FARSANGI RITMUSFÜRDÔ INTERJÚK TOMMY VIG JOEY JORDISON SZENDÔFI PÉTER A RITMUSKÉPZÉS ELEMEI NEW ORLEANS DRUMMING YAMAHA TOUR CUSTOM

X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. április–július

450 FT

INTERJÚK Interjúk

TOMMY VIG JOEY JORDISON SZENDÔFI PÉTER

FARSANGI RITMUSFÜRDÔ A RITMUSKÉPZÉS ELEMEI NEW ORLEANS DRUMMING YAMAHA TOUR CUSTOM

« 2009 » 01

TOMMY VIG INTERJÚ

4.

BERDISZ TAMÁS TOMMY VIGRÔL

7.

DOBHÁRTYA

8.

T A R T A L O M J E G Y Z É K

3

AMIKOR A DOBNAK MÉG GYÖKERE VOLT

9.

ÖTLETTÁR

11.

FARSANGI RITMUSFÜRDÔ

13.

JOEY JORDISON INTERJÚ

16.

4

13

LATIN-AMERIKAI RITMUSOK

17.

A RITMUSKÉPZÉS ELEMEI

20.

NEW ORLEANS DRUMMING

22.

YAMAHA TOUR CUSTOM

26.

EGY KÉP 1979-BÔL

28.

LEJEGYZÉSEK

29.

SZENDÔFI PÉTER INTERJÚ

32.

A KONGA VAGY TUMBADORA

35.

ROCK-FUNK RITMUSOK

36.

KELETI SZÉL

38.

MAGASISKOLA

40.

PÁLMAI & PÁLMAI DOBAKADÉMIA

41.

16

26

28

32

HÍREK

42. 41

IMPRESSZUM»

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi • Címlapfotó: Polyák Gyuka • Mûszaki szerkesztô: Grafirka Stúdió • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • e-mail: [email protected] • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • Kiadó: Topline West Bt. • ISSN 1586-1007

«

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

„Itthon él a kultúra iránti éhség…” Tommy Vig nevét Amerikában valószínûleg többen ismerik, mint itthon, szülôhazájában. Nem olyan nagy csoda ez, ha azt vesszük, hogy 1956tól Amerikában élt, ott futott be szép ívû karriert dobosként, vibrafonosként, zenekarvezetôként, hangszerelôként és zeneszerzôként — és csak 2006-ban költözött haza. Izgalmas helyzet ez mindenképpen, hiszen neki kijutott, ami más magyar zenészeknek a korosztályából nemigen (vagy egyáltalán nem): hogy a jazz szülôhazájában lett elismert és sokat foglalkoztatott jazzmuzsikus. Izgalmas kérdés, hogy milyennek látta a kinti zenészéletet, és az sem kevésbé izgalmas, hogy vajon miért jött haza. Többek között ezekrôl a dolgokról beszélgettünk. – Az elsô, rólad szóló magyarországi híradások az 1940-es évekbôl így emlegetnek téged: Tommy Vig, a hatéves csodadobos. Tényleg csodagyerek voltál? – Az úgy kezdôdött, hogy apám jazzszaxofonos volt. Hozzánk jártak próbálni a zenészek, és míg ôk próbáltak, én a szônyegen ülve dobolgattam. Egyszer csak Radics Gábor, a nagyszerû jazzhegedûs felfigyelt arra, amit csinálok, és odaszólt apámnak: „Miért nem lépteted fel ezt a gyereket? Egész jól dobol!” Úgyhogy amikor apámék 1945-ben az Igazi jazz címû produkcióval a Zeneakadémián szerepeltek – telt ház volt –, egy szám végén apám leszólt nekem a nézôtérre: „Tomi, gyere fel!”. Felmentem, odatettek egy pergôdobot a színpad közepére, és teljesen egyedül lejátszottam egy szólót, ami fergeteges sikert aratott. Akkor hatéves voltam, de mivel kistermetû, kinézhettem négynek… Ezután hirdetett a Metro Goldwyn Mayer cég egy tehetségkutató versenyt, amit megnyertem, és ezt követôen indultak be az úgynevezett „dobpárbajok”, amiket Radnóti Tomival (a cirkusz késôbbi igazgatójával), Beamter Bubival és Chappyvel (Orlay Jenô) vívtunk a Városi Színházban (késôbbi Erkel Színház), valamint a cirkuszban. 1947-bôl

»

tommy vig a csodadobos, budapest 1947

megvan négy felvétel, amin játszom (ezeket Simon Géza Gábor találta meg), és rekonstruálva rákerültek egy 2004-ben kiadott CD-re. A régi felvételeket meghallgatva Dudás Lajos, a Németországban élô kiváló klarinétos azt mondta, hogy akkoriban ennél jobban senki nem dobolt. – Kik voltak a dobtanáraid? – Elsô dobtanárom az Operett Színház ütôse volt, Jámbor Lala, kottát olvasni tôle tanultam. Késôbb, a konzervatóriumban az ütôs tanszakon Schwarz Oszkár tanított: Tizenöt évesen már szimfonikus zenekarban játszottam: én voltam az Orvosok Szimfonikus Zenekarának timpanistája. De soha nem akartam klasszikus ütôs lenni: jazzt akartam játszani mindig.

– Késôbb inkább vibrafonosként ismert meg téged a közönség. Mikor lett a dobolásból vibrafon? – Ez egy jó kérdés… Már tizenhat évesen jártam vibrafont gyakorolni a Rádiózenekarhoz, mert ott volt vibrafon, és apám ott dolgozott… Volt viszont egy másik hangszerváltásom, a „dobosból ütôs”, ami leginkább egy 60-as évekbeli esethez köthetô. Akkor már jazzvibrafonosként híres voltam Amerikában, de Las Vegasban mint nagyzenekari dobos mûködtem, többek között a Caesars Palace, a Stardust, a Thunderbird hotelekben. A Stardust Hotelben Esquivel! híres zenekarában doboltam. Legjobb ottani barátommal, Roger Rampton ütôssel történt akkor egy baleset: a háta

« 2009 » 01

megsérült, és nem tudott fellépni. Én meg, amikor szünet volt a Stardust Hotelben, gyorsan átszaladtam a Dunes Hotelbe ôt helyettesíteni! Kellett helyette vibrafonozni, marimbázni, csôharangsoron, üstdobon, tamburinon, harangjátékon, kongán, bongón, piattin, nagydobon játszani – de ez nekem nem jelentett különos nehézséget. Viszont már másnap elterjedt a híre, hogy én tulajdonképpen ütôs vagyok, és onnantól fogva mindig ütôsnek hívtak el! De akármilyen sikeres lettem vibrafonosként és ütôsként, a dob maradt a szívügyem. – Mikor mentél ki Amerikába, és miért? – 1956 november 18-án szöktem át a határon, azért, mert Magyarországon a kommunisták a jazzt betiltották, mint „amerikai imperialista csökevény”-t. Engem személy szerint is letiltottak, nem engedtek játszani, pedig amit a jazzrôl mondtak, marhaság és hazugság. Hiszen a jazz az amerikai négerek forradalmi zenéje volt, ami éppen azért fejlôdött ki, mert a szabadságot tükrözi, a fennálló elnyomással szemben! A jazzt Hitler is, Sztálin is utálta, és minden diktatórikus rendszer mindig is utálta, mert az egyéni szabadságot fejezi ki. De sajnos ma az egész világon, idehaza is, elterjedt az a rossz gyakorlat, hogy minden zagyvaságot jazznek titulálnak. Mikor én protestálok, elátkoznak, és bizonyos körök a régi rendszerhez hasonlóan, mint „összeférhetetlen idegent” megpróbálnak nem hivatalosan leállítani. – Hogyan indult be Amerikában a karriered? – Tizennyolc évesen mentem ki, majd felvételiztem a New York-i Juilliard Fôiskolára. A felvételin csak pár ütemet játszottam egy xilofonon, és máris felvettek, teljes ösztöndíjjal. Saul Goodman, a New York-i Filharmonikusok üstdobosa lett a tanárom. Aztán már gyorsan befogadtak, mint elsô osztályú dobost. New Yorkban kezdtem, elôször kisebb zenekarokban, majd nagyobb jazz-zenekarokhoz kerültem, melyek közül az elsô Billy May zenekara volt. Kellett ott tudni szvingelni, kottát olvasni, mindent. Megtanultam igazi amerikai lendülettel dobolni, azzal a szvinggel és nyugodtsággal, ahogy az amerikai zenekarokban frazírozni kell – és ezt csak

I N T E R J Ú «

ott lehet igazán elsajátítani. Ahogyan egy koreai közmondás fogalmaz: ehhez ugyanazt a vizet kell inni, mint azok, akik ezt tudják. – Kik voltak a kedvenc dobosaid, a példaképek? – Elvin Jones, Shelly Manne, Tony Williams, Philly Joe Jones. – Említetted már Las Vegast. Az lett a következô állomás New York után? – Még Las Vegas elôtt történt, 1958–59-ben, hogy megvásároltam a Deagan gyár legnagyobb vibrafonmodelljét 750 dollárért. Mondták is a barátaim, hogy ezért már egy kocsit is

»

Stan Kenton, Lalo Schifrin, Natalie Cole, Sammy Davis Jr., Jefferson Airplane, The Beach Boys, Gil Evans/Miles Davis Big Band, Artie Garfunkel, Tony Curtis, Judy Garland. Huszonhat éves voltam, amikor Stan Kentonnal egy újságíró összeismertetett. Lejátszottam neki saját zenéimet, mire azonnal rendelt tôlem arrangement-t. Saját mûveimmel többször is szerepeltem vele a Hollywood Music Center-ben, ami a budapesti MüPának felel meg. Közvetlenül hazaköltözésem elôtt felkértek, hogy vezényeljem a mai Los Angeles-i Neophonic

a ceglédi dobmúzeumban

vehettem volna… Én meg nem mondtam nekik, hogy ez nekem még a kocsinál is fontosabb volt! A Deagan gyár ajánlott be akkor engem Martin Denny zenekarába vibrafonosnak, akikhez leszerzôdtem, ôk viszont Hawaii-on kezdtek, és onnan utaztunk tovább, mindenfelé. Las Vegasba csak ezután kerültem, de ott már saját zenekarom is lett: a Tommy Vig Orchestra, ami negyven éven át mûködött. – Kikkel játszottál hosszú pályafutásod során? – Hadd említsem a következôket sorrend, stílus, és a teljesség mellôzésével, akik meghívtak, hogy velük szerepeljek: Henry Mancini, Frank Sinatra, Quincy Jones, Rod Stewart, John Williams, Diana Ross, Woody Allen,

Orchestrát, ahol Bud Shankkel, Lennie Niehausszal, és Bill Holmannal szerepeltem együtt. – Nemcsak elôadóként és hangszerelôként, de zeneszerzôként is számos munka áll mögötted. Beszéljünk ezekrôl is egy kicsit! – Mintegy harminc filmzenét írtam, valamint szimfonikus darabokat is, amelyeket Las Vegasban, Kölnben és Hágában adtak elô. Az európai rádiók is sugározták ezeket a koncerteket. Ezt a sort itthon is folytattuk: 2008 januárjában mutatták be Miskolcon, illetve késôbb a Magyar Rádió 6-os stúdióban az általam írt jazzdobversenyt Budapest, 1956. címmel, Kovács László vezényletével. (A rádiós bemutatót Maloschik Róbert rendezte, akinek

5

6 »INTERJÚ egyébként nagyon sokat köszönhet a magyar jazz.) A darab programzene: leírja az általam átélt forradalom történéseit, elejétôl végig. Elôzôleg a kiválóan tehetséges Victor Máté, ma a Magyar Zenei Tanács elnöke rendezett velem koncertet a 22-es stúdióban, Komoly zene könnyûzenei témákra címmel, A zene Rejtô Jenôje alcímmel. – Lépjünk még egy kicsit vissza Amerikába! 1984-ben a Los Angeles-i Olimpián, ahová a magyar sportolók nem jutottak ki, mondhatjuk, hogy te képviselted a magyar színeket, ugyanis az eseményt kísérô jazzrendezvény, a Los Angeles Olympic Jazz Festival zeneigazgatója és karmestere voltál.

»

D O B O S M A G A Z I N

Rings címû kompozícióját. A négynapos fesztiválnak igen nagy szakmai és közönségsikere lett. – Ha megkérdeztem, hogy 1956-ban miért mentél el Magyarországról, akkor most azt is megkérdezem: miért jöttél vissza 2006-ban? – Amerikában az igazi jazznek vége lett: mostanra már majdnem semmi sincs, kész. Még kb.1958-ban indult a jazzben az új irányzat, az Ornette Coleman nevéhez fûzôdô free jazz. Akkoriban egy alkalommal a Village Vanguardban össze is futottam Colemannel , aki jól ismert engem, és megkértem, hogy magyarázza el, mi ez az egész. El is mondta, hogy – ahogy

budapesti koncert

Mi zajlott ezen a fesztiválon? – A világ minden részérôl hívtunk zenészeket, akik az olimpia idejére egy big bandet alkottak együtt. A meghívott amerikai sztárok (Shelly Manne, a most február 14-én elhunyt Louie Bellson, Benny Carter, stb.) mellett ott volt például a német Albert Mangelsdorff, az ausztrál Jim Morrison, a kanadai Moe Koffman, a japán Terumasa Hino, a dél-koreai Ok Yul Song, és sokan mások. Fôleg az én saját, big bandre írott kompozícióimat adtuk elô, de meghívtam több élvonalbeli komponistát, köztük pl. Bill Holmant, aki erre az alkalomra írta The Five

én értettem/értem – a jazzben ez a jelenség párhuzamos a kortárs klasszikus zeneszerzôk (Penderecki, Lutoslawski, Ligeti, Kurtág, Szöllôsi) által képviselt atonális zenével. A beszélgetés után beültem a Village Vanguard nézôterére, és a színpadra egy feketékbôl álló együttes, Albert Ayler kvintettje jött ki. Megszólaltak, és az improvizálás elôtt elôre megírt, atonális jazzt játszottak, kottából és uniszónóban, szvingesen! Igazi dögös, fekete jazz volt – én azóta sem hallottam annál jobbat vagy modernebbet. De ennek az idôszaknak vége lett, ez a fajta zene elvesztette a közönségét. A jazz át-

tevôdött Európába, és egy felmérés szerint az amerikai sztárok is Európában szerzik jövedelmük legnagyobb részét. Viszont nem egy együttes vendéglátóipari zenét produkál „jazz” álnév alatt, habár nagy komolykodva, koncertszerûen adják elô. Errôl nem szokás beszélni. Sokan nem követik Lionel Hampton, Gerry Mulligan, Chet Baker, John Coltrane, Albert Ayler, Thelonious Monk, Stan Kenton stb. példáját, hanem inkább a népszerû, csecsemô-színvonalú (Joe Zawinul kifejezése!) rockzenével fuzionálnak. A pénz és a közönségsiker fontosabb a magas mûvészi elkötelezettségnél, ami érthetô, de ne csapjuk be önmagunkat, se a közönséget! – Hogy érzed magad itthon? – Kiválóan. A legtöbb ember barátságos, és itthon az a jó, hogy még él a kultúra iránti éhség. De más tekintetben érdekes tapasztalatokat is szereztem. Az amerikai társadalom sokkal befogadóbb, mint a magyar: ott egy éven belül megismertek, elfogadtak, amikor kimentem, és már játszottam is rendszeresen. Azt persze látom, hogy itthon kicsi a lavór, és mindenkinek nehéz fellépéshez jutnia, de jól esne, ha hívnának többfelé. A nyugatról már korábban hazajött Zoller Attila és Szabó Gábor azt érezték itthon, hogy nem igazán becsülték meg ôket. De nem panaszkodhatom, hiszen miután hazajöttem, megkeresett a Budapest Jazz Orchestrától Elek István, és darabot rendelt tôlem. Sokszor játszottam velük, jó barátaim, és nagyon nagyra tartom ôket. Segítséget kaptam a már említett Kovács Lászlótól, valamint Gyárfás István és Deseô Csaba is hívnak rendszeresen. Jávori Vilmos is felhívott, amikor hazajöttem, és felkért játszani: nagyon kedves, közvetlen, barátságos embernek ismertem meg. Egy kicsit olyan volt, mint Beamter Bubi annak idején, aki szintén közel állt hozzám, meg tudta ítélni a jó zenét, és elismerte a tehetséget – pedig kenyérharc akkor is létezett! A legtöbb magyar jazzmuzsikus szeretettel és megértéssel fogad, Gôz László például rendezett egy hetvenéves születésnapi koncertet részemre a MOL Jazz Fesztivál keretében. Sok erkölcsi segítséget kaptam Máté Gyuritól, Turi Gábortól, Márton Attilától, Gonda Jánostól, Wolf Pétertôl, Ruttka Feritôl,

« 2009 » 01

Szalóky Bélától, és még sorolhatnám. Legjobb barátom Pethô Zsolt, a kiváló zeneszerzô, akivel 1952 óta tartjuk a barátságot. De ötven amerikai év azért nagy idô, az ember gondolkodásmódja átalakul! Most Benkó Sándor és Retkes Attila (akit nagyon szeretek és tisztelek) kértek fel két koncertre. – Milyennek látod a magyar dobosokat? – Ez is érdekes, mert ôk magyarul dobolnak jazzt, és ez érezhetô különbség nekem, aki amerikaiul tanultam meg játszani. Ezt nem rosszindulatból mondom. Pege Aladár is errôl a jelenségrôl beszélt, amikor azt mondta, hogy ô az egyetlen, aki Hegyeshalom után is tud jazzt játszani bôgôn. És ez nemcsak a magyar jazzistákra érvényes. Jártak Amerikában nagyon neves lengyel jazzmuzsikusok is például, ahogy Gonda Jánostól, a legnagyobb magyar jazztanártól hallottam, és az ottani közönség és jazzmuzsikusok nemigen értékelték az ô játékukat sem. Amerikában a magyarok közül csak Bacsik Elek, Zoller Attila, Szabó Gabi és jómagam lehettünk sikeres jazzemberek. Visszatérve a magyar dobosokra: úgy látom, hogy ma Magyarországon sok jó, technikás dobos van. – Milyenek a hangszereid? – A dobszerelésemet Remótól kaptam, a cintányérjaimat a Zildjian cégtôl. Ôk annyi cintányért adtak nekem in-

I N T E R J Ú «

»

a ceglédi dobmúzeumban

gyen, amennyit akartam. Még az öreg Armand-nal is találkoztam, de a cégnél Lennie di Muzio volt a kapcsolattartóm. Neki írtam, ha kellett valamilyen cintányér. Egyszer Floridából írtam neki, ahol egy új, elektromos vibrafont mutattam be, és megírtam pontosan, hogy milyen legyen a dobfelszerelésemhez a cintányér: a mérete, a vastagsága, a hangja, a színe, mindene. Ahogy késôbb elmesélte, ô csak hát-

BERDISZ TAMÁS TOMMY VIGRÔL „A Budapest Jazz Orchestrának Tommy Viggel jó pár közös fellépése volt az elmúlt néhány évben. Vibrafonozott leginkább, de volt, hogy egy-két számra a dobhoz ült. Nekem tetszett, amit csinál: igazi zenész, aki vibrafonon abszolút otthon van, és nagyon jól játszik. A dobolásban pedig a régi iskola képviselôje – így tudom a leginkább leírni, mert úgy ül oda, úgy fogja a dobverôt, mint ahogy azt például Kovács Gyulánál vagy Lakatos Pecek Gézánál meg Jávori Vilmosnál láttam. Amikor beült a big bandbe, és végigdobolta az adott nótát, akkor látszott, hogy ez a helyzet neki abszolút nem okoz problémát. Meg aztán volt egy nagyobb lélegzetû darab, amit ô írt és hangszerelt, és

a BJO játszott el: a Budapest 1956, ami a forradalom eseményeit elbeszélô programmû. Tommy Vig ezzel egy hangszerelési versenyt nyert meg, és számomra is az derült ki, hogy a hangszerelésben is nagyon otthon van.(A darabban én a zenekari ütôs szerepét kaptam: én voltam a tank az üstdobon és a nagydobon, de csôharangjátékon is kellett játszanom, nagyon élveztem!) Ô nagyon sok nagy névvel játszott Amerikában az évtizedek során, és az sem lehet véletlen, hogy az 1984-es Los Angeles-i Olimpia zenei rendezôjének pont ôt választották. Úgyhogy azt gondolom, hogy a zenei múltjához képest méltatlanul kevés figyelmet kap idehaza.” Marczell Katalin

raszólt a raktárban, hogy: „One regular for Tommy Vig!” Két vibrafonom van, az egyik egy Deagan, a másik egy elektromos vibrafon, egy MalletKat, amit egyszerûbb szállítani. – És végül: mit tartasz fontosnak a zenészhivatásban? – Az ôszinteséget. Hogy légy hû önmagadhoz. Marczell Katalin

7

8 »DOBHÁRTYA

D O B O S M A G A Z I N

» TRANSITION

ANOTHER DESTINY

» TOM-TOM RECORDS » 2009

Megjelent a hazai jazzélet kiváló muzsikusaiból alakult Transition formáció elsô nagylemeze Another Destiny címmel. Az együttest alkotó négy mûvész a hazai könnyûzenei élet kimagasló, és számos szakmai díjjal elismert zenészei, így a formáció és lemezük igazi kuriózumnak számít. A fiatal generáció ismert zenészei: Szendôfi Péter (dob), ifj. Szakcsi Lakatos Róbert (zongora, billentyûs hangszerek), Mits Gergô (basszusgitár, nagybôgô) és Fekete Kovács Kornél (trombita, szárnykürt) külön-külön már számtalan zenekarban játszott együtt, de ebben a négyes felállásban csak a Transition formációban szerepelnek mindannyian. Zenéjükben a modern jazz olyan válfaját mûvelik, melybe a szinte free jazzes hangzástól a funkysabb, keményebben lüktetô szerzeményekig minden belefér. A zenekar neve is mutatja: átformálják, más köntösben mutatják be az ismert stílusirányzatok jelleget adó vonásait. Az Another Destiny címmel megjelent album külön érdekessége, hogy az együttes minden tagja nemcsak hangszeres elôadóként, de zeneszerzôként is jelen van a csapatban. Így a szerzemények a legkülönbözôbb jellegûek, és ennek köszönhetôen a zenekar hangzása is rendkívül egyedi. Ajánljuk mindazoknak, akik kedvelik azt a fajta virtuóz hangszeres játékot, ami határtalan kreativitással és progresszív elôadásmóddal párosul. V.P.

» FEKE PÁL

ÚJ VILÁG VÁR

» TOM-TOM RECORDS » 2009

Feke Pál musicalszínész, énekes, aki 18 éves korától folyamatosan színpadon van. Színházi szerepei mellett saját zenekart alapított a hazai könnyûzenei élet kiválóságaival, akikkel nemrégiben rögzítették harmadik szólólemezének anyagát a Tom-Tom Stúdióban. A lemez közremûködôi között olyan neveket találunk, mint, Kormos János (gitár), Cseke Gábor (billentyû), Szendôfi Péter (dobok), Czibere József (percussion), Pethô Gábor (basszusgitár), a Budapest Jazz Orchestra mûvészei: Elek István (szaxofon), Magyar Ferenc (trombita), Schreck Ferenc (pozan); Jamie Winchester és Veres Mónika (vokál). Az Új világ vár! címmel megjelent korongra ez alkalommal ismert világslágerek, filmzenék feldolgozásai kerültek fel rockos hangszerelésben, ami sok dal esetén kiegészül a közel hetvenfôs Óbudai Danubia Zenekarral, Pejtsik Péter vezényletével. A feldolgozások mellett kiváló hazai zeneszerzôk számai is szerepelnek, mint a címadó Új világ vár! (Nagy Gergely-Varga Zoltán) dal, vagy a Színes árnyék (Galambos Zoltán-Dorozsmai Péter) és még további négy dal. Az elkészült lemez igazi különlegesség a hazai könnyûzenei lemezek között, hiszen régóta nem jelent meg ilyen magas költségvetésû nagyzenei produkció a magyar lemezpiacon. A különleges hangzás, az új hangszerelés, a nagyzenekari kíséret, a kiváló zenészek és egy tehetséges, fiatal elôadó a biztosíték arra, hogy nem mindennapi kiadványt hallgathat, aki megvásárolja a lemezt vagy elmegy a koncertekre. V.P.

« 2009 » 01

A M I K O R

A

D O B N A K

M É G

G Y Ö K E R E

V O L T

«

Hangadó fák: a tölgyfa „Éhes disznó (és csintalan menyecske) makkal álmodik” – tartja a mondás, és bizony, ha pár száz évvel ezelôtt ebben a téli idôszakban ellátogattunk volna egy tölgyerdôbe, bizonyára találkoztunk volna több disznókondával és az állatokat makkoltató disznópásztorral, a kondással. Tavasszal aztán a megmaradt tölgymakkok egy része kihajt, szépen fává cseperedik, és röpke száz év múlva neki is láthatunk a dobgyártásnak. Felhasználása: A tölgy faanyaga igen magas tannintartalmának köszönhetôen kemény és ellenálló mind a rovarokkal mind pedig a gombákkal szemben. Építôipari, bútoripari felhasználása egészen a középkorig nyúlik vissza. Jelentôs volt a felhasználás a hajókészítôk részérôl is: számos korabeli hadihajó anyagát biztosította. Ma is kedvelt fája az asztalosoknak és ácsoknak, de fontos anyag a borászok számára is. A vörösborok, sherry, brandy, valamint az égetett szeszes italok közül a Scotch whisky és a Bourbon whiskey érlelésében jelentôs szerepet tölt be. A tölgyfából a bor (és a többi szeszes ital is) különféle anyagokat old ki az érlelés során, ami az íz- és zamatanyagokat gazdagítja. Különleges eljárás a hordók belsejének kiégetése („barrikolás”), ezekben a hordókban készí-

tik a barrique borokat. Ezzel az érleléssel a bor jellegzetes aromaanyagokkal gazdagodik: vanília-, kókusz-, szegfûszeg- és csokoládéillat és íz köszön vissza. A tölgyfaforgácsot halak, húsok és sajtok füstölésére alkalmazzák sokfelé. Ha házilag készítünk valamilyen füstölt árut, soha ne használjunk olyan forgácsot, ami motoros láncfûrész alól származik! A láncfûrész kenôolaja a forgácsot beszennyezi, és annak égetésekor az olajból veszélyes anyagok (pl. dioxin) szabadulhatnak fel, ez pedig az élelmiszerbe bekerülve mérgezést okozhat. A kéreg a gyógyászatban használatos, a belôle kinyerhetô csersav pedig a bôrcserzésben. A tölgy levelei és makkja a csersavtartalom miatt a lovak számára mérgezô lehet (vesekárosodást okoz), ha nagyobb mennyiséget fogyasztanak belôle. A tölgyfa látható címeren (Észtország), pénzérméken, különbözô jelképeken, több országnak és államnak (az USA-ban) „hivatalos fája”, az erô és a kitartás megtestesítôje (nagyra nô és hosszú életû, akár 200 évig is élhet). Az északi népek mitológiájában a tölgy Thornak, a mennydörgés istenének szent fája volt. Ez alighanem annak volt köszönhetô, hogy a villámok gyakran sújtották a nagyra növô, kiemelkedô tölgyfákat. Magyarországon 1979-ben jelentôs tölgypusztulás lépett fel. Kezdetben az

Tudományos név: Quercus robur, Quercus petraea Egyéb név: oak, eiche Élôhelye: hazánkban ôshonos, a középhegységekben erdôalkotó fa. Ázsiában és az amerikai kontinensen örökzöld fajokat is találunk, nálunk hét faja él. Leírása, habitusa: levelei mélyen karéjosak, osztottak, válluk jellegzetes fülecskés (kocsányos tölgy) vagy ék alakban keskenyedô (kocsánytalan tölgy). A tölgyfa egylaki (a porzós és termôs virágok egy növényen fejlôdnek), szélporozta növény. Termése makktermés, amely a kocsányos tölgy esetében hosszú nyélen (kocsányon) lóg, a kocsánytalan tölgy esetében a termés szinte az ágon ül (nincs kocsány). Fájának sûrûsége 700-800 kg/m3, a magassága a 40 métert is elérheti.

Északi Középhegység tölgyesei fogytak, késôbb a fák a Dunántúlon is kiszáradtak. A kezdeti tanácstalanság után számos komplex kutatás indult az okok feltárására, különösen azért, mert nem csak magyar jelenségrôl volt és van szó, az erdôpusztulás más országokban is jelentôs probléma. Már a kutatások kezdetén felmerült a légszennyezô anyagok szerepe, majd fény derült arra, hogy a fô okokat itt kell keresnünk. Az erdôk talajainak savasodására már a 70-es évek végén felfigyeltek hazánkban. A pH csökkenése a talaj kémiai rendezettségének felbomlásához vezet, megnô a talajoldatból felvehetô fémek (Al, nehézfémek) mennyisége és változik a N-formák egymáshoz viszonyított aránya (NO-3 és NH+4 nitrogének) is. Ezeket a változásokat a fák gyökerével szimbiózisban élô, a tápanyag- és vízfelvételben jelentôs szerepet betöltô ún. mikorhizza gombák nehezen tolerálják: számuk jelentôsen csökken, inaktívvá is válhatnak. Így a fa nem tudja a megfelelô mennyiségû

9

10 » A M I K O R A D O B N A K M É G G Y Ö K E R E V O L T vizet és tápelemet felvenni, és gátlódik a törzsben az anyagszállítás is, mivel a szállítónyalábokban a vízoszlopok megszakadnak, és légdugók keletkeznek. Ezeket a légdugókat a fa igyekszik különbözô tömôanyagokkal elzárni, de ezzel még jobban akadályozza a tápanyagforgalmat. A fák pusztulása és kidôlése miatt „ligetek” alakulnak ki az erdôborításban, ez pedig az erdô további degradációjához vezet. A vizsgálat a nagy légszennyezô gócok káros szerepét (nagy kibocsátású ipari létesítmények) egyértelmûen igazolta (a gócoktól távolodva a talaj állapota javult, a fapusztulás mértéke csökkent). A rendszerváltás után, számos ipari üzem bezárása miatt a folyamat csökkent, de jelenleg is tart. Hosszú távon csak a szennye-

D O B O S M A G A Z I N

zô anyagok kibocsátásának jelentôs csökkenése hozhat megoldást. És végül a lényeg: természetesen dob is készül tölgyfából. A Yamaha gyár az Oak Custom modellel tört be a tölgyfatestû dobok világába, szép sikerrel. A hangszer megjelenése nagyon impozáns, különösen a világosabb lakkozott színek láttatják a dobtestek fájának szép rajzolatát. Hallottam már ezt a hangszert akusztikusan és kihangosítva is, engem maximálisan meggyôzött arról, hogy a tölgyfa igazán dobnak (és dobosnak) való faanyag. Hazai dobosok körében is egyre többször tûnik fel ez a hangszer, amit jó ár/érték aránya is magyaráz, a Yamaha cég kitûnô hangszert kínál elérhetô áron. Turán Tamás Levente

Megjelent Korompay Zsolt: Rock ritmusok két lábdobbal (1.) címû kottája. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô a 06 30/904-7876-os telefononszámon és a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címeken.

« 2009 » 01

Ö T L E T T Á R «

Single stroke roll, kíséretjátékban Az elôzô lapszámban egy-egy példával illusztrálva sorra vettük a funk és a fúziós dobolás különbözô technikákat használó kísérettípusait. A sok lehetôség közül most egyet kiragadva, a folyamatos váltott kezes tizenhatodok (single stroke roll) kíséretbeli alkalmazásával foglalkozunk részletesebben. Ebben a fajta kísérettechnikában a lábcinen játszott folyamatos váltott kezes tizenhatodokból kerülnek le ütések a pergôdobra (jobb illetve bal kézzel), míg a nagydob a lábcinen játszott valamelyik jobb- vagy balkezes ütéssel szólal meg egyszerre. A kottapéldák különösebb magyarázatot nem igényelnek, önmagukért beszélnek. Az I. kottapélda groove-jai vi-

szonylag egyszerûbb változatok, itt még csak a jobbkéz „nyúlkál” le a pergôdobra, illetve a kotta rögtön bemutatja annak lehetôségét, hogy egyes ütéseket a pergôdob helyett a tamokon is elhelyezhetünk. Ezeket a kíséreteket elôször gyakoroljuk úgy, hogy a lábcinrôl lehozott összes jobbkéz ütést még csak a pergôdobon játsszuk, majd kipróbálhatjuk konkrétan a leírt tamos változatot. A II. kottapélda groove-jai már jóval bonyolultabbak, a pergôjáték itt gyakran kettô-négytôl eltolt, tizenhatod felütésekre kerülô, funkos jellegû. Ezeket a változatokat érdemes elôször az I. rész bevezetô taktusával – egyszerû egy-három, kettô-négy alapkísérettel

– összekötve gyakorolni, ezután próbálhatjuk a már egészen izgalmas hangzásokat adó groove-okat önmagukban folyamatosan játszani. Jó gyakorlást, jó szórakozást! Kassai László

CRASH DOBSTÚDIÓ PESTEN ÉS BUDÁN ZENEKÖZPONTÚ DOBTANÍTÁS A LEGKORSZERÛBB MÓDSZEREKKEL A GONDOLKODÓ, KREATÍV DOBOSOK MÛHELYE VEZETÔ TANÁR: KASSAI LÁSZLÓ

INFO: 06 30/495-7470

11

12 » Ö T L E T T Á R

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 01

B E S Z Á M O L Ó «

Farsangi Ritmusfürdô A tizennegyedik Dobosok Farsangja idén is Budapest legnagyobb dobés ütôhangszerkiállításával vette kezdetét a február végi vasárnapon, csakhogy a helyszín idén már nem a Dózsa Dobcentrum volt!!! Azért nem kell nagyon megijedni, áll még a régi ház, és a dobos rendezvényeket is ugyanolyan szívesen látja, csak a neve változott meg tavaly óta: Vigyázó Sándor nevét vette fel, aki nagyszívû adakozásával a Magyar Tudományos Akadémia elôdjének létrejöttét tette lehetôvé a XIX. században. (Hogy Vigyázó Sándor dobolt-e valaha, azt nem jegyezték fel a krónikások… Bár az már kiderült, hogy Arany János, a nemzet koszorús költôje gitározott!) A szokásos dobkurzus is megvolt: idén Szanyi János tartotta a szakmai finomságok iránt érdeklôdôknek. Az esti koncertfolyam legelsô mûsorszámának elôadói Ladányi Andrea táncmûvész és Borlai Gergô voltak. Az általuk megírt-improvizált-koreografáltvégiggondolt-eljátszott, nagy hatású

»

idrányi ildikó

»

ladányi andrea és borlai gergô

és kivételesen magas színvonalú produkcióról nem könnyû szavakkal szólni. Hiszen sem a dobszónak, sem a táncnak semmi köze a fogalmi gondol-

kozáshoz, a szóbeli közléshez. (Annál több köze van viszont mindkettônek a varázsláshoz, a mágiához.) A szavaknál sokkal közvetlenebbül szólt ez az

13

14 » B E S Z Á M O L Ó

D O B O S M A G A Z I N

»

hodek dávid és együttese

»

kátai istván

»

oláh gábor és bordás józsef

« 2009 » 01

»

mády kálmán

elôadás hozzánk, az érzékeinken, a testünkön, a lelkünkön keresztül. S hogy mirôl …? Nyilván mindenkinek, aki látta-hallotta, több dologról. Nekem a kommunikáció lehetôségérôl, a férfi-nô kapcsolatról, az asszonyi sorsról, a felnôtté válásról. Arról, hogy az élet és a mûvészet (varázslat!) vérbôl-verejtékbôl, szerelembôl-szenvedésbôl, figyelembôl-fegyelembôl, gyönyörbôl-áldozatból születik, és másból nem. Sírtam a végén, mert nagyon örültem. A mûsor második része igazi kuriózummal indult: a Galambos Dorina vezette, csupa csinos lányból álló zenekarral, a Mrs. Columbóval. Ilyen nem mindennap adatik egy közönségnek!

B E S Z Á M O L Ó «

»

15

szanyi jános

A populáris jazzt játszó lányoknak különösen a ráadás szám sikerült igen hangulatosra. Ôket az est legifjabb dobosfellépôjének, a 11 éves, szlovákiai Hodek Dávidnak négytagú jazzegyüttese követte. A két szlovák és egy cseh mûvész a kiváló magyar zongoristával, Sárik Péterrel játszott együtt. A második mûsorrészt egy dobshow zárta, a Jávori Vilmos emlékét híven ôrzô tanítványok, Bordás József és Oláh Gábor fergeteges produkciója. A harmadik részben a Kalengo Ethnic Groove nevû, hattagú formáció nagyon feszes és jó tempójú, kicsit a dobtól az ütôhangszerek irányába elhajló elôadását hallhattuk. Nemrég megje-

lent lemezük dalait adták elô, melyek egészen egyedi hangvételûek. Zenéjüket “world-fusion”-ként határozták meg, van benne népi, autentikus elem, keleti hatás és fúziós jazz is – de leginkább élô, lüktetô ritmusok, a legkülönbözôbb ütôhangszereken megszólaltatva. Soraikat erôsítette ezen az estén Szendi Gábor is, akit a legautentikusabb latin ütôhangszeresnek ismerünk. Ahogy a tempóval a „húzd meg-ereszd meg!” játékot játszotta, az kifejezetten nagyon jól esett! Martonosi Gyuri bácsinak köszönjük, hogy ezt is tetô alá hozta nekünk! Marczell Katalin Fotó: Horváth Tibor

GUSTAVITO PERCUSSION H-9700 szombathely, Hollán Ernô u. 9. Tel.: +3694/506-940 • Fax: +3694/506-941 Mobil: 0630/3376-829 E-mail: [email protected]

Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

Perger István 06 30/9926-793 www.gustavito.hu

16 » V I L L Á M - I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Mr. Metál: Joey Jordison Gyors, hangos, elképesztô technikával játszik, és élvezi a dobostársadalom határtalan elismerését. Igen, Nathan Jonas „Joey” Jordisonról van szó Iowából, Des Moinesbôl, aki – mint az az interjúból is kiderül – megszállott munkamániás. De ki is ez az alacsony, vézna úr? – A Soundfarm Stúdió szó szerint a világ végén van, körülbelül egyórányi autózásra Des Moines belvárosától, valahol a semmi közepén, a végtelen mezôk között. A Slipknot itt keveri az új, negyedik „All Hope Is Gone” névre hallgató albumát, amin öt hónapig dolgoztak. Az egész stúdió gyakorlatilag egy teljesen átalakított csûr, ami nemcsak stúdióként, hanem akár otthonként is szolgál. Joey, lehet, hogy fura a kérdés, de nem éreznéd magadat jobban egy nagyobb városban a keleti vagy a nyugati oldalon? – Tulajdonképpen nincs olyan nagy különbség, mert itt a középpontban vagyok, és nagyon gyorsan be tudok jutni az USA bármelyik városába. És ez nekem elég. Aztán meg azért is szeretek itt élni, mert nyugalomban és minden zavaró tényezô nélkül tudunk dolgozni. New York, Los Angeles vagy San Francisco túlságosan elvonná a figyelmünket. – Ami a játékodat illeti, az „All Hope Is Gone”-on változott valami az elôzô albumokhoz képest? – Nem nagyon, én csak azt próbálom odatenni legjobb tudásom szerint, ami a legjobban passzol az adott dalhoz. Ez minden. – És szerinted milyen lesz az új album? – Ezek a legjobb dalok, amiket valaha írtunk. Öt hónapot dolgoztunk rajta, már az elején tudtuk, hogy mit akarunk, s meg is lett az eredménye. – Tavaly a Kornnal voltál turnézni… – Igen, és ez volt az egyik legjobb turné, amin valaha részt vettem. Hatalmas buli volt! – Hogy kerültél hozzájuk? – Hatalmas Korn-rajongó vagyok már évek óta, és amikor a dobosuk elment, felhívtak, hogy volna-e kedvem velük játszani. Egybôl igent mondtam, és nagyon

jól esett, hogy szinte tárt karokkal vártak. Egy hónapon át próbáltunk a turné elôtt, de én már azelôtt is nagyon jól ismertem a számaikat. Életem egyik legjobb idôszaka volt ez. – Beszéljünk a felszerelésedrôl: mit használsz jelenleg? – Pearl dobokat, Paiste cintányérokat és Ahead dobverôket. – A Pearllel már régóta tart a kapcsolatod. – Az elsô dobfelszerelésem is Pearl volt, amit annak idején még magam vásároltam. Aztán miután a Slipknot elindult, a Pearl cég megkeresett, hogy játsszam a dobjaikon. Ezzel úgy érzem, elismerik a munkámat, és messzemenôkig támogatnak mindenben. Azonban be kell hogy valljam: egy idôre átmentem az Orange Countyhoz – ôk szponzorálják Travis Barkert is – de ott nem éreztem igazán jól magam, ezért visszatértem a Pearlhöz, akikkel azóta is töretlen a kapcsolatom. – Igaz, hogy soha nem használod ugyanazt a dobot, hanem mindig cserélgetsz? – Minden albumhoz és minden turnéhoz más és más dobot használok, így a dolog még izgalmasabbá válik számomra. Mivel mindig újabb és újabb ötletek jönnek, mindig megpróbálok egy kicsivel tovább jutni. Olyan ez, mint egy versenyautó, amit mindig tovább tuningolnak, hogy gyorsabb és jobb legyen. Ez nálam sincs másképpen – csak én a magam szerelôje vagyok. – Hány dobod van tulajdonképpen – akár egy raktárat is megtölthetnél velük? – Lehetséges. Biztosan van annyi, hogy már áttekinteni sem tudom ôket. De természetesen így is nagy becsben tartom mindegyiket. – Igaz, hogy gitárosként kezdted? – Igen, az elsô együttesemben még gitáros voltam. A dobosunk viszont iszonyatosan rossz volt, egyszerûen nem tudott egy normális ütemet összehozni, a tempótartásról már nem is beszélve. Aztán egyszer azt mondtam neki: „Tudod mit? Hagyd csak – majd én jobban csinálom.” És aztán sikerült is. Egybôl világos lett nekem, amikor elôször ültem a dobhoz, hogy ez az én világom. És pár

hónappal késôbb már a középiskola jazzegyüttesében játszottam. Ki tudja, hogy gitárosként milyen messzire jutottam volna? Lehet, hogy ott csak feleilyen jó lennék, mint a dobon. – A világ egyik legjobb dobosaként emlegetnek, mi a sikerrecepted? – Hát, ezzel kicsit zavarba hozol, de azért nagyon megköszönöm, hogy ennyire respektálják a munkásságomat. Ami pedig a sikert illeti, egyszerûen csak nagyravágyónak és szenvedélyesnek kell lenni, és akkor minden mûködik. Én egész életemben mást nagyon nem is csináltam, csak gyakoroltam. – Hogy állsz a példaképekkel? – Többek között Keith Moon és John Bonham az elsô számú kedvencek. Szerintem ôk minden idôk legnagyobb dobosai. De ugyanúgy szeretem Pete Sandoval, Dave Lombardo és Derek Roddy játékát is, Stewart Copelandról már nem is beszélve, aki etalon számomra. – Hogyan tartod magad formában a turnékhoz? – Sokat futok, felüléseket csinálok, fekvôtámaszozok. Ez azért fontos, mert ahhoz a pörgôs zenéhez, amit mi játszunk a Slipknottal, fizikailag hihetetlenül jó formában kell lenni. És ezért mindent megteszek – mert máshogy nem bírnám az iramot. – Van valamilyen tanácsod a fiatal dobosoknak? – Természetesen: gyakoroljatok annyit, amennyit csak tudtok! Én is mindig ezt teszem. S.D. Köszönet: Apró Daninak

« 2009 » 01

L A T I N - A M E R I K A I

R U T M U S O K «

Szamba 2. rész A mostani alkalommal a szamba egy újabb változatával fogunk foglalkozni: mindkét kezünkkel ugyanazt a ritmust fogjuk játszani. Ilyen módon játszott szambát én elôször Steve Gadd „Up Close” címû videóján láttam. Érdekes módon az így kapott ritmusok összetettebben hangzanak, mint amennyire azok valójában. A ritmusokat, amelyeket alkalmazni fogunk, a szambában használatos ütôhangszerek közül elsôsorban a tamborim szólaltatja meg, de gyakran a gitár vagy a zongora is ezeket, vagy nagyon hasonló ritmusokat játszik. Figyeljük meg, hogy az a és b kottapéldák ugyanazokat a ritmusokat mutatják be, csak az ütemek cserélôdnek fel. Azt, hogy egy zeneszám alá melyik változatot játsszuk, a többi hangszer ritmizálása dönti el. Ahhoz, hogy egy mondatot meg tudjunk fogalmazni, ismernünk kell a szavakat, ahhoz pedig, hogy egy összetettebb ritmust el tudjunk játszani, ismernünk kell az elemeket, amelyek alkotják. Azt javaslom, hogy fél ütemenként haladjunk elôre, sôt legelôször még a dinamikával, azaz a hangerôbeli különbségekkel sem kell feltétlenül törôdnünk. Nézzük elôször pl. az 1. a kottapéldát! Elôször gyakoroljuk az elsô ütem elsô felét addig, amíg nem okoz gondot az, hogy mikor melyik végtaggal kell játszanunk! Ha ezzel megvagyunk, térjünk rá az elsô ütem második felére, majd a második ütem elsô felére, és ezután nem találkozunk már újabb technikai alkotóelemmel ebben a példában. Ezután játsszuk el a teljes ritmust, majd játsszunk hangsúlyos és hangsúlytalan hangokat is! A kottaszárak fölött

pontok jelölik azt, amikor a kísérô cintányér kupoláját ütjük. A kupolával együtt játszott hangokat üssük hangosan a pergôdobon, a többit halkan! Ezekben a ritmusokban nincs szükség arra, hogy a hangsúlyos és a hangsúlytalan hangok hangereje között drámaian nagy különbség legyen, de ha egyáltalán nincs, akkor a ritmusaink nem úgy szólalnak meg, mint egy szamba, hanem mint a morzekód. Az elsô két sorban ugyanazokat a ritmusokat láthatjuk, csak a 2. a és a 2. b példában kevesebb hangot kell hangsúlyosan játszanunk. A következô két sorban található ritmusok az a példák negyedik, illetve a b példák második részeiben térnek el az elsô két sorban láthatóktól. A többi kottapélda is valamelyest hasonló, de részleteiben eltérô ritmusokat mutat be. Ha a ritmusokat képesek vagyunk a leírtak szerint eljátszani, kipróbálhatunk néhány hangszínvariációt is. A cintányéron üthetjük az összes hangot a kupolán, nem csak a hangsúlyosakat, vagy játszhatunk végig a cintányér lapján is. A bal kezünkkel játszhatunk fektetett verôvel is a pergôdob káváján. A 9. és a 10. példákat alkalmazhatjuk variációs elemként pl. úgy, hogy valamelyik ritmust háromszor játsszuk el, és negyedszer játsszuk valamelyik kilencedik, vagy tizedik kottapéldát. Elôállíthatunk négyütemes ritmusokat is pl. úgy, hogy az 1.a és a 3. a példát kombináljuk egymással, stb. És végül a legfontosabb: próbáljuk meg a ritmusokat valamilyen zeneszám alá kíséretként eljátszani! A fenti ritmusok nagyon jól alkalmazhatók gyors szambákban, de amikor megtanuljuk ôket, valószínûleg elôször csak lassú tempóban fognak szépen megszólalni. Ez sem baj, akár

megjelent korompay zsolt:

ritmikai gyakorlatok címû kottája. kapható a tam-tam dobcentrumban.

megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy • a 30/904-7876-os telefonon.

megpróbálhatjuk a ritmusokat bossa nova alá is játszani kíséretként. Már hallom is a kérdést: „Igen, de honnan tudok ehhez zenét letölteni?” Nos, pl. a www.vicfirth.com oldal playalong részében található egy szamba Tommy Igoe „Groove Essentials” címû nagyszerû dvd-kotta-cd kiadványából, vagy érdemes kutakodni még a www.drumless.com oldalon is! És végül: a cikk elején említettem Steve Gaddet. A videóján játszott szamba megtekinthetô a Drummerworld oldalon az interneten, a transzkripció pedig az én honlapomon (www.korompayzsolt.hu) a 2007. év szeptemberi kottái között. Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

PRO DRUM DOBISKOLA 1111 Bp. Két helyszínen: az I. és a II. kerületben

www.prodrum.hu Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Átfogó képzés kezdôtôl haladó szintig. Felkészítés ROCK, FUNK, JAZZ és LATIN zenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, PEARL dobok, MEINL cintányérok. Korompay Zsolt: 06-30-904-7876 Jékey Dániel: 06-30-2124-691 Szentmártoni Zsolt: 06-20-444-2217

17

18 » L A T I N - A M E R I K A I R I T M U S O K

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 01

H I R D E T É S «

19

20 » O K T A T Ó

D O B O S M A G A Z I N

A ritmusképzés elemei A történelem elôtti idôkben a természeti zörejek és az adott közösség beszédritmusa alkották a ritmus eredôit. Napjainkra a mûzenében az egyenletes metrumra viszonyított racionális, matematikai értékosztás alakult ki. A ritmus természetes, irracionális értékfelfogását a népzenék, a blues, a popzene egyes ágai és a jazz, illetve a modern kortárs zene ôrizte meg. A ritmusértékek szabad felfogása, mobilizálása a zenei kifejezés fontos individuális lehetôségeit rejti magában. A ritmusértékek és szünetértékek racionális rendjében a relatív egész (4/4) érték osztása az alap. Ebbôl következôen ismerünk páros és páratlan alapértékeket. Az alapértékekbôl hangelhagyással és átkötéssel (nyújtással) képezhetô származtatott érték. Az alapértékek lehetnek kettes (nyolcad), hármas (triola), négyes (tizenhatod), ötös (kvintola) stb. értékek. A nemzetközi szakzsargonban korábban a latin-görög illetve olasz kifejezések voltak használatban. Ma az angol kifejezések vannak elterjedôben. Más közelítés szerint az értékek lehetnek osztók és szorzók, illetve összegzôk. A ritmus legkisebb önállónak mondható, már jelentéshordozó eleme a motívum. Egy motívum legalább két sebességegység (metrum) idôtartamú. Ennél hosszabb az ütemmondat. Ez lehet zárt, ekkor a gondolati ív az ütemen belül befejezôdik, lezárul. Lehet nyitott, ekkor a következô ütemre érkezik felütéssel, vagy ütemsúlyra zár. A ritmusmondat legalább két nagyütem idôtartamú. Amennyiben ütemvégi felütéssel zárul, nyitottnak, ha záróütemen belül befejezôdik, zártnak, ha pedig ütemsúlyra fejezôdik be, érkezônek nevezzük. Fontos összetevô még a hangsúlyozás, elôrevivô (drive) szerepét pozitív, visszahúzó érzetét negatív, álló (statikus) jellegét semleges hangsúlyszerepnek nevezhetjük. A hangsúlyozás csak az idôfolyamat (metrum) és a tagolás (ütemezés) összefüggéseiben értelmezhetô az elôbb említett kategóriák szerint. Ugyanez vonatkozik a hangnyújtásból, átkötésekbôl adódó mozgásérzetekre. A metrumra esô ér-

tékek illetve hangsúlyok semlegesek vagy gyengén pozitívak, a metrumosztás felütéseire esôk pedig erôsen pozitívak, vagy negatívak. A ritmus többszólamú is lehet. A ritmuspolifónia elemi formái a természeti népek zenéjében hallhatók. A dallamos polifóniához hasonlóan a ritmuspolifónia is képes ellenpontozást, feszültséget, kiegyenlítést, többidejûséget, stiláris tükrözést, absztrakciót képezni. A poliritmia az adott ütemezéshez képest illetve azon belül aszimmetrikus sor vagy motívum ismétlôdése. Pl. 4/4 Többidejûséget, ritmusinterferenciát hozhat létre. Alkalmas metrum- és ütemmodulációra. A polimetria olyan többidejûség, ahol az egy idôben mozgó folyamatoknak van közös nevezôje, a szólamviszonyok, interferenciák elhatározottak, tudatosak. A heterometria olyan többidejûség, ahol nincs közös nevezô. A szólamviszonyok esetlegesek, pl. az észak-amerikai indián népzenében. A szabad ritmus, a ritmizálás lényegileg kötetlen módjai mint a recitálás, a lamentáció, a rubato a népzenéken keresztül honosodtak meg a mûzenében. A XX. század utolsó harmadában a szabad ritmizálás szélsôséges, néha túlhajszolt formái is polgárjogot nyertek a free-jazzben és a modern kortárs zenében (Penderecki, Stockhausen, Szabados, Kurtág stb.). Táncritmusok

A különbözô ritmizálási rendszerek az adott kor táncainak, táncritmusainak kölcsönhatásán keresztül alakultak ki. Ezek a mûzene minden ágát, így a jazzt is befolyásolták. Történeti táncok: bourrée, courante, allemande, chaconne, gigue, sarabande, saltarello, pavane, volta, gavotte, gagliarda stb. Európai néptáncok: csárdás, mazurka, polonéz, polka, paso doble, zortziko,

pacsenica, zoppa, sequidilla, jig, reel, ländler, esztam. Közel- és távol-keleti táncritmikák: arab-török-zsidó, észak-afrikai, indiai, indonéz, polinéz, kazah, finnugor, mongol-tatár, kínai, japán, délkeletázsiai stb. XX. századi társastáncok: tangó, charleston, foxtrott, keringô, cakewalk, boogie-woogie, black bottom, slowfox, twist, rock and roll stb. Közép- és dél-amerikai táncok: chacha-cha, bolero, rumba, salsa, calypso, beguine, bajon, pachanga, samba, bossanova, carioca, guaguanco, merengue, mozambique stb. A ritmushangszerek típusai

a; Idiofon: zanza, maracas, claves, hengeres fadob, cabasa, guiro, kasztanyetta, csörgôdob, sípok. b; Cordofon: íjhárfa, cimbalom, zongora. c; Membranofon: konga, bongó, timbales, tom-tomok, pergôdob, tabla. d; Metallofon: réztányérok, csövek, gongok, harangok, réz-sor, triangulum e; Természetes hangok: taps, dobbantás, emberi hang, szájbasszus, edények, egyéb zörejkeltôk, ujjpattintás f; Elektronikus zörejkeltôk: szintetikus hangok A jazzdob-szerelés részei

Kisdob (pergôdob): lapos hengerpalást formájú, mindkét oldalán hangolható bôrrel bevont, felcsapható és feszíthetô sodronnyal ellátott, fém vagy faanyagú dobféle. Az erre a célra szolgáló állványra helyezve fa verôkkel, kézzel vagy seprûvel lehet ill. kell megszólaltatni. Általában 14” (col vagy hüvelyk) átmérôjû, 3”–8” mélységû ill. vastagságú. Kisebb átmérôjû fajtáját „pikoló” pergônek nevezik. Nagydob: mindkét vagy egyik oldalán hangolható bôrrel bevont hengerpalást alakú, oldalával a földre helyezett,

« 2009 » 01

pedállal megszólaltatható dob. Átmérôje 16”–24”, mélysége 16”–20”. Anyaga általában fa, ritkán mûanyag vagy fém. Alkalmazható két nagydob is, illetve duplázó lábgép. Tom-tomok: szintén hengerpalást formájú, ritkábban egyik, gyakrabban mindkét oldalukon bôrrel bevont dobok. Kisebb méretû (10”–14”) fajtáik a nagydobra vagy külön állványra függeszthetôk. Anyaguk fa, ritkán fém. A nagyobb méretûek (16”–18”) lábakra állíthatóak, illetve állványra is függeszthetôek. A nagydobra helyezetteket felsô tom-tomnak, a lábakon állót tomtomnak is nevezik. Van olyan típus is, amely speciális állványon a palást körül elforgatható, ezt roto-tomnak hívják. Megszólaltatása a kisdobéval megegyezô. Lengôtányérok: többnyire kör alakú, laposan domború, tetejükön gömbkúpos formák, lyukas középpontjukon állványra függesztve. Megszólaltatásuk fa verôvel, seprûvel történik. Ritmikai szerepük a jazzben meghatározó. A folyamatos kísérôszólam játszása és súlyozó- színezô beütések megvalósítása. a; Kísérôtányérok (ride): általában keményebb, konkrétabb hangúak, méretük 16”–22” közötti. b; Színezô vagy beütô tányérok (crash): általában lágy, felhanggazdag tónusúak, méretük 8”–22”. c; Extra formák: ilyenek a kínai tányérok, valamint a hat-, nyolcszögletû alakok. d; Lábcintányér (hi-hat): a lengôtányérokkal megegyezô alakú, párban használt forma. Homorú felükkel egymás felé fordítva, pedálos állványra függesztve alkalmazzák. Lábbal és kézzel is megszólaltatható. Mérete általában 13”–15”. Az alsó lábcintányér lehet hullámos peremû, kúpnélküli vagy lyukakkal áttört. A jazzdobszerelésen a négy végtag segítségével egyidejûleg négy játékfelület, szólam is játszható. A jazz ritmusvilága

A kategorizálás szükségképpen idôleges, szubjektív, ezért idôrôl idôre újra kell gondolni. Némi leegyszerûsítéssel a jazz állandó mozgásban,

O K T A T Ó «

átalakulásban levô ritmusvilága négy, többé- kevésbé elkülöníthetô karakterre osztható. Ezek a swing (shuffle), az afrocuban vagy afrolatin, a jazzrock és az etnojazz. A swing

A jazz legmeghatározóbb és igen összetett vonulata. Gondolkodásmódja és elemei népzenei és mûzenei stílusokból a közösségi gyakorlaton keresztül alakultak ki Megtalálni benne az angolszász népzenék, a country and western, a plantation song, a blues és az európai mûzene hatásait. A XX. század divatos társastáncai és közzenéi, úgymint pl. a ragtime, a cakewalk, a boogie-woogie, a shuffle szintén beleszövôdtek. Ritmikájának alapjai a hármas (triolás) értékosztásból származnak. Mozgásjellege folyamatos, organikus. Sajátossága a leütés-felütés (beat-offbeat) ellentéten alapuló pozitív-negatív lendület (drive-relax) tudatos alkalmazása. Ez leggyakrabban az ütemsúly megelôlegezésében, elôrehozásában nyilvánul meg. Fontos eleme még a polifonikus többidejûség (poliritmus, polimetria) és az aszimmetria, ill. az ezekbôl a lehetôségekbôl táplálkozó absztrakció lehetôsége, a relatív ütemezés és a relatív ritmus. Az afrocuban (afroamerikai ) ritmusok

Az európai latin, a közép- és dél-amerikai indián, az afrikai népzene és az európai mûzene ötvözetébôl alakult ritmikai rendszerek összességét nevezhetjük afroamerikai, afrolatin vagy afrocuban ritmusvilágnak. Elsôsorban a közép- és dél-amerikai társastáncok hatása dominál benne. Ellentétben a swinggel, motívum-, ütem- ill. sorismétlô jellegû. Gyakori az ostinato, vagyis a kényszerítô ismétlés és a refrénes szerkezet. Eredendôen polifonikus, többidejû, melyben a legtöbb esetben nyolcados alaplüktetésû szinkópasorokat alkalmaznak. A swinggel kialakult fúziója Elvin Jones nevéhez köthetô. A jazzrock és az afrocuban , valamint a shuffle elemei alkotják a reggae és a double shuffle ritmikákat.

A jazzrock

Az ötvenes évek neoprimitív, naiv zenélési karakterének, a rock and rollnak és társainak, a beatnek, a rhythm and bluesnak, valamint a bebop és a hardbop jazzstílusoknak ötvözetébôl kialakult ritmuskarakterek összefoglaló neve. A hatvanas évek elején indult hódító útjára, úttörôi között találjuk többek között Ray Charlest, Frank Zappát, Herbie Hancockot, Cannonball Adderleyt, Miles Davist, Joe Zawinult, a Blood Swat and Tears, a Sly and the Family Stone, a King Crimson együtteseket, késôbb Chick Coreát, Jaco Pastoriust, Billy Cobhamet és sok más tehetséget, akik hozzájárultak kialakulásához. Nyolcados lüktetésû szinkópált típusai a twist és az up tempók fúzióját sejtetik, tizenhatodos ritmizálású karakterei a rhythm and blues és a funk találkozását. Etnojazz

Az etnojazz mûvelôi sokkal inkább az adott népzenei típus, karakter autentikus ritmizációját alkalmazzák, mint a modern ritmikákkal történô fúziót, s gyakran eredeti hangszereken. Világzene

A globális multikultúra termékeként kialakult eklektikus irányzatok összessége. Ritmikai rendszere nem autonóm, a zenekultúra teljességébôl meríti elemeit. Szemléletmódja ma még nem körvonalazható. Ha az idôt anyagszerûnek tekintjük, akkor a ritmus az, ami formálni képes. A ritmus intenzív megnyilvánulásai mérhetô hatást tesznek minden élôlényre. Képesek befolyásolni a testi és idegi, illetve szellemi, érzelmi állapotot, mûködést. Szélsôséges esetekben a nagy amplitudójú infrahangok zavart, interferenciát okozhatnak a simaizmok mûködésében. Sokak számára a ritmusélmény egyfajta mámorító kábítószer, vagy éppen a kiegyenlítés, a megnyugvás eszköze. A zene hozzáértô mûvelôinek ezekkel a fizikai és mentális hatásokkal tisztában kell lenniük. Esztétikai értelemben a ritmus az elemi és magasrendû élményszerzés, a mûvészi kifejezés fontos zenei eszköze. Nesztor Iván

21

22 » O K T A T Ó

D O B O S M A G A Z I N

New Orleans (second line) Drumming Az a tapasztalatom, hogy a magyarországi kurzusokon alig esik szó egy olyan alapvetô stílus- és technikai elemrôl, amely talán a legfontosabb alapeleme a dobolásnak (is). A múlt század elején temetéseken már hallhatóak voltak ezek a kézrendek, ritmusok, amelyek meghatározóak lettek a mai stílusok kialakulásában. A New Orleans stílus eredete: Afrika – Latin-Amerika – Közép-Amerika, Európa (katonazene) Ezek, mint egy jó sütemény alkotóelemei összegyúrva hozták létre a végleges hangzást. Amikor az utcáról bekerült a mûfaj a tánctermekbe, kiegészült a sztepptánc ritmikájával. Chick Webb, Cozy Cole, Gene Krupa, Warren”Baby”Dodds, Louie Bellson, Max Roach, Zutty Singleton, Baby Laurence, Jo Jones voltak talán legnevesebb megvalósítói a second line mûfajnak.

lományunk zeneiségért felelôs rekeszeiben, mert az eddigieket szvinges érzettel is megszólaltatjuk. Tanácstalanok kedvéért: középen a két nyolcad szünetes triolaként játszandó. Amikor mindezt fölényes mosollyal az arcodon már tudod, no, akkor következik a lényeg, mert ez a fránya „Original New Orleans”-lüktetés se nem nyolcados, se nem triolás valójában, hanem játékmódja köztes. Nesze neked! Akkó hogy is van?… No, itt lépjen be a „Meghallgatom eredeti forrásból” címû kutatási korszak. Akit érdemes begyûjteni: Stenton Moore, de minden jobb zenészdobos játékérzetében jelen van. Hát ennyit errôl, a harmadik kotta pedig felvillant néhány lehetôséget mindezek alkalmazását illetôen. Remélem, hogy mindez a közjó érdekében történt, és talán sikerül a sztártanulókat is egy kicsit eltéríteni a sebességimádat bûvkörébôl. Martonosi György

Óriási anyagot ölel fel a stílus alapos megismerése, gondolkodtam azon, hogy sorozat formájában kellene bemutatni, de végül úgy döntöttem, hogy vázlatosan ismertetem az alapokat, amelyet egy kurzusom anyagából ollózok ki. Aki elhivatott, az bizonyára utánajár a neten a részleteknek is. Annyit mondanék, hogy a kotta csupán a szakácskönyvünk, de ettôl még éhesek maradunk, ha nem alkotunk belôle ízletes ételt! Magyarán az érzet a döntô, nem a kézrendek sokaságának bemagolása. Akkor jöjjön az elsô kottapélda, amely egy igen barátságos kézrend. Bizonyára feltûnik a kedves stímkollégáknak, hogy a kéz játéka alatt folyamatosan halad a „one bar clave”. Elszántabbaknak tanácsolnám, hogy teljes clave kínálatunk kerüljön be a kézrendek alá mint vidám, könnyed ostinato. A második példa nyomán hatalmas fények gyúlhatnak fel szürkeál-

HANGSZERTOKGYÁRTÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. 8790 Zalaszentgrót, Malom u. 16.

Tel.:

06 20 06 30

981-5027, Fax: 06 83/360-126

Webáruház hamarosan! V E I G E R . H A N G S Z E R T O K . @ T - O N L I N E . H U

•

W W W . V E I G E R . H U

« 2009 » 01

O K T A T Ó «

23

24 » O K T A T Ó

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 01

H Í R D E T É S «

Megjelent: ALAPISMERETEK NEM CSAK KEZDÔKNEK • több mint 240 perc videóanyag • a dobfelszerelés, és összeállítása ritmikai gyakorlatok • kéztechnikai gyakorlatok • lábtechnikai és kéz-láb koordinációs gyakorlatok • rock-funk kíséretek nyolcadokkal és tizenhatodokkal rock-funk fillek nyolcadokkal és tizenhatodokkal • rock-blues kíséretek triolákkal rock-blues fillek triolákkal • swing, rock ’n’ roll és jazz kíséretek jazzkíséretek seprûvel • latin-amerikai ritmusok alapfokon • példák zenével 654 db kottapélda 22 oldalon, PDF formátumban extrák (werkfilm, bakik, zenék dob nélkül mp3 formátumban…) Kapható a nagyobb hangszerüzletekben Megrendelhetô: www.korompayzsolt.hu

25

26 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Yamaha Tour Custom A múlt évezred vége táján (a nyolcvanas években) az akkor már bôdületes népszerûségnek örvendô Yamaha dobok között feltûnt egy hangzatos nevû, ám – a többi, felsô kategóriás szériához képest – elérhetô árú hangszer, amely a „Tour Custom” fantázianevet viselte. A nyír/mahagóni szendvicstestû dobok gyorsan a rockerek kedvenceivé váltak világszerte, ám a trendek múlásával a kilencvenes évek közepén kikerült a gyártási programból a „dögös” hanggal rendelkezô sorozat. A trendek – legalábbis a nevek terén – retro irányba történt elmozdulása okán nemrég visszatért a „Tour Custom” elnevezés a Yamaha szótárába, lássuk hát, milyen dobok is rejlenek a régi-új névtábla mögött! A testek

Van persze kódszám (ami most sem mond túl sokat) a tesztelt shellpackhez, mégpedig TC2FS5. Ez egy 22x17”-os lábdobot, 10x8”, 12x9”-os felsô tamokat, egy 16x16”-os álló tamot, illetve egy 14x6” (ez mostanság kezd divattá válni, de errôl késôbb) méretû pergôdobot tartalmaz, valamint egy TH945A jelzésû tripla tamtartót, és 3 állótamlábat. A tesztelt szerkó a hangzatos „Sakura White” színben egészen különleges hatású: a fehérre lakkozott felület alól jócskán átlátszik a fa erezete, és egészen minimális rózsaszín árnyalatot mutat – ennek megítélése egyénenként változóan nyilván ízlés kérdése, de az tény, hogy színpadi fények alatt meglehetôsen látványos az összkép. Egyébként a felület kidolgozása és a lakkozás egyaránt hibátlan. A testek juharfából készültek Indonéziában, a legendás „Air Seal” technológiával, a rétegezés a következôképp alakul: a lábdob hétrétegû, a vastagság 7,5 mm, míg a tamok és a pergô hat rétegben mintegy 6 mm vastagságot érnek el. A gyári bôrszett – bár a Remo által Kínában gyártott termékekrôl beszélünk – meglehetôs igényességrôl tanúskodik, mivel a lábdobon elöl-hátul Powerstroke 3-nak megfelelô (a frontbôr természetesen fekete, látványos Yamaha logóval), a tamokon pedig Ambassador Clear ütô-, és leginkább Diplomat vastagságra hajazó rezonáns bôröket találunk; a pergôn pedig Ambassador Coated, illetve Ambassador Snare a kínálat. A legérdekesebb megoldás a testek felfekvô éleit érinti, mégpedig azért, mert a

manapság általános gyakorlattal ellentétben nem 45 fokos letörésû pengeélesek, hanem 60 fokos letörés mellett szépen lekerekítettek. A cég hivatalos álláspontja szerint szándékosan választották a het-

venes években használt élkezelést, mert a cél egy meglehetôsen „vintage” hangzás kialakítása volt. A vasak

Yamaha dobok esetében köztudomású, hogy a legmagasabb szintû elvárásainkat teljesítik a fémalkatrészek

terén (láttam 25 éves, agyonhasznált Recording Custom szettet, amelynél az eredeti babák, kávák, tamtartók sem mattulásnak, sem pedig rozsdásodásnak nem mutatták nyomát), és ez jelen cikk fôszereplôjére is érvényes. A lábdob és a tamok finoman elnyújtott babákat kaptak, míg a pergô csavarházai egy darabból álló, úgynevezett „átmenô” típusúak. A kávák 1,6 mm vastagok (a lábdob kávái a dob színére lakkozott fakávák), a felsô tamok a „Yess” kvázi-fúratlan felfüggesztést kapták. Megszokhattuk, hogy a lábdob lábainak talajjal érintkezô vége gumiról fémtüskére váltható, itt viszont ezen kívül az álló tam lábai is ilyen megoldást kaptak, úgyhogy brutális játékmód mellett sem mozdul az álló tam a színpadon! A pergô sodronyvál-

tója egyszerû megoldású, ám megbízhatóan mûködik, és pontosan szabályozható. A fémrészek krómozása minden egyes alkatrész esetében tökéletes, a tükörfelület egyenletessége semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. Némileg érthetetlen számomra, hogy a lábdob kávatartó karmait nem látták

« 2009 » 01

el gumibetéttel, így nagyon laza hangolás esetén esetleg elôfordulhat, hogy a lötyögô karmok felkarcolják a kávák csodás felületét. Sosem fog a fejembe férni, hogy miért ilyen apróságokon spórolnak…

H A N G S Z E R «

keny tompítókarikát felhelyezzük az ütôbôrre, mert így egy igazi „macsós” hardrock-hangot produkál pergônk. Kisebb klubkoncerteket nyugodtan végigjátszhatunk vele mikrofonozás nélkül is, a hangerô garantáltan kielégítô lesz.

A hangok Összegzés

A fent említett 60 fokos letörésû, lekerekített, felfekvô élek mai füllel akár szokatlannak is mondható hangzást eredményeznek, ez a legkevésbé a lábdob esetében tûnik fel: a rezólyuk nélküli frontbôrrel sincs nyoma az általánosan jellemzô „kosárlabda-effektusnak”: egy mély tónusú, nem túl hosszú hangot kapunk, amely viszont sehogy sem akar igazi, erôteljes attackot produkálni. A helyzet azonnal megváltozik, amikor egy lyukasztott frontbôrt helyezünk fel, és minimális tompítást helyezünk be, így már egy nagyon erôteljes induló hang mellett nyílt, életteli mélyeket hozó kerek hang a jutalmunk. Ami igazi meglepetés, az a hangerô – egészen hangos zenei környezetben sem vallunk szégyent, pont olyan frekvenciák szólalnak meg, amelyek igen komoly erôsítôk hangorkánján is „átszólnak” akusztikusan, mikrofonozás nélkül. A tamok esetében már pregnánsan érzékelhetô a felfekvô élek hatása, nagyon egyszerû hangolhatóság mellett (tulajdonképpen nem volt olyan tartomány, ami „gyenge” hangot produkált volna, az már kizárólag egyéni ízlés kérdése, hogy melyik hangzást szeretjük) a bôrök nagy felületi érintkezésének köszönhetô, alapvetôen rövid lecsengés a jellemzô, és a lábdobra jellemzô nyílt, szép teret adó megszólalás az összes tam esetében egységesen van jelen. Az utóbbi idôben már-már „trendinek” számító 6” mélységû pergôdob közepesen feszes hangolás mellett adja tudása legjavát. Ilyen felkészítés esetében nagyon érzékeny játékmódra nyílik lehetôség, a gyári sodrony minden finomságot visszaad, miközben nem vész el a többi test esetében remekül kihasználható teltség sem. Az 1,6 mm-es kávák nem a legizmosabbak, de a kávás megütéseket is egészen jól tûrik. A hetvenes évek hangzását leginkább úgy érhetjük el, ha a gyárilag a pergôhöz csomagolt kes-

A Yamaha dobtervezôinek célja úgy tûnik, megvalósult. A mai világban sikerült olyan, az általános fejlesztési törekvésekkel ellenkezô irányba haladó dobszériát alkotniuk, amely a klasszikus rockhang-

zás elvárásain messze túlmutató hangtani tulajdonságokat vonultat fel, ezzel amolyan igazi „igásló” lehet a dobosok istállójában, hiszen kezdôktôl a profik szintjéig bárki büszkén állíthatja színpadra „Tour Custom” szettjét. A sok stílusban használható dobok megjelenése miatt sem lehet szégyenkeznivalónk, hosszú évekre hû társat találhatunk a középkategória eme kiemelkedô termékében. Ha ehhez hozzátesszük a legendás Yamaha-minôséget, biztosak lehetünk abban, hogy az 1000 euró körüli ár minden centjét okosan költöttük el. Indi

27

28 » V I S S Z A T E K I N T É S

D O B O S M A G A Z I N

Egy kép 1979-bôl Harminc év nem sok idô, mégis nagyjából eddigi életem fele. 1979ben rendeztem elsô dobtörténeti kiállításomat, s ezzel ráléptem az útra, amin azóta is járok. Megérintett a dobok varázsa, szerettem volna eljutni egy olyan helyre, ahol mindent megtudhatok a hangszer múltjáról, egykor élt híres dobosok, hangszerkészítôk történeteirôl. A fénykép, ami az inspirációt adta cikkemhez 1979-ben készült Cegléden a Rákóczi út és a Múzeum utca (akkor még Marx Károly utca!) sarkán. A tévéfelvétel után kijöttünk a kiállításról az utcára, és Kovács Gyula megkért egy járókelôt, hogy fényképezôgépével csináljon rólunk közös fotót. 1971-ben a Triál Rákóczi úti hangszerüzletében szembetalálkoztam egy amerikai Rogers dobfelszereléssel, ami akkori havi fizetésem huszonnyolcszorosába került. Itthon, mint mindenbôl – hangszerbôl, így dobból is –, a KGST alapellátás volt biztosított: keletnémet Trowa és Tacton, illetve csehszlovák Amati képében. Többet csak a Nyugatot járt zenészek elbeszéléseibôl lehetett tudni, ezek a: „Te, ha tudnád, hogy ott már mi van…!” kezdetû történetek voltak, amikbe idônként túlzó elemek is vegyültek. Tiszta képet szerettem volna látni a nyugati hangszergyártásról, de a vasfüggöny kulcslyukán át ez nem volt könnyû. Találtam egy kupont a New Musical Express címû zenei lapban, amivel a chicagói Ludwig cégtôl lehetett katalógust kérni. Ahogy megérkezett az elsô ilyen csomag, már azon gondolkoztam, hogy de jó lenne elôbb-utóbb a világ összes ütôhangszergyárát becserkészni. A levelezés nyolcadik évében már akkora anyag gyûlt össze, ami egy összehasonlító-elemzô munkára is lehetôséget kínált. Ekkor döntöttem úgy, hogy azt a sok örömet, amit a dobok körüli foglalatosság közben éreztem, megpróbálom megosztani az utca emberével, vagyis a dekoratôr szakmámat és a dobos hobbymat ötvözve megszervezek egy dobkiállítást. A kiállítást a lakásomtól egy sa-

rokra lévô Kossuth Múzeum akkor még összenyitható három idôszaki kiállítótermébe álmodtam, és mindent szerettem volna megmutatni a témáról, mondjuk a kôbaltától napjainkig. Igen ám, de akkor még nem voltam gyûjtô, egyetlen szerelésem volt csak, amin játszottam. A fotókat és a katalógusok képeit fel lehetett nagyítani, de hogy néz ki egy hangszer-

»

A kiállítást Gonda János zeneszerzô, jazztörténész barátom nyitotta meg. A megnyitó zenei illusztrátora az akkor még csak egy éve létezô Kovács Gyula – Kôszegi Imre – Jávori Vilmos alkotta „DOB SHOW” volt, akik Berki Tamás ötlete nyomán álltak össze. Ôk vitték el a kiállítás hírét Budapestre, amelynek nyomán egy hónappal késôbb Déry János a Fiatalok órája stábjával levonult Ceglédre, és a televízió költségén megismételték a megnyitót. A Dob Show ekkor már nem a színházteremben, hanem a kiállítás helyszínén játszott, és a riportban rajtam kívül Kovács

ceglédi csoportkép 1979-bôl (balról jobbra) kôszegi imre, dubán dezsô, kármán sándor, kovács gyula és jávori vilmos

kiállítás hangszerek nélkül? A hirtelen jött múzeumos kapcsolatokat felhasználva eljutottam a Hadtörténeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum pincéjébe, ahol hihetetlenül gazdag – soha fel nem használt – anyag volt afrikai, ázsiai, dél-amerikai, harci és egyéb dobokból és ütôhangszerekbôl, és ez a kiállítás sikerét eldöntötte. Építettünk egy három termen átvonuló egyedi installációt, ami vitrinekbôl, dobogókból és falakból állt. Ehhez külön engedély kellett az igazgatóságtól, mert csak a faanyag annyiba került, mint a múzeum hároméves kiállítási költségvetése. A további hangszereket a ceglédi Zeneiskolából, Leskowsky Albert hangszermúzeumából, Dubán Dezsôtôl, Medveczky Antalnétól és egyéb magángyûjtôktôl kölcsönöztük.

Gyula és Dubán Dezsô is megszólalt. Érdekes volt, ahogy Déry megkérte Gyulát: mutassa be, hogy ez a hangszer is alkalmas-e finom érzések, hangulatok közvetítésére. (Mint tudjuk, dobbal nem lehet verebet fogni…) Gyula azonban nagymestere volt a dobon kifejezhetô hangulati és érzelmi skálák megannyi regiszterének, és miközben láthatóan élvezte is, kitûnôen végrehajtotta a feladványt. Dubán Dezsôt arról faggatta Déry, hogy mitôl jó egy dob, és mi az a plusz tudás, ami a hangszerkészítôt egy szakmáját jól ismerô mesterember fölé emeli, továbbá mikor jön el az a pont, ahol egy alkatrészekbôl összerakott hangszernek egyszer csak lelke lesz… Mindenki le akart beszélni róla, hogy a kiállítást június-július hónapban

« 2009 » 01

rendezzem, gondolván, hogy az iskolai szünet miatt nem lesz közönsége. De én bíztam abban, hogy a téma elég izgalmas, és szerencsére a két hónap alatt több, mint 7000 látogatót regisztráltak. (Ez azóta is a legnagyobb szám a múzeum életében.) Eltelt 11 év. Tanultam-tanítottam a dobot, felléptem különféle formációkkal, koncerteket szerveztem, hangszereket építettem, cikkeket írtam. Felnôtt fejjel már nem gondoltam, hogy az egész világot a keblemre ölelhetem. Beláttam, hogy az ütôhangszerek világa olyan gazdag, hogy alapos megismerésükhöz egy emberöltô is kevés. Kiválasztottam hát egy szeletet, ami hozzám legközelebb állt: a modern dobok kialakulásának utolsó száz évét. Ez adta az ötletét második kiállításomnak, mely a „Százéves a jazzdob 18901990” nevet viselte, és Kecskeméten, a Budapesti Tavaszi Fesztivál vidéki helyszínén került megrendezésre. Amikor ehhez gyûjtöttem az anyagot, akkor derült ki számomra, hogy Magyarországon egyáltalán senki sem ôriz öreg dobfelszereléseket a húszasharmincas évekbôl – ezek gyakorlatilag nincsenek. Legtöbb helyen ezt a választ kaptam: „Azt gondoltad, hogy a dédnagyapa dobját valaki ôrzi lezsírozva a sarokban? Még fényképet sem tudok mutatni neked róla!” Egy véletlen hozzásegített egy háború elôtti felszereléshez, a többit pedig 50-es, 60-as évekbôl származó dobokkal pótoltuk. A kiállítás nagy siker volt, komoly sajtó- és televízió-nyilvánosságot kapott. A két hónap siker azonban nem állt arányban a másfél év befektetett munkával. Azon törtem a fe-

V I S S Z A T E K I N T É S «

jem, hogyan lehetne olyan kiállítást csinálni, amit nem kell szétbontani, ami maradhat. Lehet, hogy ha nem csak néhány hetem van az öreg dobok felkutatására, hanem hónapok vagy évek, akkor van esélyem megtalálni többet is? Negyvenéves voltam, komolyan kezdtem vonzódni a régiségekhez. Érlelôdött bennem egy állandó dobkiállítás gondolata. Ha sehol nincs ilyen gyûjtemény, akkor lehet, hogy ez az én hátralévô utam. 1992-ben szüleim házának autógarázsában gyûjteményem elsô darabjaiból berendeztem egy kis házi múzeumot. Az eseménynek gyorsan híre ment, és a szakma szinte három hónap leforgása alatt megfordult a garázsban. Egy kezdô gyûjtô mindenevô, és eleinte a mennyiségre megy. Amikor már „tele a padlás is”, akkor kezd szelektálni, és a minôség irányába fordul. A bulvárlapok és tévécsatornák imádják a magamfajta „súlyos eset”-eket, így engem is gyorsan megtaláltak. Ez, ha semmi másra, arra jó volt, hogy a hírverés nyomán az ország különbözô részeibôl jelentkeztek emberek, hogy nálunk is van a padláson valami… Sokszor hihetetlennek tûnik, amikor próbálom felidézni, hogy hány látogató fordult meg nyolc év alatt a garázsban. Legemlékezetesebb egy 56 amerikai apácából álló csoport volt, akik a dobolásom ütemére három szólamban Elvis Presley rock and rollokat énekeltek. 1993-ban, Kovács Gyula halálának elsô évfordulóján egy emlékkoncertet szerveztem. Ezen azóta ismertté vált tanítványai léptek fel szólóban vagy zenekaraikkal. A rendezvénybôl hagyomány lett, és az idén tizenötödik alkalommal kerül sor a Nemzetközi

Dobos- és Ütôs Gálakoncert megrendezésére Cegléden a Városi Sportcsarnokban. Cegléd Önkormányzatának és a múzeum sorsával együtt érzô barátaim segítségének köszönhetôen pedig 2000 novemberében egy gyönyörû új hangszermúzeumot avattunk a város fôterén, ahová a garázsból átköltözött a Jazzdob Történeti Gyûjtemény. Az eseményre a város vezetése, a dobos és hangszerforgalmazó szakma legteljesebb részvételével került sor. Ugyanebben az évben létrehoztuk a Magyar Ütôhangszeres Kultúráért Alapítványt. Ennek célja a dobosgálák rendezésével és a múzeum üzemeltetésével az ütôhangszeres kultúra népszerûsítése. 1992 és 2000 között hat zenei tábort és számtalan jazzkoncertet szerveztünk. 2002 óta látogatható a dobmúzeum honlapja. (www.drummuseum.hu). A múzeumot eddig 22 ország látogatói tüntették ki érdeklôdésükkel, könyvtára 12 fiatal diplomamunkájához nyújtott segítséget. Egy öreg hangszert sok behatás ér 60-80 év alatt. Létrehoztunk egy restauráló mûhelyt. A dobok avatott kezû doktora Siska Gyula barátom, akire ez a munka gyógyítólag visszahat. A fényképbôl indultam ki, mert nálam minden akkor dôlt el. Öten voltunk. Hárman közülünk – Dubán Dezsô, Kovács Gyula és Jávori Vilmos – már az égi zenekarban játszanak. Kétségem sincs afelôl, hogy itt a földön sok embernek okoztak örömet a készített hangszerekkel, a vidámságukkal, a dobszólókkal, és maradéktalanul beteljesítették küldetésüket. Kármán Sándor

Lejegyzések A 70-es évek közepén készítette el Charles Mingus jazzbôgôs-zeneszerzô a „My Myself An Eye” címû lemezt. Ez egy formabontó, avantgarde próbálkozás volt, nagy létszámú zenekarral, s a fúvósok mellett három dobos is játszott a felvételen. A szám címe „Three Worlds Of Drums”. A kor akkoriban úttörônek tartott ütôsei közül Steve Gadd, Dannie Richmond és Joe Chambers a nagyszabá-

sú, részben megkomponált, részben zenei performansz-szerûen elôadott kollektív rögtönzés során több egymást követô hosszú szólót adott elô. Steve Gadd szólóját egy korábbi számban már közöltük. Most Joe Chambers szólóját adom közre. Különösen ajánlom a rudimenttechnikákon szocializálódott kollégák és ifjoncok számára. Kinyit néhány ajtót. A felvétel különlegessége, hogy egy

használaton kívüli magtárban vagy malomépületben készült. Charles Mingus a hatvanas-hetvenes évek kísérletezô mûvészei közé tartozott. Kitûnôen zongorázott a bôgôzésen kívül. Magyarországon is járt a nyolcvanas években (azt hiszem). Kacérkodott a free zenével, sôt nemcsak kacérkodott, mondhatni: „magáévá tette”. Nesztor Iván

29

30 » L E J E G Y Z É S E K

D O B O S M A G A Z I N

« 2009 » 01

H I R D E T É S «

31

ÚJDONSÁG! A hamarosan megjelenô VERÔFOGÁS címû könyvben a dobosoké a fôszerep.

ILYEN MÉG NEM VOLT! Tizenkét magyar dobos szólal meg benne: BERDISZ TAMÁS, BORLAI GERGÔ, JÁVORI VILMOS, KISVÁRI FERENC, KÔSZEGI IMRE, MARECZKY ISTVÁN, MARTONOSI GYÖRGY, MÁDY KÁLMÁN, MOHAY ANDRÁS, NESZTOR IVÁN, PUSZTAI CSABA, SZENTMIHÁLYI GÁBOR. majd meglátjátok:

1074 Bp., Rákóczi út 60. (a Blaha L. térnél)

NYITVATARTÁS: H–P: 10–18, SZO: 10–13

nemcsak a verôkkel bánnak ügyesen, de a szavakkal is.

„A cintányérokkal és a nôkkel mindig szerencsém volt!” Nesztor Iván

„Azt tanítja a zene, amire a kutyák tanítják az embert: szeretni.” Martonosi György

„Nem szabad beszûkülni, nem szabad szakbarbárnak lenni.” Kôszegi Imre

„Meghatározó élmény volt Peter Erskine-nel játszani.”

DOBSZERELÉSEK: TAMA, LUDWIG, YAMAHA, PEARL, SONOR, GRETSCH, MAPEX, PREMIER, PLATIN, DUMP

Pusztai Csaba

„Merni kell belehalni.” Borlai Gergô

ELEKTROMOS DOBSZERELÉSEK: YAMAHA, ROLAND, PADTECH, D-TRONIC CINTÁNYÉROK: PAISTE, SABIAN, ZILDIJAN HARDVEREK, KIEGÉSZITÔK: GIBRALTAR, PEARL, TAMA, SONOR, PLATIN, STAGG DOBBÔRÖK: EVANS, REMO, AQUARIAN DOBTOKOK, HARDVERTOKOK, CINTÁNYÉRTOKOK VERÔK: VIC FIRTH, NOVA, BIG STICK, CSIBI, ARTBEAT PERCUSSION: MEINL, STAGG, LP

INTERNETES MEGRENDELÉSNÉL, EGYEDI ÁR LAKOSSÁGI HITEL, CSOMAGKÜLDÉS

MINDEN HÓNAPBAN AKCIÓK e-mail cím: [email protected]

1081 Budapest, Kiss József u. 14., Tel.: 06 1 210 2790, Fax: 06 1 303 1158, E-mail: [email protected] www.fontrademusic.hu

32 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Kötetlen beszélgetés Szendôfi Péterrel Tisztelt Olvasók! Rengeteg közös dolog van bennünk azon túl, hogy régi barátság is összeköt minket. Mindketten 1968-ban születtünk. Mindketten 16 évesen kezdünk dobolni. Hasonló zenéket hallgatunk. Mindketten Zildjian cintányérokat használunk. Persze ez csak néhány a hasonló dolgok közül, mégis milyen érdekes, hogy ugyanezen idô alatt Szendôfi Péterbôl az ország egyik legjobb és legfoglalkoztatottabb dobosa lett! Hogy hogyan? Most elárulja a titkokat. – Ki volt az a zenész, vagy dobos, aki miatt zenélni kezdtél? – Ez jó kérdés… Ha jól emlékszem, az elsô impulzus az volt, amikor egyszer egy zenei mûsor ment a tévében, ahol két dobos játszott együtt. Az egyik Solti Jánoska volt, erre emlékszem, a másikra sajnos nem. De annyira megtetszett nekem ez a dobolás- dolog, hogy nem hagyott

nyugodni a gondolat. Szóltam a szüleimnek, hogy szeretnék dobolni tanulni. Azt tudni kell rólam, hogy gyerekkorom óta elég szélsôséges vagyok. Ha csinálok valamit, azt nagyon jól akarom csinálni, vagy inkább nem csinálom sehogy, ha nincs kedvem hozzá. Akkoriban a képzômûvészet vonzott, és teljes vehemenciával festettem, rajzoltam. Ezért azt gondolták a szüleim: jól van, kis fellángolás, aztán elfelejti a gyerek a dobolást. De a gyerek nem felejtette el… – Aztán? – Aztán egy év következett magántanárnál:Riha Emilnél, akinek rendkí-

vül sokat köszönhetek. Azt hiszem, meghatározó volt a pályámra nézve, hogy ô vett elôször kezelésbe. Aztán klasszikus konzi, jazz tanszak, és a New York-i Drummers Collective, majd sok-sok lemez, rengeteg zenekar – egy csomó olyan is, még a régebbi idôkbôl, amikkel sosem koncerteztünk, de rengeteget próbáltunk, és én rengeteget tanultam közben – és mindenféle zenei irányzatok a popzenétôl a jazzen át az elektronikus zenékig. – Ha már itt tartunk: van-e olyan pop- vagy jazz-zenei felvétel, ami a mai napig a kedvenced? – Olyanra gondolsz, amin én játszom, vagy amik úgy általában a kedvenceim? – Mondjuk mindkettô. Ebben a sorrendben. – Nos, az igazság az, hogy miután elkészül egy album, nem nagyon szoktam meghallgatni ôket, fôleg ha saját formációról van szó. A lemez feljátszása és keverése alatt ugyanis annyiszor hallom, hogy mire elkészül, már nem tud újat nyújtani nekem. El kell telnie jó pár évnek, mire elôveszem, és akkor tiszta füllel egész másképp hallom a dolgokat. Néha egész jónak érzek bizonyos számokat. – Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Ha jól gondolom, nagyon kritikus vagy magaddal szemben, igaz? – Persze. De ez természetes szerintem. Csak akkor juthat elôbbre az ember, ha úgy gondolja: még mindig rengeteget kell fejlôdnie. Mindig is szerettem újat tanulni, és viszonylag hamar ráunok a dolgokra. Tehát keresem a zenében, és a hangszeres játékomban is az új, még felfedezetlen utakat. – De ne térjünk el a témától… – A popzenébôl sok kedvenc van, illetve sok lemez, amin van néhány kedvenc dal. Az elsô néhány Charlie lemez például, amiket nagyon szeretek. Ha jól emlékszem, öt albumon játszom, és mindegyiken van jó pár nagy kedvenc, amiket azóta rengeteget hallgattam. Nagyon jó a zene, a szövegek, és a zenekarban sem volt gyenge pont. Aztán a Cserháti Zsuzsa lemezek, fôleg a Zsuzsa visszatérése utáni elsô

kettô. Azok fantasztikusak lettek szerintem. Igazi mérföldkövei a hazai popzenének. Olyan énekesnô azóta sincs… – Saját albumok? – A TriAngel-t nagyon szeretem. Ez az elsô szólólemezem, ahova nem egy fix zenekart akartam, hanem mindenkit meghívni, akikkel szívesen játszom együtt.Nagyon inspirált a zeneszerzésben, hogy olyan nevek lesznek a lemezen, mit például Gary Willis, vagy Tony Lakatos. Bár a dobolás szempontjából nem sikerült jól ez az album, mivel nagyon beteg voltam a felvételkor, mégis szeretem azokat a számokat, és a lemeznek van egy hangulata szerintem. A Fusio Group Stickman albumot is szeretem, és a Loop Doctors High Voltage albumot is. És pár hónapja vettünk fel egy új lemezt a Transition zenekarral Another Destiny címmel, ami most nagyon inspirál, és jó érzéssel hallgatom az elkészült anyagot. – Külföldiek? – Hûha… abból rengeteg van. Nehéz lenne felsorolni mindet. Ha mégis ki kell ragadni párat: Weather Report: Heavy Weather és Sportin’ Life. Herbie Hancock: Head Hunters & Trust. Chick Corea Electric Band: The Eye of the Beholder. Wayne Shorter: Atlantis. John Scofield: Loud Jazz és Blue Matter. Allan Holdsworth: The Sixteen Men of Tain. Tower of Power lemezek. – Köztudottan nagyon koncentráltan és fókuszáltan gyakorló dobos vagy. Mi volt a legfurcsább helyszín, ahol gyakoroltál, és volt-e valamilyen furcsa helyzet gyakorlás közben? – Volt egy idôszak, amikor csak a télre volt próbatermem, májustól októberig nem. Ez nagyjából 1992 körül lehetett. Akkor kijártam gyakorolni a szabadba. – Hogyhogy a szabadba? – Pest határába a szántóföldre. Zuglóban laktam, nem volt messze a városhatár. Vettem egy olcsó World Max dobcuccot Berdisz Tomitól, ami elég kicsi volt ahhoz, hogy befért a kocsim csomagtartójába, és nem kellett otthon kipakolni. Ezzel jártam ki gyako-

« 2009 » 01

rolni. Találtam egy sima terepet, ahol ki tudtam pakolni szônyegre. Ott nem zavart senkit, nem voltak lakóházak. Viszont sokszor megáztam… – És kijártál minden nap? – Majdnem minden nap, igen. Akkoriban még nem nagyon voltak koncertek, otthon laktam a szüleimnél, volt idôm rá. Próbáltam a jó oldalát nézni: jó levegô, jó akusztika, napsütés. De jártak arra lovagolni egy lovas iskolával gyerekek. A lovak nagyon idegesek a zajtól. Nem szerették a kettô-négyet… Olyankor abbahagytam. Aztán egyszer arra futtatta valaki a hatalmas dobermann kutyáját. Én nem vettem észre semmit, mert lefelé néztem. Nem hallottam a kocsi zaját sem a dobolás miatt. Csak akkor eszméltem, mikor a kutya már ugrott rám oldalról, teljes lendületbôl. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetben milyen gyorsan tud beugrani az ember a kocsi hátsó ülésére, szinte repülve, eldobva mindent! Megúsztam… – Milyen okok miatt csökkentetted a dobjaid számát és a cintányérokat a 90-es évek fúziós korszaka után? – A dobok száma sokkal nem csökkent. Csak a második felsôtamot nem használom. Ennek két oka van: az egyik, hogy olyan figurákat kezdtem gyakorolni, kitalálni, amikhez az egy felsô tam – két álló tam felállás passzolt. Mivel egy ideje untam már a saját figuráimat és elosztásaimat, kézenfekvô volt, hogy ha átpakolom a dobot, eleve más dolgok jutnak majd eszembe, mert az útvonal, amin addig improvizáltam, nem mûködik. A másik ok a ride közelebb hozása volt. Pusztán csak annyi, hogy sokkal kényelmesebb így játszani nekem, mivel minden jóval közelebb, a kezem ügyében van. Egy felsô tam nem nagy áldozat azért, hogy kényelmesebb legyen. A változatos játék amúgy sem a tamok számán múlik. – Ki az a dobos vagy zenész, aki ma a legnagyobb hatással van rád, és miért? – Lehet, hogy meg fogsz lepôdni a válaszon, de Szergej Rachmaninov. Rengeteg komolyzenét hallgatok, fôleg az utóbbi években. De persze akadnak jó néhányan a jazz- és könnyûzenébôl is. Ha dobosokat kell mondanom, akkor mostanában Frank Katz, egy New York-i dobos (annak idején tanított is

I N T E R J Ú «

engem) játéka nagyon megfogott. Mindig is tudtam, hogy fantasztikus dobos, de most ráleltem néhány újabb felvételére. Elképesztô a technikája, fôleg, hogy láttam is, milyen kézrendeket és figurákat játszik, és hogy milyen tempóban! Rengeteg energia van benne, és nagyon egyéni! Ôt szinte senki nem ismeri itthon, de ennek nincs is jelentôsége. Ôt ismerve tudom, hogy egyáltalán nem érdekli, kivel, mikor játszhatna. Egyszerûen nagyon szeret dobolni. Aztán sokat hallgatom Mike Clarkot a régi Headhuntersbôl. Ô a szülôatyja annak a feszes, tizenhatodos funk-fusion dobolásnak, amit késôbb Dennis, és Novak fejlesztettek tovább. Ja, és persze ôket is imádom: Buddy Rich, és Kenny Clarke. Nagyon szeretem Vinnie-t is. Ô a folyton visszatérô zenei influenzám. És persze Jojo, Weckl… Mennyi hely van az újságban? – Melyek azok a produkciók, amelyek most a legfontosabbak számodra? – Talán hármat említenék meg. Természetesen az egyik a saját zenekarom, a Fusio Group. Ezzel a nyáron jön ki egy pár évvel

ezelôtt készített koncert DVD-je, illetve lesz egy tavaszi turnénk március vége és április közepe között. Ez hétnyolc koncertet jelent. Aztán a Loop Doctors, amivel szintén lesz egy hazai turnénk április végén egy világhírû Los Angeles-i szaxofonossal, Brandon Fieldsszel. Nagyon jó lett a nyáron elkészült WhiteOrangeBlack album. Ennek bemutató turnéja lesz most. Aztán a vadiúj zenekar, a Transition. Mint mondtam, ez most nagyon inspirál. A Szakcsi Robival közösen találtuk ki ezt a formációt, és baromira élvezzük az együtt játszást.

– Hol fogtok turnézni a Loop Doctorsszal? – Április 27-én Nyíregyházán, 28-án Budapesten a Gödörben, 29-én Pécsett, 30-án Székesfehérvárott, május 1-jén Gyôrben, 2-án Debrecenben. – Ez jól hangzik. Jut eszembe, milyen szempontok alapján válogattad zenésztársaidat össze a jelenlegi produkciókhoz? – A válasz egyszerû. Egyrészt nem csak én válogatok, hiszen az is fontos, hogy velem szeressen játszani az, akit én választok. Ez minden zenekar esetében közös választás, azt hiszem. Egyébként természetesen zenei és emberi szempontok számítanak, bár egy ponton túl a kettô ugyanaz… Fontos, hogy az adott zenében jól játsszon az illetô, és hogy hasonló súlycsoportba tartozzunk. Ha nem egyenlô a tudásszint, akkor valaki mindig visszafogja magát, illetve valaki próbál futni a többiek után. – Zeneszerzô dobos vagy. Hogyan születnek nálad a szerzemények, dalok? Melyik az elsô hangszer, ami megszólal a fejedben? – Elsôsorban dallamok vagy harmóniák ihletnek meg egy új szerzeményt. A dalok a legkülönbözôbb módon születhetnek meg: utcán sétálva, vécén, vezetés közben, stb. Vagy egy dallam ötlik a fejembe, és elkezdem bon-

33

34 » I N T E R J Ú colgatni, vagy otthon játszogatok a szintimen, és megtetszik valami. Ez sosem egy tudatos elôre eltervezés eredménye. A legjobb nóták teljesen spontán, és pillanatok alatt születnek. Amivel sokat kell vacakolni, az már kicsit mesterkélt. A teljes Stickman le-

mezt kb. 4-5 nap alatt írtam meg. A TriAngel-t kicsit több, kb 3 hét alatt. Ha van ötlet, nem kell sok idô. – Tényleg, mennyit szoktál gyakorolni? Állítólag sokat… – Nos, ezt sokszor meg szokták kérdezni. Az idônek nincs jelentôsége. Az intenzitásnak és tudatosságnak annál inkább. Lehet haszontalanul gyakorolni 4-5 órát, és lehet hasznosan húsz percet. Én az utóbbi mellett tenném le a voksot. Tény, hogy volt az életemnek egy hosszú szakasza, amikor rengeteget gyakoroltam, néha 12–13 órát is naponta.

D O B O S M A G A Z I N

De ez nem volt kényszer, és nem az órát néztem, hogy „na, ha még 2 óra, akkor jobb leszek”. Egyszerûen rengeteg idôm volt, csak a zenével foglalkoztam egyfolytában. Mindig is szerettem gyakorolni, bár vannak unalmas részei is a gyakorlásnak. Az akkori gyakorlásban benne volt mindig néhány óra üresjárat. Most már ez nem fér bele az idômbe. Sôt, ôszintén szólva nincs is türelmem hozzá. Manapság egész máshogyan gyakorlok. Másfélkét óránál többet nincs türelmem gyakorolni. De nem is feltétlenül kell. Viszont azt az idôt nagyon intenzíven, és elôre eltervezve gyakorlom. Persze ha valaki sok mindent akar megtanulni egy hangszeren, ahhoz rengeteg idô kell. Nagyon hasznos része volt a fejlôdésemnek az a sokat gyakorlós idôszak. Szert tettem olyan alapokra, amik már sosem vesznek el, és ez hatalmas biztonságérzetet ad játék közben. – Mi jár a fejedben, amikor nincs dobverô a kezedben? – Ez szépen rímelt! Rengeteg minden. El sem hinnéd. – De tényleg: mivel töltöd a szabadidôdet, amikor nem hallgatsz zenét, és a fejedben sem szól? – Szeretek filmeket nézni, szeretem a színházat. Mivel édesanyám színházban dolgozott mindig is, ezért gyerek-

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN Bordás József, egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, a technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvanperces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek: Tel.: 06 30 9756 843. • E-mail: [email protected]

korom óta rengeteget jártam oda. Sok-sok nagyszerû színészt ismerek, és nagy hatással vannak rám. Meg egyébként is nagyon hatnak rám a társmûvészetek. Szeretem a jó könyveket, bár mostanában keveset olvasok. – Jársz moziba, színházba? – Moziba ritkán járok. Pedig jó dolog. Valahogy az otthoni DVD-zésre szûkül a dolog, valami jó kaja mellett. Színházba gyakrabban járok. – Kedvenc filmek? – A Sliding Doors (A nô kétszer), a Forrest Gump, amit megfogadtam, hogy soha többé nem nézek meg, de már ötszázszor láttam. És nagy Monty Python rajongó vagyok, így annak a lökött társulatnak minden filmjét kívülrôl tudom. És Star Wars fan is vagyok, akik ismernek, tudják… Van is egy ilyen számunk. – Kedvenc könyv? – Azt hiszem, a Heller-könyvek vannak a lista élén. Nagy rajongója vagyok, bár nem osztom az ateista nézeteit. A 22-es csapdája talán a legnagyobb kedvenc. Aztán az Isten tudja, a Valami történt. Filmben és könyvben is azokat szeretem, ahol az élet olyannak van ábrázolva, amilyen, és amilyen lehet. Ahol nincs feltétlen happy end, ha a történet nem mutatna arra. Heller mûvei ilyenek, rengeteg humorral és szarkazmussal. – Köszönöm ezt az átfogó beszélgetést. Nem hittem volna, de ismét rengeteg új dolgot megtudtam rólad, noha régóta ismerjük egymást. Jó egészséget, és jó koncerteket kívánok neked a turnékra! – Köszönöm szépen! Garami Gábor

« 2009 » 01

H A N G S Z E R «

A konga vagy tumbadora A konga napjaink egyik legnépszerûbb ütôhangszere. A latin- és a populáris amerikai zenei stílusokkal együtt lett népszerû, ezeknek egyik legfontosabb ritmushangszere. Alaphangszere az afro-kubai vallási zenének és a rumbának, melyben a konga elôször jelent meg. Kubából származik, alakja magas, hosszúkás. Eredete afrikai gyökerekig vezethetô vissza. Ôsei a Közép-Afrikában, a bantuk által Kongóban használt vallási és közösségi dobok, a makuta és yuka, lucumí és bembé, melyek üreges fatörzsekbôl készültek. A konga alapanyagául eredetileg a használt, hulladéknak szánt hordók szolgáltak – családfája itt vált el afrikai ôseitôl. A modern kongák különbözô formájú dongával, többféle fafajból és anyagból készülnek. Általában párban használják, de népszerûek a négyes szettek is. Szetten belül az egyes darabok méret szerint különböznek. A konga név az úgynevezett ‘la conga’ kubai, karneváli idôszakban játszott ritmusból származik, melyet az Egyesült Államokból az 1900-as évek elejétôl Kubába érkezô turisták és a zene iránt érdeklôdôk ragasztottak a hangszerre. A spanyol nyelvben használt név, a ‘tumbadora’ talán pontosabb, és közelebb is áll a gyökerekhez. A ‘conga’ szónak több lehetséges eredete van; az egyik a bantu ‘nkónga’ szóból származik, mely köldököt jelent – ezzel utalva a táncosra, illetve a tánc stílusára, valamint a karneválon hömpölygô tömegre; a konga szó utalhat arra a területre – Kongóra –, ahonnan a hangszert eredeztetik. A spanyol tumbadora szó megtalálható a bantu nyelvekben is, és a dialektustól függôen utalhat a dobra, a táncra vagy beavatási ceremóniára is. A kongajátékosok neve congueros, a rumberos pedig azokra utal, akik a játékosok mellett táncolnak. Habár a ‘konga’ általánosan elfogadott gyûjtônév erre a hangszertípusra, a különbözô méretû doboknak más-más nevük van. Sorrendben a nagytól a kicsiig: tumba (vagy tumbadora, su-

pertumba), conga (vagy segundo), quinto, requinto (vagy nino, extra super quinto), valamint a legkisebb: a ricardo. Mint az ütôs hangszerek többségénél, a kongánál is fontos a helyes ütéstechnika. Öt különbözô ütést különböztetnek meg: open tone, muffled tone, bass tone, slap, touch. A játékosok ülve, vagy a hangszereket állványra helyezve, állva játszanak. Az együtt játszó hangszereket egymáshoz képest hangolják. Az eredeti kongákon a bôr feszítése kötéllel történt, a hangolást állítható csomókkal, vagy a bôr melegítésével oldották meg. Az 50-es évektôl kezdtek el használni olyan szerelvényeket, melyek könnyen állíthatóvá tették a bôrt. A hangszer további fejlôdése javarészt Kubán kívül ment végbe, az Egyesült Államokban. Itt jelentek meg az elsô üvegszál testû hangszerek, majd az 1959-tôl kezdôdô amerikai embargó végleg meghatározta a konga további útját. Az amerikai LP (Latin Percussion) cég mint az elsô ilyen nagyvállalat komoly fejlesztésbe kezdett, melynek eredménye a jó minôségû, nagy számban és több típusban gyártott hangszer lett. A konga fejlesztése tovább folyik az olyan nagy cégek által, mint a Meinl, a Gon Bops, a Tycoon, vagy a Remo, stb. A konga útját természetesen azok is

befolyásolták, akik a 20. század elsô felétôl kezdve a nagyközönség elé vitték, gyakran új stílusokat teremtve. Néhány példa a legnagyobbak közül: Armando Peraza, Frank Mesa, Arsenio Rodríguez, Don Azpiazú, Desi Arnaz, Chano Ponzo, Mongo Santamaria, Giovanni Hidalgo. A konga múltja jó példa a hangszerek fejlôdéstörténetére illetve arra, hogy egy ütôhangszer hogyan tud a felmerülô zenei igényekhez mérten változni, alakulni. Különbözô márkájú és minôségû hangszereinket kipróbálhatják üzletünkben, ahol oktatással és oktatóanyagokkal is szívesen állunk rendelkezésükre! Ethnosound – Világzenei hangszerek www.ethnosound.hu Korecz Katalin

35

36 » R O C K - F U N K R I T M U S O K

D O B O S M A G A Z I N

Páratlan ütemezés: hét nyolcad 2. rész Ez alkalommal egyszerû fillekkel fogunk foglalkozni, amelyeket könynyen alkalmazhatunk hét nyolcadon kívül egyéb ütemnemekben is, négy negyedben, három negyedben, öt negyedben, kilenc nyolcadban, stb. Az elsô fill mindössze két tizenhatodból áll, amelyeket elôször a pergôdobon szólaltatunk meg JB kézrenddel (1. kottapélda). Amikor gyakorlunk, játsszunk elôször egy ütem tetszôleges kíséretet hét nyolcadban, és minden második ütem hetedik nyolcadában játsszuk a fillt, ha viszont egy zeneszámot kísérünk, akkor természetesen akkor játsszunk filleket, amikor ezt a zene igényli. Az is fontos, hogy miközben gyakorlunk, számoljunk (pl. egy-két-há-négy-öt-hat-hét), mert így lehetünk biztosak abban, hogy hol tartunk az ütemeken belül. Ha ezt elmulasztjuk, könnyen úgy járhatunk, mintha becsukott szemmel közlekednénk: bármikor nekiütközhetünk valakinek, vagy valaminek, azaz jelen esetben kieshetünk a ritmusból! Miután nem okoz gondot az, hogy a két tizenhatodot a hetedik nyolcadban szólaltassuk meg, próbáljuk meg azt, hogy a két tizenhatodot valamelyik tom-tomon (a, b, c példa), illetve két különbözô dobon szólaltatjuk meg (néhány lehetôség: d, e, f példa). A következô fill két nyolcadból áll amelyeket elôször a két kezünk együtt játszott ütéseivel szólaltatunk meg, jobb kézzel a legnagyobb tomon, a ballal pedig a pergôn (2. kottapélda).

Ugyanúgy, mint az elôzô esetben, az elsô teendônk az, hogy ne tévesszük el azt, hogy hol tartunk: miközben dobolunk, számoljunk, és amikor ott tartunk, hogy „hat-hét”, akkor szólaltassuk meg a két nyolcadot. Ha ez már nem okoz gondot, kezdjünk valamit ezzel a két nyolcaddal, néhány lehetôséget mutat be az a-f példa, de ezeken kívül kipróbálhatunk másokat is. A harmadik fill négy tizenhatodból áll, a kézrend JBJB, és ezt is az ütem hatodik és hetedik nyolcada alatt kell megszólaltassuk (3. kottapélda). Ha már hibák nélkül játsszuk a pergôdobon, akkor próbáljuk meg elosztani ezt a négy hangot a szerelésen. Próbáljuk ki azt, hogy a négy hangot egy tetszôleges dobon szólaltatunk meg, vagy szétosztjuk kettôn, hármon, vagy akár négyen. Néhány lehetôséget mutat be az a-h példa. A negyedik fill három hangból áll, két tizenhatodot és egy nyolcadot játszunk JBJ kézrenddel (4. kottapélda). Ezt a három hangot megszólaltatjuk egy, kettô, vagy három dobon, de akár a lábcintányért vagy a beütôcintányért is alkalmazhatjuk (a-h példa). Az ötödik fill ismét három hangból áll, de elôbb egy nyolcadot játszunk, majd két tizenhatodot, a kézrend: J JB (5. kottapélda). Az ötödik sor további példáiban néhány olyan lehetôséget vehetünk szemügyre, ahogyan ezt a ritmust a szerelésen eljátszhatjuk, de ne érjük be ennyivel, próbáljunk ki más elosztásokat is! A hatodik fill is három hangot tartalmaz, a négy tizenhatod

Megjelent Korompay Zsolt: Rock Blues és Funk ritmusok címû kottájának 1., 2. és 3. kötete. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy a 06-30/904-7876-os telefonszámon

közül a harmadikat nem játsszuk, a kézrend: JB B (6. kottapélda), ha már nem okoz gondot a pergôdobon eljátszani, osszuk szét a szerelésen, néhány lehetôséget mutat be a hatodik sorban az a-g példa. Ha négy tizenhatod hangjai közül az elsôt hagyjuk ki, akkor a ritmusképlet változatlan formában alkalmazva furcsán hangzik, aki hallgat minket, valószínûleg azt fogja gondolni, hogy elrontottunk valamit. Ha azonban az elsô tizenhatot a lábcintányéron szólaltatjuk meg, akkor a fill az utolsó három tizenhatodból áll, és nem hangzik idétlenül (7. kottapélda). Ha már nem okoz gondot a ritmusképletet pergôdobon eljátszani, osszuk szét a szerelésen, néhány lehetôséget mutat be a hetedik sorban az a-f példa. A nyolcadik fill hat tizenhatodból áll, az ütem utolsó három nyolcada alatt kell megszólaltatnunk (8. kottapélda). Ezt a hat hangot játszhatjuk váltott kézzel (néhány lehetôség: a-d példa), vagy alkalmazhatjuk pl. a JBBJBB kézrendet (e példa), sôt a lábdobot is bekapcsolhatjuk a játékba (pl. JBLJBL, f példa). A kilencedik sorban hat olyan lehetôséget láthatunk, amelyet úgy kapunk, hogy a JBJBJB kézrend egy vagy két bal kézzel játszott hangját elhagyjuk (912. kottapélda). Helytakarékossági okokból csak a ritmusképleteket írtam le, de fontos, hogy ne csak a pergôdobon legyünk képesek ezeket eljátszani! Végül a tizedik sorban (15-20. kottapélda) olyan ritmusképletek találhatók, amelyeket úgy kapunk meg, hogy a JBJBJB kézrend egy vagy két jobb kézzel játszott hangját hagyjuk ki (kivéve az elsôt, ezt a lábcintányéron szólaltatjuk meg). Ismét csak a pergôdobon játszott változatokat írtam le, de fontos, hogy a ritmusképleteket képesek legyünk többféleképpen szétosztani a szerelésen is! Következô alkalommal ismét hét nyolcaddal fogunk foglalkozni: hosszabb filleket fogunk elôállítani! Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

« 2009 » 01

R O C K - F U N K

R I T M U S O K «

37

38 » K E L E T I S Z É L

D O B O S M A G A Z I N

11-es, avagy „büntetô” ritmusok Az utóbbi évtizedben különösen népszerûek hazánkban a különbözô balkáni zenéket így vagy úgy megidézô, feldolgozó, átértelmezô, népszerûsítô új zenekarok. Mi ennek az oka? Nos, nem vállalkoznék a fenti jelenség elemzésére. Arra viszont szeretném felhívni a kedves darbukarajongók figyelmét, mit is tanulhatunk e zenéket hallgatva. Természetesen jó kis ritmusokat (Figyelmeztetés: ritmus és dallam egymástól elválaszthatatlanok!). A tizenegyes ritmusok mellett egy gyakori ritmuslejegyzési módról is szólunk.

Telefon: 06-99/333-626

Egy korábbi számunkban már foglalkoztunk aszimmetrikus ritmusokkal. Öt-, hét- és kilencnyolcados ritmusainkhoz hasonlóan a most következô 11/8-os ritmusainkra is jellemzô egy jellegzetes „osztás”: leggyakrabban három csoportra oszlik (4-3-4). Játékunk (ideális esetben) mindig ezt az osztást követi. Alapvetôen a három egység elsô nyolcadai a hangsúlyosak, ettôl azonban – mindig az adott zenei folyamathoz igazodva – alkalmanként eltérhetünk (a jó ízlés határain belül!), ezáltal még izgalmasabbá és színesebbé válhat játékunk. A kottákban egy új hangszín is szerepel. Ez a SLAP (angol), vagy más néven SEK (arab). A harmadik vonalon egy X-szel jelöljük. Szándékosan nem foglalkoztunk eddig vele, mivel nagyon nehéz leírni, hogyan is kell kivitelezni ezt a speciális hangot. Most mégis megpróbálom egy mondatban a lehetetlent: felfelé mutató hüvelykujjal kézfejünk (tenyerünk) tövét a darbuka széléhez (kávájához) ütve engedjük a lazán összezárt és majdnem kinyújtott négy ujjunkat (mutató-

, középsô, gyûrôs- és kisujj) a bôr közepére csapódni! Huh.. Egy erôteljes, csattanós hangot kell eredményül kapnunk. (Itt pedig ismételten elnézést kérek, hogy még mindig késnek az ígért felvételek a www.darbuka.hu oldalon.) A SLAP hangot helyettesíthetjük egy hangsúlyos TEK-kel is. D–S–TkD–D–TkS–Tk Gyakran találkozunk (fôleg interneten) hasonló sorokkal. Mit is jelentenek a mi esetünkben ezek a jelek? A „D” a DUM hangot, a „T” a vezetô kéz által

játszott TEK-hangot a „k” az ellenkezô kézzel játszott KE hangot (ami gyakorlatilag egy TEK hang, csak ellenkezô kézzel), az „S” pedig a SLAP hangot jelzi. A „–„ jel pedig a hangok közti szünetre utal. Gyakran nehezen, néha egyáltalán nem lehet megfejteni az így lejegyzett ritmusokat, mert írójuk következetlenül használja a jelzéseket. Egy példán keresztül megvizsgálhatjuk, hogyan is mûködik ez a lejegyzési mód. Az elsô kottapélda egy saidi ritmust közöl két formában (kottai és betûjeles). A számolás most is segít az eligazodásban. Mostani példáink hangzó anyagai is felkerülnek majd a www.darbuka.hu, valamint a www.keonchlaszlofarkas.hu honlapokra. Továbbra is várom a rovattal kapcsolatos észrevételeket! ([email protected]) Eredményes gyakorlást, jó játékot és sok sikert kívánok! Keönch László Farkas

DARBUKAOKTATÁS 06 30 352 81 88 [email protected] www.darbuka.hu wwwkeonchlaszlofarkas.hu

www.artbeat-stix.com

« 2009 » 01

K E L E T I

S Z É L «

39

40 » M A G A S I S K O L A

D O B O S M A G A Z I N

A többszólamú kíséret alapjai Az összetett, bonyolult kíséretfajták a könnyûzenében és a jazzben egyaránt elôfordulnak. A többszólamú, vagy idegen szóval polifonikus játék gondolkodásmódjában, és a mozgás összehangolásában próbálnak

segítséget adni az itt közölt gyakorlatok. Segítenek túllépni az ütemismétlô gondolkozás korlátain, és kitágítani szellemi távlatainkat az elbeszélô, történeti ritmusfelfogáshoz. Érdemes ütemenként, illetve ütempárokban

ismételve gyakorolni, kívülrôl, nem a kottát nézve. Egyúttal a végtagok mozgásának beállítását is megejthetjük. Eleinte feltétlenül lassan próbálkozzunk! Nesztor Iván

« 2009 » 01

I S K O L A «

Pálmai & Pálmai Dobakadémia Hosszas elôkészületek után, 2009 február közepén beindult végre a dobiskolánk. Az érdeklôdés nagy, szép számban gyûlnek a növendékek. Iskolánk elsôdleges célja a zene megismertetése, megszerettetése a növendékekkel, a magyarországi doboktatásban általánosan tapasztalható hiányosságok pótlása… (természetesen tisztelet a kevés számú kivételnek!) Tanulóink között találhatunk kilencéves kislányt, 20-22 éves egyetemistát, de növendékeink között tisztelhetünk egy 42 éves kórházi fôorvost is. Iskolánk technikai felkészültsége már megközelíti a tervezettet, de a számítógépes oktatási rendszer kiépítése még folyik. (Minus one, logic pro 8-9 oktatóprogramok, ahol is élô zenészek, és nem gépi alapok által feljátszott zeneszámokon keresztül ismerkedhetnek meg a növendékek a különbözô zenei stílusokkal és az együtt játszás örömével.) Az oktatás három hangszigetelt szobában történik. Fülkénként 2-2 dobfelszerelés található, ami lehetôvé teszi tanár és növendék együttzenélését. Hangszereinket partnercégünk, a Tam-Tam Dobcentrum biztosítja. Elektromos dobjainkat a Padtech cég bocsátotta rendelkezésünkre. Hamarosan elkészülô negyedik stúdiófülkénk munkálataiban már a hangszigetelésnél tartunk, és terveink szerint

ezt a helységet analóg és digitális stúdiónak alakítjuk ki, ami alkalmas lehet akár videofelvételek készítésére is. A tanáraink tervei között szerepel egy speciális oktatóanyag (kép, hang) összeállítása. Minden tanár a saját stílusában próbál irányt mutatni a helyes gyakorláshoz, gondolkodáshoz, együttzenéléshez a pályájuk során szerzett tapasztalataik alapján. Tanáraink (és amit oktatnak): Pálmai Zoltán: rock, blues, pop, technikai alapok, kétnagydob technika, stúdió játék. Donászy Tibor: rock, etno-stílusok, páratlan ritmusok. Végh Balázs: groove, pop, rock, rock ’n’ roll, technikai alapok. Weszely János: mainstream jazz, swing. Berdisz Tamás: technikai alapok, jazz (swing-fusion), latin zenék, stúdió játék. (Berdisz Tamás koordinálja a tanárok munkáját is.) A csapat hatodik tagja Pálmai Gábor: ô az iskola alapításának ötletadója, legfôbb partnere. Lehetôséget biztosítunk a tanárok, ezáltal a stílusok közötti átjárásra. Az oktatás elérhetô árakon, hétfôtôl szombatig, rugalmas idôbeosztás szerint folyik, hiszen gondolnunk kell azokra a tanulni vágyókra is, akik egész heti elfoglaltságuk miatt csak szombaton tudnak részt venni az oktatásban.

Korlátozott számban várjuk még a dobolni vágyók jelentkezését a www.dobakademi.hu weboldalon, a Tam-Tam Dobcentrumban, vagy személyesen iskolánkban, a Budapest XIV. kerület Álmos Vezér tér 9 szám alatt. Külön köszönettel tartozunk Takács Jánosnak, az Álmos Vezér téri Általános Iskola gondnokának, akinek az összes mûszaki problémánkra mindig van megoldása! Köszönettel tartozunk még a Zuglói Vagyonkezelô RT vezérigazgatójának, Bokor Istvánnak, Puszter Bernadettnek, az Álmos Vezér téri Általános Iskola igazgatójának, a Zuglói Önkormányzatnak és nem utolsó sorban a Baross Gábor Alapítványnak. Pálmai Zoltán

41

42 » H Í R E K

D O B O S M A G A Z I N

RÖVIDEN A DOBRÓL A dob ôsi hangszer, a természeti népek szertartásainak alaphangszere, a mágia, a varázslás fontos kelléke. Kör alakja a világot szimbolizálja. Afrikában szorosan kötôdik az emberi élet minden eseményéhez, hiszen ezzel varázsolnak, jósolnak, gyógyítanak. A természeti népeknél a dob a testi-lelki harmónia helyreállítását segíti. A ritmusok feloldják a lelki blokkokat. Bizonyos dallamoktól gyorsabban gyógyulnak a sebek, megkönnyítik a meditációt, s még a szülési fájdalmakat is enyhíti a zene. Az ókorban Püthtagorasz úgy tartotta, hogy a testet az orvoslás, a lelket pedig a zene tisztítja meg. A zenét tudománynak tekintette, a szellem táplálékának tartotta. Kimutatta, hogy a zenében rejlô ritmusok igazodnak a természethez (holdfázisok, napszakok, évszakok stb.), s zenére nyugodtabban alszanak el az emberek. A zene gyógyító erejében a sámánok és a táltosok is hittek, és rendszeresen alkalmazták. A szertartás résztvevôi a zene hatására megváltozott tudatállapotba kerültek. Úgy vélték, hogy meghatározott ritmusok és dallamok segítségével nyílik meg a szellemvilág kapuja, és a sámánok ilyenkor találkoznak isteneikkel vagy segítô szellemeikkel. A sámándobokat gyógyításra is használták, mivel hitük szerint a gonosz nem tud elviselni egyes ritmusokat és dallamokat, és gyorsan elhagyja az általa megszállott testet. D.M.

MEGJELENT!! „Open-handed playing / vol.1”

ÚJ JAZZKLUB BUDAPESTEN! A város szívében, a Ferenciek terén nyitotta meg kapuját a HÁLÓ, azaz egy új klub, aminek az a különlegessége, hogy katolikus szellemiségû. A sokszínû programba belefér, hogy minden hónap második keddjén jazzmuzsikát lehet ott hallgatni. A nagy sikerû, hangulatos estek eddigi fellépôi voltak: Antal Tibor jazzhegedûs, Fritz József klarinétos, Fábián Julianna énekesnô, a Gyárfás István Trió, Tommy Vig vibrafonon és Oláh Kálmán zongorán, valamint Micheller Myrtill. A HÁLÓ jazzklubjának házigazdája Deseô Csaba, a közismert kiváló jazzhegedûs.

Amikor Claus Hessler nálam vendégeskedett, mutatott példákat ebbôl a fantasztikus könyvbôl, melyrôl a következô számban részletesen beszámolok. Billy Cobham, Simon Phillips, Will Kennedy, Carter Beauford, Claus Hessler: néhány név, akik elkötelezték magukat a legtermészetesebb játékmód, az „open-handed” mellett. (Akinek nem világos, leegyszerûsítve úgy értheti meg, hogy nincs keresztezô kéz a lábcin és pergô között.) Martonosi György