F e jő s É va f Q Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2011

F e jő s É va

F e jő s É va

fQ

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2011

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bangkok, tranzit Hotel Báli Csajok Eper reggelire A mexikói Cuba Libre Dalma Előkészületben: Karácsony New Yorkban

© Fejős Éva, 2011 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011 ISBN 978 963 254 439 7

E zt a regényt egyik olvasómnak, Teller Annamarinak ajánlom, aki, miután elolvasta A mexikóit, elindult, hogy valóra váltsa reges-régi álmait - Londonban. Pancsa, visszavárunk! Es persze szeretettel ajánlom a Helló, Londoni mind­ azoknak, akik nagyon várták, illetve az immár többez­ resfacebookos olvasótáboromnak... Köszönöm, hogy druk­ koltok, biztattok, hogy átsegítetek a holtpontokon, és hogy mindig olyan sokan eljöttök az olvasótalálkozókra! Ebben a regénybenjátékosanfelbukkan lelkes olvasói csa­ patom egyik vezéregyénisége, Illés Eszter —legalábbis a neve egy süti kapcsán így szeretném megköszönni Esz­ ter és a „szupertitkosok”szervezőkészségét és a sok-sok se­ gítséget, amit eleinte ismeretlenül is adtak nekem. Most először kezdeményeztem, hogy egy olvasó válasszon nevet az egyik epizódszereplőnek. A Helló, Londonba« Albucz Adrienn nyerte meg a lehetőséget, mert azt kér­ te, hogy bátyját, Gyulát hozzam vissza neki egy villanás erejéig. Ha szeretnétek, hogyfolytatódjon a „szereplőnév­ adás”, írjátok meg a Facebook-oldalamra!

Köszönöm szépen a szívemhez legközelebb állóknak: a kedvesemnek, a szüleimnek, illetve unokatesóimnak és nagynénéimnek, valamint a barátaimnak a szinte fel­ tétel nélküli szeretetet, a sok-sok támogatást, és azt, hogy a legzizibb időszakokban sem ábrándulnak ki belőlem. Köszönet Balázsnak és Diának, amiért ezt a regényt is iz­ gatottan várták,fejezetrőlfejezetre olvasták (néha több­ ször is, mert előfordult, hogy egészen átírtam a korábbi­ akat), és közben véleményezték is. Nem működne ilyen remekül ez az egész, ha nem állna mellettem barátilag és szakmailag is az Ulpius csodála­ tos stábja: Andris, Gergő, Zsuzsa, valamint Adri, Ancsi és a többiek.

ELSŐ RÉSZ

1

Hat év homály. Hat év, ami talán mindörökké fehér folt marad számára. Hat év, több mint kétezer nap; ennyire kapcsolta ki magát az agya a világból. Hat év szunyálás, ha így tetszik. A fényből repült bele a homályba, minden előzmény nélkül. A fényből, ahová mindig vágyott. Hát innen állj fel, gondolta. És visszafeküdt az ágyba.

Még mindig maga előtt látta az ébredését, és nem akarta elhinni, hogy az elmúlt hat év csak úgy elhú­ zott mellette. Talán el sem hinné, hogy így történt, ha nem Dél­ egyházán lett volna, hanem éppenséggel Londonban. Csakhogy London olyan távolinak tűnt, mintha egy másik kontinensen lenne. Vagy egy másik boly­ gón. Netán egy másik életben.

ii

2

-

Hallja, amit mondok? M mmm... Hall engem, Luca? Mmmm... Szomjas vagyok. Mindjárt. Mindjárt...

Sokféle szobát látott már, de ezt még nem. Ebben biztos volt. Elaludt, és egy vadidegen, rideg szobában ébredt... ? Ennél még a hotelszobák is otthonosabbak. Nem beszélve a lakásáról, a Szent István parkban, amit ugyan minimalista stílusban rendezett be, de nem úgy nézett ki, mint egy... kórházi szoba. Megmozdult volna, de nem érezte a testét. Mint­ ha nem is lett volna teste, csak feje. Kórházban vagyok, gondolta. Ez nem lehet igaz. Nem. Beúszott a gondolataiba egy chopper motorkerék­ pár képe, egy motoré, amelynek fekete a tankja és kró­ mozott a bukócsöve, de az agya hárította ezt a láto­ mást: Luca olyan hirtelen, mint ahogyan felébredt, újra álomba merült.

12

Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, mire új­ ra kinyitotta a szemét. Igen, jól gondolta: kórházban van. Egy fehér köpenyes férfi és két nővér állt az ágya mellett. Kétségbeesetten nézett rájuk. - Nem mozog a lábam. - Még be kell járódnia. Mozogni fog. - Megvan mindkét lábam? - Igen, persze. - Nem bénultam meg? - Nem, Luca. - Megvan minden szervem? - Igen. - Ép minden szervem? -Igen. - És Tomi... ő hol van? - Tomi él? - Nem tudom, Luca, hogy ki az a Tomi - felelte a férfi, és állta a tekintetét. Felsóhajtott. Akkor hát Tomi túlélte. - Tomi a ... srác. Akinek a motorján ültem.Tegnap, tudják. Tegnap este. Az orvos nem válaszolt. Luca kimerültén kortyol­ ta a vizet, amit a szájához tartottak. Mintha ezer éve nem ivott volna. Egy éjszaka telt el, és mégis, mintha ezer álmot látott volna alvás közben. Akkor hát mi a baja? Nem érzi a tagjait, de minden szerve ép. M i lehet a probléma? Miért nem képes megmozdítani a lábát? - Hamarosan itt lesznek a szülei. Aha. Hát mire ideérnek... ki tudja, mennyi idő­ be telik.

- Luca, mikor menstruált utoljára? Atyaúristen, gondolta. Akkor hát terhes is. Lőttek a karrierének. Hiába kutatott az agyában, nem jutott eszébe a dátum. - Talán... júliusban. - Melyik júliusban? - Hogyhogy...? Hát 2004 júliusában. - Most 2010-et írunk. Elképedve nézte az orvost. - Viccel velem? - Nem viccelek. Hat év telt el a motorbalesete óta.

Később mindent felfogott, mégsem volt képes meg­ érteni. Hat évet töltött éber kómában. Hat év, amikor nem evett, szondán keresztül egye­ nesen a gyomrába kapta az ételt, infúzión a folyadékot. Hat év, ami kiesett az életéből. A tagjai egyelőre azért nem mozognak, mert eddig csak az ő közreműködése nélkül „gyógytornáztatták”. Majd az agya szép lassan visszaveszi a régi funkció­ it, mondta az orvos. A kaiján petyhüdt volt a bőr, mintha nyugdíjas len­ ne, és nem huszonkét éves. Vagyis... huszonnyolc. De a legelképesztőbb az volt, hogy nem kórházban tért magához, hanem - egy „rehabilitációs otthon­ ban”. Olyan helyen, ahová többnyire meghalni viszik az idős embereket. Ki rakta be ide? Hol a régi élete? És hol a huszonkét éves Lengyel Luca? Mikor kap­ ja vissza? Visszakapja-e valaha? 14

Ki az az ember, aki hat év után, mindenféle tör­ vényszerűségre rácáfolva, magához tért, felébredt va­ lami rehabon? É s... mi történt a motoron azon az augusztusi estén?

Rengeteg kérdés feszítette, úgy érezte, többé nem tud, és nem is akar elaludni. Soha többé.

Mire megérkeztek a szülei, már mélyen aludt.

3

Annyira jó lenne már kiszállni ebből, gondolta Te­ ri. Újabban szívesen használta a magyar keresztnevét, annak ellenére, hogy a legtöbben Helennek ismerték. Mióta Paullal együtt volt, valahogy megenyhült a múlt iránt, és nem utálta azt a SchmidtTerit, aki egykorvolt. Kiszállni, de hogyan? Hiszen minden hátránya ellené­ re mégiscsak ez volt az ő világa. És most nem hagy­ hatott cserben senkit sem. Bíztak benne, megbíztak az ítélőképességében, a szakmai múltjában, az ember­ ségében. .. Emlékezett rá, hogy is ne emlékezett vol­ na, ahogy menekült otthonról, az anyjától, ahogy ti­ zenévesen belemenekült egy házasságba - amit talán még a mai napig sem hevert ki teljesen -, és arra a pil­ lanatra is, amikor felfedezték. És persze arra, amikor - immár öt éve - Bangkokban megismerkedett egy imádni való, fanyar humorú angol sráccal, Paul Marshall-lal. Aki mellesleg immár a férje, csakhogy erről kevesen tudtak. Teri legalább a magánéletét igyeke­ zett zárt ajtók mögött tartani. Covent Gardenhez kö­ zeli lakásuk zárt ajtaja mögött...

16

Paul előtt nemigen voltak titkai. Most mégis azt mondta neki, hogy egy bemutató előkészületei miatt utazik Moszkvába. Utálta magát a hazugságért, utálta, hogy nem ma­ rad Londonban (ott is megtehette volna azt, amire ké­ szült, nem kellett volna Oroszországba utaznia - de ő féltette a magánéletét), utálta, hogy egyedül kell re­ pülnie, mint annak idején, amikor rengeteget röpkö­ dött a világban, egyik városból a másikba, egyik kon­ tinensről a másikra, egyik fotózásról vagy bemutatóról egy újabbra... Az elmúlt években keveset utazott, de ha mennie kellett, Paul szinte mindenhová elkísérte. Nem, nem kísérője volt, hanem társa, szerelme, barát­ ja - olyan partnere, akit harmincöt éven keresztül ke­ resett. És most nélküle vágott neki az útnak - ámbár nem állt szándékában nélküle belevágni abba, ami­ ért útra kelt.

- Van egy adatbázisunk. A férfi hangja kellemes volt, lágy és megnyugtató. Az akcentusa nem volt bántó, sőt. Teri már több ízben beszélt vele telefonon angolul - tulajdonképpen nem is kellett volna Moszkvába utaznia, amíg nem hoz­ nak döntést Paullal, de muszáj volt látnia... tudnia... Sötét napszemüvegben szállt ki a gépből, mert most nem igazán örült volna annak, ha felismerik. Helen Schmidt, a modell. Foglalkozását aktívan már nem űzte, mégis „leragadt” a Helen Schmidt névnél. Való­ sággal két személyisége alakult ki az évek során: Te­ ri, a sokat agyaló magyar nő, a zárkózott, távolságtar­ tó ember, aki még mindig csúnyának és ducinak érzi magát (testképzavarával már rég meg^gjafefopzptt) - és

Helen, a kifelé forduló, mindig mosolygós, gyönyörű, kozmopolita címlapmodell. Most azonban Teri érkezett meg Moszkvába, az a Teri, aki egyáltalán nem szerette volna, ha lefényké­ pezik, ha felismerik a reptéren és újságírók erednek kíváncsian a nyomába. Az ügynökség vezetője várta őt a kijáratnál, és azon­ nal beültette a sötétített üvegű luxusautóba. - Nem kell azonnal döntenie. Ismerje meg a körül­ ményeket, a lehetőségeket, és nyugodtan mérlegelje­ nek. .. A férfi továbbra is halkan beszélt, majd kinyitotta a kezében tartott dossziét. Teri látta, hogy van idejük bőven: olyan dugó volt, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is odaérjenek az intézethez. - Ez micsoda? - Ezek bizalmas dokumentumok... de azt gondo­ lom, ez esetben kivételt tehetek, és önnek megmutat­ hatom, milyen sok elégedett ügyfelünk van. A férfi elővett a dossziéból néhány papírt és fény­ képet, és magyarázni kezdett.

- Itt nyugodt lehet. A törvényeink mindent apró­ lékosan szabályoznak. - Olvastam, hogy Ukrajnában mostanában problé­ mák adódtak efféle ügyekben... - Igen, sokan megijedtek, bár igazán nem volt okuk rá. - Egy amerikai pártól elvették a gyereket. - Azért, mert nem volt genetikai kapcsolat a pár és a megszületett baba között, és az ottani törvények ezt nem engedik. Nálunk más a szabályozás, használha-

tünk női és férfi donort egyaránt, nem kötelező a ge­ netikai kapcsolat. Egyébként külön örülök, hogy min­ ket választott, és nem Nagy-Britanniában vágnak bele, ahol szintén engedélyezi ezt a törvény... Persze, tu­ dom, hosszú a várólista, de önöknek talán... - Londonban túl sokan ismernek. Elképzelni se tudja, hogy mi lenne, ha megtudnák. Nem mintha ne élhetne mindenki szabadon, és ne tehetné, amit sze­ retne, de egyetlen porcikám sem vágyik arra, hogy ref­ lektorfényben csináljuk végig... Márpedig ott kide­ rülne. - Itt nem fog. Garantáljuk a diszkréciót. Senki más­ sal nem fog találkozni, csak a szakembereinkkel. É s... természetesen azzal a nővel, akit kiválaszt, vagy kivá­ lasztanak.

Két és fél óráig tartott, mire beértek a reptérről. L é­ pésben araszoltak - a londoni csúcsforgalom ehhez képest Forma-l-es tempóban haladt. Terinek feltűnt, hogy egyre kevesebb régi szovjet autót lát - luxusko­ csit, Mazerrattikat, Ferrarikat, Porschékat, páncélo­ zott luxusterepjárókat viszont annál többet. Moszkva kétségkívül a nagyon gazdagok és a nagyon szegé­ nyek városa lett, csakhogy utóbbiak nyilván a tömegközlekedést használták. Mintha a középosztály hiány­ zott volna az utakról. Persze a fényűzésbe ő maga is belekóstolt Moszkvában, néhány évvel ezelőtt, ami­ kor megjelent a piacon egy fehérnemű-kollekcióval. Az egyik orosz magazin címlapján együtt szerepelt Irina Voluskovával, azzal a tizenhét éves üdvöskével, aki Amerikában nyert meg egy leendő modelleknek meghirdetett valóságshow-t, és attól kezdve minden­ 19

kit maga mögé utasított, pedig ha van ország, amire azt lehet mondani, hogy futószalagon termeli a nem­ zetközi címlapmodelleket, hát akkor Oroszország az. Irina a magasságával, szabálytalan arcával, kissé görbe orrával, szinte gömbölyű homlokával és természetes, fehérszőke hajával, ártatlan kék szemével civilben is feltűnő jelenség volt, és a fotózásokon igazi profiként viselkedett. Nem nyavalygott, nem panaszkodott éh­ ségre, fáradtságra, nem tolakodott Teri elé, profi volt a javából. Nem barátkoztak, nem vitatkoztak, egysze­ rűen tették a dolgukat. Teri örült, hogy a magazinban bemutathatja a fürdőruha-kollekcióját (amit persze nem ő tervezett, de az ő nevét viselte), és a lap szüle­ tésnapi partijára is hivatalos volt. M i több, harmincöt évesen őt, illetve a tizenéves Irinát tették meg a be­ mutató sztárjaivá. A Londoni Divathét az itteni felhajtáshoz képest jelentéktelen eseménynek számított. Kilószám hoz­ ták a különleges kaviárt, néhány modell nagykanállal ette, mások zavartalanul szívták a füves cigit a bemu­ tató után, miközben két csaj az öltözőben üvöltözött egymással. Teri akkor hagyta ott őket, amikor egyikük belekapott a másik szorosra fogott, póttinccsel megbolondított hajába. Neki ez már sok volt. Számára ez már a múltat jelentette. A múltat, amelybe annyi min­ den beleszövődött, a rivalizálástól a hajtépésen át egé­ szen a piszkos melókra felhívó ajánlatokig. A két lány friss sminkkel és rendezett hajjal jelent meg a partin, s bár kerülték egymás tekintetét, az egyik orosz poli­ tikus oldalán még arra is hajlandók voltak, hogy ba­ rátnőknek mutatkozzanak. Akkor Terinek egy páncélozott luxuskocsit bocsá­ tottak rendelkezésére, sofőrrel. 20

Ahogy felidézte az emlékeit, hirtelen elöntötte a bűntudat. Valami olyasmibe vág bele, amibe nem len­ ne szabad. Olyasmibe, amit legalábbis meg kellett vol­ na beszélnie indulás előtt azzal az emberrel, akit a vi­ lágon a legjobban szeret. Olyasféle bűntudat volt ez, amilyent még a bulimiás korszakában érzett, egy-egy kiadós zabálás után. Ak­ koriban mindig a hányás, az önhánytatás jelentette a megkönnyebbülést. Vajon most mi jelenti majd...?

- Mikor volt vizsgálaton? Használ ovulációs tesz­ tet? Számított ezekre a kérdésekre, mégis elvörösödött. Ott ült egy moszkvai klinikán, de egyetlen pácienssel sem találkozott, mert Dimitrij Zacsovszkij, az ügy­ nökség vezetője a hátsó bejáraton vitte be. Már várták őt az egyik nappalinak kialakított tárgyalóban. Most szemben ült vele egy fehér köpenyes férfi, a klinika vezetője, és egyenesen a szemébe nézett. - Fél éve voltam nőgyógyásznál. És igen, használok tesztet. Ezek alapján azt mondhatom, hogy van pe­ teérésem. Elhoztam az utolsó leleteimet - húzott elő néhány papírt a táskájából. Igen, naná, hogy használ tesztet. Csakhogy nem ar­ ra használja, amire minden normális nő: hogy a pete­ érés előtti napon éljen a férjével szexuális életet - ha­ nem pont ellenkezőleg, arra, hogy véletlenül se essen teherbe... Komoly bűntudatot érzett. Nem gondolta, hogy minderről be kellene számolnia az orvosának... - A leletek szerint minden rendben van, a hormon­ eredmények is normálisak, természetesen nálunk új­ ra el kell majd végeztetni minden vizsgálatot, mielőtt 21

belevágnának - mondta az orvos, miután áttanulmá­ nyozta a papírokat. - Akkor sem reménytelen az ügy, ha a stimuláció ellenére sem nyerünk értékes, egész­ séges petesejteket. Ugyanis a petesejt-donáció is le­ gális nálunk, sőt ki is választhatják a donort... ha így alakul. Természetesen reméljük, hogy nem lesz szük­ ség erre. Teri bólintott, és arra gondolt, vajon milyen hatás­ sal lesz majd a szervezetére az a sok hormon, amivel stimulálják a peteérést. Vajon hány kilót fog hízni? És úgy fog hullámozni a hangulata, mint budapesti ba­ rátnőjének, aki minden egyes program során ájulási rohamokat kapott, és váratlan sírógörcsök törtek rá? A hangulatváltozással még kiegyezett volna. A hízás­ sal kevésbé. Viszont azt is tudta, hogy ez az ára... és ha ez az ára, akkor természetesen vállalja. - É s... mit lehet tudni a ... a segítőről? Huh. A legérzékenyebb ponthoz érkeztek. Ahhoz a ponthoz, amiért idejött, Moszkvába. - A béranyára gondol? Bólintott, és érezte, hogy ég az arca. - A béranyára. Hát kimondta. Legalább ki tudta mondani. Hirtelen iszonyú kimerültség fogta el. Négy éve fog­ lalkoztatja a gondolat, de egyetlenegyszer sem mondta ki a béranya szót. Ügy nőtt fel, egy olyan rendszerben, egy olyan világban, ahol szégyen volt a gyermektelenség. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán még arra a szomszédasszonyra is ferde szemmel nézett az anyja, aki többször járt kórházban, miután évekig nem született a házasságából gyereke. Aztán végül „valami­ lyen módszerrel” lett neki... Még az ő viszonylag fel­ világosult anyja - akire ugyan nem szívesen gondolt 22

- sem tekintette igazán sorstársaknak azokat a nőket, akiknek nem született gyerekük. Persze arról már ke­ vesebbet mesélt az anyja, amikor ő maga vetette el a gyerekét... de ez másik történet, gondolta Teri. Most már legalább szembe mert nézni azzal, hogy kettős harc dúl benne. Az egyik a teste és annak esetleges változásai miatt, a másik pedig azért, mert el kellene fogadnia, hogy nem művel tiltott dolgot. Ez a saját döntése, a saját választása. Ha nem akar teherbe esni és kihordani egy gyereket, hanem inkább béranya se­ gítségét venné igénybe, akkor ezt itt megteheti. Nem kell azzal foglalkoznia, hogy esetleg ferde szemmel néznek majd rá... elsősorban Magyarországon. Mert Angliában, főleg Londonban, ahol Paullal az év kilenc­ tíz hónapját töltötték, sokkal toleránsabbak az embe­ rek. Persze nincs is más választásuk. Többféle kultúra, többféle vallás, ezerféle életszemlélet találkozik Lon­ donban - és nincs más lehetőség, mint az elfogadás. Teri sokkal-sokkal toleránsabb lett a Londonban töl­ tött évek során, mint amilyen előtte volt, holott ko­ rábban is rengeteg időt töltött külföldön.

- A béranyáink húsz és harmincöt év közötti, egész séges nők, akik mind szültek már saját gyermeket mondta az orvos. - Adatbázisunk meglehetősen nagy, és a klienseink mind petesejtdonort, mind béranyát vá­ laszthatnak, ha szükséges. Mielőtt bármilyen beavat­ kozás történne, természetesen találkozhat... találkoz­ hatnak a kiválasztott béranyával, vagy béranyákkal. Sőt kifejezetten ajánlunk legalább egy találkozást, de ter­ mészetesen az IVF-program idején, a terhesség során is találkozhatnak vele, és akár a szülésnél is ott lehet­ 23

nek. A gyermek - most vegyük ezt a lehetőséget - az önök ivarsejtjeiből fogan, a béranya csak a méhét ad­ ja, a szervezetét ahhoz, hogy a gyermek világra jöhes­ sen. Csak ennyit, gondolta Teri. Vajon megéri egy bér­ anyának azért a tizenöt- vagy húszezer euróért vál­ lalni ezt a tortúrát? Négy-öt millió forint... és ezért kihordja más gyerekét, majd örökre elszakad tőle a szülés után... Szent ég. -Természetesen ellenőrizzük, hogy a béranya egészségesen éljen a várandósság alatt, nem dohányoz­ hat, nem alkoholizálhat, nem szedhet olyan gyógysze­ reket, amelyek esetleg károsítják a magzatot - folytatta az orvos. - Bármilyen egészségügyi problémával elő­ ször nálunk kell jelentkezni, specialistáink fogják el­ látni. A szülés egy moszkvai kórházban történik, ahol a béranya egyágyas elhelyezést kap, televízióval, emelt szintű ellátással. A gyerekről természetesen lemond, de úgy tudom, erről Zacsovszkij úr már tájékoztat­ ta önt. Azért megerősítem: a gyerek születési anya­ könyvi kivonatába rögtön az ön és a férje neve kerül be a szülők neveként, a konzulátuson pedig megkap­ ják a papírokat, és a gyermekkel együtt elhagyhatják az országot. Háborítadanul távozhatnak, és természe­ tesen az önök országába is beengedik a babát mint az önök gyermekét, otthon már csak honosíttatniuk kell a gyermek papírjait. Tudom, hogy férjnél van, de ha nem lenne, nálunk ez sem jelentene problémát: törvé­ nyeink egyaránt engedélyezik a program igénybevéte­ lét az együtt élő pároknak, a házastársaknak, az egye­ dülálló nőknek, de még az egyedülálló férfiaknak is. - Értem. - Nézzük az adatbázist - fordította az orvos Te­ 24

ri felé a monitort. - Amikor majd meghozták a dön­ tést, és utána - pár nap alatt—elvégeztetik a szükséges vizsgálatokat is, akkor érdemes kiválasztani a béranyát. Mutatok önnek néhány lehetőséget...

4

- Zsombor! - Zsombor! Tököli! - Iiiigen... - Tudja, hogy maga pont olyan, mint a neve? - Milyen a nevem? - TÖkölődős. Maga pont olyan, hallja? Három he­ te dolgozik itt, és még mindig nem próbálja felvenni a tempót. Csak pöcsöl azokkal a krémesekkel. - Tököli a nevem, nem... Aztán csak legyintett. - Tököli, fiam, mondok magának valamit. Ha to­ vábbra is csak tökölődik, meg művészkedik ezekkel a rohadt krémesekkel, akkor a hónap végén fel is út, le is út. - De főnök, ennek a krémnek még... Belenézett a fazékba, éppen forrni kezdett a tej, és elhallgatott. - En csak azt mondom, hogy fölösleges itt házi kré­ mekkel bajlódnia. Nem beszélve arról, ha nem viszik ma el, akkor ránk romlik... - Aha. De esetleg új ügyfélkört alakíthat ki. - Igen. Itt, az ötszáztízes úton. Nagyon fasza elkép­ zelés. Na, húzzon bele, Zsombor. 26

Kilépett a konyhából, aztán még visszanézett. - És mondja, hogy tudtak magának ilyen... hü.. fura nevet adni? Zsom bor...? - aztán a fejét ingat­ va tényleg kiment az eladótérbe. Zsombor elvigyorodott, és arra gondolt, ha véletlenül itt ragadna, ak­ kor egy kézilányra mindenképpen szüksége lesz. Ha ezt a kócerájt fel akarnák virágoztatni. Ha nemcsak az egyféle helyi kenyeret és kiflit, illetve azokat az előre kész, lefagyasztott kenyereket és croissant-okat, meg persze kakaós és diós csigákat akarják árulni, amik­ re a főnök eddig alapozta az üzletet. A főnök unokája eléggé utálta a pékséget, ahol mindössze annyi dolga volt, hogy megfelelő hőfokon megsüsse a megkelt ke­ nyeret és a mirelit pékárut, és besegítsen az eladásnál. Azt azért ő maga is elismerte, hogy a főnök jó minő­ ségű fagyasztott árut szerez be valamilyen Pest kör­ nyéki pékségből; még olajbogyós, diós és szárított pa­ radicsomos ciabattát is árultak, bár ebből csak akkor vettek elő egyet-egyet, ha valaki direkt ilyet kért. A hátsó traktusban volt még egy nagy, beépített sü­ tő, meg egy tűzhely is, de nemigen használták koráb­ ban. Hát ez a rész mozgatta meg néhány hete Zsom­ bor fantáziáját. Lehúzta a fazekat a tűzhelyről. A vaníliától édes il­ lata lett a forrásban lévő tejnek, hozzáöntötte a tojássárgájából, cukorból, lisztből és egy kis tejből kikevert masszát, majd fogta a botmixert. Nem készített nagy adagot, de a főnök így is kiakadt volna, ha megtudja, hogy nyolcvan krémessel számolt. Mert ki veszi meg itt a házi krémest, Dunaharaszti és Dunavarsány kö­ zött, az út mentén? Legalábbis ezzel érvelt a főnök, meg hogy túl drága lett az üzlet, mióta ő itt van. Hát, a fene tudja. A legjobbat akarta kihozni magából, ha

már ide került. Ki gondolta, hogy egyszer majd viszszatér ahhoz, amit annak idején tanult? Amit annak idején szeretett volna csinálni... aztán persze másfe­ lé vitte az élet. De most itt volt, és abban bízott, hogy előbb-utóbb a „Sütöde” felirat helyére, mondjuk, „Sütöde és cuk­ rászat” kerül. Vagy fordítva. De a legjobb, mondjuk, a Cukrászda lenne. Vagy ki tudja. A legeslegjobb per­ sze az lenne, ha az szerepelne a cégéren, hogy Tökö­ li, netán Zsombor cukrászda, de teljesen bolond lett volna, ha ilyesmiben reménykedik.

- A mobilod. Odatartom a füledhez. A főnök unokája, Laci, sovány, elálló fülű, kicsit már kopaszodó huszonéves srác volt, és Zsombor az első munkanapján rájött, hogy Laci utál a családi vállalko­ zásban dolgozni, de mivel nem bombázzák állásaján­ latokkal, nincs más választása. A fiú a kezében tartot­ ta Zsombor mobilját, és közben azt mondta: - Az öreg kiborult, hogy folyton csörög. - Folyton? Ma még senki sem hívott. - Hát én nem tudom... Asszem az exed. - Bassza meg - mormolta, aztán bólintott. Laci rá­ nyomott a zöld gombra, Zsombor pedig a vállával a füléhez szorította a telefont. - A gyereknek hamarosan meg kell venni az isko­ lai cuccot. És mielőbb egy új edzőcipőt. Marcsi nem udvariaskodott, belevágott a közepé­ be. Zsombor már megszokta, hogy mostanában csak akkor telefonált a volt felesége, ha pénz kellett neki. Nehezen törődött bele - illetve sehogy sem -, hogy 28

most már nem azokat az időket élik... amikor még nem számított egy új edzőcipő. - Múlt hónapban kapott egyet - mondta. De rög­ tön meg is bánta a szavait. Végül is Barna a fia. Szí­ ves-örömest vett volna neki edzőcipőt, akár havonta is. Régebben meg is tette. D e m ost... Abban a bukás­ ban a felesége is benne volt, talán ezért váltak el, mert Marcsi nem viselte el a bűntudatot... vagy csak nem akart egy lecsúszott harmincas férfi felesége lenni. Aki - szerinte - kénytelen volt visszatérni az eredeti szak­ májához. - Az nem a múlt hónapban volt, és képzeld, a gye­ rekeknek nő a lábuk, nem tudtad? Gondolom, nem akarod, hogy levágassam a lábujjait... - Rendben. M ajd... viszek pénzt. - Át is utalhatod. - Rendben. Koszi.

Nem lett jobb kedve, amikor letette a telefont. - Mi van, kiakaszt? - Aha - bólintott. Laci egyik lábáról a másikra he­ lyezte a testúlyát, aztán a zsebébe csúsztatta Zsombor telefonját. - Na, ezért nem fogok megnősülni. Mondjuk pil­ lanatnyilag nincs is kit elvennem... Nevettek. Laci néha panaszkodott, hogy hétvégén be kell mennie Budapestre, ha bulizni akar. Mert a környéken „nincs felhozatal”. - Kaszinózunk? - lépett be a főnök. Laci a szemét forgatva kiment, Zsombor pedig elkezdte habbá ver­ ni a tejszínt. Lecsillapodott, és még feszült idegeit is kiengedte, amikor látta, hogy a folyékony állag lassan 29

kemény habbá alakul. Gusztusos volt a krém, alakult a tejszínhab, mindjárt kész lesz a krémes. Igazi mes­ termű. Remélhetőleg az utolsó darabig elfogy.

Délután, amikor a krémes már majdnem elfogyott (egy környékbeli nyolcat vitt el belőle, és a közeli üz­ letek eladói is átjöttek, amikor elterjedt a híre, hogy milyen isteni házi krémest árul az „öreg”, és otthon­ ra is csomagoltattak belőle), és már a fahéjillatú al­ más pitéből is alig maradt néhány szelet, a főnök el­ mosolyodott. - Ez bejött. M a bejött. Nem fizettünk rá. Viszik a krémesét, mint a cukrot. Kicsit elgondolkodott, majd hozzátette: - Az emberek szeretik a süteményeket. A házi sü­ teményeket. - Akkor nem kell mennem a hó végén? - Azt azért nem mondtam. A férfi persze mosolygott, és Zsombor is. - Nemrég befutott egy hívás - közölte a főnök. Tudom, hogy nem tartozik a munkakörébe, de arra gondoltam, hogy hazafelé... hát, beadhatna valaki­ nek egy kis pékárut. - Nem vagyok futár. - Nem is azt mondtam. Csak... nem lenne nagy ke­ rülő. Nem tudtam nemet mondani, gondoltam, majd elküldöm a Lacikával, de nem merem odaadni neki a kocsimat. Amilyen béna ez a gyerek... Meg aztán mutogatná a haverjainak... - Jó l van - legyintett Zsombor. - De csak most az egyszer. Nem leszek futár, ne is reménykedjen.

30

5

A műút keskeny aszfaltcsíkká változott, a síneken na­ gyot döccent a kocsi, az út egy ritkás erdő közepén kanyargóit, aztán eltűnt az aszfaltcsík is, ahogy lefor­ dult a büfé mellett. Jókorát huppant az autó a föld­ úton, aztán egy újabb bukkanó... Zsombor szentségeit. Ráadásul régi címet kapott, mostanra lecserélték az ut­ caneveket. Gyors telefon a főnökkel, és végül leparkolt egy kerítés előtt. Maga a kerítés magasabb volt, mint a ház, vagy talán nem is volt mögötte ház? Legalább két és fél méter magasságig nád fedte a kerítést, de bené­ zett egy résen, és meglátta a kicsike hétvégi nyaralót. És még kaputelefon is volt. - A kenyeret hoztam - közölte, amikor meghallot­ ta a női hangot. - Bentről kinyitom a kaput, bejönne a teraszig, és letenné a lépcsőre? Már átutaltam az árát. Nem mintha Zsombor be akart volna menni egy idegenhez, ennek ellenére barátságtalannak találta a fogadtatást. Benyúlt a kocsiba a szatyorért, eljátszott a gondolattal, hogy a kapuból behajítja a teraszig, de aztán besétált, és lerakta az egészet a lépcsőre. Jó hangosan csapta be maga mögött a kaput.

3i

Ismét a büfénél járt, amikor rájött, hogy a szatyor­ ral együtt a mobiltelefonját is lerakta arra a lépcsőre. Csak úgy porzott mögötte az út, amikor visszafordult. - Igen? Elképzelte a nőt, ezzel a furcsa, határozatlan igen­ nel, ami mögött mégis valahogy határozottságot sej­ tett. Vajon mitől ilyen bizalmatlan, hogy még csak ki sem jön? Mindegy, végül is nem az ő dolga. - Elnézést, a szatyorral együtt leraktam a lépcsőjé­ re a mobiltelefonomat is. Szeretném visszakapni. - Oké. Még nem voltam kint, biztosan megtalálja. Nyitom.

Rögtön észrevette a telefonját, felkapta, és már ott sem volt. Hazaautózott. H aza... milyen furcsa volt arra gondolni, hogy ez a lepukkant varsányi ház az új otthona. Nem is igen tekintett még rá otthonként... Fel kellene újítani, mert az öregúr, aki eladta - beköl­ tözött a lányáék taksonyi házába -, évtizedek óta nem törődött a házzal. Zsombor nem is vásárolta volna meg, ha... Ha telt volna olyanra, ami jobban megfe­ lel az igényeinek. De ezt a házat négymillióból megvehette, és maradt még majdnem egymilliója a ja­ vítgatásokra. Ötmillióval szállt ki a házasságából, de örülhetett, hogy egyáltalán kapott valamennyit a kö­ zös nyaraló árából. A régi idők... Hát igen. Könnyen jött, könnyen ment a pénz. Akár az álmaik. Marcsival nagy álmokat dédelgettek. Nem volt egyebük, csak az álmaik, meg az a pesti kis lakás, amit Zsombor örö­ költ a nagyszülei halála után. Innen indultak tizen­ négy évvel ezelőtt, de még megvoltak az álmok, ott volt a friss diploma a kezükben, és a lakás az Izabella 32

utcában. Rockkoncertekre jártak, moziba, színházje­ gyet vettek maguknak karácsonyra, születésnapra, és Zsombor boldog volt azzal az állással... Bár a vendéglátó-iparin végzett, és annak idején arról álmodozott, hogy egyszer saját panziója lesz, mégis szívesen vit­ te azt a kávézót az irodaház mellett. Felszolgálóként dolgozott ott, de üzletvezetőnek érezte magát. Marcsi nem volt boldog tőle, hogy ilyen állást vállalt, de be­ lenyugodott, mert látta, hogy Zsombor szereti, amit csinál. Akkor még csak keresgélték önmagukat, az ál­ maikat, és végül jött az a lehetőség az ázsiai kozme­ tikumokkal, Marcsi ragaszkodott hozzá, hogy vágja­ nak bele, ezért Zsombor kilépett a munkahelyéről, és belevetette magát a kozmetikumok tanulmányozásá­ ba, ügyvédekhez járt tanácsért, hogyan lehet kizáró­ lagos képviseletet létrehozni, aztán jött a gyerek, lett saját cégük, majd házuk, nyaralójuk... Közben ész­ re sem vették, hogy elvesztették az álmaikat - és el­ vesztették egymást is. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a kozmetikumokról kiderült, hogy a szervezet­ re veszélyes hormont is tartalmaznak. A termékeket kivonták a forgalomból világszerte mindenütt, a cég bedőlt, az övék is - hiszen nekik benne volt minden tartalék pénzük. Ezt már nem élte túl a házasságuk. Sok mindent túlélt, a kezdeti nehézségeket, a sikert, de a sikert követő kudarcot már nem. Hát ennyi a rövid történet. Lehetett volna más­ képp is, de így lett. Zsombor már túl volt rajta. Nem úgy alakultak a dolgai, ahogyan szerette volna, mégis megkönnyebbült, amikor beköltözött az öregúr egy­ kori lelakott házába. Azóta felújíttatta a fűtést, kifes­ tette a házat, és beköltöztetett két új szekrényt a régi ócska helyett, és most már alig érezte a kezdeti doh­ 33

szagot, és többé nem csavarta az orrát a nedves pince­ szag, amely beköltözésekor annyira zavarta. Alapvető­ en persze nem ez volt a végcél. De hát olyan messzire került a régi álmoktól, és annyira nem volt még itt az újak ideje, hogy átmenetileg mindent elfogadott, ami csak szembejött vele. Nagy ház helyett kis ház, nagy tervek helyett kicsik. Viszont amióta ide költözött, már nem voltak olyan nyugtalanok az éjszakái, mint Marcsival az utolsó időben. És megmagyarázhatatlan módon a háta, a csigolyája sem fájt annyit, mint ré­ gebben, pedig most, a pékségben sokkal több fizikai munkát végzett. Vagy csak nem volt ideje, hogy saját magára, a testére figyeljen?

Beállt a lugas alá, oda, ahol a ház régi tulaja az ol­ dalkocsis motorját tárolta, és ahogy betolatott, hallotta, amint a buja növényzet, az indák sokasága végigsimít­ ja - vagy végigkarcolja - a kocsi oldalát. Vennie kel­ lene egy sövényvágót. Meg egy fűnyírót. Hacsak nem akarja, hogy egészen elvaduljon a növényzet a kertben. A régi házba hetente kijárt hozzájuk Gyuri, a ker­ tész, és pompás rendet vágott a bukszusok között. Zsombornak eszébe jutott, mit szólna a kertész, ha látná, milyen az új kertje, és nevetni kezdett, amikor maga elé képzelte Gyuri elképedt arcát.

Eldöntötte, hogy a fészerben talált rozsdás metsző­ ollóval megpróbálja kicsit megregulázni a buja renge­ teget. Miközben a gallyakkal viaskodott, meg sem hallot­ ta, hogy többször is csengett a telefonja. 34

6

-H alló. - Rég beszéltünk. Felébredt. -H alló? - Én hallak. Azt mondtam, felébredt a kislány. - Ausztriában vagyok, és éppen nincs túl jó térerő... - Reni vagyok, és azt mondtam, hogy magához tért a közös ismerősünk. - Hívjalak később? - Nem. Nem. Hallak. -Jó , csak szerettelek volna értesíteni. - És most... M it... Honnan tudod? - En voltam bent nála. Nem gyakran, de időnként. - Felébredt? És hogy van? É s... - Azt hallottam, hogy jól van. Egy nővérrel tartot­ tam a kapcsolatot. - Keresett? Keresett téged? - Luca? Nem. Még nem. De előbb-utóbb keresni fog, gondolom. - Jó l van, nem zavarlak. Hívj, ha itthon leszel. A férfi letette a telefont, és maga elé meredt. Volt min gondolkoznia.

35

7

Olgának hívták, hatalmas kék szeme volt, és elbűvölten nézett Terire. Abban az időben volt tinédzser, ami­ kor Teri (vagyis akkoriban Helen) fotóival voltak te­ le a divatlapok. - Láttam az újságokban. -M mmm... - Egy időben én is modell akartam lenni, tudja? De aztán megszületett a lányom... Kicsit korán... És at­ tól kezdve nem volt időm divatlapokat nézni. - Igen, megértem. Teri nem találta túlságosan meghittnek, hogy tol­ mács segítségével diskurál, és életében először sajnál­ ta, hogy nem sok maradt meg a fejében a régi orosz­ órákon tanultakból. Olga sajnos nem beszélt angolul. A tolmács szenvtelen arccal fordított, Olga eközben tágra nyílt szemmel bámulta Terit. Biztos a szemrán­ caimat nézi, gondolta Teri. Mindig volt benne effé­ le érzés, amikor valaki közvetlen közelről bámulta. Hiszen ők csak a tükörsima arcát ismerhették a ké­ pekről. .. azt az arcot, amit persze a fotósok és a mű­ vészeti vezetők különböző trükkökkel időnként fel­ javítottak, „megplasztikáztak”, hogy minél ragyogóbb legyen a képeken. Ilyenkor azonban mindig átfutott a fején, hogy mennyire meztelen. Mégis vállalta azokat 36

a szarkalábakat, talán azért is, mert félt a szikétől, félt az injekciótól, és persze az ilyen-olyan plasztikai be­ avatkozások esetleges hosszú távú következményeitől is. Ennél kényelmetlenebbül csak akkor érezte magát, amikor a tengerparton, bikiniben ismerte fel valaki... Hát igen. Olyankor kíváncsi szempárok vizslatták az alakját. Van-e rajta narancsbőr, húzódnak-e gyűrő­ dések a hasán, van-e nyoma mellplasztikának, milyen formájú a feneke... O, a francba. Mindig, mindenütt megfelelni. Most is ez jutott eszébe, amikor ez a fiatal nő, akinek nyilvánvalóan nagyon nagy szüksége volt a pénzre, olyan nagy szüksége, hogy még akár más gye­ rekének is kölcsönadná a méhét, őt bámulta.

- Hány gyereke van, Olga? - Kettő. Nem is kell több. Ljudmilla az első szerel­ memtől, tudja. Aki miatt nem lehettem modell. Bólintott. Olyan sok lány modellálmait hallgatta már végig, hogy semmin sem lepődött meg. I - ...aztán Viktor, a szerelmem elhagyott minket. Nem hibáztatom, de tizenkilenc évesen ott maradtam egy másfél éves kislánnyal... Az anyáméknál laktunk. Később megismerkedtem Igorral. O a féljem. Négy­ éves a fiunk. De nem akarok több saját gyereket. Hu­ szonhét éves vagyok, és most fejeztem be a középis­ kolát. Van egy állásom egy szupermarketben. Talán feljebb is léphetek. A férjem mérnök, nem keres túl jól, de ha nehezen is, megélünk. - Közösen döntöttek...? - A béranyaságról? Hát persze. Már voltam bér­ anya, ugye tudja? Persze hogy tudta. Ezért választotta pont Olgát. 37

Mert ő már egyszer kihordta egy másik pár gyerme­ két, odaadta nekik, és minden rendben volt. Olyasva­ lakit szeretett volna választani, aki biztosan felfogja, hogy nem az övé a baba. Aki nem kötődik hozzá ér­ zelmileg túlságosan. - Egy amerikai házaspárról hallottam. Olga szeme felcsillant. - Igen, Andy és Vic. Nekik szültem meg a babát. Részben miattam kapta a második keresztnevét, az Olgát. Gyönyörű baba. M a is kapok tőlük fotókat és leveleket. - Miért csinálja, Olga? Teri hirtelen úgy érezte, mintha vallatná a nőt. Vagy mintha interjút készítene vele. Mi köze hozzá? Illet­ ve... talán mégiscsak van. Nem is kevés. Ha már így döntöttek... vagyis ő döntött. O, egyedül. Valahol azt is érezte, hogy nincs ez így jól. Közösen kellene dön­ teniük, Paullal. Miért nem vonja bele a férjét, az ég szerelmére? Biztosan tetszene Paulnak is Olga. Egyet fog érteni a választásával. Igen. - Hát pénzért. Meg azért, mert így segíthetek má­ sokon. Mindenki elégedett lesz: maguk is, és mi is. Megcsináltathatjuk a kisszobát a fiunknak. Nem kell annyira összehúznunk magunkat. Ljudmillának ve­ szek majd egy rózsaszín Converse tornacipőt. Az az álma. Harmincötöst, mert azt még egy darabig tudja hordani, mire belenő a lába. Ez az utolsó mondat kiütötte a biztosítékot Teri­ nél. El kellett mennie a mosdóba, és jó néhány perc­ be telt, mire összeszedte magát. Converse tornacipő. 0 , a fenébe.

38

- És maguk... miért engem választottak? Mikor jön el a férjével? - Azt mondták, férjnél van. - Igen. Eljövünk, hamarosan. Tudja, Olga, én vá­ lasztottam magát. Azért, m ert... szimpatikus volt a fotón. És azért, mert már... mert már volt béranya. - Aha. És mi a baja? - É n ... nem biztos, hogy teherbe tudok esni. Nem nézett a nő szemébe. - Próbálták? - Igen. De talán így lesz a legjobb. Már majdnem negyven vagyok. - Hát, az nem számít. Nem a kor számít. Hanem az, hogy mi van a fejében... hogy mit gondol, mit sze­ retne, miben hisz... Szerintem. De ha így a jobb... én nagyon szívesen. Számomra ez megtiszteltetés. Majd jöjjenek el hozzánk. A férjem jól beszél angolul. Teri egy pillanatra azt érezte, hogy Olga b e le lá to tt a gondolataiba. A másik nő, akihez talán majd annyi minden köti majd - hát igen. Most már szinte biz­ tos, hogy egy hullámhosszon van vele, a nyelvi aka­ dályok ellenére. - Igen, eljövünk. - Azért azt már tudják, mikor vágunk bele? M ert úgy kell szerveznem az életemet... Tudja, magát is hor­ monokkal fogják kezelni a többszörös peteérés előse­ gítése miatt, és engem is, hogy a szervezetem felké­ szüljön az embrió befogadására, és hogy megtapadjon. A múltkor a második programból estem teherbe. -A z t... azt tervezzük, hogy két-három hónapon belül elkezdjük.

39

- Az jó - bólintott Olga. - Mert akkor jövő nyáron akár már meg is születhet a kicsi.

Szédelgő fejjel hagyta el az ügynökség tárgyalóját. Zacsovszkij kint várta. - Csak egy éjszakát töltött nálunk? - Igen, az esti géppel hazamegyek. - Természetesen elvisszük a reptérre. Addig még van idő... - Bemennék kicsit a városba. - Adunk kocsit és kísérőt - bólintott a férfi, majd megköszörülte a torkát. - És mire jutottak Olgával? - Olga nagyon... szimpatikus. - Visz róla képeket a férjének? Vagy e-mailben küldjük el majd? - Viszek, persze. Azt gondolom, hamarosan bele­ vághatunk a programba. Csak még... egy-két dolgot meg kell beszélnünk a férjemmel. Aztán a pultra könyökölt. - Tudja, lehet, hogy tudnék én is gyereket szülni. Akaratlanul csúszott ki a száján ez a mondat, két napja nyomasztotta, Olgának már-már kimondta, és most ennek a vadidegen férfinak, az ügynökség mun­ katársának vallotta be. Zacsovszkijon nem látszott a döbbenet. - Nézze, mi nem keressük az okokat. És sosem ítél­ kezünk. Kér egy kávét?

Kicsit később a férfi világos irodájában ültek. Za­ csovszkij mesélt. Az ismert orosz énekesnőről, akinek volt férje, szülhetett volna tőle gyereket, de a béranyát 40

választotta. Egyedülálló nőkről, akiknek más esélyük nemigen volt az anyaságra. Meg persze olyan párokról is, akiknek az asszony egészségügyi problémája miatt máshogyan nem lehetett volna gyermekük. És, legfőképpen: boldog családokról mesélt. Boldog családok fotóit mutatta neki, ahol a babákat béranyák hozták a világra, és persze a szüleik édesgyermekükként nevelték őket. Teri bűntudata picit enyhült.

Délben már a Vörös téren járt. Korábban sokszor megfordult a téren. Még emlékezett rá, amikor egy útja során le kellett fizetnie a rendőröket két másik modell-lánnyal együtt, hogy bemehessenek a Leninmauzóleumba, mert olyan hosszú sor kígyózott előt­ te, hogy közölték: a hátrébb állók aznap már bizto­ san nem jutnak be. Tíz dollárba került fejenként, ha jól emlékezett. Elég bizarr élmény volt, nem érte meg a tíz dollárt, komor csöndben, megállás nélkül araszol­ ni libasorban a múzeumban, és látni Lenin viasszerű, konzervált arcát, öltönyös testét. Amikor összesúgtak a lányokkal, a marcona őrök azonnal pisszegni kezdtek. Később, egy másik divatshow, annak a bizonyos magazinnak a születésnapi divathete alkalmával, már a huszonegyedik században, szintén járt a Vörös té­ ren. A fiatal orosz modellek még egy bemutatót is tar­ tottak a téren, olyan helyen, ahonnan mind a Kremlt, mind a Vaszilij Blázsennij-székesegyházat látni le­ hetett. Csak a kiváltságosokat engedték be a térre, és az oroszok bizony kitettek magukért. Azok a napok a Beluga kaviár és a pezsgő jegyében teltek, már per­ sze azoknak, akik hajlandóak voltak enni, és persze 4i

inni. Teri akkor belelátott a gazdag orosz felsőosztály életébe. Csak Mazerattik és Rolls-Royce-ok álltak a szálloda előtt, és mindenütt érezhető, tapintható volt a pénz jelenléte. És csak akkor látszott az ellenpont, a rettenetes szegénység, amikor Teri lelépett fél napra a sofőrjétől, és egy régi maszek Lada taxival próbálta bejárni a várost az őrületes dugóban. Aztán visszaemlékezett arra is, amikor a pályája leg­ elején egy áruház megnyitójára érkezett Moszkvába, divatbemutatóra. Akkor is ott lakott a Vörös tér kör­ nyékén, a Russia Hotelben. Kívülről elegáns szállo­ dának látszott, de valami bonyolult szisztéma szerint az emeletek különböző minősítést kaptak, és azt nem sikerült kiderítenie Terinek, hogy melyik lehet a há­ romcsillagos szárny. Az ő emeletén szigorú gyezsurnaja őrizte a kulcsokat, és csak a bejelentkezési papír el­ lenében adta oda a lakóknak - mindez a kilencvenes években volt... Állítólag ez a hagyomány még tíz év­ vel később is élt. De hát azóta lebontották a Russiát, és nyilván a gyezsurnaják is eltűntek... Teri belépett a G UM áruházba. Az egyik legszebb és legdrágább áruház volt, amelyben valaha is járt; aki először tévedt be ide, nyilván el sem hitte, hogy vala­ ha üresen tátongtak itt a polcok. Végigsétált az áru­ házon. Amióta már nem modellkedett, jobban érde­ kelte az üzletek kínálata - amikor a divatszakmában dolgozott, és egyik fotózásról a másikra ment, nem foglalkoztatták a ruhák. Akkoriban minden holmit megkapott, amire szüksége volt, mégis, a legjobban farmerben és pólóban érezte magát. Most mégsem az üzletek polcait nézte, nem is a for­ gatagot, hanem csak szerette volna kiüríteni az agyát, 42

és összeszednie a bátorságát. M ert pontosan tudta, ha hazamegy, muszáj lesz beszélnie Paullal. Nem akart azon az úton haladni, amin. az anyja. Nem akart hazugságokból falat építeni maga köré, nem akarta, hogy nagy ára legyen, amiért az álmait bárkire is rákényszeríti. Csak hát most elég messzire ment, még nem olyan messzire, mint amilyen meszszire az anyja, nem olyan mélyre, és nem is abba a sö­ tétségbe, ami várhatott rá, de muszáj visszafordulnia erről az útról. Csak hát hogyan? Már most is hazudott Paulnak. Hazudott az utazása céljáról. Hazudott akkor, amikor nem mondta el neki, hogy mit keres az interneten, ha­ zudott, amikor nem mesélt neki az álmairól és a fé­ lelmeiről. Ahhoz volt elég bátorsága, hogy hazudjon, hogy elhallgassa előle, mire készül... De vissza tud-e még fordulni az úton? Mielőtt a repülőtérre indult, vett egy pár rózsaszín tornacipőt. Harmincötöst. Elküldi majd a sofőrrel. A bűntudatát nem enyhíti, vagy mégis? Legalább egy kicsit. Legalább...

A reptéren jutott eszébe, miután elbúcsúzott a kísé­ rőjétől, hogy érkezése óta egy falatot sem evett. Egy­ szerűen elfeledkezett az evésről. Ez most nem az ano­ rexiája volt. Nem, nem újult ki a betegsége. Csak így állt be a szervezete az anorexia és a bulimia legyőzése után. Ha nem figyelmeztette magát, a gyomra és az agya nem jelezte, hogy éhes. Előfordult, hogy egyál­ talán nem érzett éhséget. Főleg akkor nem, ha valami más kötötte le a figyelmét. Utolsó figyelmeztetés a British Airways londoni já­ 43

ratával utazóknak... Nem is gondolta, hogy késésben van. Szaladni kezdett a kapu felé. A gépen az utolsó falatig megette a vacsorát. És megígérte magának, hogy mielőbb elmond mindent Paulnak. A vágyait... a terveit... és talán a félelmeit is.

- Hamarosan leszállunk Londonban, ahol a hőmér séklet 22 fok, és a helyi idő este tíz óra. Kérjük, állít­ sák egyenesbe az üléstámláikat és kapcsolják be biz­ tonsági övüket. A felszólításra ébredt fel, aztán eszébe jutott, mi következik. Hogy mit ígért magának. Eddig folya­ matosan átverte magát. És most, tessék, egy önmagá­ nak tett hülye ígéret miatt úgy érzi magát, mint akire szép lassan ráomlik egy régi fal, és betemetik a törme­ lékek, egészen addig hullanak rá, amíg meg nem fullad. Elég ramaty hangulatban volt, mire kisétált a Heathrow-n a kisbőröndjével. Paul ott várta. Nagy mosollyal és egy pici plüssmacival a kezében. Erre már nevetnie kellett.

8

Azt már észrevette, hogy hétvégén ellepik a környé­ ket a horgászok és a kirándulók, de hétköznap meg­ maradt a tó az ott lakóknak. Luca egyelőre inkább csak a kapuból nézte a tavat, de már nem azért, mint­ ha nem tudott volna lemenni. Egyszerűen az elmúlt hónapok, amióta új életébe belecsöppent, és elvesz­ tette a régit, kimerítették, és úgy érezte, sosem nyeri vissza régi energiáját. Abban az otthonban, a szüleivel... Akkor érezte meg, hogy valóban eltelt hat év. Meg­ értette, hogy valóban elveszett hat év, abban a pillanat­ ban megértette, amikor viszontlátta a szüleit. Az anyja arca szürkébb lett, szeméből eltűnt a régi fény. Az ap­ ja megőszült, és beesett, soványabb lett az arca, véko­ nyabb, inasabb a teste. Lötyögött rajta az ünneplőinge. Nem volt könnyű az az első találkozás. Örültek a szülei, hogy magához tért, hitték is, nem is, féltek at­ tól, hogy ez csak átmeneti állapot, és Luca mindjárt új­ ra visszazuhan a semmibe. Az orvosok biztatták őket, higgyék el: a lányuk visszajött, és a remény ijedt mo­ sollyal ült ki az arcukra. Ugyanakkor Luca látta rajtuk a bűntudatot. És a bűntudatba vegyülő kétségbeesést. Hiszen most kiderült: berakták őt egy otthonba, mert már nem hittek abban, hogy valaha is magához tér, és 45

mert otthon nem tudták volna ellátni. Igen, ez igaz. De mégis. Az istenit. Hiszen ők a szülei.

Kétségbeesett, rémült és végtelenül szomorú vo tam. Azok voltunk, mind a ketten. Egy éven át re­ ménykedtünk, sosem adtuk fel a reményt, egy évig nem volt más témánk, csak te. És ez így volt mindvé­ gig, csak idővel kifejlesztettünk magunkban egyfaj­ ta önvédelmet, és megpróbáltunk másról is beszélni. A húsról, amit anyád a piacon vett. A vonatjegy áráról. Mariékról, a szomszédban, meg a csirkéiről, amelyek titokzatos módon eltünedeztek: éjszakáról éjszakára fogyatkoztak. Aztán kiderült, hogy Marci vadászik rá­ juk. Ügy jöttem rá, hogy egyik éjjel, amikor nem tud­ tam aludni, mert ugye tudod, hogy azóta sem tudunk aludni, anyád rászokott az altatóra, valami durmikum, vagy mi a fene, a nélkül már nem is tudna lefeküdni este, azt mondja, ettől legalább úgy érzi, mintha fejbe verték volna, és elalszik, igaz, az adagját folyton eme­ li, és ha mégis felébred éjjel, tántorogva megy ki a vé­ cére, és reggel is alig bír magához térni, na mindegy, ettől úgy alszik, hogy legalább nincsenek álmai, ne haragudj, hogy ezt mondom, de legalább nem álmo­ dott veled, nem álmodott a megmásíthatatlanról... Na mindegy, egyik éjjel kiültem a kertbe, tudod, arra a ré­ gi padra, te is emlékszel rá, kiültem rá, meleg éjszaka volt, és világított a hold, na, akkor láttam, hogy Marci bekúszik a kerítés alatt, szájában vonszol valamit, hát jobban megnéztem, a Mariék egyik csirkéje volt, gon­ dolhatod, mit éreztem... Nem árulhattam el Marinak, meg anyádnak sem, mert tudod, milyen, ugyan amióta ez történt veled, otthon van, előnyugdíjba ment, nem 46

bírta a munkahelyén, nem hibáztatom érte, de bizto­ san elmondta volna előbb-utóbb Marinak, hiogy Marci a bűnös. Szóval, eleinte megkötöttem éjjelre a Marcit, aztán amikor a csirkelopás abbamaradt, és már nem volt téma, megerősítettem a kerítést, és azóta M ar­ cit nem kell megkötni, meg a csirkék is biztonságban vannak a szomszédban. Ja igen, hát te Marcit sem is­ mered. Marci bűbájos kiskutya, tudom, hogy imádtad mindig a kutyákat, anyád jó ideig ellene volt, hogy ku­ tyát tartsunk, mert emlékszel, Böbét annyira megsze­ rette és meggyászolta... De amikor Marcit hazavittem, nem tiltakozott. Majd meglátod, nagyon helyes, csu­ pa szőr kutya, valami keverék, bozontos a bundája, és lila a nyelve. Nem viccelek, néha teljesen lilának lát­ szik, de azt gondolom, egészséges lehet, mert már két éve nálunk van, és semmi baja. Télen meg egyszerűen lefekszik a hóban, és elalszik, közben hull rá a hó, és csak az orra látszik ki belőle, de őt nem zavarja. Kér­ dezte is télen a Józsi, amikor átjött egy üveg borral, hogy él-e ez a kutya, mert meg se mozdult a hókupac alatt, de hát melegen tartja a bundája, tudod, nem fá­ zik a hidegben sem. De hogy elkalandoztam... Szó­ val, idővel a szomszédok meg az ismerősök már nem kérdeztek rólad, és most bevallom neked, bár nagyon fáj: ettől valahogy könnyebb lett a lelkem, mert anynyira szörnyű volt beszélnem rólad, úgy beszélnem ró­ lad, hogy tudtam, már nem lesz változás, és az ismerő­ sök is úgy kérdezték, hogy „Voltatok Lucánál?”, hogy tudták, az állapotodról úgysem mondhatunk semmi különöset, mert csak fekszel, mint egy kisbaba, a ni kisbabánk, és csak fogytál el, elfogyott belőled az élet, belőlünk pedig a remény... Nnna... Ne haragudj, de, látod, sokkal érzékenyebb lettem... Na várj, itt egy 47

zsebkendő... Látod, én még azóta sem tudtam azok­ kal a vékony kis papírfecnikkel megbarátkozni, egy orrfujás, és megtelik... Hát maradtam ezeknél a ren­ des vászon zsebkendőknél... Szóval, amikor megkér­ dezték, voltunk-e nálad, idővel már csak arra voltak kíváncsiak, milyen volt az idő, milyen a közlekedés, találkoztunk-e ismerőssel a vonaton... Idővel olyan lettél, mint egy tárgy, érted, ne haragudj, de muszáj elmondanom, mert a lelkemben mindig az én kislá­ nyom voltál, de amikor itt feküdtél magatehetetlenül, valahogy körbebetonozódott a szívem és páncélt nö­ vesztett a lelkem, miközben minden este azért imád­ koztam Istenhez, hogy történjen meg a csoda, most az egyszer, legalább velünk történjen meg, illetve ve­ led, és kapd vissza önmagadat, a lelkedet, kapd vissza a testedet és az életedet, lányom. De már nem hittünk benne, ne haragudj ránk ezért. És, tudod, bűntudatom volt, amiért anyáddal egyre ritkábban beszéltünk rólad és a reményről, mert a remény egyre fogyott, illetve az orvosaid szerint már tényleg csak Istentől várhattuk a csodát... Sosem jártam el anyáddal a misékre, emlék­ szel. Gyerekkorodban én mondtam neked, hogy hi­ hetsz Istenben, de azért higgy a szabad akaratban, és abban, hogy amit szeretnél, és amiért teszel, az sike­ rülni fog... Hát én ebben már nem tudtam hinni, és az utóbbi években eljártam anyáddal a nagyobb mi­ sékre, nem is gondolnád, de még karácsonyi misén is voltam, nem mintha ne lettem volna dühös Isten­ re, amiért ezt engedte, de valahogy... á, ezt biztosan nem érted, mégis hinni kezdtem abban, hogy talán O van, és egyszer mégiscsak segíthet... Közben persze én magam is fiircsállottam, mi történik velem, mert ha valaki földhözragadt és materialista, hát akkor én az 48

vagyok, de miután ez a baleset történt veled, és nem javult az állapotod, hát egészen megváltottam legbelül. Bizonytalan lettem, és mindenből kiábrándultam, amiben addig hittem. Na mindegy, nem is erről aka­ rok mesélni neked, hanem arról, hogy mi történt ben­ nünk, tudom, hogy nem kellene elmondanom, anyád nem is értene egyet velem, de most, hogy egyedül jöt­ tem, elmondom. Hogy úgy védett meg minket a lel­ künk attól, hogy eldobjuk az életünket, vagy mit tu­ dom én, ivásnak adjam a fejein, vagy lemészároljam azokat, akiknek egészséges gyerekük van, hogy egyre kevesebbet beszéltünk rólad, miközben árulónak érez­ tük magunkat, és nem tudom, bármi más is összetar­ tott-e minket anyáddal az elmúlt hat évben, mint ez a tragédia, és mint a mi árulásunk, hogy egyre keve­ sebbet, és egyre felszínesebben beszéltünk rólad, de mindez csak és kizárólag azért történt, hogy túléljük, amit nem lehet túlélni.

Először jött be egyedül hozzá az apja: amióta Luca magához tért, mindig együtt látogatták őt az anyjával. Most egyedül jött, és el kellett mesélnie neki ... Persze talán azt hitte, hogy Luca alszik Csukva volt a szeme a lánynak, nem volt nehéz alvást színlelnie, úgy hall­ gatta végig az apja monológját. Majdnem megszorí­ totta a kaiját, amikor az apja a másik kezével a zseb­ kendőjét keresgélte a nadrágzsebében, de inkább nem mozdult. Annyi minden történt vele az elmúlt né­ hány napban, hogy gyengének érezte magát ahhoz is, hogy elérzékenyüljön. És ahhoz is, hogy megbocsás­ son. Arra gondolt, mennyi ember van a világon, aki egyszerűen szart rá, hogy ő életben van-e, hogy örök 49

álmát alussza-e, vagy magához tér egyszer... hát leg­ alább a saját szüleinek megbocsáthatja, hogy úgy vé­ dekeztek, ahogy tudtak. Hiszen nem vihették haza őt falura, a kis házba, úgy, hogy mindenféle csövek táp­ lálták, és fogyott a remény a felépülésére. Meg aztán arra is gondolt, hogy mennyit ülhettek az ágya mellett. Mennyit beszélhettek hozzá. A kedvenc zenéit hozták, hallgassa, hátha magához tér. Pedig akkor már nem­ igen tudhatták, mik a kedvenc zenéi, hiszen nyolc éve nem lakott otthon. Középiskolásként kollégista volt, utána jött a főiskola és a modellkedés... Aztán a fő­ iskolára már be sem járt, estire kérte át magát, jöttek a munkák, ő pedig igazi városi lány lett, aki havontahathetente szállt fel a vonatra, két óra volt, mire Regölybe hazajutott, később már kocsival ment, de egy­ re ritkábban... Maradtak a rövid telefonbeszélgetések, hol Budapestről, hol Prágából, megesett, hogy Lon­ donból hívta őket, de dolgozott már New Yorkban is, és néhány hónapig Tokióban. Hát honnan a fenéből tudták volna, melyek a kedvenc zenéi? O, istenem. Az apja, amint misére megy. El sem tudta képzelni, amint szenteste éjjelén felöltözik, és a sok asszonnyal elvo­ nul a templomba... az ő apja, a materialista, aki csak a számoknak és a számokban hitt, könyvelő volt Ta­ másiban, egy irodában, pont az ő apja kezdett Isten­ hez fohászkodni... ?! Jó ég.

- Amikor a kezemet elhúztam az arcod előtt, é nyitva volt a szemed, a tekinteted követte a tenyere­ met. Akkor feléledt bennem a remény, de néhány hét után mondták az orvosok, hogy nem vagy semminek sem a tudatában. Olyan volt, mintha nem lett volna 5°

bekapcsolva az agyad, érted? A vizelet... szóval, nem tudtál semmit sem szabályozni. Csak vegetáltál, enni sem tudtál, inni sem, szóval, el kellett látni, mint egy kisbabát, csak hát egy kisbabánál lehet számítani fej­ lődésre, változásra, nálad meg egyre fogyott a remény, és nagyon-nagyon elkeserítő látvány volt, amikor alád rakták a felfekvés elleni matracot, mert azt már hoszszú távra adják, érted, és már a főorvos is Istent em­ legette, hogy benne bízhatunk. H át... nem is tudom. Isten végül segített...

Az apja akkor sokáig törölgette a szemét és az or­ rát, míg kicsi, gyűrött galacsin nem lett a zsebkendő­ jéből, és Luca végül felnézett rá, mint aki éppen ak­ kor ébredt. Rámosolygott. Sok mindent érteni kezdett, bár azt nem mondhatta, hogy megértette. De ezzel mindenki így volt körülötte, még az otthonba kijá­ ró orvosok is. Bár az otthonból hamarosan visszake­ rült egy kórházba, megfigyelésre és rehabilitációra, de Luca biztos volt benne, hogy leginkább arra a betegre voltak kíváncsiak, aki hat év után, egyik percről a má­ sikra magához tért. Arra a betegre, akinek egy szelep volt beépítve a hasába, és azon kapta az ételt éveken át, egy csövön keresztül. Először nem adtak tükröt a kezébe, de e nélkül is érzékelte, milyen aszott a bőre. De erős volt, és kü­ lön gyógytornászt kapott. így is hónapokba telt, mire úgy-ahogy felépült, először Regölybe ment haza, de most már onnan is leléphetett. Nem mintha ne lett volna szép a gyerekkora abban a kis faluban, de aki egyszer már megtapasztalta az önállóságot, nem tudja a jövőjét a szülői házban, a gyerekszobájában elkép­ 5i

zelni. Aki már élt nagyvárosban - és élvezte azt az életet megfullad, ha visszakerül falura. Legalább­ is Luca így érezte. Visszavágyott a Szent István par­ ki lakásába, abba a lakásba, amit a külföldön keresett pénzéből vett. Csakhogy azt már eladták a szülei. Eladták, mert nem tudták volna fizetni az otthont, ahol a gondját viselték.

Eladták a lakást, a kicsi, hangulatos, Szent István parkra néző lakását, eladták a hófehér bőrgarnitúrá­ val, a falba körkörösen beépített hangfalakkal, az in­ donéz teraszgarnitúrával, a Ganésa-szoborral együtt. A hálószobából nyíló gardróbbal, ahol a gyönyörű ma­ gas sarkú cipői, az elképesztően szép Gucci cipők so­ rakoztak, amelyekért nem sajnálta a pénzt, és ahol a Dolce őc Gabbana bőrruhája lógott, amit Rómában vett az eredeti ár harminc százalékáért (de még így is méregdrágán), egy fotózás után... és ezeket fel­ ajánlották a szülei valami jótékonysági alapítványnak. A D & G bőrruháját, a farmerbetétekkel, és a Gucci szlingeket...! Döbbenet. Hogy miért fájt ez jobban Lucának, mint a lakás el­ vesztése, nem tudta volna szavakba önteni, de az a ruha kicsit már a részévé vált, egy pálya kezdetének emléke volt, a bőr, amely megfeszült az ő bőrén, a bőr, amely már-már olyan volt, mintha a saját bőre lett volna...

Szóval, nem maradt semmi. Semmidesemmidesemmi. Ezt sokszor elmondta magának Regölyben, a régi pádon, miközben Marci fejét simogatta és a régi 52

álmait siratta, és persze azon igyekezett, hogy napról napra többet tudjon egyedül ülni, járni, és elvégezni, amit a gyógytornász előírt neki. Apja, aki akkor vette ki - szabálytalanul, de a cégnél, a helyzetre való tekin­ tettel, elnézték neki - a tavalyi és az idei szabadságát, naponta vitte gyógytornára, hetente felülvizsgálat­ ra. Később már csak kétnaponta kellett gyógytor­ nára mennie, aztán hetente kétszer, végül már csak egyszer... A bőre kezdett kisimulni, hála anyja falu­ si csirkelevesének (és Mari néni csirkéinek...), illet­ ve a tápláló kosztnak már nem volt csont és bőr - ér­ dekes módon a szája és orra közti, mély ránc, amely megdöbbentette, és arra emlékeztette, hogy nem le­ hetett teljesen szenvedésmentes az elmúlt hat év, he­ tek alatt elsimult -, és Luca egyre inkább úgy nézett ki, mint egy „normális” huszonnyolc éves nő, akiről senki sem mondta volna meg, hogy elvesztett az éle­ téből hat évet, és aki elvesztett minden álmot, ami fontos volt számára, és egyáltalán: mindent elveszí­ tett, amit korábban elért. Arra azonban nem állt még készen, hogy felidéz­ ze azt a motorbalesetet, és arra sem, hogy megkeres­ se Tomit. És a régi ismerősöket. Ott maradt a gyerekkori életében, amibe visszacsöp­ pent, és nyom nélkül elszállt az a közel tíz év, amikor már felnőttként élt - ebből persze hatot magatehetetlenül. A felnőttkorából nem maradt az emlékein k í­ vül semmi, de semmi.

Semmidesemmidesemmi. Még csak tárgyi emlékek sem. Mindössze néhány magazin a fotóival, és a rég i családi nyaraló Délegyházán, apja vette annak idején, 53

amikor ő még nem is élt, jó lehetőségnek tűnt, ámbár nagyon messze volt Regölytől, de mégiscsak tópart... Aztán később Luca elkezdte felújítgatni, amikor Budapestre költözött és egyre több munkát kapott. Végül csinosan kipofásította. Hét éve, hogy kész lett. Nem sokkal azután, hogy belakta a lakását Pesten. Amikor felújította a nyaralót, és meglett a kerítés is, az automata kapuval, arra gondolt, erre aztán mi szük­ ség? Hiszen beindult a karrierje, nem valószínű, hogy Délegyházán fogja tölteni a nyarakat, vagy akár csak a hétvégéket... Mégsem adták el.

Ez volt most a menekülési lehetősége. És egy új élet lehetősége.

De miféle életé?!

Manapság a csajok szűk szárú, csöves farmert hord­ tak, nyáron is szegecsekkel kivert cipőt és hegyes orrú csizmát viseltek (ezen persze mosolygott, mert ő közel nyolc éve vett Londonban egy hegyes orrú, szegecses csizmát, amit akkoriban nyáron is felvett - ki tudja, hol lehet most?), zumbázni jártak, latin zenéket hall­ gattak, fehér ruhás esküvőről álmodtak, és mialatt ő élőhalottként vegetált egy otthonban, megtörtént az elképzelhetetlen: a füves cigi is képes volt függőséget okozni - de már teret hódított az ökoéletmód, és sushi helyett a makrobiotikus kaja lett a menő. Már kevés volt a boldoguláshoz, ha valaki jól beszélt angolul, ha 54

értett a számítógéphez, és tudott kocsit vezetni. Luca kedvenc tévésorozata, a Maffiózók már nem folytató­ dott: a Soprano család története egy kocsmában, várat­ lanul ért homályos véget, a lány legnagyobb örömére talán kicsit meghagyva a folytatás későbbi lehetőségét. Szerencsére a Dolce &Gabbana cég megmaradt, még ha változások történtek is a cégvezetésben (már ez sem igazán érdekelte Lucát, olyan távolról figyelte, mintha sosem lett volna köze a céghez és a divatvilághoz), a Gucci is az állandóságot jelentette számára, de a világ az elmúlt években, amíg ő „aludt”, átesett egy óriási gazdasági válságon, Londonban nagyszabású terror­ kísérletet akadályoztak meg, aztán mi történt még... A tévében az éneklős tehetségkutató versenyek lettek a legnézettebb műsorok, új tévécsatornák kezdtek ká­ belen sugározni, feltűnt egy-két vadiúj divatcég, ame­ lyeknek ugyan Magyarországon nem sok nyoma volt, de az interneten látta... A Paul Smith időközben vi­ lágmárkává vált, vonalkódszerű színes csíkjaival, Paul Smith talán legütősebb tervével meghódította a vilá­ got. Vilmos herceg, akit Luca utoljára félig kamasz­ félig felnőtt srácként látott - még a régi életében - egy londoni fogadáson, rövidesen megnősül, Elton John béranyát fogadott, mert gyerekre vágyott, hát Luca csak nézett, mi minden változott... Aztán még mi is? Az iwiw helyett egyre többen vannak a Facebookon, Luca nehéz HP laptopja óriásinak és baromi réginek tűnt a papírvékony laptopok mellett, és manapság mo­ biltelefonon interneteztek és facebookoltak az embe­ rek. Twitteren követték barátaik életét, és iPadekről, Mac Book Airről, iPhone alkalmazásokról beszéltek a csajok a vonaton Regöly és Budapest között, még akkor is, ha mindezek csak a vágyálmaikban szerepel­ 55

tek. Meg persze a srácokról. Legalább ez divatban ma­ radt. És a gumicsizma. Ebben Luca trendi volt 2010ben is. A 2004-ben, Udinében vásárolt rózsaszín-zöld gumicsizmája, amit egy bevásárlórohamában, egy de­ koratív főutcai kirakatból szedetett ki, legalább 2010ben is divatosnak számított. És hát egy kicsit konyított a számítógéphez, tu­ dott vezetni, még ha pillanatnyilag nem is volt jármű, amit vezethetett volna, és beszélt angolul. Legalább­ is régen beszélt.

Ha valamit nem értett, egyáltalán nem, és ha vala­ mit rohadtul sajnált, akkor ezt. Hogy elfelejtett angolul. Ott sorakoztak a régi könyvek, az elolvasott és még olvasásra váró angol nyelvű regények a délegyházi ház­ ban, és ő nem tudta elolvasni őket. Egyszerűen elfelejtette azt a nyelvet, amelyen ko­ rábban kiválóan beszélt.

Állt a kapuban, rálátott a tóra, látta a szőke lányt, aki naponta arra sétáltatta a kutyáit, már köszöntek is egymásnak, aztán a lány továbbment a kutyákkal, ő pedig támasztotta a kaput, és arra gondolt, hogy leg­ alább egy barátnőjét, egyjó barátnőjét visszaidézhetné az emlékeiből, és felvehetné vele a kapcsolatot, hogy valakinek elmeséljen mindent, és valaki elmeséljen ne­ ki mindent, ami az elvesztett hat év alatt történt. Egy barátnő visszaadhatna neki valamit ezekből az évek­ ből, és talán segíthetne az újrakezdésben is. Csakhogy akármennyire törte is a fejét, túl sok jó barátnőre nem 56

tudott visszaemlékezni. A gimibol Edinára, de td tud­ ja, mi lett vele azóta? Rékával, a pesti b arátnővel elve­ szítették a kapcsolatot, amikor ő utazgatni és dolgozni kezdett, a kolléganőit pedig nem nevezhette barátnők­ nek. Tomi volt a barátja. Az igazi barátja. De 'Tomi­ val kapcsolatban ellentétes érzések dúltak benne, és amíg nem tudta - és talán nem is akarta - felidézni, hogy mi történt közöttiik a baleset előtti időben, ad­ dig nem tett semmiféle lépést. Egy kutya kellene, gondolta, amikor a kutyás lány után nézett a tóparton. Kezdetnek az is elég lenne. Ha elképzelte magát a „normális” életben, akkor egy ku­ tyát is maga mellé képzelt. Nem olyan nagyot, mint amilyenek a szőke lány kutyái - hanem egy aranyos, kisméretű ebet, szomorkás szemű, borzas fejű kutyust. Aki csak az övé, és egy új világba viszi.

9

A régi telefonkártyája. Luca hetek óta nézegette. A szülei megtartották a régi számát, fizették a havi dí­ ját, talán ez jelentette számukra a kapcsolatot az „élő”, a valóságos Lucával, és nem az élőhalottal - akármiért is, de nem adták vissza a régi számát. Egyszer, még a kórházban, ahová kivizsgálásra és rehabilitációra vit­ ték, be is kapcsolta a régi telefont, de azóta sem. Utá­ na vett magának egy másik kártyát, olyan számmal, ami már az új életét jelképezte számára, és azt tervez­ te, hogy lemondja a régi előfizetését. Többé nem állt gyámság alatt - betegsége alatt a szülei voltak a gyám­ jai, miután hivatalosan megállapították róla, hogy cse­ lekvőképtelen, és valakinek intézni kellett az ügyeit, igényelni utána az ellátást, és persze a szülei a laká­ sát is csak így tudták eladni, hogy a kapott pénzből abban az otthonban külön szobát biztosítsanak ne­ ki, ápolónőkkel és orvosokkal most már saját maga intézhette az ügyeit, de valamiért mégsem ment be a telefonos céghez. Azért-e, mert lassan csak az a mo­ bilszám maradt a régi életéből, és még nem állt tel­ jesen készen arra, hogy elvágjon minden szálat, ami azokhoz az időkhöz kötötte? Nem volt biztos benne, de talán ez volt az oka. Este viszont, hirtelen ötlettől vezérelve kicserél58

te a telefonjában a két kártyát, és benyomkodta a ré­ gi PIN kódját. Meglepődött, amikor észrevette, hogy sm s- e érke­ zett. A feladó száma benne volt a telefonkönyvében, ennyit írt ki feladóként a készülék: Helen London.

„Drága Luca! Azt hallottam, és remélem, igaz, hogy visszatértél a kómából. Ilyen jó hírt már rég hallot­ tam. Ha igaz, nagyon várom, hogy beszélhessünk, és ha már jobban vagy, találkozzunk! Szeretettel: Teri (tudod, a londoni csaj...)”

Teri? Helen. Egy lány a régi időkből. Egy nála idősebb lány, aki sosem tett neki keresztbe, hanem segítette őt. Főleg egy bizonyos időszakban... Hogy felejthette el? Ta­ lán át kellene néznie a régi SÍM kártyáján lévő neve­ ket és számokat. Hátha hasznos lenne... valamire... Fel fogja hívni Helent, Előbb-utóbb. Talán.

Lefekvés után egy motor képe ugrott be neki, egy fekete chopperé, és egy pillanatra mintha látta volna egy srác arcát is. Még eltűnődött, hogyhogy nincs egy fotója sem Tomiról? Vagy vannak valahol kettejükről képek, csak nagyon eldugta volna őket?

59

10

- Egy csomószor hívtalak. Már attól féltem, meg­ haltál. - Hogy haltam volna meg? Dolgozom. - Tegnap is hívtalak, és nem vetted fel. - Nem láttam, hogy hívtál, Barni.Tegnap este meg­ nyírtam a sövényt, mert mindent benő a gaz, terjesz­ kednek a bokrok, muszáj volt egy kis rendet teremte­ nem a kertben. - Mikor mutatod meg? -M it? - Hát a házat. - Nem biztos, hogy tetszeni fog... vagyis... miért ne? Mikor szeretnéd látni? - Most. Dacosan csengett a hangja, de Zsombor kiérezte belőle, hogy mindjárt sírva fakad. Hirtelen nyilallt a csigolyájába a fájdalom, és rögtön bevillant neki, hogy nem is a gerince fáj, hanem a szíve szakad meg, de aztán elhessegette a gondolatot, és megköszörül­ te a torkát. - Anyád hol van? - Műkörmösnél. Hát persze. Ha tornádó közeleg is, oké, felkészü­ lünk rá, de csakis a műkörmös után, nehogy már lenőtt 60

körömmel fogadjuk a szélvihart, ami mindjárt elviszi az egész házat, meg még a gyereket is... H iszen csak akkor foglalkozhatunk a problémákkal, ha rendben van a körmünk. A biztos pont az életűnkben a műkörmös és a kozmetikus. Ez Marcsi, a mindig tökéle­ tes körmökkel, és a gyerekkel, a gyerekükkel, akinek a hangjában vajon csak ő veszi észre a kétségbeesést? - És te mit csinálsz? - A robotommal játszottam. A gyerek a robotjával játszik, az apja szíve megsza­ kad, az anyja körme ragyog, gondolta Zsombor szó­ rakozottan, aztán döntött. - Figyelj, még meg kell sülnie egy adag almás pi­ tének. Ahogy kivettem a tepsiből, lelépek, és megyek érted. Megmutatom a házat, oké? Segíthetsz sövényt nyírni. - És ott is alszom. Barna vékonyka hangja még mindig dacos volt, de Zsombor már a merész kiskamaszt vélte hallani, és nem a bizonytalan, sírós kisfiút. - Megbeszélem anyáddal. A hétvégém szabad, szó­ val. .. De azért anyádnak bele kell egyeznie. - Bele fog.

Bele fog. Uramisten, úgy hallatszott, mintha a fiava­ lami szörnyű dolgot tett volna, és Marcsi majd őrá bíz­ za, hozza helyre, amit elrontott. Amiben volt igazság, elrontott ő egy csomó mindent, de elég nehéz hely­ rehozni bármit is egy kamaszodó gyereknél, amit ki­ csi korában elrontottak, nem igaz?

61

A gyerek a robotjával játszik. A robotban webkamera is van, és beszélni is tud. O maga rendelte neki az interneten, mielőtt öszszeomlott a cég, és mielőtt összeomlott volna az éle­ te. És még csak nem is érezte úgy, hogy ne járhatna a srácnak egy robot, miért ne, ő ugyan robotjátékok nélkül nőtt fel, de titkon azért arra gondolt, majd ő is jól megnézi magának ezt a csodarobotot, talán még el is szórakozik vele... Aztán már nem volt rá ideje, mert becsapott a vil­ lám, először a cégbe, aztán a családba, úgyhogy ki­ nek volt kedve a robottal szórakozni, amikor az éle­ téről volt szó? Persze, ami azt illeti, talán a gyereknek sem volt hoz­ zá túl sok kedve, csak hát szegénynek muszáj valami­ vel lekötnie a gondolatait. Elvégre nem mindennapi eset, hogy az ember szülei először anyagilag tönkre­ mennek, majd el is válnak. Egy robot mégiscsak se­ gíthet átvészelni az ilyen válságos időszakot.

Vajon a műkörmösnél szokás felvenni a telefont? Pláne, ha az ember körmeit polírozzák, vagy zselézik, vagy mi a fenét csinálnak velük? Marcsinak szent do­ log háromhetente a műkörmös, ha Zsombor jól em­ lékezett, ilyenkor az exfelesége ki szokta kapcsolni a mobilját. Nehogy már elkenődjön a zselé, mielőtt még megkötne a körmein. Mert akkor biztosan kezdhetik elölről az egészet. Igazságtalan vagyok, futott át a fején, de maga sem tudta, komolyan gondolja-e. Azért csak benyomta a telefonja gyorshívóján Mar62

esi számát, vállalva a kockázatot, hogy megfolyik a zse­ lé azokon a formás körmökön.

Késő délután ért oda a házhoz. Almás pitét is vitt magával, az öreg egy szót sem szólt, amikor látta, hogy egy tálcára felpakol hatot a friss, forró, fahéjas-almás pitéből, a puha almadarabkák duzzadtan kínálták ma­ gukat, kitüremkedve a tésztarács alól. M ég meleg volt a tálca alja, amikor megérkezett. Marcsi a homlokát ráncolta, amikor Zsombort meglátta. - Nagyon késő van. Remélem, nem most akarod el­ vinni. - Még hét sincs. - Jó l van. Jól van. De ne keveredjen bele semmi hülyeségbe. És nem ártana, ha felkészítenéd a suli­ ra. Állandóan azzal a rohadt robottal van elfoglalva, nem volt valami nagy ötlet megvenni, vele éli az éle­ tét, nem normális, hogy úgy kezeli, mint egy barátot. - Mi van a barátaival? - Tegnap átment Kardosékhoz, a Gáborék fiához, meg hát facebookol a barátaival éjjel-nappal. Robot, számítógép... nem örülök M ég a mobiljára is meg­ vetted azt az internetes csomagot... Kisgyerek még. - Tizenkettő elmúlt. - El, persze. De mi a fenének kell egy tizenkét éves gyereknek nonstop az interneten lógnia? Meg az sem oké, hogy kamerázik a robotja, áh,.. és nincs egy nor­ mális edzőcipője. - Megveszem neki. Úgyis kezdődnek az edzések. - Persze. Legalább sportoljon, nem igaz? És a suli­ val mi lesz? - Most mit vársz tőlem? Mit csináljak? Megmond63

tűk neki, ha nem tanul rendesen, akkor nem járhat edzésre sem. Agyonszabályozzuk az életét? Egyéb­ ként is szünidő van. - Könnyen beszélsz. Nem válaszolt. A rohadt életbe, és ők még normá­ lisan váltak el, nem úgy, mint néhány barátjuk, akik szabályos háborút vívtak egymás ellen, mit sem törőd­ ve a gyerekeik érdekeivel. Egyik lábáról a másikra állt, és várta, hogy Barni előbukkanjon. Végül megjelent a kissrác, úgy állt meg az ajtóban, akár egy felnőtt, félre­ hajtotta a fejét, egy pillanatig nézte őket, aztán Zsom­ bor nyakába ugrott. Ez is ritkán fordult elő, Barni az utóbbi egy-két évben már azt is nehezen tűrte, hogy otthon megölelgessék, a suli előtt azonban még a ko­ csiban sem lehetett szó pusziról, nehogy meglássák a többiek. Mert ő már nem kisgyerek. Bekísérte a szobájába, mert Barna meg akarta mu­ tatni neki a videót, amit a barátja anyja készített róla az edzőtáborban. Zsombor belépett a szobába, kíván­ csian, mert a gyerekről leginkább úgy tudott informá­ ciót szerezni, hogy körülnézett a szobájában. Amikor kisebb volt, a tárgyak árulkodtak a mindennapjairól, az érdeklődési köréről, meg persze a számítógépen a háttérkép. Mostanra a plüssmacik eltűntek a szobából (biztosan itt jártak a barátai, talán egy-két osztálytársnője is, gondolta Zsombor, akik előtt már cikinek tart­ hatta a fia a macikat), és amikor Barni bekapcsolta a számítógépet, egy gyári háttérkép jelent meg. Zsom­ bor ránézett a gyerekre. Nem valami jó jel, hacsak nem miatta tüntette el az általában használt képet. Végignézte a videót, a fia tényleg jól helyezte a lab­ dát, talán lehetne jövője a vízilabdában, ha kicsit erő­ sebb és keményebb lenne, aztán arra gondolt, hogy 64

amikor ő ennyi idős volt, biztos volt benne, hogy ko­ sárlabdabajnok lesz. Aztán tessék. A haverokkal né­ ha kosarazott mostanában is, de nem érezte úgy, hogy azért csúszott volna félre az élete, mert nem lett bajnok. A fia a mobiltöltőjének zsinórját tekerte fel, majd keresgélt valamit a telefonjában, és Zsombor meglát­ ta benne azt a fotót, ami Barna tizenkettedik születés­ napján készült. Már csak miatta álltak össze ők hár­ man. Csakis azért, hogy a mobiltelefon kamerájában maradjon róluk egy mosolygós kép. A boldog család. Két héttel később elváltak.

- Mit fogunk csinálni? - Majd kitaláljuk. - De mégis. Találjuk ki most. Elég dzsuvás a ko­ csid, tudod? - Aha. Akarsz hétvégén kocsit takarítani? - Na azt nem. Nem azért mondtam. Engem nem zavar. - Akkor mit szeretnél? - Nem tudom, találd ki te. - Elmehetünk pecáznL - Pecázni? -M iért ne? - Te szoktál pecázni? - Nem. De attól még elmehetünk, nem? - Oké, de nem szeretem a halakat. - Nem kell halat enned. - Nem bírom, ahogy kidülled a szemük. Olyanok, mint a Piri néni volt a suliban. Emlékszel rá? - Hogy a fenébe ne emlékeznék. Behívatott miat­ tad, nem is egyszer, rövid a memóriád? 65

- Aha. Muris volt. Nevettek. Muris volt... hááát... Zsombor nem egé­ szen így gondolt vissza rá. - Akkor még együtt voltunk - tette hozzá a gye­ rek. Zsombor nem válaszolt. Arra gondolt, vajon mit fog szólni a fia, az elkényeztetett egyke, amikor meg­ látja azt a lepukkant házat Dunavarsányban. Röhög­ ni fog? Vagy sajnálni fogja az apját? Vajon a gyerek számára, aki egy rendezett budai házban nőtt fel, ér­ tékmérő-e, hogy ki hol lakik és mennyit keres? Vajon milyen értékeket plántáltak belé - Marcsi és ő maga? Bár ezt Zsombornak tudnia kellett volna, most még­ is gyorsan vert a szíve, és úgy érezte magát, mint an­ nak idején a vizsgák előtt. Lehetséges, hogy rögtön a megérkezéskor megbu­ kik a fia szemében?

Lekanyarodott az MO-sról, és finomabban nyom­ ta a gázt. Elnyújtotta volna az időt, a hazaérkezésig hátralévő időt. Ha valamit nem akart, hát azt, hogy sajnálja őt a saját fia.

11

A Sanderson Hotel Teri kedvenc szállodái közé tarto­ zott, mindig örömmel látta a Mae West ajkáról min­ tázott, vörös Dali-kanapét a lobbiban, szerette azt a barokkos, mégis modern fantáziavilágot, a mesebeli huszonegyedik századot, ahová beléphetett. Öt csil­ lag - ennyit adott magában ennek a szállodának, és volt viszonyítási alapja. A „különlegeket” szerette, és az volt az egyik elve, ha már megszenvedett egy cso­ mó mindenért az életében, akkor legalább találja meg azokat a helyeket, ahol ellazulhat. Talán csak a bang­ koki Orientál Hotelt kedvelte annyira, mint a londo­ ni Sandersont. Az Orientált azzal a csendes terasszal, amely a nyüzsgő Chao Praya folyóra nyílt... a min­ dig friss trópusi virágokkal, a hallban a klasszikus ze­ nét játszó művészekkel és a virágkötészet remekeivel, amelyeket naponta lecseréltek, és szerette a teraszt, ahol egyszer Mick Jaggerrel és aktuális barátnőjével egy időben reggelizett (persze másik asztalnál), és egy korábbi alkalommal még azt is láthatta, ahogy Michael Jackson átvonult kíséretével a halion: a lifttől a limuzinjához tartott. Na igen, az Orientál más világ. De az is „különleg”. A Sanderson máshogy csúcs. A modern, extrava­ gáns, szellős halijával, amelyből hiányoznak az elvá67

lasztó falak, ahol minden kanapé más színű és stílusú, mégis összeillenek, még a suhogós, nehéz függönnyel és a padlótól a plafonig érő üvegablakokkal is. Teri szí­ vesen üldögélt a „Long bárban”, ebben a hipermodern berendezésű, hosszúkás bárban, és a szálloda maláj ét­ termében is megfordultak néha Paullal. Emlékezett rá, milyen arcot vágott Paul, amikor ő mutatta meg ne­ ki a hotelt - neki, az ízig-vérig angol, sőt londoni fiú­ nak. ..! Teri számára a legkülönlegesebb a Sanderson belső kertje volt, valóságos oázis ennek a nagyvárosnak a szívében, ott, ahol egy négyzetméternyi területet is aranyárban mértek. Rengeteg illatozó virág, sok-sok buja növény, medence, szökőkutak és barokk stílusú fotelek - ez volt a Sanderson egyik legnagyobb titka, de persze a vendégek előtt - akik minimum négy-ötszáz fontot fizettek egy-egy ott töltött éjszakáért nem volt titok a titok. Terit már várták, egykori londoni ügynökén, mos­ tani ügyintézőjén, Zsuzsin - aki magyar kozmetikus­ ként került ki pár éve Londonba, de nagyon ráter­ mett volt, és immár a jobbkeze lett - kívül egy hatfős csapat: a megrendelőktől ketten, illetve két különbö­ ző ügynökségtől két-két ember. A megjelentek szá­ mából Teri arra következtetett, hogy nemcsak a hely „különleg”, hanem ma, váratlan okból, ő is az lesz. Már kezdett elszokni a személyének szóló felhajtás­ tól, mert bár egy nagy londoni modellügynökségnek gyakran vállalt munkát, illetve egy modellválogató sorozat zsűritagjaként is szerepelt az egyik tévéadón, a legfontosabb munkáját - nem abból élt, de fontos­ nak tartotta, hogy létrehozhatott egy céget, amely a mai lányokat segíti - mégis a nyilvánosságtól vissza­ vonultan végezte. 68

Pontosan érkezett, a többiek jöttek előbb. Sejtette, talán Zsuzsi már tudja is, hogy mi lesz a téma, de egy ideig - mi másról - a londoni időjárásról folyt a szó, arról, hogy ez a nyár szokatlanul meleg és száraz. Te­ ri persze egyáltalán nem tartotta melegnek, de ő a jú­ liusi, budapesti kánikulához hasonlította... Hát eb­ ből az összehasonlításból London nem kerülhetett ki győztesen. - Mi a WAA képviseletében jöttünk - nézett vé­ gül komolyan Terire az egyik rokonszenves, elegán­ san öltözött nő. - Ismeri a WAA-t? - Nem rémlik... Nem tudom. - Nők az anorexia ellen, ez a teljes elnevezése en­ nek a londoni és New York-i székhelyű szervezetnek. Teri csendben ült, és igyekezett kifejezéstelen arcot vágni. Soha, a közvetlen környezetén kívül soha sen­ kinek nem mesélt az étkezési zavarairól. - A WAA célja, hogy felvilágosítsa a nőket, hogy belehalhatnak a koplalásba. Szeretnénk hosszú távon kicsit változtatni a szépségideálon is. Egészségügyi szervezeteken kívül neves divattervezők adnak nekünk anyagi támogatást - nem mondom, hogy mindig tel­ jesen önként és dalolva, de, tudja, talán úgy érzik, ha már az extravékony modelleket foglalkoztatják, ezzel valamennyire kompenzálhatják a dolgot... - magya­ rázta a másik fiatal nő. Az ügynökségiek még mindig hallgattak, Zsuzsi pedig Mont Blanc töltőtollát bab­ rálta szórakozottan, és nem nézett Terire. - Mi pe­ dig elfogadjuk tőlük ezt a „kompenzációt”, mert úgy gondoljuk, a céljaink nemesek, és talán ha a közgon­ dolkodás megváltozik, akkor nem fog súlyos anore­ xiában megbetegedni a fiatal nők kettő-négy száza­ léka! Ráadásul rohamosan nő a betegek száma, és az 69

életkor is egyre korábbra tolódik: ma már nem ritka, hogy tizenkét-tizenhárom éves lányok kerülnek kór­ házba az anorexia súlyos, nemegyszer már gyógyítha­ tatlan stádiumában. De ez csak az egyik nagyon fon­ tos célkitűzésünk. - A másik pedig a bulimia nervosa elleni harc - vet te át a szót ismét a korábban beszélő nő. - Mi tudjuk, de a laikusok - és az érintettek - sajnos nem: a buli­ mia majdnem ugyanolyan veszélyes, és hosszabb tá­ von biztosan az egész szervezetet súlyosan károsító étkezési zavar, mint az anorexia. Teri úgy érezte, mindjárt elsüllyed a mély, puha, kék barokk fotelben. Talán jobb is lett volna. Bár nem lát­ szott semmi a többiek szemében, mégis tudta, hogy tudják. Nincs mese, tudják. Kiderült. De hogyan?! Alig néhányan tudták. Még Zsuzsi sem ismerte a múltját. Hát akkor honnan szedik? Mert ezek nem­ csak azt tudják, hogy anorexiás volt, hanem azt is, hogy bulimiás is. Persze a titok tőlük nem fog kiszivárog­ ni. Mindannyian az állásukkal - a remekül fizető ál­ lásukkal-játszanak. Teri most már csak azt várta, mikor teszik fel ne­ ki a kérdést: mennyivel hajlandó támogatni a szerve­ zet munkáját?

Bármennyit megad érte.Tudta, min ment keresztül, azt is tudta, hogy szerencséje volt - és nagyon erős­ nek kellett lennie ahhoz, hogy belássa: igazán sosem fog meggyógyulni. Nem a teste, hanem a lelke. Min­ dig kövérnek fogja látni magát, annak ellenére is, hogy 70

arányos és -.„külső szemmel”- vékony és légies az al­ kata. A belső tükör azonban más, a testképzavar, még ha enyhült is, élete végéig elkíséri. Miért is ne támogatna egy ilyen szervezetet inkog­ nitóban? Ez a minimum, amit megtehet. Legalább meglesz az az érzése, hogy segít: ne csússzanak bele mások úgy, vagy még súlyosabban, mint ahogy ő be­ lecsúszott. Persze azzal is tisztában volt, hogy nem­ csak a külső elvárások és a magazinok által sugallt álomnőtípus miatt lesz valaki anorexiás, hanem pél­ dául a fokozott otthoni szigor, a teljesítménykényszer miatt is.Tudott volna mesélni... Hirtelen úgy érezte, ebben a társaságban elég kínos, hogy csak egy pohár ásványvizet rendelt, úgyhogy amikor meglátta a pin­ cért, megkérdezte tőle, felszolgálják-e itt is a Purple bár egyik desszertspecialitását, a lágy, keserédes cso­ koládéval készített brownie-t. Nevetségesnek érez­ te magát, mégis rendelt egyet. A többiek is kezük­ be vették a desszertlapot, talán azért, hogy ne érezze: kompenzál... Úgyhogy a végén mindenki a brownie mellett döntött. Teri elmosolyodott. Nem fogja emlékeztetni magát, hány kalória. Jóízűen megeszi - és kész. Mert már erre is képes.

A szervezet londoni képviselője megszólalt, miután a pincér elment az asztaluktól: - Azért vagyunk itt, mert szeretnénk felkérni, hogy legyen a WAA arca.

Csönd, és teljes döbbenet.Teri tisztán hallotta, ahogy dörömböl a mellkasában a szíve.

-Természetesen bizalmasan kezeljük az infor­ mációt, hogy önt is érintette mindkét betegség, ha nemet mond. Megértjük, ugyanakkor... azt hiszem, mindannyiunknak előnyös lehetne az együttműködés - folytatta a nő. Teri már a nevét is tudta, vagyis le­ olvasta a névjegykártyáról, amit kapott: Anne Haley. - Ha valaki, hát akkor ön biztosan tudna segíteni az érintett lányoknak és családjuknak, nem beszélve a megelőzésről. Mert az igazi segítséget - ezt mindanynyian tudjuk - a prevenció nyújthatja. Ha elérjük azt, hogy a fiatal lányok ne akarjanak csonttá-bőrré fogy­ ni egy vélt szépségideái miatt. De a már betegek szá­ mára is igazi példakép lehet, Helen. Egy olyan nő, aki vissza tudott fordulni erről a veszedelmes útról, aki meggyógyult, és azután még világhírű modell is lett. - A Helen Schmidt név ma már nem csupán egy név - szólalt meg most először az egyik reklámügynökség képviselője. - Nem csupán egy név, hanem igazi brand, egy olyan márka, amely nem kopott meg, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy minden márkát életben kell tartam. Helen, ön a műsorokkal és a modellek körében végzett munkájával, és nem utolsósorban a fürdőru­ ha-kollekciójával most is életben tartja a márkát - ne haragudjon, hogy márkának mondom, de ez az igaz­ ság-, ugyanakkor egy ilyen vállalás nem csupán a már­ ka kiterjesztését segíthetné, hanem az imidzsépítést is. Ráadásul nagyon őszinte imidzsépítést jelentene. - És sok pénzt - tette hozzá az öltönyös férfi, aki korábban hallgatott. Harmincas lehetett, jól szabott 72

Galliano öltönyt viselt visszafogottan elegáns Armani cipővel. A cipőt Teri rögtön kiszúrta: ilyet vett Paulnak nemrégiben. Ez a „régi” Pault idézte számára, akinek még gondot jelentett a laza öltözködés, és cipőfron­ ton Teri elég maradinak tartotta, hiába próbálta szí­ nes olasz lábbelikkel formálni az ízlését. Hát vett ne­ ki egy elegáns, fűzős Armanit, azzal a kitétellel, hogy nem ezt fogja farmerhez hordani, bármennyire ezt diktálná is az a fura cipőízlése. - Nagyon kevesen ismerik ezt az... ezt az epizód­ ját az életemnek - felelte végül. Katonás rendben so­ rakozott az asztalukon a nyolc brownie, de Terinek el­ ment az étvágya. - Nem várunk most választ - nyugtatta meg Anne. - Nyugodtan gondolja át. Átküldjük a terveket, mert tudnia kell, hogy nemzetközi kampányt tervezünk. Az első etapban egy évig tartó nemzetközi kampányt, amelyhez a fő keretet ön adná. Ön lenne a „nagykö­ vetünk”, interjúkat adna, megjelenne fontos rendez­ vényeken, és kiállna az ügyért. - Fontos ügy - tette hozzá az öltönyös, és Teri úgy érezte, erőt kell vennie magán, mielőtt még képen tör­ li ezt a tejfölösszájút.

Megette a brownie-t, az utolsó falatig. Pedig egyáltalán nem kívánta.

12

Már este, otthon... Teri nem nézte meg túlságosan gyakran az üzeneteit, végül is csak azért regisztrált a közösségi oldalon, mert Paul azt mondta neki, nem vonulhat vissza teljesen, és egyébként is, régi isme­ rősei találhatnak rá, ami nagyon jó dolog. Teri ezzel nem igazán értett egyet, de végül létrehozott egy ol­ dalt, aztán egy másikat, egy nyilvánosát, ahová felra­ kott néhány hivatalos fotót. Ugyan tartott tőle, hogy nyálcsorgató férfiak fogják lájkolni, de szerencsére nem így történt. Egy csomóan írtak az oldalára, lányok, akik szerették volna követni a pályán, anyák, akik féltették a lányaikat, és olyanok, akik annak idején szerették a magazinokban a fotóit, és kíváncsiak voltak rá. Persze sokan itt akartak protekciót szerezni különböző válo­ gatásokra, tanácsokat kértek-magyar lányok is jelent­ keztek, és ez különösen meglepte. Most mégis a pri­ vát oldalát nyitotta meg, és ráklikkelt az üzenetekre.

„Most egy barátnőm fordít, hogy írhassak neked. Jó volt találkozni, még sosem kerültem közeli kapcsolat­ ba híres emberrel. Csak szerettem volna megköszönni a tornacipőt. Ljudmilla majd’kiugrott a bőréből, ami­ kor meglátta. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg, 74

nem is az árát, hanem a figyelmességet.Talán leírom neked, hogy milyen volt világra hoznom, azt a kislányt, aki nem az én gyerekem, és akinek a második ke­ resztneve Olga. Tudod, sokat tépelődtem előtte. Két­ szer vártam babát, mindkétszer nagy örömmel és né­ mi félelemmel, hogy egészséges lesz-e. Aztán egyszer csak meghoztam a döntést, és jelentkeztem. Amikor kiderült, hogy nincs egészségügyi és egyéb akadálya annak, hogy kihordjam más gyermekét, felszabadul­ tan örültem. És hamarosan megismertem Andyt és Vicét. Kedves, viccelődés házaspár, nagyon helyesek, és úgy éreztem, hogy akár barátok is lehetnénk. Teljes szívemből együtt éreztem velük, és segíteni akartam. Aztán amikor elkezdődött a program, vagyis amikor komolyra fordult a dolog, és el kellett kezdenem in­ jekciózni magam, jeges rémületet éreztem. Tudtam, hogy még visszakozhatnék, tudtam, hogy egy sza­ vamba kerül, és csak az előleget kell visszafizetnem, amit nem is bántam volna, de nem tudtam, hogyan döntsék. Mert megijedtem, hiszen akkor szembesül­ tem azzal, hogy másnak fogom kölcsönadni a teste­ met, hogy csak eszköz vagyok, hogy hamarosan a méhemben lesz egy gyerek, aki nem az enyém, mégis úgy kell szeretnem és törődnöm vele, mintha az enyém len­ ne... Senki sem tudott segíteni. A férjem támogatott a döntésben, rendelkezésemre bocsátottak egy pszi­ chológust, akivel mindent megbeszélhettem volna, de én tudtam, hogy egyes-egyedül magammal van „beszélnivalóm”. És akkor újra találkoztunk, Vic meg én. Mint két barátnő. Mindketten injekcióztuk magun­ kat, ő azért, hogy többszörös peteérése legyen, én azért, hogy befogadja a méhem a megtermékenyült petesejt­ jét. Figyelj, Helen, neked bevallhatom, hogy azon az 75

estén - hormoninjekciók ide vagy oda - istentelenül berúgtunk. Akkor sem beszéltem angolul, de, tudod, van egyfajta nyelv, ami a lelkedből jön, és amit minden nő megért, akinek a gyerek körül forognak a gondola­ tai. Fogalmam sincs, hogy szavakban mit mondtunk, de kettesben végigdumáltuk az estét, sírtunk és ne­ vettünk, és pontosan megértettük egymást. Én akkor fogtam fel, hogy én, egyedül én vagyok Vic és Andy esélye arra, hogy még boldogabbak legyenek. Tudod, ha azt éreztem volna, hogy ez az egyeden esélyük ar­ ra, hogy boldogok legyenek, visszaléptem volna. De ehelyett arról bizonyosodtam meg, hogy ez a két em­ ber boldog gyerek nélkül is, de még boldogabbak len­ nének egy babával. És amikor Vic azt mondta, hogy enyém a döntés - ezt megértettem akkor mosoly­ gott. Nem kényszeredetten, hanem megengedőn. Be­ lefért abba a mosolyba az is, hogy visszalépjek. Végül is akkor lettem biztos a dolgomban. Arra gondoltam, hogy nekik segítek, mert nincs ebben görcs és kény­ szer, és hogy annak a babának, ha megfogan és meg­ születik, ez a sorsa, és jó sora lesz náluk. Tudod, Helen, az egész terhességem olyan volt, mintha a nővérem babáját várnám.Tudtam, végig tud­ tam, hogy nem az enyém. Amikor megszületett —azt hiszem, ezt sokan nem hinnék el nekem-, úgy néztem rá, hogy édesem, viszszaadlak a szüleidnek Csak akkor sírtam, amikor el­ mentek vele. .. Az azért irtózatosan fájt.Tudtam, hogy ennek a köteléknek vége. Hogy ennyi volt a dolgunk egymással. Ha egyszer véget ér valami, azt megsira­ tod, még akkor is, ha utána jobb lesz... Azért írtam ezt meg neked, mert látom rajtad a bi­ zonytalanságot. Nem kell béranya mellett döntened, 76

ha nem érzed teljes szívedből, hogy ezt akarod. Viszont ha ezt akarod, akkor engedd el magad. Mert csak úgy sikerülhet. Ne dönts elhamarkodottan. Sok sikert kívánok neked és férjednek. Szeretettel: Olga”

Ezt a levelet majd még egyszer el kell olvasnia. Ala­ posan. De egy kicsit később, amikor képes lesz rá. Mert most, elsőre iszonyúan felkavarta. Ráadásul a délelőt­ ti megbeszélés fényében ez az egész vállalkozás őrült­ ségnek tűnt. Jött még egy üzenete, egy ápolónőtől. „Rég beszéltünk, remélem, jól van, Teri. Hallotta a hírt, hogy Lengyel Luca magához tért a kómából?”

Lengyel Luca. Elmosolyodott. Aztán elővett egy üveg bort, részben a hír miatt, részben azért, mert színjózanul gyáva volt ahhoz, hogy végre beszéljen Paullal. ,

13

Még csak huszonkét éves vagyok. Még csak huszonket­ tő, és nem tudom, hogyan kellfelnőttként élni. Huszon­ két évesenfelnőtt voltam, azt hiszem. Huszonnyolc éve­ sen pedig azt sem tudom, ki vagyok. Még a péknek sem nyitok ajtót. Még a pékárut is telefonon rendelem. Csak akkor állok ki a kapuba, ha hétköznap van, hiszen akkor aligjá r erre valaki. Egyedül az anyámékkal beszélek te­ lefonon, mással nem. Hol vannak a régi barátaim ? Vol­ tak-e igazi barátaim, ha most itt állok bizonytalanul az úgynevezett „felnőtt életemben', és senki mást nem tudok felhívni, csak a szüléimét, akiknél hol van térerő Regölyben, hol nincs... Még a délegyházi szomszédok is újak. Régen itt lakott a szomszédban Mariann, a hétvégéit itt töltötte a barátjával, a másik szomszéd, egy idős öregúr pedig időnként kijött, és a kertjében dolgozgatott... M a­ riann házárafelhúztak egy emeletet, a szomszédban pe­ dig nyakig ér a gaz. Tomi... mindig ez a név, mindig ez az arc, és még sincs bátorságom ahhoz, hogy megkeres­ sem. Hogy kikeressem a telefonomból vagy az emlékeze­ temből a számát. Es hogyhogy Tomi, meg a régi ismerősök nem tudják, hogy magamhoz tértem, ha Helen tudja ezt Londonban'? M i közöm Helenhez, azon kívül, hogy kétszer dolgoztam

78

vele, párszor kávéztunk, és talán beszélgettünk is a szak­ máról. ..? 0 honnan értesült a felépülésemről? A testem százéves. Illetve, a francokat. Hamarosan hu­ szonnyolc lesz. M ár kezdfeszesedni a karom. Killer, így neveztük a hátsófekvőtámaszt, amit a kád szélén végez­ tünk a lányokkal, a modell-lányokkal, csak azért, hogy szép formás legyen a karunk. H át ezt csinálom most. Killer fekvőtámasz, killerfelébredés... ez a szó legalább meg­ van: killer. Gyilkos. M it tudom én, ki vagyok. Van néhányfehérfolt az emlékezetemben,főleg a kap­ csolataimat illetően, elfelejtettem angolul, és mindenemet elvesztettem. Még saját magamat is. Hát ez a mai helyzetjelentés. Egyetlen, idegenekkel tartott élőkapcsolatom a pékséggel (és cukrászdával) van, ahonnan valaki mindig kihozza a rendelésemet, hol az a férfi aflancos autójával, hol egy fiatal kölyök egy másik nagy kocsival. Bentről, a spaletta mögül szoktam lesni őket, ahogy behozzák a szatyrot, és leteszik a lépcsőre. Meg ott van a kutyás lány, akivelpár­ szor egymásra köszöntünk. Semmi másra nem vágyom, ha az új életemről képzelődöm, csak egy kutyára, meg va­ lami normális —nyugalmas? —állásra. Elég siralmas helyzet. K i kéne találnom, mit kezdjek magammal. Ha már kaptam egy új esélyt. (Szerintem inkább elvesztettem a régi, nagy esélyt, de ezen már eleget vitatkoztam Regölyben az apámmal.)

Luca sosem vezetett naplót, de az ébredése óta egy füzetbe írta a gondolatait. Remélte, hogy írás közben utat talál önmagához, talán a régi énjéhez, aki ugyan­ 79

olyan idegen és távoli volt számára, mint a mostani Lengyel Luca. Valahogy az volt az érzése, mintha va­ laki másnak az életét élné, tévedésből átcsúszott vala­ ki másnak az életébe, és úgy vélte, valószínűleg az len­ ne a legjobb, ha visszatalálna a sajátjába.

Nézegette a fotókat, a régi képeket, amelyeken ne­ vetve pózolt. Civil fotók voltak, de többségük még­ is akkor készült, amikor éppen munka miatt utazott külföldre. Néhány napja úgy döntött, mindennap egy fotóra koncentrál, és erőnek erejével megpróbálja felidézni a régi emlékeket, az akkori gondolatait. Hátha meg­ találja a régi Lucát.

Mallorcán, a tengerparton. Playa de Palma, ezt írta képaláírásként a cédére annak idején, a fotóhoz. Vé­ kony, fiatal lány, akkor éppen sötétbarnára festett haj­ jal, amit copfba fogott, és lila bikinit viselt. Rugalmas, formás, kislányos és nagyon sovány volt a teste. M ajd­ nem tíz éve készült a kép, még merev, feszes és kicsit duzzadt volt a melle, emlékezett rá, hogy nem sokkal korábban operálták meg, a csomagjait sem cipelhet­ te. Volt egy szabadnapjuk, kiszaladtak á lányokkal a partra. A tenger még meglehetősen hideg volt, már­ ciusban, az előszezonban jártak ott, egy magyar ma­ gazin fürdőruha-összeállításába fotózták őket. Érde­ kes, hogy néhány lány arcát maga előtt látta, másokét nem, de a nevek nem jutottak eszébe. Igaz, nem is ké­ szült róluk csoportkép, és a magazin eddig még nem akadt a kezébe. Bőröndökben őrizte még a régi életét, 80

a magazinok, amelyekben szerepelt, még nem kerültek elő... talán csak nem akarta elővenni őket. Arra gon­ dolt, talán igaza volt az egyik orvosának, aki azt java­ solta, hogy pszichológus segítségével birkózzon meg a múlttal - és az eltelt, elveszített évekkel. O azonban hallani sem akart róla, hogy kísérleti nyúl legyen, így is kényelmetlen volt neki az orvosok fokozott érdek­ lődése, és bár valóban járt nála egy pszichológus, és egyszer már vissza is kellett mennie hozzá, de Luca úgy gondolta, nem ezek a beszélgetések hozzák viszsza a múltját. Ha bármi is visszahozza...

Szép lett a melled. Ez a mondat ugrott be neki, és maga előtt látta a lányt is, a barna bőrű, izmos lányt, és hallotta a hangját is. O készítette róla a képet Mal­ lorcán. Azt felelte neki, nem tudja, hogyan fogja magában lerendezni, hogy idegen anyag van a testében. Most már ott állt a homokban, Playa de Pálmán, az apró kavicsos, langyos homokban, és megrázta a fejét. Furcsa volt neki az új teste, holott tudta, hogy jobban néz ki így^és több munkát is fog kapni, mint korábbiul. Nem katalógusfotózást - azt szerényebb mellmérettel is kapott volna, csakhogy katalógusfotózást nesa vál­ lalt -, hanem igazi munkákat. Mondjuk, egy D8cG-s fehérnemű-fotózásra szívesen vállalkozott volna. Es most kinyílt előtte az ajtó. Vagy legalábbis a kapu. Rengeteg mást is meg fogsz még tenni. Rengeteg változtatásra készen állsz majd, hidd el. A tested esz­ köz. Felelős vagy azért, hogy jól nézzen ki. Ezt válaszolta a fekete lány, és ő mosolygott. Most ott volt vele Mallorcán, és biztosan tudta, 81

hogy semmi mást nem fog változtatni a testén. Elég az a vágás ott, a melle alatt. Endrődi Péter, a plaszti­ kai sebész megígérte, hogy hamarosan elhalványodik a heg, és a melle is visszanyeri a régi formáját, csak per­ sze nagyobb méretben. Bármennyire jó orvos is End­ rődi doktor, Lucának esze ágában sem volt, hogy új­ ra kés alá feküdjön. Ott volt egy könyv a nyugágyon. Belenagyított a képbe, hogy jobban lássa a borítóját. Agyonolvasott, agyonragasztgatott könyv. Az övé. Ezt biztosan tud­ ta, amikor ránézett. Már egészen szétesett a moni­ toron a kép, ahogy felnagyította, és maga sem tudta, hogy valóban látszik-e a cím, vagy inkább eszébe ju­ tott már... Egy könyv, ami végigkísérte a tinédzserkorát, egy könyv, amit magával vitt a hosszú utazá­ sokra. Fehér borító, a szerző nevét nem tudta kivenni rajta, nem is jutott eszébe, de a címét tudta: Paran­ csolsz egy kézigránátot? Milyen idegesítő, ijesztő érzés. Hogy pontosan tud­ ta: ismeri ezt a regényt, ezerszer elolvasta, nevetett és sírt rajta, most mégsem volt képes felidézni, miről szól. Milyen pocsék dolog az emlékezet. Hogyhogy nem jutnak eszébe ilyen apró, és mégis nagyon fontos részletek? Hiszen ha tudná, miről szól az a könyv, ha fel tudná idézni, mit érzett, amikor olvasta, ha eszébe jutna, miért cipelte magával külföldre is; hogy újra és újra belenézzen, akkor önmagához is közelebb jutna.

Amikor magához tért, és azt hitte, tudja, ki is ő, ak­ kor valóban sejtelme sem volt róla, hogy a memóriája ennyi idővel az ébredése után űz majd vele ilyen go­ nosz tréfát. Az apja azt mondta neki, jó móka lesz fel­ 82

idézni, hogy milyen ételeket szeret (persze ezeket az anyja megfőzte neki, nyilván sokkal többféle kedvenc étele lehetett fiatal felnőttként, de egyelőre nem za­ varta, hogy az ízek egy részét is elfelejtette), és az apja szerint az is érdekes lesz, ha rácsodálkozik olyasmikre, amik régen természetesek voltak számára. De azt senki nem mondta neki, hogy az apró hi­ ányok miatt tűnik el az Egész. A minden. Vagyis az, hogy kicsoda ő valójában.

A fenébe. Egyedül volt, nem tartozott már Regölybe, nem tartozott már Budapestre, és nem tartozott Délegyházára sem - arra a kérdésre, hogy utóbbiba még nem tartozott, vagy sosem fog, most nem tudott volna válaszolni.

Újabb telefonkártya-csere. Azt sem értette, ezt miért csinálja. És most, ahogy berakta a régi kártyát, szinte rögtön megcsörrent a mobilja. Riadtan nézte. Ismeretlen volt a szám, de hát alig volt „ismert” szám az emlékezetében. Felvegye, vagy kinyomja? Mit tegyen? Végül benyomta a zöld gombot, és halkan belehallózott a telefonba. - Luca, ezt el sem hiszem! Hát tényleg magadhoz tértél! Tudod, ki vagyok? - Fogalmam sincs - felelte, és azon gondolkozott, ki lehet az a nő, aki direkt őt hívta egy ismeretlen szám­ ról. Talán Helen lenne? - Renáta. így már ismerős? -N em . 83

Majdnem hozzátette: ne szórakozzon velem. Nem egy kvízben vagyunk. - Renáta vagyok, régen mindig hozzám fordultá ha volt egy kis lelki zűröd. Tudom, hogy még nehéz lehet neked... De arra gondoltam, hogy találkozhat­ nánk. Talán tudok segíteni, hogy mielőbb felépülj, és visszakerülhess a körforgásba. Voltam nálad a kórház­ ban néhányszor. Jó lenne, ha újra láthatnálak.

Renáta. Akivel találkozni fog. És egy puha kötésű regény, ki tudja, miről szól, de valamiért fontos volt neki. Meg fogj a keresni, hátha ott van valamelyik bőrönd­ ben, vagy már kirakta a polcra. De ha kirakta volna, nyilván emlékezne rá...

Renáta, Parancsolsz egy kézigránátot?, és egy lány Mallorcán, friss mellplasztikával. Mint egy mozaik­ kép apró darabjai. Nem lesz könnyű ezután sem, azt sejtette. Killer ébredés, killer felépülés. Killer life.

14

- Ez a kert... egyszerűen szuper! Ez valami olyan, de olyan nagy gigamegalájkot érdemel, hogy el sem hiszem! - Gigamegalájkot? Elképedve nézte a gyereket, aki előző este, amikor a sötétedés után megérkeztek, óvatosan és fintorog­ va térképezte fel a házat; „olyan büdi van, mint a Vi­ rágék pincéjében” - meg sem kérdezte tőle, mit kere­ sett a Virágék pincéjében, és vajon az osztálytársnője szülei tudnak-e róla... Mert emlékezett rá, hogy mi­ lyen volt annak idején a nagyanyjáék padlásán bekucorodni a régi, poros, használaton kívüli bútorok és limlomok közé, és elképzelni, hogy egy hajón, a saját hajóján van, amivel meghódítja a tengereket, egyedül dacolva a hullámokkal és az időjárás viszontagságaival. Ezek olyan fiús dolgok, és az ő házukban, ahol Barna ma is lakott, nincs is pince, csak alagsor, mosó- és szá­ rítógéppel, Marcsi infraszaunájával, amiben állítólag fogyni lehet, futógéppel, tárolópolcokkal és persze a garázzsal. Amelyből csak az ő kocsija hiányzik mosta­ nában - legalább a kocsiját megtartotta. Nem fogyaszt keveset, nem olcsó szervizeltetni, de ez mégis össze­ kötötte őt a régi időkkel, amikor egy jókora gázfröcscsöt nem forintosított azonnal, hanem élvezte, ahogy 85

belesimul az ülésbe, és a zöld lámpánál másodpercek alatt lenyomja a mellette autózókat. Ma már ritkáb­ ban adott ekkora gázfröccsöt, bár néha elragadta a hév, és vágyott az érzésre... - Aha - válaszolta a gyerek. - Te nem facebookolsz? - Ja . De. Hát látod, hogy rajta vagyok. Néha belé­ pek, de nincs rá időm, meg nem is nagyon érdekel. De Barni már nem figyelt rá, a bokrokat fedezte fel, meg a fészert, amit még a régi tulaj otthagyott szer­ számai foglaltak el. Végre felszabadult a gyerek. Elő­ ző este mindent finnyásan és kritikusan nézett végig, megkérdezte, hol a bidé, elcsodálkozott, amikor meg­ tudta, hogy az nincs, elhűlten vizsgálgatta a régimódi tévét (miért nem raksz fel a falra egy normális tévét, mint amilyen otthon, a hálószobátokban van?), hiá­ nyolta a riasztót és a távirányítós garázskaput. Zsom­ bor nem hibáztatta. „De legalább a zenecuccod jó.” Hát igen, tényleg egy kicsit mélyebben nyúlt a zsebé­ be, amikor a miniméretű, ám annál nagyobb teljesít­ ményű hangfalakat beszerezte. De hát a zene fontos. Végre szabadon hallgathatta, jó hangosan. Itt senki sem szólt érte. Hirtelen Barni szemével kezdte látni az új ottho­ nát. Ideiglenes otthon, ő azért így nevezte magában, talán azért, hogy saját magát is megnyugtassa. Min­ denesetre elég szerénynek tűnt a régi házhoz képest. Ma már viccesnek találta, hogy annak idején a legszuperebb beépített légkondik között válogatott - „nyá­ ron hűt, télen fut, be lehet állítani egy állandó pára­ szintet, csak hogy egészséges legyen a levegő, nem utolsósorban persze az orchideáknak is megfelelő a páratartalom” most pedig... Hát ez van. Átmene­ ti megoldás. Talán. 86

- Mikor megyünk pecázni? - kiáltott a fészerből a gyerek. - Mikor menjünk? Azt hallottam, a halak hajnal­ ban harapnak. - Nem kell hozzá horgászengedély, meg horgász­ bot, meg ilyenek? - vigyorgott Barni. - Botom van. Nézd meg, az előző tulaj kettőt is itt hagyott. És az engedély... nos, hát az - ráncolta a homlokát - .. .tényleg fontos, mert az ember csak le­ gálisan, szabályosan horgászhat. Viszont... viszont ha például visszadobja a halat, hát akkor... - Vissza fogjuk dobni? - Hát ezt majd eldöntjük. Majd ha kifogtuk. - És mi van, ha jön az ellenőr? - Akkor bukta. De azt hiszem, nem lenne elég na­ pijegyet venni, hanem valami általános horgásziga­ zolványt is be kéne szerezni. M a meg tudnánk olda­ ni mindezt? - Nem. - Na ugye. Bár igyekezett derűs arcot vágni, de tovább ráncol­ ta a homlokát, mert egyrészt sosem pecázott, leszá­ mítva egy kamaszkori táborozást, másrészt hozzá sem nyúlt volna a halakhoz, harmadrészt pedig, és jelen­ leg ezt tartotta a legfontosabbnak, szépen ő viszi be tilosba a gyerekét. Ezentúl ha Bamitól bármit számon kérnek, simán mondhatja, hogy az apával sem kellett horgászengedély, amikor pecáztunk. A nevelése teljes csőd, ez egyértelmű. - Figyelj, ha segítesz, akkor lesz a pecázáshoz egy meglepim is. - Segítek. A fiú arca ragyogott, és kíváncsian nézte az apját. 87

- Vettem egy gumicsónakot, de még nincs felfújva. Ott van, abban a dobozban. Ez a kigyúló tekintet, ez a gyermeki mosoly, hát ezért nem bánta már, hogy itt vannak, hogy ideköl­ tözött. Mert végre olyasmit mutat Barninak, ami más, mint amit otthon megszokott.Tilosban pecáznak, egy labilis gumicsónakból, amit előbb még fel is kell fújni. Remélte, a gyerek erre is ad egy gigamegalájkot.

Porzott mögöttük az út, miközben Axetha Franklin énekelt - mit énekelt, egyenesen felverte azokat, akik azt tervezték, hogy legalább a szombat délelőttöt pi­ henéssel töltik. Barni bedugta a fülét, és megpróbálta túlkiabálni a zenét, de Zsombor csak mosolygott és nyomta a gázt. Végül leparkoltak egy kis híd szom­ szédságában, de a zene tovább üvöltött. - Apa, tutira meg fogsz süketülni, ha így ordíttatod a kocsidban a zenét. - Aha. Egyelőre semmi baja a fülemnek. Na, fel­ fújjuk a csónakot? Meg kell keresnem a pumpát, be­ dugjuk a csatlakozóba, és... Mozogjunk! - De legalább valami normálisát hallgathatnál dünnyögte Barna. - Aretha Franklin neked nem normális? - Nyál - grimaszolt a fiú. - És uncsi. - Nyál a fenét. Na gyere, segíts! Kihajtogatjuk ezt az izét, te pedig beleszorítod a szelepet. Aztán össze­ szereljük a botokat, és agyő, szárazföld! - Agyő? Az milyen szó? - Kőkorszaki. Szerinted. Na figyelj, ráadom a gyúj­ tást...! 88

A környéken feltűnt néhány napozó, kutyasétálta­ tó család. A tópart gondozatlan volt, a tavon összesen két csónakot láttak, és a tiszta időben teljesen kivehető volt a túlparton egy kis homokos félsziget, ahol töb­ ben napoztak és strandoltak. Amikor Zsomborék felfújták a csónakot, Barna megkérdezte: - Ez milyen tó? - Ez az egyik délegyházi tó. - Ahol meztelenül szokás strandolni? - Nem, ez nem az. Van valahol egy nudista strand, de a délegyházi tavak jó néhány bányatóból alakultak ki. Szóval, sajnos nem szolgálhatok meztelen csajok­ kal... Barni megvonta a vállát, de azért elvigyorodott. - Hozom a botokat. Lapátunk is van? - Naná.

- Mondtam, hogy gáz van otthon? - Hogy érted? - Hát úgy, hogy anyának... mit tudom én. - Mi az a mit tudod te? - Hát hogy van valakije. Nagy levegő. Benn tart. Lassan kienged. Közben meg kapás van. - A botod! Kapás van! - Mit csináljak? - Fogd meg, emeld fel, és tekerd az orsót. Érzed? Segítsek? Érzed, hogy van rajta hal? - Aha, egy hal, úristen, remélem, nem valami szörny.

89

- Ez mi? Kicsi, nem? - Naphalnak nézem. Nem túl nagy. De azért hal. - Ezzel a kicsivel mit csinálunk? - Visszadobjuk, nem? Ebből nem lesz vacsora. - De előbb fotózz le a hallal együtt. A mobilommal. Elvégre én fogtam...! Az első halam.

- Szóval, mi van anyáddal? - Nem hiszem, hogy örülne, ha tudnád... De találkozgat valakivel. -H á t... - Nem tudom, miért csinálja - a kissrác duzzogva ráncolta a homlokát. -Jo g a van hozzá. Mi már nem voltunk boldogok együtt, Barni. Anyádnak is joga van ahhoz, hogy va­ lakit szeressen, aki szereti őt. - Most mi van? - Hát hogy a Gáborral találkozgat. - Milyen Gáborral? - A Kardossal. A Kardossal. Puff. Vajon a Kardos is válik? Gábor, Zsombor haverja. Még a főiskoláról. Volt, hogy csa­ ládostul együtt nyaraltak. Gábor, aki azt mondta neki: „Ha valami szar, abban nem szabad benne maradni.” Amióta Zsombor elköltözött, csak egyszer beszél­ tek, sörözést terveztek, amiből semmi sem lett. Most már persze érthető, miért nem.

- Akkor ti már nem lesztek együtt soha? -N nnnem ... - Értem. Komoly volt a fiú hangja. „Értem.” Hát így foszta­ nak szerte a gyerekkori illúziók. És ő még csak nem is segíthet a fiúnak. Csendben ültek a csónakban, és nézték a földnyel­ ven strandolókat. Már nem is tűnt olyan remek ötlet­ nek ez a mai program.

- Apa, mozog a botod! - Átadom... Akarod? Csak ügyesen... - Hú, ez nagyon húz... Nagyon erős. Ez egy óriá­ si hal! - Segítek, fogd, tekerem... - Oké, de nem fogunk beesni a vízbe? - Errefelé nincsenek cápák. - Érzed...? - Fogd a szakot. - Mi az a szák? - A merítőháló, fogd! -O k é, főnök. - Nézz a vízbe! Látod? Látod már? - Hú, ez hatalmas! , - Merítsd bele. Alá. Na figyelj, most... Segítek... - Húúúú! - Igen! Megvan. Na figyelj, berakjuk. -U grál. - Igen, ugrál. Nagyon ügyesek voltunk. - Milyen hal ez? Óriási! - Hát, ha nem is óriási, de halnak hal. Ponty. Tü­

9i

körponty, szerintem. Talán nem méretes, nem tudom, de mit gondolsz, megkajáljuk, vagy visszadobjuk? - Túl ronda ahhoz, hogy megegyük. Fotózzuk le! - Jó, aztán csinálok rántott halat vacsorára. - Ne bántsuk. Inkább együnk párizsit. - Tudod, annak idején az ősember is így szerzett kaját... - De akkor még nem voltak hipermarketek. -Jó , akkor visszadobjuk? Barni elgondolkodott, végül megrázta a fejét. - Végül is megehetjük a zsákmányt. Úgyis úgy élsz, mint egy ősember. - Kösz. Kösz, fiam. Legalább a gyerekek őszinték.

A csónak leeresztése eltartott egy ideig, azalatt a hal is elcsendesedett a csomagtartóban. Amikor betusz­ kolták a csónakot is a botok és a hal mellé (meg a két palack bor mellé, amit Zsombor néhány napja vásá­ rolt az unalmas estékre, és elfelejtette kivenni otthon), Zsombor észrevette, hogy a fiú arcát és vállát rendesen megkapta a nap. Legalább lett valami színe. - Na, huppanj be! - Olyan régimódi szavakat használsz. - Bocs, nem tudtam, hogy a behuppanni régimódi­ nak számít, bár a gigamegalájkhoz képest biztosan... Nevettek. Zsombor a másik irányból kerülte meg a tavat, mint amerre idefelé jöttek, és perceken belül már azon a részen jártak, ahová néhanapján a pékárut szokta szállítani. Mielőtt felfogta volna, mi történik, azt látta, hogy a kapu nyitva van, egy fiatal nő pedig szinte a kocsija elé ugrik, és integet. Még szerencse, 92

hogy lassan ment. Lehalkította a zenét, miután lefé­ kezett, és kiszállt. - Mi történt? - Egy sün! Majdnem elütötte! A lány szeme szikrát szórt. Nagyon fehér volt a bőre, sortot és bő, fehér pólót viselt. Lehajolt, és mormogott: - Na, menj már odébb! Fuss, mert a végén tényleg elütteted magad! - Maga lakik itt? A lány nem válaszolt. - Csak azért, mert én szoktam hozni ebbe a házba a ciabattát. Meg a bagettet. - Ismerős volt a kocsija. Utáltam volna, ha elüti. Ekkor egy másik hang hallatszott a kertből. - Luca, minden rendben? - Igen. Ez a kis hülye majdnem elüttette magát. A másik nő is megjelent a kapuban. - O, bocsánat - mondta, majd intett a férfinak. Helló. - Helló. Na, sikerült megmentenünk egy sünt, meg­ van a napi jócselekedet, úgyhogy minden a legnagyobb rendben. - Hétfőn hoz majd... mondjuk, olivásat? - Hozok, bár bicajjal nincs messze a pékség. - Igen. Hát köszönök mindent. - Nincs mit. Na, mi megyünk is. Elunja magát a gyerek a kocsiban.

-

Miért álltunk meg? Megmentettünk egy sünt. Hogy? Hát úgy, hogy nem ütöttük el. 93

- És ki volt ez a csaj? - Honnan tudjam? - Biztos dilis, ha a kocsi elé ugrik egy sün miatt... Ne üvöltesd ezt a zenét, légyszííí... Nincs valami ren­ des cédéd? - Blues... jó lesz? - Akkor inkább a rádió. Vagy a csend. - Oké. - Most mi van? - J ó nap volt, nem? Kifogtam életem első halát. Kiiiirály. - Nem kiiiirály, hanem kirááály. - Mi a különbség? - Na ezért kéne zenét hallgatnod. Normális zenét. Akkor rájönnél, mi a különbség. Mit csinálsz? Kit hívsz? - Senkit, csak felrakom a Facebookra a halas fotó­ imat. Én és a halaim. - Mindenről beszámolsz a Facebookon? Arról is, ha vécére mész? - Arról nem. De egyébként mindenről.

15

A nő, aki ott volt Luca kertjében, elnézte az autóból kiszálló férfit. Vagy a férfi ismerősnek tűnő pólója in­ dított el benne valamit, vagy a pasi félszeg mosolya azt ő már tudta, hogy egy ilyen mosoly sok mindent leplezhet -, de hirtelen a gyomrában érezte, hogy ez a férfi kell neki. Öt keresi már hosszú ideje. Na persze nem férfiként - azt nem tudhatta. De arra a feladatra, arra a szerepre, amely most a visszatérést jelenthetné számára, de legalábbis a túlélést (főleg, ha Lucával is jól alakulnak a dolgok), arra alkalmas lehet - minden­ képpen ki kell próbálnia. Muszáj. De ki lehet ez a pasi, és hol találja meg? Az a póló, amit már látott, olyan sokszor látott, Fi­ renzében... és az a kedves, mégis rafinált félmosoly. Ami mögött határozottság van, szenvedély, és talán szemétség is. Ha igaz, ha nem csalnak a megérzései, akkor dup­ lán szüksége van erre a férfira. De hát előfordulhat, hogy ilyen hirtelen dönt az ember valaki másról, akit csak pár pillanatig látott? Előfordulhat, persze. Arról a másikról is gyorsan döntött.

95

Igaz, azt később megbánta... Nem, nem bánta meg, bár az lett volna a helyes.

Meg kell keresnie ezt a férfit. Luca lesz a kulcs hozzá.

96

16

- Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szül­ né meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekinteté­ ben Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dü­ höt, talán. Kétségbeesést. Vagy haragot? Ez a sármos fickó, aki egy súlyos betegség tudatában, néhány évvel korábban, a megismerkedésükkor olyan könnyen vet­ te az akadályokat - mert biztos volt benne, hogy meg fog halni és aki, miután kiderült, hogy nincs ko­ moly baja, csak egy csomó a hangszalagján, már nem merevedett vissza a régi élete görcseibe, most új arcát mutatta. Harag tükröződött a szemében. - Nem akarsz gyereket szülni? Teri arra gondolt, ez annyira durva leegyszerűsí­ tés. Ha Paul látta volna... ha mellette lett volna ak­ koriban, a legnehezebb években, amikor elutasította az ételt, ha ott lett volna, amikor átcsúszott a buli­ miába, és zabálórohamok törtek rá, majd mindent kihányt... Ha nincs az a fogorvos, aki figyelmezteti, hogy ha így folytatja, elbúcsúzhat a fogaitól... Igen, talán meggyógyult. Igen, mert elkezdett enni, elkez­ dett dolgozni, egyre több munkát kapott, normálisan és egészségesen étkezett, és közben csak ő tudta, hogy fejben mindig a kalóriákat számolja, és sosem azt látja, 97

amit a tükör valójában mutat... De Paul nem ismeri az anyját. Nem tudja, milyen volt egy ilyen kemény anya mellett felnőni, aki nemcsak tőle, a gyerekétől várta el, hogy az ő egykori álmait váltsa valóra, hanem az apját is elnyomta és semmibe vette... Teri most érezte meg a szakadékot kettejük között. A múltjuk nagyon különbözött, és Paul nem látta Terit akkor, amikor szoros volt rajta a nadrág, amikor kényszer­ képzetek gyötörték, amikor undor tört rá, ha csak a tükörbe nézett. Nem, Paul leegyszerűsítette a dolgot. A férfi, áld mindig sejtette, mindig kitalálta, mi játszódik le benne, most durván nekiszegezte ezt a két közönséges kérdést. Mert Teri közönségesnek érezte, mintha megütöt­ te volna az a férfi, aki pedig szereti. Valóban szere­ ti? Szereti, ha nem is próbál más magyarázatot ke­ resni, ha nem húzza magához, ha nem nyugtatgatja, ha nem akar vele beszélgetni, kedvesen, megértően az egészről... Miért kell ilyen durván tönkretenni min­ dent, M IN DEN T? - Nem erről van szó. - Nem mondtál igazat. Kimentéi Moszkvába, de nem munka miatt, hanem azért, hogy felkeress egy klinikát, és találj egy béranyát. Nélkülem mentél, most pedig közlöd velem, hogy megtaláltad ezt az Olgát, aki kihordaná a gyerekünket... Nem erről van szó? - Azt hiszem, n^m érted, hogy milyen... áh, mind­ egy. Csak ne bőgj, érted? Ne bőgj. Nem sírhatod el ma­ gad. Ha nem ért meg, az az ő baja. Ó, a rohadt életbe.

98

- Hiszen évek óta nem sikerül... Nem sikerül... Ennyit tudott kinyögni, aztán magában fohászko­ dott, hogy ne büntesse ezért a csúsztatásért a sors.

Hát mégis elsírta magát. Jólesett Paul ölelése, bár tudta, hogy nem érdemli meg. Eddig minden olyan simán ment, Paul elfogadta őt olyannak, amilyen, és ő is örült, hogy belesimulhat egy normális, átlagos élet­ be. Ahol minden úgy sikerül, ahogyan ő is szeretné. Eddig, az elmúlt pár év során tényleg szerethetőnek érezte magát, nem úgy, mint gyerekkorában, nem úgy, mint tinédzserként, amikor kezét-lábát törve igyeke­ zett, hogy valóra váltsa az anyja álmait. Nem lett tor­ nász, ki tudja, véletlen volt-e az a sportbaleset, ami de­ rékba törte a karrierjét... Azután nem akart modell lenni. Anyja ezt fundálta ki neki, amikor abba kellett hagynia a tornát. Teri nem akarta, ellenállt, a szerve­ zete állt ellen: nem fogadta be a táplálékot. Hosszú időre az éhezést választotta a szervezete. A lány nem akart megfelelni már senkinek, mégis minden arról szólt, hogy megfeleljen... Amint nagykorú lett, férj­ hez ment, elment egy irodába dolgozni, és boldognak akarta érezni magát. Erővel azon volt, hogy boldog le­ gyen. Ha belefeszül is, boldog lesz. Aztán, amikor es­ ténként kizabálta a hűtőszekrény tartalmát, és a régi fotóit nézegette, nosztalgiával és szánakozva bámult a tükörbe, jött egy új megoldás. Az önhánytatás. A has­ hajtók. Mellé a futás. És hamarosan bűntudat nélkül kajálhatott, mindent, még a száraztésztát is, ha más már nem volt otthon - mert megvolt a „megoldás”. Újra jók lettek rá a régi nadrágok, egyik sem szorítot­ ta derékban. A teste látszólag rendbe jött, de az éle­ 99

te nem. Leginkább azért nem, mert a lelkében sem­ mi sem volt rendben. És amikor már nem a torkába ledugott ujjától hányt, hanem saját magától, döntött. Elvált, rászok­ tatta magát a tudatos táplálkozásra és az egészséges életmódra, és közben rátalált arra a pályára, ami felé az anyja terelte erőnek erejével; csakhogy ekkor már egyedül volt. Rengeteg akadályt kellett leküzdenie, de már csak önmagának akart megfelelni... Valóban? Hiszen a karrierje arról szólt, hogy másoknak megfe­ leljen. Válogatások, fotózások, bemutatók... Milyen szabadnak érezte magát, amikor az utolsó munkájá­ ra érkezett Bangkokba... és mégis, mennyi félelem volt benne... Bangkokban találkozott Paullal, akinek fogalma sem volt róla, ki ő, csak egy csinos, érdekes nőt látott benne. Sosem fogja elfelejteni, ahogy elzúgott Paul szeme láttára a Central World előtt, a sok csomag­ jával... És Paul, egy ismeretlen angol férfi segített neki a taxihoz cipelni a szatyrait. Aztán volt bátor­ sága ahhoz is, hogy megkeresse őt az Orientál H o­ telben. „Csupáncsak” önmagáért. Nem tudta, ki az a Helen Smith, még ha ismerősnek találhatta is a nevét. Csak szerette volna újra látni azt a bolondos nőt, aki hatalmasat esett Bangkok egyik legmenőbb plázájának a bejáratában, és akinek - talán - ked­ ves a tekintete. És ez a félszeg angol, a zárkózottságával, fura be­ szólásaival, kedves mosolyával néhány hét alatt igazán megkedveltette magát Terivel. Ügy érezte, hogy nem kell erőfeszítéseket tennie azért, hogy Paul szeresse, és ezért végtelenül hálás volt neki. Nem kell minden­ io o

áron megfelelnie, elfogadják olyannak, amilyen. És Te­ ri lassan, de biztosan beleszeretett a férfiba.

És most... Paulnak is meg kell felelnie. Szüljön neki gyereket. Ezt szeretné a férfi.

Hogy mondja el neki, hogy ő is ezt szeretné, de retteg? Hogy mondja el, hogy ez a rettegés nem csupán a testéről szól, hanem lelke legsötétebb, legmélyebb zu­ gából ered?

Vannak dolgok, amelyekről nem beszélünk, gon­ dolta. A legmélyebb félelmeink csak a mieink. Hoz­ zánk tartoznak, ha akarjuk, ha nem. Hiszen úgysem tud tőlük senki sem megszabadítani.

- N e sírj... Hagyta, hogy a férfi ölelje őt, a félelmeivel, a gye­ rekkori rémképeivel együtt, amelyekről Paul alig-alig tudott valamit, és amelyek most újra hirtelen beszű­ rődtek a mindennapjaiba, az életébe. A délelőtti aján­ latra most gondolni sem akart. - Megbeszéljük... átbeszéljük... - Oké - felelte, mert nem tudta, mi mást válaszol­ hatna. 101

- És ha van valami, amit újra kell kezdenünk, ak kor újrakezdjük... Mintha csak újra lehetne kezdeni mindent. Az éle­ tet.

Aznap éjjel nem azért szeretkezett Paullal, hogy jó legyen, vagy hogy megbocsássanak egymásnak. Ha­ nem azért, hogy elmúljon a rettegés. Ölelte a férfit, szerette volna, ha a másik érintésétől behegednek a sebei, legbelül, és elmúlik végre az a rohadt félelem.

102

17

Másnap reggel a Covent Garden mellett, egy kávézó­ ban reggeliztek, friss, ropogós szendvicset, narancsle­ vet és kávét, közösen olvastak ki két napilapot, majd kézen fogva sétáltak a forgatagban, beugrottak Teri kedvenc könyvesboltjába, Paul egy fotelben ülve la­ pozgatott egy Ellis-regényt, amíg Teri válogatott, az­ tán újra kiültek egy teraszra, majd benéztek a fotósok galériájába, aztán Paul, hogy Terit jókedvre derítse, felajánlotta, hogy menjenek el a Portobello Roadra. Bár Paul is hangulatosnak tartotta, de közel sem volt úgy oda Notting Hilltől és az azt jóformán félbevá­ gó Portobello Roadtól, mint a külföldiek, akik első­ sorban a Sztárom a párom című film miatt zarándo­ koltak el ide, és láthatóan csalódottak voltak, hogy a híres kék ajtó, amely mögött Hugh Grant randizott Júlia Robertsszel, ma már nem kék, hanem sötétszürke vagy inkább fekete, de persze így is lelkesen fotózták... És, a csuda tudja, miért, gondolta Paul, Terire is nagy hatással volt ez a történet, ő is imádott a Portobello Roadon sétálgatni, és mélyen fájlalta, hogy a filmbeli kis üzletben talán sosem árultak könyveket... Ráadá­ sul vasárnap volt, és tudta, hogy Teri szerint ez a leg­ alkalmasabb nap a látogatásra, mert ilyenkor üzemel 103

a piac, és tényleg úgy néz ki az egész, mint a filmben, eltekintve a gyors évszakváltásoktól... Szűk régiségboltok padlásillata, frissen sült kenyér, péksütemény és dinnye illata terjengett a környéken; Teri imádta ezt a helyet, a nyüzsgést, a tömeget (amiért, tudta jól, Paul nem lelkesedik annyira), és imádott cse­ csebecséket nézegetni a piac mögött. Olyan holmikat, régi fotókat talált itt, amelyek egykor valakinek talán sokat jelentettek, de aztán kidobták, elajándékozták, eladták... Néha megvásárolt egy-egy régi, fekete-fehér fényképet, amely egy nőt vagy családot ábrázolt, vagy vett egy kopott gyűszűt, amit valaha valaki talán naponta az ujján viselt... Paul rezignált mosollyal fi­ gyelte ezeket a „felesleges vásárlásokat”, és valószínű­ leg örült, hogy Teri szép lassan beengedi őt - ezeken az ismeretlen tárgyakon keresztül is - a saját világába. A fekete ajtó előtt aztán megálltak, mint mindig. - Bejönnél hozzám, ha ott laknék? - kérdezte hir­ telen Paul. - Ha én lennék Anna Scott, a filmből? És Hugh Grantként várnál bent? - Nem, nem. Ha te lennél Helen Schmidt. A szu­ permodell a magazinokból. A divat luxusvilágából. Én meg Paul Marshall a ... mit tudom én. A szürke éle­ temből. Teri elmosolyodott. - De hát így is történt - folytatta Paul. - Végül is ez a mi sztorink. Már tudom, miért szeretsz idejönni. Felidézi azt a Helen Schmidtet, aki éppen lelépett a fotókról. És találkozott a hétköznapi,jelentéktelen... - .. .Hugh Granttel - bólintott Teri. - Aha. Meg­ láttam benned a nagy lehetőséget. Hittem benned. - Múlt idő... 104

Teri nem válaszolt. Csak álltak a sötét ajtó előtt, és maga is meglepődött, amiért nem helyesbített. Csakhogy egyelőre nem érezte képesnek magát ar­ ra, hogy a múlt időt jelenbe tegye. Egyelőre nem gyó­ gyult be a tegnap szerzett seb, és úgy érezte, ez a nap inkább csak fegyverszünet, és nem fegyverletétel. Bár egyáltalán nem volt biztos benne, hogy lenne ereje és bátorsága letenni a fegyvert. Inkább megszorította Paul kezét, és megkérdez­ te, beülnek-e este egy moziba. Ki akarta kapcsolni az agyát, és el akarta kerülni, hogy újra szóba kerüljön a moszkvai utazás. Arról pedig végképp nem volt ked­ ve beszélni, hogy milyen ajánlatot kapott az étkezé­ si zavarok ellen küzdő szervezettől, hiszen most még gondolkodni sem akart rajta. Később, amikor a mozi felé tartottak, Teri telefon­ ja megcsördült. Meglepődött, amikor meghallotta a hívót. Lengyel Luca volt a vonalban. És akkor lepődött meg igazán, amikor - néhány perc beszélgetés után - megkérdezte Lucát, nem lenne-e kedve pár napra eljönni hozzájuk Londonba.

105

18

Labortesztek, EKG, vérnyomásmérés, neurológiai kontroll, csupa-csupa felesleges vizsgálat, de Luca, remélve, hogy utoljára vesz részt felülvizsgálaton, nem tiltakozott. Meg sem lepődött, amikor kiderült, hogy minden eredménye a „korának megfelelő”. Persze azt senki sem közölte vele, hogy mégis, melyik koránaka huszonkét, vagy a huszonnyolc évének? Nem mintha bárki is foglalkozott volna azzal, hogy ott, belül hány éves. Kész, gyógyult, hamarosan már nemcsak cselek­ vő-, hanem munkaképes is lesz, egy fillért sem kap töb­ bé a biztosítótól, végre meg kell állnia a saját lábán. Átsétált a pszichológiára, a hivatalból kirendelt fiatal klinikai szakpszichológus már kétszer is felajánlotta a segítségét, és nyilvánvalóan erős szakmai kíváncsiság vezette, amikor újabb találkozásokat javasolt Lucának. - Nos, visszatértek az emlékei? - El sem vesztettem őket. - A múltkori találkozásunkkor azt mondta, bizo­ nyos részletek „nem állnak össze”. Hogy érzi most ma­ gát? - Minden rendben - felelte, és mosolygott. M u­ száj volt hazudnia, ha azt akarta, hogy békén hagy­ ják. A pszichológus elővett egy névjegykártyát, és át­ adta neki. 106

- Ha további segítségre lenne szüksége, vagy ha úgy érezné, hogy mégis elakad... ha nem jönnek elő bizo­ nyos emlékei, akkor hívjon nyugodtan. - Aha... Köszönöm. A kártyát begyűrte a zsebébe, és elhagyta a kórhá­ zat. Esze ágában sem volt visszatérni. Ha előjönnek a részletek, az jó, ha nem, akkor ez nyilván jelzés, hogy így a legjobb új életet kezdenie.

Alig néhányan utaztak a Dunavarsányba tartó bu­ szon. Két kismama, kicsi gyerekkel, két egyedülálló férfi és egy idős asszony. Luca az ablak mellett ült, és kifelé bámult. Nézte az út menti házakat, és végtelen magány tört rá. Felnőttként született újjá a régi éle­ tében, amely persze már nem lehetett ugyanaz, mint ami volt. És bár az eszével tudta, ki is volt ő abban a régi életben, hirtelen rájött: talán nem is az emlékeit veszítette el - hanem az érzéseit. Igen, az érzések hi­ ányoztak! Üres lyuk maradt a helyükön. Lehetséges, hogy nemcsak a régi érzéseket veszítette el, hanem egyáltalán, az érezni tudás képességét? Amikor a régi fotókat nézegette, furcsa, nyomasz­ tó sejtelem gyötörte, hogy bár a helyzeteket fel tudja idézni - az akkori lelkiállapotát, érzelmeit nemigen. Biztos, hogy sok embert szeretett - a szülein kívül is. Biztos, hogy voltak olyanok is, akiket utált. És most pontosan ezt a fontos iránytűt kereste. Az érzéseket. Hiába járt ezerféle vizsgálaton (amelyek alapján egész­ ségesnek nyilvánították), vajon miféle gyógykezelés tudja visszahozni az érzéseit? Ha régen sírt, miért sírt? Mitől tudott kiborulni? Mit érzett, amikor átölelte őt valaki - például Tomi? Nem az volt a baj, hogy elfe­ 107

lejtett angolul, vagy hogy nem jutott eszébe, mi min­ dent kóstolt meg például Japánban, hiszen ez lényeg­ telen. A baj az volt, és erre most döbbent rá, hogy a. régi érzéseit elfelejtve elveszítette önmagát. Ezért nem áll össze a kép. Tudat alatt nyilván megpróbálta viszszahozni ezeket az érzéseket, hiszen azért vizsgálgatta olyan alaposan a régi fotókat, de nem járt sikerrel. Hűvös távolságtartással nézett vissza a régi életére, a fotók mintha valaki másról szóltak volna, egy régi is­ merősről, aki iránt talán semmit sem érzett. Ha az érzései visszatérnének, ha újra tudna sírni és nem a kóma, az elveszett hat év miatti elkeseredé­ sében -, akkor nyilván megtalálná önmagát is. Akkor Lengyel Lucaként tudna tovább élni, kit érdekelne, hogy nem lesz már modell, hogy nem valósulhatnak meg az egykori álmai?! Majd álmodik helyettük újat. De úgy nem megy, hogy egy bazi nagy lyuk van ott, legbelül, a lelkében, ahol az érzéseknek kellene lenniük.

De hogyan érezzen újra? Hát ebben segítsen valaki. Csakhogy úgysem tud senki. Ez csakis az ő legbelsőbb küzdelme lesz, ami talán sehová sem vezet, legfeljebb még több nyugtalan éjsza­ kához és még több céltalanul töltött, üres nappalhoz. Hiszen teendője sincs. A világ észre sem venné a hi­ ányát, ha újra elaludna öt-hat évre. Vagy még többre.

Sajnálta magát. Aztán arra gondolt, talán már jó úton jár, hiszen az önsajnálat is érzelem, nem? Hát sír­ hatna egy igazit, legalább most, ajnikor lenne rá oka. 108

A busz lassított, majd megállt. Luca a megállóban kinézett, és egy tábla villant elé: „Alkalmazottat felve­ szek”. Két tuja közé volt kihelyezve a kézzel írt tábla, és Luca még azután is ezen tűnődött, hogy a busz el­ indult. Vajon miért nem írta ki az illető, hogy milyen üzletbe keres alkalmazottat? És milyen munkára? Nem álltak olyan sokáig a megállóban, hogy megnézhesse, milyen üzlet vagy iroda felé mutat a nyíl. Lehet, hogy kocsma? De az is lehet, hogy virágbolt. Az is meges­ het, hogy vécét kell pucolni naphosszat. Mondjuk vé­ cét pucolni is jobb, mint állandóan a lelkében lévő fe­ hér foltokon és a memórialyukakon tűnődni. - Álljon meg, kérem! Elfelejtettem leszállni. - A kereszteződésnél kinyitom. De ez szabálytalan. - Örök hálám. Köszönöm. - Magának legközelebb is szívesen. Rámosolygott a sofőrre, és a következő saroknál le­ szállt a buszról. Beleizzadt a pólóba, mire visszagyalo­ golt a megállóhoz. A táblán lévő nyílra, majd a jelzett irányba nézett. Árnyékolástechnika. Vagyis napernyő­ árusítás, gondolta. Jobb lenne a virágbolt, de ezt is meg lehet próbálni. Benyitott az üzletbe. Néhány alumíniumlábú, szí­ nes műanyag ülőkéjű, kényelmetlennek látszó, diva­ tos szék árválkodott az előtérben, a pult előtt. A pul­ tot éppen egy terebélyes asszony törölte fényesre egy pamut törlőkendővel. - Csodatörlő... még hogy csodatörlő... —morog­ ta, és amikor meglátta Lucát, meglengette előtte a li­ la kendőt. - Én mondom magának, hogy a sima új­ ságpapír ezerszer jobb. Csak az már teljesen kiment a divatból, el is felejtettük, hogy volt ilyen. Ecetes rongy, 109

aztán fényesre suvickolni az újságpapírral. Ennyi. M i­ nek ez a flanc... Na mit tehetek magáért, aranyom? - É n ... Mondja, maguk napernyőket árulnak? - Árnyékolókat készítenek a fiúk. Napernyőnek is mondhatjuk, de ezek ilyen motorosak, van kurblis is, aztán mindenféle redőnyök... Jaj, látja, ez a baj. Be­ ültettek ide, de nem értek én hozzá. Bea meg hama­ rosan szülni fog, most is vizsgálatra ment. Úgyhogy velem kell beérnie. De ha meghagyja a számát, a fiúk felhívják, időpontot egyeztetnek, kimennek magához, felmérik a lakást, aztán csodásnál csodásabb dolgokat ajánlanak majd. Nekem nem veszik sok hasznomat, de hát nem zárhat be a bolt, mert az ügyfelek még azt hinnék, a cég is megszűnt. - Én igazából az állás iránt érdeklődöm. - Jézusom. Na végre valaki - sóhajtott az asszonyság megkönnyebbülten, aztán kíváncsian nézegette Lucát. A lány csendben állt. A nő végül kétkedve megjegyez­ te: - Azt hiszem, maga se ért valami sokat az árnyé­ kolástechnikához. - Semmit - bólintott Luca, és egyszerre nevették el magukat. Ez alatt a néhány perc alatt megkedvelte a testes, beszédes, idős asszonyt. - Hát, a fiam nem lesz oda a lelkesedéstől. Olyasva­ lakit szeretne, aki rá tudja beszélni az embereket, hogy márpedig csináltassanak motoros redőnyt a teraszaj­ tóra, árnyékolót a teraszra... Bea legalább már megta­ nulta a szakmát. Ügynök volt előtte, mondtam? Mű­ anyag háztartási cikkekkel járta az országot. Csak hát sokat kellett mennie. Aztán létrehozták ezt az üzletet, kezdett beindulni... most megjön a gyerek. A fiam terepen dolgozik. De amúgy ő a főnök. - Tanulékony vagyok. no

- Igen, abban biztos vagyok. És m it szólna egy kis sajtos ropogóshoz? - húzott elő a pult alól egy tányért. - Tegnap sütöttem. Nem bírom ki, hogy ne csipeges­ sek. Pedig cukros vagyok, meg a vérnyomásommal is baj van. De a sajtos az nem cukros, nem igaz? Luca megkóstolta a hajszálvékonyra kinyújtott tész­ tát, amelynek tetején aranyvörösre sült a sajt. Nagyot roppant a szájában, ahogy elharapta. - Nagyon finom. - Üljön már le. Igaz, ezek a székek használhatatla­ nok, de a menyem szerint ez kell az embereknek, akik errefelé vesznek nyaralót, meg a házukat cicomázzák. Véleményem szerint sokkal jobb lett volna berakni néhány kényelmes fotelt, és kész. Na de van énnekem beleszólásom a dolgaikba? - Divatos székek. - Aztán miért keres állást, aranyom? Ugye, milyen finom...? Vegyen még. Ez nem is hizlal. Még a cuk­ romnak se árt. Süteményt sose sütök. És alig eszem édességet. Néha... de csak néha... Na, szóljon már rám, ne jáijon már annyit a szám. A fiam is szokta monda­ ni, nem tudja, hogy bírta ki az apja, amikor nem dol­ goztam, és egész este neki szövegeltem. Szóval, miért pont ide jött be? - Itt állt meg a busz. - Aha - bólintott a nő. - Ez helyes válasz. Szóval, elképzelése sincs, mit kezdjen az életével, jól gondo­ lom? Luca elmosolyodott. Ha tudná a nő, hogy meny­ nyire beletrafált... - Jól gondolja. - Én Vera vagyok, de mindenki Veronkának hív. in

Ne is Verázzon, mert nem hallgatok rá. Veronka, csak erre hallgatok. - Luca. - Hát, Luca, meg leszünk lőve, ha magát felveszszük, annyi biztos - harapta be a szája szélét az aszszony, aztán elnevette magát. - Már csak a neve miatt is... Egy Lucát ismertem, a fiam korábbi barátnőjét ne mondja majd Bea előtt -, szegénykém, olyan lassú volt, hogy menet közben meg lehetett volna operálni. Aztán meg, hogy azért jelentkezett, mert itt állt meg a busz... Hát jól nézünk ki... Na, ne vessen rám ilyen dühös pillantásokat, hanem egyen! Aztán miért nincs munkája? Fiatal nő, okosnak látszik, életerősnek... - Kómában voltam. Hat évig. Kimondta. Eddig még csak önmagának mondta ki, mert úgy gondolta, hogy igazán nem tartozik má­ sokra, de ez a jó kedélyű asszony, aki bizonyára a szófosás nevű betegségben szenved, nem látszott vesze­ delmesnek. Legfeljebb nem kapja meg az állást, na bumm. Amíg a táblát nem vette észre, eszébe sem ju­ tott állást keresni. - Kómában? Hogy történt? Jesszusom, ugye, csak viccel? - Nem. Egy motorbaleset után kómába estem. Sen­ ki sem gondolta, hogy valaha is magamhoz térek. De pár hónappal ezelőtt, mindenki döbbenetére - bele­ értve az orvosaimat is - kijöttem a kómából. Magam­ hoz tértem. - Most ezt csak kitalálta, ugye? Nézze, nem jelent­ keznek olyan sokan erre az állásra - ha jobban meg­ gondolom, hetek óta kint van a tábla, és még senki sem jelentkezett -, hogy ilyen kacifántos dolgot kell­ jen mondania. Az se baj, ha kirúgták a régi állásából, 112

vagy mondjuk fel kellett mondania, mert a főnöke egy büdös disznó, aki hajtott magára... - Kómában voltam. Csend lett az üzletben. Az asszony még a sajtos ro­ pogósról is elfeledkezett. Látszott rajta, hogy emésztgeti a hallottakat.

- Látott már motoros redőnyt? Tudja, mi az a felhúzóautomata? Luca fáradtan mosolygott, és megrázta a fejét. Nyílt az ajtó, és véget ért a kínos pillanat.

- Veronka, hoztam egy kis krémest. A főnököm küldi. O, bocsánat... - hátrált ki a férfi. - Gyere már be, Zsombikám. Itt az új alkalmazott, mit szólsz hozzá? Zsombor belépett, és letette a tálcát az asztalra. - O. A délegyházi ügyfél. Mostantól csak át kell majd hoznom a ciabattát. - Ismeritek egymást? - Csak látásból - felelte gyorsan Luca, majd a férfi felé fordult: - A ... az ismerősöm... érdeklődött ma­ ga iránt. - Melyik ismerőse? - Hát aki kiszaladt, amikor maga majdnem elgá­ zolta azt a sünt. - Dehogy gázoltam volna el. Maga csak túlbuzgó volt, és a kocsim elé ugrott. Egy sün miatt. - Mindegy, az ismerősöm mondta, hogy szimpati­ kusnak találja magát - vonta meg a vállát Luca. - Én átadtam az üzenetet, részemről ennyi. "3

- Nem láttam az ismerősét. A barátnője? - Hmmm... Nem tudom. - Nem tudja? - Zsombikám, hagyd békén. Te minden barátodról tudod, hogy igazán a barátod? - Sajnos nem - csúszott ki Zsombor száján. - Mindegy - szólt közbe gyorsan Luca, mert nem akarta, hogy a szószátyár asszonyság esetleg a kómát is szóba hozza. - Renátának hívják, és tervei vannak magával. Valami munkát akar adni. - Munkát? Azt se tudja, ki vagyok. - A külseje alapján, érti. - Hogy érteném? - Modellnek akarja valami reklámba. Szerintem ír­ ja fel a számát, jól jöhet még. - Majd pont beállók modellnek... - Szép gyerek vagy, Zsombikám, én elnézegetnélek a plakátokon - szólt közbe az asszony, majd kibontot­ ta a tálca selyempapír csomagolását, rámeredt a rezgő süteményekre, és magában mormolta: - Uram, Jézus, kérlek, hadd egyek ebből büntetlenül. Ne tudja meg se a fiam, se a férjem. Köszönöm. - Remélem, nem fog megártani.Tudja, Illés Eszter receptje alapján készítettem, az ő házi áfonyás krémesének titkos receptje alapján. Fahéj, csillagánizs, min­ denféle van benne - és nem hizlal. Vagy csak egy ki­ csit. - Ki az az Illés Eszter? - Egy gyerekkori barátom. - Fene tudja, csak jó ember lehet, hiszen nagyon fi­ nom. Luca, kóstolja meg! - Nekem semmi közöm hozzá, de ha cukorbeteg... - kezdte Luca. 114

- Tényleg semmi köze hozzá - nézett rá szigorú­ an az asszony. - Inkább azt beszéljük meg, mikor tud kezdeni! - Bármikor. De hamarosan pár napra Londonba utazom. - Milyen dolog, máris szabadságot kér - ingatta a fejét a nő, de a szeme mosolygott. A szája széle krémes volt a süteménytől. - Na, én mentem, mert az öreg puffogni fog - in­ dult az ajtó felé a férfi. - Vigyek este ciabattát? Ma van szárított paradicsomos is - nézett Lucára. - Mindjárt beugróm érte, köszönöm. - A barátnőjét vagy ismerősét üdvözlöm, de nem áll szándékomban modellkedni.

Önelégült seggfej, gondolta Luca. Lenézi a model­ leket. De ami még rosszabbul esett neki, hogy a férfi­ ban valószínűleg egyáltalán nem merült fel, hogy Lu­ ca is modell. Vagy legalábbis modell volt.

Hazafelé arra gondolt, hogy aznap mennyi min­ den történt vele - sokkal több, mint ami az ébredése óta eltelt hónapokban összesen. Először is, beszédbe elegyedett idegenekkel, elmondta, ki merte mondani egy vadidegen nőnek, hogy kómában volt, jelentke­ zett egy állásra, és meg is kapta, legalábbis Veronka azt mondta, másnap már várják „betanításra”. Nehe­ zére esett belátnia, hogy Veronka, az aznap megismert nagyszájú asszony kedvesebb volt számára, mint egy­ kori barátnője, Renáta, aki olyan váratlanul bukkant fel megint az életében, hogy még csak azt sem tud­ ii5

ta mondani neki: várjanak egy kicsit, levelezzenek, is­ merkedjenek meg újra. Egyszer csak ott volt, és ő be­ engedte magához... Valaki, aki többet tud róla, mint ő saját magáról. Legalábbis úgy tűnt.

Varsánytól fél óra gyaloglásra lakott. Egyszerűen nem tudott tömegközlekedéssel hazajutni. Magyarország, tömegközlekedés, nesze neked. Két egészséges láb kell ahhoz, hogy hazajuss, ha a délegyházi tavak­ nál laksz. A délegyházi állomásról sem lett volna rövidebb az út. Hát így fogja visszanyerni a régi formáját.

Amikor befordult az utcájába, és meglátta a kerí­ tést, hunyorogni kezdett, de nem káprázott a szeme. Egy motor parkolt a kapuja előtt. Chopper motor, fekete tankkal, krómozott bukó­ csövekkel.

MÁSODIK RÉSZ

1

Panelház, irány a harmadik emelet. A ház a hetvenes években épülhetett, és valószínűleg azóta sem újítot­ ták fel. A lift zökkenve érkezett, nyikorogva indult, és vizeletszag terjengett benne. Paul megborzongott. Jól berendezett kis életéből - amelynek nem várt szeren­ cséje, hogy Teri megjelent benne (és ott is maradt, há­ la az égnek) - korábban kimaradtak az efféle élmé­ nyek. Teri viszont ismerősnek találta a környezetet, annak idején egy budai panelben lakott, még ha jobb környéken is: ha gyerekkorában kinézett az ablakon, a HEV-síneket és a Dunát látta, a ház előtt pedig hatal­ mas, füves park húzódott. Itt viszont betondzsungelbe kerültek, a taxis mutatta meg nekik a 3312/BCD há­ zat (igen, így: BCD együtt, egy tömbben...). A har­ madikról csak a szomszéd házakat látták, a nyomorú­ ság itt egy tömbbe volt összezsúfolva, a látvány óriási kontrasztot alkotott a londoni környezetükkel. Teri kíváncsian pillantott Paul arcára: az a félelemmel ve­ gyes borzongás tükröződött rajta, amit első ízben ak­ kor fedezett fel, amikor először hajóztak Bangkokban a Chao Praya zavaros, sárgásbarna vizén. Paul végül ott ellazult... valószínűleg meg is szerette azt a folyót, miután Teri elmagyarázta neki, hogy a víz kipárolgá­ sa az utcán sülő rák, tojás szagával, a kipufogógáz bű119

zével együtt adja a város egyedi, semmi mással öszsze nem téveszthető illatát. De itt most nehezebb lesz. A Chao Prayán romantikáztak, ott alakulgatott a kap­ csolatuk, nyitóttabbak voltak a környezetükre. De itt... Ide nem romantikázni érkeztek.

Olga és Igor a két és fél szobás lakás félszobáját át­ engedte Olga testvérének és kislányának, úgyhogy ha­ tan laktak a legfeljebb hatvan négyzetméteren. Olga testvére tapintatosan a szobájába vonult. Igor testes, jókedvű férfi volt, Teri nem ilyennek képzelte, azt hit­ te, sovány, szorongó kis mérnökember, nem ilyen élet­ vidám, mosolygós férfi. Bemutatkozott, majd a tízéves Ljudmilla pattant Teri elé, és megköszönte a torna­ cipőt. A kislány most is a rózsaszín Converse-ben fe­ szített, nyilvánvaló volt, hogy nagy rá a cipő, de látha­ tóan nem akart megválni tőle. Olga bemutatta nekik a kisfiát is, aztán átvitte a testvéréhez. - Olga húga elvált? - kérdezte Teri. Igor oroszul mondott néhány szót a feleségének, Olga elvörösö­ dött, aztán vállat vont. Igor Teri felé fordult, miköz­ ben hellyel kínálta őket a piros műbőr kanapén, és azt felelte: - Nem vált el. A férje börtönben van.

Teri ránézett Paulra, és látta, hogy a férfinak először keskeny réssé szűkül a szeme, majd a száját is össze­ szorítja. Hát persze. Most aztán jól elszúrta! Mi a fe­ nének kellett ezt megkérdeznie?! Paul biztosan nem akarja majd egy börtöntöltelék családtagjával kihordatni a gyereküket. Bár Paul nem közelített előítéle­ 120

tekkel az emberekhez, a bűnözőkkel szemben nem volt toleráns. Hát így érne véget a moszkvai történetük?

Teri azt is észrevette, hogy Olga pontosan felmér­ te Paul reakcióját. Látta Olga arcán a csalódottságot. A lány nem szólt, de Igor angolul folytatta: - Hallottak már a tokhalról? - Igen. Abból nyerik a kaviárt - bólintott Paul. - Kamilla félje tokhalakat bontott a Kaszpi-tengernél. Nem mintha halász lett volna a szakmája, vagy ilyesmi. Tanári diplomája van, de nem tudta tanításból eltartani a családját. Elköltözhettek volna vidékre, ahol olcsóbb az élet, de minden Moszkvához kötötte őket, maradni szerettek volna. Andrej még gyorséttermi fel­ szolgálónak is jelentkezett, de nem vették fel. Már jött a gyerek, Andrejnek nem volt állása, Olga szülei tartot­ ták el őket, meg néha, ha tudtunk, mi is besegítettünk. Úgyhogy Andrej elvállalta azt a munkát a Kaszpi-tengernél. Nem kellett mást csinálnia, csak a kifogott tok­ halakból kiszedni a kaviárt. Akkor már korlátozták a fekete kaviár halászását és piacát, elsősorban természetvédelmi okokból, mert azt mondták, hogy az orvhalá­ szat és a nagyüzemi halászat miatt kihalnak a tokhalfélék. Na mindegy, amikor Andrejt hívta az egyik régi barátja, aki szezonmunkásként csinálta ezt, és jó pénzt keresett vele, még nem sejtette senki, hogy nem a feke­ temunka szervezőit fogjákletartóztatni, akik gennyesre keresték magukat ezzel, hanem az orvhalászatban és a zugárusításban részt vevő szerencsétlen pancsereket. - Mit csináltak a kifejtett kaviárral? - érdeklődött Paul, és Teri úgy érezte, most mindjárt szétveti az ideg. 121

Nem azért jöttek, hogy tudományos előadást hallgas­ sanak a feketén kitermelt kaviár útjáról, hanem azért, hogy Paul megismerkedjen Olgával, és esetleg változ­ tasson a véleményén. - A fekete kaviár nálunk is keresett ínyencség, fő­ leg a tehetősek körében - magyarázta Igor. - Úgyhogy Andrejék főnöke ott, helyben feketén eladatta a friss kaviárt, nem külföldre, hanem az ország különböző helyeire vitték, és elsősorban ide, Moszkvába! Szóval, nem sokkal azután, hogy Andrej elvállalta a munkát, elkezdték nagyon szigorúan ellenőrizni a feketepiacot, felszámolták a kaviárértékesítéssel foglalkozó hálóza­ tot, és Andrej is lebukott, előzetesbe helyezték, lopás­ sal, a természet megkárosításával és orgazdasággal is vádolták. Végül két évet kapott... - Tudom, hogy nem illik ide a kérdés... D e... akkor többé nem lehet hozzájutni az orosz kaviárhoz? - kí­ váncsiskodott Paul, és Teri felsóhajtott. Kit érdekel az orosz kaviár, gondolta, amikor a gyerekükről van szó... - De igen. Azóta bemutatták a híradóban, hogy ki­ fejlesztettek egy különleges technikát: olyan telepe­ ket hoztak létre, ahol direkt a kaviárért tenyésztik a tokhalakat, és ahhoz, hogy kinyerjék belőlük az ikrát, nem kell megölni őket. „Sebészileg”távolítják el belő­ lük, császármetszéssel nyitva fel őket, utána meg öszszevarrják. így aztán újra adhatnak majd ikrát, persze ez Andrej en és Kamillán nem segít. Még fél év, mire Andrej kiszabadul, de priusza lesz, és újból állást kell keresnie... Már tanítani sem mehet vissza. Szóval, Ka­ milla egy időre berendezkedett nálunk, mert nem tud lakást bérelni. Nincs miből.

122

Olga szólalt meg, hosszan beszélt oroszul, fel is állt, az ablak előtt sétált, ők egy árva szót sem értet­ tek abból, amit mondott, csak azt látták, hogy egy­ re izgatottabb. Aztán hirtelen elhallgatott, és leült. Jobban mond­ va úgy rogyott le a kanapéra, mint egy légpuskával el­ talált madár. Teri szégyellte magát, nem tudta, miért, de azt igen, hogy Olga miattuk került ilyen állapotba. Paul kibá­ mult az ablakon, ordított róla, hogy rosszul érzi ma­ gát, és nem is igen érti, mit keres ebben a moszkvai lakásban, ezekkel az idegenekkel. - Olga azt mondja, hogy Andrej miatt ne érez­ zék úgy, hogy segíteniük kell - szólalt meg Igor an­ golul. - Ez nem jótékonykodás, hanem életre szóló döntés. Mindannyiunk részéről az. És azt is mondja, nem szabad elhamarkodniuk a döntést. Sajnálja, ha Andrej börtönbüntetése elriasztja magukat, de meg­ érti, ugyanakkor... azt is mondta, és ezzel én is egyet­ értek, hogy Andrej nem bűnöző. Végső kétségbeesé­ sében döntött úgy, ahogy, nem mérve fel az esetleges következményeket. De ez magukat talán befolyásol­ ja... ^ - Én csak arra lennék kíváncsi - fordult végre az orosz férfi felé Paul -, hogy maga, Olga férjeként ho­ gyan viseli ezt az egész... vállalást. Hogyan viselné, ha a felesége egy idegen pár gyermekével lenne terhes? - Olga már végigcsinálta egyszer... - Igen, a feleségemtől tudom. - Ö az én... - kezdte a nagydarab ember, és látha­ tóan keresgélte a szavakat, majd ő fordult az ablak fe­ lé. Aztán kimondta az „f betűs szót”, és tovább hall­ gatott. Vágni lehetett a csöndet. 123

Amikor visszafordult feléjük, látták, hogy vörös a szeme. - Olga miattunk csinálja, értik? Más országokban természetes, hogy a férfi képes eltartani a családját. Ná­ lunk is vannak ilyen férfiak... De én, a rohadt életbe, mérnök vagyok egy hőerőműben, és havonta négyszáz dollárnyi rubelt hozok haza. Négyszáz dollárnyit. És van két gyerekem, van egy feleségem, van egy sógor­ nőm, neki is van egy gyereke... Olga a szupermarket­ ben valamivel többet keres nálam. Én mondom ma­ guknak, nagyon nagy erő kell hozzá, hogy valaki itt férfi maradjon.Tisztességes férfi... Hát ezért becsü­ löm Olgát, és ezért szerettem azt a kislányt, akit an­ nak az amerikai házaspárnak szült... Azt hiszik, tárgy­ nak tekintettem, igaz? Teri leült Olga mellé, és érezte, hogy ég a szeme. Nem volt biztos benne, hogy felkészült erre a találko­ zásra. Vajon Paul mit gondol most...? - Nem, egyáltalán nem. Olga gyönyörű volt, amikor azt a babát várta. Olga... így neveztük őt is, Kisolgának. Majd megszakadt a szívem, amikor megmozdult az a baba a feleségem hasában. Emlékeztem, milyen volt, amikor a kisfiamat vártuk... És a tudat, hogy a felesé­ gem egy újabb gyermeket vár, aki nem az enyém, még­ is megmenti az életünket, mert elköltözhetünk vég­ re anyámék lakásából, ahol egy konvektor fűtött, már amikor fűtött, és ahol egy akkora szobánk volt, hogy... Nem sajnáltatom magunkat, csak tudniuk kell, hogy Kisolga az életünket mentette meg. Olga mondott néhány megnyugtató szót a férjé­ nek, aki lehunyta a szemét és összeszorította a szá­ ját, majd folytatta. - Mégis rohadt érzés volt, amikor Olga befeküdt a 124

kórházba, és tudtam, hogy az a kislány nincs többé... Hogy úgy segít rajtunk, azzal segít, hogy kiszáll az életünkből. És elvitték őt. Jó helyre került, de egy da­ rabot elvitt belőlem is. És akkor... azután jöttem rá, hogy mennyivel erősebb a feleségem, mint én vagyok És hogy a nagy dolgokra ő képes. H át ezért nem hi­ báztatom Andrejt azért, amit tett. O legalább meg­ próbált tenni azért, hogy eltartsa a családját. Még ha nem is sikerült neki...

Visszafelé menet szótlanul ültek a taxiban. Buda­ pest Hotel, erre a szállodára esett az ügynökség vá­ lasztása, amikor Teri egyeztetett velük telefonon. Hát most oda tartottak, vissza a hotelbe, vissza a gazdag Moszkvába, a város történelmi negyedébe, és vissza az időben, egészen Teri kislánykorába, Budapestre...

- Azt mondták, ma nem voltál hajlandó a geren­ dán dolgozni. - Féltem. - Mitől féltél? - Attól, hogy megint le fogok esni róla. Azóta is na­ gyon fáj itt, a combom között... tudod... ez a csont. Ráestem. Alul... fáj. - Nem lett semmi bajod. Semmi. Megröntgenez­ tek, nincs eltörve a csontod. - De fáj! Annyira fáj. Annyira jó lenne, ha megölelné az any­ ja. De ahhoz az kellene, hogy megnyerje a bajnoksá­ got. Utálja a gerendát. Utálja a tornát. Utálja az egészet. »5

- Teri, sikeres lehetsz, bajnok lehetsz, érted? Csak ne kényeskedj, szedd már össze magad! - Nem akarom. - Olyan vagy, mint az apád. Puhány. - Nem vagyok puhány. Csupa izom vagyok. - Azért az a csupaizomság egy kicsit túlzás. - Te miért nem tornáztál? - Tornáztam, táncoltam, tudod. De nekem nem vol­ tak ilyen adottságaim, mint neked, kicsim. Sajnos... sajnos nem voltak. Persze lehettem volna modell, ké­ sőbb. De aztán... - Aztán? -A ztán találkoztam apáddal. És megszülettél... Utána már nem álmodozhattam sikerről. Tönkrement a testem. Nem értette teljesen, amit az anyja mondott, csak érezte, hogy valahogy nincs rendben a dolog. Nem volt boldog. Már a csoki sem tette volna boldoggá, amit az apjától kapott, mielőtt elindult volna Kelet-Berlinbe dolgozni, pedig azt a tábla csokit titkos helyen őrizte, az egyik fiókjában, két könyv alatt.

Tönkrement a testem. Megszülettél, és tönkrement a testem. Tompán visszhangzottak a fej ében a mondatok, mi­ közben Paul fizetett, és kiszálltak a taxiból.

Nem tudta, mi vár rá a szállodai szobában, Paul meg akarja-e beszélni a dolgokat, de úgy érezte, nem képes rá. Most nem képes harcolni azért, amit szeretne. Ha 126

Paul azt mondja, nem akar elmenni másnap a klinikára, hanem utazzanak haza, hát hazarepülnek Londonba. És ha végképp eltávolítja őket egymástól, hogy más­ ként gondolkoznak a családról, a jövőről, akkor ő új életet kezd. Talán. Ha lesz elég ereje hozzá.

Az ágyban Paul megszólalt. - Azért furcsa ország ez. A maffiózók szabadon jár nak-kelnek, a szerencsétlen kisemberek pedig, akik végső kétségbeesésükben kipecáznak néhány halat a tengerből, börtönben végzik. Hát ez volt az este konklúziója. Paul arcáról Teri szinte egész nap nem olvasott le semmit, de legalább az kiderült, hogy Olga sógorát illetően egyetértenek. Félálomban még megegyeztek: bojkottálni fogják az orosz kaviárt. Végül némi zavart helyezkedés után lebontották a maguk közé gyűrt paplanbarikádot, és összebújva aludtak el.

2

- Azt kell eldönteniük, hogy belső vagy külső ár­ nyékolót szeretnének-e. Vagyis: belülre vagy kívülre szeretnék az árnyékolást? - Melyik az olcsóbb? - Bármelyiket választják, találhatunk olcsóbbat és drágábbat is - böngészte Luca a katalógust, és igyeke­ zett magabiztos arcot vágni. A fiatal pár olcsó, prakti­ k usáé divatos megoldást keresett. - Külső árnyékolók esetén sem csupán redőnyben vagy zsaluban gondol­ kozhatnak, hanem napellenzőben, napernyőben, nap­ hálóban vagy akár buraernyőben is. Bár utóbbit inkább homlokzatra, például üzletportálokhoz ajánljuk. - És mi az a napháló? - Főleg a felmelegedés ellen véd, de a textil lyukain keresztül mégis természetes fény lesz a lakásban. Ké­ zi kurblival is kérhetik, de motoros változata távirá­ nyítóval is működtethető. - Azt hiszem, maradnunk kellene a redőnynél mondta végül a nő a párjának. - És talán a szúnyog­ háló is kellene... Mikor tudnak kijönni, felmérni? - Azonnal nézek egy időpontot...

128

A második munkanapján már sokkal többet tu­ dott az árnyékolástechnikáról, mi több, a garázsajtók­ ról is, mint amennyit egész életében tudni szeretett volna ezekről a dolgokról, de könnyen tanult, és Veronka már csak szórakozásból járt át az üzletbe. A fia is elfogadta Lucát, sőt Bea, a várandós meny szintén kedvesen üdvözölte előző nap az új munkaerőt. Most viszont Lucának minden erejét össze kellett szednie, hogy ébren maradjon, már második napja úgy érezte, ha ráborulna a pultra, simán el tudna aludni. Sőt vá­ gyott az alvásra. Elég furcsa kívánság ez olyasvalakitől, aki hat évet átaludt az életéből. Főleg azok után, hogy két napja meglátta azt a fe­ kete motorkerékpárt a kapuja előtt.

Too much, ez is eszébe jutott már angolul. Túl sok minden történt a lelkében az elmúlt napokban. Több, mint az előző hat és majdnem fél évben összesen. Lehetséges-e, és ez a kérdés ma többször átfutott a fején, előfordulhat-e, hogy közel hat és fél éve is va­ lamiből „too much” volt az életében, aludni vágyott, valamit esetleg átaludni, és az álmosságtól esett le a motorról? Hiszen nem voltak olyan sérülései, amelyek a kómát indokolták volna. Tűnődött, és csak téblábolt az üzletben, amíg meg nem szólalt a telefon, és végre felébreszthette magát azzal, hogy árnyékolót ajánl egy érdeklődőnek.

129

3

-H elló. - Egy pillanat, mindjárt jön a kollégám... Laci,gye­ re, vevő érkezett!.. .Na, már jön is. Nekem muszáj ki­ szednem a pitét. - Magához jöttem. Megtudtam, hogy itt dolgozik. Nem mondhatom, hogy gyerekjáték volt kiderítenem, de arra gondoltam, nem adom fel ilyen könnyen. - Nem értem, miről beszél... Találkoztunk már? Is­ merjük egymást? - Renáta vagyok. Már láttam magát a kertből. A ba­ rátnőm kertjéből.Tudja, én testekkel foglalkozom.Tes­ tekkel, arcokkal. Kisugárzással. - Nem értem teljesen. Zsombor döbbent képet vágott, de kezdett deren­ geni neki valami. Testek, arcok, kisugárzás? Hát ilyen szlogent sem hallott még, pedig egy időben szloge­ neket kerestek a termékeikhez. Leginkább úgy hang­ zott, mint valami húspiaci hirdetés. - Dehogynem. Van egy ajánlatom a maga számá­ ra. Tudom, hogy már hallotta, de a részleteket nem is­ meri. - M ost... munkaidőben vagyok. Egyébként nem érdekelnek az ajánlatok. - Modellt keresek. Szereplőt. 130

- Nézze, ez teljesen abszurd... Itt állok egy sütödé­ ben, talpig fehérben, és pitét sütök. Harminchat évesen az ember már nem akar modell lenni. Egyébként én soha nem is akartam. Férfi vagyok, nem fogom muto­ gatni a testemet.Testek, arcok, kisugárzás... Hát ezzel legfeljebb néhány tinilányra lehet hatni. Nem isme­ rek egyetlen modellt sem, de nem bánom. Úgyhogy, ne haragudjon... Ilyen hülye helyzetet. M ég hogy legyen modell! Ennyi idős korában...! Modell...! Nem is néz ki jól. Huszonöt évesen, akkor még elment. Akkor még nem volt egy csepp súlyfölösleg sem a derekán, és a halán­ téka sem ritkult. De hát akkor sem egyezett volna be­ le ilyen hülyeségbe. Ez a nő meghibbant. Eljött utá­ na ide, a világ végére? Hát ennyire szar állása lenne ebben a pékségben, hogy azt hiszik, egy ilyen ócska maszlagot is bevesz? - Dehogynem ismer. Luca is modell. Volt. - Ki az a Luca? - Hát a kis barátnője, akinek a kenyeret hordja Dél­ egyházára.

Felhúzta a szemöldökét, aztán sóhajtott. Ez a nő egész biztosan futóbolond. - Nézze, nem úgy általában kellene, hanem egy bi­ zonyos munkához. Pont ezt az arcot keressük, ezt az alkatot. Egyetlen munkáról van csak szó. - Magának ez miért fontos? - Azért, mert pénzt kapok érte. - Megyek a tepsikhez, most nem érek rá ilyesmire. - Mikor végez? - Még legalább két óra. 131

- Oké. Itt leszek két óra múlva. Csak hallgasson meg. Zsombor megvonta a vállát és hátraindult. Menet közben intett Lacinak, aki a laptopja mellől kevere­ dett elő valahonnan hátulról, nyilván chatelt valaki­ vel, mint mindig, ha a nagyapja nem volt a közelben. - Már nem kell jönnöd... Nincs itt senki. - Király. -A ha. Benézett a sütőbe, már vörösesbarnára sült a pite teteje. Kikapcsolta a sütőt és kinyitotta az ajtaját, köz­ ben azon tűnődött, milyen fura világ is ez. Szappanoperába illő fordulat: az életét a nulláról újrakezdő, bukott fazonnak modellállást ajánlanak. Modell! O! Nem, itt valami nem stimmel. Jó, elképzelhető, hogy az ember véletlenül belebotlik olyanokba, akik a di­ vatszakmában dolgoznak, ha már az a lány is modell, vagy modell volt, bár nem látszik rajta. Helyes nő, de egyáltalán nem úgy néz ki, mint azok a csajok, akiket magazinokban látott. Márpedig látott elég ilyen fo­ tót a katalógusaikban, még ha főleg ázsiai lányokról is. Nem, az a délegyházi sünvédő helyes nő, de nem egy bombázó. Lehet, hogy a barátnője ügynökségnél dolgozik, és amikor meglátta őt, beugrott neki, hogy van egy munka, amihez ilyen alkatú férfit keresnek... ? Mondjuk, elképzelhető, de nem életszerű. Rövidgatyát és pólót viselt, csatakos volt a víztől, leégett az orra a napon... Áh. Hülyeség. De azért jól szórakozott magában azon, hogy valaki be akarta fűzni plakátfotózásra. Ha ezt a fia megtud­ ná. .. vajon vele röhögne? Vagy éppen rajta...? Mindegy, a csaj remélhetőleg lelépett. Zsombor­ nak volt elég baja, na meg persze dolga, nem akart 132

még egy eszement nőt is magára szabadítani. A végén még borotvahabot reklámozna a tévében... Valószí­ nűleg ahhoz már túl öreg. Hál’ istennek. Bár a gyerek biztosan kirakná a borotvahabreklámot a Facebookon az oldalára.

Két és fél órával később lépett ki a boltból, és Re­ náta ott várta az út túloldalán. Zsombor kocsijának dőlve telefonált, és odaintett neki, amikor meglátta.

4

Luca nem bírta kiverni a fejéből annak a kerítése előtt parkoló motornak a látványát. Amikor aznap hazaérkezett, és meglátta a motort, alaposan körülnézett, de a fekete jármű tulajdono­ sa sehol sem volt. Ahogy nézte a motort, a torkában lüktetett a szíve. A szentségit, ezt már érezte. Ezt a lüktetést, ezt az izgatottságot... Hirtelen érzések to­ lultak fel benne, valahonnan a korábbi életéből, a kó­ ma előtti életéből, és ezek jobban foglalkoztatták hiszen csodálatos volt, hogy vannak, vagy legalábbis voltak érzései -, mint a jelen pillanat. Befelé figyelt, arra, hogy milyen mámorító, amikor lüktet a halán­ téka és a nyaka, vadul áramlik az ereiben a vér, izzad a tenyere, és hirtelen mindent tisztábban lát maga kö­ rül, mint általában... a bokrokat, a tavat a horgászok­ kal, minden-minden sokkal élesebb, még a motor bu­ kócsövén is észrevett egy kis horpadást. Nem tudta, mi játszódik le a lelkében, nem tudta, hová tartozik, egyáltalán: tartozik-e valahová, de ez az állapot félel­ metesen ismerős volt számára. Ismerős, félelmetes... és valahol mégis nagyon jó.

i34

A motor körül nem volt senki. Ott árválkodott a bejáró előtt, akár egy jelkép. Egy jelkép, ami figyelmeztet, emlékeztet, ki tudja... vagy ami vissza akarja vinni a múltba. Jó reggelt, lépjünk be a múltunkba! Mindenki készen áll rá? A rohadt életbe. Izgalmas és ijesztő egyszerre. De hol lehet a motor tulajdonosa?

Luca óvatosan közelebb lépett a motorhoz, de köz­ ben pontosan érzékelte a környezetét. Mikor fog va­ laki előbukkanni, ott teremni a motornál? Úgy lo­ pakodott, mint egy ragadozó, aki figyeli a prédát, és közben tudja, maga is zsákmánnyá válhat, ha nem elég elővigyázatos. Milyen furcsa. Elveszett érzéseinek egy része kez­ dett visszatérni, de a motorral és a sofőrjével kapcso­ latos konkrét emlékei nem. Mint ahogy Renáta fel­ bukkanása sem idézett fel semmiféle emléket. Semmit. Ahogy állt a motor mellett, és már önmaga tükörké­ pét látta a feketére fényezett felületen, visszaemléke­ zett arra a hétvégére, amikor Renáta meglátogatta.

- Az ügynököd voltam, Luca. Az utolsó ügynököd nem emlékszel, tényleg nem emlékszel? Nézte a harminc körüli nő vörösesbarna, rövid ha­ ját, kissé görbe orrát, és tudta, hogy ismeri, az is rém­ lett, hogy régen másmilyen volt a frizurája, de furcsa­ mód egyetlen olyan helyzetet sem tudott felidézni, amiben mindketten benne voltak. És hogy barátnők lettek volna? Mi a fene lehetett vele, hogy élete hu-

135

szónkét évében nem gyűjtött barátnőket, sem igazi ér­ zéseket, csak Gucci szlingeket? - Azt sem tudom, mi történt velem, amikor eles­ tünk azzal a kurva motorral. Kicsúszott a száján, és segélykérőn nézett a másik­ ra - a nála nem sokkal idősebb nőre, aki egykor része lehetett az életének, aki többet tud róla, mint ő ön­ magáról, és akire nem emlékszik. Renáta kifújta az orrát egy papír zsebkendőbe, mielőtt válaszolt volna. - Arra én is kíváncsi lennék, Luca. - De hol van... Tomi...? Ismered? - Bárcsak tudnék róla valamit - ingatta a fejét Re­ náta. Renáta, a régi ügynöke csak úgy, ripsz-ropsz meg­ jelent Délegyházán, becsöngetett hozzá, és miután megölelgette a kapuban, besétált és alaposan körül­ nézett a házban. Luca figyelte az arcát - vajon felismeri-e ennek a háznak a díszleteiben a régi Luca íz­ lését, a kóma előtti lány világát? - Olyan vagyok, mint régen? Látsz valamit, ami kö­ zös bennem és a régi barátnődben? - kérdezte végül. - Hasonlítasz rá, persze. De a régi Luca nem ven­ ne fel ilyen bő szárú gatyát. A régi Luca nem hagyna szét újságokat és csokipapírokat a lakásában, tovább­ megyek: nem is nagyon enne csokit, nem inna cukros üdítőt, kólát főleg nem, és biztosan lenne a hűtőszek­ rényében egy üveg pezsgő - felelte lassan Renáta. - Miért, piáltam? Bulizós voltam? Nem is emlék­ szem, hogy pezsgőztem volna. - Nem hiszem, hogy sokat pezsgőztél, de mindig azt mondtad, hogy az ember tart otthon a nagy alkal­ makra egy üveg francia pezsgőt. És azt is mondtad: sosem lehet tudni, mikor jön el a nagy alkalom. Az is 136

lehet, hogy mindig ugyanaz az üveg Dóm Perignon állt a hűtődben, sosem cserélted le... - Aha. Dóm Perignon. Hát, jó tudni, milyen bölcs voltam régen. És hogy mennyi pénzem lehetett. - Édes kiscsaj voltál. Én csak a baleseted előtt nyolc hónappal ismertelek meg, de nagyon jószívű lány vol­ tál. A nyolcból legalább három-négy hónapot külföl­ dön töltöttél, szóval keveset találkoztunk, de talán mondhatom, hogy barátnők voltunk. - Olyan furcsa, hogy nem jönnek vissza a veled kap­ csolatos emlékeim. - Semmi baj. Majd lesznek újak, oké? Aztán Renáta mesélt azokról a munkákról is, ami­ ken együtt volt Lucával. A lány közben maga előtt lát­ ta az öltözőt, a sminkeseket, még az arcukat is, mint egy filmben. Ott ül a tükör előtt, a haja már kész, műkonttyal lefogva, pávatollutánzat kerül majd bele, még civilben van, de már sminkelik. A tükörben látja a többieket, a háttérben ott áll Renáta is, aki a hosszú haját copfba fogta össze. A tükör mindent megmu­ tat. Még Renáta fogait is, ahogy nevet, miközben azt nézi, ahogy Luca sminkje készül. Nevet. Vagy inkább vicsorog? A tükörben látott hajdani Renáta fogai egy pillanatra éles agyarakká változtak, mintha Luca egy vámpírfilmbe csöppent volna. Hirtelen nedves lett a tenyere, és leizzadt az egész teste. Le kellett hunynia a szemét, hogy visszatérjen a valóságba, hogy kiszáll­ jon a tükör mutatta torz múltból. Attól kezdve alig várta, hogy végre újra egyedül le­ gyen. De Renáta még maradt, azután is, hogy az ut­ cán találkozott a pékségben dolgozó pasival, akivel váltottak néhány szót. Utána Renáta kifaggatta Lu­ cát, ki volt ez a férfi, majd felvetette, hogy tudna neki :37

munkát szerezni, mert pont ilyen típust keresnek va­ lamihez. Azt szóba sem hozta, hogy Lucának is tud­ na-e munkát kínálni - nem mintha Luca ne félt vol­ na veszettül attól, hogy újra fényképezőgép elé álljon. Az volt a furcsa, hogy azt az érzést nem felejtette el, mennyire szerette, ha fényképezték, valósággal kivirult egy-egy fotózáson vagy bemutatón, de ébredése óta mégsem vágyott erre az érzésre. Sőt most kicsit félt is tőle, hogy Renáta munkát ajánl neki - de nem ajánlott. Sötétedett már, amikor elment, és Luca semmivel sem került közelebb a lelkében sem a kapcsolatukhoz, sem egykori önmagához. A furcsa, vicsorgós mosoly, ami délután felvillant előtte, elalvás előtt is kísértette, rossz érzéssel töltve el, de sejtette, hogy ennek nincs különösebb jelentő­ sége, csupán az lehet az oka, hogy nehezen szembesül a múltja bizonyos, homályosabb részleteivel.

Állt a motor előtt, és tanácstalanul nézelődött. Nem bírta volna elviselni, ha a jármű gazdája bejutott vol­ na a kertjébe, és ott vár rá. Ám a közelben egy árva lélek sem volt. Végül fogta a távirányítót, és kinyitotta a kaput. Mielőtt belépett, körülnézett a kertben, de senkit sem látott. Mintha csak a föld nyelte volna el a mo­ torkerékpár tulajdonosát.

Hát ezt azóta sem tudta megérteni. Hová tűnt a motoros? Hová tűnt a múltja?

138

5

Asszisztált reprodukció, hormonkezelés, spermavizs­ gálat, a petesejt lézeres meghasítása, csak úgy röpköd­ tek a szakkifejezések, és hiába rendezték be barátsá­ gosan bőrfotelekkel, könyvekkel a világos szobát, Paul egyáltalán nem érezte magát otthonosan. Spermavizs­ gálat, kémcsövek, béranya... ? Hallgatta az orvost, hall­ gatta a felesége párbeszédét az ügynökség vezetőjével, és közben Teri arcát nézte. Vajon mit nem tud még róla? Azt hitte, hogy Teri megmutatta neki önmagát, teljesen feltárta előtte a lelkét, és most kiderült, hogy nem is ismeri őt igazán. Miért akar béranyát fogad­ ni, miért akarja injekciózni magát, és lombikban hoz­ ni össze a sejtjeiket, ahelyett, hogy úgy szeretnék egy­ mást, ahogyan szokták, ahelyett, hogy többet lennének együtt? Miért kell Olga problémáját is magukra ven­ niük, miért kell Moszkvába repülniük, ahelyett, hogy otthon szeretkeznének, minél gyakrabban...? Ha jól értette, az orvos azt mondta, a korábbi leletek alapján nincs akadálya annak, hogy Teri teherbe essen, még ha ez eddig nem is történt meg. Minek itt maradni még néhány napig, és vizsgálatról vizsgálatra járniuk? „A program addig nem kezdődhet el, hiába is dönte­ nének róla, amíg nincsenek friss leletek.” Szerencse, ez még csak a döntés előtti helyzet, még bármikor visz139

szaléphetnek, otthagynak egy csomó pénzt, aztán ha­ zarepülnek, tudván, hogy mondjuk... lehet gyerekük, nem kell hozzá béranya. Csakhogy Teri arcán olyasfajta eltökéltséget fede­ zett fel, ami megijesztette. Teri a béranyát választaná, és nem a saját testét. De miért? Ugyan mesélt neki a régi étkezési prob­ lémáiról, de amióta együtt voltak - bár nem volt nagy étkű -, úgy látszott, nincsenek gondjai sem az ételek­ kel, sem a testével. Erős, egészséges nőt látott maga előtt, nem olyat, aki ne tudna kihordani egy gyereket. És hogy miért nem esett eddig teherbe? Paul meg volt győződve róla, hogy azért, mert nem szeretkez­ tek eleget. Nyilván jó időben kell többet szeretkezni. Ebben a korban több szex, több lazaság, és összejön az a gyerek... Ha pedig mégsem, akkor ott az „aszszisztált reprodukció”, amiről itt is szó esett, vagyis egy kis segítséggel tényleg összehozhatják kettejük ivarsejtjeiből azt a kis embriót, és nem béranyának, hanem Terinek kéne kihordania. Miért is ne? Ehhez még csak Moszkvába sem kéne utazgatniuk. London­ ban is bejutnának bármelyik klinikára, és ott sincs ingyen. Miért kell ebbe bevonniuk egy másik nőt, egy béranyát? Semmit sem értett. És amíg nem érti meg, addig nem is akart bele­ egyezni. A vizsgálatokba igen, ha már itt vannak, de a béranyáról szerette volna lebeszélni Terit. Igen, nyil­ ván félti a felesége a leendő gyereküket, talán aggó­ dik, hogy valami gond lesz a terhesség alatt, de ennek a félelemnek Paul szerint nem volt alapja, legalábbis olyan nem, ami indokolna egy ilyen döntést. Hallott ő már nőkről, akik kilenc hónapig feküdtek, hogy ki 140

tudják hordani a gyereküket, és Teri elég fegyelme­ zett ahhoz, hogy ha tényleg babát szeretne, akkor ezt megtegye. O pedig támogatná, nem hagyná magára. Miben, kiben nem hisz a felesége? Saját magában, vagy talán őbenne? Nézte Terit, és egyre inkább úgy érezte, nem is­ meri igazán. Elszomorodott, de kíváncsi is volt: va­ jon milyen az a Teri, aki —remélhetőleg csak ideigle­ nesen - elbújt előle?

Megbeszélték a vizsgálati sorrendet, aláírták a pa­ pírokat, kifizették, amit kellett, elmentek vérvételre, és egy jogásszal is találkoztak. A jogász anyja ma­ gyar volt, tehát beszélt magyarul, évekig élt Buda­ pesten, aztán meg Angliában, mielőtt hazaköltözött volna Moszkvába, és tisztában van az orosz törvé­ nyekkel. Ok fizetik, ezért kizárólag az ő érdekeiket képviseli, méghozzá úgy, hogy minden szabályosan történjen, hogy ne lehessen baj. Természetesen be­ vonnak az ügybe egy orosz ügyvédi irodát is, mert így minden könnyebben megy majd. Teri kapkodta a fejét - ha a béranyaság szabályosan történik, mi­ nek ennyi ügyvéd? - Én önöket képviselem - magyarázta Kata („de szólíthatnak Kátyának is”) a jogász angolul. - Azért van szükségük rám, mert velem minden lépést egyez­ tethetnek majd, ha a béranyaprogram mellett dönte­ nek. Paul nem szólt, Teri bólintott. A jogász magyar­ ra váltott: - Úgy látom, még nem hozták meg... a döntésüket. Ha gondolja, majd beszélhetünk négyszemközt is. 141

Teri megrázta a fejét. Pont ezt nem akarta, hogy a férje már megint úgy érezze, hogy kihagyják valami­ ből. Angolul válaszolt. - Még nem döntöttünk, de Paullal mindent meg­ beszélünk. - Rendben, akkor elmondom, mi mindent kell majd aláírniuk, mibe egyeznek bele, mikor kell Moszkvá­ ban lenniük, ha a program mellett döntenek.

Még nem döntöttünk... ez visszhangzott Teri fejé­ ben, amikor elhagyták a klinikát. Nem a fenét. O már döntött. Nem képes kihordani egy gyereket. Nem ké­ pes. Mint ahogyan teherbe esni sem. Szorította a fér­ je kezét, és úgy érezte, ezer darabra esik szét. Rossz anya lesz? Rossz anya az, aki nem esik teherbe, mert az agya nem engedi? Rossz anya, akinek más hordja ki a gyerekét? Úristen, igen. Lehet, hogy rossz, önző anya lesz?! Kivel kellene megbeszélnie, kivel? Erősen szorította Paul kezét, mégsem hitte, hogy valaha, va­ lakivel meg tudja beszélni, mi baja a várandóssággal. Hiszen ő sem értette igazán. Ki tudna segíteni neki? Mert az nem válasz, hogy az anyja úgy érezte, tönk­ rement a teste a terhességtől és a szüléstől. Az nem az ő élete, hanem az anyjáé. Egész más élet.

Már a klinika kapujában voltak, amikor megszó­ lalt Teri telefonja. Meg se nézte a kijelzőt, automati­ kusan felvette. -H alló. -Teri? 142

- Igen. - Én vagyok... az anyád.

Kapaszkodott Paul kezébe, nem értette, hogyan ta­ lálta meg, honnan tudta ezt a számot az anyja, és érez­ te, hogy fél. Retteg tőle. Akár gyerekkorában. Mit akar tőle? Miért bukkant fel az életében, enynyi év után?

i43

6

- Szóval, megvárt. - Mondtam, hogy megvárom. Menjünk el valaho­ vá, üljünk be egy kávézóba, kocsmába, akárhová, és el­ mondom, mire gondoltam. Zsombor nézte a nőt, aztán megnyomta a kocsi táv­ irányítóját, mire a másik kérdőn nézett rá. - Alkalmazott egy pékségben, és ilyen kocsija van. -A ha. - J ó l van. Beülök maga mellé, és mehetünk. Az enyémet itt hagyom. - Ahogy gondolja... Vajon mit akar tőle ez a nő? Miért nem száll le róla? Titokban belenézett a visszapillantó tükörbe, és meg­ vizsgálta az arcát. Kicsit borostás, talán tényleg jó arc lehetne egy borotvareklámban. Mennyit fizethetnek érte? Lehet, hogy sokat. Biztosan sokat. A gyereknek vehetne valami értelmes játékot. Vagy elvihetné nya­ ralni. Kettesben, életükben először. Ketten repülnének, mondjuk, Krétára. Fürdés, sznorkelezés, röhögés... El­ magyarázná neki, hogy a szülei már szabad emberek. Azzal romantikázik az anyja, akivel akar. Mondjuk, nem a Kardossal kéne, de... Na, ébresztő, fiacskám. Kínálnak majd, mondjuk, öt­ venezer forintot, és annak is örülhetsz. Ha egyáltalán... 144

- Megyünk? - Mehetünk.

- Egy filmről van szó. A nő közelről nézve szeplős volt, finom szarkalá­ bak húzódtak a szeme körül. Mélyen a szemébe né­ zett, amikor ezt mondta. Zsombornak röhöghetnékje támadt. Egy film? Pornóipar, vagy micsoda? - Azt mondta, modellt keres. - Igen, ez így egyszerűbb volt, nem akartam rögtön elijeszteni, és különben is, elsőre ez jött a nyelvemre, merthogy modellügynökségem van. De most valami újba kezdünk. Nem egészen új a műfaj, csak nekünk az. Nem mozifilm, nem tévéfilm, hanem webes soro­ zat. - Webes sorozat? - Internetes szappanopera, ha úgy tetszik. Na, eh­ hez keresünk főszereplőt. - Nem értem. Mit keresek én ebben a történetben? - Ismeri a netes sorozatokat? - Nem én. - Sok még profibb is, mint a tévés sorozatok, és na­ gyobb a potenciális közönségük. Bármikor megnézhe­ tők, tehát nincs a néző a tévéhez kötve, és ezek a soro­ zatok sokkal modernebbek, trendibbek, mint a tévés szappanoperák, ha érti, mire gondolok. - Nem értem. - Akkor megpróbálom elmagyarázni. A legtöbb ilyen sorozatnak profi forgatókönyve van, és profi szí­ nészek játsszák, profi stábbal. Aztán még a webes so­ rozatok közé sorolhatjuk esetleg a videoblogok egy részét is, de ezek akkor tudnak sok nézőt lekötni, ha H5

amatőr felvételek, amatőr szereplővel, és ha van is for­ gatókönyvük, nem látszik rajtuk. Na mindegy, itt egy piaci rés, amibe betörhetünk, hiszen ez a műfaj még újdonságnak számít, egyelőre kevés ilyen sorozat van a piacon. - Tényleg nem tudom, hogy jövök be a képbe. - Keresünk egy olyan szereplőt, egy főszereplőt, mint maga. Kedves, szerethető. Van családja? Ki volt az a gyerek a kocsijában? - A fiam. Elváltam, de hogy jön ez ide? - Hát úgy, hogy akkor még jobb. Nem kell min­ denbe bevonni a családját, ha elvállalja. Egyedül él? - Jó, látom, hogy erről nem akar beszélni. Na mind­ egy. Maga, a pék... - Nem vagyok pék. - Mindegy. Maga egy szimpatikus, szerethető, ki­ csit elpuhult harmincas pasi, elvált, van egy gyereke, ez klassz, és van egy jó szar, átlagos állása. Másféle élet­ ről álmodik, mondjuk a kocsiját nem értem, de majd elmeséli, hogyan jutott hozzá. Mindegy, tehát ki akar törni, de csak nem tudja elhagyni ezt a DunavarsányDunaharaszti-tengelyt. Na, ezt mi leforgatjuk. - Ezt? Másféle életről álmodik? Az arcára lenne írva? De hiszen most jobb neki, mint abban a „másféle” életben. - Igen. Aztán meglepetéseket találunk ki a maga számára. Laza forgatókönyv alapján fogunk dolgoz­ ni, bemutatjuk a mindennapjait, addig minden úgy megy, ahogy az életében menni szokott, de aztán gon­ doskodunk néhány meglepetésről, váratlan fordulat­ ról. Innentől pörög fel a sorozat, és kattan rá minden­ ki. Gondoljon bele, a pék, aki különböző elképesztő 146

helyzetekbe csöppen. És mivel maga sem fogja pon­ tosan tudni, mikor mi várható a forgatásokon - vagyis nem lesz előre „megírt” szerepe, hanem élheti a saját életét -, nem játssza majd túl. A reakciói természete­ sek lesznek, magán múlik majd, mit hogyan old meg. - Ezt nem értem, kicsit olyan, mint egy valóságshow. - Igen, de azoknak már leáldozott. Itt nem arról van szó, hogy összezárunk valamilyen helyzetben né­ hány embert. Ez a maga sorozata, a maga élete, mégis film, rendezővel, ödetemberekkel, beleszólhat, és lesz, amit többször eljátszhat. Ezt várja a mai kor embere: profizmust finom amatőr fílinggel, érti? Olyan, mint­ ha amatőr film lenne... mégsem az, hanem nagyon is professzionális alkotás. Nem valóságshow, nem meg­ írt film, hanem az igazi élet, amibe egy kicsit beleren­ dezünk. Hihetetlen lehetőségeket kaphat. - Mondja, ha olyan hihetetlenek ezek a lehetősé­ gek, akkor miért nem mással csinálja? Miért pont en­ gem szúrt ki? - Őszinte leszek - felelte Renáta. - Már próbálkoz­ tunk másokkal is. De amikor magát megláttam, érez­ tem... magában megvan az ehhez szükséges érzelmi intelligencia. Jól néz ki, jóképű, de kicsit belekényelmesedett az életébe, már talán nincsenek olyan am­ bíciói, vágyai, mint tíz éve. Magát lehet a legjobban formálni. - Websorozat? És miért lenne ez jó nekem? - Azért, mert... lehetőséget kapna. - Mégis, mire? - A z... Életre. Tudja, arra a nagybetűsre. - Azt már éltem egyszer. Ha azt nevezi nagybetűs­ nek, amikor az embernek összejönnek a dolgok. *47

- Szóval, nem mindig dolgoztam pékségben, tud­ ja? Nem mindig laktam Dunavarsányban, egy lepuk­ kant házban. Régen tízhuszonhat volt az irányítószá­ mom, és nem társasházban, hanem a saját villámban laktam. A kocsim a régi korból egy kis emlék... Nyil­ ván ésszerűbb lenne eladnom, de már megszoktam ezt a márkát, hát nem adom el... Eljöttem egy sütödébe dolgozni, de ez nem azt jelenti, hogy beszállok vala­ mi sorozatba, amiről azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák, meg aztán nem is érdekel. - Fizetnénk is. - Hát ez kedves maguktól. Miért, nem találtak olyan balekot, aki ingyen megcsinálná? - Mondom, hogy ehhez szerencse kell. Először ma­ gának is kamerapróbán kell majd részt vennie, hogy lássuk, szereti-e a kamera. - Köszönöm, nem. - Ne mondja, hogy nem. Adjon egy esélyt saját ma­ gának. Még azt sem kérdezte meg, milyen váradan for­ dulatok lennének a filmben, amiket le kéne reagálnia. - Nem, mert nem érdekel. - Például ilyenek - mondta a nő, egészen közel ha­ jolva Zsomborhoz, hogy már érezni lehetett kávéilla­ tú leheletét, és hirtelen megcsókolta. Zsomborban a férfi és a „szereplőj elölt” viaskodott. Egyrészt, mint férfinak, nem volt ellenére a helyzet, különös tekintettel arra, hogy már az idejét sem tud­ ta, mikor csókolták meg utoljára... másrészt viszont a csaj nyilván megrendezte ezt a jelenetet, hogy lás­ sa, miképpen reagál. Hát jó, legyen, figyelje csak meg alaposan a reakció­ 148

ját, gondolta. És visszacsókolta Renátát, keményen, férfiasan.

A dunavarsányi házban jó hosszú ideje nem fordult meg nő, a régi lakónál, az öregúrnál biztosan nem, és eddig Zsombornál sem járt senki. De még az életé­ be sem sétált be soha ilyen heves, bőbeszédű, akaratos nő, mint Renáta. Zsombor mosolygott is, amikor a nő birtokba vette a házat, és végül Diana Kroll hangjára gyűrték kupacba maguk alatt a lepedőt. I ’ve Got You Under My Skin... És ott is aludt nála. Zsombor arra ébredt, hogy puha női test simul hozzá hátulról, és a test tulajdonosa a lapockájába szuszog. Na, most mondhatná az apja, hogy erre varrj gom­ bot, kisfiam.

7

Hát nem. Nem Franco, ez most már biztos, gondolta Renáta, amikor leült a férfival beszélgetni. Hiába vi­ selt a múltkor ugyanolyan koptatott pólót, hiába fe­ szül ugyanúgy a bicepsze, hiába hasonló a fejformájuk, de még a kezük is... Francóban sokkal több minden volt, mint ebben a Zsomborban. Bár... ki tudja. Ér­ heti még meglepetés... Az biztos, hogy a filmbe jó lesz. Ezt érezte, holott nem is volt filmes. De ez a pasi, annak ellenére, hogy nem tűnt olyan kiismerhetetlennek és megfejthetetlennek, mint annak idején Franco, talán még saját ma­ ga számára is tartogathat meglepetéseket. Az a fajta férfi, aki hajlamos túl korán, kellő önismeret nélkül elkötelezni magát egy kapcsolatban, egy házasság­ ban, és elfojt magában egy csomó mindent, ami per­ sze előbb-utóbb felszínre tör, összegezte gondolatban Renáta. Nem olyan dörzsölt, mint Franco, de ez talán nem is baj. A sorozat szempontjából biztosan nem. A többi pedig... Esetleg ki is próbálhatná, hogy bizonyos területe­ ken hogyan „működik”. Hiszen úgyis Francóra em­ lékezteti. ..

150

8

Luca megcsináltatta a fészerben álló régi kerékpárt egy szerelővel, és már biciklivel közlekedett, így húsz perc alatt megjárta az utat az üzletig, és egyre jobban bír­ ta a tekerést. Minden este a torkában dobogott a szí­ ve, amikor befordult a tóparti útra. Hátha ott áll az a motor... újra... A múltkor, amikor ott parkolt, bentről leskelődött, nem bukkan-e fel a gazdája, de nem lá­ tott senkit, és reggelre, amikor felkelt, eltűnt a motor a ház elől. Az is megfordult a fejében, hogy mindez a véletlen műve, talán egy horgász állította le a motort a háza előtt, és hajnalban elhúzott a zsákmánnyal. Csak hát az a motor annyira ismerős volt. Biztos, hogy már látta. Sőt talán ült is rajta.

Kinyitotta a kaput a távirányítóval, de már csukta is be maga mögött, ahogy bent volt a kertben. Már megint elfelejtettem lábtörlőt venni, hogy én milyen hülye vagyok, morgott magában, és bedugta a kulcsot a zárba. Ám a kulcs nem fordult el, csak félig, és ma­ gától kinyílt az ajtó. Reggel még ezt is elfelejtette be­ zárni. Vajon régen is ilyen feledékeny volt? Belépett a házba, ledobta a cipős szekrényre azt a nagyon ronda övtáskát, amit - ebben biztos volt —a 151

régi életében sosem hordott volna, de a biciklizéshez ez tűnt a legpraktikusabbnak, kilépett a vékony pántos papucsból, és mezítláb betrappolt a szobába. Aztán csak állt kővé meredve, és nem tudta eldön­ teni, hogy ennyire feledékeny-e, vagy netán megőrült. És arról sem volt fogalma, hogy mitévő legyen. Ha si­ kít, az már az őrület jele?

Az ablak alatti íróasztalon ott hevert egy könyv, a címével felfelé fordítva. Kiss József László: Parancsolsz egy kézigránátot? Agyonolvasott könyv volt, valaha fe­ hér, mára teljesen megszürkült borítóján egy éppen fel­ robbanó kézigránáttal (átfutott a fején: tényleg ez volt a kedvenc regénye?), és több helyen meggyűrődött ge­ rincén látszott, hogy rengeteget forgatták. Két eset lehetséges, gondolta: vagy alvajáró, és éjjel valahonnan előkerítette a könyvet, lerakta, és a reg­ geli rohanásban nem vette észre - vagy járt nála va­ laki, amíg nem volt otthon, és itt hagyta neki a köny­ vet. A nyitott ajtó ezt az eshetőséget támasztotta alá. Nyugalom. Meg kell nyugodnia. De előbb körbejár a lakásban. Izzadt a tenyere, gyorsan vert a szíve, fel­ gyújtotta az összes lámpát, benézett az ágy alá, a szek­ rénybe, kiment a fürdőszobába, és belesett a konyhá­ ba. Sehol senki. Gyorsan visszament az előszobába, és mindkét biztonsági zárat bezárta. Aztán megérezte a szagot. Ételszag volt. Beleszi­ matolt a levegőbe: ez paprikás csirke! Óvatosan viszszasomfordált a konyhába. A tűzhelyen egy krómo­ zott lábas állt, mellette, a pulton alufóliával letakart jénai tál. És egy levél. „Többször hívtalak, kislányom, hátha tudunk talál-

kozni, mert Pesten volt dolgom, de nem vetted fel a telefonodat, úgyhogy ne haragudj, de bejöttem a pót­ kulccsal, mert anyád küldött neked egy kis ételt. Ha nem eszed meg rögtön, tedd be a hűtőbe! (Ezt anyád üzeni.) Amikor hazaérsz, hívj fel minket, mert aggó­ dom miattad. Puszillak: apu.” Kihúzta a pult alól az egyik bárszéket (rendes ülő­ alkalmatosság nem fért el a szűk, keskeny konyhá­ ban), és rátámaszkodott. A rejtély megoldódott. Az apja járt itt. Nem jellemző rá, hogy nem zárja be ma­ ga mögött az ajtót, de biztosan ideges volt, vagy siet­ nie kellett, és elfelejtette. A paprikás csirke illata megnyugtatta. Mintha csak otthon lett volna, biztonságban. Otthon, Regölyben. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében: ahe­ lyett, hogy mindenáron új életet próbálna teremteni magának, haza kellene költöznie a szüleihez, ilyen ál­ lást, mint a mostani, biztosan találna, és ott nem kel­ lene félnie. Sem a múltjától, amely bármikor betörhet a jelenébe, sem betolakodóktól, hiszen ott van Mar­ ci kutya, ott vannak a szülei, a szomszédok... Meny­ nyivel kényelmesebb lenne. Kényelmesebb és biz­ tonságosabb. De nem. Nem ezt akarja. Muszáj megtalálnia magát, akárhol is van benne, mélyen elrejtve, az igazi Luca. Az a Luca, aki nem szarja össze magát, ha nincs bezárva az ajtó. Akinek vannak barátai. Akinek nemcsak félelmei vannak, ha­ nem érzései is, meleg, pozitív érzései. Marad, és átírja a sorsát.

iS3

- Koszi a csirkét, anyu. - Luca, ettél? Jól vagy? Apáddal halálra aggódtuk magunkat. - Igen, csak most láttam, hogy tegnap este óta né­ mára van állítva a mobilom. Elfelejtettem visszaállí­ tani. - Ne csinálj ilyet... Azt hittük... - Anya, nehogy már elsírd magad! - Jó , te nem tudod, milyen volt, amikor... amikor értesítettek, hogy kórházba kerültél. Azt az érzést... - Miért nem mondasz semmit? - Sajnálom. Elfelejtettem. - Az a lényeg, hogy rendben vagy. Sokkal jobb len­ ne, ha itt lennél, a közelünkben. Itt is van redőnyüz­ let, Tamásiban biztosan van, megkérdezze apád, hogy keresnek-e eladót? - Köszönöm, de inkább ne... - Vagy apád cégénél. Ott biztos felvennének titkár­ nőnek. - Anya... ne. Szeretnék önállóan élni. - Tudom... Csak nagyon messze vagy. Már megint nagyon messze vagy, és most még kevésbé tudsz vi­ gyázni magadra. Legalábbis attól félek. - Nem lesz baj, hidd el. Aput tudod adni?

- Tudod, hogy nyitva felejtetted az ajtót? - Az nem létezik! - Az apja hirtelen kapkodva kezd­ te venni a levegőt. - Bezártam, hogy hagynám nyit­ va... - Hát, pedig nyitva volt, amikor hazajöttem.

154

- Mindegy, csak szóltam. Nincs semmi baj. - Ne haragudj, úgy látszik, teljesen szórakozott va­ gyok. A cégbíróságon voltam, tele volt a fejem... Ne haragudj... Nincs semmi baj? - Semmi. Egyáltalán semmi. Minden oké, csak egy kicsit meglepődtem. És örülök a kajának. - Betetted a hűtőbe? - Mmmm... még nem, előbb eszem belőle egy ki­ csit. - Mikor jössz haza? - Nem tudom. Előbb elmegyek Londonba.Tudod, mondtam. - Igen. Majd átutalok egy kis pénzt. - Apu, nem kell. Kapok fizut, és még van is abból, amit adtatok. - Nagyon vigyázz magadra. - Oké. Ja, és koszi a könyvet. - Milyen könyvet? - Hát a kedvenc könyvemet. Azt a régit. -

Na megyek, melegítek egy kis kaját. Jók legyetek. Luca... Igen? Nem tudom, milyen könyvről beszélsz.

- Lehet, hogy el kell mennem orvoshoz? így kez­ dődik az Alzheimer-kór? Luca már bánta, hogy megemlítette. Apja hanga aggodalmas volt, és nyilván egész nap máshol járt az esze, ha erre sem emlékszik. Mindegy. A lényeg, hogy csak az apja járt nála, és hogy este, az ágyban belela­ pozhat abba a könyvbe.

155

- Ne aggódj, apu. Nincs semmi bajod. Pihend ki magad. - Te is, és néha vedd fel a telefonodat.

Kiszedett két kanál nokedlit aj énaiból, pörköltszaf­ tot mert rá, és a tetejére tett egy alsó combot. Megme­ legítette a mikrobán, aztán evőeszközt vett elő. Jobb lett volna, ha van otthon tejföl, de az anyja csomagolt egy fóliába friss kaprot - megszórta vele az ételt, majd bevitte a tányért a szobába, és az íróasztalnál ette meg. Közben a könyv borítóját nézegette, majd megfordí­ totta, hogy elolvassa a fülszöveget. ,¿4 regény három egyetemistafőszereplője nemfor­ radalmár, nem tudatos hős. Öcsi, Satya és Joe egy­ szerűen csakjózan gondolkodású, ép ösztönű, becsü­ letesfiúk, akik a legveszedelmesebb helyzetekben is igyekeznek életben maradni és megtartani embersé­ güket. így kerülnek az egyetemi előadásokról diák­ munkatáborba a Kárpátokba, majd budapesti karha­ talmi osztagba, hogy végülpartizán váljék belőlük, és »előremenekülve« csatlakozzanak a szovjetfel­ szabadítókhoz. Az író, aki két sikeres ifjúsági regényt írt már, most a háromfiú izgalmas kalandjain keresztül lebilincselően ésfiatal derűvel állítja az olvasók elé ezt a már történelmi múlttá vált kort: a felszabadulás előtti hónapokat. ” Munkatábor? Partizánok? Szovjet felszabadítók? Mi ez? Megnézte, mikor jelent meg a könyv: 1975ben. Hiszen akkor még nem is élt. Hét évvel a szü­

letése előtt jelent meg a regény, a partizános regény, ami fontos volt az életében? Ez lenne az a regény, amit magával hurcolt a fotózásokra, amit —valószínűleg rongyosra olvasott? Nem értette a dolgot.

Nem kezdett bele a könyvbe. Nem tudta, miért nem ül neki most rögtön, vagy legalább miért nem olvas bele... Inkább elment zuhanyozni. Bekrémezte magát, állt a furdőszobatükör előtt, és nézte az arcát, nézte, hogy az ébredés után látott, keskeny arc kezd élettel megtel­ ni, a szarkalábak egy része már kisimult. Ekkor meg­ ütötte a szemét valami. Egy üveg parfüm. Esküdni mert volna rá, hogy reggel még nem volt ott a polcon. Annál is inkább, mert összesen egy par­ fümje volt, az apja vette neki a „visszatérése”után, Luca kérésére. Egy parfüm, amire emlékezett, hogy szeret­ te, használta, és az apja persze rohant, hogy megve­ gye neki. De most egy másik üveg is állt a polcon. Kék-feke­ te csíkos üveg, Rive Gauche felirattal. Óvatosan kinyújtotta érte a kezét, levette a kupak­ ját, és beleszagolt.

Fekete ágyneműhuzat, kaviár a tálcán, két pohár pezsgő az ágy mellett, egy vastag divadapon. Szenvedély. Szerelem. Szerelem? Vagy csak vágy? Akarom. Kell.

Ne hagyj el soha. Nem hagyhatsz el soha.

Szédült, ahogy rátört egy csomó emlék, pusztán at­ tól, hogy beleszagolt a parfümbe. Nem is képek vol­ tak, hanem érzések, féltékenység, őrült szenvedély, düh, szeretet, vágy, rettegés... Most először érezte, mit érez­ hetett régen. Uramisten. Ez voltam én? Ez vagyok én?

De ki a férfi?

És hogy került oda a parfüm, a már kinyitott üveg parfüm? Az apja hozta volna? De hát honnan, és mi­ ért nem szólt? Ha otthon, Regölyben ott lenne egy ré­ gi kölnije, már biztosan odaadták volna neki, ahogyan a többi cuccát is. Volt egy-két régi illat a dobozban, amit az anyja eltett neki, de egyiket sem érezte magá­ énak. Kihívóak voltak, túl erősek, nem vágyott rájuk. De ez... Ez az övé volt. Akkor is, most is. Fanyar, ke­ sernyés, rejtőzködő... Épp olyan, mint ő. Hogy került ide? Az apja tényleg ennyire feledé­ keny lenne? NEM . Nem az apja hozta. Akkor már tényleg nagy baj van az apjával - bár eddig nyomát sem vette észre rajta feledékenységnek ha arra sem emlékszik, hogy bement a fürdőszobájába és otthagyott a polcán egy üveg parfümöt. Más kérdés, hogy az apja ezt nem is tenné. Egyszerűen lerakta volna az íróasztalra, vagy a 158

lábas mellé. Nem helyezte volna el szépen a polcon a piperéi között.

Rémület fogta el. Járt nála valaki. És az a valaki nem az apja volt.

9

- Anya?! Teri érezte, hogy rémült a hangja. Mióta nem lát­ ta már az anyját... annyi mindent nem tudott meg­ bocsátani neki. Például azt, hogy elhagyta az apját. - Kórházban vagyok. - M i... mi történt? Hol vagy? - Pesten. Hosszú lenne ezt most... elmondani - az anyja halkan, akadozva beszélt, vagy csak a térerő volt gyenge? - De jól vagy? - Az túlzás... M ajd... mesélek. Meglátogatsz? - Moszkvában vagyok. - Nem ezt kérdeztem... Teri hallgatott. Nem mondhatja egy beteg ember­ nek - azt sem tudta, mi történt az anyjával, mi baja lehet -, hogy fél a találkozástól. Hogy mennyi min­ dent le kell győznie magában ahhoz, hogy újra beszél­ ni tudjon vele... Hogy nem ő tűnt el az anyja életé­ ből, hanem az anyja az övéből... Nem tudta, mit válaszoljon. Egyik kezével Paulba kapaszkodott, a másikkal a telefont szorította. Végül sikerült kipréselnie magából: - Persze. De az még egy kis idő. Hamarosan meg­ látogatlak. 160

- Rendben... Remélem, még életben találsz. A vonal megszakadt, és Teri most talán még job­ ban utálta magát, mint az imént. V isszaszáguldott az időben, akarata ellenére, és őrült bűntudatot érzett. - Ki volt az? Mi történt? - Paul kérdései térítették vissza a jelenbe. - Az anyám. - Az anyád?! Hiszen ez remek, nem? Végre előke­ rült. - Ez nem ilyen egyszerű.

Paul nézte Terit, és arra gondolt, vajon miért nem egyszerű. Hát nem jó, hogy végre előkerült az anyja, akivel annyi éve nem találkozott? Paul tudta, hogy Te­ ri szerint ő még mindig gyakran fekete-fehérben látja a világot, és nem azokban az élénk színekben, amiket Teri szeretett (volna) látni, de úgy vélte, a régi szeret­ tei felbukkanásának csak örülhet az ember. Ám a fele­ sége arca sápadt volt, szeme köré árkok mélyültek, te­ kintete fénytelenné vált, aztán kibuggyantak a könnyei. Paul megrémült. Miképp segíthetne a feleségének? Az együtt töltött évek alatt szinte sosem látta sírni Terit. Kemény, erős, magabiztos és leleményes nő, aki minden helyzetben feltalálja magát. Most meg itt zo­ kog a vállán, és neki fogalma sincs, vajon azért-e, mert lelke mélyén örül, hogy előkerült az anyja, vagy két­ ségbe van esve... de ha az utóbbi, akkor miért? Iste­ nem, gondolta, milyen sok mindent nem tudok még róla... Mégis örült, hogy ő lehet a támasza ebben a helyzetben.

161

Az Arbat utca házait csodásán felújították és ki­ tatarozták, a színes homlokzatok mögött kis üzletek, kávézók bújtak meg, és immár nemcsak a gazdagok kiváltsága volt itt sétálni, a moszkvaiak mindenestül birtokukba vették - nem úgy, mint a budapestiek a Váci utcát, gondolta Teri. Egy kávézó teraszán ültek, és azt figyelték, hogy egy zsebtolvaj miként próbálja kiemelni a tárcákat és mobilokat a teraszon ülők elő­ vigyázatlanul szabadon hagyott táskáiból. Teri gon­ dolatait kicsit elterelte, hogy Pault visszafogja: ne ve­ gye üldözőbe a zsebtolvajt, a fene ismeri ki magát Moszkvában, még az is lehet, hogy a tolvaj összeját­ szik a kávézóban (vagy akár a rendőrségen) valakivel. Paul végül felmutatta a mobilját a tolvaj srácnak, és hangtalanul formálta a szájával: police, majd úgy tett, mintha hívna valakit. A srác tekintete egy pillanatra rájuk szegeződött, majd vállat vont és elindult. Nyil­ ván egy másik kávézó - és az ott üldögélő turisták felé vette az útját. - Ki kellett volna hívnom a rendőrséget! - mond­ ta Paul, még mindig döbbenten. - El tudod képzelni, hogy ez egy európai nagyvárosban előfordulhat? - Ez Moszkva. Azt hiszem, itt bármi előfordulhat. Paul, nem otthon vagy, érted? Beszélsz oroszul? - Nem, de gondolom, a rendőrök beszélnek ango­ lul. - Aha... Hát ezért imádlak. Ezért is. - Ha imádsz, hogyha tényleg imádsz, elmondod, mi bánt. - Hosszú történet. És belehalok. - Nem halsz bele. Könnyebb lesz. - Mit tudod te! Normális gyerekkorod volt, nor­ mális lelked van, nem őrizgetsz sérelmeket, az volt a 162

legnagyobb bajod, amikor találkoztunk, hogy azt hit­ ted: halálos beteg vagy, ami szerencsére nem igazoló­ dott be, illetve hogy sosem éltél bátor, bevállalós éle­ tet. Hát velem nem így történt. - Amióta veled vagyok, bátor, bevállalós életet élek. Ránézett a férjére, aztán elmosolyodott. Milyen iga­ za van. Miért bántja amiatt, hogy nem élt át olyas­ mit gyerekkorában, amit ő? Miért nem örül, hogy Paul egészséges lelkű ember, hogy nem hordoz ma­ gában sebeket? - Igazad van. - Csak akkor mesélj, ha bízol bennem. És ha bízol abban, hogy könnyebb lesz. - Nem tudom, könnyebb lesz-e... Az anyám kór­ házban van. Budapesten. - Mi baja? - Nem tudom. Nem mondta meg. Csak azt mond­ ta, hogy reméli, még életben lesz, mire meglátogatom. Ha egyáltalán... - Talán - kezdte Paul, és megsimogatta Teri kezét - átfoglaltathatnánk a repülőjegyünket, és odautaz­ hatnánk. - Nem - rázta a fejét Teri. - Látod, ez az. Nem. Az anyám mindig életem legfontosabb pillanatait tette tönkre. Most nem fogom hagyni. - Miről beszélsz? - Arról, hogy szeretném, ha végigcsinálnánk a vizsgálatokat.Rendben van,Olgáról és abéranyaprogramról még nem döntünk, de legalább legyünk túl a vizsgála­ tokon. - De ha az anyád... - Paul... ezt szeretném. Még pár nap Moszkvában.

Ne hagyjuk félbe, mert akkor soha többé nem jövünk vissza, és azt nem fogom megbocsátani magamnak. Kegyetlen mondatok hagyták el a száját, tudta. De az anyja tényleg mindig a legrosszabbkor avatkozott bele az életébe. Mintha valami titkos radar működött volna benne. Még jó, hogy legalább az esküvőjén nem bukkant fel, legalább akkor nem jelzett a radarja, de most is életük fontos napjait élik. Másrészt viszont... az anyja kórházban van. Úristen, majdnem húsz évig semmit sem tudott róla. Lelépett az apjától, otthagyta őt is, akkor sem kereste meg, amikor a karrierje csúcspontján volt, és most... beteg? Miért nem árulta el, mi a baj? Nem. Nem fog az anyja miatt mindent felborítani most, hogy élete egyik legfontosabb döntése előtt áll. - Akkor legalább mesélj róla... Mesélj a rémálma­ idról. Hosszan, csendben nézte a férfit, majd bólintott. - Oké.

164

10

- Nem tudtam, mi akarok lenni. De az anyám el­ döntötte. Tornász leszek, és kész. Ötéves voltam, ami­ kor először levitt az egyesületbe, és attól kezdve napon­ ta több órát edzettem, hogy majd egyszer világbajnok legyek. - Ötévesen... napi több órát edzeni? - Igen, de nem ez volt a baj, hanem az, hogy en­ gem soha senki nem kérdezett meg, hogy szeretném-e ezt csinálni, vagy valami máshoz volna kedvem... Később hiába szóltak az edzőim az anyámnak, majd nekem, hogy túl magasra nőttem ahhoz, hogy művé­ szi tornában vigyem valamire, az anyám tovább eről­ tette a dolgot. Aztán tizenkét évesen megsérültem. Attól kezdve az volt anyu álma, hogy modell legyek, és címlapokon szerepeljek. - Tudom, Teri, de ez a múlt. - Igen, a múlt, de közben, amíg próbáltam valóra váltani anyám álmait, azért szenvedtem, mert apám­ mal - aki akkoriban a szülővárosában, Berlinben dol­ gozott - alig találkoztam. Apu volt a melegség, anyu a hideg ridegség. Apu az engedékenység, anyu az elvá­ rás. Apu a jutalmazás, anyu a büntetés. Belemenekül­ tem egy, megjegyzem, borzalmas házasságba, amiből csak úgy tudtam kiszállni, hogy mindenből kiszálltam. i 65

- És beteljesítetted anyád álmát. Világhírű modell lettél. - Igen, ez valóban nem az én álmom volt. - Mik voltak a te álmaid? - Nem voltak... - már szinte suttogott. - Azt hi­ szem, nem voltak saját álmaim. Nem volt saját életem. Egyáltalán nem... Talán még akkor is az anyámét él­ tem, amikor már rég nem találkoztam vele. Talán csak most kezdem a magamét élni. Nem tudom... - Szerették egymást a szüleid? - Ezen sokat gondolkodtam annak idején - nézett Paulra hálásan. - Feltételezem, hogy amikor megis­ merkedtek, szerették egymást. De ez nem olyasmi, amit megkérdezel a szüléidtől, főleg akkor, ha fagyos otthon a légkör. Mondjuk, amikor majdnem testvé­ rem született, akkor anyu már biztosan nem volt sze­ relmes apuba... Vagy talán már előbb sem. De apám szerette anyut, ebben biztos vagyok.

- Pár napig apáddal maradsz - mondta az anyja, miközben Teri haját két copfba fésülte. Mindig tépte a haját a fésűvel, sosem bontogatta a tincseit olyan tü­ relmesen, mint az apja. Teri már hozzászokott, még­ is minden reggel könnybe lábadt a szeme, amikor el­ kezdődött a frizuraigazítás. - Tényleg? Hogyhogy? - El kell mennem. - Hová? - Majd elmesélem, ha nagyobb leszel. A lényeg, hogy apu visz majd edzésre, és ő megy érted. Ne egyél csokit, rendben? Rájövök, ha átvertek. - Mikor jössz haza? 166

- Egy-két nap múlva. Nem tudom pontosan. Az apjával maradhat, kettesben! Szabadnak érezte magát, és boldognak. Tudta, hogy most majd olyas­ mit is megtehet, amit máskor nem. Akár az edzést is kihagyhatja... - Anyád dühös lesz, ha megtudja - rázta a fejét az apja, de Teri tovább ült az ölében, kérlelve: ne kelljen aznap edzésre mennie. Alapozó edzéseket végeztek, semmi kedve nem volt a több kilométeres futáshoz. - Nem mondjuk el neki, oké? - Na jó ... Akkor mit szeretnél, mit csináljunk dél­ után? Menjünk moziba? - Beszélgessünk. Társasozzunk, és mesélj a pókma­ nókról, mint amikor még kicsi voltam.

- Anyunak miért kellett elmennie? Hol van? - Nem biztos, hogy megmondhatom. - Miért nem? - Mert nem örülne. Nem gyerekeknek való. - De ha megígérem, hogy nem árulom el neki...?! - Oké. De meg kell ígérned. - így görbüljek meg! - Rendben. Kórházban van. - Beteg? - Nem. Csak... majdnem lett egy kistestvéred, tu­ dod? Csak hát... valami baj volt vele, úgyhogy most mégsem lesz. Ezért kellett befeküdnie. - Mi az, hogy valami baj volt vele? - Hogy... nem életképes. - És akkor nem lesz testvérem? - Nem. - Mert nem akarja anyu? 167

Csak úgy kicsúszott a száján a kérdés. Az apja nem nézett rá, és nem válaszolt, csak magához szorította.

- Nem a te hibád, hogy megromlott a kapcsolatuk - mondta Paul tárgyilagos hangon. - Nem. De anyu abortuszra ment. Nem hiszem, hogy bármi baja lett volna a majdnem-testvéremnek. Egyszer hallottam, hogy apám a szemére hányta: „Te nem akartál még egy gyereket! Azt a babát is elvetet­ ted!”. . . Néha szerettem anyut, de a legtöbbször féltem tőle. Néha utáltam. Nem volt valami csodás gyerek­ korom, bár időnként kaptam pattogós cukrot, tudod, ami úgy durran a szájban. - Pífrrr... Az azért borzalmas volt. - Nagyon vicces volt, ne legyél már ennyire felnőtt. Ráadásul nekem ízlett is. Egy idő után már csak titok­ ban ehettem ilyet, ha aputól kaptam, mert vigyáznom kellett a súlyomra. És borzalmasak voltak a vasárna­ pi ebédek. Idővel már nem is ültem oda az asztal­ hoz, hanem bezárkóztam a szobámba. Néha eljöttek a nagyanyámék is, anyu szülei, akik szörnyülködtek, hogy milyen sovány vagyok. Anyu jól összeveszett velük, és mindenki szájában megkeseredett az étel. Én vasárnaponként sem ehettem rántott húst, vagy ilyesmit. Roston sült csirkemell, salátával vagy párolt zöldséggel. Ez volt az ünnepi kajám. Bár akkoriban már szinte soha nem voltam éhes, tudod? Anyu adott egy kalóriatáblázatot, abban minden kaja kalóriatar­ talma fel volt tüntetve, csupa borzalmas szám. Ak­ kor sem tudtam enni - mert kövérnek láttam magam, és állandóan a kalóriatáblázat számai lebegtek a sze­ 168

mem előtt amikor híznom kellett volna, de erről már meséltem. - Amikor édesanyád kitalálta, hogy ha már egy sé­ rülés véget vetett a sportpályafutásodnak, akkor pró­ bálj szerencsét a divatvilágban - bólintott Paul. - Igen. Csakhogy... történt valami, ami miatt egy­ általán nem érdekelt az, hogy mi lesz velem. A zsebtolvaj ismét feltűnt az Arbaton, de amikor meglátta, hogy Paulék még mindig ott ülnek, zsebre vágta a kezét és továbbment. - Szóval, tiniként már részt vettem egy nyugat-ber­ lini bemutatón, apám ismerősei aj ánlottak be egy ügy­ nökségnek, és ők láttak bennem fantáziát. Attól kezdve néha jött egy-egy felkérés, és még pénzt is kerestem. Szégyellős voltam, és utáltam, hogy a lányok maceráltak - egy félszeg kelet-európai kislány voltam, igye­ keztek kiszúrni velem. Anyám etetett, hogy „nőies” legyek, és biztatott, hogy ne hagyjam magam, amikor egy-egy lány keresztbe tett nekem, eldugták a blúzt, amit fel kellett volna vennem, végül egy farmerdzse­ kiben rohantam ki a kifutóra, és mindig attól féltem, hogy orra fogok bukni... Aztán, amikor tizenöt éves lettem, egyszer csak arra mentem haza a suliból, hogy anyu nincs otthon. És este sem jött haza, csak apu.

- Anyád egy ideig... kórházban van. Az apja lehajtotta a fejét, és Teri semmit sem értett. Megint megismétlődik a régi történet? Az anyja újra gyereket várt, de valami baj volt vele? - Hogy van? Mi baja? Menjünk be hozzá! - Ha jobban lesz, bemegyünk. Megígérem. Tudta, hogy nem mond igazat az apja. Nem tudta, 169

mit hallgat el előle, de abban biztos volt, hogy hazu­ dik. Az ő egyenes, őszinte apja! Lehet, hogy meghalt az anyja. Teri elsírta magát. Apja simogatta a vállát, a fejét, a haját, de nem mon­ dott semmi megnyugtatót.

- M i baja volt az anyádnak? - Semmi. A lépcsőházban tudtam meg, mindjárt másnap, hogy anyu elköltözött a szomszédasszony férjével. A szomszédasszony nem volt olyan kíméle­ tes, mint az apám. Elmesélte a liftben, hogy mi tör­ tént: a férje és az anyám leléptek. Együtt. - Hogy...? - Igen, jól hallottad. Ott, az óbudai panelházban szerelembe estek a szomszéddal, és fogták magukat, elköltöztek. - Nagyon meredek. - Igen, és az még meredekebb volt, amikor elmond­ tam apunak, hogy tudom, mi történt. Könnybe lábadt a szeme, és saját magát okolta, nem értettem, miért. Anyu pedig fel sem hívott, fel se jött. Apu esténként sírdogált. Hetekig mélyponton volt, nyugtátokat sze­ dett, és mindenkinek hazudnunk kellett. Azt mond­ tuk az ismerősöknek, azt mondtam az osztálytársaim­ nak, a tanáraimnak, hogy anyukám belgyógyászaton fekszik, mert gyomorfekélye van. Hazudtam, de sem­ mit sem tudtam róla. Apu néha mondta, hogy beszélt vele. Aztán... Aztán egyszer én is hallottam, amikor telefonált apunak. A nappaliban ültünk, én nem tud­ tam, mi lesz velünk, apu pedig felvette a telefont, és zokogva könyörgött anyámnak, hogy jöjjön haza hoz­ 170

zánk. Tudod, milyen érzés egy gyereknek, ha az apja zokog? Félelmetes. Emlékszem, a vállához szorította a telefonkagylót, és közben a tenyerével befogta mind­ két fiilemet. Befogta, hogy ne halljam, ahogy könyö­ rög. De persze hallottam minden szavát. Majd’ bele­ pusztultam, hogy így könyörög, hogy ilyen szomorú és alázatos. - És mi történt? - Nem tudom, mennyi idő telt el, másfél hónap vagy három, tényleg nem tudom, de anyu egyszer csak meg­ jelent a bőröndjével. Mintha csak kiküldetésen lett vol­ na. Még valami ajándékot is hozott. Visszaköltözött. Minden magyarázat nélkül. Legalábbis nekem sem­ mit sem magyarázott meg, nem tudom, apámmal mit beszéltek Velem úgy viselkedett, mintha nem is ma­ radt volna ki az életünkből ez a pár hét vagy hónap, mintha csak előző nap ment volna el. Újra belevetet­ te magát a „karrierem” szervezésébe, és én hiába vár­ tam magyarázatra, bármire, ami segített volna, hogy megértsem, hogyan tudott elhagyni engem, a gyerekét, egyetlen szó nélkül, hogyhogy nem hívott fel, hogy­ hogy nem akart találkozni velem... - És a szomszéd? Teri elnevette magát. - Látszik, hogy férfi vagy. A szomszéd is érdekel... Hát igen, bizonyos értelemben így kerek a sztori. A szomszéd szintén visszaköltözött a családjához. Ha éppen vártam a liftet, amikor kilépett a lépcsőházba, akkor inkább legyalogolt a kilencedikről. Nem mert a szemembe nézni. És ami a legőrjítőbb volt: még apu sem beszélt utána a történtekről. Boldog volt, hogy anyu visszaköltözött, és inkább ő is úgy tett, mint­ ha meg sem történt volna a dolog. Szerintem ő min­ 171

dig szerette anyut, és hajlandó volt bármit elnézni ne­ ki. Még ezt is. - Te pedig éhségsztrájkba kezdték Azt mesélted, hogy amikor nem ettél, pszichológushoz is elvittek. O sem segített? - Soha senkinek nem beszéltem erről. Te vagy az első, akinek elmondtam. A pszichológusnak sem em­ lítettem, mert... Nem is tudom. Anyu hazaköltözött, és attól kezdve egy kicsit aggódott értem. Igen, most, hogy felidézem ezeket az emlékeket, azt hiszem, talán anyámat is büntettem azzal, hogy nem ettem. Ráadásul nem is esett nehezemre a koplalás. Mindegy, végül is ez az étkezési zavarom első epizódja volt, aztán gyor­ san belemenekültem Kiss Zolival abba a szerelembe mondjuk, tényleg szerelem volt, és tényleg menekülés is -, és amikor összeházasodtunk, tizennyolc éves ko­ runkban, látszólag egészséges és boldog voltam. Állást találtam egy irodában, letettem az anyám által dédelge­ tett modellálmokról, szép, fiatal feleség voltam, akkor már Zolival és a szüleivel laktam együtt, Zoli gyerek­ kori szobájában, és egy ideig normálisan is étkeztem. Aztán, amikor megéreztem, hogy ez az egész valami vakvágány, ami sehová sem vezet, jöttek a zabaroha­ mok, az önhánytatás, a napi többórás futás és kardiózás, illetve az álmodozás: hogyan élnék, mi lenne ve­ lem, ha tényleg modell lennék. Amikor rájöttem, hogy az az élet, amit élek, nem jó nekem, egyáltalán nem jó, akkor elváltam Zolitól, megkerestem egy ügynök­ séget, leszoktam az önhánytatásról, nem volt könnyű, kidobtam a hashajtókat, és megpróbáltam egészsége­ sen étkezni és élni. Hát ezzel telt el jó tizenöt évem. Azután találkoztam veled. - Anyáddal viszont nem. 172

- Attól kezdve, hogy saját elhatározásból elindultam a pályámon, attól a londoni fotózástól kezdve nem ta­ lálkoztunk. - Hogy bírtad ki? - Én hogy bírtam ki?! Szerintem inkább az a kér­ dés, hogy ő hogyan bírta. Azt hiszem, legalábbis min­ den ezt támasztja alá, hogy neki nem okozott nagy lel­ ki megrázkódtatást. Elváltam, és közvetlenül azután felmentem hozzájuk. Arra érkeztem, hogy az anyám újra cuccol. Igen, éppen költözködött. Elhagyta apá­ mat, azt hiszem, valami tévés fickó miatt. Szerettem volna megbeszélni vele a döntését, kettesben, négyszemközt, mert úgy éreztem, amíg nem értem meg az ő és apu közti kapcsolatot, amíg nem értem meg, mi romlott el köztük és hogyan, addig nem tudom nor­ málisan, felnőttként élni az életemet. Addig nem tu­ dom meg, hogy mik azok a hibák, amiket nem szabad elkövetnem. Nem ítélkezni akartam - nem tagadom persze, hogy iszonyúan dühös és csalódott voltam -, hanem megérteni ezt az egészet. A gyerekkoromat, az étkezési problémáimat, megfejteni, mi áll a rengeteg elhallgatás és hazugság hátterében. - És az anyád...? - Nem volt hajlandó négyszemközt beszélni velem. Azt mondta, nincs mit megmagyaráznia. „Ha ahhoz elég felnőttnek érezted magad, hogy tizennyolc éve­ sen férjhez menj ahhoz a fiúhoz, akiről első pillanat­ ban tudtam, hogy megeszed reggelire, aztán ahhoz is elég felnőtt voltál, hogy mindenféle előzetes bejelen­ tés nélkül elválj, akkor tőlem se várj magyarázatot” ezt mondta. És akkor tényleg elment, nem néhány hó­ napra, hanem végleg. Méghozzá úgy ment el, hogy bár tudta a számomat, tudta az akkori címemet, és később 173

aputól bármikor megtudhatta volna a mobilszámomat is, mégsem keresett. Egyikünket sem. Soha többé. - Mostanáig. - Igen - bólintottTeri. - Most pedig itt van az újabb „kórházsztori”. Kérdezed, hogy elhiszem-e? Nem tu­ dom. Persze, miért is ne. Elhiszem. Csak azt nem hi­ szem el, hogy most össze kell szednünk a cuccunkat, itt hagynunk csapot-papot, és rohanni hozzá. - Apádat nem hívod fel? Talán ő jobban képben van. - Nem hiszem, hogy képben lenne, és nem is aka­ rom ezzel zaklatni. Örülök, hogy a válás után sok-sok évvel normális társat talált magának, és végre nyuga­ lomban és szeretetben él ott, vidéken. Nem akarom emlékeztetni anyura. Anyu azóta is tabutéma közöt­ tünk. Nem beszélünk róla. Nekem még mindig van egy kis bűntudatom, mert amikor anyám elhagyta, nem maradtam Budapesten apu mellett, nem költöz­ tem a közelébe, hanem éltem a saját életemet. - Nem hiszem, hogy elvárta volna. - Ő nem is, de engem bántott a dolog. Mert ha va­ lakire számíthattam gyerekkoromban, akkor ő volt az. - Tudod, csak egyvalamit nem értek - nézett Te­ rire komolyan Paul. - Miért indultál el azon az úton, amit anyád jelölt ki neked? Miért lettél végül modell? - M ert... mert talán ez az én utam is. Vagy azért, mert... mert meg akartam mutatni neki, hogy sike­ rülhet. Nélküle. Nélküle is. Vagyis inkább nélküle. - És megtudta? Szerinted tudta? Teri megvonta a vállát. - Nem tudom. Végül is, nem érdekel. Egy idő után már nem érdekelt. Beszippantott az a világ, élveztem

74

is a munkát, megtaláltam magamat. A z anyám nélkül. Egyedül. - Mit gondolsz most róla? - Jó l van... ne sírj. - Nem sírok - húzott elő a táskájából egy papír zsebkendőt. - Csak jobb, ha nem gondolok róla sem­ mit. Nekem jobb.

Az anyja visszatért. És megint ki akarja sajátítani az életét, újra követeli az összes helyet a fejében, a lel­ kében, és talán még a szívében is - de ezt most nem hagyhatja. Elég volt! Kórházban vagyok. Remélem, még élek, mire ideérsz. A legócskább közhelyek, ta­ lán az még hiányzott, hogy szeretnék elbúcsúzni tőled. De ezúttal nem dől be neki. Egyszer már levált róla, és bizonyított a pályáján, és talán egy kicsit a magánéletében is. Eddig azt hitte, saját magának bizonyított. Csak és kizárólag saját magának.

Fent és lent. A moszkvai elit a meddőségi klini­ kán, a hosszú sor a Louis Vuitton és a Gucci üzlete­ inél, nyitás előtt, a nyomorúságos lakótelepi tömbök, és a tömb egyik lakásában Olga, a férje, a gyerekei, a testvére és az ő gyereke. A kaviárbizniszbe belekeve­ redett szerencsétlen börtönben, az új elit pedig már­ kás napszemüvegben, golyóálló üvegű luxusterepjá­ róban, testőrökkel körülvéve száguldozik a moszkvai utcákon, és azt tesz, amit csak akar. És döntés egy új életről, és persze az ő életükről, ugyancsak itt, ebben *75

a hol csillogó, néhol lerohadt városban, ahol milliók számára csak a túlélés a cél; az, hogy megéljék a hol­ napot - és akkor mindennek tetejébe még az anyja is előkerül. Hadrendbe, kislányom, most aztán megint átveszem az uralmat az életed felett. Hát azt lesheted, anya. Azt lesheted. Már nincs hatalmad fölöttem.

11

Egyszer az öreg mestertől azt kérdezték tanítványai: - Mester, ha nyitva állna előtted egy ajtó, te belép­ nél? A Mester halványan elmosolyodott, és csak enynyit mondott: - Ha egy ajtó nyitva áll, nem kell belépnem rajta, már bent is vagyok. - És ha zárt ajtóra lelsz? - kérdezték a furfangos tanítványok. - Az azt jelentené, hogy jobb nekem idekint. - És mi van akkor, Mester - kérdezte az egyik ál­ landóan kötözködő tanítvány -, ha mindig pont ak­ kor csuknák be az orrod előtt, amikor belépnél? A mester ezen elgondolkodott, majd így felelt: - Akkor, drága barátom, én vagyok az ajtó.

Luca elmosolyodott. Végre valami, valami ezen az ébren töltött éjszakán, ami mosolyt csalt az arcára. És egy kicsit magára is ismert az „ajtóban”. Az interneten véletlenül akadt rá a zenekarra, a Tai Chi Teacherre, és belehallgatott Gerinctoma című albumukba, mi­ után elolvasta ezt a kis ajánlást a borítón. Hát igen, ő maga az ajtó. Eddig legalább egyszer biztosan be177

csapták az orra előtt, de már maga is belefáradt abba, hogy folyton a miérteken gondolkodjon. Inkább ze­ nét hallgatott, a neten keresgélt, és várta, hogy vilá­ gosodni kezdjen. Mert csak akkor mer elaludni. Azok után, hogy valaki bement hozzá, becsempé­ szett a házba egy parfümöt és egy könyvet (A parfü­ möt és A könyvet - legalábbis ezek biztosan fontosak voltak számára azelőtt), nem érezte magát biztonság­ ban otthon, és el is határozta, hogy másnap megkéri a munkaadóitól, ellenőrizzék a nyílászárókat és az ár­ nyékolókat. Ha kell, szereljenek rácsot mindenhová, de legyen egy biztos pont az életében, egy hely, ahol nem kell félnie.

Egészen kimerült, mire világosodni kezdett. És már majdnem kikapcsolta a számítógépet, ami­ kor pittyenés jelezte: új e-mailje érkezett. Kinyitotta, és látta: a feladó neve helyén három x szerepel. Egy videofájl linkjét küldte el neki valaki, kísérő­ szöveg nélkül. Gondolkodás nélkül ráklikkelt, aztán várt. Beazonosíthatatlan zene harsant fel, és a felvételen egy csomó ember dülöngélt - táncolt -, feltehetően részegen. Csupa jó alakú, szép fiatal, de nem volt olyan jó minőségű a kép, hogy Luca bárkit is felismerhetett volna. Az egyik lány háttal állt a kamerának, és a dü­ börgő zenével teljesen ellentétes, lassú mozdulatokkal felhúzta a pólóját, majd áthúzta a fején, megpörget­ te a feje felett, és eldobta. Az operatőr nem követte a repülő ruhadarabot, ráközelített viszont a lányra, aki 178

immár csupán egy melltartót viselt. A lány megfor­ dult, és egyenesen belenézett a kamerába. Gyönyörű lány volt, hosszú haja csapzottnak tűnt a bulizástól, dús, de nem természetellenesen vastag volt az ajka, és hamvas, friss az arca. A pillantása - a bu­ li hangulatának ellentmondva - szomorúnak és távo­ linak tűnt. Luca saját magát látta, hat-nyolc évvel ezelőtti én­ jét, a régi életéből, egy lányt egy partin, egy őrült par­ tin. .. egy szomorú tekintetű lányt... Nem tudta sokáig nézni egykori önmagát, mert va­ laki belépett a képbe, fekete bőrdzsekit viselt, hátulról látszott dús, füle alá érő, sötét haja, és átölelte a mell­ tartós Lucát. A lány arca eltűnt a fekete bőrdzsekiben, és ezzel a képkockával véget ért a felvétel.

Egy sötét hajú srác, egy melltartós, szomorú csaj, egy eszelős buli, és mindez egy névtelen e-mailben. A nap megkoronázása. Félájultan esett be az ágyba, már nem is tudott gon­ dolkodni azon, hogy miért, kitől kapta a videót, mit keresett a buliban, és ki volt az a srác... Álmában melltartóban ült egy fekete motoron, amit egy bőrdzsekis fickó vezetett, és újra meg újra felriadt álmából egy gondolatfoszlányra, amit egyáltalán nem tudott hová tenni: „Hersegve falták az össze nem il­ lő ízeket.” Ébredés után rekordot állított fel a mosakodási és öltözködési időt illetően, és úgy tekert a munkahe­ lyére a bicajon, mintha legalábbis az élete múlna raj­ ta, hogy nyitásra beérjen. 179

12

- Ezek kicsodák? A főnök rámeredt a stábra. - Operatőrök. Kamerapróba, forgatni akarnak, ró­ lam - dünnyögte a férfi. - Én is mondtam, hogy hülye­ ség, de azt felelték, legalább próbáljuk meg. Internetes sorozatot akarnak készíteni, amiben én is szerepelnék. Ezzel az üzletet is népszerűsítenék, persze nem mond­ tam igent. - Hát még jó, hogy nem. - Ez nagyon LO L, Zsombi! - szólt közbe a főnök unokája. Lacit Zsombor most először látta lelkesnek. - Na itt nem. Ha sztár akar lenni, akkor ne itt. - Nem akarok sztár lenni, eszemben sincs, csak ar­ ra gondoltam, talán fellendülne egy kicsit a forgalom, ha a nézők látnák a boltot, a cégért... Ha vállalnám, akkor ezért. - Ebbe nekem is van némi beleszólásom, ugyebár - rázta meg a fejét az öreg. - Szuper lenne. Végre történne valami! Végre nem lenne olyan rohadt unalmas itt... Én megszavazom lelkendezett a sovány Laci, és megigazította a haját. Elismerőn pillantott Zsomborra: - Életet hozol erre a helyre, ez tuti. Végre megmozdul valami. Nagyapja kérdőn nézett a srácra, aztán legyintett. 180

- Úgyis én döntök - mondta távozóban, aztán még visszaszólt: - Felőlem csinálhatják a kamerapróbát, de ha ezért ma nem lesz áru, akkor repül maga is, az uno­ kám is. - Akkor ki fog itt dolgozni? - tette fel a költői kér­ dést Laci, de csak halkan, hogy a nagyapja véletlenül se hallja meg.

- Nos, Zsombor, mindössze annyi a kérésünk, hogy mondd el, ma mit sütsz, és miért pont az a napi süte­ mény - kérte az operatőr. - Először azt gondoltam, áfonyás-túrós kockát sü­ tök, mert az tényleg könnyű tészta, akár reformkony­ hának is mondhatnám. Kétféle változatban képzeltem el, az egyik tepsi édesítővel készült volna, a másik cu­ korral. Az édesítőset azért választottam volna, mert a szomszédban van egy cukorbeteg asszony, aki imád­ ja a süteményeket, és persze az üzletnek is jót tenne, ha diabetikus termékeket is árulnánk. Viszont... ar­ ra is gondoltam, hogy talán túl gyors lenne a váltás, itt már kezdik megszokni a jóféle pitéimet, úgyhogy megpróbálom majd a főnökömnél elérni, hogy előbbutóbb kétféle sütemény is legyen... Ma tehát mara­ dunk a barackos piténél, már csak azért is, mert iste­ ni sárgabarack terem a főnök kertjében. Puha, de nem lottyadt, nincs benne kukac, fanyarkásan édes... - fe­ lezett el kézzel egy sárgabarackot. - Az sem jó, ha túl érett a barack. Ez a fanyarkás íz kifejezetten pikánssá teszi a süteményt, én még egy kis citromhéjat is re­ szelek rá... - belelendült a magyarázatba, szinte el is feledkezett arról, hogy próbafelvétel készül. Az ope­ ratőr állította le: 181

- Akkor most arról mesélj, miért, hogyan kerültél ide. - Volt egy cégem, volt egy családom, volt egy há­ zam... Tönkrement a cég, elváltunk, elköltöztem... Hirdetéseket böngészve akadtam rá arra a dunavarsányi házra, ahol most lakom. Megtetszett, na nem mon­ dom, hogy álmaim háza, de elfogadhatónak tartottam, és meg is tudtam fizetni. És itt, a közelben találtam állást. Vendéglátó-iparit végeztem, bár egész mással foglalkoztam, mégis kikapcsol, ha süthetek. Ennyi. - Ennyi - mondta az operatőr, és Renátára, majd a harmadik stábtagra, egy idősebb férfira pillantott. Renáta mosolyogva bólintott, és odalépett Zsom­ borhoz. - Szenzációs vagy. M a kidolgozzuk a szerződés részleteit, és ha te is úgy gondolod, hamarosan a net sztárja leszel. - Még nem mondtam igent - válaszolta, és nem is értette, mi történik vele. Két éjszakát töltött együtt Renátával, nem volt ez szerelem, viszont nagyon erős testi vágyat érzett. Ettől függetlenül egyre inkább haj­ lott rá, hogy ha normális összeget ajánlanak, elvállal­ ja a forgatást. Miért is ne? Legalább valami újba vág bele, amivel akár sikere is lehet, és újabb lehetősége­ ket kaphat az élettől. Ha nem kell kamera előtt vet­ kőznie, szeretkeznie, ha tényleg vannak olyanok, aki­ ket érdekelnek egy sütödében dolgozó, legatyásodott alak mindennapjai - ami ugyan meglehetősen különös feltevésnek tűnt -, akkor miért ne próbálhatná meg? Hiszen csak saját magát kell adnia. Márpedig nincs mit titkolnia. - De még mondhatsz - nyugtázta a válaszát Rená­ ta, majd váratlanul odalépett hozzá és szájon csókolta. 182

Éppen ebben a pillanatban lépett be a sütödébe a délegyházi lány, aki az út túloldalán, a redőnyösnél kapott állást. Csak állt és nézte őket, majd vágott egy grimaszt, és megkérdezte: - Bocs. Van már túrós táska?... De ha nincs, akkor nincs... - és már indult is kifelé. - Öt perc. Majd átviszem - ajánlotta Zsombor. - Luca?! - kiáltott a lány után Renáta. —Válj egy kicsit... Te itt? - Nem érek rá, dolgoznom kell - villantott rá egy mosolyt a lány, és már ott sem volt. -D olgozik ...? - Renáta csodálkozva felhúzta a szemöldökét. - Aha, a redőnyösnél. - N a , milyen szerencse... Úgyis szerettem volna meglátogatni, akkor benézek hozzá.

Luca zavartan fordult ki a sütödéből. Nyugtalan, éb­ ren töltött éjszakája után emberi szóra vágyott, meg­ nyugtató szavakra: nem, nem bolondult meg, nem kísértetek között, hanem egy nagyon is valóságos vi­ lágban él, ahol normális, hozzá hasonló átlagos em­ berek veszik körül. Mivel Veronka nem volt sehol, a fia pedig már elment szerelni a csapatával, átugrott a sütödébe, hogy pár szót váltson valakivel a forró tú­ rós táskáról vagy bármiről... Erre fel ott találta állítólagos régi barátnőjét vagy ügynökét, amint a „pékkel”, Zsomborral csókolózik. Azzal a férfival, akit Renáta egyszer látott, akkor, ami­ kor nála járt, és valami munkát kínált neki. Nem mint­ ha érdekelte volna bármelyikük magánélete, köze sem 183

volt hozzá, de azért furcsállta, hogy már itt tartanak. Hát így szokás ezt? Voltak emlékképei a régi életéből, néha bevillant egy-egy iskoláskori szerelem emléke, az első fiúé, akivel sétált, aztán egy londoni kalandé... De ez akkor sincs rendjén. Nem sokkal korábban ez a két ember még semmit sem tudott egymásról, most pedig vadul csókolóznak a sütödében. Hirtelen eszé­ be jutott a videó, ami valami fékevesztett buliban őt mutatta be vetkőzés közben... Átszaladt az úton, és rájött, valóban semmi köze Renátáékhoz, és nem is kellene foglalkoznia velük... Inkább magával kellene törődnie. Azzal az érzéssel, ami a hatalmába kerítette, amikor azt a titokzatos par­ fümöt megszagolta. Önmagán kellene „dolgoznia”, és nem mások életét figyelnie, főleg nem ítélkeznie. - Kislányom, annyira nyúzott vagy, ha nem mutat­ tad volna azt az újságot a múltkor a fotóddal, akkor el sem hinném, hogy micsoda nagy sztár vagy - nyi­ tott rá Veronka, majd eltűnt egy pillanatra, és amikor újra megjelent, egy vastagon megvajazott kalácssze­ letet tett Luca elé. - Edd meg. Magadhoz fogsz térni, mert ez nem jó. Sápadt vagy, karikás a szemed, eszel te eleget? - Voltam. Modell voltam, nem sztár. De már múlt idő. Tegnap csirkepaprikást vacsoráztam. - Nocsak. Az jó. Nem is gondoltam, hogy tudsz főzni. - Hát nem is. Anyám főztje... apu beugrott vele. - Nagyon jól tette. Egy kis napfény sem ártana, tu­ dod? Beszélnek itt összevissza a káros sugárzásról, az­ tán ezek a mai lányok úgy néznek ki, beleértve téged is, már ne haragudj, mint a penészvirágok. Néha kell egy kis napfény. Nézd csak meg ezt a Zsombor gye­ 184

reket, milyen jóképű lett, mióta a kertjében dolgozgat és megfogta a nap! - Aha - válaszolta szórakozottan, és beleharapott a kalácsba. Foszlós, házi kalács volt, elomlott a nyelvén, a vaj mintha beleolvadt volna a kalácsba, lágy volt, édes és nagyon finom. - Ez csodálatos! - tört ki belőle. - Ugye? Este sütöttem. Bea hamarosan kórházba megy, gondoltam, kell neki is egy kis kalória... - Én úgy tudom, nem kell két ember helyett en­ nie egy várandós nőnek - pillantott kérdőn Veronkára. Az asszony legyintett. - Beszélnek mindenfélét, de a szüléshez energia kell. Én már csak tudom. De neked is szükséged van rá. Életet kellene lehelni beléd, aranyom, talán a sze­ relem segítene rajtad, mert olyan vagy, mint aki még mindig félig kómában van. Ne sértődj meg... - Nem - felelte szórakozottan, majd nagy levegőt vett. - Azt hiszem, szeretném berácsoztatni az abla­ kokat otthon. Kellene majd egy árajánlat... - Félsz ott egyedül, nem igaz? Hát persze. Nagy butaság és felelőtlenség gyenge fiatal lány létedre ott lakni a tóparton, egyedül. Legalább szerelembe eshet­ nél, mondom. - Félek, igen. - Hát azt elhiszem, volt errefelé néhány betörés, de úgy tudom, már elkapták a bandát. - Nem a betörőktől félek. - Akkor kitől? - Azt hiszem... talán magamtól. A múltamtól - fe­ lelte, aztán elhallgatott.

- Itt a túrós táska, Zsombor küldi! - rontott be az ajtón széles mosollyal Renáta. - Annyira örülök, hogy már munkád is van! Már megint az a torz mosoly. Luca úgy érezte, kezd megőrülni: Renáta kedves mosolya mögött megint félelmetes vicsort látott. De miért? Valóban barát­ nők voltak? - Mit keresel itt? - O, hát azt hiszem, talán sikerül megnyernünk Zsombort arra a munkára. Egy netes sorozatról van szó, kis reality, kis forgatókönyv, szerintem neki is na­ gyon jó lesz. Zsombor rendes fiú... - talányos mosoly ült ki az arcára. - Hol van Tomi? - kérdezte hirtelen Luca. Renáta elkomorult, majd megrázta a fejét. -M ondtam már. H a tudnám, megmondanám. Semmit sem tudok róla. - Azt hiszem, járt nálam - nézett a másikra Luca. ■ - Na, hát akkor te többet tudsz róla, mint én - vágta rá a választ Renáta. Lerakta a pultra a zacskót a pék­ süteménnyel, átölelte Lucát, és szabadkozott: - Most muszáj mennem, mert még van egy csomó dolgom. Egyik nap meglátogatlak, rendben? - Nemsokára Londonba utazom. - Londonba? - Igen. Helenhez. Biztosan ismered őt is. Helen Smith, egykori topmodell. Renáta rámeredt, majd villámgyorsan távozott. Nyilván várta a munka.

186

13

- Te mi a fenét csinálsz? Megőrültél? - Helló, Reni. Köszönni nem szokás? Vagy ahhoz drága a mobil? - Nem tőled fogok illemtanórát venni. Inkább azt mondd meg, miben mesterkedsz. Most beszéltem a kislánnyal. Azt mondja, jártál nála. - Tényleg elment az eszed?! Azon vagyok, hogy rá­ jöjjek, mire emlékszik. Megállapítom, hogy szerencsé­ re semmire, erre te bejössz a képbe, hogy visszahozd az emlékeit. - Miről beszélsz? - Arról, hogy kurvára ideges vagyok. Azt mondta, jártál nála. - PíFf... - Ez mit akar jelenteni? Esetleg kifejtenéd bőveb­ ben? - Nem találkoztam vele. Elmentem arra motorral, és láthatta a motort. Ennyi az egész. - Ennyi? Az egész? Na figyelj, te szerencsétlen. A körülményekhez képest minden a legjobban alakul, a kislány nem emlékszik, mi történt köztetek, és gőze sincs, hogy milyen kapcsolatban állt velem. Annyi len­ ne a dolgod, hogy nyugton maradj és éld tovább az éle­ 187

tedet! Ehelyett ott motorozgatsz, és mindent megte­ szel, hogy felhívd magadra a figyelmét. Mi ütött beléd? - Állj le, Reni... Nem csináltam semmit. Nem lép­ tem kapcsolatba vele. Nem is látott engem, legfeljebb a motoromat. - Aha, a motorod sofőr nélkül száguldozott arra, mi? Na jó, drágám, inkább te állj le, rendben? Örülj neki, hogy nyugodtan ülhetsz azon az izmos kis hát­ sódon, és ne kavarj tovább. Gondolom, te sem akarsz szarba kerülni, nem igaz? - Ne izgulj, nem csinálok semmi olyat, amiből ba­ jod lesz. - Tudod, rohadt nagy félreértés, ha azt hiszed, hogy itt csak én kerülhetek bajba. Ezt ne felejtsd el. Bontotta a hívást, beült a kocsijába és elviharzott a főváros felé. A francba az ostoba, farokvezérelte férfiakkal, akik képesek lennének egyetlen pillanat alatt mindent tönkretenni. És ha mindez nem lenne elég, akkor még itt van Teri is. Vagy, ahogy Luca említette: Helen.

Mi a francért nem képes senki sem nyugodtan ül­ ni a seggén, miért kell folyton felkavarni az állóvizet? Hát nincs elég baja ezzel az idióta sorozattal, az egyet­ len munkával, amiből most profitot remélhet - most még a múlt miatt is majréznia kell?

14

Moszkva, London, Budapest. Közel egy hét alatt há­ rom város. Többoldalnyi - negatív - lelet Moszkvá­ ból: mindketten termékenyek, Teri peteérése rendben van, sem az esetleges asszisztált reprodukciónak, sem a béranyaprogramnak nincs akadálya, a baba a saját sejt­ jeikből megfoganhat, nincs szükségük - legalábbis a leletek szerint - ivarsejtdonorra. Elvileg természetes úton is összehozhatják a gyereket. Néhány nyári cucc és némi pozitív energia Lon­ donból - ahhoz, hogy túlélje Budapestet. Szerencsé­ re Paul vele tartott. Nélküle nem is lett volna képes Budapestre utazni. Már olyan távoli volt az a moszkvai klinika, olyan távoliak Olgáék, mintha hónapok teltek volna el a vizs­ gálatok és a látogatás óta. Két napra jöttek Budapestre. Mindössze két nap­ ra. Teri úgy gondolta, amit két nap alatt nem tudnak megbeszélni, azt egy hét alatt sem. Két napot adott maguknak a múlt tisztázására, bár nem igazán remény­ kedett benne, hogy ez sikerülhet. Abban viszont igen, hogy talán meg fog tudni bocsátani az anyjának.

189

A kórházba is Paullal ment be. Már Budapestről felhívta az anyját azon a számon, amelyről korábban ő telefonált, és megkérdezte, hol találja. Ötödik emelet. Rekonstrukciós és plasztikai sebé­ szet. Micsoda? Talán balesete volt? Nem akarta megvárni a liftet. Öt emeletet rohant felfelé a lépcsőn, Paul követte, és amikor Teri felért, úgy lihegett, hogy inkább leült a lépcsőházi székek egyikére, hogy egy kicsit kifújja magát, és ne zihálva essen be a kórterembe. - Itt megvárlak - ajánlotta Paul, és megsimogatta Teri kezét. - Nyugi, nem lesz semmi baj. H ajói látom, ez plasztikai sebészet. Lehet, hogy anyád csak fiatalo­ dik. .. - Hmmm... Megyek, megkeresem a kórtermet. VIP-szoba, ez volt kiírva a kórteremre, ahol Te­ ri anyja feküdt. Teri kopogott, majd belépett. A két­ ágyas szobában csak egy páciens feküdt. Páciens. Az anyja. Az anyja?!

Úristen, meg sem ismerném, futott át Teri fején, és lassan odament az ágyban fekvő nőhöz. - Már vártalak. - Anya... - Nem is adsz egy puszit? - Szia, anya. Nem, most nem ad. Most nem képes rá. Ez az arc nem az anyjáé. Ott feküdt a kórházi ágyon az anyja, akinek na­ gyon furcsa volt az arca, érzelem egyáltalán nem lát­ szott rajta, csak merev mosoly. Csövek ágaztak ki a 190

testéből, mindenféle folyadék csörgött beléjük... De az arca nagyon... szokatlan volt. A szeme hatalmas és mandulavágású, Teri nem így emlékezett rá, és nem látott a bőrén ráncokat. Az anyja átplasztikáztatta volna az arcát? Hát hol vannak azok a szarkalábak, amelyek már az ő gyerek­ korában ott voltak a szeme alatt, ha nevetett? Idegen nő, akit meg sem ismerne az utcán. Az anyja. Lerogyott az ágy melletti székre, óvatosan végigsi­ mított az anyja karján, és megkérdezte: - Mi történt veled? - Volt egy kis... problémám. A hasfalammal, meg a karommal volt valami baj. Megoperáltak, valahol más­ hol, és életveszélyes állapotba kerültem. Aztán sta­ bilizáltak, de a műtét nyomai megmaradtak... Most próbálnak rendbe hozni ezen az osztályon. Azt sem tudtam, megérem-e azt a napot, amikor megláto­ gatsz. .. Teri nézte az anyját, és arra gondolt, milyen rég volt az a nap, amikor utoljára látták egymást. Mindket­ ten új életet kezdtek akkor... és haragudtak egymás­ ra. Helyre lehet hozni? Helyre kell hozni? - Szép nő lettél - mondta az anyja. Semmi arcmi­ mika, csak azok az óriási szemek tükröztek némi ér­ zelmet. Mintha egy gyerek lenne, egy baba, akinek még túl nagy a szeme a kis arcához képest. Csak­ hogy az anyja már nem baba, de nem ám. Hatvan el­ múlt. Ránctalan, babaszemű, mimika nélküli, agyonplasztikázott hatvanas. Miért kellett ezt? Igazságtalan vagy, figyelmeztette magát. Az anyád beteg. Szövőd­ ményből gyógyul. Nem az arca miatt van itt. Aztán az anyja folytatta: - De, tudod, én a te helyedben el­ I9I

tüntetném azokat a szem körüli ráncokat. És a redő a szájzugod és az orrod között... Hát nem hallottál még hialuronsavas feltöltésről? Ott mélyül az a redő. Nem hiszem el, hogy nem tudod: az emberek egy ar­ con mindig a középvonalat nézik. Nem érdekes, hogy oldalt mi van, ha rendben van a homlokod... Igen, hát ott is - vizsgálgatta az anyja. - Ott is lehetne va­ lamit csinálni. Botox a homlokba, az való a te korod­ ban. Akkor később talán fel sem kell varrni. Tudod, a homlokfelvarrás nem főnyeremény... Odaszögelik a koponyádhoz, és ha elereszt egy kapocs, akkor lefitytyen a homlokod, amíg nem korrigálják. Teri csak nézte, és ingatta a fejét. Az anyja semmit sem változott. Még mindig hazavágja a gyomrát a ta­ lálkozás: most is azt érezte, hogy soha többé nem lesz képes enni. Nem felel meg az anyjának. Redő? O eddig úgy tudta, hogy az mosolyránc.Talán még kövérnek is tartja őt az anyja. A gyomra összerándult az éles fájda­ lomtól, úgy érezte, össze kell görnyednie, hogy kibírja. - Hát engem nem érdekel a botox, anya. - Pedig jobban tennéd, ha érdekelne. Modell vol­ tál, és azt hiszem, a nevedből kell megélned. Márpe­ dig egy kiöregedett modellnek is meg kell őriznie va­ lamit az egykori szépségéből. - Negyvenéves vagyok, és szerintem lehet szép egy negyvenéves nő, sőt egy hatvanéves nő is anélkül, hogy összevissza szurkálnák meg vagdosnák az arcát. En­ gem legalább most is fel lehet ismerni... Hú, ez kemény volt. Nem kellett volna ezt a mon­ datot az arcába vágnia, de az anyjának tudomásul kell vennie, hogy ő már nem az a gátlásos, szeretetéhes kis­ lány, akit irányítani és „nevelni” kell. - Majd rájössz - legyintett az anyja. - Ahogy arra

is rájöttél, hogy az a pálya való neked, amire én irá­ nyítottalak. Persze soha meg sem említettél egyetlen újságcikkben sem... - Anya, ne izgasd fel magad, kórházban vagy. Ezt majd megbeszéljük, ha jobban leszel. - Rosszulesett. Én menedzseltelek tizenkét éves ko­ rodtól. Emlékezz rá, Kurték intézték el az első fotó­ zásodat. - Emlékszem. - Ha én nem figyelek rád és a testedre, akkor te tönkretetted volna magad. - Jó , erről nem akarok beszélni. Hogyan juthattak el idáig pár perc alatt, úgy, hogy húsz éve nem is látták egymást? - Olvastam valahol, hogy férjhez mentél. És hogy Londonban élsz. - Igen. Boldog vagyok Paullal... - Boldog? Hát az jó. És azt is hallom, hogy nem szültél gyereket. Jól tetted. így könnyebb... tényleg könnyebb. - Az én nevemben ne mondd ezt. - D e ... jól tetted, drágám. Viszont azt sajnálom, hogy nem látogattál meg... Kár, hogy nem lehettem ott életed boldog pillanatában. Az esküvődön. Gon­ dolom, ott tartottátok, ahol annak idején Lady Diana és Károly herceg... - Nem, anya. Egy thaiföldi elefántmenhelyen há­ zasodtunk össze. - Micsoda? - az anyja rámeredt. Még nagyobbra nyitotta a szemét, és a tekintetéből Teri valami eíFélét olvasott ki: te nem vagy normális. - Igen. Árva elefántok között, Ayutthayán. - Ha én lettem volna a menedzsered... akkor nem i93

ilyen esküvőd lett volna, hanem világraszóló, exkluzív fotókkal... - Mi ilyet szerettünk volna - vonta meg a vállát Teri. - Igen, csakhogy a nevedből élsz, nem igaz? - Anya, ez az én életem. Már régóta az enyém, és nem másokét élem. És nem is másoknak szeretnék megfelelni, hanem csakis önmagamnak - felelte, és mélyeket lélegzett. Hát csak ki tudta mondani. - Mindig jót akartam neked. Ha nem indítalak el ezen a pályán... - H a... mennyi ha. - És milyen a férjed? Remélem, nem olyan mulya, mint az a Kiss Laci... - Kiss Zolinak hívták az első férjemet. - Mindegy - legyintett az anyja azzal a kezével, amelyikbe az infúzió folyt. Majd rápillantott a kézfe­ jére, és felsóhajtott. - Nézd, milyen a bőr a kezemen... Belefogytam ebbe a tortúrába... Csupa ránc. Hiába tüntették el lézerrel róla a foltokat. De már fel lehet tölteni, saját zsírral, tudtad? Csak hát most nemigen van rajtam zsír... - Aha - bólintott Teri, de már a puszta gondolat­ ba is beleborzongott. M i lett az anyjából? Lézerezteti a kezét? Feltölteti saját zsírral? Atyaúristen. - Szóval, milyen a férjed? - Itt van kint. Akarod látni? - Szent ég, dehogy! Ne lásson ilyen állapotban, ami­ kor kiszolgáltatottan fekszem egy kórházban! Nehogy behívd! Nincs róla fényképed? Teri elővette a telefonját, és lapozgatni kezdett a fo­ tók között, aztán megállapodott az egyiknél. - O az. Paul Marshallnakhívják- mutatta. Az anyja 194

a szemüvege után kotorászott, majd feltette, és meg­ vizsgálta a képet. - Ja . Hát úgy látszik, olyan maradt az ízlésed, ami­ lyen volt. Ezt a fiút megeszed reggelire. Teri elvörösödött. Ezt már hallotta az anyjától, de az másfajta kapcsolat volt - és leginkább ő volt más, éretlen, bizonytalan, szeretetéhes kislány, amikor Kiss Zolival kötötte össze az életét. Utána volt ideje kitom­ bolni magát: egy rockénekessel élt együtt Ausztráliá­ ban, akivel állandóan harcoltak... Paul más volt. Paulra akkor talált rá, amikor már tudta, mit nem szeretne. Paul szelíd volt, de a szelídsége határozott és erős jel­ lemet takart. Irányítható volt, de csak addig, ameddig hagyta magát irányítani. És akkor az anyja megint ezzel a szöveggel jön. Any­ ja diadalmas pillantást vetett rá - övé az adu ász... leg­ alábbis ezt gondolja. Meg azt, hogy ő mindent jobban tud. Azt is, hogy milyen férfi illik Terihez, milyen es­ küvőt kellett volna szervezniük, hogyan kellene a ne­ vét életben tartania. Mindent jobban tud. Semmit sem változott. Most már igazán görcsben volt a gyomra. Hány éven át dédelgethette magában a haragot, a csalódott­ ságot, hogy most így ráborít mindent... Vagy nem is kellett dédelgetnie. Egyszerűen csak ilyen. Ilyen volt régen is, csak Terinek már jó ideje nem volt dol­ ga hozzá hasonlóan kemény, igazságtalan és erősza­ kos emberrel. Olyannal, aki bármi áron rákényszeríti másokra az akaratát. Az elején talán könnyebb volt, hozott egy döntést, az anyja nem kereste, úgyhogy egyedül kellett boldo­ gulnia, és boldogult is. De hogy most, érett fejjel újra gyereknek - rossz gyereknek —érezze magát, aki va­ 195

lamiféle „bűnt” követett el... Szörnyű volt. Nem akart visszazuhanni a gyerekkorába, amikor mindenért bűn­ tudatot kellett éreznie. - Jó l élünk Paullal. Szeretem - mondta határozot­ tan. - Persze. Elnyújtotta a szót: peeersze. Ez volt mögötte: na persze, most így érzed, aztán majd kiderül, hogy ne­ kem volt igazam. Teri nem tudta, mi vár rá, ha feláll, hogyan tud majd belenézni a tükörbe, de már nem félt. Nem félt attól, hogy meg tudja-e tenni. Nem félhetett, mert külön­ ben soha nem lesz képes a maga életét élni. Nem ... Felállt a székről. - Majd megkereslek, ha otthon leszel. - Azt sem tudod, hol találsz. Nem is kérdeztél ar­ ról, hogyan élek. Hát újból férjnél vagyok, apád után új férjem lett, és boldogan élek vele. Úgyhogy meglá­ togathatnál valamikor. Jól élünk. Utazunk, boldogok vagyunk. Csak hát meg kellene gyógyulnom. - Igen, anya, gyógyulj meg. Majd beszélünk, ha ott­ hon leszel, és meglátogatunk Paullal. - Rendben. Legalább megnézem magamnak... Lehajolt, és adott egy puszit anyja feszes arcára, igyekezve visszatartani a könnyeit.

Halkan csukta be maga mögött az ajtót, és ami­ kor kilépett, majdnem beleütközött egy fehér köpe­ nyes férfiba. - Elnézést - mondta a férfi. - O, bocsánat. A z... anyámnál voltam - csúszott ki

a száján váratlanul, maga sem értette, miért magya­ rázkodik. - Üdvözlöm. Én az orvosa vagyok. Endrődi Péter. Kezet fogtak, majd Teri megkérdezte: - Mondja, mi baja tulajdonképpen az anyámnak? Tudja, külföldön élek, és jó ideje... hm... nem beszél­ tünk. Most csak annyit mondott, hogy egy hasi ope­ ráció után életveszélyes állapotba került, és itt hozzák rendbe. - Az édesanyja hasi, fartájéki és comb környéki zsírleszívást végeztetett, és túl sok zsírt szívtak le tőle egy plasztikai sebészeten, ez okozta az életveszélyes álla­ potot. Miután stabilizálták egy másik osztályon, hoz­ zánk került, ugyanis a zsírleszívással egyidejűleg a fel­ karjáról is eltávolítottak bőrt, hogy feszesebb legyen a karja. Sajnos túl sokat távolítottak el róla, és bőrhiány lépett fel. Most azért fekszik az osztályunkon, mert a zsírleszívás után hasi bőrfelvarrást, korrekciót végez­ tünk, illetve bőrátültetéssel pótoltuk a felkarján hiány­ zó bőrt. - Uramisten... szörnyen hangzik. - Igen. Azt hiszem, tudnia kell, hogy az édesanyjá­ nak komoly pszichológiai segítségre lenne szüksége. - M i a konkrét baja? - Azt hiszem, plasztikaiműtét-fiiggő lett. - Azért ilyen furcsa az arca is... - bólintott Teri. - Igen, saját bevallása szerint is többször operáltat­ ta magát, arc-, alsó és felsőszemhéj-felvarráson esett át, illetve a homlokát is felvarratta. Ráncfeltöltéseket végeztek nála, valamint botoxkezelésekre is járt. Most azt szeretné, ha még egy mellműtétet végeznénk, de az a véleményem, hogy már így is túl gyakran cserél­ tetett implantátumot, egyre nagyobbra, és teljesen ki 19 7

fog nyúlni a bőre. Ha javasolhatnék valamit, akkor in­ kább egy mellfelvarrást mellkisebbítéssel, vagyis ki­ sebb implantátumra cseréltetném a mostanit. -Jézusom. Máshol is plasztikázva van a teste? - Úgy tudom, a vádlójában is van implantátum. Néz­ ze, azt gondolom, tényleg pszichológusra lenne szük­ sége. Én biztosan nem vállalom a mellnagyobbítását, de aki keres, az talál... Nyilván lesz olyan plasztikai se­ bész, aki elvállalja. Meg kellene neki magyarázni, hogy az már önmagában nagy szerencse, hogy nem lett sú­ lyos következménye ennek a meggondolatlan zsírle­ szívásnak. Túl sok területen szívtak le róla zsírt, saját kérésére, és ez óriási kockázatot jelent... - Nem kellett volna elvállalnia annak az orvosnak... - Nem. Ezt nem lett volna szabad egyszerre elvé­ gezni. Én nem végzek zsírleszívást, mert engem ez nem érdekel, számomra nem jelent kihívást, de sok­ szor állítottam már helyre olyan területeket, ahol nem megfelelően végezték a beavatkozást, vagy a helytelen utógondozás miatt hepehupás lett a bőr... - Mit javasol? - Beszéljen vele, és próbálja meg pszichológushoz vagy pszichiáterhez vinni. Ha így folytatja, mindig fog találni olyan orvost, aki elvégzi a kért beavatkozást, és a végén valóban az életével fizet majd érte. - De az arca... sosem lesz már normális az arca? Úgy néz ki, mint... egy viaszbaba. - Túlságosan megfeszítették a bőrét. Nyilván a sa­ ját kívánságára. Nem bírja elviselni a ráncokat. Ter­ mészetessé már nem tudjuk tenni az arcát. De hát ezt úgysem fogja kérni. - E z ... elég szörnyű. Köszönöm, hogy elmondta.

- Azért mondtam el, mert az anyjának segítségre van szüksége. És nem sebészi segítségre.

Paul még mindig ott volt a lépcsőnél, őt várta. Ami­ kor odaért hozzá, végre elsírhatta magát.

15

Egy ébren töltött, átdumált éjszaka, sok-sok, gombóc­ ba gyűrt papír zsebkendő, simogatás, nyugtatgatás... Egy átbeszélgetett éjszaka, és Paul egy csomó min­ dent megértett. Megértette, honnan van Teriben ez a rettenetes fé­ lelem. Ez a rettenetes félelem a terhességtől. Nem ő tehet róla, küzd ellene, de az anyja belé oltotta a rette­ gést. Mintha ezen dolgozott volna attól kezdve, hogy Teri megszületett. Nem az anorexia volt a hibás, hanem Teri anyja, aki a tökéletes test illúzióját kergette, és erre nevelte a lányát is - tudatosan és tudat alatt. Teri felfoghatta az eszé­ vel, hogy nem gyógyult meg teljesen a testképzavará­ ból, és nem vágyott tudatosan a tökéletességre: nem járt botoxkúrákra, nem töltette fel az ajkát, a nevető­ ráncait, nem gondolkozott plasztikai műtéten. Még­ is meghatározta az egész életét az anyja gondolkodá­ sa. Teri tudat alatt ugyanúgy a tökéletes test illúzióját kergette, mint az anyja, ezért nem esett eddig teherbe. Paul rájött, hogy ezt az állapotot nem lehet beszél­ getésekkel visszafordítani. Ez a félelem, bár nem Te­ rié, hanem az anyjáé, kiirthatatlanul ott van benne, és valószínűleg sosem fog elmúlni. Teri fél a teste drasz­ tikus változásától, tudat alatt - tudatosan pedig attól, 200

hogy esetleg az életmódjával, a diétával ártani fog szü­ letendő gyermeküknek a terhessége alatt. Ez a kettős félelem bénította meg a feleségét. Ezért keresett béranyát, aki kihordhatná a leendő gyereküket. Paul hálás volt Terinek, amiért egész éjjel mesélt - az anyjáról, a gyerekkoráról, arról, ahogy az anyját aznap látta, a bűntudatról, amit az anyja miatt érzett. Jobban szerette most Terit, mint valaha. Ez a gyö­ nyörű nő egészen kitárulkozott előtte. Gyengének mert mutatkozni előtte. Szereti őt, valóban. És szá­ mít a megértésére.

Paul reggelre meghozta magában a döntést. Hajlandó Olgára bízni a gyerekük kihordását. Most, hogy mindent ért, beleegyezik a béranyaprogramba.

16

Luca az elmúlt napokban minden energiáját a mun­ kájára fordította, ráadásul az apja egyetértett azzal, hogy rácsoztassa be az ablakait és a bejárati ajtót, sőt még pénzt is adott rá, úgyhogy a lány, amikor éppen nem dolgozott, akkor a fiúk munkáját „felügyelte” otthon. Nem is volt baj, hogy nem jutott ideje ma­ gára, mert meglehetősen idegesítette, hogy nem ké­ pes visszamenni az időben, a múltjába. Nem tudta rászánni magát, hogy elkezdje olvasni a könyvet, ta­ lán félt tőle, hogy milyen emlékeket hoz elő belő­ le a történet...

A rács néhány nap alatt elkészült. Masszívnak tűnt, a betörők dolgát bizonyosan megnehezíti. Nagy tollú biztonsági kulcs nyitotta a rácsajtót, nem lehet csak úgy bejutni. Végre nyugodtan aludhat éjszaka. Bent, az üzletben nem volt valami nagy forgalom, de érdekes hír azért akadt; arról beszélt-suttogott min­ denki, hogy a sütödés Zsombor filmsztár lesz. Pár fős stáb járt a férfi nyomában, néha Renáta is feltűnt a környéken, és még Veronka is azt mesélte, hogy „a Zsombor gyerek sztár lesz az internetten, és idevonz202

za majd a látogatókat”. Két t-vel mondta az interne­ tet, Luca mosolygott rajta. Aztán mi történt még? Elolvasott egy cikket az „internetten’Stefano Gabbanárólés Domenico Dóké­ ról, a Dolce & Gabbana tulajdonos tervezőiről, és hir­ telen egy csomó érzés felidéződött benne. Például a szájában érezte az extra szűz, zöld olívaolaj ízét, ahogy ropogós fehér kenyér héját mártja bele, megkívánta a vörösbort, az olajbogyós-paradicsomos-tonhalas tész­ tát, eszébe jutott egy portofinói fotózás, és arra vágyott, igazán vágyott rá, hogy szert tegyen egy leopárdmin­ tás topra és egy cigarettasarkú, pink D8cG szandál­ ra. Lehet, hogy már járni sem tudna a magas sarkú­ ban, de hirtelen úgy érezte, hogy olyan... divatjamúlt az egész ruhatára. Nem akart mindent lecserélni, de nagyon vágyott egy-két szép darabra. Persze ez csak álom. Még a rácsra is a szülei ad­ tak pénzt. És nagyon furcsa, hogy ez az interjú mennyi min­ dent elindított benne: maga előtt látta Milánót, a dómmal, a Dóm téren lévő, hihetetlenül klassz és elképesztően drága üzletekkel, látta magát, mint egy filmben, ahogy ott sétál, de nem az üzletekbe ment be, hanem múzeumokba, galériákba, egy Manet-kiállítást nézett meg... Nem tudta, járt-e valaha Manet-kiállításon, megnézte-e valaha is alaposan, kö­ zelről az impresszionisták festményeit, de most erre vágyott a legjobban: egy leopárdmintás felsőre, egy cigarettasarkú, pink szandálra, olívaolajos kenyér­ re, egy pohár borra, paradicsomos-tonhalas tésztára, múzeumlátogatásra... Ilyen lehetett az a régi Len­ gyel Luca? Ilyesfajta vágyai lehettek? Vagy egészen másfélék? 203

Ki tudja? Lehet, hogy már sosem fog kiderülni.

Berácsozták a házat, bebiztosították az életét, és nyugodtan tekert haza a bicaján Délegyházára. Már délelőtt eldöntötte, hogy vacsorára főz magá­ nak egy adag spagettit, olajbogyóval, paradicsomszószszal, tonhallal. Vett egy kis parmezánt is, megszórja a tetejét vele. És beszerzett egy üveg vörösbort, olasz bort, Lazio Shirazt. Jó nagy luxus, de estére ezt ter­ vezte: olasz ízeket, egyedül, egy jó film társaságában. Egészen izgalomba jött a lehetőségtől. Micsoda remek program. Egyedül is lehet élvezni az életet!

Amikor lekanyarodott a partra, egy pillanatig me­ gint azt hitte, hogy káprázik a szeme. Ismét a kerítése előtt parkolt a fekete motor. Csakhogy most egy férfi is állt mellette.

204

HARMADIK RÉSZ

1

Összehangolni a ciklusukat - most, hogy döntöttek Paullal, ez lett a feladat. Terinek azért kell injekcióz­ nia magát, hogy többszörös peteérést érjenek el ná­ la, Olga szervezetét, hormonháztartását, méhét pedig elő kell készíteni a terhességre, az új élet befogadására. Méghozzá úgy, hogy amikor Teritől leszívják a pete­ sejteket, és megtermékenyítik azokat, Olga ugyanott tartson a termékenységi ciklusában, mint Teri, hiszen a méhében csak akkor tapadhat meg az embrió. Nem volt különösebb szertartás: aláírták a szerző­ déseket, Teriék befizették a klinikának az esedékes pénzt, letétbe helyezték Olgának a díj egyik felét, a másikat előre kifizették neki, és azonnal el is kezdő­ dött a program. Gyógyszerek, injekciók - és mehet­ nek is haza, Londonba, legközelebb a petesejtleszívás, a spermiumminta „produkálása”, illetve a sejtek „randevúztatása” miatt kell visszamenniük Moszkvába. Ak­ kor majd akár azt is megvárhatják, amíg beültetik az embriókat Olga méhébe. Megígérték az orvosoknak, hogy Teri Londonban kétnaponta elmegy majd ult­ rahangvizsgálatra (nehogy túlstimulálják a petefész­ két) a saját orvosához, ezért nyugodtan elengedték a klinikáról. A szerződésben azt is rögzítették, hogy két embriónál többet nem ültetnek be a béranya méhé207

be - ha több életképes embriót sikerül nyerni, akkor a „fölöslegeseket” lefagyasztják egy esetleges későbbi programhoz. Az ügyvédek még arra is gondoltak, mi történik, ha két embriót ültetnek a béranya méhébe, és mindkettő fejlődésnek indul: a szerződésbe bele­ foglalták, hogy ikerterhesség, illetve ikerszülés esetén sem emelkedik a béranya díja. (Más kérdés, hogy Teri és Paul megbeszélte: ha ikreket várnának, mindenkép­ pen ki fogják egészíteni a díjat.) Mindent szabályoz a szerződés, és ez mindTeriék, mind pedig Olgáék szá­ mára megnyugtató volt. Teri már aznap belevágott volna, hogy a félje bele­ egyezett a béranyaprogramban való részvételre: anynyira örült, hogy Paul átéli a helyzetét, szíve szerint azonnal Moszkvába utazott volna vele. Most már nem is lépne vissza, nincs mit újragondolnia. Jó anya lesz, ezt biztosan érezte. Sokkal jobb anya lesz, mint az ő anyja volt. Arra a néhány napra, amit azért töltöttek Moszkvá­ ban, hogy elkezdjék a hormonkezelést Olgával, közös programokat szerveztek. Paul is azon igyekezett, hogy minél jobban megismerjék azt a házaspárt, akiknél a gyermekük „növekedni” fog. Olgáék megmutatták ne­ kik, milyen szédületes tempóban tágul, növekszik a város, ahol egyes statisztikák szerint tizenötmillióan is élnek. Csodálkozva nézték, milyen varázslatosan - és talán pazarlóan - kivilágítják éjszaka Moszkvát, elkápráztatva a turistákat a fényárban úszó épületek­ kel, és sötétségbe rejtve a legrégebbi, tömbösített la­ kótelepeket. Jártak a Tretyakov-képtárban (Olgáék addig még sosem), megnézték a padláslakást, ahol Bulgakov annak idején a Mester és MargaritáX. írta, kávéztak a GUM-ban, felmentek a város legmaga­ 208

sabb kilátójába, ahonnan szinte egész Moszkvát be lehet látni, megkóstolták a többféle halból készített orosz hallevest, Ljudmilla kedvéért kétszer is bemen­ tek a McDonald sba hamburgerezni, ruhákat vettek a három gyereknek egy plázában (Ljudmillának egy iPodot is; amikor megkapta, örömében hol Terit, hol Pault ölelgette kipirult arccal), a gyerekekkel kimen­ tek az állatkertbe, és felfedezték a csodálatos moszk­ vai metrót. Olgáék óva intették őket, ne metrózzanak, mert sok a zsebtolvaj a föld alatt, de Terit és Pault le­ nyűgözték az impozáns, varázslatos föld alatti állo­ mások. A szerelvények mintha csak egy másik világ­ ban, a gazdag paloták világában közlekedtek volna. A sínpárok nem voltak nyitottak, vélhetően így akar­ ták megakadályozni a tervezők, hogy bárki is öngyil­ kosságot követhessen el. Egyik délután hajóztak a folyón, Paulék, akárcsak a többi naiv turista, méreg­ drágán vettek két matrjoskababát a veréb-hegyi kilá­ tónál, nem bánták, hogy Olgáék elnézően mosolyog­ nak rajtuk - megpróbálták megismerni Moszkvát és azt a házaspárt, akik a döntésükkel remélhetőleg meg­ változtatják az egész életüket. Egyik nap Igor és Paul bevodkázott: vigyorogva, kissé ködös tekintettel vár­ ták egy kocsmában feleségeiket, akik a közeli téren, a föld alatt kialakított óriási plázában válogattak össze Olgának mindenféle kozmetikumot: arckrémet, tus­ fürdőt, testápolót, mindent, amire szüksége lehetett Teri szerint. Olga rábízta magát, hiszen sosem hasz­ nált mást, csak egy-két orosz terméket, leszámítva azt a márkás krémet, amit egyszer a születésnapjára ka­ pott Igortól (és amitől csupa pattanás lett az arca). Bár nem beszéltek közös nyelvet, Teri mégis úgy érezte, 209

hogy kezdi megismerni Olgát, és a „kedvel” igét las­ san a „szeret”-re cserélheti. A „lányok” a városnézés, laza programok mellett per­ sze már elkezdték a felkészülést, és szorgalmasan szúr­ ták magukba az injekciókat. Paul nem bírta nézni, ahogy Teri beadja magának az injekciót, ilyenkor inkább ki­ fordult a fürdőszobából, Teri pedig néha arra gondolt, vajon milyen mellékhatásai lesznek... Számíthatott egy kis rosszullétre, netán ájulásra, de, ahogyan azt az or­ vos - immár Olgával közös orvosuk - elmagyarázta, komolyabb mellékhatásoknak csekély a valószínűsége. Teri eufórián kívül semmit sem érzett, bár ezt a feldo­ bott állapotot természetesen nem a gyógyszer, hanem a döntésük „mellékhatásának” tudta be. Idilli napok voltak, ha lehet ilyeneket megélni egy súlyos döntés tudatában, és Paullal még közelebb ke­ rültek egymáshoz. Teri már nyugodtan beszélt az any­ járól; ahogy felidéződtek benne gyerekkori emlékei kellemesek és nyomasztóak egyaránt -, elmesélte őket Paulnak, aki figyelmesen hallgatta, még viccelődött is rajtuk, amit Teri nem vett sértésnek. Sőt: örült, hogy Paul megpróbálja a dolgok humoros oldalát nézni, és neki is megmutatni. Felszabadító érzés volt életre kel­ teni az emlékeiből azt az egykori kislányt, akit akár meg is szerethet magában, bárhogy igyekezett is utál­ ni sok-sok éven át. Azzal is hatalmas súly hullott le róla, hogy megbocsáthatott magának, amiért nyíltan sosem lázadt fel az anyja ellen, hanem inkább a titkos lázadást, a koplalást választotta. Rossz volt elbúcsúzni Olgáéktól és hazamenni Lon­ donba, de már tudták azt is: hamarosan visszatérnek, hogy összehozzák azt a bizonyos nagy találkozást, a „lombikos randevút”. 210

2

- Tomi. Luca megtorpant a férfi előtt. Ismerte őt, minden arcvonását ismerte, eddig mégsem tudta felidézni az arcát. De most biztos volt benne, hogy ő az. Közös múltjuk volt, bár ennek a közös múltnak a részletei még mindig homályba vesztek - de Tomi most ott állt előtte, teljes életnagyságban, flegmán zsebre vá­ gott kézzel, ferde, kicsit talán feszült félmosollyal az arcán, és a lányt nézte. Kiéltebb lett az arca, mélyeb­ bek a ráncai - persze, már ha lehet úgy viszonyítani, hogy az ember nem emlékszik tisztán az illető hat év­ vel korábbi arcvonásaira. Luca mégis úgy érezte: To­ mi többet öregedett a hat év alatt, mint ő. Harmincöt körüli lehetett, de negyven felettinek látszott. - Hát magadhoz tértél, Fenyőfa. - Fenyőfa? - Nem emlékszel...? - Ügy látom, rengeteg emlékem szállt el a sztrato­ szférába. .. - mormolta Luca, majd összehúzta a szem­ öldökét. Még mindig egymással szemben álltak. - Be­ jössz? - Hát nem is azért jöttem, hogy kívülről nézeges­ sem a kapudat... - Akkor menjünk. 211

Kinyitotta a kaput, és közben igyekezett rendet ten­ ni magában. Itt van a férfi, akibe - valószínűleg - sze­ relmes volt. Itt a (volt?) szerelme, helyes, kicsit vad külsejű pasi, aki visszatért hozzá, és talán visszahozza majd az emlékeit is. De hogyan viselkedjen vele? Ha legalább maga előtt látná az utolsó együtt töltött es­ téjüket, ha fel tudná idézni valamelyik beszélgetésü­ ket. .. De Tomi majdnem úgy kitörlődött az emléke­ zetéből, mint például Renáta. Volt, akikre emlékezett, másokra nem. Tomira emlékezett, de a kapcsolatuk­ ra, az érzelmeikre, a párbeszédeikre, a szeretkezéseik­ re nem. Elfelejtette, hogyan csókol, mi a kedvenc ka­ jája, felnyög-e a gyönyör pillanatában. Hogyan viselkedjen vele, amikor még a kapcsola­ tukat sem tudja hová elhelyezni magában?

- Gyere, Fenyőfa. Bicajozol? Kaját hoztál? Milyen házias lány lettél. - Miért hívsz Fenyőfának? Lucfenyő, a nevem mi­ att? - Tényleg nem emlékszel a fenyőre? A fenyős szto­ rira ott fenn, Dobogókőn? -N em . Tomi lebiggyesztette az ajkát. - És a házamra, Velencén? - Nem. - És Boriszra, a kutyánkra? - Volt kutyánk? - Nem közös volt, mármint elméletben nem az, de a gyakorlatban igen. A fogadott gazdája voltál, már­ mint utánam. - Borisz...? 212

- Nyugi, Fenyőfa. Majd visszatérnek az emlékeid. Volt egy kedvenc könyved. - Parancsolsz egy kézigránátot? - inkább suttogta, mint kérdezte. Rég bizonytalanodott el ennyire, mint most. - Igen, az. Én nem olvastam, de te állandóan azt bújtad. Az volt a bibliád. - Te jártál nálam? Te hoztad vissza a könyvet? - Lucc, nem maradt nálam a könyved. Miről be­ szélsz? - Nem te jártál itt egyik nap, amikor nem voltam itthon? - Egyszer már eljöttem ide. Vártalak, aztán elmen­ tem sétálni a tavakhoz. Itt hagytam a motort a ház előtt. Aztán véletlenül találkoztam egy horgásszal, aki régi haverom, ott ragadtam vele, és csak éjjel jöttem vissza a motorért. Akkor már nem akartam becsön­ getni. - Nem erről beszélek. Azt kérdezem, jártál-e bent a házban, hoztál-e nekem egy könyvet és egy kölnit? Küldtél-e nekem e-mailt egy videolinkkel, ahol együtt vagyunk? A férfi szeme elkerekedett. - Nem én. Most vagyok itt másodszor, amióta tu­ dom, hogy magadhoz tértél. - És honnan tudod? - A modellvilágból még van egy-két ismerősöm. - Például Renáta? - Szalczi hívott fel. Tudod, aki vízilabdásból lett va­ lami tornacsuka reklámarca. Ő mondta, hogy hallot­ ta, visszajöttél a kómából. - O, basszus - lehelte. - Most kiderül, hogy egy 213

csomó mindent törölt az agyam. Még veled kapcso­ latban is. - Akarod, hogy eljátsszuk, hogy most találkozunk először? Tomi nevetett, majd a konyhába indult, felajánl­ va, hogy segít megcsinálni a vacsorát, annak ellené­ re, hogy - „Luca biztosan emlékszik rá” - egyáltalán nem tud főzni.

Amíg főtt a tészta, és Luca a paradicsommártást csinálta, Tomi a bárszéken ült, és a fenyőfás sztorit mesélte. Luca örökbe akart fogadni Dobogókőn egy fenyőfát, röviden ennyi a történet, de hozzátartozik, hogy aznap kicsit felöntöttek a garatra, és a lány min­ denféle engedélyeket kért, először a fenyőtől, utána a hotel recepciósától, végül írt egy kérvényt a szállo­ daigazgatónak is, amit úgy fejezett be: „Könyörgök, hadd legyek a fenyő mostohaanyja”, de azt a levelet végül Tomi eltüntette. Luca nem találta túl viccesnek a történetet, főleg, hogy kiderült belőle: valószínűleg nem vetette meg az alkoholt, és rémes dolgokat mű­ velt a hatása alatt. Hát akkor most ez az üveg bor... már csak ez hiányzik. Tominak nem is adhat belőle, mert akkor nem ülhet motorra. A férfi azonban nem kérdezte, hogy felbontsa-e: már a kezében volt a du­ góhúzó, és akcióba lépett. - Hogy fogsz motorra ülni? - Szeretném megünnepelni, hogy újra láthatlak. Egy pohár bor hamar kimegy az ember fejéből...

214

A bárszékeken ülve, a konyhapultnál vacsoráztak. Luca egész jó kaját dobott össze néhány perc alatt, leg­ feljebb azért kaphatott volna kritikát, mert kicsit túl­ főzte a tésztát. Koccintottak. - Szeretném, ha mesélnél magadról. Mit kell tud­ nom rólad? - Rétsági Tamás, harminchárom éves - nyújtotta a kezét bolondosán a férfi. Luca elképedt: csak harminchárom? Akkor hát huszonhét éves volt a motorbaleset idején. - Hivatásom: életművész. Foglalkozásom: raotoralkatrész-kereskedő. Hobbim a kertészkedés. Na jó, ez nem igaz. Hobbim a motorozás. Egyedül élek, többnyire. Szerelmes voltam beléd. - Hol találkoztunk először? - Egy divatbemutatón, ahová egy motort vittem. Rockos bemutató volt, egy fiatal dizájneré, aki bolon­ dos cuccokat tervezett. Egy nagy chopper állt a kifu­ tó közepén, azt hoztam én, és végignéztem a főpróbát meg a két show-t. Utána odajöttél hozzám egy po­ hár pezsgővel, és megkérdezted, elvinnélek-e egyszer motorozni. Jézusom, gondolta Luca. Igazi ribanc lehettem. Szörnyű volt hallania, legszívesebben leállította volna a fiút, de a kíváncsisága erősebb volt. - És...? - És elvittelek. Nem akartam nyomulósnak tűn­ ni, úgyhogy csak másnap... És, meg kell mondanom, szuper csaj voltál. Nem j átszőttad meg magad. Meg­ szerezted, amit akartál - mondta, és nevetett. Most ért először Luca kezéhez, de a lány óvatosan elhúzta. Felkészületlenül érte ez a beszámoló. - H ol... hol szereztem meg? - Valahol Pilisszántó előtt, az erdőben. Mondom, 215

hogy nagyon laza voltál. Édes kislány, aki nem kéret­ te magát sokáig. O, ez már több a soknál. Ha odakint, a kapuban maga elé képzelte is, hogy milyen lehetett együtt lenni Tomival, most visszahő­ költ. Létezik, hogy valóban az első randin, egy erdő­ ben lefeküdt volna egy fiúval? - És szerelmesek lettünk egymásba? - kérdezte óva­ tosan. - Igen. Járni kezdtünk, de hivatalosan sosem költöz­ tünk össze. Hol te aludtál nálam, hol én nálad, de fiata­ lok voltunk, és egyikünk sem akart igazán elköteleződ­ ni. Jó volt szerelmesnek lenni, randevúzni, óriásiakat bulizni - őrült kiscsaj voltál, mondtam már? Eszméleden ötleteid voltak, a többiek csak néztek. Jól meg­ voltunk együtt, de még nem akartunk összeköltözni, vagy netán összeházasodni. Neked akkoriban indult a külföldi karriered, sokat utaztál. És jó sok pénzt el­ költöttél telefonálásra, mindenhonnan felhívtál, vagy amikor én hívtalak, órákig beszéltünk. - Miről? - Mindenről. Imádtad a motorokat. Csupa fül vol­ tál, amikor elmeséltem, milyen egy Heritage Softaillel repeszteni. Nem volt rá pénzem, de már kipróbáltam. Azt mondtad, egyszer majd neked is kell egy ilyen. Szerintem nem tudtad volna megtartani, nehéz mo­ tor. Másik Harleyt ajánlottam neked, de már nem volt idő... - M i az az heritédzs szoftizé? - Hát egy tradicionális Harley Davidson motor. Er­ re sem emlékszel? Imádtad nézegetni a katalógusai­ mat. Luca kétségbeesett grimaszt vágott. Tényleg ér­ 216

dekelték a motorkerékpárok? Hát, végül is... valami szenvedély, hobbi, amire most fény derült. - Mennyi ideig jártunk együtt? - Kábé... egy évig. Aztán jött a baleset. - A balesetre sem emlékszel? - Szóval nem. Na mindegy, ezt most akkor ne is idézzük fel. Túl sok lenne így elsőre. - Azt mondd meg, miért nem látogattál. - Én? Hát hogy a fenébe ne látogattalak volna? Csakhogy a nővérek a második héttől nem engedtek be. Később pedig nem mondták meg, hová kerültél. - Hogyhogy nem engedtek be? - Azt mondták, csak a közeli családtagok látogat­ hatnak. Gondolom, a szüleid hozták ezt a döntést. - Ismered őket? - A szüléidét? Nem. A baleset előtt mondtad, hogy szeretnél bemutatni minket egymásnak. Biztosan tud­ tak rólam, de sosem találkoztunk. Azt hiszem, téged akartak védeni azzal, hogy ne járjon be hozzád a ba­ ráti köröd. - Voltak barátaim? - Hát, főleg a kolléganőiddel voltál együtt... nem emlékszem igazi barátnődre, egy lányt emlegettél a su­ liból, és néha eljött velünk egy-két kolléganőd buliz­ ni. De többnyire az én barátaimmal lógtunk. S anyára emlékszel? - Sanyára? Nem - rázta a fejét, és úgy érezte, mind­ járt elájul. Csupa idegen helyzet, idegen hobbi, idegen barátok - és mind-mind az ő múltja. - Na mindegy. Most már Amerikában él. Elvett egy amerikai csajt... De fölösleges lenne elmesélnem, ha

nem emlékszel rá. És Editre, aki a szomszédomban lakott, és rockénekesnő akart lenni? Fekete copfban hordta a haját, lilára festette a körmeit, és mindig fe­ ketében járt. Csodált téged. Aha, végre valami rémlik. Egy csaj, aki folyton éne­ kelt, ha kellett, ha nem. Valami rendezvényen fel is lé­ pett, ahol Luca is ott volt. - Elég idegesítő hangja volt. - Ja, rémesen kornyikált - vigyorgott Tomi. - Nemrég elindult valami tehetségkutatón, de nem jutott be a döntőbe. Már szőke a haja, és színes cuccokban jár. Végre, végre, végre. Egy emlékkép, ami előjött. A fekete, copfos kiscsaj a színpadon, ők pedig a színpad előtt álltak, és alig várták, hogy vége legyen a szám­ nak. Legalábbis Lucának ez ugrott be.

- Miért kerestél meg? - M ert... szerettelek. Kíváncsi voltam, mi van ve­ led. Hogy élsz, mit csinálsz. - Egy redőnyboltban dolgozom. Árnyékolástech­ nika, biztonsági rács, ilyesmiket szerel a tulaj, én pe­ dig a megrendeléseket veszem fel az üzletben. - Aha. És miért nem mész vissza modellkedni? Még fiatal vagy... - Úgy érzem... - kezdte, majd elhallgatott. Csend­ ben voltak, de lassan összeszedte magát, és folytatta: - úgy érzem, az már nem az én világom. Tomi elnyúlt a kanapén, és bólintott. - Nehezen is értettem, hogy törékeny csaj létedre hogyan bírtad azt az állandó harcot. Hogyan tudtál olyan kemény lenni... Nehéz meló... De szép vagy, és ezzel kerested a pénzedet. 218

- Nem maradt belőle semmi... Már a lakásom sincs meg. - Akkor talán vissza kéne térned, nem? Mennyi idő alatt lehet egy redőnyboltos fizetésből összeszedni egy lakás vagy egy kocsi árát? - Nem tudom. H a olyan voltam, mint amilyennek most leírtál, akkor azt hiszem, a kóma a személyisé­ gemet is megváltoztatta. Én már nem vágyom vissza a kifutóra, a magazinokba meg a fénybe. Eddig sze­ rettem volna megtalálni a régi Lucát, de most, hogy meséltél rólam... a régi énemről, hát azt kell monda­ nom, hogy csöppet sem vágyom vissza a régi életem­ be. -N a , azért valami vagy valaki csak hiányzik... mosolygott a férfi. - Nem tudom. Figyelj, voltunk mi együtt valahol? Például külföldön? - Egyszer Ausztriában, egy motorostalálkozón. -A ha. - Mi ez az aha? - Csak azt hittem... azt gondoltam, nyaraltunk már együtt. - Hát, nem. De még nyaralhatunk. Nem. Ez a pasi idegen. Neki most idegen. Egyetlen porcikája sem kívánja a közös nyaralást. Fohászkodott magában, hogy Tomi ne akarja ott folytatni, ahol ab­ bahagyták. Ne csókolja meg, ne akarjon lefeküdni ve­ le, ne kelljen most harcolni, hadakozni. Hadd marad­ jon egyedül, önmagával, a gondolataival. Tomi, mintha belelátott volna a fejébe, felállt, ki­ nyújtózott, aztán megsimogatta a még mindig a ka­ napén üldögélő Luca vállát. - Jobb, ha most megyek. Idegen vagyok neked, ösz219

szezavartalak, látom. De semmi baj. Majd leüleped­ nek a dolgok, és szép lassan visszatérnek az emlékeid, rájössz majd, hogy milyen szuper életünk volt együtt. Aztán eldöntőd, mit szeretnél. Itt a számom, Fenyő­ fa. Ha akarsz, hívj fel. Én nem foglak zavarni, nem akarlak újra felkavarni. Jelentkezz, ha készen állsz egy újabb találkozásra. Luca felállt, és hagyta, hogy Tomi átölelje. Ismerős volt az illata, ismerős, hozzábújós, ugyanakkor kicsit mégis idegesítő illat. Nem bújt hozzá, és csak az arcára adott puszit. Kikísérte a kapuig, de nem várta meg, amíg To­ mi elindul. Bement a házba, hogy vegyen egy forró fürdőt. Utálta a múltját. Talán már nem is akarta megtud­ ni, mi az, amit elfelejtett. Még hogy őrülten bulizott nyilván nem akármilyen bulik voltak... De nem szabad kíváncsinak lennie rájuk. Éppen elég volt megnéznie azt a videót, ahol részegen táncolt és vetkőzött... Ha valami, az nyilván elárult számára egy csomó mindent a múltjáról. Fel kell építenie egy új életet, és kész. Nem szabad a múltban vájkálni, mert kinek jó az, ha meg­ utálja magát? Ha hozzátartozik is a múltja, jobb nem feszegetni, mi volt benne. Renátával pedig megszakít­ ja a kapcsolatot. Talán a londoni utazást, Helent is le kellene mondania...

Nem érdekes, ki volt Lengyel Luca. Az az érdekes, hogy ki ma Lengyel Luca. Ez a legfontosabb, mantrázta, amikor belépett a kádba. Jó volt belefeküdni a forró vízbe, hamarosan el is szundikált. Álmában Tomit valami tengerben egy szik220

Iához szorította, és követelte, hogy nézzen rá, és él­ vezze, amit csinálnak. A szikla kétszer olyan magas volt, mint egy ember, és rózsaszínes fényben csillo­ gott, ahogy a nap rásütött. Amikor felébredt, iszonyúan szégyellte magát.

3

Felült a motorra, önkéntelenül is diadalmas mosoly­ ra húzódott a szája, de érezte, hogy azért ez csak fél­ győzelem. Fel fogja hívni őt a lány. Biztos volt benne, hogy Luca többet akar tudni kettejükről, önmagáról. H i­ hetetlen, hogy semmire sem emlékszik. Amikor együtt voltak, a lány majdnem megváltoz­ tatta őt - csak hát nem olyan egyszerű visszakozni, ha az ember egyszer belekeveredett valamibe. El sem akarta hinni, hogy Luca nem emlékszik a találkozá­ sukra, az együtt töltött időre, arra a sok szarra, amibe ő belevitte... Úgy gondolt önmagára, mint alapjában véve nem tisztességtelen, izgalmakat kereső ember­ re, akit a körülmények sodortak bele bizonyos dol­ gokba. Ez a mai szövege azonban nem volt fair. Nem értette, hogy mit művel már megint. Minek kereste meg a lányt? Miért nem hagyja végre, hogy Luca él­ je az életét? Hát elsősorban azért nem, mert szerette. Nem sok embert szeretett életében - önmagán kívül -, de Lu­ cát szerette. Ha Luca nem lett volna szerelmes belé, akkor persze hamar faképnél hagyta volna őt, ez nyil­ vánvaló. De Luca belebolondult: fiatal, gyönyörű, be­ folyásolható lány volt, akit elvakított a szerelem, és azt 222

tette, amit ő kért tőle. Még ha néha ellenkezett is... ismerte már, tudta, hogyan irányíthatja, hogyan kény­ szerítheti rá az akaratát. Csakhogy ebben a Lucában, akivel most találkozott, nyoma sem volt már az egykori alázatnak. Ez a Lu­ ca, még ha bizonytalannak tűnt is, a lelkében kemény lett, és szigorú. Nem, ezt a Lucát sajnos csak így lehet befolyásolni: ha befolyásolja az emlékeit is. Nem értette, mit is akar tőle pontosan. Csupán azt, hogy újra érezze: hatalma van fölötte? Régen volt ve­ le célja is, amit csak rajta keresztül tudott elérni. Még ma is lenne célja vele, ma is tudná mire használni őt csakhogy ahhoz a lánynak még mindig kómában kel­ lene feküdnie. Persze nem volt ő olyan gonosz, hogy ezt akarta volna. Igazán örült, hogy Luca magához tért, hiszen ezzel a bűntudatától is megszabadulhatott. Vi­ szont. .. most pénztől esik el, sok pénztől. Nehéz ez így. Magához tér, életre kel, akit szeretett, de akiből hasznot is húzott. Az utóbbi időben persze úgy hú­ zott belőle hasznot, hogy Luca nem is tudott róla. És most minden megváltozik... Persze megkettőzhetné az örömöt, de ehhez sokat kellene kockáztatnia, na­ gyon sokat. Nem tudta, ér-e annyit az egész. Hiszen most... Luca egy fiatal nő, aki a helyét ke­ resi az életben. Átlagember az átlagéletben. Ez a lány régen sokkal izgalmasabb volt. Lehet, hogy a lány nyújtotta izgalmakat ő is befolyá­ solta a maga módján, de most már békén hagyhatná. Fenyőfa, Sanya, Borisz, velencei ház, a megismerke­ désük, dugás az első randin, az erdőben... Nagy me­ sélő vagy, Tomikám. Minek új emlékeket költeni? így téríteni el Lucát az igazi emlékeitől, hogy sose talál­ hassa meg őket...? Ami azt illeti, jobb, ha soha nem 223

jutnak eszébe, bár már talán nem lennének veszélye­ sek rá nézve. Vagy mégis...? Csakhogy dühös is volt a lányra. Ha Luca hat évvel ezelőtt nem repül le a motorjáról, akkor talán az ő éle­ te is máshogyan alakul. Akkor nem egy alkatrészboltja lenne egy panelház utcafrontján, hanem egy hatalmas alapterületű motorkereskedése, ahol csillogó-villogó Harleykat árulna. Na szép, ez a lány azt sem tudja, mi az a Heritage Softail. Mondjuk, régen is csak ő eről­ tette, hogy nézze meg a katalógusokat, de azt hitte, ezt a típust nem felejti el az, aki valaha egyet is látott. Mindegy. Örülnie kéne, hogy mindent megúszott, ahogy Renáta mondta, és nem kéne a tűzzel játszania. By the way, Renátát le kellene építenie, Lucát pe­ dig békén hagynia. Kicsit laposnak és sivárnak tartotta persze az életet, amit azóta élt, hogy Renátával inukba szállt a bátorsá­ guk, de biztos, hogy jobban tenné, ha meghúzná magát. Csak éppenséggel unatkozott. Már évek óta unat­ kozott. Most végre valami izgalomba hozta. Repesztett az MO-son, és nem tudta, mitévő legyen. Felvegye-e a telefont, ha Luca felhívja, vagy hagyja békén, felejtse el egyszer s mindenkorra. Csakhogy még ma is hatással van rá a lány, ezt nem tagadhatja le önmaga előtt. De vannak dolgok, amiket nem tud elfelejteni - ő is kapott sebeket annak idején Lucától, és most azon vívódott: visszaadja-e őket, vagy hagyja, hogy a lány belesimuljon az új életébe.

224

4

- Már annyi hülyeséget csináltál, Reni - az apja szigorúan nézett rá. Milyen megalázó, egy harminc­ két éves nőt leszúr az apja?! És ő hagyja? Naná, hogy hagyja. Előbb-utóbb úgyis megbékél vele. - Ott az ügynökséged, amibe nem kevés pénzt fektettem, és évek óta veszteséget termel. Most meg ez a film... - Te tudod a legjobban, hogy ha egy filmre rákattan­ nak, az rengeteg pénzt hoz. Már találtunk két szpon­ zort. - Egy internetes sorozathoz? Hát láttam én már jó néhány cifra dolgot, de ebben nem nagyon hiszek. És ha van szponzor, akkor minek fektessek bele egyetlen forintot is? - Mert pontosan tudod, hogy az internet le fogja körözni a tévét. - Én még mindig a tévésorozatokban hiszek. - Te igen, neked azokban kell hinned, és csak arra kérlek, nézd meg, ami eddig elkészült a filmből. Tu­ dod, hogy rengeteget tanultam tőled, amikor elvittél a forgatásokra... most a tanácsodat kérem. - És egy kis pénzt, hajói értettem - nevette el ma­ gát az apja. - A neved se jönne rosszul... Úgy értem, ha te ren­ deznéd. 225

- Ugye, csak viccelsz? Azt hiszem, az sem lenne sze­ rencsés, ha a te neveden futna. A szakmában minden­ ki ismeri az Aradi nevet. Nem kellene le... - Lejáratni? - háborodott fel a nő. - Figyelj rám, Reni. Mivel anya nélkül nőttél fel, legalábbis tizenkét éves korodig... -U tána is... - Nem, utána nem. Ne mondd azt anyádra, hogy... - Nem az anyám. A feleséged, de nem ő hozott a világra. - De mindig anyaként viselkedett veled. -Jó , hagyjuk - legyintett engedékenyen. - Még­ sem az édesanyám. - Igen, tudom, hogy nehéz volt. Ezért húztalak ki számtalanszor a szarból. Ezért fizettem azokat a tan­ folyamokat, amikor kitaláltátok, hogy majd fotós le­ szel. Ezért finanszíroztam az ügynökséget... hogy si­ kerélményed legyen. - Volt is. De most már tele van a város modellügy­ nökségekkel. .. Óriási a konkurencia. Egyébként nem én találtam ki az ügynökséget... - Tudom. És én tüntettem el utánad mindig a ro­ mokat. Emlékszel Firenzére... -Jó , most mindössze annyit kértem, nézz bele az elkészült részekbe. Vágasd újra, ha akarod, tégy bár­ mit vele, de most először csak nézd meg. - Mit akarsz elérni ezzel? - Van egy díj. Rangos amerikai díj, netes sorozatok versenyeznek érte. Ezért készül majd el angol felirattal is a film. Meg akarom nyerni. Egy nincstelen magyar srác, ahogy a maga erejéből boldogul, ahogy megbir­ kózik a váratlan helyzetekkel... 226

- De miért pont róla szól a film? Miért nem egy plasztikai sebészeten forgatsz, vagy mit tudom én, hol? - Annyi orvosos sorozat van, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. A reality pedig nem működik, biztosan beperelnének. Papa, te mondtad, hogy válság idején minden megváltozik. Manapság a nézők arra kíván­ csiak, hogy boldogul egy hétköznapi ember. - És fog ez az ember boldogulni? - Hát majd teszünk róla, hogy boldoguljon. A so­ rozatban mindenképpen. Majd úgy alakítjuk a való­ ságot. A többi meg... nem érdekes. Mindössze tíz-tizenkét részről van szó. Ennyi egy „évad”. - Évad... húha, de nagyképű - mosolyodott el az apja, aztán hozzátette: - Rendben, hadd nézzem!

A férfi nézte egy ideig a monitort, majd elmosolyo­ dott. Végre valami, amiben a lánya tényleg tehetséget mutat (leszámítva persze a költekezést). Még sosem látott internetes sorozatot, de ez rövid, életszerű ré­ szekből állt, a főhőssel lehetett azonosulni, nem volt színész, és a saját mindennapjait elképesztő természe­ tességgel élte a kamera előtt.

A képen egy nyílt tekintetű férfit látott, aki úgy nézett a pulttól az ajtó, a kamera felé, mintha nem is venné észre az operatőrt. És egy keszeg srácnak ma­ gyarázott. - Elhiszem, hogy utálod. Én is utáltam volna enynyi idős koromban - és közbenjárt a keze, ahogy ra­ kosgatta a pultba a croissant-okat. - De mit csinálnál a helyemben?

- Nézelődnék, kitalálnám, mihez lenne kedvem. - Azért az se igazán kúl, hogy ennyi idősen itt nyo­ mod, nem? - Átutazóban vagyok - mosolygott a fickó, és Re­ náta apja elhitte neki. Ez a pasas tényleg átutazóban van, talán csak addig, amíg egy kicsit összeszedi ma­ gát, megmerítkezik abban a falusi nyugalomban, feltöltekezik, és továbbáll. Ennek a férfinak kell hogy le­ gyenek álmai! Tovább pörgette a felvételt. Most a Zsombor nevű férfival szakított egy nő. A felesége. A férfi egy komódnak támaszkodva állt a nappali­ ban, besütött a nap az ablakon, és a nő magyarázott. - Már nem érezzük azt, amit régen. Külön világban élünk, a gyerek is szenved. - Talán jobb lenne neki, ha lassabban szakadnánk el egymástól. - Te mindent lassan, ráérősen akarsz csinálni - nem veszed észre, hogy átalszod az életedet? - a nő a fejét ingatta, és nagyon hiteles volt. Zsombor elvörösödött a dühtől. Hihetetlen, gondolta Renáta apja, hogy ez az amatőr ilyen jól játszik. Ámbár a saját életét játszsza, de akkor is... az indulat igazi. - Azt mondod, legyünk túl rajta gyorsan? Mélyebb a seb, de nem sértjük fel mindenünket? - Neked is nehéz, nekem is... - De ilyenkor az emberek egy része terápiára jár, megpróbál mindent, hogy megmentse azt, ami eset­ leg megmenthető... - És ez a miénk megmenthető... szerinted? - a nő kérdőn nézett rá, Zsombor pedig kibámult az abla­ kon. - Azzal, hogy nyitva hagyod a visszaút, a „bármi megeshet” lehetőségét, végül is gyávaságból elvágod 228

magad, magunkat az esetleges valódi esélyektől. Hát nem fogod fel? Miért nem tudod kimondani, hogy vége? Hogy ennyi volt benne, és nem több? Snitt. A fickó költözik. Nem túl sok cuccot pakol a ko­ csijába, és elhajt, anélkül, hogy akárcsak egyszer viszszanézne. Az operatőr a kocsiban mutatja Zsombor arcát. Dermesztő: ez a férfi újra átéli az egészet. Sír. Renáta apja, bár sok mindent látott már, sorozatokat pláne, megrendezett vagy százötven sírógörcsöt, öt­ ven nagyjelenetet, aztán még legalább háromszor enynyi szipogást és orrfujást, most döbbenten figyelte a monitort. Zsombor őszintén sírt, nem játszotta meg magát. És ami még elképesztőbb volt Renáta apjának: ő maga is elérzékenyült. Zsombor kinyögött néhány szót arról, hogy mi­ lyen szar most neki. És hogy a fiától konkrétan nem búcsúzott el. - A fiam... suliban van. Direkt így... időzítettem. Zsebkendő elő, orrfujás, majd a folytatás, egy jó kis monológ: - Tudtam, már rég tudtam, hogy vége... De a gye­ rek miatt én nem változtattam volna. Rohadtul meg­ alkuvó vagyok... vagy csak kényelmes? De amikor az embert... ráébresztik, hogy már semmi sem működik - és tényleg nem, már nemhogy szex nem volt köz­ tünk, hanem nem tudtunk egy rendeset beszélgetni sem anélkül, hogy valamelyikünk ne sértődött volna meg -, hát akkor... menni kell. Majd lesz valahogy, nem? De azért sajnálom. Másfél évtized. Hát ennyi volt... Újra kéne vágni a filmet, gondolta, de elképesz­ tően jó jelenetek voltak benne, mert Zsombor a sa­ 229

ját életét játszotta, és őszinte volt. Üde szín a soroza­ tok világában. Renáta apja elhatározta, hogy meg fog nézni egy pár netes sorozatot, hogy legyen összeha­ sonlítási alapja. Meg arra is gondolt, hogy talán tényleg igaza van a lányának, és ez a jövő. Ezt még a tévében is néznék...

Egy-egy rész mindössze nyolc-tíz perc, kettőt lá­ tott, és rájött, hogy kíváncsi Tököli Zsombor történe­ tére. Igazi balfasz - egy rokonszenves balfasz, akinek az ember valami jót kíván. Akivel bárki képes azonosulni, azonnal bejön a „hiszen ő én is lehetnék”-effektus, már csak színezni kell a sztorit. Mert az azért nem fogja le­ kötni a nézőt tíz részen át, hogy Tököli Zsombor ho­ gyan süti a pitét, hogyan nyírja a sövényt, és hogyan bátorítja azt a vézna kollégáját. Egy normális forga­ tókönyv - az kell ide. Hátradőlt, és elképzelte, amint Tököli Zsombor életébe betoppan egy nő. Aztán egy másik. Mondjuk. És ezzel is, azzal is viszonya van, közben meg vívódik. Aztán elkapják orvhorgászatért, a gyereke odaköltö­ zik hozzá, meglátogatja Diana Krall (ha jól látta, az ő albumai voltak a tartóban legfelül), és nyer egy na­ gyobb összeget, amiből elköltözhet. Aztán direkt el­ bukik mindent, és visszamegy Dunapatajra, vagy hova a fenébe. Vagy valami ilyesmi. Renáta a magánéleté­ ben mestere a váratlan fordulatoknak, de ki tudja, a megrendezett fordulatokhoz ért-e. Pedig már jó lenne, ha kezdene magával valamit, és nem nekik kellene izgulniuk, hogy mi lesz vele, ha ők már nem tudják anyagilag támogatni. Ha ehhez ő kell, hát segít neki, hogy összehozzon 230

valami netes sorozatot, és végre tényleg a saját lábá­ ra álljon. Bár a filmszakma jelenlegi állapotát ismer­ ve, ebből nem néz ki túl sok pénzt. Mindegy, legalább kapjon kedvet valamihez, és ne azon törje a fejét, hogy kurvákat kéne futtatni Olaszországban.

5

Részenként ötvenezer forint, az tizenkét résszel szá­ mítva hatszázezer. Ennyiért ki ne bohóckodna pár hé­ tig? Persze furcsa, hogy statiszta játssza az exfeleségét, aki eddig már kétszer is felbukkant a filmben, és az is, hogy kerítettek egy lányt, aki éppen be akarja hálóz­ ni, de az a lány annyira nem az ő esete, hogy nehéz volt elképzelnie, hogy összejöhetnek... Ám ő dönt. O dönt, ez a szép ebben a sorozatban. Ha nem tetszik neki a lány, akkor elküldheti. Meg hát statiszta játssza a régi barátot, akiről majd kiderül, hogy az exneje vi­ szonyt folytat vele, sőt már akkor viszonyuk volt, ami­ kor még tartott a házasság... Lesz ebből botrány, ha Marcsi meglátja a filmet. Viszont a gyerek annyi tor­ nacipőt kaphat majd, amennyit akar. Nem volt könnyű önmagának sem bevallania, de él­ vezte, hogy az élete fontosabb epizódjai elevenednek meg a filmben. Egyfajta terápia, lezárás, újrakezdés, ki tudja? Egy jó kis villát is találtak a filmesek, ahol újrajátszhattak a különválást és a vagyonmegosztást. O mondhatta el, ő mesélhette és játszhatta el, mi és hogyan történt. Ha akart, még alakíthatott is a kamera előtt azon a jeleneten, amit Marcsival korábban „éles­ ben” adtak elő. Csak a gyerek nem jelenik meg (gyerek­ statiszta alakjában sem) - ezt ő kérte. Barnit hagyják 232

ki ebből. Rájött: remek terápia újrajátszani pár dolgot az életéből. Hogy újraélhette, már nem is érezte olyan fájdalmasnak a válást. Ráadásul Renáta jelenléte inspirálta. Egy nő, aki­ vel jó az ágyban, aki nem vár (el) tőle semmit, csak ad... magából... Nem sokat, de amit ad, az nagyon is a kedvére való. Az üzletbe pedig egyre több vevő tért be, toporog­ tak- tébláboltak, beszélgettek, megkóstolták a napi sü­ teményt - a filmforgatás híre gyorsan elterjedt a kör­ nyéken. Aznap már az öreg is simán leszúrta őt és Lacit a kamera előtt, és még a nyilatkozatot is aláírta, hogy bekerülhet a sorozatba. „Vállalom én minden szava­ mat”, morogta. Laci, az unokáj a pedig odáig volt a for­ gatástól. Hirtelen dolgozni is elkezdett, és nem chatelt egész nap, hiába kérlelték a filmesek, hogy chateljen, aztán panaszkodjon csak szépen tovább, ahogy szo­ kott, hogy nincs egy normális csaj sem, aki kezdene vele, és hogy utálja az egész sütödés munkát. Egyelőre csak Barni nem tudta, hogy mi történik az apjával. Talán kiakad, ha lesz a sorozatból valami, de még az is lehet, hogy nagyon királynak tartja majd.

233

6

- Helen? Anne Haley vagyok, talán emlékszik még. A WAA-től... A Nők az Anorexia Ellen nevű szer­ vezettől. - Igen, hogyne. Emlékszem, persze. -A zért keresem, mert lassan... találkozhatnánk. Izgatottan várjuk, hogyan döntött. Mikor érne rá? - Most néhány napig itt leszek, Londonban. - Akkor esetleg holnap...? - ... Rendben.

Nők az Anorexia Ellen. Az ügy fontos. Hát ho­ gyan is ne lenne fontos, amikor a statisztikák szerint a mai tinik majdnem négy százaléka kórosan diétá­ zik? Ha valaki, akkor Teri tudta, hogy úgy növekszik a súly az ember vállán, ahogyan leolvadnak a testéről a kilók. Dacolás a világgal, a környezettel, és a diadal: valamit én is tudok uralni! Nézzétek, azt teszek a tes­ temmel, amit akarok! Ha akarom, lefogyok. Ha aka­ rom, még tovább fogyok. És még tovább... Látjátok? Ha akarok, elfogyok. Ha akarom, visszahízom. (Per­ sze ez nem mindig sikerül, van egy pont, ahonnan már nemigen van visszaút...) Szóval? Végre egy újabb értelmes ügy, amely mel234

lé odaállhatna. Nem is a pénzért, hanem egyszerűen azért, mert ezt kell tennie. Másrészt viszont hogyan venné ki magát, hogy egy olyan nő harcol az étkezési zavarok ellen, aki nem vál­ lalja a gyereke kihordását? Ha egy ilyen ügyhöz adja az arcát, vajon titokban tarthatja-e, hogy nem ő hoz­ za világra a gyerekét? A másik fontos küldetését majdhogynem inkog­ nitóban végezte: olyan szervezetet támogatott, amely a félrevezetett, modellmunkára felvett, de külföldön prostituáltként foglalkoztatott kelet-európai lányok­ nak biztosított pénzt a hazatérésre és, ahogyan a szer­ vezet programjában megfogalmazták: az edukációra. Ezek a lányok angol nyelviskolákba juthattak el ké­ sőbb, a szervezet fedezte a nyelvtanulásukat és/vagy más irányú iskolai képzésüket. Nagyon fontosnak tar­ totta ezt a támogatást, a miatt a régi történet miatt... És az volt a szép benne, hogy ehhez még a nevét sem kellett adnia. Néha ugyan megszólalt a témában egyegy jelentősebb rendezvényen vagy tévéműsorban, de nem volt érintett. Nem a saját élete volt a rossz példa. Az étkezési zavarokkal kapcsolatban viszont - igen. Nem elég, hogy őszintének kell lennie, de még hi­ teltelenné is válhat, ha kiderül, hogy béranya szüli meg a gyerekét.

Bár semmit sem látott a monitoron, a nőgyógyász, doktor Howard egy kört írt le a mutatóujjával, hogy megmutassa, mi történik éppen Teri petefészkében: - Most úgy látszik, hogy hét-kilenc tüsző indul érésnek a stimuláció hatására. Hogy érzi magát? Nin­ csenek alhasi fájdalmai? 235

- Teljesen jól vagyok. Kicsit feszül a hasam időn­ ként, de nem vészes. - Az a lényeg, hogy a peteérés idejében a klinikán legyenek, Moszkvában, hiszen le kell szívni az érett sejteket. - Igen. Holnapután elutazunk. -Jó l teszik - bólintott az orvos. - Szerintem min­ den rendben lesz. A jelenlegi kép alapján azt gondo­ lom, nem stimulálják túl, és szerencsés, hogy ennyire jól reagál a szervezete.

Hét-kilenc tüsző. Vajon mennyi termékenyül meg belőlük? Repesett az örömtől, hogy ennyi tüsző indult érésnek. Csak lesz kettő, ami megtermékenyül, és szé­ pen fejlődésnek indul majd... és talán az egyik meg is tapad Olga méhében. Lehetséges, hogy hamarosan anya lesz? Régebben nem gondolt arra, hogy gyereke legyen, de arra sem, hogy ne legyen. Egyszerűen nem hatolt be a tudatába, hogy normálisan így élik a nők az éle­ tüket: beleszeretnek egy férfiba, és gyereket akarnak tőle. Teri háromszor volt szerelmes életében, Zoli di­ ákszerelem volt, és ebben a házasságban el sem tudta képzelni, hogy gyerekük szülessen. Tómmal, az auszt­ rál zenésszel amolyan se veled-se nélküled típusú kap­ csolatban éltek, Teri modellként akkor volt a topon, és bár Tóm mellett bőven volt része szórakozásban és izgalmakban, már ami a kapcsolatukat illette, a férfi mégis úgy viselkedett, mint aki még maga is gyerek, és sosem fog felnőni, mert nem is akar. Terinek elég volt a Tómban lakozó gyereket nevelgetnie (nem sok sikerrel), és meg sem fordult a fejében, hogy gyereke

is születhetne attól a férfitól, aki maga is gyerek: néha imádni való, néha nagyon is idegesítő gyerek... Aztán jött Paul, és ezzel a találkozással végre az egyenran­ gú felnőttszerelem is elérkezett az életébe, de Teriben még csak mostanában éledt fel a vágy, hogy reggelen­ te valaki átölelje, akit feltétel nélkül szeret, és aki fel­ tétel nélkül szereti őt. Most pedig ébredezik benne hét-kilenc tüsző, meg­ annyi életkezdemény, és előbb-utóbb talán anya lesz. Még mindig érzett egy kis bűntudatot, hogy meg sem próbálják ők maguk a lombikbébiprogramot, de valahol belül, nagyon mélyen - még ha kezdte is érte­ ni az okokat - rettegés fogta el, ha arra gondolt, hogy akkor csak rajta múlna a siker, a kilenc hónap „sike­ re”... A hülye szorongásával biztosan kudarcra ítélné az egészet. Olgában megbízhat. Olga nem fog azon morfondírozni: mi lesz, ha nem sikerül, mi lesz, ha ba­ ja esik a babának ott bent, a méhében, mi lesz, ha nem tudja kihordani, mi lesz, ha szülés közben valami baj történik, és mi lesz... mi lesz, ha, mint az ő anyjának, a terhességtől „tönkremegy a teste”. Iszonyúan utálta magát, amiért ezt az utolsó fél­ mondatot gondolatban hozzátette a többihez, de leg­ alább már szembe mert nézni önmagával, és nemcsak a felszínt látta, hanem néha-néha bepillantást nyert a mélybe is.

Anne-nel, a WAA képviselőjével most kettesben ta­ lálkoztak, ugyanott, ahol a múltkor, a Sanderson H o­ telben. Anne most nem kosztümöt viselt, hanem spor­ tos öltözetben, farmerben és csíkos felsőben érkezett. Már a szálloda belső kertjében várta Terit. Váltottak 237

néhány szót az időjárásról, majd rendeltek két teát, és Anne rátért a lényegre. - Hamarosan elindul a kampányunk, és szeretném megtudni, hogyan döntött. - É n ... Azt hiszem, nem vállalhatom - bukott ki Teriből. - Bár nagyon szeretném, és fontos ügy, de... nem lennék hiteles. - Nem lenne hiteles? Ne haragudjon, Helen, de hal­ lottam a történetét, és ismerem a szakmai életútját. Ha valaki, akkor ön igazán hitelesen képviselhetné a célja­ inkat, és elmondhatná a nőknek, hogyan tudnak meg­ állni, és mi történhet velük, ha nem fordulnak vissza időben... ha már belesodródtak, és elkezdték a kop­ lalást. - Igen, ez igaz. Arra gondolt, vajon honnan hallhatta Anne a „tör­ ténetét”. Kitől? És mennyit tud róla? - Nézze, megértem, hogy sebeket tép fel önben ez az egész. Tudom, hogy anorexiás és bulimiás volt, de az a lényeg, hogy legyőzte! - Nem győztem le teljesen - felelte tárgyilagosan, és megpróbált Anne szemébe nézni. - Nem tudom, honnan ismeri a történetemet, de azt sejtem, hogy mit gondol rólam: itt egy nő, aki sikeresen kigyógyult az étkezési zavaraiból, normális a súlya, sőt modellként sem úgy nézett ki, mint azok a csont és bőr lányok. Hát nem jó példa a mai nők számára? Csakhogy... csak­ hogy, Anne, én ma sem látom magam karcsúnak. Ami­ kor belenézek a tükörbe, az eszemmel tudom, hogy karcsú vagyok és formás, de rosszabb napjaimon mégis azt süvölti bennem valaki, a rosszabb énem, a megve­ zetett lelkiismeretem, vagy mit tudom én, hogy micso­ da-kicsoda, szóval azt süvölti: „Lenne még mit lead238

nőd! Nem kéne ennyit enned!” Más kérdés, hogy egy ideje elhalkult bennem ez a hang, mert szándékosan nem foglalkoztam vele. És már jó ideje tudok jóízű­ en enni, vannak kedvenc ételeim, és nem dugom le az ujjam a torkomon, ha megeszem egy adag brownie-t. De a testemet mindig másképp fogom látni, mint egy egészséges ember. -H elen, pont ezért hiteles! Ezt is elmesélheti... hogy amikor az ember eljut egy pontig, akkor már nehezen fordul vissza, és talán „visszamaradhat” effé­ le testképzavar, amit csak tudatosan lehet kicsit alakít­ gatni. Az én szememben ez csak erősíti a hitelességét. - Igen... Lehetséges. Az viszont... azt hiszem, az nem erősíti a hitelességemet, hogy... - elhallgatott, és gondolkozott, mennyit mesélhet el ennek az idegen nőnek arról, hogy min megy keresztül. Nézte a sötét hajú, kellemes arcú, együtt érző tekintetű nőt, aki vele egyidős lehetett, helyes volt és szimpatikus, majd dön­ tött. - Szóval, éppen peteérés-stimuláción esem át. - Az nagyszerű - mosolygott Anne. - Én is gyere­ ket várok... - Tényleg? Nem is látszik... - Még nem - mosolygott a nő titokzatosan. - Még csak a férjemmel tudjuk... A mi történetünk... Hát az meglehetősen bonyolult. - Szeretem a bonyolult történeteket. Ezekből áll az életünk... - Igen. Hát, ha gondolja, majd elmesélem. De most magát hallgatom... - Szóval, ha megtudja, hogy mire készülünk, azt hi­ szem, rögtön azt mondja majd, hogy nem vagyok al­ kalmas a WAA arcának. - Nem hiszem... de kíváncsi vagyok. 239

- Senkinek sem meséltem róla. Csak ketten tudjuk a férjemmel. - Természetesen kettőnk között marad, ha úgy gon­ dolja, hogy megosztja velem. - Azért stimulálják a tüszőérésemet, mert lombik­ bébiprogramra készülünk. Moszkvában. Csakhogy nem én fogom kihordani a babát, hanem egy béranya. - Ugye mondtam, hogy nem lennék alkalmas arra, hogy a WAA arca legyek? Ha kiderül, hogy béranya hozza világra a gyerekemet, hiteltelenné válók az em­ berek szemében. Ami még a kisebbik baj, a nagyob­ bik az, hogy az anorexiás nők szemében is elveszte­ ném a hitelemet. - Miért fogadnak béranyát? Anne nem döbbenten, nem elítélőn, inkább kíván­ csian és együtt érzőn kérdezte ezt. - Azért, mert... mert nem vagyok biztos benne, hogy ki tudnám hordani. Nem is értette, miért, de elmesélte az egészet, egé­ szen a korai budapesti évektől kezdve. Elfogyott a tea, elfogyott közben két saláta, négy ásványvíz és két ká­ vé. Odakint besötétedett, és a Sanderson belső kert­ jében felgyulladtak a hangulatlámpák. Teri úgy érez­ te, mintha visszakapta volna a gyerekkori barátnőjét, és egy személyben Ildit is, az egykori pszichológusát - csakhogy Anne-nek mindent elmondott, azt is, amit a barátnőjének és Ildinek nem, azt is, amit csak Paulnak tudott elmesélni. Nem furcsa, hogy egy vadide­ gen nőnek mesél az életéről? Csakhogy, különös mó­ don, Anne-t nem érezte idegennek.

240

Amikor a végére ért, és elhallgatott, Anne elmo­ solyodott. - Azt gondolom, Helen, hogy önnél alkalmasabb személyt nem is választhattunk volna. Az egész múlt­ ja, a béranyaprogrammal... ez nem azt jelenti, hogy önző, vagy a testét félti, érti? - Ne haragudjon, hogy ezt mondom, de az, hogy béranyát fogadott, egyenes következménye a múltjá­ nak. Ön áldozata a múltjának, az édesanyjának, az ét­ kezési zavaroknak. Nem bűnös, hanem áldozat. Nem bűnös, hanem áldozat. Nem mintha az áldozat szót kellemes lett volna hallania, de olyan érzése tá­ madt, mintha egy iszonyú vihar után elállt volna a szél, az eső, és kezdett volna kiderülni az ég. Nem bűnös. - Lehetséges, hogy maga így gondolja, de ha kide­ rül, hogy béranya szüli meg a gyerekemet, az emberek nagy része más véleményen lesz. Látott már interne­ tes fórumokat, ahol azokat ostorozzák, akik béranyát fogadtak? Ha kiderül... - Helen, az internetes fórumok névtelenségbe bur­ kolózó, frusztrált, lelki beteg kommentelői mindenkit szidnak. Azt gondolom, nem „kiderülnie” kell ennek a dolognak, hanem elébe kell menni a pletykáknak. Ha Olga majd a gyereküket várja, ön adjon egy interjút. Csak egyet. Jó helyen, egy hiteles lapban, olyanban, amely nőkhöz szól, de nem divatlap, nem bulvárlap. Majd kitaláljuk. És akkor elejét veszi a találgatások­ nak, kivédi a rosszindulatú pletykákat, és hiteles lesz a WAA kampányában. - Beszéljek róla? - Igen. Könnyebb lesz magának is. - Könnyebb, azt gondolja? 241

- Igen. Tapasztalatból tudom. Ugyan nem a béranyaprogrammal kapcsolatos, de... Nagyon hosszú a mi történetünk Simonnal. O a férjem. Traumatológus sebész. Volt egy gyerekünk, egy pici lányunk... és... most már tudok beszélni róla. Volt idő, amikor a fér­ jemmel sem tudtam. Magamba zártam az összes fáj­ dalmamat, félelmemet. -B eteg volt...? - Nem.Thaiföldön nyaraltunk.Télen érkeztünk, az ünnepekre. Emlékszik még a cunamira? - Hogyne. - Nos, ahogy mondani szokták: rosszkor voltunk rossz helyen. Egy üdülőhelyen nyaraltunk, Simon lent volt Ceciliával a parton, és jött az első hullám... Anne nem nézett rá, Teri pedig érezte, hogy könny lepi el a szemét. A többit nem volt nehéz kitalálni, de Anne folytatta. - A férjem karjából sodorta el az első hullám a lányunkat. - Sajnálom... Megérintette a másik nő vállát. Bizalmas volt ez a gesztus, nem is emlékezett rá, mikor ért hozzá egy má­ sik nőhöz - de Anne nem csupán egy „másik” nő volt most már, hanem annál sokkal több. A legszomorúbb, legbizalmasabb történeteiket osztották meg egymással. - Tönkrement a kapcsolatunk, egyikünk sem tud­ ta feldolgozni a veszteséget. Magunkban őrlődtünk, hallgattunk róla, a napi dolgokról beszéltünk, és nem a fontos dolgokról... Nem arról, hogy min megyünk keresztül, hogy a veszteségünk közös. Azt hittük, a hallgatás segít majd. De nem segített. Aztán én viszszamentem oda, vissza Bangkokba, mert nem bírtam... újra oda kellett mennem. Akkor már külön éltünk, és a váláson gondolkodtam. Nem voltam képes megbo­ 242

csátani neki, hogy ő, a férfi, akire felnéztem, akire rá­ bíztam volna magam bármilyen helyzetben, akire rá­ bíztam a kislányunkat, gondolkodás nélkül, nem tudta megmenteni... - Ö is belehalhatott volna. - Elvakult voltam, csak azt éreztem, hogy a férfi, akit imádtam, akire felnéztem, gyenge volt. Nem vol­ tam képes szembenézni azzal, hogy mindenki lehet gyenge. Aztán Bangkokban történt valami... Ponto­ san emlékszem, öt éve történt, januárban... Elmen­ tem egy árvaházba dolgozni, önkéntesnek. - Én is ott voltam. Pont akkor. Akkor ismerkedtem meg Paullal - mondta hirtelen Teri. - Tényleg? ... Simon végül utánam jött. De nem ta­ lálkoztunk. .. Nem nyújtom hosszúra, a lényeg, hogy kórházba került, és ezt megtudtam. Ott, a bangkoki kórházban, ahol a férjem élet-halál közt lebegett, ott jöttem rá, hogy mennyire szeretem. Akkor is, ha néha gyenge, akkor is, ha nem tudta megakadályozni, hogy az a toronyházmagas hullám elragadja a kislányunkat. És beszélni kezdtünk róla, rólunk. Amikor már beszél­ ni tudsz valamiről, akkor az azt jelenti, hogy jó úton vagy a gyógyulás felé. - És most gyereket várnak... - Cecilia mindig velünk marad, itt van velünk. És Tesumi is, ő most otthon vár. - O kicsoda? - Egy thaiföldi kislány. Örökbe fogadtuk. Az árva­ házban ismertem meg, és azt hiszem, ő választott en­ gem. .. Simon is imádja. Igazi thai kiscsaj, utálja a hi­ deget, és nem tud megbarátkozni a hóval... - nevettek. - Most pedig, amikor már lemondtunk róla, sőt nem is gondoltunk rá, hogy lehet még gyerekünk —őszin­ 243

tén szólva, nem is foglalkoztunk vele, mert boldogok vagyunk így, hárman,Tesumival -, teherbe estem. Hát ennyi az én bonyolult történetem, Helen. Teri arra gondolt, erre semmit sem lehet mondani. Halványan elmosolyodott. - Szóval, egy időben voltunk Bangkokban? Talán el is mentünk egymás mellett az utcán... - Lehet... Nem kéne majd a fiúkat is összehoz­ nunk? Úgy értem, Pault és Simont. Mi pedig tervez­ getnénk a babás programokat... - Jól hangzik. - Nem kérek most választ az ajánlatra. De azért el­ hoztam egy szerződéstervezetet. Úgy döntsön, ahogy a szíve diktálja, gondolja át, mi történik, ha elmeséli a történetét, hogyan változik meg az élete, beszélje át a férjével... Mindenképpen érdemes gondolkodnia raj­ ta. Megértem, hogy most nem tud dönteni. - De igen, tudok - tolta odébb a papírokat Teri. Elvállalom. Leszek a WAA arca. - Hirtelen döntött, aludjon rá még egyet. És olvas­ sa el a szerződéstervezetet, hiszen nem is tudja, mi áll benne. - Megbeszélem Paullal, és ha egyetért, akkor vál­ lalom. Mindennel együtt. A múltammal együtt, a béranyaprogrammal együtt. Anne mosolyogva bólintott. - Anne, azt árulja még el, hogy honnan hallott az... étkezési zavaraimról. - Hmmm... Egy levelet adott át a legjobb barát­ nőm, aki az egyik glossymagazin főszerkesztője. Nos, ő kapta a levelet, elolvasta, de nem érezte úgy, hogy ezzel beletolakodhat az ön életébe. O még amolyan 244

régi vágású főszerkesztő, nem bulvárlapnál dolgozik. Nem akart pletykákat közölni, de tudta, mivel foglal­ kozom, és hogy éppen a kampányhoz keresek egy hi­ teles személyiséget... - És mi állt a levélben? - Leírták benne, hogy maga tinédzserként milyen problémákkal küszködött, és hogy később bulimiás lett. Még mielőtt elkezdett volna modellként dolgoz­ ni. A levélíró még ajánlkozott is, hogy interjút ad... -Jézusom - sóhajtott, és arra gondolt, tudnia kel­ lett volna, hogy Kiss Zoli előbb-utóbb eldicsekszik valahol az egykori kapcsolatukkal. - Mire jó egy első szerelem...? - Első szerelem? - Hát nem az első férjem írta a levelet? - Nem, Helen. Sajnálom, de... - harapta el a mon­ dat végét Anne. - Szeretném tudni, ki volt a levélíró. - Azt hittem, egyből rá gondolt. Az előbb elmon­ dottakból azt következtettem ki, hogy rögtön tudja... - Ki volt az? - Az édesanyja.

Puff neki. Anya, te aztán nem töltötted tétlenül az idődet. A végén még bestsellert írsz a gyerekkoromról.

7

Renátának, mióta az eszét tudta, mindig volt pénze, mégsem volt soha. Erre a látszólagos ellentmondásra volt magyarázat: bár az apja gyerekkora óta kényez­ tette, és mindent megadott neki, hogy pótolja korán elvesztett édesanyját, Renáta kezéből mindig kifolyt a pénz. Már a zsebpénz is: megkapta, és másnapra egy fillér sem maradt belőle. Hol édességre, hol a barát­ nőire, hol kitűzőkre meg hajgumikra költötte. Később Dini (ahogy a nevelőanyját hívta) befolyására már a külsejére költött, mert „egy lánynak idejében el kell kezdenie tartósan befektetni a szépségébe”. A pénz fontos lett számára. És a sikerek is. Fotózá­ sokkal kezdődött, ahol pénzt kereshetett, tinédzser­ ként magazinokban mutatott be ruhákat, Dini segített lehetőségeket találni. Csak hát nem nőtt túl magas­ ra, kicsit szélesebb volt az arca, alacsonyabb a homlo­ ka, mint a modelleké, és valahogy nem tudott áttörni, holott mindent megtett volna érte - és Dini mindent meg is tett. Az apja pedig figyelte, ahogy a lánya ön­ magát keresi, sorra írta a szülői igazolásokat, de persze azért tanulásra biztatta. Renáta valahogy átbukdácsolt egy üzleti főiskolán is, de közben már a saját modell­ ügynökségét építgette. Dini volt az, aki segített neki, hogy mégis a „szépiparban” maradjon, és a saját üzle246

téből is hozzá irányította azokat az anyákat, akiknek a lányaiból akár modell is lehetett volna. Csak hát nagy pénzt ezzel sem igen lehetett ke­ resni. Ám ott voltak a lányok, akik ugyan modellkar­ rierről álmodoztak, de amíg ez „nem jött össze”, más „munkát” is hajlandóak voltak elvállalni. Renáta összebarátkozott egy olasz férfival (ez persze túlságosan finom kifejezés a kapcsolatukra, gondolta) az egyik nyaralásán, tőle tudta meg, hogy az olasz fér­ fiak imádják a temperamentumos, szép magyar lányo­ kat. És kitapasztalta, hogy a családos férfiak egy része is szívesen eltölt egy-egy éjszakát a magyar szépsé­ gekkel, és fizetni is hajlandóak érte, ha titokban ma­ rad az ügy. Hát így építette ki a hálózatát, amit magá­ ban, kicsit fellengzősen „Budapest-Firenze-vonalnak” nevezett... Bérelt egy többszobás lakást Firenzében, ahová magyar lányokat vitt ki, olyanokat, akik modell­ karrierről álmodoztak, de addig is, amíg fel nem fede­ zik őket, addig is szerettek volna nagy lábon élni, és önálló lakást bérelni Budapesten... Szezonális mun­ kát kínált nekik, és a firenzei lakást. Volt segítsége is: ő maga folyamatosan több hónapot töltött kint, és olasz meg magyar segítőivel azon dolgozott, hogy mindig legyen „piacképes ajánlata” a sok mindenre „nyitott” olasz férfiak számára. Akkoriban Dini segített a budapesti ügynökség ügyeinek az intézésében is: azt hitte, hogy Renáta egy olaszországi modellügynökséggel építgeti a kap­ csolatait. Nem tudta róla senki sem, hogy közönsé­ ges „madám” lett. Jól keresett, és egy ideig idegeskednie sem kellett. Ö maga „tiszta” maradt, a lányok is jól jártak, közü­ lük később hárman is ismert modellek lettek, egyikük 247

gyakran szerepelt a tévében is. A firenzei éveket kitö­ rölték az emlékezetükből, a múltjukból. A könnyen jött pénz könnyen megy, és Rená­ ta amúgy is mindig sokkal nagyobb lábon élt, mint ahogyan megengedhette volna. így aztán, amikor be­ ütött a krach, és az lett a legfontosabb, hogy megúszsza az egészet, arra eszmélt, hogy nincsenek tartalékai. De az apjára mindig számíthatott. Ez a filmes pro­ jekt volt most az egyetlen munkája, a modellügynök­ ség vegetált, amennyit kerestek, az éppen hogy fedezte a költségeket. Most viszont... ha elegendő kattintást szerez a neten, a sorozattal, ha felfigyelnek a produk­ cióra külföldön is... Ráadásul ennek a sorozatnak az ötlete részben az ő fejéből pattant ki, és már jó ideje kereste a legalkalmasabb szereplőt. Zsomborban meg­ találta. Helyes, kellemes pasi volt, a legtermészetesebb azok közül, akikkel valaha dolga volt - csak hát ki­ csit unalmas. Legalábbis egyelőre. Még nem jöttek elő azok a tulajdonságai, amelyek a hozzá nagyon hason­ lító Francóban - akire most is nosztalgiával emléke­ zett - megvoltak. Talán tévedett Zsombort illetően? Mindegy, egyelőre elvan vele, addig mindenképpen, amíg forgatnak, azután meg... Nyilván véget kell majd vetnie ennek a kapcsolatnak, tovább kell lépnie, ezt Dini is így gondolná. Örült, hogy Dini nem tud róla, hogy viszonya van Zsomborral - biztosan dühös lenne, azt mondaná, ál­ modjon végre egy nagyot, és induljon el az álmai útján. Hát azon volt. Éppen azon. Csak Tomi zavarta, meg Luca. Hagyni kell a lányt, hadd élje azt a kisszerű éle­ tet, amiben felébredt. Nem kell előhívni belőle a régi emlékeket, ha már olyan szerencséjük van, hogy Lu­ 248

ca mindent elfelejtett. Nem tudta, árthat-e nekik Lu­ ca, ha visszatérnek az emlékei, de ennek még a lehe­ tőségét is szerette volna kizárni. Viszont, és itt volt az ellentmondás: azzal bizonyára jól járt volna, ha Luca visszatér a szakmába - de kizárólag az emlékei nél­ kül. Ám arról fogalma sem volt, hogy ezt miképpen érhetné el. És ki tudja, hogy megérné-e a kockázatot. Most senki sem foglalkozik Lucával - elfelejtették, mert ez a szakma ilyen. Két dolgot tud, két f-betűs dolgot: felfedezni és felejteni. Mindkettőt elképesztő gyorsasággal. De ha Luca egyszerre csak előkerülne, ráadásul ezzel a kómás történettel, biztosan újra fel­ kapnák. Ezzel ő is nagyot kaszálhatna, de a rizikó is nagy. Inkább mégis a sorozatra kellene koncentrálnia. Ha annak sikere lesz, producerként újabbakat hozhat tető alá. Ha az apja is segít neki. Talán ez az ő útja, ehhez van igazán tehetsége.

8

- Mire kell a pénz, Luca? Hallotta az apja hangján, hogy bármit megadna ne­ ki. Persze bűntudata volt, hogy újra és újra hozzá for­ dul, amikor valamire - leginkább pénzre - szüksége van, de nem fordulhatott máshoz. - Egy... repülőjegyre. - Ez nagyon sok pénz. A londoni jegy nem kerül ilyen sokba. -N e m Londonba megyek. Hanem... a Brit Virgin-szigetekre. -M inek? M it keresel ott? Azt sem tudom, hol van... - A karibi térségben. - És hogy jutott ez eszedbe? - Ügy érzem, muszáj odamennem. El kell mennem Virgin Gordára. Eltökélt volt. Nem tehetett mást. El kell jutnia azokhoz a rózsaszín gránitsziklákhoz, amelyekről újra és újra álmodott, és amelyeket azóta megtalált és annyiszor megnézett az interneten. Járt már ott, Virgin Gordán, ezt érezte - még ha egyet­ len fotót sem őrzött arról az utazásról. El kell men­ nie oda, megnézni, miért álmodik napok óta azokról a sziklákról, amelyeket az interneten azonosított be 250

és csak remélni tudta, hogy tényleg azokat látta álmá­ ban. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy történt ott vele valami... Valami fontos dolog. Ha azt sikerül felidéznie, lezárhatja a múltját, és tiszta lappal kezd­ heti az új életét. - Mit keresel ott? - ismételte meg a kérdést az apja. - Megkeresem önmagam. Muszáj eljutnom oda, hogy megtudjam, ki voltam azelőtt. - Pont oda? Olyan messzire? - Igen. Muszáj. Szerencsére az apja nem tett fel több fölösleges kér­ dést, hanem megadóan sóhajtott. Luca tudta, visszaél azzal, hogy az apja mindent megadna neki. Nem akart ő mindent, csak egy repülőjegyet, és azt, hogy végre megnyugodjon. Talán elviszi magával azt a régi köny­ vet is, és végre megtudja, mi történt vele azoknál a ró­ zsaszín szikláknál, amelyek újra és újra felbukkantak az álmaiban, amióta Tomi meglátogatta. Az apja biztosan azt gondolja, hogy meghibbant, de nem fordulhatott máshoz segítségért. - Hát jó. Ha ez kell ahhoz, hogy megtaláld önma­ gadat, akkor fizetem a repülőjegyedet. És persze a szál­ lásodat. - Amint tudom, megadom a pénzt. - Ugyan már... De ígérd meg, hogy nem fogsz mo­ torra ülni! - Oké - hát ezt nyugodtan megígérhette. Esze ágá­ ban sem volt motorozni, soha már.

251

9

Teri egy hangra ébredt a műtőben. Nyolc, ezt mond­ ta a hang, angolul. Nyolc szép petesejtet szívtak le tő­ le altatásban. Nyolcat! Közben Paulnak is akadt dol­ ga, egy üres szobában spermát kellett „produkálnia”. - Hát mit mondjak, nem ment egyszerűen nélkü­ led - nevetett a férfi, amikor Teri ágya mellé lépett. Csak most éreztem, hogy legalább akkora a felelős­ ségem ebben az egészben, mint neked... - Bocs, hogy nem voltam veled -Teri bágyadtan mo­ solygott. Belépett az orvosuk, és angolul azt mondta: - Összehoztuk a sejtek randevúját. Most már raj­ tuk áll vagy bukik a dolog. Hamarosan kiderül, hány­ nak sikerül a nagy találkozás, hány indul fejlődésnek. Önöknek már csak az a dolguk, hogy drukkoljanak... Délután hazamehetnek a szállodába. Olgát hormo­ nálisán előkészítettük. Néhány napon belül elvégez­ zük a beültetést, attól fíiggően, hogyan fejlődnek a kis előembriók.

- Szabadok vagyunk - súgta Teri, és így is érezte: felelősség többé nem az övék. Főleg: nem az övé. Ha esetleg kudarcba fullad a dolog, akkor sem. ..A z 6 tes­ 252

te megtette, amire képes volt, és hajó sejteket termelt, ha megtörténik a fogamzás, akkor „ügyesek voltak”. Most már nincs más dolguk, csak drukkolni.

Teri még ágyban volt, amikor Olga lépett a szobá­ ba. Az orosz lány csillogó szemmel közeledett, és le­ ült az ágy szélére. Nem beszéltek egy nyelvet, mégis értették egymást. Paul magukra hagyta őket - egyrészt azért, hogy kettesben lehessenek. Másrészt pedig, hogy ne lássák, mennyire megilletődött. Igen, mert azt látta az orosz lányon, hogy ő is akarja a sikert, akarja a babát. Paul sokáig azt hitte: béranya hord ki pénzért egy gyere­ ket, tehát ez tisztán üzlet. De most már másképp lát­ ta a dolgot. Mindannyian egyformán akarták a sikert, Olga persze pénzért vállalta, hogy bérbe adja nekik a gyereküknek - a testét, de Paul már azt is sejtette, hogy pusztán a pénzért talán nem is lett volna kapha­ tó rá. Abba látott bele egy pillanatra, amibe férfiem­ ber csak ritkán: két, valójában idegen nő egymás irán­ ti szolidaritásába. Most már teljesen megnyugodott. Olga - ha sikerül teherbe esnie - úgy fog vigyázni a méhében növekvő gyerekre, mint a sajátjára. Persze átfutott a fején: milyen felemelő érzés len­ ne, ha azt a babát a felesége hordaná ki... Aztán el­ hessegette a gondolatot. Ezt az utat választották, hát ez lesz a legjobb. És így legalább kaptak egy esélyt a gyermekáldásra.

10

Négy nappal később hat, ahogy az orvos fogalmazott: „gyönyörű zigóta” fejlődött a lombikban. Szépen osz­ tódtak a sejtek, úgyhogy eljött a nagy nap. Kettőt ül­ tettek Olga méhébe, a másik négyet lefagyasztották, hiszen ha az első program nem sikerül, akkor legkö­ zelebb nem kell Terinek átesnie a hormonkezelésen, stimuláláson, hanem ott lesz a fagyasztóban a négy felhasználható, „alvó embrió”. - Ok a mi alvó babáink - suttogta Teri Paulnak, amikor megnézhették, ahogy a vékony, a kórlapszá­ mukkal felcímkézett „szívószálakat” elnyeli az óriási laboratóriumi tartály. Megannyi „fagyibaba”- ahogy a többi külföldi páciens nevezte - közé kerültek az övé­ ik is, kettesével párosítva. A tartályból fagyos levegő áradt ki, majd a biológus lezárta a fagyasztót. Teri ar­ ra gondolt, ha Olga teherbe esik és megszüli a gyere­ küket, a történetük nem ér, nem érhet itt véget. H i­ szen négy másik embriójuk került a tartályba... Nem sokkal korábban ugyanis, mintegy melléke­ sen, az orvosuk, a korábban Angliában is praktizáló Szovodnij doktor elmesélte nekik, hogy a „fagyibabák” fele sosem kel életre. - És nem azért, mert nem lennének alkalmasak rá - mesélte. 254

- Azt olvastam, hogy nem minden embrió éli túl a felengedést - szólt közbe Teri. - Ha mindent megfelelően végzünk, tízből kilenc embrió túléli - rázta a fejét az orvos. - Minden pár tárolási díjat fizet az embriókért, de sokszor, amikor megszületik az egészséges gyerekük, vagy gyerekeik, nem érdekli őket tovább az embriók sorsa. És itt kez­ dődik a mi dilemmánk: amíg a genetikai szülők nem adnak engedélyt, más meddő pár sem kaphatja meg ezeket az embriókat, viszont kinek lenne szíve meg­ semmisíteni őket? - Hát nem tudom - ráncolta a homlokát Paul. Felajánlani sem könnyű: tegyük fel, hogy a gyerekünk megszületik egy másik párnál, és mi semmit sem tu­ dunk róla... Ráadásul még egy kérdés felmerül: mi történik, ha a saját gyerekünk és az ismeretlen párnál született biológiai gyerekünk egymásba szeret? - Igen, ezt szokták kérdezni - felelt lassan Szovodnij doktor. - De tudják, mennyi ennek a valószínűsége? Majdhogynem a nullával egyenlő. Ráadásul nem mu­ száj anonimnak maradnia a befogadó párnak, ha be­ leegyeznek, akkor az adományozó pár is tudni fogja, ki kapta az embriójukat. Egyébként nekünk nagyon komoly dokumentációs kötelezettségünk van. - Jó, de... tegyük fel... - folytatta a gondolatmenetet Paul -, tegyük fel, hogy egy párnak ikrei születnek, és már nincs szükségük a lefagyasztott embrióikra. Fel­ ajánlják őket egy meddő párnak, akiknél megszület­ nek a gyerekek - viszont, mondjuk, a genetikai szülők gyerekei meghalnak egy balesetben. Akkor mondhat­ ják, hogy hiszen nekik vannak még gyerekeik... - Nem mondhatják - ingatta a fejét az orvos, aztán hozzátette: - Ezt a döntést a körülmények ismereté­ 255

ben kell meghozni. Ha egy pár lemond az embriói­ ról, és felajánlja őket más párnak, akkor az embrióik­ ból világra jött gyerekekhez már nincs közük. De úgy is lehet dönteni, hogy semmisítsük meg a felesleges embriókat, ha már nincs szükség rájuk. Vagy fizethe­ tik tíz évig a tárolást, és csak aztán hoznak döntést. - Tíz év után mi történik a fagyasztott embriókkal? - Nem tudjuk - vallotta be az orvos. - Nekünk már van némi tapasztalatunk tízéves fagyasztott embriók­ kal, sőt Amerikában tíz évnél régebben tárolt embri­ ókat is használtak már lombikbébiprogramban siker­ rel, de mivel ez a technika nem olyan régi, ezért nem tudjuk, mennyi ideig tárolhatók anélkül, hogy káro­ sodnának bennük a kromoszómák. Azért mondom a tíz évet, mert ennyi idő alatt egy pár általában el tud­ ja dönteni, hogy szeretné-e még „életre kelteni” a le­ fagyasztott embriókat. - És hogyan semmisítik meg őket? Teri ezt nem merte volna megkérdezni, hallani sem akart róla, de Pault természetesen minden apró rész­ let érdekelte. - Kivesszük őket a fagyasztóból, és bár a hirtelen fel­ engedést általában nem szokták túlélni - a program­ ban ezért engedjük fel őket speciális technikával -, ez­ után kilencvenhat százalékos alkoholba tesszük őket. A végén még kötelező megbizonyosodni arról, hogy összeestek-e a sejtek... - M ég nem tartunk ott, hogy erről beszéljünk szólt közbe Teri, aki elborzadva hallgatta végig az or­ vos magyarázatát. - Nem, persze. Azért meséltem el, hogy gondol­ kozzanak majd rajta. A párok felelőssége - ha vannak felesleges embrióik a fagyasztóban - nemcsak addig 256

tart, amíg megszületnek a kívánt gyerekek, hanem to­ vább. .. Önök ezt nyilván megértik. És sok olyan pár főleg orosz párok - kér tőlünk segítséget, akiknél csak adományozott embrióból lehetne létrehozni a terhes­ séget. .. Teri egyelőre nem tudott másra gondolni, mint azokra az embriókra, amelyek immár Olga méhében próbáltak megtapadni. Elképzelte őket, amint bele­ kapaszkodnak, beágyazódnak az előkészített, meleg méhnyálkahártyába... és amint megjelent előtte ez a kép, most először, belefacsarodott a szíve. Hiszen talán a saját méhében is megtapadhatnának azok a babák...

Nyolc napot töltöttek még Moszkvában. Feljártak Olgáékhoz, Olga néhány napig feküdt, hogy nagyobb esélyt adjon az embrióknak a beágyazódásra, és egyéb­ ként is kímélte magát. Teri Paullal előrelátóan bevá­ sárolt: ételt, gyümölcsöt, édességet a gyerekeknek, já­ tékokat a kicsiknek. - Nem kell ezt - szabadkozott Igor, amikor talál­ kozott velük. - Nem tudjuk viszonozni... - Dehogyisnem - felelte Teri. - Már viszonoztátok. A fiúk esténként a szélerőművekről, a politikáról, a korrupcióról és a moszkvai „túlélésről” beszélgettek, Teri pedig Olgáék családi fotóit nézegette, és folyton érdeklődött, Olga érez-e valamit a hasában. - Zzzzz - mutatott Olga a hasára, és karjával szár­ nyaló mozdulatokat tett. Mintha legyek röpködnének a hasában. Az már elég jó jel, talán-talán megtapad­ nak a babák... vagy legalább egyikük.

257

A nyolcadik napon a klinikán vért vettek Olgától, és megállapították, hogy megtapadt az embrió. Leg­ alább az egyik, de esetleg mindkettő - a korai hor­ moneredmények szerint. Olga teherbe esett. Az ő gyereküket várja!

Teljes eufóriában búcsúztak el az orosz házaspártól. Paulnak most már muszáj volt visszamennie London­ ba, hogy a cégével és a megrendelésekkel foglalkoz­ zon, úgyhogy Teri eldöntötte, egyedül utazik Buda­ pestre, hogy meglátogassa az anyját. Talán most már elég erős lesz hozzá, hogy Paul nélkül is megbirkóz­ zon a helyzettel, és szembenézzen az anyjával.

11

A „péklegény”mellett ült a kocsiban, hátul, a bazi nagy csomagtartóban szinte elveszett a bőröndje, és egy­ re csak csodálkozott, hogyan volt bátorsága megkér­ ni a férfit (és elfogadni tőle a segítséget), hogy vigye ki a reptérre. De hát már ott ült mellette, és tizenvalahány óra múlva - ha minden jól megy - megérke­ zik Virgin Gordára. - És milyen ott az idő? - kérdezte Zsombor. - Az egész karibi térségben mostanában kezdődik majd a hurrikánszezon, de ha szerencsém van, akkor nem lesz semmi gáz, és még csak esni sem fog - ma­ gyarázta Luca. - Elég hirtelen váltás: elindulni Délegyházáról a Karib-tengerre... - J ó vagyok a hirtelen váltásokban. - Tényleg? - pillantott rá kíváncsian Zsombor. - Tényleg. Az egyik percben még fotóznak, utána kómába zuhanok, aztán hat évre rá felébredek, azt hi­ szem, mindenre emlékszem, legfeljebb az érzéseimre nem, de kiderül, hogy egy csomó minden kihullott az emlékezetemből. De arra azért emlékszem, hogy volt egy gyönyörű lakásom Pesten, ami már nincs meg. Volt egy kocsim, ami már nincs meg. Volt munkám, elég jó, ami már nincs meg. Voltak ismerőseim, talán bará259

taim is. Már nincsenek. Kiköltözöm hát a délegyházi nyaralóba, ami még megvan, szerencsére, és jelentke­ zem a redőnyösnél állásért. Hát ez is hirtelen váltás, nem? - Most viccelsz, vagy komolyan beszélsz? Ez a va­ lóság? - Elég valósnak látszik az ötvenes út - mutatott ki az ablakon Luca. - Ügy értem, a hat év kóma... az igaz? - Nem tudtad? - Honnan tudtam volna? - Azt hittem, a barátnőd... azt hittem, elmesélte. Jó, elismerem, nem kell, hogy mindenhol én legyek a beszédtéma, de mivel rajtam keresztül jutott el hoz­ zád - hogy őszinte legyek, nem is értem, hogy miért, hogyan választhatott épp téged, amikor csak pár per­ cig látott ott, az úton, a házam előtt -, feltételeztem, hogy szóba került a múltam. Nem azért, mintha én olyan baromi érdekes lennék, hanem mert az embe­ rek hüledezve szokták mesélni, hogy ez az a csaj, aki hat évig kómában volt, és úgy bámulnak rám, mint egy kétfejű borjúra - vonta meg a vállát a lány. - Renáta nem beszélt rólad. - Aha. Hát, biztos volt más, amiről beszéljetek. Nem szoktam ezzel dicsekedni, csak azt hittem, tudsz róla. - Elképesztő. Hogy történt? - Motorbaleset volt... de nem tudom. Nem emlék­ szem rá. - Te motoroztál? - Volt egy fiú... akivel motoroztam. Egy fekete chopper motoron vitt, aztán valahogyan... de nem tudom pontosan, hogy mi történt. 260

- Fekete chopper? Nemrég láttam egyet a házad előtt, amikor arra jártam. - Lehet... - Renáta haverjáé, nem igaz? A múltkor Renáta ná­ lam volt, amikor egy fickó, egy motoros fickó kisza­ ladt hozzá valami cédével. - Szóval, nem emlékszel a balesetre. Biztosan jobb is - folytatta Zsombor, Luca gyomra pedig összeszo­ rult. Renáta és Tomi ismerik egymást. Tudta ő ezt. És még találkozgatnak is... ? Miért tagadta le előtte Re­ náta? Talán viszonya van Tomival, és nem akarta, hogy találkozzanak? De akkor hogy kerül a képbe Zsom­ bor? - Aha - bólintott, de közben az imént hallottakon tűnődött. - írhatnál egy könyvet az egészről. - Nem tudok könyvet írni, de ez csak az egyik ok. Van másik is: senkit sem érdekelne. - A kómáról írj. -A rról a hat évről, amiből semmire sem emlék­ szem? - Belevehetnél mást is - mosolygott Zsombor. Baleseteket... amelyek meghatározták egy-egy em­ ber pályáját, életútját. - Ügy érted, más híres baleseteket? James Deannek volt például egy eléggé emlékezetes balesete, ami, azt hiszem, tényleg meghatározta az egész életútját - je­ gyezte meg. Zsombor felnevetett, majd a szája elé kap­ ta a kezét. - J ó a humorod, még ha fekete humor is. Nem is gondoltam. 261

- Én sem - mosolygott Luca. Hát, akkor legalább ez visszatért. A humora. Még ha fekete is. Zsombor ránézett a napszemüvege fölött. Volta­ képpen rendes fiú, de aki Renátához tartozik, az ele­ ve gyanús, könyvelte el magában. - Mit fogsz ott csinálni? Miért utazol el? - Nyaralok. Pihenek. Minél szűkszavúbban válaszol, annál jobb, hiszen maga sem tudta, mit fog csinálni, miért kell, miért muszáj visszamennie oda - hajárt már ott egyáltalán. - Eddig úgy képzeltem, hogy egy olyan sziget, amit bármikor letarolhat a hurrikán, nem a legalkalmasabb pihenésre. Vannak jobb helyek is. - Hát igen. De én ilyen... belevaló vagyok - nevet­ te el magát újra Luca. - Vagy magadat keresed. Nyilván jártál már ott. Nem felelt. Zsombor belelát. Vagy ennyire nyil­ vánvaló, hogy aki magához tér a kómából, visszamegy oda, ahol már járt, hogy összeszedje magát és az em­ lékmozaikjait?

- És te? Ez a forgatás...? Csak azt látjuk, hogy ál­ landóan kamerás emberek járnak a nyomodban. - M ost leráztam őket. - M ég jó. Nem akarok internetes sztár lenni - borzongott meg Luca, ahogy eszébe jutott a videó, ahol lájtos sztriptízt adott elő. - De ez egyfajta... pályamó­ dosítás? - J ö t t egy lehetőség, és rádumáltak. Momentán eléggé... szarul állok anyagilag, és hát... vicces. Más világ. - Na de mi a célod vele? 262

- Nekem nem sok - ingatta a fejét Zsombor. - Jó kis buli, amiért fizetnek. Eljátszom az életemet. Vagy­ is néhány epizódját. A válásomat, a... izé. A lecsúszá­ somat. - És ezt fogják nézni az emberek? Nem valami szó­ rakoztató valakinek a lecsúszását nézni. Legalább le­ gyen hepiend. - Mire gondolsz? - Hogy én mire gondolok? Hát azt neked kell tud­ nod. Mi lenne neked a hepiend? - Most? Ebben a pillanatban? - tűnődött Zsom­ bor. - Talán az, ha... hú, most nagy hepiendre gon­ dolsz, vagy kicsire? - Nagyra. Csakis. - Akkor az, ha nyithatnék valahol egy cukrászdát. - Cukrász vagy? - Hobbicukrász. -A kk or miért nem csinálsz sütiblogot? Videós sütiblogot? Az jó kiindulásnak. Kicsit agyalni kéne rajta. - Hogy te milyen jó ötleteket adsz másoknak mondta Zsombor, amikor ráfordultak a ferihegyi útra - Magadnak is adhatnál. - Azt hiszem, rájöttem valamire - fordult felé gyor­ san Luca. - Hasonlítunk egymásra, legalábbis a körül­ ményeinket tekintve. Mindkettőnk életében megvál­ tozott valami, jött egy nagy bukás... de nem csak ez a hasonlóság. Hanem az is, hogy hagyjuk, csak hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok. Pedig a kezünkbe is vehetnénk az életünket. Hirtelen kívülről, élesen látta önmagát is. Tehetet­ lenül hagyja, hogy sodródjon, belenyugszik, hogy egy redőnyboltban tengeti a napjait, siránkozik azon, amit 263

elvesztett (és amire nem is emlékszik igazán), ahelyett, hogy kitalálna valami új álmot, és tenne érte. Ugyan­ azt csinálja, mint ez a pasi, aki beleszédül egy forga­ tásba, egy nőbe, akiről semmit sem tud, és közben saj­ nálja magát, kesereg a veszteségei miatt. - Azt mondod, lúzerek vagyunk? - kérdezte Zsom­ bor. - Nem tudom. Még az is lehet, hogy nem. De ah­ hoz össze kéne kapnunk magunkat, hogy kiderüljön. Szerelmes vagy Renátába? - Szóval igen. - Szóval nem. Zsombor felhajtott az indulási szintre, és lelassított a bejárat előtt. Luca ránézett, és önmaga számára is váratlanul azt mondta: - Lehet, hogy az embernek azt kéne csinálnia, amit igazán szeretne. - És te mit szeretnél? -T alán ... talán egy kutya első számú gazdájának lenni. Az már... azt jelentené, hogy megtaláltam ma­ gam, és a normális életemet. - Hogy fogják hívni? Rámeredt a fiúra. - Ezt hogy érted? - Hát a kutyádat. Hogy hívnád? - Oööö... nem tudom. - Én is szerettem volna kutyát. Régebben azon gon­ dolkoztam, hogy lesz majd egy kutyám, Marcipán... De aztán a feleségem... a munkám... a kert... Szó­ val, nem lett kutya. - Marcipán. Jó név. A te kutyádhoz illene is. - J ó név.Ja. Megérkeztünk. 264

Luca kiszállt a kocsiból, köszönetét mormolva a férfinak. Zsombor csak picit később pattant ki, hogy kivegye a bőröndöt a csomagtartóból. Luca fogta a poggyászát, és behúzta maga után a ferihegyi váróba. Az ajtóból még búcsút intett Zsombornak, aztán el­ tűnt a férfi szeme elől. Irány Virgin Gorda. Hiszen ezt szeretné. Igazán.

12

Teri anyja, ahhoz képest, hogy legutóbbi találkozá­ sukkor milyen állapotban volt, mostanra feltámadt, akár egy főnixmadár. Teri megkönnyebbülten fel­ sóhajtott, amikor meglátta a zuglói ház kapujában. A taxi a kertvárosban leírt egy nagy kört, míg a címet keresték, és Teri arra gondolt, az anyja is eltávolodott attól az óbudai panellakástól, nemcsak lélekben, ha­ nem fizikailag is. - Már vártalak - mondta az anyja, és átölelte. -H o g y vagy? -Javulok. Még elég ronda a karom, és a hasam is csupa heg, de már jobb, sokkal. Gyere be - mutatott a lugas mögött rejtőző egyszintes házra. Teri csak most vette észre, milyen hatalmas a telek, egy rafinált ter­ vezésű, nagy alapterületű ház épült rá. A hátsó fron­ ton gondozott pázsit zöldellt, a kerítésnél körös-kö­ rül tuják magasodtak. - Hiszel a feng shuiban? - kérdezte az anyja. Teri elcsodálkozott. - Annyit tudok, hogy a térrendezés művészete, de nem értek hozzá. Olvastam már róla, de nem foglal­ koztam vele különösebben. - A házunk a feng shui szellemében és útmutatá­ sai szerint épült. Elég, ha csak az alaprajzot említem: 266

egy az egyben a bágua térképnek felel meg. Nem volt egyszerű ilyen formájú házat terveztetni és engedé­ lyeztetni. Itt minden a megfelelő területen található. Ha belépünk, láthatod, hol a sikersarok, a magánéle­ ti terület... Nézd, itt rögtön a vízesés... Beléptek a házba, és Teri nem hitt a szemének: az egyik falon, amely márványból készülhetett, vízfüggönyszerűen, folyamatosan csörgött a víz. - A víz az élet. Bevonzza a gazdagságot, a sikert... Gondolom, tudod. - Ha arra gondolsz, nincs otthon szökőkutunk. - Elég nagy baj. Majd adok egy bágua térképet, ér­ demes lesz aszerint átrendeztetned a lakásotokat. Ap­ ropó, hol van a férjed? - Londonban. A céges ügyeit intézi. - Nem lett volna fontosabb elkísérnie a feleségét? - Nem. Hát ki tudta mondani. - Nem? - Nem, mert most, ebben a pillanatban fontosabb, hogy foglalkozzon a céggel. Sok időt töltöttünk együtt külföldön, muszáj volt otthon maradnia. -Jó , éppen én is egyedül vagyok. Gyere beljebb! Bármire számított is Teri, a házat jó ízléssel ren­ dezték be, ugyan itt-ott, váratlanul kisebb elektro­ mos, vizestálszerű szökőkutak törtek fel, amelyekre rácsodálkozott, de a berendezésbe nem tudott bele­ kötni: a modern ülőgarnitúra uralta a nappalit, és Te­ ri néhány jól elhelyezett antik bútort - például egy csodaszép tabernákulumot és egy fényesre politúro­ zott, barokk komódot - is felfedezett. A déli fekvésű nappaliban akár napozni is lehetett, hiszen hatalmas üvegajtó nyílt a teraszra. A komód tetején egy beke­ 267

retezett fotó állt, amely Teri anyját ábrázolta egy fér­ fival és egy fiatal lánnyal. A férfi természetesen nem az apja volt, és a lány sem ő - nyilván a férje és a fér­ je gyereke. Egy másik, kisebb fénykép viszont isme­ rős volt Terinek: tizenéves önmagát látta, egy bemuta­ tó után kapták lencsevégre az anyjával. Ezen a képen határozottan úgy látszott, mintha harmónia lett vol­ na közöttük. Teri felnézett az anyjára a fotón, moso­ lyogva, és az anyja büszkén átkarolta. - Emlékszel Düsseldorfra? - kérdezte az anyja, ami­ kor meglátta, hogy Teri a fotót nézi. - Hogyne emlékeznék... Az Igedo volt az első nagy bemutató, ahol dolgoztam. -A zóta sokra vitted. De én már akkor tudtam... Csak azt nem tudtam, hogyan hívjam fel még jobban a figyelmedet arra a nyilvánvaló tényre, hogy a te alka­ toddal erre a pályára vagy a legalkalmasabb - mondta az anyja kissé talán sértetten, majd megkérdezte, mit hozhat inni. Teri egy kávét és egy pohár vázét kért, és amikor az anyja letette a dohányzóasztalra a tálcát, az arcát nézte. Most is furcsán feszes és ránctalan volt a bőre a smink alatt. - És gondolkoztál már azon, amit javasoltam? - nézett rá hirtelen az anyja, mintha csak belelátott volna Teri gondolataiba. - Gondolnod ké­ ne a jövődre. Az arcod és a tested volt a munkaeszkö­ zöd, és ma is az. Azt a redőt a szád sarkában fel kel­ lene töltetned, a szemráncaidat botoxoztatni... - Azt hittem, ezt a témát már lezártuk. Nem kérek a plasztikai műtétekből. - Drágám, ezek nem műtétek. Mindössze egy in­ jekciós tű kell hozzájuk. Tulajdonképpen akár én is meg tudnám csinálni - mosolygott, Teri pedig rémül­ ten nézett rá. - Na jó, a világért sem kísérleteznék raj­ 268

tad. Csak tanácsot adok. És már ki is találtam valamit. Valamilyen magyar filmben kellene szerepelned. Ter­ mészetesen a legjobb az lenne, ha nemzetközi produk­ cióba hívnának, például egy hollywoodi filmben kap­ nál epizódszerepet, vagy nagyobbat, de indulásnak ez is megteszi. Negyvenéves korban egy modellnek ez az utolsó lehetőség... - Anya, ne szervezd az életemet, kérlek. Nincsenek ilyen ambícióim. - Pont ezt mondtad, amikor tornáztál - és tehet­ séges voltál, nekem volt igazam. Ezt mondtad, ami­ kor elvittelek az első fotózásodra, és rögtön felfigyel­ tek rád - nekem volt igazam. Miért nem hallgatsz az anyádra? - Egyszerűen leléptél, eltűntél előlem, nem voltál hajlandó megbeszélni velem, miért költöztél el apu­ tól, nem vetted fel velem a kapcsolatot éveken át, és most megint bele akarsz avatkozni az életembe? -T e ­ ri igyekezett higgadtan beszélni, de nehéz volt vissza­ fognia magát. - Igen, drágám. Nem tudom, észrevetted-e, hogy mindig irányítani kellett téged. Ötleteket adni. Csak a javadat akarom. Feltételezem, az ellenkezőjét hiszed, de végül is jó pálya felé terelgettelek, nem? Csak van egy kis részem a sikeredben, nem gondolod? - kér­ dezte, és komolyan nézte a lányát. - Igen, és te ki is használod ezt! - Hogy érted?! - Úgy értem, hogy nem átallottál levelet írni egy an­ gol magazinnak a gyerekkoromról, az étkezési problé­ máimról. Esetleg arra is számíthatok, hogy hamarosan könyvet írsz az életemről? - Teri most már nem tudta visszafogni az indulatait. Nem vágyott erre a találko­ 269

zásra, és tényleg, megint gyereknek, irányítható, gyá­ moltalan gyereknek érezte magát, akinek az életéről az anyja dönt. Utálta ezt az érzést. - Nem tudom, miről beszélsz. Van képe ezt mondani! És, ha már a színészet szó­ ba került, az anyjának lenne hozzá igazán tehetsége, mert Teri esküdni mert volna rá, hogy ártatlanság tük­ röződött a tekintetében. Megvonta a vállát. - Jó , csak arra kérlek, többé ne írogass rólam sen­ kinek, sehová. Se magazinoknak, se másnak. - Eszem ágában sincs. Hogy jutott eszedbe ez az őrültség? Dehogyis írtam levelet angol magazinok­ nak. Magyaroknak sem írtam. Senkinek. Jó, nem érdemes forszírozni, gondolta Teri. Mi ér­ telme, ha az anyja úgyis letagad mindent? Csak hát akkor minek jött ide...? Azért, mert azt gondolta, az anyjának segíteni fog a gyógyulásban, ha találkoz­ nak. Kicsit talán kíváncsi is volt rá, hogyan él az any­ ja, boldog-e... De most már mehetnéke volt. Vissza a saját életébe. - Apuval találkoztál valamikor? - kérdezte végül. Az anyja megrázta a fejét. - Én meglátogatom most, hogy itthon vagyok. - Persze. Hiszen az apád. - Miért hagytad el? - bukott ki belőle a kérdés. Beleszerettél valaki másba, a mostani férjedbe, azért? - Az csak egy folyamat következménye volt. - Mint ahogyan az is, hogy leléptél, amikor gimis voltam. A szomszéddal. - Tegyük fel, hogy az is. Ezt a pofátlanságot, gondolta Teri. A végén még az apja lesz a hibás. Az anyja újra megszólalt:

- Nem volt felhőtlen a házasságunk, amint azt te is észrevehetted. - Szeretett téged. Összetört a szíve, amikor elhagy­ tad, amikor először elhagytad. És akkor is, amikor má­ sodszor, végleg elköltöztél. Az anyja elhúzta a száját. - Egy csomó mindenről nem tudsz, mert nem akar­ tunk terhelni a problémáinkkal. Féltünk, hogy trau­ mát okozunk neked. - Csak azt ne mondd, hogy bántott, hogy vert, vagy mit tudom én... - Nem is mondom. - Na csak azért. - Tudom, hogy imádod, hogy mindig is elfogultan imádtad. - Mert o foglalkozott velem, és nem a „karrierem” érdekelte! Szeretett, és mindent megtett volna értem. - Hát igen. Ez igaz. - Egyébként azt szerettem volna kérdezni, hogy nem tudok-e segíteni valamiben. Tudom, hülyén néz ki, hogy ennyi év után találkozunk, és én azonnal bele akarok szólni az életedbe, de azt hiszem, anya, túlzásba vitted a plasztikát - jegyezte meg. Mert azt még a repü­ lőn elhatározta, hogy megteszi, amire Endrődi doktor kérte: beszél az anyjával, megpróbálja őt szakember­ hez, pszichológushoz küldeni, hogy ne operáltatgassa tovább magát. - Ez a te véleményed! - felelte az anyja, de aztán ellágyult a tekintete. - Volt időszak, amikor te is fi­ gyelhettél volna rám. Volt időszak, amikor megkér­ dezhetted volna, mi van velem, és beszélgethettünk volna. De hát te akkor a Kiss Lacival voltál elfoglal­ va... 271

- Zoli. Kiss Zoli - javította ki automatikusan az anyját, de az meg sem hallotta. - Elköltöztél, férjhez mentél, jobban érdekelt a fér­ jed családja, a férjed családjának a véleménye, a fér­ jed anyja, mint a saját anyád. Néha ugyan feljöttél, be­ szélgettünk, de mindig apádhoz jöttél, sosem hozzám. Akkoriban beszélgethettünk volna olyasmikről, amik­ ről ma már nem érdemes. És akkor talán megértet­ ted volna, hogy miért kellett mindig szépnek látnom magamat. - Nem értem, miről beszélsz. Vádolsz, és én nem ér­ tem, miért... Feljártam hozzátok, aztán egyszer csak végleg elhagytad aput, és nem voltál hajlandó velem sem beszélni az okokról. Eltűntél, kész, passz. Volt anyám, aztán meg nem volt. Én így látom a történe­ tet. Eltűntél az apám életéből, de az enyémből, a gye­ rekedéből is. És még te vádolsz... - Nem vádollak, de számon kéred rajtam, hogy mi­ ért járok szépségsebészekhez. Ha ismernéd az oko­ kat, akkor talán más lenne a véleményed. Mert annyi mindenről nem tudsz... és nyilván nem is érdekel. Te azt akarod látni, hogy az apád volt a tökéletes, én pe­ dig folyton csak kiszúrtam vele. Hogy a te életedet is majdnem elrontottam, az övét pedig teljesen. Ezt gon­ dolod, ugye? - Elég pontosan megfogalmaztad... - Na jó, drágám. Ismered apád élettársát, Ágit, ugye? - Igen. - És nyilván azt is tudod, hogy Ágival munkatár­ sak voltak. -É s? - É s... hát azt tőlem kell megtudnod, hogy Ági mindvégig apád barátnője volt? 272

Teri szeme elkerekedett. - Igen. Hároméves voltál, amikor lebukott. Ami­ kor először lebukott vele. ígért fut-fát, hogy megvál­ tozik, ha nem hagyom el. És ez így ment éveken ke­ resztül. Nem akart ő elhagyni minket, vagy túl gyenge volt hozzá - de Ágit sem akarta elveszíteni. Mit gon­ dolsz, miért nem született testvéred? Amikor teher­ be estem, megint lebukott. Mindig lebukott. Én meg mindig hinni akartam, hogy szakított vele, de ha így is volt, néhány nap vagy néhány hét elteltével újra öszszejöttek. Hát én nem akartam még egy gyereket egy ilyen házasságba. - Emlékszem, zokogott, amikor leléptél a szom­ széddal - mondta halkan Teri, és nem tudta, elhigygye-e, amit az anyja mesélt. Ahogy nézte az anyját, arra gondolt, valószínűleg nem hazudik. - Igen, tudom.Tudom, hogy zokogott, nekem is zo­ kogott a telefonban, ígért mindent... Én akkor már a boldogságomat kerestem. Hülye döntés volt, de... á, mindegy. Régi történet. A lényeg, hogy abban a kap­ csolatban mindig négyen voltunk: mi apáddal, illet­ ve Ági és a férje. Ági férje is tudott a viszonyukról, de szerette a feleségét. így éltünk, hazugságok, elhallga­ tások közepette, boldogtalanul, mind a négyen. Év­ tizedeim mentek rá, hogy megpróbáljak önbizalmat önteni magamba: szerethető vagyok. És elég lennék valakinek egyedül is. Nem volt egyszerű, és nem is hit­ tem el, de bármit megtettem volna érte. És amikor már nem reméltem semmit, semmi jót az élettől, ráadásul te is férjhez mentél, beültél egy irodába, egy íróasztal mellé, és így már abban sem reménykedhettem, hogy majd te beteljesíted az álmaimat, akkor találkoztam Andrással. Beleszerettem. És elhagytam apádat. 273

- Nem tudtál róla - bólintott az anyja, látva Teri el­ képedt arcát. - Hát, talán megérted, hogy ebbe nem akartunk beavatni. Apád otthon eljátszotta a szentet, a fáradt, törődő családfőt. Az is volt, megjegyzem. Csak­ hogy a sok hazugságba is belefáradhatott. Én pedig a sok ígérgetésbe. De, és ezt tudnod kell: az önbizal­ mam és a magamról alkotott képem nagyon komo­ lyan megsérült az alatt a húsz év alatt. Jártam én pszi­ chológusnál, de nem segített, rajtam legalábbis nem. És amikor Andrással találkoztam, aki szépnek talált és nem volt más nő az életében, rengeteg fájdalmat okoztam neki a gyanakvásommal, azzal, hogy sosem hittem el, hogy szeret. M a már elhiszem... talán. De szép akarok maradni, erőnek erejével. Hogy ne éljem át még egyszer, amit apáddal... - De hát ehhez csak bíznod kell magadban! Nem a műtét segít, hanem a bizalom és az önbizalom, amit már visszanyertél, legalábbis szerintem... -Jó . Ezt a témát, azt hiszem, túltárgyaltuk. Nem ugorhatunk át húsz évet, ami úgy telt el, hogy nem ta­ lálkoztunk. Csak arra kérlek, hogy ne próbálj irányíta­ ni, ne akarj segíteni, mert nem kell. Végre jól vagyok.

Később András is hazaért. Szimpatikus, normális férfinak tűnt. Teri nem maradt ott vacsorára, de meg­ ígérte nekik, hogy ha Paullal újra Budapestre jönnek, elhozza és bemutatja a férjét. Teri teljesen össze volt zavarodva. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy ő semmiről sem tudott. Egész gyerekkorában úgy érezte, az anyja

irányítja az apját, aki halálosan szerelmes belé. Vajon tényleg úgy történt minden, ahogy az anyja meséli? És változtat-e bármin is, ha igen? Nem. Nem változtat semmin. Legfeljebb megpró­ bálhatná megértem az anyját. Azért ez egyelőre nem sikerült maradéktalanul.

275

13

Csak két embernek mesélt Teri gyerekkoráról. Mind­ össze kettőnek. Régebben nem voltak barátai, barátnői, tehát nem is volt senki más, akivel akkoriban megoszt­ hatta volna a történetet. Csak később, kettőnek... Az egyik ember a mostani férje, András. Őbenne megbí­ zott. Ő nem írhatott levelet, főleg nem egy angol ma­ gazinnak. És a másik...? Bár a másikat is szerette, na­ gyon is szerette és féltette, de az ő ártatlanságában már nem volt annyira biztos, mint a férjéében. Csak hát... olyan hihetetlen lenne, hogy Teri apja, az ő volt férje akart esetleg így egy kis pénzt keresni? Esetleg Ági hatására...? De nem, a volt férje imádja a lányukat. Sosem tenne olyat, amivel ártana neki, vagy megbántaná. Ágiért viszont már nem tette volna tűzbe a kezét. Ági, talán a sok-sok sérelem miatt, ami azok alatt az évek alatt érte - mert hogy ő is megszenvedte ezt az egészet, abban Teri anyja egészen biztos volt -, és talán, mert pénzre volt szüksége, netán bosszúból, amiért Teri volt és maradt az apja legfőbb imádottja, megírhatta azt a levelet__ Nem is kérdezte meg a lá­ nyát, hogy végül megjelent-e valahol az a levél, kide­ rült-e, hogy gyerekkorában anorexiás volt. Mindenesetre rákeresett az interneten, de nem volt 276

olyan találat, amely Helen Schmidt nevét összefüg­ gésbe hozta volna az anorexiával. Azért azt a másikat meg kellene kérdeznie. Nem ér­ zett nagy kedvet hozzá, mert nem akarta látni, ahogy a másik esetleg hazudik neki. De attól is tartott, hogy a másik igazat mond - és bevallja, hogy ő írta a leve­ let. Nem akart konfliktusba kerülni vele emiatt. Egyébként sem volt túl jó kedve. Bántotta a bűn­ tudat: nehezére esett elmesélnie Terinek, hogy az ap­ ja sem az a ma született bárány, mert sejtette, hogy a lányát érzékenyen érintheti az igazság, de megelégel­ te, hogy éveken át ő, csak ő volt a kegyetlen, a szívte­ len abban a családban. Végül arra jutott, hogy egy fel­ nőtt nőt csak nem ráz meg olyan nagyon, ha ennyi év után megtudja az igazságot.

- Tetszem neked? - kérdezte késő este a férjétől. András szeretettel nézett rá. - Persze hogy tetszel. Mindig tetszettél. Később azért a fürdőszobában tetőtől talpig alapo­ san szemügyre vette magát, és úgy gondolta, hamaro­ san ismét szüksége lesz az arcának egy kis „idegméreg­ re”, vagyis botoxra, hogy sima maradjon. A hasa egyre szebb lett, de a karjával még nem volt elégedett. És a dekoltázsával sem. Miért nem találnak ki már vala­ mit a plasztikai sebészek a dekoltázs ránctalanítására? Nem marad más megoldás, ismét nagyobb implantátumot kell rakatnia a mellébe, attól majd szépen kisi­ mul a dekoltázsa. És a kézfejével is kell kezdenie va­ lamit. Ősszel meglézerezik - nyáron nem végzik el a beavatkozást, mert árthat az erős napfény a lézerrel meggyengített, „lemeztelenített” bőrfelszínnek -, ak­ 277

kor majd bekötött kézzel jár néhány napig, de utána szebb lesz a bőr a kezén, és eltűnnek a pigmentfoltok is. Ám arról sem tett le, hogy feltöltesse. Valahonnan talán a térde környékéről? - egy kis zsírt kéne leszívat­ ni, és azzal feltöltetni a kezét. Akkor tényleg megfiata­ lodna a keze is... így egy időre elégedett lehetne vele.

Zuhanyozás közben az a gondolat motoszkált a fe­ jében, hogy mégiscsak ki kellene derítenie, ki írta azt a levelet az angol magazinnak. Mert nagyon bántot­ ta, hogy Teri azt hitte: képes lenne elárulni őt, képes lenne eladni a múltját egy újságnak.

14

A monitoron feltűnt egy férfi. Később megtudta, hogy az illető másodosztályú színész, és abban első látásra biztos volt, hogy a férfi nem hús-vér szereplő a múlt­ jából, pláne nem a jelenéből, mégis megrázta, mivel nyitott a fickó, amikor bement hozzá a sütödébe. - Ne haragudj a feleségedre. Igen, összejöttünk, de attól ti még barátok maradhattok - mondta a fér­ fi Zsombornak. A kamera Zsomborra szegeződött, akinek átfutott a fején, hogy bizony, elmesélte Rená­ tának, amit Kardosról és Marcsiról hallott a fiától. - Igen, és?! Ezzel most mit kezdjek? Zavarban volt a helyzettől, a kamerától, attól, hogy mindez megrendezett jelenet, mégis a valóság... Va­ jon mit tenne, ha Kardos beállítana hozzá? - Csak azt szeretném, ha a gyerekeink továbbra is barátkoznának, és a ti kapcsolatotok sem romlana meg végleg Julival - mondta a férfi. A filmben Julinak ne­ vezték Marcsit, nem mintha ez sokat változtatott vol­ na a helyzeten - Marcsi egész biztosan kiakad a fil­ men... És hirtelen nem a színészt látta a férfiban, hanem egykori barátját, Marcsi mostani párját, Kardos G á­ bort. - Sokkal tisztességesebb lett volna, ha a feleségem... 279

ha elém áll, és nem mellébeszél, hogy már nem műkö­ dik a kapcsolatunk, hanem elmondja az igazat. Hogy mást szeret. És viszonya van vele. Nem tudom, mi mondanivalóm lehetne... - Nézd, te is tudtad, hogy a kapcsolatotok már nem a régi... - Mert a hátam mögött már viszonyotok volt! - Gondolod, hogy ez az ok, nem pedig az okozat? - Nem gondolom. De azt sem tudom, mit keresel itt. Pont veled nincs mit beszélnem erről. A kamera mutatta, ahogy Zsombor dühödt moz­ dulatokkal bepakolja a friss péksüteményt a pultba. - Minek jöttél ide? - Hogy elhívjalak sörözni. Hiszen barátok vol­ tunk. .. A következő jelenetben Zsombor egy buliban csókolózik egy csajjal. A nőt csak hátulról mutatták. Re­ náta volt - Zsombort ő tudta ellazítani teljesen, de nem akart arccal szerepelni a sorozatban. Aztán jött még egy jelenet: Zsombor otthon, a la­ kásában, szinte a kamerának mesél, miközben össze­ szedi az előző este szétdobált cuccait. - Bejött az életembe Reni... Igen. Magamért kel­ lek neki. Nem tudom, mi lesz ebből, de úgy érzem, ki kell szakadnom a múltamból. Majd megáll, és a kezében a szennyes pólóval, zok­ nival, farmerrel azt mondja: - Változtatni fogok az életemen. Valaki azt mond­ ta, hagyom, hogy irányítsanak. Hát ezentúl nem fo­ gom hagyni. Megkérdezte, mik az álmaim. Azt felel­ tem, szeretnék egy saját cukrászdát. Úgyhogy most ezzel fogok foglalkozni, keresek egy kibérelhető helyi­ séget. És sütiblogot indítok. Kell hozzá egy operatőr 280

is, mit szólsz hozzá? - nézett a kamera fölé, az ope­ ratőrre. Mivel csak nagyon laza „forgatókönyve” volt a sorozatnak, megtehette ezt is. Este Renáta döbben­ ten nézte vissza vele az aznapi felvételt. - Komolyan gondoltad ezt a sütiblogot? Meg hogy üzlethelyiséget keresel? - kérdezte Zsombort. A fér­ fi bólintott. - És kitől kaptad ezt a tanácsot? Ki kér­ dezte, mik az álmaid? - Luca. - Luca?! - Igen. Kivittem a reptérre, és beszélgettünk. Renáta gyanakodva nézett rá. - É s... miről? - Elmesélte a kómát. És hogy most ő is a kezébe akarja venni az életét. - Hová utazott? Londonba? - Nem. A Karib-tengerhez... - A Karib-tengerhez? - ismételte meg halkan Re­ náta. - Azt mondta... - Mit csinál ott? - Fogalmam sincs. Nyaral. De miért érdekel enynyire? - Nem érdekel. Te érdekelsz... Mondd, ezentúl te fogod írni a sorozatot? Teszel rá, hogy mi van a váz­ latos forgatókönyvben? - Hát, muszáj élnem az életemet - mosolygott. Vég­ re tényleg kezdi kezébe venni az irányítást. Az élete irányítását. Hirdetéseket böngészget, ki akar bérelni egy cukrászdát. És indít egy sütis blogot. És talán... elküldi Kardost a francba.

281

15

- Mi az, amiért muszáj az éjszaka kellős közepén telefonálnod, Reni? - Azt mondtad, nem találkoztál Lucával. -M á r megint ezzel jössz... nagyon unalmas. Hát nem is. Már kezdesz beledilizni ebbe a történetbe. - Ha nem találkoztál vele, akkor hogyhogy külföld­ re utazott? - Gondolod, hogy nálam tartotta az útlevelét? M i­ ért kellett volna találkoznia velem ahhoz, hogy elutaz­ zon? - M ert... Nem azt mondtad, hogy azon az egzoti­ kus szigeten...? - nem tudta befejezni a kérdést, mert Tomi közbevágott. - Hagyj már békén a múlttal, Reni. Szerintem be­ leőrültél abba, hogy Luca visszatért a kómából. Nincs semmi más, amivel lekötheted magad? Miért nem az­ zal a dunavarsányi fickóval foglalkozol? Mondd meg, hogy legyen izgalmasabb, mert unalmadban hülyesé­ geken agyalsz. - Lehet, hogy így gondolod, csakhogy Luca... A Karib-tengerhez utazott. - Ugye, hogy sáros vagy... ? - Miért ne utazhatott volna a Karib-tengerhez? 282

Oda utazik, ahová akar. Egyszerűen örül, hogy viszszatért a kómából, és elutazott. Van mit bepótolnia. - Tudtál róla, hogy elment? - Nem. - Nem tudtam róla, és nem is érdekel különöseb­ ben. Csak te pörögsz ezen a történeten. - Rendben van. Csak azt szeretném tudni, történt-e ott valami. Valami, ami összeköthet minket vele? - Rémeket látsz, Reni. Lazulj el. - Oké. Megpróbálom. De nyugtass meg... - Megnyugtatlak. Nincs semmi gáz.

Letették a telefont, és Tomi lehunyta a szemét. Karib-tenger... Mi ezzel a baj? Reni folyton rémeket lát. Luca elveszítette az emlékeit. Biztosan csak pihenni akar. Ráadásul a karibi térség óriási. Mehetett akár Jamaicába, de Mexikóba is, a turisták imádják azt a környéket. Aztán eltűnődött: vajon volt-e különösebb oka a lánynak az utazásra? És arra, hogy olyan messzire, a világ másik végére repült? Továbbá: miért nem hívta fel őt azóta sem? Pedig esküdni mert volna rá, hogy a találkozásuk után pár nappal telefonálni fog. A „régi” Luca biztosan felhívta volna, nem is várt volna néhány napot.

283

16

Amikor Luca leszállt a gépről, és elindult, hogy meg­ keresse a csatlakozást, angol zsivajt hallott maga kö­ rül, és rémülten tapasztalta, hogy életében először úgy utazik, hogy nem érti, amit a körülötte lévők beszél­ nek. Alaposan leizzadt, amikor rájött, hogy valóban csak értelmetlen zsibongás veszi körül. Mivel még volt ideje az átszállásig, beült az egyik kávézóba, egy tejes­ kávéra és egy süteményre, és megpróbált kikapcsolni. Talán itt az ideje, hogy elővegye az utazótáskájából azt a könyvet... a Parancsolsz egy kézigránátot? című regényt. Előhúzta a kötetet, és belelapozott. Nézte a betűket, tényleg sikerült kikapcsolnia az agyát, mert a tengernyi betű csak nem akart értelmes szöveggé öszszeállni. És akkor nagyon furcsa dolog történt. Hirte­ len abbamaradt a zsibongás, csönd támadt, legalábbis a fülében, majd akaratlanul is részese lett a szomszédos asztalnál ülő angol család életének. A gyerekek csokis muffinért nyafogtak, az asszony arról beszélt a férjé­ nek, hogy nem szeretné, ha a férfi egyik üzleti meg­ beszélésről a másikra rohanna Washingtonban, a bébiszitter pedig megpróbálta rábeszélni a gyerekeket a muffinnál sokkal egészségesebb gyümölcssalátára. A kislány, Linda közölte, hogy a gyümölcssaláta csep­ pet sem egészséges, ő már az óvodában is kihányta, 284

bátyja pedig csak akkor lett volna hajlandó lemonda­ ni a mufKnról, ha cserében megkapja azt az iPodot, amit az imént látott az egyik üzletben. Luca lassan becsukta a könyvet, de még mindig nem merte elhinni, hogy érti, amiről körülötte be­ szélnek. Tovább hallgatózott. A másik asztalnál egy gyönyörű jamaicai lány magyarázott feltehetően an­ gol barátjának. Elmegyünk Falmouthba, a családomhoz. Nagyo fognak örülni, hogy végre megismerhetnek. Tudod, már mondtam, hogy ez nem üdülőváros, egy kicsit le van pusztulva, de legalább látni fogod az igazi Jamai­ cát. Elmegyünk majd kirándulni, elviszlek Nine Milesba, ahol Bob Marley felnőtt, nagyon fogod élvezni, a szülőháza előtt állandóan ott ácsorognak-ücsörögnek a rajongói, nem mondom, van, aki jól be van tép­ ve... Tetszeni fog. Aztán Montago Bayen kipihenjük magunkat... Semmi kétség. Újra ért angolul. Nem volt biztos benne, hogy "beszélni is tudna, de hirtelen beugrott neki, mit kéne mondania a jamaicai lánynak, mert a fiú ahelyett, hogy lelkesedett, vagy legalábbis válaszolt volna neki, fél szemmel az újságját nézte: „Would it be a big favour fór you to listen to me, darling?” Dar­ ling, a francokat. Asshole. Uramisten. Ha képes angolul - szinte automati­ kusan - kigondolni egy kérdést, akkor talán beszélni is fog tudni, nem? Hihetetlen öröm járta át. Megvan. Megvan egy darab a régi Lucából. Örömében felkapta a cuccát, és elkezdett üzletről üzletre járni. Vett két an­ gol nyelvű magazint is. Hátha az olvasás is menni fog. Tudta, hogy hülyeséget csinál, de annyira fel volt dobva, hogy akciós áron vásárolt magának egy fém­ 285

mel díszített, kicsi, sötétkék bőrből készült Guess tás­ kát, amit akár át is vethet keresztbe magán. Kicsit na­ gyobb volt, mint az övtáskája, és sokkal elegánsabb. Az övtáskából gyorsan át is pakolta az értékeit új szer­ zeményébe, és besüllyesztette a kézipoggyászába, egy nem túl nagy méretű sporttáskába. Aztán folytatta bevásárló körútját: az egyik elegáns boltban meglá­ tott és felpróbált egy gyönyörű, pink színű, cigisarkú D8cG szandált. Na jó, ez eddig nem is lett volna baj, a próba nem kerül semmibe, de aztán szemrebbenés nélkül kifizette érte a majdnem háromszáz fontot. És akkor megint belehasított egy érzés, amit régen már átélt. Lehet, hogy őrült pénzkidobás volt ez a vá­ sárlás, de a lelkének jót tett. Már van egy rendes, nőcis táskája, egy gyönyörű fa­ zonú, tűsarkú pink szandálja, és egy csomó mindent megért angolul. Tényleg kezd feltámadni. Isten veled, elmúlt hat és fél év, lezártalak, gondolta, és jókedvű­ en szállt fel a British Airways Puerto Ricóba tartó já­ ratára. Onnan még két rövid repülőút vár rá, mire le­ szállhat Virgin Gordán.

286

17

A másodpilóta beszédes hangulatában volt, ám ezt Luca cseppet sem bánta. - Hamarosan leszállunk Tortolán. Tortola a legré­ gebbi lakosairól, a gerlékről kapta a nevét, és ez a sziget a Brit Virgin-szigetvilág legnagyobb szigete, pedig csu­ pán tizennyolcszor öt kilométer a területe. A hőmérsék­ let harminc fok, de ma délutánra vihart jósolnak. Gor­ don kapitány és személyzete nevében szép nyaralást, az átszállóknak kellemes további utazást kívánunk. Húsz perccel később landolt a gép Tortola szigetén.

- Sajnálom, hölgyem, de a közelgő vihar miatt az összes délutáni járatot törölték a szigetek között. Re­ pülővel ma biztosan nem tud eljutni Virgin Gordára - magyarázta a reptéri információs pultnál ülő nő mo­ solyogva Lucának. A lány már felvette a bőröndjét mivel charterjárattal ment volna tovább, muszáj volt felvennie -, és most tanácstalanul ácsorgott a pult előtt. - Hogyan lehet... odamenni ma... ? - Luca még ke­ resgélte az angol szavakat, de mindent értett. Micsoda remek nap! Csak nem hagyja elrontani azzal, hogy itt fog rostokolni! - Hát, marad a hajó, bár a vihar miatt ezt sem ta287

nácsolnám. Esetleg, ha nincs ma halaszthatatlan dolga Virgin Gordán - eresztett meg egy újabb félmosolyt a pultnál ülő lány, amiből Luca arra következtetett: nincs semmi olyasmi azon a szigeten, ami „halaszt­ hatatlan” lenne -, akkor azt tanácsolom, hogy néz­ zen körül Tortolán. A turisztikai információs pultnál szállodát is keresnek önnek ma éjszakára, ha úgy dönt, hogy nem utazik tovább. Luca megkereste az információt, de egyáltalán nem azért, amit a reptéri alkalmazott ajánlott. - Honnan indul hajó Virgin Gordára? - A komp ma már nem indul, mert vihart jósolnak. Esetleg ajánlhatok itt, Tortolán egy hotelt? - Át kell jutnom Virgin Gordára - felelte határo­ zottan. Nem mintha ne tölthetett volna egy éjszakát Tortolán - legalább felfedezte volna magának-, de sür­ gető vágyat érzett, hogy eljusson oda... a „The Bath”ne­ vű kis strand környékére, az óriási, rózsaszín sziklákhoz. - Road Town kikötőjéből indulnak jachtok, gyors­ hajók is, ha összejön megfelelő utaslétszám, illetve ha valaki vállalja, hogy vihar esetén is átviszi. Taxival el­ juthat a kikötőig, keresse esetleg Edwardot, az óce­ ánjárók utasainak is ő szokott privát túrákat szervez­ ni Virgin Gordára.

Kilépett a reptérről. Ismerős volt az érzés, bár nem tudta felidézni, mikor, hol érezte utoljára: a párás hő­ ségtől gyöngyözni kezdett a bőre, és annak ellenére melege volt, hogy a reptér környékén magasodó pál­ mák hajladoztak a szélben. Felhős volt az ég, az egyik irányból fekete felhők gyülekeztek az égen. 288

Egy órával később a kikötőben bámészkodott. Ed­ ward még nem ért vissza, viszont egy hajós megígérte neki, hogy felhív egy bizonyos Johnnyt”, aki magán­ fuvarokat vállal a motorcsónakjával. Már a kikötőhöz közeledve megdobbant a szíve, amikor meglátott egy hatalmas óceánjáró hajót. Amíg várakozott, közelebb sétált - ameddig csak a kordon engedte - a Royal Caribbean óriási hajójához. Az utasok már szállingóz­ tak vissza a hajóra, kék-fehér mintás fürdőlepedőket lóbálva, szatyrokkal, fényképezőgéppel, napbarnítottan, csatakosan. Luca lehunyta a szemét, és hirtelen maga előtt látta, ahogy áthalad egy ellenőrző kapun. Egy mágneskártyát kellett bedugnia a leolvasóba, mi­ közben az útlevelét ellenőrizte az egyik alkalmazott. Bebocsátást nyert. Még mindig lehunyt szemmel el­ képzelte, amint felteszi a táskáját a szalagra, majd be­ lép egy konténerszerű helyiségbe. Ahogy tovább ha­ lad, hirtelen süppedős szőnyeget érez a lába alatt, és beszáll egy liftbe. A lift felrepíti őt egy másik világba, olyan átriumos helyiségbe, ahol óriási kristálycsillárok világítanak, a bárban karibi zene szól, öltönyös pincé­ rek koktélt szolgálnak fel, minden fényes és tiszta... Egész más világ. Fogalma sem volt, honnan jött ez a kép, de már megint beugrott neki: látta ezt. A való­ ságban. A régi életében.

Jó fél órát nézte a hajót, elképzelte a fedélzeti éle­ tet, a medencével, a bárpulttal, a napozóágyakkal, a fu­ tópályával. .. fantáziáit, miközben tudta, hogy mind­ ezt már látta, kipróbálta - de hogy mikor? Fogalma sem volt róla. Aztán megérkezett Johnny”, egy fiatal, fehér bő­ 289

rű, kisportolt testű, rövid hajú srác, rövidnadrágban és piros pólóban. - Tizenkét személyt tudok szállítani, de ön egyedül van. Továbbá: közeleg a vihar, és még vissza is kelle­ ne érnem. Normálisan huszonöt dollárt kérek fejen­ ként az oda-vissza útért... - magyarázta Lucának. - Mennyi...? - kérdezte a lány. - Kétszáz dollár... Luca elkenődött. Nem elég, hogy a londoni repté­ ren elköltött egy vagyont, most még ez is... Nem en­ gedheti meg magának, hogy már az érkezésekor elköltse több napra szánt pénzét, és ismét az apjához forduljon segítségért. Johnnynak, úgy látszik, meg­ esett rajta a szíve, mert egy kis tanakodás és fejszá­ molás után megszólalt: - Oké. Legyen száz dollár, de siessünk. Nem sze­ retném, ha a vízen érne a vihar. Luca is látta, hogy egyre sötétebb az ég, és már sze­ merkélt is az eső. Odaadta a pénzt Johnnynak, majd követte őt a jachtkikötőbe. A stégről kellett belépnie a motorcsónakba: hófehér bőrülések sorakoztak ben­ ne, és csak a kapitánynak volt egy pici, fedett kabinja. Luca elhelyezkedett a csónak elejében, az egyik ülé­ sen, miközben Johnny berakta a bőröndjét a hajó or­ rában kialakított, zárt tárolórészbe. Lassan kihajóztak a kikötőből, és Johnny nagyobb gázra kapcsolt.

Lucának be kellett hunynia a szemét, mert olyan magasra csaptak a hullámok, és Johnny valóban sie­ tett: a jachtot minden egyes hullám megemelte, és Lu­ ca egy-egy pillanatra úgy érezte, mintha hullámvas­ 290

úton ülne, és mintha a gravitáció itt nem működne. Voltak pillanatok, amikor egész egyszerűen attól félt, hogy egy ilyen zuhanás közben alákap a szél és kirö­ píti a csónakból. Erősen kapaszkodott, már a kézi­ táskáját is a földre tette, nehogy kirepüljön a kezéből, közben egyre jobban esett az eső, és a távolban villá­ mok csapkodtak. Már a Royal Caribbean óriási hajó­ ját sem látta - egyáltalán, semmiféle szárazföld nem volt a látóhatáron. Valóban ide indult, az ismeretlenbe, a háborgó ten­ geren? Ami azt illeti, a Karib-tenger sem olyan cso­ dálatos türkizkék színben tündökölt, mint a fotókon: sötét volt a víz, óriási tarajos hullámokkal, és amikor csak nem akart abbamaradni a hullámvasutazás, Lu­ ca érezte, hogy pánik környékezi, és a gyomra is fel­ fordult. Szárazföld még mindig nem tűnt fel a látha­ táron, és a lány már egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jól döntött, amikor elindultak Tortoláról. Johnny arcáról ugyan nem olvasott le semmit, szerencsére ije­ delmet sem - a fiú magabiztosan vezette a hajót, lát­ hatóan tudta, hová tartanak -, de egyre sötétebb lett az ég, egyre hevesebben zuhogott, és immár az ég is dörgött, elnyomva a hullámok és a motor zaját. Lu­ ca hajából és pólójából csavarni lehetett volna a vizet, és az esőtől és a széltől már tényleg alig látott. Csak azt tudta, hogy rábízta magát egy helyi férfira, akiről semmit sem tudott, fogalma sem volt, jó kormányos-e, jól ismeri-e a szigeteket - mindössze abban bízhatott, hogy ezt a szép jachtot nem akarja elveszíteni. És per­ sze az életét sem. Forgott a gyomra, a közelben hatalmasat villámlott, amit ijesztő égzengés követett. Őrülten kapaszkodott, hogy ki ne essen a hajóból, és ezerszer megbánta, hogy 291

egyáltalán elindult azoknak a rózsaszín szikláknak a keresésére. Már fél órája a tengeren hánykolódtak, de bármerre nézett is, sehol sem látott szárazföldet.

292

NEGYEDIK RÉSZ

1

Megfeszült a teste, mégis teljesen átadta magát a férfi­ nak. Most nem akarta átvenni az irányítást, mint más­ kor, és ahogy összeszűkült szemmel nézte Zsombort, Francót látta helyette... Csupán a pillanat töredéké­ ig, de ez elég is volt a gyönyörhöz.

Franco... Amikor először meglátta, meg sem for­ dult a fejében, hogy később is dolga lehetne Olasz­ országban. Csupán turistáskodni jött Firenzébe egy volt barátnőjével - azért gondolt a barátságukra múlt időben, mert már nem tartották egymással a kapcso­ latot -, és amikor meglátta a férfit az Uffizi előtt, már nem is érezte olyan terhesnek a sorban állást. Nem tartott sokáig, hogy felhívja magára a férfi figyelmét. Azóta sem tudta megmagyarázni magának, mi von­ zotta benne annyira: izmos, mégis kicsit mackós ter­ mete, egynapos borostája, beszédes tekintete, vagy az, ahogy lazán, zsebre dugott kézzel ácsorgott ott, színes cuccokban, koptatott farmerben, zöld mokaszinban, tudva tudván, hogy minden nő szeme megakad rajta? „Leszarom a világot”- ezt lehetett kiolvasni magabiz­ tos mozdulataiból, hetyke tekintetéből. És hát Rená­ tának nagyon imponált laza nemtörődömsége - sza295

bad embernek gondolta, olyannak, aki nem törődik a világgal, nem alkalmazkodik a többiekhez, hanem azt gondolja, alkalmazkodjon a világ őhozzá... Két nappal, két hosszú kávézással, egy pizzával, egy adag kagylóval, egy paradicsomos spagettivel, egy vé­ kony szelet marhasülttel és két krémes-alkoholos tiramisuval később együtt aludtak Francóval. És attól kezdve az éltette Renátát, hogy minél többször kijut­ hasson Firenzébe a férfihoz. Franco üzletember volt, ennél konkrétabbat nem sikerült megtudnia róla, viszont tény, hogy hol dübö­ röghetett az üzlete, hol kevésbé ment, mert néha ren­ geteg pénze volt, máskor viszont Renátától kért köl­ csön egy-egy százast. Volt egy lakása, nem is rossz helyen - gyalog minden nevezetesség közel volt, és Renáta, valahányszor visszament Firenzébe, nála la­ kott. Sosem ismerte ki a férfit igazán, nem tudta, Fran­ co szerelmes-e belé, vagy csak kedveli - ő viszont szó szerint megőrült érte. Megvadultak a hormonjai, ha csak ránézett, „kémiai együttállás” volt ez, százszáza­ lékos együttállás... Franco vetette fel az ötletet. Azt mondta, hogy a ma­ gyar csajokért bolondulnak az olasz férfiak, és hatal­ mas sikere lenne egy titkos kuplerájnak, ahol magyar lányok kényeztetik az olasz férfiakat. Renáta fantázi­ ája is beindult, főleg azért, mert az apja egy ideje már nem akarta finanszírozni a kiadásait, mondván, „észszerűtlenül sokat költ”. Hát akkor kezdte toborozni az ügynökségéből a modelljelölt lányok közül azokat, akik kaphatóak voltak arra, hogy férfiakat elégítsenek ki - jó pénzért cserében. Renáta diszkréciót ígért és biztosított nekik, a cégéből vette ki a szükséges összeg felét (a többit mégis kikunyizta az apjától), amiből ki­ 296

bérelt egy lakást a lányoknak. Napközben ő irányítot­ ta az ügyeket, Franco elterjesztette a baráti körében, hogy gyönyörű magyar modellek várják a férfiakat, és Franco unokatestvére segített be Renátának a kliensek beengedésében, a szervezésben. Jól működött a háló­ zat, Renáta pedig már nem csupán szenvedélyt, ha­ nem szerelmet is érzett Franco iránt. De aztán történt valami, és a jól működő hálózat összeomlott, és az áloméletből Renáta rémálomba csöppent, ahonnan menekülnie kellett, mielőtt még rács mögött találja magát.

Zsombor már aludt. Nem volt benne annyi titokza­ tosság és szenvedély, mint Francóban, de most, hogy kezdett a saját lábára állni, és ő irányította a filmezést, mint ahogyan a szeretkezést is, Renáta egyre érdeke­ sebbnek találta.

2

Veszettül szakadt az eső, és délután ide vagy oda, ba­ rátságtalanul sötét volt az ég. Luca nagyon remélte, hogy megtalálják a szigetet, legalább a GPS segítségé­ vel (bízott benne, hogy Johnnynak van ilyen, de hiába hívta a fiú a védett helyre, a ponyvával fedett kormányosi „fülkéjébe”, a lány nem mert felállni a helyéről, hogy a hullámzásban átvergődjön a csónak orrából a közepébe - inkább lehunyt szemmel kapaszkodott, és igyekezett az ülésen maradni, nem lehuppanni a csó­ nak aljába). Rémisztő utazás volt, ám Johnny ura ma­ radt a helyzetnek és a hullámoknak, mert végül fel­ tűnt a szárazföld, és ők bemanővereztek a kikötőbe. Luca tengervíztől és esőtől lucskos hajjal, csuromvi­ zesen szállt ki a csónakból - Johnny és egy helyi férfi segítette ki. Állt a csomagjaival az esőben, egy aprócs­ ka kikötőben, ahol egy éttermen kívül életnek nyoma sem volt. A helyi férfi telefonált, Johnny pedig búcsút intett a lánynak, és nekivágott jachtjával a tengernek. Tortolából legalább egy órát tartott az út, de Luca sokkal hosszabbnak érezte a vízen töltött időt. A he­ lyi férfi végül intett, és fölfelé mutatott: a kikötő fe­ letti útra bekanyarodott egy oldalt nyitott, ponyvate­ tős teherautó, amelynek rakterébe padokat építettek Luca a csomagjaival elindult felfelé a lapos lépcsőkön. 298

A sofőr kiugrott, bemutatkozott, bár Luca nem ér­ tette a nevét, és elvette a lánytól a bőröndöt. A veze­ tőfülkében kínált neki helyet, hogy ne ázzon tovább. - Hová megyünk? A Leverick Baybe? - kérdezte, miután indított. - Egy olcsó hotelbe. - Oké. Tudok egyet a közelben, a parton. Tetszeni fog, kicsike kis hotel, tengerre néző szobákkal. - A Bathnál? - Ott nincs szálloda. Spanish Townban van a ho­ tel, rendben? De a Bathig és a sziklákig öt-tíz perc az út kocsival. - Rendben - bólintott Luca. Egyelőre nagyon bi­ zonytalan volt, ha angolul kellett megszólalnia, igye­ kezett minél rövidebbre fogni a mondandóját. Mind­ össze néhány percet autóztak a kanyargós, kihalt úton, majd le is parkoltak egy nem túl hivalkodó épület előtt. Secret Beach Hotel, hirdette szerényen a homlokza­ ton a tenyérnyi kagylókból kirakott felirat. A sofőr tíz dollárt kért az útért, és elvitte az ajtóig Luca bőrönd­ jét. Fel sem merült benne, hogy ne lenne szabad szo­ ba, intett Lucának, és már ott sem volt. A lány kinyi­ totta az ajtót és belépett. Kőpadlós főépületbe jutott, a köveket, mintegy „fugaként”, fehér és színes kagyló­ héjak választották el egymástól. Maga a hall nem volt valami tágas, de elfért benne négy kétszemélyes, fo­ nott kanapé, egy kicsi bár öt bárszékkel és a recepciós pult. A helyiségből több folyosó nyílt, és a bejárattal szemközt Luca csukott üvegajtót fedezett fel - való­ színűleg egyenesen a partra lehetett innen lejutni jó időben. A recepción egy idősebb nő keresztrejtvényt fejtett. - Micsoda idő! - nézett fel, amikor Luca belépett. 299

- Borzalmas. De holnap sütni fog a nap. Egyedül ér­ kezett? - Igen. - Szobát szeretne, gondolom. Csak reggelivel tu­ dom adni. A vacsorára reggel kell bejelentkezni. - Oké. - Ma este lesz itt egy kis eszem-iszom. Tánccal, ze­ nével. Nincs sok vendégünk, úgyhogy még tudok he­ lyet biztosítani. Húsz dollár a vacsora. Kétféle menü közül választhat - magyarázta, majd Luca elé tolta a szobaárlistát. Végre valami, amit elfogadhatónak tar­ tott. Ha csak egyágyas szobát választ, amelyben van egy „széles” ágy, akkor éjszakánként megússza ötven dollárból, reggelivel. - Egy napot marad? Vagy kettőt? - Még nem tudom. Talán többet. - Jó , akkor legyen negyven dollár. Esőben enged­ ményt adok - mosolyodott el a nő, és Luca egyből ott­ honosan érezte magát. Ugyan, mint kiderült, a „beli boy” kimenőt kapott egyrészt a szörnyű időjárás mi­ att, másrészt mert amúgy sem most volt a főszezon, így Lucának egyedül kellett végighúznia a bőröndjét a jobb oldali folyosón, de nem bánta, hogy nincs se­ gítsége. A kezében lóbálta a hatalmas fagolyóra erő­ sített szobakulcsot, és meghökkenve látta, hogy a fo­ lyosó a szabadba vezet - csak tető volt már fölötte, ahogy a lapos, hosszúkás épület felé tartott. Megtalálta a szobáját, és elképedve állt meg a küszöbön. Takarosan berendezett szobát kapott, óriási ventilátor volt a plafonra erősítve, és az ágy valóban akkora volt, hogy abban akár két ember is kényelmesen elalhatott vol­ na. De amit a legviccesebbnek talált: szúnyoghálóból baldachint alakítottak ki az ágy fölött. Itt is járókő300

bői készült a padló, ugyanúgy kagylódíszítéssel, mint a főépületben. Luca a földszinten kapott szobát, és a terasza a tengerre nézett. Bár nem sokat látott az esőfüggönytől, de azt már most megállapította, hogy szu­ per szállodát választott neki a teherautós. Gyorsan le­ vetkőzött, és beállt a zuhany alá. Ugyan nem forró víz jött a csapból, de a langyos vizes tusolás is jólesett ne­ ki. Megmosta a haját, alaposan megtörölte, aztán el­ indította a ventilátort, kikapcsolta viszont a légkondit, mert úgy gondolta, ebben az esős időben arra nincs szükség, majd bebújt a baldachin alá, magára terítet­ te a paplanhuzatot, és rögtön el is nyomta az álom.

Majdnem négy órát aludt egyhuzamban, és még aludt volna tovább is, ha nem ébred fel arra, hogy vi­ zes az ágyneműje. De nemcsak az ágynemű volt az, hanem a teste is - az izzadságtól. A szoba ez alatt a négy óra alatt, amíg nem hűtötte a légkondi, bepárá­ sodott, a ventilátor lapátjain megült egy-egy kövér víz­ csepp, majd lecsöppent a baldachint képező szúnyog­ hálóra. Ráadásul csatornaszag terjengett a szobában. Luca rájött, hogy hibát követett el, amikor leállítot­ ta a klímát, úgyhogy kipattant az ágyból, bekapcsol­ ta, és újra lezuhanyozott. A fürdőben - valószínűleg a sok esővíz miatt - még erősebb volt a csatornaszag, de a víz akadálytalanul lefolyt. Úgy érezte magát, mint akit fejbe vertek: ha nem ébred fel a szobában uralko­ dó, fullasztóan párás, nyirkos melegre, akkor valószí­ nűleg átalussza az estét, és talán az éjszakát is. Felka­ pott magára egy rövid ujjú pólót, farmert és papucsot húzott, magához vette a reptéren vásárolt Guess tás­ káját, és elindult. Elképesztően párás hőségbe lépett 301

ki, még esett, de már csendesebben, mint érkezésekor, és az eső dacára élénk életet élt a környék állatvilá­ ga: kerregést, ciripelést, békakuruttyolást hallott min­ denfelől. A hotel kertjében, rafináltan elbújtatva sár­ gás fényű lámpák világítottak, Luca látta a pálmák és a vad, buja trópusi növények körvonalait. A recepció­ ra érve már hallotta a zenét is. - Arra van az étterem - mutatta neki a bárban po harakat törölgető, rasztahajú srác. Luca elindult egy másik folyosón, és egy, a tenger felől üvegfallal ha­ tárolt, hangulatos, kandeláberekkel kivilágított étte­ rembe ért. Összesen nyolc asztal fért el a helyiség­ ben, az egyik falnál pedig három, csokibőrű karibi férfi zenélt. Egyikük, a dobos, nem igazi dobon, ha­ nem kisebb olajhordón ütötte a ritmust, az énekes gitározott is, és a harmadik, miközben szintén gitá­ rozott, a vokálkíséretet adta. Karibi dallamok szóltak, Luca nem ismerte a dalokat, de a srácok megadták az est hangulatát. Négy asztalnál ültek vendégek, és amikor a korábban a recepcióban ülő asszony meg­ látta a lányt, odakísérte az egyik asztalhoz, ahol két házaspár vacsorázott. Váltott velük néhány szót, az­ után a vendégek barátságosan hellyel kínálták Lu­ cát. Hamar kiderült, hogy az idősebb házaspár Ang­ liából érkezett, Puerto Ricóban szálltak fel a Royal Caribbean Serenade of the Seas nevű hajójára, és mindjárt másnap le is szálltak róla, vagyis megsza­ kították az útjukat a Brit Virgin-szigeteken. Három napot töltöttek Tortolán, négyet maradnak Virgin Gordán, aztán újra felszállnak ugyanarra a hajóra (amely ezalatt megtesz egy kört). Az egyhetes utat Puerto Ricóban, San Jüanban fejezik be, ahol még egy hetet nyaralnak, mielőtt hazaindulnának. Illet­ 302

ve, tették hozzá, három éjszakára még New Yorkban is megállnak. Luca elismerően bólintott. Szép kis utazás. A másik pár Floridából érkezett, harmincas éveik elején jártak, és ez már a negyedik karibi útjuk volt. Eldöntötték, hogy minden évben felfedeznek egy-két karibi szigetet, idén Virgin Gorda, Tortola, Santa Lucia és Grenada volt soron. Egyenesen Vir­ gin Gordára érkeztek, és innen helyi járatokkal re­ pülnek majd tovább. Megnyugtatták Lucát: az előző nap gyönyörű volt az idő, és az előrejelzések szerint másnap is sütni fog a nap. - És te? Honnan jöttél? - kérdezte az amerikai lány, akit Jane-nek hívtak, de a páija, George,Janie-nek szó­ lította. - Magyarországról. Ezzel jó kis témát vetett fel, és legalább beszélnie sem kellett angolul, ugyanis Magyarország említésé­ re az angolok izgatottan elmesélték, hogy mit láttak két évvel korábbi budapesti útjukon, az amerikaiak pe­ dig biztosították Lucát arról, hogy alkalomadtán, ha Európába utaznak, ők is ellátogatnak majd Magyarországra. Közben megérkezett az előétel és az aperi­ tif is: valami tengeri herkentyűt hoztak salátával - a recepciós asszony lehetett a tulajdonos, mert ő maga szolgált fel egy férfival illetve rummal kínálták őket. Jóféle, helyi rummal”, ahogy a tulajdonos fogalma­ zott. Később feltálalták a vacsoráját: csípős kókusz­ levest, majd sült csirkemellet vörösbabos rizzsel, sült zöldségekkel, a desszert pedig fagylalt volt, legvégén pedig trópusi gyümölcsöket, ananászt, papayát, mangót szolgáltak fel. Lucával az amerikaiak megkóstol­ tattak kétféle rumalapú koktélt is, és érdeklődtek, miért jött egyedül ilyen messzire. Luca - pedig már becsí­ 3 °3

pett - jobbnak látta, ha nem mesél a múltjáról. Ám­ bár ha mesél róla, nyilván ő dobta volna be az aznapi „csúcstémát”, de nem érezte olyan biztosnak az an­ goltudását (nem felejtette el, hogy két nappal azelőtt még érteni sem értett angolul, nemhogy beszélt vol­ na - még ha régen valószínűleg nem is okozott prob­ lémát neki, hogy bármilyen árnyaltan kifejezze magát ezen a nyelven), valamint nem gondolta, hogy bárki másra tartozna, ami vele történik. Lódított, amikor azt mondta: nemrég lett túl egy hosszú kapcsolaton, és most szeretne új élményeket szerezni, világot lát­ ni, kicsit kikapcsolódni a hétköznapokból. Egyik pár sem hökkent meg, amikor Luca közölte, hogy egy re­ dőnyboltban alkalmazott. Úgy látszik, gondolta, mind az amerikai, mind az angol redőnyboltos eladók anynyit keresnek, hogy abból simán nyaralhatnak egy-két hétig a Karib-tengernél... Aztán Londonról kérdezte a házaspárt, de mint kiderült, ők évente egyszer ha eljutnak a szigetország fővárosába - kétszáz kilométerre laknak Londontól. - Voltatok a Bathnál? - Csodás - lelkendezett Jane. - Lehet, hogy holnap még egyszer elmegyünk oda, ha kisüt a nap. Ugyan át akartunk hajózni a környező szigetek valamelyikére, de annyira gyönyörű az élővilág, a sziklák, a halak... Mindenképpen vigyél magaddal pipát és szemüve­ get, ha mész, mert bűn kihagyni a búvárkodást. Elég, ha csak lebegsz a vízen a búvárszemüvegben, hidd el, egy másik univerzumba csöppensz. Luca megígérte nekik, hogy Rosie üzletében be fog­ ja szerezni a búvárcuccot (bár fogalma sem volt, ki az a Rosie és hol a boltja, de arról már felvilágosították, hogy a szigeten nála lehet kapni ezeket a fontos hol­ 3 °4

mikat), és megbeszélte az angolokkal, hogy esetleg el­ megy majd velük egy szigettúrára. A desszertnél újrajátszani kezdtek a zenészek, Luca kicsit spiccesen hallgatta őket, de már alig bírta nyit­ va tartani a szemét. Szabadkozva elbúcsúzott asztaltársaitól, akik nevetve engedték útjára: mint mondták: jetlagre a legjobb „gyógyszer” a rum és az alvás, és eb­ ből neki az egyik már megvolt aznapra... Az étterem bejáratánál pakoltak: üres üvegeket, teli palackokat rámoltak a ládákba a polcokról, illetve for­ dítva. Luca átbotorkált a ládák között, átlépte a csoma­ golásról leszakadt üvegcímkéket, majd keresztülvágott a halion, a kerten, és benyitott a szobájába. Már nem ültek páracseppek a baldachinon, kelle­ mes, száraz, hűvös szoba fogadta. Lezuttyant a szék­ re, és észrevette, hogy - valószínűleg az étterem előtti pakolásnál - ráragadt egy papírfecni a papucsának tal­ pára. Lekaparta, és már majdnem összegyűrte, amikor a pillantása a szivárványszínű papírra esett, amely úgy szakadt el, hogy mintegy kettévágta egy karibi, sötét bőrű férfi alakját; de nem ezen akadt meg a tekintete, hanem a másik alakon. Lehetséges, hogy nagyon becsípett a két rumos kok­ téltól és az aperitifként felszolgált kis pohár rumtól, lehetséges, hogy a szeme káprázott... de nem. A ké­ pen az a másik alak, a félbevágott karibi férfi mellett... az ő maga volt. Igaz, hogy néhány évvel fiatalabb, és sokkal dögösebb kiadásban, igaz, hogy a haja is egész más, mint most, szőkébb és rafináltan tépett - de az a csaj, abban a karibi mintás felsőben, bizony ő maga. Sajnos a címke többi része hiányzott: pont azt nem tudhatta meg belőle, hogy vajon mit „reklámozott”. Talán valamelyik Virgin Gorda-i túraútvonalat? 305

Hogy kerül egy kis karibi sziget szórólapjára? Izgalomba jött, de rettegett is: mi minden derül­ het ki itt, ezen a szigeten önmagáról? Esetleg olyas­ mi, amivel nem is akar szembesülni. Nem tudta, mit szeretne jobban: megfejteni, hogy került arra a fotó­ ra, vagy inkább hagyni a csudába az egészet... De ha már idejött, akkor nyilván nincs választása. Kideríti, mikor, hogyan készült az a fénykép. És van-e belőle több. Remélte, ha van is, legalább mindegyik képen visel ruhát. Azok után, amiket Tomitól hallott a múlt­ járól, nem lehetett ebben egészen biztos.

306

3

- És legalább megkérdezted apádat is? - érdeklő­ dött Paul, miközben a szülei háza felé autóztak. Te­ ri aznap érkezett vissza Londonba, és Paul az irodá­ jából jövet otthon, a garázsbejárónál vette fel. - Voltam náluk. Meglátogattam őket. - Nem ezt kérdeztem, hanem azt, hogy beszéltél-e vele arról, amit anyád mesélt. Hogy mindvégig viszo­ nya volt a házasságuk alatt Ágival... Teri megrázta a fejét, aztán elmosolyodott. - Nem akartam... Nem volt olyan a helyzet, hogy előhozakodjak vele. - Tartasz az apádtól? - Dehogy. Nehéz ezt megmagyarázni... Inkább, azt hiszem, nem láttam értelmét. Hiszen már olyan régen történt... Azóta mindketten továbbléptek. Néha nem érdemes bolygatni a múltat. - Nem érdemes, ha nyugodt vagy így. De ha... ha felmerül benned, hogy jó lenne tisztán látni, akkor ta­ lán mégiscsak meg kéne kérdezned. - Nocsak, milyen bátor és bevállalós lett a férjem! - nevetett Teri. - Legalábbis akkor, ha az én életem­ ről van szó... Majd most legyél bevállalós, anyádéknál... - Most cseszegetsz? 307

- Nem, csak szeretném jelezni, hogy hamarosan gyerekünk születik. Lehet, hogy nem is egy babánk lesz, hanem kettő. Talán érdemes anyádékat idejében felkészíteni arra, hogy nagyszülők lesznek. - Talán igen. De tudod, mit? Lehet, hogy nem ké­ ne elkiabálnunk a dolgot. Várjuk ki a végét... azt, hogy minden rendben legyen. - Gyáva vagy, mi? - nézett rá kedvesen Teri. - Miután az apám még mindig nem hiszi el, de sze­ rintem az anyám sem... - kezdte Paul, majd elhallga­ tott. -M it? - Hát, tudod. Az apám mindig azt mondta, ne kezd­ jek elérhetetlen csajokkal. Érjem be az átlagos külse­ jű, szerény, kedves nőkkel. Erre itt vagy te, világhírű modell, bombázó... - Aki egyáltalán nem kedves és nem szerény - tet­ te hozzá szolgálatkészen Teri. - Ezt nem mondtam. Csak, tudod, a szüleim min­ dig vészmadárkodnak. Amikor felszámoltam a vál­ lalkozásomat, és elutaztam Bangkokba, attól tartot­ tak, hogy AIDS-es meg mit tudom én, mi leszek... Az anyám egyenesen azt hitte, hogy megbolondul­ tam, vagy hogy agydaganatom van, és azért viselke­ dem ilyen „hülyén”. Aztán hazajöttem Bangkokból, és nem sokkal később bemutattalak téged. Hát elég sokáig tartotta magát a szóbeszéd, hogy valami nincs rendben nálam... Ráadásul visszavásároltam a vállal­ kozásomat. .. Vesztettem egy csomó pénzt, de jóked­ vűen kezdtem újra. London közepén... Veled... - Nem csoda, hogy aggódnak érted - kacarászott Teri. - Egyébként, ha nem emlékeznél, én figyel­ meztettelek, hogy ne add elő nekik a „szupermodell 308

a barátnőirí’-szöveget, elég lett volna annyit monda­ nod, hogy van egy magyar nő, aki a divatszakmában dolgozik. Te büszkélkedtél el velem rögtön az első ta­ lálkozáskor. .. - Igen, aztán tudod, hányszor hívott az anyám? „Paul, drágám, jól vagy? Együtt vagytok még a barát­ nőddel? Jó vége lesz ennek, mit gondolsz?”—ezt hall­ gathattam folyton-folyvást. Most meg, ha elmeséljük, hogy béranya hordja ki a gyerekünket... Ne felejtsd el, hogy ugyan csak ötven kilométerre laknak London­ tól, de az már egész más világ. Olyan, mintha egy más bolygón élnének, de hát tudod. - Oké, csak nem hiszem, hogy jobb lesz, ha egy ma­ gazinból értesülnek a dologról - mélázott el Teri. - Miért értesülnének róla egy magazinból? Egy­ előre nem látom, hogy lesifotósok üldöznének min­ ket, és mindent meg akarnának írni a magánéleted­ ről. Ha kiderül, oké, de az is lehet, hogy nem. - Mondtam, hogy beszállok a WAA kampányába. Neked sem volt ellenedre. - Igen, és? - Szóval, nem elég, hogy a szüleid a sajtóból fognak értesülni arról, hogy a feleséged anorexiás volt, majd amikor már nem koplalt, akkor zabáit és jókat hányt utána, persze hashajtókat is szedett desszertként, szó­ val, nem elég, hogy ezt az újságokból kell megtudniuk, hanem az is kiderül majd számukra, hogy máig sem birkóztam meg a testképzavarommal - magyarázta Te­ ri, a körülményekhez képest meglehetősen derűsen. És ha erről beszélek, akkor azt sem hallgathatom el, hogy béranya hozza majd világra a gyerekünket. Egy interjúban el kell mondanom, hogy ne támadhassa­ nak. 309

- Szerintem pedig nem kell. Ez a magánéletünk, csak ránk tartozik - ráncolta a homlokát Paul. Köz­ ben azon tűnődött, hogy az anyja valóban napokig nem fog magához térni, ha a menye étkezési problé­ máiról olvas majd (biztosan dilisnek fogja őt is tarta­ ni), de ezzel nem tud mit csinálni. Nem állhat oda elé azzal, hogy anya, egyébként tudnod kell, hogy Teri­ nek volt egy koplalós meg egy önhánytatós időszaka, de a te pulykádat és pudingodat - becsszó! - sosem szokta kihányni... -Jó , csak azt akarom tudni, hogy nagyon kiborít-e majd, ha a szüleid az újságból fognak értesülni róla, hogy milyen étkezési problémáim voltak tinédzserko­ romban. Paul nagyot sóhajtott. Már előre tudta, mit fognak mondani neki: egy átlagos nővel kevesebb problémája lenne. Na de kit érdekel, ha ez is a véleményük? Imád­ ta Terit, talán pont azért, mert semmiben sem volt át­ lagos. Végül kimondta, ami eszébe jutott: - Nem érdekel, Teri. Nem érdekel, hogy mit gon­ dolnak rólad és a kapcsolatunkról. Én tudom, hogy mit gondoljak róla...

Paul szülei Rochesterben laktak, ahol a fő látniva­ ló egy ősi várrom volt, illetve a múzeum, amit Charles Dickensnek szenteltek, mivel az író évekig a városban lakott. Teri az évek során ötször látta a várromot a fo­ lyó partján, és kétszer a múzeumot - mindegyik csalá­ di program volt, és ő nem merte bevallani Paul szülei­ nek, hogy Dickens regényei nem tartoznak a kedvencei közé, mert gyerekkorában mindig szomorú lett tőlük és sírt rajtuk... Rochester Londontól csak ötven kilo­ 3IQ

méterre van, de itt jóval lassabban, álmosabban folydogál az élet, mint a fővárosban. Paul szülei a teleket ciprusi apartmanjukban töltötték, Larnacában - Teri és Paul két éve meglátogatták őket egy hétre, de egyi­ kük szívébe sem lopta be magát Ciprus. Talán csak azért, mert Paul szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy ná­ luk lakjanak, átengedték nekik a hálószobájukat, Te­ ri pedig úgy érezte magát, mint amikor Zoliék szüle­ inél éltek, az egykori gyerekszobában, ahol este nyolc után mindent csendesen kellett csinálni (beleértve a magányos hűtőkizabálásokat is...). Feszélyezte őt az anyósáék közelsége, a közös fürdőszoba, az, hogy az anyósa akarta mosni a szennyesüket (ezért inkább el­ zárták a bőröndbe), és különben is, télen félig-meddig aludt Larnaca. A tenger nem volt jéghideg, de füröd­ ni nemigen lehetett benne. Teri úgy vélte, a telet - ha már - meleg klímájú helyen kellene átvészelni, és nem évről évre Cipruson. Paul sem találta túl izgalmasnak a szigetet, bár minden este elmentek valamilyen klubba, kipróbálták a golfot, fogvacogva napoztak, tesztelték a helyi éttermeket.., Talán csak a szabadságuk, az ön­ állóságuk hiányzott. Ráadásul Paul apja minden este összesítette a kiadásokat, jó könyvelő módjára, és Te­ ri igyekezett titkolni, ők mennyit költöttek. Paul apja biztosan úgy találta volna, hogy túl drágán kávéztak, túl drága helyen vacsoráztak, túl sokba került a golfo­ zás... Reggelente Paul anyja megkente(!) a kenyerü­ ket vajjal, szépen elrendezte a kenyéren a felvágottat, a tányérjukra kanalazta a házilag gyártott májkrémet, kiöntötte a poharukba a narancslevet... Teri számára a gyerekéveket idézte a túlzott gondoskodás, és Paul is zavartan tiltakozott, amikor az anyja „de sovány vagy, kisfiamf’-felkiáltással újabb szendvicset akart beletuk­

málni. Úgyhogy alig várták, hogy véget érjen a „téli nyaralás”. Pedig Paul szülei kedvesek és kifejezetten rendesek voltak. Csak az ő kispolgári életükbe Teri bárhonnan vizsgálták is a kérdést - nemigen fért bele.

Paul anyja a ciprusi ízeket akarta aznap felidézni, némi görögös beütéssel, úgyhogy mindenféle mártogatós kaját csinált, meg szuvlakit, görög salátát, és kü­ lön tálon kecskesajtot is kínált nekik. Paul jó étvágygyal evett, persze némi hátsó szándékkal is: ezalatt nem kellett beszélnie (Teri már átlátott rajta), Teri pedig mesélt az egyetlen közös magyar ismerősükről, Adriennről, aki fél évig Paul apjának irodájában gyakornokoskodott, de azóta visszaköltözött Magyaror­ szágra, és hírt kapott elveszettnek hitt bátyjáról, Gyu­ láról, aki Üjzélandon kezdett új életet. Meglehetősen sokat ettek, Paul anyja meg is di­ csérte őket. - Nagyon finom volt a vacsora - ragadta meg az alkalmat Teri. - Sok fiatal lány egyáltalán nem tudja, milyen érzés egy jót enni... A szülők értetlenül meredtek rá, de ő folytatta. - Én is ilyen voltam. Kamaszkoromban koplaltam, mert kövérnek tartottam magam. Pedig a végén már csont és bőr voltam. Anorexiát diagnosztizáltak ná­ lam, később meg bulimiát... Ezt csak azért mesélem el, mert hamarosan egy olyan szervezet arca leszek, amely célul tűzte ki, hogy felvilágosítja a fiatal lányo­ kat, milyen veszélyes a koplalás, a túlzásba vitt diétázás, hiszen egy bizonyos pont után már nincs vissza­ út, leépül a szervezet... Paul anyja szaporán pislogott. Láthatóan meghök312

kerítette ez a vallomás. Paul apja mereven, ült az asz­ talnál, Paul pedig szórakozottan piszkálgatta a tányér­ ján maradt olívamagokat egy fogvájóval. - Teri csak azért mesélte el ezt, mert elképzelhe­ tő, hogy fog erről beszélni egy-két újságban, és nem akarta, hogy onnan tudjátok meg - kapcsolódott be a beszélgetésbe végül Paul. - Aha - bólintott az apja, aztán alig észrevehetően megvonta a vállát. Szemmel láthatóan nem érdekel­ te különösebben, hogy Teri mibe vág bele. Paul any­ ja viszont még nem tudta megemészteni az újdonsá­ got. Ráadásul, Paul érzékelte, hogy a veszély még nem múlt el. Sőt... - És azt is szerettük volna elmesélni, hogy nemrég Moszkvában jártunk - kezdett bele a másik témába Teri, de Paul gyorsan közbevágott: - Igen, megnéztük a várost, majd legközelebb ho­ zunk fotókat, egyszer érdemes lenne elmennetek oda... Teri rámosolygott, de nem folytatta a témát. Iga­ zán nem mondhatja később a férje, hogy ő nem akar­ ta. .. Hát ő megpróbálta, de Paul nem hagyta, hogy elmesélje.

- Gyáva vagy - mondta neki a hazaúton a kocsiban. - Nem gyáva, csak diplomatikus. - Aha, sokra mész majd a diplomáciai érzékeddel, ha kiderül... Mert úgyis kiderül, vagy most majd ki kell tömnöm párnával a hasamat, ha meglátogatjuk őket? Paul nevetett, aztán elmesélte: Igor e-mailt küldött neki, amelyben megírta, hogy Olga jól van, bár sok­ 3i3

szór gyötri hányinger, és még mindig nem lehet tud­ ni, hogy egy vagy két baba növekszik-e a méhében. Ettől kezdve végig az úton keresztneveken törték a fejüket, de egy olyat se találtak, ami mindkettőjük­ nek tetszett volna. Végül vigyorogva abban maradtak, hogy ha nem tudnak megegyezni, sorshúzással fog­ ják eldönteni a dolgot.

Jó volt visszatérniük Londonba, most tudták csak értékelni igazán az önállóságukat, bár Teri késő es­ te megjegyezte, hogy a gyereküknek nagy szüksége lesz a nagyszüleire is, és minden jel arra mutat, hogy többet lesz az apai nagyszüleivel, mint az anyaiakkal.

4

Luca este elfelejtette behúzni a sötétítő függönyt, így arra ébredt, hogy a szemébe tűz a nap. Itt volt Virgin Gordán, a „kövér szűz”szigetén - azt olvasta, hogy Ko­ lumbusz Kristóf nevezte el így, mert a sziget „dundi” szikláival messziről olyan volt, mint egy hanyatt fekvő molett vagy állapotos nő. Virgin Gorda egyetlen igazi nevezetessége a The Bathnak nevezett öböl, az óriási gránitsziklákkal - a környék igazi búvárparadicsom. Szállodai szobája teraszáról lélegzetelállítóan gyö­ nyörű látvány tárult Luca szeme elé: keskeny, roman­ tikus ösvény futott le meredeken a tengerhez, amely már megnyugodott az esti vihar után, és most foltok­ ban sötétkék, másutt kékeszöld árnyalatban játszott. A teraszt élénkpiros virágokba borult bokrok szegé­ lyezték. Luca sokáig csodált egy pálmafát, amelynek törzsére buja virágú orchideák kapaszkodtak. Még sosem látta a természetnek ezt a csodáját - avagy, ki tudja, lehet, hogy már látta... Sokkal jobb kedve volt, mint érkezésekor. Kiteregette az előző este kimosott ruháit a teraszon lévő nádszékekre, fogta a táskáját, és elindult a reggelizőbe. A rasztahajú fiú igazította út­ ba, merre találja Rosie boltját (kétszáz méter gyalog a hoteltől). Megvette a búvárszemüveget és a pipát, le­ intett egy tenger alatti élőlények matricáival kideko3i5

rált taxit, és a Bathhoz vitette magát. A sofőr keskeny utacskákon kanyargott - Luca útközben látott egy le­ pusztult, valószínűleg már nem üzemelő óvodát, egy­ két gyönyörű villát és néhány kopott házat -, majd megállt egy magaslaton, egy teraszos étterem előtt. A mélybe, a víz felé mutatott: ott a Bath. Luca el sem tévesztheti, ha követi az ösvényt. Leszámolta a tíz dollárt a taxis markába, aztán egy pavilonban további három dollárt fizetett azért, hogy lemehessen a sziklás partra. Fentről, egészen fentről látta a vizet, és néhány hatalmas sziklát is... Strandpa­ pucsban volt, úgy indult el a meredek ösvényen - mi­ után nagy levegőt vett. Persze tudta, hogy más prog­ ramja is lehetne: például elkezdhetett volna nyomozni a tegnap talált szórólap után, de mivel a sziklák mi­ attjött el ide, úgy gondolta, a szórólap ráér délutánig vagy másnapig. Nem mintha az nem izgatta volna, hogy került a fotója a szórólapra, de elsőként az ál­ mát szerette volna megfejteni, megérteni. Közben egy turistabusz is érkezett - illetve egy ugyanolyan ponyvával fedett teherautó, mint ami teg­ nap őt fuvarozta a szállodához a kikötőből -, és egy csoport elindult a nyomában. Luca félrehúzódott, hogy maga elé engedje őket. Jobban szeretett volna egye­ dül lenni, nem vágyott viháncoló turisták társaságára. Kanyargós, meredek volt az ösvény, kisebb sziklákat kellett kerülgetni, az egyik kiszögellésnél egy kertet látott, ahol háziállatok legeltek, és egyre közelebbről érezte a tengert. Nem tudta, hogy van-e ilyen (érez­ ni a tengert), de ő a sziklák között botorkálva határo­ zottan érezte, hogy közeledik. És érzett még valamit: hogy járt már itt. Eddig csak a tortolai kikötőben lá­ tott óceánjáróval kapcsolatban voltak homályos ér­ 3l6

zései, de most biztosan tudta, hogy ezen az ösvényen már végigment valamikor. Végül leért az öbölbe, de a tengert még nem látta sehol - hogy jó helyen jár, ezt az épületről tudta, amelyben - a piktogramok szerint - vécék, zuhanyzók és öltözőkabinok álltak a strando­ lok rendelkezésére. Az iménti csoport tagjai már für­ dőruhában próbálták eldönteni, hogy akkor most elő­ ször a bárba üljenek-e be, vagy menjenek egyenesen a Devils Beachre (bármi legyen is az, gondolta Luca). Mivel nem volt dolga sem a zuhanyzóban, sem a vé­ cében, sőt a bár sem érdekelte, kikerülte a tanakodó csoportot, és elindult, amerre a vizet sejtette. Már a bár előtt mellbe vágta a látvány: körös-körül hatalmas sziklák emelkedtek. Az interneten látott fo­ tók nem tudták visszaadni a valóságot: óriási, rózsa­ színes-szürkés, finomra csiszolt gránitsziklák maga­ sodtak a vízben, és persze a parton is. Jobbra indult, mert arrafelé viszonylag kihaltnak tűnt a part. Levet­ te a papucsát: igazi élvezet volt belesüppedni a finom, hintőporszerű, világos homokba. Vagy tíz percet gya­ logolt, mire talált egy eszményi helyet: két nagy szikla takarásában telepedett le, ahol csak az vehette észre, akinek kifejezetten arra volt dolga. Mivel tőle jobbra már egy jókora amorf sziklaképződmény torlaszolta el az utat, egy közönséges turistának nyilván nem le­ het errefelé dolga, legfeljebb egy sziklamászónak, gon­ dolta. Levetkőzött, leterítette a homokba a hotelből elhozott fürdőlepedőt, és leült rá. Hát itt lenne. Tür­ kizkék a tenger, nem is olyan messze kis jachtok fe­ hérlettek, és a sziklák... Ezeket látta. Igen. Almában. Na, akkor most fognak visszajönni az emlékei. M i­ kor máskor jönnének vissza, ha nem most? H a már egy vagyonért vett (a tényszerűség kedvéért: az apja

pénzéből) egy úgynevezett „nyitott” repülőjegyet, ami szabadságot ad neki, mert hazautazhat akár két nap, akár két hónap múlva (ámbár az utóbbi lehetőség ké­ telyeket ébresztett benne: vajon miből tudna kéthavi tartózkodást kifizetni?, illetve: mi a rossebet csinálna a „kövér szűz” szigetén két hónapig?, valamint: meg­ maradna-e az állása a redőnyboltban?), akkor most itt az ideje, hogy megdolgoztassa az agyát. A memóriá­ ját. Elérkezett az idő a fehér foltok tartalommal va­ ló megtöltésére.

Eltelt vagy egy óra, nézte a sziklákat, a tengerpar­ tot, égett a bőre, hiába kente magát a Rosie-nál vá­ sárolt, negyvenfaktoros „turbókencével”, és, a rohadt életbe, egyetlen emlékkép sem úszott be neki. Még az álmát sem tudta pontosan felidézni, csak arra emlé­ kezett, hogy Tomival szeretkezik egy sziklának dől­ ve. Mivel hiába erőlködött, végül úgy döntött, megné­ zi azt a tenger alatti világot. Ráborította a cuccaira a fürdőlepedőt, felkapta a búvárszemüveget, és besétált a vízbe. A közelben, az alig combig érő vízben kisgye­ rekek sznorkeleztek - vajon a köveket nézték közel­ ről? Luca végül a szájába vette a pipát, szemére tolta a szemüveget, és amikor már derékig ért a víz, alámerült. Abban a pillanatban megértette, miről beszélt elő­ ző este az amerikai pár. Itt tényleg két világ találkozik. A halaké és az embereké. Hihetetlennek tűnt, hogy még leér a lába, és néhány centiméterre tőle kíváncsi, színes, és egyáltalán nem kicsi halak úszkálnak. Rög­ tön kiszúrt egy kéket, sárga csíkokkal. Aztán egy sár­ gát, kék csíkokkal. Továbbá sárgát lila csíkokkal, az­ tán szürkét is, jó nagyot, odébb is kellett úsznia tőle, 318

meg kicsi pirosakat... Hirtelen azt is észrevette, hogy alig tempózott odébb, máris mélyedés keletkezett alat­ ta: többé nem ért le a lába. Még partközeiben volt, és hol derékig érő vízben nézte a halakat, hol többmé­ teres mélység húzódott alatta. A sziklákhoz érve a víz sekélyebb lett, a sziklákra alul fekete nyálka tapadt, amelyen csigák és kagylók élősködtek. Egy rémisztő­ én kíváncsi, nagy, sötétbarna hal úszott felé, Lucának majdnem elakadt a lélegzete, de szerencsére a hal utol­ só pillanatban irányt változtatott. Aztán jött egy sereg sárga hal, majd egy átlátszó, pici halakból álló raj. Lu­ ca úgy nézelődött a vízen lebegve, hogy el is felejtet­ te, miért tett meg ekkora utat, miért jött ide, Virgin Gordára. Mintha csak turista lett volna, akinek ked­ ve szottyant búvárkodni egyet a Brit Virgin-szigeteknél. Hát miért is ne?

Csak kint, a parton eszmélt rá, hogy majdnem két és fél órát lebegett a víz tetején, halakat nézegetve, és nem gondolt semmire, csak gyönyörködött a vízi világban. Most először, ébredése óta legeslegelőször fordult elő - beleszámítva a redőnyboltban a vevők­ kel, sőt még a reptéren vásárlással töltött időt is -, hogy nem gondolt a saját bajára, a régi életére, az el­ vesztett dolgokra... nem gondolt semmire. Csak ar­ ra, hogy ez az egész mennyire fantasztikus, és mi­ lyen jó, hogy láthatja, és hogy a halak befogadták őt a saját univerzumukba. Talán halbiológusnak kelle­ ne továbbképeznie magát, vagy búvárnak, a fene tud­ ja, mosolyodott el a parton.

Órákat töltött a Bathon, még aludt is egy jót a sznorkelezés után, belefürta a lábát a puha homokba, újra bekente az arcát és a testét a turbónaptejjel (ami bőrradírként is funkcionált, hiszen homokos volt a keze, érezte, ahogy a finom homokszemcsék végigkaristolják a bőrét), és kikapcsolta az agyát. Ha másra nem, erre biztosan jó volt ez az utazás: végre felsza­ badult, nem nyomasztották nonstop szörnyű gondo­ latok a múltjáról, a jelenéről, a jövőjéről.

Hát majd lejön másnap is, gondolta, és összecsoma­ golta a cuccait. Megszomjazott, úgyhogy a bár felé in­ dult. Már kevesebben voltak a parton - a turistáknak nyilván vissza kellett érniük a kikötőbe, ha nem akartak lemaradni az óceánjárójukról; valószínűleg már csak azok napoztak a parton, akik ezt az isten háta mögöt­ ti paradicsomot szemelték ki a nyaralásuk helyszíné­ ül. A bárban világos bőrű, harmincas nő dudorászott, és közben valami lángosfélét majszolt. Ráért, mert senki sem állt a pult előtt, és a padok is üresek voltak. - Egy... nem tudom. Üdítőt kérek. - Talán egy pina coladát, nem? - mosolygott rá a nő. Tökéletesen beszélt angolul, mint eddig minden­ ki, akivel a szigeten találkozott. A brit gyarmatosítás nem múlt el nyomtalanul, még az őslakosok is beszél­ ték a nyelvet - bár Luca azt olvasta, hogy ezek a szi­ getek már rég elnyerték függetlenségüket. - Rummal. Ezt isszák itt... nem fog berúgni tőle, csak jobb ked­ ve lesz. - H át... Akkor legyen. De egy palack vizet is ké­ rek. - Pillanat - tette le az ételt a nő, majd megtörölte 320

a kezét. Beleöntött ezt-azt a turmixgépbe, aztán a ru­ mos üvegért nyúlt. A fény felé tartotta, majd vágott egy grimaszt. - Hát ez üres - állapította meg. - Mind­ járt felbontok egy másikat. Hátrament, és egy kisebb kartonnal tért vissza. Le­ tépte róla a szalagot, és már dobta volna félre, amikor Luca váratlanul átnyúlt a pulton, és kikapta a kezéből a papírt. Színes papírcsík volt, a doboz zárószalagja, amelyen felfedezett valamit. A barna fickót - és sa­ ját magát. Egy rumos üveg zárószalagján. Ugyanilyen papír ragadt a cipője talpára előző este. Rámeredt a képre. Virgin Rum. Rumot reklámozott az arcával. Virgin-szigeteki ru­ mot.

Két pohár pina coladát nyakait be, mire felfogta. Rumreklámhoz adta az arcát valamikor régen, és va­ lahol itt, a környéken. Még azon sem döbbent vol­ na meg ennyire, ha kiderül, kalóz volt „előző” életé­ ben. Bár a rum és a kalózkodás egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt!

- Maga van a fotón? A harmadik pina coladát készségesen és felszólítás nélkül készítette a nő. Luca tiltakozni akart, de maga sem tudta, hogy a kérdés vagy az újabb koktél ellen, úgyhogy inkább hallgatott. Egész jó úton haladok afe­ lé, hogy alkoholista váljék belőlem, gondolta. Két nap 321

alatt öt koktél... még ha ezt a mostanit az otthonról jól ismert, kétdecis műanyag pohárban kapta is. -U h üm ... - Hát, bele lehet szeretni a szigetbe. Sokan járnak vissza nyaralni. Igazán érintetlen - még ha sok turis­ tát lát is -, olyan romantikus, rejtőzködő hely. Mikor fotózták? - Oööö... hét éve. Most nyaralni jöttem a szigetre. - É s ... gondolom, elment oda. - Hová? - Hát az üzembe. A céghez. Ahonnan mi is vesszük. Tudja, ez az angol turisták kedvence. Látja a címkét? Ugyan ez fehér rum, és csak negyven százalék az al­ koholtartalma, de az aranybarna, a Fát Virgin ötven­ százalékos! Imádják a britek. - Melyik... szigeten van az üzem? - Hát melyiken lenne... - tolta Luca elé az italt, és vette el az újabb ötdollárost a nő. - Itt, Gordán. Hát hol is lenne, naná, hogy itt, Virgin Gordán. Egy rumlepárló üzem, amit ő reklámoz. A végén még ki­ derül, hogy alkoholista volt, mondjuk már ezen sem csodálkozna, amilyen rövid idő alatt magába döntött három pohár pina coladát.

- De csak délig lehet látogatni - folytatta a nő. Azt sem tudta, hogy van rumlepárló-látogatás? Vé­ gigmehet a gyártósoron. De most ebédelnek, délután meg... azt hiszem, délután csak a bolt van nyitva. Most inkább menjen, búvárkodjon egyet. Jól láttam, hogy el sem ment Devils Beachre? Már alacsonyan van a nap, és üres az egész part. Menjen el, keresse meg. A barlang csodálatos. Járt már ott? 322

Luca a fejét ingatta. - Akkor menjen. Hihetetlen élményben lesz része Sosem fogja elfelejteni.

323

5

- Ezt hogy képzelted?! - Marcsi szinte sikított a te­ lefonban. Zsombornak addig eléggé jó napja volt, ami­ hez nagyban hozzájárult, hogy kikerült a YouTube-ra a sorozat első része, sőt Regináék cége két magyar in­ ternetes híroldalon kis bannert, hirdetést is elhelye­ zett. A címe végül angolul Shit!, magyarul Elcseszett életem(?) lett. Bár Zsombor nem értett egyet a cím­ adással, Regina elmagyarázta neki, hogy a magyar cím után (ha zárójelben is) ott a kérdőjel, ráadásul az an­ gol cím „vicces” - hááát... és persze muszáj valami ütős címet adni a sorozatnak, ha azt akarják, hogy so­ kan ráklikkeljenek. - Mire gondolsz? - kérdezett vissza. - Mire? Ó, Zsombor...! M ég jó, hogy nem személyesen találkoztak, mert az „O, Zsombor!”-felkiáltást kísérő szánakozó és számonkérő pillantást nem tudta volna elviselni. - Mit akarsz hallani? - Azt, hogy betiltatod ezt a rohadt sorozatot, ami miatt úgy néznek rám, mint egy... Ami hazug módon elárulja az együtt töltött tizenakárhány évünket... - Tizenöt, ha jól emlékszem - mondta készsége­ sen, hogy Marcsinak ne kelljen számolgatnia. - A cinizmusod most nem segít. Beszálltál egy ré324

mesen hazug sorozatba, mert mutogatni meg sajnáltatni akarod magad. Nem feltételezem, hogy pénzért csinálod, mert el sem tudom képzelni, hogy ezért a szemétért valaki fizetne neked... - Figyelj, nem értem, miért vagy kiakadva. Ebben a részben csak az van benne, hogy kirúgtál - és ugye, jól emlékszem, hogy kirúgtál? és én állást meg la­ kást keresek. Kábé ennyi. - Nem tudom, felmerült-e benned, hogy te is ak­ tívan részt vettél a házasságunk elcseszésében. Lehet, hogy én vetettem véget neki, de csakis azért, mert már nem működött! -A h a. - És jó lenne, ha levetetnéd a videót, azonnal. A gyerek sulijában is megláthatják, miért jó az neked, ha bántják őt? Ha cikizik, hogy milyen idióta, hülye, magamutogató apja van? - A blogot is láttad? - kérdezte hirtelen, majd rá­ jött, hogy ezzel csak a „magamutogató”-vonalat erő­ síti. De hiába, már kimondta. - Nem láttam, és remélem, hogy nem is fogom látni. Egyébként még nem fizettél ebben a hónapban gye­ rektartást. Marcsi kinyomta a telefont, és ki is kapcsolhatta, mert Zsombor hiába hívta vissza, automata szólította fel, hogy ismételje meg a hívást később. Pedig annyi mindent tudott volna mondani neki, annyi mindent, ami szokás szerint csak a hívás bon­ tása után jutott eszébe. Például: - És a Kardos? Kardos csak úgy beúszott a képbe, mihelyt én távoztam, ugye? Vagy: 325

- Igen, akkor ezt szerintem a Gáborral beszéld meg Kardossal. (És leteszi a telefont, ő teszi le, nem Marcsi.) Na mindegy, nem fajulhat háborúvá a történetük, mert van egy közös gyerekük, és normálisan kell tár­ gyalniuk egymással. Lehet, hogy nem szép, ha elme­ séli a világnak, hogyan rúgta ki őt a felesége, hogyan ment tönkre az élete (homályosan azért felmerült ben­ ne, hogy ez utóbbi nem az előző egyenes következmé­ nye, de valahol mégis), ám most ennek ellenére sem volt boldogtalan, mert valamit mégiscsak létrehozott a krémeseken és a pitéken kívül. Majdnem olyan érzés volt, mint amikor annak a mellnövesztő krémnek meg­ szerezte a kizárólagos európai forgalmazási jogát. (Bár az vitte később csődbe, de erről igazán nem tehetett.) Ráadásul a blogja is elindult, pontosan aznap. Az operatőr, Ricsi még azt is vállalta (ingyen, de a mun­ kaidejében), hogy felvesz egy-két videót, amit aztán Zsombor szépen felrakosgathat a blogra. Ha a soro­ zatért részenként fizetik, akkor hamarosan vehet egy amatőr kamerát - az is megfelel majd a célnak. Emel­ lett a blogja hasznos is, főleg a „Dobd össze gyorsan, hadd higgye, hogy házitündér vagy”, illetve a „Sütősuli amatőröknek” rovat miatt. Ugyan ma került ki a netre az első két rész (az első szöveges, a második pedig egy videó, amin bemutatja, hogy lehet fél óra alatt el­ készíteni a krémes piskótát gyümölcsökkel), de már nyolc hozzászólás érkezett, és ketten azt kérdezték, hogy mikor tart személyesen sütőtanfolyamot. Úgy­ hogy mindjárt ki is írja szépen, hogy a sütőtanfolyam­ ra egy külön boxban kell jelentkezni. Aztán megkéri Lacit, a főnök unokáját, hogyha már a bíogját olyan szépen megcsinálta és megdizájnolta (természetesen 326

szigorúan munkaidőben, de chatelés helyett), akkor hozzon már létre egy külön boxot a sütősulinak is.

Az aznapi forgatás amúgy érdekes volt: egy ügyvéd kereste meg, azt javasolva, beszélje meg a volt felesé­ gével, hogy adják el a házat, hiszen a felesége egye­ dül úgysem tudja fenntartani, és az árából mindket­ ten normális lakásba költözhetnének. Zsombor, bár tudta, hogy veszik a kamerák, tehát ez a jelenet a so­ rozat része, mégis dühbe gurult. Még csak az hiány­ zik, hogy a hiénák rávessék magukat, és tényleg há­ borút szítsanak Marcsi és őközte! Szóval, kamerák ide vagy oda, elküldte az ügyvédet a fenébe. Renáta ké­ sőbb azt mondta neki, hogy menthetetlenül lúzer, de kit érdekel. Csak nem fogja elkótyavetyélni a házat, a gyereke örökségét! Merthogy a házat átíratták a gye­ rek nevére. Biztos, ami biztos. Ez Marcsival mindket­ tejüket megnyugtatta, főként azonban őt. Isten tudja, mikor lesz képes lakást venni Barninak. Talán soha.

6

A Devil’s Beach felé egy nyíl mutatott, de ugyanar­ ra irányította egy másik tábla a „Cave”, vagyis a bar­ lang felé indulókat is. Luca - a bárban dolgozó nő ta­ nácsára - bezárta egy öltözőszekrénybe a táskáját és a ruháit, és fürdőruhában indult el, mindössze a bú­ várszemüveget vitte magával. Két, többembernyi ma­ gas szikla között vezetett a keskenynél is keskenyebb út, Lucának úgy kellett átpréselnie magát a nyíláson. Egy szűk járatba jutott, ahol megállt a víz, és ugyan betűzött a nap valahonnan, mégis sötét volt. Valamit mormolt magában, és felfedezte, hogy visszhangzik, amit mond. Újabb keskenyjárat következett, ahonnan csodás helyre érkezett: sziklák fogtak körül egy kis öb­ löt, amelynek a vizére fényjátékot vetítettek a kövek közti szűk réseken beszűrődő napsugarak. Bár a víz sötét volt, Luca felvette a szemüveget - ahogy a bár­ beli nő tanácsolta -, és úszni kezdett. Félelmetes volt, hogy egyik pillanatban feneketlen sötétség tátongott alatta, a másikban pedig megelevenedett a víz alat­ ti világ. Itt nagyobb és nyugodtabb halak úszkáltak, mint a part közelében. Luca kicsit félt is, vagy inkább idegenkedett tőlük, úgyhogy kiúszott a partra, és to­ vábbindult. Most egy sziklára kellett felmásznia, úgy, hogy kiegyenesedni sem tudott, olyan alacsony volt a 328

sziklában képződött járat, a gránit közvetlenül a fe­ je fölött boltosodott. Óvatosan lépkedett, míg végre kijutott az átjáróból. Pompás gránittömbökről verő­ dött vissza a szikrázó napfény. Luca választhatott: ki­ megy a partra, vagy bent marad a gránitbarlangban. Leült az egyik szikla laposra csiszolódott részére, és csak nézte a fények játékát, a vizet, hallgatta, ahogy visszhangzik bent a barlangban a csobogás, és élvez­ te az egyedüllétet. Nekidőlt a hús sziklának, becsukta a szemét, és ami­ kor újra kinyitotta, tisztán látta és hallotta magát. De nemcsak saját magát, hanem Tomit is.

- Nem értem, miért kellett utánam jönnöd. - Mert félreértesz... Félreértetted az egészet. - Miféle egészet? Azt hiszed, ennyire ostoba va­ gyok? Egy hülye modell kiscsaj? Azt hitted, azért, mert elvakított a szerelem, azt sem látom meg, ami kiböki a szememet? Azt hitted, hogy bármeddig folytatha­ tod ezt...? - Mit? Nem ismersz engem igazán, Luca. - Nem a francokat nem. Most ismertelek meg iga­ zán. Tomi bermudában és vizes pólóban állt előtte, ő pe­ dig ugyanannak a gránitsziklának támaszkodott, amin most ült. Még azt is látta, hogy mit viselt: fekete, egyrészes fürdőruhát. Szőke volt a haja, és valami nagyon szuper napszemüveg takarta el a szemét. Széles, sár­ ga keretű, sötét üvegű. A vállára egy kendőt terített, lazacszínű kendőt, és félrehajtott fejjel bámulta a fiút. - Tudom, hogy azt gondolod, benne voltam...

- Azért repültem Londonba, mert vallomást tet­ tem. Szárazon csengett a hangja. Közben majdnem be­ lepusztult. - Vallomást? Londonban? Képzelődsz, még min­ dig képzelődsz, Luca. Ha tettél is vallomást valahol, hát nem Londonban... az tuti. - Tévedsz, Tomi. A hócipőm tele van veled és a kis barátnőddel. És nemcsak engem próbáltatok átcsesz­ ni, megalázni, hanem azt a sok-sok lányt... - Nem érted, hogy nem voltam benne semmiben? És tudnod kell azt is, hogy mennyire szeretlek. Gon­ dolod, hogy hagytam volna... ? - Tudom, hogy hagytad. Luca most érezte, hogy akkor tényleg tudta, biztos volt benne, hogy Tomi hagyta... de vajon mit? Miért nem tudja a gondolatait is visszahozni? Miért csak a párbeszédet? Hirtelen félni kezdett a barlangban. Rossz volt viszszaemlékeznie erre a beszélgetésre. - Ha hagytam volna, nem jöttem volna utánad. - Ha nem féltél volna, nem jöttél volna utánam. - Eltűntél, és hiányzol. - Mondtam már, hogy dolgozom. - Miféle meló ez, hajókon divatbemutatókat tarta­ ni, unatkozó, dagadt, nyugdíjas amerikaiaknak? -Jobb, mint amiket te találsz ki. - Neked van normális munkád. Továbbmegyek, alá­ írtál Reginánál egy szerződést is, és lehetnének újabb felkéréseid. Sőt, vannak is. - Na ezért jöttem el. Pont ezért. Inkább a nyugdíjas amerikaiaknak mutatok be cuccokat, mint hogy vala­ ha is lássalak. 33°

- Már egy hónapja eljöttél. - Igen. És nem is megyek haza. Voltam London­ ban. Sosem lehetsz nyugodt. Soha többé. Se te, se a barátnőd. Már nem volt annyira higgadt, még most, sok-sok évvel később is úgy idézte vissza, mintha megreme­ gett volna a hangja. - Nem tudom, mi van Londonban. - Dehogyisnem tudod. Van egy szervezet, ami er­ re szakosodott. Úgyhogy jobb lesz, ha eltűnsz az éle­ temből. Eljátszotta a lazát, de már félt. Hiszen már az is kész őrület, hogy Tomi rátalált - ámbár az e-mailjei árulkodóak lehettek -, de vissza kell mennie... vajon észreveszi-e valaki, hogyha eltűnik? Igen, hát legalább... Antoniónak észre kell vennie. Most eszmélt rá, hogy már az akkori gondolatait is képes feÜdézni - de ki a csuda lehet az az Antonio? - Szeretlek, Luca - lépett közelebb Tomi. Luca öszszerándult, aztán váradanul lekevert neki egy pofont. A következő képen pedig, ami beúszott, a sziklá­ nak dőlve szeretkeztek, és ő éppen átvette az irányí­ tást a fiútól... maga előtt látta, ahogy dühödten mo­ zog a testén, dühödt szenvedéllyel, amelyben benne van minden: a szerelem, a vágy, a csalódás, a kiábrán­ dulás... Az egész kapcsolatukat lejátszotta ebben az egyetlen szeretkezésben.

Sok mindent megértett. Legeslegelőször azt, hogy bármit tett is vele Tomi, legalább rájött, hogy a fiú bán­ totta. És ha lefeküdt is vele, vélhetően (remélhetően) ez volt az utolsó együttlétük. És megértette azt is, hogy 33i

Tomi és Renáta valami rosszat tett neki, és talán má­ soknak is, és ő meg akarta szakítani velük a kapcsola­ tot. Most pedig ők újra felvették vele... Vajon miért? Azt is felfogta, hogy amikor utoljára itt járt, Virgin Gordán, éppen menekült. Tomi elől, Renáta elől, va­ lami angolok elől, vagy éppen saját maga elől... Min­ denesetre egy ideig biztosan óceánjárókon dolgozott modellként (nahát, akkor nem is csoda, hogyTortolán szinte „belelátott” a hatalmas utasszállító életébe), és valamiért eljött Virgin Gordára, ahol fénykép készült róla egy rumreklámhoz. Aztán valamikor később biztosan hazament még, és akkor találkoznia kellett Tomival, hiszen mögötte ült a motoron, amikor balesetet szenvedett. Hirtelen felmerült benne a gondolat: mi van, ha nem is baleset volt? Ha lelökte a motorról valaki? Ha Tomi úgy in­ tézte, hogy leessen a motorról? Hiszen bármilyen ter­ helő dolgot tudott is a fiúról (és jelentette Londonban, amin most meglehetősen csodálkozott), akkor Tomi így megszabadulhatott volna tőle, a tanútól. Lehetséges, hogy most is ezért kereste meg őt a fiú? Kíváncsi volt arra, hogy mire emlékszik - és ha túlsá­ gosan sok mindenre, akkor megint kitalál valamit Re­ nátával, hogy megszabaduljanak tőle? Elég félelmetes volt a barlangban ülni egyedül, fő­ leg, mert már kezdett alkonyodni. Egyre sötétebb lett a barlangban, úgyhogy Luca végül nem ment ki Devil’s Beachre, hanem visszafelé is megtette ugyanazt az utat, összeszedte a kabinban a cuccait, és elindult felfelé, a főút irányába a meredek ösvényen.

7

Egy gyerek. Egy baba, nem kettő. Bár Teri már arról ábrándozott, milyen jó lesz ikrek édesanyjának len­ ni, de ennek a hírnek is nagyon örült. Egy baba, az ő gyerekük, aki az ő sejtjeikből fogant, szépen növek­ szik Olga méhében. Látni szerette volna Olgát, látni, ahogy domboro­ dik a hasa, megérinteni, felvenni a kapcsolatot a ba­ bával (akit Annának, Laurának, Ninának, Olíviának, Braxtonnak, Robertnek, Peternek vagy Adamnek fog­ nak hívni, persze sorshúzással, de az is lehet, hogy addig még számtalan további néven fognak összevi­ tatkozni Paullal), egyszerűen ott lenni, látni, ahogy fej­ lődik. De azt is tudta, hogy nem költözhet hónapokra Moszkvába, Paul nélkül. Egyrészt, most újra kezdő­ dik a modellshow, amelyben zsűriznie kell a lányo­ kat, másrészt Anne is igényt tartott az idejére, mivel nem csupán reklámarca lesz a kampánynak, hanem az érzéseire, gondolataira és ismereteire is kíváncsiak, ezeket is beépítenék a hadjáratba. Meg aztán a saját missziójára is muszáj egy kis extraenergiát fordítania. Ráadásul az anyja is egyre gyakrabban telefonált. Mintha misztikus módon mindkét anya megsejtette volna, hogy valami nagy dolog van készülőben, min­ den napra jutott egy hívás. Paul anyja állandóan arról 333

érdeklődött, nincs-e baj Teri gyomrával, faramuci ke­ resztkérdéseket tett fel: - És? Nem etted túl magad a múltkor? Minden rendben? Nem kaptál gyomorrontást? Teri anyja pedig Paulröl kérdezősködött, meg az éle­ tükről, hogyan élnek Londonban, modellkedik-e még Teri, meg hasonlók. Mintha csak visszatért volna az életük valamiféle normális mederbe, mintha nem ma­ radt volna űrként Teriben az elmúlt húsz év, mintha nem okozott volna elég szorongást és félelmet Teri­ nek. .. Most, hogy kitálalt neki az apjáról, anyja talán úgy vélte, hogy minden rendben van köztük. Paul mosolygott az egészen, és azt mondta, Teri úgyis azon aggódott, hogy a gyereküknek nem lesz­ nek nagyszülei, legalábbis törődő nagyszülei, hát a le­ endő nagyszülők elkezdtek bizonyítani, anélkül, hogy tudták volna: hamarosan unokájuk születik. Teri, bármennyi dolga volt is, most nem stresszelte magát sem ezek, sem az anyja (valamint anyósa) mi­ att - ellazult, mert most győződött meg róla igazán, hogy Paul önmagáért szereti, és nem a szupermodellt, hanem a szerethető nőt látja benne. Soha még olyan közel nem voltak egymáshoz, mint most. Esténként mindig összebújva aludtak el, ráadásul újra rákaptak a szexre, lazán, pusztán a gyönyör ked­ véért szeretkeztek, mint kapcsolatuk legelején.

334

8

Luca Rosie-nál zsömlét és felvágottat, két almát és egy üveg vizet vett, ezt szánta vacsorára. Nem mint­ ha ez sokkal kevesebbe került volna, mint a szálloda éttermében a meleg vacsora, de most nem volt kedve bájologni sem az amerikaiakkal, sem az angolokkal. A teraszon evett, és közben az aznap történteken gon­ dolkodott. Még kint ült, amikor megjött az amerikai pár a szomszéd szobába, és ők is kiültek a teraszuk­ ra. Luca nem akart hallgatózni, egyébként is magá­ val, az aznapi felismeréseivel szeretett volna foglalkoz­ ni, úgyhogy bement, ágyba bújt, és elővette a könyvet.

Már hajnalodon, mire letette a Parancsolsz egy kézi­ gránátot? című regényt, elszomorodva, felkavarva, vala­ hol mégis tisztábban látva mindent. Mindent, ami arra vonatkozott, amit régen - a korábbi életében - keresett. A könyv ugyanis számára nem „partizántörténet”, nem háborús történet volt - hanem a barátság regénye. Olyan - fiatal srácok között szövődött - igazi barát­ ságé amilyenre Luca mindig is vágyott, de sosem volt része benne. Persze ő barátnőket képzelt el magának, de se olyan barátnője nem volt, aki agyafúrt módon megmentette volna az életét, se olyan, aki megosztot335

ta volna vele az utolsó adag ételét, se olyan, aki megnevettette volna, amikor szomorú. Nyilván az ő életé­ ben csak ez utóbbi történhetett volna meg - de nem történt. Rögtön a suli után munkákat kapott, és min­ dig csak tranzitutas volt. A saját életében is. Barátok nélkül - ezért kapaszkodott Tomiba, és talán Rená­ tába is, bár erről nem voltak emlékei. Ráadásul olvasás közben ráakadt arra a félmondat­ ra, ami álmában jutott az eszébe: „Hersegve falták az össze nem illő ízeket” - a fiúk a munkaszolgálatban, amikor nem kevés furfanggal szert tettek némi kajára. Ez az érzés hiányzott Lucának, mindig. Hogy valamit valakikkel együtt csináljon, olyanokkal, akiket szeret, akiket a barátainak tart. És az, hogy csak a szülei vol­ tak ott az ébredésénél, illetve azóta is csupán Rená­ ta és Tomi kereste meg, nyilvánvalóan azt jelentette, hogy soha nem voltak barátai, igazi barátai. Később eszébe jutott, hogy Helen is megkereste, Londonból, de nem hitte, hogy annyira jó barátnők lettek volna. Nem, Lengyel Luca valószínűleg mindig olyan ma­ gányos volt, mint az ébredése után. Ez lenne a sorsa? Milyen kár. Ha valaki megkérdezte volna tőle, kivel beszélgetett utoljára őszintén, akkor a varsányi sütödésen, Zsomboron kívül senki más nem jutott volna eszébe. Vele is mindössze egy autóútnyit beszélgetett - és máris ő lett a legközelebbi „barátja”? Hát ez meg­ lehetősen szánalmas...

Fél tízig aludt, kapkodva vette magára a ruháit, hogy ne késsé le a reggelit (így nem kell majd ebédre költe­ nie), és délig mindenképpen odaérjen a rumlepárlóba. 336

A hotel bejáratánál pont parkolt egy színesre dekorált taxi, de mielőtt beszállt volna, a rasztafrizurás szállodai alkalmazott gurult elé egy robogón, és megkérdezte, elviheti-e valahová. Luca a fejét rázta. Nem az apjá­ nak tett ígérete tartotta vissza, hanem nem akarta új­ raélni... nem akart motorra ülni. A srác megbántott képet vágott, úgyhogy Luca kedvesen rámosolygott, és a térdig sem érő vászonszoknyájára mutatott. Csak nem motorozhat szoknyában! A fiú nyilván másképp gondolkozott erről, de Lucát ez nem érdekelte. Be­ vágódott a taxiba, és az alatt a tíz perc alatt, amíg oda nem értek a gyárhoz, a tájat nézte, így próbálva lekötni a gondolatait, de ahogy elhagyták a sziget központját, nem sok látnivaló akadt - néhány sovány tehén (igen, itt, a Karib-tengernél), dús növényzet, színes házak, kopott házak, pálmafaligetek... Embert alig-alig látott, mintha mindenkinek a központban lett volna dolga. A taxi végül rákanyarodott az aszfaltúiról egy po­ ros utcácskára, amelynek elején néhány egyszintes, régi építésű családi ház állt, kissé távolabb pedig egy jóko­ ra, világosbarna halom emelkedett (száraz növények­ ből vagy trágyából?), mögötte sárga traktort és valami mezőgazdasági raktárt látott. A sofőr leparkolt a fu­ ra kupacnál, és Lucának azonnal szemébe ötlött egy tábla. „Veszély”, ez volt ráfestve nagy betűkkel, alatta pedig nyomatékosításul egy halálfej. A taxis az épü­ let felé mutatott: - Itt az üzem. Luca kifizette a taxit, de arra kérte a sofőrt, hogy várjon néhány percet, hátha vissza is megy vele. Ki­ szállt, de senkit sem látott a környéken - sem az utcán, sem az „üzem” közelében. Közelebb ment az épület­ hez, ahol a bejárat fölött egy tábla hirdette: rumlepár­ 337

ló. Belépett. Hatalmas tartályok és gépek között ta­ lálta magát, valamilyen búgó-zörgő hangot is hallott, de még mindig nem látott egy teremtett lelket sem. Egy keskeny vaslépcső vezetett valahová felfelé, óva­ tosan elindult rajta. Mindenütt táblák figyelmeztették: vigyázzon a fejére, ne érjen semmihez, ne hagyja el a „kijelölt útvonalat”. A felső szint egy terasszerűségbe torkollott, ahol óriási tartályokban ronda, barnás szí­ nű lé bugyogott. Még mindig úgy érezte magát, mint valami fantomüzemben, ahol senki sem dolgozik. Egy másik lépcső még feljebb vezetett, de itt már le kellett hajtania a fejét, hogy ne verje be az alacsony plafonba. Amikor felért a „padlásra”, ahol félhomály uralkodott, majdnem rálépett valakire. Egy férfi feküdt a földön. Luca ijedten egy hellót nyögött ki, mire a férfi lassan kinyitotta a szemét, hirtelen talán azt sem tudta, hol van, majd kapkodva felhúzta félig lecsúszott hosszú­ nadrágját, és szinte meghajolt Luca előtt. - Elnézést. Nem tudtam, hogy látogató jön. - Ez az üzem? Itt készül a rum? - Igen. - Maga mit csinál itt? - É n ... én vagyok ma munkában. - Egyedül? Nincs itt senki más? - Az üzletben... járt már az üzletben? Luca megrázta a fejét. A férfi intett, menjen utána. Óvatosan lépdeltek lefelé ugyanazon a lépcsősoron, amin Luca felkapaszkodott, aztán az épületből kiér­ ve a férfi balra mutatott. Az „üzem” túloldalán a lány egy másik házat pillantott meg, utcafrontján egy el­ húzható ablak mögött működött a rumüzlet. A férfi bekopogott, mire az ablakban egy testes nő tűnt fel. 338

- Vevő jött - mondta a férfi, és magukra hagyta őket, komótosan visszabattyogott a lepárlóba. - É n ... - kezdte Luca, amikor a nő teljesen elhúz­ ta az ablakot, és gyorsan elkezdte kipakolni az üvege­ ket a pultra. - Ez én vagyok itt a képen - vette elő a két napja talált színes csomagzáró szalagot a fotójá­ val. - O - a nő csak ennyit mondott, és hol Lucát, hol a csomagzáró címkét nézte. Aztán hátrafordult, és han­ gosan kiabálni kezdett: -M aria, hívd fel Antoniót, jöj­ jön, amint csak tud! Antonio. Hát legalább megismeri, ha már tegnap, a Bathnál beugrott neki ez a név. A nő annyit tett hozzá: - Időbe telik, mire ideér. Addig kóstolja meg az itt készült rumot. - Elküldjem a taxit? - Igen, az jó lesz. Addig töltök magának kóstolót.

Bő fél órával később begördült egy furgon, amelyen nem a szokásos, színes-halas ábrák virítottak, hanem a Virgin Rum lógója és címe. A kocsiból egy magas, harminc-negyven év közötti, meglepő módon ázsiai arcvonású férfi szállt ki, és a bolthoz sietett. Amikor meglátta Lucát, megtorpant, majd elmosolyodott. Lu­ ca azt érezte, hogy őszinte mosolyt lát a férfi arcán. - Míss Lengyel, drága Luca, isten hozott végre a gyáradban! - mondta, és átölelte Lucát.

339

9

„Miss Lengyelnek”, amint azt Antonio Kainamitól megtudta, van egy rumlepárló üzeme. Hivatalosan fele-fele arányban tulajdonosok, közel hét éve. An­ nak idején Luca elég jelentős tőkével szállt be az ak­ kor épp csőd közelébe jutott cégbe, vagyis papír nél­ kül adott annyi pénzt Antoniónak, hogy ne kelljen bezárni a gyárat. Luca még el sem kezdte mondani, hogy kómában volt, Antonio máris elárasztotta infor­ mációkkal: mennyire várta már, hogy találkozzanak, és amikor hét éve üzlettársak lettek, ő azt hitte, Luca gyakrabban eljön majd. Az üzlet mögötti ház teraszán ültek, ahol Antonio anyja (ő dolgozott az üzletben) lakott. A lepárló előt­ ti növényhalom már ledarált cukornád, mögötte pe­ dig a feldarabolt cukornád van kupacba rakva, mint azt a lány megtudta. - Ez az egyetlen rumlepárló a szigeten? - kérdez­ te Luca. - Igen, azóta is. Szerencsére tényleg kezdünk talp­ ra állni, bár volt még egy nehéz időszak... - És sok rumlepárló van a közelben? - Főleg a Francia Antillákon, meg persze Jamaicá­ ban, Puerto Ricóban... de a mi környékünkön nincs több. Egyébként olyan furcsákat kérdezel... Azt hit340

tem, azért követed valamennyire az eseményeket. És hát a kezdeti gyorssegélyből is már... - Kómában voltam, Antonio. Rád sem emlékszem, hogy őszinte legyek - vallotta be Luca. Úgyhogy mi­ után elmondta a történetét, és Antonio magához tért a döbbenetéből, neki is el kellett mesélnie az egészet a lánynak, a kezdet kezdetétől.

- Egy hajón dolgoztál, amikor megismertelek fogott bele Antonio. - Azon az óceánjárón, ahol mi is tartottunk bemutatókat, amikor kikötött Tortolán. A Virgin Rum családi cég, ötven évvel ezelőtt az anyai nagyapám alapította. Mivel a cukornád megterem er­ refelé, a nagyapám a környező termesztőktől vette a cukornádat, később a legtöbb földet fel is vásárolta. Aztán anyám megismerkedett az apámmal, egy japán férfival, aki turistaként járt a szigeten, de a szerelem itt tartotta. Apámnak megtetszett a vállalkozás, és be­ fektetett a cégbe, vásárolt néhány, akkoriban még mo­ dernnek számító lepárlóberendezést. Tőle örököltem a gyárat. Apám inkább az üzlethez értett, én viszont a rumgyártáshoz, hiszen az üzemben nőttem fel. Úgy­ hogy, amikor átvettem a gyárat, változtattam a techno­ lógián. Addig csak fehér rumot gyártottunk - tudod, ahhoz üveggel bélelt tartályok kellenek de én besze­ reztem tölgyfa hordókat, és azokban is érlelni kezd­ tük a párlatot. így született meg a barna rumunk, há­ rom-, illetve hétéves érleléssel. És most fogjuk piacra dobni az első tízéves érlelésű, nagyon sötét színű, ki­ váló minőségű, magas alkoholtartalmú, fűszeres, aro­ más rumunkat, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. - Hogy kerültél a hajóra? - kérdezte Luca. 34i

- Megállapodtunk a hajótársasággal, hogyTortolán, kikötés után rumbemutatót, rumkóstolót tartunk, egy kis helyi, karibi show-val, és az italokat helyben meg is lehet vásárolni. így találkoztunk. Ott voltál az egyik show-n, és a külsőm meg a nevem felkeltette az ér­ deklődésedet. Nem sokkal korábban ugyanis Japánban jártál, és kíváncsi voltál, hogyan kerültem ide a sziget­ re. Meghívtalak az üzembe, és azt felelted, hogy ami­ kor legközelebb kimenőd lesz, Tortolán szállsz le, és átjössz Virgin Gordára, hogy megnézd a lepárlót. - És átjöttem - bólintott Luca. - Igen. Átjöttél, és én elmeséltem neked a családom és az üzem történetét. Azt is, hogy a gyárat csőd fe­ nyegeti. El kellett bocsátanom az alkalmazottak egy részét, nem volt saját üzletünk, és a térségben csak Tortolán és Virgin Gordán árulták a rumunkat, illet­ ve a hajóra szállítottunk. Az az év egyébként is nagyon rossz volt, kevesebbet esett az eső, drága volt a locso­ lás, és akadt egy kis vitánk a legnagyobb cukornád­ földünk akkori társtulajdonosával, akit végül ki kellett fizetnünk. Elmeséltem neked, hogy lassan csak hob­ bi lesz számomra a rumkészítés, mert a külföldi pi­ acra szinte lehetetlen betörni vele. Pedig jó minőségű alapanyaggal dolgozunk, sosem melaszt, hanem a cu­ kornád tiszta levét használjuk fel, de ha nincs export, akkor a helyben történő eladással nem tudunk profi­ tot termelni. - Miért segítettem? - Azt mondtad, ki akarsz szállni a modellvilágból, és belevágnál valami vállalkozásba, olyasmibe, ami­ ből meg tudsz élni, nem kell többé fotózást vállalnod, mert „rohadt egy világ ez”. Szó szerint így mondtad. És hogy Londonban szeretnél egy ügynökséget indí­ 342

tani, ami azoknak a lányoknak segítene, akiket ebben a modellvilágban „megvezetnek”, és valami olyasmit is mondtál, hogy ezt nem a pénzért csinálnád, hanem hogy segíts másoknak. De egy jövedelmező vállalko­ záson is törted a fejed, és arról beszélgettünk, talán ér­ demes lenne a rumunk hírét elvinni az „anyaország­ ba”. Ezért szálltál be, pénzzel, illetve elvállaltad, hogy a termékreklámozó fotókon is szerepelj. Sokan ismer­ ték az arcodat, és addig nem adtad semmilyen termék­ hez. - És hogyan ütöttük nyélbe a dolgot? - Egy tortolai ügyvédi iroda segítségével. Azután még kétszer eljöttél a szigetre, hogy elintézzük a pénz­ ügyeket. A te pénzedből tudtuk megvenni ezt a szem­ közti területet lepárlónak. Ugyanis azt a telket, ahol a régi lepárlónk volt, béreltük, és egyre emelkedtek a díjak, ahogyan a Bath híre egyre terjedt a világban. A régi üzem közel volt a Bathhoz, most egy étterem működik a helyén. - És most hogy áll a cég? - Sajnos azóta sem tudtunk a nemzetközi piacra betörni. Pedig egyre jobb minőségű rumot gyártunk, és most fog kiderülni, hogy a tíz éve érlelt sötétbar­ na rum milyen minőségű - de biztos vagyok benne, hogy csúcstermék lesz. Ám legfeljebb hajókon tudjuk árulni, meg néhány közeli sziget vámmentes üzlete­ iben. De a továbblépéshez és a reklámhoz nincs elég tőkénk. - Tehát nincs pénz, amit ki lehetne venni a cégből - állapította meg Luca. - De igen. Kis profit mindig van. Már kétszer küld­ tem neked tíz-tíz ezer dollárt, ezt nyilván tudod. Ez még nem a profit, hanem a baráti kölcsön törlesztése. 343

- Pénzt küldtél? Hogyan? Milyen úton? - Hát a férjeddel.

A férjével. Luca eddig azt próbálta felfogni, hogy van egy rumüzeme, legalábbis felerészben. Most pe­ dig azt, hogy a „férjével” pénzt küldött neki ez a férfi.

- Nincs férjem. Most Antonión volt a sor, hogy elsápadjon. - Hát akkor ki az a Tóm? Itt volt veled a máso­ dik alkalommal. És aztán visszajött a pénzért... Nem mondta, hogy beteg vagy, persze most ezt nem is ér­ tem, de tudom, hogy a betegség sokak számára ma­ gánügy. Hát még a kóma. - Jó l értem: egy Tóm nevű férfi megjelent itt, és be­ söpörte a pénzt? - Az a Tóm, aki második látogatásodkor veled volt. Nem jött el az összes megbeszélésünkre, de találkoz­ tam vele. És amikor írtam neked e-mailt, ő válaszolt, hogy átvette az ügyeid intézését. Akkor megbeszél­ tük, hogy az extrapénzből, amit tényleg nem is hiva­ talosan, hanem barátságból adtál kölcsön, már vissza tudnék adni valamennyit. Kétszer járt itt. Legutóbb úgy fél éve. Akkor megmondtam neki, hogy idén már nem tudok pénzt adni, de ha minden jól megy, jövőre kikerül az üzletekbe a legújabb rumunk, amihez nagy reményeket fűzök. Most a palackozás elvisz egy cso­ mó pénzt, de muszáj költenünk rá - magyarázta, majd elhallgatott. Látszott, hogy csak most fogja fel, amit Luca az imént mondott. - Szóval ő nem a férjed? Luca lassan ingatta a fejét. 344

- És nem is a barátod? - Nem. Már rég nem. - O, a fenébe. Akkor ez... hogy történhetett? Mi történt? - Egyelőre én is... meglepődtem, enyhén szólva mondta tűnődve Luca. - Még össze kell raknom ma­ gamban a képet. De azt hiszem, annyi már biztos, hogy Tomi... Tóm hasznot akart húzni ebből az egészből. Még a balesetemből is. Ezért jelentkezett nálad. Ezért vitte el a pénzt. - Uramisten.

345

10

Csendben emésztgették a dolgot. Luca tért magához először a meglepetésből. - Ezt majd még megbeszéljük... Először át kell gondolnom egy csomó mindent, ami Tomi... Tóm­ mal kapcsolatos - mondta. - Inkább térjünk vissza a lepárlóra... Elég ez az egy alkalmazott? - Persze. O csak a lepárlást ellenőrzi. M eg a turis­ tákat vezeti végig az üzemen. Azért jó, ha csoportok érkeznek, mert a látogatás után elég sokat vásárolnak. Itt olcsóbban megkapják, mint a városban vagy a ha­ jón. Luca elmosolyodott. Az alkalmazott alvás közben „ellenőrzi” a lepárlást... de hát ki tudja. Lehet, hogy nem kell folyton vizsgálgatnia azt a folyadékot. - Azért... nem túl... - keresgélte a szavakat, majd megtalálta a megfelelőt - .. .bizalomgerjesztő, ami a tartályokban bugyog. - Többször lepároljuk, és mielőtt az üvegtankba vagy a hordókba kerülne, leszűrjük. Ez a folyamat ré­ sze. A turisták szeretik látni, hogy a valóságban mi történik. Ez nem steril gyárlátogatás, tudod - magya­ rázta a férfi. - Ez az egzotikuma... és hát így készül a rum. Egyébként megkóstoltad már a saját rumodat? Hát nem furcsa, hogy itt ül egy félig karibi, fé­ 346

lig japán származású férfival, akivel közös gyára van? Milyen távolinak tűnt, amikor Regölyben simogatta Marci kutyát, és az életéről töprengett... vagy amikor a délegyházi kis híd korlátjára könyökölve nézte a tó­ ban a halakat, és azon gondolkozott, mit kezdjen ma­ gával. .. Vagy amikor saját kutyáról - Zsombor sze­ rint Marcipánról - és egy új életről képzelődött... És mintha már a redőnybolt is a régmúlt része lett vol­ na... Átfutott a fején, hogy talán az ébredése utáni több hónap is a kóma folytatása, és most tér vissza igazán. Ugyan ez az élet, amibe belecseppent, ami talán a „ré­ gi” egyenes következménye, vagy valamiféle folytatása, nem túl megnyugtató, legalábbis egyelőre, de sokkal érdekesebb. És most először kezdte úgy érezni, hogy nem a körülmények fogják irányítani. Hanem ő irá­ nyítja majd a körülményeket.

- Meghívhatlak vacsorázni? Mutatnék egy szuper helyet a szigeten. Ugyan régen már voltál ott, de fo­ gadni mernék rá, hogy elfelejtetted. - Rendben. - Esetleg, ha addigra leülepedik benned, ezt a Tomdolgot is megbeszélhetnénk. Engem is érdekelne, mi van a háttérben. -O ké. - Régebben beszédesebb voltál. - Akkor tudtam angolul. - Most is tudsz. Ha nem figyelsz, akkor maguktól jönnek a szavak, csak akkor keresgéled őket, amikor rájössz, hogy angolul beszélsz. - Honnan tudod?

- Látom. Hazaviszlek a szállodádba, mert itt ne bízz a tömegközlekedésben. - Miért ne? - H át... mert errefelé nem jár semmi. Csak az jön ide, aki itt lakik, vagy aki a lepárlót akarja látni. De az utóbbiakat turistabusz hozza. Leszámítva téged.

- Hogy találtad ezt a hotelt? - kérdezte Antonio, amikor leparkolt a Secret Beach előtt. - Megkértem a taxist, hogy vigyen egy olcsó szál­ lodába. - Szóval... - Szóval? - Ezek szerint nem állsz valami fényesen anyagi­ lag. - Talált, süllyedt - mosolyodott el Luca, és kiszállt a kocsiból. Eltűnődött: vajon Antonio ismét anyagi se­ gítséget vár tőle, vagy más miatt kérdezte ezt? Mindegy. Igaz, hogy van egy rumüzeme, pontosabban egy fél, de pénze az nincs. És egyelőre a rumbizniszből sem remélhet egy fillért sem.

Visszament a szobájába, fürdőruhára vetkőzött, ma­ gához vett egy jegyzetfüzetet és egy tollat, majd legya­ logolt a saját, titkos ösvényén a partra. Egy pálmafa árnyékába telepedett, ahonnan rálátott a tengerre, és tetszett neki, hogy tényleg „secret” a hotel saját part­ szakasza. Rajta kívül senki sem volt a strandon. Kinyitotta a füzetet, és írni kezdett.

11

Ez hihetetlen: huszonnégy óra alatt tizenegy kétségbeesett jelentkező, aki azonnal meg akar tanulni egy­ szerűen, gyorsan sütni! Amikor Renáta ezt megtudta, elkezdett szervezkedni: valószínűleg fantáziát látott a dologban, azt gondolta, így új fordulatot vehet a so­ rozat. Ezért aztán a tizenegyből négy érdeklődő (aki ráért a megjelölt időpontban) ingyen részt vehetett Zsombor tanfolyamán. Renáta vállalta, hogy a cége fejenként ötezer forintot fizet Zsombornak, ha a je­ lentkezők vállalják a szereplést egy-egy epizód erejé­ ig a sorozatban. Ez a költség legfeljebb a hozzávaló­ kat fedezte, de hát a konyha sem úgy volt kialakítva, hogy négy ember süssön benne. Úgyhogy most Zsombor dunavarsányi konyhájá­ ban ott nyüzsgött a négy lány, Zsombor, valamint az operatőr. - Tehát a tortára szavaztatok, mert azt tartjátok a legbonyolultabbnak, holott nincs benne semmi ördön­ gösség. Semmi misztikum. A legegyszerűbb édesség. Összekevertek néhány alapanyagot, aztán már mehet is a tepsibe vagy a sütőformába, és annyi - magyarázta. - Úgyhogy ma négyféle tortát sütünk. Mindenki más­ milyent. Lesz köztük Madeira-torta, mandulás torta, whiskys vaníliakrémmel töltött, csokoládébevonatú 349

tortabomba, és karamelltorta. Azt javaslom, sorsol­ junk, ki melyiket süti...

Zsombor profi volt a tanításban, és élvezte a kihí­ vást. Most végre átadhatja, amit maga, otthon kikí­ sérletezett. A karamelltorta Barni kedvence volt, nem véletle­ nül vette be a „tananyagba”. Közben már azon törte a fejét, hogy a legközelebbi csapatot a muffinsütés tu­ dományába fogja bevezetni. Most végre tényleg elemében érezte magát. Sza­ badnapot kért az öregtől, Laci helyettesítette, bár szí­ ve szerint vele ment volna a „sulinapra”. Forgatták a sorozatot, a blogjára videókat tett ki és sütis tapasztalatait osztotta meg az olvasókkal, sütőtanfolyamot indított - kezdte teljesen virtuálisan él­ ni az életét, és már nem is tudta, hogy melyik az igazi Tököli Zsombor: az, aki lecsúszva beállt egy sütödébe dolgozni, vagy az, aki sorozatszereplést vállalt, kitere­ getve mindazt, ami megtörtént az életében, ráadásul kamera előtt tanítja a tortakészítést nagyon is valósá­ gos embereknek, és legfeljebb csak a fürdő- és háló­ szobájában nincs operatőr...

Később Marcsi hívta a mobilján. - Barni bezárkózott a szobájába. Nem hajlandó be­ szélni velem. Nem kér enni, nem kér inni. Nem moz­ dul ki, valami szörnyű deprimáló zenét hallgat. Csak feltételezem, hogy látta a filmedet, és azért. - J ó lenne, ha idejönnél - tette hozzá, és Zsombor 350

hallotta a hangján, hogy mennyire meg van ijedve. Hátha veled hajlandó beszélni. De a videós csapato­ dat nem hozhatod!

351

12

Luca huszadik születésnapján találkoztak először. A lány egy bemutató után ünnepelte a születésnap­ ját, egy kis rögtönzött partin. O másvalakivel érkezett, de valahogy Luca mellé keveredett. Amikor megtud­ ta, hogy a lánynak szülinapja van, magához ragadott egy üveg pezsgőt, és bedobta magát. Luca annyira más volt, mint a többiek. Ártatlan tekintetű, nagy szemű, és hamarosan kiderült, hogy értelmes is. Belecseppent a fotózásba, de már valami máson törte a fejét - azon, hogyan fog boldogulni, ha egyszer vége lesz a „fény­ kornak”. Miért gondolkozik ezen egy fiatal lány akkor, amikor éppen hogy elindult a karrierje? Már külföld­ re is hívták, és kiugróan jól keresett. (Ezt a bemuta­ tón egy lány súgta meg neki: azt állította, hogy Luca Japánban és Amerikában a fotózásokkal és egy exklu­ zív fehérnemű-sorozattal már legalább „tíz-húsz mil­ liót szakított”.) Elámult tehát azon, hogy a lány már a jövőjén gondolkozik. O spéciéi sosem látott egy nap­ nál tovább. Ki tudja, mi lesz holnapután? És kit ér­ dekel? Persze a körülmények tehettek mindenről... Á, mindegy. Történt, ami történt. Szíve szerint elhívta volna a lányt motorozni. En­ nek az ajánlatnak egy csaj se tudott ellenállni. De Luca sokkal tudatosabbnak és öntudatosabbnak tűnt annál, 352

mint hogy ilyen olcsó trükkel levegye a lábáról, mintegy „véletlenül” felkínálva neki a hátsó ülést.

Aztán Luca mégis a hátsó ülésen utazott, de ez azért később történt, és megváltoztatta az ő egész életét. Most viszont Luca lelépett, legalábbis tőle, erre mu­ tatott minden jel. Soha többé nem fogja felhívni, rá­ adásul a veszélyzónában tartózkodik. Ott, ahol szá­ mára jelentett veszélyt. És ő már a bérleti díjjal is késett. M a kapta meg a második felszólítást. Második hónapja nem fizet, és még ha kap is egy kis haladékot, azzal sem nyer so­ kat. Az emberek ma már nem nála vásárolnak motoralkatrészeket. Ki kell találnia valami mást. Hamarosan. Úgyhogy Tomi rájött: nincs sok választása. Meg kell tennie az utolsó lépést. Lehetséges, hogy ezzel végleg elveszíti Lucát, és le kell mondania arról, hogy bár­ mi legyen is közöttük az életben - beleértve a „nyere­ ségeket” is -, de ezt az utolsó dolgot meg kell tennie. Legalább azt mentse, ami még menthető. Bekapcsolta a számítógépét.

13

- Virgin Gorda legmagasabb pontjára megyünk jelentette be Antonio, amikor Luca bepattant mellé a kocsiba. - Nagyon csinos vagy... A férfi farmert és világos inget viselt, Luca sem öl­ tözött ki túlságosan, hiszen ő is farmerben és egy gyű­ rött blúzban volt, de azért - most először - felvette a pink szandált, amit még londoni reptéren vásárolt. - Ez lesz az első vacsorám Virgin Gordán, egy igazi, helyi étteremben - magyarázta. Kanyargós szerpenti­ nen vezetett az út a sziget csúcsa felé. - Arra van a Sir Francis Drake-csatorna - muta­ tott a tenger irányába Antonio. - A csúcsra egyébként egy ösvényen gyalog is fel lehet menni, napközben iz­ galmas túra. Megéri, mert nagyon szép a kilátás. Én persze sosem voltam túrázós típus, de gyerekkorom­ ban néha felmentünk... A csúcs közelében üzemelt az étterem, a teraszá­ ról ráláttak a tengerre. Onnan, ahol ültek, a hajók ki­ csi, világító pontoknak tűntek. Antonio Virgin rum­ ból kevert gyümölcsös koktélt rendelt aperitifnek, és rábeszélte Lucát a grillezett homárra. A terasz sarká­ ban egy karibi séf szakácssapkában, hófehér kötény­ ben grillen sütötte a rákféléket. Két nagy asztalnál turistacsoport ült. Lucáék a korlátnál kaptak asztalt, 354

ahonnan senki sem takarhatta el előlük a lélegzetel­ állító kilátást. Megérkeztek a koktélok, a poharak szélére orchi­ deát tűzött a mixer. Luca óvatosan levette a pohará­ ról a virágot, és belecsúsztatta a táskájába. - Emlék - mosolygott Antonióra. - Azt mondtuk, beszélünk erről a Tómról - szólalt meg a férfi. - O volt a barátod? Vagy még most is az? - Már nem. A múltról pedig csak halvány emléke­ im vannak. - É s... kapcsolatban vagytok még egymással? Luca tűnődve nézte a férfit, majd megrázta a fejét. - Üzleti kapcsolatban sem? - Semmilyenben. - Akkor viszont... - húzta elő a laptopját a férfi, és felnyitotta. Az alma lógó világítani kezdett. Antonio bedugott egy minimodemet a nyílásba, és várt egy ki­ csit. Pár másodperc múlva Luca felé fordította a lap­ topot. - Ezt kaptam néhány órával ezelőtt. Luca ránézett a monitorra, és megfagyott az ereiben a vér. Az e-mail, amit Antonio mutatott, tőle, Lengyel Lucától érkezett. Legalábbis az ő címéről. És Tomi írta.

Helló, Antonio. Rég beszéltünk, és tudod, Luca engem bízott meg a dolgai intézésével. Anyagi ügyei úgy alakultak, hogy szeretné legalább a cégednek kölcsönadottpénz ma­ radékát, vagyis harmincezer dollárt visszakapni, méghozzá minél gyorsabban. Illetve érdemes lenne 355

megfontolni azt is, hogy ki tudod-e őt vásárolni a közeljövőben a cégből. Várom mielőbbi válaszod, Üdv: Tóm Rétsági

Luca vett egy mély lélegzetet. Muszáj átgondolnia ezt az egészet. Tomi ismeri a pontos összeget. Sőt. A nevében már eljárt Antoniónál. És most „minél gyorsabban” kell neki a pénz. Mit lehetne tenni? Egyrészt persze kínálja magát a megoldás, hogy Antonio ne válaszoljon. Nem való­ színű, hogy Tomi bármit is lépne ezek után. Nyilván csak próbálkozik. Viszont... Viszont akkor továbbra is Tomi mozgatná a szálakat, és nem ő. - Válaszolj neki - felelte hirtelen. - Elküldjem a fenébe? Megíqam, hogy itt vagy? - Dehogyis - tiltakozott Luca. - Ne íq semmi ilyes­ mit. - Hát akkor? - Van egy ötletem. Diktálom, és majd javítsd ki, ha nem tökéletes az angolságom. - Ne legyen kisebbségi érzésed. Jó az angolod. Kezdheted - felelte Antonio, és ráklikkelt a „válasz” ikonra. Luca elmosolyodott. Ha játék, akkor legyen az. Akár életre-halálra, abban is benne van.

A homár omlós volt, és kicsit faszénízű, a lágy, fe­ hér hús valósággal szétolvadt Luca szájában. Régen is biztosan szerette, szeretnie kellett, gondolta. Egészen feldobódott. Antoniónak mesélt egy-két 356

dolgot a múltjáról, arról, amire Tomival kapcsolatban rájött, a férfi pedig megígérte, hogy hamarosan be­ mutatja őt a kedvesének, akivel „biztosan jól kijön­ nek majd”. - És most mi a terved a céggel? Hiszen a fele a ti­ éd. .. - Antonio csak a desszertnél (fantasztikus, lágy csokiszuflét rendeltek) hozta elő a témát. - Milyen tervem lehet vele? - H át... Például, amit Tóm mondott. Hogy meg­ próbálok keresni valakit, aki kivásárolhatna. - Mennyit ér most a cég? - Majd megkérem a könyvelőmet, hogy nézesse meg egy könyvvizsgálóval. - Oké, akkor úgy kérdezem, mennyivel fog többet érni a cég, ha forgalmazni kezdjük a sötétbarna prémi­ um rumot? - Luca észre sem vette, hogy többes szá­ mot használt. Antonio elmosolyodott. - Reményeim szerint egy év múlva akár a sokszo­ rosát is érheti. De ez nagy rizikó. Lehet, hogy ráfara­ gunk a dologra. Piacot kellene találnunk, a karibi tér­ ség nem elég. Túl sok errefelé a nagynevű rumüzem, itt nem lehet igazán betörni egy új rummal. De Ame­ rika és Európa felé terjeszkedhetnénk. Muszáj bőví­ teni a piacot ahhoz, hogy a cég igazán értékessé vál­ jon. Most még csak nekem, a családomnak értékes... - Maradok a cégben - mondta Luca. - És megpró­ bálok segíteni. - Örülök neki. Legalább nem kell hitelekért rohan­ gálnom, vagy befektetőt keresnem. Viszont - húzott elő a laptop táskájából egy vastag borítékot - hoztam valamit. Nem Tóm levele miatt, hanem mert amikor elmesélted, hogy illetéktelen kapta a pénzedet... Hát nagyon elszégyelltem magam. Most ennyit tudtam

hozni. Ez a kölcsön egy része. Amit Tómnak adtam, azt tanulópénznek fogom fel. - É n ... - Tízezer dollárt tudtam most kivenni. Visszaadom és amint tudom, a többit is. Luca felvidult. Tízezer dollár, az majdnem kétmillió forint. Visszafizetheti az apjának a repülőjegy árát, és nem kell aggódnia, hogy elfogy a pénze. Nem mintha költekezni akart volna, de egy terv kezdett körvonala­ zódni a fejében... amihez jól jön majd egy kis pénz is.

Egész éjjel a hotelszobája teraszán, a nádfotelben ült, mécses fényénél, füstölgött mellette a szúnyogriasztó, és végiggondolta, amit tudott. Aztán kicsit elbóbiskolt a fotelben, és amikor felébredt, kristálytisztán emléke­ zett az álmára. És azt is tudta, hogy ez nem álom volt. Bement a szobájába, de csak forgolódott az ágy­ ban, már pirkadt, amikor végül beleszédült egy kusza, nyomasztó álomba. Ataludta a napfelkeltét, a szállo­ dai reggeli idejét, hiszen majdnem dél volt már, ami­ kor felébredt. Fáradtabb volt, mint amikor lefeküdt. Nagy ne­ hezen kikászálódott az ágyból. Mire lezuhanyozott, döntést hozott. Elővette a mobiltelefonj át, beütött egy magyar szá­ mot, és várt, hogy a hívott fél felvegye.

14

Teri rosszkedvűen olvasta az e-mailt. Négy tizenéves ukrán lányról szólt, akiket modellmunka hangzatos ígéretével Németországba csábítottak, hogy bárokban konzumáljanak, de az ellátás fejében másra is kény­ szerítette őket a stricijük. Magyarán, ételért és egy al­ vóhelyért „cserében” a testüket kellett árulniuk - fo­ tózásról szó sem volt. Teri nézte a lányok fényképeit, akik akár el is hihették, hogy modellmunkát, fotózást kínálnak nekik. Szép arcuk, jó alakjuk volt. Egyikük végül megszökött, és bár nem beszélt semmilyen ide­ gen nyelven, mégis el tudta magyarázni kézzel-lábbal valakinek abban a német nagyvárosban, hogy baj­ ban vannak, és a rendőrségnek kellene segítenie. így szabadultak ki, most már hazatérhettek Ukrajnába, az őket fogva tartó és prostitúcióra kényszerítő férfit pedig letartóztatták. Az alapítványt annak idején Teri élesztette fel, mert pénz és támogatók hiányában éppen csak vegetált, de ma már nem ő döntött a létfontosságú ügyekben. Csak a kuratóriumban volt tag, és évről évre pénzzel is hozzájárult az Ügyhöz. Most tőle kérdezték a töb­ biek, mit gondol az esetről. Igen, azt gondolja, amit a többiek. Hozzák ki az ala­ pítvány pénzén a lányokat Londonba, nyelviskolába. 359

Hadd tanuljanak meg angolul. Nézzék meg, kinek le­ hetne jövője modellként közülük - azt próbálják elin­ dítani a pályán, a többieket pedig valamilyen más te­ rületre irányítani. Igen, adjanak egy esélyt ezeknek a pórul járt fiatal nőknek, ne csak a normális életre, ha­ nem az esetleges sikerre is. Persze olcsóbb lenne a szü­ lőhazájukban nyelvtanfolyamra befizetni őket, de Teri az idők során megtapasztalta, hogy az sokszor kidobott pénz. Sok lány el sem ment a már befizetett tanfolya­ mokra, nem vett részt a szervezet által talált és kifize­ tett egyéb képzéseken sem. Londonba viszont szíve­ sen kijöttek, és ha már itt voltak, az alapítvány tagjai segítettek nekik valamilyen értelmes célt találni, ame­ lyért érdemes komolyan venni a tanulást. Tehát, ha ő is megszavazza, akkor a négy lány esélyt kap a normális életre. Megszavazta. És persze találkozni is fog velük. De előbb elmegy Moszkvába, meglátogatja Olgát, és ha sikerül, Pault is magával viszi. Csak ne kéne minden alkalommal újra vízumot kérni... Már lassan betelik az útlevelük, még az a szerencse, hogy van kapcsola­ tuk a követségen, és nem kell napokig várniuk arra, hogy megkapják a belépési engedélyt. A gyomrára szorította a kezét. Mostanában tény­ leg rosszullétek törtek rá, a moszkvai orvos nemhiába mondta, hogy a hormonkezeléstől még annak befeje­ zése után is rosszul érezheti magát. E z Terinél több­ nyire váratlan gyomorgörcsben, illetve hasi és melltájéki feszítő érzésben jelentkezett, de szerencsére tudta, miről van szó. És ha ez az ára annak, hogy gyereke szülessen, akkor sebaj.

360

Később felhívta az anyja, aki mostanában menet­ rendszerűenjelentkezett, hogy megossza Terivel a leg­ újabb feng shui tapasztalatait, érdeklődjön a londoni szépségklinikákról, vagy egyszerűen csak Teri hogylétéről. És Teri azt vette észre, hogy már nem feszeng, nem érzi kellemetlenül magát, ha az anyjával beszél­ get. Már azt is megszokta, hogy az anyja mindenfé­ le új szépségkezelésről előbb szerez tudomást, mint ő, már nem húzta fel magát, csak magában mosoly­ gott, amikor az anyja olyasmiket mondott, hogy „so­ se tetess aranyszálat az arcodba, mert nem is feszesít, én tudom, kipróbáltam, de nem segített, aztán az orvosom mondta, hogy sorra el kellett vagdosnia az aranyszálakat, amikor a liftinget csinálta - inkább a lifting, de neked nincs még szükséged rá, bőven elég lenne egy kis botox meg hialuronsav”, meg hogy „min­ dig kenj ötvenfaktoros naptejet a kézfejedre, nehogy barna foltok jöjjenek ki rajta, mert aztán kínlódhatsz, hogy eltüntesd őket, mint most én”. Teri is mesélt ne­ ki néhanapján az alapítványról, a lakásukról, már Paul szüleiről is. Mint ma. - És szeretnek téged? - kérdezte az anyja. - A maguk módján biztosan. - Az mit jelent? Nem állnak szóba veled? - Hát kedvesebben beszélnek rólam a hátam mö­ gött, mint te Paulról, az biztos - vetette oda Teri. Az anyja felnevetett. - Én csak védelek. Nem akarom, hogy egy hülye alak legyen a férjed. - Paul nem hülye alak. - De az anyjáék azok - nem lehetett eldönteni, hogy Teri anyja ezt kérdezi-e, vagy kijelenti. - Nem hülyék, csak máshogyan gondolkoznak. 361

Egyelőre emésztgetik, hogy ilyen... ismert nő lett a menyük. - Na, képzelem. Vidékiek? - Anya, ne ítélkezz. Rochester nem az isten háta mögött van. - O, biztosan világváros. - Mindegy. Helyesek, kedvesek, és szeretem a fiu­ kat, ez csak elég, nem? - Most mondok valamit. Lehet, hogy meg fogsz sértődni, de akkor is... Szóval, ha annyira szeretnéd azt a te Paulodat, akkor csak megfordult volna a fe­ jedben, hogy gyereket akarsz tőle. Csönd. Szinte koppant a csönd Teri fülében. Vé­ gül megszólalt. - Hamarosan lesz is gyerekünk. És elmesélte, hogyan.

Miután letette a telefont, már nem volt biztos benne, hogy feltétlenül be kellett avatnia az anyját, de jólesett, hogy elmondhatta neki. Hiszen mégiscsak az anyja.

15

Az ajtó be volt zárva. Most nem szólt zene bentről, de hiába nyomta le a kilincset, hiába kopogott, nem nyert bebocsátást. Végül is, ők mondták neki, éveken át, hogy ez a „magánterülete”. Jól megtanulta. Na de azért mégis. Vajon egy vázába pisil? Marcsi szerint egész napra bezárkózott. - Barni, én vagyok. Az apád. Hozzád jöttem, és be sem engedsz... - próbálkozott újra. Nem mintha nem mondta volna el már többször, de semmi sem történt. Csak nem kell betörnie az ajtót... Az aztán a nevelés teljes csődje lenne. Azt tanítják neki, hogy a szobája a magánterülete, aztán rátöri az ajtót... - Anyád mond­ ta, hogy elszeparáltad magad a világtól. Én, mondjuk, megértem, mert gyerekkoromban nekem is gyakran volt ilyen kényszerem... de én olyankor a padlásunk­ ra vettem be magam. De hát persze az én szobámat nem lehetett kulcsra zárni, és folyton bejártak ellen­ őrizni a szüleim... Váradanul vékonyka hang szólalt meg az ajtó mögül. - Lassan kinyitom az ajtót. Ne tegyél váratlan moz­ dulatot. Csak te jöhetsz be, egyedül. Meg kell ígérned, hogy egyedül jössz. Zsombor elmosolyodott: a gyerek túl sok túszejtős filmet látott. Mindenesetre intett Marcsinak, hogy 363

maradjon kinn, és amikor nyílt az ajtó, „váratlan moz­ dulatok” mellőzésével, óvatosan belépett a szobába. Barni a földön ült, és elkeseredett képet vágott. Előt­ te a szőnyegen egy zacskó chips volt, mellette egy üveg Fanta. A földön egy üres cédátok hevert, tetején a ze­ nekar neve: Fali Out Boys. - Hú. Te aztán eldöntötted, hogy megölöd magad - huppant mellé Zsombor, és a chipsre, az italra és a cédére mutatott. - Ezekkel tényleg vigyázz - mosolyodott el. Fali Out Boys? Az valami emófílingű ze­ nekar, áldepressziós zenével, ha jól emlékszik. A tiné­ dzserek világfájdalmának kommercializálása. - Kérsz? - nyújtotta felé Barni a chipses zacskót. - Koszi, nem mérgezem magam. Nem tartom jó kajának. Életmentőnek, esetleg. - Hoztál sütit? - Nem - szégyellte el magát. - Hát akkor marad a chips. - Oké. Csendben elropogtatták az agyonsózott krumpli­ szeleteket, már ha egyáltalán krumpliból készültek, kortyoltak hozzá az édes üdítőből, és amikor már a szá­ juk is majdnem összeragadt, Zsombor megkérdezte: - És mi ez a .:. határjogi vita, vagy minek nevez­ zem...? - Ide nem költözik be a Gabi - közölte ellentmon­ dást nem tűrően Barni. - Milyen Gabi? - Hát a kis Kardos. - Miért költözne be? És hová? - Hát a szobámba. - Hogy jutott eszedbe ez a hülyeség? - Anya összejött a Kardossal. Még azt is hallot­ 364

tam, hogy arról beszélt vele telefonon, hogy elmen­ nének nyaralni. Hát ebből mindenképpen az követ­ kezik, hogy beköltözik hozzám a Gabi, nem? - Miért következne belőle? - Mert azt is hallottam, hogy anya a Gabiről érdek­ lődött telefonon. Nyilván örökbe akarja fogadni, vagy mi. Zsombor nem értette az okfejtést, de elmosolyo­ dott. Elmagyarázta, hogy Kardos Gabival nem kell tulajdonjogi vitába keverednie, mert nem úgy megy az, hogy az apák magukkal viszik a gyerekeiket, ha el­ költöznek. - Néha igen. - Néha igen, de legtöbbször nem. - És miért nem? Te miért nem vittél magaddal?

Sokáig tartott a beszélgetés, és Zsomborban több­ ször felmerült közben: hát hogy az istenben magyaráz­ za el érthetően egy gyereknek, hogy ilyenkor mi tör­ ténik? Hogy mondja el, hogy nem az van, hogy nem szereti, meg nem akar vele élni...? - Szóval nem fog beköltözni a Gabi a szobámba...? - Biztosan nem. - Szavadat adod? - Naná... Akkor feloldod a határzárat? - Hmmm... - Oké. Én meg azt hittem, a videón vagy kiakadva. - A netesen? - mosolyodott el a kissrác. - Aha. - Az nagyon jó volt. Sokszor megnéztem. Mond­ juk szerintem szebb nőnek kéne anyát játszania. M i­ ért nem kérted meg őt, hogy szerepeljen?

365

- Nem hiszem, hogy tetszett volna neki az ötlet. - Nem baj. Szerintem jó volt az a videó. Jó lenne szerepelni benne. Lesz folytatása? Zsombor elvigyorodott. Na még csak az kéne... Marcsi őrjöngene. - Nem hiszem, hogy kiskorúként szerepelhetnél füllentett. - Na de a gyereked vagyok, csak el tudnád intézni. - Inkább a biogomban. A videoblogban. Megtaní­ tanálak valami kúl édesség elkészítésére. - A, az gáz. A blogod az gáz. Kit érdekel a sütés? Ne haragudj, apa, azzal a bloggal meg a sütikkel csak le­ járatod magad. De a film az nagyon ütős. Abban ben­ ne lennék...

Nem sokkal később Barni már a vacsoráját ette, nem is ette, hanem falta, Zsombor pedig úgy érezte, eljött az idő, hogy egy-két dolgot tisztázzon Marcsival, aki annyira meg volt rendülve Barni egész napos akció­ jától, hogy még akkor sem kapta fel a vizet, amikor Zsombor szóba hozta Kardost. (Nem tudott arrogáns lenni, pedig képzeletben már számtalanszor kiosztotta Marcsit a kapcsolata miatt, ami nyilván akkor kezdő­ dött, amikor ők ketten még együtt éltek.) Marcsi nem mondott se igent, se nemet a „feltételezésre”, misze­ rint közeli kapcsolatban van Zsombor barátjával, de látszott, hogy elgondolkodik. Mielőtt Zsombor elbú­ csúzott volna, engedékenyen bemondta: - Még augusztusban elvihetnéd Barnit nyaralni. O igen, az szuper lenne. Igaz, legfeljebb a délegy­ házi tavakig jutnának. Mindegy. Legálisan elküldi vele 366

nyaralni a gyereket, tehát helytálló Barni feltételezése, hogy ő maga is nyaralni készül Kardossal.

A kocsiban hagyta a mobilját, és amikor beült az autóba, látta, hogy hat nem fogadott hívása volt. Mind a hatszor Laci hívta a sütödéből. M ost visszacsörgött neki. - Csak azt akarom bejelenteni, hogy felmondok jelentette be a srác. - Elegem van már ebből a szarakodásból, meg hogy a nagyfater szerint semmit se csi­ nálok a fizetésemért. - És akkor mit tervezel? Találtál másik állást? - Az asszisztensed leszek. - Oööö... - Igen. Csinálom a netes dolgaidat, megtanulok kamerázni, vezetem a sulidat. Mit szólsz hozzá? - De hát ez az egész még be sem indult. Egy kanyit sem kerestem vele. A mai tesztcsapatért Renáta fizetett, de éppen hogy kijött belőle a hozzávaló. - Nem baj. Egy ideig elvagyok fizu nélkül. Ez az én befektetésem - mondta nagy komolyan a srác. A netes dolgok jobban érdekelnek, mint a sütöde, hogy őszinte legyek. - Még csak kamerám sincs. - Majd lesz. Na, mit mondasz? - Hááááát... - Akkor oké. Megegyeztünk. - Én még mindig a nagyapádnál vagyok állásban, nem emlékszel? - De már nem sokáig. Fel fogsz mondani te is. Tu­ dom. Most már beindultál, dehogy akarsz megöre­ 367

gedni egy sütödében. Jobb vagy a neten. Sztár vagy. Olyan... sztáralkat. Zsombor elnevette magát, de Laci nem nevetett. - Majd holnap megbeszéljük. - Holnap már fel akarok mondani. - Most még ne. Még ne. - Dehogynem. Melletted talán még egy csajt is fel tudok majd szedni. Kösz az állást. Na szevasz.

Még éppen csak emésztgette, amit Laci közölt ve­ le, amikor megcsördült a telefonja. Felkapta, és meg­ lepődött. - Luca! Hát hazajöttél? Luca sokáig beszélt. Zsombor egy-egy szóval vá­ laszolt a lány kérdéseire, aztán csendben, elképed­ ve hallgatta Lucát. El sem hitte, hogy ilyesmi törté­ nik vele, Tököli Zsomborral. Feltett néhány kérdést, és bár egy-két részlet még mindig titokzatos homály­ ban maradt számára abból, amiről Luca beszélt, rend­ kívül érdekelte az ajánlat. A lány ugyan megnyugtat­ ta, hogy nem kell most azonnal döntenie, de ő igent mondott. A forgatás is elég érdekes volt, de az, ami­ ről Luca mesélt, százszorta izgalmasabban hangzott.

16

Fel kell dolgoznia magában a történteket. Azt, hogy társtulajdonosa egy rumlepárlónak és rumforgalmazó cégnek, hogy valóban járt már Virgin Gordán, hogy a kóma előtti időszakban egy luxushajón dolgozott. Már sok mindent sejtett, egyre több emlék ugrott be neki, de még mindig nem állt össze az egész. Elhatá­ rozta, hogy visszamegy a Bathhoz. Nem volt könnyű rászánnia magát, mert a múltkor valósággal rosszul lett, amikor bevillant neki az az emlékkép, de valami azt súgta, hogy vissza kell mennie. Ha már elkezd­ te, akkor nem állhat meg félúton, végig kell csinálnia. A recepción ismét a testes tulajdonosnő unatko­ zott, és mivel Luca az előző nap felfedezett a bejárat­ nál három biciklit, vázukon a hotel nevével, megkér­ dezte, kölcsönvehet-e egyet. - Persze. Hová megy? - A sziklákhoz. - Ahhoz innen felfelé kell tekernie, bírni fogja? Nem lenne kényelmesebb taxival? Van tömegközle­ kedés is, de nem ajánlom, mert meglehetősen kiszá­ míthatatlan. Luca bicajozni szeretett volna, kitekerni magából a feszültséget, nem rettent vissza a hegymenettől. Ka­ pott egy kerékpárlakatot a nőtől - aki azt javasolta, 369

a Bath fölötti étterem elé láncolja a bringát, nem mint­ ha lopnának a szigeten, de ezzel megnyugtatja saját magát -, és felpattant a biciklire. Az út egyenesen a Bathra vezetett, de alaposan meg­ izzadt, mire az étteremhez ért. Lelakatolta a biciklit, befizette a beugrót, és a már jól ismert ösvényen le­ ereszkedett a tengerhez. Ezúttal már nem is próbálkozott azzal, hogy leül a parton és erőlteti a memóriáját, egyenesen a Devil’s Beach felé indult. A sziklák közti barlangok most nem tűntek félelmetesnek, mert elég sokan strandoltak, né­ zelődtek odabent. Végül Luca kijutott az utolsó szik­ laátjáróból is, és ott találta magát a híres Devils Beachen, amely a repülőtársaság katalógusa szerint a világ egyik legszebb búvárhelye. Pár perccel később már a vízen lebegett, és csodálta a tenger élővilágát. Miköz­ ben a halakat bámulta, ahogy lustán úszkált és lebe­ gett a kristálytiszta, langyos tengerben, érezte, hogy teljesen kikapcsolt az agya. Olyan volt ez, mint vala­ mi váratlan jutalom az utóbbi hetek-hónapok viszon­ tagságai után. És különös módon, miközben tisztán látta a szí­ nes halakat, amelyek egyáltalán nem féltek tőle, bár sosem értek hozzá, és miközben érezte, milyen sze­ rencsés, hogy itt lehet, és láthatja a természetnek ezt a csodáját, beúszott a gondolataiba egy-egy kép vala­ honnan máshonnan. A múltból. Csakhogy itt, a halak között, a vízben ez nem volt olyan félelmetes, mint a múltkor. És nem volt olyan fájdalmas sem. Úgy mozizott magában, hogy közben látta a halakat is - mintha a tenger módosította vol­ na a tudatállapotát. Elringatta, elandalította, közben

37°

mégis élesen látta a valóságot, és azt az egykori talál­ kozást is...

Húszéves leszek. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire messzire jutok onnan, ahonnan elindultam. A szülői háztól, a koksztól, mindentől. A lányok min­ dig meglepődnek rajta, hogy milyen korán elszakad­ tam otthonról - pedig vidéken ez a normális. Regölyben nincs középiskola, a legtöbb falumbeli fiatal, ha tovább akar tanulni, más vidéki fiatalokhoz hasonlóan, vagy naponta buszozik ötven-hatvan kilométert odavissza, vagy kollégiumba megy, és már tizennégy éves korától önálló életet él. Hétvégén aztán hazautazik, fel­ tankol finom kajákból, de már nem biztos, hogy olyan jól érzi magát otthon, leginkább azért, mert megta­ pasztalta a gyorsabb, pörgősebb, kihívásokkal teli éle­ tet és a szabadságot. Az utolsó ruhát mutatom be. Végig rohanás egy ilyen bemutató, kívülről csak a csillogás látszik, de például az előbb a harisnyát, ami rám tapadt, egysze­ rűen levágták rólam, hogy időben át tudjak öltözni, így is hárman segítettek belebújni a felsőbe, a topba, a szűk cipőbe. A muszlinsálat el sem tudták igazítani rajtam, úgy lebegett utánam, hogy majdnem elhagy­ tam - de tudtam, hogy mutatós, ahogy száll utánam a narancssárga-rózsaszín, vékony anyag, és azt is tud­ tam, hogy nem engedem elrepülni. Ez az estélyi ruha az utolsó. És vége mára. Vége... És boldog vagyok, mert a huszadik szülinapomat is munkával ünnepeltem. Tavaly New Yorkban voltam egy munkán, senki sem tudta, hogy születésna­

371

pom van - de most más. A tervező, Vera itt gondos­ kodott arról, hogy mindenki tudja, ez az én napom. Pezsgővel koccintunk utána. Vera előre szólt, hogy ne jöjjek kocsival, mert ma ünnepelünk. Telj esen kila­ zítottam, lemostam a sminkemet, kiengedtem a szo­ rosan összefogott hajamat, és farmerben-pólóban, tor­ nacipőben emelem koccintásra a poharamat. - Boldog szülinapot, Luca! - Verával koccintok elő­ ször. Aztán jönnek a lányok. Borival,Timivel és Ágival egészen jóban vagyunk, Ágival két hetet együtt töl­ töttünk Dél-Koreában, egy fotózáson, nem mondom, hogy közeli barátnők lettünk, de két hét ugyanott, egy­ másra utalva összekovácsolja az embereket. Ha Szöul­ ra gondolok, mindig ő jut eszembe. Aztán itt vannak a többiek, Mari, Zita, Edina - velük például nem vala­ mi jó a kapcsolatom. De hát olyan ez, mint a suliban, vannak, akiket szeretsz, másokat kevésbé, de itt min­ dig cserélődik a csapat, sosem tudhatom, kikkel leszek együtt egy bemutatón. Ezen a pályán az ember legin­ kább önmagával barátkozik. Sajnos. És én már a su­ liból sem őrzöm a barátságokat, mert a lányok azt hi­ szik, hogy „elszálltam”. És hogy elérhetetlen vagyok. Ami azt illeti, tényleg ritkán érek rá, de még lesz időm arra, hogy barátságokat ápoljak. Hozzám lép egy fiú. Talán Timivel érkezett? Koc­ cintásra emeli a poharát, és azt mondja: - A jövő évit együtt ünnepeljük! Már én is emelném a poharamat, de félúton megáll a kezem. Aztán a srác elneveti magát. Bőrdzsekiben van, farmerben, sötét haja a válláig ér, szűk vágású a szeme, tekintete az arcomat pásztázza. Elmosolyodik. - Na jó, ez csak vicc volt. Hát tényleg az. Rossz vicc. Azért mosolyra húzom

a számat, és koccintok vele. Attól kezdve ott sündö­ rög körülöttem, kifejezetten idegesít a jelenléte, pedig jóképű, de nem bírom az ilyen „jópofa” fiúkat. Ami­ óta komolyan csinálom ezt a munkát, nincs senkim. Volt egy fiú Londonban, de csak nagyon rövid ideig, talán bánom is, hogy ilyen hamar vége lett, de egyelő­ re mégis inkább a pályámra koncentrálok. Van egy la­ kásom, persze még nyomaszt, hogy ki kell fizetnem. Mások a csillogást látják, én pedig azt, hogy mindig rohansz előre, bevállalsz olyasmiket, amik aztán egy csomó gonddal járnak. Csakhogy én nyugodtan sze­ retnék majd élni, amikor vége lesz ennek a nagy fel­ hajtásnak és csillogásnak.

Másnap arra ébredek, hogy a tegnap megismert srác telefonál. - Arra gondoltam, ma jóvátenném a tegnapi gikszert. Esetleg sütizhetünk együtt? - Figyelj, én... alszom - mormogom. Végre egy nap, amikor nem kell korán kelnem, és nincs semmi dol­ gom. Valami őrült csaj - talán Zita? - megadta a teg­ napi fiúnak a számomat. Nem örülök neki. - Akkor... ha felébredsz? - Majd visszahívlak. Sohanapján, motyogom magamban, és kinyomom a telefont. És komolyan is gondolom. Aztán változik a forgatókönyv, mert defektet kapok az M7-es beve­ zető szakaszán, amikor éppen haza, a szüléimhez tar­ tok, és az az elkeserítő, hogy nincs egy férfi, akit fel­ hívhatnék, márpedig én biztosan nem tudok kereket cserélni. Apám messze van, a volt fiúmat nem hívha­ tom, a szomszéd srác számát nem tudom, és hirte­ 373

len átvillan a fejemen, hogy nem jó ez így. Húszéve­ sen nincs egy fiú, akit felhívhatnék, ha defektet kapok! Úgyhogy visszahívom azt a bizonyos Tomit, aki alig fél órán belül motorral meg is érkezik, és villámgyor­ san kicseréli a kereket. Megígérteti velem, hogy első utam a gumishoz vezet majd, és egy darabon díszkísé­ retet ad mellém a motoron. Muszáj nevetnem. Alap­ vetően helyes fiú. Este, már otthon, a kedvenc könyvemet olvasom, legalább gondolatban vannak igazán közeli barátaim, Satya, Öcsi, Báró és a Parancsolsz egy kézigránátot? többi kedves szereplője, amikor megcsörren a telefo­ nom. Tomi hív. Tétovázom, felvegyem-e, aztán végül felveszem, mert iszonyú nagy bunkóság lenne, ha nem állnék szóba vele, az után, hogy a segítségemre sietett. A végén elkönyvelne olyasvalakinek, aki csak kihasz­ nálja az embereket. Ezt pedig nem bírnám elviselni. Találkozást javasol. Sóhajtok, de úgy, hogy ne hall­ ja. Szimpatikus, helyes, de hát lehet-e nekünk bár­ miféle jövőnk? Japánban fogok dolgozni hónapokig. Akkor pedig... Na jó, de egy találkozás még nem je­ lent semmit. Találkozunk.

Két hónapig randizgatunk, mire bármi is történik köztünk. Akkorra már nagyon kívánom. Helyes, szim­ patikus, vonzó, kedves fiú, csupa-csupa jó tulajdon­ sággal. Szerény, a motorok megszállottja. Egy futár­ cég tulajdonosa, vagy micsoda. De inkább motorboltot szeretne nyitni. Átmeneti pénzzavarba került a cége, úgyhogy megismerkedésünk után néhány héttel fel­

374

ajánlok neki egy kis gyorssegélyt. Nem akarja elfogad­ ni, úgy kell rátukmálnom. A szeretkezés mindent megváltoztat. Amit eddig nem tudtam megélni, azt vele sikerül. Sőt minden kép­ zeletet felülmúl a dolog. El sem akarom hinni, hogy ilyen normális, szeretni való fiúval találkoztam, akivel ráadásul ennyire jó együtt lenni...

Sorra villantak fel a képek Luca előtt. Mintegy kí­ vülről látta a saját történetét, még ha újra átélte is a helyzeteket. Újraélhette az élete bizonyos eseménye­ it, de változtatni nem tudott rajtuk, legalábbis a múlt­ ban nem. Még mindig nem tisztult ki egészen a kép előtte, de a mozizás sok mindenre választ adott. Pél­ dául arra, hogy ha a múltban nem is, de most, a jelen­ ben változtathat a dolgokon. Amikor kisétált a partra, szomorúságot érzett, de valami mást is. Ürességet, megkönnyebbülést. Hiszen megszabadult egy szörnyű, ártalmas függőségtől. Több mint hat éve megszabadult tőle. Már nem kaphat új­ ra rá. Nem kaphat rá soha többé. Egy kérdés izgatta most leginkább. Úgyhogy elő­ vette a telefonját, és felhívta az apját.

- Jó l nyaralsz, Luca? Ugye nincs baj? - Nincs, apa. A tengerparton vagyok, minden rend­ ben. Gondolkozom a múlton, a jövőn, és szeretnék kérdezni valamit. - Nyugodtan. Bármit. - Amikor... szóval, a lakásom, a régi, a Szent Ist­ ván parkban. 375

- ...Igen... - Azt én kifizettem? - Vagy még tartoztam a banknak? - Nem volt kifizetve. - És sok... sok pénzzel tartoztam? - Szóval igen? - Ha fizetni tudtuk volna a hiteledet, akkor nem kényszerültünk volna arra, hogy eladjuk. De a balese­ ted után... Eleinte mi fizettük, aztán a bankszámlá­ dat felszabadították, és arról utaltuk. De egyszer csak nem volt miből. Hiszen az... ellátásodat is fizetnünk kellett. Akkor adtuk el... Mindketten hallgattak. Luca a könnyeivel küszkö­ dött, végül csak megszólalt. - Köszönöm, hogy elmondtad. - E z ... én nem tudom, hogy mondjam el azt... hogy törlesztettük volna tovább is, ha tudjuk. Iszonyú bűn­ tudatunk volt... - Ne mondd tovább. Jól tettétek, hogy eladtátok. Azt is köszönöm, hogy próbáltátok minél tovább, erő­ tökön felül törleszteni. - De most ezt... miért kérdezted? - Mert csomó emlékem visszatért. És az is beugrott, hogy én... talán felelőtlenül szálltam bele. Nem tu­ dom. Sosem meséltetek róla, mi történt. Szerettem... szerettem volna megtudni. - Sajnálom, ha... - Nem, ne sajnáld. Én sajnálom, hogy erre nem gon­ doltam előbb. É s... és imádom azt a délegyházi nya­ ralót. Semmi bajom vele. - Nem tudom, mit mondjak... 376

- Ne mondj semmit. Hálás vagyok nektek. Utána még mesélt a szigetről, arról, hogy milyen hihetetlen élményben volt része immár másodszor, amikor közvetlen közelről nézte a víz alatti világot, és próbálta megnyugtatni az apját, hogy jól érzi magát. Elbúcsúztak, és kifújta az orrát. Emlékezett rá, mennyit gyötrődött az ébredése után, mert azt hit­ te, az anyjáék végleg lemondtak róla, és azért adták el a lakását. Most egészen megkönnyebbült. Azért kel­ lett eladniuk azt a lakást, mert ő nem volt elég előre­ látó. A megspórolt pénzét nem a lakáshitel törleszté­ sére fordította, hanem Antonio üzemébe fektette be. Üzleti szempontból talán jó befektetés lehetett (vol­ na). Nem láthatta előre, hogy egyik pillanatról a má­ sikra véget ér a pályája, és egy fillért sem keres többé. Mindegy. A mai fejével valószínűleg másképp dönte­ ne: nem egy fényűző lakásra venne fel hitelt, és nem egy karibi rumüzembe fektetne be, de akkor még nem tudott a mai fejével gondolkodni. Viszont már nem nyomasztotta, soha többé nem fogja nyomasztani, amin ébredése pillanatától rágó­ dott: az, hogy a szülei lemondtak róla. Nem mondtak le róla. Csak nem tehettek másképp. így is erejük fe­ lett vállaltak mindent. Nagyszerű szülei vannak. Újra elő kellett vennie a táskájából egy papír zseb­ kendőt. Később egy órát aludt az árnyékban, aztán amikor felébredt, arra gondolt, hogy lenne még kérdése a múlt­ jával kapcsolatban valakihez. Fel kell hívnia Helent Londonban, hogy feltegyen neki egy-két kérdést. Csak­ hogy ettől a telefonbeszélgetéstől meglehetősen tar­ tott, ezért úgy döntött, hogy inkább későbbre halasztja.

17

Renáta unatkozott. Zsombor az „ügyeit intézte”a csa­ ládjával, a sorozatból öt rész készült el, ezeket - némi utómunka után, amit nem neki kell elvégeznie - elvi­ leg hamarosan közzéteszik a neten. Mivel Renátának nem volt fontosabb teendője, beugrott az apjáékhoz, hogy kikérje az apja véleményét az eddig elkészült ré­ szekről. Ugyan még nincs kész teljesen az anyag, de az apja biztosan tud jó ötleteket adni... - Szerintem hiányzik a nagy konfliktus - összegez­ te a véleményét az apja. - Apró konfliktusok vannak, és egy ideig érdekes lehet, hogyan harcol egymással a volt férj és feleség, de őszintén: meddig lehet elhúzni egy pékségben játszódó történetet? - Zsombor sütőiskolája is benne van... - Nagyszerű. De ki a fenét érdekel ez? - H át... Már most jönnek vadidegenek a környék­ ről és Budapestről a sütödébe, hogy megnézzék ma­ guknak Zsombort. Olyanok, akik csak miatta autóz­ nak el oda egy kenyérért... Ez nagy dolog! - Ja , ha ez a sütöde reklámfilmje, akkor elértétek a célotokat! - dőlt hátra a kanapén az apja. - De vala­ mi díjról beszéltél... - Igen. Nem érdekes a nagy magyar valóság? - Nem, Reni. Nem érdekes - ingatta a fejét az apja. 378

- A kutyát sem érdekli. Főleg nem Amerikában. De még itthon sem igazán. A Nagy Magyar Valóságban benne élünk, ezért másra vágyunk, amikor £lmet né­ zünk. Olyasvalamire, ami kiragad minket a minden­ napi valóságból. - De hát ez más műfaj! Ez az internetre készült... - magyarázta Renáta. - A múltkor még azt mondtad, milyen őszinte, meg milyen jó ez a srác, hogy így ala­ kítja a forgatókönyvet, és hitelesen eljátssza az életét. - Igen, és itt bukik meg az az elképzelés, hogy ama­ tőrökkel leforgathatsz egy egész sorozatot. Amatőr a forgatókönyvíród, amatőr a főszereplőd... Nagyon kedves, rokonszenves próbálkozás, de értsd meg, a né­ zőknek gonosz karakter kell, meg vér, meg szex, min­ dent elsöprő szenvedély... Hát mi van ebben a fiúban? És a történetben? Ha már őbenne nincs más, akkor legalább a történetet erőszakoljátok meg. Dobjátok be a srácot a mély vízbe. Hozd olyan helyzetbe, amiben tízszeresen felül kell múlnia önmagát. - Mire gondolsz? - Arra, hogy, mit tudom én, operáltassa meg ma­ gát, hogy jobban bukjanak rá a nők, aztán vegyen el egy csajt, akinek a múltjában van egy sötét folt, egy másik nő jelentse be, hogy gyereket vár tőle... Érted, ugye. Ne csak az ő filmje legyen, hanem rajta keresz­ tül hozz be a történetbe más szereplőket is. - Nincs pénz rá. - Ha lesz jó forgatókönyv, akkor lesz pénz is. Majd segítek. - Akkor... mi legyen az eddig elkészült részekkel? Érdekli az embereket, amit felraktunk, egyre nő a né­ zettség. Naponta körülbelül ezerrel. Ez nem jó hír?

- Dehogynem, csak nem látom, mi lesz a vége így a sorozatnak. Hová tart? Te tudod? - Nem - nézett ki az ablakon Renáta. - Sajnos, nem igazán. És rájött, hogy egyvalamiben biztosan igaza van az apjának. Nem irányítja senki erős kézzel a forgatást. Sőt pillanatnyilag úgy látszik, mintha Zsombor vet­ te volna kezébe az irányítást, márpedig az ő elképze­ léseiben egészen biztosan nem szerepelnek olyasféle fordulatok, mint Renáta apjáéiban. Egy pillanatra bevillant egy zavaró gondolat: még hogy Zsombor elvegyen valakit? Egy csajt, egy másikat pedig teherbe ejtsen? Hát ez azért durva lenne, tekint­ ve, hogy Zsombor jelenleg vele van együtt. Ha nem is járnak, de szeretkeznek, és néhanapján együtt alszanak. Aztán megnyugodott. Ha el is venne valakit Zsombor, csak a film kedvéért tenné. Ennyi belefér. Meg aztán, ha Renáta úgy akarja, később el is válhat. Ha Renátá­ nak megfelelne hosszú távon... Bár valószínűleg nem fog megfelelni. Amint vége lesz a forgatásnak, ejteni foga a férfit, ezt sejtette. Hacsak nem válik olyan ér­ dekessé, mint amilyen Franco volt... Csakhogy Franco még mindig érdekesebb nála, igaz, pillanatnyilag egy firenzei börtönben ül. Részben ugyanazért, ami­ ért majdnem őt is lecsukták, csak neki szerencséje volt.

Később az apja elment otthonról, de Dini otthon volt. Renáta ott maradt vele, ittak egy kávét, és Dini mesélni kezdett. Egy olyan történetet, ami roppantul felcsigázta Renáta érdeklődését. És már meg is született fejében a terv, amivel sok pénzt lehet keresni. Meglehetősen merész terv volt, és 380

egyszer már megpróbálkozott ilyesmivel, csak akkor sajnos nem jött össze a dolog - azonban most miért ne sikerülhetne? És ha sikerül, akkor talán nem is kell az apjától pénzt kérnie ahhoz, hogy a sorozat második felében egy profi forgatókönyvíró és egy-két félprofi színész segítségével felpörögjenek az események. Lehet, futott át az agyán, lehet, hogy ezzel elárul va­ lakit. Két embert is. De mit érdekli?! Úgysem csak az ő hibája lesz. A Dini által elmesélt történetben meg­ látta a Nagy Lehetőséget.

18

Szerencsére visszafelé a szállodába már csak gurulni kellett a lejtőn, és persze drukkolni, hogy fogjon a bi­ cikli fékje. A hotelben üzenet várta Lucát. Amikor el­ olvasta, izgatottan berohant a szobájába, lezuhanyo­ zott, átöltözött, és máris hívott egy taxit. A palackozóüzem a sziget „fővárosának” szélén állt: egyszintes, jellegtelen épület volt, homlokzatán a Vir­ gin Rum felirat virított. Luca az üzem bejárata mellett találta az irodát, ahol csak egy piros lenvászon ruhás titkárnő ücsörgött. Luca láttán felpattant, és moso­ lyogva odament hozzá. - Miss Lengyel, üdvözlöm a cégében - nyújtotta a kezét. Lucának jólesett, hogy megismerte őt, talán a fotóról, vagy valószínűbb, hogy Antonio világosította fel a várható érkezéséről. A férfi már várta az irodájá­ ban. - Rohantam, ahogy tudtam - üdvözölte Luca. - Azért annyira nem kellett volna rohanni... - Nem baj. Látni szeretném. - Akkor gyere! - Odakísérte az íróasztalhoz, és a lány felé fordította a laptopját. - Mindjárt megkere­ sem. Hamarosan megjelent a monitoron az e-mail, ami 382

Luca - rég elfeledett - címéről érkezett néhány órá­ val korábban.

Helló, Antonio Köszönöm a gyors válaszodat. Természetesen meg tudom oldani, hogy pár napon belül személyesen is találkozzunk, és én köszönöm, hogy ilyen rugalmas vagy. Kérlek, mielőbb írd meg, hogy melyik időpont lenne a legalkalmasabb neked, és én rögtön lefogla­ lom a repülőjegyet. Üdv: Tóm Rétsági

Luca úgy érezte, mintha kalapálnának a fülében. Aztán rájött, hogy csak a vér lüktet benne vadul, és a szíve ver szaporán. - Oké. Diktálom a választ. - Előbb azért gondold át. - Már átgondoltam. Nem egyszer, hanem ezerszer. -Jó , azért csak higgadtan. - Persze. Higgadt vagyok, nem is hiszed, mennyire. - Legalább nézzük meg a repjegyedet, meg a sza­ bad helyeket. - Rendben - bólintott a lány, és áldotta Antonio eszét. Elkészítették a netes foglalását, aztán újra meg­ nyitották Tomi e-mailjét. Luca lediktálta a levelet, Antonio itt-ott picit átfo­ galmazta, és miután mindketten jóváhagyták, a férfi ráklikkelt a küldés ikonra. - Most már elment... - mondta Antonio. - M oz­ gásba hoztad a gépezetet. Szükség van erre? - Persze. 383

- Ugye tudod, mit csinálsz? - Remélem.

Aztán még maradt egy kicsit, ült a „közös” irodájuk­ ban, és mesélt arról az álmáról, ami az előző éjjel egy buliba repítette őt, ahol nekivadulva vetkőzött, ivott, ivott azért, mert Tomi inni adott neki. És tudta, hogy ez nem álom volt. Nehezére esett mesélni róla, de valakinek muszáj volt elmondania. - Figyelj, ez... oké, hogy vannak fehér foltok a me­ móriádban, de ha ez így történt, akkor tényleg nem értem, miért nem hagyod a fenébe. - Mert ő sosem fog békén hagyni. Mert ha nem te­ szek valamit, Antonio, akkor Tomi.. .Tóm sosem száll le rólam. Akkor mindig úgy fogom érezni, hogy kö­ vet, hogy figyel, hogy belopódzik a lakásomba, hogy el akar tőlem venni valamit... Nem is valamit, hanem mindent. És nemcsak a múltamat, hanem a j övömet is. A jelenemben gyötör, de ezzel mindent elveszítek, a normális jövőt is. - Lehet, hogy soha többé nem jelentkezne. És az is lehet, hogy elég lenne egyetlen e-mailt küldened neki a saját címedről. - Nem lenne elég. És tudod, miért nem? - nézett figyelmesen a férfira. - Azért, mert akkor nem érezném, hogy szembe mertem nézni vele. Azért, mert az­ után bármikor visszajöhetne. - Akarod, hogy én is... hogy én is veled tartsak? - Nem, dehogy. Neked itt van dolgod. Csináld meg azt a selymesen karcos rumot, azt a sötétet, neked most ezt kell tenned. Én pedig azt teszem, amit nekem kell 384

tennem. Utána majd segítek, ha tudok, de addig, amíg nem jutok túl ezen az egészen, úgysem vennéd sem­ mi hasznomat... - Jó, megértem - hajtotta le a fejét a férfi, mintha csak megadná magát Luca akaratának. - De akkor ígérd meg, hogy ma este velem vacsorázol! Bemuta­ tom a barátnőmet is. - Rendben.

A lány még ott ült az irodában, amikor megérke­ zett Tomi válasza. Most már minden készen állt ahhoz, hogy Luca véglegesítse a tervét, és felhívja Helent Londonban. Nem halogathatta tovább a hívást. Azután még Zsom­ borral is beszélnie kell.

385

19

- Helló. Beengedsz? - Reni. Rég jártál nálam. - Hú. Felújítottad a kecót. - A, csak... Mizujs? - Apáméktól jövök. Apám megnézte a filmemet, és azt mondja, kéne bele valami vadság. - És? - Hát, nekem már nincsenek meg azok a régi kap­ csolatok, de fogadni mernék, hogy te őrzői egy-két számot. - Tényleg nem értem, miről beszélsz. Gyere már beljebb. - Oké. Még mindig motormodelleket állítasz ki a nappalidban? Kinőhetnéd végre. - Nekem tetszik. - Hát, te tudod - vonta meg a vállát Renáta. Rég volt már, amikor bele akart szólni Tomi életébe. Igaz­ ság szerint ezer éve ismerik egymást, valaha még jártak is, szerelmesek voltak egymásba - de aztán kiderült, hogy túlságosan is hasonlítanak, és ezért nem működ­ het a kapcsolatuk, legalábbis szerelmespárként bizto­ san nem. - Tudod, Zsomborról csinálom a filmet. - Vele kavarsz most. Aha. A varsányi pékkel. - Mindegy, hogy fogalmazol, de Zsombor a saját 386

életét játssza. És kéne egy csaj, aki, mondjuk, megpró­ bálná felszedni, de komolyan, nem csak a film kedvé­ ért. Na persze, ez nem nagy kihívás, mert Zsombor jó pasi. De fontos, hogy a csaj komolyan vegye, ne csak megjátssza. Essen bele, de igazán. És engedjen be min­ ket, a filmeseket az életébe. Persze egy kis pénzt azért beígérhetünk neki. Ne legyen tökhülye, de ne legyen agysebész sem. Szóval ezért gondoltam a régi lányok­ ra, a régi kapcsolatokra... - Jó , majd utánanézek. De, tudod, én is összetép­ tem a régi telefonszámokat. Te mondtad, hogy jobb az elővigyázatosság... Most miért nézel ilyen kétségbeesetten? - M ert... kezdem úgy érezni, hogy Zsombor kicsú­ szik a kezemből. Az előbb hívott, hogy „szabit kér”. Van valami dolga, amit el kell intéznie. Most majd pár napig áll a forgatás. Azt sem tudom, mi dolga akadt. - Mi zavar, Reni? Hogy a férfi átveszi az irányítást? Vagy féltékeny lettél? Ha jól tudom, mindig az olyan pasikra buktál, akik nem hagyták, hogy dirigálj nekik... - Veled is ezért nem működött...?! Állandóan har­ coltunk egymással... Hasonlóak vagyunk, túlságosan is hasonlóak. - Akkor örülj a pékednek. Örülj neki, hogy eddig az volt, amit te akartál, most pedig már nem hagyja magát... - És veled... mi van? Van állandó barátnőd? - Volt - legyintett Tomi. - De én még nem akarok megállapodni. Mondtam neked, negyven alatt semmi­ képpen. De biztos változtatnék az elveimen, ha jönne egy olyan lány... - Olyan, akinek van pénze, mi? És fiatal, szép... - Nagyon gonosz vagy. 387

- Ismerlek már. Mindig ki kell húzni valami szar­ ból. Most is tartozol egy csomó embernek, mi? - Van egy kis tartozásom, de ennek a válság az oka. - Aha, a válság. - Nem nálam vásárolnak motoralkatrészt. Valami más után kéne néznem, de hát ezt szeretem. - És nem is értesz semmihez - szögezte le Renáta. Tomi vállat vont. - A motorozás az életem. - Ki kell találnom valamit - motyogta Renáta szó­ rakozottan. Már nem érdekelte a srác problémája, volt neki magának is épp elég gondja. Aztán körülnézett a nappaliban, és megakadt a szeme a sporttáskán. Hova készülsz? - Elutazom néhány napra. - Nocsak. Valami biznisz? - Hmmm... - Ez most igen vagy nem? - Nem biznisz. Magánügy. - Magánügy? Nyaralni mész? - Úgy is mondhatjuk. - Nagyon titokzatos vagy. - Nincs mit mondanom róla - vonta meg a vállát a srác. - Semmi különös. Egy haverom hívott meg ma­ gához. - Nahát, vannak haverjaid?! Azt hittem, olyan rohadtul magányos vagy, mint én. Mert a mi fajtánk mindig magányos marad. - Mit értesz a „mi fajtánk” alatt? - mosolyodott el Tomi. - Ezt a... amikor te magad vagy saját magad szá­ mára a világ közepe.

- Nekem egy időben Luca volt a világ közepe - ve­ tette közbe Tomi. - Igen? - húzta fel a szemöldökét Renáta. - Ahhoz képest elég jól kihasználtad, a kezdetektől fogva. At­ tól fogva, hogy megismerted egy divatshow-n. - Nekem köszönheted, hogy az ügynöke lehettél. - Sokat köszönhetünk egymásnak - nyújtott béke­ jobbot a fiúnak Renáta. - Viszont tudnod kell, hogy elvileg még mindig az ügynöke vagyok. A szerződé­ se szerint. - Az már nyilván lejárt. - Megkérdeztem egy ügyvédtől, opcióm lenne most is rá. Csakhogy nem tudom... - ...érdemes-e felkavarni a szart? - Lucában talán még mindig van lehetőség. Éppen hogy beindult akkoriban a karrierje. Jó marketinggel vissza lehetne hozni. Gondolj bele: a topmodell, aki felébredt hat év kóma után! Az egész világ kíváncsi lenne rá. - Aha, utánam meg elkezdenének szaglászni, ha ki­ derülne, hogy mögöttem ült a motoron, amikor a bal­ esete történt. És nyilván kiderülne. És akkor... - Ne is mondd tovább - rázta meg a fejét Rená­ ta. - Ezért nem foglalkozom vele. Neked is ideje to­ vábblépned. .. Ne sündörög körülötte. Senkinek sem lenne jó, ha kiderülne, hogy mit tettél vele... Tomi közelebb lépett Renátához, és annyit mondott: - Nem én tettem. - Jó , benne voltunk mindketten. így hozták a kö­ rülmények. Mindegy, nem ezért jöttem. Ha eszedbe jut valaki, akkor szólj. Kapsz jutalékot, ha szerzel egy csajt, aki bevállalja, amit kérünk tőle.

389

20

Áthajóztak Tortolára, a Brit Virgin-szigetek „köz­ pontjába”, most csendesebb vízen, de ugyanolyan kis jachttal, mint amilyennel Luca azon a viharos napon megérkezett Virgin Gordára. Antonio barátnője, Victoria Tortolán született, másfél éve vált el a férjétől, azóta egyedül nevelte a négyéves kislányukat. Antonióval egy éve ismerkedtek meg, és úgy tervezték, ha­ marosan összeköltöznek. Antonio, mint mesélte, abba is belement volna, hogy ő költözzön Tortolára (Vir­ gin Gordáról sokan jártak át dolgozni, komppal há­ romnegyed óra volt az út), de Victoria szerette Vir­ gin Gordát, és vállalta, hogy inkább ő kompozik majd. Victoria a kikötőben várta őket. Lucának elakadt a lélegzete, amikor meglátta: gyönyörű, világosbarna bőrű, hullámos hajú, magas, huszonéves nő volt. Ap­ ja - ezt is Antoniótól hallotta Luca - egy kalóz kései leszármazottja volt, anyja pedig vissza tudta vezetni a családfáját egészen a Virgin-szigetekre behurcolt af­ rikai rabszolgákig. Mesébe illő történet, persze kissé beárnyékolta egyrészt az 1800-as években a cukor­ nádföldeken rabszolgaként dolgoztatott afrikai üküknagyapa szomorú sorsa, másrészt a kalóz ős, akit az 1600-as évek végén „eltüntettek” a felszabadítók. Hát, bármi volt is igaz ebből a mozgalmas és meglehetősen 390

véres családtörténetből, a lényeg, hogy Victoria már felszabadult, modern, gyönyörű nőként akár a Brit Virgin-szigetek „arca” is lehetett volna. Idegenvezető­ ként dolgozott, csoportokat vitt Tortolára, Anegadára, Virgin Gordára és a többi közeli szigetre. Megnéz­ ték a naplementét, majd beültek a BVI Tourism fel­ iratú dzsipbe, és Victoria elvitte őket Carrot Baybe, egy tengerparti étterembe. Répa-öböl, hát ez tetszett Lucának. Az étterem terasza egy stégre épült, amely alatt dagály idején ott hullámzott a tenger. Mindenütt mécsesek világítottak, az asztalok lábánál szúnyogirtók füstöltek. A terasz egyik sarkában egy helyi zene­ kar calypsót játszott. Luca el sem akarta hinni, hogy néhány nap alatt ek­ kora utat tett meg - nem csak fizikailag, de lélekben, önmagában is. Amikor elindult, még nem tudta, ki ő és mit akar kezdeni az életével. Most pedig már kezd­ te megismerni magát, a múltját, és határozott tervei voltak a jövőjére nézve. Csupán néhány nap volt, mégis annyi mindent meg­ változtatott.

Victoria mesélt a rabszolgaságról, a rabszolgák fel­ szabadításáról, a gyarmatosításról, a szigetek múltjá­ ról, a mesésen kiszínezett kalóztörténetekről, azokról az időkről, amikor a Brit Virgin-szigetek a csempé­ szek paradicsoma volt, és mesélt az itteni mindenna­ pokról is. Közben időről időre megsimogatta Antonio karját, vagy néha sokatmondóan egymásra mosolyog­ tak Luca most érezte meg, két rendes, normális ember jelenlétében, hogy mennyire egyedül van. Igyekezett palástolni ezt az érzést. A szomszéd asztaltól a szél 391

kellemes illatot sodort feléjük, amit Luca ismerősnek talált, ettől még jobban összezavarodott, és kapóra jött neki, hogy ott állt előtte egy vékony, hosszú pohárban a Virgin rumból készült erős koktél. Nagyot kortyolt belőle. Meglepetésére az előétel és a főétel között le­ cserélték a teljes terítéket: a halványsárga damasztszalvétákat trendi lilára cserélték, és cseresznyevörös tányé­ rokon szolgálták fel a főfogást. Újból nagyot húzott a koktélból, aztán az ölébe tette a lila, fényes szalvétát. Ahogy megérintette a selymes szalvétát, ismét meg­ érezte azt az illatot. Rive Gauche. Erezte, hogy kiszalad a fejéből a vér.

- Igyunk... kettőnkre. Arra, hogy eljutottunk ide. - Én nem... én Renáta miatt nem érzem itt jól ma­ gam. - De most csak mi ketten vagyunk, te és én. Igyunk. A fiú odanyújtja a poharat, és a magáét koccintás­ ra emeli. Luca belekortyol a pezsgőbe, és szinte rög­ tön forogni kezd vele a világ. Később - valószínűleg később - fekete selyem ágy­ neműben fekszenek, belengi a szobát a Rive Gauche illata. Az ágy mellett vastag divatlap, rajta egy tányéron friss kaviár. Esznek és isznak, újra. Öleli a fiút, vadul öleli, és úgy érzi, valamit tennie kell, hogy ne hagyja el a srác. Mert valamiért minden olyan bizonytalan. Kortyol a pohárból, és most szerencsére nem jön viszsza a szédülés. Öleli Tomit, aki már a szenvedélyévé vált, érzi az il­ latát, ajkával érzi a bőrét, aztán fájdalmat érez, mint­ ha már közösültek volna, de ez most nem a szokásos kellemes zsibbadás az ölében, hanem égető fájdalom,

392

mintha erőszakoskodott volna vele a fiú. Holott Tomi nem erőszakos, jó vele a szex, mindennél jobb... Néha már azon kapja magát, hogy eltűnődik, mi lenne vele, ha Tomi elhagyná, ha nem lenne elég a fiúnak... Mert a srác egyre gyakrabban érezteti vele, hogy nem min­ dig „viselkedik jól”. Kell ez a kontroll, biztosan kell, hogy itt tartsa őt a földön, és ne szálljon el. Cserében pedig megkapja ezeket az élményeket, ezt az ölelést, a száguldást a motoron, a figyelmet, a tele­ fonhívásokat akár éjszaka is, az aggódást... Tomi magához húzza, és ő azt motyogja neki: - Valami történt velem. Érzem, hogy valami tör­ tént. - Lucc, kezdesz kiakadni, az történt. Vagy a sok munkától, vagy a sok agyalástól, de tessék, itt vagyunk, végre nyaralunk, és te... - Valami történt - mondja makacsul, és rémülten kutat az agyában, hogy mi történhetett az első ital és a mostani között. Elaludt volna? Belealudt a szeret­ kezésbe? Már tényleg kezd megbolondulni? Igen, va­ lószínűleg igaza van Tominak. Sokat dolgozik, sokat agyai, és kezd őrültségeket gondolni. A végén üldö­ zési mániája lesz. - Valami történt. Igen, az történt, hogy nem hiszel nekem, hogy percekre kihagy az agyad, félbeszakítod a szeretkezést, ellöksz magadtól, az történt - mond­ ja dühösen Tomi, és felkel az ágyból. Luca rémülten kap utána. - Ne menj el. Ne hagyj el soha - mondja, és a fiú vállát csókolgatja. - Nem hagyhatsz el soha... Dühös magára, amiért könyörög neki, immár nem először. De fél is, retteg, hogy elveszíti. Aztán a fiú végül megenyhül, magához húzza Lucát és simogat­ 393

ja a haját, egészen addig, amíg a lány megnyugszik és elalszik. Arról álmodik, hogy Tomival szeretne szeretkezni, de a fiú másvalaki karjába löki.

Két nappal később rájön, hogy ez nem álom volt. Menekül Firenzéből, menekül az életéből, mene­ kül Tomi elől, menekül saját maga elől.

Arra nyitotta ki a szemét, hogy egy arc hajol fö­ lé. Szemüveges férfi nézte komolyan, és megszólalt. -Jobban érzi magát? - Mi történt? - Elájult. Valószínűleg leesett a vérnyomása. Job­ ban van? - Igen, sokkal jobban. - Kortyoljon - mondta. Victoria térdelt mellette, és kortyonként itatta hűvös vízzel. Akkor jött rá, hogy hol van. A Répa-öbölben, Tortolán. Elvesztette az eszméletét egy étteremben. És sajnos arra is emlékezett, hogy miért.

Igyekezett jókedvet színlelni, de nem igazán sike­ rült. Antonio egyből haza akarta vinni, de ő igyeke­ zett megnyugtatni, hogy csak megszédült, mert egész nap nem evett, úgyhogy belediktáltak pár falatot a főételből, megitattak vele egy üveg vizet és két ká­ vét. Nem volt semmi baj a vérnyomásával, semmi baj a szervezetével. A lelkének volt baja, de ezt saját magának kell meg­ 394

oldania. Nem akarta Antoniót terhelni azzal, hogy mi­ féle kép villant be neki a damasztszalvétáról és a szom­ széd asztalnál ülő nő parfümjéről - még saját maga előtt is szégyellte, nemhogy elmesélje egy idegennek.

- Biztosan készen állsz az utazásra? - kérdezte Antonio már hazaérkezésükkor, a szálloda előtt. - Nem kellene pihenned? Az is lehet, hogy napszúrást kap­ tál. Egy-két napig még itt kellene maradnod, a hűvös szobában, és csak akkor elindulnod, amikor megerő­ södsz. - Csak fölösleges időhúzás volna - ingatta a fejét. - Szeretnék minél előbb a dolog végére járni. - Rendben. Jelentkezz, és ha bármire szükséged van, szólj. Ha szeretnéd, odarepülök. Csak egy szavadba kerül. - Miért vagy ilyen rendes velem? - Rendes? - csodálkozott Antonio. - Miért lennék rendes? Ez csak természetes, nem? Ismerjük egymást, és örülök, hogy előkerültél. Egyébként is... a cégtár­ sam vagy, csak nem hagyom, hogy feldobd a talpad! - nevetett. Luca megsimogatta a férfi karját. Talán túl bizalmas mozdulat volt, de elmondhatatlan hálát ér­ zett, hogy van valaki, aki önzetlenül, önmagáért akar segíteni neki. Hogy van, aki mellette áll a bajban. Már sajnálta, hogy Helent (most már Terinek ne­ vezte magában is, a beszélgetésük óta) nem faggatta a múltról. Mindössze arra kérte, hogy foglaljon neki szállást. Talán többet is beszélgethettek volna. Elbúcsúzott Antoniótól, és bement a szállodába. Tudta, hogy ismét nem lesz képes aludni éjjel, pedig semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy ne töltsék 395

be a gondolatait azok a régi képek. Nem beszélve ar­ ról, hogy most már tényeg itt az ideje, hogy kipihenje és összeszedje magát, hiszen szembe kell néznie To­ mival. És a saját múltjával.

21

Tudta, hogy most Londonban lenne a helye, másrészt viszont Moszkvában volt a helye, Olga mellett, a gye­ rekük mellett. Paul nem tudta elkísérni, egy nagy pla­ kátmegrendelést kapott a cége, de Teri nem bírt volna nyugodtan ülni Londonban, hiszen Olgának vitamino­ kat, ruhákat, finomságokat vásárolt, és szerette volna átadni. Szerette volna látni a babát, még ha csak mo­ nitoron is. Úgyhogy két napra elutazott Moszkvába, megint átesett a szokásos tortúrán a szocialista Feri­ hegyet idéző Seremetyevón, aztán hosszan malmozott a taxiban a Leningradszkij proszpekten, mire végre meglátta az ipari kéményeket, amelyek különös mó­ don már a lakott területet jelezték itt, Moszkvában. Bámulta az út mentén elhelyezett - számítógépeket, háztartási eszközöket reklámozó - óriásplakátokat, majd a gigantikus, sárgásvörös téglából épült háza­ kat, amelyek már egy letűnt világot idéztek. A sofőr átvágott a kék trolibuszok rengetegén, és végre meg­ érkeztek Olgáék házához. Két nap, illetve ha a reptéri bejövetelt és a vissza­ utat is beleszámítja, csak másfél, vagy talán csak egy - mégis megnyugvást hozott neki, hogy itt lehet eb­ ben a nyugtalanító, furcsa, eklektikus nagyvárosban. Olgának még csak az arcán, a szemén látszott, hogy 39 7

valami megváltozott. Valahogy más lett a tekintete, lágyabb az arca, lágyabbak a vonásai. Hagyta, hogy Teri az alhasán nyugtassa a tenyerét, és ő maga is elérzékenyült, amikor könnyeket látott Teri szemében. A gye­ rekük. .. a tenyere alatt ott a gyerekük, gondolta Teri. Muszáj volt ezt átélnie, megérintenie Olgát, és egy­ általán nem találta kínosnak, hogy egy másik nő hasán tartja a kezét. Kapcsolatot szeretett volna a babával, és ahogy lehunyt szemmel ült, és Olga - még lapos hasán nyugtatta a kezét, tudta, érezte, hogy kapcsolat alakul ki közöttük: közte és a baba között. Hirtelen biztos lett benne, hogy szeretné ezt, szeretne legalább havonta egyszer eljönni, vagy talán többször is, hogy érezze a babát, lássa a fejlődését, hogy kapcsolatot te­ remthessen vele, hogy beszélhessen hozzá... Talán Ol­ ga is megérti, és biztosan nem veszi rossz néven, hogy egy idegen nő simogatja a hasát. Másnap elmentek együtt a klinikára. Bekísérte Ol­ gát a modern vizsgálóhelyiségbe, ahol az orosz nőnek bevezettek egy kis rudat a hüvelyébe. A rúd feje az ult­ rahangfej volt, és hamarosan megjelent a monitoron egy... hát, Teri nem ismerte volna fel, hogy az a pici­ ke folt egy magzat, de az orvos felnagyította a képet, és a nyíllal egészen pontosan megmutatta, hol a baba. Teri a könnyeitől nem is látta igazán. Megkapta a felvételt a babáról, a saját gyerekükről, és csak ült ott, mint akit fejbe vertek. Az öröm szin­ te megbénította. - El kell dönteniük, kérnek-e magzatvízvizsgálatot - mondta később az orvos, és várakozón nézte Terit. - Nem értem. - Vannak szülők, akik szeretnének biztosak lenni abban, hogy a magzat nem szenved semmiféle kimu­ 398

tatható betegségben, például Down-kórban. Ehhez a negyedik hónapban egy kis mintát kell venni a mag­ zatvízből - magyarázta Szovodnij doktor. - Az eljárás lényege, hogy a kismama hasán ultrahangos megfigye­ lés és irányítás mellett beszúrunk egy nagyon vékony tűt, és azon keresztül veszünk mintát a magzatvízből. Nem egészen kockázatmentes, az esetek egy százalé­ kában vetéléshez vezethet, viszont biztosan kizárha­ tók vele bizonyos betegségek. A vizsgálat másrészt a gyermek nemét is megmutatja, de természetesen nem ezért szoktuk elvégezni. - Nem szeretnénk - felelte Teri némi mérlegelés után. - O a mi babánk, és bízom benne, hogy egész­ séges lesz. - Harmincöt év felett minden nőnek felajánljuk a lehetőséget, mert az idősebb anyák esetében nő a Down-kór esélye - folytatta az orvos. - Természete­ sen vérből is elvégezhető a vizsgálat, már több kom­ ponensből is, amely elég jó eredményt adhat, de csak valószínűsíti a diagnózist, és előfordulhat fals pozitív, de fals negatív eredmény is. A magzatvízvizsgálat vi­ szont teljes bizonyossággal megerősíti vagy kizárja a Down-kór lehetőségét. Nem akarom rábeszélni, de tudnia kell róla. - Maga mit tanácsolna, ha a saját feleségéről lenne szó? Az orvos némi töprengés után azt felelte: - Nézze, maguknak elsőre sikerült a lombikbébi­ program. E z már önmagában nagyon jó hír. É n ... magánemberként azt mondom, bíznék a vérvételben. Kiküldhetünk egy mintát egy nagyon megbízható lon­ doni laboratóriumba is, és a két eredményt egybevet­ ve hoznék döntést. 399

- Rendben - bólintott Teri. - Reménykedjünk ben­ ne, hogy jók lesznek a laboratóriumi eredmények.

Amíg Olgától vért vettek, a vérnyomását mérték és nőgyógyászati vizsgálatot végeztek, Teri a váróban ücsörgött. Megcsörrent a telefonja, és csodálkozva lát­ ta, hogy Lengyel Luca keresi. - Szia, Luca. Moszkvában vagyok - szólt bele hal­ kan a telefonba. - Én pedig egy karib-tengeri szigeten. - O, de szuper! Akkor kipihened magad... - H á t nem egészen... Mindegy, majd elmesélem. Mikor leszel Londonban? - M a este repülök vissza. - Akkor... találkozhatunk? - Persze! Jössz Londonba? Nálunk fogsz lakni, tu­ dod, megbeszéltük! - Tudom, de most kicsit átvariáltam a dolgokat. Arra szeretnélek megkérni, hogy - biztosan nem té­ ged kellene terhelnem ezzel, de nincs senki más, akit megkérhetnék -, szóval hogy foglalj nekem két szo­ bát valamelyik nem túl drága, de központi hotelben! Két egyágyast. - Majd elmagyarázom. Megharagudtál? - Dehogy haragudtam. -U gye, nem tőled kellene ezt kérnem... - Luca hanga kétségbeesettnek tűnt. - Dehogyisnem. Holnapra megvan a szobafoglalá­ sod, csak mondd a dátumokat... És mi mikor találko­ zunk? Eljössz hozzánk, ha megérkeztél?

- Ha megmondod a címedet, akkor a reptérről oda­ megyek. .. De csak akkor, ha tényleg nem zavarok. - Ne viccelj... Mondtam már, hogy várunk!

Gyorsan beírta az iPhone-jának naptárjába, hogy este első dolga legyen a szobafoglalás, riasztást is kért hozzá, aztán már jött is Olga, mosolyogva. Az orvos közölte, hogy a vizsgálat során mindent rendben ta­ láltak. Teri, bár ehhez nem volt joga, megkérdezte: felvennék-e Olgát betegállományba, hogy ne kell­ jen hajolgatnia, cipekednie a munkahelyén. És ezzel egyidejűleg odaadott Olgának egy borítékot, annyi pénzzel, hogy már ne kelljen a szülésig dolgoznia. Ugyanakkor félt is egy kicsit: vajon elfogadja-e ezt a lehetőséget Olga? Mi van, ha annyira félti az állá­ sát - nyilván joggal - , hogy még a kilencedik hónap­ ban is dolgozni akar? Hiszen az ő élete nem áll meg a szüléssel. Neki vissza kell mennie, hogy eltartsa az egész családját... De Olga megkönnyebbült. Hál’ istennek. És bele­ egyezett, hogy otthon maradjon, legalább többet le­ het együtt a gyerekeivel. A klinika luxusautójával hazavitték Olgát. Teri a panelház előtt búcsúzott el tőle, előbb esetlen ölelés­ sel, aztán feladta tartózkodását, és szeretettel, hálával szorosan ölelte a lányt. Elérzékenyülve szállt be a kocsiba. Késésben voltak, úgyhogy a sofőr - mint sok gazdag moszkvai, ahogy azt Igor korábban mesélte - feltett egy kék villogót a kocsi tetejére, szirénára kapcsolt, és úgy száguldottak ki a reptérre, hogy minden autót leszorítottak a soksávos 401

útról. A moszkvaiak kiváltsága... Ha pénzed van, el­ éred a gépet. Ha pénzed van, itt mindent megtehetsz.

Túlesett az útlevélvizsgálaton és a vámkezelésen keserves egy procedúra volt, kiszúrták a bőröndjét, és fenekestül felforgatták -, felszállt a British Airways gépére, és hátradőlt az ülésen. Ezért határozottan há­ lás volt. A brit légitársaságtól megkapta aranykártyás törzsutasként az upgrade-olás lehetőségét minden uta­ zása alkalmával, és így a kényelmes business elásson utazhatott. A stewardess indulás előtt frissen facsart narancslevet és pezsgőt kínált a businessutasoknak. Teri nem kért semmit. Ettől a mozgalmas két nap­ tól, illetve az iménti eszeveszett száguldástól és az iz­ galomtól, hogy eléri-e a gépét - de persze leginkább a hormonkezelés utóhatásai miatt -, teljesen felkava­ rodott a gyomra, amihez a felszállás után, a turbulen­ ciától, még hányinger is társult. És a lelke is rendesen fel volt kavarva.

22

Luca San Jüanból, a reptérről, beszállás előtt még te­ lefonált egyet. -M o st indulok, reggel már Londonban leszek. Hogy állsz? Nem gondoltad meg magad? - Készen állok a kalandra - nevetett a férfi a tele­ fon másik végén, a világ túlsó felén. - Sőt alig várom. - Megvan a jegy? - Persze. A reggeli géppel indulok. Délelőtt ott le­ szek, de nem beszéltük meg, hol találkozunk. - Mert még én sem tudom. Elvileg lefoglalják a szállást, de csörgess meg, amikor leszálltál. Akkor min­ dent pontosítunk. - Oké. Ne izgulj, megbízható vagyok. Ott leszek. - De ugye, nem mondod el... neki? - Senkinek. Megígértem. - Köszönöm. - Olyan rejtélyes ez az egész, mintha egy krimibe csöppentem volna. - Holnap már nem lesz ennyire rejtélyes... bár nem tudom... - J ó utat, nemsokára találkozunk. Luca bontotta a hívást, és elmosolyodott. Holnap... 403

egy kicsit közelebb jut majd a régi álmaihoz. Ahhoz, hogy független, szabad nővé váljon.

London felé tartva azon tűnődött, hogy annak ide­ jén vajon miért akart mindenáron a brit fővárosban élni. Miért volt ez a város a szemében a szabadság, az érvényesülés városa? Hiszen akkor nem sokra ment vele, hogy otthon van Londonban... Bár abban az ő hülyesége is közrejátszott. Mindenesetre kíváncsi volt Londonra, a mostani Londonra, arra, hogy mit jelent majd most neki - és ez a kíváncsiság jó érzéssel töltötte el. Még azt a féle­ lemmel vegyes izgalmat is elnyomta, amit a két nap­ pal későbbre időzített találkozás miatt érzett.

ÖTÖDIK RÉSZ

1

- Luca! Jól utaztál? Nem vagy nagyon fáradt? -T e ­ ri a reptéren várta a lányt; kiment elé, annak ellenére, hogy ő maga sem aludt valami sokat az éjjel. Mégis igaza volt Szovodnij doktornak, amikor a hormonke­ zelés kései mellékhatásaira figyelmeztette: álmatlanul töltötte az éjszakát, mert rossz volt a gyomra. De az is lehet, hogy az ecetes-hagymás hal feküdte meg, amit még Olgáéknál evett. Paul azt hitte, Teri még mindig a moszkvai élmények hatása alatt van, és az izgalom­ tól nem tud aludni, amin persze nem csodálkozott, de Teri érezte, hogy valami más oka is lehet az álmatlan­ ságának. És most ott állt előtte a lány, aki miatt an­ nak idején vállalkozott az önkéntes munkára. Meny­ nyit aggódott miatta... azután, hogy eltűnt a szeme elől. Amikor később megtudta, hogy balesetet szen­ vedett, megkereste a kórházban. Sajnos Luca kómá­ ban volt, de Teri egy nővérrel tartotta a kapcsolatot, így tudta meg a jó hírt, hogy Luca hat év kóma után magához tért. És most napbarnítottan ott állt előtte a lány, kicsit lefogyva, de kisimult arccal. - Nem vagyok fáradt. Aludtam a gépen. Luca tudta, hogy Terihez nem kapcsolódnak rossz emlékei. Ugyan csak homályosan tudott felidézni ezt407

azt, de abban biztos volt, hogy Teri sosem ártott ne­ ki, sőt, segített... Útban a városba Teri arról mesélt, hogyan került Londonba, felidézte azt a régi bangkoki fotózást és a megismerkedését Paullal, Luca pedig elmesélte az ébredését, az „új” életét, néhány tárgyilagos monda­ tot mondott Délegyházáról, a redőnyboltról, és arról, hogy Virgin Gordára azért kellett elutaznia, hogy viszszahozzon magában néhány fontos emléket, és köz­ ben kiderült, hogy résztulajdonosa egy rumüzemnek. - És a modellkedés? Már nem érdekel? - kérdezte Teri. Luca vágott egy grimaszt. - Nem tudom, hogy képes lennék-e... képes lennék-e újra belevágni. Nem érzem, hogy olyan nagyon fontos lenne ez nekem. Nem is az erő vagy az elszánt­ ság hiányzik... hanem valahogy... Tudod, azt hittem, amikor magamhoz tértem, hogy huszonkét éves ma­ radtam, és közben rájöttem, hogy a lelkem huszon­ nyolcnál jóval idősebb lett. Ha megmaradtam volna a lelkemben huszonkét évesnek, akkor talán érdekelne. - Megértelek. A kívülállók azt hiszik, hogy a mo­ delleknek aranyéletük van, dől hozzájuk a pénz, és ün­ nep minden napjuk. Csak a csillogó felszínt látják. De ha gondolkodó ember vagy, akkor teher is... Luca bólintott. De ezt csak ők érthetik, akik ben­ ne voltak. Mások szemében mindez csak fanyalgásnak tűnt volna: két nő, aki jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Igaz, hogy már egyikük sem volt benne... és Luca soha többé nem is akart visszatérni.

A belvárosba érve Luca felderült. A szálloda, ahol Teri szobát foglalt, egy egyirányú, keskeny utcában állt,

ami egy körforgalomba, illetve egy kis térbe torkollt. A tér egyik sarkában színház üzemelt, Luca felfedez­ te a Chicago musical óriásplakátját. A szálloda utcá­ jának mindkét oldalán apró kávézók, reggelizők, kis cipő- és ruhaboltok sorakoztak. Egyesek siettek, nyil­ ván a munkába, mások croissant-t ettek és kávéztak a kirakatüveg mögött. Luca nem tudta, pontosan hol lehetnek, de a hangulat már most magával ragadta. Lerakták a bőröndjét a hotel recepcióján, aztán tovább is mentek, igaz, már csak pár perc volt az út: Luca a Covent Gardent már akkor felismerte, amikor feljöt­ tek Teriék lakóházának föld alatti garázsából. Teriék nappalijából rálátott a Covent Gardenre. Ahogy nézte a lakást, arra gondolt, pontosan ilyet sze­ retne ő is... Modern, kényelmesen berendezett, szellős, tágas lakást, amely a nyüzsgésre nyílik: egy olyan tér­ re, ahol éjjel-nappal zajlik az élet. Teri férje már nem volt otthon, és Teri főzött egy kávét. Luca az ablak­ ból bámulta a kilátást, a környező, szép épületeket, a járókelőket, a kicsi üzleteket.

- Szóval... ? Miért nem nálunk laksz? Emlékszem, amikor utoljára találkoztunk, arról álmodoztál, hogy egyszer majd Londonba költözöl, és nyitsz egy ügy­ nökséget - huppant Teri a kanapéra, és hellyel kínál­ ta a még mindig az ablaknál álldogáló lányt. - Akkor még nem is értettem igazán, mi vonz Londonban enynyire... - Elmesélem, majd később elmesélem, hogy miért jöttem, és miért nem lakom nálatok. De előbb... Sze­ retnék megtudni egy csomó mindent - kortyolt bele idegesen Luca a kávéba. - Például az ismeretségünk­ 409

ről, és az utolsó találkozásunkról... Vannak emlékeim, de homályosak. Az utóbbi napokban egyre több em­ lékem tér vissza, és tudom, hogy valami nagyon fon­ tos hozzád is köt, de... Teri is kortyolt a kávéból, hogy időt nyerjen. Ezek szerint Luca... Luca nem emlékszik, hogy mi történt vele, amikor utoljára találkoztak? Nem mondhatja el neki. Ugyanakkor, ha kedveli a lányt, akkor el kellene mondania. De pont tőle tudja meg? És van-e értelme annak, hogy most, utólag mesélje el neki? Luca megérezte Teri vívódását. - Dolgoztunk együtt? - Láttalak egy fotózáson, még New Yorkban. Ott ismerkedtünk meg - bólintott Teri. - Én aznap végez­ tem valahol, és az ügynökségen volt dolgom, te pedig egy castingra érkeztél. Beszéltünk pár szót. Aztán ki­ derült, hogy nincs nálad... hogy megjött a menzeszed, és nincs nálad tampon, nálam pedig volt. Ilyen egy­ szerűen kezdődött.. .Telefonszámot cseréltünk,és ké­ sőbb összefutottunk itt-ott a világban. H ajói emlék­ szem, egyszer Budapesten, egyszer Bécsben, egyszer pedig együtt repültünk Rómába. Nagyon... - tétová­ zott, majd kimondta. - Nagyon magányos voltál. Ha­ tározott, céltudatos, de magányos. Folyton ugyanazt a könyvet hurcoltad magaddal, New Yorkban elmesél­ ted, hogy alig fél éve érettségiztél, de már magánta­ nulóként; a gimis barátaidat elveszítetted, és a szak­ mában nincsenek barátnőid. Kicsit sajnáltalak, mert a fiatalkori önmagamat láttam benned. - Aztán... Mi történt legutoljára? - Jó, akkor elmesélem, hogy velem mi történt - tár­ gyilagos volt a hangja, mert látta, hogy Teri vívódik, 410

válaszoljon-e a kérdésre. - Amikor Virgin Gordára utaztam, sok emlékem visszatért, de ezt már említet­ tem idejövet. Szóval, rájöttem, hogy mielőtt balese­ tet szenvedtem volna, én már csak menekültem. Pár nappal ezelőtt, egy karibi vacsorán megcsapta az or­ romat egy parfüm, a Rive Gauche jól ismert illata. És ehhez még hozzájött az, ölemben lévő damasztszalvéta ismerős érintése, elájultam. Teri csodálkozva pillantott rá. - Igen, nem tudom pontosan, hogy elvesztettem-e az eszméletemet, vagy csak belezuhantam az emléke­ imbe. .. Te ismerted az akkori barátomat? - Nem. - Vele kapcsolatosak az emlékeim. Azt hiszem, viszszajött az egész... A huszadik szülinapomon találkoz­ tunk, és kábé két évig voltunk együtt. O volt az első tartós kapcsolatom. Sok mindent csak most kezdek megérteni... - tűnődött el egy pillanatra Luca, majd folytatta. - Szóval, elutaztunk nyaralni. O találta ki, hogy Firenzébe menjünk. Ott volt kint egy régi barát­ nője, aki egyébként az ügynököm lett, mert Tomi megfűzött, hogy ez a lány majd kézben tartja az ügyeimet. Persze nemigen volt rá szükségem, mert egy külföl­ di ügynökség képviselt a kinti munkákon, de átadtam neki a menedzselésem egy részét és a hazai munká­ kat. Csak a barátom kedvéért, meg persze kicsit azért is, mert Magyarországon nem volt kiépült kapcsolatrendszerem, és nem akartam bármit elvállalni, csak sokszor nehéz volt nemet mondani. Arra gondoltam, egy ügynök mégiscsak könnyebben megteszi ezt he­ lyettem, és levadássza majd a jó munkákat. - Elmentetek Firenzébe... - Igen. Mostanában jöttem rá, hogy ez a fiú telje­ 411

sen elvette az eszemet. A hatalmába kerített, és min­ den lehetséges módon igyekezett aláásni az önbizal­ mamat. Sőt időnként valami szert is használt, hogy később ne emlékezzem a történtekre... És Firenzé­ ben valami nagyon durva dolog történt. Az első éjsza­ kára nem emlékszem tisztán. A másodikra sem. De a harmadik napon...

Nagyon furcsa, hogy minden este kiesik az emléke­ zetemből, és arra térek magamhoz, hogy Tomi mel­ lett fekszem az ágyban, a selyemlepedőn, érzem az új parfümöm illatát, ég az ágyékom és kóvályog a fejem. Tomi szerint valami nem stimmel velem, a fejemmel, ha semmire sem emlékszem. És mindig a pezsgőzés után esik ki minden az em­ lékezetemből. Ma este nem fogok inni. Vagy legalábbis nem a sa­ ját poharamból. Óvatosan kicserélem a poharakat. Koccintunk. To­ mi belekortyol az italba, majd felhajtja az egészet. Én teljesen jól érzem magam, Tomi tekintete viszont meg­ változik. Hirtelen nevetni kezd, és hetet-havat össze­ hord, nem is értem, miről beszél. Kisvártatva kopog­ nak. Felkapom a furdőköpenyt, és kinyitom az ajtót. Egy férfi áll ott, és olaszul mond valamit, majd tört angolsággal folytatja, hogy megvárakoztattam. Átölel, és le akarja tépni rólam a fürdőköpenyt. Sikítok, és ököllel az arcába vágok. Tomi kába mo­ sollyal üldögél az ágyon, szemmel láthatóan nem ér­ zékeli, mi történik körülötte. A fickó elmenekül, To­ mi marad, az idétlen mosolyával, és közli velem, hogy szeret. Tuti, hogy valami szer volt a pezsgőben. 412

Hirtelen beugrik, hogy mi történhetett. Hogy mi­ ért van az a négy magyar lány abban a lakásban, aho­ vá Renátával benéztünk. Nincs hová mennem. Tomi vigyorog, mint a tök, hi­ ába mondok neki bármit, csak bólogat, amikor köz­ löm, hogy elhagyom. Az éjszaka közepén eltaxizom a cuccaimmal a vá­ ros szélére, ahhoz a parkolóhoz, ahol a kocsimat hagy­ tuk, beülök, és padlógázzal indítok. Beleborzongok a gondolatba, hogy ha nem cserélem ki az italokat, ak­ kor valószínűleg sosem tudnám felidézni, hogy mi tör­ tént velem az előző két éjszaka. így viszont munká­ ra kényszerítem az agyam, és már rémlik, ahogy egy vadidegen férfi ölel. Bár úgy érzem magam, mintha valamivel lelassították volna a gondolkodásomat és a testemet is, mégis próbálok védekezni. Ez nagyon tet­ szik az olasznak, angolul catnek nevez, és a végén be­ lém hatol. Ugyan nevetek, vagy legalábbis mosolygok, de belül zokogok. Már mindent tudok. Megerőszakoltak. Két este is, egymás után. Megállók egy telefonfülkénél, és feltárcsázom a rendőrséget. Bemondom nekik a címet, amit még Tomi írt fel idefelé jövet, hogy itt találjuk Renátát (az olasz pasija lakásán), és elmondom, igaz, angolul, hogy a lakás lakói a szemközti ház egyik emeletén prosti­ túcióra kényszerítenek több magyar lányt. Fogalmam sincs, kényszerítik-e őket, de velem ezt tették. Bontom a hívást. Nem akarok kérdésekre válaszolni. Hazáig nyomom a gázpedált, csak egyszer állok meg pisilni, valahol Ausztriában, a hegyek közt, egy nyil­ vános parkoló mosdójánál. És azt is tudom, hogy elég volt. 4i3

El kell tűnnöm Tomi elől, Renáta elől, el kell tűn­ nöm az életemből. El kell felejtenem Tomit. Azt hittem, őrülten fog fájni a szakítás, ha egyszer sor kerül rá, de nem fáj. Hirtelen nagyon tisztán látom a kapcsolatunkat, azt, hogy mindvégig kihasznált, ma­ nipulált, és nyilván nem kevés pénzt kapott egy „ma­ gyar topmodellért”, akit könnyű szívvel odalökött né­ hány jómódú, szexéhes olasz férfinak. Remélem, hogy legalább éjszakánként csak egynek. Csurog a könnyem, mégsem töröm a fejem a boszszún, vagy azon, hogy vajon elkapták-e Renátát, és vajon beköpte-e Tomit. Leszarom őket, ez az igazság. Szörnyen gyűlölöm magam, amiért ilyen elvakultan beleszerettem egy kisstílű, aljas, hazug srácba. Soha többé nem leszek szerelmes. És most vége. Szakítok mindennel, ami a korábbi életemhez kötött.

Luca halkan és kimérten beszélt. Már nem tudott sírni. Megrázta a visszaemlékezés, de az még jobban megrázta, hogy csak nemrég állt össze a fejében a kép. Amikor elhallgatott, kérdőn nézett Terire. - Felhívtál, hogy tudnék-e neked valami munká szerezni, „jó messze Magyarországtól” - kezdte re­ kedten Teri. - Én akkoriban egy ügynökségben hal­ lottam, hogy európai modelleket keresnek luxushajóra, divatbemutatókhoz. Nem volt túl kecsegtető ajánlat, inkább kezdő modelleknek való, indulásnak, de elég szép pénzt ígértek érte. Úgyhogy találkoztunk, és... elmesélted, mi történt. Akkor érkeztél haza, zakla­ tottan. Nem mondtál neveket, csak elmondtad, hogy kint feljelentetted őket, és félsz, hogy megtalál a volt 414

barátod, és a cinkosa, egy nő. Nem mondtad, hogy az a nő... az ügynököd volt. Illetve arról meséltél, hogy egyszer szeretnél majd egy ügynökséget nyitni Lon­ donban, olyan ügynökséget, ami bajba jutott, vagy leg­ alábbis megvezetett lányok érdekeit képviseli. - És te...? - Próbáltalak meggyőzni, hogy jelentsd fel őket Magyarországon. De persze megértettem azt is, hogy félsz. Mégis bátorítottalak... Aztán láttam, hogy erő­ sebb a félelmed. Segítettem, hogy felvehesd a kapcso­ latot az ügynökséggel. Még azon a héten visszahívtál, hogy a hajós cég londoni tréningjén vagy, és már a tiéd a munka. Haza sem utazol, mert kaptál egy speciális vízumot, amivel egyenesen Miamiba repülsz, és rög­ tön munkába is állsz az egyik hajón, a karibi térség­ ben. Azt mondtad, ha visszajössz, akkor talán szem­ be tudsz majd nézni azzal, ami történt, de még időre van szükséged. És meg fogsz keresni engem. É s... adtál nekem valamit, hogy őrizzem meg neked a viszszatérésedig. Teri komolyan nézte Lucát, majd hozzátette: - Én pedig akkortól kezdve azon törtem a fejem, hogyan segíthetnék azoknak a magyar, illetve kelet­ európai lányoknak, akik ilyesmibe keverednek... Ta­ láltam is egy angol szervezetet, ami pénz híján ugyan csak erkölcsi támogatást tudott nyújtani, de az is so­ kat ért... Hozzájuk irányítottalak, és te azt ígérted, el­ mész, és vallomást teszel. Később persze, amikor már én is beszálltam ötletekkel és pénzzel ebbe a szerve­ zetbe, sőt támogatókat is szereztem, megtudtam, hogy nem jártál náluk, de megértettelek... Lucának most esett le. Akkor hát annak idején, Vir-

4i5

gin Gordán csak azt hazudta Tominak, hogy vallomást tett Londonban ellene... - Jó , így már tiszta a kép - bólintott. - Köszönöm, hogy segítettél. Szerintem megmentettél. - Nem egészen... Hiszen majdnem belehaltál egy motorbalesetbe. Hogy történt? - M ajd... majd elmesélem. - És most már elárulod, ki volt az a nő, az ügynö­ köd? - Nem tudom, hogy ismered-e... Már másban uta­ zik, azt hiszem. Valami videosorozatot készít a netre. Aradi Renátának hívják.

Aradi Renáta. Teri gyomra összeszorult. Remélte, hogy csupán névazonosságról van szó. Mi­ ért is ne lehetne több Aradi Magyarországon? Nyil­ ván sokan vannak. De azért nem enyhült a gyomorfájása. Egyetlen telefonhívás, és megtudhatja. De meg akarja-e tudni?

- Azt mondtad, adtam neked valamit - zökkentet­ te vissza a jelenbe Luca, és kérdőn nézett rá. - Igen. Egy borítékot - felelte Teri, odament az egyik szekrényhez, elővett a fiókból egy lezárt borí­ tékot, és átadta Lucának. A lány megtapogatta, és va­ lami keményet érzett benne. Majd’ megőrült a kíván­ csiságtól, mégsem bontotta ki - egyedül akart lenni, amikor ezt megteszi. - Köszönöm. Bár nem tudom, mi van benne, kö416

szőnöm, hogy megőrizted, és azt is, hogy nem bon­ tottad fel. - Amikor meghallottam, hogy balesetet szenved­ tél, tépelődtem, mitévő legyek. Bontsam fel? De aztán arra gondoltam, hogy nem tehetem, hiszen nem ha­ talmaztál fel rá. Vagy küldjem el a szüleidnek? Nem mertem, mert fogalmam sem volt, mit rejt a borí­ ték, és hogy nem okozna-e esetleg fájdalmat nekik Teri úgy érezte, hogy magyarázkodnia kell. - Végül beraktam egy fiókba, de mindig nyomasztott, hogy itt van, és talán segíthetett volna neked, rajtad, vagy nem is tudom... - Lehet, hogy így segít - mosolyodott el hálásan a lány.

Luca nem sokkal később elbúcsúzott - megígérte, hogy majd később elmeséli, miért érkezett váratla­ nul, lóhalálában Londonba -, és a Teritől kapott tér­ képről tájékozódva elsétált a szállodáig. Igazán nem volt messze. Még nem foglalhatta el a szobáját, ezért a hallban várakozott, a kényelmetlenül puha, süppedős, óriási kanapék egyikén, és egy magazint lapozga­ tott. És újra ráeszmélt, mennyire nem vágyik egyetlen porcikája sem arra, hogy fotózzák. Annak idején bele­ csöppent a szakmába, amikor egy fotós felfedezte őt a gimi udvarán, és elkészítette a portfolióját, majd rög­ tön munkát is szerzett neki. Egy ideig élvezte, hogy fényképezőgépek és kamerák szegeződnek rá, de ké­ sőbb már csak a „kemény munka” maradt. Még min­ dig nem merte felbontani a borítékot: úgy érezte, csak akkor teheti meg, amikor egyedül van a szobájában.

4i7

Megrezzent, amikor valaki megérintette. Felnézett, és elmosolyodott. - Helló. Már vártalak. Zsombor állt mellette. - Régóta vársz? - kérdezte a férfi. - Dehogy. Jelentkezz be, add le a csomagodat, az­ tán megyünk kamerát venni. - És majd elmeséled, mi ez az egész? - Persze... Hát ez a mai nap a visszaemlékezésről szól. Örült, hogy Zsombor ott van vele. Valahogy kezdte úgy érezni, hogy Londonban most csak barátok veszik körül, csupa olyan ember, akik nem ártanának neki. Ez nagyon jól jött, hiszen fel kell töltődnie, mi­ előtt Tomival találkozna. Még egy nap töltődés... és koncentrálás.

2

Teri a WAA kampánymegbeszélése után bement a mosdóba, és amikor kezet mosott, a tükörbe pillan­ tott. Idegen arc nézett vissza rá. Nem, ismerte ezt az arcot, de most más volt, mint rendesen, valamiféle sejtelmességet fedezett fel rajta, mintha meglágyul­ tak volna a vonásai... Egy csapásra megértett mindent. Kiment az arcából a vér, és szédülni kezdett. Felhívta Pault, még a vécéből, az sem zavarta, hogy a telefonba nyilván behallatszik, ahogy az egyik vécé önműködően öblíteni kezdett.

Nem sokkal később Paul irodájának mosdóját sa­ játította ki magának, kezében egy műanyag pohárral és egy tesztcsíkkal. Együtt nézték, amint az íróasztalra lefektetett teszt­ csík rózsaszínné válik, majd megjelenik rajta egy vilá­ goskék vonal. Aztán keresztben egy másik. Végül az ellenőrző ablakban is láthatóvá vált egy kék vonal. Paul megsimogatta az arcát, Teri pedig sírva fakadt.

419

- N e haragudj... De mi lesz a babánkkal? Aki Olga méhében növekszik... - Gyereket vársz, Teri. - Tudom. Hacsak... hacsak nem a hormonkezelés utóhatása... - Ennyi idővel később? Nem hiszem. - Nem tudom - törölte meg a szemét. - Gyereket vársz. - Igen. És már várunk egy gyereket, elfelejtetted? - Akkor majdnem ikrek lesznek. - Majdnem ikrek... - Teri elmosolyodott. Próbál­ ta felfogni, hogy mi történik velük. Nem sokkal az­ után, hogy leszívták az összes érett tüszőjét, valaho­ gyan mégsem „pihent” a hormonrendszere, hanem nagyon is aktívvá válhatott, hiszen teherbe esett. És most, ha minden igaz, egyszerre két babát várnak: az egyiket Moszkvában, a másikat itt... Egyszeriben úgy érezte, veszélybe került az a baba, aki Olga méhében növekszik. Mi lesz vele? Mi lesz akkor, ha ő is kihord egy babát? Paul vállára hajtotta a fejét. - Nem örülsz? - kérdezte a férje. - Mert én nagyon örülök. Meglepődtem, de boldog vagyok... Ilyen az, amikor lemegy rólad a teher, és tényleg ellazulsz... és összejön, amire vágytál. - Vágyom arra a babára is, akit Olga hord ki. Most mi lesz... vele? Velünk? - Mi lenne? - nézett rá Paul derűsen. - O is a mi gyerekünk, nem igaz? Kicsit bonyolult lesz majd elme­ sélni nekik, hogy a saját sejtjeinkből fogantak, mégis kis különbséggel jöttek világra, de hát veled... veled... - Velem mi? 420

- Veled így kerek az élet. A szabálytalanságában szabályos. Teri melegen nézett rá. Most jött rá, hogy egyálta­ lán nem a saját teste, egyáltalán nem a terhesség és a szülés miatt aggódik, hanem a másik baba miatt. És ez a felismerés hihetetlenül megnyugtatta. Elővette a telefont, hogy bejelentkezzen a londoni nőgyógyászához, doktor Howardhoz. Mert bizonyosság kellett, még ebben a „szabályta­ lanságában szabályos” életben is. Aradi Renátáról teljesen elfeledkezett.

3

H a ezt lerendezi, tényleg ki kell találnia, hogy mit kezdjen az életével. Nem mintha így nem érezte vol­ na jól magát, de muszáj lesz valami olyan melót ke­ resnie, amivel normálisan tud keresni, és közben nem kell lemondania a szenvedélyéről, a motorokról. Nézte, ahogy maguk mögött hagyják a várost, pró­ bálta fentről megkeresni, hol lakhat, felismerte az Ár­ pád hidat, de a gép feljebb emelkedett, és ő nekitá­ masztotta a fejét az ablaknak. Arra gondolt, valószínűleg sokan szemétségnek tartanák, amit csinál, de a lánynak - akit, ha min­ den igaz, sajnos már nem tart a bűvkörében, mert ez a Luca már nem a régi Luca - még van egy esé­ lye. Luca kapott egy esélyt az élettől, visszatért a kó­ mából, és lehet újra modell, amivel pénzt is kereshet. Vagy akár visszatérhetnek az emlékei, és eszébe jut­ hat, hogy vett egy fél rumlepárlót (bár ennek ő iga­ zán nem örült volna). Tehát Lucának sokkal-sokkal több lehetősége van, mint neki, aki csak a motoro­ záshoz ért. Tomi most áldotta az anyját, hogy egy­ valamihez ragaszkodott annak idején: ahhoz, hogy ő megtanuljon angolul. Nem mintha gyakran használ­ ta volna az angolt, de a karib-tengeri Antonióval ez volt a közös nyelvük, és Tomi kötve hitte, hogy ak422

kor is megkapta volna a pénzt, ha nem beszél angolul - illetve ha nem tudja Luca régi freemailes címének a jelszavát. Persze bármikor létrehozhatott volna egy újat is Luca nevében, de ezt a címet használta Luca még a baleset előtt, és így Antonio sem gyanakodott. Szerencsére. Lucának meg tényleg mindegy, hiszen az egészre nem emlékszik. Legalábbis nagyon reméli - a lány valószínűleg nyaralni ment a Karib-tengerhez, és nem arra a miniszigetre. Hiszen ha oda uta­ zott volna, akkor Antonio nem írta volna neki, hogy Londonba utazik, és ott találkozhatnak. Tomi azt is gyanította, hogy ezzel bedugult a pénz­ csap, úgyhogy újítania kell, vagy kisebbre cserélni az üzlethelyiséget... de az már egyenértékű lenne a le­ csúszással. Dühös volt Lucára, amiért akkor, Firenzében rájött a lány, hogy mi történt vele. Eleinte saját magára is dü­ hös volt, hogy belement Renáta eszement ötletébe, és kivitte Lucát. Ezt a szert - ami egyébként bolti for­ galomban volt, csak persze nem tudatmódosítóként, hanem erős tisztítószerként árulták, de Tomi egy bu­ liban megtapasztalta a hatását, amikor egyik haverja titokban egy keveset cseppentett belőle két csaj italába, akik ugyan bódult tekintettel, de mindent megtettek nekik, nevetve, készségesen, és amikor elmúlt a hatás, semmire sem emlékeztek - korábban már kipróbálta Lucán. Csak úgy, viccből, egyszer egy buliban - Lu­ ca akkor eszelősen elkezdett vetkőzni és röhögni, és ezt Tomi videóra vette -, egyszer meg otthon, amikor Luca kibírhatatlanul kötözködött vele. O csak kezes bárányt akart csinálni belőle, közben persze izgalom­ ba hozták a lány kitörési kísérletei. De azt máig nem értette, hogyan jött rá a lány Firen­ 423

zében, hogy mi történt. Renáta topmodellként ajánlot­ ta be a lányt néhány tehetős olasz kliensének, és nem átallott háromezer eurót kérni tőlük két óráért (a szer hatása három-négy órán át tartott, de igyekeztek elő­ vigyázatosak lenni). A két éjszaka hatezer eurót ho­ zott a konyhára, amin megosztoztak Renátával. Nem mintha Tomi örült volna annak, hogy Luca más férfi­ val van együtt, de így megbocsáthatónak találta a dol­ got: ő szervezte a randevúkat, és busás pénz ütötte a markát. És hát azokon az éjszakákon nem szeretke­ zett vele... Csakhogy a harmadik este az a rafinált kiscsaj kicserélte a poharakat, és Tomi így önmagát lőt­ te be, miközben Luca lelépett az olasz elől. Ráadásul felnyomta Renátát a rendőrségen. Nagy mázli, hogy Renáta éppen akkor ment haza az éjszakai kajavásár­ lásból, amikor a pasiját, Francót elvitték a rendőrök. Renáta félelmében azonnal elrohant Tomiért, a szál­ lodában találta, akkor kezdett kimenni belőle a szer hatása. Renáta végül beültette őt is a kocsiba, és ha­ zajöttek. Később Renáta apja nem kevés pénzt fizetett annak a négy csajnak, akiket a lakásban találtak a rend­ őrök - azért, mert a lányok nem nyomták fel Rená­ tát. A lányok jószántukból voltak ott, őket nem kény­ szerítette senki, de ha belekeverik Renit is az ügybe, a lányt - joggal - lesittelték volna. A lányok Franco el­ len vallottak, úgyhogy a férfit - akit rablásért köröz­ tek már egy ideje - nyolc évre lecsukták. Tomi és Re­ náta viszont megúszta. Luca durván kiszúrt velük. Jó, ma már talán nem dobná be a közösbe a barátnőjét - talán -, de akkor tényleg nagyon szarul állt anyagilag, és már nem volt pofája Lucától kölcsönkérni. Be akarta tömködni a lyukakat, hogy legalább a lakását ne vegyék el tőle. 424

Az a baj, sóhajtott, hogy mindig mást mutatott kifelé, mint ami legbelül volt. Ennek a képmutatásnak lett az áldozata: meg akart felelni az elvárásnak, megjátszot­ tá a „vagány, nagymenő srácot”. Lucát nem volt nehéz manipulálnia, bár akadtak pillanatok, amikor igazán szerette, és amikor majdnem felfedte előtte a sebez­ hetőségét. Ám aztán mégsem. Ha Luca rájött volna, hogy Tomi nem az, akinek mutatja magát, akkor el­ vesztette volna a hatalmát fölötte. De hát Luca végül így is rájött egy s másra, és ak­ kortól Tominak már tényleg nem volt hatalma felette. A férfi tudta, hogy Renáta azt gondolja: szándéko­ san rendezte meg a motorbalesetet, hogy megszaba­ duljon Lucától. Még fel is nézett rá emiatt. Renátának fogalma sem volt arról, hogy Tomi nem tehetett a balesetről. Esze ágában sem lett volna ilyen módon ártani Lucának. Nem beszélve arról, hogy ez­ zel saját magát is veszélybe sodorta volna. Nem, nem tehetett róla. Sokat gondolkozott rajta, mi történ­ hetett, miért történt a baleset... De nem talált iga­ zi választ. Hátradöntötte az ülését. Sajnálta, hogy Luca már régóta nem hívta fel, nyilvánvalóan egyszer s minden­ korra kicsúszott a kezéből. Pedig tett egy-két erőtlen próbát... Hogy miért küldte el neki a videót, miért vitte el a könyvét és a parfümöt...? Mit akart elér­ ni ezzel? Talán tudat alatt le akarta buktatni magát? Nem. A lány közelébe akart kerülni, mert Lucának is volt hatalma őfelette. Másképp, mint neki Luca fö­ lött. .. ezért egészítették ki egymást a múltban. Most egy kicsit szerette volna felcsigázni, előhívni belőle a régi Lucát - a hazugságokkal, a rejtélyes felbukka­ násaival. De Luca mintha kitörölte volna őt az em­ 425

lékezetéből. Többé nem varázsolta el Tomi jelenléte. Sajnos nem. Ebből már nem lehet semmit újraépí­ teni. Ennek vége.

4

- Ez egy piac volt. Itt árult virágot Elizabeth Doo little, a Pygmalion hősnője - olvasta előző nap, a te­ repszemlén Zsombor az útikönyvből. A férfi tovább olvasta a Covent Garden történetét, amelynek helyén réges-régen zárda állt, később pedig a város legszíne­ sebb zöldség-gyümölcs és virágpiaca. Csak jóval ké­ sőbb alakult ki a mai arculata: üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, teraszokkal, apró belső „piaccal”, a Kirá­ lyi Operaházzal a tér egyik sarkán, illetve a Szent Páltemplommal a másikon. Előző nap felfedezték a teret, és több éttermet is kiszemeltek a találkozó lehetséges színhelyéül. Végül a tér túloldalán lévő olasz pizzériára esett a választá­ suk, és Luca küldött egy sms-t Antoniónak a címmel, aki - ígérete szerint - azonnal továbbította e-mailen azt - az időponttal együtt - Tominak. És most ott ültek az olasznál, Zsombor Luca aszta­ lához közel, de bent, és nem a teraszon, olyan helyen, ahol nem állhat közéjük senki. Zsombor félig háttal ült Lucának, csak a kamera irányult Lucára és a má­ sikra. .. aki majd megérkezik. Luca tudta, hogy nem lenne szüksége még egy emberre... elintézné egyedül is, hiszen nem erőszakról van szó, hanem csak egy ügy végleges lezárásáról... a múlt tisztázásáról. In427

kább a lelkének volt fontos, hogy ott legyen Zsombor, akit ismer, aki tegnap délután óta a kamera kezelését tanulgatja, sőt ő tudta, hogy milyen vezeték nélküli mikrofont lehet összepárosítani a vadiúj kamerával... Ráadásul úgy állították be a pici kamerát, hogy csak az szúrhassa ki, aki kifejezetten Zsombor asztalát pász­ tázza a tekintetével. Úgyhogy Luca be volt kamerázva. A boríték is ott hevert a keze ügyében. Már csak Tomi hiányzott.

Három óra előtt néhány perccel Luca már izga­ tottan fészkelődött a székén. A Covent Garden kör­ nyékén, úgy látszott, nem volt fix ideje a reggelinekebédnek-vacsorának, mert az olasznál folyton telt ház volt. Nem lehetett azt mondani, hogy véget ért volna az ebédidő, mert újra és újra foglalt lett minden asz­ tal. Lucáék egykor érkeztek, külön-külön elfogyasz­ tottak egy-egy pizzát (Luca csak turkálta az ételt ide­ gességében), majd desszertet kértek, a végén kávét... És most rendelték mindketten a második kávéjukat. A pincér már láthatóan belenyugodott, hogy egy ide­ ig még nem adhatja ki a két kis asztalt másoknak, de nem zavartatta magát. Jártában-keltében Lucára mo­ solygott, aki időről időre belelapozott egy magazinba, de fel sem fogta, mit olvas. A képeket már kívülről is­ merte, annyit lapozgatta az újságot.

Három óra előtt egy perccel belépett az ajtón To­ mi. Farmerben és fekete, koptatott bőrdzsekiben, kis­ sé zilált hajjal, tekintete idegesen pásztázta az étter­ met. Luca szíve összeszorult. Ez a férfi... egy időben 428

álmai pasija volt, akinek bármit megtett volna. Bár­ mit. A szó szoros értelmében. Még most sem hagyta hidegen a srác, legalább­ is az első pillanatban, amikor észrevette: hevesebben kezdett dobogni a szíve. De aztán hirtelen, bár talán nem váratlanul - hiszen annyiszor átgondolta már, mit fog mondani és tenni a találkozáskor - úgy érezte, elhagyja az összes ereje. Hiszen ott áll előtte az a fér­ fi, aki - most már tudta - elrabolt hat évet az életé­ ből, vagy még többet, hiszen mindvégig, amíg együtt voltak, csak kihasználta és megalázta őt. Már nem a jóképű srácot látta benne. Felkavarodott a gyomra, és hányingert érzett. Tomi tekintete először átsiklott Luca fölött, majd hitetlenkedve visszatért rá. Luca nagy nehezen magá­ ra erőltetett egy mosolyt, és felállt. Látta, hogy a srác visszafordul a nyitott ajtó felé, de végül kényszeredett csodálkozással mégis elindult Luca felé. - Helló, Tomi. - Helló - felelte. Luca nem tudta, látta-e valaha To­ mit ilyen kínban. A srác végül leült a felkínált székre, Luca mellé. - H át... te? -Antonio engem küldött. És hoztam tőle neked valamit - mondta Luca, és előhúzott a táskájából egy vaskos borítékot, de nem adta át Tominak, csak letet­ te maga elé az asztalra. - Hát micsoda találkozás... - Mi ez az egész? - kérdezte idegesen a srác, és köz­ ben a borítékot nézte. - Gondoltam, beszélgethetnénk kicsit, mielőtt át­ adom neked az ajándékot - Luca halkan beszélt, de óvatosan meggyőződött róla, hogy a kis nyakkendő­ kamera, amit a blúzára belülről csíptetett fel, a helyén van. Tudta azt is, hogy Zsombor már elindította a fel­ 429

vételt, annak ellenére, hogy félig háttal ült nekik, lehaj­ tott fejjel, egy napilapot böngészve: mintha csak egy helybeli lenne, aki beugrott egy kávéra. Most Zsom­ bor volt az, aki erőt adott neki - hogy legyűrje mind­ azt, ami feltolult a gyomrából, hogy legyőzze a hányin­ gert. És a félelmet. Mert most, ahogy nézte a másikat, kezdte megérteni, hogy tudat alatt talán mindig félt tőle. Zsombor jelenlétéből merített erőt ahhoz, hogy végig tudja csinálni, amiért idejött, amiért elindult a világba... - Miről, Lucc? - Szóval már nem Fenyőfának szólítasz, mint „álta­ lában”, mint régen... - érezte, hogy elönti a düh. Lá­ tott egyszer egy darabot, amiben a főszereplő hason­ lóképpen manipulálta a feleségét, mint őt Tomi, mert az őrületbe akarta kergetni. Már azt is pontosan tud­ ta, hogy a srác sosem szólította őt Fenyőfának. Még az emlékeit is manipulálni akarta. - Ha akarod... - Tomi gyanakodva méregette, fo­ galma sem volt, hogy került oda a lány, és arról főleg nem, hogy mit akar tőle. - Mielőtt odaadom a borítékot, lenne néhány kér­ désem. ! *A - ...

i('

- Szerettél valaha? - Hát persze - vágta rá Tomi. - Akkor miért csináltad... ezt az egészet? - Miről beszélsz? - Arról, hogy megpróbáltad elhitetni velem, hogy gyenge és dilis vagyok. Arról, hogy... hogy még a bal­ eset után is belőlem akartál élni. Még Antoniót is meg­ kerested, hogy lenyúld a pénzemet.

- Nem, Tomi, nem szerettél, mert te nem tudsz normálisan szeretni. Csak önmagadat szereted, senki mást. - Figyelj, abban a rumlepárlós üzletben kicsit én is segítettem. -N em segítettél. Visszajöttek az emlékeim, mind egy szálig! - tört ki az indulat Lucából. - Semmiben sem segítettél, mindenből csak hasznot akartál húz­ ni! H a... ha egy kicsit is szerettél volna, akkor nem viszel ki Firenzébe, hogy ott beadj nekem valami ká­ bítószert, és eladd a testemet, a magatehetetlen teste­ met vadidegen férfiaknak! Hát tesz ilyet valaki azzal, akit szeret?! Többé nem bírt uralkodni magán, hiába határoz­ ta el, hogy higgadt marad. Hiába hitte azt, hogy túl van rajta, hogy magában lerendezte a dolgot - nyil­ vánvaló volt, hogy Tomi jelenléte rég elfeledett indu­ latokat vált ki belőle. - Én... - Te beadtál nekem valami szert, és porig aláztál azzal, hogy férfiaknak kínáltad fel a testemet! Tudod egyáltalán, hogy mit tettél? - Renáta volt... - kezdte Tomi, de Luca nem hagy­ ta, hogy befejezze. Kitört belőle a sírás. - Nem ő volt. Te voltál! Eladtál vadidegen férfiak­ nak, úgy, hogy ne is tudjak róla. A legrohadtabb sze­ métláda strici vagy, aki még csak nem is a „nehezebb” utat választottad, hogy erőszakkal belekényszeríts va­ lamibe, nem! Te úgy prostituáltál, hogy lehetőleg ne tudjak róla, hogy másnap semmire sem emlékezzek, hogy még jobban megalázhass! Hogy még csak vé­ letlenül se lázadhassak fel! És hogy minél több pénzt keress rajtam! És erre nincs magyarázat, ne is próbálj 43 i

beadni nekem valami rossz dumát, hogy beteg volt az anyád, és a gyógyítására kellett a pénz, vagy mit tu­ dom én... - Nézd, Renáta ugyanazt csinálta velem, mint én veled. Érted? - kérdezte Tomi, és várakozón nézett rá, miközben a száját dörzsölte. - Nekem is beadott valami gyógyszert, és aztán rábeszélt, hogy adjak be­ lőle neked is, és hogy milyen jó móka lesz... Aztán elhívott magával, mindegyik este, azzal, hogy van va­ lami üzleti ügye. Semmire sem emlékszem az egész­ ből. .. Ha így volt is, ahogy mondod, és nyilván így volt, értsd meg, hogy engem is manipuláltak... Luca Tomi szemébe nézett, és már majdnem elgon­ dolkodott ezen a képtelen mesén, de akkor a könynyein keresztül meglátta a tekintetét. Azt az alatto­ mos fényt, azt a sunyi oldalpillantást, a félelmet, és a színlelt magabiztosságot, amivel Tomi a hazugságot próbálta palástolni. Mint már annyiszor. Mint min­ dig. Csak eddig nem vette észre, mert vak volt. Elva­ kította a szerelem. Tomi hazudott. Erre Luca mérget vett volna. Lehet­ séges, sőt szinte biztos, hogy Renátával együtt agyalták ki az egész tervet, de nem kenheti a másikra az egé­ szet. Tomi adta el az ő testét, Tomi élősködött rajta, Tomi próbált mindenféle módon hasznot húzni belőle. - Hazudsz! - mondta ki végül. - Hazudsz, mert még ahhoz is gyáva vagy, hogy beismerd, hogy egy al­ jas, szar alak vagy! Hogy... hogy tönkretetted az élete­ met. .. - mondta, és már nem próbálta elfojtani a zo­ kogást. - Ne, ezt már tényleg nem kéne - pillantott körbe Tomi. - Ezt nem itt kéne megbeszélni, ne csinálj je­ lenetet! 432

- De csinálok, mert elvettél tőlem mindent, amim volt! Elvettél az életemből nyolc évet... - Már csak az hiányzik, hogy azt mondd, én lökte­ lek le a motorról! Itt és most szeretném közölni veled, hogy fogalmam sincs, mi történhetett, eszem ágában sem volt... - .. .elvetted az emlékeimet, elvetted annak az esé­ lyét, hogy valaha is higgyek valakiben... - nézte To­ mit, és közben folytak a könnyei. Saját magát siratta. Beleszeretett egy ilyen alakba? Hát hogyan történhe­ tett? Miért nem jelzett soha a radarja, hogy menekül­ jön ettől a férfitól? Hogy lehetett ilyen hülye? Maga előtt látta, ahogy az olasz férfi letép róla mindent, és szinte érezte a hüvelyében a fájdalmat, a megerősza­ koltak fájdalmát. Mélységes, gyötrelmes megalázottságot érzett. Aztán vett egy mély levegőt, és kifújta az orrát. - De tudod, mit, akkor is ki fogok jönni belőle. Már messziről fel fogom ismerni az ilyeneket, mint te vagy. Ha egyáltalán van még a világon hozzád fog­ ható becstelen, aljas alak. A kezdetektől manipuláltál, megpróbáltál függővé tenni, hogy tőled függjek lelki­ leg, és amikor ez sikerült, akkor egyre vadabb dolgok­ ba kényszerítettél bele! Bedrogoztál egy buliban, csak hogy lásd, milyen hatást érsz el vele?! Bravó! Levet­ kőztem melltartóra és hülyén vihogtam? Nahát, iga­ zán férfias dolog volt tőled. Aztán, amikor láttad, hogy működik, aljasul kitervelted a kis barátnőddel azt a fi­ renzei bűnügyet - mert hogy bűnügy, azt ugye te is be­ látod?! -, és némi lóvéért cserében eladtad a barátnő­ det. Basszák csak jól szét... Ezt tetted, igaz? - megint megremegett a hangja. - És ha mindez nem lett volna elég, amikor magamhoz tértem a kómából, újra meg­ kerestél. És újra manipulálni kezdtél! Becsempészted 433

azt a régi kölnit a lakásomba, elhoztad a régi köny­ vemet, csak hogy újra elkezdjek félni, és egyszer csak betoppantál... - elhallgatott, újra kifújta az orrát, mi­ közben Tomi idegesen piszkálta a körmével az asztal­ lapot. - És amikor betoppantál, és rájöttél, hogy nem emlékszem semmire, akkor megpróbáltad újra bead­ ni nekem, hogy őrült vagyok! Micsoda rohadék vagy te...?! - Nem... nem értem, most miről beszélsz. Meglá­ togattalak, mert kíváncsi voltam, jól vagy-e. - Még mindig olyan simán hazudsz, mint régen. Igen, eljöttél, kitaláltál egy közös kutyát, ami sosem létezett, kitaláltál egy becenevet, amin sosem szólítot­ tál, kitaláltál valami fenyőfás sztorit, ami sosem tör­ tént meg, kitaláltál közös barátokat vagy ismerősöket, akik sosem voltak... Mondd, akkor, ott, helyben talál­ tad ki őket, vagy előre készültél? - Aha, gondoltam, hogy spontán ötlet volt. Mint mindig. Az utolsó pillanatban mindig kivágtad ma­ gad valami hazugsággal... Merthogy végig hazudtál. Egyetlen őszinte szavad nem volt hozzám. Az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság volt. Csakhogy ak­ koriban erre a hazugságra építetted az életedet. Nézte a srácot, és tudta, hogy igaza van. Büszke volt magára, hogy képes volt a szemébe mondani, amit gondolt. Bár Tomi varázsa még mindig hatott rá va­ lamennyire, de már sosem tudná azt az őrült vágyat érezni, amit régen, már sosem adná fel önmagát, az egyéniségét - sem miatta, sem más miatt. Bár a sí­ rást nem tudta abbahagyni, megkönnyebbült, hogy ki tudta mondani. - Miért hívtál ide? - kérdezte végül Tomi. Luca 434

nem válaszolt, úgyhogy a srác folytatta. - Szerette­ lek, a magam módján. Szükséged volt rám, és nekem is rád. Volt... voltak dolgok, amikben hibáztam. - Enyhe kifejezés arra, hogy drogot raktál az ita­ lomba, és eladtad a testemet vadidegeneknek. Hogy manipuláltál, hogy megpróbáltad elhitetni velem azt, hogy megőrültem. És hogy hazugságok árán megsze­ rezted a pénzemet. - Azért vagy itt, hogy erkölcsi ítéletet mondj felet­ tem? Jó, hibáztam, nekem is megvolt a magam baja... - Nem azért vagyok itt - felelte Luca. - Hanem azért, hogy végre tényleg felgyógyuljak abból a be­ tegségből, ami miatt kómába estem. Hogy végre sza­ bad legyek. - Szabad vagy, nem? - Akkor leszek igazán szabad, ha átadom neked ezt a borítékot - mutatott az asztalra Luca. - Mert akkor biztos lehetek benne, hogy soha többé nem bukkansz fel az életemben. És mielőtt másvalakivel, egy másik lánnyal így bánnál, mindig gondolj arra, hogy mi van ebben a borítékban. És arra is gondolj, hogy van itt, Londonban, egy szervezet, egy nővédelmi szervezet, ahol ismerik a történetünket, tudják a nevedet és Re­ nátáét is, és ha újra efféle történetről hallanak majd, automatikusan ti fogtok az eszükbe jutni. Átnyújtotta a borítékot Tominak, aki idegesen ki­ nyitotta. Egy csomó papírt talált benne. És egy má­ sik, kisebb, lezárt borítékot. - Mindent leírtam, ami eszembe jutott a kapcsola­ tunkról, a megismerkedésünktől kezdve, Firenzén és Virgin Gordán át egészen a balesetig. Persze ez csak a másolat, azért, hogy emlékezz rá, mit tettél. Antonio leírta, mikor, miként jelentkeztél nála a pénze­ 435

mért, és hogyan adta át. Csatolta az e-mailjeid má­ solatát is. - É s ...? - É s... leszállhatsz rólam. Renátát sem akarom lát­ ni többé. Ha mégis előkerülnétek, ha a fülembe jutna, hogy más lányokkal ugyanazt művelitek, mint azokkal ott, Firenzében - és persze velem -, akkor, higgy ne­ kem, elmegyek a rendőrségre, és feljelentelek mind­ kettőtöket... és lesz, aki kiáll majd mellettem. - A lányokat Renáta közvetítette ki, nekem sem­ mi közöm nem volt az egészhez. A volt hapsijával csi­ nálták, aki egyébként börtönben ül, ráadásul a lányok önszántukból vállalkoztak rá, pénzt akartak keresni fakadt ki Tomi. Már tényleg elhitte, hogy ártatlan, és nem értette, miért fenyegeti Luca. Oké, szárad a lel­ kén egy s más, de nem ő árulta a lányok testét! Legfel­ jebb. .. hát igen, legfeljebb Lucáét. Milyen őrült volt! Ha nem teszi, ha akkor nem ilyen mohó, akkor most talán... lenne egy óriási motorszalonja, azt csinálhat­ ná, amit szeret, és... - Lehet, de ne felejtsd el, Tomi, hogy engem bedrogoztál tudtomon kívül, többször is, és prostitúci­ óra kényszerítettél. Érted, miről beszélek? - kérdezte halkan Luca. - Prostitúció. Évekig börtönben rohadsz, ha bárkivel újra megpróbálod ezt tenni... És még va­ lamit mondanom kell a másik borítékról. - Luca kez­ dett lehiggadni, bár még mindig könnyes volt a sze­ me. De most már tisztán látott, és azt is tudta, hogy annak idején is ki akart szállni az egészből. Hiszen máskülönben nem adta volna oda Terinek azt a fon­ tos... bizonyítékot. Elvette Tomitól a kisebbik borítékot, feltépte, és az asztalra pottyantott belőle egy magnókazettát. Előző 436

nap direkt azért vett egy régimódi (ám olcsó) kétka­ zettás magnót, hogy átmásolhassa a Terinél hagyott kazettát. Tomi csodálkozva nézett rá. - Ez a kazetta... Ezt még a baleset előtt, de Firen ze után készítettem. Azok a lányok beszélnek rajta, il­ letve hárman közülük, akiket Renátával kivittetek F i­ renzébe - kezdte halkan. Látta, hogy a férfi elsápad. - Igen, elmondták, hogy te voltál, aki kvázi szállítottad őket. Lehet, hogy szívességből, de te is bűnrészes vagy. A nevedet is említik. Ezen a kazettán három komplett vallomás van. Rád és Renátára nézve is terhelő vallo­ más. Amit a lányok nem mondtak el a rendőrségen, azt elmesélték nekem, és megengedték, hogy magnó­ ra vegyem. Bár ez csak másolat... Már erre is emlékezett. Hogy megkereste a Rená­ ta ügynökségénél dolgozó kezdő modelleket, és ha­ marosan kezében volt azoknak a lányoknak a listája, akiket Firenzében „foglalkoztatott” a madám. Hár­ man hajlandóak voltak szóba állni vele - igaz, hogy ennek fejében katalógusfotózást kellett szereznie ne­ kik. Megtette, mert szabadulni akart Tomi és Renáta bűvköréből. A lányok nem akartak nyilvánosság előtt beszélni, nem akarták, hogy a nevüket bármikor is összefüggésbe hozzák a prostitúcióval, hiszen ez „sö­ tét folt”volt az életükben, de megértették, hogy Luca szeretne valamit, amivel Renátát és Tomit sakkban lehet tartani, és megbíztak benne, azért meséltek ne­ k i... Akkor... közvetlenül Firenze után Luca elszánt és bosszúszomjas volt. Más kérdés, hogy aztán mégis elmenekült... De legalább odaadta a kazettát megőr­ zésre Terinek, és az volt a terve, hogy amikor lelki­ leg eltávolodik ettől az egésztől, ezzel fogja „zsarolni” Tomit és Renátát, ha nem szállnak le róla. Persze

hogy akkoriban Tomi még mindig őrületesen ha­ tott rá. - Mit akarsz kezdeni a kazettával? - Ha bármikor újra felmerül annak a gyanúja, hogy lányokat „közvetítetek ki”, hogy bárkit bármilyen mó­ don megaláztok, megzsaroltok, a kazetta eredetije a vallomásommal és a lányok nevével együtt el fog jut­ ni a rendőrségre - mondta halkan, de határozottan. Kis csönd után újra megszólalt. - És, mielőtt elmész, tudj róla, hogy a mostani beszélgetésünket is rögzítet­ tük. Igaz, ezt videokamerára, de minden szavad meg­ van - mutatott Zsombor felé, aki átnézett hozzájuk, és köszönésképpen odabólintott Tominak. - Úgyhogy megmondhatod Renátának, ha bármilyen hülyeséget csinál, már megvan a sorozata következő része, Zsom­ borral leforgattuk, és te leszel benne a vendégszínész. Vagy a főszereplő. Ahogy gondolod. Elhallgatott, és Tomira nézett. Fáradtnak és elgyö­ törtnek érezte magát, de tudta, hogy ennek a talál­ kozásnak meg kellett történnie. Aztán, mivel a férfi még mozdulatlanul ült a helyén, mint akit megbabo­ náztak, kitört. - Menj a francba, érted? Menj el. Soha többé nem akarlak látni.

Odakint még sütött a nap, és Luca ellenfényben lát­ ta, ahogy Tomi elmegy. Egyáltalán nem megtörten, de talán meglepetten, egyetlen szó nélkül. A Covent Gardenben ugyanúgy pezsgett az élet, mint három órával korábban. Semmi sem változott, csak annyi, hogy visszanyerte a szabadságát. Most ér­ tette meg, hogy vége. Most lépett ki emelt fővel mind­ 438

abból, amiből olyan elkeseredett kísérlettel próbált sza­ badulni bő hat évvel ezelőtt. A történet, amely nyolc éve, a huszadik születésnapján kezdődött, ma ért vé­ get. Most már szabadon - és remélhetőleg okosab­ ban - dönthet arról, hogy ezentúl mit és kit enged be az életébe. Nem zavarta, hogy mások látják, hogy sír. Még Zsomborral sem foglalkozott, aki csendben átült az asztalához. A pincér valószínűleg úgy gondolta, hogy egy szakítási jelenet tanúja volt, vagy a szokásos női hisztinek tudta be a dolgot, mert nagy ívben elkerül­ te őket, és még a környező asztaloktól felvett rende­ léseket sem vitte ki. Luca az asztalra könyökölve sírt, és közben érezte, hogy egyre könnyebbé válik a lelke.

Már a környező kis utcákban jártak, a Piccadilly Circus felé tartottak. Luca néha mondott valamit, ami éppen eszébe jutott a múltról, Zsombor pedig meg­ jegyzést fűzött hozzá, vagy feltett egy-egy kérdést. Ne­ ki is fel kellett dolgoznia magában, hogy a nő, akivel az utóbbi időben jó néhány éjszakát együtt töltött, bi­ zony benne volt valami sötét dologban. Az igazat meg­ vallva, nem lepődött meg túlságosan rajta, de azért egy kicsit sajnálta Renátát. Miért nem tud normálisan ér­ vényesülni? Alapvetően értelmes és kellemes nő. Kár, hogy ezt kellett megtudnia róla. Luca óvatosan tálal­ ta a dolgot, éppen csak megemlítette Renáta és Tomi közös múltját. Nyilván kímélni akarta őt. De Zsom­ bor már korábban is úgy találta, hogy Renátában van valami „furcsa”. Az egyik utcában hatalmas Harley Davidson parkolt. Luca ránézett a motorra, majd Zsomborra pillantott. 439

- Tudod, hogy történt a balesetem? - Nem. Azt mondtad tegnap, hogy nem emlékszel. - Mert nem voltam biztos benne... De amikor meg­ láttam az étterembe belépő Tomit, százszázalékosan biztos lettem abban, hogy valóban úgy történt, ahogy... ahogy azt már sejtettem, és ahogy idefelé a repülőn láttam is magam előtt... akár egy filmet. Zsombor nem akart rákérdezni, hagyta, hogy Lu­ ca elmerengjen. Aztán a lány meghökkentő kijelen­ tést tett. - Szándékosan leugrottam róla. - Azt mondod... leugrottál a száguldó motorról? - Igen, egy kanyarban. - Azt sem értem, hogyan találkoztatok újra. Nem azt mondtad, hogy Virgin Gordán végleg szakítottál vele? Amikor utánad ment, és... Luca előző este azt azért nem kötötte Zsombor or­ rára, hogy annak idején, amikor Tomi kiderítette, hogy egy hajón dolgozik, és utánament Virgin Gordára (a hajón egy másik magyar megmondta Tominak, hogy Luca Virgin Gordán maradt egy hétre), akkor végül szeretkeztek. Utoljára. Luca legalábbis ezt gondolta. De a Tomi iránti vonzalma erősebbnek bizonyult nála. Dacára a Firenzében történteknek, dacára an­ nak, hogy megfogadta, soha többé nem találkozik To­ mival, és soha többé nem lesz szerelmes (senkibe), amikor hosszú idő után hazament - szabadságra, és azért, hogy elgondolkozzon az életéről, hogyan to­ vább -, belement, hogy találkozzanak. Es Tomi saj­ nos hatott rá... akkor még. Fájdalmas-gyönyörű órá­ kat töltöttek együtt, és a találkozást felejthetetlenné tette, hogy Luca ezt már tényleg az utolsónak gon­ dolta, mert tudta, hogy nem folytathatják... gyűlölte 440

volna önmagát a gyengeségéért, a megalkuvásáért... Amikor Tomi rávette, hogy még aznap este menjen el vele valami motorostalálkozóra, igent mondott. Az ösztönei mondatták vele az igent, az agya nemet si­ kított. De hát akkor már hosszú ideje nemigen hall­ gatott az agyára. Úgyhogy végül akcióba lépett. Az esze, a normális énje ki akart szállni az egészből. És mivel „látta”, hogy a szíve nem képes erre, vagy talán csak nincs annyi önfegyelme, hogy lezárja ezt a szar ügyet Tomival, az agya úgy döntött, hogy koszi, neki elég ebből. Úgy­ hogy Luca az eszére hallgatva levetette magát a mo­ torról az egyik kanyarban. És onnantól kezdve snitt... hat évig gyógyította magát a szervezete, az agya, a szí­ ve. Hat év kellett hozzá, hogy a szíve meggyógyuljon. - Otthon újra találkoztunk, és éreztem, hogy megint... a hatása alá kerülök. És ezt nem akartam. - Uramisten! Mit mondjak, elég durva módszerek­ kel próbálod megoldani a problémáidat... - Ugye? - mosolyodott el Luca. - De már lezártam ezt a korszakot. Már igyekszem kevésbé ön- és közveszélyes módszereket alkalmazni. Mint például most ezt a videós dolgot... - Igen, ez szuper volt. Igaz, elvesztettem a munká­ mat a sorozatban, de már amúgy is gáz volt. - Csinálunk új felvételt, nem? Megígértem. -O ké. - A barátnőm holnap vár minket. Nagyot fog dur­ ranni a videoblogod! - A z jó lesz... - Gondolkoztál már azon, hogy mi lenne az igazi, nagy álmod? - Hát most, hogy itt vagyunk Londonban, és lá­ 441

tóm ezeket a hangulatos reggelizőbárokat, átfutott a fejemen, milyen jó lenne egy ilyet vezetni... Friss croissant-t felszolgálni, tejhabos kávéval, frissen fa­ csart narancslével a munkába indulóknak, egy kávéés süteményillatú kis üzletben... - És mi az akadálya? - Hogy mi? - nevetett fel Zsombor. Felsorolni sem tudta volna. Rengeteg akadálya volt. - Tudsz angoluljelentkezel egy állásra. Ennyi. Vagy, ha még őrültebbet álmodsz, eladod a házadat, és be­ társulsz valahová... Szerintem nem lehetetlen. - Gondolod? - Tudom - bólintott Luca.

Zsombor nem győzött csodálkozni a lányon. Luca, akiről egy ázott veréb jutott az eszébe, valahányszor Délegyházán vagy Varsányban találkoztak, és akiben nyomát sem fedezte fel ambíciónak, mostanra más em­ ber lett. Cserfes, határozott, izgalmas teremtés, több mint érdekes múlttal, és sok-sok tervvel. Zsombort inspirálta Luca jelenléte, és ráébresztette, hogy neki is változnia és változtatnia kell...

442

5

- Gratulálok. Gyereke lesz - Teri még este is vilá­ gosan fel tudta idézni doktor Howard mosolyát. Gye­ reket várnak. Gyerekeket. Olgáéknak egyelőre nem mondják el, és az orosz orvosuknak sem, nehogy min­ denki megijedjen, hogy a „moszkvai” babáról esetleg le akarnak mondani... Valahogy természetes volt ne­ kik: két gyerekük lesz, teljesül a vágyuk, és mindjárt duplán... még ha meglehetősen furcsa körülmények között is, de hamarosan két gyerek szüleivé válnak. Este Anne telefonált: - Mindent megbeszéltünk, akkor hamarosan kezd­ jük a kampányt - tájékoztatta Teri. - Viszont... azt hiszem, hamarosan nyilatkoznod kellene a béranya­ ságról. - Most még... - kezdte Teri ijedten, mert egyelőre jobbnak látta volna, ha nem beszél róla. Még Annenek sem árulta el, hogy ő maga is babát vár, egy ideig még hallgatni akart róla - leginkább babonából. - Csak azért javaslom, mert a barátnőm, tudod, aki­ ről már meséltem... a főszerkesztő... ismét kapott egy e-mailt. Igaz, megint név nélkül, valami céges címről jött... de az alján ott egy magyar telefonszám... - Miféle e-mailt? - Amiben valaki megírja, hogy egy moszkvai bér443

anya hordja ki a gyerekedet, és pénzért hajlandó to­ vábbi információkkal szolgálni, sőt a gyerekkori fotó­ idat is elküldi. -Uramisten... - Nincs semmi baj, Helen. Csak nyilatkoznod kelle­ ne, így nem érhet meglepetés. Csupán egyetlen hoszszabb interjú... Ez a kampányunk bevezetése is lehet­ ne. - Anne, találkoznunk kell, mert valamit szeretnék elmondani. Fel tudnál ugrani hozzánk? Vagy menjek a Sandersonba? - Egy óra múlva szabad vagyok. Majd Simont meg­ kérem, altassa el Tesumit... - Rendben. Mondom a címet, és várunk... De előbb megadnád azt a magyar telefonszámot? - Persze, diktálom...

Alighogy bontotta a hívást, újra tárcsázott. Nem azt a számot hívta, amit az imént megkapott, hanem egy másikat. - Anya... Teri vagyok. - Teri, drágám. Mi újság? Nálatok is olyan meleg van? Itt az augusztus végi hőség mindenkit megőrjít... - Nem azért hívtalak, hogy az időjárásról cseveg­ jünk - mondta határozottan. - Hanem azért, mert ismét érkezett az egyik brit magazinhoz egy e-mail Magyarországról... Azt írják benne, hogy egy moszk­ vai béranya hordja ki a gyerekemet, és pénzért cseré­ ben mindenféle információt kiad a levélíró, beleértve a gyerekkori fotóimat is... - Micsoda? - kérdezte elképedve az anyja. - Csak te tudsz róla - mondta nyomatékosan Teri. 444

- A múltkor még... elhittem, hogy nem te írtad azt a levelet az anorexiámról. De most... ezt senkinek sem meséltem el. - És Paul szüleinek? - Paul szüleinek sem. De kötve hiszem, hogy a fér­ jem szülei kontaktszámként egy magyarországi mobil­ számot adnának meg, még ha feltételezném is róluk, hogy valahonnan megtudták a béranyatörténetet, és hogy ezt a sztorit el akarnák adni... De ők nem olya­ nok. - Én sem vagyok olyan... - Nem tud róla senki más. Csak Paul és én. És a moszkvai klinika. - Akkor esetleg onnan... - Nem. - D e ... ugye nem az én számom az? - az anyja hangja határozottan kétségbeesettnek tűnt. - Nem. - Megmondod a számot? - Minek? - Hátha... hátha lesz valami tippem. - Oké. Akkor mondom... Teri beolvasta a telefonszámot, azután mindket­ ten elhallgattak. - H át... nem az enyém - nyögte ki végül az any­ ja. - De meg fogom tudni, hogy kié. És gondoskodni fogok róla, hogy az illető ne írjon több levelet. Higgy nekem, és ne félj semmitől. - És lenne még egy kérdésem... ha már itt tartunk. - Persze. - Hogy hívják a fogadott lányodat? Mi a kereszt­ neve a férjed lányának?

445

- Hallottad, amit kérdeztem? - Hát persze. Csak... miért érdekel? - Mert szeretném tudni. Megmondod? - Persze. Az első keresztneve Renáta. A második pedig Aranka. -A ha. - Mi ez az aha? - Csak egy aha, semmi több. - Biztos, hogy valamire kellett neked a neve. - Arra gondolsz, hogy vissza akarok élni vele? - Nem, csak... - Jó, ha annyira akarod, megmondom - vágott közbe hirtelen. - Van egy lány, egy fiatal kolléganőm, akinek azért siklott ki az élete néhány éve, mert az állítóla­ gos ügynöke és a volt fiúja prostitúcióra kényszerítette Firenzében. - E z ... - Az ügynökét, aki a lányokkal „üzletelt”, Aradi Renátának hívják. Akkor a teljes neve Aradi Rená­ ta Aranka. Az apja tévés, filmsorozatokat rendezett, most pedig a kis Reni is valami videosorozatot csinál. - Teri, amiről beszélsz, az már tényleg a múlté. Az a firenzei dolog már sok-sok éve történt, és azóta min­ denki megbánta, aki benne volt... - Azt meghiszem, főleg a kolléganőm, akit még be is drogoztak, hogy ne álljon ellen... Egyébként a fi­ renzei ügy volt, csak hogy tudd, ami miatt beszálltam támogatóként egy szervezetbe, amely azoknak a kelet-európai fiatal lányoknak nyújt segítséget, akiket prostitúcióra kényszerítettek, vagy esedeg önként, de tudadanságból vettek részt benne - mondta dühösen. - És akkor most kiderül, hogy a saját anyám mosto­ halánya volt a bűnös... 446

- M it tehetek én erről...? Nagyon megbánta. De mi nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy egy ügynök­ séggel dolgozik Firenzében. Mi nem tudtuk, hogy... - Oké, anya. Most mennem kell. Majd beszélünk - búcsúzott el hirtelen Teri. Ez már sok volt neki. Erre a napra sok volt.

6

Teri anyja a kezét nézegette. Nemrég töltötték fel, a „lovaglóháj ából” leszívott zsírral, és már mozgathat­ ta is. Sikerült a beavatkozás, határozottan szebb, fia­ talabb lett a keze... Szórakozottan nézegette, miköz­ ben a telefonszám járt a fejében, amit Teri beolvasott neki, és amit ő betéve tudott. Reni száma. Hát igen. Ki más írhatta volna a leveleket? O mesélt Reninek mégpedig gyakran - Teriről, a gyerekkoráról, nemrég pedig arról, hogy Teri és a férje belevágtak Moszk­ vában a béranyaprogramba. Almában sem gondolta, hogy Reni ezekből az információkból pénzt csinál, hogy eladja a családját... Töprengett, végül felhívta a lányt, és megkérdez­ te, át tudna-e ugrani. Reni igent mondott, de eléggé rosszkedvű volt a hangja. Edit (vagy ahogy Reni gye­ rekkorától hívta: Dini) aggódott érte: mostanában túl­ ságosan feszült, hajtja magát, és egy olyan sorozatba vágott bele, ami András szerint nem lehet átütő siker. Reninek valahogy sosem volt semmiben igazi sikere. Hiába volt mellette ő, a „sikergyáros” - hiszen Terivel végül minden sikerült neki, amit eltervezett -, Renit nem tudta úgy terelgetni, hogy átütő sikert érjen el. Sajnálta, mert szerette a lányt, akit tízéves korától ő nevelt, persze Andrással együtt. De most komolyan 448

el kell beszélgetnie vele... Sosem derülhet ki - leg­ alábbis tőlük senki nem tudhatja meg hogy Teriék a béranyaprogramtól remélik a gyermekáldást. Sosem. Erről gondoskodni fog. Ha kell, megfenyegeti Renit. De remélte, hogy egyetlen beszélgetés is elegendő lesz, és a lány meg fogja érteni, hogy a családból nem le­ het üzletet csinálni.

Renáta már kezdett megnyugodni a délutáni düh­ rohama után. Ezek szerint lőttek a sorozatnak. Vége, a nagy sikerről szőtt ábrándjai semmivé foszlanak... illetve foszlottak. Mindez Tomi miatt. Az az idióta...! Londonból hívta őt azzal, hogy találkozott Lucával, aki mindenre emlékszik, sőt Zsomborral videofelvételt készítettek a találkozásról, arról, ahogy Luca számon kérte Tomin a firenzei ügyet, meg valami rumüzemet, aminek a bevételét Tomi lenyúlta. Renátát csak az ér­ dekelte, hogy mostantól fogva Luca fenyegetést jelent számára, mert őt nyilván nem lehetne pénzzel elhall­ gattatni, mint azokat a lányokat, akik önként bocsátot­ ták áruba a testüket annak idején az ő közvetítésével Firenzében. Nem mintha Luca bármit is bizonyítani tudna, főleg ennyi év elteltével, úgy, hogy ő maga so­ sem került képbe, és nem is gyanúsították, de hát ez mégsem jó hír. Az pedig még rosszabb, hogy Zsom­ bor is tudomást szerzett mindenről, és kiszállt a for­ gatásból. Zsarolhatná a férfit a szerződéssel, miegyéb­ bel, de tudta, könnyen előfordulhat, hogy ő húzza a rövidebbet: Zsombor előállhat azzal, amit megtudott, és mégsem lenne jó belekeveredni egy ilyen ügybe... Az apja talán öngyilkos lenne bánatában. így hát Tomi miatt már megint elbukott egy csomó mindent, 449

egy ígéretes karriert meg egy jó üzletet, és most fogal­ ma sem volt róla, mihez kezdjen. Zsombort is elve­ szítette. A „báb” önálló életre kelt. Ez - ha nem érin­ tette volna érzékenyen - imponált volna neki, de így csak fokozta a haragját. Úgyhogy még örült is Dini hívásának. A mostoha­ anyja biztosan meg fogja nyugtatni; talán képes lesz kis időre félretenni a gondjait.

7

Eljött a hétvége. Lucáék Terivel és Paullal végigállták a sort a London Eye előtt, mert Luca feltétlenül új­ ra fel akart ülni a hatalmas óriáskerékre, amelyről be lehet látni madártávlatból az egész várost, megtettek vele egy kört, és a végén persze - Teri javaslatára a Portobello Roadon kötöttek ki, a Sztárom apáromból is ismert hétvégi piacon. Néhány kellemes londo­ ni nap állt mögöttük, Zsombornak Teriék elintézték, hogy egy kis cukrászdában és egy nagy szállodában is együtt dolgozzon az ottani cukrászmesterrel, ez min­ dennél jobban izgatta, és csöppet sem volt elkesered­ ve, hogy vége a sorozatnak - hiszen ő döntött így. A nagy eseményt Luca vette videóra (bár jó sokat bénázott, de amatőr blognak elmegy majd). Zsombor angol pudingot is készített az ínyenc olvasóinak-nézőinek... A Londonban töltött pár nap alatt Lucával felkerestek egy importőr italcéget is a Virgin rummal és a rövid cégtörténettel. Itt nagy hasznát vették Zsom­ bor export-import tapasztalatának, és szaknyelvtudá­ sának. Ki tudja... talán egyszer, valamikor tényleg for­ galmazzák majd Angliában a Virgin rumot. Teri beavatta Lucát az alapítványi munkájába, be­ mutatta a szervezetnél főállásban dolgozóknak, és Luca kezdte úgy éretni, hogy mégis volt miért Lon­ 45i

donba vágynia... a kihívás, hogy segítsen a nehéz hely­ zetbe került, prostitúcióra kényszerített kelet-európai lányoknak, izgalommal töltötte el. Végre segíthet va­ lakiken, ráadásul úgy, hogy saját tapasztalatából tudja, érzi, min mentek keresztül ezek a lányok. Ezért - bár időt kért Teritől - sejtette, hogy igent fog mondani az ajánlatra, és a szervezet főállású munkatársa lesz. Utolsó nap egy hiperelegáns hotelben ebédeltek, ahol egy Dali által tervezett, vörös ajkakat formázó dívány állt a hallban, több más feltűnő és talán nem is egymáshoz illő bútordarab és szobor között. Teri és a férje remekül összeillettek, ezt Luca már koráb­ ban megállapította, és vágyni kezdett rá, hogy egyszer majd ő is... ő is megtalálja az igazit. Aki igazi partne­ re lehet, úgy, mint Teri és Paul egymásnak. - T i egyébként... jártok? - kérdezte ebéd közben Paul. Luca rácsodálkozott: - Barátok vagyunk. - Igen, azok - helyeselt Zsombor, és halványan el­ mosolyodott. Luca csak magában tette hozzá: mennyivel fonto­ sabb a barátság, mint a szerelem. A fenébe a szerelem­ mel! Csak bajt hoz az ember fejére. Mennyivel jobb most... hogy Zsombor mellette áll, együtt küzdik fel magukat valahonnan nagyon mélyről... Es bízhatnak egymásban. Számíthatnak egymásra. Hát nem fonto­ sabb ez, mint a szerelem?

Hét hónappal később

Teri az ajtóban állt, de állni már éppúgy nehezére esett, mint ülni. Paul a kezében tartotta Anne-t. Úgy érezték, egy évszázad telt el Anne születése óta, ho­ lott csupán néhány hete történt...

Amikor Olga megtudta - hiszen nem titkolhatták tovább -, hogy Teri gyereket vár, egyáltalán nem úgy reagált, ahogy arra Teri számított. Egyáltalán nem ijedt meg. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg nem kell nekik a baba... Biztosra vette, hogy Teriéknek két, majdnem egyidős gyerekük lesz, akiket egyfor­ mán fognak szeretni. A várható szülés előtt két héttel Teriék Moszkvába utaztak. Nem volt valami kényelmes az utazás - dok­ tor Howard nem mert igazolást kiállítani arról, hogy a hetedik hónapban járó Teri repülhet, úgyhogy ko­ csival kellett megtenniük ezt a rettentően hosszú utat. Végül Teri is kibírta, és ott lehetett Olga mellett, ami­ kor a nő életet adott a kislányuknak. Mindannyian sír­ tak, amikor - három nappal a szülés után - megkapták az összes papírjukat, és Teriék nekivághattak a hosszú visszaútnak. Úgy tervezték, Ukrajnán keresztül, M a­ gyarország érintésével mennek haza. Azonban a ha­ 453

tárőrök nem értették, hogy lehet az, hogy egy előre­ haladott terhes nő és a férje az újszülött kisbabájukat viszik haza. Félreállították őket, és hosszas tanakodás után kihívták a rendőröket, és egy mentőautó is meg­ jelent. Anne-t a rendőrök elvették a tiltakozó pártól, és egy kórház újszülöttosztályára vitték, annak ellené­ re, hogy minden papírja rendben volt. Teri végső kétségbeesésében a londoni WAA-hoz fordult, és barátnője, Anne Haley szintén a kisbabá­ ja mellől sietett a segítségére. Két angol hírcsatorna is odaküldte újságíróját, és Terinek nem volt más vá­ lasztása: bár hónapokkal korábban nem pattant ki az ügy, most ki kellett állnia a nyilvánosság elé. Ugyan a WAA kampányában már sok mindent elmondott az étkezési és a testképzavaráról, de a brit sajtó azt is hírül adta, fényképekkel illusztrálva, hogy Teri gye­ reket vár - most aztán robbant a bomba: mielőtt te­ herbe esett volna, Teri és a férje belevágott Moszkvá­ ban a béranyaprogramba. A különös eset híre bejárta a világsajtót, és egy hét után a kis Anne-t - mivel rendben voltak a papírjai - kiadták a szüleinek. Teri megkönnyebbült, Paul szülei naponta többször tele­ fonáltak, eleinte kissé értetlenül, utána pedig bátorít­ va és biztatva őket. Amúgy is rengeteg biztatást kap­ tak. A brit légitársaság felajánlotta, hogy első osztályon utaztatja a családot Londonba Moszkvából, úgyhogy Paul egyedül vezetett haza - megpihenve egy éjsza­ kára Teri anyjáéknál. Teri anyja nem tudott betelni a kislányról készített képekkel, és megkérdezte Pault, nyilatkozhat-e róluk „valami szépet” az egyik magyar magazinnak. Paul beleegyezett, mire Teri anyja közöl­ te: előbb részt vesz egy lézerkezelésen, és utána „ké­ szen áll a nyilatkozatra”. Paul Teri apjához is elment 454

- akinek Teri azóta sem mesélte el, hogy mit hallott az anyjától. Valószínűleg elhitte, el kellett hinnie, amit az anyja mesélt, de Teri nem akarta szembesíteni az­ zal a régi történettel az apját. Paul rövid látogatásakor Edit azt is kilátásba he­ lyezte, hogy a férjével hamarosan elutaznak hozzájuk Londonba. Paul nem tartotta „kiállhatatlannak”Teri anyját, hiába is készítette fel erre a felesége.

Végre mindannyian otthon voltak. Bár már köze­ ledett az idő, hogy Teri egyedül hagyja Pault és a kis­ lányt, és néhány napra beköltözzön a kórházba... - Tudod, hogy döntenünk kell a fagyibabákról - fi­ gyelmeztette Teri a férjét. - Ha megszületik a kisfi­ únk. .. döntést kell hoznunk. - Oké. De most azonnal közjegyzőhöz kell rohan­ nunk, vagy mi...? - Nem kell. Csak kérdezem: akarunk még egy gye­ reket? Nem hiszem, mert kettő elég. Akkor tíz évig szunnyadjanak az embrióink egy moszkvai fagyasz­ tóban, és a végén dobják ki őket? - Nem, ne szunnyadjanak, és főleg ne dobják ki őket. -T eh át...? - Tehát ha megszületik a kisfiúnk, és ha készen ál­ lunk rá, hogy Olgáékat meglátogassuk négyesben, ak­ kor majd... lemondunk róluk. Hivatalosan, a klinikán. - Nem lemondunk róluk - helyesbített Teri -, ha­ nem felajánljuk őket olyan orosz pároknak, akiknek ez az utolsó reményük arra, hogy gyerekük szülessen... adományozott embrióból. - Rendben. 455

- Rendben? - Mondtam. Oké. Csak nem fog beleszeretni a lá­ nyunk vagy a fiunk egy orosz klinikán fogant valaki­ be... - Még maradnék ám így - mosolyodott el Teri, és a hasára mutatott. - Élvezem ezt az állapotot. - Tudom, drágám. De az a dolgok rendje, hogy előbb-utóbb mindenki megszületik. - Tudom - felelte, és arra gondolt, még vár rájuk egy nagy harc. Braxton legyen-e a fiuk neve, vagy Adam. Teri az utóbbira szavazott.

Luca koccintásra emelte a poharát. Sötétbarna ital volt benne, és ahogy ráesett a fény, aranyló barnára változott a színe. A Virgin rum érett, „öreg” változa­ ta. Már Európa több országából érkezett rá megren­ delés (akárcsak a többi fajtára), köszönhetően Zsom­ bornak (is). - Egészségünkre - mondta Zsombor. - Nem iha­ tok sokat, mert holnap korán kelek... A fél Soho ná­ lam fog reggelizni és kávézni. - Most dicsekszel, vagy panaszkodsz? - Dicsekszem. Dicsekszem, főleg magamnak. Mert belevágtam. Igaz, ha nem biztatsz, akkor sosem szán­ tam volna rá magam... hogy állást keressek London­ ban, miközben otthon minden kicsúszott a kezem­ ből. .. A biztatásod nélkül szépen beletörődtem volna, hogy az élet már csak ilyen. Egyszer fent, másszor lent, nincs mit tenni. De biztattál... Attól kezdve, hogy megtaláltam ezt a kávézót, egy normális tulajjal, aki üzletvezetőt keresett, úgy éreztem, bele is szállhatok valamennyivel. És, egyelőre bejött... 456

- Nem egyelőre. Hanem bejött. És szereted csinálni. - Igen - bólintott a férfi. - Akkor igyunk az üzletre, amit vezetsz. Igyunk a fiadra, aki belehabarodott Londonba, és „nagyon LOL, hogy kijárhat hozzánk”. Ja, a blogodra és a sulidra is. Igyunk Lacira, aki végre azt csinálja, amit szeret, és operatőrnek tanul. És persze igyunk a Virgin rumra. - Ha már itt tartunk, akkor koccintsunk az alapít­ ványodra is, ami védi a csajokat. - Nem az én alapítványom. - De a sajátodnak érzed. - Annak bizony. - Van még mire koccintanunk... szerinted? -Igen , a... mit tudom én... - tétovázott Luca. Zsombor bátorítón nézett rá. - A ... szerelemre...? - kérdezte. - Talán arra is - felelte lazán Luca, és melegen rámosolygott a férfira. Aztán összehúzta a szemöldökét: - Mi ez a hang? Istenem, a cigisarkú cipőm...

Az előszoba felé fordultak, és Zsombor kieresztet­ te a hangját: - Marcipán, ha megint szétcsócsálod a gazdasszonyod cipőjét, most már tényleg kitiltunk a lakásból...!

$

KEDVES OLVASÓNK!

%

Az Ulpius-ház kiadó kínálata megtekinthető a www.ulpiushaz.hu című honlapon. Újdonságainkról, bemutatóinkról, akcióinkról hírlevélben tájékoztatjuk olvasóinkat, amelyre szintén a honlapon regisztrálhatnak.

magyar

nyomdatermék

NYOMDA* ÉS PAPÍRIPARI SIÖVEISÍO

Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő V. Detre Zsuzsa Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató