EURÓPAI TÜKÖR XIII. ÉV. 9. SZÁM n SZEPTEMBER

E U R Ó PA I T Ü KÖ R EURÓPAI TÜKÖR XIII. ÉVF. 9. SZÁM n 2008. SZEPTEMBER

A K Ü L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M F O L Y Ó I R ATA

A TARTALOMBÓL n Európa nem lehet élõ múzeum – Beszélgetés Inotai András közgazdásszal n Scipiades Iván: Forradalmi hév helyett pragmatikus számítás. Az új lengyel kormány külpolitikája n Pogátsa Zoltán: Kelta tigris és pannon puma. Mit tanulhat Magyarország az ír gazdasági csodából? n Hóvári János: A szlovén EU-elnökség egy segítõ (secondee) diplomata szemével n Hargita Árpádné: Barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért

XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM

2008. SZEPTEMBER

EURÓPAI TÜKÖR Kiadja a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. támogatásával.

Felelõs kiadó:

Korsós Tamás

A szerkesztõbizottság elnöke: A szerkesztõbizottság tagjai:

Palánkai Tibor Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Baráth Etele, Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Gottfried Péter, Halm Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Iván Gábor, Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lõrincz Lajos, Magyar Ferenc, Nyers Rezsõ, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes

Fõszerkesztõ: Lapszerkesztõ: Lapigazgató: Rovatszerkesztõk: Szerkesztõk: Mûszaki szerkesztõ:

Forgács Imre Hovanyecz László Bulyovszky Csilla Fazekas Judit, Becsky Róbert Asztalos Zsófia, Farkas József György Lányi György

A szerkesztõség címe:

Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 1027 Budapest, Nagy Imre tér 4. Telefon: 458-1475, 458-1577, 458-1361 Horváthné Stramszky Márta, [email protected]

Terjesztés:

Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valamint a Külügyminisztérium honlapján (www.kulugyminiszterium.hu; Kiadványaink menüpont). A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása. Nyomdai elõkészítés: Omigraf Kft. Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft. ISSN 1416-6151

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9.

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

TARTALOM Európa nem lehet élõ múzeum – Beszélgetés INOTAI ANDRÁS közgazdásszal (Hovanyecz László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 FEJES GÁBOR–SZILÁGYI PÁL–TÓTH TIHAMÉR: Microsoft-dilemmák. Gondolatok az Elsõfokú Bíróság Microsoft-ítéletéhez I. . . . . . . . . . . . . 13 SCIPIADES IVÁN: Forradalmi hév helyett pragmatikus számítás. Az új lengyel kormány külpolitikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 GRÚBER KÁROLY: Írország kül- és EU-politikája az Ahern-korszakban (1997–2008). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 POGÁTSA ZOLTÁN: Kelta Tigris és Pannon Puma. Mit tanulhat Magyarország az ír gazdasági csodából? . . . . . . . . . . . . . 59 Magyar EU-elnökség, 2011 HÓVÁRI JÁNOS: A szlovén EU-elnökség egy segítõ (secondee) diplomata szemével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Európai biztonság- és védelmi politika KÖRMENDI KRISZTINA–NAGY KÁROLY: Az energiabiztonsági központok létrehozatalának járulékos elõnyei és szerepe a villamosenergiakrízismenedzsment területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Szemle ÉLTETÕ ANDREA–SZEMLÉR TAMÁS: Az EU-költségvetés felülvizsgálata – a tagországok érdekei nyomában. I. rész: Egy kérdõíves felmérés eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Uniós aktualitások HARGITA ÁRPÁDNÉ: „Barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért” Francia kezdeményezésbõl közösségi döntés az euro-mediterrán együttmûködés továbbfejlesztésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

Központi Statisztikai Hivatal BAKOS NORBERT: Légiközlekedés az Európai Unióban, 2006 . . . . . . . . . . . 120 Konferenciák A klímaváltozás és a tûzoltóság feladatai az EU-ban (Hovanyecz László) . . . . 131 Olvasólámpa v Milan Nakonecv ný: Ceský fašismus ( A cseh fasizmus) (E. Fehér Pál) . . . . . . . 139 Monitor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 English summaries . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153

3

Európa nem lehet élő múzeum Beszélgetés Inotai András közgazdásszal A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója sokoldalú elemzést készített az úgynevezett G8 ez évi – július elején Japánban tartott – értekezletérõl. (Olvasható a www.vki.hu honlapon.) Inotai professzort e tanulmány kapcsán kérdezte az Európai Tükör a világgazdaság várható fejleményeirõl, ezek hatásáról az Európai Unióra és hazánkra.

– A legfejlettebb országok csúcstalálkozói 1975-ben kezdõdtek, akkortól beszélünk G7-ekrõl. Néhány éve Oroszország is hivatalos ezekre a rendezvényekre, de a G8 fogalom csak az idén nyert polgárjogot. Mit tart alapvetõ különbségnek az egykori és a jelenlegi csúcstalálkozók között? – 1975-ben a csúcs összehívását az elsõ olajárrobbanás, illetve az ettõl nem független nemzetközi pénzügyi válság és egy világméretû infláció növekvõ veszélye indokolta. 2008-ban nem az a legfõbb újdonság 1975-höz képest, hogy a problémák az élelmiszer- és a környezeti válsággal szaporodtak, hanem az, hogy közben a világ gyökeresen megváltozott. 33 évvel ezelõtt a bipolaritás körülményei között nem lehetett szó a Szovjetunió bevonásáról, de senkinek nem jutott volna eszébe a Mao Ce-tung által kaotikus állapotokba taszított Kínával sem globális kérdésekrõl tárgyalni. Ugyanígy abszurdumnak tekintették volna ilyesmibe bevonni Indiát vagy Brazíliát. 2000 óta viszont egyre világosabban látszik, hogy a Föld társadalmi termékének növekményében mind nagyobb a szerepe Kínának, Indiának, vagy Oroszországgal együtt a nagy olajtermelõ országoknak. A lényeg így fogalmazható meg: a 2000. év óta a világ gazdasági növekményének nagyobbik felét az említett államok adják. A növekedés dinamikáját tehát immáron nem a G7-ben csoportosuló országok határozzák meg. Eközben õk törekszenek megszabni, melyek a világgazdasági folyamatok leglényegesebb elemei, és hogy ezeket miként kell kezelni. Ebben nagy ellentmondás van, amely nem oldható fel „félhivatalos-fél baráti” összejöveteleken. Be kell látni – és ezen a téren Európának is igen nagyok a feladatai –, hogy végérvényesen fel kell hagyni a posztkoloniális magatartással. Többé nem mondhatják meg a belgák Belga-Kongóban, a franciák Togóban, az angolok Indiában, az amerikaiak Latin-Amerikában, hogy mit kell csinálni. Eljött a ténylegesen azonos szinten történõ tárgyalások ideje. Márpedig ha ezeket a feltörekvõ országokat egyenrangúnak tekintik, akkor a problémáikat is be kell illeszteni a tárgyalandó „csomagba”. Tehát nem csupán arról kell gondoskodni, hogyan lehet az energiaimportõr országok szükségleteit minél alacsonyabb árakon kielégíteni, hogyan lehet a nyugat-európai és az amerikai inflációt visszafogni, hogyan lehet a dollár és az euró árfolyamát megfelelõ módon ellenõrzés alatt tartani. Arról is igen hangsúlyosan kell tárgyalni, miként lehet a fel-

4

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

törekvõ országok technológiai fejlõdését világméretekben biztosítani, miként lehet ezen országok gyakran katasztrofális egészségügyi helyzetén javítani, miként lehet hatékonyabbá tenni a fejlesztésisegély-politikát, miként lehet a nemzetközi kereskedelempolitikát úgy liberalizálni, hogy az a fejlõdõ országok érdekeit is szolgálja – elsõsorban az agrárkereskedelem felszabadítása révén –, miként lehet olyan környezetvédelmi politikát csinálni, amely az egész nemzetközi közösség számára hasznos. Nagy kérdés, miként kell kezelni az új tõkeexportõröket. Arról van szó, hogy az utóbbi idõben megjelentek tõkében igen gazdag országok, amelyek az egy fõre jutó nemzeti jövedelem tekintetében azonban még korántsem tekinthetõk gazdagoknak. Kínának például óriási valutatartalékai vannak. Jelenleg ezek körülbelül 1800 milliárd dollárnyit tesznek ki, de éves növekedésük 200–300–400 milliárdnyira becsülhetõ. És ott vannak például az „olajországok” is, amelyek jövedelmeik igen tetemes részét a nemzetközi porondon kívánják elhelyezni. A fejlett országok számára viszont az okoz fejtörést, hogy a beruházandó pénzek mögött olykor nem csupán gazdasági érdekek, hanem politikai befolyásolási szándékok állnak. Ezek elsõsorban Kínára és Oroszországra jellemzõk. Ezekkel kapcsolatban az a gond, hogy a pénzükre szükségük volna a fejlett országoknak a beruházásaikhoz, de tartanak tõle, hogy a tõke mögött állami-politikai szándékok bújnak meg. – Mennyi ennek a realitása? – Nehéz az ilyen esetekrõl véleményt mondani. Azt tapasztalatból tudjuk, hogy a gazdag demokratikus országok állami és olykor nem állami cégeinek akciói mögött is felfedezhetõk nem tisztán gazdasági motivációk. Szinte minden esetben egyedi módon kell eldönteni, hogy hol van a határ a durva politikai befolyásolás és a felelõsségteljes gazdasági magatartás között. Olyasféle feladatról van szó, mint amikor arra kell válaszolni, hol a határ a lobbizás és a korrupció között. – Az Egyesült Államok különösen elõvigyázatosnak tûnik a külföldi beruházásokkal szemben. – Néhány évvel ezelõtt Dubainak nem engedték meg, hogy egy amerikai kikötõt megvásároljon, mert az üzletet az amerikai stratégiai érdekeket sértõnek ítélték. Ezt követte, hogy megtiltották az UNICAL kínai állami olajtársaság által történõ megvásárlását, mert ezt is helytelenítették stratégiai szempontból. A kínaiak ebbõl azt a következtetést vonták le, hogy nem érdemes erõltetni a 30–40 milliárd dolláros befektetéseket. Inkább 1–3 milliárd dolláros vagy eurós beruházásokat eszközölnek. Kisebbségi részesedéseket vásárolnak például Ausztráliában is, ahonnan a legtöbb nyersanyag érkezik Kínába. Így sikerül láthatatlanoknak maradniuk. Nem a befolyás a fontos számukra, hanem az információ, amit ily módon sikerül szerezniük. Megtanulják, hogyan mûködik egy modern vállalat menedzsmentje, döntéshozatali rendszere. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Kína egy évtizeden belül ilyen szempontból egyenrangú partnere lesz bármelyik fejlett országnak. – Viszont valószínûleg több pénze lesz, mint a többieknek. – Sajátságos, hogy ezek a nagy pénzek Kínában, Oroszországban és az „olajországokban” olyan idõszakban halmozódnak fel, amikor az Egyesült Államokból kiindult egy pénzügyi válság, és el kell dönteni, hogy az amerikai bankok egy részét be-

EURÓPA NEM LEHET ÉLŐ MÚZEUM

5

zárják vagy megmentik. A megmentéshez óriási összegek szükségesek. Ezek pedig csak az említett feltörekvõ országok állami alapjaiban állnak rendelkezésre, amelyek térnyerését egyébként aggályosnak ítélik. – Talán ez mutatja a leglátványosabban azt, amire az imént utalt, hogy a világ mennyire bonyolult lett az utóbbi évtizedekben. – Vagyis teljes lehetetlenség, hogy hét vagy nyolc ország próbálja meghatározni, mit kell tenni a gazdaságban a következõ idõszakban. Ám, hogy világosan lássuk, mirõl is van szó, ahhoz le kell szögeznünk, hogy a gazdasági növekedés centruma áttolódott Ázsiába. Hét-nyolc évszázad óta – amióta az olasz városállamokban kibontakozott a reneszánsz, kialakult a bankrendszer – most fordul elõ elõször, hogy Európa kikerül a gazdasági növekedés központjából. Hét évszázadon át Európában dõlt el, hogy mi történik a világban. A XIX. század végétõl Európa az Egyesült Államokkal együtt gyakorolta a hegemóniát. A második világháború után ugyanez folytatódott úgy, hogy Japán is bekapcsolódott a vezetésbe. Mostanáig azonban ennek a transzatlanti központnak a növekedésben játszott szerepe alapjában véve nem volt vitatott. Az 1990-es évek közepétõl mutatkoznak a jelei annak, hogy a szóban forgó növekedési központ sebesen távolodik Ázsia irányába. Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy a világgazdaság növekményének nagyobb részét már nem a fejlett országok adják. A másik dolog, hogy a nagy valutatartalékok Kínában, Oroszországban és az „olajországokban” halmozódtak fel. Tehát nem a világ ama részén, ahol történelmileg a gyarmati munkamegosztás eredményeként gyûltek össze. Az Európai Unió ilyen vonatkozásban – sajátságos módon – jó helyzetben van, még akkor is, ha hatalmas a Kínával szembeni kereskedelmi mérleghiánya. Ugyanis azt az egyéb helyekrõl származó többlete ellensúlyozza. Nem így áll a dolog az Egyesült Államokban. Ott hatalmas mérlegdeficit alakult ki. Ennek pedig – lévén a dollár kulcsvaluta – világgazdasági szempontból is destabilizáló hatása van. Ha csökkenteni akarják a deficitet, akkor drasztikusan mérsékelni kell az importot. Erõteljesen vissza kell fogni a belsõ amerikai keresletet. Ebben az esetben a gazdaság a jelenleginél is lassabban növekszik. Mindez azoknak az országoknak a gazdaságaira is negatívan hat, amelyek az USA-ba exportálnak. Így az egész világgazdaságot bele lehet vinni egy recessziós csapdába. Ez senkinek nem érdeke. Ezért van az, hogy legalább egy éve heti egyeztetés folyik az amerikai, az európai, a japán és a kínai bankok között. Ez az oka annak, hogy Kína nem tud (és nem is akar) gyorsan megszabadulni attól a hatalmas dollárkészlettõl, amelyet az utóbbi évtizedben az USA-val szembeni mérlegtöbbletébõl szerzett. Méghozzá azért, mert a pénzpiacok azonnal jeleznék, hogy Kínának ez lenne a szándéka, amire a dollár értéke roppant rövid idõ hatalmasat zuhanna, leértékelve ezzel a kínaiak dollárban tartott tartalékait is. – Ez tehát egy róka fogta csuka helyzet. – Igen, a kínaiak keze is meg van kötve. És nem vagyok benne biztos, hogy ez az egyensúlyi helyzet a végtelenségig fenntartható, de úgy vélem, hogy mindent meg kell tenni felelõsségteljes gazdaságpolitikával, hogy a folyamatok irányíthatók maradhassanak. Mert ha nem, nagyon komoly világgazdasági válság alakulhat ki, amely-

6

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

nek hatásai alól senki nem tudja kivonni magát, politikai és társadalmi következményei pedig megjósolhatatlanok. – Máris több válsággal kell egyidejûleg megküzdeniük az államoknak. Hogy csak a legakutabbakat említsük: olajválság, élelmiszerválság. – Nézzük elõször az olajár drasztikus emelkedését. Ezt a kereslet növekedése önmagában nem magyarázza. Tény, hogy Kína olajfogyasztása nagymértékben nõtt. Az ország már második a világon az USA után az olajfelhasználásban. Azonban az olajtermelés a keresletet minden nehézség nélkül képes lenne kielégíteni a mainál alacsonyabb áron. Ámde itt egy sok tényezõs játszma folyik. Elsõ helyen az amerikai dollár gyengülését kell említeni. Az olajtermelõk azt mondják, hogy ha az olaj ára nem emelkedik, csökkenõ dollárérték mellett jóval kevesebb jövedelmet érnek el. Az is tény, hogy korábban éppen az alacsony olajár miatt semmi nem ösztönzött az újabb lelõhelyek feltárására. Tudjuk, hogy például az Északi-sark vagy az Antarktisz körzetében óriási készletek vannak, ezek felszínre hozatala azonban csak tartósan magas olajárak mellett kifizetõdõ. Amint mostanában tapasztaljuk, a 100 dollár feletti árszint egyre inkább ösztönöz az újabb kutatásokra-feltárásokra. Például Oroszországban, de Kínában és Indiában is. Nem régi szenzáció a hatalmas brazíliai tengeri olajmezõ létezésének bejelentése. Mindez valószínûleg ismét olajtöbbletet eredményez. Különösen akkor, ha meghozzák az eredményüket azok az energiatakarékossági programok, amelyeket számos országban elindítottak. És itt van egy nagyon fontos dolog. A termelés racionalizálása nyomán NyugatEurópában az ipar energia-megtakarítási képessége mindössze 30 százaléknyi lehet a jövõben, míg a lakosságé 70 százaléknyi. Ez mutatja, hogy hatalmas lehetõségek rejlenek a lakossági takarékosságban. Például az épületszigetelésben, a tömegközlekedés fejlesztésében. Mindez azt is jelzi, hogy a takarékosságot korántsem csupán a környezetvédelmi okok kényszerítik ki, hanem az általában vett energiapolitikai célok. Annak is reális a lehetõsége, hogy az amerikai és az európai gazdasági növekedés lelassul. Ez is az olajfogyasztás csökkenéséhez vezethet. A kínai és az indiai többletfogyasztást pedig a jelenleg rendelkezésre álló készletekbõl lehet fedezni. Ez pedig azzal járhat, hogy az olajárak nem maradnak 100 dollár felett. Hogy mennyire bonyolult problémával állunk szemben, azt mutatja, hogy ennek a látszólag pozitív fejleménynek sajátos módon nagyon is negatív következménye lehet. Megcsappan Oroszország és a többi „olajország” jövedelme. Ez utóbbi egyebek között azt vonhatja maga után, hogy ha az arab államok nem képesek fenntartani a megszokott életszínvonalat, megerõsödhetnek a szélsõséges iszlám mozgalmak. Az olajár stabilitása tehát nem csupán az aktuális piaci keresleti-kínálati viszonyok problémája, hanem a nagyon sok szálon összefüggõ világrendszeren belül egy felelõsségteljes politikai koordinációt igénylõ ügy. És van itt még valami. Senki nem tudja ma megmondani, hogy a jelenlegi olajárak alakulásában mekkora szerepet játszik az iráni helyzet. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyot. Vannak becslések, amelyek szerint a normál olajár jelenleg 110 dollár volna, és ami efölött van, az egy globális politikai játszma része, természetesen érintve az iráni helyzetet is.

EURÓPA NEM LEHET ÉLŐ MÚZEUM

7

– Az olajárak tehát sokkal bonyolultabb képletet testesítenek meg, mint amit a „hétköznapi” tudat felfogni képes. Mi a helyzet az élelmiszerárakkal? – Azzal kezdeném – itt is a közhiedelemre hivatkozva –, hogy sem a tavalyi magyar, sem a nyugat-európai gyenge termés nem játszott érdemleges szerepet az élelmiszerárak emelkedésében. A helyi piacokon persze igen, de a világgazdasági élelmiszerdrágulásban az égvilágon semmit. Annak az elsõszámú „felelõse” Kína és más feltörekvõ országok élelmiszerkeresletének növekedése. Azt pedig külön hangsúlyozni kell, hogy Kínában nem csupán a mennyiségi, hanem a minõségi igények is rendkívüli módon növekedtek. Az 1,3 milliárdos lakosságból úgy 200–250 millió gyakorlatilag középosztályi igényekkel lép fel az élelmiszerpiacon, és rizs helyett vagy mellett egyre inkább húst és tejterméket is fogyaszt. Ehhez járult, hogy óriási élelmiszermennyiségbõl – Amerikában elsõsorban kukoricából – állítottak elõ bioüzemanyagot. Az USA-ban 2006-ban rekord kukoricatermés volt, ennek ellenére az történt, hogy 2005 és 2008 között a kukorica világpiaci ára a háromszorosára emelkedett. A szója ára két és félszeresére nõtt, de például a kávéé csupán 40 százalékkal. – Ezek a drasztikus áremelkedések nem egyformán hatnak a világ különbözõ területein. – A fejlett országokban, ahol az élelmiszerekkel összefüggõ kiadások aránya a teljes fogyasztásban kicsiny, nem drámai a hatás. A gyorsan fejlõdõ országokban pedig még ilyen árak mellett is lehetséges a fogyasztás növekedése. Igazán súlyos helyzet azokban az országokban alakul ki, amelyekben rendkívül alacsony az életszínvonal, és a jövedelem 70–80 százalékát élelmiszerekre költik. Ugyancsak óriási probléma az élelmiszerdrágulás a jó helyzetben lévõ feltörekvõ, de még a gazdag országok leszakadó rétegei számára is. Ezért van, hogy amint arról már tapasztalatban is meggyõzõdhettünk, bizonyos területeken reális az éhséglázadások veszélye. – Mit tehet a politika? – Le kell számolnia bizonyos tabukkal. Elvben ismerjük a környezetkímélõ és korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló hidrogénbõl való energianyerés módját. Hogy azonban abból mikor lesz valóság, azt nem tudjuk. Éppen ezért olyan energiaforrásokkal kell számolnunk, amelyekre eddig sokan szent borzadállyal tekintettek. Elsõsorban az atomenergiát említeném, amelynek jövõbeni hasznosításáról Németországtól Finnországig egy sereg nagyon környezettudatos államban gondolkodnak. Az élelmiszergazdálkodásban a géntechnológia a nagy tabu. 2040–2050 körül várhatóan 9 milliárd ember él majd a Földön. Ennyit igenis el lehet látni élelemmel, abban az esetben, ha a géntechnológiát megfelelõképp fejlesztjük. Ismeretes, hogy az EU-n belül vannak olyan országok, amelyek engedélyezik a géntechnológiával készült termékek elõállítását, mások nem, ismét mások pedig engedélyezik, illetve tiltják az importot. Azon mindenképpen el kell gondolkodni, hogy az Egyesült Államokban nem csupán engedélyezik a géntechnológiai kutatásokat, de támogatják is. Brazíliában ugyancsak. Az Európai Uniót ilyen körülmények között az a veszély fenyegeti, hogy minél késõbb lát hozzá a kutatások ösztönzéséhez, annál inkább ki lesz szolgáltatva a nagy elõnyt szerzett Amerikának.

8

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

– A laikusnak a géntechnológiával kapcsolatos vitában épp olyan nehéz eligazodni, mint az atomenergia felhasználásával kapcsolatos diskurzusban. – Természetesen én magam is tisztában vagyok vele, hogy a géntechnológiával kapcsolatos problémák korántsem csupán termelésiek, gazdaságiak, még csak nem is politikaiak, hanem etikaiak is. De az emberiség történetében mindig kiszámíthatatlan volt, minek mi lesz az eredménye. Ezt láttuk az ipari forradalom esetében is. – Amint mondja, a géntechnológia területén a lemaradás fenyegeti Európát. Sok egyéb területtel kapcsolatban is emlegetik a lemaradás veszélyét. Véleménye szerint ez hogyan kerülhetõ el? – A 2004-es, majd a 2007-es bõvítést követõen nehezen képzelhetõ el az, hogy az unió tovább meg tudja õrizni világgazdasági, sõt világpolitikai szerepét, ha nem sikerül a „mélyítés”. Több problémát kell számba venni, ha a valós helyzetet akarjuk látni. Az egyikrõl már volt szó: nem az EU a világgazdasági növekedés központja. Ettõl persze a mai életszínvonal két-három évtizedig fenntartható, a kérdés az, hogy mi következik azután. Hogy mi történik, ha most nem erõsítjük meg az európai integrációt, és nem teremtjük meg azokat az új növekedési forrásokat, amelyek a magas szintû jólétet harminc év múlva is biztosítani tudják. Itt nem arról van szó, hogy ha stagnál az EU, akkor a tagállamok gazdasága, egy fõre jutó jövedelme, fogyasztási szerkezete drámai módon megváltozik, és tömeges újszegénység jön létre egy-két éven belül. Hanem arról, hogy az a vagyon, amelyet az európai országok – különféle eszközökkel – évszázadok alatt felhalmoztak, történelmileg rövid idõ alatt teljes mértékben erodálódhat. Ennek a következménye egy élõ példán mutatható meg: NagyBritannia példáján. Ismeretes, hogy az országot a XIX. század második felében a világ mûhelyének nevezték, még a két világháború között is a világ legnagyobb gyarmatosító hatalma volt, gyõztesen került ki a második világháborúból. Ennek ellenére az 1960-as évek közepére válságos helyzetbe került, és még jó ideig tovább csúszott lefelé. Amikor Margaret Thatcher lett a miniszterelnök, világossá vált, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint korábban. A „rendcsinálás” pedig korántsem csupán nagyon demokratikus eszközökkel történt. – Hogy tudja az Európai Unió elkerülni a „brit utat”? – Csakis úgy, hogy ha végrehajtja azokat a változtatásokat, amelyeket az imént együttesen „mélyítésnek” neveztem. Ezek közül az elsõnek feltétlenül a belsõ piac liberalizálásának kell lennie. Az nem folytatható, hogy miközben nyilatkozatok sora szól arról, hogy a közösségi piac már majdnem teljesen liberalizált, sem az energia-, sem a pénzpiac nem liberalizált, és átmeneti korlátozások vannak a munkaerõ- és a szolgáltatási piacon. A mai számítások szerint csupán a liberalizáció révén az 1–1,5 százalékos éves uniós gazdasági növekedés további 1 százalékponttal emelhetõ volna. Tény, hogy minden liberalizációnak ugyanúgy vannak vesztesei, mint nyertesei, a veszteseket és a velük kapcsolatos költségeket pedig az egyes kormányok nem hajlandók vállalni. Inkább folytatják azt a politikát, amelynek jelszava: majd csak lesz valahogy. Erre azonban nincsen idõ. A XXI. században a döntéshozatali folyamat minõsége és gyorsasága az egyik legfontosabb versenyképességi tényezõ. Ebbõl óhatatlanul következik, hogy az Európai Unió döntéshozatali rendszerében igen jelen-

EURÓPA NEM LEHET ÉLŐ MÚZEUM

9

tõs átalakítást kell végrehajtani. Az persze nagy kérdés, hogy a hatékonyság és az egyes nemzetállamok egyenjogúsága miként hozható összhangba. De erre a nagy kérdésre sürgõsen választ kell találni. Mert ha az Európai Unió nem képes viszonylag rövid idõ alatt túllépni a XIX. századi nemzetállami cselekvési mintákon, annak katasztrofális következményei lesznek. Megjegyzendõ, hogy a probléma nem orvosolható csupán politikai döntésekkel. Társadalmi-nevelési, mentalitás-változtatási feladatokat is meg kell oldani. Elbutított és múltba révedõ társadalmakkal nagyon nehéz bármilyen elõrelépést elérni. További óriási kihívás az EU számára a migráció. Még mindig nem tudatosult bennünk, hogy az a migrációs nyomás, amit jelenleg tapasztalunk, és a jövõben drámai módon erõsödik, egészen másfajta jelenség, mint amilyennel az Egyesült Államoknak kell megbirkóznia. Az USA-ba a jól képzett, innovatív európaiak mennek ki. 400 ezer fiatal európai kutató vagy fejlesztõ dolgozik ma az Egyesült Államokban, és nemigen akarnak hazatérni. Erre is lehetne egy közös európai programot kidolgozni: hogyan lehetne õket „visszacsábítani”. Ugyancsak nagy tömegben vándorolnak ki az USA-ba az ázsiaiak, akik szintén rendkívül rugalmas és innovatív munkaerõt testesítenek meg. Velük kapcsolatban általános tapasztalat, hogy igyekeznek beilleszkedni, és nem törekszenek az adott társadalmi rendszer felbomlasztására. Vannak továbbá a latin-amerikaiak, akik szegények, és számuk már jóval meghaladja a 40 milliót. Épp mostanában hozott rendelkezést a New York-i polgármester, amely szerint a második hivatalos nyelv a városban a spanyol. Ez nem Los Angelesben, nem Texasban, nem Arizonában, nem Floridában történt, hanem New Yorkban. Ez jelzi, hogy az amerikai szisztéma ezt a problémát sokkal rugalmasabban kezeli, mint az európai. Európában éppen ellenkezõ folyamatok zajlanak. Itt a társadalmak szociális befogadó, integráló képessége nagymértékben csökkent. – Tapasztalható a xenofóbia erõsödése. – Sajnos igen. Ezt mutatták a 2004-es bõvítéssel kapcsolatos nyugat-európai félelmek. Úgy vélték, hogy hatalmas tömegek indulnak meg keletrõl. Ez nem következett be. Nagyon érdekes módon azokból az országból érkeztek a legtöbben, amelyeket 2007-ben vettek fel, tehát Romániából és Bulgáriából. Mindenki a lengyel vízvezeték-szerelõket emlegette, és közben senkinek nem tûnt fel, hogy a nem tagország Romániából és Bulgáriából már több mint 3 millióan dolgoztak szerte NyugatEurópában. Az igazán lényeges problémát azonban a közel-keleti és a déli migráció jelenti. Ezt ugyanis rendkívül fiatal, képzetlen, nagyon alacsony életszínvonalon élõ és esetenként nagyon rossz egészségi állapotú tömegek testesítik meg. A probléma kezelésére feltétlenül szükség volna egy közös európai migrációs politikára. Ha abból indulunk ki, hogy jelenleg 200 millió olyan ember van a világon, aki tartósan nem a születési országában lakik, akkor érzékelhetjük a gond nagyságát. Ámde ez a szám rövidesen megkétszerezõdik. A szóban forgó újabb 200 vagy 250 millió ember egy jelentõs hányadának a célpontja Európa lesz a következõ tíz évben. Igaz, gyakran elhangzik, hogy szükség van a bevándorlókra, mert Európa lakossága öregszik, mert különben nem lehet fenntartani a jelenlegi gazdasági struktúrákat, nincsenek elegen bizonyos munkák elvégzésére. Ámde a potenciális afrikai és

10

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

közel-keleti bevándorlók jelentõs részétõl nemigen várható, hogy megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket velük szemben támasztana az európai gazdaság. Annál is inkább, mert egyre erõteljesebb a gettósodás folyamata. A gettólakók egy nem elhanyagolható része pedig mentalitásbeli és egyéb okokból nem is akar munkát vállalni. Hiszen eltartja az a hagyományos nagycsalád, amely a gettóban a befogadó társadalomtól elszigetelten teljesen önálló életet él. A migránsok külön csoportját alkotják a menekültek, akik még nagyobb gondot okoznak. Õket általában politikai okokból fogadják be. Fõként irakiakról, pakisztániakról, szudániakról van szó, akik a liberális befogadási politika nyomán például a svéd városok környékén élnek jelenleg – szociális segélybõl. Az integrációnak két alapfeltétele van. Az egyik, hogy a befogadó társadalom hajlandó legyen befogadni, a másik, hogy a migránsok hajlandóak legyenek a befogadó közösség értékeit, normáit elfogadni. Ez mindkét oldalról igen erõteljes nevelési, pedagógiai, kommunikációs munkát igényelne. Az energiapolitikáról már esett szó, de azt hiszem, nem elég. Az teljes mértékben vitathatatlan, hogy Európa függõsége elsõsorban a földgázszükséglet tekintetében fokozódik. Olajat sokkal könnyebb bárhonnan beszerezni, mint földgázt. Nem akarok technikai fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán annyit mondok, jelenleg ez a valóságos választási lehetõség: Irán, Közép-Ázsia vagy Oroszország. Kizárólag azon lehet vitatkozni, melyik a biztonságosabb beszerzési forrás. Ha továbbmegyünk, és elfogulatlanul nézzük a tényeket, azt látjuk, hogy a termeléshez szükséges nyersanyagok és energia java része igen labilis helyzetû országokban koncentrálódik. Ebbõl pedig a függõség és a stabilitás közötti választás dilemmája következik. Vagyis el kell dönteni: a függõséget csökkentendõ diverzifikálom a beszerzési forrásaim, vagy növelem a stabilitásom. Tudni kell, hogy a függõség diverzifikálása nem jelent automatikusan nagyobb ellátási biztonságot. A függõség diverzifikálásával ugyanis újabb és újabb instabil szállító országokhoz köthetjük beszerzési lehetõségeinket. – Ezekrõl a problémákról azonban az Európai Unió társadalmai alig-alig jutnak információhoz. – Ezért mindenhol a mindenkori politikai vezetés és ellenzéke a felelõs. Európaszerte tapasztalhatjuk, hogy a politikusok is elképesztõ tájékozatlanságról tesznek tanúságot ezekben a kérdésekben. Jó volna, ha a szakmai kérdések eldöntésénél a független szakemberek véleménye a mainál sokkal nagyobb súllyal esne a latba. – Végül beszéljünk Magyarországról. Véleménye szerint abban a nem könnyû helyzetben, amelyet a fentiekben körvonalazott, hazánknak milyen stratégiára van szüksége? – Nagy annak a valószínûsége, hogy az elõttünk lévõ idõben egy többsebességû Európai Unió alakul ki. Olyan többsebességû közösség, amely nem zár ki senkit, ahol nincsenek elõre leosztott kártyák, amelyek minden körülmények között biztosítják Franciaország és Németország számára az elõnyöket. Olyan többsebességû közösség, amely nyitott: ha egy ország késõbb felel meg a követelményeknek vagy átértékeli a saját integrációs politikáját, akkor elõbbre vagy hátrább kerülhet. Magyarországnak, ahol csak lehet, az elsõ körbe kell tartoznia. Ez nem azt jelenti, hogy a legfejlettebbek közé tartozunk, hanem azt, hogy az unió továbbfejlesz-

EURÓPA NEM LEHET ÉLŐ MÚZEUM

11

tésének alapcéljaival egyetértünk, azok eléréséért keményen dolgozunk. Idehaza, uniós szinten és globális kapcsolatrendszerünkben egyaránt. Világossá kell tennünk, hogy hazánk az Európai Unió minõségi továbbfejlesztésében érdekelt. Véleményem szerint a mainál jóval több lehetõség kínálkozik a magyar érdekek beépítésére – hangsúlyozom: beépítésére, és nem közvetlen keresztülvitelére – az európai döntéshozatali rendszerbe. Jelenleg huszonhét tagország van az EU-ban, így senki nem gondolhatja komolyan, hogy amit Magyarország jónak vél, azt változatlan formában keresztül lehet vinni. Az európai integráció kompromisszumkultúrára épülõ rendszer, annak összes elõnyével és hátrányával együtt. Hazánk jelenleg egy tanulási folyamat részese. Ezen a folyamaton valamennyi tagország átment. Mi más történelmi szituációból indulva csináljuk ezt, mint Spanyolország vagy Portugália, amelyeknek nagy gyarmattartói múltjuk van. Magyarország a többi újonnan csatlakozott kelet-európai országgal együtt fél évezreden keresztül politikaelfogadó ország volt. Itt kívülrõl hozták a döntéseket, amelyeket nekünk el kellett fogadnunk, kívülrõl hozták az értékrendeket. Hol a németek, hol a törökök, hol az oroszok. Ezek között voltak jók is, amelyek biztosították az európai kapcsolódást, és voltak rosszak, amelyek megszakították ezt a kapcsolódást. Innen nézve sokkal szerencsésebb helyzetben volt Csehország, mint hazánk, mert ott nem volt török uralom. Magyarország viszont sokkal szerencsésebb helyzetben volt, mint Bulgária, mert itt csak 150 évig volt török uralom, ott pedig 500 évig. Az Európai Unióba történt belépésünkkel megváltozott a helyzetünk. Részesei lettünk a közösség döntéshozatali mechanizmusainak. Természetesen nem mi határozzuk meg, hogy mi történjen, de befolyással lehetünk a történésekre. Ha negatív döntések születnek számunkra, felkészülhetünk ezek feldolgozására. Cserébe részesei lehetünk pozitív döntéseknek. A lényeg: világos stratégiánknak kell lenni arra nézve, hogyan is határozhatók meg a magyar érdekek. Tudnivaló: a stratégiai érdekek soha nem a status quo-ból fakadnak, hanem egy dinamikus jövõképbõl. Magyarországnak tehát az a feladata, hogy tudja, milyen Európai Uniót szeretne a jövõben – 10–15 év múlva –, adottak-e ennek a feltételei, mennyiben egyeznek ezek a magyar elképzelésekkel. Lehetne még sorolni a posztulátumokat, amelyeknek az öszszességére kell építeni egy aktív magyar integrációs politikát. Így válhatunk politikaelfogadó országból politikaalakító országgá. Hangsúlyozom: nem politikacsinálóvá, hanem politikaalakítóvá. Ez mentális változást kíván a társadalomban, mert itt ötszáz éven át arra szocializálódtunk, hogy ránk kényszerítettek különbözõ rendszereket, amelyek ellen úgy védekeztünk, hogy negligáltuk, szabotáltuk õket. Ha az Európai Unióban ezt a szabotáló magatartást folytatjuk, akkor kimaradunk a közösség fejlõdésébõl, ráadásul kivívjuk a lehetséges partnereink ellenszenvét. Magyarországnak regionális szempontból is alapvetõ érdeke ez a politikaalakító szerep. Ugyanis hazánk legértékesebb hozománya az volt az Európai Unió számára, hogy egy nagyon instabil geopolitikai környezetben regionális stabilizációs szerepet játszott. Olyan körülmények között, amikor ebben a térségben a problémák a jövõben valószínûleg tovább növekszenek, ezt a szerepet nem csupán megõrizni kell, hanem megerõsíteni. Ennek viszont az a feltétele, hogy bármiféle regionális konfliktus szításától távol kell tartanunk magunkat.

12

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Az aktív magyar külpolitikának egyébként is megvannak a maga sajátságos lehetõségei. Amikor az EU Dél-Európa irányába bõvült, megszületett a mediterrán politika. Amikor a svédek és a finnek beléptek, nemcsak felértékelõdött, hanem a brüszszeli politika részévé vált az úgynevezett Északi Dimenzió. Mi pedig nem tudunk a csehekkel, a lengyelekkel, a románokkal, a szlovénekkel Brüsszelben egy közös platformot kialakítani. Nem tudjuk meggyõzõen kifejteni, hogy az unió jövõje szempontjából legalább olyan jelentõsége van a keleti és a balkáni politikának, mint a mediterrán politikának vagy az Északi Dimenziónak. Ezen mielõbb változtatni kellene. Természetesen mindennek van egy tudati vonatkozása. Az Európai Unió társadalmai – szinte kivétel nélkül – felkészületlenek a XXI. század kihívásait illetõen. Ahogyan azt bizonyos körökben mondják: Európa nem egyéb, mint Ázsia egy kicsiny nyúlványa. A térkép is ezt látszik igazolni, meg a demográfiai adatok is: az 500 milliós európai lakosság Kína lakosságának 40 százaléka. Ennek a kis Európának a jövõje tehát nagymértékben attól függ, hogy tudatosule lakosaiban, mi folyik a világban. Csak így lehet megõrizni Európa fejlettségi elõnyét és jóléti kultúráját – jelentõs változásokkal persze. Így lehet bizonyítani, hogy noha Európa nem a gazdasági növekedés központja, messze több, mint egy élõ múzeum. Mert rossz esetben az is elõfordulhat, hogy a világ többi részébõl száz év múlva úgy járnak az emberek Európába, mint egy múzeumba. Csakhogy múzeumi belépõkbõl még a jelenlegi szociális-jóléti rendszernél jóval lazább szociális hálót sem lehet fenntartani, nem is beszélve kontinensünk globális versenyképességérõl. HOVANYECZ LÁSZLÓ

13 FEJES GÁBOR–SZILÁGYI PÁL–TÓTH TIHAMÉR

Microsoft-dilemmák Gondolatok az Elsőfokú Bíróság Microsoftítéletéhez1 I. A Microsoft-ügy a 2000-es évek eleje óta borzolta a kedélyeket Európában. Miközben az Európai Bíróság 2004 áprilisában az IMS-ügyben2 csiszolta éppen tovább az ún. Magill-tesztet,3 a Bizottság már néhány hete pihent a Microsoftra kirótt, akkor rekordnak számító 497 millió eurós bírság babérjain. Már ekkor tudni lehetett, hogy a Microsoft a Bizottság döntését nem fogadja el, és az Elsõfokú Bíróságot ismételten a szellemi tulajdon – mely különösen komplex a szoftverek világában – és a versenyjog jogpolitikai kérdésekkel jócskán elaknásított ütközõzónájába kalauzolja. A Bizottság döntése óta, majd az Európai Elsõfokú Bíróság (a továbbiakban: EFB) Microsoft-ítéletének kihirdetése nyomán számos esettanulmány, kommentár, illetve a kérdéskört szélesebb kontextusban analizáló mélyelemzés született,4 annak dacára, hogy a Microsoft-ügy igen tény-szenzitív, azaz az általánosabb következtetések levonásával mindenképpen óvatosan kell bánni. Az ügy két kérdésköre közül a tanulmány jelenlegi elsõ része a hozzáférés kérdését vizsgálja, az árukapcsolás témájával pedig majd a második rész foglalkozik. Mindkét területet a korábbi esetjog tanulságain keresztül mutatják be a szerzõk, majd ezt követõen kommentálják a Microsoftítélet releváns részeit.

1. Bevezetés Több válasz is adható arra a kérdésre, hogy miért váltott ki ekkora közfigyelmet a Microsoft-ügy. Egyrészt szembeötlõ, hogy ez az elsõ olyan közösségi eset a mágikus A cikkben írottak nem tekinthetõk a GVH álláspontjának. 1 Az Elsõfokú Bíróság T-201/04. sz. Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17-én hozott ítélete (az EBHT-ban még nem tették közzé). 2 Az Európai Bíróság C-418/01. sz. IMS Health GmbH & Co. OHG vs NDC Health GmbH & Co. KG ügyben 2004. április 29-én hozott ítélete (EBHT 2004., I-5039. o.). 3 Az Európai Bíróság C-241/91. P. és C-242/91. P. sz. Radio Telefis Eireann (RTE) és Independent Television Publications Ltd (ITP) kontra Európai Bizottság (ún. Magill-)ügyben 1995. április 6-án hozott ítélete (EBHT 1995., I-743. o.). 4 Legutóbb: Dr. Lenk Zsuzsanna: Az európai Microsoft ügyben született ítélet. In: Versenytükör, 2007. december, 29. skk.o.; Sopov Ildikó: A hálózat csapdájában: a Microsoft ügy hozzáférési kérdései. In: Jogtudományi Közlöny, 4/2005. sz., 171–174. o.; Kapitány István: Az Európai Bizottság kontra Microsoft ügy, avagy hátrány-e az elõny? In: Jogtudományi Közlöny, 3/2006. sz., 91–108. o.; Dr. Fridély Ágnes: Új jogfejlõdés az IMS Health ügy tekintetében: az Európai Bizottság és az Európai Bíróság eltérõen értelmezi a közösségi versenyjogot? In: Európai Jog, 2004/01. sz., 19–27. o.; Jeffrey A. Eisenach–Thomas M. Lenard (szerk.): Competition, Innovation and the Microsoft Monopoly: Antitrust in the Digital Marketplace. Springer, 2007.; Claus-Dieter Ehlermann–Isabela Atanasiu: European Com-

14

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

„hozzáférés-témakör” tekintetében5, amely az európai fogyasztók mindennapjait is érintheti. Amíg a korábbi vonatkozó esetekben (a Magill- és az IMS-ügyben) olyan rendkívül speciális piacok voltak terítéken, amelyek nem mozgatták meg az európai közvélemény szélesebb rétegeit (nem is nagyon meglepõ, hogy az írországi televíziós mûsorújságok szárnybontogatása, avagy a német gyógyszertárak gyógyszerforgalmazásáról készülõ statisztikák jövõje nem borzolta fel túlzottan a kedélyeket), addig a Microsoft-ügy a PC operációs rendszerek, illetve munkacsoport szerverek érintettsége miatt lényegében a teljes európai közvélemény számára jelentõséggel bír. Felkeltette ezenkívül a figyelmet már önmagában az eljárás alá vont vállalkozás neve és a szankciók nagysága is. A 2004-es bizottsági bírság (497 millió euró) a maga nemében akkor rekordnak számított. Nem sokkal a jelen dolgozat kéziratának véglegesítése elõtt a Microsoft ismét elnyert egy kétes értékû elsõ helyezést: 2008. február 27-én a Bizottság 899 millió euró bírságot szabott ki a vállalkozásra a Bizottság 2004-es döntésében elõírt kötelezettségek betartásának elmaradása miatt. A Bizottság által kiadott sajtóközlemény leszögezi, hogy az európai versenyjog 50 éves történetében a Microsoft volt az elsõ olyan vállalkozás, melyet egy antitröszt ügyben hozott döntés be nem tartása miatt bírságolni kellett6 (tegyük hozzá: annak ellenére, hogy a Microsoft nem sokkal korábban, 2008. február 21-én jelentette be egy sajtótájékoztatón, hogy sokkal szélesebb körben hozzáférhetõvé teszi a szoftvereire vonatkozó ún. interoperabilitási információkat).7 Ha a fent említett összegekhez hozzáadjuk a Bizottság által 2006-ban (ugyancsak a 2004-es határozatban elõírtak implementálásának elmaradása miatt) kiszabott 280,5 millió eurós büntetést,8 kiszámolhatjuk, hogy mind ez ideig a Microsoftnak ez az ügy – a feltehetõen nem alulfizetett ügyvédek és más tanácsadók díjazását, illetve a bírósági költségeket nem idevéve – több mint másfél milliárd eurót (kb. 400 milliárd forintot) kóstált.

5

6 7 8

petition Law Annual 2005: The Interaction Between Competition Law and Intellectual Property Law. Hart Publishing, 2007.; David Sparks Evans (szerk.): Microsoft, Antitrust and the New Economy: Selected Essays. Springer, 2002.; Valentine Korah: Intellectual Property Rights and the EC Competition Rules. Hart Publishing, 2006.; D. Evans– J. Padilla (2004): Tying Under Article 82 EC and the Microsoft Decision – A Comment on Maurits Dolmans and Thomas Graf. 27 World Competition Law and Economics Review 503.; C. Ritter (2005): Refusal to Deal and „essential Facilities”: Does Intellectual Property Require Special Deference Compared to Tangible Property? In: 28 World Competition Law and Economics Review 281. Ahogy arra lentebb még utalunk, a kérdést taglalni lehet akár három – egyébként egymással kölcsönösen átfedésben álló – címszó alatt is: az üzleti kapcsolattól való indokolatlan elzárkózás (refusal of the deal), az alapvetõ eszközök tana (essential facilities doctrine), valamint a szellemi tulajdon kényszer engedélyezése (compulsory licensing). IP/08/318 (27/02/2008) Lásd: http://www.microsoft.com/presspass/press (2008. július 25.). A sajtótájékoztatóval egy idõben a Microsoft 30 000 oldalnyi dokumentumot hozott nyilvánosságra az interneten a minél teljesebb interoperabilitás elérése érdekében. IP/06/979 (12/06/2006)

MICROSOFT-DILEMMÁK

15

Érdekessé tette a témát a Microsofttal szemben korábban Amerikában indított – részben hasonló tárgyú – eljárások reminesszenciája is.9 Némi nemzetközi dimenziót kölcsönzött az ügynek emellett a néhol már-már szokatlanul nyers modorban zajló USA–EU kormányközi nyilatkozatháború.10 Élénken reagált továbbá a Microsoft-ügyre a szellemi tulajdonjoggal (elsõsorban is az iparjogvédelmi jogok kérdéskörével) foglalkozó szakmai közvélemény, illetve üzleti körök, értelemszerûen a Microsoft-ügy esetleges továbbgyûrûzõ hatásaitól tartva, vagy esetleg éppen azokat remélve11. Fokozta az ítélet iránti érdeklõdést a Bizottság Verseny Fõigazgatóságán az utóbbi években folyó intenzív elméleti, versenypolitikai munka is, melynek eredményeit vitaanyagként, egyfajta közleménytervezet elõtti fázisú anyagként publikálták.12 E dokumentumtól, illetve az általa generált széles körû vitától sokan az EK-Szerzõdés 82. cikkéhez13 kötõdõ európai versenypolitika amerikai trendeket követõ finomodását, a két nagy joghatóság közötti különbségek csökkenését várják. A vitaanyag természetesen elemzi a Microsoft-ügy fõbb versenypolitikai kérdéseit is, az EFB ily módon közvetve ítéletet mondott e „policy paper”-rõl is.

2. A Microsoft-ügy kérdései A nagy várakozások nyomán 2007. szeptember 17-én meghozott ítélet – az antitröszt ügyekben az utóbbi idõkben már-már megszokott terjedelmet is túllépve – 1373 bekezdésben (a nyomtatás formájától függõen nagyjából 200 oldal terjedelemben) dolgozta fel a peranyagot. Az Európai Elsõfokú Bíróság a legritkábban alkalmazott 13 fõs bírói nagytanácsban (Grand Chamber) járt el. Már ez önmagában mutatja, hogy az ítélkezõ fórum milyen jelentõséget tulajdonított az ügynek, egyben viszont óvatosságra is inti az olvasót, hiszen általános tapasztalat, hogy a döntéshozók számának növekedésével a szükségessé váló kompromisszumok száma is gyarapszik, azaz minél több az ítélkezõ fõ, annál nehezebb megtalálni azt a legki9 Lásd a United States v. Microsoft, 87 F. Supp. 2d 30 (D.D.C. 2000) számú ügyet, lásd továbbá: Richard Whish: Competition Law, Butterworths Tolley, Edinburgh, 4. kiadás, 608. o.; illetve United States v. Microsoft Corp., 253 F.3d 34, 58 (D.C. C. 2001) számú ügyet. 10 Lásd ehhez különösen Debora Platt Majoras, az USA Federal Trade Commission elnökének észrevételét (Convergence, Conflict, European Community). Letölthetõ: http://www.ftc.gov/speeches/majoras/ 070927fordham.pdf (2008. augusztus 5.). 11 A Nemzetközi Versenyjogi Liga (LIDC) 2007-es Kongresszusának egyik témáját (Report A) is a Microsoft-ügy ihlette: „Compulsory access to intellectual property and network facilities: The essential facilities doctrine as applied to IP rights and physical monopolies”, letölthetõ a www.ligue.org/files/ rapportallemanda.doc oldalról. A magyar munkacsoport jelentése elérhetõ a www.ligue.org/files/2007_ report_a_hungary.doc oldalon (Hungarian Report, szerk.: Dr. Bacher Gusztáv, Dr. Fejes Gábor). 12 Lásd a DG Competition discussion paper on the application of Article 82 of the Treaty to exclusionary abuses, Brussels, December 2005. 179-206. bekezdéseit. Elérhetõ: ec.europa.eu/comm/competition/ antitrust/ art82/discpaper2005.pdf (2008. augusztus 5.). 13 A 82. cikk tiltja a gazdasági erõfölénnyel való visszaélést, amennyiben az érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.

16

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

sebb közös többszöröst, amely aztán közös álláspontként a nyilvánosság elé kerül. Ez az ítélet volt továbbá az utolsó fellépése az EFB elnökének, Bo Vesterdorfnak.14 Nem tûnik tehát véletlennek, hogy az Európai Elsõfokú Bíróság a releváns jogi kérdéseket a korábbi esetjog széles körû ismertetésével kezdte meg, hogy aztán a rendelkezésre álló tényeket e korábbi praxis fényében értékelje. Talán ennek lehet a következménye, hogy a Microsoft-eset – nézetünk szerint – nem hozott jelentõsebb áttörést, és viszonylag kevés olyan pont lelhetõ fel benne, amelyben az újítás sejlik fel. Az ítélet terjedelméhez képest a valóban új és adott esetben egyben általánosítható (azaz nem kifejezetten az adott ügy tényeihez tapadó) jogi meglátások száma igen csekély. Amikor tehát a médiában hangzatosan felteszik azt a kérdést, hogy a Microsoft-üggyel új idõszámítás kezdõdött-e a közösségi versenyjogi jogalkalmazásban, erre nézetünk szerint kizárólag nemleges válasz adható. Mielõtt az operációs rendszerek és a szerver munkacsoportok – persze rendszergazda és számítástechnikus érdeklõdõk számára feltehetõen kedélyborzolóbb – világában elmerülnénk, érdemes néhány általános megvilágítással kezdeni, amelyekkel kapcsolatban egy kis idõre félretehetjük az ítéletben közel 200 oldalon keresztül, részletesen kifejtett tényanyagot is. A Microsoft-ügynek alapvetõen két ága volt. Az egyikben bizonyos, a Microsoft birtokában álló és a versenytársai számára rendkívül fontos információk megosztása került terítékre (hozzáférés), míg az ügy másik ágának központi témája egyes Microsoft-termékek együttes értékesítése volt (árukapcsolás). Érdemes rögvest felismerni, hogy mindkét említett ág alapvetõen azt a kérdést feszegeti, hogy egy adott vállalkozás hogyan viselkedhet két egymással szomszédos, illetve különbözõ – technikai vagy kereskedelmi – okokból egyébként nagyban összefüggõ piacon. Nagyon gyakori és a természetes verseny velejárója, hogy a vállalkozások növelik termékportfóliójukat, és amint megerõsödnek egy adott piacon, más szomszédos piacokra is behatolnak. Aki például remek futball-labdákat tud gyártani, az elõbb-utóbb elgondolkozhat azon, hogy elkezd-e kosárlabdákat, kézilabdákat vagy a vízipólóhoz szükségeseket gyártani és forgalmazni. De ha már itt tart, és a forgalmazási rendszere kiépült, akkor éppenséggel az e sportok ûzéséhez szükséges egyéb kiegészítõk gyártásához foghat, és azokat az eddig tõle kizárólag labdákat vásárló vevõinek ajánlhatja fel (kapuk, hálók, sportruházat, cipõ és még sorolhatnánk). A szomszédos piacokra történõ behatolás általában együtt jár valamilyen termékinnovációval is. A jelenség ismert, természetes és versenyserkentõ: a szomszédos piacokon egy olyan szereplõ jelenik meg, aki már „szagolt puskaport”, igaz, egy másik piacon, ugyanakkor tud építeni arra a tudásra, amelyet ott megszerzett. A piacra lépõ tehát nem „zöldfülû”, következésképpen nagyobb versenynyomás alá tudja helyezni az adott piacon már jelen lévõ vállalkozásokat, ami erõs rivalizálást eredményezhet a fogyasztók kegyeiért. 14 Aki késõbb egy igényes dolgozatban kommentálta a Microsoft-ítéletet, többek között megjegyezve, hogy a fellebbezés, és így az Európai Bíróság ítélkezésének elmaradását kifejezetten sajnálja. Lásd Bo Vesterdorf, Article 82 EC: Where do we stand after the Microsoft judgment? Elérhetõ a következõ honlapon: http://www.icc.qmul.ac.uk/GAR/Vesterdorf.pdf .

MICROSOFT-DILEMMÁK

17

Természetesen a szomszédos, illetve kapcsolódó piacokra történõ belépés az erõfölényben lévõ vállalkozások számára is megengedett, és általában hasonlóan kedvezõ versenyhatásokat eredményezhet. Kérdés ugyanakkor, hogy egy erõfölényes vállalkozás minden eszközt szabadon bevethet-e annak érdekében, hogy megvesse lábát, illetve megerõsödjön a szomszédos piacon. 15 Természetesen a kérdés költõi, hiszen tudjuk a választ: az erõfölénnyel való visszaélést tiltó európai szabályok bizonyos piachódító lépéseket (mint pl. az objektív indok nélküli árukapcsolás, avagy egyes esetekben a hozzáférés megtagadása) elítélik. A Microsoft-ügy mindkét ágának jogi kérdéseit tehát abban a szélesebb kontextusban szükséges végiggondolni, hogy hol húzódnak a helyes versenypolitikai beavatkozás határai olyan helyzetben, amikor egy erõfölényes vállalkozás elindul más, az eredeti termékével szomszédos, vagy valamilyen okból azzal összefüggõ piacok meghódítására is. Nyilvánvalóak a hibás beavatkozásban rejlõ kockázatok is. Ha a versenypolitika túl korán (vagy indokolatlanul) avatkozik be, ezzel mesterséges védelemben részesít egy adott piacot, és meggátolja, hogy a verseny vérkeringése egy komolyan veendõ (hiszen egy másik piacon erõfölényes) új belépõ nyomán felpezsdüljön. Az elhamarkodott intervenció egyben csökkenti a termékinnovációs kedvet is, illetve arra ösztönzi a saját helyzetüket védeni igyekvõ szereplõket, hogy rögvest jogi eszközökkel reagáljanak arra, ha piacukra olyan új versenytárs nyomul be, amely valamely másik piacon erõfölényes helyzetben van (vagy – a piacdefiníciótól függõen – lehet). A másik oldalról viszont a túl késõi beavatkozás is komoly kockázatot jelent: ha a versenyfelügyeleti lépések elkésnek, vagy bizonytalanok, ez arra ösztönözheti az erõfölényes vállalkozást, hogy ne érdemi versenylépésekkel, hanem a másik piacon meglévõ erõfölényének tisztességtelen kiaknázásával nyerjen teret az adott piacon, hiszen tudja, hogy utólag a kisebb piaci szereplõk piacról való kiszorulása gyakran egyáltalán nem reparálható, így visszaélés esetén legfeljebb egy jelentõsebb bírságot kockáztat, melynek rövid távú kedvezõtlen hatásait aztán a megemelt, monopólium közeli árakkal hamar „le tud dolgozni”. A Microsoft-ügy két ágában három piac képezte a vizsgálat tárgyát. A Microsoft vitán felül erõfölényes helyzetben volt (van) a PC operációs rendszerek piacán. Ez tehát a kiinduló bázis, ahonnan a Microsoft más piacokon is elõre kívánt törni. A hozzáférés kérdése a PC operációs rendszerek piaca és egy szomszédos piac, az ún. munkacsoport szerverek piaca közötti viszonylatban merül föl: a Bizottság döntése szerint a Microsoft visszaélt erõfölényes helyzetével, amikor bizonyos felvilágosításokat nem adott meg versenytársainak (ezek azok a bizonyos híres-neves interoperabilitási információk), amely elzárkózás nyomán e versenytársak termékei sokkal kevésbé voltak versenyképesek. A Microsoft tehát az egyik piacon fennálló kvázi standard (monopol közeli) helyzetébõl adódóan pusztán bizonyos információk meg nem adásával nagymértékben képes volt befolyásolni a szomszédos piacon a Microsoft munkacsoport operációs rendszereivel versenyzõ vállalkozások termékeinek kelendõségét. Itt tehát az erõfölény-terjeszkedés (az angol terminológiában: leveraging) kérdésköre így merült fel. 15 Ugyanezt a jelenséget a fúziókontroll – prospektív, azaz jövõbeli piaci kimeneteleket felállító – elemzése során a „portfólió hatások” címszó alatt vizsgálja.

18

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

A hozzáférési ügy szempontjából releváns átjáró a két érintett és egymással több szempontból összefüggõ piac (PC operációs rendszerek, illetve szerver munkacsoport operációs rendszerek piaca) között az interoperabilitást biztosító információkból állt. Az interoperabilitás a technológiai iparágakban gyakran használt kifejezés, bár egyébként minden – nem csak high-tech – termék kapcsán értelmezhetõ. Legszélesebben két különbözõ termék egymással való együttmûködési képességét jelenti,16 az interoperabilitási információk pedig azok az adatok, amelyek a két terméket összekapcsolni kívánó fél számára a sikeres összekapcsoláshoz szükségesek. Egy nagyon primitív példával élve: az ytong tégla interoperabilitása pl. más téglákkal vagy egy fadeszkával különleges körülírás nélkül is mindenki számára egyértelmû, a két termék közötti érintkezési felület (interface) pedig az ytong tégla és a másik tégla két illeszkedõ oldala között alakul ki. A helyzet – feltehetõleg nem szükséges részletesebben magyarázni – sokkal bonyolultabb pl. a vegyiparban, vagy éppen a jelen ügyben is érintett szoftveriparban. Ez utóbbiban az interoperabilitás két szoftver együttmûködési képességét jelenti, mely gyakran abból áll, hogy az egyik szoftver a másikra épül, azaz az egyik irányban a rendszer átjárható, visszafelé viszont nem (a PC operációs rendszer fut Media Player nélkül is, vice versa azonban ugyanez nem áll). Nagyon fontos emlékeztetni arra, hogy az interoperabilitás valójában a fogyasztók idejét kíméli meg: két egymással tökéletesen együttmûködni képes program egy számítógépes rendszerben úgy dolgozik együtt, hogy a felhasználónak nem kell tudnia, hogy a két szoftver hogyan kommunikál egymással. Amennyiben nincsen interoperabilitás, elviekben a felhasználónak minden esetben külön-külön kellene megoldania az ennek hiányából fakadó problémát (pl. bizonyos adatokat mindig külön kellene mentenie, hogy azok eltûnését meggátolja), amely értelemszerûen lehetetlen feladat elé állítja a számítógépes rendszerek felhasználóit (leszámítva az elenyészõen kicsi, kifejezett hozzáértéssel rendelkezõ fogyasztók körét).17 Az ügy másik oldalán az árukapcsolás szempontjából a PC operációs rendszerek és a Media Playerek egymással szomszédos két piaca közötti kapcsolat volt releváns. A Microsoft itt nem információk elhallgatásával erõsítette pozícióját a szomszédos piacon, hanem azzal, hogy a szomszédos piacon versenyzõ terméke a kvázi standard PC operációs rendszerrel együtt volt kapható. A Bizottság tehát azt kifogásolta, hogy a Microsoft minden esetben „rátukmált” egy Media Playert a PC operációs rendszert vásárló vevõre, azaz a PC operációs rendszerek piacán fennálló monopol közeli helyzetét egy szimpla árukapcsolással váltotta készpénzre a szomszédos piacon. 16 Institute of Electrical and Electronics Engineers. IEEE Standard Computer Dictionary: A Compilation of IEEE Standard Computer Glossaries. New York, NY: 1990., illetve lásd kifejezetten szoftverekre vonatkozóan az ISO/IEC 2382-01, Information Technology Vocabulary, Fundamental Terms, 9. o. 3.3.1.10. pontját. Elérhetõ: http://old.jtc1sc36.org/doc/36N0646.pdf oldalon (2008. augusztus 5.). Lásd még a számítógépes programok jogi oltalmáról szóló 91/250/EGK irányelvet (HL L 1991., 122., 42. o.). 17 A Bizottság úgy határozta meg az interoperabilitáshoz szükséges információkat, mint „azon protokollok összességének kimerítõ és teljes leírása, amelyek a Windows munkacsoport-szerverekben megtalálhatóak, és ezen szerverek nyilvántartási, nyomtatási és felhasználói, valamint csoportadminisztrációs funkcióinak ellátásához szükségesek.”

MICROSOFT-DILEMMÁK

19

Alább külön vizsgáljuk az ügy két ágát. Elõször a hozzáférés kérdéskörét tesszük górcsõ alá, majd az árukapcsolás témáját vesszük szemügyre. Mindkét esetben – hasonlóan az Európai Elsõfokú Bíróság munkamódszeréhez – elõször a korábbi esetjog tanulságait kíséreljük meg leszûrni, majd ezt követõen kommentáljuk a Microsoft-ítélet releváns részeit.

3. A hozzáférés kérdése 3.1. Az előzmények

A Microsoft-ítéletben terítékre került problémakör olyan kérdéseket feszeget, amelyeket három címszó alatt is lehetne tárgyalni a visszaélések elemzése kapcsán. Ezek a címszavak a következõk: üzleti kapcsolattól való elzárkózás (refusal to deal), alapvetõ eszközök tana (essential facilities doctrine), szellemi tulajdon megosztása, licenc adása. Mint majd látni fogjuk, mára e három kategória mintha egybemosódna. Lényegében ugyanazzal a versenyelméleti megközelítéssel, egymással egybevágó jogi tesztekkel operál az európai jogalkalmazó. Az alapvetõ eszközök tétele tulajdonképpen az üzleti kapcsolattól való elzárkózás azon alesete, amikor az ügylet tárgya egy különleges fontosságú eszköz, infrastruktúra. E szerint az alapvetõ eszköz, infrastruktúra tulajdonosa bizonyos esetekben köteles hozzáférést (használatot) engedni versenytársai számára – természetesen arányos díjazás ellenében. Alapvetõ eszköznek az minõsül, ami nélkül egy másik piacon nyújtott tevékenység, szolgáltatás nem végezhetõ, és amelynek megkettõzése gazdaságilag nem ésszerû.18 A szellemi tulajdonhoz való hozzáférést firtató jogesetek pedig annyiban képeznek sajátos csoportot az üzleti kapcsolattól való elzárkózáson belül, hogy itt szellemi, alkotó, tipikusan újító tevékenység eredményeként létrejött dolog megosztott használata a kérdés. Az alábbiakban, a sok hasonlóságra tekintettel, idõrendi sorrendben tekintjük át az esetjog fejlõdésének fontosabb állomásait. Érdemes megfigyelni, hogyan változik a mérce az idõ folyamán: az elsõ ügyeknél a fõszabály az erõfölényes vállalkozás ellátási, szerzõdéskötési kötelezettsége, amit utóbb felvált egy jóval szofisztikáltabb, a szerzõdéses szabadságnak és a gazdasági indokoltságnak nagyobb teret engedõ teszt. E folyamatot lehet akár a „jogi fakabát” kontra rugalmas, közgazdaságilag megalapozott értékelés, vagy éppen az egyes versenyelméleti iskolák (Freiburg kontra Chicago) közötti vetélkedés szép példájának nevezni. A Commercial Solvents ügyben19 a CSC olasz leányvállalata megtagadta a gyógyszeriparban használt alapanyag, az aminobutanol szállítását a Zoja nevû olasz vállalkozás részére, noha a megelõzõ években nagy mennyiségû forgalom bonyolódott le közöttük. A CSC fõ indoka az elzárkózásra az volt, hogy maga is belépett 18 Részletesebben lásd például Valentine Korah: The Interface Between Intellectual Property and Antitrust. In: Fordham Antitrust Law Journal, Vol. 69., Issue 3., 2002. 19 A 6/73. és 7/73. sz. Istituto Chemioterapico Italiano S.p.A. és Commercial Solvents kontra Európai Bizottság ügyben 1974. március 6-án hozott ítélet (EBHT 1974., 223. o.).

20

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

a gyógyszergyártás piacára. A bizottsági határozatot helybenhagyó Bíróság megállapította, hogy „… a vállalkozás, amely egy alapanyag piacán erõfölényes helyzetben van, és amely azért, hogy az alapanyagot saját végterméke gyártása érdekében tartsa meg, visszaél a 86. cikk (jelenleg EK 82. cikk) értelmében vett erõfölényes helyzetével, ha visszautasítja egy, a végterméket szintén gyártó vásárló kiszolgálását és ezzel a vevõ részérõl jelentkezõ verseny megszüntetésének veszélyét idézi elõ.” A hetvenes évekre jellemzõ szigorú verdiktet nem befolyásolta, hogy a visszautasítás elõtt a Zoja elõbb lemondta a rendelést, majd fél év múlva visszakozott; hogy a Zojának volt elegendõ készlete ahhoz, hogy a visszautasítást követõen átállítsa termelését; vagy éppen hogy milyen hatékonysági elõnyök származhattak volna a fogyasztókra nézve a vertikális integrációból. A fenti idézetbõl érdemes megjegyezni, hogy a Bíróság a másodlagosan érintett piac kapcsán nem az azon folyó teljes verseny megszüntetését kérte számon, hanem csupán a visszautasított vállalkozás piaci helyzetének változását értékelte. Erre lehet mondani, hogy a korai ügyekben nem feltétlen a versenyt, hanem kifejezetten a versenytársat védõ szerepet játszott a közösségi versenyjog. Néhány évvel késõbb, egy más jellegû piaci helyzetben erõsítette meg a Bíróság a Bizottság szigorú formalista álláspontját. A United Brands 20 banánforgalmazási politikáját vizsgáló eljárás egyik aspektusa az volt, hogy a világ legnagyobb amerikai szállítója megszakította a kapcsolatot egy dán nagykereskedõjével, aki részt vett a (szintén amerikai honosságú) konkurens Dole banánjának bevezetõ reklámkampányában, és emiatt kevesebb Chiquita banánt forgalmazott. Az elõzményekhez tartozik, hogy a dán nagykereskedõ sikertelenül próbált kizárólagos forgalmazási jogot szerezni magának a United Brands-tõl, a késõbbi eseményekhez pedig az, hogy utóbb helyreállt az üzleti kapcsolat a vitatkozó felek között. Versenypolitikai szempontból fontos különbség az elõbbi esethez képest, hogy jelen esetben az elzárkózó fél nem kívánt a kikosarazott cég versenytársaként megjelenni (ennyiben lehet mondani, hogy itt szó sem volt versenykorlátozó motivációról). Ettõl függetlenül a Bizottság megállapította az erõfölénnyel való visszaélést. A Bíróság a banános ítéletében formálisan ugyan elismerte az erõfölényes vállalat jogát arra, hogy megvédje üzleti érdekeit, de adott tényállás mellett, különösen a két vállalkozás mérete, piaci szerepe közötti nagy különbségre tekintettel, a United Brands reakcióját aránytalannak, eltúlzottnak minõsítette. Érdemes még rámutatni arra, hogy a Bíróság amellett, hogy adott vállalkozás piaci léte miatt is aggódott, azért is kritikával illette a magatartást, mert az a piac egészén elbátortalaníthatta a többi kereskedõt a konkurens gyártókkal való üzleti kapcsolat fenntartásától. Úgy tûnik, hogy ezzel már nemcsak az adott jogvitában sérelmet szenvedett (gyengébb alkuerejû) fél érdekeit védte volna a Bíróság, hanem az adott piac egészén folyó verseny intenzitását is értékelte.

20 A 27/76. sz. United Brands Company és United Brands Continentaal BV kontra Bizottság ügyben 1978. február 14-én ítélet (EBHT 1978., 207. o.).

MICROSOFT-DILEMMÁK

21

Az erõfölényes vállalkozások számára kedvezõtlen, azok versenytársait ugyanakkor kedvezõ helyzetbe hozó gyakorlat a nyolcvanas években is töretlenül folytatódott. A Télémarketing-ügyben 21 az ismert luxemburgi tévéadót (RTL) üzemeltetõ Compagnie luxembourgeoise de télédiffusion gyakorlata került terítékre. A reklámozott termékeknél szokásosan megjelent egy telefonszám a képernyõn, amelyen az érdeklõdõk további információkat kaphattak. E további felvilágosító tevékenységgel sokáig a Centre Belge nevû cég foglalkozott, 1984-ben azonban a Compagnie luxembourgeoise megalapította ugyanebbõl a célból saját vállalkozását, amely kizárólagos jogot kapott a telemarketing szolgáltatás lebonyolítására. A Bíróság megállapította, hogy a CL visszaélt erõfölényes helyzetével, amikor csak saját érdekeltségû vállalkozása számára biztosított mûsoridõt telemarketing célokra. Ez annyiban is sajátos visszaélés, hogy itt tulajdonképpen egy meglevõ monopólium másik piacra való kiterjesztésérõl van szó: egy olyan tevékenységet is fenntartott a maga számára, amelyet más vállalkozás is el tudott volna látni. A kilencvenes évek elején, a Magill-esetben a Bíróság, úgy tûnik, változtatott korábbi megközelítésén. Igaz, hogy most szellemi tulajdonjoghoz is kapcsolódó vitában kellett állást foglalnia. Felmerül így a kérdés, hogy a szellemi tulajdonnak a hozzáférés megengedése kérdésében más megítélés alá kell-e esnie, mint a hagyományos tulajdonjog tárgyainak. Általános uniós versenyjogi tétel, hogy önmagában a szellemi tulajdon létezése, illetve rendeltetésszerû gyakorlása nem sérti a versenyjogi tilalmat. Esetrõl esetre ítélhetõ meg viszont, hogy a jogosultnak az a magatartása, hogy a jogával él, visszaélésnek minõsíthetõ-e. A közösségi joggyakorlat szerint visszaélés akkor valósul meg, ha az adott eszköznek nincsen tényleges vagy potenciális helyettesítõje („alapvetõ eszköz”), és ennek következményeként nem jön létre egy új termék (például az ipari tulajdon alapanyagként való felhasználásának eredményeként), vagy nem kerül kielégítésre a piaci kereslet.22 Néhány évvel a Magill-ítéletek elõtt, az ipari minta (design) körét érintõ Volvo/ Veng ügyben23 a Bíróság ítéletében már kimondta, hogy önmagában a licencadás megtagadása nem értékelhetõ visszaélésként, hanem valami „többletelemnek” is jelen kell lennie. Harmadik feleket kizárni a védett termék gyártásából, árusításából, importálásából az ipari minta alapvetõ tárgyát jelenti. A Bíróság három esetet nevezett meg, amikor a licencadás megtagadása visszaélés lehet (megjegyzendõ, hogy késõbbi, hasonló esetekben nem vette át következetesen ezt a felsorolást): (i) független szervizek objektív indok nélküli ellátás-megtagadása; (ii) alkatrészek túlzottan magas árazása; és (iii) alkatrészgyártás beszüntetése olyan piaci körülmények mellett, amikor az autótípusból még sok fut az utakon. 21 A 311/84. sz. Centre belge d’études de marché – Télémarketing (CBEM) kontra SA Compagnie luxembourgeoise de télédiffusion (CLT) és Information publicité Benelux (IPB) ügyben 1985. október 3-án hozott ítélet (EBHT 1985., 3261. o.). 22 A T-504/93. sz. Tiercé Ladbroke SA kontra Európai Bizottság ügyben 1997. június 12-én hozott ítélet (EBHT 1997., II-923. o.). 23 A 238/87. sz. AB Volvo kontra Erik Veng (UK) Ltd. ügyben 1988. október 5-én hozott ítélet (EBHT 1988., 6211. o.).

22

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Visszatérve az ír tévés újságok piacát érintõ Magill-jogesethez, a Bíróság azért hagyta jóvá a Bizottság határozatát, mert (i) egy másik áru megjelenéséhez nélkülözhetetlen áruról volt szó (televíziócsatornák tervezett heti mûsorrendje); (ii) az elutasítás olyan termék megjelenését akadályozta meg, amely iránt potenciális fogyasztói igény létezett (korábban nem volt több csatorna programját egységesen ismertetõ újság); (iii) az elutasítás mögött nem álltak objektív indokok; és (iv) várható volt, hogy ezzel a tévéújságok kapcsolódó piacán minden versenyt kizár, azaz az alapvetõ eszköz birtokosa lefoglalja magának a második, kapcsolódó piacot is. Változás a korai Commercial Solvents ügyhöz képest tehát, hogy egyfelõl a kiindulópont nem az erõfölényes vállalkozás szerzõdéskötési kötelezettsége, hanem az, hogy jogszerûen megtagadható a szellemi tulajdon tárgyához való hozzáférés. A jogsértésteszt pedig annyiban lett szigorúbb, hogy nem egyszerûen azt kell bemutatni, hogy az elutasított vállalkozás kieshet a második piacról, hanem hogy azon a piacon lényegében megszûnik (vagy nem is jön létre) a verseny, azt magának tartja fenn az elsõdleges piacot domináló vállalkozás. Az azonban sokáig kérdés maradt, hogy ez az elmozdulás vajon csak a szellemi tulajdon körébe tartozó esetekre igaz-e, vagy általában is, mindenféle üzleti kapcsolatfelvételtõl való elzárkózásra is. Mintegy öt évet kellett várni, amíg a Bíróság – igaz, ezúttal egy osztrák bíróságtól érkezõ elõzetes döntéshozatal iránti kérelmet illetõen – ismét megnyilatkozhatott a kérdésben. A Bronner-ügyben 24 egy nem szellemi tulajdont érintõ probléma kapcsán ismételte meg a szigorú Magill-tesztet. A tagállami jogvita a Der Standard címû napilap forgalmazását érintette. A Mediaprint adta ki a Neue Kronen Zeitung és a Kurier címû napilapokat, melyek együttes részesedése az osztrák piac közel felét tette ki. Az újságjai forgalmazására a Mediaprint országos kézbesítõhálózatot hozott létre, amelynek segítségével az újságok korán reggel eljutottak az elõfizetõk postaládájába. Bronner azt szerette volna elérni, hogy a Mediaprint forgalmazási hálózatában ésszerû ellenérték fejében szállítsa ki a Der Standardot is. Állítása szerint a postai kézbesítés nem megfelelõ helyettesítési eszköz, mert csak a késõ délelõtti órákban juttatja el az újságot az elõfizetõknek, míg saját forgalmazási hálózatot egyáltalán nem lenne gazdaságos kiépítenie, tekintettel az elõfizetõk alacsony létszámára. A Mediaprint ezzel szemben egyebek között arra hivatkozott, hogy a domináns pozícióban levõ vállalkozások is szabadon jogosultak a szerzõdéskötési partnereik kiválasztására, és – amint azt a Magill-ügyben is leszögezte a Bíróság – ebbõl a domináns pozícióból fakadó szerzõdéskötési kötelezettség csak különleges körülmények között keletkezhet. A Bíróság szerint az alapeljárásban a tagállami bírónak azt kell megvizsgálnia, hogy vajon a kézbesítési rendszerek külön piacot képeznek-e, vagy a napilapok forgalmazásának más módjai – mint például üzletben, hírlapárus bódéban való értékesítés vagy postai kézbesítés – megfelelõ helyettesítõi jellemzõkkel bírnak. Külön piacok esetén a Mediaprint az egyetlen országos kézbesítési hálózattal rendelkezõ vál24 A C-7/97. sz. Oscar Bronner GmbH & Co. KG kontra Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag GmbH & Co. KG, Mediaprint Zeitungsvertriebsgesellschaft mbH & Co. KG és Mediaprint Anzeigengesellschaft mbH & Co. KG. ügyben 1998. november 26-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-7791. o.).

MICROSOFT-DILEMMÁK

23

lalkozás, amely gyakorlatilag monopolhelyzetben van e piacon. A visszaélés kapcsán azt kell vizsgálni, hogy ezzel vajon elzárja-e a versenytársat egy, az újsága értékesítése szempontjából nélkülözhetetlen forgalmazási módtól. A jelen ügyben tehát nem elég azt bizonyítni, hogy az elérni kívánt szolgáltatás megtagadása esetén a kérelmezõ (azaz Bronner) számára az ezen a piacon való versenyzés lehetõségét ez a tény valószínûsíthetõen kizárta volna, illetve hogy a szolgáltatás megtagadása nem kellõen indokolt, hanem azt is be kell mutatni, hogy ez a szolgáltatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a hozzáférést kérõ számára az üzleti tevékenységét folytassa, azaz nincs megfelelõ helyettesítõje a közvetlen kézbesítési hálózatnak. A Bíróság érvelésébõl úgy tûnik, mintha nem lenne mûszaki, jogi vagy gazdasági akadálya annak, hogy más lapkiadó vállalkozás létesítsen – akár önállóan, akár együttmûködve valamely másik kiadóval – egy saját országos kézbesítõhálózatot. Annak bizonyításához ugyanis, hogy ilyen hálózat létezésére nincs reális lehetõség – és így elengedhetetlen a létezõ hálózathoz való hozzáférés –, nem elegendõ arra hivatkozni, hogy a lap alacsony példányszáma miatt annak kiépítése nem lenne gazdaságos. A Bronner-teszt tehát a következõképpen foglalható össze. A szerzõdéstõl való elzárkózás visszaélésnek minõsül, ha (i) a másik vállalkozás számára az áru nélkülözhetetlen, annak nincsen sem tényleges, sem lehetséges helyettesítõje; és (ii) a másik vállalkozás részérõl jelentkezõ versenyt teljesen megszünteti; továbbá (iii) nincs a visszautasításra objektív magyarázat. Érdekessége a Bronner-tesztnek, hogy a verseny kizárása tekintetében mintha megelégedne a kárvallott vállalkozás versenybõl való kiesésével (itt ennek a veszélye sem állt fenn, mert más csatornákon keresztül is eljuttatható volt az újság az olvasóhoz). Nyitott kérdés, hogy mennyire volt tudatos az újabb Magill-megoldás helyett (mindenféle verseny kizárása a másodlagos piacon) a régebbi Commercial Solvents megfogalmazás (az elutasított részérõl támasztott verseny megszûnése) követése. További érdekesség, hogy ha az ítéletben nem is, de a kapcsolódó fõtanácsnoki véleményben megjelenik egy olyan közgazdasági szempont, amelyet a szerzõdéskötési kötelezettséget támadók szívesen és gyakran emlegetnek. Jacobs fõtanácsnok25 felhívta arra a figyelmet, hogy a hozzáférés túlzott mértékû megengedése alááshatja a vállalkozások innovációs, beruházásokat eszközlõ motivációját. Hiszen miért is fektetne bárki nagy összegeket egy fontos infrastruktúra létrehozásába, ha utóbb azt meg kell osztania versenytársaival? Az utolsó, Microsoft-ítéletet megelõzõ releváns jogeset az IMS-ügy, amely a Magill-esethez hasonlatosan szellemi tulajdont, a licenciaadás kérdéskörét érintette. Az IMS Németországban gyógyszercégek számára szolgáltatott statisztikai adatokat egy általa kifejlesztett, ún. téglastruktúrában (1860 vagy 2847 egységbõl álló struktúrában). E „téglákat” települések, irányítószámok, népsûrûség, közlekedési kapcsolatok, gyógyszertárak és orvosi rendelõk földrajzi elhelyezkedése alapján alakította ki, a munkában a gyógyszergyártók (az IMS adatainak vevõi) is részt vettek. Az IMS ingyen engedte át téglarendszerét a gyógyszertáraknak és az orvosoknak, ami hozzájárult ahhoz, hogy az IMS-téglarendszer szinte országos szabvánnyá 25 Jacobs fõtanácsnok indítványának 56–58. pontja.

24

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

váljon. A bírósági felterjesztésre okot adó alapügyben a frankfurti Landesgericht ideiglenes intézkedéssel megtiltotta egy konkurensnek, hogy az IMS téglaszerkezetéhez hasonló, abból származtatott téglaszerkezetben szolgáltasson adatokat, lévén, hogy szerzõi jogi törvény védelme alá esõ adatbázisról van szó. Az elõzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság 2004 áprilisában adott választ. A Bíróság a német bíró által tisztázandó elõkérdésnek nevezte, hogy az 1860-as téglarendszer valóban nélkülözhetetlen-e a dominált piac megtámadásához (van-e alternatíva, még ha az kevésbé kedvezõ is, vannak-e mûszaki vagy gazdasági akadályai az alternatív áru létrehozásának). A Bíróság utal arra, hogy a vevõk részvételének, az azzal járó költségeknek ebben meghatározó szerepe lehet. Ezt követõen megismételte a Magillügyben korábban kialakított jogi tesztet, mely szerint szellemi tulajdonjog által védett áru esetében kivételes körülmények mellett köteles a jogosult licencet adni. Ilyen kivételes helyzetnek számít (és következésképpen ilyen helyzetben a hozzáférés megtagadása visszaélésnek fog minõsülni), különösen 26, ha az elutasítás (i) új áru megjelenését akadályozza meg (a licencet kérõ vállalkozás ne a licenctulajdonos által a másodlagos piacon végzett tevékenység utánzására szorítkozzon); és (ii) objektív indokkal alá nem támasztott; valamint (iii) a másodlagos piacon vélhetõen teljesen kizárja a versenyt (itt elsõdleges piac az 1860-as téglarendszer, másodlagos piac a gyógyszergyári cikkek eladásáról szóló regionális kimutatások készítése volt). Figyelemre méltó közös jellemzõje a bemutatott eseteknek, hogy a visszautasított fél soha nem végsõ fogyasztó volt, hanem egy olyan vállalkozás, amely az árut, infrastruktúrát maga is továbbadja (pl. banán-nagykereskedõ), vagy felhasználja, beépíti a maga árujába (pl. a Magill-ügyben a mûsorújság kiadója a mûsorprogramot). Így az ítélkezési gyakorlat nem a végsõ fogyasztó érdekeit védte egy kizsákmányoló jellegû magatartással szemben, hanem valamely kapcsolódó piacon folyó verseny hatásossága volt a tét. E tekintetben is fontos rámutatni arra, hogy a Bronneresetben a Bíróság leszögezte: másodlagos piacon nem feltétlenül kell egy versenyjogi értelemben vett különálló érintett piacot érteni, hanem elegendõ ehhez egy termék, szolgáltatás szükséges inputjának a piaca és maga a szolgáltatás. Összegzésként érdemes utalni a Verseny Fõigazgatóságnak az EK 82. cikke kapcsán közzétett, már korábban hivatkozott vitaanyagára, amely, lényegében egyenlõségjelet téve az üzleti kapcsolat megtagadása és az alapvetõ eszközhöz való hozzáférés tana közé, a következõ öt feltételben összegzi az esetjog üzenetét: (i) a magatartás, szállítás megtagadásának minõsüljön (ide tartozik például a halogató taktika, vagy a beleegyezés túlzott árak mellett); és (ii) az elzárkózó vállalkozás erõfölényt élvezzen; továbbá (iii) az input nélkülözhetetlen legyen; valamint (iv) az elutasítás valószínûleg negatív versenyhatásokkal járjon; és végül (v) az elutasítás objektíve ne legyen indokolható. A jövõ jogalkalmazásának alapjait felvázoló vitaanyag az ügyletkötéstõl való elzárkózáson belül tér ki a szellemi tulajdon problémakörére, nem túl terjedelmesen. 26 A „különösen” kitétel betoldása természetesen azt jelenti, hogy elképzelhetõk más „különleges” vagy „kivételes” körülmények, amelyek fennállta esetén a szellemi tulajdonhoz hozzáférést kell biztosítani. E „különösen” kitétel megjelenik a Microsoft-ítéletben is (lásd a 332. pontot).

MICROSOFT-DILEMMÁK

25

Itt alapelvszerûen rögzíti, hogy a licencadástól való elzárkózás fõszabályként nem visszaélés. A 82. cikk csak akkor sérül, ha egyrészt teljesül az alapvetõ eszköz tanánál fentebb említett öt kitétel, továbbá olyan piac fejlõdését akadályozza, amelyhez a licencia elengedhetetlenül szükséges, s ezáltal a fogyasztókat hátrány éri. Nem jogsértõ, ha a licencet kérõ vállalkozás egyszerûen csak duplikálni kívánná a szellemi tulajdonnal védett árut, szolgáltatást. Ellenben, ha arra támaszkodva olyan új árut vinne piacra, melyet a licenctulajdonos nem kínál, s amelyre potenciális igény mutatkozik, úgy az elzárkózás jogsértõnek minõsül. A vitaanyag szerint az elõbbitõl eltérõ, bár hasonló a helyzet, amikor a domináns vállalkozástól árujával való együttmûködést biztosító információt kér egy másik vállalkozás.27 A Verseny Fõigazgatóság elismeri, hogy míg egy erõfölényes vállalkozást sem terhel általános interoperabilitásra vonatkozó elvárás, az egyik piacról a másikra való erõfölény-kiterjesztés már jogsértõ lehet. Ezen információk esetében, még ha azok üzleti titoknak is minõsülnek, nem tartja indokoltnak ugyanazt a magas védettségi szintet biztosítani, mint a szellemi tulajdon birtokosainak. Továbbra is úgy tûnik, hogy marad a kérdés: különleges versenyjogi elbánásra érdemesek-e a szellemi tulajdon körébe esõ dolgok birtokosai? 3.2. A Microsoft-ítélet

A Microsoft-ügyben a hozzáférés kérdésköre az ún. interoperabilitási információk tekintetében merült fel (lásd errõl részletesebben a bevezetésben). A Microsoft és az Európai Bizottság között vita tárgyát képezte, hogy az interoperabilitási információk felett a Microsoftnak szellemi tulajdonjogai vannak-e, azaz például az interoperabilitási információkat szerzõi jogi vagy szabadalmi oltalom védi-e. Az kétségtelen, hogy az interoperabilitás lehetõségét biztosító információk – miután eddig nem kerültek nyilvánosságra – legrosszabb esetben is a Microsoft olyan know howjának minõsülhetnek, amely az ilyen tudásbázis jogi oltalmazására vonatkozó polgári jogi szabályok hatálya alá tartozik. Egyik álláspont szerint az elhatárolás jelentõsége abban áll, hogy a szellemi tulajdonjogok – jellegüknél fogva – szélesebb körû és erga omnes védelemben részesülnek, valamint legbensõbb lényegükhöz tartozik a kizárólagosság, így annak korlátozására vagy áttörésére (kötelezõ hozzáférés formájában) csak a legritkább esetekben kerülhet sor (ahogy azt a fenti IMS-ügy alapján is láthatjuk). Tekintettel arra, hogy a felvetett probléma az érvek és ellenérvek kimeríthetetlen tárházát indukálta már, így mindösszesen utalni kívánunk e kérdés fontosságára, anélkül, hogy mi magunk mélyen elmerülnénk benne. Az EFB e kérdést egy huszárvágással intézte el: kijelentette, hogy – bár nem világos, hogy az interoperabilitási információk halmaza bármilyen iparjogvédelmi vagy szerzõi jogi oltalom alatt állna – a rend kedvéért a Microsoftra lehetõ legkedvezõbb helyzetbõl kell kiindulni, és feltételezni kell, hogy a Microsoft kizárólagos jogokat biztosító szellemi tulajdonnal rendelkezik az interoperabilitási információk tekintetében. Innen már egyenes út vezetett az IMS-ügyben kialakított vizsgálati teszt alkalmazásához: a bí27 A vitaanyag 230. pontja.

26

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

róság hangsúlyozta, hogy még erõfölényes vállalkozás részérõl sem minõsül visszaélésnek, ha az nem ad használati engedélyt az oltalom tárgyához, hiszen a szellemi tulajdonból fakadó kizárólagosság az oltalom lényegéhez tartozik. Ugyanakkor, ahogy azt az Európai Bíróság az IMS-ügyben is kimondta, bizonyos kivételes körülmények esetén a hozzáférés megtagadása az erõfölényes vállalkozás részérõl már visszaélésnek minõsülhet. Ilyen kivételes körülmények állnak fenn különösen, ha a hozzáférés megtagadása olyan termék vagy szolgáltatás tekintetében történik, amely a hozzáférés tárgyát képezõ áru vagy szolgáltatás piacához képest szomszédos piacon nélkülözhetetlen bizonyos tevékenység folytatásához, és a hozzáférés megtagadása a szomszédos piacon kizárja a hatékony versenyt, valamint a hozzáférés megtagadása egy olyan új termék megjelenését akadályozza meg, amelyre legalább potenciális igény mutatkozik. Amennyiben e feltételek együttállnak, a hozzáférés megtagadása az EK 82. cikkébe ütközik, kivéve, ha a hozzáférés elutasítása objektíven indokolt. Az EFB e teszt figyelembevételével vizsgálta az ügy tényállását. 3.2.1. A nélkülözhetetlenség kérdése Az EFB tehát elõször arra a kérdésre kereste a választ, hogy az interoperabilitási információk átadása nélkülözhetetlen-e a nem Windows-eredetû munkacsoportszerver-szoftverek piaci részvétele szempontjából. Elõször is azt kellett tisztázni, hogy a nélkülözhetetlenség valójában mire vonatkozik: akkor nélkülözhetetlen-e az input, ha anélkül semmifajta piaci részvétel nem lehetséges a szomszédos piacon, vagy ennél enyhébb esetben is elképzelhetõ a nélkülözhetetlen jelleg, például, ha az input nélkül az érdemi/ésszerû piaci részvétel nem lehetséges? Az Európai Bizottság az életképes piaci részvétel szintjét tekintette a nélkülözhetetlenség mértékének („viable market presence”). Egy input (itt: az interoperabilitási információk) e szerint akkor minõsül nélkülözhetetlennek a szomszédos piacon folytatott tevékenységhez, ha anélkül a szomszédos piacon életképes piaci részvétel nem valósítható meg. Az EFB elfogadta a Bizottság által alkalmazott jogi tesztet, és maga is azt vizsgálta, hogy a Bizottság helyesen ítélte-e meg a jelen ügyben, hogy az interoperabilitási adatok a Microsoft termékeivel versenyzõ munkacsoport szerverek értékesítõi számára az életképes piaci részvételhez szükségesek. Az EFB egyetértett a Bizottsággal abban is, hogy az adott körülmények között az életképes piaci részvétel akkor képzelhetõ el a munkacsoport szerverek piacán, ha a nem-Microsoft munkacsoport szerverek a Windows munkacsoport szerverekkel azonos „alapról indulnak” és azonos feltételek mellett versenyeznek. Az EFB ennek fényében értékelte az ügy körülményeit, és kiemelte, hogy a szoftver iparágban rendkívül jelentõsek a hálózati hatások (egy adott termék elterjedtsége nagymértékben gerjeszti önnön értékesíthetõségét), márpedig a Windows PC operációs rendszerek lényegében minden személyi számítógépen megtalálhatók (kvázi standarddá váltak). Az EFB emellett kiemelte azt a közvélemény-kutatást is, amely a per iratai között feküdt, és amely szerint 2003-ban a megkérdezett érdekelti kör jelentõs része állította, hogy azért vásárol Microsoft munkacsoport szervert, mert így a PC operációs rendszerekkel az interoperabilitás biztosítható. Az EFB szerint mindezek

MICROSOFT-DILEMMÁK

27

miatt a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, mely szerint a jelen ügy körülményei mellett a Microsoft PC operációs rendszereinek interoperabilitási adatai nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Microsoft versenytársai a munkacsoport szerverek piacán életképesen részt vegyenek a versenyben. A Microsoft azt az ellenérvet hangoztatta, hogy az interoperabilitási információk átadása már csak azért sem lehet nélkülözhetetlen, mert azok nélkül is több szereplõ van jelen a munkacsoport szerverek piacán. Az egyik szereplõ (a Linux) ezen a piacon még az interoperabilitási információk hiánya ellenére is képes volt növekedni. Az EFB a Microsoft ezen érvelését, elsõsorban ténybeli okokra hivatkozva, elutasította. Elõször is a bíróság utalt arra, hogy a munkacsoport szerverek piacán a többi szereplõ már a Microsoftot megelõzõen piacra lépett, mégis, piaci részesedésük az utóbbi idõben jelentõsen csökkent, éppen azon idõszakban, amikor a Microsoft piaci részesedése számottevõen növekedett. Érdekes adalék továbbá, hogy a versenytársak piaci részesedése és eladásai éppen akkor kezdtek el visszaesni, amikor a Microsoft – eltérve korábbi gyakorlatától – megtagadta az interoperabilitási adatok kiadását (a versenytársak hátránya akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Microsoft az elsõ olyan új fejlesztést piacra dobta, amelyhez már nem bocsátotta rendelkezésre szabadon az interoperabilitási információkat). Amint az a fentiekbõl látható, a Microsoft-ügy valamelyest kibontotta a nélkülözhetetlenség fogalmát, mint a visszaélés e speciális fajtájának egyik tényállási elemét, és azt az „életképes piaci részvétel” kategóriájához rendelte. Az immár közelebbrõl megvilágított teszt tartalommal való további megtöltése a joggyakorlatra vár. Nézetünk szerint a teszt alapvetõen helyes, és helyesen jelöli meg a versenypolitikai beavatkozás küszöbeként az életképes piaci részvétel szintjét. Az adott ügy összes körülménye alapján lehet aztán eldönteni, hogy az állítólag nélkülözhetetlen input valóban szükséges-e az életképes piaci részvételhez. Az életképes piaci részvétel alatt nézetünk szerint legalább középtávú piacon maradási lehetõséget kell érteni, amely egyben (hiszen ettõl életképes) nemcsak „vegetatív” jellegû, hanem versenynyomást tud gyakorolni a piac többi szereplõjére, azaz maga is hozzájárul a verseny dinamizmusához. Nyilvánvalónak tûnik, hogy ilyen értelemben a nélkülözhetetlenség tényállási eleme egyenes arányban mozog a két szomszédos piac összekapcsoltságának (egymásrautaltságának) mértékével, és egyben fordított arányban van az erõfölényes vállalkozás piaci erejének nagyságával. Minél inkább egymásra utalt a két piac (minél erõsebbek a hálózati hatások, minél gyakoribb az interakció a két piac termékei között stb.), annál inkább fennállhat a nélkülözhetetlenség. Ugyanígy: minél erõsebb a domináns vállalkozás piaci részesedése, nézetünk szerint annál könnyebben meg lehet állapítani az általa birtokolt (gyártott, tulajdonolt stb.) input nélkülözhetetlenségét a szomszédos piacon és fordítva. Ilyen értelemben tehát nem alaptalan az a felvetésünk, hogy a nélkülözhetetlenség szempontjából az erõfölény szintjén belül további kategóriák állíthatók fel egyrészt, ahol az egyik oldalon az egyszerû erõfölény áll fenn (pl. egy kb. 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkezõ szereplõ esetén, aki mellett még több jelentõsebb versenytárs részt vesz az adott piacon), másrészt abban az esetben, amikor a vállalkozásnak lényegében monopóliuma van (közel 100 százalékos piaci részesedéssel,

28

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

amelyhez gyakorta párosul – mint a jelen ügyben is – a monopolista termékének kvázi standarddá válása). Bár az EFB erre vonatkozó kifejezett hivatkozást nem vet fel ítéletében, véleményünk szerint a fentiek miatt mégis jelentõséggel bírt, hogy a Microsoft nem egyszerûen erõfölényesnek minõsült a PC operációs rendszerek piacán, hanem ún. szuperdominanciával, kikezdhetetlennek tûnõ monopólium-közeli pozícióval rendelkezett.28 3.2.2. A verseny kizárásáról Az EFB-nek másodsorban arra kellett választ adnia, hogy az interoperabilitási információkhoz történõ hozzáférés megtagadása kizárja-e a versenyt a szomszédos piacon. A Bizottság azt vizsgálta a közigazgatási eljárásban, hogy a hozzáférés megtagadása folytán fennáll-e a verseny kizárásának veszélye (risk of elimination of competition), és a kérdésre igenlõ választ adott. A Microsoft szerint a Bizottság vizsgálati tesztje hibás volt, mert nem azt kellett volna vizsgálni, hogy fennáll-e a verseny kizárásának veszélye, hanem azt, hogy a hozzáférés megtagadása valószínûleg kizárja-e a versenyt (is likely to eliminate all competition). Az EFB ezt a vitát annak kijelentésével zárta rövidre, hogy az terminológiai jellegû és jogi szempontból irreleváns. A közösségi joggyakorlat mindkét kifejezést használja azzal a céllal, hogy világossá tegye, hogy a versenyjogi beavatkozásnak nem kell megvárnia azt az idõpontot, amikor a verseny kizárása már bekövetkezett, hanem ezt megelõzõen, már a verseny megfojtásának folyamata során beavatkozhat. Nem szükséges tehát azt igazolni, hogy a hozzáférés megtagadása már minden létezõ versenyt megszüntetett a szomszédos piacon, mint ahogy annak bemutatása sem feltétel, hogy a jövõben következik majd be a verseny teljes kizárása. Az EFB ezt követõen részletesen vizsgálta azokat a körülményeket, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hozzáférés megtagadása a verseny teljes kizárását eredményezheti. A Bíróság egyetértett a Bizottság következtetéseivel, elsõsorban a piaci folyamatok fényében. Az EFB ítéletében felidézte, hogy a Microsoft képes volt a munkacsoport szerverek piacán – az 1992-es piacra lépését követõen – 1996-ra már 25,4 százalékos piaci részesedés kivívni, majd 2002re 64,9 százalékos szintre jutni, amellyel a Microsoft immáron ezen a piacon is erõfölényes helyzetbe került. Ugyanezen idõtartamban a fontosabb versenytársak piaci részesedései értelemszerûen jelentõsen csökkentek (mint pl. Novell), vagy alacsony szinten stagnáltak. Figyelembe veendõ emellett még a rendkívül erõs hálózati hatás, illetve az a kényelmi faktor, hogy a vállalkozások nem szívesen taníttatják be személyzetüket újabb operációs rendszerek mûködtetésére, ha egyszer a rendszer bizonyította alkalmasságát. Mindezek alátámasztják a versenypolitikai beavatkozás szükségességét még a verseny teljes megszûnését megelõzõen, hiszen e sajátosságok miatt utóbb a helyzet már nem reparálható (a verseny megszûnése után még 28 Erre a körülményre egyébként a Bizottság kifejezetten hivatkozott is, de az EFB nem tartotta szükségesnek külön is értékelni (igaz, hogy nem is vetette el kifejezetten a Bizottság idevágó fejtegetéseit).

MICROSOFT-DILEMMÁK

29

az interoperabilitási információkhoz történõ hozzáférés mellett is valószínûtlen a sikeres új piacra lépés). Összességében tehát az EFB álláspontja szerint a jelen ügy tényei azt támasztják alá, hogy az interoperabilitási információk visszatartása a szomszédos piacon (a munkacsoportszerver-szoftverek piacán) a verseny teljes kizárásának veszélyével jár. A verseny kizárásának tényállási eleme kapcsán a Microsoft-ügy annyiban haladja meg a korábbi esetjogot, hogy immár világos bírósági iránymutatás áll rendelkezésre arról, hogy e tényállási elem nem kívánja meg a verseny teljes kizárásának megtörténtét, hanem lehetõséget biztosít arra, hogy a versenyhatóság beavatkozzon a verseny megszûnésének folyamatába, és azt még idõben megállítsa (az IMSés a Magill-ügyekben fordított volt a helyzet: azokban ugyanis a verseny létre sem tudott jönni). A beavatkozásnak nem feltétele továbbá annak bizonyítása sem, hogy a beavatkozás hiányában a jövõben minden verseny megszûnne a szomszédos piacon. Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy mi választja el e tényállási elemet a fentebb említett nélkülözhetetlenség tényállási elemétõl, mert a kettõ nagymértékben átfedi egymást (ha egy input nélkülözhetetlen a másik piacon az életképes piaci részvételhez, akkor annak hiányából elviekben fogalmilag kell következnie, hogy – legalábbis középtávon – e szomszédos piacon az életképes verseny megszûnik, és legfeljebb néhány kisebb versenytárs marad meg nagyrészt vegetatív státuszban). Nézetünk szerint e két tényállási elem külön kezelése szükségtelen (valószínûleg nem is véletlen, hogy maga a Bizottság is egy kalap alatt tárgyalta azokat, és lényegében azonos tényeket vett figyelembe mindkét szempont vizsgálata során). Helyesebb volna a két tényállási elemet összevonni, mert azok tartalmilag azonosak, de legalábbis nagyon erõltetettnek tûnik elválasztásuk (a második tényállási elem tulajdonképpen az elsõ bizonyítéka). Emiatt a nélkülözhetetlenség tényállási eleméhez fûzött, fenti megjegyzéseink e körben is irányadók. Ha pedig a két tényállási elem különkülön is „életképes”, még nem világos, hogy a versenyhatósági beavatkozás a verseny megszûnése felé vezetõ hosszú folyamat mely pontján következhet be, azaz mikor állítható, hogy az adott szomszédos piacon fennáll a verseny megszûnésének veszélye. Kell-e egy bizonyos idõtartam, amelyben empirikus adatok gyûlnek fel (mint a Microsoft-ügyben), melyek alapján a verseny megszûnésének irányába mutató tendencia kirajzolódik (mintegy az idõ által igazolva az input nélkülözhetetlenségét)? Nézetünk szerint hasznos lenne egy ilyen idõtartamot megkövetelni (amely egyben valamilyen halvány határvonalat is húzna a nélkülözhetetlenség és a verseny kizárása mint tényállási elemek között). Az idõtartam hossza az érintett piacok és termékek élet- és innovációs ciklusától függhetne. Egyes iparágakban (a technológia-szenzitív területeken) egy-két év (vagy akár rövidebb idõ) elegendõ lehet, míg máshol hosszabb idõtartam adhat ki értelmezhetõ trendet. Ha a gyakorlat egy ilyen – már trendet kirajzolni képes – idõtartamot megkövetelne, akkor tulajdonképpen kétféle esetet lehetne megkülönböztetni: az egyik a „Magill- vagy IMS-helyzet”, amikor az inputhoz való hozzáférés megtagadása ab ovo kizárja egy szomszédos piacon a piacra lépést (ilyenkor értelemszerûen nem lehet megkövetelni a verseny megszûnésére utaló trend felmutatását), a másik pedig a Microsoft-helyzet, amikor az input

30

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

elzárása egy eredetileg versenyzõ piacot indít el a monopolizáció útján (ilyenkor hasznos lehet megfelelõ idõre vetített trendek alapján empirikus adatokkal megerõsíteni a nélkülözhetetlenség tényállási elemét). Más szóval, a verseny kizárása logikailag jobban beilleszthetõ lenne mint tényállási elem, mégpedig elsõsorban a „Microsoft-helyzetekben”. 3.2.3. Az új termék kérdéskörérõl Az IMS-teszt harmadik elemeként az EFB-nek azt kellett vizsgálnia, hogy az interoperabilitási információkhoz történõ hozzáférés megtagadása folytán olyan új termék megjelenésének útjába gördül-e akadály, amelyre legalább potenciális igény mutatkozik. Az EFB ezzel kapcsolatban elõször is hangsúlyozta, hogy az EK 82. cikkének b) pontja az erõfölénnyel való visszaélés egyik eseteként említi a termelésnek vagy a mûszaki fejlesztésnek a fogyasztók hátrányára történõ korlátozását. A fent említett Magill- és IMS-ügyekben is a vizsgálat tárgyát képezte, hogy a hozzáférés megtagadásaként a fogyasztók elesnek-e egy olyan új termék lehetõségétõl, amely számukra hasznos lenne (azaz a hozzáférésnek káros hatásai vannak a fogyasztókra is). Tulajdonképpen a Magill-teszt harmadik pillére tehát azért szükséges, hogy a szellemi tulajdonjogok lényegébõl fakadó kizárólagosság megtörésére csak és kizárólag akkor kerüljön sor, ha e nélkül egy másodlagos piac kifejlõdése (vagy éppen fennmaradása) lehetetlen volna, mégpedig – és e kvalifikáció fontos – a fogyasztók kárára. Az EFB emellett leszögezte, hogy nem kizárólag a Magill- és az IMS-ügyekben megismert körülmények között képzelhetõ el e tényállási elem fennállta: a fogyasztók károsulása ugyanis akkor is kimutatható, ha a hozzáférés megtagadása nem a termelést, hanem a technikai fejlesztést korlátozza. A Magill-, illetve az IMS-ügyekben kialakított jogi teszt szempontjából tehát új termék alatt a technológiai fejlesztés eredményeként létrejött „továbbcsiszolt” produktum is értendõ. Az EFB a fentiek fényében vizsgálta a Microsoft-ügy körülményeit. A Bíróság nagy jelentõséget tulajdonított az egyik – az ügy irataihoz csatolt – közvélemény-kutatásnak, amelynek értelmében a megkérdezettek jelentõs része úgy foglalt állást, hogy a nem-Microsoft munkacsoport szervereket jobb minõségûnek tartja a Microsoft versenyzõ termékénél egy sor, a fogyasztók számára lényeges szempontból. Ugyanakkor egyre több fogyasztó kerül az interoperabilitási problémák miatt kényszerhelyzetbe, hogy homogén Microsoft megoldást válasszon mind a PC operációs rendszer, mind a munkacsoport szerverek tekintetében. A Bíróság egyetértett a Bizottsággal abban is, hogy a tapasztalati tények megerõsítik a fentieket: korábban – amikor a Microsoft még biztosította az interoperabilitási információkat versenytársai számára is – több versenytárs is a Microsoft munkacsoport szervereinél vonzóbb, illetve jobb minõségû munkacsoportszerver-szoftvereket állított elõ. Ebbõl is arra lehetett tehát következtetni, hogy az interoperabilitási információk elérhetõsége nyomán a fogyasztók jobb minõségû versenyzõ termékekhez juthatnának. Emellett az interoperabilitási információk átadása egyrészt – objektív, technológiai okokból – önmagában nem eredményezhetné, hogy a Microsoft versenytársai „klónozzák” a Microsoft munkacsoportszerver-szoftverét, másrészt a versenytársak nem is volnának ér-

MICROSOFT-DILEMMÁK

31

dekeltek ilyen jellegû másolásban, hiszen piaci megerõsödésüket csak azzal tudnák elérni, ha a Microsoft termékeitõl megkülönböztetik saját szoftverüket. A Bíróság álláspontja szerint tehát a Microsoft versenytársai az interoperabilitási információk birtokában termékfejlesztési versenybe fognának, amely a fogyasztók számára kedvezõ, minõségalapú rivalizálást hozna, végsõ soron jobb minõségû, a fogyasztók igényeit jobban kielégítõ termékskálát eredményezve. Az EFB álláspontja szerint az IMSteszt harmadik eleme is teljesül tehát a Microsoft-ügyben: a hozzáférés megtagadása ugyanis olyan új (a jelen esetben: továbbfejlesztett, illetve jobb minõségû) termékek megjelenését akadályozza meg, amelyekre legalább potenciális fogyasztói igény mutatkozik. Az új termék – mint tényállási elem – vonatkozásában, a Microsoft-ügy jelentõs továbblépést eredményezett: világossá vált, hogy az új termék olyan versenyjogi gyûjtõfogalom, amelybe a továbbfejlesztett, avagy jobb minõségû áruk is beletartoznak. Világos az is, hogy az erre hivatkozni kívánó versenyhatóságnak e körben be kell mutatnia, hogy a hozzáférés lehetõvé tétele nemcsak az erõfölényes vállalkozás termékének lemásolását eredményezné, hanem emellett a versenytársak egy lépéssel továbbmennének, és új, jobb vagy továbbfejlesztett termékeket vezetnének be a piacra. A versenyhatóságnak nemcsak azt szükséges vizsgálnia és bizonyítania, hogy a hozzáférés birtokában a versenytársak képesek új termékeket piacra dobni, hanem hogy a piaci körülményekbõl adódóan egyben érdekeltek is a termékfejlesztésben (mintegy az adott piac körülményei rákényszerítik õket a termékfejlesztésre). Nagyon bizonytalanok ugyanakkor még az új termék fogalmának egyéb kontúrjai. Az nyilvánvalónak tûnik, hogy önmagában attól nem tekinthetõ egy termék újnak, hogy azt nem az input tulajdonosa (pl. szellemi tulajdonjog jogosultja), hanem a hozzáférést kérõ vállalkozás hozza létre és helyezi kereskedelmi forgalomba. Álláspontunk szerint az ügy összes releváns körülményének figyelembevétele alapján dönthetõ el, hogy a hozzáférést kérõ által forgalmazni vagy nyújtani kívánt termék/szolgáltatás a nélkülözhetetlen input tulajdonosának (a szellemi tulajdonjogok jogosultjának) termékéhez vagy szolgáltatásához képest új-e. Ehhez alapvetõen azt tartjuk szükségesnek, hogy a hozzáférést kérõ terméke valamilyen érdemi „hozzáadott értékkel” legyen több, mint a szellemi tulajdon jogosultjának terméke. A kizárólag a termék/szolgáltatás marketingjével, PR-kommunikációjával, arculatával, brand-imázsával, csomagolásának esztétikai elemeivel stb. kapcsolatos tevékenységet nem tekintjük ilyen érdemi hozzáadott értéknek. A hozzáadott érték megvalósulhat bármely, elsõdlegesen a termék funkcionalitását (funkcióit, használhatóságát, költségességét, élettartamát stb.) érintõ objektív továbbfejlesztésben. Vizsgálat tárgyává lehet tenni továbbá, hogy a nélkülözhetetlen input tulajdonosának terméke, illetve a hozzáférést kérõ terméke versenyjogi értelemben azonos releváns piacot alkotnak-e, avagy – a releváns piac meghatározására vonatkozó teszt szerint – különbözõ releváns árupiacokhoz tartoznak (a földrajzi piacdimenziót e tekintetben irrelevánsnak tartjuk). Minél több érv szól amellett, hogy a két termék azonos termékpiachoz tartozik (illetve minél több alternatív piacdefiníció mellett kapjuk ezt az eredményt), annál nagyobb fokú objektív különbséget szükséges a termék vonatkozásában megkövetelni. Ez a vizsgálat azonban önmagában nem minden esetben elegen-

32

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

dõ, hiszen elõfordulhat, hogy versenyjogi értelemben külön termékpiacot jelent ugyanazon termék, például két különbözõ csomagolásban, eltérõ termékkategóriában (luxustermék – átlagtermék) és értelemszerûen eltérõ árazás mellett, miközben a két termék objektív tulajdonságait tekintve akár azonos is lehet. A termék újdonsága tekintetében vizsgálni szükséges továbbá azt az elsõdleges fogyasztói szükségletet, melyet a termék kielégíteni hivatott. E tekintetben is „fordított arányosságról” beszélhetünk: minél inkább azonos fogyasztói igény kielégítésére szolgál a hozzáférést kérõ potenciális terméke, annál kevésbé valószínû, hogy a hozzáférés szempontjából az adott termék újnak minõsül (például ugyanazon betegség tüneteinek kezelésére szolgáló gyógyszer tabletta forma helyett vakcinában stb.). Ezzel szemben elképzelhetõ, hogy újnak minõsül a termék kisebb módosítás esetén is, amennyiben teljesen más felhasználói szükségletet elégít ki (például az adott hatóanyagot emberi gyógyítás helyett a növényvédelemben használják fel stb.). Bizonytalan továbbá, hogy – a Microsoft-ügyhöz hasonló helyzetben – a termékfejlesztés objektív fogalom-e, avagy abban valamilyen szubjektív szempontot is belelátunk. Más szóval: elegendõ-e a termékfejlesztésre vonatkozó képességet és az idevágó gazdasági ösztönzõket bemutatni, vagy emellett az is szükséges, hogy az érintett versenyhatóság valamely piackutatással vagy felméréssel igazolja, hogy az adott termékfejlesztés a fogyasztók szerint is értékes (a fogyasztók vagy szakértõk jobbnak ítélik az új verziójú terméket a korábbi terméknél). Nézetünk szerint általában szükséges lenne a termékfejlesztés tekintetében a fent már említett „érdemi hozzáadott értéket” bizonyítani, amelyet adott esetben meg lehetne tenni közvélemény-kutatással vagy olyan szakértõi véleményekkel, amelyek bemutatják, hogy a fejlesztett termék mennyiben haladja meg az eredeti produktum tulajdonságait. Nézetünk szerint e körben ismét csak fordított arányosságot kell tételeznünk az erõfölényes vállalkozás piaci súlya és az új termékké minõsítéshez megkövetelt újdonság erõssége között. Minél nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik a domináns vállalkozás (minél közelebb áll a monopol helyzethez), nézetünk szerint annál kisebb fokú hozzáadott érték mellett is el kell ismerni a versenytársak továbbfejlesztett termékét az IMS-teszt szerinti új terméknek, amely elõtt szükség esetén még a szellemi tulajdonjogokhoz történõ hozzáférés kötelezõ biztosítása mellett is meg kell nyitni az utat. Arra viszont érdemes ügyelni – a Microsoft-ügyet példaként véve – hogy önmagában pl. az interoperabilitás megteremtése (amely adott esetben amúgy önmagában jobbá, könnyebben felhasználhatóvá teszi a versenytársak termékeit) nem minõsülhet elegendõnek az új termék kritérium szempontjából, hiszen ez – a Microsoft-ügyben – ismét csak összemosná a nélkülözhetetlenség és az új termék jelleg tényállási elemét. 3.2.4. Az objektív indoklás hiánya A Microsoft megkísérelte a végsõ védelmi vonalat is felállítani, és azzal érvelt, hogy a hozzáférés megtagadása objektíven is indokolt volt, egyrészt mert az interoperabilitási információk felett szellemi tulajdonnal rendelkezik, másrészt mert a hozzáférés nyújtása potyautas-jelenséghez vezetne, és kiiktatná a Microsoft inno-

33

MICROSOFT-DILEMMÁK

vációs ösztönzõit (miért is fektetne jelentõs kockázatok mellett a fejlesztésbe, ha ennek elõnyeit meg kell osztania versenytársaival?). Az EFB az elsõ érvet kurtán elutasította, és megjegyezte, hogy annak elfogadása (hogy tudniillik a szellemi tulajdon megléte önmagában objektív indok a hozzáférés megtagadására) a teljes Magill-esetjog raison d’e^ tre-jét kiiktatná. A második érv a bizonyítási teherre utalással került elutasításra: az EFB szerint a Microsoft nem igazolta, hogy az interoperabilitási információk felfedése jelentõs kedvezõtlen hatást gyakorolna a Microsoft innovációs hajlandóságára (significant negative impact on its incentives to innovate). A Microsoft érvelése – hangsúlyozta az EFB – e körben általánosságban és elvi szinten mozgott, mindenfajta konkrétum nélkül. Ráadásul a Microsoft korábban – 1998 elõtt – hozzáférést biztosított az interoperabilitási információkhoz, és nem volt tapasztalható az innovációs ösztönzõinek csökkenése. Ugyanígy, az USA-beli eljárások eredményeként az USA-ban biztosított hozzáférés sem csökkentette a Microsoft termékfejlesztési hajlandóságát. A tanulság az objektív indoklás körében kettõs. Egyrészt megerõsítést nyert, hogy az innovációs ösztönzõ kikapcsolása („jelentõsen kedvezõtlen hatás az innovációs kedvre”) objektív indokul szolgálhat a hozzáférés megtagadása tekintetében. Másrészt az is világos, hogy ezt nem elegendõ egyszerûen állítani, hanem az adott vállalkozásnak az erre vonatkozó bizonyítékokkal is szolgálnia kell. Amivel az EFB adós maradt, az a bizonyítás (vagy legalább valószínûsítés) lehetséges módjainak felvillantása. Valószínûleg e körben különbözõ közgazdasági elemzések és szakvélemények jöhetnek szóba, melyek a piac dinamizmusának és az innovációban rejlõ kockázatoknak a fényében értékelik, hogy bizonyos piaci változások (pl. a hozzáférés folytán az innováció gyümölcseinek részbeli megosztása) jelentõsen fékezhetik-e az adott vállalkozás innovációs ösztönzõit. Fontos emlékeztetni arra, hogy nem elegendõ az innovációs képesség csökkenése (pl. kisebb bevétel mellett adott esetben kevesebb pénzt lehetne költeni a K+F-re), hanem az innovációs ösztönzõknek (az innovációs érdekeltségnek) kell számottevõen csökkennie (akár ugyanannyi bevétel mellett sem racionális döntés fenntartani az innováció szintjét, mert anélkül is biztosítható a piaci jelenlét, vagy amellett sem növelhetõ a piaci hatékonyság). Ha innen nézzük, nehéz olyan helyzetet elképzelni a technológia-szenzitív (és ezért alapvetõen a termékfejlesztési verseny által mozgásban tartott) piacokon, amelyben bemutatható lenne az innovációs ösztönzõk jelentõs csökkenése, hiszen maga a verseny ösztönzi a szereplõket a K+F erõltetésére szinte az utolsó pillanatig. Miután tehát a Magill- és IMS-esetjog hármas feltételrendszerét a Microsoft magatartása kimerítette, és objektív indok sem mutatkozott a hozzáférés megtagadása tekintetében, az EFB teljes mértékben elutasította a Microsoft hozzáférés kérdése kapcsán elõterjesztett keresetét a Bizottság határozatával szemben. n

34

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

SCIPIADES IVÁN

Forradalmi hév helyett pragmatikus számítás Az új lengyel kormány külpolitikája Európa olyan leplezetlen megkönnyebbüléssel reagált tavaly októberben a varsói radikális nemzeti-katolikus kormány választási bukására, hogy az már szokatlan volt a diplomáciában. Jaroslaw Kaczynski kabinetje ugyanis folyamatosan konfrontálódott az EU-val és a két óriási szomszéddal: Németországgal és Oroszországgal. A Donald Tusk vezetésével hatalomra került liberális-konzervatív Polgári Platformtól mindenki vonalváltást remélt. Azonnal gesztusokat tett Berlin is, Moszkva is, hogy az új lengyel kormány hasonlókkal válaszolhasson. Bõ fél évvel Tusk kormányra kerülése után levonhatjuk azt a következtetést, hogy Varsó, még magabiztosabbá válva, „laposztó” pozíciókra törekszik az EU-ban.

A történelmi hûség kedvéért le kell szögezni, hogy a Berlinnel, Moszkvával és Brüszszellel való konfrontáció nem a két Kaczynski-iker (Lech Kaczynski államfõ és Jaroslaw Kaczynski pártelnök, utóbb miniszterelnök) nevével fémjelezett nemzeti-katolikus kurzus alatt kezdõdött. Ezekben a kérdésekben a lényeget tekintve ugyanez volt a politikájuk a 2001–2005-ös szociáldemokrata kormányoknak is (Jerzy Miller 2001–2004 és Marek Belka 2004–2005 alatt). Az EU alkotmányos alapszerzõdése elleni támadást a Miller-kormány hajtotta végre. És hozzá a „Nizza vagy a halál” jelszót nem más dobta be (még ellenzékbõl), mint a Polgári Platform, amelynek novemberi kormányra kerülését olyan hangos megkönnyebbüléssel fogadta az Európai Unió. A lengyel-német és a lengyel-orosz konfrontációk is kormányokon átívelõ sorozatot alkotnak. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Európa „liberálisként” aposztrofálja Donald Tusk Polgári Platformját, de csak jobb címke híján. Igaz ugyan, hogy a 2001ben létrehozott Polgári Platform „õsei” között volt egy 1994-ben megszûnt kis liberális párt is, de a 2005-ös parlamenti választási kampányban – a két Kaczynski radikális nemzeti-konzervatívjai ellen küzdve – a Polgári Platform azzal dicsekedett, hogy neki van Lengyelországban a legkonzervatívabb programja. A strasbourgi Európai Parlamentben képviselõi nem a liberális, hanem a konzervatív néppárti frakcióban ülnek. Ami liberális a Polgári Platformban, az a gazdaságpolitikai ígérete (vállalkozásösztönzés, dereguláció, egykulcsos adó), meg az állampolgár békén hagyása. Ez valóban üdítõ normalitás a Kaczynskiak „új rendszerváltást” hirdetõ permanens erkölcsi forradalma után. A Polgári Platform – 2001-es alakulása óta mindig is – leplezetlenül merkantilista módon választotta meg céljait és eszközeit. „A forradalmi hevületnél többre tarjuk a pragmatikus kalkulációt1” – fogalmazott idén májusban a parlamentben Ra1 Gazeta Wyborcza, 2008-05-07, http://wiadomosci.gazeta.pl/Wiadomosci/1,80708,5188480.html

FORRADALMI HÉV HELYETT PRAGMATIKUS SZÁMÍTÁS

35

doslaw Sikorski külügyminiszter, és ebben minden benne van. A párt elõbb keményen vetélkedett a radikális nemzeti-konzervatív jelszavakban a Kaczynski-ikrek Törvény és Igazság pártjával (PiS, Prawo i Sprawiedliwosc – a magyar sajtóban többnyire a Jog és Igazságosság pártjaként szerepel az elnevezés – a szerk.). Nem sokkal lemaradva elveszítette a választást, majd két évvel késõbb azzal gyõzött, hogy a mindennapos nemzeti-konzervatív agymosásba és felülrõl gerjesztett szüntelen konfliktusba belefáradt választónak „normalitást” ígért, a belpolitikában és a külpolitikában is. A normalitás visszaállításán kívül a belpolitikában jószerével még semmit sem csinált a Tusk-kormány több mint fél év alatt. A semmittevést a közvélemény-kutatások szerint már észrevette a választóközönség 80 százaléka, de még mindig 50 százalék feletti kényelmes szimpátiával hálálja meg a Platformnak a nyugalmat és a mosolygást.

Csak a forma, vagy a tartalom is? Normális lett-e a lengyel külpolitika, ahogy Tusk ígérte tavaly õsszel? A formát, a stílust illetõen mindenképpen. Tusk és külügyminisztere azonnal tárgyalni kezdett a németekkel és az oroszokkal, ami már önmagban is elõrelépés az elõzõ kormányhoz képest. Már 2007 végén, nem sokkal hatalomra kerülése után az új lengyel kormány visszavonta a vétóját az Oroszország WTO-felvételére vonatkozó tárgyalásokkal szemben, Moszkva pedig megszüntette a lengyel húsimport tilalmát. Tusk 2007 decemberében Németországba látogatott, tárgyalt Angela Merkel kancellárral. „Barátok vagyunk, és a barátok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne szóljanak egymáshoz” – mondta a lengyel kormányfõ. A német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier pedig munkalátogatást tett lengyel kollégájánál, egy napot töltve Sikorski privát, XIX. századi udvarházában, ahol a szalon orgonáján maga a házigazda is játszott neki2. „Vége a jégkorszaknak” – könnyebbült meg a német sajtó. A lengyel lapok az „olvadás” szót emlegették állandóan. Februárban Tusk a Kremlbe ment, ahol elõtte hat éve nem járt már lengyel kormányfõ. „Ne dramatizáljuk az orosz-lengyel kapcsolatok vitás kérdéseit” – mondta neki Vlagyimir Putyin (akkor még államfõként). Tusk pedig kijelentette, hogy „elég volt a fagyos légkörbõl”, és megegyeztek, hogy felújítják a nyugat-lengyelországi Zielona Górában a rendszerváltás elõtti Szovjetdal-fesztivált – Oroszdal-fesztivál címmel. (Júniusban meg is tartották az elsõt). A fõ vitás kérdésekben ugyan nem történt elõrelépés (a Lengyelországot kikerülõ orosz-német gázvezeték és az amerikai rakétaelhárító rakéták esetleges lengyelországi telepítése), de legalább felújult a párbeszéd. Késõbb, májusban, Sikorski külügyminiszter a lengyel parlamentben kijelentette: „Oroszország olyan, amilyen, de akkor is fogunk vele tárgyalni”3. Az orosz-német gázvezetékrõl Varsó Berlinnel is beszélt. Kaczynskiék annak idején olyan hevesen ellenezték a projektet, hogy a németekkel szót váltani sem voltak hajlandók róla. Sikorski, a mai külügyminiszter pe2 Gazeta Wyborcza, 2008-04-06, http://wiadomosci.gazeta.pl/Wiadomosci/1,80708,5093480.html 3 Gazeta Wyborcza, 2008-05-07, http://wiadomosci.gazeta.pl/Wiadomosci/1,80708,5188480.html

36

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

dig egy évvel korábban – akkor éppenséggel az ellenfél, a Törvény és Igazság párt kormányának védelmi minisztereként – még ugyanezt a gázvezetéket a Molotov– Ribbentrop-paktumhoz hasonlította. Ezért meg is bírálta õt akkor Johannes Laitenberger európai bizottsági szóvivõ4. Júniusban Angela Merkel kancellár látogatott Gdanskba, abba a szimbolikus városba, amely a történelem során hol lengyel, hol német volt. Formailag tehát Varsó végre tárgyal a szomszédaival a vitás kérdésekrõl. És bár szokták mondani, hogy a stílus maga az ember, a külpolitikában meg a stílus talán már maga a külpolitika, azért célszerû alaposabban szemügyre venni, hogy csak a forma változott-e a lengyel külpolitikában, vagy a tartalom is. Nézzük tehát az objektív meghatározottságait és azokat a külpolitikai célokat, amelyeket a Tusk-kormány maga elé tûzött.

A geopolitikai meghatározottságok Bármely lengyel kormány külpolitikai koordinátarendszerét öt pont határozza meg: Németország, Oroszország, az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok. Németország és Oroszország két, nagyságrendekkel nagyobb, nyomasztó fölényû szomszéd. Az évszázadok során mindkettõ számtalanszor fenyegette (többször meg is szüntette) a lengyel szuverenitást. Mindkét szomszéddal sok a kölcsönös sérelem, elõítélet, negatív emóció. A német-orosz közeledések is rendszerint korlátozták a lengyel önállóságot – de legalábbis a mozgásteret. Azzal, hogy Lengyelország 1997-ben belépett a NATO-ba, majd 2004-ben az EUba, azonos szövetségbe került az egykori nagy történelmi ellenséggel, Németországgal. Paradoxonnak tûnhet, de Varsó ettõl nem lélegzett fel. A német újraegyesítést és az Európai Unió 2004-es bõvítését a lengyel politikai elit Németország háború utáni emancipációjának és a német dominanciatörekvések kiújulásának tekinti. A varsói kormányok eddig – színüktõl függetlenül – két ellenszert tudtak erre: 1. Minél nagyobb torpedózási képességet szerezni az EU döntéshozási mechanizmusában. Ezért védelmezte a Nizzai Szerzõdést foggal-körömmel a szociáldemokrata Miller-kormány, és állt mögötte nemzeti egységfrontban a centrum és a radikális nemzeti jobboldal, mert Nizza felülértékelte Lengyelországot Németországgal szemben a szavazatsúly tekintetében. És ezt a kedvezõ helyzetet szüntette meg az alkotmányos alapszerzõdés (majd helyette a Lisszaboni Szerzõdés). Ez a lengyel erõfeszítés egy kívülállónak úgy tûnhet fel, mint nagyzási hóbort, szereptévesztés, másodfajú nagyhatalmiskodás. 2. Erõsíteni az atlanti kapcsolatokat. A veszélyként értelmezett német emancipációval és a német-orosz „geopolitikai préssel”5 szemben Varsó kivételezett kapcso4 Radio Free Europe, 2006-05-02, http://www.rferl.org/content/article/1068083.html 5 Megfogalmazás Kiss. J. László: „Mélypont a német–lengyel kapcsolatokban, és hatásuk az Európa-politikára és a regionális együttmûködésre”, Magyar Külügyi Intézet hírlevél 2007. 9. számában.

FORRADALMI HÉV HELYETT PRAGMATIKUS SZÁMÍTÁS

37

latokra törekszik az Egyesült Államokkal. Kapóra jött az Irak elleni 2003-as amerikai háború, amelyhez a szociáldemokrata varsói kormány nagyhatalmakhoz méltó anyagi erõbedobással csatlakozott. (Európából a britek után a lengyelek adták a legnagyobb katonai támogatást Washingtonnak). Lengyelország a NATO-n belül is formalizált külön szövetséget szeretne az Egyesült Államokkal, az amerikai-brit szövetség mintájára, vagy olyan kedvezményezetti státust, mint amilyet Izrael élvez. Ezért volt olyan készséges a Kaczynski-ikrek pártja az amerikai rakétavédelmi rendszer elfogó rakétáinak befogadása tekintetében.

A lengyel külpolitikai problémák A lengyel-német viszonyban: A Lengyelországot elkerülõ orosz-német földgázvezeték terve. Lengyelország attól fél, hogy ha Németország már külön vezetékre lesz kapcsolva, akkor Moszkva Varsót büntetlenül zsarolhatja a meglévõ lengyel vezeték elzárásával. m A múlt német újraértékelése (párhuzamosan az emancipációval), ezen belül a második világháború után Lengyelországból kitelepített szudéta- (és csehországi) németek hivatalos berlini megítélésének változása, konkrétan egy berlini emlékmúzeum ötlete. (Már Gerhard Schröder kormányfõ szalonképessé tette az egykori kitelepítettek mozgalmát, Merkelnek pedig láthatóan szüksége van a mozgalom szavazóbázisára.) Varsó számára elfogadhatatlan, hogy a kitelepítések kérdésének újraértelmezése nyomán Lengyelország esetleg bûnössé váljon, Németország pedig áldozattá. De túl ezen a lélektani kérdésen, az egykori kitelepítettek folyamatosan feszegetik az anyagi kárpótlás vagy vagyon-visszaigénylés kérdését, amely számos lengyel jogász és történész szerint is lezáratlan a békeszerzõdésekben. Nincs, és nem lesz olyan lengyel kormány, amely belemenne, hogy kártérítést fizessen az egykori szudétanémeteknek, miközben Lengyelország nem kapott háborús jóvátételt Németországtól. l

m

A lengyel-orosz viszonyban: A már említett orosz-német földgázvezeték kérdése. m Szimbolikus történelmi sérelmek (például Katyn, a lengyel deportált tisztek második világháborús lemészárlását Moszkva máig nem hajlandó hivatalosan elismerni). m Varsó – támogatva Washingtont – beleszól Oroszország „hátsó udvari” politikájába, tüntetõen támogatja az oroszellenes „színes” forradalmakat (Ukrajna, Grúzia) és konfliktusban álló feleket is (csecseneket). l

m

Az Európai Unióban: A német hegemóniával szembeni fellépés. m Szembehelyezkedés az EU két legfontosabb tagjával, Németországgal és Franciaországgal (Irak, alkotmányos alapszerzõdés, Lisszaboni Szerzõdés). m Törekvés az EU keletpolitikájának (Ukrajna) diktálására. l

m

38

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

A külpolitikai prioritások A Tusk-kormány külpolitikai koncepciója négy programjellegû dokumentumból, illetve megnyilatkozásból rajzolódik ki, ezek: l Donald Tusk 2007. novemberi miniszterelnöki expozéja; l Tusk és Sikorski külügyminiszter mérlege a kormány elsõ száz napjáról 2008 februárjában; l Sikorski 2008. májusi parlamenti elõadása a lengyel külpolitika 2008-as prioritásairól (ez a legrészletesebb); l Tusk mérlege kormányának elsõ fél évérõl. A legrészletesebb a szokásos éves külügyminiszteri parlamenti beszámoló6, amelyet lengyelül szintén expozénak neveznek. Sikorski ebben öt prioritást nevezett meg: l „Európa által erõs Lengyelország, amely az EU keleti politikájának patrónusa” (ebben a szakaszban említi a kulcsfontosságú szomszédokat); l „Lengyelország a NATO szilárd láncszeme” (ebben a fejezetben szerepel az Egyesült Államok); l „Lengyelország vonzó áruvédjegy” (országpromóció); l a külföldön élõ lengyelek támogatása; l a diplomácia reformja (a külügyminisztérium és az európai integrációs kormánybizottság összevonása, a diplomáciai pálya vonzóvá tétele, nagykövetségek nyitása, megszüntetése stb.). A következõkben Tusk és Sikorski megnyilatkozásainak azokat a részeit vizsgáljuk, amelyek a lengyel külpolitikai koordinátarendszer öt meghatározó pontjával foglalkoznak, tehát az EU-val, a NATO-val, a két nagy szomszéddal és az Egyesült Államokkal. l Erõs EU-ban erõs Lengyelországot – a nagyok közé kerülni Az új varsói kormány – ténykedésének elsõ néhány hónapjában egyre részletesebben megfogalmazva – az EU-politikát tette meg 1. számú külpolitikai prioritásává. Deklarálta azt a célt, hogy Lengyelország egy erõs EU vezetõ tagja legyen. („Erõs Lengyelországot a szolidáris EU erejébõl”). Nincs külön szomszédságpolitikai prioritás. A német reláció, de még az orosz is az EU-politikába van beágyazva. Az euroszkeptikus Kaczynski-kormány 2007-re megfogalmazott 1. számú külpolitikai prioritása „Lengyelország biztonságának végleges megteremtése” volt, ezen belül az energiabiztonság7. Tusk már a novemberi expozéjában leszögezte, hogy Lengyelország egy erõs EU egyik vezetõ tagja kíván lenni. Ekkor még nincs kimondva tételesen, hogy Lengyelország az EU legnagyobbjai közé kíván tartozni, de a gondolat már itt van: „Az Eu-

6 Sikorski expozéját a PAP hírügynökség alapján teljes terjedelemben ld. Gazeta Wyborcza, 2008-0507, http://wiadomosci.gazeta.pl/Wiadomosci/1,80708,5188480.html 7 Anna Fotyga külügyminiszter külpolitikai expozéja, 2007.06.09, a lengyel külügyminisztérium honlapján, http://www.msz.gov.pl/Expose,Ministrow,1158.html

FORRADALMI HÉV HELYETT PRAGMATIKUS SZÁMÍTÁS

39

rópai Unió nem szuperállam és nem is lesz az (ez válasz Lech Kaczynski euroszkepszisére), de váljon az EU szuperhatalommá, és Lengyelország legyen e szuperhatalomnak fontos tagja”. Rögtön leszögezte, hogy Lengyelország fenntartja magának a jogot, hogy saját koncepcióval álljon elõ az EU további fejlõdésére vonatkozóan. „Lengyelország nem volt, és bizonnyal nem lesz az Európai Unió Hamupipõkéje. Lengyelország kulcsszereplõ lesz az európai színpadon, és ebbõl következõen a világszínpadon is.” A nyomaték kedvéért megismételte: „A világszínpadon is.” Az elõzõ kormány még csak azt a cél deklarálta, hogy „Lengyelország aktív és felelõs állam akar lenni a nemzetközi színtéren”.8 Az elsõ száz nap sikerén felbuzdulva Tusk a választási kampány leghíresebb belgazdasági jelszavát beemelte a külpolitikába is: „Képesek vagyunk a gazdasági csodára”, „Képesek vagyunk az ugrásszerû társadalmi és gazdasági fejlõdésre” (lengyelül „a civilizációs ugrásra”). A száz nap mérlegét megvonva célként tûzte ki, hogy Lengyelország 2015-re az EU tíz legfejlettebb tagállama közé kerüljön. Ugyanekkor Sikorski külügyminiszter már az elsõ hat közé kerülést emlegette: „Lengyelország ne legyen többé gondozásra szoruló gyermek az európai struktúrákban, hanem az EU hat legnagyobb tagjának egyike”9. Népességszámban 38,5 millióval Lengyelország valóban a hatodik a tagállamok sorában, de például az egy fõre jutó GDP tekintetében 2007-ben a 25. – csak Romániát és Bulgáriát elõzi meg10. Tény, hogy Lengyelország évek óta 5–6 százalékos, vagy afeletti gazdasági növekedéssel dicsekedhet, de az ötödik legnépesebb tagállamnak, Spanyolországnak az egy fõre jutó GDP-je még csaknem kétszerese a lengyelnek, és évi 3,5 százalékos a növekedés. Lengyelország csak akkor érhetné utol GDP-ben Spanyolországot nyolc év alatt, ha folyamatosan évi tíz százalék feletti növekedést produkálna, miközben a spanyolok végig egy helyben állnának. A gazdasági csoda gondolatával igazság szerint már a Kaczynski-kormány is eljátszott. A 2007-re bejelentett külpolitikai koncepciójában ugyanez az elképzelés szerepelt, a csipetnyivel pikánsabb „civilizációs nagy ugrás” megfogalmazásban11. l Az EU keletpolitikája legyen lengyel specialitás Varsó az EU-ban a keletpolitika formálásában próbál meghatározó szerepet játszani. A kormányfõ novemberi expozéja kimondja, hogy a varsói kormány „társszerzõként részt akar venni az EU keletpolitikájának (a szomszédos Ukrajnára vonatkozó politikának) alakításában”. Tusk már a 2007. decemberi csúcson elérte annak a lengyel követelésnek a rögzítését, hogy a keleti politikát kezeljék azonosan a délivel (a mediterrán vonallal – amely Nicolas Sarkozy francia elnök vesszõparipája). Sikorski februári közlése sze-

8 Lásd Fotyga expozéja. 9 Gazeta Wyborcza, 2008-02-20, http://wyborcza.pl/1,76842,4948134.html 10 Lásd az Eurostat adatait (egy lakosra jutó GDP vásárlóerõ-egységben számítva) http://epp.eurostat. ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1073,46870091&_dad=portal&_schema=PORTAL&p_product_c ode=TEC00001 11 Fotyga expozéja, 2007.06.09, a lengyel külügyminisztérium honlapján, http://www.msz.gov.pl/ Expose,Ministrow,1158.html

40

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

rint a földközi-tengeri térségre megy a szomszédsági politikára fordított pénzek 70 százaléka, a keletire meg csak 30 százalék12. A külügyminiszter májusi parlamenti beszédében már lényegében brutálisan azt mondja ki, hogy az ukránok mégiscsak európaiak, az észak-afrikaiak meg nem. „A határainktól keletre európai szomszédokkal van dolgunk, míg déli irányban, ÉszakAfrikában és a Közel-Keleten Európa szomszédaival. Ez alapvetõ különbség” – fogalmazott Sikorski. Májusra már határozottá válik az EU-s keletpolitika alakításába való lengyel beleszólási igény megfogalmazása. (Idõközben Varsó szövetségeseket talált azon tagállamok közül, amelyeknek nem annyira tetszik a Párizs által forszírozott mediterrán unió elképzelése.) „Az uniós keletpolitikában való aktivitásnak továbbra is lengyel specialitásnak kell maradnia. A földrajzi helyzetünk, történelmi tapasztalataink, a kelettel való kulturális kapcsolataink és végül a potenciálunk és a hozzáértésünk alapján nemcsak elhivatva érezzük magunkat a keleti specializálódásra, hanem kifejezetten erre bátorítanak bennünket a fõ uniós partnereink” – mondta a külügyminiszter. Hozzátette, hogy ezt Varsó nyolc egykori kommunista EU-taggal együtt kívánja végezni, és itt Szlovénia nélkül tételesen felsorolta az országokat, amelyeket úgy minõsített, hogy „a legközelebbi partnereink, amelyekkel közös sorsunk volt a múltban”, és jelezte, hogy Svédországot is igyekeznek bevonni ebbe a csoportba. „Különleges partnerség van kialakulóban ebben a kérdésben a svéd relációban.” Júniusban pedig Tusk szerint Angela Merkel támogatta a keletpolitikai lengyel-svéd kezdeményezést. l Beleszólni az EU közös külpolitikájába Sikorski egyértelmûen jelezte, hogy Lengyelország a nagy országok jogán beleszólást igényel a közös külpolitika megformálásába. „A közös uniós külpolitika a sikerességhez (...) unión belüli elõzetes konszolidációt igényel. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak a nagy uniós tagállamok, amelyek között ott van Lengyelország is.” l Vezetõ EU-posztokat lengyeleknek Sikorski májusban a parlamentben kertelés nélkül kimondta, hogy Lengyelország vezetõ posztokat kíván megszerezni az EU-ban. „Az uniós diplomáciai testület alakulása és a 2011-es lengyel soros elnökség kapcsán arra fogunk törekedni, hogy lengyelek is kapjanak lehetõséget vezetõ uniós posztok betöltésére.” l A lengyel-német viszonyhoz a német-francia legyen a példa Ahol a miniszterelnöki expozé még tanácstalanságról árulkodott: a németkérdés volt a beszéd leghomályosabb része. Tusk mindössze annyit mondott, hogy „fejleszteni akarjuk a stratégiai viszonyt Németországgal, de nem fogjuk megkerülni a nehéz kérdéseket”. Száz nappal késõbb a külügyminiszter ehhez azt teszi hozzá, hogy Lengyelország és Németország közös történelemtankönyv megírását tervezi.

12 Gazeta Wyborcza, 2008-02-21, Widzeê Polskeê w pierwszej szóstce Unii Europejskiej, http://wyborcza.pl/1,76842,4948134.html

FORRADALMI HÉV HELYETT PRAGMATIKUS SZÁMÍTÁS

41

Májusban a külügyminiszter már leszögezi, hogy Varsó a különleges német-francia viszonyhoz hasonló kapcsolatokat akar Németországgal. „Lengyelország a történelmi és politikai megbékélésen kívül stratégiai jellegû partneri párbeszédet vár Németországtól, a német-francia viszony mintájára”. Ez a törekvés nem új, de nyilvános megfogalmazása igen. A Tusk-kormány az ilyen preferenciális lengyel-német viszony számára konkrét területként a keletpolitikát ajánlja. „Az uniós (szomszédsági) politika keleti dimenziója nemcsak Lengyelországnak, hanem Németországnak is felkelti az érdeklõdését, ez lenne a legjobb terület az ilyen együttmûködés számára” – fogalmaz Sikorski. (Ezt szinte szó szerint így mondta az elõzõ kormány is.) Ami viszont új: Sikorski megpróbálja eloszlatni a német emancipálódással kapcsolatos lengyel félelmeket. „Egyeseknek még nem jutott el a tudatukig, hogy Németország ma a szövetségesünk.” Majd kiemeli, hogy „a német történelmi, politikai és kulturális identitásátfogalmazás változatlanul demokratikus és európai kontextusban zajlik”. A németfób szavazók megnyugtatására hozzáteszi: „Persze felejteni nem tudunk, és nem is szabad”. l Franciaország: „szintén fontos” Sikorski beszédének francia része szembetûnõen soványabb volt, mint a német. „Franciaország is fontos partnerünk marad” – fogalmazott. Ezenkívül csak üdvözölte, hogy „Franciaország most már helyi értékének megfelelõen kezeli az atlanti irányt” (utalás arra, hogy Párizs kilátásba helyezte a NATO katonai szervezetébe való visszatérést). Elõtte viszont lényegében lesöpörte Sarkozy mediterrán uniós tervét. l Oroszország – mindenképpen tárgyalni vele Oroszországról az expozéban még csak annyit mond, hogy Moszkvával párbeszédre fog törekedni. Februárban Tusk a Kremlbe látogat, Sikorski pedig bejelenti, hogy Varsó eláll az EU-orosz partneri viszonyáról szóló tárgyalások blokkolásától. l Egyesült Államok: a stratégiai partner A külügyminiszter májusban a prioritásokról szólva a lengyel-amerikai viszonyt „stratégiai partnerségnek” minõsíti, „amely sokkal több, mint elmélyült politikai párbeszéd és katonai együttmûködés”. A Kaczynski-kormány külpolitikai prioritása a stratégiai partner jelzõt kizárólag Ukrajnának tartotta fenn. Tusk már az expozéjában kimondta, hogy nagyobb amerikai jelenlétet akar Lengyelországban, és azt szeretné, hogy az Egyesült Államok vegyen részt a lengyel védelmi képesség fejlesztésében. Egyúttal bejelentette, hogy 2008-ban kivonja Irakból a lengyel katonákat. Száz nappal késõbb külügyminisztere már közli, hogy az amerikai rakétapajzs egyik elemének lengyelországi telepítésérõl kötendõ megállapodás része lesz egy csomag a lengyel hadsereg korszerûsítésében való amerikai részvételrõl. Márciusban Bush ezt ígéri Tusknak. A Polgári Platform vezetõi már a választás elõtt is azzal bírálták a Kaczynskiikrek Amerika-politikáját (fõleg a rakétapajzs telepítésének kérdésében), hogy nem

42

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

kérik meg az árat Washingtontól. Most Tusk, kormányának elsõ fél évét értékelve kimondja: „Sikernek tartom, hogy keményen tárgyalunk”. Hozzáteszi: „Az amerikaiakkal való jó viszony fenntartása kulcsfontosságú, de legalább ugyanilyen fontos arra is ügyelnünk, hogy ebbõl a jó viszonyból elõnyei származzanak Lengyelországnak”13. Varsó az elfogó rakéták telepítéséért cserébe a legmodernebb amerikai légvédelmi rendszerek állandó lengyelországi állomásoztatását igényelte. Washington viszont eredetileg csak a Patriot rakéták ideiglenes állomásoztatását ajánlotta fel (negyedévenként egy hónapra). A kézirat nyomdába adásakor parafálták az elõszerzõdést (néhány nappal az orosz-grúz fegyveres konfliktus kirobbanása után), amely szerint az amerikai hadsereg egy Patriot indítóállomást 96 rakétával állandó jelleggel Lengyelországba helyez, de amerikaiak rendelkeznek majd felette. Tehát csak egy kilövõ, és amerikai kezelésben, viszont nem ideiglenesen. Ezt Varsó elsõ lépésnek tekinti, Tusk kijelentette, hogy Lengyelországnak több tucat saját tulajdonú Patriot rakétaindítóra van szüksége.14 Az elõszerzõdés utáni elsõ lengyel politikusi nyilatkozatok alapján úgy tûnik, hogy Varsónak sikerült biztonsági többletgaranciát kicsikarnia Washingtontól a rakétapajzs befogadásáért cserébe. Eszerint a végleges dokumentumban az Egyesült Államok és Lengyelország „szorosabb együttmûködésre kötelezi magát arra az esetre, ha egyiküket harmadik ország részérõl katonai vagy más veszély fenyegetné”.15 A lengyel politikusok szerint ez túlmegy a NATO-szerzõdés 5. pontján (amely megtámadtatás esetére csak konzultációt ír elõ). l Lengyelország aktivizálja a NATO-t „Lengyelország továbbra is aktivizáló tényezõ kíván maradni a NATO-ban”, új stratégiát sürget, és ennek integráns része kell hogy legyen Ukrajna és Grúzia felvétele – fogalmazott a lengyel külügyminiszter. Lengyelország NATO-, illetve amerikai („szövetségesi”) bázist szeretne a területén. Az eddiginél több vezetõ posztot vár a NATO-ban lengyel tisztek számára. Lengyelország be akar kapcsolódni a stratégiai tervezésbe, fõleg olyan katonai akciók esetében, amelyekben lengyel katonák is részt vesznek. Ezek nyilvánosan megfogalmazott külpolitikai célokként korábban nem hangzottak el.

Várható problémák l Vitás kérdések az EU-ban A következõ néhány évben valószínûleg többször is eszünkbe jut majd, hogy a lengyel kormányfõ nem ígért hamupipõkeséget. Bizonyára lesz vita az EU mezõgaz-

13 Videó a lengyel MeH honlapján: http://www.kprm.gov.pl/templates/admin/userfiles/files/3317_ Premier%20Donald%20Tusk%20-%20polityka%20zagraniczna.mp3, letöltve 2008.08.01 14 Gazeta Wyborcza, 2008.08.14. 15 Gazeta Wyborcza, 2008.08.14.

FORRADALMI HÉV HELYETT PRAGMATIKUS SZÁMÍTÁS

43

dasági politikájának reformjáról, a fejletlenek támogatásának átalakításáról. Lengyelország nagy mezõgazdasági termelõként (jelentõs agrárnépességgel) és ma még fejletlen országként nem érdekelt a mezõgazdasági és a kohéziós alapok csökkentésében. Az orosz-német gázvezeték kérdésében is adódhatnak az EU-n belül viták. Varsó igyekszik ezt a kérdést saját energiabiztonsági probléma helyett kollektívként bemutatni. A klímavédelemben is lesznek súlyos saját érdekei (akárcsak a többi egykori kommunista országnak, amelyeknek a rendszerváltáskori gazdasági összeomlás szintjéhez képest kellene csökkenteniük a szén-dioxid-kibocsátást). Lengyelország extra problémája, hogy szénben bõvelkedik, olaja és földgáza meg gyakorlatilag nincs, így az energiatermelése 95 százalékban a „piszkos” szénen alapul. l Lengyel hazai nehézségek A lengyel külpolitika kétfejû. Lech Kaczynski államfõ – amióta testvére elvesztette a parlamenti választást – aktivizálódott, és fõleg a külpolitikában helyezkedik szembe az ellenfél kormányával. Példátlan lejáratási kampányt folytat az új külügyminiszter, Radoslaw Sikorski ellen (aki pedig korábban a Kaczynski-kormány védelmi minisztere volt). Az elõzõ kabinet konfrontatív külpolitikájának fõalakját, Anna Fotyga volt külügyminisztert kinevezte az elnöki hivatal vezetõjévé, gyakorlatilag az államfõ házi külügyminiszterévé, és vele együtt önálló külpolitizálásba kezdett. Látogatásaival folytatja az elõzõ kormány egzotikus délkeleti irányvonalát. És már volt olyan helyzet, a rakétapajzsos lengyel-amerikai tárgyalásokban, amikor Fotyga látványosan átnyúlt a kormány külügyminiszterének feje felett. Az orosz-grúz fegyveres konfliktus miatt Tusk nem akart összeveszni Moszkvával, Kaczynski viszont Grúziába repült, és ott kijelentette: „Azért vagyunk itt ..., hogy harcba induljunk (Oroszország ellen)”16. Tusk egyeztetett uniós fellépést sürgetett, Kaczynski meg így nyilatkozott: „Nem akarok közös uniós oroszpolitikát, mert az úgyis milyen lenne – engedékeny.” Majd hozzátette, hogy õ éppen azért vállal konfliktusokat, „mert véget akar vetni annak a helyzetnek, amelyben a legfontosabb döntéseket a franciák és a németek hozzák”.17 Kaczynski elnök nem jelent meg a parlamentben sem Tusk kormányfõi expozéja idején, sem akkor, amikor a külügyminiszter tartotta az éves külpolitikai tájékoztatóját. A reformszerzõdés államfõi ratifikálásának kérdését lebegteti. (A lengyel ratifikáció még nincs lezárva, az államfõ jogilag nem kényszeríthetõ a szerzõdés megerõsítésére.) A külpolitikára is hatással lehet az, hogy Tusk nem titkoltan államfõi ambíciókat táplál. Három éve hajszállal maradt alul Lech Kaczynskival szemben, mindenki biztosra veszi, hogy 2010-ben gyõzni akar. Ezért a belpolitikában konfliktus- és reformkerülõ adminisztrálásra rendezkedett be – legalábbis a kormány összetételébõl és a koalíciós szerzõdésbõl ítélve. A mosolygós külpolitika is hozhat pontokat eleinte, de késõbb a Brüsszellel vagy Berlinnel szembeni karakánság esetleg még többet kamatozhat – ahogy 2001 óta minden lengyel kormánynak.

16 Gazeta Wyborcza, 2008.08.13. 17 Rzeczpospolita, 2008. 08. 18.

44

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Összefoglalva: Lengyelország nemcsak európai hatalmi ambíciókat táplál, hanem világviszonylatban is fontos tényezõvé akarna válni, ezeket a céljait az EU-n belüli pozíciójának megerõsítésével és a különleges lengyel amerikai-barátság révén kívánja megvalósítani. Az új lengyel kormány villámgyorsan helyreállította a beszélõ viszonyt két óriási szomszédjával, amihez nem kellet sok. Ezzel egy csapásra az EU-ban is lényegesen javult a megítélése. Az eddigi varsói kormányok németfóbiájával szemben a Tusk-kormány deklarálta, hogy Németország emancipációja és identitás-újrafogalmazása nem veszélyezteti Lengyelországot. Úgy néz ki, hogy ez a kormány a Berlinnel való konfrontáció helyett az együttmûködésben keresi a gyógyszert a német túlsúlyra. Kezdetnek cserébe Merkel megcsillantotta a kompromisszumok lehetõségét a lengyelek számára legfontosabb konfliktuskérdésekben. De ha utóbb Tusk nem tud kézzelfogható eredményt felmutatni, akkor belpolitikailag nem lesz tartható a németekkel folytatott mosolygás. Varsó ahhoz hasonló kedvezményezetti pozícióba szeretne kerülni Németországnál, mint Párizs. Egyes kérdésekben, francia hiperaktivitás esetén (lásd mediterrán unió) talán meg is kaphatja. Mindez nem jelenti az eddigi varsói kormányok atlanti (különleges Amerika-barát) vonalának feladását. Sõt, Lengyelország befogadja az amerikai rakétaelhárító rendszer elfogó rakétáit, cserébe kivételezett amerikai biztonsági garanciát kap. Az EU-ban most nincs olyan konfliktusgerjesztõ kérdés, mint volt még az elõd kormány idejében a reformszerzõdés körüli alkudozás. Ez is kedvezõbbé teszi az összehasonlítást az új kormány számára. Ha viszont nemzeti érdekekrõl lesz szó, Varsó élvezheti az elõzõ kormány által tíz évre kiharcolt fokozott blokkoló képességet (amennyiben a Lisszaboni Szerzõdés életbe lép.) Az új varsói kormány megszüntette Lengyelország elszigeteltségét, és újra koalícióképessé vált. A Tusk-kormány a kedvezõ lélektani pillanatot és a még kedvezõbb gazdasági hátszelet kihasználva minden eddigi varsói kormánynál magabiztosabb az EU-ban, és „laposztó” pozíciókra törekszik. A Kaczynski-ikrek a közeli kudarcokat távolban elért, harmadrangú diplomáciai sikerekkel próbálták ellensúlyozni. Az új kormány nem távol törekszik látszatsikerekre, hanem Európában igaziakra. A Kaczynski-kormány a hajdani érdemekre és sérelmekre hivatkozott, a Tuskkormány a majdani gazdasági csodára. Az elõzõ kormány komplexusosan sértõdõsködött, az új kormány mosolygósan rámenõs. n

45 GRÚBER KÁROLY

Írország kül- és EU-politikája az Ahern-korszakban (1997–2008) Írország Bertie Ahern kormányzása alatt nemcsak nagymértékû gazdasági fejlõdésen ment át, hanem megerõsödött az ír befolyás is az európai döntéshozatalban. A szerzõ cikkében felvázolja, hogy milyen motivációk és logikák mentén változott az ír kül- és EU-politika ebben a periódusban, és – az esemény fontossága és a teljes EU jövõbeli fejlõdésére kiható volta miatt – elemzi a június 12-i ír népszavazás eredményeit.

„Az ír nép számára a szuverenitás és a saját dolgainkról való önálló döntés joga saját történelmi tapasztalataink miatt kulcsfontosságú. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenrõl egyedül kell döntenünk. A globalizált világban nem lehet dönteni partnereink megkeresése nélkül. A közös döntés alapelve vezérelte Írországot uniós tagságunk 35 éve alatt. Gondolhatja-e bárki komolyan azt, hogy tudunk egyedül elõrelépni a közös európai gondolkodás és megosztott szuverenitás nélkül? A reformszerzõdés arra hivatott, hogy modernizálja az unió intézményrendszerét, hogy hatékonyabban lépjünk fel együtt a globalizálódó világban. Az új intézményi javaslatok eredményeképpen az unió könnyebben cselekedhet majd az olyan kulcsterületeken, mint a klíma- és energiapolitika, a fenntartható fejlõdés, a migráció és a nemzetközi fejlesztés. Ezek az ügyek mindenkit érintenek, és még a leghatalmasabb és legerõsebb országok sem tudnak egyedül boldogulni e területeken.” (Bertie Ahern)

1. Bevezetés A magyar külpolitikai, illetve politikatudományi irodalomban viszonylag kevés cikk foglalkozik a modern Írországgal. A tematikus cikkek közül némelyik – mint amelyet idézni is fogok alább – mintha enyhén alábecsülnék a mai Írország helyét Európában: „Írország Európa peremén egészen sajátos fejlõdési utat járt be, s így sem geopolitikai súlya, sem pedig társadalmi-gazdasági fejlettsége nem tette lehetõvé, hogy érdemben beleszóljon az európai ügyek irányításába.”1 A fenti elemzéssel ellentétben azt állítom, hogy Írország majdnem három és fél évtizedes EU-tagságának története egyértelmûen sikertörténet; ma már Írország egyértelmûen hozzájárul az európai napirendek megfogalmazásához. Értékelésem A cikkben kifejtettek a szerzõ saját nézetei, és semmilyen formában nem képviselik a magyar kormány hivatalos álláspontját. A kéziratot 2008. július 1-jén zártam le. A cikknek nem volt célja, hogy mélységben elemezze az ír népszavazás eredményét és annak hatását az európai integráció jövõjére. Ennek ellenére röviden sorra veszem az ír népszavazási kampány fõ szereplõit, illetve motivációit. 1 Ördög Katalin: Írország a „legnyugatibb” ország Európa peremén, in Kiss J. László (szerk.): A Tizenötök Európái, Osiris, Budapest, 2000. p 312.

46

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

szerint az ír külpolitika, az ország lakosságának és területének figyelembevételével, komoly hatással van az európai döntéshozatalra. Az ír gazdasági felzárkózás okait már vizsgáltam egy korábbi tanulmányomban.2 Ennek megfelelõen e tanulmány nem szándékozik értekezni a fenti tematikáról, ehelyett az Európa perifériájáról a centrumába került ország kül- és Európa-politikája fõbb céljait és motivációit tekinti át.3 Az EU-reformszerzõdéshez kapcsolódó ír népszavazással (2008. június 12.) összefüggésben az ír kormány nagyszabású „white paper”-t publikált 2008. április elején4. A dokumentum Lisszaboni Szerzõdésrõl szóló kommentárjaiban felismerhetjük az ír külpolitikát mozgató alapvetéseket és doktrínákat. Tanulmányomban röviden felvázolom, hogy a kül- és EU-politika egyes kérdéseiben mi az ír álláspont, és milyen általános elvek vezérlik Dublin politikáját.

2. Általános értékelés Írország EU-politikájában, illetve külpolitikájában a 2007 nyarán tartott parlamenti választásokat követõen nem következtek be érdemi változások. A Zöld Párt kormányra kerülésével elképzelhetõ, hogy némi balra tolódás mutatkozhat fõleg a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) terén, illetve a védelmi kérdésekben, de egyelõre nem ítélhetõ meg pontosan ennek mértéke. Várhatóan azonban a Zöldek befolyása a külpolitikai kérdésekre csekély marad. A 2008 májusának elején történt Ahern–Cowen miniszterelnök-csere alapvetõen nem befolyásolja az ír külpolitikát, mivel az új ír kormányt ugyanazok a pártok (Fianna Fail, Progresszív Demokraták és Zöldek) alkotják, és Cowen személye, aki miniszterelnök-helyettes volt az Ahern-kormányban, garancia a folytonosságra. Írország változatlanul fontosnak tartja az EU egységének megõrzését külpolitikai kérdésekben, és igyekszik is követni a többségi irányvonalat. Kis tagállamként erõteljesen hangsúlyozzák a tagállami egyenlõség elvét és a szubszidiaritás elvének fontosságát. Írország az eddigieknek megfelelõen továbbra is igyekszik, amikor csak lehet, kerülni a konfrontációt, csak olyan területen tanúsítanak ellenállást, ahol a nemzeti érdek egyértelmûen azt kívánja, pl. adóharmonizáció vagy bel- és igazságügyi együttmûködés. 2 Grúber Károly: A kelta tigris és a pápa gyermekei: gondolatok Írország gazdasági és társadalmi felzárkózásáról, Európai Tükör, 2007/10, pp 113–126. 3 A tanulmány fõ megállapításait alátámasztó források – beszédek, cikkek és elemzések – az ír miniszterelnöki hivatal (www.taoiseach.gov.ie), az ír külügyminisztérium (www.foreignaffairs.gov.ie), illetve a vezetõ ír napilapok (The Irish Times, www.ireland.com és The Independent, www.independent.ie) honlapjairól származnak. Sok hasznos információt találtam a témában a vezetõ dublini kül- és EU-politikai kutatóintézet, az Institute for European Affairs honlapján is (www.iiea.com). A történelmi, nyelvi, illetve gazdasági kapcsolatok miatt igen hasznosak voltak a The Economist (www.economist.com) és a Financial Times (www.ft.com) Írországgal foglalkozó írásai. 4 White Paper on the EU Reform Treaty, Department for Foreign Affairs, Dublin, April 2008. A dokumentumot minden ír háztartásba eljuttatja az ír kormány népszavazási kampányát szervezõ The National Forum on Europe szervezet.

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

47

3. Írország külpolitikájának alapvető elemei Írország hagyományosan arra törekszik, hogy külkapcsolatait a nemzetközi jogon és az erkölcsön alapuló békés és baráti együttmûködéssé alakítsa. A nemzetközi kapcsolatokban alapvetõnek tartja az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) elsõdlegességét, a konfliktusoknak az ENSZ bevonásával történõ megoldását. Méretéhez képest különösen élénk külpolitikát folytat az ENSZ keretein belül (2001 januárja és 2002 decembere között a Biztonsági Tanács tagja volt), annak nemzetközi szervezeteiben. Elsõsorban a békefenntartó mûveletekben (pl. KFOR és SFOR), a leszerelési folyamat elõsegítésében, valamint a nemzetközi fejlesztési együttmûködésben vesz részt. Elkötelezett az emberi jogok védelme és tiszteletben tartása iránt. Nagy figyelmet fordít a fejlõdõ világ országaival fenntartott kapcsolatokra, segélyezésükre. A semlegesség elvének feladása nincs napirenden Írországban. Ugyanakkor azok a kötöttségek, amelyek a hagyományos semlegességbõl fakadnak, valamint a Nizzai Szerzõdés elfogadása érdekében megfogalmazott két sevillai deklaráció, és az ír alkotmány által elõírt kötelezettségek már most gátat jelentenek bizonyos nemzetközi kötelezettségek teljesítésében. Így nem vehetnek részt olyan, ENSZ-mandátummal nem rendelkezõ békefenntartó mûveletekben, amelyek céljaival egyébként egyetértenek (pl. Macedóniában). Meghatározó jelentõségû számukra az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer. A kialakult történelmi hagyományok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok magas szintje, a közös nyelv miatt rendkívüli mértékben érdekeltek a kapcsolatok zökkenõmentességének fenntartásában, az együttmûködés folyamatos elmélyítésében. Egyértelmû ír érdek, hogy jelentõs világpolitikai kérdésekben fennmaradjon a transzatlanti egység. Írország számos térség felé irányuló külpolitikája döntõen gazdasági szempontokat szolgál. Az ír kormány diplomáciai hálózatának korlátozott volta ellenére is igyekszik mind teljesebb mértékben lefedni a fejlõdésnek indult, s eddig még fel nem fedezett, potenciális területeket. A gazdasági szempontoktól vezérelt diplomácia erõsödését tûnik alátámasztani az új nagykövetségek nyitása is (Dél-Afrika, DélkeletÁzsia). A nemzetközi fejlesztési együttmûködés az ír külpolitika hagyományos „sikerágazata”. A fejlesztési és segélyprogramok bilaterális és multilaterális formában valósulnak meg.

4. Írország jelenlegi külpolitikai stratégiája (2003-tól érvényes) Prioritás: az északír békefolyamat alapjaként szolgáló ún. Nagypénteki Megállapodás teljes körû végrehajtása, az északír önkormányzati testületek mûködésének viszszaállítása, az Észak–Dél (azaz az Ír Köztársaság és Észak-Írország), valamint az Írország és Nagy-Britannia közötti együttmûködés elmélyítése. Miután az IRA 2005. július 28-i, a fegyveres harc befejezésére vonatkozó bejelentése után fegyverzetének beszolgáltatása ellenõrzött módon megtörtént, most a legfontosabb feladat a

48

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

(tartományi) törvényhozás és a végrehajtó testület mûködésének biztosítása (jelenleg már mûködik a közös katolikus-protestáns koalíciós kormány). Emellett folytatni kell a rendõrség és az igazságügyi szervek további átalakítását annak érdekében, hogy valóban mindkét közösség számára elfogadható, befogadó jellegû szervekké váljanak. Írország elkötelezett híve az ENSZ által megtestesített, a kollektív biztonság elvére épülõ nemzetközi rendnek (bõvebben lásd késõbb). Kiemelt célkitûzés Írország érdekeinek elõmozdítása és védelme a változó és bõvülõ Európai Unióban, beleértve az unió tagállamaihoz fûzõdõ kapcsolatok fejlesztését. Elõre kívánja mozdítani az ír kereskedelmi, befektetési és egyéb érdekek védelmét, az ír kultúra népszerûsítését. Hatékonyan hozzá kíván járulni a Millenniumi Fejlesztési Célok eléréséhez, a szegénység csökkentése, valamint a fenntartható fejlõdés érdekében, az Ír Segély (Irish Aid) keretében. Biztosítani kívánja az ír állampolgárok és érdekeik védelmét külföldön, szorosabb kapcsolatápolást szorgalmaz az ír származásúakkal, modern és hatékony útlevél- és konzuli szolgálatot kíván biztosítani.

5. Az EU napirendjén szereplő aktuális kérdésekkel kapcsolatos ír álláspontok 5.1. Az integráció fejlődése, jövőkép (politikai integráció vs. kormányközi együttműködés; a mélyítés irányai)

Támogatják – akár a politikai – integráció további mélyítését a tagállamok között, azonban nem támogatnak „mag-Európa” jellegû, a tagállamok szûkebb körének együttmûködését szorgalmazó projekteket. Érzékeny számukra az adóharmonizáció kérdése és az európai biztonság- és védelempolitika továbbfejlesztésének iránya. Írország földrajzi fekvése és történelmi hagyományai (északír kérdés, Nagy-Britanniához fûzõdõ különleges viszony, semlegesség) nagymértékben meghatározzák az ír EU-jövõképet. Emiatt nem tagjai a schengeni övezetnek, speciális, a britekéhez hasonló opt out-juk van bel- és igazságügyi ügyekben, és nem támogatják az európai biztonság- és védelmi politika (European Security and Defence Policy, ESDP) olyan irányú fejlesztését, amely veszélyeztetné az ország semlegességét. Ugyanakkor Írországra egyáltalán nem jellemzõ a britekhez hasonló euroszkepticizmus, sõt alapvetõen EU-pártiak az írek, mivel az ország látványos gazdasági felzárkózásához jelentõsen hozzájárultak az EU strukturális alapjai és a Kohéziós Alap. 5.2. Lisszaboni stratégia/versenyképesség

A Bizottság éves jelentése Írországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek a legjobban teljesítettek ezen a téren. Az ír nemzeti reformprogram (NRP) megvalósítá-

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

49

sa jól halad. Ez a 2006. tavaszi EiT által meghatározott prioritásokra is vonatkozik. Az integrált iránymutatások felülvizsgálata során Írország részére nem fogalmaztak meg speciális ajánlásokat. Az ír NRP kiemelkedõ erõsségei a Bizottság szerint a tudományos, technológiai és innovációs stratégia 2007–2013-ra, a K+F, illetve az oktatás fejlesztése. A Bizottság azonban megnevezett néhány területet, ahol további (csekélyebb jelentõségû) lépések szükségesek az NRP-ben foglaltak teljesítéséhez. Pl. a nyugdíjrendszer átalakításának meggyorsítása, a légszennyezés további csökkentése, a munkaerõpiac további kiterjesztése, a bevándorlók munkaügyi és szociális integrálódásának továbbfejlesztése, az idõs és az alacsony képzettségû munkavállalók támogatásának növelése stb. A kormány már megtette a szükséges lépéseket e kérdésekben is. Az ország legsúlyosabb problémáját képezõ egészségügyi reformról nem esett szó. Számottevõ befektetésekre került sor a felsõoktatásban és a K+F területén. Írország a belsõ piac és a szabad verseny elkötelezett híve. Ennek jegyében az EU-nak egy, a jelenleginél közösségibb szemléletû, a nemzetközi gazdasági élet szereplõinek nagyobb teret engedõ szabályozást kell kialakítania annak érdekében, hogy az unió vonzóbb legyen a befektetõk számára. A szükségtelen és aránytalan szabályozás írországi megszüntetésével az EU-ban ma tapasztalható hasonló törekvések (Better Regulation) elõfutára. 5.3. A közös költségvetés felülvizsgálata, a kohéziós politika alakítása, KAP-reform 2013 után

Az írek évtizedekig élvezték a Kohéziós Alap és a strukturális alapok által nyújtott elõnyöket. Ezeket kitûnõen felhasználva és külföldi befektetésekkel párosítva, ma már az unió egyik leggazdagabb államaként nettó befizetõnek számítanak (az írek sikeres kohéziós- és strukturálisalap-felhasználását több magyar delegáció vizsgálta a helyszínen). Már az Agenda 2007 tárgyalásokon is fájlalták az eddigi kedvezményezett státusuk elvesztését, de jóval enyhébben, mint pl. a spanyol–portugál–görög hármas. Megértik az új tagállamok lobbizását a kohéziós és strukturális alapok ügyében. Hagyományosan, a franciákkal együtt, ellenzik a közös agrárpolitika (KAP) radikális reformját. Írország erõs és sikeres agrárszektorral rendelkezik, s az ír farmerek jelentõs KAP-támogatást vesznek fel. 5.4. Energiapolitika/klímapolitika

Üdvözölték az EiT 2007. március 8–9-i ülésén elfogadott, a megújuló energiaforrások arányának húsz százalékra történõ emelésérõl szóló döntést. Írország várhatóan húsz százalékosnál magasabb kvótát fog kapni, de ennek betartására jó esélyük van, tekintve az ország kedvezõ adottságait. Az egységes energiapiac megvalósításának gondolatát támogatják, de jelenleg nem tartják aktuálisnak. Elõbb a regionális integrációk irányába kell elmozdulni, ahogy ezt Írország és Nagy-Britannia is tette. Nagy hangsúlyt helyeznek az ellátás biztonságára, illetve elõre tervezhetõségére. Nem függenek közvetlenül az orosz olajszállítástól, hosszabb távon ugyan-

50

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

akkor a brit gázkészletek kimerülése miatt az orosz szállítások nagyobb mértékben fogják befolyásolni az ország gázellátását. Az energiapolitika további optimalizálását, illetve a közösségi energiapiac építését kiemelten fontosnak tartják, mert álláspontjuk szerint így nagyobb fokú stabilitást lehetne biztosítani az európai energiaellátásban. Ennek elérésére fontos lenne a mostani szabályozás jelenleginél következetesebb végrehajtása. A Bizottság 2007. január 10-i jelentése az európai energiapiac megújításáról és a klímaváltozás megelõzésérõl igen kedvezõtlen képet adott Írország energiaügyi helyzetérõl. Az ország energiahordozók importjától való függésének mértéke Európában a legmagasabbak között van, különös tekintettel az olajra. Energiaszükségletének csupán két százalékát fedezi megújuló energiaforrásokból. Ugyancsak problémás terülte az üvegházhatású gázok kibocsátása és az energiapiac koncentráltsága. 5.5. Bővítés

Egyes elemzések szerint az ír lakosságnak egyelõre nem kell több EU-bõvítés. A kérdés elõtérbe helyezésével már nem lehet szavazatokat nyerni. Alapvetõen bõvítéspártiak, de az elmúlt évek hatalmas léptékû bevándorlási hulláma az új tagállamokból telítette az ír társadalmat. Ezt is jelzi a románok és a bolgárok szabad munkavállalásának elvetése a kormány részérõl 2006 õszén. Egyetértenek az integrációs kapacitás új fogalom-meghatározásával. Számukra is világos, hogy a következõ évtizedben további bõvítésre nem kell számítani, egy természetes szünet következik a folyamatban. A bõvítés gyorsaságánál fontosabbnak tartják annak sikerességét. Mivel szerintük az EU bõvítésének végsõ soron a közvélemény fog határt szabni, kulcsfontosságúnak tartják a megfelelõ tájékoztatást. Támogatják Törökország felvételét az EU-ba, de a ciprusi helyzet rendezését ennek alapvetõ feltételének tartják. Törökországnak teljesítenie kell az EU által már többször és határozottan megfogalmazott követelményt, ettõl nem lehet eltekinteni. Támogatták a fejezetek befagyasztását. A török csatlakozás vonatkozásában úgy látják, hogy nem kell felülvizsgálni az egész folyamatot és új vitát folytatni a bõvítés alapelveirõl. Általában támogatják a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatait és konkrétan a horvát tagságot. A régióban kevés a helyismeretük és nincsen komoly gazdasági és diplomáciai jelenlétük. Budapesti nagykövetüket akkreditálták Montenegróba, és itteni képviseletük kulcsszerepet játszik a balkáni információk begyûjtésében. 5.6. Az új tagállamok munkavállalói

Írország csak hétéves átmeneti idõszak után nyitja meg munkaerõpiacát a román és a bolgár munkavállalók elõtt. Nekik tehát továbbra is munkavállalási engedélyre lesz szükségük, illetve az ír vállalatok csak akkor alkalmazhatnak román vagy bolgár állampolgárt, ha bizonyítani tudják, hogy máshonnan nem tudnak munkaerõt szerezni. A döntést a szintén negatív brit döntés bejelentését követõen tették közzé, 2006.

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

51

október 2-án. Indoka a bevándorlók rendkívül magas száma volt, ami nagyon megterhelte az oktatási és egészségügyi rendszert, illetve a lakáspiacot és a közlekedést is. Az ír kormány álláspontja szerint elõbb integrálni kell az ide érkezetteket. Írország, a hatályos szabályozások alapján is biztosítottnak látja a munkaerõ-utánpótlást az új tagállamokból. A döntést az ellenzék is üdvözölte. A korlátozásokat várhatóan a következõ évben sem szüntetik meg, tekintve az ír gazdaságban bekövetkezõ recessziót, amely a munkaerõpiacon máris érezteti hatását. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküliek aránya elérte a 4,6 százalékot, és az év végére 5 százalékra is nõhet. Írországban ez az elmúlt öt év legmagasabb munkanélküliségi rátája. 5.7. CFSP/ESDP

Írország földrajzi elhelyezkedésénél fogva nem érintett közvetlenül az EU külpolitikájának homlokterében álló térségekkel (Nyugat-Balkán, mediterrán régió, posztszovjet térség, Közép-Ázsia) kapcsolatban folytatott uniós külpolitikában, és markáns érdekei sem fûzõdnek a térséghez az általános európai érdekeken túl. Az e területekkel kapcsolatos uniós döntésekben általában a többségi álláspontot támogatják. Írország igyekszik inkább a globális jellegû kérdésekre koncentrálni és a közvéleményt inkább érdeklõ külpolitikai kérdésekben megnyilvánulni. Az Iránnal és az Irakkal kapcsolatos álláspontja a közös irányvonal támogatására szorítkozik. Az EU Afrika-stratégiáját Írország határozottan támogatja. A szudáni helyzet kapcsán továbbra is az erõszak azonnali beszüntetését szorgalmazzák. Írország elsõsorban afrikai országokra koncentrál segélyezési politikájában. Jelenleg öszszesen nyolc országgal mûködnek együtt, amelyek közül hat afrikai. A továbbiakban legfeljebb tízre kívánják emelni ezt a számot. A Nyugat-Balkán tekintetében ugyancsak leginkább az általános európai irányvonalhoz csatlakoztak, de egyes kiemelt projektekben vezetõ szerepet játszanak az írek. Boszniában például a mosztari rekonstrukciós projekt az ír külpolitika egyik sikertörténete5 Írország az EU svéd vezetésû harccsoportjának tagjaként járul majd hozzá az unió gyorsreagálású erõinek felállításához. Az ír parlament 2006 júliusában elfogadta az ír fegyveres erõk külföldi bevetéseit megkönnyítõ jogszabályt, és a kormány 2006 novemberében határozott a harccsoporthoz való csatlakozásról. Az ír csapatok harci bevetésekor a kormány nem mond le az ún. triple lock intézményérõl (a parlament és a kormány jóváhagyása, illetve egy ENSZ-mandátum megkövetelése), de lényegesen enyhíti annak feltételeit. Az ír parlament 2007. április 5-én jóváhagyta Írország csatlakozását az északi harccsoporthoz. Az ír védelmi és külügyminisztérium képviselõi ezt megelõzõen megállapodtak svéd partnereikkel a részvétel kereteit illetõen. A harccsoportban részt vevõ országok (Észtország, Finnország, Norvégia és Svédország) már korábban lefektették a harccsoport mûködésére és bevethetõségére vonatkozó szabályokat. Írország ehhez a megállapodáshoz csatlakozott. 5 T. Brown: From Dublin to Mostar, Irish Involvement in the Reconstruction of the Balkans, Institute for European Affairs, Dublin, 1 May 2007.

52

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

A megállapodás szerint a harccsoportot csakis az EU döntése nyomán lehet bevetni, és bármely résztvevõ ország visszatarthatja a csapatait, függetlenül az EU döntésétõl. Hasonlóképp, bármikor vissza is vonhatják a kontingensüket. A harccsoport bevetése esetén Írország 80–100 fõs, robbanószerkezetek felkutatására és hatástalanítására specializált alakulattal járul hozzá az egység létszámához. Bevetésen kívüli idõszakban mintegy 15 ír katona tevékenykedik a harccsoport keretei között. Az északi harccsoport 2008 januárjától bevethetõ. Az ír katonák mintegy 90 fõs kontingense már bekapcsolódott a közös gyakorlatozásba, jóllehet a jogi procedúrák még nem zárultak le. Az elsõ nagyszabású közös hadgyakorlatra 2007 novemberében került sor. 5.8. Európai külügyi szolgálat (EKSZ)

Bár a közvélemény általában támogatja a tagállamok szorosabb együttmûködését a külkapcsolatok terén, a Lisszaboni Szerzõdésrõl rendezendõ népszavazás kimenetelét nem kívánták újabb vitás kérdéssel terhelni, ezért igen óvatosan kezelték a témát. Ennek ellenére igen fontosnak tartják az EKSZ ügyét, amelynek részletes szabályozását nem tartalmazza a reformszerzõdés. Fontosnak tartják a kérdésben meginduló konzultációk bizalmas jellegének megõrzését, a nehezebb résztémák tárgyalásának késõbbre halasztását. 5.9. A bel- és igazságügyi együttműködés továbbfejlesztésének iránya, a közösségi migrációs politika

Az Egyesült Királysággal közösen opt out/opt in megoldást kaptak a bel- és igazságügyi együttmûködés területén, ezt azonban az elkövetkezõ idõszak tapasztalatai miatt felül kívánják vizsgálni. Fontosnak tartják a gyakorlati együttmûködés elmélyítését a tagállamok között, mert csak közösen lehet fellépni az illegális migráció, a szervezett bûnözés és a terrorizmus ellen. Írország számára alapvetõ stratégiai dilemma a következõ: hagyományosan a britekkel alkottak közös zónát a bevándorlás és az idegenrendészet szempontjából, illetve jogrendszerük a britekéhez hasonló, a kontinentális országoktól eltérõ, esetjogi alapú Írország is opt out-ot kért a bel- és igazságügyi együttmûködés területén; ugyanakkor alapvetõen támogatja az együttmûködés elmélyítését a tagállamok között. Egyelõre politikai, történelmi megfontolások miatt továbbra közelebb állnak a brit állásponthoz/megoldáshoz, mint azt a Lisszaboni Szerzõdés bel- és igazságügyi rendelkezései alól kért opt out is mutatja. 5.10. ENSZ-reform

Írország elkötelezett híve az ENSZ által megtestesített, a kollektív biztonság elvére épülõ nemzetközi rendnek, és érdekelt az ENSZ szerepének erõsítésében. Fenn kívánja tartani a hagyományosan jelentõs részvételt a nemzetközi békefenntartó misszi-

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

53

ókban (jelenleg 770 katona teljesít szolgálatot külföldön). Az emberi jogok védelme és érvényesítése szintén az ír külpolitika egyik vezérlõ elve. Kezdetektõl fogva támogatta az állandó Nemzetközi Büntetõbíróság (International Criminal Court, ICC) felállítását. Fontosnak tartja, hogy az azonos értékeket valló nemzetközi szervezetek együttmûködése a válságkezelésben az egyenrangúság elve alapján történjen. 5.11. Nemzetközi fejlesztési prioritások/ENSZ Millenniumi Célok

Amint már jeleztük, a nemzetközi fejlesztési együttmûködés az ír külpolitika hagyományos „sikerágazata”.A kormány, az ENSZ által javasolt célkitûzésnek megfelelõen, 2010-ben a GNP 0,6 százalékát (1,2 milliárd euró), 2012-ben pedig 0,7 százalékát (1,5 milliárd euró) kívánja nemzetközi fejlesztési együttmûködési és segélyprogramokra költeni. A fejlesztési és segélyprogramok bilaterális és multilaterális formában valósulnak meg, ezek aránya kb. 2/3–1/3 a bilaterális segítségnyújtás javára. A támogatások többsége afrikai államoknak jut. Írország hatékonyan hozzá kíván járulni a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósulásához a szegénység csökkentése, valamint a fenntartható fejlõdés érdekében, az Ír Segély (Irish Aid) keretében. 5.12. Az Oroszországhoz és Ukrajnához főződő (EU- és nemzeti) viszony legfontosabb szempontjai l Oroszország: Az EU egységes fellépését szorgalmazzák, ezenkívül szerintük az uniónak nem szabad gyengítenie a tárgyalási pozícióit azzal, hogy a mindenáron való megegyezésre törekszik. A PCA-tárgyalások (Partnership and Cooperation Agreement, Partnerségi és Együttmûködési Megállapodás) meghiúsulása nem aggasztja õket. Az Energiacharta ratifikálásának elutasítása sem tölti el aggodalommal, arra számítanak, hogy annak fõbb elemei úgyis szerepelni fognak az új PCA-ban. Az orosz–lengyel vitát nem csupán bilaterális problémának tekintik. Az orosz fél által folytatott, az energiahordozókon alapuló erõpolitikát aggasztónak tartják. Nem függenek közvetlenül az orosz olajszállítástól, hosszabb távon ugyanakkor a brit gázkészletek kimerülése miatt az orosz szállítások nagyobb mértében befolyásolják az ország gázellátását. l Ukrajna: A választások során megerõsítést nyert az ukrán állampolgárok elkötelezettsége a demokrácia mellett. Az új kormánynak folytatnia kell a gazdasági és intézményi reformok következetes végrehajtását, ami lehetõvé teszi az EU-kapcsolatok és a tagállamokkal, köztük Írországgal fennálló bilaterális kapcsolatok elmélyítését. Az EUnak továbbra is támogatnia kell az ukrán reformfolyamat véghezvitelét.

5.13. Ír-USA/Transzatlanti kapcsolatok

Meghatározó jelentõségû számukra az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer. A kialakult történelmi hagyományok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok magas szintje, a közös nyelv miatt rendkívüli mértékben érdekeltek a kapcsola-

54

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

tok zökkenõmentességének fenntartásában, az együttmûködés folyamatos elmélyítésében. Egyértelmû ír érdek, hogy jelentõs világpolitikai kérdésekben fennmaradjon a transzatlanti egység. Az amerikai írek döntõ szerepet játszottak meghatározó cégek (Dell, IBM, Apple, Microsoft) Írországba csábításában. A vízummentes ír beutazás fenntartásához nagyban hozzájárult, hogy 2006 õszén rekordidõ alatt vezették be az ír biometrikus útlevelet. Az iraki háború kérdésében a kapcsolatok speciális jellege és az Írországban befektetõ amerikai vállalatok szerepe miatt továbbra is tartózkodóak. A kapcsolatok meghatározó eleme jelenleg az amerikai kongresszus elõtt a közelmúltban elbukott bevándorlási törvényjavaslat, amelyért Írország erõteljesen lobbizott. A törvényjavaslat az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó jelentõs számú ír számára is amnesztiát biztosított volna. 5.14. A közel-keleti békefolyamatban vállalt szerep

A közel-keleti békefolyamattal összefüggésben elítélik a palesztin frakciók közötti erõszakot és továbbra is támogatják Abbász elnököt, mivel benne és az általa képviselt politikában látják az egyedül lehetséges kiutat a helyzetbõl. Változatlanul a két állam megoldását támogatják. Írország alapvetõen normalizált kapcsolatokat kívánt kialakítani a palesztin egységkormány egészével. A Hamasz által delegált miniszterekkel nem kívántak találkozni, amíg ki nem alakult a Hamasz politikája. A nem Hamaszos kormánytagokkal készek voltak találkozni, a külügy- és a pénzügyminiszterekkel mindenféleképpen, sõt akár meg is hívnák õket. Az ír kormány 150 fõs kontingenssel vesz részt a dél-libanoni UNIFIL-mûveletben. 5.15. A terrorizmus elleni harc/Afganisztán

Írország támogatja az EU fokozottabb afganisztáni szerepvállalását, valamint a PRTtevékenység (provincial reconstruction team, tartományi újjáépítési csoport) fokozását. Továbbra is fenntartják a hét fõbõl álló katonai jelenlétet az ISAF (International Security Assistance Force, Nemzetközi Biztonsági Támogatási Erõk) kabuli fõhadiszállásán. Emellett részt vesznek az újjáépítés pénzügyi támogatásában is, legutóbb a Londonban tartott konferencián újabb 5 millió eurós felajánlást tettek, ezzel az eddig nyújtott ír pénzügyi támogatás 22 millió euróra emelkedett. Egy évre vállalták az EU különleges képviselõje helyettesének, egy Afganisztánban élõ ír szakértõ teljes költségének biztosítását (120 000 euró). Az ír szakértõt nemrég kiutasították az afgán hatóságok, mivel véleményük szerint tárgyalt a mérsékelt talibánokkal.

6. Lisszaboni Szerződés/Ratifikációs referendum (2008. június 12.) Egy 2006-ban végzett Eurobarométer közvélemény-kutatás szerint az írek 78 százaléka úgy gondolja, hogy az EU-tagság jó az ország számára. 87 százalékuk szerint Írország hasznot húzott a tagságból. Írország szintén a legjobbak között van az EU pozitív megítélése szempontjából (73 százalék). Mindhárom eredmény a legma-

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

55

gasabb volt a 25 tagállam közül. A május 7-én leköszönt ír miniszterelnök, Bertie Ahern jelezte, hogy érdekelné a 2009-ben esedékes új poszt, az Európai Tanács elnöksége. A jelenlegi állapotok szerint Írország az egyetlen tagállam, ahol alkotmányos kötelezettség miatt népszavazáson kell ratifikálni a reformszerzõdést. Az ír közvélemény általában integráció-párti, de mint a Nizzai Szerzõdésrõl 2001-ben tartott népszavazás kudarca is jelzi, az alacsony részvétel és az euroszkeptikus erõk mozgósítása sok kellemetlenséget okozhat. Május 12-én Brian Cowen új ír miniszterelnök kormánya hivatalosan kitûzte június 12-re a Lisszaboni Szerzõdésrõl rendezendõ népszavazást. Bár a népszavazás várható idõpontja már jó ideje ismert volt, a távozó Ahern-kormány mindvégig tartózkodott annak hivatalos kitûzésétõl. 6.1. A ratifikációt támogatók

A Lisszaboni Szerzõdés ratifikációját valamennyi jelentõsebb parlamenti párt támogatta. Az újonnan kinevezett Brian Cowen miniszterelnök politikai jövõje szempontjából is meghatározó volt a referendum kimenetele. Cowen már a kampány megnyitásakor egyértelmûvé tette, hogy kormányának tevékenységét az elkövetkezõ egy hónapban ez a kérdés fogja meghatározni, és aktív kampányt várt el a pártja (Fianna Fail) vezetõitõl, parlamenti képviselõitõl. A kisebbik kormánypárt, a Zöld Párt felsõ vezetése – amely korábban elutasította az alkotmányszerzõdést – ugyancsak támogatta a szerzõdést, a párt azonban megosztott volt a kérdésben. Aktívan lépett fel a Lisszaboni Szerzõdés mellett a Fine Gael és a Labour, a két legnagyobb ellenzéki párt is. A megerõsítés mellett foglalt állást a munkaadók és az üzleti kamarák meghatározó szervezeteinek többsége is. A ratifikációt támogatók kampánya érdemben csak a népszavazás idõpontjának hivatalos bejelentését követõen indult el. A kampány az integráció eddigi eredményeire, az unió hatékonyabb és demokratikusabb mûködésére helyezte a hangsúlyt. 6.2. A ratifikációt ellenzők

A parlamenti pártok közül egyedül a baloldali-nacionalista Sinn Fein ellenezte a szerzõdés megerõsítését. A Nizzai Szerzõdés megerõsítésérõl rendezett sikertelen népszavazáshoz hasonlóan, most is a különbözõ társadalmi szervezetek álltak a „nem” kampány élén, és május 12-ét megelõzõen meghatározták a közvélemény alakulását. Új elem volt, hogy az egyik legjelentõsebb szakszervezet, az elektromos és mechanikai dolgozóké is ellenezte a szerzõdést, azt állítván, hogy az nem védi meg megfelelõen a munkavállalókat. Az Ír Szakszervezetek Szövetség azonban május 18i ülésén pozitív döntést hozott a referendum támogatásáról. A korábbi népszavazásokhoz hasonlóan, az ellenzõk részben az ír semlegesség, illetve a nemzeti szuverenitás elvesztésére helyezték a hangsúlyt. Az ír gazdaság lelassulásával párhuzamosan ugyanakkor új elemként jelentek meg a gazdasági jelle-

56

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

gû megfontolások, amelyeket részben egyes civil szervezetek (pl. Libertasérdekcsoport), részben a Farmerszövetség képviselõi fogalmaztak meg. Ezek egyrészrõl az unión belüli adózás, egy esetleges adóharmonizáció kérdését, másrészrõl az ír mezõgazdáság támogatásának csökkentését állították a középpontba. 6.3. A kampányt meghatározó tényezők

A népszavazás kiírásakor nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint a szavazók 38 százaléka támogatta, 28 százaléka elutasította a szerzõdést, míg 34 százalékuk bizonytalan volt. A korábban mért eredményekkel összehasonlítva elmondható volt, hogy megtörni látszott az ellenzõk lendülete6. A bizonytalanok aránya azonban továbbra is nagyon magas volt, ami miatt továbbra sem lehetett biztosra venni egy pozitív kimenetelû népszavazást. A tapasztalatok szerint, amennyiben a részvétel alacsony (a Nizzai Szerzõdésrõl rendezett elsõ népszavazáson mindössze 35 százalék volt), a nemek kerülnek többségbe, mivel a szerzõdéseket elutasítók valószínûbben, az uniót támogató, elsõsorban fiatal szavazók pedig kisebb valószínûséggel mennek el szavazni. Az elõzetes elemzések szerint amennyiben a részvételi arány megközelíti vagy meghaladja az 50 százalékot, akkor reális esély lett volna egy pozitív kimenetelû referendumra. Ez a várakozás azonban nem vált valóra, mivel az aránylag magas részvétel ellenére elbukott a népszavazás. A Lisszaboni Szerzõdést elutasítók köre az eddigi adatok alapján ugyanakkor túlmutatott az unió mélyítését hagyományosan ellenzõ csoportokon. A vita a szerzõdés vélt vagy valós tartalma körül folyt, a felmérések szerint ugyanakkor továbbra is nagyon kevés szavazó rendelkezett pontos ismeretekkel annak tartalmáról (mindössze 5 százalékuk). Ez különösen az ellenzõk populista érveinek biztosított széles teret. A korrupciós ügybe keveredett Bertie Ahern miniszterelnök lemondásával úgy tûnt, elhárult annak veszélye, hogy a Lisszaboni Szerzõdésrõl rendezett népszavazás Ahern személyérõl, népszerûtlenségének kérdésérõl rendezett voksolássá váljon. A szavazás végsõ kimenetelét a részvételi arány mellett elsõsorban a következõ kérdések határozták meg: l A mezõgazdasági támogatások kérdése, illetve ezzel összefüggésben az unió álláspontja a WTO-tárgyalásokon – bár a Farmerszövetség egyelõre nem foglalt állást a Lisszaboni Szerzõdés kérdésében, élesen bírálták a Bizottság szerintük az ír mezõgazdaság jövedelmezõségét veszélyeztetõ álláspontját. l Az adóharmonizáció kérdése – bár a meghatározó gazdasági szereplõk felsorakoztak a Lisszaboni Szerzõdés mellett, a gazdaság lelassulása miatt a társadalom különösen érzékenyen reagált azokra a Bizottság egyes tagjai, illetve elsõsorban Franciaország által felvetett elképzelésekre, amelyek veszélyeztetni látszottak az alacsony szintû ír társasági adó fenntartását. 6 Az április 23-ai adatok szerint az igennel és a nemmel szavazók között alig volt különbség (35%, illetve 31%), míg februárban még a támogatók jelentõs elõnyét mérték (46%, illetve 23%).

ÍRORSZÁG KÜL- ÉS EU-POLITIKÁJA AZ AHERN-KORSZAKBAN (1997–2008)

57

A semlegesség kérdése – Írország hagyományosan semleges ország, ezért minden ezt fenyegetõ üzenet negatív hatással van a közvéleményre. Egyes elemzõk szerint a 2001. áprilisi sikertelen népszavazáson is az erõsödõ európai védelem kérdése/fenyegetése vezetett a negatív referendumhoz. Valószínûsíthetõ, hogy az ír kormány azért hozta a döntést júniusi idõpontról, mert tartottak attól, hogy a francia elnökség elképzelései az európai védelem megerõsítésére témát adott volna az ellenzõk kampánya számára. Bár az ellenzõk szerettek volna garanciát kapni, hogy egy sikertelen népszavazás esetén nem lesz újabb referendum, a kormány a kampány során kitért a válasz elõl. l

6.4. Népszavazási eredmények

Az írországi népszavazás végleges eredménye szerint a szavazók 53,4 százaléka utasította el az Európai Unió Lisszaboni Szerzõdését – jelentették be június 13-án a választási hatóságok. Közlésük szerint a szigetország polgárai 862 415 ellenszavazatot és 752 451 támogató szavazatot adtak le. A részvételi arány 53,1 százalék volt. Fõként a vidéki lakosok és a kétkezi munkások utasították el a szervezet intézményi reformját célzó szerzõdést.7 Tehát nem vált valóra az elõzetes számítás, miszerint 50 százalék feletti részvételnél szinte automatikusan az „igen”-ek gyõznének a népszavazáson. Nem célja cikkemnek, hogy részletesen elemezze az elutasítás okait, sem az, hogy mélyelemzést végezzen az ír „nem” hatásairól az EU jövõjével kapcsolatban. De azt gondolom, hogy az Irish Times fõszerkesztõ-helyettese, Fintan O’ Toole sorai, amelyeket egy nappal a népszavazás kudarca után írt, jól jellemzik a kialakult helyzetet: „Az ’igen’-kampány üzenete az volt, hogy ne olvassátok el a dokumentumot, mert az bonyolult és érthetetlen, de bízzatok meg bennünk; nincsen abban semmi káros Írország számára. Ez a stratégia – mármint a bizalomra épített kampány – hihetetlen félreértésen alapszik, az írek, de valójában a legtöbb európai sem bízik politikai vezetõiben. (…) A logika alapján azt gondolhatnánk, hogy a ’nem’-tábor, amely tele volt önellentmondásokkal és semmiféle alternatív víziója nem volt, nem vehette volna fel a versenyt a nagy pártok politikai kampánygépezetével. Valójában azonban, a ’nem’kampány szinte véletlenszerûen lett a ’félelmek gyára’. Szinte a társadalom minden szegmensének tudtak valamilyen ellenséget felmutatni a Lisszaboni Szerzõdés tudatos félreértelmezésével.”8

7 Közvetlenül a népszavazás után az Európai Bizottság nagyszabású felmérést rendelt meg az ír népszavazás tanulságairól (Eurobarometer, Post-referendum survey in Ireland, 13–15 June, Published in July 2008.). A közvélemény-kutatás fõbb eredményei közül ismertetünk néhányat: – az igennel szavazók 57 százaléka gondolta azt, hogy a ’nem’-kampány hitelesebb volt; – a 18 és 24 év közötti korosztály 65(!) százaléka utasította el a Lisszaboni Szerzõdést; – a szavazók 87,3 százaléka továbbra is támogatja Írország EU-tagságát. 8 Fintan O’Toole: „The fear factory devastated Ireland’s flaccid political class” The Guardian, 14 June, 2008.

58

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

7. Következtetések A fenti elemzés jól illusztrálja, hogy a normatív alapokon (semlegesség, multilateralizmus, nemzetközi fejlesztés) álló ír külpolitika sikeresen használta ki az Európai Unió adta kereteket. Az írek igen jól felismerték azokat a lehetõségeket, amelyeken keresztül hozzáadott értékekkel erõsíthetik a közös európai külpolitika hatékonyságát. A gazdasági fejlõdés, amely részben az uniós fejlesztési alapoknak is köszönhetõ, szilárd alapokat adott az ír külpolitika számára, amely korábban évtizedeken keresztül befelé forduló volt és sérelmi alapokon állt. A jelenlegi ír Európa-ügyi miniszter, Dick Roche szavai jól jelzik ezt a nemrégiben megtalált önbizalmat: „Írországot európai partnereink az európai projekt nyílt támogatójának látják; sõt egy komoly ’játékosnak’, akinek van hatása a döntéshozatalra. Mindenki pozitívan értékeli külpolitikánkat, amely nagyságunknál és lakosságunknál nagyobb hatást fejt ki.”9 Nem véletlen, hogy a nemrégiben (három választási gyõzelem és tizenegy évnyi kormányzás után) leköszönt Bertie Ahern miniszterelnököt a reformszerzõdés által létrehozott új poszttal, az Európai Tanács elnökségével hozták összefüggésbe. Az Ahern-korszak (1997–2008) megkoronázása és egyben Írország külpolitikai teljesítményének elismerése lenne, ha a kicsi Írország nyerné el ezt az igen fontos európai posztot. Ezt a jól felépített és dinamikus fejlõdési pályát árnyékolja be a június 12-i kudarc. Maga az ír politikai elit is alig érti a „nem” okait és hatásait. Az elutasítók közül sokan ébredtek rá igazából a „nem” hatásaira, amikor sorra jelentek meg a különbözõ európai vezetõk nyilatkozatai Írország esetleges elszigetelésérõl. Az elsõ reakciók után lecsendesedtek a sajtónyilatkozatok, de igazából sem az ír kormány, sem európai partnereik nem tudják, hogyan kellene továbblépni. A vezetõ ír napilap, az Irish Times, amely végig a ratifikáció mellett kampányolt, a következõképpen írja le az ír társadalom sokkos állapotát szerkesztõségi cikkében: „Az írek hangosan ’nem’-et mondtak és egy sor nehezen definiálható ok miatt elutasították a Lisszaboni Szerzõdést. Kataklizmikus sokkot okoztak az ír politikai osztálynak és a 26 másik európai tagállamnak. A negatív eredmény az új európai krízis epicentrumába helyezi Írországot. (…) Az eredmény sajnálatos. Rossz Európának, és még rosszabb Írországnak. Nincsen semmiféle pozitív hozadék. De minden politikai pártnak el kell fogadnia. A ’nem’tábort pedig dicséret illeti, mivel hatékonyan kampányoltak, még akkor is, ha sokszor túlzó és nem feltétlenül becsületes retorikát használtak.”10 n

9 28th Amendment of the Constitution Bill, Speech by the Minister for European Affairs, Dick Roche, TD 03/04/2008, Dublin. 10 ’A cloud with no silver lining’, Editorial, The Irish Times, 14 June, 2008.

59 POGÁTSA ZOLTÁN

Kelta tigris és pannon puma Mit tanulhat Magyarország az ír gazdasági csodából? Az ír gazdasági fejlõdés alapvetõ meghatározói nem az uniós transzferek voltak, hanem elsõsorban az egységes piacra való vámmentes bejutást kihasználni igyekvõ amerikai tõke. Írországban a külföldi mûködõ tõke (foreign direct investment, FDI) Magyarországgal szemben magas hozzáadott értékû termelési fázisokat hozott létre. A növekedés pedig a munkahelyteremtés eredményeképpen indult be, ami ismét csak tanulságos lehet Magyarország számára.

Zöld sziget, Guiness, Bailey’s, ír kávé, James Joyce, Riverdance, kelta misztika, Seamus Heaney, IRA, Sinn Fein, U2, Corrs, Cranberries, Dublin, szeplõs, vörös hajú gyerekek, barátságos mosolyok, tengerpartok, tiszta mezõk és harmonikus vidéki tájak. Írországnak valóságos rajongói vannak, s itthon is komoly szubkultúrát képeznek azok, akik vonzódnak a markáns, tiszta, barátságos ír kultúrához. Ám tíz-tizenöt éve van egy újabb oka annak, hogy a világ odafigyel rájuk. Ez pedig nem más, mint az a rendkívüli ütemû gazdasági fejlõdés, amelyen ez a kis ország az elmúlt idõszakban keresztülment. Olyannyira sikersztorivá vált e gyarapodás, hogy Írország világviszonylatban is mintaállam lett, és mára komoly iparággá duzzadt az úgynevezett „fejlesztési turizmus”: azoknak a tanulni vágyóknak a tömegei, akik el akarják lesni a távol-keleti kis tigrisek mintájára kelta tigrisnek elnevezett1 ír gazdasági csoda kulcsmozzanatait. Pedig az írek huszadik százada nem ígérkezett sikeresnek. Az 1950-es, 60-as években a gazdaság igen rossz helyzetben volt, a nyomasztó munkanélküliség, a rossz életesélyek és a politikai erõszak miatt az ír társadalom tömegei hagyták el a szigetet azzal, hogy oda soha nem térnek vissza. A 70-es évek végén az írek elmondása szerint az országban ugyanolyan rossz hangulat uralkodott, mint manapság Magyarországon. Az emberek úgy érezték, nincs esély a felemelkedésre, a periférikus lét örök sorsukká vált. Aztán igen hirtelen minden megváltozott. Beindult a gazdasági fejlõdés, egyre gyorsuló ütemben, és az írek kezdtek Európa legdinamikusabb felzárkózó országává válni. Sõt, az az Írország, amely 1973-ban, a közösségi egy fõre jutó GDP 60 százalékát produkálva, legszegényebbként lépett be az Európai Közösségekbe, mára messze meghaladta az uniós átlagot, és (vásárlóerõ-paritáson) a jelenlegi mutató 117 százalékát érte el2. A 6–10 százalék közötti növekedés nemzetközi viszonylatban rendkívül magasnak mondható. Bár a GDP sok szempontból problematikus mérõszám, ám az mégis so1 Az elnevezés vagy Kevin Gardinernek egy 1994-es Morgan Stanley-jelentésébõl származik, vagy pedig David McWilliams ír közgazdásztól. Mindkét alternatívának vannak támogatói. 2 Eurostat 2004.

60

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

12 10 8 6 4 2 0

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Forrás: ESRI 1. ábra. Reál GDP-növekedés az ír gazdaságban, 1990–2005, %

katmondó adat, hogy Írország ezzel – a szokványos államnak aligha tekinthetõ – Luxemburg3 után a második legnagyobb egy fõre jutó kibocsátású ország az EU-ban. Sokszor emlegetik, hogy GDP helyett GNP alapon számolva már messze nem ilyen fényes a siker. Ez azonban nem teljesen igaz: még a nemzetközi vállalatok transzferárazását kiküszöbölõ GNP-mutatóval számolva is a GDP-ben mért kibocsátás 81–85 százalékát kapjuk4. A 90-es években tapasztalt gazdasági bõvülés a sokat emlegetett kínai növekedési ütemhez mérhetõ. Valami rendkívüli történt, az ország alig két évtized alatt olyan kiugrást hajtott végre, ami Európában sehol máshol nem volt tapasztalható. Míg a többi felzárkózó EU-tagállam – Spanyolország, Portugália vagy Görögország – alig-alig, vagy egyáltalán nem tudta csökkenteni lemaradását, addig az írek beelõztek. Adott a kérdés: mi a titok? El lehet-e azt tanulni? Mint oly sokszor, most sincs egyetlen csodaszer, a kiugrás egy-két meghatározó és több másodlagos tényezõre vezethetõ vissza. Talán a legfontosabb, hogy óriási méreteket öltött a külföldi, fõleg az amerikai mûködõ tõke beáramlása az ír gazdaságba. Ez mind a mai napig tart, és mértéke még a közép-európai államokba irányuló mûködõtõke-beáramlásénál is jóval nagyobb arányú. Ezek a nemzetközi cégek járultak hozzá döntõen a gyors fejlõdéshez5. Ez azonban nem véletlenül történt. Elõször is része volt ebben annak, hogy az ír munkavállaló olcsó volt. Ebben mi is hasonlítunk rájuk, bár az ír munkaerõköltségek igazából soha nem voltak alacsonyabbak a britek felénél, kétharmadánál, azaz az ír gazdaságnak nem volt akkora 3 Nem csak mérete miatt. Luxemburg sokak, többek között az Economist állítása szerint is tulajdonképpen adóparadicsom az EU szívében, ahol az éves GDP 60%-át „pénzügyi szolgáltatások”, azaz nagy részben adózási okokból odatelepült vállalatok adják. 4 Barry, Frank & Hannan, Aoife & Strobl, Eric „Real Convergence and Employment Growth” in Frank Barry (ed.) Understanding Ireland’s Economic Growth (McMillan; Basingstoke, 1999) 14–15. old. 5 Lásd errõl Sweeny, Paul The Celtic Tiger; Ireland’s Continuing Economic Miracle (Oak Tree Press; Dublin, 1999).

KELTA TIGRIS ÉS PANNON PUMA

61

bérelõnye, mint a közép-európaiaknak (és ebbõl adódóan nem is koncentráltak anynyira ennek az egyetlen elõnynek a kihasználására). Másodszor, az írek többsége anyanyelvként beszéli az angolt. Ebben már kevésbé hasonlítunk; Magyarországon jó, ha a lakosság 15 százaléka bírja ezt a globális nyelvet. Ráadásul nem is csak önmagában a nyelv technikai ismeretérõl van szó, hanem – kelta eredetük ellenére – egy kvázi angolszász világlátásról, szemléletrõl, értékrendrõl. Írország az 1922-es függetlenség elõtt és után is gyakorlatilag olyanynyira része volt az angolszász kultúrának, hogy szinte automatikusan átvette a brit és az amerikai gazdaságirányítási és mikroökonómiai menedzsmenthagyományokat, a társadalom mûködési logikája pedig rendkívül erõsen emlékeztetett ezekre az országokéra. A közép-európai államok esetében viszont igen jelentõs eltérések mutatkoznak az értékrendszer tekintetében6 a globális mainstream-hez képest. Az is kétségkívül szerepet játszott, hogy a korábban kivándorolt íreken keresztül élõ kapcsolat alakult ki az amerikai világcégek menedzsmentjével. Ennek a jelentõsége szubjektív elem létére sem elhanyagolható. A legfontosabb szerepe azonban annak volt, hogy az írek kereskedelmi korlátozások nélkül juthattak be az egységes piacra. Ez a kereskedelemhelyettesítõ külföldi mûködõ tõke tipikus példája, amikor egy cég azért települ egy szabadkereskedelmi övezeten belülre, hogy elkerülje azt, hogy a nagy kereskedelmi blokkok között fennálló jelentõs vámtételek megdrágítsák az oda exportált termékeiket. Egy Írországban mûködõ amerikai cég gyártmánya bizonyos helyi termékhányad felett írnek, azaz uniós terméknek számít, és így elkerüli az Európán kívülrõl érkezõ termékekre kivetett vámokat. Ezáltal olcsóbb és árversenyképesebb lesz. Az így beáramló hatalmas mértékû, fõleg amerikai eredetû tõke nem az alacsony munkaerõköltség elõnyeit keresi, ezért igen gyakran nem is alacsony hozzáadott értékû, hanem ellenkezõleg, magas hozzáadott értékû és magas bérezést kínáló. Minderrõl egyértelmûen árulkodnak a nemzetközi mûködõtõkeállomány-adatok. Ez a szerep elméletileg számunkra is adott, ám a valóságban a Magyarországon (és Közép-Európában) megtelepedett FDI-nek csak kisebb, tipikusan távol-keleti és amerikai része exporthelyettesítõ, és ezeket is jelentõs részben az alacsony munkaerõköltség és a generózus állami juttatások és adókedvezmények vonzották és tartják itt. A Magyarországra beáramló tõke túlnyomó többsége inkább Kojima-típusú7, azaz a munkaerõ mint termelési tényezõ olcsósága miatt telepedik le. Ez pedig alacsony béreket és rossz minõségû munkahelyeket jelent. A két ország helyzete elvileg tehát hasonló, mindketten a külsõ tõkére alapozzák fejlõdési stratégiájukat. Ám az írek elõbb kezdték, olyankor, amikor versenytársuk – más Európán belüli „trójai faló” exportbázis – még nem akadt. Léptékekkel nagyobb mennyiségû tõkét vonzottak és vonzanak ma is, mint a közép-európai államok, és ráadásul nem is a munkaerõ olcsósága miatt. A hasonlatosság tehát csak látszólagos, és ez komoly tanulságokkal kell szolgáljon a magyar döntéshozók számára is. A közép-európai orszá6 Lásd ezzel kapcsolatban az International Value Survey eredményeit. 7 Lásd K. Kojima Direct Foreign Investment, a Japanese Model of Multinational Business Operation (London; 1973).

62

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

SING

LUX

CHINA

US

Developed

EIR

EE

SLO

SK

PL

HUN

CZ

1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0

Forrás: Saját számítás UNCTAD WIR2006 alapján 8 2. ábra. Az egy fõre jutó beáramlott mûködõtõke-állomány a mûködõ tõkére alapozott szektorokban egyes országokban, 2006-ban (millió euró)

gok, így a „pannon puma” vagy a „tátrai tigris” Szlovákia is csak látszólagosan járnak a „kelta tigris” által kitaposott úton. Az FDI-re építõ felzárkózási elmélet hívei Írországra és Szingapúrra hivatkoznak, mint mintaországokra. Érvelésük szerint egy belül tõkeszegény országnak nincs más lehetõsége, mint a nemzetközi tõkeáramlások minél nagyobb részét elhódítani. Amennyiben ez így van, akkor meg kell vizsgálnunk Közép-Európa (és ezen belül Magyarország) tõkevonzó képességét nem csupán egymáshoz képest, hanem tágabb nemzetközi összehasonlításban is. Össze kell vetnünk magunkat egyrészt a már említett gyorsan növekvõ országcsoporttal (Írország, Szingapúr, esetleg Kína), másrészt pedig azokkal a centrumországokkal, amelyekhez felzárkózni kívánunk. Egy ilyen típusú összehasonlítás érdekes tanulságokkal szolgál. Kiszámítottuk a közép-európai térség, egyes nyugat-európai államok, az Egyesült Államok és Kína éves tõkevonzó képességét 1998 és 2003 között, millió fõre vetítve (3. ábra). Az ábra rengeteg tanulsággal szolgál. Egyrészt világosan látszik, hogy a középeurópai régió tõkevonzó képessége nemzetközi összehasonlításban – minden ellentétes elképzelés ellenére – nem kiemelkedõen magas, sõt, akár alacsonynak is mondható. A régión belül a tõkevonzó képesség nagyjából arányos a GDP-ben mért fejlettséggel. Az EU déli tagállamairól egyértelmû kijelentés nem tehetõ, Portugália tõkevonó képessége alacsony (Magyarországéhoz fogható), míg Spanyolországé például megelõzi az Egyesült Államokét. Elgondolkodtató sorra venni a legkiemelkedõbb tõkevonzó képességet mutató államokat. Messze kiemelkedik közülük Írország, amely esetében a következõ magyarázó tényezõk jöhetnek szóba: az angol nyelv teljes körû ismerete; alacsony társaságiadó-szint; az EU és fõleg Nagy-Britannia mint piac; demográfia. A képet azonban bonyolulttá teszi, ha figyelembe vesszük, hogy a másik két kiemelkedõ állam 8 World Investment Report 2006 (UNCTAD).

63

KELTA TIGRIS ÉS PANNON PUMA 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 SK

HU

PL

CZ

A

P

NL

S

UK

EIR

SF

D

E

US

CN

Adatok forrása: UNCTAD World Investment Report 2004 3. ábra. Egyes országok tõkevonzó képessége, 1998–2003 (millió fõre vetítve, millió USD)

Hollandia és Svédország, és hogy az Egyesült Királyság és Finnország mutatói sem rosszak. Mi az, ami ezeket az egészen eltérõ karakterû nyugat-európai államokat összeköti? Van köztük több magas adószintû jóléti állam és két angolszász típusú neoliberális állam is. Hipotézisünk szerint a tõkevonzó képesség kulcsa a relatíve kicsi vagy közepes népességhez képest jelentõs mértékû magasan képzett munkaerõ. És itt valóban magas képzettségrõl van szó, nem pedig a közép-európai politikusok által sûrûn emlegetett, valójában azonban nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem kiemelkedõ „szürkeállományról”. A fenti országok kiemelkedõ tõkevonzó képessége a közép-európai államok számára is tanulságokkal szolgál. Amennyiben egy ország valóban a meghatározóan a külföldi mûködõ tõkére alapozott fejlõdési és felzárkózási stratégiát kívánja választani a globalizált gazdaságban, akkor jobban teszi, ha a magas hozzáadott értékû, magasan kvalifikált területeken versenyez. Ez pedig rendkívül nehéz, hiszen jelentõs beruházásokat igényel, és a sokkal gazdagabb mag-országokkal kell versenyeznie. A nemzetközi tõkeáramlás sajátossága ugyanis, hogy jóval nagyobb mértékben talál befektetési lehetõségeket a fejlettebb mag-országokban, mint a fejlõdõ gazdaságokban. Világosan látszik a 3. ábrából, hogy a passzív elõnyök nem elégségesek a nemzetközi szinten is magas tõkevonzó képesség biztosításához. A kínai adat ugyancsak szolgál tanulságokkal. Elõször is érdekes megfigyelni, hogy – elhíresült fejlõdése ellenére – hatalmas népessége miatt Kína népességre vetített tõkevonzó képessége alapvetõen alacsony. A fejlõdés csupán a part menti térségekre (Gyöngy-folyó delta stb.) terjed ki, a szárazföld belsejének lakosságát még nem érte el. Célszerû lenne talán Kínát nem mint egységes országot kezelni, hanem csupán a gyorsan fejlõdõ területek tõkevonzását vizsgálni.

64

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Írországra visszatérve kiemelendõ, hogy a 90-es évek növekedésében kulcsszerepet játszott a demográfia és a foglalkoztatás bõvülése. Népesedési szempontból egyedinek mondható, hogy az ír társadalom igen fiatal. A gyerekszám itt valamiért – és az ok valószínûleg az erõs katolicizmus – sokkal késõbb kezdett csökkeni, mint más fejlett államokban. Az idõsebbek kivándorlása és a magas népszaporulat eredményeképpen ma Írország az egyik olyan állam az EU-n belül, ahol a legkedvezõbb az aktív keresõk és a passzív eltartottak aránya. Ez azt jelenti, hogy a sok aktív foglalkoztatottnak kevesebb inaktív eltartottat kell finanszíroznia, azaz több megmarad a bérükbõl, alacsonyabbak lehetnek az adók és a társadalombiztosítási kiadások, és az ír államnak is több marad fejlesztésre. Ahol kevesebb az idõs ember, ott kevesebb nyugdíjat kell fizetni, kisebbek az egészségügyi kiadások, és több ember talál munkát. Azaz a demográfia kulcstényezõ a gazdasági fejlõdésben! Az ír növekedés másik kulcsmozzanata a foglalkoztatás bõvülése. Az Európai Közösségbe történõ 1973-as belépés után az ír kormány feladta korábbi bezárkózó politikáját, és aktívan ösztönözni kezdte a külföldi beruházásokat. Elõször masszív pénzügyi támogatásokat adott, illetve 0 százalékos társasági adót vezetett be a feldolgozóipari exportra, amelyet aztán 1980-tól 10 százalékos társasági nyereségadó váltott fel. Mindez azonban nem vezetett el a kívánt gyors növekedéshez és a GDP-konvergenciához az elkövetkezõ két évtizedben. Elemzõk9 szerint ez idõ tájt számottevõen növekedett az ír gazdaság külföldi mûködõ tõke által érintett szektorainak (elsõsorban a feldolgozóiparnak) a termelékenysége, és a fokozódó verseny még a hazai cégekre is jótékony hatással volt. Ezen ágazatok termelékenysége akkoriban már a britekét is meghaladta, azaz egyértelmûen magas termelékenységû tevékenységek telepedtek meg Írországban. Az egy munkásra jutó kibocsátás növekedése azonban nem járt együtt a foglalkoztatottság bõvülésével, a munkahelyteremtés elmaradása miatt pedig nem következett be gazdasági növekedés. A megdöbbentõ fellendülés akkor jött el, amikor aztán 1990 után sikerült elérni a foglalkoztatás bõvülését10 az olyan szektorokban, mint a piaci szolgáltatások (azon belül is a pénzügyi szolgáltatások és a turizmus területén), az építõipar, illetve a feldolgozóipar. Egy idõ után a foglalkoztatás bõvülése megteremtette a keresletet a nem piaci szolgáltatások iránt is. Az újonnan teremtett, többségében szolgáltató szektorbeli munkahelyek magas hozzáadott értéket képviseltek. Ennek legfényesebb példája az igen tekintélyessé duzzadt ír pénzügyi szolgáltató szektor, mindenekelõtt a dublini pénzügyi szolgáltató központ, amely egyedül 14 ezer magas hozzáadott értékû munkahelyet teremtett. Az ír reálbérek növekedése az egyik leggyorsabb volt Európában. A folyamatok eredményeképpen majd 20 százalékos foglalkoztatásbõvülést sikerült elérni 1989 és 1997 között. Az ír dependencia-ráta (az eltartottak aránya a foglalkoztatottakéhoz képest) a 80-as évek közepének 2,2-es arányából az ezredfordulóra 1,4-re csökkent, és a javulás tovább folytatódik11. 9 Barry, Frank „A Historical and Theoretical Perspective” in Frank Barry (ed.) Understanding Ireland’s Economic Growth (McMillan; Basingstoke, 1999) 34–37. old. 10 Barry, Frank & Hannan, Aoife & Strobl, Eric „Real Convergence and Employment Growth” in Frank Barry (ed.) Understanding Ireland’s Economic Growth (McMillan; Basingstoke, 1999) 20–23. old. 11 Forrás: Duffy, Fitz Gerald, Kearney és Shortall, 1997.

KELTA TIGRIS ÉS PANNON PUMA

65

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Forrás: ESRI 4. ábra. Az ír munkanélküliség alakulása a gazdasági növekedés beindulása után (1990–2005, százalék)

Manapság becslések szerint az Írországban élõk 10 százaléka külföldön született, közöttük is meghatározó szerepet játszanak a lengyel, a román és a balti vendégmunkások. Ugyanezen idõtartam alatt az EU15-ök gyakorlatilag semmilyen számottevõ eredményt nem tudtak felmutatni az õket is komolyan sújtó foglalkoztatási gondok enyhítésében, és Közép-Európa is alacsony foglalkoztatottságú térség maradt. Egy ilyen széles adóbázison nyugvó adórendszer még azt is elviselte, hogy jelentõsen csökkentsék a személyijövedelemadó-kulcsokat, és hogy Nyugat-Európában egyedülálló módon 10 százalékra vigyék le a társasági nyereségadó kulcsát. Ez további versenyképességi elõnyt adott Írországnak. A demográfiai elõnyt nagyon nehezen reprodukálhatnánk, nálunk ugyanis az EU-n belül az egyik legrosszabb ez az arány. A magyar társadalom drámaian elöregedett, beteg, és nagyon kevés aktív munkavállaló tart el nagyon sok inaktívat. Ez pedig igen költséges, és rengeteg extra erõfeszítést igényel. Az alacsony adóztatás (legyen az a munkát vagy a tõkét terhelõ adó) itthoni hívei pedig jobb, ha felismerik ebbõl a példából, hogy nem az alacsony adóztatás teremt széles adóbázist, hanem bizonyos értelemben fordítva, egy széles adóbázisú ország megengedheti magának még ezt a további versenyképességi elõnyt is. A multinacionális vállalatokra alapozott fejlõdés kritikátlan híveinek pedig azt kell belátniuk, hogy a Magyarországon megtelepedett mûködõ tõke mind mértékében, mind pedig hozzáadott értékében jelentõsen eltér az írországitól. A hasonlatosság csak látszólagos. Megszívlelendõ tanulság, hogy az írek nem karba tett kézzel nézték a külföldi tõke országukba áramlását, hanem készültek rá. Mindenekelõtt az oktatási-képzési rendszerük megreformálásával. Az aggasztóan magas munkanélküliségnek ugyanis az volt az egyik oka, hogy a társadalom túlnyomó többsége alacsony képzettségû volt. A kormányok ezért stratégiai prioritásként jelölték meg az oktatást és a képzést, és a fejlesztési pénzek többségét ide irányították. Ezek egyrészt az ír költségvetés saját forrásai voltak, másrészt pedig az Európai Unió (elsõsorban az Európai

66

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Szociális Alapból származó) támogatásai. E jelentõs források segítségével gyökeresen átalakították a társadalom képzettségi szintjét. (Ezzel a nézettel szembehelyezkedik a libertariánus Cato Intézet12, amely szerint az uniós támogatások akár hátráltató szerepet is játszhattak, illetve a Heritage Intézet13, amely tanulmányában szintén az uniós támogatások jelentõs szerepe ellen érvel.) Kulcsfontosságú tanulság ez Magyarország számára, mint ahogy egy sor más logikus lépés is. Az átalakítás során nem a felsõfokú oktatásra koncentráltak. Úgy találták ugyanis, hogy az egyetemi (Master) végzettségû munkavállalók számára nemigen akadt munka, õk bizonyos értelemben túlképzettekké váltak. Sokkal inkább a szakképzés, a technikusok képzése és a hároméves (Bachelor) egyetemi képzés bizonyult igazán megtérülõ befektetésnek az állam számára14. Ezek a képesítések gyors elhelyezkedési lehetõséget és jó fizetéseket biztosítottak a végzõsök számára. Hamar felszívták õket az országba beáramló külföldi cégek. A képzendõ szakmák körét, valamint a képzések tananyagát e cégek igényeihez igazították. A fejlesztésért felelõs intézmények és a munkaügyi központok folyamatos párbeszédet folytattak a befektetõkkel, ismerték azok pontos igényeit, várható fejlesztési irányait. Az alapfokú képzésben igen nagy súlyt helyeztek az olyan alapvetõ készségek fejlesztésére, mint a szervezõkészség, a kommunikációs készség, a másokkal együttmûködés képessége. Egyszóval felismerték, hogy egy modern gazdaságban a legfontosabb tényezõ a jól képzett társadalom. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy Magyarországon ez még nem általánosan elfogadott nézet. Az oktatás finanszírozása nemhogy nem nõ, hanem inflálódik, a tanítás jellegének átalakítására nem került sor, a képzés a munkaerõ-piaci igényekre szinte egyáltalán nem reagál, a 3+2-es bolognai rendszer bevezetése késik, a fejlesztési erõfeszítések jelentõs része pedig valamilyen okból a szakoktatás helyett a felsõoktatás bõvítésére koncentrál. Míg a közel ötmilliós ír szigeten mindöszszesen 7–8 egyetem mûködik (valamint néhány technikusképzõ intézet), addig a kétszer akkora lélekszámú Magyarországon 80-hoz közeli a felsõoktatási intézmények száma. Az Ír Köztársaságban a 90-es évek közepén megszüntették a tandíj-kötelezettséget a felsõoktatásban, ám ezt a lépést ma már legszívesebben visszavonnák. Tanulmányok és sajtóösszegzések sora bizonyítja ugyanis, hogy ennek következtében sem sikerült a szegényebb társadalmi rétegek gyerekeit a felsõoktatásba csábítani, tipikus jelenségnek mondható azonban az idehaza is jellemzõ céltalan, az ingyenes oktatásban tudatosság nélkül lézengõ diákok jelenléte15. Nem alakult még ki az a felismerés, hogy mennyire kulcsfontosságú terület valójában az oktatás. De vannak további tanulságok is. A befektetõk számára az ország vonzerejét nagyban meghatározza a termelékenységgel szembeállítva a munkabér átlagos szintje. Ha ez túlságosan gyorsan emelkedik, az ország versenyképessége romlik. Ennek elkerülésére az írek nemzeti szintû bérmegállapodásokat kötöttek, melyekben a kö12 Benjamin Powell (2003). Markets Created a Pot of Gold in Ireland. Cato Institute. Accessed, November 4, 2006. 13 Sean Dorgan. “How Ireland Became the Celtic Tiger”. The Heritage Foundation: June 23, 2006. 14 Interjú John Fitz Gerald kutató közgazdásszal, ESRI, 2008. 15 Interjú Antoin Murphy professzorral, a Trinity College tanszékvezetõ egyetemi tanárával, 2008.

KELTA TIGRIS ÉS PANNON PUMA

67

zös cél érdekében bizonyos fokú önmegtartóztatásra kötelezték el magukat. A dicséretes mértékletesség és a közjó keresésének elismerése mellett világosan kell azonban látni, hogy az ír helyzet itt megint egy lényegi ponton különbözik a magyartól. Míg a magyar bérek az uniós átlag egy hetede környékén vannak a mai napig, addig az ír bérek már a növekedés kezdetekor, 1990-ben az egyesült királyságbeliek 80–90 százalékát tették ki16. Ennek egyik oka, hogy Írország gyakorlatilag 1922-es függetlenedése után továbbra is egy munkaerõpiacot képezett a brit szigetekkel, ezért a munkabérek rendkívül rugalmasak maradtak. Ráadásul az ír szakszervezetek is bizonyos mértékig a nagyon hatékony érdekérvényesítõ brit szakszervezetek befolyása alá estek. A relatíve magas bérek érdekessége egyik oldalról az, hogy nemzetközi szinten mégis határozottan versenyképes tudott maradni Írország mint befektetési célország. Ennek oka valószínûleg a magas termelékenységben és a jól fizetett, magas hozzáadott értékû munkahelyekben keresendõ. A másik oldalról pedig jelentõsége van annak is, hogy – szemben a magyar helyzettel – ilyen szintû bérekbõl a munkavállalóknak a hétköznapi túlélésen túl lehetõségük volt személyes humán tõkéjük fejlesztésére is. Általában elmondható, hogy az ír társadalomban, a politikai tényezõk között konszenzus alakult ki arról, hogy hol tart az ország, melyek a szûk keresztmetszetek, és az EU elvárásai szerint – konszenzust eredményezõ viták után – hétéves terveket fogalmaztak meg, amelyekben mindenki számára egyértelmûvé tették, hogy középtávon melyek a fejlesztési prioritások17. A helyzetelemzés valós, részletes és koherens volt, a prioritások valódi prioritások, és nem kívánságlisták. Nem támogattak minden célt egyformán, egyértelmû fejlesztési irányokat jelöltek ki. Mindezekbõl igen sokat tanulhatunk. Nem csak az ír fejlõdés példája mutatja, hogy mekkora jelentõsége van az egyes országok felemelkedésében a nemzeti konszenzusnak, az alaposan kidolgozott, koherens, átfogó és következetesen végrehajtott gazdasági és társadalompolitikai tervezésnek. Szinte minden kiemelkedõ ország példája azt sugallja, hogy csupán a piac logikájára alapozva nem lehetséges a felzárkózás. Az Európai Uniónak beadott ír nemzeti fejlesztési tervek nem a kormány gazdaságpolitikájától független, szinte vákuumban létezõ pénzosztó szerepet töltöttek be, hanem organikusan nõttek ki az ellenzékkel egyeztetett, hosszú távú kormányzati politikából. Az írek tudatosan törekedtek arra is, hogy Dublin ne váljon az ország vízfejévé. Kulturális intézményekkel, városszépítéssel igyekeztek vonzóvá tenni a vidéki városokat annak érdekében, hogy minél több tanult, dinamikus fiatal munkavállaló igyekezzen odaköltözni. Rájöttek arra, hogy csak ott alakulhat ki fejlõdõ gazdaság, ahova a pezsgõ zenei, színházi, mûvészeti és sportélet oda tudja vonzani a gazdaság szereplõit, egyszóval, ahol élhetõ teret tudnak teremteni. A még kisebb települések számára pedig komoly lehetõséget jelentett a turizmus, de csakis azért, mert a tiszta, rendezett ír falvak és táj, a harmonikus vidéki élet messze földön ismertté tette 16 Forrás: Duffy, Fitz Gerald, Kearney és Shortall, 1997. 17 Murphy, Antoin E. The „Celtic Tiger” – An analysis of Ireland’s Economic Growth Performance (European University Institute; EU Working Papers RSC No. 2000/16).

68

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

õket. Rendezetlen községekkel, szennyezett tájjal és szomorú lakossággal ez nem megy. Érdekes módon az ír gazdasági fejlõdésnek nem volt része extenzív infrastruktúrafejlesztés, mint ahogy az a dél-európai államokban megfigyelhetõ volt. Sõt, bizonyos fokig a fejlõdés ellenére mind a mai napig elmaradottnak mondható mind a vasúti, mind pedig az autópálya-rendszer. Ennek egyik oka az, hogy az ír exporton belül jelentõs részt tesznek ki a szolgáltatások és a magas hozzáadott értékû, azaz sokszor kis tömegû termékek. A másik ok, hogy az országon belül igazából csak a kikötõk és a repülõterek elérése volt a cél (mindkettõbõl sok van), az áruk további szállításában már más országok infrastruktúrája játszott szerepet. Ebbõl a szempontból Magyarország merõben eltérõ helyzetben van, hiszen a befektetõk többsége kifejezetten meghatározónak tartja a szállítási infrastruktúrát a dominánsan nagy tömegû exportáruk szállításában. Maga a csodálatra méltó fejlõdés egyre több befektetõt és külföldit vonzott Írországba, Dublin és a nagyobb városok nemzetköziesedtek, és komoly turisztikai célpontokká léptek elõ. A fejlõdés lassan visszavonzotta azok egy részét is, akik korábban kivándoroltak. Ezek a „hazatérõ galambok” rengeteg tudást, tapasztalatot és kapcsolatot hoztak magukkal. Írországnak tehát sok jó adottsága volt, de sokat is tett azért, hogy ezeket az adottságokat kihasználja. Ebbõl van mit tanulnunk nekünk is. Az írek maguk sokszor hangoztatják: nem az a nagy kérdés, hogy az utóbbi idõben hogyan sikerült így összeszedniük magukat, hanem az, hogy ezt elõtte miért nem tették? n

69 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, 2011 HÓVÁRI JÁNOS

A szlovén EU-elnökség egy segítő (secondee) diplomata szemével Régi hagyomány az unióban, hogy a tagállamok az elnökséget adó országot segítõ * diplomaták (secondee) küldésével segítik. A szlovén EU-elnökséget segítõ 27 helyettesítõ diplomata között volt a cikk szerzõje is, aki a szlovén Külügyminisztérium Ázsiai, Afrikai és Csendes-óceáni Fõosztályán, a közelkeleti békefolyamattal összefüggésben végzett munkáról és tapasztalatairól számol be.

A magyar diplomácia tudatosan törekedett arra, hogy Szlovénia EU-elnökségét segítse. Ez magától értetõdõen következett abból, hogy Szlovénia Magyarország egyik fontos szomszédja, s a két országot történelmileg összekötõ közös közép-európai múltra építetten Budapest és Ljubljana között elmélyült és átfogó államközi együttmûködés alakult ki az elmúlt másfél évtizedben. Az is kézenfekvõ, hogy a magyar diplomácia érdekelt abban, hogy az EUhoz újonnan csatlakozott államok közül már az elsõ is sikeres EU-elnökséget adjon. Ezzel utólag is bizonyítást nyer, hogy a bõvítés helyes döntés volt. A magyarszlovén együttmûködés az EU-elnökség alatt, de már azt megelõzõen is, több szinten is sikeres volt: az elnökséget érintõ témákban rendszeressé váltak a magas szintû találkozók, a szakmai egyeztetések és kialakult a gyakorlati együttmûködés mechanizmusa is. Az utóbbiak rendszerében helyezkedett el az én megbízatásom, hogy segítõ diplomataként – azaz secondeeként – a szlovén Külügyminisztériumban,

a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos kérdésekben segítsem szlovén kollégáimat. Ennek következtében lettem munkatársa a szlovén elnökségi bürokráciának, s egyben tanúja is annak, hogy a szlovén kollégák, vezetõ értelmiségiek és az egyszerû emberek hogyan élték meg az elnökséget. Ennek során szerzett tapasztalataimat és benyomásaimat ezúton szeretném megosztani az olvasókkal.

A szlovén EU-elnökség általános értékelése Szlovénia EU-elnökségét számos szempont alapján lehet értékelni. Másra helyezi a hangsúlyt a szlovén társadalom, és másra a nemzetközi közösség. A szlovén belsõ értékelés szerint az elnökségi feladatok ellátása történelmi tett volt: egy olyan kis nemzetnek, amelynek csak a XX. században adatott meg az államépítés lehetõsége, s a teljes függetlenségét is csupán 17 éve vívta ki, az EU-elnökség történelmi fordulópontot jelentett. Ezt a szlovénok expressis verbis ritkán mondták ki. Talán úgy vélték, a külvilág úgysem érti meg a rendkívül bonyolult szlovén történelmet, s így a feléjük irányuló kommunikációban jobb, ha csupán az elnökségi munkát helyezik középpontba. A politikai és gazdasági elit szerint éppúgy, mint az egyszerû emberek szerint az ország az elnökség révén történelmi csúcs-

* A „secondee” kifejezésnek egyelõre nincs meghonosodott magyar fordítása. A szó tartalmi jelentését véleményünk szerint a „segítõ diplomata” szókapcsolat tükrözi legjobban.

70

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

pontra jutott: folyatódott a függetlenség kivívása óta tartó sikersorozat. Szlovénia 2004-ben az EU és a NATO tagja lett, 2007-ben sikeresen bevezették az eurót, 2008-ban pedig az újonnan csatlakozott országok közül elõször õk elnökölték az Európai Uniót. A szlovén közszolgálat összes tagja tisztában volt e tényekkel, s minden igyekezetével meg akart felelni a történelmi helyzet adta kihívásoknak. Ha errõl esetleg megfeledkezett, a történelmi pillanatra nemcsak fõnökei, hanem családtagjai és barátai is figyelmeztették. Így a szlovén EU-elnökség belsõ hangulata más volt, mint amikor a régi tagállamok néztek ismételten szembe e feladattal. Nem kétséges, hogy a szlovén elnökség elõre vetíti a jövõt: az új tagállamok – mi, magyarok is, de a balti országok még inkább – sajátos történelmi eseménynek tartják majd az EU-elnökséget. Azt a balsorssal és kudarcokkal teljes múlt lezárásaként, és egy új korszak nyitányaként fogják megélni. Ez Szlovéniában különösen az elnökség vége felé érzõdött, amikor 2008. június 25-én az ország függetlenné válását ünnepelték, s vele együtt az elnökség utolsó napjait. A két esemény nem csupán egybeesett, s nem csupán arról szólt, hogy az elnökségben megfáradt köztisztviselõk már tervezhették nyári szabadságaikat, hanem az ünneplés sui generis maga volt a történelem. A szlovén szabadságküzdelem lényege az volt, hogy az ország ne csak önállóságát nyerje el, hanem elfoglalja helyét a nyugati népek – az Európai Közösségek, illetve az Európai Unió tagállamai – között. Ez a küzdelem sikeres volt, s az ebbõl következõ uniós elnökség is. Szlovénia képes volt az elnökséggel járó feladatokat jól el-

· SZEPTEMBER

látni, s ezzel ismételten bebizonyította, hogy kisállami léte ellenére is képes az európai ügyeket, illetve azoknak a világban szétágazó szálait egybefogni, és azokat irányítani. A szlovénok ügyes és eredményes szervezõi voltak az EU–USA-, az EU–Oroszország- és az EU–Latin-Amerika-csúcsnak egyaránt. A sikeres EU-elnökséghez a lelkesedés önmagában nem elegendõ. A szlovénok évek óta szorgalmasan készültek a történelmi megmérettetésre, s a nemzeti intézményeket igyekeztek alaposan felkészíteni az elnökségre. Az elnökségi ügyeket, mind a felkészülést, mind a levezénylést a Miniszterelnökséghez tartozó Európai Ügyek Hivatala fogta össze, amelyet államtitkári rangban Janez Lev v narc ic , az európai ügyek kiváló ismerõje és gyakorlott diplomata irányított1. A Külügyminisztérium csupán az általános és a külkapcsolati ügyeket illetõen felelt az elnökségért. Az egyes tárcák is kellõ felkészültséggel rendelkeztek mind a tartalmi, mind az eljárási kérdéseket illetõen. Az elnökségi feladatokat a szlovén közszolgálatban 2110 köztisztviselõ látta el, akiknek a munkáját 176 szakértõ és 251 gyakornok segítette. Ezek a számok nem terjednek ki azokra, akik az elnökséggel kapcsolatos titkári, adminisztrációs, biztonsági, pénzgazdálkodási és vendéglátói tennivalókat látták el. A szlovén államigazgatásban nem dolgozott annyi köztisztviselõ, amennyivel az elnökséget el lehetett látni. Így az elnökség kapcsán a korábbi köztisztviselõi létszámot általánosságban minden tárcánál és az országos hatáskörû intézményeknél 15–20 százalékkal megnövelték. Az elnökség elõtt két évvel – többnyire

1 Janez Lenarcic az elnökséget követõen megvált posztjától, s jelenleg Varsóban az EBESZ/ODIHR vezetõje. v

v

MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, 2011

2006 második felében – hozzávetõlegesen 300 fiatal munkatársat vettek fel határozott idejû szerzõdéssel. A frissen végzett fiatalok versenyvizsgával kerültek be az intézményekbe, majd köztisztviselõi vizsgát tettek, s részt vettek az általános elnökségi felkészülésben. Az elnökség idején fontos referensi feladatokat láttak el, s többnyire õk voltak a nemzeti képviselõk a tanácsi munkacsoportokban. Fiatal koruk ellenére jól teljesítettek, s olyan tapasztalatokat szereztek, amelyeket a jövõben még hasznosíthatnak. Az EU-elnökséget követõ hetekben többségüktõl megváltak a minisztériumok, mivel határozott idejû szerzõdésük lejárt. Még a negyedük sem tudott a közszolgálatban maradni. Néhányan közülük egyes brüsszeli intézményeknél nyertek el állásokat, többen PhDprogramot kezdtek el, többségüknek azonban nem lesz könnyû képzettségüknek megfelelõ munkahelyet találniuk. A gyakornokokat közvetlenül az elnökség kezdete elõtt – 2007 októberében-novemberében – vették fel határozott idõre szóló szerzõdéssel, akik többnyire a titkársági munkát segítették, s egyes vezetõk mellett asszisztensi munkakört töltöttek be. Õk is kaptak némi központi felkészítést, de maguk is igyekeztek képezni magukat mind tartalmi, mind technikai kérdésekben. Sok helyütt érdemi feladatokat – levélírás, fordítás, vendégkísérés – is kaptak. Különösen az elnökséggel együtt járó óriási protokollfeladatok ellátásában volt nagyon nagy szerepük. Az elnökséget követõen visszatértek egyetemi tanulmányaikhoz. A fentieket azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, hogy ezzel is érzékeltessem: a szlovén elnökség a szlovén nemzeti szakértelemre épült. Igyekeztek bevonni szinte mindenkit, akit csak lehe-

71 tett. Arra is figyeltek, hogy ne csak a fõvárosból kerüljenek be az elnökségi csapatba fiatalok, hanem a vidéki egyetemi városokból is, különösen Mariborból. De néhányan a magyar és az olasz kisebbségbõl is az elnökségi stáb tagjai lehettek. A szlovén politikai élet többé-kevésbé megfelelõen volt támogató az elnökséget illetõen. Az ellenzék sohasem támadta az elnökségi prioritásokat, de a szlovén elnökségi állásfoglalásokat sem. A belsõ kritikai hangok nem az elnökségnek, hanem az azt megjelenítõ egyes személyeknek szóltak, többnyire a múlthoz és a magánélethez kötõdõ ügyek felhánytorgatása révén. Nem volt nagyobb küzdelem a pártok között az elnökség alatt, mint az egyébként Szlovéniában lenni szokott. A kormányzat nemzeti ügynek tekintette az elnökséget, és ezt az ellenzék maga is elfogadta, s többé-kevésbé tiszteletben is tartotta. Az ellenzék aligha tehetett mást, mivel Szlovéniában társadalmi konszenzus alakult ki arról, hogy az elnökséget nemzeti ügynek kell tekinteni, s egyértelmû társadalmi elvárás volt, hogy ennek sikerre vitelében a különbözõ oldalon álló politikusoknak össze kell fogniuk, a pártérdekek fölé kell emelkedniük. A liberális ellenzék számos képviselõje markánsabb elnökséget szeretett volna, különösen a nyugat-balkáni ügyekben vártak volna el határozottabb ljubljanai hangot. A koszovói kérdés némileg megosztja a szlovén politikai, sõt társadalmi közgondolkodást. A kormányzat azonban az ebbõl adódó belsõ vitákat kellõ mederben tudta tartani. Egészében azonban az elnökség ügye nem negatívan, hanem épp pozitívan tematizálta a szlovén politikai életet. Nagy kísértés volt mind a kormányzat, mind az ellenzék részérõl, hogy elnöksé-

72 gi idõszakot már választási kampányként élje meg, hiszen 2008. szeptember 21én Szlovéniában parlamenti választásokat tartanak. A szlovén elnökség nemzetközi megítélését illetõen nyilvánvalóan más szempontok is felmerülnek, mint a belsõ önértékelésben. Az európai bürokrácia elsõdlegesen azt értékeli, hogy a szlovénok miként tudtak együttmûködni a brüsszeli és a tagállami intézményekkel, s az elnökség a saját maga által kitûzött célokat el tudta-e érni. A szlovén elnökségrõl mindenütt elismerõen szóltak, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének kritikai hangok is egyes kérdéseket illetõen. Az összteljesítményt tartják Brüsszelben és a tagállamokban dicséretesnek. A szlovén bürokrácia a brüsszeli intézményekkel – elsõdlegesen a Tanács Titkárságával – szoros együttmûködésben képes volt az uniót vezényelni, s a tagállami véleményeket koordinálni. A Lisszaboni Szerzõdés elakadása nem róható fel a szlovén elnökségnek, bár a ratifikálási folyamat befejezése a szlovénok egyik fõ célkitûzése volt. A dublini fiaskó az egész unió kudarca, amelybõl le kell vonni a tanulságokat. A szlovénok a többi prioritásukat teljesítették. Rendkívül nagy aktivitást mutattak a kultúrák közötti párbeszéd terén. Ljubljana számos fontos vallási és kulturális találkozónak adott otthont. Határozott szlovén törekvés volt arra, hogy Piranban létrehozzanak az Euro-Mediterrán Egyetemet, amely a jövõben színhelye lesz a mediterrán térség egészét érintõ kérdések tanításának és kutatásának. Az egyetemet 2008. június 9-én alapították meg. Számos külföldi egyetem – Magyarországról a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem, valamint az ELTE – már korábban jelezte, hogy együtt kíván mûködni az új intézmény-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

nyel, s képviselõik részt is vettek az ünnepélyes megnyitón. A szlovénok a nyugat-balkáni kérdéseket illetõen is elérték kitûzött törekvéseiket. Nem lett ugyan az unión belül teljes konszenzus Koszovó függetlenségének elismerését illetõen, de nem alakult ki egy újabb veszedelmes Koszovó-krízis sem. A szlovénok sokat tettek annak érdekében, hogy elnökségük alatt a nyugat-balkáni kérdések folyamatosan napirenden maradjanak: a Horvátországgal zajló csatlakozási tárgyalásokon – a horvát-szlovén viták ellenére is – elõrelépés következett be, Szerbia és Bosznia-Hercegovina pedig még a szlovén elnökség alatt írta alá a stabilizációs és társulási megállapodást. A szlovén EU-elnökség célkitûzései között fontos szerepet kapott az európai szintû kutatás és fejlesztés (K+F) dinamizálása. Szlovén kezdeményezésre a 2008. május végén tartott Versenyképességi Tanács olyan ajánlatokat és határozatokat fogadott el e téren, amelyek Európaszerte elõtérbe helyezik a kutatási infrastruktúra támogatását és a családbarát kutatói karrier kiépítését. A Tanács ülésén elindított Ljubljanai Folyamat fõ célja, hogy új lendületet adjon a már 2000ben megtervezett Európai Kutatási Térség (European Research Area – ERA) célkitûzéseinek eléréséhez. A lisszaboni célok megvalósításának érdekében létrehozott ERA, és az azt kiegészítõ Ljubljanai Folyamat új szabályok és törvények javaslatán keresztül kívánja a kutatás, innováció és oktatás háromszögén alapuló tudásalapú társadalmak fejlõdését elõremozdítani; az „ötödik szabadságjog”, vagyis a tudás szabad áramlását elõsegíteni a kutatók és tudósok karrierlehetõségeinek támogatásával Európa-szerte. A szlovén elnökség kellõ súllyal kezelte az energiapolitikával és a klímaváltozás-

MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, 2011

sal kapcsolatos dossziékat, mindent megtett az alapvetõ fontosságú ügyek elõrevitele érdekében. A szlovén elnökség munkanyelve egyértelmûen az angol volt. A szlovén köztisztviselõk meglehetõsen jól beszélnek angolul, mivel Szlovénia az angolszász világgal már az 1960-as évek óta állandó kapcsolatban állt. A franciával azonban gondok voltak, annak ellenére is, hogy a felkészülés során erre súlyt fektettek. A köztisztviselõkben megvolt a hajlandóság, hogy francia nyelvi tudásukat javítsák, ám felkészülésük mellett napi teendõiket is végezniük kellett, s így nem volt elég idejük a folyamatos tanulásra. Ennek az lett következménye, hogy franciául jól beszélõ kollégák csak ott szolgáltak, ahol ez nélkülözhetetlen volt.

Segítő diplomaták a szlovén EU-elnökség idején Régi hagyomány az unióban, hogy a tagállamok az elnökséget adó országot segítõ diplomaták (secondee) küldésével segítik. A régi tagállamokban ezzel kapcsolatban kialakult gyakorlat van, az új tagállamok leginkább saját elnökségükhöz közeledvén kezdik megérteni ennek fontosságát. A szlovén EU-elnökséget 27 segítõ diplomata segítette, akik közül 18-an a Külügyminisztériumban, kilencen pedig más tárcáknál (a Felsõoktatási, Tudományügyi és Technológiai; a Mezõgazdasági, Erdészeti és Élelmiszerügyi; az Igazságügyi; a Védelmi és a Gazdasági Minisztériumban) teljesítettek szolgálatot. A legtöbb segítõ diplomata – öt-öt fõ – az Egyesült Királyságból és Németországból érkezett, õket követték a franciák három segítõvel. Két-két fõt küldött Szlovénia három EU-szomszédja:

73 Ausztria, Magyarország és Olaszország. Magyar secondee-társam Szlanyinka Edina volt, aki a Mezõgazdasági, Erdészeti és Élelmiszerügyi Minisztérium munkáját segítette. Nyolc ország – Csehország, Dánia, Hollandia, Írország, Litvánia, Portugália, Spanyolország és Szlovákia – egy-egy segítõ diplomatát küldött. Brüsszelbõl az Európai Tanács Fõtitkársága és a külkapcsolati kérdésekkel foglalkozó bizottság szintén küldött egy-egy secondee-t. Nem küldtek helyettesítõket Belgiumból, Bulgáriából, Ciprusról, Észtországból, Finnországból, Görögországból, Lengyelországból, Lettországból, Luxemburgból, Máltáról, Romániából és Svédországból. Az elnökség idejére – a bolgárok, a ciprusiak, a görögök és a lettek, illetve a luxemburgiak kivételével, akiknek nincs missziójuk a szlovén fõvárosban – minden tagállam egy-egy vagy több, csak az elnökségi kérdésekkel foglalkozó diplomatát küldött ljubljanai nagykövetségére. Az észtek és a máltaiak ideiglenes missziót mûködtettek a szlovén fõvárosban. Az elnökség ideje alatt az elnökségi diplomaták szoros kapcsolatot ápoltak a segítõ diplomatákkal. A segítõ diplomatákról az egyes tárcák maguk egyeztek meg tagállami partnereikkel. Minden tárca maga kezelte a segítõket, s így alkalmazásukat és fogadásukat illetõen jelentõs eltérések mutatkoztak. Mindenütt szívesen fogadták a külföldi segítõket, akik néhány esettõl eltekintve egy-egy terület alapos szakértõi voltak. Számos területen nagyon számítottak a munkájukra. A Külügyminisztériumba érkezett 18 diplomata közül négy fõ az Ázsiai, Afrikai és Csendes-óceáni Fõosztályon (britmagyar-német-olasz), három-három fõ a Délkelet-európai Fõosztályon (cseh-dán-

74 német) és a Nemzetközi Fejlesztési és Humanitárius Segélyezési Fõosztályon (holland-német-portugál), két-két fõ az Európai Közös Kül- és Biztonságpolitikai Fõosztályon (francia-EU Tanácsi Titkárság) és a Nemzetközi Szervezetek Fõosztályán (ír-szlovák), egy-egy fõ pedig a Nemzetközi Jogi Fõosztályon (osztrák), a Fõtitkári Irodán (EU Bizottság) és az Amerikai Fõosztályon (spanyol) teljesített szolgálatot.

A közel-keleti békefolyamat kérdései az EU-elnökség idején A szlovén EU-elnökségnek a felkészülés során a kül- és biztonságpolitikai ügyek tekintetében szembe kellett néznie azzal, hogy a világban hozzávetõlegesen csupán félszáz szlovén misszió van. Ezek többsége Európában található. Ázsiában mindössze öt missziójuk van: Pekingben, Tokióban, Delhiben, Teheránban és TelAvivban. Afrikában pedig Kairóban van az egyetlen nagykövetségük. A közel-keleti békefolyamat ügye megkívánta, hogy az EU-elnökség idején a Palesztin Nemzeti Hatóságban is kellõ képviselettel rendelkezzenek. Mivel Szlovénia nem tud önálló missziót nyitni a palesztin területeken, kérte, hogy a magyar-szlovén külügyi együttmûködés homlokterében a közel-keleti békefolyamat ügye álljon. Ennek keretében felajánlottuk a szlovénoknak, hogy képviselõjüket befogadjuk a ramallahi magyar misszióra, sõt azt is lehetõvé tettük, hogy ideiglenesen nemzeti képviseletüket is megnyissák a mi irodáinkban. A szlovén kiküldött, Igor Pogacv ar rendkívüli és meghatalmazott követ 2007 szeptemberében érkezett meg a ramallahi magyar képviseletre, s befogadását 2008 végéig biztosítottuk.

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Dr. Jungbert Béla misszióvezetõ minden lehetséges segítséget megadott a szlovén kollégának, hogy munkáját végezhesse. Ezen együttmûködés keretében született meg az a döntés, hogy a ramallahi helyi együttmûködésünket ebben a kérdéskörben kiterjesztjük a Budapest és Ljubljana közötti folyamatos kapcsolattartásra, tekintettel arra, hogy a magyar diplomácia missziói révén a közel-keleti térség egészét lefedi. E feladat ellátásával a Külügyminisztérium vezetése engem bízott meg, s 2007 novemberében Ljubljanába küldött úgy, hogy még az elnökség kezdete elõtt megkezdjem szolgálatomat a szlovén külügyi tárca illetékes területi fõosztályán. Feladatom elsõdlegesen az volt, hogy napi szinten figyelemmel kísérjem a közel-keleti békefolyamat eseményeit, s arról rövid elemzéseket készítsek. Ebben nagy segítségemre voltak a magyar diplomáciai jelentések, amelyeket ljubljanai nagykövetségünkön naponta olvashattam. Fontos feladatom volt, hogy a közel-keleti békefolyamatot illetõen a minisztérium vezetésének készített tárgyalási témavázlatok, beszédelemek, valamint az elnökségi nyilatkozatok elkészítésében, illetve azok egyeztetésében részt vegyek. Rendkívül megkönnyítette az együttmûködést, hogy a szlovénok a tárgyalási témavázlatokat, a beszéd- és nyilatkozattervezeteket angolul készítik, csupán a magyarázó szövegeket írják szlovénul. A szlovén kollégákkal együtt készítettük elõ a térséggel foglalkozó COMEP tanácsi munkacsoport üléseit, s a brüsszeli üléseken a szlovén nemzeti képviselõk között vettem részt. A szlovén Külügyminisztériumban a közel-keleti békefolyamat az Ázsiai, Afrikai és Csendes-óceáni Fõosztályhoz tartozik. A hatalmas térséget átfogó terüle-

75

MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, 2011

ti fõosztály osztályokra tagolódik. A közel-keleti békefolyamat ügyei közvetlenül Tomazv Mencin fõosztályvezetõhöz tartoztak, s így nekem vele és kiváló fiatal kollégájával, Blazv Masle harmadtitkárral kellett együttdolgoznom. Munkánkat folyamatosan gyakornokok is segítették. Állandó együttmûködésben voltunk az Európai Közös Kül- és Biztonságpoltikai Fõosztállyal, a brüsszeli Állandó Képviselettel (ÁK), valamint a tel-avivi, a kairói és a ramallahi szlovén missziókkal. A Tanács Titkárságával és a Bizottsággal a brüsszeli ÁK két munkatársa tartotta a kapcsolatot a közel- és közép-keleti politika ügyeit illetõen. Ha szükség volt rá, Ljubljana és Brüsszel között közvetlen szakmai egyeztetések zajlottak. Mivel Szlovéniának a világban kevés nagykövetsége van, több mint száz fõvárosban Franciaország képviselte az elnökséget: így többek közt Libanonban, Szíriában és Jordániában is. A francia diplomáciával való kapcsolattartás Párizson keresztül zajlott, fõosztályunk nem állt közvetlen kapcsolatban az egyes fõvárosokban lévõ francia missziókkal. Így az egyeztetés idõnként idõigényes volt, s ez megnehezítette az elnökségi állásfoglalások gyors és határozott elkészítését. A szlovén EU-elnökség kiemelten kezelte a közel-keleti békefolyamat ügyét. A prioritásrendszerben ez a témakör a

Nyugat-Balkán-kérdéskört követte. A szlovén kollégák nagy odafigyeléssel vitték a közel-keleti békefolyamat ügyét, valamint az ahhoz kapcsolódó izraeli és palesztin vonatkozásokat. Arra törekedtek, hogy pártatlanságukat és az ügy iránti odaadásukat senki se kérdõjelezhesse meg. Szorosan együttmûködtek a Tanács Fõtitkárságával, miként ezt a legtöbb elnökség teszi. A szlovén elnökséget megelõzõen indult el az Annapolisi Folyamat. Ennek sikerre vitele érdekében az EU mindent megtett. Nem az EU-n múlott, hogy a remélt áttörés nem következett be. Ljubljana az elnökség alatt végig arra törekedett, hogy pozitív üzenetekkel segítse a folyamatot, s a vészterhes idõszakokban pedig határozott hangon képviselje az uniós álláspontot. Az elmúlt években a magyar és a szlovén diplomaták között a közel-keleti kérdéskört illetõen szoros együttmûködés alakult ki. Ez az elnökség alatt magasabb szintre emelkedett és átfogóbb lett. A jövõben tovább folytatjuk konzultációinkat, amelybe akár más tagállamokat is bevonhatunk. Úgy gondolom, hogy a szlovén kollégákkal kialakított együttmûködésünk is fontos segítség ahhoz, hogy a 2011. évi magyar EU-elnökségre a közel-keleti békefolyamat ügyeit illetõen kellõ alapossággal tudjunk felkészülni.

n

76

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA KÖRMENDI KRISZTINA–NAGY KÁROLY

Az energiabiztonsági központok létrehozatalának járulékos előnyei és szerepe a villamosenergiakrízismenedzsment terén Az energiabiztonság mára az egyik legfontosabb globális problémává vált, mely az Európai Unióban is nagy hangsúlyt kap. A téma – és ennek részterületeként a villamosenergia-krízis kezelése – nagyfokú komplexitást mutat, és minõségileg új megközelítést, új megoldásokat igényel. Ilyen lehet egy ún. energiabiztonsági központ, amelynek létrehozatala – az alapfunkciókhoz szükséges feltételek megteremtésén túl – számos rendkívüli jelentõségû elõnyt, lehetõséget „indukál”, ezek kiaknázása azonban rendkívüli nehézségekkel is jár. Az elõkészítés terén fontos feladat a központ alapfunkcióinak meghatározása, valamint annak tudományos, elméleti-módszertani szempontból történõ megalapozása, hogy miként lehet élni a belõle fakadó potenciális elõnyökkel az energiabiztonság egyes részterületein.

Bevezetés 2008. április 24-én együttmûködési megállapodás jött létre a Honvédelmi Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Miniszterelnöki Hivatal részvételével az ún. energiabiztonsági központ létrehozatala tárgyában. E megállapodásnak elválaszthatatlan részét képezi az „Energiabiztonsági központ létrehozatalának koncepciója (2.0 version)” (a koncepciót a tanulmány egyik szerzõje, Dr. Nagy Károly dolgozta ki – a szerk.). Az elgon-

dolás lényege az, hogy az energiabiztonság globális probléma, amelynek megoldásához egyfelõl szükség van egy globális méretekben mûködni képes nemzetközi intézményre (ez lenne a NATO), másfelõl létre kell hozni az energiabiztonsági problémák megoldására szakosodott nemzeti intézmények (energiabiztonsági központok) globális hálózatát. Ennek elsõ eleme lenne a magyarországi energiabiztonsági központ. Az alábbiakban összefoglaljuk a koncepció, valamint az együttmûködési megállapodás aláírását megalapozó elõterjesztés „jövõbeni megfelelés” szempontjából véve legfontosabb elemeit, továbbá rámutatunk azokra a járulékos elõnyökre, amelyek a központ létrehozatala révén kiaknázhatóvá válnak. Javaslatot teszünk azon vizsgálat alapvetõ területeire és kérdéseire, amely feltárná, hogy ezek a lehetõségek miként realizálhatók az energiabiztonság egy konkrét részterületén, a villamosenergia-ellátás biztonsága vonatkozásában.

Az energiabiztonsági központ iránti szükséglet Az energiabiztonsági központ következõkben bemutatandó funkciói objektív társadalmi szükséglet kielégítésére irányulnak. Ez a szükséglet a társadalom és

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA

a gazdaság mindenkori energiaszükségletének lehetõ leghatékonyabb kielégítését célzó politikai-gazdasági döntések érvényre juttatása feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódik. A feladat (e szükséglet kielégítése) nem triviális. Legalább négy kihívásnak kell megfelelni: l az energiabiztonság problematikája a kezelhetetlen komplexitás irányába fejlõdik; l stratégiai szemléletre, megközelítésre van szükség; l az energiabiztonság problematikáját globális összefüggésekbe helyezve kell vizsgálni; l az energiabiztonság problémakörében a tisztánlátást politikai és gazdasági különérdek érvényesítésére törekvõ elosztási koalíciók által gerjesztett hamis hiedelmek, ideológiai anakronizmusok nehezítik. A fenti kihívásoknak való megfelelés új intézmény alapítását igényli. Fontos aláhúzni az „intézmény” szót. Azért kell intézményt létrehozni, mert objektív társadalmi szükséglet közvetlen kielégítése a feladat; és azért kell új intézményt alkotni, mert mûködése alapvetõ kritériuma kell legyen az objektivitás, az, hogy részrehajlástól mentesen nyújt szolgáltatásokat az egyre súlyosabbá váló energiabiztonsági problémák megoldásához. A független, új intézmény felállítása mellett szól a komplexitás iránti igények kielégítésének szükségessége is. Ez egyfelõl abból adódik, hogy az energiabiztonság kérdése mára globális biztonsági problémává vált. Másfelõl az energiabiztonság fogalmát a lehetõ legtágabban kell értelmeznünk, ennek megfelelõen nem szûkíthetjük le az ellátó rendszerek biztonságára (az ezzel kapcsolatos kérdéseket manapság a „kritikus infrastruktúra” védelme témakörben divatos tárgyalni). Vizsgálni kell töb-

77 bek között a rohamosan növekvõ energiafelhasználás olyan visszahatásait is a szükségletek kielégíthetõségére, mint például az okozott környezeti károsodás mérséklésének kényszerébõl eredõ energia-felhasználási korlátozások. Nyilvánvaló, hogy ma nincs olyan intézmény, szervezet, amely kellõ függetlenséggel és megfelelõ komplexitással lenne képes elemezni az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdéseket, nem is beszélve az egyéb új, a következõkben taglalandó funkcionalitási igényekrõl. Az objektivitás biztosítása érdekében a központ mûködésének, finanszírozásának függetlennek kell lennie a közvetlen kormányzati ráhatástól és az üzleti érdekérvényesítéstõl. A közvetlen kormányzati ráhatástól való függetlenség megteremtésének egyik lehetséges és jelenleg legkézenfekvõbbnek tûnõ módja, ha „autonóm jogállású államigazgatási szervként” hozzuk létre az energiabiztonsági központot. Az intézmények alapvetõen különböznek például a gazdasági szervezetektõl, a vállalkozásoktól. Ezeknek is, azoknak is van szervezeti bázisa, de míg a vállalkozások a mikro-szférához, addig az intézmények a makro-szférához tartoznak. „Intézmények alatt nemcsak szervezeteket, hanem a szervezetekkel együttmûködõ emberek viselkedését is értjük.” Ebbõl adódik, hogy az intézmények létrehozatala, fejlesztése jóval komplexebb, bonyolultabb feladat, mint például a szervezetfejlesztés. Az intézményfejlesztés terén rendkívül fontosak a kulturális vonatkozások. Ennek okán az intézmény-létrehozatali és -fejlesztési feladatokat célszerû „kultúrafejlesztési” programokba ágyazni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a 2005 és 2007 között megalapo-

78 zott és 2007-ben kibontakoztatott Új Biztonsági Kultúra Program képes megfelelõ feltételeket teremteni az energiabiztonsági központ intézményének társadalmi befogadásához is. A létrehozatal szempontjából hasonló jelentõséggel bír a NATO-nak az energiabiztonság területén kibontakoztatott aktivitása. Ha a NATO ilyen irányú törekvései sikeresek lesznek, akkor az ezekhez való kapcsolódás segíti energiabiztonsági központunk globális „beágyazódását” is.

Alapfunkciók A problémamegoldás minõségileg új intézményi, infrastrukturális hátterét a tudásközpontok, illetve ezek globálisan megszervezõdõ hálózata képezi. Itt rögtön rögzíteni szükséges, hogy nem „minden fajta” (tehát csak ennek nevezett) tudásközpont alkalmas erre. Álláspontunk szerint azok az intézmények tekinthetõk, illetve minõsülnek tudásközpontnak, amelyek képesek három alapfunkció betöltésének feltételeit a mindenkori legmagasabb színvonalat képviselõ technológia bázisán, hatékonyan és folyamatosan biztosítani. Ez a három alapfunkció az energiabiztonság problémaköréhez illeszkedõen az alábbiak szerint határozható meg: l a helyes energiapolitika, az energetikai fejlesztések, a szabályozás stb. kialakításához szükséges új ismeretek, információ hatékony, gyors elõállítása; l a helyes energiapolitika kialakításához és érvényre juttatásához, az energiabiztonsági problémák felismeréséhez és megoldásához szükséges tapasztalati tudás megszerzésének felgyorsítása;

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

hatékony tudástranszfer kialakítása, fenntartása, folyamatos továbbfejlesztése, az energiabiztonsági problémák kezeléséhez szükséges tapasztalatok, ismeret átadásának minõségileg új alapokra helyezése, a legjobb gyakorlat közvetítése érdekében. Mint az a fenti funkciókból is kitûnik, központunk egy valóságos energiabiztonsági tudásközpont lenne, a tudásközpontok minden funkciójával, jellemzõjével. Legfontosabb alapfunkciója az energiabiztonság szavatolása érdekében meghozandó döntésekhez, a helyes cselekvéshez szükséges valósághû, hiteles információ megfelelõ idõben és tartalommal történõ szolgáltatása. Ez azonban önmagában még nem elegendõ. Gondoskodni kell arról is, hogy a döntéshozók és a végrehajtók az információt a feladataik, a problémák megoldása érdekében hatékonyan fel is tudják használni, tehát megfelelõ tudással rendelkezzenek. A gyorsan változó feltételek mellett, a sokasodó problémák nyomására tekintettel a szükséges tudást minõségileg új módon, minden eddiginél gyorsabban kell megszerezni. Mégoly hatékony tudásmenedzsmenttámogatás mellett sem lehetséges az, hogy mindenki saját maga rendelkezzen a szükséges tudással. Biztosítani kell azt is, hogy az energiabiztonsági problémák megoldásában részt vevõk a tudásukat kellõ idõben át is tudják adni egymásnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez korántsem tekinthetõ triviális feladatnak. l

Virtuális megoldás A funkciók realizálása különleges, hightech elemekre alapozódó infrastruktúrát igényel. Ezt az infrastruktúrát a kihívá-

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA

soknak való folyamatos megfelelés és a gyors technológiai fejlõdés eredményeként megjelenõ új lehetõségek kiaknázása érdekében interaktív módon fejleszteni kell. Ez gazdaságosan – állami beruházás keretei között – nem elképzelhetõ. Az infrastruktúra létrehozatalát és folyamatos fejlesztését megfelelõ felkészültséggel és szakmai háttérrel rendelkezõ vállalkozásokra, gazdasági szervezetekre kell bízni. Az ily módon létrejövõ és mûködõ infrastruktúra bázisán lehet „definiálni”, mûködtetni a központot, de más tudásközpontokat is. Bízvást állíthatjuk, hogy ilyen „virtuális” tudásközpontokra más szakterületeken is szükség lenne. Minél több virtuális tudásközpont jön létre és mûködik az infrastruktúra bázisán, annál gazdaságosabbá válik annak üzemeltetése, fejlesztése, annál alacsonyabbak lesznek azok a fajlagos költségek, amelyek a virtuális tudásközpontok mûködtetõire – esetünkben az államra – hárulnak. A távközlés (kellõ sávszélesség) és az alapvetõ kriptográfiai protokollok (idõpecsét, digitális aláírás, rejtjelzés), valamint az ezekre épülõ alkalmazások rohamos fejlõdésének köszönhetõen mára már adottak a virtuális tudásközpontok létrehozatalának feltételei. A legfontosabb, hogy ezek a központok ugyanolyan biztonsággal üzemeltethetõk virtuális módon, mintha fizikailag elkülönített, önálló infrastruktúra bázisán jöttek volna létre.

Globális hálózat – globális intézmény Az energiabiztonsági problémák nem kezelhetõk nemzetállami szinten. Számos

79 jele van annak is, hogy még az Európai Unió, az unió keretei közti összefogás sem elegendõ a tagállamok energiaszükséglete kielégítésének szavatolásához. Globális együttmûködésre, globális megoldásokra van szükség. Egyfelõl létre kell hozni az energiabiztonsági központok globális hálózatát, amely – kiaknázva az együttmûködésben rejlõ pozitív szinergiákat – egy még nagyobb minõségi elõrelépésre ad lehetõséget a problémamegoldás terén. Másfelõl azonban a nemzetállami szinten létrejövõ energiabiztonsági központok mellett szükség van egy globálisan fellépni képes nemzetközi intézményre is. Ilyen intézménnyé válhat a NATO, különösen akkor, ha a tagországok egyértelmûen támogatják a NATOátalakulási folyamat ilyen irányultságát.

Sajátosságok és a sajátosságok ból fakadó előnyök Az energiabiztonsági központ egy új autonóm közigazgatási intézményként (jelenleg ilyen intézmény a Közbeszerzések Tanácsa, az Országos Rádió- és Televízió Testület, valamint a Gazdasági Versenyhivatal1) jön létre, de mûködési módját, szervezeti-infrastrukturális bázisát tekintve jelentõsen eltér a már meglévõ autonóm intézményektõl: l nincs hatósági jogosítványa; l eleve hálózottságra szervezõdik, azaz hazai és nemzetközi hálózatokban, együttmûködési kapcsolatokban való részvételre alapozódik a mûködése: – hazai vonatkozásban – de esetleg nemzetközi vonatkozásban is –

1 LVII/2006. törvény a központi államigazgatási szervekrõl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról. 1.§ (4) bek.

80 együttmûködik más profilú tudásközpontokkal, ilyen tudásközpontok hálózatának részeként jön létre, – nemzetközi vonatkozásban eleve az energiabiztonsági központok hálózatának részeként való mûködésre szervezõdik; l mûködése nem saját, kizárólagos, hanem más tudásközpontokkal közösen használt – reményeink szerint a késõbbiekben globális kiterjedésûvé váló – „tudásközpontinfrastruktúrára” alapozódik; l a komplexitási és függetlenségi igényeknek megfelelõen „cizellált” szervezeti bázisa javarészt virtuális szervezeti elemekre alapozódik. A sajátosságokból adódóan az energiabiztonsági központ felállítása – az alapfunkciókhoz szükséges feltételek megteremtésén túl – számos rendkívüli jelentõségû elõnyt, lehetõséget „indukál”, szinte beláthatatlan távlatokat nyit a társadalmi, gazdasági fejlõdés szempontjából: l Az elsõ hazai virtuális autonóm intézmény létrehozatala például szolgálhat további hasonló intézmények életre hívásához. Számos tényezõ szól amellett, hogy ilyen autonóm intézmények alapításától remélhetjük a modern nemzetállami intézményrendszerek funkcióvesztésébõl eredõ kihívásoknak való megfelelés lehetõségét. Ráadásul a virtuális megoldás az eddigieknél összehasonlíthatatlanul alacsonyabb költségkihatásokkal teszi lehetõvé az autonóm intézmények létrehozatalát. l A tudásközpontok globális hálózatának létrejötte és az ennek mintájára szervezõdõ, sokasodó to-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

vábbi tudásközpont-hálózatok megteremthetik azt a leibnizi értelemben vett globális problémamegoldó hálózatot, amelynek révén az emberiség képes megfelelni a rohamosan sokasodó kihívásoknak. l A létrejövõ tudásközpont-infrastruktúra (melynek lényeges jellemzõje a nagy számítási kapacitás, sávszélesség, virtuális világok technikájának alkalmazása) új lendületet ad a virtuális világok infrastruktúrájának fejlõdéséhez. Ha elfogadjuk, hogy a virtuális világok lényegében azonosíthatók az elektronikai fejlõdés bázisán tárgyiasuló, emberi képzelet teremtette világokkal, valamint hogy az információs társadalom kora akkor jön el, ha az emberek részvétele e világokban mindennapossá és általánosan elterjedtté válik, akkor beláthatjuk, hogy a tudásközpont-infrastruktúra fentiek szerinti fejlesztése közvetlen hatással lesz a globális információs társadalom kialakulására, új lendületet adhat ennek a folyamatnak. Visszatérve az energiabiztonsági központ, illetve a központok hálózatának mûködésébõl eredõ közvetlen elõnyökhöz, fel kell hívnunk a figyelmet a fenti harmadik pontban foglaltakhoz való kapcsolódásra. Nevezetesen arra, hogy a globális információs társadalom – legalábbis tudásunk jelenlegi szintjérõl megítélve – „energiatársadalom” is egyben. A virtuális világok „mûködtetése” zökkenõmentes (villamos)energia-ellátást igényel. Ily módon az energiabiztonsági központok globális hálózata errõl az oldalról is hozzájárul a globális információs társadalom kialakulásához.

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA

Rendkívüli nehézségek A központ létrehozatalából adódó rendkívüli elõnyök, lehetõségek kiaknázása rendkívüli nehézségekkel is jár: l politikai konszenzust kell teremteni a központ – ráadásul globális hálózat részeként való – létrehozatalát illetõen; l el kell érni a NATO szerepvállalását, a globális hálózattal való együttmûködését; l el kell érni az európai biztonságés védelempolitika, valamint a NATO megfelelõ viszonyának kialakítását, legalábbis az energiabiztonsággal kapcsolatos ügyekben; l megfelelõ együttmûködést kell kialakítani az érintett hazai és nemzetközi intézményekkel, a különbözõ országokkal az energiabiztonsági központok hálózatának felépítését illetõen; l el kell érni, hogy megfelelõ nemzetközi (globális) együttmûködés alakuljon ki egy globális tudásközpont-infrastruktúra létrehozatalát illetõen; l el kell érni, hogy úgy hazai, mint külföldi vonatkozásban más profilú, de hasonló funkcionalitású (azonos alaptermészetû) tudásközpontok jöjjenek létre. A fentiekben felsorolt és még számos más rendkívüli nehézségû feladat megoldása sikerének kulcsa a megfelelõ együttmûködés. Mivel esetünkben egy biztonsági intézményrõl van szó, a feladatmegoldást az Új Biztonsági Kultúra Programba ágyazottan kell megvalósítani. Tovább kell dolgozni tehát az Új Biztonsági Kultúra Program kibontakoztatásán, továbbfejlesztésén, és ennek keretei közt kell létrehozni az ener-

81 giabiztonsági és más biztonsági profilú virtuális tudásközpontok globális hálózatát.

Az energiabiztonsági központ létrehozásának szerepe a villamosenergia-krízis kezelésének szempontjából Az eddigiekben a központ funkcióit, jellemzõit és létrehozatalának járulékos elõnyeit az energiabiztonság témakörében általánosságban tekintettük át. Fontos kérdés és kutatási feladat annak vizsgálata, hogy a központ alapfunkciói, a felállításával elérhetõ elõnyök miként hasznosíthatók az energiabiztonság egyes konkrét részterületeinek vonatkozásában. A konkrét hasznosítás módjának megalapozása már a központ jelenlegi, koncepcionális fázisában idõszerû lehet, tekintettel arra, hogy az eredményeket vissza lehet és kell csatolni a központ kialakításával kapcsolatos munkálatokba. A biztonságos villamosenergia-ellátás alapfeltétele a villamosenergia-rendszer megbízható mûködése, azaz hogy a villamosenergia-rendszer mindenkor képes legyen kielégíteni a fogyasztói villamosenergia-igényt (megfelelõség), valamint a váratlan meghibásodások, zavarok kezelhetõk legyenek (biztonság). Az ellátás biztosítását számos, az elektromos áram természetébõl eredõ sajátosság (pl. nem tárolható, szállítása speciális infrastruktúrát igényel stb.) nehezíti. A folyamatos ellátáshoz megfelelõ mûszaki-infrastrukturális feltételeket kell teremteni, az elektromos áram sajátosságait megszabó fizikai törvényszerûségekkel összhangban. Fontos a villa-

82 mosenergia-rendszer mûködésének és fejlesztésének megfelelõ tervezése, folyamatos felügyelete és a szükséges beavatkozások megtétele, valamint a mûködési tapasztalatok elemzése. A villamosenergia-piac liberalizációjával egyre inkább elõtérbe kerülnek a piaci, gazdasági érdekek, melyek nem mindig állnak összhangban az ellátásbiztonsági szempontokkal. Ezen ellentétek feloldása, a minimális biztonsági követelmények elõírása és érvényre juttatása a gazdasági szempontok érvényesülésével szemben a jogi, hatósági szabályozás feladata; különösen a villamosenergiaellátás zavarának megelõzése és következményeinek elhárítása tekintetében 2. Ugyanakkor a hatósági szabályozást úgy kell megalkotni, hogy az ne hátráltassa a piaci versenyt, ne lehetetlenítse el a piaci szereplõk gazdasági érdekeinek érvényesíthetõségét. A szabályok érvényre juttatásához elengedhetetlen a megfelelõ feladat- és hatáskörrel rendelkezõ szabályozó hatóságok megléte. Az energiabiztonsági központ alapvetõ funkciói a villamosenergia-ellátás biztonsága terén a következõk lehetnek: l az ellátásbiztonsági problémák kezeléséhez (pl. irányelvek kidolgozása, szabályozás) szükséges ismeretek, információ hatékony, gyors elõállítása; l az ellátásbiztonsági problémák felismeréséhez és megoldásához szükséges tapasztalati tudás megszerzésének felgyorsítása;

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

hatékony tudástranszfer kialakítása és fenntartása, tapasztalat- és ismeretátadás megvalósítása, a legjobb gyakorlat közvetítése. Az alapfunkciókból fakadó lehetõségek konkrét hasznosításával összefüggésben a következõket kell megvizsgálni: l A megismerés jelenlegi szintjén felismerhetõ villamosenergia-ellátási problémák típusai, a problémák módszeres feltárása, beleértve a feltárás módszertanának kidolgozását is; a következõkbõl kiindulva: m a villamosenergia-ellátás zavarát okozó üzemzavarok, rendszerösszeomlások (villamosenergia-krízis) kialakulásának vizsgálata, tapasztalatok elemzése a hazai és nemzetközi események alapján3.; m az üzemzavarok, ellátási zavarok megelõzésére és kezelésére (krízismenedzsment) szolgáló eszközök, módszerek; a krízismenedzsmentben részt vevõ szervezeteket szerepének, feladatainak és felelõsségének vizsgálata, elemzése hazai és nemzetközi példák alapján; m a villamosenergiakrízis-menedzsment szabályozásának, a szabályozó szervezetek feladatainak és felelõsségének vizsgálata, hazai és nemzetközi szabályozó rendszerek elemzése. l Az energiabiztonsági központ funkcióinak a feltárt problémák l

2 Körmendi Krisztina–Solymosi József: A villamosenergia-krízis kezelés szabályozása Magyarországon. Hadmérnök (ISSN 1788-1919), III. évfolyam 2. szám – 2008. június http://www.zmne.hu/hadmernok/ archivum/2008/2/2008_2_kormendi.php http://www.zmne.hu/hadmernok/2008_2_kormendi.php 3 Körmendi Krisztina–Solymosi József: A villamosenergia-ellátás zavarának kialakulása és okai a 2003. augusztusi „nagy észak-amerikai” áramszünet példáján. Hadmérnök (ISSN 1788-1919), III. évfolyam 1. szám – 2008. március http://www.zmne.hu/hadmernok/archivum/2008/1/2008_1_kormendi.htm

83

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA

megoldásában történõ alkalmazása lehetõségeinek és módjának elméleti-módszertani megalapozása: m A nagy teljesítményû elemzõértékelõ kapacitás kihasználásának lehetõségei: Az elsõ pont szerint feltárt ellátásbiztonsági problémák kezeléséhez, megoldásához a megfelelõ információknak rendelkezésre kell állniuk. A kutatási feladat a szükséges információ körének azonosítása, a problémamegoldáshoz szükséges információ elõállítása módszereinek megalapozása, összességében egy, a feltárt ellátásbiztonsági problémák sajátosságaihoz igazodó elemzõ modell alapjainak kidolgozása. m A tapasztalati tudás megszerzésének felgyorsítására alkalmas szimulációs módszerek kutatása: A megjelenõ ellátásbiztonsági problémák megoldásához tapasztalati tudás szükséges. Tapasztalati tudás alatt itt a valós szituációkban szerzett tapasztalatok révén kikristályosodó tudást értjük. E tapasztalatok megszerzése felgyorsításának célszerû módszerei és eszközei a különbözõ szimulációs technikák, szimulátorok. Kutatási feladat az ellátásbiztonsági problémák kezeléséhez szükséges tapasztalati tudás megszerzésének felgyorsítására alkalmas szimulációs módszertan, szimulátor sajátosságainak megalapozása, a villamosenergia-szektorban jelenleg mûködõ és használt szimulátorok, illetve szimulációs módszerek továbbfejlesztési

m

irányának elméleti-módszertani megalapozása; figyelembe véve a nagy teljesítményû elemzõértékelõ kapacitás révén biztosított számítási és egyéb lehetõségeket is. A problémamegoldó tevékenységet támogató tudástranszferfolyamatok elméleti-módszertani megalapozása: Az energiabiztonsági központ hatékony tudástranszfer-támogatást képes nyújtani problémamegoldó tevékenység továbbfejlesztéséhez. Kutatási feladat a tudástranszfer-támogatást igénylõ problémák meghatározása, valamint az ezen problémák megoldását támogató tudástranszfer-folyamatok jellemzõinek elméletimódszertani megalapozása.

Előzmények, alapok Az energiabiztonsági központ létrehozatalára irányuló kezdeményezés nem egy hirtelen jött ötletre alapozódik, bár a megvalósítás esélyét a közelmúlt olyan eseményei nyitották meg, mint például a NATO bukaresti csúcstalálkozóján elfogadott, kapcsolódó tartalmú döntés a NATO szerepvállalását illetõen, hazai tekintetben pedig a kisebbségi kormányzásra való áttérés (ebben az esetben nagyobb érdeke fûzõdhet a kormánynak az új autonóm intézmény felállításához). A központ létrehozatalának elõkészítése immáron csaknem másfél évvel ezelõtt elkezdõdött. 2007. január 25-re készült el a koncepció elsõ változata, az elõzmények azonban – legalábbis ami a tudásközpont-koncepciót illeti – ennél jóval hosszabb idõszakra nyúlnak vissza.

84 1994-ben készült el a „Kormányzati Elemzõ-Értékelõ Hálózat és Nyíltbázisú Elemzõ Központ” létrehozatalára vonatkozó javaslat a kormányzati felsõ vezetés illetékes tagjai részére. Ennek továbbfejlesztéseként született meg a „Knowledge Center az Infopark területén” címû koncepció, 1997. szeptember 1-jei keltezéssel. Ezt követõen – az azóta eltelt immáron több mint tíz esztendõ alatt – számos tanulmány született, melyek több szempontból igyekeztek megvizsgálni, továbbfejleszteni a tudásközpontok szerepét, létrehozataluk elméleti-módszertani kereteit.4 A virtuális tudásközpont koncepciója 2003 végére készült el5. A tudásközpont-koncepció fejlesztésével párhuzamosan érlelõdött az Új Biztonsági Kultúra Program koncepciója is. Az elsõ lépés az 1995. október 17-én, a Budapesti Kongresszusi Központban, az „Internet biztonsága” címû konferencián megtartott, „A virtuális világok biztonsága” címû elõadás6 volt. Az elõadás kere-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

tei közt megfogalmazásra került a „kibertér” biztonságfilozófiájának néhány alaptétele. Ezek közül a következõ vált az Új Biztonsági Kultúra Program mottójában (Együttmûködés kultúrája – kultúrák együttmûködése) is kifejezõdõ együttmûködési elv alapjává: „A kibertérben részt vevõk és az intézmények kapcsolatában az egyoldalú kontrollt és a szembenállást fel kell váltania a kölcsönös bizalmon alapuló együttmûködésnek. E követelmény legfontosabb vonzata, hogy az intézmények erõforrásait a kibertér-kommunikáció feletti kontroll fenntartására irányuló reménytelen és ugyanakkor értelmetlen erõfeszítések helyett a résztvevõi közösségekkel való együttmûködésre, a kibertérben menthetetlenül kialakuló “fekete lyukak” (különérdek érvényesítésre törekvõ, zárt elosztási koalíciók) felfedésére, lokalizálására és felszámolására kell összpontosítani.” Ezt az alapelvet a késõbbiekben „az egybecsengés erejével” erõsítette meg az

4 Nagy Károly: A tudásközpontok szerepe az információs társadalomban (Elõadás. Elhangzott a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete megalakulásának 20. évfordulója alkalmából szervezett szakmai napon, 1997. október 30. Tudomány és Technika Háza, Nyíregyháza). Nagy Károly: A tudásközpontok szerepe a globális információs társadalom kialakulásában (a középkelet-európai országok aspektusából). Elõadás a PICMET 2001 Konferencián, Portland, Oregon, USA. 2001. július 29–augusztus 2. Nagy K.: Globalizáció és információs társadalom (Magyar Távközlés, XI. évf. 10. szám, 2000. december). Nagy Károly: Titok és biztonság az információs társadalomban. Megjelent a Belügyi Szemle 1999/4–5. számában. Nagy Károly: A tudásközpontok szerepe az információs hadviselésben. The Role of Knowledge Centres in the information warfare. Elõadás az ECIW 2007 (The 6th European Conference on Information Warfare and Security. Defence College of Management and Technology, Shrivenham, UK, 2–3 July 2007.) konferencián. Megjelent a konferencia kiadványában.(ISBN 978-1-905305-49-0 Cd), pp.181–186. 5 Nagy Károly: Kormányzati tudásközpont – virtuális megoldás. Elõadás. Elhangzott a Miniszterelnöki Hivatal Tudásmenedzsment Szakmai Mûhelyének rendezvényén. 2004. január 6. 6 Nagy Károly: A virtuális világok biztonsága. Elõadás. Elhangzott az Internet biztonsága címû konferencián (Kongresszusi Központ, Budapest, 1995. október 17.). Megjelent a Tudományos Mûszaki Tájékoztatás címû folyóiratban (1996., 4–5.). 7 OECD Guidelines for the Security of Information Systems and Networks.

85

EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA

OECD vonatkozó kezdeményezése7, az erre épülõ ENSZ-határozat8, valamint 2002-ben az USA-ban elfogadott Cyberbûnözés elleni törvény9. Az együttmûködés biztonsági problémák megoldása terén betöltött szerepére további publikációk is igyekeznek felhívni a figyelmet10. Végezetül a biztonság fogalmának komplex értelmezésére alapozódó Új Biztonsági Kultúra Program hazai kibontakoztatása 2007. május 1-jével vette kezdetét11. A fentiek szerinti „elõmunkálatok” eredményei megfelelõ alapot szolgáltatnak a tényleges megvalósítás megkezdéséhez.

Összefoglalás Az energiabiztonsági központ megvalósításával új kapacitások jöhetnek létre, új lehetõségek születhetnek az energiabiztonság komplex problematikájának feltárására. További tudományos vizsgálatot igényel, hogy e potenciális lehetõségeket miként lehet konkrétan kiaknázni az energiabiztonság egyes szakterületein. A konkrét hasznosítás módjának megalapozása már a központ jelenlegi, koncep-

cionális fázisában idõszerû lehet, tekintettel arra, hogy az eredményeket vissza lehet és kell csatolni a központ kialakításával kapcsolatos munkálatokba. A központ létrehozatala és a mûködtetés széles körû nemzetközi együttmûködést igényel12. Ennek fontos eleme a tudományos-technológiai síkon történõ kooperáció. Ezen együttmûködés kibontakozását elõsegítendõ adtunk tájékoztatást az energiabiztonsági központok hálózatának koncepciójáról jelen cikk keretei között is. Az energiabiztonsági központok és hasonló virtuális tudásközpontok hálózatának fejlesztése minõségileg új feltételeket teremtene a tudományos kutatómunka fejlõdéséhez is a legkülönbözõbb szakterületek vonatkozásában. Látni kell azonban, hogy a létrehozatal és a mûködtetés az eddigiekhez képest összehasonlíthatatlanul nagyobb erõfeszítéseket igényel, megfelelõ szakmai és pénzügyi erõforrások bevonását teszi szükségessé. Az erre vonatkozó konkrét adatokat a megvalósíthatósági tanulmányt is magában foglaló projektalapító dokumentum hivatott tartalmazni, amelynek megalkotása már önmagában is komoly feladat.

n

8 United Nations. General Assembly. Fifty-seventh session. Resolution 57/239. Creation of a global culture of cybersecurity. 9 Computer Crime and Intellectual Property Section (CCIPS): Sec. 225. Cyber Security Enhancement ACT of 2002. 10 Nagy Károly: Tudásközpontok szerepe az új biztonsági kultúra kialakulásában. Szakmai Szemle, a Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának Kiadványa (ISSN: 1785-1181), 2007/1. szám, 172–184. oldal. 11 Megjegyzendõ, hogy az OECD-kezdeményezés az új biztonsági kultúra kialakulását elsõsorban a cyber security problémák megoldása szempontjából szorgalmazza. 12 Nagy Károly: Energiabiztonsági központok. Hadmérnök (ISSN 1788-1919), III. évfolyam 1. szám – 2008. március http://www.zmne.hu/hadmernok/archivum/2008/1/2008_1_nagy.html

86

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER SZEMLE

ÉLTETŐ ANDREA–SZEMLÉR TAMÁS

Az EU-költségvetés felülvizsgálata – a tagországok érdekei nyomában I. rész: Egy kérdőíves felmérés eredményei Az Európai Unió (EU) tagországainak vezetõi 2005 decemberében hosszú – csaknem kétéves – vita után tudtak megállapodni a 2007–2013-as költségvetési keretterv sarokszámaiban. A megállapodáshoz számos kompromisszumra volt szükség, s világos volt, hogy e kompromisszumok több, régóta feszültséget okozó kérdést csak ideiglenesen tudnak megoldani. Éppen ezért a megoldás része volt, hogy 2008–2009-ben az EU-költségvetés egészét nagyszabású felülvizsgálatnak kell alávetni. A költségvetési felülvizsgálatot az Európai Bizottság 2007 szeptemberében indította el egy olyan anyag megjelentetésével, amely a közös költségvetéssel kapcsolatos leglényegesebb kérdéseket és kihívásokat foglalta össze, egyben felhívott minden érdeklõdõt arra, hogy elképzeléseivel, ötleteivel, véleményével járuljon hozzá a költségvetés jövõjérõl folytatandó vitához. E fázist követõen a Bizottságon a sor, hogy kialakítsa álláspontját és elkészítse – nyilván nem háttérkonzultációk nélkül – a felülvizsgálat következtetéseit tartalmazó anyagát. A fenti folyamathoz kapcsolódva bízta meg 2006 decemberében a stockholmi Swedish Institute for European Policy Studies (SIEPS) az MTA Világgazdasági Kutatóintézetét (VKI), hogy készítsen elemzést a költségvetési felülvizsgálat során várható tagállami álláspontokról. A munka eredményeként egy részletes, angol nyelvû kutatási jelentés 1 született, amely bekerült a már említett „public consultation” inputjai közé

is. A kutatás során végzett munka két nagy részbõl állt: egy kérdõíves felmérésbõl, illetve részletes országtanulmányokból. E két rész legfontosabb eredményeit foglaljuk össze az Európai Tükör mostani és következõ számában; ez alkalommal a kérdõíves felmérés eredményeit mutatjuk be.

1. Kérdések és válaszok: általános elemzés A kérdõív tizenöt, alkérdéseket is tartalmazó kérdésbõl áll (a kérdõívet lásd a Függelékben). A bekarikázós válaszlehetõségeken kívül több helyen, illetve a kérdõív végén saját véleményt, megjegyzést is megadhattak a válaszadók, akik összesen 167-en voltak, és az EU 23 tagországából küldték el válaszaikat. A válaszadók között a kérdéskörrel foglalkozó kutatók, döntéshozók (saját országukban, illetve az EU intézményeiben), valamint más szakemberek (a pénzügyi szektor képviselõi, szakújságírók, köztisztviselõk) szerepeltek. A feltett kérdéseket négy csoportra oszthatjuk. Az elsõ csoportba az EUköltségvetés jelenlegi rendszerének általános értékelésére, illetve a közös költségvetés optimális méretére vonatkozó kérdések tartoznak. A második csoport

1 Tamás Szemlér and Jonas Eriksson (eds.): The EU Budget Review: Mapping the Positions of Member States, SIEPS Research Report 2008:2, Swedish Institute for European policy Studies, Stockholm, April 2008..

87

SZEMLE

kérdései a saját források rendszerével, a harmadik csoporté pedig a kiadási oldal tételeivel kapcsolatosak. Az utolsó, negyedik kérdéscsoport a közös költségvetés és az Alapszerzõdés viszonyára, a költségvetési döntéshozatalra, illetve a 2008–2009-es felülvizsgálat esélyeire vonatkozik. 1.1. Általános értékelés és a költségvetés mérete

Az elsõ kérdés a saját források jelenlegi rendszerére vonatkozott. Ezt egy 5 fokozatú skálán értékelhették a válaszadók, az 1-es jelentette a legkevésbé kedvezõ, az 5-ös a legkedvezõbb értékelést. Öt értékelési szempontot adtunk meg (1. ábra). A leggyakoribb válasz a 3-as, vagyis a közepes volt. A válszadók az átláthatóság teljesülésével voltak legkevésbé elégedettek, ez kapta a legtöbb 1-est; az elégségesség kritériuma kapta a legtöbb 5-öst, ennek a legjobb a megítélése. A pénzügyi autonómia, a haté-

konyság és az igazságosság tekintetében a saját források rendszere meglehetõsen gyengén szerepelt. Vagyis, az általános kép az, hogy a válaszadók átlagban egyáltalán nem ítélik optimálisnak a saját források jelenleg mûködõ rendszerét. A második kérdés az EU-költségvetés kiadási oldalára vonatkozott. Itt a válaszok összességében egy kicsit kritikusabbak voltak, mint a saját források rendszerénél, a legtöbb válaszadó 2-est és 3ast adott, míg az 5-ösök aránya minden szempontnál nagyon alacsony (2. ábra). Néhány kisebb különbséget érdemes megemlíteni: a megfelelõség kapta a legtöbb 1-est (de érdekes módon a legtöbb 5-öst is). A hatékonyság ugyanakkor alig kapott 5-öst, vagyis a kiadások közepesen, illetve kevéssé hatékonyak a válaszadók jelentõs része szerint. A harmadik kérdés az EU-költségvetés optimális méretére vonatkozott, az EU GNI-jének (Gross National Income, azaz bruttó nemzeti jövedelem) százalékában kifejezve. 0,75 százalék uniós GNI felett

1. ábra. A saját források rendszerének értékelése

88

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

megfelelõség EU-politikák hatásosság hatékonyság igazságosság

2. ábra. A kiadási szerkezet értékelése

a válaszok megoszlása nagyjából hasonló az elõre megadott kategóriák között (1. táblázat). Ha a három legmagasabb sávra leadott „szavazatokat” összesítjük, akkor jól látható, hogy a válaszadók csaknem kétharmada szívesebben látna a jelenlegivel azonos vagy annál nagyobb méretû EU-költségvetést; a válaszadók több mint 42 százaléka pedig legalább negyedével emelné az EU-költségvetés uniós GNI-hoz viszonyított nagyságát. 33 válaszadó (21,57 százaléka azoknak, akik válaszoltak erre a kérdésre) jelezte, hogy nagyobb költségvetést prefe-

rálna, mint az uniós GNI 1,5 százaléka. Tekintve az elmúlt évtized költségvetési vitáit minden piciny változtatásról, ez elég magas arány. Még érdekesebb, hogy a pontos méret, amit megadtak, a GNI 2 és 15 százaléka között mozog. A magasabb százalékok jelenléte azt mutatja, hogy az 1977-es MacDougall-jelentésben leírt elképzelések – köztük az akár a GNP 20 százalékos arányát is meghaladó fõösszegû közös költségvetés – tovább élnek (és meg is erõsödhetnek, ha a politikai integráció az EU-t egy konföderációs szerkezet felé sodorja).

1. táblázat. „Ön szerint mekkora EU-költségvetés állna az Ön országának érdekében?” EU GNI százaléka

Válaszok száma

%

0–0,5 0,5–0,75 0,75–1 1–1,25 1,25–1,5 >1,5 Összesen

9 11 34 33 33 33 153

5,88 7,19 22,22 21,57 21,57 21,57 100

89

SZEMLE

1.2. A saját források rendszerének értékelése

A következõ kérdések a saját források jelenlegi rendszerérõl és reformálhatóságáról kérdeztek véleményt általában, illetve konkrétabban. Mint ahogy az elsõ kérdésnél láttuk, a saját források rendszerének megítélése nem túl pozitív. Nem csoda tehát, hogy a negyedik kérdésre válaszolók 62 százaléka úgy tartja, hogy a saját források rendszerének alapvetõ reformjára van szükség (3. ábra). A válaszadók mindössze 4 százaléka találta úgy, hogy a rendszer jó, ahogy van, és nincs szükség változtatásra. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy mintánk 96 százaléka szerint változtatni kell – hogy mit, arra a következõ kérdésekre adott válaszokból részben lehet következtetni. Még nagyobb az elégedetlenség a brit visszatérítés és más hozzájárulási korrekciók (Ausztria, Hollandia, Németország és Svédország kedvezménye a brit kedvezmény finanszírozásából) tekintetében. Mint ahogy azt az ötödik kérdésre adott válaszok mutatják (2. táblázat), a válaszadók több mint 38 százaléka úgy gondolja, hogy egy általános korrekciós mechanizmust kell bevezetni, és több mint 44 százalék szerint minden korrekciót el kell törölni. Noha a két megoldás különbözõ filozófiát követ, mindkettõ a jelenlegi helyzet alapvetõ változását jelentené – e változást a válaszadók több mint 83 százaléka támogatná.

3. ábra. A saját erõforrások jelenlegi rendszere

A hatodik és a hetedik kérdés azt firtatja, hogyan viszonyulnának a válaszadók egy EU-adó bevezetéséhez. Ezt a kérdést kétféleképpen is feltettük: az adó bevezetését anélkül, hogy az EU kapna adóhatósági jogot, illetve úgy, hogy kapna uniós hatóság ilyen jogot. Mindkét esetben különféle idõhorizontokat is megadtunk (rövid, közép-, illetve hosszú táv). Az EU-s adó bevezetésével kapcsolatban meglehetõsen negatív volt a hozzáállás. Akkor sem volt népszerû az ilyen adó ötlete, ha nem kapna közösségi költségvetési szerv adóhatósági jogot. Ahogy az a 3. táblázatban látható, rövid távon rendkívül negatívan ítélték ezt meg a válaszadók: a 10 éven belüli idõtávra vonatkozóan majdnem a válaszok fele (48 százaléka) negatív volt. Hosszabb távon már kissé kiegyenlítettebbek voltak a válaszok.

2. táblázat. A brit visszatérítés és más hozzájárulási korrekciók Jó, nincs szükség változtatásra Maradjon, kisebb módosításokkal Általános korrekciós mechanizmust kell bevezetni Minden korrekciót el kell törölni Összesen

Válaszok száma

%

6 21 63 72 162

3,70 12,96 38,89 44,44 100,00

90

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

3. táblázat. EU-adó bevezetésével kapcsolatos érzelmek EU-adó adóhatósági jog nélkül 10 éven 10–20 év 20 éven belül alatt felül Pozitív Negatív Semleges Összesen

47 78 36 161

47 54 47 148

47 56 42 145

Ugyanennek a kérdésnek a másik variációja az uniós adó EU-adóhatósági joggal kísért bevezetésére vonatkozott. Itt a válaszadók álláspontja még negatívabb volt, mint az elõzõ esetben, még hoszszabb távon is. Vagyis az EU-adóhatósági jogok kilátásba helyezése rontja az uniós adó bevezetésének esélyeit. A fentiek alapján a korábban jelzett, sok válaszadó részérõl kinyilvánított változtatási igény ellenére egy EU-adó bevezetésének belátható idõn belül nem sokan örülnének. A változtatás – amennyiben sor kerül rá – ennek alapján egy, még inkább a bruttó nemzeti jövedelem alapján történõ finanszírozás lehet.2 1.3. A kiadási oldal értékelése

E blokk elsõ kérdései az EU-költségvetés jelenlegi (2007–2013) kiadási szerkezetére vonatkoztak, és kétféle szempontot tükröztek: a fõ kiadási fejezetek fontosságát és jelenlegi arányát. Mindkét kérdésre adott válaszok értékes információval szolgálnak arról, hogyan kellene a jelenlegi költségvetési struktúrát átalakítani. A nyolcadik kérdésben a jelenlegi kiadási tételek fontosságát kellett megítélni egy 5 fokozatú skálán. Mint ahogy a 4. ábra mutatja, a válaszadók többségétõl mind a versenyképesség, mind a ko-

EU-adó adóhatósági joggal 10 éven 10–20 év 20 éven belül alatt felül 32 91 36 159

45 70 42 157

47 59 45 151

hézió magas értéket kapott (4-est, vagy 5-öst). Mindkettõt nagyon fontosnak tartják tehát, ami azért érdekes, mert 2004–2005-ben ezek a tételek még egymással versenyeztek, a kohéziós kiadások a versenyképességre fordított összegek rovására nõttek. Ez a helyzet egy korábbi egyezménynek volt köszönhetõ, ami a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozására vonatkozott 2013-ig: mivel nem volt hajlandóság az EU-költségvetés méretének növelésére, nem volt máshonnan „megtakarítani” a kohéziós kiadásokat. Fontos megemlíteni, hogy a közös agrárpolitikát nem találta fontosnak a válaszadók nagy többsége. A másik két kiadási tételt közepesen fontosnak ítélték, az „európai állampolgárság” kissé alacsonyabb értékeket kapott, mint az „EU mint globális partner” tétel. Tekintve a fenti eredményeket, a kilencedik kérdésre adott válaszok nem meglepõek. Itt azt kértük, hogy a kiadási tételek jelenlegi arányát értékeljék a válaszadók: vajon az erõforrások elegendõk, vagy több, illetve kevesebb lenne szükséges az adott kiadási tételre. A válaszadók 77,6 százaléka szerint a „Versenyképesség a növekedés és foglalkoztatottság érdekében” tételre több kellene, hogy jusson. A válaszadók fele sze-

2 A kutatás keretében készített országtanulmányok (amelyek összefoglaló bemutatására a következõ számban kerül sor) megerõsítik ezt a következtetést.

91

SZEMLE 80 70

válaszok száma

60 1

50

2

40

3 4

30

5

20 10 0 Versenyképesség Kohéziós politika a növekedésért a növekedésért és és foglalkoztatásért foglalkoztatásért

KAP

Európai állampolgárság

EU mint globális partner

4. ábra. A kiadási fejezetek fontossága

rint a „Kohézió a növekedés és foglalkoztatottság érdekében“ és az „EU mint globális partner” tételt is bõvíteni kell. Mindazonáltal a válaszadók 65 százaléka csökkenõ agrárkiadásokat látna szívesen, sõt 17 százalékuk szerint a KAP-ot el kellene törölni.

A következõ (tizedik) kérdésben új kiadási tételeket lehetett javasolni. A válaszadók 39 százaléka jelezte, hogy szeretne új tétel(eke)t is látni az EUköltségvetés kiadási oldalán. Volt olyan, amit sokan javasoltak, például az energiapolitika, a védelem és a klímaváltozás.

90 80 70 Több Kevesebb Változatlan Eltörölve

%

60 50 40 30 20 10 0 Versenyképesség Kohéziós politika a növekedésért a növekedésért és és foglalkoztatásért foglalkoztatásért

KAP

Európai EU mint globális állampolgárság partner

5. ábra. A költségvetési arány legyen…

92

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

4. táblázat. Javasolt új kiadási tételek Új kiadási fejezetek

Szám

Közös energiapolitika Védelem Klímaváltozás, környezetvédelem Kutatás-fejlesztés, oktatás Bevándorlás, társadalmi csoportok integrálása Munkaerõpiac fejlesztése, munkahelyteremtés Szolidaritás, egyenlõség és a nemek kérdésére több Külföldi segély (az Európai Fejlesztési Alap legyen az EU-költségvetés része) Kultúra Infrastruktúra Balti-tenger Stratégia Uniós integrációs projektek Közös EU-követségek Kondicionális pénzügyi segély Észak-Afrikának3 Az EU új kihívásai4

A 4. táblázatban csoportosítottuk a legtöbbet javasolt területeket, megadva, hányan említették õket. A már említetteken kívül a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és az oktatás is a lista tetején szerepel. A tizenegyedik kérdés arra vonatkozott, hogy elegendõk-e a jelenlegi erõforrások a további bõvüléshez. (A megelõzõ kibõvítések közül azok, amelyek során a korábbi tagoknál kevésbé fejlett országok csatlakoztak az integrációhoz, általában feszültségeket okoztak az EU költségvetésében.) A válaszok azt mutatják, hogy a vélemények megoszlanak ebben a kérdésben. A válaszadók 52 százaléka szerint a jelenlegi EU-költségvetés nem lesz képes kezelni ezt a problémát. Erre többféle okot is felsoroltak a válaszadók. A legtöbbször Törökország csatla-

13 12 10 10 5 3 3 2 2 1 1 1 1 1 1

kozása merült fel problémaként, de többen a KAP jelenlegi rendszerét is gátló tényezõként említették. A további bõvítések problémái – vélemények l l l

A központi, befolyásos országok túlzott alkuereje. Több erõforrás kell a balkáni államok integrálásához. Túl nagy a hatékonytalan és központosított KAP aránya. Ha Törökország EU-tag lesz, az agrárpolitika nem tartható fenn. A legnagyobb probléma Törökország csatlakozása, ez kiszámíthatatlan kockázatot hordoz, lehetetlen lesz beilleszteni a jelenlegi struktúrába.

3 Feltétel: az EU-ba irányuló illegálisan bevándorlás visszaszorítása; cél: motiválni az észak-afrikai kormányokat a jobb határellenõrzésre. Így az EU szociális rendszerén csökkenne a nyomás, és a képzett munkások hazájukban maradnának. 4 Növekvõ energiaárak, demográfiai változások, fenntartható fejlõdés, globalizációs hatások enyhítése, tudásalapú gazdaság fejlesztése.

93

SZEMLE

l l

l

Az EU-költségvetés semmiképpen nem tudja feldolgozni a török csatlakozást 10–15 éven belül, alapos átvizsgálására van szükség – fõleg a KAP tekintetében. A kohéziós és agrárkiadásokat a jelen feltételek mellett nagyrészt Törökország és a Balkán vinné el, ezért a mostani tagállamoknak drámai csökkenést kellene elviselniük. Törökország esetleges csatlakozása számottevõ terhet ró az EU-költségvetésre (fõleg a kohéziós politika és a KAP terén). Az agrárkiadásokat csökkenteni kell, és a kohéziós politikát a legszegényebb régiókra koncentrálni. Ha Törökország nem csatlakozik, akkor a jelenlegi költségvetési szerkezet megfelelõ. Vissza kell szorítani a „nettó pozíció” szemléletet. Túl nagy az egyenlõtlenség az EUban. A kohézióra több pént kell fordítani. Az EU-költségvetés mai szerkezete nem képes a további kibõvítésekbõl fakadó igényeket kielégíteni, fõleg, ha az új csatlakozók nagy népességû és alacsony életszínvonalú országok. Nincs elég pénz a bõvülésre. Az új tagországok alulfejlettek, nagyobb pénzügyi segítségre van szükségük.

l

l

l l l

Túl sok pénz megy a mezõgazdaságra és a strukturális alapokra, és túl kevés a kutatásra, oktatásra és innovációra. A jelentkezõ országoknak több pénzügyi segítség kell, mert sokkal komplikáltabb problémáik vannak, mint a korábbi csatlakozóknak. A további kibõvülések újfajta kihívásokat jelentenek. Be kell vezetni egy általános korrekciós mechanizmust. Tíz éven belül ne legyen több bõvülés. Lehet, hogy egy EU-adó bevezetése kell, de nem az üzleti szférában, és csak ha más adók csökkennek.

1.4. Célok, döntéshozatal és a költségvetési felülvizsgálat esélyei

A tizenkettedik és a tizenharmadik kérdés az EU-Alapszerzõdés elvei és az EUköltségvetés viszonyára vonatkozott. A tizenkettedik kérdésnél értékelni kellett, hogy mennyire tükrözi a költségvetés az integráció eredeti céljait. Ennek a megítélése nem a legjobb: ahogy azt az 5. táblázat mutatja, inkább közepes, szinte szélsõséges vélemények nélkül. A tizenharmadik kérdés a válaszadók preferenciáit firtatta az EU céljaival és

5. táblázat. „Milyen mértékben tükrözi az EU jelenlegi költségvetése azokat a célokat, amiket az EU az Alapszerzõdésben fektetett le? 1 2 3 4 5 Összesen

Válaszok száma

%

5 36 75 46 1 163

3,07 22,09 46,01 28,22 0,61 100

94

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

6. ábra. Változtatás szükséges

annak költségvetési tükrözõdésével kapcsolatban. 82 százalék nem ért egyet azzal az állítással, hogy minden, az integrációs célok teljesítésével kapcsolatban felmerülõ költséget az EUköltségvetés finanszírozzon – ez a szubszidiaritás és a proporcionalitás (arányosság) elvének magas elfogadottságát mutatja. A tizennegyedik kérdés az EUköltségvetéssel kapcsolatos döntéshozatali folyamat jelenlegi formájára vonatkozott. Itt a válaszadóknak lehetõségük volt többféle olyan szempontot bejelölni, amin változtatni akarnának. Kiderült, hogy a döntéshozatallal sem elégedettek, 77 százalékuk válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy optimális-e ez a folyamat. Öt területet adtunk meg, ezeket jelölhették meg a válaszolók, hogy hol kellene változtatni. A 6. ábra mutatja a válaszok eloszlását. A legtöbb, 83 válasz szerint a pénzügyi perspektívára vonatkozó döntéshozatalt kellene megváltoztatni.

A kapott válaszok fele szerint a Tanács és az Európai Parlament (EP) közötti hatalommegosztásban is változtatások lennének szükségesek. Néhányan a megadottakon kívül az „egyéb” lehetõséget is bejelölték. Itt említették, hogy kevesebb hatalma legyen az Európai Parlamentnek, illetve ne kelljen mindig minden kiadást (beleértve a beruházásokat is) saját bevételekkel fedezni.

7. ábra. A felülvizsgálat jelentõs változásokat okoz

95

SZEMLE

Végül a tizenötödik kérdés az EUköltségvetés 2008–2009-es felülvizsgálatának esélyeire vonatkozott. A válaszadóknak mindössze 5 százaléka vár rövid távú hatásokat a felülvizsgálattól, míg 68 százalékuk szerint csak hoszszú távon (2013 után) lesznek majd fontosabb változások. 27 százalék viszont szkeptikus: szerintük nem lesznek változások a felülvizsgálat nyomán (7. ábra). 1.5. Különféle megjegyzések

A kérdõív végén felajánlottuk a szabad megjegyzések lehetõségét. A válaszadók 16 százaléka használta ki ezt a lehetõséget. A fõbb gondolatokat pontokba szedve közöljük. l 1. Az EU politikáinak elsõsorban a foglalkoztatást és a versenyképességet kell megcélozniuk, nem az extenzív GDP-növekedést. 2. Az EUnak az oktatásra kell összpontosítania, hogy erre motiválja a tagországok kormányait. 3. A KAP-nak a kis farmokra, a bioélelmiszertermelésre, a hatékonyságra kellene fókuszálnia, és a farmerekre háruló bürokratikus terheket jelentõsen csökkenteni kell. l A határokon átnyúló közjavak kérdésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia. Vannak érdekes kezdeményezések, amelyekrõl beszélni lehetne (például egy Európai Munkanélküliségi Alap ötlete). Az EUköltségvetés jelenlegi jellemzõje az újraelosztás, és valószínûleg a jövõben is az lesz a további kibõvülések nyomán. l Ha a kiadások elégséges reformja megvalósul, akkor az általános korrekciókra már nem lesz szükség. Ha azonban ezek a reformok

l

l

l

l

nem történnek meg, akkor kellenek a korrekciók. A kohéziós politikának sokkal inkább a legfejletlenebb EU-országokra kell koncentrálnia. A jelenlegi politika hatékonysága kétséges. Ha sikerülne a kohéziós politikát úgy megreformálni, hogy csak azokra vonatkozzon, akiknek igazán szüksége van rá, akkor ez igazi áttörés lenne. A KAP-ot el kell törölni, s helyette egy mezõgazdasági kontingens alapot létrehozni. Ez csak háborúk és nagyobb gazdasági válságok esetén finanszírozná a mezõgazdasági szektort, amikor az élelmiszerek és a mezõgazdasági javak kereskedelme nagymértékben korlátozott. Az EU-költségvetés kiadási és bevételi oldaláról folytatott viták elkerülhetetlenül a „nettó pozíció” logika és a politikai zsákutca felé sodródnak. A bevételi oldal leválasztása, a saját források rendszerének nagyobb autonómiája megkönnyítené a további vitákat, és megfelelõ pénzügyi fejlõdést eredményezne az új európai politikák terén. A szûkös nemzeti nettó pozíciós viták feladása elõfeltétele annak, hogy az EU horizontális érdekei fejlõdjenek. A különféle témák fontossága (vagy a Római Szerzõdés céljai) nem kell hogy tükrözõdjék az EU költségvetésében. Például a versenypolitika nagyon fontos, de az EU-nak nem kell sok pénz ennek kivitelezésére. Saját források: az EUt a tagállamoknak kell finanszírozniuk a maihoz hasonló módon, és nem kell saját forrásokat gyûjteni.

96 l

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

A jelenlegi saját forrás rendszer nem megfelelõ, tulajdonképpen tagdíj. Három forrásról kellene gondolkodni: 1. Egy európai jövedelemadó európai progresszivitással (minden országban ugyanaz a jövedelem ugyanakkora adót fizetne, természetesen a magas jövedelem kategória kisebb Bulgáriában, mint Németországban). Ez csak további növekedés nélkül járható (a közvélemény a csökkenést még jobban elfogadná), csak egy új szint kerülne be (helyi, nemzeti és uniós szint lenne). 2. Új szerkezetû áfa (a fogyasztó számára nagyon elõnyös, az adó a kereskedelemre terhelõdik). 3. Vállalati adózás. A belsõ piac és az integráció igazi nyertesei a vállalatok. Egy elõ-föderális költségvetés (GDP 2–2,5 százaléka) lenne kedvezõ (MacDougall-i értelemben). A KAP teljes reformjára van szükség. Idejétmúlt, diszfunkcionális és az erõ-

· SZEPTEMBER

források szuboptimális elosztását jelenti. A mezõgazdaságnak erõforrásokra van szüksége, de fõleg a fejlesztéshez. A jövedelem- és ártámogatás helyett célzott innovációs, fejlesztési és átalakítási támogatást kell adni. A mezõgazdaság speciális szociális problémáit is kezelni kell, ebbõl néhányat a regionális fejlesztésbe kell sorolni. Fokozatosan létre kell hozni egy EUadóhatóságot, és növelni kell a Parlament szerepét.

2. Csoportok szerinti elemzés Az eredményeket az eddig bemutatott általános értékelést követõen kétféle csoportosítás szerint is elemeztük. l a válaszadók pozíciója szerint: kutatók, vagy más foglalkozásúak (döntéshozók, üzletemberek, újságírók stb.); l országcsoportok szerint.

8. ábra. A költségvetés mérete

SZEMLE

97

2.1. Kutatók vs. gyakorlati szakemberek

Az elsõ csoportosítás szerint 88 kitöltött kérdõívet kaptunk vissza kutatóktól, és 78-at más foglalkozásúaktól (fõleg az adott országban, vagy az EU-ban dolgozó döntéshozóktól).5 A csoportképzés indoka az volt, hogy a kutatók munkakörülménye, felelõssége, helyzete eltérhet a többiekétõl, s ez kihathat véleményükre is. Ez azonban nem igazán igazolódott be, a legtöbb kérdésre nagyon hasonló válaszokat kaptunk. Mindazonáltal volt egy kérdés, ahol jelentõs különbség fedezhetõ fel a két foglalkozási csoport válaszai között: ez az EU-költségvetés kívánatos mérete. A mintánkban szereplõ kutatók általában sokkal magasabb költségvetést szeretnének (az uniós GNI százalékában kifejezve) mint a nem-kutatók. A 8. ábrán látszik, hogy 1,25, sõt 1,5 százalék feletti költségvetést tartana kedvezõnek a legtöbb kutató, míg a nem-kutatók között az 1–1,25 százalékos sáv a legnépszerûbb. 1,5 százalék feletti válasz esetén kértünk pontosítást. Ez esetben a kutatók átlagosan 4,12 százalékot jelöltek be (voltak, akik 10–15 százalékot!), míg a nem kutatóknál az átlag 1,85 százalék volt. 2.2. Országcsoportok szerinti elemzés

A másik csoportosítási elv az országok szerinti volt. Négy országcsoportot képeztünk az EU-költségvetési pozíciójuk, illetve tradícióik6 szerint. A minta legna-

9. ábra. Országcsoportok a mintában

gyobb csoportját (49 százalék) a „keleti” országok adják (a balti országok, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia); majd a „gazdag Hatok”, az egyértelmûen jelentõs nettó befizetõk (Ausztria, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Svédország) következnek 26 százalékkal; utána a „déli” elnevezésû kohéziós országcsoport (Görögország, Portugália, Spanyolország), és a valamilyen sajátosságuk miatt a fenti csoportokba nem besorolható országokból álló „vegyes” országcsoport (Belgium, Ciprus, Finnország, Írország, Olaszország) hasonló 13, illetve 12 százalékos aránnyal. (9. ábra). Mint ahogy a 9. ábrán is látszik, a minta nem reprezentatív, elsõsorban a keleti országcsoport túlsúlya miatt. Mindazonáltal ezt figyelembe véve is érdekesek lehetnek az eredmények, különösen annak fényében, hogy válaszadó-

5 A 167 beérkezett válaszból egy esetében jelzés híján nem volt beazonosítható, hogy a válaszadó melyik kategóriába tartozik. 6 Pl. a tradíciók alapján nem tartozik elemzésünknél a „déliek” csoportjába Olaszország.

98

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

6. táblázat. A saját források rendszerének értékelése (százalék) Pénzügyi autonómia

1

2

3

4

5

Keleti Vegyes Gazdag Déli Hatékonyság

3,90 10,00 23,26 4,55 1

23,38 25,00 27,91 36,36 2

40,26 55,00 39,53 13,64 3

28,57 10,00 9,30 31,82 4

3,90

13,64 5

Keleti Vegyes Gazdag Déli Átláthatóság

5,19 20,00 23,26 13,64 1

29,87 15,00 32,56 18,18 2

23,38 50,00 25,58 31,82 3

32,47 10,00 9,30 27,27 4

9,09 5,00 9,30 9,09 5

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli Elégségesség

12,99 15,00 45,24 9,09 1

20,78 40,00 30,95 18,18 2

25,97 30,00 11,90 13,64 3

28,57 15,00 9,52 59,09 4

11,69

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli Igazságosság

5,19 10,00 16,67 23,81 1

23,38 35,00 4,76 33,33 2

23,38 20,00 19,05 33,33 3

27,27 15,00 21,43 9,52 4

20,78 20,00 38,10

3,95 5,00 7,14 9,09

19,74 30,00 30,95 27,27

46,05 25,00 30,95 27,27

27,63 40,00 28,57 36,36

2,63

Keleti Vegyes Gazdag Déli

ink között számos olyan személy is volt, akik saját országukban, illetve az uniós intézményekben aktív szerepet játszanak a felülvizsgálati folyamatban. A következõkben azokat a kérdéseket elemezzük, ahol figyelemre méltó különbség fedezhetõ fel az országcsoportok között. Az elsõ kérdés a saját források jelenlegi rendszerére vonatkozott. A 6. táblázat mutatja a válaszok megoszlását a csoportok között. Minden csoport esetében a legmagasabb százalékos arányt sötétebb háttérrel jelöltük. Ahogy látjuk, a hatékonyság vonatkozásában a keleti és a déli országok

2,38

Összesen 100 100 100 100

5 100 100 100 100

5

2,38

100 100 100 100

jobbnak tartják a rendszert, mint a gazdag Hatok és a vegyes csoport, és hasonló a helyzet az átláthatóság esetében is. Az elégségesség tekintetében a gazdagok mintegy 40 százaléka úgy gondolja, hogy az erõforrások abszolút elégségesek. Ez valószínûleg annak tudható be, hogy õk a közös költségvetés nagy nettó befizetõi (fõ finanszírozói). Ugyanakkor mások – fõleg a déli, hagyományosan nettó haszonélvezõ országok – már nem tartják elégségesnek a saját forrásokat. A 7. táblázat a kiadási oldal értékelését mutatja, itt az eredmények minden csoport esetében hasonlóak, kisebb kü-

99

SZEMLE 7. táblázat. A jelenlegi kiadási szerkezet értékelése Pénzügyi autonómia

1

2

3

4

5

Keleti Vegyes Gazdag Déli EU-politikák

15,58 10,53 19,05 18,18 1

22,08 26,32 50,00 31,82 2

45,45 42,11 14,29 45,45 3

14,29 15,79 9,52 4,55 4

2,60 5,26 7,14

Keleti Vegyes Gazdag Déli Hatásosság

1,30 15,79 9,52 18,18 1

19,48 31,58 38,10 36,36 2

44,16 31,58 33,33 31,82 3

29,87 21,05 19,05 9,09 4

5,19

Keleti Vegyes Gazdag Déli Hatékonyság

5,13 10,53 14,63 13,64 1

29,49 31,58 39,02 36,36 2

51,28 31,58 34,15 31,82 3

12,82 21,05 9,76 13,64 4

1,28 5,26 2,44 4,55 5

Keleti Vegyes Gazdag Déli Igazságosság

5,13 10,53 19,05 9,09 1

29,49 42,11 52,38 31,82 2

48,72 42,11 21,43 31,82 3

16,67

Keleti Vegyes Gazdag Déli

10,26 10,53 14,63

21,79 15,79 41,46 18,18

37,18 36,84 26,83 59,09

29,49 26,32 17,07 22,73

lönbségekkel. A leggyakoribb a közepes és a rossz (2 és 3) válasz magas aránya. Ami kiemelendõ ebbõl a táblázatból, az az, hogy a sötétebb háttér a gazdag Hatok esetében minden esetben a 2-es osztályzatnál található, azaz ennél az országcsoportnál minden kritériumot illetõen ez

100 100 100 100

5

4,55 5

5,26 7,14 27,27 4

Összesen

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

5 1,28 10,53

100 100 100 100

az osztályzat – ami a közepesnél rosszabb értékelést jelent – a leggyakoribb. A 8. táblázat azt mutatja, mekkora EU-költségvetés állna érdekében az országcsoportoknak. A gazdag Hatok és a déli országok véleménye különbözõ a költségvetés méretét tekintve. Míg

8. táblázat. Az EU-költségvetés ideális mérete az uniós GNI százalékában Pénzügyi autonómia Keleti Vegyes Gazdag Déli

0–0,5

0,5–0,75

0,75–1,00

1–1,25

1,25–1,55

>1,5

Összesen

7,89

5,26 5,56 10,81 9,09

22,37 27,78 29,73 4,55

18,42 27,78 21,62 27,27

25,00 11,11 18,92 22,73

21,05 27,78 10,81 36,36

100 100 100 100

8,11

100

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

9. a táblázat. EU-adó bevezetésének lehetõsége EU-adóhatósági jog nélkül 10 éven belül

Pozitív

Negatív

Semleges

Összesen

Keleti Vegyes Gazdag Déli 10–20 éven belül

30,38 20,00 28,21 36,36 Pozitív

43,04 55,00 64,10 31,82 Negatív

26,58 25,00 7,69 31,82 Semleges

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli 20 éven belül

35,14 25,00 27,78 33,33 Pozitív

27,03 37,50 55,56 33,33 Negatív

37,84 37,50 16,67 33,33 Semleges

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli

37,50 18,75 30,56 30,00

25,00 43,75 55,56 50,00

37,50 37,50 13,89 20,00

100 100 100 100

9. b táblázat. EU-adó bevezetésének lehetõsége EU-adóhatósági joggal 10 éven belül

Pozitív

Negatív

Semleges

Összesen

Keleti Vegyes Gazdag Déli 10–20 éven belül

14,29 31,58 17,50 36,36 Pozitív

55,84 47,37 72,50 40,91 Negatív

29,87 21,05 10,00 22,73 Semleges

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli 20 éven belül

27,85 33,33 28,95 28,57 Pozitív

39,24 33,33 57,89 47,62 Negatív

32,91 33,33 13,16 23,81 Semleges

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli

34,67 41,18 24,32 23,81

29,33 29,41 51,35 57,14

36,00 29,41 24,32 19,05

100 100 100 100

a gazdag országok fõleg a 0,75–1,00 százalékos kategóriát jelölték be, a déli csoport legnagyobb arányban 1,5 százaléknál nagyobb költségvetést szeretne. Nézzük, van-e a csoportok között különbség egy lehetséges EU-adó bevezetésével kapcsolatban. Itt a gazdag Hatok általában a legszkeptikusabbak

mind rövid, mind hosszú távon (9. a–b táblázat). Ez a jelenség független attól, hogy kap-e adóellenõrzési és behajtási jogot EU-hatóság. A déli és a keleti csoport véleménye is csak egy kicsit pozitívabb. Van véleménykülönbség az országcsoportok között a költségvetési kiadási tételek fontosságát tekintve is (10.

101

SZEMLE 10. táblázat. Az EU-költségvetés kiadási tételeinek fontossága 1

2

3

4

5

Összesen

Keleti Vegyes Gazdag Déli Kohézió

Versenyképesség

3,85 5,26 7,14

7,69 10,53 4,76 9,09 2

10,26 10,53 14,29 31,82 3

30,77 26,32 35,71 36,36 4

47,44 47,37 38,10 22,73 5

100 100 100 100

Keleti Vegyes Gazdag Déli KAP

5,13 5,26 7,14

11,54 21,05 30,95 22,73 3

30,77 42,11 26,19 22,73 4

48,72 26,32 19,05 36,36 5

100 100 100 100 100 100 100 100

1

1

3,85 5,26 16,67 18,18 2

Keleti Vegyes Gazdag Déli Európai állampolgárság

24,36 15,79 47,62 36,36

28,21 26,32 26,19 36,36

20,51 26,32 14,29 22,73

11,54 15,79 2,38 4,55

15,38 15,79 9,52

1

2

3

4

5

Keleti Vegyes Gazdag Déli EU mint globális partner

9,09 26,32 9,76 22,73

19,48 42,11 26,83 45,45

33,77 26,32 24,39 9,09

27,27 5,26 17,07 9,09

10,39 21,95 13,64

1

2

3

4

5

7,69

11,54 42,11 4,76 18,18

30,77 21,05 28,57 13,64

28,21 15,79 26,19 18,18

21,79 21,05 33,33 31,82

Keleti Vegyes Gazdag Déli

7,14 18,18

táblázat). A „Versenyképesség a növekedés és foglalkoztatás érdekében” egyértelmûen minden csoportnak a legfontosabb. Hasonlóan egyhangú a közös agrárpolitika értékelése, ezt senki sem tartja igazán fontosnak, legkevésbé a gazdag Hatok. A „Kohéziós politika a növekedés és versenyképesség érdekében” tétel esetében kissé bonyolultabb a kép, ez a keleti országcsoportnak a legfontosabb (az alacsonyabb fejlettségi fok, és ebbõl adódóan a jelenlegi rendszerbõl következõ magas támogatási összeg okán), és csak közepesen fontos a gazdag Hatoknak.

100 100 100 100

100 100 100 100

Az „Európai állampolgárság” egy kissé fontosabb a keleti országcsoportnak, de egészében véve közepes fontosságú a válaszadóknak. Az „EU mint globális partner” sokkal fontosabb a gazdag Hatoknak és a déli országoknak, mint a keleti és a vegyes országcsoportnak. Ennek oka valószínûleg a hagyományos történelmi és gazdasági kötelékekben keresendõ, amelyek egyes központi EU-országok (mint az Egyesült Királyság, Franciaország) illetve déli országok (Spanyolország, Portugália) és kevésbé fejlett nem-EU országok között állnak fenn (mint pél-

102

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

11. táblázat. Az adott témakör részesedése az EU-költségvetésbõl Versenyképesség

Több

Kevesebb

Változatlan

Eltörölve

Keleti Vegyes Gazdag Déli Kohézió

76,92 84,21 80,49 72,73 Több

8,97 10,53

1,28

9,09 Kevesebb

12,82 5,26 14,63 18,18 Változatlan

Keleti Vegyes Gazdag Déli KAP

53,85 57,89 35,71 63,64 Több

10,26 15,79 30,95 13,64 Kevesebb

34,62 26,32 30,95 22,73 Változatlan

Eltörölve

Keleti Vegyes Gazdag Déli Európai állampolgárság

10,26 10,53 4,76 4,55 Több

61,54 68,42 64,29 77,27 Kevesebb

10,26 15,79 7,14 9,09 Változatlan

17,95 5,26 23,81 9,09 Eltörölve

Keleti Vegyes Gazdag Déli EU mint globális partner

33,33 15,79 46,34 31,82 Több

20,51 26,32 12,20 50,00 Kevesebb

41,03 57,89 36,59 18,18 Változatlan

5,13

Keleti Vegyes Gazdag Déli

43,59 52,63 61,90 50,00

16,67 5,26 11,90 22,73

37,18 42,11 23,81 27,27

dául a volt gyarmatok Afrikában, Indiában). A kiadási tételek fontosságával összhangban a válaszadók jelezték, hogy az adott tétel részesedése több, vagy kevesebb legyen a költségvetésbõl. Mint ahogy a 11. táblázat mutatja, mindegyik csoport többet szeretne a versenyképességre és a kohézióra, és kevesebbet a KAP-ra. A másik két tétel esetében a kép összetettebb, magasabb a „változatlan” válaszok aránya. A további kibõvüléseket illetõen minden csoport véleménye eléggé megoszlik, de talán a déli és a keleti országcsoport – amelyek tagjai tudják, mit jelent kevésbé fejlett országként az EU-

4,88 Eltörölve 1,28 2,38

4,88 0,00 Eltörölve 2,56 2,38

hoz csatlakozni – egy kissé optimistább, mint a többiek (10. ábra). Nagyobb a különbség a költségvetési döntéshozatali folyamat megítélése tekintetében, a gazdag Hatoknak csak 7,1 százaléka tartja optimálisnak, míg a délieknél ez az arány 41 százalék (11. ábra). Tekintve, hogy a költségvetési folyamatról ilyen rosszak a benyomások, a legtöbb válaszadó változtatna rajta. A keletiek majdnem 75 százaléka és a déliek 70 százaléka, de a gazdag országok változtatást szorgalmazó válaszadóinak majdnem 60 százaléka is a pénzügyi perspektívára vonatkozó döntéshozatalt jelölte be változtatandónak.

103

SZEMLE

10. ábra. Ön szerint az EU-költségvetés képes lesz további kibõvülések szükségleteit fedezni?

11. ábra. Optimálisnak tartja a költségvetési döntéshozatali folyamatot? 12. táblázat. Változtatni kellene a következõkön: (azok százalékában, akik a költségvetési folyamatot nem találták megfelelõnek) Ország- Éves dön- Pénzügyi perspektívával csoport téshozatal kapcsolatos döntéshozatal Keleti Vegyes Gazdag Déli

23,73 25,00 36,84 69,23

74,58 50,00 57,89 69,23

Szavazási szabá- A Tanács és az EP köEgyéb lyok a Tanácsban z ö t t i h a t a l o m m e g o s z t á s 23,73 37,50 42,11 69,23

33,90 62,50 45,95 15,38

1,69 6,25 16,22 15,38

104

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Függelék A kérdőív

1. Hogyan értékelné egy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán (5 a legjobb érték) a saját forrá sok jelenlegi rendszerét a következõ szempontok szerint? l l l l l

pénzügyi autonómia hatékonyság átláthatóság elégségesség a bruttó befizetések igazságossága

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

5 5 5 5 5

2. Hogyan értékelné egy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán (5 a legjobb érték) az EUköltségvetés kiadásainak jelenlegi rendszerét a következõ szempontok szerint? l l l l l

megfelelõség EU-politikák hatásosság hatékonyság igazságosság

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

5 5 5 5 5

3. Véleménye szerint az EU GNI százalékában kifejezve mekkora EU-költségvetés (a kifizetéseket tekintve) állna leginkább az Ön országának érdekében? o 0–0,5% o 0,5–0,75% o 0,75–1,00% o 1,00–1,25% o 1,25–1,5% o >1,5% (kérjük, adjon pontos számot: ……%) 4. Mi az Ön álláspontja a saját erõforrások jelenlegi rendszerével kapcsolatban? o o o o

Jó, nincs szükség változtatásra. Kisebb változtatásokkal maradhat. Nagyobb változások szükségesek. Alapvetõ változtatásra van szükség.

5. Mi az Ön álláspontja a brit visszatérítéssel és egyéb ebbõl származó költségve tési befizetési korrekciókkal kapcsolatban? o o o o

Jó, nincs szükség változtatásra. Kisebb módosításokkal maradhat. Általános korrekciós mechanizmust kell bevezetni. Minden korrekciót el kell törölni.

6. Az Ön véleménye egy lehetséges EU-adó bevezetésérõl anélkül, hogy EU költség vetési szerv kapna adóhatósági jogot o Pozitív o Pozitív o Pozitív 10 éven o Negatív 10–20 éven o Negatív több mint o Negatív belül o Semleges belül o Semleges 20 év múlva o Semleges

105

SZEMLE

7. Az Ön véleménye egy lehetséges EU-adó bevezetésérõl úgy, hogy EU költségvetési szerv kapna adóhatósági jogot o Pozitív o Pozitív o Pozitív 10 éven o Negatív 10-20 éven o Negatív több, mint o Negatív belül o Semleges belül o Semleges 20 év múlva o Semleges 8. Hogyan értékelné egy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán (5 a legjobb érték) a következõ költségvetési kiadási tételek fontosságát? l l l l l

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért Kohéziós politika a növekedésért és foglalkoztatásért Közös agrárpolitika Európai állampolgárság Az EU mint globális partner

1

2

3

4

5

1 1 1 1

2 2 2 2

3 3 3 3

4 4 4 4

5 5 5 5

9. Hogyan értékelné a következõ kiadási tételek aktuális EU-költségvetési részese dését? Legyen l l l l l

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért Több Kohéziós politika a növekedésért és foglalkoztatásért Több Közös agrárpolitika Több Európai állampolgárság Több EU mint globális partner Több

Kevesebb

Változatlan

Eltörölve

Kevesebb Kevesebb Kevesebb Kevesebb

Változatlan Változatlan Változatlan Változatlan

Eltörölve Eltörölve Eltörölve Eltörölve

10. Szeretne új kiadási tételeket látni az EU-költségvetésben? o Igen (kérjük, pontosítson: …………………………………………………… ……………………………………………………………………………..……. ) o Nem. 11. Ön szerint az EU-költségvetés jelenlegi szerkezetével képes lesz az újabb EUkibõvülés(ek) szükségleteit kielégíteni? o Igen o Nem (kérjük, pontosítson: …………………………………………………… ………………………………………………………………………………….) 12. Milyen mértékben tükrözi az EU jelenlegi költségvetése azokat a célokat, amiket az EU az Alapszerzõdésben fektetett le? Kérjük, értékelje egy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán (5 a legjobb érték). 1

2

3

4

5

106

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

13. Egyes vélemények szerint az EU-költségvetésnek kellene finanszíroznia a tagállamok bármilyen olyan költségét, ami azért merül fel, mert teljesítik az EKSzerzõdésben lefektetett célokat. Egyetért Ön ezzel az állítással? o Igen. o Nem. 14. Optimálisnak tartja az EU-költségvetés döntéshozatali folyamatát? o Igen. o Nem. (kérjük, adja meg, mely területeken kellene változtatni; egynél több választás is lehet)… o Éves döntéshozatal; o A pénzügyi perspektívával kapcsolatos döntéshozatal; o Szavazási szabályok a Tanácsban; o A Tanács és az EP közötti hatalommegosztás; o Egyéb (kérjük, pontosítson …………………………....…………..……) 15. Véleménye szerint a 2008–2009-es EU-költségvetési felülvizsgálat fontos változásokhoz vezet majd? o Igen, azonnal. o Igen, de csak hosszú távon (2013 után). o Nem. Ha van bármiféle megjegyzése, amit az EU-költségvetési reformmal kapcsolatban fontosnak tart, kérjük, ossza meg velünk!

107 UNIÓS AKTUALITÁSOK HARGITA ÁRPÁDNÉ

Barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért Francia kezdeményezésből közösségi döntés az euro-mediterrán együttműködés továbbfejlesztésére A cikk áttekintést ad – az európai szomszédságpolitika fejlõdési folyamatába beágyazottan – arról, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök kezdeményezésébõl hogyan lett közösségi terv a barcelonai folyamat továbbfejlesztésére. Ismerteti – az Európai Tanács 2008. június 19–20-i ülésének vonatkozó döntése és a Párizsban 2008. július 13-án megtartott csúcsértekezlet közös nyilatkozata alapján – a terv célját, intézményi és finanszírozási modelljét, a résztvevõk körét és a közeljövõben megoldandó feladatokat. Kitér a francia kezdeményezés hatására a térségünket érintõ EU-döntésre a keleti szomszédságpolitika mélyítésére szolgáló keleti dimenzió, keleti partnerség kidolgozásáról.

I. Az Európai Unió (EU) politikái között a szomszédságpolitika viszonylag új keletû. Kialakulásnak belsõ és külsõ okai egyaránt voltak, és kezdetei jelentõs mértékben nemzeti indíttatásúak. A szomszédságpolitika az unió szerves fejlõdésének és a változó világban létrejövõ kihívásoknak együttes következményeként alakult ki. Az unió bõvülése, hatáskörének szélesedése és mélyülése, külsõ és belsõ biztonságának garantálása, valamint a fenntartható fejlõdés stratégiai feladatainak elõtérbe kerülése éppen úgy ösztönözte az uniót az õt körülvevõ világgal való kapcsolatrendszer ápo-

lására, fejlesztésére, mint a politikai, gazdasági és kereskedelmi folyamatok egyre erõsödõ globalizációja. Az unió és a külvilág közötti kapcsolatokban különleges szerepe van a közvetlen szomszédsággal való kapcsolatok fejlesztésének. Kezdetben az unió elõdje, az Európai Közösségek (EK) számára a külsõ körülmények sem voltak ehhez kedvezõek. Európa megosztottsága hosszú évtizedeken keresztül korlátok közé szorította a kapcsolatokat a környezõ szomszédsággal a kontinensünkön. Az is szükséges volt, hogy a mediterrán térség fejlõdõ országai alkalmassá váljanak ilyen kapcsolatok kialakítására és fenntartására, és érdekeltté benne. A szovjet birodalom széthullását követõen Közép- és KeletEurópában bekövetkezett rendszerváltással új lehetõség és feladat nyílt az EU számára, annál is inkább, mert az új demokráciák egyik legfõbb célja volt a lehetõ legszorosabb kapcsolat kialakítása az EU-val, és ezt a lehetõ leggyorsabban akarták elérni. (Magyarország – noha KGST- és VSZ-tag volt – már az 1980as évektõl kétoldalú, bizalmas tárgyalásokon, Németország közvetítésével próbálta építeni meg a kapcsolatot az EKval.) A szovjet birodalom széthullása megváltoztatta Európa semleges státusú államainak politikai mozgásterét is a külkapcsolataik alakításában. A XXI. század elsõ éveiben pedig már tanúi lehetünk an-

108 nak, hogy az Európai Unió politikái között polgárjogot nyert az európai szomszédságpolitika fogalma. A szomszédságpolitika elsõ intézményesített formái délen és északon jöttek létre, eltérõ okokból, de azonos céllal: biztonságossá tenni az EU-val szomszédos térséget az ottani államokkal való együttmûködés – és annak anyagi támogatása – révén, a térségbeli közös érdekek alapján, az unió belsõ fejlõdésének biztosítása érdekében. E kapcsolatok azonban nem az EU-tagság elérését szolgálják. Ettõl eltérõ tartalmú és differenciáltabb az EU szomszédságpolitikája a rendszerváltást követõen Közép- és Kelet-Európa – beleértve Délkelet-Európát is – államai irányában. Ezen országok egy részét – zömében az ún. „új demokráciákat” – illetõen a szomszédságpolitika fõ célja az EU-tagságra való felkészítés volt, és ezek az államok már az EU tagjai 2004, illetve 2007 óta. Az e körön kívül maradók egy részével – kívánságuknak megfelelõen – az EU célja ugyancsak a tagságra való felkészítés a stabilizációs és társulási megállapodások rendszerére alapozva, míg a keleti szomszédos államokkal bilaterális partnerségi megállapodások alapján folyik az együttmûködés. Alapjában véve ezt a megközelítést tartalmazta a 2003-ban elfogadott európai szomszédságpolitikai dokumentum. A szomszédságpolitika keretében a legelsõ és legnagyobb regionális együttmûködési program délen, az unió tagállamai és a dél-mediterrán térség, azaz a Földközi-tenger déli partján fekvõ országok között jött létre. A Földközi-tenger két oldalán elterülõ államok közötti kapcsolatoknak hosszú a történelme, számos területen közös az érdekük, ami megkönnyítette az együttmûködési

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

program kialakítását. Ez a program 1995-ben, a spanyol elnökség égisze alatt Barcelonában megrendezett konferencián elfogadott nyilatkozattal intézményesített barcelonai folyamat nevet kapta. A nyilatkozat aláírói és így a program résztvevõi az EU-tagállamok, valamint 12 unión kívüli ország a mediterrán térségbõl (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, a Palesztin Hatóság, Szíria, Tunisz, valamint az akkor még nem EU-tag Ciprus és Málta). A szomszédságpolitika északon kialakult regionális együttmûködési programját Északi Dimenzió elnevezéssel 1998ban fogadta el az Európai Tanács a finn elnökséget záró helsinki értekezletén. Ez a program az unió északi térsége és annak szomszédsága környezetvédelmi, regionális fejlesztési, a régiók közötti gazdasági kapcsolatokat elõsegítõ feladatokkal kapcsolatos együttmûködésére irányul, beleértve a balti-tengeri térségre vonatkozó regionális programokat is. Kialakult és mûködik az intézményrendszere, továbbá a finanszírozási modellje EUgaranciavállalással, elfogadtak két egymást követõ ötéves akcióprogramot, amelyek megvalósítása folyamatban van. Az Északi Dimenzió finn kezdeményezés alapján került az unió feladatainak napirendjére, és – bizonyára nem véletlenül – a létrehozásáról szóló politikai EUdöntés a finn elnökség alatt született meg. A finnek motívuma minden bizonynyal az volt, hogy a térség Oroszországgal kapcsolatos közös érdekû ügyeit az EU könnyebben tudja kezelni, mint egyetlen vagy néhány kis és közepes nagyságú térségbeli EU-tagállam. E sorba illik a francia kezdeményezés a mediterrán unió létrehozására. A kezdeményezés útjának áttekintése jól érzékelteti azt a folyamatot, amelynek során

UNIÓS AKTUALITÁSOK

egy nemzeti érdekbõl elindított kezdeményezés az Európai Unió közös programjává válik. Az áttekintést és néhány következtetés levonását az is indokolja, hogy az EUtagállam Magyarország közvetlenül is érintett a hatékony szomszédsági politikában: a legnagyobb szomszédja keleten a nem EU-tag Ukrajna, délen pedig a még nem EU-tag Horvátország és Szerbia, s a magyar külpolitika kiemelt viszonylatai közé tartoznak a Nyugat-Balkán országai. Ezt a szomszédságot regionális együttmûködés-fejlesztési összefüggésekben is kezelõ – „keleti és délkeleti dimenziónak” nevezhetõ – stratégiai EUprogram eddig még nem jött létre. Egy ilyen program kialakítását eredményezheti azonban az a tény, hogy a francia kezdeményezéssel összefüggésben az Európai Tanács 2008. júniusi ülése döntött a keleti dimenzió kidolgozásáról, amely térségünket, közvetlen és közvetett szomszédságunkat egyaránt érinti.

II. Franciaország 2007 tavaszán elnököt választott. Az elnökjelöltek egyike, Nicolas Sarkozy, már az elnökválasztási kampány során tanúbizonyságát adta aktivitásának és széles skálájú kezdeményezõképességének a francia belpolitika és a nemzetközi kapcsolatok, ezen belül az EU-integráció terén is. Ez irányú aktivitása Franciaország új elnökeként sem csökkent. Meghirdette, hogy az Európai Unió mûködésének teljes megújítására, egy új „reneszánszra” van szükség. Ennek keretében felvetette az unió ötvenéves modelljének megváltoztatását, többek között a globalizáció és a feltörekvõ ázsiai orszá-

109 gok versenyével való lépéstartás érdekében, a változó geometriájú fejlõdés lehetõségének elfogadtatását az EU-n belül és kívül, alkalmazkodva egyes tagállamok konkrét feltételeihez és érdekeihez, továbbá a biztonság erõsítését a fenntartható fejlõdés feltételei és az európai védelem terén egyaránt, valamint a klímaváltozás és a környezetvédelem elõtérbe kerülõ feladatainak kezelését. Nyomatékosan szorgalmazta a migráció egységes szabályozásának és kézbentartásának szükségességét az unióban. Alig csöndesedtek el a viták az EU-ban az intézményi továbbfejlesztés kérdéseirõl, amelyekhez Sarkozy a megoldást segítõ kezdeményezéseket tett, és több éves gondolkodási periódus után létrejött a megállapodás a „reform”-, illetve a késõbbiekben lisszaboninak nevezett szerzõdésrõl, amikor az új francia elnök újabb „csomagokat” javasolt, olyanokat, mint a menekültügyi paktum, az energia- és klímacsomag. Sarkozy elnök az EU-megújulás egyik fontos elemének mondotta Európa – értsd: az Európai Unió – határainak és a jövõjére vonatkozó elképzeléseknek a tisztázását. Ezzel összefüggésben a leghatározottabban állást foglalt Törökország EU-tagsága ellen, egyúttal javasolva az EU-török kapcsolatok fejlesztését a meglévõ alapokon, a korábbi politikai elkötelezettségek figyelembevételével, egy új minõségû, még kialakítandó formában. Ennek alapján feltételezhetõ, hogy Sarkozy a török problémára is gondolt, amikor a mediterrán együttmûködés erõsítését javasolta, kezdetben „privilegizált partnerség”, majd késõbb a hét földközitengeri parti EU-ország és a nem EU-tag part menti országok között létrehozandó unió formájában. (Törökország azonnal elutasította a mediterrán unióban való részvételt mint az EU-tagságot helyette-

110

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

sítõ formát, s azóta ezt a megoldást Sarkozy is levette a napirendrõl. Törökország részt vett a mediterrán unió alakuló értekezletén Párizsban.) Úgy tûnik, hogy Sarkozy javaslataival egyfelõl mozgásba akarja hozni a megoldásra váró és egyre sokasodó, fontos európai ügyek körül kialakult „állóvizet”, másfelõl – feltételezhetõen – ezzel is elõ akarja mozdítani Franciaország nagyhatalmi tekintélyének, a francia „gloire” helyreállítását, és ennek részeként viszszaállítani az európai integrációban Franciaország elõrevivõ, „mozdony” szerepét, ami elõdje idején meglehetõsen megkopott. Az EU-vonatkozású kezdeményezések tartalmát illetõen is – kitapinthatóan és természetesen – meghatározó szerepe van a francia érdekeknek, de egyik sem ellentétes az unió egészének vagy a tagállamok egy részének érdekeivel. Figyelemreméltó a legjelentõsebb kezdeményezések idõzítése, amely lehetõvé teszi, hogy azok eljussanak a konkrét megállapodásig 2008 második félévében, azaz a francia EU-elnökség idején, hogy Párizshoz kötõdjön az unió több jelentõs problémájának megoldása.

III. Sarkozy kezdeményezése a mediterrán unió létrehozására részben belpolitikai indíttatású: Franciaország egyik nagy belsõ problémája a dél felõl folyamatosan érkezõ menekültáradat és az ezzel kapcsolatos gondok kezelése. Emellett szerepet játszik az energiaellátás, a hajózás biztonsága, a terrorizmus elleni harc és egyéb tényezõk. Nyilvánosan 2007 februárjában hirdette meg a mediterrán unió létrehozásának programját Toulon-

· SZEPTEMBER

ban, de a gondolattal már 2005 óta foglalkozott. 2007 õszétõl kezdõdõen szoros menetrend szerint tett látogatást a szóba jövõ EU-beli és EU-n kívüli partnereknél, hogy megnyerje támogatásukat. Érvelését erõsítette, hogy az immár több mint tíz éve fennálló és számos elemében hasonló célok érdekében indított barcelonai folyamat csak részleges eredményeket tudott felmutatni. 1995-ben az EU-tagállamok és 12 mediterrán ország részvételével elfogadott barcelonai nyilatkozat partnerségi viszonyt hozott létre az EU-tagállamok és az említett országok között hármas cél elérése és a kapcsolódó feladatok megoldása érdekében. A célok: politikai és biztonságpolitikai partnerség, szabadkereskedelmi övezet létrehozása 2010-ig, valamint szociális és kulturális aspektusú kapcsolatok kialakítása a résztvevõ országok között. A feladatok megoldására többek között az ún. MEDA-program is létrejött. E program finanszírozása 2004-tõl az EU szomszédságpolitikájának végrehajtását segítõ EU-támogatási eszköz keretében, annak részeként történik. Ez az eszköz szolgál a keleti szomszédságpolitika támogatására is. (Teljes neve: európai szomszédsági és partnerségi eszköz, angolul European Neighbourhood and Partnership Instrument, rövidítése: ENPI.) Az ENPI-keret elõirányzata részét képezi a hétéves intézményközi megállapodásnak, illetve az éves költségvetéseknek. A barcelonai folyamat keretében kialakított program végrehajtása – amely a MEDA-programon kívül más elemeket is érint a bilaterális szerzõdésrendszer, a multilaterális együttmûködési kapcsolatok fejlesztése alapján – bizonyos eredményeket hozott, de ezek mértéke az eredeti tervekhez képest csak részlegesnek minõsíthetõ.

UNIÓS AKTUALITÁSOK

A koncepció meghirdetésekor politikai jellegû volt, a megvalósítás részletezése nélkül. Kidolgozásában Sarkozy csak közvetlen munkatársaira támaszkodott, és ebbe elsõ idõben a kormányzati köröket nem is vonta be. A koncepció megfogalmazása kellõen rugalmas volt ahhoz, hogy azt módosítani lehessen az érintett partnerekkel való konzultációk alapján. Azt, hogy ez a hozzáállás Sarkozy elnök politikusi alkatából vagy tudatos megfontolásból következik-e, nehéz megítélni, de úgy is értelmezhetõ, hogy az elnök kész volt megkeresni – engedmények árán is – azt a formát, amelyben politikai céljai megjeleníthetõk, elfogadhatók és ezzel megvalósíthatóvá válnak. A mediterrán unió célja – Sarkozy elnök nyilatkozatai szerint – a béke, a demokrácia, a biztonság és a jólét erõsítése a mediterrán térségben. Az új szervezet architektúrája az elsõ megfogalmazások szerint az állam- és kormányfõk alkotta mediterrán tanácsból állt volna, mint politikai döntéshozó szerv – a G8akhoz hasonlóan –, és amelynek a munkáját egy mediterrán ügynökség segítette volna. Az ügynökség részben a résztvevõ államok miniszteriális szervezeteivel, részben a nemzeti parlamentek képviselõibõl 2006-ban létrejött mediterrán parlamenttel tartotta volna a kapcsolatot. Mindkét intézmény a lehetõ legszervesebb kapcsolatot tartotta volna fenn az Európai Bizottsággal. Az új szervezet megalakítása érdekében Sarkozy meghirdette, hogy 2008 júniusára – a francia elnökség megkezdését megelõzõ, de ahhoz közeli idõpontban – Marseille-ben értekezletet hív öszsze a mediterrán térség part menti államai állam- és kormányfõinek részvételével. Ez az EU-tagok közül hét országot érintett: Franciaországot, Olaszországot,

111 Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot, Ciprust és Máltát. A nem-mediterrán EU-tagállamoknak megfigyelõi státust javasolt. Az Európai Unió egészével való együttmûködés mikéntjét illetõen többféle formát is említett: speciális partnerségi viszony, „változó geometriájú kapcsolatrendszer”, „megerõsített együttmûködés speciális formája” stb. A mediterrán unió létrehozása szempontjából fontos állomás volt Sarkozy elnök 2007. december 20-i látogatása Rómában, ahol Prodi olasz és Zapatero spanyol miniszterelnökkel tárgyalt, majd közös felhívást intéztek a mediterrán térség országaihoz. Ebben meghirdették a mediterrán unió létrehozásának tervét azzal, hogy annak konkrét tartalmát a part menti országok állam- és kormányfõinek konferenciája határozza meg 2008. július 13-án Párizsban. A konferencia az EU állam- és kormányfõk informális értekezletével folytatódna július 14-én, ugyancsak Párizsban. A mediterrán unió céljaként azt jelölték meg, hogy segítse a békét és a fejlõdést ebben a térségben, olyan szellemben, ahogy azt annak idején, 1957-ben a Római Szerzõdés tette. Az Európai Unióval való viszonyt illetõen a „partnerséget” hangsúlyozták, valamint azt, hogy a mediterrán unió nem a már folyó együttmûködés helyettesítését, hanem annak kiegészítését szolgálná. A konferenciát a három ország együttesen készíti elõ, szorosan konzultálva azokkal az államokkal, amelyek részvételére számítanak. Ekkor kapta a terv Zapatero spanyol miniszterelnök javaslatára „Az unió a földközi-tengeri térségért” megnevezést. A francia kezdeményezésre hatott az ún. Oliva-csoport – Bulgária, Ciprus, Franciaország, Görögország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Spa-

112 nyolország és Szlovénia – külügyminisztereinek az elnökségi periódusok elején szokásos informális találkozójának vonatkozó állásfoglalása (Ciprus, 2008. január). Eszerint a résztvevõk elhatározták, hogy a javaslatuk kidolgozása érdekében konzultációkat folytatnak. A kiinduló elveik: az együttmûködés erõsítése komplementer legyen az eddigi folyamattal, legyen nyitott valamennyi EUtagállam számára és legyen egy projektalapú mechanizmusa. A dél-mediterrán érintettek egy részének részvételével elõször 2008 januárjában tûzték napirendre a témát az EUArab Maghreb-országok külügyminisztereinek találkozóján, ahol a szlovén EUelnökség és a Bizottság is képviseltette magát. Itt az EU nevében a szlovén elnökség képviselõje – az Oliva-csoport külügyminisztereinek állásfoglalása alapján –- kifejtette: az euro-mediterrán együttmûködést meg kell erõsíteni, de a barcelonai folyamathoz illeszkedõen, komplementer jelleggel, és biztosítani kell valamennyi EU-tagállam részvételének lehetõségét. Ferrero-Waldner aszszony – sajtóhírek szerint – felvetette a megerõsített együttmûködés létrehozásának gondolatát az EU és Marokkó, illetve az 5 + 5 ország vonatkozásában. (Az öt EU-tagállam: Franciaország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország. Az öt Maghreb-állam: Algéria, Líbia, Marokkó, Mauritánia.) A dél-mediterrán országok képviselõinek reagálását – a francia kezdeményezésû bilaterális tárgyalásokhoz hasonlóan – inkább a tartózkodás, mint a lelkes fogadtatás jellemezte, amit azzal indokoltak, hogy többet szeretnének megtudni a részletekrõl. Hallatták hangjukat a francia kezdeményezéssel kapcsolatban a nem-mediterrán EU-tagállamok, pontosabban a

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

„kihagyottak” is, hiszen számukra sem érdektelen ez a térség, amit jelez, hogy a barcelonai nyilatkozatot valamennyi tagállam kezdettõl fogva támogatta és egyöntetûen elfogadta. Emellett szólnak a gazdasági összefüggések, az egységes EU-szomszédságpolitika. Az Európai Unió szempontjából a dél-mediterrán térség a migráció fõ forrása, kibocsátó és tranzitterületként. Veszélyzóna a terrorizmus és a vallási atrocitások szempontjából. Jelentõs energiabázis óriási kõolajés földgázkészletei miatt. A fenntartható fejlõdés számos feltétele szempontjából az EU számára perspektivikusan is fontos terület. Nem közömbös a közös külés védelmi politika szempontjából sem, amit jelez, hogy Sarkozy elnök is említett idõnként a mediterrán térséget illetõen védelmi feladatokat és célokat is. A „kihagyottak” körébõl a leghangosabb tiltakozás, sõt ellenkezés Németország részérõl mutatkozott, bár más államoknak is volt egy-egy fenntartásokat jelzõ nyilatkozat. A mediterrán unió ügye folyamatosan szerepelt a 2008 második félévi francia elnökséget elõkészítõ német-francia csúcstalálkozók napirendjén. Angela Merkel kancellárasszony kijelentette: az alapvetõ gond az, hogy a francia kezdeményezés felidézi az Európai Unió kettészakításának veszélyét, az EU egységes szomszédságpolitikájának kettévágását és egymástól való elválasztását, az unió egészének érdekeit figyelembe vevõ szomszédságpolitikában a déli és a keleti dimenzió között kialakított egyensúly felbomlását. Emellett utalt azokra az aggályokra és bizonytalanságokra, amelyeket az új kezdeményezésnek a barcelonai folyamathoz való illeszkedése vet fel. A francia-német egyetértés – több konzultációt követõen – 2008. január

UNIÓS AKTUALITÁSOK

30-ára alakult ki. Mindkét fél hangsúlyozta: egyetért abban, hogy meg kell erõsíteni a mediterrán együttmûködést, hogy ez az együttmûködés biztonsági, energetikai, klímaügyi, migrációs stb. vonatkozásaiban az egész uniót érinti, és hogy ezt a témát uniós keretekben kell kezelni. Ez az egyetértés a megvalósuláshoz vezetõ út egyik kulcsfontosságú állomása, mert ennek alapján kerülhetett be a francia kezdeményezés az uniós döntéshozatali gépezetbe, azaz válhatott EU-üggyé. Némi izgalmat okozott még, hogy az Európai Tanács 2008. márciusi ülése elõtt a francia-német álláspontot véglegesíteni hivatott Sarkozy–Merkeltalálkozó veszélybe került – sajtóhírek szerint – éppen a mediterrán unióra vonatkozó eltérõ vélemények miatt. A két vezetõ és környezete gyorsan megoldotta a problémát, megszületett a kompromisszum, és így közös francia-német javaslat került az Európai Tanács elé, amely nyilatkozatot fogadott el e témáról, és ezzel megkezdõdött a francia kezdeményezés „EU-s karrierje”.

IV. Az Európai Tanács 2008. március 13–14i ülésének a mediterrán unióval kapcsolatos döntése a francia-német javaslat és annak vitája alapján született. A döntés a nyilvánosság elé nyilatkozat formájában került, amely tartalmazza a vitából levont következtetéseket, valamint a teendõket. A nyilatkozat címének megfogalmazása –„Nyilatkozat a barcelonai folyamatról: egy unióról a földközi-tengeri térségért” – is jelzi, hogy a kezdeményezésnek a barcelonai folyamat keretében, annak tartalmasabb, magasabb szintû formájában kell megvalósulnia. A nyilatkozat kimondja,

113 hogy a mediterrán unióban valamennyi EU-tagállam, valamint a Földközi-tenger déli partja menti országai vesznek részt, amelyek nem tagjai az EU-nak. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjessze a Tanács elé azokat a javaslatokat, amelyek alapján meghatározhatók a kezdeményezés módozatai, figyelemmel a 2008. július 13-án Párizsban rendezendõ csúcstalálkozóra. Az Európai Bizottság – minden valószínûség szerint a francia-német javaslat alapján – megkezdte a mediterrán unió intézményi rendjére, a projektek tartalmára és a finanszírozás módjára vonatkozó javaslatának kidolgozását. Az elõzetes javaslatban, melyet a Bizottság megvitatásra bocsájtott – sajtóhírek szerint – az állt, hogy egy kis létszámú titkárság jönne létre, két igazgatóval és mintegy húszfõnyi személyzettel, paritásos alapon az északi, azaz EU-beli mediterrán országok és a déli mediterrán országok képviselõibõl, amely elfogadható mértékben terhelné az EU-költségvetés adminisztratív kiadási elõirányzatait. Ennek székhelye Marseille vagy Barcelona lenne. A két igazgató megbízása két-két évre szólna. A döntéshozói szintet az állam- és kormányfõk értekezlete, valamint a miniszteri értekezlet képviselné, egyebekben maradna az euro-mediterrán együttmûködés korábbi intézményi rendszere. A magasabb szintû EU-mediterrán együttmûködés új minõségét jelenti egyfelõl a konkrét projektumok körének a bõvülése, másfelõl az EU-n kívüli források bevonása ezek megvalósításhoz, az EU-támogatások mellett. Így több regionális projektet indítanak környezetvédelmi, polgári védelmi, energetika stb. célokra, olyan finanszírozással, amelyben az uniós pénzeket a magán- és a civil szfé-

114 ra, a bankok stb. eszközei egészítenék ki. Ez azt jelenti, hogy az EU nem növeli a 2007–2013-as pénzügyi keret alapján nyújtható támogatásokat, hanem olyan projektek indítását ösztönzi, melyek vonzók a magánbefektetõk részére is. A francia szakértõk ennek alátámasztására megkezdték a projektjavaslatok gyûjtését. Ehhez jó kiinduló alap volt, hogy a barcelonai folyamat 10. évfordulóján elhatározott ún. Horizont 2000 program alapján az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság szakértõi munkacsoportja ilyen projektjavaslatok összeállításán dolgozik. A mediterrán unió ügyében az Európai Parlament is állást foglalt: egyetértett a barcelonai folyamat megerõsítésével, és jelezte, hogy ebben a továbbfejlesztett változatban is igényt tart a részvételre – a mediterrán unió elõkészítésében éppen úgy, mint a mûködtetésében, mivel a jelenlegi euro-med együttmûködésnek is van parlamenti dimenziója. Ebben az idõben vetõdött fel – feltehetõen francia kezdeményezésre –, hogy a július 13-i értekezletre meg kell hívni potenciális tagként a mediterrán térséggel kapcsolatban lévõ olyan országokat is, mint Albánia, Bosznia, Horvátország, Jordánia, Mauritánia, Monaco, valamint Montenegró. Az Európai Bizottság 2008. május 20-án készítette el a viták tapasztalatai alapján a mediterrán unió tárgyában véglegesített anyagát – az ún. közleményt – az Európai Tanács részére. Ez tartalmazza az intézményi javaslatot, amelynek lényege, hogy a Bizottság a barcelonai folyamat intézményrendszerének keretei közé kívánja terelni a munkafolyamatokat azzal, hogy elfogadja új intézményként a koordinatív szerepet ellátó titkárságot, és mûködésére egy szûkebb és egy

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

tágabb tartalmú mûködési alternatívát is felvázol. Elfogadja a társelnökség intézményét is, oly módon, hogy – a csúcstalálkozók elõkészítéséért felelõs – miniszteri szintû üléseken az EU részérõl a külés biztonságpolitikai fõképviselõ, a Bizottság alelnöke legyen az egyik társelnök. Ezzel a témakör megmaradna EUoldalon a külkapcsolati rendszerben. Javaslatot tett a konkrét projektek kiválasztásának kritériumaira, inkább gondolatébresztõ jelleggel, pl. van-e a projektjavaslatnak megfelelõ mértékben regionális, szubregionális vagy transznacionális tartalma, a projekt képes-e elõsegíteni a kiegyensúlyozott és tartós fejlõdést, mennyiben biztosított a pénzügyi megvalósíthatósága, beleértve a maximális magántõke-bevonásra való képességet. A finanszírozás tekintetében a potenciális addicionális forrásokra helyezi a hangsúlyt. Egyúttal rögzíti, hogy az EU költségvetésében a 2007–2013-as pénzügyi keretben az európai szomszédsági és partnerségi eszköz, az elõcsatlakozási eszköz, Mauritánia esetében pedig az Európai Fejlesztési Alap az EU-támogatás egyedüli forrása, azaz semmiféle többletforrásra nem lehet számítani. A közlemény melléklete néhány konkrét projektjavaslatot tartalmaz a térségbeli új kezdeményezések jellegének illusztrálására, mint pl. autópályák építése, a Földközi-tenger megtisztítása a part menti szennyvízbevezetés okozta szennyezõdések tartós kiküszöbölésének céljával, a polgári védelem fejlesztése, napenergia alkalmazása.

V. Az Európai Tanács 2008. június 19–20i ülése a fenti elõkészületek után a következõ döntést hozta:

UNIÓS AKTUALITÁSOK

„A földközi-tengeri régió politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben alapvetõ stratégiai fontossággal bír az Európai Unió számára. A barcelonai folyamat 1995 óta az euro-mediterrán kapcsolatok fõ eszköze, amely lehetõvé tette a többoldalú és a kétoldalú együttmûködés erõteljes elõmozdulását. A korábbi sikerekre építve és azokat megszilárdítva »A barcelonai folyamat: unió a mediterrán térségért« elnevezésû kezdeményezés további lendületet ad majd az Európai Unió mediterrán térséggel fennálló kapcsolatainak. A kezdeményezés kiegészíti a már fennálló kétoldalú kapcsolatokat, amelyek a meglévõ politikai kereteken belül fejlõdnek tovább. Az Európai Tanács üdvözli a Bizottság 2008. május 20-i közleményét és különösen az arra irányuló javaslatokat, hogy egy új politikai ösztönzés – elsõsorban kétévenkénti csúcstalálkozók megtartása – révén erõsítsék az EU mediterrán partnerekkel fennálló kapcsolatainak politikai és intézményi dimenzióit, és hogy társelnökség létrehozása révén, a Szerzõdések vonatkozó rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével megerõsítsék a partnerségért közösen vállalt felelõsséget. Ennek alapján az EU valamennyi euromediterrán partnerrel le fogja folytatni a szükséges konzultációkat a mediterrán térséggel foglalkozó 2008. július 13-i párizsi csúcstalálkozón elfogadható együttes nyilatkozat elkészítése céljából.” A fenti határozat értelmében 2008. július 13-án, Párizsban sor került az állam- és kormányfõi értekezletre, amelyen 43 ország állam- és kormányfõi vettek részt: valamennyi EU-tagállam, valamint a mediterrán térség nem EU-tag országai (Albánia, Algéria, Bosznia-Hercegovina, Egyiptom, Horvátország, Izrael, Jordánia, Libanon, Mauritánia, Marokkó,

115 Monaco, Montenegró, Palesztin Hatóság, Szíria, Törökország, Tunézia). Ezek az országok a legmagasabb rangú képviselõjükkel vettek részt, a marokkói és a jordán király kivételével. Líbia pedig – a korábbi megállapodás ellenére – megfigyelõt sem küldött. Az értekezleten részt vettek az EU-intézmények vezetõi, mint José Manuel Barroso elnök, a Bizottság elnöke, Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke és Nicolas Sarkozy, az Európai Tanács elnökének minõségében, Javier Solana, az Európai Unió Tanácsának fõtitkára. Jelen volt számos tekintélyes politikai, gazdasági és pénzügyi, valamint kulturális nemzetközi és regionális szervezet vezetõje, köztük az ENSZ fõtitkára, a Világbank elnöke, az Európai Beruházási Bank elnöke, valamint különféle afrikai, afrikai-arab, Öböl-menti arab regionális szervezetek vezetõi. Az ülés társelnöke Sarkozy francia és Hoszni Mubarak egyiptomi elnök volt. A résztvevõk a kezdeményezés által kiemelt célként kezelt közel-keleti békefolyamat elsõ eredményeiként megállapíthatták, hogy jelen volt mind az izraeli, mind a szíriai kormányfõ, továbbá Szíria kibékült Libanonnal, Izrael pedig tárgyalásokat folytatott a Palesztin Hatósággal. A mintegy négyórás tárgyalási szakasz végén a jelenlévõk nyilatkozatban rögzítették, hogy készek létrehozni „A barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért” kezdeményezést, meghatározták ennek fõ intézményi és finanszírozási jellemzõit az Európai Bizottság közleményének szellemében, és kitûzték feladatként, hogy a 2008 novemberében sorra kerülõ euro-mediterrán külügyminiszteri értekezlet hagyja jóvá a mûködés intézményi feltételeit és indítsa be a mûködését. A nyilatkozat megismételte a

116 bizottsági közlemény mellékletében szereplõ mintaprojekteket, kiegészítve azokat a felsõfokú képzésre és az euromediterrán egyetemre, továbbá a kis- és közepes méretû vállalkozások fejlesztésére irányuló projekttel. A nyilatkozat 33 cikkbõl áll, amelyek ugyan több feladatot megoldottak, de még számos feladat megoldásra vár a novemberi ülésig. A nyilatkozatban megjelölt célok megfelelnek a barcelonai nyilatkozatban megjelölteknek, tehát a fõ cél a béke, a demokrácia és a jólét. További cél a gazdasági és szociális fejlõdés, a környezetvédelem, különös tekintettel a Földközi-tenger szennyezõdésektõl való megtisztítására, a klímaváltozással és az elsivatagosodással kapcsolatos feladatok kezelésére, a fenntartható fejlõdés feltételeinek biztosítása, a migráció kezelése, energetikai feladatok megoldása, a terrorizmus elleni küzdelem, a humán erõforrások fejlesztése és a foglalkoztatás javítása stb. A béke megteremtése és fenntartása több helyen is szerepel a nyilatkozatban, részletes feladatokkal együtt, mint olyan cél, amely mellett a nyilatkozat aláírói elkötelezettek. A nyilatkozat elismeri a barcelonai folyamat fontosságát és eddigi eredményeit. Leszögezi, hogy a barcelonai folyamat keretében hozott minden eddigi döntés, akcióterv, program változatlanul érvényben van. Az eredmények ellenére azonban állást foglal amellett, hogy az együttmûködést erõsítendõ egy ún. megerõsített partnerséget kell létrehozni, amely ráépül a barcelonai folyamatra. Ezt tükrözi az új szervezet kettõs neve is: „Barcelonai folyamat: unió a mediterrán térségért”. A továbbfejlesztés lényegi új eleme, hogy a fenti célok érdekében középpontjába olyan projektek kerüljenek, amelyek megvalósítására széles körben mobilizál-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

ni lehet a regionális és helyi hatóságok, intézmények, a magántõke és a civil társadalom eszközeit és erõit, és amelyek egyúttal a polgárok számára is láthatóvá és érezhetõvé teszik az együttmûködés hasznát. Létrejön egy többszintû, új intézményi struktúra is. A legmagasabb politikai döntéshozó szint az állam- és kormányfõk kétévente tartandó értekezlete, amely politikai nyilatkozat formájában hozza meg döntéseit és a konkrét projektek listájáról is határoz. A következõ szint a miniszterek tanácsa, amely a politikai döntések végrehajtásáért és az újak elõkészítéséért felelõs. A miniszteri tanács munkáját közvetlenül egy állandó vegyes bizottság segíti, amely rendszeresen ülésezik, és székhelye Brüsszel. Az ez alatti szint a magas rangú tisztviselõk értekezlete, amely rendszeres üléseket tart és figyelemmel kíséri, szükség szerint intézkedésekkel segíti az elhatározott feladatok végrehajtását. A struktúra további új eleme a közös titkárság, amelynek a projektjavaslatok kialakításában és a pénzügyi források szervezésében lesz minden bizonnyal szerepe és feladata. A közös titkársággal kapcsolatban csak következtetni lehet, mert feladatkörérõl, létszámáról, finanszírozásáról és székhelyérõl a párizsi értekezlet nem tudott megállapodni. Sajtóhírek szerint a véleményeltérések miatt az Európai Bizottsággal még további egyeztetésekre van szükség. A Bizottság a minél kisebb létszámú, a közös költségvetést legkevésbé terhelõ apparátus híve. Az intézmények részletes feladatkörének szabályozására, beleértve a közös titkárság mûködésére vonatkozó döntéseket a 2008. novemberi euro-mediterrán külügyminiszteri értekezletnek kell meghoznia. Az intézményrendszer tekintetében nemcsak az az újdonság, hogy megemel-

UNIÓS AKTUALITÁSOK

kedik a politikai döntéshozatali szint és bõvül az együttmûködéssel foglalkozó szakosodott intézményi kör, hanem az is, hogy valamennyi szinten létrehozzák a társ-elnökség intézményét. Ez azt jelenti, hogy az állam- és kormányfõk értekezletének, a miniszteri tanácsnak és a többi szintnek is két elnöke lesz. A társelnököt az EU-n kívüli országok konszenzus alapján választják, míg az EUban a külkapcsolatok kezelésért kialakított felelõsségi rend lesz a mérvadó. A nyilatkozatban többször szerepel a „co-ownership” (szó szerint fordítva: társtulajdonos, társtulajdonosság) kifejezést. Ez részben a projektek kapcsán fordul elõ a szó valóságos értelmében, hiszen a több potenciális résztvevõ pénzébõl megvalósuló projekt résztvevõi társtulajdonosok lesznek. Másutt átvitt értelemben, mint a közös felelõsség, a közös érdekeltség kifejezõje szerepel, amit megerõsít a társelnökségi rendszer létrehozása is. Az együttmûködés továbbfejlesztésére irányuló kezdeményezés tehát mind intézményi struktúrájában, mind finanszírozási modelljében, mind pedig filozófiájában arra épít, hogy különféle érdekeket és eszközöket sikerüljön mobilizálnia a térség felemelkedése érdekében. A program sikere tehát ezen a mobilizációs képességen múlik, ami nagymértékben függ attól is, hogy mennyire sikerül megtalálni a helyi, regionális érdekek, érdekeltségek és a stratégiai feladatok közötti összhangot, arányokat, és ennek megfelelõen vonzó javaslatokat tenni. Ami a finanszírozást illeti, a nyilatkozat leszögezi: az EU csak azokat az eszközöket tudja ehhez a megerõsített együttmûködési programhoz biztosítani, amelyeket a nyilatkozatban megjelölt célokra már a 2007–2013-es pénzügyi keretben meghatározott. A nyilatkozat 30. cikke

117 szerint az állam- és kormányfõk – a kezdeményezés céljaival egybeesõen – aláhúzzák a változó geometriájú projektek lehetõségét. A mediterrán unió támogatottsága az érintettek részérõl eltérõ. Az EU-n kívüli mediterrán országok közül erõs támogató Tunisz és Marokkó. Algéria elvileg támogatója az uniónak, de a teendõk súlypontját nem a környezetvédelmi és infrastrukturális ügyekben látja, inkább a foglalkoztatás növelésének és az EUtagállamokba történõ könnyebb bevándorlásnak a lehetõségei érdeklik. Az Öböl-menti országok számára kevésbé érdekesek a Földközi-tenger környezetvédelmi projektjei. Líbia elnöke kezdettõl fogva gyanakvással tekintett a kezdeményezésre, azt az „újgyarmatosítás formájának” is minõsítette, és július elején még megkísérelte lebeszélni az arab országokat a konferencia támogatásáról. A francia elnökkel folytatott többszöri megbeszélés után ugyan ígéretet tett megfigyelõk küldésére, de nem tartotta be ígéretét. Az EU-tagállamok részérõl sem tapasztalható az az egyöntetû lelkesedés és támogatás, mint az alapot képezõ barcelonai folyamat megindításakor. Nyitott és kulcskérdés a kialakított intézményrendszer mûködésének megindítása. Ehhez egyetértésre kell jutni az Európai Bizottsággal a közös titkárság ügyében, amelynek tevékenysége meghatározó lehet az egész terv sikerében. Dönteni kell a titkárság székhelyérõl, amelyért Tunisz, Tanger, Barcelona, sõt – sajtóhírek szerint – Brüsszel is verseng. Nagy kérdés, hogy miként lehet a külsõ forrásokat, illetve az adott országokon belüli állami vagy magánforrásokat is mozgósítani a projektek megvalósításához. Nehézséget okozhat, hogy az EUpénzek elköltésének a Bizottság a gazdá-

118

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

ja, és ezek a különbözõ alapokban rendelkezésre álló pénzek csak az alaponként eltérõ rendeletekben szabályozott módon vehetõk igénybe, míg ehhez a magán banki és civil szféra pénzeit a még létrehozandó titkárságnak kell mobilizálnia és kezelnie. A továbbiak már a mûködés gondjai: sikerül-e olyan projekteket kidolgozni, amelyek ugrásszerûen megnövelik a befektetõk érdeklõdését a térség és projektjei iránt. Ez azonban a jövõ problémája.

VI. . A mediterrán unió témájához kapcsolódóan napirendre került a szomszédságpolitika térségünket érintõ vonatkozása is. A keleti szomszédságpolitika, az ún. keleti dimenzió napirendre tûzését az Európai Tanács márciusi ülésén kezdeményezték lengyel és cseh részrõl, a balti EU-tagállamok erõs támogatásával, a francia javaslathoz kapcsolódva, annak mintájára és részben talán ellensúlyaként is. A kezdeményezést az Európai Tanács tudomásul vette. Ezt követõen az Európai Tanács 2008. június 19–20-i ülésén a lengyel és a svéd külügyminiszter, erõs cseh és balti támogatással már hivatalos javaslatként vetette fel az EU-szomszédságpolitika keleti dimenziójának megerõsítését, különös tekintettel Ukrajnára. A keleti dimenzió által érintett EU-n kívüli országok: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna. A kezdeményezõk Oroszországra is gondoltak: ha egy regionális projekt tartalma érinti Oroszország területét, akkor számítanak részvételére is. A vita eredményeként az Európai Tanács a következõ határozatot hozta:

· SZEPTEMBER

„Az Európai Tanács üdvözli az európai szomszédságpolitika (ENP) keleti dimenziójának fejlesztésére irányuló javaslatokat, amelynek célja a keleti ENPpartnerek tekintetében folytatott uniós politika kétoldalú és többoldalú formában történõ megerõsítése. Az Európai Tanács egyetért abban, hogy a differenciálás és az egyedi megközelítés alapján elõre kell mozdítani az EU keleti szomszédjai és az EU és a régió közötti regionális együttmûködést, valamint az EU és az egyes országok közötti kétoldalú együttmûködést, tiszteletben tartva az európai szomszédságpolitika egységes és koherens szakpolitikai keret jellegét. Ezen együttmûködésnek továbbá hozzáadott értéket kell hoznia és ki kell egészítenie az európai szomszédságpolitika keretében vagy azzal kapcsolatban már létezõ vagy tervezett többoldalú együttmûködést, különösen a fekete-tengeri szinergiára vonatkozó kezdeményezést és az északi dimenziót. Az Európai Tanács ennek megfelelõen felkéri a Bizottságot, hogy érjen el elõrehaladást a munkában, és 2009 tavaszán – megfelelõ kezdeményezések alapján – nyújtson be javaslatot a Tanácsnak a »keleti« partnerség módozatait illetõen”.

VII. Magyarország támogatta a mediterrán térséggel való együttmûködés erõsítését. Hazánkat mind az Európai Tanács ülésén, mind a konferencián Gyurcsány Ferenc miniszterelnök képviselte. Felszólalásában üdvözölte a mediterrán unió létrehozására irányuló kezdeményezést és tervet, hazánk támogatásáról, részvételi

119

UNIÓS AKTUALITÁSOK

szándékáról biztosította azt. Kiemelte a mediterrán uniónak a kultúrák közötti párbeszéd fejlesztésére és a tudományos kapcsolatok összekötõ szerepére irányuló törekvése fontosságát és az ebben való részvételre irányuló különös szándékunkat.

VIII. Összegezve a történteket, megállapítható: a kezdeményezés túljutott egy döntõ fázison, mert EU-üggyé vált, az intézményi megoldás részletei azonban még kidolgozásra, illetve egyeztetésre várnak. A megvalósulás folyamata megindult, és novemberig a francia elnökség elõreléphet a megoldásban. A megjelölt célok és feladatok az Európai Unió egésze szempontjából kívánatosak és fontosak. Az új kezdeményezés új bekapcsolódási lehetõségeket teremthet gazdaságunk, vállalataink számára is. Ezért érdemes a projektek sorsát már a javaslattételi fázistól ebbõl a szempontból is figyelemmel kísérni. A megerõsített mediterrán együttmûködés az EU szerves belsõ fejlõdésének, erõsödésének következménye. Sikeres megvalósulása fokozhatja a déli szomszédságunk biztonságát, megkönnyítheti a migrációs probléma megoldását, elõse-

gítheti az energiabeszerzés diverzifikálását, csökkentheti a terrorizmus veszélyét, hozzájárulhat a Földközi-tenger környezeti problémáinak megoldásához. Figyelmet érdemel a kezdeményezés fejlõdési folyamata, a novemberben létrejövõ végleges intézményi megoldás és a mûködés tapasztalatai, mert ebbõl meríthetünk saját térségünk szomszédságpolitikájának alakításához. Külön nagy eredmény, hogy a mediterrán unió ügyével párhuzamosan sikerült az Európai Unió figyelmét térségünkre irányítani a keleti dimenzió gondolatának felvetésével és elfogadtatásával. A felvetés indokolt volt, mert joggal merülhetett fel a kérdés, miként biztosítható az egyensúly az EU szomszédságpolitikájában az intézményileg és politikailag kiemelt mediterrán együttmûködés mellett, ha a keleti szomszédságpolitikában nem történik minõségi változás. A keleti dimenzió lehetõvé teszi egy olyan típusú regionális gondolkodás és akcióterv kidolgozását is, amelyet a globalizálódó világ környezetvédelmi, klímaügyi kihívásai szükségessé tesznek. A keleti dimenzió részleteinek kidolgozása nemzeti és regionális érdekeink szempontjából kulcsfontosságú, és minden bizonnyal feladatokat jelenthet a 2011-es magyar EU-elnökség számára is.

Irodalom Az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének következtetései Az Európai Tanács 2008. június 19–20-i ülésének következtetései Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak „A barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért” címmel, 2008. május 20. Közös nyilatkozat a barcelonai folyamat: unió a földközi-tengeri térségért, Párizs, 2008. július 13. Barcelonai nyilatkozat, 1995. november 27–28. Europe, Europolitique, Le Monde és az MTI közleményei

120

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

Légiközlekedés az Európai Unióban, 2006 Bár az Európai Unió légtere az egyik legzsúfoltabb az egész világon, ezen hálózat nagyságának mérése a légiközlekedés természetébõl adódóan lényegesen öszszetettebb feladat, mint akár a közúti, akár a vízi szállítás esetében. Az Európai Unió felett is húzódnak ugyan úgynevezett „légi folyosók”, ezek azonban méretük és a forgalom szezonalitása miatt nem igazán alkalmasak arra, hogy általános képet adjanak a légiközlekedés legfõbb jellemzõinek bemutatására. A légiközlekedést legmegbízhatóbban a repülõterek és az általuk lebonyolított utasforgalom vizsgálatával térképezhetjük fel, amelyhez az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) adatgyûjtésébe bevont, 150 ezer fõs, illetve ennél nagyobb éves utasforgalmat bonyolító repülõterek, valamint az unió területén utaztató légitársaságok szolgáltatják az információkat. Az egyes tagországok utasforgalmi adatai az adott reptereken megfordult valamennyi utas (érkezõk és indulók) számát is tartalmazzák. Az Európai Unió 27 tagállamára vonatkozó aggregált adatok számításánál viszont a duplán számítás elkerülése végett a tagországokon belüli (belföldi), valamint a tagországok közötti utazások esetében csak az induló utasokat veszik figyelembe. Az Európai Unió 27 tagországában 2006-ban összesen mintegy 500 olyan repülõtér mûködött, melynek utasforgalma elérte, illetve meghaladta a 15 ezer fõt. A tagországok közül a legtöbb, 71 repülõtér Németországban található, amit Franciaország és Nagy-Britannia kö-

vet sorrendben 66, illetve 61 ilyen létesítménnyel. Legkevesebb repülõtér három kis területû ország: Luxemburg, Málta és Szlovénia területén található, itt mindössze egy légikikötõ felelt meg az utasforgalmi határnak. A megfigyelt légikikötõk közül 2006ban 271 volt fõbb reptér, azaz az utasforgalma meghaladta az évi 150 ezer fõt; a 15 és 150 ezer utassal rendelkezõ egyéb repülõterek száma 228-ra rúgott. A fõbb repülõterek tekintetében Franciaországé volt a vezetõ szerep 42 ilyen létesítménnyel, de a rangsorban õt követõ Nagy-Britanniában és Spanyolországban is egyaránt 33 ilyen légikikötõt vehettek igénybe az utazni vágyók. A legtöbb 15 és 150 ezer fõs utasforgalmat bonyolító repülõtér Németországban található, hat tagállamban (Ausztriában, Belgiumban, Cipruson, Luxemburgban, Máltán és Szlovéniában) viszont egyáltalán nem volt ilyen kapacitású légikikötõ. Az Európai Unió 27 tagállamának fõbb repterein 2006-ban 738 millió utas fordult meg. A tagországok közül a legnagyobb utasforgalmat Nagy-Britannia légikikötõiben mérték (211 millió fõ), de az utasszám a sorban õt követõ Németországban, Spanyolországban és Franciaországban is meghaladta a 100 milliót. Legkevesebb légi utast a kis területû tagországok közül Litvánia, Luxemburg, Észtország és Szlovénia esetében regisztráltak, számuk a vizsgált idõszakban a 2 millió fõt sem érte el. A forgalom iránya szerinti vizsgálat alapján megállapítható, hogy az unió

121

UNIÓS AKTUALITÁSOK 1. táblázat. Az EU-27 tagországok repülõtereinek száma, 2006 Ország

Fõbb repterek

Egyéb repterek

Összesen

Ausztria (a)

6

0

6

Belgium Bulgária Ciprus

4 3 2

0 1 0

4 4 2

3 7 1 11 42 19 4 6 6 1 1 1 1 1 33 24 29 8 3 33 19 2 1 271

1 3 7 19 24 19 2 4 4 2 2 0 2 0 28 47 14 3 13 6 23 4 0 228

4 10 8 30 66 38 6 10 10 3 3 1 3 1 61 71 43 11 16 39 42 6 1 499

Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország (a) Szlovákia Szlovénia EU-27

(a) 2005.

utasforgalmának döntõ részét, mintegy 77%-át a nemzetközi (EU-27-en belüli és EU-27-en kívülre irányuló) forgalom tette ki, belföldi közlekedésre az összes utasnak csak 23%-a használta a repülõgépeket. A tagországok közül a belföldi utasforgalom aránya Olaszországban volt a legnagyobb: itt az összes utasforgalom 28%-a irányult belföldre, de a belföldi utazások súlya az uniós átlag fölött volt Svédországban, Spanyolország-

ban és Franciaországban is. Ezzel szemben Cipruson, Magyarországon, Luxemburgban és Szlovéniában az utasforgalom teljes egésze, Belgium, Hollandia, Lettország, Litvánia és Málta esetében pedig szinte teljes egészében külföldre irányult. 2006-ban az Európai Unió nemzetközi légi utasforgalmának 56%-a a tagországok között bonyolódott, 12 százalékponttal nagyobb arányban, mint az uni-

122

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

2. táblázat. A légi utasok száma a forgalom iránya szerint az Európai Unióban, 2006

Ország

Nagy-Britannia Németország Spanyolország Franciaország Olaszország Hollandia Görögország Írország Svédország Dánia Portugália Ausztria Belgium Lengyelország Finnország Csehország Magyarország Ciprus Bulgária Románia Málta Lettország Szlovákia Livánia Luxemburg Észtország Szlovénia EU-27

Belföldi utasforgalom aránya az összes utasezer fõ forgalmon belül, %

Nemzetközi utasforgalom aránya az összes utasezer fõ forgalmon belül, %

26 22 40 26 26

184 131 110 86 69 48 26 26 18 21 19 20 19 12 10 11 8 6

6 6 1 3

2

167

559 823 383 998 370 49 130 804 989 791 010 618 59 938 937 261 3 1 .. 381 8 2 116 1 0 21 0 253

12,6 14,8 26,8 23,9 27,5 0,1 18,7 2,9 27,0 7,8 13,7 3,0 0,3 6,8 21,8 2,1 0,0 0,0 .. 8,1 0,3 0,1 5,5 0,1 0,0 1,4 0,0 22,7

ón kívülre. A tagországok közötti utasforgalom szempontjából kiemelkedik Nagy-Britannia, amely 122 millió utassal az egész tagországok közötti légi forgalom közel négytizedét adta, de jelentõsnek mondható még Spanyolország és Németország is sorrendben 93, illetve 82 ezres utasforgalmával. A tagországok között utazók legnagyobb részben,

4 2 2 2 1 1 1 1 571

670 323 216 185 544 534 632 754 866 175 017 207 096 800 506 910 243 713 .. 341 692 486 008 798 597 512 327 157

87,4 85,2 73,2 76,1 72,5 99,9 81,3 97,1 73,0 92,2 86,3 97,0 99,7 93,2 78,2 97,9 100,0 100,0 .. 91,9 99,7 99,9 94,5 99,9 100,0 98,6 100,0 77,3

Összes utasforgalom, ezer fõ 211 154 150 113 95 48 32 27 25 22 22 20 19 13 13 12 8 6 5 4 2 2 2 1 1 1 1 738

229 146 599 183 914 583 762 558 855 966 027 825 155 738 443 171 246 714 605 722 700 488 124 799 597 533 327 410

90%-ban Málta esetében részesednek a nemzetközi utasforgalomból, de ez az arány Írország, Szlovákia, Görögország és Luxemburg esetében is eléri, illetve meghaladja a 85%-ot. Az unión belüli utazások súlya Hollandia és Franciaország tekintetében volt a legalacsonyabb, a mutatószám értéke még a 60%-ot sem érte el.

123

UNIÓS AKTUALITÁSOK

Az unión belül a legnagyobb utasforgalmat – az indulási adatok alapján – Nagy-Britannia és Spanyolország között mérték, az e két ország közötti légiközlekedést 2006-ban 35 millióan vették igénybe. Rendkívül népszerûek voltak továbbá a Németország és Spanyolország közötti repülõutak is, amelyeken több mint 21 millióan utaztak a

vizsgált idõszakban. Az Európai Unión belül fontos légi útvonalaknak számítanak továbbá a Nagy-Britannia–Íroszág, a Nagy-Britannia–Franciaország, a Nagy–Britannia-Németország, a NagyBritannia–Olaszország, valamint a Németország–Olaszország útvonalak is, ahol az utasforgalom nagysága 2006ban meghaladta a tízmillió fõt.

3. táblázat. A nemzetközi utasforgalom megoszlása az Európai Unióban, 2006

Ország

Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia EU-27

Európai Unió tagországai közötti utasforgalom aránya az összes ezer fõ utasforgalom, belül, % 13 807 14 173 .. 5 647 8 941 15 180 1 281 8 426 46 994 22 749 28 825 23 897 10 293 2 018 1 506 1 358 6 358 2 419 122 015 81 867 52 15 3 92 15 1

384 473 666 986 052 770 875 320 968

Európai Unión kívülre irányuló utasforgalom aránya az összes ezer fõ utasforgalom, belül, %

68,3 74,2 .. 84,1 75,1 71,7 84,7 80,2 54,5 85,4 59,4 89,3 80,4 81,2 83,8 85,0 77,1 89,9 66,1 62,3

6 399 4 922 .. 1 067 2 969 5 995 231 2 080 38 190 3 883 19 708 2 857 2 506 468 293 239 1 885 273 62 655 49 456

31,7 25,8 .. 15,9 24,9 28,3 15,3 19,8 44,3 14,6 40,6 10,7 19,6 18,8 16,3 15,0 22,9 10,1 33,9 37,7

75,3 81,4 84,5 84,4 79,8 88,1 65,9 56,2

17 160 3 544 675 17 231 3 814 238 452 250 189

24,7 18,6 15,5 15,6 20,2 11,9 34,1 43,8

124

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

Az Európai Unión kívülre irányuló utasforgalom 31-31%-a a tagországok és az unión kívüli európai országok, illetve a tagországok és az amerikai kontinens között bonyolódott. Európán belül az összes nemzetközi utasfor-

· SZEPTEMBER

galom 4,8%-a a Szovjetunió európai utódállamaiba, mintegy negyede pedig az egyéb európai országok régiójába (köztük fõként Horvátországba, Norvégiába, Svájcba és Törökországba) irányult.

Írország N agy-Britannia N émetország

F ranciaország

S panyolország

Olaszország

1. ábra. Az egymás közötti légiutas-forgalom nagysága az Európai Unió 10 millió fõnél magasabb éves utasforgalmú tagországai között, 2006 (ezer fõ)

125

UNIÓS AKTUALITÁSOK

4. táblázat. Az Európai Unión kívülre irányuló légiutas-forgalom földrészenként és régiónként, 2006 Földrészek, régiók Európa EU-27-en (a) kívüli országai

Utasok száma, ezer fõ 76 363

Arányuk az összes unión kívüli utasforgalomból, % 30,5

Szovjetunió európai utódállamai Egyéb európai országok Afrika

11 922 64 441 41 035

4,8 25,8 16,4

Közép-Afrika Kelet-Afrika Észak-Afrika Dél-Afrika Nyugat-Afrika Amerika

2 27 6 4 77

732 309 768 018 207 544

0,3 0,9 11,1 2,4 1,7 31,0

Közép-Amerika és a Karib-térség Észak-Amerika Dél-Amerika Ázsia

11 56 9 52

162 913 468 188

4,5 22,7 3,8 20,9

Szovjetunió ázsiai utódállamai Távol-Kelet Indiai szubkontinens Közel-Kelet Ausztrália és Óceánia

1 24 7 18 1

232 914 205 837 871

0,5 10,0 2,9 7,5 0,7

1 871 1 188

0,7 0,5

250 189

100,0

Ausztrália, Óceánia, Antarktisz Ismeretlen EU-27 országain kívülre irányuló utasforgalom összesen

(a) Bulgária adatai nélkül

Az amerikai kontinensen egyértelmûen az észak-amerikai régió volt a legkedveltebb úti cél: az unión kívülre utazók 23%-a fordult meg e régió repterein. 2006-ban a nemzetközi légi utasok ötöde Ázsia, 16%-a pedig Afrika valamely régiójába tartó, illetve onnan érkezõ repülõgépen utazott. Ezeken a kontinenseken sorrendben az észak-afrikai, valamint a távol-keleti régió utasforgalma volt a legnagyobb, súlyuk együttesen meghaladta az összes unión kívüli utasforgalom 20%-át. Ausztrália és Óceánia aránya a nemzetközi utasforgalomból még az egy százalékot sem érte el.

Az unión kívülre irányuló légiközlekedés piacán Nagy-Britannia játssza a vezetõ szerepet: 2006-ban a brit reptereken lépte át az unió határát a világ más tájairól érkezõ, illetve oda induló utasok 25%-a. Ez a részarány kiemelkedõen magas Ausztrália, Óceánia, az Antarktisz, valamint az indiai szubkontinens régiója esetében, sorrendben 74%, illetve 50%, de a brit repülõtereken keresztül utazott az észak-amerikai, a közép-amerikai és a karib-térségi, a közel-, valamint a távol-keleti régiók utasainak legnagyobb része is. Az unión kívüli európai országok, illetve a Szov-

126

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Egyéb nem uniós országok 30,5% Észak-Amerika 22,7% Közép-Amerika Karib-térség 4,5%

Dél-Amerika 3,8%

EU-27

Szovjetunió ázsiai utódállamai 0,5%

Észak-Afrika Közel-Kelet 11,1% 7,5%

Távol-Kelet 10,0%

Indiai szubkontinens 2,9%

Afrika további régiói 5,3% Ausztrália, Óceánia 0,7%

2. ábra. Az unión kívülre irányuló légiutas-forgalom megoszlása a világ régióiban, 2006 5. táblázat. A világ régióinak legfontosabb partnerországai az Európai Unión kívülre irányuló légiutas-forgalom nagysága szempontjából, 2006

Földrészek, régiók

Legfontosabb EU-27 partnerország Arányuk az összes unión kívüli, neve az adott régióba irányuló utasforgalomból, %

Európa EU-27-en (a) kívüli országai Afrika

Németország

26,2

Észak-Afrika Többi afrikai régió Amerika

Franciaország Franciaország

36,0 30,5

Közép-Amerika és a Karib-térség Észak-Amerika Dél-Amerika Ázsia

Nagy-Britannia Nagy-Britannia Spanyolország

29,0 38,2 40,2

Szovjetunió ázsiai utódállamai Távol-Kelet Indiai szubkontinens Közel-Kelet Ausztrália és Óceánia

Németország Nagy-Britannia Nagy-Britannia Nagy-Britannia

31,8 24,5 49,9 33,1

Ausztrália, Óceánia, Antarktisz EU-27 országain kívülre irányuló utasforgalom összesen

Nagy-Britannia

74,0

Nagy-Britannia

25,0

(a) Bulgária adatai nélkül

127

UNIÓS AKTUALITÁSOK

jetunió ázsiai utódállamai esetében Németország a legfõbb uniós légiforgalmi partner, míg Franciaország az afrikai régiókban piacvezetõ. A dél-amerikai régióból induló, illetve az oda érkezõ utasforgalom négytizede pedig Spanyolországon keresztül bonyolódott. Az unión kívülre irányuló légiutasforgalom régiós vizsgálata már sejteni engedte, hogy melyek azok a partner országok, amelyek kiemelkedõ szerepet játszanak az unió légiközlekedésében.

2006-ban a legtöbb ilyen utast a transzatlanti légi piacot uraló Egyesült Államok repülõterein regisztrálták: számuk meghaladta a 48 millió fõt, amely az összes unión kívülre utazó légi utas közel ötöde. Az Egyesült Államokat Svájc és Törökország követi 20 millió fõt meghaladó utasszámmal, de a Norvégia repterein számba vett uniós utasok száma is meghaladta a 10 milliót. Az afrikai kontinensrõl elõkelõ helyezést ért el Egyiptom (5.), Tunézia (8.) és Marokkó

6. táblázat. Az Európai Unió legmagasabb utasforgalmat lebonyolító partner országai, 2006 Utasok száma, ezer fõ

Arányuk az Európai Unión kívülre irányuló utasforgalomból, %

Helyezés

Partner ország

Régió

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

USA Svájc Törökország Norvégia Egyiptom Oroszország Kanada Tunézia Egyesült Arab Emirátusok Marokkó Kína (Hongkong nélkül) Japán India

Észak-Amerika Egyéb európai országok Egyéb európai országok Egyéb európai országok Észak-Afrika Szovjetunió európai utódállamai Észak-Amerika Észak-Afrika Közel-Kelet Észak-Afrika Távol-Kelet Távol-Kelet Indiai szubkontinens

48 22 21 12 9 8 8 8 6 6 5 5 5

014 382 214 641 533 893 655 505 757 605 386 209 111

19,2 8,9 8,5 5,1 3,8 3,6 3,5 3,4 2,7 2,6 2,2 2,1 2,0

14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Izrael Thaiföld Brazília Dél-Afrikai Köztársaság Hongkong Szingapúr Mexikó Horvátország Dominikai Köztársaság Algéria Ukrajna Kuba

Közel-Kelet Távol-Kelet Dél-Amerika Dél-Afrika Távol-Kelet Távol-Kelet Közép-Amerika és a Karib-térség Egyéb európai országok Közép-Amerika és a Karib-térség Észak-Afrika Szovjetunió európai utódállamai Közép-Amerika és a Karib-térség

4 4 4 3 3 3 2 2 2 2 2 1

757 163 057 455 194 077 998 931 892 651 160 852

1,9 1,7 1,6 1,4 1,3 1,2 1,2 1,2 1,2 1,1 0,9 0,7

128

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

(10.), melyeken kívül további két afrikai ország (Dél-Afrika és Algéria) jutott be a 25 legfontosabb partnerország közé. A közel-keleti régió államai közül a legtöbb uniós utas az Egyesült Arab Emirátusok és Izrael repterein fordult meg, a távol-keleti országok közül pedig Kína, Japán, Thaiföld, Hongkong és Szingapúr emelkedett ki utasforgalmi szempontból. Az Európai Unió legforgalmasabb repülõtere a London Heathrow volt, melyen 2006 folyamán több mint 67 millió utas fordult meg. Az utasforgalmi rangsorban ezt a párizsi Paris-Charles De Gaulle és a Frankfurtban található Frankfurt/Main reptér követi sorrendben 56 millió, illetve 52 millió utassal. A továb-

· SZEPTEMBER

bi három brit, két német és egy francia repülõtér mellett szintén elõkelõ helyet szerzett magának az amszterdami Amsterdam/Schipol és a Madridban található Madrid/Barajas repülõtér, melyeknek éves utasforgalma 2006-ban meghaladta a 45 millió fõt. A 7. táblázatból is jól kitûnik, hogy a legnagyobb utasforgalmú spanyol, francia, olasz és német repterek egy része inkább a belföldi, illetve az unión belüli nemzetközi légiközlekedésben játszott döntõ szerepet. Kitûnõ példa erre a madridi Madrid/Barajas repülõtér, amely a barcelonai reptérrel együtt alkotja az unión belüli légiközlekedés legnagyobb utasforgalmú párosát több mint 4 millió utassal. Ugyanezen repülõterek sze-

7. táblázat. Az Európai Unió legforgalmasabb reptereinek utasforgalma, 2006 Helyezés

Repülõtér neve

1 2 3 4

London Heathrow Paris-Charles De Gaulle Frankfurt/Main Amsterdam/Schipol

5 6 7 8 9 10 11

Madrid/Barajas London Gatwick Munchen Barcelona Roma/Fiumicino Paris/Orly London Stansted

12

Palma De Mallorca

13 14 15 16 17 18 19 20

Manchester Milano/Malpensa Dublin Kobenhavn/Kastrup Stockholm/Arlanda Wien-Schwechat Brussels-National Dusseldorf

Utasok száma, ezer fõ

Ebbõl EU-27-en EU-27-en belül kívül

London, Nagy-Britannia Párizs, Franciaország Frankfurt, Németország Amszterdam, Hollandia

67 56 52 45

339 449 403 998

24 24 19 26

430 224 916 567

36 27 25 19

916 119 757 385

Madrid, Spanyolország London, Nagy-Britannia München, Németország Barcelona, Spanyolország Róma, Olaszország Párizs, Franciaország London, Nagy-Britannia Palma De Mallorca, Spanyolország Manchester, Nagy-Britannia Milánó, Olaszország Dublin, Írország Koppenhága, Dánia Stockholm, Svédország Bécs, Ausztria Brüsszel, Belgium Düsszeldorf, Németország

45 34 30 29 28 25 23

064 080 607 895 950 604 679

14 18 13 12 11 4 19

383 202 735 759 051 970 537

10 11 7 3 5 5 1

293 817 601 000 569 022 464

Város, ország

22 397

15 188

22 21 21 20 17 16 16 16

12 10 18 13 8 10 11 8

124 620 063 694 539 808 593 509

670 501 258 379 997 347 776 456

838 5 7 2 5 3 5 4 4

932 795 006 613 210 860 814 258

129

UNIÓS AKTUALITÁSOK 8. táblázat. A tíz legmagasabb utasforgalmú repülõtér-pár az Európai Unió tagországai közötti légiközlekedés szempontjából, 2006 Helyezés 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Repülõtér neve

Város, ország

Madrid/Barajas

Madrid, Spanyolország Roma/Fiumicino Róma, Olaszország Paris/Orly Párizs, Franciaország Paris/Orly Párizs, Franciaország Dublin Dublin, Írország Paris-Chalres De Gaulle Párizs, Franciaország Amsterdam/Schiphol Amszterdam, Hollandia Palma De Mallorca Palma De Mallorca, Spanyolország Palma De Mallorca Palma De Mallorca, Spanyolország Munchen München, Németország

repelnek még az elsõ tíz között a Palma De Mallorca-i repülõtérrel párban, és utasforgalmuk ezekben a viszonylatokban is meghaladta az 1,7 millió fõt. A lista második helyén a Roma/Fiumicino és a Milano/Linate repülõtér-páros állt 2,4 milliós utasforgalommal, amit a Paris/Orly reptér követ a ToulouseBlagnac, majd a Nice-Cote D’Auir repülõterek 2,3 milliót meghaladó utasforgalmával. A sort a müncheni és a hamburgi reptér párosa zárja, amelyek együttmûködésüknek köszönhetõen 2006-ban 1,6 millió utasnak segítettek eljutni az egyik német városból a másikba. Bár a London Heathrow reptér az unión belüli legnagyobb utasforgalmat lebonyolító repülõtér-párok között is szerepel, légiforgalmi kulcspozícióját az

Repülõtér neve Barcelona

Város, ország

Barcelona, Spanyolország Milano/Linate Milánó, Olaszország Toulouse-Blagnac Toulouse, Franciaország Nice-Cote Nizza, D’auir Franciaország London London, Heathrow Nagy-Britannia London London, Heathrow Nagy-Britannia London London, Heathrow Nagy-Britannia Madrid/Barajas Madrid, Spanyolország Barcelona Barcelona, Spanyolország Hamburg Hamburg, Németország

Utasok száma, ezer fõ 4442 2387 2351 2319 1990 1971 1847 1757 1740 1583

unión kívülre irányuló nemzetközi légiközlekedésben betöltött szerepe mutatja meg. Az unión kívülre irányuló légiközlekedés 10 legnagyobb utasforgalmú repülõtér-párja közül nyolc esetén a London Heathrow az egyik résztvevõ. A lista elsõ helyén a New York-i JFK repülõtérrel párban ez a légikikötõ szolgálta ki 2006-ban a legtöbb utast, szám szerint 2,8 millió fõt. Az Európai Unió és az Egyesül Államok közötti légiközlekedés fontosságát bizonyítja az is, hogy a következõ három repülõtér-pár egyik tagja az utóbbi országban található. A zömében interkontinentális repülõtér-párok között mindössze egyetlen páros található, ahol mindkét repülõtér európai: ez pedig a Kopenhavn/ Kastrup – Oslo/Gardermoen repülõterek együttese.

130

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

9 . t á b l á z a t . A t í z l e g m a g a s a b b u t a s f o r g a l m ú r e p ü l õ t é r - p á r a z E u r ó p a i U n i ó n k í v ü l r e i r á n y u l ó légiközlekedés szempontjából, 2006 Helyezés 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Repülõtér neve London Heathrow

Repülõtér neve

Város, Ország

London, Nagy-Britannia Paris-Charles De Gaulle Párizs, Franciaország London Heathrow London, Nagy-Britannia London Heathrow London, Nagy-Britannia London Heathrow London, Nagy-Britannia London Heathrow London, Nagy-Britannia Kobenhavn/Kastrup Koppenhága, Dánia London Heathrow London, Nagy-Britannia London Heathrow London, Nagy-Britannia London Heathrow London, Nagy-Britannia

New York/JFK New York/JFK

Város, Ország New York, Egyesült Államok New York, Egyesült Államok Chicago, Egyesült Államok Los Angeles, Egyesült Államok Hongkong, Kína Dubai, Egyesült ArabEmirátusok Oslo, Norvégia Szingapúr

Chicago - O’hare International, Il. Los Angeles International, Ca Hong Kong/ International Dubai International Oslo/Gardermoen Singapore/ Changi Toronto/Lester B. Toronto, Kanada Pearson Intl., Ont. Washington Dulles Washington, International, Dc. Egyesült Államok

Utasok száma, ezer fõ 2752 `1659 1521 1429 1471 1374 1285 1086 1046 1040

BAKOS NORBERT

Irodalom Eurostat adatbázis Air passenger transport in Europe in 2006, 2007 Extra-EU air passenger transport, 2008

131 KONFERENCIÁK

A klímaváltozás és a tűzoltóság feladatai az EU-ban Az Európai Tûzoltóiskolák Szövetsége (European Fire Services Colleges’ Association – EFSCA) Budapesten tartotta ez évi közgyûlését. A rendezvényen kiváló szakemberek számoltak be arról, milyen új feladatok elé állítja a tûzoltókat és velük együtt az egész társadalmat a klímaváltozás. Írásunkban a legérdekesebb elõadások közül ismertetünk néhányat.

Az Európai Tûzoltóiskolák Szövetségét 1995-ban alakította meg Franciaország, Hollandia és Nagy-Britannia. A szervezet 1998-ban született alkotmányában rögzített cél: olyan fórumot biztosítani a hivatalos munkakapcsolatok számára, ahol az EU-tagállamok képviselõi hazai kollégáik szakmai véleményét képviselhetik. Emellett: a folyamatos szakmai tapasztalatcserén túl informálni az EU-t a tûzoltó- és polgári védelmi szakképzésrõl, közös uniós projektekkel támogatni a szakmai kutatást és fejlesztést, hogy az oktatás még jobban meg tudjon felelni a szaporodó és változó kihívásoknak, továbbá az uniós követelményeknek. Az Európai Unió folyamatos bõvülésével párhuzamosan nõtt a szövetség létszáma is. 2007 júniusára 27 EU-tagállam vált hivatalos EFSCA-taggá. Egy országot maximum két küldött képviselhet. (Spanyolországot a barcelonai és a madridi iskola külön reprezentálja. Nagy-Britanniát az angliai és a skóciai iskola szintúgy.) Az akkor még nem EU-tag Magyarországot elõször 2003-ban hívták megfigyelõként a németországi Bruchsalban tartott közgyûlésre. A következõ évben

Bleszity János, a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ igazgatója kezdeményezésére oktatási-együttmûködési konferenciát rendezett a magyar képzési intézmény az újonnan az unióhoz csatlakozó tíz ország számára, hogy a belépés után az EU-ban együttesen folytathassanak hatékony érdekérvényesítõ tevékenységet. A tanácskozást Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia együttmûködési megállapodása zárta, melyben az országok képviselõi megerõsítették a szorosabb együttmûködési és kölcsönös tájékoztatási szándékukat. Az EFSCA belépési nyilatkozatát Bleszity professzor ugyancsak 2004-ben, az olaszországi közgyûlésen írta alá. Az õ több évtizedes, magas szintû tûzoltó és oktatásirányítási, valamint nemzetközi tûzoltó szervezetekben (CTIF, FEU, EFA) szerzett tapasztalatai nagyban hozzájárultak, hogy Magyarország rövid idõ alatt az EFSCA elismert és aktív tagja lett. Ennek köszönhetõen kerülhetett sor ez év június 25. és 27. között hazánkban a szervezet éves közgyûlésére, amelynek napirendjén a globális klímaváltozásokkal kapcsolatos új feladatok megvitatása szerepelt fõ témaként. A magyarországi rendezvényre az EUtagországok tûzoltó oktatási intézményein túl meghívást kaptak Horvátország, Izland és Ukrajna megfelelõ iskolái is. A bevezetõ elõadást Harnos Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tar-

132 totta. Az elõadó szerint a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakat igazolja, hogy az EU fõ célkitûzései között szerepel a fosszilis tüzelõanyagokon alapuló gazdaságok lehetõség szerinti átalakítása. Az unió energiapolitikájának célkitûzése, hogy a globális átlagos hõmérsékletemelkedést 2 Celsius-fok alatt tartsa. Az e feletti emelkedés növeli a klímaváltozás kiszámíthatatlanságának veszélyét, így az ehhez való alkalmazkodás költségei is halmozódnak. Ezt belátva, az Európai Unió állam- és kormányfõi a 2007. tavaszi tanácsülésükön egyhangúlag megszavazták 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának minimum 20 százalékos, illetve egy globális megegyezés létrejöttének esetén 30 százalékos csökkentést, amely 2050-ig 50 százalékra is nõhet (az l990-es szinthez viszonyítva). Az elõadó jelezte: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése nem alternatíva, hanem kényszerûség, mert elértük a felsõ határt. Amennyiben ezt túllépjük, visszafordíthatatlan folyamatok várhatók. A klímaváltozás fogalmáról szólva Harnos professzor elmondta, hogy a múltban Földünk éghajlata természeti tényezõk hatására alakult. A mostani változások azonban nagymértékben az emberi tevékenységnek tudhatók be. Évente 29 millió tonna szén-dioxidot (2004es adat) engedünk a levegõbe, ezáltal melegítve a légkört. Mindez az ipari forradalommal kezdõdött. Az utóbbi kétszáz évben a Föld energiakészleteinek nagy részét már elégettük. Ennek negatív hatásait még fokozzák az erdõirtások. A rengeteg szén-dioxid hatására túl sok hõ esik csapdába a Föld légkörében, aminek eredményeképpen az átlaghõmérséklet emelkedik és bekövetkezik az éghajlatváltozás.

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Egyértelmûen látszik, hogy ez nem folytatható. Még a legoptimistább forgatókönyv szerint is 2100-ra duplájára növekszik bolygónk légkörében a szén-dioxid mennyisége a 200 évvel ezelõttihez képest. A pesszimistábbak ezt 2045-re jósolják. A XXI. század végére az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlat-változási Kormányközi Testület) legutóbbi értékelése szerint a globális hõmérsékletemelkedés legalább 2 Celsius-fok lesz, de elérheti akár az 5–6 Celsius-fokot is. A klímaváltozás által legsebezhetõbb területek közé tartozik Dél-Európa és a Földközi-tenger medencéje. Ennek oka, hogy a nagymértékû hõmérsékletemelkedés még csökkenõ csapadékmennyiséggel is párosul. Magyarország ennek a zónának a határán fekszik. A Kárpát-medencében – a felmérések szerint – másfélszer gyorsabb a felmelegedés, mint a globális átlag. Sok gazdasági szektor közvetlenül érezni fogja az éghajlatváltozás következményeit: a mezõgazdaság, az erdõgazdálkodás, a halászat, a turizmus és az egészségügy. Csökken a vízkészlet, egyre gyakoribbá válnak a tüzek, mindezen felül kártevõk pusztítják majd az erdõket. Az egyre szélsõségesebb idõjárási események – mint a viharok, az esõzések, az áradások, az aszály, a földcsuszamlások – károkat okoznak az épületekben, a szállítási és az ipari infrastruktúrában; mindezeken keresztül nagy hatással lesznek a pénzügyi és a biztosítási szektorra is. Mivel a változások nem elõre kiszámíthatóan következnek be, még kis hõmérsékletváltozás is súlyos következményekkel járhat az érzékeny ökoszisztémára, illetve a társadalom és gazdaság minden rétegére nézve.

KONFERENCIÁK

Az elmúlt harminc évben már jelentõs változásokat tapasztaltunk a fizikai és biológiai rendszerekben: l Víz: gyors ütemben fogy az ivóvíz, nõ az aszály sújtotta terület nagysága. l Ökoszisztéma: a növény- és állatfajok 20–30 százalékát a kihalás fenyegeti 1,5–2,5 Celsius-fokos hõmérsékletemelkedés esetén. l Élelem: az éhínséggel fenyegetett emberek száma sok millióval növekszik. l Egészségügy: az extrém idõjárás hatására sokasodnak a járványok az emberek és az állatok körében is. Harnos professzor hangsúlyozta, hogy a piaci erõk önmagukban valószínûleg képtelenek a hatékony alkalmazkodás vezérlésére. Hazánkról szólva az elõadó megállapította, hogy itt a kedvezõtlen idõjárási hatások következményének kezelése 150–180 milliárd forint (600–800 millió euró) körül mozog évente, ami a GDP közel 1 százaléka. 2007-ben azonban a mezõgazdaság vesztesége nagyobb volt ennél. Minél elõbb hozunk egyértelmû intézkedéseket, gazdasági hasznuk annál inkább megmutatkozik. Az alkalmazkodási stratégiákban és technológiákban vezetõ szerepet játszó cégeket versenyelõnyökhöz kellene juttatni Európában – vélekedett. A teendõk meghatározásához fontos ismernünk az idõtényezõt. A hõmérsékletemelkedés pontos mértéke bizonytalan, és erõsen függ a következõ évtized globális enyhítõ intézkedéseitõl. A felmelegedés elõre látható hatása az emberek életére sokféle, de már észlelhetünk néhány változást. A tengerszint emelkedése, a jégmezõk visszahúzódása, az északi-sarki jég zsugorodása, a mezõ-

133 gazdaságban bekövetkezõ változások mind-mind példák a közvetlen globális következményekre. Regionálisan észlelhetjük a szélsõséges idõjárási eseményeket, a trópusi járványok kiterjedését, az évszakok eltéréseinek hatását az ökoszisztémában és a drasztikus gazdasági hatásokat. Az aggodalom politikai aktivitást eredményezett az enyhítõ, kiküszöbölõ vagy az alkalmazkodást segítõ javaslatok terén. 2003 júniusában a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia elindított egy kutatási projektet, melynek címe: A globális klímaváltozás, annak hatása és válaszadás Magyarországon. A projekt résztvevõi a klímapolitika növekvõ szerepére támaszkodhattak. Számításba vették az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését és a változásokhoz történõ alkalmazkodást. Erre vonatkozóan a legfontosabb teendõket a megelõzésben, a védelemben és a rehabilitációban látták. A VAHAVA-projekt (a VAHAVA a projekt kulcsszavainak rövidítésébõl ered: „Változás–Hatás–Válaszadás”) két fõ célkitûzése: l Felkészíteni a magyar lakosságot és gazdaságot a szélsõséges idõjárás által okozott problémákkal való szembenézésre, továbbá a meleg és száraz idõszakok hatásainak elviselésére. l Megteremteni a szükséges szervezeti, mûszaki, infrastrukturális és pénzügyi feltételeket a váratlanul felmerülõ idõjárási események hatásának gyors kezelésére. A VAHAVA-projekt legfontosabb javaslatait a magyar kormány beépítette 2007es programjába, melyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium dolgozott ki a nemzeti klímastratégia részeként. A

134 magyar parlament 2008. márciusban ezt elfogadta. Mladen Vinkovic, Horvátország Védelmi és Mentési Igazgatóságának tûzoltóparancsnok-helyettese a globális klímaváltozás és a tûzoltóképzés új összefüggéseirõl beszélt. Mint mondta, a statisztikák szerint évente 1000–1200 erdõtûz fordul elõ Horvátországban. Ezek következtében 20–30 000 hektárnyi vegetáció pusztul el, a halálesetek száma 40–50. A szélsõséges jelenségek, mint a hosszú ideig tartó szárazság, az erõs széllel társuló nagy esõzések, jégesõk egyre gyakoribbak. A tûzoltók régebben is dolgoztak ilyen káresetekben, de ezek számának növekedése új taktikát és új technológiákat igényel a tûzoltóképzésben is. 2007. augusztus 20-án erdõtüzek égtek Európa-szerte. Nehéz idõszak volt ez, nemcsak a tûzoltóságok számára. Horvátországban például a tüzek nem korlátozódtak a Földközi-tenger partvidékére, hanem az ország belsejében is föllángoltak. Közvetlen hatással vannak a turizmusra, ami az itteni gazdaság húzóereje. Növekvõ számuk tehát országos probléma. Az ország idõjárási jellemzõk szerint (pl. a csapadék mennyisége, a téli-nyári évszakok jellemzõi alapján stb.) különbözõ zónákra oszlik, de mindegyikben érezteti negatív hatását a klímaváltozás. Ez hatással van a migrációra is. A jobb életkörülmények reményében, fõként a fiatalok, mûvelés nélkül hagyják a mezõgazdasági területeket. A probléma a tûzoltóegységek felállításában, az utánpótlás hiányában is jelentkezik. Az elõadó feltette a kérdést: mi a teendõ? Modern, ám költséges eszközöket kell beszerezni a tûzoltáshoz, például repülõgépeket, új gépjármûveket. Megfele-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

lõ kezelésükhöz további képzésre van szükség, melynek keretében megismerhetõk használatuk új lehetõségei és korlátai. Példaként említette a 2007ben, Kornat szigetén pusztító erdõtüzet, amely 12 tûzoltó életét követelte. Fõleg önkéntesek voltak. A tragédiáról még nincsenek hivatalos jelentések, a rendkívül komplex vizsgálat ma is folyamatban van. Talán a kommunikációs rendszer romlott el, vagy a személyi védõeszközeik, esetleg a kiképzésük nem volt megfelelõ. Bármi volt is az ok, nyilvánvaló, hogy a képzési programot tovább kell fejleszteni. Az elõadó ezt követõen azokról a hatósági fejlesztésekrõl beszélt, amelyeket az új gondok kényszerítettek ki. Megfogalmaztak és kiadtak egy szabálykönyvet, speciálisan az erdõtüzek oltásával foglalkozó egységek számára. Beszereztek különleges felszereléseket és tûzoltó repülõgépeket az erdõtüzek oltáshoz, a horvát kormány projektjének keretében pedig új tûzoltó gépjármûveket vásároltak. Ezek az intézkedések azonban nem feledtethetik, hogy az erdõtüzek nem tisztelik az országhatárokat, így a horvát tûzoltók munkájuk során egyaránt együttmûködnek a környezõ EU-tagországokkal és azokkal, amelyek bebocsátásra várnak a közösségbe. Az erdõtûzoltási közös projekten belül szoros kapcsolatuk van Bosznia-Hercegovina és Montenegró tûzoltó szervezeteivel. Megemlítette még az elõadó jó kapcsolataikat a francia tûzoltókkal, akik segítséget nyújtanak a klímaváltozás okozta növekvõ veszélyekre történõ felkészülésben, képzésben. A Stabilitási Egyezmény pénzügyi támogatásával közös feladattervet alkottak, mely a montenegrói és a bosznia-hercegovinai tûzoltók képzését

KONFERENCIÁK

is magában foglalja. Közös nemzetközi gyakorlatokon is részt vesznek, ilyen volt például a „Balaton 2008” Magyarországon. Dan Cavaropol, a bukaresti Rendõrakadémia Tûzoltó Karának dékánja a klímaváltozásokkal kapcsolatos román gondokról beszélt. Az elõadó hangsúlyozta, hogy az utóbbi két évtized idõjárása eredményeképp egyre erõteljesebb elsivatagosodás tapasztalható Románia déli, délkeleti területein. Ráadásul, amint nõ az átlaghõmérséklet, s csökken a csapadékmennyiség, paradox módon szaporodnak az árvizek. Ennek oka, hogy az özönvízszerû esõzések percek, órák alatt hatalmas mennyiségû csapadékot hoznak, amely megduzzasztja a folyókat. Az idõjárási és hidrológiai tényezõket elemezve megállapítható, hogy Romániában az elmúlt 120 éves periódust nézve három idõszak váltakozik: az esõs, a normális és az aszályos. Az 1970-es és a 2005-ös árvizet összehasonlítva látható, hogy 1970-ben hét folyót érintõen volt nagy árvíz, 2005-ben pedig az áradások már a kisebb folyókon jelentkeztek, de kiterjedtebbek és ismétlõdõek voltak. A rendkívül árvizes 2006-os évben pedig a három legterheltebb hónapban az események száma megtízszerezõdött a 2005-ös adatokhoz képest. Az okokat vizsgálva megállapítható, hogy a globális felmelegedés, a regionális idõjárási változások, az emberi tényezõ, az ellenõrizetlen erdõirtások, a hegyekbõl lezúduló víztömegek mind közrejátszanak a katasztrófák kialakulásában. Románia nagy területét alkotják hegységek, ahol az erdõk természetes módon kötik meg a talajt. Az illegális és szabályozás nélküli fairtások azonban talajeróziót, majd pusztító sárlavinákat okoznak.

135 A helyzet javítására, az árvízkockázat csökkentésére a román kormány intézkedéseket dolgozott ki. Elkészültek az árvíztérképek, ármentesítették a mélyföldek egy részét, és megkezdõdtek az erózió elleni lépések. Több mocsaras területet lecsapoltak, és az ártéren megtiltották az építkezéseket. Figyelmeztetõés jelzõrendszereket telepítettek a lakosság idõben történõ evakuálása érdekében. A jövõben pedig az eddigieknél jóval nagyobb szerepet szánnak a klímaváltozás okozta gondok megoldásában a környezõ országokkal való együttmûködésnek – akár tagjai az EU-nak, akár nem. Portugál részrõl Américo Mateus, a Nemzeti Tûzoltóiskola igazgatója tartott elõadást, amelyben elsõsorban az erdõtûzoltás problémáiról és eredményeirõl beszélt. Mint felidézte, Portugália éghajlata mindig is kedvezett az erdõtüzeknek. Ám a globális klímaváltozás kapcsán az utóbbi években ott is nagy változások következtek be az idõjárásban, amely új gondolkodásra és képzésre, valamint az erdõtüzekkel szembeni taktika módosítására késztette a szakembereket. Portugália Európa egyik legerdõsültebb országa, az összterület 35,8 százaléka erdõ, ami mintegy 33 ezer km2-t jelent. Északon a lombhullató, míg délen az örökzöld erdõk dominálnak. A tulajdonviszonyokat tekintve az erdõk 85 százaléka magán-, 3 százaléka állami kézben van, a fennmaradó 12 százalék az önkormányzatoké. A fõ problémát a fenyõ- és az eukaliptuszfélék jelentik, amelyek több természetes fajt kiszorítottak a területrõl. Az eukaliptuszt a XX. században Ausztráliából és Tasmániából vitték be Portugáliába, telepítésükkel õshonos fajokat szorítottak ki a papíripar érdekeit szem elõtt tartva.

136 Az erdõtüzek okairól az elõadó elmondta, hogy az erdõmûvelési tervek hiánya, nagy területek elhanyagoltsága, a kusza aljnövényzet, a kidõlt fák, az utak híján megközelíthetetlen területek egyaránt okai a bajoknak. A gondatlan és a szándékos tûzokozás Európa azon részén sem ismeretlen fogalom, így a tûzoltóknak nem csak a természettel kell megküzdeniük. Az idõjárási viszonyok mindemellett ugyancsak fokozzák a veszélyt, amiért az ember felelõs, igaz, nem közvetlenül, de közvetve mindenképpen. Az elõadó megemlítette, hogy a tüzek számát és súlyosságát az is növeli, hogy hiányoznak a hatékony megelõzési és oltási elõírások. Ezek a tényezõk azok, amelyek az extrém idõjárási jelenségekkel karöltve a tüzek fõbb kiváltó okai. Ha így halad az erdõk pusztulása, akkor 2030-ra területük egy hatoda eltûnik. Ez a helyzet arra késztette a portugál kormányt, hogy hatékony intézkedéseket hozzon a tüzek számának és súlyosságának csökkentése érdekében. Új tervet dolgoztak ki az erdõtüzek oltásával kapcsolatban, megváltoztatták a készenlét és a riasztás rendjét. Technikailag megerõsítették a légi felderítés, a légi tûzoltás szervezetét, illetve korszerû, gyorsbeavatkozó gépjármûveket állítottak készenlétbe, továbbá olyan parancsnoki rendszert dolgoztak ki, amely azonnal a helyszínre vonul és a megfelelõ döntéseket is képes meghozni. Összhangba hozták és egyidejûvé tették a légi és a földi tûzoltás szervezetét, továbbá olyan taktikai egységeket szerveztek, amelyek a hagyományos módszerek mellett más eszközöket is bevethettek. Rendszerbe állítottak például földmunkagépeket és kisebb, azonnal bevethetõ tûzoltóegységeket, hogy a tüzeket minél korábbi fázisában tudják megfékezni.

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

Két speciális erõt vontak be a munkába, amelyek a polgári védelem keretei között mûködnek: 560 egységet hoztak létre a Nemzeti Köztársasági Gárda és 280 speciális tûzoltó erõt a Nemzeti Polgári Védelmi Hatóság égisze alatt. A 470 portugál tûzoltóegység közül csak 27 a városok tûzoltósága, a többi önkéntes tûzoltó egyesület. A kiemelten veszélyes idõszakokban ezek az önkéntes tûzoltóegységek állandóan készenlétben vannak, és gyorsbeavatkozó erõket tartanak készenlétben. Ezt a Nemzeti Polgári Védelmi Hatóság támogatja és finanszírozza. A két említett speciális erõ egységeit a Nemzeti Tûzoltóiskolában képezték ki, fõként a helikopteres tûzoltásra, illetve a kézi szerszámok, eszközök használatára az amerikai módszer szerint. Három különbözõ szintû tréninget szerveztek: l gyorsbeavatkozóegység-parancsnoki; l kezdeti szervezet a mûveleti területen; l parancsnoki szervezet. Az elsõ (kéthetes) tanfolyamot azon tiszthelyetteseknek szervezik, akik az elsõ beavatkozó egységet (amely öt gépjármûbõl áll) vezetik. A kiképzést Lousaban, az Erdõtûzoltási Kiképzõ Központban tartják. A második (kétnapos) tanfolyamot kihelyezett formában szervezik a tûzoltóságokon a tisztek részére, akiknek az a feladata, hogy azonnal felmérjék a kialakult helyzetet, és kialakítsák azt a leghatékonyabb szervezetet, amelyik az adott helyzetben képes a tûz eloltásának irányítására. A harmadik egy ötnapos, gyakorlati jellegû tanfolyam a tisztek számára, akik az erdõtûzoltási stratégiákat sajátítják el.

KONFERENCIÁK

Ehhez hasonló tanfolyamokat az USAban és Franciaországban is tartanak. Ira Helsloot, az Amszterdami Szabadegyetem professzora a meglehetõsen speciális holland tapasztalatokat ismertette. Hollandiában a XI. századtól kezdve építenek gátakat, ezek a XIII. és a XIV. században már összefüggõ rendszert alkottak (a „szabvány” szerint az új gátaknak mindig egy méterrel magasabbnak skellettek lenniük, mint az addigi legmagasabb árvízszint). E hagyomány továbbélését az 1996-ban kiadott árvízvédelmi törvény testesíti meg: ez törvényi szintre emelte a tengerparti övezetekben 1960-tól, az árvízveszélynek kitett területeken pedig a hetvenes évek óta érvényes szabványokat, amelyek meghatározták a gátak és egyéb építmények minimális magasságát. A több gát által védett, behatárolt területeket gátgyûrûnek nevezik. A szabvány csak az ún. elsõdleges gátakra vonatkozik. A gátakat a vízügyi tanácsok (water board) irányítják. A biztonsági lánc elsõ láncszemét, a megelõzõ tervezést (pro-action) alig lehet alkalmazni Hollandiában, lehetetlen térben szeparálni a katasztrófát a potenciális áldozatoktól, lévén, hogy a lakosság kétharmada veszélyeztetett területeken él. 2004-ben egy minisztériumi jelentés felhívta a figyelmet olyan tározó területek létrehozására, amelyek be tudnák fogadni a folyami árhullámok kockázatot jelentõ többletét. A megelõzés tekintetében (prevention) az 1953 után létrehozott Deltaplan védõmûvet és a tengerparti gátak megerõsítését, továbbá az 1996. évi törvényt kell megemlíteni. A gátak fenntartása a vízügyi tanácsok feladata, a megerõsítésüket pedig a közlekedési, közmû- és vízügyi minisztérium finanszírozza.

137 A felkészülésbe (preparation) beletartozik a vészhelyzeti tervek kidolgozása és a megfelelõ szakemberek kiképzése. Ez elsõdlegesen önkormányzati feladat. Az önkormányzatok, az állami szolgálatok, más hatóságok és testületek munkáját nemzeti („királynõi”) megbízott hangolja össze, állami szinten pedig a belügyminisztériumé a koordináló szerep. A gyakorlatban a felkészülésben számos hiányosságot tapasztalhattak – a kitelepítési tervek és a menekülési útvonalak elérhetõsége, a különféle régiók rendõrei, tûzoltói, mentõi, vízügyi tanácsai közötti együttmûködés és kommunikáció terén. Emellett általában lehetetlennek tartják nagy tömegek kimentését a tengerhez közel fekvõ árvízveszélyes területekrõl. A reagálás terén a polgármestereké a döntõ szerep, a mentést a rendõrség, a tûzoltóság, a mentõk hajtják végre, az önkéntes mentõalakulatok és a vízügyi tanácsok aktív közremûködésével. Országos szinten a belügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium vesz benne részt (de csak az utóbbinak áll rendelkezésére személyzet). Ami a károk felszámolását (recovery) illeti, az elemi csapásokkal kapcsolatos 1995. évi törvényt lehet alkalmazni, abban az esetben, ha az árvizet hivatalosan katasztrófának nyilvánították. A ténylegesen bekövetkezett katasztrófák és a katasztrófaközeli helyzetek tanulságainak levonása a jövõbeli hasonló esetek elkerülése céljából fontos. Ilyen volt az 1953-as árvíz, majd az 1995-ös kritikus helyzet; ezek nyomán törvényt fogadtak el a folyami gátak megerõsítésérõl, valamint árvízvédelmi információs rendszert hoztak létre. Még a Katrina hurrikán elemzése is visszacsatolást jelentett a hollandiai felkészülést és reagálást illetõen.

138 Ezen a területen az államnak fontos szerepe van. Az elõadó öt ország viszonyait hasonlította össze a hollandiai helyzettel. Németországban a „pro-action” és a reagálás a legerõsebb (egy elbai árvíz után korlátozták az árterületeken történõ építkezést, és felvilágosító kampányba kezdtek, amely a polgárok felelõsségének felismerésére irányult). Belgiumban minden láncszem egyformán erõs, a károk enyhítése átlagosnak nevezhetõ (Hollandiánál nagyobb mértékben próbálnak bevonni magánbiztosítókat). Nagy-Britanniában a megelõzés a leggyengébb pont, az önkormányzatoknak nagyobb szerepe van, az egyének és a vállalatok felelõssége nagyobb. Franciaországban (ahol gyakrabban fordulnak elõ kisebb árvizek) a hangsúly a felkészülésen és a reagáláson van, de itt is korlátozzák az ártéri beruházásokat. Az Egyesült Államokban minimális a direkt és az indirekt megelõzés, de a felkészülés és a reagálás nagy hangsúlyt kap, és fontosnak tartják az egyéni és a helyi szintû kárminimalizálást (többek között kézikönyvekkel és biztosítási kedvezményekkel is ösztönzik a helyi kármegelõzési tervek elkészítését). A japán árvízvédelmi stratégia igen közel áll a hollandhoz. A folyókat igyekeznek eltéríteni a nagy népsûrûségû területektõl, találékonyan hasz-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

nálják fel a rendelkezésre álló mûszaki eszközöket, és az államnak mindegyik láncszemet illetõen központi szerepe van. Az elõadó szerint a Katrina hurrikán egyik tanulsága az volt, hogy a kisebb valószínûségû veszélyhelyzetekre is fel kell készülni, mert ezek hatása is nagyon jelentõs lehet. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat kimutatta, hogy az árvízvédelemben is nagy szerepe van az egyes országok kulturális és mentalitásbeli különbségeinek. Olyan országoknak, ahol az individualizmusnak nagyobb hagyományai vannak (USA, Franciaország), inkább az utólagos védekezés az erõsségük. A megelõzés és a károk enyhítése gyakran fordítottan aránylik egymáshoz. A sajátos földrajzi adottságok miatt Hollandia számára továbbra is a megelõzés prioritása a fontos, de a jövõben több „szakaszos” felépítésû gátat kellene építeni, emelni kellene a talaj szintjét az új beruházások esetében, valamint árvízbiztos házakat kellene építeni. A megelõzésen kívül nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a többi láncszemre, de ez nem mehet a megelõzés rovására. A pótlólagos beruházások révén a hagyományos árvízvédelem egy igazi kockázatkezelõ rendszerré fejlõdhet, összhangban az európai irányelvekkel. HOVANYECZ LÁSZLÓ

139 OLVASÓLÁMPA v

Milan Nakonecv ný: Ceský fašismus (A cseh fasizmus) Nakladatelství Vodnár, Praha, 2006, 426 oldal v

Mi, magyarok, rendszerint a cseh demokráciáról szoktunk beszélni. Számunkra a cseh fasizmus lényegében ismeretlen fogalom. Annyira ismeretlen, hogy Ormos Mária méltán fontosnak tekintett mûve, a „Nácizmus – fasizmus” (Magvetõ, Budapest, 1987.) a két világháború közötti Csehszlovák Köztársaságban nem is nevez meg cseh fasisztát, a radikális jobboldalt a szudétanémetek és a szlovákok körében találja. Cseh név nem szerepel nála. Ez a hiány pontosan tükrözi a XX. századi csehszlovák államról kialakult európai elképzeléseket, amelyek alapvetõen az elsõ köztársaság (1918–1938) valóban toleráns, az ezeken a tájakon olyannyira ritka demokratikus légkörének hatása alatt keletkeztek, s lettek szinte sztereotípiává. Ugyanakkor, fõleg a rendszerváltás után, a cseheknél e számszerûen valóban kis fasiszta csoportokról, a cseh szélsõjobb ideológiájáról tekintélyes irodalom létezik. Idetartozik a legfrissebb monoV gráfia, Milan Nakonec ný „Ceský fašismus“ címmel közreadott, közel négy és félszáz oldalas munkája. Nakonecný ismert kutatója a tárgynak. Még 2001-ben látott napvilágot a legnagyobb fasiszta mozgalomról, a Vlajkáról írott monográfiája. TomᚠPasák szintén közreadott egy alapos monográfiát a cseh fasizmusról, valamint egy életrajzot arról az Emil Hácháról, aki az elsõ köztársaság idején a legfelsõbb bíróság elnökeként tevékenykedett, teljesen rendszerhûen, majd a müncheni döntés és Beneš lemondáV

V

sa után aktívan segíti az úgynevezett „második köztársaság” egypártrendszerének, a korporatív államnak a létrehozási folyamatát (ugyanakkor a fasisztákat elutasítva), majd a német megszállás után a Cseh-Morva Protektorátus „államelnöke”, tehát a náci protektor, a helytartó után a második ember, és lényegében kollaboráns, ha húzódozva, ha kényszerbõl is. Egy másik cseh történész, Jirí Pernes a lelkes kollaboráns, Emanuel Moravec portréját rajzolta meg, aki a demokratikus rend egyik támaszának látszott, annyira, hogy azok között a tisztek között találjuk, akik díszõrséget állhattak T. G. Masaryk ravatalánál 1938ban, majd buzgó kollaboráns lett, aki feladatát abban látta, hogy „beneštelenítse” a cseh társadalmat. Nem is kétséges, hogy ennek a fokozott érdeklõdésnek van aktuális politikai ihletése. A mai cseh társadalomban a szélsõjobboldal ugyan alig-alig van jelen, tüntetéseik néhány száz embert mozgósítanak, mégis, a veszély érzete a legális politikai életben, nem szólva az értelmiségi közérzetrõl, felfokozott. A történelmi párhuzam lehetõsége adott: az elsõ köztársaság demokráciája is sérthetetlennek látszott. Mégis törékenynek bizonyult, amikor a világpolitika változott, és Hitler hatalomra jutása után a nyugati demokráciák cserbenhagyták Prágát, így próbálva a háború veszélyét – persze, hasztalan – elkerülni. Ugyanakkor a demokrácia veresége látszólagos lett, mert a cseh lakosság többségének passzív re-

140 zisztenciája mégiscsak lényeges történelmi tényezõ lett. Egyetlen példa… A cseh társadalomban pusztított az antiszemitizmus mérge, majdnem úgy, mint Közép-Európa más országaiban. Masaryk meséli el Karel Capeknak, hogy gyerekkorában félt a zsidóktól, s elhitte, hogy a zsidók keresztény vérrel élnek. Ezért inkább került néhány utcát iskolába menet, nehogy a zsidók által lakott házak elõtt kelljen elmennie. „Egész életemben törekedtem arra, hogy ne legyek igazságtalan a zsidókkal szemben, ezért állították sokan, hogy az õ pártjukon állok. És hogy mikor gyõztem le magamban a népi antiszemitizmust? Uram, én azt hiszem, hogy érzéseimben soha, csak észszel, hiszen édesanyám a vérvád-babonában való hitre nevelt…”. Masaryk azonban a polnai vérvád-perben vállalja a védõ szerepét, késõbb – már államférfiként, elsõ európai államfõként – Palesztinába látogat. A cseh fasizmus, természetesen, antiszemita volt, de számolnia kellett a cseh realitásokkal. A német megszállás, 1939 márciusa után a nácik követelik, hogy a kollaboráns kormány hozzon zsidóellenes törvényeket. Erre azonban sem Hácha „államelnök”, sem Eliaš tábornok, a kollaboráns kormány elnöke (késõbb a németek kivégzik) nem vállalkozott. Még arra sem voltak hajlandók, hogy ellenjegyezzék von Neurath birodalmi protektor, a legfõbb megszálló hatalom vezetõje által kiadott rendeleteket. Közben, persze, létezett egy vad antiszemita sajtó, ám az Endlösung nem tartozott a cseh célok közé. Hácha egy pillanatig sem ellenezte a gazdasági és politikai élet – úgymond – megtisztítását a zsidóktól. Fõleg nacionalista alapon, sõt: nem utolsósorban azért, mert a zsidóságot õ, a német megszállókkal kollaboráló politikus inkább a csehországi né-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

metséghez tartozónak tartotta. A megoldást azonban a zsidóknak az országból való kiûzésében, a legális kivándoroltatásban képzelte el, s tett is lépéseket ennek megvalósítására. Ebben a cseh fasiszták egyetértettek vele. A németek azonban hallani sem akartak ilyesfajta „humanizmusról”. Magyarázat? A cseh fasizmus egyik legfontosabb sajátossága – eredetének kettõsségében rejlik. A Masaryk-kultusz egyik legtekintélyesebb megteremtõje, egyszersmind a polgári újságírás élvonalát jelentõ hírlapíró, Ferdinand Peroutka a harmincas évek derekán megírta Csehszlovákia 1918-as megalakulásának históriáját. A Budování státu (Az államépítés) kétezer oldala talán a leghitelesebb tanúvallomás a cseh demokrácia természetérõl. Peroutka – többek között – kimutatja, hogy a cseh (csehszlovák) államiság realizálásában mennyire fontos szerepe volt az orosz polgárháborúban jelentõs erõt képviselõ Csehszlovák Légiónak, amely elõször Kolcsakot támogatta, majd a szabad elvonulást szabva árként, Kolcsakot kiszolgáltatta a bolsevikoknak. A nyugati hatalmak sokáig szövetségesnek tekintették a légiót a bolsevikok elleni küzdelemben. Masaryk soha nem mulasztotta el, hogy Wilson elnököt emlékeztesse erre. A husziták után éppen a Légió volt az, amelyik katonai dicsõséget sugárzott, és a késõbbi hadsereg alapját is megteremtette. Természetesen nacionalista alapon, hiszen már a „csehszlovakizmus” eszméje, azaz az önálló szlovák nemzet létének tagadása maga volt az agresszív nacionalizmus. Ez a tradíció alapja lett az önálló államnak, amelynek hajóját Masaryk sikeresen kormányozta a demokrácia kikötõjébe, ám ugyanakkor sokakban a nem sokkal az elsõ világhábo-

OLVASÓLÁMPA

rú után formálódó fasiszta eszmékkel rokonszenvezõk, majd az aktív fasiszták is e táborból toborzódtak. A Légió parancsnoka, Radoslav Gajda (eredeti nevén: Rudolf Geidl) elõbb kassai hadtestparancsnok, majd vezérkari fõnök, 1926-ban már fasiszta szervezkedés vádjával áll a hadbíróság elé, és bár az összeesküvés vádját nem sikerül teljes egészében bizonyítani, viszont a fasiszta szervezkedést igen – ezért kizárják a hadseregbõl és lefokozzák. A késõbbiekben mindenféle fasiszta szervezet vezére. (A németek azonban – minden felajánlkozás dacára – a megszállás idején nem nagyon bíztak benne, s ezért nem is kapott komoly funkciót.) Egy irodalmi affér is emlékeztetett arra, hogy a cseh fasizmus milyen mélyen gyökeredzett a nacionalista legionárius legendáriumban. Mint ismeretes, Jaroslav Hašek is megjárta az orosz polgárháborút. Csak éppen nem a légió, hanem a bolsevikok oldalán. Hazatérése után, már súlyos betegen, megírja a Svejk utolsó változatát (az elõzõ változatokban volt nem is csekély rokonszenv a légiók iránt), amely teljes leszámolás a nacionalista illúziókkal. A siker, sõt a világsiker szinte azonnali volt, noha Hašek ezt már nem érte meg. A nacionalista sajtó és irodalmi tábor hevesen támadta holtában is az írót, és a hõsét még élesebben. Viktor Dyk, e tábor vezére, aki nem volt tehetségtelen, egyszerre támadta Svejket („egy huszita nép számára veszélyes, ha Svejket hõsnek tekintjük” – írta), valamint Masarykot mint demokratát és a légiós hagyomány árulóját, illetve az irodalmi ellenfelek közül Karel Capekot, akár mint elkötelezett demokratát. Ez a tábor hamarosan azt találta ki, hogy Svejk ellenében egy igazi hõst kell példának állítani a nemzet számára. A feladat

141 megoldására egy divatos tollforgató, egy Rudolf Medek nevû legionárius vállalkozott, akirõl Capeknak az volt véleménye, hogy nem tudni róla, hogy író-e, vagy csak tábornok. Medeknek volt egy öt kötetes regénye a polgárháborús évekrõl, annak idején sokan olvasták, mára tökéletesen és joggal elfelejtõdött. Nos, õ írt egy dokumentumdrámát „Švec ezredes” címmel. A hõs valóban élt, meglehetõsen ismert volt a légió parancsnoki karában, és öngyilkosságot követett el, amikor katonái „švejkek” lettek, azaz megtagadták parancsainak végrehajtását. Ennek a hõs ezredesnek kellett volna „leváltania” a cseh és a világirodalomban Hašek antihõsét, ennek a hõs ezredesnek kellett volna a nemzetközi közvéleményben elterjesztenie, hogy a csehek nem švejkek, hanem švecek. A bemutatót 1928. október 27-re, azaz a Csehszlovák Köztársaság kikiáltása tizedik évfordulójának elõestéjére idõzítették. Meghívták T. G. Masarykot, a köztársasági elnököt, akinek jelenlétével kellett volna igazolnia a nacionalista tábor találmányát, a legendát. Masaryk azonban nem ment el a bemutatóra. Ettõl függetlenül a színmû megért ötven elõadást, és mindegyik úgynevezett hazafias tüntetés ürügyévé lett. Ez az irodalmi mezbe rejtett akció is mutatta, hogy a nacionalizmusra építõ fasiszta szervezkedés nem nagyon számíthat átütõ sikerre. Ráadásul a különbözõ fasiszta csoportocskák egymással is perpatvarokba keveredtek. Hivatalos tiltásra nem volt nagyon szükség, noha a két világháború közötti cseh demokrácia paradoxonai közé tartozott, hogy volt cenzúra is, amely keményen ellenõrizte a sajtót. Azonban inkább balra ütött, a kommunista sajtó többet szenvedett a cenzúrától, mint a fasiszta; igaz persze,

142 hogy ez utóbbi jelentéktelen, kérészéletû lapocskákat tudott csak fenntartani, amíg a kommunista lapok széles körben terjedtek. A lényeg azonban az volt, hogy a cseheket kevéssé érdekelte az orosz polgárháborúban szerzett harci dicsõség – és nagyon féltek Hitlertõl. (A szlovák helyzet más volt: a Hlinka-féle Néppárt fölényesen verte a választásokon a cseh szimpátiákban bõvelkedõ szociáldemokratákat, a nacionalizmus iránt közömbös kommunistákat, és erõs érdeklõdést, sõt rokonszenvet nyilvánított ki az olasz, illetve a német fasizmus ideái iránt.) Hitler meghozta a diadalt és a hatalmat a szlovák fasizmusnak, és végsõ csapást mért a cseh fasisztákra. A németek szinte egyáltalán nem tartottak igényt szolgálataikra, megtûrték õket, sajtójuk uszíthatott is, ám számottevõ politikai posztokra nem számíthattak, még az eleve másodrendûnek tervezett megszállási, úgynevezett protektorátusi adminisztrációban sem. A nácik által történõ mellõzésnek több oka volt. Az egyik, és nem lényegtelen indoka a fasisztákkal szemben tanúsított tartózkodásnak reális számítás lehetett. A megszállók tudták, hogy ezeknek a fasiszta csoportoknak a támogatottsága roppant csekély, tehát nem érdemes alkudozni velük. Sokkalta fontosabbnak tartották megnyerni a cseh ipari és pénzügyi vezetõ körök Benešellenes részének, az Agrárpártnak a támogatását, vagy legalábbis lojalitását. Nemcsak azért, mert ez a csoport biztosíthatta, és biztosította is, a háborús körülmények között nélkülözhetetlen cseh ipar zökkenõmentes mûködését, noha, természetesen, ez volt a legfontosabb

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

szempont. Magyarázza azonban a hitleristák idegenkedését a cseh fasiszták hangsúlyozott szlávsága, sõt pánszlávizmusa. Gajdáék, például, úgy támogatták a szovjetellenes háborút, hogy kiadták „az erõs szláv Oroszországért” jelszót. A nácik azonban még jelszóként sem hallgattak ilyet szívesen. Ugyanakkor a nácik számára lényegesnek tûnt a látszatok megõrzése. Erre törekedtek, sikerrel, Szlovákiában, ezt a célt el is érték a Horthy-Magyarországon, és a Cseh-Morva Protektorátusban ugyancsak fontosnak látszott számukra a polgári lét bizonyos elemeinek megõrzése. Különben erre törekedett a csehországi német kisebbség is, amely a megszállás idején többségi jogokkal, kiváltságokkal rendelkezett. Bármilyen különösen hangzik, de a szudétanémet lakosság nem a Reich életformájához igazodott, hanem megõrizte a cseh idõk sok hagyományát. A cseh fasizmusról szóló hazai irodalom minden egyes mûve, már-már szabályszerûen úgy zárul, hogy aktuális kitekintést tartalmaz. Ezt teszi Milan Nakonecný, vagy Miroslav Gregorovic (Kapitoly o ceském fašismu, Lidové noviny, Praha, 1995.) és mások is. Új tények feltárására már nincsen sok esély, viszont a cseh történészek és publicisták úgy vélik: bármilyen kicsi manapság a cseh fasizmus újjáélesztésének, feltámadásának esélye – a veszélyrõl nem szabad elfeledkezni. Vannak tüntetések, vannak szennylapok, van antiszemitizmus. A társadalom ellenálló képességének erõsítését tehát fontos feladatnak tartják. V

V

E. FEHÉR PÁL

143 MONITOR

Szemelvények a nemzetközi sajtóból FINANCIAL TIMES Energiahiány sújtja a korábbi kommunista államokat

A brit gazdaságpolitikai világlap cikket közöl a volt szocialista országok energiahiányáról, illetve Magyarország potenciális szerepérõl a régió áramellátásában. Magyarország egyik távoli sarkában, az ukrán határ közelében a mérnökök megkezdik annak az erõmûnek az építését, amelyik a délkelet-európai volt kommunista államokban a legnagyobb a berlini fal leomlása óta. A Nyírtassban létesülõ 1,5 milliárd eurós (2,3 milliárd dollár; 1,2 milliárd font) erõmû elsõ két 400 MW-os egysége 2011-ben lép mûködésbe, további négy blokk pedig 2013-ban készül el. „Magyarország súlyos energiahiányban szenved a régebbi, alacsony hatékonyságú erõmûvek jelentõs száma következtében” – mondja Góczi István, az Emfesz (Elsõ Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. – a szerk.) energiaforgalmazó cég ügyvezetõ igazgatója. „Az ukrán határnál általunk építendõ korszerû, 2400 MW-os erõmû segít e hiány megszüntetésében, és lehetõséget nyújt arra is, hogy exportáljunk áramot a Balkánra, nettó energiaexportõrré téve Magyarországot.” A régió túlterhelt energiahálózata messze ható problémákat okoz. A magyar vállalatok a villamos áram magas költségére panaszkodnak, Albániában, a régió legszegényebb államában és az újonnan függetlenné vált Koszovóban pe-

dig gyakoriak az áramszünetek. Macedóniában ugyancsak elõfordulnak idõnként áramkiesések. A román fõvárosban, Bukarestben, amely az EU hatodik legnagyobb városa, a vízellátó szivattyúk és a légkondicionálók kellemetlen idõpontokban kapcsolódnak ki. „Fokozódó (regionális) áramhiánynak nézünk elébe” – mondja Vuk Hamovics, a volt jugoszláv államok legnagyobb áramkereskedõjének, az EFT-nek az elnöke. A KPMG vezetõi tanácsadói cég által tavaly közzétett tanulmánya szerint „jelentõs beruházások” szükségesek az áramtermelés, az átvitel, a forgalmazás és az energiahatékonyság területén. Délkelet-Európa és Magyarország a nehézipart kiszolgáló nagy villamosenergia-szektorral lépett ki a kommunizmusból, és a nehézipar 1989 utáni hanyatlása felesleget eredményezett. 2000 óta azonban a hullámzó növekedés a szocialista korszak szintje fölé nyomta fel a keresletet. Eközben az Európai Unió arra kötelezte Bulgáriát, hogy csökkentse a régió egyik legnagyobb, Kozlodujban lévõ atomerõmûvének termelését. „E négy reaktor bezárása minden problémát felszínre hozott” – mondja Pandita Parshad, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank energiaközmûvekkel foglalkozó igazgatója. Az EU és a délkelet-európai államok által 2005-ben aláírt Európai Energiaközösségi Szerzõdés arra ösztönzi az országokat, hogy lássák el egymást elektromos árammal hiány esetén; a szerzõdésben Románia és Bulgária a fõ exportõrök. A gyakorlatban a határokon átmenõ összeköttetések hiánya és a jogi

144 viták – a volt jugoszláv államokban a háború örökségével súlyosbítva – azt vonják maguk után, hogy a nemzetközi villamosáram-kereskedelem nem fedez minden helyi hiányt. Az utóbbi évek enyhe telei jól jöttek az áramszolgáltatóknak. De a nyomás változatlan: a közgazdászok az energiafogyasztás évi 3 százalékos növekedését prognosztizálják annak feltételezésével, hogy a régió gazdaságai továbbra is a mostani 5–6 százalékos ütemben bõvülnek. A forgalmazást – Szerbia kivételével – mindenütt privatizálták, de a kormányok a legtöbb országban megõrizték az áramtermelõ-kapacitások fölötti jelentõs ellenõrzést, ami a bulgáriai 50 százaléktól a volt jugoszláv államokban érvényesülõ több mint 90 százalékig terjed. A hatóságok, az áramtermelõk, a forgalmazók és a fogyasztók közötti kapcsolatok távolról sem zökkenõmentesek. A magánbefektetõk ösztönzése érdekében a régió kormányai reformálják az energiaszektort. A befektetések folyamatosan növekednek, Magyarországon kisebb gázturbinák létesültek, Bulgáriában korszerûsítették a Marica Kelet szén- és elektromossági kombinátot, tavaly pedig a romániai Cernavodában egy 700 MW-os reaktor lépett mûködésbe. A határokon átmenõ vezetékek építéséhez az EU is ad támogatást. A nagyobb projektek azonban még az elõkészítés stádiumában vannak. Romániában az állami atomerõmû vállalatot és külföldi cégeket magában foglaló konzorcium létesült az idén további két 750 MW-os reaktor építésére Cernavodában. Bulgáriában a kormány egy két blokkból álló nukleáris erõmûvet tervez a román határ közelében lévõ Belenében, Oroszország építené fel a 4 milliárd eurós (6,2 milliárd dollár; 3,1 milliárd font) projektet. Koszovóban a kormány a meglevõ

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

kapacitások korszerûsítéséért küzd, és befektetõket akar szerezni az ország nagy lignitkészleteire épülõ erõmû megépítéséhez. A Világbank becslései szerint a régió teljes új beruházásai, Magyarországot nem számítva, 2020-ig elérhetik a 9,5 milliárd eurót, ehhez további 5,8 milliárd euró jön a meglevõ erõmûvek felújítására. Problémát jelent azonban, hogy mindezek a nagy beruházások 2011 elõtt nem lépnek be. Vuk Hamovics az EFT-tõl ezt mondja: „2013-ig nem következik be enyhülés. A következõ öt évre becsült termelés és fogyasztás alapján a régió (energia)hiánynak néz elébe, ami áremelkedéseket okozhat.” www.ft.com

FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG Beavatkozás a nemzeti kisebbségek érdekében

Az európai népcsoportok képviselõi Magyarországon tanácskoztak, és Párizst dicsérték – írja Reinhard Olt, a frankfurti szerkesztésû, nagypéldányszámú és befolyásos német napilap közép-európai szakértõje Pécsrõl keltezett cikkében, amelyhez a francia reformterv összegzését is mellékelték. A regionális nyelveknek a francia alkotmányba történõ beemelését Francois Schaffner „elsõ, fontos lépésnek” nevezte. Ahhoz, hogy a regionális nyelvek számára helyet lehessen biztosítani a mindennapi életben – pl. a médiában, illetve az oktatásban –, még „igen sok a tennivaló.” Európa 28 országából 180 nyelvi, etnikai és nemzeti kisebbség képviselõje nemrég Pécsett – Magyarország ötödik

MONITOR

legnagyobb városában – tanácskozott. Õk csatlakoztak az „Elzász Kultúrájáért és Kétnyelvûségéért Egyesület” elnökének ezen megítéléséhez. A magyarországi német nemzetiség központjában – Pécsett – rendezték meg az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEV) 53. kongresszusát. Az Európa 80 autochton, õshonos kisebbségét összefogó csúcsszervezet azért üdvözölte ezt a párizsi hírt, mert Franciaország eddig vonakodott a regionális nyelvek hivatalos elismerésétõl. A FUEV-et a második világháború után alapították, és tagjai között megtalálható számtalan – Párizs által gyakran ignorált – francia kisebbség képviselõje is. A szervezet az elõzõ évi kongresszusán (az észt fõvárosban, Tallinnban) az EU „Élethoszszig tartó tanulás” programja keretében a regionális és kisebbségi nyelvek különleges figyelembevételével a többnyelvûséget támogató hálózat felállítását fogadta el. Ezért is okozott Pécsett örömet az, hogy Párizs e döntésével a kisebbségek kollektív jogainak az EU-ban való elismertetéséhez vezetõ – nehéznek ítélt – úton most egy mérföldkövet helyezett el. Az igényt támasztó szervezet számára igen lényeges a hagyományos európai kisebbségek érdekeinek a képviselete a nemzetközi szervezetek elõtt. Hans Heinrich Hansen, a FUEV elnöke arra figyelmeztetett, hogy a nemzeti kisebbségek védelmének az uniós jogrendben való rögzítése terén éppen az EU-nak vannak elmaradásai. Egy ezzel kapcsolatos hervatag jogszabály a Lisszaboni Szerzõdésben is csak tervként szerepel. Ugyanakkor Európa minden hetedik lakosa egy autochton nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik. Az Európához tartozó 45 országban 337 ilyen kisebbség él, összlétszámuk kb. 105 mil-

145 lió. Európa 90 nyelvébõl 37 számít nemzeti nyelvnek, 53 pedig „állam nélküli nyelvnek”. Ide tartozik Felsõ- és AlsóLausitzban a szláv nyelvcsaládhoz tartozó szorb nyelv, Észak(nyugat)-Németországban és Hollandiában a fríz, valamint a rétoromán, Svájcban és Dél-Tirolban az Alpok õslakosainak egyes – még ma is beszélt – nyelvi fordulatai. Az EU-s polgárok közül hivatalos adatok szerint 40 millió fõ használ regionális vagy kisebbségi nyelvet. Ez az unió lakosságának mintegy 10 százalékát teszi ki. A FUEV – az igen gyakran ellentétesen cselekvõ népcsoportok képviselõinek a szócsöve – tudja, hogy csak akkor lehet sikeres, ha bekapcsolódik a politikába. Cselekvésének az alapját a nemzetállami és az uniós szervezetekkel szembeni állhatatos érdekképviselet adja. Ennek érdekében ifjúsági szervezetével (JEV) karöltve együttmûködésrõl állapodott meg az Európai Parlament Tradicionális Nemzeti Kisebbségek Csoportjával. Ennek a „dialógusfórumnak” az a célja, hogy európai szinten elõsegítse a kisebbségi szervezetek megjelenését a politikában. Középtávon ez Brüsszelben egy, a „Községek és Régiók Bizottságá”-hoz hasonló állandó érdekképviselet lenne. A FUEV küldöttei Pécsett megválasztották a dialógusfórum tagjait: Bernhard Ziesch, a Domowina, a lausitzi szorbok egyesületének ügyvezetõje; Brenner Kálmán, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának képviselõje; Dieter Küssner, a schleswig-holsteini dán kisebbség elnöke; Jacob Van der Bij, a hollandiai nyugati frízek fõnöke; Aleksander Studen-Kirchner, a JEV képviselõje – egy karintiai szlovén; Nicolas Scrula, a romániai arománok képviseletében; Halit Habip Oglu, a Görögországban élõ nyugattrákiai törökök elnöke.

146 Hansen FUEV-elnök hangsúlyozta, hogy erre az együttmûködésre Tabajdi Csaba (Magyarország) és Michel Ebner (Déltiroli Néppárt /SVP/) EP-képviselõk közremûködése nélkül nem került volna sor. Tabajdi, aki a frakcióközi csoport elnöke, Pécsett a következõt mondta: „Egy adott társadalom demokráciafelfogását nem utolsósorban a kisebbségeihez való viszonya alapján lehet meghatározni.” A FUEV a jövõben erõteljesebben fel kíván lépni azért, hogy a kisebbségek számára „a saját nyelvükön szóló média és információ alapjog” lehessen. Ezt szolgálja egy munkacsoport, melynek a vezetõje Heinrich Schultz, a FUEV alelnöke lesz. A FUEV jövõre Brüsszelben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Franciaország óvja a regionális ny e l v e ke t

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

sítási javaslat kitart az alkotmányreform végsõ megszövegezéséig, akkor az nem kevesebbet jelent, mint hogy Franciaország szakít azzal a dogmával, miszerint a francia az egyetlen az alkotmány által védendõ nyelv. Az alkotmánymódosítás nem jelenti azt, hogy Franciaország automatikusan ratifikálja az Európai Chartát, de megteremti egy lehetséges ratifikálás alapjait. A múltban Franciaország mindig attól félt, hogy a regionális identitás támogatása veszélyezteti a központosított állami rendet, és így egyfajta „balkanizálódáshoz” vezet. (Július 21-én elfogadták Versaillesban a francia államfõ kezdeményezésére benyújtott intézményi reformtervezetet, amely az alkotmány közel felét újraírja, s a regionális nyelveket az alkotmány a francia kulturális örökség részének ismeri el – a szerk.) www.faz.net

A francia nemzetgyûlés elsõ olvasatban elfogadta a Sarkozy elnök által kért alkotmányreformot. Ennek a célja az V. Köztársaság intézményrendszerének „modernizációja” lenne. Ez a szavazás hangulati tesztként is szolgálhat. Júliusban kerül sor Versailles-ban a Parlament két kamarájának közös szavazására. Ennek során az elfogadáshoz 3/5-ös többségre van szükség. A képviselõk a reformot – meglepõ módon – a regionális és kisebbségi nyelvek franciaországi védelmérõl szóló kötelezettségvállalással is kiegészítették. Ez ideig a legfõbb alkotmányos elvnek a köztársaság „oszthatatlansága” számított. Az Alkotmányügyi Tanács és az Államtanács több alapvetõ döntésében is úgy vélte, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek 1998-ban hatályba lépett Európai Chartája nem egyeztethetõ össze a francia alkotmánynyal. Ha ez – a most elfogadott – módo-

DIE PRESSE Bécs szerény tengelye: Budapest–Ljubljana

Christine Domforth és Peter Martos a tekintélyes osztrák konzervatív napilapban arról írt, hogy a frankfurti és a bécsi tõzsde által alapított Newex kudarca után az osztrákok a kooperációt részesítenék elõnyben Közép-Európában. Minden egy „halvaszületéssel” kezdõdött. A bécsi és a frankfurti tõzsde által 2000-ben, nagy ambícióval életre hívott Newex nevû kelet-európai jegyzési rendszer minden felhajtástól mentesen tûnt el. A kudarc oka a hibás stratégia volt: a Wiener Börse AG a kelet-európai cégeket bécsi jelenlétre kívánta rávenni. Ezek ettõl nem igazán voltak elragadtatva. Ezt

MONITOR

követõen a bécsi tõzsde – amely a vezetõ európai tõzsdékhez képest maga is kispályás – irányt váltott: a kooperációk kerültek elõtérbe. Ilyen megállapodások érvényesek jelenleg Bukaresttel, Szarajevóval és Banja Lukával. Ahol ez kívánatos és lehetséges, ott az osztrákok részesedést szereznek a keleti tõzsdékben. A kezdetet 2004-ben Budapest jelentette. Legutóbb a bécsiek a második üzletet üthették nyélbe: a ljubljanai tõzsdéért (LJSE) a Hellenic Exchange céggel folytatott licitálásból gyõztesként kerültek ki, és így átveszik a LJSE 81 százalékát, a vételárat nem közölték. A híresztelések szerint a bécsiek a LJSE-t 47 millió euróra értékelték. 18. „születésnapján” a budapesti tõzsde félárvának érezhette magát: SzalayBerzeviczy Attila elnök ugyanis elhagyta. Többnapos késlekedés után vonta le a konzekvenciát – mint arról a „Világgazdaság” c. lap beszámol. Leköszönésére egy osztrák lépést követõen került sor: a Wiener Börse AG a BÉT-ben (Budapesti Értéktõzsde) meglévõ részesedését 37,7 százalékra emelte. Konszolidáció – vágyálom? A múlt hétig úgy nézett ki – így a „Világgazdaság” –, hogy a közép-európai tõzsdék konszolidációja csak a szakemberek és a nagybefektetõk vágyálma marad. „Amíg a tõzsdék világában Nyugat-Európában és az óceánon túl szabályos átvételi háború folyik, addig a mi vidékünkön a fúziós folyamat éppen most állt le.” A Wiener Börse 2004-ben egy osztrák konzorciummal – Bank Austria (azóta UniCredit), Erste Bank, Oesterreichische Kontrollbank és Raiffeisen – a BÉT 68,8 százalékát szerezte meg. Most a hatalmi viszonyok csak annyiban vál-

147 toznak, hogy a Wiener Börse átveszi az UniCredit 25,2 százalékos tulajdonrészét is. A Népszabadság szerint SzalayBerzeviczyt – akit az UniCredit delegált – nem értesítették elõre az ügyletrõl. Napok kelletek ahhoz, hogy észrevegye: õ itt nemkívánatos. Az MTI magyar hírügynökség idézi Michael Buhl, a Wiener Börse igazgatósági tagjának azon kijelentését, hogy az egyszerûsített döntési mechanizmusok a BÉT-nél a jövõben az üzletek gyorsabb lebonyolítását fogják elõsegíteni Budapesten. Egy „üzlet”, melyet Szalay-Berzeviczy vehemensen képviselt, nem lesz közöttük: a BÉT tõzsdére vitele. Úgy tûnik, hogy a magyaroknak semmi sem megy – tavasszal a legnagyobb értékek, a MOL energiakonszern és az OTP Bank több beleszólást követeltek. A bécsi válasz vonakodó volt. Ezek a cégek – a Telekom mellett az egyedüli igazi nagyágyúk – a BÉT 4,84 százalékát jelentik. Buhl 2005-ben egy Bécs–Budapest– Varsó-tengely felállításáról álmodott, amely a térség további tõzsdéiben szeretett volna tulajdonrészt szerezni. Mint arról a Népszabadság beszámolt, sokat ígérõ tárgyalások folytak Prágával, kapcsolatfelvételre került sor Pozsonnyal és Ljubljanával. Késõbb Zágráb, Belgrád, Bukarest és Szófia is csatlakozott volna valamilyen formában a szövetséghez. A varsói tõzsde 2006-ban – mivel a privatizációját (akárcsak Szófiában) elhalasztották – mint partner kiesett. Buhl akkor a Népszabadságnak így nyilatkozott: „Varsó kiesése után a Bécs–Budapest-tengely harmadik tagjaként a térségbõl legszívesebben Pozsonyt látnánk.” A térségben – Moszkváig – majdnem minden tõzsdével van kooperációs megállapodás.

148

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

Bukarest túl drága A részesedés igen gyér, és valószínûleg az lesz a jövõben is. A bukaresti tõzsde (BVB) ugyan érdekes, de túl drága – mondta április végén Buhl a Business Standard címû román lapnak. Ezt számítással is igazolta: normál körülmények között egy tõzsde értéke tizenkétszer annyi, mint adózás elõtti eredménye. Ez Bukarest esetében 112,13 millió euró lenne. A piaci értéke ennél 45 százalékkal magasabb. A BVB nettó nyeresége az elmúlt évben 8,68 millió euró volt. Ez több, mint a prágai tõzsde 7,54 millió eurója – jegyezte meg önelégülten a Business Standard. www.diepresse.com

KRÓNIKA Diplomataként otthonról haza

A Kolozsváron szerkesztett erdélyi napilap munkatársa, Rostás Szabolcs interjút készített Cseh Áron leköszönõ magyar fõkonzullal. – Összeszámolta már, hogy nyolc és fél éves kolozsvári diplomáciai tevékenysége során hány rendezvényen képviselte a Magyar Köztársaságot? – Pontosan nem, de ha kívánja, számolhatok egy kicsit. Az éves jelentéseim elkészítésénél szoktam sorra venni azon kulturális, politikai, gazdasági, egyházi és egyéb közösségi rendezvényeket, amelyeken konzul kollégáim vagy személyesen én képviseltem a hazámat. Ezen események száma évrõl évre 80 és 110 között mozgott. Ha ezt átlagoljuk és megszorozzuk az elmúlt nyolc és fél évvel, akkor 800 körüli szám jön ki. Mivel a 800 rendezvény megközelítõleg kéthar-

· SZEPTEMBER

madán személyesen vettem részt, engem is meglep az összegzés végeredménye. – Ezekre a jövõben már ritkábban adódik alkalma. Fájlalja, hogy el kell hagynia a fõkonzulátust, vagy várja már, milyen új feladatot, kihívást tartogat az ön számára a magyar Külügyminisztérium? – Ahogy mondani szokás, egyszer minden véget ér. Különösen igaz ez a diplomáciai külszolgálatra, amely határozott idõre, általában négy évre szól. Ehhez képest én megszakítás nélkül ennek az idõtartamnak több mint kétszeresét töltöttem a kolozsvári fõkonzulátuson, amelybõl öt évig misszióvezetõként irányítottam a külképviseletet. Hosszú és mozgalmas idõszak áll mögöttem, amelyre mindig szívesen és szakmai elégtétellel fogok visszaemlékezni. Életemnek meghatározó fejezete zárul le, amelyre felkészültem ugyan, de természetesen nehéz dolog érzelemmentesen, rutinszerûen lezárni egy ciklust, fõleg ha az ember ezalatt jól érezte magát. Ugyanakkor kíváncsian várom az elõttem álló új feladatokat, újabb kihívásokat. – Kamasz volt, amikor családjával 1988-ben Kolozsvárról Magyarországra települt, 2000-ben pedig érett férfiként, sokat ígérõ diplomáciai karrier elé nézve érkezett vissza szülõvárosába. Erdélyi származású magyar állampolgárként adódtak-e valaha identitásbeli problémái – akár az anyaországban, akár itt, Romániában? – Magyarországon végeztem középés felsõfokú tanulmányaimat, magyarországi a feleségem, édesapám korai halála után magyarországi nevelõapám nevelt. Mindezek alapján úgy érzem, hogy Magyarországon szocializálódtam, és felnõtt életemet a magyarországi tudat határozza meg. Gyerekkorom meghatározó

MONITOR

élményei, barátaim nagy része, édesapám emléke, szülõvárosom szeretete ugyanakkor Erdélyhez, Kolozsvárhoz kötnek. Identitásbeli problémáim sosem voltak, sõt egyedi és megtisztelõ hivatásnak tekintettem, hogy a Magyar Köztársaságot képviselhettem szülõvárosomban. – Életútját, kettõs tapasztalatait figyelembe véve a magyar Külügyminisztériumnak nem is lehetett volna jobb választása, amikor 2000-ben konzullá, három évvel késõbb pedig fõkonzullá nevezték ki. Milyennek látta akkoriban, és milyennek látja most a magyar–román kapcsolatokat? – Szomszédos országok kapcsolatai már csak helyzetüknél fogva is rendkívül sokrétûek és intenzívek. Ez jellemezte a magyar–román kapcsolatokat a 2000-es évek elején, amelyet olykor hûvös, de deklaráltan jószomszédi viszonyként emlegettünk. A jószomszédi, baráti kapcsolatok azóta NATO- és európai uniós szövetségesi kapcsolattá fejlõdtek, és kiteljesedtek. A kétoldalú együttmûködés intenzitása minden területen látványos eredményeket produkál. Engedje meg, hogy néhány szignifikáns példával érzékeltessem a folyamatot. Ezelõtt nyolc évvel az évi 20 ezres nagyságrendû munkavállalási vízum kiállítása során nem gondoltam arra, hogy a külképviseleten megérem azt a pillanatot, amikor üresen látom a várótermet. Nemcsak a szabad munkavállalás lehetõsége volt hihetetlen sokak számára, hanem az is, hogy a hosszas és szigorú vám- és útlevélvizsgálat helyett ma egyszeri megállásos, személyiigazolvány-ellenõrzéssel léphetjük át a magyar–román határt. Az aradi Szabadság-szobor felállítása a megbékélési emlékparkban, a csíkszeredai fõkonzulátus megnyitása, de az idén negyedik alkalommal sorra kerülõ magyar–román

149 együttes kormányülés megrendezése is – a teljesség igénye nélkül említett, de jelzésértékû – mérföldköve a két ország közötti jelenlegi kapcsolatok fejlettségi szintjének. – Az államközi viszonyokon belül ugyanakkor kiemelt helyet foglal el Magyarország és az erdélyi magyar közösség egymáshoz ezer szállal kötõdõ politikai, kulturális, társadalmi kapcsolata. – A magyar–magyar kapcsolatok ápolása és fejlesztése nem csupán kiemelt helyet foglal el, hanem alkotmányos kötelezettséget ró a Magyar Köztársaság mindenkori kormányára, amelyet államközi kapcsolatai során érvényesítenie kell. Úgy látom, hogy ezen a területen jelentõs volt a fejlõdés külszolgálatom ideje alatt. A magyarigazolvány, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a nemzeti vízum, a magyar iskolába járó gyerekek anyagi támogatása mindnyájunk által jól ismert nemzetpolitikai eredmények. Szinte nincs olyan erdélyi magyar oktatási intézmény, nem beszélve a magyar kulturális, tudományos mûhelyekrõl és számos, magyarok által lakott településrõl, amely az elmúlt 18 év során ne kapott volna valamilyen formában anyaországi támogatást. A társadalmi és kulturális magyar–magyar kapcsolatok nagy része természetébõl adódóan politikától mentes civil kezdeményezés, ettõl életszerû és sorsszerû. Fõkonzulként az erdélyi magyar közösség politikai, civil és egyházi vezetõivel igyekeztem intenzív és baráti kapcsolatot kialakítani, és örömmel nyugtázhatom, hogy az említett nemzetpolitikai megvalósítások folyamatának nem csak szemlélõje, hanem aktív elõkészítõje és a végrehajtás részese is lehettem munkatársaimmal együtt. – Kolozsváron eltöltött pályafutása során szembesült-e olyan kényes helyzet-

150

tel, amely kezeléséhez vagy megoldásához igazán szükség volt diplomáciai érzékére? Például mi volt nehezebb: tavaly Sólyom László köztársasági elnökkel megmászni a torockói Székelykõt, vagy állni a sarat a kettõs állampolgárságról szóló 2004. decemberi népszavazás kudarca után? – Ha már konkrétan rákérdezett: az utóbbi nehezebbnek bizonyult, és talán több diplomáciai érzéket igényelt. Nem volt könnyû feladat számomra egy olyan népszavazási kérdést és az erre adott válaszok eredményét magyarázni, amely akaratomtól, szakmai és személyes véleményemtõl függetlenül született. Sajnos a magyar–magyar viszonyt beárnyékoló népszavazás hatása csökkenõ mértékben, de még ma is érzékelhetõ. Kolozsváron magyar diplomataként egyébként nem elsõsorban a diplomáciai érzékre, hanem tájékozottságra, affinitásra, szakmai felkészültségre és az ebbõl adódó kölcsönös bizalomra lehet és kell támaszkodni. – A Magyar Fõkonzulátus jelentõs szerepet vállal az erdélyi magyar kultúra, mûvészet, irodalom támogatásában, ami öntõl személyesen sem áll távol, hiszen édesapja, Cseh Gusztáv révén „beleszületett” a mûvészeti életbe. Ennek a mecenatúrának a visszaigazolásaként fogható fel, hogy nemrég kitüntették a Korunk Kulccsal, lapunk médiakiválóságért díjban részesítette, július 4-én pedig átveszi az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület kitüntetését? – Mivel otthonosan éreztem magam az erdélyi mûvészeti, kulturális és sajtókörökben, problémáikat egy kicsit személyes ügyemnek tekintettem, amelyeken lehetõségem szerint igyekeztem segíteni. Soha nem szigorú feladatként, hanem hivatásomból és belsõ indíttatásom-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

ból adódó természetességgel végeztem ez irányú tevékenységemet. Nem gondoltam, hogy ezért elismerés jár, nem is azért tettem, amit tettem. A különbözõ díjak, kitüntetések szívbõl jövõ baráti gesztusok, és nem hivatalos jellegû protokolláris aktusok, amelyek õszintén jól esnek. Leginkább azt az érzést igazolják vissza, hogy nem voltam itt hiába. – Dinamikusan fejlõdõ kincses várost hagy maga mögött mandátuma lejártakor. Legszívesebben milyen új állomáson vállalna diplomata tisztséget? – Talán túl szerény a dinamikus jelzõ Kolozsvár fejlõdését illetõen, én fokoznám egy kicsit. 2004-ig egy trikolórra mázolt, tetszhalott állapotban leledzõ város volt, ahol úgy érezte magát az ember, mintha megállt volna az idõ. Ma úgy érzem, hogy túlpörög a mutató – ami nemcsak dinamikus, hanem rendkívül látványos fejlõdést eredményezett. Igazi európai nagyvárost hagyok itt, ahol jó élni és dolgozni, amely újra méltóvá vált a „kincses” elõnév viselésére. Hogy milyen állomáshelyen dolgoznék legszívesebben a jövõben? Egy hasonló perspektívát, szakmai kihívásokat és megbecsülést jelentõ helyen. Cseh Áron 1972. július 26-án született Kolozsváron. A debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, 1998ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogtudományi karán, 2001-ben pedig politológia szakán diplomázott. 1998–2000 között a magyar Külügyminisztériumban dolgozik, 2000 januárjától a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulátusának konzulja, 2003 szeptemberétõl fõkonzulja. Nõs, két gyermek édesapja. www.kronika.ro

151

MONITOR

TROUW Budapest a légszennyezés ellen

A fenti címmel jelent meg Runa Hellinga tollából magyarországi tudósítás a holland lapban, amely a maga 110 ezres napi példányszámával az ötödik legnagyobb újság a Benelux-államban, 1943-ban alapították a német megszállás ellen küzdõ protestáns-keresztény ellenállók. A cikket rövidítve ismertetjük. A kommunizmus idején akár 15 évet is kellett várni egy autóra. Manapság rohamosan nõ a gépjármûvek száma, a tömegközlekedés egyre kevésbé közkedvelt. Ebbõl kifolyólag Budapesten egyre nõ a levegõ szennyezõdése. A város légszennyezettségi mutatói az év felében, azaz a 35 napos célértéknél ötször gyakrabban haladják meg az elõírt maximumot. Pozitív viszont, hogy a levegõ ólomtartalma a kétütemû jármûvek eltûnésével jelentõsen csökkent a 90-es évekhez viszonyítva. Az ipari légszennyezés is mérséklõdött, amióta a Budapesten található gyárak kéményeinek többségét az EU-elõírásoknak megfelelõ szûrõkkel szerelték fel. Azonban az ólom és az ipari füstök helyett most a levegõ magas finomrészecske-tartalma jelenti a problémát. A város önkormányzatának szóvivõje elismerte, hogy a levegõ minõsége nem jó, de szerinte a helyzet nem rosszabb más európai városokhoz viszonyítva. A levegõ magas finomrészecske-tartalma az egyre növekvõ autóforgalomra vezethetõ vissza. A város még nem rendelkezik teljes körgyûrûvel, és ebbõl kifolyólag a teherautók nagy többsége a belvároson keresztül szeli át Budapestet. A forgalmi dugók miatt egyre több bu-

dapesti lakó közlekedik robogóval vagy motorral. Ezekre nincsenek környezetvédelmi elõírások, a magyar piacot elárasztották az olcsó, de nagyon szennyezõ modellek. Az önkormányzat keresi a helyzet megoldását. Ki akarják tiltani a teherautókat, miután a város körüli körgyûrû elkészül. Demszky Gábor fõpolgármester a londoni díjfizetõ kapukhoz hasonló rendszert szeretne bevezetni. A probléma azonban az, hogy a város busz- és vonathálózata nem alkalmas a napi 350 ezer bejáró szállítására, a hálózat bõvítésére pedig nincs pénz. www.trouw.nl

BERLINER ZEITUNG Hol vannak a magyarok?

Vincze Barbara, a fiatal magyar újságíró gyakorlaton járt a népszerû berlini lapnál, következõ írása ott jelent meg. Berlinben a magyarokénál jobb hírnévvel aligha rendelkezik valaki. Ennek az lehet az oka, hogy a magyarok innen igen messze esnek, és így a berliniek nem ismernek minket olyan jól, mint például a bécsiek. Hála a Balaton iránti nosztalgiájuknak és a fordulat (rendszerváltás) németbarát politikájának, a Magyarország név inkább pozitív asszociációkat hív elõ bennük. Paprikamániánkkal és a zsíros ételek szeretetével pedig eléggé egzotikusak vagyunk a németek számára. A magyarok elõszeretettel emlegetik azt, hogy õk a világon mindenhol megtalálhatók. De hol vannak Berlinben? A Statisztikai Hivatal adatai szerint a német fõvárosban 2500 magyar él. Mivel az utcai megjelenésük nem tipikusan magyaros, nem is lehet õket ott azonnal felis-

152 merni. Saját közösségükben viszont számtalan egyedi szokás alakult ki: gyakorolják például a népi táncot, és erre még olyanok is affinitást éreznek, akik otthon legfeljebb csak a szomszédos diszkóig mennének el. A diaszpórában lényeges a kultúra megõrzése. Ez érvényes a rock ’n rollra is: Jurij Gurzhi, az orosz diszkó csillaga mellett a RotFront nevû berlini zenekarnak két magyar tagja is van – egy fiú és egy lány. A közönség soraiban jelen lévõ honfitársaikat igen egyszerûen fel tudják ismerni: aki a zenekar magyar szekciójával énekel, az minden bizonnyal a Duna vidékérõl származik. Mások számára a magyar nyelv megtanulása ugyanis szinte lehetetlen vállalkozással ér fel. Ha valaki a kortárs kultúrára vágyik, akkor az a Collegium Hungaricumba, vagy a kö-

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

vetségre látogat el. Tipikus magyar konyhával – Mahlsdorfban, a Hultschiner Dammon – a Gémeskút (eredetiben Ziehbrunnen) Csárda vár. A mozgáskultúra népszerûsítéséért a Hertha BSC-nél focizó Dárdai Pál felel. Irodalmi Nobel-díjasunk, Kertész Imre Berlint választotta lakóhelyéül. Ugyanígy tett számtalan mûvész – és életmûvész is. Õk vagy örökre itt maradnak, vagy Berlintõl inspirálva majd valamikor hazatérnek. Ezt kell most nekem is tennem. Így már nemsokára ismét otthon vagyok, a Duna partján. Bárkitõl származik is a következõ mondás, igen komoly igazságtartalma van: Berlin nem bocsátja el az embert örökre. Szóval: találkozunk mi még! (Wir sehen uns noch!) www.berliner-zeitung.de

153

SUMMARIES

SUMMARIES EUROPE WON’T BE A LIVING MUSEUM INTERVIEW WITH ANDRÁS INOTAI, AN ECONOMIST Andras Inotai, the head of the World Economic Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences has developed a profound and versatile analysis about the meeting of G-8 held in Japan this year in June. (The analysis can be read on the www.vki.hu website.) Referring the published study professor Inotai has been interviewed what developments in the world economy are supposed to be predicted as well as these impacts on the EU and Hungary.

GÁBOR FEJES–PÁL SZILÁGYI–TIHAMÉR TÓTH DILEMMA ON MICROSOFT: SOME REMARKS TO THE JUDGEMENT OF THE COURT OF FIRST INSTANCE IN MICROSOFT – PART I. This two part essay analyses the eagerly awaited judgement of the Court of First Instance in Microsoft. Much has been written on the subject before and after the judgement therefore the essay concentrates directly on the judgement. The authors do not analyse every possible aspect of the judgement, but give an overview how we got here and to a limited extent where we are heading. It is common reference that there is nothing new in the judgement, but the authors also try to emphasise what the judgement added to the applicable law. The first part of the article deals with general comments and interoperability. The authors conclude that after a careful evaluation of the judgement there are more question marks than answers. One of them is the interaction between IP rights and competition. The overall assessment of the judgement to the underlying issues seems to be appropriate, but the “structure” is partly incomplete.

IVÁN SCIPIADES PRAGMATIC CALCULATION INSTEAD OF REVOLUTIONARY VEHEMENCE – THE FOREIGN POLICY OF THE NEW POLISH GOVERNMENT Europe reacted with a deep sigh of relief when the radical nationalist-catholic Law and Justice party lost parliamentary elections last October in Poland. The joy expressed was unusual in diplomacy. Jaroslaw Kaczynski’s government had been in constant confrontation with the European Union and with its two giant neighbours, Russia and Germany. Everybody expected a new political line from the government of the liberal-conservative Civic Platform lead by Donald Tusk. More than six months later Warsaw became even more assertive and declared the goal to become one of the dealers in the EU.

154

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

KÁROLY GRÚBER IRELAND’S FOREIGN AND EU-POLICY UNDER BERTIE AHERN’S LEADERSHIP (1997-2008) Ireland during the years of Bertie Ahern’s leadership (1997-2008) not only produced a very remarkable economic boom, but substantially increased his country’s impact on the EU’s decision-making. In my article, I have tried to outline the motivations that drove Ireland’s foreign and EU-policy in the above-mentioned period. Originally, I did not intend to deal with the failed referendum (12 June), but due to its overwhelming impact ont he future of the whole EU, I could not avoid doing so.

ZOLTÁN POGÁTSA CELTIC TIGER AND PANNON PUMA: WHAT HUNGARY COULD LEARN FROM THE IRISH GROWTH MIRACLE The main causes behind the Irish growth phenomenon were not transfers from the EU, but primarily American FDI, seeking preferential access to the single internal market. As opposed to the Hungarian case, FDI into Ireland created predominantly high value added production phases. Rapid growth took off as a consequence of massive job creation, another potential lesson for Hungary.

JÁNOS HÓVÁRI THE SLOVENIAN EU PRESIDENCY WITH THE EYES OF A DIPLOMATIC SECONDEE Hungarian diplomacy consciously endeavoured to help Slovenia during its EU presidency. This was self understood, since Slovenia is one of Hungary’s most important neighbours and in the past fifteen years an intensive, comprehensive bilateral cooperation has been established between Budapest and Ljubljana, building on the countries’ common Central European past. It is also quite obvious that it was in the best interest of Hungarian diplomacy for the first EU presidency held by a new member state to be successful, thus providing additional assurance that the decision to enlarge the EU was the right one. The atmosphere of the Slovenian EU presidency was different from when the old member states faced the same task again and again. Slovenia saw the fulfilment of the presidency’s tasks as a historic act. For a small country, which only in the 20th century was able to form its own state and which achieved its independence merely 17 years ago, the EU presidency was a historic turning point. The Slovenian EU presidency was helped by 27 diplomatic secondees, 18 of which worked at the foreign ministry and 9 at other ministries. The largest number of secondees came from the United Kingdom and Germany (5 from each country), France followed with 3 secondees. Slovenia’s three neighbours, Austria, Hungary and Italy, each sent 2 diplomats. My Hungarian secondee colleague was Ms. Edina Szlanyinka who helped at the Ministry of Agriculture, Forestry and Food. 8 countries - the Czech Republic, Denmark, the Netherlands, Ireland, Lithuania, Portugal, Spain and Slovakia - sent one diplomatic secondee each.

SUMMARIES

155

The Slovenian EU presidency paid a lot of attention to the issues of the Middle East peace process. The topic was second only to the Western Balkans on the list of its priorities. Slovenian colleagues handled the Middle East peace process and all the matters concerning Israel and Palestine very carefully. They strived to be impartial and show their devotion to the subject beyond reproach.

KRISZTINA KÖRMENDI–KÁROLY NAGY BENEFITS AND OPPORTUNITIES OF THE SETTING UP OF AN ENERGY SECURITY CENTRE IN ELECTRICITY SUPPLY CRISIS MANAGEMENT Energy security has become one of the most important global security issue, the European Union has also treated it with top priority. The complexity of the problem of energy security – and its sub areas, such as electricity supply crisis management – necessitates a substantially new approach. This new approach could be the creation of the Energy Security Centre. The setting up of an Energy Security Centre can, apart from the need to meet conditions required for basic operational parameters, “induce” numerous benefits of crucial importance, nevertheless to exploit the exceptional benefits and opportunities entails extreme difficulties. To prepare the setting up of a Centre it is an important research project to substantiate the method by which the opportunities of the Centre can be utilised in the certain sub areas of energy security. What follows is a summary of the most important elements of the concept of the Centre; a list of advantages, “added” benefits and opportunities that can be exploited through the setting up of the Centre and the outline of the main research tasks to prepare the setting up of the Centre regarded to the electricity supply crisis management.

ANDREA ÉLTETŐ–TAMÁS SZEMLÉR THE ACTUAL REVIEW OF THE EU BUDGET – ACCORDING TO THE MEMBER STATES’ INTERESTS. RESULTS OF A QUESTIONNAIRE SURVEY. PART ONE The actual review of the EU budget has been launched by the European Commission in September 2007. During the review, everyone has the possibility to submit her/his ideas and comments and thus contribute to the shaping of the future of the EU budget. The detailed research report (in English) commissioned by the Swedish Institute for European Policy Studies (SIEPS) and prepared by the Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences is one of the inputs of this process. The work carried out consisted of two big parts: a questionnaire survey and a set of detailed country papers. This article summarises the results of the questionnaire survey. The answers from different member states show considerable differences, but there are some clear tendencies, regarding both the own resources system and the expenditure side.

156

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

ÁGNES HARGITA THE BARCELONA PROCESS: UNION FOR THE MEDITERRANEAN. THE WAY HOW A FRENCH INITIATIVE TO DEVELOP THE EUROMEDITERRANEAN COOPERATION IS BECOMING A COMMUNITY ISSUE The article describes the way how the initiative of the French President has become a Community project aiming to develop the Barcelona Process. It informs us simultaniously on the process of the development of the European Neighbourhood Policy as the framework of the French initiative. Ont he basis of the conclusion of the European Council of 19-20 June 2008 and the Joint Declaration of the Paris Summit of 13 July 2008 it summarises the most important elements of the project: aims, institutional solution, funding, potential participants and tasks to be solved int he near future. The article informs us on the decision of the European Council, taken in connection with the French initiative: to elaborate an Eastern Dimension, Eastern Partnership in order to deepen the European Neighbourhood Policy concerning our neighbouring region.

157

SUMMARIES

CONTENTS Europe won’t be a Living Museum – Interview with ANDRÁS INOTAI, an economist (László Hovanyecz) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 GÁBOR FEJES–PÁL SZILÁGYI–TIHAMÉR TÓTH: Dilemma on Microsoft: Some remarks to the judgement of the Court of First Instance in Microsoft – Part I.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 IVÁN SCIPIADES: Pragmatic calculation instead of revolutionary vehemence – the foreign policy of the new Polish government . . . . . . . . . . . . . . . . 34 KÁROLY GRÚBER: Ireland’s Foreign And Eu-Policy Under Bertie Ahern’s Leadership (1997-2008) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 ZOLTÁN POGÁTSA: Celtic Tiger and Pannon Puma. What Hungary could learn from the Irish Growth Miracle. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Hungarian EU Presidency, 2011 JÁNOS HÓVÁRI: The Slovenian EU presidency with the eyes of a diplomatic secondee . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 European Security and Defence Policy KRISZTINA KÖRMENDI–KÁROLY NAGY: Benefits and opportunities of the setting up of an Energy Security Centre in electricity supply crisis management. . . 76 Review ANDREA ÉLTETՖTAMÁS SZEMLÉR: The actual review of the EU budget – according to the member states’ interests. Results of a questionnaire survey. Part one . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Current affairs in the EU ÁGNES HARGITA: The Barcelona Process: Union for the Mediterranean. The way how a French initiative to develop the euro-mediterranean cooperation is becoming a Community issue. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

Hungarian Central Statistical Office NORBERT BAKOS: Air transportation in the European Union, 2006 . . . . . . . 120 Conferences Global climate change and the fire service in the EU (László Hovanyecz) . . . . 131 Book review Milan Nakonecný: Ceský fašismus (Czech fascism) (Pál E. Fehér) . . . . . . . . . 139 v

v

Monitor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 English summaries . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153

158

EURÓPAI TÜKÖR 2008/9

· SZEPTEMBER

CONTRIBUTORS TO THIS VOLUME ANDRÁS INOTAI

economist, director of the Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences

GÁBOR FEJES

barrister and partner at Oppenheim Law Firm

PÁL SZILÁGYI

full time lecturer at the Department of European and International Public Law of Pázmány Péter Catholic University, Faculty of Law and Political Sciences; head of Competition Law Research Centre

TIHAMÉR TÓTH

PhD, vice president of the Hungarian Competition Authority and President of the Competition Council; university lecturer at the Department of Environmental and Economic Law of Pázmány Péter Catholic University, Faculty of Law and Political Sciences

IVÁN SCIPIADES

foreign desk editor with a specialisation in Poland (Független Hírügynökség – Independent News Agency)

KÁROLY GRÚBER

earned his PhD in Foreign Policy at the Sussex European Institute in 1998; since 1999 he has been working at the Hungarian Foreign Ministry first at the Strategic Planning Department and later at the State Secretariat for EU Integration; between 2002 and 2006 he served at the Hungarian Embassy in London as EU-counsellor, now he works for I. EU bilateral department at the MFA

ZOLTÁN POGÁTSA

teaches at the Western Hungarian University, and is a researcher for the Hungarian Academy of Sciences

JÁNOS HÓVÁRI

PhD, Diplomat, Ambassador, Historian (specializing in Ottoman Empire, the Balkans and the Middle East); 1979–1992 – Research Fellow, Hungarian Academy of Sciences, Institute of History; 1984–1992 Lecturer Janus Pannonius University, Pécs, Faculty of Arts, Department of History; 1992– Diplomat, Ministry of Foreign Affairs; 2000–2004, Ambassador of Hungary to Israel, 2004–2007 – Head of the Middle East Peace Process Unit, 2007–2008 – Secondee to Slovenian Foreign Ministry, EU Presidency, 2008 – Ambassador Designate to the State of Kuwait

KRISZTINA KÖRMENDI

Miklós Zrínyi National Defence University, PhD Institute in Military Technology, PhD-training participant (applicant)

KÁROLY NAGY

Prime Minister’s Office, Senior Government Adviser, Head of Department

ANDREA ÉLTETÕ

PhD, senior research fellow, Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences

159

SUMMARIES TAMÁS SZEMLÉR

PhD, scientific deputy director, Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences

ÁGNES HARGITA

since 1989 involved in EU matters. Director General in ministries responsible for Hungarian-EU relations. During the accession negotiations counsellor, head of section for Community policies at the Hungarian Mission to the EU in Brussels. Since 2007 retired

NORBERT BAKOS

counsellor, Hungarian Central Statistical Office, Regional Dissemination Section

PÁL E. FEHÉR

journalist, Bratislava

E SZÁMUNK SZERZŐI INOTAI ANDRÁS

a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója

FEJES GÁBOR

ügyvéd, partner, Oppenheim Ügyvédi Iroda

SZILÁGYI PÁL

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszékének oktatója; a Versenyjogi Kutatóközpont vezetõje

TÓTH TIHAMÉR

PhD, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, a Versenytanács elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszékének egyetemi docense

SCIPIADES IVÁN

külpolitikai újságíró (Független Hírügynökség), Lengyelországszakértõ

GRÚBER KÁROLY

1998-ban szerezte PhD-jét Európai Integráció és Külpolitikából az angliai Sussex European Institute-ban; 1999-tõl a Külügyminisztérium munkatársa, elõbb a stratégiai tervezési fõosztályon, majd az integrációs államtitkárságon; 2002 és 2006 között a londoni magyar nagykövetség EU-diplomatája, jelenleg a Külügyminisztérium I. Európai fõosztályán dolgozik

POGÁTSA ZOLTÁN

a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója

HÓVÁRI JÁNOS

PhD, diplomata, nagykövet, a történelemtudományok kandidátusa (az Oszmán Birodalom, a Balkán és a Közel-Kelet történelme), címzetes egyetemi docens

KÖRMENDI KRISZTINA

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Katonai Mûszaki Doktori Iskola, PhD-felvételre pályázó

NAGY KÁROLY

MK Miniszterelnöki Hivatal, kormány-fõtanácsadó, fõosztályvezetõ

ÉLTETÕ ANDREA

PhD, tudományos fõmunkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

SZEMLÉR TAMÁS

PhD, tudományos igazgatóhelyettes, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

HARGITA ÁRPÁDNÉ

1989 óta az EU-magyar kapcsolatok szakértõje; fõosztályvezetõ az EU-kapcsolatokért felelõs minisztériumokban, majd a csatlakozási tárgyalások idején a brüsszeli Magyar EU-Misszió tanácsosa és a Közösségi politikák osztályának vezetõje; 2007 óta nyugdíjas

BAKOS NORBERT

a Központi Statisztikai Hivatal Területi Tájékoztatási Osztályának tanácsosa

E. FEHÉR PÁL

újságíró, Pozsony