GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4.
Farmon tartott gímszarvasok táplálóanyag-szükségletének kielégítése legelőn. Hazai és nemzetközi tapasztalatok Horn Péter – Dér Ferenc – Nagy János Kaposvári Egyetem, Kaposvár
Jelen tanulmányunkban a farmon tartott gímszarvasok táplálóanyag-szükségletével és annak a legelőről történő kielégítési lehetőségeivel foglalkozunk.
ÖSSZEFOGLALÁS A szerzők összegzik a gyep táplálóértékét befolyásoló fontosabb tényezőket, különös tekintettel a gyepben található pillangós virágú növények előfordulásának arányára. Elemzik a gyepnövényzet fejlettségének hatását az emészthetőségre, a gyeptakarmány metabolizálható energiatartalmára és a gímszarvasok takarmány felvételére. Foglalkoznak a nagyon gyakran elhanyagolt tényezőnek, a legelő állatok ivóvíz ellátásának a takarmányozásban betöltött szerepével, végül ismertetik a Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatában folyó kutatások néhány fontosabb eredményét.
A GYEP TÁPLÁLÓÉRTÉKÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A gyep táplálóértékét számottevően a következő tényezők befolyásolják: − Időjárási és éghajlati tényezők; − A gyep talaja; − A gyepet alkotó növényzet; − Az alkalmazott agrotechnika; − A gyepalkotók hasznosításkori fejlettsége; − A gyephasznosítás szakszerűsége.
Kulcsszavak: gyepgazdálkodás, gímszarvas, gyep táplálóérték SUMMARY The authors summarize the factors influencing the nutritional value of grasses which constitute the dominant proportion of pasture biomass, and emphasize the percentage proportion of leguminous species. Interactions are discussed between the phenological status of grasses, digestability, metabolic energy requirements of deer and their voluntary intake. The very often neglected factor of water awailability on feed effciency in red deer farming is stressed. Some data are presented considering the research results obtained at the red deer research farm of the University of Kaposvár.
Időjárási és éghajlati tényezők, a gyep talaja Az időjárási és éghajlati tényezőknek, valamint a gyep talajának a táplálóértékre gyakorolt hatásával jelen értékelésünkben nem foglalkozunk. A gyepet alkotó növényzet A gyepet alkotó növényzet, az egyes gyepalkotó növények tulajdonságai, előfordulási arányuk jelentős hatást gyakorolnak a gyep táplálóértékére. Közismert, hogy a gyepalkotó pázsitfű fajok és fajták táplálóérték tartalmában számottevő különbségek tapasztalhatók. A fajok közötti különbségeket okozhatja az adott faj rostosodási hajlama, a levélzet és a szár arányában tapasztalható különbségek, az eltérő fejlődési erély. A takarmány pázsitfű fajokon belül napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk a hagyományos kromoszóma számú (diploid) fajták mellett a magduplázott kromoszóma számú (tetraploid) fajtákkal. Ezek előnye a diploid fajtákkal szemben az, hogy kevesebb tőhajtással rendelkeznek, levelük sötétebb zöld és nagyobb felületű, sejtjeik mérete nagyobb és a sejtfaj vékonyabb, így ezek a fajták jobban emészthetők. Hátrányuk, hogy táplálóanyagés nedvesség-igényük több a diploid fajtákénál, ezért termesztésük csak kedvező ökológiai adottságok és igényes agrotechnika mellett javasolható. A táplálóérték alakulására a gyepalkotó pázsitfű fajok és fajták hatásán kívül meghatározó szereppel bírnak a gyepben található pillangós virágú növények, mert egyrészt magasabb nitrogéntartalmuk, másrészt jobb emészthetőségük révén növelik a gyep táplálóértékét. Odafigyelést és tudatos agrotechnikai beavatkozást igényel azonban a pillangós virágú gyepalkotók optimális arányának kialakítása.
Keywords: grassland management, red deer, nutritional value of grasses
BEVEZETÉS A gímszarvasok táplálkozási szokásai – részben alakélettani tulajdonságai, részben válogató életmódjuk miatt – jelentős mértékben eltérnek a legtöbb háziasított állatfajunk táplálkozási sajátosságaitól. A Gray (1821) (in Hofmann, 1983) által felállított táplálkozás-sajátossági sorrendben a gímszarvas a szelektív-fogyasztók és a gyepfogyasztó-legelő típusok között helyezkedik el. A szarvasmarhához és a juhhoz viszonyítva a szarvasok által elfogyasztott takarmány rövidebb ideig tartózkodik az emésztőrendszerben, így gyakoribb a táplálékfelvétel is. A rostban gazdag takarmányokat a gímszarvas rosszabbul emészti, mint a szarvasmarha vagy a juh, az értékesebb növényi részeket azonban jobb hatásfokkal transzformálja, mivel nem pazarol jelentős energiát a nehezen emészthető, rostban gazdag takarmányok feltárására. A sikeres és gazdaságos szarvastartás érdekében ismernünk kell a gímszarvasok táplálkozásának alapjait, táplálóanyag-igényük fontosabb elemeit és ezek kiszolgálásának lehetőségeit. 7
GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4. Új-Zélandi kísérleti eredmények alapján készített modell nyomán mutatjuk be a gímszarvasok tömeggyarapodását különböző arányban pillangósokat (hereféléket) tartalmazó legelőkön (1. ábra).
2. ábra: A gyepet alkotó növények egyszerűsített növekedési görbéje
1. ábra: Szarvasok élőtömeg gyarapodása különböző mennyiségű hereféléket tartalmazó legelőn
A kevés levéltömeg miatt a növekedés üteme lassú. A termés kevés, de igen jó minőségű(2)
Gyors növekedési ütem, jó minőséggel párosulva(4)
I. szakasz(1)
II. szakasz(3)
Élőtömeg gyarapodás (g/nap)(2)
250
A vegetatív részek növekedése lelassul, gyenge takarmány minőség(6)
200 150 100 50 0
III. szakasz(5)
Figure 2: Simplified Growth Curve of Plants Istt period(1), Slow growth. Low yield but good quality(2), IInd period(3), Rapid growth with good quality(4), IIIrd period(5), Slow vegetative growth, low quality(6)
1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 Herefélék (%)(1)
Forrás: Deer Industry Manual, 2000
A növekedés üteme a második időszakban a bugák megjelenéséig igen gyors, amely zömében a nagy levél (asszimilációs) felületnek köszönhető. Az ezt követő időszakban a növekedés üteme lelassul, a növények energiájukat zömében a generatív részek fejlesztésére fordítják. A virágzás és a magérlelés utáni hasznosítás a gyenge takarmányminőségen kívül lassú újranövekedést is okoz.
Figure 1: Liveveight Gain on Pastures with Warying Clover Content Clover %(1), Liveweight gain (g/day)(2)
A közölt modell világosan tükrözi azt a jelenséget, hogy a 0 és 10% közötti tartományban a pillangósok aránya igen jelentős mértékben javítja a tömeggyarapodást. Igaz ugyan, hogy 10% felett is tapasztalható további – kisebb mértékű – növekedés, de ebben a tartományban már számolni kell a hektáronkénti összes hozam csökkenésével (a magtermelt takarmány tömeg és összes energia), ami már csökkenti az eltartóképességet, a hektáronként telepíthető állatok számát, és így a hektáronként előállítható állati termék mennyiségét is.
A gyep termésének minősége A gyep termésének értékét a mennyiségen kívül a legjobban a minőségi tulajdonságok befolyásolják. A minőség jellemzésére több tulajdonság és értékmérő alkalmas, amelyek befolyásolják a takarmánynak – a legelő állaton keresztül történő – értékesülését. − A takarmány emészthetősége szoros kapcsolatban áll az állati test felépítéséhez nélkülözhetetlen energiatartalommal. Ausztráliában végzett kísérletek igazolják azt, hogy az emészthetőség növekedésével növekszik a takarmány metabolizálható energiatartalma (1. táblázat).
Az alkalmazott agrotechnika Közismert, hogy a gyeptermesztés során alkalmazott agrotechnika, különösen a gyepnövényzet táplálóanyag-ellátása jelentős mértékben módosíthatja a gyeptakarmány táplálóértékét. E témakörben számos hazai és külföldi kísérleti eredmény ismeretes, amelyek részletes értékelésével ezen tanulmányban nem foglalkozunk.
1. táblázat A metabolizálható energia tartalom (MJ/sza. kg) alakulása az emészthetőség változása tükrében
A gyepalkotók hasznosításkori fejlettségi állapota A hasznosításkori fejlettségi állapot egyrészt a termés mennyiségére, másrészt a termés minőségére gyakorol számottevő hatást.
Emészthetőség (%)(1)
Metabolizálható Energia (MJ/sz.a kg)(2) 40 50 60 70 80
A gyep termésének mennyisége A 2. ábrán a gyep egyszerűsített növekedési ábráját mutatjuk be. Az ábrán látható, hogy a növekedés üteme az első időszakban lassú, amelyet az aránylag kis levéltömeg okoz. Ekkor a termés kevés, de a minősége jó. Az ilyenkor történő hasznosítás többkáros hatással és lassú újranövekedéssel jár.
4,8 5,7 8,2 9,9 11,6
Forrás: Tuckwell, 2003 Table 1: Guide Estimates of Energy Content of Feed Relative to Digestibility Value Digestibility (%)(1), Energy content of feed (MJ/ME per kg DM)(2)
8
GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4. − Az emészthetőség szoros pozitív összefüggést mutat a takarmány fehérje tartalmával. Ez azt jelenti, hogy a jó emészthetőség magas fehérjetartalommal párosul. Természetesen a fehérjetartalomban változatosság tapasztalható a gyepalkotó növényfajok között (pillangósok jelentős, pázsitfüvek mérsékeltebb fehérjetartalom).
− A jó emészthetőség gyorsítja az emésztési folyamatokat, ezért a takarmánynak az emésztőrendszeren való áthaladása felgyorsul, ez több takarmány felvételét és jobb termelést eredményezhet. Az emészthetőség megközelítő értékeinek gyors meghatározását és az ezzel összefüggő metabolizálható energia tartalom változás nyomon követését segíti az ausztrál kutatók által összeállított 3. ábra.
3. ábra: A gyep emészthetőségének és metabolizálható energia tartalmának változása a növényzet fejlődése során Emészthetőség (%)(1)
Energiatartalom (MJ ME/sza. kg)(2) aktív növekedés, zöld(3) kései vegetatív növekedés, zöld(4) korai virágzás(5) közép virágzás, zöld és elhalt(6) kései virágzás(7) száraz állomány (levélzet)(8) elszáradt szár(9)
Forrás: Tuckwell, 2003 Figure 3: Pasture Digestibility and Energy Content Declines as Pasture Matures Digestibility (%)(1), Energy (MJ ME/kg DM)(2), Active growth, green(3), Late vegetative growth, green(4), Earth flowering(5), Midflowering, green and ded(6), Late flowering(7), Dry grass (leaf)(8), Dry stalks(9)
− A jó emészthetőség a növekedés kezdeti időszakára jellemző, ebben az időszakban a gyepállomány magassága megegyezik az optimális legelő-magassággal. Új-Zélandi kutatások (Barry és mtsai, 1998) igazolják, hogy a gímszarvas nagyon érzékenyen reagál a legelőfű magasságára, például angolperje és fehérhere gyep esetében a 8-10 cm magasságot kedveli.
Azt, hogy ezek a tendenciák nem csak az ausztráliai viszonyok között érvényesek, bizonyítják a 4. ábrán bemutatott saját vizsgálati eredményeink.
sza. emészthetőség (%)(1)
4. ábra: Csomós ebír állomány szárazanyag emészthetőségének változása a növényzet fejlődése során
85 75
Ahhoz, hogy kiszámíthassuk a legelőn termett takarmány állateltartó-képességét, ismernünk kell a gímszarvas metabolizálható energia szükségletét. Ezeket az értékeket a gímszarvas bikák és tehenek vonatkozásában ausztráliai forrásra hivatkozva a 2. táblázaton mutatjuk be. A gyepen előállított takarmány emészthetőségéből és metabolizálható energia tartalmából, valamint a gímszarvas lehetséges napi szárazanyag- és energia-felvételéből előre jelezhető az, hogy milyen szintű emészthetőségnél és energiatartalomnál fedezhető kizárólag legelőfűvel az állat táplálóanyag szükséglete (3. táblázat).
65 55 45 35 04.24.
05.06.
05.18.
05.30.
06.11.
dátum (hó, nap)(2)
Figure 4: Changes in DM Digestibility of Cocksfoot During the Growth DM digestibility (%)(1), Date (month, day)(2)
9
GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4.
2. táblázat A gímszarvas tehenek és bikák napi metabolizálható energia szükséglete Napi Metabolizálható Energia szükséglet (MJ)(2) Tehenek(3) Bikák(4) 8,9 10,2 12,6 14,9 17,1 -
Élőtömeg (kg)(1) 50 60 80 100 120 140 180 200
12,4 18,2 23,4 28,2 32,8
Forrás: Tuckwell, 2003 Table 2: Feed Options to Maintain Red Deer Hinds and Stags Live weight (kg)(1), Required (MJ ME per day)(2), Red deer hinds(3), Red deer stags(4) 3. táblázat A takarmány minőségének hatása az elméleti szárazanyag szükségletre Napi energiaszükséglet ME (MJ)(1)
Maximálisan felvehető szárazanyag (kg/nap)(2)
Takarmányminőség(3) Emészthetőség (%)(4)
ME (MJ) tak. sz.a kilogrammonként(5)
Sz.a felvétel, amely találkozik az ajánlott ME szükséglettel (sza.kg)(6)
36
3,9
40
4,8
7,5
36
3,9
50
5,7
6,3
36
3,9
60
8,2
4,4
36
3,9
70
9,9
3,6
36
3,9
80
11,6
3,1
Megjegyzés(7) Az állat nem képes annyi takarmányt felvenni, amennyi az energia szükséglet kielégítéséhez elegendő lenne(8) Az állat nem képes annyi takarmányt felvenni, amennyi az energia szükséglet kielégítéséhez elegendő lenne(8) Az állat nem képes annyi takarmányt felvenni, amennyi az energia szükséglet kielégítéséhez elegendő lenne(8) A felvett szárazanyag tartalmazza a szükséges metabolizálható energiát(9) A felvett szárazanyag tartalmazza a szükséges metabolizálható energiát(9)
Forrás: Tuckwell, 2003 Table 3: Effect of Feed Quality on DM and ME Intake Daily energy requirement (MJ ME/day)(1), Maximum DM intake (kg DM/day)(2), Feed quality(3), Digestibility (%)(4), MJ ME/kg DM(5), DM intake required to meet ME requirement(6), Remark(7), Cannot consume enough feed to meet ME need(8), Consumed feed content enough ME(9)
A gyephasznosítás szakszerűsége
külföldi (Deer Industry Manual, 2000; The Deer Farming Handbook, 2003) összefoglaló tanulmány tárgyalja, ezért e témával jelen elemzésünkben nem foglalkozunk. A takarmányfelvételt és takarmányhasznosulást számottevően befolyásolja a legeltetett állatok ivóvíz
A gyep hasznosításának módja, az alkalmazott legeltetés technológia is jelentősen befolyásolhatja a legelő állat takarmányfelvételét. A farmszerű szarvastartás sajátos legeltetés-technológiáját több 10
GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4. A FARMSZERŰ GÍMSZARVAS TARTÁS MÚLTJA ÉS JELENE A KAPOSVÁRI EGYETEMEN
ellátása, így e kérdés teljesség nélküli értékelésétől azonban nem tekinthetünk el. Barry és mtsai (1998) megállapították, hogy a gímszarvas ivóvízfelvétele – hasonlóan más kérődzőkéhez – a takarmánytól és annak emészthetőségétől függően változhat. Maloiy (1968) rámutat, hogy a gímszarvas ivóvízfelvétele legalább 50%-kal több, mint a juhé. A gímszarvasok 1 kg takarmány szárazanyagra vonatkoztatott ivóvíz szükségletét a 4. táblázaton mutatjuk be.
A gyepre alapozott farmrendszerű gímszarvastartással – Új-Zélandi tapasztalatokra alapozva – a Kaposvári Egyetem az 1980-as évek első felében kezdett el foglalkozni. Kezdetben a növekedési erély és az agancsméret szempontjából legjobb minőségű egyedeket adó területről újszülött borjakat gyűjtöttünk be. Ezeket a borjakat 120 napos korukig zárt tartásban mesterséges szarvastejen neveltük (Csapó és mtsai, 1986a, 1986b, 1987). Erre az állományra épült a teljesen háziasított, farmrendszerűen tartott szarvaspopuláció. Később, szintén a genetikailag kiemelkedő populációjú területekről, speciális hálórendszerrel több mint 300 vad szarvast fogtunk be. A jelenlegi állomány létszáma meghaladja az 1000 gímszarvast, amelyek elhelyezése a bőszénfai és kiskunfélegyházi gazdaságainkban történik (5. táblázat).
4. táblázat A gímszarvas 1 kg takarmány szárazanyagra vonatkoztatott ivóvíz szükséglete az évszakok függvényében Évszak(1) Ivóvíz (l/tak.sz.a)(6)
Tavasz(2)
Nyár(3)
2,6
2,6
Ősz(4)
Tél(5)
3,3
3,3
Table 4: Water Requirement of Red Deers/kg DM Season(1), Spring(2), Summer(3), Autumn(4), Winter(5), Water: DM ratio (l/kg DM)(6)
5. táblázat Gímszarvas létszám a Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatának egységeiben 2006. 05. 01-én Tehén(1) Bőszénfa tenyészkert(6) Bőszénfa vadaskert(7) Kiskunfélegyháza tenyészkert(8) Összesen(5)
Bika(2) 128 97 97 322
141 128 269
Növendék(3) 167 55 222
Borjú(4) 203 37 240
Összesen(5) 639 317 97 1053
Table 5: Red Deer Population on the Red Deer Research Farm of the University of Kaposvár Hinds(1), Stags(2), Yearnings(3), Calves(4), Total(5), Breeding unit Bőszénfa(6), Hunting preserve Bőszénfa(7), Breeding unit Kiskunfélegyháza(8)
Az állomány takarmányellátása során messzemenően figyelembe vesszük a korábbiakban ismertetett külföldi kutatási eredményeket, adaptálva azokat a hazai körülményekre.
A Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatában tartott gímszarvasok főbb termelési adatai a 6. és 7. táblázaton bemutatott értékekkel jellemezhetők.
6. táblázat A Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazatában a hímivarú gímszarvasok fontosabb termelési mutatói Születési tömeg (kg)(1) Min(5) Átlag(6) Max(7) 7,8 11,3 13,2
Választási tömeg (6 hó) (kg)(2) Min(5) Átlag(6) Max(7) 67 89 106
Éves tömeg (kg)(3) Min(5) Átlag(6) Max(7) 93 105 132
Kifejlett testtömeg (5 év) (kg)(4) Min(5) Átlag(6) Max(7) 184 278 312
Table 6: Production Data of Red Deer Stags on the Research Farm of University Kaposvár Birth liveweight (kg)(1), Weaning weight(kg)(2), Liveweight at 1 year age (kg)(3), Ready weight (at 5 years age) (kg)(4), Minimum(5), Average(6), Maximum(7)
A hímivarú állomány 6 hónapos korig napi 425 gr, 6-12 hónapos korig napi 283 gr átlagos súlygyarapodást ér el.
A nőivarú állomány fontosabb termelési mutatóit a 7. táblázaton mutatjuk be.
11
GYEPGAZDÁLKODÁSI KÖZLEMÉNYEK, 2006/4.
7. táblázat A Kaposvári Egyetem Szarvas Ágazat nőivarú gímszarvas állományának fontosabb termelési mutatói Születési tömeg (kg)(1) Min(5) Átlag(6) Max(7) 6,4 8,7 11,2
Választási tömeg (6 hó) (kg)(2) Min(5) Átlag(6) Max(7) 58 78 86
Éves tömeg (kg)(3) Min(5) Átlag(6) Max(7) 79 95 112
Kifejlett testtömeg (kg)(4) Min(5) Átlag(6) Max(7) 98 132 168
Table 7: Production Data of Red Deer Hinds on the Research Farm of University Kaposvár Birth liveweight (kg)(1), Weaning weight(kg)(2), Liveweight at 1 year age (kg)(3), Ready weight (kg)(4), Minimum(5), Average(6), Maximum(7)
A nőivarú állomány napi élőtömeg gyarapodása 6 hónapos korig 388 gr, 6-12 hónapos korig 236 gr volt.
Az ágazat átlagos legelőterületeinek 1 hektárra vetített állateltartó-képessége 3 szarvastehén és szaporulata.
IRODALOM Csapó, J.-Sugár, L.-Horn, A.-Csapó, J-né (1987): Chemical composition of milk from red deer, roe and fallow deer kept in captivity. Acta Agronomica Hungarica. 3-4. 359-372. Deer Industry Manual (2000), New Zealand, Timaru. 75. Hofmann, R.R. (szerk.: Fennessy, P.F.-Drew, K.R.) (1983): Digestive Physiology of the Deer – Their Morphophysiological Specialisation and Adaptation. Biology of Deer Production. The Royal Society of New Zealand, Bulletin 22, 1985. 393-407. Maloiy, G.M. (1968): The physiology of digestion and metabolism in the Red Deer. Ph.D. Thesis, University of Aberdeen Tuckwell, Ch. (2003): The Deer Farming Handbook. Rural Industries Research and Development Corporation, Canberra
Barry, T.N.-Wilson, P.R.-Kemp, P.D. (1998): Management of Grazed Pastures and Forages for Optimum Deer Production. In: A Tribute to World Deer Farming – Proceedings of the 2nd World Deer Farming Congress. Ed. J. Elliot. Federation of European Deer Farmers Associations. ISBN 0 95 11504 5 6 Csapó J.-Csapó J-né-Horn A.-Sugár L.-Lemle Z.-Gyarmati T. (1986a): A szarvas, az őz és a dámvad tejének összetétele. I. A szarvas, az őz és a dámvad tejének fehérjetartalma, a fehérjefrakciók megoszlása és aminosav összetétele. Állattenyésztés és Takarmányozás. 3. 295-304. Csapó J-né-Horn A.-Csapó J.-Sugár L.-Nagy I.-Nagyné G.E. (1986b): A szarvas, az őz és a dámvad tejének makro- és mikroelem-, zsír- és zsírsav-, valamint vitamintartalma. Állattenyésztés és Takarmányozás. 6. 559-564.
12
