KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS
Vadátkelők az utakon A forgalmas országutak gyakran áthághatatlan akadályt jelentenek az állatok számára. A megfelelő átkelési rendszer magába foglalja mindazokat a létesítményeket, amelyek lehetővé teszik a közlekedési útvonalakon az áthaladást, függetlenül attól, hogy természetes vagy mesterséges létesítményekről van szó.
Az átkelési rendszer Az utak jelentőségük és forgalmunk alapján lehetnek: − áthaladási utak − várakozási utak − tartalék utak (kapcsolatokat teremtő útvonalak) A feladat legfontosabb része, hogy az állatokat az átjáró út felé tereljék és megakadályozzák szabálytalan áthaladásukat a főútvonalon. Az átkelési rendszer elemei a következők lehetnek.
Célátkelők Ezeket kifejezetten az út mentén élő állatok számára alakították ki, hogy megkönnyítsék az átkelésüket. Föld alatti átkelők Ilyeneket használnak a földet túró vagy föld alatti vackokat építő állatok, amelyek spontán kutatják és keresik fel az üregeket. Üreges cső segíti a föld alatti közlekedésüket. Ez a fajta átkelési út elsősorban az éjszakai életet élő, ill. a föld alatt élő állatokat érinti, pl.: borz, nyest, menyét, görény, sün, pocok, cickány. Az átkelő cső készülhet betonból vagy műanyagból, kb. 40–200 cm átmérőjű és 40 méter hosszú. Az alapelemeket nem szükséges hézagolni. A csövet a talajszint alatt, vagy pár centiméterrel felette kell kissé megemelve elhelyezni, hogy a talajvíz eltávozása lehetővé váljon. Ezeknek az utaknak a fenntartása minimális ellenőrzést igényel.
vadátkelő az átkelő közvetlen környéke a zöldfolyosó határa meglevő erdő/erdőkészlet kő és rönk erdei növényzet rét sövény köves talaj
1. ábra Vadátkelő-alaprajz Föld feletti átjárók Föld feletti átjáróknál az utakat növényzet veszi körül, ami biztonságot jelent az őz, a vaddisznó, a szarvasok stb. számára. Nagytestű állatok számára kialakított átkelők Az utakat természetes aljnövényzet borítja, minimum négy méter széles és az állatok számára biztonságos körülményeket kell biztosítani. Ezeket az útvonalakat használják az őzek, szarvasok, vaddisznók stb. Emberi odafigyelést kíván védelmük, pl. fa védőkerítés felállítása, az aljnövényzet burjánzásának megakadályozása, az állatok nyugalmának megőrzése, az emberek távoltartása. Ökológiai átjárók Sajátos átkelők, amelyek szabad mozgásteret biztosítanak az összes állatnak. Lényeges az erdős környezet és a víz közelsége. Az utakat 30-50 cm földréteg borítja, 2-4 m magas védőkerítés szegélyezi, ami csökkenti a közlekedési zajok káros hatásait. Az átkelési rendszerek kiválasztásánál elsődleges szempont az állatok fejlődésének, nyugalmának biztosítása.
nemzeti regionális a zónák jelentősége
helyi maximális részleges
zavaró tényezők kiküszöbölhetősége kiterjeszkedő előrejutás
koncentrált előrejutás
folyosók térbeli rendezése nagy
csekély
sokszínűsége folytonossága
rendszeres
alkalmi
emberi tevékenység nincs
20 m
fajok jelenléte (szarvas, dámvad) mindennapi emberi tevékenység
az emberi tevékenység alkalmi
30 m
40 m
emberi látogatottság (elkerülendő)
50 m a fentiekből eredő szélesség
2. ábra Az ökológiai folyosó szélessége
Másodlagos átkelők Ezeket az átkelőket nem a vadak számára építették ki, de némi odafigyeléssel alkalmassá tehetők ilyen szerep betöltésére is. Híd alatt vezetett kisforgalmú út A gyalogosátkelőket soroljuk ide. Általában mezőgazdasági, erdészeti munkákhoz veszik igénybe. Szélessége négy méternél több. Kerítés felállítása
javasolt, hogy a kis és közepes termetű állatok biztonságban érezzék magukat a hídon zajló forgalomtól.
nagytestű emlősök kisragadozók kistestű emlősök hüllők rovarok (mezei) rovarok (erdei)
cserjés övezet
fás övezet
pionír társulás
füves övezet
1,5-2 m védőkerítés a növényzetnek szükséges talaj vastagsága 30-60 cm
3. ábra Az átkelőhíd erdőszéli társuláshoz hasonló szerkezete Vegyes felső átkelők Elsősorban nyulak, rókák átkelőhelye. Patások közül azok részesítik előnyben, amelyek jól tudnak tájékozódni és ismerik a vidéket. Az út legalább egy méter széles, a védőkerítés 1-1,5 méter magas, amelynek biztonsági szerepe van. Ezt a fajta átkelőt földút és gyenge külső forgalom esetén használják az állatok. Viadukt alatti átkelők Szabad tér van az állatok mozgására, nincsenek korlátozva mozgásukban. Fontos, hogy mezőgazdasági munkákra, rakodási területnek ne használják az erdészek.
fakerítés és sövény
védőkerítés
4. ábra Védőkerítés meghosszabbítása sövény segítségével és az állatvilág lehetséges elhelyezkedése (Lendvai Gabriella) Systéme de franchissement pour la faune. = Srasse und Verkehr, 88. k. 3. sz. 2002. p. 92– 100. Pfister, H. P.; Keller, V. stb: Wildtierökologische Grundlagen im Strassenbau. = Srasse und Verkehr, 88. k. 3. sz. 2002. p. 101–108.
Válogatás a magyar szakirodalomból Pogačnik, M.: Budapest – geomantiai szempontból. = Országépítő, 13. k. 2. sz. 2002. nyár p. 6–7. Övezetátsorolási viták Pomázon – a zöldből élnek. = HVG, 2002. 23. sz. jún. 8. p. 103. Hatékonyabb jogszabályok kellenek a fák védelmére. = Lélegzet, 12. k. 5. sz. 2002. p. 21– 22. Konkolyné Gyuró É.: Gondolatok a hazai tájvédelemről. = Tájépítészet, 3. k. 1. sz. 2002. tavasz. p. 21–25. Nagy K.: Védett természeti területek lakossági használata. = Tájépítészet, 3. k. 1. sz. 2002. tavasz. p. 38–42.
Sallay Á.: Hulladéklerakás az országos hulladékgazdálkodási terv fényében. = Tájépítészet, 3. k. 1. sz. 2002. tavasz. p. 43–46. M. Szilágyi K.: A zöldfelület terhelhetőségi vizsgálata egy környezetvédelmi program keretében. = Tájépítészet, 3. k. 1. sz. 2002. tavasz. p. 47–52. Várkonyi A.: Ökológiai folyosó települési környezetben. = Tájépítészet, 3. k. 1. sz. 2002. tavasz. p. 53–55. A fák védelme. = Építési Piac, 36. k. 3. sz. 2002. p. 62–69. Balog K.: Városi szennyvizek kezelése az EU-ban. = Vízügyi Közlemények, 83. k. 4. sz. 2001. p. 624–625.
Szakmai fórum Vidékfejlesztés és előcsatlakozási felkészülés Magyarországon (Budapest, 2002. 06. 19.) Június 19-én a fenti címmel tartott szakmai fórumot a WWF Magyarország az állami és a civil szektorban dolgozó szakemberek számára. A rendezvény célja, hogy elősegítse, olyan vidékfejlesztési tervek készüljenek Magyarországon, amelyek környezet- és természetvédelmi szempontból is elfogadhatók. Magyarország területének 70 százaléka mezőgazdaságilag hasznosított. Természeti értékeink megóvása nem biztosítható csak a védett területeken, ezért különösen fontos, hogy milyen tevékenység folyik az ország területének 70 százalékán. Számos olyan természetközeli gyeptársulásunk van például, amelyen a helyes kezelés (legeltetés, kaszálás) jelenti a megfelelő védelmet. A WWF ezért úgy döntött, hogy kilenc európai országban (hét EU-tagállamban és két csatlakozó országban, köztük Magyarországon) beindítja „A vidékfejlesztés természete” elnevezésű kutatást, amely az Európai Unió vidékfejlesztési irányelveit, valamint a csatlakozni szándékozó országok számára nyújtandó SAPARD-támogatás hatásait vizsgálja. Az 1989-ben elkezdődött politikai és gazdasági átrendeződés fő vesztesei a mezőgazdaság, a vidéki gazdaságok és az ott élők. Ugyanakkor a vidékfejlesztés teljesen szektorális kérdéssé vált, az unió által oly gyakran hangoztatott decentralizáció, fenntarthatóság és integrált szemlélet helyett az előcsatlakozási programokban központosító szemlélet jellemző, és a környezeti szempontok sem kapnak kellő hangsúlyt. Ezért kérdéses, hogy az induló vidékfejlesztési programok segítik vagy inkább veszélyeztetik a vizes élőhelyeket, a mai és egykori ártereket, a pusztákat és más füves élőhelyeket? Hogy hatnak e programok a kijelölendő Natura 2000 területekre, a veszélyeztetett állat- és növényfajokra? Mi történik a vidrával, a túzokkal és a társaikkal? Megmaradnak-e vagy tovább pusztulnak e fajok és élőhelyeik? A WWF azt szeretné elérni, hogy a vidékfejlesztési politikában a környezeti szempontok kellő hangsúlyt kapjanak. Bővebb információ: www.wwf.hu
