FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin. s szívünkben felragyog a Fény!

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin

… s szívünkben felragyog a Fény!

Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó!

2015. XII / 32. szám

December havának témája a Fényháló Spirituális Magazinban: … s szívünkben felragyog a Fény! Az adventi időszakot csodás készülődés hatja át, ami segíthet mindannyiunknak ráhangolódni az ünnepek igazi, szeretetteljes megélésére. Akár intenzívnek érezzük ezeket a napokat, heteket (lelkileg és testileg is), akár nyugalommal telinek, az bizonyos, hogy szinte mindenki nagy odafigyeléssel készül a családdal és az egymással töltött időre.

Fogadjátok szeretettel gondolatainkat; és kívánunk mindenkinek áldott, békés, meghitt ünnepeket! Répa Fatime

Kérdésed van? E-mail: [email protected] Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb száma!

A fény és öröm útján....

Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.


FÉNYSZÖVŐK A FÉNY HÁLÓ lelkes csapata: Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu

Hlács Erika Nia és Pilates oktató

Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta [email protected]

Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra

„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller


FÉNYSZÖVŐK

Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/LiliEgeszsegCoach instagram.com/LiliHealthCoach

Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő

Aien Alternatív pszichológus Természetgyógyász-Fitoterapeuta sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu

Répa Fatime Szerkesztő

„Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk.” Herta Müller


KÖSZÖNTŐ

Gyermekkorom legkedvesebb ünnepe volt a karácsony, mert ilyenkor az egész család összegyűlt a nagyszüleimnél, „kicsik és nagyok” egyaránt, és ezért mindig nagy várakozás és készülődés előzte meg ezt a pár napot. Gyermekként ez abban nyilvánult meg, hogy december első adventi vasárnapjától már számoltuk a napokat, hogy mikor lehetünk együtt azokkal a szeretteinkkel, akikkel év közben nem találkozhatunk mindennap. És persze sorra találgattuk, hogy a „Jézuska Angyalaitól” vajon kapunk-e ajándékot a karácsonyfa alá :) A karácsonyfát mindig nagypapám állította fel, s mi gyerekek a szüleinkkel együtt díszítettük énekelve, és a régi lemezjátszón karácsonyi dalokat hallgatva. Nagymamám mindig gondosan berakta az ünnepi asztal alá a fonott vékát, amibe szalmát, s rá „mosolygós” piros almát és diót helyezett (elmondta, hogy a szalma a házi állatok bő eleségét; a dió a bőséges termést; az alma pedig a szeretettel teli életet jelképezi a hagyomány szerint—persze ezt igazán később értettük meg). A vacsora előkészületeiből természetesen mindenki kivette a részét, izgatottan sürögtünk-forogtunk, hogy minél szebb legyen a terített asztal. Mindig jó hangulatban, beszélgetéssel, nevetéssel telt a szentestén a vacsora, amiből adódóan hosszasan belenyúlt az estébe :) Ezután körbe álltuk a karácsonyfát, meggyújtottuk a csillagszórókat, mindenki mondott egy éneket, ami számára a legkedvesebb, és azt együtt énekeltük. Utána kényelmesen elhelyezkedtünk, és kezdődhetett a társasjátékok hosszú sora, míg várakoztunk, hogy megérkezzen hozzánk is a „mennyből az Angyal”. A játék hevében sikerült mindig úgy elterelni nekünk gyerekeknek a figyelmünket, hogy már csak azt hallottuk, hogy megszólal a csengettyű, ami az Angyal érkezését jelentette, aki mindig odarejtette a fa alá a nekünk szánt ajándékokat. Arra kristálytisztán emlékszem, hogy mivel mindig olyan meglepetést kaptam az Angyaltól, amire vágytam, ezért azt gondoltam, hogy az Angyalok látják és olvasnak a gondolatainkban. Miután kiörvendeztük magunkat, és mindenki megnézte az ajándékát, folytatódhatott a vidám játék és beszélgetés :)


KÖSZÖNTŐ

Ma már látom és értem, hogy a nagyszüleimnek és szüleimnek a legfontosabb az volt, hogy olyan maradandó értékeket, hagyományokat örökítsenek át ránk, gyermekekre, mint a szentestére és a karácsonyra való szeretetteljes készülődés; a meghitt, boldogsággal teli együtt töltött idő; az egymással való örömmel és nevetéssel teli beszélgetések; s az igazi egymásra hangolódás ebben a csodálatos ünnepben. Mélyen zártam a szívembe ezeknek a karácsonyoknak a gyönyörű emlékét, s immár felnőttként évről-évre „előhívom” őket az adventi időszakban. Boldogsággal tölt el, hogy tudom, mi miért van a karácsonyi asztal alatti vékában; hogy érzem, az együtt töltött idő az egyik legcsodálatosabb élmény; hogy tudom, mennyi varázslat van a játékos készülődésben; s hogy tudom bizonyosan, az Angyalok nemcsak látják, hanem segítenek is a gondolataink, vágyaink megvalósulásában :)

Kívánok Mindenkinek Fénnyel teli Ünnepeket!

Répa Fatime

szeretetteljes,

békés,


Ünnepekre hangolódva Balogh Bélával

Mit jelent Önnek a karácsony? Békét. Nyugalmat. A szeretteimmel együtt töltött időt. Egész évben igyekszem átadni mindazon ismereteket és gondolatokat, amelyek a halak korszakának végére kialakult torz, anyagelvű – ugyanakkor tudományosnak elfogadott és tanított – világképet egy érthető, ellenőrizhető és minden tekintetben bíztató és lelkesítő világképpel helyettesítheti. Két időszak van, amikor sikerül „szünetet” beiktatni ebbe a munkába. Az egyik a nyár, a másik a karácsonytól újévig terjedő idő. Mindkettő nagyon értékes pihenés és feltöltődés számomra. Hogyan szokott felkészülni az ünnepekre lélekben? Meditációval. De nem csak magamban meditálok, hanem egy egész csoporttal. A meditáció nem öncélú. Ezen az úton szeretet, fény, béke és nyugalom sugárzik ki, és fejti ki a hatását a közelebbi és tágabb környezetre. Van-e valamilyen emlékezetes karácsonyi története, amelyet szívesen megosztana? Gyermekkori emlékeim vannak… A karácsonyfát a szüleim díszítették, és ez idő alatt az öcsémmel sétálni indultunk Kolozsvár főtere felé és vissza… nézegettünk be az ablakokon, hogy hol járt már és hol nem járt még az Angyal… és soha nem felejtem el, milyen csendesen, szépen hullt a hó… milyen csodálatosnak láttam mindent.



Milyen üzenetet hordoz ez az ünnep valójában az Ön számára? A Fény születésének az ünnepe ez, amikor a szívünkben lévő Fény és Szeretet – a kettő lényegében ugyanaz – felerősödik, nem utolsó sorban a Lélek világából érkező impulzusok hatására. Merthogy – akár tudunk róla, akár nem – ilyenkor a Lélek világában is Ünnep van. Változott-e az évek alatt a hozzáállása ehhez az ünnephez? De még mennyire. Gyermekkoromban másodrendű volt az ima, és érdekesebb mindaz, ami a fa alatt volt, gondosan becsomagolva. Mára a szívemben lévő érzés az első rendű, az ajándékok inkább szimbolikusak. Mit gondol, az emberek miért inkább a rohanást és a zsörtölődést választják a szeretet helyett? Gondos kezek kitartó munkája van a mögött, hogy az emberek lehetőleg megfeledkezzenek a karácsony jelentőségéről, a szívükben élő szeretet felerősödéséről. A karácsony és a Mikulás „összemosása” a lappföldi Télapóval már olyan mértékben összezavarta az emberek többségét, hogy sokan nem is tudják, mit ünnepelnek. Anyagi világkép van érvényben, ez az elfogadott a tudomány világában, ezzel vezetik félre a gyermekeinket az iskolákban. Teszik ezt anyagi érdekekért olyan emberek, akik félelemben és tudatlanságban élnek, de kézben tartják a médiát – is. Nem csoda, hogy az állandó fogyasztásra irányuló programozás meghozza a várt eredményt… De ezen a hullámvölgyön is túljutunk valamikor, mégpedig akkor, amikor egyre többen felismerik, hogy az anyagi világ némi elégedettséget hozhat ugyan, de boldogságot, békét, nyugalmat, szeretetet soha.



Ha energiáról beszélne, a karácsony milyen energia lenne? Olyan, mint egy Angyal szárnya, amely lágyan körülölel, és biztosít felőle, hogy szeretetben élhetek, és hogy minden rendben van! Mi az igazi Valóság ebben az ünnepben Ön szerint? A szívünkben felerősödő Fény. Más néven: a Szeretet. Bölcsességgel és Erővel társulva ez az univerzum igazi és egyetlen „motorja”, hajtóereje és irányítója. Minden más elképzelés csak kerülőút és téveszme. Köszönöm ezt a „beszélgetést” Balogh Bélának, és azt, hogy nyitott volt arra, hogy a karácsonyi különszámot még színesebbé és érdekesebbé tegye számunkra, és az Olvasóink számra is. Kammerer Edina Bliss


...s szívünkben felragyog a Fény!

Tudatosság és okosság, mint fény és árny. A tudatosság belőled születik… Fény, amely az elmét bevilágítva utat mutat és elvezet valódi önmagad felé. Mélyre lát, könnyedén és spontán reagál. Az okosság az elme szülötte. Védelem, mely megvédi személyiségedet az ÉLET felismerésétől. Korlátok között tart és kétséget ébreszt benned. Engedi, hogy elvessz a részletekben, így addig sem figyelsz magadra. Választhatod bármelyiket…az igazi Fény egyszercsak felvillan, magából, de nem tudod siettetni, jön ha itt az ideje. Hiába erőltetnéd, csak egyre inkább elnyomnád megszületését. Akadályokat gördítenél útjába. Aien



Felragyogott a legfényesebb Csillag az Égen Felragyogott egy fényes csillag az Égen. Csodálatos ragyogása azt üzente az embereknek, hogy különleges napok következnek, újra és újra éled a szívekben a Betlehemi csoda. A kis csillag azért született, hogy emlékeztesse az embereket, hogy a Teremtő annyira szereti őket, hogy szeretett fiát küldte el, aki megmutatta, milyen a feltétel nélküli szeretet. A csillag mindent elkövetett, hogy gyönyörű fénye szétszóródjon a világban és az emberi szívekben. De hiába ragyogott gyönyörű teljességében, az emberek lehajtott fejjel, magukba zárva készülődtek egy olyan ünnepre, amelyet a kis csillag nem is ismert.

Egy Angyal meglátta, hogy halványodik a kis csillag örömteli fénye, s egy puha felhőn odaúszott hozzá, hogy megkérdezze, miért szomorkodik. 

Nem értem az embereket! Mi ez az ünnep, amit ünnepelnek?



A karácsonyt ünneplik.– válaszolt szelíden az Angyal.



A karácsonyt??? - döbbent meg a kis csillag. - De hát a karácsony szeretetteljes, vidám és örömteli! Karácsonykor megnyílik a szív és gyönyörű fényhidak épülnek a lelkek között! Karácsonykor szívesen ajándékoznak az emberek egymásnak olyasmit, amitől felderül az emberek arca és csodálatos mosolyukkal ragyogják be az egész Földet! Ez nem a karácsony, amit itt látok!



Tudod, réges régen, akik nem bírták elviselni a szeretet gyönyörű energiáját, elhitették a többiekkel, hogy a szeretetet értékben kell kimutatni, nagy ajándékokkal kell elhalmozni a többieket és ezzel meg lehet váltani az együtt töltött időt.



De, Angyal. Hogyhogy ezt az emberek elhitték?





Azért, drága kis Csillag, mert kezdték elveszíteni a Fényt a szívükből. Kétségeik támadtak és bizonytalanok lettek. Ezt a bizonytalanságot kihasználva mások megteremtettek egy földi karácsonyt, ami nem okoz örömöt az embereknek, amiben elvesznek és szoronganak.



Ez milyen szomorú! - mondta együttérzően a kis csillag.



Óh, nem! Nem az! - felelte vidáman az Angyal. - Ha nem lenne sötétség a szívekben, Te nem születhettél volna meg, hogy gyógyító fényeddel beragyogd az emberek ünnepi készülődését!



De Angyal, senki nem figyel Rám! Hiába ragyogok legszebb fényemben.



Drága Csillag, Te csak arra figyelj, hogy gyógyító fényed mindenhova elérjen. Talán nem látnak a szemükkel még az emberek, de hidd el, hogy a szívükkel látnak már! Te csak ragyogj, mint éjszakában a világítótorony, és mutass utat az eltévedt lelkeknek. Hidd el, ezen az ünnepen sokan hazatalálnak majd.

S a Kis Csillag újra felragyogott, maga mögött hagyta elkeseredését, és csak arra figyelt, hogy stabil fényoszlop legyen azok számára, akik meglátják a fényét. Szeretettel mosolygott minden nap a Földre, s a lakóira, hogy mire a Szenteste sejtelmes fénye felragyog, addigra az emberi szívekben a szeretet lángja lobogjon. (Emlékül Édesanyám testvérének, aki ma az egyik legfényesebb Csillag az Égen.) Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu



Szeretem a telet. Mert igaz, megvan a maga kihívása, de szépsége is egyben. Lehetőséget kapunk lelassulni és kicsit belemélyülni az életünkbe. Az elmúlt három hétben én is ezt tettem. Abban a szerencsében volt részem, hogy az ősz csodálatos szépségét otthon, a Pilis környékén élhettem át. Nagyon jó volt magamba szívni a színein keresztül az elmúlás ezer arcát. Aztán amikor visszatértem Mallorcára hihetetlen honvágy lett úrrá rajtam. Nem találtam a helyem, húzott a szívem haza, vissza a családhoz, a barátokhoz és megannyi élményhez. Azt vettem észre, hogy napról-napra egyre jobban bezárok. A lakás zárt belső világából néztem a külső világot. Egy falat tettem magam és a külvilág közé. Kicsit haragudtam is magamra, hogy más ember mit meg nem adna ezért a csodáért, a meleg napsütésért, ami engem körbevesz, és én meg belülről kuksolom, távolságot tartva. De rájöttem, hogy ez csak a tél lelassulása. Az év utolsó hetei csak arra szólítottak, hogy kicsit dőljek hátra és pörgessem végig ezt az évet. Nézzem meg, hogy honnan indultam és meddig jutottam. Lássam meg a benne a kincseket, amit ez az év nyújtott nekem. Megszületett bennem a felismerés, hogy a lélek tudja, hogy mikor minek van itt az ideje, még akkor is, ha éppen nálunk még 20 fok van. A lelassulás, a befelé fordulásban való megpihenés időszaka volt, ami segített sok mindenre rálátni, hogy végül megszülethessen bennem a fény. A fény, ami melegséggel önti el testem-lelkem és irányt mutat ezekben a téli sötét órákban.



Tegnap a barátainkkal elmentünk kirándulni, aminek a végső állomása egy világító torony volt. Nem messze tőle leültünk együtt; beszélgettünk, megosztottuk egymással a finomságainkat, amiket magunkkal hoztunk az útra, és élveztük az élet csodálatos pillanatait. A világító torony, a fény a lelkemben megmutatta, hogy mennyire jó barátokkal, embertársainkkal együtt lenni, élvezni földanya természetes csodáit, ízeit és illatait. Hogy az élet egy csoda és csakis rajtunk áll, hogy nyitva maradjunk ennek a csodának a befogadására. Hát nekem ezt mutatta meg az idei télben megszületett fény. Az élet csodáját. Hogy vegyem észre, szívjam magamba, engedjem át minden sejtemen, majd hagyjam ezt a belőlem kiáradó fényt messze repülni, hogy lélektársaimban is megtörténhessen a transzformáció. Befogadni és továbbáramoltatni a csodát. Ez a jövő évi mottóm. Hála érte, Love, Era :-)



Nehéz számomra most erről a témáról úgy írni, hogy ne azt fogalmazzam meg, ami egyértelmű. Igen, ez az év legsötétebb időszaka, ezt követi a téli napforduló, amikor megszületik a fény, és átfordul bennünk is a belső munka és az elengedés egy csodálatos boldogságba, hogy mi is fényből vagyunk. Az istennel egyek vagyunk, bennünk van, az Önnön képmása tükröződik vissza mindannyiunkban. Engem azonban egy teljesen más téma, ami az elmúlt időszakban foglalkoztat, és erről szeretnék nektek írni, mert mélyen megérintett. Nem olyan rég’ volt halottak napja, és a nagyobbik lányom, aki 4 éves, azóta egyre csak a halálról kérdezgetett. Egyszerűen nem lehet kielégíteni a tudásvágyát, mindig újabb és újabb kérdésekkel bombázott. Egyik nap már nem bírtam tovább és megkérdeztem, hogy miért érdekli ennyire ez a dolog, s azt válaszolta, hogy anya, mert kíváncsi vagyok, mi történik a halál után. Akkor, abban a pillanatban lepergett előttem, hogy most nagyon fontos, hogy mit fogok válaszolni. A gyereknek a szülő szava szent, és hatalmas felelősség, hogy mit gondolok. Mindig úgy próbálok válaszolni a gyerekeimnek, hogy felnőtt korban ne kelljen pironkodnom, hogy nem voltam őszinte. Bevallottam hát neki, hogy igazából nincs rá bizonyíték, de szerintem csak a testünk szűnik meg a halálkor ebben a formában, a lelkünk pedig tovább él. Na, itt gondolhatnátok, hogy záporoztak tovább a kérdések, de igazából megnyugvást láttam a szemében, és csak annyit kérdezett, hogy akkor lehetséges-e, hogy mi máskor is találkoztunk, vagy találkozni fogunk. Erre elmosolyodtam, hogy biztos vagyok benne, igen, de ezt az életünket kell teljes szeretetben kihasználnunk, mert nem tudhatjuk, mi történik ezután. Elmondtam, én vagyok a legboldogabb anyuka, hogy ilyen kislányom lehet.



Azóta is vissza-visszatérnek a kérdések, de már kevesebb intenzitással, viszont engem nem hagy a téma békén, és újra felmerült, megtalált egészen máshonnan. Már egy ideje érzem, különleges a kapcsolatom az elmúlással, az emberek átkísérésével még feladatom lehet az életben. Eddig is vonzalmat éreztem, hogy az öregek otthonában beszélgetve azokkal, akik eljönnek a foglalkozásaimra, szerezzek pár örömteli percet, de most még fontosabbnak tartom, hogy a saját halálomra is tudatosan felkészüljek. Mindig is zavart, hogy nem tudok egy olyan vallást sem felsorolni, amellyel teljes mértékben, minden ízében egyet tudok érteni. Azt éreztem, hogy az igazság mindegyikben ott van, olyan, mint egy csodálatos kristály, amelynek különböző csiszolatait láthatjuk, de igazából az egész egy és teljes. Nyomasztott a sehova sem tartozás, a közösség nélküliség. Ekkor ébredtem rá, hogy tulajdonképpen hiába van családunk, hiába vesszük körbe magunkat tárgyakkal, pénzzel, bármivel és bárkivel, mindig egyedül vagyunk. Amikor eltávozunk, nem vihetünk fizikailag magunkkal semmit. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy valami olyat keresek, ami más, ami nem kézzel megfogható. Mindig is tudtam, hogy nagy a szabadság vágyam, a párkapcsolatban is az egyenrangúságot és szabadságot tartottam a legfontosabbnak az őszinteség mellett. Most jutottam el oda, hogy a halálra életünkben fel kell készülni, és nem tudhatom, mikor jön el. Amivel a legjobban fel tudok készülni, hogy a jelenben élek és minden perc csodálatosságát és megismételhetetlenségét megélem. Adok puszit a lányoknak, megölelem a férjem, kinyitom a szemem a természet, az évszakok szépségére, veszek egy percig úgy levegőt, hogy hallgatom milyen csodálatos a lélegzetvételem hangja, boldog vagyok, ahogy hallom a szívem dobbanását, vagy örömmel tölt el a szerveim harmonikus működése.



Őszintén el kellett ismernem, hogy a születésünk pillanatától mindannyian haldoklunk. Tudom, ez most durván hangzik, de valljuk be ez az igazság. Kevés biztos dolog van az életben, de az hogy jöttünk és valamikor eltávozunk az. Ha a szívünkben mindig őszintén, a függőségek nélküli szabadságra, és az istennel való egységünkre törekszünk, úgy valójában felkészültek vagyunk bármikor találkozni, egyesülni vele, és a szívünkbe öröm és nyugalom költözik. Ez a szív igazi tiszta fénye!

Lipovszki Viktória



Lassan véget ér az év legsötétebb időszaka. Mindnyájan várunk valamire. Attól függően, hogy miben hiszünk, várjuk a fény újjászületését, a kis Jézus megszületését, illetve a szeretet ünnepét.

Egy olyan történetet szeretnék most megosztani veletek, ami a gyerekkori karácsonyokra, azon belül is a Kis gyufaárus lány történetére emlékeztet. Színházból tartottam hazafelé. A hangulatom sem volt éppen vidám, mivel egy szomorú szerelmi történetet láttunk kedves barátnőmmel. Nem is tudtunk azonnal hazaindulni, beszélgetéssel próbáltuk oldani az előadás okozta feszültséget. Késő volt, sötét és hideg, mire elindultam. Amint felszálltam a villamosra, találkoztam egy régi ismerősömmel, aki elmesélte, milyen irányba változott az élete, amióta nem találkoztunk. Megtalálta a párját, összeköltözést, közös gyermeket terveznek. Miután ismerősöm leszállt a villamosról, az életünk változásain elmélkedtem. Hiszen amikor megismerkedtünk, én kétgyermekes anyukaként a gyermekneveléssel voltam elfoglalva, és minden pillanatomat kitöltötte a gyermekekkel való foglalkozás. A lány egyedül élt, és nem igazán találta a helyét a világban. Eltelt pár év, az én gyermekeim felnőttek, közben elváltam, egyre több időm van magamra. Ő most kerül bele azokba az élethelyzetekbe, amelyekbe én akkor voltam, amikor megismerkedtünk. Még tovább boncolgattam volna a helyzetet, amikor észrevettem, hogy egy idős néni jár körbe a villamoson, és egy pár szál virágból kötött csokrot kínál eladásra. Látszott a virágokon, hogy valószínűleg a kertjében a fagytól megmentett utolsó szálak voltak. Az emberek általában rá sem néztek, vagy ha igen, gyorsan elkapták a fejüket.



A néni pedig tovább sétált, és ment a következő emberhez. Csendes volt, szerény, tiszta, látszott rajta, hogy nehezére esik felvennie egy olyan palástot, amin nem hatol át a közömbösség, ami körülvette. Azon gondolkodtam, hogy mi kényszeríthette arra, hogy kitegye magát a megaláztatásnak. Szinte biztos voltam abban, hogy ételre vagy gyógyszerre kellene a pénz. Én voltam a járművön az utolsó ember, mire a villamos végébe ért, hozzám már oda se jött. Ekkor felálltam és megkérdeztem, hogy mennyiért adja a virágot. Meglepődött attól, hogy valaki hozzá szól, hogy ember számba vette. Kivettem a pénztárcámból a pár száz forintot, és amikor ide akarta adni a csokrot, megfogtam a kezét és mondtam neki, hogy hagyja csak, hátha megveszi más is. Ekkor leült velem szembe. Nem szólt, nem próbálta sajnáltatni magát. Egyszerűen csak megpihent. Igyekeztem én sem tolakodó lenni. Kinéztem az ablakon, néha rátévedt tekintetem a dolgos kezére és mérhetetlen szomorúság költözött a szívembe. Nagyon méltánytalannak és igazságtalannak éreztem, hogy emberek idős korukra ilyen helyzetbe kerülhetnek. Nem vagyok naív és álszent, naponta elég sok koldussal és hajléktalannal találkozom, de ez a néni más volt. Ő bármelyikünk nagymamája lehetett volna, és mi büszkén vállaltuk volna Őt. Leszálláskor nyitottam ki először a számat. Elbúcsúztam Tőle és minden jót kívántunk egymásnak. Azt kívánom magunknak, hogy gyúljon ki a fény mindnyájunk szívében, és a közömbösség helyére költözzön be a szeretet! Áldott, szeretettel Mindnyájatoknak! Lakó Erika

teli

ünnepet

kívánok



Szülessen új ünnep a szívekben! Általános iskolában tagja voltam a színjátszó körnek, és a karácsonyi előadáson azt a szerepet kaptam, hogy egy kislányt formázzak meg, aki kinéz magának egy drága ajándékot, és hisztizik a szüleinek, hogy azt szeretné karácsonyra. Akkor ez a hozzáállás nagyon is közel állt hozzám. Elég sikeresen megformáztam ezt a karaktert. :) Azóta sokat változtam, de gyakran gondolok arra az előadásra, és mindig ugyanahhoz a gondolathoz érkezem meg. Ki tehet arról, ha egy gyerek csak az ajándékot látja meg a karácsonyban? Ha körbenéz otthon, mit lát? Kevés helyen lehet megtapasztalni a karácsonyi szeretetteljes készülődést, helyette a kapkodás, idegesség, és túlzott ajándékvásárláson van a hangsúly. Vajon ki hitette el velünk, hogy az ajándékok adásával lehet csak kimutatni a szeretetünket? És hogyan dőlhettünk be ennek? Évek óta már novemberben megveszem a karácsonyi ajándékokat, valahogy jobban rá tudok hangolódni a szeretetteimre, jobban ráérzek, hogy mi az, amivel valóban örömöt tudok nekik szerezni. Mi a családban úgy karácsonyozunk, hogy előtte összejövünk és húzunk egyetlen embert, akinek ajándékot veszünk, és akire figyelünk. Így mindenki csak egy ajándékot kap, egy valódit és egy láthatatlant is – valakinek a teljes figyelmét és szeretetét. Karácsonykor ahogy egyre erősödik a Fény, úgy vastagodik a fátyol is, az illúzió fátyla. Ez a maya fátyla, amely eltakarja előlünk a Valóságot, ha hagyjuk. Az elménk mozgásba lendül és véget nem érő csacsogással eltereli figyelmünket az igazán fontos dolgokról.



Ha szeretnéd ezt a karácsonyt a teljességben megélni, akkor azt javaslom, hogy koncentráld a figyelmedet. Mindig a szeretetre gondolj és tápláld magadban a fényt. Ne engedd, hogy az energiáid elaprózódjanak. Ha elkalandozik a gondolatod, és azt veszed észre, hogy egy régi minta felé sodródsz, állj meg és szeretettel dönts máshogyan. Dönts úgy, hogy megtalálod a saját karácsonyi hagyományaidat, és megteremted azt a légkört, amit neked jelent az Ünnep. Legyél kreatív és kísérletező, merj kilépni az eddigi megszokásokból! Arra bíztatok mindenkit, hogy hallgasson a lelkére és kezdjen el úgy ünnepelni, ahogyan az hozzá méltó! Alakítsunk ki új hagyományokat, amelyek a szeretetünket tükrözik. :) Kammerer Edina Bliss www.blissragyogas.hu



A spiritualitás olyan, amikor az isteni Fény világít benned.Ilyenkor a fény elvakítja elmédet, így ébredsz tudatára a létezésnek. Nem szükséges, hogy higgy valamiféle istenségben, valamely vallásban, habár minden istenkeresés, imádat erre épül. Nem az elméd határozza meg a spiritualitás meglétét, habár mindent elkövet, hogy elhitesse veled. Elmerülhetsz tanításokban, de mindez kevés, hogy valóban spirituálissá válj. Felejtsd el a gondolatokat, csak összezavarnak. Csak zúgnak és zúgnak a fejedben. Felejtsd el az akaratot, mert az itt nem vezet sehová. Az akarat az elme által állított csapda, mind jobban belegabalyodsz. A Lényeget elmével meg nem értheted, de ha a tudatod a szívedbe helyezed, megérezheted. Akkor lesz valóságában a tied.

Aien www.sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu/utravalok


AJÁNLÓ

Álomvölgy Alternatív gyógyító központ épül Piliscsabán Dr. Váczi Péter indított egy kampányt, melynek célja a Fehér Sas Páholy új, piliscsabai oktató/ gyógyító/meditációs központjának befejezéséhez szükséges támogatások összegyűjtése. Rendületlenül bízunk benne, hogy akár már 2016-ban sikerül megnyitni a kaput a tanulni– és gyógyulni vágyók számára. A gyógyulni vágyóknak pedig—ahogy eddig is— anyagi ellenszolgáltatás nélkül igyekszünk segítséget nyújtani. Amennyiben lehetősége van, kérjük, szíveskedjen Ön is támogatni munkánkat! Minden támogatást hálásan köszönünk! Bővebb információ: http://thevoicean.com/CrowdFunding/baloghBela

Fehér Sas Páholy Alapítvány 2081 Piliscsaba Szarkalábköz 1. Központ vezetője: Balogh Béla IBAN szám: HU67 73600149 11118792 00000000 SWIFT (BIC): TAKBHUHB Bank: Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezet, 8444 Szentgál, Fő u. 30. Adószám: 18250303-2-43

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin. s szívünkben felragyog a Fény!

Recommend Documents