ÉVES JELENTÉS
Magyar Ásványolaj Szövetség
2012.
TARTALOMJEGYZÉK NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Az olaj és az üzemanyagok világpiaci ára Az európai olajipar helyzete Finomítók Töltőállomások „Klímacsúcsok” Rio de Janeiro Doha Fontosabb külföldi események A HAZAI HELYZET Statisztika A munkabizottságok tevékenységének súlyponti részei Bio-üzemanyagok és energiahatékonyság Változás a honlapon Új benzin minőség Új „üzemanyag” Statisztikai összehasonlítás Töltőállomás tulajdonosának előjelzése gyorsforgalmi utakon Veszélyes áruk szállítása (ADR) „Kútfoglalás” Kenőanyagok termékdíja Vámtarifaszám Illékony szerves vegyületek (VOC) emissziója Dohánytermékek forgalmazása Benzol a kutak levegőjében Kártyás vásárláskor feltüntetendő adatok Szándékos csalása és technológiai hiba Útcsatlakozási díj A „kereskedelmi gázolaj” adó-visszatérítése Üzemanyagok jelölése Autópálya matrica és pénztárgép Fontosabb hazai események PÉNZÜGYI RÉSZ
BESZÁMOLÓ a Magyar Ásványolaj Szövetség 2012. évi tevékenységéről 2012. már a sokadik év volt a gazdasági válság 2008-as kitörése óta, ami mind a nemzetközi, mind a hazai olajiparra rányomta bélyegét. Az üzemanyag-forgalom gyakorlatilag minden országban csökkent, a nem hagyományos kitermelés még nem hozta meg a várt áttörést, sok finomító került nehéz helyzetbe, az olajellátás biztonsága felett lebegett a Hormuzi-szoros esetleges lezárása, a két irányadó olajfajta (Brent és WTI) árkülönbözete pedig hatalmasra nőtt. A magyar piacon a gondokat fokozta, hogy január 1-től a legmagasabb ÁFA kulcs 25-ről 27 %-ra nőtt (egész Európában a legmagasabb). NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A nemzetközi összefoglalót négy részre osztjuk: az olaj és az üzemanyagok világpiaci árának alakulására, az európai olajipar helyzetére, a „klímacsúcsra”és az olajjal kapcsolatos más külföldi eseményekre. Az olaj és az üzemanyagok világpiaci ára A számunkra irányadó „Brent” olaj ára (dollár/hordóban) az alábbiak szerint alakult (forrás: Reuters).
Az átlagár 111,67 USD/bbl volt, ami történelmi rekord. A Brent ára négy éve folyamatosan emelkedik, bár ezt a világgazdaság helyzete nem indokolná. Elemzők okként a regionális konfliktusokat, a terrorista támadásokat és a természeti
A szöveg azonos a MÁSz 2013. május 9.-i közgyűlésén elfogadott szöveggel
2
katasztrófákat szokták felhozni. 2012-ben a Brent a legolcsóbb június 25.-én, legdrágább március 8.-án volt (88,62 illetve 128,17 USD/bbl). Amerikában irányadó West Texas Intermediate minőség valamivel drágább szokott lenni a Brentnél, most ez megfordult, sőt, volt, amikor a WTI-ért 20 USD/bbl-lel kértek kevesebbet. (Ami nagymértékben növeli Amerika versenyképességét Európával szemben.) Az olaj árát jelentősen befolyásolta az iráni feszültség. (Irán néhány éve atomreaktor építésébe kezdett, ami sok ország szerint előkészület atombomba gyártására, ezért már korábban szankciókat vezettek be.) Január elsején ezeket a szankciókat fokozta az USA, mire válaszképpen Irán kilátásba helyezte a Hormuzi-szoros lezárását (a világ kőolaj-exportjának mintegy negyede itt halad át). Az amerikai külügyminiszter igyekezett rávenni Irán legnagyobb importőreit, hogy az olajat szerezzék be máshonnan. A perzsa állam olajkivitele az elmúlt két évtized legalacsonyabb értékére csökkent (a hiányt Szaúd-Arábia pótolta), ellátási gondok jelentkeztek, és a nemzeti valuta nagyot vesztett értékéből (2012 októberében egy dollárért 36 ezer riált adtak, egy évvel korábban 13 ezret). Amerikai hadihajók is megjelentek a térségben, de végül egy lövés sem dörrent el. Ami az üzemanyagokat illeti, a 95 oktános benzin és a gázolaj számunkra irányadó nemzetközi jegyzésárának (FOB ROT) formálódását az alábbi ábra mutatja (zöld jelöli a benzint, piros jelöli a gázolajat, az adatok dollár/tonnában értendőek). A benzin átlagára 1036,5 USD/t volt; a legdrágább április 3.-án, legolcsóbb június 27.én volt 1220 illetve 907 USD/t értékkel. A gázolaj átlagára 980,0 USD/t volt; a legdrágább október 11.-én, a legolcsóbb június 10.-én volt 1063 illetve 830 USD/t értékkel.
3
Az európai olajipar helyzete Finomítók Az év legelején bejelentette a Petrolplus, a legnagyobb független európai finomítóüzemeltető, hogy nem jut hozzá a likviditását biztosító hitelekhez. A Petroplusnak öt finomítója van öt országban (Antwerpen B, Coryton GB, Cressier CH, Ingolstadt D és Petit Couronne F), melyek együttes kapacitása napi 667 ezer hordó, ami az európai finomítói kapacitások mintegy 5 %-a. Január végén – miután nem tudott hitelezőivel megállapodásra jutni – fizetésképtelenséget jelentett be. Ugyancsak januárban olyan hírek jelentek meg, hogy az OMV megbízta a Deutsche Bankot a Bayernoilban levő 45 %-os tulajdonának értékesítésével. A Bayernoil két finomítóból áll (Neustadt és Vohburg), melyek kicsik (együttes kapacitásuk 4,6 millió tonna), és nincs vegyipari részlegük. A Nomura elemzői szerint hasonló sors várhat a 100 %-ban OMV tulajdonú burghauseni finomítóra. (Az OMV tavaly meghirdetett stratégiája értelmében olyan finomítókat akar csak megtartani, melyeknek van vegyipari részük.) A francia TOTAL – a Bloomberg szeptemberi jelentése szerint – 15-20 milliárd dollárnyi vagyont akar eladni, hogy a pénzt a kitermelés fejlesztésére fordítsa. Az összeg nagysága alapján gyanítható, hogy ez finomító(k) eladását is jelenti. Töltőállomások Január közepén írta a Bloomberg, hogy az orosz Zarubezsnyeft fontolgatja az OMV értékesíteni kívánt horvát és bosnyák benzinkútjainak megvételét, továbbá szeretné megszerezni azokat a kutatási engedélyeket, amelyeket a horvát állam visszavont az INÁ-tól. Június 18.-án írta a zágrábi Vecernji List, hogy az INA meg akarja venni az OMV teljes horvátországi kúthálózatát. Az OMV hivatalosan is bejelentette, hogy 100 millió euróért eladó mind a 60 itteni kútja, melyre az INÁ-n kívül pályázik még egy orosz, egy arab és egy közelebbről meg nem nevezett negyedik befektető. Eredményhirdetés augusztus 20.-ra ígértek, de ez elmaradt. Július 4.-én jelent meg a hír, hogy a MOL megvásárolta a cseh Bohemia Realty és a Pap Oil társaságok együttesen 124 benzinkútját. A vételárat nem hozták nyilvánosságra. A MOL leányvállalata, a Slovnaft Ceska Republika 25 töltőállomást üzemeltet Csehországban és kiskereskedelmi részesedése nem éri el az 1 %-t, mely a mostani vásárlással megközelíti majd az 5 %-t. (Nem derült ki a közleményből, hogy az új kutak Slovnaft, esetleg MOL jelzést fognak-e viselni, vagy továbbra is PAP OIL néven működnek-e.) November legvégén az 51 %-ban Gazprom érdekeltségű szerbiai NIS megvásárolta a bosnyák OMV kutakat (a vételárat nem közölték). „Klímacsúcsok” Az idén tulajdonképpen két „klímacsúcs” került megrendezésre; egy júliusban Rio de Janeiróban, egy decemberben Dohában. Rio de Janeiro (Brazília) A brazil nagyvárosban 1992-ben rendezett „Föld-konferencia” huszadik évfordulója alkalmából állam- és kormányfők részvételével tartották a Rio+20 konferenciát. 4
Nehezen indult a találkozó – mint általában az éghajlat-változással kapcsolatos világtalálkozók.190 ország képviselői sikertelenül próbáltak egyezségre jutni a végső deklaráció („A jövő, amelyet akarunk”) szövegében, de végül egy olyan 56 oldalas szöveg készült, amit tulajdonképpen senki nem tartott teljes mértékben elfogadhatónak. Rossz jel volt az is, hogy eleve jelezte távolmaradását Angela Merkel, Barack Obama, Vlagyimir Putyin és David Cameron. A konferenciát – hasonlóan a korábbi zöld csúcsokhoz – szétszabdalták az eltérő érdekű csoportok (pl. USA/EU/Kína, fejlődők/fejlettek) közötti feszültségek. Mindössze annyi eredmény (?) született, hogy a résztvevők kinyilvánították, szükség van általánosan elfogadott fenntartható fejlesztési célok meghatározására és elfogadására (de semmi számon kérhető kötelezettséget nem vállaltak). Az EU tagállamok szorgalmazták, hogy legalább miniszteri szinten folytatódjanak a megbeszélések egy globális fenntarthatósági egyezmény alapjainak lerakásáig, de ez az álláspont is kisebbségben maradt. A politikusok teljes tehetetlensége láttán felmerült a konferencián, hogy a magánszektornak nagyobb szerepet kellene adni a zöld gazdaság kiépítésében. Az egyik ötlet szerint a természeti erőforrásokat (pl. levegő, víz, erdő) beáraznák, és piacosítanák (a jelenlegi emisszió-kereskedelmi rendszerhez hasonlóan). Ennek ellentmond azonban, hogy a kvótakereskedelem nem oldotta meg a szén-dioxid kibocsátás problémáját, viszont a piacosítás a szegényektől a gazdagokhoz csoportosítaná át ezeket az erőforrásokat. Doha (Katar) November végén szakértői megbeszélésekkel kezdődött az (immár tizennyolcadik) ENSZ Klímaváltozási Konferencia a katari Dohában. A sors furcsa fintora, hogy abban az országban, ahol a legnagyobb az egy főre jutó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása. Közvetlenül ezt megelőzően közölte az ENSZ, hogy az ÜHG emisszió 2011-ben minden korábbi szintet megdöntött. Meglehetősen ellentmondásos volt a kiinduló helyzet: ahogy minden éghajlat-változási konferencián, itt is a fejlődők a (korábban legtöbb káros anyagot kibocsátó) fejlettektől vártak nagyobb tehervállalást, utóbbiak viszont azt várják, hogy (a ma már legnagyobb káros anyagot kibocsátó) Kína csatlakozzon a Kyotót felváltani szánt szerződéshez, míg egyes országok, így az USA még a Kyotói Jegyzőkönyvet sem ratifikálták. A miniszteri szintű tárgyalások legfontosabb eredménye az volt, hogy nyolc évvel meg lehetett hosszabbítani az idén szilveszterkor lejáró Kyotói Jegyzőkönyvet. A döntés ellen tiltakozott Oroszország (továbbá Belorusszia és Ukrajna). Moszkva nyilván saját gáz- és olajexportjára alapozott gazdaságának védelmében akart elérni lazább szabályozást. A konferencia legfontosabb döntése az volt, hogy világos menetrendet jelölt ki az összes országot átfogó klímaegyezmény kidolgozására. Ez a dokumentum már vonatkozna a Kyoto óta legnagyobb kibocsátóvá vált Kínára, a gyorsan felzárkózó Indiára és Brazíliára, és nem maradhatna ki belőle az Egyesült Államok sem. Arra viszont nem adott választ a konferencia, hogy honnan fog származni az az évi 100 milliárd dollár, amelyet (a látványos kudarcba fulladt koppenhágai klímakonferencia döntése értelmében) a klímaváltozás elleni küzdelemre kellene fordítani. Közzétették a konferencia alkalmából az „éghajlatvédelmi teljesítmény indexet”, mely szerint Magyarország a 12. helyen áll, amivel mind térségünk mind a felzárkózó gazdaságok vonatkozásában a legjobb helyezést érte el. 5
(Valójában jobb a helyezés, ugyanis „dobogós helyeket” nem osztottak, mert a bírálók szerint a vizsgált 58 ipari ország közül egy sem tett elegendő erőfeszítést a klímaváltozás megfékezésére.) Fontosabb külföldi események A román versenyhatóság 880 millió lej (nagyjából 61 milliárd forint!!!) bírságot szabott ki együttesen az országban tevékenykedő legnagyobb olajipari cégekre (ENI, Lukoil, MOL, OMV, Petrom). A hatóság szerint megsértették a versenyszabályokat, amikor 2008-ban megállapodtak egy üzemanyagnak (az „Eco Premium”) a piacról történő kivonásáról. Az érintettek bírósághoz fordultak. Európában valószínűleg Olaszországban a legmagasabbak üzemanyagárak (közel két euró egy liter benzin, mióta az új kormány megemelte az adókat), és ennek következtében egyre többen gondolák meg, hogy autóba üljenek-e. Az olasz olajszövetség (Unione Petrolifera) adatai szerint az év első két hónapjában 20%-kal kevesebb üzemanyag fogyott, mint egy éve. Május legvégén földrengés rázta meg Észak-Olaszországot (Emilia-Romagna tartomány). A természeti katasztrófa következtében többen meghaltak és sok ezer ember vált hajléktalanná. A kormány úgy döntött, hogy a benzinre rakódó adók és járulékok emeléséből befolyt összegből támogatná a tartományt. Minthogy egyidejűleg szeretné, ha a benzinárak a kutakon mégsem emelkednének, arra kérte az ipari miniszter az olajipar és – kereskedelem képviselőit, hogy fontolják meg az adók és járulékok nélküli benzinár csökkentésének lehetőségét. Valószínűleg nem áprilisi tréfa volt az a lapértesülés, hogy Németországban csúcsra emelkedő árak mozgásának korlátozására „árfék” bevezetését tervezi a kormány. Az árak naponta többször változnak, a sajtó szerint a forgalmas időszakban emelkednek, és az eltérés azonos kúton elérheti a 15 euró centet (45 forintot) literenként. Azt nem közölték, pontosan mi értendő ezen a „féken”, csak azt, hogy várhatóan olyan korlátozást vezetnek be, hogy egy nap csak egy ár lehet egy adott kúton. (A német átlagár gázolaj esetében – 440 Ft/l - nagyjából azonos a magyarral, míg a benzin – 500 Ft/l – lényegesen meghaladja a mienket. Május 3.-án a német kormány bejelentette, hogy hivatalt hoz létre a benzinárak alakulásának ellenőrzése és az esetleges visszaélések elkerülése céljából. A benzinkutak üzemeltetőinek részletes tájékoztatást kell adniuk a leendő hivatalnak, hogy mikor és milyen mértékben tervezik emelni/csökkenteni az árakat. Ezen kívül jelenteniük kell, hogy mennyi üzemanyagot vettek, kitől és mennyiért. A tervről Stefan Brok, az ARAL vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy az drága bürokratikus szörnyeteg, amely csak többletköltségeket ró az olajtársaságokra, az árakon azonban nem változtat. A gazdasági minisztérium ezt visszautasította, és arra hivatkozott, hogy az üzemanyag-piacon nem kielégítő a verseny, ezért erősíteni kell az átláthatóságot. Áprilisban cikk jelent meg az osztrák Kurier című lapban, melyben a gazdasági miniszter kilátásba helyezte, hogy törvényben rögzítik a benzin áremelésének határát a hosszú hétvégék előtt. Reinhold Mitterlehner szerint ezt – a szlovéniai és lichtensteini szabályozáshoz hasonlóan - az ünnepnapokat megelőző hét-tíz nap ausztriai árainak súlyozott átlaga alapján határoznák meg. (A miniszter kérte húsvét előtt az olajcégeket, hogy – tekintettel a fogyasztói hangulatra - ne emeljenek árat, de eredménytelenül.)
6
Az osztrák olajszövetség főtitkára azt mondta általánosságban (mivel a részletek még nem ismertek), hogy ez állami beavatkozás a szabadpiaci viszonyokba. Christoph Capek emlékeztetett rá, hogy az elmúlt években már bevezettek egy olyan szabályt, miszerint az árat egy nap legfeljebb egyszer szabad megemelni.) Május legelején az argentin parlament jóváhagyta a spanyol Repsol leánycége, az YPF (Yacimentes Petroliferos Fiscales, kicsit szabad fordításban Kincstári Olajmezők) részleges, 51%-os államosítását. Az államosításra Cristina Fernandez de Kirchner elnök áprilisban tett javaslatot, mondván, hogy az ország energiagondjaiért az YPF elmaradt beruházásai felelősek. A Repsol kártérítési pert indított Argentínával szemben. Június végén jelent meg az a hír, miszerint a francia kormány azt tervezi, hogy egyszeri óriásadót, 500 millió eurót (!) vet ki az olajiparra, a „pénzszűkében levő államkassza megsegítésére”. Ez az összeg a francia olajipar tavalyi profitjával azonos. A francia ásványolaj szövetség (UFIP) tiltakozott a terv ellen. Augusztus végén (politikai) megállapodást kötött az üzemanyagárak csökkentéséről a francia kormány és az olajipar szereplői, melynek értelmében azonnali hatállyal és legalább három hónapra a piaci szereplők literenként 3 euró-centtel csökkentik az árrésüket a kormány pedig ugyanennyivel a jövedéki adót. Augusztus legelején az Európai Szabványügyi Bizottság ülésén egyhangúlag elfogadták az EN 228 benzinszabvány olyan megváltoztatását, ami az eddigi 5-ről 10V%-ra emeli a megengedett etanol-tartalmat. Az új szabvány októberben fog megjelenni, és fél éven belül minden tagállamban honosítani kell. Augusztus 25.-én (közép-európai idő szerint) hajnalban robbanás történt a világ egyik legnagyobb finomítójába. A venezuelai Amuay finomítóban (Falcón állam) – az első jelentések szerint – gázszivárgás okozta a katasztrófát, melyben legalább negyvenen életüket vesztették, és nyolcvanan megsebesültek. Az anyagi károkról nem szólnak a jelentések, de valószínűleg igen nagy összegről lehet szó, mert számos ipari- és lakóépület is megsemmisült. Ehhez fogható (nyilvánosságra hozott) baleset utoljára 2005. márciusában volt, amikor a BP Texas Cityben található finomítójában történt 15 emberéletet követelő robbanás Szeptemberben egy hozzá eljuttatott tervezetre hivatkozva, azt írta a Reuters, hogy az Unió korlátozni akarja a bio-üzemanyagok felhasználását, mert azok kevésbé éghajlat-barátok, mint kezdetben gondolták, és az élelmiszerellátást veszélyeztetik. 2020 után (!) csak akkor támogatnák a bio-üzemanyagokat, ha azok jelentősen csökkentik az üvegházhatást és nem élelmiszernek vagy takarmánynak is felhasználható alapanyagból készültek. A kiszivárogtatott javaslatot a Bizottság szóvivője nem volt hajlandó kommentálni. Néhány nappal később azonban nyomtatásban megjelent a Bizottság ilyen javaslata. Sajtóértesülések szerint október 18.-án a Rosznyefty (állítólag 25 milliárd dolláros) ajánlatot tett a BP-nek a BP-TNK vegyes vállalatban levő 50%-os tulajdonrészére. A BP-TNK konzorcium a sarkköri kitermelésre jött létre, de fennállásának 10 éve alatt folyamatosan vitában álltak az orosz és az angol tulajdonosok, ezért jelezte a BP a nyáron eladási szándékát.
7
Ha létrejön a megállapodás, a Rosznyefty lesz kitermelés szempontjából a világ messze legnagyobb vállalata. Termelés napi 4,5 millió hordó lenne, míg a második PetroChináé 2,4 a harmadik ExxonMobilé 2,3 millió hordó. A HAZAI HELYZET A magyarországi ismertetést három részre bontjuk: az üzemanyag- és kenőanyagforgalomra („Statisztika”), a munkabizottságok tevékenységének súlyponti részeire és a fontosabb hazai eseményekre. Statisztika Az üzemanyagok világpiaci árváltozásai mellett a hazai árak alakulásában meghatározó szerepe van a forint-dollár árfolyamnak, mely 2012-ben a lentiek szerint alakult (forrás: Nemzeti Bank honlapja).
Az átlagos árfolyam 225,4 USD/HUF volt; a legkevesebbet (211,3 forintot) október 18.-án, a legtöbbet (240,6 forintot) január 5.-én adták egy dollárért. A fentiek (valamint a jövedéki adó és a január 1.-vel 27%-ra emelt ÁFA) eredőjeként alakult az üzemanyagok kiskereskedelmi ára. A benzin átlagára literenként 427,1forint volt; a maximumot júniusban érte el, a minimumot januárban (449 illetve 407 forint/liter). A gázolaj átlagára literenként 438,1 forint volt. A maximumot májusban, a minimumot augusztusban érte el (446 illetve 415 forint/liter).
8
A kiskereskedelmi árak havi átlagban a lentiek szerint alakultak az év folyamán (adatok forint/literben, a zöld vonal a benzin, a piros vonal a gázolaj árát mutatja, forrás: a NAV honlapja):
A tagvállalatok kútjainál az alábbi üzemanyag-mennyiségeket forgalmazták (adatok literben): Üzemanyag 95 motorbenzin 98 motorbenzin Prémium motorbenzin Benzin összesen Gázolaj Prémium gázolaj Gázolaj összesen Üzemanyag összesen
2012. év 1 166 871 707 5 566 419 25 642 605 1 198 080 731 1 466 245 584 61 065 297 1 527 310 881 2 725 391 612
2011. év 1 239 838 060 6 321 577 25 457 127 1 271 616 764 1 516 897 585 57 099 730 1 573 997 315 2 845 614 079
Változás -5,9% -11,9% 1,3% -5,8% -3,3% 6,9% -3,0% -4,2%
A fenti összehasonlítás annyiban megtévesztő, hogy – a viszonyítási alapként szolgáló - 2011. sem volt jó éve az olajiparnak, vagyis nagyon nem volt 2012 az olajipar éve. Még rosszabb a helyzet, ha a válság előtti utolsó „békeévhez” 2007-hez hasonlítunk. Ez benzin esetében 28%-os visszaesést jelez (gázolajban „csak” 3%-t).
9
A forgalom ilyen alakulása mögött eltérő okok vannak. Gazdasági válság volt, de míg a zömében magántulajdonban levő Otto-motoros autók tulajdonosai csökkenthették a megtett kilométert, az áruk és személyek szállításában használt Diesel-motoros járműveknek a gázolaj árától függetlenül menniük kellett. A benzineladások csökkenésében fontos szerepet játszott a kedvezményes adójú E85 piacon maradása és az, hogy a sokat futó céges személyautók között egyre nagyobb arányt képviselnek a Diesel-motorosok. A viszonylagosan kedvező gázolaj-eladások mögött egyrészt ez áll, másrészt az un. kereskedelmi gázolaj 2011-es bevezetése (az ennek használatára feljogosított fuvarozók az Unióban alkalmazandó minimális adóval vásárolhatják meg a gázolajat). Nyilvánvalóan jobbak lennének a gázolaj forgalmi adatok, ha az ÁFÁ-t olyan gyorsan kapnák tőlünk is vissza a fuvarozók, mint Ausztria esetében, illetve bizonyos esetekben (pl. Törökország) egyáltalán visszakapnák. A kenőanyag-forgalmazók* a következő kenőanyag-mennyiségeket forgalmazták a nagykereskedelemben (adatok kilogrammban): Megnevezés 2012. 2011. 1.A. Motorolajok Diesel és Otto motorral szerelt gépkocsikhoz 5 381 814 3 587 041 1.B. Diesel motorolajok haszongépjárművekhez 7 094 180 7 115 291 1.C. Kétütemű motorolajok 238 461 240 553 1.D. Egyéb motorolajok 1 143 550 981 748 Motorolajok összesen 13 858 005 11 924 633 2.A. Automata sebességváltó olajok, ATF 595 925 728 459 2.B. Közlekedési hajtómű olajok 2 542 756 2 470 813 2.C. Ipari hajtómű olajok 1 142 124 900 890 2.D. Hidraulikus olajok 6 006 457 5 589 808 Hajtómű és hidraulika olajok összesen 10 287 262 9 689 970 3.A. Kenőzsírok 984 120 1 026 194 4.A. Hőkezelő olajok 102 493 47 574 4.B. Vágóolajok 1 321 780 1 183 147 4.C. Fémmegmunkáló emulziók 967 186 704 082 4.D. Korrózióvédő termékek 139 261 67 602 Fémmegmunkáló kenőanyagok összesen: 2 530 720 2 002 405 5.A. Turbinaolajok 350 829 363 370 5.B. Szigetelőolajok 319 023 361 072 Magasan finomított olajok összesen 669 852 724 442 6.A. Kompresszorolajok 520 526 1 133 258 6.B. Általános gépolajok 2 333 709 4 266 965 6.C. Egyéb nem kenési célú ipari olajok 793 212 1 644 653 Egyéb olajok összesen: 3 647 447 7 044 876 7.A. Feldolgozó olajok 1 206 055 743 001 Teljes belföldi eladás (zsírok nélkül) 32 199 341 32 129 327
% +50,0 -0,3 -0,8 +16,5 +16,2 -18,2 +2,9 +26,9 +7,5 +6,2 -4,1 +112,5 +11,7 +37,3 +105,6 +26,4 -3,6 -11,6 -7,4 -54,1 -45,3 -51,8 -48,2 +62,3 +0,2
*Agip, MOL, OMV, Total, Orbico (volt Shell), Lubexpert (volt ESSO), Prista Oil
10
A „kártyás” értékesítéseknél a benzin a kúti eladásoknál rosszabbul (7,8 illetve 5,8 %-os visszaesés), a gázolaj eladások kedvezőbben alakultak (0,5 illetve 3,0 %-os visszaesés). A vállalatok üzemanyag-kártyával havonta az alábbi mennyiségeket értékesítették (adatok literben): Benzin Hónap
Eladás (liter)
Változás* (%)
Göngyölített
Változás* (%)
január
8 343 903
-4,5
8 343 903
-4,5
február
8 332 783
-5,6
16 676 686
-5,1
március
9 126 658
-7,4
25 803 344
-5,9
április
8 858 098
-8,7
34 661 442
-6,7
május
9 782 257
-7,5
44 443 699
-6,8
június
9 704 318
-5,6
54 148 017
-6,6
július
9 623 441
-2,3
63 771 458
-6,0
augusztus
9 226 905
-7,4
72 998 363
-5,9
szeptember
9 111 019
-13,6
82 109 382
-6,8
október
9 466 588
-8,1
91 575 970
-6,9
november
8 666 302
-11,5
100 242 272
-7,4
december
7 729 233
-10,0
107 971 505
-7,8
* az előző év azonos időszakához viszonyítva Gázolaj Hónap
Eladás (liter)
Változás* (%)
Göngyölített
Változás* (%)
január
45 275 518
0,1
45 275 518
0,1
február
46 509 499
1,4
91 785 017
0,7
március
51 243 114
-1,7
143 028 131
-0,2
április
49 177 379
-3,9
192 205 510
-1,1
május
53 879 017
-2,6
246 084 527
-1,4
június
53 815 933
2,7
299 900 460
-0,6
július
55 466 074
5,9
355 366 534
0,2
augusztus
53 501 896
-0,1
408 868 430
0,2
szeptember
53 806 457
-5,3
462 674 887
-0,5
október
57 068 828
2,3
519 743 715
-0,2
november
53 101 936
-0,5
572 845 651
-0,2
december
43 574 742
-5,0
616 420 393
-0,5
* az előző év azonos időszakához viszonyítva
11
A NAV-tól, a VPOP jogutódjától kapott tájékoztatás szerint az ország töltőállomásain 1.556,4 millió liter benzint és 2.329,1 millió liter gázolajat forgalmaztak 2012-ben, ami 5,4 illetve 4,3 százalékos csökkenés 2011-hez képest. Egyben azt is jelenti, hogy a tagvállalatok együttes piaci részesedése a teljes kiskereskedelemben benzin szempontjából 77 százalék (ami jobb, mint 2011-ben volt) gázolaj szempontjából 65,6% (ami azonos a 2011. évivel). A munkabizottságok tevékenységének súlyponti részei Bio-üzemanyagok és energiahatékonyság Januárban megbeszélést tartott az EU Integrációs Munkabizottság a bioüzemanyagokkal kapcsolatos jelentési kötelezettségről. A kérdés mind uniós mind hazai vonatkozásban nem teljesen rendezett. A bio-üzemanyag törvény 2011. decemberi módosítása értelmében az üzemanyag-forgalmazóknak jelentést kell készíteniük a tárgyévet követő év március 31.-ig. Nem világos azonban, hogy ez vonatkozik-e 2011-re. Bár logikus lenne, hogy nem (mert a törvény nem visszamenőleges hatályú), a Szövetség kérdezzen rá írásba az NFM-re. Szintén a törvény hivatkozik arra, hogy az üzemanyag-forgalmazónak az energiapolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott módon kell teljesítenie – ez a rendelet azonban nem jelent meg, és erre vonatkozóan uniós jogszabály vagy iránymutatás sincs. A Szövetség javaslatot dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy milyen tartalommal kelljen rendelkeznie a jelentésnek. Január legvégén ugyanez a munkabizottság megtárgyalta azt az NFM-től érkezett levelet, amelyben javaslatot kérnek a 2015. évi kötelező bio-üzemanyag bekeverési részarányra, illetve javaslatot a „bio-üzemanyag törvény” végrehajtási kormányrendeletének módosítására. A jelenlevők egyhangúlag azt állapították meg, hogy a Nemzeti Cselekvési Tervben szereplő 5,0 - 5,1 e%-os részarány (alapvetően a hulladékok, mint alapanyagok vonatkozásában jelentkező kockázatok mellett) teljesíthetőnek látszik. A fenntartható bio-üzemanyagtermelés következményeiről és igazolásáról szóló 343/2010. kormányrendelettel kapcsolatban pedig az volt az egyetlen javaslat, hogy a jogszabály (az Unió gyakorlatának megfelelően) a bioüzemanyag részarány számítását konkrétan írja le. A megbeszélés után a főtitkár levéltervezetet készített, majd egyeztetés után megküldte az NFM illetékes helyettes államtitkárának. Májusban (a Gabonaszövetség, a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal, a NAV, a Bioetanol Szövetség és Szövetségünk részvételével) az NFM-ben megbeszélés tartottak, melynek témája a fenntartható bioüzemanyag-termelés követelményeiről és igazolásáról szóló kormányrendelet módosítása volt. A témában korábban levelet küldtünk az NFM-be, melyből nem fogadták el az energiatartalom számítására vonatkozó javaslatot (a rendeletben szereplő megfogalmazás „szembe megy” a kémiával, ráadásul kisebb számot eredményez, mint a Szövetségünk által javasolt módszer, amit a NAV képviselője is elismert, de azt mondta, hogy neki ragaszkodnia kell a jelenlegi megszövegezéshez, mert az következik a bio-törvényből és a bioirányelvből, javaslatunkat akkor tudná támogatni, ha a törvény is módosulna, elutasították az ügyfélkapun keresztüli adatküldést (mert nincsenek felkészülve rá), a többlet bio-üzemanyag tárgyévet követő évre történő átvitelére indoklást kértek (az NFM-nek megküldtük, de – úgy látszik – nem küldték tovább a NAV-nak). 12
A többi, az említetteknél sokkal kevésbé lényeges, kérésünket elfogadták. Másnap a főtitkár az NFM illetékes főosztályvezetőjének küldött e-mailben részletesen kifejtette az energiatartalom számításának módját, és kérte, hogy ez irányú, korábban nekik küldött módosító javaslatunk kerüljön be a mostani változtatásokba. A 343/2010 kormányrendelet novemberi módosításakor érdemi észrevételeinket nem vették figyelembe. Novemberben újabb megbeszélés tartott az EU Integrációs Munkabizottság. Két aktuális téma volt: egy irányelv megjelenése és két irányelv megváltoztatásának bejelentése. Az energiahatékonysági irányelvet elfogadta az Európai Parlament és a Tanács, a szövege hamarosan megjelenik, és ezt 2014 januárjáig kell a nemzeti jogrendbe átültetni. Lényege, hogy olyan kötelezettségi rendszert kell minden országnak bevezetni, mely előírja, hogy a kötelezettek a fogyasztóiknál érjenek el évi 1,5%-os energia-megtakarítás. A nemzeti kötelezettségi rendszernek három fő elemét is a tagországok határozzák meg: • érintett energiafajták • kötelezettek köre • megtakarítási projektek fajtái. Az energiáknál az üzemanyag beszámítása a csökkentési alapba opcionális (kompromisszum született: a Bizottság eredeti javaslatában nem szerepelt, a Parlament és egyes tagországok viszont kötelezővé akarták tenni), ugyancsak opcionális, hogy az üzemanyag-forgalmazókat kötelezettekké teszik-e. (Előállhat az a helyzet, hogy egy adott országban az üzemanyag nem tartozik az energiák közé, viszont az üzemanyag-forgalmazók kötelezettek lesznek – vagy fordítva.) A megtakarításra kvótarendszer vezethető be. A nem-teljesítés büntetéssel jár, melyet a nemzeti kormányok állapítanak meg, ahogy azt is, hogy az így befolyt pénznek mi legyen a sorsa. Létrehozható egy Energiahatékonysági Alap, melyet hatékonyságjavítási projektek támogatására lehetne használni. A magyar kormány megbízott egy céget a honosítás lehetőségeinek feltárására, ennek alapján készül el a koncepció, de ez a tervezett szeptemberi határidőre nem készült el. A Bizottság javaslatot dolgozott ki a megújuló energiák és az üzemanyag-minőség irányelvek módosítására. Ennek lényege üzemanyagok szempontjából az, hogy a 2020-ra előírt 10e% biokomponensnek csak a fele származhat élelmiszernek is alkalmas anyagból, a másik 5e%-t más módszerrel (pl. cellulóz elcukrosításával, vagy használt sütőolaj átalakításával) kell előállítani vagy más megújuló energiával, pl. villany kell teljesíteni. Ugyancsak javasolják, hogy 2020-tól semmilyen támogatás ne legyen adható az élelmiszer alapanyagból gyártott üzemanyagokra. A Bizottság javaslatát még el kell fogadnia a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Változás a honlapon Júniusban nem tervezett ülésén a „PR” Munkabizottság áttekintette, hogyan lehetne a Szövetség honlapján nem-szakmabelieknek tájékoztatást adni az olajipar (erősen egyszerűsített) működéséről, és javaslatot dolgoztak ki. Az anyag („Hogyan működik egy olajfinomító?”) a tagvállalatok jóváhagyásával megjelent honlapunk „Érdekességek” részén.
13
Új benzin minőség A benzinre vonatkozó európai szabvány (EN 228) több téli kategóriát tartalmaz, melyek választhatók a nemzeti sajátosságok figyelembevételével. Nálunk a honosított változatba (MSZ EN 228) csak a „D” kategória került be, a nyári minőség pedig az „A” kategória. Lényegi eltérés a gőznyomásban van, aminek „D” kategória esetén 60 és 90 kPa, „A” kategória esetén 45 és 60 kPa között kell lennie (kisebb különbség van az E70, VLI előírásban is). A „C” kategória átfedést jelent a két előző között (50–80 kPa). A stratégiai készletek jellemzően a 60-70 kPa gőznyomás tartományban vannak, ami azt jelenti, hogy nyáron közvetlenül nem vezethetők piacra. Ha a magyar szabványba a téli minőség osztályaként bekerülne az európai szabvány által megengedett „C” kategória is (erre az EN 228 lehetőséget ad), akkor elvben lehetne 50-60 kPa gőznyomású benzint készletezni (és az bármikor gond nélkül felszabadítható lenne), a kutakon véletlenül sem maradna rossz gőznyomású áru (még akkor sem, ha nem fogy elég gyorsan téli benzin). A „C” kategória legyártása a finomítóknak nem jelentene problémát, a kisebb gőznyomás miatt kisebb terhelést jelentene a környezetre, a piac korlátozását pedig azért nem jelentené, mert újként jelenne meg a már meglevő és megmaradó „D” kategória mellett. A megvalósításra javaslatot dolgozott ki a Szabványügyi Munkabizottság, amit a kibővített elnökségi ülés egyhangúlag támogatott. Ezután a Szövetség kérte a Magyar Szabványügyi Testületet a fenti változtatásra, ami november legelején megtörtént. Új „üzemanyag” Novemberben együttes ülést tartott a Szabványügyi és „PR” Munkabizottság, melynek témája a „tiszta növényi olaj” mint üzemanyag bevezetése volt. A T/8750 adótörvényeket megváltoztató törvénytervezetben szerepel, hogy a saját előállítású növényi olajat a gyártók felhasználhatják a gázolaj adójának 18%-a befizetése esetén. (A törvénytervezet benyújtásakor megint nem készült el annak végrehajtási rendelete, ezért több kérdés nem világos: pl. növényi olajat használhat-e a gyártó főnöke dízel személygépkocsijában, tilos-e növényi olaj és gázolaj keverése, a bérfeldolgoztatás saját gyártásnak minősül-e stb.) A növényi olajnak, mint üzemanyagnak nincs magyar szabványa (Európában csak Németországban van, a DIN 51605). A növényi olaj emissziója kedvezőtlenebb, mint a gázolajé, nagyobb viszkozitása miatt pedig lerakódást fog okozni a befecskendezőknél. Biztonsággal akkor tudna egy motor növényi olajjal menni, ha induláskor és leálláskor gázolajra kapcsolnak át. Ehhez viszont két üzemanyag-tartály kell. Összességében az a félő, hogy megismétlődhet a kilencvenes évek gázolaj/HTO csalássorozata, csak most nem háztartási tüzelőolajjal „helyettesítik” a gázolajat. A jelenlevők abban állapodtak meg, hogy a „PR” Munkabizottság vezetője megtudja a Vidékfejlesztési Misztériumban (vélhetően az ő javaslatukra került a JÖT-be a növényi olaj), hogy ki ebben a kérdésben az illetékes, a főtitkár pedig találkozót beszél meg vele, ahol a munkabizottságok megismerhetik a VM elképzeléseit. A Szabványügyi Munkabizottság vezetője pedig a Szövetség november 27.-i Közgyűlésen tájékoztatja a fentiekről a tagvállalatokat.
14
A hónap folyamán a főtitkár látogatást tett a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes főosztályvezetőjénél, hogy tájékozódjon a „tiszta növényi olaj” mint üzemanyag jövő évtől esedékes bevezetéséről, majd utána – a november 27.-i Közgyűlés határozatának megfelelően – sajtóközlemény-tervezetet készített, és köröztetett, melyben felhívnánk a figyelmet a várható adózási és műszaki problémákra továbbá arra, hogy mind a vonatkozó törvényt mind annak végrehajtási rendeletét hiába kérték előzetesen véleményezésre az NGM-től. December 1.-én – a Közgyűlés határozatának megfelelően – közleményt juttattunk el a Magyar Távirati Irodához, melyben a „tiszta növényi olaj” üzemanyagkénti felhasználásának műszaki problémáira illetve az adócsalás lehetőségére hívtuk fel a figyelmet. Statisztikai összehasonlítás Az év folyamán több megbeszélést tartott a Statisztikai Munkabizottság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal képviselőivel. Összehasonlítva a NAV és a Szövetség üzemanyag statisztikáját, azt állapították meg, hogy 2011. folyamán benzinben nagyon jó volt az egyezés, gázolajban nem. Ennek oka az volt, hogy a NAV statisztikája a befizetett adón, a mienk a kutakon eladott litereken alapszik. Benzin gyakorlatilag csak kutakon kerül forgalomba, míg a gázolaj 25-30%-a közvetlenül megy a nagyfelhasználókhoz (ami a kiskereskedelmi forgalomban nem jelenik meg). Összességében a jelenlevők azt állapították meg, hogy látszólagos eltérés van, mindkét statisztika korrekt, és az adó befizetésre került. Megállapodtak továbbá, hogy a jövő év elején áttekintik a 2012. évre vonatkozó statisztikákat. Töltőállomás tulajdonosának előjelzése gyorsforgalmi utakon Márciusban a Kiegészítő Tevékenységek Munkabizottsága megbeszélést tartott a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központtal (melyen részt vettek az állami és az koncessziós autópályák képviselői is), melyen a téma a gyorsforgalmi utakon kihelyezendő töltőállomást előjelző táblák kérdése volt. A megbeszélés elhangzott, hogy míg ma nem jelezhető előre, hogy egy autópályán/autóúton kinek a töltőállomása következik, ezt – osztrák mintára – megváltoztatnák, de a táblák utólagos felszerelésének a költségét az adott olajcéggel fizettetnék ki. (Ez alapvetően azoknak az autóvezetőknek lesz előnyös, akik meghatározott benzinkutakon – kedvezményes áron – tankolhatnak.) Szeptemberben az Állami Autópálya Kezelő képviselőinek részvételével újabb megbeszélést tartott a munkabizottsága, melyen áttekintették a gyorsforgalmi utak mellé kihelyezendő előjelző táblákkal kapcsolatos konkrét feladatokat. Az ÁAK előzetes, tájékoztató árakat tartalmazó levelét mindenki elfogadta. Az ÁAK ezután konkrét ajánlatot tett a tagvállalatoknak, és a töltőállomás tulajdonosát jelző táblák októberben megjelenhettek az ÁAK kezelésében levő autópályák és autóutak mellett. Novemberben az Alföldi Koncessziós Autópálya, a Mecsek Autópálya, az M6 Tolna Autópálya, M6 Duna Autópálya képviselőivel egyeztetett a munkabizottság. A koncessziós autópályák képviselői, nem lévén olyan műszaki hátterük, mint az AÁKnak, azt kérték, hogy az olajcégek keressenek meg egy céget, amelyik a tervezéstől a kivitelezésig megcsinál mindent, és ez a cég vegye fel a kapcsolatot velük, ők csak a hozzájárulást fogják megfelelő feltételek esetén megadni. 15
Felmerült, hogy szükség lehet szabvány alóli felmentésre, amit a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központnál kell kezdeményezni. A koncessziós autópályák képviselőinek javaslatát az érintett olajcégek elfogadták, és úgy döntöttek, hogy a MOL/OMV/Shell közösen keres egy ilyen vállalatot, és a jövőben a Szövetségnek itt (előreláthatóan) nem lesz feladata. Veszélyes áruk szállítása (ADR) Augusztusban megbeszélést tartott a Minőségbiztosítási Munkabizottság, melyen az ADR (veszélyes áruk szállításával foglalkozó) szabályozást tekintették át. 2010 elején – hosszas megbeszélések után – sikerült megállapodnunk az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, hogy a tankon kívüli (pl. traktorhoz történő) kiszállítás esetén milyen szöveggel hívjuk fel a vevő figyelmét arra, hogy 240 liternél (és tartályonként 60 liternél) több üzemanyag szállítása esetén az ADR előírásait kell követnie. Ez a figyelmeztetés minden tagvállalatnál azonos szöveggel kihelyezésre került. Megegyeztünk abban is, hogy a kutasoknak nem kell ADR vizsga, ez a tűzvédelmi szakvizsga része lesz. Sokáig úgy nézett ki, minden rendben van. A fordulat akkor állt be, mikor egyéni vállalkozók idén nyáron kezdték visszaigényelni a jövedéki adót a NAV illetékes egységeitől. A NAV „különös gondossággal” járt el: nemcsak azt nézte, hogy jövedéki szempontból rendben van-e minden, hanem azt is, hogy az ADR szabályoknak megfelelően járt-e el a visszaigénylő, és ha a számláján 240 liternél nagyobb mennyiség szerepelt, vizsgálatot kezdeményezett. Először a visszaigénylőt vizsgálta, aztán az olajcéget, aki eladta neki az üzemanyagot, mert értelmezésük szerint a kút feladónak minősül az ADR szerint, és ADR fuvarokmánnyal kellene ellátni a vevőt. Vitatták azt is, hogy miért nincs az olajcégnek/a bérlőnek ADR tanácsadója, és a kutasoknak ADR vizsgája. A NAV szerint az ADR tanácsadó hiánya 400.000 forint büntetést jelent kutanként, ugyanennyit az ADR vizsgával nem rendelkező kutas (személyenként), az ADR fuvarokmány nélküli szállítás „csak” 50.000 forint (alkalmanként). Hosszas tanácskozás után a jelenlevők abban állapodtak meg, hogy a fenti, az olajcégek számára elfogadhatatlan helyzet rendezése érdekében menjen levél az OKF vezetőjének, és a NAV jövedéki főosztályvezetőjének (bár nem világos, biztonsági kérdésekkel miért az adóhatóság foglalkozik). Októberben látogatást tett az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon a munkabizottság. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó un. ADR szabályzással kapcsolatban (pl. ki minősül feladónak, kell-e ADR tanácsadót alkalmazni, és ha igen, kinek) a fentebb említett levélben fordultunk az OKF-hez, melyre szeptember 12.-én választ kaptunk (a tagvállalatok azonnal megkapták e-mailen). A levélnek volt azonban olyan része, mely nem tűnt egyértelműnek, ennek megbeszélése történt ekkor. A levélben az állt, hogy önkiszolgáló kútnál akkor száll a feladói felelősség a szállítóra, ha az üzemanyag ellenértékét megfizette. Ez készpénzes fizetés esetében egyértelmű, kártyánál nem, mert a vásárló később fizet. Erre a felvetésünkre az a válasz érkezett, hogy nem az számít, hogy a pénz átutalása ténylegesen mikor történt meg, hanem az, hogy a vevő mikor ment be a pénztárhoz (készpénzzel vagy kártyával) fizetni. Vagyis, ha nem fizetés nélküli elhajtás történik (ami pótkocsis vásárlásnál igen ritka), a töltőállomást elhagyó vevő a feladó, a kuta(s)t semmilyen felelősség nem terheli már az ADR szempontjából.
16
Nem megfelelő szállítás esetén az OKF nem vizsgálja a kutat, feladónak a vevőt minősíti, a kuta(s)t nem terheli felelősség. Elhangzott továbbá, hogy ADR tanácsadót a kutat üzemeltetőnek kell tartania. Ha valaki (egy olajcég) sok kutat üzemeltet, elég egy ADR tanácsadót alkalmaznia, ha névhasználati („franchise”) szerződést köt egy üzemeltetővel, szólhat úgy a megállapodás, hogy a névhasználó részére is az olajcég biztosítja az ADR tanácsadót. Decemberben jutottunk hozzá ahhoz az NFM állásfoglaláshoz, amit a veszélyes árukkal kapcsolatban küldtek egy egyesületnek. Lényege: a töltőállomás (ha nem a személyzet végzi a tartályautó lefejtését, a jármű feltöltését pedig a vásárló végzi) nem kötelezett ADR tanácsadó alkalmazására és ADR szerinti fuvarokmány kiállítására. „Kútfoglalás” Augusztusban megbeszélést tartott a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Kútbiztonsági Munkabizottság, melynek témája a kutak elfoglalása volt. (Az előző hónapban az egyik Magyarországon is jelenlevő olajcég kútjait számos országban elfoglalták egy nemzetközi környezetvédelmi szervezet – külföldi állampolgárságú emberei, így tiltakozván a cég tervezett sarkvidéki fúrásai ellen. De ez bármelyik kúthálózattal megtörténhet.) A jelenlevők abban állapodtak meg, hogy ilyenkor le kell zárni a kutat, és ki kell hívni a rendőrséget. A kút személyzete ne próbálja meg eltávolítani a behatolókat. Kenőanyagok termékdíja Január legelején a Kenőanyag Munkabizottság vezetője, a legnagyobb forgalmazó és a főtitkár látogatást tettek az NGM Jövedéki Főosztályán. A jövedéki törvény módosításakor szerencsétlen megfogalmazással került be az ömlesztett kiszerelés fogalma, és nem világos, hogy a bejelentési kötelezettség kire vonatkozik. Az első kérdéssel kapcsolatban az NGM olyan állásfoglalást adott ki, mely szerint bejelentési kötelezettség arra az esetre vonatkozik, ha a termékmennyiség (nem a tárolóedény térfogata) meghaladja a 210 litert. A második kérdésben azt javasolták, hogy beszéljünk róla a NAV Jövedéki Főosztályával. Erre a következő munkanapon került sor, ahol sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Novemberben volt egy megbeszélés az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség vezetőjénél, ahova Szövetségünk főtitkárát is meghívták. A megbeszélés aktualitását az adta, hogy az OHÜ szerint 2012. második negyedévében kevesebb termékdíjat fizettek be, mint amennyit újrahasznosítás után visszafizettek. Ez a fizikai lehetetlenség (és az egyenleg negatívba fordulása) nagyon zavarja az Ügynökséget, és mindenképpen megoldást akar keresni. (Itt valami nyilvánvaló hiba van: az OHÜ a NAV-tól azt a tájékoztatást kapta, hogy az idei második negyedévben 600 (!) tonna olaj után fizettek termékdíjat, miközben csak a mi statisztikánk ennek több mint tízszeresét mutatja.) A helyzet megoldására (nem a Szövetség megbízásából) javaslatot készített a Green Tax Kft., amit a főtitkár ott kapott kézhez.
17
A javaslat lényege, hogy a kenőanyagok legyenek jövedéki engedélyköteles termékek (az üzemanyagokhoz hasonlóan), nem új, ez már többször felmerült a Kenőanyag Munkabizottság ülésein. Az új az az anyagban, hogy konkrétan tartalmazza azokat a megszövegezéseket, amelyeket be kellene írni a JöT-be, hogy az továbbra is zárt egész maradjon, de kiterjedjen a kenőanyagokra is. (Törlésre egy vessző nem kerülne a javaslat szerint a JÖT szövegében.) Vámosi Oszkár, az OHÜ vezetője azt mondta, hogy mindenképpen meg akarja szüntetni a jelenlegi (becsületkassza jelleggel működő) rendszert, és ezt az érintettekkel egyetértésben akarja megtenni. Kérte Szövetségünket, hogy az elhangzottak alapján dolgozzon ki javaslatot a JöT módosítására. A főtitkár a javaslatot véleményezésre megküldte a tagvállalatoknak azzal, hogy ha nem elfogadható az mindenki számára ebben a formában, a Kenőanyag Munkabizottság ülésén kerül sor az egyeztetésre. A (fenti megbeszélésre meg nem hívott) MOL azonnal jelezte, hogy ez a megoldás nem elfogadható, mert mint gyártóra igen nagy terhet jelentene számára a kenőanyagok jövedéki termékké tétele. Ezután a Kenőanyag Munkabizottság több megbeszélést tartott, melyeken – egy MOL javaslat alapján - tagvállalataink szakértői megvitatták egy olyan szabályozási koncepció kereteit, mely a hatóság kezébe megfelelő ellenőrzési eszközöket ad, ugyanakkor nem okoz aránytalan terheket a legális szereplőknek. A koncepció a lényege, hogy a kenőanyagok jövedéki termékké minősítése nélkül a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény bővüljön ki ahhoz hasonló szabályokkal, melyeket a jövedéki törvény tartalmaz a szabad forgalomba bocsátott (leegyszerűsítve az adózott) jövedéki termékek forgalmazásával kapcsolatban, csak azokat átvéve azonban, melyek a termékdíj-szabályozás tekintetében is relevánsak lehetnek. A javasolt rendszer megvalósulása esetén a kenőanyag-kereskedelem teljes lánca a NAV látóterébe kerül és ellenőrizhetővé válik (tehát nem csak azok a szereplők, akiket termékdíjfizetési kötelezettség terhel). Ennek révén mód nyílik annak ellenőrzésére, hogy valahol a láncba (ideértve akár a felhasználókat is) bekerült-e olyan termék, mely után az adófizetési kötelezettséget nem teljesítették, továbbá közvetlenül szankcionálhatóvá válik az, aki engedély vagy bejelentés nélkül értékesít kenőanyagot, illetve a birtokában lévő kenőanyag eredetét nem tudja igazolni. A MOL által összeállított jogszabály-módosító csomagot a főtitkár köröztette a tagvállalatok között, és mivel nem érkezett módosító javaslat, változatlan formában megküldte az OHÜ-nek és tájékoztatásul a VM illetékes államtitkárának. Vámtarifaszám Januárban a Jövedéki Munkabizottság áttekintette a vámtarifaszámokkal kapcsolatos problémát (Magyarország a vonatkozó jogszabályokba nem vette át az EU-ban alkalmazandó új számokat), és abban állapodtak meg, hogy erre vonatkozóan tájékoztatást kérnek Balog Ádám helyettes államtitkártól (NGM) illetve a levelet azonos szöveggel megküldik Esküdt Gábornak (NAV). Az NGM-től az a válasz érkezett, hogy szerintük ezen a területen minden rendben van. Júliusban a munkabizottság konzultációt folytatott a NAV Jövedéki Főosztályának képviselőivel e témában.
18
Elmondtuk, hogy az adatszolgáltatást megnehezíti, hogy a jelen helyzet szerint nem egységes vámtarifaszámot (az adott árura más években hatályos KN szerintit) kell megadni a jövedéki törvény szerint, a bioüzemanyag törvény szerint és az Intrastat adatszolgáltatás során. A NAV megértette a problémánkat, de azonnali helyreigazításra nem volt módja. Azt tanácsolták, hogy a JÖT módosításakor közösen, a Büat jelenleg zajló módosításakor pedig az NFM-en keresztül az olajcégeknek kellene javaslatot tenni az egységes kezelésre, az Intrastat és az EMCS adatszolgáltatás során alkalmazott, folyamatosan változó (dinamikus) vámtarifaszám használatára. A javaslatot megtettük, de egyik minisztérium sem vette figyelembe. 2013-ban azt kell számokkal alátámasztottan bemutatnunk a hatóságoknak, hogy a jelenlegi gyakorlat nekik sem megfelelő, az olajcégeknek pedig kifejezetten káros. Illékony szerves vegyületek (VOC) emissziója Januárban Tartálytechnikai Munkabizottság ülésén áttekintették az illékony szénhidrogének (benzingőzök) emissziójára vonatkozó új szabályozást, majd annak nem egyértelmű részeire állásfoglalást kérő levelet írtak a VM-be (pl. vonatkozik-e a jogszabály a fekvő tartályokra, mert a szöveget szigorúan véve, az csak álló tartályokra érvényes). Áprilisban a munkabizottság, melynek témája az illékony szénhidrogének (benzin) emissziójával kapcsolatban válaszként küldött VM levél volt. A jelenlevők abban állapodtak meg, hogy – a levél nem pontos fogalmazása miatt – kérdezzenek rá, mi az a Tartálytechnikai Szövetség által írt technológia a tartályok tisztítására, amire a minisztérium hivatkozik (a résztvevők nem tudtak ilyenről, és mint később kiderült a TTSZ nem írt ilyet), továbbá a kutak felújításával kapcsolatban javasolják a Minisztériumnak, hogy csak abban az esetben követeljenek meg engedélyt a kutak javításánál, ha a kútoszlop cseréje történik. Egyben jelezték a hatóságnak, hogy meghívnák képviselőiket egy használaton kívüli tartály megtekintésére Az év vége felé több megbeszélést tartott a Tartálytechnikai Munkabizottság. Végül áttekintették a munkabizottság-vezető által készített levéltervezetet a szénhidrogén emisszióval kapcsolatos 118/2011 VM rendeletre („a benzin tárolásából, elosztásából és töltőállomáson a gépjármű feltöltéséből származó illékony szerves vegyület (VOC) csökkentéséről”) vonatkozóan, és abban állapodtak meg, hogy az itt elhangzott észrevételeit mindenki írásban megküldi a munkabizottság-vezetőnek december 11.ig. Az átírt levéltervezetet a főtitkár rövid határidővel köröztette, majd megküldte Illés Zoltán VM államtitkárnak. A „tartályrendelet” megvitatására idő hiányában nem került sor, ez 2013 januárjában fog megtörténni. Dohánytermékek forgalmazása Januárban nem tervezett ülést tartott a Kiegészítő Tevékenységek Munkabizottsága a dohánytermékek forgalmazásának korlátozásával (kutakon gyakorlatilag a megszüntetésével) kapcsolatban. Az OMV képviselője elmondta, hogy Ausztriában a második világháború vége óta létezik egy ilyen jellegű törvény, melynek értelmében hadirokkantak működtethettek trafikokat.
19
Az idők folyamán annyi változás állt be, hogy vendéglátó egységek (ideértve a töltőállomásokat is) kaphatnak (évi 2-300 euróért) forgalmazási engedélyt. Nekik a trafikoknál kell megvásárolni a dohányterméket, készpénzben kell fizetniük, és legalább 10% felárral kell értékesíteni a dohányterméket. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a töltőállomásokon történő tiltás több szempontból káros lenne (a teljes cigaretta-forgalom jelentős része töltőállomásokon zajlik). A csökkenő forgalom miatt elbocsátások jönnének, csökkenne a „shopok” bevétele (mert az a dohányos, aki nem kap cigarettát az üzlethelységben, más árut sem fog ott vásárolni), jelentősen csökkenne a költségvetés bevétele is (mert a tranzitforgalomban résztvevők, ha a cigarettát más országban vásárolják meg, az üzemanyagot is ott fogják megvásárolni). Az év folyamán a munkabizottság sok megbeszélést tartott, és próbálta a hatóságok felé kifejteni a Szövetség álláspontját. Miután az államtitkár még tavaly decemberi levelünkre sem válaszolt, júniusban kérte Szövetségünk a nemzetgazdasági minisztert, hogy fogadja képviselőinket annak bemutatására, milyen gazdasági károkat okozna, ha a leendő „trafiktörvény” megtiltaná a dohányáruk forgalmazását a kutakon. Egy hónap (és sok telefonálás) után közölte a titkársága, hogy „egyéb fontos és számos hivatali elfoglaltságai miatt” nem tudja fogadni képviselőinket. A törvényt – lényegileg változatlan szöveggel – elfogadta a parlament, ezért december 7.-én megbeszélést tartott a munkabizottság, és áttekintették a dohánytermékek jövőbeni forgalmazását. A törvény végső szövege ugyan kifejezetten meg nem tiltja a töltőállomásokon történő árusítást, de pályázni kell (a pályázó lehet a bérlő is). A részletes feltételek a december 15.-én megjelenő pályázati kiírásban lesznek. Ennek megjelenése után ismét összeült a munkabizottság, megbeszélték a dohányáruk forgalmazásával kapcsolatos felteendő kérdéseket, majd az ülés után azokat a főtitkár megküldte a Nemzeti Dohánybolt Nonprofit Zrt honlapján kérdések fogadására kijelölt helyre. Egyébként napokkal a koncessziós pályázat kiírása előtt, úgy módosította a parlament a trafik törvényt, hogy a „nemzeti dohányboltokban” sorsolásos játékokat és sorjegyeket is lehet árusítani. A módosítás kezdeményezői szerint erre azért volt szükség, mert a szerencsejáték törvény előírásainak betartása adóhatósági ellenőrzés mellett a trafikokban is biztosított, az ellenzék szerint viszont a koncesszió kelendőségét akarták így növelni. A trafik engedélyezéséért beadott kérelemhez 27.500 forint (az engedély módosításáért 14.000 forint) befizetését igazoló papírt kell csatolni. Másnap két szakszervezet tiltakozó jegyzéket nyújtott be. Állításuk szerint a jogszabály megszületése előtt semmilyen tárgyalás nem folyt velük, a kiskereskedelmi és dohányipari dolgozókkal akarja a kormány megfizettetni a piac államosítás útján történő újraelosztásának árát. Azt kérték, hogy a bevezetés átmeneti idővel úgy jöjjön létre, hogy legalább annyi új munkahely jöjjön létre, amennyit (szerintük legálabb tízezret) megszüntet a jogszabály.
20
Benzol a kutak levegőjében Januárban ülésezett a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Biztonsági Munkabizottság. Áttekintették a rákkeltő anyagokkal kapcsolatos új szabályozás következményeit (minden benzinkútról - mint potenciálisan rákkeltő munkahelyről – részletes bejelentés a hatóságnak, félévente [indokolt esetben kétévente] biológiai monitorozás, kétévente légtérmérés, külön szekrény az utcai és a munkaruhának) és a függőben maradt kérdéseket (a „munkaruha” alatt védőruhát értenek-e, ami otthon nem mosható, ha valakivel mosatnak, annak milyen feltételeket kell tejesítenie, pl. moshat-e vízzel, és a mosás szennyvize beereszthető-e a csatornába). A főtitkár tájékoztatás kérése céljából a NEFMI-hez fordult. Márciusban ismét ülésezett a munkabizottság. A találkozó leglényegesebb témájával (benzol a töltőállomások levegőjében) az ülést megelőző nap csak olyan „válasz” érkezett az illetékes államtitkártól, hogy további türelmünket kéri. Elhangzott, hogy a MOL az összes kútjára fog ilyen jellegű méréseket végezni, és amennyiben ennek az lesz az eredménye (mint várható), hogy a 333 kútból egynél sem tapasztalták a határértéket akár csak megközelítő értéket, akkor ezt a Szövetség felhasználhatja a hatóságokkal történő megbeszéléseken. Májusban azért ülésezett a munkabizottság, mert a NEFMI elutasította azt a kérésünket, hogy a töltőállomásokat vegyék ki a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagokkal kapcsolatos 26/2000 EüM rendelet hatálya alól. (Sajnos, a NEFMI azoknak az alája rendelt szervezeteknek adta ki a kérést véleményezésre, akik már egyszer elutasították.) Az a megállapodás született, hogy kérjünk időpontot Szócska Miklós államtitkárnál, hogy neki személyesen elmondhassuk, mi a problémánk, de ezt megelőzően készítsünk egy hatástanulmányt arra vonatkozóan, hogy a rendelet ilyen értelmezése milyen következményekkel járna (személyzet biológiai monitorozása félévente, légtéri mérések végzése, munkaruha helyett védőruha viselete, fekete-fehér öltöző, munkahelytől távoli étkezés stb.), amire egész Európában nincs példa. Szeptemberben a munkabizottság megbeszélést folytatott az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségpolitikai főosztályán a töltőállomások légterében levő benzol okozta problémákkal kapcsolatban, melyen részt vettek az ÁNTSZ és az OMMF képviselői is. A találkozóról érdemes megemlíteni, hogy: - a megbeszélésen már kevésbé kemény volt a hatóságok álláspontja, így például a fekete-fehér öltöző megkövetelését a helyi szervek túlkapásnak minősítették; - az, hogy a jogszabályokat megváltoztassák, nagyon lassú folyamat lenne, arra viszont hajlandónak mutatkoztak, hogy utasítást adjanak ki, megszüntetve ezzel az „értelmezéseket”; - ehhez azt kérték, hogy a Szövetség gyűjtse össze tagvállalataitól a biológiai monitorozások eredményeit, a légtérméréseket (azokat, ahol személyi dozimetriás mérés történt), és ha a regionális szerveik az irányadó 26/2000 EüM rendelethez képest „túlkapásokat” hajtottak volna végre, azt is. A főtitkár ezek megküldésére kérte a tagvállalatokat, de ez csak decemberben történhetett meg, mert némely cégnek sok ilyen mérése van, és az összegyűjtés sok időt igényel (igaz, volt olyan tagvállalat is, aki egyetlen méréssel sem rendelkezett). A feladat végül akkora adattömeg kezelését tette szükségessé, hogy a decemberre tervezett munka 2013. januárjára csúszott. 21
Kártyás vásárláskor feltüntetendő adatok Február végén az Országos Pénztárgép és Taxaméter Technikai Bizottság (OPTTB) két képviselőjével megbeszélést tartott az Üzemanyag-kártya Munkabizottság. A cél annak egyeztetése volt, hogy milyen adatok szerepeljenek kötelező jelleggel az üzemanyag-kártyás bizonylatokon. Hosszas megbeszélés után az az álláspont kristályosodott ki, hogy – a NAV által tervezett – adószám-feltüntetés gyakorlatilag nem kivitelezhető, ugyanakkor mind a hatóságnak, mind az olajcégeknek elemi érdekük, hogy a készített dokumentumok alapján egy vásárlás azonosítható legyen, ezért az elhangzottak alapján a munkabizottság vezetője javaslatot készített, azt a főtitkár köröztette az öt érintett között, majd megküldte a PTTB két képviselőjének, kérve, hogy ezt az álláspontot képviseljék a Bizottságban. Áprilisban ismét találkoztak a munkabizottság és az OPTTB képviselői. Azért találkoztunk újra, mert a februári találkozón megállapodott azonosítási módszert a Bizottság ugyan figyelembe vette, de tagjaink ezt nem érezték egyértelműnek. Az OPTTB részéről elhangzott, hogy elegendő, ha a kártyaszám legalább négy számjegyből álló számjegyei kerülnek feltüntetésre a bizonylaton. (Az ügyfél neve eddig is szerepelt, a címet a rendelkezésre álló adatok alapján kell feltüntetni.) Szándékos csalás és technológiai hiba Márciusban megbeszélést tartott a Minőségbiztosítási Munkabizottság ahol a téma a szándékos csalás és a technológiai hiba egybemosása volt kútellenőrzések esetén. (Ha egy tartálykocsi valamelyik rekeszében benzint szállítottak, majd nem ürítették ki rendesen, és gázolajat töltöttek rá, a termék lobbanáspontja csökken. Fordított esetben a benzin végforrpontja emelkedik. Az árut – aminek a minőségét a kutas nyilvánvalóan nem tudja ellenőrizni - lefejtik a benzinkúton, hatósági ellenőrzést kapnak, megállapítják a szabványon kívüliséget, valamint azt, hogy a papírok alapján ez a minőség nem keletkezhetett volna, tehát adózás alól elvont termékről van szó, és több címen büntetnek. Pedig a kutas nem tehet az ügyről.) A jelenlevők egyhangúlag megállapították, hogy vagy a tartálykocsi (pl. leeresztő szelep) meghibásodása okozhatja ezt, vagy a sofőr trehánysága (töltés előtt nem „vacakol” azzal, hogy az előző szállítmány maradéktalanul kikerüljön a rekeszből). A kutas ártatlan, de ugyanakkor az is tény, hogy nem szabványos minőségű üzemanyagot forgalmaz a töltőállomás. Ha a készletleltár rendben van, akkor viszont nem történt adózás alól elvont termék értékesítése. A megbeszélés végén a főtitkár felhívta a NAV Jövedéki Főosztályát, és abban állapodott meg velük, hogy a közeli jövőben a kérdést közösen megvitatják. Áprilisban a munkabizottság megbeszélést tartott a NAV Jövedéki Főosztályának képviselőivel e témában. Sajnos, a NAV álláspontja az volt, hogy egyrészt törvénymódosítás kell (mert a JÖT jelenlegi szövege kötelezővé teszi a kút 30 napra történő bezárását, ha szabványon kívüli üzemanyagot forgalmaznak, továbbá megszűnt az a lehetőség, hogy a hibát esetleg észlelő kutas maga tegyen bejelentést), másrészt a cégek a szállítókkal próbáljanak olyan szállítási szerződés kötni, amely kizárja, hogy nem megfelelő minőségű áru kerüljön a kútra (vagy ha mégis, akkor ennek minden következményét viselje a szállító), a benzinkutakat pedig gyakrabban kellene ellenőriztetniük maguknak a cégeknek.
22
Májusban a munkabizottság a fuvarozók képviselőivel megvitatta a kérdést. Megállapították, hogy abban az esetben, ha mindenki minden előírást betart(ana) a depókban történt árufeladástól a kúton történt lefejtés befejezéséig, nem fordulhat(na) elő probléma a minőséggel – legalábbis nem olyan mértékű, amit a NAV némely mérései mutatnak. A nem szándékos csalások okozta problémák számát csökkenteni fogja az automata ürességmérővel felszerelt tartályautók megjelenése a piacon. Ezek általános elterjedéséig célszerű lenne megfontolni, hogy minden töltőhelyen legyen ürességjelző, amit a sofőr, kötelező jelleggel használ, és a vizsgálat ténye megjelenik a szállítási dokumentumon, továbbá a kutak videó rendszerét célszerű lenne kiegészíteni egy kamerával, amely a lefejtési helyre néz. Előbbi esetben nem fordulhatna elő, hogy a rekeszben benzin marad, amire gázolajat töltenek (vagy fordítva), utóbbi esetben rögzítődne a „félretöltés” illetve az, ha esetleg később hozzányúlnak a lefejtő csonkokhoz, áru utólagos betöltése/ kivétele céljából. Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy megoldható lenne-e, hogy az egyes rekeszekben mindig csak benzin vagy mindig csak gázolaj kerüljön betöltésre, az volt a válasz, hogy nincs akadálya, de logisztikai problémákat vetne fel, ami megdrágítaná a szállítást. A résztvevők végül abban állapodtak meg, hogy a főtitkár a kamerát illetően kérdezze meg soron következő ülésén a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Kútbiztonsági Munkabizottságot, az ürességjelző esetében a Tartálytechnikai Munkabizottságot („slop” tartály kiépítésére is szükség van!), hogy a fenti két javaslat kivitelezhető-e, és ha igen, mennyiért, majd visszatérnek a kérdésre. Júniusban a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Biztonsági Munkabizottság megvitatta a kutakra felszerelendő kamerák kérdését és jelenlevők egyhangú véleménye volt, hogy az olyan drága megoldás lenne, ami nincs arányban az elérhető haszonnal, tehát megvalósítását nem látják indokoltnak. A Tartálytechnikai Munkabizottság szerint hasonló megfontolásokból lett volna túl költséges az ürességjelzők megépítése. Így a Minőségbiztosítási Munkabizottság nem tett javaslatot sem a kamerák sem az ürességjelzők beszerelésére. Júliusban Jövedéki Munkabizottság konzultációt folytatott a NAV Jövedéki Főosztályának képviselőivel. A megbeszélés folyamán a NAV képviselője a „csalásokkal” kapcsolatban elmondta, hogy készül az a belső iránymutatásuk, amelyik a szabványon kívüli üzemanyag (jellemzően alacsony lobbanáspontú gázolaj) esetében történő eljárást szabályozza, és ezt várhatóan a gazdálkodók is megkapják majd. Érdeklődésünkre az év folyamán többször megerősítették ezt, de végül – különböző okokra hivatkozva – mégsem jelentették meg a hivatkozott belső utasításukat Útcsatlakozási díj Egy néhány éve megjelent gondra próbált megoldást találni a Kiegészítő Tevékenységek Munkabizottság. Az utak mellett felépített töltőállomásnak csatlakoznia kell az országos közúthoz, melynek kiépítése a beruházót terheli, ugyanakkor a beruházó a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központnak (KKK) kell, hogy „útcsatlakozási díjat”fizessen. Ez két részből áll, az egyszeri befizetésből és éves díjból, ami lehet forgalom arányában évente fizetendő összeg, illetve felmerült egy fix összeg kifizetése évente. 23
Ez a csatlakozási díjfizetés (ellentétben, pl. az ilyen díjat szintén befizettető Ausztriával, Horvátországgal) jogszabályban nincs rögzítve. Az alapvető baja az érintett olajtársaságoknak az, hogy mind az egyszeri díj (10 millió forinthoz közeli összeg, ami az országos közúti beruházás kapcsán beszámítható), mind az évenként befizetendő (forgalomarányos díj, vagy fix díj) akkora, hogy azt egy átlagos forgalmú töltőállomás nem tudja kitermelni. Ez a gyakorlat annyiban diszkriminatív is, hogy míg egy töltőállomásnak kell ilyen díjat fizetnie, más, hasonló csatlakozást igénylő vállalkozásoknak (pl. egy kertészet) nem, sőt a töltőállomásoknál is csak az elmúlt két évben építettekre vonatkozik, a régebbiekre nem. Erőfölénnyel történő visszaélés az, hogy nem kap használatba vételi engedélyhez közútkezelői hozzájárulást az, aki a díjra vonatkozóan nem köt megállapodást. A KKK képviselői azt kérték, hogy a fenti problémát fejtsük ki levélben, és adjunk javaslatot a díj mértékére (de ez ne nulla legyen, mert eltekinteni ettől a befizetéstől saját működésük érdekében nem áll módjukban). Emellett felmerült, hogy országos közút építtetője magáncég nem lehet, hanem kizárólag vagy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő vagy a Magyar Közút, akik a megszokottnál lényegesen drágábban dolgoznak. Végül a munkabizottság úgy döntött, hogy azt fogja kérni a november legvégén Szövetségünkbe látogató közlekedési államtitkártól, hogy a fentiek miatt szüntessék meg az útcsatlakozási díjat. Az államtitkár helyett Közgyűlésünkre érkező NFM főosztályvezető alapvetően jogosnak tartotta kifogásainkat, de a díj törlését kereken visszautasította. Arra hivatkozott, hogy az NFM-nek (és a háttérintézetét jelentő KKK-nak) a működését biztosítani kell; 2010-ben még 70 milliárd forintot kaptak az állami költségvetésből, 2012-ben semmit, 2013-ban pedig nekik kell a költségvetésnek befizetni 75 milliárd forintot. Csak annyit tudott tanácsolni, hogy üljünk le az érintettekkel újból megbeszélni a kérdést. Erre a megbeszélésre 2013 legelején kerülhet sor. A „kereskedelmi gázolaj” adó-visszatérítése Júliusban az Üzemanyag-kártya Munkabizottság megbeszélést folytatott a NAV Jövedéki Főosztály vezetőjével és kollégáival. A probléma a kereskedelmi gázolaj visszaigénylésével kapcsolatos adatszolgáltatás volt, nevezetesen a visszaigénylés egyik feltétele, hogy a számlán szerepeljen a kilométeróra állása. Ezt az autó vezetője bemondja a töltőállomáson; a személyzetnek nem áll módjában ellenőrizni. Ha utólag jön rá az autó vezetője, hogy rossz számot adott meg, kérni fogja az olajcéget új (helyes kilométeróra állást tartalmazó) számla kiállítására. Ez ugyan nem lehetetlen, de igen nagy adminisztrációs munkát jelent az olajcégeknek. A NAV álláspontja szerint a felelősség megoszlik az autós és a kutas között, de alapvetően az autós felelősségéről van szó, ami az olajcégek szempontjából elfogadhatatlan. Végül azt tanácsolták, hogy minden érintett kössön olyan szerződés a fuvarozókkal, melynek értelmében a hibás kilométeróra megadás az autó vezetőjének kizárólagos vétségévé teszi ezt, továbbá javasolták, hogy folytassunk konzultációt e kérdésben a fuvarozók érdekképviseletével, és kérték, hogy adjuk meg, havonta hányszor kell számlát javítani, és ebből mennyi volt az, amit kilométeróra állás miatt kellett tenni. Néhány nappal később a fuvarozók képviseletével (MKFE) tartott megbeszélést az Üzemanyag-kártya Munkabizottság e témában. Elhangzott, hogy az MKFE-be senki nem tett panaszt vagy bármiféle bejelentést ezzel kapcsolatban, és úgy látják, hogy az autó vezetőjének kizárólagos kötelessége helyes kilométeróra-állás bemondása.
24
Elhangzott továbbá, hogy az MKFE szeretné elérni, hogy a visszaigénylésre ne negyedévente, hanem havonta kerülhessen sor. Októberben újabb konzultációt folytatott a munkabizottság az MKFE képviselőjével a kilométeróra-állás feltüntetéséről és a cégek nevének megváltozása esetében a NAV-nak adandó tájékoztatásról. Az MKFE (Szövetségünkkel előzetesen egyeztetve) levelet küldött a NAV-nak, hogy a Jövedéki Értesítőbe kerüljön bele, hogy a kilométeróra állásának helyes megadása kizárólag a fuvarozó kötelessége, javításra a következő tranzakció megkezdéséig van lehetőség a kúton. A NAV azt a választ adta, hogy ezt nem közölheti, viszont az olajcégek hívják fel erre vevőik figyelmét. A teendők részleteinek megbeszélésére azért nem került (most) sor, mert a jelenlevők egyhangúan úgy látták, hogy mára gyakorlatilag ez a probléma megszűnt, de visszatérünk rá, ha újra megjelenne. Megtörténik viszont most is, hogy egy cég a nevét megváltoztatja, de minden más adata (mindenek előtt az adószáma) változatlan marad, a NAV pedig az olajcéggel akarja bizonyíttatni, hogy ugyanarról a cégről van szó, bár ez az ő feladata lenne. A jelenlevők megállapodtak abban, hogy ilyen esetben a 2004. évi CXL. (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló) törvény 26.§ (5a) bekezdését kell alkalmazni, mely a kérdést számunkra megnyugtatóan rendezi. Üzemanyagok jelölése December 7.-én az újságok lehozták, hogy a parlament gazdasági és informatikai bizottsága a földgázelosztási(!) törvényhez benyújtott módosítással lekövethetővé akarja tenni az üzemanyagokat. Az indoklás szerint azért, mert a szabályozás így lenne „a nemzetközi gyakorlattal összhangban”, és mert „a kutak közel felénél visszaélést vagy hiányosságot találtak egy felmérés szerint”. A főtitkár azonnal emailben fordult a bizottság tagjaihoz, jelezve, hogy a javaslat komoly aggályokat vet fel (pl. jelölni akarja a sugárhajtómű-üzemanyagot, ami kifejezetten tilos), illetve kérte, hogy mutassák be azt a felmérést, ami szerint a kutak közel felénél probléma van. December 10.-én (a következő munkanapon) reggel telefonált a bizottság titkárságának, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy a bizottság már nem foglalkozik vele, ezen a napon szavazni fognak a módosításokról, de a bizottság elnökének átadják ezt megelőzően észrevételeinket. Az Europia rákérdezett tagvállalataira, és sehonnan nem jött olyan válasz, hogy az üzemanyagokat markíroznák a lekövethetőség okán. Végül december 17.-én a parlament – kisebb változtatásokkal - elfogadta a fenti módosítást. Szövetségünk ekkor közleményt juttatott el a Magyar Távirati Irodának, melyben felsoroltuk a módosítások (néha betarthatatlan) következményeit. Autópálya matrica és pénztárgép December közepén nem tervezett megbeszélést tartott a Kiegészítő Tevékenységek Munkabizottság. Az összejövetelnek egyrészt az Állami Autópálya Kezelő Zrt (ÁAK) autópálya matricára vonatkozó ajánlata, másrészt egy NGM rendelettervezet adott aktualitást. Az ÁAK megkereste egyik tagvállalatunkat, és rendkívül kedvezőtlen feltételeket ajánlott a 2013. február 1.-től értékesítendő autópálya matricára, melynek lényege, hogy a jutalék nem fedezné a költségeket.
25
Mint a megbeszélésen kiderült, más olajtársaság nem kapott semmiféle javaslatot, sőt az érintett tagvállalat sem hivatalosan (teszt jelleggel?) kapott tájékoztatást. A jelenlevők egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy egyelőre várjuk meg a hivatalos ajánlatot, és utána reagáljunk – ha szükséges. Hozzájutottunk az NGM rendelettervezetéhez, amely a pénztárgépek újra engedélyezését írja elő, többek között azt, hogy ezeknek a gépeknek a NAV-val összeköttetésben kell lenniük. A tervezet határidőként 2013. április 1.-t jelöli meg. Bár ennyi idő alatt a töltőállomásokon található pénztárgépek egyszerűen nem állíthatóak át, az volt az egyöntetű álláspont, hogy elsősorban a pénztárgépeket beállító cégeknek jelent a rendelettervezet (megoldhatatlan) feladatot, pillanatnyilag az olajcégek ne jelezzenek semmit az NGM-nek. (2013 legelején – egy ellenzéki képviselőnek adott válaszként – azt nyilatkozta a gazdasági miniszter, hogy a „realitásokhoz igazodva” módosíthatják a határidőt, amit általában úgy értelmeztek, hogy az újra engedélyeztetés és a NAV-val történő összeköttetés határideje csúszni fog.) Fontosabb hazai események Az év első napján több változás történt: hazánk hivatalos neve Magyar Köztársaságról Magyarországra változott, és 2 százalékponttal emelkedett a legmagasabb ÁFA-kulcs. Utóbbi következtében a benzin literenkénti kiskereskedelmi ára mintegy 6 a gázolajé mintegy 7 forinttal emelkedett. Meglepő adatokat közölt a „versenytársunkról” egy internetes portál, mely szerint Budapesten kilenc darab elektromos autó fut, és ezek nyolc „villanykúton tankolhatnak”. A portál szerint „Budapest egyáltalán nem áll rosszul e téren”. (Ha ilyen jól állnánk benzinkutakkal is, akkor a 6-700.000 fővárosi autóra legalább 5-600.000 benzinkútnak kellene jutnia. Ez valószínűleg nagyobb helyet foglalna el, mint Budapest közigazgatási területe.) Májusban jelentette be a Pannónia Ethanol Zrt, hogy 48 milliárd forintból egy évi 240.000 liter etanol előállítására alkalmas üzemet épít Mohácson. A beruházás 2013 végére készül el. Az ír érdekeltségű cégnek van egy hasonló méretű üzeme Dunaföldváron. Júliusban Greenpeace aktivisták (köztük egy „jegesmedve”) elfoglalta a Shell Könyves Kálmán kőrúton levő két benzinkútját, így tiltakozva az ellen, hogy a cég megkezdi az olajfúrást az Északi-sarkvidéken. A tetőről „Get the Shell out of the Arctic” feliratú transzparenseket lógattak le. A Greenpeace egy hónapja kezdett világméretű kampányt annak érdekében, hogy az Északi-sarkvidéket nyilvánítsák védetté. (20 éve az ENSZ segítségével elérte a szervezet, hogy az Antarktisz nemzetközi védettség alá kerüljön.) Sajtóhírek szerint hasonló megmozdulások voltak Angliában, Franciaországban, Németországban, Dániában, Argentínában és Mexikóban. (Utóbbiban az a meglepő, hogy Mexikóban nincs Shell kút, mert ott csak a Petroleos Mexicanos [PEMEX] üzemeltethet töltőállomást.)
26
Szeptember legelején jelent meg a Magyar Közlönyben a miniszterelnök 101/2012 ME határozata, melyben felhatalmazást ad a Törökországgal kötendő kölcsönös ÁFA visszatérítési viszonossági megállapodás létrehozására. A megállapodást Szövetségünk is szorgalmazta, mert a hazánkon áthaladó török kamionok nem tankolnak Magyarországon, hanem Ausztriában, mert velük van ilyen megállapodásuk (nálunk mintegy 100 forinttal kellene többe fizetnie a török kamionosnak egy liter gázolajért, mint nyugati szomszédunknál). November 15.-én volt hatvan éve, hogy megkezdte működését a Zalai Finomító (eredeti nevén: Zalai Aszfaltgyár). November 21.-én volt hetvenöt éve, hogy Magyarországon megkezdődött az érdemi olajtermelés. (A Budafa 2. kútból 1937. november 21.-én termeltek ki először „ipari mennyiségű” – napi 54 tonna – olajat.) November 27.-én Közgyűlést tartott Szövetségünk, melyen megválasztották három évre az elnökség tagjait, majd ők maguk közül a két alelnököt (Szénási Ferenc, ENI és Horváth Dori Jenő, MOL). November 30. óta nincs vasúti kamionszállítás Szeged és Wells (Ausztria) között. Ennek következtében újabb, évi 30.000 kamion fog megjelenni a magyar utakon. (Csak remélni lehet, hogy ennek következtében a magyarországi gázolaj-forgalom is nőni fog.) Sajnos, történt néhány szomorú esemény is. Május 18.-án robbanás történt a MOL zalaegerszegi finomítójában, személyi sérülés nem történt. Június 26.-án koradélután újabb robbanás volt a zalaegerszegi finomítóban. A két baleset miatt az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság teljes körű vizsgálatot, illetve tűzvizsgálatot rendelt el. Augusztus 12.-én az M2-n kigyulladt egy benzinkút üzlethelysége. A tűzesetet, melynek nem volt sérültje, valószínűleg elektromos zárlat okozta. Vendégünk volt 2012 folyamán: Dr. Balog Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekben illetékes helyettes államtitkára, Dr. Tóth András, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese és Szűcs Lajos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedési infrastruktúráért felelős államtitkára.
PÉNZÜGYI RÉSZ A 2012. évre tervezett és tényleges kiadásokat a túloldali táblázat tartalmazza.
27
28
