ESZTERGOM VÍZIVÁROS SZABÁLYOZÁSI TERVE (SZT) ÉS HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA

MŰ-HELY TERÜLETFEJLESZTŐ ÉS TERVEZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1065 Bp., VI. Bajcsy-Zsilinszky út 31. I. TEL: (36-1) 312-4570, 312-4573, FAX: (36-1) 312-2598 POB: 1364 BP 4., PF 245, E MAIL: [email protected]

ESZTERGOM VÍZIVÁROS

SZABÁLYOZÁSI TERVE (SZT) ÉS HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA

ESZTERGOM - BUDAPEST, 2005. FEBRUÁR HÓ

ESZTERGOM, VÍZIVÁROS SZABÁLYOZÁSI TERVE ÉS HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA

MEGRENDELŐ: ESZTERGOM VÁROS ÖNKORMÁNYZATA

Készült:

a Mű-Hely Rt generáltervezésében

Tervezők:

Városrendezés Kotsis István Régészet Vágner Zsolt

Archeo-Art Bt

TT1-01-1348/01 459/2002

Tájrendezés Sólyom Rudolf

Mű-Hely Rt.

K2-01-5131/01

Környezetvédelem Sólyom Rudolf

Mű-Hely Rt.

K2-01-5131/01

Pro Urbe Kft.

13-1017, K1-1

Közlekedés Macsinka Klára Víziközművek Nemes Attila Energiaközművek-hírközlés Tóth Sándor

Munkatársak:

Mű-Hely Rt.

Mű-Hely Rt. Környezetterv Kft.

Sike Anna Zahumenszky Dávid Fellegi Zádor Varga Zoltán Horváth Zoltán

-2-

01-0768 V3a-1; V4c-1 01-7443V-1


Tartalomjegyzék:

TARTALOMJEGYZÉK: ........................................................................3 ESZTERGOM VÁROS TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE...................4 Földrajzi, topográfiai háttere ..............................................................4 Őskor .............................................................................................4 Kelták.............................................................................................4 Római-kor.......................................................................................5 Népvándorláskor (V-IX. század)..........................................................5 Honfoglaláskor.................................................................................5 Középkor ........................................................................................5 Törökkor....................................................................................... 12 Újkor............................................................................................ 16 Legújabb-kor................................................................................. 20 A VÁRHEGY RÖVID TÖRTÉNETE....................................................... 22 Földrajzi adottságok ....................................................................... 22 Őskor ........................................................................................... 22 Késő-kelták ................................................................................... 23 Római-kor..................................................................................... 23 Árpád-kor ..................................................................................... 24 Késő-középkor ............................................................................... 27 Törökkor....................................................................................... 29 Újkor............................................................................................ 32 VIZIVÁROS RÖVID TÖRTÉNETE ....................................................... 41 Őskor ........................................................................................... 41 Késő-kelták ................................................................................... 41 Római-kor..................................................................................... 41 Középkor, Törökkor ........................................................................ 41 Újkor............................................................................................ 47

-3-


Esztergom város történetének rövid áttekintése Esztergom Magyarország egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező városa. Itt épült meg a kelták egyik jelentős központja, majd ezt elfoglalva a rómaiak a birodalom Duna menti határát védő Limes, egyik stratégiailag legfontosabb erődjét építették ide. Szent István király és a magyar állam megalapításának szülőhelye, mely a magyar királyok első rezidenciájának adott helyet évszázadokon keresztül, s több mint 1000 éve az egyházi élet központja Magyarországon. A török hódoltság ideje alatt az Oszmán birodalom Nyugati felének egyik legfontosabb, s egyben legtávolabbi erődítménye, mely sok véres csata helyszíne volt. Földrajzi, topográfiai háttere Esztergom létrejöttét is, szerkezetét is alapvetően a természeti, táji környezet határozta meg. A Dunakanyar nyugati bejáratánál, a Garam torkolatával szemben különböző tájegységek találkoznak. Északról a Duna Garam szögében a táj az egyre alacsonyabb dombhátakkal fokozatosan laposodik a Duna felé. A jobb parton a Visegrádi-hegység nyugati vége, a feltöltődött Duna-meder helyén keletkezett síkság, mely a várost É-K felől is körbeöleli a Várhegynél szinte egy pontban fut össze. A különböző területeket összekötő utak találkozási helye mindig letelepedésre késztette az embert. Őskor A kőkorszak lakóitól a rézkor, bronzkor, vaskor valamennyi népéről maradt emlék. A térség már említett sajátos geográfiai jellege miatt a különböző korszakok népei viszonylag gyakran váltották egymást, sok nép csak átvonult rajta. A paleolitikum embereinek a nyomai az ős-Duna magasan fekvő teraszain figyelhetőek meg. A Neolitikum folyamán és a Rézkor korai szakaszában elsősorban csak a Duna parti síkság területén települtek meg az idevándorolt népek, a késő rézkortól kezdenek megjelenni kisebb számban a Várhegyen, valamint a hegyvidéken a patakvölgyek mentén. A korabronzkortól kezdve megtelepülnek a hegyvidék magasabb teraszain is, ahol több alkalommal sáncokkal erődített telepeket hoztak létre. A neolitikum, rézkor, bronzkor és koravaskor népei általában kisebb településeket, illetve azok hálózatát hozták létre, melyekben főként földbemélyített, vagy felszínre épített fa-, vessző-, patics szerkezetű házakat, tároló és szemétgödröket találtak a régészeti feltárások során. Kelták Az őskor végén alakult ki a terület első jelentős települése, amely a Kr.e. I. században épült késő-kelta oppidum (erődített magaslati telep) és a köré épült, számos központ (pl. Víziváros, Szentgyörgymező, Királyi város területén) köré szerveződő nagy kiterjedésű kereskedő-iparos település volt. -4-


Római-kor A Kr. u. I. században a Pannóniát megszálló római seregek elfoglalták a késő-kelta oppidumot és a körülötte fekvő települést. A Várhegyen felépítették Solva castrumot, mely a Duna-mentén létrehozott Limes határerőd vonal egyik legfontosabb katonai és kereskedelmi állomása lett. A

castrum

mellett

a

Duna

partján

számos

őrtorony

és

a

Hideglelőskereszten később felépített erőd védte a fontos határvonalat. Solva castrum mellett természetesen létrehozták az azonos nevű polgárvárost

és

azok

temető-negyedét,

valamint

a

környező

patakvölgyekben kisebb falusias települések sorozata alakult ki. A keltákra rátelepült rómaiak jelenlétét a Várhegyen, a Vízivárosban, a Királyi városban, a Szentgyörgymezőn, az Aranyhegy környékén és a Duna mentén talált emlékanyag igazolja. A város és a Várhegy területén előkerült temetők, kőépületek, a castrum maradványai, kőfaragványok és egyéb leletek jelentős római településre utalnak. A Solva Mansioval azonosított ókori Esztergomot a pannóniai úthálózatba két útvonal: az Aquincum felé vezető Duna menti és a mai Esztergom-Dorog útvonal kötötte be. Népvándorláskor (V-IX. század) A római uralom után a honfoglalásig terjedő mintegy fél évezredes időszakról hiányos adatokkal rendelkezünk. A hely folyamatos lakottságát jelzik a népvándorlás-kori (hunkor, germán, majd avar) temetők leletei. Honfoglaláskor A Királyi város területén foltokban település nyomait figyelték meg, a Vízivárosban és a Dobogókői út mellett, pedig temetők kerültek elő. A Várhegyen még állhattak ekkor a római kori castrum romjai, innen a Géza fejedelem előtti honfoglalókhoz kapcsolódóan ezidáig csak egy nyílhegy került elő. Középkor A középkori város szerkezetét a természeti környezet és a történelem együttesen alakította. Ezek következménye az a történelmi szerep, mely Esztergomra hárult, illetve melyet egyes részei a különböző korokban betöltöttek. A Duna partján, a Garam torkolatával szemben eltérő jellegű tájegységek, jelentős útvonalak találkozásánál, fontos dunai átkelőhelynél, az ún. vásárvárosok vonalán alakult ki a középkori Esztergom városa. Területén két fontos átkelőhely volt a Dunán: a jelentősebb a Várhegy lábánál – a híres kakati rév Szentgyörgymezőn, ill. a másik a DNy-ra fekvő Szentkirálynál.

-5-


Esztergom a 11. század elején (Dr. Horváth István rekonstrukciója)

-6-


A korai magyar várostörténet egyik legfontosabb helyszíne: Esztergom már a honfoglaláskor betelepül magyarokkal, - kereskedelmi és hadászati szerepe nyilvánvaló. A település jelentősége a 10. század végétől nőtt meg, amikor Géza fejedelem székhelye lett. Esztergomot jó forgalmi helyzete is alkalmassá tette a nyugattal való kapcsolatok kiszélesítésére. Innét mentek Géza követei Ottó császárhoz Quedlingburgba 973-ban, amikor Géza a korábbi háborúk helyett békét ajánlott, és hittérítőket kért. Ők építették az esztergomi Várhegyen az első keresztény templomot Szent István vértanú tiszteletére. Mint fejedelmi, majd királyi székhely (972-1242), ill. az érsekség megalapításától (1001) mint egyházi központ jelentős szerepet játszott az Árpád-kori, majd a későközépkori Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életében. A 11-13. században az ország legjelentősebb városi települése, amit részben a korunkra is megmaradt írott források (oklevelek, krónikák adatai) tanúsítanak. Itt született (970 táján) Géza fia István, az első magyar király. 1001. január 1-én itt a Szent István protomártírnak szentelt templomban koronázták meg István királyt, aki ugyanebben az évben alapította meg az esztergomi érsekséget. Ettől kezdve Esztergom az Árpád-házi királyoknak, a magyar egyháznak és a hasonló nevű vármegyének is székhelye. A Várhegyen a XI-XII. század folyamán az Árpád-kori Magyarország legnagyobb szabású világi és egyházi épületegyüttese alakult ki, a KisDuna ág mellett, pedig az ország egyik legjelentősebb városa indult fejlődésnek, amely kapcsolatai miatt igazi európai kereskedő-iparos várossá válhatott. A király udvarnokai, iparosok, kereskedők telepedtek le a vár védelmében, amely gazdagságának híre távoli vidékekre is eljutott, külhonból is idecsábítva a letelepülni vágyókat. Éltek a városban a magyarokon kívül latinok (vallonok, franciák, itáliaiak), örmények, zsidók. István rendelkezései kedveztek az idegeneknek, s a magyar uralkodó – akárcsak később az egész Árpád-ház –, Nyugat-Európára nem jellemző toleranciával viseltetett az idegen népek iránt. A magyar városok közt a legrégebbi árumegállító joggal rendelkező város volt Esztergom, melyet a királyi útkényszer folytán minden távolsági kereskedőnek fel kellett keresnie, s áruit eladásra felkínálni. A Regensburg - Kijev közötti, K-Ny-i legfontosabb kereskedelmi útvonalon érkezett árukat az esztergomi réven és a piactéren is megvámolták. A kereskedelmi hajók fő kikötőhelye a KisDuna meleg forrásokkal is táplált vize, mely téli hidegekben sem fagyott be. - Itt működött Szent Istvántól a 13. század elejéig Magyarország egyetlen pénzverdéje, ide szolgáltatták be évente az ország összes királyi (pénz-) adó-jövedelmét.

-7-


Esztergom középkori pecsétje a város címerével

Az Árpád-házi királyok korában gyakran vendégeskednek. Esztergomban Európa uralkodói. II. Gézát – az esztergomi központú önálló magyar ispotályos kanonokrend, a stefaniták alapítóját – 1147-ben itt látogatja meg VII. Lajos francia király. Kíséretében utazik Odo de Deogilo, akitől arról értesülünk, hogy „a Duna számos ország kincsét és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomba”. III. Istvánt Oroszlán (Welf) Henrik bajor herceg (1172), valamint II. (Jasomirgott) Henrik osztrák őrgróf, III. Bélát pedig maga Barbarossa Frigyes keresi fel, aki keresztes hadai élén a szárazföldi utat választva a Szentföldre készül (1189). A német császár fejedelmi vendéglátását gazdag ajándék koronázza meg. A tűzvészek, majd a tatárjárás pusztításai hatalmas károkat okoztak. A tatár-mongolok 1242-ben keltek át a befagyott Dunán, s amint Rogerius mester váradi kanonoktól megtudjuk, mintegy harminc kőhajító géppel éjjel-nappal támadták a várat, amelyet a spanyol Simon ispán íjászai hősiesen megvédtek.

-8-


Ám a királyi város teljesen elpusztult. A város hamarosan újjáépül, IV. Béla király azonban a királyi székhelyet Budára helyezi át, s az esztergomi várat és a királyi palotát az érsekségnek adományozza (1256). Ennek ellenére IV. Béla királyunk (1235-1270) III. István (1162-1172) példáját követve Esztergomot választotta fia, Béla herceg, felesége, Mária királyné és a saját temetkezési helyéül. A várat ezután az érsekek építik és szépítik tovább. Övék a vár alatti Víziváros is. A valóban város jellegű és méretű "királyi város" fallal kerített magja azonban továbbra is királyi fennhatóság alatt marad, ahol az érsekek lassanként számos területet megszereztek. A szerzetesrendek egész sora tér vissza vagy telepszik meg az egyházi központban. Az egyházi központban sok az egyházi intézmény, sok szerzetesrend telepszik ide. A XV. századig a városban (és közvetlen határában) 38 templomról és 11 kolostorról tudunk. Utóbbiak a kultúra, művelődés és a művészeti élet fontos gócpontjai: a főkáptalan főiskolája mellett a XIII. század végétől főiskolájuk működik az Ágoston-rendieknek, s a ferencesek és domonkosok iskolái is jelentősek. Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időben újabb csapás éri Esztergomot: 1304-ben Vencel cseh király hadai elfoglalják és kirabolják a várat, mely az elkövetkező évtizedben többször is gazdát cserél. Károly Róbert, majd Nagy Lajos király pártfogolja a várost. 1326-ban a királyi városhoz csatolják a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a délkeleten fekvő Kovácsit, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét. A XIV-XV. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere, s a magyar kultúrának - Buda mellett - egyik legfontosabb fellegvára lesz. Udvarukban,

amelynek

gazdagsága

a

budai

és

visegrádi

királyi

udvarokéval vetekszik, gyakran fordulnak meg királyi vendégek és Európaszerte ismert tudósok, művészek: Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király, Galeotto Marzio, Regiomontanus, a híres csillagász, vagy Ilkus Márton és Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója. Az érsekek köréből a XIV. században Telegdy Csanád, majd a XV. században Széchy Dénes és Vitéz János tűnnek ki, mint a tudományok, a művészet pártfogói és híres építtetők. Vitéz, majd különösen utódai (Bakócz Tamás, Szathmáry György) idejében Esztergom -Buda mellett az ország legjelentősebb humanista-reneszánsz központja lesz. Az egykorú írásos adatok jelentősebb része azonban a történelem viharaiban (tatárjárás, török pusztítás és egyéb háborús események, tűzvészek stb.) elpusztult, s így a város korai történetére a magyar államalapítás és az írásbeliség elterjedése előtt itt élt népek, egykori települések létére, életére vonatkozóan – elsősorban a régészeti kutatások megfigyeléseiből, tárgyi emlékeiből következtethetünk. Ugyanakkor a XIII. század végétől az esztergomi érsek lett a megye főispánja is, ezáltal, mind az egyházmegye és vármegyéhez tartozó területek közigazgatási központja is.

-9-


Esztergom vár, váralja és királyi város a 13. század elején (Györffy 1987.)

A korabeli történeti források, a későbbi mérnöki felmérések és az előkerült régészeti leletek egyértelműen tanúskodnak arról, hogy Esztergom csoportos szerkezetű város, több középkori településrészből épült ki.

- 10 -


A középkori Esztergom térképe (Dr. Horváth István rekonstrukciója)

- 11 -


A régi város a Vár alján, a Kis- és Nagy-Duna partján egy egész sor, kisebb-nagyobb település halmazából állt össze. A központ a Vár és alatta a fallal körül vett két város, a Víziváros és a Királyi város. A terepadottságokból következik, hogy ezek között a legjobban védhető Várhegyen épült Vár vitte mindig a vezető szerepet, amely köré szerveződött az egész település. A középkori Esztergom magját a Vár alatt, a Duna partján elterülő érseki Víziváros és a vártól mintegy 300 m-re DK-re, a Kis-Duna mellett kialakult Királyi város képezte. A Királyi város és az érseki Víziváros valóban városias jellegű volt, és valódi városi jogokkal rendelkezett. Ezeket a városokat vizesárok, városfalak, kaputornyok és (később) bástyák is védelmeztek. A három központi települést kisebbnagyobb városrészek, körítőfalakkal nem védett – nyílt – külvárosok (suburbiumok) halmaza övezte, amelyek különböző jogállásúak voltak, és egy, vagy több templom, ill. kolostor köré szerveződtek. E különböző jogállású városrészek Esztergom néven szerepeltek, de azon belül önálló nevük is volt, és általában egy vagy több templom köré települtek (nevüket

gyakran

plébániatemplomuk

védőszentjéről,

vagy

lakóik

foglalkozásáról kapták). Ezek a sokszor falusias külvárosi településrészek gyenge védhetőségük következtében mindig elpusztultak, újratelepültek, és mind lakóik, mind beépítési szerkezetük állandóan változott. A településhez kapcsolódtak még az Esztergom körül elszórtan elhelyezkedő, egy-egy birtokelemhez kapcsolódó nyaralópaloták, udvarházak, szolgáló falvak, halastavak és malmok, melyek sorát kiegészíti a törökkori harcokhoz kapcsolódó kisebb erődítések és a temetkezések sokasága. Törökkor A török hódítás, az 1526-os évszám a virágzó középkori Esztergom pusztulásának is kezdetét jelzi. A mohácsi csatában hősi halált hal az érsek is. 1526 és 1543 között, amikor két királya is van Magyarországnak, hat alkalommal ostromolják Esztergomot - hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török. 1530-ban végleg Ferdinánd kezére kerül a vár. A főkáptalant és az érsekséget Nagyszombatba, ill. Pozsonyba költözteti (ennek köszönhető, hogy a kincstár egy része, a levéltár és a könyvtár anyaga megmaradt), és a várba idegen zsoldosokat helyez. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel és nagyszámú ágyúval kezdi ostromolni az akkori viszonylatban erős várat. Nem egészen kétheti ostrom és a kezdeti hősi ellenállás után az idegen (spanyol, olasz, német) őrség árulással feladja a várat. Ekkor pusztulnak el véglegesen a külvárosok.

A

megrongálódott

épületeket

többé

nem építik

újjá.

Anyagukat az erődítmények kijavítására és újak építésére használják fel. Ugyanekkor pusztul el a Szent Adalbert templom szentélye és a vár több

- 12 -


jelentős építménye. Esztergom egy több megyényi területre kiterjedő török szandzsák központja, és a török birodalom észak-nyugati határán fekvő fontos végvár lesz - a felvidéki bányavárosok és Bécs, illetőleg a Buda elleni támadások fő ütközőpontja.

Ismeretlen művész (17. század eleje): Esztergom ostroma

A sikertelen, de pusztító erejű 1594. évi ostromban a Víziváros falánál kap halálos sebet és hal hősi halált Balassa (Balassi) Bálint, magyar nyelvű líránk első európai rangú költője, a végvári világ jeles alakja. A legpusztítóbb ostromra 1595-ben kerül sor, amikor sikerül a várat visszafoglalni. Ennek azonban nagy ára van. Ekkor pusztul el a vár és város középkori építményeinek túlnyomó többsége, s a felszabadítókat lakhatatlan, üszkös romok fogadják. 1605-től 1683-ig újra a török az úr a várban, s szerte az egész vidéken. A törökök főleg a várat építik, erősítik, de emellett jelentős új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emelnek, amelyek gyakran szerepelnek a várost ábrázoló látképeken és amelyeknek jelentős maradványai ma is megvannak!

részben rejtett -

Ezeket és a még fennálló korábbi

épületeket az 1683. évi, Esztergom felszabadítását eredményező ostrom tarolja le, tizedeli meg - bár néhány török építmény fennáll még a XVIII. század elején is. Utoljára 1685-be ostromolja török sereg Esztergomot, s a következő évben már Buda is felszabadul. Ezekben a harcokban tűnik fel az

esztergomi

származású

Bottyán

János,

a

vár

lovasságának

parancsnoka, később a Rákóczi-féle szabadságharc legendás tábornoka. - 13 -


Esztergom városa 1595-ben, Hans Sibmacher metszete

Az elpusztított Esztergom látképei az 1595. évi ostrom után. (1595.) H. G. Houfnagel metszete

A felső kép a Szt. Tamás-hegyről, az alsó Párkány felől készült.

- 14 -


Esztergom törökkori térképe (Dr. Horváth István rekonstrukciója)

- 15 -


Újkor Mindazt, ami a XVII. század végén, a visszafoglalás után újjáépült, II. Rákóczi Ferenc 1706. évi, hosszan tartó, de végül sikerrel járó ostromának alkalmával égetik fel és rombolják le. A török háborúk utáni újratelepülés nagyon nehezen indul meg. A város kamarai igazgatás alá kerül, birtokait csak a káptalan kapja meg, melynek fennhatóságát sem a császári helyőrség, sem a falvak jobbágyai nem fogadják el. A városiasodás a szökött jobbágyok betelepülésével indul meg. A kuruc szabadságharcban a jobbágy eredetű polgárság kitűnik a harcokban, köztük Bottyán János. Megtorlásul birtokaikat elkobozzák és német telepeseket hoznak. Az 1708tól újra szabad királyi város lakói a magyar, német, tót és rác nyelvet beszélik.

Friedrich Bernhard Werner (1690-1778)- Johan Christian Leopold (1699-1755): Esztergom látképe

A középkorban 18 részből álló Esztergomban az újkorban csak 4 község éled fel: a Királyi város, a Víziváros, az érseki Szentgyörgymező és a káptalani Szenttamás. A Királyi városnak nincs terjeszkedési lehetősége, így polgárai kereskedők, kézművesek, mesteremberek. Megerősödik a kézműipar: 1730 táján már 17 önálló céh működik Esztergomban. Fontos szerepet játszik a kereskedelem, a szőlészet és bortermelés is. A visszatelepülő vármegye kisszámú nemességet hoz a városba, a középkori nemesi családok helyére az érsek-főispánok hivatalnok nemessége kerül. A belváros és a Víziváros barokk városképe ekkor alakul ki. Jellemző rá a polgári barokk építészet nyugodt egyszerűsége, mértéktartása. A legszebb épületek a város piacterén (a mai Széchenyi tér) és a környező utcákban emelkednek.

- 16 -


1761-ben az érsekség visszakapta Mária-Teréziától a várat, ahol Barkóczy Ferenc herceg-prímás vezetésével két év múlva megkezdik a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit: a Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentős maradványaival együtt elhordják, hogy helyet nyerjenek az új barokk székesegyház számára.

Az esztergomi várhegy látképe a XIX. század elején. (Mathes 1827.)

Az érsekség és a káptalan valójában csak 1820-ban tér vissza Esztergomba. Így a nagyszabású barokk egyházi építkezések itt nem indulnak el. A barokk csak a városi polgárság és a kisszámú nemesség építkezésében megkezdődik

jelentkezik. a

falak,

A

védelmi

védőművek

szempontok

bontása,

illetve

megszűnésével a

városrészek

összeépülése. 1820-ban a visszatelepülő primácia új fellendülést hoz a városnak, ami nagyszabású klasszicista egyházi építkezésekben nyilvánul meg.

1822-ben

Rudnay

Sándor

érseksége

alatt

kezdik

meg

a

monumentális bazilika építését, melynek során a Várhegy tetejét szinte teljesen elhordják, s a törmelékkel a K-i, DK-i és Ny-i vároldalat töltik fel. A bazilika, a káptalani házak, a Bibliotheca, a Prímási palota és a szeminárium építése kihat a polgári építkezésekre is, a város egyházi és iskolaváros

jellege

tovább

erősödik.

A

reformkorban,

és

a

szabadságharcban a város bekapcsolódik a haladó áramlatokba. Az érsekség mint kulturális fellegvár fejlődik. Simor János érsek nevéhez fűződik a kincstár, a Bibliotheca a prímási és káptalani levéltár, továbbá a Keresztény Múzeum létrejötte. Az itt pezsgő élet a városra is hatással van, amelynek reprezentatív épületeit ugyanazok a mesterek tervezik meg, s hatásuk a polgárváros lakóépületeire is kisugárzik.

- 17 -


A Bazilika kiépítésének terve 1850. körül.

Ismeretlen művész (19. század közepe): Esztergom, a székesegyház

1895-ben egyesítik a négy különálló részből Esztergomot, azonban az iparosodás gyengén fejlődik, a település közepes jelentőségű várossá válik.

- 18 -


Esztergom térképe a XIX. századi egyesítés előtti településhatárokkal

- 19 -


Legújabb-kor A város és régiójának a XX. század fordulójától meginduló fejlődése részben az érsekségnek, részben az állandó Duna-hídnak és a Duna túlsó oldalán futó Budapest-Bécs vasútvonal fontosságának volt köszönhető, az I. világháború és a városra nézve annak tragikus következményei gyorsan derékba törték azt. Mivel Esztergom a vármegye és az egyházmegye északi kiterjedése miatt főként a Duna túlsó oldalával együtt indult fejlődésnek, az új határok miatt a város ismét elszigetelődött. A 30-as évek legfontosabb eseménye az Árpád-kori királyi palota maradványainak feltárása és helyreállítása. Ez ismét Esztergomra tereli a figyelmet. A második világháború során Esztergom a legjelentősebben károsodott magyar városok egyike. Többek között felrobbantották a város életét meghatározó Mária-Valéria hidat, amely által zsákutcába került a város. A II. Világháború utáni időkben tovább csökken a fejlődési üteme. Az erőszakos, Esztergom esetében az évezredes hagyományokat eltörölni kívánó politikai szándék megteszi hatását. Megyeszékhellyé Tatabányát nyilvánítják, a várost megpróbálják beolvasztani Dorog iparvidékének vonzásába, gazdaságilag elszegényedik. A városba telepített szovjet csapatok jelenléte konkrétan és morálisan is pusztulást jelent. A laktanyák infrastrukturális

hiányai,

és

környezetszennyezése,

az

Érseki

Szemináriumba telepített szovjet kórház hatása a városban felmérhetetlen károkat okoz. Jellegében hasonló

a

hatása a

Bős-Nagymarosi

Vízlépcső

építési

szándékának, illetve az építkezés leállításáig megtörtént munkálatoknak. Közben a gazdaság mélypontra jut, a várost valamennyire szinten tartó könnyűipar tönkremegy. Mindezek következtében Esztergom lakosságának összetétele erősen megváltozik, a hagyományokból magától értetődő módon építkező erős polgári réteg meggyengül. Habár a Várhegyen az 1960-as évektől újrainduló régészeti feltárások és az azokhoz kapcsolódó helyreállítási munkák, valamint a Vár múzeumának kialakítása jelentős turisztikai fejlesztéseket eredményeztek, a város, különböző okok miatt csak az ún. egynapos túrizmusra rendezkedett be, ami összességében kevés fejlesztést tudott eredményezni, mind a település és környezete számára. A rendszerváltás óta eltelt idő sok változást hozott Esztergom életében. A várakozások csak részben teljesültek. Napjainkban azonban, a város tudatos értékőrző fejlesztési stratégiájának következtében a megújulás lehetősége mind több területen bontakozik ki.

- 20 -


Az újjáépített Mária-Valéria híd képe Esztergomból

A

Millenniumi

ünnepségek

kapcsán

Esztergom

ismét

jelentősebb

figyelemnek örvendhetett. Ennek is köszönhető, hogy a város életének legjelentősebb eseménye volt a második világháborúban lerombolt MáriaValéria híd újjáépítése, mely újra összeköti Esztergomot a számára nélkülözhetetlen felvidéki régiókkal – természetes vonzáskörzetével. A híd kihasználhatósága a két ország Európai Unióba való csatlakozása nagymértékben megkönnyített. – Az előbbiek látható következménye a szépen fejlődő Ister-Granum Eurorégió, melynek központja: Esztergom városa.

- 21 -


A Várhegy rövid története Földrajzi adottságok Az

esztergomi

Várhegy

a

Dunakanyar

különböző

tájegységeinek

csuklópontja. Így a Duna partjára háromszög alakban lefutó hegyvonulat, az É-ra és D-re kitáruló sík terep és Ny-on a szigetekkel csatlakozó Duna teljes egészében meghatározta a város szerkezetét. A domborzati hatás jelöli ki a fő útvonalakat és a fő útvonalak kapcsolatai határozzák meg a köztes területek szerkezeti rendszerét (mint az egyutcás váralja vagy az egy úthoz vezető, sugaras, háromszögletű polgárváros). A Várhegy a hozzá É-ról csatlakozó Szent György-heggyel és a Szent Tamás-heggyel biztos ellenőrző pontja volt a hegyeket elkerülő útnak. Ez a VisegrádEsztergom-Buda ősi útvonal a város fő gerince, mely a három hegy között fordul K-ről D-re. Meg kell még említeni a város gazdag hévizeit is, melyek egyrészt a Várhegy alatt a Kis-Duna mederforrásaiként jelentkeztek, másrészt a Hévíztó és a Szenttamás hegy forrásaiból fakadtak.

Várhegy törökkori állapotát rekonstruáló makett (XX. század eleje) az esztergomi Balassa Múzeum gyűjteményéből

Őskor A kőkorszak lakóitól a rézkor, bronzkor, vaskor valamennyi népéről maradt emlék. A térség már említett sajátos geográfiai jellege miatt a különböző korszakok népei viszonylag gyakran váltották egymást, sok nép csak átvonult rajta. A paleolitikum embereinek a nyomai az ős-Duna magasan fekvő teraszain figyelhetőek meg. A Neolitikum folyamán és Rézkor korai szakaszában elsősorban csak a Duna parti síkság területén települtek meg

- 22 -


az idevándorolt népek, a késő rézkortól kezdenek megjelenni kisebb számban a Várhegyen. A neolitikum, rézkor, bronzkor és koravaskor népei általában kisebb településeket, illetve azok hálózatát hozták létre, melyekben főként földbemélyített, vagy felszínre épített fa-, vessző-, patics szerkezetű házakat, tároló és szemétgödröket találtak a régészeti feltárások során. Késő-kelták A nyugatról érkezett kelták az első név szerint ismert népcsoport Esztergom területén. Kezdetben csak Duna partján telepedtek meg, innen ismertek a korai Kr.e. IV. századi első leleteik Esztergom területéről. A IIIII. században nagyobb tömegekben telepedtek le, már a belsőbb területeken is megjelentek. A hely stratégiai és közlekedési jelentőségét először a Kr.e. I. századi ún. késő-kelták használták ki, akik a nyugati kelta területeken kialakult civilizációkhoz hasonlóan a Várhegyen megerősített oppidumot, valamint alatta több központból álló kiterjedt települést létesítettek. Ilyen település központokra utalnak a Szentgyörgymezőn, valamint a Vizivárosban talált régészeti leletek. A Kr. u. I. század végén a késő kelták és a kora rómaiak együtt élnek a területen. Római-kor A Duna mentén kiépített Limes erődrendszer legfontosabb állomásai a nagyméretű, városias jellegű katonai táborok, melyek a határvonal egyes szakaszainak katonai és adminisztratív központjai voltak. Ennek az erődrendszernek fontos pontja lett a (korábbi kelta oppidum helyén emelt) Solva nevű katonai tábor, alatta a hasonló nevű településsel. Solva castruma, melyet több korszakban újjáépítettek, a Várhegyen állott. A Várhegy római kori emlékei jórészt megsemmisültek a középkor, majd a XVIII-XIX. sz. építkezései során, de az építkezések és a XX. századi feltárások során előkerült építészeti maradványok, falak, gabonatároló és egyéb épületek és a nagyszámú leletanyag gazdag és jelentős településre utal. A kezdeti Várhegyen végzett sok évi ásatás eredményeképpen megállapítható, hogy a Kr.u. I. századi palánkvárat a Kr. u. II. század elején ide helyezett Cohors I. Ulpia Pannoniorum építette kőtáborrá (castrum). A castrumnak külön temetője volt, melynek sírjai és sírkövei a Bánomi dülőben és az Apácamajorban kerültek elő. A táborhoz csatlakozó polgári- kereskedőváros helye a Víziváros-Hévíz-Széchenyi tér környékére tehető. Melyhez kapcsolódóan a Viziváros környékén római településrészek emlékei, házak, műhelyek kerültek elő.

- 23 -


Árpád-kor A honfoglalás után a X. század végén Géza fejedelmi lakhelye, aki megépítette a ma is látható palota magját, a szabálytalan hatszögű lakótornyot. Itt született 975 körül I. István király, itt keresztelte meg illetve bérmálta Adalbert prágai püspök, a feltehetően már Géza uralkodása alatt felépült Szent István protomártír káptalani templomban. Géza fejedelem és I. István király uralkodása alatt Esztergom országos és egyházi központtá fejlődött, ahol 1000-ben királlyá koronázták I. Istvánt. Esztergom, mint királyi központ fontos események színhelye volt. Itt kötötték meg a békét 1031-ben Konrád német császár fiával, a későbbi III. Henrik császárral, itt fogadta II. Géza 1147-ben III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt, majd - az 1188-ban tűzvész pusztította székesegyház és a vár kijavítása után - 1189-ben III. Béla király Barbarossa Frigyes császárt. Ez időben tehát már állt Esztergom vára, melynek lakótornyát III. Béla, majd utána Imre király átépítette és bővítette, a fennsík más lakóépületeit pedig rövidesen kőfallal kerítették be. Az építkezés Imre király 1198-ban kelt oklevele szerint még nem készült el, de ekkor már említik a vár első ispánját, Gurcut. A királyi város és vár első ostromára 1241-ben került sor a tatárjárás idején. A tatárok tehát a Duna jegén átvonultak, és az árokkal, kőfalakkal, tornyokkal védelmezett várost bekerítették és elfoglalták. A város várát azonban nem vették be, melyben ispán a spanyol Simeon volt sok íjásszal, ki azt vitézül megvédte. A tatárok elvonulása után IV. Béla a vár és város újjáépítését rendelte el, majd 1249-ben a palotát a Várhegy déli részével együtt az esztergomi érseknek adományozta, székhelyét pedig Visegrádra tette át.

Várhegy a XI. század elején (Nagy Emese rekonstrukciója)

- 24 -

Géza fejedelem korára keltezhető gerendavázas védm ű részlete.


A vár XI. századi alaprajza (Dr. Horváth István rekonstrukciója)

- 25 -


A Vár III. Béla kori alaprajzának és a Duna-felöli képének rekonstrukciója (Dr. Horváth István és Vukov Konstantin munkája)

Az esztergomi vár számítógépes rekonstrukciója, a III. Béla kori palota és a kápolna részletei (BME Ábrázoló geometria Tanszék munkája)

- 26 -


Késő-középkor A XIV.század első felében, 1301-ben Németújvári Iván bán, 1304-ben pedig Vencel cseh király foglalta el, aki kifosztotta a kincstárat, a levéltárat, a palotát, és nagy rombolásokat okozott a vár kapuiban, falaiban. Három év múlva, 1307-ben Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktől.

A Várhegy középkori építési periódusait ábrázoló alaprajz (Dr Horváth István munkája)

Az ostromok során súlyosan megrongált várat 1330-1349 között Telegdy Csanád állítatta helyre, újabb tornyokkal erősítve meg a falakat, de megújítva az érseki palotát is. Alig egy évszázad múlva újabb ostromra került sor, amikor is 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei támadták a várat. A sérült falakat Széchy Dénes, Vitéz János, Bakócz Tamás és Wszatmáry György érsekek állították helyre. A Humanista Vitéz János a kora-reneszánsz kultúra egyik központjává tette Esztergom Várát, ahol egy grandiózus palotát és szép függőkerteket is építetett. Mátyás halála után Beatrix királyné öccséhez Estei Hyppolithoz költözik a század végén. A vár utolsó fénykorát Bakócz Tamás bíboros alatt élte, akinek reneszánsz sírkápolnáját máig megcsodáljuk.

- 27 -


A későközépkori (XV. sz.) várpalota Duna felöli nézeti képének elméleti rekonstrukciója (Dr. Horváth István és Vukov Konstantin munkája)

A későközépkori (XV. sz.) várpalota Víziváros felöli nézetének elméleti rekonstrukciója (Dr. Horváth István és Vukov Konstantin munkája)

- 28 -


Törökkor A mohácsi csatavesztést követően, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár őrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta

el.

Az

ostrom

alatt

a

III.

Béla-kori

lakótorony

ugyan

megrongálódott, de a palota nagy része épségben megmaradt. A vár megszállása után a török azonnal megkezdte annak helyreállítását, sőt a szomszédos Szent Tamás-hegyen egy palánkkal és árokkal erősített erődítményt is emeltek, melyben 200 főnyi őrséget helyeztek el. A vár visszafoglalására több ízben folytak sikertelen kísérletek, így 1594 májusában Mátyás főherceg közel 50 000 emberrel vette ostrom alá, azonban arra a hírre, hogy Szimán török vezér sereggel közlekedik a vár őrségének megsegítésére, az ostromot abbahagyta és elvonult. Az ostromló seregben ott volt Balassi Bálint költő is, aki a Víziváros május 19-i rohamakor kapott halálos sebet.

Ismeretlen művész (17. század eleje): Esztergom ostroma

Egy év múlva, 1595 júliusában Rudolf király fővezére Mannsfeld tábornagy vezetésével újabb ostromra került sor, melynek során maga Mannsfeld is súlyos sebet kapott, ezért helyére a császár Mátyás főherceget nevezte ki, akinek

vezetésével

sikerült

a

várat

visszafoglalni.

Az

Esztergom

várkapitányává kinevezett Pálffy Miklós parancsnoksága alatt kijavítottál a

- 29 -


sérült védőműveket, falakat. A török 1605-ben támadást intézett a vár ellen, az ostrom kezdete előtt Oettingen Vilmos várparancsnok a magyar őrséget elbocsátotta, és helyükre komáromi császári csapatokat hozott. Oettingen a harcok alatt szerzett sérüléseibe belehalt, és helyére Dampierre gróf ezredes került. A török a vár feladására szólította fel az ezredest, és mivel erre nem volt hajlandó, saját katonái fogságába vetették, a várat pedig Ali budai pasának átadták. Ezután közel 81 esztendeig tartotta a török birtokában, míg végül is 1683-ban a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg rövid kétnapi ostrom után Esztergomot felszabadította. Az ostromokról számos elnagyolt propaganda látványkép készült, melyek részeként, azonban a vár és a Víziváros erődítését hitelesen ábrázoló alaprajzokat figyelhetünk meg néhány esetben.

Ismeretlen művész (17. század): Esztergom ostroma

- 30 -


Macirerata (16. század vége): az esztergomi vár alaprajza

Ismeretlen művész (17. század): Esztergom ostroma, a vár alaprajza

- 31 -


Újkor A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idő után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették.

Esztergom Várhegy-Víziváros alaprajza (Johannes Andreas Krey, 1756.)

Ezzel befejeződött a vár hadi szerepe. A várba helyőrséget helyeztek, melynek kaszárnyáját a középkori palota romjaira építették fel. A XVIII. század közepén 1756-ban Johannes Andreas Krey katonai mérnök mérte fel és rajzolta le a Várhegy és a Víziváros erődítéseit.

- 32 -


Ez a Várhegy átépítése előtti utolsó felmérés szolgáltatja a leghitelesebb forrást a középkori és törökkori erődítések rekonstrukciójához.

Esztergom Várhegy nevezetes metszetei (Johannes Andreas Krey, 1756.)

Miután Mária Terézia Esztergomot Barkóczy Ferenc hercegprímásnak átadta, 1763-ban megkezdődött a középkori Szent Adalbert székesegyház elbontása. Melynek helyére Barkóczy Isidore Canevalle és Franz Anton Hillebrandt által hatalmas méretű barokk bazilikát terveztetett. Ez időben került lebontásra a vár erődítményeinek nagy része és a palota falmaradványai is. Azonban a monumentális barokk egyházi központ helyet csak egy Hillebrandt által kis barokk templom épült fel.

A Szent Adalbert székesegyház romjainak és a barokk templom látképe a Bazilika építése előtt a XIX. század elején (Mathes 1827.)

- 33 -


Friedrich Bernhard Werner (1690-1778): a középkori Szent Adalbert székesegyház látképe É-felől.

Az elbontott középkori Szent Adalbert székesegyház, Szent István proto-mártír templom és a barokk helyőrségi templom alaprajzai Johannes Krey 1756-ban készített térképén.

A Szent Adalbert székesegyház álló romjainak hosszmetszete Johannes Andreas Krey 1756-ban, a Várhegy nevezetes pontjairól készített egyik K-Ny irányú metszetén.

- 34 -


Esztergom Várhegy – Viziváros területe a Várhegy török-kor utáni nagy átépítése előtt Mathes 1827-ben készített alaprajzán

Esztergom Várhegy – Viziváros területe a Várhegy XVIII. századi barokk átépítése után Mathes 1827-ben készített alaprajzán

- 35 -


Friedrich Bernhard Werner (1690-1778)-Johan Christian Leopold (1699-1755): Esztergom látképe, részlet (a Várhegy és a Víziváros képe)

A jelenlegi székesegyházat a kismartoni Kühnel Pál és Packh János tervei szerint 1822-től kezdik el építeni, majd Packh halála után 1839-től a Hild József által módosított terv szerint folytatták. Kühnel nagyszabású terveiben, az egész Várhegye átépítése által egy a Vatikánhoz hasonló zárt komplexumot képzelt el. A Bazilika két oldalára, a Várhegy jelentős részét lefedő prímási palotát, azzal szemben a rámpa két oldalán, pedig egy hatalmas U alakú kanonoki sort képzelt el. Habár a tervezett palota soha nem épült meg, a kanonoki sor néhány épülete a rámpa É-i és D-i oldalán egyszerűbb formájában mégis elkészült. Az építkezések előtt, a Várhegy arculatát teljes mértékben megváltoztató tereprendezéseket végeztek, melynek során, a hegy tetejéről 4-10 méter vastagon a földet és az omladék rétegeket elbontották a szikláig. Elbontották a korábbi kis barokk templomot, és ennek során pusztult el véglegesen a középkori Szt. Adalbert székesegyház, a Szt. István proto-mártír templom és sok más fontos épület. Az előbbiek részletes alaprajzát, valamint a várhegynek az átépítést megelőző alaprajzait és leírását az építési munkákat vezető Mathes János készítette és közölte 1827-ben. Ezek és a korábbi Krey féle felmérések lehetőséget adnak a Várhegy késő-középkori és törökkori alaprajzának rekonstruálásához. A XIX. század végétől kezdődő nemzeti romantika során Esztergom is kiemelt figyelmet kapott. A középkori palota és a vár egy részének feltárását és helyreállítását a Várhegy déli oldalán 1934-1938 között a Műemlékek Országos Bizottsága végeztette, mely munkálatokat a háború után 1964-től 2000-ig folytatódtak.

- 36 -


Kühnel Pál (meghalt 1824)-Andreas Schroth (1791-1850 után): Esztergom, a székesegyház terve, alaprajz. 1822.

- 37 -


Rohn Alajos (19. sz. második fele): Esztergom, a székesegyház (meg nem épült) látképe emléklapon

Ludwig Rohbock (19. század második fele) – Johann Poppel (1807-1882): Esztergom, a Várhegy látképe Párkányból

- 38 -


Rohn és Grund kiadása (19. század második fele): Esztergom, a papnevelde épülete 1865.

Franz Jaschke (1775-1842): az esztergomi vár látképe

- 39 -


A helyreállított vár látképe a Víziváros elejéből

A Várhegy és a Víziváros esti látképe az újjáépült Mária-Valéria hídról.

- 40 -


Viziváros rövid története Őskor Az őskorból már található szórvány megtelepülésre nyom a Bronzkor időszakából. Késő-kelták A Várhegy késő-kelta erődített települése körül kialakult nagy kiterjedésű iparos-kereskedő település egyik központja, mely a terület első jelentős települése volt, itt lehetett. Római-kor Solva katonai táborhoz csatlakozó polgári- kereskedőváros helye a Víziváros-Hévíz-Széchenyi tér környékére tehető. Melyhez kapcsolódóan a Viziváros környékén római településrészek emlékei, házak, műhelyek kerültek elő. Középkor, Törökkor A Várhegy Ny-i és D-i lábánál, a Kis-Duna-ág és a Nagy-Duna partján elhelyezkedő Víziváros területe – jelentős római előzményekkel – a korai Árpád-kortól érseki birtok volt, amelyen az érsekség szolgáló népei laktak. 1239-ben IV. Béla király városi rangra emeli a települést: a péntek déltől szombat estig tartható hetivásár mellett a más városokat megillető szabadalmakkal látja el – a királyi város, és piacának sérelme nélkül. Valószínű, hogy már ekkor voltak a városnak valamilyen védművei. A kőből készült városfalakat azonban Telegdy Csanád érsek (1330-1349) építtette „...a várhoz csatlakozó várost biztossá és erőssé építette, vaskos falakkal és igen erős tornyokkal erősítette ...” írja az egykorú forrás. A késő-középkorban a polgárságé mellett Kanizsay János, majd Vitéz János érsekek építkezései jelentősek itt. A hegyláb és a Duna-part közti szűk terület sűrűn beépült. A város piactere a mai kéttornyú plébániatemplom előtti tér helyén terület el, ahonnét három irányba – három városkapuhoz – vezettek az utak. E kis területű városban három templomról vannak adataink a középkorból. A város É-i végében a Várhegy lábánál eredő hőforrás által táplált malom működött, ahol a XV. század végén Európa első hidraulikus vízműve működött, mely a Várhegyet látta el meleg és hideg vízzel. A város erődítésének jelenlegi formáját a törökkori építkezések során nyerte el. A város a törökök lakták, ezért az erődítések mellett több török polgári és vallásos építkezésről tudunk, amelyeknek jelentős maradványai ma is megvannak. A legjelentősebb ezek közül a jelenleg helyreállítás alatt álló - homlokzatig megmaradt Hadzsi Ibrahim dzsámi, valamint a Hévízi-erőd és a Hévízfürdő tornya mögött, a földben rejtőző Kis-(Mattyasovszky) fürdő, amely helyreállítása várható jövőben.

- 41 -


A Víziváros látképe 1683-ban, J. Nypoort metszete

A törökkor végére az ostromok, és a felszabadító hámorúk miatt a Víziváros épületállománya jórészt elpusztult, de jelentős közép- és török kori építmények, ill. részleteik maradtak meg, ill. a városfalak és erődítmények a török háborúk végén is teljes hosszukban fennálltak. A vár aljában épült, középkori falakkal erődített város 1683-ban szabadult fel. Két év múlva azonban még egy török ostromot kellet kiállania, újkori életét ettől az időtől számíthatjuk.

- 42 -


A törökkori Hévízfürdő tornya, Hévízi erő d és a Kis-fürdő környezetének helyreállítási terve Dr. Horváth István kutatásai alapján.

A törökkori Hévízfürdő tornya, Hévízi erő d és a Kis-fürdő alaprajza (Dr. Horváth István munkája)

- 43 -


A vízivárosi Hadzsi Ibrahim dzsámi képe egy 1683. évi metszeten (részlet)

A Hadzsi Ibrahim dzsámi korábbi helyreállítási terve Dr. Horváth István kutatásai alapján.

- 44 -


A Víziváros beépítése Johannes Andreas Krey, 1756. évi felmérése alapján

- 45 -


A Víziváros beépítése a XVIII. században Mathes felmérése nyomán (Mathes 1827.)

- 46 -


Újkor A felszabadult területet ősi birtokosa, az érsek vette újra tulajdonba, s e célból Esztergomba küldte provizorát, aki kúriáját a mai érseki palota gazdasági épületének helyén építette fel. A következő években azonban a terület

tényleges

birtokában

osztoznia

kellett

a

várat

elfoglaló

katonasággal. A kicsiny, a hegy lába és a Duna közt elterülő 50-100 méteres szélességű területen az elhelyezkedés csak a közép- és török kori nyomvonalak, utak fenntartásával volt lehetséges. A visszafoglalást követő években lényeges területet foglaltak el azok a világi és egyházi testületek, melyek a város történetét a további évszázadban, képét pedig máig meghatározzák. Az érsek provizorának házáról meg megemlékeztünk. A katonaság 1691 előtt építette fel az élelemházat, melynek nagyobb része a mai vízivárosi tér helyén állott. A ferences szerzetesek egy középkori templom helyén már 1687-ben felépítettek egy faházat (Bajcsy-Zsilinszky u. 44. sz.). A jezsuiták, a Víziváros mai plébánia-templomának építői 1685ben kapják meg a prímási palota helyét, ahol több török ház és egy régi templom romja állott. A területet három további ház vételével bővítették és felépítették kápolnájukat, rezidenciájukat és iskolájukat, egyelőre ideiglenes formájában. Az 1690-91-ben újjászerveződött Esztergom vármegye is az érseki városban építette fel székházát. A lassan újjátelepülő város polgárai számára végül az érsek maga építtette fel a plébániatemplomot a középkori város harmadik templomának a török Mekkame dzsáminak helyén. Az így kialakuló városképre jellemző a középkorival való sokpontú érintkezés, másrészről pedig a középületek sokasága, melyek a kétutcányi városka csuklópontjait foglalják el. A városnak saját határa nem volt, a polgárok ezért szántót az érsek birtokában lévő szigeten, szőlőt pedig a szenttamási területen béreltek. (Az összeírt egy főre jutó mennyiségek nem sokkal különböznek a gazdagabb falvak, pl. a dömösi jobbágyok portáján felvettektől.) Az első időkben épített házak többsége fésűs beépítésű lehetett, fából vagy sövényből épült falaikat nád vagy zsúptető borította. A kuruc idők politikai bizonytalanságát, több tűzvészt és pestist kiállt város a XVIII. sz. 1. felében

az

így

megalkotott

kereteket

töltötte

ki.

A

városka

plébániatemploma 1713-1714-ben teljesen újjáépült az érsek költségén. A jezsuiták, miután épületeik 1706-ban leégtek és 1713-ig a katonaság birtokolta azokat, ez évtől kezdve építik meg rendházukat, és végül hat osztályosra bővített gimnáziumukat, egy ismeretlen nevű bécsi építésszel. A monumentális templomot, amelyet a harmincados és a vámszedő házai helyé 1732-ben kezdenek el felépíteni, 1738-ban szentelik fel. A ferencesek ugyancsak terjedelmes rendháza, mely egy előudvart U alakban, s egy belsőt négy oldalról fogott közre, 1706-tól 1727-ig, majd 1733-tól 1750-ig épült fel. Ebben az évben készült el tágas terű, bár a jezsuitákénál egyszerűbb templom is.

- 47 -


A Víziváros beépítése a XVIII-XIX. század fordulóján Mathes felmérése nyomán (Mathes 1827.)

- 48 -


Rohn és Grund kiadása (19. század második fele): Esztergom, apácazárda (ferences kolostor temploma)

A polgárok házainak ekkori formájáról nem sokat tudunk, Krey térképe (1756) még sok, két-három ablakosra becsülhető homlokzatú házat mutat, amelyeknek kapualja beépítetlen, az utcaképet tehát az oromzatok, és a magas kerítésfalban álló kapuk határozatták meg. A város élete sok szállal kapcsolódik a többi városrészhez: várfalait a várat birtokló katonaság őrzi – javítja, piacra jobbára a királyi városba járnak, s az itt élő iparosok is a királyi városban alakuló céhekhez csatlakoznak. A század harmadik harmada az érsekség visszatelepítésének szándékával indul, az ezzel kapcsolatos intézkedések a következő két évszázad fejlődésének és jellegének vetik meg alapját. A jezsuiták rendjének feloszlatása után rendházuk és iskolájuk az érseki helynökség székhelye lesz, az egyházmegye nagy, keleti felének igazgatási központja. A templomuk, a Víziváros díszére, plébániatemplommá válik, és képét a két torony megépítésével teszik teljessé. A ferencesek épületét a rend feloszlatása után a katonaság foglalja el ugyan, de nevelőintézet számára. A katonaság 1776-ban végképp elhagyja a várost, s a vízivárosi városfalak nem akadályai többé a mai város térségei egyesülésének. Hamarosan lebontják a Posta kaput és kevéssel utóbb a Duna kaput is (1792).

- 49 -


Ludwig Rohbock (19. század második fele) – Johann Poppel (1807-1882): Esztergom, Víziváros látképe a Váhegyről

Az előbbi intézkedés a vár, s a hévízi területen a város felé nyújtott tágasabb összeköttetést és bekapcsolta a városba a Víziváros addigi szuburbiumát, a mai Liszt F. u. környékét. Az új területek rendezése eddig ismeretlen szempontokkal történik. A Vízi kapunál a várra nyíló szép kilátást kívánják elnyerni a bontás útján. Ilyen városias és a majdani fürdő és üdülővárosra előreutaló intézkedés nyomán épül fel a város első kávéháza is, a jezsuita bástya tövében. A Posta kapunál nyert térség egyik oldalán sétateret, promenádot alakítanak ki, a másik oldalán először új, díszes megyeházat kívánnak építeni, majd felépítik az uradalom Zöld fa nevű fogadóját, mely kicsit leegyszerűsített formájában ma is áll (BajcsyZsilinszky u. 51. sz.). Ebben az időben épülnek a polgárok első emeletes, díszesebb házai is. (Ormosdy-ház: 1794-96, Bajcsy-Zs. u. 77.) Ez idő tájt indul el az a folyamat, melynek során a gazdálkodó réteg szinte teljesen kiszorul a Vízivárosból. Kanonokok, az érsekséggel és az egyházi intézményekkel kapcsolatban álló értelmiségiek és iparosok városrészévé válik ez a terület. Az ő életformájuk nyomán a következő másfél évszázadban a beépítés csaknem

teljesen

zártsorúvá

lesz,

s

szerényebb

reprezentációjuk megjelenik a homlokzatokon is.

- 50 -

vagy

ragosabb


Slowikowski Ádám (1860-70-es évek): Esztergom, az érseki palota.

A XIX. sz. első fele az „Új magyar Sion”, a székesegyház és környéke megépítése jegyében zajlik Esztergomban. Az első és legnagyobb építtető, Rudnay Sándor érsek a városba költözött. Ideiglenes székhelyéül a jezsuiták egykori kolostora szolgált, mely a későbbiekben Hild József tervei szerint épült át (1845-47. – 34. kép), s így állott, míg Lippert József ki nem alakította a prímás palota mai képét (1881-83). Rudnay alapította meg a papnevelő intézetet is a ferencesek egykori kollégiumában, és helyezte el az érseki könyvtárat és levéltárat az ottani templomban. Ez az a gyűjtemény, amely végleges otthont a Hild József tervei szerint épített Bibliotékában kapott (1847-52.) Ennek a folyamatnak a betetőzése a Keresztény Múzeumnak a megalapítása és megnyitása a prímási palotában. A magyar egyház feje hatalma kísérőjéül a tudományt és a művészetet választotta. Ez a tudatosság, amely a múlt század elejétől kezdve

egyre

határozottabban

megjelenik

a

Víziváros

képének

formálásában. Kifejeződik ez az intézmények kiválasztásában és elhelyezésében, s azok építészeti képének meghatározásában is. Így épül fel az iskola Feigler Ferenc tervei szerint 1824-ben (Berényi Zs. u. 5.), az érseki kancellária alkalmazottainak háza Pauly bécsi építész tervei szerint 1842

- 51 -


körül (Berényi Zs. u. 1. sz.), az egykori ferences kolostor utcai szárnya az egyházmegye szemináriuma számára Feigler Ferenc tervei alapján 1847-50-ben, amelyet később a Pauli Szt. Vince leányairól elnevezett tanító rend kapott meg, akiknek iskolája még századunkban is bővült.

Ismeretlen művész (19. század második fele): Esztergom, az apácazárda (ferences kolostor) nyugati oldala.

Ismeretlen művész (19. század): Esztergom látképe a székesegyházzal (meg nem valósult formájában)

- 52 -


A tudatos városszépítés szép példája Scitovszky János érsek gesztusa, aki 1857-ben megvásárolta az egykori katonai élelemházat azért, hogy lebontva, a város bővebb, szebb teret nyerhessen a plébániatemplom mellett. E tér végül a Szatmári irgalmas nővérek iskolakomplexumának megépítésével nyerte el végleges formáját.

Hubert Sattler (1873.) A Víziváros látképe a Szenttamás-hegyről

A II. Világháború után a városrész karaktere elsősorban szociológiailag változott. Az egyházi intézmények egy része megszűnt, más része, rövidebb-hosszabb időre elveszítette jelentőségét. Az évtizedek, a háborús károk helyrehozatalán túl a múzeumok létrejöttében és felújításában (Balassa

Bálint

pozitívumot.

Múzeum,

A

Keresztény

városrész,

nagy

Múzeum) számú

produkáltak

látogatója

csak

ellenére

eljelentéktelenedett ezekben az évtizedekben. A kisebb, egyedileg műemléki hatóságok által nem védett épületek javítgatásainál rendre eltűnt a szegénységről és az ízlés hiányairól tanúskodnak. A városrész, melynek minden ötödik objektuma műemlék, s melynek házsora fölött országunk egyik legszebb, s legtörténetibb látképe emelkedik, több gondoskodást kíván.

- 53 -


Ludwig Rohbock (19. század második fele) – Franz Hablitschek (1824-1867): Esztergom, Víziváros látképe a Szenttamás-hegyről.

A város szövevényének jellegzetesen különálló része. Sűrűn telepített, sok magántulajdonú lakást, intézményt foglal magába. Az egyház és épületei nagy múltjának megfelelően vannak jelen. Hajdani kereskedelmére, piacterére, fürdőkre, kézműiparára csak leírások és egyes épületrészek utalnak.

A

településrész

több

évszázados

szerkezeti

módosulásai

térképeken érzékelhetők. A templomok, a zárt egységet alkotó egyházi alapítású építmények korukat reprezentálják, önmagukért beszélnek. A volt ferences kolostor jelenlegi hasznosítása elhibázott, a használókhoz, az épülethez is méltatlan.

- 54 -

ESZTERGOM VÍZIVÁROS SZABÁLYOZÁSI TERVE (SZT) ÉS HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA

Recommend Documents