EURÓPA FOGALMA. Az Európa - szó a görögöktől származik. Európé a görög mitológia egyik alakja

EURÓPA FOGALMA I. Európa fogalom Az „Európa”- szó a görögöktől származik. Európé a görög mitológia egyik alakja. •

Európé a szidoni király leánya, aki szépségre istennőhöz volt hasonlatos, és istennő módjára élt apja palotájában. Európé egy éjszaka álmot látott. Két asszony harcol érte. Az egyik hazáját, Ázsiát szimbolizálta, a másik azt a tengeren túli birodalmat, amelynek még nem volt neve. A küzdelemben Ázsia maradt alul, s Európét ki kellett szolgáltatnia ellenfelének. Másnap világosodott meg Európé előtt az álom értelme. Egy fényes szarvú bika jelent meg előtte, aki alázatosan letérdelt előtte, és pillantásával kérte Európét, hogy üljön a hátára. Alig ült fel a lány a hátára, a bika a tengerbe vetette magát és egészen Kréta szigetéig úszott vele. Európét maga Zeusz, a legfőbb isten ragadta el. Bika alakját öltötte magára, hogy így tévessze meg féltékeny feleségét, Hérát. Zeusz, mint ahogy az istenhez illik, kellőképpen gondoskodott kedveséről; feleségül adta a krétai királyhoz és egy kontinenst is elnevezett róla, Európát, ami az akkori görögök számára ismeretlen világot jelölt.

Európa mai értelmében vett használata viszonylag új keletű fogalom. •

Az Európa szót csak igen elszórtan használták 14. századig és ezután is csak lassan került be a szóhasználatba. Európa helyett a kereszténység volt az általánosan elfogadott fogalom. Vallásháborúk és az ateizmus terjedése miatt azonban egyre inkább érvényét veszti a kereszténység egyetemessége. Érdekes az Európa és a kereszténység szóhasználati kronológiája, és földrajza. XVII. század végére Európa már közkeletű szó Nyugat-Európában, viszont Ausztriában, Magyarországon, ahol farkasszemet néztek a törökkel, és még eleven a kereszténység régi eszménye, továbbra is a kereszténység kifejezés uralkodott. Az 1700-as évek elejére azonban Kelet-Európát is eléri a szóhasználat.

•

1700-as évekre tehető, hogy Európa fogalma körül vita bontakozott ki a kor értelmiségi köreiben. Voltaire e vita kapcsán írt pamfletje fogalmazta meg az egyik legátfogóbb Európa fogalmat. Voltaire 1751: „Európa egy nagy köztársaság, amelyik több különböző államokra oszlik, köztük vannak királyságok, vegyes államformájúak…de mind kapcsolatban áll egymással. Vallási alapjuk azonos, még ha különböző felekezetekre oszlanak is. Ugyanazok a törvények és a politika alapelvei, s ezek a világ más tájain ismeretlenek.”

Európa elsődlegesen kulturális fogalom, földrajzi kiterjedését is kulturális tényezők határozzák meg.

1

•

Földrajzi kiterjedése: tengerpartja felé egyértelműek a határai, de szárazföldi határok vitatottak.  Ókoriak: Európa és Ázsia közt a határt Hellészpontosztól a Donig jelölték ki.  A középkorban földrajzilag kezdetben a mai Nyugat – Európát jelentette, mely fokozatosan bővülve Lengyelország, Magyarország keleti illetve déli határáig terjedt.  1730-ban orosz zsoldban álló svéd katonatiszt javasolta, Európa határának az Ural hegységig való kitolását. 18.- században az orosz kormány tűzött ki egy póznát és így jelölték meg az új, mai napig is érvényes határt.

•

Európa fogalma egy olyan egyedi politikai kulturális és gazdasági struktúrát jelöl, mely a középkorban született meg.

II. Európa kultúrtörténetének alapja Az európai kultúra a kereszténység és a görög - római civilizáció maradványainak történelmi összekapcsolódása révén jött létre. A görög-római humanizmus a kereszténység idején már egységesnek tűnik, de lényeges a két kultúrát kettéválasztani. •

Görög hagyomány: Görög kultúra öröksége elsősorban kulturális téren érezteti hatását. A görögök, noha politikailag a rómaiak uralkodtak felettük, kulturálisan legyőzőik felett álltak.  A görög gondolkodás, a görög filozófia egyenes út az európai filozófiai iskolákig. Platón, Arisztotelész nélkül nem képzelhető el az európai filozófia.  A

görög

irodalom

és

művészet

témaválasztása,

műfaji

jellegzetességei alapvetően meghatározzák az európai művészetet. A görög kultúra hatása markánsabban van jelen az európai kultúrában, mint a római.  Európa politikai fogalmai és politikai ideálja görög eredetű. Olyan politikai fogalmak mint arisztokrácia, autokrácia, demokrácia, szabadság, föderalizmus stb. a görög államokban születtek meg. •

Római hagyomány-latin kultúra: Rómára jellemző, hogy más kultúrákat integrálni képes.  Míg a görögök elsősorban szellemi téren nyújtottak rendkívülit, a rómaiak a közrendi jog és az intézményi alap kiépítésében. A római jog a ma is érvényben lévő európai jog alapja. 2

- Polgárok törvény előtti egyenlősége - Nyilvános bírósági tárgyalás nélkül elítélni nem lehet polgárjoggal rendelkező személyt. - védőügyvéd - fellebbezés - stb. •

Politikai eszme terén a görög és a római hagyomány gyökeresen különbözik egymástól. A görögök kis alapterületű független városállamban, nem nagyhatalomban gondolkodtak. A kis államok és nemzetek jogait és létjogosultságát hangsúlyozták, míg a rómaiak természetesnek tartották a nagyhatalmak dominanciáját, kezdetektől nagyhatalmi törekvések motiválták hódításaikat. → Mai napig ható kettősség az európai politikai gondolkodásban és történelemben: nemzetek jogai, létjogosultsága és a nagyhatalmi törekvések, birodalmi eszme közötti feszültség.

A kereszténység e görög-római kultúrába született és a római birodalom adott keretet terjeszkedésének. Európa megszületésekor minden államszervezés mögött ott áll a terjeszkedő keresztény egyház, amely a 10 parancsolat alapján új tulajdoni, családi rendet és azonos istenhitet hirdetett. A keresztény értékrend nem csak hitvilág, hanem életforma terjeszkedése is. A 10 parancsolat az emberek mindennapi életének új alaptörvényeit rögzítette, szentesítette a magántulajdont, az egynejűséget, az öröklést, férfi-nő, szülő gyermek viszonyát. •

A keresztény vallás „alapítója” a názáreti Jézus. Kr. e. 6 v. 7-ben született a júdeai Betlehemben. Galileai Názáretben nőt fel. Lukács evangélista „életrajzírója” szerint 30 éves volt, amikor a nyilvánosság elé lépett, 36 évesen a zsidó főtanács elfogatta és Poncius Pilátus április 7.-én keresztre feszítette. 12 apostolt, a szűk tanítványi körét bízta meg, hogy az egész világon hirdessék tanításait, az Evangéliumot. Követőiket 40-es évek elején kezdték „krisztusinak” azaz keresztényeknek nevezni.

•

A kereszténység a zsidó nép köreiben született, a zsidó vallásból sarjadt ki, de a római birodalom keretei között lett univerzális világvallássá, egyetemessé. Fontos momentuma a kereszténységnek, hogy kilépett a zsidó nép keretei közül. (49-ben összegyűltek az apostolok Jeruzsálemben, úgy határoztak, hogy nem kell előbb zsidónak lennie, nem kell körülmetélkednie annak, aki keresztény akar lenni.)

3

Ugyanakkor a kereszténység az ószövetségi gyökereit sem tagadta meg. Zsidó és keresztény ugyanazt az Istent imádja. Jézus Atyja azonos a zsidó ősatyák Istenével. Az Ószövetség mindkét vallás számára szent irat, a 10parancsolat pedig ugyanazt az erkölcsi mércét határozza meg. •

A keresztény kultúra a zsidó vallási közösségről való leválás után rendkívül gyorsan integrálódott a görög – római kultúrával. Átvette annak nyelvét, gondolkodásmódját. A görög filozófia segítségével fogalmazta meg hitének alapvető tanításait. A kereszténység az üldözések ellenére nagyon gyorsan terjedt. A 2. századi források már a keresztények nagy tömegeiről beszélnek. A 4. századra a lakosság 15-17%-a vallotta magát kereszténynek. E gyors terjedésnek egyik oka, hogy a kereszténység nagyon sok szempontból összeegyeztethető volt a görög-római humanizmus eszmeiségével. - görög-római erkölcsi eszménye, a virtus, az emberközpontú humanizmus, ahol az ember jobbítása a cél és fontos az ember méltósága, sokban hasonlított a keresztény tanításokhoz. - Az I. századra a rómaiak vallási élete formaivá merevedett, ami egy kiábrándultságot eredményezett saját vallásukból. Igen erős volt az igény egy bensőségesebb, mélyebb lelki életet ígérő vallás iránt. A kereszténység nagyon sok eleme azonban ellentétes a római-görög világ kultúrájával. - Az antik kultúra a földi lét felé fordul ⇔ Keresztény ember gondolkodásában a földi lét egy átmenet, hiszen Isten a világegyetem központja, az örökkévalóság az emberi elme fő célja. - Keresztény felfogásban az ember hűséggel egyedül Istennek tartozik, a világi hatalmat csupán a tisztelet illeti meg.

(Add meg Istennek, ami az Istenné , a

császárnak ami a császáré) ⇔ A Római Birodalomban a császár isteni hatalomra formált jogot. Minden meghódított néptől megkövetelték a császár istenként való tiszteletét. A keresztény vallás tanításaival ez összeegyeztethetetlen volt. Ez az ellentét egyik fontos oka volt a keresztényüldözésnek. •

Egyház és az állam új viszonya a kereszténységben Az ókorban és általában az Európán kívüli civilizációkban a vallási és politikai közösség szinte szétválaszthatatlan. Az ótestamentumi zsidóságnál a vallási közösség teljesen azonos volt a népi és politikai közösséggel. A Római Birodalom vallásának alapja, a császárkultusz politikai alapon szerveződött.

4

A kereszténység gyökeres változást hozott ebbe a szemléletbe. Jézus nem vállalta a zsidó nemzeti törekvések szolgálatát. Jézus azzal bízta meg az apostolokat, hogy a Föld minden népének hirdessék az Evangéliumot. Ő minden ember atyja, mindenkit megváltott kereszthalálával. Az ő működése révén egy olyan „társaság” jött létre – az egyház – amely nem eset egybe semmiféle politikai közösséggel, álammal, nem hordoz politikai tartalmat. Ez egy egészen új szemlélet az ókori civilizációk történetében.

III. Európa régiói Bizánc •

A Nyugatrómai Birodalom megszűnése után a római császárság keleten élt tovább, Rómából Konstantinápolyba került a székhely. 395-ös kettéosztáskor a Balkáni-félsziget keleti fele jutott Bizáncnak, majd később kiterjeszti fennhatóságát egész Balkánra és Észak-Afrikára. A pápák Rómában maradtak, és nem fogadták el a bizánci császár egyházra kiterjesztett hatalmát. A pátriárkák pedig nem fogadták el Róma püspökének, a pápának a felsőbbségét. Ebből fakadt a későbbi (867) egyházszakadás. Bizánc hivatásának érezte, hogy a római örökséget továbbvigye. Bizánc lakói magukat kelet-rómaiaknak nevezték. De ez a Bizánc már nem a régi res publika, hanem sokkal inkább egy keleti despotikus államra hasonlít.

•

Jellemzője: kereszténnyé lett görög nemzetiségű Római Birodalom, hagyományaiban római, kultúrájában görög, kormányzati módszereiben keleti, hitében keresztény.

•

Bizánc fejlődése alapvetően tért el Nyugat-Európa fejlődésétől, az európaiság jellemző jegyeket sok szempontból nem viseli magán.  Keleten a történelmi fejlődés kontinuitása nem kérdőjeleződött meg, mint nyugaton, ahol 395 nyugatrómai birodalom bukása után 3 évszázadig, Nagy Károly birodalmáig, nem létezett birodalom.  Itt nincs elnéptelenedés, mint Nyugaton. Lakossága 400-600 között 18-20 millió. A városi élet, az ipar, a kereskedelem töretlenül folytatódott tovább.  A bizánci civilizáció hagyományosan városi civilizáció. Nem agrárosodott el a társadalom. Konstantinápoly a keresztény világ legnagyobb városa 1 és fél millió lakosával. (Ezenkívül 2 százezres városa van: Alexandria, Antiochia és 30 tízezres városa)

5

 Bizánc keleti típusú tekintélyuralmi rendszer. A császár abszolút uralkodó, hatalma isteni eredetű, ő Isten képmása és helytartója a Földön, személye szent. (Cezaropapizmus) •

Bizánc a római pápával való konfliktusok ellenére még sokáig a kereszténység bástyájának számít, a pápaság felfogásában is. 7-8. századi szláv, viking és magyar invázió alkalmával is tőle várták a kereszténység védelmét, amely feladatnak Bizánc nem igen tudott és nem is igen akart megfelelni. A 8. század végén azonban a pápaság új, formálódóban lévő hatalomban lelt szövetségest: Nagy Károly vezette Frank birodalomban. Egy olyan új hatalom, mely Bizáncnál alkalmasabbnak látszott arra, hogy a római és keresztény tradícióra alapozva megszervezze Európát. III. Leó pápa 800 karácsonyán Rómában császárrá koronázta Nagy Károlyt, akit Európa atyjának neveznek. Nagy Károly birodalmával megszületett NyugatEurópa önállósága és különválása Bizánctól.

Nyugat-Európa •

Nyugat-Európa fogalma 500-800 között született meg. Ekkor a nyugati jelző még nem KeletEurópával szemben jelöl nyugatot, hanem Bizánccal és Iszlámmal szemben. Nyugat – Európa 1000-1300 között nyeri el mai értelmét, Közép és Kelet Európa megszülető új régiójával szemben.

•

Itt született meg a Nyugati modell:  Bizánc integrációja helyett Nyugaton egy dezintegráció, civilizációs süllyedés volt jellemző a Római Birodalom bukása után. Nincsenek városok, a kereskedelem és az ipar a helyi igényeket sem volt képes kielégíteni. 6-8.század leforgása

alatt

felbomlott

és

szertefoszlott

az

állam,

az

Impérium

intézményrendszere és a közjog. Romulus Augustus és Nagy Károly közötti három évszázadban nem létezett birodalom.  A föld volt az egyetlen társadalomformáló erő. Ebből következett, hogy a földbirtokon alapuló nagybirtokos rendszer meglévő kereteire épül rá majdan az állam, tehát nem az állam integrálja maga alá a társadalom különböző rétegeit, hanem fordítva. Ebből következően a történelemben eddig nem ismert autonómia és szuverenitás fejlődik ki. Feudalizmus, szigorúan kölcsönösségen alapuló szerződésen alapult, ami feloldotta az alá és fölérendeltséget. Kialakul - Bibó István szavaival élve – a szabadság kis köreinek sokasága, ami a nyugati fejlődés alapvetése.  Egyház az egyetlen egy intézmény, ami megmaradt. Az alatt a 3 évszázad alatt, amíg e régióban nem létezett központosított birodalom az egyház kiszabadult a hatalmi 6

vákuumból, a hatalmi alárendeltségből. Nyugat-Európában az egyház és az állam nem fonódott össze, hanem két külön szférát képviselt. Az Egyház a nemzetállamok kialakulása után is meg kívánta tartani korábbi szerepét és önállóságát. Kelet-Európa K-Ny: nem csak az „elmaradottság-fejlettség” kettőségében érhető tetten a két régió közi különbség, hanem egy társadalmilag-kulturálisan is sokban másként szerveződő régió Kelet-Európa. Nagy Károly birodalmának felbomlása után kezdődött meg a kisebb nemzeti egységek születése. 10. századra vált egyértelművé, hogy a keresztény Európában a királyságok megmaradnak, és Európa nem egyesül egy egységes birodalom vezetése alatt. A 10. századra a keleti régió pogány népeinek megkeresztelkedésével és betagolódásával megszületett Európa mai határa. •

Kelet-Európában a nyugati királyságok mintájára, és az ott kialakult feudalizmus mintájára szerveződtek meg a keresztény királyságok. Míg Nyugaton több fázisban, időben tagoltan, 9-13. századig épültek organikusan egymásra a társadalom elemei, a keleti sávban egy és fél évszázad alatt, minta alapján, kevésbé kiegyensúlyozottan. Aránytalanul nagyobb szerep jutott a „felülről való átrendezésnek”, míg Nyugaton a társadalom rendező elvei dominánsak voltak az állammal szemben.

•

Következmény: Kiegyensúlyozatlan erőviszonyok a társadalom különböző rétegei között. Aránytalanul nagy számú nemesség, városok és a középréteg hiánya. Magyarországon például a középkor végén minden 20. ember nemes, Franciaországban minden 100.

7

Európa történetének kezdete, a középkor A középkor Európa története szempontjából a kezdetet jelenti. Ekkor alakult ki a respublica Christiana, mely nem egy központosított államhatalmat jelent, hanem nemzetek közösségét, melyet a keresztény szolidaritás tart össze. A középkorban valóban elmondható, hogy Európa egész részén keresztények éltek, akik elismerték a pápa felsőbbségét. Respublica Christiana: 12-13, században a középkori keresztény tudat meghatározó gondolata. Miután a monarchiák és a különböző államalakulatok állandósultak. De az európaiak valamiféle virtuális politikai közösség részének tekintették magukat. Melyet a keresztény hit, az egyház szervezete és a római jogállami hagyományok követése egyfajta szellemi egységben tartanak össze. Az európai közösség kulturális, morális éltének valamint egységes politikai struktúrájának kifejeződése volt e fogalom. Közös politikai struktúra alapjai, melyek jellegzetesen európai képződmények:

I. Feudalizmus A feudalizmus két intézmény összekapcsolódása révén született meg, a földesuraság és a hűbériség összekapcsolódása révén. Földesuraság A római világ romjain kialakult gyorsan változó királyságok sokféleségének egyik legfőbb jellegzetessége a feudális anarchia, amikor a hatalom kicsúszik a király kezéből, és az területi fejedelmek, hercegek, grófok, várurak magántulajdonába megy át. A bomlási folyamatban a földesuraság az egyetlen szilárd és tartós keret. A létbizonytalanság századaiban ekörül tömörül a társadalom. A földesuraság komplex gazdasági, társadalmi, bíráskodási, katonai szervezetté válik, egy önálló miniállammá a csak virtuálisan létező országban. - előzménye: A földesuraság a késő római társadalom öröksége. Előkellő szenátori családi latifundiumai függő paraszti családok telkeiből állt, akik ott önállóan gazdálkodtak. A hanyatlás századaiban a szabad parasztok egyénenként, vagy egész falvanként tömegesen húzódtak meg a nagybirtok védelme alatt.

A nagybirtok kialakulásának lényege tehát nem a kisparaszti birtok

kisajátítása, hanem épp ellenkezőleg. - 9-11. században a nagybirtok földesurasággá alakult. Komplex közigazgatási, bíráskodási, katonai ás adózási szervezetté formálódott. Olyan erős autonómiára tett szert, hogy minden közfunkciót a földesúr látott el, a nagybirtok területére például királyi tisztviselő sem léphetett be a király engedélye nélkül. 8

-

A középkori nagybirtok a 10. századig az ipari termelés kereteit is kimerítette. Létezett egy réteg, nagyrészt a felszabadított rabszolgák, akik nem mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, hanem speciális feladatokat láttak el. (sörfőzők, molnárok stb.) E tevékenységük fejében nyújtott számukra védelmet a földesúr.

-

A hűbériség kialakulása: A Római Birodalom bukása után nem lépett szilárd államigazgatás a helyébe.

A Karoling korban a megerősödő frank uralkodó nem igyekezett ezeket az önkéntesen létrejött kapcsolatokat szétzilálni, hanem éppen erre építette rá államszervezetét. A hűbérúr saját birtokának nemcsak tulajdonosa lett, de az uralkodó által is elismerten perekben ítélkező bírája, hadvezére, közigazgatási elöljárója is. A központi hatalomhoz a birtokos hűbéresküje kapcsolta a birtokot és ott élőket. Ez a hűbéri lánc, vagy hierarchia a középkori Európa egész társadalmát behálózza. Hűbériség Az érett középkorban a földesuraság intézménye összekapcsolódik a hűbériséggel. A hűbériség alapja, hogy a nyugati társadalomban kialakul egy új munkamegosztás. A katonáskodás és a termelőmunka elválik egymástól. A fegyverforgatás hivatásos harcosok, lovagok feladata lesz, akik földesúr kíséretéhez tartoznak, úgymond az ő magánkatonái, vazallusai. Ezért fejébe földbirtokot kapnak. A hűbérúr élethossziglan átengedte a földterületének egy részét, annak jövedelmét. A hűbéres tehát az adományozott terület földesurává válik. Kialakult a hűbéri lánc: a grófok a király hűbéresei voltak, az alsóbb tisztviselők pedig a gróf vazallusai. A legelőkelőbb vazallusok a király vazallusai voltak. A hűbéri rendszer 10-13. századra fejlődik ki teljes egészében. A hűbéri viszony két szabad ember közötti személyes kapcsolat, amely egy ünnepélyes szertartás keretei között jön létre. A hűbériség fontos jellemzője a kölcsönösség, ahol mindkét félnek egyaránt kötelezettségei vannak. - hűbéres kötelessége: A hűbérúr csak olyan szolgálatot kívánhatott meg, ami összeegyeztethető volt a szabad ember méltóságával és a király iránti köteles tisztelettel. A hűbéres elsősorban lovas katonai szolgálattal tartozott hűbérurának. A hűbéres köteles volt gondoskodnia a teljes felszerelésről. Saját várát rendelkezésére kellett bocsátania hűbérurának. Hírvivő feladatokat kellett ellátnia. Pénzbeli kötelezettségei voltak, ha a hűbérúr fogságba esett, lánya házasodott, vagy ha a hűbérúr a Szentföldre indult. A lovagnak legalább 12 telket vagyis 12 jobbágycsaládnyi földet kellett kapnia, hogy a költségeit fedezni tudja, a lovagi életformát élhesse. A lovagnak speciális nagy testű lóra volt szüksége, ami képes volt egy páncélos lovast harcba vinni. Ez 3-szor annyiba került, mint egy 9

ökör, legalább kettő kellett belőle, a páncélos öltözet pedig 10 ökör ára volt. Lovagnak lenni szakma volt, készülni kellett rá. A leendő lovag 6-7 éves korában bekerült egy nagyúr, rendszerint apja hűbérura udvarába, apródként kezdte meg a szakmát. Később fegyverhordozó, pajzshordozó lett, s harcba is elkísérte urát. 18-20 éves korban került sor a lovaggá avatásra. A lovagi életforma jelentette a nemességet, de 12. századig nem volt semmi formális kritériuma annak, hogy ki a nemes. A nemesség életforma és mentalitás volt, nem jogi kategória. A nemesi titulust nem örökölni lehetett, hanem kiérdemelni. A középkor végére vált nemesség örökölhető jogi kategóriává. -

hűbérúr:

Gondoskodnia

kellett

a

hűbéres

megélhetéséről,

a

birtokadományozással. Kölcsönösségi viszony a hűbéri kapcsolatban: hűbérúrnak is kötelességei (elmulasztás esetén a szerződés felbontható): földadomány, melynek biztosítani kellett a hűbéres lovagi színvonalon való megélhetését. A hűbéres köteles volt túszként felajánlkozni a hűbérúr helyett annak elfogása esetén, de a hűbérúr is köteles volt kiszabadítani emberét a fogságból. Ha hűbéresét fenyegették katonai védelmet kellett biztosítania. Ez a hűbéri szervezet látta el a közigazgatás, hadszervezet, igazságszolgáltatás feladatát. (Lovagság onnan nevét, hogy lovas katonák voltak. Hosszas oktatás, apródként 7 éves kortól. 14-18 éves korban avatták őket lovaggá. Lovagok állandóan csetepatéztak. Ha nem volt háború, akkor egymás ellen. Kóbor lovagok sokasága. Parasztok életét pokollá tették. Egymást is fogságba ejtették, megkínozták stb.) A feudalizmus végét a késő középkori elnéptelenedés okozta. Munkaerőhiány lépett fel. A földesurak különböző kedvezményekkel csalogatták birtokaikra jobbágyikat, ami jobbágyi helyzet nagymértékű javulását eredményezte. A 14-15. századra Nyugat-Európában megszűnt a klasszikus értelemben vett jobbágyság, s a parasztság átalakult szabad bérlővé. Kisebb birtokosok e kedvezményeket nem tudták biztosítani, elszegényedtek és elvesztették társadalmi prioritásukat. Akik tehették, katonának álltak, majd később ez a réteg adta a felfedezések kalandjában részt vevők nagy részét. Kelet-Közép-Európában az agrárdepresszió nem volt elég erős ahhoz, hogy a kisnemesség anyagilag tönkre menjen és a jobbágyi kötöttségek átalakuljanak.

II. Egyház Az ókorból a középkorba való átmenet évszázadaiban a nyugatrómai állam és társadalom felbomlása után a kereszténység jelentette az intézményi folyamatosságot, s a görög-római kultúrából örökölt, valamint a barbárok által hozott elemekből ő rakta le a sajátos európai civilizáció alapjait. Míg

10

a római korban a Római Birodalom fogta egybe az antik kultúrát, és jelentette az egyetemességet, addig középkorban ezt az egyetemességet az Egyház jelentette. Egyház - állam viszonya  Késő ókorban megvalósult a birodalmi egyház. Theodosius császár előírta, hogy mindenkinek a katolikus keresztény vallást kell követnie. A római császárság keresztény császársággá alakult át, ahol a császár magát nemcsak politikai, hanem a vallási közösség fejének is tekintette.  Nyugaton a hatalmi vákuumnak köszönhetően hatalmi dualizmus alakult ki. A király hatásköre a világi élet dolgai, a pápa és az egyház hatásköre az élet lelki vonatkozásai. A két hatalom között nincs alá és fölérendeltség, függetlenek egymástól. Kialakul a teokratikus királyság (11. század végéig) Az uralkodó a hatalmát Istentől kapta és az ő kegyelméből kormányoz. Személye szent, a királlyá szentelés szentségnek számít, a királyt „Krisztus földi helytartójának” nevezik. Az Egyház legalizálja az uralkodót, ennek fejében azonban ellenőrzi is, hogy alkalmas-e keresztényi eszmények szerinti uralkodásra. Vezeklésre kényszerítheti, sőt a trónjától is megfoszthatja. Vagyis a középkori keresztény népközösségben a hatalom ellenőrzött, felelőségre vonható hatalom volt, amelyet meghatározott erkölcsi normák figyelembevételével kellett gyakorolni.  10. század végétől a német-római császárok megerősödésével, és a feudális királyságok megerősödésével az egyház egyre inkább világiak uralma alá került. Általánossá vált a simonia és az invesztitúra jog gyakorlása. Az Egyház méltatlan helyzetét felszámolandó meghirdette a gregorián reformot, mely VII. Gergely pápa nevéhez fűződik. A pápaság belső erkölcsi megújulásán túl a cél az egyház kivonása a világi hatalmak gyámsága, befolyása alól. Ez vezetett a hosszú évtizedekig tartó invesztitúra harchoz. Mindez az Egyház megerősödésével zárul. A reform a teoretikus királyság rendszerének is véget vetett. A teokrácia elvét felváltotta a hierarchia, amelyben a pápa autoritása az egyetemes keresztény közösségben minden téren érvényesül. Innentől egyedül a pápa használhatja a „Krisztus helytartója” címet. A pápa az egyes országok kormányzatába, helyi viszályokba nem szólt bele, csal akkor gyakorolta teljhatalmát, ha valamelyik császár vagy király magatartása az egyetemes keresztény közösség érdekeit sértette. A világi uralkodót megfosztották szakrális jellegétől. Megszületett az az elmélet, miszerint a világi uralkodó

11

a néptől kapja a hatalmat. Ebből az elméletből születik meg később a modern európai politikai intézmények alapelve: a társadalmi szerződés és a népfelség elve.

III. Város - A középkori várost nem lélekszáma vagy gazdagsága tette különlegessé, hanem jogállása. A város csak a királynak adózik egy összegben. Városfalon belül történtekről csak a város vezetése dönt. Lehet saját katonaságuk és hadat viselhetnek, pénzt verhetnek, piacot tarthatnak, bárkit befogadhatnak. Polgáraik személyükben szabadok. Egy kis állam a nagy államon belül. Nem az állam központja, ahonnan az országot irányítják, hanem pont fordítva. Elvileg demokrácia. A polgárjoggal rendelkezők közössége irányította a várost. -

A kora középkorban nem létezett város. 9. századtól kezd kialakulni, a 11-13. század egyik legszembetűnőbb jelensége a középkori európai város megerősödése. A középkori város kialakulásával a városi szabadságnak az a sajátos szférája született meg, amellyel más civilizációkban nem találkozhatunk.

- Jellegzetessége: Az a város, ami az ezredforduló után született, teljesen új képződmény, egyetlen kultúrában sincs hozzá hasonló, nem hasonlít az antik vagy a modern városra sem: •

Nyugat-Európában nem találunk olyan nagy népességű – nem egy esetben milliós – városokat, mint az egykori Római Birodalomban, Bizáncban vagy az arab birodalomban. Itt inkább a kisebb városok sűrű hálózata alakult ki.

•

A modern város sokkal inkább hasonlít az antik mintára, mint a középkorira.

- A középkori város: •

Lényegében a kereskedők és kézművesek autonóm közössége, a környező területektől eltérő sajátos jogrenddel és mentalitással.

•

Története: Püspöki székhely, kolostor, földesúri vár, tehát valamely hatalmi-igazgatási központ körül kialakult település, ahol kereskedők és kézművesek laktak. Idővel körülzárták őket. Lakói érdekvédelmi szervezetet hoztak létre. Megszervezték a város közösségét, amihez első lépés az volt, hogy a földesúrtól kivívják a város autonómiáját.

•

A nyugati város elveszti szisztematikus jellegét, egyedivé válik. Minden város a helyi adottságokhoz igazodik. 12

- Város szabadsága: •

Nem rendelődnek alá egy középkori hatalom politikájának sem.

•

A város közigazgatási autonómiát élvezett. A polgárok közössége

érdekvédelmi

szervezetként

működött.

Kiváltságlevél békét biztosított a város számára. Város területén tilos volt a vérbosszú, párbaj. Közterheket a közösség osztotta fel a polgárok között. A város polgárai számára személyes szabadságot biztosított. A városban az ország többi részétől eltérő tulajdonjog volt érvényben, külön bíráskodási intézménnyel rendelkezett. •

A

városlakok

élete

minőségileg

különbözött

mindazokétól, akik a városfalon kívül éltek. Aki belép a városba, egy másik jogterületre lép be. A polgár egy sajátos rendhez tartozik. - Céhek: •

11.-12-században megjelentek a kézművesek testületei. Eleinte elsősorban jótékonysági és vallási jellegű csoportosulásokról van szó, majd a városvezetés ösztönzésére, formálódtak szakmai testületekké. Városvezetés így látta biztosítottnak iparcikkek árának és minőségének ellenőrzését.

•

Az adott ipari szakmát csak a céh tagjai űzhették. A céh szabályos teljesen egyenlő feltételeket teremtettek a tagjaik számára. Szigorúan előírták az alkalmazható technikai eljárásokat, rögzítették a munkaidőt, megszabták az árakat, béreket, megtiltottak mindenféle hírverést.

IV. ÉRTELMISÉG Szorosan kapcsolódik a városokhoz. Korábban is voltak kolostori iskolák, de ezek kizárólag egyházi személyek. Mai értelemben vett „független értelmiség” csak a XII. században lett. Kizárólag tudományos tevékenységet folytatnak. A város lakosságának nyitottabb szellemisége, az átutazó

13

népek. Tanáregyéniségek híre városokba gyűjti az embereket. Pl. Pierre Abelard. Kialakult egy réteg, akiket goliárdoknak vagy vágánsoknak neveztek. Nagy létszámú értelmiségi csoport, akik a XII. században bejárták tanárok és ismeretek után a fél kontinenst. Nem álltak semmiféle hatalmasság szolgálatában. Koldulással, mutatványokkal, komédiásként, szolgadiákként vagy gazdagabb társak segítőjeként tengették életüket. E „társadalmi rétegből” kerültek ki a 1000 forduló táján kibontakozó egyetemi mozgalom diákjai.

V. Egyetem XIII. században az új nézeteket valló iskolák kiváltságokat, sajátos különállást, önkormányzatot nyertek. Egyháztól, királytól, várostól. Egyetemi autonómia: szabadság és kiváltságok. Universitas: az egyetem tanárainak és diákjainak sajátos közössége. Saját önkormányzat: saját bíróság, amit az egyházi bíróságok egyikének tekintettek. Az egyetem szabta meg működésének szabályait. Tanároknak és a diákoknak nőtlenségben kellett élniük. Különbőző életkor, egybeolvad az alsó iskolával. Felvételi nincs, de tandíj van. A diák a maga választotta magiszterrel magánszerződést kötött, amelyben megszabták az órák díját. Napi 3 előadás, szövegolvasás gyakorlat, resumptió kérdés-felelet formájában áttekintették a tananyagot a tanárral, viták. Különböző vizsgák: kérdésekre válaszolni, vitában helytállni, kommentárokat fűzni klasszikus szövegekhez. Diákok többsége nagy szegénységben élt. Kollégiumok kezdetben nem igen voltak, de kialakul. Kollégiumban nincs fűtés. A diákok rettegésben tartották a egyetemeket befogadó várost. Oxfordban például 1314-ben szabályos utcai harc dúlt az északi, illetve a déli és keleti diákok csoportjai között. Többnapos oxfordi csata oka egy kocsmai szóváltás. Kifogásolták a bor minőségét. Egyetemi szabályzatok lazábbak, mint az újkoriak: gyanús nőket a diák 3-szor vihetett magával a kollégiumban, és csak ezután zárták ki. Bírság, ha a diák az unalmas tanárt megdobálja, ha eltalálja több. Kegyetlenkedő diákbeavatás: vaddisznónak nézik a gólyát. A magiszterek, a tanárok a diákoktól kialkudott tandíjból élnek, és az egyház javadalmazta is az oktatókat. Kolduló barátok megjelenésével erősödött az egyház által támogatott tanárok száma. Ők javadalmazást a diáktól nem fogadhattak el. A középkori keresztény Európa egyik legfontosabb és legmaradandóbb alkotása az universitás, a tanítás és tanulás e legfőbb szintű intézményének létrehozása. Az ezredforduló táján jött létre az első egyetem, az orvosi oktatásról nevezetes salernói egyetem, az arab, bizánci és a nyugati latin kultúra találkozási pontján. A 13. század Nyugat-Európában az egyetemek százada. A középkor universitásai kezdetben a székesegyházak melletti káptalani iskolákból fejlődtek ki úgy, hogy egy-egy nevesebb tanár híre egyre messzebbről is vonzotta a hallgatókat. Folyamatosan teremtődtek meg az 14

egyetem a szervezeti keretei. Királyi védelemben részesültek, amit a pápai megerősítés tovább erősített, azaz a tanárok és a diákok autonóm közössége a pápa közvetlen védelme alatt állt. A pápa garantálta a diákok és a tanulás szabadságát. Az egyetem tagjai (diákok, tanárok) valamennyien az egyházi testület tagjaivá váltak, tehát a klerikusok jogait élvezték, Róma igazságszolgáltatása alá tartoztak, a pápához fellebbezhettek. Egyetemalapításban Franciaország járt az élen, középkor végére itt 16 egyeteme működött. Legnevesebb: a párizsi. Jogi képzésben az olasz egyetemek jártak az élen. A padovai egyetemen volt a legmagasabb szintű az orvosi képzés. - Szerkezete: Az egyetem sok kis műhelyből állt, minden egyes műhelyben egy-egy tanár tanított, e műhelyek konföderációjából épült fel az egyetem intézménye.  Négy kar: Szabad Művészetek kara, Orvosi, Teológiai, Kánonjogi fakultás, melyeknek élén a dékán állt.  Szabad Művészetek Kara: legnépesebb, akadémiai nemzetek rendszerén alapul, vezetője a rektor. (7 szabad művészetet) A diákok nációk szerint csoportosultak. - Oktatási rend A középkori egyetem nem kizárólag felsőfokú oktatási intézmény. Már 8 éves kortól lehetőség volt a tanulmányok megkezdésére.  Alapoktatás: Szabad Művészetek Karának elvégzése, ami 7 szabad művészet oktatásából állt. Grammatika: írás, olvasás; retorika: ékesszólás, dialektika; filozófia és logika; aritmetika: számtan; asztronómia: csillagászat; geometria: mértan, földrajz; zene.

6 év, általában 14-20 éves korig. Ezt mindenkinek el kellett végeznie. Az

alapképzés elvégzése után a diák a nyugati kereszténység egész területén oktathatott. A Szabad Művészetek Kara elvégzése után lehetett a többi kar közül választani.  Orvosi vagy jogi tanulmányok: 5 év.  Teológia: 8 év, de az alsó korhatár 35 év, Akár 15-16 évig is eltarthatott. - A tananyag A klasszikus középkor tudománya, a skolasztika. Alapgondolata, hogy a gondolkodás olyan mesterség, melynek aprólékosan le vannak fektetve a szabályai.  Tárgyát problémává alakítja át. Megkeresi, ami benne megvitatható, megkeresi a megoldást, meggyőz.  Auktorok

szövegeiből

táplálkozik.

egyházatyák, Platón, Arisztotelész.

15

Tekintélyre

alapozott

módszer.

Biblia,

 Fő feladata: a teológia az értelmet hívja segítségül, hogy értelmesen tudjon számot adni a hitről.  Gyakorlat: grammatikai elemzés, betű szerinti jelentés, logikai értelmezés. Így felfedni a tudományos és gondolati tartalmat.  Vita: nagyon fontos helyet foglal el. Évente 2-szer az egyetem professzorai problémák megválaszolására gyűlnek össze, ahol bárki feltehet kérdéseket  A vizsga: 2 lépcsős, zártkörű és nyilvános vizsga. A vizsga előtt esküt kell tennie a diáknak, hogy nem próbálkozik csalással. A korai órákban doktorok kollégiuma előtt megjelent a vizsgázó 2 kommentálandó szöveget kapott, amit otthon kellett értelmeznie. Este, nyilvános helyen felolvasta az otthon elkészített kommentárjáz. Előadás után kérdéseket kapott, majd a doktorok szavaztak, megkapja-e a vizsgát és az azzal járó címet. Ha a címet nekiítélték, nagy pompával megrendezett felvonulás keretében a székesegyházhoz vezették, ott beszédet tartott, és a diáktársai előtt is meg kellett védenie.

16

Magyarország kultúrtörténete a kezdetektől az ország 3 részre szakadásáig Magyar kultúra nem politikai – államszervezeti közösség, mint például Svájc, nem biológiai – antropológiai, hanem történeti strukturált, kulturális képződmény. Időben összetartozó, de differenciált magyar kultúra a tengelyfogalma.

Magyarság – nomádizmus Mi az a nomádizmus? Vándorló – legeltető állattartás, szigorúan meghatározott tervek szerint, tökéletes szabályossággal, ami egy meglehetősen fejlett társadalmi berendezkedést feltételez. -

Minden családnak meg van a pontosan körülhatárolt téli szállása: ez magántulajdon. Ettől függ a család jóléte és gazdagsága.

-

Nyári legelő ellenben az egész nemzetség közös tulajdona. Versengést is jelent, de össze kell tartani a kemény harcok miatt. Ez egy erősen militarizált társadalom keretei között lehetséges. Nők is harcolnak, gyerekek 3 éves koruktól nyeregben vannak.

-

A vándorlás tavasz elején kezdődik. A nyár forró, száraz. Augusztus közepe táján visszafordulnak, november elején érnek vissza a téli szállásra.

-

Téli szállás: víz mellett, délen van, de így is nagyon nagy a hideg, nagyon kegyetlen a tél. A téli szállás földterületén, ami magántulajdon, földet művelnek. Tavasszal a nyári vándorlás előtt vetik be, nyáját vesztett szolga nép műveli meg.

Honnan jöttünk? -

1. századig Dél Uráltól keletre

-

Nyugat-Szibériai szálláshely III.-IV. század

-

Ural - Volga közti terület VI. század Magna Hungaria, Julianus ezt a területet kereste fel. Ez az első Kelet-Európai szálláshely.

-

Levédiába, más néven Etelköz, Don – Dnyeper vidéke.

17

Társadalom: A magyarság néppé válásától a honfoglalásig másfélezer esztendő telt el. A társadalom folyamatos fejlődésben van. A gyér adatokból kibontakozó társadalmi szerkezet csak a honfoglalást közvetlenül megelőző időszakra érvényes. -

Legkisebb társadalmi egység a család, 20-30 személy. Apai rokonság ágán szerveződik. A családfő a legidősebb férfi. Teljes vagyonközösség.

-

Rokon családok: egy nemzetség, a legszilárdabb társadalmi egység, tilos volt nemzetségen belül házasodni. Nemzetségi település: szer

-

Nemzetségeket a törzs szervezete tágabb keretbe fogja. A törzs élén úr/törzsfő. Hatalma volt az egész törzsi terület (uruszág) felett. Ezek nem szilárd egységek, hanem alkalmi szerveződések. Stratégiai szempontok szerint vonták össze illetve oszlatták fel őket.

Háborúnál, szállásvédésnél volt

jelentősége. 800 körül a 7 törzs szilárd keretté vált, a 7 törzsfő vérszerződésének aktusával. Az irányítás a vezértörzs kezében volt, a törzsek hierarchikus kapcsolatban álltak egymással. A források a magyarságot egészen az államalapításig hétmagyarokként említik. -

A fejedelem a vezértörzsből került ki: Kettős fejedelemség rendszere működött. Ez nem magyar sajátosság, hanem nomád. Isteni eredetűnek vélt főkirály, csak a legfontosabb kérdésekben döntött és meghatározott ideig uralkodott. Ha a főkirály már agg volt, vagy hibás döntése következtében súlyos katonai vereséget szenvedtek a törzsek, spirituális gyilkosságot hajtottak végre. Honfoglalás idején: Árpád a nagyfejedelem, Kurszán a főkirály. A Kárpátmedencébe érve Kurszán meghalt, Árpád maradt egyedül az uralkodó. Innentől megszűnik a kettős fejedelemség intézménye a magyarság életében.

-

Három nagy csoportja volt a magyar fajnak, népesség száma a becslések szerint 25000-30000 és félmillió között mozog.: 1. fehér magyarok: 164cm átlagmagasság a férfiaknál, 154 cm a nőknél. Széles pofacsont szemek távol ülnek, széles alacsony orr, mongolos szem, szőkék, kreol bőrűek. 2. fekete magyarok: 167cm a férfiaknál, 157 cm a nőknél. Sötétbarna haj. Nem mongolos szem. 18

3. Erdélyiek: göndör fekete haj, magasabbak, vékonyabb testalkat. Hitvilág, művészet X. század alapján rekonstruálható, Szent Istvánig megőrizték ősi hiedelmeiket és színpompás, keleti eredetű művészetüket. -

Vallásuk:

Sámánizmus

világszemlélet

és

ősi

vagy

táltoshit.

hiedelmek

Nem

összessége.

tételes Sok

vallás, elemet

hanem átvett

a

kereszténységből. Pl.: Hitték a lélek örök létét, a test feltámadását. -

A teremtő Istenanyában hisznek, akivel a viszony belsőséges, a világban lévő minden jó forrása. A Teremtő, a „magyarok Istene”, keménykezű Isten. Neki csak a fejedelem mutathat be áldozatot.

-

A világ rétegekre oszlik. A középső a mi világunk (7 újabb rétegre tagolódik), felső az istenek, szellemek lakóhelye, alsó a gonosz szellemek tanyája. A világrétegeket egy csodálatos fa – az életfa – köti össze. Ennek tetején ül az a csodálatos erővel bíró madár (általában sas), amely az újszülöttek lelkét a fa tetejéről lehozza. A fa ágai között van a Nap, a Hold és a csillagok. A különböző rétegek közt a sámán/táltos tud közvetíteni, aki képes megnyerni a túlvilági erők jóindulatát az emberek számára, ő közvetíti az emberek ajándékát a felső világ urainak.

-

Táltosok: fontos szerepet töltött be a társadalomban. Fejedelmi tanácsadó, orvos, áldozatokat bemutató pap.

-

Kettős lélekhit: A testnek a lélektől önálló létezését feltételezi (kileheli lelkét, hálni jár…) Az embernek és a lelkes lényeknek két lelke van: a testlélek/lélegzetlélek, ami a testhez és életfunkciókhoz kötődik és a szabad lélek/árnyéklélek, ami fejben lakik és halálunk után is tovább él, de életünkben is eltávozik, pl. álom

-

A vallási türelem a legáltalánosabb szabály. Vezetőségben a legkülönfélébb vallás megtalálható volt: mohamedán, zsidó, keresztény. Kereszténységgel is már találkoztunk, elsősorban bizánci papok tolmácsolásában.

-

A művészet szorosan összekapcsolódik a hitvilággal. Igen fejlett az ötvösművészet, ami az újhazában teljesedett ki. Tarsolylemezek mintája gazdag jelentéssel bíró sematikus ábrázolásról tanúskodik.

19

Államalapítás Kalandozások: A kalandozások a zsákmányolás mellett politikai célokat is követett. A néhány ezer főből álló lovascsapatok nem nyargalhattak el az Atlanti-óceánig – a magyar népmesék Óperenciás tengeréig – vagy a Pireneusokon túlra és nem térhettek volna többnyire bántatlanul haza, ha nem támaszkodtak volna szövetségeseikre. A magyarok hadjáratai valójában egyes fejedelmek zsoldjában végrehajtott katonai akciók voltak, ahol a „zsoldot” az ellenfelek területén szerzett zsákmány jelentette. 955 Augsburgi vereség, Arkadiopoliszi vereség, fel kell hagyni a kalandozásokkal. Veszély: Megerősödött nyugat egyesült erővel támad, összefogva Bizánccal: A magyarság a Kárpátmedencében be van zárva az ellenséges hatalmak közé. Géza -Egészen új politikát kezdet el folytatni. Kifelé békepolitika (fejedelemsége során egyetlen háborús összeütközést sem kezdeményezett) kalandozások befejezése. Célja kibékülni minden szomszéddal, véglegesen le kell állítani a kalandozásokat. Belpolitikában azonban a kemény kéz politikája a meghatározó. -

Új rend megteremtése: Elmaradtak a rablóhadjáratok, de ehhez egység kell, mert Hétmagyartörzs országa, ahogy a források az akkori Kárpát-medencéről beszéltek törzsi tagoltságban élt. A Hétmagyar törzsszövetség minden egyes törzse megindult az állammá fejlődés útján, külön bel és külpolitikával. Kizárólag a legfontosabb külpolitikai kérdésekben történt egyeztetés. Árpád nemzetség törzse a legerősebb a törzsek közül, egyfajta miniállam. Géza véres politikával megkezdi a többi törzs „államainak”. A levert nemzetség és törzsfőket betagolta az Árpádok birtokába, de az ország egysége Géza uralkodása alatt még nem születik meg.

István - Isván fejedelemmé választása a régi magyar hagyományokat sértette. Koppányt illette meg a fejedelemmé választás joga, mint Géza halála után, annak legidősebb élő testvére, a somogyi dukátus vezére. Koppány lázadása komoly veszélyt jelentett, polgárháborús állapotokat eredményezett, ugyanis az Árpádok központosító és kereszténységet támogató politikájának nagy számban voltak ellenségei, akik mind Koppány mellé sorakoztak fel. A törzsi autonómia, az ősi szabadságjogok, a pogány vallás mellett fogtak fegyvert.

20

István hadseregét német lovagok tették ki, olyan nagy számban, hogy a korabeli Pannonhalmi oklevél a polgárháborút a magyarok és németek összecsapásának minősítette. Veszprém melletti csatában Koppány vereséget szenvedett. - A győzelem után koronáért fordult István a pápához. Ebben az időben kialakult, hogy három hatalom adhatott uralkodói jelvényeket; a római pápa, a bizánci császár és a német-római császár. István tudatosan a pápához, II Szilveszterhez fordult. Ez annyit jelentett, hogy a magyar királyság egyházjogilag Rómától vált függővé, de semmilyen politikai alávetettséget nem eredményezett. Ha a német császártól, vagy a bizánci császártól kérte volna a koronát, az vazallusságot jelentett volna. Az esztergomi királykoronázás aktusával Magyarország belépett az európai keresztény népek közé, de úgy, hogy a magyar királyság teljes mértékben megőrizte önállóságát. István hatalmas eredménye, hogy önálló egyháztartományt szervezet, ezáltal egyetlen hatalomtól, vagy államtól sem vált függővé. - István címe az esztergomi királykoronázással: Magyarország koronás királya. A koronázáskor azonban ez nem fedte a valóságot. Valóságban még csak Nyugat és Észak – Magyarország volt István uralma alatt, amely területeket Géza uralkodása alatt az Árpádok törzsi államába tagolta. Magyarország teljes egyesítésének feladata a koronázás után várt Istvánra. ~ anyai nagybácsi: erdélyi Gyula 1003-ban sikerül legyőzni, aki teljesen önálló, Istvántól független fejedelemségre törekedett. ~ legerősebb ellenfele: Ajtony, a Körös-Tisza-Alduna és az erdélyi középhegység által határolt terület törzsi vezetője, a maga területén szuverén uralkodóként lépett fel. 1028-ban győzték le István csapatai. - István uralkodásának jellemzői: ~Szent-Istváni gondolat: „A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén…Mert különb-különb nyelveket és szokást, különbkülönb tanításokat és fegyvereket hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a püffeszkedéstől elrettenti. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad.” A külföldi szerzetesek, papok, lovagok István hatalmának alapját jelentették. Jól látta azonban, hogy állandó jellegű, független állam és egyházszervezetre van szüksége Magyarországnak, hogy függetlenségét megtarthassa. Az egyházi és világi közigazgatás kiépítésénél a függetlenség megtartása volt az elsőrendű szempont.

21

~ Létrehozta a vármegyéket: az egész ország területét lefedő, közigazgatási egység, mai napig ható körzetek. Fontos, hogy ezek nem grófságok és nem az egyházmegyével megegyező területek. Ez biztosítja azok függetlenségét. ~ Kereszténység felvétele: A honfoglaló magyarok bizonyos csoportjai már a vereckei átkelés előtt kapcsolatban álltak keresztény személyekkel; a honfoglalást követő száz esztendőben e kapcsolatok szélesedtek. Míg kezdetben elsősorban bizánci irányból érték hatások a magyarságot, később egyre inkább Róma vált meghatározóvá. Kereszténység felvétele nem volt egy egyszerű folyamat. Pogánylázadások kisérték, jól szimbolizálja ezt Gellért püspök sorsa is. ~ Utolsó évek: XII. század végéig Magyarország és Bizánc határa közös volt. Ez tette lehetővé, hogy István a jeruzsálemi zarándokút magyarországi szakaszát megnyissa, királyi védelmet nyújtva az utazóknak. Hazai alattvalói külföldi zarándoklatainak elősegítése érdekében Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben szállóházat építetett.

Magyarország helyzete Európában Az ország akkori lakosságát hozzávetőleg egymillió főre becsülik. A lakosság sűrűsége jóval alatta maradt a tőlük nyugatra vagy délre fekvő országok népsűrűségének, de meghaladta a kelet-európai átlagot. Az egymillió fő tekintélyes népesség volt ebben a korban, jelentős állam kiépítését tette lehetővé. Magyarország fekvése, földrajzi egysége dacára, távolról sem volt szerencsés. Hiányzott a tenger, mert az Alpok nehezen járható hegyei elzárták az Adriától. A Fekete-tenger felé vezető utat a Vaskapu sziklái nehezítették meg. A Kárpát-medence népeit maga a természet fosztotta meg hosszú időn át a világkereskedelemben való részvételtől, megnehezítve ezzel gazdasági fejlődésüket.

Árpád-házi uralkodók István király fiának, Imre herceg halálával az utódlás kérdése megoldatlan maradt. A Magyar Királyság sorsát Imre herceg halála alapvetően meghatározta, hiszen nem volt egyenes ági örökös. Az 50-100 főúri család, amely a királyi hatalom gyakorlásában szerepet játszott, óriási hatalomra tett szert, hiszen egymás ellen játszották ki a trónutódlás kérdésében egymást és a trónkövetelőket. A bárói hatalom olyan szintre emelkedett, hogy Árpád-házi családtagokat végeztek ki, királyokat és hercegeket vetettek fogságba, önálló külpolitikát folytattak, néhányan saját pénzt kezdtek veretni, támadásokat intéztek egyházi és egyéb közigazgatási központok ellen. A bárói hatalom mértéke 1301re teljes feudális anarchiát eredményezett.

22

Török hódoltság A magyar államiság történetében az 1526-1711 közötti idő kritikus korszak. Mohács akkor érte a középkori Magyarországot, amikor állama válságát élte. Mohács lezárta a középkori egységes önálló magyar állam történetét. Az ország megosztottságával együtt az „államterület” is három részre vált szét; Oszmán Birodalomba szervezett területre, Királyi Magyarországra és Erdélyi Fejedelemség területére oszlott. Magyarországnak a középkori területi egysége és szuverenitása soha többet ne állt helyre. Magyarország sorsáról évszázadokon át a két nagyhatalom székvárosában, nevezetesen előbb Isztambulban, utóbb pedig Bécsben döntöttek. Magyarország önmagában a nála ötször nagyobb területű, négyszer tekintélyesebb létszámú, hatalmas gazdasági és katonai fölényben lévő Oszmán birodalommal szemben semmiféle lehetőséggel nem rendelkezett az ellenállásra. Valójában az ország megmaradása volt az igazi tét! Erdély Az ország keleti területeit, nevezetesen Erdélyt és a tőle nyugatra fekvő vármegyéket (sz ún. Partiumot) Szulejmán előzetes terveivel ellentétben nem foglalta el. Úgy döntött, hogy külön útra állítja a keleti magyar tartomány fejlődését, miután felismerte, hogy ezek birtoklása a Bécs és a Habsburgok elleni hadjárathoz nem szükségesek. Így jött létre a szultáni hadvezetés akaratából, azaz nem önálló fejlődés eredményeként a királyságtól államjogilag is elváló erdélyi fejedelemség, amely a 17. század végéig a török vazallus állama maradt. Nem alaptalanul emlegették az oszmán források a szultánnak éves adóval tartozó és tőle külpolitikailag függő, ugyanakkor belpolitikájában szinte teljese önállóságot élvező magyar államalakulatot „Szulejmán szultán műveként”.

Erdély önálló

politikájának köszönhetően világpolitikailag számba veendő országgá nőtte ki magát. Kulturálisan, gazdaságilag jelentős fejlődést jelentett Erdély történetében ez az időszak. Habsburg Birodalom részeként kezelt magyar területek: A Királyi Magyarországon a Habsburg uralkodók a többi országaikat és tartományaikat is egységes központosított állammá szervező intézményeinek hálózatát építették ki. A Királyi Magyarország vitte tovább a középkori magyar állam egyházi és világi intézményeit, az országgyűlést, a vármegyerendszert, stb. Talán kicsit kevesebbet szenvedtek, mint török hódoltság területei, de ütközőzónát jelentett és elsősorban felvonulási területté vált. Török hódoltság: A török megszállta területekre az oszmán katonai és gazdasági hatalmi szervezet nyomult be. Noha az oszmánoknak a Magyarországon történt berendezkedése a teljesen betagolt balkáni tartományokkal való összehasonlításban csak felemás módon sikerült, a százötvenéves török uralom igen súlyos következményekkel járt az ország lakosságára nézve. Magyarország 150 éven keresztül kiemelt 23

háborús övezetté vált. A falvak az állandó katonai eseményeknek köszönhetően nagy számban kihaltak, a városok pedig mind inkább a muszlin városokhoz kezdtek hasonlítani. A muszlin lakosság elsősorban a városokba költözött be, és azokat saját igényei szerint alakította át. Városok - A városok - amelyek Magyarországon ugyan Nyugat-Európához képest kezdetleges fejlődési stádiumban voltak számukat és méreteiket tekintve, de Kelet-Európai régióban legfejlettebbek közé tartoztak - a bizonytalan helyzetben nem tudott fejlődni, számosan lakatlanná is váltak. Mind jobban nőtt a különbség Nyugat – Európa és Magyarország között. Végvárak - Kiépült a végvárak rendszere: A végvári katonák közül sok jobbágyi származású és az elszegényedett köznemes. Zsoldból éltek, ami rendszertelen. Vár körül földet műveltek, de elsősorban portyákból pótolták az elmaradt zsoldot. Járványok. -

Hadsereg

rossz

higiéniai

körülményei,

klímaváltozás,

pusztaság,

elláposodás

következményeként Magyarországot állandóan a járványoknak volt kitéve. A kor egyik retteget betegsége a morbus hungaricus: tifusz-vérhas-malária keveréke, egész Európát bejárta. 1542-ben Buda visszavételére hazánkba sereglett katonák közül 30 ezren lelték ebben halálukat. Környezeti és társadalmi viszonyok - Magyarország környezeti és társadalmi viszonyai is óriási mértékű pusztulást szenvedtek el. Különösen szembetűnő a pusztulás mértéke, ha a török kori forrásokat összehasonlítjuk az Árpád kori utazok

visszaemlékezéseivel.

A

források

pusztáról,

elnéptelenedett

Magyarország több tízezres tömeg felvonulási területévé vált.

régiókról

beszélnek.

Régi településhálózat teljesen

felbomlott. Aprófalvak túlsúlya vált jellemzővé és az elnéptelenedés. (140 fős az átlagos falunagyság, ami 20-25-házat jelentett.) A háborúk és következményei túlnyomó részben az ország magyar lakosságát érintette. A Kárpát-medencében való megtelepedés idején a magyarság a legkedvezőbb földrajzi adottságú folyóvölgyeket és síkterületeket szállta meg, ez a terület volt a török számára is a legkedvezőbb. Ráadásul a végvárakban szolgáló és a másfél évszázadnyi hadakozás alatt jelentős vérveszteséget szenvedő katonaság túlnyomó részét is a katonaság adta. Az ország védettebb területein élő nemzetiségek veszteségei összehasonlíthatatlanabbul kisebbek voltak. Mindezek eredményeként Magyarország etnikai képe a török uralom alatt alapjaiban változott meg. A magyarországi török uralom végére alapjaiban már kialakultak azok az etnikai határok, amelyek kisebb változtatásokkal a 20. század elején is megfigyelhetők voltak, és amelyek szerepet játszottak az első világháborút követő döntések meghozatalában. 24

Nagymértékben a török hódoltság káros hatásainak következtében jutott Magyarország fejlődése olyan kényszerpályára, amelyről már soha nem volt visszaút.

25

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETE AZ ORSZÁG HÁROMRÉSZRE SZAKADÁSÁTÓL A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉSIG Török hódoltság A magyar államiság történetében az 1526-1711 közötti idő kritikus korszak. Mohács lezárta a középkori egységes önálló magyar állam történetét. Az ország megosztottságával együtt az „államterület” is három részre vált szét; Oszmán Birodalomba szervezett területre, Királyi Magyarországra és Erdélyi Fejedelemség területére oszlott. A középkori Magyarország történelmi egységében Magyarország területi egysége soha többet nem állt helyre. Erdély Egy önálló állam kialakulásával állunk szembe. Erdély részben független maradhatott, a török portának adót ugyan kellett fizetnie, de önálló belpolitikát folytathatott. Erdély fejedelmet szabadon választhatott, bár a beiktatáshoz a porta, vagyis a török vezetés beleegyezése kellett. Külpolitikáját elvileg össze kellett egyeztetnie a török vezetéssel, de erre igen gyakran nem került sor. Erdély önálló politikájának köszönhetően világpolitikailag mindenképpen számba veendő országgá nőtte ki magát. Kulturálisan, gazdaságilag jelentős fejlődést jelentett Erdély történetében ez az időszak. Habsburg Birodalom részeként kezelt magyar területek A Királyi Magyarország vitte tovább a középkori magyar állam egyházi és világi intézményeit, az országgyűlést, a vármegyerendszert, stb. A Királyi Magyarországon a Habsburg uralkodók a többi országaikat és tartományaikat is egységes központosított állammá szervező intézményeinek hálózatát építették ki. Talán kicsit kevesebbet szenvedtek, mint török hódoltság területei, de egy ütközőzónát jelentett és elsősorban felvonulási terület volt. Török hódoltság A török megszállta területekre az oszmán katonai és gazdasági hatalmi szervezet nyomult be. Az országnak ezen a részén a teljes létbizonytalanság uralkodott. Nem özönlötték el ugyan a magyarországi területeket a muszlin tömegek, de ami feltétlenül szükséges volt, a közigazgatás szervezet kiépítéséhez, annyi elég volt, hogy a terület arculatát markánsan megváltoztatták. A falvak az állandó katonai eseményeknek köszönhetően nagy számban kihaltak, a városok pedig mind inkább a muszlin városokhoz kezdtek hasonlítani. A muszlin lakosság elsősorban a városokba költözött be, és saját igényei szerint alakította át.

26

A török hódoltság következménye: - Ekkor alakult ki egy új nemesi elit, ugyanis a középkori nemesi családok nemesség lényegében elvérzett a mohácsi csatamezőn Pálffyak, Wesselényi, Rákoczi, Thököly, Bocskai a Mohácsi csata után emelkedtek fel. - A városok - amelyek Magyarországon ugyan Nyugat-Eu-hoz képest kezdetleges fejlődési stádiumban voltak számukat és méreteiket tekintve, de Kelet-Európai régióban legfejlettebbek közé tartoztak - a bizonytalan helyzetben nem tudott fejlődni, számosan lakatlanná is váltak. Mind jobban nőtt a különbség Nyugat – Európa és Magyarország között. - Kiépült a végvárak rendszere: A végvári katonák közül sok jobbágyi származású és az elszegényedett köznemes. Vár körül földet műveltek, de elsősorban portyákból pótolták az elmaradt zsoldot. - Magyarország környezeti viszonyai is óriási mértékű pusztulást szenvedtek el. Különösen szembetűnő a pusztulás mértéke, ha a török kori forrásokat összehasonlítjuk az Árpád kori utazok visszaemlékezéseivel. A források pusztáról, elnéptelenedett régiókról beszélnek. Magyarország több tízezres tömeg felvonulási területévé vált. - Régi településhálózat teljesen felbomlott. Aprófalvak túlsúlya vált jellemzővé és az elnéptelenedés. 140 fős az átlagos falunagyság, ami 20-25-házat jelentett. A lakosság állandó veszélyben élt. - Járványok. Hadsereg rossz higiéniai körülményei, klímaváltozás, pusztaság, elláposodás következményeként Magyarország állandóan a járványoknak volt kitéve. A kor egyik retteget betegsége a morbus hungaricus: tifusz-vérhas-malária keveréke, egy Magyarországról származó járvány egész Európát bejárta. 1542-ben Buda visszavételére hazánkba sereglett katonák közül 30 ezren lelték ebben halálukat.

27

Magyarország a Habsburg birodalomban Törökök kiűzése •

1686 nyarán végre sor került Buda visszavételére. Bécs nem nélkülözhette a magyar katonákat, de gondosan ügyelt arra, hogy a magyarok ne szerezzenek politikai érdemeket egyes várak megvívásával, néhány csata megnyerésével, amelyekre utólag hivatkozhatnak, és követeléseket támaszthatnak. A Habsburg – ház úgy akarta megszerezni Magyarországot, hogy az a császár személyes hatalmát, az uralkodói abszolutizmus rendszerét erősítse.

•

A 62 000 főnyi ostromló sereg felerészt császári illetve más német katonákból állt, magyarok 20 000 harcoltak különböző helyeken, de nem önálló vezénylet, hanem császári zászlók alatt. Budát három hónapos ostrom után szeptember 2.-án sikerült visszafoglalni. A fővezér jelentése szerint Budán az ostrom után egyetlen lakható ház sem akadt. A budai ostrom hadműveletei miatt Pest megye népe annyira szétszéledt, hogy az 1683-ban összeírt 61 helységből 1686 végén csak 3 minősült lakottnak.

•

Buda elestével a török magyarországi uralma összeomlott. A Habsburg-ház Közép-Európa erőinek egyesítésével kiverte Magyarországról a törököt. Budát 1541-ben mi magyarok veszítettük el, de a török nagyhatalomtól csak egy másik nagyhatalom foglalhatta vissza, mert ehhez a maradék Magyarország ereje semmiképpen sem volt elegendő.

•

Az ország még sohasem volt olyan mértékben kiszolgáltatva a bécsi kormányzatnak, mint Buda visszavételét követően. 1687-es országgyűlés a dinasztia érdemeinek elismeréseként lemondott a szabad királyválasztás jogáról. Az ország önállósága a területi növekedés dacára nem állt helyre, hanem tovább csökkent. Az ország nem szabadult fel, csupán gazdát cserélt.

•

Az Oszmán Birodalom kiterjedéséhez képest a területi veszteségek nem voltak jelentősek. Veresége dacára nagyhatalom maradt, de hódító szándékkal közép-európai területet többé nem veszélyeztette. Ausztria, a Habsburgok osztrák ágának birodalma, viszont ennek a háborúnak az eredményeként vált igazi közép-európai nagyhatalommá. Az alpesi tartományok, Csehország és Szilézia után Magyarországot, Erdélyt és Horvátországot felölelő államalakulat félmillió négyzetkilométert meghaladó területével, több mint 10millió lakosával az európai nagypolitika fontos tényezője lett.

•

Hiába volt nagyobb Magyarország az örökös tartományoknál, lakossága már jóval kevesebb, gazdasági szintje sokkalta alacsonyabb, aminek folytán a Habsburgok megnövekedett új birodalmában alárendelt, hátrányos helyzetbe került.

28

Magyarország helyzete a birodalomban a Rákóczi szabadságharc után E megalázott helyzet ellen tört ki a Rákóczi szabadságharc, melynek lezárulása 1711 korszakhatár a magyar történelemben. A kiegyezésig a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke szabta meg Magyarország helyzetét a birodalomban. •

A hosszú küzdelem azt bizonyította, hogy hathatós külföldi segítség nélkül az ország népe nem képes függetlenségét kivívni és megvédeni, de a dinasztiát is meggyőzte arról, miszerint Magyarország nagyobb annál, semhogy Csehországhoz hasonlóan beolvasztható lenne. Rákóczi szabadságharcot ezért nem követte véres leszámolás. Magyarország, Erdély és Horvátország megőrzött a birodalmon belül egy nem csupán névleges, hanem politikai intézményekben is megnyilvánuló államjogi különállást.

•

A Habsburg-ház megerősítette a magyar rendek kiváltságait, kijelentette, miszerint Magyarországot saját törvényei és szokásai szerint kell kormányozni, tehát elismerte Magyarország különállását, de ugyanakkor azt is kimondta, hogy a Habsburg-ház birtokai és köztük Magyarország oszthatatlanul és elválaszthatatlanul összetartoznak. Magyarország uralkodója csak az lehet, aki a Habsburg-ház érvényes trónöröklési rendje szerint a többi tartományt is kormányozza. Mindez az uralkodói abszolutizmust nem kis mértékben korlátozta, de messze volt a tényleges függetlenségtől.

•

Az ország az államiság számos ismérvét nélkülözte. Nemzetközi kapcsolatai önállóan nem léteztek; Bécs gondosan elzárta Magyarországot a külföldtől, a külföldet pedig Magyarországtól, és nemzetközi kapcsolatok híján igen keveset tudott a nagyvilágról. Nem volt igazi fővárosa, mert a határszélen lévő Pozsony ezt a szerepet nem tölthette be. Pozsony fővárossá választása mellett szóló érv Bécshez való közelsége volt, ami lehetővé tette, hogy az uralkodó és miniszterei fontos magyar ügyek intézése esetén sem kényszerültek hosszabb időre elhagyni a császári székvárost.

•

Magyarország változatlanul alárendelt szerepet kapott, kisebbet annál, mint amit kiterjedése vagy történelmi múltja alapján a maga számára igényelhetett volna.

•

Tény, hogy megszűnt a 150 éves békésnek sohasem nevezhető korszak, és hogy az ország egysége – ha nem is jogi értelemben – végre helyreállt, óriási előrelépés volt, minden további haladás feltétele. A Habsburg-kormányzás idején a török megszállás korszakához képest gazdasági téren lényeges fejlődés következett be. Az ország középső és déli részén húzódó majdnem lakatlan területek benépesültek, Buda, Fehérvár, Vác és Eger városai is mind fellendültek, de nem úgy és nem olyan mértékben, ahogy az várható lett volna. Miután a Habsburg-birodalom politikai súlypontja Magyarországon kívül helyezkedett el és érdekeivel 29

a sajátos magyarérdekek nehezen voltak összeegyeztethetők, a bécsi kormányzat a magyar gazdaság fejlődését visszafogta és az országot az örökös tartományok nyersanyagszállítójává, az onnan érkező áruk biztos piacává tette, ami konzerválta azokhoz viszonyított elmaradását. Magyarország a Habsburg-birodalomnak az uralkodó kastélyától, parkjától gondosan elkerített gyarmatává lett.

A birodalom és Magyarország közti viszony revíziójának lehetősége Napóleon idejéből származó francia jelentés megállapította: Magyarországot nem az gyötri, hogy Ausztriával egyesítve van, hanem az, hogy rosszul van vele egyesítve. Ez a jellemzés híven tükrözte a magyar közfelfogást, nemcsak Napóleon idején, hanem később is. Jelentősebb politikusaink egyike sem gondolt az Ausztriával fennálló kapcsolatok megszakítására, az uralkodóház detronizálására – Kossuth sem! -, éspedig azért, mert nemcsak kivihetetlennek, hanem a magyar nemzet szempontjából káros dolognak tartották. A különbségek legfeljebb az indokokban és a kapcsolatok fenntartásának mértékében mutatkoztak. •

Széchenyi alakja úgy él a köztudatban, mint aki mindig óvott az Ausztriával fennálló viszony bolygatásától, ami azonban nem jelenti azt, hogy elégedett lett volna Magyarországnak a birodalmon belül elfoglalt helyzetével. Reformkori politikusaink közül minden bizonnyal Széchenyi ismerte legjobban a külföldet és azt, hogy azt Osztrák Császárság milyen kulcsszerepet foglal el Európa diplomáciai életében. Béccsel szembeszállva helyzetünk csak rosszabbodhat, az egyedüli megoldást az ország belső reformja kínálja, amelynek megvalósulása esetén megnőne súlya a birodalmon belül, és lehetővé válna az Ausztriával fennálló kapcsolat kiigazítása.

•

Deák, Batthyány és Wesselényi más meggondolásból, de szintén az Ausztriával fennálló kapcsolat megtartása mellett voltak. A Habsburg-ház és a magyarok között voltaképpen érdekközösség van, amit a polgári jogok kiterjesztésével lehetne erősíteni, és az összeütközéseknek elejét venni. Ez mindkét félnek egyformán érdekében áll, ugyanis az egyre erősödő pánszlávizmus ellen csak egy jól működő, kiegyensúlyozott Habsburg birodalom tudja felvenni a versenyt.

⇒ 48-as szabadságharc emelte nemzetközi szintre Magyarország ügyét és innentől Magyarország a világpolitika színpadán önálló fogalomként újra megjelenik.

Kiegyezés •

A fegyverletétel dacára a szabadságharc a birodalmon belül és kívül egyaránt a magyarság súlyát és jelentőségét igazolta. Andrássy Gyula ezt így fogalmazta meg: „Világosnál két 30

függetlenség veszett el, a magyar és az osztrák” Az előbbi rögtön nyilvánvaló volt, az utóbbi csak később vált felismerhetővé. Ausztria nem lehetett nagyhatalom Magyarország nélkül, de nem lehetett az Magyarország elnyomása árán sem. Amikor 1849 után az ujjászervezett osztrák abszolutizmus önálló nagyhatalmi politikát akart folytatni kiderült, hogy ehhez nincs elegendő ereje. •

A kiegyezésben az uralkodó elismerte az 1848-as törvények jogszerűségét (jobbágyság és feudális intézmények megszűnnek), a magyar országgyűlés pedig, a birodalmi érdekek szem előtt tartva, kiegészítette a 48-as jogalkotást a „közösnek” minősített hadügyek és a külügyek, valamint az ezek intézésére szolgáló pénzügyek megállapításával, amelyeket közös minisztériumok irányítottak a két parlament tagjaiból választott delegációk ellenőrzése mellett. Az így átszervezett birodalom külső tekintetben egyetlen nemzetközi jogalany maradt, befelé azonban két félből állott, amelyek egyike sem volt a másiknak alárendelve.

•

A kiegyezés a magyar uralkodó osztály számára olyan hatalmat biztosított az ország ügyeinek intézésében, amellyel Mohács óta nem rendelkezett és olyan befolyást a monarchia külső kapcsolatainak alakítására, ami azelőtt elérhetetlennek tűnt, de ugyanakkor a magyarságot a bukásra ítélt Habsburg-birodalomhoz láncolta, amelynek összeomlása maga után vonta a magyar állam katasztrófáját is.

•

Az összeomlást nem az ún. közös ügyek és az általuk kiváltott meddő közjogi viták idézték elő, nem azok jelentették a dualizmus legfőbb hibáját, hanem az, hogy kettősnek minősített egy államalakulatot, amelynek valójában sokkal több alkotó eleme volt. Az „osztrák” fél össze nem függő országrészekből állt. Magyarország lakosságának közel fele (46%) volt magyar, a Monarchia osztrák felének csak egyharmada német. A Béccsel való kiegyezés szükségszerű kiegészítése a nemzetiségekkel való megbékélés kellett hogy legyen, ami azonban nem sikerült. A nemzetiségek csalódtak a bécsi kormányzat ígéreteiben, és joggal mondhatták, hogy ami a magyaroknak sikerült, előbb-útóbb nekik is sikerülni fog.

•

Tudomásul venni, hogy a Monarchia magyar felének lakossága felerészben nem magyar nemzetiségű, és az elszakadás kockázatát is vállalva, annak működését

föderatív alapra

helyezni, ezt a dualizmus rendszere maga akadályozta meg. Magyarország csak történelmi határai közt lehetett egyenrangú társa a Lajtán túli országoknak. A magyarlakta területekre szorítkozó Magyarország a föderatív Nagy-Ausztria egyszerű tartományának szintjére süllyedt volna.

31

Monarchia működése •

Gazdasági téren Magyarország fejlődése a kiegyezést követően meggyorsult és a Lajtától nyugatra lévő országrészekhez viszonyított elmaradása csökkent. A gazdasági fejlődés a többi európai országokéhoz képest kedvezően alakult.

•

Legnagyobb probléma és legmegoldatlanabb helyzet a nemzetiségiek kérdése volt: Ami a mindenkori magyar kormányokat illeti, nem törekedtek a nemzetiségekkel való megegyezésre, mozgalmaikat hatalmi eszközökkel tartották féken, egyidejűleg pedig a nyelvi asszimilációt szorgalmazták.

•

A válságérzésnek az a hiánya, amellyel a századfordulón népszerű publicisták – többnyire friss asszimilánsok – Magyarország helyzetéről és jövőjéről írtak, jól szimbolizálja a háború előtti magyar politika szüklátókörűségét. Rákos Jenő 30 millió magyar délibábját rajzolta olvasói elé, Hoitsy Pál őt is túllicitálva az egész Balkánt magyar érdekszférának nyilvánította, és Szófiában is magyar szót akart hallani.

•

A külpolitikai kérdéseket a közjogi viták teljesen háttérbe szorították. A magyar közvélemény a változó nemzetközi erőviszonyokat nem ismerte. A nemzetközi kapcsolatokra is kiterjedő önállóság hiánya megnehezítette a külpolitikai tájékozódást.

Trianon Kelet-Közép-Európa újjárendezésére két út kínálkozott. A történelmi államalakulatok – Lengyelország, Magyarország, Horvátország stb. – helyreállítása demokratikus struktúrával, soknemzetiségű jellegük elismerésével – vagy – etnikai alapon új államok szervezése. A győztesek – már a háború folyamán az utóbbi mellett döntöttek. Lényegében erről szólt a háború alatt már mind szélesebb körben hangoztatott önrendelkezési jog is. Az

önrendelkezési

jog

legismertebb

szószólója

Wilson,

maga

sem

volt

tisztában

következményeivel. Nem azért mintha az önrendelkezési jog alkalmatlan lett volna arra, hogy a vitás kérdések rendezésénél irányadó elvnek tekintsék és, hogy ily módon a békeszerződésnek legitimitást adjon, hanem azért, mert alkalmazását a győztesek igen gyakran más, elvként elfogadhatatlan szempontoknak rendelték alá. A győztesek egy általános elv következetes alkalmazása helyett rögtönöztek és kapkodtak. A rendelkezés így felettébb ellentmondásos lett. •

Magyarország, elsősorban a háború előtti elhibázott nemzetiségi politikának köszönhetően rendkívül rossz nemzetközi hírnévnek örvendett. Nem azért csatolták el a magyarlakta területeket, mert rossz véleménnyel voltak a magyarokról, hanem azért, hogy a győztesek céljainak szolgálatára alkalmasabbnak látszó államokat erősítsék és ezt különböző érvekkel 32

próbálták indokolni. A kedvezőtlen nemzetközi megítélés azonban tovább rontotta a béketárgyaláson az ország helyzetét. A magyarokról különböző nyelveken hátrányos és elitélő jellemzések egész sora olvasható. Ezek a hangok felerősödtek azt követően, hogy az Antant célul tűzte ki az Osztrák – Magyar Monarchia felszámolását és összeállt a parlagi, zsarnok, ázsiai magyar torzképe, akinek nemzeti jellemvonása mások elnyomása. A háborús propagandának sikerült ezt széles körben elfogadtatnia. „Magyarország iránt érzelmeim kevésbé voltak megosztottak – írta Harold Nicolson angol diplomata, akinek a trianoni határok megvonása körül jelentős szerep jutott. – Bevallom, hogy ezt a turáni törzset éles ellenszenvvel szemléltem és szemlélem ma is. Miként rokonaik a törökök, sokat romboltak és semmit sem alkottak. Budapest hamis város minden eredetiség nélkül. Századokon át a magyarok elnyomták nemzetiségeiket. A szabadulás és a megtorlás órája elérkezett.”

Két világháború közti Magyarország •

Magyarország 1918-ban függetlenné vált, de az elszenvedett amputációk sora következtében egyik legkisebb, nyomasztó nehézségek között vergődő állama lett.

•

A súlyos katasztrófák sora után a politikai és gazdasági stabilizáció komoly teljesítménynek számított, de az „eredmény” egy elavult társadalmi szerkezet és korszerűtlen politikai rendszer volt. A választásokat a parlamentális formák – de csakis formák – betartásával a kormány mindig megnyerte.

•

A tragédiát nem a területi veszteségek, hanem a magyarok millióinak elcsatolása jelentette. A trianoni szerződés revíziójának igényét minden magyarországi pártnak és politikusnak figyelembe kellett vennie. A realitása és mértéke a nemzetközi helyzettől, a körülmények alakulásától függött. Igaz, hogy az iskolákban a diákok a Magyarország „feltámadásáról” szóló Hiszekegyet szavalták, de azok akik valóban foglalkoztak külpolitikai kérdésekkel, nagyon is jól tudták, hogy 1918-hoz nem lehet visszatérni.

Horthy-rendszer jellege: •

„Magyarországon lényegében fasiszta rendszer volt 25 éven keresztül” 1947-1989-ig ez volt lényegében a hivatalos álláspont a Horthy-rendszerrel kapcsolatban. Ez azonban túlzottan egyoldalú vélekedés.

•

A Horthy-rendszer valóban messzemenően nem felelt meg a modern demokratikus állam kritériumainak:

33

-

Az általános és titkos választójog erőteljes korlátozása. A választásra jogosultak összlakossághoz viszonyított aránya 1919-ben 40%, 1922-ben 28%.

-

A vidéki körzetekben a nyílt szavazás visszaállítása

-

Ennek következménye, hogy a mindenkori kormánypárt lényegében leválthatatlanná vált.

Ennek ellenére a rendszer számos demokratikus vonást hordozott, melyek semmiképpen nem a fasiszta rendszer jellemzői: -

A politikai élet szerkezete, és ezen belül a törvényhozó testületek összetétele többpárti alapokon nyugodott.

-

A véleménynyilvánítás joga úgy a sajtóban mint a parlamentben meglehetős szabadsággal érvényesült. A magyar sajtó ebben az időben igen sokszínű volt. 1564 időszaki sajtóterméket adtak ki, ebből 376 volt politikai jellegű újság. A vidéki

városok

többsége

is

legalább

két

helyi

politikai

lappal

büszkélkedhetett. -

Horthy Miklós kormányzó „diktátori”, illetve „királyi” jogköréről beszélni túlzás. A törvények Horthy szentesítése nélkül léptek életbe, a parlament felelőségre vonhatta.

34