V eled és Fel éd
A Szent László Plébánia lapja
- B Ú C S Ú -
Bp. XVIII. Pestszentlőrinc—Havanna lakótelep
Szent László király király,,
XIX./3. (170.sz.) 2009. június
könyörögj értünk értünk!!
FELMENTÉS—ÚJ LENDÜLET Szép szokás, hogy akit ünneplünk, azt meglepjük valami ajándékkal. Ezek az ajándékok lehetnek kézzel foghatóak, de lehet valamilyen kiváltság, vagy éppen lehetőség is. Így jutalmazzák a jó diákot ösztöndíjjal, vagy a kiváló dolgozót egy tanulmányi úttal. A plébánia-közösség védőszentjének ünnepén ilyen ajándékot kapunk Istentől Egyház-Édesanyánkon keresztül: az újrakezdés lehetőségét, adósságaink elengedését. Hiszen a búcsú lényege az ideig-tartó büntetés részbeni vagy teljes elengedése. Erre a nagy ajándékra egyénileg is készülünk szentgyónással, de most végezzünk egy közösségi számadást: milyen 'adósság' elengedését kérheti plébániánk, milyen terhektől kell megszabadulnunk, hogy új lendülettel induljunk tovább? 1. Plébániánk az elmúlt évben szépen gyakorolta a befogadás erényét. Úgy látom, nyitottak vagyunk mások felé. Egymás sérüléseit ápoljuk és haladunk előre. Nézzünk azonban körül: nem feledkeztünk meg valakiről? Olyan jó lenne, ha többet tudnánk egymásról. A vasárnapi Szentmise után a tea/szörp nemcsak szomjunk oltására szolgál. Azért is van e lehetőség, hogy tudjunk egymásról. Ha valaki távolodik, vagy bajban van, Kegyelmi kincsek – búcsú nyerése figyeljünk rá és másokat is hívjunk erre! Ha új arc jelenik meg, szólítsuk Búcsúnak hívjuk, ha az Egyház meg! Nem utolsó sorban pedig szóljunk a plébánosnak. A tagok így tö- bizonyos feltételek mellett vagy bizonyos ünnepi alkalmakkor (pl. szentév, rődnek egymással. templombúcsú, halottak napja) 2. Minden korosztálynak van lehető- „kegyelmi kincseket” oszt. Azaz részsége a katekézisre: a gyerekektől a ben vagy egészében elengedi a hívekfiatalokon át a nyugdíjas testvérekig. nek bűneikért való „tartozásukat”, Járok-e valamelyik alkalomra, illetve illetve az „ideigtartó büntetést”. hívom-e a többieket? A mai világban A búcsú kegyelmeiben termésok minden próbára teszi a hitünket, szetesen az részesülhet, akiben él a és nemcsak a nehézségek, de a hitel- bűnbánat és az istenszeretet lelkülete. ellenes műsorok, írások is. Fontos, hogy friss legyen a hitismeretünk. Folytatás az 5. oldalon ...
Veled és Feléd 2
3. A megszokott rendben telt el a nyár, az ősz, advent, … Húsvét. A közösségi alkalmak sokszor segítették a lelki megújulásunkat az augusztusi lelkigyakorlattól az adventi és nagyböjti lelki napon át egészen az Élő Rózsafüzérig. Mennyire éltünk a lehetőséggel? Töltekezés nélkül nem lehetünk igazi apostolok. 4. Bizalmunk egyedül az Istenben van, mégis hallani, hogy sok testvérünk él olyan eszközzel, ami nem az Úrtól való: okkult és más gyanús dolgok, tévhitek, ezoterika, Jade-kő... arra hivatkozva, hogy működik. Ki mondta, hogy nem működik? Nagyon is működnek ezek, de épp az a kérdés, kinek a segítségével. Szeretetlenség, hogy az imádságra, szentségekre nem gondolunk, de ezekért sorba állunk. Nem is gondolja sok ember, milyen veszélyeknek teszi ki magát - és szeretteit is! - ezekkel a gonosz erőket segítségül hívó gyógyító és más praktikákkal. Nem felmentés az sem, hogy a 'jó szándék' vezérelt. A vallási tájékozatlanság, sokszor pedig a 'nem érdekel, mit mond az Egyház erről' hozzáállás jelzi, hogy gyengült a hitünk. Gyengült a közösségünk is... Bizony, ezektől a nem Istentől való eszközöktől is szabadulnunk kellene! 5. Az igazi összetartó erő az imádság. Kiváltképp, ha az Eucharisztia előtt végezzük azt. Sok mindenkit kell imáinkban az Úr elé vinnünk, akik maguktól nem mennek oda. Ezért fontos a Rózsafüzér Társulat és az Eucharisztikus Szövetség szolgálata. Mégis tapasztalni, hogy nem vagyunk annyian, mint amennyien jelentkeztek annak idején. Ígéreteinket komolyan kell venni. Nem kötelező a hétköznapi Szentmise, mint ahogyan a Szentolvasó sem, de ha tagjai vagyunk a Társulatnak vagy Szövetségnek, akkor már ígéretünk van, és az kötelez. Jó lenne ezektől a be nem váltott ígéretektől is szabadulni. Aki nem tudja tovább vállalni a több imádságot, az jelezze a vezetőnek. Most 8 helyett csak 6 Rózsafüzér Csoport van – papíron. A valóságban? Lehet, hogy csak 3, de az legyen valós létszám! 6. Az év közben sok kérés megfogalmazódott a hívek felé. Ilyen kérés a templomi csend megtartása liturgia előtt és után, fenntartva, hogy ugyanakkor szólítsuk meg egymást, ne szaladjunk el. Ezért a terem, az udvar. Talán nem mindenki hallotta a kérést? Nem mindenki olvasta az ezzel kapcsolatos írásokat? Ugyanilyen kérés elhangzott a Szentáldozás rendjével, a kisgyermekek liturgián való részvételével kapcsolatosan is. A kéréseknek értelmes oka van. Az nem elég, ha magam ismételgetem.
Veled és Feléd 3
Halljuk meg, és - ahogyan a földalattin mondják a végállomásnál , 'figyelmeztessük utastársainkat is', figyelmeztessük egymást, szelíden, keresztényi módon. 7. Tucatnyi testvér munkája teszi, hogy templomunk és plébániánk tisztán, alkalmas eszközökkel várja, hogy otthont adjon közösségeinknek és méltón ünnepelhessük az Urat. Köszönet érte! Köszönet ezekért a testvérekért! Jó lenne, ha kétszer annyian volnának. Próba év volt ez is, hogy három termünk takarítását közösségeink végzik rendszeresen. Egy-egy csoportra öt hetenként került sor, amikor 10-15 perces munkával az adott csoportból 2-3 ember rendben tarthatta az adott termet. /A húsvéti, karácsonyi takarítás kivételével/. Látszik, hogy melyik az a néhány közösség, akikre a jövőben is lehet számítani. Sajnos, sokszor láttam, hogy az adott héten e célból senki sem járt arra. A jövőben nem lesz beosztás: önként lehet jelentkezni erre. Akár a többi feladatra is, például a templom takarítására. Vajon megtaláltuk-e azt a szolgálatot, ahol élő tagjai lehetünk plébánia közösségünknek? 8. A templom és a plébánia fenntartása közös feladat. A válság közepette a helyes megoldás az, ha mindenki kiveszi a részét ebből a fenntartásból. Mindenki a tehetségének megfelelően, a tehetősebb és a szegényebb arányosan, de mindenki, aki érzi, hogy ide tartozik. Gondoljuk át, mennyire érezzük a magunkénak ezt a közösséget! Munkával, anyagi áldozattal, segítségnyújtással. A mi plébániánkon, ahol nincsen 'jószág', különösen is igaz ez. Itt nincs urnatemető, nincs bérbe adott ingatlan. Ahol van, ott sem ebből áll a templom, de nálunk még ez a lehetőség sincs. Az van, az épül, újul meg, az szolgál minket , amit a magunk, vagyis a közösség összefogása által megteremtünk, megújítunk, megbecsülünk. Gyermekeink akkor mehetnek nagyobb számban táborozni, ha gyűjtjük a papírt. A kerítés akkor fog megújulni, ha mi magunk lefestjük. A plébániát akkor tudjuk kifesteni, ha mi magunk adakozunk rá. Végre szabadulni kellene a kommunizmus alatt belénk oltott 'gazdag Egyház, gazdag papok' képpel – nem tagadva, hogy voltak-vannak gazdag papok, és vannak tehetősebb közösségek, olyanok is, akik gazdagságukat sokszor használják mások megsegítésére -, és reálisan látni a dolgokat. Ezen a téren is újuljunk meg!
Veled és Feléd 4
9. Közeledik a forduló, a plébánosváltás évfordulója. Nekem is sok mindent át kell gondolni. Miben kell megújulnom. Ha a hívekkel való kapcsolatomat nézem, akkor egy területen biztosan van mit javítani. Az pedig a bizalom. Sokan megtiszteltek ezzel, akár úgy is, mint lelkiatyát, akár pedig úgy, mint plébánost. A bizalom növekedésének jele az, hogy az év elején bevezetett 'fogadó órákon' majdnem minden alkalommal jöttek a testvérek. Kérdeztek, észrevételeiket elmondták, kifogásoltak és megelégedésüknek adtak hangot. A következő lépcsőfok az lenne, ha a már fentebb említett módon segítenének meglátni a másik örömét és baját. 'Itt van ez a testvér, aki beteg.' 'Ott van az testvér, aki bajba került.'' Amott pedig egy család, akik most érkeztek a plébániára.' A plébános akkor tudja ellátni feladatát, ha abban a hívek is segítik őt. Ezen a téren is haladjunk előbbre. Kérjünk tehát felmentést hibáink, mulasztásaink alól, és megújulva, erővel, lendülettel építsük tovább Istent Országát!
-TBplMi a teljes búcsú? A bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe. De a bűn „nyomai”, a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért van szükségünk megtisztulásra, vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az „ideigtartó” büntetésre, a „tisztítótűzbe”. A teljes búcsú az „ideigtartó” büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. A teljes búcsút így felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért vagy önmagunkért.
Mik a teljes búcsú elnyerésének feltételei? 1. Minden esetben alapfeltétel: természetesen a búcsú elnyerésének vágya és - a szentáldozás aznap; szentgyónás (bizonyos időn belül); - a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz (bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is; - imádság a „pápa szándékára”, hogy ezzel is megéljük az Egyházzal való egységünket (egy Hiszekegy, egy Miatyánk, egy Üdvözlégy).
Veled és Feléd 5
2. A fentiek mellett, azokon kívül, az alábbi valamelyik jócselekedet: legalább félórás szentségimádás; vagy félórás elmélkedő szentírásolvasás; vagy 5 tized rózsfűzér elimádkozása közösségben; vagy keresztút elvégzése. /Tomka Ferenc – Találkozás a kereszténységgel/
Te Deum Köszönettel tartozunk Istennek, de azoknak is, akik a munkatársai. A legtöbben először a szolgálati papságban serénykedőkre gondolnak, de egyre inkább nyilvánvaló az Úr szándéka, hogy a munka és az öröm is közös legyen. Ez természetesen nem a felelősség megosztása, de sokkal inkább annak megvalósítása, hogy 'TI vagytok a világ világossága' és nem külön-külön egy-egy személy. Ezért mondok köszönetet mindazoknak a hittanév végén, akik valamilyen formában bekapcsolódtak a közös munkába, Isten Igéjének hirdetésébe. Elsősorban a hitoktatóknak mondok köszönetet: Tóth Adrienn SDSH, Hagymási Józsefné Jolán, Fazekas Katalin, Deákiné Varga Judit, Pálné Lipák Emese és Simongáti György testvéreinknek, akik a plébániai és az intézményi katekézisben munkálkodtak. Köszönet azoknak is, akik egyegy felnőtt vagy ifjúsági csoport életét irányították, szervezték, így Kovácsné Skapér Rita karnagynak, Tóth Imre ifi énekkar vezetőnek, Takács Henrikné Editnek, a 'Nagyihittan' vezetőjének, Sztrakay Ferenc Balázs cserkész parancsnoknak, Kovácsné Dr. Sztrakay Katalinnak és Beckné Illés Tündének, a 'Kismama hittan' vezetőinek, valamint Zoltay Józsefné Katalin és Szőcs Dávidné Éva testvéreinknek, mint a 'Katekumen-hittan' segítőinek mondok köszönetet. Az ifjúsági és gyermek katekézisben fontos az Ifi vezetők feladata is. Tikk András, Dudás Emese, Molics Bernadett, Dudás Vajk, Harmat Katalin és ifj. Kovács László testvéreinknek köszönöm meg külön is éves fáradozásaikat.
Veled és Feléd 6
Remélem, hogy közülük többen is ifjúsági vezetőképzőn való részvételükkel még jobban tudnak majd segíteni a plébániai élet kibontakozásában. A ministránsok közül két fiatalembert emelek ki: Tikk Andrást, aki összefogta a csapatot, valamint Szabó Viktort, aki az elmúlt tanévben kezdett ministrálni, és messze túl az elváráson – a vasárnapin kívül egy hétköznapi szolgálat – sokszor láthattuk az oltárnál. Jelenleg 17 ministráns van szolgálatban, köztük felnőttek. Két legifjabb tagja a csapatnak Beck Péter és Kovács Péter, akik egyenlőre az édesapjukkal együtt állnak az oltárhoz. Felnőve ők is oszlopos tagjai lesznek a szolgálatot végzők testületének.
Különféle szolgálatokban jeleskedtek és ezért dicséretet érdemelnek: Kiss Panka, Fanczal Kati, Várkoly Zsuzsi, Bende Noémi, Nagy Bogi és Györgydeák Mónika. A vasárnapi hittanos rejtvény megoldásában 33-an vettek részt. Első helyen Nagy Boglárka végzett, aki gyakorlatilag az összes rejtvényt megfejtette. Utána Nagy Péter, Bende Noémi, Deáki Ádám és Pál Emőke következnek. A nyár sokféle lehetőséget tartogat a gyermekek és a fiatalok számára. A már emlegetett hittanos táborokon kívül lesznek 'nyári mini-klub'-ok, melyek időpontjáról mindig a hirdetésekből tájékozódhatunk. A közös munkákba is bekapcsolódhatnak, ahogy tették az elmúlt héten a középiskolás fiatalok: kerítést festettek. Lesznek kerékpár túrák és egyéb hasznos alkalmak, amelyekre az épp itthon tartózkodó és jó társaságra vágyó diákokat várjuk. Imádkozzunk értük, hogy a nyári vakáció lelki-testi javukra váljék!
-Tbpl-
Veled és Feléd 7
PAPOK ÉVE Mint arról már korábban értesülhettek, Szentatyánk Jézus Szentséges Szíve ünnepén nyitotta meg 'A papok évét'. Ez nemcsak minket, a szolgálati papságban részesülteket érint, hanem az egész hívő közösséget. Cláudio Hummes bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa a Papság Évével kapcsolatban írt levelében így fogalmaz: „Legyen ez az év a vallási és nyilvános ünneplés éve egyaránt, amely az embereket, a helyi katolikus közösségeket imádságra, elmélkedésre, ünneplésre és arra indítja, hogy illendően tiszteljék papjaikat. Egy egyházi közösségben az ünnepség szívből jövő esemény, amely kifejezi és táplálja a keresztény örömet, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Isten szeret minket, és velünk ünnepel. Legyen ez lehetőség arra, hogy a papok és a rájuk bízott közösségek között erősödjék az egység és a barátság.”' Ez a barátság a feltétele annak, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni a lelkek érdekében. Sokan vannak a plébánián, akik akár közvetlen munkatársként, akár buzgó hívőként tenni is akarnak valamit az evangélium terjedéséért. Fontos, hogy tudjunk egymásról, és látva az emberek a meglévő egységet elhigygyék, valóban Krisztus követségében járunk. Fontos az imádság és a felajánlások /böjt, vezeklés/ a papi és szerzetesi hivatásokért. A Székesfehrévári Egyházmegyében külön imaszövetséget hozott létre, Prohászka Ottokár egykori megyéspüspök 'védnöksége' alatt Antal püspök, a mostani főpásztor. Hisz régi igazság, hogy a hivatás ajándék. Nemcsak annak, aki kapja a meghívást, hanem az egész közösségnek is. Ezért annyi hivatást kapunk ajándékba, amennyit kiimádkoztunk. Tudomásom szerint eddig egy papi hivatás indult erről a plébániáról. Előző állomáshelyeim közül 1-1 faluból papi, illetve egy hatrmadikból szerzetesnői hivatás született. Gondolom, itt is él annyi imádkozó, vezeklő, áldozatos lélek, hogy belátható időn belül újmisét és/ vagy örökfogadalmat ünnepelhessünk...
Veled és Feléd 8
A Szentatya így fogalmaz: „A papi és szerzetesi hivatás különleges isteni ajándék, amely szerves része Isten minden emberről és az egész emberiségről alkotott hatalmas üdvözítő szeretettervének. Első számú kötelességünk tehát az, hogy a szüntelen imádság által élő
maradjon az isteni kezdeményezést kérő lelkület a családokban, a plébániákon, a mozgalmakban, az apostolkodásra elkötelezett egyesületekben, a szerzetesi közösségekben és az egyházmegye életének minden területén.” Az imádság mellett ne feledjük, hogy a hivatás felismeréséhez és megkedveléséhez az adott közösségnek is példát kell mutatni. Nem elég, ha a papok, vagy szerzetesek között érzi jól magát a fiatal, de látnia kell azokat is, akikhez majd a küldetése szól. Ha az adott közösség példás életet él, akkor többen is elgondolkodhatnak rajta: milyen szép lenne nekem is egy ilyen közösséget szolgálni. Ám ha a széthúzás, a szeretetlenség, a hívek és a lelkipásztor közötti békétlenség jeleit látja, hamar elhalkul ez a Hang.... Magamról is tudom, de sok paptestvér megfogalmazta már, hogy látva az élő ( Krisztusban élő) közösséget határozta el magát a hívó Hang követésére. Életrevalóságunk jele a közösségünkben született hivatások sokasága. A jövőben gyakorta fogjuk imádkozni: VI. Pál pápa imája a papi hivatásokért:
Jézusom, lelkek isteni Pásztora, ki apostolaidat meghívtad és a lelkek halászaivá tetted őket: vond magadhoz a buzgó és nemes ifjú lelkeket is, hogy tanítványaiddá és segítőiddé váljanak. Add, hogy érezzék a világ üdvözítése utáni szomjadat, amiért folyton megújítod papjaidnak keze által áldozatodat oltárainkon. Add, hogy minél többen kövessék hivó szavadat, folytassák művedet a földön, építsék Titokzatos Testedet, az Egyházat. Add, hogy Egyházad a föld sója és a világ világossága legyen. Amen. -TBpl-
Veled és Feléd 9
KÉPVISELŐTESTÜLETI ÜLÉS Június 6-án, szombaton este 6 órai kezdettel gyűlt össze Képviselőtestületünk (KT). A közös imádkozás után áttekintettük az elmúlt időszak eseményeit. Ez azért jó, mert ilyenkor megbeszélhetjük az egyes programok szervezésének tanulságait: hol lehetne javítani az előkészítésen, mekkora volt a részvétel, az érdeklődés a program iránt, hogyan csináljuk legközelebb, stb. Például a pünkösdhétfői máriaremetei kivonulásunkat jobban is „reklámozhattuk” volna, talán akkor még többen eljönnek a plébániáról. Persze a rossz időjárás is lehetett az oka a távolmaradásoknak. A „reklámozást” pedig leginkább az lassította, hogy az új formában zajló Karizmák Ünnepéről magunk is keveset tudtunk, mindennapi teendőink mellett kevés idő jutott arra, hogy az új szervezési formáról időben tájékozódjunk. Ugyanakkor az Élő Rózsafüzér Zarándoklat – az eddigi évekéhez hasonlóan – sikeres volt. A templomunk zsúfolásig megtelt zarándokokkal, az agapé is gördülékenyen ment. A KT megvitatta a kerítésfestés állását, ez még jövőbeni feladatot is jelent, kb. 50%-os a készültség. Reméljük, mire ez a Veled és Feléd lapszám megjelenik, már be is fog fejeződni a kerítés festése. Az ülés második részét az elkövetkezendő időszak programjainak megbeszélése tette ki. Ezek között részletesebben esett szó a templombúcsúról, amelynek ünneplése június 28-án vasárnap lesz szentmisével és közös ebéddel. Az esetleges egyéb búcsúi programokról is elhangzottak javaslatok. Beszélgettünk még a nyári programokról is, ezek között kicsit részletesebben az augusztusi iszkaszentgyörgyi lelkigyakorlatról. Missziós szempontból igen fontos lehetőség a szeptember 12-20. között megrendezendő Havanna napokon való plébániai részvétel. Erről is tárgyalt a KT, s felvázoltunk néhány lehetőséget erre a részvételre. A kerítésfestésen túlmenően – anyagi lehetőségeink függvényében – folytatjuk a felújítási munkálatokat: térkövezés, templom hőszigetelésee, iroda felújítása. A tesületi ülést imával zártuk. A következő KT-ülés tervezett időpontja: 2009. szeptember 5. szombat 18.00 óra.
Csörgő István
Veled és Feléd 10
A FATIMAI SZŰZANYA KÖZBENJÁRÁSA?! A Soroksár Újtelepi közösség kezdeményezésére 7 plébánia fiataljainak találkozója, egyben keresztútjuk 2. állomása az épületünk egyik lépcsőháza elé érkezett. Kedves szomszédom észlelte az imádkozó csoportot és szólt, mire gyorsan kabátba bújva odamentem hozzájuk. Örömmel ismertem fel a sötétben, hogy a mi, azaz a Szent László Plébánia ifjai dicsőítik zenéjükkel is az Urat, sok-sok hittestvérrel együtt, élükön a Főplébánia nővéreivel. A 3. állomásig együtt imádkozva kísértem őket, ahol egy leány testvérünk tanúságtételét is hallhattam. Szívet melengető volt a Szent Keresztet fáklyákkal, lámpásokkal körülvevő, hitüket megvalló sok fiatal látványa. Míg visszaszaladtam otthoni ruhámat melegebbre váltani és egy kis süteményt, üdítőt vinni – ne csak a lelküket, a testüket is táplálják – nyomuk veszett. Így Gyuri bácsinak adtam át, aki már nagy izgalommal várva kérdezte, hogy sokan vannak-e. Külön kegyelem volt a hazavezető utam, mikor pár vagány havannai fiú éppen azon tanakodott, hogy kik vonulhattak előttük. Mondtam, hogy Jézus Krisztus szenvedésének emlékére keresztutat járnak. Az egyik 17 év körüli fiú megjegyezte, hogy milyen szép kislányok voltak közöttük. Azt válaszoltam neki: ha eljön a templomba, megismerkedhet velük. – „Neki mindegyik tetszik (kellene), de ugye az már paráznaság lenne” – Bizony, feleltem neki, az a 6. parancsolat elleni vétség. Kis kiegészítésekkel felsoroltam nekik a tízparancsolatot, amit illedelmesen végighallgattak (pedig félve vártam, hogy mikor küldenek el), majd Isten áldjon Benneteket - köszönéssel búcsúztam el, amit ők is viszonoztak. Távolabbról hallottam véleményüket: „milyen helyes volt, ezt én is szívesen hallgatnám” Szinte repültem haza örömömben, mert amit tettem, Isten küldetésének éreztem. Bizalommal telve, boldogan újságoltam a férjemnek, talán nyitott fülekre találtak szavaim, és még látni fogom őket a szentmisén is! Úgy legyen!!
Vilma néni
Veled és Feléd 11
„SZERÉNY EBÉD” Ahogy azt már megszokhattuk, idén is volt „szerény ebéd” akció a nagyböjti időszakban. Ennek több formája is ismert (családközösségek, rózsafüzér csoportok, katekumen csoport, stb.), ám idén a szeretet (az agapé) két új megnyilvánulásával is találkozhattunk. Az egyik a nagycsaládosaink megvendégelése, együttléte. A Szent László terem kicsinek is bizonyult (kb. 70 en voltunk), így a nagyobb gyermekes nagycsaládosaink az emeleti teremben ebédelhettek együtt. Ez a vasárnap lehetőséget biztosított a családjaink és papjaink közötti kapcsolat további elmélyítésében. A másik jelentős kezdeményezés és együttlét történetéről, és egy értékes csoport létrejöttének körülményeiről az alábbi cikkben olvashatunk.
Közösség születik A „szerény ebéd” alkalma nekünk mindenképp apropó volt arra, hogy életünkben elinduljon egy „dolog”, aminek még nevet sem tudtunk adni. Bertalan atya a márc. 22-i nagymisén figyelmünkbe ajánlotta ezen esemény célját, jelentőségét, és buzdította a híveket, hogy a különböző plébániai csoportokon kívül „más” csoportok is alakulhatnak és vehetnek részt e nemesegyszerűségű felajánlásban. Bertalan atya igen méltó közvetítője az Úr szándékainak, az „üzenetet” jómagam is megkaptam… Mise alatt arra gondoltam, meg kellene próbálni beszélnem azokkal a szülőtársaimmal, akik eltérő nevelési igényű gyermekeket is nevelnek, hogy alkossunk mi is egy krumplileves ebédre való csoportot. Eltöprengtem azon, hogy mi valahogyan mindenhonnan kilógunk, nem nagyon vagyunk egy plébániai csoportnak sem tagja, és a miséken is éppen eleget szorongunk azért, hogy mi is teljes önátadással szentelhessük meg az Úr napját, kitartva gyermekeink ilyenolyan magatartási zavarainak kezelésében. A szentmise után azonnal megszólítottam a szülőket, akik nem kis meglepődésemre olyan pozitív hozzáállást tanúsítottak e témában, hogy karitász vezetőm véleményét rögtön kikértem, kivitelezhetőnek látja-e, hogy a Szent László teremben kérjünk helyet az ebéd elfogyasztására. Ő nagyon pártolta a dolgot, és küldött Bertalan atyához, hogy beszéljem meg vele, és kérjem áldását ügyünkre.
Veled és Feléd 12
Bertalan atya a Tőle megszokott komolysággal és lelki odafordulással adta áldását és támogatását kezdeményezésemhez. Amit szülőtársaim nevében így utólag is köszönök Neki! Hogy ne nagyon terheljük a plébánia rezsi költségeit, otthon megfőztünk, csak a mosogatáshoz használtunk meleg vizet és a takarításhoz. Igaz nem is dicsekedhettünk óriási bevétellel, de az alkalom mindenképpen elindított valamit, amire eddig senki nem figyelt oda. Ezek a családok - ki kell mondani – eléggé elszigetelten élnek, társaságba alig, vagy egyáltalán nem járnak, szabad idejük szinte semmi, örökös 24 órás szolgálatot teljesítenek. Mi ezen a napon néhány szorongásos pillanat után felszabadultan terítettünk, kis családdá váltunk, megnyíltunk egymás felé, gyerekeink kellőképpen elengedhették magukat, senkinek sem volt furcsa a „másiké”. Egyik témából a másikba kaptunk, és érdekes módon valahogy nagyon vidámak voltunk, pedig nem kis horderejű témák vetődtek fel. Pl. a mi gyerekeink nyaraltatása, integráltan, vagy különváltan, vagy a velünk, szülőkkel való nagyobb törődés a Testvérek részéről, vagy pl. az, hogy a szentségekbe fogyatékkal élő gyermek miért nem részesülhet. Egyszóval rengeteg témába belekaptunk, írom ezt azért, mert a mi srácainkkal hosszú ideig nem lehet egyhelyben maradni, így egyetlen témában sem értünk a dolgok végére. Ezért megállapodtunk abban, hogy e találkozásokat folytatnunk kell, rendszeressé kell tennünk, kicsit kidolgozottabbá, összehangoltabbá, és persze nem utolsó sorban céltudatosabb formát kell, hogy öltsön. Aztán sorban jöttek az ünnepeink és mindannyian nyakig ültünk a munkában és a készülődésben: virágvasárnap, húsvét, Élő Rózsafüzér zarándoklat, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ezek közben azért szülőtársaim szervezőkészségének köszönhetően kis csoportunk létszáma két családdal növekedett, így már 6 családdal folytatjuk utunkat. Vasárnap megünnepeljük Urunk mennybemenetelét, és jövő vasárnap várjuk az Atya által megígért Szentlelket. Pünkösd után mi is megújult lélekkel vágunk bele elkezdett ügyünkbe, és szeretnénk bemutatkozni a Szent László napi templombúcsún a Testvérek előtt egy kis meglepetéssel, melyet kérünk, fogadjatok szeretettel.
Kőhalmi Teréz
Veled és Feléd 13
Idézet Szabó Irma: Könyörgés Algernonért című írásából:
„Mikor a miséző pap kitárta karjait, és azt mondta: Emeljük föl szívünket…, ő is felnyújtotta két ujját… s talán az egész templomban senki nem tudta úgy, mint ő, mennyire szükséges az embernek, hogy vállalja önmagát. Együgyű. CSAK EGY ÜGYE VAN. INTENZÍV ISTEN-ÉHSÉGBEN ÉL.”
Isteni Irgalmasság vasárnapja II. János Pál pápa Húsvét 2. vasárnapját az Isteni Irgalmasság vasárnapjának nyilvánította Szent Fausztina nővér magán kinyilatkoztatása alapján. Ezen a napon teljes búcsút nyerhetnek azok, akik szentgyónáshoz, szentáldozáshoz járulnak. Idén ez a szép ünnep április 19-re esett. Ezen a napon plébániánk is csatlakozott a Világegyház megemlékezéseihez. Délután 3 órától az Irgalmasság órájában a Szentlélek lángnyelvei imacsoport vezetésével imádkoztuk el az Irgalmasság rózsafüzérét és litániáját egy nagyon szép, meghitt imaóra és szentségimádás keretében. Az imacsoport tagjai Fausztina nővér naplójából olvastak fel részleteket, rávilágítva az Úr Jézus kérésére, hogy minden nap imádkozzuk el 3 órakor az Irgalmasság rózsafüzérét engesztelésül bűneinkért. Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: „Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; … Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot.” (Napló 1572) „E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget.” (Napló 929) „Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján.” (Napló 754)
Veled és Feléd 14
Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére öt tizedes rózsafüzér, mely a hagyományos rózsafüzér segítségével imádkozható. Bevezetés: Miatyánk… Üdvözlégy… Hiszekegy… Tizedekben: Nagy szemekre: Örök atya! Felajánlom Neked, szeretett Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, engesztelé-
sül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világ-
nak! Befejezés (3-szor): Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, irgal-
mazz nekünk és az egész világnak! Fausztina nővér abban a különös kegyelemben részesült, hogy megjelent neki az Úr Jézus és megbízta őt, hogy fesse le az Úr portréját és írja a kép alá: „Jézusom bízom benned.” Mi is őrizzük ezt a képet szívünkben és jusson eszünkbe mindig az Úr végtelen szeretete és irgalma, mellyel átölel bennünket, bűnösöket. Ezért én is arra buzdítok minden testvért tiszteljük Jézus irgalmas szívét és ha tehetjük imádkozzuk el minden nap az Irgalmasság rózsafüzérét. Köszönjük a Szentlélek lángnyelvei imacsoportnak, hogy összeállították ezt a szép megemlékezést Urunk irgalmas szívéről és felhívták figyelmünket a Jézus szíve kép tiszteletére. Köszönjük az imádságokat és énekeket, melyek igazi mély lelki élményt adtak. Hála neked Jézusunk!
Tordai Éva
Ministránstalálkozó Esztergomban Szent Adalbertnek, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye védőszentjének ünnepéhez kapcsolódóan április 25-én ministránstalálkozó volt Esztergomban. Plébániánkról hatan vettünk részt a találkozón. Megérkezésenkkor ministránsok lelkes csapata fogadott minket a bazilikánál, és mi is bekapcsolódtunk a közös, gitáros éneklésbe. A lelki ráhangolódást követően minden ministráns felvette a magával hozott ministránsruhát és így vettünk részt a bíboros atya által celebrált ünnepi szentmisén.
Veled és Feléd 15
Az oltárnál a tavalyi találkozó játékos vetélkedőjének győztes ministránsai szolgálhattak. A mise keretében bíboros atya kiosztotta a Szent Adalbert-díjakat, amelyet olyan emberek kapnak, akik sokat tettek Egyházunkért, a helyi közösségért. Idén Tringer László orvos, Fehér László karnagy, Palojtay Béla orgonista és Németh Vince asztalosmester kapták e kitüntetést. A szentmise után, a találkozót megörökítendő egy fénykép készült a bíboros atyával közösen. Szent Pál-éve alkalmából a délutáni vetélkedők állomásai is Szent Pál életéhez kapcsolódtak, az állomások pedig Esztergom különböző pontjain voltak, így Esztergommal is megismerkedhettünk a nap folyamán. Az első állomáson a damaszkuszi falon kellett leengedni „Szent Pált”, és hogy kiderüljön, kinek megy ez jobban, ezt tíz percen keresztül kellett minél többször végrehajtani. A második állomás Szent Pál vakságához kapcsolódott. Ennél a feladatnál páronként felváltva kellett a vak Szent Pált elvezetni Damaszkuszba, ami jelen esetben egy dombon meghatározott útvonal teljesítését jelentette. A következő állomáson Szent Pál életének ismeretéhez kapcsolódó tesztet kellett kitölteni. A negyedik állomás tetszett nekem a legjobban, ahol két részre oszolva kellett előre meghatározott szavak felhasználásával Szent Pált vádolni mint farizeus, illetve Szent Pálként védekeznünk a támadások ellen. A következő állomáson számot kellett adnunk a liturgiában szereplő tárgyak ismeretéről, amelyek nevei természetesen latinul voltak megadva. Az utolsó állomáson pedig Szent Pál életének egy részének felolvasása után kellett egy térképen leírnunk a megjegyzetteket a kapcsolódó földrajzi helyek mellé. Sajnos nem sikerült a dobogón végeznünk a vetélkedőn, de ennél sokkal fontosabb, hogy egy tartalmas, szép napot töltöttünk együtt. Ezzel együtt elhatároztuk, hogy pótoljuk ismereteink hiányát. Köszönjük Istenünk, hogy együtt lehettünk ministráns testvéreinkkel!
András
Veled és Feléd 16
CSALÁDI LELKIGYAKORLAT A május 1-ei hétvégén családos lelkigyakorlaton vettünk részt a Budai hegyekben. A Szűz Mária Társasága Nővérek vendégei voltunk a Jablonka úton. A budai hegyoldalban levő nagy kertben áll a nővérek rendháza egy szép kápolnával. A kertben van még egy leánykollégium és egy lelkigyakorlatos ház, itt laktunk 3 napig. Pénteken két család képviselte a Szent László plébániát 7 gyerekkel és 3 gyerekvigyázó nagylánnyal, szombaton már 5 család volt együtt 13 gyerekkel, két nagylánnyal és Bertalan atyával. Pénteken amíg a lányok a gyerekekkel játszottak, beszélgettünk, ismerkedtünk a Fancsalszki házaspárral, előtte nem tudtunk szinte semmit egymásról. Imádkoztunk, beszéltünk a hitünkről, életünkről. Hamar eljött az ebédidő, utána pedig az altatás, 3 iskolás volt a 7 gyerek között, a többi kisebb. A pihenőidő alatt meglátogattuk ketten a kápolnát és beszélgettünk az Úrral. Azt gondoltam, sok idő lesz erre, mert itt van egy kertben velünk a kápolna és bármikor bemehetünk, de kétszer tudtam megtenni a három nap alatt, hogy beülök és csendben az Úrra figyelek. Kirándulást terveztünk délutánra, de úgy elhúzódott az alvás, hogy úgy döntöttünk, a kert végébe megyünk, ott van egy nagy rét, lefelé a városra van csodás kilátás, felfelé pedig a hegyeket látni. Itt a gyerekek szabadon szaladgáltak, hancúroztak, akácvirágot szedtünk és megettük. Az este, vacsora közben még beszélgettünk, amibe a gyerekek is bekapcsolódtak, az aznapi étkezést teljesen mi intéztük. Másnap Bertalan atyát és 3 családot vártunk. Kovács, Nagy és Szabó család amint megérkezett, felállt egy focicsapat és a lelkigyakorlatos ház előtti nagy füves részen rúgták a bőrt. A kert akkora volt, hogy még a szombati nap is azzal telt a nagyobbaknak, hogy felfedezzék minden zugát, felmásszanak a fákra, bujkáljanak a bokrok között, figyeljék az állatokat, növényeket. A kicsiknek, vagyis a kétéves korosztálynak - 3-an is voltak - elég volt, hogy a fűben ücsörögtek és bogarásztak valamivel, vagy a gyerekjátékos dobozból kihalásztak egy-két játékot. Sok madár hangját hallottuk, még éjszaka is és láttunk a kertben fácánt. A szombati nap lelki témája a bizalom volt. Az öt pár és Bertalan atya felvonult a felső szintre egy kisebb társalgóba. Az atya szentírási részeken keresztül mutatta be nekünk, hogy miért jó az Istenben bízni, milyen példák vannak ezzel kapcsolatban a Bibliában. Milyen lehetetlen helyzetek elé állította Jézus a tanítványokat, akár a csodás kenyérszaporítás, akár a viharos vízen való hánykolódás során, illetve milyen reménytelen helyzetekben fordultak hittel az emberek a Mesterhez, aki segített rajtuk.
Veled és Feléd 17
A saját életünkben megtapasztalt Isten iránti bizalomról és bizalmatlanságról ezek után kiscsoportokban beszélgettünk. Ez azt jelentette, hogy volt egy női és egy férfi csapat. Szentmisével zártuk ezt a délelőttöt, ahol már a gyerekek, gyerekvigyázók is jelen voltak. Szép volt, hogy 4 fiú ministrált, 3 iskolás és egy óvodás és pont mind a négyen hasonló drapp színű pólóban voltak, nem öltöztek ministránsruhába. A nővérek is velünk voltak a misén. Együtt ebédeltünk a nagy ebédlőben, ahonnan egyenesen ki lehetett menni a kertbe, úgyhogy ha valamelyik gyerek már befejezte, kimehetett, és az üvegajtókon keresztül láttuk őket. Ebéd után a gyerekek köszöntötték az édesanyákat kis verssel, énekkel, virággal és délelőtt a lányokkal készített rajzzal. Két család ebéd után elment, cserébe délután érkezett egy kispap, aki erre a hétvégére a plébániánk vendége volt. Mivel a hivatások vasárnapját ünnepeltük másnap, Bertalan atya meghívta, hogy jöjjön föl hozzánk a lelkigyakorlatra. Beszélgettünk vele, bemutatkoztunk, kifaggattuk és vele is elmentünk a nagy rétre, tegnapi kiránduló helyünkre. A nap érdekessége volt még, hogy színes siklóernyősök szálltak fölöttünk egész nap. Tizesével az égen köröztek, s ha már nagyon alacsonyan voltak, mert nem találtak egy jó légáramot, akkor a nagy réten, pont alattunk szálltak le. Egykét leszállóval beszélgettünk is, míg az ernyőjüket csomagolták. Volt, aki angolul köszönt vissza. Vasárnapra ismét két család maradt a nagy paradicsomkertben, a nagylányok is hazamentek szombaton az atyával. Megköszöntöttük a nővéreket is anyák napja alkalmából. 4-5 nővér lakik itt és egy jelölt, a lelkigyakorlatos házat pedig egy gondnok házaspár vezeti. Délután részt vettünk a kis kápolnában a misén és utána hazaindultunk, a gyerekek élményekkel, mi felnőttek kissé fáradtan, de örömmel tele.
Veled és Feléd 18
OVIS BALLAGÁS „Múlnak az évek, s mi egyet újra lépünk már…Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk…” Ez a búcsúzás Szentháromság vasárnapján virradt reánk s elérkezett a hálaadás valamint a tovahaladás! Hét ballagó folytatja máshol útját és egy költöző csemeténk. Hála Értük! Köszönöm neked Istenem ezeket a gyermekeket, kik csodálatos ajándékok, rakoncátlanok és rafináltak, ajándékozóak és durcásak, őszinték és érdeklődők, okosak és humorosak, kacagók és tipegők. Köszönöm, hogy napfénnyel árasztottad el a reggelt e napon és a szellőt, mely enyhülést adott. Fent a csoportszobában volt a gyülekező, ahol magunkra öltöttük ovis mellénykénket, így egységesítve indultunk szép sorjában a bevonulásra. Előttünk Jézus és a fényt vivő ministránsok - követtük őket. Velünk együtt ünneplő emberek jelenléte és szolgálata örömre gyújtotta szívünk. Áldozás után felálltak az ovisok az oltár elé és a kicsik elbúcsúztak versben a nagyoktól majd a nagyok is elköszöntek a következőkkel: Csanádi Imre - Búcsú az óvodától Hej óvoda, óvó nénik, nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk!
A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor.
Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni.
Köszönjük a gondviselést, gondviselést, felnevelést. Elindulunk, nem időzünk, de fészkünkre visszanézünk.
Versmondások és énekek közepette volt a tarisznya átadás, melyben a gyerekek egyszerűsége, tisztasága és fantasztikus kis lényük kisugárzott. Kegyelem és áldás kísérje a ballagókat valamint az itt maradókat! Végezetül: add Urunk, hogy ne térjünk le ösvényedről és mindig tudjunk követni Téged! Ámen.
Andrea
Veled és Feléd 19
ÉLŐ RÓZSAFŰZÉR ZARÁNDOKLAT Hála Istennek és a Szűzanyának, hogy május 16-án, szombaton immár harmadik alkalommal ismét megrendezték az Élő Rózsafüzér zarándoklatot Budapest körül. Hiszem, hogy a mai rohanó világban különösen is fontos a mi tanúságtételünk, közös imánk városunkért, az itt élő emberekért. A mi szakaszunk, a 7. szakasz útvonala az idén kicsit hosszabb volt a korábbi évekhez képest, a teljes táv 18,5 km volt, és ezáltal időben is tovább tartott. 6 óra 10 perckor 35 lelkes zarándok indult útnak plébániánkról, hogy 7 órára a zarándoklat kiinduló pontjára, Soroksárra érjen. Öröm volt látni ezt a lelkes kis csapatot, a kedves, régi zarándokokat és jó néhány új testvért, akik most először csatlakoztak hozzánk. Jó volt végignézni az arcokon, mindegyikünk szemében ott csillogott a boldog várakozás öröme, vajon milyen idő lesz, hányan leszünk, végig tudjuk-e csinálni. Soroksárról már 100-an vágtunk neki az egész napos zarándoklatnak, és feltünt, hogy a szombat reggeli bevásárló forgatagban sokan rácsodálkoztak az éneklő, imádkozó zarándokokra és éreztük, jó néhányan lélekben velünk vannak. Ráadásul idén több lakótelepet, forgalmas utcát is érintettünk, így még közelebb kerülhettünk az „utca emberéhez”. Útközben az érintett templomokban imádkoztuk végig az Örvendetes, a Világosság és a Dicsőséges Szentolvasót, az M5 autópálya mellett városáldás volt. A Sós-mocsáron átkelve a Fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk, ami igazán méltó „megpróbáltatás” volt a poros földúton. Azt hiszem mind az imák, mind a népénekek és gitáros énekek mély lelki élményt adtak. A nap folyamán örömmel tapasztalhattuk meg a testvéri szeretet megnyilvánulásait, egymás segítését, a fáradt zarándokok megvendégelését süteménnyel, fagylalttal, üdítővel. Köszönet a kántoroknak, akik az egész napot végigénekelték és vezették a zenei szolgálatot, továbbá a gitárosok szép szolgálatát, mely által így a fiatalok is aktívan bekapcsolódtak a zarándoklatba. És persze ne felejtkezzünk el az 5 cserkész fiatalról sem, akik a zarándoklat biztosításában segédkeztek, különösen a nagy forgalmú átkelőhelyeknél. Nagy öröm volt, hogy az idén több kisgyermekes család is részt vett a zarándoklaton. 2-3 szakaszon keresztül jöttek velünk babakocsival, ölben ülő kisbabával. Egy érdekesség, hogy a legfiatalabb zarándok alig 3 hónapos volt.
Veled és Feléd 20
Templomunkból idén 70-en vettünk részt a zarándoklaton és 12-en jelentkeztek segítőnek. Persze többen is segédkeztek a mise utáni agapé előkészítésében. Köszönet ezért elsősorban a Karitász-os testvéreknek és mindenkinek, aki részvételével vagy imájával segítette a zarándoklatot. Nagyon nagy öröm volt, hogy idén is a mi templomunkban volt a zárómise, melyet Dr. Varga Lajos váci segédpüspök celebrált, és mi fogadhattuk a 7. és 8. szakasz zarándokait, mintegy 300 testvért. A visszajelzések is azt bizonyítják, milyen szeretetteljes légkör alakult ki a résztvevő plébániák között.
Azt hiszem, mindnyájunknak sokat jelentett ez a zarándoklat, hiszen ez igazi tanúságtétel volt a világ felé, és éppen ezért nekünk hívő embereknek is rengeteg erőt, kegyelmet adott. Fantasztikus volt látni, ahogy a nap folyamán egyre nőtt a zarándokok száma és egy nagycsaládként imádkoztunk, énekeltünk együtt. Igazi öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy idén is szervezőként vehettem részt ezen a csodálatos eseményen. Köszönet és hála neked Urunk!
Tordai Éva
Veled és Feléd 21
SZENT JÓZSEF NYOMDOKÁN Május elsején ünnepeltük Szent Józsefet, a munkást. Nem kevés gond és probléma nehezítette életét, de őt nem befolyásolták emberi vélemények és okoskodások. Minden körülmények között egyedül Istenre hagyatkozva élte életét. Határozottságával és nagy szeretetével így válhatott a Szent Család fejévé, gondviselőjévé. Élete mintaként szolgálhat a mai családapák számára is. A következő sorokban néhány testvérünk vall arról, mit jelent számára, hogy keresztény édesapa lehet, és hogyan tekint Szent Józsefre. K. Péter: Számomra nagyon sokat jelent, hogy édesapa lehetek. Az pedig, hogy keresztényként élhetem meg mindezt, különösen nagy ajándék, de egyben nagy felelősség is. A hétköznapokban sok lehetőség van arra, hogy konkrét formában is megéljem azt, ami egy keresztény édesapa kötelessége. Ilyen például a közös esti imádság, mellyel a napot szoktuk zárni, vagy éppen az étkezésekhez kötődő ima, melyek mostanra beépültek a napi ritmusba. Fontosnak tartom, hogy minél korábban megismerkedjenek a gyermekeim a templommal, Istennel, és az ő tanításával. Ezért –még ha sokszor nagyon nehéz is- igyekszünk minden alkalommal együtt jönni a szentmisére, és a különböző plébániai együttlétekre. Kisfiam, Peti, néhány hónapja elkezdett ministrálni, aminek nagyon örülök, mert tetszik is neki, szeret jönni, sőt, egyszer-egyszer feladatot is kap már. Természetesen mindezt csak a feleségem, Kati segítségével tudom folyamatosan tenni, aki, főleg a hétköznapok során a teendők sokaságát egyedül látja el, és az idő nagy részében ő van a gyerekekkel, úgyhogy Isten után elsősorban neki tartozom köszönettel gyermekeink lelki fejlődéséért. P. Péter: A keresztény édesapa szerepét semmilyen módon nem tudom elválasztani a keresztény édesanya szerepétől. Kettejük egyetértő munkálkodása (és természetesen Isten kegyelme ) következtében alakulhat ki a harmonikus gyermeki egyéniség. Az apa követelményeket állít, az anya szeretetet sugároz. A z apa felépíti a házat, az anya adja a ház melegét. Ez a kettősség nem egymás ellen, hanem egy irányba, egy cél felé törekszik: hogy egészséges lelkületű embergyerekeket neveljünk fel, akik megállják majd helyüket a világban, a tőlünk kapott szeretetet továbbsugározzák saját gyermekeik és minden embertársuk felé. Szent Józseffel kapcsolatban nem túlságosan értem, miért ábrázolják őt a művészeti alkotásokban gyakran öreg emberként (a mi templomunkban álló
Veled és Feléd 22
szobor kivétel). Talán azért, mert – a szent hagyomány szerint – ő már Jézusfiatalkorában meghalt, és úgy gondolták, hogy bizonyára már házasságkötésekor is öreg lehetett. Szerintem ez nem helyes, mert abban az időben az emberek átlagos élettartama elég alacsony volt (a 40 éves ember már szinte aggastyánnak számított), mivel abban az időben egy egyszerű bakteriális fertőzés is elég volt, hogy valaki meghaljon. Szerintem Szent József igenis fiatal volt; üzenem a művészeknek, hogy inkább így ábrázolják őt. Sz. András: Hogyan lehetek keresztény édesapa? Erről két gondolat jutott eszembe. Az egyik: vallásos családból jöttem, így egyszerű dolgom volt. „Csak” kopírozni kellett szüleim példáját, és nagyon könnyen ment minden. Jómagam is megpróbálom ugyanazt tenni több-kevesebb sikerrel: a szeretetet, alázatot és türelmet átadni. A második dolog szinte kapcsolódik az elsőhöz, hogy mindazt, amit teszek, HITTEL cselekszem, hiszen a Szentírás is azt írja: - Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. (Mt21,22) - Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. (Jn 16,23) - Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. (Lk 11,10) F. Mihály: A család két legfontosabb pillére az anya és az apa. Szent József is vállalta az apaságot – bár megtehette volna, hogy elbocsássa a Boldogságos Szüzet, de nem tette. Sajnálatosan tapasztalom, hogy nagyon sok család hullik szét. Az apa és az anya, akik korábban szerették egymást, sok mindent megtettek azért, hogy a másik kedvében járjanak, egyszer csak valamiféle külső ok miatt egymás ellenségeivé váltak. Nem törődnek azzal, hogy acsarkodásaikat a korábbi szeretetük gyümölcse(i) sínyli(k) meg. Az igaz szeretet hiányát tükrözik ezek, ami a Szent Családnál, és hála Istennek rengeteg más családnál is megvolt, megvan. Vállaltam én is az apaságot. Nem gondoltam volna, hogy mennyiféle gonddal is jár ez. Szent József is vállalta a gondokat. Mennyit fáradozott, hogy felnevelje Jézust, és mennyit fáradozunk mi is, hogy felneveljük gyermekeinket. Szent József! Kérlek, légy segítségére az apáknak, hogy a megkezdett útjaikat végigjárhassák! Adj erőt nekik, hogy higgyenek abban, amit tesznek a családjukért, az kedves az Úr előtt! Kérlek, adj erőt nekem is, hogy az előttem álló megpróbáltatások ne csüggesszenek el!
Veled és Feléd 23
FÉRFI EST Május utolsó szerdáján férfi estet tartottunk plébániánkon. Az est kitűnő lehetőséget biztosít egy kötetlen beszélgetésre, politizálásra, különféle vélemények kinyilvánítására, ütköztetésére. A mai este, miután elbúcsúztattuk Bettit, és a férfi rózsafüzér tagok viszszatértek a terembe, a Szentírásból közösen meghallgattuk az evangéliumot, amelyben ez is állt: „Szenteld meg őket az igazságban”. Hát kerestük az este alatt ezt az igazságot. Bertalan atya röviden elmondta, hogy fog változni a mise szövege pünkösd után egy fordítási pontosítás miatt.(…”ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára ..” helyett lesz a : „…ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára…”. Értelmeztük a sorokat, hogy helyesen értsük. A kötetlen beszélgetés során megbeszéltük, mit kell (kellene) képviselnie ma, az európai parlamentbe bekerülő magyar politikusnak. Végiggondoltuk keresztény értékeinket, és azt, hogy a jelenlegi politikai pártok ezekből mennyit képviselnek. Ezután már agy rázósabb témát feszegettünk: lehet-e a politikus ha keresztény (vagy ha nem) megalkuvó, mit jelent a kompromisszum, mikor milyen helyzetekben alkalmazható, vagy egyáltalán megengedett-e. Mennyire marad hiteles az (akár helyi, akár országos képviselő), aki hajlandó a jelen érdekek miatt akár csak részlegesen is feladni a képviselt értékeit. Szóba került még a rose készítés is, persze ehhez meg is kellett a készítményt kóstolni, majd összehasonlításokat tenni egyéb kostólható készítményekkel. Az est vége felé beszélgettünk arról, hogy a család, a házasság védelme, a gyereknevelés egyre fontosabbá válik, mert az EU -ban hozott törvények jelentős része ránk is vonatkozik majd, és a tervezetek ismeretében sajnos a törekvések ellentétesek a mi értékrendünkkel. Az idő gyorsan elmúlt, ezért búcsúzásnál megbeszéltük, hogy a férfi est a jövőben is folytatódjék.
Molics Ferenc
Veled és Feléd 24
ÚJ ÚTON Török Bernadett testvérünkkel beszélgettünk, aki hoszszú éveken keresztül elkötelezetten vett részt a Szent László Plébánia életében. Számára az Úr szolgálata most máshol folytatódik, ennek kapcsán kérdeztük őt.
Életedben lezárult egy időszak. Ez jó alkalom egy kis visszatekintésre. Mikor, és hogyan kerültél a plébániára? 1994. őszén. Nagymamám, aki 12 éves koromban meghalt, mindig szerette volna, ha meg lennék keresztelve, de ez kiskoromban mégis elmaradt. Édesanyámnak az volt a véleménye, hogy majd 18 éves korom után eldönthetem, hogy szeretnék-e megkeresztelkedni. Majdnem 20 éves voltam, amikor ez egyszer eszembe jutott. Akkor úgy döntöttem, hogy meg fogok keresztelkedni és jelentkeztem Károly atyánál a felkészülésre.
Azóta 15 év eltelt, mi történt veled itt a plébánián? Milyen tevékenységekben vettél részt? Először csak nagyon örültem annak, hogy végre megtaláltam azt, amit mindig is kerestem, megtaláltam az élet értelmét. Korábban sokat gondolkodtam azon, hogy mi is az értelme mindannak, amit teszünk, ha egyszer úgy is meg kell halni, és azzal mindennek vége lesz. A kereszténység megadta a választ: a halállal éppen, hogy nincs vége mindennek, sőt ezáltal nyer értelmet az élet minden eseménye; hogy valóban van értelme küzdelmeket, áldozatokat vállalni, másokért élni, dolgozni. Van értelme megbocsátani, lelki vagy testi fájdalmakat vállalni. Ez az öröm magával hozta azt is, hogy bekapcsolódtam különböző csoportoknak az életébe a plébánián. Először az ifjúsági hittanba, később a felnőtt hittanba, majd az Életigés csoportba. Még az ifjúsági hittan idején történt, hogy megszólított egy hölgy – Siroki Marika - a sekrestyében, és azt kérdezte tőlem, hogy „miért nincs a plébánián ifjúsági rózsafüzér csoport”? Először nem értettem, hogy miért tőlem kérdezi, de aztán lassan megvilágosodott, hogy tehetnék azért valamit, hogy legyen. Így lettem az ifjúsági rózsafüzér csoport felelőse 3 évig, és ebből következően a FEFO (felelősök fóruma) tagja is. Aztán részt vettem különböző plébániai programokon, zarándoklatokon, túrákon. Nagyon szeretek túrázni, akár gyalogos hegymászás, akár kerékpáros, vagy bármilyen kirándulás legyen is.
Veled és Feléd 25
Meglepetésként ért, hogy jelöltek a képviselőtestületi választáson, és a következő ciklusban meg is választottak. A KT-ben először az ifjúsági munkacsoport felelőse voltam, később jegyzői feladatokat láttam el.
Mi volt itt számodra a legkedvesebb esemény? Nehéz lenne választani. Tizenöt év rengeteg eseményéből nem tudok egyet kiemelni. Annyi élmény és annyi Isten-élmény kapcsolódik ehhez a plébániához, hogy lehetetlen felsorolni. Mindig az aktuális feladat volt a „leg”… Csak a zarándoklatokat nézve - például, amikor Medjugorjeban voltunk, akkor hónapokig azt gondoltam, hogy ennél gyönyörűbb zarándoklat nincs is a világon. Aztán, amikor a Szent Erzsébet zarándoklatra mentünk Németországba, vagy amikor Lengyelországban, vagy Erdélyben voltunk, akkor kiderült, hogy ami éppen akkor van, az a legcsodálatosabb. Már csak azért is, mert az emberek közötti kapcsolat akkor és ott épül az adott pillanatokban. Nem maguk a programok voltak a legnagyobb élmények, hanem az ott történtek, és hogy ezeken mindig közösségben vettünk részt.
Honnan jött a gondolat, hogy elköltözöl? Pontosan nem tudom. Mint, ahogy azt sem tudom, hogy a keresztelkedés gondolata honnan jött. Ha azt mondom, hogy Isten hívott 1994-ben a plébániára, most pedig Erdélybe, akkor talán mindenki mást ért ez alatt. Nem volt látomásom, nem hallottam hangokat, egyszerűen úgy érzem, hogy most ez a következő állomás, ahol dolgom van, és szolgálnom kell az embereket. Arról, hogy ez hogyan fog megvalósulni, csak nagyon kevés elképzelésem van még. Csak bizonyos lépéseket látok előre: Pünkösd után bemegyek egy irodába és jelentkezem munkára. De hogy egy hónap múlva, vagy 5 év múlva mit fogok itt csinálni: az számomra is titok.
Ez nagyon izgalmasan hangzik… Azért mégis csak volt valami motiváció, ami elindított Erdély felé? Legelőször 1983-84. környékén jártam Erdélyben, amikor a névadó keresztanyám - akinek itt éltek rokonai – elvitt engem egy esküvőre. Éppen Marosvásárhelyen, ahol dolgozni fogok, volt a lagzi. Annyi maradt meg az emlékeimben, hogy gyönyörű hegyek között nagyon sokat vonatoztunk.
Veled és Feléd 26
Hazatérve semmi olyasmi nem fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék majd itt lakni. Évekkel később a plébániával voltunk egy zarándoklaton Erdélyben. Akkor sem gondoltam azt, hogy jó lenne itt élni, bár Csíksomlyón a templomban szívesen maradtam volna hosszabb időre is. Aztán korábbi munkahelyemnek, a magyar Katolikus Karitász Országos Központjának volt egy közös programja a székelyföldiekkel. Amikor kiáradt a Fehér-Nyikó patak, ott elég sokan meghaltak és házak dőltek össze. Ennek a térségnek a megsegítésére a magyar katolikus templomokban gyűjtött adományok miatt vettük fel a kapcsolatot az erdélyi munkatársakkal. Számomra ez utazással nem járt, csak távkapcsolatot jelentett. Amikor viszont a munka lezárult, Farkaslakán az iskola átadására meghívtak engem is. Ekkor gondoltam először, hogy el tudnám képzelni az életemet itt hosszabb távon is. Tavaly nyáron erősödött meg bennem a gondolat annyira, hogy elkezdtem konkrétan tervezgetni. Több változat is fölmerült szolgálati lehetőségként, például Csaba atyánál Déván, vagy valamelyik gyerekotthonban. Különböző szerzetesrendek is vannak, akik többféle munkát végeznek, tanítanak, idősek otthonában dolgoznak, és az is megfordult a gondolataimban, hogy az erdélyi Karitásznál folytassam a munkát. Épp aznap, amikor erre gondoltam, jött a kérdés attól a kollégától, akivel a Nyikó-árvíz kapcsán együtt dolgoztunk: nem gondoltam-e rá, hogy náluk folytassam a munkát? Igen volt a válaszom!
Mennyi időt fogsz ott tölteni? Mindenkinek, aki ezt kérdezte, kicsit viccesen azt válaszoltam, hogy 5 évre, vagy örökre. Nem azért, mert ez így rímel, hanem mert azt gondolom, hogy egy-két éves időtáv nem elegendő eldönteni ezt.
Épp Pünkösdkor zajlott a költözésed. Tudatosan választottad ezt az időpontot? Nem tudatos választás volt. Az történt, hogy még tavaly szeptemberben beiratkoztam a Máltai Szeretetszolgálat által meghirdetett mentőápolói tanfolyamra. A záróvizsga most május 25-én volt, és új munkahelyemen június 2-án már vártak, ezért a költözés ekkor volt lehetséges. Gondolom, ebben a Mennyei Atya keze volt, és nagyon örülök neki!
Köszönjük a beszélgetést, és köszönjük, hogy munkáddal, jelenléteddel gazdagítottad a Szent László Plébánia közösségének életét! Kívánjuk neked, hogy vezessen, segítsen a Szentlélek további utadon!
Veled és Feléd 27
NAGYMAMÁK Amikor nagymamák lettünk, valami új boldogság töltött el minket, amit eddig még sohasem éreztünk. Hogyan tovább? Azt gondoltuk, hogy mi már mindent tudunk a gyermekgondozásról és nevelésről, mivel a saját gyermekeinket már felneveltük, majd mi megtanítjuk a lányainknak, mit hogyan kell csinálni. Aztán a gyakorlatban gyorsan kiderült, hogy ma már sok minden másként van. Más a módi. Mások a feltételek is, az orvos, a védőnő, később az óvónő vagy a tanító néni mást javasol, mint amit mi annak idején hallottunk ezeken a területeken. Hamar rájövünk arra is, hogy a gyerekeink sem értenek egyet velünk mindenben, mi „csak” nagymamák vagyunk, az unokáinkat elsősorban ők szeretnék nevelni. Ez is érthető, hiszen még emlékeznek azokra a hibákra is, amiket annak idején mi követtünk el, és természetesen ők jobban tudják, mit lehet a gyermeknek megengedni és mit nem. Mi gyakorló nagyik vagyunk, ők gyakorló szülők. Valahogy mégis segíteni szeretnénk… vagy legalább látni, ahogy cseperednek az unokáink. Ahány család, annyiféle a kapcsolat a nagymamákkal, pl. attól függően is, hogy együtt laknak, vagy közel, vagy esetleg másik városban … Sok esetben jól jöhet, hogy van kikkel megbeszélni ezeket a nagymamás tapasztalatokat. Erre jött létre a nagyihittan – még 1999-ben, most már tíz éve. Az utóbbi 1-2 évben inkább nagyiklub-szerűen működött, hiszen korábban mindenféle témát kimerítettünk már: a nagyszülők ABC-jétől kezdve a nagymama-érettségiig, hogyan tudjuk hitünket átadni, hogyan lehet missziózni a családban, kijártuk „Jézus tanítványainak iskoláját”, és még sok érdekes témánk volt. Megkérdeztük a nagyikat, miért jó, hogy van ez a lehetőség? - családias a hangulat, mindent őszintén meg tudunk beszélni; - sokat tanultam abból, ki-hogyan éli meg az unokáival való kapcsolatát, hogyan lehet kezelni a konfliktusokat, amik sajnos néha adódnak; - nagyon hasznos volt, hogy egy éven át az „öt szeretetnyelv” volt a téma, amit ki is próbáltam a családi kapcsolataimban; - nagyon szeretek ebbe a csoportba jönni, mert jó a közösség, tanácsokkal is segítjük egymást, lelkileg is együtt vagyunk, az evangéliumokat is meg tudjuk beszélni; - mindig imával kezdjük és imával fejezzük be az összejöveteleinket, néha egyenként is elmondunk 1-1 fohászt saját szavainkkal az unokáinkért, családunkért, ez nagyon jó, mert lelkileg mindig ez jelenti a legtöbbet.
Veled és Feléd 28
Tudjuk, hogy a kedves testvérek közül időközben többen is nagymamák lettek, szeretettel várjuk őket ezekre az összejövetelekre, melyeket havonta egy alkalommal tartunk. Várjuk az ötleteket is a fiatalabb nagymamáktól: miről hallanának szívesen, lehet a korábbi 10 év témáiból is válogatni, minden ötletnek örülünk, szeretnénk, ha megújulna, felfrissülne a csoport az újabb nagyikkal és újításaikkal. 2009 októbertől kezdünk új tanévet, nyáron nyári szünet van nálunk is. Jó pihenést, unokás vakációt! Októberben találkozunk! Minden érdeklődő nagymamát szeretettel várunk!!!
Takácsné Edit
Nagymama lettem Fiammal, amikor Isten megajándékozott, a boldogság túlcsorduló érzése töltött be. Azóta már nagymama lettem. Isten hasonló magasztos érzéssel töltött el, ahogy pár órás unokámat megláthattam. Ma már öten vannak testvérek. Mindegyikük születését hasonló felemelő érzés kisérte. A súlyos hétköznapok komoly próbatételek mind-mind nagy áldozatot követelnek. Igyekszem megtanulni a Szűzanya alázatos, imádságos szeretetével alkalmazkodni, akkor segíteni, helyt állni, amikor szükségük van rám. Unokáim egyéni bánásmódot igényelnek. A közös imádság, ének, játékok alkalmával kimondatlanul is érezzük Jézus jelenlétét a kölcsönös, őszinte, szeretetteljes harmonikus légkörben. Meghitt beszélgetésekre is adódik lehetőség, ilyenkor jobban megnyílnak. Figyelmesen hallgatom hol egyiküket, hol másikukat, álmaikat is megosztják velem. Tudom, a felelősségem is nagy. Templomba rendszeresen együtt járunk. Hálatelt szívvel köszönöm Istennek, hogy életük része lehetek és ennyi unokával megáldotta családomat, hiszen mindegyik unokám külön-külön értékes kincs. Szeretetük, kis kezükkel készített ajándékaik erőt adnak az újrakezdésekhez, hogy ebben is példát tudjak mutatni.
Katonáné Ella
Veled és Feléd 29
Május 28-án, keresztény hittel viselt hosszú szenvedés után, földi útja befejeztével újabb kedves testvérünk ért révbe: Siroki Marika. Ő, aki a Liturgikus munkacsoport tagjaként szívének Isten iránti minden szeretetét sokszor foglalta imába és sok-sok gyönyörű csokrot varázsolt az oltárra. Keze nyomán megannyi virág díszítette templomunkat ugyanúgy, mint a felejthetetlen úrnapi külön oltárt, melyet a rózsafüzér csoport és Eucharisztia szövetségbeli testvérekkel közösen készített. Buzgón imádkozott Égi Édesanyánkhoz is, akinek pártfogásában rendületlenül bízott. A Szivárvány családcsoport tagjaként maradandó élmény volt plébániánk farsangi összejöveteleire jelenetekkel készülni vele, együtt kirándulni, zarándokolni, lelkigyakorlatokon részt venni. Közösségünkből hiányzó kedves, finom lénye most már hitünk és reményünk szerint az örök hazát gazdagítja.
Drága Marika! Szívünkben őrzünk!
Plébániai hittanos tábor Szeretettel várunk és hívunk minden ifjúkorú hittanost plébániánk nyári táborába, hogy mi fiatalok, együtt, keresztény módon építsük közösségünket! Sok szép programmal készülünk...
Gye re! V árun k Tége d!
Plébániai lelkigyakorlat Plébániánk idei lelkigyakorlata augusztus 20-a és 23-a között lesz Iszkaszentgyörgyön. Jó alkalom ez az Úrral és egymással való kapcsolatunk elmélyítésére, a közös töltekezésre. A teljes részvételi díj 12.500,- Ft, jelentkezni 2.500,- Ft előleg befizetésével lehet .az Irodában.
Min denkit s zere te tte l v ár unk!
Veled és Feléd 30
PROGRAMTERVEZET Időpont június 28.
vasárnap július 7 – 11.
kedd-szombat július 15 – 19.
szerda-vasárnap július 20-25.
hétfő-szombat augusztus 1-8. szombat-szombat augusztus 15.
szombat augusztus 20. csütörtök
Program Templombúcsú Egyházmegyei Ifjúsági Tábor (tájékoztatásul) Egerszalóki Ifjúsági Találkozó (tájékoztatásul) plébániai hittanos tábor (helyszín: Tar) Cserkésztábor Nagyboldogasszony (kötelező szentmise) Szent István király ünnepe Templomunkban csak reggel 7 órakor lesz szentmise. Délután a Szent István Bazilikánál: szentmise és körmenet
augusztus 20-23.
csütörtökvasárnap szeptember 6.
vasárnap
plébániai lelkigyakorlat (helyszín: Iszkaszentgyörgy) Hittanos évnyitó (Veni Sancte)
V igyázok magamra és másokra. A misét és az imát nem mulasztom el. K erülöm a mérgező dolgokat (testi, szellemi síkon). Á ldás leszek környezetemre. C ivakodni semmi körülmények között nem fogok. I dőben kelek és fekszem. Ó vagy Új szövetségi Szentírasból minden nap olvasok, elmélkedek. Minden kedves Testvérünknek kellemes nyári kikapcsolódást és lelki feltöltődést kívánunk! Veled és Feléd szerkesztősége
Veled és Feléd 31
SZENTMISÉK SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN TEMPLOMUNKBAN hétfő: 18.00. hétfő: 18.00. kedd: 7.00. kedd: 7.00. szerda: 18.00. szerda: 18.00. csütörtök: 7.00. csütörtök: 7.00. péntek: 18.00. péntek: 18.00. szombat: 7.00. szombat: 7.00. vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00. vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00.
AZ IMAAPOSTOLSÁG AZ IMAAPOSTOLSÁG
SZÁNDÉKAI JÚLIUSBAN SZÁNDÉKAI JÚLIUSBAN ÁLTALÁNOS: ÁLTALÁNOS: Hogy a Közép Hogy a Közép‐‐Kelet keresztényei hitüket teljes szabadságban élhes‐ sék, egyúttal a kiengesztelődés és a béke eszközei lehessenek. béke eszközei lehessenek. SZENTSÉGIMÁDÁS: SZENTSÉGIMÁDÁS: Kedd reggel mise után 9.30 ig. Kedd reggel mise után 9.30‐‐ig. Péntek este mise után 20.00 ig. Péntek este mise után 20.00‐‐ig. MISSZIÓS: MISSZIÓS: Elsővasárnap: 17 18‐‐ig. Elsővasárnap: 17‐‐18 ig. Hogy az Egzház csírája és magja GYÓNTATÁS: GYÓNTATÁS: legyen olyan emberiségnek, amely Kedden reggel mise után. Kedden reggel mise után. Szerdán és pénteken az esti mise után. Szerdán és pénteken az esti mise után. kiengesztelődött és újra egyesült Isten egyetlen családjában, vala‐ Vasárnap a reggeli (7 Vasárnap a reggeli (7‐‐es) mise után, es) mise után, mennyi hívő tanúságtételének illetve a plébános atyával történő elő‐ köszönetően a világ minden orszá‐ zetes időpont egyeztetés szerint. zetes időpont egyeztetés szerint. gában. gában. IRODAI SZOLGÁLAT IRODAI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON: PLÉBÁNIÁNKON: hétfő és péntek 16 18, hétfő és péntek 16‐‐18, kedd és szerda 9 kedd és szerda 9‐‐11. 11.
KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja Egyházát! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással. Plébániánk számlaszáma: CIB 11100104‐19819246‐36000001 VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlőrinc ‐ Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelős kiadó: Tóth Bertalan (
[email protected]) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
