V eled és Feléd H Ú S V É T !
A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlőrinc - Havanna lakótelep
"... Én élek , és ti is élni fogtok." (Jn 14, 19)
XXV/2. (206.sz.) 2015. április
Veled és Feléd 1
„…Én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14, 19) Különös, hogy ez a mondat még Húsvét előtt hangzott el Jézus ajkáról, amikor ő már tudatában volt annak, hogy mi vár rá: elítélés, kínszenvedés, Golgota, kereszthalál. Ha akkor a tanítványok, akik hallották e kijelentést, szintén tudatában lettek volna, hogy mi vár Mesterükre, értetlenül hallgatták volna Jézus szavait. S minden bizonnyal sok minden eszükbe jutott Nagypénteken és Nagyszombaton, csak éppen ez a korábban tett jézusi kijelentés nem: „…én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14, 19). Később azonban eszükbe jutott, és megértették, hogy miről beszélt Jézus az utolsó vacsorán. Miután több alkalommal is találkoztak a feltámadt Krisztussal, akkor – a feltámadás fényében – vált világossá a tanítványok számára, hogy Jézus azzal a meggyőződéssel ment a halálba, hogy ő fel fog támadni, élni fog. Bár Jézusnak megnyilatkozott az emberi természete, amikor azt mondta: „Most mélyen megrendült a lelkem” (Jn 12, 27), vagy amikor kérte az Atyát, hogy amennyiben lehetséges, vegye el tőle a szenvedések kelyhét, mégsem félelmek közepette ment a halálba, hanem félelmeit legyőzve, szelíd, de mégis határozott elszántsággal vállalta mindazt, amit az emberek gonoszsága miatt el kellett szenvednie. A Getszemáni kertben ő maga ment elébe az őt elfogni készülő csapatnak, mondván a tanítványoknak: „Keljetek föl, menjünk” (Mt 26, 46). A tanítványok, miután megbizonyosodtak Jézus feltámadásáról, s miután megerősítette őket a Szentlélek, maguk is olyanná váltak, mint Mesterük: többé már nem féltek. Tudták, hogy nap mint nap üldöztetés és életveszély közepette kell hirdetniük az evangéliumot. Tudták, hogy az életük esetleges, s hogy állandó életveszélyben vannak, mégis úgy érezték, hogy ÉLNEK, illetve, hogy most élnek igazán. Mert aki találkozott a feltámadt Krisztussal, annak ez a jellemzője: nem fél, hanem él. Jöhet bármi, tudja magáról, hogy Krisztus által él, és bármi „Te élsz vagy félsz?” lesz, élni fog. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség?
Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? …mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8, 35-37). Kedves Testvérem! Te élsz vagy félsz? Találkoztál már a Feltámadt Krisztussal, vagy a sírját őrzöd? Mivel van tele az életed? Aggódással, félelemmel, önsajnálattal vagy Élettel? Esetleg magával ragadott ennek a világnak a szelleme,
Veled és Feléd 2
amely nem tud már önmagában az életnek örülni, csak az életszínvonalnak? Ha így van, akkor veszélyes spirálba kerültél, mert akkor te magad leszel az örök elégedetlenség, az örökös aggodalmaskodás, az állandó félelem, aki úgy érzi, hogy minden küzdelme hiábavaló, mert vannak emberek, akikhez viszonyítva alul maradt az életszínvonala. Úgy érzed, hogy kimaradtál az életből, vagy mások elszívták előled az életet. Mi gyakran nem életet, hanem életszínvonalat várunk Jézustól, s ha azt megadja, akkor úgy érezzük, hogy elmehetünk a templomba megünnepelni a kicsit jobb életkörülményt. Ilyenkor úgy érezzük, hogy méltó, igazságos és üdvös, hogy neki hálát adjunk. Ilyenkor kissé meghatódottan vagy „lebegve” zengünk Alleluját, és elismerjük, hogy Isten a mi jóságos gondviselőnk.
? ÉLET
? Életszínvonal
Ez év Húsvétján tanuljuk meg az apostolok hitével átélni a feltámadás üzenetét, próbáljunk pusztán csak magának az életnek örülni, s annak, hogy ez az élet örökké tart. Ha ez a kis feladat sikerül, igazi Húsvétunk lesz. Kívánom minden Kedves Hívemnek, hogy az Élet Urát szívből magasztalva tudja megünnepelni Húsvét Szent Ünnepét! Plébános Jöjjön el a Te országod! Hálát adunk Urunk, végtelen jóságodért: elkészítetted nekünk országodat, megadod kegyes irgalmadat, megbocsátod bűneinket. Kérünk, segíts, hogy e világ útjain járva észrevegyük az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok, valamint a betegek és a rabok szenvedésében a Te szenvedésedet, hogy minden rászoruló testvérünknek szolgálatára lehessünk, és örömmel fogadjuk őket közénk. Tested és Véred által add, hogy felismerjük minden emberben, és emberi kicsinységünk ellenére is viszonozhassuk nagy szereteted. Így jöjjön el Urunk a Te országod, s legyen meg a Te akaratod. Szent II. János Pál pápa
Veled és Feléd 3
Túrmezei Erzsébet: Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek. Sillye Jenő: Föltámadt! Alleluja! Álltok szótlanul, a dárda földre hull, itt más erő az Úr, itt más erő az Úr! Az éj az hosszú volt, de eltűnt már a Hold, a hajnal felsikolt, a hajnal felsikolt. Föltámadt! Alleluja! Föltámadt! Alleluja! Elég volt már, elég, fénnyel hinti az ég
Veled és Feléd 4
az új nap reggelét, az új nap reggelét. Virágban áll a rét, virágos úton át, valaki jön feléd, valaki jön feléd! Föltámadt! Allelja! Föltámadt! Alleluja! Virágban áll a rét, virágos úton át, Jézus jön feléd, Jézus jön feléd!
Húsvéti imádság Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben! Alexandriai Szent Cirill
Nagyböjti lelki nap Március 14-én volt plébániánk nagyböjti lelki napja, melyet már nagyon vártam. Elemér atya Jézus keresztre feszítésének főbb szereplőit mutatta be, és elemezte végig magatartásukat. Igazi ajándék volt számomra Elemér atya minden tanító magyarázata, és a mindennapi életből vett példák különösen is megérintettek, melyből most egyet-kettőt szeretnék bemutatni. Azt hiszem mindnyájunkkal előfordult már, hogy egy nagy műtét előtt, vagy igen nehéz élethelyzetben borzasztó félelem volt bennünk, szinte rettegtünk a ránk váró nehézségektől. Ilyenkor jusson eszünkbe az Úr Jézus agóniája, nyomasztó félelme a keresztre feszítés előtt. Ha az Urat megkísértette a félelem, vajon bennünk, egyszerű emberekben hogyne lenne? Ezért vészhelyzetben először mindig Isten jusson eszünkbe, egyébként nem tudunk sikeresen kikerülni a bajból! Istennek mindig bátran mondjuk el a nehézségeinket, félelmeinket. Isten végtelenül szeret bennünket és irgalmas hozzánk, megérti a mi emberi gyengeségeinket, és megadja a szükséges erőt a nehéz helyzetekben. A következő elmélkedés Júdás magatartását elemezte, mely nagyon elgondolkoztatott. Júdás már a kenyérszaporítás után kiábrándult Jézusból, és hiába volt csalódott, mert Jézus nem az „eszményi Messiást” képviselte Júdás számára, mégis csupán érdekből Jézus mellett maradt. Vigyázzunk, ne csak színleg maradjunk mi is Jézus mellett, hanem szívvel-lélekkel! Ne csak „templomba járó keresztények” legyünk, hanem egész bensőnkkel, életünkkel
Veled és Feléd 5
akarjuk Krisztust követni! Ha valamilyen élethelyzetben - pl. egy közeli, szeretett családtagunk elvesztése esetén, vagy ha hirtelen túl sok baj szakadt ránk - kiábrándultunk, eltávolodtunk Istentől, merjük ezt felvállalni, különben mi is árulók, Júdások leszünk. Vagy ha mi tapasztalunk meg árulást barátaink, ismerőseink, netán egy családtagunk részéről, vajon mi képesek vagyunk jézusi szelídséggel embertársainkhoz fordulni? Minden esetben azonnal meg tudunk bocsátani? Azt hiszem, érdemes elgondolkodnunk ezeken a dolgokon, hiszen mindnyájunk életében bármikor előfordulhatnak, és milyen jó, ha akkor az Úr Jézusból erőt meríthetünk. Tordai Éva
†◦†◦†◦†◦†◦† A szombati nagyböjti lelki napon Krisztus keresztútját jártuk végig a Getszemáni kerttől a Koponyák hegyéig. Megvizsgáltuk kikkel, milyen emberi viselkedésformákkal találkozott útközben, és milyen a krisztusi, vagyis a helyes magatartás. Számomra a leginkább elgondolkodtató Krisztus és Júdás viszonya, Péter apostol karaktere, és cirenei Simon története volt. Sokszor vagyunk mi magunk is Júdások és Júdások áldozatai, amikor mi is már csak színleg vagyunk együtt Krisztussal, vagy emberi kapcsolatainkban csak színleg vagyunk együtt valakivel. Sokszor minket is orvul elárulnak. Meg kell tanulnunk ilyenkor a bosszúállás és a sértődöttség helyett ugyanolyan szelídséggel reagálni, ahogyan Krisztus tette. Péter apostol nem rendelkezik a farizeusok képzettségével, nagyon heves természetű, meggondolatlan ember, háromszor tagadja meg Krisztust, mégis ő kapja meg a Mennyország kulcsát. Üzenetértékű számomra, hogy Isten
Veled és Feléd 6
kegyelme eljuttathat minket bárhova, még ha érdemeinkkel, erőfeszítéseinkkel nem is jutottunk semmire. Akárhányszor megtagadjuk Krisztust, ha tudjuk magunkat szégyellni és bánjuk, akkor Isten kegyelme felemel minket. Árulása után Péter is keserves sírásra fakadt, de aztán még jobban szerette Krisztust, és még buzgóbban hirdette az igét. Cirenei Simon esete azt példázza számomra, hogy akármilyen fáradtnak vagy nyomorultnak érezzük magunkat, tudatosítani kell magunkban, hogy mindig vannak nálunk nehezebb helyzetben lévők, akiken tudunk segíteni, de nekünk is tudni kell segítséget kérni, ahogy Krisztus is engedte, hogy vigyék a keresztjét. Bár Simont kényszerítették, hogy vigye Krisztus keresztjét, csak egy volt a többi bámészkodó között, karaktere az apostolok cselekedeteiben úgy jelenik meg, mint aki családjával kis közösséget alkotva már önként követi Krisztust. Miközben felvitte a hegyre a keresztet és végignézte Krisztus szenvedését, megtért és már más emberként jött le a hegyről. Lehet, nekünk is cipelnünk kellene egy kicsit másnak a keresztjét ahhoz, hogy jobban megértsük. Sokszor váratlan események teljesen megváltoztatják gondolkodásunkat. Arra is felhívta a figyelmünket az atya, hogy ne legyünk a felelősséget másra áttoló Pilátusok, a saját hatalmához és igazához ragaszkodó Kaifások, közönyös, érzéketlen szemlélők, mint a bámészkodó tömeg, merjünk kiállni azért, akiben hiszünk. Ne sodródjunk együtt a tömegből kiváló, vádaskodó hangadókkal, tanuljunk meg olcsó szavak helyett bölcsen hallgatni, mint Krisztus. Mivel a betegek kenetét készültem fölvenni az elmélkedést követő szentmisén, reménykeltő volt hallani a kis történetet a süket békáról, aki az egészséges békákkal szemben egyedül ért célba éppen fogyatékossága miatt. Utolsókból lesznek az elsők! Köszönöm az atyának a tanító-vigasztaló gondolatokat. Adrienn
Veled és Feléd 7
A megszentelt élet éve alkalmából betekintés a pannonhalmi bencés közösség Szent Háromnapjába Az elmúlt két évben abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy Pannonhalmán tölthettem el családommal a Húsvéti Szent Háromnapot. A tavalyiról szeretnék most írni, mert sokkal jobban megérintett, mint az első alkalom, mert Bence fiunk hivatalosan is megkezdte a jelölt időt a szerzetesrendben. Virágvasárnap Főapát úr kihirdette, hogy közösségüknek Ő az új tagja. Nagy élmény volt számomra végigélni ezt a néhány napot oly módon, hogy a külvilágot magam mögött hagyhattam, és családom körében csak Jézusra, az Ő szenvedésének és feltámadásának megünneplésére figyelhettem. Nagycsütörtökön érkeztünk meg, és a helyünk elfoglalása után a napközi imaórán vettünk részt. Minden egyes imaóra lelkülete előkészület a fájdalmas halálra, majd a vigília közeledtével a dicsőséges feltámadásra. Naponta háromszor van imaóra, amikor a szerzetes közösség tagjai gyülekeznek, aztán Asztrik főapát úr irányításával kezdetét veszi az imaóra, melybe a hívek is bekapcsolódhatnak a kikészített füzetecskék segítségével. Mindig van két előéneklő, akik vezetik a zsoltározást. Az imaóra végeztével a szerzetesek szépen, rendezetten kivonulnak a bazilikából. Csütörtökön este 6 órakor volt a Szentmise az utolsó vacsora emlékére, amikor a főapát megmosta a tanítványok lábát a liturgia keretén belül, illetve a mise végén sor került az „oltárfosztásra”. Késő este orgonameditációval lehetett hangolódni a pénteki napra, illetve utána este fél 11-től keresztúti liturgián vettünk részt a kerengőben. A kerengő egy sötét, hűvös hely, ahol „csontig” hatolnak az elhangzott szavak egy-egy állomáson. Nem nehéz azonosulni Jézus szenvedésével. Este 11 után pedig szilencium volt. A nagypéntek reggeli imaórája után délelőtt előadáson vehettünk részt, azután bűnbánati liturgia és gyónási lehetőség volt a Bazilikában. Sok atya áll rendelkezésre ilyenkor, akikhez fordulhattunk szentgyónással, lelki beszélgetéssel. Délután 3-tól Urunk szenvedésének ünneplése kezdődött a Bazilikában. A Passiót egy kórus adta elő, amelyet olyan átéléssel közvetítettek a jelenlévők felé, hogy teljesen azonosulni lehetett a mondanivalóval. A Szent Kereszt felmagasztalása is mély érzéseket indított meg bennem. Látni a sok embert – a sok kereszttel, melyet életükben hordoznak -, amint megérinti a keresztre feszítetett Krisztust.
Veled és Feléd 8
A liturgia után zenehallgatási lehetőség volt, ahol az embernek módja van elmerülni gondolataiban, az eddig történteken lehet elmélkedni. Nagyszombat délelőtt több választási lehetőség volt, előadáson is részt lehetett venni, illetve volt egy kb. 2,5 órás túra – családunk ezen vett részt -, ahol kicsit át lehet mozgatni az ember izmait, hiszen ebben a néhány napban aránylag sokat ültünk. Az imaórákon már érezhető a feltámadás örömhíre. A nap fénypontja a Húsvéti Vigília ünnepe, mely este fél 10-kor kezdődik. Este 8 körül már érkeznek a hívek a bazilikába, hogy helyet foglaljanak maguknak, illetve családtagjaik részére. Aztán fél 10-kor minden fény kihunyt, a Bazilikában teljes sötétség volt. A tűzszentelés a kerengőből nyíló belső udvaron volt, onnan hozták be a világosságot – a húsvéti gyertyát -, s akkor meggyújtották mindenki gyertyáját. A sok kis apró fénynyaláb gyönyörű fénybe öltöztette a Bazilika belsejét. A liturgia gyönyörű, felolvasták az összes olvasmányt, volt litánia, csodálatos prédikáció és még egy kicsi gyermek keresztelője is. A Szentmise végén feltámadási körmeneten is részt vettünk. Az éjszakai sötétben kimentünk a Bazilika mellé, közben énekeltünk, majd örültünk Krisztus feltámadásának. Kalácsevésre is sor került a végén. Mindez kb. éjjel 1 óráig tartott. Nagyon fáradtan, de hatalmas örömmel a szívünkben tértünk éjszakai nyugovóra. A vasárnap reggeli imaóra már tisztán csak az ÖRÖM-ről szólt, hogy feltámadt Krisztus. A délelőtti szentmisén áradt a kegyelem, boldogság járta át szívünket. Felkértek bennünket, hogy olvassuk a könyörgéseket, ennek szívesen tettünk eleget. Igazán nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy szolgálhattam a Szentmisében. A három nap alatt nehézségek is akadtak, hiszen aránylag kis helyen igen sok ember volt. Türelmesnek, toleránsnak kellett lenni, alkalmazkodni kellett egymáshoz. Igazi lelkigyakorlat volt ez számomra. Az idei Szent Három Napot ismét Pannonhalmán tölti családunk. Bence – Lőrinc testvér – beöltözése óta, azaz augusztus 6-a óta most fogunk először találkozni vele. Másképpen tekintek már a szerzetes közösségre, hiszen Ők a mi Fiunk új családja, akik szeretettel befogadták, segítik a noviciátusban. Az összes előadásról, imaóráról, liturgiáról csak azt mondhatom, hogy nagyon jó és felemelő ennyi szerzetest együtt látni, ahogy imádkoznak, ahogy részt vállalnak a sok-sok feladatból, amely ilyenkor megsokszorozódik. Szeretettel kívánok Mindenkinek Áldott, Kegyelmekkel teli Húsvéti Ünnepeket! B.M.
Veled és Feléd 9
Megtérésem története Ateistaként nőttem fel, egy volt domonkosrendi szerzetes fiaként. 1950-ben feloszlatták a kommunisták a rendet. Édesapám megnősült - végül is a kommunistáknak köszönhettem az életem. Ezt csak felnőttként tudtam meg. 30 éves koromban történt. Esténként eldugult az orrom, nem kaptam levegőt, csak a számon keresztül. Ettől cserepesre száradt a szám és felébredtem. Nem tudtam kialudni magam, teljesen legyengültem. Az orvosnál végeztek egy allergia tesztet, kiderült, mindenre allergiás vagyok. Azt mondta az orvos, hogy ezzel a mai orvostudomány nem tud mit kezdeni, de adott egy névjegykártyát, melyen egy akupunktúrás telefonszáma volt. Sok kezelésen vettem részt, de nem történt változás. Mindent megtettem a gyógyulásomért, elmentem az Ormos Intézetbe, természetgyógyászokhoz. Azt mondták, nem kell benne hinni, akkor is működik. Voltam írisz diagnosztikán, talpmasszázson, kézrátételes gyógyításon. Egy orosz ember egyik kezét a fal felé tette, a másikat a homlokomhoz, energiát adott, majd lefektetett egy ágyra, és egy ingával bohóckodott felettem. Nehezen álltam meg, hogy el ne nevessem magam. Semmi változás. Egy barátnőm mondta, hogy az édesapját kézrátétellel meggyógyította valaki a hátfájásából. Menjek el vele én is. Elmentünk, és reinkarnációs hipnózissal próbálkozott az emberünk, velem nem történt semmi, majd ő is adott energiát kézrátétellel. Végül jó ismerősök lettünk Károllyal. Neki 4 gyermeke volt, gyakran elmentem hozzájuk a gyerekekkel játszani. Egy szabadegyetemnek nevezett rendezvényen terjesztették tanításukat, amire engem is elhívott. Ott mindenféle misztikus zagyvalékkal tömték az emberek fejét. Ajánlották Hamvas Bélát. Több könyvet elolvastam tőle, nagyon tetszett. Ő félig keresztény világszemléletű volt. Az egyik tanítványom látta rajtam, hogy kereső vagyok, és elhívott a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra. Ott több program közül lehetett választani, én a keresőkkel mentem a templomba, ahol Kerényi Lajos atya tartott beszédet. El
Veled és Feléd 10
voltam varázsolva. A végén hirdette, hogy csütörtökönként tart hittan órát. A következő alkalommal én is ott voltam. Lángolt a szívem, mint az Emmauszi tanítványoknak. Addig sok dolgot nem értettem, most minden tiszta lett, persze folyamatosan érett bennem Krisztus világossága. Egy gyönyörű világot ismertem meg, ahol a szeretet irányít mindent, az irgalommal körülvéve. A hittanon ismertem meg feleségemet, Tündét is.
Később elmentem egy ismerős orvoshoz, aki megvizsgált és 1 perc alatt kiderítette, hogy orrsövényferdülésem van. Megműtött, azóta semmire sem vagyok allergiás. Károly féltékenyen figyelte megtérésemet. Addigra ők is egyházat alapítottak. Azt hitte, én leszek a legjobb tanítványa. Már ritkábban, de még jártam a gyerekekhez. Egyszer azt mondta, hogy többet ne menjek, mert rájött, én vagyok a sátán. Ő magáról azt állította, hogy a hét fő lélek közül az egyik, többek között ő volt Keresztelő János. Beck Tamás
Szentek , boldogok templomunk ólomüveg ablakain A mostani számban a negyedik új ólomüveg ablakhoz kapcsolódóan szeretnénk bemutatni Boldog Apor Vilmos életét, akinek május 23-án ünnepeljük emléknapját. Köszönjük Kiss Ferenc adományát az ólomüveg ablak elkészítéséhez!
Boldog Apor Vilmos Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból Segesvárott. Szüleitől élő hitet, keresztény meggyőződést örökölt. Iskoláit Kalksburgban, majd Kalocsán végezte a jezsuitáknál, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust. A nagyváradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt segédlelkész, majd a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak.
Veled és Feléd 11
Plébánosi feladatait lelkesen végezte. Ahogyan csak tudott, segített a nyomorultakon, betegeken, állástalanokon. Jelentős összegeket juttatott közösségi célokra. Nevelő, melegszívű elöljáró és közvetlen hittanár volt. A híveket nem miselátogatásra szoktatta, hanem aktív részvételre nevelte. Szívesen gyóntatott, sokan vártak gyóntatószéke előtt. Kiváló lelkivezető volt. Örömmel és teljes szívvel végezte a liturgiát. Éjjel maga ment a betegekhez. Katolikus lapot alapított és újjászervezte az énekkart. Valójában nem volt magánélete, életét a hívei érdekében végzett munka töltötte ki. Győri püspöki székét 1941-ben foglalta el. Első körlevelében így vázolta lelkipásztori programját: ,,A lelkekért való munka, a lelkek iránti szeretet és lángolás, a vágy, hogy mindenkinek mindene legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé. ... A szeretet erényét gyakoroljátok, Tisztelendő Testvéreim, a reátok bízott hívekkel szemben, nemcsak a jókkal, hanem a bűnösökkel szemben is! Legyetek megértők az emberi gyarlóságok iránt, a félrevezetett vagy tudatlanságuk miatt elpártolt lelkeknek pedig atyai szívetek tegye könnyűvé a visszatérést! Egyéniségetek szelídsége, életetek makulátlansága tegye vonzóvá és kívánatossá szent hitünket még a kívülállók számára is!'' Apor püspök elvállalta az 1943-ban, a győri Püspökvárban alakult Katolikus Szociális Népmozgalom egyházi és lelki vezetését, a püspökkaron belüli pártfogását, s ezzel a népmozgalom kimondottan katolikus jellegű lett. Az értekezlet úgy vélekedett, hogy a Harmadik Birodalom győzelme kizártnak látszik, s hogy a vesztett háborút hazánkban is politikai és társadalmi átalakulás fogja követni. A katolikus mozgalmaknak mindent meg kell tenniük, hogy az átalakulás demokratikus szellemű legyen. Ő volt a Magyar Szent Kereszt Egyesület egyházi elnöke is. Ez az egyesület 1939 -ben alakult, célja a zsidótörvény által érintett katolikusok védelme volt. Sokoldalú segítséget kívántak adni: jogi tanácsadást, anyagi segélyt, elhelyezést, zsidó munkaszolgálatosok segélyezését. A püspök anyagilag is jelentősen támogatta az egyesületet. Amikor szükségessé vált, helyet ajánlott fel a menekült zsidóknak, bújtatta őket. Szívén viselte a polgári lakosság sorsát is. Arra kérte papjait, hogy „a megpróbáltatás idején fokozott atyai gondoskodással vegyék pártfogásba a háborús vezetés által közvetlenül sújtott híveket.” Maga járt elől: befogadott, elhelyezett, anyagilag segített.
Veled és Feléd 12
Szociális és politikai megnyilvánulásai miatt a nyilasok elhatározták a számukra ellenséges főpap letartóztatását. Erre azonban már nem került sor, mert az orosz csapatok elérték Győrt. A püspök a város hosszan tartó ostromával számolt. Élelmiszert tároltatott, gulyáságyúkat állíttatott föl, sőt arra az esetre, ha a város villany nélkül maradna, dinamókat is szereltetett föl az egész Püspökvár és a Káptalandomb alatt szétágazó, még a török időkből való pincékben. A menekültek száma egyre szaporodott, s megteltek az óriási pincék. Ott mondta a püspök utolsó miséjét nagycsütörtökön. Nagypéntek délután fölszólította a jelenlévő férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell föllépnie, hiszen: ,,egyszer úgyis meg kell halni, jobb tehát, ha az ember ilyenkor áldozza föl az életét''. Ez be is következett akkor, amikor részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt. Az egyik katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A pincébe menekült emberek közül senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni, imádkozott papjaiért, híveiért, a hazáért és azokért, akik meglőtték. Április 2-án éjfél után halt meg. Apor Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel kellett függeszteni, és csak 40 évvel később, 1989-ben lehetett folytatni. A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren.
Istenünk, te boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét áldozza juhaidért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban helytálljunk, és testvéreink üdvösségéért fáradozzunk.
Veled és Feléd 13
Negyedszázados jubileum Plébániánkat 25 évvel ezelőtt, 1990. február 11-én Marosi Izidor váci megyéspüspök fölszentelte. Azóta az épület élettel telt meg, azoknak a szeretete élteti, akik az Evangélium üzeneteit meghallva már korábban is tettek érte, vagy a későbbiekben csatlakoztak. Mert mi is a plébánia? Szent II. János Pál pápa megfogalmazásában olvashatjuk: “A plébánia elsősorban nem struktúra, terület vagy épület; hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi, testvéri és befogadó ház, a keresztény hívők közössége” (Christifideles Laici 26) A következő megnyilatkozások is ezt támasztják alá: Mit jelent számomra a plébánia? Talán egy iskola? Ahol sok új ismeretet kapok. Mindig szívesen megyek a plébániára, mert a második otthonom. Olyan hely, ahol feltöltődhetek, mosolyt kaphatok. Sok elfoglaltságom van a plébánián, és ha ezek nem lennének, unalmasnak tartanám a hétköznapjaimat. A plébánia az egyetlen hely ahol igazán önmagát adhatja az ember. Itt az ember nem feszeng, nem idegeskedik, mert egy nagy családban érzi magát, és ha mégis baj van, itt megoldást talál az ember. Számomra a plébánia még fiatalos közösséget jelent, és hogy ez a fiatalos közösség megmaradjon, megpróbáljuk összekovácsolni a fiatalokat. Fanczal Mihály
†◦†◦†◦†◦†◦† Amint nézegettem a régi fényképeinket, azokban mindenütt megtaláltam a közösségünk tagjait. Kezdve Dúl Géza atyával, aki kialakította az első közösségi csoportunkat. Ő volt az, aki kihúzott a ‘vasárnapi keresztények’ sorai közül. Először nem is értettem, hogy mit is akar. Medjugorjebe hívott bennünket (akkor kezdődtek a jelenések). Nagyon meglepett, amikor az úton azt mondta: nem az a lényeg, hogy odaérünk
Veled és Feléd 14
-e, vagy sem. A lényeg az, hogy szeretetben legyünk! Nagyon megdöbbentett ez a mondata, hiszen én odamenni nagyon akartam. Mondhatom, kalandos utunk volt. Szűzanya segítségével azonban szerencsésen megérkeztünk. Csak jóval később értettem meg Géza atya mondatát. Táborok, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, esküvő, temetés... – és Ti ott voltatok mellettem. Számomra a plébánia, a közösségünk a múltamat és a jelent képezi. Köszönöm az emlékeket, az együtt töltött boldog napokat, buzdításokat, a példátokat, mellyel lelki fejlődésemet segítettétek. Köszönöm Nektek! Fazekasné Kati
†◦†◦†◦†◦†◦† A plébánia épületének felépülése előtt a közösségi élet a mostani urnatemető helyiségében zajlott. Ez volt az iroda, hittanterem, előadások-, kis összejövetelek megrendezésének a színtere. Olajkályhával lehetett fűteni. Az olajos kannák a WC-ben (mostani takarítószeres helyiségben) sorakoztak. Géza atya beszélt a plébánia építési terveiről, azonban egy bizonytalan, távoli jövőben képzelte el a megvalósulását. Őt hamar elhelyezték. A hitoktatást világi hívekre bízta Laci bácsi beleegyezésével. Néhány év múlva indult el az építkezés. Laci bácsi álma vált valóra. A munkából kivette részét az akkori közösség apraja-nagyja. Marosi Izidor püspök úr szentelte fel. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem a püspöki ebéd elkészítésében az új plébánia új konyhájában, Bertényi Marika néni invitálására. Ebéd után bejött a konyhába a püspök úr. Köszönetet mondott az ott szorgoskodóknak. Ilyen emberközelben püspökkel ekkor találkoztam először. Károly atya megérkezésével a közösségi élet megpezsdült. Benépesült az új épület. Szent XXIII. János pápa szavai szerint a plébánia a „falu kútja” -ként, azaz a Havanna lakótelep „kútjaként”, lelki töltekezés helyszíneként kezdett funkcionálni. Az új helyére Károly atyát elkísérték a szülei is. Erzsike néni és Imre bácsi olyan meleg szeretettel fordult a közösség tagjai felé, hogy pótanyának, pótapának,
Veled és Feléd 15
illetve testvérnek érezhettük (ki-ki életkora szerint) őket. A plébánia ajtaja mindenki számára nyitva volt. Se szeri se száma a közösségi eseményeknek a különböző generációk részére: bibliaórák, hittanórák, életigés összejövetelek, cserkészet, miniklub, munkacsoportok, rózsafüzércsoportok, családközösségek rendszeres összejövetelei, baba-mama klub, a megalakult képviselő testület ülései, lelki napok, előadások különböző témákban, teadélutánok, agapék, farsangi mulatságok, táncos estek, stb. Minden eseményt lehetetlen felsorolni. A pályázati lehetőségeket kihasználva bebútoroztuk a helyiségeket, felszereltük a konyhát. Családi rendezvények megszervezésére is lehetőség nyílt: esküvői vacsora, házassági évforduló, stb. Véleményem szerint ezek a közösségi alkalmak azért fontosak, hogy az azokon részt vevők a sajátjuknak érezzék az egyház helyi valóságát, a plébániát. A plébánia épülete az egyházközség közösségi életének színterévé vált. Ez a keresztény szellemiségű, pezsgő élet a nagyrészt panelben lakó hívek számára nagy segítség az elmagányosodás, a gyökértelenség leküzdésében is. Időközben a liturgia helye, a templom is megszépült kívül-belül. Fűthetővé is vált. Szinte otthonunknak érezzük kis templomunkat, ahol találkozhatunk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal. Hála az elődöknek, akik nem hagyták lerombolni a templomot, így átörökíthetjük mi is utódainknak a plébánia épületével együtt. Simongáti Ági
†◦†◦†◦†◦†◦† Férjemmel együtt évtizedek óta a Szent László Plébánia közösségéhez tartozunk. Én kiskamaszként kerültem ide, miután családunk a lakótelepre költözött, férjem évekkel később, egyetemista korában, vidékről Pestre kerülve keresett magának befogadó keresztény közösséget, melyet ezen a plébánián talált meg. Azóta mindketten itt ragadtunk. Miért? Mert itt valódi, Krisztusban gyökerező szeretetet tapasztaltunk, hiteles keresztény testvérekkel találkoztunk. Számomra egész életemet meghatározó irányt adott, hogy ebben a krisztusi közösségben válhattam felnőtté! Immár házaspárként, gyermekeinkkel együtt járunk ide. Ők már ebbe a
Veled és Feléd 16
közösségbe születtek bele, és itt találtak ők is barátokat, példaképeket a hitben való növekedéshez. Egyházközségünket én második családunknak tekintem. Itt is, mint minden családban adódnak feszültségek, nézeteltérések, mégis alapvetően Istentől kapott ajándék, örömforrás vagyunk egymás számára. Nem elsősorban vagy kizárólagosan emberi szempontok miatt tartozunk össze, hanem Istenben. Ez pedig minden együttlétünknek más minőséget ad. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ebben a közösségben élhetünk! L.S. Judit
†◦†◦†◦†◦†◦† 2000-ben, közvetlenül az esküvőnk után költöztünk Lőrincre. Mivel a Főplébánia utcájában lakunk, így természetesen a Főplébánia közösségéhez csatlakoztunk. A családunk 2007-ben ismerkedett meg a Szent László Plébániával, amikor Bence fiunknak új óvodát kerestünk, és kedves ismerőseink – akik már akkor ide jártak – ajánlották nekünk a Szent László Családóvodát. Az oviban nagyon jól éreztük magunkat, jól sikerült a váltás, annyira, hogy végül családilag is a Szent László Plébánia közösségéhez csatlakoztunk. Gyermekeink és mi, szülők is, azóta nagyon szívesen járunk ide, a közösség rögtön befogadott bennünket, igazi barátokat – azóta már keresztszülőket is – találtunk a plébánián. Az elmúlt pár évben a családunk bővült, immár négy fiunkkal járunk ide misére, és veszünk részt a közös rendezvényeken. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a Szent László Plébánia közösségéhez tartozhatunk azóta is. Számítanak ránk, mindig szeretettel fogadnak mindannyiunkat. Marossy család
†◦†◦†◦†◦†◦† Vasárnap reggel 6:00 óra van. Kíváncsian odaléptem az időseket vigyázó szeretetotthon ablakához. Megnéztem, vajon kemény, vagy enyhe téli nap ígérkezik-e. Megdobbant a szívem, mert nem olyan messziről harangszó hívta az embereket a Szent László Plébánia kis templomába a 7:00 órás szentmisére.
Veled és Feléd 17
„Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék”, ha nem szabna gátat öregség, betegség! Lehunytam a szemem. Szinte láttam az ilyenkor templomba siető emberek megszokott ütemű és lendületű lépteit, mosolygó vagy komoly arcát, szinte hallottam egymást köszöntő hangjukat. 1969 óta vagyok Pestszentlőrinc lakója. Itt éltem a mindennapok életét sikerekkel, kudarcokkal tarkítva. Szerény meleg otthon, harmonikus élet volt a részünk életem párjával. Volt részünk napfényben, borúban, vidám kapcsolatban, együttlétekben ismerősökkel, jó barátokkal. Esküvők, temetések, ünnepek, harcos hétköznapok jelölték utunkat itt. No és az öreg templom, ahol sokszor letettem a mi Urunk lábához gondjainkat, örömeinket, megköszönhettem az erőt, segítséget. Itt mindig átgondolhattam érzéseimet, sikereimet, a sokszor bosszantó eredménytelenségeket, amik végül valahol mégis irányt mutattak! Szép, értékes évek voltak ezek, Istennek hála! Az elmúlt évek minden arculatot megváltoztattak. Még az öreg templom is más lett, berendezésében, szerény ékességében, lelket melengető szellemiségének állandóságával. A Lélek mindvégig gondoskodott a pásztorok és a jól összefogott hívők buzgó segítsége, együtt gondolkozó munkálkodása által. Jó itt harcunk küzdelmei közben megpihenni. Sajnos a mozgást korlátozó betegség beszűkítette számomra a tevékenyen élhető élet lehetőségeit. Vallom azért, hogy a lemondás felajánlása is lehet egyfajta erőforrás azoknak, akiket szeretünk, és hozzánk tartozónak érzünk! Ma ismét megéreztem, hogy a gyökerekhez való kapaszkodás mennyire segíti a vihartól hajló, megtépázott fák állva maradását. Ahogy a költő fogalmazta: “Fölföldobott kő földedre hullva, / Kicsi országom (itt szűkebb pátriám) újra meg
újra / Hazajön a fiad.” Dr. Sallay Éva
Hálatelt szívvel köszönjük Urunk, hogy szentségeid által élettel töltöd meg plébániánk falait. Add, hogy a Tőled kapott szeretet által növekedve tovább bővüljön plébániai közösségünk, és egyre többen megtapasztalhassák, hogy jó a keresztény hívők közösségébe, a Te családodba tartozni! Amen
Veled és Feléd 18
Feltöltődés a Bakonyban Családközösségünk édesanyái hatan és a kis Csenge március 13-a és 15-e között Jásdon voltak egy kis lelki töltekezésre. Témánk alapvetően a „nő, mint a béke és egység megteremtője” - Mária lelkületének megismerése, illetve a családon belüli kommunikációnk, annak megismerése és javításának lehetősége volt. Szombat délelőtt a közeli Mária kegyhelyen, Szentkúton, Mária keresztútját járhattuk, ami mindnyájunknak sokat adott lelkileg. Néhány gondolat az ottlétünkről: „Nekem először az jutott eszembe, hogy "jó érzés, hogy van egy csapatom", aztán az, hogy olyan ez, mint amikor az angol uraknak klubjuk van, tartást ad. Fontos volt a lelki tartalom, de mégis az emberi kapcsolat számomra az erősebb inger. Az, hogy hasonló élethelyzet, hasonló gondolkodás.” „Sok mindent hallottam, kavarog a fejemben, lelkemben, de jó érzés, hogy eljöttem, van mit átgondolnom.” „Egy ilyen hétvégén többet megtudtam a családomról, mint mikor velük vagyok. Elgondolkodtató.” „Jó volt egy kicsit megállni, együtt lenni, együtt gondolkodni, egy kicsit eltávolodva a hétköznapoktól.” Hála és köszönet a Gondviselésnek, hogy elvonulhattunk egy kicsit magunkba, és persze az édesapáknak is, hogy ezt lehetővé tették! KSzK
Veled és Feléd 19
Kirándulás Ruzsa Kristóf: Szeretném megosztani veletek egy nagyon nagy élményemet. Az elmúlt hétvégén Fanczal Misi barátommal kirándulni mentünk 9 gyerekkel. Szombat reggel 7-kor találkoztunk a plébánián, és mivel mindenki pontos volt, időben el tudtunk indulni. Vértesszőlősre az út gyorsan eltelt, és már láttuk a gyerekeken a csillogó szemeket és a kíváncsiságot, hogy hova is fogunk mi menni. Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a gyerekek kiélvezhessék a kirándulás élményét (tehát szabadon futhassanak), mivel egy óriási nagy szántóföldön sétáltunk keresztül. Miközben sétáltunk felfele a hegyre, nagyon értékes beszélgetéseket hallottam. Valahogyan megtalálták a gyerekek is a hangsúlyt a többiekkel, és úgy vettem észre, hogy tetszik nekik az a terület, ahol sétálunk. Jókat viccelődtem Misivel és a gyerekekkel, akik ezt viszonozták is. Amikor félútra érkeztünk, akkor láttuk meg, hogy versenytúra van. Éppen egy állomáson álltunk meg mi is, hogy kicsit kipihenjük fáradalmainkat. Egy kis pihenő után eldöntöttük, hogy nem ugyanazon az útvonalon fogunk visszamenni, hanem lemegyünk Tatára. Így is tettünk. Valahogy számomra úgy tűnt, hogy gyorsabban eltelt az idő, pedig így az út 1,1 km-rel hosszabb volt. Először is Bajon keresztül mentünk (ami egy falu), ahol egy templomba be szerettünk volna menni, de sajnos zárva volt. Így hát kívül imádkoztunk közösen egy kicsit. Bajon elgondolkoztunk azon, hogy merre menjünk, hiszen nem volt térképünk, ami elég nagy BAJ volt. :) Pár perc keresés után felfedeztük a táblát és a sárga pöttyöt, amit követnünk kellett. Indultunk is tovább, aztán megérkeztünk Tatára, ahol meglátogattuk a Tatai tavat. Ott mindenki körülnézhetett, de legfőképpen inkább a kavicsokkal kacsáztak a gyerekek a vízen. Majd egy fél óra pihenő után elindultunk vissza a vonatállomásra.
Veled és Feléd 20
Hazafelé Misivel arra számítottunk, hogy a gyerekek elalszanak a vonaton - hiszen kicsit mi is elfáradtunk a 14km-es túrában - de sajnos nem lett igazunk. A gyermekek úgy ‘pörögtek’ hazafelé, hogy szinte sírtunk a nevetéstől! Nagyon jól éreztük magunkat. Egy olyan társasággal kirándulhattam aznap, akikért tényleg érdemes volt korán kelni, akikért érdemes volt megszervezni, munkát és erőt belefektetni. Köszönöm a gyerekeknek, akik beszélgettek velem a nap folyamán, mert én is megismerhettem őket. Ezúton köszönjük a vezető társammal / Barátommal a szülőknek, hogy ránk bízták azon a szép napon a gyermekeiket. Reméljük, hogy nagyon szép, jó, és boldog pillanatokkal, élményekkel térhettek haza a gyerekek. Szeretnénk, ha a továbbiakban is ugyanilyen jól alakulnának a kirándulások. Ezen fogunk dolgozni Misi barátommal.
Lakatos Matyi: Egy fantasztikus tájon egy fantasztikus, de fárasztó kiránduláson voltam. Az Öreg-tó meg csodálatos élmény.
Lakatos Dóri: Jó volt és fárasztó, sokat mentünk. Párszor megálltunk pihenni. Kirándulás közben jót beszélgettünk.
Györgydeák Móni: Nagyon jól éreztem magam a kiránduláson. Főként azért, mert a barátaim is ott voltak, és szép helyeken jártunk. Nagyon jó fejek voltak a vezetők, és az egész kirándulás vicces volt, ami elfeledtette velünk a fáradtságot.
Fabók Petra: Nagyon jól éreztem magam. Gyönyörű volt a táj, szép volt az idő, és jó volt a társaság. Külön köszönet a két szervezőnek és vezetőnek, Misinek és Kristófnak, akik nélkül ez a túra nem valósulhatott volna meg.
Takács Bianka: Három helyen voltunk, Vértesszőlősön, Gerecsén és a Tataitónál. Útközben rengeteget beszélgettünk, jó volt a hangulat. Nekem a Tatai-tó
Veled és Feléd 21
tetszett a legjobban, ott rengeteg képet készítettünk. Szerintem nagyon jó volt, legalábbis nekem nagyon tetszett.
Fanczal Misi: Reggel 7 órakor indultunk a plébániáról. Mikor Vértesszőlős felé elindult a vonat, mindenki halkan, csendben beszélgetett. Voltak a vonaton utazók közül, akik mosolyogva nézték, hogy
Dóri,
Kriszti
és
Zsuzsi
beszélgetnek, pletykálkodnak. A vonatról leszállva pihentünk egy kis faházban, és ott meg is reggeliztünk. Ezután elkezdtük az utunkat. Volt, hogy Bálint és Matyi vezette a kis csoportot. Bianka, Móni és Petra már a fölfelé vezető úton számtalan képet készítettek magukról. Gerecsére megérkezve megebédeltünk egy régi romtemplomnál. Onnan folytattuk az utunkat a Tataitóhoz. A Tatai-tónál fél órát pihentünk, megnéztük a szép tájat és a tavat. Gyönyörű volt. A homokos parton pihentünk a gyönyörű napsütésben. Hazafelé arról beszéltünk Kristóffal, hogy mindenki azt ismételgette: "jaj, de fáj már a lábam, pihenjünk már", és a vonaton biztos mindenki aludni fog. Ez nem így történt. A reggeli halk, csendes beszélgetésből nagy nevetgélések lettek, mintha még csak most jönne a túra. Voltak olyan utasok a vonaton, akik ennek nem nagyon örültek, voltak olyanok, akik velünk nevettek. Úgy megnevetetett minket Kriszti, Zsuzsi és Dóri, hogy Kristóffal szó szerint sírtunk a nevetéstől. És ez egész úton így volt. Így zajlott ez a közös kirándulás. Remélem, legközelebb még többen leszünk, és még többet nevetünk, még "hangosabban" nevetünk. Szeretnénk Kristóffal megköszönni a szülők bizalmát, hogy elengedték a gyerekeket kirándulni! Köszönjünk!
Veled és Feléd 22
Élőképes passió
Veled és Feléd 23
Rejtvényeink Betűkeverő Részlet egy prefációjából: RUSSZKIT
szentmise
ZÖTTYŐG
A
VINOGÁL, SÉ SZÍVEMETGEF ÁRRÚ TELT TARJA.
Egészítsd ki! A rejtvény fősorai, valamint a számmal jelölt négyzetekből összeálló szavak ismert gitáros énekünkből valók. Meghatározások: 1. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két _____ ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. (Jn 20,12) 2. Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár _______, de elmegyek és fölébresztem.” (Jn 11,11) 3. De feltámadásom után majd előttetek megyek _________.” (Mt 26,32) 4. De _____________ benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. (Jn 16,22) 5. Az Úr angyala ugyanis ________ az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. (Mt 28,2) 6. A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán ________ elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. (Mt 13,44) 7. Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet ___ tanítás. (Jn 6,68) 8. Amikor meghallották, hogy él, és hogy Mária ________ látta, nem hitték el. (Jn 16,11)
Veled és Feléd 24
9. Amikor már eveztek vagy ________-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. (Jn 6,19) 10. „Aki szeret engem, az _________ tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. (Jn 14,23) 11. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre ________. (Jn 16,20) 12. Menjetek és __________ meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. (Mt 9,13) 13. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a ______________. (Lk 24,35)
Kérjük, hogy a rejtvények megfejtéseit egy külön lapon, névvel ellátva, a Szent Antal szobornál található dobozba dobják, vagy küldjék a következő email címre:
[email protected]. Sok sikert a rejtvényfejtéshez!
Veled és Feléd 25
Kerítésfestés Befejeződött a kerítés festése. Köszönetet mondok mindenkinek, aki részt vállalt ebből a nagy munkából. Voltak, akik nagyon sokszor eljöttek, és egész napokat dolgoztak. Nekik külön köszönetet mondok. Plébános
Édesanyám temetése február 27-én volt. Hálás szívvel gondolok azokra a testvérekre, akik fájdalmamban osztoztak; akik édesanyámat testben, vagy lélekben elkísérték utolsó földi útjára; akik velem együtt imádkoztak az irgalmas Jézushoz, hogy engedje be őt országába. Jézus azt mondta: amit ketten, hárman egyetértésben kértek, azt megadom nektek. Ezért hiszem, hogy az Úr megkönyörült édesanyámon, és már bevezette az Örök Élet Honába. Köszönöm: Fazekasné Kati
Veled és Feléd 26
Programjaink Április 26. - Elsőáldozás Május 9. - Élő Rózsafüzér Zarándoklat Május 31 - június 6. –
Zarándoklat - Olaszország
Június 29 - júlus 6. -
Torino - Genova - Pisa - Firenze - Róma
Hittanos tábor - Hegyhátszentjakab
- Padova - Velence
Augusztus 11 - 15. –
Június 28. - Templombúcsú
Felnőtt lelkigyakorlat - Győr
Imaszándékok - imaapostolság (egyetemes, missziós); - plébánosi Április Hogy az emberek megtanulják tisztelni és megőrizni a teremtést, mint Isten ajándékát.
Hogy az üldözött keresztények érezzék a feltámadt Úr megerősítő jelenlétét és az egész Egyház szolidaritását. Hogy az elsőáldozók egész életre szólóan Krisztushoz kapcsolódjanak. Május Hogy elutasítva a közömbösség kultúráját, törődni tudjunk felebarátaink szenvedésével, főként a betegekkel és a szegényekkel.
Hogy Mária közbenjárására segítse azokat a keresztényeket, akik elvilágiasodott környezetben élnek, hogy képesek legyenek Jézust hirdetni. Hogy a Mária-tisztelet minden hívünk számára fontos legyen. Június Hogy az elvándorlók és a menekültek befogadásra találjanak, és tisztelettel bánjanak velük abban az országban, ahová érkeznek.
Hogy a Jézussal való személyes találkozás sok fiatalban ébressze fel annak a vágyát, hogy életüket felajánlják a papságra vagy szerzetességre. Hogy Szent László közbenjárására erősen álljuk ki a próbatételeket.
Veled és Feléd 27
SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN hétfő: 7:00
KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja Egyházát!
kedd: 18:00 szerda: 7:00 csütörtök: 18:00 péntek: 7:00. (Elsőpéntek: 18:00) szombat: 7:00 vasárnap: 7:00, 9:30 és 18:00
Támogathat bennünket személyesen az irodában, ott csekket is kérhet, vagy átutalással. Plébániánk számlaszáma: CIB 11100104-19819246-36000001
SZENTSÉGIMÁDÁS kedd: 18:30 péntek: 7:30 (Elsőpéntek: 18:45) elsővasárnap: 17:00
Személyi jövedelemadó 1-1% Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011.
GYÓNTATÁS kedd: 17:30 - 18:00 csütörtök: 17:30 - 18:00 vasárnap 8:00 - 8:30 és 9:00 - 9:30
Templomunk és plébániánk karbantartását és felújítási munkáit több mint 20 éve segítő
IRODAI SZOLGÁLAT
Szent László Plébánia Templom Alapítvány -
hétfő, szerda és péntek: 9:00 - 11:00
adószáma: 19702786-1-43.
kedd és csütörtök: 16:00 - 17:50 URNATEMETŐ nyílt templomunkban! Érdeklődni lehet Szabó Balázs kántor úrnál, személyesen az irodában, vagy a +36-30-837-47-33 telefonszámon. VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlőrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelős kiadó: Dr. Gábor Elemér (
[email protected]) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
