EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM. Lackner Pál Sámuel:

EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM

Lackner Pál Sámuel: EVANGÉLIKUS EGYHÁZI STRUKTÚRÁK VÁLTOZÁSAI AZ EGYKORI OSZTRÁKMAGYAR

MONARCHIA

ÉS

UTÓDÁL-

LAMAI TERÜLETÉN 1734-1945 KÖZÖTT

Doktori értekezés

Témavezető: Korányi András

Budapest, 2009

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék

2

Előszó

5

1. 1.1 1.1.1. 1.1.2. 1.2. 1.2.1. 1.2.2. 1.3. 1.3.1. 1.3.2. 1.3.3. 1.4. 1.4.1. 1.4.2. 1.4.3.

Bevezetés Feladat-meghatározás Egyháztípusok Változástípusok Időszakasz problematikája Kezdet Vég Területi és szervezeti kérdések Változások a 18. században Változások a 19. században Változások a 20. században Terminológiai problémák Nyelvi Jogi Matematikai

2. 2.1. 2.1.1. 2.2. 2.2.1. 2.3. 2.4.

Struktúrák az első világháború vége előtt Ausztria Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház Aschi Konzisztórium Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem Egyházalapítási kísérletek Horvátországban Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház Boszniai Evangélikus Zsinat

61 61 77 81 96 98 104

3. 3.1. 3.1.1. 3.1.2. 3.2. 3.2.1. 3.3. 3.3.1. 3.3.2.

Struktúrák a két világháború alatt Ausztria Ausztriai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Burgenlandi Ágostai Hitvallású Evangélikus Szuperintendencia Magyarország Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem Csehszlovákia Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Esperessége Kelet-Sziléziában Csehországi Testvérek Egyháza Lengyelország Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház Kis-Lengyelországi Ág. és Helv. Hitvallású Evangélikus Egyház Jugoszlávia

107 107 108 111 113 113 116 116 120

3.3.3. 3.3.4. 3.4. 3.4.1. 3.4.2. 3.5.

7 10 11 14 24 24 27 28 32 38 46 50 50 55 57

126 128 130 132 134 136

2

140

3.6. 3.6.1. 3.6.2. 3.7. 3.7.1.

Német Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a Jugoszláv Királyságban Szlovák Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a Jugoszláv Királyságban Románia Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház Ágostai Hitvallású Zsinat-presbiteri Evangélikus Egyház Olaszország Gyülekezetek Olaszországban

4. 4.1. 4.1.1. 4.1.2. 4.1.3. 4.2. 4.3. 4.3.1. 4.3.2. 4.3.3. 4.4. 4.4.1. 4.4.2. 4.5. 4.5.1. 4.5.2. 4.6. 4.6.1. 4.7. 4.7.1. 4.8. 4.8.1.

Struktúrák a második világháború alatt Német Birodalom Ausztriai Evangélikus Egyház Szudéta-vidék Szilézia, Galícia Szovjet megszállási övezet / ex-Lengyelország / Magyarország Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem Besztercei Vezérfőesperesség Dél-Magyarországi Német Evangélikus Egyház Szlovákia Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Szlovákiai Német Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Románia Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház Ágostai Hitvallású Zsinat-presbiteri Evangélikus Egyház Szerbia német katonai kormányzat alatt Bánáti Német Evangélikus Egyház Horvátország Horvátországi Német Evangélikus Egyház Olaszország Gyülekezetek Olaszországban

158 158 158 160 160 162 163 163 165 166 168 168 169 171 171 171 172 172 174 174 177 177

A. A.1. A.2.

Szöveggyűjtemény (német eredetiben) Verfassung der Evangelischen Synode in Bosnien Verfassung der Deutschen Evangelisch-christlichen Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn Verfassung der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche A.B. im Unabhängigen Staate Kroatien Gesetzliche Verordnung über die Schaffung einer verfassunggebenden Körperschaft

178 179 180

3.5.1. 3.5.2.

A.2.1. A.3. A.4. A.5. A.5.1.

144 146 147 149 151 152

211 223 248 269 295

3

B B.1. B.2. B.3. B.4. B.5. B.6. B.7.

Statisztika Magyarország evangélikus statisztikája (1890) Magyarországi városok 10 % feletti evangélikussággal (1890) Ausztriai városok 10 % feletti evangélikussággal (1890) Magyarországi községek 90 % feletti evangélikussággal (1890) Egyházkerületek nagyság szerint (1913) Egyházmegyék nagyság szerint (1913) Települések 2500 evangélikus felett (1913)

297 297 301 303 304 310 315 320

5.

Elemzés, tézisek

323

C.1. C.2. C.3. C.4. C.5.

Nem nyomtatott források Nyomtatott források Névtárak Személyes közlések Web-oldalak

324 325 330 332 332

D.

Irodalom

333

E.1. E.2.

Grafikon Rövidítések

354 355

F. F.D. F.E.

Összefoglalás Zusammenfassung Summary

356 358 360

4

Előszó „Tradíció, emóció, politika, realitás” – ez volt a tervezett alcím. Tulajdonképpen néhány azokból a kifejezésekből, amelyek jelentős mértékben meghatározták az egyháztörténet adott korszakokban, kifejezetten áll ez a megállapítás a nemzeti egyházak kialakulásának időnként nagyon feszült pillanataira. Diákkorom óta foglalkoztat az egyház szervezetének kérdése, mint az evangélium tiszta hirdetésének és a szentségek helyes kiszolgáltatásának térbeni, és ugyanakkor időbeni kerete. Az Ágostai Hitvallás óta tudjuk, hogy a tartalom a lényegi elem, de a tapasztalat szerint a szervezet nemcsak segítheti, de akadályozhatja is a tartalmi munkát. Más oldalról érdekelt az is, hogy az egykori azonos államszervezetben élő, sokszor egymásra utalt egyházak milyen későbbi pályát írtak le. A közös alapról párhuzamosan fejlődtek-e, ha nem, akkor mi, mikor és miért okozta az irányváltásokat? Másfél évtizednyi vizsgálódásom során hamar kiderült, hogy Magyarországon a kérdéskör kevéssé kutatott, idevonatkozó idegen nyelvű irodalom is csak szórványosan, esetlegesen lelhető fel egyházi könyv- és levéltárainkban. Menetközben kiderült, a világi gyűjtemények, sincsenek jobb helyzetben. Bécsben, a fellelhető anyagok gyűjtőköre az egykori Ciszlajtánia 1 utódegyházaira, illetve a német nyelvű egyházakra összpontosul. A németországi szórvány és külügyi szervezetek könyv- és irattára – sok háborús irat és adatveszteséggel – hasonló logikájú. Megállapítható, hogy az egyházak nagy része „sötét szakaszokat” nem, vagy alig említ saját történelmében, valamint a dokumentálás általában egy adott szempontrendszert követ, amelyben az emberi összefüggések mozgatórúgói sokszor rejtve maradnak. Beigazolódott Dr. Gustav Reingrabner azon tézise, miszerint az információk növekedése együtt jár az illúziók hasonló fokú

1

A mai osztrák (egyház)történész szóhasználat általános kifejezése a volt Monarchia osztrák

felére, a hivatalosan „a Birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok” néven emlegetett csoportra.

5

csökkenésével. Eredetileg a Közép-Európai egyházak újraszerveződéséig – azaz majdnem a jelenig terveztem a kutatást. Ez azonban sem a rendelkezésre álló időbe, sem az Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájának a disszertáció méretére vonatkozó előírásába nem fért bele. Előzetes téziseim: 1)

a magyarországi szervezeti fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint az ausztriai;

2)

a magyarországi demokratikusabb;

3)

az osztrák racionálisabb;

4)

a változási sebesség a hatalmi centrumoktól távol lassabb;

5)

az utódegyházak esetén a nemzeti(ségi) karakter túlhangsúlyos;

6)

a külső politikai (ideológiai) hatást az egyházak sem tudták semlegesíteni, ezek tetten érhetőek;

7)

a fejlődés sokszor személyfüggő;

8)

a hasonlóság nagyobb marad, mint az eltérés.

Különösen is köszönettel tartozóm tanácsaikért és kérdéseikért, (ABC rendben) az előmentek közül apámnak, Lackner Aladár esperes-lelkésznek; id. Magassy Sándor lelkésznek, levéltárosnak; dr.hc. 2 Peter Schellenberg lelkésznek, a Martin-Luther-Bund főtitkárának. A köztünk lévők közül a Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultásán dr. Gustav Reingrabner és dr. Karl Schwarz professzor uraknak; az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszék oktatói közül dr. Csepregi Zoltán tanszékvezető egyetemi tanárnak, és dr. Korányi András adjunktus, témavezetőnek. Ki kell emelnem családom türelmét és megértését, a rájuk fordított idő csökkenésével fordítottan arányos papírhegyek elviselésében.

2

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem jogelődjének (Evangélikus Teológiai Akadémia) dísz-

doktora 1985.

6

1. Bevezetés "Evangélikus egyházi struktúrák változásai az egykori Osztrák-Magyar Monarchia és utódállamai területén 1731-1945 között" – fogalmazódott meg a főcím. Már ez az első, tulajdonképp magától értendő részmeghatározás sem túl egyszerű. Jelen munkában ez úgy értelmezett, ha egy egyház nevében az evangélikus (lutheránus) kifejezés szerepel, vagy legfontosabb hitvallási irat3

ként nevesítetten az Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana) ismeri el, esetleg csak az óegyházi (egyetemes) hitvallásokat és a Konkordia Könyvben 4 szereplőket fogadja el kötelező érvénnyel, illetve fentiek kombinációjaként az „ágostai hitvallású“ megnevezést használja.5 6 A teológiai fejlődés, a különböző kegyességi (ébredési) irányok kétségtelenül megtették hatásaikat az egyházjogi kérdésekre is, a közigazgatás vagy a szervezet területén azonban általában rendkívül kevéssé figyelhetők meg ilyen jellegű impulzusok vagy függések. Egyet azonban tisztán le kell szögez3

Több esetben a „meg nem változtatott“ forma (Confessio Augustana invariata) a hangsúlyos,

néha a Melanchton által készített és javított (variata), de sehol sem szerepel ilyen módon említve a „variatissima”! 4

Például: Die Bekenntnisschriften der evangelisch-lutherischen Kirche / Göttingen 1955

2

5

Azok az egyházak, amelyek akár fő-, akár mellékhitvallásként más iratokat is elismernek, vagy

csak más reformátori iratokat tekintenek normának – azaz a református és az uniált egyházak-, az e térségben csak szórványosan előforduló előreformátori közösségek – valdensek-; illetve a protestantizmus későbbi vonulataihoz tartozók – például a metodisták-, alapjában kimaradnak e körből. A két kivétel egyrészt az „Evangelische Kirche A.u.H.B. in Kleinpolen,“ mert de facto mégsem uniált egyházként működött, másrészt a Cseh Testvér Egyház, amelynek története itt kizárólag vázlatosan említődik. 6

Ez a feltétel kétségtelenül szigorúbb, mint a Lutheránus Világszövetség alkotmányában meg-

határozott elv, hiszen van uniált egyház a tagok között (Pomerániai Egyház), másrészt van olyan tagegyháza is Indonéziában (Protestáns-Keresztyén Batak Egyház (HKBP)), amely a Kiskáté mellett egy saját, az Ágostai Hitvallással kétségtelen rokonságot mutató iratot, az 1951-ben elfogadott Batak Hitvallást tekint normának. A Cseh Testvéregyházat 2004. szeptember 7-én felvették az LVSZ tagegyházai sorába, hasonlóan a Holland Protestáns Egyházzal, holott mindkét egyház már tagja a Református Világszövetségnek is (RWA), illetve mindkettőben a lutheri iratokon kívül a reformátusok is hatályosak.

7

nünk: a modern egyházjogi nyelvekben, Isten neve ritkán szerepel, akkor is legtöbbször a preambulumban, vagy hasonló szerepű teológiai iratban. Azok az egyházak, amelyek azonos keretek között élnek, hatással vannak egymásra, amelynek erőssége rendkívüli módon ingadozik. Itt említhető a nyelvi közösség – lásd Németországot; a közös történelem - pl. Skandinávia -; vagy az azonos államszervezetben, egy időben lét: - mint Franciaország,7 vagy a cári Oroszország (Baltikum).8 Az egykori monarchia és utódállamainak egyházai sajátos halmazt alkottak, hiszen szinte minden előző kritériumnak megfeleltek. Itt könnyen találunk példákat nemcsak a dupla, de még a tripla nyelvközösségre is!9 Dolgozatom a belső egyházi jogfejlődést alaposabban vizsgálja, mint a vonatkozó állami szabályozást. Természetesen utóbbi is elemzésre kerül, de figyelembe véve az a tény, hogy a közép-európai államalakzatok – különösen a húszadik század átmeneti korszakaiban – instabilabbak voltak, mint az adott területen létező egyháziak. Némelyik mindössze hónapokig létezett, mások 7

Az "Eglise de la Confession d' Augsbourg d' Alsace et le Lorraine" (ECAAL) Elzász-Lotaringiai

Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, és az "Eglise évangélique luthérienne de France" (ELF – Franciaországi Evangélikus-Lutheránus Egyház), ez a két közösség 1802 és 1871 között egy egységes államegyházat alkotott, amelyet az 1802. április 8-i X. törvény 33. valamint 35.-39. cikkei szabályoztak. Ezzel a törvénnyel kerültek bevezetésre a felügyelőségek (Inspektion), mint területi egységek. Az 1852. november 10.-i dekrétum alapján történt egy átszervezés, ezután az egyház 8 felügyelőségből állt: (*Székhely: Straßburg, konzisztóriumok száma): Temple-Neuf* (8), Paris (1), Saint-Thomas* (9), Bouxwiller (5), La Petite Pierre* (5), Wissembourg (6), Colmar (5), Montbéliard (2). Az 1870-71 évi háború után, I. Vilmos császár 1876. április 8-án egy új felügyelőség alapítását hagyta jóvá, (Saint-Guillaume,* 5), amely a két másik Straßburgi székelyű körzetből (Temple-Neuf 5, Saint-Thomas 7) jött létre. La Petite Pierre - ekkori néven: JungSt. Peter – keretében alakult még egy konzisztórium. Eddigre azonban, a háború következményeként Párizs és az eredetileg württembergi irányítású Montbéliard (történelmi német nevén Mömpelgard) már másik egyházat képeztek, hiszen Franciaországban maradtak. 8

Észtország és Lettország története többször fut azonos szálon (Orosz Birodalom, illetve Szov-

jetunió), más korszakokban azonban markánsan eltérő, önálló saját történelmük van. 9

Eltérő arányban, de a két világháború közti szakaszban ugyanazt a három istentiszteleti nyelvet

– magyar, szlovák, német - használták Magyarországon (Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem), Csehszlovákiában (Slovenszko-i Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház), illetve Romániában (Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház).

8

nem kaptak nemzetközi elismerést, néhány esetben mindkét tény egy időben fennállt: lásd a Lajtbánság10 esetét. Az evangélikus egyházak helyzetének állami szabályozása – mint a többi kisebbségi egyházé is –, gyakran egy évtizedet meghaladó késéssel történt. Több esetben az egyházi életre nemcsak a formális, állami egyházi szabályozás volt hatással, hanem ideológiailag meghatározott, monopolhelyzetű pártok határozatai is. Az időszakban lezajlott történelmi események a kutatási lehetőségeket rendkívüli módon behatárolják. Egyfelől voltak egyházak, amelyek a II. világháború alatt vagy közvetlenül utána teljesen eltűntek a térképről, levéltáraik – ha egyáltalán valahol és valamikor létre is jöttek - ma már nem kutathatóak,11 más részt egyházellenes erők tudatosan12 vagy öntudatlanul13 olyan dokumentumokat is megsemmisítettek, amelyek semmilyen más forrásból nem pótolhatók. A szórvány egyházakkal foglalkozó szervezetek közül a GAW 14 lipcsei archívuma és könyvtára a bombázások áldozata lett. Diktatúrák – bármely politikai színezettel is – szívesen fejeztek ki „kéréseket” szóban, amely utólag sem kerülnek papírra, azaz nincs tapintható nyomuk. Ilyen, és hasonló okokból ebben a témában is a teljességre csak törekedni lehet, elérni nem. Sajnálatos módon – de az időkeret miatt érthetően -, már nem lehet olyan személyekkel találkozni, akik a vizsgált szakaszban aktívan, esetleg vezetőként az események részesei voltak. A vizsgált események és folyamatok értelmezhetőségét segítendő, szükséges kitekinteni a többi európai egyházban lezajlott változásra, illetve utóbbiak alapján egy „változás katalógus” elkészítése is elkerülhetetlen volt.

1.1. Feladat meghatározás 10

Lajtabánság nem kapott elismertséget, bélyegeit azonban az egész kontinensen elfogadták.

11

A menekülők – érthető módon – az anyakönyveket mentették, nem a törvénykönyveket.

12

Gyakran használtak tábori konyhák fűtéséhez régi papírokat – nemcsak egyházi – könyv- és

levéltárakból. 13

Az 1956 forradalom alatt a szovjet csapatok többször eltaláltak az Országos Levéltár épületét

a Budai Várban, ezzel sok dokumentum megsemmisült. (Például a két háború közti, illetve a II. világháború alatti VKM iratok a fondjegyzékben megtalálhatók ugyan, de a ténylegesen ma már nem léteznek.)

9

Közkeletűnek tekinthető az a vélemény, hogy az egyházi szervezetek 15és különösen kihangsúlyozottan maguk az egyházszervezetek16-, állandóak, rendkívül merevek. Ez a megítélés részben igaz, hiszen ezeket nem dinamikus, hanem inkább statikus konstrukcióként éljük meg, illetve ilyenként foglalkozunk velük. Ez politikai / közigazgatási szempontból is hasonlóan működik a mozgalmi és intézményi jelleg kettőségében. Az Európán kívüli evangélikus egyházakat most hagyjuk figyelmen kívül – nem valamiféle uniós öntúltengésből, hanem ebből a nézőpontból vizsgálva rendkívül eltérő tulajdonságaik miatt: A különböző missziós társaságok meghatározó szerepe, az egykori gyarmattartók eltérő állami berendezkedése, és az állam egyházzal szembeni jogi rendszerének különböző volta, illetve az új egyházak sokszor inkább mozgalmi jellege egyaránt az egyházjog kérdéseinek másodrangúságát eredményezték. A miszsziói munka eredményeként alakult új egyházak sokkal inkább közösségi, mint intézményi jellegűek és identitásúak, nem kizárólag az alapító generáció szolgálata idején. A kérdés egy nem túl egyedi megfogalmazását közli 1980-ban Paul E. Hoffman a LVSZ tanulmányi osztályának publikációjában: 17 "Az egyházi szer14

Gustav Adolf Werk

15

Most az „egyházak feletti” szervezetekkel (konföderáció, szövetség, egyesült egyház) nem

foglalkozunk. Az utóbbi években, Németországban zajló események még nem lezártak, a vita még folyik, az EKD, VELKD. EKU / UEK sorsa, és kilátásaik még nem teljesen áttekinthetőek. 16

Ez nemcsak evangélikus sajátosság. A római katolikus egyház az I. világháború után néhány

hónap híján háromnegyed évszázaddal korrigálta a Magyarországi egyházmegyei határokat. Az ortodox egyházak – felismerve bizonyos kérdésekben történt lényeges változásokat a legutolsó, jeruzsálemi pánortodox zsinat (1589) után - 1963 óta eldöntötték már, hogy a következő Rodosz szigetén ülésezik majd, az időpont, a témák és a képviseleti arányok kérdéskörei még ma (2009. tavasza) nyitottak. Nem felejthetjük el azt sem, hogy egy egyház autokefalitásának elismerése száz évig is eltarthat. 17

A Lutheránus Világszövetség hasonlóan a többi felekezeti és ökumenikus világszervezethez,

lényegesen többet foglalkozik etikai, és különösen is szociáletikai kérdésekkel, mint egyházjogiakkal. Utóbbiak Helsinki és Budapest (1963-1984) között négy konferencián voltak hangsúlyosak, gyakorlati teológia és ekkleziológiai összefüggéseikkel: Koppenhága (1968),

10

vezet témája közismerten a vitatott kérdésekhez tartozik, amely összefüggésben az evangélikusság 19. századi hitvallási eszmélésével, fáradozások után eredményezte a zsinati szervezetek kifejlődését a német tartományi egyházakban éppúgy, mint a szabadegyházi helyzetű Észak-Amerikában. Mára már a belső evangélikus eltérések az egyházjog és az egyházi alkotmány ügyében nem olyan markánsak, mint korábban, és a legkülönbözőbb berendezkedésű egyházakat sem hátráltatja abban, hogy a Lutheránus Világszövetség közösségéhez csatlakozzanak. Az, hogy a különböző szervezetű egyházak között nem állnak fenn ellentétek, nem jelenti másrészről azt, hogy az evangélikusságon belül ne lennének problémák alkotmányos és egyházjogi meghatározottságok miatt.”

1.1.1. Egyháztípusok: Az európai evangélikus egyházak történelmi fejlődési irányaik, illetve államegyházi beágyazódásuk alapján 5 csoportba oszthatóak: - A) Egyházak, amelyek a reformáció – nem feltétlenül azonnali – bevezetésével (nagyrészt) megőrizték az egyházigazgatás addigi formáját. (Amelyek – legalább is egy adott szakaszban – párhuzamos római katolikus szervezet nélkül működtek, túlnyomórészt Észak-Európában.)18 19

Järvenpää (1970), Båstad (1977) (Verfassungen und Ordnungen lutherischer Kirchen) és Nagyszeben (1982) (Ordnung und Praxis kirchlicher Amtshandlungen). 18

Az evangélikus egyházak újraeszmélése a balti térségben (Észtország, Lettország, Litvánia),

valamint az egykor finn-nyelvűek Szentpétervár térségében (Ingmarenland/Oroszország), nemkülönben az Oroszországban és a Független Államok Közösségében (ELKRAS) – később Oroszországban és más államokban – külön nem szerepel az elemzésben, mert a kutatást a nyelvi különbségek, a távolság illetve a nem mindig egyértelmű erővonalak nem teszik teljes körűen lehetővé. 19

A XX. század során tudatosan felépült ismét szinte minden országban egy olyan új, római

egyházigazgatás, hogy gyakorlatilag minden önálló állam legalább egy egyházmegyével, (vagy a kánonjog szerint egyenértékű egységgel, területi prelatúra, apostoli adminisztratúra stb.) kell,

11

- B) Egyházak, amelyek a reformáció elfogadása után önálló szervezetet építettek ki, gyakran az illegalitás időszakait is átélve. (Amelyek folyamatosan a római szervezettel párhuzamosan működtek, általában Nyugat- és KözépEurópában.)20 - C) Bevándorló egyházak21 (Telepes egyház Oroszországban, valamint a követségi és kereskedelmi kirendeltségi gyülekezetekből kinőtt – kis létszámú egyházak – Dél- és Nyugat-Európában.)22 - D) Menekült egyházak,23 illetve külföldi gyülekezetek24 - E) Evangélikus szabadegyházak25 hogy rendelkezzen. A hívek, papok és gyülekezetek száma az esetek többségében kicsi, a papok nagy része külföldi. 20 21

A monarchia egyházai ebbe a kategóriába sorolhatók, egyedül Bosznia C) csoportos Itt kell megemlíteni az újabb népvándorlási hullámot, amikor az Unión belül a nyugdíjasok egy

része kedvezőbb megélhetési vagy időjárási viszonyok miatt a Földközi-tenger környékére húzódik, az ő kelkigondozásukra is történik kísérlet, többször gyülekezet alapítással is. 22

A háborúk, okozta határmódosítások miatt, többször sajátos helyzet alakult ki. A kettős szer-

vezeti fejlődés karakteres esete Schleswig, ahol a német és a dán egyházi szervezetek a határon átnyúlóan működnek. Ezekre csak vázlatosan utalok: 3 szervezeti forma alakult ki a másnyelvűek részére (adatok 1996-ból) - Dán Egyház Dél-Schleswigben (43 gyülekezet, 24 lelkészi állás, vezetője „Propst” (prépost)) - Dán Népegyház német gyülekezetei Észak-Schleswigben (4 gyülekezet, 4 lelkész) - Az Észak-Elbai Egyház Észak-Schleswigi Gyülekezet (7 gyülekezet, 7 lelkész, vezetője „Senior” (esperes), egyedüli cím az egyházon belül, a zsinatban 2 tanácskozó tagja vesz részt. 23

A balti, és a kisebb léptékű, mára már majdnem teljesen elfeledett közép-európai menekült

egyházakat a II. világháború után szervezték. Az önazonosság kérdését sokkal inkább meghatározták a földrajzi, nyelvi és esetenként a politikai adottságok, mint a teológiaiak. A fordulat után ezek a közösségek intenzív kapcsolatot építettek ki valamikori egyházaikkal. Mára inkább a „külföldön élő egyház” karakter a meghatározó. 24

A német, dán, svéd, finn és újabban az amerikai külföldi gyülekezetek sajátos helyzetben

vannak: általában jogi, pénzügyi és személyi ellátás területén teljes függnek anyaegyházaiktól, inkább munkaágként, értelmezik őket, mint különleges jogállású szórványegyházközségnek. Ezek a gyülekezetek (közösségek) általában nem rendelkeznek képviselettel egyházuk zsinatán. 25

A porosz és a bádeni uniói miatti tiltakozásul jöttek létre ilyen egyházak, amelyek osztódása

jellegzetesen szabadegyházi módon, illetve későbbi egyesülése inkább népegyházi indítékú volt. Egyik fundamentalista jellegű (SELK), másik az LVSZ tagja (Bádeni Lutheránus Szabadegyház).

12

A közigazgatási szintek száma alapján – figyelembe véve azt, hogy csak elméletben létezik olyan modell, melyben minden szint azonos erővel bír-, az Európa térségére az alábbi csoportok állapíthatóak meg (egy-egy példával):26 A teljesen autonóm gyülekezet, amely partnerségi viszonyban állhat más

1

egyházzal, vagy egyházszövetséggel; Merán (az egyesülés előtt). 1,5

Autonóm, önmagukat önálló egyházként definiáló gyülekezetek laza szövetsége; Bund der Evang.-Luth. Kirchen in der Schweiz und im Fürstentum Lichtenstein. Kisebb egyházak, (a gyülekezetek és az egyházvezetés közt nincs köz-

2

tes szint): Szlovénia. A gyülekezetek és a vezetőszint közt - általában területi elven szervezet -

3

köztes szint van: Erdély (mindkét egyház27). 3.5

Mint az előző, de bizonyos kérdésekben a reformátusokkal együtt alkotott szervezetként lép fel: Ausztria.

4

A gyülekezet és a vezetés között 2 területi szint van: Magyarország.

4.5

A gyülekezet és a vezetés között 2 területi szint, a nagy városokban 3 van: Bajorország.

5

A teljes 5 szintes képlet ma csak elméleti lehetőség, gyakorlatban nem található. A jogalkotó, egyház-öndefiníciójú szövetségek (VELKD, EKD) jelent-

hetnek még egy vagy két szintet, a konföderációk esetén akár hármat is. 28 A világszervezetek (EVT, LVSZ), illetve az ökumenikus csoportosulások azonban nem értelmezhetőek ilyen formán, és nem is működnek így.

26

A példák utalás szinten szerepelnek csak!

27

A Romániai Ágostai Evangélikus Egyházban 2 területi esperesség van (Kolozsvár, Brassó),

emellett létezik még a szlovák is, amelynek nincs saját területe. 28

Hannover esetében 7 szint található, de az ügyek fajtánként koncentrálódnak egy-egy szintre!

13

1.1.2. Változástípusok A szervezeti változások 3 csoportba oszthatók: Változások:29 A) - a külső határokban: Egyházalapítások, amelyek vagy mint "osztódás" vagy mint "egyesülés" írhatók le; illetve területcsere30 két vagy több egyháztest között, B) - a belső területi beosztásban / Igazgatási reform, C) - a döntéshozatali formákban. / Struktúra reform. A) Külső határok változásai: Ha nincs külső ok, - eltekintve határhúzásoktól vagy országok egyesülésétől illetve felbomlásától,31- akkor az ilyen eseményeket Európában32- legalább is a XX. század második felében33

29

34

- rendkívül rit-

Ezek a lehetőségek egyszerre is történhetnek, különösen sűrűn szerepel egy csomagban a 2.

és 3. pont. 30

Ez csak akkor lehetséges, ha legalább 2 olyan egyház működik egy államban, amelyeknek

azonos a hitvallási bázisa. 31

A Szovjetunió és Jugoszlávia szétesését nem számítva!

32

Európán kívül találhatók példák egyházegyesülésekre:

- Ausztrália / 1966/, - USA /ALC, LCA. AELC / ezzel párhuzamosan Kanadában is, - Tanzániában, stb. 33

Az I. világháború után, a Türingiai Szabadállam megszervezését kővetően alakult meg az

Evangélikus Tartományi Egyház Türingiában, 7, eddig önálló tartományi egyházból: - Sachsen-Weimar-Eisenach (Nagyhercegség) (fővárosa: Weimar) - Sachsen-Meiningen (Hercegség) (fővárosa: Meiningen) - Sachsen-Altenburg (Hercegség) (fővárosa: Altenburg) - Sachsen-Coburg-Gotha (Hercegség) (fővárosa: Gotha) - Reuss ifjabb vonal (Fejedelemség) (fővárosa: Gera) - Schwarzburg-Rudolfstadt (Fejedelemség) (fővárosa: Rudolfstadt) - Schwarzburg-Sondershausen (Fejedelemség) (fővárosa: Sondershausen) A közös türingiai egyházi alkotmány hatályba lépésének időpontja: 1924. október. 10. Több mint, 10 év késéssel csatlakozott még az egyetlen eddig még önálló egyház (Reuss idősebb vonal) (fővárosa: Greiz) is csatlakozott. A Sachsen-Coburg-Gotha hercegség egy része

14

kán lehet megfigyelni. A kevésszámú példa egyike az Észak-Elbai Egyház alapítása.35 (Az Egyházi Alkotmány hatályba lépésének ideje – több évtizedes előkészület után -: 1977. január 01.)36 Ez 4 eddig önálló, nagyon különböző méretű, hagyományú és jogi berendezkedésű tartományi egyház egyesüléséből 37 (Coburg) logikus módon államilag és egyházilag egyaránt Bajorországhoz csatlakozott. A Türingiai Szabadállam ezen felül még Poroszország Szász Tartományának Erfurti Körzetéből jött létre, amely azonban egyházilag nem integrálódott, hanem megmaradt az eddigi, immár önállóvá vált egyháztartományában (Kirchenprovinz Sachsen). 34

A világháborúk közt, illetve a közvetlenül a második világháború után – a különböző németor-

szági közigazgatási reformokkal egy időben, vagy azokhoz képest némi késéssel - több példa sorolható fel: pl. egyházegyesítések Hessenben (Hessen és Nassau, valamint Kurhessen és Waldeck), illetve ezek háború utáni, államjogi mérlegelésből történt megerősítése. 35

Ennek egyik oka az volt, hogy az 1937.–ben elfogadott „Nagy-Hamburg“ törvény után a

„Hamburg Szabad- és Hansa-város“ területe 3 evangélikus tartományi egyházhoz tartozott: - A régi városi terület (Alt-Hamburg) egyházilag önálló volt – Hamburgi városállami egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Hamburgischen Staate), - az Elbától északra lévő részek (Altona, Blankenese) a Schleswig-Holstien-i Egyházhoz és, - az Elbától délre eső városnegyedek (Harburg, Wilhelmsburg) a Hannoveri Egyházhoz. A gyakran hangoztatott definícióban (például: Adressenwerk der Evangelischen Kirchen 1999, p.172.): „Az Észak-Elbai Egyház megközelítőleg lefedi Hamburg és Schleswig-Holstein államokat,“ Hamburg vonatkozásában a megközelítőleg igaz, mert a város délnyugati csücske (Hamburg-Cranz) és az Elba torkolatában lévő Neuwerk szigete egyházilag Hannoverhez tartoznak. 36

Az első hasonló tervekre már 1935-ben találunk utalást. A tervezett Északi Egyház (vagy he-

lyenként Észak-Elbai Egyház) a következő, lutheránus tartományi egyházakból jött volna létre: - Hannover* - Oldenburg* - Eutin - Braunschweig* - Schleswig-Holstein - Lübeck - Hamburg - Mecklenburg-Strelitz A centralizmus veszély érzése, valamint a sokak számára átláthatatlannak tűnő méret, és az előjogok elvesztésétől való félelem miatt – gyakran kerül elő a „gigantománia“ kifejezése is -, a terv megbukott. Az ötlet újra felbukkant, az Alsó-Szászországi egyházak (*) nélkül valósul meg. 37

A Schleswig-Holsteini Evangélikus Tartományi Egyház németnyelvű, dániai „Észak-Schleswigi

Esperessége“ (7 gyülekezet, 7 lelkészi állás), része lett az Észak-Elbai Egyháznak is.

15

jött létre: - Evangélikus Tartományi Egyház Schleswig-Holstein,38 39 - Evangélikus Egyház a Hamburgi (Város)Államban,40 41 - Evangélikus Egyház Lübeck42 43 - Evangélikus Tartományi Egyház Eutin44 45 - illetve az ezzel egy időben a Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyházzal lezajlott területcserével.46 47 48 49

38

"A reformációt az egész régióban a dán uralom alatt vezették be az egyes területeken. Az

„Egyházi rend“ 1542-ben Bugenhagen közreműködésével készült el, és ekkor be is vezették. 1918-ban a tartományi egyházkormányzás vége után készült el az új egyházi alkotmány. (Klapper: Die lutherischen Kirchen in der Welt / p. 262. (2.329.000 egyháztag, 485 egyházközség, 22 körzet – prépostság -, élén préposttal) 39

Utolsó saját egyházalkotmánya: „Rechtsordnung der Evangelisch-Lutherischen Kirche

Schleswig-Holsteins“ 1958. május 06. 40

"A Bugenhagen-féle egyházi rend 1529. május 23-án lépett életbe. A szenátus patronátusá-

nak első világháború utáni megszüntetését követően az egyház elkészítette saját alkotmányát. A püspöki rendszert 1933-ban vezették be. A második világháború után az egyházi viszonyokat újra szabályozták." / Klapper: i.m. p. 262. (555 000 egyháztag, 75 egyházközség, 7 körzet, élén a körzeti elöljáró lelkésszel. A belvárosi főtemplomok és lelkészek sajátos előjogokkal rendelkeztek. A belvárosi körzet vezetője címe “Senior”, és hivatalból a püspök helyettese volt.) 41

Az utolsó hamburgi egyházalkotmányt 1959. február 19-én fogadták el, kiegészítette a körze-

tekről szóló törvény 1967. szeptember 21-én. 42

"A reformációt Lübeck 1529-ben vezette be. Először egy szuperintendens, később egy senior

volt az egyház vezetője, 1933 óta pedig püspök." (Klapper: i.m. p. 263. (187 000 egyháztag 30 egyházközség, nem volt területi vagy középszintű irányító szervezet)). 43

A háború utáni egyházalkotmány elfogadása: 1948. április 22.

44

"A reformációt Eutin területén 1535-ben vezették be. 1919-ig Oldenburghoz tartozott, a tarto-

mányi egyház-kormányzat megszűnte után önálló lett. Vezető lelkésze a tartományi prépost [Landesprobst] volt, akit püspöknek neveztek." (Klapper: i.m. p. 263-264. (92 000 egyháztag, 17 gyülekezet, itt sem volt semmilyen közbenső szervezet.)) 45

Utolsó önálló alkotmánya: „Verfassung der Evangelisch-Lutherischen Landeskirche Eutin vom

22.05.1967.“ 46

A Hamburgi Állami Evangélikus Egyház Cuxhaveni körzete a Hannoveri Evangélikus Tarto-

mányi Egyház Lüneburgi Kerületének Harburgi körzetéért. 47

"A reformáció bevezetése a mai Alsó-Szászország területére 1533 és 1565 között zajlott. A

meghatározó reformátorok Antonius Corvinus és Urbanus Rhegius voltak. 1571 óta a Helm-

16

Megállapítható, hogy merevség uralkodik ezen a területen, hiszen a német evangélikus egyházak külső határai még mindig nagyon sok helyen azonosak a Bécsi Béke (1815),50 illetve a Frankfurti Szerződés (1817) által meghatá-

stedti Egyetem játszott meghatározó szerepet. 1737-ben alakult az egyetem Göttingenben, teológiai kara mindmáig nagyhatást gyakorol. Az addig fennálló 17 részegyházból 1866-ban hozták létre a Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyházat. 1918 után megszűnt az uralkodói egyházkormányzás [Landesherrliches Summepiskopat]. 1922-ben lépett életbe az új egyházalkotmány. Első tartományi püspöke D. Dr. August Mahrens lett 1925-ben." / Klapper: i.m. p. 260. 48

A Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyház 1963-ban 3.856.000 egyháztaggal, 9 kerülettel,

85 körzettel, 1.667 egyházközséggel, 1551 lelkésszel rendelkezett. / Taschenbuch der EKD 1966 p. A. 49

Ebben az esetben, a fent említett változásokon kívül, még egy radikális szervezeti változást is

bevezettek: 3 püspök áll az új kerületek élén (Hamburg, Lübeck, Schleswig). Az eddigi vezetői állomány, 5 püspök (Hamburg, Lübeck, Kiel, Schleswig, Eutin), egy püspöki jogokkal felruházott tartományi-szuperintendens (Lauenburg/Ratzeburg), és egy - már eredetileg is átmenetinek kigondolt, „püspökpótló“, és csak 1962-ben a Dél-Holsteini térség számára rendszeresített – tartományi-prépost (Hamburg-Blankenese), volt. /1962. október 05. KGVOR p.71/. A lauenburgi különjogokat megszüntették – emiatt az utolsó tartományi szuperintendens -, Dr. Joachim Heubach, az amúgy létező, de eddig nem működő egyházi alkotmánybíróságot is összehivatta. A különböző terminológiákat egységesítették, egyetlen tudatosan meghagyott kivétel a dán területen működő szervezet vezetőjének „Senior“ címe volt, az egységesen bevezetett préposttal szemben. Az előkészületek során nagyon elértő változatok szerepeltek napirenden: voltak szervezeti elképzelések 1, 2, 3, 4, 5, 6, és 7 püspökös megoldásokra is. - Pareigis-terv (1964): 1 püspök + 5 tartományi szuperintendens: Nyugat-Hamburg, KeletHamburg, Schleswig, Lübeck, Kiel. Hamburg belvárosának 5 főtemploma továbbra is különleges jogállással rendelkezik. - Jogászjavaslat (1956): 5 püspök: Holstein, Lübeck, Schleswig, és 2 Hamburg térségében - Terv (1959): 6 püspök: előzők + Lauenburg - Terv (1961): 4 püspök: Holstein, Lübeck, Hamburg, Kiel 50

A birodalmi küldött főbizottság (Reichsdeputationshauptschuss) már 1803-ban nagyvonalú

egyszerűsítéseket hajtott végre, elég, ha a birodalmi szabadvárosok számának radikális csökkentését említjük. (51 helyett 6, amelyet nem sokkal később az 1815-ben a Bécsi Békét követő „Bundesakte” még tovább csökkentett, csak 4 város őrizte meg e jogait: Bréma, Frankfurt (Majna), Hamburg és Lübeck. Nürnberg és Augsburg elvesztette azokat, a Bajor Királyság részévé váltak. Frankfurt 1866-ban Poroszországba olvadt be, Lübeck önállósága a már más vonatkozásban említett 1937. évi „Nagy-Hamburg”-törvényig tartott.)

17

rozott államhatárokkal, (en- és exklávék,51 régen túlhaladott határok)52

51

53

, lega-

Külön említést érdemel az a tény, hogy a Református Egyház (Református Egyházak Zsinata

Bajorországban és Északnyugat-Németországban) olyan tartományi egyház, amely nem rendelkezik saját területtel – illetve osztozik a többi tartományi egyházzal, de nem az ország teljes területén, mert egyrészt vannak saját területtel rendelkező református tartományi egyházak (Anhalt, Lippe), másrészt néhány unált egyházon belül önálló református önkormányzatiság létezik. Más megközelítés szerint nem területi, hanem személyi egyház („Personalkirche”). Hitvallási szempontból itt ismét utalni kell arra, hogy a tartományi egyházakon kívül több evangélikus szabadegyház is létezik, amelyek területe helyenként egymást is fedi. A régi határvonalak különösen is Közép-Németországban – az egykori porosz érdekszférában láthatóak: - Észak-Rajna-Vesztfália (Nordrhein-Westfalen) állam területén 7 tartományi egyház működik: - Evangelische Kirche von Westfalen; - Evangelische Kirche in Hessen und Nassau; - Evangelisch-Lutherische Landeskirche Schaumburg-Lippe; - Evangelische Kirche in Rheinland; - Lippische Landeskirche; - Evangelisch-Lutherische Kirche Hannover - Evangelische Kirche von Kurhessen-Waldeck. - Alsó-Szászország (Niedersachsen) területén 5 egyház osztozik: - Evangelisch-Lutherische Landeskirche in Braunschweig; - Bremische Landeskirche (az úgynevezett „külső favak“); - Evangelisch-Lutherische Landeskirche Hannovers; - Evangelisch-Lutherische Kirche in Oldenburg; - Evangelisch-Lutherische Landeskirche Schaumburg-Lippe. 52

Megfordítva is igaz a felvetés:

- A Berlin - Brandenburg - Sziléziai Felső-Lausitzi Egyház (Evangelische Kirche in BerlinBrandenburg-Schlesischen Oberlausitz) magában foglal vagy érint 5 szövetségi tartományt: -

Berlin,

-

Brandenburg,

-

Mecklenburg-Vorpommern,

-

Sachsen-Anhalt

-

Freistaat Sachsen.

- A Hannoveri Tartományi Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche Hannovers) szintén 5 tartományt érint: -

Niedersachsen,

-

Hessen,

18

-

Nordrhein-Westfalen,

-

Hamburg

-

Bremen (Bremerhaven).

- A sor könnyedén folytatható: az új, Evangélikus Egyház Közép-Németországban (Evangelische Kirche im Mitteldeutschland) „négy-résztartományos“, bár egyik sem teljesen tartozik ide: -

Sachsen-Anhalt,

-

Thüringen,

-

Freistaat Sachsen

-

Brandenburg.

- A Rajnai Egyház (Evangelische Kirche im Rheinland) hasonlóan nagy:

53

-

Nordrhein-Westfalen,

-

Hessen,

-

Rheinland-Pfalz

-

Saarland tartozik hozzá, de mindegyik csak részben!

A régóta tervezett, de több esetben már a végső pillanatban meghiúsult egyesülés a Közép-

Németországi két tartományi egyház (Türingia és Szász Egyháztartomány) között végre tényleg megvalósult 2009. január elsejével, a német egyházi térkép lényegesen egyszerűbb lett. Ez hitvallási kérdéseket indukálhatna ugyan, hiszen Türingia evangélikus, a Szász Egyháztartomány pedig uniált. Utóbbiban – másutt is észlelhető módon - azonban a református gyülekezetek saját esperességgel („Seniorat”) rendelkeznek, amelynek nagysága rendkívüli módon változott az évek során: -

1960: Hallei református egyházi körzet: 2 gyülekezet, 4 lelkészi állás,

-

1966: Református körzet: 8 gyülekezet, 12 lelkészi állás, (az adatok túlzottnak tűnnek!)

-

1996: adatok hiányoznak, esperesi hely betöltve,

-

2003: 5 gyülekezet, 4 lelkészi állás,

-

2008: 5 gyülekezet, 5 lelkésszel.

Ennek ellenére az elfogadott alkotmány a lutheri reformációt hangsúlyozza ki, elismerve a református gyülekezetek saját hitvallási helyzetét. A 2004.01.01.-i hatállyal végbement egyesülés Berlin-Brandenburg és a Sziléziai Felső-Lausitz (Görlitz) közt nem okozhatott hitvallási problémákat, hiszen a ll. világháború előtt mindkettő az óporosz unión alapuló egyház része volt, még ha másik egyháztartományhoz tartoztak is. Mindkét egyházban megőrizték különállásukat a reformátusok. Berlin-Brandenburgban létezett a Református Moderátorság (Moderamen), amely egyik regionális püspöknek (Generalsuperintendent) sem volt alárendelve, sőt két részre bomlott: a német és a francia körzetre, a berlini fal idején – érthető okok miatt – mindkettőnek volt egy keleti és egy nyugati régiója is. A másik egyházban az egyetlen református gyülekezetnek (Görlitz-Oderwitz) közvetlen szavazat volt a zsinatban (a többi gyülekezet az esperességeken keresztül közvetetten választhatott). Ma a közös (értelemszerűen erősen német túlsúlyú) református szervezet (esperesség) tagja, amely tovább-

19

lább is még 2008 végén. Ez gyakorlatilag joggal nevezhető a német kisállamiság ("Kleinstaaterei")54 legutolsó maradványának, holott már az első világháború után, majd a Harmadik Birodalom megalakulása után hamarosan számos egyházegyesülés történt. Némelyeket államegyházjogi szempontból történt mérlegelés után, a második világháborút követően, megismételtek. B) Változtatások a belső területi felosztásban: Bár ezen a területen általában lassú a változás, mégis találhatunk számos példát erre. Fontos megemlíteni, hogy számos megoldás rövid ideig volt csak hatályos. Néhány példa 55 az európai evangélikus egyházak jelentősebb szervezeti/szerkezeti változásairól,56 (pár kombinációs lehetőséggel), 1960-200057 időszakából -, azon egyházak nélkül, amelyek története még részletes tárgyalásra kerül:58 Mód

Egyház

Változás 1960/199659

ra is püspök közvetlen alárendeltségében van, a hitvallási különállásra, illetve arra a tényre tekintettel, miszerint mind a négy régióban vannak, gyülekezetei, még ha kicsik is. 54

A katolikus egyház a XX. század során többször is újraszervezte egyházmegyéit.

55

A lista a változások irányának sokszínűségét mutatja be, kombinációs lehetőségekkel együtt.

Egy-egy változásra több konkrét példa is említhető lenne, kombinatorikai szempontból más változatok is elképzelhetők lennének, ismereteim szerint azonban nem realizálódtak. 56

A szórványegyházak általában csak egy nagyon szerény, esetenként teljesen szabályozatlan

szervezettel rendelkeznek, itt a változtatatás szó inkább az esetlegességgel kapcsolható. A Nyugat- és Dél-Európai szórvány egyházak a vizsgált időszakban említésre méltó, lényegi átalakuláson nem estek át. 57

Nem szerepelnek a listán azon események, amelyek Németország újraegyesítésének egyházi

következményei voltak. (Újraegyesültek Berlin(West) és Berlin-Brandenburg egyházai; Türingia és Hessen, illetve KP Sachsen és Kurhessen valamint Braunschweig közti gyülekezet és esperesség visszacserélések.) 58

1998 után – különösen Észak- és Közép-Német területen -, további drasztikus szervezeti re-

dukcióra került sor. Ezen okai közt a nem elegendő egyszerűen az egyházból kilépések nagy számát, vagy az egyre nehezebb pénzügyi helyzetet emlegetni. Többször előkerülő érv, az egyház által nyújtandó kínálati vagy szolgáltatási kör, aminek értelemszerűen csak egy adott méret és/vagy anyagi szint feletti egyház képes megfelelni. 59

Taschenbuch der Evangelischen Kirchen in Deutschland 1962, illetve: Adressenwerk der

evangelischen Kirchen 1996 - Nachschlagewerk in 4 Teilen

20

1. Egységek növelése Württemberg 2. Egységek csökkentése Mecklenburg62 3. Dettó: hiányzó közép- Pomeránia65 szint

60

460/ 5 Prelatúra61 963/864 Főesperesség 1 esperesség nem tartozott prépostsághoz66/ -67

Középszintű szervezi egység, az esperesség (Dekanat) és a tartományi egyház közt. A 4 2

prelatúra - Stuttgart, Heilbronn, Reutlingen, Ulm - már 1926 említésre kerül / RGG IV 61

Stuttgart, Heilbronn, Reutlingen, Ulm, Ludwigsburg (Utóbbi mindössze 1 prelátus szolgált ki.)

62

Az ezredforduló utánra még egyszerűbbek a szervezeti elemek: (2001. állapot): Tartományi

szuperintendenciák: Güstrow, Parchim, Rostock, Stargard, Wismar (5) 63

"Landessuperintendentur": középszintű egység az esperesség (Probstei) és a tartományi egy-

ház közt, spirituális feladatkörrel: Güstrow, Ludwigslust, Malchin, Parchim, Rostock-Land, Rostock-Stadt, Schwerin, Stargard, Wismar. Rostock-Stadt 13 gyülekezettel und 21 lelkészi állással rendelkezett, de nem voltak esperességei. 64

Güstrow, Malchin, Parchim, Rostock-Land, Rostock-Stadt, Schwerin, Stargard, Wismar

65

Pomerániát azért vontam ide, mert egyrészt LVSZ tagegyház, bár uniált, tradicionálisan mégis

evangélikus, másrészt ma az egyházi élet számos területén szorosan együttműködik Mecklenburggal, és nem csak a közös tartomány (Mecklenburg-Előpommeránia) miatt. Történtek kísérletek Pomerániának Berlin-Brandenburghoz csatolására is, hasonlóan a Sziléziai Felső-Lausitz mintájára, a történelmi gyökerekre hivatkozva, de ezt leszavazták. Bizonyos területeken egy triagonális kooperáció is megfigyelhető a két említetett egyház és Észak-Elba közt. Ez jelenleg (2009. február 5. óta) már nem olyan jogi formával rendelkezik, mint az Alsó-Szászországi Evangélikus Egyházak Konföderációja, ami egy együttműködési szerződés, hanem egy egyesülést célzó megállapodással (Fusionsvertrag), amely már a közös zsinatot is egybe hívja 2010. Reformáció napjára. Terveik alapján 2012. év elején kezdi el munkáját az új egyház, addig a forma VELKN (Verband der Evangelisch-Lutherischen Kirchen in Norddeutschland) (ÉszakNémetországi Evangélikus-Lutheránus Egyházak Szövetsége). A tervezet szerint mind Pomeránia, mind Mecklenburg 1-1 körzetté (!) válna, (összes tervezett 13). A körzetekben szerveződhetnek prépostságok –kizárólag a vizitáció végrehajtására, jogi személyiség nélkül-; a 3 – szintén nem jogi személyiségű – kerület (Sprengel) püspöki székhelyei: Hamburg, Schleswig, Greifswald; a kerület nélküli vezető püspök (Landesbischof) székhelye: eredetileg Lübeck lett volna, majd néhány novemberi javaslat hatására Schwerin lett a kompromisszum. (Az együttes adminisztráció marad Kielben). Hitvallási szempontból egyértelműen evangélikus az egyház, amint az a tervezett alkotmány preambulumából kiolvasható. Az új egyház neve „EvangelischLutherische Kirche in Norddeutschland” lesz (Észak-Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyház). 66

A Pasewalk Prépostság – mint "középszintű vezető" 8 esperességgel rendelkezett: Anklam,

Gartz/Oder, Greifswald-Land (Vidék), Pasewalk, Penkun, Ueckermünde, Usedom, Wolgast. A Stralsund Prépostság 9 esperességgel rendelkezett: Altentreptow, Barth, Bergen/Rügen,

21

4. Eltérés eltörlése: hiányzó Braunschweig esperesség 5. Egységcsökkentés, elté- Hannover rések eltörlése 69 6. Új vezetési szint alkotása Bajorország72 7. Kerületi határok átalakí- ECAAL76

2 gyülekezet az egyház közvetlen felügyelete alatt68/9 kerület + 1 kolostorkörzet70/ 8 kerület 71 Prodékánátus:73München74/ Nürnberg75 7 inspekció: Tradíciók77/ Régi-

Demmin, Franzburg, Garz/Rügen, Grimmen, Loitz, Stralsund. A Greifswald-Stadt (város) esperesség egyik prépostsághoz sem tartozott, holott 1960 táján Stralsund éppen itt székelt. Ekkor az egyháznak 18 esperessége volt. 67

1996-ban már csak 15 esperesség volt:

- Pasewalk: Anklam, Gartz-Perkun, Greitswald-Land, Passewalk, Ueckermünde, Usedom, Wolgast; - Stralsund: Altentreptow, Barth, Bergen, Demmin, Garz, Grimmen, Stralsund, Greifswald-Stadt. 1997-ben a pomerániai egyház újraszervezte saját közigazgatását: ami erős redukciót jelentett: az esperességek száma 4 (!) Demmin, Greifswald, Pasewalk, Stralsund. Csak 1 prépost maradt, átmeneti időre. 68

Lunsen és Redinghausen gyülekezetei

69

1925-ben még csak 4 "Generálszuperintendens" volt: Hannover, Hildesheim, Stade, Aurich.

70

Hannover, Calenberg-Hoya, Hildesheim, Göttingen, Celle, Lüneburg, Stade, Osnabrück,

Ostfriesland; és a Loccumi Kolostorkörzet –kerületi alárendeltség nélkül. -. A kerülteket ma a „Landessuperintendent” vezeti. 71

Calenberg-Hoya, Göttingen, Hannover, Hildesheim, Lüneburg, Osnabrück, Ostfriesland,

Stade. 72

A legkísérletezőbbnek kétségtelenül a Bajorországi Evangélikus Egyház tűnik. Nem folytat

jelenleg egyetlen más egyházzal sem tárgyalásokat egyesülésről, de az említetteken kívül 2001ben egyedi szabályozást engedélyezett a két legnagyobb létszámú esperességének (Augsburg illetve Fürth) („Dekanatserprobungsgesetz 2001”): - Fürth 3 régióba szerveződött: Város, Dél, Nyugat. - Augsburg 4 régióba alakult át: Északnyugat, Kelet, Városközép, Dél. Az esperesi kollégium vezetője a mindenkori városi, illetve városközépi esperesi szék betöltője. 73

Az alesperességeket (Prodekanat) kezdetben (1968) alesperes (Prodekan) vezette, később:

„esperes(nő) az alesperességben” („einer Dekan bzw. eine Dekanin in Prodekanat"). 74

1968-ban 4: Dél, Észak, Kelet, Nyugat. (2000-től 7: Közép, Kelet, Délkelet, Dél, Délnyugat,

Nyugat, Észak) Utóbbi időtől a mindenkori Közép Alesperesség vezetője egyben az egész Müncheni Esperesség vezetője, korábban főállású vezető szerepelt. 75

1968-ban 3: Közép-Észak, Kelet, Nyugat.(2000-től 5: Közép, Észak, Kelet, Dél, Nyugat). Kez-

detektől függetlenített városi esperesi állás működik. 76

Elzász-Lotaringiai Ágostai Hitvallású Egyház

22

tása 8. Címzetes szervezetek Izland79 aktiválása 9. Egyházi autonómia poli- Dánia tikailag autonóm területeknek82

ók78 2 címzetes püspök80/ Regionális megbízatás81 Segédpüspök Faroer és Grönland számára, a Koppenhágai prímás alárendeltségében83

1. táblázat: Változástípusok C) A döntési formák változásai: A zsinati elem a legtöbb egyház szervezetébe az elmúlt másfél évszázad alatt került bevezetése, addig születési vagy kinevezési alapon

84

rendelkeztek döntési kompetenciával a legtöbb ügyben,

hacsak a döntés nem volt eleve állami tisztségviselők számára fenntartva. Ez a változás sokszor az előző pontokban szereplőkkel egyszerre történt.

77

Temple-Neuf, St-Thomas, St-Guillaume, Bouxwiller, La Petite-Pierre, Wissembourg, Colmar

78

Strassbourg, Brumath, Dorlisheim, Bouxwiller, La Petite-Pierre, Wissembourg, Colmar.

79

Az ország (Izland) két egyházmegyére oszlott (Észak: Hólar, Dél: Skálholt), amelyek 1801-ig

működtek. Ebben az esztendőben alapították meg az új, egyetlen egyházmegyét (Reykjavik). Az egyháznak 120 lelkésze van – akik állami hivatalnokok-, 284 gyülekezete 16 prépostsággal. 80

"A középkori Hólar és Skálholt püspökségek visszaállítása régi óhajának megfelelően 1909

óta szentelnek címzetes püspököket ezekre a székekre, mindenek előtt azt elkerülendő, hogy Reykjavik újonnan megválasztott püspökének Dániában kelljen szenteltetnie magát. 1990-ig egyetlen püspöki feladata a kinevezésük után továbbra is gyülekezeti lelkészként szolgáló segédpüspököknek a püspökszentelés volt.“ Einar Signurbjörnsson: Sprödes Vertrauen der Bevölkerung… 81

"1990 után segédpüspökök lettek, rendelkeznek bizonyos püspöki feladatkörrel, amely termé-

szetesen a püspöknek tartoznak felelőséggel." Einar Signurbjörnsson: i.m. p. 543-545. 82

Az istentiszteleti nyelv megegyezik az autonóm terülte állam nyelvével.

83

Ezek de facto önálló egyházak, a prímás-püspök felügyelete inkább formális.

84

Patrónusok

23

1.2. Az időkeret kérdései A tudomány minden tématerületén, az időbeni határoknak két örök alapkérdése van: „Mettől?” és „Meddig?”. Magától értődik, hogy ezeket pontosan kell meghatározni, de ezeknek a vizsgált folyamatok szempontjából elegendő időt kell közbe fogni. Az itt vizsgálandó események – mint a legtöbb közigazgatási eset –, időigényes, joggal nevezhető „viszonylag lassú fejlődésnek”.85 Lassú és gyors, mindkét köznapi kifejezés a tudomány – különösen is a természettudomány – területén abszolút viszonylagos: Molekuláris szinten és az alatt – (biokémia, atomfizika) -, nemhogy egy év, de egy nap is rendkívül hosszú időnek számít – figyelembe véve a másodpercek törtrészeiben mért felezési időket -, a geológia területén, a földtani korok összefüggéseiben egyegy év értelmezhetetlen időmorzsa csupán. Az emberiség történelmét vizsgálva – magától értődő módon – az időhatárok, és a léptékek a kettő köztiek.

1.2.1. Kezdet Az evangélikus egyházi szervezet kifejezésnek nyilvánvalóan nincs értelme 1517. október 31. azaz a lutheri reformáció kezdete előtt. 86 Nem alkalmas ez az időpont, hogy kezdetként meghatározzuk, hiszen a reformáció akkoriban csupán egy spontán fellépés, majd az abból elinduló, egyházon belüli mozgalom volt, amelynek még ekkor sem jogi vagy szervezeti követelései és következményei voltak. Ha a feladat-meghatározásban szereplő definícióra visszautalunk, akkor lehetne egyfelől a kiindulás 1530,87 még korábbi időpont-

85

A politikatörténetben ismerünk gyors folyamatokat: forradalmak vagy villámháborúk formájá-

ban. 86

Karintiában ennek ellenére 2011-ben tartják 500 éves reformációi emlékkiállítást.

87

Confessio Augustana invariata

24

ként talán az első reformált egyházi rendek bevezetése 88- kezdetként kijelölhető. Másik lehetőségként adódna az augsburgi vallási béke időpontja (1555), 89 vagy a Konkordia Könyv első kiadása (1579). Az egyház szervezeti változások azonban nem függenek túl szorosan össze a hitvallásos állapottal, vagy a dogma-fejlődéssel. A szervezeti reakciók késése állandónak tekinthető. „Az egyház a világban él.” (Jn 17,15) Az ebben a világban uralkodó tendenciák az egyházban is meghatározó szerepet játszanak, ezért fontos a világi történelmet intenzívebben látókörünkbe vonni. A másik, nem elfeledhető faktor az állam jogrendből az egyházakra, a vallási életre vonatkozók, ezek dominanciáját Közép-Európában a vizsgált időszakban nem lehet nem észrevenni. Fordított irányú hatásra, miszerint az egyházjog formálja a világi előírásokat, protestáns háttérből a régióban nem találunk példát, katolikus, illetve ortodox esetre igen. A történelemtudomány némely szakterülete a világ, illetve az adott ország politikai helyzetétől kevésbé befolyásolt: technikatörténet, tudománytörténet. Más résztudományok, amely nem ideológia függetlenek, nehezebben adhatnak teljesen objektív képet: gazdaságtörténet, jogtörténet vagy a filozófiatörténet. Maga az egyházjogtörténet sem képes a teljes független ábrázolásra, hiszen a leíró nézőpontja máris meghatároz irányokat és folyamatokat.90 Megállapítható, hogy a történettudomány ma 2 fordulópontot ismer el: - 476 Róma bukása, -1642 Angol polgári forradalom. Igazából a középkor két határpontja az, ami elfogadottnak tekinthető, más

88

Ma már alig dönthető el a kérdés, melyik a legrégibb ezek közül az egyházi törvények közül,

hiszen a középkorban németföldön számos (vagy számtalan) állam és önálló birodalmi város létezett, a párhuzamos folyamatok sosem azonos sebességgel zajlottak. Elsőnek talán 1525-ből a Stralsundi egyházi rend nevezhető, de nagy hatást kétségtelenül a Luther és Melanchton nevével fémjelzett "Der Unterricht der Kirchenvisitatoren an die Pfarrherrn in Kurfürstentum Sachsen", illetve a "Die Artikel des Visitationsrechtes zu Schwabach und die Visitationsordnung des Markgrafen von Brandenburg" gyakorolt. 89

A közismert ökölszabály "cuius regio, eius religio" bevezetése.

90

Elszakad vagy függetlenedik, asszimilálódik vagy magyarrá válik.

25

korszakok szakaszolása vitatott.91 Kérdéses az is, hogy a marxista szakaszolás szerinti legújabbkor (1917, Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdőponttal) valójában létezik-e még? A későbbi Habsburg-birodalom területén az evangélikusok (és a reformátusok is) különböző mozgástérrel rendelkeztek a 16.-17. században: - Abszolút rekatolizáció, véres erőszakkal: a mai Ausztria; - Nem mindig következetes ellenreformáció: Felső- és Nyugat-Magyarország; - Mint Habsburg-ellenes mozgalom, megtűrt, néha támogatott: KözépMagyarország, az Oszmán Birodalom részeként; - Vallásszabadság: Erdélyi Nagyfejedelemség. - Teljes szabadság: Asch-vidék (a von Zedwitz dinasztia előjogai miatt) Ennek megfelelően a reformáció korában létrejött egyházi struktúrák, amelyek a lutheri és a kálvini ágak szétválása után átformálódtak -, teljesen megsemmisültek egyik helyt, máshol megtűrt formában létezhettek, helyenként érintetlenül működhettek. A Habsburg-uralom újra szervezése a másfél évszázados török jelenlét és a Rákóczi vezette szabadságharc után, lehetne államjogi szempontból kezdőpont. Az államegyházjog szemszögéből III. Károly király 1731. március 21-én kiadott ediktuma (Carolina Resolutio), szabályozta a magyarországi protestáns vallási ügyeket. Az itt megígért, az egyházszervezeti elemek számának pontos meghatározása némi késéssel, csak 1734. október 20-án, a II. Carolina Resolutio formájában látott napvilágot.92 E szabályozás hatása – legalább is a földrajzi keretek terén - egyházunk életében 1952-ig tartott, a Szlovákiai Evangélikus Egyház életében de facto mind a mai napig, ezért lett ez a kezdőpont.

91

Vannak olyan kisebbségi megközelítések is, amelyek középkor végét másképp határozzák

meg: - 1444 vagy 1450 (Könyvnyomtatás feltalálása, Gutenberg), - 1492 (Amerika felfedezése) - 1517 (Reformáció kezdete) egyaránt szerepelhet a középkor végpontjaként. 92

4-4 kerület az evangélikus és a református egyháznak, az akkori Magyarország területén (Er-

dély más állam volt a Habsburg birodalmon belül.)

26

1.2.2. Vég A XX. században, a térségben a közigazgatás, illetve a jogrendek változásának több nagy hullámát figyelhetjük meg: 1) Az I. világháború után, 2) A II. világháború alatt (illetve közvetlenül előtte), 3) A II. világháború után 4) A keleti tömb feloszlása, a nemzetállamok újra- illetve megalakulása. A 3) pontban említett események részben egyházak eltűnésével – általában hivatalos megszűnésük, megszüntetésük kimondása nélkül – jártak együtt, részben visszatérés a régi rendhez jellegűek. A legutolsó csoportban szereplők elértek már egy viszonylagos nyugvópontot 1997/1998 táján, de a balkáni helyzet Koszovó státuszának elismerése után ismét okozhat meglepetéseket. Bár az EU- és NATO csatlakozás a nemzeti joganyagokban hatalmas változtatásokat indukált, ezek azonban nem érintették alapjában az egyházakat, legfeljebb néhány, államegyházi jellegű – főképp gazdasági előnyöket biztosító – privilégiumot a mediterrán térségben.93 Az EU a vallási tolerancia kötelező alapelvén túl minden egyéb szabályozást a nemzeti jogra bíz. A NATO logikája hasonló: a katonai lelkigondozás terén, a genfi konvenciókon kívül, minden egyéb kérdés a saját szabályozás hatálya alatt áll, a lelkész és munkája a nemzeti támogatás része (NSE).94 Miután a két utóbb említett pont nem igazán alkalmas a végponti szerepre, ezért a 2) kerül ide. Az egyes országoknál a háborúba belépés, illetve a kilépés időpontja eltérő, ezért tekintem egységesen 1945. május 08-át zárpontnak.95

93

Legmarkánsabban a görög ortodoxia adómentessége és a ciprusi alkoholterjesztési monopó-

liuma (!) sínylette ezt meg. 94 95

National Support Element A közép-európai idő szerinti (UTC+1,00) befejezés, az oroszok a moszkvai időszámítás

(UTC+3,00) miatt tekintik május 9-ét zárónapnak.

27

1.3. Területi és szervezeti kérdések A (későbbi) közös monarchia területe – mint szinte minden más európai országé96 - a vizsgált időszakban sok külső változáson ment át. A fontosabbak szerepelnek a következő felsorolásban. Ezek közt természetesen nem feledkezhetünk meg a belső (közigazgatási területi) változásokról sem. 97 Meg kell továbbá említeni a főbb változásokat az állami egyházi jogban, valamint a katolikus, 96

98

99

illetve az ortodox

egyház szervezetében is, mert köz-

A kivételek Spanyolország és Portugália, gyarmataik nélkül, valamint értelemszerűen a szi-

getországok. 97

A korrekció jellegű apróbbakat, amelyek nem elvi vagy lényegi változtatást jelentenek, most

hanyagolom. 98

Nemcsak a római, hanem a görög és az örmény katolikus egyházi szervezetet érintem. Érde-

kes kettősség volt – pontosabban van mindmáig a szóhasználatban: Ausztria a görög (örmény) egyesült - griechisch-uniert, illetve armenisch-uniert kifejezést, Magyarország a görög katolikus vagy örmény katolikus formát használja. A Monarchia fennállásának vége felé az alábbi volt a katolikus egyház szervezete (egyház-tartományonként, a feudális címek nélkül, csak a keleti rítusokat említve külön, a többi római! (Eltérő székhely zárójelben!)): - Wien: Sankt Pölten, Linz; Tábori Helynökség (Bécs); - Salzburg: Trient, Brixen (Voralbergi Generalvikariátus: Dornbirn), Gurk, Seckau, Lavant; - Wettingen-Mehrerau abbatia nullius; - Görz: Laibach, Triest-Capo d'Istria, Parezzo-Pola, Veglia; - Zára: Sebenico, Lesina, Spalato-Makarska, Ragusa, Cattaro; - Prága (Vikariat Glatz Poroszországban): Leitmeritz, Königgrätz, Budweis; - Olmütz (Archipresbiteriat Katschen Sziléziában): Brünn; - Krakkó (exempt!); - Részek Boroszlóból (Breslau) – Generalvikariátus: Teschen; - Lemberg: Tarnow, Przemysl; - Lemberg (görög), Przemysl (g), Stanislawów (g); - Lemberg (örmény): alárendelt püspöki székek nélkül. A Monarchia legkisebb katolikus egyházigazgatási egysége: 3 esperesség 9 gyülekezettel a galíciai határokon belül (Lemberg, Berezhany, Luszk; Staniszlau, Lysets, Tysmenecs; Kucsk, Horodencsi, Sznyatin), illetve 5 a tartományi, vagy az országhatárokon kívül: Csernovic, Szucsava, Kamjanec-Podilszkij, illetve Proszkurin és Harkov. Híveinek száma a vizsgált szakaszban 3500-5500, legfeljebb 20 lelkésze volt. A bécsi Mechitarista Kongregáció a bécsi érsek felügyelete alatt állt, főapátját azonban

28

mindig felszentelték címzetes érseknek. Az örménység száma az önálló szervezethez képest meglehetősen alacsony volt. (1890. Galíciában: 2230, Magyarországon (nagyrészt Erdélyben) körülbelül ugyanannyi; kulturális és gazdasági szerepük volt túlreprezentált.) - Esztergom: Besztercebánya, Győr, Nyitra, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Eperjes (g), Hajdúdorog (g Debrecen, majd Nyíregyháza), Munkács (g Ungvár); - Kalocsa-Bács (Kalocsa): Csanád (Temesvár), Erdély (Gyulafehérvár), Nagyvárad; - Eger: Kassa, Rozsnyó, Szepes (Szepeshely), Szatmár; - Pannonhalma főapátság (abbatia nullius 15 plébániával); - Gyulafehérvár-Fogaras (g): (Balázsfalva): Nagyvárad (g), Lúgos (g), Szamosújvár (g). Az erdélyi örmények 4 gyülekezete az utóbbihoz tartozott, rítusuk tiszteletben tartásával. - Zágráb: Zengg-Modrus, Diakovar, Krizevci („Körös”, g.) (Utóbbi alapításakor: 6 plébánia, 7.000 fő; a Monarchia végén 14 gyülekezet; a mai állam területén a 25.000 főt és a 40 klerikust sohasem lépte át.); - Vrhbosna (Szarajevó), Banjaluka, Mostar-Duvno (OFM!), Trebinje. A katolikus egyház számára – legalább is közigazgatási szempontból sem a Monarchia külső, sem a belső határai nem játszottak túl nagy szerepet. (Zágrábnak volt 22 gyülekezete Magyarországon, Dél-Zalában, ezzel egy időben Pécs néhány plébániája Verőce megyében volt. Az egyházmegyei határok Csehországban vagy Sziléziában évszázadokon át nem voltak köszönő viszonyban sem az államhatárokkal.) Lemberg volt Európa egyetlen olyan városa, ahol egy időben három reális érsek ugyanazon területen kormányzott: római, görög és örmény. 99

Kivonatosan! A XIX. század közepéig az ortodoxia még nem alkalmazott átfedést jelentó

szervezeti elemeket. A kánoni függőség sokkal erősebb érv volt, mint a nyelvi. A pesti ortodox templom, amin ma vitázik Moszkva és Konstantinápoly, eredetileg a Budai szerb püspök fennhatósága alatt állt. A monarchia területén kezdetben csak egy ortodox egyház volt, a karlócai zsinat, amelynek juriszdikciója az egész területre kiterjedt. Szemben azzal a ténnyel, hogy, az első világháborúig egyetlen protestáns teológiai kar sem került a Monarchiában állami egyetem szervezetébe – bár a bécsit maga a császár alapította-, addig a XIX. század végén szerveződött Czernowitz-i egyetemen a bölcsész és a jogi kar mellett ortodox teológiai fakultást is létrehoztak. A kiegyezés után lett az eddigi egységes szervezetből 3 autokefál egyház (székhely): - Szerb Görög Keleti Egyház: Karlóca (Metropolita), egyházmegyék: Bácska (Újvidék), Buda (Szentendre), Pakrác, Temesvár, Versec, Károlyváros; - Görög-keleti Román Egyház: Erdélyi Metropolita (Nagyszeben), egyházmegyék: Arad, Karánsebes; - Bukovina és Dalmácia Görög-keleti Metropóliája: Bukovinai érsek (Czernowitz), egyházmegyék: Dalmácia és Zára (Zára), Cattaro és Fiume (Fiume). Ennek az egyháznak néhány esperessége Moldvában volt, valamint 2 gyülekezete Bécsben, közvetlen metropolitai felügyelet alatt.

29

vetlen vagy közvetett hatást gyakoroltak az evangélikus egyházak életére is. A századbeosztás pusztán gyakorlati segítség, mintsem valódi korszakhatár. Utóbbi szerepre alkalmas lehetne a Türelmi rendelet, a bécsi béke, 1848, 1867 vagy 1918 is. Az 1.3.3. listából hiányoznak mindazok a határmódosítások, amelyek legfeljebb de jure, azonban semmi esetre sem de facto hatással voltak az egyházak életére (pl. egy folyószabályozás miatti határkiigazítás elméletben mindkét oldalon érinti legalább egy-egy egyházközség területét, de nem a tagjait, hiszen a cserék azonos méretű, nem lakott területre terjedhetnek ki). Nem csak a területi változások azok, hanem a lakosság szerkezetében bekövetkezettek is mértékadó módon szerepet játszanak az egyházi szervezetek fejlődésében, akár haladó, akár visszafejlődő irányban. Néhány a valóban markáns formák közül: - Bevándorlás100 - Átvándorlás101 - Kivándorlás102 103 - Kitelepítés104 - Lakosságcsere105

(Dalmácia minden 6. lakója ortodox volt!) Bosznia-Hercegovinában a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága terjedt ki, a szervezet: Metropolita (Szarajevó), érsekségek: Mostar, Tuzla. 100

A németek bevándorlása a 18. században Magyarországra (a „svábok bevonulása” elneve-

zés azért nem korrekt, mert túlnyomórészt nem svábok voltak, és nem vonultak, hanem hajóztak). Az iparosodás korában szakmunkások és vállalkozók szintén jelentős számban érkeztek a birodalom mindkét felébe. 101

A szlovákok leköltözése a török hódoltság után az üres alföldi vidékekre. Meg kell említenünk

a másodlagos telepítéseket is, amikor telepesek gyermekei vagy unokái költöztek tovább újabb falvakat megalapítani. Erre mind Dél-Magyarországon, Horvátországban vagy akár Galíciában találhatunk példákat. 102

Kivándorlás a tengerentúlra a 19. században (túlnyomórészt szegény, képzetlen emberek)

vagy Boszniába (utóbbiakat tekinthetjük telepeseknek is). 103

Az erdélyi szászok kivándorlási folyamata, előbb állami szervezetséggel, később a nélkül.

104

A német anyanyelvűek kitelepítése Közép- és Kelet-Európából, a Jaltai és Potsdami egyez-

mények alapján.

30

- Megsemmisítés106 - Áttelepítések107 - Menekültek108 - Kényszer-városiasítás109 Az osztrák fél-birodalomban még két tényezőt rajzolta át a vallási térképet:110 - a „Los-von-Rom-Bewegnung“ (El-Rómától-Mozgalom), amely még a későbbi Csehszlovákia cseh és morva területén is működött.111 - az Ókatolikus Egyház megalapítása az I. Vatikáni Zsinat után. Ennek inkább politikai, mint statisztikai jelentősége volt. Néhány ezer városi tagja volt, az összlakosság háromnegyed százalékát érte el. Püspöki székhelye Varndorf volt, a szász határ mentén eldugott kisváros. Említendő, hogy a Monarchiával végig vámunióban lévő Lichtenstein nagyfejedelemség területén, a második világháború után alakult egy evangélikus gyülekezet, amely inkább a német bevándorlók, semmint a Monarchia hagyományaira építkezhetett.

105

Lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között.

106

A második világháború után Jugoszláviában német anyanyelvűeket ezrével irtottak ki, jogi

eljárás nélkül. 107

A második világháború alatt különböző okokból – legyen az „népi“, „védelmi“ vagy akár „meg-

előző“ telepítették ki ezrével a németeket Boszniából, Galíciából vagy Besszarábiából. A magyar kormányzat - hasonló okokból telepítette „haza” a bukovinai csángókat először Bácskába, majd Tolna-Baranyába. 108

A 20. században (is) százezrek menekültek el Európában a közelgő háborúk elől.

109

A diktatórikus, autark iparosítási elképzelések egész Kelet-Európában emberek sokaságát

késztette szülőföldjük több száz kilométeres távolságú elhagyására, parasztból bányásszá vagy munkássá válásra. 110

A magyar területen egyik sem játszott szerepet.

111

Alapítása, felépítése, teológiája most nem kerül elemzésre. Magyarországon több kísérlet

után sem tudott gyökeret verni.

31

1.3.1. Változások a 18. században112

1734.10.20

2. Carolina Resolutio: Mindkét magyarországi protestáns egyház (ev. és ref.) egyaránt 4-4 kerületet szervezhet.

1734.11.05

Református Zsinat: (Bodrogkeresztúr) a 4 kerület felállítása

1734

Evangélikus országos gyűlés Pesten

1738

Bécsi béke: nyereség: Toscana Lotaringai Ferenc számára, valamint Párma és Piacenza cserébe Nápolyért és Szicíliáért.

1739.09.01

Belgrádi Béke: Veszteség: a belgrádi erőd, Észak-Szerbia és Kis-Románia

1739.05.14.- Magyar országgyűlés (Pozsony): fontosabb törvénycikkek: 10.29.

XIV. A magyar kamara közvetlenül a királynőnek alárendelt. XVIII. Erdély a magyar koronához, Partium megint magyar közigazgatás alatt, a határőr területek feloszlatása „a helyzet megnyugvása után“113

1741.11.26

Karl Adalbert bajor fejedelem és császár elfoglalja Prágát

1742.02.12

Mária Terézia csapatai elfoglalják Münchent

1742.06.11

Boroszlói béke (Különbéke): Ausztria lemond Szilézia nagy részéről.

1742.07.20

Az erdélyi szabadságjogok megerősítése Mária Terézia által, a görög katolikusokat is elismeri kedvezményezett felekezetnek.

1742.12.06

Ausztria visszafoglalja Prágát.

1742.12.24

Mária Terézia rendelete a Carolina Resolutio végrehajtásáról

1743.08.21

Erdélyi országgyűlés (Nagyszeben): Fontosabb cikkek: II. A szabad fejedelemválasztás megszüntetése VI. A „Három nemzet uniójának“ (1437)114feloszlatása, a 4 elis-

112

Természetesen csak 1731-től! Az időhatároknak megfelelően a megelőző eseményekre nem

vagyunk tekintettel. 113

Lásd még 1869.08.19 és1881.07.15

114

Magyar. Szász, székely.

32

mert vallás szabadságának garantálása,115a 1742.07.20-i rendelet csak a nemesekre és klerikusokra vonatkozik. VII. A két katolikus egyházat korlátozó minden előírás törlése. 1745.04.22

Füsseni béke: Bajorország elismeri Mária Terézia örökösödési jogait

1745.12.25

Drezdai Béke: A Sziléziai lemondás megerősítése, az továbbra is porosz terület marad.

1748.10.18

Aacheni Béke: A Pragmatica Sanctio elismerése - Belgium visszakerül - Lemondás Szardínia, Párma, Piacenza és Szilézia területéről

1749.05.02

Udvari dekrétum a kormányzás és a bíráskodás elválasztásáról / Haugwitz-féle reform /

1751.04.18 -09.27

Magyar Országgyűlés (Pozsony): - XXIII. Az újra szervezett Alsó-szlavón megyék (Szerém, Pozsega, Verőce) Horvátországhoz - XXVII. Győr, Komárom, Újvidék, Zombor: szabad királyi város

1753.08.30

Mária Terézia dekrétuma: A katolikus püspökök prédikációval és tanítással, ne pedig erőszakkal hajtsák végre a rekatolizációt.

1756.01.27

Mária Terézia dekrétuma: a római katolikus egyház felügyeleti jogot kap az erkölcsi és anyagi ügyekben a nem-artikuláris helyeken

1758.06.03

Mária Terézia először használja a "Magyarország apostoli királynője“ címet / Pápai elismerés: 1758. 08.14.

1759.08.21

Erdélyi országgyűlés: Ebesfalva / Erzsébetváros és Szamosújvár "Szabad Királyi Város“

1760.12.10

Államtanács megalapítása

1763.02.15

Hubertusburgi béke: Status quo (1756) Szilézia porosz marad.

1767.05.21

Császári rendelet (II. József): a pápai bullák csak engedélyével hirdethetők ki.("Placetum regium")

115

Római katolikus, evangélikus, református, unitárius.

33

1769.04.

Ausztria megszállja a szepességi 16 várost,116amelyeket 1412ben zálogosítottak el Lengyelországnak.

1771.07.20

"Illir regulamentum" (Mária Terézia dekrétuma): a szerbek jogállásáról, alárendeli őket a városoknak és a megyéknek. A karlócai patriarcha világi hatalmának vége.

1772.08.05

Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország első felosztása: Galícia és Szilézia / Ladoméria részei Ausztriához

1772.11.05

A 16 város hivatalosan is Magyarországhoz tartozik

1774.08.

Bukovina megszállása

1776.01.15

Egyházmegye alapítások:117Besztercebánya, Rozsnyó, Szepes

116

Eredetileg 13 tartozott a „24 szepességi város“-hoz, (lásd a megjegyzést a Confessio

Scepusia kapcsán), a többi 3 város: Lubló, Podolin, Gnezda. 117

Az I. István által létrehozott 10 egyházmegyés szervezeten csak I. László változtatott a nyitrai

püspökség megalapításával. I. Lajos szorgalmazta már a szepesi püspökséget, majd Pázmány Péter javasolta az esztergomi főegyházmegyét felosztani. Az első még tervben Szepes, Gömör, Túróc és Nógrád szerepel, később maga Pázmány is már csak az első kettőt említi. Az előkészítést végző Richwaldszky György esztergomi kanonok radikális tervét Koller Ferenc államtanácsos Erdélyre is kiterjesztette. Javaslatuk az optimális szervezetre: Esztergom érsek

Eger érsek

Pécs érsek

Gyulafehérvár érsek

Győr

Vác

Kalocsa

Kolozsvár

Sopron

Nagyvárad

Csanád

Marosvásárhely

Veszprém

Kassa

Bosznia-Szerém

Balázsfalva g.k.

Székesfehérvár

Nagybánya

Zeng-Modrus

Nyitra

Munkács g.k.

Zágráb

Besztercebánya

Varasd

Jászó

Schweidnitz g.k.

Szepes A következő 30 évben Varasd, Kolozsvár és Marosvásárhely kivételével, - több esetben más székhellyel- az egyházmegyék megalakultak, Eger érsekség lett, a többi nem változott. A három új egyházmegye megalapításával egyszerre a nyitrai püspökséghez került 13 – más adatok szerint 18 - plébánia, területi folytonosságának biztosítására. A középkori kiváltságokkal rendelkező exempt 43 plébánia – amelyek nem a helyi ordináriusnak, hanem a prímásnak volt alárendelve – közül 26 átkerült a területileg illetékes püspökség alá. (Eger 2, Pécs 11, Csanád 1, Veszprém 5, Rozsnyó 5, Bosznia 2). 17 maradt Esztergom fennhatósága alatt, ahol a budai és pesti, valamint néhány Duna-menti továbbra sem függött egybe a főegyházmegye többi területé-

34

(r.k.); Nagyvárad (román) und Körös (szerb)118g.k. 1776.08.09

Deklaráció: (Mária Terézia): Fiume a magyar koronához, eddig: Innerösterreich, most Horvátország, megkapja Trieszt különleges jogait, (1779.04.23.)

1777.02.17

Egyházmegye alapítás: Szombathely és Székesfehérvár: Pápai elismerés 06.17.

1778.06.06

Temesi Bánság Magyarországhoz, Torontál, Temes, Krassó megyék megalapítása

1779.04.23

Dekrétum: Fiume kereskedelmi szabad város, Magyarországhoz tartozik

1779.05.13

Tescheni Béke: Innviertel Ausztriához, lemondás Bajorország többi részéről.

1781.03.26

A Placetum Regium bevezetése Magyarországon

1781.05.13

Királyi rendelet a zsidók jogállásáról Magyarországon

1781.10.25

Türelmi rendelet

1781.11.08

A Türelmi rendelet bevezetése Erdélyben.

1784.05.11

Udvari rendelet: Magyarország hivatalos nyelve a német

1784.07.03

Udvari rendelet: Erdély 11 megyére oszlik119

1785.03.18

Udvari rendelet: Magyarország 10 kerületre oszlik120

1786.01.16

Udvari rendelet: Erdély 3 kerületre oszlik121

1786.12.21

Udvari rendelet: A szabad királyi városokban a kormányzati és bírói hatalom elválasztása, a bírákat a király nevezi ki.

1789.10.09

Belgrád elfoglalása

1790.01.10

Brüsszeli gyűlés: Deklaráció Belgium függetlenségéről

1790.01.26

II .József 3 kivételével visszavonja rendeleteit122

vel. Ez a szigetszerű szervezet 1993-ig fennmaradt. 118

A váltás a szerb ortodoxból görög katolikusba tulajdonképp a nemzeti identitást is érintette.

119

Közép-Szolnok, Belső-Szolnok, Torda, Udvarhely, Háromszék, Fogaras, Szeben, Hunyad,

Fehér, Kolozs, Küküllő 120

Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs, Zágráb

121

Nagyszeben, Kolozsvár, Fogaras

35

1790.04.20

Rendelet: Ismét a latin a hivatali nyelv Magyarországon

1790.06.10

Magyar országgyűlés Budán123és Pozsonyban: 1791. évi XXVI.

-

tv.: Szabad vallásgyakorlat a protestánsok részére, joguk van

1791.03.13

templom- és iskolaépületekhez, nem kell stóladíjat fizetni a plébánosnak, állami posztra kinevezéskor a vallás nem játszik szerepet.

1790.12.

Belgium újra elfoglalása

1791.08.04

Szisztovoi béke: lemondás a korábbi török területekről

1791.14.14

Párhuzamos zsinatok: Buda (ref.) és Pest (ev.), a javaslatok

-10.13.

nem kapnak királyi jóváhagyást

1791.08.21

Erdélyi Országgyűlés (Kolozsvár) Fontosabb cikkelyek: LIII. A négy elismert egyház szabadságának és egyenlőségének garantálása LX. Az ortodoxok szabad vallásgyakorlatának garantálása

1792.11.06

Jemmapes-i csata: Franciaország megszállja Belgiumot

1793.01.23

Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország második felosztása

1795.01.03

Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország harmadik felosztása

(Lengyelország

megszüntetése) (Porosz csatlakozás:

1795.10.24.) - Nyugat-Galícia és Krakkó Ausztriához 1796-1797.

Lombardia: francia megszállása

1797.04.18

Leobeni előbéke: Osztrák lemondás Belgiumról, a titkos záradékban Ausztria kész lemondani Lombardiáról, ha cserébe

122

A kivételek:

- Rendelet a jobbágyok szabd költözködéséről - Rendelet a katolikus alsópapság anyagi viszonyairól - Türelmi rendelet 123

Az alsóház 2 formában dolgozik: először a javaslatokat a 4 kerületi gyűlésben tárgyalják,

ezután az eredményeket a plenáris ülésen vitatják tovább. A 4 kerület: Dunáninnen, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl. Elnevezésük és méretük a protestánsok 4-4 kerületére emlékeztet. Költözés Pozsonyba: 1790.07.11.

36

megkapja Velencét, Zárát és Dalmáciát. Lásd: 1797.10.17. 1797.10.17

Campo Forinoi béke: - Belgium, Mantova, Modena és Milánó elkerül, - A Ciszalpin Köztársaság elismerése - Velence, Isztria és Dalmácia idekerül a titkos záradékban: - lemondás a Rajna bal parti területeiről - Innviertel, Salzburg Ausztriához

1800.06.14

Bonaparte ismét megszállja Lombardiát

37

1.3.2. Változások a 19. században124 1801.02.09 Luneville-i béke: Ausztria garantálja a Campo Forinoi békében foglaltakat: - ismételt lemondás Belgiumról és Lombardiáról, - az olasz, holland, svájci köztársaságok elismerése - Isztria, Dalmácia és Velence Ausztriához 1802.07.30 Egyházmegye alapítások: Szatmár és Kassa  1804.03.16. 1803.03.24 Regensburg: Reichsdeputationshauptschuß Trient és Bozen de jure Ausztriához 1804.03.16 Eger főegyházmegye 1804.08.11 I. Ferenc Ausztria császára 1805.12.25 Pozsonyi Béke: - Velence, Isztria és Dalmácia az Olasz Köztársasághoz, - Tirol, Vorarlberg és Lindau Bajorországhoz, - Breisgau és Konstanz Baden és Württemberghez, - Salzburg Ausztriához - A bajor, württembergi és olasz királyságok elismerése 1806.08.06 A Német-Római Birodalom feloszlatása 1809.10.14 Schönbrunni Béke: - Salzburg, Innviertel és Észak-Tirol Bajorországhoz, - Dél-Tirol Olaszországhoz, - Illíria (Kraina, Horvátország részei, Dalmácia, Trieszt, DélKarintia) önálló királyság francia befolyás alatt – fennállt 1814-ig, - Tarnopol, Nyugat-Galícia és Krakkó a Varsói Nagyfejedelemséghez (Orosz Birodalom) 1813-1815

Lombardia ismét Ausztriához

1814.11.01 Bécsi Kongresszus: - nyereség: Salzburg, Krakkó, Dalmácia,

124

A XIX. századot több történész előszeretettel nevezi „a hosszú évszázadnak”, határai 1789-

1914.

38

- Ausztria lemond Belgiumról Hollandia; és Elő-Ausztriáról Baden

-

1815.06.09 javára - ismét Ausztriához: Isztria, Trieszt, Tirol, Dél-Karintia, Voralberg, Lombardia, Velence, Nyugat-Galícia, - Habsburg uralkodók Modenában és Pármában 1830.10.14 Belga függetlenségi nyilatkozat 1832.12.16 Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek: I. A magyar istentiszteleti nyelvű gyülekezetekben az anyakönyv

-

1836.05.02 magyarul is vezethető. XXI. Partium Magyarországhoz 1839.06.02 Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek: VI. Az országgyűlés és a közigazgatás hivatalos nyelve a magyar.

-

1840.05.13 Az anyakönyvek 3 éven belül kizárólag magyarul vezethetőek. 1843.05.18 Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek: 1844.11.13 III. Legalizálja a protestáns lelkészek előtt 1839.03.15. óta kötött házasságokat, megengedi a szabad áttérését mindkét egyházba. 1847.11.11 Magyar országgyűlés: (Pozsony) (Az utolsó rendi gyűlés) Cikke1848.04.11 lyek: VII. Erdély egyesül Magyarországgal 1849.03.04 Olmützi Alkotmány: Magyarország, Erdély és Partium, Horvátország, Szlavónia és Fiume, Határőrvidék, Bácska és a Temesvári Bánság az egységes osztrák császárság részei; a nemzetiségi egyenjogúság garantálása. 1849.04.14 Országgyűlés

Debrecenben:

Függetlenségi

Nyilatkozat,

a

Habsburg-Lotaringiai ház detronizációja 1849.08.

Milánó augusztusi béke: Lombardia és Velence osztrák marad

1849.10.14 Haynau rendelete: Magyarország ideiglenes közigazgatásáról: Horvátország és a Muravidék el, 15 kerület125 1849.11.18 Császári parancs: Bács, Torontál, Temes, Krassó megyék és Szerém részei alkotják a Temesi Bánságot / Szerb Vajdaságot

125

A terv nem teljesedett ki, lásd 1850.09.13.

39

1850.02.10 Haynau rendelete: Mindkét protestáns egyház szigorú állami kontroll alá kerül 1850.09.13 Belügyminiszteri rendelet: Magyarország közigazgatásáról: 5 kerület,126(kerület - megye - járás), a katonai és polgári közigazgatás részbeni elválasztása, a közigazgatás és a bíráskodás teljes elválasztása / Bach-féle Provizórium / 1850.12.12 Császári parancs: A Fogarasi gk. egyházmegye főegyházmegye lesz127 1851.12.31 Császári parancs: az olmützi alkotmány hatályon kívül, a császár egyedül uralkodik 1852.12.18 Pápai Bulla: IX: Pius Zágrábot főegyházmegyévé emeli128 1853.01.19 A belügy- az igazságügy és a pénzügyminiszter közös rendelete: a közigazgatás és a bíráskodás szervezetéről. A járási elöljáróságokat és bíróságokat egyesíti. / Bach-féle Definitivum 1859.07.11 Villa Francai fegyverszünet / lemondás Lombardiáról 1859.09.01 Protestáns Pátens 1859.11.10 Zürichi béke: Lombardia Franciaországhoz, Velence osztrák marad 1860.04.19 Császári parancs: Az 5-kerületi rendszer feloszlatása 1860.10.20 Októberi Diploma: Vége a császár egyeduralkodásának, a tartományi gyűlések újrafelállítása 1860.10.26 Az olasz (egyesült) királyság megalapítása 1860.12.27 Császári parancs: A Temesi Bánság / Szerb Vajdaság visszacsatolása Magyarországhoz. 1860.

Torinói Szerződés: Csere: - Lombardia Olasz Királysághoz - Nizza és Savoya Franciaországhoz

1861.01.27 Császári parancs: Mura-vidék vissza Magyarországhoz

126

Pest-Buda, Sopron, Pozsony. Kassa, Nagyvárad

127

Megerősíti az 1868. évi XXXIX. törvény (!).

128

Eddig a Kalocsa-Bácsi érsek fennhatósága alatt állt. Az esztergomi prímási külön jogok vége

Horvátország felett.

40

1861.02.26 Februári Pátens: "A birodalmi képviselet alapjai“ 1861.04.08. Császári pátens: az evangélikus egyházak ügyeiről Ausztriában 1861.11.05 Császári parancs: az ideiglenes kormányról. Több testület feloszlatása, ismét katonai ítélkezés 1861.12.23 A két román dunai fejedelemség egyesülésének deklarációja 1864.10.30 Bécsi béke: Schleswig, Holstein, Lauenburg közös osztrákporosz kormányzás alatt. 1864.12.24 A magyarországi ortodoxia felosztása: A nagyszebeni román érsekség megalapítása, az aradi és karánsebesi püspökségek alárendelése. 1865.08.14 Gasteini Megállapodás: Ausztria kormányozza Holsteint.129 1865.09.20 Császári Manifesztum: Az 1861. évi februári pátens felfüggesztéséről. 1866.06.06 Poroszország megszállja Holsteint 1866.06.12 Bécsi titkos szerződés: Franciaország és Ausztria között: Ausztria kész lemondani Velencéről. 1866.07.26 Nikolsburgi Előbéke: Schleswig és Holstein porosz marad 1866.08.23 Prágai béke: dettó + Német Szövetség feloszlatása 1866.10.03 Bécsi béke: Velence Olaszországhoz, Isztria és Dél-Tirol továbbra is osztrák.(Ratifikálás: 1866.10.12.) 1867.06.08 (Magyar) Királlyá koronázzák130Ferenc Józsefet 1867.06.28 Az 1867. évi I.-XII. magyar törvények jóváhagyása: Kiegyezés Ausztriai és Magyarország közt131 1867.12.21 Az új osztrák alkotmány elfogadása 1868.05.25 (A) 1868.évi 47. tv. A házasságról; 48. tv. Az iskolákról; 49.tv. a vallásközi ügyekről

129

Ez a rövid periódus az ottani egyházak életére oly mértékben nem volt hatással, hogy a regi-

onális egyháztörténetek sokszor meg sem említik. 130

A cseh királlyá koronázást többször megígérte, nem történt meg.

131

Az igazi kiegyezési törvény a 1867.évi XII. tv. A többi a koronázásról, és egyéb „járulékos

ügyekről szól”.

41

1868.06.24 1868. évi IX. tv.: Autonómia az ortodox egyházaknak 1868.11.14 Udvari rendelet: a birodalom hivatalos neve: Osztrák-Magyar Monarchia 1868.11.17 1868. évi XXX. Törvény: Magyar-Horvát Kiegyezés132 1868.12.06 1868. évi XLIII. törvény: Unió Magyarország és Erdély között 1869.08.19 Udvari dekrétum: A civil közigazgatás bevezetése a határőr területeken / a végrehajtás 10 évet vesz igénybe. 1870.07.28 Fiume közvetlenül a magyar koronához, 1870.08.01 1870. évi XLII. tv.: a jogállásról és a közigazgatásról. A szabad királyi városok vagy törvényhatóság jogú városokká lesznek, vagy

132

Ebben a jogszövegben állandóan a „Horvát-Szlavon-Dalmát” formula szerepel, amivel Ma-

gyarország de jure elismeri a horvát igényeket Dalmáciára.

42

a megyék alá kerülnek.133

133

A lista nem napra pontos, a folyamat és végeredmény a meghatározó. (Baja és Hódmezővá-

sárhely például a törvényhatósági jogokat csak 1873. évi XI. törvényben kapták meg, Miskolc még később.) A háború kezdetéig történt állapotváltozásokat jelenítem meg: 18 nagyváros – megtartotta törvényalkotási szabadságát, és szabad királyi városi címét. (Arad, Debrecen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Pécs, Pozsony, Selmec- és Bélabánya, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Temesvár, Újvidék, Zombor) 32 kisebb város a megyék alákerült, de az eddigi „Szabad királyi városi” címet megtartotta. (Bártfa, Bazin, Beszterce, Besztercebánya, Brassó, Eperjes, Erzsébetváros, Esztergom, Felsőbánya, Gyulafehérvár, Késmárk, Kismarton, Kisszeben, Korpona, Körmöcbánya, Kőszeg, Lőcse, Medgyes, Modor, Nagybánya, Nagyszeben, Nagyszombat, Ruszt, Segesvár, Szakolca, Szamosújvár, Szászsebes, Szászváros, Szentgyörgy, Trencsén, Újbánya, Zólyom) 7 város – (Baja, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc Nagyvárad, Pancsova, Versec) – megkapta a másik 18 mellett a törvényhatósági jogot, tehát összesen 25 alakult Magyarországon, Budapesttel együtt 26. Horvátországban a kiegyezéstől a háborúig tartó korszakban a számuk 4 volt: Zágráb, Eszék, Varasd, Zimony. Ha még Fiumét ekként is számoljuk, a magyar korona országaiban 31 település rendelkezett a legnagyobb fokú önállósággal. (Viszonyításuk 1890-ben a birodalom osztrák felében: Niederösterreich (Alsó-Ausztria) 4: Wien (Bécs), Steyr, Waidhoffen a.d, Ybbs, Wiener Neustadt (Bécsújhely); Oberösterreich (Felső-Ausztria) 2: Linz, Wels; Salzburg 1: Salzburg; Tirol 4: Innsbruck, Bozen, Rovereto, Trient (Trento); Voralberg: 0 Kärnten (Karintia) 1: Klagenfurt; Steiermark (Stájerország) 4: Graz, Cilli, Marburg, Pettau; Görz / Gradisca / Isztria (Tenger-mellék) 2: Görz, Rovigno; Trieszt 1: Trieszt; Kraina 1: Laibach; Dalmatien (Dalmácia): 0; Böhmen (Csehország) 3: Prága, Reichenberg, Franzesbad ; Mähren (Morvaország) 6: Brünn, Iglau, Kremsier, Olmütz, Ungarisch-Hradisch, Znaim; Schlesien (Szilézia) 3: Troppau, Bielitz, Friedek; Galizien (Galícia) 2: Lemberg, Krakkó; Bukovina 1: Czernowitz - összesen 35. Bosznia-Hercegovina: 4 Szarajevó, Mostar, Banja Luka, Tuzla) Az Osztrák-Magyar Monarchia

43

1871.06.07 1871. évi XVIII. tv.: A községek jogállásáról 1871.06.08 Dekrétum: mindkét Varasd körüli határőrezred területén bevezetik a civil közigazgatást. 1872.06.09 Dekrétum: a bánáti és titeli ezredek terültén is civil közigazgatás. 1872.06.20. (A) 1872. évi 86.tv. a hitoktatásról 1872.12.22 1872. évi XXXII. tv.: A főváros jogállásáról és a XXXVI. tv.: Buda, Pest és Óbuda egyesítéséről): Budapest megalakítása (Hivatalos fordulónap: 1873.11.17.) 1876.04.02 1876. évi XII. tv.: Királyföldét beosztja a megyékbe. 1876.07.19 1876. évi XXXIII. tv: Közigazgatási reform: Minden különleges szervezet beintegrálódik a megyékbe.

területén a századforduló táján 70 város rendelkezhetett saját alkotmánnyal.) Az eddigi megyei városok ugyanazokat a jogokat kapták meg, mind a volt szabad királyi városok, ("Rendezett tanácsú város"). (Abrúdbánya, Beregszász, Breznóbánya, Cegléd, Csíkszereda, Dés, Déva, Dicsőszentmárton, Dobsina, Eger, Érsekújvár, Fehértemplom, Felvinc, Fogaras, Gölnicbánya, Gyergyószentmiklós, Gyöngyös, Gyula, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hátszeg, Igló, Jászberény, Jolsva, Kaposvár, Karánsebes, Karcag, Kézdivásárhely, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kisújszállás, Kolozs, Kunhegyes, Kunszentmárton, Leibic, Léva, Losonc, Lugos, Magyarkanizsa, Makó, Máramarossziget, Mezőtúr, Munkács, Nagybecskerek, Nagyenyed, Nagykanizsa, Nagykároly, Nagykikinda, Nagykörös, Nagyrőce, Nyíregyháza, Nyitra, Pápa, Poprád, Rimaszombat, Rozsnyó, Sátoraljaújhely, Sepsiszentgyörgy, Somorja, Szászrégen,

Szekszárd,

Székelyudvarhely,

Szentendre,

Szentes,

Szepesbéla,

Szepesolaszi,

Szepesváralja, Szilágysomlyó, Szolnok, Szombathely, Torda, Túrkeve, Ungvár, Újpest, Vajdahunyad, Vác, Veszprém, Vinga, Vízakna, Zalaegerszeg, Zenta, Zilah, Zsolna). A kiegyezés táján 8 megye - Árva, Fogaras, Liptó, Moson, Tolna, Túroc, Ugocsa, Zemplén – nem rendelkezett várossal, holott a következő megyeszékhelyeken: Rózsahegy, Sátoraljaújhely és Szekszárd királyi törvényszékek működtek – azaz falusi másodfokú jogszolgáltatás is volt Magyarországon. A helyzet némi változáson ment át a világháború kitöréséig: a "Rendezett tanácsú város” címet elvesztette Felvinc, Kunhegyes, Kunszentmárton, Somorja, Vinga. Már csak négy megye - Árva, Moson, Turóc, Ugocsa -, maradt város nélkül. Horvátországban a fejődés némi késsel zajlott: csak két kategória volt: - városok: Bakar, Belovár, Kapronca, Karlóca, Károlyváros, Körös, Mitrovica, Pétervárad, Petrinja, Pozsega, Sziszek, Zengg, - szabad királyi városok: Eszék, Varasd, Zágráb, Zimony,

44

1877.03.13 1877. évi I. tv: A politikai községek beosztása 1878.07.13 Berlini szerződés: Bosznia-Hercegovina és Novi-Pazar a monarchiához, meghatározatlan ideig. Szerbia, Románia és Montenegró függetlenségének elismerése. 1879.

Autonómia Galíciának / hivatalos nyelv: lengyel /

1880.02.22 Osztrák 1882. évi 6. tv.: Hercegovina-Bosznia kormányzásáról 1880.

A cseh egyenrangú államnyelv Csehországban

1881.07.15 Dekrétum: a civil közigazgatás bevezetése a horvát-szlavón határőrvidéken. 1885.04.25 1885. évi VII. tv: (Felsőházi tv.) Csökken a katolikus klérus súlya, a protestáns püspökök, felügyelők és főgondnokok részben 134 taggá vállnak 1886.06.27 1886. évi XXI. és XXII. tv.: II. Státusz-tv.: a kormány jogosult városi rendelkezések megsemmisítésére; II. Községi tv. 1894.12.09 1894. évi XXXI. (a házasságról),135XXXII. (A gyermekek vallásáról), és XXXIII. (Az állami anyakönyvezésről) tv. Az úgynevezett egyházpolitikai törvények 1895.10.16 1895. évi XLII. tv.: A zsidóság jogállásáról (elismert vallás) 1895.11.22 1895. évi XLIII. tv.: A politikai jogok a vallási hovatartozástól függetlenek. 1897.04.05 Badeni miniszterelnök nyelvrendelete: Cseh- és Morvaországban a cseh és a német nyelv egyenrangú. 1898.02.15 1898. évi IV. tv. a helynevekről: Minden községnek csak egy hivatalos neve lehet, több község nem használhatja ugyanazt a nevet. 1898.06.29 1898. évi XIV. tv.: A kongruáról

134

Református részről 3 püspök és 3 kerületi főgondnok; evangélikus részről 3 püspök, az or-

szágos felügyelő és 2 kerületi felügyelő – a szászokat is számítva! -, az unitáriusoktól vagy a püspök vagy a főgondnok (valamennyi esetben a hivatali rangidő alapján). 135

Kötelező a polgári házasságkötés.

45

1.3.3. Változások a 20. században - (A): a Monarchia jogi felosztáságig:

1908.10.05. Bosznia-Hercegovina annexiója 1912.07.08. Pápai bulla: A hajdúdorogi magyarnyelvű g.k. egyházmegye alapítása: Királyi engedély: 1913. évi XXXV. tv. (1913 07.29) 1914./1918. I. világháború 1918.05.07

Bukaresti béke: Dobrudzsa Bulgáriához, Magyarország kap egy határzónát

1918.10.06. A zágrábi nemzeti tanács megalapítása 1918.10.20. A Cseh Köztársaság kikiáltása Prágában 1918.11.03. Padovai fegyverszüneti egyezmény: a Monarchiának vissza kell vonni csapatait az 1914-es határokhoz. 1918.11.10. I. Károly császár lemondása 1918.11.12. Az Osztrák Köztársaság kikiáltása Bécsben 1918.11.13. Belgrádi fegyverszüneti egyezmény: demarkációs vonalak 1918.11.13. Karl IV. Eckartsaui nyilatkozata: lemond a magyar állami ügyekben való részvételről, de nem a trónról. 1918.11.16. A Magyar Népköztársaság kikiáltása 1918.11.21. (Német)-Ausztria elválik a monarchia többi részétől: a Monarchia feloszlatása 1918.11.22. A Lengyel Köztársaság kikiáltása 1918.12.01. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalapítása Belgrádban. Államai: Szerbia, Horvát-Szlavónia, Szlovénia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina. (Macedónia Szerbia része) Tartományok: Vajdaság, Koszovó, Dalmácia (később Horvátországhoz). 1919.03.21. Magyar Tanácsköztársaság / Állandó harcok, területe nagyon 1919.08.31. instabil 1919.06.16. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Kassán

46

1919.07.01. Pozsonyi fegyverszünet: Magyarország és Csehszlovákia közt 1919.09.10. Saint-Germain-en-Laye-i béke: - Dél-Tirol, Görz, Trieszt Olaszországhoz; - Kraina, Dalmácia az S.H.S. királysághoz: - Bukovina Romániához, - Ausztria megkapja Nyugat-Magyarországot 1920.02.27. 1920.évi I. tv: Az államfő kérdésének végérvényes megoldásáig kormányzó választás. (1920.03.01 Horthy Miklós altengernagy megválasztása 1920.06.04. Békekötés a „Petit Trianon“-ban: - Nyugat-Magyarország Ausztriához, - Felső-Magyarország Csehszlovákiához, - Erdély és Kelet-Bánát Romániához, - Dél-Magyarország, Nyugat-Bánát és Horvátország a S.H.S, Királysághoz - Árva részei Lengyelországhoz 1920.10.10. Népszavazás: Karintia nagy része osztrák marad 1920.11.12. Rapalloi szerződés: - Dalmácia Jugoszláviához, - Isztria Olaszországhoz, - Fiume szabad város 1921

A cs. kir. Szilézia felosztása az Olsa folyó mentén

1921.10.04. A Lajtabánság kikiáltása / Felsőőr 1921.10.11- Velencei szerződés: Népszavazás Sopronban és környékén / 13.

lásd: 1921.12.14.-16

1921.10.20- IV. Károly második puccskísérlete.136 24. 1921.11.06

1921.

évi

XLVII.

tv.:

A

Habsburg-ház

detronizációja

(1946.08.01-ig "Király nélküli királyság")

136

A világ első repülőgép eltérítése!

47

1921.12.14- Népszavazás Sopronban: A város és közvetlen környéke Ma16

gyarországon marad.

1923

Liechtenstein kilép az Ausztriával alkotott vámunióból.

(B): A II. világháború végéig:

1929.01.05.

YU

Puccs: Az 1921. évi alkotmányt I. Sándor király hatályon kívül helyezi, és feloszlatja a parlamentet.

1929.10.03.

YU

1938.03.13.

A/D

1938.09.29-

Szudéta-területet PL / CS Lengyelország megszállja a Teschen-től délre az

03. 1938.11.02. 1939.03.14.

Anschluß: Ausztria csatlakozik Németországhoz

CS / D Müncheni Konferencia Németország megszállja a

30. 1938.10.02-

S.H.S. új neve: Jugoszlávia

Olsa vidéket. CS / H I. Bécsi döntés: Dél-Szlovákia Magyarországhoz CS /

A Szlovák Köztársaság kikiáltása

SK 1939.03.15.

CS / D Németország megszállja Cseh- és Morvaországot

1939.03.16.

SK / H Magyarország megszállja Kárpátalját II. Világháború

1939.09.01. 1945.09.02. 1939.09.0117.

PL /D / Lengyelország megszállása: SU

- Szovjetunióhoz: Kelet-Lengyelország, - Harmadik Birodalomhoz: Nyugat-Lengyelország, / Teschen-vidék Szilézia része

1940.06.27.

RO/ SU Besszarábia, Észak-Bukovina a Szovjetunióhoz

1940.08.30.

RO / H II. Bécsi döntés: Észak-Erdély Magyarországhoz

1941.04.06.

D / YU Német támadás Jugoszlávia ellen

1941.04.10.

CRO

A Független Horvátország kikiáltása (Horvátország, Hercegovina-Bosznia)

48

1941.04.11.

H /YU

Magyarország megszállja Bácskát, a Baranya háromszöget és a Mura-vidéket

1941.04.2022.

YU / D / Bécsi konferencia: ex-Jugoszlávia felosztása: I/H

- Szerbia katonai kormányzat alatt / német befolyás - Szlovénia részei / Dél-Stájerország, Kraina / a Harmadik Birodalomhoz (Steiergau), - Dalmácia, Montenegró és Ljubljana környéke Olaszországhoz - Horvátország önálló / Lásd: 1941.04.10.

1942.06.19.

H

1942. évi VIII. tv.: A zsidóság degradálása „elismert felekezetté.“ (1895-1942: "Bevett felekezet")

1945.02.04.11.

USA

Jaltai Konferencia: Döntés Európa jövőjéről

GB SU

1945.02.06.

RO

Nemzetiségi alkotmány

1945.03.13.

RO

A román közigazgatás újbóli bevezetése ÉszakErdélyben

1945.03.17.

H

A 100 kataszteri hold feletti egyházi javak államosítása

1945.04.05.

CS

Kassai proklamáció: a csehek és szlovákok egyenrangúak, a magyarok és németek elvesztik állampolgárságukat

1945.05.08.

D

A második világháború vége Európában

49

1.4. Terminológiai problémák A római137 katolikus egyházjogi nyelv rendelkezik egy nagy előnnyel: mert a struktúrák az egész világon megközelítőleg azonosak, kötelezően kialakult egy univerzális terminológia.138 (Ez megfordítva is igaz, mert egységes a terminológia, alakul majdnem egységesen a szervezet.) Természetes, hogy könnyen találhatunk eltéréseket az egyes részegyházak között, 139 ezek azonban ebből az összegyházjogi nyelvből egyszerűen megmagyarázhatóak vagy levezethetőek. Abszolút helyzetben ma is a latin szöveg van, a fordítások csak magyarázó vagy értelmező szövegeknek nevezhetőek.140 Az evangélikus egyházjogi nyelv egészen más fejlődést mutat: egyrészről – és nem csak az adott időszakban! – egyik nyelv sem működött, mint „irányadó egyházjogi nyelv”, sem a latin, sem a német. Másfelől az államegyházjogi helyzet rendkívül eltérő volt. A belső szervezeti hagyományok a legkülönbözőbb fejődéseken mentek keresztül.

1.4.1. Nyelvileg Az időszak elején a latin volt a törvénykezés nyelve a birodalomban. Csak II. József tette meg az első változásokat ezen a téren, 141 amelyek azon-

137

CIC a "latin egyház" kifejezéssel él, amiben a római rítus képviselői mellett mindazok beleér-

tendőek, akik az ambrózián vagy mozarab rítusokhoz tartoznak. (CIC 1983., 1.kánon) 138

A törvénykönyv 3 szintet ismer a szabályok érvényességével kapcsolatban:

-

lex universialis, (általánosan érvényes)

-

lex particularis, (egy adott földrajzi területen érvényes)

-

lex specialis (egy konkrét embercsoportra érvényes)

139

pl.: az esztergom-budapesti érsek prímási jogai

140

Bevezetés a kódexbe (CIC, p. 26): "Normae de Latino textu Codis Iuris Canonici tuende

eodemque alias in liguas convertendo" (in: L'Osservatore Romano, 29.01.1983.) 141

Udvari dekrétum, 1784. május 11.: a hivatalos nyelv a német az egész birodalomban

50

ban rövid életűek voltak.142 1836-ban V. Ferdinánd az 1832.-36.-évi országgyűlés főtörvényében a Magyar Királyság számára a magyar nyelvet nyilvánította törvénykezési nyelvnek. A kis kiegyezés biztosította Horvátországban a saját nyelv használatát a katonaság és a vasút kivételével. Galícia számára viszonylag későn, 1879-ban adatott az autonómia – és ennek keretében a lengyel, mint hivatali nyelv-, és egy évvel később (1880) ismerték el a csehet, mint a némettel egyenrangú nyelvet Cseh- és Morvaországban.143 Az evangélikus egyházjogi nyelvfejlődés szempontjából fordulópontnak nevezhető a XIX. század közepe: ettől az időponttól kezdve jelennek meg a belső egyházi törvények és rendelkezések a birodalom mindkét felébe németül, illetve németül és magyarul. A szláv nyelvek az előző század elejéig csak mellékes szerepet játszottak: csak az első világháború után jelentek meg az első eredeti, tehát nem fordított jogszövegek a nyugati szláv nyelveken: lengyelül, szlovákul és csehül. A déli szláv nyelvek egy része (szlovén, horvát), valamint az olasz csak a második világháború óta nevezhető evangélikus144 egyházjogi nyelvnek.145

146

Ritka eset volt, ha egy törvénykönyv több nyelven, eleve párhu-

zamos kiadásban jelent meg.147

142

148

Még ritkábbak a tudományos, kutatási cél-

II. Lipót udvari dekrétuma (1790. április 20.): ismét a latin a hivatalos ügyek nyelve Magyaror-

szágon 143

Érdekes módon Szilézia nem kapott második nyelvet.

144

Katolikus egyházjogi nyelvként már egy nemzedékkel előbb nevezhetőek.

145

A román és a szerb szempontunk szerint csak „államegyházjogi“ vagy „kvázi evangélikus jogi

nyelvek“ mert az állammal történt tárgyalásokhoz szükséges volt ugyan a hivatalos fordítása a belső egyházi szövegeknek, ezek azonban a belső egyházi jogügyletekben ténylegesen nem szerepeltek. 146

Az olasz az Olaszországi Evangélikus egyházon belül még mindig másodrangú, helyi definí-

ció szerint „másfeledik nyelv.“ 147

A magyar egyházi alkotmány (1893) a magyar mellett megjelent magyar-német, illetve ma-

gyar-szlovák kétnyelvű kiadásokban is, valamint a Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház alkotmánya (1920) németül, és magyarul. 148

Az egyházi alkotmány magyar-német kiadásában több ponttalanság is van a két szöveg közt:

A magyar "lelkésztanító" kifejezés – egy olyan ordinált lelkész, aki egy kis, szegény gyülekezetben, egy időben mindkét feladatot ellátta -, német megfelelőjeként a "Levith" szerepel, holott akkoriban a lévita-tanító az igehirdetésre feljogosított tanító volt. (Ezt a szerepet a későbbi ju-

51

ból elkészített fordítások, amelyek publikálásra általában nem kerültek. A fordítás: ferdítés – tartja a magyar köznyelvvel, lehet hogy túlozva, de nem minden alap nélkül. A jogszövegek fordításánál is nemkívánatos mennyiségben találunk olyan kifejezéseket, amelyek egyrészt az akkor még alulfejlett szaknyelvezetben gyökereznek, másrészt azt az elvet követik, hogy „mindenkép másképp fejezzük ki magunkat, mint azt a szomszéd teszi“. Ez természetesen nem kizárólag csak a protestáns egyházjogra igaz, elegendő, ha a jog más területeire is kitekintünk. Karakteres megnyilvánulás ennek a tendenciának, amely a mindennapok életét általában nem gyorsítja fel vagy könnyíti meg -, ha azokra a hatalmas eltérésekre utalunk, amik az osztrák, a német szövetségi és a svájci hivatalos nyelvezeteket jellemzik. A kérdés még komplikáltabb, ha a politikai (ideológiai) nyelvhatások is érezhetők. A három előző példa kiegészíthető még a félmúlt két hivatalos nyelvével: a harmadik birodalom, és a német népi demokratikusnak nevezett állam kifejezésrend-szerével. A képet – természetesen csak a teljeség igénye miatt – tovább kuszálhatjuk, ha a hivatalos német helyi változatait Liechtenstein, Luxemburg vagy Kelet-Belgium területéről a képbe emeljük. Olaszországban Dél-Tirol nagyfokú autonómiával rendelkezik nyelvileg is, természetesen a saját hivatali nyelvével. Kevésbé közismert, hogy a 13 nemzetiségi nyelven (így németül is) Magyarországon kiadták az alkotmányt, a kisebbségi törvényt vagy a választójogit – ennek is megvan a saját, sajnos nem konzekvensen használt szókészlete. Az egyházjogi nyelvezetek a vizsgált térségben hasonló keretek közt fejlődtek: mindenáron egy, az adott egyházra jellemző terminológia kifejlesztése volt a cél, tehát egy olyané a sem nem katolikus, sem nem református, de az adott egyház sajátosságait jól jellemzik. Azokat a gyökereket, amelyek ezen a téren egységre vagy közösségre utaltak, tudatosan vágták el, az önállóság és függetlenség extra kihangsúlyozására. Ezek a szempontok sokkal több politikai (ideológiai) érvet hoztak játékba, mint teológiait. Egy egészen más kérdés kerül elő a helyiségnevek kapcsán. A települések nagy része ugyanazon nyelven is több névvel rendelkezett a történelem

goszláviai német egyházjog prédikátorként említi.)

52

folyamán. Politikai okból városokat ünnepélyesen átneveztek, majd - néha egész gyorsan - még nagyobb pompával - vagy egész csendben ismételten meg – esetleg csak visszaváltoztatták.149 A régióban szinte minden településnek volt, vagy van neve két vagy akár több nyelven is. Melyiket használjuk? A latint, tehát a kezdeti időszak hivatalos nyelvének megfelelőt? A németet, mint a monarchia egészén, később nagyobb részén használtat? A magyart, 150 mint a monarchia másik felének hivatalos neveit? Vagy a szlovákot, csehet, románt, lengyelt, horvátot, olaszt, mint a ma alkalmazott hivatalos neveket? Abszolút semleges lenne ebben az esetben a latin - lehetőleg az újlatin, és nem a római kori – használata, ezek azonban ma egy egészen szűk történész körben ismertek. Elméletileg lehetséges lenne mindig minden névformát használni, de akkor egy teljesen politikamentes, semleges tőmondat is nagyjából így nézne ki: „Wien, Bécs, Dunaj, Vienna, Viedeň, Viena, Videň, Beč, Wiedeň, Vindobona151főváros.” Magától értődően a munka ilyen formában teljesen lehetetlen lenne. 152 Ezért magyar név hiányában egyrészt a monarchiában használt névformákat, másrészt a későbbi szakaszban a mai (zárójelben az akkor) érvényes névformákat említem. Sajátos problémát okoz, hogy az egyházi névhasználat több esetben jelentősen eltér az államitól. Egy egészen más kérdés a helyesírás kérdése. Nagyon sok – főleg fordított – törvényszöveg magas nyomdahiba számmal jelent meg. Jogdogmatikailag ez a hatályos törvényszöveg. Gyakorlatilag nagyon ritkán korrigálták ezeket a - tartalmilag általában nem zavaró - hibákat törvénymódosítással. Nehézség a szláv különleges betűk átírása latin betűkre. Melyik nyelv átírási szabálya a mérvadó? 149

Brassó románul Brasov, egy időben "Orasul Stalin" (Sztálinváros), ma ismét Brasov. Magyar-

országon az „újváros“ megoldás vált szokássá: Dunapentele – Sztálinváros- Dunaújváros, illetve Tiszaszederkény- Leninváros- Tiszaújváros sorozataiban. 150

Ez sem lenne teljesen egyszerű: ki ismeri ma már az egykori államhatáron kívül, a mai oszt-

rák terülteken fekvő települések középkori magyar nevét? (pl. Fölöstöm = Fürstenfeld) 151

Sorrendben: szlovén, olasz, szlovák, román, cseh, horvát (szerb ugyanaz, de cirill betűkkel),

lengyel és új-latin. 152

Nem beszélve a diplomáciai vagy protokoll-kérdésről a nevek sorrendjét illetően.

53

Az idők során a német helyesírás többször változott, küzdöttek egymással a divatok. (ßss sz; äae, oeö, stb.) A probléma másutt is ismert: a magyar helyesírás is több szabálymódosításon ment keresztül. (Versecz vagy Versec?). (ts = cs, cz =c)

54

1.4.2. Jogilag A jogi kifejezések eltéréseit keresnünk sem kell, rögtön ezekbe akadunk. Az azonos szavak jelentés tartalma gyökeresen eltérő lehet. Ezt most két példa szemlélteti: A „senior“ kifejezést a következő helyeken így értik (értették): - Magyarország: 1, esperes régi neve (lehet püspök-helyettes is), 2, kollégiumi diákvezető (Szlovákia, Erdély) - Ausztria: A kerületi presbitérium lelkész tagja – a szuperintendens-helyettese is lehet -, egy régiót képvisel, abban adminisztratív feladatokat lát el. - Szlovénia: egy időben az (egyházmegye méretű) egyház lelkészi vezetőjének címe (Horvátország) - Bajorország: esperes-helyettes - Hamburg: püspök-helyettes, - Eutin, Lübeck: az egyház lelkészi vezetője (püspök) A “Kirchenrat” (magyarul egyaránt lehet „egyháztanács“ és “egyháztanácsos” is!) kifejezés vizsgálata még mérhetőbb eltéréséket mutat: - Magyarország:153 presbitérium, a „községi tanács“ mintájára; - Bajorország: lelkésznek adható kitüntető cím, megszűnőben - EKD/VELKD: egyház-igazgatási tisztségviselő, nem ordinációhoz kötött megszólítás (Ausztria) - Csehország/Morvaország/Szilézia: esperes (hasonlóan a szlovákiai németnyelvű egyházhoz) Sajátos keveredést okoz, az a tény, miszerint az evangélikus egyházjogi kifejezések rendkívül relativizálhatóak: némelyik több szinten is használható, egészen eltérő tartalommal. A szuperintendens, mint az „episkopos” tükörfordítása állhat püspök értelemben, de jelenthet regionális püspököt, vagy akár esperest is. A prépost hol magasabb ennél, hol alacsonyabb. 153

1966. évi törvénykönyv szóhasználata

55

Az a lépés, hogy kevéssel az ezredforduló előtt a lengyelek az esperesek helyére püspököt tettek, egyházpolitikailag, vagy taktikailag igazolható, de az átláthatóság – átjárhatóság kérdésében nem visz előbbre. Ezek, az önkényesen kiragadott példák is jól szemléltetik, ma milyen ellentmondásos a helyzet. A katolikushoz hasonló egységes evangélikus terminológia megvalósítását akadályozza az a tény, hogy a szervezeti eltérések markánsak, az államegyházjogi helyzetek különbözőek, és igazából igény vagy szükség sem jelentkezik az egységesítés irányában. Az államegyházi jogi különbségeket a következő felsorolás mutatja: a) államegyházak, amelyek a középkori egyházszervezetet megtartották, illetve továbbfejlesztették / Skandinávia154 b) későbbi alapítású államegyházak / Elzász c) quasi-államegyházak: tartományi egyházirányítás / a legtöbb német tartományi egyház 1918 előtt d) egyházak közvetlen állami befolyás nélkül / a demokrácia normál helyzete e) egyházak, amelyek az állam szempontjából másodrangúként soroltattak be / túlnyomórészt a nemzetiségi illetve a kisebbségi egyházak f) egyházak informális állami ellenőrzés alatt g) egyházak formális állami ellenőrzés alatt h) egyházak állami elismerés nélkül i) illegalitásban élő egyházak155

154

Az állam és egyház szétválasztása csak a XX. század végén történt a skandináv államokban

155

XX. században a Szovjetunióban élő evangélikus egy része ide sorolható.

56

1.4.3. Matematikai A. Sorrend (számszerűen): A különböző országokban ugyanannak az uralkodónak a sorszáma rendkívül eltérő lehet.156 Ez részben az eltérő államfejlődéssel, részben a Német-római Birodalom feloszlatásával magyarázható. Ausztria és a Német-római birodalom, illetve Ausztria és Magyarország (valamit Csehország) nem mindig ugyanabban az irányban mozogtak ebből a szempontból. 1734-1918 közt az uralkodók sorszáma a következők szerint alakult (egy kivételével mindegyik Habsburg volt, vagy beházasodott):

1711-1740 1742-1745 1740-1780 1745-1765 1765-1790

156

Német-római Osztrák tartomácsászár nyok 157 VI. Károly VI. Károly158 VII. Károly (Albrecht)159 Mária Terézia160 I. Ferenc István161 II. József II. József 162

Magyar király III. Károly

1711-1740

Mária Terézia

1740-1780

II. József 163

1780-1790

Ez gyakran előfordult, ha valaki egyszerre több trónon ült. A szájhagyomány szerint Orániai

Vilmos területfüggően volt alattvalói számára egyszerre I., II., III., IV., vagy V. Vilmos. 157

*Bécs, 1685.10.01. / +Bécs 1740.10.20. I. Lipót és Pfalz-Neuburgi Eleonóra második fia.

Eredetileg a spanyol trónra szánták, az örökösödési háború után, 1713-ban lemondott a spanyol trónról, cserébe megkapta Milánót, Nápolyt, Szardíniát és a mai Belgiumot. 158 159

Cseh királyként II. Károly. *Brüsszel, 1697.08.06. / +München, 1745.01.20. Maximilián II. Emánuel bajor választó-

fejedelem és Teréz Kunigunda (Sobieski János lengyel király lánya) fia, bajor választófejedelem 1726-1745, a legutolsó nem-Habsburg a császári trónon. 160

*Bécs, 1717.05.13./ +Bécs, 1780.11.29. VI. Károly és Braunschweig-Wolffenbütteli Erzsébet

Krisztina lánya, 16 gyermek anyja, cseh királynő, osztrák főhercegnő 161

*Nancy, 1708.12.08./ +Innsbruck, 1765.08.18. Lipót lotaringiai herceg és Orleáni Erzsébet

Charlotte fia, Mária Terézia férje, (részben közös nagyszülők!) 1740: társuralkodó Ausztriában. 162

*Bécs, 1741.03.13. Wien / +Bécs, 1790.02.20. I. Ferenc és Mária Terézia fia Apja halála után

hivatalosan társuralkodó, de anyja életében gyakorlatilag nem folyt be az államügyekbe a Habsburg birodalomban. 163

Koronázatlan, „Kalapos király“

57

1790-1792 II. Lipót 164 II. Lipót II. Lipót 1790-1792 1792-1806 II. Ferenc165 166 I. Ferenc 1792-1830 167 1804-1835 I. Ferenc 1835-1848 I. Ferdinánd 168 V. Ferdinánd 1830-1848 170 169 I. Ferenc József 1848-1916 I. Ferenc József 1867-1916 171 1916-1918 I. Károly IV. Károly 1916-1918 A kép természetesen még bonyolultabb lenne, ha minden ország uralkodó listáját figyelembe vennénk, de ezek jó néhány esetben el sem készültek. I. Ferenc József a kiegyezés után a következő listát használta címeiről:

172 173

lya,

164

174

"Isten kegyelméből Ausztria császára; Magyarország apostoli kirá-

Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia,

*Bécs, 1747.05.05. /+Bécs, 1792.03.01. I. Ferenc és Mária Terézia harmadik fia. Apja halála

után toszkán nagyherceg. 165

*Firenze, 1768.02.12./ +Bécs, 1835.13.02. II. Lipót és Bourbon Mária Ludovika fia. "Tiltako-

zásul a rajnai szövetség megalakulása miatt, 1806.08.06-án letette a német-római császári méltóságot, a Német-Római Birodalmat feloszlottnak nyilvánította, nehogy a császári cím Napóleonra átszálljon." / Klauser, Lexikon deutscher Herrscher und Fürstenhäuser 1982 S. 60. / 166

Cseh királyként: I. Ferenc.

167

1804.08.11. Osztrák császárrá kikiáltva.

168

*Bécs, 1793.04.19./ +Prága, 1875.06.29. I. Ferenc fia, lemondott a koronáról 1848.12.02.-án

Ferenc József javára. Ferdinánd, a jóságos (vagy: az együgyű) uralkodó feladatait testi és szellemi gyengesége miatt csak korlátozottan tudta ellátni. Cseh királyként V. Ferdinánd, a legutolsó megkoronázott cseh uralkodó. 169

*Bécs, 1830.08.18. / +Bécs, 1916.11.21. Ferenc Károly főherceg és Bajorországi fia. A csá-

szári címet nagybátyja, V. Ferdinánd lemondásakor, a szabadságharc alatt kapta meg. 170

1848-1849 szabadságharc, 1849-1867 alkotmány nélkül

171

*Persenburg/Nö. 1887.08.17./ + Quinta do Monte /Madeira/ Spanyolország, 1922.04.01. Ottó

főherceg és Mária Jozefa fia. Nagybátya (Ferenc Ferdinánd) halála után lett trónörökös. Lemondott az állami ügyekben való részvételről 1918.11.11. Ausztria, és 1918.11.13. Magyarország számára. Mivel a trónról nem mondott le, el kellett hagynia Ausztriát 1919.03.24-én. Többször megkísérelte a magyar trón visszaszerzését, ezért száműzték Madeira szigetére. 172

Teljes cím lista sohasem készült, el, hasonlóan az úgynevezett nagy-címerrel, mindkettőhöz

ugyanarra az adatbázisa lett volna szükség. A felsoroltakból néhány csak cím volt, mindenfajta reális felségjog nélkül. 173

A rangaláhúzások tőlem. A felsorolásban az „és” nem mindig történelmi okból szerepel.

174

Az "apostoli" néha kimarad.

58

Galícia, Ladoméria és Illíria, Jeruzsálem 175 stb. királya; Ausztria főhercege; Toscana és Krakkó nagyhercege; Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Kraina és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Párma, Piacenza és Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára hercege;176 Habsburg és Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja;177 Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és vend Őrgrófság ura; a szerb vajdaság nagyvajdája; etc. etc." B. Statisztikailag: a különböző módon értelmezett egyenlőségi elv értelmében sokan próbáltak olyan szervezeteket megalkotni, amelyek egységei megközelítőleg egyenlők egymással. Ez természetesen teljesen soha sem lehetséges, hiszen többféle nézőpontból közelíthető a kérdés, amelyekre azonban nem lehet egyszerre jó választ adni: a. – Azonos nagyságú terület(km2): ez a területi megoldás a Monarchia egyházaiban sohasem került alkalmazásra, tán még a polgári vagy ez egyenruhás rendszerekben sem merült fel komolyan a lehetősége. b. – Azonos számú gyülekezet: Magyarországon az 1891-94. évi zsinat után, a közigazgatás átszervezésével kerületi szinten178 egy majdnem kiegyenlített helyzet állt elő, amely azonban csak rövid ideig (25 év) funkcionált. c. – Azonos számú lelkészi állás (b és c nem ugyanaz!) : A b. pontban szereplő megoldáshoz képest ez a szempont már nagyobb egyenlőtlenségeket okoz, amely azzal megmagyarázható, hogy a nagyobb gyülekezetek, amelyeknek 2 vagy több lelkészi állásuk volt, természetszerűleg nem

175

II. András XIII. századi keresztes hadjárata óta szerepel az uralkodói címek közt.

176

A hercegi címek felsorolása általában két csoportban történt.

177

Dettó

178

Bánya: 159, Dunáninnen: 165, Dunántúl: 160, Tisza: 173. Különbség csak 8 %! (A missziói

körök nélkül, mert ezek egy része csak a tervezés szintjéig jutott el.) Egyházmegyei szinten a határértékek: 2 / 40!

59

egyenletesen voltak elosztva a kerületek és a megyék közt.179 d. – Azonos számú alárendelt egység: Magyarországon az első világháború előtt ebből a szempontból majdnem tökéletes volt a helyzet: a kerületeknek 10 egyházmegyéje volt, a Dunáninnenit kivéve, amelynek 9. 1952 után mindkét kerületnek 8 egyházmegyéje volt. Ez a megoldás előnyös, olyan esetekben, amelyek a delegációs elvet részesítik előnyben. e. – Azonos számú állami igazgatási egység: Az 1952-ben végrehajtott magyarországi evangélikus szerkezetátalakítás egyik alapelve volt, hogy egy egyházmegyét egy megyéből szervezzenek meg, vagy 2 megye alkosson egy esperességet, esetleg egy megye területét osszák 2 esperességre. Egyetlen egy gyülekezet jelentett kivételt (Nagybörzsöny), hogy az Északi Kerület föld-rajzilag folytonos legyen. Az Osztrák Evangélikus Egyház szervezete elméletileg a szövetségi államokat követi, de csak Felső-Ausztria, illetve az evangélikus szempontból teljesen lényegtelen Voralberg teljesítik maximálisan ezt a kritériumot.180 f. – Azonos számú gyülekezeti tag: Életidegen, elméleti megoldás, sehol nem alkalmazták, csak a statisztikai lehetőségek teljes felsorolása miatt kerül említésre.

179

Lelkészi állások a fenti gyülekezet számokhoz (Gyülekezeti, missziói lelkészek és a rendsze-

resített segédlelkészi helyek): Bánya: 217, Dunáninnen: 184, Dunántúl: 187, Tisza: 187. A különbség már 18%! Az állandó káplánhelyek nélkül: Bánya: 190, Dunáninnen: 172, Dunántúl: 171, Tisza: 176. A különbség így 10 %. 180

Alsó-Ausztria északkeleti részei a bécsi egyházkerülethez tartoznak; a stájer kerület egy

filiája (Rastatt) Salzburg tartományban van, egy másik (Rudersdorf) Burgenlandban; Kelet-Tirol a karintiai kerület része; Mariazell és vidéke (Stájerország) Alsó-Ausztriához tartozik.

60

2. Struktúrák 1918 előtt A későbbi kettős monarchiában élő egyházak számára a keletkezési időszak, a szerveződés kora – Erdély és Szilézia kivételével - elválaszthatatlan a Habsburgoktól. Ebben a fejezetcsoportban az összefüggések biztosítása végett, a keletkezéstől nagyon vázlatosan ismertetem az egyházak fejlődését a vizsgált szakaszig, majd részletesen az államszervezet fennállásának végéig.

2.1. Ágostai Hitvallás Evangélikus Egyház Ausztriában A későbbi monarchia másik része, a vizsgált időszakban sokkal kevésbé volt stabil, mint a magyar korona országaiként emlegetett terület. A Habsburgok fennhatósága alá tartozó terület folyamatosan változó méretű volt. A NémetRómai Császárság181 belső reformja – az 1495. augusztus 7-én a wormsi birodalmi gyűlésen elfogadott „Ewiger Landfriede” – alapján a reformáció kezdetéig kialakult 10 birodalmi körzet.182 Sajátos okok miatt nem került be egyik körzetbe sem Csehország,183 Szilézia, Lausitz és Morvaország; ugyancsak kimaradt a

181

A XV. század eleje óta használt saját megnevezése szerint: „Das Heiliges Römisches Reich

Deutscher Nation” (Voltaire megjegyzése szerint ebből a szerkezetből valójában egy szó sem volt igaz). 182

Időrendben:

- Bajor -

- Sváb

-

- Felsőrajnai

-

- (Alsórajnai) Vesztfáliai

-

- Frank

-

- Alsószász

-

- Burgundiai

-

- Osztrák

-

- Felsőszász

-

- Rajnai választófejedelemségek (Kurrheinische). 183

Egyedüli választó fejedelemként maradt ki!

61

már meglévő svájci kantonszövetség, a birodalmi lovagrendek területe, az itáliai részek, valamint a témánk szempontjából irreveláns északi vidékek: Jever és Ditmarschen. Ebben a beosztásban Ausztriához (az osztrák körzethez) tartozott a XIX. századi területen kívül Tarasp,184 a Churi püspökség185 és „Vorderösterreich.”186A Bajor körzet része volt ugyanakkor a Salzburgi hercegérsekség. A Freisingi és a Regensburgi püspökségek ekkori területeiből is a későbbi Ausztriához tartoztak egyes részek. A reformáció idején a lutheri iratok mindenütt gyorsan terjedtek, így volt ez az akkori Habsburg-birodalom különböző államaiban is.187 Nagyon korán, már 1519-ben 15 lutheri iratot adott ki utánnyomásként 188 a bécsi nyomdász, Johann Singriener.189 A század első harmadában a mai Ausztria terültén nagyon sok evangélikus érzelmű ember élt, különösen a nemesség és a polgárság soraiban, bármiféle egyházi szervezet kialakulása nélkül. A szervezett egyház azonban csak a század második felében jött létre, virágkorát az 1570 utáni évtizedre érte el. Egységes szabályozás nem alakult ki, a tartományok eltérő módon fejlődtek. Az elképzelések szerint tartományonként létre jött volna egy konzisztórium, mint hatóság és egyházi bíróság, egyegy szuperintendens vezetésével. Alsó-Ausztriában190 a szabályt191 kidolgozták ugyan, de a posztot nem töltötték be, Grácban 1584-ig Jeremias 184

Ma Svájc, a Graubündeni kanton része, katolikus sziget egy masszív református tömbben.

185

1544-ig a Sváb kerületben szerepelt. Graubünden nagy részén kívül idetartozott még több, a

mai Olaszországban található tiroli, illetve lombardiai terület is 186

A mai Voralberg (akkori néven „Oberamt Bregenz”) mellett idetartoztak kisebb nagyobb, nem

összefüggő vidékek, Breisgau (Freiburg) és több „Oberamt” Altdorf. Günzburg, Offenburg, Rottenburg, Stotach és Tettnang, valamint Konstanz városa. Ma ezek a terültek BadenWürttenberg és Bajorország részeit képezik. 187

Tirol, és az akkor még egyházi birtok Salzburg, saját fejlődési pályán mozogtak.

188

A szerzői jog intézménye még nem létezett, tehát nem kellett szerzői engedély az ilyen tevé-

kenységhez. 189

Reingrabner: Protestanten in Österreich p.15 (Reingrabner hol a Johann, hol a Hans ke-

resztnévformával említi a nyomdászt!) 190

A tartományok megnevezését a mai terminologia alapján használva, akkor „Österreich nied

der Enns”, illetve „Österreich ob der Enns” – utóbbiból származik a magyar Óperencia kifejezés . 191

Eleje egyházjog, vége agenda.

62

Homberger töltette be a posztót, időnként az „inspektor ecclesiae” megnevezést használva, Krajna és Karintia vitatta illetékességét. Miután politikai, teológiai és egyéb viták miatt a szervezet nem állt fel, a nemesi rendek bevezették – ameddig lehetséges volt – a „Landhausprediger”192-rendszert (kb. tartományi kormányzati lelkész). Ezekben a székekben az ausztriai reformáció valóban jelentős neveit találjuk: Mr.193 Josua Opitz (Bécs), Georg Khuen (Grác, később Linz). Ahol ez már nem volt lehetséges, a rendek „Ministerio” néven próbálták a rendszert fenntartani. A Konkordia-könyv aláírattatása a lelkészekkel 1580-ban – részben a nemesség ellenében – jelzi a papság nagy számát. Ebben az évben a végezte Alsó-Ausz-triában a rostocki professzor, Lucas Bac[k]meister194 látogató körútját, amelynek 5 állomására 230 prédikátor érkezett, beszámolva gyülekezet helyzetéről, a patrónusokkal kapcsolatos feszültségekről. A mai osztrák területen hosszabb-rövidebb ideig működött evangélikus igehirdetők számát Reingrabner195 2.000 körülire tartja. Rudolf császár – spanyolországi neveltetésének megfelelően – neki látott a katolikus egyház újraszervezésének. 1578-ban elűzte Opitz lelkészt, aki az iskolát először átmentette Horn városába. Ezzel egy időben leváltotta Christopf Huetstockert, Bécs mindmáig egyetlen evangélikus polgármesterét, majd elbocsátotta az evangélikus hivatalnokokat. A tartományokban – egyelőre nem akarva az adott garanciákkal szembe menni -, a városi előjogokat nyirbálta meg, elvonva a szabad papválasztás jogát. Az 1597-99 közti parasztlázadás – amelyben evangélikus parasztok álltak szemben evangélikus földesuraikkal –, kiváló lehetőséget adott az udvarnak pozíciói megerősítésére, a városok egyenkénti katolizálására. Ebben a jezsuiták szerepe kimagaslott, az érveknek katonai erővel adtak súlyt. Kiutasították az evangélikus papokat, tanítókat, a stájer területről nagy részük Magyarországra érkezett – többek közt Johannes Kepler is. Több ezer evangélikus vándorolt ki Frankföldre vagy Magyarországra.

192

A fejedelmi, illetve közigazgatási jogban a „Has- und Hof” sajátos, jogállást jelent! A tartomá-

nyi parlament és kormányzat épülete a modern osztrák jogban mai is „Landhaus”. 193

A magiszter korabeli rövidítése

194

Nem azonos a költővel.

195

Protestanten in Österreich, p.73.

63

Az egyre jobban elboruló elméjű Rudolf császárt öccse, a törtető, de nem túl tehetséges196 Mátyás – a főurak támogatásával – csak Csehországban hagyta hatalomban. Ebben vitathatatlanul nagy szerepet játszott a Rudolf által „Generalreformator”-rá197 kinevezett Khesl bíboros is. Ez a személycsere FelsőAusztriában a protestantizmus felvirágzásához vezetett, Alsó-Ausztriában azonban semmilyen változás nem történt. Linzben ismét szuperintendens állt az evangélikusság élén, Daniel Hitzler személyében, akinek irodalmi és zenei működése is jelentős volt, ő adatta ki 1617-ben a felső-ausztriai agendát is. Keplerrel konfliktusba keveredett, mert nem engedte úrvacsorához. A harmincéves háború elején az osztrák rendek vallási jogaik védelmében szervezkedve szövetségre léptek a csehekkel, a fehérhegyi csatavesztés rájuk is kihatott. Néhány év alatt minden tartományban kiszorították az evangélikusokat a hatalomból, 1631 után – a hadsereget leszámítva – nem állhattak császári szolgálatba. A nemesek vagy áttértek, vagy száműzetésbe kellett menniük. Kevesek maradhattak meg evangélikusnak saját birtokukban. A vesztfáliai béke vallási jogokról szóló része nem vonatkozott a Habsburg területekre, csak az ott élő nemesekre. 1652-től kezdve indult Alsó-Ausztria egész területén a módszeres, személyes megtérítés. A statisztikák szerint több mint 20.000 ember volt ekkor még evangélikus, holott egy nemzedék óta itt nem léteztek már gyülekezetek, nem működtek lelkészek. Felső-Ausztriából tömegesen vándoroltak ki Frankföldre az emberek. Karintiában a felszínen nem volt érzékelhető az evangélikusság. Sok család maradt hű evangélikus hitéhez, látszatra asszimilálódtak198 csak. 1734-36 között 1200 személyt telepítettek át a pestis miatt meggyérült lakosságú Dél-Erdélybe, majd Mária Terézia alatt 175256 időszakában 1022 család (2664 fő) áttelepítése történt. A Salzburgi hercegérsekség területén viszonylag sokáig nagyobb szabadságot élveztek az evangélikusok – ennek gazdasági háttere is volt-, az ül-

196

Reingrabner előadása szerint ez az akkori Habsburgok átlagos szintje volt.

197

Szemszögünkből természetesen „Generalgegenreformator”.

198

Sokak tartottak a lakásban rózsafüzért vagy szenteltvizet is, a kor nézete szerint nem a bir-

toklás, hanem a használat kérdése volt a sorsdöntő. A posztillák és énekeskönyvek használata mellett lehetőség szerint felkeresték a bajor vagy a magyar templomokat.

64

döztetés 1684-ben kezdődött, a következő esztendőben 621 lakost száműztek, miközben gyermekeiket (majdnem 300) hátra kellett hagyniuk. A tetőpont 17291733 közt volt, több mint 20,000 személy került kiutasításra, részben Poroszország, részben Württemberg fogadta be őket, de még Amerikába is került közülük több száz. Csehországban a huszita hagyományokon létre jött gyülekezetek sajátos kölcsönhatásban álltak a reformációval, ez az egyetlen terület, ahonnan a német evangélikus énekeskönyvek – és rajtuk keresztül a többiek is -, jelentős számban vettek át énekeket. 1615-ben, Morvaországban Dietrichstein bíboros – Mátyás császár tudtával – kezdett templomrombolásba és iskolabezárásba. A két évvel később Csehországban is elkezdett hasonló offenzíva vezetett a 30 éves háború kitöréséhez, amelynek elején, 1620-ban a fehérhegyi csatavesztés hosszú időre megpecsételte az előreformátori és a reformátori tanok követőinek sorsát. Szilézia története bár hasonló, egyéni szálon fut: 1568. január 19-én adta ki Vencel Ádám herceg az egyházi rendet, amellyel a már nagy apja, II. Kázmér199 óta tartó reformáció hivatalosan is elismertté vált. Halála után özvegye, Katalin Szidónia 1584-ben adta ki a kiegészített változatot. Utána Vencel Ádám első házasságából származó azonos nevű fia, II. Vencel Ádám került a trónra, aki adósságait próbálta meg katolizálásával kiegyenlíteni. A herceg el akarta kobozni az evangélikus templomokat, de ezt csak ott tehette, ahol nem a nemesség birtokában voltak az épületek. Az utolsó hercegnő a Piasten dinasztiából a katolikus Erzsébet Lukrécia volt (1625-1653), aki nem volt evangélikus ellenes, de a Habsburg nyomásnak a harmincéves háború alatt már nem tudott ellenállni. A templomok bezáratása (1628), vagy az evangélikusok kizárása a céhekből (1629) jelzik ezt az irányt. Halála után hajtották végre azt a császári rendeletet, amely alapján 1654-ben 49 templomot és 1 kápolnát zártak be, és minden lelkészt elűztek. A ellenreformáció horrorisztikus megnyilvánulásai vol199

1477-1528. 20 évesen tette meg a cseh király (II. Ladislaus, 1471-1516, Magyarországon

uralkodott 1490-1516 közt, II. Ulászló néven) egész Szilézia helytartójává, később különleges előjogként megkapta a család a királyi jóváhagyás nélküli örökhagyás lehetőségét, mind férfi, mind női ágon a 4. fokig. Ilyen hiányában szál vissza a hercegség a cseh királyra.

65

tak többek között a karének tilalma, az evangélikusok nem házasodhattak,200 a gyanús könyveket nem lehetett olvasni, 1681 után a hercegség területét tilos volt elhagyni (Magyarország – Turóc megye – egynapi járóföldre volt!). 1670 után a jezsuiták is megjelentek, a helyiek tanúságtétele szerint börtönnel és házkutatással missziónáltak. Ekkor kellett elhagyni a vidéket a wittenbergi diákból lett Georgius Trzanowski lelkésznek, akit Magyarországon Tranovszky György néven ismerünk. Énekeskönyve nemcsak Magyarországon, de Sziléziában, Morvaországban és Csehországban is egészen a XX. századig használatban volt. A XVII.-XVIII. századfordulóján egymás ellen háborúzott 201 Európa. A húsz éves svéd király, XII. Károly, miután Dániát elfoglalta, az Oroszország elleni hadjárat során betört az osztrák fennhatóságú Sziléziába, és megszállta azt. Az Altrandstadti Konvencióban (1705) kiállt a sziléziai protestánsok jogaiért. Ezt I. József Bécsben kiegészítette 1709-ben. A konvenció mindenki számára engedélyezte a szabad magán vallásgyakorlatot; 202 Boroszló,203 Öls és Münsterberg városaiban valamennyi elvett templomot visszaadatta; a konzisztóriumot helyreállítatta Liegnitz-Brieg-Wohlau hercegség területén; tovább a visszajutatta a templom épületek nagy részét. 204 A vissza nem adottakért kárpótlásul engedélyezte 6 „kegyelmi templom205”építését. Alsó-Sziléziában206 5 épült: Sagan, Freystatt, Militsch, Landeshut, Hirschberg. 207 Felső-Sziléziában 1: Teschen. A városkában azonnal meg kezdték a munkát, több szakaszban vé-

200

Az eretnekség szaporodását megakadályozandó

201

Északi háború: 1700-1721, spanyol örökösödési háború 1705-1711, Rákóczi szabadságharc

1703-1711. Az osztrák csapatok Itáliában, Magyarországon, a Rajna-vidéken és Hollandiában voltak lekötve, a császár kényszerhelyzetben, a megsemmisítő verességet elkerülendő, pápai tiltakozás ellenére hagyta e konvenciókat jóvá. 202

Ezzel túllépett az augsburgi interim szabályozásán.

203

Breslau, Wroclaw

204

Összesen 148 templomot kaptak vissza az evangélikusok.

205

„Gnadenkirche”. Toronnyal és haranggal!

206

Niederschlesien

207

2 megsemmisült a II. világháborúban, a maradék 3 ma katolikus kézen van.

66

gül 40 év alatt készült el a Krisztus-templom.208 Amikor hétéves háborút lezáró Boroszlói különbéke következtében Szilézia nagy része Poroszországhoz került, Vladislav Kiedron tanulmánya szerint209 ez maradt az egyetlen – majdnem kész – evangélikus templom az osztrák területen.210 (Vitathatatlan, hogy az első világháború végéig itt működött a birodalom ezen felének egyetlen evangélikus középiskolája, a tanítóképző a közeli Bielitz-ben.) 1749-ben Mária Terézia megalapította Teschenben az evangélikusok (de facto az egyetlen működő gyülekezet!) részére a konzisztóriumot, az elcsatolt intézmény pótlására. A dolog „szépséghibája”, hogy részben a katolikus reformbizottság tagjait nevezte ki. 1772-ben Galícia, majd 1775-ben Bukovina211 került Habsburg kézbe. A né-met telepeseket idecsalogatandó, a császárnő a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot ígért, ennek során 1775-ben Lembergben alakult gyülekezet. Bukovinában – még a törökök alatt szerveződött Zalesczyki (Tarnopol mellett) 1759-ben. A birodalomban 1778. február 21-én egy újabb gyülekezet jöhetett létre: császári engedélyt kaptak a Triesztben élő evangélikusok (nagyrészt német állampolgárságú kereskedők) gyülekezet alapításra. Ezzel 6-ra szaporodott az osztrák fennhatóságú evangélikus gyülekezetek száma, de valamennyi a birodalom határvidéken élt, Asch független volt a tescheni konzisztóriumtól. Református gyülekezet a türelmi rendelet előtt nem volt. Sajátos helyzetben voltak azok a főurak, akik birodalmi jogokkal rendelkeztek: nekik szabad volt saját udvari papot tartani (Alsó-Ausztriában Ernstbrunn és Fridau váraiban működtek így kis gyülekezetek, a XIX. század közepéig.)212 Bécsben a követségi gyülekezetek nyilvánosak voltak, németül prédikál208

5.000 ülő-, és 3,000 állóhellyel.

209

500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers…/ Bassarak-Wirth: Luther und Luthertum… p 68.

210

Elfeledkezik Asch gyülekezetéről. Nem kizárt, hogy 1980 táján a Szudéta-kérdés még túlsá-

gosan eleven politikai ügy volt Csehszlovákiában, ezért nem említi. Ekkor még Velencében a reformáció kora óta működött evangélikus gyülekezet, a német kereskedő kolónia részéként. 211

1786-1849/53-ig Galíciával egyesítve

212

Néhány határ melletti falu frank vagy szász, esetleg porosz gyülekezetek része volt, itt töret-

len volt a gyülekezet élete.

67

tak a holland reformátusok éppen úgy, mint a svéd és a dán evangélikusok. Az alkalmakat sokan látogatták, az értelmiségből különösen. A Skót kapunál lévő temető egy része fenn volt tartva az evangélikusok részére, sőt evangélikus könyvkereskedések is voltak a városban.213 Amikor a gyülekezetek megalakulhattak, a követségi lelkészek lettek a parókusok, sőt a szuperintendensek is. 1777-ben Morvaországban 3 ex-jezsuita hamisított engedélylevelével próbálta a titkos protestánsokat felderíteni. 60 faluból több ezren jelentkeztek, mert nem voltak hajlandóak a rekatolizálásra, Mária Terézia ki akarta telepíteni őket. Ennek bekövetkezte esetén fia, József a társuralkodói pozícióról lemondással fenyegette meg, ezért állt el tervétől. Ebben a helyzetben adta ki uralkodásának elején II. József, 1781 során türelmi rendeleteit. Azonos tartalommal, a tartományok részére külön-külön: Ausztriai tartományok október 13., Magyarország október 25., Erdély november 8. A szöveg-variánsokat a 200. éves évforduló alkalmával, Peter. F. Barton öszszevetette.214 Nemcsak mindkét hitvallás szerinti protestánsok, hanem az ortodoxia számára is nagy előrelépés történt. Engedélyezi magán vallásgyakorlatként, az eddigi lehetőségek kisebbítése nélkül. 215 A katolikus egyház nyilvános gyakorlatát kiemeli például az udvaron emelt, nem-templom formájú templom épületek előírásával.216 100 család vagy 500 fő határ felett engedélyezi a gyülekezet alapítást, lelkészalkalmazást, iskola fenntartást, kiszélesíti a nem-katolikusok polgári jogait. E „közismert” tények mellett ki kell emelni, hogy lehetővé teszi más tartományok felkeresését a lelkészeknek, illetve a határon át istentiszteletre járást. 1785 végéig 107.454 személy regisztráltatta magát az osztrák területeken, majdnem a duplája annak, amire az udvar számított. Gyülekezet alapítási hullám indult el, amit az adminisztráció lassítani akart, helyenként több évbe telt, mire minden engedély kiadásra került. Felső–Ausztriában és Karintiában,

213

A krónikák szerint több evangélikus könyvkereskedés volt Bécsben ekkor, mint katolikus.

214

„Das” Toleranzpatent von 1781. in: Im Zeichen der Toleranz…

215

Szilézia, Magyarország vagy Erdély területén a szerzett jogok megmaradtak.

216

Ez városokban vagy nagyfalukban értelmezhető volt, szeres vagy szórt építésű településeken

kevésbé.

68

valamint Cseh- és Morvaországban számos gyülekezetet alapítottak. Természetesen azokban a tartományokban is, ahol eddig is nagyobb volt a mozgástér: Szilézia, Bukovina, Galícia, felpezsdült az egyházi élet. A hirtelen létre jövő, majdnem száz gyülekezet lelkészi ellátása komoly kihívást jelentett, részben német területről, részben Magyarországról érkeztek vállalkozó szellemű papok. Feszültséget generált, a gyülekezetek majdnem szabadegyházi, pietisztikus beállítottsága és a lelkészek egy részének felvilágosodást követő, liberális szemlélete. Ekkor terjedt el német nyelvterülten az ausztriai állásokról a 6x6x6 képlet (hatszor rosszabb körülmények közt, hatszor annyi munka, hatod akkora jövedelemért). Az egyházi ügyek irányítására – nagy részben centralista szemlélete miatt, kis részben azonban a protestáns elit hiánya miatt – az uralkodó a tescheni konzisztóriumot áthelyezte Bécsbe 1784. szeptember 20-i rendeletével, végrehajtva következő májusig. Bécsben megduplázta a két hitvallás szerint, egy katolikus elnökkel – a lelkészi tagok azonban nem költöztek át. 217 Feladatai a császári leirat szerint: a lelkész-jelöltek vizsgáztatása, ordináció, a lelkészek és a szuperintendensek életének felügyelete, a liturgia szabályozása, istentiszteletei és hittankönyvek jóváhagyása, egyházfegyelemi ügyek. Az egyházak szervezetét gyülekezet - esperesség218- szuperintendencia / kerület formában határozta meg, 1785. december 23-i rendeletével.219 Ezzel nagyjából követte nagyapja, III. Károly Magyarországon bevezetett képletét, országos testületet azonban nem hozott létre. Az alap különbség, hogy a magyarországi szervezet alulról építkezik220 (presbiteri elv, a zsinatok ekkor még korszakosan üléseznek csak), minden jog forrása a gyülekezet; az osztrák konzisztóriális: centrális, fentről delegálja a jogokat lefelé, a szuperintendense217

Közös elnök, egyházanként 2-2 lelkész és világi, valamint egy titkár. Gyakorlatban sohasem

volt minden poszt feltöltve. 218

Egyházmegye szót használni nem célszerű: területük gyakran egész tartomány volt. 10 gyü-

lekezetekként terveztek egy esperest, a kisebb szuperintendenciákban nem került bevezetésre. A nagyobbakban legfeljebb 15 gyülekezetet kellett felügyelnie, leszámítva a sziléziait, ahova több mint 20 tartozott. 219

„Instruction für die Superintendenten A.C. der Kirchengemeinden in den k.k. Erbländern”

220

Református hatásra alakult ki.

69

ket és az espereseket az állam nevezi ki. A konzisztórium lelkészi tagjai általában a kéznél lévő bécsi parókusok voltak. Az evangélikusok részére először 4 kerületet szerveztek: Bécs, FelsőAusztria, Csehország, Morvaország-Szilézia-Galícia; a reformátusoknak hármat;221 Bécs, Csehország, Morvaország. 1803-ban a hatalmas méretű, 3 tartományos kerületből 2 kisebbet szerveztek;222 Morvaország-Szilézia és Galícia(Bukovina) felosztással. Szilézia ettől kezdve törekedett az önálló kerületre, de ezt a Monarchiában nem érte el. Istentiszteleti nyelvileg sokszínű volt az egyház: az evangélikus kerületek közül Bécs és Felső-Ausztria teljesen német – leszámítva az egyetlen még kétnyelvű karintiai (vend-német) gyülekezetet, (Agoritschach); Csehország, Morvaország cseh és német; Szilézia lengyel, cseh, német; Galícia német, szórványosan lengyel; Bukovina német. A reformátusoknál Bécs német; Csehország, Morvaország cseh, a Galícia-Bukovinai kerület református esperessége többségében német, Bukovinában a csángó Andrásfalva magyar. Érdekes fejlemény volt a két hitvallás kérdése a cseh és morva területen. Megállapítható, hogy itt a németek evangélikusok, a reformátusok csehek voltak. Egyik megállapítás sem visszafordítható: voltak cseh evangélikus gyülekezetek is, ugyanakkor nem léteztek német reformátusok. Morvaországban a XIX. század elején több eredetileg cseh A.B. gyülekezetből lett H.B. A napóleoni háborúk során átmenetileg létrejött az Illír Királyság, amelyben maga Napóleon deklarálta a vallásfelekezetek egyenlőségét. Erről a szerzett jogról később nem sok szó esett. A türelmi rendelet ellenére Tirolban továbbra sem működhetett evangélikus gyülekezet, sőt 1837-ben innen száműztek utoljára Európából, vallási okok miatt embereket, 427 fő távozott. 1848. augusztus 3-11. között Bécsben a minisztérium engedélyével ülést tartottak az evangélikusság választott képviselői. Megfogalmazták kéréseiket az államhatalom felé. Többek közt ez vezetett oda, hogy a hátrányos pontokat a türelmi rendeletből feloldották, ezután már nem az akatolikus, hanem az ágos-

221

Ez végig így maradt.

70

tai hitvallású evangélikus forma volt az általános. Ettől kezdve az egyházfőtanács elnöke már kötelezően evangélikus volt, az evangélikus lelkészek már nem függtek a katolikusoktól. 1849. július 29. a két protestáns egyház párhuzamosan, mégis közösen dolgozta ki az egyházi alkotmány alapjait. Ez nem kapott császári megerősítést: Thun miniszter nem támogatta. Napra pontosan öt hónappal később, december 29-én ígéret született a minisztertanács részéről, a vallásszabadság és a szabad vallásgyakorlat kérdéséről, a megvalósulás még váratott magára. Máig kérdéses az osztrák történész társadalom számára, hogy az 1850. január 21-i, az egyes házasságok protestáns lelkész előtti megkötését engedélyező császári rendelet, a protestánsok támogatására, vagy a katolikus egyház megfékezésére jelent-e meg? Az 1851 utolsó napján megjelent császári pátens kimondja a törvényileg elismert vallási közösségek jogát a nyilvános vallásgyakorlathoz, és az önállósághoz, de ez a diktatórikus korban nem sokat ért. A magyarországi egyházi feszültségek és az abszolutizmusnak véget vető súlyos Észak-Itália verességek után, 1861. április 9-én jelent meg a Protestáns Pátens, amely a Türelmi rendelet korlátozásait223 feloldotta, lehetővé téve lépésről lépésre az induló egyházépítést.224 Ennek részeként jelent meg az ideiglenes egyházi rend. Utóbbi felhatalmazása alapján készítette el a zsinat 1864ben a törvénykönyvet, ami csak részleges császári jóváhagyást nyert. A törvénykönyv szerkezete: I

A helyi gyülekezet

II A körzeti gyülekezet

Általános meghatározások Általános meghatározások A lelkész Helyi testületek Presbitérium Közgyűlés és képviselőtestület Választásuk Általános meghatározások Az esperes A körzeti bizottság és közgyűlés

1-10 11-20 21-39 40-51 52-54 55-62 63-65 66-71 72-80

222

Az első két Galícia szuperintendens fiatalon, pár év szolgálat után belehalt a túlterhelésbe.

223

Gyülekezet alapítási létszámkorlát, torony, iskolafenntartás etc.

224

Az immár evangélikus vezetés alatt álló konzisztórium javaslatait meghatározó mértékben

fogadták el a törvény-előkészítésnél.

71

III A kerületi gyülekezet

Általános meghatározások A szuperintendens A kerületi bizottság és közgyűlés

IV Az összgyülekezet Az egyházfőtanács A közös zsinat és bizottságai V Iskola- és oktatási ügyek VI A gyülekezetek, körzetek és kerületek éves állami támogatásáról Záradék Függelék I. A közös zsinat ügyrendje Függelék II. Aktuális egyházszervezet

81-83 84-89 90-97 98 99-108 109-125 126-132 133-136

137 1-29

A szerkezet egyenetlensége az ideiglenes szabályzatra vezethető viszsza, amelyet, mint vörös fonalat követ. Rendkívül létszám- és költségtakarékos szervezetet épít fel: a közgyűlésekben az adott szintű felügyelő egyben gyülekezete világi képviselője is (értelemszerűen a helyettesek is). A bizottságok 5 fősek: esperes / szuperintendens, helyettes és póttag, felügyelő és póttag. Ha a kerület nincs körzetekre osztva, egy testület látja el mindkét feladatot. Engedi az állandó szuperintendensi székhelyek szervezését, de ilyenre nem került sor Az ideiglenes rend tervbe vette a Felső-Ausztriai kerület beolvasztását a bécsibe, mint körzetet. Ezt nem hajtották végre, sőt 2 körzetet alakítottak ki belőle. Alsó-Ausztria, Stájerország és Trieszt esperesség lett, Karintia kettéoszlott a többi kérelmet – 4. Galíciai, 2. Sziléziai körzet, önálló kerületek Karintiában, Morvaországban és Sziléziában elnapolták – mindörökre. 1864-ben Tirol tartományi ülése hozott egy olyan határozatot, miszerint területén evangélikus gyülekezet csak engedélyével alapítható. Ezt végül maga a császár íratta felül a birodalmi alkotmány módosításával. Ezzel majd 2 nemzedékkel a Ziller-völgyiek kitelepítése után, ismét megjelenhettek az evangélikusok Tirolban, rögtön 2 gyülekezetet alapítva.225 1869-ben Asch területe is csatlakozott, mert a császár megszüntette a patrónusi jogokat. Már az elfogadás és a császári megerősítés (1866. január 6.) után el225

Innsbruck, és az akkor előkelő üdülőhely Meran. Utóbbiban Bismarck személyesen támogat-

ta a templom építését.

72

kezdődött az alkotmány pontosítása és kiegészítése, de ezeket a református egyház követelései226 miatt a kormányzat elutasította. A zsinatok az alkotmányban előírtak szerint, 6 évenként üléseztek. (1871, 1877, 1883, 1889, 1895, 1901, 1907, 1913). Ezek közül a legjelentősebb az 1889 évi volt. 1890-ben, az első rendkívüli zsinat 137 §-ra bővítette az alkotmányt227 (eddig 109), szabályozta a leánygyülekezetek kérdését, a lelkész feladatait, és a választási eljárásokat. Megerősítette a közgyűléseket az egyházfőtanáccsal szemben. A nemzetiségi feszültség miatt az eddigi Csehországi kerület két esperességét (Kelet = cseh, Nyugat = német) kerület rangra emelte. Az eddigi javaslatokat a határmódosításokra továbbra sem támogatta. 1909-1913 között 3 körzetet szerveztek a Csehország-Nyugati kerületben. Ennek pontos időpontját eddig nem találtam meg. Az osztrák egyházi alkotmány alapvető eltérései a magyarhoz képest: 1) nincs hatalommegosztás, látványos a centralizmus 2) igazgatási unió működik a reformátusokkal228 (de nincs hitvallási unió) 3) az egyházfőtanács az állami egyházkormányzat229 elemének tekinthető 4) a zsinat-presbiteri szervezetben konzisztóriális vezető elem van 5) nagy a különbség a gyülekezet felnőtt tagsága és a választójoggal rendelkezők között 6) nem következetes az egyházszervezet (kimaradhat a körzet) Ebben az időszakban az egyháztagok és gyülekezetek számának robbanásszerű növekedése hatalmas kihívást jelentett az egyházvezetés számára. A jelenség magával hozta az amúgy is terhelt katolikus-protestáns viszony további romlását.

226

Külön református zsinat, a közös egyházfőtanács megszüntetése, vagy a református áthelye-

zése Prágába 227

Császári jóváhagyás 1891. december 9. „A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és

országok Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházának Alkotmánya.” 228

Különösen sajátos a Galícia ev. szuperintendens alátartozó ref. körzet felügyelete a ref. egy-

házfőtanács által 229

„Landesherrliches Kirchenregiment”

73

Fejlődés 1869 és 1913 között:

Kerület

Esperesség

Bécs AlsóAusztriai Stájer Dráváninneni Drávántúli Trieszti

Felső-Ausztriai Felső-vidéki Alsó-vidéki

Csehországi230 CsehországNyugat

Gyülekezet 1869 27 5 4 9 7 2 14 7 7 22 11

Tag Gy. Tag % gy % 1869 1913 1913 tag 48406 48 134748 177,8 306,2 24810 11 84741 220,0 341,6 5313 9151 8102 1030 15953 7233 8720 18972 8255

15 10 8 4 21 12 9 49 34

22651 11130 13124 3102 30106 17058 13048 68167 54315

10717

12 10 12 15

13922 32113 17280 13852 136,4 129,3

Eger Elba Iser

CsehországKelet Aschi Morva-Sziléziai

11

Brünni Zauchteli Sziléziai

Galicia-Bukovinai Nyugati Középső Keleti

Összes

3 16641 30 88460 4 4114 9 16327 17 68019 22 38037 7 7363 9 17404 6 13270 118 226469

375,0 111,1 114,3 200,0 150,0 171,4 128,6 227,7 309,1

426,3 121,6 162,0 301,2 188,7 235,8 149,6 359,3 658,0

3 29366 100,0 176,5 45 136290 150,0 154,1 9 10549 225,0 256,4 12 19008 133,3 116,4 24 106713 141,2 156,9 29 52540 131,8 138,1 7 7256 100,0 98,5 11 19586 122,2 112,6 11 25698 183,3 193,6 195 451217 165,3 199,2

A vizsgált időszakban az evangélikusság létszáma gyakorlatilag a duplájára nőtt, a gyülekezetszám növekedés ennél alacsonyabb, 65 % volt. A gyülekezetek és az egyháztagok száma különösen is megugrott Stájerországban, a tenger melletti részeken, Csehországban és Galícia keleti részén. Csak a Galícia nyugati esperességben csökkent a gyülekezeti tagok száma, ez a 1.5 %

230

Az időszakban a Csehországi kerület két részre osztódott: Nyugat (német), Kelet (Cseh). Az

áthúzott adatok az összesítettek, csak tájékoztatásul szolgálnak.

74

azonban nem szignifikáns. A gyülekezeti méretek az Alsó-Ausztriai esperességben, a Csehország-nyugati és az Aschi kerületben növekedtek jelentősen – azaz a magasan iparosodott, németnyelvű területeken -, ezzel szemben a szláv nyelvű körzetekben a gyülekezetméret növekedés kisebb volt, sőt helyenként az átlaglétszám csökkent, ami viszont a lelkipásztori ellátás lehetőségeit növelte. A birodalom össznépessége nem duplázódott meg idő-közben, tehát a növekedést nem a természetes szaporulat vagy a bevándorlás okozta, hanem az áttérések nagy száma is. Különösen a századforduló idején jelentett hatalmas kihívást az egyház számára a tömeges belépés, szó szerint a semmiből kellett épületeket előteremteni. Ez csak a német segélyszervezetek hathatós támogatásával volt lehetséges. A kerületek egymáshoz képest továbbra is aránytalanok voltak, Bécs utolérte Morva-Sziléziát - e kettő együtt továbbra is 60 %-t tett ki együtt, korábban 20/40, ekkorra már 30/30 arányban. Csehország-kelet kis, Asch közepes esperesség méretű volt. A belső aránytalanság sem csökkent, sőt növekedett: a Bécsi kerületben az Alsó-Ausztriai esperesség létszámaránya 50%-ról 60-ra nőtt, a Morva-Sziléziaiban a Sziléziai esperesség enyhe növekedéssel került fel 78 %-ra. Ez a két esperesség – az időszak végén - az egész egyház tagságának 40 %-t képviselte. Az evangélikusság százalékos aránya Sziléziában volt 10 felett (13,5), Karintiában 6,5. A többi tartományban a reformátusokkal együtt sem érte el az arány a 3-t. Kizárólag Morvaországban volt több református (1,65), mint evangélikus (1,18). A tartományi elosztás alapján a cseh korona országaiban (Cseh-, Morvaország és Szilézia)

231

élt az evangélikusság 51 %-a, a reformátusoknál ez az

arány még markánsabb, majdnem 85 % volt. Jelentős különbség Magyarországhoz képest, hogy a birodalom osztrák felén az evangélikus népesség nemcsak számban, de arányában is nőtt. Ennek szemléltetésére a robbanásszerűen fejlődő császárváros evangélikus lakossága aránynövekedése:

231

Sorrendben: 22,14; 6,99; 22,97 %

75

Év 1875 Arány (%) 8,6

1880 8,6

1885 10,1

1890 10,3

1895 10,0

1900 11,0

1905 11,3

A fejlődés nem töretlen, de egyértelmű.

76

2.1.1. Aschi Konzisztórium Asch városka a mai bajor, szász és cseh hármas határpont cseh oldalán fekszik, a névadó Ascha folyócska partján. Földrajzi szempontból a régiót („Ascher Ländchen”)232 3 hegység határolja: északkeletről az Érchegységhez tartozó Fichtelberg, és az Elstergebirge, északnyugatról a Frank-erdő,233 délről a Cseh-erdő. Textilipara és sörfőzdéje regionálisan volt jelentős, textilipari iskolája Monarchia szerte jó hírnévnek örvendet. Asch csak evangélikus szemszögből emelkedett ki a csehországi németnyelvű városkák halmazából. Bizonyíthatóan 1542-ben már a reformáció szellemében prédikáltak itt. A városban és közvetlen környékén uralkodó földesúri család - a von Zedwitz234a koraközépkor óta számtalan előjoggal rendelkezett. Ez tette lehetővé, hogy itt az evangélikusság minden korban, békében élhetett. Amikor a harminc éves háborúban, 1622-ben, Csehországban a protestánsok számára a tilalmi korszak kezdődött, Aschban ebben az esztendőben építettek templomot, toronnyal. 1628-ban a császári reformbizottság Eger városából ki akarta terjeszteni ténykedését ide is, de a Zedwitz família sajátos jogi helyzetére 235 tekintettel, 1641–től pap nélkül, de a gyülekezet fennmaradhatott, majd a Vesztfáliai Béke után ismét kaphattak lelkészt is. Abban a korszakban, amikor Csehországban tilos volt a protestáns vallásgyakorlat, akkor itt a lakosság 90 % felett volt evangélikus. Katolikus gyülekezetet 1709-ben alapított házi kápolnaként, Anton Joseph Christoph von Zedwitz, felesége számára. Amikor 1749-ben, Má-

232

A Monarchiában 1850-ben ehhez csatoltak számos katolikus települést, Hasslau környéké-

vel, így szervezve meg az Asch-i járást, ami az eredeti területével - bécsi vélemény szerint - túl kicsi lett volna. (A helybeliek véleménye szerint a ki nem mondott érv a túl evangélikus volt.) 233

A délnémet szóhasználatban a középhegység neve az erdő (Fekete-erdő, Bajor-erdő stb.)

234

A szász választófejedelmet az egyik Zedwitz kísérte el az 1521-ben a Wormsi birodalmi gyű-

lésre. 235

A XIII. században kapott oklevél alapján „Reichsfreie Familie”, illetve „Reichsunmittelbarkeit”.

Eszerint nem voltak semmilyen más uralkodónak alárendelve, csak a császárnak, Ez a státusz az esetek egy részében a birodalmi gyűlésen szavazati jogot jelentett, de ez nem volt automatikus. A jogállást 1806-ban szüntette meg egységesen a birodalmi főbizottság.

77

ria Terézia Magyarországon radikálisan csökkentette a protestánsok mozgásterét, itt új templomot szenteltek, 3.000 ülőhellyel236. A reformáció kezdete szakaszának lezárulta után, 1560-tól, a 1775. március 10-ig, Mária Terézia császárnővel történt kiegyezésig („Temparementspunkten”)237 a földesúri család238 rendelkezett ezen a területen a „jura circa sacra et summi episcopi”-val. Ők döntöttek a személyi kérdésekről,239 de még az istentiszteleti rendtartásról, énekeskönyvekről, agendákról 240 is; gyülekezeteket és iskolákat látogattak és látogattattak. A privilégiumoknak köszönhetően visszaverhettetek minden rekatolizációs törekvést, akár még a cseh király által kezdeményezetteket is. (Még az sem segített a cseh királyon, hogy ő volt a császár is.)241

236 237

Más források szerint „csak” 2500 volt. Ezt a dekrétet módosította, illetve pontosította 1791. május 6-án I. Lipót egy másikkal. /

Mindkettő fellelhető: Kuzmány: Urkundenbuch: p. 75-76 Nr. XXXVII, illetve: p.104-105 Nr. LXXII. 238

A Zedtwitz-dinasztia jogállásáról szól egy jegyzőkönyv részlet: "Anno 1652 den 25. April bin

ich Jeremia Panßern, Gerechtsschreibern allhier nach Leipzig in's Konsistorium gereiset, ein Informat über unsere Kirchensache auf Begehren Edler Herrschaft zu holen, welche Reise ich mit Gott glücklich sich genommen und hält umgefähr in sich: 1. daß Kaiserlicher und Königlicher Majestät hiesigen Ort zu reformieren nicht zustünde; 2. daß die Herren von Zedtwitz in personabilus vor den König in Böheim als König zu stehen nicht schuldig ist, 3. daß dieselben von Reichsgrund und Boden nicht abwendig zu machen, ungeachetet sie böhmische Lehen hätten, 4. daß ihr Vorfahrer Albertus seien Güter zu böhmischen Lehen zu vergeben nicht Macht gehabt." Közli: Hildemann: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch p. 47. 239

Mivel saját lelkészképzéssel – a méretek miatt érthető módon – nem rendelkeztek, a jelöltek

képességeit és teológiai tisztaságát vizsgálandó a frank és szász egyetemekhez illetve konzisztóriumokhoz küldték őket. A lelkészek száma rendszerint nem haladta meg a négyet, a pozícióban lévők ritkán mozdultak, tehát ilyen jellegű személyi kérdések – átlagosan - évtizedenként egyszer kerültek napirendre. 240

Általában a szászországiak bevezetését rendelték el.

241

"...kein formliches Collegium Theologicum hatten, schickten sie, um der Capacität und Rei-

nigkeit in der Lehre der berufenen Kirchendiener versichert zu sein, nach dem Exdempel vieler anderer Immediatorum in Franken, Schwaben und am Rhein, ihre Geistlichen entweder nach Leipzig oder Bayreuth in's Consistorium oder auf die Universität Altdorf, um sie all da exa-

78

Mivel Bécset politikai megfontolásból zavarta a szász kapcsolat, ezért engedélyezte Mária Terézia említett udvari dekrétjében a Zedwitz családnak, egy saját konzisztórium felállítását, amely egyházi ügyekben az Ágostai Hitvallás szerint kell, hogy eljárjon. Tagjai – ekkor még egyáltalán nem természetesen! – lehettek evangélikusok, a kinevezést a bécsi Appelationskammer tudomására kellett hozni.242 Minden egyéb kérdésben – létszám, felépítés stb. a döntést a helyiekre bízza. Egyetlen kikötése van: ezekben az ügyekben – azaz a vallási kérdésekben legszigorúbban tilos Szászországhoz fordulni! 1864-ben a zsinat vallásközi bizottsága jelentést készített az Aschi konzisztórium területének egyházjogi helyzetéről. Megállapításait az 1775. évi dekrétumról, illetve annak aktuális értelmezéséről 4 pontban összegzi: 1. A von Zedwitz család a szabad vallásgyakorlatban nincs megzavarva, semmi nem akadályozza a meglévő jogok (jus ecclesiasticorum et cirka sacra) gyakorlását. 2. az egyházi ügyek fórumául rendelt konzisztórium fellebbviteli helye a „cs. fellebbezési kamara” (aktuálisan a prágai helytartóság), tovább a „legfelső udvari hely” (jelenleg a cs. k. államminisztérium) 3. mindezeken a helyeken az ágostai hitvallás szellemében kell eljárni 4. az uralkodó azonban fenntartja magának a „juss summus circa sacra”-t. Gyakorlatilag az elnöki tisztséget a von Zedwitz-család gyakorolja, a referens az aschi főlelkész, ülnökök az archidiakónus és egy állami tisztviselő (most a járási főnök). A dekrétben nem szerepel, de a család gyakorolja ténylegesen a patronátust a lelkészek és az iskolák felett. Az itteni evangélikusságnak nincs képviselője a zsinaton. Államegyházjogi szempontból rögzíti, hogy a pátens bővebb jogokat biztosít, tehát az eddigi előjogok már inkább gátolják, mint segítik az evangélikusság fejlődését. Kiemeli, hogy a „Temperamentspunkten” nem államszerződés két szuverén hatalom közt, hanem egy törvényerejű rendelet uralkodó és alattvalója közti viszonyról. Ez az alattvaló beleegye-

minieren und confirmiren und auf die von dem Patrono geschehene Präsentation introducieren zu lassen.“ In: Hildemann: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch p.107. 242

Jelentős kedvezmény a Tescheni konzisztóriumhoz képest.

79

zése nélkül is megváltoztatható, különben is a pátens felülírta ezeket.243 A zsinat a fentiek alapján kérte az államminisztériumot, a különállás megszüntetésére. 1869-ben a császár megszüntette244a patrónusi jogokat, először körzetként akarta integrálni az egyházba, de azután kerület jogállást kapott. 245 Ekkor a konzisztóriumi körzet felépítése a következő volt: Gyülekezet lélekszám lelkészi állás neve: iskolák tanítók Asch 10500 Főlelkész fiúiskola 6 Archidiakónus leányiskola 5 Diakónus filiák: 8 8 Neuberg 3100 (az archidiakónus 2. helye) anya+ filiák: 5 6 Roßbach 3041 lelkész anya+ filiák: 3 6 Összesen 16641 4 18 31 Összevetésül ekkor Csehország többi részén 2 esperességben, 23 gyülekezetben összesen 19032 evangélikus; illetve 3 esperességben, 44 gyülekezetben 63439 református élt. Az Aschi kerület szuperintendense az eddigi főlelkész lett, kurátorává – magától értődően – egy von Zedwitz-et választottak.

243

„lex posterior derogat priori”

244

1865-ig a terület teljes adómentességet élvezett.

245

Az első világháború előtt, a Csehország-Nyugati kerület körzet szervezésének idején leminő-

sítése felmerült, a minisztérium azonban nem szavazta meg.

80

2.2. Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Az előreformátori mozgalmak Magyarországot is elérték. A Cseh Királyság szomszédsága; az a tény, hogy az országok Zsigmond, Albert és V. (Postumus) László királyok alatt perszonálunióban álltak egymással; 246 az erős kulturális és gazdasági kapcsolatok 1346 (Visegrádi megállapodás) óta, mindmind aktívan játszottak ebben szerepet. Húsz János tanai gyorsan ismertté váltak, részben Habsburg-ellenes színezetet is kaptak. Ennek két példája a huszita színezetű, Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés (1438), illetve az első, majdnem teljes bibliafordítás, az úgy nevezett Huszita Biblia (1436-1439, néhány forrás szerint 30 évvel későbbi). A reformáció a magyarországi városokat nagyon korán, 247 még a mohácsi csatát (1526) megelőző időszakban elérte. Az első államegyházjogi „bizonyíték” erre az 1523.248 évi országgyűlés LIV. törvénye, amely az „eretnekséget” mint politikai megbízhatatlanságot kategorizálja,249 és ennek megfelelően teszi büntethetővé. Még egyértelműben fogalmaz az 1525. évi IV. törvény 4. §: "Lutherani omnes... comburantur"250, azaz: A lutheránusok elégetendőek, vagyonuk elkobzandó. Ezt, az Európában egyedül álló módon kemény szabályozást251 a rendkívül gyors történelmi események miatt (csaták, török hódítás, az

246

A kiskorú László uralkodása alatt a hatalmat ténylegesen a kormányzók, Jiři Podebrad

(Pogyebrád György), illetve Hunyadi János gyakorolták. 247

Nagyszeben 1519, Buda 1520, Sopron 1522, Besztercebánya 1522, etc.

248

Egybehívták 1523. Szent György napra (április 24.).

249

Ez a szemlélet több mint 350 éven át meghatározó volt.

250

"Lutherani etiam omnes de regno exstripentur: et ubicunque reperti fuerint; non solum per

ecclesiasticas, verum etiam per saeculares persones, libere cipiantur, et comburantur." CJH 1000-1526 p. 830. 251

Meg kell jegyeznünk, hogy a királyi udvarban nagyon sokan szimpatizáltak Erasmussal és /

vagy Lutherrel. Utóbbi Mária királynénak ajánlotta a négy vigasztaló zsoltárt. Az egyik legnagyobb befolyással rendelkező személy a korszakban Brandenburgi György volt, aki később mint "Georg der Fromme" (Kegyes György) Brandenburg-Ansbach-i őrgróf vált ismertté.

81

ország három részre szakadása) nem lehetett végrehajtani.252 A XVI. században az egyházi szervezet még természetesen rendkívül lassan alakult, hiszen a reformáció sokáig inkább mozgalmi jelleggel, mint jogilag volt értelmezhető. Az instabil politikai helyzet – török hadjáratok, hatalmi harc – nem tett lehetővé egy valóban korrekt strukturális fejlődést. Az évszázad közepére a helyzet viszonylagosan stabillá vált. Az erővonalak és a határok nagyjából állandóak maradtak,253 Magyarország három részre szakadt: Északés Nyugat-Magyarország a Habsburg fennhatóság alá került, Dél- és KözépMagyarországot a törökök hódították meg, keleten létre jött az Erdélyi Nagyfejedelemség – amely a törökökkel félig meddig függő helyzetben volt. A reformáció követőinek a helyzete a három területen teljesen eltérő volt: a törökök a reformációt, egy részt, mint a magyarság belső megosztó feszültségét, más felől, mint Habsburg- ellenes ideológiát értelmezték; Erdélyben az akkor ismert világban elsőként hirdették ki a vallásszabadságot; a maradék területen egy erős ellenreformációi jelenség volt megfigyelhető, amelyről később még szó lesz. A századközepe után megindult egyházszervező munkálatok több sajátos tulajdonsággal rendelkeztek: 1. Az első fázisban csak egy reformátori egyházszervezet volt, mert a lutheránusok és a kálvinisták közti szakadás csak 1559-65 között ment végbe. 2. A nyelvi sokszínűség sokkal erőteljesebb volt, mint később: létrejöttek horvát254 és román nyelvű gyülekezetek és egyházmegyék is, amelyek azonban nyomtalanul eltűntek.255 3. Néhány esperesség nemcsak területi, hanem tudatosan hitvallási egységként is definiálta önmagát.

252

256

Á kálvinisták és az anabaptisták miatt készült az 1548. évi országgyűlés XI. törvénye: "

Anabaptistae, et sacramentirae, e regno Pellerdi." CJH 1526-1608 S. 227. 253

Ez a periódus körülbelül 140 évig tartott. A törökök többször növelték ugyan a felség-

területüket, de ez mindig átmeneti jellegű volt. 254

Folyamatosan 1 horvát református gyülekezet maradt fenn: Tordinci

255

Legutolsó említésük Zoványi szerint a 17. század első felében található.

256

Confessio Pentapolitana (1549): Az 5 szabad királyi város - Eperjes, Bártfa, Kisszeben,

82

Kassa és Lőcse - részére. 1668-ban Késmárk is elfogadta. A hitvallás szerkezete: "Confessio Christianae Doctrinae Quinque Regiarum Liberarumque Civitatum in Hungaria Superiore Cassovia, Leutschoviae, Bartphae, Epperiessini ac Cibinij" I. De Deo IV. De incarnatione Christi VII. De bonus operibus X. De coena Domini XIII.De usu sacramentorum XVI. De rebus politicis XIX. De libero arbitrio

II. De creatione V. De iustificatione VIII. De ecclesia XI. De confessione XIV. De ministris XVII. De matrimonio XX. De invocatione sanctorum

III. De peccato originis VI. De fide IX. De baptismo XII. De poenitentia XV. De ceremoniis XVIII. De resurrectione mortuorom

Confessio Heptapolitana (1559): A hét bányaváros - Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya, Bélabánya és Újbánya - részére. Felépítése: "Confessio Fidei Civitatum Montanarum hungariae" I. De Deo et tribus personis divinitatis IV. De incarnatione J. Chr. filii Dei VII. De bonis operibus X. De baptismo XIII. De poenitentia XVI. De caeremoniis XIX De ressurectione mortuorom

II. De creatione V. De justificatione VIII. De ecclesia XI. De coena Domini XIV. De numero sacramentorum XVII. De rebus politicis XX. De invocatione sanctorum

III. De peccato originis VI. De fide IX. Alia decriptio ecclesiae XII De confessione XV. De ministerio ecclesiae XVIII. De matrimonio Conclusio

Confessio Sepusia (1569): a 24 „Szepességi város” számára. A „24 Szepesi város” eredetileg egy olyan szövetség volt, amely 1271-ben V. István királytól kapott előjogokat, a hitvallás kiadásának idején egy része azonban már csak falu volt. Zsigmond király ezekből 13-at elzálogosított Lengyelországnak. A hitvallás címében szereplő kifejezés az egység utolsó jogi jellegű említésének tekinthető. Az eredeti 24 szepesi város: - a 13 elzálogosított: Szepesbéla, Duránd, Felka, Igló, Leibic, Mateóc, Menyhard/ Ménhárd, Szepesolaszi, Poprád, Ruszkinóc, Strázsa, Szombathely/Szepesszombat, Szepesváralja; -

a

11

Magyarországon

maradt

helység:

Lőcse,

Késmárk,

Velbach/Ágostháza,

Szepescsütörtök, Szepesedelény, Káposztafalva, Müllenbach/Malompatak, Szepestamásfalva, Illésfalva, Nagyszalók, Zsakócz/Izsákfalva. A hitvallást a következő gyülekezetek lelkészei írták alá: Igló, Illésfalva, Kakaslomnic, Káposztafalva, Leibnitz, Lőcse, Malompatak, Ménhárd, Pálmafalva, Poprád, Ruszkinóc, Svábóc, Szepesbéla, Szepescsütörtök, Szepesolaszi, Szepesszombat, Szepesváralja. (Összesen 17) Felépítése: "Confessio Fidei Christianae. Ecclesiarum Scepusianarum quae usiatate vocantur Viginti quatuor Regalium correspodens Confessioni Augustanae, et Civitatum eiusdem Regionis" I. De Deo IV. De incarnatione Filii Dei VII. De bonis operibus X. De Coena Domini XIII. De usu Sacramentorum XVI. De Rebus Politicis

II. De Creatione V. De Justificatione VIII. De Ecclesia XI. De Confessione XIV. De Ministris XVII. De Matronomio

III. De Peccato Originis VI. De Fide IX. De Baptismo XII. De Poenitentia XV. De Cerimoniis XVIII. De Resurrexione mortuorum

83

4. A kialakult egyházkormányzati egységek nem szoros területi rendszert követtek, hanem a települések jogállása is rendező elvként működött. Ez eredeztethető abból a tényből is, az állami közigazgatás romokban hevert, sok egység nem volt egybefüggő.257 A nem egységes jogállás azonban nemcsak negatív módon hatott ki az evangélikus egyházi szervezetre: amikor az ellenreformátori intézkedések megerősödtek, akkor a bányavárosok, a szabad királyi városok és más települések – ritkábban kivételezett személyek258– előjogai sok esetben védőernyőül szolgáltak az evangélikus gyülekezetnek. A harmincéves háború alatt, a Habsburgok nyíltan megszegték a protestánsok eddig biztosított mozgásterét. A tridenti szellem megerősödött, a katolikus vezetés teológiai színvonala megnőtt. Pázmány bíboros céltudatosan rekatolizálta a protestáns főurakat. I. Lipót császár alatt a protestáns egyházak mélypontra jutottak: kollégiumokat űztek el, Pozsonyban különleges törvényszék elé idézték a polgárokat, majd a prédikátorokat és tanítókat. 259 Katolizálás, száműzetés vagy halál – ezek közül választhattak. A halálra ítéltek közül 1675ben Kollonich Lipót püspök 42 főt nápolyi gályákra adatott el, 20 Buccariba szállíttatott hasonló szándékkal. Az ügy nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki, Hollandia a jegyzékek eredménytelensége után katonai erővel260 szabadította ki a még életben lévő 25 főt. A Thököly Imre vezette felkelés befolyását csökkentendő, a király Sopronba országgyűlést hívott össze. Ez sok más sérelem mellett foglalkozott a protestáns ügyekkel is. Törvényben szabályozta joghelyzetüket. Ez kétségtelenül egy kemény korlátot jelentett, de bizonyos határokon belül azonban ga-

257

Ennek mintájára a katolikus egyházban sem volt egységes a szerkezet, bizonyos városi,

illetve privilegizált települések plébániái közvetlenül a prímáshoz tartoztak. Ez a sajátos különállás első részben Mária Terézia alatt szűnt meg, a folyamat azonban csak az 1993. évi területi rendezéssel zárult le teljesen – mára csak Pannonhalma képez szigeteket. 258

Eggenberg hercegnő, Sopron

259

A török hatóságok nem engedték el alattvalóikat a tárgyalásra (véleményük szerint az idegen

állam bírósága nem lehet illetékes az ő területükön élők felett) 260

de Ruyter admirális vezetésével a holland flotta blokád alá fogta Nápolyt.

84

rancia is volt. A becikkezett, azaz artikuláris gyülekezetek261 a következő száz évben fontos szerepet játszottak, míg a véghelyek 262 lassan felszámolódtak egyházi minőségükben. A török kiűzése után, a magyar főurak egy része, a sikertelen Thökölyfelkelés után, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot támogatta. Az ezt lezáró békekötés után világossá vált, a hatalmas néptelen terület csak akkor ér valamit a birtokosoknak (és közvetve az udvarnak), ha azt benépesítik. Országon belüli telepítések több irányban történtek: a magyarok délkelet-kelet felé (Észak-Dunántúlról Dél-Dunántúlra és az Alföldre), a szlovákok északról délre (Felvidékről az Alföldre), németek Nyugat-Dunántúlról Dél- és Közép-Dunántúlra, horvátok a határ mellett észak felé. Hamar kiderült, hogy ez a belső mozgás nem fedezi a munkaerőhiányt, ezért az éhségtől sújtott Németországból hoztak telepeseket,263 vallásszabadságot ígérve. A betelepítés általában 261

Az 1681. évi XXVI. törvénycikk:

- 4.-11. § felsorolja az evangélikus vallásgyakorlat számára jóváhagyott településeket: (az egyetlen református hely a Vas megyei Felsőőr volt) Megye Megye Nemesdömölk Nemescsó Necpál Ivánkafalva Vas Túrócz Nemeskér Hiba Nagypalunya Sopron Vadosfa Liptó Réte Pusztafödémes Felsőkubiny Sztebnya Pozsony Árva Nyitraszerdahely Strázsa Zayugrócz Nyitra Trencsén Szuhvo Simonyi Szeleny Görgö Toporc vagy Batizfalu Bars Szepes Garang Zólyom Osztraluka - 12. § engedélyezi Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Torna, Gömör, Borsod, Hont, Csongrád, Szolnok, Heves, Pest-Pilis-Solt, Szabolcs, Ung megyék számára a meglévő helyzet fenntartatását. (status quo) - 13.-15. § garantálja az alábbi „véghelyeknek” (várak vagy erődítmények) a szabad vallásgyakorlatot: Katonai kerület Véghely Katonai kerület Véghely Szentgrót Léva, Korpona, Fülek, Kanizsa Bányavidék Tihany, Vázsony, Pápa, FelsőPutnok, Ónod, Szendrő, Győr Veszprém, Győr, Komárom Magyarország Tokaj, Kálló, Szatmár - 17. § engedélyezi a szabad királyi városok részére, és külön Pozsonynak 1-1 evangélikus templom építését, de csak a külvárosokban, előírja Sopronnak a jelenlegi helyzet fenntartását. - 18. § engedélyezi a bányavárosoknak (Trencsén, Modor, Körmöc és Selmec, valamint a többinek Felső-Magyarországon) ugyanazon jogokat, amelyeket a szabad királyi városok kaptak. 262

Győr 1749-ig működött erre hivatkozva

263

„Ungerland = Hungerland” tartotta a szólás

85

tudatosan történt, Mercy tábornok Tolnában, Harrucken báró Békésben az „egy falu, egy nyelv, egy vallás” alapelvvel próbálta meg a későbbi konfliktusok elejét venni. Mivel a soproni országgyűlés idején az ország jelentős része török megszállás alatt állt, vita volt a felszabadult részeken élők feletti érvényességéről. 1731. március 21-én jelent meg a „Carolina Resolutio” néven elhíresült határozat, amely a jogkorlátozás mellett engedélyezi a szuperinten-densek megválasztását. Mivel pontos számot nem jelöl meg, a protestánsok újbóli kérésére 1734. október 20-án felekezetenként 4 kerületet264 rendel el az akkori területen. Jellegzetes abszolutista joganyag, sok kérdésben az uralkodói tetszéstől teszi függővé a jogokat. A tetszést kiérdemelni, de inkább kijárni lehetett. A királyi adminsztrációnál a protestánsok ügyeik képviselete céljából megbízottakat, „ágenst” alkalmaztak. Az egymástól független kerületek közt gyakran a megbízott volt az összekötő kapocs. Ebben az időszakban kezd kialakulni az egyetemes felügyelői tisztség, mint a kerületei felügyelők munkájának összefogója. A magyar evangélikus egyházjogi fejlődés saját, más egyházaknál meg nem található eredményeként az egyházi élet bizonyos területein egy nem-alkalmazott, nem-lelkész rendelkezik a törvényességi felügyelet, illetve képviselet jogával. Ez a szintű berendezkedés jóval messzebb megy, mint az erdélyi szász országos felügyelő, aki minden feladatkörében a püspök és a püspök-helyettes közé besorolva mozdul. Az osztrák rendszer csak a II. világháború után alkotta meg az ennek megfelelő tisztséget. A Türelmi rendelet hatása más volt, mint az osztrák tartományokban: kihirdetésekor nem csak néhány, az ország peremén megbúvó evangélikus gyülekezet létezett, hanem intézmények és szervezett egyházigazgatás. A felpezsdülés látható: a gyülekezet szám sokszorozódik, az aktivitás minden szinten mérhető. II. József halála után, öccse, II. Lipót ül rövid időre a magyar trónra. Ő szentesíti a Budáról Pozsonyba vándorolt országgyűlés 1791. XXVI. törvényét, amely a Türelmi rendelet korlátit – torony nélküli építkezés, klérusnak alá-

264

1735-ben 3, majd 1737-ben Dunántúl is megalakul

86

rendeltség etc.- megszünteti. Ez még nem egyenjogúsítás, de minőségileg más jogi helyzet, mint Ciszlajtániában. A megkülönböztetést 1844. III. törvény, „A vallás dolgában”, és a hasonló megnevezésű 1848. évi XX. törvény szünteti meg végérvényesen. 1850-ben – az amúgy református egyháztag – Haynau táborszernagy mindkét protestáns egyházat szigorú ellenőrzés alávonta. Időközben a császár még az Olmtüzi alkotmányt is ideiglenesen hatályon kívül helyezte.. 1859. szeptember 1-én jelent meg a császári pátens mindkét magyarországi protestáns egyház államegyházjogi helyzetéről. Bevezetőjében megállapítja, hogy az 1791-es, párhuzamos Pesti evangélikus, illetve Budai református zsinatok határozati – jogértelmezési viták miatt – nincsenek szentesítve, ezért az egyházakkal történt előzetes egyeztetés után ez egyházak képviseletéről és igazgatásáról az alábbi rendelkezést adja ki: (a joganyag 58 szakaszos, tagozódás nélkül). Másnap (!) megjelent ennek végrehajtására Thun kultuszminiszter aláírásával, a pátensben előre jelzett utasítás (147 §). Bár a magyar egyháztörténész társadalomban nem illik sok jót szólni erről a rendelet párosról, de el kell ismerni, hogy a kor közigazgatási szintjén próbálja meg rendezni a helyzetet. 6-6 evangélikus és református kerületet állít fel, a polgári közigazgatás 5 Magyarországi és 1 Vajdasági kerületével arányban. A lelkészi elemet a világi fölé rendeli minden szinten, „a felügyelőnek jár a díszhely az elnök mellett.” A magasabb konzisztóriumok szavazati jogú tagjainak száma: 8. Az esperest és a szuperintendenst a gyülekezetek választják, a felügyelőket az adott szintű közgyűlés, saját tagjai sorából. Érdekes elem a választás megismétlése: ha nincs abszolút győztes, akkor 3 továbbjutó van, ha itt sincs, akkor csak 2. Biztosítja a delegátusok szabad vélemény-nyilvánítási jogát, nincsenek a küldő véleményéhez kötve. A végrehajtási utasítás több olyan elemet tartalmaz, amely a későbbi szabályozásokban is megtalálható, például: -

a gyülekezetváltás 6 heti türelmi ideje,

-

a 6 éves mandátum, a félidőben kisorsolódó tagokkal,

-

családtagok összeférhetetlenségének felsorolása,

87

-

választói névjegyzék,

-

egy ciklust a jelölt köteles elvállalni,

-

jegyzőnek tanácskozó tag is kijelölhető

-

a szavazásokon nincs tartózkodás

-

a püspök-helyettes megválasztása a püspökéhez hasonlóan zajlik.

Szóhasználatában mind az erdélyi, mind az osztrák egyházjogi nyelvezet visszaköszön. Egyes szakaszok szó szerint megegyeznek az erdélyi szászok, illetve az osztrákok részére ebben a korban kiadott rendelkezések szövegével. Ennek alapján nem zártható ki, hogy a birodalmi tervekben a császári diktatúra korában, egy – belátható időn belül megvalósítható / megvalósítandó – egységes protestáns egyházjog kimunkálása is szerepelt. Egyedül a Dunáninneni kerület állt át az új szervezetre, a pozsonyi pátenses kerület 1867. május 15-ig állt fenn. A nagy belső ellenkezés (az evangélikus gyülekezetek 333:226 arányban álltak ellen, a reformátusoknál csak az őrségi egyházmegye fogadta el), a nemzetközi tiltakozás hatására a császár 1860. május 15-én visszavonta a pátensét. A kerületek fejlődéstörténete érdekes adalékokkal szolgál: Dunáninnen: 1735 Árvai Liptói Trencséni Turóci ex Bánya Nyitrai Pozsonyi

1792 1744-1792 egyesítve 1744-1792 egyesítve Trencséni Turóci Nyitrai 1788 Pozsony-városi 1788 Pozsony-vidéki 1781 Mosoni

1891 Tiszai kerülethez Tiszai kerülethez Trencséni Tiszai kerülethez Nyitrai Pozsony-városi Pozsony-vidéki Mosoni Fejér-Komárom ex Dunántúl Barsi ex Bánya Nagyhonti ex Bánya Nógrádi ex Bánya

Csak Pozsony szélesen értelmezett környéke volt állandó része a kerületnek, északnyugat-délkelet irányban mozdult el. Masszívan háromnemzetiségű terület, hegyi falu és majdnem főváros egyaránt található keretei között.

88

Dunántúl: 1737 Győri Győri EK Komáromi EK Kemenesaljai

Soproni EK

Tolna-BaranyaSomogyi269

1786 Győri Győri EK Fejér-Komáromi265 Komáromi EK Veszprémi Kemenesaljai Vasi közép 266 Kőszegi EK Vasi felső267 Zalai Soproni alsó Soproni felső Soproni EK Ruszti EK Somogyi268 Tolna-BaranyaSomogyi

1891 Győri Beolvadt a Győri EM-be Dunáninneni kerülethez Beolvadt Fejér-Komáromba Veszprémi Kemenesaljai Vasi közép Beolvadt Vasi felső EM-be Vasi felső Zalai Soproni alsó Soproni felső Beolvadt Soproni felső EM-be Beolvadt Soproni felső EM-be Somogyi Tolna-Baranya-Somogyi

A legállandóbb területű kerület volt. Mind a 4 istentiszteleti nyelv megtalálható volt területén, a magyar és német többség mellett pár szlovák egyházközsége is volt. Egyházunk valamennyi vend gyülekezete ebben a kerületben élt, igazából feszültség nélkül. Bányai: 1 610 1707 Zsolna Rózsahegy Kishonti Tiszai 265

1791 Pest

1894 Budapest

Alkalmanként, állami oldalon a "Graner" (Esztergomi) elnevezést használták, bár ebben a

korban sem Esztergom városában, sem a megyében nem létezett (nem létezhetett) evangélikus gyülekezet. 266

A Kőszegi EK magyar lelkészi állása 1786-ig ennek az egyházmegyének volt alárendelve.

267

A Kőszegi EK német lelkészi állása 1786-ig ennek az egyházmegyének volt alárendelve.

268

Tévesen az állami dokumentumokban „Sümegi” néven szerepel, holott Sümeg község a

vizsgált időszakban mindig is Zala megyében volt, és evangélikus szempontból soha nem tartozott ide! A település egyebekben a veszprémi katolikus püspök nyári rezidenciájaként szolgált, ahol ekkor még sem evangélikus, sem református gyülekezet nem lehetett. 269

Tévesen, de konzekvensen „Tolna - Baranya – Sümegi” néven, lásd az előző megjegyzést.

89

Honti Turóci

Honti Turóci

Zólyomi Zólyomi Barsi Barsi Nógrádi Nógrádi 

Honti 1735 Dunáninnen Zólyomi Barsi Nógrádi 1727 Pesti 

Honti

Zólyomi Barsi Nógrádi Pesti

Dunáninnen Turóc vissza Zólyomi Zólyomi Barsi Barsi Nógrádi Dunáninnen Pesti Pesti 1844 Pest Budapesti városi Békési Békési Honti

1791 Békési 1791 Bácsi BácsBácsi Szerémi Az ország közepének újratelepítése során jelentősen déli irányba vándorolt. Mindhárom nemzetiség megtalálható volt, egyik sem volt többségi helyzetben.

Tiszai: 1735

Gömöri VI Szabad városi Sáros-Zempléni Kishonti

1894 Árvai ex DI Liptói ex DI 1861 Brassói Brassói Gömöri Gömöri VI Szabad városi VI Szabad városi (1904 beolvadt)270 Sáros-Zempléni Sáros-Zempléni (1897 Zemplén Tiszavidékhez ) Kishonti Kishonti 1792 Hegyaljai Hegyaljai (1897 Tiszavidéki kivált) XIII Városi XIII Városi VII Bányavárosi VII Bányavárosi (1898 egyesül XIII városival) 1801 Tátrai Tátraaljai

A nem egybefüggő megyék miatt szinte állandó változás jellemezte, Brassó csatlakozása után földrajzilag a legnagyobb kerület lett. Magyarországi egyházszervezet: (1891, Zsinat előtt) Dunántúli Fejér-Komáromi Győri 270

Dunáninnen Árvai Liptói

Bányai Bács-Szerémi Bánáti271

Tiszai 6 szabad városi Szepesi 13 városi

A területileg illetékes megyékbe olvadt bele

90

Kemenesaljai Mosoni Barsi 7 Szepesi bányavárosi Somogyi Nyitrai Békési Brassói Soproni alsó Pozsony-város Budapesti Gömöri Soproni felső Pozsony-vidék Honti Hegyaljai Tolna-BaranyaTrencséni Nógrádi Kishonti Somogyi Vasi felső Turóci Pest-megyei Sáros-Zempléni Vasi közép Zólyomi Tátraaljai Veszprémi Zalai Győr EK272 Komárom EK Kőszeg EK Ruszt EK Sopron EK Eszék és Zágráb nem voltak kerülethez vagy egyházmegyéhez beosztva. Az állami közigazgatási reform szükségszerűen kihatott – természetesen némi késéssel – az egyházi szervezetre is. Egyfelől a Dunántúlon 2 273 az 5 egyházmegye független gyülekezetből elvesztette „szabad királyi városi” jellegét. Ez az ország északi részén is hasonlóan zajlott, több régen meghatározó várost lefokoztak – a 6 szabad királyi városi egyházmegyéből csak Kassa maradt meg a ténylegesen törvényhatósági pozícióban -, másfelől az eddig politikai súllyal nem, de gazdasági tekintéllyel rendelkező városok kaptak törvényalkotási jogot. A világi közigazgatás minden, az egységes rendszertől eltérő jogállást megszüntetett, a fővárost leszámítva. Ezen külső tényezők, is inspirálták az egyházat a közigazgatás átgondolására. Másfelől a Dunáninneni kerületben jelentős feszültség keletkezett a három népcsoport között, mert a kerületi közgyűlésben szavazati túlsúlyhoz jutottak a szlovák nyelvű gyülekezetek kép-

271

Más néven Bánsági

272

A dunántúli szabad királyi városok 5 gyülekezete közvetlenül a kerület alárendeltségében

álltak. Csak a püspök rendelkezett vizitációs joggal ezekben, de pl. Győr – többször megfogalmazott saját véleménye szerint (18.-19. század!) -: „csak udvariasságból tűrte el.” Sokszor számították – és nemcsak statisztikákban – ezt az 5 gyülekezetet egy egyházmegyének – ami a pozsonyvárosi, VII. szepesi bányavárosi, a szepesi XIII városi vagy a VI. szabad királyi városi egyházmegyék méretét meghaladta, a budapestit pedig megközelítette volna, de mint ilyen nem jött létre. 273

Kőszeg, Ruszt

91

viselői, és többségük a kerületi közgyűlés egyetlen hivatalos nyelvévé akarta ezt tenni. Ezt a jelenség, amelyet akkor „pánszlávizmus” néven emleget-tek,274 jelentős mértékben növelte a szervezeti változás iránti igényt. A 4 kerület eltérő mérete nem játszott szerepet a változtatás kezdeménye-zésében, a kialakult, majdnem kiegyenlített arányok a folyamat melléktermékei. Másfelől még mindig nem volt egységes és hatályos jogrendszere az egyháznak, az 1791. évi pesti zsinaton kidolgozott egyházi alkotmány nem kapott királyi megerősítést, hasonlóan a rózsahegyi zsinaton 1707-ben hozott határozatokhoz, amelyeket az 1712-15. évi országgyűlés megsemmisített. Az államegyházjogi helyzete az evangélikusságnak olyan kiszámíthatóan állandó volt, mint még soha ez előtt, adott volt a lehetőség, a belső egységes szabályzó rendszer kimunkálására, ezzel egyszerre a közigazgatás átszervezése is megtörtént. Nemcsak a kerület-közvetlen gyülekezeteket osztották be az egyházmegyék alá, hanem az eddig teljesen autonóm Horvátországiakat is. A Békési egyházmegye felosztását is elrendelték. Egyházi Alkotmány (1894) szerkezete: I. Általános határozatok II. Hatóságok, tisztviselők Egyházközség Egyházközségi közgyűlés Egyháztanács Egyházközség tisztviselői Egyházmegye Egyházmegyei közgyűlés Egyházmegyei tisztviselők Egyházkerület Egyházkerületi közgyűlés Egyházkerületi tisztviselők Egyházegyetem Egyetemes közgyűlés Egyetemes tisztviselők III. Zsinat IV. Iskolák Általános határozatok Népnevelő és oktató intézetek V. Háztartás Általános határozatok

274

1-23.§ 24-37.§ 38-48.§ 49-57.§ 58-78.§ 79-81.§ 82-91.§ 92-106.§ 107-108.§ 109-118.§ 119-143.§ 144.§ 145-155.§ 156-165.§ 166-186.§ 187-200.§ 201-223.§ 224-238.§

A pánszlávizmus, a pángermánizmus és a pánhungarizmus elemzése, történelmi fejlődése,

egymásra gyakorolt hatásuk, valamint kapcsolatrendszerük a romantika és a felvilágosodás eszme rendszereivel, és mindezek vizsgálata szétrobbantaná a munka kereteit.

92

Egyházközségnél Egyházmegyénél Egyházkerületnél és egyetemnél Egyházi közalap Végrehajtás VI. Törvénykezés Bíróságok Hatásköre, illetősége Eljárás az egyházi vétségek esetén Perorvoslat

239-282.§ 283-292.§ 293-303.§ 304-311.§ 312-322.§ 323-332.§ 333-344.§ 345-351.§ 352-419.§ 420-443.§

Egyházmegyék 1894-ben: Dunántúli Soproni-felső Soproni-alsó Tolna-Baranya-Somogyi Győri Veszprémi Zalai Vasi-felső Vasi-közép Kemensaljai Somogyi

Dunáninneni Mosoni Pozsony-város Pozsony-vidék Honti ex B Barsi ex B Nógrádi Fejér-Komáromi ex DT Nyitrai Trencséni

Bányai Budapesti Pest-megyei Zólyomi Bácsi Békési Arad-Békési CsanádCsongrád Szerémi Bánáti Turóci ex DI

Tiszai Tátraaljai Gömöri 6 szabad városi275 13 városi276 7 Bányavárosi277 Kishonti Sáros-Zempléni Hegyaljai278 Árvai ex DI Brassói Liptói ex DI

A foltszerű megyék beolvadása, illetve az északkeleti terület megyéinek átigazítása után kialakult beosztás:

Egyházmegyék 1910-ben:

275

Megszűnt 1904-ben.

276

1898-ban egyesült a 7 Bányavárosi egyházmegyével

277

1898-ban egyesült a 13 Városi Egyházmegyével

278

1897-ben 2 részre osztva: Tiszavidéki és Hegyaljai

93

Dunántúli Soproni-felső Soproni-alsó Tolna-BaranyaSomogyi Győri Veszprémi Zalai Vasi felső Vasi közép Kemensaljai Somogyi

Dunáninneni Mosoni Pozsony-városi Pozsony-vidéki Honti Barsi Nyitrai Trencséni Nógrádi Fejér-Komáromi

Bányai Budapesti Pest-megyei CsanádCsongrádi Arad-Békési Zólyomi Szerémi Békési Bácsi Bánáti Turóci

Tiszai Tiszavidék Tizenháromvárosi Liptói Tátraaljai Gömöri Kishonti Sárosi Hegyaljai Árvai Brassói

A vizsgált szakaszban a Magyar Királyságban az evangélikusok abszolút száma növekedett, de arányszámuk folyamatosan csökkent. (Ez a megállapítás mind a magyar, mind a szász egyházra vonatkozik!) 1840 1857 1869 ? 8,29 8,08 7,81 7,38 7,20

Magyarország Magyar Birodalom

1880 1890 1900 1910 8,07 7,8 7,5 7,1 7,18 6,9 6,7 6,4

10 8 6 4 2 0

Magyarország

10 19

00 19

90 18

80 18

18

18

69

Magyar Birodalom

57

Arány (%)

Evangélikus arány csökkenés

Idő

Az evangélikusság – nagyobb részt békeidőben- Ferenc József alatt arányának ötödét elvesztette Magyarország területén. Ez a tendencia ellenétes az osztrák területen zajlóval. A törvények aktualizálása céljából az 1904. évi közgyűlés a Bányai és a Tiszai kerület javaslata alapján kiküldte a zsinati bizottságot. Az országos felü-

94

gyelő elnöklete alatt a kerületei elnökségek tagjai, és a korban, vagy a későbbi időkben még szerepet vállalók tekintélyes serege készített elő az új zsinatot. Állami részről felmerült a belső egyházi szabályozás hiányos volta az adóügyekben. Többen felvetették az egyetemes felügyelői tiszt megszüntetését, vagy egy egyetemes püspöki pozíció megalkotását; az egyházi közigazgatás egyszerűsítésének igényét. 1912. december 30-án nyújtotta be az országos felügyelő az uralkodóhoz a felségkérvényt. Ebben leírja, hogy a kerületek átszervezése, 279 vagy dogmatikus kérdések nem szerepelnek a napirenden. 1913. március 15-én engedélyezte a király a zsinat összehívását. A választások után 1913. december 8. 10.00 órára hívta egybe az egyetemes közgyűlés a zsinati alakuló ülést. Az ügyrend elfogadása és a választások megtörténte után kitűzték a következő ülést 1914. október 1. utánra (eddig kaptak időt a bizottságok előter-jesztéseik kimunkálására.) A megválasztottak között többen olyan nevet találni, akik a következő 10 évben az utódegyházak vezetői lettek.280 A háború miatt elnapolták az ülést. A mandátum lejárta miatti megszűnést megelőzendő, 1916. október 4-én a zsinat kimondta önfelosztását. Az előkészített anyagok egy része 20 évvel később került feldolgozása, illetve az utódállamok zsinatai és testületei is hasznosították elgondolásait.

279

Ezzel nemcsak az előző döntés revízióját tették lehetetlenné, hanem a horvát-szlavón kerület

kérdésének tárgyalását is. 280

Jegyző Janoska György, jogi bizottsági tagok: Wagner G. Adolf , Fajnor Dusán,

95

2.2.1. Egyházalapítás törekvések Horvát-Szlavóniában A XIX. században több alkalommal felvetődött Horvátországban egy önálló evangélikus (protestáns) egyház megalakításának gondolata, nemcsak az evangélikus gyülekezetekben, hanem a reformátusokban is. Ennek oka részben a magyartól eltérő államegyházi jogban kereshető. Bár Horvátország I. László óta Magyarországgal egy államalakulat tagja volt, sok területen eltérő saját szabályozása volt, amin az 1868-ban megkötött „Kis kiegyezés” sem változtatott lényegileg. A reformáció óta működött néhány református gyülekezet, többségében magyar, 1 horvát. Evangélikus gyülekezetek - németek és szlovákok – a szlavóniai területen a türelmi rendelet után jelentek meg, telepesként. A XIX. század során az itteni gyülekezetek a bácsi egyházmegyéhez csatlakoztak, amely neve ettől kezdve Bács-Szerémi lett. 1859-ben a császári pátens engedte meg a protestánsok szabad bevándorlását a nem-szlavón terültekre is. Ebben az esztendőben szerveződött Zágráb, Laibach filiájaként, első lelkésze 1865-ben érkezett. Az 1880-ban Dianiska András, a báni kormányzatnak emlékiratot 281 benyújtó parókus után, 1883-tól Dr. Julius Kolatschek, marburgi lelkész vállalja el a gyülekezet vezetését. Nagy formátumú szervező, több istentiszteleti hely, sőt a boszniai missziói kezdete is nevéhez fűződik. 1893. október 4-5-én a horvátországi evangélikus gyülekezetek „magán” összejövetelén282 (többször említik ezt az irodalomban „az úgynevezett Zágrábi zsinat” néven). Ezen határozat született az „Ágostai Hitvallású Autonóm Tartományi Egyház Horvát-Szlavónországban” megalapításáról. Ezt másfél év múlva a horvát kormány elutasította. A horvát parlament 1898. február 25-én törvényt hozott arról, hogy mind az

281

Főbb pontjai Pindor könyve szerint: 3 esperességet képzel el: Szlavóniai evangélikus, Hor-

vátországi evangélikus és szlavóniai református. A 3 esperesség alkotja a kerületet, ahol a püspök és helyettese nem lehetnek ugyanazon hitvalláson. Bosznia különálló esperességként csatlakozhat. 282

Zágráb, Ópazova, Becska, Szurcsiny, Bingula és Hrastovac képviseltették magukat.

96

evangélikus, mind a református gyülekezetek a magyarországi egyházak részei. A királyi szentesítés viszonylag gyorsan, már május 7-én megtörtént. A Szerém megyeieknek 1901-ben önálló egyházmegyét szerveztek, Horvát-Szlavón néven, a bányai kerületben. A többi evangélikus gyülekezet eddig nem tartozott semmilyen szervezeti egységbe: Eszék ebbe az esperessége lépett be, Antonuvac, Hrastovac és Zágráb a dunántúli Somogyi egyházmegyét választotta, nem utolsósorban a közlekedési lehetőségek miatt. Közvetlenül a századfordulón Josef Pindor eszéki lelkész könyvet adott ki egy közös horvátországi egyház alapítása ügyében. A báni kormányzat nem reagált a kérdésre, mondván jogilag rendben van a protestánsok helyzete. Pindor ezután ezt az anyagot kibővítve, a bécsi teológiának benyújtva, egyháztörténeti doktorátust szerzett. Az evangélikusság kétharmada Szerém megyére koncentrálodott, egyharmada ezen belül is az ópazuai járásra.283 Az 1913-16. zsinat előkészítése során ismét felvetődött az önálló kerület kérdése, de ez sem bizottsági, sem kormányzati támogatást nem kapott, nem is tűzték napirendre. Említést érdemel, hogy református szempontból ez a térség volt nyelvileg a legösszetettebb, a magyar és német gyülekezeten kívül horvát – reformáció korabeli – és cseh – XIX. századi telepes – közösség is működött itt.

283

Itt az arány 1910-ben 26 % volt.

97

2.3. Ágostai Hitvallású Erdélyi Evangélikus Egyház II. Géza király határőrizeti szempontok miatt hívta be Magyarországba a Rajna-Mosel vidékről azt a népcsoportot, amely önmagát az egykori gúnynév alapján – teljesen helytelenül – erdélyi szászként nevezi. Már az első letelepedő csoport – aminek tagjai közt egyaránt volt elszegényedett lovag, és földnélküli paraszt – számára Nagyszebenben prépostságot alapítottak. A második hullám 1211-ben érkezett, a Szentföldről elűzött német lovagrend tagjai telepedtek le a Barcaságban. Egyházi szempontból kisebb részük a gyulafehérvári püspökség, nagyobb részük az esztergomi érsekség alá volt rendelve. A Barcaság egy szakaszban a Milkói (kun) egyházmegye része volt. Nem a magyarországi gyakorlatban szokásos módon (püspökség – főesperesség - esperesi kerület – plébánia) szerveződött, hanem nagyfokú önállósággal (és hiteshelyi feladatokkal) felruházott káptalanok alkották. A régióban a reformáció 10 évvel később jut el, mint Nyugat- vagy Észak-Magyarországra. Sajátos módon, nem az egyházilag legrangosabb helyen, Medgyesen284 vagy a politikailag meghatározó Nagyszebenben, hanem a szászok legkeletibb városában, Brassóban indult el a hitújítás. Ebben meghatározó szerepe volt Johannes Honterusnak, a város szülöttének, aki bécsi és krakkói tanulmányai után a bázeli (!) Luther követők hatása alá került. 1532-ben tér haza, 1538 táján nyomdát alapít – ez a második Erdélyben -, 1542-ben miséznek utoljára Brassóban, két évvel később maga Honterus lesz a városplébános.285 Első dolga az oktatás megreformálása, és a könyvtáralapítás. Az 1545-ben Medgyesen tartott zsinat kibékítette egymással a vitatkozó káptalanokat, és egységesítette őket. A dolgok robbanásszerűen fejlődnek: nem telik el 10 év, és a szászok egyetemes zsinata saját püspököt választ, Paul Wiener személyében 1553. február 6-án. A püspöki székhely több mint 300 éven ke-

284

A káptalan dékánja a „Generaldechant” címet viselte, a reformáció előtt ő fogta össze a

szász papságot. 285

„Stadtpfarrer” a szász egyházjogban ma az igazgató-lelkész megfelelője.

98

resztül a Medgyes melletti falu, Berethalom, ahol a püspök egyben parókus is. A következő fél évszázad során a káptalanok átszervezés zajlik, több hullámban. A korszak végére a kezdeti 9 káptalan helyett 13 alakult. Ezek száma hárommal nőtt az évszázadok során, és volt 7 gyülekezete közvetlen püspöki vizitáció alá rendelve. A reformáció után 200 évvel – immár a vizsgált történelmi szakaszban szükségessé vált az adminisztráció egységesítése, és gyorsítása. Georg Jeremias Haner lelkész vette fel az adminsztrációs reform halaszthatatlan voltát, 1752-ben. Ezzel maga mellé állította a Szász Egyetemet 286 és a lelkészeket. A következő évben már a nagyszebeni polgármester, Rosenfeld elnökletével a konzisztórium el is kezdte a munkát. Ideiglenes szabályozása miatt pár év alatt elveszítette súlyát. 1762-ben Samuel von Bruckental, erdélyi kormányzó, a szász egyetem vezetője ebből a két pozíciójából egyszerre gyakorolt nyomást egyházára, ekkor kezdte el ténykedését a főkonzisztórium, az ő elnöklete alatt.287 Tagjai a püspök (Haner), a szebeni esperes, a szebeni első lelkész és még 4 világi. A testület nem érintette a püspök sajátos jogait, sem az egyházi bíráskodást. A következő évben (1763) a zsinat megalkotta a vonatkozó szabályozást. 1800. augusztus 7-én az erdélyi kormányzóság felszólította a főkonzisztóriumot egyházi reformjavaslatainak beterjesztésére. Bár az egyházvezetés, és a szász nemzeti egyetemet képviselő ispán gyorsan megegyeztek, és négy hónap múlva már be is terjesztették a bécsi udvarhoz az anyagot, a bécsi udvar további pontosításokat kért. A tárgyalássorozat végén 1807. február 20-án jelent meg: „A legmagasabb szinten engedélyezett előírás”.288 Az irat a konzisztóriális szervezetet az egyház mindhárom közigazgatási szintjén bevezette (helyi, körzeti és főkonzisztóriumok formájában). Sajátos a jogi nyelvezet, amit bevezet. Helyi szinten a tagok a lelkész mellett – aki az elnök -, a „Hann”289 és az

286

Politikai, nem oktatási intézmény.

287

Ez a hatalmi koncentráció tette lehetővé a megkövesedett helyzet megváltoztatását.

288

1804-ben politikai adminisztratív reformok zajlottak, és az udvar nem akart ellentétes irányú

szabályozást kiadni. 289

A 18. századig a falusi bíró megnevezése.

99

esküdtek. A városokban és mezővárosokban az elnöklés a rangidős világi tisztviselő joga volt. A körzeti konzisztóriumokban az esperes, a helyettese, a székhely lelkésze és a szász szék tisztségviselői vettek részt. Fő feladatuk a gyülekezetek havonkénti felülvizsgálata volt. A főkonzisztórium paritásos ala-pon állt fel. A világiak állami alkalmazottak voltak. Nagyszebenben a szász egyetem gyűléseinek idején ülésezett ez a testület teljes létszámmal. A közbe eső időben csak a helyben lakók gyűltek össze a sürgős ügyek rendezésére. Ez az előírás nem nyitott perspektívát az egyház igazgatásának reformtörekvései előtt. Mindenképpen szükségessé tette, hogy az önrendelkezés és az önkormányzatiság elvei itt is megjelenjenek. A napóleoni háborúk alatt Daniel Georg Neugeboren püspök gyülekezetei vizitációja során meggyőződött arról, hogy az 1577-ben elfogadott rend szerint a vizitáció az esperes kötelessége, de ez a rend már idejét múlta. Véleménye szerint: „Egy liberális és célszerű eljárást kell bevezetnünk, mindenféle inkvizíciószerű megoldás nélkül.” Az 1818-ban általa elkészített „Visitationsartikel” nem csak a lelkészi karhoz tartozók290 szakmai és etikai megítéléséhez nyújtott segítséget, hanem az egyházi vagyonkezelés és az egyházigazgatás előírásait is tartalmazta, és iránymutatást adott a gyülekezeti életvezetéshez. 1848 forradalmi eseményei Erdélyt is elérték. A nagy egyesülési lázban felmerült az összes magyarországi protestáns egyház – beleértve még az unitáriusokat is! – uniójának lehetősége. A szász egyházvezetés ellenvéleményét Georg Paul Binder püspök fogalmazta meg: „a szászok a maguk óceánokon átnyúló nyelvüket nem cserélhetik el egy olyanra, ami csak a Lajtáig érthető.’’ Minden – politikai és egyházi - unió megrögzött ellenzője volt a nagyszebeni jogakadémia tanára Joseph Andreas Zimmermann, akit 1850-ben Bécsbe hívtak a Kultuszminisztériumba, egy, a protestánsok helyzetét összbirodalmi szinten rendező szabályozás előkészítésére. A Jan Kollár és Karl Kuzmány támogatásával elkészült, az eddigiek helyet birodalmi összegyházat elképzelő koncepció nemcsak a magyar protestánsok, de még az erdélyi szászok közt sem aratott sikert.

290

A szász felfogás szerint a tanítók is ide tartoztak!

100

1855. február 27-én a Kultuszminisztérium kiadta 7245.1854 számon az ideiglenes előírásait a szász evangélikus egyház számára. (90 §) A bevezetés is kiemeli az átmenti jelleget. A három szinten nem változtat, az eddigi 16 káptalanból – és számos részlegéből és alkáptalanjából291- 9 esperességet alkot meg. A világi tisztségviselők már nem állami / helyi funkciójuk, hanem választás alapján kerülnek pozícióba. Bevezeti a presbitérium intézményét, egységesíti a választhatóság feltételeit, kifejezésrendszerén és egyházképén a RajnaVesztfáliai Egyházalkotmány (1835) hatása tetten érhető. Ehhez a rendelet több kiegészítést kellett megtenni: -

1856. július 14. A gyülekezeti világi alelnök (Kurátor) tisztségének bevezetése, választások elrendelése

-

1860. december 4. „Átmeneti szabályozás az Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház képviseletéről és igazgatásáról.” (185 §)

A monarchiában semmi sem tart olyan sokáig, mint az átmenet – ez az általában igaz tapasztalati megközelítés ebben az esetben kivételesen megdőlt: az átmeneti szabályozás lehetővé tette az első egyházi gyűlés (közgyűlés) egybehívását, amire 1861. április 12-22. közt sor is került. Ezen a püspök elnökölt, a kilenc körzetet az esperes, a felügyelő és 1-1 lelkészi és világi küldött képviselte. Rajtuk kívül még a 6 gimnáziumigazgató 292 rendelkezett szavazati joggal. Ebben az időben a gimnáziumi tanárok még az egyetemet végzett lelkészek közül kerültek ki, tehát a 18 világi és 25 lelkész alkotta azt a testületet. Ilyen lelkészi túlsúly más egyházban már nem fordult elő ebben a korban. A helyzet sajátossága volt, hogy 2 szervezet feszült egymásnak: még jogszerűen működődtek a láptalanok, a lelki zsinat élén a generáldékánnal. Ezzel szemben a már működő közgyűlés, amely (elvben) az általános választások alapján, paritásosan képviselte a 3 szintes egyházigazgatást. A közgyűlés pár nap alatt az új mellett tette le voksát, a régit a történelem, drága, de immár túlhaladott eszközeként lépve át. Az ideiglenes előírásokat követve, 6 nap alatt elfogadták az új alkotmány I.-VII. fejezetét, a VIII. a következő év de291

surrogantia

292

A következő időszak püspöke, Georg Daniel Teutsch ekkor a segesvári gimnázium igazgató-

ja volt.

101

cemberében lett hatályos. A püspöki székhely Nagyszebenbe került, az eddigi 9 293 esperesség mellé megalakult a 10. Reps294 központtal Az alkotmány295 felépítése: I. fejezet

II. fejezet III. fejezet IV. fejezet

V. fejezet VI. fejezet VII. fejezet VIII. fejezet

Általános meghatározások Helyi gyülekezet A presbitérium A képviselő testület296 A körzeti gyülekezet és képviselete A körzeti konzisztórium Az országos egyház és képviselete Az országos közgyülés mint az egyházkormányzás szerve Az országos közgyülés mint az egyházi törvénykezés szerve Az országos konzisztórium Az esperes és a körzeti felügyelő választása, jogaik és kötelességeik A püspök és püspök-helyettes választása, jogaik és kötelességeik A lelkész- és tanár-jelöltek vizsgája és alkalmazása, lelkészválasztás Átmeneti rendelkezések

1-10 § 11-17 § 18-47 § 48-69 § 70-89 § 90-109 § 110-115 § 116-131 § 132-144 § 145-161 § 162-166 § 167-172 § 173-227 §

A püspökválasztásnál egyedi módszert vezet be: minden gyülekezet presbitériuma 3-3 javaslatot tesz a püspök személyére. Ezeket a körzeti konzisztórium összegzi, körzetenként a 6-6 legtöbb szavazatot kapott jelölt neve megy tovább. Az országos közgyűlés titkos szavazáson az összes névről szavaz.297 Ha valaki eléri az abszolút többséget, nyilatkozat az elfogadásról, há293

Nagyszeben, Medgyes, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Beszterce, Sink, Nagyselyk, Szász-

régen 294

Kőhalom (Rupea)

295

Megnevezése az elfogadáskor: „Átmeneti rendelkezések az Erdélyi Ágostai Hitvallású Evan-

gélikus (Országos)Egyház képviseletéről és igazgatásáról.” 1870: „Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus (Országos)Egyház Alkotmánya.” 1882: „Ágostai Hitvallású Evangélikus (Országos)Egyház Magyarország erdélyi részeiben Alkotmánya. 296

„Nagyobb képviselőtestület”-ként szerepel, a kisebbről nincs említés sem.

297

Ez a 10 körzet esetén elvileg 60 is lehetne, de gyakorlatilag 10-12 névnél nem jön össze

102

laének, választás lezárva. Ha nem éri el senki, akkor a 6 legtöbbet elért jelöltről újra szavaznak. Eredményes választásnál lezárás, mint fenn. Eredménytelenség esetén új szavazás, de a legkevesebbet elért jelölt kiesik. Elméletileg 6 szavazás elég a megválasztáshoz. A püspöki vizitáció teljes körzetek (minden gyülekezet sorban, összes iskolájával) vizsgálatát jelenti. A püspök már nem parókus formálisan sem, de rendszeresen kell prédikálnia Nagyszebenben.298 A közgyülés vagy igazgat, vagy törvénykezik, a kettő együtt nem megy. Törvényt módosítása után 4 évig nem lehet újra módosítani. Változások a jogszövegben stilizálás jellegűek, a 15. közgyülés (1892) az állam kérésére szócseréket hajt végre (király a császár helyett, erdélyi részek a nagyfejedelemség helyett, stb.) 1887-ben a szórványok ellátására utazó lelkészi állást hoztak létre, néhány az iparosodás miatt megnőtt településen evangélikus gyülekezet is keletkezet (Petrozsény, Hadad). Magyarnyelvű evangélikusok és reformátusok az egyházban A jobbágyság eltörléséig több magyar nyelvű falu állt szász fennhatóság alatt, a Barcaságiak testületileg a magyarországi egyház Brassói egyházmegyéjeként léptek át (1866). A református gyülekezetek299 1854-ben távoztak. Az elszórtan élő magyar gyülekezetek egy része a két világháború között váltott egyházat (pl. Zselyk, Székelyzsombor), mások még később. Az utolsó, Kiskapus egészen az 1970-es évek elejéig várt az átlépéssel.

több. 298

A kialakult gyakorlat szerint az évi egy felel meg ennek, hogy ez biztosan meglegyen az újévi

reggeli istentisztelet a püspöké… 299

Szászváros, Vízakna, Tordos, Kóbor

103

2.4. Boszniai Evangélikus Zsinat300 Mint a későbbi monarchia egész területéről elmondható, úgy erről is, hogy már a reformáció korában működtek itt annak szellemében gyülekezetek, török megszállás ellenére is. 1563-ban Sebastian Fallberger szerepel Bihács / Bihač prédikátoraként. Az ellenreformáció azonban itt mindent megsemmisített. Hasonlóan nem maradt még hírmondó az előreformátori bogumilok (más néven katharok) közösségéből sem, holott a török idők előtt egy saját, jól szervezett egyházat alapítottak és működtettek itt. Helyi sajátosság, hogy az első bibliafordítást az ellenreformátorok nyomtatták és terjesztették 1555-ben. A legújabb, a legkisebb, és minden kétséget kizárólag még szakemberek körében is a legismeretlenebb evangélikus egyház a kettős monarchia területén az „Boszniai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Zsinat” volt. Már a neve is folyamatosan változott, az alatt a pár évtized alatt, amíg fennállt: 1909: Egyesült Boszniai és Hercegovinai Evangélikus Anyagyülekezetek301 302 1910: Egyesült Bosznia-Hercegovinai Evangélikus Anyagyülekezetek 1927: Boszniai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Zsinat305

303 304

306

Boszniai Zsinat és Kerület307 / Schäfer egyházelnök hivatali címében308

-:

Csak a 1878309 után, Bosznia és Hercegovina okkupációját követően telepedhettek evangélikusok a területre, szinte kivétel nélkül német anya-nyelvűek. Az itt élők lelkipásztori ellátását a kezdeti időben a horvát-szlavóniai határ túlsó

300

A leggyakoribb német nevének magyar megfelelőjén említve

301

„Vereinigten evangelischen Pfarrgemeinden Bosniens und der Hercegowina”

302

Herzog: Die Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche Augsburgischen

Bekenntnisses im Königreiche Jugoslawien, p.25. 303

„Vereinigten evangelischen Pfarrgemeinden Bosnien-Hercegowinas”

304

Bosnischer Bote Universal=Hand=Und Adressenbuch, Sarajevo 1915

305

Evangelische Synode A.u.H.K in Bosnien

306

Wild: Die Deutsche Evangelische Kirche in Jugoslawien, p.67.

307

Bosnische Synode und Distrikt

308

Hoffmann: Das Schicksal der Bosniendeutschen… p.30.

309

Hoffmann i.m. szerint 1979 (!) –nyilvánvaló nyomdahiba!

104

oldalán élők végezték, az első istentiszteletet – az akkor még autonóm gyülekezet - Zágráb lelkésze, Dr. Julius Kolatschek 1885-ben tartotta Szarajevóban. 1890-ben került Ludwig Schäfer a Franz-Josefsfeld310-i gyülekezetbe, az első, az országban letelepedett lelkészként. A világháború kitöréséig anyagyülekezetek alakultak – számuk 5 volt -, templomok épültek, létre jött jó néhány filia is, megalkottak egy kezdetleges egyházi szervezetet is. A növekedés számokban is kifejezhető: 1895-ben a tartomány területén 3596 protestáns élt (a lakosság 0,23 %-a, felekezeti megoszlás ismeretlen), 1910-ben a számuk már 6,342 (0,33 % - ebből 5884 evangélikus, 488 református). 15 év alatt a növekedés 73,36 % - 2746 fő. Ebből – a telepes egyház életkori sajátosságából következően - 1529 (55,68%) természetes szaporulat, és 1217 (44,32 %) bevándorló. A fejlődés regionálisan is értékelhető: Körzet

Lakosság

Szarajevó Tuzla

Ev. % 288.061 677 0,24 425.496 2.187 0,51

Banjaluka

403.817 2.828 0,70

316

Ev.

Bihac 229.071 75 Travnik 284.561 429 Mostar 267.038 146 Összesen 1.898.044 6.342 (adatok 1910-ből)

0,03 0,15 0,05 0,33

Gyülekezetek 1903 Szarajevó311 Franz-JosefsFeld313 Banjaluka317 Banjaluka Szarajevó Szarajevó 3

Gyülekezetek 1915 Szarajevó312 Tuzla314 Franz-Josefs-Feld315 Banjaluka318 Schutzberg-Glogovatz319 Banjaluka Szarajevó Szarajevó 5

Az evangélikusság földrajzi elosztása meglehetősen egyenetlen volt: 310

A megnevezések írásmódja a különböző forrásokban nagyon eltérő!

311

Filiái: Zenica, Zepče, Zavidovič

312

Filiái: Zenica, Kolonie Podbežje, Zepče, Zavidovič

313

Filiái: Branjevo, Dugopolje, Lukavač, Tuzla

314

Filiák nélkül.

315

Filiái: Branjevo, Dugopolje, Brčko

316

Neve hol így, hol Banja Luka formában szerepel.

317

Filiái: Rudolfsthal, Prijedor, Ugrinski lugm Vranovac, Prosora, Dervent-Korače, Doboj-Ularice,

Dubrava, Teslič 318

Filiái: Rudolfsthal, Čelinac-Obsjecko, Windhorst-Trošelje, Dub, Königsfeld, Vrbaška, Prijedor,

Drvar-Ostrelj, Dobrlin, Ivanjska, Prosora 319

Filiái: Dervent, Korače, Božinci, Bosn. Brod, Svilaj gornij, Ularice-Doboj, Teslič

105

amíg északnyugaton (Banjaluka körzete) minden 142. személy volt idesorolható, addig délnyugaton (Hercegovinában) mindössze huszonketted akkora (!) ez az arány: csak minden 3054. ember volt protestáns. Az országos arány 1:300 volt. A városi lakosság (278.032) aránya az össznépességből 14,65 %, a városi protestánsok aránya (1641) ezzel szemben 25,88 % ami azt jelzi, hogy itt is a polgárosodás irányába mozduló rétegek - tisztviselők, katonák, iparosok, kereskedők – formájában jelent meg a reformációt követők tábora, 0,59 % szinten. (1:169) Hitvallásos megosztást tartalmazó részletes bontás nem áll rendelkezésre. A városok „erősebb” jelenlétéből következik, hogy a falusi lakosságban az arány még alacsonyabb, 0,29 %. (1:340), azaz mindössze fele. A gyülekezetek felépítése a Monarchiában szokásos volt: közgyűlés, presbitérium. Mindkettőt a lelkész vezette, akit élethosszig választottak, ehhez szükség volt a tartományi kormányzat jóváhagyására is. Helyettese világi volt, hasonlóan az erdélyi rendszerhez, egyenlőségről szó sem volt. A zsinat 15 tagból állt. Az ülésszakok közt – szükség esetén a lelkészi kollégium (5 fő) intézkedhetett.320 Az ideiglenesnek tekintett 5 §-s alkotmány helyett a Franz-Josefsfeld-i (1916) és Schutzberg-i (1918) zsinati ülések kidolgoztak egy újat, ami a háború, illetve a Monarchia szétesése miatt már nem kapott állami jóváhagyást.

320

Ez a megoldás a mai szlovén szervezetnél is hasonló!

106

3. Egyházi szervezetek a két világháború között A békekötések kora után az egyházak számára is a komoly kihívását jelent az új állami, társadalmi, egyház-szociológia és nemzetiségi helyzethez való alkalmazkodás. A probléma megoldás mélysége (megalapozottsága) gyakran egyenes arányban állt az egyháztest méretével, minél kisebb szervezet alkotta meg a maga szabályait, annál inkább tetten érhető a személyre-szabottság, illetve a kérdések kizárólag gyakorlati oldalról történő megközelítése. A nemzeti, nemzetiségi feszültségek konzerválódtak, sőt helyenként most jelentek meg igazán hatalmas erővel.

3.1. Ausztria A birodalom egykor osztrák részéből a tartományok fele (8) maradt meg ugyan, de területben, gazdasági potenciálban és lélekszámban a vesztesség sokkal jelentősebb volt. A békekötés eredményeként került ide Magyarország 4 nyugati vármegyéjéből 1 – 1 rész, teljesen különböző mértékben. A szláv részek önállósodás után, Német-Ausztria321 Nemzetgyűlés egyhangúlag megalkotta II. törvénycikkét: „Német-Ausztria a Német Köztársaság alkotórésze”. Ezt az egyesülést a békeszerződések szigorúan megtiltották, de az elképzelés a közgondolkodásnak, hangsúlyosan az evangélikus közgondolkodásnak meghatározó részévé vált. Az osztrákok, és egyházaik viszonya a nemzetiszocialista ideológiához (részükről) máig nem feldolgozott kérdés.

321

Pár évig gyakran használt elnevezés, megkülönböztetésül a régi államalakulattól.

107

3.1.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Ausztriában Az államhatárok változása, a radikális terület- és népesség veszteség az egyházra is hatással volt. Az Ausztriai (Mindkét Hitvallású) Evangélikus Egyház összesen 10(!)322 utódszervezetre bomlott: (BMSch: Deutsche Evangelische Kirche in Böhmen, Mähren und Schlesien) Kerület: Bécs ev.

Bécs ref. Felső-Ausztria

Asch CsehországNyugat

Esperesség: Alsó-Ausztria Stájer ---Marburg Karintia Dráván innen Karintia Dráván túl Trieszti -

Új egyház / állam: Ausztria Ausztria Jugoszlávia /német Ausztria

Igazgatási egység: Maradt323 Maradt Szlovéniai német Maradt

Ausztria

Maradt

Alsóvidék Felsővidék ---Meran/ Bozen Elba

Olaszország Ausztria 3 Jugoszlávia ném. 2 Olaszország 1 Ausztria Ausztria Olaszország BMSch BMSch

-Bécs ref.Szlovéniai német -Maradt Maradt -Asch Közép-Cseh

Eger Iser -

BMSch BMSch Cseh testvérek

Nyugat-Cseh Kelet-Cseh -

Cseh testvérek BMSch 5 Cseh testvérek 4 BMSch 3 Cseh testvérek 9 BMSch Cseh testvérek Kelet-Szilézia Lengyelország

Morva Morva Szilézia Szilézia

CsehországKelet Csehország ref. (teljesen) Morva-Szilézia Brünn Zauchtel Szilézia

322

Illetve ha az osztrákokat külön nézzük 11

323

Később: Bécs / Bécs, illetve Bécs / Alsó-Ausztria

108

Morvaország ref. GalíciaBukovina

(teljesen)

Cseh testvérek

-

Nyugati

Kislengyelországi

-

Középső Keleti

Kislengyelországi Kislengyelországi Románia / szász Bukovina Kislengyelországi (3) Romániai ref. Óromániai

Ref. ---Andrásfalva

A lutheránus egyházrész 158.502 főre (35,1 %) zsugorodott (előtte 451.217), a reformátusnál ez még drámaibb volt: 12.997 maradt az egykor 142.980 főből, ami 9,1 % azaz csak egytizenegyede maradt meg e kereteken belül – mindössze 3 gyülekezetben. Kérdéses volt, hogy fenntartható-e a református önállóság? Ennek erősítésére a református egyház vezetője „Landessuperintendent” (országos szuperintendens) címet kapott. A háború után a katolikus egyház a házassági kérdésben különösen is merev lett, ennek folyamányaként ismét megnőtt az áttérésék száma. (A II. világháborúig összesen 75.000 fő lépett át.) Meg kell említeni a következő fejezetben részletesen tárgyalt Burgenlandi protestánsokat is, akik a háború utáni zavaros időszak után kerültek az osztrák állam, később az egyházak szervezetébe. Az evangélikusokon kívül Felsőőr, az egyetlen református artikuláris gyülekezet, 1500 fővel, magyar istentiszteleti nyelvvel lett a 4. egyházközség, majd az egyház háromnegyedét kitevő bécsi gyülekezet oszlott 3 részre, ezzel kialakult 1924-re az a református szervezet, amely a vizsgált időszak végéig már nem változott 1919.október 21-24. között Bécsben ülésezett a „Német-ausztriai egyházi gyűlés.”324 Tervezetet fogadott el az egyházi alkotmány módosítására, ami 3 szinten tervezte az egyesült egyházat: helyi gyülekezet, körzeti gyülekezet, 325 összgyülekezet.326 324

Kirchentag: tévesen egyházi napként szerepel a magyar egyházi nyelvben, „Landtag” és

„Bundestag” formában máig használt államjogi kifejezés a jogalkotó (ország)gyűlésekre. 325

8 volt az akkori határok közt: Bécs, Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia,

Észak-Burgenland, Dél-Burgenland (még a határvita javában dúl!). 326

Kimaradt a kerület, ami az akkori arányokból érthető: bécsi a felső-ausztriai ötszöröse, a

109

Az átmenet levezénylésében D.Dr. Wolfgang Haase, az utolsó közös zsinaton megválasztott egyházfőtanácsi elnök nevéhez fűződik. Neki kellett a szétválás után az új egyházak közt a vagyon szétosztását is levezényelnie, és az egyház, valamint intézményrendszerének katasztrofális anyagi helyzetét konszolidálnia.327 A bizonytalan politikai szituációban nem hívta össze a zsinatot, hivatkozva arra, hogy a Burgenlandi helyzet nyitott még, majd lemondott. 1925. április 19-23. közt ült össze először a zsinat a háború után, immár a burgenlandiakkal kiegészítve. Több ponton módosította az egyházi alkotmányt az új helyzetnek megfelelően, stratégiai döntéséi közül az egyik a bécsi mamut gyülekezet felosztásának elkezdése volt. A két háború közti 20 évben a bécsi gyülekezetből 11 lett, ennek mintájára Grácban 2. A többi nagyvárosban, a korszakban a prédikáló-állomások alakultak, ki majd a II. világháború után sokasodott meg a gyülekezet szám. A második hosszú távú döntés a püspöki tiszt bevezetése volt, ami 15 évvel később valósult meg. 1931. december 6-12. közt ülésezett a II. közös zsinat. Az új alkotmánynyal328 foglalkozott, amely végül nem kapott állami megerősítést. A következő időszakban az osztrák állam egyre inkább a katolikus hatás alákerült, Burgenland kivételével a katolikus házassági jog volt a vegyesházasokra is kötelező, az evangélikus zsinat semmilyen javaslata nem kapott szentesítést. Ez megerősítette az evangélikus egyház német orientációját. 1938-ban a csatlakozást sokan az újabb üldöztetésből történt menekülésként értelmezték. Az osztrák szabályoknak a birodalom többi részével egységesítése címén, többek közt a házassági kérdések is rendeződtek: kötelező lett a polgári házasságkötés. Egyházi téren is lépések történtek az egységesítés irányába: 1939-ben az egyházfenntartás kérdése (és a lelkészfizetések egységesítése), valamint az egyházfőtanács állami intézményből egyházivá minősítése zajlott. Az 1891-es alkotmányt a zsinati bizottság az új állami keretekhez igazította, ezt az állam református tizenötszöröse; a burgenlandiak – a terv szerint - kerület nélkül érkeznének. 327

Az osztrák egyház lojalitását demonstrálva, szinte teljes vagyonát hadi kölcsönbe fektette.

328

Az előző alkalommal meghatározott szempontok alapján, a kerületek kihagyásával képzelte

el az egyházi szervezetet.

110

elfogadta. Az osztrák evangélikus egyház is a birodalmi egyház része lett. Ennek ellenére, hangsúlyozni kell, hogy ebben az időben már egy kézen megszámolható volt azon szervezetek száma, amelyek nevében az osztrák vagy Ausztria szó előfordult, az evangélikus egyház idetartozott e kevesek közé. 329 Hivatalos neve: „Evangelische Kirche des Augsburgischen und Helvetischen Bekenntnisses in Österreich (Österreichische Evangelische Landeskirche)” lett. Közben az egyházi egyesületeket sorra oszlattak fel, az egyházi iskolákat államosították. A hitoktatást és konfirmációi munkát az állam korlátozta, ezzel a lelkészek jövedelmi viszonyain is jelentősen rontott.

3.1.2. Burgenlandi Evangélikus Szuperintendencia A világháború után a két vesztes fél elválasztására először egy „Szláv korridor” megvalósítását vettek tervbe. A későbbi Csehszlovákia és a SzerbHorvát-Szlovén királyság közt. Miután ez különböző szempontok miatt nem valósult meg, a német lakosság dominanciája miatt Ausztriának jutatták a területet. A határviták után „szabadcsapatok” elfoglalták a területet, kikiáltották a független Lajtabánságot. A vitának a Velencei szerződés vetett véget, amely Sopron és környékén engedélyezte a népszavazást. 4 vármegye területéből került Ausztriához: Vas (Eisenburg), Sopron (Ödenburg), Moson (Wieselburg) és Pozsony (Pressburg). A német nevekben egységesen szereplő vár (Burg) miatt a térséget először „Vierburgenland”, majd „Burgenland” néven emlegették, ebből lett a hivatalos név. Fővárosa 330 először Felsőőr, majd Kismarton lett. Átkerült egyháztestek (1910 határok alapján), (új megnevezés): I) A Dunántúli kerületből:

329

Ez rendkívüli mértékben erősítette a háború utáni tárgyalási pozícióit.

330

Felsőőr ekkor még község volt, Kismarton város –3000 lakóval.

111

1) a Vasi-felső egyházmegye (Kőszeg és az akkor még filia Szentgotthárd nélkül) (Déli esperesség) 2) a Soproni-felső egyházmegye egy része (gyülekezet szerint 3/5, tagok alapján 2/5). (Középső esperesség) II) A Dunáninneni kerületből: 3) a Mosoni egyházmegye fele (3,5331 gyülekezet, 55 % a tagokból). (Északi esperesség). Az osztrák kormány 1921. január 25-i hatállyal megszüntette a magyar egyházi alkotmány hatályát, és az osztrákot vezette be. Eddigre azonban a gyülekezetek – ha kellett – már újraszervezték közép szintjeiket. 3240/1922.sz. kormányrendelet szerint Ausztriai területen lévő gyülekezet nem lehet más állam területén működő egyházi felsőbbség alárendeltje. A nagy iskola mennyiség, az óausztriaitól eltérő házassági jog, és néhány más jogi eltérés miatt 1923. december 31-én az osztrák kormányzat engedélyezte egy önálló kerület felállítását. Az első szuperintendens Beyer Theophil felsőlövői lelkész lett. Iktatásán – 1924. április 29-én állami részről csak a járási főnök helyettes jelent meg. Még a húszas évek végén is említi a zsinati jelentés, hogy Loipersbach (Lépesfalva) filia még mindig nem szakadt el egykori anyagyülekezetétől (Ágfalva).

331

Németjárfalu anyagyülekezetként átkerült, filiája Oroszjárfalu Rajkához csatolva maradt. (Ma

Rusovce néven filia, Pozsonyligetfalu / Petrežalka / Engerau látja el.

112

3.2. Magyarország A terület- és lakosságveszteség, az ásványvagyon és a termőterület vesztesség katasztrofális méretű volt. A nagyobb egyházak közül az ortodox és az evangélikus aránycsökkenés volt a legszembetűnőbb. Mivel az állam maradt, a korábbi szabályozás – a Tanácsköztársaság diktatórikus epizódját leszámítva – minden téren, így az államegyházjog területén is, jogfolytonosan volt hatályban. A hivatalos politika a határrevíziót tűzte ki célul, ezért sem állami, sem egyházi szervezetek összevonásáról nem lehetett szó, legfeljebb ideiglenes egyesítésről. A korszakban a főrendiház átszervezése, a tábori lelkészi szolgálat felállatása, illetve a Soproni Teológiai főiskolának a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem szervezetébe integrálása érintette az egyház és az állam viszonyát, de egyik sem hozott alapvető változást, és nem gerjesztett komoly konfliktusokat sem.

3.2.1. Magyarországi Ág. Hitv. Evangélikus Egyház A kerületek vesztessége rendkívül eltérő volt: míg Dunántúl egy megyét egészen, kettőt félig vesztett el (és 5 gyülekezetet) nagy része intakt maradt, addig Dunánninen vagy Tisza csak jelentősen megcsonkult területekből állt. Egyetemes közgyűlési felhatalmazás alapján, a Bányai Kerület, a legnagyobb létszámú, és területű egyházmegyéjét, a Pest megyeit 3 részre bontotta, az egy nemzedékkel ezelőtti békési felosztás mintájára. A hatalmas létszámú Pesti Evangélikus Egyházközségben folytatódott a lelkészi körök kialakítása. Ezek önállósítására csak a II. világháború után került sor. A budai oldalon a folyamat gyorsabb volt, ahol a templom elkészült (Kelenföld, Óbuda), ott az önálló gyülekezet hamarosan megalakult.

113

Egyházszervezet 1924332után (Csonka)

Dunántúl Soproni-felső Soproni-alsó Veszprémi Zalai

Dunáninnen Mosoni Nógrádi Fejér-Komáromi333

Tolna-Baranya-Somogyi334

Bányai Tiszai Budapesti Tiszavidéki Pesti-felső Hegyaljai Pesti-középső Arad-Békési Csanád-Csongrádi Pesti-alsó335 Békési

Győri Somogyi Vasi közép336 Kemensaljai337 Több változás területkérdésben, az időszakban nem történt. Az 1934.37. évi zsinat törvényei: Nyilatkozat I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

Az egyház hitelvi alapjairól338 A zsinat kiegészítése339 Alkotmánymódosítás340 A m. kir. honvédséghez tartozók lelkigondozása Missziói törvény Oktatási törvény Az egyetemi evangélikus hittudományi kar EA háztartási kiegészítése Egyházi törvénykezés Ev.-ref. közigazgatási és vagyoni ….külön bíróság Nyugdíjintézetről

2§ 90 § 4§ 10 § 83 § 8§ 37 § 184 § 4§ 6§

A jogszabályok nagy része a megváltozott körülmények és államjogi háttér mi-

332

A Pestvármegyei egyházmegye osztódása után

333

1 gyülekezetet vesztett (Komárom).

334

1 gyülekezetet vesztett (Kácsfalu).

335

Baja idecsatolva

336

A 10 vend gyülekezetet elvesztette, csatlakozott a Vasi-felsőből itt maradt Kőszeg, és az

anyásításra váró Szentgotthárd. 337

1 gyülekezetet vesztett (Alsó-Lendva).

338

Először jelenik meg a hitvallási iratok felsorolása jogszabályban!

339

12 fő, 6-6 lelkész és nem lelkész.

340

A presbitérium bevezetése minden szinten, állandó püspöki székhelyek kijelölésének lehető-

sége, igazgató-lelkészi poszt bevezetése, zsinat 12 évre kiterjesztése

114

atti aktualizálás. Az állandó püspöki székhelyek kijelölése a fentiek alapján megtörtént. Bánya: Budapest (Deák-tér), Dunáninnen: Balassagyarmat, Dunántúl: Győr,341 Tisza: Nyíregyháza Nem a szorosan vett témához tartozik, de meg kell említeni, hogy egyházunkban, ebben az időszakban tudományos szinten művelik az egyházjogot. A Miskolci Jogakadémia tanárai közül Dr. Bruckner Győző és tanítványai köre (dr. Kiss István, dr. Boleratzky Lóránd) ebben az összefüggésben feltétlenül említendő.

341

Ekkor még csak az Öregtemplom állt!

115

3.3. Csehszlovákia Az államalapítás utáni népszámlálás (1921. február 15.) szerint az új államalakzatban a protestáns nagy egyházak ((evangélikus 3,93; református 1,53%; cseh testvérek 1,72%) összesen 7,18% (977.156)), a katolikusok (római és görög összesen 80,21%) utáni legnagyobb tömböt jelentik. Az utódállamok közül itt a legmagasabb már ekkor is a nem hivők aránya (5,32 %)! Az állam az egyházi törvényeket csak miniszteri rendeletként erősítette meg, ami az osztrák időkhöz képest visszalépés volt.

3.3.1. Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház 1918. november 4-én Liptószentmiklóson, illetve 1919. november 21-én Zsolnán tanácskozást tartottak, amelyek az evangélikus egyház autonómiáját kinyilvánították, és ideiglenes, kétkerületes egyházi szervezetet hoztak létre. Az átmeneti korszak az 1921-es trencsénteplici zsinatig tartott. A Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Alkotmánya:342 I.

II.

1. 2. 3. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

III. IV. 1. 2. 3. 4.

342

Általános rendelkezések / 1-8 / Az igazgatás / 9- 19 / A testületek és ülések / 20-34 / A választójog és a választások / 35-42 / A választójog gyakorlása / 43-45 / A gyülekezeti választások / 46-53 / Az egyházmegyei, az egyházkerületi és az országos elnökségek választása, és a zsinati tagok választása / 54-60 / Egyéb rendelkezések / 55-64 / A választás hosszúsága / 65-69 / A Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház beosztása / 70-73 / Az egyház igazgatása A gyülekezet / 74-85 / A gyülekezeti közgyűlés / 86-90 / A presbitérium / egyháztanács / 91-98 / A gyülekezet tisztségviselői / 99-100 /

Hivatalos német és magyar fordításának kiadásáról is gondoskodott az egyház

116

a.343 b. c. 5. 6. 7. 8. a. b. 9. 10. 11. 12. a. b. 13. 14. 15. 16. a. b. V. VI. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. VII. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. VIII. 1.

343

A gyülekezet elnöksége / 101-110 / A gyülekezeti felügyelő / 111-114 / Egyéb rendszeresített tisztségviselők / 115- 117 / Az egyházmegye / 118-119 / A megyei közgyűlés / 120-124 / A megyei presbitérium / 125 -130 / Megyei tisztségviselők Megyei elnökség / 131 -137 / Egyéb megyei tisztségviselők / 138 -139 / Az egyházkerület / 140-142 / A kerületei közgyűlés / 143- 147 / A kerületi presbitérium / 148-153 / A kerület tisztségviselői Kerületi elnökség / 154 - 162 / Egyéb kerületi tisztségviselők / 163 / Országos egyház / 164-165 / Országos közgyűlés / 166 -170 / Országos presbitérium / 171 -175 / Az országos egyház tisztségviselői Országos elnökség / 176-182 / Egyéb országos tisztségviselők /183 / Törvényalkotás és a zsinat / 184 -193 / Iskolaügy és az ifjúság nevelése Általános rendelkezések / 194 - 205 / Óvodák / 206 / Elemi és polgári iskolák / 207-212 / Középiskolák / 213-218 / Teológiai főiskola / 219 -222 / Egyéb rendelkezések / 223-225 / Vallási nevelés a nem-evangélikus iskolákban / 226-234 / Vallási nevelés iskolán kívül / 235- 236 / Egyházi háztartás Általános rendelkezések / 237-246 / Gyülekezeti háztartás / 247- 273 / Egyházmegyei háztartás / 274- 279 / Kerületi háztartás / 280- 285 / Országos egyházi háztartás / 286- 291 / Országos egyházi alap / 292-298 / Országos adóalap / 299- 301 / Egyetemes nyugdíjpénztár / 302-305 / Evangélikus általános segélyegyesület / 306 -309 / Jogszolgáltatás Egyházi túllépések és eljárások / 310-312 /

A német szövegben itt „e” szerepel, nyilvánvalóan sajtóhiba.

117

2. 3. 4. 5. 6. 7. a. b. 8. 9. 10. 11. 12. IX. X. -----

Büntetések / 313-314 / Büntethetőséget kizáró okok/ 315-316 / Egyházi bíróságok / szervezet / 317-327 / A konzisztóriumok hatásköre és kompetenciája / 328-336 / Kézbesítés / 337-339 / Bírósági eljárás Fegyelmi ügyekben / 340- 360 / Vitatott ügyekben / 361 / A felfüggesztés / 362-366 / Jogeszköz / Óvás és fellebbezés/ 367-373 / Ítélethozatal / 374-376 / Perújítás / 377-380 / Végrehajtás / 381-386 / Gyülekezeti rend: egyházfegyelem a gyülekezetben 387-395 Átmeneti rendelkezések / 1-12 / Állami jóváhagyás, törvénymódosítás

Az alkotmány elemzését, a magyar egyházjogi tradíciókhoz kapcsolódásának vizsgálatát Dr. Bruckner Győző miskolci jogakadémiai tanár elvégezte.344 A kor hivatalos politikai alaphangnemével szemben megpróbál korrekt módon nyilatkozni, és minden § -t elemezve, az alábbi következtetésre jut: „Ha tehát a szlovenszkói ág. hitv. ev. egyház alkotmányának erős és gyenge oldalait egybevetjük, kijelenthetjük, hogy az egész alkotmány gerincét és csontvázát a magyarhoni ág. hitv. ev. Egyházi Alkotmányban találjuk, húsa és vére, vagyis a modern345 közszellemnek megfelelő újításai és helyes módosításai pedig a magyarhoni előkészítő zsinati bizottságok elfogadott javaslataiból kerültek ki. Önálló, eredeti gondolatot alig találunk benne, és így kompilátorikus munkának mondhatjuk ugyan, de tekintettel arra, hogy forradalmi időben és lázas sietséggel készült, mégis figyelemre méltó alkotás, amely az egyház jövő fejlődésének útját nem zárja el.”346 Csehszlovákiában minden egyházi alkotmány miniszteri jóváhagyást ka344

B.GY. „Felsőmagyarország ág. hitv. ev. egyházközséginek elszakítása és a szlovenszkói ág.

hitv. ev. egyház alkotmánya” in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszázados ünnepére (eredeti írásmóddal). Minden mondatot eredet szerint vizsgál. 345

Az egyház elnök-püspöki székhelyének (Modra) német neve.

346

I.m. p.266.

118

pott, azaz rendelet jogállást, ami gyengébb a Monarchia idején, az uralkodói jóváhagyással elért törvényi pozíciónál. Pozsony, Somorja és Komárom gyülekezeti hosszú ideig nem voltak elfogadni az új egyházi szervezetet. Harcukról Bruckner - már idézett művében részletesen beszámol. Az egykori magyarországi egyházmegyék (a világháború előtti beosztás szerint). (részben) 1922. Szlovákia (* egyesült) Dunáninnen (Nyugat) Pozsony-városi Pozsony-vidéki Honti Barsi Nyitrai Trencséni Nógrádi

Bánya Tiszai (Keleti) Túróci (Kelet) Szepesvárosi Zólyomi (Nyugati) Liptói Tátralajai Gömöri Kishonti Sárosi Hegyaljai (Abaúj-Zempléni) Tiszavidék (Abaúj-Zempléni) Árvai

1925-ben némi rendezés után a szervezet: Nyugat Pozsonyi-szlovák Pozsonyi-német Honti Barsi Nyitrai Trencséni Nógrádi Zólyomi

Kelet Szepesvárosi Liptói Tátraaljai Gömöri Kishonti Sárosi Árvai Abaúj-Zempléni Túróci

119

3.3.2. Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában347 Az új államalakulathoz került részben 4 osztrák evangélikus kerület: 1) Asch, 2) Csehország-Nyugat, 3) Csehország-Kelet és 4) Morvaország-Szilézia. Utóbbi Sziléziai esperességén Csehszlovákiai osztozott Lengyelországgal, majd az Olsa-vidék átszabása után néhány gyülekezet még ide került. A nyelvi alapon történő szervezkedés következtében 3) teljesen a Cseh testvérek Egyházának tagja lett (lásd 3.3.3. pont), 4) 4 részre bomlott: a lengyelországi gyülekezetek a Varsói Konzisztórium alákerültek, a cseh nyelvűek szintén csatlakoztak az előzőleg említett szervezethez, a lengyel nyelvűek sorsa külön fejezet (3.3.4.). A maradék német nyelvűek (2)) próbáltak újat kezdeni. Asch eredetileg a bajorokkal akart egyesülni, hogy erre hivatkozva majd a politikai csatlakozás is lehetővé váljon. Ennek kudarca után részt vett aktívan az egyház szervezésében. 1919. október 26. Turn, a „Los-von-Rom” egyik szimbolikus gyülekezete adott helyet az alakuló közgyűlésnek. Ezen az Aschi, és a nyugati kerületek minden gyülekezete, valamint a Brünni Esperesség 7 gyülekezete és a sziléziai Oderberg képviseltette magát. A programbeszédet Hickmann duxi lelkész tartotta, fontosabb megállapításai: 1)

a cseh-szlovák kormányzat nem engedélyezi az eddigi egyházi keretben történő maradást

2)

javasolja valamennyi német evangélikus felvételét az új egyházba 348

3)

az új egyházi alkotmány elfogadásáig hatályban marad, a mai módosításokkal.

347

Amikor az 5 tartomány közül a legkisebb, Szilézia beolvadt Morvaországba, akkortól az egy-

ház neve nyomtatványaiban és irataiban „Német Evangélikus Egyház Csehországban és Morvaország- Sziléziában” formában jelenik meg. 348

A szlovákiai németek a lehetőséget köszönettel, de az állami tilalom miatt elhárították

120

A közgyűlés elfogadta a majdani új alkotmány alapelveit, létrehozta az ideiglenes egyházi vezetést, annak bizottságait. Az átmeneti időre nagyon egyszerű képviseleti szabályt alkotott: a) minden gyülekezetet lelkészei, és az álláshelyek számával megegyező számú világi küldött, b) a leánygyülekezeteket egy küldött, c) az 500 fölötti szórványokat egy küldött, d) az evangélikus iskolákat két küldött (összesen), e) a diakonissza anyaházakat egy-egy küldött, f) a nagyobb egyházi egyesületeket egy-egy küldött képviseli az alkotmányozó gyűlésen. A küldötteket a gyülekezetek maguk választják, nem csak presbiterek választhatóak, hanem minden egyháztag, a nőket is ideértve. 349 A megválasztottakat a presbitérium megbízólevéllel látja el. Az alakuló ülés nyilatkozatban köszönt el egykori egyházától. 1920. december 5-8 között, ugyanott tartották az alkotmányozó gyűlést. A meghívó fejlécén „Német Evangélikus Egyházvezetés a Cseh-Szlovák Köztársaságban” áll, a kiküldött melléklet címe ugyanakkor „A Csehszlovákiai Német Evangélikus Egyház Alkotmánya 1920. (tervezet)” Felépítése: Általános szabályok I. Az egyházközség

349

Általános szabályok Lelkészi hivatal A lelkész jogai és kötelességei A segédlelkész kötelességei Lelkész- és segédlelkész választása A presbitérium és a képviselő testület A presbitérium jogai és kötelességei A képviselőtestület jogai és kötelességei A képviselőtestület és a presbitérium

1-18 19-62 63-78 79-85 86-107 108-141 142-155 156-173

Az anyaházak képviseleti joga magával hozta a kérdés ilyen irányú kiterjesztését. Emellett az

a tény is szerepet játszott, hogy Csehszlovákiában a női választójog az államalapításkor már megjelent.

121

II. Az esperesség

III. Az egyház

választása Általános szabályok Esperes Esperes választás Megyei presbitérium Megyei közgyűlés Általános szabályok Egyházelnök Egyházvezetés Közgyűlés

IV: Iskola- és oktatásügy V. Az egyházfegyelemről és az egyházi bíráskodásról VI. Az egyházi vagyonról Általános szabályok Az egyházi közvagyon Az egyház támogatása állami forrásból /Záró/ / A módosítás lehetősége/

174-176 177-185 186-192 193-202 203-213 214-215 216-231 232-253 254-280 281-290 291-292 293-301 302-304 305-307 308-310

A tervezet előre megjelent nyomatásban. Számos gyülekezet küldte meg véleményét, néhányat szintén kinyomtatva megküldtek a többinek- valószínű, nagyobb nyomatékot akartak ezzel szerezni álláspontjuknak. Kemény vitával, a beérkezett javaslatok nagy részének figyelembe vételével, 350 fogadták el az eredeti koncepcióhoz képest rövidebb, ugyanakkor több területen részletesebb szabályozást. A könyv formában kiadott alkotmány három joganyagot tartalmaz: 1) „Alapfogalmak a Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában számára” Az egyház viszonya az államhoz Az egyház viszonya az egykori Ausztria evangélikus egyházához

1-12 13-20 21-22

2) „Az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleménye, a Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában új alkotmányáról”

350

Valamennyit természetesen nem lehetett figyelembe venni, mert részben ellentétesek voltak

egymással

122

3) „A Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában alkotmánya” (1920) I. Általános szabályok Az egyház kiterjedése és tagjai A gyülekezet jogai és kötelességei A lelkészi tisztségviselők A közgyűlések és a testületek Ügykezelés Választások Egyházi tisztségviselők II. Az egyházközség 1. Bevezetés

2. Lelkészi hivatal A) B) C)

Alapítás Leánygyülekezet A szórvány Az olvasott istentisztelet351 A gyülekezeti tag joga és kötelessége A gyülekezeti szabályzat

50-61 62-67 68-70 71 72-77 78

A lelkész joga és kötelessége A segédlelkész joga és kötelessége Lelkész- és segédlelkész választása, a segéd-igehirdetők felhatalmazása Választhatóság Választás A (segéd)lelkészi állás megüresedése

79-88 89-94 95-118

D) 3. Presbitérium és képviselőtestület A) A presbitérium jogai és kötelességei B) A képviselőtestület jogai és kötelességei C) A képviselőtestület és a presbitérium választása III. Az esperesség 1. Bevezetés 2. Esperes (egyháztanácsos) 3. Esperes választás 4. Esperességi vezetőség 5. Esperességi közgyülés IV. Az (össz)egyház 1. Bevezetés 2. Egyházelnök 351

1-50 1-3 4-7 8-12 13-28 29-30 31-45 46-49 50-167

97-102 103-118 119-123

124-142 143-153 154-167 168-207 168-169 170-177 178-184 185-196 197-207 208-259 208-209 210-223

Lesegottesdienst

123

3. Egyházvezetés 4. Közgyűlés V. Iskola- és oktatásügy VI. Az egyház-fegyelemről és az egyházi bíráskodásról VII. Az egyházi vagyonról 1. Bevezetés 2. Az egyházi közvagyon 3. Az egyház támogatása állami forrásból VIII. Zárórendelkezések

224-239 240-259 260-268 269-270

271-286 271-280 281-283 284-286 287-290

Egyházelnöknek 103 szavazattal a lehetséges 106-ból, a kelet-csehországi esperest, Erich Wehrenfenniget választották, élethosszig. 352 Az egyház kb. 120 000 taggal alakult, fennállása alatt – leszámítva a II. világháború utolsó két évét- folyamatosan növekedett. Beosztása fennállása alatt lényegében nem változott. Esperességek: / Létszámadatok 1937-ből /

Esperesség Aschi Nyugat-Csehországi Közép-Csehországi Kelet-Csehországi Morvaországi Sziléziai Összesen353

Az ausztriai beosztás szerint: Lélek Aschi Ker. + Fleißen 26749 Nyugat-Cseho. Ker./ Eger esp. Fleißen nélkül 18922 Nyugat-Cseho. Ker./ Elba esperesség 29811 Nyugat-Cseho. Ker./ Iser esperesség 26544 Morva-Sziléziai Ker. / Brünni és Zauchteli esp. 10892 Részei Morva-Sziléziai Ker. / Sziléziai esp. Részei 21888 134806

Utóbb az alakuló gyűlést első, az alkotmányozót másodikként számolták. A 3. közgyűlés 1926-ban a belmisszió szervezetével és egy diakóniai csúcsszervezet létrehozásával foglalkozott. A 4. 1933-ban – a gazdasági világválság miatt a törvényben előírt 6 éves ritmus pár hónapos kését szenvedett- rendeleteket alkottak az egyházi életről,

352

A feloszlatásig ő vezette az egyházat

353

A forrás (Kreuzkalender 1938) szerint az összlétszám 134321, de a számokból nem az jön ki.

124

az egységes egyházi adórendszerről és az egyházi alkalmazottak egységes nyugdíjrendszeréről. A tervezett egységes énekeskönyvet Asch képviselői megvétózták. Az utolsó, az 5. közgyűlés 1939 augusztusában volt, végrehajtotta a Némez Evangélikus Egyházba történő betagozódást. Ettől kezdve az egyház hivatalos neve „Német Evangélikus Egyház a Szudéta-vidéken, és Csehországban és Morvaországban” lett. Az eddigi egyházi elnökség létszáma 8-ra emelkedett.

125

3.3.3. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Esperessége Kelet-Sziléziában A Monarchia felbomlása (1918) után a Morva-Sziléziai kerület Sziléziai esperessége – Althammer, Friedek és Ostrava egy része, valamint Troppau vidékének kivételével, ahol 7 kis létszámú, német gyülekezet volt, - Lengyelországhoz került. Az 1910. osztrák népszámlálás adatai alapján döntöttek a települések hovatartozásáról. Az átmeneti időszakban a helyzet zavaros volt: az esperes Troppauban (Csehszlovákia), a szuperintendens-helyettes Bielskoban (Lengyelország), az egyházfőtanács továbbra is Bécsben (Ausztria) élt. Az itt élő gyülekezetek a Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház fennhatósága alá kerültek, saját kérésük alapján. Mire a szervezeti keretek354 rendeződhettek volna - nem telt el két év355- az Olsa határfolyó lett, Teschen – új nevén – Cieszyn – déli része a környező településekkel Csehszlovákiához került, Český Těšín néven.356 Az 1920. július 28-i Párizsi követi értekezlet osztozkodásának végeredménye: Lengyelországhoz 10 gyülekezet (rész), 43.697 fő, Csehszlovákiához 9 gyülekezet (rész) 50.984 fő. A német nyelvű gyülekezetek az újonnan szervezett német egyházhoz csatlakoztak, a cseh nyelvűek a cseh testvér egyházba integrálódtak. A maradék, a lengyel nyelvű gyülekezetek - ezek listája az egyház honlapja szerint: Dolní Bludovice, Bystřice, Komorní Lhotka, Návsí, Orlová és Třinec (6). Vladislav Kiedron, az utód egyház késöbbi püspöke tanulmányában 357 idesorolja még Teschen déli felét (Český Těšín), Ostrava egy részét és az eleve Csehszlovákiának jutatott Stare Hamry (Althammer) közösségét is (9).358

354

Lásd a 3.4.1. fejezetet!

355

Csehszlovákia igényt tartott a Sziléziai szénre, illetve a stratégiai fontosságú Kassa-Oderberg

Vasútra (aktuálisan Kosice- Bohumin). 356

A város déli külvárosában csak a főpályaudvar és egy rendőrőrs volt hivatali épületként, az

evangélikus gyülekezet központja a Krisztus-templommal a városközponttól északra van. 357

500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers in der Schlesischen Evangelischen Kirche A.B.

358

Az eltérés oka abban rejlik, hogy a honlap az anyagyülekezeteket tartalmazza csak.

126

Ma már pontosan megállapíthatatlan, hogy ebből a létszámból mennyi volt a cseh, illetve a német nyelvű evangélikus, akik az új szerveződésű egyházaik tagjai lettek, de nagyot nem tévedünk, ha 40.000 körülire taksáljuk a lengyel anyanyelvű létszámot. Kis egyház keletkezett, nagy múltú, aktív kegyességű nagy gyülekezetekkel. Az új, önálló szervezet, „Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Esperessége Kelet-Sziléziában“ elnevezéssel alakult meg, esperese Franz Michejda359 lett, akinek hűségnyilatkozatát 1920. augusztus 24-én elfogadta a csehszlovák kormányzat, de őt nem erősítette meg esperesként. Az állam a régió régi troppaui esperese, az immár a német egyházban hasonló posztot betöltő Martin Haase360 lelkész alá rendelte a gyülekezeteket. Utóbbi a belső ügyek irányítását rábizta Michejdára, az állam felé pedig képviselte az amúgy nem túl nagy számú ügyet. Jellegzetesen posztmonarchiás, mai szóval a kapcsolati tőkére épülő, jól müködő megoldás volt. (Diáktársak voltak Bécsben, negyedszázada szolgáltak egymás közelében, ugyanabban az esperességben). Ez a felállás hamarosan véget ért, mert Michejda meghalt 1921. február 12-én. A csehszlovák kormány hivatalosan 1923. május 24-én ismerte el az egyházat, alkotmányát azonban továbbra sem erősítette meg361, lelkészeit ennek ellenére fizette. Belső szabályozása az osztrák hagyományokon álló szokásjogra épült. Lengyel nyelvi jellegét megtartotta. Csehszlovákia felbomlása után Varsó „visszaigényelte” a rövid ideig lengyel fennhatóság alatt állt területet. 1938. november 19-én a lengyel elnöki dekrétum ezeket a gyülekezeteket beosztotta a Sziléziai Kerületbe. Ekkor a kerület létszáma elérte a 85.000 főt. Alig 11 hónap múlva kitört a II. világháború. 359

1913-ban Nawsiban lelkész. Nem ismert választásának vagy kinevezésének módja. Feltehe-

tően, mint a legidősebb lelkész lett vezető. Az említett gyülekezetekben ekkor ő a legöregebb (*1848.10.03. Albersdorf, Szilézia), és a rangidős is, 1874 óta (!) szolgál itt. (Eduard Kneifel szerint 1918. december 20-án – távollétében - sziléziai szuperintendensnek választották. Az információt gyengíti, hogy a szerző nem említi sem az Olsa határ meghúzását, sem az önálló esperesség megalakulását, számadatai nagyban eltérnek a többit forrásban említettektől. Kneifel: Die evangelisch-augsburgischen Gemeinden in Polen 1555-1939, p. 216.) 360

* Lemberg, 1847. július 15.

361

Kiedron: i.m. p.74.

127

3.3.4. Cseh Testvérek Egyháza A cseh protestánsok általános közgyűlése 1918. december 17.-18-án tanácskozott Prágában, a Városi Vigadó Smetanaról elnevezett hangversenytermében. Itt és ekkor alakult meg a „Cseh Testvérek Egyháza” (ismertebb magyar nevén a Cseh Testvér Egyház). Hitvallási iratai: egyfelől az egyetemes hitvallások (Apostoli, Nicea-Konstantinápolyi és az Athanáziuszi), másfelől a régi huszita „Prágai négy cikkely” (1420),362 az Ágostai Hitvallás (1530),363 a Testvéri Hitvallás (1535),364 a Második Helvét Hitvallás (1566) valamint a Cseh hitvallás (1575). A különböző hitvallási iratok eltérő súllyal esnek latba, ami a különböző irányokhoz tartozottak arányával könnyedén magyarázható. Az osztrák lutheránosok Csehszlovákiához került részeiből a cseh nyelvűek, azaz a Csehország-Keleti kerület teljesen, a Morva-Sziléziai kerület Brünni és Zauchteli esperességének több mint a fele, nagyjából 34.000 fő csatlakozott. Az osztrák református egyház túlnyomó része alapító volt, hiszen a két nagy kerület, a Csehországi és Morvaországi teljesen ehhez az új formációhoz került.365 A „hozott” lélekszám 126.000 fő volt. (1:3,7 arányban az evangélikusok és a reformátusok.) Az átlépési mozgalom, a „Los-von-Rom" továbbra is aktív volt, az első éveken még több mint 100.000 fő 366 lépett be.367

362

Tehát egy reformáció előtti, vagy elő-reformátori hitvallás.

363

Confessio Augustana invariata!

364

A Comenius (J. Komensky)- féle utolsó, 1622. évi kiadás szerint

365

A Galícia-Bukovinai kerület református esperességéből Romániához jutatott a magyarnyelvű

Andrásfalva, Lengyelországba 3 német nyelvű gyülekezet, a Bécsi Kerület 6 (!) - szintén német ajkú – gyülekezetéből 3 osztrák, 2 jugoszláv, 1 olasz felségterületre került. 366

A megalakuláskor sokan azt gondolták, hogy az ellenreformáció idején katolizáltak leszárma-

zottai is visszatérnek, ez azonban hiú (naiv) ábránd maradt. 367

1920-ban még egy másik egyház, a Csehszlovák Egyház is megalakult, jórészt ennek a

mozgalomnak és a reformkatolicizmus (modernizmus) gyümölcseként. Későbbi neve Csehszlovák Huszita Egyház, a nemzeti jelleg hangsúlyozása (Cirill és Metód), valamint a Rómától való távolodás miatt élére patriarcha (!) került. A harmincas években ebből vált ki az ortodox egyház, teológiai iránya ma az anglikánhoz közelít. A két háború közti létszáma 750.000 táján mozgott, ma ennek egytizedét sem éri el.

128

Az egyház presbiteri jellegű alkotmányos berendezkedésű. Különbséget tesz a választott, és az avatott presbiter között, utóbbi fel van jogosítva az igeszolgálatra is. A gyülekezeti véneket (presbitereket), és a tisztségviselőket 6 éves ciklusra választják. Egyetlen kivétel: a gyülekezeti lelkészi állás. A gyülekezetek 13 esperességbe szerveződtek,368 (átlagosan 20 gyülekezettel) a gyülekezeti küldöttek alkotják a körzeti konventet (közgyűlés), amelyik minden második évben ülésezik. A tagok egyik része évenként találkozik körzeti képviselő testületként. Az esperességet a körzeti bizottság (elnökség) vezeti, amelynek 4 tagja van, az esperes és az esperességi felügyelő, és helyetteseik. Az egyház vezetési elve analóg ezzel: kétévente ülésezik a zsinat, évente kétszer a zsinati képviselet. A zsinati tanács, amelyet a zsinati esperes 369 (Synodalsenior) és a zsinati felügyelő vezet, 3-3 lelkészből és presbiterből áll. (Erősorrend a választási eredmény szerint: zsinati esperes / zsinati felügyelő, 1. helyettesek, 2. helyettesek. Csak a lelkészi vezető függetlenített, a többiek gyülekezeti feladatuk mellett látják el ezt a tisztséget.) Az egyház székhelye Prágában a Husz-házban található, amelyben később a KBK 370 működött. A tisztségre történő megválasztás és az első újraválasztás egyszerű többséget igényel, a második vagy többedik hosszabbítás már minősítettet. 371 Statisztika: - Alapításkor: 260.000 tag, 13 esperesség.372 373 - 1972: kb. 270.000 tag, (1,9 % az összlakosságból), 270 lelkész - közülük 20 nő, 220 gyülekezet és 300 prédikáló állomás - 1990: 175.000 tag, 267 gyülekezet, 245 lelkész - 2005: statisztika: 114.445 tag, 263 gyülekezet,14 esperesség 374, 251 lelkész (ebből 56 nő) (az összlakosság 32,1 %-a vallásos, az egyház aránya 1,1%) 368

Némely egyházmegye neve megegyezik a régiekkel: Prágai, Brünn, Podebradi, Chrudimi etc.

369

Lehetne zsinati vénnek is fordítani, csak akkor a kifejezés párhuzam nem látható.

370

Josef Hromadka eredetileg evangélikus segédlelkészként lépett az új szervezetbe…

371

Dr. Joel Ruml egyházelnök szóbeli közlése alapján

372

Borggreffe: Auf der Kreuzung Europas, GAW, Kassel, o.Jg/

373

Otter: Die erste vereinigte Kirche, Prag, 1991

374

EKBB (szórólap). A 14. esperesség - ami nem területi elven szerveződött-, a Brüder-Unität

(Herrnhut) szakadása után csatlakozott pár gyülekezetből áll.

129

3.4. Lengyelország 123 évvel a harmadik felosztás után ismét önállóvá vált Lengyelország. Az állam(újra)alapítás első aktusa volt a régenstanács részéről a független és egységes Lengyelország kikiáltása már 1918. október 7-én, majd megismételve 12-én. Később a német fegyverletétel dátumát (1918. november 11) tekintették az államalakulás határnapjának. Határait lépésről lépésre ismerték el: -

1919. június 28. Versailles-i béke: nyugati határ Németországgal; a kisebbségi szerződés aláírása

-

1919. november 21. Galíciai igény elismerése 25 évre

-

1919. december 8. Curzon-vonal: keleti határ – néprajzi alapon

-

1920. július 28. Követi konferencia: Szilézia, Olsa-határ

-

1920. október 9. Wilna megszállása

-

1921. március 18.: Kelet-Lengyel területek375 feletti igény elismerése

-

1923. március 15.: Lengyel-litván, lengyel-szovjet hatások elismerése Az állam sok nemzetiségű lett: (%-os megosztás) 70 lengyel, 14 ukrán, 4

orosz/fehérorosz, 8 zsidó, 4 német. Vallási megoszlás: 64 római katolikus, 11 görög katolikus, 11 ortodox, 10 zsidó, 4 evangélikus. A következő protestáns egyháztestek kerültek – több lépcsőben - az új állam határai közé: 1)

Evangélikus-Ágostai Egyház a Lengyel Királyságban (66 gyülekezet),

2)

Evangélikus-Református Zsinat a Lengyel Királyságban (5 gyülekezet),

3)

15 német evangélikus gyülekezet az Oroszországi Ág. Evang. Egyház

kurlandi és szenpétervári konzisztóriumaiból, 10 evangélikus gyülekezet az Ausztriai Ág. Hitv. Egyház Morva-Sziléziai

4)

és Galicia-Bukovinai kerületéből, 405 német gyülekezet az Óporosz Únió Posen, Pommerellen konzisztó-

5)

riumaiból, 7 német gyülekezet a Poroszországi Lutheránus Egyházból (óluther-

6) ánus), 375

Wolhynia, Polesia és Fehéroroszország részei

130

7)

3) alatti egyház Wilnai körzet német gyülekezetei,

8)

Az Oroszországi Református Egyház Litvániai Zsinati körzete 3 lengyel

gyülekezete, és 5) alatti egyház 19 gyülekezet a sziléziai egyháztartományból.

9)

Ebből a sokadalomból 7 (!) önálló protestáns egyház alakult meg: Név

Székhely Létszám Létszám 1918 1938 Uniált Evangélikus Egyház Lengyelországban Posen 1200 280 Evang.-Ágostai Egyház a Lengyel Királyságban Varsó 400 482 Uniált Evang. Egyház Lengyel-Felsősziléziában Katowice 60 30 Ág. és Helv. Hitv. Evang. Egyház Stanislau 40 33 Kislengyelországban Nyugat-Lengyelországi Evangélikus Lutheránus Változó376 10 3 Egyház (ólutheránus) Varsói Református Egyház Varsó 10 10 Vilnói Református Egyház Vilnó ? 11 (Létszámadatok ezer főben) Nem a hitvallásos, hanem a nyelvi és különösen a politikai színezetű viták mérgesítették el az egyházközi viszonyokat. Egyedül az EvangélikusÁgostai Egyház működött az ország egész területén, a többi csak regionális hatáskörrel rendelkezett.

376

A mindenkori elnök gyülekezete szerint

131

3.4.1. Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház A lengyelországi evangélikusság 1910-ben a varsói konzisztórium377 alá szervezve 66 anyagyülekezetben (és 35 leánygyülekezetben) élt, 63 lelkész szolgált akkor itt. 5 kerület volt szervezve: Varsó, Kalis, Petrikau, Plozk és Augustowo. Mindennapjait az 1849. február 8/20-i378 törvény (ukáz) határozta meg. Ez tartalmi szempontból megegyezett a birodalom más részein élő evangélikusok részére 1832-ben kiadott előírással.

379

1918. december 20-án – bár az államjogi helyzet teljesen tisztázatlan volt még -, a lengyel kormány támogatásával hajtotta végre Bursche generálszuperintendens Teschenben a Szilézia esperesség gyülekezeteinek csatlakozását. Bécs tiltakozása igazán nem zavarta meg e lépés közben. A protestáns egyházak joghelyzetének rendezését a katolikus egyház majd 20 éven át hathatósan gátolta. 1936. november 25-én adta ki a köztársaság elnöke dekrétumát „Az állam és a Lengyelországi Ágostai Hivallású Evangélikus Egyház viszonyáról.” Ezt követte december 17-én egy kormányrendelet „a Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház alapvető belső törvénye (egyházi alkotmány)” megnevezéssel. Ennek felépítése: Preambulum Általános alapok I.A B C II. III. A B C

377

a gyülekezet a lelkész és segítői a presbitérium, a közgyülés, a képviselőtestület a kerület / esperesség az egyház egésze a püspök a konzisztórium a zsinat

1-10 11-20 21-29 30-47 48-56 57 58-64 65-73 74-94

Elnöke világi tisztviselő, alelnöke a generál-szuperintendens volt. (Ez a tisztség ezenkívül

csak a porosz egyházjogban fordult elő.) 378

A cári időkben használt dátum: elöl a hivatalos orosz (ónaptár), mögötte a megtűrt lengyel

(gregorián) forma. 379

Ennek hatálya kiterjedt a szentpétervári generálkonisztórium alárendelt konzisztóriumokra:

Szentpétervár, Moszkva, Livland, Kurland, Észtország, Oesel, Riga és Reval.

132

Ez az alkotmány a centralista egyházfelépítésével, a világi elem háttérbe szorításával a porosz (és az ennek mintájára készült orosz) szabályozás vonalába tartozik, még ha ideológiailag (nyelvileg) elhatárolódik is tőle. A kurátori címet a presbitérium elnökhelyettesének megválasztott világi viseli. Az elnök mindig a lelkész (több lelkész esetén az első lelkész). Jól szemléleti sajátos néző pontját például a kerület meghatározása a 48. § alapján: „Egy körzetet, amely gyülekezetek (és leánygyülekezetek) bizonyos számából áll, és van esperese, esperességnek hívnak.” A püspök elnöke a konzisztóriumnak, a zsinatnak, ő dönt ezek összehívásáról – köztes időszakban eljár ezek jogkörében. Ez az egyház államegyház volt – annak előnyei nélkül. A Varsói Konzisztórium gyakorlatilag a Kultuszminisztérium alárendelt egyházigazgatási szerveként volt értelmezhető. Erőteljesen a lengyel nemzeti elem került kihangsúlyozásra, bár az egyháztagok 80 %-a német volt. Az osztrák tradíció itt már részben sem mutatható ki, leszámítva a döntéshozatal és a határozatképesség Európában általános, feles szabályát. A Teschen-vidékieket háttérbe szorították, mint német szimpatizánsokat. A II. világháború utáni egyházban ez a régió tette ki az egyház több mint felét…

133

3.4.2. Kislengyelországi (Galíciai) Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyház Mielőtt a Monarchia hivatalosan is feloszlott volna, Galícia területén a lengyel, a román és az ukrán érdekek csaptak össze. 1918. október 27-én a „Likvidáló bizottság” megalakult, ami a nyugati részeken (Krakkó és vidéke) október 31-én át is vette a hatalmat. Itt működött a Galícia-Bukovinai Kerület Nyugati esperessége, 7 anyagyülekezettel. A kis létszámú közösség el volt vágva a másik két esperességtől, a bécsi egyházfőtanácstól, ráadásul Varsó be akarta kebelezni. A varsói Vallásügyi Minisztérium 1919. március 3-i határozatában közölte Fritsche Galícia-bukovinai szuperintendenssel, hogy a varsói konzisztórium alá rendeli. Ekkor a kerület keleti része a „Nyugat-Ukrajnai Köztársaság380” uralma alatt állt, a déli rész pedig már román megszállás 381 alatt élt. Galícia birtoklásáért lengyel-ukrán háború zajlott 1918. november eleje és 1919. július vége közt.382 Mire a lengyel csapatok birtokba vették egész Galíciát, addigra a békefolyamat is eljutott arra az álláspontra, miszerint itt a lengyel polgári közigazgatás szükséges. A keleti területtel együtt 17 anyagyülekezet került lengyel területre, a teljes Középső esperesség, a Keleti néhány gyülekezete - az esperes nélkül, és a református esperesség Andrásfalvát leszámítva. Még az átmeneti időben hívta egybe a gyülekezetek képviselőit a szuperintendens-helyettes, Theodor Zöckler. (Stanislaui lelkészként hatalmas diakóniai és oktatási intézmény-rendszert szervezett, amit „Galíciai Béthel” néven emlegettek a maga korában.) 1919. január 13-14, két dokumentumot fogadtak el: „Magyarázat” (teológiai – ekkleziológiai jelleggel) és „Döntés” (egyház- és államjogi alapon) címmel. Utóbbi pontjai: 1) a nyugat-ukrajnai gyülekezetek egy kerületbe tömörülnek, 380

1918. október 19-én kiáltották ki Lembergben, az osztrák parlament, a galíciai és a bukovinai

tartományi gyűlések ukrán képviselői, hathatós egyházi támogatással. 381

Románia1918. november 6-án nyilvánította saját területének Bukovinát, és pár napon belül

meg is szállta. 382

A dátumokat minden forrás eltérően közli.

134

2) átmenetileg a testületek jogosítványait a szuperintendens-helyettesre bízzák, 3) ő a kapcsolópont a bécsi egyházi főtanács és az állam felé. Zöckler felvette a kapcsolatot a Kievben formálódó Ukrajnai Evangélikus Egyház vezetésével is, kifejezte reményét a közös munkára, a saját út megtartása mellett. 1919. december 11-12. ülésezett a következő „Galíciai evangélikus gyülekezetek egyházi gyűlése” – ami után a zsinat szó már zárójelesen ugyan de szerepel. Ezen ellenszavazat nélkül megalapították a „Galíciai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházat”. Az eddigi (1891.) alkotmányt az új államszervezetnek megfelelően átírták. A lengyel kormányzat erről tudomást sem véve, 1920. július 2-án beterjesztette a Szejm elé a „Lengyelországi protestáns egyházak és az állam viszonya” című törvény-tervezetet. Ebben a terv szerint 3 egyház szerepel (székhely): evangélikus (Varsó), református (Wilno) és unitált (Boroszló). A galicíai gyülekezeteket szétosztanák hitvallási alapon. Erről Zöckler csak késő ősszel szerzett tudomást, majd decemberben tiltakozott, követelve egyház elismerését. Az állam végül nem osztotta szét ezt az egyházat. Bursche azonban folytatta eddigi törekvését, újabb beadványt tett a Szejmnél, amire Zöckler válaszbedványt írt. A levelezésbe bevonták az Uppsalai Egyházi ülést is (1921. március 3-5.). Kettőjük (illetve az általuk vezetett két egyház) viszonyán nem javított az a tény, hogy 1922. május 21-én a Krakkói gyülekezet közgyűlést tartott, amin Zöckler tiltakozása ellenére Bursche elnökölt, és ami végül is ki mondta elszakadását a kislengyelországi egyháztól, illetve átlépését a másikba. A korszak két évtizedét végig meghatározta ez az antagonisztikus ellentét, a két, sok szempontból karizmatikus személyiség között. A Galíciai szélsőséges szórványhelyzetben élő egyháztest szervezete nem változott: 3 evangélikus és 1 református esperessége működött.

Sta-

tisztika (1936): 30057 evangélikus és 3163 református tag ( 28807 német, 1675 lengyel és 2652 ukrán nemzetiségű – utóbbi az intenzív missziói munka eredménye volt, szervezete: 22 anyagyülekezet, 98 filia, 32 lelkész. Szuperintendensei: 1918-24 Dr. Hermann Fritsche, 1924-1939 D. Theodor Zöckler

135

3.5. Jugoszlávia A szerb állam (újra)alapítása összefügg az 1878.03.03-i San Stefanoi békével. Ekkor rázták le a szerbek a majd félévezredes török igát, amely alatt az első rigómezei csata383- 1389. június 15. - óta álltak. Az önállóság garanciáját a Berlin Kongresszus jelentette. Nem sokkal ezután, 1882. február 06-án Szerbia királyság lett, amelyben a lakosság majdnem 99 %-a az ortodox egyház tagja volt, államegyházi joghelyzetben. A eseménysor vezetett a délszláv állam kialakulásához: - 1918. október 26. A Montenegrói (Crna Gora) királyt meneszti a parlament, és dönt a Szerbiával való egyesülésről, amelyet szerb oldalról elfogadnak. - 1918 októberében a Monarchia déli részein öt nemzeti tanács alakul, amely más vallások csak „megtűrt” jogúak voltak. Az első világháború után a következő tagjai „népi komisszároknak”384 nevezik magukat: - Laibach: Karintia, Kraina, Stájerország, Isztria, Görz és Felső-Mura-vidék; - Split: Dalmácia; - Zágráb: Horvátország, Szlavónia és Közép-Mura-vidék; - Szarajevó: Bosznia és Hercegovina; - Újvidék: Bánat, Bácska és Baranya területére. - 1918. október 28. A horvát parlament (Sobor) minden államjogi köteléket felmondott egyrészt a Horvát-Szlavon-Dalmát királyság, másrészt az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság között, és kikiáltotta függetlenségét.385 - 1918. november 24. Nemzeti tanácsi határozat Zágrábban: a hozzá tartozó területek csatlakoznak Nagy-Szerbiához. - 1918. december 1. Proklamáció: Szerbia egyesül a szlovének, horvátok és szlavónok független államaival, mint egy egységes „Szerb-Horvát-Szlovén” királyság. - 1919. november 10. St. Germain-i béke

383

Mai neve: Kosovo Polje

384

Nem tévesztendő össze a Szovjetunió, illetve a Tanácsköztársaság komisszárjaival!

385

Ezzel a majdnem 8 évszázados közös magyar-horvát államalakulat is megszűnt.

136

- 1919. november 27. Neuilly-i béke - 1920. június 04. (Petit) Trianoni béke - 1920. október 10. Karintiai népszavazás Ezzel az államalapítás területi kérdései teljesen lezáródtak. A lakosság nyelvi és vallási szempontból egyaránt heterogén lett. A két legnagyobb csoport, a szerbek és horvátok viszonya – az első eufória után – hamar feszültté vált. A majdnem azonos nyelv sem tudta a kulturális, és történelmi különbségeket elfedni. Az ortodoxia mellett, amely elveszítette abszolút többségét, erős katolikus és mohamedán tömb jelent meg, a protestánsok aránya is megnőtt, meghaladta a 2 %-t. Az idekerült evangélikusok eredete is sokszínű képet mutat: Eredeti egyház: Magyarország Ausztria Bosznia Belgrád Összesen:

Lélek: 175946 2383 8233 2997 189559

% 92,8 1,3 4,3 1,6 100,00

Gyülekezet: 84 3 7 1 95

% 88,4 3,2 7,4 1 100,00

Átlag-gyülekezet: 2095 794 1176 2997 1995

Eredet

Gyülekezet Magyarország

Lélek

Ausztria Bosznia Belgrád

Az a tény, hogy a gyülekezetek és különösen is az egyháztagok abszolút többsége a Magyarországi Evangélikus Egyházból került ide, nemcsak statisztikai jelentőségű, hanem azt is jelzi, hogy az EA a tagok és a gyülekezetek nagy részénél magától értődően szolgált kiindulási alapként. Belgrád kivételével a Magyarországról átkerülteknél kisebb létszámú gyülekezetek kerültek az új államba.

137

A Magyarországról idekerült gyülekezetek 1910 körüli helye a szervezetben: Dunántúl Tolna-Baranya-Somogy 1 EK Bácsi német Somogyi 4 EK Száva menti német Vasi közép 8 EK Vend (német egyház) Kemenesaljai 1 EK Vend (német egyház)

Bányai Bánáti németek / magyarok: Bánáti német szlovákok: Bánáti szlovák Bácsi németek / magyarok: Bácsi német szlovákok: Bácsi szlovák Horvát-Szlavon németek / magyarok: Szerémi német szlovákok: Szerémi szlovák --

Egyértelműen látható, hogy amíg a Dunántúlról csak egyházmegye részek vagy egyes gyülekezetek kerültek Jugoszláviához – és kizárólag a későbbi német egyházhoz -, addig a Bányai kerületből két és fél egyházmegye, amelyek azonban belső – azaz nemzetiségi -, feszültségek miatt széthasadtak. 1920-ra, ha kellett a gyülekezetek ismét egyházmegyéket 386szerveztek, illetve már megkezdődött a szlovák és német gyülekezetek elszeparálódása egymástól. Ausztriából mindössze 3 gyülekezet került ide - Laibach, Cilli, Marburg387-, amelyek az államalapítás után hozták létre saját szervezetüket, a szlovéniai német esperességet, mert korábban nem alkottak egységet. 388 1920. szeptember 14-15. Neudorf:389 minden, az országban élő protestáns közösség meghívásával gyűlést tartottak,390 elnökölt Veres Ádám iloki lelkész, a későbbi szlovák püspök. A későbbi német egyház minden egysége

386

Cellje, 1919. június 29. Szlovéniai német esperesség; Zágráb 1919. július 1. Horvátországi

esperesség; 387

Laibach/Ljubjana és Cilli/Cellje a bécsi református kerülethez tartoztak, Marburg an der

Drau/Maribor a bécsi evangélikus kerület stájer esperességéhez. 388

Marburg: Bécsi ev. kerület / Stájer körzet, Laibach és Cilli: Bécsi ref. kerület

389

Szerém megye, nincs magyar neve a falunak

390

Egyházmegyénként 2 –2 lelkész és nemlelkész (a meghívó szerint „laikus”) vehetett részt.

138

képviselte magát, a szlovákok közül a bácsi esperesség391 (a másik kettő válófélben volt még),392 a református gyülekezetek (szervezet nélkül), és kongregacionalista gyülekezetek Dél-Szerbiából és Macedóniából. A magán rendezvénynek induló alkalmon megjelent a kormányzat képviselője is, de hivatalos döntéseket így sem hozhattak, mert a delegátusok nem rendelkeztek ilyen jellegű mandátummal. A később metodista egyházzá formálódó kongregacionalisták eleve csak szimpátia okból jelentek meg. A reformátusok sem szívesen léptek volna be egy közös egyházba. A kormányzat egyetlen protestáns egyházat képzelt el, aminek még a baptisták is tagjai lettek volna. Ez a követelés mindenkit a felekezeti önállóság fenntartása irányába mozdított el. A németek és a szlovákok jövőképe egy-egy kerület szuperintendens és felügyelő vezetésével. A németek egy konzisztóriumot akartak, a közös ügyek intézésére, a szlovákok egyetemes irodát, élethosszig választott főigazgatóval, és 1-1 (!) évre választott püspökkel (váltva a két kerület között). A kérdés kimunkálására közös előkészítő bizottságot hoztak létre, Veres elnökségével. Ópazúván, 1921. június 27-én a szlovák gyülekezetek kimondták az önálló kerület megalakulását, vezetője püspöki adminsztrátorként a bácskai esperes Starke Sámuel lett. A közös bizottság munkájában azonban továbbra is részt vettek. Erre válaszként a 7 nem-szlovák esperesség képviselői 1921. november 14-én új, külön előkészítő bizottságot alapítottak, és ezt a tényt a kormány tudomására hozták. Az elemi oktatást államosították. Állami törvény született mindkét evangélikus, és a református egyház helyzetének szabályozásáról, 1930. április 16-án. Sajátos elemei – amelyek eltérnek a többség számára eddig hatályos magyarországi szabályozástól -: -

felsorolja a garantált ünnepnapokat,

-

postai és hírközlési illetékmenteséget biztosít a hivatali ügyekhez,

-

a gazdasági és morális büntettek elkövetőit kizárja az egyházi tisztsé-

391

Kivált 1920. augusztus 24.

392

Bánát megalakult 1920. október 27.; Szerém 1921. március 29.

139

gekből,393 -

a két evangélikus egyháznak sugallja egy egyházszövetség létrehozását,

-

taxatív felsorolást ad az egyházak bevételi lehetőségeiről,

-

adómentesség minden formában

-

a paritást fenntartja, de ki is kezdi egyben: a püspök választását a minisztertanács javaslatára királyi rendelet (ukáz) erősíti meg, az országos felügyelőét az igazságminiszter.

3.5.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Német Egyház a Jugoszláv Királyságban A bosnyák zsinat 1923-ban egészében ide csatolódott. Előtörténete és jogrendje egy saját fejezetben (2.4.) szerepel. Az egyetlen közösség, ami eddig nem említődött, a Belgrádi Gyülekezet. Autonóm egyházként 1854-ben alakult, a német (porosz) konzulátus, majd követség környezetében. Alapszabálya ekkor keletkezett, 394 az autonóm,395 majd az önálló szerb állam is több joganyagban foglalkozott külső szabályozásával. A berlini konzisztórium fennhatósága alá helyezte önmagát – ez politikai nyomásra 1904.-ben megszűnt. Az 1907.-ben új alkotmányt kapott az uralkodótól. E szerint területe az egész szerb államra kiterjedt, nemcsak a németnyelvűeket foglalta magába, de erős kormányzati kontroll alá került. Szintén 1923-ban csatlakozott a szerveződő német egyházhoz. A magyarországi eredet ebben a szervezetben is domináns volt. Eredet Magyarország Ausztria Bosznia Belgrád Összesen

Lélek 114416 2383 8233 2997 128029

% Gyülekezet 89,37 58 1,86 3 6,43 7 2,34 1 100,00 69

% 84,06 4,35 10,14 1,45 100,00

Átlag 1973 794 1176 2997 1855

393

Az ortodox és katolikus egyházaknál ez valószínű csak a lelkészekre vonatkozik

394

Állami elismerése az 1853. szeptember 9-i törvény („Vallásgyakorlat a nem-ortodox keresz-

tyének számára”) alapján, 1855. október 4-én történt. 395

1883. április 14-i királyi rendelet a külföldiek részvételét is engedélyezte a presbitériumban.

140

Eredet

Gyülekezet

Magyarország

Lélek

Ausztria Bosznia Belgrád

A közös bizottság fel nem oszlott, de gyakorlatilag megszűnt. Ezért a legnagyobb egyházmegye (Bács) esperese, Wagner Gusztáv Adolf meghívta a német egyházmegyék, és minden csatlakozni kívánó képviselőjét, Újvidékre 1923. július 2-ra. A meghívás az EA 87.§-alapján történt, kiemelve, hogy ez nem áll ellentétben a szlovéniai német esperesség és a boszniai zsinat alkotmányaival.396 Napirendjén két kérdése szerepel: 1) kerület-alapítás és 2) választás. Az EA szerint közgyülés / presbitérium / elnökség szervezetben állt fel az irányítás. A mandátumokat 2 évben határozták meg. Az ideiglenes név – Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerület a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban – elvben nyitva hagyta a szlovákok csatlakozásának lehetőségét. Az elnökség tagjai Wagner Gusztáv Adolf lelkész, (Újverbász) mint lelkészi elnök, és Weiß Károly, a bánáti egyházmegye tb. felügyelője, (Pancsevo) mint világi elnök lettek. 1925. október 14. Újvidék: I. kerületi közgyülés – személyi változást hozott: Weiß áttelepült Magyarországra, ezért Dr. Wilhelm Róth kikindai ügyvédet választotta helyére – az egyház fennállásának idején végig ő töltötte be a posztot. Legfontosabb napirendi pontja a királyi zsinattartási engedély397 alapján a zsinat egybehívása volt. 396

Nem állhatott, mert a boszniai szabályozás vagy a meg sem említett Belgrádi ilyen jellegű

feladatokat nem is láthatott előre. 397

A király az EA 188.§ alapján engedélyezi a zsinatot 3 évre, Újverbász helyszínnel.

141

1926. április 15-én alakult meg a zsinat. Elgondolkodtató a lelkészi vezetők névsora: elnök Wagner, 1. alelnök Schäfer (Szarajevó), 2. alelnök Popp (Zágráb). Az egyházlelkészi vezetőinek névsora – (különböző titulusokkal) 1923. július 2. – 1926. május 28. Wagner,398 1926. május 28.- 1927. március 23. Schäfer 1927. március 23.- Popp. (Hivatali címe 1928-tól: püspöki adminsztrátor) Több ülésen, a kormánnyal és a szlovákokkal való egyeztetések után, a végre megjelent protestáns törvényt is figyelembe véve elkészült az alkotmány, amely királyi szentesítést is nyert. Az 1930-ban elfogadott egyházalkotmány: I. II. III. IV. V. VI. VII. VII. IX. X.

Alapelvek Egyházközség Esperesség Országos egyház Zsinat Egyházi iskolák Vagyonkezelés Közalap Egyházi bíróságok Záró-rendelkezések

1-22.§ 23-50.§ 51-63.§ 64-75.§ 76-83.§ 84-86.§ 87-100.§ 101-102.§ 103-105.§ 106-108.§

Az alkotmány megfogalmazásain, egyházképén a magyar EA hatása könnyen tetten érhető. Szervezeti felépítés a kortársak szerint túlméretezett,399 kihagyja még a megyei presbitériumot. Saját anyaga, a világi elnök megválaszthatóságánál rögzített „egyházjogi jártasság” előírás. Az államegyházjogi előírások a gazdasági területen mutatnak eltérést. Az egy államban (ugyanazon a területen) működő 2 egyház sajátos kapcsolatrendszere mindenkép új elemnek nevezhető. Nem foglalkozik néhány olyan kérdéssel, amelyek később problémaként jelentek meg:

398

Váratlanul meghalt

399

A kislétszámú megyék – Belgrád, Szlovénia – nem tudtak törvényesen delegálni a zsinatra

lelkészi tagokat: alaphangon tag az esperes (helyettese hivatalból póttag), 1 választott lelkész + 1 póttag (egyik helyen 2, másikon 3 beiktatott lelkész volt a csúcs. Boszniában is voltak rendszeresen üres lelkészi helyek, nem mindig állt rendelkezésre az elegendő létszám.)

142

-

több lelkész egy gyülekezetben (Belgrád, Zágráb)

-

az egy gyülekezetes egyházmegyére (Belgrád) vonatkozó sajátos előírások

-

szórványokban alkalmazza a prédikátort, jogállása megegyezik lévitára vonatkozó EA előírással

Az alkotmány alapján megtartott püspökválasztás ellenszavazat nélkül a püspöki adminisztrátor, Popp győzelmét hozta. Ezzel az egyház székhelye a nagy tömegű gyülekezetektől félreeső Zágrábba került. Esperesség Bácska Bánát Szlavónia Horvátország Muravidék Szlovéniai német Bosznia Belgrád Összesen Átlag

Lélekszám 43790 12088 18400 7454 24032 2450 7550 1500 117264 14658

2,98 0,82 1,26 0,51 1,64 0,17 0,52 0,10 8 1

% Gyülekezet % 37,34 21 29,58 10,31 9 12,68 15,69 11 15,49 6,36 9 12,68 20,49 10 14,08 2,09 3 4,22 6,44 7 9,86 1,28 1 1,41 100 71 100 8,875 -

2,37 1,01 1,24 1,01 1,13 0,34 0,79 0,11 8 1

Átlag 2085 1343 1673 828 2403 817 1079 1500 1652 1466

Német evangélikus egyház Bácska

gyülekezet

Bánát Szlavónia

lélek

Horvátország Muravidék Szlovéniai német Bosznia Belgrád

Az egyház a lelkészutánpótlás kérdését – saját oktatási intézménye nem lévéna bécsi teológiával kötött szerződéssel rendezte: a záróvizsgát minden jelölt itt tette le, függetlenül attól, hogy teológián fejezte be tanulmányait.

143

3.5.2. Ágostai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Szlovák Egyház a Jugoszláv Királyságban 1921.06.30. Ópazua (Stara Pazova) önállóság kikiáltása Átlagos Gyülekezet Átlagos Gyülekezet átlag lélekszám gyülekezetszám Bácska 28853 1,41 11 1,27 2596 Bánát 18079 0,88 9 1,04 2009 Szlavónia 14598 0,71 6 0,69 2433 Összes 61530 3,00 26 3,00 -Átlag 20510 1,00 8,67 1,00 2367 (Adatok a Prot. Haus-Kalender 1935. alapján.) Megye

Lélek

Szlovák evangélikus egyház gyülekezet

lélek

Bácska Bánát Szlavónia

Az egyházmegyei határok a természetes földrajzi határokkal voltak azonosak: a Duna és a Tisza. Kiegyenlített arányok jellemezték (szélsőértékek: lélekszámban 1:2; gyülekezet-számban 1:1,83). A két kisebb megye tudta érdekeit érvényesíteni Bácskával szemben. Szilézia után ebben az egyházban voltak átlagosan a legnagyobbak a gyülekezetek. Az állami szabályozás mellet az a tény határozta meg fejlődését, hogy az egész egyház ugyanabban a közös jogtradícióban gyökerezik. A nagy men-

144

tor,400 a szlovákiai egyház401 új alkotmánya is tovább vitte a magyar hagyományokat, vélelmezhető, hogy itt is így történt, ha elkészült egyáltalán. 402

400

Lelkészképzés, agenda és minden hasonló ügyben intenzív közös munka folyt.

401

Lelkészeinek nagy része eredetileg Eperjesen vagy Pozsonyban tanult, később már csak

Pozsonyban 402

Sehol nem található ismertetés erről a korszakról, még az egyházról legtöbbet publikáló

(Szlovákiai) Ondrej Peťkovsky sem említi sehol az alkotmány kérdését a világháborúk közti időszakban.

145

3.6. Románia Az állam területének megnövekedése Szerbia kivételével minden irányból történt. Magyarországon kívül a monarchiából még Bukovina kerülte ide, az orosz birodalom szétesése során Besszarábia, Bulgáriától Dobrudzsa. A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházból az új állam alakulathoz kerültek az alábbi egyházmegyék, illetve egyházközségek: Brassói Tiszavidéki (5)403 Bányai Arad-Békési Tiszai

Bánát

Csanád-Csongrád

Magyar Brassói Ötvárosi Arad Újvarsánd Orsova Temesvár

Szlovák Apatelek

Német Szemlak

Temesbuttyin Temesvukovár Vársomlyó/ Kisszemlak

Birda Karánsebes Liebling Lugos Nándorhegy Resicabánya Stájerlakanina -

Nagyszentmiklós Nagylak

A határok meghúzása után megalakultak az egyházmegyék 1920-ra, 1922-ben a német gyülekezetek Temesvári esperesség, 1926-ban szlovákok Nagylaki esperesség néven a szász egyházhoz csatlakoztak. Az átmeneti bizonytalanság során a brassói egyházmegyéből 3 gyülekezet404– visszalépett a szász egyház keretébe, majd 1926-ban – az egyházmegye többi részét követve – a zsinat-presbiteribe került. Az erdélyi szász egyház teljesen ide került. Az osztrák egyház Galíciakeleti esperességének nagy része, Besszarábia Evangélikus Egyháza és az ÓRománia (német) evangélikus gyülekezetek csoportja. 1923-ban jelent meg az új szervezetű állam Alkotmánya. Idevonatkozó pontjai: -

1. §. Románia „egységes és oszthatatlan nemzeti állam.”

403

Máramarossziget, Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad, Szatmárnémeti

404

Brassó, Hosszúfalu-Fürészmező és Barczaújfalu.

146

-

22. §. „A román ortodox egyház,405 mint Románia nagy többségének vallása, az uralkodó egyház”. (Ezenfelül a görög katolikus kultusz elsőbbséget élvez a többivel szemben.)

-

23. §. A polgári anyakönyvi aktus megelőzi az egyházit

-

72. §. A szenátus – felsőház – tagjai az ortodox metropoliták, az ortodox és görög katolikus püspökök, valamint a 200.000 feletti felekezetek hivatalban lévő vezetői.406

1928-ban jelent meg a kultusztörvény. Tartalmában az európai gyakorlat szerint elválasztja az egyházat és a politikát,407 megszünteti a hátrányos megkülönböztetéseket. Nem engedélyezi az egyházi függőséget külföld felől. Rögzíti az állam felügyeleti jogát az egyház felett.

3.6.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház Romániában Az állam területi növekedésével 4 különböző országból, 5 különböző egyháztest került egy közigazgatási területre. Rendkívül eltérő történelmi, kegyességi szervezeti és jogi tradíciókat hoztak magukkal. A legrégebbi és legnépesebb kétségtelenül az erdélyi szászok egyháza volt. Nevüket az államfordulat után rögtön visszaváltoztatták: „Magyarország erdélyi részein” helyett ismét „Erdélyben” formára. A következő időszakra a csatlakozások a jellemzőek: - A keleti bővítéssel idekerült Besszarábiai Evangélikus-lutheránus Egyház408 1920. szeptember 12-én lépett a szász egyház keretébe, bizonyos – a

405

A különböző területek metrópoliájából felállított egyház patriarchai rangot adott magának, ezt

a többi patriarcha 20 év alatt ismerte csak el. 406

A német szöveg szerint felekezetenként 1.

407

Nem telik el 10 év, és a patriarcha lesz a miniszterelnök.

408

10 körzet, 121 gyülekezet, 167 tanító, kb. 94000 fő. A lelkészek számára nem találtam ada-

tot.

147

távolság és az egészen sajátos fejlődés indokolta - önállóság megtartásával.409 - az osztrák tradíciókat követő Bukovinai esperesség410 1921. augusztus 20-i dátummal írta alá szerződését.411 - az 1909 óta létező, eddig Berlin alatt álló „Al-dunai Zsinati Szövetség”412 1919 óta propagálta elképzeléseit egy, az egész Románia területére kiterjedő „országos egyház” szükségéről. 1922-ben csatlakozott Bukaresti esperesség413 néven, 1920. június 8-i hatállyal visszamenőleg. - A Magyarországról érkező, háromnyelvű evangélikusság útja elvált: a németek, és a szlovákok Nagyszebenhez csatlakoztak, a magyarok önálló egyházat szerveztek. 1926-ban készült el, és következő évben kapott szentesítést az új egyházi alkotmány. Ebben a mandátumok 6-évre hosszabbodnak. Az eddigi 3 szint megmaradt. Újdonságként jelent meg a kisebbségi gyülekezetek védelme (27. § 5, 6), a női kvóta (67 § c, 90 e), vagy az orvosok bevonása a testületekbe (előzők + 113 §) Az egyház fennhatóságának területét 4 esperességgel növeli: Bukarest, Czernovitz, Tarutino414 és Temesvár. Nyitva hagyja a lehetőséget más esperességek csatlakozására. 1932. Nagylak él is a lehetőséggel, így az egyház eléri maximális méretét, 15 esperességben, majd 400 körüli gyülekezetben, 400.000 fő egyháztaggal. Ez a méret azonban rövid ideig tartott. Az alkotmányhoz, 1938-ban elkészültek az ebben jelzett végrehajtási utasítások.

409

Önálló konzisztóriummal, vezetője a főlelkész ordinációra feljogosítva.

410

A Galícia-Bukovina kerület Keleti esperességének maradványa

411

9 gyülekezet, 20.000 fő

412

"Synodalverband an der unteren Donau"

413

12 anyagyülekezet, 43 filia, 25.000 egyháztag (Bukarest 10.000), 13 lelkész, 150 tanító

414

A körzetben alesperességek működnek „Kirchspiel” néven

148

3.6.2. Ágostai Hitvallású Evangélikus Zsinat-Presbiteri Egyház Romániában Az alakuló és alkotmányozó egyházi gyűlés Kolozsváron, 1921. július 69. között ülésezett. „A zsinat-presbiteri alapon álló romániai magyar és más nyelvű ág. hitv. Evangélikus keresztyén egyház Alkotmánya:415” I. Általános hatá- A romániai zsinat-presbiteri egyház 416 rozatok Egyháztagság Jogforrások Önkormányzat és a "ius supremae inspectionis" Viszony a többi egyházhoz Egyházi törvényalkotás Jus advocatie A „jus advocatie” igénybevétele Az egyházkormányzat gyakorlása Testültek Egyházközségbe tartozás szükségessége Egyházi és világi elemek egybetartozása Egyházközség, mint jogforrás A szervezetek és hatóságok viszonya Egyházszervezet Szabályrendelet alkotás Egyházi szolgálatban álló személyek felelőssége Egyháztagok kérvényezési joga Kormányzati ügyek elintézése Közgyűlési határozatok Érintettek részvétele 417 A gyűlések elnökei Fizetett alkalmazottak pártfunkciójának tilalma II. Önkormányzati testületek A Egyházközség418 415

Az alkotmány szerkezet nem mindig következetes!

416

A meghatározások nagy részén látszik az EA hatása

417

A világi ügyeknél a lelkészi elnök vezeti az ülést, az egyháziaknál a világi elnök.

418

Anyaegyház, leányegyház, fiókegyház, szórványegyház

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

24.-28.

149

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. B. Egyházmegye 1. 2. 3. 4. 5. 6. C. Az összegyház 1. 2. 3. 4. 5. 6. Alkotmányozó gyűlés423 Missziói körök

419

Az egyházközségi tagokról Az egyházközségi közgyűlésről419 Az egyháztanácsról420 Az egyházközségi elnökségről Az egyházközség bizottságairól Az egyházközségi bíróságról Az egyházközségi tisztviselőkről, alkalmazottakról és szakértőkről Az egyházmegyei közgyűlésről Az egyházmegyei elnökségről421 Az egyházmegyei elnöki tanács Az egyházmegyei törvényszék Az egyházmegyei bizottságok Az egyházmegyei tisztségviselők Az összegyházi gyűlés Az összegyházi elnökségről422 Az összegyházi elnöki tanácsról Az összegyházi törvényszék Az összegyházi bizottságok Az összegyházi tisztviselők és alkalmazottak

29.-32. 33.-44. 45.-51. 52.-55. 56. 57.-62. 63.-65. 66.-68. 69.-75. 76.-85. 86. 87. 88. 89. 90.-91. 92.-97. 98.-106. 107. 108. 109. 110. 111.-116. 117.

A közgyűlési tagok száma nem azonos az egyházközség nagykorú tagjainak összességével.

A jótékony egyletek tagjai hivatalból tagok, férfiak, ha saját jövedelmük van nagykorúak, a nők, ha saját jövedelmük van, vagy ha házasak. 420

Szavazati jogú tagok: a lelkész, illetve helyettese, a felügyelő, a másodfelügyelő, a pénztáros,

a gondnokok, az elemei iskola igazgatója, az egyházközségben létező felsőbb tanintézet igazgatója, ezen felül a választott tagok legalább 10 fővel. A 40 a legnagyobb gyülekezetben sem léphető túl a választott tagokkal együtt! Tanácskozó tagok: a póttagok legalább 2, legfeljebb 10; a segédlelkészek, a tanítók, tanárok, vallás-tanárok, vallástanítók, kántorok, temetőgondnokok, az ügyész és az ellenőr, amennyiben nem választott tagok. Választási ciklus: 6 év. 421

Egyházmegyei és összegházi választásoknál a gyülekezet szavazata rendes lelkészenként 2.

Ha iskolája van, + 1 szavazat három tanítóig, a felett minden 3 tanító után még egy szavazat. A magasabb iskolák külön szavaznak, ülésükön a rendes tanárok 2-2 szavazattal, a helyettesek és segédek 1-1, az óraadók semennyivel sem rendelkeznek. Az esperes részére bevezeti a fekete szalagon viselt ezüst keresztet, mint hivatali jelvényt. 422

A püspök részére fekete szalagon aranykeresztet rendel el.

423

Tagjai azonosak az őszegyházi közgyűlés tagjaival, törvényeit a király szentesíti.

150

Iskolák Háztartás

1. Az egyházi ráskodásról 2.

Általános rendelkezések Az egyházközségi háztartás Egyházmegyei háztartás Az összegyház háztartása Evangélikus jótállási alap bí- Az egyházi bíróságok szervezetéről

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Az egyházi bíróságok hatásköréről és illetékességéről Az egyházi bíráskodásra tartozó ügyekről Eljárás egyházi vétségek esetén Eljárás az egyházi közigazgatás terén felmerült ügyekben Perorvoslatok Perújítás Kézbesítő Végrehajtás

Az alkotmány hivatalos szövegéről

118.-121. 122.-133. 134.-144. 145.-149. 150.-154. 155.-159. 160.-179. 180.-184. 185.-192. 193.-226. 227.-245. 246.-251. 252.-254. 255. 256.-260. 261.

Ez az alkotmány nem nyert állami megerősítést, ezért gyakorlatilag változatlan tartalommal Hosszúfaluban 1922. szeptember 27-28-án újra kérvényezték a megalakulást és az alkotmány jóváhagyását. Utóbbit 1926-ban megkapták, ekkor választották meg Frint Lajos eddigi aradi esperest püspökké, aki nagyon sok esetben a szuperintendens címet használta. Állami elismerést ebben az időszakban nem kapott az egyház. A két kis létszámú esperesség (Arad és Bánát) egyesült. A szász egyházból átlépett magyar gyülekezetek (Oltszakadát, Halmágy, Kiskapus) növelték méretét, valamint a Bukarestben alapított magyar és román nyelven egyaránt szolgáló közösség is.

151

3.7. Olaszország A bécsi kongresszuson gyakran használt kifejezés volt: „Itália csak földrajzi fogalom.” A XIX. század során forradalmárok (carbonarik, Mazzini, Garibaldi) és miniszterek (d’Azeglio, Cavour) küzdöttek az egységes Olaszország létrejöttéért. Miután 1848/49 bebizonyította, hogy az „l’Italia farà sé’”424elképzelés nem működik, a politikai vezető szerepbe került Szárd Királyság 1859/60 közt a franciák oldalán harcolt Ausztria ellen, majd a poroszok oldalán az osztrák-német háború alatt (1866), végül kihasználta a német-francia háborút (1871) az egyházi állam maradékának meghódítására. Ez után csak San Marino maradt független, a forradalmároknak adott korábbi menedékjogért cserébe. Az első világháborúba végül az antant oldalán lépet be, cserébe megkapta DélTirolt, Triesztet, Isztriát és Dalmácia szigeteit, de nem teljesült be az elképzelés Fiume, a dalmát partvidék és Albánia egy részéről. Ez jelentős belpolitikai nyugtalanságot okozott („elvesztett győzelem”), amit fokozott a D’Annunzio vezette szabadcsapatok fiumei akciója. Ez a feszült belpolitikai helyzet tette lehetővé a Mussolini vezette fasiszta állam-berendezkedés kialakulását (1922. október). 1929-ben a Lateráni szerződésekkel helyre állt az egyházi állam (0,44 km2 területen, de a nemzetközi jogalanyként).425 A Konkordátum megerősítette a katolikus egyházat, államvallásként. Ezzel az 1871 óta húzódott „Római kérdés” lezárult.

424

Itália egyedül megalkotja

425

Római székhelye van területtel nem, de nemzetközi jogalanyisággal rendelkező, Szuverén

Máltai Lovagrendnek is.

152

3.7.1. Olaszországi gyülekezetek A Habsburg-birodalom egyes, déli részei több lépcsőben kerültek a különböző olasz államokhoz, majd az egységes Olasz Királysághoz. Milánó 1850ben alakult meg hivatalosan, mint kettős hitvallású gyülekezet, svájci református és német evangélikus kereskedők közösségeként, előtte több évig – honlapjuk szerint 3 évtizedig - szerveződött. Elképzelhetetlen, hogy erről az osztrák hatóságoknak

426

ne lett volna tudomása. 1859-ben francia, majd a következő

évben került olasz fennhatóság alá. A következő lépcsőben (1866) a reformáció kora óta létező – amúgy természetesen nem túl nagy létszámú – Velence427 került Itáliához. Sem a fentiek, sem az eredetileg nem, vagy a megalakuláskor már nem Habsburg területen létrejött többi gyülekezet – Róma (1819), Nápoly (1826), Genova (1868), Firenze (1900) nem hoztak létre az első világháború végéig egyháznak vagy legalább gyülekezet-szövetségnek nevezhető formációt. A gyülekezetek éltek eddigi joghelyzetükben, a katolikus állam leginkább az idegeneknek járó tisztelettel, mint sem a vallási kisebbségnek járó módon kezelte őket. A katolikus klérus formális fennhatósága – anyakönyvezés, stóladíj – fennmaradt. Meg kell említeni, hogy a XIX.-XX. század fordulóján, majd a két világháború között egy német egyesület428 több templomot emeltetett, többek között Capri, Nervi, Gardone és Bordighera városaiban. Az első világháború után idekerült gyülekezetek: A) Bécsi evangélikus kerület Trieszti esperessége: 1) Abbázia (1908)429 2) Görz (1861)430

426

Metternich-féle rendőrállam

427

Luther is levelezett Velencében élőkkel

428

„Verein für Einrichtung deutsch-evangelischer Gottesdienste in Kurorten”

429

A.u.H.B.

430

detto

153

3) Pola (1872)431 4) Trieszt (1778) B) Felső-Ausztriai evangélikus kerület Felföldi esperességéből: 5) Meran (1876) 6) Bozen (önállósítás alatt) C) Bécsi református kerületből: 7) Trieszt432(1782) (anglikán gyülekezettel - 1829) Triesztben közös iskolát tartottak fenn, amelyet 1938-ban államosítottak. A mai olaszországi egyház csak a második világháború után alakult meg (1948), saját történeti anyagaikban nem foglalkoznak korábbi, mára már megszűnt közösségek sorsával. Mivel a polai gyülekezet tagjainak 85 %-a katona volt, a maradékban pedig nagy számban akadtak tisztviselők, a maradék vélelmezhetően hamarosan Trieszthez vagy Abbáziához csatlakozott. Görz eredetileg Triesztből önállósodott, logikusnak tűnik, hogy ide csatolódott vissza. Abbázia a második világháborúig fennmaradt. 1931-ben Trieszt433 alkotta meg szabályzatát,434 ebben a német evangélikus egyházszövetség435 tagjaként, és mint ilyen, az „Olaszországi Németnyelvű Evangélikus Gyülekezetek Szövetsége”436 részeként határozza meg magát (§ 1). Ma sem az Olaszországi Evangélikus Egyház, sem egyetlen gyülekezete nem említi ezt a szerveződést saját történelmében, illetve nem utal rá szabály-

431

dettó

432

Konkrét sorsáról nincs adat, de az evangélikus gyülekezeti szabályzat 1931.-ből még említi,

amikor az együttes ügyeket szabályozza. A mai gyülekezet történet nem említi a reformátusokat 1945 után, a városban létezik ma valdens gyülekezet, amelynek a helyi reformátusokhoz fűződő kapcsolata nem ismert. 433

A bevezetés szerint már 1778-ban alkotott saját szabályzatot a gyülekezet, amelyet az 1866.

évi egyházalkotmányhoz még abban az évben hozzáigazított, és hamarosan jóváhagyták Bécsben. Ezt az alkotmány-revízió (1892) után 1895-ben újraalkotta, amely az egyházfőtanács jóváhagyását 1897.03.15-én kapta meg. 434

Statut der Triester evangelischen Pfarrgemeinde Augsburgischen Bekenntnisses / 1932,

Buchdruckerei Burmeister, Liegnitz 435

Deutschen Evangelischen Kirchenbund

436

Verbande der evangelischen Gemeinden deutscher Zunge in Italien

154

zóiban. Nem egyértelmű, hogy a „Statut” elfogadásakor létezett-e, vagy szervezés alatt állt-e, vagy csak elvi lehetőségként merült fel Berlinben? (Való-színű létezett, különben nem utal rá a szabályzat. Feltételezhetően nem alulról szerveződött egység volt.) Sajátos elemek a szabályzatban: I.a) Gyülekezet (§ 1-6): - kiemeli a német nyelv meghatározó voltát, de megadja a lelkésznek a jogot, kazuálék alkalmával „egy másik nyelv” használatára, kerülve az olasz megnevezését. (2) - 21 feletti437 férfi gyülekezeti tagok rendelkeznek szavazati joggal, ha legalább 2 éve fizettek, és életmódjuk megfelel az egyházi elvárásoknak. A nagykorú nők, önálló jövedelem esetén kötelesek az egyház anyagi támogatására, cserébe a lelkészválasztói jogot kapnak. (Csak és kizárólag!) (5) - a fentiek, mint közgyűlés csak lelkészt és képviselőtestületet választanak, minden egyéb jog és kötelesség birtokosa a képviselőtestület, a presbitérium és a lelkészi hivatal. (6) b) Választási és határozati rend, és a közgyűlés ügyrendje (§ 7-9) - többségi elvet követ, határozatképesség és a választások esetén (több mint 50 %) (7-8) - a felügyelő vezeti az üléseket, ő hívja egybe, névre szóló meghívóval (9) II.) A képviselőtestület (§ 10-18) - a lelkészen kívül 30 tagja van, közülük 7 alkotja a presbitériumot (10) - a választás 6 évre szól, a testület fele 3 év után kiesik, 6 póttagot kell választani (11) - csak férfiak választhatók (13) - évente egyszer, de szükség esetén ülésezik a képviselőtestület, elnököl a felügyelő.(14) - feladatköre az osztrák hagyomány szerint (16) - a reformátusokkal közös ügyeket a két presbitérium rendezi (18)

437

A korszakban az olaszországi nagykorúság határa.

155

III.) Presbitérium (§ 19-30) - lelkész és 7 tag, 30 év felett, közöttük rokoni vagy szolgálati kapcsolat nem lehet (19) - a világi tagok fele438 a ciklus felénél kiválik, de újraválasztható (20) - presbiteri eskü (21)439 - feladatai nagyrészt az osztrák tradíció szerint, meg nem határozott számú küldöttet választ a fent említett gyülekezeti szövetségbe. (22) - kiosztja (sic!) világi tagjai közt a tisztségeket: felügyelő és helyettese, jegyző, pénztáros, alapítványkezelő, levéltáros, gondnok, temetői elöljáró440 (23) - a felügyelő vezeti a testületeket, ügyrendi szabályozás (24-30) IVa) a lelkész jogai és kötelességei (§ 31-35) - a megszokott feladatokon kívül a lelkészi könyvtár kezelése kerül kiemelésre (31-32) - a lelkész köteles a gyülekezeti szövetség lelkészi ülésein részt venni (35) b) lelkészválasztás (§ 36-44) - élethosszig választás, megszűnése a megszokottakon kívül: visszahívás a Német Evangélikus Egyházi Bizottság441 által, aminek javaslati, majd megerősítési joga is van (36-43) - az iktatás a gyülekezeti szövetség joga (44) Záradék: általános rendelkezések (§ 45-46) - a tagok részvétele a testületekben kötelező (45) -a szabályzatot a Német Evangélikus Egyházi Bizottság hagyja jóvá, még hatályba lépés előtt (46) Függelék: jövedelem arányos egyházfenntartási tábla, progresszív kulccsal. 442 Látható módon a demokrácia formálissá vált: a presbitereket is közvetve

438

A 7 fő esetén ez 3,5 lenne. Elképzelhető, hogy a felügyelőre ez nem vonatkozott.

439

A jugoszláviai német egyház zsinati tagjainak esküszövegével (§ 82) szó szerint megegyezik,

értelemszerűen leszámítva a szervezetre vonatkozó egyházjogi szakkifejezéseket. Herzog a szász egyházalkotmány 15 § (4) bekezdésével azonosítja. 440

8 tisztség 7 személyre, nyilvánvalóan 1 fő „álláshalmozó”.

441

Deutsch-Evang. Kirchen-Ausschuß

442

10 osztály, az alacsonyabbakban 2,1 - 4,2 %, fent 3,8-5,5% közti kulccsal.

156

választják, a tisztségviselők kijelölik egymást. A kor állam- és társadalomfelfogása világosan tetten érhető. Bozen-Gries 1949. évi szabályzata említi, hogy a gyülekezet 1932. február 14-én kapott a prefektustól jogi személyiséget. 443 Talán nem járunk meszsze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ezekben az években kapták meg a gyülekezetek az állami elismerést, ami lehetővé tette, hogy megalkossák (újraalkossák) saját szabályzataikat. Nagy valószínűséggel hasonló módon, és tartalommal készültek el, berlini minta alapján.

443

„ente morale riconosciuto” Nr 700 17

157

4. Szervezetek a második világháború alatt A különböző államok hadba lépési ideje eltérő volt, ezért nem lehet ennek a fejezetnek egyértelmű kezdőpontot adni. Az államhatárok módosulása, az egyházszervezetek osztódása jellemzi ezt a korszakot. Egyháztörténeti szempontból nem sorolható ez a kiemelkedően dicsőséges periódusokhoz. Az „ecclesia militans” sokszor nem eredeti céljaiért küzdött…

4.1. Német Birodalom A Német Birodalom evangélikusságnak története, a maga rendkívül szerteágazó szálaival, teológiai kérdéseivel, nem része a dolgozatnak, csak azok az alapvető kérdések, amelyek a halmazt képező egyházak utódformációit érintették. A Harmadik Birodalomban az uralkodó ideológiának megfelelően még az egyházakat is centralizálták. Minden evangélikus egyház útja a „Deutsche Evangelische Kirche” irányába vezetett. Belépés után a fontosabb döntéséket már Berlin hozta. A „Reichsbischof” (birodalmi püspök) tiszt létrehozásával próbálták az eddig sosem létezett egységet látható módon is kifejezni. A Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche) aktivitásáról az új területeken nincsenek megbizható adatok.

4.1.1. Ostmarkt / Ausztria Közvetlenül a háború kitörése után, 1939. szeptemberében az egyházfőtanács elnöke, Dr. Heinrich Liptak kinevezte a felső-ausztriai szuperintendenst, Dr. Hans Edert az egyházfőtanács lelkészi vezetőjévé. Az egyház régi óhaja alapján, püspöki címet kapott. Csehszlovákia felosztása után az állami közigazgatásban területi korrekció zajlott le. Ennek során 2 gyülekezet került még az egyház keretébe:

158

- Znaim444 (Bécsi kerület, Alsó-Ausztriai esperesség) 680 fő, és - Engerau445 (Pozsonyligetfalu, a mai Petrežalka; Burgenlandi kerület, Északi esperesség) 1100 fővel. Jugoszlávia szétosztásakor Stájerország (akkor Steiergau) visszakapta a két évtizede elvesztett területét. Egyházilag ez 2 anyagyülekezetet és 1 filiát érintett: -

Marburg an der Drau446

447

/ Maribor (eredeti helyére, a Bécsi kerület

Stájer esperességébe), illetve -

Cilli448/Celje (ugyanide került, eredetileg a Trieszti esperesség része volt.)

-

Abstell / Apace (ugyanide, Bad Radkersburg filiájának került vissza.)

Ennek a változásnak köszönhette az osztrák egyház a következő püspökét, D. Gerhard May449 lelkészt is, ekkor Celljei parókust. A bécsi egyházfőtanács 7506/41. szám alatt vette tudomásul az átlépést, amihez 1743/41. számon Zágrábban a Német Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház a Független Horvátországban elnöksége határozatban járult hozzá, 1941. november 21-én.450

444

A morva körzetből, Bécsi egyházfőtanácsi engedély 7244/39. számon, 1939. október 19.

445

Eddig soha nem volt ennek az egyháznak a része

446

Gyülekezeti határozat a csatlakozásról 1941.09.30.

447

3 filiájával: Pettau / Ptuj (1941.10.06.), Mahrenberg / Marenberg (1941.10.07.), Eigi Büheln /

Sent Ilj (1941.10.05.) 448

(1941.07.20.)

449

May lelkész levele a berlini egyházi sajtónak (a címzett neve olvashatatlan), 1942. 01 14.:

„Alsó-Stájerországi gyülekezeteink bizottságukban 1941. június 22-én elhatározták a csatlakozást az Ostmark egyházához, amint az csak lehetséges.” 450

Igazából Zágrábnak már nem volt juriszdikciója Szlovénia felett…

159

4.1.2. Szudéta-vidék A morvaországi Znaim Ausztriához került, Szilézia egy része 451- Fridek, Mährisch Ostrau, (Neu-)Oderberg és Tschechisch-Teschen) rövid lengyelországi szakasz után, azzal az egyháztesttel (4.1.3.) lett a Deutsche Evangelische Kirche része. 4.1.1. pontban említésre került, hogy a morvaországi Znaim átkerült az ausztriai egyház keretébe. 2182/40. számon a Gablonzi adminisztráció kikebelezi452 azon helyeket, amelyek közigazgatásilag Bajorországhoz kerültek: Budweiss, Pilsen. Az alkotmány újhelyzethez igazításán453kívül, lényeges, említésre méltó jogszabály-változást ez az egyház nem élt át.

4.1.3. Szilézia – Galícia Az 1938. októberi határmódosítás végeredményeként az Olsa-terület ismét lengyel fennhatóság alá került. Az újraegyesített területen 4 egyház(rész) működött korábban: (1-3. Csehszlovákiában, 4. Lengyelországban) 1)

A Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában: 4 gyülekezet, 11.300 fő (német) 454

2)

A Kelet-Sziléziai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközségek Esperessége: 7 gyülekezet, 45.800 fő (lengyel)

3)

A Csehtestvérek Egyháza: 3 gyülekezet, 3.700 fő (cseh)

4)

A Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház Sziléziai esperessége: 10 gyülekezet, 47.000 fő (lengyel, német)

1) Bursche püspök megpróbálta állami erőszak segítségével integrálni a 451

4 gyülekezet a 11-ből, lélekszám szerint: 11341 a 20828-ból (54,45%).

452

„Auspfarrung”

453

Szócseréken kívül inkább a rövidítés jellemezte.

454

Lengyelország lerohanása után Frydek és Mährisch-Ostrau visszakerült a szudéta egyház

keretébe.

160

Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyházba (4), a lelkészek kiutasításától sem visszariadva, ezt az események előre haladta miatt nem tudata befejezni. 2) Egyesítve a 4) alattival 3) A lengyel hatóságok feloszlatták, templomok zárva, lelkészek kiutasítva. A régióhoz került még az ikerváros keleti fele is, Biala, amely eddig a Kislengyelországi Egyház része volt. Szervezeti javaslatként először a szudéta egyházhoz történő integráció, majd a Boroszlói Konzisztórium alárendelés vagy önálló egyház szervezése merült fel. A döntés – a korszellemnek megfelelően – 1940. májusában már Berlinben született: átmenetileg – a háborús időszak lezárultáig, hitbizományként az óporosz unió455 szervezetén keresztül integrálódik be a terület a Német Evangélikus egyházba. Ezzel átvette annak joganyagát is, a leglényegesebb különbség: további intézkedésig nincs lelkészválasztás, csak központi kinevezés van. Néhány gyülekezet456 a Kislengyelországi egyházból (Krakkó környéke) a főkormányzósághoz került. A krakkói esperesség a (3 másikkal együtt) Berlin, azaz a külügyi hivatal felügyelete alá került a helyzet rendezéséig.

455

Ideiglenesen a volt német birodalom területén az óporosz unió vette át a gyülekezetek sorsá-

nak irányítását. A volt Varsói Nagyhercegség területén maradtak Litzmannstadt (Lodz) székhellyel alkottak új konzisztóriumot. 456

Adataim szerint: Krakkó, Neu-Sandez, Stadlo, Neugawlow, Hohenbach, Ranischau, Jaroslau,

Königsberg (nagyjából a nyugati esperesség)

161

4.2. Szovjet megszállási övezet Lengyelország lerohanásakor a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a szovjet csapatok megszállták az ország keleti-délkeleti területét. Az itt élő németséget áttelepítették a Harmadik Birodalom területére, Ez a vizsgált egyházak közül egyedül a Zöckler szuperintendens vezette Kis-Lengyelországi (Galíciai) egyház középső és keleti körzetét érintette: a németek kollektíven átkerültek, a kis számú lengyel és ukrán gyülekezeteket feloszlatták, tagjainak, lelkészeinek sorsa ismeretlen. A német lelkészeket üres, német gyülekezetekben helyezték el. A 70 felett járó Zöckler például Berlin-Dahlem parókusa lett, innen a bombázások elől telepítették Stade városába, ott halt meg 1947ben. Diakoniai intézményeit lelkész fia Göttingenben szervezte újra. („Diakonissenmutterhaus Ariel – Zökcklersche Anstalten”). Az egyház ezzel gyakorlatilag megszűnt, hivatalos megszüntetésére vonatkozó adat nem volt előtalálható.

162

4.3. Magyarország A bécsi döntések és a háborús események következtében megnőtt az ország területe. Az akkor „ország-gyarapítás” néven említett folyamatsor következtében négy hullámban kerültek ismét Magyarországhoz evangélikus gyülekezetek: 1) Felvidék 2) Kárpátalja (minimális létszámban) 3) Erdély + szászok 4) Muravidék + Délvidék A bácskai németség kivételével a „reintegráció” viszonylag konfliktusmentesen zajlott. A rövid időszakban, az államegyházi szabályozásban említést érdemlő változás nem történt, az országban államegyházjogi szempontból az evangélikus egyházak száma háromra emelkedett, amit a Magyarországi Evangélikus egyház nehezen vett tudomásul.

4.3.1. Magyarországi Ág. Hitv. Evangélikus egyház A négylépéses ország- és egyházgyarapodás egyes elemei eltérő súlyú változásokat generáltak az egyházi jogrendben és szervezetben. Az első (északi) fázis (Felvidék déli része) a Dunáninneni és a Tiszai kerületet érintette. A két, kisméretű kerület számára a néhány gyülekezet növekedés is számottevő jelentőséggel bírt. Dunáninnen mindhárom egyházmegyéjét érintette a változás. Alsószeli, Dunaszerdahely, Felsőszeli és Somorja a kerületi közgyűlés döntése 457 értelmében a Mosoni egyházmegyébe tagozódott be, „Moson-Pozsonyi”458 néven, rögtön új missziói kört alapítva Nemeskajal központtal.459 Ez a szervezet 1941-

457

1939.01.11.

458

Alakuló közgyűlés Komáromban (területen kívül), 1939.08.21.

459

Mátyusföldi missziói egyházközség

163

ig állt fenn, de nem működött rendesen. A két egybe nem függő terület csak jelentős kerülővel volt megközelíthető. Ezen felül a mosoni német és a matyusföldi magyar kegyesség és mentalitás sem volt közös nevezőre hosszható. Ezután Mosoni, illetve Pozsonyi egyházmegye néven működtek. Fejér-Komáromhoz 2 egyházközség csatlakozott, az időközben önállósodott Érsekújvár és a reformáció óta mérvadó (Rév)Komárom. A Nógrádi egyházmegye460 Nógrád-Hont-Barsi néven folytatta, 20 gyülekezete mellé 6461 csatlakozott, 1 missziói kör462 újonnan alakult. A Tiszai kerület a Gömör-Kishonti egyházmegyével bővült (13 egyházközség). A Hegyaljai a 2 kassai gyülekezet kapta vissza. A második (északkeleti) fázis (Kárpátalja) szimbolikus volt, két egyházközség került a Tisza kerület Tiszavidéki egyházmegyéjéhez: Ungvár és Újklenóc, valamint megalakult a Kárpátaljai Missziói körzet, Munkács székhellyel. A harmadik (keleti) fázis ismét a Tiszai kerületet érintette: a Zsinatpresbiteri egyház Ötvárosi megyéje Nagybánya kivételével ismét a Tiszavidéki egyházmegyét erősítette. Utóbbi 1943-tól 4 másikkal463 együtt alkotta az Erdélyi egyházmegyét.464 A negyedik (déli és délnyugati) fázis az eddig kimaradt kerületek határaiban hozott változást. A Mura-vidék visszatagozódott eredeti, dunántúli egyházmegyéibe.465 A Bácsi szlovák egyházmegye466 visszatért a Bányai kerületbe, a németek az önálló egyház megalapítása mellett döntöttek. Ezt a tényt a kerület, különösen is Raffay Sándor püspök – aki már hivatalban volt, amikor az országhatár meghúzása a 3 déli egyházmegyét leválasztotta – személyes sértésnek élte meg. A nemzetközi összefüggések miatt állami segítséget nem kapott a „lázadók” visszakényszerítéséhez.

460

Néha Nógrád-Honti néven is szerepelt.

461

Csánk, Fakóvezekény, Kiscsalomja, Léva, Losonc, Százd,

462

Balassagyarmat- Ipolyon túl

463

Zsejk, Kolozsvár, Székelyzsombor, Székelyföldi misszió –székhelye: Sepsiszentgyörgy

464

Megalakult: 1941.07.01.

465

Légrád: Somogy; Alsó-Lendva: Kemenesalja; a többi Vasi-közép

466

A bányai kerületi közgyűlés Starke Sámuel volt jugoszláviai szlovák püspök püspöki címét

164

A belső egyházi jogszabályozás szintjén a szolgálati idő beszámítása, a nyugdíj, a lelkész vizsga kiegészítés, különbözeti vizsga, hivány-átszámítások, és hasonló kérdések kerültek elő, amelyek nagy feszültséget nem jelentettek az országos és kerületi közgyűléseken. Egyházmegyék 1941-1944. Bánya Arad-Békési Bácsi Békési Budapesti Csanád-Csongrádi Pestmegyei-alsó Pestmegyei-közép Pestmegyei-felső

Dunáninnen Fejér-Komáromi Mosoni Nógrád-Hont-Barsi Pozsonyi

Dunántúl Győri Kemesaljai Somogyi Soproni-alsó Soproni-felső Tolna-BaranyaSomogyi Vasi közép Veszprémi Zalai

Tisza Erdélyi (1943-tól) Gömör-Kishonti Hegyaljai Tiszavidéki

4.3.2. Besztercei Vezérfőesperesség A második bécsi döntés következményeként Magyarországhoz került Erdély és a Partium északi területe. Ezen az erdélyi szász evangélikusoknak 2 esperessége volt megtalálható: a Besztercei esperesség 37, és a Szászrégeni 14 gyülekezettel. Az országos konzisztórium az egyházon belül nagyobb tekintélyű – és méretének fogva is súlyosabb - besztercei esperesség vezetőjét bízta meg további intézkedésig az állam felé a képviselettel, adminisztratív szempontból a másik esperes fölé rendelte. A rendszeresített cím –„Generaldechant” - a XIX. század közepéig a medgyesi dékáné volt, ami őt protokolláris szempontból az egyház 3. lelkészévé emelte, a püspök és a püspök-helyettes után. Mivel az egyháztest deklaráltan Nagyszebenhez tartozott, belső szabályozást önállóságának rövid ideje alatt nem készített. A vezetői tisztet végig Molitoris esperes töltötte be. A frontvonal közeledtével a szászok jelentős része Nyugatra menekült.

elismerte, ehhez az országos közgyűlés jóváhagyását is megkapta.

165

4.3.3. Dél-Magyarországi Német Evangélikus Egyház A jugoszláviai német egyház Bácskai esperessége 21 gyülekezete – kiegészülve a Horvátországi (Száva-bánsági) esperesség Kácsfalu (Jagodnak) egyházközségével Magyarországhoz kerülve, Berlin és Zágráb támogatásával önálló egyházat alapítottak, a Bányai kerület hiába várta a visszacsatlakozást. A levélváltás ez ügyben Újverbász, Budapest, Berlin és Zágráb közt több kifejezéssel is jellemezhető, de a „testvéri” vagy „hittestvéri” nagyon távoli definíció lenne.467 Sajnos, a Magyar Királyság és ezen egyház közti levélváltás 1956-ban megsemmisült, tehát az állami érvek (és ellenérvek) nem elérhetőek. Államegyházjogi szempontból alkotmányozási kényszer nem volt. Főrész I. II. A. B. C. D. E. F. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

Alapelvek Egyházközség Igehirdetői szolgálat Gondnok Pénztáros Egyéb tisztségviselők Képviselő-testület Közgyűlés Esperesség Összegyház Egyházi oktatási intézmények Vagyonkezelés Egyházi alap Nyugdíjintézet Egyházi bíróság Záró rendelkezések

§ 1.-15. 16-19. 20.-26. 27. 28. 29.-32. 33.-36. 37. 38.-47. 48.-59. 60. 61.-74. 75.-76. 77.-78. 79.-80. 81.-82.

Az első részében a jugoszláviai német alkotmányt idézi majdnem szószerint, a gazdasági és az államegyházi részben. A másik két utódalkotmányhoz képest demokratikusabb alaphangvételű, amit az államberendezkedés indokol. A választásoknál azonban a Berlini vagy népcsoport engedély a püspöknél és a világi egyházi elnöknél, de még az országos presbitereknél is le van írva. A gyülekezeti közgyülés választó joga a presbitérium, és a magasabb egyházi tisztségviselők irányába még meg van. 467

Heckel Popphoz írt levelében: Raffayt szenilis vénembernek; Raffay egy beszédében Poppot

egyház nélküli püspökként emlegeti…

166

11.§ említi a szükséges esetén rendszeresíthető körzeteket (vezetője nem esperes, hanem körzeti lelkész). Nem intézkedik viszont arról, hogy az ezekhez rendelt feladatköröket ki lássa el. 16. § tartalmazza a divatba jött melegágy kifejezését. 22. § a lelkészválasztásnál a gyülekezet a jelentkezők közül 3 jelöltet kiválaszt, ehhez az egyházfőtanács egy negyediket hozzátehet, majd közülük nevezi ki a lelkészt.468 27. § a református „Kirchenvater” szót használja, ami inkább gondnok, mint felügyelő értelemben fordítható. Ezen a joganyagon is látszik a berlini redakció.

468

Gyakorlatilag nem kell figyelembe vennie a gyülekezet jelöltjeit

167

4.4. Szlovákia Csehszlovákia felbomlásakor a német tervek eredetileg Lengyelország és Magyarország közti felosztást tervezett, amit végül a szlovák politikai elit meg tudott akadályozni. Az államterület megkisebbedett, a pozsonyi hídfő német terület lett, északnyugaton német katonai övezet alakult ki, dél és Kárpátalja Magyarországhoz került. Államegyházjogi szempontból változásról nincs információ.

4.4.1. Szlovákiai Joganyagában változás nem történt. A határmódosítások és a német evangélikusság önállósodása miatt kivált a Pozsonyi-német, a Szepesvárosi és a Kárpátaljai egyházmegye nagy része, kisebb lett az Abaúj-Zempléni, a Gömöri, a Kishonti, a Honti, a Barsi és a Nógrádi. Nincs adat arról, hogy némely csonkult megyét összevonták-e valamely szomszédjával, de feltételezhető, hogy ahol csak pár gyülekezet maradt, legalább ideiglenesen csatolták valahová. (10 gyülekezet alatti megyék, kisebbedett) Nyugat Pozsonyi-szlovák Honti Barsi Nógrádi Nyitrai Trencséni Zólyomi

7 3

Kelet Liptói Gömöri Kishonti Sárosi Árvai Abaúj-Zempléni Turóci

6 5

168

4.4.2. Szlovákiai Ág. Hitv. Német Evangélikus Egyház A németség kérte elbocsátását a többségi egyházból, és ezt 1939. június 14-én a Liptószentmiklósi zsinat meg is adta. Az Alkotmányozó zsinatot: Késmárkon tartották, 1939. június 26.-27. között. Ez azonban valójában alakuló zsinat volt, az alkotmány elfogadására csak 1940. november 6-án került sor. Az állami elismerés 1942-ben érkezett meg. A püspök, Johannes Scherer lett, az iktatásán a szlovák egyház egyik püspöke Osusky aktívan részt vett. Heckel nem kapott kiutazási engedélyt. A Szlovákiai Német Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Alkotmánya 469

I.

Alapvetés470 Az egyház tagjai és határai471 Egyházi nyelv Viszony az államhoz Kapcsolat más egyházakkal472 Egyházi testületek Közgyűlések

II. 469

Az egyházközség473

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.-31.

A kinyomtatott tervezet beosztása.

I. Alapvetés Az egyház tagjai és határai Viszony az államhoz Egyházi egyesületek Ökumenikus kapcsolatok Egyházi nyelv Egyházi testületek Közgyűlések II. Az egyházközség III. Az esperesség IV. Az országos egyház V. Egyházi oktatás VI. Egyházi bíráskodás VII. Egyházi vagyon és háztartást VIII. Átmeneti rendelkezések 470

Preambulum

471

Egyháztagság

472

Viszony a Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyházzal

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.-31. 32.-45. 46.-67. 68. 69. 70.-84. 85.-90.

169

III. IV. V. VI. VII. VIII. IX.

Az esperesség 474 Az országos egyház475 Egyházi oktatás Egyházi bíráskodás476 Egyházi vagyon és háztartás Alkotmányváltoztatás Átmeneti rendelkezések

32.-44. 45.-63. 64. 65. 66.-80. 81. 82.-90.

Az alkotmány tervezeten, de az elfogadott szövegen is érződik a magyarországi tradíció továbbvitele (választások, feladatok, paritás.) Saját anyag, ami azonban szellemiségében nem idegen, hogy a tanítókat minden szinten beemeli a testületekbe. A módosítás mind a tanító-egyesület, mind a lelkész– egyesületi elnököt hivatalból az országos közgyülés tagjává emeli. Popp püspök kritikája,- miszerint ez az alkotmány még túl demokratikus és parlamentáris -, mai megítélés szerint inkább elismerés vagy dicséret. Az egyház püspöki székhelye Bazinban volt, létszámadatai: 3 egyházmegye, 44 gyülekezet, 52 lelkész és 40000 fő. A közelgő front elöl kitelepítették a németeket, az egyház 1945 elejére megszűnt. A lelkészek a Szepességből a Szudéta-vidékre kerületek, a Pozsony-környékeik Ausztriába.

473

Általános rendelkezések, a gyülekezet testületei, közgyűlés, presbitérium, (képviselőtestület),

a lelkész, a felügyelő. 474

Általános rendelkezések, az esperesség testületei, közgyűlés, presbitérium, a körzeti taná-

csos (esperes), a körzeti felügyelő. 475

Általános rendelkezések, az országos egyház testületei, közgyűlés, presbitérium, (képviselő-

testület), a püspök, az országos felügyelő, az országos ügyész. 476

Itt utal egy majd megjelenő törvényre az egyházi bíráskodásról, amely nagy valószínűséggel

nem készült el.

170

4.5. Románia A második bécsi döntéssel megkisebbedett területe, majd a keleti részeken is instabillá vált a határvonala. Államegyházjogi téren változás nem történt.

4.5.1 Zsinat-presbiteri Romániai magyar és más nyelvű Ág. Hitv. Evangélikus Keresztyén egyház A bécsi döntés értelmében visszakerült területekkel együtt ismét a Magyar Királyság része lett az Ötvárosi egyházmegye, néhány más gyülekezettel együtt. A Tiszai kerület részeként kerültek vissza az egyházi szervezetbe. A Brassói és a Bánáti egyházmegyék a püspöki hivatallal Románián belül maradtak, továbbra sem kaptak állami elismerést, sem az egyház, sem a megválasztott tisztviselők.

4.5.2. Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Jogrendjében a háború alatti időben lényegi változtatást nem eszközölt. A 15 esperességből más fennhatóság alá került Tarutino. Bukovina területéről kitelepítették a németeket, az esperesség megszűnt. Beszterce és Szászrégen Magyarország terültére került, részben önállóan működött.(Lásd 4.3.2.)

171

4.6. Szerbia német katonai kormányzat alatt Az ország felbomlása után Németország, Olaszország és Magyarország területi igényink kielégítését követően, Horvátország Boszniával megerősítve önálló állam lett. A maradék Szerbia néven bábállam lett, német katonai megszállással. Ez Tito és partizán-csapatainak fellépése miatt 1943-ig tartott. Államegyházjogi berendezkedéséről adat nem áll rendelkezésre. Nem világos, hogy a Belgrádi gyülekezetnek mi a sorsa (beolvadt vagy önálló maradt), illetve mi történt a szlovák evangélikusokkal? A Bánáti Német Evangélikus Egyház 9 gyülekezet / 12000 fő, Belgrádi gyülekezet 1500fő, a szlovákok szintén 9 gyülekezetben 18000 fő, furcsa lenne, de nem elképzelhetetlen, hogy a horvátországi mintának megfelelően ők is a német egyházba olvadtak volna be.

4.6.1. Bánáti Német Evangélikus Egyház 1942. január 13-án a német megszálló erők parancsnoksága megbízza Franz Hein lelkészt (Franzfeld) a Bánáti Német Evangélikus Egyház ideiglenes vezetésével. 3 feladatot kap: 1) állítsa fel az ideiglenes egyházvezetőséget, 2) készítse elő az egyház és a gyülekezetek jogi viszonyának újra rendezését, 3) a meglévő szabályoknak

477

az egyházmegyei közgyűlésre vonatkozó

rendelkezései szerint hívjon egybe ülést (zsinatot), 1942. január 26-ra.478 A zsinat dolgozzon ki és fogadjon el egy új alkotmányt, amely püspököt rendel az egyház élére. Hajtsa végre a püspökválasztást. Terjessze fel jóváhagyásra a szabályozást.

477

Jugoszláviai Német Evangélikus Keresztyén Egyház alkotmánya

478

2 hét sem állt rendelkezésre, de az alkotmány nem irt elő összehívást megelőző szakaszt

172

Art. 1. I. Főrész II. Főrész a. b. c. d. e. f. III. Főrész IV. Főrész V. Főrész VI. Főrész VII. Főrész VIII. Főrész Art. 2.

Bevezetés Alapelvek Gyülekezet Általános rendelkezések Igehirdetői szolgálat Felügyelő Pénztáros Egyéb tisztségviselők479 Közgyűlés Összegyház Vagyonkezelés Egyházi alapok Nyugdíjintézet Egyházi bíróságok Záró rendelkezések Hatályba lépés480

1.-15.§. 16.-19.§ 20.-26.§. 27.§. 28.§. 29.-33.§. 34.§. 35.-47.§. 48.-60.§. 61.-62.§. 63.-64.§. 65.-66.§. 67.-69.§. -

A jugoszlávi német alkotmány elejét gyakorlatilag átveszi – a gazdasági jog területén mindenkép, Érződik rajta a centralizáló korszellem, de még messze demokratikusabb, mint a horvátországi. A presbitereket a közgyűlés választja, az egyházvezetés jóváhagyja. Az egyház méretéből adódóan az esperesség elv lehetőségét fenntartja, de egyelőre nem vezeti be. Tartalmazza azokat a pontatlan megfogalmazásokat, amelyek a horvát jogszabály is (az evangélikus hit melegágya), illetve a következmény nélkül előírásokat. A püspök választásához Berlin, a világi egyházi egyházelnökéhez a népcsoport vezetés engedélye szükséges.

479

A presbitériummal is foglalkozik ez a rész

480

Közlöny szöveg

173

4.7. Horvátország Sajátságos arányok alakultak ki az új államban: a Szerémségi esperesség 11 nagy gyülekezetben 18.000 taggal, a horvátországi 10.000 fő, sok kis gyülekezetben. Ide tartozott még Bosznia is, ahonnan a németséget 1942 őszén áttelepítették a Harmadik Birodalom területére, 481 kis töredéke maradt csak itt a Vrba völgyében, evangélikus szempontból 2,5 % alá zuhant a létszám.

482

Az új egyház ezzel elvesztette tagjainak ötödét. 400 magyar evangéli-

kus élt az egyházszervezeten belül, szórvány helyzetben. A szlovák evangélikusok száma 15.000 volt. Államegyházjogi téren változás az elődállamhoz képest nem ismert, nem állt fenn alkotmányozási kényszer az evangélikuság számára, vélelmezhető, hogy maga az egyház kérte az alkotmányozásra felszólító rendeletet. 483

4.7.1. Német Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a Független Állam Horvátországban Popp püspök 1941. július 4-én a berlini egyházi külügyi hivatalnak címzett levelében az új alkotmány tervezetről a következőket írja: „A mai alkotmány egy mondatát – „Minden jog a gyülekezetben gyökerezik”484 – töröljük”. „A vezérelvnek485 jobban érvényre kell jutnia”. Ebben a levélben kéri, hogy Dr. Wahl készítsen el egy tervezetet, megjegyezve, hogy a szlovákiai német egyház alkotmány tervezetét „még túl erősen átlengi a demokratikus-parlamentáris szel481

Litzmannstadt volt a célterület, amit ma Lodz néven ismerünk Lengyelországban, nem egé-

szen 3 év múlva újra menniük kellett… 482

7077 fő ment el, 3 évvel azelőtt a statisztika szerint 7238 volt a létszám

483

A rendelet hatályon kívül helyezi a jugoszláviai német alkotmány zsinati fejezetét, de hatály-

ban tartja a 107.§ előírását (ez kétharmados zsinati többségről beszél). Ilyen formán az államegyházi jogi felhatalmazás – és ez alapján az új alkotmány legimitása több mint kétséges. 484

Jugoszláviai német alkotmány 15.§

485

„Führerprinzip”

174

lem.” Minden szinten koncentráltabb vezetést akar. 20 nappal később már a lelkészválasztás helyett kinevezést javasol, megyei szinten is. Az Alkotmány szerkezete: Bevezetés486 I. Főrész II. Főrész A. B. C. D. III. Főrész IV. Főrész (A.) (B.) (VI.) (VII.) VII. Főrész 488 VIII. Főrész IX. Főrész X. Főrész XI. Főrész

Alapelvek Gyülekezet Lelkészi hivatal Gyülekezeti felügyelő Gyülekezeti presbitérium Képviselő testület Esperesség Összegyház Püspök487 Országos felügyelő Országos presbitérium Országos közgyűlés Vagyonkezelés Egyházi alap Nyugdíjintézet Egyházi bíróságok Zárórendelkezések

1.-15.§. 16.-20.§. 21.-27.§. 28.§ 29.-39.§ 40.-44.§. 45.-48.§. 49.-50.§. 51.-52.§ 53.-56.§. 57.-60.§. 59.-61.§. 62.-75.§. 76.-77.§. 78.§ 79.-80.§. 81.-83.§

Ez az alkotmány csak kifejezéseiben, de nem azok tartalmában illeszkedik az előzők sorába. Centralisztikus felépítésű, a demokrácia látszatát sem kívánja felépíteni. A püspök – immár „Landesbischof” - teljhatalmú vezető, kinevezi a lelkészeket, espereseket, azok a képviselőket és a presbitereket. Joggal nevezhetjük a rendszert „episzkopo-diktatorikus” szemléletűnek. A bevezető szakaszban sok helyen szó szerint veszi át a jugoszláviai német alkotmányt, főleg az anyagi ügyekre vonatkozó szabályozásban. A joganyag – valószínű szándékosan – számtalan pontatlan vagy elmaszatolt megfogalmazást tartalmaz: 16. §: „a gyülekezet az evangélikus hit ültevénye489”

486

Preambulum: az alkotmány megindoklása

487

Landesbischof

488

Az V.-VI. fejezetek hiányoznak a szövegből!

175

24. §: „a püspök –elegendő jelentkező esetén – 3 jelöltet nevez meg a képviselő testületnek, amelyik ezek közül választ.” 28. §: „a felügyelő a gyülekezet első világi méltósága… … képviseli a gyülekezetet a bíróság előtt” 46. §: „az esperes az egyházmegye elitje.”490 57. §: „az országos felügyelő lehetőség szerint részt vesz a püspöki vizitáción.” Ha nem, akkora sincs semmilyen jogkövetkezmény megállapítva. 59. §: „Az országos közgyülés az egyház életakaratának erősítését végzi.” Popp püspök 1941. évvége előtt Berlinbe küldött levele (1861/41. számon, dátuma nem azonosítható) tartalmazza a következő bekezdést: „A szlovák esperesség, amely 15.000 tagot számlál, január első felében egy gyűlésen olyan határozatot akar elfogadni, hogy csatlakozik a Német Ágostai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Egyházhoz, a Független Állam Horvátországban.” Ennek alapján valószínűsíthető, hogy – bár az egyházi alkotmányban foglaltak szerint a nem-németek a gyülekezetbe léphetnek be, illetve a német reformátusok csatlakozhatnak esperességként -, önálló esperességként csatolódtak be. Kideríthetetlen, hogy az egyháztanácsban kaptak-e a megyei elnökségen kívüli szavazati joggal rendelkező tagot?

489

"Pflanzstätte" (akár melegágynak is fordítható)

490

Eliter

176

4.8. Olaszország Jugoszláviai felosztása után idekerült Laibach / Ljubljana gyülekezete. A többi területi változás (Albánia, Montenegró) számunkra érdektelen. Államegyházjogi kérdésekben említhető változás nem történt.

4.8.1. Olaszországi gyülekezetek A kutatott levéltárak adatállománya, a gyülekezetek kiadványai és honlapjai nem utalnak semmilyen említést érdemlő fejleményre. Meg kell jegyeznem, hogy az olaszországi gyülekezetekkel jószerével csak a második világháború utáni szakaszban foglalkoznak az egyházrajzok és történeti munkák.

177

A.

Szöveggyűjtemény Mivel a vizsgált egyházak egy részét a történelem elsöpörte, alkotmánya-

ik tudományos feldolgozására sem került sor. 1933.-ban Heinrich Herzog Lipcsében kiadta a jugoszlávi német egyházi alkotmány elemzését, de magát az elemzett szöveget nem közli. A magyar, az osztrák, a szlovák, a szlovákiai és a csehországi német alkotmányok a maguk idejében megjelentek. Az erdélyi szászok alapszövegei kritikai kiadásban hozzáférhetőek. A korszak-ban nem fogadták el ez erdélyi magyar és a kelet-sziléziai rendelkezéseket, a kislengyelországi csak szimpla adaptáció volt, a lengyelországi teljesen más gyökerekből származott – tehát nincs mit közölni. Az olaszországi gyülekezetek szabályzatai közül Trieszté nyomtatásban megjelent. A fentiek alapján a délszláv terület anyagai azok, amelyek nyomtatásban nem, vagy igen kis példányszámban láttak napvilágot. A szlovák egyház (3.5.2.) kérdését ott kifejtettem. A folyamat érzékeltetése miatt a német nyelvű alkotmányok szövegét közlöm. Erlangenben a Martin-Luther-Bund irattárában (pince), illetve Berlinben az Evangelische Zentralarchiv anyagai közt voltak fellelhetőek. A kép teljességéhez tartozónak érzem, hogy 2 államegyházjogi dokumentum szövege is idekerüljön, az egyik a jugoszláviai protestáns törvény, a másik a horvátországi alkotmányozó bizottságot felállító rendelet.

178

A.1. Verfassung der Evangelischen Synode in Bosnien491 (1909. szeptember 25.)492 §1

Die evangelischen Kirchengemeinden A.u.H.B. vereinigen sich in der Bosnischen Synode. §2

Einziges Organ ist die Vertreterversammlung der vereinigten evangelischen Pfarrgemeinden Bosniens und der Hercegovina, ( Synode und Konvent). §3

Die Synode hat 15 Mitglieder, die auf die einzelnen Gemeinden nach der Seelenzahl und sonstige Bedeutung aufgeteilt ist. Je eine Stimme steht dem Pfarrer, und dem Kurator zu, der Träger der dritten Stimme wurde vom Presbyterium der Muttergemeinde, die der vierten und fünften Stimme wurden von den Filialgemeinden gewählt. §4

Dringende Angelegenheiten kann das Pfarrerkollegium erledigen. §5 Vorsitzender der Vertreterversammlung und ausführendes Organ der Beschlüsse ist Pfr. Johann Ludvig Schäfer,

491

493

Sarajevo.

Sokan utalnak rá –helyenként ironikusan -, „a közismert 5 § alkotmány”, de valójában senki

sem közli szövegét. Herzog szerint nyomtatásban nem jelent meg, az idézetek alapján próbálom meg rekonstruálni a szöveget. Wild is csak szószerint ismétli Herzogot…(Kurzívan a tartalmi utalás alapján vélelmezett szöveg). 492

167 158/1. számon hagyta jóvá a cs. és. kir kormányzat.

493

A jugoszláviai német alkotmány életbe lépéséig hatályos volt, bár Schäfer 1928-ban meghalt.

179

A.2. Verfassung der Deutschen Evangelischchristlichen Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien494 Wir

Alexander I. von Gottes Gnaden und durch des Volkes Willen König von Jugoslawien schreiben vor und verlautbaren auf Vorschlag Unseres Justizministers und nach Anhörung des Vorsitzenden Unseres Ministerrates die

Verfassung der deutschen evangelisch-christlichen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im Königreiche Jugoslawien I. Hauptstück Grundprinzipien § 1. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien steht auf dem alleinigen Grunde der Heiligen Schrift und hält sich in Lehre und Leben an die unveränderte Augsburgische Konfession und die übrigen evangelisch-lutherischen Bekenntnisschriften, als auch an das apostolische, nizänische und athanasianische Glaubensbekenntnis. § 2. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien besteht aus der Gesamtheit ihrer Glaubensangehörigen, ob dieselben in organisierten Gemeinden, oder in der Diaspora leben.

494

Megjelent a "Sluzbene novine" állami közlönyben 293-Cl. számon, 1930. december 22-én.

180

§ 3. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien hat volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisses ihres Glaubens, hält ihre Gottesdienste öffentlich, ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegenheiten selbstständig. Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste die Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt lediglich die zuständige Kirchenbehörde. Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art, und Stufe stellt die Kirche selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer kirchlichen Amtseigenschaft ausschließlich ihren kirchlichen Behörden und der kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt. § 4. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien, sowie auch ihre kirchlich-autonomen Körperschaften sind Rechtspersonen, fähig, alle Rechte, die ihnen als solchen zukommen, auszuüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen zu erwerben und zu genießen gemäß den Vorschriften dieser Verfassung und in den gesetzlichen Grenzen. Dasselbe gilt auch für jene kirchlichen Institutionen denen diese Eigenschaft von dieser Verfassung zuerkannt wird. Das Vermögen der kirchlich-autonomen Körperschaften und Anstalten der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. dient nur kirchlichen Zwecken und kann ihnen unter gar keinem Vorwand weggenommen oder zu anderen Zwecken verwendet werden, außer dem Falle der Expropriation (Enteignung), die im Gesetze vorgesehen ist. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien entscheidet selbstständig über die Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind und verwaltet sie unter Aufsicht der staatlichen Stiftungsbehörde. Sie kann auch Fonde zur Erhaltung und Unterstützung ihrer

181

Institutionen gründen, welche die Eigenschaft einer Rechtsperson haben. Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur dazu verwendet werden, wozu sie gestiftet sind. § 5. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien bestreitet ihre Bedürfnisse aus den Mitteln, die ihr gemäß § 6. des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 zukommen und zwar: 1., aus den Einkünften des Kirchenvermögens, 2., aus kirchlichen Taxen und Beiträgen, 3., aus Spenden und Geschenken, wie auch aus den Einnahmen von Stiftungen und Fonden und eventuellen Umlagen auf diesen Vermögen, 4., aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltungsgemeinden, 5., aus der ständigen staatlichen Unterstützung, und 6., aus den Kirchenumlagen gemäß §8 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 § 6. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien ist gleichberechtigt mit den übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate dem sie durch hingebende Pflege des Glaubens und sittlichen Lebens und sonstige kulturelle Erziehung der Gläubigen dient. § 7. In Kirchengemeiden, denen sich auch Gläubige des reformierten Bekenntnisses angeschlossen haben, wird diesen die Achtung ihres Bekenntnisses zugesichert. Ihre institutionellen Rechte und Pflichten werden durch besondere Senioratsstatuten geregelt, die von der deutschen evangelischchristlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien im Einvernehmen mit der

182

reformierten christlichen Kirche im Königreiche Jugoslawien zu genehmigen sind. § 8. Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Religionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatlichen Schulgesetze und des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 geschehen. Die Aufgabe des Religionsunterrichtes ist die Erziehung der Jugend zu christlichen Charakteren, treuen und gläubigen Gliedern ihrer Kirche und ergebenen Staatsbürgern des Königreiches Jugoslawien, wobei er sich an die Vorschriften der staatlichen Schulgesetze und besonders an §1 des Volksschulgesetzes vom 5. Dezember 1929 zu halten hat. Der Religionsunterricht wird in allen Schulen in der Sprache des Gottesdienstes erteilt. Woferne die Religionslehrer nicht von anderer Seite ein Honorar bekämen, ist die zuständige Kirchengemeinde verpflichtet ihnen ein solches zu geben. § 9. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien und alle ihre autonomen Körperschaften haben in den Grenzen der Staatsgesetze und dieser Verfassung das Recht, Fortbildungskurse zu gründen und die bereits vorhandenen zu erhalten, sowie kulturelle, Wohltätigkeits- und Pensionsanstalten, wie auch Anstalten der innere Mission zu errichten und zu erhalten. § 10. Zur Förderung kirchlicher Zwecke und bewussten Glaubenslebens kann die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien in den Grenzen der Staatsgesetze Vereine gründen, die unter der Leitung und

183

Aufsicht der Kirche stehen. § 11. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien kann mit den übrigen evangelisch-christlichen Kirchen der Welt im Wege ihrer höchsten Körperschaften glaubensbrüderliche Beziehungen unterhalten. § 12.

Die kirchliche verfassunggebende Macht in der deutschen evangelischchristlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien übt die Synode auf Grund und in den Grenzen des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 aus. Das Verordnungs- und Verwaltungsrecht üben die in der Verfassung vorgesehenen autonomen Kirchenkörperschaften in den Grenzen der Verfassung aus. § 13. Die autonomen Körperschaften der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien sind: die Kirchengemeinden, die Seniorate und die Landeskirche. § 14.

Zahl, Benennung und Umfang der Seniorate, sowie die Abgrenzung der Kirchengemeinden bestimmt der Landeskirchentag nach Anhörung der betreffenden Seniorate und Kirchengemeinden. § 15. In der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien wurzelt alle kirchliche Macht in der Kirchengemeinde.

184

§ 16.

In der kirchlichen Verfassungsgebung, im Verordnungsrecht und in der Verwaltung wird die gleichberechtigte Einflussnahme des geistlichen und weltlichen Standes gewährleistet. § 17. Jede höhere Kirchenbehörde hat die Pflicht, darauf zu achten, dass die Rechte und der Wirkungskreis der untergeordneten Behörden unversehrt bleiben. § 18. Jeder autonomen Kirchenkörperschaft steht das Recht und die Pflicht zu, für sich Statuten aufzustellen, die mit den Staatsgesetzen, der Kirchenverfassung und den Statuten der höheren Kirchenkörperschaften im Einklang stehen müssen. § 19. Jeder kirchliche Amtsträger und Angestellte ist für seine Amtstätigkeit und für die Vernachlässigung seiner Pflichten disziplinarisch, zivilrechtlich und strafrechtlich verantwortlich. § 20. Die Versammlungen der kirchlichen Körperschaften sind öffentlich, und an keine behördliche Bewilligung gebunden. Sie, sowie auch die Gemeindevertretungen, die Presbyterien und der Landeskirchenrat erbringen ihre Beschlüsse mit Stimmenmehrheit der Anwesenden. Das für die Beschlussfallung auf den Versammlungen der autonomen Körperschaften nötige Quorum wird in den betreffenden Statuen vorgesehen.

185

§ 21. Über die Versammlungen und Sitzungen der autonomen Kirchenkörperschaften und ihrer Organe sind Protokolle zu führen, die beglaubigt werden müssen. § 22. Die autonomen Kirchenkörperschaften gebrauchen im Verkehre untereinander, wie im Verkehr mit den Kirchenmitgliedern jene Sprache, in der bei ihnen der Gottesdienst versehen wird. Jeder sonstige Verkehr und Schriftenwechsel, sowie auch Ausfertigung öffentlicher Urkunden geschieht in der Staatssprache (§§ 11 und 26 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930). II. Hauptstück Die Kirchengemeinden § 23. Die Kirchengemeinde ist die unterste autonome Kirchenkörperschaft, die zum Zwecke gemeinsamer Religionsübung und evangelisch-christlicher Lebensbestätigung, sowie auch zum Zwecke der inneren Kirchen- und Vermögensverwaltung organisiert ist. Die Kirchengemeinde wählt gemäß dieser Verfassung und ihrer Durchführungsvorschriften ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und sonstigen Angestellten, sowie die Präsidien der höheren autonomen Kirchenkörperschaften und die Vertreter zur Synode. Sie sendet (§ 61) in die Senioratsversammlung für je 500 Seelen einen Vertreter mit Vollmacht und außerdem für je 1000 Seelen einen Abgesandten mit Protokollauszug. Der Rest über 500 beziehungsweise 1000 wird als volle Zahl gezählt. Die Abgesandten mit Protokollauszug haben Beratungsrecht und sind zugleich die Ersatzmänner für die Vertreter mit Vollmacht.

186

§ 24.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, ohne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen). Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenorganisation wohnen, bilden die Diaspora. Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missionsgemeinden. Soweit das Verhältnis zwischen Mutter- und Tochtergemeinden, sowie auch zwischen den Missionsgemeinden und der Diaspora nicht durch landeskirchliche Statuen geregelt ist, wird es durch eigene Senioratsstatuten (§ 18) geordnet. § 25. Jede politische Gemeinde im Königreiche Jugoslawien gehört zu einer Kirchengemeinde (§ 14.). § 26. Jeder Angehöriger der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. wird zum Mitglied einer Kirchengemeinde, wenn er auf ihrem Gebiet lebt. Er übt nur in dieser Gemeinde seine sämtliche Mitgliedschaftsrechte aus. Angehöriger der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.B. ist jeder Gläubige Augsburgischen Bekenntnisses, der selbst erklärt, dass er dieser Kirche angehört. Sollte er dies nicht erklären, so wird angenommen, dass er den deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.B. angehört, wenn ihn die Gemeinde dieser Kirche im Orte, in dem er lebt, auffordert, ihr beizutreten und er von da an binnen zwei Wochen nicht beweist, dass er einer anderen evangelisch-christlichen Kirche A.B. angehört und Mitglied der zu diesem Orte gehörigen Kirchengemeinde dieser anderen Kirche ist. Dies gilt nur in dem Falle, wenn eine andere evangelisch-christliche Kirche A. B. nicht schon ähnlich vorgegangen ist.

187

§ 27.

Wohnungswechsel, Ableben oder Religionsaustritt hebt die Verpflichtung zur Leistung der rückständigen Abgaben gegenüber der Kirchengemeinde nicht auf. § 28.

Die Kirchengemeinde wird von der Gemeindeversammlung verwaltet und vertreten, die vom Präsidium der Kirchengemeinde auf Grund des Wahl- und Versammlungsstatutes ordnungsgemäß einberufen wird. § 29. Jedes selbstständige, großjährige männliche Mitglied der Kirchengemeinde, welches die Lasten Kirchengemeinde trägt, hat in den Kirchengemeindeversammlungen Beratungs- und Stimmrecht. Die Seelsorger, Amtsträger und Beamten der Kirchengemeinde sind von amtswegen Mitglieder der Gemeindeversammlung. § 30.

Das Beratungs- und Stimmrecht in den Kirchengemeindeversammlungen verliert jenes Mitglied, 1., welches seine kirchlichen Abgaben nicht alle eingezahlt hat, 2., welches in Konkurs oder Kuratel gerät, 3., welches wegen eines Verbrechens oder eines aus Gewinnsucht oder gegen die öffentliche Sittlichkeit begangenen Vergehens verurteilt wird oder in Untersuchung steht, während der Dauer der Rechtsfolgen. Während der aktiven Dienstzeit im Heere oder in einer militärisch organisierten Wache, kann das Beratungs- und Stimmrecht in der Kirchengemeindeversammlung nicht ausgeübt werden.

188

§ 31. Jede Kirchengemeinde führt ein Verzeichnis der Mitglieder, denen das Beratungs- und Stimmrecht in der Kirchengemeindeversammlung zusteht. § 32. Volljährige, weibliche Mitglieder der Gemeinde, die ledig, Witwen oder geschieden sind, sowie auch diejenigen, die in gemischter Ehe leben, haben, wenn sie ihre weiblichen Kinder nicht in einer anderer Glaube erziehen, in den Gemeindeversammlungen Beratungs- und Stimmrecht, wenn sie die Lasten der Kirchengemeinden tragen helfen. § 33. Die Angehörigen der deutschen evangelisch-lutherischen Kirche A. B. in der Diaspora haben das Recht eines Gemeindemitgliedes in ihrer zuständigen Gemeinde. § 34. Die Gemeindeversammlung überprüft die Jahresschlussrechnung, stellt über Antrag des Presbyteriums den Kostenvorschlag und den Beitrags- und Umlageschlüssel fest, beruft oder erwählt im Konkurswege den Pfarrer, wählt die Presbyter, beziehungsweise die Gemeindevertretung, wie auch die Amtsträger und Angestellten der Gemeinde, bestimmt den Berufungsbrief und die Bezüge der Angestellten und leistet im allgemeinen sämtlichen Angelegenheiten der Gemeinde. § 35. Muttergemeinden können eine Gemeindevertretung von 30 bis 120 wählen, die mit Ausnahme der Pfarrwahl, der Wahl der Presbyter, der Synodalmitglieder und der Gemeindevertretung selbst, ferner der Wahl des Bischofes und des weltlichen Präsidenten der Landeskirche in alle Rechte der Gemeindever-

189

sammlung tritt. § 36. Mitglieder der Gemeindevertretung sind sämtlichen Mitglieder des Presbyteriums von Amtswegen und die gewählte Mitglieder der Gemeindevertretung. Ihr Mandat dauert sechs Jahre. Die Hälfte der gewählten Mitglieder wird alle drei Jahre neu gewählt. Nach den ersten drei Jahren scheidet die eine Hälfte durch das Los aus. § 37.

Jede Gemeinde muss ein Presbyterium haben, das ihr als Verwaltungsorgan dient. § 38.

Mitglieder des Presbyteriums sind von Amtswegen: der Pfarrer, der Inspektor, der Vizeinspektor, der Kirchenvater (Kassier) und der Schriftführer; durch Wahl diejenigen, welche die Kirchengemeindeversammlung in der im Kirchengemeindestatut vorgesehener Anzahl erwählt. § 39. Zu Presbytern können nur kirchlich bewährte, glaubenstreue und unbescholtene männliche Gemeindemitglieder gewählt werden, die ihr 24. Lebensjahr überschritten haben, den Gottesdienst fleißig besuchen, jährlich zum hl. Abendmahl gehen und auch ihre übrigen kirchlichen Pflichten treu erfüllen. Gewählt kann nicht werden, wer einen Revers hinsichtlich der Religion seiner Kinder zu ungunsten der Kirche gibt. § 40.

Das Presbyterium hat in der Hauptsache folgenden Rechte und Pflichten: Es sorgt für die Aufrechthaltung der Ordnung in der Kirche, beim Gottes-

190

dienste und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der Pflege des christlichen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Waisen der Gemeinde, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher, erledigt die laufenden kleineren Angelegenheiten selbständig, vergaßt und unterbereitet der Gemeindeversammlung den Rechnungsabschluss und den Kostenvorschlag und bereitet die Gemeindeversammlung vor. § 41. Das Präsidium der Kirchengemeinde, der Gemeindeversammlung, der Gemeindevertretung und des Presbyteriums bilden der Pfarrer und der Kirchengemeindeinspektor. § 42. Der berufsmäßige Dienst am Wort und Sakrament, die Leitung der geistlichen Angelegenheiten und der inneren Mission (vor allem Jugendpflege und Krankenbesuche), dann Betätigung auf kulturellen und sozialen Gebiete, als auch die Aufsicht über Schulen der Kirchengemeinde und der amtliche Verkehr mit den weltlichen und kirchlichen Behörden ist Pflicht des Pfarrers. Zur Unterstützung des Pfarrers können Hilfsgeistliche, Prediger, wie auch diakonisch vorgebildete Helfer und Helferinnen angestellt werden, die ihre Dienste nach den Weisungen des Pfarrers zu versehen haben. § 43.

Den Pfarrer stellt die Gemeindeversammlung nach den Vorschriften des Pfarrwahl- und Prüfungsstatutes an. § 44.

Als Pfarrer oder Hilfsgeistlicher einer Gemeinde kann nur derjenige evangelische Christ A. B., und Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien angestellt werden, der eine evangelische theologische Hochschule vorschriftsmä-

191

ßig absolviert, die von Pfarrwahl- und Prüfungsstatut vorgesehenen Fachprüfungen bestanden hat, von dem Bischof der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien ordiniert und bei der Ordination auf das evangelisch-lutherische Bekenntnis eidlich verpflichtet wurde. Ausnahmsweise, im Bedarfsfallen kann der Justizminister seine Genehmigung erteilen, dass als Pfarrer auch ein Geistliche angestellt werde, der vom Bischof anderen evangelisch-christlichen Kirche A.B. ordiniert wurde. Der Pfarrer muss das 24. Lebensjahr vollendet und mindestens ein Jahr als Hilfsgeistlicher gewirkt haben. Für die Pfarrer in gemischt-konfessionellen Senioraten gelten die Bestimmungen der im § 7 vorgesehenen besonderen Senioratsstatuten. Geistliche (Pfarrer) der Kirchengemeinden können keine Personen sein, die nicht vollständig der Sprache, welche die Mitglieder der Kirchengemeinde oder wenigstens die Mehrheit der Gemeindemitglieder sprechen, kundig sind, außer sie wählen ihn selbst als solchen und der Justizminister genehmigt es.495 Ein dienstliches kultisches (geistliches) Amt in kirchlich-autonomen Dienste können in nachgewiesenem Bedarfsfalle auch Personen fremder Staatsbürgerschaft erhalten, und dies nur zeitweilig, nach vorheriger Genehmigung des Justizministers.496 § 45. Zum Kirchengemeindeinspektor kann nur ein kirchlich bewährtes, gläubiges, intelligentes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien gewählt werden, welches zur Kirchen-gemeinde in keinerlei dienstlichen Verhältnisse steht, von ihr kein Gehalt oder Honorar bezieht und welches Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien ist. Er ist Hüter des Vermögens und der Rechte der Kirchengemeinde, führt die Aufsicht über die kirchlichen Angestellten, schützt ihr Ansehen wie auch das der kirchlichen Amtsträger, trägt Sorge dafür, dass jene ihre Gebühren ungeschmälert und pünktlich erhalten, und leitet alle Angelegenheiten der Gemeinde im Einverneh-

495

Tv. 17. § szószerinti átvétele.

192

men mit dem Pfarrer mit gleichen Rechten und gleicher Verantwortlichkeit. Das Amt des Inspektors ist ein Ehrenamt. Er wird auf sechs Jahre gewählt. § 46. Weitere Amtsträger der Kirchengemeinde sind: der Vizeinspektor und der Kassier. Außerdem bestellt die Kirchengemeinde nach Bedarf und Geflogenheit: den Kirchenvater, Kurator, Schriftführer, Anwalt, die Lehrer, Religionslehrer und Kantoren. Überdies kann jede Kirchengemeinde nach Notwendigkeit auch noch andere Beamten anstellen. § 47.

Personen, die wegen eines Verbrechens oder eines aus Gewinnsucht oder gegen die öffentliche Sittlichkeit begangenen Vergehens verurteilt oder in strafrechtlicher Untersuchung sind, so wie auch jene, die unter Konkurs oder Kuratel geraten, können nicht gewählt werden, noch auch ihren Beruf im kirchlich-autonomen Dienste ausüben, solange die Rechtsfolgen dauern. 497 § 48.

Die Kirchengemeinden sind verpflichtet ihren Pfarrern und Angestellten ein ausreichendes Einkommen zu sichern, die ihnen vertragsmäßig zum Nutzgenusse übergebenen Gebäude und Grundstücke in gutem Zustande zu erhalten und die auf diese entfallenden öffentlichen Lasten zu tragen. Stirbt der Pfarrer, so fällt das gesamte Pfarrereinkommen für ein halbes Jahr, beginnend vom Sterbetage des Pfarrers, seiner Witwe, beziehungsweise seinen unversorgten Kindern zu. Das Grundgehalt des Pfarrers kann bei demselben Stande der Gemeinde niemals geringer sein, als das seines Vorgängers. Deshalb müssen die Ge496

Tv. 18. § szószerinti átvétele.

497

Tartalmában a tv. 19. §, de itt minden választott személyre (presbiterekre is) kiterjesztve, az

eredeti csak az alkalmazottakra vonatkozik.

193

meinden, die ihren Pfarrer und Angestellte nicht genügend besolden, deren Gehälter erhöhen. So müssen dort, wo diese seinerzeit in Naturalleistungen bestanden haben und dann in einem jetzt keinesfalls entsprechenden Werte abgelöst wurden, die ursprünglichen Einkünften wenigstens annähernd hergestellt werden. § 49.

Die Gemeinden sind verpflichtet, die zur Deckung des Bedarfes der höheren kirchlich-autonomen Körperschaften gesetzlich vorgesehenen Beiträge zu leisten. § 50. Die Kirchengemeinde ist nicht bloß eine Rechtskörperschaft, sondern in erster Reihe eine Glaubens- und Liebesgemeinschaft, ein lebendiges Glied am Leibe Christi. In ihr muss das Werk der Seelsorge, der inneren Mission und Evangelisation, der Jugendfürsorge, der Armen- und Krankenpflege und der christlichen Liebestätigkeit überhaupt mit Eifer und systematisch nach den Wiesungen der Landeskirche betrieben werden. III. Hauptstück Das Seniorat § 51.

Mehrere Kirchengemeinden bilden zusammen ein Seniorat, als unmittelbar höhere Behörde für ihre kirchliche Leitung und Ordnung. § 52.

An der Spitze des Seniorates stehen der Senior und der Senioratsinspektor. Sie bilden das Präsidium des Seniorates und der Senioratsversammlung und leiten alle Angelegenheiten des Seniorates mit gleichen Rechten und gleicher Verantwortlichkeit. Sie können im Falle ihrer Verhinderung durch den

194

Konsenior, beziehungsweise Senioratsvizeinspektor oder durch den amtsältesten Pfarrer, beziehungsweise Gemeindeinspektor vertreten werden. § 53.

Der Senior und der Senioratsinspektor werden von den Kirchengemeinden des Senioratssprengels aus der Reihe der Pfarrer und der weltlichen Glaubensgenossen dieses Sprengels, die übrigen Amtsträger des Seniorates aber von der Senioratsversammlung aus ihrer Mitte gewählt und müssen Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien sein. § 54.

Der Senior leitet die Senioratskanzlei und vermittelt den amtlichen Verkehr mit den weltlichen und den höheren kirchlichen Behörden. § 55.

Die Hauptaufgaben des Seniors sind: 1., er überwacht die Seelsorge und der Verwaltungstätigkeit der Pfarrer, die Tätigkeit der Gemeindeorgane, wie auch aller Institutionen der Gemeinden und des Seniorates; 2., er trägt Sorge für die Reinheit der evangelischen Lehre und die rechte Verwaltung der Sakramente; 3., er trachtet danach, dass in jeder Kirchengemeinde der rechte evangelische Geist herrsche, durch hingehende Seelsorge, Evangelisation und innere Mission der durch die Liebe tätige Glaube, die Treu zur Kirche, der evangelische Gemeinsinn geweckt und gefördert, Ordnung, Eintracht und Frieden erhalten werden; 4., er achtet darauf, dass jeder Amtsträger und Angestellte, jedes Organ und jedes Glied der Gemeinden und des Seniorates ihre, aus dem Evangelium, aus den kirchlichen Vorschriften und Verordnungen hervorgehenden Pflichten treu erfülle;

195

5., er fordert, so oft er es für notwendig erachtet, über jeden Zweig der Seelsorge und Verwaltungstätigkeit von den Gemeinden einen genauen Bericht. § 56. Behufs gründlicher Einsichtnahme in die Verhältnisse der Gemeinden und in die Tätigkeit der Amtsträger und Beamten und zur wirksamen Pflege glaubensbrüderlichen Gemeinsinnes hat der Senior mit dem Senioratsinspektor die Gemeinden und deren Filialen während der Dauer des Mandates mindestens einmal zu besuchen. Wenn in einer Gemeinde Missstände entstehen, hat der Senior persönlich zu erscheinen und bestrebt zu sein, diese abzuschaffen. § 57. Über seine Amtstätigkeit und alle wichtigen kirchlichen Ereignisse erstattet der Senior der Senioratsversammlung genauen Bericht. § 58. Zum Senioratsinspektor ist ein kirchlich bewährtes, gebildetes, in weiten Kreisen angesehenes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien zu wählen. § 59. Sonstige Amtsträger des Seniorates sind noch: der Konsenior und der Senioratsvizeinspektor, die Schriftführer, Anwälte und Kassiere. Außerdem kann das Seniorat nach Notwendigkeit noch außerordentliche Amtsträger und Beamte anstellen. § 60.

Das Seniorat wird vertreten und verwaltet von der Senioratsversamm-

196

lung, die in der Regel jährlich einmal, nach Notwendigkeit auch öfter vom Senior und Senioratsinspektor einberufen wird. § 61.

Mitglieder der Senioratsversammlung sind: a., von amtswegen: 1., die Präsidenten und sämtliche Amtsträger des Seniorates und die Mitglieder des Senioratsgerichtes; 2., die Pfarrer oder Pfarrverweser und die Inspektoren der Gemeinden; b., durch Wahl: die Vertreter der Kirchengemeinden. § 62. Die Senioratsversammlung ist zuständig für Verhandlung aller das Seniorat berührenden kirchlichen und Verwaltungsfragen. Die Senioratsversammlung verhandelt zuerst den Bericht des Präsidiums; entscheidet als Berufungsbehörde über Beschwerden die Gemeindebeschlüsse und Verfügungen des Senioratspräsidiums; stellt den Kostenvorschlag des Seniorates fest; sorgt in Sinne des §5. dieser Verfassung für die Deckung der Auslagen; bestimmt die Gehälter der Senioratsbeamten; trifft die Anordnungen zur Besetzung der erledigten Senior- und Senioratsinspektorstellen; wählt mit Ausnahme des Seniors und Senioratsinspektors sämtliche Amtsträger und Beamten des Seniorates, die Mitglieder des Senioratsgerichtes und sendet seine Vertreter in den Landeskirchentag. Zum Landeskirchentag entsenden Seniorate mit fünf oder weniger Pfarrstellen zwei, mit sechs bis zehn Pfarrstellen vier, mit elf bis fünfzehn Pfarrstellen sechs, mit sechszehn bis zwanzig Pfarrstellen acht, mit über zwanzig Pfarrstellen zehn Vertreter, zur Hälfte aus der Reihe der Geistlichen, zur Hälfte aus der Reihe ihrer weltlichen Mitglieder und versehen sie mit den nötigen Beglaubigungsschreiben, auf Grund deren sie auf dem Landeskirchentage Beratungsund Stimmrecht haben. Außerdem kann jedes Seniorat ebenso viele Abge-

197

sandte mit Protokollauszug in den Landeskirchentag entsenden, die dort bloß Beratungsrecht haben. § 63.

Die Seniorate bestreiten die Kosten der Landeskirchenverwaltung. IV. Hauptstück: Die Landeskirche § 64. Sämtlichen Seniorate bilden zusammen die Landeskirche, die ihre gemeinsamen Angelegenheiten leitet und verwaltet. § 65.

Die Landeskirche wird vertreten und verwaltet vom Landeskirchentag, welcher in der Regel jährlich einmal, außerdem nach Notwendigkeit vom Bischof und vom weltlichen Kirchenpräsidenten einberufen wird. § 66.

Mitglieder des Landeskirchentages sind: a., von Amtswegen: 1., die Präsidenten und alle ordentlichen Amtsträger der Landeskirche, wie auch die Mitglieder des Landeskirchengerichtes; 2., die Präsidenten der Seniorate; 3., je ein Vertreter jener kirchlichen Anstalten und Vereine, welchen der Landeskirchentag die Mitgliedschaft zuerkennt; b., durch Wahl: die Vertreter der Seniorate.

198

§ 67. Der Landeskirchentag ist die höchste Verwaltungsbehörde und in allen Angelegenheiten, die nicht zur Zuständigkeit der Kirchengerichte gehören, höchste Berufungs- und Entscheidungsbehörde. Die Zuständigkeit des Landeskirchentages erstreckt sich in der Hauptsache auf Folgendes: 1., er trifft Anordnungen in allen Fragen der Landeskirche, die nicht im Wege der kirchlichen Verfassungsgebung geregelt sind und schafft zu diesen Zwecke die notwendigen Statuten; 2., er wählt mit Ausnahme des Bischofs und des weltlichen Kirchenpräsidenten die Amtsträger der Landeskirche, den bischöflichen Pfarrer und nach Bedarf und Möglichkeit Missionsgeistliche und bestimmt deren Bezüge und Rechtslage; 3., er wählt die Mitglieder des Landeskirchengerichtes; 4., er trifft die nötigen Verfügungen zur Besetzung der erledigten Stelle des Bischofs und des weltlichen Kirchenpräsidenten; 5., er wacht als oberster Hüter über die Rechte und das Vermögen der Landeskirche und aller Kirchenkörperschaften; 6., er erteilt seinem Präsidium die nötigen Weisungen zwecks Unterbreitung der tatsächlichen Bedürfnisse gelegentlich seiner Anhörung seitens des Justizministers im Sinne der Vorschrift des zweiten Ablasses des § 6498 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten Kirche im Königreiche Jugoslawien vom 16. April 1930; 7., er bestimmt den Voranschlag der Ausgaben und Einnahmen der Landeskirche und derjenigen Institutionen, die als gemeinsame von der Landeskirche verwaltet werden. Zu diesem Zwecke hat er das Recht, für die Bedürfnisse der Landeskirche im Sinne der §§ 8 und 9 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten Kirche im Königreiche Jugoslawien vom 16. April 1930, Umlagen auf die direkte Staatssteuer der Kir-

498

Lásd ezen alkotmány 5. §-át!

199

chenglieder auszuschreiben und einzuheben; 8., er gewährt den Gemeinden, ihren Geistlichen, Lehrern und sonstigen Angestellten moralische und in Grenzen seines Kostenvorschlages auch materielle Hilfe, wo sich die für das Bedürfnis zeigt; 9., er überwacht durch sein Präsidium die Tätigkeit der unterstehenden Kirchenbehörden; 10., er sorgt für die Ausbildung von Seelsorgern, Lehrern, Kantoren und Predigern; 11., er wirkt dahin, dass der Dienst am Wort und Sakrament, die Seelsorge, die christliche Liebesarbeit, die innere und äußere Mission, die Verwaltung der Gesamtkirche und aller kirchlicher Körperschaften, Organe und Anstalten treu und Recht ausgeübt und eine innige evangelische Glaubensgemeinschaft und lebendige Brüderlichkeit unter den Gliedern und Körperschaften der Landeskirche gepflegt werde. § 68. Das Präsidium der Landeskirche bilden der Bischof und der weltliche Präsident, im Falle ihrer Verhinderung oder der Erledigung ihrer Stelle der amtsältste Senior, beziehungsweise Senioratsinspektor. Das Präsidium vertritt die Landeskirche und erteilt im Bedarfsfalle anderen Personen die Ermächtigung, einzelne Interessen der Landeskirche zu vertreten. § 69. Der Bischof wird aus der Reihe der ständigen Gemeindepfarrer durch die Kirchengemeindeversammlungen gewählt. Die Wahl erfolgt auf Lebensdauer, die Amtbetrauung erlischt jedoch, wenn die Tätigkeit des Bischofes als Gemeindepfarrer aufhört. Zum Bischof kann nur ein Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien gewählt werden. Die Wahl des Bischofes wird über Vorschlag des Justizministers im Ein-

200

vernehmen mit dem Ministerpräsidenten durch königlichen Erlas 499 bestätigt. Der Bischof ist das geistliche Oberhaupt der Kirche. Er achtet auf die Reinheit der Lehre in Kirchen und Schulen, überwacht Gemeinden und Geistliche und trachtet danach, dass in der ganzen Kirche in allen Gemeinden und in der Diaspora unter der Jugend und den Erwachsenen rechte Seelsorge getrieben werde. Der Bischof leitet die Bischofskanzlei und erstattet dem Landeskirchentag, dem er für seine Tätigkeit verantwortlich ist, Bericht über seine Arbeit. Die Organisation und die Geschäftsgang der Bischofkanzlei wird durch besondere Statuten geregelt. § 70.

Nur der Bischof hat das Recht, die Kandidaten des geistlichen Amtes zu ordinieren. Er weiht auch die Kirchen, doch kann er in letzteren von dem zuständigen Senior vertreten werden. § 71.

Der Bischof versieht nach Bedarf die kanonische Visitation. § 72. Der weltliche Präsident, der mit dem Bischof die Angelegenheiten der Landeskirche mit gleichen Rechten und Pflichten leitet, wird aus der Reihe der weltlichen Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien durch die Gemeindeversammlungen auf zwölf Jahre gewählt. Die Wahl genehmigt der Justizminister. Der Präsident soll ein gläubiger, kirchlich bewährter, hochgebildeter und in kirchlichen Rechtsfragen bewanderter, angesehener Mann sein. Er muss Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien sein.

499

A szerb eredetiben, és a német fordításban is az „Ukáz” kifejezés szerepel.

201

§ 73. Der Bischof und der weltliche Präsident vermitteln den Dienstverkehr zwischen den staatlichen Zentralbehörden und den einzelnen Kirchenkörperschaften und Organen. § 74. Ordentliche Amtsträger der Landeskirche sind noch: die Schriftführer, Kassiere, Anwälte und Rechnungsprüfer. Außerdem kann die Landeskirche noch außerordentliche Amtsträger bestellen. Alle werden auf sechs Jahre bestellt. § 75. Das ausübende Organ des Landeskirchentages ist der Landeskirchenrat. Dieser erledigt die dringenden und laufenden Angelegenheiten der Landeskirche von einer Tagung des Landeskirchentages zu anderen, fasst seine Beschlüsse im Namen und in Vertretung des Landeskirchentages, erstattet diesem Bericht und ist ihm verantwortlich. Mitglieder des Landeskirchenrates sind: 1., Die Präsidenten des Landeskirchentages, die zugleich Präsidenten des Landeskirchenrates sind; und 2., die beiden amtsältesten Senioren und Senioratsinspektoren und der erste Anwalt der Landeskirche. V. Hauptstück Die Synode § 76.

Die Synode ist das verfassungsgebende Organ der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien. Sie wird durch das Präsidium der Landeskirche nach vorheriger Genehmigung des Königs auf drei Jahre einberufen.

202

§ 77.

Mitglieder der Synode sind: 1., von amtswegen: der Bischof, der weltliche Präsident und die Präsidenten der Seniorate; 2., durch Wahl: die Vertreter der Seniorate und zwar aus jeden Seniorate, in dem zehn oder weniger Pfarrstellen bestehen, je zwei, aus Senioraten mit zehn bis zwanzig Pfarrstellen je vier, aus Senioraten mit über zwanzig Pfarrstellen je sechs Vertreter, zur Hälfte aus dem Pfarrstande, zur Hälfte aus der Reihe der weltlichen Mitglieder der Kirche. § 78.

Die Vertreter der Seniorate werden von den Gemeindeversammlungen gewählt. § 79. Den gewählten Mitgliedern der Synode stellt das Senioratspräsidium Vollmachten aus. § 80. Die Synode entscheidet unter dem Vorsitze des Alterspräsidenten über die Gültigkeit der Wahl der Vertreter und über ihre Zulassung zur Synode, wählt mit Stimmenmehrheit ihre Vorsitzenden, und zwar zwei Präsidenten und zwei Stellvertreter, sowie auch vier Schriftführer, je zur Hälfte geistlichen und weltlichen Standes. § 81. Die Synode fasst ihre Beschlüsse in der Regel mit absoluter Mehrheit. Die Synode kann keine Beschlüsse fassen, wenn nicht wenigstens fünfundzwanzig Mitglieder anwesend sind.500

500

A zsinat létszáma állandó volt: hivatalból 18, választás alapján: 22 (a Bácsi egyházmegyéből

203

§ 82.

Die Mitglieder der Synode legen feierlich folgenden Eid ab: "Ich gelobe vor Gott, bei meinem Wirken in der Synode die innere und äußere Wohlfahrt der evangelischen Kirche nach bestem Wissen und Gewissen zu wahren und darauf zu achten, dass die Kirche in allen Stücken wachse an dem, der das Haupt ist, Christus." § 83.

Die Synode bestimmt ihre Beratungsordnung und vertagt ihre Sitzungen selbst und kann auch vor Ablauf der dreijährigen Frist beschließen, dass sie ihre Arbeit beendet oder sich auflöst. VI. Hauptstück Die Schulen der Kirche § 84. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien erhält die Schulen, die ihr durch das Staatsgesetz zugesichert sind, verwaltet sie, betrachtet sie, sowie ihre Wohltätigkeits- und Kulturanstalten als ihre Bestandteile, erzieht in ihnen ihre Jugend nach ihren Grundprinzipien und unterrichtet sie in den Grenzen der Staatsgesetze auch in der Muttersprache. § 85. Die kirchlich autonomen geistlichen Schulen werden im Sinne des § 24 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten Kirche im Königreiche Jugoslawien vom 16. April 1930 von der Landeskirche gegründet.

6, a Szerémiből 4, a többiekből 2-2.), összesen 40. 25, mint határozatképességi limit, megfelel

204

§ 86. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien verwaltet ihre Erziehungs- und Lehranstalten im Sinne ihres Schulstatutes und im Einklang mit den Staatsgesetzen. VII. Hauptstück Vermögensgebarung § 87. Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien verwaltet ihre Vermögensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der Staatsgesetze und unter staatlicher Oberaufsicht selbstständig. § 88. Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht nach den Vorschriften des kirchlichen Rechnungsführungs- und Wirtschaftsstatutes, das vom Landeskirchentag erlassen und vom Justizminister genehmigt wird. § 89. Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen und Fonden, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit Genehmigung der Landeskirche veräußert werden. § 90. Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden.

62,5 %-nak / azaz majdnem 2/3 /.

205

§ 91. Stiftungen und Fonde werden von übrigen Vermögen abgesondert verwaltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden, welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich, so ist der Landeskirchentag über Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchenkörperschaft berufen, mit Zustimmung der staatlichen Stiftungsbehörde über die Verwendung des Ertrages für einen der Stiftung ähnlichen Zwecks zu entscheiden. § 92. Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der autonomen Kirchenkörperschaften darf nie das Kirchenvermögen, sondern nur dessen Ertrag verwendet werden. § 93. Jede autonome Kirchenkörperschaft erbringt über ihre Jahreserfordernisse, sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jährlich ordentlichen Kostenvoranschlag und sorgt für die Einhebung der Einkünfte. Für Gemeinden, welche sich weigern, einen ihren Bedürfnissen entsprechenden Kostenvorschlag zu erbringen und für die nötigen Einkünfte zu sorgen, besorgt beides mit Ausnahme des Auswerfens von Umlagen, in bindender Weise das Seniorat. Die Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und der Senioraten werden von nächsthöheren Kirchenkörperschaften und diejenigen der Landeskirche vom Landeskirchentag genehmigt. § 94. Die Landeskirche kann in Sinne des Punktes 2 §5 dieser Verfassung auf die Seniorate, diese auf die Kirchengemeinden und die Kirchengemeinden auf ihre Mitglieder, ferner alle diese autonomen Kirchenkörperschaften auf das Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge auswerfen.

206

§ 95.

Jedes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien ist in derjenigen Kirchengemeinde kirchliche Abgaben zu zahlen schuldig, deren Mitglied ist. § 96. Sämtliche Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. sind ihrem Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der Kirche beitragspflichtig, ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte des Königreiches sich ihr Vermögen befindet und woher ihnen das Einkommen zufließt. Außerdem ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne des Gesetzes bemessenen und vorgeschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten. Die Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien können nur zu Gunsten dieser zu kirchlichen Abgaben herangezogen werden. § 97.

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer Gemeinden Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuheben mit Rücksicht auf den Steuerwert ihres Steuerobjektes, das in der Gemeinde liegt, beziehungsweise nach dem Umlagenschlüssel, der bei ihr gilt. Eine solche Person kann diese Abgaben auch in ihrer Gemeinde entrichten, diese ist jedoch verpflichtet, sie der Gemeinde, der sie gehören, auszuzahlen. § 98.

Die von einzelnen Gemeindemitgliedern den Geistlichen und Gemeindeangestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufene Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetzter Men-

207

ge und entsprechender Qualität ausgefolgt werden. § 99. Die Kirchengemeinden können im Einvernehmen mit den betreffenden Angestellten und mit Genehmigung der höheren Kirchenbehörden Abgaben in Natura von Jahr zu Jahr ablösen. § 100. Jede autonome Kirchenkörperschaft ist berechtigt und verpflichtet, rückständige Abgaben von ihren Mitgliedern im Wege der Staatsgewalt einzutreiben. Diesbezügliche Beschlüsse und Ausweise der Kirchengemeinden müssen vom Senior bestätigt werden. VIII. Hauptstück Der Kirchenfond § 101. Zur Deckung eventueller außerordentlicher Bedürfnisse der Kirchen kann der Landeskirchentag einen besonderen Fond schaffen, welchem nebst den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen Spenden und Vermächtnissen, mit Beschluss des Landeskirchentages auch Teile der allgemeinen kirchlichen Einkünfte zugeführt werden können, bis er die vom Landeskirchentag für ihn bestimmte Höhe erreicht. § 102.

Der Kirchenfond wird von der Landeskirche verwaltet. Die Einkünfte des Fundes können erst herausgabt werden, wenn der Fond die für ihn bestimmte Höhe erreicht hat.

208

IX. Hauptstück Die Kirchengerichte § 103.

Der Kirchlichen Gerichtsbarkeit unterliegen die kirchlichen Vergehen, die strittigen kirchlichen Verwaltungsangelegenheiten und die Ehrprozesse, woferne diese nicht vermögensrechtlicher Natur oder zur Zuständigkeit der Staatsgerichte zugewiesen sind. § 104. Die Gerichtsbarkeit über kirchliche Vergehen und deren Bestrafung, sowie über strittige Verwaltungsangelegenheiten regelt das Statut über die kirchliche Gerichtsbarkeit. Für das Eherecht und das Verfahren in Ehesachen gelten besondere Vorschriften. § 105. Ihre richterliche Gewalt übt die Kirche durch ihre Gerichte aus. Die Kirchengerichte sind: a) das Senioratsgericht b) das Landeskirchengericht. X. Hauptstück Schlussbestimmungen § 106. Nach Inkrafttreten dieser Kirchenverfassung hören die Kirchenverfassungen und sonstigen Organisationsvorschriften, die bis dahin in den einzelnen Teilen des Staates in Kraft waren, zu gelten auf. § 107. Änderungen und Ergänzungen zu dieser Verfassung erbringt die Synode mit einer Mehrheit von zwei Dritteln aller Synodalmitglieder, der Justizminister

209

aber, nach dem er sie sich zu eigen macht, unterbreitet sie dem König behufs Sanktionierung. § 108.

Diese Verfassung wurde von der Synode der Deutschen evangelischchristlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien im Sinne des § 28 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 erbracht und tritt mit der Kundmachung im staatlichen Amtsblatt "Sluzbine Novine" in Kraft.

Nr. 113950. Belgrad, 19. November 1930. Alexander e.h. Justizminister Dr. M. Srštic e.h. Gesehen und das Staatssiegel beigedrückt: Hüter des Staatssiegels, Justizminister Dr. M. Srštic e.h. Der Ministerpräsident, Minister des Inneren, Ehrenadjutant Sr. Majestät des Königs Divisionsgeneral, P. Živković e.h.

Diese Verfassung wurde auf der letzten Tagung der Synode der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien in Novi Vrbas am 10. November 1930 (Luthers Geburtstag) angenommen.

Dr. Wilhelm Roth

Dr. Philipp Popp

e.h.

e.h.

Weltlicher Synodal-Präsident

Geistlicher Synodal-Präsident

210

A.2.1. Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien Wir Alexander I. von Gottes Gnaden und durch des Volkes Willen König von Jugoslawien schreiben vor und verlautbaren auf Vorschlag Unseres Justizministers und nach Anhörung des Vorsitzenden Unseres Ministerrates das

Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawiens § 1.

Die Evangelischen Augsb. Bekenntnisses (Lutheraner) bilden zwei besondere, von einander unabhängige evangelisch-christliche Kirchen A.B. des Königreiches Jugoslawien: die slowakische und die deutsche. Die Angehörigen des reformierten Glaubensbekenntnisses (Kalviner) im Königreiche Jugoslawien bilden eine besondere reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawiens. Die slowakische und die deutsche evangelische Kirche A. B. können miteinander einen Verband der evangelisch-christlichen Kirchen A. B. des Königreiches Jugoslawien zur Förderung ihrer gemeinsamen kirchlichen Interessen bilden. § 2. Die im § 1 genannten Kirchen haben die volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisses ihrer Religion und verrichten ihren Gottesdienst öffentlich. Sie werden – eine jedoch durch ihre Kirchenverfassung – ihre kirchlich-autonomen Körperschaften, Behörden und Einrichtungen, wie auch ihre Organisation vorsehen.

211

§ 3.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche Kirche ordnen alle ihre kultischen (Glaubens-), kirchlich-unterrichtlichten, kirchlichen Wohltätigkeits-, sowie übrigen kulturellen Aufgaben und Bedürfnisse selbständig und verwalten ihr Vermögen im Sinne ihrer kirchlichen Grundprinzipien und in den Grenzen der Staatsgesetze, wie unter der Oberaufsicht des Staates. Sie entscheiden selbständig in bezug auf die Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind, und verwalten sie unter der Aufsicht der staatlichen Stiftungsbehörde. Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur für jene Zwecke verwendet werden, denen sie gewidmet sind. § 4.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche Kirche, wie auch ihre kirchlich-autonomen Körperschaften sind Rechtspersonen, fähig, alle Rechte auszuüben, die ihnen als solche zufallen, insbesondere bewegliches und unbewegliches Vermögen nach den Vorschriften ihrer Kirchenverfassung und in den Grenzen der Gesetze, zu erwerben und zu genießen. Das gleiche gilt auch für jene kirchlichen Einrichtungen, denen die Kirchenverfassung diese Eigenschaft zuschreibt. Das Vermögen der kirchlich-autonomen Körperschaften und Einrichtungen dient lediglich den Zwecken (Zielen) der Kirche und kann diesen unter gar keinem Vorwande entzogen oder für andere Zwecke verwendet werden, ausgenommen den Fall der gesetzlich vorgesehenen Expropriation (Enteignung). § 5.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche Kirche üben ihre Kontrolle über die Einnahmen und Ausgaben selbständig aus nach dem Verfahren über das kirchliche Rechnungswesen, welches durch die Kirchenverfassung jeder Kirche vorgeschrieben werden wird, und unterliegen

212

nach Bestimmung des zweiten Ablasses des Art. 2. des Gesetzes über die Hauptkontrolle (glavna kontrola = Oberster Rechnungshof) der Oberaufsicht der Hauptkontrolle, insoweit, als die Hauptkontrolle ermächtigt ist, den Verbrauch der Einnahmen bei sich ergebender Notwendigkeit durch Revision zu kontrollieren, sei es auf Verlangen des Justizministers oder der Kirchenbehörde selbst. § 6. Die materiellen Mittel, welche den kirchlich-autonomen Körperschaften und den kirchlichen Einrichtungen für die Verwirklichung ihrer Aufgaben notwendig sind, werden gedeckt: 1., aus ihren Vermögenseinnahmen; 2., aus den kirchlichen Taxen und Opfern (Gaben); 3., aus den Beiträgen und Geschenken (Spenden), wie auch aus den Einnahmen der Stiftungen und Fonde und eventuellen Umlagen auf dieses Vermögen; 4., aus eventuellen Beiträgen (Zuschüssen) der politischen Verwaltungsgemeinden; 5., aus ständigen Staatshilfe und 6., aus den Kirchensteuern nach § 8. Die Staatshilfe, die die evangelisch-christlichen Kirchen A.B., wie auch die reformierte Kirche im Königreiche Jugoslawien ständig nach dem Staatsbudget empfangen werden, wird durch eine besondere Verordnung festgesetzt werden, die der Justizminister im Einverständnis mit dem Finanzminister erbringen wird nach Anhörung der obersten Kirchenbehörden dieser Kirchen und auf Grund der sachlichen Bedürfnisse (Notwendigkeit) und der Dotation, die im Staatsbudget für das Jahr 1930/31 vorgesehen ist. Diese Hilfe wird auf dem Wege der obersten Kirchenbehörden dieser Kirchen verhältnismäßig nach der Zahl ihrer Anhänger ausgezahlt werden. Die politischen Verwaltungsgemeinden, die in ihrem Jahresbudget für Kultuszwecke ständige Hilfen auswerfen, werden im gleichen Verhältnis eine solche Hilfe auch den Kirchengemeinden der evangelisch-christlichen Kirchen A.B., wie auch der Gemeinden der reformierten christlichen Kirche, die sich auf

213

ihrem Territorium befinden, auszuzahlen. § 7. Die Angehörigen beider Geschlechter der evangelisch-christlichen Kirchen A. B., wie der reformierten Kirche, die ihr Vermögen oder ihre Einnahmen haben, sowie jene, die zu selbständigem Erwerb fähig sind, sind verpflichtet, alle Arten von kirchlichen Abgaben und Steuern für die Bedeckung der Erfordernisse ihrer zuständigen kirchlich-autonomen Körperschaften und Einrichtungen zu zahlen. Diese Verpflichtung, insoweit dies nicht durch die Kirchenverfassung anders bestimmt sein sollte, und die Art und Weise, wie es durch diese Kirchenverfassung geordnet sein wird, gilt auch für die Personen und jenen Kirchengemeinden ihres Bekenntnisses gegenüber, auf deren Territorium sie nicht wohnen, jedoch ihr Vermögen besitzen oder ein Gut in Pacht haben oder sich mit einem Gewerbe, einem Handels- oder Industrieunternehmen befassen. § 8.

Eine Umlage auf die unmittelbare Staatssteuer, die die Steuerpflichtigen der evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und der reformierten Kirche Zahlen, auszuwerfen, haben die kirchlich-autonomen Körperschaften, die in der Kirchenverfassung vorgesehen sind, das Recht, jedes für seine Bedürfnisse und dies nur dann, wenn die im § 6 von Punkt 1 bis 5 vorgesehenen Einnahmen ihre im Budget vorgesehenen Ausgaben nicht decken können. Die Entscheidung über die Ausschreibung dieser Steuer für eine vorausbestimmte Zeit erbringen die Organe, die nach der Kirchenverfassung dafür zuständig sind. Diese Entscheidung wird Rechtskräftig, wenn sie der Finanzminister im Einverständnis mit dem Justizminister genehmigt. Diese Genehmigung ist jedoch nicht notwendig für Umlagen bis zu 10 Prozent auf die unmittelbare Staatssteuer, die die Kirchengemeinden auf einer Beschluss der Kirchengemeindeversammlung ausschreiben, welcher erbracht ist von den Vertretern der Kirchengemeinde, die durch die Kirchenverfassung entsandt sind, und die 75 Prozent der Steuerkraft der Gemeinde darstellen. Für solche Entscheidungen ist ledig-

214

lich die Genehmigung jener Kirchenbehörde notwendig, welche nach der Kirchenverfassung dafür zuständig ist. § 9.

Die Kirchensteuer (Umlagen) sammeln die Organe der Staatssteuerverwaltung gleichzeitig mit der Staatssteuer und in allem nach den Vorschriften über Staatsabgaben ein, wenn die Kirchen verlangen, und übergeben sie in dreimonatlichen Raten den zuständigen Kirchenbehörden. § 10. Von allen öffentlichen Abgaben werden befreit die dem Gottesdienst, den kirchlichen Ämtern, den kirchlich-unterrichtlichten und wohltätigen Einrichtungen gewidmeten Gebäude, die Anstalten für kirchliche Zwecke; die bischöflichen und die Pfarrhäuser, die evangelischen und reformierten kulturhistorischen Denkmäler und die Höfe aller aufgezählten Einrichtungen. § 11. Die geistlichen und kirchlich-autonomen Behörden und Einrichtungen einer und derselben Kirche können die gegenseitige Korrespondenz, ebenso auch die Verhandlungen und Protokolle auf ihren Versammlungen in der Muttersprache führen. In dieser Sprache können auch die Kirchenmatrikeln geführt und Auszüge aus ihnen gegeben werden, Zeugnisse und alle anderen Bescheinigungen, soweit dies nicht öffentliche Dokumente sind, ausgestellt werden. Die Korrespondenz mit den Staatsbehörden und die Ausgabe von für diese bestimmten Dokumenten, wie auch die Korrespondenz mit den übrigen Kirchen im Staate ist ausschließlich in der Staatssprache abzuwickeln. § 12. Die dienstliche Korrespondenz und die Wertpost aller Kirchenbehörden

215

und Einrichtungen wird von der Zahlung der Postgebühr und der Telegrafentaxe befreit. § 13. Für die Ausführung zuständigenorts ausgegebener, auf dem Gesetz du den Kirchenverfassungen beruhender Anordnungen und vollgültiger Entschließungen und Urteile aller Kirchenbehörde und Organe gewähren alle staatlichen und autonomen Behörden auf Verlangen der zuständigen Kirchenbehörden ihre administrative Hilfe. § 14.

Als evangelische und reformierte Kirchenfeiertage, an denen die Staatsund Gemeindeangestellten, die Soldaten und die Schüler dieser Konfession einen Ruhetag im Sinne des Gesetzes Haben, gelten folgende: 1. Heiliger Abend, 2. Weihnachten (zwei Tage), 3. Neujahr, 4. Karfreitag, 5. Ostern (zwei Tage), 6. Christi Himmelfahrt, 7. Pfingsten (zwei Tage) und 8. Reformationstag (31.Oktober). § 15. Die Kirchliche Gesetzgebung übt die Synode jeder Kirche aus. § 16.

Durch die Kirchenverfassung wird der Wahlmodus der obersten geistlichen Vorsteher (der Bischöfe bzw. des Oberseniors), der obersten weltlichen Vorsteher, wie auch der übrigen geistlichen und kirchlich-autonomen Beamten vorgesehen werden. Die Wahl der obersten geistlichen Vorsteher wird durch königlichen Erlass (Ukaz) auf Vorschlag des Justizministers bestätigt, welcher Vorschlag im Einverständnis mit dem Vorsitzenden des Ministerrates erfolgt, und die Wahl der obersten weltlichen Vorsteher genehmigt der Justizminister.

216

§ 17. Geistliche (Pfarrer) der Kirchengemeinden können keine Personen sein, die nicht vollständig der Sprache, die die Mitglieder der Kirchengemeinde oder wenigstens ein Großteil der Gemeindemitglieder sprechen, kundig sind, außer sie wählen ihn selbst als solchen und der Justizminister genehmigt dies. § 18.

Ein dienstliches kultisches Amt (geistliches Amt) im kirchlich-autonomen Dienste können im nachgewiesenen Bedarfsfalle auch Personen fremder Staatsangehörigkeit erhalten, dies jedoch nur provisorisch nach vorher erhaltener Genehmigung des Justizministers. § 19.

Beurteilte oder wegen strafbarer Handlungen entehrender Natur in Strafuntersuchung stehende Personen, sowie jene, die unter Konkurs oder Kuratel stehen, können nicht gewählt werden, noch auch ihren Beruf in kirchlichautonomen Diensten ausüben, solange diese Hindernisse vorhanden sind. § 20. Alle Staatsbehörden, die nach ihrer Zuständigkeit ein Strafverfahren gegen geistliche Personen in Anwendung bringen, werden sogleich davon, wie auch von dem Endergebnis der Untersuchung des zuständigen obersten geistlichen Vorgesetzten verständigen. § 21. Geistliche (Pfarrer) in staatlichen Krankenhäusern, Gefängnissen und ähnlichen Anstalten und in anderen staatlichen Einrichtungen stellt aus Vorschlag des obersten geistlichen Vorstehers der zuständige Minister an.

217

§ 22.

Geistliche Personen (Pfarrer) der evangelisch-christlichen Kirchen A. B., wie auch der reformierten christlichen Kirche sind nicht verpflichtet, persönlich jene öffentlichen Arbeiten zu verrichten, welche nach den Vorschriften ihrer Religion nicht im Einklang mit ihrem Stand oder Beruf sind. § 23.

In allen staatlichen oder privaten Schulen wird der evangelische und reformierte Religionsunterricht in Übereinstimmung mit der zuständigen Kirchenbehörde und nach den Bestimmungen der betreffenden Schulgesetze erteilt. Die Unterrichtspläne und Programme für den Religionsunterricht schreibt der zuständige Minister vor, indem er die Bedürfnisse der religiösen Erziehung nach dem Vorschlag der zuständigen Kirchenbehörde, die dazu durch die Kirchenverfassung einer jeden Kirche bestimmt ist, in Betracht zieht. Für die Lehrbücher der Religion werden die Vorschriften des Gesetzes über die Lehrbücher Geltung haben. Für alle Lehrbücher wird die dafür zuständige Kirchenbehörde ihre Genehmigung hinsichtlich ihres religiösen Inhaltes geben. In den staatlichen Volksschulen können den Religionsunterricht im Sinne der Vorschriften des Gesetzes über die Volksschulen qualifizierte Pfarrer (Pfarrergeistliche) oder eigene Religionslehrer geben. Wo nach dem Gesetze oder sonst nicht möglich ist, dass ein Geistlicher oder ein besonderer Religionslehrer evangelischen oder reformierten Religionsunterricht erteilt, geben diesen Unterricht Lehrer dieser Schule, die evangelischen oder reformierten Bekenntnisses sind. Die Religionslehrer (geistlichen Personen) an allen Volksschulen stellt der Unterrichtsminister aus der Reihe der ihm von der zuständigen Kirchenbehörde vorgeschlagenen Kandidaten an. Die Religionslehrer in den staatlichen Mittel- und Fachschulen stellt der zuständige Minister aus der Reihe der Kandidaten an, die eine Erlaubnis der zuständigen Kirchenbehörde beibringen, dass sie den Religionsunterricht in den Mittelschulen erteilen können. Alle Religions-

218

lehrer versetzt und entlässt aus dem Dienste der zuständig Minister nach den Bestimmungen der Schulgesetze und Schulvorschriften. Die Religionslehrer an allen Privatschulen stellt an und versetzt die Schulverwaltung mit Genehmigung der zuständigen Kirchenbehörde. Auch für diese Religionslehrer gelten die Vorschriften der Schulgesetze. Die zuständige Kirchenbehörde kann eine schon gegebene Genehmigung jenen Religionslehrern entziehen, die den Religionsunterricht nicht so erteilen, wie das evangelische bzw. reformierte Bekenntnis vorschreibt, oder welche in sonstiger Beziehung durch ihren Lebenswandel und ihre Arbeit ihrer Pflicht als Religionslehrer nicht entsprechen. § 24.

Alle kirchlich-autonomen geistlichen Schulen, inwieweit solche werden errichtet werden, stehen unter der Verwaltung und Aufsicht der Kirchenbehörde. Über die Gründung dieser Schulen entscheidet die durch die Kirchenverfassung dazu bestimmte Kirchenbehörde. Sie schriebt für sie den Unterrichtsplan und das Vortagsprogramm vor und stellt an, sowie entlässt aus dem Dienste ihre Leiter. Der Unterrichtsminister gibt die Genehmigung für die Gründung dieser Schulen, und für deren Lehrplan. Die zuständige Kirchenbehörde sorgt für eine besondere Schulung des Unterrichts- und Erziehungspersonals, stellt es an und entlässt es. Der zuständige oberste geistliche Vorsteher führt die unmittelbare Aufsicht über diese Schulen in seiner Kirche, unterbreitet darüber einen Bericht der zuständigen autonomen Behörde und Vorschläge über die Anstellung und Entlassung der Lehrer und Erzieher. Auch über diese Schulen führt der Unterrichtsminister die Oberaufsicht. Solange solche geistliche Schulen nicht gegründet werden, ist es den Evangelischen und Reformierten erlaubt, ihre theologische Schulung in ausländischen Anstalten zu holen.

219

§ 25. Kirchengemeinden, die sprachlich mit den übrigen Kirchengemeinden derselben Kirche nicht verwandt sind, können ein selbständiges Seniorat bilden, wenn die Seelenzahl und die Zahl der Kirchengemeinden, sowie ihre ökonomische Lage die Gründung eines solchen Seniorates gestatten. Die Gründung kann auf Verlangen von zwei Drittel der Kirchengemeinden, die sie zu bilden hätten, erfolgen. Ein solches Seniorat hat das Recht, selbst zu bestimmen, im Verbande welcher Kirche seines Bekenntnisses es sein will. § 26.

In den Kirchengemeinden; in denen mindestens ein Drittel der Mitglieder eine andere Sprache sprechen, hat der Gottesdienst nach einer bestimmten Gottesdienstordnung auch in ihrer Sprache abgehalten zu werden. § 27.

Falls in einer Kirchengemeinde, deren Mitglieder nicht die gleiche Sprache sprechen, ein Teil der Gemeindemitglieder aus sprachlichen Gründen aus der alten Gemeinde austritt, sei es um in eine andere Gemeinde einzutreten oder sich als Filialgemeinde zu formieren und als solche sich einer anderer Gemeinde anzuschließen, werden sie verpflichtet ein, noch 5 (fünf) Jahre lang die Lasten, zu denen sie in der alten Gemeinde verpflichtet waren, zu tragen, und haben kein Recht auf irgend ein Vermögen der alten Gemeinde. Solange diese kein eigenes Gotteshaus erbauen, haben sie das Recht, das Gotteshaus der alten Gemeinde zu benützen. Die Gottesdienstordnung wird einverständlich geregelt, und die Erhaltungskosten des Gotteshauses tragen sie gemeinsam nach der Seelenzahl. § 28. Alle im § 1 dieses Gesetzes genannten Kirchen haben in Zeitraum von

220

zwei Jahren nach Inkrafttreten dieses Gesetzes auf ihren Synoden die Kirchenverfassung über ihre vollständige Einrichtung gemäß den Vorschriften dieses Gesetzes zu erbringen. Die Synoden, die im Verlauf von drei Monaten nach Inkrafttreten dieses Gesetzes zusammentreten werden, werden dem Justizminister ihre ausgearbeiteten Kirchenverfassungen unterbreiten, der sie, sobald er sie genehmigt, dem König zur Gesetzwerdung vorlegen wird. § 29. Der Justizminister wird ermächtigt, alle näheren Bestimmungen zur Ausführung dieses Gesetzes vorzuschreiben, wobei er Bedacht zu nehmen hat auf die Vorschläge der kirchlich-autonomen Verwaltungsbehörden. § 30. In Fragen, in denen sich zwei interessierte Kirchen nicht verständigen können, entscheidet und beschließt endgültig der im § 1 vorgesehene Verband und, wenn es keinen solchen geben sollte, der Justizminister. § 31. Nach dem Inkrafttreten dieses Gesetzes hören auf alle Gesetze, Verordnungen und sonstigen Vorschriften den Inhalt dieses Gesetzes betreffend auf. Jedoch die bisherigen Vorschriften über die Einrichtung der im § 1 dieses Gesetzes genannten Kirchen hören erst dann zu gelten auf, wenn die im § 28 dieses Gesetz vorgesehene Einrichtung (Ordnung) durchgeführt sein wird. § 32. Dieses Gesetz tritt in Kraft, wenn es in der „Amtszeitung“ verlautbart wird.

221

Zahl. 39340. Belgrad, 16. April 1930. Alexander e.h. Der Justizminister Dr. M. Srštic e.h. Gesehen und das Staatssiegel beigedrückt: Hüter des Staatssiegels, Justizminister Dr. M. Srštic e.h. Der Ministerpräsident, Minister des Inneren, Ehrenadjutant Sr. Majestät des Königs Divisionsgeneral, P. Živković e.h.

222

A.3. Kirchenordnung der Deutschen Ev. Kirche in Südungarn Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn ist gegründet auf das Evangelium, wie es in der heiligen Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen der Reformation, vorab in der Augsburgischen Konfession und im kleinen Katechismus Martin Luthers neu ans Licht getreten ist. Dieses Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantastbare Grundlage. Die Kirche hat den Auftrag, das Evangelium in Predigt und Sakrament und durch treue Seelsorge, im Religionsunterricht, in der Jugendpflege und in der kirchlich-sozialen Fürsorge zu bezeugen.

Sie gibt sich folgende Ordnung:

I.

HAUPTSTÜCK: GRUNDPRINZIPIEN §1

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn sind alle deutsche Volksgenossen evangelischen Glaubens in Südungarn. §2 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn hat volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisses ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienst öffentlich und ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegenheiten selbständig. Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste, die Ordnung derselben, so wie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt lediglich die zuständige Kirchenbehörde. Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art stellt die Kirche selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer

223

kirchlichen Amtseigenschaft ausschließlich ihren kirchlichen Behörden und der kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt. §3 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn, ihre Kirchenkreise, Kirchengemeinden und sämtliche Einrichtungen (siehe § 9) sind juristische Personen öffentlichen Rechtes. Sie können alle Rechte, die ihnen als solchen zukommen, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen gemäß dieser Kirchenordnung und in den gesetzlichen Grenzen erwerben und genießen. Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn dient zu kirchlichen Zwecken und kann ihnen unter keinem Vorwand weggenommen werden. Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn entscheidet selbständig über die Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind, und verwaltet sie unter Aufsicht der staatlichen Stiftungsbehörde. Sie kann auch Fonds zur Erhaltung und Unterstützung ihrer Einrichtungen gründen, die die Eigenschaft eine Rechtsperson haben. Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur zu den Zwecken verwendet werden, zu welchen sie gestiftet worden sind. §4 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn bestreitet ihr Bedürfnisse aus folgenden Mitteln: 1. aus den Einkünften des Kirchenvermögens, 2. aus kirchlichen Taxen und Beträgen, 3. aus den Kirchenumlagen, 4. aus Spenden und Geschenken, wie auch aus Einnahmen der Stiftungen und Fonds und eventuellen Umlagen auf dieses Vermögen, 5. aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltungsgemeinden

224

6. aus der ständigen staatlichen Zuwendung. §5 Zum Vollzuge der vorschriftgemäß von kirchlichen Körperschaften getroffenen Verfügungen und gefassten Beschlüsse, Erkenntnissen oder Urteilen, sowie zur Eintreibung der vorschriftgemäß ausgeworfenen Abgaben für Zwecke der Kirche und ihrer Einrichtungen kann der Schutz und Beistand der weltlichen Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in Anspruch genommen werden. §6 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn steht das Recht zu, für kirchliche Zwecke bei ihren Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kirchen-, Schul- und Haussammlungen durchzuführen und aus dem In- und Ausland kirchliche Unterstützungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unterstützungen für das In- und Ausland zu gewähren. §7 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn ist gleichberechtigt mit den übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate. §8 Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Religionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatlichen Schulgesetze geschehe. Schüler, deren Eltern der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn angehören, wird der Religionsunterricht in allen staatlichen, konfessionellen und privaten Schulen in ihrer Muttersprache erteilt. Der Religionslehrer kann nach Anhören des Kirchenkreispfarrers nur auf

225

Vorschlag der Kirchenleitung angestellt und abberufen werden. §9 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn hat in Grenzen der Staatsgesetze und dieser Kirchenordnung das Recht, theologische Lehranstalten zu gründen und zu erhalten, sowie Wohltätigkeits- und Pensionsanstalten, wie auch Anstalten der inneren Mission zu errichten und zu erhalten. § 10 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn kann mit der Deutschen Evangelischen Kirche im Reich enge Zusammenarbeit pflegen. Sie kann mit den anderen evangelischen Kirchen des in- und Auslandes glaubensbrüderliche Beziehungen unterhalten. § 11 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn gliedert sich in Kirchengemeinden und Kirchenkreise. Diese sind Körperschaften im Sinne des § 3 der Kirchenordnung. Zahl, Benennung und Umfang der Kirchenkreise, sowie die Abgrenzung der Kirchengemeinden bestimmt der Oberkirchenrat nach Anhören der Kirchenkreisbehörde. § 12 Einberufung und Beratung der kirchlichen Körperschaften und Organe sind an keine behördliche Bewilligung gebunden. § 13

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchliche Verwaltung ist die deutsche. In ihr ist auch der gesamte Schriftverkehr innerhalb

226

der Kirche zu führen. § 14

Alle Geistlichen, die Beamten und Angestellten der Kirche haben vor Antritt ihres Amtes bei der zuständigen Kirchenbehörde einen Amtseid abzulegen. § 15 Der obersten Kirchenbehörde steht das recht zu, im Rahmen der Staatsgesetze und der Kirchenordnung rechtsverbindliche Verordnungen herauszugeben. II.

HAUPTSTÜCK: DIE KIRCHENGEMEINDE § 16

Die Kirchengemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glaubens und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am äußeren und inneren Aufbau der Kirche mitzuwirken. § 17

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, ohne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen). Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenorganisation wohnen, bilden die Diaspora. Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missionsgemeinden. § 18

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb der durch diese Kirchenordnung bestimmten Grenzen selbst.

227

§ 19 Der Kirchengemeinde gehören alle Glieder der Kirche an, welche in ihrem Bezirk ihren ständigen Wohnsitz haben. Wer seinen dauernden Wohnsitz in eine andere auf dem Gebiete der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn liegende Gemeinde verlegt, behält noch durch sechs Wochen seine frü-here kirchliche Gemeindezuständigkeit bei. Nach Ablauf dieser Zeit tritt er in den Verband der neuen Kirchengemeinde ein. a) Das Amt der Wortverkündigung § 20

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche Führung und Betreuung der Gemeinde steht dem Pfarrer als dem Träger des geistlichen Amtes zu. In besonderen Notfällen stehen die Wortverkündigung, die Verwaltung der Sakramente, die Seelsorge, wie überhaupt die Betreuung sämtlicher kirchlicher Angelegenheiten zu: Predigern, Lehrern, Diakonen, Helfern und anderen kirchlichen Arbeitern, sowie jenen Gemeindemitgliedern, die sich im bewussten kirchlichen Sinne bewährt haben. Die Betrauung aller dieser regelt eine besondere Verordnung. Die Kirche erwartet von ihren Geistlichen, dass sie die Lehre der Heiligen Schrift nach dem Bekenntnisstande der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn verkündigen, die Sakramente nach der Ordnung der Kirche verwalten, der Gemeinde das Beispiel eines christlichen Lebenswandels geben und überall den Ernst und die würde ihres Amtes wahren. Der Pfarrer ist der Führer der Gemeinde in allen Angelegenheiten der Kirche und ihrer Einrichtungen und hat die Kirchengemeinde nach außen zu vertreten, insoweit die Vertretung nach den Bestimmungen dieser Kirchenordnung nicht dem Kirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und pünktliche Durchführung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen, sowie der Anordnungen der höheren Behörde Sorge zu tragen. Er führt die Aufsicht über die

228

Wohlfahrt- und sonstige Einrichtungen, sowie über die Tätigkeit aller Angestellten der Kirchengemeinde. § 21

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kirchenleitung neben seinen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und Aufgaben im Dienste der Gesamtkirche zu übernehmen. § 22

Die Besetzung der Pfarrstelle geschieht in der Form, dass die Kirchengemeindeversammlung unter den von der Kirchenleitung zur Wahl zugelassenen Bewerbern drei an die Kirchenleitung in Vorschlag bringt bzw. kandidiert. Dem Oberkirchenrat besteht das Recht zu, von sich aus einen vierten Bewerber zu kandidieren. Einer dieser Kandidaten wird vom Oberkirchenrat zum Pfarrer berufen. Gegen die Berufung gibt es kein Rechtseinspruch. Wenn sich weniger als drei Kandidaten melden, so kann die Besetzung der Pfarrstelle durch einen dieser Bewerber erfolgen. § 23

Das Pfarrerstellenbesetzungsrecht im einzelnen, die Pflichten und rechte der Pfarrer, ihre Besoldung und die Versorgung der Ruheständler und Hinterbliebenen, sowie das Disziplinarrecht werden durch eine besondere kirchliche Verordnung geregelt. § 24 Pfarrer können im Interesse des Dienstes vom Oberkirchenrat auf eine andere Stelle versetzt werden. Die Gründe können nur sein: a)

ein auf andre Weise nicht heilbare Zerwürfnis zwischen der Ge-

meinde und dem Geistliche, ohne dass ein Disziplinarfall gegeben ist; b)

ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender Bedarf von

229

geistlichen an anderen für die Gesamtkirche bedeutsameren Stellen. Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung. § 25 Geistliche können auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt von der Kirchenleitung als Pfarrer der Gesamtkirche angestellt werden. § 26 Den Pfarrer unterstützt in seiner Tätigkeit der Vikar und der Prediger. Ihre Pflichten und Rechte werden in einer besonderen Verordnung festgelegt.

b) Der Kirchenvater § 27 In jeder Kirchengemeinde ist ein Kirchenvater zu wählen. Der Kirchenvater hat erster Linie den Pfarrer in der Ausübung seines Amtes zu unterstützen, die Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des Pfarrers zu vertreten, an der Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusammenarbeitens in der Kirchengemeinde mitzuwirken, bei der Durchführung der bestehenden Vorschriften und sonstigen Verordnungen wirksame Hilfe zu leisten und seine stete Aufmerksamkeit allem zuzuwenden, was der Kirchengemeinde und allen ihren Einrichtungen förderlich sein kann. Der Kirchenvater ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchengemeinde. Den Kirchenvater wählt die Gemeindevertretung. Die Wahl des Kirchenvaters wird von dem Kirchenkreispfarrer bestätigt. Der Vertreter des Kirchenvaters heißt Stellvertreter des Kirchenvaters. Er hat in Vertretung des Kirchenvaters die gleichen Pflichten und Rechte wie dieser und wird auf die gleiche Weise gewählt.

230

c)

der Kassier § 28

Der Kassier führt alle wirtschaftlichen Angelegenheiten der Kirchengemeinde nach den Weisungen der Gemeindevertretung und des Kirchenrates und im Rahmen der Kirchengesetze und der kirchlichen Verordnungen. Jedes Vierteljahr hat er über seine Tätigkeit im Rahmen einer Kassenprüfung Rechnung zu legen. Er ist für sein Gebaren mit seinem Vermögen haftbar. Sein Vertreter heißt Stellvertreter des Kassiers. Beide werden in der gleichen Weise wie der Kirchenvater gewählt. d) Sonstige Amtsträger § 29

Die Verwaltung der Kirchengemeinde liegt in der Hand des Kirchenrates. Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der Gemeinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung. Er sorgt für die Aufrechterhaltung in der Kirche, bei den kirchlichen Amtshandlungen und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der Pflege des christlichen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Waisen der Gemeinde, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher, erledigt die laufenden Angelegenheiten selbständig, verfasst und unterbreitet der Gemeindevertretung den Kostenvorschlag und den Rechnungsabschluss und breitet die Gemeindeversammlung vor. Er entsendet die Vertreter zum Kirchenkreistag. Er stellt die besoldeten Beamten, Religionslehrer, Kantoren usw. im Rahmen der kirchlichen Gesetze an. § 30

Der Kirchenrat vertritt die Kirchengemeinde namentlich auch im Rechtverkehr und vor Gericht.

231

§ 31

Der Kirchenrat besteht aus: 1.

dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Ver-

waltung des Pfarramtes betrauten Geistlichen, 2. dem Kirchenvater und dessen Stellvertreter, 3. dem Kassier und dessen Stellvertreter, 4. dem Schriftführer und dessen Stellvertreter, 5. den Vertretern der Kirchengemeinde, die von der Kirchengemeindevertretung gewählt werden und von der Kirchenkreisleitung bestätigt werden müssen. Weitere Bestimmungen über den Kirchenrat werden durch eine besondere Verordnung erbracht. Den Vorsitz im Kirchenrat führt der Pfarrer, in dessen Abwesenheit der Kirchenvater, in Abwesenheit beider der Stellvertreter des Kirchenvaters. Pfarrverweser werden diesbezüglich wie ordentliche Pfarrer angesehen. § 32

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Kirchenrates anzuberaumen, so oft die Geschäfte es anfordern. Er ist dazu verpflichtet, wenn wenigstens die Hälfte der Mitglieder es schriftlich verlangen. Die Sitzungen des Kirchenrates sind nicht öffentlich.

e) Die Gemeindevertretung § 33

In jeder Gemeinde besteht neben dem Kirchenrat eine Gemeindevertretung. Die Gemeindevertretung besteht aus: a) den Mitgliedern des Kirchenrates,

232

b)

aus den von der Gemeindeversammlung gewählten Mitgliedern,

deren Zahl sich nach der Größe der Kirchengemeinde richtet. Sie bedürfen der Bestätigung durch die Kirchenkreisleitung. Die Gemeindevertretung wird von der Gemeindeversammlung gewählt, und von der Kirchenkreisleitung bestätigt. Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung. § 34

Vorsitzender der Gemeindevertretung ist der Pfarrer. Wenn der Pfarrer verhindert ist, hat der Kirchenvater den Vorsitz zu führen. Wenn die Pfarrstelle unbesetzt ist, so führt der Pfarrverweser den Vorsitz, in dessen Abwesenheit der Kirchenvater. Ist sowohl der Pfarrer als auch der Kirchenvater und dessen Vertreter verhindert, oder sind beide Stellen unbesetzt, so betraut der Kirchenkreispfarrer ein Mitglied der Gemeindevertretung mit dem Vorsitz. § 35 Der Schriftführer des Kirchenrates ist gleichzeitig Schriftführer der Gemeindevertretung und der Gemeindeversammlung. § 36

Der Kirchenrat kann die Gemeindevertretung einberufen und zu Rate ziehen, wenn es die Verhältnisse erfordern. Die Gemeindevertretung wählt den Kirchenvater, den Kassier und Schriftführer und deren Stellvertreter. Die Gemeindevertretung setzt den Hausthaltvoranschlag fest. Dieser bedarf der Genehmigung durch die Kirchenkreisleitung.

233

f)

Die Gemeindeversammlung § 37

Die Gemeindeversammlung besteht aus den stimmberechtigten Mitgliedern der Kirchengemeinde. Sie hat zur Aufgabe: a) Besetzung der Pfarrstelle nach § 22. b) Wahl des Kirchenkreispfarrers und Kirchenkreisvaters. c) Wahl des Bischofs und Kirchenpräsidenten. d) Wahl der Gemeindevertretung. Diese Wahlen nimmt sie nach den Bestimmungen der Kirchenordnung und der einschlägigen Verordnungen vor. Sie wird nach Bedarf vom Kirchenrat einberufen. Für den Vorsitz in der Kirchengemeindeversammlung gilt entsprechend § 34. III. HAUPTSTÜCK: DER KIRCHENKREIS § 38

Mehrere Kirchengemeinden bilden zusammen einen Kirchenkreis. § 39

An der Spitze des Kirchenkreises stehen der Kirchenkreispfarrer und der Kirchenkreisvater. Der Vertreter des Kirchenkreispfarrers heißt Stellvertreter des Kirchenkreispfarrers, der Vertreter des Kirchenkreisvaters heißt Stellvertreter des Kirchenkreisvaters. § 40

Der Kirchenkreispfarrer und der Kirchenkreisvater werden von der Kirchengemeinden des Kirchenkreises aus der Reihe der Pfarrer und der weltlichen Glaubensgenossen dieses Kirchengebietes, die übrigen Amtsträger des

234

Kirchenkreises aber von dem Kirchenkreistag gewählt. § 41

Die Hauptaufgaben des Kirchenkreispfarrers sind: 1)

Er überwacht die Seelsorge und die Verwaltungstätigkeit der Ge-

meindeorgane, wie auch alle Einrichtungen der Gemeinden und des Kirchenkreises; 2)

Er trägt Sorge für die Reinheit der evangelischen Lehre und die

rechte Verwaltung der Sakramente; 3)

er trachtet danach, dass in jeder Kirchengemeinde der rechte

evangelische Geist herrsche, durch hingebende Seelsorge, Evangelisation und innere Mission der durch die Liebe tätige Glaube und die Treue zur Kirche geweckt und gefördert, Ordnung, Eintracht und Frieden erhalten werde; 4)

er achtet darauf, dass alle Amtsträger, Angestellten, Organe und

Glieder der Gemeinden und des Kirchenkreises ihre aus dem Evangelium, aus den kirchlichen Vorschriften und Verordnungen hervorgehenden Pflichten treu erfüllen; 5)

er fordert, so oft er es für notwendig erachtet, über jeden Zweig

der Seelsorge und Verwaltungstätigkeit von den Gemeinden einen genauen Bericht; 6)

er sorgt für den Vollzug der kirchlichen Verordnungen;

7)

er vermittelt den Verkehr zwischen dem Bischof und dem Oberkir-

chenrat einerseits und den Pfarrern und Gemeinden anderseits; 8)

er führt die Pfarrer im Auftrage des Bischofes ein;

9)

er hat die Pfarrer seines Gebietes zu Pfarrerversammlungen zu-

sammenzurufen; 10)

er ist verpflichtet, innerhalb von drei Jahren seiner Amtsverwal-

tung alle Kirchengemeinden seines Kirchengebietes zu visitieren; 11)

er bestätigt den Gemeindekirchenrat, die Gemeindevertretung,

den Gemeindekirchenvater und dessen Stellvertreter, den Kassier und dessen Stellvertreter, den Schriftführer, dessen Stellvertreter und den Kantor;

235

er erstattet über seine Amtstätigkeit und über alle wichtigen kirch-

12)

lichen Ereignisse dem Kirchenkreistag Bericht. § 42 Zum Kirchenkreisvater ist ein kirchlich bewährtes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn von den Kirchengemeindeversammlungen zu wählen. § 43 Sonstige Amtsträger des Kirchenkreises sind noch: Schriftführer, Anwälte, Wirtschaftsreferent, Dekane, Rechnungsprüfer, usw. § 44

Mitglieder des Kirchenkreistages sind: A) von Amtswegen: 1. die Leitung und die Amtsträger des Kirchenkreises und die Mitglieder des Kirchenkreisgerichtes: 2. die Pfarrer oder Pfarrerverweser und die Kirchenväter der Gemeinden; 3. der Vertreter der Liebesanstalten; 4. ein Religionspädagoge. B) durch Wahl: die Vertreter der Kirchengemeinden, die vom Kirchenrat gewählt wurden. Über die Zahl der Vertreter bestimmt eine kirchliche Verordnung. § 45 Der Kirchenkreistag ist zuständig für Verhandlung aller den Kirchenkreis berühendne Kirchen- und Verwaltungsfragen. Der Kirchenkreistag verhandelt zuerst den Bericht der Kirchenkreisleitung, stellt den Kostenvoranschlag des

236

Kirchenkreises fest, sorgt für die Deckung der Auslagen, bestimmt die Gehälter der Kirchenkreisbeamten, trifft Anordnungen zur Besetzung der erledigten Kirchenkreispfarrer- und Kirchenkreisvaterstelle, wählt mit Ausnahme des Kirchenkreispfarrers und des Kirchenkreisvaters sämtliche Amtsträger und Beamte des Kirchenkreises, die Mitglieder des Kirchenkreisgerichtes, und die Mitglieder der Ausschüsse. Das Vorschlagsrecht beim Kirchenkreistag für die Wahl der Amtsträger, der Ausschlussmitglieder, hinsichtlich des Kostenvoranschlages usw. steht der Kirchenleitung zu. Der Kirchenkreistag tritt im Einverständnis mit der Kirchenleitung in der Regel einmal jährlich zusammen. Nach Notwendigkeit auch öfters. Er wird von der Kirchenkreisleitung einberufen. Den Vorsitz führt der Kirchenkreispfarrer. § 46 Über Beschwerden entscheidet das Kirchenkreisgericht. Näheres bestimmt eine besondere kirchliche Verordnung. § 47

Der Kirchenkreis entsendet zum allgemeinen Kirchentag seine weltlichen Vertreter gemäß § 59,4. III.

HAUPTSTÜCK: DIE GESAMTKIRCHE § 48

Alle Kirchengemeinden bilden die Gesamtkirche. § 49

Organe der Gesamtkirche sind: 1) Der Bischof mit dem Kirchenpräsidenten; 2) der Oberkirchenrat; 3) der allgemeine Kirchentag.

237

§ 50

Der Bischof leitet und vertritt die Gesamtkirche und verwaltet ihre inneren und äußeren Angelegenheiten nach Maßgabe der Kirchenordnung. Er nimmt die Visitation der Kirchenkreise und Kirchengemeinden vor. Er ordiniert die Pfarrer und segnet die Kirchen, Friedhöfen usw. ein. Er ist jedoch berechtigt, in jedem einzelnen falle einen Pfarrer mit Vornahme der Handlungen zu betrauen. Er hat das Recht, in allen Kirchen der Gesamtkirche zu predigen und geistliche Amtshandlungen vorzunehmen. Er führt die Oberaufsicht über die Amtsführung und Wandel der Pfarrer und der Kirchenbeamten. Er ist der berufene Seelsorger der Pfarrer. Er verkündet die vom Oberkirchenrat beschlossenen Gesetze und Verordnungen. Er vertritt die Kirche gegenüber Staats- und Kirchenstellen. Er ist allen Fällen einschließlich der kirchlichen Aufsicht zuständig, in denen nichts anderes vorgeschrieben ist oder wird. Er ist der Vorsitzende aller gesamtkirchlichen Amtsberatungen. Über seine Tätigkeit berichtet er an den Oberkirchenrat. § 51

Der Bischof wird aus der Reihe der Pfarrer durch die Kirchengemeindeversammlungen gewählt. Die Wahl erfolgt auf Lebenszeit. Zum Bischof kann nur ein Staatsbürger des Königreiches Ungarn gewählt werden. § 52 Die Kirchengemeinden wählen einen Kirchenpräsidenten, der das dreißigste Lebensjahr zurückgelegt haben muß. Der Kirchenpräsident ist der erste weltliche Würdenträger der Gesamtkirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Bischof in der Ausübung seiner ge-

238

setzlichen Amtspflichten zu unterstützen. An den durch den Bischof vorzunehmenden Visitation nimmt er teil. Der Kirchenpräsident wird jeweils auf 12 Jahre gewählt. Mit dem Vertrauen des Oberkirchenrates kann er in unbeschränkter Wiederholung auf weitere 6 Jahre neu gewählt werden. § 53 Andere Amtsträger und Beamten der Gesamtkirche stellt der Oberkirchenrat nach Bedarf an (Missionspfarrer, Sekretär, Kassier, Schreibkräfte u.a.) § 54

Der Oberkirchenrat ist das verfassungs- und gesetzgebende Organ der Gesamtkirche. Er ist der Träger der Arbeit in der Gesamtkirche. Er bestellt das allgemeine Kirchengericht, und die Arbeitsausschüsse. E trifft die nötige Verfügungen zur Besetzung der Stellen des Bischofs und des Kirchenpräsidenten, besorgt den gesamtkirchlichen Kostenvoranschlag, hat das Recht, nach Maßgabe seiner sachlichen Bedürfnisse Umlagen auszuwerfen und einzuheben. Er bestimmt Zahl, Benennung und Umfang der Kirchenkreise, sein Anteil bei der Besetzung einer Pfarrstelle und seine Rechte bei der Versetzung von Pfarren sind durch § 22 und 24 dieser Kirchenordnung geregelt. Zu seinen Aufgaben gehört ferner: 1.

Die Behandlung von Angelegenheiten, welche die Stellung im

Staate berühren; 2.

Die Erwägung des Zustandes der Gesamtkirche in Bezug auf Leh-

re, Kultus, Kirchenzucht und Verfassung; 3.

Die Entscheidung über Fragen der kirchlichen Gebräuche und der

gottesdienstlichen Ordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches, sowie die Bestimmung der kirchlichen Feiertage. 4.

Die Berufung des bischöflichen Pfarrers und alle Angestellten der

Kirchenleitung. Er kann dem bischöflichen Pfarrer die Amtsbezeihung Stellvertreter des Bischofs verleihen. In diesem Falle vertritt der bischöfliche Pfarrer

239

den Bischof in dessen Verhinderung oder Abwesenheit in allen Angelegenheiten. § 55

Die Mitglieder des Oberkirchenrates sind: 1) der Bischof, 2) der Kirchenpräsident, 3) der bischöfliche Pfarrer, 4) der Präsident des allgemeinen Kirchengerichtes, 5) der Kassier der Gesamtkirche, 6) ein Vertreter der Inneren Mission, 7) ein Religionspädagoge, 8) ein Vertreter der kirchlichen Presse, 9) der Obmann des Pensionsinstitutes, 10) der Anwalt der Gesamtkirche, 11) die Kirchenkreispfarrer und die Kirchenkreisväter, 12) ein Vertreter der Diaspora. § 56

Der Oberkirchenrat wird auf sechs Jahre bestellt. Scheidet vor Ablauf der Mandatszeit ein Mitglied des Oberkirchenrates aus, so ergänzt sich der Oberkirchenrat bis zum Ablauf der Mandatszeit selbst durch Berufung. § 57 Der Oberkirchenrat wird im Bedarfsfalle vom Bischof einberufen. Er muß außerdem einberufen werden, wenn dies wenigstens die Hälfte der Mitglieder schriftlich verlangen. § 58 Der Allgemeine Kirchentag dient der Stärkung des Lebenswillens der Gesamtkirche. Er wählt mit Ausnahme des Bischofs, Kirchenpräsidenten und

240

bischöflichen Pfarrers, der Kirchenkreispfarrer und Kirchenkreisväter die Mitglieder des Oberkirchenrates. § 59

Die Mitglieder des Allgemeinen Kirchentages sind: 1) Der Bischof und der Kirchenpräsident 2) die Mitglieder des Oberkirchenrates, 3) die Mitglieder des allgemeinen Kirchengerichtes, 4) die Entsendeten der Kirchenkreise, je ein Weltlicher auf 1000 Seelen, 5) alle ordinierten, von der Kirche bestätigten aktiven Pfarrer. V. HAUPTSTÜCK: DIE LEHRANSTALTEN DER KIRCHE § 60 Über die Lehranstalten der Kirche bestimmt eine besondere kirchliche Verordnung. Die Lehrpläne erlässt der Oberkirchenrat, die Lehrbücher sind durch ihn zu genehmigen. Für die staatlichen und privaten Schulen erlässt der Oberkirchenrat die Lehrpläne des Religionsunterrichtes und genehmigt die Religionslehrbücher. Kirchliches Schulwesen ist unantastbar. Der Umtausch von kirchlichem Schulvermögen gegen gleichwertige Objekte bedarf der Zustimmung des Oberkirchenrates. VI. HAUPTSTÜCK: DIE VERMÖGENSGEBARUNG § 61 Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn verwaltet ihre Vermögensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der Staatsgesetze und unter staatlicher Oberaufsicht selbständig.

241

§ 62 Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht den Vorschriften der kirchlichen Rechnungsführungs- und Wirtschaftsverordnungen die vom Oberkirchenrat erlassen werden. § 63 Unbewegliches Kirchen- und Schulvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen und Fonds, welches in der Verwaltung von Kirchenbehörden ist, kann nur mit der Genehmigung des Oberkirchenrates veräußert werden. § 64 Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden. § 65 Stiftungen und Fonds werden vom übrigen Vermögen abgesondert verwaltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden, welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich, so ist der Oberkirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchenkörperschaft berufen, die Zustimmung der staatlichen Stiftungsbehörde über die Verwendung des Betrages für einen der Stiftung ähnlich Zweck zu erwirken. Hinsichtlich der Fonds erbringt solche Beschlüsse auf Antrag der Körperschaft, die Fonds verwaltet, der Oberkirchenrat selbst. § 66

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Gesamtkirche, derer Gemeinden und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur dessen Ertrag verwendet werden.

242

§ 67 Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden erbringen über ihre Jahreserfordernisse, sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jährlich einen ordentlichen Haushaltsvoranschlag und sorgen für die Einhebung der Einkünfte. Für die Aufbringung der jeweils vom Oberkirchenrat bestimmten Zulage auf die Pfarrgehälter ist nicht nur die Kirchengemeinde, sondern auch die Gesamtkirche verantwortlich. Für Kirchenkreise oder –gemeinden, welche sich weigern, einen ihren Bedürfnissen entsprechenden Haushaltsvoranschlag zu erbringen und für die nötigen Einkünfte zu sorgen, besorgt beides in bindender Weise der Oberkirchenrat. Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und Kirchenkreise werden von den nächsthöheren Kirchenbehörden und die der Gesamtkirche vom Oberkirchenrat nach erfolgter Überprüfung durch die Rechnungsprüfungskommission genehmigt. § 68

Die Gesamtkirche kann auf die Kirchengemeinden und die Kirchengemeinden können auf ihre Mitglieder, ferner können diese Körperschaften aus das Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge auswerfen. § 69 Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn ist seinem Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der Kirche beitragspflichtig (Ehegeld, Beiträge nach Haus und Feld usw.), ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte sein Vermögen befindet und woher ihm das einkommen zufließt. Ferner ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne dieser Kirchenordnung bemessenen und vorgeschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten.

243

Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn können nur zu Gunsten dieser kirchlichen Abgaben herangezogen werden. § 70

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer Gemeinde Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuheben mit Rücksicht auf den Steuerwert des Steuerobjektes das in der Gemeinde liegt. Den Verteilungsschlüssel regelt eine besondere kirchliche Verordnung. § 71

Die von einzelnen Gemeindemitgliedern den Pfarrern und Gemeindeangestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufene Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetzter Menge und entsprechender Güte ausgefolgt werden. § 72 Die Kirchengemeinden können in Einvernehmen mit dem betreffenden Angestellten und mit Genehmigung des Bischofs Naturalabgaben von Jahr zu Jahr ablösen. § 73

Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden sind berechtigt und verpflichtet, rückständige Steuern und Beiträge von ihren Mitgliedern im Wege der Staatsgewalt einzutreiben (§ 5 dieser Kirchenordnung). Diesbezügliche Beschlüsse und Ausweise der Kirchengemeinden bzw. Kirchenkreise müssen vom Kirchenkreispfarrer bzw. Bischof bestätigt werden.

244

§ 74

Die Kirchengemeinden sind verpflichtet, ihren Pfarrern und Angestellten ein angemessenes Einkommen zu sichern. Die Höhe dieses Einkommens bestimmt der Oberkirchenrat unter Berücksichtigung der Leistungsfähigkeit der Kirchengemeinden. Das Einkommen des Pfarrers oder anderer Angestellten darf im Vergleich zum früheren Berufungsbrief nicht verringert werden. Sämtliche Steuer auf das Pfarrfeld und Einkommen der Pfarrer and Angestellten leisten die Kirchengemeinden. VII. HAUPTSTÜCK: DER KIRCHENFONDS § 75 Zur Deckung außerordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Gesamtkirche einen besonderen Fonds Schaffen, welchen auf Beschluss des Oberkirchenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Einkünfte zugeführt werden können, bis er die vorgesehene Höhe erreicht. § 76 Der Kirchenfonds wird von der Gesamtkirche verwaltet. Die Einkünfte des Fonds können erst verausgabt werden, wenn die vorgesehene Höhe erreicht hat. VIII. HAUPTSTÜCK: DAS PENSIONSINSTITUT § 77

Das Pensionsinstitut der Gesamtkirche sichert den ordentlichen Pfarrern, den Anstalts- und Jugendpfarrern, wie überhaupt allen im Dienste der Kirche stehenden ordentlichen Geistlichen, den Kantoren, weiter den hauptamtlich tätigen Angestellten aller Kirchenstellen – soweit sie keinen Anspruch auf anderweitige Versorgung von Seiten der öffentlichen Dienst- oder Gesellschafts-

245

versicherung haben – im Falle sie arbeitsunfähig werden, Ruhegehalt, im Falle ihres Ablebens aber ihren Witwen und Waisen Versorgungsgehalt. § 78 Die Einzelheiten über das Pensionswesen der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn regelt eine besondere kirchliche Verordnung. IX. HAUPTSTÜCK: DIE KIRCHENGERICHTE § 79 Die Kirche übt ihre richterliche Gewalt durch die Kirchengerichte aus. § 80

Der Kirchengerichte unterliegen die kirchlichen Vergehen, die strittigen kirchlichen Verwaltungsangelegenheiten, Berufungen gegen Wahlen mit Ausnahme der Pfarrwahlen und Angelegenheiten der kirchlichen Vermögensgebarung. Die Entscheidungen des obersten Kirchengerichtes sind rechtsverbindlich. Die Einzelheiten über die Kirchengerichte regelt die Verordnung über die kirchliche Gerichtsbarkeit. X. HAUPTSTÜCK: SCHLUSSBESTIMMUNGEN § 81

Die kirchlichen Gesetze und Verordnungen werden im kirchlichen Amtsblatt verkündet. Falls die Gesetze und Verordnungen selbst nichts anderes vorschreiben, treten sie mit dem 8. Tage nach dem Ausgabetag der die Verkündigung enthaltenden Nummer in Kraft.

246

§ 82 Diese Kirchenordnung tritt nach Bestätigung durch das Staatsoberhaupt sofort ins Kraft. Alle Vorschriften, die mit dieser Kirchenordnung in Wiederspruch stehen, werden gleichzeitig außer Kraft gesetzt. Mit der Durchführung dieser Kirchenordnung werden der Bischof und der Oberkirchenrat beauftragt.

247

A.4. Die Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat "Auf Grund des Art.1 der Verordnung über Abänderungen der bestehenden und Erlassung neuer Vorschriften, M.S. Nr. 1118 vom 16. September 1939, erläßt der Ministerrat folgende VERORDNUNG über die Bestätigung der Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat.

Art.1. Die Kirchenordnung der Deutschen, Evangelischen Kirche im Banat, wie sie von der am 26. und 27. Januar abgehaltenen Kirchenversammlung beschlissen wurde, wird bestätigt. Diese Kirchenordnung lautet: KIRCHENORDNUNG DER DEUTSCHEN EVANGELISCHEN KIRCHE IM BANAT501

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat bekennt sich zur gesamtdeutschen evangelischen Kirche, mit der sie durch einen Kirchenvertrag mit dem Kirchlichen Aussenamt in Berlin auch rechtlich verbunden ist. Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat ist gegründet auf das Evangelium, wie es in der H.Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen der Reformation, vorab im Kleinen Katechismus Luthers und in der Augsburgischen Konfession neu ans Licht getreten ist. Diese Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantastbare Grundlage. Die Kirche hat den Auftrag, das Evangelium in Predigt und Sakrament und durch treue Seelsorge, im Religionsunterricht, in der Jugendpflege und in der kirchlich-sozialen Fürsorge zu bezeugen. Sie gibt sich folgende Ordnung:

501

Az eredetiben található rövidítésekkel, az összes itt említett rendelkezés előtalálhatatlan.

248

I. Hauptstück : Grundprinzipien § 1.

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat sind alle deutschen Volksgenossen evangelischen Glaubens im Banat. Evangelische Glaubensgenossen ungarischer und slowakischer Volkszugehörigkeit können, soweit sie keine eigene kirchliche Organisation besitzen, als Glieder mit gleichem Recht und Pflichten in die deutsche evangelische Kirche aufgenommen werden. § 2. Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat hat volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisse ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienste öffentlich und ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegenheiten selbständig. Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste, die Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt leidiglich die zuständige Kirchenbehörde. Iher Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art stellt die Kirche selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer kirchlichen Amtseigenschaften ausschliesslich ihren kirchlichen Behörden und der kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt. § 3.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat, ihre Kirchenkreise, Kirchengemeinden und sämtlichen Einrichtungen (s. § 9 u. 10) sind juristische Personen öffentliches Rechtes. Sie können alle Rechte, die ihnen als solche zukommen, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen gemäss den Vorschriften dieser Kirchenordnung und in den gesetzlichen Grenzen erwerben und geniessen. Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deut-

249

schen Evangelischen Kirche im Banat dient nur zu kirchlichen Zwecken und kann ihnen unter keinem Vorwand weggenommen oder zu anderen Zwecken verwendet werden. Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat entscheidet selbstständig über Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind, und verwaltet sie. Sie kann auch Fonds zur Erhaltung und Unterstützung ihrer Einrichtungen gründen, die die Eigenschaft einer Rechtsperson haben. Kirchlichen Stiftungen und Fonds können nur zu Zwecken verwendet werden, für welche sie gestiftet worden sind. § 4. Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat bestreitet ihre Bedürfnisse aus folgender Mitteln: 1. aus den Einkünften der Kirchenvermögens, 2. aus kirchlichen Taxen und Beiträgen, 3. aus Spenden und Geschenken, wie auch aus den Einnahmen von Stiftungen und Fonden und eventuellen Umlagen auf diese Vermögen, 4. aus den Kirchenumlagen 5. aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltunsgemeinden 6. aus ständigen staatlichen Zuwendung. § 5. Zum Vollzuge der vorschriftsgemäss von kirchlichen Körperschaften getroffenen Verfügungen und gefassten Beschlüsse, Erkenttnisse oder Urteile, sowie zur Eintreibung der vorschriftsgemässig ausgeworfenen Abgaben für Zwecke der Kirche und ihre Einrichtungen kann der Schutz und Beistand der weltlichen Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in Anspruch genommen werden.

250

§ 6. Der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat steht der Recht zu, für kirchlichen Zwecke nur bei ihrem Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kirchen-, Schul- und Haussammlungen durchzuführen und aus dem In- und Auslande kirchliche Unterstützungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unterstützungen für das In- und Ausland zu gewähren. § 7.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat ist gleichberechtigt mit den übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate. § 8. Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Religionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der Schulgesetze geschehe. Der Religionsunterricht wird in den deutschen Sprache erteilt Der Religionslehrer wird auf Vorschlag der zuständigen Kirchenleitung vom Staate angestellt und abberufen. § 9.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat hat in den Grenzen der Staatsgesetze und dieser Kirchenordnung das Recht, Fortbildungskurse, theol. Lehranstalten, Schulen und Schülerheime zu gründen und die bereits vorhandenen zu erhalten, sowie kulturelle, Wohltätigkeits- und Pensionsanstalten, wie auch Anstalten der Innere Mission zu errichten und zu erhalten. § 10. Zur Förderung kirchlicher Zwecke und bewusten Glaubensleben kann

251

die Deutsche Evangelische Kirche im Banat in den Grenzen der Staatsgesetze Vereine gründen, die unter der Leitung und Aufsicht der Kirche stehen. § 11.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat gliedert sich in Kirchengemeinden. Diese sind Körperschaften im Sinne des §3 der Kirchenordnung. Zahl, Benennung und Umfang der im bedarfsfalle zu schaffenden Kirchenkreise, sowie die Abgrenzung der Kirchengemeinden bestimmt der Landeskirchenrat. § 12.

Einberufung und Beratung der kirchlichen Organisationen sind an keine behördliche Bewilligung gebunden. § 13.

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchlicher Verwaltung ist die Deutsche. In ihr ist auch der gesammte Schritftverkehr innerhalb der Kirche zu führen. § 14.

Alle Geistlichen, die Beamten und Angestellten der Kirche haben vor Antritt ihres Amtes bei der zuständigen Kirchenstelle folgenden Diensteid abzulegen: "Ich, N.N., zum... der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat gewählt, gelobe vor Gott dem Allmächtigen, meinem himmlischen Vater, mein Amt in aller Treue für meine evangelische Kirche und mein deutsches Volk zu führen, mich an die Glaubensgrundlagen der evangelischen Kirche A.B. zu halten und in ihrem Geiste für meine (Landeskirche bzw. Gemeinde) Sorge zu tragen. So Wahr mir Gott helfe! Amen!"

252

§ 15. Der obersten Kirchenbehörde steht das Recht zu, im Rahmen der Staatsgesetze und der Kirchenordnung rechtsverbindliche Verordnungen herauszugeben. II.Hauptstück: Die Kirchengemeinde a) Allgemeines § 16. Die Kirchengemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glaubens und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am äusseren und inneren Aufbau der Landeskirche mitzuwirken. § 17.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, ohne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen). Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenorganisation wohnen, bilden die Diaspora. Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missionsgemeinden. Die Zugehörigkeit politischer Gemeinden zur Kirchengemeinden wird von Landeskirchenrat festgelegt. § 18.

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb durch diese Kirchenordnung bestimmten Grenzen selbst. § 19. Der Kirchengemiende gehören alle Kirchenmitglieder der evangelischen Kirche an, welche in ihrem Bezirke ihre ständigen Wohnsitz haben. Wer seinen

253

dauernden Wohnsitz in eine andere auf dem Gebiet der Gesamtkirche liegende Gemeinde verlegt, behält 6 Wochen hindurch seine frühere kirchliche Gemeindezugehörigkeit bei. Nach Ablauf dieser Zeit trifft er in den Verband der neuen Kirchengemeinde ein. b) Das Amt der Wortverkündigung § 20.

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche Leitung und Betreuung der Kirchengemeinde steht dem Pfarrer als dem Träger des geistlichen Amtes zu. In besonderen Fällen stehen die Wortverkündigung, die Verwaltung der Sakramente, die Seelsorge, wie überhaupt die Betreuung sämtlicher kirchlichen Angelegenheiten zu: Predigern, Lehrern, Diakonen, Helfern, und anderen kirchlichen Arbeitern, sowie jenen Gemeindemitgliedern, die sich im kirchlichem Sinne bewährt haben. Die Betreuung aller dieser Mitarbeiter erfolgt duch die oberste Kirchenbehörde. Der Pfarrer ist der Leiter der Kirchengemeinde in allen Angelegenheiten der Kirche und ihrer Einrichtungen, und hat die Kirchengemeinde nach aussen zu vertreten, insoweit die Vertretung nach den Bestimmungen dieser Kirchenordnung nicht dem Gemeindekirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und pünktliche Durchführung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen sowie der Anordnungen der höheren Kirchenbehörde Sorge zu tragen. Er führt die Aufsicht über die Wolfahrts- und sonstige Einrichtungen sowie über die Tätigkeit aller Angestellten der Kirchengemeinde. § 21.

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kichenleitung neben seinen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und Aufgaben im Dienste der Gesamtkirche zu übernehmen.

254

§ 22. Die Neubesetzung erledigter Pfarrstellen geschieht in der Form, daß zunächst der Gemeindekirchenrat über die von der Kirchenleitung zugelassenen Kandidaten berät. Daraufhin hat die Kirchengemeindeversammlung ihre Vorschläge mit geeigneter Begründung dem Landeskirchenrat zuzuleiten. Dieser beruft nach bestem Wisen und Gewissen einen der Kandidaten zum Pfarrer der betr. Gemeinde. § 23. Die Besoldung der Pfarrer, die Versorgung der Ruheständler und Hinterbliebenen sowie das Disziplinarrecht werden durch eine besondere kirchliche Verordnung geregelt. § 24. Pfarrer können im Interesse des Dienstes vom Landeskirchenrat auf eine andere Stelle versetzt werden. Die Gründe dafür sind: a) ein auf andere Weise nicht mehr heilbares Zerwürfnis zwischen der Gemeinde und dem Geistlichen, ohne dass ein Disziplinarfahl gegeben ist. b) ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender dringender Bedarf von Geistlichen an anderer für die Gesamtkirche bedeutsamer Stelle. Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung. § 25. Geistliche können auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt von der Kirchenleitung als Pfarrer der Landeskirche angestellt werden. § 26. Den Pfarrer unterstützt in seiner Tätigkeit der Prediger. Seine Rechte

255

und Pflichten werden durch eine besondere Verordnung festgelegt.

c ) Der Kirchengemeindeinspektor § 27. In jeder Kirchengemeinde ist ein Kirchengemeindeinspektor zu wählen. Der Kirchengemeindeinspektor hat erster Linie den Pfarrer zuunterstützen, die Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des Pfarrers zu vertreten, an der Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusammenarbeits in der Kirchengemeinde mitzuwirken, bei der Durchführung bestehender Vorschriften und sonstiger Verordnungen wirksame Hilfe zu leisten und seine stete Aufmerksamkeit allem zuzuwenden, was der Kirchengemeinde und allen ihren Einrichtungen förderlich sein kann. Der Kircheninspektor ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchengemeinde. Den Kircheninspektor wählt die Kirchengemeindeversammlung. Die Wahl des Kircheninspektors wird von der Kirchenleitung bestätigt. Der Vertreter des Kircheninspektors hat die Bezeichnung "Stellvertreter des Kircheninspektors". Er hat in Vertretung des Kircheninspektors die gleichen Rechte und Pflichte wie dieser und wird auf die gleiche Weise gewählt.

d) der Kassier § 28. Der Kassier führt alle wirtschaftlichen Angelegenheiten der Kirchengemeinde nach den Weisungen der Gemeindevertretung und des Kirchenrates und im Rahmen der Kirchengesetze und der kirchlichen Verordnungen. Jedes 1/4 Jahr hat er für seine Tätigkeit im Rahmen einer Kassenüberprüfung Rechnung zu legen. Er ist für sein Gebaren mit seinem Vermögen haftbar. Sein Vertreter heisst "Stellvertreter des Kassiers". Beide werden in gleichen Wiese wie der Kircheninspektor gewählt.

256

e) Sonstige Amtsträger § 29. Ausserdem bestellt die Gemeindevertretung nach Bedarf Schriftführer, Kirchenvater, Anwalt, Lehrer, Religionslehrer, Kantor u.a. § 30.

Die Verwaltung der Kirchengemeinde liegt in der Hand des Gemeindekirchenrates. Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der Gemeinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung. Im Besonderen stellt er den Kostenvorschlag zusammen und legt ihn der Gemeindevertretung vor. Er sorgt für die Aufrechterhaltung der Ordnung der Kirche, beim Gottesdienste und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der Pflege des christlichen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Waisen der Gemeinde, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher, erledigt die laufenden kleineren Angelegenheiten selbständig, verfasst und unterbreitet der Gemeinde ausserdem Kostenvorschlag auch den Rechnungabschluss und bereitet die Gemeindeversammlung vor. § 31.

Der Gemeindekirchenrat vertritt die Kirchengemeinde nach ihnen und nach aussen, namentlich auch im Rechtsverkehr und vor Gericht. § 32.

Der Gemindekirchenrat besteht aus: 1., dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Verwaltung des Pfarramtes betrauten Geistlichen, 2., dem Kircheninspektor und seinem Stellvertreter

257

3., den Vertertern der Kirchengemeinde, die von der Kirchengemeindeversammlung gewählt werden, und von der Kirchenleitung zu bestätigen sind, 4, aus dem Schriftführer, 5, dem Kirchenvater. Weitere Bestimmungen über den Gemeindekirchenrat werden durch eine besondere Verordnung erbracht. Den Vorsitz im Gemeindekirchenrat führt der Kircheninspektor, in dessen Abwesenheit ist der Stellvertreter des Kircheninspektors der Vorsitzende. Pfarrverweser werden diesbezüglich wie ordentliche Pfarrer angesehen. § 33.

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Gemeindekirchenrates anzuberaumen, so oft die Geschäfte es erfordern. Die Sitzungen des Gemeindekirchenrates sind nicht öffentlich.

f) Die Gemeindeversammlung § 34.

Die Gemeindeversammlung besteht aus den stimmberechtigen Mitgliedern der Kirchengemeinde. Ihre Aufgaben sind: a) Vorschläge zur Berufung eines neuen Pfarrers, b) Wahl der Verterter zum Landeskirchentag c) Wahl des Kircheninspektors und seines Stellvertreters, d) Wahl des Gemeindekirchenrates e) Wahl des Kassiers und seines Stellvertreters, des Kirchenvaters, des Kantors, des Religionslehrers, und aller übrigen Beamten und Amtsträger der Kirchengemeinde, f) Feststellung des Haushaltvoranschlages und Festsetzung der Kirchenumlagen. Die Wahlen nimmt die Kirchengemeindeversammlung nach den Bestimmungen einer einschlägigen kirchlichen Verordnung vor. Die Kirchen-

258

gemeindeversammlung wird nach Bedarf vom Gemeindekirchenrat einberufen. III. Hauptstück: Die Gesamtkirche § 35.

Alle Kirchengemeinden zusammen bilden die Gesamtgemeinde. § 36.

Die Organe der Gesamtkirche sind: 1. Der Bischof mit dem Kirchenpräsident 2. Der Landeskirchenrat 3. Der (allgemeine Kirchentag) Landeskirchentag § 37.

Die Mi tglieder des Landeskirchentages sind: 1. der Bischof und der Kirchenpräsident 2. Die Mitglieder des Landeskirchenrates 3. Die Mitglieder des allg. Kirchengerichtes 4. Die Entsendeten der Kirchenkreise, je ein Weltlicher auf 500 Seelen 5. Die im Dienste der Kirche stehenden Pfarrer und Pfarrerverweser. § 38.

Der Landeskirchentag bestimmt den Landeskirchenrat und des allgemeine Kirchengericht. Ihm stehet auch das Recht zu, beide Körperschaften aufzulösen. § 39.

Der Landeskirchentag ist das verfassungs- und gesetzgebende Organ

259

der Gesamtkirche. Er ist der Träger der Arbeit in der Gesamtkirche. Er bestellt die Arbeitsausschüsse und stellt sämtlichen Amtsträger an. Er trifft die nötigen Verfügungen zur Besetzung der Stellen des Bischofs und der Kirchenpräsidenten, besorgt den gesamtkirchlichen Kostenvorschlag, hat das Recht, nach Massgabe seiner sachlichen Bedürfnisse Umlagen auszuwerfen und einzunehmen. Sein Anteil bei der Besetzung von Pfarrerstellen und seine Rolle bei der Versetzung von Pfarrern sind durch die § 22 und 24 dieser Kirchenordnung geregelt. § 40.

Die Mitglieder des Landeskirchenrates sind: 1. der Bischof 2. der Kirchenpräsident 3. der bischöfliche Pfarrer oder ein geistlicher Vertreter, 4. der Präsident des allg. Kirchengerichtes 5. der Kassier der Landeskirche 6. zwei vom Landeskirchentag aus den Reihen de evangel. Laien gewählte Vertreter 7. der Anwalt der Landeskirche Der Anwalt und die zwei weltlichen Vertreter (siehe Punkt. 6 u. 7) sind im Einvernehmen mit dem Volksgruppenführer zu bestimmen. Es ist auch möglich, mehr als eines der hier genannter Ämter auf eine Person zu vereinigen. Dabei soll die Zahl der geistlichen und weltlichen Mitglieder des Landeskirchenrates stets gleich bleiben. § 41.

Der Landeskirchenrat wird auf 6 Jahren bestellt. Scheidet vor Ablauf der Mandatszeit ein Mitglied des Landeskirchenrates aus, so ergänzt sich der Landeskirchenrat bis zum Ablauf der Mandatspflicht selbst durch Berufung.

260

§ 42. Der Landeskirchenrat kann über alle Angelegenheiten der Kirche beraten. Zu ihren Aufgaben gehört vornehmlich: 1. Die Behandlung von Angelegenheiten, welche die öffentliche Stellung der Kirche im Staate berühren, 2. die Erwägung des Zustandes der Gesamtkirche hinsichtlich Lehre, Kultus, Kirchenzucht und Verfassung, 3. die Entscheidung über Fragen der kirchlichen Gebräuche und der Gottesdienstlichen Ordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches sowie die Bestimmungen über die kirchlichen Feiertage. § 43.

Der Landeskirchenrat wird im Bedarfsfalle vom Bischof einberufen. Er tritt im Regel alle 2 Jahre zusammen. Es muss ausserdem einberufen werden, wenn dies wenigstens die Hälfte der Mitglieder schriftlich verlangt. § 44.

Der Bischof leitet und vertritt die Gesamtkirche und verwaltet die inneren und äusseren Angelegenheiten nach Massgabe der Kirchenordnung und der kirchlichen Verordnungen. Er nimmt die Visitaiton der Kirchenkreise und Kirchengemeinden vor. Er ordiniert die Pfarrer und segnet die Kirchen, Friedhöfe, usw. ein. Doch ist er berechtigt, in jedem einzelnen Falle einen Pfarrer mit der Vornahme der Handlungen zu betrauten. Er hat das Recht, in allen Kirchen der Gesamtkirche zu predigen und geistliche Amtshandlungen vorzunehmen. Er führt die Oberaufsicht über Amtsführung und den Wandel der Pfarrer und Kirchenbeamten. Er ist der berufene seelsorgelicher Berater der Pfarrer. Er verkündigt die vom Landeskirchenrat beschlossenen Verordnungen.

261

Er vertritt die Kirche gegenüber Staats- und Kirchenstellen. Er ist in allen Fällen -einschl. der kirchl. Aufsicht – zuständig, in denen nichts anderes vorgeschrieben ist oder wird. § 45.

Der Bischof wird aus der Reihe der Pfarrer im Einvehrnehmen mit dem kirchl. Aussenamt der Deutschen Evangelischen Kirche in Berlin durch den Landeskirchentag gewählt und das Staatsoberhaupt bestätigt. § 46. Der Landeskirchentag wählt im Einvernehmen mit dem Volksgruppenführer den Kirchenpräsidenten, der das 30. Lebensjahr zurückgelegt haben muß. Er soll nach Möglichkeit am Sitze des Landesbischofs wohnen, oder von ihm leicht erreichbar sein. Der Kirchenpräsident ist der erste weltliche Würdenträger der Gesamtkirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Bischof in der Ausübung seiner gesetzlichen Amtspflichten zu unterstützen und ihn mit Ausnahme der geistlichen Amtshandlungen zu vertreten. An den durch den Bischof vorzunehmenden Kirchenvisitationen hat er nach Möglichkeit teilzunehmen. Der Kirchenpräsident wird jeweils auf 6 Jahren gewählt. Mit dem Vertrauen des Landeskirchenrates kann er unbeschränkter Wiederholung auf weitere 6 Jahre gewählt werden. § 47. Andere Amsträger und Beamte der Gesamtkirche stellt der Landeskirchenrat nach Bedarf an (Missionspfarrer, Sekräter, Kassier, Schreibkräfte u.a).

IV. Hauptstück: Die Vermögensgebarung

262

§ 48. Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat verwaltet ihre Vermögensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der Staatsgesetze, und unter staatl. Oberaufsicht selbstständig. § 49. Die kirchliche Vermögensverwaltung geschiecht nach dem Vorschriften der kirchl. Rechnungsführungs- und Wirtschaftsverordnung, die vom Landeskirchenrat erlassen und vom Justizminister genehmigt wird. § 50. Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen und Fonds, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit Genehmigung des Landeskirchenrates veräussert werden. § 51. Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden. § 52. Stiftungen und Fonds werden von übrigen Vermögen abgesondert verwaltet. Der Ertrag der Stiftungen kann für jene Zwecke verwendet werden, welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich, so ist der Landeskirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchenkörperschaften berufen, mit Zustimmung der staatl. Stiftungsbehörde über die Verwendung des Ertrages für einen der Stiftung ähnlichen Zweck zu entscheiden. Hinsichtlich der Fonds erbringt solche Beschlüsse auf Antrag der Kör-

263

perschaft, die die Stiftung verwaltet, der Landeskirchenrat selbst. § 53.

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Gesamtkirche, ihrer Gemeinden und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur dessen Ertrag verwendet werden. § 54. Gesamtkirche, Kirchenkreis und Kirchengemeinden erbringen über ihre Jahreserfordernisse sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jährlich einen ordentlichen Haushaltvoranschlag und sorgen für die Einhebung der Einkünfte. Für Kirchenkreise oder Kirchengemeinden, welcher sich weigern, einen Bedürfnissen entsprechenden Haushaltsvoranschlag zu erbringen, und für die nötigen Einkünften zu sorgen, besorgt beides in bindender Weise der Landeskirchenrat. Schlussrechnungen der Kirchengemeinden werden von den nächsthöheren Kirchenbehörden nach erfolgter Überprüfung durch die Rechnungsprüferkommission genehmigt. § 55.

Die Gesamtkirche kann auf die Kirchengemeinde und die Kirchengemeinden können auf ihre Glieder – ferner können diese Körperschaften auf das Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonds Beiträge auswerfen. § 56.

Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat ist in derjenigen Kirchengemeinde kirchliche Abgaben (Beiträge, Umlagen), zu zahlen schuldig, deren Mitglied es ist.

264

§ 57. Sämtliche Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat sind ihrem Einkommen und Vermögensstande gemäss für die Bedürfnisse der Kirche beitragspflichtig ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte sich ihr Vermögen befindet und woher ihnen das Einkommen zufliesst. Ausserdem ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne des Statutes bemessenen und vor geschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten. Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat können nur zu Gunsten dieser kirchlichen Abgaben herangezogen werden. § 58.

Die von einzelnen Gemiendemitgliedern den Pfarerrn und Gemeindeangestellten gebührenden Geld und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufene Angestellten der Kirchengemeinden eingesammelt werden, und in festgesetzter Menge und Güte ausgefolgt werden. § 59. Die Kirchengemeinden können in Einvernehmen mit den btr. Angestellten und mit Genehmigung des Bischofs Naturalabgaben von Jahr zu Jahr ablösen. § 60.

Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden sind berechtigt und verpflichtet, rückständige Abgaben von ihren Mitgliedern im Wege der Staatsgewalt einzutreiben (§ 5 dieser Kirchenordnung), diesbezügliche Beschlüsse und Ausweise der Kirchengemeinden müssen vom Bischof bestätigt werden.

265

V. Hauptstück: Die Kirchenfonds § 61. Zur Deckung ausserordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Gesamtkirche einen besonderen Fond schaffen, welchen auf Beschluss des Landeskichenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Einkünfte zugeführt werden können, bis er die vorgesehenen Höhe erreicht hat. § 62. Der Kirchenfond wird von der Gesamtkirche verwaltet. Die Einkünfte des Fonds können erst verausgabt werden, wenn der Fond die vorgesehene Höhe erreicht hat. VI. Hauptstück: Das Pensionsintitut § 63.

Die Pensionsanstalt der Gesamtkirche sichert den ordentlichen Pfarrern, den Schulpfarrern, den Anstalts- und Jugendpfarrern, wie überhaupt allen in Dienste der Kirche stehenden ordinierten Geistlichen, den Kantoren, weiter den in ordentlicher Stelle tätigen Angestellten aller Kirchenstellen soweit sie keinen Anspruch auf anderweite Versorgung von Seiten des öffentlichen Dienstes oder der Gesellschaftsversicherung haben - im Falle sie arbeitsunfähig werden Ruhegehalt, im Falle ihres Ablebens aber ihren Witwen und Waisen Versorgungsgehalt. § 64. Die Einzelheiten über das Pensionswesen der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat regelt eine besondere kirchliche Verordnung.

266

VII. Hauptstück: Die Kirchengerichte § 65. Die Kirche übt ihr richterliche Gewalt duch die Kirchengerichte aus. § 66.

Der Kirchengerichtsbarkeit unterliegen die kirchlichen Vergehen, die strittigen kirchl. Verwaltungsangelegenheiten, Berufungen gegen Wahlen und Angelegenheiten der kirchl. Verwaltung und Vermögensgebarung. Die Entscheidungen der Kirchengerichte sind rechtsverbindlich. Einzelheiten über die Kirchengerichte regelt die Verordnung über die kirchliche Gerichtsbarkeit. VIII: Hauptstück: Schlussbestimmungen § 67. Zu den kirchlichen Ehrenämtern haben Männer und Frauen in gleicher weise Zutritt. § 68.

Die kirchlichen Statuen und Verordnungen werden in kirchl. Amtsblatt verkündet. Falls nichts anderes vorgeschrieben wird, treten sie mit dem 8 Tage nach dem Ausgabetage der die Verkündigung entheltenden Nummer in Kraft. § 69. Diese Kirchneordnung tritt nach ihrer Bestätigung durch die oberste Staatsbehörde sofort in Kraft. Alle Vorschriften, die mit dieser Kirchenordnung in Wiederspruch stehen, werden gleichzeitig ausser Kraft gesetzt. Mit der Durchführung dieser Kirchenordnung werden der Bischof und der

267

Landeskirchenrat beuftragt" Art. 2.

Diese Verordnung tritt mit dem Tage ihrer Kundmachung im Amtsblatte (Službe novine) in Kraft. Ministerratspräsidium M.S. Nr. 773 24. Februar 1942 Beograd der Ministerratspräsident Milan Dj. Nedić, m.p. (Es folgen die Unterschriften der übrigen Herrn Minister) (Veröffentlicht in " Službe novine " Nr. 19. vom 6. März 1942.)

268

A.5. Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche A.B. im Unabhängigen Staate Kroatien Die Deutsche Evangelisch-Christliche Kirche A.B. im Unabhängigen Staate Kroatien (in der Folge und im Sprachgebrauch kurz: Deutsche Evangelische Kirche) ist gegründet auf das ewige Evangelium, wie es in der Heiligen Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen der Reformation, vorab im Kleinen Katechismus Luthers und in der Augsburgischen Konfession neu ans Licht getreten ist. Dieses Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantastbare Grundlage. Sie gibt sich im folgenden eine neue Verfassung: I.Hauptstück Grundprinzipien § 1.

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche sind alle deutschen Volksgenossen evangelischen Glaubens im Staate Kroatien. § 2. Die Deutsche Evangelische Kirche hat volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisses ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienst öffentlich und ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegenheiten selbständig. Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertagen, Gottesdienste, die Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus, Verordnungen darüber erlässt leidiglich die zuständige Behörde. Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art, und Stufe stellt die Kirche selbst an, und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer kirchlichen Amtseigenschaften ausschliesslich ihrer kirchlichen Be-

269

hörde und der kirchlichen Disziplinarrecht unterstellt. § 3. Die Deutsche Evangelische Kirche und ihre Körperschaften sind juristische Personen öffentlichen Rechts. Sie können alle Rechte, die ihnen als solchen zukommen, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen gemäss den Vorschriften dieser Verfassung und den gesetzlichen Grenzen erwerben und geniessen. Dasselbe gilt auch für diejenigen Institutionen, denen diese Eigenschaft vor dieser Verfassung zuerkannt ist. Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deutschen Evangelischen Kirche dient nur kirchlichen Zwecken und kann ihnen unter keinem Vorwand weggenommen oder zu anderen kirchlichen Zwecken verwendet werden, ausser dem Falle einer Enteignung, die im Gesetze vorgesehen ist. § 4. Die Deutsche Evangelische Kirche bestreitet ihren Bedürfnisse aus folgenden Mitteln: 1/ Ertrag des Kirchenvermögens, 2/ Kirchlichen Taxen und Beiträge, 3/ Ständige staatliche Unterstützung, 4/ Kirchliche Umlagen, 5/ Spenden, Geschenke, sowie Beihilfen von anderen kirchlichen Stellen, 6/ Spenden im Wege von Kirchen- und Haussammlungen, 7/ Etwaige Beihilfen politischer Verwaltungskörperschaften. § 5. Zum Vollzuge der vorschriftsgemäss von kirchlichen Körperschaften getroffen Verfügungnen und gefassten Beschlüsse, Erkenntnisse oder Urteile,

270

sowie zur Eintreibung der vorschriftsmässig ausgeworfenen Abgaben für Zwecke der Kirche und ihrer Einrichtungen, kann der Schutz und Beistand der weltlichen Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in Anspruch genommen werden. § 6. Der Deutschen Evangelischen Kirche steht das Recht zu, für kirchlichen Zwecke nur bei ihren Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kirchen- und Haussammlungen durchzuführen und aus dem In- und Ausland kirchliche Unterstützungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unterstützungen für das In- und Ausland zu gewähren. § 7. Die Deutsche Evangelische Kirche ist gleichberechtigt mit den übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate. Ihren Gliedern darf durch ihre kirchliche Zugehörigkeit im staatlichen öffentlichen Leben und in wirtschaftlicher Hinsicht kein Nachteil erwachsen. Sie können Stellen und Aemter jederart bekleiden, Berufe ausüben, wie die Angehörigen der anderen anerkannten Religionsgemeinschaften. § 8. Angehörige fremder Staaten dürfen nur mit Bewilligung des zuständigen Ministeriums als Beamte oder Pfarrer angestellt werden, falls staatliche Mittel zu ihrer Besoldung beansprucht werden. Sie geniessen seitens des Staates auch in der Kirche die gleichen Rechte, wie die Geistlichen kroatischer Staatszugehörigkeit. § 9. Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Religionsunterrichts in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatlichen Schulgesetze und in Sinne der Grundsätze der Deutschen Evangelischen Kir-

271

che im ihren Lehrplanes erfolge. Der Religionsunterricht wird in allen Schulen in der deutschen Sprache erteilt. Woferne die Religionslehrer nicht von anderer Seite eine Vergütung erhalten, ist die zuständige Kirchenkörperschaft verpflichtet, ihnen eine solche zu zahlen. § 10.

Die Deutsche Evangelische Kirche hat in den Grenzen der Staatsgesetze und dieser Kirchenverfassung das Recht, kirchliche Fortbildungskurse zu veranstalten und das kirchliche Liebeswerk zu Pflegen. § 11.

Die Deutsche Evangelische Kirche weiss sich auf Grund des gemeinsamen evangelischen Bekenntnisses und des angestammten deutschen Volkstums ihrer Glieder als Glied der Deutschen Evangelischen Kirche im Mutterlande der Reformation und kann mit dieser vertragsmässig in engste Gemeinschaft der Arbeit oder auch in der Organisation treten. Sie kann mit den anderen evangelischen Kirchen des Auslandes glaubensbrüderliche Beziehungen unterhelten § 12. Evangelische Christen A.B nicht deutscher Volkszugehörigkeit können sich dort, wo keine Kirchengemeinde ihres Volkstums besteht, der deutschen evangelischen Kirchengemeinde ihres Wohnortes anzuschliessen. Der deutsche Charakter der Kirchengemeinde und deren ausschliessliches Recht auf das Kirchenvermögen bleiben unangetastet, auch wenn die Anderssprachigen ausscheiden und eine eigene Kirchenorganisation gründen. In Kirchengemeinden, denen sich Gläubige des Reformierten Bekenntnisses angeschlossen haben, wird diesen die Achtung ihres Bekenntnisses angesichert. Sie haben in den Versammlungen der Kirchengemeinden Wahl- und

272

Stimmrecht. Dafür müssen sie die Lasten der Kirchengemeinden tragen helfen. Der evangelische Charakter A.B. der Kirchengemeinden und das ausschliessliche Recht auf das Kirchenvermögen bleiben unangetastet. Deutsche Reformierte Kirchengemeinden können sich als selbstständige Seniorate der Deutschen Evangelischen Kirche anschliessen bei völliger Wahrung ihrer bekenntnismässigen Eigenart, sowie ihrer wirtschaftlich-finanziellen Selbständigkeit. Bei einem allfälligen Ausscheiden haben sie keine vermögensrechtlichen, sowie auch keine wie immer gearteten Ansprüche gegenüber der Deutschen Evangelischen Kirche. § 13. Einberufung und Beratung der kirchlichen Organe sind an keine behördliche Bewilligung gebunden. Eine besondere Ordnung regelt die Einberufung, Leitung, Verhandlung und Beschlussfassung der Versammlungen und der verschiedenen Körperschaften. § 14.

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchlicher Verwaltung ist die Deutsche. In ihr ist auch der gesamte Schriftsverkehr innerhalb der Kirche zu führen. Der Verkehr mit den staatlichen Organen regelt sich nach den staatlichen Bestimmungen. § 15. Alle Geistlichen, andere Amtsträger und Beamten der Kirche haben vor Antritt ihres Amtes einen Diensteid abzulegen. II. Hauptstück Die Kirchengemeinde § 16. Die Gemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glaubens

273

und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am äusseren und inneren Aufbau der Kirche in ihrer Gesamtheit und in ihren Arbeitszweigen mitzuwirken. § 17.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, ohne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen). Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Organisation wohnen, bilden die Diaspora. § 18. Evangelischen in allen politischen Gemeinden in Unabhängigen Staate Kroatien gehören zu einer Kirchengemeinde. Der Pfarrsprengel werden durch den Landeskirchenrat festgestellt. Derselbe beschliesst auch nach Anhörung der Beteiligten über die Neubildung, Veränderung, Aufhebung und Vereinigung der Gemeinden. § 19.

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb der durch diese Kirchenverfassung bestimmten Grenzen selbst. § 20. Der Kirchengemeide gehören alle Glieder der Kirche an, welche in ihrem Sprengel ihren Wohnsitz haben. Wer seinen dauernden Wohnsitz in eine andere Gemeinde auf dem Gebiet der Landeskirche liegende Gemeinde verlegt, behält noch durch sechs Wochen seine frühere kirchliche Gemeindezuständigkeit bei. Nach Ablauf dieser Zeit tritt er in den Verband der neuen Kirchengemeinde ein.

274

A. Das Pfarramt § 21.

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche Führung und Betreuung der Gemeinde steht dem Pfarrer als Träger des geistlichen Amtes zu. Die Kirche erwartet von ihren Geistlichen, dass sie die Lehren der Heiligen Schrift nach Massgabe des Bekenntnisstandes der Deutschen Evangelischen Kirche verkünden, der Gemeinde das Beispiel eines untadeligen christlichen Lebenswandels geben und überall den Ernst und Würde ihres Amtes wahren. Der Pfarrer ist der Führer der Gemeinde in allen Angelegenheiten der Kirche und ihrer Einrichtungen und hat die Kirchengemeinde nach aussen zu vertreten, insoweit die Vertretung nach Bestimmungen dieser Kirchenverfassung nicht dem Gemeindekirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und pünktliche Durchführung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen, sowie der Anordnungen der höheren Behörde Sorge zu tragen. Er führt die Aufsicht über die Liebeswerke und sonstigen Einrichtungen, sowie über die Tätigkeit aller Angestellten der Kirchengemeinde. § 22.

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kirchenleitung neben seinen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und Aufgaben im Dienste der Landeskirche zu übernehmen, soweit seine Kräfte und die Interressen seiner Gemeinde dies gestatten. § 23. Die Prediger haben den Pfarrer in seiner Tätigkeit zu unterstützen. Sie werden vom Landesbischof ernannt. Ihre Dienstobliegenheiten regelt der Landesbischof.

275

§ 24.

Die Besetzung der Pfarrstellen geschieht in der Form, dass der Landesbischof der Gemeindevertretung, wo die entsprechende Zahl von Bewerbern vorhanden ist, bis zu drei geeignete Kandidaten vorschlägt, aus denen diese einen auswählt. Der Gewählte wird vom Landesbischof in das Pfarramt berufen. Die Einzelheiten bestimmt eine kirchliche Ordnung. § 25.

Die Rechte und Pflichten der Pfarrer, ihre Besoldung und die Versorgung der Ruheständler und Hinterbliebenen, sowie das Disziplinarrecht werden durch kirchliche Ordnung geregelt. § 26. Pfarrer können im Interresse des Dienstes auf eine andere Pfarrstelle versetzt werden. Die Gründe können nur sein: a/ ein auf andere Weise nicht mehr heilbare Zerwürfnis zwischen der Gemeinde und dem Geistlichen, ohne dass ein Disziplinarfall gegeben ist; b/ ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender, dringender Bedarf von Geistlichen an anderer für die Landeskirche bedeutsamer Stelle. In diesem Fall kann die Versetzung nur mit Einwilligung des betreffenden Pfarrers erfolgen. Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Ordnung. Bis zu ihrem Erlass finden Versetzungen im Interesse des Dienstes nicht statt. § 27. Gesitliche könne auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt als Pfarrer der Kirche angestellt werden. Die Berufung zu diesem Dienst erfolgt nach Wahl durch den Landeskirchenrat durch den Landesbischof.

276

B. Der Gemeindekurator § 28. In jeder Gemeinde ist ein Gemeindekurator und ein Vizekurator zu wählen. Die Wahl wird durch die Gemeindevertretung vollzogen. Die Wahl des Kurators bedarf der Bestätigung durch den Senior. Die Amtsdauer beträgt sechs Jahre. Der Gemeindekurator, der das dreißigste Lebensjahr zurückgeleg haben muß, in der Regel Familienvater sein soll und nicht Geistlicher oder Beamte der Landeskirche sein darf, ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchengemeinde. Er hat in erster Linie den Pfarrer in der Ausübung seines Amtes zu unterstützen, die Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des Pfarrers zu vertreten, an der Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusammenarbeitens in der Kirche mitzuwirken, bei der Durchführung bestehender Vorschriften und sonstigen Verordnungen wirksame Hilfe zu leisten, und seine stete Aufmerksamkeit allem zuzuwenden, was der Kirche und ihren Einrichtungen förderlich sein kann. C. Der Gemeindekirchenrat § 29.

Das verwaltende Organ der Kirchengemeinde ist der Gemeindekirchenrat. Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der Gemeinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung, sowie die finanziellen Aufgaben der Gemeinde. Er ernennt die Angestellten der Gemeinde. § 30.

Der Gemeindekirchenrat vertritt die Kirchengemeinde nach innen und nach aussen, namentlich auch im Rechtsverkehr und vor Gericht. Der berufene Vertreter des Gemeindekirchenrates vor Gericht ist in der Regel der Kirchengemeindekurator. Der Gemeindekirchenrat kann aber mit dieser Vertretung

277

auch eine andere Person aus seiner Mitte betrauten. § 31. Folgende Beschlüsse des Gemeindekirchenrates bedürfen der Genehmigung durch den Landesbischof: 1. Die Aufnahme von Anleihen und der Abschluss von Verträgen mit der Kirchengemeinde eine dauernde Last oder Verpflichtung auferlegt wird; 2. Die Erwerbung, wesentliche Umgestaltung, Verpfändung, Belastung oder Veräusserung unbeweglichen Vermögens; 3. Die Abtragung bedeuttender Baulichkeiten oder ihre wesentliche Umgestaltung, ferner die Ausführung von Bauten. 4. Der Verkauf oder die Umgestaltung von kirchlichen Gerätschaften oder Altertümern; 5. Die Schaffung von Gemeindesatzungen zur Regelung einzelner Verwaltungszweige der Kirche und ihre Einrichtungen; Der Landesbischof prüft die Beschlüsse auf deren Rechtmässigkeit und erteilt seine Genehmigung, wenn daraus kein irgendwie gearteter Nachteil für die Kirchengemeinde entsteht. § 32. In allen Angelegenheiten, in denen der Gemeindekirchenrat es für notwendig hält, ist er berechtigt, Sachverständige mit beratender Stimme zu den Verhandlungen zuzuziehen. § 33.

Der Gemeindekirchenrat besteht aus: 1., dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Verwaltung des Pfarramtes betrauten Geistlichen, 2., dem Gemeindekurator und dem Vizekurator 3., Vertretern der Gemeinde, die zu ihrem Amt aus der Gemeinde vom Senior berufen werden. Ihre Amtszeit dauert sechs Jahre.

278

4., dem Kirchenvater, 5., dem Kassier, 6., dem Schriftführer, 7., dem Gemeindekirchenanwalt. Letztere vier werden aus der Mitte der berufenen Verterter durch den Gemeindekirchenrat bestellt. § 34.

Die Zahl ihrer Vertreter richtet sich nach der Seelenzahl der Gemeinde. Die näheren Vorschriften über die Bildung des Gemeindekirchnerates trifft eine kirchliche Ordnung. § 35.

Die Verterter der Gemeinde werden in einem Hauptgottesdienst in ihr Amt eingeführt und feierlich verpflichtet. § 36.

Den Vorsitz im Gemeindekirchenrat der Mutter- und der Tochtergemeinden führt der Pfarrer, in Gemeinden mit mehreren Geistlichen der im Dienst der Gemeinde älteste Pfarrer. Wenn der Pfarrer verhindert oder wenn seine Stelle erledigt ist, hat der Gemeindekurator oder Vizekurator den Vorsitz zu führen. Im Auftrag des Pfarrers führt in Tochtergemeinden in denen ein Prediger wirkt, dieser, wo keiner ist, der Kurator den Vorsitz im Gemeindekirchenrat. Ist in Ermangelung eines Pfarrers ein Pfarrerverweser mit der Bedienung der Kirchengemeinde unter eigener Verantwortung beauftragt, so führt dieser den Vorsitz im Gemeindekirchenrat. Vikare können zu den Beratungen des Gemeindekirchenrates hingezogen werden. § 37.

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Gemeindekirchenrates anzube-

279

raumen, so oft die Geschäfte es erfordern. Er ist dazu verpflichtet, wenn wenigstens ein Drittel der Mitglieder es veranlagt. Die Sitzungen des Gemeindekirchenrates sind nicht öffentlich. § 38. Der Vertreter des Gemeindekurators ist der Vizekurator. Außerdem wird noch ein Kirchenvater und Kassier, Schriftführer und gegenfalls ein Gemeindeanwalt gewählt. Diese sowie Pfarrer, Gemeindekurator sind Amtsträger der Kirchengemeinde. Sie werden mit Ausnahme des Pfarrers aufs sechs Jahre gewählt. Beamte der Kirchengemeinde sind: die Religionslehrer, Vikare, Prediger, Kantoren und Organisten. Nach Notwendigkeit kann die Kirchengemeinde noch weitere Beamte anstellen. Die Rechte und Pflichten der Amtsträger und Beamten werden in einer besonderen Ordnung festgestellt. § 39.

Der Kirchenvater bzw. der Kassier verwaltet unter der Aufsicht des Pfarrers und Gemeindekurators das Vermögen der Gemeinde und die Geldgebarung. Er verfasst den Voranschlag und unterbereitet ihn den Gemeindekirchenrat zur Genehmigung, er stellt die Jahresrechnung zusammen, die ebenfalls vom Gemeindekirchenrat genehmigt wird. Er führt die erforderlichen Verzeichnisse und Bücher. Außerdem besichtigt er von Zeit zu Zeit den Friedhof, sorgt für die Einhaltung der Friedhofsordnung und macht Vorschläge über die Behebung der sich zeigenden Mängel und Unzukömmlichkeiten. Er ist verpflichtet alle auf die Geldbarung und Rechnungsablegung bezüglichen Vorschriften bei Verantwortung genau einzuhalten und hat sich jeder von dem Gemeindekirchenrat und seinem Vorsitzenden oder von höheren kirchlichen Behörden angeordneten Kassenprüfung ohne Verzögerung zu un-

280

terwerfen. Am Schluss eines jeden bürgerlichen Jahres legt er dem Gemeindekirchenrat, der für seine Geschäftsführung mitverantwortlich ist, Rechnung über seine Verwaltung. Das Nähere regelt eine kirchliche Ordnung.

D. Die Gemeindevertretung § 40.

In jeder Gemeinde besteht neben dem Gemeindekirchenrat eine Gemeindevertretung. Die Gemeindevertretung setzt sich zusammen: a / aus dem Pfarrer b / aus dem Gemeindekurator c / aus den übrigen Mitgliedern des Gemeindekirchenrates d / aus den berufenen Mitgliedern, deren Zahl sich nach der Größe der Gemeinde richtet, und die auf Vorschlag des Pfarrers vom Senior ernannt werden. § 41.

Die Namen der Gemeindevertreter werden an den auf die Ernennung folgenden zwei Sonntagen im Rahmen des Gottesdienstes der Gemeinde bekanntgegeben. § 42.

Vorsitzender der Gemeindevertretung ist der Pfarrer. Wenn der Pfarrer verhindert oder seine Stelle erledigt ist, hat der Gemeindekurator der Vorsitz zu führen. Ist sowohl der Pfarrer als auch der Gemeindekurator verhindert oder sind beide Stellen erledigt, so betraut der Gemeindekirchenrat eines seiner Mitglieder mit dem Vorsitz. Im übrigen gilt § 36 dieser Kirchenverfassung.

281

§ 43. Der Schriftführer des Gemeindekirchenrates ist gleichzeitig Schriftführer der Gemeindevertretung. § 44.

Der Gemeindekirchenrat kann die Gemeindevertretung einberufen und zu Rate ziehen, wenn es die Verhältnisse erfordern oder wichtige Entscheidungen zu treffen sind. Die Gemeindevertretung ist beteiligt: 1 / bei der Wahl des Kurators und seines Vertreters, 2/ bei der Neubesetzung der Pfarrstelle. III. Hauptstück Der Seniorat § 45.

Mehrere Kirchengemeinden bilden auf Grund der Einteilung durch die Landeskirche zusammen ein Seniorat. § 46.

Der Eliter des Seniorates ist der Senior. Er ist Gemeindepfarrer und wird nach Anhörung des Landeskirchenrates durch den Landesbischof ernannt seine Amtszeit dauert sechs Jahre. § 47.

Die Aufgabe des Seniors ist die kirchlichen Arbeit und das kirchliche Leben in den Kirchengemeinden zu überwachen und zu fördern, dafür zu sorgen, dass die Amtsträger, Beamten, Angestellten und Glieder der Kirchengemeinden, als auch die Kirchengemeinden als organisierte Einheiten alle ihre aus dem Evangelium, dem evangelischen Bekenntnisse und aus dieser Verfassung folgenden kirchliche glaubens- und verwaltungsmäßigen Pflichten fleißig, gewissenhaft und mit Erfolg erfüllen.

282

Der Senior hat die Weisungen des Landesbischof genau auszuführen. Im einzelnen hat er folgenden Pflichten: 1. Er sorgt für den Vollzug der Anordnungen der höheren kirchlichen Behörden. 2. Er vermittelt den Verkehr zwischen Landesbischof und den Landeskirchenrat einerseits und den Geistlichen und den Gemeinden anderseits. 3. Er führt den Pfarrer im Auftrag des Landesbischofs ein. 4. Er führt die Aufsicht über die Amtsführung und den Wandel der Geistlichen und berät diese seelsorgerlich. 5. Er führt die Aufsicht über Lehre, Kultus, Zucht und Verfassung in den Gemeinden. 6. Er hat die Geistlichen seines Bereiches zu Pfarrkonferenzen zusammenzurufen. 7. Er hat nach Bedarf zur Stärkung des kirchlichen Lebens die Gemeinde oder als deren berufene Vertreter die Gemeindekirchenräte seines Bereiches zusammenzurufen. 8. Er ist verpflichtet, während seiner Amtszeit alle Kirchengemeinden seines Bereiches mindestens einmal zu visitieren § 48.

Der Senior beruft einen Senioratsausschuss auf sechs Jahre und zwar: 1. einen Senioratskurator aus seinem Seniorat, der dem Senior als erster Mitarbeiter zur Seite steht, 2, mindestens vier weitere Mitglieder und zwar zur Hälfte Geistliche und zur Hälfte Weltliche. Einer dieser Geistlichen ist Stellvertreter des Seniors, mit der Amtsbezeichnung "Konsenior". Der Senioratsausschuss berät den Senior bei der Erfüllung seiner Amtspflichten, ihm obliegt auch die Überprüfung der Seniorats- und Kirchengemeinderechnungen. Er stellt bindender Weise den Haushaltsvorschlag für solche Gemeinden fest, welche sich weigern einen solchen den wirklichen Bedürfnissen entspre-

283

chend festzustellen. IV. Hauptstück: Die Landeskirche § 49.

Alle Kirchengemeinden bilden die Landeskirche. § 50. Organe der Landeskirche sind: 1/ der Landesbischof 2/ der Landeskirchenkurator 3/ der Landeskirchenrat 4/ der Landeskirchentag § 51.

1/ Der Landesbischof leitet und vertritt die Landeskirche und verwaltet die inneren und äußeren Angelegenheiten nach Maßgabe der Verfassung und kirchlichen Ordnungen. 2/ Er beruft den Bischofsvikar in Einvernehmen mit dem Landeskirchenrat. 3 / Er beruft die Seniore und die Geistlichen und ernennt die Beamten der Landeskirche unter Festsetzung der Berufungsbriefes im Sinne der einschlägigen Bestimmungen des Landeskirchenrates. 4 / Er ernennt nach Anhören des zuständigen Pfarrers und Seniors a / die Vikare b / die Hilfsvikare c / die Prediger. 5 / Er ernennt nach Anhören des zuständigen Seniors die Pfarrverweser. 6 / Er nimmt die Visitation der Seniorate vor. 7/ Er ordiniert die Geistlichen und weiht die Kirchen und Friedhöfe usw. Mit Ausnahme der Ordination der Geistliche kann ihn den Amtshandlungen der Bischofsvikar vertreten.

284

8 / Er hat das Recht, in allen Kirchen der Landeskirche zu predigen und geistliche Amtshandlungen vorzunehmen. 9 / Er führt die Oberaufsicht über die Amtsführung und den Wandel der Geistlichen und der Kirchenbeamten. 10 / Er ist der geistliche Berater der Geistlichen. 11 / Er verkündet die von Landeskirchenrat beschlossenen Gesetze und Verordnungen. 12 / Er ist in allen Fällen – einschließlich der kirchlichen Aufsicht – zuständig, in denen nicht anderes vorgeschrieben ist oder wird. 13 / Zur Durchführung dieser Tätigkeit bedient der Landesbischof sich des Bischöflichen Amtes. § 52.

Der Landesbischof wird aus der Reihe der Pfarrer durch den Landeskirchenrat nach Beratung mit dem Außenamt der Deutschen Evangelischen Kirche in Berlin berufen. Er muss kroatischer Staatsbürger sein. Die Wahl wird vom Staatsoberhaupt bestätigt.

Der Landeskirchenkurator § 53. Der Landeskirchenrat wählt auf sechs Jahre einem Landeskirchenkurator, de das 30. Lebensjahr zurückgelegt haben muss und nicht Geistlicher oder Beamter der Landeskirche sein darf. Er soll nach Möglichkeit am Sitze des Landesbischofs wohnen oder von ihm aus leicht erreichbar sein. Der Landeskirchenkurator ist der erste weltliche Würdenträger der Landeskirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Landesbischof in Ausübung seiner gesetzlichen Amtspflichten zu unterstützen und ihm in Wahrung der Rechte, des Vermögens, des Ansehens der Kirche in den Gemeinden und Senioraten, sowie gegenüber weltlichen Stellen zu vertreten. An den durch den Landesbischof vorzunehmenden Visitationen hat er nach Möglichkeit teilzunehmen.

285

§ 54. Dem Landesbischof zur Seite steht als sein Vertreter im Bischöflichen Amt, sowie in geistlichen Dingen in der Landeskirche der Bischofsvikar. Er wird vom Landesbischof in Einvernehmen mit dem Landeskirchenrat auf Lebensdauer berufen. Er muss kroatischer Staatsbürger sein. § 55. Das Bischöfliche Amt wird vom Landesbischof geleitet. Er wird vom Bischofsvikar vertreten. Dem Bischöfliche Amte obliegt die Verwaltung der Landeskirche ihre Vertretung in vermögensrechtlichen Angelegenheiten. Die Ernennung der haupt- oder nebenamtlichen Beamten im Bischöfliche Amte erfolgt durch den Landesbischof nach Anhörung des Landeskirchenrates. § 56. Andere Amtsträger und Beamte stellt der Landeskirchenrat nach Bedarf an. Der Landeskirchenrat § 57. Die Verfassungs- und Gesetzgebende Körperschaft der Landeskirche ist der Landeskirchenrat. Er ist Träger der Arbeit in der Landeskirche. Der Landeskirchenrat kann über alle Angelegenheiten der Kirche beraten. Im besonderen ist sein Wirkungskreis: 1 / Er behandelt Fragen der öffentlichen Stellung der Kirche im Staate 2 / Er entscheidet in Fragen der kirchlichen Gebräuche, der Gottesdienstordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches und bestimmt die kirchliche Feiertage. 3 / Er bestimmt die Lehrbücher für den Religions- und Konfirmandenunterricht.

286

4 / Er erlässt die landeskirchlichen Ordnungen und die hierzu erforderlichen Ausführungsbestimmungen 5 / Er ist der höchste Berufungsinstanz in allen Angelegenheiten welche nicht ausdrücklich der kirchlichen Gerichtsbarkeit vorbehalten ist. 6 / Er trifft Entscheidungen betreffe Änderung der Gebiete der Seniorate. 7 / Er fasst Beschlüsse über die Bildung neuen und über die Umgestaltung bestehender Kirchengemeinden. 8 / Er stellt den Haushaltsplan der Landeskirche fest, und bestimmt die Höhe des Landeskirchenbeitrages. 9 / Er überprüft den Haushalt der Landeskirche. 10 / Er beschliest über die Einrichtung und den Bau von Anstallten landeskirchlichen Charakters. 11 / Er stellt den jährlichen Unterstützungsplan für bedürftige Gemeinden, Seniorate, Anstalten und Personen im kirchlichen Dienst fest. In dringenden Fällen kann der Landesbischof Hilfe gewähren. 12 / Er bestimmt die Gehälter der kirchlichen Amtsträger, Beamten und Angestellten. 13 / Er bereitet den Landeskirchentag vor. 14 / Er entscheidet über die Einleitung von Disziplinarverfahren gegen Amtsträger und Beamten der Landeskirche. 15 / Er wählt die beiden Landeskirchenanwälte, sowie den Landeskirchenkassier, deren Amtsdauer sechs Jahre beträgt. § 58

Mitglieder des Landeskirchenrates sind: a / von Amtswegen: 1/ der Landesbischof als Vorsitzender 2/ der Landeskirchenkurator als stellvertretender Vorsitzender 3/ der Bischofsvikar, die Seniore, die Senioratskuratoren, der erste Landeskirchenanwalt, der Landeskirchenkassier. Ferner können vom Landesbischof Beauftragte für besondere kirchliche

287

Aufgaben berufen werden. b / Von den Senioren im Einvernehmen mit den Senioratsausschüssen bestimmt: - zwei Geistliche und ein Weltlichen aus dem östlichen Seniorat - ein Geistlicher aus dem westlichen und - ein Weltlicher aus dem südlichen Seniorat

Der Landeskirchentag § 59. Der Landeskirchentag dient der Stärkung des evangelischen Lebenswillens in der Landeskirche. § 60.

Der Landeskirchentag wird in der Regel alle zwei Jahre vom Landesbischof in Benehmen mit dem Landeskirchenrat einberufen. § 61.

Zu dem Landeskirchentag sind einzuladen: a/ die Mitglieder des Landeskirchenrates, b/ die Leiter der verschiedenen Arbeitszweige, c/ alle andere Amtsträger der Landeskirche, d/ die Seniore und Senioratskuratoren, e/ die Pfarrer und Kirchengemeindekuratoren, f/ die Vertreter aller Gemeinden der Landeskirche, die vorher von den Pfarrämtern der Leitung bekanntgegeben werden.

288

VII. Hauptstück Vermögensgebarung § 62. Die Deutsche Evangelische Kirche verwaltet ihre Vermögensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der Staatsgesetze und unter staatlicher Aufsicht selbstständig. § 63. Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht nach den Vorschriften der kirchlichen Rechnungsführung und Wirtschaftsordnung, die vom Landeskirchenrat erlassen und vom zuständigem Ministerium genehmigt wird. § 64. Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen, und Fonds, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit Genehmigung der Landeskirche veräußert werden. § 65. Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden. § 66. Stiftungen und Fonds werden vom übrigen Vermögen abgesondert verwaltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden, welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich, so ist der Landeskirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltetenden Kirchenkörperschaft berufen über die Verwendung des Ertrags für einen der Stiftung ähnlichen Zweck entscheiden.

289

§ 67. Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Landeskirche, ihrer Körperschaften und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur dessen Eintrag verwendet werden. § 68. Landeskirche, Seniorate und Kirchengemeinden erbringen über ihre Jahreserfordernisse sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jährlich einen ordentlichen Haushaltsvorschlag und sorgen für die Einhebung der Einkünfte. Für Gemeinden, welche sich weigern, einen ihren Bedürfnissen entsprechenden Haushaltsvorschlag zu erbringen und für die nötigen Einkünfte zu sorgen, besorgt beides der Senioratsausschuss in bindender Weise. Die Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und Seniorate werden vom Senioratsausschuss und diejenigen der Landeskirche vom Landeskirchenrat genehmigt. § 69.

Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche ist in derjenigen Kirchengemeinde kirchliche Abgaben (Beiträge, Umlagen) zu zahlen schuldig, deren Mitglied es ist. § 70. Die Landeskirche kann des § 4 Pkt. 4 dieser Verfassung auf die Kirchengemeinden und diese auf ihre Mitglieder sowie auf Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge auszuwerfen. § 71. Sämtlichen Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche sind ihrem Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der Kirche bei-

290

tragspflichtig, ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte des Staates sich ihr Vermögen befindet und woher ihnen Einkommen zufließt. Außerdem ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne des Gesetzes bemessen und vorgeschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten. Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche können nur zu Gunsten dieser zu kirchlichen Abgaben herangezogen werden. § 72.

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer Gemeinde Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuheben mit Rücksicht auf den Wert ihres Steuerobjektes, das in der Gemeinde liegt. Eine solche Person hat diese Abgaben an die Gemeinde ihres Wohnortes zu entrichten und zwar zahlt sie auf die Hälfte ihres Besitzes nach dem Umlagenschlüssel der Gemeinde, in der der betreffende Person wohnhaft ist, auf die andere Hälfte ihres Besitzes aber nach dem Umlagenschlüssel der Gemeinde in deren Gebiet der Besitz liegt. § 73.

Die von den einzelnen Gemeindegliedern dem Geistlichen und den Gemeindeangestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufene Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetzter Menge und entsprechender Güte abgeliefert werden. § 74. Die Kirchengemeinden können im Einvernehmen mit dem betreffenden Angestellten und mit Genehmigung des Landesbischofs Abgaben in Natura von Jahr zu Jahr ablösen.

291

§ 75.

Landeskirche, Seniorate und Kirchengemeinden sind berechtigt und verpflichtet, rückständige Abgaben von ihren Mitgliedern nötigenfalls im Wege der Staatsgewalt einzutreiben. VIII. Hauptstück Der Kirchenfonds § 76. Zur Deckung außerordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Landeskirche einen besonderen Fonde schaffen, welchem auf Beschluss des Landeskirchenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Einkünfte zugeführt werden können, bis er die vorgesehene Höhe erreicht hat. § 77. Der Kirchenfonds wird von der Landeskirche verwaltet und die Einkünfte des Fonds können erst verausgabt werden, wenn der Fonds die vorgesehene Höhe erreicht hat. VIII. Hauptstück. Die Pensionsanstalt § 78.

Die Pfarrer, Prediger, sowie Angestellte der Kirche, die zum Pensionsfonde beitragen, haben ein Anrecht auf entsprechende Ruhegehälter. Die Sorge dafür obliegt der Pensionsanstalt. Diese gewährt auch deren Witwen und Waisen ein Versorgungsgehalt. Die näheren Bestimmungen darüber regelt eine besondere kirchliche Ordnung.

292

X. Hauptstück. Die Kirchengerichte § 79.

Der kirchlichen Gerichtsbarkeit unterliegen kirchliche Vergehen, Streitfragen zwischen Körperschaften vermögensrechtlicher Natur und Eheprozesse, insofern dieses nicht vermögensrechtlicher Natur sind. Die Entscheidungen des Kirchengerichtes sind rechtsverbindlich. § 80. Die Gerichtsbarkeit über sämtliche Vergehen und deren Bestrafung sowie über strittige Fragen vermögensrechtlicher Natur regelt das Statut über die kirchliche Gerichtsbarkeit. Für das Eherecht und das Verfahren in Ehesachen gelten besondere Vorschriften. Ihre richterliche Gewalt übt die Kirche durch ihre Gerichte aus. Die Kirchengerichte sind: a / der Senioratsgerichtshof b/ der Landeskirchengericht XI. Hauptstück. Schlussbestimmungen. § 81. Die Kirchenverfassung wird nach Bestätigung durch das Staatsoberhaupt des Unabhängigen Staates Kroatien im staatlichen Amtsblatt verkündet und tritt mit dem Tage der Verkündigung im Amtsblatt in Kraft. § 82.

Die Ordnungen der Landeskirche treten nach deren erscheinen in den Verhandlungsschriften des Landeskirchenrates in Kraft.

293

§ 83.

Alle Vorschriften, die mit dieser Verfassung im Widerspruch stehen, werden gleichzeitig außer Kraft gesetzt. Mit der Durchführung der Verfassung und der landeskirchlichen Ordnungen werden Landesbischof und Landeskirchenrat beauftragt.

294

A.5.1. Gesetzliche Verordnung über die Schaffung einer verfassunggebenden

Körperschaft

der

Deutschen

Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnissen im Unabhängigen Staate Kroatien

LXXXIII-734-2-1942 (Der Justiz und Kultusminister, Dr. Mirko PUK e.h.) (§ 1)

Zum Zwecke der Erbringung einer neuen Verfassung der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien wird eine verfassunggebende Körperschaft dieser Kirche geschaffen. Die verfassunggebende Körperschaft der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien bilden 1) das Landeskirchenamt der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien, dem gehören: a) der Bischof, als geistliches Oberhaupt der Kirche, b) der weltliche Kirchenpräsident, c) alle drei Senioren der drei deutschen evangelischen Seniorate im unabhängigen Staate Kroatien (als geistliche Mitglieder), d) alle drei Senioratsinspektoren (als weltliche Mitglieder), e) der Kirchenanwalt, 2) alle vier Mitglieder des Ausschusses zur Erbringung einer neuen Kirchenverfassung. §2 Die in § 1 erwähnte verfassunggebende Körperschaft hat die Verfassung der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien dem Poglavnik (Staatschef) zur Genehmigung zu unterbreiten.

295

§3 Die Vorschriften des V. Kapitel (§§ 76-83) der Verfassung der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im gewesenen Königreiche Jugoslawien von 19. November 1930 Zahl 113950 / Amtsblatt von 22. Dezember 1930. Zahl 293-C1 / werden außer Kraft gesetzt. §4 Diese Gesetzesverfügung bekommt Rechtskraft mit dem Tage der Verkündigung in dem Narodne Novine. (Amtsblatt) Zagreb, den 24. März 1942 Der Poglovnik des Unabhängigen Staates Kroatien Pavelic e.h.

296

B. Statisztikák A statisztikai adatok összevetése nem problémamentes, mert: 1) nem azonos időpontban történtek a népszámlálások a birodalom különböző részein; 2) a XIX. század közepéig a pontosság a birodalom peremvidékein elnagyolt; 3) az adatok szerkezete nem csereszabatos (az osztrák tartományok vallási leírása a helyi erőviszonyok tükrében zajlott, csak a katolikus és a zsidó rovat állandó. A két protestáns felekezet megkülönböztetése még Cseh- vagy Morvaországban sincs meg.). A szórvány adatok az „egyéb” adatsorban szerepelnek.

B.1. Magyarország protestáns statisztikája: /1890/ Megye

Város

502

Abaúj-Torna Kassa. Alsó-Fehér Arad Arad Árva Bács-Bodrog Baja Szabadka Újvidék Zombor Baranya Pécs Bars Békés Bereg BeszterceNaszód Bihar Nagyvárad Borsod Brassó Csanád 502

összlakos

Ev.

Ref.

Prot. Ev %

179884 28884 193072 343597 42052 84820 716488 19845 72737 24717 26435 322285 34067 152910 258386 179455 104737

6630 2099 5813 7495 1221 7153 64810 162 249 2440 187 13740 809 3030 92327 722 22556

40051 1239 19472 20787 3909 26 27934 311 665 1928 394 45170 617 16920 91339 49048 2588

46681 3,69 3338 7,27 25285 3,01 28282 2,18 5130 2,90 7179 8,43 92744 9,05 473 0,82 914 0,34 4368 9,87 581 0,71 58910 4,26 1426 2,37 19950 1,98 183666 35,73 49770 0,40 25144 21,54

516704 38557 216794 86777 130575

1920 679 5373 39905 16298

200075 10880 77038 3489 24751

Csak a megyéknek alá nem rendelt városok szerepelnek külön!

Prot % 25,95 11,56 13,10 8,23 12,20 8,46 12,94 2,38 1,26 17,67 2,20 18,28 4,19 13,05 71,08 27,73 24,01

201995 0,37 39,09 11559 1,76 29,98 82411 2,48 38,01 43394 45,99 50,01 41049 12,48 31,44

Csík Csongrád Hódmezővásárhely Szeged Esztergom Fejér Székesfehérvár Fogaras Gömör Győr Győr Hajdú Debrecen Háromszék Heves Hont Selmec- és Bélabánya

Hunyad Jász-Nagykun-Szolnok Kisküküllő Kolozs Kolozsvár Komárom Komárom KrassóSzörény Liptó Máramaros Maros-Torda Marosvásárhely Moson Nagyküküllő Nógrád Nyitra Pest-PilisSolt-Kiskun Budapest Kecskemét Pozsony Pozsony Sáros Somogy Sopron Sopron Szabolcs Szatmár Szatmárnémeti Szeben Szepes

114110 261340 55475 85569 78378 222455 27548 88217 174810 115787 22795 190978 56940 130008 233785 107743 15280 267895 318745

150 4239 2277 470 588 5929 384 2625 59486 15166 3211 1098 905 297 906 26892 2308 2202 2908

465 57785 36721 1579 9135 58813 2105 1801 33479 7684 1201 147141 42208 55869 17798 7813 53 7351 124437

615 62024 38998 2049 9723 64742 2489 4426 92965 22850 4412 148239 43113 56166 18704 34705 2361 9553 127345

0,13 1,62 4,10 0,55 0,75 2,67 1,39 2,98 34,03 13,10 14,09 0,57 1,59 0,23 0,39 24,96 15,10 0,82 0,91

0,54 23,73 70,30 2,39 12,41 29,10 9,04 5,02 53,18 19,73 19,36 77,62 75,72 43,20 8,00 32,21 15,45 3,57 39,95

101045 225199 32756 159504 13076 407635

18174 7700 1432 4840 353 2040

17979 51213 12621 46269 3761 3053

76850 268281 177860 14212 85050 135312 214444 396559 1224724

33408 392 5826 391 8770 59501 49590 54703 78163

52 7763 71840 7530 97 2546 3669 7339 205812

33460 8155 77666 7921 8867 62047 53259 62042 283975

43,47 0,15 3,28 2,75 10,31 43,97 23,12 13,79 6,38

43,54 3,04 43,67 55,73 10,43 45,85 24,84 15,65 23,19

491938 48493 331370 52411 168021 326835 259602 27213 244945 323768 20736 148738 163291

28018 654 24360 7347 14267 16754 31715 8289 15490 970 99 39065 28923

37895 12727 7619 525 260 66835 366 234 96435 105969 9632 1586 481

65913 13381 31979 7872 14527 83589 32081 8523 111925 106939 9731 40651 29404

5,70 1,35 7,35 14,02 8,49 5,13 12,22 30,46 6,32 0,30 0,48 26,26 17,71

13,40 27,59 9,65 15,02 8,65 25,58 12,36 31,32 45,69 33,03 46,93 27,33 18,01

36153 17,99 35,78 58913 3,42 26,16 14053 4,37 42,90 51109 3,03 32,04 4114 2,70 31,46 5093 0,50 1,25

298

Szilágy SzolnokDoboka Temes

191167 217550

620 1941

51512 27283

52132 29224

437039 39884 21859 252098 150564

9888 1122 169 33210 226

6269 1121 80 40272 22506

16157 2,26 3,70 2243 2,81 5,62 249 0,77 1,14 73482 13,17 29,15 22732 0,15 15,10

Trencsén Turócz Udvarhely Ugocsa Ung Vas Veszprém Zala Zemplén Zólyom

588750 17948 258769 49979 110132 75461 135247 390371 215280 404699 299197 112413

20848 1672 21546 26834 2777 458 516 80192 23452 8135 6780 38067

10504 657 295 2 37826 11722 18056 11470 45399 11926 58671 202

31352 2329 21841 26836 40603 12180 18572 91662 68851 20061 65451 38269

3,54 9,32 8,33 53,69 2,52 0,61 0,38 20,54 10,89 2,01 2,27 33,86

5,33 12,98 8,44 53,69 36,87 16,14 13,73 23,48 31,98 4,96 21,88 34,04

Fiume Fiume Belovár-Körös Belovár Ivanic Kapronca Körös Lika-Krbava Zengg Modrus-Fiume Buccari Pozsega Pozsega Szerém Varasd Varasd Verőcze Eszék Zágráb Károlyváros Sziszek Zágráb

29494 266210 3801 848 6512 4092 190978 2785 220629 1950 202836 4077 347022 258066 11055 216417 19778 484252 5559 6129 37529

225 394 16 0 3 8 5 4 93 0 2352 20 18711 96 46 2219 221 456 14 12 278

98 838 3 0 2 1 2 0 34 0 2097 12 5114 31 9 4126 173 123 0 10 70

323 1232 19 0 5 9 7 4 127 0 4449 32 23825 127 55 6345 394 579 14 22 348

0,76 0,15 0,42 0,00 0,05 0,20 0,00 0,14 0,04 0,00 1,16 0,49 5,39 0,04 0,42 1,03 1,12 0,09 0,25 0,20 0,74

1,10 0,46 0,50 0,00 0,08 0,22 0,00 0,14 0,06 0,00 2,19 0,78 6,87 0,05 0,50 2,93 1,99 0,12 0,25 0,36 0,93

Temesvár Versec Tolna TordaAranyos Torontál Pancsova

Magyarország Fiume HorvátSzlavónország Magyar korona országai

0,32 27,27 0,89 13,43

15133494 1180489 2212663 3393152 29494 225 98 323 2186410 23786 12365 36151

7,80 22,42 0,76 1,10 1,09 1,65

17349398 1240500 2225126 3465626

7,15 19,98

299

Vessünk egy pillantást a relatív szélsőértékekre: Kategória Megye

minimum % Maximum % Arány Magyar Csík 0.13 Turóc 53.69 413 Horvát Lika-Krbva 0.0026 Szerém 5.39 2073 Járás Magyar Alsójárai 0 Miavai 89.51 Horvát * Ópazovai 25.99 Thjv Magyar Szabadka 0.34 Sopron 30.46 90 Horvát Ivanic 0 Eszék 1.12 Fiume 0.76 0.76 1 Rtv Magyar Hajdúszoboszló 0.07 Nagyrőce 69.4 991 Horvát Bakar 0 Pétervárad 3.5 *Lika-Krabava megyében a 9 járásra 2 evangélikus jutott, legalább 7-ben 0 az adat Látható, hogy a közigazgatási egységek különböző szintjein az evangélikusok arányszáma nagy tartományban mozgott. Az abszolút nulla értékek miatt adatsorok felében fel sem állítható az arány, komoly következtetést ebből levonni nem lehet.

300

B.2 Magyarországi városok 10 %-ot meghaladó evangélikus lakossággal (1910) Státusz % Összes Evang. Város rtv 69,40 1817 1261 Nagyröce rtv 66,97 2419 1620 Jolsva rtv 60,90 4643 2828 Dobsina rtv 56,97 3783 2155 Breznóbánya rtv 56,04 4991 2797 Modor rtv 50,75 9618 4881 Segesvár rtv 50,48 27014 13637 Nyíregyháza rtv 48,79 9109 4444 Beszterce rtv 48,18 6766 3260 Medgyes rtv 46,02 21465 9879 Nagyszeben rtv 43,37 6057 2627 Szászrégen rtv 43,35 3912 1696 Gölnicbánya rtv 42,91 1156 496 Poprád rtv 39,83 4507 1795 Bazin rtv 38,44 1548 595 Ruszt rtv 37,10 3658 1357 Korpona rtv 36,49 5125 1870 Zólyom rtv 32,73 4897 1603 Késmárk rtv 31,40 4812 1511 Rozsnyó rtv 31,28 7485 2341 Besztercebánya szkirv 30,46 27213 8289 Sopron rtv 27,87 6692 1865 Szászsebes rtv 27,32 30739 8399 Brassó rtv 26,92 7460 2008 Losonc rtv 26,38 3048 804 Szentgyörgy rtv 23,37 7076 1654 Kőszeg rtv 19,75 2643 522 Somorja rtv 18,90 7345 1388 Igló rtv 18,88 5562 1050 Rimaszombat rtv 15,86 6318 1002 Lőcse szkirv 15,10 15280 2308 Selmec/Bélabánya Szepes rtv 15,03 2334 351 Szepesolaszi szkirv 14,09 22795 3211 28. Győr szkirv 14,01 52411 7347 6. Pozsony Sáros rtv 13,49 5069 684 Bártfa Szepes rtv 13,34 3129 480 Szepesváralja Bars rtv 13,21 9179 1213 Körmöcbánya Sáros rtv 11,36 2817 320 Kisszeben Sáros rtv 10,25 10371 1063 Eperjes A megyei oszlopban a városok nagyság szerinti rangsorában elfoglalt sorszáma Megye Gömör Gömör Gömör Zólyom Pozsony Nagyküküllő Szabolcs 22. Beszterce-Naszód Nagyküküllő Szeben 33. Maros-Torda Szepes Szepes Pozsony Sopron Hont Zólyom Szepes Gömör Zólyom 21. Szeben Brassó 15. Nógrád Pozsony Vas Pozsony Szepes Gömör Szepes

301

szerepel. rtv."Rendezett tanácsú város" szkv "Szabad királyi Város" Horvátországban egyetlen város sem érte el ezt a szintet. A 27 „középvárosból”,503 illetve az „élbolyt” jelentő 6 nagyvárosból,504 csak 6, illetve 1 került ebbe a táblázatba. A komolyabb méretű települések közül abszolút többség Nyíregyházán, relatív Szebenben van. Ezek, de a többi középváros is jelentős evangélikus oktatási és más intézményrendszerével erősítette mind egyházi, mind regionális súlyát. A magas arányú evangélikus lakosságú kisebb városok jelentős része ebben a korban már túl van igazi gazdasági csúcspontján, részben „régi dicsőségéből” él. Más nézőpontból: a régi505 és az új506 kiemelt jogállásal rendelkező városok közül csak 4-ben haladta meg az evangélikusok száma a 10%-ot.

503

Lakók száma> 20.000

504

Lakók száma> 50.000

505

Szabad királyi város (18)

506

Törvényhatósági jogú város (7)

302

B.3. Ausztriai települések 70 % feletti evangélikus lakossággal /1890 /: A B. fejezet bevezetésében említett ok miatt ez a vizsgálat a nem elég preciz adatkezelés miatt nem végezhető el. Asch vidéke az, ami egyértelműen bemutatható: Tartomány Böhmen Böhmen Böhmen

Város Roßbach Neuberg Asch

Összlakos 4.511 4.134 15.557

Evangélikus 4.303 3.624 10.829

% 95.39 87.66 69.61

303

B.4. 1890. Magyar- és Horvátország falvai 90 % feletti evangélikus lakossággal: Megye Trencsén Vas Vas Liptó Vas Vas Vas Baranya Gömör Gömör Gömör Vas Gömör Nógrád BácsBodrog Gömör Turócz Vas Turócz

Járás Puchói Muraszombati Muraszombati Liptószentmiklósi Kőszegi Muraszombati Muraszombati Hegyháti Rimaszombati Nagyröczei Nagyröczei Muraszombati Rimaszombati Gácsi Kúlai

Község Mostyistye Petőfa Pálmafa Plostyin Háromsátor Rónafő Gerőház Tófû Lipócz Krokava Poprocs Vasnyíres Baradna Parócza Kiskér

Rimaszombati

Kraszkó

Tolna Győr Szeben Tolna Nógrád Zólyom Gömör Liptó Liptó Csanád Vas BácsBodrog Somogy Gömör Nógrád Nyitra Gömör Nógrád Torontál Nógrád Gömör Bács-

Völgységi Tószigetcsilizközi Nagyszebeni Simontornyai Gácsi Besztercebányai Nagyröczei Liptószentmiklósi Liptószentmiklósi Központi Muraszombati Németpalánkai Igali Nagyröczei Gácsi Miavai Rozsnyói Balassagyarmati Nagybecskereki Balassagyarmati Rozsnyói Újvidéki

Összes Ev.. 207 207 225 225 262 261 410 408 203 202 277 275 258 256 340 337 354 350 350 346 164 162 380 375 226 223 224 221 3137 3094 218 137 514 305

215 135 506 300

98,62 98,54 98,44 98,36

A L Sz A

Nagyjeszen Majos Kapi Kisdisznód Kistormás Priboj Sebő Ratkózdichava Konszka Illanó Alberti Berkeháza Bulkesz

1271 422 985 1198 108 1003 155 255 302 1028 144 2969

1250 415 967 1176 106 984 152 250 296 1007 141 2905

98,35 98,34 98,17 98,16 98,15 98,11 98,06 98,04 98,01 97,96 97,92 97,84

A A A A L L L L L A Sz A

Döröcske Polom Tótkisfalu Podkilava Kisszlabos Kissztraczin Tótaradác Turopolya Berdárka Járek

1182 330 122 893 162 319 2241 1140 189 2326

1154 322 119 871 158 311 2184 1110 184 2263

97,63 97,58 97,54 97,54 97,53 97,49 97,46 97,37 97,35 97,29

A L SZ L L L A A L A

Szentmártonblatnicai Laszkár

Muraszombati

% Státusz 100 Sz 100 Sz 99,62 Sz 99,51 L 99,51 SZ 99,28 SZ 99,22 Sz 99,12 L 98,87 L 98,86 L 98,78 L 98,68 Sz 98,67 A 98,66 L 98,62 A

Gesztenyés

Szentmártonblatnicai Alsójeszen

/

304

Bodrog Vas Nógrád Nógrád Liptó Trencsén Vas Trencsén Vas Gömör Liptó Nógrád Trencsén Gömör Hont Vas Szerém Gömör Vas Gömör Nógrád Zólyom Hont Zólyom Árva Gömör Szerém Liptó Gömör Alsó-Fehér Vas Nyitra Hont Nyitra Vas Vas BácsBodrog Nógrád Turócz Tolna Nógrád Vas Nógrád Nógrád Zólyom Tolna

Felsőőri Balassagyarmati Gácsi Liptóújvári Puchói Muraszombati Puchói Kőszegi Nagyröczei Liptóújvári Gácsi Báni Rozsnyói Nagycsalomai Muraszombati Vinkovci Rozsnyói Muraszombati Rimaszombati Gácsi Zólyomi Korponai Besztercebányai Alsókubini Rozsnyói Ópazovai Liptószentmiklósi Rimaszombati Kisenyedi Muraszombati Miavai Nagycsalomai Miavai Muraszombati Muraszombati Újvidéki

Fehérpatak Zobor Polichnó Jamnik Mesztecskó Sűrűháza Veszkabezdedó Edeháza Szásza Szentivánbocza Gácslehota Závada Pétermány Felsőpalojta Tótkeresztúr Neudorf Márkuska Szabadhegy Priboj Sülye Számpor Szuhány Póráz Szrnyacze Geczelfalva Pazova nova Újpazua Szélporuba Tóthegymeg Mudra??? Úriszék Kosztolna Alsófehérkút Krajna Battyánd Péterhegy Petrovácz

Losonczi

Sóslehota

Szentmártonblatnicai Konszké

Völgységi Losonczi Muraszombati Gácsi Gácsi Zólyomi Völgységi

Izmény Ozdin Jánosfa Tamási Prága Lakócza Mucsfa

/

210 204 240 233 514 499 547 531 365 354 363 352 194 188 546 529 223 216 714 691 368 356 428 414 181 175 343 331 929 896 1008 972 167 161 499 481 81 78 321 309 160 154 600 577 285 274 77 74 231 222 3401 3268

97,14 97,08 97,08 97,07 96,99 96,97 96,91 96,88 96,86 96,78 96,74 96,73 96,69 96,50 96,45 96,43 96,40 96,39 96,30 96,26 96,25 96,17 96,14 96,10 96,10 96,09

L L A L Sz A Sz L L A L Sz L L A A L Sz Sz L L A L Sz A A

356 342 96,07 145 139 95,86 191 183 95,81 283 271 95,76 2063 1975 95,73 339 324 95,58 2736 2615 95,58 451 431 95,57 426 407 95,54 7857 7505 95,52

L L Sz A A A A A A

242 153 1001 409 129 831 383 191 962

L Sz A A Sz A L L L

231 146 955 390 123 792 365 182 916

95,45 95,42 95,40 95,35 95,35 95,31 95,30 95,29 95,22

305

Sopron Hont Liptó Gömör Győr Nógrád Temes Vas Nógrád Gömör Nógrád Liptó Nyitra Zólyom Csanád Liptó Trencsén Gömör Gömör Liptó Nógrád Vas Trencsén Liptó Zólyom Gömör Gömör Vas Gömör Turócz Kisküküllő Kolozs Torontál Gömör Tolna Baranya Nyitra BácsBodrog Gömör Gömör Gömör Tolna Pest-PilisSolt-KK Torontál Tolna Beszterce-

Soproni Korponai Liptószentmiklósi Rozsnyói Tószigetcsilizközi Gácsi Csákovári Muraszombati Gácsi Rozsnyói Gácsi Liptóújvári Miavai Nagyszalatnai Központi Liptóújvári Báni Nagyröczei Nagyröczei Liptóújvári Gácsi Muraszombati Puchói Liptóújvári Besztercebányai Rimaszombati Rimaszombati Muraszombati Rimaszombati

Harka Felsődacsolam Németpotruba Feketepatak Réti Nedelistye Liebling Vaspolony Borosznok Hankova Veres Kokova Visnyó Szebedény Ambrózfalva Királybocza Ksinna Fillér Ratkószuha Szentpéter Maskova Vaslak Zárjecs Pribilina Mócsa Pápocs Rimazsaluzsány Musznya Lukovistye Szentmártonblatnicai Károlyfalu Erzsébetvárosi Szászszőllős Tekei Dedrád Pancsovai Franzfeld Nagyröczei Ratkóbisztró Simontornyai Kalaznó Hegyháti Ráczkozár Szeniczi Nagypritrzsd Topolyai Szeghegy Rimaszombati Nagyröczei Rimaszécsi Völgységi Váczi felső

Fürész Miglécz Derencsény Kismányok Csomád

Antalfalvai Simontornyai Bessenyői

Lajosfalva Varsád Zsejk

1126 561 912 330 412 328 3695 242 280 238 216 1060 353 233 1006 425 1018 461 313 697 431 431 608 1490 478 136 170 303 353 134 618 1968 3707 492 1033 1447 925 4628

1072 534 868 314 392 312 3513 230 266 226 205 1006 335 221 954 403 964 436 296 659 407 407 573 1403 450 128 160 285 332 126 581 1850 3482 462 970 1358 868 4342

95,20 95,19 95,18 95,15 95,15 95,12 95,07 95,04 95,00 94,96 94,91 94,90 94,90 94,85 94,83 94,82 94,70 94,58 94,57 94,55 94,43 94,43 94,24 94,16 94,14 94,11 94,11 94,06 94,05 94,03 94,01 94,00 93,93 93,90 93,90 93,85 93,84 93,82

A A L A A L A Sz L L L L L L A L A Sz L A A Sz A A L L L Sz L SZ

659 190 348 678 746

618 178 326 635 698

93,78 93,68 93,68 93,66 93,57

A L A A A

4185 3915 93,55 1455 1361 93,54 632 591 93,51

A A A

A A A A A A A

306

Naszód Szepes Turócz Vas Gömör Nógrád Vas Nógrád Nógrád Torontál Árva Hont Gömör Szepes Gömör Hont Turócz Tolna Turócz Turócz Kisküküllő Gömör Sáros BácsBodrog Árva Nyitra Gömör Nyitra Hont Somogy Tolna Vas Gömör Liptó MarosTorda Nógrád Gömör Turócz Csanád Vas Baranya Nógrád Tolna Hont Nógrád

Poprádvölgyi

Gyanafa Szilistye Gergelyfalva Rátkalak Nagyfalu Závada Antalfalva Oszádka Zsibritó Rochfalva Gerlachfalu Gerlicze Alsóbaka Szentmártonblatnicai Zsámbokrét Simontornyai Hidegkút Szentmártonblatnicai Folkusfalu Szentmártonblatnicai Podhrágy Erzsébetvárosi Fületelke Rimaszombati Babaluska Tapolyi Long Újvidéki Glozsán

692 647 93,50 123 115 93,50 369 345 93,50 275 257 93,45 244 228 93,44 198 185 93,43 479 447 93,32 179 167 93,30 4271 3984 93,28 176 164 93,18 366 341 93,17 546 508 93,04 449 418 93,01 314 292 92,99 656 610 92,99 428 398 92,99 824 766 92,96 312 290 92,95 509 473 92,93 578 537 92,91 168 156 92,86 126 117 92,86 2761 2561 92,76

F SZ Sz L L Sz L A A Sz A L L L Sz L A SZ L

Alsókubini Vágújhelyi Nagyröczei Vágújhelyi Korponai Igali Dunaföldvári Muraszombati Rozsnyói Liptóújvári Régeni felső

219 203 92,69 2907 2694 92,67 409 379 92,66 368 341 92,66 309 286 92,56 429 397 92,54 2795 2584 92,45 424 392 92,45 356 329 92,41 804 743 92,41 774 715 92,38

Sz A A Sz A L A Sz A L

511 472 92,37 288 266 92,36 449 414 92,20 2645 2438 92,17 255 235 92,16 1244 1173 92,07 264 243 92,05

L A L A Sz A L

1178 1084 92,02 381 350 91,86 232 213 91,81

A A L

Maldur

Szentmártonblatnicai Felsőkálnok

Muraszombati Rimaszombati Gácsi Muraszombati Losonczi Gácsi Antalfalvai Alsókubini Korponai Rozsnyói Tátrai Nagyröczei Báti

Zábrezs Lubina Nandrázs Hrussó Királyfalu Gadács Györköny Andorháza Restér Vavriskó Felsőidecs

Losonczi Rimaszombati

Hradistye Hrussó Szentmártonblatnicai Suttó Központi Pitvaros Muraszombati Benedek Hegyháti Mekényes Losonczi Mlágyó Nemesfalva Simontornyai Kéty Korponai Hontsomos Gácsi Alsótiszovnyik

/

L Sz A

307

Zólyom Zólyom Gömör Kolozs Nógrád Gömör Gömör Árva Gömör Pest-PilisSolt-KK Gömör Trencsén Liptó Gömör Nógrád Gömör

Zólyomi Zólyomi Rozsnyói Tekei Losonczi Nagyröczei Rimaszécsi Alsókubini Rimaszombati Pesti felső

Tótpelsőcz Baczúr Sebespatak Bátos Zelene Mnisány Gesztes Lestin Alsószkálnok Péteri

3292 3020 91,74 302 277 91,72 421 386 91,68 1655 1517 91,66 370 339 91,62 333 305 91,59 450 412 91,55 331 303 91,54 177 162 91,53 1061 971 91,52

A L A A L L L A A A

Rozsnyói Puchói Olaszi Nagyröczei Gácsi Rozsnyói

1235 1130 91,50 147 128 91,43 524 479 91,41 186 170 91,40 978 893 91,31 308 281 91,23

A SZ L L A A

BácsBodrog BeszterceNaszód Gömör Gömör Kisküküllő Nyitra BeszterceNaszód Turócz Pest-PilisSolt-KK Nógrád Gömör Nógrád Trencsén Gömör Nyitra Gömör Gömör Nyitra Hont Kolozs Árva Nógrád MarosTorda Hont Nógrád

Újvidéki

Rédova Ihristye Szokolcs Ploszkó Abelova Rozslozsnya Hámosfalva Kiszács

3920 3571 91,10

A

Bessenyői

Királynémeti

Rimaszombati Rimaszombati Erzsébetvárosi Miavai Jádi

Sztrizs Kiette Szénaverős Miava Nagydemeter

Szentmártonblatnicai Rattkó

/

457

416 91,03

200 182 91,00 144 131 90,97 1195 1087 90,96 9997 9082 90,85 1635 1485 90,83

Pesti felső

Bénye

152 1009

Balassagyarmati Rimaszombati Gácsi Puchói Nagyröczei Miavai Rozsnyói Nagyröczei Szeniczi Báti Tekei Alsókubini Gácsi Régeni felső

Lest Rimócza Nagylibercse Zbora Hisnyó Brezova Feketesajó Újvásár Hluboka Csank Vajola Poruba Lentvora Alsóidecs

889 807 90,77 259 235 90,73 593 538 90,73 388 352 90,72 590 535 90,68 5689 5159 90,68 460 417 90,65 222 201 90,54 1052 952 90,49 439 397 90,43 930 841 90,43 355 321 90,42 344 311 90,40 864 781 90,39

Korponai Balassagyarmati

Devicse Nagysztraczin

405 349

L A A A A

138 90,79 916 90,78

Sz A A L A SZ A A A A A A

366 90,37 315 90,26

L L A A L

308

Nógrád Árva Trencsén Vas Gömör Gömör Hont

Gácsi Alsókubini Báni Kisczelli Nagyröczei Rimaszombati Nagycsalomai

Kottmanlehota Jaszenova Zaypodhragy Szergény Répás Esztrény Középpalojta

817 540 163 853 242 131 877

737 487 147 769 218 118 790

90,20 90,19 90,18 90,15 90,08 90,08 90,08

L A Sz L L L A

Státusz: A Anyagyülekezet L Leánygyülekezet F Fiókegyház M Missziói egyház SZ Szórvány Megállapítható, hogy nem lett minden magas arányban evangélikus falu leány- vagy anyagyülekezetté. Ez részben magyarázható a gazdasági okokkal csak, másrészt az aprófalvas térségben (Vas, Nógrád etc.) néha közelebb volt a második vagy harmadik falu, mint a ritkán lakott terülteken a település két széle egymástól. Nem állapítható meg egyértelműen az a statisztika szint (létszám), ami felett automatikusan iskola vagy templom épül az adott helyszínen. Az adatok gyorsan változtak, 1910-re több település elveszítette ezt a magas evangélikus arányt.

309

B/5. 1913. Egyházkerületek nagyságrendben Anyaegyház Egyháztag Átlagos anyagyülekezet Bányai 174 470333 2703 Dunántúli 167 238032 1425 Erdélyi Egyház 263 222037 844 Dunáninnen 166 210838 1270 Tiszai 178 198903 1117 Morva-Szilézia 45 136290 3029 Bécs 48 134748 2807 Csehország-Nyugat 34 54315 1598 Galicia-Bukovinai 29 52540 1812 Felső-Ausztriai 21 30106 1434 Asch 3 29366 9789 Csehország-Kelet 15 13852 923 Bosznia 5 6342 1268 Összesen 1148 1797702 -Átlagok: 88 138284 1566 A missziói gyülekezetek az anyaegyházak közt szerepelnek! Bosznia a teljeség miatt szerepel kerületként. A filiák összevetése lehetetlen, mert a négy egyház nem ugyanazt értette a kifejezés alatt. Magyarországon iskolával (és tanítóval) rendelkezett; Ausztriában istentiszteleti helye volt (EA kifejezésével: fiókegyház), de néha iskolája is volt – ami itt az anyagyülekezetnél sem volt feltétel; Boszniában inkább istentiszteleti hely (szórványpont) a kifejezés értelme, Erdélyben nem nagyon fordult elő. Anyaegyházközségek szerinti sorrend: Erdélyi Egyház Tiszai Bányai Dunántúli Dunáninnen Bécs Morva-Szilézia Csehország-Nyugat Galicia-Bukovinai Felső-Ausztriai Csehország-Kelet Bosznia Asch Átlag

250 178 174 167 166 48 45 34 29 21 15 5 3 88

Átlag 1 Átlag 2 2,98 1,57 2,02 1,01 1,97 0,98 1,89 0,92 1,88 0,91 0,54 -0,88 0,51 -0,97 0,39 -1,38 0,33 -1,61 0,24 -2,07 0,17 -2,56 0,06 -4,14 0,03 -4,88 1 0

310

Átlag 1= számtani középértékhez viszonyítva Átlag 2= átlag 1, 2 alapú logaritmusos szórásban („felező lépcső”)

Látható, hogy a statisztikai átlaghoz képest hatalmas a szórás. Az osztrák részen 0,54 a legnagyobb érték (alig a fele), a magyar területen 1,88 a legkisebb, ami majdnem duplája az átlagnak. A logaritmikus szórás 6,45, ami rendkívül magas. Ezt részben a mini kerületek (Asch, Bosznia) okozzák, de nélkülük is markáns a differencia. Egyházankénti eltérés nagy: erdélyi szász 250, magyar 171, osztrák 28 és boszniai 5. Államonként: Magyarország 190, Ausztria 28, Bosznia 5. A magyar kerületek közt jelentéktelen az eltérés ezen a téren (1:1,06), az osztrákok közt Asch figyelembe vételével 1: 16, nélküle 1:3,2 Megállapítható, hogy a Magyar Királyság területén élő egyházkerületek átlagos gyülekezetszáma majdnem 7-szerese az osztrák területhez képest, minden magyarországi kerület a monarchia átlaga felett van, minden ausztriai lényegesen alatta, a magyar beosztás kiegyensúlyozott, az osztrák ebből a szempontból nem. Az alaptáblázat a lélekszám szerinti statisztikai feldolgozás után így néz ki: Bányai Dunántúli Erdélyi Egyház

470333 238032 222037

Átlag 1 Átlag 2 3,40 1,77 1,72 0,78 1,61 0,68

311

Dunáninnen Tiszai Morva-Szilézia Bécs Csehország-Nyugat Galicia-Bukovinai Felső-Ausztriai Asch Csehország-Kelet Bosznia Összesen Átlag

210838 198903 136290 134748 54315 52540 30106 29366 13852 6342 1797702 138285

1,52 1,44 0,99 0,97 0,39 0,38 0,22 0,21 0,10 0,05

0,61 0,52 -0,02 -0,04 -1,35 -1,40 -2,20 -2,24 -3,32 -4,45

1

0

Amíg az előző adatsor nem tartalmazott átlaghoz közeli értékeket, jelen esetben Morva-Szilézia illetve Bécs gyakorlatilag a monarchia átlagnak felel meg. Erdély a magyar kerületek közé került, Bosznia maradt a sor végén. A logaritmikus szórás 6,22, ami majdnem azonos, mint az előző esetben, Bosznia nélkül 5.09, ami viszont lényegesen (több mint egy nagyságrenddel) alacsonyabb. Boszniával 68-szoros, nélküle 34-szeres az eltérés a lélekszámok közt. Egyházanként fordul a sorrend, magyar 279527, erdélyi 222037, osztrák 64460 és boszniai 6342. Országonként: Magyarország 268029, Ausztria 64460 és Bosznia 6342. A magyar kerületek szórása 1:2,36, az osztrákoké 1:9,84. A magyar szervezet lélekszám tekintetében is arányosabb volt.

312

Az átlag gyülekezet méretet vizsgálva a következő eredmények adódnak: Asch Morva-Szilézia Bécs Bányai Galicia-Bukovinai Csehország-Nyugat Felső-Ausztriai Dunántúli Dunáninnen Bosznia Tiszai Csehország-Kelet Erdélyi Egyház Összesen

Átlag gyülekezet Átlag 1 Átlag 2 9789 6,25 2,64 3029 1,93 0,95 2807 1,79 0,84 2703 1,73 0,79 1812 1,16 0,21 1598 1,02 0,03 1434 0,92 -0,13 1425 0,91 -0,14 1270 0,81 -0,30 1268 0,81 -0,30 1117 0,71 -0,49 923 0,59 -0,76 844 0,54 -0,89 1566 1 0

A vizsgált szempontok szerint a legösszetettebb a kép, ami az egyházakat illeti, osztrák kerület az első és az utolsó előtti is. A legutolsó helyre az erdélyi szászok kerületek, ami jelzi, hogy egyházközségeik kis létszámúak, azaz aprófalvas és/vagy kisebbségi település szerkezetben éltek, de anyagilag ezt a szervezetet így is fenn tudták tartani. Ehhez képest csak látszólagosan jó Boszniai helyzete, hiszen a gyülekezeti átlaga pont másfélszerese az erdélyinek, de valójában nagy területen élő, szórvány közösségekről volt szó. Asch borítja a helyzetet a nagy átlaghoz képet hatszoros pozíciójával. A magyar kerületek közül a Bányaiban a legnagyobb a gyülekezetek átlaglétszáma. Az osztrák átlag Asch figyelembevételével 2314, nélküle 2197. Ez minden

313

szempontból jelentősen meghaladja a magyart. (1632). Az osztrák területeken a lélekszám sokszorozódását a gyülekezet szám növekedés lassan követte, ezért emelkedett az átlagos gyülekezeti taglétszám ilyen erős mértékben. Ez az adatsor a gyülekezet átlagos lélekszámáról, és nem az egy lelkész által ellátottak számáról szól, tehát nem a lelkipásztori ellátás tényleges lehetőségét mutatja (ez matematikailag nem is lehetséges), az azonban kétségtelen, hogy a gyülekezet szervezeti igényei (életképesség) és lelkipásztori lehetőségei nem egyenesen arányosak egymással.

314

B.6. 1910. Egyházmegyék nagyságrendben (A missziói gyülekezetek az anyaegyházak közt szerepelnek! Bosznia nem rendelkezik semmilyen köztes szinttel, Asch és Csehország-Kelet pedig egyházmegyével, a teljeség miatt szerepelnek. Az erdélyi adatok 1910-ből származnak, de nagy változás nincs) Először a lélekszám adatok szerint rendezve: Sziléziai Alsó-Ausztriai Bácsi Békési Pest-megyei Tolna-Baranya-Somogyi Nyitrai Nógrádi Arad-Békési Budapesti Zólyomi Bánáti Gömöri Vasi közép Liptói Tisza-vidéki Nagyszebeni Elbai Soproni felső Asch Brassói (szász) Szerémi Trendzséni Turóci Csanád-Csongrádi Besztercei Keleti Segesvári Veszprémi Honti Vasi felső Stájerországi Medgyesi Kemensaljai

Anyaegyház 24 11 33 9 29 38 26 47 9 8 23 26 40 17 17 16 32 10 17 3 16 14 16 12 11 36 11 32 23 34 12 15 30 13

Lélekszám 106713 84741 70341 67180 64724 56104 55936 52846 50376 49612 44798 40591 39591 35415 35169 33838 33771 32113 29715 29366 28688 28177 28070 27630 26904 25825 25698 25250 24765 23300 23101 22651 22465 19775

315

Szászsebesi Középső Győri Zauchteli Selyki Hegyaljai Kishonti Iser Oberländer Szepes városi Somogyi Pozsony-vidék Sinki Sáros Eger Csehország-Kelet Jenseits der Drau Unterländer Szászrégeni Fejér-Komáromi Soproni-alsó Kőhalmi Pozsony-városi Diesseits der Drau Brünni Tátraaljai Mosoni Nyugati Brassói(magyar) Arvai Bosnyák zsinat Barsi Zalai Trieszti Összesen

24 11 17 12 30 15 16 13 12 23 15 17 23 20 12 15 8 9 12 12 9 15 2 10 9 13 7 7 12 6 5 5 6 4 1136

19714 19586 19205 19008 18506 18225 17675 17280 17058 16990 15477 15317 14479 14255 13922 13852 13124 13048 12608 12012 11283 11277 11139 11130 10549 9495 8632 7256 6991 6674 6342 3586 3192 3102 1797228

Az egyházmegyei szélsőségek: (Bosznia ebben az összefüggésben sem értelmezhető!) Magyarország Ausztria Erdély Bácsi 70341 Szilézia 106710 Nagyszeben 33771 Átlag 28669 25068 21583 Legnéptelenebb Zalai 3192 Trieszti 3102 Kőhalmi 11277 Legnépesebb

316

Megállapítható, hogy a szászok szervezete kiegyensúlyozott, aránya507 1:3; a magyar szórt 1: 22,3; az osztrák még inkább 1:33,5. Anyagyülekezetek száma szerint rendezve: Nógrádi Gömöri Tolna-Baranya-Somogyi Besztercei Honti Bácsi Nagyszebeni Segesvári Medgyesi Selyki Pest-megyei Nyitrai Bánáti Sziléziai Szászsebesi Zólyomi Veszprémi Szepes városi Sinki Sáros Vasi közép Liptói Soproni felső Győri Pozsony-vidék Tisza-vidéki Brassói (szász) Trendzséni Kishonti Stájerországi Hegyaljai Somogyi Csehország-Kelet Kőhalmi Szerémi Kemensaljai

507

Anyaegyház 47 40 38 36 34 33 32 32 30 30 29 26 26 24 24 23 23 23 23 20 17 17 17 17 17 16 16 16 16 15 15 15 15 15 14 13

Lélekszám 52846 39591 56104 25825 23300 70341 33771 25250 22465 18506 64724 55936 40591 106713 19714 44798 24765 16990 14479 14255 35415 35169 29715 19205 15317 33838 28688 28070 17675 22651 18225 15477 13852 11277 28177 19775

Maximum érték / minimum érték

317

Iser Tátraaljai Turóci Vasi felső Zauchteli Oberländer Eger Szászrégeni Fejér-Komáromi Brassói(magyar) Alsó-Ausztriai Csanád-Csongrádi Keleti Középső Elbai Diesseits der Drau Békési Arad-Békési Unterländer Soproni-alsó Brünni Budapesti Jenseits der Drau Mosoni Nyugati Arvai Zalai Bosnyák zsinat Barsi Trieszti Asch Pozsony-városi Összesen

13 13 12 12 12 12 12 12 12 12 11 11 11 11 10 10 9 9 9 9 9 8 8 7 7 6 6 5 5 4 3 2 1136

17280 9495 27630 23101 19008 17058 13922 12608 12012 6991 84741 26904 25698 19586 32113 11130 67180 50376 13048 11283 10549 49612 13124 8632 7256 6674 3192 6342 3586 3102 29366 11139 1797228

Szélsőértékek: Maximum Minimum

Magyarország Nógrád Átlag Pozsony-városi

47 17,6 2

Ausztria Szilézia Asch

24 10,8 3

Erdély Beszterce Szászrégen

36 25,1 12

Az előzővel azonos vizsgálat után látható, hogy a szászok szervezete kiegyensúlyozott, arány 1:3; -ismételten-, a magyar szórás sem változott lényegileg 1: 23,5; az osztrák alig harmada az előzőnek, 1:8. A két adatot összevetve

318

(lélekszámszórás / gyülekezetszórás) a szász megegyezik, a magyar eltérés 5 % - hanyagolható-, az osztrák 435 %. Megállapítható, hogy a tervezett Bécsi508 és Sziléziai második509 esperességek felállítása jelentős kiegyenlítéshez vezethetett volna. Magyar részen is célszerű lett volna az esperesség alsó és felső határait kijelölni, mert az aránytalan méretek a képviseleti rendszert is értelemszerűen súlyosan torzították.

508

Csak világháború után állítják fel

509

Sohasem realizálódott

319

B.7 1913. Települések 2.500 evangélikus lakó felett Település Bécs Budapest Békéscsaba Szarvas Asch Teschen Nyíregyháza Orosháza Nagyszeben Brassó Tótkomlós Sopron Bludowitz Miava Pozsony Kiskörös Mezőberény Orlau Graz Nagylak Petrőc Prága Bystriz Czernowitz Aussig Bielitz Roßbach Mährisch-Ostrau Ópazova Trzynietz Cservanka Altbielitz Lemberg Segesvár Szeghegy Kameral-Ellgoth Ustron Weichsel

Kerület: Bécsi Bányai Bányai Bányai Asch Morva-Sziléziai

Tiszai Bányai Szász egyház Szász egyház Tiszai Bányai Dunántúli Morva-Sziléziai

Dunáninneni Dunáninneni Bányai Bányai Morva-Sziléziai

Bécsi Bányai Bányai Cseh-Nyugat Cseh-Kelet Morva-Sziléziai

Galicia-Bukovinai Cseh-Nyugat Morva-Sziléziai

Asch Morva-Sziléziai

Bányai Morva-Sziléziai

Bányai Morva-Sziléziai

Galicia-Bukovinai Szász egyház Bányai Morva-Sziléziai Morva-Sziléziai Morva-Sziléziai

Megye: Alsó-Ausztriai Budapesti Arad-Békési Békési --Sziléziai Tiszavidéki Békési Nagyszebeni Brassói Brassói Békési Soproni felső Sziléziai Nyitrai Pozsonyvárosi Pestmegyei Arad-Békési Sziléziai Stájer Csanád-Csongrádi Bácsi Elba --Sziléziai Keleti Elba Sziléziai --Sziléziai Szerémi Sziléziai Bácsi Sziléziai Középső Segesvári Bácsi Sziléziai Sziléziai Sziléziai

Lélek 70450 43562 28473 21956 18546 17487 15859 14886 13426 10477 9578 9427 9400 9104 8994 8930 8777 8650 8268 7463 7349 7345 7314 6833 6800 6093 6066 5841 5563 5500 5462 5260 5242 5197 4977 4865 4800 4720

320

Beszterce Györ Pilis Ótura Neuenberg Jakobeny Berezo Antalfalva Hillersdorf Kiszács Klenócz Liebling Nawsi Nagylajosfalva Újpazova Kondoros Ujverbász Brünn Ferenchalom Reichenberg Medgyes Kiskér Wiener Neustadt Golleschau Pincéd Goisern Meran Bodenbach-Teschen Gablonz Linz Tótpelsőcz Verbóc Wsetin Lobonya Újvidék Alberti Nagybánhegyes Morvamogyoród Soltvadkert Skotschau Biala Karaj Bulkeszi Besztercebánya Ernsdorf

Szász egyház Dunántúli Bányai Dunáninneni Asch Galicia-Bukovinai Dunáninneni Bányai Morva-Sziléziai

Bányai Tiszai Bányai Morva-Sziléziai

Bányai Bányai Bányai Bányai Morva-Sziléziai

Bányai Cseh-Nyugat Szász egyház Bányai Bécsi Morva-Sziléziai

Bányai Felső-Ausztriai Felső-Ausztriai Cseh-Nyugat Cseh-Nyugat Felső-Ausztriai Bányai Dunáninneni Morva-Sziléziai

Dunáninneni Bányai Bányai Bányai Dunáninneni Bányai Morva-Sziléziai

Galicia-Bukovinai Dunáninneni Bányai Bányai Morva-Sziléziai

Besztercei Győri Pestmegyei Nyitrai --Keleti Nyitrai Bánáti Sziléziai Bácsi Kishonti Bánáti Sziléziai Bánáti Szerémi Békési Bácsi Brünni Bánáti Isar Medgyesi Bácsi Alsó-Ausztriai Sziléziai Bácsi Felvidéki Felvidéki Elba Isar Alsóvidéki Zólyomi Nyitrai Zauchteli Nyitrai Bácsi Pestmegyei Csanád-Csongrádi Trencséni Pestmegyei Sziléziai Nyugati Nyitrai Bácsi Zólyomi Sziléziai

4636 4546 4507 4500 4454 4427 4413 4301 4200 4139 4119 4104 4056 4017 3991 3869 3711 3709 3673 3589 3447 3443 3424 3354 3299 3296 3250 3200 3141 3116 3113 3108 3100 3095 3089 3010 2989 2985 2983 2970 2875 2865 2823 2814 2786

321

Pitvaros Feketehalom Salzburg Illischestie Nagyszénás Losonc Zólyom Harta Szentetornya Klagenfurt Eger Miskolc Szászrégen Drahomischl Hódmezővásárhely Dunagálos Ókér Irsa

Bányai Szász egyház Felső-Ausztriai Galicia-Bukovinai Bányai Dunáninneni Bányai Bányai Bányai Bécsi Cseh-Nyugat Tiszai Szász egyház Morva-Sziléziai

Bányai Bányai Bányai Bányai

Csanád-Csongrádi Brassói Felvidéki Keleti Békési Nógrádi Zólyomi Pestmegyei Békési Drávántúli Eger Hegyaljai Régeni Sziléziai Csanád-Csongrádi Bácsi Bácsi Pestmegyei

2779 2752 2743 2734 2720 2713 2644 2626 2612 2611 2592 2583 2578 2553 2550 2547 2547 2535

A nagy létszámú evangélikus gyülekezetek eloszlásából mélyreható következtetéseket levonni nem lehet: 1) Bosznia és a Csehországi-Kelet kivételével mindegyik kerület szerepel a táblázatban – Csehország-Kelet Prága esetében csak a halmozott létszám miatt került említésre, „saját jogon” nem került be. 2) Minden település tipus szerepel – értelemszerűen csak azok, amelyek a létszámhatár felett vannak: főváros, tartományi- és megyeszékhely, kisváros és nagyközség. 3) Reformációi, türelmi, betelepített, „Los-von-Rom” és modern510 települések egyaránt szerepelnek a listán. 4) Nincs szlovén nyelvű gyülekezet közöttük – ezt a Vend-vidék aprófalvas település-szerkezete magyarázza. Cseh nyelvű is csak Prága (lásd az 1. pontot). 5) A mai lérszámadatokkal összevetve elgondolkodtató váltózások lennének megfigyelhetőek

510

Értelemszerűen XIX. századi alapítású!

322

Összegzés

5.

A munka legelején leírtam néhány tételt. Itt az idő, ellenörizni ezeket. Előzetes téziseim, és a hozzáfüzödő megállapítások: 1) a magyarországi szervezeti fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint az ausztriai. Bizonyítható a statisztikia adatok alapján 2) a magyarországi demokratikusabb. Bizonyítható a demokratikus felépítés meglétével; a delegációs elv („minden jog forrása a gyülekezet”) és a paritás müködésével, 3) az osztrák racionálisabb. Bizonyítható a kevesebb és kisebb létszámú testületek felállításával, az állami közigazgatáshoz jobban alkalmazkodó beosztással. 4) a változási sebesség a hatalmi centrumoktól távol lassabb. Részben bizonyítható, a nem fővárosi székhelyű, kisebbségi egyházak esetén általában több évnyi késés után zajlanak le azok a folyamatok, amelyek a nagy egyházakban a fordulatok után megkezdődnek. 5) az utódegyházak esetén a nemzeti(ségi) karakter túlhangsúlyos. Bizonyítható, lásd az egyházak nevét. 6) a külső politikai (ideológiai) hatást az egyházak sem tudták semlegesíteni, ezek tetten érhetőek. Bizonyítható, a diktatórikus időkben az egyházjogi változások is diktatórikus irányba történnek. 7) a fejlődés sokszor személyfüggő. Bizonyítható, minnél kisebb a merítési lehetőség egy adott közösségben, annál markánsabban határozza meg a vezető személyisége a változások irányát. (Popp, Bursche centralizál; Zöckler, Wehrenfennig kormányoz). Nagy egyházakban nehezebben alakul ki az ilyen helyzet. 8) a hasonlóság nagyobb marad, mint az eltérés. Csak részben bizonyítható: az első változások még valóban hagyománytisztelők, A másodikak azonban már gyökeresen új írányt vehetnek, különösen, ha az elöző 3 szempont érvenyesül 6 tézis bizonyított teljesen, 2 részben.

323

C.1. Nem-nyomtatott források Änderungen zur Verfassung der Deutschen Evang. Kirche A.B.i.Slowakei / Archiv MLB Erlangen / gépelt

Briefe: Martin-Luther-Bund - Deutche Evangelisch-Christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien / Archiv MLB Erlangen / gépelt, illetve kézirásos

Briefe: Martin Luther-Bund - Slowakische Evangelisch-Christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien / Archiv MLB Erlangen / gépelt, illetve kézirásos Briefe des Präsidenten der Deutschen Evangelischen Kirchenleitung in Böhmen und Mähren-Schlesien / Archiv MLB Erlangen / gépelt

Frint Lajos: Diaspora und Diasporaarbeit der synodal-prebyterielen ev. Kirche A.B. in Rumänien / 1935 Manuscript / Archiv MLB Erlangen / gépelt Präsenzliste der Pfarrer, Pfarrvikare und Hilfsgeistliche/ Kirchenamt der Deutschen Evangelischen Kirche im Sudetenland, in Böhmen und Mähren /1943/ Archiv MLB, Erlangen / gépelt, illetve kézirásos Schriften des "Preßburger Kirchenkamp"-es / Archiv MLB Erlangen / gépelt, illetve kézirásos Tisza kerületi püspöki jelentések 1920, 1939, 1940, 1941, 1942 / Kézirat/ EOL, Budapest

324

C.2. Nyomtatott források Amtsblatt der Deutschen Evangelischen Kirche im Sudetenland und in Böhmen und Mähren / Gablonz / Az 1941. évi népszámlálás demográfiai adatok községek szerint szerkeszti és kiadja a Központi Statisztikai Hivatal Budapest / Stephanum Nyomda Rt. 1947. Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1941 / Cegléd 1941 Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1942 / Cegléd 1942 Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1943 / Budapest 1943.

Bericht an die auf den 6. Dezember 1931 einberufene zweite Generalsynode Augsburgischen und Helvetischen Bekentnisses erstattet vom Evangelischen Oberkirchenrat A. und H.B. / Wien 1931/ Selbstverlag des Evangelischen Oberkirchenrates Bericht über die erste ordentliche Generalsynode der evangelischen Kirche Augsburger Bekenntnisses in der Republik Österreich vom 19. bis 23. April 1925 / Wien 1933 / Verlag des Evangelischen Oberkirchenrates Bericht über die gemeinsame zweite Generalsynode der evangelischen Kirche A. und H.B. in Österreich vom 6. bis 12. Dezember 1931 / Wien 1933 / Verlag des Evangelischen Oberkirchenrates Deutschösterreichischer evangelischer Kirchentag in Wien vom 21. bis 24. Oktober 1919 / Verhandlungsschrift / Verlag des Ausschußes des Deutschösterreichischen evangelischen Kirchentages in Wien Dunáninneni kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1920 / Budapest 1920

325

Dunáninneni kerületi rendkivüli közgyülési jegyzőkönyv 1939 / Budapest 1939. A Dunántúli Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerület Szabályrendeletei / Győr 1930 Dunántúli kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1921. / Szombathely 1922 / Dunántúli kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1922. / évszám és hely nélkül / Püspöki jelentés Dunántúl 1942 / Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1921 / Budapest 1921 Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1939 / Budapest 1939 Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1942 / Budapest 1942 Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1943 / Budapest 1943 A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház 1934-37. évben Budapesten tartott országos Zsinatán alkotott Egyházi törvények és az 1891-94. évi Budapesten tartott országos Zsinatán alkotott törvények hatályban maradt rendelkezéseinek gyüjteménye / Budapest, 1938. Az egyházi törvénykönyv / Codex iuris Canonici /Latin-magyar / Szerk.: dr. Erdő Péter /Szent István Társulat Budapest 1988 Erdély története három kötetben / Főszerkesztő: Köpeczi Béla / Akadémiai Kiadó Budapest 1987. 1. Kezdetek - 1606 / Szerk.: Makkai László, Mócsy András / 2. 1606-1830 / Szerk.: László Makkai László, Szász Zoltán / 3. 1830- napjainkig / Szerk.: Szász Zoltán /

326

Die erste General-Synode der evangelischen Kirche Augsburgischen und Helvetischen Bekenntnisses in den deutsch-slawischen Länder Österreichs / Selbstverlag der Generalsynode Wien 1864 / Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christliche Kirche des Königreich Jugoslawien / Deutsche Ausgabe von Gesetzen des Königreich Jugoslawien Nr. 17. / Druck und Verlag der Druckerei- und Verlags-A.-G. Novisad, évszám nélkül Grundgesetz und Kirchenverfassung für die Evangelische Kirche Ausb. Bek. in Polen / Hrsg. Dr.K. E. Wagner (1937) Verlag des Schlesischen Evang. Schwesternhauses Jekelfalussy, Dr. József: A magyar korona országainak Helységnévtára / Statisztikai Hivatal Budapest 1892 Kirchenordnungveränderungen der Evangelischen Kirche A.B in Rumänien / Beilage zu "Kirchliche Blätter" 1938 [Programm des Gründungs-]Kirchentag[es] der Deutschen Evangelischen Kirche A.B. in der Slowakei 1939 / Archiv MLB Erlangen Kuzmány, Karl: Urkundenbuch zum Österreichisch-evangelischen Kir-chenrecht / Wien, Wilhelm Braumüller 1856 Magyar Törvénytár / Corpus Iuris Hungarici / Milleneumi kiadás 1000-1902 / Franklin Budapest 1894-1903. Idézett kötetek: 1000-1526 (1894) 1526-1608 (1894) 1540-1848 (1900) Erdély 1657-1740 (1900) 1836-1868 (1896)

327

1869-1871 (1898) Magyarország története 10 kötetben511/ a szerkesztőbizottság elnőke: Pach Zsigmond Pál, titkára: Glatz Ferenc / Akadémiai Kiadó Budapest 4. dupla kötet: 1686-1790 / szerk.: Ember Győző, Heckenast Gusztáv / 1989 5. dupla kötet: 1790-1848 / szerk.: Mérei Gyula, Vörös Károly / 1980 6. dupla kötet: 1848-1890 / szerk.: Kovács Endre, Katus László / 1979 7. dupla kötet: 1890-1918 / szerk.: Hanák Péter, Mucsi Ferenc /1983 Magyarország történeti kronologiája a kezdetektől 1970-ig / MTA Történettudományi Intézete / Föszerkesztő: Benda Kálmán, Szerkesztő: Glatz Ferenc / Akadémiai Kiadó Budapest 1982512 2: 1526-1848 3: 1848-1944 4: 1944-1970 Oehler, W. J.: Arbeitbericht über das Jahr 1911 / Deutsche Kolonien und evangelische Gemeinden in Bosnien / Basel, 1912

Popp, Philipp: Arbeitsbericht... III.Landeskirchentag / Zagreb 1935 Protestáns Egyházi Közigagatási Törvénytár / Nagybecskerek 1913

Statut der Triester evangelische Pfarrgemeinde Augsburgischen Bekenntnisses / 1932 Buchdruckerei J. H. Burneister Liegnitz Übersicht über die evangelischen Gemeinden im ehemaligen Polen / Centralvorstand der Gustav-Adolf-Stiftung Leipzig 1940 511

A sorozat – a marxista történelem-szemlélet bukása miatt – torzó maradt. Nem jelentek meg

a következő (dupla) kötetek: 2. (1242-1526), 9. (1945-), 10 (A magyar történelemtudomány története). 512

2. javított kiadás

328

Verfassung der Deutschen Evangelsichen Kirche A. B. in der Slowakei / hely és évszám nélkül513 Verfassung der Deutschen Evangelsichen Kirche in Böhmen Mähren und Schlesien / Gablonz 1924

Verfassung der Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses in Slovensko Buchdruckerei August Joerge’s Wittwe & Sohn / B.Stiavnica 1922

Verfassung der evangelischen Landeskirche Augsburgischen Bekenntnisses in Siebenbürgen / Verlag des Landesconsistoriums Hermannstadt 1878 Zelenka, Pál: Igénytelen javaslat... / Miskolcz 1891 Zoványi, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon 3 / Budapest, Magyarországi Református Egyház 1977514 A zsinat-presbyteri alapon álló ág.h. evangélikusok alakuló és alkotmányozó egyházi gyülésének jegyzőkönyve / Kolozsvár 1921/ A zsinat-presbyteri alapon álló ág.h. romániai ... evangélikus... egyház Alkotmánya Kolozsvár 1921/

513

Ténylegesen az alakuló zsinat munkaanyaga

514

Átdolgozott kiadás

329

C.3. Sematizmusok: Almanach evangélique luthérien d'Alsace et de Lorraine 1995. Neuwiller-lésSaverne, Société Luthérienne de Mission

Almanach cirkivi Evanjelickej A.V. Na Slovensku z rokov 1919-1928 / Fedor Ruppeldt 1930 Bosnischer Bote Universal=Hand=und Adressenwerk für Bosnien und die Herzegovina 1903 Adolf Valny in Selbstsverlag des Verfassers Sarajevo 1903 Bosnischer Bote Universal=Hand=und Adressenwerk für Bosnien und die Herzegovina 1915 Komissionsverlag der k.k. Hof- und Staatsdruckerei in Wien Sarajevo 1915

Adressenwerk der Evangelischen Kirchen 1996/Verlag Otto Lembeck Frankfurt am Main Deutscher Evangelischer Volskalender für Böhmen, Mähren und Schlesien 1938

Evangelischer Volskalender 1938 / Wien 1937 Evangelischer Volkskalender für die Ostmark 1941 / Wien 1940 Harangszó naptár 1944 / Győr 1944 Kalender des Siebenbürger Volksfreundes 1930 / Hermannstadt

Kolatschek, Dr. Julius M.: Die evangelische Kirche Oestterreichs in dem deutsch-slawischen Ländern /Wien Selbstverlag des wiener Hauptvereins der Gustav-Adolf-Stiftung 1869

330

Kreuzkalender / Bratislava 1938 A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Egyház Névtára / szerk. Székács József / Pest 1848 A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Egyház Névtára / szerk. Poszvék Sándor / Sopron 1903 A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Ker. Egyház Névtára / szerk. Hegedüs János / Nagybecskerek 1913 A Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyházegyetem Névtára / szerk. Szabó József / Győr 1940 Protestáns egyházi közigazgatási törvénytár…1523-1913 / összegyüjtötte id. Hegedűs János / saját kiadás Nagybecskerek 1913. Protestanten-Kalender 1935 / Prot. Diakonieverein für Jugoslawien 1934 / Schematismus der Evangelischen Kirche A.u.H.B. in Österreich / Selbstverlag der k.k. evang. Oberkirchenrates Wien 1913

Schematismus Ecclesiarum et Scholarum Evang. Aug. Conf. Superintendentiae Cisdanubiannae pro anno MDCCCLVIII / Neosolii 1858

Taschenbuch der Evangelischen Kirchen in Deutschland / Evangelisches Verlagswerk GmbH. Stuttgart 1966

331

C.4. Személyes közlések

Novak, Leon Skalic, Gustav Dolinszky, Árpád Ruml, Joel

Lelkész Ny. lelkész Szuperintendens Egyházelnök

1998.08.01. 1998.08.01. 1999.10.17. 2008.11.

Szlovénia Szlovénia Jugoszlávia515 Csehország

Szóbeli Szóbeli Szóbeli Szóbeli

C.5. Websites www.lutheran.hu www.katolikus.hu www.chiesa-evangelica.it Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien www.fuerth-evangelisch.de www.augsburg-evangelisch.de www.bayern-evangelisch.de www.evang.at www.ekd.de www.velkd.de www.rossbach-boehmen.de www.ecav.sk

515

Az államalakulat akkori megnevezése

332

D.

Irodalomjegyzék:

Alberti, Karl: Das Evangelium im Ascher Lande - Kurzgefaßte Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde Asch / Sonderdruck aus dem "Ascher Kirchenkreisblatt" 1930 Auf der Spuren einer Kirche / Evangelisches Leben in Österreich / Evangelischer Presseverband in Österreich 19871

Barton, Dr. Peter F.: Auswirkungen des Toleranzpatentes auf dem Boden des heutigen Österreich / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18. Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981 Barton, Dr. Peter F.: Erziher, Erzähler, Evergeten Ein Beitrag zur politischen Geschichte, Geistes- und Kirchengeschichte Schlesiens und Preußens 1786/88-1796 / in: STKgG II/V/1 / IfpKg Wien 1980 Barton, Dr. Peter F.: Evangelisch in Österreich / STKgG II/XI / IfpKg Wien 1987

Barton, Dr. Peter F.: Extremster Diasporaprotestantismus: Das "evangelische Galizien" - ein Modellfall /in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976

Barton, Dr. Peter F.: "Das" Toleranzpatent von 1781. Edition der wichtigsten Fassungen / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981

Barton, Dr. Peter F.: Toleranz und Toleranzpatente in der Donaumonarchie / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

333

Barton, Dr. Peter F.: Umstrittener "Reformkatholizismus"- Modellfall Josephinismus in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976 Barton, Dr. Peter F.: Wolgang Haase - sein Wirken inbesondere während des Ersten Weltkrieges und kurz danach /in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976 Becher, Peter: Kirche in Siebenbürgen sucht neue Strukturen / IDL 12/93 Binder, Ludwig: Die Evangelische Kirche 1849-1914 / Siebenbürgisches Archiv Band 22 / Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848-1918 / Böhlau Verlag Köln Wien 1988

Binder, Ludwig: Aus Geschichte und Gegenwart der Evangelischen Kirche A.B. in der Sozialistischen Republik Rumänien / in: LKidW Folge 25/ 1978 / Erlangen Boleratzky Lóránd dr.: A magyar evangélikus egyházjog alapjai és jogforrásai / Ordass Lajos Baráti Kör Budapest / I. kötet 1991 II. kötet 1997 Boleratzky Lóránd dr.: A magyar evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepe és jelentősége / Miskolc 1941.

Borbis, Johannes: Die evangelisch-lutherische Kirche Ungarns in ihrer geschichtlichen Entwicklung nebst eine Anhänge über die Geschichte der protestantischen Kirchen in den deutsch-slawischen Ländern und in Siebenbürgen / Verlag der Beck'-schen Buchhandlung Nördlingen 1861

Borggrefe, Friedhelm: Auf der Kreuzung Europas - Christen in der CSSR / GAW Kassel

334

Borggrefe, Friedhelm - Opočenká Jana: Christen im Herzen Europas-ČSSR / Verlag des Gustav-Adolf-Werkes Kassel 1989 Borggrefe, Friedhelm: Polens Protestanten / Erlangner Taschenbücher Band 68. Erlangen 1983 Borovi József: Az esztergomi érseki tartomány felosztása / A beszterce-bányairozsnyói-szepesi püspökségek alapítása 1776-ban / Budapest 2000, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945 / Gondolat Budapest 1985 Bruckner Győző dr: A Magyarhoni Ev. Egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban / Miskolci Jogászélet Könyvtára új sorozat 19. Szám / Miskolc 1937 Bruckner Győző dr: A Magyarhoni evangélikus egyházjog fejlődésének legújabb vezérelvei az 1934-37-iki egyházi törtvényekben / Különlenyomat / Budapest 1941 Bruckner Győző dr: Felsőmagyarország ág. hitv. ev. egyházközségeienk elszakítása és a szlovenszkói ág. hitv. ev. egyház alkotmánya / in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszázados ünnepére / Miskolc 1930

Bursche, D. Julius: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in Polen / in: Ekklesia - eine Sammlung von Selbstdarstellungen der christlichen Kirchen hgg. von Friedrich Siegmund-Schultze / V. Die Osteuropäischen Länder / Die Evangelischen Kirchen in Polen / Leopold Klotz Verlag 193? / p.43-77

Consultation of Lutheran Minority Churches in Western Europe / LWF Geneva 1979

335

Csecsetka Sámuel: Magyarhoni evangélikus egyházjogtan /Pozsony/ I.

1888

II.

1891

III.

1892

Czembor, Henryk Dr.: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in der Volksrepublik Polen / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ p.168-175. Dantine, Wilhelm: Die Lage der lutherischen Kirche in Österreich / in Jahrbuch des MLB-es Folge 5, 1951-52 / Martin Luther-Verlag Erlangen und Würzburg 1952 p. 90-97. Dedic, Dr. Paul: Geschichtlicher Überblick /in: Eder, Dr. Hans /Hrsg./: Die evangelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau / Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1940 p.9-81. Deutsch, Vlado: Christus aber hat die Seinen nicht verlassen – Lutherische Diaspora in Jugoslawien / in: Lutherische Diaspora. 4. Jg. 3. Heft Erlangen 1960 Die evang. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen / Festschrift / Gustav Fischer Jena 1923 Deutsche in den Böhmischen Länden / Hrsg: Hans Rothe / Böhlau Verlag Köln Weimar Wien 1992 Eckert, Alfred: Die Beduetung des Toleranzpatentes Kaiser Joseph II. für die Protestanten in Böhmen / in Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII / IfpKg Wien 1981

336

Eder, Dr. Hans: Eigenart, Organisation und Leben der evangelischen Kirche A.u.H.B. in Österreich / in: Eder, Dr. Hans / Hrsg./: Die evangelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau /Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1940 p. 174-199

Ein paar Tausend Lutheraner in Italien / in: Der Martin Luther-Bund, Folge 17, p. 14-16. Erlangen, 1955

ELKI/CELI Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien - Chiesa Evangelica Luterana in Italia / szórólap, évszám és hely nélkül Entz, D.Dr. Gustav: Der österreichische Protestantismus in Rahmen des Gesamtdeutschen Protestantismus / in: Eder, Dr. Hans /Hrsg./: Die evangelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau / Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1940 p.122-216. Eötvös Károly Lajos: Az egyházi közigazgatás kézikönyve / Budapest Hornyánszky Viktor / I.

1889.

II.

1893.

Die Ergebnisse der Volkszählung in der Bosnien und der Hercegovina vom 10. Oktober 1910. Statistisches Departement der Landesregierung Sarajevo 1912 Evangelische Gemeinden in Niederösterreich / Evang. Superintendentur A.B. Niederösterrech 19812

Die Evangelisch-Augsburgische (Lutherische) Kirche in Polen / Augustana, Bielsko-Biala évszám nélkül

Fabiny, Tibor dr.: Die Lutherische Kirche Ungarns - Stadien auf dem Wege zur Diasporasituation / in: LKidW Folge 34/ 1987 / MLB Erlangen 1987

337

Foerst¸ Christoph: Die Verfassung der evangelischen Kirche Augsburgischen und Helvetischen Bekenntnisses in Österreich /Verfassungdokument, besonderes Staatskirchenrecht, Kirchenbeitragssystem/ Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde einer hohen Juristischen Fakultät der Ludwig-Maximilian-Universität zu München / Dissertations- und Fotodruck oHG München 1973

Frauen in kirchlichen Aemter und Diensten (Bericht des Seminars des LWB / Le Cénacle Genf 1983) LWB Studien Genf 1984

Frost, Herbert: Strukturprobleme evangelischer Kirchenverfassung / Rechtsgleichende Untersuchungen zum Verfassunsrecht der deutschen evangelischen Landeskirchen / Vandenhoeck&Ruprecht in Göttingen 1972

Gastpary, Woldemar: Die Evangelische Kirche in Polen von der Lodzer Synode 1917 bis zur Gegenwart / in: Begegnung mit Polen p. 45-52/ Chr. Kaiser München 1974

Gastpary, Woldemar Dr. - Gryniakow, Jerzy Dr.: Luthertum in Polen / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ p. 176-195. Gottas, Friedrich: Zur Geschichte des Protestantismus in Oberungarn / JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

Gottas, Friedrich / Schwarz, Karl: "Patentisten" contra "Autonomisten": Das Protestantenpatent von 1859 im Wiederstreit der Meinungen / in: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc / STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14 / Evangelischer Presseverband Wien 1981 Habsburg-Lexikon / szerk.Brigitte Hamann / Új Géniusz Kiadó Budapest 1990

338

Hansen, Paul: Ein Land-vier Kirchen Lutherische Diaspora in Jugoslawien / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 12. / Erlangen 1964 / Herényi¸ István dr.: Az Evangélikus Egyház az egyházjogtörténet tükrében 1945-1990 / Magánkiadás / Velem 1991

Herzog, Dr.Heinrich: Die Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im Königreiche Jugoslawien / Verlag von Theodor Weicher in Leipzig 1933

Hessing, Erich: Auf lutherischen Spuren in Italien / Die Evang.-Luth. Kirche von Meran bis Taormina /in: Lutherische Dienst 3. Jg. 3. Heft p.3-7. Erlangen, 1959

Hildemann, Emil: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch / Verlag des Bezirkslehrervereins Asch 1933 Beilage zum Neuwerkboten 1949 des Hilfskomitees für die Evangelische Landeskirche aus Jugoslawien / Stuttgart / Hl.: 150 von 15000 =1 % / Winzige Lutherische Minderheit im Fürstentum Lichtenstein / in: Lutherische Dienst 3.Jg. 1. Heft p.9. Erlangen, 1959

Hoffmann, Fritz: Das Schicksal der Bosniendeutschen in 100 Jahren von 18781978 / München 1982 Horn, Werner : 50 Jahre Evangelische Diözese A.B. Wien / in Festschrift zum Jubiläum 50 Jahre Evangelische Diözese A.B. Wien / Hrsg: Evangelischer Superintendentur A.B. Wien 1996. S. 37-46. Hölzel, Kurt: Diaspora und Diakonie / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 22. / Erlangen 1975

339

Josar, Ludvik: Lutherische Kirchen in Vielvölkerstaat Jugoslawien / in: Artikeldienst der Lutherischen Minderheitskirchen in Europa - NR. 13 / Genf 1981 Káldy, Zoltán: Lutherische Kirche in einer sozialistischen Gesellschaft / in: LKidW Folge 30/ 1983 Erlangen D.Kapi Béla: Megjegyzések az "Evangélikus német gyülekezeteink égető kérdéseinek megoldásáról" írt "Memorandumra" / Győr, 1941 Kerčmar, Vili: Evangeličanska Cerkev na Slovenskem / Evangélikus Egyház Szlovéniában / Murska Sobota 1995

Kiedron, Vladislav: 500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers in der Schlesischen Evangelischen Kirche /in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theologischen Diskus-sion / EVA Berlin 1983/ p. 57.-82

Klapper, Gottfried: Die lutherischen Kirchen in der Welt - Eine kirchenkundliche Übersicht / in: Die Lutherischen Kirche Geschichte und Gestalten / Hgg. von Bernhard Lohse, Wilhelm Maurer und Gerhard Müller im Auftrag der historischen Kommission des Deutschen Nationalkomitees des Lutherischen Weltbundes / Band 1: Wege zur Einheit der Kirche im Luthertum / Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn 1976 Klátik, Milos: Die Frage nach dem Amt und dem allgemeinen Priestertum beim Neuaufbruch kirchlicher Arbeit in slowakischen Gemeinden / in: LKidW Folge 41/ 1994 Erlangen

Klein, Christoph Dr.: Die Evangelische Kirche A. B. in der Sozialistischen Republik Rumänien / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ S. 270-275.

340

Klein, Christoph Dr.: Die evangelisch-sächsische Kirche in Siebenbürgen zwischen Bewahrung und Erneuerung / in: LKidW Folge 30 / 1983 Erlangen Klein, Christoph Dr.: Das traditionelle Verständnis von Amt und Gemeinde in der siebenbürgisch-sächsischen Kirche als Grundlage für die geistliche Erfahrung und pastorale Arbeit in der Diasporasituation / in: LKidW Folge 41. / 1994 Erlangen

Kleindienst, Alfred - Wagner, Oskar: Der Protestantismus in der Republik Polen, 1918/19 bis 1939 im Spannungsfeld von Nationalitätenpolitrik und Staatskirchenrecht, kirchlicher und nationaler Gegensätze / Marburger Ostforschungen Band 42. Jg. / Herder-Institut / Marburg/Lahn 1985 Kleemann, Jürg: Minderheit in einer Minderheit - Die Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien / IDL 9/83 p.7. / Knall, Dieter: Reformatorische Kirchen in der Sozialistischen Föderativen Republik Jugoslawien / G2W, oJg. /

Kneifel, Eduard: Bischof Dr. Julius Bursche / Selbstverlag des Verfassers, Vierkirchen über München, évszám nélkül

Kneifel, Eduard: Die evangelisch-augsburgischen Gemeinden in Polen 15551939 / Selbstverlag des Verfassers / Vierkirchen über München, évszám nélkül

Kolatschek, Dr. Julius M.: Die evangelische Kirche Oestterreichs in dem deutsch-slawischen Ländern /Wien Selbstverlag des wiener(sic!) Hauptvereins der Gustav-Adolf-Stiftung 1869

Das k. k. Patent vom 1. September 1859 als Mystification des Protestantismus in Ungarn / Hoffman und Campe Hamburg 1860

341

Kovács Albert: Egyházjogtan - különös tekintettel a magyar protestáns egyházjogi viszonyokra / Budapest, Franklin Társulat 1879 Kovács Sándor dr.: A magyar evang. Egyházi Alkotmány jellegzetes vonásai / Luther-Társaság Budapest 1937 Kovács Sándor dr.: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról / Sopron 1930 Kraft: Die Siebenbürger Lexikon / Verlag Kraft 1993 1 Kröning, Christian: Lutheraner in der Schweiz / IDL 9/84 p.9-10. /

Lebouton, Ekkehart: Die Evangelische Pfarrgemeinde A. B. Czernowitz zwischen den beiden Weltkriegen / 1918-1940 / Sonderdruck aus dem JGPrÖ 84. Jg. Wien 1969

Lempp, Wilfried: Die evangelische Kirche A.u.H.B. in Kleinpolen / Galizien / MLB 1934?

Lepsien, Rolf: 15 Jahre Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 10, Erlangen p. 87-107. 1962

Liptak, Dr. Heinrich: Die neue Rechtslage der Kirche / in: Eder, Dr. Hans /Hrsg./: Die evangelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau / Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1940 p. 140-173.

Loesche, D, Dr. Georg: Geschichte des Protestantismus im vormaligen und im neuen Österreich / Manz'sche Verlags- und Universitäts-Buchhandlung Wien 1930

Lutherischer Dienst " Sondernummer Jugoslawien " 3/1988.

342

Lutheriches Verständnis des Bischofsamtes / Erklärung der Konsultation über Episkope / Genf 1982/ LWB Studien 1983 Matlovič, René: Entwicklungsettapen der territorialen Verwaltungsorganisation der Ev. Kirche A.B. auf dem Boden der Slowakei / in: Die Reforma-tion und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc / STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14 / Evangelischer Presseverband Wien 1981 Mecenseffy, Dr. Grete: Geschichte des Protestantismus in Österreich / Graz Hermann Böhlau Nachf. 1956

Mitteilungen aus dem Gebiete der Statistik Hg.: Direction der Administrativen Statistik in k.k. Handelsministerium / aus der k.k. Hof-und Staatsdruckerei Wien II. Jg. 1853 Mitteilungen über Handel, Gewerbe und Verkehrsmittel so wie (sic!) aus dem Gebiete der Statistik überhaupt Hgg.: Direction der Administrativen Statistik Wien Verlag von Carl Gerold 1.Jg. 1850 Molnár, Amadeo: Das Tolerantpatent und der tschechische Protestan-tismus / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981 Müller, Edgar: Die evangelischen Gemeinden in der Bukowina - Aufbau und Ende / Sonderdruck aus dem JGPÖ 88. JG / Wien 1972

Narzynski, Janusz: Die evangelisch-augsburgische Kirche / in: Gewissenfreiheit p.70-73 / Berlin 1986.

Narzynski, Janusz: Luther und Polen / in: LKidW Folge 25 / 1978 / MLB

343

Erlangen 1978

Narzynski, Janusz: Zur Geschichte des Lutertums in Polen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert in: Ökumene in Polen /Ev. Verlaganstalt Berlin 1982.

Nicolaisen, Carsten: Diaspora zwischen Kommunismus und Katholizismus - die Lutherische Kirche in Polen / in: LKidW Folge 26 / 1979 Erlangen

Nicolaisen, Carsten: Noch einmal - Die Lutherische Kirche in Polen / in: LKidW Folge 27 / 1980 Erlangen

Ogris, Werner: Joseph II.: Staat-und Rechtsreformen / in :Im Zeichen der Toleranz / Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981 Ondrejovič, Dušan: Über die Union in der Slowakei / in: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc / STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14./ Evangelischer Presseverband Wien 1981 Ordnung und Praxis Kirchlicher Amtshandlungen / Konsultazion über Kirchenrecht / Sibiu Rumänien 1982 / LWB Studien Genf 1984

Otter, Jiŕí: Die erste vereinigte Kirche im Herzen Europas / Die Evangelische Kirche der Böhmische Brüder / Prag 1991 Ottlik, Ernő D.Dr.: Das Leben der Evangelsiche-Lutherischen Kirche in Ungarn / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ S. 316-328. Patzelt, Herbert: Teschen, ein Stadtschicksal /in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

344

Petkovsky, Ondrej: Die Evangelische Kirche A.B. im Leben der Slovaken in Jugoslawien / in: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc /STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14./ Evangelischer Presseverband Wien 1981

Petkovsky, Ondrej: Lutherische Kirche der Slowaken in Jugoslawien / in: LKidW Folge 26 / 1979 / MLB Erlangen 1979

Philippi, Paul: Die evangelische Kirche Augsburger Bekenntnisses in der Sozialistischen Republik Rumänien - ein volkskirchlicher Sonderfall / in: LKidW Folge 17 / 1970 Erlangen

Pindor,

Josef

Dr.:

Die

Evangelische

Kirche

Kroatiens-Slavoniens

in

Vergangenheit und Gegenwart / Verlag des Verfassers Essek 1901 2

Rampler, Dr. Herbert: Evangelische Pfarrer und Pfarrerinnen der Steiermark seit dem Toleranzpatent / Ein Beitrag zur österreichischen Presbyteriologie / Graz 1998 / Forschungen zur Geschichtlichen Landeskunde der Steiermark / XL. Band / Im Selbstverlag der Historischen Landeskommission für Steiermark Die Religion in Geschichte und Gegenwart - Handwörterbuch für Theologie und Religionswissenschaft / Zweite, völlig neubearbeite Auflage / Hrsg. : Hermann Gunkel und Leopold Zscharnack / Verlag von J.C.B. Mohr Tübingen 1927 Band 1.A-D Band 2. E-H Band 3. I-Me Band 4. MI-R Band 5. S-Z Reingrabner, Dr. Gustav: Bemerkungen zur Geschichte des burgenländischen Lutherthums seit 1974 / in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

345

Reingrabner, Dr. Gustav: Christen als verbindende Glieder zwischen den Völkern - Die kirchliche Situation im Burgenland und in Westungarn gestern und heute / in: LKidW Folge 37/ 1990 Erlangen

Reingrabner, Dr. Gustav : Die Evangelische Superintendenz A.B. Wien - Das Bleibende im Wandel der Zeiten / in Festschrift zum Jubiläum 50 Jahre Evangelische Diözese A.B. Wien / Hrsg: Evangelischer Superuntendentur A.B. Wien 1996. S. 9-35.

Reingrabner, Dr. Gustav: Glaube und Bekenntnis in der Geschichte des österreichischen Protestantismus / in: LKidW Folge 30/ 1983 Erlangen

Reingrabner, Dr. Gustav: Geistliche Verantwortung - Amt und Gemeinde in einer Diasporakirche / in: LKidW Folge 41/ 1994 Erlangen

Reingrabner, Dr.Gustav: Gemeindeordnungen der Evangelischen

Pfarr-

gemeinden / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG ll/VIII. / IfpKg Wien 1981 Reingrabner, Dr. Gustav: Protestanten in Österreich / Geschichte und Dokumentation / Hermann Böhlaus Nachf. Wien- Köln-Graz 1981 Rican, Rudolf: Das Reich Gottes in den Böhmischen Länder / Geschichte des Tschechischen Protestantismus / Evangelisches Verlagswerk Stuttgart o.Jg. Röhrig, Hans Walter: Die Geschichte der deutsch-evangelischen Gemeinden des Banats / Beiträge zur Kenntnis des Deutschtums in Rumänien Band 3 / Verlag S. Hirzel Leipzig 1940 Rumänien-Länderprofil / Kirche ökumenisch - Orientierungshilfe für die Gemeinde IX. Fachausschuß Osteuropa der Evang-Luth. Kirche in Bayern

346

Rupprecht, Friedrich: Die neue Verfassung der evangelischen Kirche A. und H. B in Österreich / in Archiv für Kirchenrecht 1950. p. 17-29

Sakrausky, Oskar: Christ und Kirche in der Diaspora / in: LKidW 21. / Erlangen 1974 / Sakrausky, Oskar: Die Gründung der Deutschen Evangelischen Gemeinde A.B. in Prag und ihre weiteren Schicksale / in: LKidW Folge 39/1992 Erlangen Sakrausky, Oskar: Toleranzpatent und Schule in Kärnten / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift /Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981 Sattler, Wilhelm: Die deutsche Volksgruppe im Unabhängigen Staat Kroatien / Steirische Verlagsanstalt Graz, évszám nélkül Scheerer, Josef: Der sogenannten "Kirchenkampf" in Siebenbürgen bis zum Jahr 1945 / in: Kirche zwischen Anpassung und Wiederstand / Selbstver-lag des Hilfskomitees der Siebenbürger Sachsen München 1980 p. 21-35.

Schmidt, Carl Eugen D. : Die lutherische Kirche der Slowakei und der Kampf der Kirchengemeinde Preßburg / Preßburg 1922 Schmidt, Hans Hermann: Lutherische Kirche in Oberösterreich, Salzburg und Tirol / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 9, Erlangen 1961 p.103-116. Schubert, Ernst D. DR: Die deutsche evangelische Kirche in Polen 1920-1939 / Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1939

Schwarz, Dr. Karl: Von der Ersten zur Zweiten Republik: Die Evangelischen in Österreich und der Staat / in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

347

Schwarz, Dr. Karl: Vom Nutzen einer christlichen Toleranz für den Staat. Bemerkungen zum Stellenwert der Religion bei den Spätkameralisten Justi und Sonnenfels / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Schwarz, Dr. Karl: Wien und das slowakische Luthertum im 19. Jahrhundert Karl Kuzmány - ein Lehrer der Kirche /in: LKidW Folge 40 / 1993 / MLB Erlangen 1993 Schwarz, Dr. Karl: Zum 200-Jahr-Jubiläum des josephinischen Toleranzpatents (13. Oktober 1781) / in: LKidW Folge 28 / 1981 / MLB Erlangen 1981

Scheikhart, Gabriele: Die Kirchen in Jugoslawien / IDL 4/88 p.9-11. Sigurbjörnssohn, Einar: Sprödes Vertrauen der Bevölkerung / Noch hat die Kirche Islands einen festen Stand / in: Lutherische Monatshefte 12/30. Jg. Dezember 1991, p. 543-545. Lutherisches Verlagshaus GmbH, Hannover

Smolik, Josef: Das innere Leben der Toleranzkirche / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981 Sólyom Jenő Dr.: Egyházi szervezet és népi tényezők / Sopron 1942 Sólyom Jenő Dr.: Egyházszervezeteink reviziójához / in Lelkipásztor 1950 Sólyom Jenő Dr.: Zsinat elé /cikkgyüjtemény/ in Lelkipásztor 1948-49 Spiegel-Schmidt Friedrich: Die evangelische Kirche in Südosteuropa /Sonderdruck aus dem JGPÖ Jg. 85 / Evangelischer Preßverband in Österreich 1969

348

Spiegel-Schmidt Friedrich: Vom "beneficium emigrandi" zur Toleranz / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981 Spiegel-Schmidt Frigyes: Területi és népi tényezők az egyházi szervezetben / Lelkpásztor Győr 1942

The Slowak Evangelical Lutheran Congregation in Prague / 5 nyelven / Prag 1976

Statistische Monatsschrift Im Auftrage der k.k. Statistischen Central-Comission Wien I. Jg 1875.

Sterlemann, Karl: Studien zur Kirchengeschichte der Reformierten christlichen Kirche in Jugoslawien, Kroatien und Südungarn / Ev.-ref. Kirche in Bayern 1988 Stupperich, Robert dr.: Erbe und Auftrag des Protestantismus im Südosten / in: STKgG Zweite Reihe Band I / IfpKg Wien 1976 Švorc, Peter: Slowakische Protestanten und ihre Rolle im politischen Leben der ČSR am Anfang der 20er Jahre des 20. Jahrhunderts / in: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc / STKgG / Hgg. von Peter F. Barton / II/14./ Evangelischer Presseverband Wien 1981 Szabó Benő: A szepességi szászok / Győr, 1866. nyomtatott Sauervein (sic!) Gézánál Szedressy, Paul [Pál]: Probleme, Möglichkeiten, Freude im Leben einer Diasporakirche - Aus der Synodal-Presbyterialen Kirche A.B. in Rumänien / in: LKidW Folge 31 / 1984 Erlangen

349

Szedressy, Paul [Pál]: Die Synodal-Presbyteriale Evangelisch-Lutherische Kirche A.B. in der Sozialistischen Republik Rumänien in: Bassarak, Gerhard;Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983 / S: 286.-291. Szontagh, Vilmos dr.: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény az állam és jogelmélet szempontjából / in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszázados ünnepére/ Miskolc 1930

Die territoriale Bindung der evangelischen Kirche in Geschichte und Gegenwart. Ein Beitrag zur Stukturreform der Evangelischen Kirche in Deutschland / Veröffentlichungen der Arbeitsgemeinschaft für das Archiv- und Bibliothekswesen in der evangelischen Kirche / Band 9 Hgg: Karlheinz Dumrath und Hans-Walter Krumwiede / 1972 Verlag Degener&Co. Neustadt an der Aisch Teutsch, Friedrich: Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen / W. Kraft Verlag Hermannstadt 1922 Thebusz, János: A Magyarországi Ág. Hitv. Egyház 1891-94-ki országos Zsinatának története / Budapest, 1895. Tratz, Max: Noch unter Tränen Psalmen Singen Die evangelisch-lutherische Kirche der Ukrainer in Ostgalizien 1925-1944 /in: LKidW Folge 29 p. 95-105. / Erlangen 1982 Trautenberger, Dr. Gustav: Kurzgefaßte Geschichte der Evangelischen Kirche in Österreich / Verlag des öster. Hauptvereins der ev. Gustav-Adolf-Stiftung Wien 1886 Ungarn-Länderprofil / Kirche ökumenisch- Orientierungshilfe für die Gemeinde XVI./Fachausschuß Osteuropa der Evang-Luth. Kirche in Bayern München

350

19881

Die Unverlierbarkeit evangelischen Kirchentums aus dem Osten Band 2 / Heft 1. Die evangelischen Sudetendeutschen / Verlag "Unser Weg" Düsseldorf 1970

Die Unverlierbarkeit evangelischen Kirchentums aus dem Osten Band 2 / Heft 2. Die evangelischen Karpatendeutschen /Verlag "Unser Weg" Düsseldorf 1972

Varga, Emanuel dr.: Die St.-Michael-Kirche - das einzige Gotteshaus der Augsburgischen Konfession in Prag / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ S. 155-167. Veresegyházi Béla: Békeszerződések lexikona / Anno Kiadó, hely és évszám nélkül Világtörténelmi Kronologia / 200 ország történelme a kezdetektől napjainkig. Lezárva: 1998. augusztus szerkesztette: Gerencsér Ferenc, Tárogató BT / (1999) Vőlker, Karl: Kirchengeschichte Polens / Walter de Gruyter Berlin und Leipzig 1930 Völker, Lic. Dr. Karl: Die Entwicklung des Protestantismus in Österreich / Schulwissenschaftlicher Verlag A. Haase Wien Prag Leipzig 1917 Wagner, Ernst: Nichtdeutsche als Angehörige der evangelischen Landeskirche A.B. in Siebenbürgen / in: Jahrbuch: Siebenbürgisch-sächsischer Hauskalender 1971 Wagner, Oskar: Die evangelische Kirche in Schlesien, Mähren, Galizien und der Bukowina in der Toleranzzeit, sowie deren Superintendenzen /in: Im Zei-

351

chen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18- Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981

Wagner, Oskar: Die evangelische Kirche im Teschen-Bielitzer Schlesien 15451918/20 / in: LKidW Folge 28 / 1981 Erlangen

Wagner, Oskar: Der Protestantismus in der Republik Polen 1918-1939 / in: LKidW Folge 33 / 1986 Erlangen Wagner, Oskar: Zwischen Völkern, Staaten und Kirchen / Zur Geschichte des Protestantismus in Ostmitteleuropa / Westkreuz-Verlag Berlin / Bonn 1986

Wantula, Dr. Andrzej: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in Polen / Zwiastun Warszawa 1965

Wepfer, Peter: Der Bund Evangelisch-Lutherischer Kirchen in der Schweiz und im Fürstertum Lichtenstein / in: LKidW Folge 27/ 1980 Erlangen

Wild, Georg: Die Deutsche Evangelische Kirche in Jugoslawien 1918-1941 / Verlag des Südostdeutschen Kulturwerkes München 1980 Zimmermann, Dr. Bernhard Hans: Die Lutherische Kirche in Österreich - Ihre Gestalt - ihre Probleme / Martin Luther-Verlag Erlangen 1936 Zoványi Jenő: Magyarországi superintendentiák a XVI. században / In: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Monographiák - I. kötet Budapest 1898. p. 3-60. Zökler, D. Theodor: Die Evangelische Kirche Augsburgischen und Helvetischen Bekenntnisses in Polen / in: Ekklesia - eine Sammlung von Selbstdarstellungen der christlichen Kirchen heruasgegeben von Friedrich SiegmundSchultze / V. Die Osteuropäischen Länder / Die Evangelischen Kirchen in Polen

352

/ Leopold Klotz Verlag 193? / p.147-165/ Zsedényi, Béla dr: Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház alkotmányfejlődésében / in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszá-zados ünnepére / Miskolc 1930

353

E.1. Grafikonok Oldal 76 94 137 141 143 144 311 312 313

Cím Bécs evangélikus lakosság aránya Evangélikus arány csökkenése Magyarországon Jugoszláviai evangélikusság eredet szerint Jugoszláviai német evangélikusság eredet szerint Jugoszláviai német egyházmegyék Jugoszláviai szlovák egyházmegyék Kerületek gyülekezetszáma Kerültetek lelékszáma Kerületetek átlagos gyülekezete

354

E.2. Rövidítések A.B. A.C. EA. EOL ET. Ev. EVA EZA GAW G2W H.B. hgg. IDL IfpKg JGPrÖ k. k.k. k.u.k KG KK KV. LKA Lsup LkidW LWB Lwi MLB öst. PG ref. STKgG ung.

Augsburger Bekenntniss Augsburger Confession Egyházi Alkotmány Evangélikus Országos Levéltár Budapest Egyházi Törvények Evangelisch / evangélikus Evangelische Verlagsanstalt, Berlin Evangelisches Zentralarchiv, Berlin Gustav-Adolf-Werk Glaube in der Zweiten Welt (Zweites) Helvetisches Bekenntniss Herausgegeben Informationsdienst der Lutherischen Minderheitskirchen in Europa Institut für protestantische Kirchengeschichte, Wien Königlich / királyi Kaiserlich-königlich Kaiserlich und königlich Kirchengemeinde Kirchenkreis Kirchenverfassung Landeskirchenamt Landessuperintendent /ur / Lutherische Kirche in der Welt - Jahrbuch des Martin-Luther-Bundes Lutherischer Weltbund Lutherische Weltinformation Martin-Luther-Bund Österreichisch Pfarrgemeinde Reformiert / református Studien und Texte zur Kirchengeschichte und Geschichte Ungarisch

Ágostai Hitvallás Ágostai Hitvallás

(II.) Helvét Hitvallás Közreadja 1982-1988 Budapest 1988-1993 Wien

cs.kir. cs. és kir.

LWB Genf

Anyaegyházközség

355

F. Összefoglalás A lassan egyesülő mai közép-európai térség a vén kontinens egyik legváltozatosabb történelmű területe. Nagyrészt egy, egykor többé-kevésbé egységes államszervezetből, a Habsburg-birodalomból, és az abból kifejlődött Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiból áll. Evangélikus egyház a soknyelvű térségben 3, majd 4 élt. Az első világháború után 7 állam keretében 13 egyházi alakzatban lehetett megtalálni az eddigi részeket, természetesen rendkívül eltérő méretben és jogállásban. A kép a második világháború előtt és alatt még összetettebb lett, tiszavirág-életű szervezetek jelentek meg, számuk megállapítása sem egyszerű. A változások mindig ő több rétegűek: államszervezeti, államegyházjogi és egyházjogi hatások (kölcsönhatások) bemutatása vált szükségessé. Az időkeret 211 évet ölel át: a (nem mindig felvilágosult) abszolutista uralkodástól a kezdeti demokrácia korán át a totalitárius diktatúráig. A korszak háborúkat, forradalmakat és némi békés fejlődést is magában foglal. Az egyes emberi sorsok drámai, esetenként tragikus pályaíve párhuzamos az egyházi közösségek sorsával: az üldöztetés, vagy a száműzetés feszül egyik oldalról, a másikról a teljes egyenjogúsítás garanciája. A kétségtelen fejlődést azonban a romantika kezdetétől egyre markánsabban beárnyékolja a nemzetiségi feszültség az egyházakon belül is. A szervezeti változások, a döntéshozatali rendszer alakulása, és a sajátos szabályozás bemutatása a legfontosabb eszközöm. A munka során több ponton ütközünk átléphetetlen határokba: a történelmi események miatt megsemmisült egyházak joganyaga a legtöbb esetben szintén semmivé vált, vagy töredékekből kell az alapvetést is rekonstruálni. Az enciklopédikus bemutatáson kívül az összehasonlítás a másik fő vonulat, a felállított tézisek is inkább viszonyítás jellegűek. Mert a térségben lezajlott események, változások csak relatív módon értelmezhetőek, azaz csak önmagukban, ha nincs egy független pont, ezért az európai főbb változások is - katalógus-szerűen -, bemutatásra kerültek ez első fejezetben, a téma pontosításához szükséges kérdések között. A második feje-

356

zet a reformációtól vázlatosan, majd 1734-198 között részletesen mutatja be a 3, majd a 4 egyház életét. A harmadik fejezet alig két évtized: a két világháború közti szakasz egyház-alapítási, illetve újraszervezési folyamataival foglakozik. A negyedik a II, világháború alatti időszak viharos eseményit követi. Közlök néhány alkotmányszöveget is, végül statisztikai következtetésekkel támasztom alá a téziseimet.

357

F.D. Zusammenfassung Der sich langsam vereinigende mitteleuropäische Raum ist das Gebiet mit der wechselvollsten Geschichte des alten Kontinentes. Größtenteils besteht er aus einer einst mehr oder weniger einheitlichen Staatsorganisation, aus dem Habsburger Reich und dessen Nachfolgestaaten. Im vielsprachigen Raum haben drei, später vier lutherische Kirchen existiert. Nach dem Ersten Weltkrieg konnte man die bisherigen Teile in 7 Staaten und 13 kirchlichen Gebilden wiederfinden, natürlich in Umfang und Rechtsposition auf sehr unterschiedliche Weise. Das Bild wurde in der Vorkriegszeit und während des Zweiten Weltkrieges noch komplizierter, kurzlebige Organisationen entstanden, deren Zahl zu identifizieren ist nicht einfach. Die Veränderungen sind immer mehrschichtig, deswegen ist die Darstellung der staatsorganischen, staatskirchenrechtlichen und kirchenrechtlichen Einflüsse und Wechselwirkungen nötig geworden. Der Zeitrahmen von 211 Jahren reicht von der (noch) nicht aufgeklärten absolutistischen Regierung über die Anfangsepoche der beginnenden Demokratie bis zur totalitären Diktatur. Die Epoche umfasst Krieg, Revolutionen und einige friedliche Entwicklungen. Der dramatische, in manchen Fällen tragische Verlauf der Schicksale von Einzelpersonen geschieht parallel zur Geschichte der kirchlichen Gemeinschaften. auf der einen Seite Verfolgung oder Exil, auf der anderen Seite die Garantie der vollen Gleichberechtigung. Die zweifellose Entwicklung wurde mit dem Beginn der Romantik immer mehr überschattet von Spannung zwischen den Nationalitäten auch innerhalb der Kirchen. Die Darstellung der Strukturveränderungen, der Gestaltung der Entscheidungssysteme und der besonderen Rechtsmittel sind meine wichtigsten methodischen Schritte. Während der Arbeit sind wir mehrfach auf unüberwindliche Grenzen gestoßen: Wegen der historischen Ereignissen ist zumeist auch das Rechtsmaterial der ausgelöschten Kirchen vernichten worden bzw. man muss die Rechtgrundlagen aus Fragmenten rekonstruieren. Neben der enzyklopädischen Vorgehensweise tritt der Vergleich, die aufgestellten Thesen haben eher Proportionscharakter. Weil die in diesem Raum geschehenen Ereignisse (Veränderungen) nur aus der Relation zu erklären sind, soweit kein Fixpunkt vorhanden ist, wurden auch die wichtigsten europäischen Veränderungen – katalogartig – im ersten Kapitel dargestellt, zusammen mit anderen Fragen, die für die Präzisierung des Themas nötig sind. Im zweiten Kapitel wurde das Leben der drei, später vier Kirchen dargestellt, ab der Reformationszeit eher skizzenhaft, die Zeit von 17341918 ausführlich. Das dritte Kapitel umfasst kaum 2 Jahrzehnte: Es befasst sich mit dem Verlauf von Kirchengründungen bzw. deren Reorganisation in der Zwischenkriegszeit. Das 4. Kapitel geht den stürmischen Ereignissen während des Zweiten Weltkrieges nach. Dazu präsentiere ich einige Verfassungstexte und schließe zur Untermauerung meiner Thesen mit statistischen Angaben ab.

358

F. E. Summary One of the most diverse histories of the so called old continent is the slowly merging region of Middle-Europe. It consists of the new states which were mostly at a time parts of a more or less compact state organisation, the Habsburg Empire and later the Austro-Hungarian Monarchy. In that region we consider 3, later 4 existing Lutheran Churches. After World War I. we find 13 church formations in 7 new states, and of course they all differed in size and legal status. This picture had been changing before and during World War II. It became more complicated as new organisations were created within a short period, and it is nearly impossible to state their number. We can notice changes on different levels: it seemed to be necessary to present the interaction of state-organisation, the religious legal acts of the state and the canonical law. The examined period covers 211 years: starting from the absolutist monarchy – not always enlightened through the period of the starting democracy till the totalitarian dictatorship. This period of time consist of wars, revolutions, and peaceful development to a certain extent. The dramatic, sometimes tragic ways of personal lives sometimes parallel with the hard lines of the church communities. We find persecution and asylum on one side and the full integrations on the other side. The undeniable development had been overshadowed by ethnical tension even within the churches from the beginning of the romantic period. In my thesis the most important method is to introduce the organisational changes, the formulation of the decision making process and the special regulation. During my research I interfered with the limits of the perished or partly ruined legal archives of the churches due to the historic events, which made even more difficult to reconstruct the fragments. Beside the encyclopaedically introduction the other main line of my thesis is the comparison, my premises rather stand as a point of reference. I state that the events and changes in the region can be interpreted in a relative manner, as we don’t have a fix point. So I present the main changes of European history in a catalogue style in the first chapter within the questions necessary to tighten the theme. In the second chapter I wright briefly about the Reformation period and in a more detailed way about the period of 1734-1918. The third chapter deals with two decades between the 2 World Wars of the foundation and realignment of the church. I cover the heavy events of World War II. I present some texts from the Constitution and I finish my thesis with statistical conclusion.

359