodelem től

sieltek nagy érdemekel szerezni az emberel\:. Golubics András p e d i g csodálta nagyon, hogy a kit a német észre sem vott soha, hogyan vették észre azt a z Ő négy ujj át ezek I I konfuzió s urak ?

lern "an ! Nem kel l e ll volna annyi b aj t,

Ö sszeesett, m e ggörnyedt ; fürészt nem fogha­ tolt, [át nem vághalott - elm ent hát koldulni.

.J Ó p l éb ánosa engodel méből o lt ül most is templ omaj taj a

előtt ;

honvédsapkáj ába

gy üj ti

annyi

siral­

Nem kellett vol na l átni a fehér galam bok, hatal m u s sasok végze­

mat, annyi szolllol'llságot megérnio. a

_

fl

tes repi' ll ését - fol-fol a magasságba, [ény és

soványan hulló kraj c z ál'okat. Do j ó neki, h o g y nem

i ll atár, arany és b ársony m agasságúba, hogy szár­

látja m ár azt a kidő! L-bodőlt deszkakeritést, hogy

nyokszegetLen

nem érzi fehér pártás kam i l l ák, gyomorrontó p apsajt,

nyílások feledést jgérő rekete mélysége i b e.

j ószagu muskátl ik illa lát ! Olyan keserves alTa rá­ gondolni ! Közönyösen nézi szép d i á kgyermekek köszön­ tését, a mint i l l ed el m esen s üvegolnek tiszlelend!) tanáraiknak. Több iskolát végeznek m aj d azok kottő­ nél, több erköksöt, [ öbb igazsá got, löbb hitel ta­ llulnak m aj d ezeklől a tiszlelen d ő tanál'o któl , minL a

mennyi

régebben

nem kellett ; nom i s valam i

nagyon régen. De mit

törődi k ő már l l lindezzel. Nyolczal

fejjel

lo[olé

z llhanj anak

keskeny

H i rl l! adni embereknek, h ogy voszedelC'111 van !

Judit. A zon kezdhelnél1l, hogy " olt fekszik halálos ágyán " - ha kezdetnek nem voln a nagyon is érzelmes, talán egy kicsit pathetikns is. Mert az életben hiüba van érzés és szenvedély, nem sZú­ mol m a velük az az elegáns sLiI, m elynek gavallél' a férfi, a l eány m eg jukker ; a kör,tük való viszonyt eufemikusan a ., magá" -val fej ezi ki, szintelen ér­ zésüket, bágyadt szenvedélyeiket az el öadás kere- . seLt egyszerüségével akarja francziásnak festeni. Tehát nem fekszik még halálos ágyán - - csak oda fog j utni, oda bizonyosan, elkerülhetetlenül . Eddig csak egy valóság esett m eg vele az életben : az, hogy született ; a m ásik nagy valóságl'a vár­ hatott Ő, várhatunk mi. H ogy ebbe a festett világba belepottyant, a \Yhistpartij ánál megzavart apa örvendező m osoly­ gásától, a csipkefelhök közt hat hétig gyerekágyat fehő anyjának viziteket fogadó aJTektá]úsától ker,dve, bonneokon, m isseken, felsőleányiskolú kon , zongoratanitókon és tánczmestereken út egész a grófi kérőig, hamisság, hazugság, csinúllság ,"olt III

i ndene, m indene . Il azugság esküje, hazugsúp- húza, élele, hazug-

. J u d it.

1 06

ság szerelmei, hazugság husának, vérének unalom­ üző nyugtalankodása. zugsüg

b ecstelensége,

gazdagsága. A szott

hitványsága, ha­

H azugság

rangja, hazugság'

hazugság

másodil,; valóság,

egyszerüség

melyet

a haj há­

elegánczi áj áért n e m l ehet va stag,

sulyos p áthoszából k i forgatn i , csak olt, a kinok ágyán érte ő t u tól ; az a

1U7

.Judit.

rettenetes,

végső Yalóság : a hal á l .

kellett v o l n a k i t öl ­ tenie val a mivel, a m iről m ás módon l e h etn e i r n i , mint a hogyan a valóságokon át� i k l ó társadalom Ezt a két szélső valóságot

�eki is csak azt parancsolta éleLének tömér­

d ek hazugsúga,

szüljön ;

egy

adj on életet

neveL, az uj hazugságot. :Nem halálos ágyán fekszik tehát m ég. O Lt atyja előtt, berüzve, összeszoritva, kivasaha,

p lántálja a ré g i

fodrozva.

estély

a fényes

OtL áll

ruhúj ú b a n

áll ki­ -

éppen , hogl' az uLolsó Yendégl'e ad La rel az i nas a

fe l öltő t

testtel , fásult

- és fáradt

j övendő r e n de l t et ését

i rói az ő Shakespeal'et l enéző " n i miny-p i m i n y rose­ \rater " m ódjuk szerint az i n1st m egcselekedni kény­

hogy

hires név uj viselőj ének, a ki aztán m aj d toYábh

lélekkel hallja

.

fogl ak adni, Judit ;

Férjhez

a gróf

meg-

kéretett.

1\Iel yik ?

telenek. nagy

l�s kevésbe mult, hogy a két

b e ne életében

valóság

Grófokban

nem igen

vál ogathat a b a n k ár

töltse a harmadik nag y

l eánya , k i v:i l t, h a az öregapj a m ég ., chazen" voll,

a legnagyobb valósággal : szerelemmel. Csakhogy gyönge volt hozzá, hogy l egyőzze a k ad ál yait. Egész sereg hazugság álUn

m eglisztelLelés m égis igen nagy. Vasárkay Pista gróf.

nevelés, társa­

déssel gyujLott rú a vas Lag Upmanma, hogy tétí.ja

közt

Látongó

üet

valósággal, a n ő a

fényes

vagyon,

utj á t : rang, n agy

d al m i tekintetek. -

G yenge asszony

hogyan k üzd­

e l c sapott

egy

i l l aLáL,

nap ulaLt sZÓl'j a

l eheli

ki

s árga

himporúval ,

m eghozza Az

be

hogy

társaságán a k ,

kel yhét

uLán a

ki szirmait, egy

uj

elb ervaclj on,

millió, a

él e L

- A kopaszság cserfa fédlerönek a

m agas

jele.

i ntelligencziának, a

Igen ; Ő engedi

meg

ne­

künk, hogy uLódjainak ösei l egy ü n k .

de

Közömbös p l l hogússal

b o c s átolta

szé l n e k a

nagy füsLkarik ákat ; sokkal kevesebb élvez0LLel, m i n t n.

mu nka

nél k ü l

rlőzsöl('s lársadal m ún a k a sszoll p i sz Li l he t ne k

teherhordó,

való

a

bál"

k ap adohány L

d l' anyúkkú !lem l ehetnek soha - m ert elhel'\'acl n i nem a k a l'll ak.

a

finom i l l atának méltó füsttel legyen keverednie.

mint azé a virágé,

fejleszti

gyümölcsét. ő

Jóllehet sok

- A z a kopasz, csel'faszini.1 koponyáj n ?

l e LL,

É lete igy hi á b avaló bb m e l y röyid

kántor.

A mint a fényes nevet kiejtette, megill ető­

het meg ennyi bolollclsággal ?

a.

zsidó

m i kor

esti pihenésko l' cseréppipújúból

szL

I�s a m i n t b ámulta a gomol ygó I'i.istkari k úkat, hULa édes apját, a

( ' hnzent,

ho g l' a n nyögrl é(',,('li tL

l UK

.Tud i t .

./udit.

s i mlmas ünnepi nótákat j ámbor rabbi nusok fülébe. izleJtetőnek hangjúból, hadd j uttassa uj kenyérhez uj községbon ez a tremo]ázó, fisztulázó, könyörgö hang. B ezzeg nem tremoIázot t, nem fi sztulázott az ő hangj a, mikot' fürgel ábu kulisszjé korában oU ordította teli lOl'okkal a börze csarnokában : " Ich llehm, i ch gcb. " Fiktív társulatok fi kti\' részvé­ llyciyel igy szerez le m eg millióit, azt a sok mil­ liót, a mi m a papir, h o ln ap arany, holnapután meg füst. Csakhogy nom ol yan illatos, minl ezé az Up m ann-é. - l\Iondhalom, éd esanyád ugyancsak b üszke, hogy téged választolt. Hja ! - n ézd m eg az am'jál, yedd el a l ányát. Magasabb régi óid ban te még szebben fogsz '

n]11'ezidenteskedni.

Belépett m ost a nag�'ságos asszony. Széles pong�'ol a ömlött el kövér testén, lelógó Yaslag' aj ka dölyfös ránczhan huzódott fel mosolygó 01'­ ráig. Leányát megöleh'o, hizelgő hangon sllgla fül ('be : " Com tesse ! " A " comtesse " pedig oU állt - fárad labbau. s c m hogy szomoru lehessen. Végig nézett anyjún és l átta őt m egint ol yan közönségesnek, olyan korán ak, m int m ikor sürü nyelveléssel zavarta c l a húzlól a kis fi l l nevelőjét, a mérl azt az ártatlan rózsaiJi mbót lopta b e nagy, olefántcsont-kere::iztlel d iszi telt i makőnyvébc. a " Keresztény hajadonok l i l i o 111 kertjébe" .

l U!)

Az egész idillböl ez az egy, hervadl bim­ b ój a mal'adt. Bimbójábau hervadt el az idill i s, m eg az anyja csi nál ta sk and al um b an . - Hogy is no, hányta szemére a lányának. Ez a jött-ment, ez a ro-tur-ri-er, ez meri azt lL krajczál'o s rózsát a te d rága imakönyvedbe smugg­ l izni ? H át nem vagy-e te a dusgazdag Széktói Gelb Miklós leánya, h át nem vagy-e te nome::; k isasszony, hál nem lehetnél te alapitványi hölgy is, hál nincs nekünk hozzá elegendő fu ndus in­ structor ? lIát a Gelb firma arra való, hogy min­ den fli-bus-ti-er rápingálja a nevét -? Azért talán, hogy a Gelb név egy kicsit com-mu-ne -? A fil'ma érdekében nem cseréltük fel, - de édes apádból, az én Náthánomból, Miklós l e tl, �ilcolaus von Széktó, és ez nem komponál annak a Kiss urnak ? Nos, ne sil'j már kis fol-le, nekem is voltak i llu­ zion, én is d aloltam " Szi vuz návez rien á mö dire ! " A Széktói Gelb l\Iiklós lányának i m-kom­ ponálni kell a szociélében ! Két esztendő óta mindennap igy hallotta ezt a szegény J udit. A rózsabimbó, h a meg is volt, de elhervadt, Kiss B éla ul' meg talán ott vizs­ gázik messze Budapesten, messze attól a nagy, tornyos palotától i s, hova a télen mennek majd fel l akni ebből a kis városból. Szegény Judit hát - reform átus püspökék leán y i tt is igy hitták - meghajolt szépen. Kezet csókol t a nagyságos mam ának, lehajolt, hogy apja.

l i ll

.JudiL.

homlokon csókol hassa, - ig�' g�'akorolta he a z i l yen j elenetre előkészitő szigom m issz, - és fü­ radt testtel, fásu l t lél ekkel fek üdt le jegesludak­ nak az éj szaki fény honából szállitott pelyhei közé. Nem gondolkozott, nem ábrán dozott, fáradt ,"ol t nagyon. A gt'ólTal tánczolt valczer nagyon m egviselle. E l aludt ós nem úlmodotl semmit. Mikol' az élet maga i s n a g)' ha zugság, minek akkor még álmodni i s ? R eggel felkell, csöngetett a komornának, hogy segitse az öltözésnél . A szemes l ány - csak egy-két napja, hogy szolgálatba állott - nem győzte bámulni azt a hosszu, sürü, fekete hajat, mell' vastag hullúmok­ han ömlöt t el azokon a csodálatosan fehér, rugal­ m as, teli vállakon, le végig a karcs II derékon Ll szőnyegre, akár egy gyászoló királyasszony fekete palástja. Fés ülés közben csodálva h ámult a 1Li­ körbe és l átott onnan a semmihe nézni két nagy, fekete szemet - tüz nél k ül, villogás nélkül. Pedig azok az ives, sürü szemöldökök vágyó, perzselő tekintet hiján a természet ezéllalan pazarlása c sak. A tükör hazudo tt-e, m i kor azt a hosszukás, olaj ­ h arna arcz o t a forrongó vér piros átsugárzásától megfosztotta, vagy hazudott az az olajbarna arcz, az az unalom ü zés végett a forrongásra még' fel nem izgatott vér ? H ogyan is tudná ez a falmól ide került szobaleány az ilyen dolgokat megmagya rázni '? A kinek pedig csak az a rendeltetése, hogy

Judit.

III

hires neyek h osszu sorának a nyai részen kamal'ás­ ölőj e l egyen. gondolhat-e az másra, m int hogy hat következő nemzetség kamaráskul cstalansúgút ]1ány százezer forinttal kell majd kárpótolnia ? Okozhat-e ilyen gondolat forradal mat a vérben ? Csendesen, rendesen folyt [l Z il VÓ1' finom, kékes ereiben az esküvő nagy napj án i s ; olyan c sendesen, m i n t a hogy egészséges h ajadonoknnk Harvey törvénye előirta. Nem vol l izgatott, m ikoe a fényes m enet a templomba beyonul t, tudta él­ vezni a Mendel sohn nászindulójának szépségeit. a mint az ol tár elé állt. Közönyös maradt, a hogy a pap, főtisztelendő és nagyságos Oéles Bencze apát ur valami ravas?: mosol ygás küzD ell kéedezte a ritus előieásai szerint : - Szereted-e ezt a tisztességes férfit ? l J át m inek is kérdezi, h a tudj a, hogy nem ? l\Iért nem zavarja el az oltártól, hogy ne tehessen hamis vallom ást, hamis esküt ott az Ur szine előtt ? H át elhiszi maj d neki, ha mondj a, hogy szereti ? Komolyan, igazán, lelke meggyőződéséből elhiheti-e, kérheti-c rá esküjét ? Oh valóban, hazugság volt az oltár, ám itás a pap, furfang a kérdés, valótlanság az egész czeremónia! Mért ne hazudott volna hát ö is, mikor hazugság nól kül ugysem lehet heil leszkedni ebbe az él etbe ? Rám ondta , bogy igen ; olyan hangosan, olyan h átea n , hogy n Yőlegényc is m egijedt.

1 12

. r u rl i t . 113

_-\.z apát lll' is meglepetten nézeLL rú. H iszen e z még nála i s nagyravágyóbb ! Azután elmond la az eskü szavait il pap ; J ndit utána mondta - és nevette m agában a vőlegényét, mért hogy kapkodja szúette térdeit, an'ól a puha, bárs onyos térd eplőről ? Kimenet azonban nagy m eglepetés "ÚI't eá. A tömeg közt, féh'evonultan, hogy m eg ne lússa, áll ott Kiss Béla, a gymnásium m ost kinevezelt, fiatal tanára. ÉszreveLLe, meglátta. Lehet is észre nem venni valakit, a ki szívének minden vügya­ kozásával, agyának egész energiájával ránk gond ol ? A telepathia val óság. A mint hogy valóság az a deli, erős f i alal ember is, valóság a munka, a mit végezett, valóság­ a hivatás, a melyet betölt és valóság az az idézet, is, m ely az agyába nyil ai t holmi német p oéta százezer ördögéről, a k i k szeretőjük esküvője nap­ ján könnyen hivő fia tal embereket szoktak templo­ m okból kiszalaszLani. H a most hirLelen ahhoz a fiatal emberhez futna, átölelné nyakát, m egcsókolná halvány ar­ czát, hah, m il yen sze rtelen, botrányos valóság volna az ! Hogy roszlanék szét ez a csinált, sima, illatos sok hazugság, hogyan fintoritaná el az ar­ czát ez a sok lávasalL kép ü uraság, asszonyság, kedves szü lők, d rága vőlegény ? Nagy erej ébe kerül, h ogy elfojtsa kitörő neve­ tését. Hogy is lehet gondolni ilyen furáL. A z a rózsa rég f'lhel'vadt, i l nllak az i d i llnek "ége múr nagyon.

Dc az elfojtott nevetéstől megremegetL egész teste, végig vibrált az ura karj ába kulcsolt kar­ j 1in és szimpatikus rezgésbe hozta a gróf ur idegeit is. Kéjes remegés vesz rajta erőt, gondolta m agában a gróf ; éhes tekintete őseitől öröklött finom orrán gonoszan surran végig és ugrik át a fehérfátyolos m ennyasszonyra - akár az ölyvé a galarnbra. Vajon lesz-e elegendő étvágya hozzá .? H a nem l esz, lehet étvágyat ébreszteni husba mélyesztett körmökkel, n urva ajkak vért serjesztő b eutális szivásával . A hogy a vadttllatok teszil" Mikor a nászutra indulva BudapesL egyik hoteljében m egszálltak - a gróf urnak nagyon hirtelen kellett a hozomány, a puha fészket a tornyos palotában pedig nem vol t l ehetséges b e­ rendezni - másnap virradóra J udit arról vol t meggyőződve, hogy vadállat a férfi mind , a kivel meg kell birkóznia, a kit le kell győznie a nőnek. Most ő t győzték l e - ezután ö l esz m a.j d a . "'O'Yőztes. " Kékfoltos vállaira könnyü pongyolát öltve, igy szólL valami hid egtől d idergő férj ének : .. - Lássa, önnek nyugalomra van szuksége. Az utflZ:iSt talán holnapra halaszthatnók. - A mint tetszik a grófnénak - és a grófné czimet ugy ejtette ki, mint valami nagy eló? :ételadást. , IIiába volt a gazdag reggeli, a kOplOZUS ebed, �

Bodrogi : Emhcl'ck - .\.rnyékok.

8

1 14

.Tudit.

a gróf bágyadt, rosszkedvű maradt. Burgun d i , champagnei sem derithette fel . D e fel derült a fiatal asszony. Czirógató nyá­ j assággal tapsolgatta a karosszékbe hanyatlott cserszinü koponyát - és gourmand kézzel haj­ totta a pohár fölé a champagnei pala czkot, hog�r kiöntse belöle az utolsó cseppet. Mikor az utolsó csepp is elfogyott - m ús palaczkot kivánt. Más p alaczkot, m ás ruhát, más országot, más szeretöt. Mindig m ást és mindig ujat, mert nincs unal­ m asabb, mint a közhelylyé vált hazugság. Ha m ,11' hazugság, legyen változatos, legyen ragyogó ; va­ kitson legalább, ha melegiteni n e m tud. A kinek soha s incs étvágya, egyék össze tengeri pókot, stmszburgi pástétomot, kinai m a­ d árfészket : legalább megtudja, m iért nincs. A kinek nem lehet szeretni egyet, mért n e szeressen az m indenkit ? Legalább m egtudja, hogy m ost már igazán nem lehet, nem szabad azt az egyet ! Aztán evés közben, szeretes közben l egalább elmulik az idő ; legjobb, ha egy perczünk sem m arad meggondolni, hogy tulaj d o nképen m égsem l aktunk j ól, hogy igazán tán m égsem szerettünk. E mésztő vágyak éhességével, m egun t hazug­ ságok j óllakottságával nézett ki Judit a grófi tornyos p alota ablakán. Fényes fogatok hosszu sora rob o­ gott az utczán, eleg:l.ns lovasok ügettek sietséggel a versenytér felé. Két oldalt a nép formált eleven

1 1 :,

.Tudit.

sövényt, b ámulta a fényes szinj átékot és kiván­ kozott nagy ostobán szerepet j átszani b enne. N e m egy fényes uri lovas tekintett fel a szép asszonyhoz, udvarias kalapemelés sel rejtve el a b izalm as pil­ lantást. D e a szép asszonynak egészen m ás kara­ yánon akadt meg a szeme. A gyalogjáró fasorai közt feltönő valóságra figyelt. Elől az anya kis gyerekkel karj án ; utána négy b izonytalan sarku, de kétségtelen rövidségben szenved ő nadrágba, kabátb a öltözött f lll . Leghátul az apa, i ntve, figyel­ meztetve, b úmulni segitve. Ő volt, csakugyan ő, a hervadt rózsabimbó aj ándékozója, Kiss Béla. Látni siettek valamennyien az élet fényes kom édiáj át ; a munka, a gondok, az igazi örömök valóságából jól esett megcsodálniok a " társaság" h azug ragyogását. 8 s Judi t elgondolta, hogy ezt a fészeknyi valóságot az ő ura, az ő hatalmas ura segitette leverni a biztos j ólét ereszéről, hogy a l egnagyobb hazugságnak : a politikai hazugságnak várába se­ gitse kreatnráj át, az apát urat, m ost már képviselőt. Szegény professzor az ő hazafias idealizmu­ sában ugyancsak kitámadta a lús város berzen­ kedő nemzetiségi izgatóit, a kik különben szép szóért, j ó pénzért, fényes kerosztekért egyre-m ásra liferálták ft nagy vén ember támogatói L. És ezeket a haszno s úllampolg árokat merte az a ludima­ giszter rossz hazafiakn ak nevezni ! B61es Bencze az ő okos hazafIságával pártfogá sába vette a le­ gyalázot t h azafi akal, a gróf ur informtll ta a dolgok S·

I lf)

.Judit.

J u d it .

Lürhetetlen állapotáról a hatalom árendás át, ez kiadta a jelszól : " El kell csapni a sovent , eléo'" Lélel t kell szerezni a mérsékelt hazafiságna k " és Kiss Béla fészkét l everték. Négy fiókjával, vidám, csicsergő édes anyjukkal o tt heve!'t a fö ldőn Béles Bencze pedig grófi protekto!'ának karj á n bcsétált a nagy úmitások i mmunitásos vár-úba, hogy a kis város képvisel őj éből csakhamar n agy m egye p üspökjelöltje - és a roskatag vén e mbe!' " leghazafiasab b " támogatój a legyen. Chypre és crab-apple-től il latos szalonokban találkozott azóta Judit nem egyszer a sárga képü, sovány apátból rezes arczu kövé" j elöl tté v<ÍI­ lozott hazafias főpappal. Édes cz ukorkákkal, émely­ gős b ókokkal kinálgalta a szép asszonyt, mnlatta­ lására előszed te fal usi plébános korából m aradt össze<; anekdotáiL Judit n ézte, hallgatta és saj átságos moso) ygásával elgondolta, m i lyen furcsa volna ezt a l egyőzöttet is d i adalszekeréhez csatol ni. De a fizikai émel ygés hatása alatt m égis csak azt kér­ dezte : - Mit c - i náltak m a guk azzal a szegény K iss B élával ? Mi lett belőle vajon ? - Ah, az igen életrevaló ur, fel elt a j elől t. Talpra üll az, akármi l yen erővel dobják is a földre. Ugy tudom, itl l akik II f"iívá,'oshan, val a­ . melyik közjegyzőnél dolgozik, a felesége lYI('g kala­ pokat csinál. Dolgozik, csi n ál ! Az Met való �;l(J";"J llak I l lilren ritka szavai ebben a chypre m eg c ;;' b-apple Ú la-

II T

tos, ragyogó szalonban, melynek tulaj donképen homályosnak, sötétnek kel lene l ennie, mert előkelő dámák, suhogó taláru főpapok ősszeesküvés t j :U­ szanak abban. Meg akarják akadályozn i, hogy egy lIagy valósággal több legyen az ország intézményeib en : mert egy valóság száz hazugságot dönt l e . A ha­ zugságokna k pedig fönn kell maradniok, ha ők : a chypre meg a crab-apple , a ragyogó szalon, a suhogó talárok, unatkozó dámák, SpOl'tüző urak m ég sokáig élni akarnak. És J udit grófné édes anyja, S zéktói Gelb Miklósné, a legfeketé bb vérLi összeeskü vö, diadal­ mas hangon ki áltja B éles B enczének : - Mínden b efolyásunkat fölhaszná ljuk, hogy a nem keresztén yekkel való házasság kötést m eg­ akadályozzuk ! De eltünl a val óság, az egyetlen , mit J udit látotL, értett, bál' éreznie nem lehetett soha. Hin­ tók, uri lovasok sokasága között tüntek el az uj fészek boldog lakói, a tornyos hazugság ok palo­ táj ának boldog ismerősei. lts Judit �zobájá ba vonulva nézte, nézte, sokáig n 6zte a régi imakön y\'ben azt a hervadt rózsál, és elgond ol ta, m ilyen m ás vol n a neki ennek a világna k rt sora, ha az a rózsa soha el nem henadt vol na, ha ö vol na az az apró, szőke, kaI np­ csinál ó asszon y és az övé volna az az öt bámul ó gyerek.

- Eh, bolond ság, üres ábrán d, gondo lá, -

liS

Judit.

Judit.

és haladt tovább a kényel mes, széles uton : az okos, unalommal tel i h azugságokn1:lk jól őrzött, jól elzárt, külön utj án. Csakhogy sokszor ezen az uton is nem egy­ mús mellett haladnak a hazugságok. Egymásba ütköznek gyakran, az egyik hazngság össze;;mzódik, hogy annál diadalmasabb, hatalmasabb l egyen a m ásile Az egyik, az összezuzódott hazugsúg női hír� neve volt ; a másik, a diadalmas hazugság, a be­ c sület. l\lál' a m ilyen női h í rnév és a milyen he­ cSLilet azon a külön lIton találkozhatnak. J udilról tudta az egész "világ" , hogy �zere­ töket tart. Tudta az ura, tudta az apj a, az anyja, tudta összeesküvő tár�női közül nem egy. Ura, it ki megbizonyosodott már rég, hogy utódj ai nem vesztik el a kamarásságot : nem egyszerüen azért, mert nincsenek, nevetve hall otta kokottj aitól . Apja, anyj a egymástól titkoltúk az évről-évre megdup­ l ázott apanázst, a barátnök meg diszkrétek voltalc Eg)'enkint minden ember tudhatj a, hogy az asz­ szony megbukott ; h írneve, erénye azért áll erősen, akár a bevehetetlen fel l egvár : kettőnek együtt azonban nem szabad tudni a, nem szabad látnia, nem szabad lii m on dania, meJ't a hazugságok vilá­ gában nem a bűn ől, hanem a nyelv. Egy szép este aztán ketten tudták meg egy­ szerre, keUen látták meg egyszerre - és a becsü­ let hazugsága végzetesen össze ütközőtt az asszonyi hirnév hazugsúgával .

119

Együtt tértek haza a gróf meg a vendége, grófné régibb, m ár m egunt, most barátj ává lett udvarlója. Judit nem várta őket, együtt talál­ ták h át valami tacskó bárócskával. A siheder pózba vágta magát és korrekt hidegséggel mondá : - Rendelkezésére állok, uram. Másnap a városban másról sem beszéltek, mint a tragikus kimenetelü p árbajról. A szép asz­ szonyt nem volt illendő emlegetni, az menthetet­ len Lil elbukott. De a féej becsül etét telj esen m eggyógyitotta a legnagyobb sarlatán : a p árbaj . A gyógyitási kőltségeket pedig a geóf a bőré­ vel .fizette meg. Az egész Imra vagy tiz perczig tartott. Szembe állottak a siheder - meg a sértett fól. A gróf avance nélkü l lőtt és nem talált ; a siheder sem. l\Iúsodszona sem. Harmadszorra a gróf l övése me­ gint nem talált, a siheder őt l épéssel avanszált és most, mikor az ő életét veszedelem többé nem fenyegette, mikor a grófnak m ár nem volt több lövése, mikor bátran élni hagyhatta, b ol dogan szarvaival, kokottjaival, h azugságaival : most ngy öl másodperczig czélba velte és a l egszeretetre ­ mél tóbb mosolygással lelőlte, mint a nyulat. Őt ünnepelték, a gyilkosokat tovább is akasztották. K arikázva bukott előre V asál'i.ai Pista gróf 6s az eleven hazugságok emberéböl valóságos holt

il

ember lelt.

1 20

.Jud i t .

Két millió ért adta el a jogot, hogy utódj ai, ha lehettek volna, kamarások lehessenek. Nagy ember volt és nag�' demokrata. Mésal­ liance-a még azokban a körökben is népszerüvé tette, a melyekből nem látni a nagy hazugságokig. A nagj' h azugság, a becsület pedig megor­ vosollatott. De orvosol alla n m aradt a nagy negativ való­ súg : az adósságok . Szegény Széktói Gelb Miklós addig tömte millióival a vej ét, m ig végre a nagy temetés nap­ j án komolyan arról kezdett gondolkozni : fiktiy részvényesek fiktiv papirj ai hátha nem mindig válnának aranynyá ? Hátha füstté válnának ? Csunya, könyeket csi karó, fekete füstté, nem az Upmann-szivarok illatos bodraivá. É s füstté váltak ; csunya, büdös, fojtogató füstté, melyben megfulladt maga is, a felesége is ; melynek felhői közt elti'tnt örökre a tornyos palota a fővárosban, a nagy b irtok, a pompás p ark, a kedves nyaraló a kisvárosbalJ . A foj togató, b üdös füstöt csak a grófné birta ki. Hiszen hozzá voll izokva nagyon. Ezt lehelte ő be a ehypre meg a erab-apple illatárjában is. Csak a neve voll más. Most oU leheli be a Józsefvül'oS félig földbe sülyedt házán :-_:� penészes szobájában. Bánja is ő m ár ; nem a füst, nem a penész fojtja. Ou fojtogatja valam i a mellében, kegyetlen,

.Judit.

121

kemény markolásu, szivtelen szoritással. Gyönge melIc nem birta ki a hazugságok versenyfutását, a phtysis segiti most elő az utolsó valóságnak gyors diad alút. Ime, ott fekszik a halálos ágyon, nem jeges-Iudaknak az éj szaki fény honából szál­ litott pelyhei között : felhuzatlan, l apos vánkosok közt, mikből az öntudatlan beteg fej e alul gon­ d oskodó kezek apl'ánkint, napj á b an egy-egy ma­ rékkal, lopj ák ki a tollat. Dns fekete haj a meg­ ritkult, elkopott, megőszült ; kreol arczát soha többé át l Iem sugározza a nyugtalankodó vér, parancsoló szemöldökeit m agasra rántj a, majdnem a haja tövéig, a m arczangoló fáj d alom. Kezei nyugtalanul szoritanak egy régi, ele­ fántcsontkeresztes i makönyvet ; erőtlen fogással, mintha felnyitni akarnál" Talán imádkozni sze­ retne, egyszer, igazán ? A toJlpusztitó banya gyakori keresztvetéssel gyertyát gyujt és az ágy lábánál várja, hogy a a világosság mikor csalja ki testéből a vaj udó lel­ ket. Mert m ég a tollpusztitó b anyáknak is vannak hazugságaik. Csakhogy ők hi sznek bennü!c - Nem tud meghalni, mondja a mellette őgyelgő kis lánynak, nagyon ragaszkod ik az i mád­ ságos könyvéhez. Ugyan vedd ki a kezéből, nem tud ez m ár i m ádkozni. A kis leány m egfogj a az i mádságos könyvet , d e a beteg csoditlatos erővel szoritj a magához. Nem engedi. K üzd érette öntudatlanul, elkeseredve. Mel1e hevesen zihúl, aj kai szétnyilanak, összeszorított fo-

,Judit.

Judit.

gai közül sivitó h ang tör ki, mihez a beteg llldő l evegöt nem ad többé és végsö erőlködéssel kdltj a a J eú nynak : - .J aj nekem, ne vedd el ! �Iondana még löbbet i s , merl magához Lérl a viad al b an egészen. E l m ond aná, hogy jussa van e könyvhöz, m e l y él etének egyetl en eszményét őri z i : a hervadt rózsabim bót. Hogy ő n e m tehet róla, hogy ez az eszmény soha sem válhat.ott val ósággá, hogy nem ő l ehetett az a Jás szőke asz­ szony, annak Ll szép, igazán husból és vérböl való öL bakmak az édesanyj a, ft k i dolgozik értük, varr értük, kal apot csinál él'tük : pl érWk, éli az éleL igazi, búval-gonddal teli, d e azért boldog való­ ságát, a munkús éleL, a hasznos élet, a szüksé­ ges élet derült, egészséges val ósúgát. Mert ö hazugsúgban született, h azugságban neveltetett ; abban élt, élvez eU, mindig csak élvezett - szenvedett is hát mindig. Mert élni, sokat élni, sokáig élni és senkit sem szeretni, a legnagyobb szenvedés. Bizony-bizony nem ő tehet róla, hogy az az egyetlen rózsab imbó soha k i nem nyiIhatoll, m ind­ örökre elhervadott. A viaskodús kőzben kinyilt könyvbő l kieseU a virág s most oLt fekszik fonnyadt hJ ellén . Kezé­ vel felkapja, aj kához emel i és ugy szeretné megcsókolni. Á m az �lgya fejénél vál'akozó utolsó nagy valóság nem liszleli a szenLimentál is szándékokal. -

12

Csontos kezével megdermeszti a szétnyilt ajkakat és a szederjes arczra ráborítja az enyészet szem­ födőjéL Csak a legnagyobb Valóság, az életnek és a h a l álnak mindenható ura, csak ő látta a szán­ dékot és az ő véghetetlen irgalmasságával ezért az egy jó szándékért megbocsátotta minden biineit.

Démutka. M ég a Semm ehveisz tudománya is alig segil m á i" ezen a bajon. Lelógó karokkal, tekintetében a tanácstalan­ ság révedezésével áll a felesége betegágya mellett szegény Szabó László. Ugy �zeretné odamondani a doktornak : " Halkabban beszéljen, ne tépje le olyan goromb án azt a gyermeket az édesanyj a cm l őj éről " , dc hát benne van minden rem énysége, dc hál m ás, szelidebb o rvost nem hivalhat, mert szegény embernek egy doktor is sok. - Micsoda b olond gondolat is aHól a báM­ tól, hogy ennek a beteg asszonynak a lázas tejét sziv atj a evvel a kis pióczával ! H át ezt is elakarj ák veszteni '? - szólt a d oktor, és a kis leányka összecsucsorilolt száj áról hirtelen simitással törölte le a " fehér m érget " -- a mint mondá. A lüs leány nem i s szu szszant. Csodál­ kozva nézett a nagy, kopaszképü em berre és minl a ki hamarj ában feltalálj a magál, mind a kél k (\ze tömzsi, rózsás hüvelykujj át bedugta a kis �zúj ába. em hal meg ez éhen, jó lesz ennek a lehéntej meg a Ncsztlé lisztje is. Nagyon prak-

12G

Démutka.

Démutka.

tikus, nagyon praktikus - tette hozzá a doktor, és váratlan gyöngédséggel hintálta meg karj án a csecsemőt. - H anem az anyj ából mérget szí, az megöli. Gyermekágyi láz, öntud atlanság, félrebeszélés. Egy két órája van m ég csak. É s mint a ki kötelességét jól teljesitette, a bölcsőbe tette a " kis praktikust" , fogta a botjál, kalapját és m ent sietve, mint a biró, mikor már eltörte az itélet pálczáj át. Csakugyan, a doktor itélete ellen nem volt fölebbezés. D élben mondta ki az itéletet, délután három órakor halott volt a háznál. Egy szegény, sanyaru sorsu hivatalnoknak és öt l eánynak a halottja. Csak ezeké, senki m ásé ; Szabó Lászlóné tekintetes asszonyt nem ismerte m ás senki a vá­ rosban. Hat ember számára meghalni pedig nem i s olyan nagy kalamitás. A kiknek a haláláról milliók tudnak, ravata­ lukat ezeren látogatj ák, koszoruikra tizezreket köl­ tenek, azok halnak csak meg igazán, olyan igazán, hogy három hétig is érdemes irni róla. A szegény ember nem is hal meg - csak elmegyen. Igy ment el Szabó Lászlóné is. El ment, senki se tudott róla, még az a szomorgó angyaI­ réle sem, a kit feketeszélü partéczédulákra mázol­ nak gazdagabb embereket megsil'atni.

1 :! 7

Szabóéknak erre sem j utott, - megsiratták hát űk m agok. Megsiratták egy egész életen át. Igazi gyászt hordozott érette a szivében a z ura ; imádságos védőszentje lett a leányainak. Málika, Tónika, Flórika, Zsófika megesküdtek emlékére, hogy anyj a helyett anyái lesznek a leg­ kisebbnek, a l egédesebbnek. A ki nem tudj a , hogy mit veszített, ne is tudj a meg soha. Igy lett a kis Irénkének, a "kis praktikusnak" egyszerre négy m amáj a ; igy tanult meg négy­ szerte j obban szeretni, mint más kis lányole De még négyszerte j obban szerette az édes apját. Ezt az ügyetlen, szürkülő embert, a ki olyan szögl etesen beczézgette, olyan esetlenül dugdosta a száj áb a a szoptatósüveg gummicsövét, mikor a négy " nagy " lány gyors munkában neki ült, hogy megvarrj ák a gyászruhákat. l\lin tha már akkor olvasta vol na le al: édes apj a képéről, mennyi bajba, megalázkodásba kerül annak a szegény embernek a tem etédlez, gyász­ ruhákhoz valót előteremteni. Idegen , egészen ismeretlen vol t él városban. Most helyezték tU nemrég büntetésből, mert valami forradalmat csinált valahol ez az " Önt a más nemzetiségü polgá1'ok gyalázása m iatt, ismétlés ese­ tén a legvégsöbb kö'vetkezményelc teThe alatt hivatal­ ból úthelyezem. Ii

Ugy kell ett magát boltosnál, papnál, kántor-

Démulkn.

Dómulka.

nál, harangozónál, koporsócsinálónál, sirásónál egyenkint bemutatni. - Szabó László hi vatalnok vagyok, m o st halt meg a feleségem, kérem ezt meg ezt a szük­ ségest . . . elsején m nj d kiegyenlitem, - tette hozzá kalapja z avarodott pörgetésével. Elment a főnökéhez is. Bej elentette az esete t. A főnök vörös pl ajbászszal rögtön kitörülte a minösilvényi táblázat " cs al ádi állapot" rovatú­ ból azt, hogy " nő s " , és kövér betükkel , hivatalos pontossággal irta be, hogy J) özvegy. - De még m ás kérésem is volna a királyi Lanúcsos urtól. - Nos ? - kérdi kedvetlenül a királyi tan ácsos ur. - A királyi tanácsos ur ő nagyságától, Loldja meg szavát engesztelöleg az özvegy. - Beszélj en hát kedves b arálom , beszéljen : a m it én tehetek, megteszem, teljesen m éltánylom szomoru helyzetét. Egy két nap i szabadságol talán ? Azt is nagyságos uram, meg ennek a folyamodványomnak a kegyes aj ánlását. El öleget kérek benne a m agas miniszteriumtól. A nagyságos ur homloka egyszerre kivörö­ södötL. Orra felett a háromágu ér kidagadL és ha­ ragos megl epetéssel kérdezé : - Előleget, ön, a. kit büntetésből helyeztek át, a kit megférhetetlensége, nevetséges soven velleitásai miatt kül önös figyelmembe aj ánlottak ? 4.

129

H át én kompromittáljam magamat Bozót megye méltóságos föispánj a , a központi kormányzat, a kegyelmes ur elöLL ? Szabó uram , kedves barátom önnek ez a. szomoru eset nyilván elvette az eszét. - De hiszen jól tudja nagyságos királyi tanácsos ur, hogy én nem vagyok bi'mös . Gyaláz­ ták a fajoma t, II nemzetemet o Lt lent. Azt mond­ ták, hogy mi magyarok nem szül ettünk tisztessé­ ges pol gároknak, hogy ilyen hires náczió nem dologra való. I J át a szivembe nyilall. i t keserüség, II fej emet pedig megsz�lllLa a harag. Ezek a j ött­ m entek ! - gondol tam - és mert fiatalabb korom­ ban irkálni szoktam, hát leczkét adtam nekik a hazafiságból. - 1\Iert hát azt bo'ondolLam ' holYV bJ csak ugy m amdhatunk meg ezen a földön magyarojml, ha faj unkat, nemzetünket, hazánkat a hiLvúny rágalmazók elöl m egvédelmezni nem csak nagy uralmak dicsöség, de minden becsületes embernek kötelesség. - Ugyan ne prédikáljon maga iLL nekem. Magának egy kötelessége van : szolgálni - ezért fizeti a kegyelmes ur. Maga elrias7.toLta azokat a kissé önérzetes nemzeliségi pol gárokat a fuzió nemzettermékenyitő eszméjélől. Nyiltan fenycge­ Lőd ztek, hogy jelöltünk, a nagy hi vatoLLsúgu egy­ házi férfiu ellen szavaznak. Maga sulyosabban vétkezett, mint a ki politikai bünt követ el : maga politikai hibát csinált. É rti ? A fekete könyvesek pedig nem kapnak előleget. É s a politikai b ünök rendszerének az embere ,

Bodrogi : Emuerek

-

Árnyékok.

130

Dómull
Démutka.

hatal m as aj tócsapással hagyla magára a " hib�lst" , együtt örlilve m i n d azok k a l , a k i knek egy nagy ember tréfás p a ra d o x o n úból k o m o l y rend szert sike­ rült csinálni. Szabó László ped i g m ent, m e n t s z omor u an és m enL b Llszkén. O lyan j ó l c s elt k i m o n d an i a, a m i a l el kél nyo m l n , hogy m ég akkor se t ü n t k ö n y a szemé be, mikor a n agy fehérruhás s Z8 k r é ny kis l ádikáj ából e l ő s z e d le a zománczos é rácskáL, a ko­ polt broche-t a re zgő fül önfüggöket, az aranykari ka j egrgy ü r ü t . . . m i kor ujjáról l evonla a maga jegy­ g yü r üj ét is, h ogy m i ndezt a zálogházba vigye, m ert hitelt nem m i nd e n ü ll k a p h ato tt . Zománczos ó \'ácska, kopott b roche, arany karika j egygyürük igy m ar a d lak aztán a zúlogház­ ban hosszu tizenhal ('szte n d ő n kereszl C d , m e l'l sze�ény Szabóék nak csak II I ll egh oss z ab b i tá s l'a t e l lett, a lőkelörl eszlésre soh a . \! esz n i hagyn i pedig n e m vol t szabad a z t az órál, azt a b roche-t, azt a gyi'It'ü l : m enyegzője napján fogj ák e z e k é k e s i l e n i a le gl, ise bb e l, a gyö­ nyör ü séget, m i n d a z ö l LI k édes, aranyos lányáL - ll' é n k é L. Irénkét, a h úz jó ked v ét, nevetésél, csinLa­ l a n s á gál, l e l k é l, i l l aLál. Ha i dege n l épetL a házba ruhát varratni , k alapo t ('sin[L1Lalni az ö reg Szabó kisasszonyokkal, (ritkán esett m eg n agyon) azonnal gyanakodn i kezdett, hogy ebben a söLét, szom oru házban valahol el rejtve k e l l l appangan ia \'alami jók e d v ü

t án c uapőr d ü l ésn e k ,

131

üde k aczaj nak, d évaj tréfának , l él e k ze l kö n nyi t ö illatnak. Valahonnan, valamiképen, v a l am erre, valam i vidám szel l em ne k kellelt Lekö!tözkö d n i e ebbe a házb a ; val ami i gén y l e l e n, de mond hatallanul illatos v i l't1gnak k e l l r ej lő z n i c a sovány k en yé rk er e s é s n e k ebben a k i e t l e n l akásában. M i nt mikol' a kegyetl e n nyári n a p l e perzsel v öl g y e t, halm ot, el'd őszélt, de fámdl szell ő szár­ nyün m égis édes i l lalot hoz a s z él : hervadt yirá­ gok, aszalt füvek közölt lilasz i n pÚltáj u thymusnak kell n y i i n i yalahol, v i d ám , nevelő, szel'ény kis D ém u l­ kának, vi gasz lal ására henadásn ak, fo nnyad ásnak. Igy nőtt Irénke, a k i s D émutka, vig as z ta l á­ sál'a, öl'őmére fo n ny adt, hervadt é d e s anyái nak, a k i k e t mosL, h osszu t i z e nhat esztendő m ul va már csak Múli, Tóni, Fl óri, Zsófi l antnak hivott a vénlányokat csufoló világ. A pjok, mig fi alalok és s z é pek voltak, n e m k ü ld l e ki ő k e l dol gozni a yilúgba. Tanul tak mel­ lette varrn i , < l i sz i t e n i , a b bó l éltek m o s ta n . M e rt il vil ág k egyetlen. Lovagias véd e l m ében csak azl a szép l ányt részesíti, a kinek nem kell d olgozni. J aj a n n ak, a kinek dolgozni kel l : a munka kényszere a csábítás s z abad al m a. Szegény Szabó László vé gi g j árla a nyomo­ ruság iskoláj át és i s m e rte az e m bereket. lIa l á ­ nyai, m ert dol g o z n i o k kelle lt, nem kellettek feleség­ nek, - lo\'agj uk m aradt ő m aga, nehogy dolgoz­ niok ne k e l l essen .

J 32

Most már, hogy összeöregedett velük, bálran ill hagyhalja m aj d ő k et. M os t, hogy szépsögök elhervadt, dol gozhatnak bátran : az ö becsül eles m unk ájok nem ad többé j ogot a genLlem aneknek, hogy b ecstelenséget m erészeljenek kim"tlni azért, merl munkál kod ásra rendeltette k ! Szegény vé n l eúnyok ! 1\1ilyen szürke, tl JH d ­ mas l elt volna a z életök Dém uLlm nél kü l ! M i l yen jó, h a a kiknek d o lgozniok kel l , van kiL sze­ rettliök ! }�s hogy szel'clték, hogy yigyúzlák, hogy ápolták ! Még pólyúb a n yoH, cgymással, apjukkal vital­ kozta k : Iii ringassa, ki et e sse , altaló nólák a l ! l eki l,i ('nekeljen ? H ogy n agyobbra nőtt, hogy kél ('si ntal an szeméb ő l kék fényb en kezdet l l\Írn gl'ogl l i a z okos l élek, hogyan vel'senyezt e k fel e l I I i, h a a kis l úny kérdezte : - D émutla szép ? - Igen, i gen, Démut k a s z ép, -- si e lelt fe l eln i apa, Máli, Tóni, Flól'i, Zsófi. - Démulta jó ? - Igen, igen, Démulka n agyon jó. - D émutta okos, nem rossz ? - Nem, nem, d ehogy rossz ; nagyOll okos, okos ! t J s Démulka sorba j árt val amennyihez, oda­ szoriLot ta pufók képét az apj a és anyái arczáho z, ('s olyan csintalanul, olyan ltihivóan , olyan köve­ lelöen - és m égis olyan édesen tudla kérdezni

nagyon

D (·nlulk".

D6mutka.

rn i nrl egyi ktöJ, dc legj obban aLtól cl SZOIl1 01'll, i s t en­ verle édes apjától , hogy : - Szeletsz, apa, szel etsz ? Ilogy is ne l elt voln a v í gs ág, pajzúns óg, őröm az eg<"sz val ója, m ikor' ngy szerelték ! Igy nöll fel a k i s Irénkc szcgényséo'ben b szcreletben. Es a k i k igy nőnck fe l , l eh e tnek- e lll
_

Démulkn.

1 ) {' mlllktt.

-

D é m utkám,

Nem

vagy ?

beteg

varrsz ;

m i nlha t Lmödnél valamin ? S i rsz i s ! A k i s l eány, m i n t a lelten é et lolvnj, r i k , fél ee tolj a n énjét

-

és

fel ug­

haragosan, él elében

először haragosan siet ki a szobából. Még az ajtót is b ecsapja m aga l l lán. Minek

is

l esnC'k

lehet ő arról , h a

foerl

rú '?

SZ O l 1 1 o r u ,

m n gáb f U1 .

l i át

ha olyan édes e ! lü nőd­

nic ? Jnj, h a m egláUá k, h a észrevetté k ! Géza éppen akkor fordul t b e a sarkon, hogy Zsófi a z abl akhoz jött. Istenem , h a l,ital ál j a, ha rúj önne, h ogy kine­ vetnék, hogy el neveznék b o l ondnak, n ilgyravcí gyó­

a

m i ért az u lán a B u lo J nay Géza u tún b o m l i k ! T l iszen az apj a m aga egy egész takaeékp énzlár é s

nak,

a közügyek t e r é n szel'zell érdemei ol yan bőségesck,

hogy h úr o m érd e m rend is f i lyeg a I II ell én. M il y e n szégyen volna, ha J l l egludnák, Islen llldj n , m i t gondolnának, p e d i g G éza maga sem t u dj a , n e m i s fogja m egluc1 ni soha ! Ah, a z a deli, karz k i Ct s bajszu, ham i s nézés ü Géz a ! És fut a kiskapnhoz, hogy

még

egy

pi l l an­

tással ulólérj e .

A n é g y m a m a k iívé m e recllen b á l l l u l u li\na. Egyszerre csak M á l i

a homl okához

knp,

sovány,

sárga arczilt p i rosság önli e l .- és h a lk an, o l yan halkan, hogy J n ég a I C'Yegö is alig rezd ü l meg b e l é , sugj a a s z áj a köré larlolt h árom fülbe : - Démullm szel'el mes v a l akibe. H ogy honnan tudja,

szégyenli

megmondani.

De a pirosság az al'CZ�ll1 e lárulja, hogy m agáról

tudj a.

R égen,

n agyon

135

régen o

IS

igy volt ; csak­

hvgy ö raj la n e m l átta meg senki, n e m is kérdezle soha senki, ő se m o ndta meg soha senkinek. L�s csudálalos ! Zsófi , Flóri és Tóni i s elpirul­ n ak , m i n lha

lalán

ők

is

restelnék ,

nagyon régen

rajtuk

sem

kérdezte

senki,

ők

sem

l átta se

hoay �

meg

m o ndtúk

réo'en ti '

senki, őket m eg

soha

senki nek. És érezte m i n d a négy a szive fáj d al mában, hogy milyen keserü, ha senki scm k érdez , ha senkinek sem lehet valamit megmondani. D e Démutkát m eg fogj ák kának

meg

fogj a

valak i

kérdezn i ,

mondani :

Démut­

Szel'etsz-e ?

Szel'etlek ! Mál ié volt a m entő gondol a t ; a v asalás alatt lévő ruh a j u ttatta eszéb e. - Tal álkozni a kell vele ; b ál b a Y isszük Démut­ k át, a kasz inó b áljába, -

Igen,

i gen,

II

vele, meglálj a

m aj d

-

és

kiált

a

több i .

Mi

t a ps olva

d am ej a i . M i n d

hálba.

a négyen

O u találkozni fog

b e lészerel majd, leszünk

vele

a garde

l l lcgyünk,

de

ugy s e

vol L u n k m ég bálhan soha.

1\l i l v o l t mil tenni j ósúgos Szabó Lászlónak, m ikOl'

a

négy l án y ostrol l l a l á yell e ? " lEszen alig

kerL'tl m ajil val amibe, " m ond l(lk.

,, 1\l i p.sak a vasár­

n api ruhán k a t diszilj ük

k i e s i l , hiszen m i

fel

cgI'

c sa k n é z n i J l legyünk, csak m a m ú k leszünk . " - D é llJutka pedig olyan

szép, olyan fialal !

Annak egy kis tarlalánruha, egy pár aLlaszczipö -

1 30

az i s hamis aLlaszból - és olyan kicsike kell neki ! egy elegáns belépő - hiszen m agunk vurt'­ j uk, csak a szövetj e kerül valamibe, egy l egyező, az is csak csontpapirosból : m i n dössze olyan csekély­ ség kell. A b el épti dljat pedig m aj d összevarrj uk a trlen. - A ztán m eg, szó l t okos rábeszél éssel Mál i, tudod apa, hogy manapság a legszebb l ányt i s mutatni kel l . Hát m egmutatjuk é s elválik m ajd, ki lesz ott a l egszebb. Oh, mennyit fog tánczol ni, milyen jól fog m ul aLni. Ugy-e Démlltka, nagyon jól fogsz mulatni "? D émutka m egsi mogatta a b olondos apj a hosszu, lelógó b aj u sz át, friss száj acskáj út odanyom ta azokhoz a k eser ü l1jkakhoz, szemével hamiskásan m osolygott ali apj a sz011l0ruságot s ugárzó sze m e i közé és kérdezte, hogy m e g ne tagadhasson sem­ mit is neki, ugy mint régen : - Démutta szép ? D émutta jó ? Apa szereli ? Tehetett hát róla gy;jnge Szabó László, hogy a kis város kaszinój ának a b áljára komikusan hosszu sorban felvonultak mind a hatan ? Elől Máli, Tóni, közben j ó m aga Démutkúval a karján, hátul meg Fl ól'i. Zsófi, vigyáz ni tarlatáma, aLl asz­ czipől'e, pelyhes belépőre, i mitált elefántcsont J egyezőre, de legj obban arra a drága, egyetlen kincsre, a mi ezekben és ezekkel van ! M ár sokan voltak az öltözőben. Magas, elő­ kelő, uj divattól széles vállu kisasszonyok. Csakugy nyüzsgött közöttük a rendezőség. Bundát kapoU

D{·tl1 u1 kll .

t R7

el ez, mnffot amaz a vörös szalllgos UI'. Nem volt karjuk elég, b ekisérni az i l latos hölgyeket a f,'issen beeresztett tánczterembe, hol pálmák árnyékában, :ígávék védelmében elfoglalLa trónjál csakhamar a lady patroness is, özvegy \Vetterfroszt A rthllrné ő nagysága, épen m arad t m aj ori kaucziójúval, hosszu , száraz AdoIn náj ávaI, a k i t negyvenezer forintjáv111 együtt elemeIni S Ü l'gött, h aj olt, bókolt az egész Yilág. l\Tüli m égis bosszankodott, hogy őket nem vették észre ; fél ni kezdett, hogy D émutkút talán miattok nem vették észre . J\l aguk elé ültette Lehát, és a Wetterfros7. t Arthurnét kisérő fanfárok harsogásától i zgaLottan sugLa oda Démutkának : - Aztán ne tánczolj nagyon sokat. Csak egy-egy turt mindenkivel. Titkosan int ett nővéreinek és szólt : - A kivel m aj d legszivesebben és leg­ tovább tánczol, az lesz az igazi. Vigyáz7.atok lányok ! É s j öttek a tánczosok. Hepült az uszály, ned­ yes pirhan égett a meztelen nyak, a l ihegő kebel, a kivágott hút ; emelkedett a b ód itó i l lat a tán­ czolók örvényéből : parfüm mel i tatolt nyers sel í'em és nyers hus i l l ata ; de bel épő a s7.ék karján, aLlas7.-czipők a kis lábakon, vil'ág a tarlatánban nem tűnt fel senkinek. 11 vén l eányok hiáb a kinálták volna Démut· kát ; D émutka petrezselymet árult.

1 3�

lJémutka.

Polka, k eringő, csál'dás, négyes, ah, o l y Wz­ zel huzták o lt az emelvényen a czigányok, hogy Démutlm apró l úbai egy helyen j ártukban m aj d hogy lyukat nem vájtak a padlóban. JIa valaki közel edeLL fel p.jük, l\lü l i m eglökle Zsófi l, Zsón lovább aelta Tóninak, ez meg diad al­ m a san sugla F l óri fü lébe : - Ez az, a veres nyakkendővel . Olyan keserves volt aztán l átniok, hogy L l veres nyakkend ő hogya n csoszog A dol ftnához, hogyan karolj a ál m inden czeremonia nél kül és viszi magával a l ármába, porba, örvénybe. D e Démutka azért jól mul atolt. Ígaz, a vö­ rösnyaklwndős Géza volt ugyan, de hát az az ő gyermek szerelm e o l yan uj volt és az ő gyermek­ szivének ez a z aj , vi gság, zene, fény is olyan na­ gyon uj volt ! Tudta is ő, hogy pelrezsel ymel áru l ! Csak azok tndj ák, a k i k l l na lk o z n a k . ,J ölt a sz i'Il1Ó m. Szabó Ulszló is az élkezőbe m e nekült a négy l ánya szomornsüga elől . Itt huzta a czigány igazán szi vrehalón. Azo­ k al a régi hal l g aló k n t, a m i kre olyan jól esi k nagyokat go n d olni, n n g)'okat inni és n ngyolw l mondani. Szabó Lúszl ó, a l, i n a gy okat gondo l n i

nenl ludoll, nagyoka l m o n d an i nem m ert, ivolt nagyo­ kat egymagában . egy s ölé l s aro k b a n. K ünn uj r a ropl ú k a lánczot ; a fiatalság kellős lüzzel : b O l' ló l , szép lúny lól mámoeosan. Bizony ta-

Démutka.

l an lá bako n

1 39

kendőj ével levegő L legyezve botor­ kál t B utalnay Géza, a minl hirlelen észrevesú D ém ulk út. - Ah, maga az a k is ab l ak b ó l , - szóJ , és a négy m ama hosszn k é p ü m egb o L rán k o zására magá­ val r a g a dj a il kis abl ak b ol d og vi r{igáL. G yors kerin g ő l e zend i t a czigúny. Géza röpül a " i rággal és 11 10sL l átj a csak, < I m i t józanul észre nem yeLt soha : m i l ye n friss, milyen i l l n los, milyen kivánalos ez a vi rág. Lankadt krjjel h aj Lja Dé­ mulka fej l L túnczosa vál lára . Tl ldja is ő, hogy a keringő gyol's fOl'gúsában Lalán nagyon is hoz7.á Si U l l I I , h ogy forró l ehelele Lalán nagyon i s k özelről érinli ! Ah, a k á r ü dvösség, akúr elk úl'hozás, olyan nagy boldogság ez ! l� s forognak, forognak gyors örvényben ; rnú­ mOl'osnn az ifj u , mámorosan a leány. Forognak egyszel" k é lszer, hÚl'omszor n tel'll1en körül, m ár ind ulnak llegyed szel' is, dc l l égy ij edt arczu leány állja. utjokaL. - E l é g voll Irénkt ' l l l , köszönöm uram ! I sLenem, ha mcgh ü l sz ! És vez e l i k vissza . T a k t t l'j á k h e l épő v e l , nagy k e n d ővel - o h , el takal'l l,\ k e g é sz e n , m erl hiszen most m á I' Ludj ák, ki az � hogy �oha t öbbé meg ne l ássa a z i l hozo l l l ú n y ,'adúsz. 13 u Lalnay ( j óza pedig az [ ,'ób a Lún lol'og, fel­ h aj t még egy poMl'rnl és lalán ez a fölösleges po h á r o kozta, hogy I'öhögő h ival kodással szólL oda paj Lúsainak : ,

'

'

-

-

-

l h"'lllutl, a .

l iO

- A Szabóék Dému tkáját letépem, fl. mikor

Szerelmes belém a piczike ! És ujra inni akarl, d e a pohár ezer d arab ra törve hullt ki a kezéből . OLt áll t e lőLte szel i d Szabó László és d ühö s ököl lel m ásod szor is felé csapott, - d e mosL m á r a rrzon LaIál la. Emberhalál l esz m 6g ebből. Rekedt ordi tás, székdobálás, rendőrért k iál­ tús, asszonyok sikoltása, l ányok j aj veszékclése hall gattatta el a czigányok llluzsikáj át. Szabó Lászlót négy l eánya hUZUl hfcl é. D émutlm h a lálra váltan állt a ' l épcső előtt . B enn m ara d L II bel épőj e , prémes bundCLCskáj a, ugy állt ott d i deregve cl téli hidegtől , a szörny ii 1'6lll ü le Ltöl . - Apám, apám ! - szólt rekedt, siró han­ gon, és hangját elfojtoLLa a köhögés. Apj a m eghallotta a panaszos hivást. Fölemel te, rokkjával b elakarta, ugy vitte gyorsan hazafelé. Utánuk a négy testvér : legyezővel, belépő­ vel, fe]öltőkkel. - Oh, hogy ez megeseLt, hogy igy esett m eg ! Apának baja l esz. Az öreg Bntaln ay h atal­ m as ur. Négy vúl asztásnál ő adott képvisel ő l . Kenyerébe, h ivatalába k erül apának ! - De betege is l ehe l , nagy belege, - sirán­ kozott Zsófi . Arra, hogy Démutka lehet b eteg, n e m is m ertek gondolni. aknl'o m .

Démutka.

141

Pedig D émutka lett b eleg, nagy beteg. l\Iás­ nap reggel azt mondta az orvos, hogy gyorsan ö l ő tiid őgYLl l ad ása is l ehet még. II armadnap már nem titkolta : az van, vége van. Tegllap még m agánál vol l. Vilúgos eszmé­ leLLel kérdezte M úl i l, m ért, hogy az II fiatal ember olyan Udvéll'ias volt a m aj orné l eúnyávnl, vele m eg ol y an gOI'omba ? 1\16rt, hogy csak ak kor Lállczol L ycle, m i ko r részeg volt '? I\bl i csak azt zokogha LLa : Mert holond, m e l'l vak ! Szabó LClszló meg nem akarta il tarlatán ru hát okozni , pedig LudLa, hogy az volt az oka. M a lllár azt is tlldta, hogy az II Lnrlatán l'uha l esz Démutkának a haloLtas ruhája. K i k üldle él ,. nagy " leányokat, ne zélvarj ák a sinlsnkkal . Ö Ludott csendes l en ni , á l l t ö mül' hald oklók
Dómulk".

I l émutka.

U r am ? ! g o ndol á a királyi tanácsos ő n ag)Tsága. Ilogy elcsapattam vol na ezért ezelűtl csak két esztendővel is. D c most más idők járnak . M o sL a z irnok i s ur , azt mondják. - De h iszen Szabó UI' , c s a k azL kell ene a l á i l'ásClval bizonyi lan i a, hogy nOlll ü töt te kéren a zt a fialal umt - a minL t u d olll, hogy nem is ü Lö t te. U.ssa, ez nagyon z s c n i rozná azt az előkelő urat, meg h út ö n sem a lme örökre irnok maradni. Aztá n a mint l átom, beteg i s n m a h á zn á l Gon­ d o m l esz rá, hogy előlegeL, segél yt kapjon. Szabó László felkel t ültéből , öklét a n agy­ ságos ur orra alá tartá, hogy ez ij e dve ug-roLL fe l

szoLt, hogy nagy l ú ny testéből készül m essze \ltra a gyerm ek l ány t i szta, ártaUan lelke. Mintha a test vissza formál ó d n i akart volna ehhez a l é­ l ekhez. Összerezzent egész valójllban és fel ü lö lte sze­ mét. Az el túvozó lél ek, mert t al á n régi e s zte ndők dévaj kod ásával a kal'ta m egvúl tani az apa fájd al ­ m át , h a n got adott a már hidegülő aj kak kal , j ell adott az ölelésre k i nyuj tot t ke z ekkel. - Dém uLla szép ? - k érdezte e g ysze r re az a szüzi l élek azokon a szüzi aj kak o n ? - Szép, szép ! - zok ogott az apa. Dém uLta j ó ? .JÓ, jó, nagyon jó ! D ému tLa okos ? Okos, okos, éll szivem, szerel rn e m ! Apa s z e rel i ? Nem szól l. Feleme lte, a mini l átta, h o gy fej e a l áhanya t lott. Maj dnem olyan kicsike volt, m i nt akkor, h og y két k e ze tömzsi, rózsüs lüivelyl wjját d ngd o s l a il száj ába. Majdne m olyan kicsike , majd­ nem olyan könnyü . Csak a haj a lógott le ho s s z a n utána. Befödte vele a halott kebléL é s kiszólott a nagy l ányoknak : - Démutka meginL kis b aba leLL -- csak a l el ke repült el.

l ,I l

és sz ó lt : - Az elől egel köszönöm, nem kell. Ezel űLL L i z e nhat eszten d ővel magam szereztem maga m n ak - itt még m ost is a zálogczéclula ról a . Ezt a czéclulát el ad o m maj d : elég l esz egy koporsóra. De a nnyit m o n d o k , m eneküljön világgú az a fialal u r ! 1\[ ert h a innen holnap k o p o rsót visznek l, i , koporsót visznek h o l n a p hozz;\ be. 1\l eg­ mondtam ! Ráborult a l e únyClm - és zo k o go t t , zoko­ goLL ugy , hogy ésue sem veLLe, hogy m agára mal'adl. H átha visszas i l'j a azL az elköltözö l e lkeL '? És vissz asirla. Ugy összeesell, l esoványodoLL a kis Illny ez alaLt a négy nap ala LL, hogy o l yan volL , aMI' egy kis b aba. Csak hosszu , hamvasszőke haj áró l hU-

143

Az utolsó félkilenczes.

Ö

reg Fazekas János éppen az i m ént dobta föl a kórus rácsozatának tetejére a kötelet, mely­ nél fogva ugyancsak emberségesen lóbálgatta a vidámszavu Mihály harangot. A nyolczadik osztály sárgaczipös, tornaversenyekre kiedzett i fjai még egy­ egy utolsó lapos pillantást vetnek a templom-padok­ ban ülve maradt félkisasszonykákra, (az igazi k i s­ asszonykák, helyesebben " n agysámok" - csak tizenegykor m éltóztatnak a templomba j árni - akkor i s a b arátok krinolinmiséj ére) és aztán, k i jobbra, k i b alra. Stift János uram, a z öreg apj ának még a mes­ terségében i s valóságos unokája, szorgos kezekkel igazitja el a nagyoltár l épcsőin a szönyeget, meg­ megerősiti tartój ukban a lobogó viaszgyertyákat, sekrestyési önérzetének egész m alasztosságával i nti nyugalomra a ministrans fiukat, és a döntő biró megfölebbezhetlen tekintélyével szedi ki kezük­ böl a vörös szoknyát, himzettszélü inget. - A félkilencz órai misére nem szokás fel­ öltözködni, csak czibilben ministráltok majd. A sváb oknak igy is j ó . A svábolmak ! I g y csufolj a i fju Stift János a maga édes öregapját a nélkül, hogy tudná ! BezBodrogi ;

Emberek

-

Árnyékok.

10

146

Az utolsó félkilenczes.

zeg, ha tudná, hogy ezelőtt jó hetven esztendővel az ő öregapja is csak a féle sváb volt, a ki fésü­ vel felszoritott, varkocsba kötött hajával, kék m ánd­ I ij ával , szük stifol d i nadrágjával ugy kölLözött be högyészi vérei közül m essze Tolnából ! Meg akarta tudni az öreg, mint mások is sokan, milyen izü is az a baranyai b or, ha Szegszárdról szinig süppedö haj ókon ebbe a vigságtól ragyogó b ácskai városkába szállitják a Dunán. Itt i s m arasztalta az ize örökre . Mert izlett a bor az öregnek erősen - pedig hajh, nagy változáson kellett átesnie, a mig Tolná­ ból, B aranyábOI ide szállitották ! Nincsen az az aequátor, a mely boron ekkora változást tenne. Nem a szin�, nem is az ize, de m ég csak az ereje sem változott meg : a l elke lett egészen más, csudás, tündéries hatásu. A sváb, a ki Pécsett, H őgyészen, Pakson iLta, megmaradt tőle svábnak, leginkább, ha sokat ivott belőle ; de a ki ebben az édes városban itta, ha m ég oly kevesett ivott is - biz isten, m agyar lett abb ól , hitták légyen as öregapját akár Ergerbergernek, akár B arbarossa Frigyesnek. Az enyhébb levegőj e, a mel egebb napsugara, a puhább homokj a okozta-e a bor spiritusz fami­ liaríszának ezt a megváltozását, nem lehet tudni ; d e annyi bizonyos, hogy se Szab adkán, se Zom­ borban, se Zentán, se Ujvidéken nem tapasztalták a bor ördöngős szellemének ezt a j obbra fordulá· sát, pedig mind a n égy városban nem egy száraz torkon elég folyt le belőle.

A z utolsó félk ilenczcs.

147

Csak idősb Pendl Martin hel'/' feLterre nem yolt á l l andó hatással ez a bor, pedig i tta m ár tisztességgel lJatvan esztendő óta. A félkilencz órai misére szólitó " első" harangozás végső hang­ j ai hosszu, l usta hullámol< on még végig feküdték a levegőt, végig a Bódog-tértől egészen az árnyé­ kos Szent Antal-utcza kis házacskáj áig, mikor i dősb Pendl Mártin herr feUer m ár a nyakába kerítette a maga el téphetetlen százrétüjét csak azért is, zsebébe csusztatLa a tubákos pikszisét c sak azért is, fej ére nyomta még a j ul i usi fO lTadalom i dejéről megmaradt alacsony czilinderét csak azért is, reszketős, nyolczvan esztendős kezébe szorí­ totta a német énekes könyvet csak azért is, hogy ájtatos, el csukló hangj ával n émetül d icsérj e belőle a boldogságos Sziizanyát a " sváb" misén, csak azért is. Csak azért is, csak azért is, mondogatta mindig magában vagy tizenhat esztendő óta ; csak azért is, csak azért is, zsörl ölődött igy, a mióta az a kő a homlokán, az a m ásik, láthatatlan, de még keményebb kő a szivén találta. " C sak azért i s " , mormogja magában most i s, a mint erős han­ gon odamondj a kézcsókoló unokájának : - Aztán az ebéd jó l egyen ám, Kádi ! Tiz órára megjő a vonat és elhozza m agával a Fried­ richet, a w ürtem bergi fetterek fi át. Fogadd szive­ sen gyermekem ; ugy hallom, derék legény válL belőle egészen. - No akkor bizonyosan m eg is tanult magya10·

Az utolsó félkilcnrzrs.

rul B udapesten, öregapókám . Két esztendej e mult hogy elhozattad , csak m egtanulhatott ott a hajó­ gyárban ? - N incs rá szüksége, megél ő a nélkül is, mordult unokáj ára haragosan az öreg. Hajó csi­ náláshoz nem kel l a magyar szó, te m eg ném etül i s megérted - - azt a szép, szőke b ajszu, k c' k szemü legényt, tette hozzá b arátságos czirógatússa l . Megértem németül i s , d e csak jobban esnék, h a m agyarul m on daná : " Itt vagyok la, édes Ka­ t icza hugom " ! H i szen m agyar lányhoz igy illik. - l\Iagyar lányhoz ! Csak m aradj te meg né ­ metnek, maradj meg te Kádikának, és ne aka­ ródzál erőnek erejével Katicza lenni ! - De mi kol' magyar lány vagyok ! H iszen In gai Katiczúnak ismer az egész város. Édes apám nak, öregapns fiának is Ingai volt a becsü­ letes neve. - Az volt, az ; annak hiLták, m agam is be ­ ártottam magam at abba a b olondságba. Levetet­ tem b ecsületes német nevemet m agamról, szivesen örömmel tettem, és lettem boldogult apúddal együtt Ingai . Bol ond ság volt, nagy bolond ság, nem j ó cserét tettem. Vissza i s váltottam m agam hatalmából a régi nevemet, körülbelül az időtájt, hogy a világra j ötLél - s azóta h allani se al, arok erről a magyar vil ágról. R ossz világ, hamis világ ! Unokáj a kipirul t arczát két keze közé szori­ tolta, fáradt két �zem ével nyájasan n ézett a l üs leány csillogó, fekete szemébe és szólt sz e re te ttel :

Az utolsó fé kilcllczcs.

Ezért gondoskodtam, hogy b ecsületes, német urad legyen ; ezért kutattam k i egyetlen élő rokonomat messze "\Yürttembergben , hogy l egyen kire h agyni buzás haj óimat, föl d emet, �zőlőmet, - meg téged é n egyetlen gyönyörüségem ! Ezért akal'om, hogy Pendl Friedrichné legyen az én gonosz magyar tündéremből, a ld legalább a h ázasság révén váltsa vissza becsületes német ne­ vét, a mit é n bolond öregapja olyan ostobán el­ pocsékoltam . M ondta és csodálatosan erőtelj es, büszke lépésekkel indult a tem plom felé, hogy beharan­ gozás előtt még oda érjen . Csak a kis kapunál fordtll még egyszer vissza, és szól l,i-Idnéző uno­ kájához . - A ztán azt a k omédi át meg ne nézzétek ám ! Üres komédia, m erő szinjúlék l esz az az egész szoborlel eplezés. Gyors lépésekkel hal ad el az úkáczfával, platán nal beülLetett Bódog-tér előtt, nem is köszön vissza a gyermekeknek, a Jük a Jwrláiolwn l
1 50

_\ z

utolsó

fólkilonczos.

Tagbaszakadt termetén csak u gy feszült a z ünn epi frakk ; gomblyukáról hival k odón fityegett alá az aranykoronás érdemkereszt, a m el yről si­ kerü lt elhitetnie az avatallanonal, hogy valóságos Ferencz József ren d . Bő p a ntallój ábol kib uggyanó sárga czipőj e m ég n agyobbnak mutatla otrom b a , ludtal pas l áb át, a k özőn séges szárm azásnak, a még kőzönségesebh gondolkozásnak e sompolygó árulóját. - Jó reggelt Ma rti n fetter ! Hát a svábok miséj ére, h e ? - Jó reggelt nagysitgos uram , felei i gunyos alázkodással az öreg. Igen, oda, II becsületes régi sváb ok m iséjére, II láknek immáron csak ez az összeszáradt irm agj a m aradt meg. - H át aztán a szobor leleplezésekor ott legy ünk ám ! Vál'Osu n k .- és itt pózba vágta magát - régi és szent adósságot ró le ma az elköltözött emléke i ránt. M éltó szobl'Ot emeltünk a n a gynak, a ]ü a szerelemnek édes szavával, a honfiui reménynek édesebb vigasztalásával enyhi­ tette fáj dalmunk at, bátorította l elkünket akkor, mikor fütyölt a szél, az idő m ár őszre járt. - Bizonyosan n a gyságos uram at biz ták m eg a l el eplező b eszéd elmondásával, kérdezi az öreg, l ehetetlennek látszó hamiskás m osolyl yal . - A h persze ! Tudják is azok az uj emberek az igazi é rdemet m éltányolni. Leszavaztak, azL mondták, álljon félre ah ü n nep rendezésétől min­ denki, kinek része volt a n agy költő politikai

Az

utolsó

félkikn czcs.

151

bukásában. Hát mondj a M artin fetter, tapintat-e ez ? Lesz-e igy ez az ünnep a kiengesztelődés ünnepe ? Kizárni a részvételből azol
"\z ulolsó félkilenczcs.

A z ulolsó félkilonczes.

l ehettünk : most szégyenkezve nyulunk vissza regl nyelvünkhöz, régi kabátunkhoz, régi, igaz erköl­ cseinkhez, hadd mentsenek meg ezek a romlástól, az elaljasodástól, az elvtelenségtől, hova az a ha­ talmas ember m agyarj ait magával ragadta. Nem vagyunk már bü szkék r�l, hogy magyarok lehe­ tünk : szégyelj ük inkáb b . Menekülni akarunk közü­ l etek nem a roml ástól, hanem a megTomlástól . Az emberek hiuságára, b ol ondságaira, b üneire épitett rendszer csak hiu, b olond, bünös emberek által tartható fel - és én nem akarok h i u, b olond, b ünös ember - nem akarok uj fajtáju m agyar lenni. Ah, ha olyan volna a magyar ma is, mint az az ember, a kinek a szobrát most leleplezitek ! Egyenes, b üszke, szókimondó, eszményekért he­ vülö ! De h ajh ! -;- az egyenest meghajlitották, a b üszkét megalázták, a szókimondót kinevették, az eszményeket frázisoknak csufoltálc Vasutakat igér­ tek, hogy a férfiakat tolják vel ük félre az utból - és a vége az lett, mint minden igéretüknek : zsák-utczába vivő vasutatokat jó magatokkal fizet­ tették meg. Oda dob tátok az uralomvágyónak l eg­ jelesebb fiatokat áldozatul - j utalomképen tapasz­ talhatj átok várostok sorvadását. Mert városokat, országokat nem a hatalmasak igéretei, csakis polgárainak erénye tarthat fönn. Ezt pedig meg­ vásárolták tőletek olcsó pénzen : hamis igérettel, nevetséges predikátumokkal, gyerekeknek való gomblyukdiszitéssel ! Valóban, szégyen lelt a magyar neve !

Keserüen, fájdal masan mondta, mint a ki ragaszkodik a maga igazságához, de mégis jobb szeretné, ha nem volna igaza. - Ej - ej - Márton bátyám, felelé en­ gesztelően Nyisztori, nagyon i s egyéni okokból itéli meg a dolgokat. H ogy akkor, hetvennyoIcz­ han fejbe dobták, mert nagyon is l elkesült nagy dalnokunk mellett, hogy tanár fiát elüzték Uj­ falváról, mert utjáb an állt a nemzetiségi érdekek­ nek - - Hogy maj d agyonütöttek, mert hive ma­ radtam régi jó b arátom, a j ó öreg kasznár fiának, hogy boldogult fiamat elcsapták, mert fegyházba kerLllt sikkasztókkal nem akarta együtt muzsikálni a mérsékelt hazafiságnak hamis himnuszait, azt fájlalom, azt szégyenlem ma is. De hát az erény j utalmat ugyis ritkán kap, nem is számit reá. D e hogy a hitvány számitás nagy ti sztességre jusson, az alávalóság diadalt üljön, az igazságtalanság parancsoljon . . . és a b ünös öntudat önönmaga helyett igaz emb erek szobrait leplez ze le, mint a hogy a nagyságos ur is szeretné, arra Martin Pendl , a lönek fáj , hogy m agyar volt, a ki szé­ gyenli, hogy magyarul érzett, arra Martin Pendl magát hitvány eszközül oda nem dobja soha ! Mondá és a zavartan vihogó érdemkeresztes urat félretolva, csodálatos fri ssességgel l épett b e a hüvös templomba. Épen, hogy b eharaegoztak. A pap már a gradualét morzsolta az oltárnál, hogy öreg Pen dl Martin l egyözte a meredek lép-

15:2

-

•

153

" z utolsó fólkilcnezcs.

A z u talsó félkilen ezcs .

esőket és a kórus első p adjában h elyet foglalt. R ajta k ivűl csak az öreg harangozó, két innsgye­ rel\, az orgon a fuj tatój át nyomó pofók képű szol­ gáló, meg a fiatal kántor vannak a kóruson. Lenn, a templom hajójában egy-két öreg asszony bóbis­ kol és h alk, nyöszörgő hangon kisérik a kántor h angos szavát, a m int erős m agyar kiejtéssel énekli né metül :

erős, vastag hangu férfi kórusba vegyi tené a maga é rczes, csengő h angj át. Lassan, lassan, a mint m ind b uzgóbban énekel, megnépesülnek az üres padok a kóruson, és ősz h aju, haj lott hátu, buzgó szavu öreg kántor ül az orgona m aga s zsámolyán az egyenes tartásu fiatal helyén. A h, ő az, az öreg Einvég bácsi, a ld a nagy lüz i dej én se volt már fiatal, és a kivel olyan jóizüeket i ttak Por­ ciunkula napján a tisztelendő francziskánusok re­ feldol'illmában ! Ott volt akkor a kasznár ur is, a bozontos szempilláj u, keménykezü ö reg ur, apj a a nnak a nemes embernek, a kinek a szobra ott áll, szemközt a tem plommal , m ég m ost le talmrva, zsi nórral átkötve. Énekeltek együtt csi ntalan nó­ t ákat, istenes nótákat, hazafias nótákat. É s olyan jól esett az öreg kasznárnak, hogy ezek a jó né­ m etek, az Einvégek meg a Pen dl-ek, a Koppe­ rek m eg a D reschel'ok, a Schönborgerek m eg a Bayerek olyan i gaz magyar érzéssel danolják a

IG.!

Bcsondcrs in der lctzten Noth 'Vcnn Menschen m ich verj assen ; ::\larüt, Maria, oh Maria h i lf !

A refrént remegő, hal k hangon i smétli Pendl Márton is. Csak ezt tudja kivülről, a többit Gsak ugy énekelheti, ha öregbötüs énekeskönyvéből p ápa­ szemével kibetüz i . Nagy, kék zsebkendőj ével hátra­ simitj a homl okáról hosszu, ősz haját, hangadónak szippant egyet a békateknős tubákszelenczébő l é s aztán torkán egyet i gazitva, rágyujt ő i s a m áso­ dik strófára : Oh holde Himmelskö'nigin! Milyen halk, milyen csendes ez az ének; alig hogy a p ap füléhez ér. A fiatal kántor mikor l átj a, hogyan buzgól ­ kodik az öreg, csak pianó orgonaszóval kiséri. Maga nem szeret németül énekelni, aztán meg minek i s rontaná a j ó öreg öröm ét, hogy jobban h allhassa a saját szavát ? Fej ével bólingatva, a vastag könyvből buz­ gón betüzve énekel. H angja olyan vékony, olyan gyenge, és mégis ugy hallja, ugy érzi , mintha

105

Rákosi szántót :

:'1iről apám nagy bus:m szólt.

Vecsernye után meg elkezdődött a konczerL Pl' i m hegedün az itt felejtett öreg kappelmeiszter, 1Iatausek ur, brácsán Einvég b ácsi, brugón az ill;!rá ndos lelkü B engl tanitó j átszolt ; flótát a csin­ talan szavu Schönberger, klarinétot meg jó maga fnjt, recseglelett. Cherubini, Cimarosa, Mozart, H aydn j ötLek sorba jó taktusban, bizonytalan han­ gokkal. Lelkesültségre azonban az öreg kasznárt

157

. \z utolsó félkilcnczcs.

.\ z utols0 félkilenczcs .

csak Ruzsicska " B éla futása" ragadta. " Ez az igazi

lehettem ! .I Ezért l ettek m agyarrá öreg Pendl Már­

m agyal'

ton

J öG

m uzsik a ! "

muzsi k a " , felelték

k i ál totta. a

" Ez

németek

az igazi szép

és

huzva,

vonva,

fujva, sipolva egyszerre csak rákezdte valamenny i :

a

régi

hallgatók,

ő ket csodálatosan poros kottáinak előszedte.

kik

ime '111Ost ott ülnek

embereinek régi j ussán - igen, valóban énekli k , érz éssel,

m ég a z öreg

Oh Ungarns heil'ge Schiitzerin.

k esergők,

Pendl l\fárton mindig b uzgóbban, m i ndig lel­

toborzók Csermáktól, Lavottától, B iharitól, a minl j ó öreg E i nvég b ácsi

a

kasznár is vel ü k :

Sirnak a b u s magyarolL

azután

m indannyian,

n é m e t szájjal és m agyar

Hunnia n y ög letiporva

Jöttek

és

előtte, m ögötte és énekelik a hajdani Biirgenvehr

h al m azéból Támadt

erre

a a

derék németek közt olyan szittya m agyar h angu­

kes ebben éneke l .

A pauzák közt föltekintve hir­

telen o d aint a kasznár urnak,

hogy

délután ott

legyen ám a B ürgerl iche Schieszstiidté-ben a szeg­

l at, hogy szilaj tánczra perdültek ott nyomban a

l övésnél . Ezt is a p olgárgárda alkotta - n émet

refektórium szent faj a i között az ájtatos franczis­

névvel és magyar szivvel.

kánusokkal együtt. Ezekkel még akkor nem hitette

poéta keze irta :

el a legnyomorultabb

kortespolitika, hogy ők tu­

l aj donképen bunyeváczok. Oh, b unyóvérü franczi s­ kánusok, némel vérü Pendl- ek és Einvégok, Kop ­ p erek és D rescherek,

Schönbergerek és B ayerek,

!!engl e k és Matausekek :

b üszke,

voltatok ti

a

m i nd

abban

igaz

kedves

m ár félszáz esztendővel ezelőtt i s .

magyarok

kis

városban

A l evegőből,

a

b orból , a m eleg homokból sugárzott-e belélek az a jó magyar l élek, vagy talán azoknak nes, b ü szke, igaz

az

egye­

m agyaroknak a szívéböl, a k i k

m i n d olyanok voltak, mint a z öreg kasznár és a k i kk e l

együtt

p olgárnak

lenni,

testvérnek

Pendl

l\Iárton ?

., B ü szke

az

voltam ,

i ménl hogy

az

Polgár, léyy hazavéd - e szép czélt érni tanuld itt. a

táncz lermet

d i szitő

e mléktáblán

meg

német

" Schütze " keze irta fel a rossz helyesirásu, sokszor nagyon

is

nem

találós

mondást,

melyet piruló

német kisasszonyok szerencsére nem értettek m eg akko r : Z \\'ey Dingo bleiben dem SchützOll immer werth : D i o Ol' all e h bis dos Lobens Ende erhr't : D a s sind : der erste Liebes-Kuss Und dann : der ersto C e ntrum Sohuss.

l enni

o l yan szép, ol yan m agasztos, olyan l elkesitő volt ? Hogyan is m o ndta csak

A lövőház fölé magyar

öreg

m agyar

D évaj

m osolygás

vonul

Végig

az öreg u r

arczán, a mint elolvassa a h u nczut sorokat. Mert valósággal

elolvassa.

Ott van

a

lövőház

táncz-

termében j ókedvü nyás

Az

Az utolsó félkilenczcs.

I;;S

l eánykák,

mind-mind

a j ó , régi polgárok k özött, a k i k vasárnaponkint régi j usson,

eljártak

régi szokásból

fehér - szok­

zsibongó,

fiatalok,

a

félkilenczes

és

misére,

tűzzel

szemükben, éljennel az aj kukon hallgatj á k a város k ö ltöt,

képviselöjét, a jeles

élteti

mint

a

ezt

a

" szinarany, tiszta hazafiságu m agyar váeost, Bács­ o rszágnak ezt

az

egyetlen tiszta,

ma gyar

igazi

igaz érzés­

városát, mel yet j utal o m hel yett, m e rt

ime

b öl, szeretetbő l , b üszkeségből lett m agyarrá :

b ü ntetéssel suj t, mellőzéssel szomorit a haza gond­ viselésszerü férfia. " - Azért is téged

l, űld ünk - te l ész a m i

k övetünk, n e m leszünk k i s lelküek, n e m tagadjuk m eg hitü nk et - k i á l tanak valamennyien, m aga öreg Pendl l\1árton is m ozsár dörren a

ölébe

l,iáltja

egyszerre

mulatsághoz :

b ocsánatkérés n e mes

A mozsár dörrenésre ter,

mikor

muzsikaszó hangzile

De n e m vig tánczhoz, engesztelés,

-

-

az

ü n n epéhe z .

felrezzen a z öreg herr fet­

ejt i énekes

k ö nyvét,

kék

k e ndőj ével

megtörli izzadt homlokát, melyen e n yelgő j átékát

üú a templom pókhálós ablakán b elopózott nap­ sugár. - Körülnéz és l átj a, hogy n e m vig táncz ­ teremben van, nem élj enző d onok k özött, h an e m

a

pajtások, fürge haj a­

komoly,

p l o m b an, i mádkozó

szentek,

b ánók képei között.

A

magános

térdre

boruló

m isének régen

p ap , kántor, h arangozó,

vége

tem ­ b ü n­ m á r,

fuj tató l eány, inasgyere­

kek, vénasszonyok m i nd haza szállingóztak, c ak

őt

m agát hagyták

utol só

félkilenczos.

b ékén

159

szundikúlni,

boldogan

álmodni. Ah, a kik a z i mént m ég i tt ültek és é n ekelték : .Ma,·ia, �Maria, oh Maria hilf ! azok már m ind-mind e l mentek régesrégen. A Rókus-temető zöld domb­ j ai alatt pihennek

régóta valamennyien.

Fiaikat,

unokáikat ragadja magával az uj élet, az uj világ, az uj i deálok, m e lyeket az a hatalmas ember alkotott meg számukra,

és

a m e lyekért igazán n e m volt

érdemes magyarrá lenniök. Az öreg, az egyetlen, az kitörli az álmot a szeméből

utolsó félkilenczes

és megy, m egy még

féli g öntudatlan o d a, a hol l egsürübb a Tisztelettel nyilnak neki

sokaság.

utat ; igy ér egészen

a

szobor elé, a m e l y i m e l eleplezve a bronz fényé­ ben ragyog. Előtte szálas,

termetes

férfi

szaval :

i gazi l,öltő igazi k ölteményt. E lmondj a, lá volt, mi volt nekünk az a fér­ fiu, a k i i m e most, hosszu eltávozása után itt áll előttünk magas

talapzaton.

H ogy

mit

tett,

m it

szenvede tt ; m i t gyülölt, mit szeretett. E lmondja, hogyan m ellöztetetL, hogyan csaló­ dott, hogyan vonult félre - és hogyan halt meg magányában ;

de csalódva,

m el lőzletvo,

szomoru

félrevonultságában, m agános halál ában, közepette egy m egromlott világnak

is

b ü szke

volt

mindig

egyre, b üszke volt mindig arra, hogy - magyar v olt a l elke ! É s öreg Pendl Márton, a m i nt hallj a a szót, a

mint

l átja

a

szobornak

n apfényben

ragyogó

"\z utolsó félkilenczes.

160

nemes

arczát,

álmában

a

megérti

régi

m o st,

mért

fél kilenczesek.

k eresték

Azt

a

fe}

m agyal'

l elket akarták benne felébreszteni, a m elyet keserü haraggal, zordon bánattal hosszu tizenhat eszten­ dőn keresztül

el

ak u't

m agában temetni.

Köny

Ernáni.

szökik a szemébe, vonagló sirás ül a száj a szeg­ l etébe, a mint nézi az öreg kasznár fiának m eg­ dicsöülését. N em harag : igazi, b üszke

öröm tölti

el szivét, mikor a sokaságból egyszerre csak eléj e toppan

b ogárszemü

unokáj a,

derék-szál l egény karján. - É des, j ó öregapus, mondani

a

Friedrich

kaezkiás

Frigyes

-

b aj uszu, akarom

nem engedte, hogy otthon

- H iszen

érti m eg, a m i t iLt b e ­

ugy sem

szélnek, felel n y áj asan az öreg, és szeretettel öleli m agához fogadott f i át. - Már hogy én n e ?

H át azért eszem m ú r

két esztendeje m agyar k enyeret ? felel a würtem­ b ergi tiszta m agyarsággal. öreg ámul, b ámul. Végig tapogatj a a

f i atal l egényt, csodálkozva néz m osolygó két szeme közé - végre felkiált : - No n evedet is,

fiatal l egény vol t. De a dereka már akkor is vas­ tag voll, a hasa még vastaga bb, a hangja meg legvast agabb. A városi főorvos , ki nek reczeptjeit csak respek tusból

m aradj unk.

A jó

A

m i kor a szerviá nusok kétkém ényü gozos­ sel füstölög tek fölfelé a D un án, hogy m egsarcz ol­ j ák , vagy föléges sék a várost, Bunder B a ndi még

m ár fiu ;

Pendl Friedrichn é

akkor nem

magyarra váltod

akarom,

legyen.

fél k i lenczes u nokáj ához.

ám

a

hogy az unokám

N e m illenék az utolsó

csinált attúk m eg az embere k, bölcs előrelá tásból azonba n b e nem velték soha Bécsb en tanult anatóm iáját - a fi z i k a-profe sszor kinek experi mentu m ai a rókafarH:al, m eg a gyan­

;

tapogá csúval soha sem tudtak

sikerü lni , a m aO'a l:> alapig azság ait látták agyon pocsé kolva , valah ánysz or csak utj ukba került . l\1ert Bun­ der Bandi nak a gyom ra dupla volt, a hangs zúlai meg hangk ötelek .

tudom ányán ak

Egyi k gyomr a volt a rende s, annak i s a leg­ elaszt iku sabb fajtáj ából. A más ik, a rende sebb li többs zör igényb e vett, tulajd onkép p n e m is olt gyom or, hanem vizlart ó, mint a Szaha rún e m ber­ élele t m entő levéé. Csakh ogy a mit m agába n tar­ t tt - é s sokal, nagyo n sokal tartott , - az nem VIZ volt, hanem bor. H angkö telei pedig a rról neve­ zete sek, hogy a legmé lyebb hango l adó minim ál i s

;

�

Bodrogi : gmbl" 'l'k

A " nyékO k.

11

Ernáni.

Rrnd.nL

lű:!

rezgés-sz ámnál

egygyel

D e h a ennek ft m ásik gyomo rn ak j ól is ment

kevesebb eL rezegtek egy

m ásodpercz alalt : n e m tizenhato t - csak tizen­ ötöt. De azért el lehetett hallani két m értfö ldre.

A d o ktor meg a professzor uraknak sokszor volt alk al m uk megfigyeln i ezt az anatómiai és fizikai

t ünoményt,

rt

m enny i b é n

m indkettej ü k szel'ottr, a

j ó bort m eg a szép d anáL. Á m a szerviúnns ok a j ó maguknak akarták, a d anáj uk

b O lt mosL meg

lG3

m ind.

a Nye boj,'lze

handzsáros nótája volt ; öreg doktor és vén pro­ fesszor okosabbna k l átták hát Bunder Bandit a várost védő ágyu mögött magára hagyni. Igyék a nemzetörö kkel, ha van m it, d anoljon is vel ü k , ha

a dolga Vilúgos előLt, jaj d e rosszul m ent a dolga

az egyiknek Világos után. Mert i nni csak lehet vizet is, de enni m égis csak kell olyasval am it, a miben l e gal ább e g y k i s fehérnye van . . Bunder B andi patvarista volt a nagy idök előlt, de a sok mul atságtól nem ért l'á tanul n i . Hogy most a princzipáli s a szilenczium ot kapott, elfelej­ tett tudományábó l hogyan

lehet m aj d

mulatnia ?

El kellett tünnie a patriotának, el a

magya?'

harsogó

dalosának.

lIa

Talpra

szükség lesz rá,

elő lehet megint szedni mind a kettőt, a hogy elö is szedik az emberek, a kik semmivel sokra akarják vinni. Mostanra 'tanácsosnak

Fiatal t ü zértiszt, gyerek még, ali g pelyhedző, olyan , a k i örök érczben a legm agasabb hegyen

l átta magas tetejü czilinde rt szerezni, aztán irgalmatlan Vatermördert és olyan fl'akkot, m e l y messziről hirdeti a Gesin­ nun gstü rhtigkeit-ol. l\Tert a kinek két gyomra van

az ágyut - és a golyó m él ységes z u gással röp ü l t egyenesen a gőzös m asináj ába. El sülyedt a z m en­

teU m e g,

van miérL. É s l e lt : mit - és l ett : m iért.

(' meli a l egbü szkébb zászlót, czélba állította a vén csatakigyót, megtüzesitet te a kanóczot, elsülöLle

ten, a

" slepp " -j e i

meg

retirál tak

a tulsó p al'lra

eszeveszetten. Akkor szólalt meg ujra az úgyu .

MrgszólalL

szó szerint, még mélyebben egy hanggal ; azt böm­ böl te, hogy : " É ljen ft haza ! " Ez az ágyu B und c)' B andi torka volt. '

Amibe pedig a diadalmi

áldomásko r eltü n t ki

a

egy útalag bor (onnan a Dunából h alászták hordókal) az a B u nd e !' Bandi másik gyOl11l'U volL

és csak egy szive, annak ilyen dol gokat megcsináln i nem csak tanácsos, de szükséges i s . Igy l e tt belőle a vürosn ál Archivar-Conc ipist-SubsituL. Igy eshe­

hogy II YOl'stancl, m eg a Herr Major társ aságáh o z közel vacsorálhatol t a. IÚ'one-nak l ú.mp ásos veranclúj ában. Igy törLénhetett m eg, hogy u tánozni akarván m i ndenben a veszedelmes nagy u rakat, ezek az ő b o szanLásüra a velük konspiráló )linczérnél

metélLeL rendeltek

meg tormával : de

rostélyosL kaptak ; mig neki h ü s égesen elhozták a tormá s m eléllet. A mint az utolsó kanállal l enyeltc, nem állh aUa m eg, hogy respeldusn egy dörgedel­ m ese n mélységes " Pfuj" -ba fel ne oldódjék. 1 1*

Ernáni.

lG4

Emáni.

Hanem

mégis

azért

csak

"Nudl m i t

e lnevezték

165

nem paritásos húzasságra l épett a YOl'stand kacz­

Krén"-nek. É s ez; volt a szerencséje. A tüneményes h ang,

k i ús szakácsnőjével .

rn eg a tüneményes t1'éfa megszerezték neki a Vor­ stand, a H err M aj or b arátságát. Volt ebéd ingyen,

sokat, - de innia is csak otthon vol l szabad -

vacsora ráadúsképp ; n e k i csak az volt a köteles­ sége,

hogy

bus h azafiak boszan­

Larnpli-ban

a

tására m értföldekre hallhatólag énekelje a R adetzky­ M a rsch-ot meg egyéb h a z afias nótákat. É nekelte i s addig, m i g ezek a nóták egyszerre csak nagyon is .. unruhig" l e ttek, - ő meg azon vette m agát észre, hogy fej ére sokkal j obban ill i k a darutoll as pörge k alap, a hangjához az " Áldjon, vagy verje n sors keze. " É s mikor a b u s hazafiaknak h ogy ha dig

a

hordott

V o rstand

e s i z m áj án

nem is, a zsebében

sarkantyut,

kaczkiás

bebizo nyitotta,

(ezzel

min­

kedveskedetl

s zakácsnéjának,

a

a

hánys zo r

L arátfület metélt,) mikor sirva e lőhozakodott vele, hogyan akarták megmérgezni a ném etek tonná s metélttel : a

bus

magyarok

megbocsátottak. ne k i

és benn m arasztalták az i rattárban

segéclhivatal­

noknak valah o l a felvidéken. Azt se vették tőle rossz néven, mikor ezt a néhai Schm erling a l att is megtart ot ta.

hivatalát

Ezentnl otthon ehetett - még pedig j ó l és még pedig rosszat és keveset. Az

uj ténsasszony rengeteg munkás asszony

vol t ; főzött másnak, varrt másnak, v asalt músnak. Enni voll

hát m i t

de i nni

csak

otthon volt

szabad valamit. Keserves

élet,

a ki

immáron

a

negyedik

szisz tém át segitette agyoninni . Megpróbá l t szökni . Rendesen a hónap e l s ej én, friss fi zetéssel bekal andozta uj v ál'Osa valamennyi korcsmáját a ](,'on e-lól ha

a Hilfrnirauf-ig.

Mit ért,

a másik gyomor gyönyörü ségei ért az egyi/enek

kelle tt m e glakoln ia ? Az asszony i l yenkor n e m adott mást ennie, csak tormás metéllet ;

inni

pedig csak kutvizet.

Csoda-e, h a B under B a n d i ezért teljesen sz akit ott a családi lLi zhely rom antikáj ával, ölelő, soksz or n a gyon is ölelő, m aj d n e m hogy fojtogató kar ok poéz isével és beállt - politikusnak ? l\Ii k o r b ekövetkezelt a kor, hogy a m agas pol itik a l ege l ső bölcsességének h itlék fel használni

tüdej ű embemek sok mind en l

az emberok hibáit, erényeiket m e g kizsákmányolni,

bocsáthatta meg m a gá­ nak, hogy a kiegyezés esztendej éb e n egyi k gy om ra m i att, mely nyilván meg voll igézve, éppen sé gg el

Ványt és orránál fogva a bolondot : B l l nder Bandi­

D upl a gyomru,

jó

m egbocsátanak.

Csak ő m ag a

nem

zsebéné l , vagy gO l l l b l yukánál fogva yc:zetni a h it­ n ak i s 1'elh asználtúk a legnagyobb hibáját : mind a k ét gy o m l'át, és k i zsákmányol lák legszebb eré­ n y ét : C sicsó l tulkiáltó hangjt'll.

A hazafiság vásárán megszámlálhatlan l iLe­ rekért és tatLa

ellenőrizhetetlen

b i fsztekekérL

harsog­

restaurácziókkor és képviselőválasztásolmál

a Józa n po7gár

wgyok én-től kezdve

Ta lprct

a

magyaT-ig az összes h ivatalosan m egengedett haza­ fi as énekekeL.

l I arsogtatta

irigység

n é l k ü l - és

n e m b ánta, ha mások sokk al többet : tanfelLigyelő­ séget, főispánságot, akár püspökséget is kaptak érLe. Egyik gyomrúval sem volt mát' baj a ; restan­ cúában csak az aktái maradtak, erre ped i b O' m e b o'_

volt a fel söbbség l, egyes j óváhagy á sa . De m égis - a felesége i s l'estancziában ma­ radt. Csakhogy et're meg helyettest kapolt. Róth Róbert uram j egyző

v o l l B i ká(;son és

mellék foglalkozására nézve zsivány. J egyző a sze­ gény parasztok választásából - zsivány felhasználó sziszté m a der Teufel-t

az

kegyel méből.

agyongyötrölt

p edig a

Mikor Róúert

svúbság

a fal l lból

kiverte, egy hatal mas k épviselő urnak, Széles B C I'(;zi

Ő nagyságának sikerült a város czédulahivatalába hep l'Otegálni a

a

földönflltóL,

vásüri e l J enőrzőj é ü l

a z eladoll J l la rhúknak, l o vaknak. J ól

is

l llegszolgált

Szélespál'li porosz

érle.

m o lnárok

Az

szerin l

idö

uszítolLa

I llagyarl s eZ(' l't cgl'-két b ékétl e n k e d ő, a l elkesülő m a gyal'

Ll

n é me lsé g

ujságában munkakerúlő pernahajder-nek szid ták !Jel: s ü l elél'l bolondul

167

Erná.lli.

Ern:.lui.

16G

cl

n e m zel i

hi vaLalno­

kol ol kell etl táv o l i lani. Minlhogy a hazafias J l é J l l et pol gárok a magyet?' szolgák-lól őnérz e l ü kben m e g­ sértve Sz(' l e s BeJ'(;úL a faképnél

hagy n i feJl) ege-

tődztek : Roth

Róbert gyüjtötte

rásokat kérelmező csakugyan n e k i

most az elzava­

aláirásokat,

köszönhette,

és

Széles B ercz i kép viselő

hogy

és

legnagyoúb m agya?" l ehetett belőle ujra. Pedig

Bunder

Dandi

m úr nemcsak ellene

ennél

yúl aszlúsnál

fl.

cic m i kol' Széles

szavazoLL,

B e l'cz i egy fél kasLély árán konll'u-kortes hasszót lalúIL párlj a

élére,

ennek

., 1 111' D Li rger

dörgő

unserer d eutschen Stad t " -ját egy o k lávnül m élyebb " A b czug" -gal szégyenilette meg az ő vastaghangu elkeseredése. Mert

méltán

volt

elkeseredve ;

m él tán

Yastagon . Restancziáb an hagyott fel e sége egy

szép,

késő

Nyolcz palaczk Fellázadt

este

ott

és két

mind a két

találta Róth kappan

gyomra

Róbertet.

között

- dc

és

mellett találta.

fellázadt a

sz ive i s, mert az i s volt neki egy ! K i d obta RóLh RóberteL.

A fel e sége meg H u n cl er 1 3 andit.

�\ nagy tül ekedésben észre se vette az asz­ szony,

hogy B andi öt üveggel zsebre dugott. Ezze l vigaszlalla m agát reggelig. l� s mert másnap

ugy tal álta, hogy H óth

H óbert

állandó lartózko­

dásra a feleségéhez költözött, a halal mas riválist a politika terén akarta megbuktatni. Beüllt ell enzéknek ! Mélyebb meggyőződéssel

tün

igen,

de mé­

I yebb hangon még sohase m é n ekel Le e m be l', pol­ gÜl' és v ú l n szló a n é m e tnek azt a b i zonyos tul aj­ d onsúgúL. Lgazabb

m O LTal

m('g

t <Í n

igen,

d p igaza b b gyo­

ombel'

nem

iLLa

szívvel soha

a függe t l en

Ernáni.

1 68

polgárok

mikor

mint

borát.

m agukl ermelte a

soha

még

igen, de puhábban

Nagrobbat

párt

napján

választás

karhatalom a l épcsől'ől

tán

nem b u kott,

nyers

panduri

Bundel' Bandi

l e taszitott

ván kos os telemére h aj itotta az " e lkésett"

függet­

l en választókat. dc

igen,

tán

hálásabb

m ég

soha sem volt győzel m es p árt, mint mikor Széles B erczi

a

nagyságos

l átván, eldobta

m agút

édes csen géssel ü tődtek egym áshoz a poharak . - Bandi, Bandi - szólott az egyik pajtás, em-

embernek, a feleséged szomoru esele napján ilyen mulatni.

A Koronában,

a hol

m i ndenki

ismer ! Hátha k e resnénk egy csendes kis korcsmát, a hol ihatnánk megbámul aLl a nu l ?

hogy

kompromittálj a. Mert H óth

fönségesen titkol ódzó arczczal , m i nt gyászát felej­

védelmező

kezét,

talával, - és h amis l ó-passzusok gyártására adta magát, felsőbb j óváhagyás

réményében.

Tőrvény

elé került - a szeretőj ével együtt. nemzet

hivatalnok

- talán nem is i l l i k ma, neked,

- Igazad van, menj ü n k hát. A bánat is za­

l eJ k ü ségében b izva , visszaélt czédulam esteri hiva­

a

d ühös kiabál üsától

var, j obb is nekem i d egen helyen ! ]� s megindult a czim b orákkal ; m egindult oly

m ár

Hóbert a szisztémában és a nagyságos urak nagy­

Ha

susogta ;

héját - és

l evette ne

169

bizonyosnak

uraságot

a k i facsart czitrom

Hóbertről

valamikép

nem

Ezt már

helyen

Mérsékeltebb

Hóth

Ernáni.

.. _ - - - - - _ . . . . . . . . . . . . _ _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _- .. .. . . . . . . . ... . . . . - . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

milliói

teni almró fej edelem, a k i i n k ognitó utazik. " Vörös ö k ö r " , " Zöl d fa " , " I I ilf mir auf" csárda " és

" Itt

keresd " :

mind

hazai

K o rcsmáros és k ellner m ind csak azt

egyszerre

k i ál tanák,

és

" Pi latus " , " Z um Szep i " és a " Kólóhoz " , " A b rincs­ föl d volt. k érdezték :

nem hangzanék oly d ö rgedelmesen égnek, mint a

Hogy v a n a ténsasszony ? Tovább vonu l t B under Bandi k i ., l Tomok" -ra, " C rgés " -re ; H omok, Ü rgés

B under B a n d i b asszusa, mikor a nagy hit' halla­

k ü l városok mind e n csapszékébe.

tára csak ugy sotto voce sll sogta a Kot'Ona akáczai

mind csak azzal várta : hogy van a lénsasszony ?

alatt iddogá l ó függetleneknek : hát

Bandi, a feleséged

is

csücs ü l ;

nem sajn álod ? -

Sajnálom ;

csapos

Tovább , tovább, h egyeken tul, a h o l nincs már lám­

- Vannak m ég b i l'�L1c Magyarországon. - De

Vendég,

pás ; k l tty a sem u gat m ár, mert őrizni nincs m it, czé­ gét' sem k inál m ár, m e rt k inálni nincs k i t . A l acsony kis nádas háznak egyetlen egy abl akában sárga világ

n agyon

saj nálo m .

Asszony

pislog ;

föl d e s

szob a padkáj án, álmos

szemmel,

l ánya m ég nem s lHölt ugy, m i nt az én feleségem.

l ógó l ábbal egy szál czigány czinczog : i d e vonul

Másnapig kell elt i nni ráj a. - De nem adolt, teszi

ismerellenLiI

hozzá nagy busan, nem adolt - és ezérl lesznek

még b irák Magya?·országon.

mamdni

akaró fej e d e l m ével a had .

Bort ! h angzik gerendákal m egrázkódtató szava.

170

És

frissen

feltámadna,

mintha

czigány

a

huzza talp alá. Előhivja a vig nóta a kocsmáros t is. - R ögtön, azonnal , mondja szolgálatkész e n . for­

Maj d szemügyre veszi a m ély hang b ánatos

bocsá'

Uram

-

hova i rjam, már egy

hete, hogy nem l áttam B under u rat a " Félszelll ü ejnye,

Ejnye,

csárdában " -ban !

van a

is

hogy

fel

- B ort ! kiáll

n agyot

és

öklével

csap

Bnnder Bandi. - Bort ! Bort ! Bort ! ! k iáltja ujra, pusztitó zivatar hármas mennykőcsapásánál ijesztőbben, és ki i nkognitóját telj esen levetette, b ü szke

otthoniassággal

recscsent i

m eg

himbálódzó

fa­

székét. Hajnal felé j á r az i d ő , hogy czigány t, kocs­ márost, czimborákat S z ivében

az asztal alá sikerült innia . fel e d és

a nemes

érzéséyel

engesztelő

indul meg, méla nótát dudolva magában, hogy II fecskék m egrettenve röpülnck ki fészkeikböl . 1 1 0 1

Fm

D ial/ola,

Hunyadi

hol

LálJzló,

hol

Róbel·t, hol az Alarczos bál n agy áriáit

Ő)"(liig

énel.l i, a

mint lassan, de gondosan, k ülvárosokon, főutczán, nagypiaczon, gyet'mekek

ur, m ilyen szabad

vásád

ij edve

végig

lltczún

h l l zódnak

h alad.

Félős

anyjukhoz közel,

a

mint az u tczákon Lová b b - l o \';"L iJb hömpölyögni h a l l ­ j ú k az égzengés l . Á brándozása

k ö z b on

eszébe

o l thona, m o l y m osL m egint az övé,

jut

hüLololl

m ióLa assz 0 -

most. N incs a k i szidj a , n i ncs

a ki szomjaztassa - nincs a ]\Í

-

és itt röstel­

kedő megadással dörmög - nincs a ki verj e . Igy el ,

elmélkedve,

b e n m egáll,

hold szelid fényé­

letünő

nemezis t elismerő

vasrácsos ablakra, ti,

remélve a járás­

b ánkódva,

b iróság börtöne elé. A

sejti, de

téns asszony ?

mint a

nyát vizsgálati fogságban tudj a . Eszébe jut, milyen

ér

rását, és kezeit összecsapva szól : -

171

E l'll án i.

Ern á n i .

d ühös,

mely mögött ökölre

tekintettel néz a hütlen feleségél

szoritott kezeket nem

látja. Áll, áll ; néz, néz ; d ü l öng, hajlong, egy u j op era áriája szivében.

csendü l

és i m e

m e g agyában, majrl

Nevetni kezd - és egyszerre, m in t a

vadul csattogó

orkán,

d i adal mas torkából égnek

ágaskogik Ernáni hatalmas kórusa : "Van tanyánk és lakhel y l i n k ! '

Régi

és

uj c m b C t: c M .

L Olt

6.

c

fekszi k a tágas, s z ikrázó fövénynyel be­

h inleLt, L és

A

formáju v i rágágyaktól i l l atos ud­

var k e l l ő közepén, a mint az aralók a sárga ka­ l ász októl

ringó

alája

és

felszedték

m ezőről

u tszélen szomorkodó rezgő nyárfák fehér - nem,

a saráglyaágyat,

az

a nyugal om,

az

ágaiból őrök

p ihenés ágyát, a rögtönös ij edtség rem egö kezei­ v e l összetákolták. Hatalm as,

d al i ás

lerm et,

kemény,

szi goru,

m ajdnem kérl elhetetl en arcz . Borotvált, széles áJ­ l án a férfi ren(l i thetetlen " igy almrom " energiáj a. Finom, nemes m etszésü ajkán a m aga-magát l e ­ győzött vágy szomoru gunyjának a z a szújsarkok fel é h i rtelen l efutó vonása, m elyről a dőlyf elbiza­ ismeri a

kod ottságát o lvashatná le a z , a ki n e m l emondás b ü szkeségét. Hatalmas, j ;'ttszó, egy-két fehér

száltól

m ég

a

vörhenyesbe

csak

szőkébb

b ajusza szarmata százm azásával sajátságos e llent­ mond ásban van az egész m egad ó egyenes

római

arcz

orral ;

férfi as a

karakterél

lengyel-magyar

vérkeverés dísze a kettő. M agas,

a

szemöl dökök

fölölt

bronz-szinü,

följebb hófehér homlokát él e s vonalban határolja

I iG

Leó.

a katonásan nyirott, szürkülő, erős haj. Ott, a hol legsürübb, a h o l l egerősebb, ott a halántékok kö­ rül, ott tátong a

perzselt

szélü ,

fekete

nyilásu,

vörös sötétségbe m élyedő seb : kis kapuja a

so­

káig várt, m égis sokáig késett, végre

erőszakkal m eghivott n agy vendégnek, a h alálnak. É s mikor a hirtelen

b etoppant hatalmas vendégtől

müH lélek az utoljára felpillantó szem

megré­

végső

kintetének fényében v isszarepült a n agy

te­

m in d e n ­

ségbe, m egrezzent szárnyai gyors csapkodása köz­ ben mintha el feledte volna b ecsukni maga m ögöLt ijedt m enekvésének tágra nyilt

ajtaj á t :

azokat a

]'émes ürességtől mere d t, kitágult pupilláju szem eket. Egyszerre rémiLő sikoltás éles, rekedt p an a­ sza hallgatta tj a el a holLte;:;t körül zsibongó tömeg m oraj át ; az az él es, rekedt pan asz, m i t a tollke­ rekében gyönyörködő, b üszke nyugalm ából hirtelen fölvert páva t aszit k i szük torkán. É s n ehézkesen himbálódzó,

vaskos

cziczomázott

éltes

l épésekkel

l eányos

a sszony b otorkál

d i szben

az

ü veges

gangból a halott fel é . - L e ó , L e ó ! ri kitj a rémesen és nehéz lesté­ v el , kövér kezeit lihegő,

zsiros

mellére

szorítva,

k i áltó szinü, y on agl ó halommá olvad össze az élet­ telen férfi lábain ál . A t ö m e g kell eLlenül vonul Mtm ; egy fekete pofaszakállu, őszbe csavarodott ü stökü , ünnepélyes tartásu városi szenáto]',

a ki

n égy gyorsfutárt m enesztett

H7

Leó.

i dőközben

orvosok

háw J 1 l ­

után,

b asszus hangon d ö rm ögi szomszédja fülébe :

mély

Kiabálhatja már, hogy Leó, Leó ! - nem kelti fel azt már s0ha ! Ö reg-asszony feleség, deli ulánus-főhad nagy férj : halál az mindenképen . Pénzen akarta venni az egyik,

lL

mit pénzért nem

adhatoLL a m ásik : a szerelmet. Mig végre beh\tta az eladó, hogy a pénz, halom mal legyen bár, nem boldogstlg. É s puff - vége volt ! H el yeslő fej b ól intással nyurga,

éhesszemü

yárosi

felel

a

i rnok.

szomszéd,

a

S7.égyenkezve

szoritja k abátj a zsebében az ujsúglapot,

melynek

apró hirdetéseiben épen tizedszer küldött néhány ezer

forintos

hozom ánynyal

koru hölgyeknek " házasság

rendelkező

b ármely

nincs kizárya" b izta­

tással szerelmes üzeneteL. Hej ! Szlolisies Döme, nemes Vajas városá­ nak mély bass7.Usban m enydörgő derék szenátora,

�

sok, sok esztendővel ezelőtt, a mikor még a D mára l evezető s ikátoron é p ü l t gimnázium

dalárdáJának

b üszke bombardój a voltál, m áskép l áttad te akkor ezt a. csendes, n é m a halottat ! Toporzd:oló paripán ülL akkor, fej én délczegen fél recsapv
arany­ cl

kezé­

ben ' villogó l elkes ü l tség a szeJllében, II mikor az

isko l a

s i kútorüba. nyíló

szoll lszéd

utczákból

l\Ís­

diákok és i nasok sikongó élj enei között a n agyobb diükok éreLlen hangu karából hallotta

feldörögni

a Le, akkor is múr hatal m as baSS7.LlSodat :

.,Mcgblinhödto múr o nép A n1ll1lat s jöyencliít ! " 12

1 78

n a gy veszedelemben is

És U szurtosan l obogó f:í k l yá k egyszerre csuk he­

a

kezükben.

Legell i l

a

fel i rásut,

ódon g i m n áz i u m sarküra szegezze,

hogy

szeg­

m el yen

idök

gonosz

l eLes gót b eti'l k k e l ott gnnyol ó d i k a

az

k i hivó fel i rüsa, hogy : " S chul- Platz. " És Sztol i s i es

mint

szőgezled

a

i tt,

a

rezgő

l1y ú J'fú k feh é r ü gai l l ak ravalalúl1, a z t Lalálj a m o n -

nagy

azt

oda

H a al<1\Or ez a szeg(�n y b ü nös

fi n ,

egy

S z tolisics D ö m e, a m i n t m agasra eJl l el p l éhtábl át, " Kazi n czy-tér "

rácz

d er é k

a

régi i d ő k n e k uj cl i cső.:iégét, hogy : " K azi nczy-tér. "

trofeu­

s zétvert fekete-sárga ö r b ó d é k d arabj ai n ak

aHo)',

te

és

fejteLLet! it " Sc:lll ll- Platz " -ot

és

sasok

kétfej ü

m egekben a l el k es i fj ak , levert

vol tliI

azzal a lil b l ával e l ő rehal a d t ú l , l étJ'úJ'a m ásztál, l c ­

tö­

v i l ágitották a sötét s i k n t O J't és rajzottak s Li r i'l

m ai val

1 79

Leó.

Leó.

.

d an i : I l a M AchL ! A LtalllLC - i n G al opp, Yorwal'ts

mars ! csos

. .

.

l l l'

h ej a k k o r Sztol i sics D ö m e városi tanú­

szügu l d ó p arip á k nlspatkói a la t l adja

ki

i (j u , forró, l ángol ó lel két . . .

fej ebu bj ára

] )e a főhad nagy, Leo \' 0 1 1 SZ<1 1 1 1 bo rszky, sú­

s z e l i rien rás i m itott h aj ll , n é m et n evü profeSSZOl' a

padt lI y u gal o m m al és m égis l e l l\es p i l l a J l tússal e n­

D ö m e , Id n e k l egyak m eröbb

szi \'é b e n

az

a

kopasz

fel ,

szitoLLa

l ú n gj út

h az asz orelet

ged te vo 1 l \1l II i

a

töm egel ; és a m i k o !' cgy boloJl­

Sztol isies D ö m e k eb l e l el kes ü l tségében n e m hUta,

dos fi l l épen felé czélzolt a s á!'gom bóczczaJ, h i r­

hogy a fén y e s mh új l l főh a d nagy m ögött bozontos szőrü lov a k o n , Ill a g a s a n fel n y u l ó d z s i d úi k k a l oLt

t e l e n m e l l é u gro tt, I'e l e m el te a

l es e l k e d i k tlim acl úsra k észen két század szarm a t a

vag'Y k ettő t

" i téz : n y o mo tt O JT l I , s z é l e s , v ö r ö s kép ü , i rgal m a t n e m i sm erő k a to n ák , val ahonnan a D n j'esz ter v i ­ V<1 1'11 a k ,

hogy

n e k i ru gtassanak a n n a k az ijjongó-vijjongó

soka­

parancs- szóra

d ékéről, a k i k c s a k ságnak, a

k in e k

az

csatas i k ok

olasz

vereségei

n y i l ván e l vették az e szét.

Éljen

e zerszeresen,

mig

a

ilZ

üllepérc.

Pedig m il y e n gyilkos vágygyal ragyogtak mö­ göLLe

cl

c1zsitl úk hegyes vasai !

Fel i s szegezték a táhlút, l i s z l e l C' téJ'e é n e k e l ték a � zózatot, é s

mÚI'

csak

a

el

is

�zOJll szécl

utczákból h a l l atszoLt egy m ási k n ó l a , bosz,m t ó b h s o k k al , ijesztőbb sok kal :

a haza d Ö J'gi Sztolisies D ö m e m a gasra

e m el v e az uj utcz a-tábl át.

fi'i l énél fogv a és

m in t h a az écl es apj a voln a , o l Y i l J l szerete t te l ülölt

Éljen, éljen ,

pajkos

l e l k e s ü l tség

hangzi k egy-két

u tcza-gy e re k k e l sárpogáésálwt gyurat, hogy \'elkezö p e rczb e n n y i rk o s z u h a n üssal

It

kö­

h u l ljan a k a

d i'lhös ulánllsok z e k é i re . l lej Sztolisics D ömc, városi szenátor u r !

Majd

hoz K ossllt II t i SZtílt

.

'l'ü !'r Pi sta meg- i ' l1sk:'it

]�Ij l'n

( ; arib[tI!l i !

. . . II m i k o r h i J'lelen i ra ll l o d ússal, d ühös szil­

l; o k k özölt robog e l é II vügoLt k é p ü maj o r és d üh­ �

től k i b ugygp nt szemeivel gy ü [ölkődve tek i n t II fő12*

L0Ó.

L eó.

180

a k i tal án a Szózat megsze ntell verseit ismélelgelle m agában, a m i n t gyermek k o ­ h adnagy arczába,

rában szokta, édes anyj a, G aliczia rideg földjében pihenő édes a nyj a ölében . - '\Varum l assen Sie n icht allaq l ti el'en ?

-

kérdi d ühösen a vágoLl képü. - Es sind ia Kinder - válaszol n yugo d tan ez. - lIlalllaff - ordit rekedten a maj o l' s m aga u lá n vezényli II h a l ;l l sáp adt r a vál l föh n rl ­ nagyol ul ánusaival, hogy szörnyü m észárlásl vi­ gyen véghez a gyerek e k e n . tak

Csakhogy a gyereke k a d d i g már o L l h o ll vol­ és Sztolisies Döme l n nácsos ur a m ús n n p i

l e czke tanulása közben n e m is sejtette, hogy a z a n é m a föhadnagy, hogy ez l e tette vitéz

II

néma h al o tt,

ö l'öl(l'e

lml'dját, m i után utolj ára megsu h i n tolla

a vágott k é p ü m aj ornak i l11 m áeon vágottabb képé n . É s l ett b e l ő l e csöndes polgár, ott, abb a n a dunaparti k i s városk ában, a melynek lóherés, fe­ hér pártás kam i l lákka l v i rágos udvar u gimnát.:iu­ máb an annyi derék Szlol isicsot neveltek szel1ény , b szürk e professzoeo k. Lett belőle i s st.:egény, szürke ember. G az­ dag, kövér özvegyasszony három portás házának k i s szobác skáj ában J akott, félrehllzódva , csendesen . Nem i s s ej tette, hogy gazdag, kövér özvegyasszo­ n yoknak i s van - vérük, m el y fel fol'I' és :í.mda­ tá v al elsöpör mindent, ha érzi, hogy a ház J, i s st.:obáj ában d erék, dél czeg, fi atal . . . oszlopnyi e l11 b e l' l akik.

181

lts l, i v á l t , ha az oszl o p n y i ember oly t a p asz­ t a l atl an, m i l l t az i skolából k ikerült k adét. Vilá g o l nem i s m er, hát m ég asszonyt ? H adapród-iskolá­ b ó l p i szl\Os r utén faluba helyől'ségTe, onnan hi­ mcs olasz m ezőkre, véres m enyegzőkre, majd meg púlyál-veszlellen h árom porlás n agy ház kis szo­ b ú c s k áj tl b a : hút katona-iskol ából i sm e rj e il v i l á­ got, hérelt csók ból az usszol1yt '? Pedig hány szép asszony, h ,í. n y szép l eány Li'l z es csól,júra, égő szenvedél yére, igaz szerel mére 1'01 l1 a m é l tó ez fl. szegény, csendes, sZLI I'ke fili s z ­ Ler, a k i pedig fé rfiu, a ki l ovag ! Dc hallgatnia, féll'evo n l l l n i a kel l ! El zárni szivét, l ecsukni szell1ét ; szegény ördögnek, pályá­ j át eldobott sz ürke filiszternek b üszkének kell l ennie, nem szabad szeretnie. SzitLa esendesen p i p áj át, ápolta gonddal két

k anári m ad al'át, a szomszéd gyerekeknek csinált vi z i m al m o t , örd ögmoLol út, fnragoLL kaposfát és lett a neve : sze l i d l engyel . Egyszer aztún nagy b e teg lett ez a szelid l engyel, a b Liszkeségnek ez az anakhorétáj a . Ta­ vaszi szellö csalfa szárnyán gyilkoló t i fusz lopód­ zoll be a vérébe

- s oLL fek ü d t hosszu heteken, a be­

ö n L ll d atl anul hagyYún viaskodni a c z é l i z m a i l

Legség vasmal'kával. Izmai yollak erősebbek, pedig

óhajtotta. LegyőzLe a hal ált. Dc háL hogy is ne, mikor olyan ápolój a volt ! Özvegy Huek A mália asszony a sóvá!'lwdó kéj ezirógató nyájasságával tartogalta l ázLól égő fej ét

nem

lS�

183

Leó,

Leó,

szi l aj Lüzzel l l l l l l úmzó keblén, LU mall a l l szemekkel

gát ebben a sr.el i d , meleg, fél ho mályos csendben

l e ste m i nden m ozdulatát és

- és hagyl a

igazitotta

m eg

i nge

l ljj át, ha haragos v[\güsL m (�rt h ad o názó i z m o s -

az

asszonyt

n é l k i'J ! , el lenlmondás n é l k ü ! .

I g y találta ő k e L az orvos , "

ah, milyen izmos ! - karj ával a vágott képü m a­ jor [el é , A m i loszi förte l mes anyúnak szere lelével

a l Ú I't, hogy Sza m borszky

i gazitotta meg raj La a tak aról, h a fél i g fel l lgol'\'a parancsot adott az a LLaq l l e-ra , , , vágoLLképi'1 m a­

j egl'esek. l�s

É s a m i kor egy sápadt-fényü ő s z i d é l l l Lúno n , h o sszu , hosszu hetek m u l tán b ámuh'a nézett körül ,

r,eó

l e ltek húzasok ;

adott igent

j o rok h a d serege e l l e n .

ö m l engeni el l entál l ás

scm

szabad

s vi l t e s e b lébe

I i l l ek A m ál i a

és

m ert

az

m eglagadnia

Nem is la gadta meg. I-l iszen ha császárnak

n agy, fényes, i z l cste l en rokoko-b l l tOl'Zat l l szokLban , hattyntoll as, palj'olat-vánkosu, selye m-takaró" ágy­

asszonyn ak - szintén b ecsületből ?

l\ ényelmes,

j óleső,

m agáL. Az orvossügos

szeli d

csendben

Aztán nem érdemli-e

tal á l t a

üvegeknek battériája k ö z L

erélytvesztelt, l angyos tekintettel kereste a j ó l tevő

fonnyad tabban,

esztendej ében és égő

Lüzü

m int

virraszLva,

özvegysége

szemeive l

első

föl éj e

h a­

ne

Nem

egy

ápolta-e,

H ál a,

enge­

d e l m e sség, köszönet : ez l e sz ezentul kötelessége. Csakhogy

ütt ült az n gya m e l l ell, éj re éjt

meg?

mért

n e m őrizLe-c, nem mentette-e meg ?

lündért. sápadtan,

becsiiletes

k alon ának. lehet engedel meskedni b ecsül etből,

b an ,

ö n L l I datlanul

az

asszonynak

szerelem

kell !

Fonó, p erzselő, napról-napra uj kohó tüzében fel­ gyuló szerelem ! Ezer apró fogással akarj a

feléb­

reszten i , ébren tarlani ezt a szerelmet. Ö ltözködik

j olva megcsók o l ta h o m lo k át - s a csók sorvaszLó

l ányosan,

e l'eje alaH li hegő hangon szól t :

kalodont, szépség-kenőcs és rózsahajpol' csak ugy

- Leó, megmentettem az életét -- az é l e tedet ! Meb O' váltott.al ak a hal áltól " nak megtartsalak , "

, hoO'y maO'al ll" "

m e l:t szeretlek Leó, szel'e l l e li:

Leó , . ' meghal ok é l' l e d ! l�s l obogó vágygyal csókolta össze

fl

l áb a­

d o z ó kezét, m e llét, aj kát, haját . , , A beteg meg hagyta ! Tudta i s ő, nik

vele !

F o l y tatása - e

a

m i LörLé­

hal l u c z i n áeziókl)ak ­

vagy valóság ? Csak azL tudta, hogy jól érzi IIIU-

fésül k ö d i k

m enyecskésen,

lil iomtej

és

csöpög, ('sak ugy hull róla, A kerL, az udvar vi­ rúgágyai röhögö kertész ck kezei l ő Lt

szivekké,

al att

nyillal

át­

egymásba füződő L és A b etükké

vúlLoznak áL ; szcl'e J mi

dalt

énekel

a

s l iglicz, " szeretlek, szeretlek" hápogj a papagáj , É s h a korán reggel, kell j ámia, már

nincs

mel't a z

i tthon,

betanítoLt a

beszélő

aratók

után

esthaj nalra,

mert

a hombárokat kell megvizsgnlnia, még nincs itLhon :

Leó.

felvel'i a poros

utcz a

Leó.

a h i mét kel'eső

csendjét

Leó !

nőslény-páva J'ikiló kitiltása : Leó,

Szegény

hogy át nem sznrja, a mi ért egy alkonyi l átogatáskor b ucsllzónál kezel nyujt uz ö

(éljénelc !

gyönyörök

Mit is olvashatna a n é m a k atona p anaszos

e l ő l ; versenyt kapál a n apszámossal, verseny t k a­

nézéséből, a vig b anal i lásoka l fecsegő kövéJ' asz­

Leó pedig fnt,

menekül

émelygős

az

b uz akupecz ekkel ,

szál az aratókkal, p e rl e k e d i k a m ert k en yerét m e g a k a rj a

érdemelni,

m ert

szony ösztövér lekintetéből ?

csak

m i koJ' gyors

C s ak egy este, az utolsó esle,

igy akarj a m egérdemelni.

ugrásokkal az utczán átrutva h azafelé indul l, csak

Máskép m ert nem l ehet - n e m b i rj a. Asz­ f'zonya ölelése b ö rlön, asszonya csókj a Wr. I� s il

akkor veLle észre, hogy

lől'

mig börtön ét m éregeti, a mig a gatj a , gondolkoz i k :

élét

próbál­

l ehet-e ölelés, a mely m eny­

ország, l ehet-e csók, a m e l y méz ? l eánya jött tal álj a,

n a­

n ézell rá, olyan szomorn, o l y an n agyon szomorn

haza

forró, kétségbeesett és örökre

l\lelyik l eány nem tudj a ezt kiolvasni ?

hébe-korb a

ő is elkaphatj a egy-kél szóra. Nézi-nézi,

hosszan

l emondó szerelmet

olvasot t ki.

l átogatób a : csupa ü d e ség, természet, b áj , izlés és i fj u ság. Esténkint feleségénél

hosszan,

szem éből hirtelen, m int egy kinyilatkozlatást, ádáz,

Egyszer csak azt találj a, hogy igen, ugy kell l ennie. A s z o m szédék lanítónő

a válásnál

gyon hosszan szoritj a kezél az ct jó bácsi, az a szel i d p araszttá l ett k atona. É s a hogy mos l fel­

Lesülötte b uz ftvirágszi n

szemét ;

h aj át, d u s

s z ő k e h aj át homl okára szorította s l assan tovább

n éz i , nézi é d esen, nézi szerel mesen és ime,

mel­

tőle,

mint

- J ó éjszakát, főhadnagy nr ! - ��s utána

B otond doláb r u m a a l att a z aranykapu, és mondj a :

gondolta : szegény ! A főhadnagy p edig ott állt és

l ére ü t k ét öklével, h og y viszhangzik - Nem l ehet, n e m s z ab a d ! Pedig hiáb a, az

a

lány

l eb egve mondta :

nézett utána. Ebben a z egy utána-nézésben felvil­

nyilvün

Illr-gigéz le.

l ant előtte egész élete : m agrar édes

anyj a, a ri­

Buzavirágszin szem e, d arúzs d e reka, csil ingelő n e­

deg nevelő i ntézet, ft szigorH k aszárnya, az őrö m ­

v etése, pajkos, sej lelem nélkül valósága !

telen

Még akko l' sem lucl semm it, mikor dévaj go­ n o sz sággal rózsa-b i m bót ad

neki

és

lálj a,

hogy

ennek a p araszttá vál l k a lonának hogy megremeg a z a nehéz keze ennek a könny ü

rózsabimbónak

a terhe alatt. N e m s ej t semmit akkor sem, mikor

ö nagysága

gyilkos,

fenyegető

tekintetéyel

m aj d

garnizónok,

a

népes

Olaszországra gondolva o l asz k ö l lő édes d alút,

most most,

esatamezők

a m i l j aj, hogy

kor nem érlett : :'[a ]loi cb 'amor di

mo

-

és

értelte m e g az édes

,'i rece accorta

FuI' i biondi cún' allor " olati E' lamoroso sgllal'do in so raccolto . . .

ak­

IRQ

1.06.

és éeezte, hogy a mit most megÉetette él'tett, aJTóI örökre le kell mondania. A n é l kül pedig nem é l'demes él ni. }�S ezért feküdt m ásnap itt a rezgő uyárfák fehér úgaiból összetákolt sarúgl)Ta-ágyon, a tngas, szikrázó fövénynyel behintett, L és A formáj u viritg.í gyaklól illatos udvar közepén ; ezért kellett a h irtelen betoppant h atal m as vendégtől m egré­ m ül t léleknek m e grezzen t szárnyai gyors csapko­ dása közben elfel edni, h ogy becsukja maga m ö ­ gött ijedt menekvésének tágra n y i l t aj tJját : azo­ kat a rémes ürességtől m eredt, kitágult pupil lájn szemeket. Megjött az orvos. Egy tekintetet vetett a sebre s a formátlan h alomba összeomlott asszony­ nak odaszólt : - Mindennek vége ! - Leó, Leó, Leó ! sikoltott rekedt visszhangot keltve az asszony, s borzadva m utatott a tágra nyi l t szemel, re. A z orvos l ehajol t, hogy befogj a őket. IJ iába, nyitva maradtak. - Leó, Leó, Leó ! - zokogott a szerencsét­ len némber és könyes, kövér ujj ai val ipal'kodott l en yomni azokat a pill ák at. Hiába, nyi tva m ara d tak. Egyszerre csak mozgás támad a tömeg közt. Uj kiváncsi ak - nel11, igazi résztvevők jöttek. Atyja karján II leány j ött, lassan, szomoruan. Bá­ gyadt mosol ygással köszönte meg Sztolisies Dö-

Leó.

187

lllének, II m i érL utaL ny ilott n ek i a haloLLig. Le­ t é rd e l t elötte és i m á dkozott, m i g az asszony dü­ höngve követeile vissza Leójút. l\Iaj d föl éje h ajolt a leány, szelid uj j tti v aJ m egéri nte tte azokat a nya­ kas, merev szemhéjakat - és ime, szépen, enge­ del m esen lecsn kódtak azok. Tal á n azon a sugúron, mel y a leány k ö n y Llj énok megtö rt fé nyéb ö l a p u ­ pillúk " ónles llressógébe világitott, egy pillanatm visszaszúl l t a nagy m indenséggel egybeolvadt lé­ lek, hogy örök ny ugalomra (;sukja be ijedt menek­ Yésének lúgea nyil t ajlaját.

Két ilélet A

régi töevénykczés

tése i nek hijÚll,

képzclcl1 1 hevitö diszi­

egyszcrü zökl posztóval beLerilve,

uyul i k cl hosszan az

itélet

asztal a.

Nincs rajta.

feszü l e l ; a fesz ü l e t elölt nem l o b ognak sárgü fé­ n y ükkel vas Lag h amvu viaszgyertyák ; fel-felgyuló l úngj llkkal n e m vil úgo s i Lj ák meg annak l ecsüngő fej ét,

kinek

biztaLás ságnak

és

arczúról oly

annyi

l emondás,

végheletlen

b ánala

annyi

az

igaz­

b eszél . Nincs, a k i m egnyugodn i tanítson ,

n i nes, a k i b átoritson, n incs, a k i

az igazságra

i nLsen . \'ttsLag dróL -l\alll pókon repedt hamngll roleu m l á ll1pák l ógnak 10

a

lll o nyezetrő l .

peL­

F ü stös

L\tl gokkal \"i l úgitják meg az ügyész k özömbös a r­ czúL, a

l ál'más

reld ám l'iL készülő,

llgyvédnck k aj l a o em

al aLt

cz ingár yédő­

e l fl l Ló

Az llnal m as núdfo l l aLu székeken

mosol ygását.

iHvc

az

eléj ü k

telt pa pirl apm fantaszLikus Lúj k épekcl D rkúl nak a h izalmas szavazó b i rák. Gyorsan mozog pufTl1 cl l , fehér kezükben az ásítozó p laj bász.

Kl ll1ll a tlo\'cmberi alkony dlll'\'a c nyelgésscl szórj a

a

mcg\'aklllt

abl ak o k n ak

hel y lyel-kőzzel

papirossal boragaszloLl tábl á i l'a hol az esős h avat,

1 90

tnl

Két itélet.

Két itélet.

hol az é l e s h a n gon panaszko d ó

A

d arát.

- B ün ö s n e k vallj a ma gát ?

si etős

fel hők k özül - m i ntha b oszork únytán cUH roh an­

A vádl ott, gyolcs gunyáj u , l i sztes ill'CZ U pa­

Ilemak a rolll sággal tÖI' e l ö az

ra szt, c m b e rs rgtlld ással feláll, sul yos kezével fél l'e­

-

n ának

h á l latos

elpi henő napnak egy-egy réved ezö sugara, m éltat­ l an h arczl'a k e l v e nyéve l ,

a p e t ro l euml á mpúk szu rtos fé­

- Nagyságos tön'énysz é k ! l ottak,

baljún -

Fegyvel'es börtönől'ók k el j ohbján, ,\ 7.

ü l a vádlott

ő

é l e lé n e k viclúm n apja is rég

l et l ll1t m ár. A fénysI lgúr, mol y hébe-korba fch' e l ö r W l;igy u l ,

p i l l an túsálJan

égető

zsal'úlno k

pokol n a k

bánat

lJiáha löreksz i k a z l el oltani a

-

fehér hom­

védett,

l ok út' ó l és szól :

hogy e l ke d vetl e J l e d ve m e n e küljön m essze

n yugatm, a l ú thatür a l ú.

l án gja.

s i m i tj a deresedő h aját n aptól

n

Megöl tem

a

ráleste m , II b a l tút lá is h ogyan

l átt a m ,

A 7.l I táll

J ól

a zzal a bal­

megfontoltam ; Mélye n b e l é

éles i telte l l l .

vúgtam a fej e csontj tlba, kor

sem tagad tam ,

agyonütöttem

l egényl,

tával ott II törvény a sztal án .

fol y t fiatal

r<'tm val­

M i n cl

m agam

k i k olt vol tak ;

és öri' tl t a l e l k e m ,

v e l ej e ,

m é b ő l , vékolly vi zpúra húl yogántl föd i cl az llj l'a

lIadd fol yj o n össze a v é r ü k, gon d o l tu m ,

föl d l'e szegzC'tt t e k in tc tel.

a m agam szem ével kell ett látnom,

A v á d l o t t a l s z e m b e n ii l , kél st earin-g y c r l y a

össze a csókj u k ,

este m .

fel esége m n e k

n e m , a h ar,l g k ö n y iije : m i el ő t t kigöl'll i'd lwtne sze­

:1

m i­

k i a b a l ta nyomán I I h a m ái'

hogyan

font

hogyan fol y t egybe a l eheletö k .

m o d el'll lúngja k özt, a Liil'vénysz é k i e l n ö le l\l agas,

Legj o b b i s l ett yol na igy ! l\ l i t csi n ,\lj oll m ár most

b ü sz k e férfi , n öv icl, gönd ö l' szak:LlI k eretc'ben h n l a­

az a fi atal asszony,

- az a . szép asszony, az a

nyugh a t at­

gonosz asszony ? Legj ob b is l e LL volna n e k i a sze­

l :m súgút a h o m l o l,ból gyökerező erél yes orr c z i l1 l ­

r e l öj ével eg)' s i rban, h a m á t' JlI egcsal L vele. l\feg­

vúny, i d eges a n · z . A z

al'cz f áj da l m a s

p ú i n a k gyol's t e m pój u túgulúsa - esése m ut atja.

csall e n gem,

Ennek és a rohanva l ü ktető pul z us n a k n e m l ehel

tartottam,

parancsol n i :

m n ga-m agút e m észtő é l e t re n ex­

a

D e l ehet p ara n c s o l n i a szemnek, a h o m l ok­ nak, az n j k n a k , a h angn a lc. mint a törvény ;

igaz l e l k i i s m o rc t ; sze l i d , [o Ltól :

b iztató

selyem k ö ­

ténynyel czi fráztam a z t a senki l :í.ny:'tL, a z t a z ul­ széli zsöl l él'llé csinlalan H i n dérkisasszonyát.

m ozgásai ezek.

gOl'lI,

ped ig l, ét k ezem nehéz mltnkáj :'l v a l

d rá ga viganó b an j ál'alla m ,

,ljkni

I W l lg m ,

Az el n ö k sze m e sú­

H

mint

k o rosabb ;

most is csak negyvenöt eszte ndős va­

minl az

gyok, ő meg harm i ncz. D e a munka h am a r vénít,

n é l k i'! l n y i l n a k

l'get és szárit a n yári fonó n ap ! E l hagyta a . szá­

h o m l o k a t i sz l a , rem egés

Nem

voHam JJll' g ö l'eg hozzá, csak t i zenöl esztend ővel

k érdezi

it

\

úd­

radó fül, hogy J i atal tör7.SÖkllek szijja

k i a l e \'él.

Ezért vúgtam ki azt a fialul törzsököl, n e láplál-

hassa

magát

az

én asszonyom a m ás j ussúya l .

A gyonütöttem a szel'etöj ét - akal'tam, ohajtotlam a hal álát ; agyonütöttem volna az asszonyt is -

h arsogó

szóval, hogy a ceyloni pagodát rajzoló

szavazó

birónak kiesett a plajbász

tem - és ne volna kezemen a l áncz, ne

ne

állna

t u dn ttm mi a kötelességem

a b irák elött . . . - é s hátra fordult, hol a tö­ meg közt sikol tva bujt el egy tüzes nézés ü,

sze­

mérmetl e n arcZll némber - agyonütném most i s azzal a baltával -- és j ó volna n agyon , és tud­ núm nagyon akkor is, hogy nem érzem b ü nösnek m agamat. Szólott

és szemében megint oU égett a

b el eket perzsel ő pokol száraz tüze, szemében oll l engett

a

l egyözött

könynek

vékony

vizpál'áj ll

hályoga. Az elnök hagyta b eszélni. tett

a

fenycgett" sre.

mondogatta

utánn a :

hogy

törzsöknek

fi atal

Kezével sem i n­

Lelkében

mohó

" Elhagyta szijj a

a

vágygyal

szúradó

k i it l evól.

Yágtam ki azt a ! i atal tÖI'zsököt,

ne

tápl á l b assa

m agát az é n asszony o m a m ás j ussával . ü töttem a szeretőjét h al ál át,

agyolliHötte l11

akartam, voln a

i\gyon­

óhajlottam

az

m ert szerettem, szere t te m , m ost

fát, Ezért

il

asszonyt is is

szcrelem lla­

g yo n " , .

És 1l10nclott az dén

előtte

a

mint

szavakat, heverő

megemel gelle,

haJlgaLLa

a

valami l ázas véres

b alta

görcsösen

lel kében

u

yúgygyal után,

tún a

nyu lt

könnye­

fel ragad ta

és

il

kezéből ,

ki áltott : Ezzel ?

m ert szerettem , szerettem nagyon. l\Iost i s szel'e­ mellettem az ő r,

19S

K é t itélet.

Két itélet.

Igenis

azzal, nagyságos

el nök ur !

-

h angzott tompán a fel elet. És a kurta felelet arasznyi idej ében örCll e ­ tes gyorsasággal czikázott v égig a nagyságos el­ n ö k ur emlékezetében az egész i d i l l , az egész - komédia_

Szegény timár leány volt.

l\lüveltsége

egy könyvtárnyi rossz regény - llleg a megllnt himzőráma, horgol ó tÜ. - De a ruháj ában l iliom, hangj áb n n rózsafakasztó tündér, gondtalan dalá­ ban, sej lel l1les, sötét és m égis ah ! gitó pil lantásában

milyen vilá­

a rej telmes Psyché !

rá n ézett, a ki mért

mélLóságu,

A mint

komoly, b üszke

férf i u l'a, m i ntha veszedelmet rejtőn kérdezte volna : " Tetszem ? " ,. Itt vagyok, viJ'ágzom, rn gyogok - tépj le, te

ünnepélyes,

fill !

m egfontolt, komoly,

Ah, ugy-e tetszem ?

szigoru fér­

R ideg aj kad m osol yra

olvad, hideg szemed kigyul, kemény szived sebe ­ sen

szivattyuzza

a

vért ?

h át szakíts le, t i e d l eszek,

gasság l esz az é l etünk,

Tetszem

táncz,

d a l i ák, l ov a gok, éjj e l i zenék,

zenc,

mulatság,

Ugy-e, hogy n a­

gyon tetszem ? �zakits le, végy e l ! e l kell venned,

No

kalandos szerelmek

- - a tc neved védelmében ! venni,

ugy-e ?

végy e l ! Dáridó, vi­

-- E l

fogsz

mert szép - szép, na­

gyon szép vagyok és te erös, Bo dragi : l':mbcrck - Árnyékok.

hatal mas nagysúIS

1,"',1 i l t· l e l .

gos ur gyenge vngy, ostoba vagy, szerel mes vag�'

PsychéL

- bolonc1 vagy l . . .

anyj át,

"

J�s bol o n d volL 11 csúbot bttn

-

l úny

a

I1 c m

szemében

fenyegetést

-

csak a

C:iattanó

és

J u nót . . . .

el­

v e t te . . . d o g l B ol d o g

velőt pusztító

féltés nélkül !

Hiszen

j áték,

o l yan

szerelemmel, gyerm ek,

bolondos

regényemlékei

fényes

tekintetében

l an csáb mondott igazat, az tés hazud ott. Nem kellett éjj eli

lömölt

husu, egy

kis

váll I I

törvény­

Hogy i s m ondta az a szegény p araszt : " EI ­ hagyta a szál'adó fát, hogy fiatal Wrzsöknek szijj a

z enék,

n em

csak

a

l, i a l evét" ? . . .

a

Psyche

esztendővel ö'regebb férfi .

d áridó,

n em

k a l an dos

vigasság,

szerelmek -

dal i ák , lovagok :

rú, v al l d b e ;

m unkáját m e gvil ágitó, szel i d lángu

m écsvi l á g

föléje,

is.

hogy . . . .

frustra l . . . . É s m a reggel, m i k o r az i gazság házába j öll, törvényt

a kérlel h etetl e n

ülj ö n

a

szörnyü

b ü nös

felett, k i

vád é s a megvesztegethetlen or­

vosok tudós v é l e ménye szeri n t kiszám itva,

ölt

l e s e l k e dve,

-

ölt

j ózan

meg­ észszel

ma reggel , vámllan ajtónyilásnál l átnia kell e t t

segits

vele

az

manou, le

l e n asszony.

ő

tizenö·t

. . . . .

talán

és

a pa-

raszté l .

-

Soha

nekem

-

fel e l t

e m l ékezö, t'ágyá pillantással

a

becs Le­

némber, félő,

arra a b altúra, <1.1'I'a

a vérre, arra a n e d vr e . - H át h a n e m volt, m i ért lette ,,0Ina ? szól az elnök és kezeivel m eg- megemeli it

N e m c s a k a n yári forró nap szárit, szárit a l é l e k irják

asszonyt,

- Igaz, hogy szeretőd volt ? Kérdezi szigo­

vénit a l é l ek m i ndig magasbra vágyó munkáj a i s .

is

az asztalra - -

Ezt a z

ruan o Szeme nézéséből szól k i a bi ztatás : Mondd

Á m n e m csak a m e z e i munka vénit hamar,

. . . . A zért

asszonyt.

fenyege­

mulatság,

a

az

öntudatlan

b ü szke férfi . . . . . a

ő,

Vissza telte a baltát szól itotta

öntud at­

k e l l ett

csak

férfi

az

n e m táncz, zene,

fontolva,

fehér fi czkóval,

b oldog

olyan ha­

egy komol y szavára eltünő párák. Oh, szem ének

h o gy

m egls egy

keblü, vértől

b ol­

m iss:lg n élküli e z az asszony l Maga kelJetése kis

nem

és

gye r m ekének

duzzadó

széki j egyző vel l

El vette -- r's holdog volt vel e, m i l ye n

l eányos

i m m áron

nem, a magas termetü,

- Mel't

bolond

volt,

m e rt

vén fejj e l ; azt i s lútta, it m i

fél te n i

-

ball{tt. kezdett

nin( ' s, pattogott

az

asszony válasza. A z l i s látta, rt mi nincs.

-

Oh, hogy hazu­

d i k (,z az asszony, hogy h az u dn é k a m ásik asszony

is i gy, ha ö úl l an a i tl . " V én fejjel félteni kez ­ d C l t l " De hát h i sz e n ö nem fé l t ette, n e m rej te­ gette és m('gis l Éva, hitére, üdvösség6re, lelkére, i s tenére, '

vallja be, szeretöje voll a l egény, ugy-e ? 1 3'

1\Z ügyész m egü Lközve tekinlelt a szenve­ c! é'lyes hangu e l nökre. s o lygással l átLa

A

védőügyvéd fanyar mo­

kisiklani a saj át

m e l ye t ő bizonynyal

nem

az

fogas

elnök

k érdésél,

hi hetetl e n ü l

szenved é l y e s hangján mondotL volna.

Nem

érdeme l e s z m ár, ha ez az asszony val l ; az e lnöké, ha kival lja, volt. Mil yen haLal m as

197

Kót itélet.

ilélet.

Ki'L

IUG

110gy

a

enyhitő

nem ő prés e l le ld ! Ezzel az

l egény

Lisztán -

és

i nkább

kergette

volna e l .

az őrmeslernek sugta a fülébe : E l mégy ságos asszonyhoz ; nagy b e t e g a z anyja. érted,

rögtö n

utazzék

-

Majd

a

nagy ­

Rögtön,

hozzá. Ezt a pénzt pedig

vidd n ek i az utra. Mondá - és hálradő l t székében - és i t é l t

szeretője

körü l m én y

e nyhítő

az ő

- B odó István, kár voll ezt tennie ezért az asszonyért ;

CL

t örvény és l el kiismerele szerint.

köriil mény­

nyel csak LizenöL esztend ő - n é l k ü l e Lalán akasz­ tófa. Hogy elkapj a az el nök e l ő l

az

enyhitő

kö­

r ü l mény dicsőségét, é l es, mekegő hangon ki ált az asszony fel é . -

Hát

nem

i smeri

el

szeretőjének,

hát

akasztófára akarja vinni az urát ? Hirtel e n a m e kegő hang fel é fordu l az asz­ szony.

Magas

termelét

még

d nzzadó keblében mintha

j obban

fel törő

kodnék az embcrségLudással .

És

k íhuzza,

kaczagás vértől

vias ­

csaUanó

és m égis fehérhusu, L ö m ö Lt váll át vonogaLva, pecz­ kesen fel e l : - Bánom i s é n ! Nagyot

esett

val ami.

Az

föl e m e l n i a véres bal Lát, a mint szori l o LL m arkából l aza tágll l ússal

őrm ester

s i eLeLL

az e l nök

ököl re

egyszerre csak

kiej tette. Aj kára gunyos, maj d ne m örvendező, egy

llj

m eggyőződés örvendező mosolya ü l t

fordull az

a paraszlhoz,

asszonym

szólott :

('S

ki

ki.

O d a­

buta bámul ással nézcLL

m aj dnem

hogy

vig

hangon

•

Nepomnki Szent-János. E l ő l'e

hulló m an sellás,

czigal'etták füstj étől

s ápadozó gyel'Ckhad i p arkod i k D u n a fel é .

a

nagy től tésen

Tőlt é " végén kis h alásztelep,

sőbb k ül vál'Os a

a telecskai

halmon

a

l egszél­

fényeskedő

hajdan rácz, később sváb , m ost m agyar vái'Os n ak , o t t a b üdős m o rsárrá c s atornázott bus Sugovicza partj án. hüsébe n ,

esőtől

egyszinül'e mosott n e mzeti szinti korlátok

Fekete

közőtt

áll

nyárfák,

Nepomuk i

j egenyék

S zent-János

Y é delmező

szob ra.

szentj e, névadó p atrónusf1. rt h al úsz-, h ajósnépnek, télen viz e l l en, n yáron l áz ellen i m ádkozó Szent­ János küh'úl'os,lnak. Koszoruval

ékesen,

friss

sel yel l l p únLlikál'ól

lóg a szobor l ú b a i alatt, p islogó m écses fölölt szentnek

idő viselt,

k öréfüzött, tona,

a

ütött-kopott

mécsest meggylljtott

a

képe.

Koszor u t

az

vén

a

k a­

k i e l gondolkozö arczczal , k ö ny e s p i l l antással

néz-néz II szentnek megbocsátó, t i tokőrző szem é b e . I l o"szkedvücn fordi t h átat

fl

j ánosl1 a p i b u c s u

ti vO l'l1yáj ál'a. i nduló gyerekhadnak é s korholó szó­ val fed d i

il

szent l l ek s z e m e i közé \' i gyorgó czilll­

\ ) o l'ÚkaL. 'I'ek i J\tele a töl tés vl'gén terpeszkedő (;sár-

20l

Nepomuki Szent-János.

Nepomuki Szent.János .

200

. . . . . . . . _-. . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . - . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nepomuki

dán t ul a szeszgyár felé révedez, m elynek kémé­

S zent-János

örzi a titkot

pedig

n y e i lusta n emtörődömséggel fujják a füstöt a má­

most i s ; ajkait összeszoritva tartj a most is, mint

jusi reg kékj ébe. J;: s eszébe j utna k azok a

akkor, mikor a z a szép asszony az oltár elött tér­ piros

régi,

régi,

delve átkot mondott magára. is,

Az átkot hallotta a vén k atona

csel'esnyét, süközdi, csanádi m enyecskéknek piros

b ár

és

b u­

b e Lelj esüll, hitt a fogadkozúsnak. A gyónást csak él

csunapok, m i kor ezrével özön J ö tt a nép a m ézes­

titokől'J�ő szent halloLta - meg az a három, min­

kalácsos sátrak között o d a , a hol most a hizlaló­

d ent megbámuló, semmit sem érLö gyerok, kiknek

rokolyáját, még p irosabbb j ó k e dvét m eghozó

labdázott

i stállók állnak, m i kor vig csenge ty ü k i s kápolna alacsony tornytlban a

legmagasabb

gyár

o lt,

a

a hol most

kéménye ágaskodik égne I\ .

A kkor, akkor, még m i kor ezt a korlátot iLten szigoru fekete-sárgára festették got m üvelni nem tudó k ezek,

be

o kosabb

d ol­

mikor nem l egény­

k e dni , han e m friss gyerekkedvvel h alá:izni mentek k i Vajas füzesébe a kis d iákok, m ikor még egyálta­ l ában volt Vaj as és nem temette még

m agáb a a

gözösök kikötőhel yével együtt a m i n d ent D una :

elnyelő

akkor e z a k ö r ü l-koszoruzott, ütöLt-kopoll

az akkor még fekete szakállu bubjára

m ó kával a fej ü k

Kom

hajnalban

indult

erővel k é l b i ro k m rt bánat és 11 harag, köny p e l'­ d ü l végig a fakó tLl'CZOn, l e a m arczona baj usZl'a, 11

hosszu

ősz szakúllra,

és

viaskodva

IlwO'ával b ,

kérdezi m ost i s , hosszu esztendők multán : b ün ö s volt-e, ártatlan volt-e ?

három gyerek a pórázzal,

zsákmánycsaló, esö után ásott, vaslag föl d i gilisz­ Gyula,

túkkal.

a

l egnagyobbik,

tartj a kordában a két kisebbet :

erélyes hangon L ajost m eg Ká­

rolykút. Lál'más örötllúkkel valahogyan e l

ne

ri­

aszszák a fenékhorogról a h izott harcsákat, ha ta­ holmi fehérhasu keszeg,

s ügér akad a pecútlój ukra.

F ü rkésző, bánatos és mégis gyanakodó szem­

a

Vaj as füzesébe zsákmánygyüjtő hosszu

oltám fötött, csodatevő hirével vigasztalására b e ­

m e l nézi a vén katona a képet, szivében m eguj u l ó

a

kolt nyomni : szerencsehozónak vig hal ászalokhoz .

l án

asszonynak, egy nagyon b ü nös asszonynak.

vig

bácsi

baraczkot,

mark ukba pedig penészes sájn-krajczárokat szo­

Szent-János kép is ott függött a k ápolna egyetlen tegelmek, ti toktartó h i rével menekvésél'e e g y szép

k atona

egy-egy

vagy

tövises

hátu

a � Iert ős i d ö ktől peczú lásnak hivják azon rlásár a v idéken azt a neme s sport ot, m inek gyako i ndult most k á n torék három fiacsk ája ki a V a­ j ashoíl.

n I I al'mat c s i l l og még a füszü lakon , ál mos hango

fészké bon II k e nderik e, harán tos, piros csiese l'ecr b b mérr a rétet, s úvokk al kaszú lj a m é g a k e l ő nap végig iál i s aerar n" agazi legsm Verpf " a. mikor a három fiu

lmeszi n ü sárga -feket e kapuj a alatt elhala d. Illede

XCpOllluld SZl'll t·.János.

l\OpOlUuki Szont-.J:íuos.

sen köszönnek az ott strázsáló silbaknak, ki h al ­ l aLIan regle m án-ellenesen vissza i s köszön csinyeknek.

Nem

b a mczkj ának,

a

tusos nyujtással tartj a vissza paj kos verebek gyors

ki­

pizzikatóját, fLllemile szólója k észteti tiszteletteljes

egyszer v o l t tanuja a tiszt nr

p auzákra a tavasz allel uj ás k arát, m agános kakuk

sttj nkraj czárjtmak :

békén

h agyja

lm-1m-ja adja meg a teremtés szim foniájának b őgő­

h át öket b e fordul ni a kápolna kis ajtaján. Tudj a,

hegedüs alaphangját. 1\ s z i m fónia ezer

hogy nem cselekesznek ott rosszat.

llek

Nem

i s cse­

l ekesznek. Fölmennek

a rozoga l épcsön a kÓl'llsra,

vedlett hangI l orgo n a sipládája fülkéjéhől d i li: a

hossznbotu

peczúlokat,

a

elősze­

megtapogatj ák

il

d anáját

müvészé­

erős

zugással viszi messze-messze délnek a hömpölygő Ö regduna, megáradt hul l á­

mainak tajtékos k arj aival m o zgatva a távoli m al ­ m o k kerekeit. - M a nem l esz szeren csés

n apunk,

sugj a

Gludová(;z b ác s i szerecsen boltj ában vásáro l t h o r­

Gyula é s hozzáértő tekintettel yizsgálj a

gok

sárga hullámait, a m int sietve törekesznek vissza­

élét,

k i kéml ik

a

hátl'al épö

e l ő l'chal adással

m agnkfonta zsinórok erejét : é s h ajl'á, gyors futás­ sal l épcsőn l e , partra fel,

l ejtőn alá a Vaj ashoz,

a

Vajas

szakadni a D u n a anyamedrébe.

- Itt

a zöld ár, m a mélyben usznak a ha­

n é m a csendben, d o b ogó szivvel l esni pontyot, k:\.­

l ak, a h o l csen d esebben foly i k

rászt, keszeget.

m agasabbra a d ugót, rakjatok t ö b b ólmot a

Ma

nem

talál koznak a katona·bácsival , az

élelm ezési raktÚl' n yájasszavu tisztj ével. Még előt­ t ü k m e nt be a városba l i sztet vásárolni

azokhoz

a becsületes, b a rn ahéj n, sótala n b e l Li gömböl y ü ke­ n)'e1'ekhez,

m i k n ek

.,prófl l nt I{

volt

akk o r

is az

igazi llevü k.

zsi­

-

foly-

tatja susogó hangu parancso l ással .

A testvérek némán enged elme 'ked nek. Még t Ü l'ell11 esebben l esik a h i m b ál ózó d llgókat

és

el­

foj tott sikoltással rántják k i a horgot, ha a dugó

il három gyerek a vizen ringó d ugó min­

Egyszerre csak Laj o s megérinti b átyj a ujj a ;; vállát levelette

t i lk o t án tló kezével, szól :

mely

e melkedő

összcol vacló harmón i áb a n szól a l

cl'escend ób an,

f11 eg

b o k o l'han ,

C'serj ésben, füzesek l o m bj a i között, j egenyefák te­ tej éről . S z c l l cz i u k ék ugl'úló scrcg!' fütl'öl'észvc l l I i­ sZl l rd inús hcged üket, ?úrgarigó l I ó lújll tnl;: -

ing­

-- k abúlj át a nö,'ekectő m e l e g m i att

séges m u zsikáj át,

a

H uzzát o k

b ocsássátok mélvehhre a horgot J

d e n mozd u l atát. N e m hallj a fül ük a természet fön­

I l leli

viz.

m é l y bnkdácsol ússal pedző h a l at árul c l .

A zsákm ányt l eső halászk a éles tekintetével vigy ázz a

neO're I:> ,

a

mind

a

húroJl1,

-

és

h :Urafelé

inl\'e

-- Nézzétek !

A gyerekeke t elLakaró hokl'okon tul, nyür­ gyeppadjlLl1 egy­ l l1 t't st átöle l ő púr (ll. Fi a t a l asszony i jól iSlllerik a

fftktól, füzeseklől v('dctt ti sztás

Nopomuki Szenl-János.

204

gyermekek,

alig

egy esztendeje esküdött hűséget

a Szentj ános-kápolnáb an a katona b ácsinak. Társa egy i s m eretlen tiszt. H aj tókájáró l , egy csillagj áról l á tj ák, hogy az élelmezési osztály egyik hadnagya. Csak két hete, hogy a városba érkezett ; a gyere­ k e k is csak m ost l átj ák először. Csinos, alig h uszéves fiu. S erkedő,

lenszinü

b aj uszkáj a tü ntető erőlködéssel almrj a elhitetni a férfiut. Felfelé néző, világoskék szeme k ülönös fé­ nyével d iaclalban ragyog, keze romantikus ábrán­ d ozással int a j egenyefa m adárfészkére, m iközben remegö hangon m o ndj a az asszonynak : - Lás s a , azok a m adarak is boldogok É s az asszony, fiatal , törékeny, gyenge k i s teremtés, hamvasszőke hajj al, soványkás, sajátsá­ gos láztól égő arczczal , föltekint m andul ametszésű , sötét szemeivel a fára, és val am i h i rtelen b orzon­ gás fut végig formás testén, a mint mondj a : - Boldogok - a saj át házukban boldogok ! A hadnagy hozz�lh aj ol - és a m i t a mekek

most

hal j anak,

sürün

váltoLt

csókok

nem

beszéd

az

gyer­ többé ;

hangja mondj a a hadnagy

helyeLt : M ás húzában is l ehetünk boldogok. - E z bizonyosan

a.

néni testvér-b áLyj a lesz,

a k i ről ol yan sokszor b eszél , k o d i l\, m essze Olas z o l'sz:ígban. gatóba j ötL.

Ni-Iri,

h ogy

oLt h áborus­

Bizonyo all

h ogyan szereli,

l á to­

hogyan ö l e l i ,

h o g y esókolódznak ! - Ez aztán

il

ponty l

-

205

N0pomuki Szent-János.

k i ált

egyszerre

Károlyk a , egy

jól

és

ayors b

megterm ett

locsantá ssal huz k i a vizből másfélfo ntosat. " Eljen •

élje n l "� k i ál tanak a fiuk a n e m "árt zsákmán y lát­ tára, és féhtelen örömükb en ügyet sem vetnek rá,

m ilyen ij edt szökés�e l ugrik fel a pár, m i l yen gyors i l l anással surran el fehér szolmya, sz ürke nadrág a Iritóvá vál t b okrok m ögö tt, m i l yen sebes iram­ l ással futnak kétfelé a . . . testvérek. Ni-nL m ár hazam entek, m ondja _

pedig m eg akal'tam m utatni az aranyo s pontyo t.

a

Lajos,

nagyság ának

ezt

Nem törődve a látomány nyal, folytatják tovább a hal ászatot. D e hiába mulnak órák, hiáb a hallik a messze városból a d é l i hal'angs zó : a meg­ dagadt,

m indig növő árból n�m akad több zsák-

m án y .

JIa estéIig i gy d agad a D u n a , b aj lesz, m ondja Gyula. A tavalyi ál' i s közel hozta a V a­ j ashoz, könnyen megesik , hogy áttöri a gátat és _

a Vajassa l együtt nekimegy a raktárn ak, kápol­ nának . Tavaly i s m ajdhogy betört a viz. J aj pe­

dig be kár l enne, h a nem l enne többé Vajas ! Aggódó sejtelem mel szedi.k össze halászó ­

szerszá m aikaL.

A fi czkándo zó pontyot dup l a cso­

m ó val kötik a póráz-z sinegh c z é s megi nduln ak a k ápol na felé, v isszare jteni a horgás zó hotokat . Fel a l épcsőn , az orgona fül kéj éhez ; még egy pill antást

vetnek

i d őközbe n a hol napi

a

szt'p oltál'ké pre, melyet

bucsur a

koszoJ' Uval

fontak

körül j ámbor kezek, m időn hirtelen ajtó nyilik és

20G

l assu l épésekkel

fi alal asszonyt l átj ák az

él

Mit keresel iH ?

oHá r

Holnap b ol dogult

felé hal ad n i . N émún

h u z ó d nak

a

kórus

erkélye m Ő t:l fTé ,

m ert ugy hal lj ák, m i ntha sima az az asszony. r� s csakugyan köny van a szeméhen. Az első b ünb ánatának első köny üje. Letérdel az o l tár kövére és két kezét fi atal , tizenhét éves szivére szoritva, sil" zokog k eservesen. Oh te kegyes

sziv ü Szen l-János, ki

kirá l yasszony

gyónását

alacsonylelkü

férj étől,

hallottad,

a

lilkát

szép

a koszorul igazitom el

deje, hogy árván h a gyott at.y ád, baráto m , régi b aj társa m . Akkor igérted meg neki, hogy hü felesé­ gem l eszel, a ht árván, n y o m ot'b a n ha gyva el is yelte l ek. - Igértem, és

hét csillaggal papsipkás

fej ed

fölött, hullámokon l i l i o mvi rágos ke­

-

vaj o n

k ü n n j ár t

talán a

e d d ig,

hadnagy ;

szép

ilt térdel

cseh

k i t'ályné

gyónása

előtted

és

gyón

az

asszony,

most

mát' sokkal

N e m is láttam, - leszi hozzá vak m erően. A k atona most csuklójánál fogta meg m in d

neked,

Vagy

szorongó

rctlegéséve l ,

-

Oh, ha a b ánatnak gyónása, lesz-e b ocsána l ; h a a rettegés i rgalom k iáltása, l esz-e litoktartás ? aj lócsapústól

b oltozala, és a gyermekek ilyen

haragos

arozczal,

rong

bámulva

a

megszoritotta,

kápolna

l útj ák ,

soha i l ye n vill ogó

soha s z c­

Látod

Laurám,

j ól

egy

med

fáj d a l m as sziszszenését hallolták

mert tudj a , h o g y megl átták, fölfedezték ?

szól

bálrabb h ango n .

Nyilván n agyOl l

szive

l átla.

Mond d, mit keresett, m i t k e l'eshe l e ll, m i kor tudta,

a k é l kezét. Elfért m i n d a kettő

Visszhangos

máig.

Ől'

hogy n e m vagyok itthon ?

gyón összetőrve, alázattal, szive néma bánatáva l ? talán i nkább

talán az

- Nem tudom, honn an i s l u c!hatnám,

ol yan nehéz, b ü n� olyan sul yos, mint ezé az asz ­ szonyé, a k i

Meglartotlad,

Ma reggel

reszttel a kezedben ? Volt-e

megtartollam, szó� remeg\'e

az asszony,

1 ed : h a llod-e ezt a gyónást i s, m egőrzöd-e czl a l i tkot i s , te kegyes sziv ü szent ott azon a kép e n ,

ezt

neven a pj a ;

apám

a védőszenlje képén,

mondja az asszony é s m ár nem bán, csak remeg. - Igaz ; h o lnap, éppen holn ap l e s z eszten­

durva,

pulya Venczellől m egőriz-

lánczoló angyalokkal k ö r i'l lvéve,

:20i

Nepomuki Szenl-.lános.

N�pomuki Szent-.lános.

a

m arkában . az

lud om,

v agyok hozzád. Te még gyermek vagy, lul

a

negyvenen.

Sokat l áttam,

asszon y

gyeI'mekel\. hogy

öreg

én jóval

Lapaszta ltam i s

e leget, hogy I I p i ll anlásokból i s llldj ak o lyasn i . l;�s é n - islen bocsássa meg szegény, szercl m e s

mekkel a tiszl urat ott állani az asszony m e l l elt .

s ;r, i \' e m nek, ha (;sal ódom - én rosszat, balsej teI­

Erős kézzel ragadja meg az asszony gyen ge

m ü l o l vastam k i n e m egyszer az ü sszenézéstekbü l

v á l l át és k é rdezi :

II kél h é l óta, hogy az a viaszbáb kalona idejölt.

•

208

IsLenedre ?

Tudom, százszor, ezerszer l áttam , hogy az asszonv " gyenge, t ö rékeny ; é s m e rt tud o m é s m e rt szeret­ lek, szerellek a késő szerelem val, azért nyugtalan

vagyok,

ezerszeres l á ngj á­ remegek,

Igen, nevess k i , gnnyolj k i , réltelek tem

szerel m ed et,

réHem

féltelek !

nagyo n ! Fél­

becsületemet.

Im

azért

nyugtass meg. Gyermek vagy m ég, h i \'ő i s . Hivő , m i n t én. A gyCl'm ek, a k i l okhoz,

a

j ámbor,

keresztény

kaLona,

a

ki

közel közel

hivő

az

van volt

m in d .

az

angl'a­

ILt

e

szent

e m l ék ére eskü dj meg nekem , tégy szent i gaz

es ­

k ü t , Lamám , hogy hű yol t ú l , híi. ya gy, hű i s m a­ radsz hozzám ! asszony

remegve

hall gatta a szenvedé­

l yes beszédet. A rczán a szemérem p i rossága vál­ takozott a rettegés s áp adtságával T á m o l ygó

lépésekkel m e nL fel az oltál' lép­

csői n, k ezével m egérinté a Li toktartó k épet és erős hangon szól L

:

- E szenL kép, a szivek

titkának i s m erője

l egyen árul ó m , hullj o n még ma le n ap Ile

i m ád kozhassam

el őtte

oJtáráról, hol­

atyám

emlékéért,

h a csak a l egkisebben is bűnös vagyok Szólt, 6s

Ll

szí nésznő

diadal érzelével

m eg közönsége . . . a férj e el őLt. Nem l áttad hát m a ? Nem ! Nem szól tá l vele ? Nem !

Istenemre !

haj o l t

öl elle az asszonyt é s

A férj m o s t m agához

i nkább emel te, vitte, mint vezette k i a kápolná­ ból . Arczán a m egvigaszLalt szerel e m bold ogsága ragyogolt. A gyermekek reszketve s i ettek l e a l épcsőkön. Lajoska figyel meztetőn huzLa meg MLyj a liabátját. - Gyu l a !

a hal ál hoz,

képre, az asszonyi h ü ség védelmezője előtt, a pád

Az

209

Nepomuki Szent-J ános.

Nepomuki Szent-János.

A néni hamisan e s k ü dött !

- H allgass, szót sem ! felel borzadva a nagyobbik ftu. Ö sztönszeri.i. leg sem szabad elárulnia

él'zi, hogy i t t s e m m i t

annak, a k i

akar l enni. Szivszoron gó

m ajdan

férftu

rem egéssel hallja hirte­

len gy ülemlő felhők m oraját, nézi távoli v i l lámok ezikázásá t, l e s i a Duna h u l l ám ai nak egymáson

n yargal ó tánczát és szól : S iessünk, ftllk, itt m a m ég n a gy vesze_

delem l esz ! É s a mint

bánalos szemme l nézi

mondja ,

II k i s kápolnát, n e m dölt-e m ég össze !

Nem dőlt össze, de az

istenitéletnek,

az

m egrongálódott erősen

özönviznek

még

az

nap i

szörn y ü éj szakáj án . Min t az ur haragj ának ostora, ugy csapd osla Ól'ákon át az orkán a Duna h u l l ámaiL. Neki feszi­ tette az egész

yizLöm eget a balparlnak és ziháló

szoritással boritott r á hull ámot. h u l l ám után .

A nép a k ü lvárost védte ; k apus

aerarial i s épületnek

a

fekete-sárga

akkol' nem

akadt v é ­

d e l m e zője. Bodl'ogi : Emberek - .\l'nyékok.

14

210

Xrpomul;i Szenl-János.

Az

öl'eg tiszt

egy-két

privát­

k atonájával,

d i enel'b ő l yedJelt kalona-péklegénynyel védte, tül­ tötte a Vajas partj át. lIa a Duna áLLör a Yaj asba, l ehetellen larlani a2 ép ületeket : akk o l' 1l1 eneHi l n i k e l l ti készen tfl L'tOlt csónak okol l . S ü r ü vonal akban özönlik D 2 eső oly erővel, minlha paskoló vaspálczák dölnének l efel é . H ara­ gos

szóval,

tészta

reit a tiszt. H angja

szokoLt

gyurásához

vetélkedik

embe­

menydörgéssel ,

a

zugó

a

de állhatatosságban n e m birj a ki val . A Iázadó folyó m i n d

kemény

s20ritja

szitkokkal

hangos

munkára puha

fenyegetőbb en

Duná­

tolult a 2 iS2apos hullám, dent összerázva a szilaj

kelJ,

Keltsétek fel a n agyságos asszonyt. D e hisz ébren i s van, hogyan is alhatnék ? Gyertya is ég a szo­ b áj ában. IláJ'om ember

a

azonn al

n agy l a d ik b a

szálljon vele !

Ő m aradt még védelmezni az utolsó p i lla­ natig, mit rá. b izott a " Der Sta at" . É s csak a mikor zuhogó haraggal

átcsap n i

l átta a Dunát a Vaj as medrébe, ü l t embereivel a ladikokba, m elyeket csakhamar

uszásra

emelt

a

n övekvő ár. - É s m ost Isten nevében az asszony után !

A férjet csónakával a l a k óMzhoz emelte az áradat, de a három legényt,

A

k i s kápolnát

azonban elöntötte az áradat. Egy negyedóra és a gyenge

aj tón,

alacsony

ablakon

át

h a ragosan

m e ne k ültek a

Azok m ár e lőbb menekülte k ; vak

sötétségben

a D un a

a

felé,

mint

a fölfelé

hömpölygő ár sodorta őket. Itt ü tődött ladijukba valam i. A titkot örzőnek a képe ! Az

ösztönszerüleg

asszony

utána nyul

ós

bO l'zadva rej t i el a l a d i k alsó deszkái alá. Vádoló szive itéletet mond önmaga ellen és II

v i harná.l hangosabban k i ál tj a : - B ünös vagy ! bünös vagy ! Ime, litoktartó

SzenL-János

titkodat ;

hitvány

megveti

elárulja,

világgá hirdeti. Ime, " lehu l lott m ég m a az oltár­ ról " , hogy tanuságot tegyen ellened, hogy " holnap n e i m ádkozhassál előtl e atyád e m l ékéért" ! Nem holnap, nem azután, nem soha többé ! J ött egy d ühös szélroham, jöLL

egy

haragos

hul ­

lám és a d ú höngö Dun a gyors sod l'ással forgatoLL l e fe l é evezőt, hajót, asszonyt. OLt fogtuk

ház felé, mely még szárazon áll.

asszonyál, a lad ikot

m úr nem találták sehol .

- szólt. Kemény fogással eveztek a l egények a lakó­

Eloltotta az oltár

álJvúnyáról S zent-János képét.

emelke­

csüggedten.

szól végre

zugott be, min­

ordiLva vihal'.

ö I'ök l ámpáját és durva kézzel tasziLotLa le yirágos

dik a Vajas partja fölé. - Menekül n i

211

"epomuki Szrnt·.T,\ n o s .

ki

MeaLalálták benne szab adulL lel

B áta alatt másnap a l adikol. a

szent

képel is, II csodával

szen L képet, - és még nagyobb tis2te ­

okából

kápolnában .

ujra

felfüggesztették

II

helyreálli tott

212

U g y szeretn é nem l át n i

Az elLünt embereket n e m találták sehol. M ikor a képet régi helyére akaszlották, h i r­ telen megőszül t öreg k alona nézte l egtováb b . Nézte akkor is, mikol' rt csodára gyli l t

nép

Nézle rem énységgel , néz le szemrehányással ; Hátha hamis b izonyságot lett asszonya ellen ? bizonyságot ?

Akkor i s :

szabad

epomuki S zent-Jánosnak titkokat kibeszéln i ? D e azért m egbecsül te a képet. Megbecsülte

akkor

is, m ikor

az uj m agyar

világ vörös-fehér-zöld szinnel festette be

a

l akó­

h áz kapuját, oda k ü n n pedig a Szent-J ános szob­ rának korlátait. Meg akk o r is, mikor k i kellett l, öl töztetni a képet

a

kápolnából ,

m ert

a

kincstár eladta az

egész Verpilegsmagazint m i nd e n h ozzátartozóstu l . Pálinkafőzőt csináltak belőle. Megbecsüli

most

is, hogy

hosszu,

hosszu,

kinos, kételk e d ő esztendők után i d e függesztette a S z ent-J ános szobra l ábai alá. Az esőtől egyszin üre m o sott b ucsu hadnak

nemzetiszin tivornyájára hátat

korlát előtt ü l ve, induló,

fordítva,

j ánosnapi

czigarettázó

szlvetrázó

gyerek­

gyölrődéssel

kérdezi a képtő l : - B ünös volt-c, ártatlan volt-e ? É s ugy szeretne n e m hinni, n e m hinni sem­ m it,

a

mint

nem

hisz

[l Z

vol t,

m erő

egész

k o m é d i ára,

véletlen,

az

a z isten ujj át, hogy

rá­

c s a k véletlen

öl'ök V életlen, a mi lyen

m in den a világon : n ap, föl d , ember, csill ag, sze­ Ugy

szeretn é

eldobni h itét Islenben, gond­

viselésben, jutalomban ,

nézte b ánaltal, nézte haraggal . hátha igaz

fogni

relem !

m á r m i n d h az a széledt.

De

213

Xepomuki Szent-János.

Nepomuki Szent-Já.nos.

s e m m i t ez a századvégi,

már gyermekkorában tivornyázó világ !

b Llntetésben

-

és hinni

vakesetben, végzetben, m egsemm i sülésben ! Ugy szeretné a d i ad a l m a s kétkedés szavával vil ággá kiáltani : Á rtatlan voll !

Bödikc. S ürU

l o mbok

közölt

l ankadt

fámdtsággal

LÖr'ik meg a délutáni verőfén y ; zöld es-sárga, rézsút kévékben söpri végi g a tisztást, apró,

zugó,

z üm mögő

fényfürdőt. Távolabb, b e n p erzselő

ezer

él etnek

al anLabb

moso lylyal

meg

nynj tva nyugvó

szem l é l i

égő

ezer

ózonos viztükör­ arczát

a

nap ; a viz egy fodrocskáj a sc barázdálj a az örö);:­ Lüznek hüs h ul l á m o n tánczoló képét. E rdő sürLl ö l éb e n a l a Lt, fészkében karoldmI a

hall gat

várja

a

fri s s

c;zédms haragos

zöldes eÚlstjét, napel'llyőj él,

m agasra

eperfúk,

fúi .

Tul

zőlcljét,

törő

a

II

lomb

Halalmas az

olaj fák

p i n i úknak

kaczér

b oroslyán

nyuj Lj úk ki dus l o m b okban százados

m adár' ;

rt

szel l ő L.

rin gó

legyezőit

tiszl
LiszlásOIl,

gyors

l ejtésen,

minlh a Lengerpart fel é szalad na, nedves lankaság Lavának vize p i hen ;

virágos

káka,

súrga l i l io m

b eszél ik c l a m élységnek á l m a i kllt, mig a bodros habok kéj el egvc nyaldossúk a tó szélén

az

a l iz­

mák fürdőző vi ráglábaiL. M i l l i ó v i rágról százezer m éhike l opj a a mézel

cl'UŐbPll, vagy

lisztáson, l a n k a ságo n . Tnl a tavon felhő

hegység

sötétl i k ;

d é m utkúk

i l lalál

hozza

. .�

216

szel l ő,

217

Bödikc.

Bödike.

onnan az ébredő

....

himettusi

tárházából

cl

sz okolt

vállait puha, vékony gyapjuból szőtt kabát fönséges lépéseih ez erőt szolgáltató czomb­

mézes thymusoknak.

takarja ;

M i nth a borostyánb okrok ágait tőrd elné a férfi , k i az erdőből a tisztásra m o st kilép. Ah, az a hegység ott csakugyan a Hymeltus, azok a m éhek csakllgyan Perildesnek adták mézük édes­

j ai nak aczélizmait k idagadó eJ:élyükben

ségét, az erdőszélrő ] csakugyan

gyapjunad1'ág

fl. világos

alig l eplezi. Finom metszési't, m agas

nyergü, de erős inú l ábain oz a most nyugton álló alak nem a j ós-isten b e lv e d e ei szobra : Bór

olaj ­

G éza Ő testestől, l elkestől, a szabolcsi daliás fiatal­

a tisztásra, az a folyó ott c s akugyan a Kephisos, ez a tisztás a kekropi sík, ez a vil ág tényleg a régi Atti k a :

súg szeme-fénye, férjek té me, Illamák reménye, a

m ert ez az i fj u férfi, itt előttünk,

p i hent sál'ga Tisza ;

czédrusok,

fák, p i n i ák é s b orostyán törekednek

ez

b izonyosan a titán Koi osnak unokáj a, a ki talán Laomedon n y áj át őrizi é s

csakugyan, a p ásztor,

a szegény,

ügyes mérnöke. Val aminthogy az a Kephi sos ott a m ost el­

il Tiszaszabályozás egyik m u nIcús,

a

kekropi

sik

ogy

al fö l d i

tisztás ; a l il i o m o s tó a Tiszának a n a g y löltés alatt átszoritott egy i k

vadvize, " kolő " -j e, a

tőle m enekül ő D aphnét, a borostyánt összetiporja,

hivják Piniák, o l aj fák

- ez a férfi m aga a

csöpögő füzek, fehér, görcsös héj u kőrls­ fák, szorel m e s történeteket susogó rezgő nyárfák - s a tulsó szélen égnek törő jegenyék h i r­

szépfürtü Apollo. M ilyen fej , m il yen homlok, m ilyen szeme k ! Félig szabad m e l J é n a meglett férfi erő fekete o roszlánsörénye fénylile H átal mas vállai fölött izmos, száraz nyaka fiatal rugal m assággal h intálja fürtös fejét. Szemei m élyen ü l ő h omályából a I I e l i o s l o vait igazgatni tudó b üszke öntudat ragyog ; teljes aj k a al att e l feledtetni

a parancsoló áll szegletességét az arczélek gyengén iv elő

tö reks z i k

oválj a. D e mi ez ? fe kete, egyenes,

H i sz e n csak

szálakból hatai mas

a

felső

aj ka felett

végükön felfelé

hajusz

A poll onak b aj u sz a, m agyar

d iszli k !

bajusza

Ugy

szén­ h aj l ott

b i zony,

van ; a bro11z ­

barna n yak alsó részét l átni engedő, a n ag�' m e l eg m i att kigombolt

inggaltérja

van ; ijhoz, puzdrához

és

hogy erre

czédmsok h e lyett n e d­

vességtől

detik a

nádi

rigók

méla

f lautáj ával,

a

barkó s

c:z inke cziterás hangj ával, vijjogó fecskék cseve­ nevető sirály gunyos pikkolójával, hal ászkák pauzás villaná­ st'tval, hogy itt is szép, hogy most i s szép, áldo­ hati oltárok, kőri sfába menekülő D ryadok, boros­ tyánná változott D aphnék nélkül is szép Ci'. a m ozgó, l ármás, m odern világ. Szép különösen, mert Appollók m i ndig l eszne k, ]) aphnék és Dryaclok ped ig a világért sem bujnak m ár el dicsőséges

gésével , b i b i cz e k panaszos k lárinétjével, a

horostyánba, h o l m i rsomóskérgi't k őrisfába. Lám, most is, alig hogy ideje van a piknik

délutáni

h el yét kitüzni, a tisztásra sátort vonatni,

Bödike.

Bödiko.

lekaszáltatni a tánczoló hely buja virág- és fü­ rengetegét : seregeit a buzogányos boglárkák közt szerénykedő l izinkáJmak, a kakukfü illatát pótló csomb ornak, m ézkerepnek, szarvaskerepnek, fehér­ ü rö m nek, szarkalábnak, kigyótrángnak, fehércsilla­ gos, id etévedt in-nyitó fünek, lám, alig hogy készen van munltájával Bór Géza, már j önpek félelem nélkül. Türelmetlen nymphák, sóvárgó D aphnék, átváltoz:istól nem tartó D ryadok és hangos n eve­ tésükkel sir:il yt, halászkát, boszus kormoránt a Tisza fel é üző najádok krepben, muszlinban, vékony drapban, nyers selyemben, napernyősell, legyezősen, bornyu száju bugyogós, angol szakkós, ezüst fogój u botos faunok és pánok kiséretében ü d e nevetéssel, ingerl ő ü dvözléssel körülveszik, körülnevetik, körüItánczoJjúk. - Nos, Géza, itt vagyunk, m ondja egy ki­ pirult arCZll fi atal asszony, felesége a háttérben ő döngő tisza-hársi patikárusnak . Bor csöbörbell , sörök j égben, hidegsül t hal o mmal, l ágy kaJácshoz mazsol yás, mákos patkó/;: : Helll m éltó ünnepe-e a nagy munka végének, II védő gát, óriás töltés várva-várt kiépitésének '! - Islen hozta m indüket ; készen i s van mi nden. I m e a sátor, a tánczoló hely ; a halás,dé ü sljeihez a földbe ásott kemenczék. Csak a fő­ mél'l1ököt várjuk m ég a leányával és elkezdhetj ü k . - I [ á t csakugyan kijő a z öreg medve i s "( kérdi Cziglányi 6s Itlebel'ki Jükóháli Sárga Pal i , a j oggyakornok, I I legmodernebb val amennyi közt,

leghosszabb nevü valamennyi közt, a legkurtább eszü valamennyi közt. Bárha hosszu neve van valamennyi urnak, lévén ez minden járulékával együtt a modern kor d ivatos feudálizmusa. - Meg a leánya is, a kis Bödike, a hét­ pöttös piros fejkendővel, B erz senyivel és Vörös­ martyval, Virgi liussal és Hor-ral vagy minek i s hivják a z apja leánynevelő b ogarait, mondja ajkát biggyesztve a kis patikárusné, Holdasi Holdassyné már a ő nagysága. - Igen, a kis l ány is kijő ; dc Horatius át ma otthon hagyja. H iszen ő tulaj donképpe n a házi kisasszon y. A sztal, konyha dol ga az öv é, apja a

parancsolta igy. - Ha, ha, a Bödike, hangzik j ókedvü kar­ b an. l I át tánczolni, . Benn a bárány, künn a far­ k as"-ozni nem fog szegényke ? Karton ruha, fehér hal'isnya lesz rajta ma i s ? De elcsendesül a kérdések zaja. Hosszu, ősz Czig­ szakállu férfiut l átnak távolról közeledni. itLl1yi és Itteberki Jákóhalm i Sárga Palinak csak eppen annyi idej e van, hogy ham al'osan el mondj a az öregnek mindennapi történe lét. - V én legény volt, hogy m egházasodott. H.égi b arátj állak szegény, ál'va l eányát vette el. Szép I rány volt és okos asszony lett belőle. Tul­ j árt az ura eszén, nem is v alami nagy dolgába kel'üll. Fialal asszony, fess asszony, vendégségck, Mlok ; öreg férj, kis lánya jövőjeért dolgozó, éjszak át is nappallá tevő : csuda-c, ha a szép

220

-.

Bődike.

. .

..

.. • • • • • 0 • • • • • • • • • " ' _ ' 0 ••• __ • • • • •�. o • • • • • • • . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . .

asszony meg a nappalt tette éjszakává ? Igy foly­ tak a dolgok a nagy árviz idej éig, most tiz esz­ tendej e . Azon a sötét éjj elen, m ikor a Tisza b ünt, erényt egyformún elsöpört, eltünt az asszony örökre . H ogy hova lett, az ár vitte-e el . . . - Biztosithatom, folytatj a Bór Géza mély, szelid, de szeli dségében is fenyegetö hangj a, biz­ tosithatom, hogy csaku gyan az ár ragadta m agá­ val ; a vizáradás, az özönviz. - Igazán szomoru történet, jegyzi meg a patikárusné, és hunczutkás fej ét legfélénkebhen szoritj a Bór Géza kebléhez közel. - Szomoru , SZOmOl'll, szól hosszunevü Sárga Pali és m ég hosszabb l épésekkel siet menekülni a veszedelem helyéről. Azt h iszem, teLLe hozzá korrigáló jószivüséggel, a kis leányt i s ugy m en­ tették meg a vizbefulás tól . - Igen, az apja, nevetett a patikárusné, k i most- é rteni kez d i a dolgot . Menti m ég most i s a z árból ; a világért scm engedné, hogy a gyenge, vézna, csunyácska kis leányból modern, vig, fess, társaságba való hölgy váljék M agánúl tartj a, ö neveli. Neveli régi m ó d szerint, a mint az ö anyj a nevelle leányai t - valamikor a század elej én. Biblia, u nalmas, régi m agyar éposz- és óda-irók, latin poéták j árj ák, a mióta Tiszát szabályozni, töltést épiteni faluról-falura, p usztáról-pusztára jár. Hosszu esztendők óta l ánczhordóknál, kubikusok­ núl , karóverőiméI, rözsekötölmél, pásztorolmáI, pákászoknál m ás embert sem lát.

Bődike.

221

Bizon y szom oru élete v an a szegé ny kis sza­ leány nak. A vén medv e melle tt szoba lány is, anúl, főzők a kácsn é is, lás deák is ; n dvarI ója k, táncz osa a rokka , regén ye a " Régi d icsős égün hol késel az éji homál yban ?" t Jószi vű lco moly sággal köszö nti a társaságo Bór zli üdvö sal a terefe rélés hőse ; kél,sz oritás Gézát , régi segéd jét. A kis lány bátor talan meg­ és hajlással bólin t a vig asszo nyok , leány ok felé, dezői szóra kozot tan felel Bór Gézá nak, a ki főren viszi. ba sátor a nyöt tiszté hez képes t a naper - Csak rád vártu nk m ég, Katic za, mondj a Holda ssyné . Te vagy a házi-k isassz ony, mert a hiszen édes apád domin iumáb an vagyu nk i tt . ésnél kiönt kávé a gátná l. Jer és segits É s mond hatat lan fáradsággal elLanu lt lomh a, ny hossz u, angol lépése kkel indul a vig kis asszo ni a hófeh érrel terite tt aszta l felé, pedig ugrál , táncz olni, szökd eIni volna kedve , ha termé szetes en

szökd eIni egyált alán divat volna még. Friss tipegé ssel követ i a kis lány, akár a negyv enes évek kisass zonya i, ha ódon kuriá k hossz u asztal át terite ni ind ultak . Halvá ny, sovány­ kás arczát félig eltaka rj a a homl okára lehuz ott feket e pötte s p iros kend ő. Az elgon dolko zó, szelid kis arczo cskának m intha csak ez a kendő köl­ l csönözné azt a kis piros ságot , mely homl okátó álláig egyszer re csak elönti. Bór Géza szere tetre mélt ó udvariassággal asszisztál a válasz tott házia sszon ynak a csészé k

222

Bödike,

rendezése, hel yek kijel ölése nagy munkáj ában. Tere-fere, csiri-csári ,. hallottad-e, mondják" asz­ szonyhangn lát'm áj a hang'zik föl csakhamar , miD' b asztal végénél pohárcsengés, vastaghangu nevetés férfizsibaj a hirdeti, hogy i lt ma fesztelen maj ál is, féte champetre van. Komoly társalgás ielők mostoha j árása , er­ kölcsök veszedelmes hanyatlása miatt csak két, oldalt ülő férfiu közt folyik. A főmérnök, F ülöp Pál m eg a falu tisztelendője k özött, a lü n em­ csak fekete talárja és ősz haja miatt tisztelendő. - Nagyon sok ideje, hogy nem láttam, szól a főmérnök ; esküvőm óta, és itt elbornl arcza. Hivei, az egész vidék, nagyon szerették ; hogy hogy képviselőnek nem választották meg ? Azót� m ár p ii spök is l ehetne. - J ó gyomorral , teli szivvel nem akartam szolga lenni, hogy rossz gyomorral, üres szivvel ur l ehessek, felel a tisztelendő, és tréfás nógatás­ sal int Fülöp Katiczának, siessen a tánczolók közé ő is, ki, a letaposott tisztásra, hol három, vályogvetőből müvészszé vedlett czigány ugyan­ csak huzza már a háromnegyed tal\ lust öthar­ madban. - A z én leányom nem tán czol, felel a fél­ revonult kis l ány helyett szomoru hangon az apa. Ezzel is kevesebb csábítása lesz rá nézve az élet­ nek. É s ez nagyon jó, - teszi hozzá bánatos mo­ sol ygással. Pedig nagyon rosszul tudja. Késő holdas

Bödiko,

223

éj szakákon, m i kor az a jó, gondos, szomoru édesapa lepihen és lefogyott az utolsó marék szösz a vigan pergő rokka guzsalyáról, a szo mszéd kis szoba. m eszelt falán hamiskás ringással, gyors cziczú­ zússal néma árnyék surran-rebben, Körben repülő szolmyákkal, gyönge karok ri tmikus hajlása közt sarkon perdül, édes, titkos, dudoló hangocska friss nótái mellett. É s ez árnyék tún c z m estere, vig hegedüse az ő kis Katiczája, kinek szivébe alpári csaták riadalma, szibarita kéjt szidó ócták korhol ása, Maecenást dicsérő versek magasztalása is belopta a kizárhatatlan, az eltilthatatlan, a bol­ dog, az egyetlen és ah ! - a visszatérhetetlen ta.vaszt ! Terepély mocsári cser törzsökéhez tám asz ­ kodva nézi ti. kis l ány a modern élet tánczos küzdelmét. Szenvedélyes tud atl ansággal huzza a valczert a vén d ádé, foszlányos elej ü rokkja hátul­ sójával fedi melle ingtelen voltát. Elszán t lemon­ dással kontráz a kis brácsás, mig a hangok ve­ szekedését a harmadik legény élesen visi tó klári­ netj ének szemrehányúsával uszitja uj haragra.. Szoritnak a karok, arcz ok pi l'Ulnak, liheg a mell ; fáradt ujrázás közt törekszenek az urak lábak ritmll sával érni utól hangok megszökését. Rövid szünet után ám cle m ás nóta járj a ; nem kótából tanult többé. Friss, mint a vadvirág, röpke, mint a szitakötő, mely oU lebeg a bök­ döső vonók körül. Tiszamenti m agyal' nóta ­ talán még a Czinka Panna idejéből.

224

...�• .

Bödike.

7.,

�

Ah, hogy tánczblják, milyen divatosan, milyen u tálatosan ! Egy helyen rángatódzva,

szük ölelés ­

sel, d erékszoritássnl, szeméremnek néma zásával. Jean Grosven tre

fel úldo­

és

Fi fi n e Maigl' echat a. M abilleban legal ább lm1'j ongó l ábemeléssel hódol­

tak a kánkán

j ókedvének :

e

szül;: .füzőj ü,

bö­

nadrágu vil ág i tten a néma, helyhezkölöLt, taposó l'itmu s vonaglásaival akár a babyl o ni MyliLtá haja­ donainak áldozatát mu tatja. A h , n e m i gy tánczol

Katicza az ő árnyéká­

val , az ő szép, fekete, n agyra nőit árnyékával . . Az ő tánczában élet, m ozgás, költészet, harm ónia, b üszkeség és szere l e m , ah, mondhatatlan, mélyen titkolt, halhatatlan szerelem van ! Szerelem ? - Olyan szerelem , páré, m ely m o st d eli

mint

ezé

a

szökéssel a tisztás közepén

terem ? Daliás előke!őséggel fonódik a férfL k arj a a nő karcsu d ereka köré ; mint félénk i nd a b ü szke tölgynek

ágán,

nyugsz i k

a

nő

p atyolat

karj a

vállán a l eventének. Gyors perdü l éssel, ham i s

elhagyással,

lelt haraggal, édes békül éssel válnak

el

szin­

egymás­

tól , egyesülnek ujra örvényes forgással, deli b ok ú ­ zással,

csípőre

tett

karok

k aczér

mozgásáva.1 .

Tánczban, vigságban szökik, ugrál, k u rjant vigan Szabolcs i fj a, férj e k réme, mamák I'eménysége, Bór Géza és enni való, franczia sikket, angol schrittet el­ felejtett szép tánczosnőj ét, Holdassy Klárikát módis meghajtással vezeti vissza a fák hüse alá pihenn i . Ah,

szerele m ,

223

Bődiko .

csintalan,

kivánó,

vakm erő

szerelem van ebben a tánczban, és csintalan, kivánó, vakmerő szerelem van a táncztó l , hő től ittas me­ nyecske fél i g nyilt ajkain, 7.etnek hirtelen

lehUlt

a mint a forró léleg-

páráj a

vékony

hártyával

köti össze őket : azokal a tel i , fakadó, husos

aj­

kakat, vértől p i l'O s an, csókra éhesen, fehér fogakat vill ogtatón ! Ah,

szerelem,

c s i ntalan ,

k ivánó,

vakmerő

szerelem van abban a gyors meghaj lásban, abban a - ki hallotta ? - senld sem

hallotta, hirtelen

csallan ásban, m ely vékony p árát elijesztett,

nyilt

ajkakat összecsukott . . . Ah , szerelem , bánatos , l em ondó, félénk szerelem van azokban a l esü tött - k i i s l átta még ? mil yen szinü szemekben ; azokon az összeszoritott -

ld is kivánná meg ?

-

c Ill aj dnem gyermek

ajkakon ; abban a szegény, magúnosan

szenvedő

- ki i s él'lené meg ? - szivben olt a karlon ru­ hácska alalt, abban a füzővel össze nem szoritott, szerelni ,

l emondan i

és

m in dent

fel áldozni

tudó

l eúnykebelben ! Maj dnem gunynak b angzik Bór G éza hivása, a

m in t

Mégis,

a

ratlanul, tolongó, tele

táncz

m i nt

a

után

őt

tehetetlenül. ij edte n

csakhamar

is

delejezőtől

l ányokkal,

nagy

lad il"

A

szólitj a.

követi aka­

Szines, ragyogó

lapuló a

l ad ikázni

sugallott,

ruhákkal ,

asszonyokkal sz6p asszony

mellett Bór Géza ül ;

a hajó másik végén, nyug­

talan tekinlettel, félő

szemrehányással nézi a fő­

m é rn ö k l ánya, hogyan mártja hullámbontó erővel JJoUl'ogi : EmiJcl·ck - .\l'uyékok.

15

226

az

evezőt a Tisza

m á nyozza át

fl

a tulsó

sál'ga vizébe

hajót.

F ü rge

part fel é

p ip acs

kinálkozik

Partra

száll

piws

a vidám

fej d iszél b :i muljúk

és

vezeti,

hol

dísznek

sereg,

vetések k őzt

gesztenyehaj ba.

egymás vadvirágos

kaczéran.

Csak

szegény

az

a

p i ws

p i pacs

Ka­

Dór Géza

ticzára n i n csen megjegyzése senl, i n ek ; se l átj a,

kor­

m ozgással siklik előre,

ladik,

fl

mennyivel

pirosabb

l átja,

hogy

ott

fel h ő és hogy gyors

esőtől úzotL fürtjeit csapdossa a szél . Lih egő melle hangos

e m el k edéssel,

eséssel m ilI'

alig

birja a

l él egzelet, m i d ő n egyszclTe gycngéd kéznek érin­ téséL é l'zi ingujj a s vál l á n . - Vig-y ú zzon G éz a , m eg fog h ü l n i , szól Kalicza szelid h n n gja. É s a k i s l eány leoldja fej é­ ről azt az l< igunyolt, p ö L Lös p i ros kendőt, és gon­ dosan, m o n d h alatlan gond osan hebur'kolja

vele a

fél'ft m cztelen nyakát.

ott a halvány homlok fel ett. De

227

Bödike.

Bödike.

m essze

m egmozdult

a

O l y a n egyszerüen, olyan Lerm észelesen, m inLh a

bugással , villámló ijesztéssel

n őYéJ'e, nem, egészségét, é l e lét fél Lő gondos anyja

kőzeleg a nyál' i fergeteg. Mint vihartól futó fél énk

vol n a .

si etéssel,

Géza föl Lel<Ínt a ráhajló l eány arczúJ'U, annak

u grással a h aj óba a hölgyek.

a sen];itől s e m mibe sem veLt, kicsiny, vékony, teljes­

Az első evező-csapásokat l egyőzi a h ietelen meg­

séggel nem mod ern l eánynak, annak a vén m edve

mozdult szé l .

l eányún a k

vad kacsák,

t ipegnek,

angol lépést fel e d ő

biczegnek

S i rá l y,

hal ászka,

sikoltással rep ü l a " ke l ő "

felé,

gyors

kormorán

ij e d t

m erre a haj ónak

i s utja van. De sirály t, hal ászkát, kormoránt nem

a z arczára és

tásában m egl áLj a,

előszi;'?'

gond os, l átja

édes

m eg,

pillan­

hogy

soha

Löbbé el ne felejtce, az asszony t. Az igazi asszonyt,

tartóztatja vissz a az ellenkező irányba korb ácsol L

a ló a d aloLL a férfiunak, hogy

áradat, m elyet legyőzni Bór Géza karjának dagadó

sége l egyen ; a kinek gyengesége a férfI

i z m a i ali g b i rn a k m á I'.

kinek szel idsége a férfi bátorsága, a l,i nek erénye

első kővér cseppek nyers

selyemre ;

Hüs

eséssel

hullanak az

b aLtisztra, krépre, m u szlinra,

s áp ad t

szines halo m b a tömődik

vil l á moktól

m egijedve

össze ijedős

asszonyok,

és

segit­

ereje,

rt,

a férfi becsülete, a kinek szerelme

rt, férfi boldogsága. É s erőL, bátorsúgot, becsületet és boldogságot

tal álL abban az egy szemp i l l antásban. Nem szÓll s e m m i t rt, l eánynak, de szeme láng­

l eányok serege. K idagadt erü homlokán az erőfeszités izzadt­ sága, erős meIlén

támasza

a

fáradtság

z ihál ása

m utatja,

j ából

ez

m i ndent

m egérthetett.

Egy-két

erél y ü evezőcsapássa l partho7. tprltette

a

k i s egiteLle az ijedt asszonyhadfl t. Ruhát

hogy veszélytől, k o m o l y veszélytől tart Bór Géza, az egyetle n h ajós. Á d áz erővel mártja az evezőt

a ruháját l egj obban

a vizbe, inggallérj a kioldódik s mezte l e n nyakára

alatt

sirató

felgyujtott lüzekhez

K l árikával sietelt

a

kettős ladikot ,

száritani

a halászlé'

sereg,

Géza 1 5·

228

Bödike.

Bödike.

pedig a nyuga l om r a kész ü l ö

n ap

fényében

l assan m é n a sátor fel é , m ost i s kezében Katicza kezét, még attól

fogva,

hogy

csak tartva

a l ad i k bó l

k isegitette. - Lám, m i l yen szólt, a m i nt

a

gyorsan

tisztás

elm u lt

szélén

a

z i v a tar,

felhők e t n éz n i

a

megállottak. Hangj ában v o l l v a l a m i , a

1111

m u t a tl a ,

hogy

a zivatat' felvonulóban van.

A kis l e ány zavartan, révetegen vonta k i k e z é t l'ezéb ő l . Fél t - é s szeretett volna a túl'sa­ ság k özelében

l e n n i . Beszélni nem

m ert,

n ézn i ,

ránézni rettegett - m ikor i m e , segitségél'e repl'll L egy kis bogár. Tölgyfa széles level e

a l aLt

most, hogy elmul L a z ivatar, pöttes

szárnyait

rejtőzött

vékony,

m egszáritani

eddig ;

pll'OS,

hét­

h al k z ü m m ögéssel

repült Katicza fehér kezére.

A I, i s bödil,e megy, m egy ; szárnyát próbnl­ gatj H , i l J esztgeLi . �I egy, m egy fel a hófehér k a ron , a m e l y csak

i m ént,

tán

egy-l, ét hónnpja.

k i s l á n y k ebl éig. \'ékony k i s l ábán m eg-megb i l l e n , a m i n t e n n e k a z óriás végtel e n testén

l énynek

végig h n l ad

-

f i l igrán, és

bizonyosan azt gondolja, h ogy azon az óriás l é nyen n etes k atak l iz m á k pusztithatnak, u gy érezi l ábai alatt remegn i . d U börögni a talajt, a m ikoe h osszu utj nban o d a é r, a hol az emb erelmek a szi vLik tájéka van. I;:s igaza van a k i s bogál' l 1 ak - m ert abban a szivben, abb a n a n agy, n agy, végtel en v i l ágban csa k u gyan forradalom d u l ; a l egnagyobb forrad al­ m á i' : a régtől

érzett,

titk o l t, cl foj tolt, zokogó és

most egyszerre d i ad al m a s szerele m . E;7, a sziv vul k ánját fel rázó li tán rázza m eg a h i s l ány egész valóját,

b o l d ogsága visszaszáll vágytól , fél e le m tö l

fél'fl cgyszel'l'c csak föl kapj a ölébe,

szivébe, a

mint

II

kis

bogiü Végi g

sétál

fi nom,

halványkék e res kezén. Eszébe jut a vers, melyet k orában d al olgatott

a

p l (; z i , egészen piczi

h6tpöttös kis

szólt hozzá : - Szúl lj c l , s z ú l l j cl K a ta l i n ka , J ö n nek a törökö k ;

SÚti k ú t lH1 ,'!!tuek

Ünnan i� ki \'csznek.

bödének és

ele neki

b ogáreszével

v al a m i n ag)'-nagy föl d rengés dul , világ d öntő retle­

- N i - n i , bödike, Katicza-bogál" k i ál lott fel örve n d ö m eglepetéssel . É s gyerm ekkorának egész dobogó

kapta

tej es, nedves, m eleg puhasá gát - fel , fel egés;7, a

m o l y,

rcltegell,

m ert

a

mikor az az erös, ko­

a h ! - soha

j Ú l'a és su sogj a fül ébe forró

szájj a l ,

sem rem é l t

I'úülte l i a lmr­ égö

szóyal :

Katie zúllI, no szál lj c l ,

, J önnek

a t ü n dérek ;

:\[ély kútba vetno k ,

Szcrelol1\ k ú tj [lba : Hoha ki SPI1\ I' o s z l l ' k

!

1\ k i s bödike nyilvll l l nagyon megijedhetett a l'c Ltcn eLes föJ indlll:\stól, m e l y m á r most kellős roha-

230

Bödike.

m okkal reszketlette meg alatta a talajt : gyors szárnycsapással hi l'telen felemelkedett és eltünt ay. éjjeli l evegőben. Katali nlm azonban kis fejét ráhaj totta a férfi boldogságtól dübörgő szivére, és nem ij e d t m eg, nem rep ült el . OLt m arad t, akár örökr'e is sz ivesen olt maradt ! Csakhogy ay. örökl é t nek ham ar végéL szakí­ totta a kész halászl éhez h í vogat ók hangj a. A z öreg főmérnök éppen a " Nunc est bibendum " d erül L kedvével bízlatLa t i szlelendő Thal i al'chusát, h ogy - dopro m o ([ lladriJnum Sahina, O 'l'halial'clw, mo ru m diola -

-

és Thaliarchus a n égyéves nedüt ugyancsak seré­ nyen önti vala : m időn kart-karban, egymáshoz hajolva, boldog szerelem lő! m osol yogva megjelenik előltük az j fj u pár. M indenki megérlett m indent. Apa, Liszlelendő, hosszune v ü ifjak és lJoldassyné K l árával <,gy l'ltt felkí álló hölgyek : - " Ni ni ft Bödike ! U -

Sphinx. Szemben állotlak egym á ssal : a férfi és a nő. Ugy, a hogy a természeL m egalkotta öket ; akár a paradicsomban, leronlva a társadalmi so­ rompót. Csal,hogy a tud á s fájának gyümöl csét megiz­ l elte rég m ind a l,ettő ; az ifjuság m ohó vágyával a a fédi, a jóllakottság m esterkélt étvágyát lljra meg ujra fölkelteni a nő. Mohó vágygyal sovárgolt a nyári zivatartól megöntözött föld is több jótékony eső után, mely gyors futással keskeny pászlában áztatta meg a zsíros göröngyöket. A beteltség inyenczsé ­ gé vel tárták ki szemérm etlen kebleiket a dus pár­ láju rózsák, ezer csepplől rengő kelyhük már nem is esőre, valami ismeretlen 6s mégis vágyva-vá­ gyott nektárra szomjasan. A nyugati égen, m int val ami csatavesztett csász ál" bukott le égi trónj áról a nap. Izzó kohó­ jából vöröses fényben küldle szél utolsó sugarail a szemben elvonuló, diadalm as fényben föl-[öl­ vil lanó nyári felhők fel é, melyek gomolygó szélein, mint valami győzel m i y.ászló, li.'lnt fel időről ­ időre egy-egy narancssy.inben ragyogó szivárvány­ foszlá ny.

232

Rphinx.

Egy-két

""phinx.

vágyakal éb­

pillanalig ismeretlen

szláv

falvak

sok

a tüz­

évezredes szokásának,

l'esztö vöröses-sárga fényben uszott köröskör liI az

ugrálúsnak.

egész világ.

bokorugrós szoknyájában magasra a leány ; pörnyét

lan

kömyezetből,

alkonyi

{'g

fáradt

őszemben a férfi

kivúl ya az ön ludat­

fényben,

Vöröses-sárga

vült fel, minlha e láng nem is vol na veszedelem.

kettős

kaméa átlelsz

a férfi, a mint erős ka­

egyenesre a rózsa -filagória félre

görbített árboczfáját,

melyet az imént végig fuló

megszokott szellemi nyujtó

derüje,

munka

Világos-szürke,

csipkés,

di vatos

puha

dudorodásu

rékban. A lehetetlen divat

húzi

még

gitó lángja

szivében. ru hában, de­

szabásformái

Neki is tüz agyában, lüz szemé­ és tűz

fényhez,

Lassan jött, gondolkozva, pihenő lermészet

lánghoz

ahhoz a

Most lépett

át

a Ids

édes

vagy tán éppen az el ­

álmába temetve

magát,

midőn meglálta a férfit. És ime, egyszerre, maga sem tudta mi végett, de

eszébe jutott,

égelt, üres szívébe is visszhangzott,

talán ki­

hogy furcsa

volna ezt a fél'nt, ezt a szép férfil, ezt a komol y férfit, ezt a munkás férfit magába bolonditani.

nyugvásában

ékesen-szólóan sejleti az antik szobrász álmának

Köröskőrül is tüz

a

mében hil'telen kigyúlad ?

És a furcsa gondolotra tágra nyiltak szemei.

is kéjesen rengő széles csipőjét és a szük szoknya

ben és üresség - szivében.

ahhoz

képest, mell' a férfival szemben álló asszony sze­

verő, locsogó patak fölött a rózsalugas elé vezet.

nem birják elrejteni természet adta formásságát : tömött vállát, duzzadó keblét,

fénye, mi e szentivánnapi tüzek messziröl álvilá­

izmain a

vállgalléros

képtelen

mi a szent-jános-bogarak foszforeszkáló

kinai f ü ggő-hidon, mell' a máglyalángoln:lt vissza­

A mikor egyszerre előtte álloll a m6l Lóságos asszony.

De

Homlokán

fizi kai munka duzzadó egész­

sége. Tüz agyában, t ü z szeméban, t ü z

gyönyörüségeit.

ölébe a lángot ugró t,

egymással

úllt

világi tásában,

és a nő :

nyári zivatar ugyancsak megtépdesett. a

leverni, csókol lopni l;:apja

a lángba ugról a legény. Vig ének ijedt sikollást

Felgyürt ingujjban

szórakozást

pörnyék esője közt szökik

mintegy megnagyoLbilottan az

karneol-alapon. rokkal igazitotta

Felszálló

A szemek szürke csillagában valami kékes­ zőld

fény

gyuladt fől,

akál'

az

oroszlánéban, a

mint zsákmányt les sürü bozótok közl. Keskeny orrának átlátszó czimpái vékony, pirosas erekben

minden.

A közel

dagadtak ki, a nagyuri filymálástól elgörbült ajkak

bokro1\ban szentjános-bogarak foszforeszl< áló fénye

hivogaló mosolyra ivelődtek: és a mint csábitani

vidám

akarl, a mint félig fenyegetve, félig pajkosan egy

lányok és pajkos legények most élesztik a Szenl­

levert rózsabimbót nyujlott a férfi felé, egyszerre

Iván-estéjének rőzsemáglyáit, hódolva a szomszéd

csak érezle, érezle olyan rövid idő alatt, a mennyi

gyul Ili.

Távolabb, tul a nagyuri parkon,

233

Sphinx.

Sphinx .

a szent-jános-b ogámak kell, hogy szerelmi vágy át

l apos homl okával, i zgága pofaszak álával, fo g al ­ l a n szájával , lelógó, kikapcso lt állával ? Ah ,

hirtelen

foszforfény világositsa

m eg, ho gy - őt

is csábitj a a férfi . férfi ! Hát férfi-e ez

A

m unkának,

a

ez a roturiel', a

itt,

fáradságnak,

a

kenyérkeresésnek

embere ? Vajon a m éhek kőz­ társaságában büszke ].;:irálynék és zsongó herék ez a hétkőznapi

a n ap sz á m o s , mézet gyüjtő m é h ? gróf Fedorovi cs Elekné, Iklányi E tta , a k i nek atyj a kamarás, öregatyja zászlós ur, ü ke i hatal mas r ab l ólo v ago k , a kinek anyj a a ke­ resztes-hábol'lll
között férfi-e

Ő, mélt óságos

a la p i tv ány i

hölgy,

tekintheti -e

férfm a k

két kezü, két lábu m u nkást, a

sváb

fal uból

ő

ideszármazott j övevényt,

Etler Mártont, eliák

fiának

ezt

ritkán

soha

észre

megszóli tolt,

ezt

a

ezt a senki f i á t , ezt a

ezt

sokszor nem

vett

az

látott,

l ll d i­

m agiszteré l ?

erről lisztában van régóta, hogy ez nem a férfi· Éde s atyj ána k , a bolondo s m ágnásko dó k amarás­ n ak sokáO'u korona k ellelt a vőben ; meg is kapta "

a Neipporg ek, Seckend orfok katonájá nak e dédu n o káj áhan , a Belgrád ot fel ad n i segitő és ezérl

grófi czimet n yert rúczvérú ge n erál i s s atn y a iva­ dékáball . Elek gróf b ehozla a ra m i l i áh a koronája s ok á g á t

gondolkozástól

derült

homlokkal ,

ezekkel

az

erős i fj uságra val ló dus

fürtökkel , ezzel a teljes­

séggel

a karatot j elző,

:

ham arosan kapolt hozzú az

u

n atk o z ó

még kettőt. Szegény , z árdából hazaczit ált, kiaszott karok közé l óditolt, unatkoz ó asszony ! Ki v igasztal ja meg szerele msóvár szivét, ki csititj a le vadul

asszonyt ól

nyargal ó vérét ? A t:irsaság ura i , a társaság nak u n atkozó asszony okra vadászó m annequ in-jai ? Pedig

Lovas,

Vagy hát ell enkezőleg, ö vol na a férfi, ezzel a

Ű

j öttek a l ep kék

kártyás,

vad ász,

a

d uhaj,

l ecsüngő virágra. párbajozó

Ném elyik m ég az ura adósságait is Igy élt hosszu esztendőkön

segitette

urak. fi zelni.

át, mert fel edni

szabásu orral, a széles vállakkal, domborll m el l el .

akart ; igy feledelt hosszu eszlendőkön át, mert nem akart olyan fiatalon meghal ni. Csakhogy a meghaln i n e m akarás nem élel,

parasztosan vaskos, de talún éppen cen lau ri com­

- és ő élni akart. E d d i g keresték és nem talál­

bokkal ?

túk, most már Ő ](ereselt és ő sem talált.

nem

fajb él i ,

Friss

de

kemény­

m osoly a száj án, d erült k é k s é g a

szemében, tudó lélek a

Mpében :

csakugyan, ez

volna hát az igazi férfL ? Ez volna,

a

n e m azok, a kit szerelnie kellelt kiket szeretni akart : a kikel szerelni

és

e ddi g nom birl ?

Fél'je, gróf Fedorovics Elek, az

Ezért ötlött szemób e,

őnkényt elenül, a mint

a lüs hidon átmenv e m eglátta, rú. sem gondol va e l ő b b : fédi-e ez, vaj o n ez-e az igazi férfi ? J�s a m int ott álltak szemben egy m á s s al , a m e NviláO'itv " b

a

vöröses- sál'ga

fényben

mind

a

Sphinx.

Rl'hill".

ketten : rózsaszinü kaméák áttetsző karneol alapon, körLillocsogv a a patak habj a i lól, körülzsongv a sze­ rel mes kalandokl'a induló bogarak z ü mmöo-ósé töl ' u b

szem k özel a szemhez, száj közel a szájhoz, röviden cs üngő barna fürt közel a hosszan l e o m l otL szőke haj tel<el'eshez, kékes fény a tágra nyilt szürke szemekből, b üszke l án g a nagy, göm bölyL"l , kék szemekb en,

majdnem egymásba olvadva les­

tüknek a vágy pajkos kezei tUtal szétszórt i l l at­ atomj aiban : a férfinak mi ntegy i ntés, mi nteg)' fe­ nyegetésl<éppen a gyába gyul a Szentiván-éji álom nagy k öltőj ének a mondása, a m i nl a kékes fény­ ben vil l ogó szemek lángját nézi : . . . there's heil ' there's darlmess, there is the sulphurous pit. Vig kaczagús t hoz fülébe a szellő , tüzel t W o ráló fiatal l ányokna k friss nevetésé t. Oh ez a friss nevetés ol y i smerős hang ! Ott távol a k i s sváb falu l e gnagyobb házában, a jegyzőéknek ereszes tornáczában ül most bizonyosan a kis Nellike. Egyszerü k a rton ruhája könnyü suhogússal s i m u l formás testéhez, patyolat

i ngvál l a lecsuszván,

a

fl'Íss hó üde ségében csókm kinálkozik nyaka az álmodozó sz űznek ! Fáradl l egények hangos hó-hó val hajtják az udvarra az i stenál dással megrako LL szekereket, a gon dos anya kendővel védi hLIS esti szel lőlől messzire révedező l eányát. - Ilol l ehet most Eliel' Márton , a Lanitóék fi a ? kérdi a l eányka. - Messze földön, pénzt keresni a kenyél'hez,

fel e l az anya. A pénz

it

237

vizsgál atához segiti, dip­

lo m ás ember l esz, ügyvéd és eszLinek tudom, nagy ur . . - Nem, nem nagy a l eány, hiszen akkor nem m eg !

a mennyire nagy­ nevet

UI"

is

p irul va

házasodik

'::s c s i ntalan szégyenkezéssel

rej li

talán

fej ét az

anyj a öl ébe. Jegyzöék szép lás úl'táLlan Nel l ije, sejtheted-e, m ilycn veszedelem el őlt úll a te Etlel' Mártonod ? l Iallottál-e valah a mescbeli, de azért el even, hus­ ból való sphinxekről,

a k iknek

a fejük, kebl ük

asszony : derekuk, szivük, lesLUk oroszlán ? IIallot­ tad ·e, hogy ott állnak lesben zug Ó tengereknek, z ugó élettengoreknek magas sziklái fölött és föl­ adnak egy

rejtelmes,

hirtel e n

kigondol t,

nehéz

lal ányl, a melyet nem me.r; nem fejten i, (jaj, mert i ll már hazudik fl. mese) hanem megfejteni halál és veszedelem ! Ennek II talánynak megfejtése rabság, cmberál dozat ; ez a sphynx a m aga talá­

nyánal< vúrva-vál'l megfej lőj él, (mert csak egy férfiu fej theli meg, a többi csak találgatj a), iszonyu kohó lüngj ába, dühös szenvedélye l ángjáb a ragadj a, k i nem bocsátj a, el nem ereszti , mig fel nem e mészli , hamllvá nem égeli. Oh Nel l i ke, h a te azt a le szerelmes orczáda.t, őzi k e szem eidel, őszi­ baraczk lllosolygásodal odavarázsolhalnád a te veszedelemben forgó Ellet' Mártonod és a közé a tüzel izzadó, sápadt-arczn asszony közé, akkor talán E Llel' l\IárLon elfelcjLenc a néma

kérdésre

288

beszédes felel etet adni, n e m tudná a hévvel , vágy ­ p ed ig ne saj nál d .

sphinx

a

Ez

JIn.

csak a kkor pusztul el, ha m egfej l i k lnlányát.

nem, k ere s majd tovább, k u tat m aj d lovább. Őse i­

töl örökölt b üszke o l'oszlányszivébe z Ú I j a a '

v i ssza utasitás fáj d al m á t, és a

r

i d eg m eg

m e d d i g tagj ai

n e m rogynak, csontjai meg nem

inai

roppannak,

meg nem bénulnak, a meddig szem e kénes l áng­ j ához olaj lesz ereiben , i zzó

e l even ,

o l aj :

vel'es

a ddig keresni fog, addig fel fogj a szúzaknak adni tal ányát, add ig

asszonyfej

fogj a vis sza­

nem

oroszl án- testet, hogy llj

az

tartani

az

meg

pl'é­

uj

d ára ne vadászszon.

És csak h a m egl'ogyott tago kkal, m egroppant csontokkal prédára töbhé nem tal ál , akkor vész csak e l

.

Akkor is

-

éhen.

Ne félLsd hál a sphinxet, szépséges

h a Etlel' Márton nem fej ti meg

Nel J i l\C , Dc

talányál !

jaj

neked - j aj neki, ha m egfejti !

Oh

állj

k öz éj ü k

pill anat,

-

állj

közéj ük

-

i tt

i m e,

az u lolsó

kicsike Nell i a te szerel m e s orczáddal , őzike sze­ kapd

m e i ddel, őszibaraczk m osolygásoddal, és

el

fürge kezeddel azt az édes szót ajkairól, a m e l yet csak a te füledbe szab ad sugni a ; kapd rej télynyitó szól : szentségtelen,

b uj a

el

szó

azl a az ill ;

kapd el és szórd m essze, messze o d a ct Szen liván­ t ii zébe, h add égj e n el o lt, hadd tiszlulj o n meg oU ! .

. . .

.

.

És elkapla

Pillanatnyi h al lgatás után tisztelettelj es udva­ riass ággal hajolt meg a férfi és szólt :

gyal kínált talány t megfejteni . A sphinxet

239

Sphinx.

Sphinx.

és a tü z b e dobta . . .

- Méltóságos

a

asszony

gróf u mt

keresi,

ug y -e ? lIa j ól l áttam, éppen most ment amarra , a lüzet llgrúlók közé ! A sphinx b üszkén fe l egyenesedett. Szemében Jü n l uclt a pi l l analnyi k énköves l áng, a kaméa l eválL

a k arneol-al apról és a hirtel e n beállt sötétségben az asszonyt eltakarta fátyola. A z oros zl án p e d i g

uj prédát mind addig, A kkor is

-

m

éhen.

uj

préd át m egy keresni ;

i g meg nem hal . . .

Exodus. A fehérre

k alonai kórház emeletéröl keskeny, hó­ meszelt

szoba nyilik.

ablakától jobbra, gondnokság

N agy,

balra nyoszolyát

keze;

nyoszolyát

a

vaküveges

állitott fel

a

gyógyithatatlan

betegeknek, a halál agoniájának. Fehér táblácskák függnek az ágyak fejdeszkái fölött, rajtuk közön­ séges beteg

altiszteknek

és még közönségesebb,

közlegényeknek érthetetlen 'nyelven, betUkkel,

akár egy halotti jelentés,

nagy, fekete' van felirva a

diagnózis, a halálitélet:

Encephalitis,

-

agygyuladás ;

a jobboldali

Procrustes-ágy fölött.

j}[eni'l1gitis acuta,

-

agyhártyagyuladás,

a

baloldali táblán. A

katonai

kezelés pedanteriája, számokkal

és nem emberekkel, esetekkel és nem betegekkel számoló elöírásai értelmében

a táblák alatt egy­

egy más felirás is olvasható: a nagy-beteg napon­ kint való étel- és ital-dukancziája. 1/4 Eingemachtes

és

0'3 liter Mandelmilch

kaczérkodik a felirásokon ; bármely fajtáju beteg

séggel szemben a hivatalos gondoskodás és huma nitás utolsó nagylelkü humora. Bo<jrogi : Emberek - Árnyékok.

16

242

Exodus.

A jobboldali ágyon

Exodus.

243

sáppadt katona fekszik :

annak a hit'es első eminensnek, a kisvárosi gim­

őrmester, a mint fogasán lógó bl uzjának jelvényei­

názium csudáit táltosának nem szabad meghalni. A ki a mühely hosszu szabó-asztalát olyan czifra

ről látni lehet.

H atal m as teste

alig fél' a kmta

ágyba ; vaspántjai Illeg is hajlanak sulya alaU. Csukva szeme, szája, mintha erőszakos lmpuzárás­

mérnöki figurákkal és még czifrább görög-betüs számokkal irta tele, annak a szerető, nemes, őz­ vegy apj ál büszke rem énységekkel eltöltő ifj unak, a j övő nagy, hatalmas urán ak, talán miniszterének:

sal akarná utját áll ni a beteg test szervein vadul széjjel száguldozó l éleknek . Nyirkos izzadság vize boritja a halálsápadt arczol. A ki letőrülné, nin ­

ennek a végvonaglásban fekvő, vézna testü, ki­

csen senkije a vén katonának ; a ki a haldokló főlött gyertyál gyujtana, nincsen olyan irgalm as kéz. A rneningitis acuta küzdelmes ágya előtt azon ­

aludt szem ü szegény önkéntesnek nem szabad igy clvesznie. Fel fog gyógyulni, erős, munkabiró lesz

b an ott ül a részvét ; a tehetetlen, segélytelen, könyeit hullató részvét. A szegény ember tehetet­ lensége, a szörnyü betegségnek még csak meg­ értésére is képtelen vidéki mesterember bamba­ sága, az apa, az egyetlen ilának életét éhes re­ ménynyel féltő apa könyüj e sir illen. Ma j ölL meg messze utról, drága gőzhajón. Az emberséges alorvos tudatta vele, kéretlenül, a fia veszedelmét. Ij edve csapLa le a fehér ruhát,

megint, és hatalmasan fog falatozni abból a nagy kék kendőbe kötött sonkából , a mit az asszony­ nénje küldött neki, hogy a szegény apja furfango­ san bec sempészsze a beteg rnellett álló orvossá­ gos-szekrény rejtekéb e. Mosl is csábitóan kandikál ki a sonka csülke a le-fel futó oláh ápoló felé, a ki katonai pontos­ sággal segíti megenni betegeinek a kidukáló egy­ negyed Eingemachtes t és szorgoskodik m e ginni a

mit gazdag parasztlányoknak, pünkösdi králiczák­ nak varrt. Rég temelőben nyugvó feleségének utolsó ezüst függőiL, a maga ezüst jegygyürüjét p énzre vállotLa és felsietett abb a a nagy-nagy városba, a hol talán nem is tudják, hogy szere­ tettel őrzött, régi, kopott ezüstfüggők és édes em­ lékkel viselt vékony karikajegygyürük i vannak a világon. Szegény zsebbel, de teli reménységgel, bi­ z alommal , még lelibb kézzel jött. Mert az ő liának,

borpótló Mandelmilch-t.

-

Szegény, b ecsületes Juon Lupuj ! Hiáb a igyek­ szik nagylelküséged fölülkerekedni rengeteg ét­ vágyadon, hiába mormogsz magadban kékruhás szentj eidhez áhitatos i mádságokat azért a szegény " Domnul caporal unkinLesiu" -ért : az L a füstös csülkü sonkát, a mit a te éhes gyomrod annyira megkivánt, becsületes, jó paraszl szived óhajtsa bár ezerszer, hogy nem, azt a sonkát nyilván te fogod megenni ! 16'

Exouus.

Exodus.

244

.

Mert a végét j árj a szegény Kerék Dezső. A mit annyira óhajtott, a mit vékony, fejletlen, m ajd­ nem gyermek-teste miatt remélni is alig mert : hogy államköltséges-önkéntes lehessen, az lett ha­ lála. Leczkeórák után megspórolt husz forinttal, rengeteg sok tudománynyal és büszke reménység­ gel j ött fel a mult nyár végén, hogy mint eximio modo matnrus államköltségen szolgálja le egy évi katonai kötelességét. Ketten jöttek a j ó b arátok ; t á rsa a szegény, félig vak zsidó rajzmesternek Poldi fia volt. Ollendorf és Toussaint-Langenscheidt francziaságával, ol aszságával és angolságával, Sze­ pesy összes l atin és görög nyelvtudományával, Purgstaller egész idealizmusával, tudós Told i iro­ dalomtörténetének magyar lelkesültségével jött fel a két ifj u tanulni és hogy tanulhassanak, tengődni legalább, abba a forrongó-zsibongó, fényes, nagy városba. Mikor a gőzhajó füstfelhői közt először látták végig nyulni a nagy folyó örvényei felett, mint valami óriás D ávid-hárfát, a l ánczhidat, hogyan dobogott akkor ez a két Hatal, tapasztalatlan gye­ reksziv ! Itt vannak végre, hullámzó középpontjában az irodalomnak, tudom ánynak, hatalomnak, gaz­ d agságnak ! H ogyan várják, mil yen szívesen fogad­ ják majd őket itten ! A mint a hordárok szegényes ládákb a zárt holmijaik : kevés ruhácskáj uk, sok, sok könyveik

;'"

.

Meg is sajnálták a szegény görnyedező em­ bert, és virágos gomblyuku urak jóizü mosolygása közt segitettek neki vinni a terhet a szegény szo­ b ácskáig, melyet egy éjszakára husz-husz krajczár­ ért nyitott nekik egy ajánlkozó mosónő. Aztán megjelentek - hajh, hiába j elentek meg ! - és vitték a vékony summácskákat aprán­ ként a kis hirdetések Pedig milyen j ól me gfogal­ m azták azokat : "Fiata.l

ember,

ki

az

érettség-i!

kit ünő sikerrcl

megállta, magyarul, németül, francziául, olaszul. ango­ lul

beszél,

csinosan

raj zol,

szerény feltételek mellett,

nevelőnek

Yagy leczkeadónak aj ánlkozik a főyúrosban.

Leveleket

,.Dezslí és Polcli" Jl(>vek alatt e lap kiadó­

hivatalába I "

Az

a sz ivtelen kiad óhivatal hosszu heteken

át egyetlen egy levelet sem adott nekik, mely a tizezer gazdag család egyik fejétől megváltást hoz­ zon. Annak a tizezer gazdag családnak kellett bonn e , N orddeutsche, miss és gouvernante : mindenféle mesterember és rajzmester koldus fia nem kelleti oda se nevelőnek. se korrepe­ titornak. Nagy szerencse még, hogy Poldi zsidó gyerek volt. Azt végre is, éppen, mikor már harm adnapj a koplaltak, valami zsidó ügynök elvitte fel a hegyek közé borzas gyerekek marlirjának, aki egr nap

után kapkodtak, mennyi szívességet, jóságot láttak

huszonnyolcz órát tanit ; még nagyobb szerencse,

már ebben i s !

hogy

Dezsőre kimondták II tallglich-t : most leg-

2-16

alább

Exodus.

Exodus.

egy esztendeig lehetett várni,

tanulni

é.

remélni. És várt, tanult és remélt a vékony, rosszul táplált fiu karácsonyig, husvéti g, majdnem pün­ kösdig. Félrerakta lénungb a kapott öl-öt krajczár­ j át, mig egy uj abb apró hirdetésre tellett. H átha 1 0- 1 5 forinttal dijazott órát kapna, még szegény apjának is, ennek a nagyipar által napszámos sorsra jutott apj ának is mennyit küld­ hetne belőle ! IIiába !

Tizezer gazdag családnak

százezer más nagy gondj a van, semhogy jóllakott csemetéjének éhes instruktort fogadjon ! Igy j ött el a pünkösd előtt való hétnek ve­ szedelmes, hol forró, hol esős nyara. Sótalan pro­ funthoz izt adónak nyers ugorka, éjj eli manőver­ nek nyirkos földje aztán meghozták az e lőőrsL vezető Durnnule caprarunak a meningitis acuta-t i s . Furcsa egy betegség. Egy-két csöpp genye­ déses izzadm ány a nagy agy hemiszféráinak du­ dorai fölött, a pókhálószövct és a lágy edény szö­ vet közt : és a megbolondult vér, akár csak a

kezekkel takarja be a szegény beteget, miközben félig suttogva mondja magában : - Ah, nu muri,

ah nu muri, j aj ne haljon

meg ! Pedig meghal, meg kell halnia. Az az egy­ két csöpp exsudatum ott a vclön a boszorkány­ nyomás veszett rosszakaratával szoritj a agyon a g yermek életét. Valami gyülöJködő kéz, mintha irigyelné az Isten remekét, ezt az élet-harmóniára felajzott emberi testet, a h alhalallan lélek e fön� séges jálékszerének ezernyi-ezer hurj ait : az édes eml ékezés, a vágyakozó érzés és a tetterős akarat gyenge idegszálait, mint valami vasb oronával, összekuszálta. J átszszék most rajta az a halhalatlan lélek, ha tud ! És j álszik rajta. Mint a hosszu őszi utra költözködő madár, ugy csapong, repdes a rombad liJő tanyában. Re­ megő szárnycsapúsaira hangot ad hol ez, hol az

tüzet " kongó zugása zeng, millió fényszilera ugrál a vil ágoss áglól remegő, összehuzotl szemek előtt. A kéz nyugtalanul hadonáz, kiállhatatlanul forró é s

az elh angolt hur, és a szelid gyermek életének egyszerü harmóniáj a össz efüggéstelen hangokra szettépve zendül meg a beteg agy l ankadt szen­ zoriumábRn. Oh ez az akkord, m i l a költözködő galamb szárnya az emlékezés hnrjain mo sl főlcsenditett, milyen édes, milyen naiv, akár egy Mozart ját­

szikl anehézségü a könnyü nyári lepel , sziszifuszi m egátalkoclottsággal rázza le magáról a beteg.

szaná régimódi zongorán ak billenty i"t in. A kiszára­ d ásra ítélt tófenékre végighuzolt töltésen sétúl

hasistól, kergén nyargal6dzni kezd. Az ütőér lázas zakatolással veri perczenként a maga száznegy­ ven m ementój át, a fülben ezer h arangnak " tüzet,

Az apa félelemtől reszketve, jó Juon müérLö

barátjával

fl.

szegény

beteg.

. ürLi

gyökerekkel

248

Exodus.

kapaszkodó

füzfák

Mezzofantik

az ő

kulus,

német

toldásu

francziás

szó

eltünik

a

kiejtéssel, spanyolos

csináltatja

mondásokat, melyen De

alatt csinálják a kis

saját volapükjüket : görög arti­

szó

magyar

árnyéka

aztán

velük a

furcsa

olyan j ókat nevetnek-

mosoly

a beteg

ajkáról,

uj

eml ékek szomoru akkordja zavarja el onnan. Aggo­ dalom, szegénység, nélkülözés és éhezés kínzó em­ lékei.

A b eteg

szemeiben

Exodus .

............... ............. .

könny

csil l ámlik

fel,

.

Rövid szoknyás. növendék-l ányka siet a tem ­

" lom fel é . Csipős szellő hamissága ellen fehér ca­ p uchon-nal óvj a fejét, nyakát a gondos anyai kéz. Akár óriás virágnak a ranyporos szálaiból fonták volna a haját, ugy r agyog,

magasra emelt kezével nyilván bucsut int : bucsut

hivogatása :

szépet látsz. "

tizezer gazdag

család

nem adhatott munkát, nem adhatott módot. hogy ember l ehessen ! DOb pergését utánozza egy másik felvert ideg. Nehéz puskával a vállán, lötyögős katona-ruhával

vastag

szemekben az ártatlanság bájos tudatlansága, aj­ kai körül az öntudatra ébredező szépség pajkos

távozó barátjának,

kinek

ugy illatozik,

tekercsbe omolva végig karcsu derekán, himbálód­ zik ruganyos lépéseinek gyors üteme szerint. A

" Nézz rám . nézz rám,

szépet látsz.

É s ránézett a bolondos fiu - és azóta min­ dig csak őt látta. Oh H i m fy , Petőfi, Petrarca és Tasso, ideálok b o londos poétái, a lélek mámoros szerelméne k gyerekes hivői,

ah hányszor czitált, fiu !

bolondos

a

ez

a testén rahj a kommandóra l ábait a pelyhes aj ku

szavalt,

b aka,

H allga - ime m ost is - a mint ujra l átj a a fe­ hér capuchont megj elenni, ott a templom előtt,

olyan

fürgén,

életkedvvel,

m intha

l egalább is gazdag l unch várná reggelire

a sóta­

l an profunt helyett ;

olyan olyan

ügyesen .

hogy

nem

csuda, ha husvétkor az ő gallérján tündőklőtt l eg­ e lőször az a büszke dupla csillag. És

véghetetlenül boldog,

ü dyözült

mosoly

benneteket

dalolt

feléje néz annak

a m int fél ő szemlesütés sel ujra

a bohókás kis l eánynak - és látja, hogyan for­ dul vissza az i s ferdére gázolt czipőcskéi sarkán, hogy i ronkodva-pi ronkoclya és

tetszelegve

mégis

világitja meg a beteg sovány. halvány arczát most,

oda n ézze annak a kopott l1111ndérba öltözött ön­

mikor az az édes, az a végtelen harmóniúju akkord

k éntesnek a csodálkozó k é rdést :

fölcsendül

ol van

:

a legnaivabb,

a legbohóbb. a legéde­

g

furán ?"

-

sebb szerelemnek dalos szimfoniája. M aga a reb­

n oniának közel

b enő lélek is, m i ntha nyugtát találnit az édes e m ­

és sllsogva mondják :

pill anatá b a n

a tavaszi álom lágy h ar móniáj a !

.. Szl'l"etll'k í'(lesPIlI. :-;zl'l'etll'k tí'g·edpt" . . .

rám

néz

most

m egnyiJnak

lék édes d al án. megpihen félő menekülésében, é s hallgatj a-hallgatja, a mint sziven-agyon végig zsong

" M.it

- most - i m e

is,

az

ajkai,

250

Exodus.

Durva csikorgással p attan el hirtelen az ér­ zés gyenge hurja,

és

b ágyadt

aluszékonysággal

h anyatlik a b eteg ij edt atyj a karjai közé.

Ki látott téged, ki vett észre téged, ki szeret­ het téged ? - szólal meg a lemondás mélyhangn hurja a sziv szerelmi lantj án,

és

am it magának

kételkedve annyiszor mondott, somnolens l anka dt

­

s ággal jelenik meg ajkán a szó ugy, hogy azt csak a l é l ek hallhatja meg :

Lupuj

aggódó ké zze l

l ázas elfáradt.

a

nyul

rátanitoUák a

rebbenéssel az alvó arcza fölé

iramlik,

és

félig

nyitott szája felett lebegve, egyensulyt tartó szár­ nyain függve marad a levegőben.

Képe

a vára­

Az ifju pedig,

b eteg

ütőere

jól,

t án :

i me

hatvanat. Meredtre tágul a betegnek előbb s zü k pupillája, és belsej ében a százféle zürzavaros hangok az aléll bágyadtság fáradt álmába csende­

si'tlnek el. - Landa Domnului, domnule croitoriu, h ál a Istennek, szabómester ur , alszik

-

mondja

vi­

gasztaló hangon a siró öregnek, pedig tudj a, hogy

ebből az ál o m b ól nin<:sen ébredés. Parancs e l l enére kinyitja a nagy, szárnya s abl akot : meleg szellő puha sz árnyán j ó szellemek repülne k b e azon, könnyü, vigaszos kimulást hozva

legalább

messze a hegyek mögött.

neki

igy

kézmozdulattal apj a

rezgésbe hozza a levegőt utolsó sohajával, utnak

hiszen u

hirtelen

felé, mintha bucsut intene, halkan, lassan, alig, hogy

halál sietős követe egyszerre c s ak Lass an , vontatva, alig ver ötvenet,

a haldoklónak j

És a mi nt a nyan nap világossága ezernyi gyémántszemtöl tánczolón beözönlik a szenvedé­ sek szobáj ába, ime, egy nagy, fehér pillangó, ezüstös csillogásu széles szárnyakkal csak alászáll, mindig l ej ebb, lejebb a lejtős sugárkévén, gyors

kozó halhatatlanságnak.

"Cosi fin ora i l misero ha servito, O mal visto, ° mal noto, ° mal gradito". Juon

:!öl

Exodus.

mo n dták ott,

bocsátja szegény testének halhatatlan

müvészét :

ártatlan, tiszta lelkét.

A sóhajtás - vagy

il

l é lek - megmozditj a a

l epke várakozó szárnyait, a ki gyors s z á guld ással repül m os t étheri terhével ki az ablakon, föl , röl , föl a magas kékségbe , mig \'égre mint egy fehér pont tünik el a j eges rétegekben uszó b árányfelhők között. _

Fehér

Furcsa !

Capuchon ott ül kis

kertj ében és lát magasan, magasan fénylő, fehér pontot

-

lebegni

és nem tudj a mi az,

egy és

nem tudja miért - de egyszerre csak fájni kezd nelü valami nagyon !

F urc s a fáj dalom , inkább visszaemlékezés

egy

egészen

valami más,

miszLikus

tökéletesebb

létre, melytől e lszakadtunk j ar ra a létre, melyről ez a m ost elköltözött lé lek, ő

j rta durva könyvtáblára :

rá

gondolva,

ezt

l!52

Exorlus.

"Vajon én, mint más halandó eg.'. sem Ama létre mrrt emlékszem yissza, Melynek feledését minden embpl' A. Lethének bús vizéből iszsza '? "

!i:özömbösségében, a k i k azt hiszik, hogy csak ők érdemesek él ni ! Keressétek az élet-felfogás szere­ tetlenségében, mely botorul azt véli, hogy a vé­

D e máskép fáj , más fáj dalom egészen, a mit a sürLl füstöt eresztő gőzhaj ó köteleihez

kodva érez az az ember, a kinek

a

támasz­

szive

most

már egészen üres, a ki most már egészen egye­ d ül áll.

A temetést sem várhatta meg,

nem volt

költsége rá. Jó Juonra bizta a halottat - és ta­ tán nem is tudja, hogy a mint a prüszkölő, szikrát­ szóró kémény mellett meleget keres a fl'iss éjszaka elől,

az ő fia,

a nagy ur, a mi niszter,

most ott

feksz i k kiteriLve a bonczoló asztal márványán, hogy tudós d oktor urak keressék rajta a halál okát. Ah ! jó, hogy nem tudja, j ó , hogy n em látj a , ft

mint hegyes késeikkel, csikorgó fürészei kkel ke­

resik ezt a rejtel mes X-et. ba ott volna,

Ha tudná,

ha látná,

m egragad ná a tndós d oktor kezét,

t>:; mondaná :

- Ne, ne, tudós doktor urak,

n e keressé­

tek ennek a gyászos elköltözésnek, száz, ezer más il yen bus exo d usnak

o kát

hitvány

betegségb e u .

Nem b etegség ölte m e g e z t a z én szegény fiamat : pusztitó, őrjöngő, gyilkos kéíl ölte meg ölte egy rettenetes pellinjeitekkel

beteg !

öt,

meg­

H i ába kutatj átok skal ­

a koponya.-csont alatt azt a z egy­

két csöppnyi izzadmány t, nem az ölte meg a fiamat. Keressétek I l l ásutt

a

fojtogató,

m üsutl.

a

253

Exodus.

gyi lkos

K e ressétek

kéz nyomait

il tizczel'ek hideg

aes ' halandó természetnek rendjét regulázó törvény : élelmes diadalán ak, a survival of the (ittest tör­

�z

vénye, igazgatj a a végtelen, a halhatatlan emberi természetet i s ! Akiket ezer esztendők szerencsét­ len, félszeg fej lődése él'dcm m assá

:

sokszor

hit és eszmények

munka,

törekvés,

nélkül nagygyá, hatal­

gazdaggá tett, hogy éppen

lenéző

azok

hidegségge l alkalmazzá k ezt a törvényt ott, a hol segélyt. gyámolítást, szeretetet ir

elé

ember

az

halhatatlan l elkének örök törvénye : ebben keres­ sétek okát annyi lélek bus meneküléséne k. A gyil ­ kos beteg bomladozó testének e m e parazitái tar­ tanak csak j ust a b o l dogsághoz : m ert boml as ­

�

tanak, erjesztenek, azt hi szik, ök a " fittest " , nekik kell m indenkit tulélniök ! Oh, vegyétek elő skalpel­ l i nj e iteket tud ós, okos doktorok, trepánáljátok ezt e nagy, foj togató l ázbetcget, szabaditsátok

n: � J�:,

a.

agyát parazitáina k genyedő gyLi l e d ékétő l ! Mert ha ez a beteg óriás szörnyü önkivületében saJtü szervezetének esik :

a m i benne m ég egészséges,

�

ép, növekedésre, fej l ődésre k épes, elpusztitj akkor önön bel eit szétdul ó m agánkivi.Hetében mmdent, csakhogy parazitáitól szaba d uljon ! Ilt, itt a halál, a pusztulás oka ebben a nagy betegben ; mert ez a nagy, nagy beteg,

ez a fé­

beteg ilt van, körülötlelmes beteg' ez a c "yilkos . . Társa d al o m '. t li n k van, vel ünk van : ez a beteg a -

254

Exodus.

Igy mondaná szegény, ha látná, ha ugy ér­ tené, a szavakat hozzá ugy találhatná meg, a minL é rezi. De nem látja, nem i s érti.

Üres tekintettel

néz a hideg csillagok felé, a gőzhajó zömbös zakatolással viszi

p edig

messzire, haza,

kö­ haza.

Mélázó szemekkel bámulja az ezer meg ezer csep­ pet, a mint a forgó lapátoktól

fölverve

T a r t a l o m.

csil logón

hullanak a Duna örök örvényébe . Mert cseppnek,

embernek,

ÜllIlepIIGpol..

társadalomnak :

mindnek megvan a maga Exodusa.

Oldal

Zörgő zsolozsma Passio

li'öltámadás

.�

A vizi ember leányai...._

___

___

___

31 41 ___

___

u.

___

uo

___

___

___

___

___

___

---

---

___

___

___

7 19

___

___

___

___

___

___

___

___

___

---

-__

_ _o

___

___

___

___

___

Missa solemnis Színj áték

-

--

__o

---

---

__

___

___

___

___

___

---

53 73

A sziirke eszlelldök ál'l1)'é1wi. 93

Belizúr

105

·Judit Démutka

125

___

___

___

Az utolsó félkilenczes

145

Emáni

161 Régi és It} emberek.

�-- --Két itélet

___

___

Nepomuki Szent-János Bödike Sphinx Exodul:l

___

___

___

___

___

__

___

___

___

215 231

_ __

___

__

___

___

___

___

___

___

___

189 199

_ __

___

___

___

___

___

___

___

___

uo

___

uo

u_

___

175 ___

___

__

___

___

___

___

---

---

---

---

---

---

---

___

_ __

241