ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA. CIB Nyugdíjpénztár

ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA

CIB Nyugdíjpénztár

2011

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS .................................................................................................................................................... 3 1. ÁLTALÁNOSAN ÉRVÉNYES SZÁMVITEL-POLITIKAI DÖNTÉSEK ............................................ 4 1.1. AZ ESZKÖZÖK BEFEKTETETT ESZKÖZZÉ, ILLETVE FORGÓESZKÖZZÉ MINİSÍTÉSE ..................................... 4 1.2. AZ EGYEDI ÉRTÉKELÉS SAJÁTOS ÉRVÉNYREJUTÁSÁNAK TERÜLETEI ............................................................. 5 1.3. BESZERZÉSI KÖLTSÉG MEGHATÁROZÁSA ...................................................................................................... 6 1.4. TÉRÍTÉS NÉLKÜL ÁTVETT ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSE ........................................................................................ 7 1.5. AMORTIZÁCIÓS POLITIKA .............................................................................................................................. 8 2. AZ EGYES MÉRLEGTÉTELEK ÉRTÉKELÉSE - ESZKÖZÖK ......................................................... 8 2.1. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK ........................................................................................................................ 8 2.1.1. immateriális javak ............................................................................................................................... 8 2.1.2. tárgyi eszközök .................................................................................................................................... 9 2.1.3. befektett pénzügyi eszközök ............................................................................................................... 11 2.2. FORGÓESZKÖZÖK ....................................................................................................................................... 12 2.2.1. készletek............................................................................................................................................. 12 2.2.2. követelések......................................................................................................................................... 13 2.2.3. értékpapírok ...................................................................................................................................... 15 2.2.4. pénzeszközök ..................................................................................................................................... 16 2.2.5. aktív IDİBELI ELHATÁROLÁSOK................................................................................................ 17 3. AZ EGYES MÉRLEGTÉTELEK ÉRTÉKELÉSE - FORRÁSOK ....................................................... 18 3.1. SAJÁT TİKE ................................................................................................................................................ 18 3.1.1 induló tıke.......................................................................................................................................... 18 3.1.2. TARTALÉKTİKE............................................................................................................................. 18 3.2. CÉLTARTALÉKOK ...................................................................................................................................... 19 3.3. KÖTELEZETTSÉGEK..................................................................................................................................... 21 3.3.1. rövid lejáratú kötelezettségek............................................................................................................ 21 3.3.2. passzív idıbeli elhatárolások ............................................................................................................ 22 3.3.3. HATÁRIDİS ÜGYLETEK ÉS REPÓ ÜGYLETEK ELSZÁMOLÁSA................................................ 22 ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK.......................................................................................................................... 26

Értékelési szabályzat 2

BEVEZETÉS A Számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: „ Számviteli törvény”) alapján a számviteli politika keretében az önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak is el kell készíteniük az eszközök és források értékelési szabályzatát. A számviteli politika legfontosabb részét képezik az eszközök és a források értékelésére vonatkozó számvitel-politikai döntések, hiszen az éves beszámoló mérlegében szereplı eszközök és források értéke befolyásolja a mérleg adataiból számított mutatószámok nagyságrendjét és ezáltal természetesen hatással van a mutatók felhasználásával végzett elemzésekbıl levonható következtetésekre. Ezeknek a döntéseknek a számviteli törvényben rögzített alapelveken és értékelési elıírásokon, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényben (1993. évi XCVI.), a pénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó módosított (223/2000 (XII. 19.)), a pénztárak befektetési és gazdálkodási szabályait tartalmazó kormányrendeletben és ezek módosításaiban foglaltakon kell alapulniuk. Az értékelési szabályzat tartalmazza a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását, az eszközök és források értékelési technikáját. Értékelés alatt az eszközök és források éves beszámoló mérlegében szerepeltetendı értékének meghatározását értjük. Az év végi értékelés kiinduló pontja az eszközök és források könyvviteli nyilvántartásba vételekor alkalmazott érték. A mérlegtételeket minden esetben leltárral kell alátámasztani. Az eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjét külön szabályzat tartalmazza.

Az értékelési szabályzat a következetesség, a folytonosság a lényegesség, a világosság és a teljesség elvének figyelembe vételével készült. A következetesség és folytonosság elve irányadó az egymást követı idıszakok értékelési szabályait illetıen, ami azt jelenti, hogy az értékelési szabályzatban foglalt értékelési eljárások és módok csak akkor változtathatók meg, ha jogszabályi elıírás szükségessé teszi, illetıleg, a Pénztár saját döntési körébe tartozó kérdés esetén, ha a szabályzat kialakításakor fennálló körülményekben olyan lényeges változás következik be, amely indokolttá teszi a módosítást. Az egymást követı években az eszközök és források értékelése csak a Számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat. Másrészt pedig a beszámoló tartalma és formája, valamint az alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A lényegesség elve oly módon jut érvényre, hogy minden, az éves beszámolót érintı, a nyugdíjpénztárnál lényegesnek minısített tételre ki kell térni. A szabályzat az érdekeltek számára világos, egyértelmő eligazítást kíván adni. Az értékelési szabályzat elkészítéséért, annak tartalmáért a Pénztár ügyvezetıje a felelıs. Értékelési szabályzat 3

1. ÁLTALÁNOSAN ÉRVÉNYES SZÁMVITEL-POLITIKAI DÖNTÉSEK A Pénztár a Számviteli törvény 59/A.-59/F. §-ok szerinti valós értéken történı értékelés szabályait nem alkalmazhatja.

1.1. AZ ESZKÖZÖK BEFEKTETETT FORGÓESZKÖZZÉ MINİSÍTÉSE

ESZKÖZZÉ,

ILLETVE

Az eszközök befektetett ill. forgóeszközzé való minısítését az eszköz bekerüléskori helyzete alapján kell minısíteni. Minden 100.000 Ft egyedi beszerzési érték (le nem vonható általános forgalmi adót is tartalmazó) feletti eszköz befektetett eszköznek minısítendı. Az 100.000 Ft egyedi beszerzési értékhatár alatti un. kis értékő tárgyi eszközökkel kapcsolatos kiadásokat a Pénztár a beszerzéskor készletbeszerzési / költségként számolja el. A Pénztár befektetési tevékenysége során vásárolt értékpapírok besorolását mindig a vásárlástól a lejáratig számított idıtartam, valamint a vásárláskor érvényesített szándék alapján kell eldönteni. Általános szabály: • amennyiben a vásárlástól az értékpapír lejáratáig hátralévı idı kevesebb mint egy év, az értékpapírt a forgóeszközök közé kell sorolni, • amennyiben a vásárlástól az értékpapír lejáratáig hátralévı idı több mint egy év, az értékpapírt a befektetett eszközök közé kell sorolni. Az általános szabálytól abban az esetben lehet eltérni, ha az értékpapír lejáratáig hátralévı idı több mint egy év, de az értékpapírt a Pénztár forgatási céllal vásárolta, és az értékesítés várhatóan egy éven belül megtörténik. Általános szabály, hogy a befektetett eszközök között szereplı értékpapírt, amely az adott évben a lejáratig hátralévı napok száma alapján már forgóeszköznek számítana, nem kell a forgóeszközök közé átkönyvelni. A beszámolóban ezeket az értékpapírokat jelen szabályzat 2.2.3-as pontja alapján a forgóeszközök között kell kimutatni, tehát az átsorolást el kell végezni. Amennyiben azonban egy forgóeszköznek minısített, lejárata alapján egy éven túli értékpapír, forgatási célú értékesítésérıl hozott döntését a Pénztár megváltoztatja, az értékpapír befektetett eszközök közé történı átkönyvelését el kell végezni.


1.2. AZ EGYEDI ÉRTÉKELÉS SAJÁTOS ÉRVÉNYREJUTÁSÁNAK TERÜLETEI A Számviteli törvény alapján az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (egyedi értékelés elve). Az önkéntes pénztárak beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 223/2000. (XII.19.) kormányrendelet hatályos szövege alapján az egyedi értékelés elvét a pénztárak az Számviteli törvényben foglalt általános elıírások szerint alkalmazzák.

A 223/2000 (XII. 19.) kormányrendelet 47. § (1) elıírja, hogy a befektetési tevékenység hatékonyságának értékelése céljából az éves beszámoló kiegészítı melléklete szöveges részében a Felügyelet által kiadott szempontok szerint elkészített számítási anyaggal alátámasztva kell a nyugdíjpénztáraknak bemutatni: • a pénztár befektetett eszközei értékének változását a tárgyidıszakban, illetve a pénztár alakulásától a tárgyidıszak végéig • a hozamráta alakulását • az elért eredményeket, a mőködést jellemzı mutatókat, illetve azokban bekövetkezett változásokat, elemezve azokat, • a pénztár taglétszámának alakulását a változás jogcímenkénti részletezésben, • a pénztár által szükségesnek ítélt további mutatószámok alakulását. A vagyonkezelı szervezet(ek)hez kihelyezett eszközök tekintetében az értékelést szervezetenként elkülönítetten is köteles a Pénztár elvégezni. A gazdasági társaságokban lévı – tulajdoni részesedést jelentı, a befektetési portfólió részét nem képezı – befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegő különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentıs összegő. A befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni: • a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tızsdei, tızsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, • a megszőnı gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülı összeget, • a gazdasági társaság saját tıkéje és jegyzett tıkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát. A fenti értékelés esetében a Pénztár a tartósságot egy éven túli idıtartamban határozza meg, jelentısnek pedig akkor tekinti a veszteségjellegő különbözetet ha az a befektetés könyv szerinti értékének 20 %-át meghaladja. Az értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értéke a gazdasági társaság saját tıkéjébıl a befektetés névértékével arányos összegig csökkenthetı. Amennyiben a befektetés mérlegkészítéskori piaci értéke jelntısen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az eredeti beszerzési értéket. Értékelési szabályzat 5

A befektetett pénzügyi eszközök és a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentı befektetések, amelyek a befektetési portfolió részét képezik, esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott piaci értékeés könyv szerinti értéke közötti különbözetet –az adott eszközcsoporton belül elkülönítetten – értékelési különbözetként, a források között az ilyen címen megképzett mőködési, fedezeti, illetve likviditási értékelési különbözet céltartalékaként kell kimutatni. Az eszközök könyvekbıl történı kivezetésekor, az osztalék realizálásakor, illetve a következı értékelés során az értékelési különböezt csökkenésekor, az értékelési különbözetet a bevételek csökkentésével kell csökkenteni vagy megszüntetni az értékelési különbözet céltartalékának csökkentésével egyidejőleg. A céltartalék csökkentését jogcímek szerinti részletezésben ráfordításcsökkenésként kell elszámolni. Amennyiben a eszközöknek a mérleg fordulónapjára, a negyedév utolsó napjára vonatkozó értékelésekor érvényes a, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet kevesebb, mint az elızı értékeléskor volt, az értékelési különbözet csökkenésével egyidejőleg az értékelési különbözet céltartalékát is csökkenteni kell. Az értékelési különbözet és annak céltartaléka negatív elıjelő is lehet. b, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet több, mint az elızı értékeléskor volt, a korábbi értékelési különbözetet növelni kell az értékelési különbözet céltartalékának növelésével egyidejőleg.

1.3. BESZERZÉSI KÖLTSÉG MEGHATÁROZÁSA A számviteli törvény elıírásai szerint: „Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történı beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítıi költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót, jövedéki adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat) foglalja magában.” A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó: • fizetendı (fizetett) illetékek, importbeszerzés utáni statisztikai illeték, vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke, • a vámárut terhelı vámköltségen kívüli vámteher, • az elızetesen felszámított általános forgalmi adó, • a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak, • az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértıi díj), • a vásárolt vételi opció díja.


A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi az eszköz beszerzéséhez, elıállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön • felvétele elıtt fizetett – a hitel, a kölcsön feltételként elıírt – bankgarancia díja, • szerzıdésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, • szerzıdés közjegyzıi hitelesítésének díja, • az üzembe helyezésig, a raktárba történı beszállításig felmerült kamat, • a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az üzembe helyezésig felmerült – biztosítási díj, • a beruházáshoz, a vagyoni értékő joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek – az eszköz üzembe helyezéséig terjedı idıszakra elszámolt (idıszakot terhelı) – árfolyamkülönbözete, • valamint a beruházás tervezés, a beruházás elıkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia elsajátítás (a betanítás) díjai, közvetlen költségei a tényleges összegben. A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezı tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésıbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történı beszállításig a számla nem érkezett meg, a fizetendı összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerzıdés, jogszabályi elıírás) alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy késıbb módosított fizetendı összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket a végleges bizonylatok kézhezvétele idıpontjában kell módosítani.

A tárgyi eszköznél értéket növelı beszerzési költségként kell figyelembe venni a meglevı tárgyi eszköz bıvítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggı munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét is, kivéve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka költségeit. A Pénztár a beszerzési ár meghatározásakor a fentiekben részletezett elıírásokat juttatja érvényre, különös tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adó szempontjából tárgyi adómentes tevékenységnek minısülı szolgáltatási tevékenysége következtében, az elızetesen felszámított általános forgalmi adó a beszerzési ár részét képezi.

1.4. TÉRÍTÉS NÉLKÜL ÁTVETT ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSE A térítés nélkül átvett eszköz beszerzési ára az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti érték. Ezen információ hiányában a térítés nélkül átvett eszközöket bejegyzett könyvvizsgálóval felülbecsültetett forgalmi értékben kell a mérlegben kimutatni.


1.5. AMORTIZÁCIÓS POLITIKA A Pénztár az önkéntes pénztárak beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 223/2000 (XII. 19.) kormányrendelet alapján számolhat el értékcsökkenést az üzembe helyezett (használatba vett) immateriális javak és tárgyi eszközök után. Az értékcsökkenési leírást a pénztárnak negyedévenként kell elszámolni a használatba vett (aktivált) immateriális javak és tárgyi eszközök után az üzembe helyezést, illetve a használatbavétel követı negyedév elsı napjától kezdıdıen. Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogok közül a pénztár tulajdonában lévı ingatlanokhoz (épület, építmény) kapcsolódó vagyoni értékő jogok közül a pénztár tulajdonában lévı ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogok értékcsökkenését az épületre, építményre vonatkozó amortizációs kulcsok alapján kell megállapítani. A pénztár tulajdonában nem tartozó vagyoni értékő jogok értékcsökkenésének elszámolásánál a vagyoni értékő jogokra megállapított amortizációs kulcsot kell alkalmazni. Az értékcsökkenést a beszerzési vagy elıállítási költség (bruttó érték) után kell számítani a következı leírási kulcsok szerint: vagyoni értékő jogok 16 % szellemi termékek 20 % épületek és kapcsolódó vagyoni értékő jogok 2% 3% építmények és kapcsolódó vagyoni értékő jogok gépek, berendezések, felszerelések 14.5 % kivéve számítástechnikai és ügyvitel-technikai eszközök 33 % jármővek 20 %.

2. AZ EGYES ESZKÖZÖK

MÉRLEGTÉTELEK

ÉRTÉKELÉSE

-

2.1. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 2.1.1. IMMATERIÁLIS JAVAK Az immateriális javak között kell kimutatni a vagyonértékő jogokat – az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogok kivételével -, az egyéb immateriális javakat, az immateriális javakra adott elılegeket, valamint az immateriális javak értékhelyesbítését. Immateriális javak közé a vagyoni értéket megtestesítı forgalomképes jogok tartoznak. Vagyoni értékő jogként azokat a pénztár mőködési feltételeinek biztosítása, szolgáltatási teljesítése érdekében vásárolt vagy induló vagyonként kapott jogokat kell kimutatni, aemlyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé.


Egyéb immateriális javak között mutatandók ki a találmányok, szerzıi jogvédelemben részesülı javak, szoftver termékek értéke. A mérlegben az immateriális javak nettó értékét kell szerepeltetni. 2.1.2. TÁRGYI ESZKÖZÖK A tárgyi eszközök között a mérlegben azokat a rendeltetésszerően használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (mint földterület, telek, épület, egyéb építmény, gép, berendezés, felszerelés, jármő, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogok) kell kimutatni, amelyek a pénztár mőködését, kiegészítı vállalkozási tevékenységét, szolgáltatásainak teljesítését tartósan, legalább egy éven túl szolgálják, továbbá az ezen eszközök beszerzésére (a beruházásokra) adott elılegeket és a beruházásokat, valamint a mőködési célú tárgyi eszközök értékhelyesbítését, illetve a befektetési célú tárgyi eszközök értékelési különbözetét kell kimutatni. A tárgyi eszközök közé tartoznak: • ingatlanok és az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogok, • gépek, berendezések, felszerelések és jármővek • beruházások • beruházásra, felújításra adott elılegek. Ingatlanok körébe tartozik a föld és minden anyagi eszköz aktivált értéke, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek, illetve a kapcsolódó vagyoni értékő jogok értéke. Ingatlanok közé sorolandók: a földterület, a telek, az épület, az egyéb építmény, az ültetvény (erdı). Mőködtetett ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékő jogok mérlegtételen kell kimutatni a pénztár mőködését, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységét szolgáló ingatlanokat, valamint a mőködést szolgáló bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást, továbbá ezen ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogokat. Tartós befektetési célú ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékő jogok mérlegtételen kell kimutatni a befektetési céllal vásárolt, illetve követelés fejében kapott ingatlanokat, amelyeket a pénztár bérbeadás útján, éven túl hasznosít, valamint ezeken az ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást, továbbá ezen ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogokat. Gépek, berendezések és felszerelések és jármővek között kell kimutatni a Pénztár mőködési és kiegészítı vállalkozási tevékenységének ellátásához rendeltetésszerően használatba vett eszközöket, vlaamint a bérbe vett ezen eszközökön évégzett és aktivált beruházást, felújítást. Ide sorolhatók a pénztári szakmai feladatok ellátását segítı berendezések és felszerelések, valamint a számítás- és ügyvitel-technikai stb. gépek, berendezések és felszerelések. Jármővek között a forgalmi rendszámmal ellátott közúti jármővek, a vízi és légi személyés áruszállító eszközök aktivált értéke szerepeltethetı.


Beruházásnak minısül az üzembe nem helyezett tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, saját vállalkozásban történı elıállítására fordított kiadás, a beszerzett tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történı beszállításig végzett tevékenység, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg hozzákapcsolható. Nem beruházásként kell kimutatni azoknak a tárgyi eszközöknek a beszerzését, amelyek a beszerzéssel egyidejőleg üzembe helyezhetık (aktiválhatók). Ezen tárgyi eszközök aktivált értéke a beszerzéskor az ingatlanok, gépek, berendezések és felszerelések, jármővek számlacsoportokban vehetık állományba. Beruházások, felújítások között kell kimutatni a már használatba vett tárgyi eszközökön végzett bıvítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggı munkák – még nem aktivált – bekerülési értékét. Beruházásra adott elılegként kell kimutatni a beruházási, felújítási szállítóknak folyósított – a levonható elızetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - elılegeket. Az ingatlanok, a gépek, berendezések, felszerelések és jármővek nettó értéken kerülnek a mérlegbe. A mérleg Beruházások során a 15. Beruházások, felújítások számlacsoport év végi állományi adatát kell feltüntetni. A tartós befektetési célú ingatlanok, valamint az árunak minısülı, továbbértékesítési céllal beszerzett ingatlanok esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott piaci értékelés könyv szerinti értéke közötti különbözetet –az adott eszközcsoporton belül elkülönítetten – értékelési különbözetként, a források között az ilyen címen megképzett mőködési, fedezeti, illetve likviditási értékelési különbözet céltartalékaként kell kimutatni. Az eszközök könyvekbıl történı kivezetésekor, az osztalék realizálásakor, illetve a következı értékelés során az értékelési különböezt csökkenésekor, az értékelési különbözetet a bevételek csökkentésével kell csökkenteni vagy megszüntetni az értékelési különbözet céltartalékának csökkentésével egyidejőleg. A céltartalék csökkentését jogcímek szerinti részletezésben ráfordításcsökkenésként kell elszámolni. Amennyiben a eszközöknek a mérleg fordulónapjára, a negyedév utolsó napjára vonatkozó értékelésekor érvényes a, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet kevesebb, mint az elızı értékeléskor volt, az értékelési különbözet csökkenésével egyidejőleg az értékelési különbözet céltartalékát is csökkenteni kell. Az értékelési különbözet és annak céltartaléka negatív elıjelő is lehet. b, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet több, mint az elızı értékeléskor volt, a korábbi értékelési különbözetet növelni kell az értékelési különbözet céltartaékának növelésével egyidejőleg.


2.1.3. BEFEKTETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK A befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni a tagság érdekében, - a befektetési szabályokban elıírtaknak megfelelıen - tartós (egy éven túli) céllal befektetett részesedéseket, értékpapírokat, adott kölcsönöket és bankbetéteket. A részesedések között kell kimutatni többek között a részvényeket és a gazdasági társaságba bevitt vagyoni értékét (különösen, amelyeket a tartós hozam elérése céljából vásárolt a Pénztár). A gazdasági társaságokban lévı tulajdoni részesedést jelentı befektetést a társasági szerzıdésben meghatározott alapításkori értéken, illetve vételi áron kell a mérlegben értékelni. Értékpapírok körébe tartoznak a vásárolt államkötvények és egyéb kötvények. Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírokat tényleges beszerzési áron kell a mérlegben értékelni, figyelembe véve, hogy a kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévı kamat összegét. A kamatozó értékpapírok vételárában lévı kamatot a beszerzéskor a kapott kamatokat csökkentı tételként kell elszámolni. Egyéb tartósan adott kölcsönök soron szerepelteti a Pénztár a saját alkalmazottja részére nyújtott munkáltatói lakástámogatás visszafizetendı összegének év végi állományát. Az adott kölcsönök év végi állományának értéke nem tartalmazhatja a következı évben esedékes törlesztı részletek összegét, azt az év végi zárlat alkalmával a forgóeszközök közé a 319. Egyéb követelések fıkönyvi számlára kell átvezetni. Egyéb tartósan adott kölcsön soron kell kimutatni továbbá a pénztár mőködése fedezetének, a nyugdíjszolgáltatás fedezetének, valamint a likviditás fedezetének céljára szolgáló éven túli lejáratra – forintban és devizában – elhelyezett bankbetéteket.

A befektetett pénzügyi eszközök és a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentı befektetések, amelyek a befektetési portfolió részét képezik, esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet –az adott eszközcsoporton belül elkülönítetten – értékelési különbözetként, a források között az ilyen címen megképzett mőködési, fedezeti, illetve likviditási értékelési különbözet céltartalékaként kell kimutatni. Az eszközök könyvekbıl történı kivezetésekor, az osztalék realizálásakor, illetve a következı értékelés során az értékelési különböezt csökkenésekor, az értékelési különbözetet a bevételek csökkentésével kell csökkenteni vagy megszüntetni az értékelési különbözet céltartalékának csökkentésével egyidejőleg. A céltartalék csökkentését jogcímek szerinti részletezésben ráfordításcsökkenésként kell elszámolni. Amennyiben a eszközöknek a mérleg fordulónapjára, a negyedév utolsó napjára vonatkozó értékelésekor érvényes a, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet kevesebb, mint az elızı értékeléskor volt, az értékelési különbözet csökkenésével egyidejőleg az értékelési különbözet céltartalékát is csökkenteni kell. Az értékelési különbözet és annak céltartaléka negatív elıjelő is lehet. b, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet több, mint az elızı értékeléskor volt, a korábbi értékelési különbözetet növelni kell az értékelési különbözet céltartaékának növelésével egyidejőleg. Értékelési szabályzat 11

A hitelviszonyt megtestesítı értékpapíroknál – függetlenül attól, hogy azok a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepelnek – az értékpapír üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet –az adott eszközcsoporton belül elkülönítetten – értékelési különbözetként, a források között az ilyen címen megképzett mőködési, fedezeti, illetve likviditási értékelési különbözet céltartalékaként kell kimutatni. Az eszközök könyvekbıl történı kivezetésekor, az osztalék realizálásakor, illetve a következı értékelés során az értékelési különböezt csökkenésekor, az értékelési különbözetet a bevételek csökkentésével kell csökkenteni vagy megszüntetni az értékelési különbözet céltartalékának csökkentésével egyidejőleg. A céltartalék csökkentését jogcímek szerinti részletezésben ráfordításcsökkenésként kell elszámolni. Amennyiben a eszközöknek a mérleg fordulónapjára, a negyedév utolsó napjára vonatkozó értékelésekor érvényes a, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet kevesebb, mint az elızı értékeléskor volt, az értékelési különbözet csökkenésével egyidejőleg az értékelési különbözet céltartalékát is csökkenteni kell. Az értékelési különbözet és annak céltartaléka negatív elıjelő is lehet. b, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet több, mint az elızı értékeléskor volt, a korábbi értékelési különbözetet növelni kell az értékelési különbözet céltartaékának növelésével egyidejőleg. Az eszközök értékelési különbözetét az eszköz rendeltetésétıl függıen (mőködési, fedezeti, likviditási és kockázati) kell az eszközök analitikus nyilvántartásában, illetve a források között a mőködési, fedezeti, likviditási és kockázati céltartalékon belül elkülöníteni és szükség szerint módosítani. Tartósan adott kölcsönként kell kimutatni a pénztár tulajdonában lévı, a gazdálkodás nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a befektetési üzletmenetet, az ingatlanfejlesztést, ingatlanüzemeltetést, ingatlankezelést végzı szervezet részére nyújtott pénzkölcsönt.

2.2. FORGÓESZKÖZÖK 2.2.1. KÉSZLETEK A készleteken belül: a) anyagok között kell kimutatni a pénztár mőködési és kiegészítı vállalkozási tevékenységéhez beszerzett, raktáron lévı készleteket; b) áruk között kell kimutatni a továbbértékesítés céljára beszerzett ingatlanokat, valamint a követelés fejében kapott vagyontárgyakat, ha azt a pénztár értékesíteni kívánja; c) készletekre adott elılegként kell kimutatni az anyagok, a továbbértékesítési célú eszközök, ingatlanok beszerzésére a szállítóknak - a teljesítést megelızıen - ilyen címen átutalt, fizetett - a levonható elızetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - összegeket; Értékelési szabályzat 12

d) áruk értékelési különbözeteként kell kimutatni a továbbértékesítés céljára beszerzett ingatlanok mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott, könyvvizsgáló által hitelesített piaci értékének - az értékvesztés visszaírása utáni - könyv szerinti értéket meghaladó összegét. A vásárolt anyagokat és az árunak minısülı, továbbértékesítési céllal beszerzett ingatlanokat egyedileg, azok beszerzési árán, illetve súlyozott átlagárán kell értékelni. A legkorábbi és legutolsó beszerzési áron, illetve elszámolóár-különbözettel korrigált elszámolóáron való értékelés módszerét a pénztár nem alkalmazhatja. A raktárra vett készletek esetében beszerzéskor az azonnal költségként történı elszámolás módszere nem alkalmazható. A Pénztár a Számviteli politikájában meghatározott döntése alapján a mőködéséhez beszerzett készleteket egyösszegben beszerzéskor költségként számolja el, mivel a Pénztár mőködése és méretei nem indokolják elkülönülten a készletnyilvántartást. 2.2.2. KÖVETELÉSEK Követelésként kell a mérlegben kimutatni az esedékességig nem teljesített tagdíjat, munkáltatói hozzájárulást, alapításkor a támogató írásos nyilatkozata alapján a felajánlott támogatást, a rendszeres támogatást, a pénztár által – kiegészítı vállalkozási tevékenység keretében – teljesített és az igénybe vevı által elismert termék értékesítésébıl és szolgáltatás nyújtásából származó – általános forgalmi adót is tartalmazó – fizetési igényeket, továbbá a más pénztárból átlépı tag által hozott, a tag követelésének megfelelı összeget, amelyet az átadó pénztár már visszaigazolt, de pénzügyileg még nem rendezett. Követelésként kell a mérlegben kimutatni a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységével kapcsolatos vagy különféle egyéb szerzıdésekbıl jogszerően eredı fizetési igényeket, amelyek a pénztár által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert értékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítı értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentı befektetés értékesítéséhez, rövid lejáratú tagi kölcsönnyújtáshoz, elılegfizetéshez (ideértve az osztalékelıleget is), valamint a le nem zárt határidıs és opciós ügyletek biztosítékaként átadott pénzeszközökhöz (elhelyezett letétekhez) kapcsolódnak. Követelésként kell a mérlegben kimutatni a pénztár tulajdonában lévı értékpapírok kölcsönbe adásából származó követeléseket. Tagdíjkövetelések között kell kimutatni a pénztártagnak a tagsági viszony kezdetétıl a nyugdíjszolgáltatás megállapításáig terjedı idıszak (felhalmozási idı) alatt a pénztárral szemben fennálló, a pénztár alapszabályában meghatározott mértékben teljesítendı, a pénztártag írásos nyilatkozatában vállalt tagdíjfizetési kötelezettségét, valamint a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása alapján a pénztártag alkalmazottjának részben vagy egészben átvállalt, és a pénztárral kötött szerzıdés szerint teljesítendı tagdíjfizetési kötelezettségét (munkáltatói hozzájárulást) mindaddig, amíg azt pénzügyileg nem rendezték. Amennyiben a pénztártag nem fix összegő, hanem jövedelemarányos tagdíjfizetési kötelezettséget vállalt, akkor követelésként a pénztártag által elismert összeg, de legalább a pénztár alapszabályában meghatározott egységes tagdíj vehetı figyelembe.


Áruszállításból és szolgáltatás teljesítésébıl származó követelésként kell kimutatni az elızetesen felszámított általános forgalmi adót is tartalmazó, a vevı által elismert, számlázott összegben a pénztár mőködési tevékenységét szolgáló eszközök, valamint a nyugdíjszolgáltatások fedezetét szolgáló eszközök, továbbá a likviditási fedezetet szolgáló eszközök (befektetett eszközök, készletek és értékpapírok) értékesítésébıl, valamint a befektetési célú ingatlan bérbeadásából származó követelések összegét mindaddig, amíg azt pénzügyileg nem rendezték. Tagi kölcsönként kell kimutatni az Öbr.-ben foglaltak alapján a pénztártag részére nyújtott rövid lejáratú kölcsönbıl származó követelések összegét. Egyéb követelésként kell kimutatni a pénztár munkavállalóival, a költségvetéssel, a pénztár vagyonának befektetését, kezelését, az adminisztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó gazdálkodó szervezetekkel szemben fennálló követeléseket, valamint a más pénztárból átlépı tag egyéni számlájának vagy a nyugdíjszolgáltatás fedezetének átvételével kapcsolatos - átadó pénztárral szembeni - követeléseket, továbbá a vagyonkezelıvel, illetve a letétkezelıvel szembeni - pénzforgalomban nem megjelenı - követeléseket. Egyéb követelésként kell kimutatni a tartósan adott kölcsönökbıl a mérleg fordulónapját követı egy éven belül esedékes törlesztı részletet is. Értékpapír kölcsönbe adásából származó követelésként kell kimutatni az Öpt.36.§-ának (10)-(13)bekezdésében foglaltak szerinta kölcsönbe adott értékpapírok kölcsönszerzıdés szerinti értékét. Értékpapír kölcsönbe adásából származó követelés értékelési különbözeteként kell kimutatni a kölcsönbe adott értékpapír kölcsönbe adásának napjára, illetve a negyedév utolsó naojára vonatkozóan meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazópiaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegét, továbbá itt kell kimutatni a kölcsönbe adott értékpapír mérlegfordulónapra vonatkozóan meghatározott könyvvizsgáló által hitelesített felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegét. A valutapénztárban lévı valutakészletet, a devizaszámlán lévı devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközöket és értékpapírokat negyedév végi és mérleg fordulónapi értékeléskor a devizában kifejezett piaci értékként a MNB által az értékelés napjára meghirdetett devizaárfolyamon kell értékelni. Az értékeléskor átszámított forintérték és az eszköz könyv szerinti forint értéke közötti értékkülönbözet céltartalékként megképzett összegén belül elkülönítetten kell kimutatni a járó osztalékot, a devizaárfolyamváltozásból és az egyéb piaici árhatásból adódó különbözetet, továbbá a kamatozó értékpapír esetében a negyedév utolsó napjáig, illetve a mérleg fordulónapjáig idıarányosan járó kamat összegét. A külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek mérleg-fordulónapi értékelésekor keletkezı devizaárfolyam különbözeteket a pénzügyi mőveletek egyéb bevételeként, illetve ráfordításaként kell elszámolni. A külföldi pénzértékre szóló kamatozó értékpapírok vételárában lévı kamat forintértékét a bekerülés napján érvényes MNB által az értékelés napjára meghirdetett devizaárfolyamon kell megállapítani, és a kapott kamatok és kamatjellegő bevételek csökkentı tételeként kimutatni. A külföldi pénzértékre szóló kamatozó értékpapírok negyedév utolsó napjáig, Értékelési szabályzat 14

illetve mérleg fordulónapjáig idıarányosan járó – az értékelési különbözetben elszámolt – kamat forintértékét a MNB által meghirdetett devizaárfolyamon kell megállapítani. 2.2.3. ÉRTÉKPAPÍROK Értékpapírok között kell kimutatni a forgatási céllal, átmeneti jelleggel, nem tartós befektetésként – egy évnél nem hosszabb lejárattal – vásárolt kötvényeket, kincstárjegyeket, befektetési jegyeket, tulajdoni részesedést jelentı befektetéseket (részvényeket, üzletrészeket) egyéb pénzintézeti értékpapírokat, valamint az értékpapírok értékelési különbözetét. Egyéb részesedések között kell kimutatni a pénztár mőködési, nyugdíj-szolgáltatási, likviditási célra befolyt bevételeibıl továbbértékesítés céljára, árfolyamnyereség elérése érdekében beszerzett részvényeket, üzletrészeket. A forgatási célú hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok között külön-külön kell kimutatni a kamatbevétel, illetve árfolyamnyereség elérése érdekében beszerzett kötvényeket, kincstárjegyeket és állampapírokat, fix és változó kamatozású értékpapírokat, befektetési jegyeket, jelzálogleveleket és egyéb értékpapírokat. Itt kell továbbá kimutatni a tartós befektetési céllal vásárolt hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok közül azokat, amelyek a tárgyévet követı üzleti évben lejárnak. Az értékpapírok tényleges beszerzési áron kerülnek nyilvántartásra, figyelembe véve, hogy a kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévı kamat összegét. A kamatozó értékpapírok vételárában lévı kamatot a beszerzéskor kapott kamatot csökkentı tételként kell elszámolni. A hitelviszonyt megtestesítı értékpapíroknál – függetlenül attól, hogy azok a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepelnek – az értékpapír üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet –az adott eszközcsoporton belül elkülönítetten – értékelési különbözetként, a források között az ilyen címen megképzett mőködési, fedezeti, illetve likviditási értékelési különbözet céltartalékaként kell kimutatni. Az eszközök könyvekbıl történı kivezetésekor, az osztalék realizálásakor, illetve a következı értékelés során az értékelési különböezt csökkenésekor, az értékelési különbözetet a bevételek csökkentésével kell csökkenteni vagy megszüntetni az értékelési különbözet céltartalékának csökkentésével egyidejőleg. A céltartalék csökkentését jogcímek szerinti részletezésben ráfordításcsökkenésként kell elszámolni. Amennyiben a eszközöknek a mérleg fordulónapjára, a negyedév utolsó napjára vonatkozó értékelésekor érvényes a, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet kevesebb, mint az elızı értékeléskor volt, az értékelési különbözet csökkenésével egyidejőleg az értékelési különbözet céltartalékát is csökkenteni kell. Az értékelési különbözet és annak céltartaléka negatív elıjelő is lehet. b, piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet több, mint az elızı értékeléskor volt, a korábbi értékelési különbözetet növelni kell az értékelési különbözet céltartaékának növelésével egyidejőleg. Az értékpapírok analitikus nyilvántartásának legalább a következı adatokat kell tartalmaznia: vagyonkezelınként elkülönítetten értékpapírfajtánként az értékpapír Értékelési szabályzat 15

azonosító adatait, az értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciókat (vásárlás, eladás, lejárat, kamat-, illetve osztalékfizetés) a tranzakció idıpontját, az értékpapír névértékét, vételárát, illetve eladási árát, piaci értékét, kamatozó értékpapírok esetében a vételárban, illetve eladási árban felhalmozott kamat összegét, az értékpapír beszerzési (könyv szerinti) értékét, eladáskor az értékpapír könyv szerinti értékének csökkenését, az eladáskor realizált kamat, árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség, valamint az elhatárolt befektetési tevékenységgel összefüggı költségek és ráfordítások összegét. A mérlegfordulónapi és a negyedév végi - az elszámoló egységekre épülı nyilvántartási rendszert alkalmazó pénztár esetén a napi - értékeléshez kapcsolódóan az analitikus nyilvántartásban ki kell mutatni az értékpapírok piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegét, azon belül az idıarányosan járó kamat, járó osztalék, devizaárfolyam változásából adódó árfolyamnyereség, árfolyamveszteség összegét, valamint az egyéb piaci értékítéletbıl adódó értékkülönbözeteket árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség megbontásban. Az analitikus nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy az értékpapír eladásakor, kamatfizetéskor vagy osztalékfizetéskor az értékelési különbözet változása is nyomon követhetı legyen. Amennyiben a folyamatosan, naprakészen vezetett analitikus nyilvántartás adatai alapján az értékpapírügyletekkel és az értékpapír értékelésével kapcsolatos valamennyi gazdasági esemény nyomon követhetı, akkor azokat a fıkönyvi könyvelésben meghatározott idıközönként - legalább havonta - gazdasági esemény típusonként összesítetten, az analitika feladása alapján lehet elszámolni. Az analitikus nyilvántartásból készített összesítı feladás alapján történı fıkönyvi könyvelés során biztosítani kell az analitikus és fıkönyvi könyvelés egyezıségét.

2.2.4. PÉNZESZKÖZÖK A Pénztár a pénzeszközök között mutatja ki a pénzintézettel szembeni elszámolási betétszámláin, elkülönített betétszámláin és devizaszámlán lévı pénzköveteléseit, valamint rövid lejáratú bankbetéteit és készpénzállományát, továbbá a valutakészlet és devizabetét értékelési különbözetét. A mérlegbe ezen eszközök év végi állománya kerül. A Pénztár házipénztárában lévı pénzeszközök év végi állományát a pénztári nyilvántartással egyeztetett leltárral kell meghatározni. (Év végi rovancs.) A Pénztár pénzintézetnél vezetett pénzforgalmi elszámolási számlája év végi egyenlegét a pénzintézeti értesítéssel (bankszámlakivonat) egyezıen kell a mérlegbe beállítani. A rövid lejáratú betétként elhelyezett összegeket és az egyéb elkülönített bankszámlák összegét a számlák év végi egyenlege alapján, a banki értesítéssel megegyezıen kell a mérlegben szerepeltetni. A valutakészlet és a devizabetét értékelési különbözeteként a devizabetétnek a valutapénztárban lévı valutakészletnek és a devizaszámlán lévı devizának az MNB által az értékelés napjára vonatkozóan meghirdetett devizaárfolyam átszámított forintértékének a könyv szerinti értéket meghaladó összegét kell kimutatni.


A valutapénztárban lévı valutakészlet, a devizaszámlán lévı deviza, továbbá a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközök és értékpapírok negyedév végi és mérlegfordulónapi értékelésekor a devizában kifejezett piaci érték MNB által meghirdetett devizaárfolyam átszámított forintértéke és az eszköz könyv szerinti forintértéke közötti értékkülönbözet céltartalékaként megképzett összegén belül elkülönítetten kell kimutatni a járó osztalékot, a devizaárfolyam változásból és az egyéb piaci árhatásból adódó különbözetet. Az analitikus nyilvántartás keretében biztosítani kell, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközök értékelési különbözetén belül az árhatásból és a deviza árfolyamváltozásából adódó különbözet elkülönítetten megállapítható legyen.

2.2.5. AKTÍV IDİBELI ELHATÁROLÁSOK

Aktív idıbeli elhatárolásként - elkülönítetten - kell a mérlegben kimutatni az üzleti év mérlegének fordulónapja elıtt felmerült, elszámolt olyan összegeket, amelyek költségként vagy ráfordításként csak a mérleg fordulónapját követı idıszakra számolhatók el, valamint az olyan járó bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt idıszakra számolandók el. Aktív idıbeli elhatárolások között kell a mérlegben kimutatni: - a (kamatbevételekkel szemben elszámolt) tartósan adott kölcsönök, a forintban és devizában elhelyezett bankbetétek után az adott üzleti év mérlegfordulónapjáig, illetve a tárgynegyedév utolsó napjáig terjedı idıszakra idıarányosan járó kamat összegét; Egyéb bevételek aktív idıbeli elhatárolásaként kell kimutatni a mérleg fordulónapja után esedékes, a mérleg fordulónapjáig idıarányosan járó és szerzıdés szerint teljesített értékesítéshez, illetve szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó bevételek összegét. Költségek, ráfordítások aktív idıbeli elhatárolásaként kell a mérlegben kimutatni a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, tulajdoni részesedést jelentı befektetések beszerzéséhez kapcsolódóan fizetett (elszámolt) - az értékpapír beváltásakor vagy értékesítésekor várhatóan megtérülı - bizományi díjat, vásárolt vételi opció díját, amennyiben az jelentıs összegő és a pénztár a beszerzési értékben nem vette figyelembe, továbbá az üzleti év mérlegének fordulónapja elıtt felmerült, elszámolt költségek és ráfordítások idıarányosan nem a tárgyidıszakot terhelı összegét.


3. AZ EGYES MÉRLEGTÉTELEK ÉRTÉKELÉSE FORRÁSOK A mérlegben forrásként kell kimutatni a saját tôkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív idıbeli elhatárolásokat. A pénztár saját forrását képezi a saját tıke és a céltartalékok.

3.1. SAJÁT TİKE 3.1.1 INDULÓ TİKE A Pénztár induláskori eszközeinek forrását képezi az induló tıke. A mérlegben az induló tıkét az alapszabályban meghatározottak szerint kell részletezni. Az induló tıke értékét alapok szerinti részletezésben kell kimutatni. A fedezeti alap induló tıkéjét képezik a Pénztár induláskor meglévı pénzeszközeinek, befektetett pénzügyi eszközeinek és értékpapírjainak a Pénztár által teljesítendı szolgáltatások céljára felhasználható alapszabály szerint meghatározott hányada. A mőködési alap induló tıkéjét képezik az induláskor meglévı immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek alapszabály szerint meghatározott hányada. Az induláskor meglévı tárgyi eszközöknek az alapszabály szerint meghatározott – a fedezeti és mőködési alap induló tıkéjét nem képezı – hányada a likviditási alap induló tıkéje. A mérlegben negatív elıjelő induló tıke nem mutatható ki. Az induló tıke értékét bejegyzett könyvvizsgálóval hitelesített értéken kell a mérlegben szerepeltetni.

3.1.2. TARTALÉKTİKE

Tartaléktıke növekedéseként kell kimutatni: a) a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységének elızı évi eredményét (nyereségét), ideértve az ellenırzés elızı év(ek) mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységének eredményét növelı módosítását is; b) az alapítók által a pénztár alapításakor tartaléktıkeként véglegesen átadott pénzeszközök értékét; c) a likviditási céltartalékból a tartaléktıkébe átcsoportosított eszközök értékét; d) az Öpt. 14. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a tagdíjat nem fizetı pénztártag egyéni számlájáról mőködési célra átvezetett összeget. Tartaléktıke csökkenéseként kell kimutatni: a) a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységének elızı évi eredményét (veszteségét), ideértve az ellenırzés elızı év(ek) mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységének eredményét csökkentı módosítását (veszteségét) is; b) a tartaléktıkébıl a fedezeti céltartalékba az egyéni számlákra, illetve a szolgáltatási tartalékba átcsoportosított összegeket; c) a tartaléktıkébıl a likviditási céltartalékba átcsoportosított eszközök értékét. Értékelési szabályzat 18

3.2. CÉLTARTALÉKOK Céltartalékot kell képezni a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységével kapcsolatos jövıbeni kötelezettségekre, a pénztártagok részére nyújtandó nyugdíjszolgáltatások fedezetére, a pénztár fizetıképességének biztosítására, a mőködési, a fedezeti (egyéni számlákhoz és szolgáltatási tartalékokhoz tartozó), valamint a likviditási célú befektetési portfoliók értékelési különbözetésre továbbá a bevételként elszámolt és az egyéni számlán jóváírt, de pénzügyileg nem rendezett tagdíjakra (meg nem fizetett tagdíjak), valamint az azonosítatlan befizetések befektetési hozamára. Mőködési céltartalékként kell a mérlegben kimutatni a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységével kapcsolatos jövıbeni kötelezettségek (ideértve az igénybe vett likviditási tartalék visszapótlási kötelezettséget is) fedezetére képzett céltartalékot, amelyek - a mérlegkészítés idıpontjáig rendelkezésre álló információk szerint - várhatóan vagy bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy esedékességük idıpontja a mérleg készítésekor még bizonytalan, és azokra a pénztár a szükséges fedezetet más módon nem biztosította. A pénztár a szokásos mőködési tevékenységével kapcsolatos, rendszeres és folyamatosan felmerülı költségeire céltartalékot nem képezhet. Fedezeti céltartalékként kell a mérlegben kimutatni a pénztártagok részére nyújtandó nyugdíjszolgáltatások fedezetének győjtésére és a szolgáltatások finanszírozására szolgáló az Öpt. 36. §-ának (3) bekezdése alapján elszámolt bevételek és az Öpt. 36. §-a (4) bekezdésének a) és d) pontja alapján elszámolt költségek és ráfordítások különbözetének összegében megképzett - fedezeti céltartalékot. A fedezeti tartalékon belül elkülönítetten kell kimutatni az egyéni számlákon jóváírt szolgáltatási célú bevételekbıl, valamint az egyéni számlák fedezetét képezı eszközök befektetésébıl származó realizált hozambevételekbıl, illetve ezen eszközök értékelési különbözetébıl képzett céltartalékot, továbbá az egyéni számlákról a nyugdíjszolgáltatások finanszírozására a szolgáltatási tartalékba átvezetett összeget, valamint a szolgáltatási tartalék fedezetét képezı eszközök befektetésébıl származó realizált hozambevételekbıl, illetve ezen eszközök értékelési különbözetébıl képzett céltartalékot. Egyéni számlákon kell kimutatni a szolgáltatások fedezetére a felhalmozási (várakozási) idıszakban összegyőjtött, a pénztártag adott idıpontban fennálló követelését, amely nyugdíjbavonuláskor a részére járó nyugdíjszolgáltatás megállapításának alapjául szolgál, illetve a várakozási idı letelte után az Öpt. 47. §-ának (4)-(5) bekezdése alapján a pénztártagnak kifizethetı. Az egyéni számlákon elkülönítetten kell kimutatni: a) a szolgáltatások fedezetére befizetett tagdíjakból, tagdíj célú támogatásokból, a tagok egyéb befizetéseibıl, a támogatók által juttatott rendszeres támogatásokból, eseti adományokból az egyéni számlán jóváírt összegeket; b) az egyéni számlákon kimutatott fedezeti céltartalék befektetésébıl származó realizált nettó hozambevételekbıl az egyéni számlán jóváírt összegeket, c, az egyéni számlákon kimutatott, nyugdíjszolgáltatás fedezetéül szolgáló eszközök mérleg fordulónapjára, illetve negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott, Értékelési szabályzat 19

felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és a könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében megállapított értékelési különbözetbıl az egyéni számlán jóváírt összeget. A más pénztárból átlépı tagok által áthozott fedezetet az egyéni számlákon a (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti megbontásban kell kimutatni. Szolgáltatási tartalékon kell kimutatni a nyugdíjszolgáltatások finanszírozására szolgáló összegeket. A szolgáltatási tartalékon belül elkülönítetten kell kimutatni: a) a nyugdíjszolgáltatások és azzal kapcsolatos költségek teljes fedezetének biztosítására az egyéni számlákról átvezetett összegeket; b) a szolgáltatási tartalékként kimutatott fedezeti tartalék befektetésébıl származó realizált nettó hozambevételeket. c, a szolgáltatási tartalékon kimutatott, nyugdíjszolgáltatás fedezetéül szolgáló eszközök mérleg fordulónapjára, illetve negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott, felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és a könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében megállapított értékelési különbözetbıl az egyéni számlán jóváírt összeget.

A likviditási céltartalékként kell a mérlegben kimutatni az idılegesen fel nem használt eszközök győjtésére, valamint a pénztár fizetıképességének biztosítására, az értékelési különbözet igénybevételére szolgáló - az Öpt. 36. §-ának (3) bekezdése alapján elszámolt bevételek és az Öpt. 36. §-a (4) bekezdésének d) pontja alapján elszámolt költségek és ráfordítások különbözetének összegében megképzett -, továbbá az azonosítatlan (függı) befizetések befektetési hozamának összegében, annak fedezetére képzett céltartalékokat.

Egyéb likviditási célra képzett céltartalékként kell kimutatni a mérlegben a pénztár folyamatos fizetıképességének biztosítására, valamint a pénztár alapszabályában meghatározott egyéb célokra képzett tartalékok összegét. Az azonosítatlan befizetések befektetési hozamának fedezetére képzett céltartalékként kell kimutatni a mérlegben az átmenetileg függı befizetésként nyilvántartott pénzeszközök befektetésébıl származó realizált hozambevételekbıl a befizetések azonosításakor az egyéni számlán jóváírt tagdíjcélú bevételek idıarányos hozamának pótlása céljából képzett tartalékot, valamint a be nem azonosított befizetések befektetése esetén az értékelési küönbözetıb képzett céltartalékot. Meg nem fizetett tagdíjak céltartalékaként kell kimutatni a mérlegben a tagdíjkövetelések negyedévet követı hónap 25-éig, illetve a mérlegkészítés idıpontjáig pénzügyileg nem rendezett ráfordításként elszámolt összegét. A ráfordításként elszámolt tagdíjhátralék összegét a tagdíj rendeltetésétıl függıen - mőködési célú tagdíjak tartalékaként, - fedezeti célú tagdíjak tartalékaként, és - likviditási célú tagdíjak tartalékaként kell megképezni.


3.3. KÖTELEZETTSÉGEK Hosszú lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni a mérlegben a pénztár által egy évnél hosszabb lejáratra vállalt kötelezettségek összegét. A mérlegben a kötelezettségeket könyv szerinti értéken kell értékelni. 3.3.1. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK Rövid lejáratú kötelezettségnek minısül az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésébıl származó, a pénztár által elismert - általános forgalmi adót is tartalmazó - kötelezettség, a vevıtıl kapott elıleg, valamint a munkavállalókkal, az adóhatósággal, a társadalombiztosítással, a Felügyelettel szemben keletkezett rövid lejáratú kötelezettség, továbbá a le nem zárt határidıs és opciós ügyletek biztosítékaként kapott pénzeszközökbıl eredı kötelezettségek. Idetartozik a hosszú lejáratú kötelezettségekbıl a mérleg fordulónapját követı egy üzleti éven belül esedékes, visszafizetendı törlesztés összege, továbbá a más pénztárba átlépı pénztártag részére fizetendı, a tag követelésének megfelelı összeg, amelyet a pénztár az átvevı pénztár részére már leigazolt, de pénzügyileg még nem rendezett, valamint a pénztár elszámolási betétszámláján jóváírt, de pénztári tartalékokra még fel nem osztott azonosítatlan (függı) befizetések összege. Tagokkal szembeni kötelezettségként kell kimutatni a mérlegben a kilépı vagy más pénztárba átlépı, tagsági viszonyukat egyéb módon megszüntetı tagokat, illetve az elhunyt tagok kedvezményezettjét megilletı, a fedezeti céltartalékból - egyéni számláról vagy a szolgáltatási tartalékból - átvezetett kötelezettségek összegét. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból mérlegtételen kell kimutatni a pénztár mőködési, illetve kiegészítı vállalkozási tevékenységével kapcsolatos eszközbeszerzésekbıl és igénybe vett szolgáltatásokból eredı kötelezettségeket. Rövid lejáratú hitelek és kölcsönök mérlegtételen kell kimutatni a pénztár mőködési és likviditási tartalékának fedezete mellett, legfeljebb 12 havi lejáratra, hitelintézettıl felvett hitel- és kölcsöntartozások összegét. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között kell a mérlegben kimutatni a munkavállalókkal, a költségvetéssel, a Felügyelettel szembeni jogszabályon alapuló kötelezettségeket, továbbá a pénztár befektetési tevékenységével kapcsolatban a vagyonkezelı, letétkezelı vállalkozásokkal szembeni kötelezettségek összegét, valamint a határidıs és opciós ügyletek esetén a kapott letétek, árkülönbözetek összegét, amíg az ügylet le nem zárul. Itt kell továbbá kimutatni az értékpapír kölcsönbe adásakor a kölcsön futamideje alatt –a futamidı végén történı visszafizetésének idıpontjáig – a pénzben kapott óvadék miatti kötelezettséget. A rövid lejáratú kötelezettségek között azonosítatlan függı befizetésként kell kimutatni a pénztár elszámolási betétszámláján jóváírt, de a pénztár tartalékaira még fel nem osztható azonosítatlan (függı) befizetések összegét, amíg annak azonosítása vagy visszautalása meg nem történik. Értékelési szabályzat 21

3.3.2. PASSZÍV IDİBELI ELHATÁROLÁSOK

A bevételek passzív idıbeli elhatárolásaként kell kimutatni a mérleg fordulónapja elıtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni idıszak bevételét képezi. Költségek és ráfordítások passzív idıbeli elhatárolásként kell a mérlegben kimutatni: a) a pénztár alkalmazottai részére a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, a már megállapított, kötelezettségként ki nem mutatott prémiumot, jutalmat, azok járulékait; b) a mérleg fordulónapja elıtti idıszakot terhelı - a pénztár mőködési, kiegészítı vállalkozási, illetve befektetési tevékenységével kapcsolatos - költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni idıszakban merül fel, kerül számlázásra; c) a mérleg fordulónapja és elkészítésének idıpontja között a pénztárral szemben érvényesített, benyújtott, ismertté vált, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, kártérítést, bírósági költséget. A passzív idıbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci értékét. A térítés nélkül átvett eszközök esetében elkülönítetten kell nyilvántartani a mőködési célú, a tartós befektetési célú, valamint a továbbértékesítési célú eszközökkel kapcsolatos passzív idıbeli elhatárolásokat.

3.3.3. HATÁRIDİS ÜGYLETEK ÉS REPÓ ÜGYLETEK ELSZÁMOLÁSA A tızsdén, illetve tızsdén kívül kötött határidıs és opciós ügyletek esetén az ügylet tárgyára vonatkozó követelést vagy kötelezettséget mindaddig a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban kell nyilvántartani a szerzıdésben rögzített határidıs áron, árfolyamon (a továbbiakban: kötési ár, árfolyam), amíg a szerzıdés szerinti határidı be nem következik (illetve az ügylet a lejáratkor, vagy a lejárati idı elıtt tızsdén kötött ellenügylet miatt, vagy tızsdén kívüli ügylettıl való visszalépés miatt lezárásra nem kerül). Ha a szerzıdés szerinti határidı bekövetkezik, (illetve az ügylet lezárul), akkor a határidıs ügyletet, valamint az érvényesített opciókat az azonnali adásvételi ügyletekre vonatkozó szabályok szerint kell elszámolni - ha a szerzıdés szerint a teljesítés az ügylet tárgyának tényleges átadásával, leszállításával történik - és mérlegtételként figyelembe venni. Ha a határidıs ügylet teljesítése a szerzıdés szerint, a kötési ár és a lejáratkori piaci érték közötti különbözet pénzügyi rendezésével valósul meg - az ügylet tárgya nem kerül átadásra, leszállításra -, akkor az ügylet lezárásakor csak a kötési ár és a záráskori piaci érték közötti különbözet összegét kell - pénzügyileg - elszámolni mérleget érintı tételként. Ha a határidıs és opciós ügylethez kapcsolódóan a szerzıdésben rögzített határidı (az ügylet lezárása) elıtt pénzmozgással járó (például az ügylet biztosítékaként elhelyezett letét stb., kivéve az opciós díjat) kifizetésre került sor a felek között, akkor az így kifizetett Értékelési szabályzat 22

összeget határidıs ügylettel kapcsolatos követelésként, a befolyt pénzösszeget határidıs ügylettel kapcsolatos követelésként, a befolyt pénzösszeget határidıs ügylettel kapcsolatos kötelezettségként kell kimutatni. Az ilyen követeléseket és kötelezettségeket a mérlegben szerepeltetni kell, és a szerzıdés szerinti határidı bekövetkezésekor - az ügylet azonnali ügyletként történı, végsı elszámolásakor, lezárásakor - jogcímétıl függıen kell eredményt, beszerzési árat érintı tételként, pénz-visszafizetésként, illetve visszakapott pénzbevételként kivezetni a könyvviteli nyilvántartásból. A tızsdén kötött határidıs és opciós ügyletek esetén az elszámolóház részére átutalt pénzügyi fedezet, alapletét és - a kötési ár, valamint a piaci ár, árfolyam (elszámolóár) közötti árkülönbözetként befizetett - változó letét összegét az ügylet lezárásáig az egyéb követeléseken belül kell kimutatni. Ezen ügyletek esetén az elszámolóháztól kapott - a befektetési szolgáltató által átutalt árkülönbözet összegét az ügylet lezárásáig az egyéb rövid lejáratú kötelezettségeken belül kell kimutatni a pénzeszközök növekedésével egyidejőleg. Ha a bizományosként eljáró befektetési szolgáltató az árkülönbözetként járó összeget nem fizeti ki folyamatosan a megbízó pénztár részére - csak a lejárati idı végén -, akkor annak összegét a pénztár a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban számolja el a befektetési szolgáltatótól kapott értesítés alapján. Ha a tızsdén kötött határidıs és opciós ügyletek lezárásakor - az opció érvényesítésekor - a teljesítés csak az árkülönbözet (az elszámolóár és a kötési ár közötti különbözet) pénzügyi rendezése formájában valósul meg vagy az ügylettel ellentétes irányú - azonos pénzügyi instrumentumra, illetve árura azonos idıpontra és mennyiségre vonatkozó - ügylet kötésével (likvidálás) - az ügylet tárgyának leszállítása nélkül -, akkor a záráskori piaci ár, árfolyam (elszámolóár) és a kötési ár közötti árkülönbözet követelésként kimutatott összegét a pénzügyi mőveletek egyéb ráfordításai - kamatfedezeti ügyletek esetén a kamatráfordítások - között kell elszámolni a követelés csökkentésével egyidejőleg, illetve a kötelezettségként kimutatott összeget a pénzügyi mőveletek egyéb bevételeként kamatfedezeti ügyletek esetén kamatbevételként - kell elszámolni a kötelezettség csökkentésével egyidejőleg. Az elszámolóháztól visszakapott alapletét, pénzügyi fedezet összegét a pénzeszközök növeléseként és az egyéb követelés csökkentéseként kell elszámolni. Ha a nyereséges ügylet esetén a korábban befizetett árkülönbözetet csak az ügylet zárásakor fizeti vissza a befektetési szolgáltató a pénztár részére - a záráskori piaci ár és kötési ár közötti nyereségjellegő árkülönbözet összegével egyidejőleg -, akkor a visszakapott árkülönbözet összegét az egyéb követelések csökkenéseként, az ügylet nyereségeként kapott árkülönbözetet a pénzügyi mőveletek egyéb bevételeként - vagy kamatbevételként - és a pénzeszközök növekedéseként kell elszámolni. A fedezeti célú határidıs ügyleteket - amelyek valamely másik ügylet (ügyletek) sorozatából (fedezett ügyletek) adódó nyitott pozíció várható kamatveszteség, illetve árfolyamveszteség kockázatának fedezetére szolgálnak -, azok megkötésekor fedezeti megjelöléssel kell ellátni és nyilvántartani. A fedezeti ügyletrıl vezetett nyilvántartásban a fedezeti ügylethez hozzá kell rendelni a fedezeti ügylet (ügyletek) miatt fennálló nyitott pozíciót, és annak várható kamat-, illetve árfolyamveszteségét. Ha a fedezeti céllal kötött ügylet fedezeti jellege a lejárati idı alatt megszőnik, akkor annak eredményét a határidıs ügyletekre vonatkozó általános szabályok szerint kell elszámolni. Értékelési szabályzat 23

A fedezeti ügylet eredményét a fedezett ügylet (ügyletek) eredményének realizálásakor elszámolásakor - kell elszámolni kamatbevételként vagy kamatráfordításként, ha a fedezett ügylet eredménye is kamatként realizálódik, illetve pénzügyi mőveletek egyéb bevételeként vagy ráfordításaként, ha a fedezett ügylet eredménye árfolyamkülönbözetként realizálódik. A tızsdén, illetve tızsdén kívül kötött, a negyedév utolsó napjáig, illetve a mérleg fordulónapjáig le nem zárt határidıs ügyletek esetében az ügylet tárgyát képezı pénzügyi instrumentum, egyéb áru kötési ára (árfolyama) és a negyedév utolsó napján, illetve a mérleg fordulónapján ismert piaci értéke (tárgyévi utolsó tızsdei kereskedési napjára vonatkozóan az elszámolóház által megállapított elszámolóára, árfolyama) közötti különbözetet, mint az ügylet várható eredményét, azaz piaci értékét - fedezeti ügylet esetében legfeljebb a fedezett ügylet (ügyletek) negyedév utolsó napjáig, illetve a mérleg fordulónapjáig felmerülı elszámolt idıarányos ellenkezı elıjelő eredményének összegében - el kell számolni értékelési különbözetként - és jellegétıl függıen - bevételként, illetve bevételt csökkentı tételként. Ezzel egyidejőleg a ráfordításokkal szemben el kell számolni az értékelési különbözetbıl képzett céltartalékot. Ha a fedezeti ügylethez kapcsolódó alapügylet nem képezi részét a befektetési portfóliónak és idıarányos eredménye az idıbeli elhatárolásokban szerepel, akkor a fedezeti ügylet idıarányos eredményét is az idıbeli elhatárolások között kell elszámolni és nem az értékelési különbözetben. A határidıs ügyletek piaci értékelésekor az ügylet várható eredményét kell piaci értéknek tekinteni és értékelési különbözetként elszámolni - jellegétıl függıen - bevételként vagy bevételt csökkentı tételként. Ezzel egyidejőleg és azonos összegben a ráfordításokkal szemben el kell számolni az értékelési különbözetbıl képzett céltartalékot. A határidıs ügylethez kapcsolódó értékelési különbözetet és az ahhoz kapcsolódó céltartalékot az ügylet zárásakor (lejártakor, az opció lehívásakor, az ügylet likvidálásakor) kell megszüntetni. Az elszámolási típusú opciós ügyletek opciós díjának elszámolására a következı szabályokat kell alkalmazni: a) ha a pénztár az opció vevıje, a fizetett opciós díjat a pénzügyi mőveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni a kifizetésekor, ha a pénztár az opció kiírója, akkor a kapott opciós díjat a pénzügyi mőveletek egyéb bevételeként kell elszámolni az opciós díj pénzügyi rendezésekor, a pénzeszközökkel szemben; b) ha az ügylet zárása a mérleg fordulónapjáig nem történik meg, és ba) az opciós díj - a számviteli politikában rögzítettek szerint - jelentıs összegő, vagy bb) az ügylet fedezeti ügylet, vagy bc) az ügylet a befektetési portfolió részét képezi, vagy bd) az ügylet a befektetési portfolió részét képezı alapügylet, mérlegtétel fedezeti ügylete, akkor az a) pont szerint elszámolt opciós díjat idıbelileg el kell határolni és az idıbeli elhatárolást az ügylet zárásakor kell megszüntetni. a) Ha az opciós ügylet tárgyát az opció vevıjének minısülı pénztár befektetett eszközként szándékozik hasznosítani, akkor a fizetett opciós díjat a bekerülési érték részének kell tekinteni. b) Ha az opciós ügylet tárgyát a pénztár forgóeszközként szándékozik hasznosítani, akkor a fizetett opciós díjat - saját döntéstıl függıen - figyelembe veheti a bekerülési értékben, ellenkezı esetben a pénzügyi mőveletek egyéb ráfordításai között elszámolja.


c) A bekerülési értékben figyelembe veendı opciós díjat, annak kifizetésekor a pénztár egyéb követelésként számolja el, és az opció lehívásakor vezeti ki könyveibıl az eszköz bekerülési értékének növelésével egyidejőleg. Ha az üzleti évben vásárolt opció a mérlegkészítés idıszakában lejár és az opció vevıje az opciót nem érvényesíti, akkor az opciós díj teljes - kifizetett - összegét a tárgyévi eredmény terhére kell elszámolni. Az óvadéki repóügyletet a Tv. 3. §-a (8) bekezdésének 11. a) pontja szerinti valódi penziós ügyletekre vonatkozó szabály szerint kell elszámolni. Az óvadéki repóügylet keretében repóba adott értékpapír a repóba adó könyveiben kerül kimutatásra, a repóba vevı által fizetett értékpapír-ellenértéket a repóba adó kötelezettségként, a repóba vevı követelésként mutatja ki. A repóügylet lejártával a repóba adó által fizetett értékpapír viszonteladási árat a repóba adó követelésként, a repóba vevı kötelezettségként számolja el, egyidejőleg mindkét fél - elszámolási számlán keresztül - összevezeti a repóügyletbıl adódó követelését és kötelezettségét. A követeléstöbbletet a repóba adó a pénzügyi mőveletek ráfordításaként, a kötelezettségtöbbletet a repóba vevı a pénzügyi mőveletek bevételeként, mint kamatot számolja el. Az óvadéki repóügylettel kapcsolatban a kapott, illetve a fizetett kamatot csak az ügylet lejártakor lehet elszámolni. A szállításos repóügyleteket az értékpapír-adásvétel általános szabályai szerint azonnali eladásként, illetve vételként a határidıs visszavásárlásként, illetve viszonteladásként kell elszámolni, a Tv. 3. §-a (8) bekezdésének 11. b) pontja szerinti nem valódi penziós ügyletekre vonatkozó szabály szerint. A repóba adott értékpapírt a repóba adó kivezeti könyveibıl az értékpapír-eladás szabályai szerint, a repóba vevı felveszi könyveibe az értékpapír-beszerzés szabályai szerint az ellenérték (esetleges felhalmozott kamattal csökkentett) összegében, egyidejőleg mindkét fél kimutatja a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban a határidıs visszavásárlási, illetve viszonteladási kötelezettségét a határidıs viszonteladási áron. A repóügylet lejártával a viszonteladott értékpapírt a repóba vevı az értékpapír-eladás általános szabályai szerint kivezeti, a repóba adó az értékpapírbeszerzés általános szabályai szerint felveszi a könyveibe a viszonteladási áron (az esetleges felhalmozott kamattal csökkentett viszonteladási áron) és kivezetik a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályból a határidıs kötelezettséget.


ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Jelen Eszközök és Források Értékelési Szabályzata a CIB Nyugdíjpénztár Igazgatótanácsának 2011. február 22-én hozott 254/2011. (2011.02.22) sz. határozatával 2011. január 1-tıl lép életbe. Jelen szabályzat hatályba lépésével a 2006. március 28-tól hatályos értékelési szabályzat hatályát veszti. Jelen Eszközök és Források Értékelési Szabályzatában foglaltak betartásáért és betartatásáért, a CIB Nyugdíjpénztár igazgatótanácsának tagjai felelısek. A Pénztár IT elnöke felelıs az Eszközök és Források Értékelési Szabályzata rendelkezéseinek aktualizálásáért, így a hatályos jogszabályoknak, a CIB Nyugdíjpénztár Alapszabályában foglaltaknak való megfeleléséréért. A szabályzat szövegében történt változtatásokat minden esetben a Pénztár Igazgatótanácsa elé kell terjeszteni.

Budapest, 2011. február 22.

....................................... az Igazgatótanács elnöke


ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA. CIB Nyugdíjpénztár

Recommend Documents