FALU—L AP Községi folyóirat Kiadó: Méhtelek Községi Önkormányzat Képviselő – testület és az Erdőháti Fiatalokért Egyesület Tartalomból:
Antóni Sándor
Önkormányzati Hírek
2
Kulturális Rovat
3
Iskolában Történt
4
Óvodai Élet
5
Hitélet
9
Kiadásért felelős: Czuprák László polgármester Szerkesztő: Czuprákné Belényesi Terézia Munkatársak: Gál Miklósné Pályi Julianna Kelemenné Bakk Tímea Balogh Árpádné Czuprákné Belényesi Terézia Kálmánné Szilvási Beáta Kálmán Dávid
2 0 1 2 . o kt ó b e r .1 5 I X . é v f o ly a m 3. szám
1956 Emlékezzünk Emlékezzünk, hisz van mire emlékeznünk. Sok ezer honfitársunkra, kiket elvesztettünk. Forradalom volt, azt elmondhatjuk ma már. Közös sírjuk fölött egy kopjafa áll. Emlékezzünk rájuk, a bátor ifjakra, Kik életüket adták a Magyar forradalomban. Ezerkilencszázötvenhat ködös őszén, Történelmet ír a magyar nép a hősök vérén. Sok családban hagytak fájdalmat és bánatot. Tudjuk nem ezt akarták, csak egy szabad országot. Magyarok voltak ők, kik szerették a hazát, Munkások, tanulók és egyetemisták. Sok ezer becsületes magyar. Csak igazságot és szabadságot akart. Közülük sokat vittek bitófára, Ez volt akkor a pufajkások kormánya. Felejteni ezt lehetetlen volna, Ötvenkét év távlata mind ezt igazolja. Sok ifjú és talpig Magyarok, Kiknek vére áztatta a pesti aszfaltot. Nagy árat fizettünk a szabadságért, Sok ezren adták életüket a hazáért. Kilencszázötvenhat október hónapja, Tisztességgel emlékezzünk bátor fiainkra. Ötvenkét éve történt, elmúltak az évek, De hőseink szívünkben örökké élnek. Ne fogjon fegyvert soha a Magyar a Magyarra, Sokat szenvedett nemzetünk ezt akarja. De legyünk éberek és figyelmesek, Ezek még egyszer meg ne történhessenek. Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék, Ifjú életüket derékba törték. Sok ifjú és családapa, Kiket szülő, testvér, feleség, gyermek soha nem láthatja. Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk, Egy percnyi csendet, mit emlékükre szánunk.
FALU– LAP IX. évfolyam 3. szám
Oldal 2.
Önkormányzati Hírek A képviselő-testület 2102. június 26-án rendkívüli ülést tartott, amelyre elsősorban a munkabérhitel felvétele miatt volt szükség. A másik soron kívül tárgyalandó napirend a Vízi közmű vagyonra vonatkozó bérleti-üzemeltetési szerződés elfogadása volt A magyar állam 100%-os tulajdonában áll az ívó víz és szennyvízszolgáltatás céljára létrehozott gazdasági szervezet, akinek alapfeladata a Vízi közművek (ivóvíz, szennyvíz) üzemeltetése. Ehhez az önkormányzatok tulajdonában álló vagyontárgyakat üzemeltetésre át kell adni. 2012.július 27-én került sor a következő ülésre, melynek több napirendje volt: - Szociális Földprogram keretében pályázat benyújtása, 100%os állami támogatással. - Szervezeti és Működési Szabályzat megalkotása a Szociális Földprogramhoz - Szociális rendelet módosítása a Szociális Földprogramra vonatkozó feltételrendszer szabályozása miatt A 2012. augusztus 21. tartott ülésen egy építési tilalom törléséhez járult hozzá a képviselőtestület, mely még az 1970-es árvíz idején került bejegyzése egy magántulajdonban álló ingatlanra. A legutóbbi ülés 2012. szeptember 10. volt, ahol a közös intézményeket fenntartó Méhtelek, Garbolc, Kishódos és Nagyhódos Önkormányzatok együttes ülést tartottak.
Ezen az ülésen fogadta el a testület a 2012. évi forráshiányra vonatkozó intézkedési tervét, melyre a fennálló folyószámla hitelünk folyósítása miatt is szükség volt. A képviselő-testület havi 30.000,-Ft reprezentációs keretet állapított meg, az önkormányzat ilyen jellegű kiadásainak fedezésére.
Ezt követően az önkormányzat a saját költségvetésének féléves teljesítését is megvitatta, valamint elfogadta a módosításokat. Ezen az ülésen döntött a képviselőtestület az un. ÖNHIKI támogatás második ütemének benyújtásáról is, mivel a kapott támogatás csak nagyon kismértékben csökkentette az ezévi hiány összegét. Remélhetőleg a döntések eredményeként még ebben az évben kapunk Megvitatták a közös intézmények valamennyi támogatást. (iskola, óvoda, intézményi étkeztetés, körjegyzőség) 2012. évi I. félévi költGál Miklósné Pályi Julianna ségvetésének végrehajtását, és körjegyző elfogadták a szükséges módosításokat.
Tisztelt Méhtelekiek! Az Október 23-i ünnepséget 21-én vasárnap délután 5 órakor a Művelődési Ház és Könyvtár házasságkötő termében tartjuk, melyre meghívok mindenkit, hogy emlékezéssel és tiszteletadással adózzunk azok felé kik a legdrágábbat, az életüket adták szülőföldjükért a szabadságért. S ezen a délután köszöntjük településünkön élő legszebb korúakat: Bakk Bertalannét, Kelemen Istvánnét, Veres Ferencnét, akik ez évben vagy a közelmúltban töltötték be a 90-dik életévüket. Czuprák László polgármester
O l da l
F A L U - L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
Kedves Olvasó! 2012. július 9-13-ig rendeztük meg a Kulturális Nyári Tábort, 30 gyerek részvételével. A tábor programjának színesítésében a következő foglalkoztatók voltak segítségemre: Halász Terézia tanító, papírhajtogatás fortélyaira,Kovács Linda védőnő, első-segélynyújtási ismeretekre, Kelemenné Felleg Edit tanár, játékos irodalmi vetélkedőt tartott, Kálmánné Szilvási Beáta és Kálmán Dávid lelkipásztorok ,játékos formában bibliai ismeretek adtak át, Szilágyi Zsolt és Szilágyi Zsoltné a citerázásra és szatmári népdalokra tanította a gyerekeket, Talpas István táncpedagógus néptáncot oktatott és táncházat tartott, a rozsályi rendőr őrs munkatársai kerékpár akadályversenyt rendezett a táborozók számára.Látogatást tettünk a rozsályi gazdasági udvarba, ahol Bíró Gedeonné kalauzolt bennünket. A kovácsmesterségtől az állattartásig, a beton térkövek gyártásáig sok munkafolyamattal ismerkedhetek meg a gyerekek. A legnépszerűbbek mégis a pónik voltak. Ezután elsétáltunk a teleházba, ahol előadást hallgathattak a rozsályi vár történetéről. Természetesen a fürdőzés sem maradt el a nyáron. Mivel az időjárás kegyes volt hozzánk, így két alkalommal vittük le a gyerekeket a Túrra. S itt köszönném meg ismételten azoknak a szülőknek a közreműködését, kik segítségemre voltak a gyerekfelügyeletben. A tábort hagyományosan bográcsozással zártuk és a finom ételt , Oroszné Ari Szilvia készítette. A hozzávalókat biztosította Czuprák László polgármester, Dán László, szülő, Lukács Edina az Erdőháti Fiatalokért Egyesület tagja. A táborozáson készült képek megtekinthetők az intézményünk honlapján www.mehtelekmuvhaz.hu
A Méhteleki Néptánccsoport ez év decemberében ünnepli alakulásának első évfordulóját. A csoport létszáma megalakulása óta folyamatosan növekszik. S már a nyár folyamán több rendezvényre voltak hivatalosak. Zajta— Visszatérés Napja, Szatmárcseke—Nemzetközi Szilvalekvár főző verseny, Szatmárnémeti—Partiumi Magyar Napok, Csenger– Alma Fesztivál. Természetesen a citerazenekarral együtt vettek részt ezeken a rendezvényeken. Arra törekszenek, hogy minél nagyobb létszámú utánpótlás csoportot hozzon létre. Ehhez segítséget ad ez évtől a nyíregyházi Free Dance Alapfokú Művészeti Iskola. Így a Méhteleki Általános Iskola a Méhteleki Művelődési Ház és Könyvtár a Művészeti Iskolával karöltve 40 gyermeket vett szárnyai alá.
Tánctanáruk Talpas István táncpedagógus, aki eredményes szakmai munkát tudhat maga mögött. Már középiskolás korában tanított néptáncot és tanít azóta is diplomás táncpedagógusként. Számos településen oktatott és népszerűsítette a néptáncot. A felnőtt csoportot szintén ő taníja hisz kérésemre vállalta el a néptánccsoport oktatását. Ősztől új koreográfiával készülnek és terveink szerint a fellépésekhez az élőzenét a Méhteleki Citerazenekar biztosítja. A Könyves Vasárnapot intézményünk október 28-án rendezi. A korábbi évekhez hasonlóan, érdekes olvasást népszerűsítő programokkal várjuk majd a gyerekeket.
Czuprákné Belényesi Terézia művelődésszervező
Méhteleki Néptánccsoport— Néptánccsoport— Szatmárcseke
3
F A L U – L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
Iskolában történt Az elsősök beilleszkedése az iskolába Minden kisgyerek életében elérkezik egyszer az a pillanat, amikor először lépi át az iskola kapuját. Kicsit szorongva bár, ugyanakkor várakozással, kíváncsisággal tele. Nem mindegy tehát, hogy milyen benyomások, élmények érik őket az első időszakban. Ez kihathat egész életükre, tanulásukra. Ezért hárul nagy felelősség az elsős tanítókra. Egy idézet ezt nagyon jól fogalmazza meg: „A ma gyermeke a holnap felnőttje, aki majd építi gyermeke jövőjét, társadalmát, ilyen módon senkinek sem lehet közömbös, mivé fejlődik, hogyan alakul gyermekeink élete.” Ha a tanító a nyugalom és a szeretet, a természetes elfogadás meleg, puha érzésével békét sugároz, akkor azokra is megnyugtató hatással lesz, akik egy kicsit szorongtak. Éreztetni kell velük, hogy nem sürgős és nem fontos az azonnali „iskolássá válás.” A fő tevékenységünk most még a játék, amit fokozatosan felvált majd a tanulás. A gyerekek bemutatják az óvodában tanult verseket, mondókákat, dalokat. játék során lehetőség adódik a gyerek megfigyelésére, beszédkészségük felmérésére, személyiségük megismerésére. Ezek a játékok lehetőséget adnak arra, hogy önmagukat és társaikat is értékeljék. Eleinte az a célunk, hogy megnyissuk a kisgyerek lelkét, bátorságát az önmagába tekintéshez, az egymásra figyeléshez és a bátor véleményalkotáshoz.
O l da l 4 .
Ennek egyik eszköze a beszélgetőkör, amikor élményeikről mesélnek a tanítás megkezdése előtt . Ezek fontos információkat közvetítenek a felnőttek számára: családi gondok, barátságok, szorongások, félelmek, stb. Tapasztalataink azt mutatják, rendkívül fontos az átmeneti időszak a gyermek számára. Ebben a szakaszban a tanító – szülő felelőssége igen nagy. Az őszinteség, a bizalom a további jó kapcsolat alapja. Ez oda – vissza érvényes. A vélt vagy valós sérelmeket azonnal orvosolni kell. Iskolánk igyekszik a szülők válláról levenni a tanulás terhét, ezért mi az iskolaotthonos formát választottuk. Ennek az a lényege, hogy a nap folyamán a tanítás és a napközis foglalkozás váltja egymást. Így egyenletesebb a tanulók terhelése. Otthon már nem kell házi feladatot írni. A táskát csak a hétvégén viszik haza a gyerekek. Több lehetőség nyílik a tanulókkal való beszélgetésre , a játék közbeni megfigyelésre, az egymásra való odafigyelésre. Az idei iskolakezdést színesebbé tették az őszi kirándulások: a tiszaháti barangolás és az őszi projektnap a nagyhódosi táborban. Az előkészítő időszak másik fontos része a részképességek felmérése, ami alapján a fejlesztő feladatokat meghatározzuk. A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek fejlesztésében az osztálytanítók munkáját szakképzett logopédus, fejlesztőpedagógus, gyógytestnevelő segíti. Az állóképesség növelésében, a jobb egészségi állapot elérésében fontos szerepet kap a mindennapos testnevelés bevezetése is. Az eddigiekben leírt feladatokhoz összefoglalva a következő célokat tűztük ki:
CÉLOK: - Az óvodás kisgyermek iskolába lépésének megkönnyítése. - Szorongásmentes légkör biztosítása. - Az óvodában kialakított jó szokások továbbvitele. - A gyerekek tudásvággyal telve, kíváncsian, örömmel jöjjenek az iskolába. FELADATOK: - Pozitív érzelmi töltés kialakítása a pedagógusok, az elsősök és a nagyobb tanulók között. Közös tevékenységek alapozzák meg a gyerekek viselkedéskultúráját, az új szokások elfogadását. Az iskola életének, épületének, az ott dolgozó felnőttek munkájának megismertetése. Az osztály szokásrendszerének a kialakítása, fejlesztő értékelése. MI A LEGFONTOSABB? A legfontosabb, hogy a kisgyermek valóban kisgyermek lehessen, játsszon, énekeljen, sok – sok mesét hallgasson és meséljen. Érzelmi biztonságban érezze magát iskolánk falai között és szeressen iskolába járni. Balogh Árpádné tanítónő
F A L U - L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
O l da l 5 .
Óvodai Élet Köszöntök minden kedves
Tisztelettel, elfogadással és em-
Ha elfogadom, akkor már nem kér-
olvasót!
pátiával kell segítenünk a gyerme-
dezem, hogy lehet ilyen, mert tu-
keket abban, hogy az érzelmei
dom, hogy milyen út vezette idáig.
megnyugodjanak. Józanul és ru-
„ Mindenki igényli a stabil, magas
galmasan kell kezelnünk a várat-
önértékelést, az önbecsülést és a
lan helyzeteket. „Én azt hiszem,
mások általi értékelést. Az önérté-
gyerekek csak úgy lehet nevelni,
kelési szükségletek kielégítése az
ha az ember megtiszteli azzal,
önbizalom, az értéktudat, az erő, a
hogy komolya veszi”
képesség és az alkalmasság érzé-
immel Cserepesné Szabó Mónikával
(Szabó Magda)
se vezet, arra, hogy hasznos ember
és Büczkő Sándornéval. Az óvodába
A kiscsoportosok nevelése pro-
és szüksége van rá a világnak.”
érkező kisgyermek élete mostantól
jektszerűen novembertől kezdő-
Számunkra nem sürgős az unifor-
gyökeresen megváltozik:- új napi-
dik, amelybe próbálunk minden
mizált szokások bevezetése.
rendje lesz, új elvárásoknak kell
gyereket bevonni és színes foglal-
Az a fontos minél előbb jól érezze
megfelelni,- idegen felnőttekkel, gye-
kozásokat biztosítani számukra.
magát az óvodában.
rekekkel és tárgyi környezettel kell
Legelőször az őszi ünnepkörrel
megismerkedni és együtt élnie.
ismerkednek és így haladunk ün-
De minden cikk a gyerekek krízisei-
nepről ünnepre és évszakról év-
ről szólnak, pedig van még egy fon-
szakra.
tos dolog, amiről szólnunk kell.
A gyermek megismerése megér-
A szülők is új helyzetbe kerülnek,
téséréhez vezet, a megértés pe-
amire kevesen készülnek tudatosan.
dig elfogadáshoz.
Eljött megint a nyár vége és az ősz, amikor új kisgyermekek érkeznek az óvodába. Ami nagy kihívást és egyfajta krízishelyzetet eredményez az érintettek számára. Ebben a nevelési évben én várom az újonnan óvodába lépő kis óvodásokat kolleganő-
Mert jó tanácsként mondom: lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyerekhez más könyv kell.
Kelemenné Bakk Tímea óvónő
Van olyan szülő, aki most először szakad el hosszabb időre a gyerekétől, és rá kell bíznia őt egy idegen felnőttre, és bízni abban, hogy minden rendbe lesz, van, aki szomorú és aggódó, és van, aki a helyzetből adódó
feszültséget
idegességgel
reagálja le, amit kivetít a gyerekre vagy a pedagógusra, és van olyan szülő, aki közömbösséggel reagál. Ebben az érzelmileg túlterhelt helyzetben az óvoda dolgozói igyekeznek óriási türelemmel, összehangolt munkával és szeretettel fogadni a gyerekeket, biztonságot és támogatást nyújtani a gyerekek és szülők számára egyaránt.
Nagyhódoson táboroztak az óvodások
F A L U - L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
O l da l 6 .
Október 05 –e a Pedagógusok Világnapja 19941994-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete vagyis az UNESCO október 0505-két a Pedagógusok napjává választotta. Aktív és már nyugdíjas pedagógusaink munkájának elismeréséül és különösen a kiemelkedő munkát végzők számára mondunk köszönetet Gárdonyi Géza: A lámpás című kisregényéből való részlettel,magam és a képviseló—testület nevében. Bár valójában ez a regény minden pedagógus számára ismert, de talán soha senki nem fogalmazta meg ilyen mély lélektani ábrázolással azt a sok küzdelmet vívódást, amit néptanítóként és emberként kellett megvívnia Gárdonyi főhősének. Czuprák László polgármester „A A lámpás én vagyok Világítok a sötétségben. Utat mutatok! Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat! „De elmondom a balesetemet, amelyet iskolai nyelven életnek nevezünk. Elmondom őszintén, mintha gyónnám.Az életem úgy kezdődött, mint Jézus Krisztusé. Vagyis azt hiszem, az én apám is a Szentlélek volt, mert a matrikulába[1] nincs beírva. Anyám munkás volt a dohánygyárban. Tizennyolc éves korában halt meg. Egy ízben tudakozódtam is utána. Csak annyira emlékeztek, hogy szép vörös leány volt és hogy ő sodorta legügyesebben a szivarokat. Én is vörös vagyok. Vörös hajjal születni már magában véve szerencsétlenség. A vöröshajú emberre mindenki gyanakodva néz. A szentek képei között egyetlenegy a vöröshajú, az se a becsületes életéről híres. Engem egy agglegény rokonom nevelt. Ez köteles volt Pécsett. Fehér körszakállt viselt és szürke nadrágot. Vasárnaponkint a Káldi bibliát olvasta. Komoly és istenfélő ember volt. Feltámadáskor ő vitte az első fáklyát a pap előtt. Azt hiszem, szerette volna, ha folytatom a mesterségét, de erőltetni nem akart rá; nekem pedig nem volt kedvem soha olyan mesterséghez, amelyben mindig hátrafelé kell haladni. Ő hát engem jó szívvel taníttatott és minden névnapom előtt való estén így szólt hozzám: - No Guszti, holnap ismét egy évvel idősebb vagy. Imádkozzál és gondolkozzál az éjjel. Holnap reggel pedig mondd meg, mi akarsz lenni. Négyéves koromban a huszár pályát választottam; ötéves koromban kijelentettem, hogy püspök leszek; hatéves koromban a cukrászi pályához éreztem hivatást; hétéves koromtól pedig minden évben azt jelentettem ki, hogy tanító leszek. Én ugyanis így gondolkoztam: - Tanítónak jó lenni, mert a tanító 1. úr; 2. a tanító mindenkit megverhet; 3. a tanítót nem verheti meg senki, ergo[2] a tanítóság jólét, hatalom és kellemes állapot. Miklós bácsi, aki hajlott korú ember volt már, helyesnek találta a választásomat: beadott a pécsi tanítóképző intézetbe és meghalt. Ez az utóbbi cselekedete meglepett. Sohasem számítottam arra, hogy valaha meghal. Azt hittem, míg a világ világ lesz, ő mindig fonja a köteleket, vagy pedig majd valamikor hozzám jön, nálam lakik és megválasztatom templomatyának. Amint ott feküdt kiterítve, nyugodtan, szinte mosolyogva a ravatalon, odamentem hozzá és megráztam a vállát: - Miklós bácsi! Miklós bácsi! Nem felelt. Igazán halott volt. A temetése után való napon ott búsultam a szobában egyedül, elhagyottan. A szomszéd csizmadia átjött hozzám és egy székre ülve pipára gyújtott. - Bizony, bizony - mondá egy percnyi elmélkedés után - jóravaló derék ember volt; isten nyugtassa. Hát már most mit akarsz csinálni? - Enni szeretnék - feleltem -, tegnap óta nem ettem semmit. - Hát egyél fiam, egyél. - Nincs pénzem. — Nesze, itt egy garas.
F A L U - L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
O l da l 7 .
Átmentem a garassal a pékhez és kenyeret vettem. Mikor visszatértem a szobába, a csizmadia még mindig ott ült és pipázott. - Mi a szándékod a jövőre? - kérdezte. - Nem tudom. Szerettem volna elvégezni az iskolát. - Azt elvégezheted. - Miből? - Eladod, ami maradt. Erre nem is gondoltam. A csizmadiával körülnéztük a házat. Két szoba bútor és egy nagy halom kötél volt a hagyaték. Az egyik kötél olyan hosszú volt, hogy körül lehetett volna vele keríteni a várost. Nem tudom, minek fonta Miklós bácsi. Volt ezeken kívül még két gereben és két fonókerék. A csizmadia megoktatott, hogy ez már most mind az enyém. Másnap el is adtunk mindent. Kaptam értök 240 váltó forintot. Mindössze egy borjúkötelet tettem el emlékül. Ma is megvan. Azzal ott hagytam a kis zsellérházat örökre. A világ leggazdagabb emberének éreztem magamat. Amint az iskolába megyek, megállok a kofa előtt, aki egy asztalkán két-három kosár gyümölcsöt és péksüteményeket árult és akitől mindennap vettem egy perecet. - No öreganyám - szólok neki -, hogy az egész mindenség, ami itt van az asztalon? Azt mondja, négy váltó forint. Kifizettem neki ezt és felborítottam az útra az asztalkát. Az iskolában is körülvettek a pajtásaim és ki egy, ki két forintot kért tőlem kölcsön. Adtam mindegyiknek szívesen, sőt meg is hívtam őket vacsorára a Szarvasba. A vacsora eleinte egyszerű összejövetelnek mutatkozott, de aztán nekimelegedtünk a borivásnak, s engem főképpen itattak, azt mondván: - Igyál, Guszti, vigasztalódjál a Miklós bácsi fölött. Én aztán vödörszámra hozattam a vigasztalást. Egynéhány cigány is bevetődött. Azok muzsikáltak. Pompás mulatságnak találtuk, hogy a bőgőt teleragasztottam bankókkal. Reggel a cimbalmosnak még egy tízest akartam adni, de már nem volt annyi pénzem. A cimboráimtól kértem. Akkor az egész társaság szétoszlott. Le nem írhatom, micsoda gondolataim voltak másnap, mikor fölébredtem. A fejem zúgott, mint a malom. A gondolatok hanyatt-homlok kergetőztek bennem. Megkerestem a zsebeimet. Sehol semmi. Mindössze a kalapom mellett volt egy rongyos forint, amit tán bokrétának tűztem oda. - Pajtások - szóltam csaknem sírva az iskolában -, a 240 forintomból ez az egy maradt; se hajlékom, se semmi. Adjátok vissza, amit kölcsönadtam. Az volt a szerencsém, hogy csak apránként kaptam tőlük vissza a pénzemet, különben megint hamar végére jártam volna. Így a hátralévő két havi időt valahogy áttengődtem. Mikor a diplomát megkaptam, azt hittem, mentve vagyok. A nyomorúságnak vége van, gondoltam, s az utalvány, amelylyel a szép jövőmet megválthatom, a kezemben van. Az intézet igazgatója, egy kanonok, megható beszédet intézett hozzánk. "Fiaim - úgymond - nincs szebb és nemesebb pálya, mint a tanítóság. Jézus Krisztus is tanító volt. Kezetekbe van letéve a nemzet jövője. Ite et docete! Menjetek és tanítsatok." Akkor szent fölmelegedéssel hallgattuk e szavakat. Ma azt felelem rá, hogy Jézus Krisztus is tanító volt, de nem magyar néptanító. Ha magyar néptanítóvá kellett volna lennie, sohasem jött volna le a mennyek országából.”
O l da l 8 .
F A L U L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
Idősek köszöntése Az ENSZ 1991 -ben nyilvánította október 01-ét az Idősek Világnapjává. Ebből az alkalomból köszöntjük őket szeretettel. Kosztolányi Dezső: Intés az öregek tiszteletére „Bizony hajoljatok meg az öregek előtt, akár utcaseprők akár miniszterek. Nem oly tiszteletet prédikálok én tinéktek mint a papok, az iskolai olvasó könyvek. De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is az élet veszedelmén törékeny szívverésteket.” Butler YeatsWilliam: YeatsWilliam Ha megöregszel
Ha megöregszel s szürke néneként ott bólogatsz a tűznél, könyvemet lapozd, idézve ifju-szép szemed mélységes árnya közt a puha fényt, s hogy szépséged s hulló mosolyodat hányan szerették, hány hű s álbarát, de változékony arcod bánatát s zarándok lelked egy szerette csak.
Néha azért jusson eszedbe:
„az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak.” Vavyan Fable
S míg meghajolsz az izzó rács fele, szomorkás kedvvel súgd: a szerelem elillant, elszállt túl a hegyeken, s csillagfüzér közt bújt meg szép feje. (Kardos László fordítása) S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul járszkelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. Wass Albert
Az oldalt összeállította: Czuprákné Belényesi Terézia
F A L U L A P I X. é v f o l y a m 3 . s z á m
O l da l 9 .
