1. EURÓPA FOGALMA
I. Európa fogalom: Az „Európa”- szó a görögöktől származik. Európé a görög mitológia egyik alakja.
•
Európé a szidoni király leánya, aki szépségre istennőhöz volt hasonlatos, és istennő módjára élt apja palotájában. Európé egy éjszaka álmot látott. Két asszony harcol érte. Az egyik hazáját, Ázsiát szimbolizálta, a másik azt a tengeren túli birodalmat, amelynek még nem volt neve. A küzdelemben Ázsia maradt alul, s Európét ki kellett szolgáltatnia ellenfelének. Másnap világosodott meg Európé előtt az álom értelme. Egy fényes szarvú bika jelent meg előtte, aki alázatosan letérdelt előtte, és pillantásával kérte Európét, hogy üljön a hátára. Alig ült fel a lány a hátára, a bika a tengerbe vetette magát és egészen Kréta szigetéig úszott vele. Európét maga Zeusz, a legfőbb isten ragadta el. Bika alakját öltötte magára, hogy így tévessze meg féltékeny feleségét, Hérát. Zeusz, mint ahogy az istenhez illik, kellőképpen gondoskodott kedveséről; feleségül adta a krétai királyhoz és egy kontinenst is elnevezett róla, Európát, ami az akkori görögök számára ismeretlen világot jelölt.
Európa mai értelmében vett használata viszonylag új keletű fogalom.
•
Az Európa szót csak igen elszórtan használták 14. századig és ezután is csak lassan került be a szóhasználatba. Európa helyett a kereszténység volt az általánosan elfogadott fogalom. Vallásháborúk és az ateizmus terjedése miatt azonban egyre inkább érvényét veszti a kereszténység egyetemessége. Érdekes az Európa és a kereszténység szóhasználati kronológiája, és földrajza. XVII. század végére Európa már közkeletű szó Nyugat-Európában, viszont Ausztriában, Magyarországon, ahol farkasszemet néztek a törökkel, és még eleven a kereszténység régi eszménye, továbbra is a kereszténység kifejezés uralkodott. Az 1700-as évek elejére azonban Kelet-Európát is eléri a szóhasználat.
•
1700-as évekre tehető, hogy Európa fogalma körül vita bontakozott ki a kor értelmiségi köreiben. Voltaire e vita kapcsán írt pamfletje fogalmazta meg az egyik legátfogóbb Európa fogalmat. Voltaire 1751: „Európa egy nagy köztársaság, amelyik több különböző államokra oszlik, köztük vannak királyságok, vegyes államformájúak…de mind kapcsolatban áll egymással. Vallási alapjuk azonos, még ha különböző felekezetekre oszlanak is. Ugyanazok a törvények és a politika alapelvei, s ezek a világ más tájain ismeretlenek.”
Európa elsődlegesen kulturális fogalom, földrajzi kiterjedését is kulturális tényezők határozzák meg. •
Földrajzi kiterjedése: tengerpartja felé egyértelműek a határai, de szárazföldi határok vitatottak.
Ókoriak: Európa és Ázsia közt a határt Hellészpontosztól a Donig jelölték ki.
A középkorban földrajzilag kezdetben a mai Nyugat – Európát jelentette, mely fokozatosan bővülve Lengyelország, Magyarország keleti illetve déli határáig terjedt.
1
1730-ban orosz zsoldban álló svéd katonatiszt javasolta, Európa határának az Ural hegységig való kitolását. 18.- században az orosz kormány tűzött ki egy póznát és így jelölték meg az új, mai napig is érvényes határt.
•
Európa fogalma egy olyan egyedi politikai kulturális és gazdasági struktúrát jelöl, mely a középkorban született meg.
II. Európa kultúrtörténetének alapja: Az európai kultúra a kereszténység és a görög - római civilizáció maradványainak történelmi összekapcsolódása révén jött létre. A görög-római humanizmus a kereszténység idején már egységesnek tűnik, de lényeges a két kultúrát kettéválasztani. .
•
Görög hagyomány: Görög kultúra öröksége elsősorban kulturális téren érezteti
hatását. A görögök, noha politikailag a rómaiak uralkodtak felettük, kulturálisan legyőzőik felett álltak.
A görög gondolkodás, a görög filozófia egyenes út az európai filozófiai
iskolákig. Platón, Arisztotelész nélkül nem képzelhető el az európai filozófia.
A görög irodalom és művészet témaválasztása, műfaji jellegzetességei
alapvetően meghatározzák az európai művészetet. A görög kultúra hatása markánsabban van jelen az európai kultúrában, mint a római.
Európa politikai fogalmai és politikai ideálja görög eredetű. Olyan politikai
fogalmak mint arisztokrácia, autokrácia, demokrácia, szabadság, föderalizmus stb. a görög államokban születtek meg.
•
Római hagyomány-latin kultúra: Rómára jellemző, hogy más kultúrákat integrálni képes.
Míg a görögök elsősorban szellemi téren nyújtottak rendkívülit, a rómaiak a közrendi jog és az intézményi alap kiépítésében. A római jog a ma is érvényben lévő európai jog alapja. - Polgárok törvény előtti egyenlősége - Nyilvános bírósági tárgyalás nélkül elítélni nem lehet polgárjoggal rendelkező személyt. - védőügyvéd - fellebbezés - stb.
•
Politikai eszme terén a görög és a római hagyomány gyökeresen különbözik egymástól. A görögök kis alapterületű független városállamban, nem nagyhatalomban gondolkodtak. A kis államok és nemzetek jogait és létjogosultságát hangsúlyozták, míg a rómaiak természetesnek tartották a nagyhatalmak dominanciáját, kezdetektől nagyhatalmi törekvések motiválták hódításaikat. → Mai napig ható kettősség az európai politikai gondolkodásban és történelemben: nemzetek jogai, létjogosultsága és a nagyhatalmi törekvések, birodalmi eszme közötti feszültség.
2
A kereszténység e görög-római kultúrába született és a római birodalom adott keretet terjeszkedésének. Európa megszületésekor minden államszervezés mögött ott áll a terjeszkedő keresztény egyház, amely a 10 parancsolat alapján új tulajdoni, családi rendet és azonos istenhitet hirdetett. A keresztény értékrend nem csak hitvilág, hanem életforma terjeszkedése is. A 10 parancsolat az emberek mindennapi életének új alaptörvényeit rögzítette, szentesítette a magántulajdont, az egynejűséget, az öröklést, férfi-nő, szülő gyermek viszonyát.
•
A keresztény vallás „alapítója” a názáreti Jézus. Kr. e. 6 v. 7-ben született a júdeai Betlehemben. Galileai Názáretben nőt fel.
Lukács evangélista „életrajzírója” szerint 30 éves volt, amikor a
nyilvánosság elé lépett, 36 évesen a zsidó főtanács elfogatta és Poncius Pilátus április 7.-én keresztre feszítette. 12 apostolt, a szűk tanítványi körét bízta meg, hogy az egész világon hirdessék tanításait, az Evangéliumot. Követőiket 40-es évek elején kezdték „krisztusinak” azaz keresztényeknek nevezni. •
A kereszténység a zsidó nép köreiben született, a zsidó vallásból sarjadt ki, de a római birodalom keretei között lett univerzális világvallássá, egyetemessé. Fontos momentuma a kereszténységnek, hogy kilépett a zsidó nép keretei közül. (49-ben összegyűltek az apostolok Jeruzsálemben, úgy határoztak, hogy nem kell előbb zsidónak lennie, nem kell körülmetélkednie annak, aki keresztény akar lenni.) Ugyanakkor a kereszténység az ószövetségi gyökereit sem tagadta meg. Zsidó és keresztény ugyanazt az Istent imádja. Jézus Atyja azonos a zsidó ősatyák Istenével. Az Ószövetség mindkét vallás számára szent irat, a 10parancsolat pedig ugyanazt az erkölcsi mércét határozza meg.
•
A keresztény kultúra a zsidó vallási közösségről való leválás után rendkívül gyorsan integrálódott a görög – római kultúrával. Átvette annak nyelvét, gondolkodásmódját. A görög filozófia segítségével fogalmazta meg hitének alapvető tanításait. A kereszténység az üldözések ellenére nagyon gyorsan terjedt. A 2. századi források már a keresztények nagy tömegeiről beszélnek. A 4. századra a lakosság 15-17%-a vallotta magát kereszténynek. E gyors terjedésnek egyik oka, hogy a kereszténység nagyon sok szempontból összeegyeztethető volt a görögrómai humanizmus eszmeiségével. - görög-római erkölcsi eszménye, a virtus, az emberközpontú humanizmus, ahol az ember jobbítása a cél és fontos az ember méltósága, sokban hasonlított a keresztény tanításokhoz. - Az I. századra a rómaiak vallási élete formaivá merevedett, ami egy kiábrándultságot eredményezett saját vallásukból. Igen erős volt az igény egy bensőségesebb, mélyebb lelki életet ígérő vallás iránt. A kereszténység nagyon sok eleme azonban ellentétes a római-görög világ kultúrájával. - Az antik kultúra a földi lét felé fordul ⇔ Keresztény ember gondolkodásában a földi lét egy átmenet, hiszen Isten a világegyetem központja, az örökkévalóság az emberi elme fő célja. - Keresztény felfogásban az ember hűséggel egyedül Istennek tartozik, a világi hatalmat csupán a tisztelet illeti meg. (Add meg Istennek, ami az Istenné , a császárnak ami a császáré) ⇔ A Római Birodalomban a császár isteni hatalomra formált jogot. Minden meghódított néptől
3
megkövetelték a császár istenként való tiszteletét. A keresztény vallás tanításaival ez összeegyeztethetetlen volt. Ez az ellentét egyik fontos oka volt a keresztényüldözésnek. •
Egyház és az állam új viszonya a kereszténységben Az ókorban és általában az Európán kívüli civilizációkban a vallási és politikai közösség szinte szétválaszthatatlan. Az ótestamentumi zsidóságnál a vallási közösség teljesen azonos volt a népi és politikai közösséggel. A Római Birodalom vallásának alapja, a császárkultusz politikai alapon szerveződött. A kereszténység gyökeres változást hozott ebbe a szemléletbe. Jézus nem vállalta a zsidó nemzeti törekvések szolgálatát. Jézus azzal bízta meg az apostolokat, hogy a Föld minden népének hirdessék az Evangéliumot. Ő minden ember atyja, mindenkit megváltott kereszthalálával. Az ő működése révén egy olyan „társaság” jött létre – az egyház – amely nem eset egybe semmiféle politikai közösséggel, álammal, nem hordoz politikai tartalmat. Ez egy egészen új szemlélet az ókori civilizációk történetében.
III. Európa régiói: Bizánc •
A Nyugatrómai Birodalom megszűnése után a római császárság keleten élt tovább, Rómából Konstantinápolyba került a székhely. 395-ös kettéosztáskor a Balkáni-félsziget keleti fele jutott Bizáncnak, majd később kiterjeszti fennhatóságát egész Balkánra és Észak-Afrikára. A pápák Rómában maradtak, és nem fogadták el a bizánci császár egyházra kiterjesztett hatalmát. A pátriárkák pedig nem fogadták el Róma püspökének, a pápának a felsőbbségét. Ebből fakadt a későbbi (867) egyházszakadás. Bizánc hivatásának érezte, hogy a római örökséget továbbvigye. Bizánc lakói magukat keletrómaiaknak nevezték. De ez a Bizánc már nem a régi res publika, hanem sokkal inkább egy keleti despotikus államra hasonlít.
•
Jellemzője: kereszténnyé lett görög nemzetiségű Római Birodalom, hagyományaiban római, kultúrájában görög, kormányzati módszereiben keleti, hitében keresztény.
•
Bizánc fejlődése alapvetően tért el Nyugat-Európa fejlődésétől, az európaiság jellemző jegyeket sok szempontból nem viseli magán.
Keleten a történelmi fejlődés kontinuitása nem kérdőjeleződött meg, mint nyugaton, ahol 395 nyugatrómai birodalom bukása után 3 évszázadig, Nagy Károly birodalmáig, nem létezett birodalom.
Itt nincs elnéptelenedés, mint Nyugaton. Lakossága 400-600 között 18-20 millió. A városi élet, az ipar, a kereskedelem töretlenül folytatódott tovább.
A bizánci civilizáció hagyományosan városi civilizáció. Nem agrárosodott el a társadalom. Konstantinápoly a keresztény világ legnagyobb városa 1 és fél millió lakosával. (Ezenkívül 2 százezres városa van: Alexandria, Antiochia és 30 tízezres városa)
Bizánc keleti típusú tekintélyuralmi rendszer. A császár abszolút uralkodó, hatalma isteni eredetű, ő Isten képmása és helytartója a Földön, személye szent. (Cezaropapizmus)
4
•
Bizánc a római pápával való konfliktusok ellenére még sokáig a kereszténység bástyájának számít, a pápaság felfogásában is. 7-8. századi szláv, viking és magyar invázió alkalmával is tőle várták a kereszténység védelmét, amely feladatnak Bizánc nem igen tudott és nem is igen akart megfelelni. A 8. század végén azonban a pápaság új, formálódóban lévő hatalomban lelt szövetségest: Nagy Károly vezette Frank birodalomban. Egy olyan új hatalom, mely Bizáncnál alkalmasabbnak látszott arra, hogy a római és keresztény tradícióra alapozva megszervezze Európát. III. Leó pápa 800 karácsonyán Rómában császárrá koronázta Nagy Károlyt, akit Európa atyjának neveznek. Nagy Károly birodalmával megszületett Nyugat-Európa önállósága és különválása Bizánctól.
Nyugat-Európa •
Nyugat-Európa fogalma 500-800 között született meg. Ekkor a nyugati jelző még nem Kelet-Európával szemben jelöl nyugatot, hanem Bizánccal és Iszlámmal szemben. Nyugat – Európa 1000-1300 között nyeri el mai értelmét, Közép és Kelet Európa megszülető új régiójával szemben.
•
Itt született meg a Nyugati modell:
Bizánc integrációja helyett Nyugaton egy dezintegráció, civilizációs süllyedés volt jellemző a Római Birodalom bukása után. Nincsenek városok, a kereskedelem és az ipar a helyi igényeket sem volt képes kielégíteni. 6-8.század leforgása alatt felbomlott és szertefoszlott az állam, az Impérium intézményrendszere és a közjog. Romulus Augustus és Nagy Károly közötti három évszázadban nem létezett birodalom.
A föld volt az egyetlen társadalomformáló erő. Ebből következett, hogy a földbirtokon alapuló nagybirtokos rendszer meglévő kereteire épül rá majdan az állam, tehát nem az állam integrálja maga alá a társadalom különböző rétegeit, hanem fordítva. Ebből következően a történelemben eddig nem ismert autonómia és szuverenitás fejlődik ki. Feudalizmus, szigorúan kölcsönösségen alapuló szerződésen alapult, ami feloldotta az alá és fölérendeltséget. Kialakul - Bibó István szavaival élve – a szabadság kis köreinek sokasága, ami a nyugati fejlődés alapvetése.
Egyház az egyetlen egy intézmény, ami megmaradt. Az alatt a 3 évszázad alatt, amíg e régióban nem létezett központosított birodalom az egyház kiszabadult a hatalmi vákuumból, a hatalmi alárendeltségből. Nyugat-Európában az egyház és az állam nem fonódott össze, hanem két külön szférát képviselt. Az Egyház a nemzetállamok kialakulása után is meg kívánta tartani korábbi szerepét és önállóságát.
Kelet-Európa K-Ny: nem csak az „elmaradottság-fejlettség” kettőségében érhető tetten a két régió közi különbség, hanem egy társadalmilag-kulturálisan is sokban másként szerveződő régió Kelet-Európa. Nagy Károly birodalmának felbomlása után kezdődött meg a kisebb nemzeti egységek születése. 10. századra vált egyértelművé, hogy a keresztény Európában a királyságok megmaradnak, és Európa nem egyesül egy egységes birodalom vezetése alatt. A 10. századra a keleti régió pogány népeinek megkeresztelkedésével és betagolódásával megszületett Európa mai határa.
5
•
Kelet-Európában a nyugati királyságok mintájára, és az ott kialakult feudalizmus
mintájára szerveződtek meg a keresztény királyságok. Míg Nyugaton több fázisban, időben tagoltan, 913. századig épültek organikusan egymásra a társadalom elemei, a keleti sávban egy és fél évszázad alatt, minta alapján, kevésbé kiegyensúlyozottan. Aránytalanul nagyobb szerep jutott a „felülről való átrendezésnek”, míg Nyugaton a társadalom rendező elvei dominánsak voltak az állammal szemben.
•
Következmény: Kiegyensúlyozatlan erőviszonyok a társadalom különböző rétegei között.
Aránytalanul nagy számú nemesség, városok és a középréteg hiánya. Magyarországon például a középkor végén minden 20. ember nemes, Franciaországban minden 100.
6
2. GÖRÖG MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
Az emberiség történelmének legragyogóbb fejezete. Nem árt némi óvatossággal kezelni ezeket a kijelentéseket. Az újkori véleményeket annyira áthatja a felvilágosodás és a romantika görögség iránti elragadtatása, hogy gyakran nehéz az ókori Görögországot olyannak látni, amilyen az volt. Mégis 300-400 év leforgása alatt hihetetlen eredményeket értek el az emberi tevékenység minden területén.
Az ókori Görögország története több mint ezer évet fog át. Mykénéi kultúra már biztosan a görög nyelvű. De pontosan nem tudjuk meghatározni, hogy mikortól vándoroltak be görög törzsek, feltehetően szakaszosan. Hogy honnan azt se lehet tudni, a görög kultúrának a maga egészében nincs előzménye Görögországon kívül; feltehető, hogy így szerves egységgé Görögországban alakult ki. (20-17. század) Kréta:
3.
évezred
utolsó
századaiban
igen
fejlett
civilizáció:
minósi
kultúra.
Palotaépítkezések. Knóssos. Erődöknek, várfalaknak nincs nyoma, valószínű békés viszony. 1700 körül: az Égei-tenger valósággal krétai beltengeré változott. 1500 körül földrengés, szökőár, vulkánkitörés. Mykénéi kultúra hódította meg. A politikai és gazdasági hegemónia teljesen átszállt a szárazföld mykénéi államaira. Vallás: vallási életét, mint egész kultúráját a többi ókori Keletre jellemző eltérő vonások jellemzik. Tipikus a kis házi kápolnák, szabad természet egyes pontjai fontos kultuszhely. Barlangok hasonló kultikus célokra. Kultikus szimbólumrendszer. Mykénéi civilizáció: csak nagy vonalakban rajzolható meg. Különböző elképzelések. Homéros Iliasának II. éneke: hajókatalógus, 29 állam, nagykirályság elképzelés. Erős krétai hatás. Későbbi görög istenek közül sok szerepel a mykénéi panteonban (Zeusz) Meggyengülése: várak, erősen védelmi – katonai berendezkedés. Katasztrófa: 1200 körül. Tengeri népek. Ezt követte a sötét kor.
7
Archaikus kor: Kontinuitás a mykénéi civilizációval. o Polis: sötét korban kezdet kibontakozni. Görögország 4/5-e hegyes vidék, megművelésre és letelepedésre alkalmatlan. A városokat kisebb települések gyűrűje vette körül. E közösségek fokozatosan függő helyzetbe kerültek, s egy városi központtal városállamokba tömörültek. A görög poliszok között kezdetben az egyetlen összekötő kapocs az arisztokrata nemzetségek között fennálló vendégbarátság intézménye. Az érdekeit is védi vendégség esetén. Közös vallás, aminek ápolására vallási szövetségek születnek. Időnkénti katonai szövetségek, és az olimpiai játékok. o Nagy görög gyarmatosítás: Magna Graecia -
Településcsoportoknak van anyavárosa, nagy kereskedelmi központok,
-
A településcsoportok vezetője rendszerint egy elszegényedett vagy politikai okokból menekülni kényszerült arisztokrata.
-
Delphoi jósda engedélyezte.
-
Az új hazában az anyaváros politikai intézményeit honosították meg, vallást is, de egyébként a gyarmat az anyavárostól teljesen független lett. Anyaország elsősorban piacot jelentett.
-
Iránya Fekete-tenger partvidéke, nyugaton Szicília, Dél-Itália.
-
Hasonló viszony, mint Amerika Európának.
I. Vallás KEZDETEK: -
II. évezredben a későbbi Görögország területére nagyszámú nomád-vándorló népcsoport érkezett. A görög nép két nagy összetevőből alakult ki: o
a benyomult törzsekből
o az ott talált lakosságból. -
Szokásaik, vallásuk egybeolvadt, e két nép egybeolvadásából született kultúrát nevezzük görög kultúrának.
-
A görögöknek nem volt reális, történelmi jellegű és tartalmú hagyományuk eredetükről, bevándorlásukról és területük régebbi lakosairól. Eredetmonda nem nagyon található. Lásd Dionüszosz, vagy Prométheusz, aki sárból formálta volna az embereket.
8
A GÖRÖG VALLÁS GYÖKEREI: -
A benyomuló nép vallásáról, amit biztosan tudunk, hogy a legfőbb istenük Zeusz volt.: o Ő minden égi jelenség istene, de mint legfőbb istenek fontos szerepe van a társadalom és az igazságosság védelme szempontjából is:
A nomád népekre jellemző főisten, a villámnak, mennydörgésnek, zápornak az istene.
ő őrködik az égi, földi és társadalmi törvények érvényesülése felett is. Az ő nevében uralkodnak a királyok, tőle kapják, általa gyakorolják a hatalmukat.
o Zeusz körül a kisebb istenek és démonok csoportja rajzanak. Az istenek egy részét állatalakban képzelték el. A későbbi görög vallásban gyakori, hogy az istenek állatok alakban jelenek meg az emberek előtt (lásd. Európé legendája, Léda története, ahol Zeusz hattyú alakban jelenik meg) Feltehető, hogy istenállat szoros kapcsolata e régi vallási hagyományra vezethető vissza. A földművelők nagy istennője: a Földanya: Hera A letelepült-földművelő életmódot élő lakosok vallásosságára a termékenységkultusz volt jellemző. Ennek központi alakja a földet és annak terményeit megszemélyesítő hatalmas anyaistennő, Héra. A két népcsoport vallásának egyesülése: A matriarchális társadalom termékenység-istennőinek és az arisztokratikus törzsi társadalom menydörgő-villámló főisteneinek egyesüléséből a férfiisten, Zeusz került ki győztesen. A két vallás egyesülése után a mítoszok egész sora szolgálj azt a célt, hogy az egykori nagy hatalmú női termékenységistenségek „tekintélyét lejárassa”. A nagy Úrnő, Héra, Homérosznál már csak Zeusz házsártos és (nagyon indokoltan) féltékeny felesége, akit férje, ha túl sokat hangoskodik – lábánál fogva lógat le az Olimposzról a mélybe.
9
A GÖRÖG SOKISTENHIT JELLEGETESSÉGEI: -
A görög vallás kialakulása során különböző kultúrák, vallási hiedelmek halmozódtak egymásba. A görög társadalom és gondolkodás azonban mindezeket a különböző hiedelmeket és isteneket a maga képére formálta.
-
A szemlélet: a világot istenek és emberek egyetlen nagy városának látta.
-
A görögök isteneiket a maguk képére és hasonlatosságára teremtették meg. Az istenek is olyanfajta társadalomban élnek, mint az emberek. Őket is hasonló vágyak lelkesítik, hasonló bánatok gyötrik. Az isteneket is ellentétek, féltékenységek állítják szembe egymással. Ugyanúgy esznek-isznak, veszekednek, szeretkeznek, intrikálnak és kibékülnek.
-
Ezer és ezer mítosz, s kultuszok és jóshelyek elképesztő választéka állt rendelkezésre.
-
Két nagy különbség azonban van isten és ember között: o Sokkal hatalmasabbak, mint az emberek (bár nem mindenhatók) o Halhatatlanok. Az istenek hiába vesznek részt az emberek harcaiban, hiába érintkeznek testileg is emberi asszonyokkal – az emberi nemet az istenektől a halál, az elmúlás törvénye választja el. Az istenek számára minden többé kevésbé csak játék. Csupán az emberek bűnei, cselekedetei mennek vérre. Az ember az, aki igazán kockáztat – az istenek számára a legvéresebb harc is komolytalan.
-
Az ember halandóságának az elfogadását külön nehezíti, hogy a görögök a túlvilági életet nagyon komornak képzelték el. A halottak vértelen szellemei, örömtelen, reménytelenül komor árnyékéletet élnek az alvilágban. Nem tudnak arról, ami a napfényes felvilágban az élők között történik. Vannak az alvilágban különösen súlyos bűntettel kárhozottak, akiket halálukon túl is különös kegyetlenséggel büntetnek a megsértett istenek – ám nincsenek üdvözültek. (Sziszüphosz)
-
A görögök mitológia: o Mivel az istenek emberi természetűek, emberi történetük is van. Születtek, kalandokon, viszontagságon mentek keresztül. Ezek az istenekről szóló történetek a mítoszok; gyűjteményük a mitológia. A mitológiák a görög ember szemléletét tükrözik a világról.
10
o A görög mitológiában az ember és az isten között a korábbi ókori keleti vallásokban ismeretlen viszony született meg, ahol már az ember kevésbé van kiszolgáltatva a gonosz és félelmetes istenek kegyeinek. Jól jellemzi ezt az újfajta viszonyt az áldozatokról szóló történet: Prométheusz, az emberbarát titán ötlete volt, hogy az isteneknek ne a legértékesebb húsokat áldozza fel az ember, hanem az értéktelenebb belsőségeket, zsírt, bőrt. Prométheusz azt tanácsolta az embernek, hogy formáljon két áldozati halmot; az egyikbe rakja a csontokat, tetejükön néhány jó zsíros falattal, a másikba az ehető húst, tetején az élvezhetetlen belső részekkel, és ajánlja fel Zeusznak, hogy válasszon a halmok közül. Zeusz mohóságában persze az előbbit választotta – így maradtak meg a jóízű húsfalatok az embereknek. o A görögök felfogásában az Istenek irigyek, egymásra és az emberre egyaránt. Ezért az istenek irigységével szemben az a legbiztosabb védekezés, ha sem képességekben, sem gazdagságban nem magasodik ki az ember. Az istenek az embereknek tulajdonképpen nem pártfogói, hanem ellenfelei. Hatalmasak, de nem jóságos lények. o Zsidó és keresztény szemszögből nézve a görög vallás a pesszimizmus jegyében fogant.
„Egy sincs, kire Zeusz ne küldene ezer bajt.”
Egy anya Apollónhoz fohászkodott, hogy jámborsága jutalmául adja meg két gyermekének a hatalmában álló legnagyobb jótéteményt; az isten beleegyezet, és a gyerekek abban a pillanatban szenvedés nélkül meghaltak (Herodotosz). A földön elkövetett jó nem nyert jutalmat, sem a rossz büntetést. Az ember sorsát a végzet, vagyis a haláláig kiszabott végzet már meghatározta.
o A bölcsesség az emberi élet végességének és tudomásulvételével kezdődik. Arról van tehát szó, hogy ki kell használni mindazt, amit a jelen adhat: az ifjúságot, egészséget, testi örömöt stb. Teljes és nemes életet élni a jelenben. Ez a reménytelenségből fakadó eszmény újra fölfedezte és kiteljesítette az életörömöt, az erotikus élmény és az emberi test szépségének szent értékét. A jelen vallásos felértékelése, az a tény, hogy létezünk, hogy az időben élünk, vallási dimenziót foglal magában. A legbiztosabb módszer arra, hogy
11
megszökjünk az idő elől, ha kiaknázzuk a megélt pillanat első látásra nem is gyanítható gazdagságát. AZ OLÜMPOSZ LAKÓI, A 12 FŐISTEN -
12 nagy isten, őket helyi istenek, szatírok, szellemek, nimfák, fúriák, szibillák, múzsák gazdag raja népesítette be.
-
Nem volt sátán. Nem létezett a sötétségnek vagy a bűnnek olyan istene, amelyiknek az ember mélyebb félelmei lettek volna kiszolgáltatva.
-
A nagy istenek az Olümposz lakói. A szent tizenkettes számnak megfelelően tizenkét isten lakozik az Olümposzon.
-
A görög istenek jól körvonalazott istenegyéniségek. Mindegyikük tevékenységének, hatásának megvan a saját köre. De nem olyan egyértelműen azonosíthatók egy-egy tevékenységi körrel (mint majd római istenek), sokkal inkább egy eszmeiséghez, szellemiséghez köthetők. Az istenek egy-egy emberi tevékenység- és magatartásbeli típus képviselőivé lettek. Egy-egy sajátos, de az élet megannyi területén egyaránt megnyilvánuló cselekvési modell jelképei.
Zeusz: Az a hatalom, amely a legszélesebb értelemben vett rend őrzője. A társadalmi igazságosság és méltányosság védelmezője. Magántulajdoné, az idegeneké, kiszolgáltatottaké, az eskü szentségéjé. -
Ellentétben számos vallás legfőbb istenével: •
Zeusznak megvan a maga életrajza; nem öröktől fogva változatlan, és nem is a legfőbb erények megtestesítője
•
Nemcsak hogy nem a Világmindenség teremtője, (éppen ezért soha nem lehet biztos, hogy örökkön örökké az istenek istene)
•
de még csak nem is tartozik a legősibb görög istenek körébe. 3. istennemzedék tagja.
-
Gaia (Föld)és Uranosz (Ég). Rengeteg gyerek, Kronosz, megcsonkítja apját és átveszi az uralmat, húga Rheia a felesége.
-
Zeusz Kréta szigetén, egy barlangban született, ott szülte meg anyja, Rheia titokban, hogy megmentse Kronosz elől, mivel az minden addig született gyermekét, esetleges lázadásuktól félve felfalta. 12
• -
Gyakori a fiatal Zeuszt ábrázoló szobrok.
Zeusz miután férfivá érett, megérlelődött benne az elhatározás, hogy fellázad Kronosz ellen, és megfosztja uralmától. Tízévi hosszú harc után legyőzte apját, és a világ urává nyilvánította magát.
-
Zeusz kezdetben zsarnok módjára uralkodott, két ízben az erősen megszaporodott emberiség kiirtásával is megpróbálkozott. •
Első alkalommal az a gondolat vezette, hogy az embereknek nem látja hasznát; de az ember segítője, Prométheusz titán ekkor megszerezte az ember számára a tüzet, és megtanította mindenféle mesterségre.
•
Másodízben Zeusz azért akarta elpusztítani az emberi nemet, mert túlságosan hatalmasnak tűnt szemében. Özönvizet küldött a világra, de Prométheusznak sikerült fiát és annak feleségét megmentenie, és általuk a földet újra benépesítenie. Mikor aztán Zeusz annyira megszilárdította a hatalmát, hogy többé semmi nem fenyegette, lazábbra fogta a hatalom gyeplőjét.
-
Hatalmának abszolút jellege ellenére Zeusz uralma nem volt korlátlan; ebben is különbözve a többi vallás istenétől. •
A sors ellen Zeusz sem tehetett semmit.
•
Aphrodité
Poszeidon: A tenger istene, a félelmetes, pusztító erők megszemélyesítője. A tengerészek nem is fohászkodnak hozzá segítségért, csupán azért, hogy ne bántsa őket. De ő okozza a földrengést is, és minden olyan félelmetes természeti jelenséget, amely az ember befolyásának körén kívül esik. Poszeidont nyomban születése után atyja, Kronosz felfalta, ezzel akarván meghiúsítani a hatalomfosztás minden lehetőségét. Poszeidon mint isteni lény tovább élt a hasonló sorsra jutott testvéreivel együtt Kronosz belsejében; fogságából Zeusz szabadította ki őket, mikor fellázadt atyja ellen. A diadal után Zeusz megegyezett két fivérével, és a világuralmat sorshúzás útján osztották fel egymás között. Így jutott Poszeidonnak a tenger uralma. Athéné: -
A bölcsesség és a győztes háború istennője, a jog, az igazságosság és a művészetek oltalmazója. A mindennapi gyakorlati tevékenységet eredményessé, célszerűvé tevő
13
értelem, meggondoltság, rendszeretet jelképévé lett. A világ összefüggő voltába vetett bizalom. Ő a megtestesítője a városi életmódnak. Innen ered a városvédő Pallasz Athéné elnevezés. -
Athéné anya nélkül született, Zeusz fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, lándzsáját rázva.
-
Zeusz bölcsessége és ereje testesül meg Athénéban. Az istenek ura valamennyi lánya közül őt szerette a legjobban, úgy fordult hozzá, mint jobbik eszéhez, semmit el nem titkolt előtte, és minden kérését teljesítette.
-
Athéné értékelte ezt a jóindulatot: szüntelenül Zeusz közelében tartozkodott, soha sem kívánt meg más istent vagy földi férfit, és noha szép volt és fenséges, soha nem ment férjhez, hanem a Szűz Athéné maradt. Másféle Szűzistennő, mint Artemisz, Csak apámé vagyok.
Héphaisztosz: -
A tűz és a kovácsmesterség istene. Athénével az emberi munka értelmes vonásait megszemélyesítő istennővel szemben a munka fizikai oldalát, a vele járó testi erőfeszítést személyesíti meg.
-
Születése egyedülálló, Hésziodosz szerint Héra szerelem nélkül maga szülte Héphaisztoszt, féltékeny versengésben urával. Zeusznak és feleségének, Hérának a fia. Sántán született, Héra ezért ledobta az Olimposzról. Belezuhant az Ókeanoszba, de semmi baja sem történt, mivel a tengeristennők pártfogásukba vették. Az ő tenger alatti barlangjukban cseperedett fel.
-
Ott tanulta ki a kovácsmesterséget 9 esztendőn keresztül. Mikor mestere lett szakmájának, szép aranytónust készített, és elküldte anyjának: az ajándék azonban inkább a bosszú, mint a szeretet megnyilvánulása volt, mert mihelyt Héra a trónusra ült, béklyók pattantak ki belőle, és megakadályozták, hogy felállhasson. Egyetlen isten sem bírta kiszabadítani, és nem maradt más, mint hogy Héphaisztoszt hívják meg az Olimposzra. Ő azonban nem vágyott az olimposziak közé. Az istenek ekkor fortélyhoz folyamodtak: elküldték hozzá Dionüszoszt, a bor istenét, aki leitatta, majd szamárháton az Olimposzra vonszolta. Héphaisztosz emelkedett hangulatában megfeledkezett régi sérelméről, kiszabadította anyját, és elhatározta: ezután az istenek székhelyén fog lakni. Mindjárt azt is eldöntötte, hogy megházasodik, szülei pedig, testi fogyatékosságáért, a legszebb feleséggel kárpótolták, Aphroditét, a szerelem és szépség istennőjét adták hozzá. 14
-
Az istenek házait ő szépítette, különleges találmányai voltak: három lábú aranyüst, Achilleusz pajzsát, magának arany szolgáló, két fiatal lány, akik segítették a járásban. Feleségét és Árészt is lánchálóba kötözi, amikor megcsalja őt.
-
Sokszor kinevették és gúnyolódtak rajta, de ugyanakkor még Zeusz is tartott tőle, láncaival mindenkit meg tudott kötni, és mindent ki tudott nyitni. Később az okkult tudományok és a varázslás védelmezője.
Hermész: -
A legügyesebb, legtalálékonyabb, legfurfangosabb valamennyi Olümposzi isten közül, s e képességeinek már élete első napján tanújelét adta: reggel született, délelőtt megszökött a bölcsőből, délben feltalálta a lantot, és megtanult rajta játszani, délután ellopta Apollón isten ötven tehenét (farkuknál fogva húzta őket a barlangba, hogy fordított nyomaik maradjanak), este – mintha mi sem történt volna – visszatért, magára csavarta pelenkáját, és ártatlan mosollyal az ajkán elaludt.
-
Az istenek követe, a halottak alvilági kalauza, a kereskedők, vándorok, szónokok, atléták, feltalálók, szélhámosok és a tolvajok istene.
-
A
mindennapi
életben
megnyilvánuló
ötletesség,
mozgékonyság,
ravaszság
megtestesítője, az utak védelmezője. -
A tengerre indulok hozzá fohászkodtak segítségért.
-
Tolvajok is Hermészben találtak szövetségest, hiszen már csecsemőkorában tréfából elhajtotta Apollón nyáját. Ura mindazoknak, akik éjszaka ügyködnek. Megtestesülése mindannak, amiben furfangosság és csalafintaság van.
-
Felnőtt korára azonban lehiggadt, és a kereskedők ügyleteinek tisztasága felett is őrködött.
-
A halottakat jó pásztorként ő kíséri az alvilág felé.
-
Szeretett az emberek között lenni, de soha nem tudott egyhelyben ülni. Szereti az embereket.
Héra, Démétér, Hesztia és Aphrodité: a női létnek, asszonyi magatartásnak egy-egy oldalát emelik isteni magaslatra. -
Aphrodité: a szépség és a szerelem istennője.
A korlátot, józan észt nem ismerő, mindent elsodró szerelmi szenvedély jelképe.
15
Szépsége és a kezében lévő különféle varázslatok folytán az egyik legnagyobb hatalmú istennő; sem isten, sem ember nem tud neki ellenállni.
Még Zeuszt is elkápráztatja.
Nemi vágy istennője, mivel Aphrodité ösztönöz minket erre, a nemi kicsapongások is isteni eredetűek.
De nem termékenység istennő. A fizikai szerelmet, a testi egyesülést felkelti, dicsőíti és védelmezi.
-
Héra: Zeusznak nővére és felesége.
A szerelem higgadt, tiszta és tiszteletreméltó oldalát jelenti: a házastársi, asszonyi hűséget; ő az, aki az istenek világában csak és kizárólag feleség.
Kronosz és felesége, Rheia lánya. Születésekor ugyanaz a sors jutott osztályészéül, mint testvéreinek: atyja felfalta, de mint isteni lény atyja belsejében tovább élt, amíg egy napon, Zeusz, legfiatalabb öccse ki nem szabadította. Zeusznak nagyon megtetszett Héra, magával vitte az Olümposzra, és elvette feleségül. Igen cudarul bánik vele Zeusz.
Az istenek tanácsában Héra töltötte be a házasságok védelmezőjének feladatkörét; különösen őrködött a házassági kapcsolatok szent és sérthetetlen jellegén.
-
Évente megfürdött a Kanathosz forrásban és visszanyerte szüzességét.
Démétér: A föld termékenységének és a földművelésnek istennője. A termékenység minden megnyilvánulásának isteni megszemélyesítője.
Ö is Zeusz sanyarú sorsú testvére, akit apja hasából öccse szabadít ki. Zeusz, miután magához ragadta a hatalmat, Démétért magához vette az Olümposzra, és az istenekre háruló feladatok elosztásakor őt bízta meg, hogy viselje gondját a föld termékenységének.
Hogy ez a termékenység ne menjen veszendőbe, Démétér megtanította az embereket a szántás-vetésre; ezzel nemcsak a földművesség alapítója lett, hanem megvetette az emberiség új életformájának alapját is, az állandó lakhelyen megtelepült életét.
-
Hesztia: Az asszonyi munka legszebb feladatát jelképezi: a házi tűzhely őrzését. Ő az Olümposziak között az „állandóan otthon ülő, a „legszerényebb istennő”.
16
Artemisz: A vadászat és a vadállatok, a természet termőereje és a hold istennője.
Ikertestvére Apollónak, a nap és a világosság istenének.
A természet istennőjének szerepében a termékenység istennője is volt, oltalmazója az erdőnek, ligeteknek, mezőknek, szántóföldeknek, az egész növényvilágnak.
Mint a termékenység istennőjének, hatáskörébe tartozott a szülés is; nyomban születése után segített anyjának testvére világrahozatalánál.
Közömbös a szerelem iránt, gyűlöli Aphroditét.
Árész: Zeusz és Héra fia, a háború istene.
A görögök kijelöltek egy istent a bölcsen vezetett s ezért diadalmas háború számára, egy másikat pedig a vak düh szította s ezért bizonytalan kimenetelű háború istenéül. Az előbbi feladatot Athéné istennő vállalta, az utóbbit pedig Árész. Mély gyűlölettel viseltettek egymás iránt.
Árész tehát szigorúan véve a dühödt háború, a harctéri mészárlás és a véres csaták istene. A háborút önmagáért, a csatákat a csata kedvéért szerette.
A háború szeretete mögött a renddel szemben táplált gyűlölete lappangott, mert a rend útjában áll a háború kirobbantásának: ezért támogatott mindenkit, aki kész volt megszegni a békét. Sem az istenek, sem az emberek nem szerették. Maga Zeusz, többször szemébe mondta, hogy ha nem lenne a fia, már régen a Tartarosz sötét mélyébe vetette volna.
Árész egyébiránt igen tetszetős fiatalember volt, még ha katona módra kissé érdes modorú is. A szépség és a szerelem istennője, Héphaisztosz isten felesége, Aphodité szeretett bele, és öt gyermeket szült neki.
Apollón: (A leggörögebb isten.) A nap, a világosság istene, az élet és a rend védelmezője.
A görög demokrácia korában igen előtérbe került, még Zeusz rovására is.
A fény, világosság, világos látás, eszmélés jelképévé lett.
Minden olyan szellemi tevékenység istene, amely egyfelől túlnő a mindennapi gyakorlati szükségleteken, másrészt csak beavatottak számára hozzáférhető.
Az ő védelme alatt állnak az orvosok, jósok, művészek, a törvényhozók, akiknek szellemi tevékenysége nincs közvetlen kapcsolatban a termelőmunkával.
17
Őhozzá kell folyamodni, mikor különösen nagy szükség van a higgadt és józan gondolkodásra,
a
tisztánlátásra.
Józanság,
mértéktartás,
higgadtság,
alkalmazkodóképesség, a legjellemzőbb vonásai.
Az ő nevében hangzottak el a görög társadalom erkölcsi alapvetései: Ismerd meg önmagad, semmit se túlzottan, légy úrrá indulataidon, gyűlöld a fennhéjazást, vigyázz szavaidra, tiszteld a hatalmat, hódolj az istenségnek, ne dicsekedj erőddel, asszonyod felett uralkodj.
Az apollói szemlélet szerint a legfőbb bűn az, ha az emberi lét korlátiról megfeledkezünk.
Művészet védelmezője. Apolló és a múzsák.
Dionüszosz: A bor és a szőlőtermesztés istene.
A legősibb Olümposzi 12 isten között nem szerepelt Dionüszosz. Később, a demokrácia megszületésének időszakában került be a legfőbb istenek közé, Hesztia kiszorításával.
Kétszer született: Zeusz és a thébai király lányának gyermeke, Héra csapdája, villám sújtja le, Zeusz combjába varja gyermekét. Halandó asszony gyermeke, de Zeusz is megszülte.
Dionüszosz Zeusz legkedvesebb fia, ezért a titánok, Zeusz ellenségei rajta keresztül akartak bosszút állni. Játékot adtak a gyermekisten kezébe, miután így elterelték figyelmét, rátörtek, megölték, és feldarabolták, majd elfogyasztották. Athéné Dionüszosznak csak a szívét tudta megmenteni, ezt Zeusz elé vitte, aki feltámasztotta, és ismét magához emelte fiát. Dühében villámaival lesújtott a titánokra, akik porrá égtek és testük hamvából teremtette az embert.
Dionüszosz egészen sajátos isten, ő mindannak a megtestesítője, ami túl van a logikus felfoghatón, ami ösztönös, zavaros, érthetetlen, mámorító az emberi életben.
Nemcsak, és nem is elsősorban templomokban hódoltak neki. Híveinek csoportjai éjszakai titkos ünnepségeken, orgiákon, teljes felszabadulásban ünnepelték az istent. Vadállatok bőrébe öltözve, vad erdőségekben dob és nádsíp hangjai mellett, eszeveszett ritmikus táncban, bőven fogyasztott bor hatására hajszolták magukat önkívületi állapotába, mindaddig, amíg a teljes kimerültségtől össze nem estek. Nyers hús fogyasztása, az emberben az állati előhozása. Állatkölykök szoptatása. 18
Dionüszosz tisztelete orgiák szelídített, teljesen megváltozott formájában kerültek a hivatalos ünnepek soraiba. Az isten tiszteletére tartott álarcos, karénekkel kísért felvonulások adtak alkalmat a drámai művészet két műfajának: a tragédiának és a komédiának.
Vallási ünnepek szertartásából fejlődött ki. Tragédia szó szerinti jelentésben kecskeének, fogalma eredetileg egy rituális áldozathoz kapcsolódik. 32 tragédia maradt ránk, ezeket azonban az egész világon játsszák.
Prométheusz:
Nem tagja az Olümposziak 12-es társaságának. Prométheusz titán mégis a görög mitológia egyik legjelentősebb teremtménye: a vakmerőség és kitartás, a büszke dac és a régi renddel való szembenállás megszemélyesítője.
Prométheusz Zeusz született ellenlábasa, de a titánok lázadásához nem csatlakozott, ezért nem is jutott a többi titán sorsára. Megszánta az emberek kiszolgáltatott nemzetségét, tüzet lelopta nekik az égből. Ezzel az emberi haladás kezdeményezőjévé és szimbólumává vált. Zeusz ezt a tettét szigorúan megtorolta, sziklához láncolta és keselyűvel tépette a máját. Az emberre is haragudott, elküldte neki a nőt, ezt a szép rosszat Pandóra alakjában, aki a halandó emberi nemre hoz veszedelmet. Tőle eredt a szeszélyes női nem, asszonyi fajta, mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit. Prométheusz tehát nem az embveriség jótevője, hiszen ő a felelős az emberiség elkorcsosodásáért.
Az olimposzi istenek mind a fennálló rend képviselői, Prométheusz nem. o Jelszava, nyíltan kimondva, minden istent gyűlölök.
Ő a régivel szembenálló, az elégedetlenség szellemének istene.
Apollón mindannak az istene, ami fenntartja, elfogadja és egyben elviselhetővé teszi a meglévő társadalmi rendet, Dionüszosz, ami kívül áll ezen a renden, Prométheusz az olimposziak által megtestesült rend tudatos kritikusa, azoknak a képviselője, akik e rendszer korlátait át akarják törni.
Az égiek körében az emberek érdekeinek képviselője
ÁLLAMI ÜNNEPEK ÉS MISZTÉRIUMOK -
Az istenekről való hit, a róluk való gondolkodás az egyéni felfogás dolga volt, az istenek kultuszában való részvétel azonban a városállam iránti hűség elengedhetetlen tartozéka volt. 19
-
A görög vallás politikai vallás volt. Azzal, hogy valaki egy bizonyos görög polisz polgárának született – egyben beleszületett a város isteneinek tiszteletébe és szertartásának világába. A vallási és állami ünnepek egybeestek. Minden városállamnak megvoltak a saját ünnepeik és voltak közös ünnepei az egész görögségnek.
-
Az egész görögség legfontosabb ünnepe a 4 évenként megrendezett olimpiai játékok voltak.
-
A hivatalos vallás nem adott teret a mélyebb lelki életnek, és az egyéni, személyes vallásos érzelmeknek. Az egyén vallásossága a misztériumvallásokban valósult meg. A misztériumvallások olyan titkos szertartásokra épültek, amelyeknek résztvevői valamilyen rítus és hozzátartozó oktatás révén egy-egy isten beavatottjává vált, egy kiválasztott isten kultusza köré szerveződtek. Ilyen misztériumvallások szertartásai voltak a Dionüszosz hívők orgiái is. A misztériumvallások a hivatalos vallással ellentétben túlvilági életet és üdvözülést ígértek.
Polisz: -
Polis: sötét korban kezdet kibontakozni.
-
Görögország 4/5-e hegyes vidék, megművelésre és letelepedésre alkalmatlan. A városokat kisebb települések gyűrűje vette körül. E közösségek fokozatosan függő helyzetbe kerültek, s egy városi központtal városállamokba tömörültek.
-
A görög poliszok között kezdetben az egyetlen összekötő kapocs az arisztokrata nemzetségek között fennálló vendégbarátság intézménye. Az érdekeit is védi vendégség esetén.
-
Közös vallás, aminek ápolására vallási szövetségek születnek. Időnkénti katonai szövetségek, és az olimpiai játékok. Nagyon komolyan vették.
-
Athén – Spárta – Thébai állandó küzdelme, versenyfutása egymással annyira kimerítette a görög világot, hogy „valósággal érett gyümölcsként hullott a felemelkedő Makedónia ölébe.
-
Alapvető különbségek voltak városállamok és régiók között. A rabszolgatartás közös jellemző volt.
Athén és Spárta Athén: 20
Athén külkereskedelem terén szinte teljesen monopolhelyzetbe kerül a többi görög kereskedőváros rovására. Athén nagysága és demokráciája mindössze 200 évig tartott. Periklész alatt éli el a csúcspontot: 460-430. Szó nincs szólásszabadságról. Soha nem határozták meg pontosan, hogy mit szabad és mit tilos. Spárta: Amilyen vonzó Athén a modern érzékenység számára, annyira visszataszító Spárta. Szárazföldi város volt. Eredetileg nem volt saját hajóhada, minden szomszédjával összeütközésbe került. A spártaiaknak tilos volt ipari űzni vagy kereskedni, megélhetésüket a helóták biztosították. Az eredmény egy olyan kultúra, amelynek kevés ideje volt a művészetek és a tudományok művelésére. Lakedaimón, lakonikus jelentése szűkszavú. Makedóniai Fülöp fenyegető levele: ha elérem Lakóniát, a földdel teszem egyenlővé. Válasz: ha. Athén a demokráciában -
A politikai jogok kiterjesztése a felnőtt férfi lakosság egészére a kor többi államaival szemben páratlanul széles körű demokráciát jelentett.
-
Különösen, ha összevetjük a keleti despotikus államokkal, mondjuk Perzsiával, de akár más görög városállammal, mondjuk Spártával vagy Thessaliával.
-
Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni, hogy az athéni polgárság többsége nem rabszolgatartó, gazdag földbirtokos vagy kereskedő, hanem dolgozó, saját munkájából élő kisember, kisbirtokos paraszt, önálló kisiparos, kikötői bérmunkás. Önállóságukat megőrző egyszerű emberek alkották az athéni demokrácia szavazóinak többségét.
Lakosság: Nincsenek teljesen megbízható adatok Athén lakosságát illetően. Becslések szerint a klasszikus fénykorban a lakosság száma háromszázezer lehetett. Ennek körülbelül a fele volt athéni polgár (családtagokkal együtt), százezer lehetett a rabszolgák száma, a többi idegen. -
gyermekszületés: o Athénban: Az apának meg volt a joga, hogy a gyermeket ne nevelje fel. Ilyenkor kitették az utcára, ismertetőjellel, elkerülve a testvérházasságot. Az apa nem csak a gyermek satnyasága miatt dönthetett úgy, hogy nem 21
vállalja a gyermek felnevelését, hanem egyéb okok miatt is, például a vagyon túlzott feldarabolódása ellen is így védekeztek.
Gyarmatosítás - taygetosz
o Spártában: Minden újszülött gyermeket a vének tanácsa elé vitték, hogy ők döntés el, életképes-e az újszülött, vagy sem. Spártában kizárólag a testi adottságok döntöttek a csecsemők sorsát illetően. Ha a gyermeket nem találták elég erősnek az élethez a Taygetos sziklájához vitték, hogy ott haljon meg. -
Nevelés: o Spártában a gyermekek nevelése 6 éves koruktól teljesen az állam kezében volt. o Athénban azonban magánügy volt, minden szülő maga dönthette el milyen képzésben részesíti gyermekét.
Olvasás és az írás volt az első amit a gyerekek az iskolákban megtanultak. Az első iskolai olvasmány Homérosz Illiász és Odüsszeiája.
Matematikát, nem túl magas szinten oktatták, csak amennyi mindennapi életben szükséges volt.
Ezzel szemben az athéni gyerekek igen magas zenei képzetséget kaptak.
A zene mellett még nagyon nagy hangsúlyt fektettek a testnevelésre.
-
Praktikusságon volt a hangsúly, a filozófia egy szűk réteg hobbija.
Felnőtté válás: o Athénban 18 éves kortól számítottak a fiatalok elég érettnek ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljenek az állammal. 18-tól 20 éves korukig katonai szolgálatot kellett teljesíteni, ezután váltak teljes jogú polgárokká. Katonai szolgálatra háború idején az állam által kijelölt korosztályok tartoztak bevonulni. o A spártaiak 30 éves korukra váltak teljes jogú polgárokká és 60 éves korukig voltak katonakötelesek. A spártaiak egyáltalán nem végeztek termelőmunkát, mindenki katonáskodott. Egész Spárta egy hatalmas nagy
22
katonai táborra hasonlított. A spártai élet minden területe a katonai életmódnak volt alárendelve. -
Nők helyzete: o Athénban a nők igen kiszolgáltatott helyzetben éltek. Az athéniak felfogása szerint a nő egyetlen dicsősége, ha nem tudnak róla semmit. Élje le életét minél észrevétlenebbül, s tudjon minél kevesebbet, annál ártatlanabb. A leánygyermekek nevelése is ennek fényében történt: szövés, fonás, háztartási munkák. A legtöbb athéni lány 16-18 éves korában férjhez ment, onnantól férje rendelkezett vele. A nők helyzetét az athéni társadalomban jól szimbolizálja, hogy törvények szabályozták azt is, hogy mikor mehetnek az utcára. o Spártában sokkal kedvezőbben alakult a nők helyzete és megítélése: A lányok is olyan nevelésben részesültek, mint a fiúk, fizikai erejük korlátainak figyelembetartásával. Szellemiekben azonban semmivel sem maradtak a férfiak alatt. Szabadok voltak, nem függtek sem apjuktól, sem férjüktől olyan módon, mint az athéni nők. Spártában a nők legfontosabb feladata az egészséges utódok nemzése volt, ha ezt a feladatot teljesítette nagy megbecsülésben volt része.
23
3. RÓMAI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
RÓMA: A birodalom: -
Kiterjedése: o A mai Európa jelentős része, Kisázsia, Afrika északi partvidéke, Földközi tenger-egész térsége. o 3 millió négyzetkilométer, 70-90 millió ember. o 5627 önálló városi közösség
-
Római Birodalom jellege: o Történelem folyamán első ízben jött létre ilyen hatalmas méretű birodalom, amely hosszú évszázadokon keresztül működőképes tudott maradni. o E nagy terület egységben tartásának egyik fontos tényezője volt, a magas szinten szervezett közigazgatás és a jól szervezett katonaság. o Római kultúrára jellemző volt, egyfajta tolerancia. A különböző kultúrákat nem megszüntetni igyekezett, hanem saját kultúrájához ötvözni, integrálni. Ez a szemlélet is sokban hozzájárult a Római Birodalom egységéhez. Elismerte a kulturális felsőbbséget. A számára elfogadható vonásokat, római névre keresztelve, saját kultúrájában meghonosította. o Összefoglalva: Legváltozatosabb formájú és tartalmú kultúrákat volt képes egységesen a saját képmására formálni.
A római vallás -
A római vallásban három különböző kulturális elem különíthető el: o Ősi római istenek:
Numen: legősibb rétegei a római vallásnak. •
Segítő szellemek. Munka, a család, a ház védelmét jelentik.
•
Családi közösségben, házi oltáron tisztelegnek előttük
Görögséggel való találkozás előtt már voltak a rómaiaknak személyes ember
formájú
isteneik,
sokukat
később
a görög
azonosítottak, és a görög istenek képére formálták át őket.
24
istenekkel
•
Janus, a kétarcú isten, minden kezdet római istene, az ajtók, a kapuk és átjárok oltalmazója. Janust a rómaiak kettős arccal ábrázolták, egyszerre tekint előre és hátra. A legrómaibb istennek nevezték, ugyanis a görög vallással való azonosulás után a Janus tisztelet megőrizte ősi jelentőségét. Nem is tudták semmilyen görög istennel azonosítani, ugyanis a görög mitológiában nem volt hozzá hasonló istenség.
•
Saturnus: a földművelés ősi római istene. Saturnusban látták az új társadalmi rend megalapítóját: ő tanította meg az embereket a földművelésre és a települések létesítésére, a törvényeket pedig ő alkotta. Uralkodásának ideje az emberiség aranykora. Később, a görög mítoszok hatása alatt Kronosszal azonosították. Saturnus tiszteletére rendezett fő ünnepségeket december második felében ülték meg; egy hétig tartottak, s az utolsó napon a rabszolgák jelképesen szabadok lettek, mivel az aranykor nem ismerte sem az úr, sem a szolga fogalmát. Ez ünnepnapokon a hivatalokat és üzleteket zárva tartották, a rokonok és ismerősök kölcsönösen megajándékozták egymást. Saturnus templomában őrizték az államkincstárát
o Görögök vallás hatása:
A rómaiak szinte teljes egészében átvették a görög mitológiát és a görög isteneket, csupán saját istenneveikre keresztelték őket. Csak néhány olyan itáliai isten akadt, akinek a legjobb akarattal sem sikerült a görög megfelelőjét megtalálni, mint például Janus.
Görög isten
Római megfelelő
Zeusz
Jupiter
Héra
Juno
Poszeidon
Neptunusz
szimbóluma Főisten, az ég és a föld ura, a társadalmi Villám, mérleg, sas igazságosság védelmezője Ház, a tulajdon, Alma, jogar házasság istennője A tenger, a földrengés és a természeti Háromágú szurony, delfin, ló katasztrófák és a lovak istene 25
Demeter
Ceres
Apollón
Apollón
Artemisz
Diana
Athéné
Minerva
Aphrodité
Vénusz
Héphaisztosz
Vulcanus
Árész
Mars
Dionüszosz
Bacchus
Hermész
Merkur
A földművelés és a föld termékenységének Kígyó, búzakalász istennője Igazságosság, jog, zene Lant, íj és nyíl. istene Vadászat és a Nyíl és vadállatok vadállatok istennője Bölcsesség és a Sisak, lándzsa, bagoly városok istennője Szerelem istennője liba Kovácsmesterek és Kovácsműhely, szerszámok kézművesek istene Háború és a harc istene Lándzsa, sisak, kard Bor, extázis, Bor, borostyán misztériumok istene Kereskedők, tolvajok, Vándorbot, utazókalap, saruin vándorok istene vagy kalapján szárnyakkal.
Az átvétel azonban felületes maradt. Míg a görög isteneket nem lehetett egy az egybe egy funkcióval azonosítani, sokkal inkább egy eszmeiséget, szellemiséget szimbolizáltak, addig a római istenek tapadtak a konkrét funkcióhoz. Ezáltal az istenek jelentősége és jelentettsége is változott. Minerva például jelentéktelenebb, mint Athéné, Mars tiszteletreméltóbb mint Árész.
Az itáliai istenek világa nem a mítosz volt, hanem továbbra is, mint a legősibb római vallásban az aggályos tiszteletben tartott szertartások.
Rómában azonban az istenek nagyságának elismerése elég ahhoz, hogy az ember boldogságát szavatolja. Az istenek nem kívánják az emberektől egész szívét, egész lelkét és minden képességét. Az istenek csupán annyit kérnek, tartsák őket tiszteletben és megfelelő pontossággal hajtsák végre a szertatásokat. Ha a földi halandó ezt megtartja, garantált a sikere itt a földön.
Az istenek és emberek között szinte szabályozott jogi viszony van. Jellemző fogalmi felirat: Fogadalmát szívesen teljesítette, mert az isten megérdemelte.
A vallás nem hit, inkább állampolgári fegyelem dolga volt. A római fennhatóság elismerése, áldozatbemutatás, formaságok betartása, de nem a leigázott népek isteneinek eltörlése.
26
o Misztériumvallások:
Formai vallások helyett, hit és lelki tartalom jellemzi. Teljes megváltást ígért és örökéletet.
A tisztelet tárgyául szolgáló istenek olyanok, akik mítoszuk szerint végletesen szenvedtek, iszonyú halállal haltak meg, de újjászülettek és feltámadtak. (Ozirisz, Dionüszosz)
A legelterjedtebb: az egyiptomi Ízisz és Ozirisz kultusz, az iráni eredetű Mithrász, az ősi iráni Napisten kultusza, aki az embereket a jóért való harcukban cselekvően támogatja.
Társadalom: o A római polgárjog különleges helyzetet jelentett a birodalmon belül.
fontos politikai tényező. A római nép hangulatának nagyon fontos szerepe volt a politikai stabilizáció szempontjából. Törekedtek is a politikusok, hogy jó kedvben tartsák a római tömegeket.
o Népek:
Rabszolgák: •
Lényegében a dolgozó réteg ők voltak. Az ókori gazdaság rabszolgák nélkül nem működött volna. Fizikai és a szellemi munka
nagy
részét
rabszolgák
végezték.
Birodalom
közigazgatási rendszerét is ők működtették. •
A rabszolgák szerzésének fő forrása a háború volt. Rabszolgakereskedelem az egyik legjövedelmezőbb üzletágnak számított. A hadseregeket rabszolga-kereskedők követték, kalózok is ellátták a társadalmat „árúval”. Meghódított területek lakói nem érezhették magukat biztonságban, de a szomszéd államok sem. A helytartók és a rabszolga kereskedők között állandó harc. Egész régiók néptelenedtek el.
•
Változó volt a bánásmód, háborúk és források elapadásával javult. De igen embertelen. Törvényileg semmi nem védte a rabszolgát.
Ura kiheréltethette,
27
szexuálisan
visszaélhetett
helyzetével, bármikor megölhette. Cicero kedvenc rabszolgáját saját pénzen kezeltette. •
A rabszolgák száma nagyon magas volt: Isidorus, egy előkellő római halálakor egyéb vagyonán kívül 4116 rabszolgát hagyott örököseire. Egyes becslések szerint a Róma lakosságának a fele rabszolgákból állott. Öltözetüket a szabad emberektől tudatosan nem különböztették meg, hogy ne eszméljenek rá, milyen sokan vannak.
•
A
rabszolga
felszabadíthatta
magát
pénzen,
vagy
felszabadíthatta ura. A felszabadított rabszolga függő helyzete megmaradt urától, de gyermekei már teljes mértékben szabad emberekké váltak. A függőség azt jelentette, hogy urát nem perelhette be, nem tanúskodhatott ellene, ha elszegényedett ki kellett segíteni, ha bármiben ura ellen tett száműzetésbe küldhette.
Római polgárok: •
Polgárjog nagyon nagy érték, öröklődött. (egy bizonyos tóga, de ünnepi öltözetnek számít) Nagy adománynak számított, aki megkapta. A köztársaság idején politikai életbe is beleszólkás a népgyűlésen. A császárság korában már csak formai jelentősége van a népgyűlésnek. o Csak római polgára érvényes a római jog. A római joggal rendelkező tömegek hangulata azonban igen erőteljesen befolyásolta a császárok hatalmát. Cirkuszt – kenyeret. o A nép megkövetelte, hogy róla gondoskodjanak és szórakoztassák.
Ingyenes
gabonaosztás,
időnként
pénzosztás, egyéb ajándékozások, kliensi rendszer. Munka
nélkül
is
meg
gabonaellátmány, ruhapénz.
28
lehetett
élni.
Ingyenes
•
ploretariátus: Folyamatos adományokból (pénz, kenyér, ruha) tartotta el magát. A római polgárjog önmagában fontos bevételi forrást jelenthetett a ploretariátus számára. A cliensi rendszer: Az előkellőket cliensek tógás hada kísérte az utcán, hivatalában és nyilvános helyeken. Ennek fejébe ebédet kapott, olykor ajándékokat, pénzt. Reggeli salutáció. Az előkellők házait ennek figyelembevételével építgették. Érdemes volt több patrónusról gondoskodni.
•
Kisiparosok: cipészek és egyéb mesteremberek, magasabb életszínvonal,
de a munka
nehéz részét rabszolgákkal
végeztette. Collégiumokba tömörültek, érdekvédelem, oktatás, megrendelések stb. Cégér. Borravaló.
Pékségek. Tisztító.
(általában felszabadított rabszolgák, mert méltóságon aluli) Igen jól kerestek. Rómában nem működtek nagyüzemek. Helyhiány, érdekvédelem, gépesítés hiánya is. Ezek inkább vidéken működtek. •
Császárok őrködtek a középréteg anyagi biztonságáért. Tibérius kivégezte
a
törhetetlen
üveg
feltalálóját,
Vespasianus
megtiltotta a nehéz oszlopok szállítását megkönnyítő készülék bevezetését. •
A római joggal nem rendelkező szegény lakosság: koldusok, bérmunkások. Rabszolga ellenőrök. Bérmunka nehéz sors, mert az olcsó rabszolgamunka alacsonyan tartotta a béreket és kevés volt a fizetés.
•
Rómában az életet a magas lakbérek drágították meg. A lakbérek olcsóbbá tételéért tömegmegmozdulások. De hát túlnépesedés
nem
ezt
a
tendenciát
erősítették.
A
háztulajdonosok kockázata nagy volt az állandó tűzesetek miatt. •
Egyébként az élet olcsó Rómában, hús drága, bor is, de csak a jó minőségű. Liter bor: 1 sestecius, jó bor: 4, cipő: 8, munkaruha 40, finom tunica 300, egy disznó 240 fürdő ¼. Rabszolga 800-2000, szép rabszolganő 4000, de akár 100ezer. Egy rabszolga évi ellátása 400-600 sestercius.
29
•
Könnyebben éltek a katonák, akiknek nem volt gondjuk lakbérre. Viszonylag alacsony zsold, abból még az étkezést levonták, de a várható zsákmány ellensúlyozta az alacsony bérezést. Ha nem esett el, húsz évi szolgálat után igen szép vagyont gyűjthetett össze.
Lovagok: •
a pénztőke urai, gazdasági élet irányítói. Magas gazdasági ismeretekkel rendelkeztek, ezért, a császári ügyvitelt és az állami ügyvitelt is lovagrendű fiatalemberek intézték.
•
Provinciák kormányzói, testőr parancsnok, pénzügyigazgatás, Róma város igazgatása, de elsősorban üzletemberek.
•
Nem annyira a politika berkeiben próbáltak szerencsét, sokkal inkább a gazdasági életben. Ők a nagy művészpártolók: Maecenas, Augusztusz barátja is lovagok jeles képviselője.
Senatori rend: •
Néhány száz család, a leggazdagabb római polgárok. A politikai életben és a közéletben elsősorban ők játszottak fontos szerepet.
A köztársaság idején fontos szerepet játszottak, azonban a császárkorban egyre inkább háttérbe szorultak. A császárok terrorjának elsősorban a senátorok estek áldozatul. Külön ülőhelyek a cirkuszban és a fürdőkben, előjogok stb., de politikai életben a befolyásuk csak a külsőségek szintjén. Állandó veszélyben a császárok terrorjának. Róma városa: -
Különleges helyett foglal el a birodalomban.
Minden út Rómába vezet
Római polgárjog
A felsőbb osztályú rómaiak számára nem is léteztek a provinciák városai. Inkább holtan Rómában, mint elevenen Torinóban.
o Mérete:
A városfal 19 km hosszú volt.
5 km a legnagyobb távolság a városban átlós irányban.
Fénykorában kb. 1millió lakosa volt.
30
Roppantul zsúfolt. 46602 bérház, 1790 magánház, 867 fürdő, ebből 11 nagy közfürdő. (Budapesten V-VIII. kerületben, ami a korabeli Róma nagyságának felel meg: 420000 ember 6762 lakóház. Rómában kétszer annyi ember élt, 40 000-el több ház állt.)
Míg a maroknyi patrícius, összesen körülbelül 800 család, tágas kerttel rendelkező, hatalmas magánvillákat foglalt el, s házaik oly nagyok voltak, hogy hadseregnyi rabszolgát is el tudtak bennük helyezni, a középosztály tagjai, beleértve a tisztviselőket, a kis ipari vállalkozások tulajdonosait, nyomornegyednek beérő bérkaszárnyákban laktak. 10 szintes nyomortanya. Míg vízöblítéses WC, földalatti fűtőhelységekből fűtött padlófűtés, addig legzsúfoltabb, legegészségtelenebb házak Európa történetében. Fűtetlen, egy szoba, se főzési lehetőség, nagyon veszélyes.
-
A város élete (politikai rendszer jellege: Cirkuszt-kenyeret, közköltségen pótlékokat és kárpótlást keresett létének ürességéért. E politika gazdasági alaprajza, hogy Róma városának a proletariátusa munkanélküli segélyen élt. 200ezer embernek rendszeresen osztottak ingyenkenyeret a város különböző pontjain elhelyezett raktárakból. A kísértés, hogy valaki a gazdasági státusának javítása érdekében dolgos életet folytasson Rómában egyre fölöslegesebbé vált, hiszen az élet legfőbb szükségleteihez: a kenyérhez és a cirkuszhoz és a fürdőkhöz bárki ingyen juthatott hozzá.): o Város mocsaras, egészségtelen területen épült, római forróság nyáron igen káros gőzöket szabadított fel, amitől a fél város lázban feküdt. Orvosaik sokáig nem voltak. Ők maguk gyógyítottak házi szerekkel, de még a háborúban szerzett sebeknél is így volt. Ima, babona. Görögország elfoglalásával kerültek a rómaiakhoz az első görög orvosok. Özönleni kezdtek az orvosok, igen jó megélhetést biztosított. De ezek nem képzett orvosok. o Közbiztonság nem igen: éjszaka csak az életük kockáztatásával hagyhatták el Rómát. o Higiénia, nem igen: 6. század Cloaca Maxima, a nagy szennyvízcsatorna. Olyan szilárd és hatalmas, hogy mind a mai napig üzemel. De egyáltalán nem kötötték be a szennyvízcsatornába a zsúfolt bérkaszárnyákat. A római bíróságok súlyt helyeztek arra, hogy ne az ablakon ürítsék az ürüléket. 31
o Nagyon szűk utcák: Caesar nappalra kitiltotta a városból a kerekes-jármű forgalmat. Éjszakánként iszonyúra növekedett a zaj, dugók. o Ezzel szemben azonban óriási terek, parkok. Forum romanum. Monumentális méretek. Róma vívmánya e tömegmegmozdulásokra is alkalmas térrendezés. o Fürdők:
A rómaiak a fürdőkultúrát a görögöktől vették át, azonban igen hatékonyan továbbfejlesztették. Közegészségügy szempontjából is fontos szerepet töltöttek be a fürdők, ugyanis, egy átlagos római házban nem volt fürdőszoba.
Kezdetben kizárólag magánfürdők működtek. Bérház földszintjén építették őket. Igen elterjedt i. e. 33-ban 170 ilyen közfürdő volt Rómában. Nagyon olcsók voltak, császári támogatásban részesültek. Előírás: öltöző, hideg vizes medence, langyos fürdő, melegvizes medence. Sokhoz sportpályát építettek, erősítőterem, labdajátékoknak, tornázni lehetett, szakképzett oktatóval és a legtöbbhöz kocsma is csatlakozott. A kocsma egyben játékbarlang is, itt kockáztak, fogadásokat kötöttek. Fürdés után masszírozás, illatos olajokkal kenték be a testüket.
A fürdők célja idővel megváltozott, a római kedvenc időtöltésévé vált. Társasági élet fontos színtere. Századfordulón a kávéházak: saját törzsvendégsereg. Egy átlagos római 21 órát töltött fürdőben hetente. Mozaikok szökőkutak, márvány stb.
Az első közfürdőt monumentális építkezés keretében Agrippa építette. Ezek
a
közfürdők
teljesen
ingyenesek
voltak
(alapítványból
működtették őket). Monumentális épületek, külön vízvezeték szállította a
vizet.
A
fürdők
szolgáltatásaikban:
egyedülállóak
medencék
sokasága,
voltak
méreteikben
különféle
és
sportpályák,
könyvtár, éttermek. A római fürdő hatalmas arányaival és különféle létesítmények kombinációjával korunk amerikai bevásárlóközpontjához hasonlítható.
Legnagyobb közfürdő Dioclecianus Leégett részen építették: 112496 m2, addig nem látott fényűzéssel. Éttermek, könyvtár, minden. Külön sétány kert, ahol egzotikus állatok.
32
A legtöbb fürdőben a nők és férfiak külön fürödtek, de a sportpályákat közösen használták. Délelőtt a nők, délután a férfiak. Nők belépődíja kétszer annyi. Férfiak meztelenül fürödtek, a nők bikiniben.
Több ezren fürödhettek egy időben Agrippa fürdőjében.
Agusztuszi politika része, vége a köztársaságnak, népnek politikai joga nincs, egy lehetősége, hogy lázongjon. Nyomorúságos körülményeken nem nagyon tudnak segíteni, lakásgond stb., viszont a gyönyörű közterek, ingyenes luxusfürdők elfeledtették az emberekkel a nyomorukat, ehhez tartozott még a különböző római játékok rendszere.
o Játékok:
Az emberi életnek nem volt meg mindig az az értéke, ami ma. A halál a közösség élvezeti eszköze. Csak úgy kedvtelésből, a fényűzés egy fajtája. Minden hátsó vallási tartalom nélkül.
A rómaiakban szunnyadó kegyetlenség sehol nem mutatkozik meg a maga nyersességében szembetűnőbben, mint a római játékokban.
Játékok az istenek tiszteletére tartott sokszor több napos ünnephez kötődtek, melyeket népünnepélyek formájában ültek meg. A történelem során sohasem rendelkeztek egy város polgárai annyi szabadidővel, amit esztelen foglalatoskodásokkal tölthettek el, mint Rómában. Déli órát követően nem voltak hajlandók dolgozni.
A játékokon való részvétel lett Róma lakossága életének legfőbb foglalatosságaA rómaiaknál az év 365 napjából száz nap volt ünnepnap, ehhez még hozzájöttek császárok által esetlegesen meghirdetett ünnepek. Ezen kívül alkalmi ünnepségek: Claudius alatt már 159 nap, a vörös betűs ünnepnapok egyre szaporodtak. 354-re 175, majd a csúcs 200 ünnepnap. Traianus hadigyőzelmét 123 napig ünnepelte. 10 ezer embert küldött az arénába.
A játékoknak három formája volt: •
gladiátor játékok
•
cirkusz
33
•
színház
Ezek többnyire ingyenesek voltak, sőt, ételt italt is szolgáltak fel. Ez is hozzátartozott a nép kedélyének ápolásához.
GLADIÁTOR JÁTÉKOK: Legismertebbek a játékok közül. Igen híresek a kegyetlenségükről. •
Nagyon mély és messzi gyökerei az emberáldozat környékén keresendő.
•
A rómaiak az etruszkoktól vették át azt a szokást, hogy egy magas rangú halott temetésének napján, a meghalt emlékére élet-halál viadalt rendeznek az elhunyt két rabszolgája között. Kilencedik napon a gyászidő végét jelentette. Ekkor még szertartás nem szórakozás.
•
A köztársaság vége előtt igen fontos szerepet töltött be a politikai életben. Köztársaság idején a nagy néptribunus, Gracchus ezt a szokást elevenítve fel szervezett először nyilvános, politikai, népszerűsítő szándékkal viadalt, melyet minden római polgár számára ingyenessé tett. A viadal beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és innentől fogva nagy gyakorisággal rendezték meg. A temetéssel való kapcsolata hamar feledésbe merült. A propaganda és manipuláció eszköze lett mindazok kezében, akik fényes karrierről vagy elsöprő választási győzelemről álmodoztak; könnyű módja volt a tömeg megnyerésének.
•
A császárkorban kizárólag a császár számára fenntartott propagandaeszköz. Ő szabta meg a fényét, tartalmát, időpontját.
•
Ezeket a viadalokat az amfiteátrumokban tartották. Még a kicsi vidéki városokban is 20ezer ember fért el az amfiteátrumban. Colosseumot, Róma híres amfiteátrumát Vespasianus építette, amely 80-ban lett kész. Ez 3 emelet magas épület 50 ezer ember befogadására volt alkalmas.
•
Gladiátor:
külön
rabszolga-kerekedő
foglalkozott
velük:
hadifoglyok, erős testalkatúak, és akiket büntetésből adtak el. A gladiátor
iskolákban
34
képezték
őket
(császári
tulajdon).
Kaszárnya jellegű épületek. Évekig tartó felkészülés. Ha már nyilvánosan harcolt, akkor is visszakerült és edzett tovább. Kiképzést kiöregedett gladiátorok végezték. Gladiátorok hősök. Divatba jöttek. Fellépés előtt lakoma, rajongok hada akarta akár utoljára megölelni. •
Viadal: zene, kürtök, orgona kísérte, amiből nem sokat lehetett hallani a nézők és a haldoklók kiáltozásai között. Nézők fogadásokat kötöttek.
•
Tipusai: ember, vadállat, vízi csata
•
Ember:
több
fajta.
Gladiátorok.
Halálraítéltek.
Egyik
legnépszerűbb iszonyat a láncgyilkosság: kijelölt áldozatnak meg kellett ölnie egy másikat, lefegyverezték, fegyverest küldtek ellene, akit aztán szintén lefegyvereztek és így tovább. Vakon tapogatózva harcolnak egymással. Gladiátorcsapatok
•
Vadállatok: már a császárkorban vált általánossá. Csak az újdonságnak volt varázsa, folyamatosan cifrázták. Hihetetlenül költséges. Colosseum felavatásánál 9ezer állatot mészároltak le. Pár nap leforgása alatt. o Vadállatok egymás ellen. Soha nem ugyanolyan, hogy mindkét
fél
a
maga
módján
tudjon
harcolni.
Összeláncolták őket. o Kiképzett ember – vadállat o Halálraítéltek:
Keresztény
szüzeket
meztelenre
vetkőztettek, így az álatok elé, izgatószerként is hatott. •
Különleges alkalmakkor tartották: mesterséges tavon, amit külön erre a célra építettek, a városfalon kívül. Elsőt Julius Caesar rendezte, hogy bemutassa milyen a tengeri ütközet. Gályákon kétezer evezős, ezer katona – ezer katona. Nem volt sok esély az életbennmaradásra. Hogy az embereket egymás
35
leöldösésére kényszerítsék, félelmetes rendfenntartó szervezetet alkalmaztak. Fahidakon harcolni, vízben krokodil. •
Lakoma, ajándékok, tombola, lottó jellegű nyeremények.
CIRKUSZ: •
Circus Maximus: 255000 ember befogadására alkalmas. A mai atlétikai versenyekhez hasonlít leginkább a cirkusz repertoárja. Azonban sokkal kevésbé irányították szabályok a játék menetét, mint manapság.
•
A cirkuszi számok közül a legnépszerűbb a kocsiverseny. A 4 fogatú kocsinak a 8400 méteres körpályán 7 kört kellett megtennie, ami átlagosan 15 percet vett igénybe. A kocsihajtók nem rabszolgák voltak, hanem hivatásos sportolók. A győzteseknek pénzjutalom járt, és igen komoly vagyonra lehetett szert tenni. Egy győzelemét 15 000 sestertius.
•
Veszélyes volt, ruházatuk egy szál tunika.
•
Istállókba tömörültek, mindnek színe volt. Szurkolók az istállójuk színét viselte. Divat volt valamelyiknek drukkolni, ebből gyakran tömegverekedés. Néró maga is indult.
•
Őrület a lovakkal kapcsolatban: márványistállójuk volt, ahol elefántcsont vályúban zab helyett mazsolát és datolyát tálaltak nekik.
SZINHÁZ: •
Görög minta alapján született, de egy sokkal vulgarizáltabb formában. Lényegesen kevesebben látogatták: néhány ezer ember. 3 állandó színház: befogadóhely 9-10ezer (párizsi Opera 2156)
•
Elsősorban a vígjátékokat kedvelték, sok színpadi géppel, nagy látványos jelenetekkel. Derűs, ledér darabokat kedveltek.
•
A
pantomim-szerű
némajátékokat:
szereplők
kínhalállal
pusztulnak el, sokszor a halálraítéltek, vagy rabszolga. Színész játszik és kicserélik az utolsó pillanatban. A haláljelenet teljes
36
valójában.
Keresztre
feszítés,
vadállattal
megégették, éppen a megfelelő szerep szerint. •
Tánc, balett.
37
széttépetés,
4. Európa történetének kezdete, a középkor
A középkor Európa története szempontjából a kezdetet jelenti. Ekkor alakult ki a respublica Christiana, mely nem egy központosított államhatalmat jelent, hanem nemzetek közösségét, melyet a keresztény szolidaritás tart össze. A középkorban valóban elmondható, hogy Európa egész részén keresztények éltek, akik elismerték a pápa felsőbbségét. Respublica Christiana: 12-13, században a középkori keresztény tudat meghatározó gondolata. Miután a monarchiák és a különböző államalakulatok állandósultak. De az európaiak valamiféle virtuális politikai közösség részének tekintették magukat. Melyet a keresztény hit, az egyház szervezete és a római jogállami hagyományok követése egyfajta szellemi egységben tartanak össze. Az európai közösség kulturális, morális éltének valamint egységes politikai struktúrájának kifejeződése volt e fogalom.
Közös politikai struktúra alapjai, melyek jellegzetesen európai képződmények: I. Feudalizmus A feudalizmus két intézmény összekapcsolódása révén született meg, a földesuraság és a hűbériség összekapcsolódása révén. •
Földesuraság
A római világ romjain kialakult gyorsan változó királyságok sokféleségének egyik legfőbb jellegzetessége a feudális anarchia, amikor a hatalom kicsúszik a király kezéből, és az területi fejedelmek, hercegek, grófok, várurak magántulajdonába megy át. A bomlási folyamatban a földesuraság az egyetlen szilárd és tartós keret. A létbizonytalanság századaiban ekörül tömörül a társadalom. A földesuraság komplex gazdasági, társadalmi, bíráskodási, katonai szervezetté válik, egy önálló miniállammá a csak virtuálisan létező országban. - előzménye: A földesuraság a késő római társadalom öröksége. Előkellő szenátori családi latifundiumai függő paraszti családok telkeiből állt, akik ott önállóan gazdálkodtak. A hanyatlás századaiban a szabad parasztok egyénenként, vagy egész falvanként tömegesen húzódtak meg a nagybirtok védelme alatt. A nagybirtok kialakulásának lényege tehát nem a kisparaszti birtok kisajátítása, hanem épp ellenkezőleg. - 9-11. században a nagybirtok földesurasággá alakult. Komplex közigazgatási, bíráskodási, katonai ás adózási szervezetté formálódott. Olyan erős autonómiára tett szert, hogy minden közfunkciót a földesúr látott el, a nagybirtok területére például királyi tisztviselő sem léphetett be a király engedélye nélkül. -
A középkori nagybirtok a 10. századig az ipari termelés kereteit is kimerítette. Létezett egy réteg, nagyrészt a felszabadított rabszolgák, akik nem mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, hanem speciális feladatokat láttak el. (sörfőzők, molnárok stb.) E tevékenységük fejében nyújtott számukra védelmet a földesúr.
38
-
A hűbériség kialakulása: A Római Birodalom bukása után nem lépett szilárd államigazgatás a helyébe.
A Karoling korban a megerősödő frank uralkodó nem igyekezett ezeket az önkéntesen létrejött kapcsolatokat szétzilálni, hanem éppen erre építette rá államszervezetét. A hűbérúr saját birtokának nemcsak tulajdonosa lett, de az uralkodó által is elismerten perekben ítélkező bírája, hadvezére, közigazgatási elöljárója is. A központi hatalomhoz a birtokos hűbéresküje kapcsolta a birtokot és ott élőket. Ez a hűbéri lánc, vagy hierarchia a középkori Európa egész társadalmát behálózza. •
Hűbériség Az érett középkorban a földesuraság intézménye összekapcsolódik a hűbériséggel. A hűbériség alapja,
hogy a nyugati társadalomban kialakul egy új munkamegosztás. A katonáskodás és a termelőmunka elválik egymástól. A fegyverforgatás hivatásos harcosok, lovagok feladata lesz, akik földesúr kíséretéhez tartoznak, úgymond az ő magánkatonái, vazallusai. Ezért fejébe földbirtokot kapnak. A hűbérúr élethossziglan átengedte a földterületének egy részét, annak jövedelmét. A hűbéres tehát az adományozott terület földesurává válik. Kialakult a hűbéri lánc: a grófok a király hűbéresei voltak, az alsóbb tisztviselők pedig a gróf vazallusai. A legelőkellőbb vazallusok a király vazallusai voltak. A hűbéri rendszer 10-13. századra fejlődik ki teljes egészében. A hűbéri viszony két szabad ember közötti személyes kapcsolat, amely egy ünnepélyes szertartás keretei között jön létre. A hűbériség fontos jellemzője a kölcsönösség, ahol mindkét félnek egyaránt kötelezettségei vannak. - hűbéres kötelessége: A hűbérúr csak olyan szolgálatot kívánhatott meg, ami összeegyeztethető volt a szabad ember méltóságával és a király iránti köteles tisztelettel. A hűbéres elsősorban lovas katonai szolgálattal tartozott hűbérurának. A hűbéres köteles volt gondoskodnia a teljes felszerelésről. Saját várát rendelkezésére kellett bocsátania hűbérurának. Hírvivő feladatokat kellett ellátnia. Pénzbeli kötelezettségei voltak, ha a hűbérúr fogságba esett, lánya házasodott, vagy ha a hűbérúr a Szentföldre indult. A lovagnak legalább 12 telket vagyis 12 jobbágycsaládnyi földet kellett kapnia, hogy a költségeit fedezni tudja, a lovagi életformát élhesse. A lovagnak speciális nagy testű lóra volt szüksége, ami képes volt egy páncélos lovast harcba vinni. Ez 3-szor annyiba került, mint egy ökör, legalább kettő kellett belőle, a páncélos öltözet pedig 10 ökör ára volt. Lovagnak lenni szakma volt, készülni kellett rá. A leendő lovag 6-7 éves korában bekerült egy nagyúr, rendszerint apja hűbérura udvarába, apródként kezdte meg a szakmát. Később fegyverhordozó, pajzshordozó lett, s harcba is elkísérte urát. 18-20 éves korban került sor a lovaggá avatásra. A lovagi életforma jelentette a nemességet, de 12. századig nem volt semmi formális kritériuma annak, hogy ki a nemes. A nemesség életforma és mentalitás volt, nem jogi kategória. A nemesi titulust nem örökölni lehetett, hanem kiérdemelni. A középkor végére vált nemesség örökölhető jogi kategóriává.
-
hűbérúr: Gondoskodnia kellett a hűbéres megélhetéséről, a birtokadományozással.
Kölcsönösségi viszony a hűbéri kapcsolatban: hűbérúrnak is kötelességei (elmulasztás esetén a szerződés felbontható): földadomány, melynek biztosítani kellett a hűbéres lovagi színvonalon való megélhetését. A hűbéres köteles volt túszként felajánlkozni a hűbérúr helyett annak elfogása esetén, de a hűbérúr is köteles volt kiszabadítani emberét a fogságból. Ha hűbéresét fenyegették katonai védelmet kellett biztosítania.
39
Ez a hűbéri szervezet látta el a közigazgatás, hadszervezet, igazságszolgáltatás feladatát. (Lovagság onnan nevét, hogy lovas katonák voltak. Hosszas oktatás, apródként 7 éves kortól. 14-18 éves korban avatták őket lovaggá. Lovagok állandóan csetepatéztak. Ha nem volt háború, akkor egymás ellen. Kóbor lovagok sokasága. Parasztok életét pokollá tették. Egymást is fogságba ejtették, megkínozták stb.)
A feudalizmus végét a késő középkori elnéptelenedés okozta. Munkaerőhiány lépett fel. A földesurak különböző kedvezményekkel csalogatták birtokaikra jobbágyikat, ami jobbágyi helyzet nagymértékű javulását eredményezte. A 14-15. századra Nyugat-Európában megszűnt a klasszikus értelemben vett jobbágyság, s a parasztság átalakult szabad bérlővé. Kisebb birtokosok e kedvezményeket nem tudták biztosítani, elszegényedtek és elvesztették társadalmi prioritásukat. Akik tehették, katonának álltak, majd később ez a réteg adta a felfedezések kalandjában részt vevők nagy részét. Kelet-Közép-Európában az agrárdepresszió nem volt elég erős ahhoz, hogy a kisnemesség anyagilag tönkre menjen és a jobbágyi kötöttségek átalakuljanak.
II. Egyház Az ókorból a középkorba való átmenet évszázadaiban a nyugatrómai állam és társadalom felbomlása után a kereszténység jelentette az intézményi folyamatosságot, s a görög-római kultúrából örökölt, valamint a barbárok által hozott elemekből ő rakta le a sajátos európai civilizáció alapjait. Míg a római korban a Római Birodalom fogta egybe az antik kultúrát, és jelentette az egyetemességet, addig középkorban ezt az egyetemességet az Egyház jelentette.
•
Egyház - állam viszonya.
Késő ókorban megvalósult a birodalmi egyház. Theodosius császár előírta, hogy mindenkinek a katolikus keresztény vallást kell követnie. A római császárság keresztény császársággá alakult át, ahol a császár magát nemcsak politikai, hanem a vallási közösség fejének is tekintette.
Nyugaton a hatalmi vákuumnak köszönhetően hatalmi dualizmus alakult ki. A király hatásköre a világi élet dolgai, a pápa és az egyház hatásköre az élet lelki vonatkozásai. A két hatalom között nincs alá és fölérendeltség, függetlenek egymástól. Kialakul a teokratikus királyság (11. század végéig) Az uralkodó a hatalmát Istentől kapta és az ő kegyelméből kormányoz. Személye szent, a királlyá szentelés szentségnek számít, a királyt „Krisztus földi helytartójának” nevezik. Az Egyház legalizálja az uralkodót, ennek fejében azonban ellenőrzi is, hogy alkalmas-e keresztényi
eszmények
szerinti uralkodásra.
Vezeklésre
kényszerítheti, sőt a trónjától is megfoszthatja. Vagyis a középkori keresztény népközösségben a hatalom ellenőrzött, felelőségre vonható hatalom volt, amelyet meghatározott erkölcsi normák figyelembevételével kellett gyakorolni.
40
10. század végétől a német-római császárok megerősödésével, és a feudális királyságok megerősödésével az egyház egyre inkább világiak uralma alá került. Általánossá vált a simonia és az invesztitúra jog gyakorlása. Az Egyház méltatlan helyzetét felszámolandó meghirdette a gregorián reformot, mely VII. Gergely pápa nevéhez fűződik. A pápaság belső erkölcsi megújulásán túl a cél az egyház kivonása a világi hatalmak gyámsága, befolyása alól. Ez vezetett a hosszú évtizedekig tartó invesztitúra harchoz. Mindez az Egyház megerősödésével zárul. A reform a teoretikus királyság rendszerének is véget vetett. A teokrácia elvét felváltotta a hierarchia, amelyben a pápa autoritása az egyetemes keresztény közösségben minden téren érvényesül. Innentől egyedül a pápa használhatja a „Krisztus helytartója” címet. A pápa az egyes országok kormányzatába, helyi viszályokba nem szólt bele, csal akkor gyakorolta teljhatalmát, ha valamelyik császár vagy király magatartása az egyetemes keresztény közösség érdekeit sértette. A világi uralkodót megfosztották szakrális jellegétől. Megszületett az az elmélet, miszerint a világi uralkodó a néptől kapja a hatalmat. Ebből az elméletből születik meg később a modern európai politikai intézmények alapelve: a társadalmi szerződés és a népfelség elve.
III. Város: - A középkori várost nem lélekszáma vagy gazdagsága tette különlegessé, hanem jogállása. A város csak a királynak adózik egy összegben. Városfalon belül történtekről csak a város vezetése dönt. Lehet saját katonaságuk és hadat viselhetnek, pénzt verhetnek, piacot tarthatnak, bárkit befogadhatnak. Polgáraik személyükben szabadok. Egy kis állam a nagy államon belül. Nem az állam központja, ahonnan az országot irányítják, hanem pont fordítva. Elvileg demokrácia. A polgárjoggal rendelkezők közössége irányította a várost. -
A kora középkorban nem létezett város. 9. századtól kezd kialakulni, a 11-13. század egyik legszembetűnőbb jelensége a középkori európai város megerősödése. A középkori város kialakulásával a városi szabadságnak az a sajátos szférája született meg, amellyel más civilizációkban nem találkozhatunk.
- Jellegzetessége: Az a város, ami az ezredforduló után született, teljesen új képződmény, egyetlen kultúrában sincs hozzá hasonló, nem hasonlít az antik vagy a modern városra sem: •
Nyugat-Európában nem találunk olyan nagy népességű – nem egy esetben milliós – városokat, mint az egykori Római Birodalomban, Bizáncban vagy az arab birodalomban. Itt inkább a kisebb városok sűrű hálózata alakult ki.
•
A modern város sokkal inkább hasonlít az antik mintára, mint a középkorira.
- A középkori város: •
Lényegében a kereskedők és kézművesek autonóm közössége, a környező területektől eltérő sajátos jogrenddel és mentalitással.
41
•
Története: Püspöki székhely, kolostor, földesúri vár, tehát valamely hatalmi-igazgatási központ körül kialakult település, ahol kereskedők és kézművesek laktak. Idővel körülzárták őket. Lakói érdekvédelmi szervezetet hoztak létre. Megszervezték a város közösségét, amihez első lépés az volt, hogy a földesúrtól kivívják a város autonómiáját.
•
A nyugati város elveszti szisztematikus jellegét, egyedivé válik. Minden város a helyi adottságokhoz igazodik.
- Város szabadsága: •
Nem rendelődnek alá egy középkori hatalom politikájának sem.
•
A város közigazgatási autonómiát élvezett. A polgárok közössége
érdekvédelmi
szervezetként
működött.
Kiváltságlevél békét biztosított a város számára. Város területén tilos volt a vérbosszú, párbaj. Közterheket a közösség osztotta fel a polgárok között. A város polgárai számára személyes szabadságot biztosított. A városban az ország többi részétől eltérő
tulajdonjog
volt
érvényben,
külön
bíráskodási
intézménnyel rendelkezett. •
A városlakok élete minőségileg különbözött mindazokétól, akik a városfalon kívül éltek. Aki belép a városba, egy másik jogterületre lép be. A polgár egy sajátos rendhez tartozik.
- Céhek: •
11.-12-században megjelentek a kézművesek testületei. Eleinte elsősorban jótékonysági és vallási jellegű csoportosulásokról van szó, majd a városvezetés ösztönzésére,
formálódtak
szakmai
testületekké.
Városvezetés így látta biztosítottnak iparcikkek árának és minőségének ellenőrzését. •
Az adott ipari szakmát csak a céh tagjai űzhették. A céh szabályos teljesen egyenlő feltételeket teremtettek a tagjaik számára. Szigorúan előírták az alkalmazható technikai
eljárásokat,
rögzítették
a
munkaidőt,
megszabták az árakat, béreket, megtiltottak mindenféle hírverést.
ÉRTELMISÉG: Szorosan kapcsolódik a városokhoz. Korábban is voltak kolostori iskolák, de ezek kizárólag egyházi személyek. Mai értelemben vett „független értelmiség” csak a XII. században lett. Kizárólag tudományos tevékenységet folytatnak. A város lakosságának nyitottabb szellemisége, az átutazó népek. Tanáregyéniségek híre városokba
42
gyűjti az embereket. Pl. Pierre Abelard. Kialakult egy réteg, akiket goliárdoknak vagy vágánsoknak neveztek. Nagy létszámú értelmiségi csoport, akik a XII. században bejárták tanárok és ismeretek után a fél kontinenst. Nem álltak semmiféle hatalmasság szolgálatában. Koldulással, mutatványokkal, komédiásként, szolgadiákként vagy gazdagabb társak segítőjeként tengették életüket. E „társadalmi rétegből” kerültek ki a 1000 forduló táján kibontakozó egyetemi mozgalom diákjai.
V. Egyetem: XIII. században az új nézeteket valló iskolák kiváltságokat, sajátos különállást, önkormányzatot nyertek. Egyháztól, királytól, várostól. Egyetemi autonómia: szabadság és kiváltságok. Universitas: az egyetem tanárainak és diákjainak sajátos közössége. Saját önkormányzat: saját bíróság, amit az egyházi bíróságok egyikének tekintettek. Az egyetem szabta meg működésének szabályait. Tanároknak és a diákoknak nőtlenségben kellett élniük. Különbőző életkor, egybeolvad az alsó iskolával. Felvételi nincs, de tandíj van. A diák a maga választotta magiszterrel magánszerződést kötött, amelyben megszabták az órák díját. Napi 3 előadás, szövegolvasás gyakorlat, resumptió kérdés-felelet formájában áttekintették a tananyagot a tanárral, viták. Különböző vizsgák: kérdésekre válaszolni, vitában helytállni, kommentárokat fűzni klasszikus szövegekhez. Diákok többsége nagy szegénységben élt. Kollégiumok kezdetben nem igen voltak, de kialakul. Kollégiumban nincs fűtés. A diákok rettegésben tartották a egyetemeket befogadó várost. Oxfordban például 1314-ben szabályos utcai harc dúlt az északi, illetve a déli és keleti diákok csoportjai között. Többnapos oxfordi csata oka egy kocsmai szóváltás. Kifogásolták a bor minőségét. Egyetemi szabályzatok lazábbak, mint az újkoriak: gyanús nőket a diák 3-szor vihetett magával a kollégiumban, és csak ezután zárták ki. Bírság, ha a diák az unalmas tanárt megdobálja, ha eltalálja több. Kegyetlenkedő diákbeavatás: vaddisznónak nézik a gólyát. A magiszterek, a tanárok a diákoktól kialkudott tandíjból élnek, és az egyház javadalmazta is az oktatókat. Kolduló barátok megjelenésével erősödött az egyház által támogatott tanárok száma. Ők javadalmazást a diáktól nem fogadhattak el. A középkori keresztény Európa egyik legfontosabb és legmaradandóbb alkotása az universitás, a tanítás és tanulás e legfőbb szintű intézményének létrehozása. Az ezredforduló táján jött létre az első egyetem, az orvosi oktatásról nevezetes salernói egyetem, az arab, bizánci és a nyugati latin kultúra találkozási pontján. A 13. század Nyugat-Európában az egyetemek százada. A középkor universitásai kezdetben a székesegyházak melletti káptalani iskolákból fejlődtek ki úgy, hogy egy-egy nevesebb tanár híre egyre messzebbről is vonzotta a hallgatókat. Folyamatosan teremtődtek meg az egyetem a szervezeti keretei. Királyi védelemben részesültek, amit a pápai megerősítés tovább erősített, azaz a tanárok és a diákok autonóm közössége a pápa közvetlen védelme alatt állt. A pápa garantálta a diákok és a tanulás szabadságát. Az egyetem tagjai (diákok, tanárok) valamennyien az egyházi testület tagjaivá váltak, tehát a klerikusok jogait élvezték, Róma igazságszolgáltatása alá tartoztak, a pápához fellebbezhettek. Egyetemalapításban Franciaország járt az élen, középkor végére itt 16 egyeteme működött. Legnevesebb: a párizsi. Jogi képzésben az olasz egyetemek jártak az élen. A padovai egyetemen volt a legmagasabb szintű az orvosi képzés.
43
- Szerkezete: Az egyetem sok kis műhelyből állt, minden egyes műhelyben egy-egy tanár tanított, e műhelyek konföderációjából épült fel az egyetem intézménye.
Négy kar: Szabad Művészetek kara, Orvosi, Teológiai, Kánonjogi fakultás, melyeknek élén a dékán állt.
Szabad Művészetek Kara: legnépesebb, akadémiai nemzetek rendszerén alapul, vezetője a rektor. (7 szabad művészetet) A diákok nációk szerint csoportosultak. - Oktatási rend: A középkori egyetem nem kizárólag felsőfokú oktatási intézmény. Már 8 éves kortól lehetőség volt a tanulmányok megkezdésére.
Alapoktatás: Szabad Művészetek Karának elvégzése, ami 7 szabad művészet oktatásából állt. Grammatika: írás, olvasás; retorika: ékesszólás, dialektika; filozófia és logika; aritmetika: számtan; asztronómia: csillagászat; geometria: mértan, földrajz; zene.
6 év, általában 14-20
éves korig. Ezt mindenkinek el kellett végeznie. Az alapképzés elvégzése után a diák a nyugati kereszténység egész területén oktathatott. A Szabad Művészetek Kara elvégzése után lehetett a többi kar közül választani.
Orvosi vagy jogi tanulmányok: 5 év.
Teológia: 8 év, de az alsó korhatár 35 év, Akár 15-16 évig is eltarthatott. - A tananyag: a klasszikus középkor tudománya, a skolasztika. Alapgondolata, hogy a gondolkodás olyan mesterség, melynek aprólékosan le vannak fektetve a szabályai.
Tárgyát problémává alakítja át. Megkeresi, ami benne megvitatható, megkeresi a megoldást, meggyőz.
Auktorok szövegeiből táplálkozik. Tekintélyre alapozott módszer. Biblia, egyházatyák, Platón, Arisztotelész.
Fő feladata: a teológia az értelmet hívja segítségül, hogy értelmesen tudjon számot adni a hitről.
Gyakorlat: grammatikai elemzés, betű szerinti jelentés, logikai értelmezés. Így felfedni a tudományos és gondolati tartalmat.
Vita: nagyon fontos helyet foglal el. Évente 2-szer az egyetem professzorai problémák megválaszolására gyűlnek össze, ahol bárki feltehet kérdéseket
A vizsga: 2 lépcsős, zártkörű és nyilvános vizsga. A vizsga előtt esküt kell tennie a diáknak, hogy nem próbálkozik csalással. A korai órákban doktorok kollégiuma előtt megjelent a vizsgázó 2 kommentálandó szöveget kapott, amit otthon kellett értelmeznie. Este, nyilvános helyen felolvasta az otthon elkészített kommentárjáz. Előadás után kérdéseket kapott, majd a doktorok szavaztak, megkapja-e a vizsgát és az azzal járó címet. Ha a címet nekiítélték, nagy pompával megrendezett felvonulás keretében a székesegyházhoz vezették, ott beszédet tartott, és a diáktársai előtt is meg kellett védenie.
44
5. FELVILÁGOSODÁS A felvilágosodás gondolkodása a túlvilági dolgokról, a transzcendensről az evilági dolgok felé fordul. Minden erő arra összpontosul immár, hogy otthonossá váljék a Föld arra a rövid időre, melyben lezajlik a némileg meghosszabbodott emberi élet. A haláltól haladékot kapott emberek munkához látnak. Az új eszmék terjedését a könyvkiadók, az időszaki kiadványok gyarapodása, a postahálózat kiépülése és nem utolsó sorban az olvasni tudók táborának gyarapodása tette lehetővé. A felvilágosodás Európája három nagy térségre osztható, három nyelven fogalmazza meg gondolatait: -
angol
-
francia
-
német.
Az angol felvilágosodás teremti meg az újszerű, tudományos gondolkodás lehetőségeit és kereteit. Az angol felvilágosodás a mechanika filozófiájának sikere. Ez a siker megnöveli a bizalmat abban, hogy a dolgok alakításában a racionális modellek is hatékonyak. Csökken a természettörvények hatókörén kívül eső titokzatosság birodalma. S vajon létezik-e egyáltalán olyan terület, melyre nem érvényesek a természeti törvények? A teljes érthetőséget fogalmazza meg. A világ és alapelve, az Isten, teljes mértékben megérthető. Mindennek az ember ugyan csak a töredékét tudja felfogni, a titokzatosság fennáll továbbra is, ám nem természetéből következően, hanem csupán nagyságrendi különbség következtében. Többé már nem imádkoznak azért, hogy a betegség elmúljék, hanem óvintézkedéseket tesznek, hogy ne következhessék be egyáltalán.
•
Isaac Newton: egységes fizikai világkép megalkotásával kimutatta, hogy a világmindenség nem kifürkészhetetlen, hanem feltárható törvényszerűségek alapján működik. Lényegében ezzel a felfedezéssel kezdődött a felvilágosodás a polgári forradalmat már átélt Angliában.
•
John Locke: a felvilágosodás, melyből a később a forradalmi dogmatika eredt, angol találmány, Locke-ra nyúlik vissza. A természetjogon alapuló szabadság- és alkotmányeszmény kidolgozásával az egyik legnagyobb hatású gondolkodóvá vált Európában. Az emberi társadalom eredeti, természeti állapotából kilépve a szabadság és tulajdon megőrzése érdekében önkéntes szerződésben kormányzatot, államot hozott létre. A társadalmi szerződés útján létrejött hatalom nem lehet abszolút, vagyis az uralkodói hatalom megbízás útján keletkezett, s nem Isten kegyelméből származott, ezért vissza is vonható. Locke munkásságát követően a felvilágosodás súlypontja Franciaországba tevődött át.
A francia felvilágosodás, midőn rendszerré válik a tagadás. A francia felvilágosodás idején még nem folyt céltudatos küzdelem az arisztokrácia és a királyság ellen; a támadás tárgya eleinte szinte kizárólag az egyház volt. Ez az erősen irodalmi irányzat nem is annyira a keresztény Istent utasítja el, mint inkább magát a kinyilatkoztatást: a tudás racionális megszerzése rétegződött rá a kinyilatkoztatott tudás keresztény fogalmára.
45
Az ismeretek tömege megnövekedett, viszont megdőltek az összes tegnapi bizonyosságok. A keletkezet vákuumban új érték teremtődik: a természetvallás, az erkölcs, a legfőbb lény kultusza.
•
A Nagy Francia Enciklopédia: Alcíme; A tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szótára. A kor tudását gyűjtötte egybe. 1751-től kezdték közreadni, 1772-ben huszonnyolc kötetet számlált, melyekben a filozófia és a vallás, irodalom és esztétika, politika és közgazdaságtan, természettudomány és technika minden kérdését ábécérendben, pompás rézmetszetekkel kisérve taglalták. A mű célja, hogy hatalmas fegyvertára kívánt lenni mindama felforgató eszméknek, melyek az előző nemzedék idejében napvilágot láttak. Ennek érdekében a szerzők fölöttébb leleményes és ravasz taktikával jártak el. Az olyan cikkekben, melyekben bármi kivetnivalót lehetett szimatolni – lásd „kereszténység”, az igaz hitű tant adták elő; egész más helyeken, az érvek egész hadával fejtették ki az ellenkező alapelveket.
•
Az egész vállalkozás lelke Denis Diderot volt, az Enciklopédiát második kiadóként d’Alambert jegyezte. Ö írta a matematikai cikkeket s egy kitűnő előszót, később azonban visszavonult a vállalkozástól, mert Diderot és a legtöbb munkatárs végletes materializmusa nem felelt meg gondolkodásmódjának.
•
Materialisták: A francia materializmus alapvető műve, La Mettrie A gépember-je, már három évvel az Enciklopédia előtt megjelent. Abból indul ki, hogy az ember és minden élőlény egy rendkívül bonyolult gépezet. Minden lelki tevékenységünk, minden hajlamunk, a legerkölcsösebb is, az önszeretetből származik. Miként a fizika világában a mozgás, az erkölcsi világban az érdek a törvényteremtő elem.
•
Rousseau: A francia felvilágosodás egyik legnépszerűbb és egyben legellentmondásosabb figurája. Első munkája 1750-ben jelent meg „Értekezések a tudományokról és a művészetről” címmel. Írásával – amelyben nemmel válaszolt a feltett kérdésre (Tisztítólag hatott-e a tudomány és művészet fejlődése az erkölcsre?) – megnyerte a dijoni akadémia pályázatát. Meggyőződése, hogy a kultúra eredményeivel nincs arányban a kár, amit az egyszerű, természetes erkölcsök megromlásával okozott. Rousseau a felvilágosodás leghatásosabb képviselőjeként kérdésessé tette annak egész eszmevilágát. Bírálja a kultúrát, az egyoldalú racionalizmussal szemben a szív és az érzelem jelentőségét hangsúlyozza. Rousseau írásai szenvedélyesen bírálják a magántulajdont és erkölcsi züllöttségével szemben a civilizálatlan, vad népeket magasztalja. Jelszava, „vissza a természethez”, azonban nem jelenti a magántulajdon és a társadalom eltörlését. Az ember nem térhet vissza többé a „természetes ártatlansághoz”, nem képes „füvekkel és mákkal táplálkozni, sem a törvényektől és elöljáróktól szabadulni.” De miként lehet a magántulajdon megtartása mellett a belőle fakadó bajokat orvosolni? Válaszát legismertebb műve, a „Társadalmi szerződés vagy az államjog alapelvei” tartalmazza. A szerződés, amely a polgárok személyének és tulajdonának védelmét szolgálja és az államot létrehozza, nem a szolgaságnak, inkább a szabadságnak a forrása. Az emberi jogok legfontosabbika a szabadság, azaz a magunk alkotta törvényeknek való engedelmesség. A nép csak akkor lehet szabad, ha saját maga alkotja törvényeit, amelyeknek teljes mértékben engedelmeskedik. Amennyiben az emberek nem akarnak engedelmeskedni a maguk alkotta törvényeknek, kényszeríteni kell őket rá, hogy szabadok legyenek.
46
Rousseau-nak hihetetlen hatása volt, a roussauizmus egy emberöltőn át meghatározó divattá vált. Rousseau Társadalmi szerződése, a francia forradalom törvénykönyve, valamint a jakobinus diktatúra elméleti alapjául szolgált. A német felvilágosodás: (Aufklärung) Az ekképp felfogott felvilágosodás már nem vallásellenes, hanem adaptálás és újraalkotás. A német filozófia feladatának tartja, hogy feloldja az ellentmondást, a természetmegértés feszültségét. Használható ismeretelméletet kíván alkotni, hogy megfeleljen a mértani arányban fokozódó ismeretek igényeinek.
•
Kant a német felvilágosodás legnagyobb alakja. Kant megvonta az emberi ész határait. Szétválasztja az emberi élet szféráit, az egyházi és laikus szférát, rendezi egymás közötti viszonyát. Egy harmonikus viszony lehetősége születik itt meg az emberi élet és az emberi tudomány különböző területei között. A kanti filozófia leltárt ad arról, amit mindenkor, mindenki elméletileg megismerhet, gyakorlatilag akarhat és esztétikailag érezhet. Három nagy területre bontja az emberi „tudás” hatókörét, mindhárom területnek egy-egy művet szentel:
-
Tiszta ész kritikája: az elméleti tudás, az egzakt tudományok törvényszerűségeivel foglalkozik. A tudásnak ez a szférája az igazságot keresi, és a választ az értelmünk hozza meg.
-
Ítélet erő kritikája, a szépség és a művészet területe, ahol az ízlésünk segítségével tudunk tájékozódni. E mű elsőként adta kimerítő és szigorú meghatározását a szépnek, e műtől datálható az esztétika mint tudomány létezése.
-
A Gyakorlati ész kritikája, az etika tudományának törvényszerűségeit határozza meg. Ez az erkölcs szférája, ahol az akaratunk irányítása alatt álunk.
Kant élesen különválasztja az emberi tudás és értelem által felfogható dolgokat az ember képességeit meghaladó tudástól, vagyis a transzcendensről és Istenről alkotott tudástól. Kant szerint Isten létének racionális bizonyítékai mind egyformán érvénytelenek. Kik vagyunk mi, hogy akár ezt, akár azt állíthatnánk?
47
