BOR167.QXD
2008. 12. 15.
20:28
Page 2
ELED ÉS ELÉD
SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN Hétfõ: 18.00 Kedd: 7.00 Szerda: 18.00 Csütörtök: 7.00 Péntek: 18.00 Szombat: 7.00 Vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00
A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep XVIII/6. (167.) szám - 2008. december
G YÓNTATÁS : Kedden a reggeli mise után Szerdán és pénteken az esti mise után Vasárnap a reggeli (7-es) mise után, illetve a plébános atyával történõ elõzetes idõpont egyeztetés szerint IROD AI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON: hétfõ és péntek 16-18 kedd és szerda 9-11 KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja Egyházát! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma: CIB 11100104-19819246-36000001
AZ IMAAPOSTOLSÁG SZÁNDÉKAI - DECEMBER Általános: Hogy az Egyház minden apostoli és missziós tevékenységével bátran mozdítsa elõ az élet kultúráját az erõszak és a halál kultúrájával szemben, amely egyre jobban terjeszkedik. Missziós: Hogy a keresztények, fõleg a miszsziós országokban, a testvériség konkrét gesztusai által mutassák meg, hogy Jézus Krisztus a világ reménysége.
VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelõs kiadó: Tóth Bertalan (
[email protected]) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
- KARÁCSONY -
SZENTSÉGIMÁDÁS : Kedd reggel mise után 8-ig. Péntek este mise után 18-19.30-ig. Elsõvasárnap 17-18-ig.
Örvendezzünk, keresztények, közel van az Isten, És eléje minden lélek szentül közelítsen, S az angyalok seregének hangján énekelje: Siess, Uram, jöjj le közénk, kérünk esdekelve!
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 2
A TEREMTETT VILÁG MEGÕRZÉSE
TARTALOM
„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje és õrizze.“ /Ter 2,15/
3
A teremtett világ megõrzése
4
Elsõáldozás
6
Erdélyi zarándoklat 7 Szentlélek lángnyelvei imacsoport hálaadása 77nos
8
Bérmálás volt templomunkban 10
Szent Erzsébet koncert
12
Adventi lelkinap
12
A Szentírásra alapozott mindennapok 14
Adventi Ifjúsági Találkozó
16
Életünkbõl
18
A Szentírásra alapozott mindennapok 2 0 A Betlehemi lángról
22
Farsangi elõzetes 2 3 Programajánló
Kedves Testvérek! Néhány dologról sokat beszélünk, ám, amikor cselekvésre kerülne a sor, már nem lépünk. Ilyen a teremtett világ megõrzése, más néven környezetünk védelme. Azt mindannyian látjuk, hogy nagy a baj, de a megoldásokban már nagyon is különbözik az elképzelés. Mint minden betegség orvoslását, a Föld sebeinek gyógyítását is a lélek sebeinek és a gondolkodásmód megtisztításának kell megelõznie és kísérnie. Amíg az emberek nem tanulják meg - köztük a keresztények is -, hogy nincs jogunk többet elvenni a természettõl, mint ami szükséges, addig nincs mirõl beszélni. Jó esetben, ha meg is valósulnak a különbözõ környezetvédelmi beruházások, azok is komoly erõfeszítések árán és igen drágán. Ez jól nyomon követhetõ a csomagoló anyagok visszaváltásában. Amíg újratölthetõ üvegpalackokat használtunk, nem volt kérdés, hogy a 'csomagolást' nem dobjuk el, hanem visszaváltjuk. De amióta egyszer használatos mûanyagpalackokat használunk, már akkor is megveregetjük egymás vállát, ha ezeket a palackokat egyáltalán szelektíven gyûjtjük. Az ún. 'megújuló' energiaforrások - Hazánkban az erdõk fáinak eltüzelésével nyert villamosenergiát is annak nevezik -, dicséretesnek tûnnek, de ne feledjük, a legtisztább energia az, amit nem használunk fel. Komoly beruházásokat igényelnek a hõszigetelések, de az odafigyelés, a hõfokszabályzó egy fokkal való lejjebb tekerése nem kerül semmibe. A plébánián is tapasztalom ezt a nemtörõdömséget. Sokszor és türelemmel kell szólni, remélem, nem hiába. Vajon hányan vesszük komolyan a plakátok üzenetét: 'Kapcsold ki, tekerd le....' Természetesen kényelmesebb bekapcsolva hagyni a készüléket, készenléti állapotban tartva azt, mert így távkapcsolóval is bekapcsolhatjuk. Azzal a távkapcsolóval, ami szintén nem környezetkímélõ, merthogy elem kell bele, amit aztán kevesen gyûjtünk csak szelektíven. Inkább a háztartási szemétbe helyezzük, onnan a lerakóba kerül, ahol egyetlen ceruzaelem, miután kifolyt belõle a sav, egy köbméter talajt szennyez el. Bizony, kényelmesek vagyunk, pazarlunk, és ez bûn. Senki se védekezzék azzal, hogy a többség is így tesz. Akkor a többséggel fogunk bûnhõdni. A kevesek összefogása azonban, ha példaadóan teszik a dolgukat, megmentheti a Földet. A fizikai környezet szennyezése azonban csak következmény. A szellemi környezetszennyezés leképezése, amit a reklámok és a véleményformáló eszközök által cselekednek. A 'birtokolj', 'szerezd meg', 'azonnal legyen a tiéd' üzenetei között nehéz képviselni az 'adakozz', 'mondj le róla', 'várakozz türelemmel' bevált szabályait. Krisztus szegénnyé lett értünk, és szerényen élt köztünk. Amikor emlékezünk arról, hogy a világba jött, ügyeljünk, hogy ünneplésünk is szerény maradjon! -TBpl-
Veled és Feléd 2
Veled és Feléd 3
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 4
ELSÕÁLDOZÁS
2008. október 19-én 10 gyermek találkozhatott az Eucharisztikus Jézussal: A. Renáta, B. Noémi, B. Balázs, D. Ádám, D. Barnabás, H. Petra, K. Alexandra, M. Bence, R. Nikolett, Sz. Tímea. Imádkozzunk értük, hogy hitükben növekedjenek és eljussanak az érett kereszténységre!
Veled és Feléd 4
Veled és Feléd 5
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 6
ERDÉLYI ZARÁNDOKLAT CSODA avagy a Jóisten kegyelmébõl kapott születésnapi ajándék Az utolsó napokban értesültem, hogy a Szent László Plébánián Kárpátaljára szerveznek zarándoklatot. Mise után megkerestem Györgyöt, majd Bettit, hogy lehet-e még jelentkezni. Egyetlen hely volt, amelyet betegség miatt valaki visszamondott, azt el is fogadtam. Így vehettem részt a kárpátaljai látogatáson, ami gyermekkorom óta dédelgetett álmom volt. 1940. október 23-án születtem, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gelénes faluban, közel az Ukrán határhoz. 1944. novemberében, amikor a "dicsõséges" szovjet hadsereg átlépte Magyarország keleti határát, hogy "felszabadítson" minket (ezt hirdették az elvtársak, több mint 40 évig), 3 napi élelemmel, 2 heti munkára kellett jelentkezni minden 18 és 60 éves korú férfinak minden faluban. Édesapám is jelentkezett és akkor derült ki, hogy fegyveres orosz katonák fogták õket körbe, és gyalog hajtották õket Barabás községtõl egészen Szolyváig, amely település ma már Ukrán terület, ahol gyûjtõhely és elosztó mûködött. Az édesapánk, sokadmagával többé soha nem tért vissza. Négyen voltunk testvérek, öcsém 1 hónapos volt, amikor apámat elhurcolták. Nekem is csak halvány emlékfoszlányaim vannak édesapámról. Le sem tudom írni, hogy a bátyámmal gyerekkorunkban milyen gondolatok forogtak fejünkben. Nagyon szegények lettünk, nem csak mi, szinte az egész falu, sõt az egész megye. Nem véletlenül nevezték sötét Szabolcsnak az egész megyét. De az okot soha nem tették hozzá, hogy kik a felelõsek az elhurcolt emberek, és az itthon maradt árvák sorsáért, egy életre kiható nyomorba döntéséért. Nagyon sok embert érintett ez a tragédia, éppen ezért a hatalom gondoskodott arról, hogy ne beszélhessünk róla. A mai napig csak a zsidó holokausztot illik naponta emlegetni, pedig sokunknak elsõsorban a saját és apáink tragédiája fáj. A mai napig nem tudjuk hol halt meg édesapánk. Hiába kerestettem a Vöröskereszten keresztül. Ezen a lelki fájdalmamon segített, enyhített ez a zarándokút, amelyen részt vehettem és megkoszorúzhattam a Szolyván felállított emlékmûvet. Zarándoktársaim láthatták, hogy elérzékenyültem, mert úgy szerettük volna, ha nekünk is lett volna apánk, aki szeret és mi viszont szerethettük volna. A mai napig hiányzik, szomjazom ezt az érzést, most is könnyezve írom e sorokat. Az vígasztal, hogy a Jóisten áldásával van egy áldott jó lányom, és neki egy áldott jó férje, akit fiam helyett fiamnak tekintek, és négy szép, egészséges unokám, akiket nagyon szeretünk, és boldoggá tesznek minket.
Veled és Feléd 6
Hálát adok a Jóistenek, hogy lehetõvé vált számomra, hogy ezen a zarándoklaton, még ha feleségem nélkül is, de részt vehettem. Köszönettel tartozom Bertalan atyának és a többi testvérnek, hogy elfogadtak, megértettek, segítettek lelki fájdalmam enyhítésében. Nagyon jó érzés volt együtt lenni a kis közösséggel és megélni, hogy ott lehettünk fizikailag is a Munkácsi várban, ahol nagyapám is járt, mint katona. Sokat mesélt azokról az élményeirõl. A Vereckei-hágónál, egész magyarságunk õstörténete végig futott gondolataimban. Szomorú, hogy lassan ezt a kis országot is alig tudjuk megvédeni, fenntartani. Tanulság: Fontos, hogy felismerjük és megtaláljuk azt a közösséget, ahol lelki táplálékunk a Jóisten közelsége miatt biztosítva van, magyarságtudatunk megtartása és erõsítése a hitünkbõl fakad. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldás! Békesség! (Szûcs Sándor)
10 ÉVES A SZENTLÉLEK LÁNGNYELVEI IMACSOPORT
A Szentlélek lángnyelvei karizmatikus imacsoport megemlékezése Hálát adunk Neked Urunk, hogy közösségünket minden nehézség ellenére fenntartottad az elmúlt 10 évben. Köszönjük, hogy Te válogattál össze bennünket, s alkalmatlanságunk ellenére is számítasz ránk. Hálát adunk, hogy a Te dicsõítésed tart össze bennünket, és a Te szereteteddel tudjuk szeretni egymást. Örülünk, hogy közösségünkkel gazdagíthatjuk plébániánk életét. Kérünk, hogy továbbra is vezess és erõsíts minket Szentlelkeddel, hogy minél hûségesebben tudjunk szolgálni Téged testvéreinkben! Add, hogy a Te szemeddel lássuk õket, és a Te lelkületed legyen minden cselekvésünk alapja! Ezekkel a szavakkal adtunk hálát az Úrnak hálaadó Szentmisénken. Örömteli szívvel tapasztaltuk, hogy az Úr most is bõséges kegyelmével árasztott el bennünket. Ezúton köszönjük meg a zenekar lelkes szolgálatát, s közbenjáró, imádkozó testvéreinknek, hogy ezen az estén valóban az Úr szolgálói voltak. E.I.
Veled és Feléd 7
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 8
BÉRMÁLÁS VOLT TEMPLOMUNKBAN November 23-án Székely János püspök atya szentmise keretében megbérmálta az erre felkészült 14 ifjú, felnõtt testvérünket. B-né Marika, B. Péter, Cs. Brigitta, D. Adrienn, D. Vajk, F-né Ildikó, H-né Mária, M. Ede, M. Bernadett, S-né K. Klára, S. Valentina, T. Dorottya, T. Elisabeth, és W. György kapta meg a Szentlélek pecsétjét.
Hálát adunk értük Urunk, és kérjük, hogy Szentlelked minden ajándékával segítsd õket, hogy talentumaikkal az Egyház épülését szolgálva, életük hûséges tanúságtételének példájával mások is Rád találjanak!
Veled és Feléd 8
Veled és Feléd 9
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 10
SZENT ERZSÉBET KONCERT Nehéz volt betegen, nem énekelve a próbákon lenni…, de hatalmas lelkierõt adtatok az énekkarral együtt.
Mindent odatettünk Isten oltárára s az emberek boldogok voltak.
Jó volt újra énekelni!
A koncerten az tetszett, hogy egy kivételével az összes dal jó volt... Íme egy belsõ ember szemszögébõl a koncert (az enyémbõl): Kezdõdik. Izgulok. Örülök. Amolyan "biztos jó lesz" tudatban vonulunk ki. Hát elkezdõdött! Elsõ reakcióm két perc múlva: meghaltam. Ilyen nincs. Ez katasztrófa, nem élem túl. Visszasírom a 2005-ös koncertet (aki emlékszik rá, tudja, hogy ezek súlyos szavak). Nem baj, nincs mit tenni, haladunk megállás nélkül, nincs idõ szünetre. "Árny és fény között." Na hát itt aztán nincs fény... De van! Megyünk tovább. Gyerekek ez jó! Elkezdtünk vigyorogni, és nem is hagytuk abba. Egyre jobb! És a végén: fú, hát ez nagyon jó volt! A koncert dalai Pál apostol megtérése szerint voltak kiválasztva, sorrendbe rakva. Szerintem a koncert hangulata is ilyen volt. Az eleje: katasztrófa. "Holtpont": a megtérés, irány a csúcs, felemelkedés a mélybõl. És a vége, a "finálé": csupa öröm, boldogság, igen, ez az, megcsináltuk! Szóval úgymond mi is végigmentünk Pál apostol útján, a megtérés, a mélybõl való felemelkedés útján. Én legalábbis személy szerint valahogy így éltem át az idei koncertet. Molics Norbert Ötödször énekeltem a koncerten, (és azóta mennyi minden változott!), de mi mégis fejlõdünk...
Veled és Feléd 10
Köszönjük, hogy énekkart faragtál belõlünk!
Drukkoltam és imádkoztam!
Veled és Feléd 11
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 12
ADVENTI LELKINAP November 29-én szombaton tartottuk plébániánk hagyományos ádventi lelkinapját. Mintegy 50-en gyûltünk össze a Szent László teremben. Elõször plébánosunk, Tóth Bertalan atya elõadását hallgattuk meg, melynek témája az Egyház tanítása a plébániáról, különösen az alábbi három szempontból: - a plébánia, mint liturgikus (szentmisét ünneplõ) közösség - a plébánia, mint a szeretetet gyakorló testvéri közösség - a plébánia, mint a hitoktatás kivételes helye.
A SZENTÍRÁSRA ALAPOZOTT MINDENNAPOK Újra feltettem a kérdést férjemnek: "Mi lesz, ha végül egy doboz gyufát sem fog érni mindaz, amit megtakarítottunk? Nem kellene mégis a lányunknak odaadni, építsék be, ott legalább megmarad az értéke" . Rögtön igent mondott. A pénzt azóta átutaltam, lányom nagy meglepetésére, mi pedig nyugodtan alszunk, csak a temetésünkre szükséges összeget tartottuk meg. Így történhetett meg, hogy még a válságért is hálát adtam Istennek, úgy tûnik ez kellett ahhoz, hogy az igazságosság a családunkban érvényesüljön. /te/
Az elõadást rövid csendes elmélkedés követte, majd kis csoportokban beszéltük meg a hallottakat, és azt, hogy a fenti szempontok hogyan érvényesülnek plébániánkon. Ezután Török Antal atya tartott elõadást Jób könyvérõl. Ennek során újra átgondolhattuk Jób megrázó történetét, Isten melletti kitartó hûségét, a szenvedés értelmét, s mindezek aktualitását a közelmúltban és napjainkban. A lelkinapot szentmisével zártuk. Csörgõ István
A Szentírásra alapozott mindennapok "Adjatok és adnak majd nektek is ..." Többnyire az erõmet és az idõmet tudom adni, bár sosem elég belõle. Mindig találok valami "halaszthatatlan" munkát, pl. a virágokat betelepítettem a tél elõl és néhány virágládát az emeletre kellett felcipelnem, hála, hogy volt elég erõm hozzá így hatvan éven túl. A hittantermi ablakpucolás kapcsán a függönyöket mostam és vasaltam ki - csak úgy ráadásként a napi munkákon kívül. Mostanság az õszi levélhullás ad naponta tennivalót a plébánia udvarán, kertjében, ebbõl is kiveszem a részemet, szeretem is csinálni, hiszen mindig rácsodálkozhatok a Teremtõ mûvére, néha olyan ritka szép kismadarak is dalolnak, amik lakótelepeken nem igazán jellemzõek. Volt azonban egy konkrétabb adási lehetõségem is. Még tavasszal kérte a férjem, hogy megtakarított pénzünket kössük le. "Nem kellene odaadni a lányunknak, építkeznek...? És a fiunknak is adtunk, amikor neki volt rá szüksége." - kérdeztem a férjemet. "Nem érdemli meg, kössük le" - hangzott a válasz. Meg is tettük, de mondták, hogy július 17-én le fog járni a lekötés, és feltétlenül menjünk be, mert utána nem kamatozik, és egy másik lehetõséget keresnek nekünk. Erre azonban nem volt idõnk. Már eljött az október és még mindig nem intézkedtünk, közben valószínû elúszott az a többlet-kamat is, amiért a lekötést kértük. Ráadásul jött a válság.
Veled és Feléd 12
Nagyon szíven ütött a szeptemberi hónap életigéje "Szeressétek ellenségeiteket, "Tegyetek jót haragosaitokkal...” Átgondoltam, hogy az én életemben ez az igeélés, hogy van jelen. Mivel hosszú évek óta bátyámmal nagyon erõltetett és felszínes kapcsolatban voltam, csak telefonon érintkeztünk családi ünnepek kapcsán, de akkor is a beszélgetés végén inkább szomorúság, hiányérzet volt bennem. Rendszeres csipkelõdései vallásosságommal kapcsolatban, nagyon bántott, de bennem sem volt meg a Jézusi szeretet, mert ilyenkor másra tereltem a szót. Ha Jézus azt akarja, hogy radikálisan kövessük Õt, nem maradhatok édes testvéremmel semmitmondó kapcsolatban. Én már a múltbéli sérelmeken túlléptem, de a fájdalmat még a szívem mélyén hordoztam. Ráébredtem, radikálisan szakítanom kell a múlttal, nem szabad hordozni a sérelmeket. Nekem kell elsõként lépni bátyám felé, még ha el is utasít. Amikor ezek a gondolatok jártak a fejemben már eldöntöttem, hogy kapcsolatba lépek családjával. Sógornõm születésnapja közeledett, ezt jó alkalomnak tartottam, hogy belevágjak a jóba, gyarapodjak benne. Telefonbeszélgetéssel kezdõdött, meghívtak ebédre. Igent mondtam a hívásnak, de mindjárt a félelem is erõt vett rajtam, hogyan fognak fogadni enynyi év kihagyás után. A vonaton utazva némi gyomorgörccsel, feszültséggel, elkezdtem imádkozni a szokásos imáimat, kértem a Szentlélek erejét, hogy világosítson, vezessen. Az ima végére nyugalom és béke költözött a szívembe. Nekem semmi mást nem kell tennem "csak szeressek", és akkor engem is viszont szeretnek, ilyen egyszerû. Nagyon szép napot töltöttünk együtt, nem elõhozva a régi sérelmeket. Boldogan, nagy szeretetben váltunk el, este sógornõm telefonon megköszönte látogatásomat, megbeszéltük, hogy sûrûbben találkozunk. Az én részemrõl "kicsi erõfeszítés" volt, Isten aztán hozzátette a hiányzó 99 százalékot, és a szívemet elárasztotta az öröm. B. Jutka
Veled és Feléd 13
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 14
ADVENTI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ - 2008
Szürke, esõs és vigasztalhatatlan - ilyennek indult az a decemberi délután, amikor az idei, 2008-as Adventi Ifjúsági Találkozó megrendezésre került. Tipikusan olyan nap volt, amikor az ember nem szívesen mozdul ki otthonról, ráadásul úgy tûnt, mintha az égiek is siratnának valamit, s figyelmen kívül hagynák, hogy a Soroksár-újtelepi plébánián gyülekezõ fiatalok mottója az "Isten országa… köztünk születik!" frappáns felkiáltás volt. Vagy talán pont ellenkezõleg történt, és nagyon is figyeltek ránk; talán épp a boldogtalan idõjárással kívánták hangsúlyozni, hogy Isten országa nem a külvilágban, körülöttünk, hanem bennünk, köztünk tud csak megszületni, s általunk varázsolja szebbé környezetünket is. És valóban, mire hazaindultunk, elállt az esõ és kisütött - hát, addigra a Hold… De ne ugorjunk ennyire elõre! :-) Maga a találkozó 18 órakor kezdõdött, de azokat a bátor fiatalokat, akik legyûrték a nedves idõ elleni ellenszenvüket és kimerészkedtek a lakásból már 17:30-tól a helyi segítõkész leányzók fogadták szaloncukorral, karszalaggal és vidám mosolygással. : Miután (majdnem) mindenki megérkezett, az énekkar kipróbálta magát és a vezetõk is megszemlélték állomásuk leendõ helyszínét, a szokásos 10-15 perces csúszással elkezdõdött a program. Attila atya köszöntõje után következett az a rész, amitõl én (és szerintem még néhányan) a legjobban tartottam: az énekekkel színezett tanúságtételek. Félreértés ne essék, Jaszper Marcsi és T. Dóri beszámolója szívbõl jövõ, inspiráló és abszolút élvezetes volt ami miatt én akkor több gyors fohászt is elmondtam, az az éneklés volt. De szerencsére feleslegesen izgultam; a dalok szépen szóltak és megteremtették köztünk a sokat emlegetett egység elsõ kötelékeit. Ez után a kis ráhangolódás után egy sokkal mozgalmasabb közösségi játék következett: a kalandtúra. A csoportalkotás kezdeti káoszán túllépve átvonultunk a templomba, ahol a kék karszalaggal büszkélkedõk fent, a pirosat viselõk pedig alul foglalták el a helyüket. A csoportok szigorú rend szerint, pontosan 8 percenként, az Indulj és menj! c. dal motiváló soraira váltották egymást. Mivel én állomás voltam (L. Andival), sajnos nem tudok minden feladatról beszámolni, a miénkrõl viszont csak jót, és nem is kevés jót tudok elmondani. : A 'témánk' az egység volt, amit egy rajzolós játékkal (párosával, bekötött szemmel, beszéd nélkül és egyetlen tollal kellett egy megadott dolgot lerajzolni) próbáltunk megvalósítani, szerintem elég sikeresen. Néhányszor én is beálltam, és két dolgot 100%-os biztossággal állíthatok: hogy a já-
Veled és Feléd 14
ték alatt-után sokkal nagyobb lett köztem és a párom között az egység, jobban megértettük egymást, és hogy határozottan vicces dolog így rajzolni. :-) Lehet, hogy beillene ez a játék párterápiának is? :-) Akárhogy is, a lényeg, hogy a kis játékunk elérte a célját: a résztvevõk élvezték, megtapasztalták az együttmûködés nehézségeit és szépségeit, és mindannyian gazdagodtunk egyegy vidám élménnyel, az új ismeretségekrõl már nem is beszélve. : A találkozó csúcspontja - jól bevált szokás szerint - a szentmise volt, kibõvülve gitáros szolgálattal, a plébániák által írt ill. személyes könyörgésekkel és menetlevél-felajánlással. Bennem Frédi atya aktív, lángoló szeretetre hívó prédikációja és a gitáros dalok különösen is mély nyomot hagytak. Vagy talán nem is annyira maguk a dalok, hanem inkább az a tény, hogy ott voltunk és énekelhettünk, hogy a lehetõ legszebb módon imádkozhattunk együtt, egységben, szeretetben - inkább ez varázsolta a boldogságot a szívembe. És remélem nem csak az enyémbe! : Ez az öröm kitartott és mások arcáról visszasugárzott rám az agapé alatt is, ahol tea, szendvicsek és fincsi sütemények egész hegye várt minket, és végre alkalmunk nyílt beszélgetni a régi és új barátokkal. És… Itt a vége, fuss el véle! :-) Ez volt a 2008-as ADIT. Végezetül még visszatérve arra a kérdésre, hogy vajon fentrõl áldásukat adták-e ránk vagy sem - hát, ezt nem csak az égiek, de akárki, aki részt vett a találkozón, meg tudja mondani… Az én válaszom egyértelmû: Isten országa megszületett - köztünk! :-) Molics Detti “A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitûzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.” (Wass Albert)
“Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.” (La Rochefoucauld) “De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentõségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsõsorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, elõtte mérlegelni.” ( Seneca)
Gondolatok a barátságról
Isten országa… köztünk születik!
Veled és Feléd 15
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 16
ÉLETÜNKBÕL
Családkongresszuson voltunk... November 8-án családünnepen vettünk részt férjemmel Gödöllõn, a 15. Családkongresszuson. A sok színes programból néhány gondolatot megosztanék veletek, hátha valakinek kedve támad és jövõre eljön velünk… A mottó: "…az én parancsom, hogy szeressétek egymást!" (Jn 15,12) Sok személyes példát, tapasztalatot hallhattunk arról, mit jelent családban élni, hogyan lehet a nézeteltéréseket, egymás hibáit kezelni, hogyan mutassunk példát házastársunknak, gyermekünknek, akik nem bíznak Istenben. Ünnepeljük hát a házasságra alapuló egyházat. Ne aggódjunk, ha nem vagyunk tökéletesek. Mindig reméljünk, így építhetjük a jövõt. Mi, katolikusok kettõs állampolgárok (állami és egyházi) vagyunk. Száz éve lehetõvé tették a házasság felbontását és azóta látjuk, mi a helyzet (válások szaporodása, élettársi kapcsolatok). Ma sokkal nagyobb tudatossággal kell élnünk házasságunkat. Egy családnak mindig együtt kell gondolkodni, dolgozni, közös programokon részt venni. Így formálhatjuk gyermekeinket, hogy legyen szép jövõképük. Így készülhetnek fel az igazi, tiszta házasságra. A házasság szentségét próbáljuk meg minél hitelesebben megélni a hétköznapokban. Fontos a házastársak közötti kapcsolat tartása, hittanórák, házas hétvégék, közös bibliaolvasás. Egymás kölcsönös elfogadása, kompromisszumkészség. A másikért élés. A természetes fogamzásgátlás, a termékenységre beállítva. II. János Pál enciklikájából is elhangzottak építõ gondolatok a házasságról. Szép tapasztalatokat hallhattunk házaspároktól a szentírásolvasás fontosságáról, arról, hogyan vezette át õket az Ige a nehézségeken. Pl. az egyik párnak sokáig nem született gyermeke, és orvosilag már nem is volt remény erre. Mégis, az Istenbe vetett hitük segített, és csoda történt. A sok szép és értékes gondolatot szentmise zárta le. Hálát adunk, hogy ott lehettünk és remélem, jövõre már nem csak a mi családunk képviseli a plébániát a kongresszuson. Szepesi család
Vándor Evangélium-tapasztalat Nyár végén a mi templomunk adott otthont a Vándor Evangélium Imakörök havi szentmiséjének. Elõtte Csernus László elõadását hallgathattuk. Többek közt arról is beszélt, hogy a mai kor emberének tanúságtevõkre van szüksége, a hiteles tanúságtétellel terelhetjük õket a hit irányába. Kinek mit jelent az evangélium, mit üzen a mai ember számára? S mit értenek meg belõle a családtagok, akik talán nem hívõk, vagy éppen a gyermekek?
Veled és Feléd 16
Hadd meséljek el egy saját példát, hogyan szerettettem meg az evangéliumot családommal, gyermekeimmel. Eleinte csak egyedül imádkoztam esténként, gondolván a többieknek sose jó az idõpont, vagy tán nem is érdekli õket. Egy pár hónap már eltelt így, amikor a nagyfiam egyik este kijött a szobájából és megkérdezte, mi ez. Én készségesen beszéltem róla. Másnap már odaült és hallgatta. Pár hét telhetett el, majd a férjem is érdeklõdött, hogy mit imádkoztok. Ahogy telt az idõ, a csapat egyre csak bõvült, mert a vendég gyerekektõl kezdve, aki csak nálunk megfordul abban az idõben, mindenki ott van. Csodálatos az Isten, hogy milyen sok kegyelmet osztogat számunkra. Mindig mondjuk evangélium után az esti imát is. Tehát saját tapasztalatommal is tanúsíthatom, hogy az evangélium megszólít, hív, új hivatásra, kalandra, életre hívja a hitetlen emberek lelkét. Megszólítja az embereket. Tegyétek hát a Szentírást otthonotok középpontjává! Szepesiné Ildikó
Nyugdíjas teadélután "Itt van az õsz, itt van újra…" Hálás szívvel mondunk köszönetet a hagyományos õszi nyugdíjas teadélutánért, mert ezekben a zûrzavaros napokban szeretetben találkozhattunk, tölthettünk el pár órát! A karitász csoport vezetõsége nevében, a kedves munkatársak nagy szeretettel üdvözölték az idõs, rég nem látott testvéreket. A tavaszi rendezvény óta sok nyugdíjas hittanos testvérünkkel nem találkoztunk, különbözõ okok miatt, nyaralás, hittanórák szünetelése, betegség is elõfordult. Szomorúsággal vették tudomásul azok, akik nem tudtak róla, hogy két testvérünk, akik minden rendezvényen jelen voltak, Angyalné Gizike, Korgáné Jolika, már az örök hazából tekintenek le ránk, lélekben együtt vagyunk. Vendégeket is köszönthettünk, más egyházközösségbõl, akik szeretettel fogadták meghívóinkat. Hálásan mondtak köszönetet a nívós, jó hangulatú mûsorért és sok-sok finomságért, amiben részesültek. Hálatelt szívvel köszönjük a karitász vezetõségének, a munkatársaknak fáradozását, kedvesen és szeretetteljesen szolgálták plébániánk korán született közösségét. Köszönjük Bertalan atya szíves köszöntõ szavait és részvételét. Isten fizesse meg fáradozásukat. Sz. S.-né
Veled és Feléd 17
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 18
“HISZEM A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉT...” Minden vasárnapi szentmisén elimádkozzuk a Hiszekegyben a fenti sort, de az elmúlt hetekben sokszor eszembe jutott a misén kívül is. A Katekizmus szerint ezzel a kifejezéssel valljuk meg, hogy az Egyház minden tagja összetartozik, egy családot alkot, a földön élõ Küzdõ Egyház tagjai éppúgy, mint a Megdicsõült és a Szenvedõ Egyház tagjai a túlvilágon. Elõször Korga Joli néni temetésén jutott így eszembe a "szentek közössége". A Fogaras utcai altemplomban, ahol elhelyeztük a hamvait, a szertartás után meglátogattuk Feketéné Elvira és Károly atya édesanyjának sírhelyét, s értük is imádkoztunk. Itt tudatosult bennem, hogy már egyre többen vannak odaát azok közül, akiket ismeretem és szerettem plébániánk közösségébõl. Idén ment el Angyal Gizi néni is, akit az utóbbi években többször meglátogattam az Idõsek Otthonában, ahová Havannáról költözött. Sosem fogom elfelejteni életbölcsességét, amint az ágyán ülve mesélte sorra a történteteket, hogyan istápolja, szeretgeti a nálánál is elesettebb lakó- és szobatársait. Amikor tavasszal tüdõrákot diagnosztizáltak nála, azt mondta az orvosnak: õ nem fél, már hálás minden napért, ami még adatik, és ajándéknak tekinti, bármeddig is tart és akármilyen nehéz is… S alig néhány hónap múlva Bujdosó Márk is követte Gizi nénit, akinek gyermekeivel évekig együtt jártam ifjúsági hittanra, s késõbb Márkkal is a felnõtt katekumen csoportban. De a plébánia családja, mint minden család, örömeket is hordoz. A Szent Erzsébet napi koncerten a színvonalas zenei szolgálat mellett elcsípett pillanatok: amikor egyik barátnõm vezényelte a nagykórust, melyben édesapja, édesanyja is énekelt… Vagy amikor a koncert végére érkezett Gyula atyát körbeölelgették a hívek. Aztán ott volt a bérmálás, amikor csupa számomra ismerõs arc állt megilletõdve Székely János püspök atya elõtt. Ahogy felsorakoztak, emlékezetembe idézõdött személyes történetük egy-egy részlete, hogyan is kerültek hozzánk, milyen utat jártak be. A fiataloknál bevillant kisgyermekkori arcuk, keresgéltem rajtuk szüleik vonásait, akik meghatottan figyelték gyermekük keresztény nagykorúságának szertartását. Olyan emberek ültek a padokban, akikkel részesei vagyunk egymás történetének, számos közös emlék köt öszsze. Öröm volt például a bérmálkozók között látni egy fiatal apukát, ölében kisgyermekével, akinek felesége még általános iskolás korában az elsõ gitáros táboraink oszlopos résztvevõje volt… És a gitáros énekkar tagjait, akik az elmúlt években a szemünk elõtt cseperedtek fel…
Amikor együtt kezdtük az adventet a lelkinappal, koszorúkötéssel és gyertyagyújtással, pár olyan ismerõssel is találkozhattam, akik elköltözésük okán már csak néha járnak vissza hozzánk "nosztalgiázni". S András napon a kis Lakatos Andris keresztelõjekor is ugyanez a mondat jutott eszembe: most már õ is tagja lett a "szentek közösségének"! Amikor a szentmisén sor kerül a Hiszekegy-re, mennyi mindenkire gondolhatok! Hálát adok azért, hogy a mi plébániánkon a hétköznapokban és az ünnepnapokon is megtapasztalható, kézzel fogható az Egyház valósága, az élõ és átköltözött szentek közössége. T. Betti
Levél Máriusz testvértõl Kedves Testvérek! Minden bizonnyal többen is és többször is észre vehették, hogy nem vagyok Esztergomban, mert feltûnõen sokat vagyok Pesten, sokakkal találkozom, és a Havannán is szoktam eddig nem megszokott idõpontokban megjelenni. Mint mindennek, ennek is megvan az oka. Tudniillik 2008 szeptemberétõl Pesten vagyok, és úgy néz ki, hogy nem fogom folytatni a szemináriumot, azaz, hogy nem fogom kérni a szent rendet - a diakónus szentelést - a Bíboros atyától. Úgy gondoltam, hogy mivel a havannai hívek igen nagy szeretettel fogadtak engem az elmúlt négy évben , ezért egy rövid tájékoztatót adnom kell magamról, hogy hogyan alakul a sorsom. Ezennel megköszönöm az eddig kapott imáikat, és azt, hogy olyan nagy szeretettel voltak irántam. Nagyon jól éreztem magam havannán, és mindig nagyon szívesen mentem oda, otthon éreztem magam. Hogy a továbbiakban mi a jó Isten szándéka velem, nem tudom, de bízom abban és tudom, hogy szeretete nem hagy cserben. A továbbiakban is kérem imáikat azért, hogy bármit teszek életemben, mindig Isten akaratát tudjam tudjam tenni. Szeretõ imával gondolok én is a kedves hívekre a sok jóért amit nekem adtak. Isten áldását kérem Önökre, hogy áldásos imájuk gyümölcsözõ legyen mindig. Dicsértessék a Jézus Krisztus! tisztelettel és szeretettel Marius
Veled és Feléd 18
Veled és Feléd 19
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 20
BETLEHEMI LÁNG
A Betlehemi Békeláng idén is elér hozzánk A Betlehemi Békeláng fénye Karácsonykor szerte Európát bevilágítja. Fényességet, melegséget, szeretetet visz a templomokba, az otthonokba, a szívekbe. 1986 óta minden december derekán Betlehemben, a Születés Bazilika 15 keresztény felekezetet jelképezõ mécsesérõl gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng féltve-vigyázva, õrizve, ápolva, továbbadva kézrõl-kézre, viharlámpásról-viharlámpásra, elõbb repülõben, majd vonatokon, száguldó országúti autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba. Vannak helyek ahol - mikor a falu határát eléri a Láng - megkondulnak a harangok és addig harangoznak, míg a Láng a templomba nem ér. Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektõl a magyarországi cserkészekhez, tõlük Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék magyarlakta területeire; s így jut el mihozzánk is, s majd általunk olyan emberekhez, akik egyébként kis fenyõág mellett, egyedül töltenék a Szentestét... Az otthonokban fénylõ Betlehemi Láng imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különbözõ pontjain élõ keresztényekkel, és elmélyíti az adventi elõkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított Láng, a béke Lángja azt is jelképezi, hogy akárcsak a lángot, a békét is embertõl emberig kell továbbítani. A Betlehemi Békeláng kedves gondolat. Nem ábrázol semmit, nem hordoz magában erõt, nem nyújt a fizikai hõérzeten túl másfajta melegséget, amitõl az ember feltöltõdne. De van egy csodálatos üzenete: világít. Látható jelképe annak, hogy Jézus Krisztus megszületésével a világ Fényessége jelent meg, aki mindenkinek világít, aki befogadja Õt. Nézzük csak meg, mi a láng? Milyen tulajdonságai vannak a tûznek, a lángnak? Van színe. Sokféleképpen ragyog, attól függõen, mit gyújtottunk meg. Nincs két anyag, amely pontosan ugyanúgy égne. Van hõje, ami szintén anyagfüggõ. Olyan dolog a láng, amely annál több lesz, minél többet veszünk el belõle, hogy mi is továbbadhassuk - mint a szeretet. A Betlehemi Békeláng annak a rendkívüli kapocsnak szép jelképe, amely keresztény és keresztény, közösség és közösség, katolikus és más keresztény egyházak között szoros köteléket jelent Jézus Krisztusban.
Veled és Feléd 20
A Betlehemi Láng eredete: A Betlehemi Békeláng története Ausztriában, Bécsben gyökerezik. Az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Egy osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés Bazilikában égõ láng lett. A Születés Bazilika a világ egyik legrégibb keresztény temploma, egy kicsiny barlang fölé épült, melyet már a korai keresztény idõkben Jézus születési helyeként tiszteltek. Nagy Constantinus Kr. u. 332-ben rendelte el e helyen a nagyszabású bazilika felépítését. E helyen ma egy örökmécses, a tizenöt keresztény felekezetet megjelenítõ lámpás világít, mely a Jézus hagyományos születési helyét jelzõ csillagnak ad fényt. A béke éve óta évrõl évre Bécsbõl - cserkészek kíséretében - rendszerint egy-egy gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a Születés Bazilika örökmécsesébõl lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák aztán repülõvel Bécsbe, ahol egy hatalmas és nagyszabású ünnepség, többnyire római katolikus templomban, szentmise során adják át a kicsiny Lángot az odaérkezõ európai és más kontinensbéli küldöttségeknek, akik azután lámpásról lámpásra gyújtva hazájukban elterjesztik ezt a magasztos ajándékot. A bécsi Láng ceremónia idén december 13-án lesz, majd másnap országszerte több városban folytatódik az ünnepélyes átadás. Nálunk a Szt. László templomban immár hagyományosan december 24én a karácsonyi Pásztorjáték ad ennek ünnepélyes hátteret, ahol plébániánk cserkészei hozzák el hozzánk és segítenek a híveknek eljuttatni a Betlehemi Békelángot. Ez a Láng mindenkié, minden jószándékú emberé, nincs egyházhoz, felekezethez, valláshoz kötve. Cserkészeinktõl kérhetõ, hazavihetõ, továbbadható, hogy minél több családhoz eljusson. Éljünk a lehetõséggel, fogadjuk be a Betlehemi Láng fényét, melegét otthonunkba, hogy átjárja életünket. Kuthi Edvárd Bálint st. 173. sz. Kemény Zsigmond cserkészcsapat “A barátság igazi dicsõsége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)
Veled és Feléd 21
Vef167.qxd
2008. 12. 15.
20:29
Page 22
FARSANGI ELÕZETES Plébániánk hagyományos farsangi mulatsága a 2009. évben sem marad ki, idõpontja és helyszíne:
Elkészült a Szent László terem belsõ festése. A teljes anyag és munkaköltséget Császár Lajos testvérünk vállalta. Köszönjük szépen ezt a szép ajándékot! Vigyázzunk mindannyian a megújult teremre!'
2009. február 21. szombat, Kondor Béla Közösségi Ház A program fõ keretei megfelelnek az eddigi hagyományoknak: délelõtt a gyermekek farsangját, este az ifjúság és a felnõttek bálját tartjuk. Tervezünk jelmez és jelenet bemutatókat, büfét (a szokásos módon mûködtetve), táncot, tombolát, stb. Minden ötletet, segítséget örömmel és szívesen fogadunk, sõt kérünk. Tegyük együtt színvonalassá és vidámmá ezt a napot! Amivel az esti farsangra már most el lehetne kezdeni a készülést: ötletes jelmezek, vidám jelenetek. A jó jelenet ismérvei: ne legyen túl hosszú, mulatságos legyen, a figyelmet lekösse, ne váljon unalmassá. Nem tervezzük külsõ elõadómûvészek meghívását. A mûsor az lesz, amit mi magunk készítünk, elõadunk. Mindnyájunk örömére szolgálna, ha minél több színvonalas produkcióval tudnánk megörvendeztetni egymást. Természetesen a részvételnek nem feltétele a jelmezzel, jelenettel való szereplés. Ha valaki csupán szórakozni, kikapcsolódni szeretne, szeretettel és örömmel várjuk A másik, amivel készülni kezdhetünk, tombola tárgyak "felkutatása". Ezeket a tombolahúzáson sorsoljuk majd ki (a délelõtti és az esti farsangon is tervezünk tombolát). A tombola tárgyakat folyamatosan lehet hozni a plébániára, valamint a rendezvény kezdetekor a helyszínre. Végül pár sor arról, hogy kiket várunk az esti farsangra. Az esti farsang az ifjúságé és a felnõtteké. Hagyományaink szerint a legalább középiskolás korúakat (tehát kb. 14 éves kortól kezdve) várjuk. Felsõ korhatár nincs. Indokolt esetben az általános iskola felsõ tagozatosai is jöhetnek, de kérjük, hogy nekik legyen felnõtt kísérõjük (a szülõ, vagy a szülõ megbízottja). Kérdésként szokott még felmerülni a rendezvény nyitottsága. Nos errõl annyit, hogy farsangunk elsõsorban a plébánia híveinek szól, ilyen értelemben zártkörû. Nyitott viszont abban az értelemben, hogy plébániánk tagjai meghívhatnak rá rokonokat, barátokat. Természetesen ezekkel a "külsõs" vendégekkel elsõsorban annak kell foglalkoznia, aki meghívta õket.
Programelõzetes: 2008. dec. 28. vasárnap (1/2 10 órai szentmise)
- Szent Család vasárnapja (családok megáldása)
Család munkacsoport
2009. jan. 3. szombat 9 - 12 óra
- Mini-klub
S.Gy., T.B.
2009. jan. 17. szombat 9-12 óra
- Mini-klub
S.Gy., T.B.
2009. jan. 31. szombat 9-12 óra
- Mini-klub
S.Gy., T.B.
2009. febr. 14. szombat 9-12 óra
- Mini-klub
S.Gy., T.B.
2009. febr. 21. szombat - Farsang de. 1/2 10-tõl, este 18-tól -Hamvazószerda 2009. febr. 25. (hamvazkodás az esti misében) 18.00 óra
Cs. I.-S.Gy.
Gondolatok a barátságról “A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.” (La Rochefoucauld)
Minden kedves Testvérünknek és Olvasónknak Istentõl megáldott, békés karácsonyi ünnepeket és eredményes új évet kívánunk:
Csörgõ István és Simongáti György
a Veled és Feléd szerkesztõi csapata Veled és Feléd 22
Veled és Feléd 23
