Felsőoktatás-finanszírozás: adaptálható nemzetközi jó gyakorlatok Nagy Sándor Gyula, PhD egyetemi adjunktus, Világgazdasági Tanszék dékánhelyettes, Közgazdaságtudományi Kar Budapesti Corvinus Egyetem „Minőségfejlesztés a felsőoktatásban” TÁMOP-4.1.4-08/1-2009-0002
Kutatás célja 1. A kiválasztott országok/tartományok felsőoktatási rendszerének finanszírozási folyamatainak feltárása (döntéshozatal, ellenőrzés, források, kiadások). 2. Ezen belül a vállalkozói szféra kapcsolódási pontjainak feltárása (forrásokhoz való hozzájárulás és annak feltételei, alvállalkozók bevonásának mikéntje és aránya). 3. A fentiekből adódó hatékonysági és minőségi különbségek feltárása. 4. Gyakorlati javaslatok megtétele a magyar felsőoktatás hatékonyabb működéséért.
Kutatás módszertana 1. Felsőoktatás-irányítás és finanszírozás - nemzetközi trendek és hazai gyakorlat • dokumentum elemzés és interjúk 2. Ország esettanulmányok: • országos / regionális szabályozás • finanszírozás rendszere • minőségalapú finanszírozás szerepe Közvetlen intézményi jó gyakorlat feltárás: • adatkezelés és –ellenőrzés • vállalkozói kapcsolatok és forrásbevonás • mobilitási elemek a finanszírozásban • finanszírozási adatok nyilvánossága
Kutatás eredményei Az általános, de részleges tandíj bevezetése a jelenlegi politikai környezetben valószínűleg kivitelezhetetlen. Azonban az állami finanszírozás évek óta tartó csökkenése, nagyjából állandó hallgatói létszámmal az állami fenntartású intézmények egy részét a működésképesség határára sodorta, és (egyes esetekben radikális) megtakarítási programokra készteti a felsőoktatási intézményeket Ez egyértelműen az oktatás, valamint a hallgatói szolgáltatások színvonalának csökkenéséhez fog vezetni.
Kutatás eredményei Kelet-közép-európai tapasztalatok Robbanásszerű expanzió, amelynek során a hallgatói létszám többszörösére nőtt lényegében a térség összes országában. Ezzel a bővüléssel a költségvetési források nem voltak képesek lépést tartani, vagyis az expanzió csak a hallgatói hozzájárulások bevonásával volt lehetséges.
Kutatás eredményei Nyugat-európai tapasztalatok 1. A német állami felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatos filozófia: a költségek fedezése elsősorban és szinte kizárólagosan a fenntartó, tehát a szövetségi állam vagy a tartomány feladata. Sem a szövetségi / regionális kormányzatok, sem pedig maguk az egyetemek nem látják szükségesnek magán-, illetve vállalkozói források bevonását a rendszerbe.
Kutatás eredményei Nyugat-európai tapasztalatok 2. Elsősorban nem az állam által allokált forrásokból, hanem elsősorban a hallgatók által fizetett tandíjból – mely természetesen diákhitellel támogatott – lehet finanszírozni az angol felsőoktatási rendszert. A finanszírozásban a kutatási együttműködéseknél nem csak a nagyvállalatoknak, de a kkv-szektornak és az önkéntes adományoknak, támogatásoknak is jókora szerepe van.
Kutatás eredményei Nyugat-európai tapasztalatok 3. A magántőke állami felsőoktatásba történő bevonása Franciaországban kezdeti szakaszban van. Jellemzően magánvállalkozások egy-egy intézménnyel együttműködve, konkrét programok megvalósítására nyújthatnának támogatásokat, illetve ösztöndíjprogramokkal segítik a hallgatók továbbtanulását, melyet a francia állam adókedvezményekkel is ösztönöz.
Javaslatok 1. Beiratkozási, regisztrációs vagy adminisztrációs díj – A francia, katalán és osztrák gyakorlat: BA 100-170 euró, MA 200-300 euró félévente – Ez fedezné hallgatóknak nyújtott informatikai szolgáltatások, a könyvtár működtetése (beleértve a digitális tananyagokat), valamint esetleg a karriertanácsadás és tréningek költségeit.
Javaslatok 2. Vállalkozói forrásbevonás –
–
A francia és brit gyakorlat alapján egyetemenként egy ösztöndíjalap létrehozása amelyre befizetett összegek után (maximált értékhatárral) magánszemélyek szjakedvezményt, vállalatoknak társaságiadókedvezményt kaphatnának. Hasonló felajánlások esetén, amennyiben az adórendszer módosítására nem kerülhet sor ilyen formában, javasoljuk bevezetni, hogy minden 1 Ft megszerzett támogatást az állam egészítsen ki 1 Ft-tal (sávosan csökkenő trenddel, maximáltan)
Javaslatok 3. Lengyel finanszírozási modell Dpu i Du i 0,7 0,3 0,35 Si 0,35 K i 0,1 J i 0,1 Bi 0,05 U i 0,05 Wi Dc Dpc • • • • • • • • •
•
Dui az adott intézmény költségvetési támogatása, Dc az összes intézményre jutó támogatás, Dpui az adott intézmény előző évi támogatása, Dpc az összes intézményre jutó előző évi támogatás, Si a hallgatói létszámokból képzett mutató, Ki az oktatói összetételből képzett mutató, Ji a diák-tanár arány fenntarthatóságát jellemző mutató, Bi a kutatási tevékenységek mutatója, Ui a habilitációs és doktori eljárásokra vonatkozó jogosultságok mutatója, Wi pedig a nemzetköziséget mérő mutató
www.femip.hu
