A bonsai a Wikipédián
Története [szerkesztés] Már a Tang-dinasztia idejében is ismerték a bonsait. Eredetét sokszor az ókori Kínának tulajdonítják, ahol, úgy hisszük, a gyógyítók ilyen módon szállították gyógynövényeiket. Régen a stílusosan megformált törzseken volt a hangsúly, amiket főleg állat- vagy misztikus figurák formájára alakítottak. Néhány ilyen darab máig is fennmaradt és nagy értéket képvisel. A japánok a bonsait a kínai stílusból vették át és az uralkodói nagykövetség hozta „divatba” Japánban (7–9 század). A Kamakura időszakból származó penjing a Heian időszakbeli szokásokra hivatkozik és néhány papírtekercsre lett feljegyezve (megrajzolva). A Muromachi időszakban a penjing Japánban különféle formákat öltött. Csakúgy mint a Japán kert, ez is átvette a „Wabi-sabi” művészformát. Ebben az időben a bonszai még csak egy kiválasztott társadalmi réteg képviselőinek szórakozása volt. Az Edo időszakban a bonszai nevelése már a daimyo, szamuráj, kereskedő és városlakó réteg számára is elérhetővé vált. A bonsai-cserép népszerűvé válását követően sok fazekasmester szakosodott kimondottan e típusú áru készítésére. Azt mondják, hogy a „bonsai” használata e szakaszban kezdődött. Sok Japán Ukyjo-én szerepel (浮世絵) (vékony falapokra festett tájképek).
Stílusok [szerkesztés] Nem minden tálba ültetett kistermetű növény (fa) bonsai. Ahhoz, hogy egy fából valóban bonsai váljék, valamelyik tradicionális stílus jegyeit kell hogy viselje, ennek eléréséhez évek türelmes alakító munkájára van szükség. Szerencsére az évszázadok során számtalan stílus alakult ki, így ha egy fácska arányos és esztétikus, majdnem biztos, hogy valamelyik ezek közül ráillik. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül a leggyakoribb stílusok rövid ismertetése következik. A stílusokat csoportosíthatjuk a törzs alakja-száma, a korona alakja, a gyökérzet és az elrendezés szerint.
I. A törzs alakja szerint [szerkesztés] Chokkan [szerkesztés] (Egyenes stílus) A fokozatosan vékonyodó törzs egyenesen felfelé nő, az ágak körben szabályosan helyezkednek el. A gyökérzet (lehetőleg) körben szépen látható. Moyogi [szerkesztés] Kissé hajlott, kanyargó törzsű fa. Az ágak és a törzs esetleg kissé csavarodhatnak. A gyökérzet itt is szimmetrikus.
Bankan [szerkesztés] Nagyon görbe, feltekeredett törzsű fácska. A gyökérzet egyaránt lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus. Nejikan [szerkesztés] Itt a törzs mintha meg lenne csavarva, vannak olyan fajok amelyek eleve csavarodottan nőnek, de a csavarodás lehet mesterségesen előidézett is. A gyökérzet itt is szimmetrikus. Shakan [szerkesztés] (Elhajló) Az egyik irányba határozottan megdőlt fácska, az ágak mindkét oldalon (elcsúsztatva) megtalálhatók. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, az ellentétes oldalon fejlettebb. Kengai és Man-Kengai [szerkesztés] (Elterülő, félig elterülő) A kezdetben felfelé növő törzs ívesen visszahajlik a tál szintje alá, a félig elterülő stílus esetében nem ér a tál szintje alá. Előnyős a fejlett gyökérnyak itt is, mert jobban kihangsúlyozza a fa erőteljes kapaszkodását. Bunjin [szerkesztés] (Aszkéta, vagy festői) A törzs lehet enyhén csavarodott, alul kevesebb ággal. Finom, elegáns kinézetét a megfelelő ágkialakítás és a viszonylag kis edény is kifejezi. A gyökérzet lehet aszimmetrikus.
II. A törzsek száma szerint [szerkesztés] Tankan [szerkesztés] Egytörzsű. Sokan [szerkesztés] Kéttörzsű, "apa és fia". A tövénél kétfelé ágazó törzs, ideális esetben egy vastagabb és egy körülbelül a harmadával vékonyabb részből áll. A gyökérzet itt is szimmetrikus. Sankan [szerkesztés] Háromtörzsű. A törzs a tövénél háromfelé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus. Gokan [szerkesztés] Öttörzsű. A törzs a tövénél öt felé ágazik el. A gyökérzet általában itt is szimmetrikus. Kabudachi [szerkesztés]
Közös tőről eredő, sűrűn álló sok törzsű növények.
III. A gyökérforma alapján [szerkesztés] Neagari [szerkesztés] Az ilyen bonsai gyökérzete a talajból kilátszik. A csupasz gyökerek azt az érzetet keltik, mintha a növénynek hosszú évek szélsőséges időjárását kellett volna átvészelnie. Netsuranari [szerkesztés] A sok törzses növény különállónak tűnik, pedig közös, valaha elfektetett tövük a talaj alatt kígyó alakban húzódik. Ikadabuki [szerkesztés] "Csónak", vagy "tutaj".Több törzses növény, hasonló a netsuranarihoz, de míg ott a törzsek görbe vonalon helyezkednek el, itt ez egyenes.
IV. A korona alapján [szerkesztés] Hokidachi [szerkesztés] "Seprű". Egyenesen felfelé növő törzs, az ágak seprűhöz hasonlóan körben, sokfelé ágaznak el, fokozatosan egyre vékonyabb ágakra bomlanak. A korona szimmetrikus, többé-kevésbé gömb, vagy bábaseprű alakú. Fukinagashi [szerkesztés] Szélfújta stílus. Mintha az állandóan egy irányból fújó szél döntené meg a fát, az ágak is e szerint egy irányba rendezettek. A gyökérzet a dőlést egyensúlyozandó, itt is az ellentétes oldalon fejlettebb. Sashieda [szerkesztés] Elnyúló. A törzs itt is felfelé nő, de egy főág különválik, és oldalra elnyúlik valamelyik irányba. A gyökérzet többnyire itt is szimmetrikus.
V. Az ültetés elrendezése szerint [szerkesztés] Yose-ue [szerkesztés] Erdőcske. Több különálló növényt ültetünk szépen összeválogatva, amolyan erdőszerű elrendezésben. Ha egy közös gyökérből eredő törzsekből készítik, akkor Kabudachi a neve. Sekijoju [szerkesztés] Kőre ültetés. A növény gyökerei egy követ ölelnek és úgy futnak le a tálba. Ishitsuki [szerkesztés]
Kőbe ültetés. A növény egy szikladarabból nő ki. A gyökerek a kő repedéseiben nőnek és (láthatóan) nem érik el a talajt. Saikei [szerkesztés]
Alakfák [szerkesztés] Ezek nagy méretű bonszaik, melyeket szabad földben tartanak és leginkább formára nyírással, esetenként kötözéssel alakítanak.
Technikák [szerkesztés] Sok időt és törődést érdemel. Tapasztalt kertészeknek ajánjuk!!! Kb. 60 centire nőnek meg.
Tartásuk [szerkesztés] Általában szabadban, asztalon vagy egyéb állványon tartják őket télen-nyáron, de gyakran lakásban tartják őket, amelynek klímája egyáltalán nem, vagy csak alig hasonlít az eredeti élőhelyükéhez.
Ápolásuk [szerkesztés] Öntözés [szerkesztés] Mivel lényegesen kisebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a szabadban élő társaik, ezért fontos, hogy ne száradjon ki a földjük. Ezért célszerű akár naponta öntözni, némely fajtát permetezni. Naponta egy-két alkalommal ajánlatos locsolni egészségesen tartásuk érdekében. A rügyekre különösen ügyelni kell, mert ha víz éri, a bonszaink elsorvadhat, vagy visszafelé fejlődhet. Fontos, hogy fürdessük is, de ne ész nélkül. A bonszainkat becsüljük meg. Figyeljni kell arra is, hogy a szabadtéri és az szobai bonszaik öntözési igényei különböznek.
Teleltetés [szerkesztés] Drótozás [szerkesztés] A fiatal, még rugalmas ágak köré rozsdamentes drótot tekerve, az ágakat megfelelő formára hajlítva, azok ezt a formát megtartva fásodnak el. A drótot ne hagyjuk fönt öt-hat hónapnál több ideig. A főszár köré tekerjük és így alakítsuk az ágat!
Szerszámok [szerkesztés] Fontos hogy speciális szerszámot alkalmazzunk.
Talaj és tápanyagok [szerkesztés]
A bonszai fákat műtrágyával trágyázhatjuk,kezelhetjük. Fontos hogy ne trágyázzuk túl. A növényt 2 évenként ültessük át. A humuszos, kertiföldes, homokos talajban.
Tálak, tárolók [szerkesztés] A bonszaiknak különleges bonszai tál kell, érdemes eredetit venni. A bonsai összképének az edény legalább olyan fontos része, mint maga a növény. A nevelök általában a fa kialakítása után választják a tartót,úgy,hogy a kettő harmonizáljon színben, alakban, méretben. A választást gyakorlati és esztétikai tényezők befolyásolják. Gyakorlati tényezők: Az edénynek elegendő talajmennyiséget kell megtartania, hogy a gyökerek egy vagy két évig zavartalanul fejlődhessenek. Fagyálló legyen, és kellő számú vízelvezető nyílást tartalmazzon. A bonsaitartók általában sekélyek, de néha mélyebbet is használhatunk. Erre akkor lehet szükség, ha a fa sok vizet igényel. Soha ne próbáljuk azzal megtakarítani az öntözési időt, hogy túl nagy edényt választunk. Esztétikai szempontok: A legfontosabb szabály, hogy a cserép vizuálisan egyensúlyban legyen a fa magasságával és szélességével.
A fa helye az edényen belül szintén meghatározza a kettőjük viszonyait. [szerkesztés] Ovális vagy téglalap alakú konténer esetében a legtermészetesebb hatást úgy érhetjük el,ha a fát nem középre,hanem 2:1 arányban az edény egyik oldalához közelebb ültetjük. Az elülső és hátsó szélétől nagyjából azonos távolságban lehet a növény. Ha a fa alsó ága erőteljesen kinyúlik balra,az egyensúly kedvéért a fát a tál másik széléhez közelebb helyezzük el.Az oldalra dőlő törzsnél arra ügyeljünk,hogy a fa csúcsa az edény közepével kerüljön egy vonalba.A bonsai tartója belül máztalan,kívül lehet mázas vagy máztalan. A máztalan,földszínű cserepek általában szebben mutatnak,mint a harsogó színű edények,bár néha a gondosan megválasztott szín fokozza a pompás virágok vagy a ragyogó őszi lombozat hatását. Egyes bonsaiokhoz jól illik a finoman fényes, foltos kerámiamáz. A cserép stílusa Főleg külföldön egész sor tartóedény kapható a bonsaira szakosodott boltokban. Az edények nagy része Japán Tokoname vidékéről származik. A tervezők érdekes cserepekket alkotnak szerte a világon. A főbb alakzatok a kerek, ovális és szögletes. A festett dekorációjú edények nem illenek az erdei fákhoz, azok inkább dísztelen, földszerűt igényelnek.
Külső hivatkozások [szerkesztés] Egy ismert magyar bonszai készítő oldala A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Bonszai"
