Észak-Amerika tavainak általános jellemzése* General characteristics of North American lakes Hevesi Attila

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series

DEBRECEN Vol. 3, 113–120

2008

Észak-Amerika tavainak általános jellemzése* General characteristics of North American lakes Hevesi Attila Institute of Geography, University of Miskolc, 3515, Miskolc-Egyetemváros, e-mail: [email protected] Abstract – In this article the author publishes a chapter from his book (still under editing) on the physical geography of North America, describing the basic characteristics of the lakes, typifying them based on their origin. Solls, glint lakes, oxbow lakes, crater lakes, marshes, moors, lagoons, karstic lakes are enumerated and illustrated. Összefoglaló – Részlet a szerz lassan, vagy soha el nem készül „Észak-Amerika természetföldrajza” c. könyvéb l: e tanulmányában az észak-amerikai tavak keletkezésével, tipizálásával foglalkozik. A jégvájta, moréna- és olvadékvíz duzzasztotta tómedencék mellett, glinttavakkal, fagykarszt-tavakkal, lagúnákkal, karszt tavakkal stb. ismerkedhet meg az olvasó az illusztrációkkal gazdagon kísért tanulmányban. Keywords – North America, lakes, types, origin Tárgyszavak – Észak-Amerika, tavak, tótípusok, eredet

alatt fekv óidei tengeri üledékek kioldódó sótartalma jelezte el re. A tágas tekn k megtöltésében kés bb – olvadékvizük révén – a jégtakaróknak szintén lényeges szerepül volt. A Mackenzie-delta, az alaszkai Yukon-Kuskokwimalföld és az Északi-lejt (North Slope), valamint a Baffinsziget síktundráin ma is fontos állóvízképz a jég. A fagyott földek fels szintjében gyakori jéglencsék nyári olvadása után a helyükön kialakuló mélyedésekben fagykarszt-tavak gy!lnek meg. Bár a többi küls er tómedence létrehozó tevékenysége a jégtakarók és jégárak munkája mellett Észak-Amerikában szinte eltörpül; a téres völgyeken és a széles ártereken keresztül kanyargó folyókat mindenütt, de különösen a Bels -síkvidékeken és a Parti-síkságokon számos lef!z dött holtág, alakja miatt ökörjárom-tónak ("oxbow lake") nevezett morotva-tó kíséri. A Nagy-síkvidék homokos rónáin (Nebraska), apró, szélvájta horpaszok teltek meg talajvízzel. A Beaufort-, a Csukcs- és Bering-tenger, a Mexikói-öböl és az Atlantióceán Chesapeake-öbölt l D-re es lapos partjai mögött turzásokkal félig vagy teljesen elrekesztett sós-, kevert és édesviz! lagúnák, berkek hosszú láncai sorakoznak (4. ábra). A nagy delták (Mackenzie, Yukon, Mississippi, Rio Grande, Panuco) szomszédságában méretük és gyakoriságuk egyaránt megn . A Csendes-óceán keskeny, Kordillerákkal párhuzamos partszegélyén, valamint a Kanadai-pajzs és a sarki szigetvilág közelmúltban megemelkedett, meredek partjain viszont lényegesen ritkábbak. Töbör-tavak f leg az Atlanti-Parti-síkság és a Floridafélsziget magas karsztvízszint! mészk vidékein fordulnak el (5. ábra). A Bels -síkvidékek k só- és gipszkarsztjainak rogyásaiban és roskadásaiban néhol ugyancsak tavakká gyülemlik a víz.

Észak-Amerika folyóhálózatához kiterjedt, változatos eredet! tórendszerek csatlakoznak. A földrésznek az Öt-tó (Nagy-tavak) vonalától É-ra fekv fele a Föld legnagyobb állóvíz-s!r!ség! vidéke. Kanadában és Alaszkában együtt 140 olyan tó található, amelynek területe meghaladja a Fert -tóét, 74-é a Balatonénál is nagyobb. A 140 tó összterülete kb. 442 ezer km2, tehát Svédországot (449 ezer km2) csaknem teljesen befödnék. Kanadában minden Borsod-Abaúj-Zemplén megyényi területre (7024km2) jut egy legalább Fert nagyságú állóvíz. A kisebb tavak száma tízezrekre rúg. A földrész negyedid szaki jégtakarók, jégárak járta tájain a tómedencék kialakulása f ként a jég munkájával kapcsolatos. Jégvájta, moréna- és olvadékvíz duzzasztotta tómedencék, holtjégtömbök helyén visszamaradt állóvizek ("soll") a Kanadai-pajzson és a Bels -síkvidékek É-i felén egyaránt gyakoriak (1-2. ábra). A Kordillerák, az ÉszakiAppalache, valamint Franklin- és az Inuit-szigetvilág hegységeinek csonthógy!jt fülkéit tengerszemek, völgykijárataikat végmorénagátak mögött nyújtózó "fjordtavak" ülik meg (3. ábra). A jégtakarók részt vettek a Kanadai-pajzs Ny-i és D-i határát jelz , hatalmas, óidei üledékes k zettáblákon képz dött lepusztulásperemek, az ún. glint-lépcs k és a mögöttük sorakozó mélyedések kifaragásában is. Az utóbbiakat elfoglaló glinttavak – Nagy-Medve-, NagyRabszolga, Athabasca-, Winnipeg-tó, Öt-tó – ÉszakAmerika legterjedelmesebb állóvizei. Keletkezésükben azonban egyéb tényez k is közrejátszottak. A NagyRabszolga- és a Fels (Superior)-tó nagyon id s szerkezeti árkot tölt meg. Maga a Fels -tó területét (82411km2) tekintve a Föld második, egyben legnagyobb édesviz! tava; a 614m mélység! Nagy-Rabszolga-tó Észak-Amerika legmélyebb állóvize. Az Öt-tó másik négy tagjának és a Winnipeg-tó medencéjének képz dése ugyancsak a jégkor el tt kezd dött meg. Hatalmas horpáik helyét az aljzatuk *

*

* Részlet a szerz lassan, vagy soha el nem készül „Észak-Amerika természetföldrajza” c. könyvéb l. Parts of the slowly prepared (maybe to be published never) book of the author, entitled „Physical geography of North America” 113

ACTA GGM DEBRECINA Geology, Geomorphology, Physical Geography Series Vol. 3

2008

CM : SH : WE : 1. 2. 3. 4. 5. 6. CM : SH : WE : 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Chicago olvadékvíz-tó, a Michigantó se Saginaw olvadékvíz-tó, a Huron Saginaw-öblének se Whittlesey olvadékvíz-tó, az Erie se jégkorszaki olvadékvíz-tó moréna üledékek olvadékvíz síkság wisconsini végmoréna sáncok a mai tavak határa túlfolyó Chicago meltwater lake, the predecessor of Michigan Lake Saginaw Lake, the antecedent of the Saginaw Bay at Lake Huron Whittlesey Lake, the antecedent of Erie Lake Ice Age meltwater lake moraine sediments sandurs Wisconsin end moraine barriers present-day shores overflow

1.ábra A Michigan-, a Huron-, és az Erie-tó kialakulása a wisconsini jégtakaró olvadásával a kés jégkor-korajelenkorban, 13-14 ezer éve (J.M. Weller nyomán szerkesztette Hevesi A., rajzolta Tiderle L.) Figure 1 The formation of the Michigan, Huron and Erie lakes due to the melting of the Wisconsin ice sheet in the late Pleistocene and early Holocene 13-14 thousand years BP (redrawn after J.M. Weller by Hevesi, A. and Tiderle, L.) A hegyomlásokkal és a suvadásnyelvekkel elgátolt tómedencék vagy a hegyvidékekhez, vagy a laza, „egyensúlyi zavarokkal küszköd ” jégkorvégi olvadékvízi és tavi üledékekhez kapcsolódnak. Mivel a Kordillerákban és az Északi-Appalache-ben az említett domborzati és k zetfölépítési adottságok egyaránt megvannak, az omlások, földcsuszamlások duzzasztotta állóvizek java e tájakon lelhet . E két gyors lejt folyamat kiváltásához helyenként a bels er k is hozzájárulnak. Él vet síkok földrengések rázta környékén – például a Szt. András-vonal mentén és a Sziklás-hegységben – kisebb-nagyobb omlással, vagy csuszamlással rekesztett állóvizek napjainkban is keletkeznek. A bels er k közül egyébként is a vet dések a legáltalánosabb tómeder kialakítók. Az árkos süllyedékekben elhelyezked állóvizek a Medencék- és Vonulatok (Basin and Ranges) vidékének leggyakoribb és legjellemz bb tófajtái (Pyramid-, Walker-, Sevier-tó), és a Kanadai-pajzsról és az Appalache-b l sem hiányoznak [Szt. János- (St. Jean), ill. Champlain-tó].

A tófenék legmélyebb Legnagyobb pontjának tengerA tó neve mélysége (m) szinthez visz. helyzete (m) Conesus 243.1 18 231.3 Hemlock 275.8 29.3 243.7 Candice 334.9 27.7 307.2, Honeoye 249.8 Canondaigua 209.7 83.5 126.2 Keuka 216.1 56.7 159.4 Seneca 135.5 188.4 -53 Cayuga 117 128 -10.4 Owasco 216.4 53.9 162.5 Skaneateles 264.3 67.5 176.8 Otisco 239 20.1 218.3 1. táblázat Néhány jellegzetes tó tulajdonságai Table 1 Characteristics of some typical lakes Tükrének tszf.-i magassága (m)

114

GENERAL GEOMORPHOLOGY

Hevesi A.: Észak-Amerika tavainak általános jellemzése

2.ábra Az Ontario felé lefolyó Ujj-tavak (Finger Lakes) az Appalache ÉNy-i el terében (New York állam). Medencéjüket jégtakarók vájták mélyre, vizüket végmorénák duzzasztották föl (H.L. Fairchild nyomán szerkesztette Hevesi A., rajzolta Tiderle L.) Figure 2 The Finger Lakes with connection towards the Ontario in the NW foreland of the Appalache (New York). Their basin was formed by ice sheets and glaciers and dammed by morenes (redrawn after H.L. Fairchild by Hevesi, A. and Tiderle, L.) A nagyobb, 32km átmér j! medencéb l becsapódási peremre utaló sziget-gy!r! emelkedik ki. A középs labradori Manicouagan-tó vízgy!r!je valósággal kirajzolja er sen lepusztult, középidei üledékekkel föltöltött, 62km átmér j! meteoritkráterének körvonalát. Az énysaskatchewani Deep Bay kráter a Tarándszarvas (Rhendeer)-tó bonyolult vízrendszerének kör alakú, 10km átmér j!, 220m mély öble; medencéje a perm és a kréta id szak között keletkezhetett (8-9. ábra). A legfrissebb vizsgálatok szerint a Nagy-Rabszolga-tó ÉK-i része, a Christie- és a McLoad-öböl hatalmas, 210km átmér j! meteoritkráter maradványa. A kráter D-i fele a McDonald törésrendszer mentén DNy felé vonszolódott, és a Rabszolga (Slave)-folyó hordalékával föltölt dött. A tó ÉK-i részének partvidékét és a két öblöt elválasztó félszigetívet környékükhöz képest rendkívül nagy k zetkeménység jellemzi, ami azért is fölt!n , mert szomszédságukkal azonos k zetekb l épülnek föl. Fokozott ellenállóképességük föltehet en a meteoritbecsapódás okozta k zettömörödés eredménye.

A Kordillerák t!zhányóvidékeinek szunnyadó vagy kialudt kráterei, öblös katlanai (kaldérái) mint óriási, természetes edények gy!jtik össze a csapadék- és olvadékvizeket. Leghíresebb tavuk, a cascade-hegységi Kráter-tó (6. ábra), nevével ellentétben, óriási t!zhányókatlant tölt meg. A láva- és salakárak, ugyanúgy, mint a csuszamlások és a hegyomlások, több patakos völgyszakaszt gátoltak tóvá. Így jött létre a Nyugati-Sierra Madre és a „T!zhányó-átló” (Cordillera Neovolcanica, Taras Nahau) határán földuzzadt tavak többsége (Chapalató; 7. ábra). Az utóbbi évek alapos légifénykép-elemzései és földtani kutatásai bebizonyították, hogy a földi küls - és bels er k mellett Észak-Amerika tómedencéinek létrehozásában a világ!rb l érkez égitesttörmelékek – meteoritok – is részt vettek. A gy!r!- vagy kör alakú tavak közül a legfiatalabb és a legépebb meteorit kráterben ül az ungava-félszigeti, 3,7km átmér j! Cratere du Nouveau Québec (Chubb v. Új-Québec)-krátertó. A t le DNy-ra fekv Couture-tó 14km átmér j!, bizonytalan korú becsapódási kráterben talált helyet. Az ény-labradori l’Eau Claire (Clearwater; Tisztavíz) tó sajátos ikerkrátert foglal el.

115


2008

3. ábra Tengerszem sorok a Big Horn (Nagy-szarv) hegység (Középs -Sziklás-hegység) jégátformálta tet szintjének völgytekn iben (A. N. Strahler után szerkesztette Hevesi A., rajzolta Tiderle L.) Figure 3 Chains of cirque lakes in the glacier-eroded trough-valleys at the ridge-level of the Big Horn Mts. (Rocky Mts.) (re-drawn after A. N. Strahler by Hevesi A. and Tiderle L.) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

jelenlegi tó jelenlegi tó korábbi partvonala patakok által lecsapolt jelenkori tó helye (mocsár) jelenkor el tt lecsapolódott tó helye (fiatalabbak) jelenkor el tt lecsapolódott tó helye (id sebbek) fövényszegélyes, turzásos tengerpart turzás rekesztette, sós v. kiédesedett berek (lagunató)

present lake earlier shoreline of present lake place of present lake (bog) drained by streams place of lake drained before the Holocene (younger) place of lake drained before the Holocene (older) sea coast with gritty margin and shoals salty or freshwater grove (lagoon lake) blocked by shoals

4. ábra Sorokba rendezett olvadékvíz-tavak hajdani berkek (lagunák) medencéiben az alaszkai Északi-lejt n, Barrow közelében (Carson és Hussey nyomán szerkesztette Hevesi A., rajzolta Tiderle L.) Figure 4 Rows of meltwater lakes in the basins of former lagoons in Alaska, Northern Slope, near Barrow (modified after Carson and Hussey by Hevesi, A. and Tiderle, L.)

116



5. ábra Változatos terjedelm! töbörtavak és mocsarak Florida alacsony, lapos karsztjain (Raisz E. után rajzolta Tiderle L.) Figure 5 Moors and dolina lakes of various extent on the flat karstic area of Florida (drawn by Tiderle, L. after Raisz, E.)

117


6. ábra Az oregoni Kráter tó (Crater Lake) a hajdani Mazama robbanásos kalderájában (Raisz E. után rajzolta Tiderle L.) Figure 6 The Crater Lake, Oregon in the exploded caldera of Mazama (drawn by Tiderle, L. after Raisz, E.)

7. ábra Láva gátolta lefolyástalan és lefolyásos tavak a mexikói T!zhányó-átló területén (szerkesztette Hevesi A., rajzolta Tiderle L.) Figure 7 Lakes dammed by lava flows in the area of the Volcano Diagonal in Mexico (compiled by Hevesi, A. drawn by Tiderle, L.)

118

2008



8. ábra Észak-Amerika fontosabb, tóval kitöltött, meteorit-becsapódással létrejött mélyedései (Dojcsák Gy. nyomán) Figure 8 Major lakes formed in craters of impact forms (meteorites) (after Dojcsák Gy.)

1. töréssíkok 2. a meteorit-becsapódás kráterének küls pereme 3. a kráterfenéken fekv laza üledékek és a vízréteg együttes vastagsága m-ben

1. fault planes 2. outer margin of the impact crater 3. thickness of unconsolidated sediments and water given in metres

9. ábra Az észak-saskatchewani Mély-öböl (Deep Bay) (Dojcsák Gy. nyomán rajzolta Tiderle L.) Figure 9 Deep Bay in North Saskatchewan (drawn by Tiderle, L. after Dojcsák, Gy.)

119


2008

10. ábra A kés jégkor végi „Bonneville-tó” és utódtavai: a Nagy-sósés az Utah-tó (Raisz E. után rajzolta Tiderle L.) Figure 10 The „Bonneville Lake” of the Late Pleistocene and their successors: the Utah Lake and Great Salt Lake (drawn by Tiderle, L. after Raisz, E.) A földrész változatos származású tavai koruk, helyzetük és méreteik következtében fejl désüknek másmás szakaszát élik. A mély, jégvájta és a terjedelmes glint tavak jelenleg virágkorukban vannak. A rövid élet! fagykarszt tavak jelent s hányadába már t zegmohok települtek, a sekélyebb moréna- és holtjég-tavak láppá tölt dése is megkezd dött. Mivel a sarkvidék körüli és a hideg-mérsékelt öv, valamint a valódi mérsékelt öv h!vös nyarú, mérsékelten szárazföldi tartományának vízháztartása nyereséges, a rosszlefolyású laposokban, morénaközökben ugyancsak t zegmohalápok képz dnek. Így Észak-Amerika legnagyobb tós!r!ség! része egyúttal t zegmohalápokban leggazdagabb hányada is. A szintén kurta élettartamú ökörszarv tavak, levágott fattyúágak közül sok már mocsárrá sekélyesedett, így a legtöbb édesviz! fert és alföldi síkláp a Bels -síkvidékeken és a Parti-síkságok árterein terjeng. A sós mocsarak zöme a nyílt tengerekt l elrekesztett lagúnatavakból, berkekb l fejl dik. A valódi mérsékelt öv szárazföldi- és széls ségesen szárazföldi tartományában, ahol a vízháztartás veszteséges, a tótükrök zsugorodását nem els sorban az egymást követ vízi, mocsári és lápi növénytársulások szabályos megtelepülése okozza. A hegyvidéki jégárak elolvadása és az éghajlat szárazodása miatt édesvíz utánpótlásuk a jégkor vége óta szinte állandóan csökken. A forró, aszályos nyarakon vizük dönt hányada elpárolog, sótöménységük megn . Így szikesedett el a Nagy-síkvidék szélvájta tavainak kisebbik része; többségük a talajvíz k zetekt l öröklött sótartalma miatt eleve „keser!”. A Nagy-Medence, a Mojave- és a Sonora-sivatag, a Mexikói-magasföld, valamint a Rio Grande-Pecos-köz hajdan terjedelmesebb, jégkorvégi édes állóvizei kevés kivétellel id szakos sós tavakká korcsosultak; sok teljesen kiszáradt, a legnagyobbak éghajlati változást követ vízszintingadozása „napjainkban” is számottev (10. ábra).

120

Észak-Amerika tavainak általános jellemzése* General characteristics of North American lakes Hevesi Attila

Recommend Documents