V eled és Fel éd
A Szent László Plébánia lapja
H Ú S V É T ! . -
Bp. XVIII. Pestszentlőrinc—Havanna lakótelep
„A hit fényében megnyílt a szemük!”
XXIII./2. (194.sz.) 2013. Április Május
Veled és Feléd 1
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek” (1Kor 17) A Hit Évében vagyunk. Ez az időszak alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk menynyit ér a mi hitünk. Pál apostol fenti szavai alapján semmit nem ér a mi hitünk, ha Krisztus nem támadt fel. De amikor az apostolnak e szavait olvassuk, akkor nem arra kell gondolnunk, hogy az apostol a korintusiak számára valami logikai okfejtést akart adni levelében, hanem látnunk kell az ő valódi szándékát: állásfoglalásra akarja késztetni az ottani híveket a feltámadással kapcsolatban. Az apostol számára Krisztus feltámadásának elfogadása a mi hitünk Alfája és Omegája. Ha valaki azt mondaná – és sokan voltak már az egyháztörténelemben ilyenek a korintusi híveken kívül is –, hogy ő mindent el tud fogadni az evangéliumokból, csak Jézus feltámadását nem, az Pál apostol szerint szánalomra méltóbb minden embernél. S ez valóban így van, hiszen ha valaki nem fogadja el, hogy Jézus feltámadt, akkor számára még mindig kérdőjel, hogy mi van a síron túl, hogy egyáltalán van-e élet e földi élet után. Szánalomra méltó az olyan ember, aki ilyen kétségek és bizonytalanságok között, az alapkérdés megválaszolatlanságában él. Élete céltalan, értelmetlen, vagy annak értelmét csak rövid távú, evilági célokban tudja meghatározni. Erre mi azt mondjuk: én boldog vagyok, mert hiszem Jézus feltámadását, hiszem, hogy hozzá hasonlóan én is föl fogok támadni. Azonban kérdés, hogy ez a hitem, meggyőződésem mindig elevenen él-e bennem, mindig ott lebeg-e a szemem előtt, állandóan pozitív kihatással van-e a lelkiállapotomra, vagy csupán egy elfogadott tézis, amely vajmi kevés lelkiállapotbeli változást eredményez a mindennapjaimban. Valljuk be magunknak, hogy – mindamellett, hogy talán valamikor elfogadtuk a hittételt: „Hiszem a holtak föltámadását, hiszem az örök életet” – sokszor szem elől tévesztjük a célt. Ezért tudunk elmerülni a hétköznapok gondjai között, ezért tudunk elkeseredni, hétköznapi problémáinkat felnagyítani, jobban nyögni a keresztünk alatt, mint azt a keresztünk súlya indokolná, mert nem tudatosítjuk nap, mint nap, hogy Krisztus sírja üres, és a saját életem is a feltámadás, a boldog örök élet felé tart. Egy kánonjogi konferencián Dr. Ternyák Csaba egri érsek úr tartott beszédet. Számomra örömteli volt az, hogy az érsek úr az előadása végén eltért a témától, és egy néhány lelkesítő mondatot tett hozzá mondanivalójához. Szó szerint nem tudom őt idézni, de mondatainak a lényege ez volt: az érsek úr egy alkalommal olyan püspökkel beszélgetett Rómában, aki nagyon szegény országból jött. Megkérdezte a püspöktől, hogy hogyan élnek, milyen gazdasági, pénzügyi, munkanélküliséggel, megélhetéssel összefüggő problémáik vannak abban az
Veled és Feléd 2
országban. A püspök elmondta, hogy nagyon sok szegény, munkanélküli, éhező ember van az egyházmegyéjében, az egyházmegye püspökei és papjai is sok ebből fakadó gonddal küzdenek. De a püspök rögtön hozzátette: mi ezekkel a problémákkal küzdünk, de a mi országunkban mi, ottani keresztények, mindig azt mondjuk: nem kell félni, nem kell aggódni, elkeseredni, mindezek a gondok nem igazán számítanak, hiszen „ÜRES A SÍR”. Ennek a püspöknek és híveinek élő, eleven hite volt. A feltámadásba vetett hitük teljesen meghatározta mindennapjaik boldogságát. Az apostolok, amikor Jézus mellett voltak nap, mint nap, ugyanolyan emberi és földies módon gondolkodtak, mint zsidó honfitársaik. Ők is dávidi királyságról, kényelmes, kiváltságos életről álmodoztak, szenvedésről, keresztről pedig hallani sem akartak. Emellett egymás között gyakran versengtek, rivalizáltak, a szolgálatot pedig feltehetően egyikük sem úgy jelölte meg, mint legfőbb életcélt. Azonban Jézus feltámadásának fényében mindent másként láttak: megértették Jézus korábbi szavait és tetteit, s ezzel együtt a saját életük értelmét és célját is kezdték másként látni. Megértették, hogy mi az igazán fontos, és mi a kevésbé lényeges e földi életben. Az idei Húsvét alkalmával ez legyen az egyik fő kérdés számomra: Én a feltámadás fényében látom-e, élem-e az életemet? Könnyen letesztelhetem magamat, hiszen a hétköznapokban az engem érő eseményekre adott reakcióim rögtön bizonyítványt állítanak ki a hitemről, az életszemléletemről. Az emmauszi tanítványokról Lukács leírja, hogy amikor Jézus megtörte a kenyeret, a tanítványoknak megnyílt a szemük, s felismerték Őt, a feltámadt Krisztust (Lk 24, 31). A Teremtés könyvében is szerepel e szóösszetétel: „megnyílt a szemük” (Ter 3, 7). A Biblia első könyve itt leírja, hogy, az első emberpár bűnbeesésekor az ősszülőknek „megnyílt a szemük”. Ám az ő szemüket ekkor a Kísértő nyitotta fel. Ezért értelmük elhomályosult, akaratuk rosszra hajló lett. Innentől kezdve az ember hajlamos lett az életet csak földies szemmel látni. Ez az átok tört meg a feltámadás után. Ezt az eltorzult látásmódot szüntette meg az Úr Jézus, amikor Őáltala az emmauszi tanítványoknak „megnyílt a szemük”. Ne feledjük, hogy az Úr Jézus szeretné, ha a mi szemünk is megnyílna, s minden szentmisében felismernénk őt a kenyértörésben, hiszen az eukarisztiában az ő feltámadt, megdicsőült teste van jelen. Nemcsak az emmauszi tanítványoknak jelent meg, hanem minden szentmisében megjelenik nekünk is, hogy megnyíljon a szemünk, ismerjük fel, lássuk Őt, s a hit fényében mindig lássuk az „ürest sírt”, s így – az apostolokhoz hasonlóan – a mi életünket is a feltámadás hitének fénye ragyogja be. Plébános
Veled és Feléd 3
Megkérdeztük a Plébánost: Hogyan emlékszik a gyermekkori Húsvétjaira? Elevenen élnek bennem a gyermekkori Húsvétok a maguk szokásaival, hangulatukkal, ízükkel együtt. Nagyon szerettem a húsvéti készülődés hangulatát: édesanyám és nagynénéim nagycsütörtökön sütötték a kalácsokat. Ha ma véletlenül valahol megcsapja az orromat friss kalács illata, az akkori tavaszok, Húsvétok jutnak eszembe. Nagypénteken főztük a sonkát, amelyet édesapám vasárnap reggel elvitt a templomba megszenteltetni, majd azt reggeliztünk házi kaláccsal. Ez a reggeli volt számomra az ünnep fénypontja. Az ebéd már nem is volt annyira érdekes számomra. Nincs a Földön az a húsipari cég, amely olyan ízű sonkát készít-, s nincs az a pékség, amely olyan kalácsot süt, mint az otthoni, a házi. Alig voltam pár éves, már kölnivízzel a kezemben én is felsorakoztam Húsvéthétfőn két bátyám mellé, hogy menjek velük locsolkodni. Nevettek rajtam, mondván, hogy én még locsolóverset sem tudok. Erre büszkén felmondtam az óvodában tanult verset: „Én vagyok egy török, Locsolgatni jövök, Ha nem adnak piros tojást, Mindent összetörök”. Hamar átmentem a vizsgán, így kénytelenek voltak bevenni a csapatba. Három fiú elindult a faluban „piros tojást szedni, meg egy néhány krajcárt összegyűjtögetni”. Persze az is lehetett volna a célunk, hogy a lányoknak, hölgyeknek tiszteletünket tegyük. De bevallom őszintén, minket a piros tojás érdekelt. Bementünk az idős nénikhez is, mindenhová, ahol tojást vagy egy kis pénzt remélhettünk. Azt is megjegyeztük, ha valahol nemcsak piros, hanem zöld vagy kék tojást adtak. Másik évben az ilyen házat nem volt szabad kihagyni. Mise előtt hazaértünk mindhárman. Édesanyám már tudta előre, hogy ebből több mint 40 piros (színes) tojás lesz. Azt is tudta, hogy másnap kénytelen lesz rakott krumplit készíteni. Amikor 10-12 éves voltam, már egyre inkább a templomban történő szertartások jelentettek élményt számomra. 12 évesen már a szomszédos falvakba is mentem a plébánosommal, és legalább két templomban elvégeztük a nagyheti szertartásokat. Ekkortájt ébredezett bennem a papi hivatás. Talán nevezhetném ezt az időszakot egyiptomi kivonulásnak is, amikor a „húsosfazekak” mellől elszakadtam, s kezdtem megérteni, hogy az Isten az én szabadítóm, aki gyengeségeimet elveszi, ugyanakkor Ő az én Gondviselőm, akinek a tenyerén élek. Ma is ennek átélése jelenti számomra a Húsvétot. De azért megyek locsolkodni is, s a piros tojást ma is elvárom. És az is igaz, hogy egy húsvéti sonkát is elhoztam otthonról, a szüleimtől.
Veled és Feléd 4
A hit napja Március 2-án került megrendezésre „A hit napja” Esztergomban, hogy a Hit évében egy külön napon ünnepeljük a hit ajándékát, azt, hogy a közösségek életében milyen megtartó és gyümölcsöző hatása van a hitnek. Ezért egyházmegyénk találkozóra hívta a plébániák, iskolák, karitász csoportok, szerzetes közösségek, lelkiségi mozgalmak képviselőit és a hitoktatókat, így kb. 600-an voltunk együtt. A találkozó időpontjának kiválasztása pedig kapcsolódott Boldog Meszlényi Zoltán püspök tiszteletéhez (1951. március 4-én halt meg), aki a vértanúságig megélt hit példaképe számunkra. A délelőtti program első felében Dr. Cserháti Ferenc püspök tanítását hallhattuk pódiumbeszélgetés keretében. Többször említette a fiatalok evangelizációjának fontosságát: a fiatalok nagyon nyitottak, amely lehetőség számunkra, és fontos, hogy őszintén közeledjünk hozzájuk, és felnőttként kezeljük őket. A gyakorlati megvalósítások között említette az elmúlt években megrendezésekre került ifjúsági világtalálkozókat, táborokat. A délelőtt második felében esztergomi közösségek mutatkoztak be (pl. Vízivárosi Plébánia, Szent Erzsébet Katolikus Óvoda) tanúságtételeikkel, hogy az élő hit milyen sokat számít személyes és közösségi életükben, és pár dolog, amelyek apróságoknak tűntek, milyen nagy jelentőséggel bírtak a későbbiekben - így gondoskodik az Isten életünkben. A plébániai bemutatkozásnál több terület (énekkarok, ministránsok, családközösségek) beszéltek arról, hogy hogyan élik életüket. Egyszerűen csak meséltek „apró részletekről”, és mégis egy teljesség rajzolódott ki életükről. Egyszerű módszerek, hogy továbbadjuk hitünket életünkkel, és aki találkozik a hit kincsével, be tudjon kapcsolódni egy közösségbe, és érezze, hogy jó ott lenni. A nap lezárásaként Dr. Székely János püspök atya mutatott be hálaadó szentmisét Boldog Meszlényi Zoltán tiszteletére a Bazilikában. A prédikációban beszélt róla, hogy a vértanú püspök milyen módon tett tanúságot hite mellett: odaadta ruháit azoknak, akiknek szükségük volt rá, és ez neki nem a felesleges ruhája volt, így vállalta a szenvedést másokért a hidegben. Amikor pedig a börtönben együtt éreztek vele paptestvérei, ő csak elmosolyodott, felmutatott az égre, azt mondta: „Ő többet szenvedett.”. A prédikációban szó volt arról is, hogy bátran valljuk meg hitünket, ne pazaroljuk az időt, ne a felesleges dolgokról beszéljünk. Ehhez kapcsolódva mesélt egy történetet, hogy valaki látogatta az ismerősét a kórházban, hogy támogassa.
Veled és Feléd 5
Amikor megtudta, hogy már csak napjai vannak hátra, elhatározta, hogy mesélni fog neki hitéről, és imádkozni fog érte, ha már eddig nem volt bátorsága hozzá. Bement a betegszobába, és úgy tett, ahogy elhatározta, mesélt neki hitéről. Mikor a végére ért, haldokló ismerőse, csak ennyit kérdezett tőle: „Miért csak most?”. András
†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦† Húsvéti imádság Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk, elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé. Amen. (XVI. Benedek pápa)
Veled és Feléd 6
Lelkinap Plébániánkon 2013. március 9-én nagyböjti lelki délelőttön vehettünk részt, mely szentmisével zárult. A szentmise keretében idős és beteg testvéreink a betegek szentségében részesülhettek. A lelki délelőtt alapját két elmélkedés adta:
Az egyik : Lássuk magunkat Jézusnak a szemével, illetve a bűnös embert Jézus szemével látni, Lévi meghívása (Mark 2, 13-16), a másik mennyire élő a hitünk?
Az elmélkedések sok értékes gondolata közül néhány: „Megint kiment a tó partjára.” Ő, aki tiszta, bűntelen. Az emberek arcán látja az értetlenkedést. Nem is igazán figyelnek rá. Mégis közéjük megy újra és újra. Ez a lelkület nem mindig van meg bennünk. Én is bűnös ember vagyok. Jézusnak még sincs elege belőlem. Most is itt van, és tanítani akar. „… látta, hogy ott ül Lévi” Meglátta Lévit a tömegben. Megtehetné, hogy nem látja meg, mert Ő elfoglalt, sok dolga van. De Ő meglátta. Pedig nem volt kedves, jó, csodálatos ember. Mi sokszor úgy teszünk, mintha nem látnánk embertársunkat. Mert kellemetlen ember… Más gondolkodású... Mert ő többre vitte... Vagy mert sokat panaszkodik, és erre most nincs energiám… Jézus is látja, milyen az ember, de Ő a lehetőséget is látja benne. Azt, hogy mit lehet kihozni belőle. Ezt mi ritkán látjuk meg. Inkább felcímkézzük és továbbmegyünk. Könnyen mondjuk: te ilyen vagy, veled nem foglalkozom.
Veled és Feléd 7
Ha Jézus is így könyvelte volna el Lévit, akkor ma nem lenne Máté evangélium. Ha Jézus szemével tudjuk látni saját szeretteinket, akkor minden jót ki lehet hozni a másikból. Tudatosítsam, Jézus hozzám is úgy viszonyul, mint Lévihez. Odalép, és azt mondja: "Kövess engem!" Nem kér számon, nem tesz szemrehányást. Jézus ma mondja nekem: Kövess engem! És én álljak elé bűneimmel, kisebbségi érzéseimmel. Jézus bárkába száll tanítványaival. Hirtelen vihar támadt és a hullámok elborították a bárkát. A mai világban is sokszor támadnak viharok. Minden közösség, minden család a saját csónakjában evez és átél ilyen viharokat. Az ország, a plébániai közösség és a család is. A fő kérdés az, hogy Jézus ott van velünk, vagy nincs. Sok család milyen nehezen él meg. Munkahelyi problémák adódnak. Családi bajok is. Mindenkinek sok-sok vihar jön az életében. Itt vagyunk ázottan, csurom vizesen, és nem tudjuk, mi lesz velünk. De nem az a kérdés, mi lesz velünk, hanem, hogy ki lesz velünk. Aki eddig velünk volt, továbbra is velünk marad. Nem mondja, hogy nem lesznek többé viharok. Lesznek. Ott lesz-e Jézus a csónakunkban? Akarunk-e Vele egy csónakban lenni? Megtiszteltetésnek vesszük-e, hogy Ő mondja: Velem gyertek át a hullámokon! Jézus a vihar közben alszik a csónakban. Miért tud nyugodtan aludni? Mert Ő az Atya Fia. Akármi is történik vele, Ő az Atya tenyerén van. A tanítványokban nem ez a hit van. A tanítványok hisznek a saját rutinjukban (majd én tudom). Hisznek a saját hitükben. Azt gondolják, van egy hitük, az majd megtartja őket. Mert én hívő vagyok, vallásos vagyok. Mint a tojásfehérje. Felverjük, ha jönnek a bajok, és akkor majd könnyen átmegyünk a bajokon. Ha az én hitemben hiszek, amit majd felgerjesztek az adott pillanatban, az vakvágány. Az az ember győz, aki tudatosítja, hogy én az Atya tenyerén vagyok. Jézus Krisztus személyében hiszünk. Ha gond van, tudom, hogy Őrá számíthatok. Őbenne személyesen. Ha abban hiszek, hogy a hitem által, mintegy orvosság által meggyógyulok, nem fog sikerülni. Csak akkor, ha ahhoz a Jézushoz fordulok, aki ott van a bárkában. Az Istenre hagyatkozó hit a viharok közepette is tud nyugodtan aludni.
Veled és Feléd 8
Azonban, ha hiszek Istenben – ez még kevés. Személyesen az Úr Jézus Krisztusban és gondviselésében kell hinni, hogy itt van velem. Nem tett mindig csodát Jézus. De ott volt az emberekkel. Lehet, hogy jön az árvíz, jön az iszap, de Isten ott lesz velünk! Ott lesz a belső csónakban. Lehet, hogy alszik, vagy úgy csinál, de akkor is azt akarja mondani, hogy ott van velem. Lehet súlyos betegség is a családban, azt várjuk, gyógyítson meg. Ő pedig csak azt akarja, hogy ne féljünk, mert itt van bennünk. Hogy mi lesz velünk, azt nem tudjuk. De hogy ki lesz bennünk, velünk, az a fontos. Saját életünk jelen viharai jussanak eszünkbe. Mi az, amivel most vergődünk. Isten megteszi azt a csodát, hogy a háborgó lelkünk kicsit megnyugodjon. Nem azt ígérte Jézus, hogy ha követtek, akkor minden könnyedén fog menni az életetekben. Veletek vagyok minden nap a világ végéig. Ennyit ígért. Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, és mindig velünk van. Ebben a tudatban éljük át viharainkat, hogy Ő jelen van, itt van velünk minden nap.
Tapasztalat: Nagyon vártam a lelkigyakorlatot, hogy ismét feltöltődhessek a lelkemben. Egy hosszú, kemény betegség után szinte első utam a templomba vezetett. Így különösen más értéket adott nekem, hogy ismét ott lehetek az Úr közelében. Atya gondolatai a lelkembe bújtak. Átértékelődött bennem sok minden. Úgy gondolom, szegény az az ember, akit nem érintett meg a hit ereje. Sajnálni tudom azokat az embereket, akiknek az életét nem az Úr vezeti. Akik máshol keresik a boldogságot. Akik nem adják át gyermekeiknek az Isten hitet. Úgy gondolom, mindent meg kell tennünk, hogy minél több embernek elmondhassuk, hirdethessük az Úr igéjét. Bátran vállaljuk hitünket, mindig és mindenki előtt. A lelkigyakorlat koronája a mise volt, és benne megkaphattam a betegek szentségét. Hitemben megerősödve térhettem haza, és így várom az Úr feltámadását. csé
A "hit kapuja", amely bevezet minket az Istennel való életközösségre és lehetővé teszi a belépést az Egyházba, mindig nyitva áll előttünk. XVI. Benedek pápa - Porta Fidei -
Veled és Feléd 9
Életige húsvét előtt A Feltámadás Ünnepe kapcsán fölmerül a kérdés: Az új életre támadásban segíthetjük-e egymást, és hogyan? Választ adnak erre a következő gondolatok:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8,7) Miközben Jézus a templomban tanított, az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek elé, akit házasságtörésen értek. „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” (Jn 8,5) – kérdezték tőle. Így akartak csapdát állítani neki. Ha ugyanis Jézus a megkövezés ellen szól, úgy megvádolhatják, hogy szembeszegül a törvénnyel, amely szerint a népnek meg kell köveznie a bűnöst, és azoknak kell először követ vetniük rá, akik tetten érték. Ha viszont Jézus a halálbüntetés mellett dönt, szemére vethetik, hogy ez ellentétben áll azzal, amit Isten tanít a bűnösök iránti irgalmasságról. Jézus teljes nyugalommal lehajolt és ujjával írni kezdett a földön, aztán fölegyenesedett és így szólt hozzájuk:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Ennek hallatára azok egymás után mind eloldalogtak, kezdve a véneken. A Mester ekkor e szavakkal fordult az asszonyhoz: „Hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram!” – felelte az asszony. „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,10-11)
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Jézus válasza természetesen nem azt jelenti, hogy elnézi a bűnt, jelen esetben a házasságtörést. „Menj, de többé ne vétkezzél!” – mondja. E szavak világosan megfogalmazzák, mi Isten parancsa. Jézus egyszerűen csak a képmutatást akarja leleplezni, azokat, akik bíráskodnak testvéreik felett anélkül, hogy beismernék saját bűnösségüket. Így emeli ki a jól ismert mondást: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket.” (Mt 7,1-2) Jézus szavai azokra is vonatkoznak, akik könyörtelenül megítélnek másokat, nem számolva azzal, hogy a vétkes esetleg meg is bánhatja bűnét. Viselkedéséből egyértelmű: Ő irgalmas azokhoz, akik hibát követnek el. Amikor a házasságtörő asszony vádlói egymás után távoztak, „ketten maradtak – mondja Szent Ágoston, Hippo püspöke –, a nyomorúság és az irgalom.”
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Veled és Feléd 10
Bárki álljon is előttünk, emlékezzünk rá, hogy bűnösök vagyunk! Mindnyájan vétkeztünk, s még ha úgy tűnik is, hogy nem követtünk el súlyos hibát, figyelembe kell vennünk, hogy talán nem ismerjük elég jól embertársunk nehéz körülményeit, amelyek miatt ilyen mélyre süllyedt és távol került Istentől. Vajon mi hogy viselkedtünk volna hasonló helyzetben? Mi is sokszor megszakítottuk a szeretetkapcsolatot, amely egyesít Istennel, és nem maradtunk meg a hűségben. Ha Jézus, az egyetlen ember, aki mentes a bűntől, nem vetett követ a házasságtörő asszonyra, akkor ezt mi sem tehetjük meg senkivel. Legyünk tehát irgalommal mindenki iránt, fékezzük meg indulatainkat, amelyek arra késztetnének, hogy könyörtelenül ítélkezzünk mások felett! Tudnunk kell megbocsátani és felejteni. Ne maradjon szívünkben ítélkezés, szemrehányás csírájában sem, mert abból harag és gyűlölet fakadhat, készen arra, hogy eltávolítson testvéreinktől. Új szemmel tekintsünk mindenkire! Ha szeretet és irgalom lakik a szívünkben a bírálat és az ítélkezés helyett minden felebarátunk iránt, ezzel segítjük majd, hogy új életet kezdjen, és bátorítjuk az újrakezdésre is. Chiara Lubich: Az Élet Igéje, 2013. március
†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦† az Eucharisztikus Szövetség tagjai tartalmas, léleképítő délutánt tölthettek együtt március 1-jén plébániánkon. Az összejövetel elején rövid tanítást kaptunk az Eucharisztia ünneplésének módjairól: a szentmisén való részvételről, a szentáldozásról és a szentségimádásról. Jó volt hallani, miben látja Elemér atya imáink, felajánlásaink hatását. Egyrészt papi hivatás van születőben plébániai közösségünkből, és szerzetesi hivatásra is van remény. De nem csak a hivatásokért való ima a Szövetség célja, az egyházközségért is imádkozunk. Azoknak, akik imádják, magukhoz veszik az Oltáriszentséget, azoknak Krisztus Testével, az Egyházzal való kapcsolatuk is egyre erősödik. Ha mi a szeretet szentségét imádjuk, vesszük magunkhoz, ha a szeretet szentsége bennünk dolgozik, biztos, hogy ez kihatással lesz a közösségre is. Segíti, hogy valóban ideális egyházközség legyünk, ahol a szeretet él. Ezután elindult egy beszélgetés arról, hogy az eltelt évek alatt kinek mit adott az Eucharisztikus Szövetség. Az estét szentmisével, és az Úr szenvedésére való emlékezéssel, a keresztúttal zárhattuk.
Veled és Feléd 11
Búcsúlevél barátomhoz, lelki testvéremhez, Déri Jánoshoz. Amikor megtudtam, hogy február 19-én elköltöztél a mennyei hazába, szomorúan, de egyben örömmel gondoltam arra, hogy te már jó helyen vagy. Sokszor imádkoztuk együtt a Szt. Domonkos férfi szentolvasó imacsoportban: "Jöjjön el a Te országod" - hitem szerint te már ott vagy. Nagyon fogsz hiányozni csoportunknak is, hiszen voltál ennek vezetője több évig, majd amikor a betegséged ebben gátolt, összejöveteleinket tartalmassá tetted elmélkedő magyarázataiddal. Az utóbbi időben már nehéz volt számodra a közlekedés légzési probléma miatt. Örömmel vetted, hogy elvigyelek a havonta esedékes találkozónkra, ahol többnyire nyolcan - tízen vártak ránk. Tudod, a találkozóink végén mindig megfogjuk egymás kezét, és imádkozzuk az Úr imáját :"Jöjjön el a Te országod". Sokszor visszhangzik bennem a következő ének: "Terád vár egy szép ország, ahová megyek, Jézus Krisztus vár ott rád"! Most nagyböjtben, a bűnbánati időben még nagyobb szükség van arra, hogy egymásért szívből imádkozzunk. Kérlek, segíts minket ebben onnan fentről, ahová mi is szeretnénk eljutni! Barátod: Siroki Pista 2013 03 16
†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†
Búcsúzunk: Regőczi István Atyától papságának 70. évében, 2013. február 28-án este megérkezett az Úrhoz. Látrányban született 1915. október 5-én. Teológiai tanulmányait Belgiumban végezte, és ott szentelték pappá 1943. március 28-án. 1945-ben visszatért Magyarországra. Az ezt követő viharos években összesen 6 évet ült börtönben. Büntetésének letöltése után a mi templomunkban szolgált kisegítő lelkészként.
Nekünk szóló akkori üzenete ma is érvényes: „Becsüljék meg azt a kis templomot és járjanak minél gyakrabban a szentmisére, mert a szentmise Istennek a legnagyobb ajándéka…Boldogult II. János Pál pápa is igen nagyra értékelte a szentmisét, az Eucharisztiát és a Boldogságos Szűzanyát. Ez így egybetartozik, Márián keresztül az Eucharisztikus Szívhez, vagyis az Úr Jézushoz eljutni. És minél gyakrabban járulni a szentáldozáshoz, és a gyerekeket főképp erre buzdítani. Mégpedig úgy, hogy az a gyerek ne azt érezze, hogy muszáj menni templomba, hanem örüljön, hogy mehet.
Veled és Feléd 12
Nem értem azokat a szülőket, akik azt mondják, hogy nem lehet kényszeríteni a gyerekeket a szentmisére. Hát arra lehet kényszeríteni, hogy iskolába menjen? És a szentmise sokkal fontosabb, hiszen az örökkévalóságról van szó, nem erről a rövid kis életről. Próbálják azt megértetni a gyerekkel, hogy az mindig ünnep, ha mehetünk a szentmisére. A szentmise-áldozat valóban találkozás az Úr Jézussal, és a velünk élő Krisztust mindennél jobban kell szeretni. Mert nem csak, hogy életét áldozta értünk, hanem most is adja magát nekünk minden egyes szentmisében. Ezt próbálják a gyerekekkel is megértetni, megszerettetni a szentmisét. Mert a szentmise által tudunk lelkiekben mind jobban és jobban megerősödni hitben, és az élő hit aztán késztet bennünket az áldozatos szeretetszolgálatra, hogy egy nagy szolgálat legyen a mi életünk Isten dicsőségére!”
Még egy szó ’Isten Vándoráról’ Egy utolsót lobbant István atya gyertyája, s aztán máris az Úr kezébe repült a lelke. Boldogan szórta lábai elé 98 évének áldozati rózsáit. Hiszen amint kérte Istentől, hogy „papi élete folytonos áldozat legyen” – megkapta. Sokan olvasták életrajzát, erről én nem akarok írni, csak a lőrinci működéséről szeretnék egy pár dolgot megemlíteni. Börtönből való szabadulása után naponta – télen-nyáron – Máriaremetéről tömegközlekedéssel utazva járt ki a romos Szent Lőrinc kápolnába misézni. A misét tartotta a legnagyobb dolognak a világon. Azt mondta, hogy a teremtésnél is nagyobb csoda, mert itt Isten közénk száll, bennünk akar élni. Zoli bácsival együtt pénzt és fáradságot nem kímélve fokozatosan újjáépítették ezt az elhagyott, romos kis kápolnát. Kívül-belül megújult, új padok, szobrok, új keresztút, korpusz várja a híveket. A világítást, fűtést megoldották. A kertet is rendbe hozták, lehet körmenetet tartani. Reggelente pedig egy alázatos atya siet bemutatni a szentmisét. Öröm volt a közelében lenni! Amint belépett a kapun, első útja a kereszthez vezetett. Megcsókolta Jézus lábait és csak ezután jött be a kápolna ajtaján. (István atya több keresztet is állíttatott a városban. A kápolna melletti dombon is van egy belőle.) Amikor mise előtt segítették beöltözni a papi ruhába, megsimította haját és megkérdezte: „nem vagyok kócos? Van kántor?”
Veled és Feléd 13
Na de milyen kántort választott? Akinek semmilyen képzettsége nem volt, hangszeren se tanult játszani, csak szeretett énekelni. István atya azt akarta, hogy a hívek énekükkel dicsérjék az Istent. Minden mise végén hazánkért könyörgött. A Himnusz és a ’Boldog asszony anyánk’ volt a végszó. Egyszer nem volt ministráns. István atya egy 3 év körüli kislányt öltöztetett be. Összetette két kis kezét. Azt mondta: „itt az én kis angyalkám.” Ha a mise végén kapott valakitől egy kis süteményt, azt alázatosan elfogadta, aztán továbbadta. Senkit meg nem bántott, példát mutatott nekünk a szeretetből. Azt mondta: „azokat is szeressétek, akik nem szeretnek benneteket! Ne fényezzétek magatokat!” Egyszer egy anyuka megkérdezte tőle, hogy mit gondol, a fiából pap lesz-e. István atya jól megnézte a kisfiút, és azt mondta, hogy sajnos nem. Igaza is lett. Misék után rohant a Kozma utcai börtönbe. A rabok sorsát is magáénak tudta, hiszen ő is többször szenvedett a börtönben, mivel Isten szavának engedelmeskedve segített az árva gyerekeken. Sok fáradozásába került, míg Isten segítségével felépítette a kútvölgyi engesztelő kápolnát. Egész életében szolgált, szórta áldozata rózsáit, - Vác, Esztergom, Maria Regnum - és ki tudná felsorolni, hogy mi mindent tett. Kitüntetéseivel nem dicsekedett, csak a lourdi keresztet viselte. Utoljára Lőrincen a kápolna 250. évfordulóján járt. Itt még megörvendeztetett bennünket jelenlétével, és áldó kezét – ha nehezen is – de fölemelte. Míg élünk, szeretettel őrizzük emlékét. F. Kati
Elfáradt gyermekedet öleld magadhoz Uram! Ékesítsd szolgádat a győztesek koronájával. Amen †◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†
Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet Boldog Kalkuttai Teréz Anya
Veled és Feléd 14
Ifjúsági elvonulás Február utolsó hétvégéjén a kerületi ifjúsági lelkigyakorlaton plébániánkról 7en, míg a környékbeli plébániákról összesen 23-an vettek részt. Nagy örömmel mentem el, bár egy kicsit féltem, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. A megújulás témáját jártuk körbe. Kicsit ijesztően hangzott eleinte ez a szó, de később megértettem, hogy a megújulás annyit tesz, hogy nem mást csinálok, mint eddig, hanem más lélekkel csinálom. Értékké válik az, amit csinálok. Fel kell fedeznem a mindennapi tetteimben a szeretet lehetőségét. A legapróbb hétköznapi dolgokban is, mint például a mosogatásban vagy a takarításban. Nem elég csak a külső dolgoktól várnom megújulást, mert ezek bár hozzájárulhatnak, de a Szentlélek lesz az, aki elhozza életembe a megújulás kegyelmét. Egy másik fontos gondolat maradt meg még bennem. Jézus nem követelt meg semmit az apostoloktól, hanem várta, hogy a Lélek mit tesz velük. Tőlem sem követeli meg nagyböjtben a böjtöt és az imádságot. Az éjszakai szentségimádás közben volt időm gondolkozni. Megértettem, hogy nem azzal fejezem ki a szeretetemet Felé, hogy böjtölök és imádkozok, hanem pont fordítva, amiért szeretem Őt, rájövök, hogy a böjtre és az imádságra szükség van az életemben. Jézus türelmesen várt. Hamvazószerdán a hamvazkodással külsőleg elérkezett a nagyböjtöm ideje,ezen az elvonuláson a lelkemben is elkezdődött. Hála érte Istennek! †◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†◦†
Tapasztalat Régi mondás Anyukámtól, hogy „a házimunkát abbahagyni lehet, befejezni sosem…” – mióta feleség, édesanya és háziasszony vagyok, sokszor átéreztem e mondás lényegét. Azonban – mint minden munkának – a takarításnak is meg lehet találni olyan módját, ami nem csak kötelesség és letudnivaló feladat, hanem lelkileg is értékes.
Veled és Feléd 15
Sokan tudnának biztos arról tapasztalatot mesélni, hogy egyegy feladat elvégzése közben hogyan tudtak élő szeretet lenni, de én találtam még egy lehetőséget: templomtakarítás. A porszívózás is más dimenzióba helyeződik, ha a Tabernákulum körül tesz rendet, egy felmosás is lehet öröm, ha tudom, hogy Isten háza lesz tisztább, illatosabb! Ha pedig nyitott szívvel érkezem, Jézus jelenléte szinte magától értetődően hív egy mély beszélgetésre: Vele! Ilyen élmény után még az otthoni munka is más megvilágításba kerül… Ez az élmény nem csak az enyém, sokan, sokféleképp szolgáljuk „házimunkával” Istent és közösségünket is egyben! Akinek van kedve, várunk szeretettel mindenkit – jelentkezni Gyuri bácsinál lehet! KSzK
R övid H íreink Március 10-én több mint negyvenen indultunk útnak, hogy együtt nézzük meg „Az utolsó hegycsúcs” c. spanyol dokumentumfilmet az Uránia moziban. A film egy spanyol pap, Pablo Dominguez életét mutatja be. Családtagjai, barátai, közeli ismerősei vallottak róla. Az interjúkból egy nagy tudású, mégis alázatos, szerény, élettel, jókedvvel teli személyiséget ismerhettünk meg, aki teljesen a hitéből élt. Hívőkkel és hitetlenekkel, kicsikkel és nagyokkal, egyszerű emberekkel és a legműveltebbekkel is megtalálta a hangot, és az őt keresők számára mindig elérhető volt. Sugárzott belőle a szeretet, a másokkal való törődés. Pablo atya egyénisége sok ember életében hozott változást, sokan kerültek általa közelebb Istenhez. Hála érte, és hála azokért a papokért, akiket személyesen is megismerhettünk, akik Istennek adott életükkel vezetnek minket az örök Szeretethez. Karitász csoportunk nagyböjti krumpli leves főzésre és böjti ebédre hívta tagjait. Összesen 15.-en vették részt, és mondtak le a szegények javára egy ebéd áráról. A hét folyamán 123 kg tartós élelmiszer adomány gyűlt össze templomunkban kb.45.000 Ft értékben. 18 csomagot készítettünk és osztottuk szét rászoruló híveink között. Az adományokat Isten fizesse meg! Az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az évben is örökbe fogadhatunk egy veszélyben levő magzatot, hogy megmentsük az abortusztól. Vállaljuk, hogy 9 hónapig (amennyi időt átlagosan az anyaméhben tölt egy megfogant gyermek) naponta imádkozunk érte és szüleiért 1 tized rózsafüzért és egy rövid imát. Emellett, önkéntes felajánlásunk lehet pl. családosok segítése, böjt, magányosok,
Veled és Feléd 16
betegek látogatása, stb. Közös, ünnepélyes ígérettételünk 2013 március 22.-én a 18 órai szentmisén volt. Urnatemetőnkkel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy az urnafülkék előre is megválthatók, mert az urnafülkék lejárati ideje csak az első urna behelyezésével kezd telni. Tehát ha valaki már eldöntötte, hogy ebben a kolumbáriumban szeretne urnahelyet venni, már most megteheti, mert amíg egy fülkében nincs behelyezve urna, addig nem kezdődik el a lejárati idő. Idén is minden adóköteles jövedelmet szerző magánszemélynek lehetősége van személyi jövedelemadójának 1-1%-áról rendelkeznie az adóbevallásában. Erre még olyan esetben is lehetőség van, amikor – pl. családi adókedvezmény igénybevétele miatt – valaki ténylegesen nem fizet adót. A nyilatkozatokat május 21-ig kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz eljuttatni, akkor is, ha már ennél korábbi időpontban leadtuk a bevallásunkat, de az 1%-ról szóló rendelkező nyilatkozatot még nem adtuk le. Ez a lehetőség nagy segítséget jelent a támogatásra megjelölt szervezetnek. Szeretettel ajánljuk tehát minden adózó testvérünk figyelmébe egyházunk technikai számát: Magyar Katolikus Egyház 0011, illetve a templomunk és plébániánk karbantartását és felújítási munkáit több mint 20 éve segítő Szent László Plébánia Templom Alapítványt – adószáma:
19702786-1-43.
Programjainkból: Máragyűdi zarándoklat. ápr. 13, Élő Rózsafüzér zarándoklat május 11. Máriaremete Karizmák ünnepe május 20, Nagymarosi Ifjúsági Találkozó május 25. I. áldozás Június 9. Templom búcsú Június 23, HungaRio Júl. 24-28, Nyári tábor jú28 júl 4, Aggtelek, Felnőtt lelkigyakorlat Péliföld, aug. 11-15.
Veled és Feléd 17
Isten mindig gondoskodik egyházáról Hálát adunk Urunk XVI. Benedek pápáért, aki II. János Pál pápasága után 2013. február 28-ig - nyolc éven keresztül - péteri küldetésével szolgálta az Egyházat. Ekkortól Benedek pápa korából fakadó határaira tekintettel visszavonult, hogy egy imádságos szív legyen az Egyház számára. Hálásak maradunk Istennek azért, hogy tanításaival, pápai enciklikáival felhívta a figyelmet a reménység jeleire, ami mindnyájunk számára oly fontos a mai küzdelmekkel teli világban.
Kérjük, hogy bőséges áldásoddal jutalmazd meg őt Urunk mindazért a szolgálatért, melyet az Egyház épüléséért tett! Búcsúbeszédében a következőket mondta: „Kedves barátaim, örülök, hogy itt lehetek veletek, ahol a teremtett világ és a ti rokonszenvetek vesz körül, ami nagyon jólesik nekem. Köszönöm barátságotokat, szereteteteket. Tudjátok, hogy ez a napom különbözik a korábbiaktól. Nem vagyok már a katolikus Egyház pápája. Egyszerűen egy zarándok vagyok, aki földi zarándokútjának utolsó szakaszát kezdi meg. De szeretnék szívemből, szeretetemmel, imádságommal, gondolkodásommal, minden benső erőmmel a közjóért és az Egyház és a világ javáért dolgozni. S nagyban érzem rokonszenvetek támogatását. Menjünk tovább az Úrral az Egyház és a világ javára. Köszönöm, most teljes szívemből adom rátok áldásomat. Áldjon meg minket a mindenható Isten, áldjon meg titeket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!” Ezt követően 2013. március 13-án este hét óra után pár perccel szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, és megszólaltak a Szent Péter-bazilika harangjai. Habemus papam’ – vagyis van pápánk, az eddigi Buenos Aires-i érsek, Jorge Mario Bergoglio személyében, aki a Ferenc nevet választotta. Mottója Szent Béda bencés szerzetes egyik szentbeszédéből való, melyben Máté apostol meghívását magyarázta: „Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta”
Veled és Feléd 18
1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Vegyészipari középiskolát végzett, majd a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. 1969ben szentelték pappá, majd 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta. Francis Eugene George bíboros, Chicago érseke közvetlen embernek nevezte az új pápát, aki képes arra, hogy tanúságot tegyen az egyszerűségről. Az Egyház elsőrangú feladatáról szólva ezt mondta: „az első feladat mindig ugyanaz, Krisztushoz vezetni a világot… Ehhez az Egyháznak elsősorban tanúságtételnek kell lennie.” Első üzeneteinek egyike ez is: „Ügyeljünk arra, hogy Krisztus jelen maradjon életünkben. Figyeljünk egymásra, és legyünk oltalmazó őrzői a teremtésnek”. Megválasztásakor a következőket mondta: „Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm! Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza. (...) Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.”
Urunk, Te sziklára építetted Egyházadat; add, hogy Ferenc pápánk szilárd hite, biztos pásztori vezetése, reményt nyújtó szavai megerősítsék Isten népét! Add, hogy az Egyház új pápája állandó oltalmaddal töltse be felelősségteljes szolgálatát, legyen a szegények, a nyomorgók, a reményvesztettek, a kisemmizettek és minden híved igaz pásztora! Amen
Veled és Feléd 19
Virág Vasárnap, képes beszámoló
Barka szentelés, és körmenet után (amely Jézus Jeruzsálemi bevonulását jelenítette meg) élőképes passiót bemutatása következett.
Veled és Feléd 20
Veled és Feléd 21
Veled és Feléd 22
Veled és Feléd 23
SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN hétfő: 7.00. kedd: 18.00. szerda: 7.00. csütörtök: 18.00. péntek: 7.00.(Elsőpéntek:18.) szombat: 7.00.
vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00. SZENTSÉGIMÁDÁS: Kedd esti mise után 18.30 18.30--tól. Péntek reggeli mise után 7.30 7.30--tól. Elsőpéntek: 18.45 18.45--től Elsővasárnap: 17 17--től.
AZ IMAAPOSTOLSÁG SZÁNDÉKAI ÁPRILISBAN ÁLTALÁNOS: Hogy a hit nyilvános és imádságos megünneplése életforrás legyen a hívek számára
MISSZIÓS: Hogy a missziós területek rész egyházai remény és feltámadás jele legyenek.
GYÓNTATÁS: Kedden 17.30 tól Csütörtöki szentmise előtt, 17.30 17.30--tól. Vasárnap reggel, szentmise után 88--8.30, és a fél fél--10 es szentmise előtt 99--9.30, IRODAI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON: hétfő szerda és péntek 99--11, kedd és csütörtök 16 16--17’50
URNATEMETŐ nyílt templomunkban ! Érdeklődni lehet Szabó Balázs kántor úrnál, személyesen az irodában, vagy a +36 +36--30 30--837 837--47 47--33 telefonszámon.
KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja Egyházát! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással. Plébániánk számlaszáma: CIB 11100104-19819246-36000001 VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja lapj a Bp. XVIII. Pestszentlőrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelős kiadó: Dr Gábor Elemér (
[email protected]) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
