özös dolgunk, hogy Kmikor, kivel kötünk egyezséget, uniót, szövetséget. És az is, hogy ezeket az egyezségeket, szövetkezeteket Közös dolgok

baptista ifjúsági lap

Túrmezei Erzsébet Életünk aranya „Sáfáraim!“ – intett az Úr. S ma olyan gazdagok vagyunk. Percet, órát kezünkbe számolt. Sok láthatatlan aranyunk. Olyan csodálatos vagyon. Mire való? Meddig elég? Míg aranyat aranyra költünk, soha nem sejtjük, van-e még? De egy is olyan hatalom: egy óra... röpke pillanat... kenyérré lehet koldusasztalon... lehet meghajlás Isten-kéz alatt... boldog fölfeleszárnyalás... bilincses, átkos kötelék. Odaadhatjuk játszva semmiért – és lehet mindenre elég.

Füle Lajos Add újra! Ahová mindig visszatérünk, ahová mindig visszahullunk, akármilyen magasba értünk... Ahol szétnyílik kapzsi markunk, és minden érték semmivé lesz, mit lázasan ûztünk, akartunk... Ahol lehull rólunk az álarc, ijesztõ põre lesz a lelkünk, s a látszatért sincs már tovább harc... Ahol nincs vég, csak drága kezdet: Ó add, URUNK, add újra nékünk ajándékul örök Kereszted!

Aradon választottak új vezetõket az erdélyi baptista fiatalok. Beszámoló a 6-8. oldalon.

Közös dolgok

Életet nyerhetünk vele, s szétszórhatjuk haszontalan. ...De soha egyikünk se tudja, melyik az utolsó arany.

özös dolgunk, hogy

Kmikor, kivel kötünk

egyezséget, uniót, szövetséget. És az is, hogy ezeket az egyezségeket, szövetkezeteket ki irányítja ideiglenesen. (Január közepén a Romabisz is új vezetõket választott. Lásd beszámolónkat a 6-8. oldalon.) Közös dolgunk, hogy az egyezségeket betartjuk-e. Hogy milyen normákat – legyenek azok világi törvények, vagy bibliai erkölcsrendszer – tekintünk érvényesnek magunkra és a közösségre nézve. És közös dolgunk, hogy hogyan befolyásolunk, változtatunk bizonyos nomákon.

özös dolgunk, hogy ebben az

Kévben kivel lépünk személyesen szövetségre. Megjegyzem, csak felbonthatatlan – ásó-kapa jellegû – szövetségrõl beszélek. Ne fogadjunk el ennél futóbb kapcsolatokat, „barátságokat”. Nem érvényesek ugyanis hosszútávon. Minden élettel összefüggõ kérdés csak hosszú-hosszú perspektívában érdekes. Így van értelme. A rövid dolgok olyanok mint a kínai áru: hamar rongyolódnak. s végül közös dolgunk, hogy én

Éhogy állok lelkileg. Hogy számonkértek-e és el tudok-e számolni elõttetek. És elõtte. Nem, egy pillanatig sem magánügy.

[G.] G.

MAG TÁ R

t u d ó s í t á s

Táborozás a Hargitán 2007-ben.

Hálásak vagyunk Istennek , hogy közölhetjük a Hargitai Keresztyén Tábor 2007. év táborozási programját:  Június 26-július 4 (2. gyermekhét) Június 16-24 (1. gyermekhét)  Július 16-24 (1. tinihét) Július 6-14 (3. gyermekhét)  Július 26-augusztus 3 (2. tinihét)  Augusztus 6-14 (1. ifihét)  Augusztus 16-24 (2. ifihét)  Augusztus 27-31 (lelkipásztor-családok) A táborozási helyek száma minden héten 120. Minden turnus vacsorával kezdõdik, és reggelivel ér véget. Táborozási díjak: 1. gyermekhetekre és tinihetekre: 110 RON/fõ; 2. ifihetekre: 120 RON/fõ. Az említett díjak csak felét képezik a teljes táborozási költségnek. Az összeg másik felét a Hargitai Keresztyén Tábor egyéb felajánlásokból egészíti ki. Ezért kérjük azokat a táborozókat, akik táborozását egyéb szervezet vagy magánszemély támogatja, hogy jelentkezéskor ezt jelezzék, és a táborozási hét teljes díját kifizessék: 240 RON/fõ. A gyermek és tinihetek alkalmával minden tíz gyermek, az ifjúsági heteken minden 12 fiatal után fedezi egy ifjúsági munkás táborozási költségét a Tábor. A tanítók és ifjúsági munkások útiköltségének visszafizetését nem vállaljuk. Kérjük, hogy ezt az útiköltséget a gyülekezetek fedezzék, ahonnan a tanítók vagy ifjúsági munkások jönnek. Jelentkezni Borzási Gyula táborigazgatónál lehet: Hargita Keresztyén Tábor, Borzási Gyula részére, ªos. Ciucului Km 106, 535800 Vlãhiþa, Jud. Harghita, Tel. & fax: 0266 247263; Mobil: 0749 271008, E-mail: [email protected] Jelentkezéskor kérünk 40 RON/fõ elõleget kifizetni. Az elõleg névreszóló és csak abban az esetben adjuk vissza, ha a jelentkezõ elfogadható okból nem tud eljönni táborozni. Minden táborozónak orvosi igazolást kell felmutatnia a táborozási hét kezdetekor arról, hogy egészséges és táborozhat. [Szeretettel: Borzási Gyula, táborigazgató]  

A zilahi fiatalok ismét kitettek magukért. Érkezéskor kávé, tea és kürtõskalács várta a mintegy 60 fõs váradi csapatot, amely a belvárosi fiatalok egy részébõl, a rogériuszi fiatalokból és néhány bihari fiatalból állt. Az uzsonna és a köszöntés után bemutatkoztak az ifjúságok, majd játék és ismerkedés következett. A nyolc vegyes csapat nyolc irányba indult városnézni, mialatt a lehetõ legtöbbet kellett

2. o l d a l

*

január 2007

kukorica feloldotta a feszültségeket, sikerült igazán közel kerülni egymáshoz. Jól jött ezután a finom ebéd, amit közös fórumbeszélgetés követett. Ez felszínre hozta a problémákat, felrázott a passzivitásból, kiderült ugyanis, hogy egy jólmûködõ ifjúsági alkalomhoz nem elég a látszat, kell a lelki alap is. Nem elég elvárni a vezetõktõl, énekvezetõktõl a sikert, kell a személyes hozzáállás, az adni akarás minden tag részérõl. A váradiakat elkísérte Szabó László, a rogériuszi gyülekezet frissen avatott lelkipásztora, a kávészünet után az õ elõadását hallgattuk meg. Az igehirdetés rég sajgó sebeket tépett fel. Megértettük, hogy sokkal összetartóbbak lennének az ifjúságaink, ha a Bibliában található „egymás“elvek szerint élnénk. Akkor kezdõdnek ugyanis a gondok,

fotók:

keresnünk kell Isten közelségét. Bizonyíthatják ezt azok a nagyváradi és zilahi fiatalok, akik közelebb kerültek Istenhez és egymáshoz december elsõ hétvégéjén Zilahon.

Szõllõsi Orsi

Közelebb kerülni egymáshoz. mai világban, amikor annyira kideríteni egymásról. A gyönyörû idõben jellemzõ az egymástól való távolA megtett séta, a szotyi és a pattogatott ságtartás, egyetlen feltétele van ennek:

amikor nem fogadjuk be egymást, nem szeretjük egymást, nem hordozzuk a magunk és az egymás terhét, nem tudunk megbocsátani egymásnak. Fájt a tükörkép, összetörtünk, de az ÚR felszabadított, s jöhetett a Zifi FC–Várad futballmérkõzés. Vasárnap közösen járultunk az Úr asztalához a vendégfogadó gyülekezettel. Szabó László arról beszélt, milyen közel került Ábrahám Istenhez. Délután a váradi fiatalok szolgáltak, majd Budai Lajos, helybeli lelkipásztor prédikált. Vacsora után a nagyváradi busz indult is haza. Áldott hétvégét töltöttünk együtt az Úrral és egymással csak a fiatalok, mintegy 180-an. Mi volt a titka? A sok ima és böjt, melyet az egész gyülekezet vállalt. Meleg Adina, Nagyvárad

Sze plõ nél kül Simon József:

fotó:

E. R:

A mi újévi bárányunk — 1Kor 5:7

„Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, minthogy kovász nélkül valók vagytok. Mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott értünk.” em árt, ha idõnként emlékezünk N arra, hogy amikor az igét hirdetjük, mi mindig a megfeszített Krisztust prédikáljuk. Ezt soha nem szabad elfelejteni sem az igehirdetõnek, sem az igehallgatónak. A mi igehirdetésünk központjában Õ van. A Bibliában az Úr Jézusnak nagyon sok neve és sokféle minõsége van. Vannak jelképek is róla ugyanott. De a legismertebb – és talán leggyakoribb – az a bárány. Már a biblia elsõ lapjain találkozunk ezzel. Isten kedveli Ábel áldozatát, aki juhai közül hozott egy bárányt. Aztán késõbb látjuk Ábrahámot, amikor a Mórija hegyére tart, viszi fiát, Izsákot – viszik a fát és a tüzet – és a gyermek Izsák felteszi a kérdést: „Hol van az áldozatra való bárány?” Késõbb, az Egyiptomból való kivonuláskor Isten elrendeli, hogy minden családban válasszanak ki egy bárányt, öljék meg, és a vérét hintsék az ajtófélre. És még ugyanazon az éjszakán Isten szabadulást szerez az Õ népének. Ez lett a páskabárány, így említi az Ószövetség. Az Újszövetség úgy kezdõdik, hogy Bemerítõ János prédikál és azt mondja: „Íme az Istennek báránya, aki elveszi a világ bûnét!” Ézsaiás próféta azt mondja, olyan lesz, mint egy bárány, amelyet mészrászékre visznek. Még a Jelenések könyve is úgy mutatja be Jézus Krisztust, mint egy bárányt. Tehát János is úgy látja. A

3. o l d a l

*

január 2007

megdicsõült Jézus Krisztust már. Még ott is viseli a sebeket. Ezt a nevet kapta Jézus, és úgy tûnik, hogy örökre viseli is. Itt azt mondja Pál apostol, hogy õ a mi páskabárányunk. És hogy jobban megértsük a Jézus munkáját, figyeljük meg, milyen volt a páskabárány. Elõször is a bárány ártatlan. Soha senkinek nem ártott, senkit nem bántott. Még egy gyermek is a szemébe nézhet. El lehet ezt mondani az Úr Jézusról? Igen. Soha semmilyen rosszat nem tett senkinek. Ezért is csodálkozunk rajta, hogy lehettek olyan mérhetetlen gyûlölettel iránta. Aztán a páskabárány egy hibátlan teremtmény. Az áldozati rítus elrendelésekor Isten elvárta, hogy hibátlan bárányt válasszanak az áldozathoz. Elmondható ez Jézusról? Péter apostol azt mondja, hogy õ „hibátlan és szeplõtlen bárány”. A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy mindenben megkísértetett, de soha nem vétkezett. Keresték benne ugyan a hibát, de nem találták. Az is megfigyelhetõ a páskabáránynyal kapcsolatban, hogy a legszebb korát élte. Azt olvassuk a Mózes második könyvében, hogy egyéves kellett legyen. A bárány egyéves korában a legszebb. Nem egy kiégett, legyengült teremtés, hanem a legszebb korban lévõ. Elmondható ez Jézusról? Igen, a legszebb korában, érett férfikorban került az áldozati oltárra. Azt is olvassuk, hogy a páskabárányt különválasztották a hónap tizedik napján, négy nappal megáldoztatása elõtt. Ennek jelentõsége az lehetett, hogy hirdesse ezt a kiválasztást, hogy

õ nem olyan, mint a többi bárány, nem téveszthetõ össze a többiekkel. Különbözött-e Jézus élete másokétól, ha ezt az analógiát vizsgáljuk? Vannak bibliamagyarázók, akik azt állítják, hogy Jézus kiválasztása látható lett, amikor megkeresztelkedett és aztán elemnt böjtölni a pusztába. S ha az ettõl kezdve eltelt idõt számoljuk, szinte négy év van a haláláig, s ez a négy napnak is megfeleltethetõ. Mások azt mondják, hogy Jézus tényleg halála elõtt négy nappal vonult be Jeruzsálembe. S ahogyan õ bevonult oda, azt valóban hirdette, hogy Õ nem olyan mint más. Ugyanakkor az a négy nap az áldozati bárány várakozásában arra is jó volt, hogy ha mégis van benne valami hiba, észrevegyék. Ha megfigyeljük, Jézust valóban komoly kivizsgálásnak vetették alá halála elõtt. Isten pedig megengedte ezt az ellenségeinek. Aztán amikor semmi hibát nem találtak benne, akkor beszervezték a hamis tanúkat, hogy mondjanak már rá valamit, ha más nincs, hazugságot. Ha a páskabárány szimbólumát vizsgáljuk, az is látható, hogy nem lehetett bárhogyan és bárhol megáldozni. Az elsõ páskát Egyiptomban ünnepelték meg, a másodikat a pusztában, és azután már nem ünnepelték meg, csak amikor bementek az ígéret földjére. Mielõtt bemennek oda, a Mózes ötödik könyvének lerása szerint, azt mondja Mózes által az Úr, hogy „nem ölhetitek meg csak úgy, bármelyik városban”. Hanem abba a városba kell azt vinni, amit Isten kiválaszt majd. Természetesen Jeruzsálem az a város, amit Isten kiválasztott, hogy ott a páskabárányt megáldozzák. Mert Jeruzsálemet is az Úr választotta, az az Úr városa. Ezért nem lehetett a páskabárányt bárhol megáldozni. Nem volt tehát véletlen, hogy az Úr Jézust Jeruzsálemben ölték meg. A másik bizonyíték, hogy Jézus volt az Isten báránya – szintén a páskabárány ószövetségi rítusával párhuzamban – az volt, hogy nem volt a szabad a csontját eltörni, ez szigorúan tilos volt. Ezzel volt >>>

Bá rá ny vé r >>>

összhangban Jézus kereszthalála, nehogy véletlenül bármelyik csontja is eltörtjön. A többi kivégzési módok valószínûleg nem tehettek volna eleget ennek a feltételnek. Persze így is látszólag hajszálon múlt, hogy a római katonák nem törték el a lábszárát. Nem törhették össze. Õ a mi páskabárányunk.

A páskabárány: a mi oltalmunk Ha nem lenne ez benne az alapigénkben, akkor mindazzal, amit itt elmondtunk a páskabárányról, lehet hogy nem sokat érnénk. Hogy az Úr Jézus a mi páskabárányunk, ez elõször is oltalmat jelent nekünk. Gondoljunk most a zsidó családokra Egyiptomban, az elsõ páskavacsora alkalmával. Micsoda oltalom volt a bárány vére az ajtófelen. És nem a küszöbön, nehogy valaki rálépjen. Õrizzen meg minket Isten ettõl! Legyen ott rajtunk, és oltalmat talál az egész családunk, s nem kell félnünk az öldöklõtõl, a haláltól. Nem kell félnünk a kárhozattól. A sátán ide akar juttatni, Isten pedig a mennybe. Amikor eljön a halál ideje, a sátán is kinyújtja a karját, és igyekszik a kárhozatba vinni minket. De akkor, amikor ott van a bárány vére, neki nincs ereje. Ezért a hívõ ember nem fél a kárhozattól, tudja, hogy üdvössége van, hogy kegyelemre jutott. Tökéletes oltalom alatt van. És nem fél a haláltól. Sok olvasó személyesen is el tudja ezt mondani, hogy „Jézus Krisztus az én páskabárányom”. De talán vannak olyanok, akik még nem tudják ezt elmondani. Talán a te életeden nincs még ott a Jézus vére. Ezért félsz. Nem mersz a jövõre, akár egy évre elõre is gondolni. Legyen segítségül nekünk Isten, hogy ott legyünk a vér oltalma alatt, hogy így éljük az életünket.

A mi vacsoránk És ha azt mondjuk, hogy õ a mi páskabárányunk, akkor azt is tudjuk, hogy lakomát szerez nekünk. Lakomát szerzett nekünk az õ halála által. Nemcsak oltalom, de lakoma is. Ünnepi vacsora. S amikor Jézus a halálra

4. o l d a l

*

január 2007

HÉTKÖZNA P Egyelõ re nem érdem es haszná lt autót behozn i az EU-ból . gy nemrég meghozott kormánydöntés

adót kell Eértelmében regisztrációsbehozott

fizetni minden külföldrõl használt autóra, legyen az csupán néhány éves gyártás is. Az adó mértéke az autó gyártási idejének és motor ûrtartalmának függvényében 1000-7000 euró között változhat. Az intézkedés valószínûleg az új autókat importáló cégek nyomására született (az ország miniszterelnökének is van autókereskedelmi érdekeltsége) és ennek következtében szinte lehetetlenné válik a kis- és középosztály számára – elérhetõ áron – használt nyugati autót vásárolni. A törvény egyik téves indoklása, hogy a légszennyezési adatokon szeretnének javítani. Azonban elfeledkezik a kormányzat arról, hogy a 20-30 éves Daciák tízszer inkább szennyezik a környezetet, mint bármelyik 5-10 éves Wolksvagen vagy Renault. Az intézkedés ellen már az Európai Bizottság is tiltakozik, versenyellenesnek találta azt, és az Unión belüli szabad kereskedelmi egyezményekre hivatkozva felszólította a román kormányt hogy vizsgálja felül a rendeletet. A 2007 január elsejével megtörtént európai csatlakozás valószínûleg még sok intézkedés felülvizsgálatára rákényszeríti a hazai törvényhozókat, ugyanakkor sokan szkeptikusak a törvények jövõbeni betartását illetõen Romániában. Valószínûleg okuk van rá. Lapzártakor a kormány már tárgyal az adó mértékének csökkentésérõl. [G.] G.

készült, akkor szerezte a vacsorát. Az Úrvacsorát. Nemcsak oltalom lesz, hanem ünnep is. Nemcsak menekülés a kárhozattól, de ok az örömre. A vacsora az ünnep ideje. Kenyér és pohár ideje azoknak, akik a vér oltalma alatt vannak. Aki nem ismeri Krisztust, az máshol keresi az örömét. Lehet éppen az ördög poharát emelgeti. De az aki a bárány vérének az oltalma alatt van, az nem vágyik az ördög asztalához. Nem is lehetne odavinni, vagy ott tartani. Õ az õ örömét az Úr Jézusban találja és a vele való közösségben. Jézus Krisztus bennünk él, és ez ünnepet jelentmár itt a földön. És ez a vacsora csak árnyéka, jelképe annak a vacsorának, amelyet ott fogyasztunk el majd személyesen Vele. Jézus azt mondja, „együtt eszem és iszom majd veletek az én Atyám országában.”

A mi közösségünk Amellett, hogy õ oltalom és lakoma, õ közösség is. Azt mondja az igeversünk, hogy „a mi páskabárányunk”. Ez nem véletlen. Elsõsorban az e-

nyém, személyesen, de sokan vannak még ilyenek, mint én. Nem én vagyok egyedül, akiért megáldoztatott az Úr. „Aki miérettünk megáldoztatott.” Közösségrõl van szó, és együtt mondjuk azt, hogy õ a mi bárányunk. Nem lehet úrvacsorázni egyedül. S amikor a hívõ ember rossz lelkiállapotba kerül – mert azért van ilyen is – tudjátok, mirõl lehet ezt legkönnyebben felismerni? Arról, hogy egyedül van. Hogy mindenkit kritizál. Alig talál egy rendes embert a gyülekezetben. S eljön az úrvacsora, és kivel fog úrvacsorázni? Hol van a közösség, a közösség áldása? Amikor pedig jó lelkiállapotban van a hívõ, akkor nem kritizál másokat, akkor hálát ad Istennek a testvérekért. S amikor mi együtt úrvacsorázunk, akkor magasztaljuk az Urat a közösségért. Hogy õ megáldoztatott és hogy õ „a mi páskabárányunk”! Dicsõség az Istennek!

Ko nf i

fotók:

gyszer volt, hol nem volt, valahol a

EKárpátok között, a Partium területén, annak is kicsit a szélén, Szatmárnémetiben. Történt egyszer – amire már volt példa máskor is –, hogy egy lelkes kis fiatalokból álló csapat arra gondolt, mi lenne ha így õsszel (akkor 2006 hatot írtak még) regionális ifi konfit szervez-ne. Elmondták ötletüket a „véneknek” is a gyülekezetben, akik nagy örömmel vették a kezdeményezést. És mint az a mesékben az lenni szokott, a kezdetben kis csapat kibõvült tenni és másoknak örömöt szerezni vágyó emberkékkel. Nem számított, hogy ki hány éves, férfi-e vagy nõ, mindenki hozzá akarta tenni azt amilye van. Volt aki a fakanalát hozta, volt aki autóját dobta be, más az idejét. Voltak egynéhányan, akik lakásukat és agyukat ajánlották fel. Végül is mindenki beszállt a jó érdekében valahogy, vagy valamivel, de ami legfontosabb, hogy kicsitõl a nagyig egyformán imádkoztak érte. Akár mesének is tûnhetett volna, de nem volt az. Nagyon is valóság volt az, ami ugyan nem forgatta fel, de megbolygatta a szatmárnémeti gyülekezet életét november 17-19 között. A testvérek már nagyon várták, hogy a Partium több részérõl megérkezzenek a fiatalok, s pár napot együtt és ISTENNEL tölthessenek. Mindenki akart valami újat tanulni. Hivatalosan péntek délután indult az alkalom 18.00-tól. Mikor az emberkék elõször beléptek a terembe, parányit meghökkentek. Valahol középen a kereszt mellett egy óriás plakát állt, ez állt rajta nagy betûkkel: „SZENT(FAZÉK)”. Elsõ látásra kicsit humoros és meghökkentõ is egyben. Ami biztos, hogy mindenki elgondolkodott rajta. Nekem személyszerint a következõ magyarázat tetszik, amit egy

5. o l d a l

*

január 2007

S z õ l l õ s i O r s i , H u s z á r Z o l i , S z a b ó D o r o t t y a , V i n c e C s a ba

Igaz mese egy találkáról REGIONÁLIS KONFERENCIA SZATMÁRON. szünetben füleltem le valakitõl (bocsi de nem emlékszem ki volt az): „Az ember élete egy fazékhoz hasonlít, lehet húsos, leveses, tejes, vizes vagy épp lyukas. Attól függ, hogy ki használja és mire, azaz mivel tölti meg.” Nem kellett sokáig várni, már az elején mindenki elõtt világossá vált, mirõl is lesz szó, és az elõadók milyen témában fognak beszélni. Az építõ elõadásokat két ember mondta el, Mike Sámuel kecskeméti és Veress Efraim baróti lelkipásztor. Mind az öt elhangzott elõadás a szentséggel volt kapcsolatos. Az elsõben Sámuel a Zsid 12,14; 1Kor 1,30-31; Dán 10,2-3;12; Gal 5,1921; Róm 6,12-13; 1Tim 4,3 4 igehelyek alapján beszélt a szent életrõl, és arról, hogyan lehet törekedni a szent életre. Feltette mindenkinek a kérdést, hogy mi akar lenni: „leszázalékolt” hívõ, a sátán rabszolgája, vagy Isten eszköze. Másnap 9.00-tól kezdõdött a program. A szervezõk gondoskodtak a reggeli tornáról, valamint áhítatról is. Majd 9.30 körül kezdetét vette Sámuel második elõadása a „Szentség az iskolában és munkahelyen”

címmel, a 1Kor 1,30; 1Móz 2,15, Dán 6,2-4 alapján. Késõbb egy kávészünet után Sámuel egybefonódva korábbi tanításaival a „Szentség a házasságra való felkészülésben” címmel beszélt a 1Móz 2,25; Mt 21,1214; 1Kor 6,12-20 igeversek alapján. Hangsúlyozta, hogy „Isten nem tûzön keresztül akar minket bevinni a mennyországba, mint egy pörköltöt, hanem felhasználva, mint fegyvereket a szellemi harcban, ezért annyira fontos a szentség.” 13.00-kor mindenki nagy megelégedésére, felszolgálták az ebédet is. Az ebéd után a hagyományokhoz hûen, filmvetítés következett. Aki akarta megnézhette „The Second Chance” („Második esély”) címû keresztény filmet, ami több ponton is kapcsolódott a konferencia témájához (ha tehetitek, nézzétek meg). A film után lehetett választani két szeminárium között: a „médiákról” Veress Efraim, az „utolsó idõk jeleirõl” Szûcs Sándor tartott szemináriumot. >>>

Bocs, de kénytelenek vagyunk a 14. oldalon folytatni...

Küldetés kevés meglepetéssel Romabisz tisztújító kongresszus, Arad-belváros, 2007. január 12. z elsõ meglepetés akkor ért, amikor 10 óra 5 perckor – kb. egyórás késéssel – megérkeztem a gyülekezetbe, és a jelenlevõ 100 fiatal – az Erdélyszerte élõ ifjúságok küldöttei – már javában hallgatta Veress Efraim 10 órára kiírt elõadását. Szóval a pontosságra szemmel láthatóan hangsúlyt helyeztek a Romabisz-vezetõkbõl és a helyi gyülekezet munkásaiból összeálló szervezõk. Persze az aradiaknak már volt némi tapasztalatuk ilyenfajta kongresszus lebonyolításában, hiszen most négy éve is õk voltak, akik bevállalták a szervezéssel járó felhajtást. S olykor jól jön egy kis rutin az ilyen feladatok kapcsán. Rutin alatt pedig akár a rengeteg munkát is lehet érteni (fõzés, takarítás, teremrendezés), ami minden esetben a helyi gyülekezet nem kis feladata. Elismerés az aradiaknak.

A

9-tõl egyórás dicsõítés és áhítat volt, majd 10-tõl kezdõdött Efraim elõadása a küldetésrõl. Ez volt tulajdonképpen az egész rendezvény központi fogalma, nem véletlenül szóltak errõl a vezetõ elõadások. Néhány ószövetségi példa – Mózes, Sámuel, Saul – alapján vizsgáltuk, kit is küld el Isten. A következtetés úgy szólt, hogy azt, aki kapcsolatban van

6. o l d a l

*

január 2007

vele, és akit azelõtt már elhívott. Így talál egymásra az elhívás és az elküldés. A kettõ szervesen összetartozik, egyik sem érvényes, nem mûködik a másik nélkül. Ahogyan a küldõ személye sem közömbös. Egészen más ugyanis, amikor Isten küld el valakit. Amikor az küld el, aki elhívott. Így van ez a mai gyülekezetekben is. Aztán, ha Isten küld el valakit, akkor adja a hátteret, az alapot is ehhez. Ezt Isten mindig fontosnak tartja: „Veletek leszek!”, „Nem maradok el tõled!”. Olyan is megtörténik, hogy valaki tudatában van a küldetésének, de annak már kevésbé, hogy Isten most – per pillanat – is kíséri. „Választásra gyûltünk, és nemcsak magamnak kellett válaszolnom arra akérdésre, hogy ’Ki bízott meg?’ Volt aki az utóbbi két év során – de a gyülekezetemben végzett szolgálat közben is – nagyon egyenesen feltette ezt a kérdést. ’Milyen jogon szólsz bele az életembe? Ki bízott meg?’ Ilyenkor, ha nem tudod, hogy az Úr küldött, akkor bizonytalankodsz.” mondta Efraim. „Elsõsorban nem ti bíztatok meg, és nem a gyülekezet, ha a lelkipásztori szolgálatról van szó.” Sokan nem szívesen vállalják a küldetést, pedig az Úr küldené õket. „Nem vagyunk mi különbek Mózesnél”, mondják, és igazuk lehet. De Mózes megbízás elleni érveit is sorban felszámolta Isten. Fontos a küldetéssel kapcsolatosan az elszámolás. Isten nem úgy küld el, ahogyan a mûholdakat manapság pályára állítják. Keringenek, keringenek, aztán lesz belõlük ûrszemét. Isten nem tesz úgy, hogy elküld, aztán >>>

fotók:

G. G.

Ve ze ssé ’

a r a d

1 7 - i k

é v e

>>> „többet ne lássalak!” „Volt olyan kísértésem a lelki munkában, hogy én ezt már nem bírom. Ilyenkor segített az, hogy Isten elõtt kell majd elszámolnom.” Szünetben kalácsot majszolgatva G.-vel beszélgettem, közös ismerõsökrõl, szakmai jövõrõl, aztán E.-ék feleségemrõl kérdeztek, meg a krasznaiakkal is válthattam pár rokoni szót. A beszámolók következtek, és hogy ne csak a pontosság legyen meglepetés, megbízott jegyzõkönyvvezetõt választottunk Halász Éva személyében. Mert a szó elszáll, az írás megmarad, idézték többen a régi közmondás igazságát. Meg biztosan lesz még aki bele akar, vagy bele kell nézzen abba, ami elhangzik. Efraim – leköszönõ ifjúsági elnök – beszámolója elején a közösségek felbomlásáról és megmaradásáról, szervezetekrõl beszélt. És természetesen a megbízásról. A jelölési procedúráról szólva azt kérdezte: „Hogy mond valaki nemet, amikor még meg sem választották? Sokszor sietünk kimondani, hogy én nem vállalom. De Isten akarata megnyilvánulhat a közös döntésekben. Ha valaki nem hisz ebben, akkor nem érdemes gyülekezetet, közösséget szervezni”, mondta Efraim. Beszélt az elmúlt két év tapasztalatairól, arról, hogyan kérték el két munkatársával az Úrtól, miben is kell változtatniuk. Amit fontosnak láttak, az az adminisztráció megerõsítése, a levelezés arhiválása volt, és egy adatbázis elkészítése a fiatalokról, de fõleg az ifjúsági vezetõkrõl. Ez a két év során sokat segített a kommunikációban. Kudarcként élte meg a leköszönõ elnök, hogy nem sikerült elképzelése szerinti mértékben leosztani a munkát. Az volt ugyanis az elképzelése, hogy kialakulnak a miszsziókerületi szervezetek, formális vagy informális középpontok, kulcsemberek, amik/akik segítik a munkát. Ezt azonban nem lehet felülrõl erõltetni. Értékelte ugyanakkor azt, hogy a ifjúságok keresték egymással a kapcsolatot, és sok regionális vagy helyi konferenciát, sporteseményt, találkozót szerveztek. Ugyanakkor ezek kapcsán észrevételezte, hogy differenciálni kell a találkozók témáit a falu/város kapcsán, vannak olyan témák, amelyek falun nem annyira aktuálisak, és városon igen, vagy fordítva. A hármas csapat missziói látásáról elmondta, hogy elsõsorban a nyári alkalmakat tartották fontosnak (tábor, Sószóró) a lelki növekedés és a misszió szempontjából. Kisebb 200-300 résztvevõt felsorakoztató konferenciákat szorgalmaztak, ugyanis meglátásuk szerint kevesebb embert könnyebb összefogni, így kevesebb a lézengõ is. Jó kapcsolatot tartottak a Dünamisszal és képviselték a fiatalokat a nagyszövetség elõtt. Olykor nem volt könnyû megtalálni a hangot az elõzõ generációval, de a legtöbb esetben ez végül sikerült. Joó Zoltán a titkári feladatoktól vált meg. Beszámolójában felsorolta a 2005-ben és 2006-ban megszervezett programokat, ezek között a zilahi országos konferenciát, a regionális konferenciákat, ifjúsági fórumokat – amelyek a Székelyföldön voltak eredményesebbek –, táborokat, vezetõképzõt, Sószórót mindkét évben. Bár nagyon változatos programokról és olykor egymástól tá-

Róma bisz

volesõ helyszínekrõl volt szó – ami rengeteg utazással járt – Zoli igyekezett mindehol ott lenni egy kicsit. Kérdés a jövõre, hogy a titkár hogyan tudja megoldani, hogy minél több programon részt vegyen, belelásson, segítsen a szervezésekben. Beszélt arról, hogy mennyire feltöltõdött egy-egy ifjúság meglátogatásakor, „mindig többet hoztam haza, mint amennyit vittem”, fogalmazott. Zoli szándékosan nem tért ki azokra a kétoldalú ifjúsági programokra, kisebb konferenciákra, amikre sor került, de amelyek megszervezése teljesen önálló volt, és nem volt szükség a Romabisz közremûködésére. Ilyen volt a múlt év végi szatmári konferencia, a paptamási találkozó, vagy a Szilágyságban szervezett találkozók. Zoli még elmondta, hogy elindították a Romabisz egyesületi formában történõ bejegyzését, amire különbözõ pályáztató szervezetek és az állam fele történõ elszámolások miatt van szükség. Bálint Benjámin a gazdasági ügyekkel foglalkozott közel két éven keresztül. Oroszlánrészt vállalt a fiatalokat feltérképezõ adatbázis elkészítésében, és õ felelt a Romabisz új weboldalának elkészítéséért. Beszámolójából kiderült, hogy sikerült rendszerezni az ifjúsági >>>

Pénz tá r

c d - k ,

s t b .

>>>

szövetség pénzügyeinek kezelését, beleértve a nagyszövetségen keresztül történõ kifizetéseket, pénzmozgást. Az ifjúsági szövetség igyekezett megõrizni részleges önállóságát a pénzügyekben is ezekben az években. Így sikerült elérni, hogy a Mustármag szerkesztõjének fizetését a nagyszövetség hivatalból állja – amire már a kezdetektõl vállalkozott – és ne terhelje rá ennek költségét a Romabiszra. Így az elõfizetésekbõl könnyedén futja nyomda- és postaköltségre. A Mustármag három pályázatot is megnyert a két év során – összesen 90 millió régi lej értékben –, ennek egyrésze egyenesen a lapot elkészítõ nyomda számlájára vándorolt, a többivel pedig ezután kell elszámolni. Ilyenmódon felszabadult egy kisebb pénzösszeg, amivel a fiatalok rendelkezhetnek a szövetségnél. A leköszönõ gazdasági titkár 6900 új lejt tartalmazó borítékot adott át az ifjúsági szövetség jelenlegi vagyonával. Újbóli kávészünet után az új jelöltek mutatkoztak be tisztségenként. Elnöknek Kelemen Sándor 2-õt és Boros Gyulát, titkárnak Kelemen Sándor 1-et és János Leventét, gazdasági titkárnak Gere Szabolcsot és Bántó Zoltánt jelölték a fiatalok. Sorban jöttek a mikrofonhoz és beszéltek látásukról, arról, hogy mit tartanak fontosnak, ha megválasztják õket. Egy-egy jelöltet szépen meg is forgattak kérdésekkel, de mindegyikük állta a sarat. Kelemen Sándor 2 arról beszélt, hogy bár „nem kereste a bajt magának”, elfogadta a jelölést, mert osztja Efraim véleményét, hogy Isten a közösség akarata által is megbízhat valakit. Boros Gyula arad-szentmiklósi lelkipásztor a fiatalok közötti ébredést/ megújulást tartotta fontosnak. Az átlagosnál is alaposabban kikérdezték talán a fiatalok közt is fiatal – közgazdásznak tanuló – Bántó Zoltánt Sámsonból, aki igyekezett meggondoltan válaszolni a kérdésekre.

8. o l d a l

*

január 2007

Örömünkre, a szünetek sûrûn követték egymást. Egy újabb ilyen után a tulajdonképpeni választásra került a sor, s bár ez volt a nap legrövidebb része, talán ez volt a lényegi. 70 fiatal döntött úgy, hogy Kelemen Sándor 2 (érthetõbben: marosvásárhelyi lelkipásztor), János Levente és Bántó Zoltán legyenek az ifjúsági szövetség új felelõs vezetõi. Ünnepélyes CD- és pecsétátadás következett az új vezetõknek, majd a jelenlevõ lelkipásztorok kézrátétellel imádkoztak értük. Ezután a régi és az új vezetõk egy külön teremben imádkoztak és beszélgettek tovább a folyó ügyekrõl, átadásról. Közben éneklést követõen Vass Gergely helyi lelkipásztor és szövetségi alelnök tartott záróelõadást – nem találjátok ki! – szintén a küldetésrõl. Jó alaposan körbejárva a küldetés bibliai összefüggéseit, kiemelve Jézust, mint akinek a Bibliában a legerõsebb volt a küldetéstudata s ezt nem szûnt meg hangoztatni: „Az Atya küldött engem.” Beszélt más jelentõs küldetéstudattal rendelkezõ bibliai szereplõkrõl (József, Mózes, Ézsaiás, jeremiás, Pál) majd elemezte a „küldetés” szó Bibliában elõforduló görög jelentésváltozatait (apostello, exapostello, ekballo, pempo, exusia). Küldetéstudatunk feltérképezését tésztanyújtáshoz hasonlította, amely közben az a kérdés merülhet fel bennünk, hogy meddig lehet nyújtani? Hol kezd rongyolódni a vége? Hol az a határ, amikor a szolgálatunk már romlik és nem megfelelõ minõségû? Végül kiemelte Pál apostol elszántságát és következetességét, amelyet küldetéstudata védelmében tanusított egész szolgálata során, legyen szó zsidó vezetõkrõl, problémás gyülekezetekrõl – Korintus vagy Galácia –, ahol megkérdõjelezték küldetését, vagy akár apostoltársairól. A tisztújító nap beszélgetésekkel, vacsorával zárult, a rendezvény azonban vasárnap is folytatódott, egészen délig. Vasárnap délelõtt az újonnan választott ifjúsági elnök szolgált igehirdetéssel a gyülekezetben. Kelemen Sándor 2 a Jn15:8 alapján a „Mi a feladatunk?“ kérdésre válaszolt: az, hogy Istent dicsõítsük. Ez mindennek és mindenkinek a legfõbb feladata. Ezt az ige alapján gyümölcsterméssel lehet elérni. A gyümölcsterméshez pedig kell a gyökér és a fa. Ezek által jön létre a gyümölcs. Gyors megoldás nincs: alapozni (gyökér), növekedni (fa törzse, ága), gyümölcsözni. Erre van szükségünk, hogy feladatunkat betölthessük! Ugyanúgy Isten dicsõítése is a meggyökerezés függvénye, nem lehet Õt akárhogyan dicsõíteni, értetté kell válni rá, fel kell rá készülni. Közelebb kell kerülni Istenhez, méghozzá helyesen, nem akárhogyan. A kongresszus zárásáról nem lehet szépet írni, mint ahogy semmilyen jó eseményrõl, aminek hirtelen végeszakad. Nagyon hamar, nagyon szívesen találkoznánk újból egymással. Addig pedig marad a küldetés teljesítése. Gönczi Géza

Kö z. Gá z. (3.)

fotók:

A gazdaság betegségei közgazdasági elmélet szerint az infláció az árak általános A növekedését jelenti, miközben a vásárlóerõ csökken. Sokat hallunk errõl a jelenségrõl, ezért érdekes lehet megvizsgálni az okokat. Az egyik megközelítésben az infláció egyik oka, hogy nõ a kereslet egy gazdaságban, azaz a gazdasági szereplõk (lakosság, vállalatok, intézmények) nagyobb mennyiségû terméket akarnak vásárolni, ami az árakat felfelé tolja; másik ok a költségek növekedése (például az importkõolaj ára nõ, ami érezhetõ lesz majd az egész gazdaságban), és harmadsorban annak az ördögi körnek tudható be, ami szerint az alkalmazottak magasabb béreket követelnek, amit ha majd a munkáltatók az árakba beépítenek, ez magasabb árszínvonalat eredményez. Más elmélet szerint az infláció pénzügyi jelenség, azaz egy gazdaságban található pénztömeggel hozható összefüggésbe (pontosabban annak a növekedésével), amit a nemzeti bankok tudnak szabályozni. A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú (vagy kúszó) infláció tartományába esik. A hiperinfláció, amely többszáz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, míg a defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. Az inflációt mérni leginkább a fogyasztói árindexszel szokták, ami annak a termék- és szolgáltatásmennyiségnek az árváltozását méri, amit egy átlagos fogyasztó fogyaszt egy adott idõn belül. Ezt a mennyiséget fogyasztói kosárnak nevezik.

9. o l d a l

*

január 2007

photos.com

Halász Zoltán:

A fogyasztói kosárba minden termék és szolgáltatás olyan mennyiségben kerül be, amely jellemzõ az átlagosnak tekinthetõ háztartás fogyasztási szokásaira. Magyarországon például a fogyasztóiár-statisztika jelenleg mintegy 900 reprezentáns (árucikk és szolgáltatás) megfigyelésén alapul, amelyeket 156 árucsoportra összegezve épitenek be a fogyasztóiár-index számításába. Ezek az árucsoportok majd bizonyos súllyal esnek latba az árindex kiszámításában (lásd a táblázatot lenn). Érdekességként megemlíteném, hogy az élelmiszerek közül a sertéshúsnak kb. nyolcszor akkora részesedése van, mint a marhahúsnak, viszont a tea az élelmiszerek 23,4%-os részesedésének alig töredékét, 0,08%-ot tesz ki. Aggasztó, hogy a szeszes italok részesedése megközelíti a hús és tejtermékekét, dohányárukra pedig az anyaországbeliek annyit költenek, mint tejre és kenyérre összesen. Romániában 1990 és 2000 között hiperinfláció volt, legmagasabb értékét 1993-ban érte el, amikor az árak megháromszorozódtak az elõzõ évhez képest. Azonban 2000 óta ez sokat mérséklõdött, 2006ban 5% körüli értékre csökkent (Magyarországon 4%). Az országok nemzeti bankjainak célja az infláció fokozatos és tartós

csökkentése. Románia (és Magyarország) esetében ez fontos feltétele annak, hogy az ország bevezethesse az eurót, de önmagában is számos elõnnyel jár. A magas és bizonytalan inflációs szint ugyanis egyrészt nehezíti a gazdasági döntéshozatalt és ezért rontja a gazdaság hatékony mûködését, másrészt egyfajta speciális adóterhet jelent a vagyonuk nagy részét készpénzben tartó, általában szegényebb társadalmi csoportok számára. Azonban mivel a túl alacsony infláció a gazdaság rugalmasságára lenne káros hatással, a Magyar Nemzeti Bank hosszú távon 3% körüli inflációt tekint elfogadhatónak. A nemzeti bankok az infláció csökkentése érdekében növelik az alapkamatot, ezzel fékezve a pénztömeg növekedését. Más módszerek: az összkereslet szabályozása (fejkvóták), vagy növelni például a fogyasztási adókat, hogy a fogyasztás csökkenjen. A gazdaság másik betegsége a munkanélküliség. Munkanélkülinek (állástalannak) hívunk minden olyan személyt, aki egy adott idõpontban képes és akar is dolgozni, mégsem talál munkát. A közgazdaságtan megfogalmazása szerint a munkanélküliek és a foglalkoztatottak, vagyis a munkaerõ piacán jelenlévõk együttesen alkotják a munkaerõ-állományt. A munkanélküliségi ráta nem más, mint a munkanélküliek számának és a munkaerõ-állománynak a hánya(folytatás a következõ oldalon)

So me rek dosa, százalékos formában kifejezve. Romániában ez 2006 végére 5% körüli értéket ért el, míg Magyarországon ez 7,5% volt. A munkanélküliség következtében a családon belül nemcsak az anyagi terhek fokozódnak, hanem a család tagjainak, generációinak szembe kell nézni a közvélemény intoleranciájával is. Kimutathatóan nõnek a házastársi konfliktusok, gyarapodnak a válások, a munkanélküliek gyere-

Mekkora a legnagyobb? EGY

Október 21-én újabb fényes gyõzelmet aratott Bogdanovics István hadúr vagy ahogyan a román történetírás emlegeti, „Stefan cel Mare király”, ám ezúttal a török hadak helyett a Legnagyobb Román címéért harcba szálló 99 fõs sereget csapta szét a televíziók képernyõin. Moldva középkori uralkodója immár minden idõk legeslegnagyobb románjának mondhatja, mondathatja magát... yõztek a mítoszok, felelevenedtek a történelmi giccsek, taroltak a királyok és elõtörtek a régi román reflexek az elmúlt hónapokban lebonyolított „Mari Romani“ címû televíziós versenyen. Az eredeti BBC-mûsor mintájára rendezett, vitatható hitelességû RTV mûsorfolyam célkitûzése, hogy a nézõi szavazatok alapján eldõljön, ki volt az a személyiség, aki a legmagasabb szinten testesítette meg a humanizmus, a tudás, vagy az akarat erényét a romániai közéletben. Az elõzetes szavazatok alapján meghatározott százas listából kialakított TOP10-ben találjuk Ion Antonescu-t, Alexandru Ioan Cuza-t, Stefan cel Mare-t, Nadia Comaneci-t, Mihai Eminescu-t, Constantin Brancusi-t, Mircea Eliade-t, Richard Wurmbrand-ot, I. Károlyt és Vitéz Mihályt. E tízes társaságra több mint 350 ezer szavazat érkezett SMS-ben, interneten, telefonon, melybõl majd’ 80 ezer szavazatot kapott Stefan cel Mare. A TOP-ba került személyiségekrõl a nyáron filmet készítettek és ügyüket a mûsor vitáiban egy-egy „ügyvéd“ képviselte. A TOP10-et tehát egy diktátor, két fejedelem, két „államalapító”, egy szobrász, egy sportoló(nõ), egy tudós, egy költõ és egy lelkész alkotja. Antonescu a nemzetközi közvélemény megítélése szerint is háborús bûnös, mintegy 280-380 ezer bukovinai és besszarábiai zsidó erõszakos haláláért felelõs. A román közvélemény persze vitatja bûnrészességét, erényének tekinti a „nagyromán álom“ állam megteremtését a Dnyeszteren-túli területek elfoglalásával, valamint erõszakos antikommunizmusát méltatják. Romániát bevezeti a második világ-

G

kei körében megnõ a deviáns viselkedések gyakorisága. Nem véletlen tehát, hogy minden kormány programjában célkitûzésként szerepel a munkanélküliség csökkentése, amit legtöbbször a vállalkozások ösztönzésével (adócsökkentés, exportkedvezmények bevezetése), átképzésekkel akar elérni. A makrogazdaság egyik fontos törvénye szerint a munkanélküliség hatással van a gazdaság össztermelésére: amikor nõ a munkanélküliség, csökken a GDP (bruttó nemzeti össztermék), és fordítva. Másik érdekesség, hogy rövid távon a munkanélküliség és az infláció között is ellentétes irányú kapcsolat figyelhetõ meg: a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul, ebbõl következik, hogy a szabadjára engedett infláció hosszú távon nem csökkenti a munkanélküliséget.

10. o l d a l

* január 2007

TÉVÉMÛSOR MARGÓJÁRA...

háborúba a náci Németország melletti, diktátorként, „vezérként“ uralja az országot. A „Mari Romani” (ezentúl „MR”) viadal hatodik helyezettje. Cuza az egyesült román királyságok elsõ uralkodója, a második „államalapító“, hétéves uralkodás után lemondatják és Németországban hal meg 1873-ban, 53 évesen. Jelentõs államreformokat vezényelt le, kialakította az egyesült román királyságok közös kormányzatát, az õ irányítása alatt lett 1862-ben Bukarest az új ország fõvárosa. A „MR” nyolcadik helyezettje. Az elsõ államalapító Vitéz Mihály, aki a román történetírás szerint Erdély és a Duna-menti román királyságok egyesítésével létrehozta a mai Románia alapjait 1599 és 1601 között, elõbb Havasalföld vajdája, majd az erdélyi fejedelem legyõzésével „õ császári és királyi felségének tanácsosa, erdélyi helytartója, hadainak Erdélyben és a hozzákapcsolt részekben kapitánya“ - pecsétjének tanusága szerint, tehát nem „egyesült fejedelem“, ahogyan azt a román „legenda” állítja, hanem a császár helytartója. Movila Jeremiás moldvai vajda elûzése után Moldva fejedelme lett. Rövid uralkodás után, 1601-ben mindhárom fejedelemség elûzte, Bécsbe menekült, ahonnan császári segítséggel tért vissza, az egyesült fejedelemségek seregeinek szétverése után végül Basta tábornok ölette meg. A törökvész, illetve a Vitéz Mihály és Basta császári csapatainak pusztítása Erdély legsötétebb korszakai közé tartozik, ekkor néptelenedtek és pusztultak el a Mezõség, Kolozs és Szilágy, azaz fél Erdélyország falvai, városai. Törökverõként tartják számon, aki késõbb kiegyezett a szultánnal. A ranglistán a negyedik helyezett. >>>

fotók:

(folytatás az elõzõ oldalról)

google

Ifj. Elekes József:

l e g e n d a >>>

Nadia Comancei több szempontból is kilóg a sorból. Õ az egyetlen élõ személy, az egyetlen nõ és világhírû sportoló. Sajnos csak utolsó a TOP10-es listán. Mircea Eliade és Constantin Brancusi az értelmiségieket illetve a mûvészvilágot képviselik az „MR” elsõ helyein. A tudomány és a mûvészet világában halhatatlan érdemeket szereztek, ámbár mindketten emigrációban éltek, alkottak, Eliade Chicago-ban, Brancusi Párizsban halt meg. Eliade-t a vallástudomány egyik úttörõjeként tartják számon, tudományos és szépirodalmi munkák szerzõje, történelmi szerepe azonban vitatottabb, a háború között a román fasizmus, a legionárius mozgalom lelkes támogatója volt. Barncusi egyszerû parasztcsaládból származott, a modern szobrászat mestereként tartják számon a világban. Mihai Eminescu a dobogó legalsó fokát foglalhatta el, mint minden idõk legnagyobb román költõje. Az RTV mûsorában kiderült, hogy volt publicista és versfaragó is, majd „osztrák-magyar összeesküvés” áldozata lett, ennek következtében zárták idegszanatóriumba a zseniális költõt, és éveken át mérgezték, majd megölték. Zsidó- és magyarellenessége közismert volt, verseiben a nemzeti érzés és a mûvészi hányattatások, a meg nem értettség életérzései keverednek, korabeli német filozófiai, kicsit okkult, kicsit ateista, helyenként népies elemekkel. Eminescut a mítosz és a nacionalista fellángolás a harmadik helyre röpítette a tévémûsorban. A Legnagyobb Román címét a középkori hadúr, törökverõ harcos és a román ortodox egyház által szentté avatott Stefan cel Mare érdemelte ki a nézõk szavazatai alapján. Stefan cel Mare uralkodásának idejét (1457-1504) Moldva fénykorának tartják. A krónikák szerint 36 csatából 34-bõl gyõztesen került ki, többek között Mátyás király Fekete Seregét is sikerült legyõznie 1467-ben, úgy hogy a szorongatott helyzetû Stefan, békét, fegyverszünetet kérve Mátyástól, orvul rátámadt annak alvó seregére majd rágyújtotta a szállásadó várost. Késõbb Mátyással szövetségesi szerzõdést kötött, aki pénzzel, katonákkal támogatta a törökök elleni harcában. A törökök fölött aratott vaslui gyõzelme elismeréseként megkapta a pápától az Athleta Christi címet. 44 templomot és kolostort építtetett, melyek az akkori világ tudományos és mûvészeti központjainak számítottak, ezek közül egyesek ma a világörökség részei. Annak ellenére, hogy szentté avatták, kicsapongó életet

11. o l d a l

*

január 2007

élt, igazi középkori hadúrként kormányozta országát. A TOP10 meglepetése Richard Wurmbrand, aki kb. 50 ezer szavazattal az ötödik helyezést érte el, azonban sok keresztény ember számára õ a legnagyobb román és a legnagyobb Richárd is. Isten embere volt Wurmbrand, zsidó családban született 1909-ben Bukarestben, tizenéves korában õt is elragadta az új, világjobbító eszme, a kommunizmus. Így csatlakozott a tiltott, földalatti kommunista párthoz, tehetségét elvtársai hamar felismerték és Moszkvába küldték tanulni. Hazatérve kommunista meggyõzõdés miatt üldözték és többször bebörtönözték, ahol komolyan megbetegedett. Kiszabadulva többé nem találta helyét és nyugalmát, a Szászvidékre járt nyaralni, regenerálódni, ahol egy helybéli protestáns parasztember hatására Bibliát kezdett olvasni. Megtért, 1938-ban megkeresztelkedett. Ekkor kötelezte el életét Krisztus szolgálata mellett, 1940-ben pásztori hivatásra lépett a Román Lutheránus Egyház keretén belül. Mély hite és tehetsége hamarosan példaértékû lelkipásztorrá tette, gyülekezete látványosan növedett. A háború alatt a román fasiszták, a kommunizmus cseperedésével a kommunisták üldözték, mivel nem volt hajlandó egyik rendszerrel sem együttmûködni. 1948-ban az utcáról rabolták el és tartották állati körülmények között. Rettenetes kínokkal gyötörték, megjárta Románia legtöbb börtönpoklát, 1956-ban kiszabadult. 1959-ben újra letartóztatták, ezúttal 25 évre ítélték el, de ‘64ben szabadult, amikor a norvég gyülekezetek „vásárolták“ meg az életét 10.000 dollárért. Az Egyesült Államokban telepedett le, ahol folytatta szolgálatát, könyveket írt és milliók számára hirdette élõ mártírként Krisztus üzenetét egészen 92 éves koráig. 2001-ben hunyt el. Az RTV mûsorában, egy archív felvételrõl azt mondta, hogy Romániát mindmáig szereti, imádkozik érte, s Románia nemcsak az a talpalatnyi föld ahol kínozták és gyötörték, hanem a fölötte lévõ tiszta égbolt is. Furcsamód a mûsorban az a kritika érte Wurmbrand személyét, hogy (német) zsidó és protestáns, végül pedig amerikai lévén nem eléggé román, nem népvezér és nem király, nem zseni vagy õrült mûvész, hanem túlságosan egyetemes. A világ és Románia keresztényei számára azonban élete olyan fény, amely világszerte ragyogja Krisztus hitét és hosszútûrését, alázatát, példát adva és örök tanulságot; Wurmbrand egyetemes és örökérvényû. Közöttünk vajon ki a legnagyobb?

Lá bt ól z emberek általában minden

„Amás eszközzel szeretnének

naggyá válni, csak azzal nem, hogy megtartják a paarncsolatokat… Az önteltség és a perpatvar kéz a kézben jának. Az önteltség eredménye, hogy az Isten Igéjében megírt szeretetet és megértést elfelejtjük… Nem ezek közül az öntelt emberek közül valók vagyunk mi is? Nem egyfolytában a mi képességeinket, adottságainkat és tehetségünket hangoztatjuk? Nem mi vagyunk azok, akik a középpontba akarunk kerülni? Ahogy a levél eltakarja és árnyékot tart a gyümölcsnek, úgy kellene az alázatnak eltakarnia ajándékainkat… Ahogy az Atya szolgált az õ népének a pusztában, mannát és vizet adva nekik, úgy szolgál most Jézus nekünk. Mi csupán azok által a dolgok által vagyunk nagyok, amiket õ tesz értünk. Õ pedig mindig úgy van jelen köztünk, mint aki szolgál. Ilyeneknek kell lennünk nekünk is: akik szolgálnak… A szolgálat alázattal kezdõdik, azzal hogy lennebb tudsz ereszkedni, mint az akin segíteni akarsz. Jézus úgy kezdett el szolgálni nekünk, hogy gyermek lett, akinek mindenkitõl tanulnia kellett. A szolgálat valaki barátságának a megnyerésével kezdõdik, még akkor is, ha egyelõre nem fogadják el az igazadat. Mielõtt egy szerelemben boldogtalan emberrel beszélsz a világi szerelem hiábavalóságáról, olyan barátra kell találnia benned, aki elõtt kiöntheti a szívét. Mi gyakran túlságosan sietünk, ahhoz, hogy célba érjünk, ezért vagyunk gyakran képtelenek szolgálni másoknak. És mivel nem érünk rá, a szívek becsukódnak elõttünk… Aki szolgálni akar, mindenekben mindeneknek minden kell hogy legyen.” (idézet Richard Wurmbrand „Hét szó a kereszten” c. könyvébõl)

t o l l & p e h e l y

Ker es nek

Szívembõl... Ez mit jelenthet? Mert ha tényleg így van, valami sokkal mélyebbet, mint koppanó szavak illanó felszínét; többet, mint hevenyészve kibökött szótagokat... Szívembõl... Minden kacatot mi sokat jelent félredobva... Minden kincset összehordva, odaadva... Kifordítva szívzsebeket csendben várni AZT a percet... Szívembõl... Inkább ne mondjam soha, mint hogy ne legyen igaz! Mert minden GAZ, számomra is ártalom, mit nem gondolok komolyan... Szívembõl, Uram! Kitárom a zárkát - Feléd. S minden másnak

12. o l d a l

*

E. R. fotók:

Szívembõl... Mit jelent? Neked hinni, amit csak Te látsz. Érted nézni olyat, mit látni nekem nem lehet. Menni, hova út nem visz, csak Te, s lépten-nyomon botlaszt a kétely.

Jill Pole versei

Szívembõl

ezentúl egy ZÁRT TÉR. Nem nyomulhat be más, ott van a LÁTOMÁS. Sötétbõl vaksin rádmeredek amint a küszöböt átléped. Porzik még a padló, de az élet-esõ elered... Szívembõl... Tétován kezdi el a táncot a fényár. Szívembõl szertejár. Legyen BÁRMI az ár: Szívembõl szeretlek, Uram!

Találka Isten találkára hívott. Nem mondta hova és mikor. Azt hiszem, örökre és mindenüvé szólt. Nem adott idõpontot nekem, hogy ne gátoljon semmiben. A helyszínt sem kötötte ki, Õ az utazást könnyen veszi. Gyanítom, hogy megjelent, - de én nem. Isten találkára hívott. Üzent a falakon keresztül. Üzent vérrel, esõvel, fuvallattal. Üzent igével és villámcsapással. Üzent a rácsokon keresztül. Üzent rendületlenül... Gondolom félrehúzott volna, de én nem álltam meg a szóra. Isten találkára hívott. Elõkészített mindent. Kifizette a menüt a lakomára,

január 2007

megkaphattam volna ingyen. Szépítgette a hirdetõtáblákat, feldíszítette a tájat, a fákat. Ügyeimet intézve lehangolt voltam, - fáradt. Nem láttam, hogy a sarkon angyalok vártak. Isten találkára hívott. Megépítette az utat, igazgyöngyös kaput, élet-kutat, felemelte a legszebb házat... „Ha lesz idõd, kézen foglak majd és elviszlek.“ Csak várt türelemmel, - sokat. És én nem féltem, hogy nem fogad. Nem féltem, hogy bekattintja a zárat. Isten találkára hívott. Kérte, hogy menjek el, minél hamarabb. Tudtam, hogy fontos volt a dolog, de fülem konokul süket maradt. Küldött értem zene-paripát, napfény-kocsit, szél-szekeret. Felbiztatott minden verebet, - kölcsönöztek volna egy-két szárnyat. De nekem nem kellett. Ekkor elvette tõlem a legkedvesebbet, megpörgetett, megforgatott: összetörte a szívemet. Egybõl rengeteg idõm kerekedett. A törmelékben botorkálva felfigyeltem a csodavárra. Ott várt engem csengve-bongva, csendben zsongva, fényben úszva. Faképnél hagytam minden egyebet: Istent keresve szívem remegett. Lehajolt végül és felemelt.

Az élet csoda (9.)

photos.com

Balla Annam ária soroza ta. Tudját ok mirõl.. .

fotók:

F I A TAL HÁ ZA SO K elette nagy titok hogyan lesz az ÉN-bõl MI, azonban akik házasságban élnek, ha megmagyarázni nem is tudják, megélik ezt az titkot. A szomorú az, amikor a MI felbomlik és újból az ÉN lesz a fontos, így maga a házasság – amely az emberi faj kiváltsága (hiszen sem az angyalok, sem az állatok nem házasodnak) – kerül veszélybe. Ijesztõek azok a statisztikai adatok melyek szerint 67% a valószínûsége annak, hogy az emberek elsõ házassága még a negyvenedik életévük elõtt válással végzõdik, és a válások felére már az elsõ hét évben kerül sor. Néhány tanulmányból kiderül, hogy a második házasságok válási aránya 10 százalékkal még magasabb, mint az elsõké.

F

Mindenki jó házasságban szeretne élni. Nem hallottam még olyan fiatalról, aki úgy indult neki a házasságnak, hogy egy földi poklot kívánt magának. Mégis megtörténhet, hogy rosszra fordulnak a dolgok, és a házasok ebbõl a helyzetbõl egyetlen kiútnak a válást tekintik. John Gottman* több mint húsz évig kutatta: miért van az, hogy egyes házaspárok között olyan erõs a kötelék, és mitõl lesz az egyik kapcsolat életre szóló, míg a másikban ott ketyeg egy idõzített bomba? Tudományos megfigyelései alapján a következõ tényezõk 91%-os pontossággal elõre jelzik a válást:  Durva indítás. Ha egy beszélgetés kritikával, gúnnyal vagy megvetéssel kezdõdik, akkor az a beszélgetés kudarcra van ítélve.  Az apokalipszis négy lovasa: kritika, megvetés, védekezés és falépítés (rendszerint a megadott sorrendben jelentkeznek). A panaszt és a kritikát

13. o l d a l

*

január 2007

egy egész világ választja el egymástól. A panasz egy meghatározott dologra, viselkedésre vonatkozik, melyben az egyik házaspár nem cselekszik megfelelõen. A kritikai megjegyzés viszont a társ jellemét vagy személyiségét érinti. A megvetés olykor gúnyolódás, gúnyos kacaj, utánzás és bántó humor formájában jelenik meg. A megvetés mindegyik formája mérgezi a kapcsolatot. Amikor az egyik fél védekezni kezd, csak elmélyíti a konfliktust, mivel a támadó fél nem vonul vissza, és nem kér bocsánatot, így a védekezõ magatartásával szemrehányást tesz partnerének, közölve vele: „nem velem van probléma, hanem veled”. Amint az elsõ három lovas többszörösen jelen van a házasságban megjelenik a negyedik is, a falépítés, amely kézenfekvõ kibúvóvá válik, és a kapcsolat kihûléséhez vezethet.  Eluralkodó feszültség – indulatos beszélgetés, esetenként fizikai bántalmazás jelenik meg.  Sikertelen javítási kísérletek. Javítási kísérleten azt értjük, amikor egy pár igyekszik csökkenteni egy ingerült beszélgetés feszültségét például így: „tartsunk szünetet”. Vannak párok, akik a négy lovas jelenlétének ellenére sikerrel rendbe tudják hozni a lovasok okozta sérüléseket. Viszont ha nincsenek javítási kísérletek, illetve a felek nem képesek meghallani õket, komoly veszélybe kerül a házasságuk.  Rossz emlékek. Amikor egy házasság nem mûködik megfelelõen, a múlt is átíródik rosszabbra. Amikor arról kellene beszélni, hogy mit szerettek együtt csinálni annak idején,

akkor nehezükre esik visszaemlékezni, vagy csak negatív, kellemetlen dolgokra tudnak emlékezni. Gottman eleinte úgy gondolta, hogy a házasságokat úgy lehet megmenteni, ha a házastársak megtanulják hogyan oldják meg konfliktusaikat, hogyan kezeljék hatékonyan azokat. Késõbb azonban rájött, hogy sokkal hatékonyabb az, ha a két ember közötti barátságot erõsíti meg, mivel ez képezi a házasság alapját. A házaspárok közötti barátság építhetõ és fejleszthetõ. Ennek érdekébe hét alapelvet fogalmazott meg: 1. Részletes szeretet-térképre van szükség! Azok a párok, akiknek részletes szeretet-térképük van egymásról, azaz részletes és fontos információkat tárolnak partnerükrõl, sokkal jobban meg tudnak birkózni a stresszt okozó eseményekkel és konfliktusokkal. Épp ezért a megismerésben erõ rejlik. Tudni azt, hogy a házastársnak kik a legjobb barátai, az utóbbi idõben mi szomorítja el, és mi hoz mosolyt az arcára, milyen álmokat szeretne megvalósítani, mi a kedvenc zenéje, mit tenne, ha hirtelen sok pénz birtokába kerülne, stb. Aligha kaphat az ember nagyobb ajándékot a párjától, mint annak az örömét, hogy ismeri, megérti és szeretetben elfogadja õt a másik. 2. Az egymás iránti szeretet és csodálat érzését táplálni kell! A szeretet és a csodálat az örömet adó és hosszan tartó kapcsolat két fontos eleme. Ám a szeretet és egymás csodálata törékeny, és össze is törik, hacsak a házaspár nem küzd tudatosan ellene. Azzal, hogy emlékeztetik magukat házastársuk jó tulajdonságaira, még akkor is ha idõnként meg kell küzdeni a másik hibáival is, megakadályozza a házasság szétesését, mivel a szeretet és a csodálat a megvetés ellenszere. (folytatás a következõ oldalon)

Tér .Ké p

e g y m á s

>>>

A szombati nap harmadik részében Efraim beszélt a „Szentség az ÚRRAL való kapcsolatban” 1Pt 1,13-21; 2Móz 29,1-7; 20 alapján. Intett mindenkit, hogy tiszta, józan gondolatokkal keressük csak ISTEN közösségét. Vigyázzunk arra, hogy senki és semmi ne vegye el az „eszünket”. Fel kell készülni az ISTENNEL való szoros kapcsolatra.

3. Szükséges az egymás felé fordulás! Gyakran megtörténik, hogy az ember igyekszik felkelteni a partnere figyelmét, érzelmeit, humorát vagy támogatását. Kérések ezek, amit vagy az követ, hogy a két ember odafordul egymáshoz, vagy az, hogy hátat fordítanak egymásnak. Minden egymás felé fordulás növeli a házaspár érzelmi bankszámláját, így érzelmi tartalékot képeznek azokra a nehéz idõkre, amikor valamilyen nagyobb konfliktust kell megoldaniuk. 4. Figyelembe kell venni a másik véleményét is! Ha bármelyik a házastársak közül meghallgatja a másik véleményét is, sokkal kisebb a valószínûsége annak, hogy a másik fél nyersen viselkedjen egy nehéz problémás helyzetben. Ez pedig növeli az esélyét annak, hogy továbbra is boldog lesz a házasságuk.

Vasárnap reggel 9.00-tól a fiatalokkal együtt a szatmári gyülekezet is részt vett a befejezõ, délelõtti alkalmon. Az istetisztelet a „Szentség megnyilvánulása a gyülekezetben” téma alapján zajlott. Efraim az ApCsel 2,42-47; ApCsel 4,32-5,16 igeverseket olvasta fel szolgálata alapjául. A végén felhívás hangzott el és lehetõség volt választani a kigúnyolást a sátán részérõl vagy Jézus mellé állni megtisztulva, megszentelt élettel. Végül a konferencia közös ebédel zárult és mindenki hazament, majd remélhetõleg amit tanult, odahaza a gyakorlatba ülteti. A konfi három napja folyamán Szilágyi Szabolcs vezetésével egy jól összeszokott kis csapat vezetett minket az éneklésben, segített minket ráhangolódni az elõadásokra. Útközben hazafelé természetesen rengeteg apró meglepetés várta még a résztvevõket. Végül, hogy kezdéshez hû legyek: „Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, az járjon utána”, vagy kérje el a konferencián készült hanganyagot attól, akinek megvan. Megéri véginézni, végighallgatni! Dobai Zsolt

14. o l d a l

*

január 2007

hat ki, ha megérti, hogy az okozza, ha mindkét félnek olyan álmai vannak az élettel kapcsolatosan, amelyeket a másik nem vesz figyelembe vagy nem tisztel. Álom alatt azokat a reményeket, célokat és kívánságokat értjük, amelyek részét képezik az ember identitásának, és amelyek célt és értelmet adnak az életnek (pl. folyamatos biztonságérzetben élni). Csapdából szabadulni úgy lehet, ha mindkét fél igyekszik segíteni társának, hogy megvalósítsa álmát, és ha kész arra, hogy néha lemondjon saját álmáról.

5. Oldjuk meg a megoldható problémákat! A házastársi konfliktusok két kategóriába sorolhatók: vagy meg lehet õket oldani, vagy nem, és akkor meg kell tanulni együtt élni velük. A megoldható problémákat arról lehet felismerni, hogy kevésbé fájdalmasak, nem annyira hevesek, mint az örökös problémák, és semmilyen mögöttes konfliktus nem rejtõzik meg a probléma mögött.

7. Közösen kell megtalálni a házasság értelmét! A házasság nemcsak a gyereknevelésrõl és a házimunka megosztásáról szól. Van egy spirituális dimenziója is, ami annyit jelent, hogy a két ember egy közös belsõ életet teremt, amelyben kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást. A közös értékek és hit képezik a házasság értelmét. Az az érzés, hogy az élet legtöbb fontos kérdésében eggyé válik a házaspár, nem máról holnapra alakul ki. A fontos kérdések közös vizsgálata egy egész életen át tartó folyamat. Minél inkább sikerül olyan kapcsolatot kialakítaniuk egymással, amelyben könnyen tudnak beszélni a legmélyebb meggyõzõdéseikrõl, annál több örömöt jelent az, hogy közösen járják végig életük útját.

6. Ki kell szabadulni a csapdából! A megoldhatatlan konfliktusok csapdájából a házaspár úgy szabadul-

* Gottman, John (2000). A boldog házasság hét titka. Vince Kiadó. Bp.

Munkalehetõség a Hargita Keresztyén Táborban. Szakácssegédeket keresünk a Hargita Táborba. Egyedülálló személyek vagy olyan házaspárok jelentkezését várjuk, akik gyermekek nélkül a Táborba költözhetnek. Házaspárok esetében elõnyt jelent, ha a férj karbantartási és építkezési munkákban otthonos. Ebben az esetben neki is munkát biztosítunk. (Nyugdíjasok jelentkezését is szívesen vesszük.) A nyári szünidõ idején szükségünk lesz konyhai és takarítószemélyzetre. Várjuk, elsõsorban, a már 16. életévüket betöltött lányok jelentkezését. A Tábor személyzetének teljes ellátást és méltányos fizetést biztosítunk. Jelentkezéskor kérjük a helyi gyülekezet lelkipásztorának vagy elöljárójának ajánlását is mellékelni. Jelentkezés: Hargita Keresztyén Tábor, Borzási Gyula, igazgató, Sos. Ciucului, Km 106, 535800 Vlahita, Jud. Harghita, Telefon: 0749 271008, E-mail: [email protected]

r é b u s z 1

2

3

4

13 16

6

7

8

9

31

21 25

32

36

26 33

37

11

12

Ki a bö lcs ? R

15

18

20 24

10

14

17

19

30

B

5

22 27

23 28

29

34 38

35 39

...ISTEN VÉGEZ Beküldendő a vízsz. 1., 73. és 41. sorokból kialakuló bibliavers a pontos igehellyel együtt legké-sőbb 2007. Március 15-ig!

40

VÍZSZINTES: 1. Az igevers első része. 13. 41 42 43 44 A Redőny. 14. Agyafúrt. 16. ... Ottokár; katolikus egyházi író, 45 46 47 székesfehérvári püspök, az 48 49 50 51 52 53 MTA tagja (1858–1927). 18. Város Gád törzsi birtokán (Józs. 54 55 56 57 R 13:25). 19. Jószívű igéje. 20. Francia területmértékegység. 58 59 60 61 62 63 64 21. A számítógép egyik billentyűje. 23. Győr-Moson 65 66 67 68 69 Sopron megyei község. 25. A 70 71 72 világ ...; Jules Verne regénye. 27. Magyarországi megye 73 Ú T lakója. 29. Kiss ..., Kate!; Porter-musical. 30. Idegen előtag: fél-. 33. Folyami ...; az angolna rokona. 35. Kenneth Loach filmje. 36. Ernyős virágú, illatos növény. 38. A gallium vegyjele. 39. Édes ...; Kosztolányi Dezső regénye. 41. Az igevers harmadik része. 45. A Gumimacik című rajzfilm egyik szereplője. 46. Csat egyik fele! 47. Város és hegység Oroszországban. 48. Battle Coordination Team, röviden. 50. Gyümölcslé jelzője lehet. 53. Későre. 54. Eres! 55. Líra. 56. A magyarságba beolvadt török nép. 58. Jászvásár román neve. 60. International Applications Group, röviden. 62. Hunyad megyei falu; itt született Paál László festőművész. 64. Járás része! 65. ... Close; amerikai színésznő. 67. Csodálatra méltó. 70. Hivveusok. 72. ..., hajrá!; sportbiztatás. 73. Az igevers második része. FÜGGŐLEGES: 1. Sém egyik fia (1Móz. 10:22). 2. Rideg, mogorva. 3. A Move utódja. 4. Telepes növény. 5. Pest megyei település lakója. 6. Rendszám, röviden. 7. Japán város. 8. Álomba szenderülő. 9. Ford-típus. 10. Tóth Árpád verse. 11. Indiai város lakója. 12. Sét fia (1Móz. 4:26). 15. A Kos csillagkép latin neve. 17. Portéka. 22. Fosztóképző. 24. Abból az okból kifolyólag. 26. ... Vera; Gábor Pál filmje. 28. Sándor egyik beceneve. 31. Gheorghe ...; veterán román labdarúgó. 32. Égő. 34. A szájüreg része. 35. Zakatol. 37. A legalsó indiai kaszt tagja. 40. ... Holgersson; Selma Lagerlöf hőse. 42. Grúz folyó. 43. Rossz szomszédság török ...; közmondás. 44. Tibeti szarvasmarha. 48. Kétárbocos, keresztrudas vitorláshajó. 49. Bozót. 51. Biztos egyensúlyú. 52. Japán gépkocsimárka. 55. Óceánjáró hajó. 57. A nél párja. 59. ... János;18. századi református lelkész, egyházi író, gróf Teleki Mihály udvari papja. 61. ... Oszkár; színész. 63. Meredek vízpart. 64. Családfő, akinek leszármazottai Zorobábellel tértek vissza a fogságból (Ezsd. 2:18). 66. Őszi hónap, röviden. 68. Gubós növény. 69. Vidék. 71. Tiltószó. Súgólyuk: ARIES, BRIGG, NAKA, OSLI, RIONI, SEMI, SUDRA

A KRASZNAI FIATALOK 200 RON-NAL TÁMOGATTÁK JANUÁRBAN A ROMABISZ-T. KÖSZÖNJÜK! (BÁNTÓ ZOLTÁN, GAZDASÁGI TITKÁR)

Készítette: MELEG DÁVID

OKTÓBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Bántó Erzsébet (Szilágysámson), Bódi Levente (Örményes), Domokos Norbert (Goroszló), Kiss Eszter (Sepsiszentgyörgy), Léczfalvi Enikõ (Szamosújvár), Marián Noémi (Nagyvárad), Máté Beáta (Ipp), Petkes Enikõ (Kraszna), Szilágyi Gyula (vedresábrány), Szutor Annamária, Tóth Enikõ (Sepsiszentgyörgy), Zeffer Andrea (Asszonyvására), Zeffer Tí1mea (Margitta)

KÖNYVET NYERT: Zeffer Andrea (Asszonyvására) 15. o l d a l

*

január 2007

Ös sze sen ez a rovat is búcsúzik? Talán meguntam, vagy elfáradtam? Nem. Egyik sem. Csupán arról van szó, hogy amikor ti fiatalok megválasztottatok vezetõnek, akkor szükségét éreztem annak, hogy legyen egy fórum a párbeszédre köztem és köztetek, és ennek a közös munkának most a végére érkeztünk. Nagyon szépen köszönök minden választ és imádságot. Amikor az orvos vizsgálja a beteget és vagy tudatosan vagy véletlenül a fájó helyre tappint, akkor a beteg felszisszen. Volt néhány kérdés, amely több választ generált mint ami a többire érkezett és ez már önmagában is jelez valamit. Most eltekintve a válaszok értelmezésétõl, annyit jegyeznék meg hogy a jegyesség idõtartama, a lányok ROMABISZ vezetõségébe választása, imádságéneklés és a „félreértések elkerülése végett...“ témák lépték át látványosan a nem is éppen alacsony véleménynyilvánítási ingerküszöböt. Hiszem hogy azok a beszélgetések, amelyek e cikksorozat nyomán indultak el, inkább elõre viszik közösségünket. Ahhoz hogy ez ne csak az én hitemen múljon, nektek is tenni kell: imádkozni és változni! Hogy még milyen gondolatok lehetnek a mélyben, amelyek kimondása vagy kiírása megmozgatna sokunkat én nem tudom..., de azért sejtem :) [vefraim]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen Sándor 2 Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782

E-mail: [email protected] Internet: www.romabisz.ro

emrégen néhány napot töltöttem el az Austin-tónál. Sátorozni és kajakozni voltunk a barátnõmmel, Rachel-el. Éppen a változás lehetõségével kellett szembenéznem. Belefáradva, hogy vajon hogyan is lesznek dolgok, és képtelenül arra, hogy Jézus lábaihoz tegyem a dolgokat, ültem a padon az erdei faasztalnál. A gondolataim és az érzelmeim cél nélkül rajzottak. Még a jóöreg sziklák szépsége, a folyó ragyogása, és a nagy kék ég, – amelyek mind a lábaimnál hevertek – sem tudták elvonni a figyelmemet arról az összevisszaságról, ami bennem volt. Szerettem volna belemerülni a folyóba, és hagyni, hogy egy erõsebb áramlat magával ragadjon. Ott ültem, és egyre erõsebben szorítottam a fapadot, s közben arra kértem Istent, hogy mossa el a bennem uralkodó összevisszaságot, aggodalmat. Úgy szerettem volna, ha a hûvös szellõ amely a bõrömet simogatta, elért volna a szívemig. A kérésemnek azonban csak a visszhangját hallottam. Miközben a szálka már az ujjbegyemet hasogatta, a fájdalom a lelkemig ért, mert úgy tûnt, hogy hiába kimondott ima ez. Utálom a változásokat. Amikor egy új környezet kemény valóságával szembesülök, az igazság mindig szembeszáll a hazugsággal, és az igazságot igyekszem is állandóan elhinni. Egy hang azt mondja, hogyha magamhoz szorítom azt amit szeretek, annyira amennyire csak bírom, akkor a szorításom elég erõs lesz. Tehát veszem a kapcsolataimat, amelyek annyira értékesek, és a barátokat, akiket szeretek, és addig szorítom õket, amíg a kézfejemen a bütykök ki nem fehérednek, és amíg a kézizmaim meg nem fájdulnak. Egy hang kiabál állandóan a fülembe: „Nehogy elengedd õket!” Naivan és önzõen hiszek neki. Ragaszkodok ahhoz, amirõl azt gondoltam, hogy uralmam alatt vannak. Utálom, ha nem én uralom a helyzeteimet, és néha mégis emlékeztetnek arra: valójában soha nem én uralom õket. Rövid idõ múlva azonban egy másik hangot hallok. Teljesen más, mint az elõzõ, sürgetõ hang, szelíden suttog aggódó, kétségbeesett szívemnek: „Menekülj az ÉN szárnyaim árnyékába!” Semmi nem ráz meg úgy, mint a változás. Amikor el kell búcsúznom emberektõl, vagy amikor látom, hogy egy kapcsolat már nem a régi. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha egy ruhaszárítóba kerültem volna, ahol állandóan falhoz verõdök, és ahonnan úgy érzem, hogy egyedül kell kikászálódnom. A felsebesedett kézbütykeim és reszketõ kezeim csúfot ûznek belõlem, és emlékeztetnek arra a szorításra, amelyrõl hajdanán úgy gondoltam, hogy elég szoros. Nem uralom a helyzeteimet. Riaszt a magányosság, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik a változással. Tudom, hogy ez milyen könnyen bizonytalansággá, és önutálattá képes fajulni. Nem szeretném közhellyel zárni. A válaszok általában elcsépeltek, és bevallom, nincsenek is válaszaim. A élet sokszor zavarba hoz. Én, aki önelemzõ alkat vagyok, állandóan konkrét megoldásokat keresek, és az aggodalom folyamatosan nõ bennem, ha látom, hogy nem tudok uralni egy adott helyzetet. Pár nap után, a pillanat érzelmétõl távol és néhány tartalmas beszélgetés után, most másképpen látom magamat a faasztalnál. Soha nem lesz teljen békém itt a földön. Még a helyreállítás, öröm és vigasztalás közben és néha éppen maga a folyamat alatt adott egy bizonyos fokú próba, magányosság, veszteség. Isten soha nem ígért könnyû életet. Az õ fia, Jézus éppen az ellenkezõjét állította. Azonban õ szüntelenül vágyik arra, hogy mindig nála keressem a védelmet, amelyet õ tud csak nyújtani. A fájdalom valós, de a történet még nincs befejezve. Egy nap szemtõl-szembe fogom látni Istent, és egy napon a hûvös szellõ meg fogja érinteni a szívemet. Áss mélyebbre: Jn 16,33; 1 Kor 13,12; 2Kor 4,16-18. írta Jessica Friesen [relevantmagazine.com]

N

Sebe s kézb ütyk ök,

hûvös szellõ

Miért van az hogy....

á s ó n y o m