ÉRTESÍTŐ AZ ERDÉLYI MÚZEUM EGYESÜLET ORVOSTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYÁNAK MUNKÁJÁRÓL A SZAKOSZTÁLY VÁLASZTMÁNYÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

1

• '. o

"i

ÉRTESÍTŐ AZ ERDÉLYI MÚZEUM EGYESÜLET ORVOSTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYÁNAK MUNKÁJÁRÓL ÖTVENEDIK K Ö T E T 1940—1941.

A SZAKOSZTÁLY VÁLASZTMÁNYÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

DR VITÉZ BERDE

KÁROLY rs DR. KROMPECHER ISTVÁN

KIADJA AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET ORVOSTUDOMÁNYI KOLOZSVÁR, 1942

SZAKOSZTÁLYA

Felelés kiadó: D r . Krompecher István. Minerva-nyomda Rt. Kolozsvár. 16270. Felelés vezeté: Major József.

BEKÖSZÖNTŐ. Két évi kényszerű szünetelés után új formájában is a régi célkitű­ zéseivel indul útjára Értesítőnk új sorozata,, mégpedig immár átve­ rt, e d ik kötetéve l. A történelem kerekének napjainkban átélt zökkenése Orvostudományi Szakosztályunk hatvannégy esztendő óta folya­ matos munkáját nem tudta megszakítani, csupán e munka eredményei­ nek nyilvános közzétételét gátolta meg ideig-óráig. Észak-Erdély felszabadulásával és a Ferenc József-Tudomány­ egyetemnek régi székhelyére történt visszatérésével, annak a szent egy­ ségnek a jegyében, amiben az egyetem orvosi fakultása 1879-től 1918-ig az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztályával élt, a Szakosz­ tály munkájának és az irányításának nagyobbik részét megint az egyetem orvosi fakultásának tagjai vállalták el. Amikor a két testvérintézmény egyöntetű bizalma alapján kitüntetés gyanánt vállaljuk az Értesítő szer­ kesztését, hálás elismeréssel emlékezünk meg azokról, akik az idegen megszállás évtizedei folyamán nem hagyták kialudni a lángot az orvos­ tudomány müvelésének és népszerűsítésének erdélyi magyar oltárán. Kötelességet rovunk le velük szemben, amidőn új sorozatunk emez első füzetében összegyűjtjük és közreadjuk az ö utolsó és legnehezebb eszten­ dejük törekvéseinek emlékeit, s annak az átmeneti időnek tudományos termékeit, amíg fakultásunk maga vállalta a régi keretekben az új élet megindítását. A múlt iránti tisztelettel, s a termékeny jövőbe vetett bizalommal indítjuk útjára az Értesítőt, ami ma sem kíván más célt szolgálni, mint azt, amit Högyes Endre közel hét évtizeddel ezelőtt Szakosztályunk számára kitűzött: „szellemi kapcsolatba egyesíteni Kolozsvárott az orvostudományok különböző ágaival, foglalkozó erőket". Ehhez a munkához hívjuk társul a Ferenc József-Tudományegye­ tem orvosi karcinak, s Erdély orvosközönségének, minden tudománykedvelő és művelő tagját, és ehhez kérjük az egyetemes magyar orvosi rend érdeklődését és jóindulatát. Kolozsvár, 1942. december 6. vitéz BERDE KROMPECHER

KAROLY ISTVÁN

A z Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának

a m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem régi székhelyére, Kolozsvárra tört visszatérése alkalmából 1941 március hó 30-án tartott Ünnepi Díszülés elhangzott beszédek.

D r . Koleszár László, az E M E .

Orvostudományi Szakosztálya

elnökének megnyitó beszéde: Mélyen tisztelt díszközgyűlés! Mondjuk el a magyar imádságot: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen! V a n szerencsém üdvözölni a Ferenc József-Tudományegyetem körünkben megjelent miniszteri biztosát, dr. Szily Kálmán ő excellen­ tiáját, Kolozsvár sz. kir. város és Kolozs várinegye főispánját, InczédyJoksman Ödön öméltóságát, a Ferenc József-Tudományegyetem rectorát, Bartók György ö magnificentiáját, tudománykaraink dékánjait, köztük dr. vitéz Berde Károly orvoskari dékán öméltóságát, Kolozs vár­ megye alispánját, dr. Gaal Elemér öméltóságát, szakosztályunk tisztelet­ beli elnökét, Veress Ferenc professzor öméltóságát, az E . M . E . központi választmánya, képviseletében megjelent Kántor Lajos titkár urat, úgy­ szintén a megjelent hölgyeket és urakat s a díszközgyűlésünket ezennel megnyitom. V a n szerencsém bejelenteni, hogy üdvözlő táviratot illetve levelet intéztek szakosztályunkhoz ez alkalomból H ó m a n Bálint vallás- és köz­ oktatásügyi miniszter úr őnagyméltósága, a Magyar Tudományos A k a ­ démia, a debreceni m . kir. Tisza István Tudományegyetem tanácsa, a szegedi egyetem orvosi kara, Korányi Sándor, Grósz Emil, Balogh Ernő, Jeney Endre, Tomcsik József professzor urak, és szakosztályunk leg­ régibb tagja, Máthé Dénes egyetemi ny. r. tanár úr. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1859. november 23-án, 82 évvel ezelőtt Erdély Széchenyijének, Mikó Imre grófnak hívó szavára a kolozsvári vigadó nagyterme zsúfolásig megtelt hazafias érzéstől lángoló főurakkal, nemesekkel, polgárokkal. A 48-as szabadságharc leveretése utáni absolutismus korában rendkívüli eset volt, hogy egy nemzeti álom beteljesedhetett: a bécsi udvar^ meg­ engedte, hogy Kolozsvár székhellyel megalakuljon az Erdélyi M ú z e u m Egyesület, n e m hiába fáradott annyit Mikó, n e m hiába tűrt annyi éven át a bécsiek részéről oly sok megaláztatást!

6

Koleszár: Megnyitó beszéd

N a g y volt a lelkesedés, amikor a titkos .szavazás egyöntetű ered­ ményeként az egyesület nyelve a magyar lett, csörögtek a díszes magyar kardok, a kócsagtollas süvegeket magasan lobogtatták, és nem akart szűnni a nemzeti érzésnek e győzedelmes megnyilatkozása. A z erdélyi lélek új utakat talált, s az új élet lehetőségei nyomán fakadó áldozatos munka, céltudatos előretörés a kultúra és a tudomány terén rövid 10 év multán már az országházban is felszínre hozta az erdélyi egyetem alapításának szükségességét. Ebben a döntő tényező az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt az ő táraival, melyek a magasabb színvonalú tanítás céljaira igen alkalmasnak kínálkoztak. 1872-ben a kolozsvári Ferenc József-Tudományegyetem első pro­ fesszorai az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének. Mikó Imrének kezébe tették le hivatali esküjüket. A Múzeum-Egyesület a tudományos élet nagy fellendülését yarta. az egyetemtől. Ezzel szemben a professzorok intézeteik berendezésével és fölszerelé.-ével voltak elfoglalva és egyiküknek sem tetszett a szak­ osztályok feletti központi gyámkodás. A z egyesületi tudományos elet megcsappant, meggyérültek "az ülések, megszűntek a közönség koreben igen kedvelt népszerűsítő előadások is, a közművelődés óriási karara. Néhány év múlva az egyetem orvosi karán mozgalom indult egy orvos természettudományi Társulat alapítására, amely Genersich Antal professzor elnöklete alatt három éven át összetartotta Kolozsvár orvosait és természettudományokkal foglalkozó tanárait. Számo.- ülésen referál­ tak saját kísérletek eredményeiről s érdekesebb betegek bemutatásával nagy vonzóerőt gyakoroltak a gyakorlatot folytató orvosokra. A z E . M . E . elnöksége látva az új Társulat eredményes működését, elhatározta, hogy a m a g a kebelében újra felállítja a korábban {^ezett? de elsorvadt szakosztályokat. 1879-ben március 27-ikén tartott Erdélyi Múzeum-Egyesületi közgyűlésen a kolozsvári orvosi természettudományi társulat bejelentette a Múzeum-Egyesület keretén belül újból megalakult orvostermészettudományi szakosztályba való beolvadását. Kis.» elnökké Genersicb professzort választották meg. f Rövid idő alatt az új szakosztály tartalomban es látogatottságban nem remélt eredményeket éri el. 1882-ben e szakosztály ülésén ismertette Hőgyes Endre a labvrint izgatás és a nystagmus közti összefüggés le­ fedezését, ami nevét halhatatlanná tette. A szakosztály sulyat emelte, hogvaz üléseken elhangzott előadásokat es hozzászólásokat a .MúzeumEgyesület által kiadott Értesítőben publikálhattak. Ennek első szeikesztője is Hőgyes Endre volt. A z évek hosszú sora alatt megsokasodott úgy az orvosi, mint a természettudományi előadások száma, s az 1906-ban tartott közgyűlés szükségszerűen kimondta az orvosi szakosztály különválását a termeszeitudományitól. . , . . , - t A szakosztályi élet nagy fellendülését mutatja, hogy mar ^éjenként voltak tudományos ülései. A z orvostudomány rohamos g l o f l e M " anyagot szolgáltatott a dolgozó orvosgenerácionak. A sebeszei inori törése, a Röntgen-sugár térhódítása, a serológia laboratóriumi es l,

Koleszár: Megnyitó beszéd agyi alkalmazása s a többi m o d e m klinikai fölfedezés és gyógyító eljárás mind referálás és megvitatás alá került. Szakosztályunkban bangzott el az első vétó a Koch-féle tuberculinkezelés ellen; a Röntgen-sugarak törvényszéki orvostanban való alkalmazásának jelentősége itt került először tárgyalásra, innen indult hódító útjára a tárgyi bizonyítékok jelentőségének óriási fontossága a törvényszéki orvostanban. Itt mutatták be először Magyarországon a spastikus bénulás gyógyítására kieszelt gerinccsatorna föltárással kap­ csolatos ideggyök átmetszés sikeresen operált eseteit; szakosztályunkban hangzottak el a malária kóroktanát tisztázó kísérletek eredményei. A tudományos élet 1914-ben hirtelen megtorpant, a szakosztály tag­ jainak nagyrésze hadbavonult. A tudományos ülések elnéptelenedtek. az előadások a háború követelményeihez simultak. Kezdett a régi rend felbomlani, az itthon maradottak vállaira több m u n k a nehezedett, a meg­ élhetési gondok elvonták az orvosokat a kutató munkától, a laboratóriu­ m o k a hadsereg igényeit is alig tudták kielégíteni, elmélyedő kutató munkáról szó sem lehetett többé. A z összeomlás előtt az utolsó szakülés 1918 dec. 18-án volt. Ezután négyévi kényszerszünet következett. A Ferenc József-Tudományegyetem­ től elszakadt erdélyi orvosok elzárva az anyaországtól és a müveit nyugat­ tól, megfosztva az egyesületi élet lehetőségétől, tudományos tevékenysé­ gük kielégítésére 1920 őszén orvosi lapot alapítottak Erdélyi Orvosi Lap címmel, amely azonban sehogy sem tudta pótolni az elvesztett tudo­ mányos fórumot. 1922-ben összefogtak a Múzeum-Egyesület orvosi szakosztályának itt maradt tagjai, s nagy utánjárással sikerült az összegyülekezésre enge­ délyt szerezni. Közgyűlést hirdettek, melyen elhatározták, hogy a régi szakosztályi működést nem hagyják feledésbe menni, bár klinikai és intézeti háttérrel nem rendelkeznek, mégis megkísérlik a tudományos munkálkodás megindítását. Veress Ferenc professzor és munkatár>ai vállalták a megszálló hatalom részéről legyőzhetetlennek mutatkozó akadályok leküzdését. Tudományos ülések tartását nem engedélyezték, mert Egyesületünk jogi személyisége n e m nyert megerősítést, majd amikor ez rendeződött, a megszálló hadsereg parancsnokló tábornoka azl kívánta, hogy egy egész évre előre mutassuk be az előadások címét. Mennyi utánjárás, mennyi megaláztatás, mennyi előszobázás után kap­ tunk egy-egy ülésre engedélyt! N e m csoda, ha egy ideig az összegyüle­ kezésre a n e m megengedett módot alkalmaztuk: Kávéházak füstös külön termében gyűltünk össze, itt tartottuk tudományos üléseinket, de az államhatalom ébersége miatt csakhamar be kellett látnunk, hogy így Egyesületünk létével játszunk. Újra vállaltuk az ülésrendezés sziszifuszi munkáját. Ezután tudományos előadásainkon az államrendőrségi (szigmanca) detektívek vigyáztak, hogy államellenes kijelentések ott ne hangozzanak el. Jóindulatúlag arra is figyelmeztették az elnökséget, hogy e szó „magyar" és „Budapest" ne szerepeljen előadásainkon, nehogy a magyar nyelvet n e m ismerő regáti detektív rosszindulatú feljelentése kellemetlen következményeket vonjon maga után. M i azonban ennek a

i

8

Koleszár: Megnyitó beszéd

figyelmeztetésnek ellenére hangosan hirdettük a magvai' orvostudo­ m á n y eredményeit. _ Üléseinket hol itt, hol ott tartottuk. Egyideig az Iparkamara adott hajlékot, ahol a megszállás első idejében sok magyar tisztviselő volt, ezeknek rohamos elüldözésével nekünk is kiadták az utunkat. Új ott­ hont találtunk a Magyar Kaszinóban, ahol néha, amikor engedélyt nem kaptunk ülés tartására, fehérasztal mellett tartottuk meg tudományos összejöveteleinket, Sajnos, az érdeklődés évről-évre fogyott, a még hiva­ talos állásban levő kartársak feletteseik szigorú tiltó figyelmeztetése szerint elmaradtak üléseinkről, sőt társaságunkat is kerülték. A megszállás első tíz esztendejében a létért való nehéz küzdelem, a fokozott megélhetési gondok, az új életre való berendezkedésben kere­ sendő az oka annak, hogy a szakosztályi élet nehezen lendült föl. Ener­ giánkat most a népszerűsítő előadások tartására fordítottuk. A nagy­ közönségben hálás hallgatóságot találtunk, előadásaink alkalmával az unitárius kollégium díszterme zsúfolásig megtelt. Közben szomorúan kellett konstatálnunk, hogy az Erdélyi Orvosi Lapot tovább fenntartani nem tudjuk, egy bástyánk megint összeomlott. Űj célkitűzésekkel igyekeztünk az otthonuktól megfosztott s egy­ két szobában esaládosté>l meghúzódott orvos tagokat az egyesületi életbe tömöríteni. Továbbképző orvosi kurzusok rendezését helyeztük kilátásba, amit a tagok lelkes örömmel fogadtak. Érdeklődésünkre a budapesti orvos­ professzorok szívesen vállalkoztak egyesületünkben előadás tartására. Sajnos azonban tervünk n e m valósulhatott meg, mert a kolozsvári román egyetem professzorai egyöntetűen tiltakozásukat jelentették be az illetékes miniszternél. A továbbképző kurzus bukásából új eszme született. Orvos-nagy­ gyűléseket fogunk rendezni a nagyobb vidéki városokban! 1930-ban a MYizeum-Egyesiilet marosvásárhelyi vándorgyűlésével kapcsolatosan megrendeztük első kongresszusunkat, amelynek -ikerét mindennél fényesebben mutatja, hogy 4 ülésben 46 előadás és 30 hozzá­ szólás hangzott el. A nagygyűlés erkölcsi és tudományos sikerének következménye volt, hogy föllendült a szakosztályi élet. A nagygyűlés munkálatait emlékkönyv alakjában megjelentettük, s a 236 oldalas munkál meg­ küldtük az erdélyi orvosoknak, egy-egy példányt pedig eljuttattunk az anyaországba is. Ezután hirdetett tudományos üléseinken már kezdtek a vidéki kartársak is megjelenni, most már hivatalfőnöki intelemre nem volt szükség, ekkor már magyar orvos állami állásban nem volt. Tudományos törekvéseinkbe az űj programmunk szerint bevontuk az orvosnövendékeket is, ezek közül nagyon kevesen merészkedtek körünkben megjelenni. A z átkos megszállás második évtizedében kez­ dett fellendülni az egyesületi élet. A közös sors, egymásnak a meg­ becsülése, eddig még sohasem tapasztalt közelségbe hozta szakosztályunktagjait, általában a kisebbségi orvosokat. A tagok közmegelégedését váltotta ki a választmány a m a határo­ zata, hogy díszes ezüst serleget szerezzünk be, hogy azzal, mint szimbo-

Koleszár: Megnyitó beszéd

9

lummal, évenként tartandó díszlakomán áldozzunk a Ferenc JózsefTudományegyetem elhunyt nagy tanárai emlékének. Serlegavató ünnepségünkön nagy számban jelentek meg a Ferenc József-Tudomány­ egyetemen végzett erdélyi kisebbségi orvosok. A z első serleg vacsorát Purjesz professzor emlékének szenteltük. Ez olyan nagyszabású és fényes sikerű ünnepély volt. hogy ilyent ren­ dezni többé nem volt módunkban, az oláhság irigykedése miatt. A kisebbségi sorsba való beilleszkedéssel, s a gazdasági helyzet javulásával kapcsolatosan az egyesületi élet n e m remélt arányokban fejlődött. 1932-l>en szakosztályunk tudományos előadásainak száma a háború előtti időkre emlékeztet: egy év alatt 22 ülés, amellett 11-ik orvoskongresszusunk 32 előadással. Midőn a jövőre vonatkozóan a leg­ vérmesebb reményeket szőttük, keserű csalódás érte egyesületünket, tagjaink egy része az egyesületi élet konjunktúráját kihasználva, meg­ alapította a Paul Ehrlich orvostudományi társaságot, rést ütve ezzel az eddigi egységen. Aggodalmunk alaptalannak bizonyult. Szakosztályunk hamar kihe­ verte a hűtlenségnek ezt a formáját. Ezután magyar tagtársaink nemzeti önérzetüktől hajtva, kötelességszerűen sohasem hiányoztak hir­ detett tudományos üléseinkről. Az erdély orvosi életnek nagy eseménye volt, amikor 1934-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület központjának az áldozatkészsége folytán életrekeltettük háború előtti tudományos folyóiratunkat, az Értesítőt, mely szakosztályunk üléseinek tudományos súlyát érezhetően emelte. A z "előadóknak nagy segítségére volt az ez évben megszerzett nagy modern Zeiss vetítőgép. Érdekes jelenség, mely Brassóban tartott harmadik nagygyűlé­ sünket jellemzi, hogy arra nemzeti és vallásfelekezeti különbség nélkül özönlöttek az orvosok Erdély minden részéből. Szakosztályunk­ nak ez a nagy népszerűsége volt az oka. hogy a két év múlva Temes­ váron rendezendő kongresszusunkat a hatóság az utolsó napon tiltotta be. Nagy volt a megdöbbenésünk, 'ü előadót és 300 résztvevőt sürgönvileg kellett értesítenünk, hiába volt minden kilincselés a miniszté­ riumokban, kárbaveszett a megrendezés nagy összegű kiadása. Ez a hajthatatlan-ág és lelketlenség a mind jobban életrekapó kisebbség­ ellenes politika egyik bizonyságtétele volt. Ezzel a sikertelenséggel szakosztályi életünkben újból hanyatló korszak kezdődik. Üléseink megrendezése még az első időknél is nehe­ zebbé vált: megtörtént, hogy amint szokás volt, utolsó pillanatban adta ki a rendőrség a hadtest ülési engedélyét, azért katonai engedélyt, mivel városunkban állandóan ostromállapot volt, de arra is volt példa, hogv az engedélyi nem is kaptuk meg s az ülés utáni nap érdeklődé­ sünkre megtudtuk, hogy a katonaságnál elveszett a kérvényünk. Az állandóan fokozódó bizonytalanság és a kisebbségi zaklatás folytán a lelkes táltor kezdett megfogyatkozni, de még voltunk olyan erősek, hogy 1938-ban Tordán az E . M . E . vándorgyűlésével kapcsola­ tosan nagysikerű lY-ik orvoskongresszust rendezhettünk. Ttt már lép­ ten-nyomon detektivekkel voltunk körülvéve, de a 4 ülésben 38 előadás

10

Koleszár: Megnyitó beszéd

megtartását megakadályozni n e m sikerült, azokon csak tudományról volt szó. A z ezután következő idő m á r az egyesületi élet agóniája volt. Tagjaink nagyrésze mindegyre katonai összpontosításra volt behíya, sokat közülük hónapokig ott felejtettek Beszarábia kulturálatlan zónáin; akik hazajöttek, szétszóródott praxisukat próbálták helyreállítani, mások m e g a behívásra való előkészületben fáradtak el: tudományos munkál­ kodásra sem idő, sem kedv nem jutott. Ilyen viszonyok között még gon­ dolni sem lehetett, hogy az l!»40. évben esedékes vándorgyűlést, illetve orvosi nagygyűlésünket megtartsuk. Ehelyett egyebet értünk m e g : Északerdély és vele Kolozsvár boldog felszabadulását! Mélyen tisztelt Közgyűlés! H a az elmúlt 22 év mérlegét felállítjuk, kitűnik, hogy az elnyomatás nehéz korszakában tartottunk 145 tudományos ülést, azon elhangzott 159 előadás, 164 hozzászólás, 46 betegbemutatás, 20 referátum, 20 emlék­ beszéd. A 4 orvoskongresszuson elhangzott 140 előadás. A szakosztály tudományos folyóirata, az Értesítő, megjelent 5 kötetben, 12Ó1 oldalon, a 4 kongresszusi emlékkönyv 608 oldalon. A m i tőlünk telt, mindent megtettünk. Hogy több eredményt n e m tudunk fölmutatni, az nem a mi lelkesedésünk hiányán múlott. M a hálát adunk az Egek Urának, hogy az Erdélyi Múzeum-Egvesület Orvostudományi Szakosztálya meghajthatja lobogóját a hazatért m . kir. Ferenc József-Tudományegyetem .'lőtt, bízva abban, hogy az a tudományos élet, melynek parazsát a 22 éves elnyomatás idején hamu alatt olyan* féltve megőriztük, az ö segítségével újra lángra lobban és fénye dicsőségesen bevilágítja a magyar orvostudomány egét. Adja Isten, hogy úgy legyen!

Dr. vitéz Berde Károly orvostudomány kari dékán üdvözlő beszéde: Tekintetes Díszközgyűlés! Méltóságos Elnök Ür! A Ferenc József-Tudományegyetem orvosi kara nevében megille­ tődve és tisztelettel üdvözlöm az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudo­ mányi szakosztálvát ezen a határmesgyén, ami hátratekintve ket, szen­ vedésekben gazdag évtizedet, előre nézve pedig egy új virágzás kor­ szakait választja el egymástól. , . , . , t # f Testvér üdvözli a testvért, az egymás támogatására es kiegésznesére hivatott egvik antimeron a másikat. A z E . M . E . orvosi szakosztá­ lyának és fakultásunknak célkitűzései ugyanazok, csak módszereikben van különbség. Mindketten a magyar orvostudomány messze világit«) fáklyáját kívánják szolgálni. Fakultásunk az elektromos arain, ami az táplálja, a szakosztály pedig a készülék, ami az áram belső energiait a közösség közkincsévé alakítja.

vitet Berde: Üdvözlő beszéd

11

Aki a magyar tudományosságot szolgálja Erdélvben, annak tisz­ tában kell lennie azzal, hogy a nyugateurópai, u. n. latin-germán kul­ túrának keletre tolt legszélsőbb őrhelyén áll. Ettől keletre és délre tőlünk merőben eltérő szellem és más kultúrkör éli a maga külön világát. A z erdélyi magvai' tudományos élet a maga emberi és nemzeti munkája mellett egyúttal azt a nagy eszmét szolgálja, amit általában „Európá­ nak" szoktunk nevezni. A z orvostudományok európai értelemben vett művelése akkor szök­ kent merész sudárba íven a helyen, amikor fakultásunk és az E . M . E . erre a célre testvérül összefogott. A z egykori „Institutum Medicochirurgicum" tanárai, Laffer József, Keresztes Elek, Eckstein János. Szőcs József egymagukban, társak és szervezetek nélkül m é g monologizálni sem tudtak a tudomány müvelésének síkján. A X I X . század közepéig kellett várni, hogy Erdélyben is megszülessék az orvos-termé­ szettudományok számára a fórum, a tudós számára pedig a rostrum. amelyről akár az egész világ nyilvánossága előtt beszélhet. A z anya­ országi példák alapján, a Bugát Pál és a Balassa János teremtő, vala­ mint a Markusovszky Lajos. Poór Imre és id. Szily Kálmán megtartó és fejlesztő munkájával párhuzamosan megtermékenyült az erdélyi lélek is és a Bőgyes Endre, Genersich Antal. Jendrassik Jenő és derék támo­ gatóik kezén megszületett az E . M . E . orvosi szakosztálya. A szükség érzésének sorsközössége a cselekedetek sorsközösségébe kapcsolta az egyesületet és egyetemünket, kettejük együttműködése pedig tiszteletreméltóan magas fokra emelte a tudományok művelését Erdélyben. H o g y m ü v e n gazdag volt ennek az együttműködésnek az eredménye, azt az iQ1K-évi összeomlással és az oláh megszállással bekövetkezett kényszert'»

a szörnyű törésnek a súlya alatt sem estek kétségbe, hanem megragadták azt ami m é g megmaradt: a messzeröpítő gépek helyett az egyszerű, életmentő evezőlapátot. És haladtak tovább az úton. N e m úgy, ahogy szerették volna, hanem csak úgy, ahogy lehetett. D e fenntartották a felszínen a hajót Férfiak voltak a viharban, kicsiny mécsessé zsugoro­ dott egykori hatalmas láng gondos, áldozatos őrzői és megtartói. A Filep Gyula emléke, Veress Ferenc, Gyergyai Árpád, Koleszár László és a köréjük sorakozó erdélyi kartársaink személye előtt tisztelettel állunk m e g mi. a hazatértik, és hálánk veszi körűi mindnyájukat, a szent örökség átmentéséért. S most itt állunk egy új virágzás küszöbén. A Ferenc József-Tudo­ mányegyetem orvosi kara újból tudományos fórumaid óhajtja az 1'] M . E . orvosi szakosztályát. Mégpedig változatlanul úgy, ahogy az a világháború előtt volt: a szükség sorskózössége által hajtva a cseleke­ detek sorsközösségében. Hozzuk és felajánljuk képességeink szerinti szellemi erőinket: az idősebbek tapasztalatait, tudását, vezető képessé­ get, kritikáját, s a fiatalok lendületét, célkitűzéseit és munkakedvét. És hozzuk intézeteink és klinikáink anyagát, reméljük, hogy nemsokára gazdagnak mondható felszerelését, bár jól tudjuk Cajal figyelmeztetése

12

vitéz Benle: Üdvözlő beszéd

szerint, hogy „a tudományos munka n e m annyira az anyagi eszközökön, mint csaknem kizárólag az emberen múlik", „Három lába vagyon az erdélyi széknek" — írta negyed évezreddel ezelőtt, az erdélyi három nemzetre célozva, nagyajtai Cserei Mihály — „üsd ki az egyiket s felborul az szék." Két szárnya van az erdélyi tudo­ mányos élet géniuszának — legyen szabad képben beszélni nekem is — : egyetemünk és az E . M . E . Csak akkor tud ez a géniusz magasan ívelni, ha coordináltan összeműködnek szárnyai. Ehhez a coordinált szárnya­ láshoz kívánok új erőt, a korszellem megértését és gazdag sikereket!

D r . Pataki Jenő ünnepi előadása:

Orvoslás a régi Erdélyben. A z Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi szakosztályának ez évi első ülésén az elnöki megnyitó során szakosztályunk működésének történeti áttekintése keretében egy sötét korszak tudományos törekvéseivel s küz­ delmeivel ismerkedtünk meg, melyet egy negyven éves eredményes múlt után mért teánk a végzet. A z orvosi tudomány Erdélyben ekkor már terebélyes fává nőtt s erős gyökerei, melyekből az éltető erői vette, messze ágaztak szét a múlt homályába. Ebbe a múltba kívánok betekintési nyújtani. A múlt­ ban való elmerülés nem csak felüdítő, de sok vonatkozásban tanulságos is lebet. Ezt a multat a m a szemüvegén nézve lekicsinyelnünk nem szabad, hiszen a múlt talajából nőtt ki a jelen s bontakozik ki a jövő. Ezt a multat a m a szemüvegén nézve lekicsinyelnünk nem szabad, biszen a múlt talajától nőtt ki a jelen s bontakozik ki a jövő.

H a szép Erdélyünk egészségügyének s orvosi működésének múltjá­ val akarunk megismerkedni, legalább négy századdal kell vk^szamenniink. Körülbelül akkor kapunk egy — bár hézagos történeti képet Erdély orvosi világáról. A z azelőtti időkben a testi bajokban szenvedő ember a legfelsőbb hatalomboz fordult esdeklésével. és kapkodott fűhöz-fához; a szó valódi értelmében a füvekhez és fákboz fordult, ezektől várta szenvedése meg­ váltását ösztöne vezette erre s azután a szerzett tapasztalat mutatta a követendő utat. A tapasztalatok összegyűjtése által keletkezett az ú. n. tudós embe­ rek és asszonyok, kik a bozzájuk fordulókon bivatásszerííen^ segíteni próbáltak. E z volt az orvoslás ébrényi korszaka. N e m csak nálunk, de mindenütt. Majd a papok vették át a hitélet ápolása mellett a testi bajok gon­ dozását is. Ez a kapcsolat sokáig fennállott abban az időben is, amikor maitanult orvosaink voltak; még a XVIII. században is.

Pataki: Orvoslás a régi Erdélybet)

13

Tanult orvosokat Erdélyben először a X V I . században találunk. Főleg a szász varosokban s fejedelmeink udvarában, önszántukból tele­ pedtek le egyesek nagyobb városokban, alkalmasnak találván a talajt érvényesülésükre. A z orvosi működés mellett m á s foglalkozás elöl sem tértek ki. Tanári s tanítói állást foglaltak el. A fejedelmi orvosok hívásra jöttek az udvarokba s diplomáciai küldetésekben is részt vettek. Ezek mind idegenek voltak. Olaszok és németek. De magyar orvos nevével is találkozunk már. A X V I . századból egyet ismerünk. H U N Y A D I FERENcet, a poétát, ki ékes rigmusokban meg­ írta Trója veszedelmét. Előbb Báthory István lengyel király, utóbb Báthory Zsigmond fejedelem udvari orvosa. Nagyműveltségű s nagy­ tekintélyű orvos, korának kedvelt költőije, kit Bethlen János naplójában igen jocosus embernek mond. A X V I I . század gyérszámú orvosai közül felemlítendő PÉTSI A N D R Á S , kit 100 frt. fizetéssel fogadott fel Kolozsvár városa hivatalos orvosának. Ekkor már nagyobb városok orvost szerződtettek — amikor kaptak. A városi orvosnak szerződésben kikötött kötelessége volt a szegények gyógyítása s járványok idején a közegészség terén való tény­ kedés, ezalatt a városról távoznia nem volt szabad. [smert orvosok voltak továbbá: a székelyföld Árkos községéből származott két

unitárius vallású Árkosi: Á R K O S I

CELEI

BENEDEK

és

Á R K O S I T H E G Z Ő B E N E D E K , kiket 1660 körül majdnem egyidőben vitt el ifjan a dühöngő pestis; a

sok hányattatást szenvedett B E N E D E K I

E N Y E D I S Á M U E L , egyszer­

smind az enyedi kollégium tanára s korai halála mint alvinci papot vitt a. sírba; T O L N A I ISTVÁN ref. pap, tanár és orvos egy személyben. Bethlen Miklós .kancellár említi róla önéletiratában, hogy colocynth-kenőcsöt alkalmazott kis lánykájánál külsőleg geleszta elhajtása céljából s oly csillapíthatatlan hasmenést okozott, hogy szegényke belehalt. Többet tudunk K Ö P E C Z I J Á N O S orvosi működéséről. Köpeczit 1673ban fogadta udvari orvosául Apafiné: Bornemisza A n n a fejedelem­ asszony s az udvari személyzet mellett magát a fejedelemasszonyt is több ízben gyógyította. Rendes konvenciója volt, melyet évenként meg­ újítottak. Eszerint évi 200 fr. fizetésén kívül járandósága volt: 10 sing gránátposztó, ."> pár kordovány csizma, egy rókabörhát bélés, 30 köböl búza, S0 veder bor, 200 tyúk, húsra 32 frt., 182 font szalonna. 2 makkos verő disznója, továbbá ecet, vaj, méz. köles, borsó, árpakása, sajt, faggvú. 200 káposztafej, széna, fa, fehér és asztali kenyér stb. meg­ határozott mennyiségben. Egyizben a fejedelemasszonynak, ki súlyos torokfájásban szenve­ dett, nyelvesapja leereszkedett, — külsőleg skorpióolajat rendelt, mi skorpiókból készült; főleg mérges állatok marása ellen használták, de gyulladások ellen is, hogy ezekből kiszíjja a tüzes mérget. „ H a őnagy­ sága írtóznék ettől, igen jó a liliomolaj és a mandulaolaj is — írja K ö peczi. — IV a kenésnél többet ér: 1. a köti"», csak melegen a torkára kös­ sék; 2. A száj mosása Pomagranal héjáitól, galnesböl, isoppal, sállyával s kevés tinisóval készített szájvízzel, melybe egy kis szalmiákot is

1t

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

bocsát bele az ember; 3. Gyantával kell füstölni a fejet, mert a torokban a nedvesség a főből száll alá." Minden udvar és nagyobi) úri ház u. n. patikaládával volt ellátva. Kezelni rendesen az úrnő szokta. Innen látja el első segéllyel szükség esetén az orvos megérkezéséig háza népét, mi orvosi útmutatásra tor­ tént. M a g a az orvos is legtöbb esetben a patikaládát használta, kivá­ lasztván gazdag tartalmából a szükséges patikaszert. Berendezése, a szerek beszerzése, felülvizsgálása az udvari vagy házi orvos köteles­ ségei közé tartozott. A fejedelemasszony udvarában két ilyen patikaláda volt, egy na­ gyobb s egy kisebb. A nagyobbik egy erre a célra szánt szobában állott, számtalan fiókkal és rekesszel s bennök rengeteg patikaszerrel._ A kisebbik arra szolgált, hogy utazások alkalmával magukkal vigyek. H o g y fogalmunk legyen róla, mutatványul közlök tartalmukból. Gazdag volt olajokban, legalább 30—40 féle. Volt ott köménymagolaj, narancshéjolaj. kámforolaj, anisolaj, spikinardolaj; a rózsa-, szegfű-, mandulaolaj mellett ott díszeleg a koponyaolaj is, no meg a gilisztaolaj. Sok közülök a szépségápolás szolgálatában állott, vagy illatszerül hasz­ nálták. Sokféle balzsam: balsamum sulphuris, skarlát ellen való bal­ zsam stb. Porok: sárkánypor, szarvas szarvának a pora, drágakövek pora, klárispor, emberkoponyapor, gólya zúzáról levont hártya pora, stb. A különös orvosságok sorában ott foglal helyet a kígyószarv, m ú ­ mia, sárkányfog, szarvas szívének csontja, márciusi nyúlszem, vérko, öreg és apró bezoár stb. . Ezek a patikaszerek nagy kelendőségnek örvendtek a fejedelmi udvarban. Növényi gyógyszerek nincsenek közöttük, mind az állat- és ásványvilágból valók". Sokukat amulett gyanánt hordták a nyakba akasztva, mint óvszert, így a csukafogat, sárkányfogat, különböző drágaköveket, bezoárkövet. Kz utóbb hatalmas védöszer a pestis ellen. Pedig ekkor m á r ezek a különös orvosságok és orvosságos kövek csak hamar háttérbe szorultak s helyüket a növényvilágból vett orvosszerek foglalták el. ,. Köpeczi is ebből a patikaládából látta el betegeil az udvarnál. *

A X V I L század utolsó tizedeiben kezd gyakoribb lenni a külföldre való utazás a tudomány és műveltség megszerzése végett. Kezdett fel­ ébredni a magyar nemzeti öntudat, a tudományos kiképzés vagya, min­ denki érezte elmaradottságunkat. Érezték ezt a nagybirtokosaink is, Erdélv főurai s azt is. hogy a nagy vagyonnal kötelességek is járnak. \ tudomány forrásai messze voltak. Ilyen nagy útra elbujdosni sze­ gény emberek fiai Bzánták rá magukat, akik jelesen kerültek ki a közép­ iskolákból. Földmívesek, iparosok s legfőképpen protestáns papok fiai. Egveseket városok, eklézsiák, főiskolák küldtek ki. hogy szaporítsak a tanult emberek számát. Ezekhez nagy segítségül .járultak főuraink ala­ pítványai A W a s s , Bánffy, Bethlen. Rhédey csaladok mellett mindé-

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

Ü>

nek felett kiemelendő a Teleki család. Mindenik Teleki grófnak volt egy-két alapítványa (alumniája), m é g a fösvénynek ismert vagyon­ szerző Teleki Mihály kancellárnak is. A Teleki-család számtalan m a ­ gyar tudóst — orvost és papot — nevelt a hazának. N e m csak a nagy vagyonnal járó kötelességek átérzéséből tették alapítványukat, de a korszellem megértéséből s annak tudatos átgondolásából, hogy a kül­ földhöz mérten elmaradottságunkon csak úgy segíthetünk, ha minél több tanult embert adunk a hazának s nem engedjük, hogy a mutatkozó tehetségek elkallódjanak csupán az anyagiak hiányában. Méltán meg­ hajthatjuk az elismerés és hála zászlóját a gróf Teleki-családnak a magyar kultúra érdekében a múltban szerzett érdemei előtt, örömmel kapok az alkalmon, hogy erről szót ejthetek s jóleső érzés fogna el mint magyar embert akkor is, ha az egyéni vonatkozások szülte érzé­ seket egészen kikapcsolni tudnám is. *

A z alumniát elnyert ifjú amellett m é g gyűjtéssel is növelte a peregrinációra szánt pénzét. E z nem volt szégyen, ellenkezőleg, hisz tudvalevő volt, hogy erre csak a kiválóbb tanulók kaptak engedélyt.* A gazdagok 5—10—100 aranya mellett szerényen húzódott meg a sze­ gényebbek éppen olyan jószívvel adott pár dénárja is. A peregrináló, legtöbbször már férfikort elért ifjú, kis ládájával, zsebében az útiköltséggel, lelkében tudományszomjas elszántsággal s azzal a törekvéssel, hogy hazájának minél hasznosabb polgárává vál­ jon — lóháton, szekerén, fehérhajón hónapokig szenved és tűr fárad­ ságot, hideget, éhséget — míg célját éri. Kísérői: mély vallásos érzése, patrónusa iránti hála s rendíthetetlen hazaszeretet. *

Ez időben a hollandiai egyetemeket kereste fel a peregrináló ifjú: Tjtrechtet, Leydát, Franekert. Tanul mindent, amivel ismereteit gyara­ píthatja: teológiát, medicinát, filozófiát. Pályát egy része ott választ künn; pap lesz-e vagy orvos, vagy mindakettő. A z orvosi tudományt 2—3 év alatt bárki elsajátíthatta, nem volt az akkor olyan széles, mint most. N e m is volt időhöz kötve. H a érezte, hogy eleget tud, vizsgára jelentkezett s tarsolyába dughatta jól ki­ érdemelt diplomáját. Itthon már legtöbbjét állással várták. A fiatal orvos tanái-i állást foglal el s tanít matematikát, fizikát vagy bölcseletet. Avagy a város­ bírói székbe ültetik. Ritka a tanult ember s a külföldet megjárt fiatal ember mindenütt megállja a helyét. Amellett mint orvos működik. Általában, mint tudjuk, a tudományos pályán az egyetemleges (encik­ lopédikus) irány uralkodott. Ez irány legkiválóbb képviselője volt P Á P A I P Á R I Z F E R E N C (1649— 171G) Erdély legnagyobb polihisztora, Köpeczi után a fejedelmi udvar orvosa, s a nagyenyedi kollégium tanára. * \ szelekció tehát már

itthon megtörtént

16

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

Kiváló orvosai voltak m é g e kornak: DIMIEN P Á L (165Ő—1720) kolozsvári unitárius pap. tanár és orvos, ki egyháza érdekében kétszer járta be a világot. K Ö L E S É R I S Á M U E L (1G63—1732) Páriz után Erdély legkedveltebb orvosa, sokoldalú tudós. A z oláh fejedelem is elvitette magához Mold­ vába, Károlyi Sándorné Nagykárolyba. Károlyiné írja egy levelében róla, hogy ,.én bizony nem adnám ezer német doktorért." F O G A R A S I S Á M U E L (ltiTíf 1722), a női betegségek gyógyításában volt híres. E téren szerzett tapasztalatainak könyvet kitevő feljegyzései elvesztek. VÍZAKNAI BERECZK

G Y Ö R G Y (1668—1720) Kolozsvár főbírója, a köz­

élet buzgó harcosa. ID. P A T A K I S Á M U E L (1692—1 Ti ki) rémi szerint: „Aesculapius dacicus".

kolozsvári gyakorló orvos. Veszp­

K . M Á T Y U S I S T V Á N (172")—1802) nagytudományú orvosíró. IFJ. P A T A K I S Á M U E L (1731—1804) a kolozsvári ref. kollégiumban a

mathematika és fizika tanára, később megyei fizikus. N Y U L A S F E R E N C (17.">s 1MW) vegyész, nyelvész és or\rosíró, a radnai fürdő és borvizei ismertetője. G Y A R M A T I S Á M U E L (17">1—1830) a Bethlen család orvosa, tíz évig Hunyad megye fizikusa, de európai hírnevét nyelvészeti munkáival szerezte. És még többen. * A X V I I I . század folyamán élt orvosaink orvosi működése felett egy kis szemlét tartva, megállapíthatjuk, hogy hivatásuk teljesítésében, rendkiviili nehézségekkel, M>k>zor leküzdhetetlen akadályokkal talál­ koztak. Hivatásuk lelkiismeretes teljesítésére nagy kötelességérzésük, pályájukhoz való ragaszkodó szeretet s nagy emberszereteti érzésük sarkalta. A betegeket túlnyomóan a felsőbb körök szolgáltatták, kikhez vidékre sokszor csak napok multán juthattak el. A z utak hihetetlen iosszak, néha járhatatlanok voltak. A tavaszi és őszi esőzések idején hiában küldtek négy lovas fogatot, az orvosnak lóhátra kellett ülnie. Természetes, hogy ilyen körülmények között hamarjában nem hagyhatta el a beteget, néha betekig vesztegeli ott. N e m bocsátották el. Mikor végre a betegségben javulás állott l>e s nyugodtan távozhatott volna, akkor sem mehetett haza igen sokszor, mert egy másik kocsi mar ott várt reá. Ezért aztán megizenték, vagy megírtak a betegség tüneteit, hogy a tájékoztatott orvos mindjárt orvosságot vihessen magával. H a pedig már le volt foglalva s a hívásnak nem tehetett eleget az orvos, írásban adta meg utasításait s küldött orvosságot In Nomine Dei (Isten nevében). Ezzel vagy Pro Memoria (Emlékeztetőül) felírással a lábbadozó betegtől való távozáskor is ellátták utasítással a családot minden lehető eshetöségre számítva. Ezek az instrukciók nagy számmal talál­ hatók levéltárainkban, [gy fejlődött aztán ki egy máskülönben eléggé nem kárhoztatandó, de szük.-égparancsolta orvoslási eljárás: a látatlan­ ban, levél útján való gyógyít

Pataki: Orvoslás a regi Erdélyben

17

A z orvosi ellátás nehézségeinek s a nagy orvoshiánynak egy másik következménye a kuruzslók elszaporodása. A szükség szülte ezeket is. Tudós emberekkel s tudós asszonvokkal u. n. urrosasssonif okkal Erdély eléggé el volt látva. Ezek mellett'az alsóbbrendű kuruzslók mellett, elő­ szeretettel foglalkoztak gyógyítással nagyúri asszonyaink is. M a g a a fejedelemasszony. Bornemissza Anna szerette rokonait s hozzátartozóit orvosi tanáccsal ellátni. Teleki Mihálynak aranyvizet küld, hogy azzal kenesse be n felesége szívetá.jékát, ki valószínűleg, szívbajos volt. Azt is megírja hogyan kell azt elkészíteni. „Rózsaecetben töressen egy csu­ por étekben-valónyi bécsi sáfránt, egy kis szerecsendió virágot és szekfüvet, jól megtörvén keverjék jól az ecetben s veres skállát posztót mindunatalan mártogatván bele, tegyék ő kegyelmének a szíve aránt." A z aranyvíz az Aquae vitae aureae sokat használt híres gyógyszer volt a X V T 1 . s XV1TT. században. T E L E K I M I H Á L Y N É : V E É R J U D I T is szeretett doktoroskodni. Különösen

n szülést könnyítő szerekről számos feljegyzés található orvosságos könyvében, melybe beírta tapasztalatait, az orvosoktól ajánlott szereket s azok készítési módját. M i érthető is egy tizenhárom gyermekes aszszonytól, kinek szülései mind nehezen mentek. Behatóbban foglalkozott orvoslással hévízi otthonában ÁRVA B E T H L E N K A T A . () tudományát orvosoktól nyerte, kik rendszeres taní­ tásban részesítették. A híres K Ö L E S É R I S Á M U E L , B O R O S N Y A I N A G Y

MÁRTON

és SIMONI M Á R T O N tanították; ez utóbbi a szembetegségek gyógyítására. Udvarában sereggel keresték fel a szegény betegek, kiknek készséggel szolgált gyógyító tanácsaival. Áldásos működési' messzi földön isme­ retes volt. *

Ez áldatlan körülmények között elismeréssel kell vennünk Pápai Páriz Ferencnek még^ a X Y T I . század utolsóelőtti évtizedében meg­ fogamzott elhatározását, hogy orvoslási könyvet adjon a nép kezébe. Megírta s lf)r0-ben jelent m e g a Pax Corporis első kiadása, az első magyar nyelven írt orvosi könyv. Páriz egyenesen abból a célból írta könyvét, hogy az orvoshoz nem jutó szenvedő) embernek segítségül szol­ gáljon testi bajában. Hogy milyen nagy szolgálatot tett ez a népszerű könyv, mutatja az, hogy minduntalan kinyomatták, halála után is négy­ szer, összesen nyolc kiadást ért. A z utolsó 1774-iki kiadás Páriz halála után 58 évvel, első megjelenése után 84 évvel látott napvilágot. A szé­ kelv földön n e m egy háznál megtalálható a ládafijában most is s a családnak m a is legjobb barátja. Páriz könyve megírásánál nagy gondot fordít arra. hogy a beteg­ ségeket a nép által könnyen érthető nyelven írja le, felvilágosítson min­ denkit a nyavalyák okairól, következményeiről s arról, hogy miként lehet azokat kikerülni, megelőzni. A z orvosszerek ajánlásánál, ha itt-ott utalja is a beteget a patikába, arra ügyel, hogy azok lehetőleg a házi környezetben feltalálhatók legyenek. A növényvilágból vett gyógyszerek nagy sokaságával bő alkalmat nyújt a választásra. Külsőleg a kenést és meleg borogatást nagy változatossággal alkalmazza. 2

18

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

Üssük fel a könyvet pl. a kólikát tárgyaló fejezetnél. Vége-hossza nincs a belső szereknek: katánykóró levelének kifacsart leve, cichoria, manna, mákvíz, rhabarbara, szilvalé, szomjúság ellen görögdinnye stb. A kristélybetétet, káposztalevelet, korpacibrét, dió- és lenmagolajjal vegyítve. Kenésre ajánlja a lúdhájzsírt vagy pedig májusban szárított tehénganét porrá törve liliom-, szekfű- és faolajjal vegyítve. A m i a meleg borogatást illeti, a következőket rendeli: „Végy a kemencéből kivett meleg kenyeret, két felé szelvén hintsék meg felét aprón gyömbérrel vagy köménymaggal s jó melegen, amint állhatja kössék a gyomrára." D e jó a nagy fájdalmaknál félig meleg tejjel vagy vízzel töltött ökörhóiyagot tenni a hasra. Vagy pedig kövér berbécsnek a faggyát azon melegen, amint kiveszik, terítsék és kössék a beteg hasára. Megjegyzi, hogy némelyek a ilyen kínban gyenge apró kutyakölyköket raknak a hasra, igen használ. Itt az állandó ki nem hűlő meleg mellett a kis állatkák nyugtalansága által kifejtett masszázs is számba jöhet. Pápai Páriz Ferenc ezeknek a népies gyógymódoknak és gyógy­ szereknek nagy részét magánbetegeinél is alkalmazni szokta. ••••

A X V I I I . században a belső betegségek körüli ismeretek nem nagy haladást mutatnak. Legfeljebb az egyes gyógynövények elkészítése, ada­ golása, vagy elegyítése körül történtek változtatások. Főzetek és forrá­ zatok alakjában nyújtották a betegnek az orvosságot hihetetlen nagy mennyiségben. Gyakran rendelték a, növényi gyógyszereknek sacskórol való ivását. A saeskó a zacskó szó módosulata. Zacskóba tették a gyógy­ füveket s bort öntöttek reá, A bor egy éjen át állott a gyógyfüveken, kivonta a hatóanyagokat s ezt iddogálta a beteg. • •

Leggyakrabban étrendi hiba következtében betegedtek m e g az emberek s az orvos mindenekelőtt laxativát rendelt, a nagyszámú purgáló szerek valanielvikét. vagy klisztért Hánytatok, kőptetők. izzasztók voltak a leggyakoribb orvosságok. Gyakran alkalmaztak az érvágást. Sokan: ha kellett, ha nem, orvosi tanács kikérése nélkül, időnként eret vágattak magukon. A z emberek akkor többet ittak. Xagv volt a termes s a bor olcsó. Többel is ettek, különösen húsféléket. Ezért az étrend megszorítása egyik főgondja volt az orvosnak. Divatban volt az u. n. májusi kúra. A z volt a félfogás, hogy amint a természetnek, ugv a testnek is időnként m e g kell újulnia. Ez a megújítás vérbocsatásl*)], hashajtók szedéséből, friss főzelékek fogyasztásából s gyakori fürdésből állott. Tehetősebbek valamelyik kedvenc fürdőjükben vitték véghez ezt a pár hétig tartó májusi kúrát. Téli disznóölések idején a sok szalonna és húsevés, zsíros töitött káposzta fogyasztása után jótékonyan hatott. ha n e m hosszasan s mérséklettel végezték, ellenkezőleg a szervezetet elgvengítette.

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

10

A helyes és rendes életmód megtartását tartja az ember legfőbb kötelességének a Székelyföld Kibéd községéből elindults 1758-ban doktori diplomával hazakerült M Á T Y U S ISTVÁN. Szerinte az élet a természet munkája. Míg a test és lélek együttes munkája könnyen, minden nehéz­ ség nélkül foly, egészségesnek tarthatjuk magunkat. D e ha ez a közös munka bármi okból megzavartatik. előállnak a nyavalyák. Megzavarta­ tik pedig ez a közös munka, ha nem folytatunk rendes életmódot, nem tartjuk be mindenben, de főleg az étkezésben a jó és helyes diétát. A nyavalyák a rossz diétából erednek, állapítja meg Mátyus. A jó diéta vagyis helyes életmód mellett megóvhatjuk egészségünket, s távol tart­ hatjuk magunktól a nyavalyákat. H a az emberek a természettel meg­ egyező módon kívánnának élni, doktorra és orvosságra szükség nem volna. A természet maga a főorvos. Mátyus betegeit a rendes életmód­ hoz igyekezett szoktatni s ha mégis kellett gyógyszert rendelni, inkább folyamodott a konyhai vagy házi szerekhez. Megrója, sőt keményen elítéli azokat az orvosokat, akik bármilyen kicsiny dologban szegény embereknek is n e m tudnak m á s tanácsot adni, hanem mindjárt pati­ kákba küldik egy-egy hosszú recepttel. Ez szerinte vagy tudatlanság, vagy csalárd lélek jele. A jő diéta folytatásába vetett erős hitében tovább megy s azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a betegségeket kez­ detben, míg nem váltak súlyossá, a diéta változtatásával m e g lehet orvosolni. Mátyus István a marosvásárhelyi székely orvos a jó egészség meg­ tartásának s az élet meghosszabbításának első magyar apostola. Tanait Dietetica c. 1762-ben kiadott könyvében közkinccsé tette

E század lakóit is, mint az előző századokét, még mindig nagy ré­ mületben tartotta az időnként meg-megújuló pestis. Teljesen tehetet­ lenül álltak szemben ezzel az emberirtó járvánnyal. Okát nem ismerték. Isten büntető ítéletének tulajdonították. Arra megtanította a tapasz­ talat, hogy egyik emberről a másikra ragad, s hogy ellene a leghatható­ sabb védekezés a beteg elkülönítése. A z egyéni védekezés a levegő tisz­ tításából s az emésztési zavarok elkerüléséből állott. A levegő tisztítá­ sát fenyőgaj-, kőrisfa-, sálya-. fehér üröm-, ruta-, pápafüvei, ecettel való füstöléssel végezték. Mértékletes és józan élettel kell az emésztési zavarokat elkerülni. Nyers veres hagymát pestises időben nem jó enni, ártalmas a disznóhús és hal evése, mivel a vért sűrítik és nyálasítják. Mértékletes borital hasznos. A hasznos gyógyfüveknek vége-hossza nincs. A nyakba ecet he mártott spongyát, vagy niogvoróliéjban higanyt kell hordani. Gyakori fürdés fölötte kívánatos. A hatóságok is mindent megtettek a járványok elfojtása érdekében. A betegeket elkülönítet­ ték, a beteg községeket elzárták, a forgalmat korlátozták. *

Tagadhatatlan, hogy a X V I I I . században nagy haladás történt a közegészségügy terén. Városi, megyei orvosokról, sebészekről s szülész2

20

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

nokrol gondoskodott az állam. Nagy gondot fordítottak a járványos betegségek terjedésének meggátlására. Erdélynek külön országos főor­ vosa volt. Maria Terézia 1775-ben felállíttatta Kolozsvárt az orvossebeszi tanintézetet. Ebben sebészek ú. sz. ehirurgusok képeztettek, kik a kulso betegségekkel foglalkoztak. Sebeket gyógyítottak, fogakat búztak, talyogokat nyitottak meg. köpülyöztek, eretvágtak. Mind olyan műveletek, melyekkel foglakozni a diplomás orvosnak méltóságán alul állott. A z orvos csak rendelte az érvágást s a ebirurgussal, vagy bor­ béllyal végeztette. Keresettebb orvos a cbirurgust mint segédjét "alkal­ mazta. A sebészet tanulására az orvostant tamilé ifjak csak a század utolsó éveiben köteleztettek. Nagyobb műtétek végzése ismeretlen terü­ let volt az orvoslás mezején. A szembetegségek gyógyítása céljából ván­ dor szemorvosi állások szerveztettek. 1791-ben az ország szemgyógyító vándor orvosát a kolozsvári orvos-sebészi tanintézeten a szemészet ta­ nárává nevezték ki s a szembetegségek köriili ismeretek elsajátítására a vidéki borbélyok is berendeltettek.

A X I X . század első fele még mindig nem mutat jelentékeny hala­ dást a belsőbetegségek orvoslása terén. A m i javítás és újítás történt, az mind a tapasztalat nyomán született. H o g y ezek az egyéni lapasztala­ tok közkincscsé váljanak. 1833-ban megalakult az „Erdélyi Orvosegye­ sület", melynek feladata nemcsak tudományos felolvasások tartása s az orvosok szakismereteinek eszmecserék által való öregbítése volt, hanem a vidékről orvosok által küldött betegek felett ingyenes konzíliumok tartása is. Vidéki orvosok egy s más esetben levélben is kérhettek taná­ csot, mi aztán beható megvitatás alá került. ~Égetö kérdéssé vált a szegény betegekről való gondoskadás. Orvo­ saink magán rendelőjükben ettől akkor sem zárkóztak el. Pataki Dániel országos főorvos a hétfői s csütörtöki hetivásárok napjain lakásán in­ gyen rendelést tartott egy cliirurgus segítségével. Ezeket a falusi nép százával vette igénybe. Ingyen kaptak orvosságot is. Eleinte úgy. hogy összegyűjtötték a városi magán betegek megmaradt orvosságait; majd e célra gyűjtést rendeztek. így ment ez mindaddig, míg az állami in­ tézkedés azt feleslegessé nem tette. N a g y csapást mért e századra egy eddig csak hírből ismert járvá­ nyos betegség: a cholera. A z 1831. s 32. években jelentkezett nálunk s egész Erdélyben végig sepert. A z állam, város és egyesek felkészültek a védekezésre. Szigorú intézkedéseket foganatosítottak, járványkórhá­ zakat állítottak fel. B Á R R A IMRE Kolozsvár város fizikusa nagy buz­ galmat fejtett ki. Híressé vált choleraoseppjeit, melyek Tinctura castoreit és opiit. továbbá camphorát tartalmazott, mindenüvé magával i-itte s ingyen osztogatta. A járvány Kolozsvárt hat hétig tartott.

E század vívmányai, melyek főleg a sebészetet vitték előre. Erdély­ ben felfedezésük után mindjárt meghonosodtak.

Pataki: Orvoslás a régi Erdélyben

21

A gyermekágyi láz elleni küzdelem tanával s alkalmazásával a nagy Semmehveiss volt asszisztense Maizner János ismertette meg a kartársakat. A narkózist, Bostonban 184(>-ban történt bemutatása után pár hó múlva már alkalmazta P . Ábrahám Bogdán az orv. seb. intézet tanára. A kopogtatás és hallgatózás Skoda fellépése után 1864-ben egész Erdélyben azonnal elterjedt. A Liste)' nevéhez kötött antiszeptikus sebkezelés rövid idő alatt szintén közkinesesé vált. E z volt a régi korszak. A z erdélyi egyetemnek 1872-ben Kolozsvárt történt felállításával egy új korszak vette kezdetét. Klinikákon és laboratóriumokban meg­ nyílt az önálló vizsgálatok s kutatások lehetősége. A z orvosi tudomány előhareosainak lelkes serege kezdte meg a munkát s ez a m u n k a folyt addig, míg a sötét fellegek el n e m borították. A haldoklás jelei akkor sem mutatkoztak, csak szunnyadás állott be. Bujkálva, takarva, féltve élesztgettük a parazsat. Tudtuk, hogy nincsen olyan sötét éjszaka, melyet fel ne váltana a pirkadó hajnal. A hajnal itt van. Bilincseinktől megszabadultunk, szárnyainkról lehullottak a kötelékek. S most a Pápai Páriz Ferencek, Köleséri Sámuelek, Mátyus Istvánok, Nyulas Ferencek, s a többiek áldozatos küzdelmeiből, áldásos hazafias működésükből erőt merítve, mindnyá­ junknak, idősebbeknek és ifjabbaknak, vezéreknek és közkatonáknak, az értékes új erők bekapcsolásával, újult erővel — munkához kell látnunk. Minden földi'engéskor az építőmunka mellett a romokkal is szá­ molni kell. D e az eredmény így sem maradhat el. A z E . M . E. orvosi szakosztálya egy szebb és tudományos eredményekben gazdagabb jövő elébe néz. S ezt a jövőt nem várjuk, — hozzuk!

Szepesszombati Genersich Antal

egyet. ny. r. tanár, az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztál első elnökének emlékezete. Születésének századik évfordulója alkalmából írta

és a Magyar Pathológusok Társaságának Genersick-emlékünnepélyén, Kolozsvárt, 1942. szept. 26-án előadta : D r . Entz Béla egyet. ny. r. tanár.

Szepesszombati (JENERSICH A N T A L dr., akinek centennariumi ünnep­ ségére m a összejöttünk, a pozsonymegyei Nagyszombatban született. Apja (íenersieli János keresett ügyvéd, Deák Ferenc jó barátja volt, akit a haza bölcse az élő corpus jurisnak nevezett. Anyja Kilcher Katalin. AJig, hogy a család dédelgetett fiacskája eszmélni kezdett, a ke­ gyetlen sors elragadta atyját; a kis árvát szülővárosából a család ősi Fészkébe Késmárkra vitték, ahol nagyanyjának, (Íenersieli .János bécsi theológiai professzor özvegyének, gondjaira bízták. A z idős úriasszony a (íenersieli gyermekeket — mert öten voltak testvérek — az akkori kor szigorú elvei szerint nevelte, amely a gyermektől feltétlen engedelmes­ séget követelt. Ebben az időben m á r a gyermekeket is állandóan fog­ lalkoztatták s a szakadatlan munka közben alig maradt idő egy kis szórakozásra, játékra, úgy, hogy Genersich, aki édes anyját is korán elvesztette, a boldog gyermekéveket nem ismerte. Minthogy a család szűkös viszonyok között élt, Genersichnek már kis diák korában taní­ tással kellett a m a g a fenntartási költségeit megkeresni, lti éves korá­ ban a nagyanyja is árván hagyta kedves unokáját, aki ettől kezdve m é g többet nélkülözött, de szívós kitartással és szorgalommal minden nehézséget leküzdött, hajlamát követve a középiskola elvégzése után az egyetem orvosi karára iratkozott be. M á r az érettségi vizsga utáni szün­ időt az anatómia tanulására fordította és tudásával csakhamar ki­ tűnt társai közül; különösen Lenhossék József, a bonctan tanára ked­ velte m e g a komoly, törekvő ifjút s már II. éves korában maga mellé vette demonstrátornak. Nagy könnyebbséget jelentett, mikor (íenersieli elnyerte a Csausz-féle ösztöndíjat. A z orvosi kar előlegezett jóindula­ tát szorgalmas munkával igyekezett kiérdemelni. 1864-ben bonctani pályamunkáját jutalmazta m e g a kar; 1865-ben pedig, mén felavatása előtt, a kórbonctani tanszék segédje lett: ettől kezdve gyorsan emelke­ dett. 1867-ben a szegénygyermek kórház választotta meg boncoló főor­ vosnak, 1868-ban pedig l'est városi boncoló főorvos lett s így a rendőri *s törvényszéki boncolások beszámításával az akkori idők viszonyai-

Entz: Gener sich Antal

23

hoz képest nagyon nagy boncolási anyagra tett szert, amelyen az orvostanhallgatók részére nagyon látogatott kurzusokat tartott;"e mel­ lett, hogy kis családját eltarthassa, - - mert idő közben (1867 február 16-án) kedves barátjának, későbbi kolozsvári tanártársának Máchik Bélának szelidlelkű nővérével, Kornéliával házasságot kötött — orvosi gyakorlatot is folytatott. A pesti orvosi kar felismerve Genersich kiváló képességeit, 1868ban utazási ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldte. A Németor­ szágban töltött két év alatt Bécsben Rokitanszky és Stricker, W ü r z burgban Recklinghausen, Lipcsében Ludwig, Wagner és Huppert, Ber­ linben Virehow mellett dolgozott; szakadatlan munkájában magas láz­ zal járó súlyos betegsége1 sem zavarta meg. Két szorgalmas és eredmé­ nyes munkában eltöltött év után, tapasztalatokban és ismeretekben meggazdagodva 1870-ben jött haza és jelentkezett a minisztériumban, amely, minthogy az időközben Brünnböl hazatért Scheuthauer Gusztá­ vot, Rokitanszky volt segédjét, alkalmazta az újonnan szervezett kór­ szövettani tanszékre. Genersiehet Kolozsvárra az orvos-sebészeti tan­ intézethez nevezte ki a kórbonctan és a törvényszéki orvostan tanárá­ nak, majd mikor 1872-ben a kolozsvári egyetemet felállították, a kór­ bonctan egyetemi tanára lett. A pesti katedrát 1873-ban Arányi Lajos nyugalomba vonulása után Scheuthauerrel töltötték be, ezért Genersich 25 éven át Kolozsvárt maradt és csak 1895-ben, Scheuthauer halála után foglalta el a buda­ pesti katedrát, amelyen 1913. októberéig működött. Genersich Kolozsvárt is, Budapesten is az orvoskari dékáni és az egyetemi rektori méltóságot is betöltötte. A Magyar Tudományos Aka­ démia 1892-ben választotta meg levelezötagnak, majd 1906-ban rendes tag lett. Kolozsvárt 1875-ben tiszteletbeli városi főorvosnak választották meg, s mint ilyen élénk tevékenységet fejtett ki a városi tanácsban. Budapesten tanszékének elfoglalásától 1918. június 4-ig, tehát halá­ láig tagja volt az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, amelyben igen inten­ zív tevékenységet fejtett ki. Nyugdíjazása utáni éveit csendes visszavonultságban töltötte, de akkor is szakadatlanul munkálkodott. Szellemi frisseségét mindvégig megőrizte, testi ereje azonban fokozatosan hanyatlott és csendesen, fáj­ dalom nélkül, 76 éves korában hunyta le örök pihenőre szemét Genersich az orvos-sebészeti tanintézetnél töltött két év beszámítá­ sával 25 éven át működött Kolozsvárt. Ezek voltak életének legtevékenyebb évei, mint 28 éves ifjú kezdte Kolozsvárt munkáját és 53 éves volt. mikor Budapesten a kórbonctani katedrát elfoglalta, ahol még 18 éven keresztül fejtette ki áldásos tevékenységét. Genersich maga kolozsvári éveit tartotta a legszebbeknek és a leg­ eredményesebbeknek, s hogy mit élt át Kolozsvárt, azt nagyon találóan foglalta össze abban a pohárköszöntőben, amellyel a tiszteletére ren­ dezett búcsúvacsorán tanártársaitól és kolozsvári tanítványaitól el­ búcsúzott. 25 évvel ezelőtt — úgy mond — mint sokat hányatott ifjú idege-

24

Kit/:: Genersich Aulai

nqn, szegényen jött Kolozsvárra. Meglepte öt az a szívesség, melyet Kolozsvár közönsége részéről mindjárt kezdetben tapasztalt. Annál szegényesebb tapasztalatai voltak működése színterén. Bonctani intézet nem volt. A Karolina kórházból egy konyhát szakítottak ki részére boncoló kamrául. Átadtak egy ócska dobozt '2') drb. műszerrel, egy könyvtárt 12 drb. könyvvel. Ennyiből állt az akkori intézet. És hogy m a (189Őben) egy jól berendezett és teljesen felszerelt palotában magyarázza a bonctant, azt tanártársainak köszöni, egyúttal büszke is az intézetre. Felemlíti aztán, hogy ebben a városban szíve összeforrt a polgársággal, örömben, búban osztozott vele. Mint vagyontalan ifjú jött Kolozsvárra, mint vagyonos ember vesz attól búcsút. Kolozsvár mai elöhaladott állapotához képest falu volt, amikor ö idekerült. M a minden tekintetben sokat haladott város, óhajtana itt­ maradni, ha szívére hallgatna, nem távozna el. Ez a rövid visszapillantás kolozsvári tartózkodására hosszas fá­ radthatatlan küzdelmet, szorgalmas munkát, de egyl>en szép sikert is jelent. Genersich Kolozsvárt az orvos-sebészeti tanintézetben nagyon kez­ detleges viszonyokat talált, tanítványai egyszerű mesteremberek: bor­ bélyok voltak, akikből azonban az intézet kitűnő tanártestülete szorgal­ mas és lelkiismeretes seborvosokat neveit. Kolozsvár városa is keveset nyújtott, a vasút csak Nagyváradig közlekedett, ahonnan gyorskocsi­ val kellett az utat a Királyhágón át Kolozsvárra megtenni. Vízveze­ téke, csatornázása a városnak nem volt. elképzelhető, hogy müvének voltak a közegészségügyi viszonyok és milyen kezdetleges volt a Karo­ lina országos kórház felszerelési1. Ezek a mostoha viszonyok akkor is fennállottak, amikor az egye­ temet Kolozsvárt megnyitották. H o g y ilyen kezdetleges állapotok között mennyit kellett Genersichnek és az egyetem első tanárainak dolgozniok. amíg a mai klinikák es intézetek megépültek és a város is modern, rendezett, nagyvárossá fej­ lődött, azt csak akkor tudjuk helyesen megítélni, ha tekintetbe vesszük. hogy Genersichnek egészén 1885-ig egyetlen egy segédje és egy szol­ gája volt, ami annyit jelent, hogy az összes boncolásokat ö maga vé­ gezte, tartotta az előadásokat és gyakorlatokat, maga állította fel és rendezte múzeumát, ami mellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folyta­ tott és tevékeny résztvett nemcsak az orvosi kar es az egyetem, hanem a városi tanács és az evangélikus egyház munkájában is. Hozzájárult chr-ez, hogy éveken át helyettesítenie kellett a honcteni tanszéket is. amivel együtt járt a bonctani előadások tartásának és a gyakorlatok vezetésének kötelezettséire is. A z intézetek nem is voltak egy helyen, a kórbonctani intézet a régi guberniumi épületben volt elhelyezve, a bonc­ tan a lyceumban, a bonctani l>oncterom a lyceum udvarán lévő kis ház­ ban, a kórbonctani boncterem a Karolina kórházban. M é g több inunkat rótt Genersichre, hogv tanártársai már az 187G—77. tanéven dékánná választották m e g , az 1*77—78. tanévben pedig a rectori méltMsairot v/selte. Nagvon sokat jelentett azonban e >ok oldalú munka elvégzésé-

Entz: Genersich Antal

25

• ben, hogy a kolozsvári egyetem első tanári kara csupa lelkes fiatal em­ berből állott, akik vállvetett munkával vitték előre az egyetem és a város ügyét. E z a lelkes tanári kar a legrövidebb idő alatt nagy tekin­ télyre tett szert, amihez az is hozzájárult, hogy Kolozsvár az új egye­ temet, mint Genersieh pohárköszöntőjében is említi, nagy szeretettel fogadta, hiszen régi vágyának: az ősi kolozsvári egyetem helyreállítá­ sának beteljesülését látta az új egyetemben. A z egyetem támogatásában Kolozsvár városa mindenben elöljárt. A z Erdélyi Múzeum-Egylet is hathatósan támogatta az egyetemet, gazdag gyűjteményeinek és egye­ sületi helyiségeinek átengedésével. Kétségtelenül sokat jelentett az egyetem gyors fejlődésében az is, hogy a kolozsvári egyetem tanári karának jórésze már évek óta Kolozs­ várt működött, jól ismerte egymást, így n e m voltak nagy ellentétek a tanári kar tagjainak életszemléletében és világnézetéhen sem. N e m zavarta meg ezt a harmonikus munkát az sem, hogy az első években nagyon gyorsan változott az orvosi kar összetétele, hiszen már a megnyitást követő 187.')—7-1. tanévben Budapestre került a kar három kiváló tagja: Eodor József, Schulek Vilmos és Plósz Pál; viszont nagy nyeresége volt a karnak, hogy az általános kór- és gyógytani és gyógyszerismei-tanszékre Högyes Endrét sikerült megnyerni Ajtay helyére, aki az államorvostani tanszéket vette át. E megemlékezés keretében nem térhetek ki mindazoknak a változá­ soknak tárgyalására, amelyek az orvosi karon Genersieh kolozsvári tanársága idejében bekövetkeztek, de fel kell említenem, hogy úgy mint ahogy Hőgyest Genersieh javaslatára hívta meg a kar, Géber Ede a bőrgyógyászat tanára, majd a korán elhalt Máchik Béla helyére kine­ vezett Purjesz Zsigmond, később pedig 8?zabó Dénes, Belky János, K e ­ nyeres Balázs, Leehner Károly kinevezésében a bizottság munkájában és a javaslat elkészítésében is oroszlán rész jutott Genersiehnek. A szoros együttműködésre az első időben különösen azért is nagy szükség volt, mert volt idő, amikor nagynevű miniszterünk: Treforl Ágoston az egyetemet Kolozsvárról Pozsonyba akarta áthelyezni. Ezért jelent nagy fordulót az első nagyszabású egyetemi építkezés: a vegy­ tani intézet felépítése 1880—1882. között, amellyel az első decennium befejeztével az egyetem végleg Kolozsváré maradt. Közvetlenül a vegytani tanintézet felépítése után indult m e g az orvoskari intézetek építkezése, amely csak 1904-ben nyert befejezést. A z első orvoskari épület a bonctani intézeteket: a bonctant, a kórbonc­ tant és a törvényszéki orvostant fogadta be és 1888-ban adatott át rendeltetésének. A bonctani épület építési bizottságának elnöke s így az egész épít­ kezés értelmi szerzője és irányítója Genersieh volt. Aki Genersichet, mint a kórbonctani intézet megtervezöjét és az akkori idők igényeinek megfelelő berendezője akarja megismerni, an­ nak a kolozsvári kórbonctani intézetet kell megnéznie. Genersieh külföldi tanulmányútján sok intézetben megfordult, ismerte a béVsi, würzburgi, lipcsei és a berlini egyetem intézeteit, ame­ lyek közül akkor m é g csak Virchow intézetét lehetett modern intézet-

26

Entz: Getiersich Antal

nek nevezni, mert ennek már akkor külön kórvegytani, bakteriológiai és kísérleti kórtani osztálya volt a proseetura melle'tt. Genersich is úgy tervezte meg intézetét, hogy abban a morphológiai, tehát kórbonctani és kórszövettani munkák elvégzése mellett, legyen meg a lehetőség a kórvegytani, parasitológiai és kísérleti kórtani "vizsgálatok elvégzésére is. E mellett gondoskodott megfelelő nagy múzeumi helyiségről, mely­ ben gondosan kikészített, nagy szorgalommal összegyűjtött múzeumi készítményeit elhelyezhesse. Gondja volt természetesen arra is, hogy az elméleti oktatás céljára és a kórszövettani gyakorlatok tartására meg­ felelő helyiségek álljanak rendelkezésre. Mind a vegytani, mind a parasitológiai osztályoknak megvoltak a megfelelő mellékhelyiségei s ha figyelembe vesszük, hogy ez az intézet 1888-ban adatott át rendel­ tetésének, meg kell állapítani, hogy a kolozsvári kórbonctani intézet az akkori kor minden igényének tökéletesen megfelelt. Genersich intézete volt az első hazánkban, amelyet a kórbonctani oktatás és kutatás céljára építettek, s amely a külföldi hasonló rendel tetésű intézetek beosztásával »V felszerelésével méltán felvehette a versenyt. Genersich előrelátásának beszédes bizonyítéka, hogy ez az épület m a , felépítése után 04 évvel, céljának még mindig tökéletesen megfelel, csak a hallgatósági helyiségeket kell célszerű hozzáépítéssel kibővíteni. H o g y Genersich intézete olyan jól sikerült, az tervezőjének előre­ látása mellett elsősorban annak köszönhető, hogy az építtető minisz­ térium honorálni akarta Genersichnek a kórbonctan oktatása körül szerzett érdemeit, másrészt annak, hogy a kolozsvári építkezési vállal­ kozók minden törekvése odairányult, hogy anyagban és munkában a legjobbat nyújtsák, hiszen az egyetem fejlesztésével hosszú, évekre ter­ jedő munkára volt kilátásuk, de bizonyára szerepet játszott ebben az a tisztelet is, amely Genersichet Kolozsvárt körülvette, amely még a leg egyszerűbb mesterembereket is arra késztette, hogy becsületes munkát végezzenek.

Amilyen gonddal dolgozta ki Genersich intézetének terveit és be­ osztását, éppen olyan bölcs előrelátással készíttette el az intézet belső berendezését is. A bútorzat laboratóriumi célokat szolgáló egyszerű, de rendeltetésének megfelelő volt. Genersich a rendelkezésére álló összeg javarészét nagyon helyesen az intézet tudományt» felszerelésére fordjtotta, elsősorban az intézet könyvtárára. A kolozsvári kórbonctani inté­ zet könyvtárában minden számottevő pathológiai munkát, folyóiratot és atlaszt megtalálunk, amely Genersich idejében megjelent. Nagy szeretettel rendezte be Genersich az intézet múzeumát. Mar az orvos-sebészeti tanintézetben megkezdte a tanításhoz szükséges múzeumi készítmények gyűjtését, s mikor a kolozsvári egyetemtől meg­ vált, 2664 gondosan kikészített, pontosan katalogizált készítményből álló múzeumot adott át, utódjának. E készítmények m a is kifogástalan állapotban vannak. Genersich a praeparatumokat nemcsak tanítási és tudományos célokra gyűjtötte, hanem ö is mint nagy mestere Virchow, a nagy kö­ zönségnek is hozzáférhető, nyilvános múzeum megteremtésére gondolt.

Entz: Genersich Antid

27

A z intézd tudományos felszerelését rövid összefoglalásban Buday ismertette 1909-ben; a kolozsvári kórbonctani intézetnek akkor 48, jé» górcső állott rendelkezésére, amelyek közül 37 Abbé condensorral és immersios lencsével volt felszerelve és ezenkívül volt még egy nagy Zeiss és egy nagy Richert mikroszkópja apochromat lencsékkel. Kezek­ hez csatlakozott teljes mikrophotograpliáló berendezés, megfelelő fény­ képező gépek és rajzoló készülékek. Volt itt a metszetek készítésére mindenféle niikrotom, teljes bakteriológiai és vivisectios felszerelés. A csontvázak kikészítésébez szükséges összes készülékek és teljes vegyi laboratóriumi berendezés. Képzelhető Genersich csalódása, amikor ezután a tökéletesen be­ rendezett intézet után a budapesti egyetem nagyon szerény intézetét átvette. A budapesti egyetemi kórbonctani intézetet Genersich kedves ta­ nára, Arányi Lajos alapította, aki az intézet első felszerelését sajátjából szerezte meg. Eleinte semmiféle helyisége sem volt, majd az újvilág­ utcai egyetemi orvoskari épületben kapott három szobát, innen az inté­ zet a régi bölcsőde belyiségébe került; ezt az intézetet vette át 1895-ben Genersich, minthogy azonban a földszintes épületben levő helyiségek nagyon szűkek voltak, a minisztérium a Mária-utcában még egy egyeme­ letes bérházat bérelt ki a kórbonctani intézet céljaira, s ebben helyezte el azt a szerény berendezést, amely rendel kezesre állott. A viszonyok alig voltak jobbak, mint 1870-ben Kolozsvárt az orvos-sebészeti tan­ intézet kórbonctani tanszékének átvételekor. Valóban nagyra kell érté­ kelnünk azoknak a kiváló kutatóknak a munkáját, akik Scheuthauer vezetése mellett a pesti egyetem e szerény intézetéhen olyan kiváló munkásságot fejtettek ki. Itt dolgozott Hutyra Ferenc, Preisz Hugó, Buday Kálmán és sokan mások. Ezek a szerencsétlen viszonyok Genersichnek teljesen kedvét szeg­ lék, sőt bátran mondhatjuk, öt 'legnagyobb mértékben elkeserítették és munkakedvét is megbénították; az akkori pesti hallgatóság tudatlan­ sága elkeseredését m é g fokozta, s a Kolozsvárt mondhatni ünnepelt tudós tanár a nagyváros közönsége körében mint ismeretlen, teljesen elhagyatottnak, érezte magát A Mária-utcai provisorium csak ."> év múlva szűnt meg. amikor a kórbonctani intézeteket a megürült bonctani épületbe költöztették át. Kr. az 1878-ban épült intézet már kezdettől fogva nem felelt meg rendeltetésének s bár az épületet teljesen rendbe­ hozták és a kívánalmaknak megfelelően átalakították és felszerelésére tekintélyes összeget l>ocsátottak az intézetek vezetőinek rendelkezésére, az épület rnógis mindig csak adaptált épület maradt, amelyben sem a kórvegytani laboratóriumot, som a vivisectios kísérleti helyiségeket nem lehetett megfelelően elhelyezni. Hozzájárult e nehézségekhez m é g az is, hogy a klinikák hulla­ anyaga a tanítás céljára a pesti nagy hallgatóság mellett elégtelen volt, amiért a pesti kórbonctan-tanárok kénytelenek voltak a megfeleli") taní­ tási anyag biztosítására a székesfővárosi kórházak prosectori teendőit is elvállalni, ami nagyon nagy megterhelést jelentett, különösen az első időben, amikor az intézet három helyen volt megosztva.

2S

Entz: Gener8ich Auf ni

Genersich azonban mind e nehézségekkel megküzdött es mond­ hatni, hogy a szazad első évtizedében a pesti intézet is elég jól fel volt szerelve. A z intézet azonban a sok hánvattatást Genersich pesti tanár­ sága nlr.ien még sem tudta kiheverni és" ({enersieh a legjobb igyekezet­ tel sem tudta a budapesti intézetet arra a színvonalra emelni, amelyen a kolozsvári kórbonctani intézet volt. amikor Genersieh Kolozsvárról eltávozott. A két intézet közötti nagy különbség néhai Budav professzornak is szembeötlőit, amikor Kolozsvárról Budapestre került, ezt nem is tit­ kolta, bar csalódását ismert szerénysége és zárkózottsága miatt csak legmeghittebb embereivel közölte s abban a nagv csalódásban amelyen Genersieh Pestre költözésekor átesett. Budaynak is része volt. amikor a budapesti intézetet átvette. Ez kicsendül" Genersich fölött mondott emlékbeszédéböl is, amikor a következőket mondja: ..Aki mint tanár demonstratív szakmán dolgozik, az megértheti, hogy némileg az idő­ sebb korban átültetett fához hasonló sorsra jut az olyan egyetemi tanár, aki hosszasabban, évtizedeken át működött egy helyen, aztán már nem egészen fiatal korban más egyetemre keiül. Az egyetemi tanárra nézve az ő megszokott könyvtára, jól begyakorlott búvárkodó eszközei, önmaga által alkotott múzeuma, összegyűjtött vizsgálati anyaga, meg­ szerkesztett jegyzőkönyvei azok a gyökérszálak, amelyekkel a régi talajban szilárdan megállt és izmosodott. Ezek a gyökérszálak jórészt elsorvadnak az átültetéskor s bizony sok idő és kedvező kiilső körülmé­ nyek kellenek, hogy a tudós visszanyelje előbbeni alkotó erejét es produktivitását". Hosszú időbe telt, míg Genersich a pesti intézet átvételével járó sok keserűséget leküzdötte. Mikor azonban budapesti IS évi m u n k á ­ saira után visszavonult és a tanszéktől való megválás okozta nehézsége­ ken átesett, megelégedéssel mondta, hogy pesti idejére sem pnnnszkodhatik, mert mindent elért, amit tanár elérhet: volt orvoskari dékán és volt a nag\múltú egyetem rectora, esak az fájt neki. hogy legmeghittebb tanítványain kívül senki sem kereste fel. mintha régen elfelejtet­ ték volna. , Genersieh, akit családjában is olyan sok súlyos csapás ért, s akit az első pesti években annyi keserűség gátolt munkájában, élte alkonyán megbékélt sorsával és bölcs megnyugvással tekintett vissza szakadatlan munkában eltöltött éveire. Genersich munkásságának súlypontja a tanításra esett. 1913-ban, amikor tanszékétől megvált, elmondotta, hogy kis diák korától fogva mindig taiított, ezért esik nehezére a tanítói tevékenységtől való meg­ válás. M é g előrehaladott korában is órákon át foglalkozott hallgatóival. Nemcsak az elméleti előadásokat tartotta 5 maga, hanem az egész ffyajrJ lati tanítást is maga vezette, ott állt hallgatói köréhen es oktatta okéi

a boncolási mfífogasokra, m e g a szervek leírására. Mikor evvel ve-/, u . átment a demonstráló asztalhoz, lankadatlan buzgalommal mutatta a szerveken észlelhető kóros elváltozásokat

Entz: Genersich Antal

29

Bámulatos eher észlelő volt, meg volt az a szerencsés adománya, hogy az elváltozásokat röviden, világosan, könnyen érthetően tudta leírni és nagyon találóan tudta jellemezni: erre a pontos megfigyelésre és leírásra, oktatta tanítványait is. Magyarázatait egyszerű, keresetlen szavakba foglalta, nem akart hallgatóinak imponálni. Kerülte a tetszetős elméleteket, mert csak azt fogadta el valónak, aminek helyességéről maga is meggyőződött és hallgatóival is megérttette, hogy a tudomány­ ban tekintély nincs és valónak csak azt kell elfogadó, amit érzékszer­ veinkkel érzékelni tudunk, ezért kell érzékszerveinket állandóan gya­ korolni s arra törekednünk, hogy amit egyszer pontosan észleltünk, a n a mindenkor emlékezni tudjunk. Demonstratios előadásaiban nemcsak kórbonctant tanított, hanem jóformán az összes orvostudományokból vett részletekkel tette tanításait hasznossá, hol a klinikai tünetekkel való kapcsolatra mutatott rá, hol a műtői beavatkozás módjait ismertette, gyakran nyilt alkalom a bőr betegségeivel való foglalkozásra, majd a fül bajait tárgyalta sokkal rész­ letesebben, minta klinikai előadásokon. Nagy előszeretettel foglalkozott az idegbetogségekkel, mindig rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek alapján a gyakorló orvos eligazodhatik a bonyolult viszonyok között. Nyomatékkal kiemelte a lényeget. N e m hanyagolta el a banális elvál­ tozások bemutatását és megmagyarázását sem. Hogy hallgatóinak érdek­ lődését lekösse, őket is bevonta az esetek megfejtésébe, ami nem egy tréfás megrovásra adott okot, s mindenféle apró-cseprő fogással igye­ kezett hallgatóságát az elfogulatlan, pontos észlelésre rávezetni. Amit ilyenkor tanultunk, azt többé sohasem lehetett elfelejteni. Genersich gyakorlati előadásai rendszerint jóval meghaladták a hirdetett előadások idejét, a 12—l-ig terjedő előadás sok esetben 3 óráig i selhuzódott s hogy Genersich mennyire le tudta kötni hallgatóságának figyelmét, azt abból lehet leginkább megítélni, hogy a hallgatóság natrvrésze ezeken a hosszára nyúlt bemutatásokon mindvégig ottmaradt. Bemutatásait (ienersieh finom humorral fűszerezte. Mindez igazolja, hogy (Ienersieh a gyakorlati tanítás mestere, talán azt is mondhatnám művésze volt. Genersich elméleti előadásai nem voltak olyan élénkek és élvezete­ sek, mint a gyakorlatiak. Ezek az előadások azonban mindent felöleltek, ami valamely tárgyról, vagy kérdésről a tudományos irodalomban meg­ jelent, mert Genersich állandóan élénk figyelemmel kisérte a tudo­ mányos irodalmat és előadási jegyzeteit minden új adattal kiegészí­ tette*, összefoglaló előadásai pontosabbak voltak, mint a tankönyvek megfelelő fejezetei. Minthogy a tanításban a közvetlen szemléletet tar­ totta a legfontosabbnak, igyekezett a hallgatókat az elméleti előadáso­ kon is megfelelő múzeumi készítményeken tanítani és a tanítási segéd­ eszközöket ritkán vette igénybe, aránylag kevés rajzot mutatott be. A vetített képeknek n e m volt barátja. A mikrophotogrannnokért sem lelke­ sedett. Talán annak is volt ebben szerepe, hogy Genersich hosszú éveken át kis hallgatóságot tanított s tanítási módszerét kis hallgatósághoz alkalmazta. N e m kétséges, hogy a gyakorlati tanítás, a tárgyak közvet'er bemutatás; sukkal eredményesebb, mint az elméleti oktatás, bár

30

Entz: Genersich Antal

a tanítónak jóval több fáradságot okoz. mint a szépen kidolgozott elmé­ leti előadások megtartása. Genersich tanári működése gyakornokainak és az intézetbe bejáró orvosoknak további kiképzésére is kiterjedt. \ Szent István kórház bonctermében, különösen a szünnapokon, akárbánvszor órákat eltöltött egy-egy eset tüzetes vizsgálatával, amit azonban nem maga végzett el, Díszen akkor gyakornoka az esetből nem sokat tanult volna hanem íiatal gyakornokaival végeztette és hihetetlen türelemmel magyarázta, hogy mit hogyan vizsgáljon, olykor-olvkor aztán maira vette kezébe a vizsgálandó tárgyal és mutatta, hogv'miképen lehrt legegyszerűbben célt érni. Minden idejét, egész energiáját szívesen áldozta feí bármikor. na a tanításra alkalom kínálkozott. Mondhatni, teljesen a tanításnak élt. tanítás közben mindenről megfeledkezett, az időről, a mindennapi élet gondjairól, egész odaadással, fáradhatatlanul tanított. Ideálja volt a hivatásáért lelkesedő, lelkiismeretes tanárnak. Az egyetemi tanár legfontosabb feladatának a tanítást tartotta, amit tanártársai körében is sokszor hangsúlyozott; <>zt még a tudomá­ nyos munkánál is többre értékelte. Lelkes híve volt a tanszabadságnak, amiről a kolozsvári egyetem megnyitásán tartott értekezésében a következőket mondja: ..Az egye­ temi tanár tananyagának felfogásában és tudományos megállapításában semminemű külső kényszer által nines korlátozva és feljogosíttatik fel­ adatának bebizonyított és feltételezett szakképzettségéhez képest meg­ felelni; szakmája mikénti művelésének, tanítói modorának megítélésé­ ben, mini legilletékesebb egyén, saját jó In-látására van utalva ós búvár­ kodásának, tanításának .-ikeréért saját lelkiismeretén kívül csupán tanítványainak ós a tudományos közvéleménynek felelős. A hallgató pedig tudományos kiképzésében sem egy bizonyos tanárhoz, sem egy bizonyos egyetemhez, sem magasabb helyről deeretáll tankönyvekhez nincsen kötve, hanem a >;\u'ú jó belátása szerint járhat el ezeknek kivá­ lasztásában s igyekezetének sikere nem a holt betű szerint méretik, ée nem csupán a megállapított tények ismerete, sarkalatos igazságok és igaznak tartott tantételek szerint, hanem főleg aszerint ítéltetik meg, hegv szaktudománya szellemében önálló bíráló gondolkozásra jutotté. vagy sem." Ezek a megállapítások m a sem vesztettek aktualitásukból > jó volna, ha ezt a mai tanuló ifjúság komolyan megszívlelné és megértené, hogy az életre miképen készüljön, ne arra törekedjék, hogy <->ak azt sajátítsa el, ami kompendiozus tank<'.nyv.>kl>.' és silány jegyzetekbe van beszorítva. Jellemző Genersich felfogására az is. amit ugyan e lieszédében az orvosjelöltek megvizsgálásáról m o n d : „ N e m a positiv tudás tömege veendő tekintetbe, hanem az egyén megítélésénél Bzahatos kritikai ií«>ndolkozása, oni-selekvési k.'; stl>. is szerepelnek." S ö a szigorla­ tokon valóban mindig azt vizsgálta, vájjon a jelöli tud-e orvosilag helyesen gondolkozni és következtetni. Azért törekedett arra, hogy hall­ gatóit mar tanuló év.-ik alatt minél jobban megismerje.

Entz: Genersich Antal

31

Genersieb a fentebb kifejtett elveket önmagára a legszigorúbban alkalmazta. Hallgatóit is ezeknek az elveknek ;i követésére ösztökélte. Mind az igazi tudós mindenkinek tudását értékelte, saját tudását és képességeit azonban középszerűeknek mondotta és a hiányt - maga mondja — szorgalommal, lelkiismeretességgel és becsületes munkával igyekezett pótolni. (íenersieb paedagogiai munkássága nem merült ki a tudományos eredményeknek élő szóval való propagálásában, és a mindennapi bon­ colási anyag bemutatásában, meg a szakmája művelésére szükséges műfogások megismertetésében és begyakorlásában. Irodalmi munkás­ ságának fontos részét teszik azok. amelyek a boncolási technikával, a kórbonctani leírás módjával, a holttest-jelenségekkel foglalkoznak. Genersich maga ugyan nem írt boncolási technikát, de kolozsvári műkö­ désének legelső idejében tanítványával, ('zakó Kálmánnal megíratta a boncolási eljárást, amely lényegében Yirehow módszerét ismerteti azokkal a változtatásokkal, amelyeket Genersieb gyakorlata alapján szükségesnek tartott. Ez a kis könyv volt az első magyar nyelvű kór­ boncolási technika s mint ilyen rendkívül hasznos útmutató volt az orvostanhallgatóknak és a törvényszéki orvosoknak egyaránt. Ugyancsak tanítási célt szolgál az 1892-ben kiadott boncolási jegvzökönyv iirlap, amelyben a vizsgálatok könnyítésére néhány szóban minden fel van sorolva, amit az egyes szerveken különösen meg kell vizsgálni. Különösen kiválik azonban ilyen irányú munkái közül Belky tör­ vényszéki orvostanának az a fejezete, amelyet a korán elhalt tanár halála után a holttest-jelenségekről Genersich írt meg. A holtest-jelen­ ségek és a rothadás okozta elváltozások leírása olyan kimerítöek és jellemzők, hogy a munkának e ré>zei m a is tökéletesen helytállók. Gener­ sich előadásának elevensége onnan ered, hogy ő e fejezet megírásában saját gazdag tapasztalatára és pontos megfigyeléseire támaszkodott és némely vitás kérdés eldöntésére, mint pl. a harántcsíkolt izomzatnak halál utáni ingerlékenységét illetően kísérleteket is végzett, s ezek alapján mond véleményt. A vidéki törvényszéki orvosi gyakorlatban munkálkodó orvos helyesen jár el. ha az itt Írottakat szem előtt tartja, mikor a sérülés, vagy a betegség okozta elváltozásokat a rothadás miatt 1„.következő eltérésektől kell megkülönböztetnie. Genersich nem adott tanítványainak maga írta tankönyvet a kezébe: hogy az orvostanhallgatóknak és a magvar orvosi közönségnek jó kórbonctani tankönyv álljon rendelkezésére, vállalkozott arra, hogy K A U F M A N N kitűnő tankönyvének magyar fordítását átnézi s ha szük­ séges, a fordítást ki is javítja. Erre a revisióra sok ideit és nagy ener­ giát áldozott, mert egyes fejezetek fordítását majdnem egészen átdol­ gozta. Mint láttuk, (ienersich irodalmi téren is híven és lelkiismeretesen megfelelt tanári kötelességének. (ienersich tudományos dolgozatait nem szándékozom egyenkint részletesen ismertetni, csak a legfontosabbak ra és különösen az azokban foglalt új megállapításokra kivánok röviden rámutatni.

32

Entz: Genergich Antul

A legnagyobb jelentőségű, nézetem szerint, az a felszolalasa, lyet a tuberculosis és a gyöngykor egymáshoz való viszonyáról '"om^ el a berlini nemzetközi orvoskongresszuson 1890-l>en BOLLINGE rátumával kapcsolatban. Régen vitatott kénlés volt. hogy a tul>ervulosis és a £ £ ' » " ^ 5 " ; ^ £ nos megbetegedések-e! :- bár anatómiai tekintetben a kel betegs g s ban különbözik egymástól s a szövettani elváltozások sem azonos« K a saválló baeillusoknak a gyöngykóros növedékokbon való kimuiam-a alapján a legtöbben és a "leghivatottabak a két betegség azonosa a mellett foglaltak állást. A z ember gümös megl>otegedeset oki osszi függésbe hozták a gyöngykóros állatok tejének, húsának i , 0 © 8 8 ™ ! val. Genersieh e gyakorlati szempontból rendkívül fontos kerdes u m mányozásában boncolási tapasztalatai alapján arra a követ Kezű lesie jutott, hogy az emberi tuberculosis és a gyöngykór nem azonos rne^ betegedések. Hogy erről meggyőződjék, megvizsgálta a kolozsvári vagetegeaes szempontjából és megállapította, hogy a Kolozsvárt 188/ juliusaioi 1889 decemberéig levágott 36.948 darab szarvasmarha kozott e g ^ e m n egy gyöngykóros megbetegedés sem fordult elő. H a a gumókor az emberi szervezetre a gyöngykóros állatok tejével vagy húsával terjedne át, akkor Kolozsvárt a gümőkór sem fordulhatna elő. Lvyel szemben Kolozsvárt az emberi tuberculosis minden formájában gyakori, yenersich következtetésében még tovább ment és kimondotta, hogy a gumoKor és a gyöngykor okozója sem lehet azonos; ha a mikrobák alakilag egytonnák és festődésük tekintetében, valamint tenyészetükben i>- meg­ egyeznek, ez arra vezethet«"» vissza, hogy e gombák talán ugyanazon családba tartoznak, de mégsem azonosak. Jellemző (Jenersichre, hogy megfigyelései alapján elfoglalt álláspontjai az akkori tudományos világ általános felfogásával szembon bátran kimondotta. Genersichnek ez a megállapítása 1890-ben nem talált megértésre, csak B O L L I N G E R fűzött hozzá néhány megjegyzést, de ö s e m a hentes lényegére tért ki. s Genersichnek ezt a nagy jelentőségű felszólalásai később is agyonhallgatták. A Még

K O C H R Ó B E R T sem emlékezik meg Genersieh felszc»lalasarol az

emberi gümőkór és a györgykór közötti kapcsolatról ismét eltentertott előadásaiban és összefoglaló referátumaiban sem holott a német fold mivelésiigvi minisztérium megbízásából S C H U T Z Z C W > ' « ^ " g , szabású kísérleteikbe,, utóbb ő is meggyőződött, hogy a két betegségei feltételniil el kell egymástól különíteni. M a S C H M I D T vizsgalatai mai azt^tbebSzonyltották: hogy a két hantáimat előidéző kórokozó ,s kulonbözik egymástól. , ,, . , -1 Genersicl, Felfogása a gümőkór és a « y W ^ ' v T Í E ? a k i teljes Leigazolást nvert s amit ő hangsúlyozott legelőször, hog> a betegség kórokozója is különböző, helyesnek bizonyult. Genersieh e felfedezésével sohasem kérkedett talán ez is h ^ járult, hogy ínég hazánkban .s kevesen szereztek e nagyjelent« megállapít ás ról tudomást.

Kntz: Genersich Antal

33

Éppen ezért nekünk, magyar pathologusoknak, kötelességünk, hogy Genersich elsőbbségét a gümőkór és a gyöngykór kóroktanának különb­ ségéről nyomatékosan hangsúlyozzuk és a világgal is elismertessük. Végtelen kár, hogy Genersichnek nem állottak azok az anyagi eszközök rendelkezésére, amelyekkel a kérdést kísérletileg is megvilágíthatta volna, mint később K O C H és S C H Ü T Z a német kormány támogatásával. H o g y milyen szerény volt Genersich még tudományos eredményei­ nek értékelésében is, arra legjellemzőbb egy vallomása, amelyet a ma­ gyar orvosok és természetvizsgálók brassói vándorgyűlésén (1892) az orvosi tudomány haladásáról tartott előadásában mond fi. Gennyes vesegyulladásban elhaltak veséinek górcsövi vizsgálatakor ö maga is megtalálta azokat a mikroba emboliákat, amelyeket ugyanakkor K E C K L I N G H A U S E N közölt, ezt levélben Recklinghausennek meg is írta, de nem tartotta szükségesnek, hogy felfedezését közölje, vagy kétes értékű prioritási vitába bocsátkozzék, mert nézete szerint a tudományos fel­ fedezésekben n e m az a lényeg, hogy kinek a nevéhez fűződik a fel­ fedezés, hanem az, hogy egy újabb vizsgálat eredménye a tudományt előbbre vigye. Vájjon n e m volt-e ebben is igaza, hiszen a természettudományok rohamos haladása mellett a tudományos kutatás szorgalmas napszámo­ sait csakhamar elfelejtik s m é g a korszakalkotó felfedezések is olyan hamar veszítenek jelentőségükből, hogy előbb-utóbb csak a tudomány történetében emlékeznek meg róluk. (renersich írta le Magyarországból a legelső trichinosis esetet és ő volt az első hazánkban, aki e betegség kóroktanát, terjedési módját és klinikai lefolyását ismertette, kísérletei alapján azt is megállapította, hogy egyes állatoknak a trichinosissal szemben való mentessége egy­ szerűen a bélnedv savanyú vegyhatásának következménye. Beható vizs­ gálatokkal ö bizonyította be annak a feltevésnek helyességét is, hogy a trichinosis elterjedésében a patkányok fertőzése játssza a legfőbb szerepet. Genersich egy fiatalkori munkája a sokszoros idegdaganatokkal fog­ lalkozik, ebben a. páratlan szorgalommal végzett kutatásuk alapján irott munkájában minden ellentétes felfogással szemben kimutatta, hogy ezek a daganatok n e m a tulajdonképeni idegállományból, hanem az idegek kötőszövetéből indulnak ki s így nem neuromák, hanem egyszerű fibromák. Genersichnek erre az ifjúkori munkájára s az ebben foglalt meg­ állapításokra újabban mind gyakrabban hivatkoznak, különösen V E R O C A Y mutatott rá, hogy e daganatok kórszármazásának tisztázása (ienersich érdeme. (íenersich foglalkozott először nagy anyag tüzetes és beható vizs­ gálata alapján a hasnyálmirigy körül elhelyezett Paeini-testecskék kor­ tanával. Munkájában kimulatta, hogy a Pacini-testek különösen élte­ sebb emberekben a bennük lévő nyirokhüvelyekben bekövetkező nyirok­ pangás miatt tetemesen megduzzadnak, (ienersich e megállapításának helyességéről bármikor meggyőződhetünk. Érdekes, hogy e közlésén1, amely pedig németül is megjelent, sehol sem történik hivatkozás. .1

34

Entz: Genersich Autal

Üj eredményekkel gazdagította a kövekről való ismereteinket a kóros kövek keménységéről szóló értekezési- is. Genersich a mmeralogiában szokásos módon határozta meg a kóros kövek keménységét, meg­ határozásaiban azonban sokkal finomabb különbségeket is figyelembe vett, mint amilyenekre a MOHS—HAUY-féle sorozat alapján történő meg­ határozások tekintettel vannak. Kzen az alapon biztosabban következ­ tetni tudott a kő alkotórészeinek vegyi összetételére. S e m Genersich előtt, sem utána mások evvel a kérdéssel olyan részletességgel és olyan eredménnyel mint ö, nem foglalkoztak. Nagyobb áttekintő monográfiája Genersichnek a hasüri tömlőkről írt értekezése, az első összefoglaló munka, amely erről a tárgyról meg­ jelent. A artherosclerosis kérdésében Generisch ezirányú értekezésében T H O M A mechanicus elméletét fogadta el, a leglényegesebb elváltozásnak az érfal ruganyos rostjainak elpusztulását tartotta, ami nézete szerint az érfal gyakran megismétlődő hirtelen túlfeszítésének következménye. Véleménye szerint a betegség kifejlődésében a nagyobb mennyiségű sör fogyasztásának van a legnagyobb szerepe Ezt a felfogását azzal a tapasztalással indokolta, hogy a nagy városokban e súlyos megbetegedés jóval gyakrabban és sokkal súlyosabb formában fordul elő, mint a kis városok és a falvak lakossága körében. H U D A Y Genersieh e dolgozatá­ nak ismertetésében az atherosclerosis gyakorisága kérdésében a nagy városokban annyira elterjedt lueses megbetegedésekre hívja fei a figyel met. Genersich is jól ismerte a lues szerepét az atherosclerosis előidé­ zésében, a lueses fertőzés azonban a megbetegedéseknek csak egy töre­ dékében mutatható ki. így az esetek nagy többségének okát másban kell keresnünk. H o g y mennyiben szerepelnek e bántalom előidézésében a mechanicus okok, m a is eldöntetlen kérdés. Genersichnek az a meg­ állapítása azonban, hogy e pusztító érmegbetegedés legfőképen a nagy városok lakói sorából szedi áldozatait, m a is helytálló. Sok érdekes adattal gazdagította Genersich az amyloidosis kór­ tanát is. ő hangsúlyozta először, hogy hosszas gyomor- és hasnyál­ mirigynedv emésztő hatására az aniyloid is megemésztődik. Rámutatott, hogy bizonyos esetekben az amyloidlerakódás felszívódhat s egyike volt az elsőknek, aki kimutatta, hogy az amyloidosis egészen hevenyen is felléphet. M a mindezt kísérleti alapon is bebizonyították, mikor azon­ ban Genersich tudományos felfedezéseit értékeljük, az <"> korának isme­ retanyagával kell munkáinak eredményeit összehasonlítani é>s rá kell mutatnunk azokra a megállapításokra, amelyek m a is helytállók. N e m tartalmaz új megállapításokat, de Genersich tudományos lej­ fogását híven tükrözi vissza az az előadás, amelyben a kórtan történetet röviden, világosan összefoglalta s az egyes korok tudományos eredmé­ nyeit ismerteti. Kiemeli Genersich, hogy a tudományok fejlődésének áttekintése arról győz m e g , hogv a haladás azon eljárásoktól függ, melyek a kuta­ tásoknál igénybe vétettek: a kórbonctan történetének első korszakában a puszta széni és puszta kéz, a másodikban a boncolási eszközök, a har­ madikban a górcső, a negyedikben a kórtani kísérlet, a jelenben pedig

Entz: Genersich Antal

35

a bacteriologia viszi a főszerepet és hozzáteszi: „lia n e m csalódom, keletkezöhen van egy vegyi irány is''. Emellett hangsúlyozza Genersich azt is, hogy minden új módszer kialakulására nem elegendő a szerencse, a bátorság és a tudomány iránti lelkesedés, hanem szívós kitartás és hangyaszorgalom is szükséges. Természetes, hogy minden haladás elsősorban a fiatalabbakat érdekli és lelkesíti a további kutatásra, ezeket Genersich óva inti az elért sikerek túlbecsülésétől. „Vannak különösen a fiatalabbak között, írja, kik azt. hiszik, hogy egy új eljárás felfedezésével a régi vizsgálati eljárások szükségtelenekké válnak, az elavult eszközökkel együtt a lom­ tárba kerülnek, hogy az új eljárás mindenben megbízhatóbb magyará­ zatot fog adni. de tévednek, mert ami puszta szemmel látható, kezemmel fogható, az közvetlenebb és igazabb marad, mint az, amit ezerszeres nagyításnál, pácolással, főzéssel és keményítéssel előállíthatok, és a kézzel fogható eredmény még akkor is megtartja értékét, ha annak magyarázata a részletesebb és behatóbb vizsgálat folytán módosul. A bakteriológiai vizsgálat, a kórtani kísérlet, a górcsői észlelés, sohasem fogja a tetem felbontását kiszorítani, sohasem fogja a puszta kézzel és puszta szemmel megejthető vizsgálatot fölöslegessé tenni, sőt ellenkezőleg, a komplikáltabb eljárás ismerete lehetővé teszi azt, hogy egyszerű eszközökkel jobban és több eredménnyel kutathassunk, mint azoknak ismerete nélkül. A bonckéssel megejtett tetemvizsgálat lehetővé tette, hogy a kórok mélyebben rejlő fészkét külsőleg is felismerhessük, a górcső élesítette a puszta szemmel való látást, a kísérleti irány és a bakteriológia fejlő­ dése termékenyítőleg hatott a kóros és ép testrészek górcsői és közvetlen vizsgálatára és a vizsgálati eljárások sokszorozódása, új eszközök fel­ találása, a régiek javítása folytán sok oly elváltozás lett szemmel látható, kézzel tapintható, melyek azelőtt észre sem vétettek, így tehát a múlt időben is. naponta új m e g új, egészen egyszerű eszközökkel" hozzá­ férhető nevezetes tény lett felderítve." E néhány sorban benne foglaltatik Genersich véleménye az új vizs­ gálati eljárások jelentőségéről, higgadt, józan ítélete az ezekkel elérhető eredményekről és okos mérséklete az eredmények értékének mérle­ gelésében. Ez a bő tapasztalatokon alapuló okos mérséklet nyilvánul meg ennek az előadásnak további részében is, amely az újabb eljárásokkal a gya­ korlat terén, az orvos gyógyító tevékenységében elért eredményekkel foglalkozik. Néhány szóval érinti a fertőző betegségek elleni küzdelem­ ben a praeventióval elért eredményeket. Kifejti a sebészet és a többi operativ szakmák óriási haladását. E rövid összefoglalás tömör elő­ adásban visszapillantás a múltra, hű tükre a jelennek, nevezetesen az orvostudomány állásának a múlt század íKbes éveiben és bizakodó betekintés az orvosi művészet további fejlődésébe és a jövő ígéreteibe. Bizo­ nyítja azonban azt is. hogy Genersich, aki egész életén át állandóan figyelemmel kísérte a tudományos irodalmat, a baladás embere volt és óvatos konzervativizmusa higgadt, józan meggyőződésén alapult. 3-

36

Entz: Generslch Atital

Genersichet, mint tudóst B U D A Y a következő szép szavakkal jelle­ mezte: „Genersichben sok megvolt azokból a tulajdonságokból, amelyet az igazán nagyszabású tudományos munkálkodáshoz szükségesek, Lgyrészt nagy szorgalma, másrészt kitűnő emlékező tehetsége réven, igen széles körű tudása volt, e mellett vizsgálódásaiban fáradhatatlanul kitartó, elmélyedő tudott lenni: szigorú lelkiismeretessége megóvta a felületességtől, a valóság iránti szerencsés érzéke pedig a csapongó elméletek terére való elkalandozástól." Genersichnek nagyon finom érzékei voltak: éles látása, kitűnő formaérzéke, finom tapintása, jó szaglása, amely tulajdonságok ót a búvárkodásra praedestinálták. Bámulatos emlékezőtehetsége volt, s ygy-^gy, eset feldolgozásakor régi megfigyeléseinek egész sorát tudta hamar felsorakoztatni, a hasonlóságokat összeegyeztetni, a különbsége­ ket kiemelni, amiben nagy segítségére volt éles kritikája. Nagy elméleti és gyakorlati tudása révén a legbonyolultabb kérdé­ sekben gyorsan tájékozódott és ezeket könnyen és biztosan fejtette meg. Minden orvosi és természettudományi kérdés iránti élénk érdeklődését élete végéig megőrizte, nem érte be a felületes szemlélettel, hanem min­ den kérdésben elmélyedt és igyekezett a felvetett problémát minden részletében tisztázni. Tudományos érdeklődése sohasem lankadt el, szel­ lemének frisseségét élete végéig megőrizte. Vizsgálatainak eredményeit azonban nagyon sokszor csak előadá­ saiban, hallgatóival közölte; sajátos egyéni vonása volt ugyanis, hogy amikor valamely kérdést hosszas és beható vizsgálat útján minden irányban tisztázott, ez az eredmény teljesen kielégítette: ez volt az oka. hogy sok értékes megállapítását irodalmilag sohasem dolgozta fel. Igv pl. a túlélő izmok villanyos árammal való ingerlékenységére vonatkozó megállapításait, a belek tágasságát illető vizsgálatait, hogy csak néhá­ nyat említsek. Ez is mutatja, hogy Genersich azok közé a nagy természettudósok közé tartozott, akik a tudományt önmagáért művelték, akiket a felfede­ zés Öröme teljesen kielégít, akiket a buvárkodás egészen leköt. Munkájában lépésről-lépésre haladt, figyelmét tökéletesen a vizs­ gálatra tudta koncentrálni, nagy körültekintéssel, óvatosan, megfontol­ tan haladt előre; a munka végzésében természetesen pontos munka­ tervet dolgozott ki, de ez mindig a realitások között mozgott, a munka hypothesiseket tudományos kutató munkájában nem ismerte. Azok a vizsgálati eredmények, amelyeket ö közölt, épen ezért valódi értékek, amelyeket az újabb vizsgálatok esetleg módosíthatnak, de meg­ dönteni nem fognak. Genersich jellemének legkiemelkedőbb vonása, lelkiismeretessége. Bármilyen m u n k a foglalkoztatta: a tanteremben a tanítás, a boncterem­ ben a tetem vizsgálata, laboratóriumában kísérletei. íróasztalánál vala­ mely tudományos vizsgálatának összefoglalása, vagy a betegágynál betegének állapota, mindez egész lén vét lefoglalta, lelkiismerete nem hagyta nyugodni, míg a kérdésnek, amely foglalkoztatta, n e m járt a végére. S ha valamiben aggálvai merültek fel. újra kezdte es nein

Enfz: Genersieh Jiiful

37

nyugodott, míg meggyőződött arról, hogy mindent megtett, amit köte­ lességszerűen m e g kellett tennie. H a a törvényszék részére véleményt kellett adnia, a vizsgálati anyagot újra és újra megvizsgálta, sokszor napokon át tépelődött, amíg megfejtette a bűncselekmény problémáját. Talán éppen e lelkiismetessége miatt tartották sokan nehézkesnek. Lelkiismeretességének velejárója volt szívós kitartása és hangya­ szorgalma. Nagy szorgalmáról tesznek tanúságot azok a dolgozatai, amelyek­ ben bizonyos kérdések megfejtésére óriási anyagot dolgozott fel. liogy biztos legyen felfogása helyességéről. Elcsodálkozunk azon az alapos­ ságon, amely a sokszoros idegdaganatokról írt munkáját jellemzi, jófor­ m á n minden ideget megvizsgált, Mikor a Pacini-testek megnagyobbo­ dásának kérdésével foglalkozott. 82 tetemnek vizsgálta meg a hasüri Paeini-testeeskéit. hogv ezek nagysági viszonyait lehető pontossággal megállapítása. A z is, aki a trichinosisról írt munkáit elolvasta, meggyő­ ződhetett arról, hogy milyen alapossággal vizsgálta meg a bélnedv vegyhatását a különböző állatokban és milyen lelkiismeretes munkával állapította meg, hogy miképen oszlanak meg ezek az apró férgek az egves bélszakaszokon. E z az aprólékos, kimerítő munka s a minden részletre kiterjedő figyelem, jellemzi Genersich minden tudományos közleményét. Valóban találóan jellemezte Oenersich munkásságát kiváló kartársa P U R J E S Z Z S I G M O N D a Genersich tiszteletére rendezett búesúestélyen a következő szavakkal: „becsületes, lelkiismeretes munka". A lelkiismeretesség mellett második markáns jellemvonása Genersichnek a becsületesség. Mindenkit ínegtántoríthatatlan becsületességre nevelt, mert meggyőződése volt, hogy aki becsületes, m é g szerény tehet­ ség mellett sem fog hibát elkövetni, mert ettől becsülete visszatartja. Tanítványai között is azonnal felismerte a felületes és merész szájhőst: az ilyentől óvta az embereket és ezt az embertypust állandóan ostorozta, evvel szemben megbecsülte azokat, akik bár nem kérkedhettek nagy tudással, feladatukat becsületességgel végezték, mert nézete szerint szor­ galommal, lelkiismeretességgel és becsületességgel sokat lehet pótolni. Becsületes meggyőződése mellett Cíenersieh szívósan kitartott, éhben senki és semmi sem tudta megingatni, ami állhatatosságát és határozott­ ságát bizonyítja. E z azonban nem volt makacsság, vagy dac. mert mielőtt valamiről véleményt mondott, sorra mérlegelte a lehetőségeket, figyelemmel meghallgatta mások véleményét, de megkövetelte, hogy az ő véleményét is tiszteletben tartsák. Ez a szilárd meggyőződése jutott kifejezésre törvényszéki orvosi véleményeiben is. amelyeket mesteri módon és meggyőző erővel tudotl megindokolni, úgy hogy sok esetben az ö véleménye döntötte el a per sorsát. _ „ ,' Másokban is sokra értékelte a határozottságot, amikor ez alapos es körültekintő megfontoláson alapult. Mind e tulajdonságoknak logikus következménye volt igazságérzetv. Mindenkor és mindenkivel szemben ignzsátros volt. mindenkit munka

:is

Entz: Genersieh Antal

jának értéke szerint ítélt m e g . az értékes tulajdonságokat nagy .1''aka­ rattal kiemelte, a gyengeségeket kiváló emberismerete alapján szerető elnézéssel mérlegelte. Legtöbbet önmagától követelt, sokszor elegedetlen volt önmagával, m é g többet szeretett volna végezni, pedig minden idejét tanítványainak, intézetének, tudományának szentelte, megosztva ezt Kolozsvárt orvosi gyakorlatával, Budapesten az Igazságügyi Orvosi Tanácsban végzett, sok időt és energiát rabló felülvéleniényezó munkás­ ságával. Mikor egy-egy esetben nagyon gyengének bizonyult az orvosi m u n k a , hiányos, felületes volt a boncjegyzökönyv és hibás a vélemény, akkor is magát vádolta, hogy tanításával n e m tudott jobb eredményt elérni. .. .. Puritán egyszerűséggé, szerénység»' közismert volt. Egyszerűen öltöz­ ködött, lakása is nagyon egyszerűen volt berendezve, legfőbb fényűzése a könyv volt. E z a magyarázata, hogy kolozsvári intézetét szerény java­ dalmazása mellett is gazdag könyvtárral szerelte fel. S o k nehéz orajat olvasmányaiban elmerülve tette elviselhetővé. Könyvszenvedélyét bizo­ nyára nagyatyjától örökölte, akiről S Z E L É N Y I jegyezte tel. hogy legtöbb idejét olvasmányai foglalták le. Genersieli mindenkivel szendén barátságos volt. de u mellett tar­ tózkodó és zai között és barátságával e>ak azokat ajándékozta m e g , akik­ nek őszinteségéről és megbízhatóságáról meggyőződött Mint minden szerény ember, nagyon érzékeny volt és mások tapintatlan-ága. durva­ sága sokszor elkeserítette; mikor Budapestre került, ismételten kifakadt a nagyvárosi közönség fegyelmezetlensége, durvasága miatt. Látszólag nyers m o d o r a nagy gyengédséget takart, betegeit nagy odaadással vizsgálta és hihetetlen türelemmel hallgatta m e g , e mellett fellépésének határozottságával és biztonságával azonnal megnyerte pacienseinek Feltétlen bizalmát. Azok közé a/, orvosok közé tartozott. akinek m á r puszta megjelenés.' megnyugtatta a Integet és környezetet, órákat hűtött türelmesen egy-egy betege mellett, ha meggyőzésre, rabeszélésre volt szükség. A segítségei senkitől sem tagadta m e g és kímé­ letlenül kifakadt, h a valakién, aki orvosnak készült, n e m volt m e g a segítésre való készség. ,. ... fellépésében keresetlen természetesség volt, hallgatóival az elő­ adásokon kívül is szívesen elbeszélgetett, épen ezért egyike volt a maga idejében a legnépszerűbb tanároknak, akit volt tanítványai vala­ mennyien most is őszinte tisztelettel^ emlegetnek kom tudott ket olyan pompásan adta elő. hogy egész kornyezeiei n««-K»«->'•"'-•;''• " humoros megfigyeléseit azonban nem hallgatóinak. mulattata«iia. hanem tanítására adta elő, ezekből mindig nagy tanulságokat tudott lev m m amelyekből az élet elfogulatlan szemlélete «.illant ki. A z ezekhez fűzött megjegyzései olyan aforizmák voltak, amelyek az egész életen ai \tzeio eszmékül szolgálhattak mindnyájunknak. . .nm>llvel az Jelleménél legszebb vonásai köze tartozik «ívjoMgy. « J g W g élet nehézségeiben mindenkin segíteni igyekezett, nemcsak esaladjana*

Entz: Genersich Antal

39

tagjain és kiterjedt rokonságán, hanem mindenkin, aki hozzá közel állott ós segítségre szorult, ö , aki gyermekkorában olyan sokat nélkülözött, szegény rokonainak melegszívű" istápolója volt, azokat maga köré gyűj­ tötte, szelíd, nemes lelkű hitvesével anyagilag és erkölcsileg támogatta. nevelésüket,^ kiképzésüket irányította, mindent elkövetett, hogy őket biztos kenyérkeresethez juttassa. Támogatta segédeit és őszintén örült, ha valakin segíthetett. Hűséges altisztjeit és ezek családjait is mindenkor támogatta s mikor legnagyobb volt a szükség, mindig talált valami jogcímet, hogy miféle szolgálatot tett az illető, amiért öt jutalmazni kell. A jutalmat úgy juttatta el a nélkülözőkhöz, hogy az sohasem keltse az alamizsna jellegéi, pedig olykor nagyon is kérdésesek voltak azok az érdemek, amelyeket 3utalmazott. Tisztelte és nagyra becsülte mások tudását és szívesen elismerte a tudományos eredményeket. Minthogy azonban a tudományos munka alapja a kritika, mindenkitől elvárta, hogy munkájában szigorú kriti­ kával járjon el s a legnagyobb hibának mondotta mások eredményeinek kritika nélkül való átvételét és az ilyen munkára alapított következ­ tetéseket. A z elismerést nem kereste, éppen ezért kitért minden ünnepeltetés elöl. Kolozsvárt csak egyszer ünnepelték, mikor 20 évi kolozsvári m u n ­ kássága után eltávozott abból a városból, ahova életének legszebb emlékei fűzték, ahol legsikeresebben működött, amely időre mindig szí­ vesen emlékezett vissza, ahová mindig visszakívánkozott és amelynek oldott földjében tért örök pihenőre. Születésének 7ü-ik évfordulóján sem üdvözölte más, mint tanítvá­ nyai, akik mindenkor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel vették körül 8 akik valamennyien olyan sokat köszönhettek neki. E z a valóban esa ládias, benső, meleg ünneplés azonban jól esett neki és hálásan köszönte meg a ragaszkodásnak ezt a szerény megnyilatkozását, örömmel vette át a plakettet, amelyen P Á S Z T O R J Á N O S keze olyan mesterien örökítette meg nemes vonásait. Szűk volt az a kör, amely Genersichet, a tudóst ismerte és értékelte. Nagyobb volt ennél tanítványainak száma, akik tőle nemcsak szorosan vett szaktudományában nyertek útmutatást, hanem az orvosi gyakorlat mindenféle kérdésében: emberismeretben, életfelfogásban, világszem­ léletben, szóval mindenben, amit egy tudós tanártól és egy Köles ember­ től tanulni lehet. Legtöbben voltak azonban azok. akik Genersichet, a/, önfeláldozó, gondos, körültekintő orvost ismerték, tisztelték, becsülték és akit mindenkor őszinte tisztelettel emlegettek és emlegetnek rüég m a is. A Genersich munkáiban lefektetett új megállapítások túlélik öt s ha a felfedezéseinek jelentősége lassan elhalványul, a felfedezőt idők multán a feledés fátyola takarja el. a felfedezett tudományos igazság az emberiség közkincsévé válik és minden időkre megmarad. Genersieh hosszú évtizedekre terjedő nagy munkásságának azonban sok más öröksége is maradt ránk.

4il

Entz: Genersich Antal

Lgv hiszem nem tévedek, amikor Genersiehet tartom a magvar pathologiai tudomány megalapítójának. N e m akarom érintem A R Á N Y I L A J O S nagy erdemeit, kinek emléke előtt Genersich is mindenkor a leg­ nagyobb tisztelettel hajolt meg. az ő munkássága azonban csak a talajt Készítette elo a nemes m a g befogadására és nem lehet kétséges, hogy tudományos munkássága előfutárja volt annak a fellendülésnek, amely a kiegyezés után hazánkhan tudományos téren is megindult, de az, hogy a pathologia. mely hosszú évtizedeken át mostoha gyermeke volt a magyar orvosi tudománynak, olyan tekintélyre tett szert s valóban azt a helyet foglalja el m a orvosi tudományunkban meg az orvosképzésben is, amely jelentőségénél fogva megilleti, legnagyobb részlten Genersich erdeme és büszkesége lehet Kolozsvárnak és a kolozsvári egyetem orvos­ tudományi karának, hogy elsőnek ismerte fel a kórbonctan jelentőségét es minden más tudományos intézetet megelőzve Genersich tervei szerint felépíttette azt a tudományos intézetet, amelyben m a nagy alkotójának emlékét ünnepeljük. A budapesti kórbonctani intézet is elsősorban Genersich munkaijá­ nak köszönheti létét. A z intézetek az idők folyamán természetesen tovább fejlődtek, de a fundamentumot mindkét helyen Genersich rakta le. Genersich a tárgy iránt, amellyel foglalkozott, mindenkiben lel tudta, kelteni az érdeklődést, a kórházi boncolások alkalmával röviden és olyan világosan tudta összefoglalni véleményét és felfogását olyan határozottan tudta megindokolni, hogy mindenki szívesen jött el a bon­ colásokhoz, ahonnan tudásban mindig meggazdagodva távozott. Kyvel a jóakaró tanítói készséggel érte el Genersich azt is. hogy a kórházak vezetői és főorvosai fel isméitek a boncolások nagy gyakorlati hasznát és tudományos értékét s ezért a fővárosi kórházak közül mind többen és többen vették igénybe a budapesti kórbonctani intézetet eseteik tisz­ tázása céljából, aminek következtében az intézet tudományos anyaga mindinkább gyarapodott, az intézet alkalmazottai nagy anyagon képez­ hették tovább" magukat, minek további következménye volt, hogy jm képzett szakemberek állottak a prosecturák rendelkezésére, végül mind többes több kórház létesített önálló prosecturát. amelyek közül egyesek­ ben nagyon intenzív tudományos munka folyik. A főváros példáját követték a vidéki nagy városok kórházai; hogy m a minden nagyobb vidéki központban modernül felszerelt prosecturák működnek, az jórészt (íenersicli tanári és proscetori tevékenységének eredménye. Messze vezetne, ha ennek az egész ország közegészségügyere kiható jelentőségével is foglalkozni kívánnék. Egészen bizonyos, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanácsban adott véleményeivel ennek a magas orvosi testületnek munkásságát teljesen megreformálta. V I R C H O W M O R G A G N I fölött Forliban tartott emléklx'szédeben azt emelte ki e nagy férfiú legnagyobb érdeméül, hogy bevezette a kor­ tanba az anatómiai gondolkozást; ezt a tiszta természettudományi gon­ dolkozást az orvostudományba hazánkban kiváló tanártársai mellett Dagyrészben Genersich vezette he s ezzel az .rész magyar orvosi tudo­ mányt megreformálta. A z új irány eleinte nagyon lassan és fokozatosan bontakozott ki, úgyhogy hatása kezdetben alig volt erezhető, a Genersicn

Entz: Genersich Antal

41

halála óta eltelt negyed század távlatából azonban m e g kell látnunk az ö működésének eredményeit. Genersich apostoli munkájának eredménye, hogy fel tudta kelteni az érdeklődést a tudományos kérdések iránt, szóval, tettel és példaadá.ssal buzdítani és lelkesíteni tudott a laboratóriumi munkára és a szaka­ datlan önképzésre, meg tudta szerettetni a búvárkodást és másokkal is m e g tudta értetni, hogy a tudományt n e m múló sikerekért, hanem önmagáért kell művelni. Genersich mint magvető, n e m csak jó magot vetett el, hanem gon­ dosan előkészítette a talajt is, amelybe tudásának magvait elhintette, vetésének zsengéit szeretettel ápolgatta, áldozatos életének gyümölcsét azonban az utána következő nemzedékeknek hagyta gazdag örökség­ képen. Genersich minden időre eszménye marad a lelkes, önfeláldozó tanár­ nak, a fáradhatatlan, buzgó kutatónak, az ideális gondolkozású, önfel­ áldozó orvosnak és a becsületes, lelkiismeretes, igaz embernek.

A z 1940. és 1941. évi tudományos ülések jegyzőkönyvei CXLII. tudományos ülés 1940 január 25. Elnök: KoleszAr László.

1. Koleszár László: HültI Hiimér emlékezete. Mélyen tisztelt Szakosztály! M a egy hete hunyt el Budapesten 72 eves korában Hiiltl Hiimér, a Páz­ m á n y Péter Tud. Egyetemen a sebészet rendkívüli tanára. 1891-ben avatták Budapesten doktorrá, majd Kovács József professzor mellett lett klinikai tanársegéd. 1901-ben magántanárrá habilitálták, 1910-ben a Szent Isván köz­ kórház, majd a Szt. Bókus kórház első sebészeti osztályának volt a főorvosa. 1917-ben tudományos sikereiért a Bpti egyetem orvosi kara rendkívüli tanári címmel tüntette ki. 1929-ben a Magyar Sebésztársaság X V - i k nagygyűlésének ő volt az elnöke. Ilültl professzor neve a sebészek között technikai képessége miatt külön­ legesen elismert volt. Amikor 25 évvel ezelőtt, mint fiatal sebész, Pesten meg­ fordultam, kartársaim elvittek a Rókusba, láttam 11ültl-t operálni. M e g ; bámultam ügyességét, akkor egy egyszerű uppendectomiat végzett el, az első metszéstől az utolsó varratig 14 perc alalt! A hasi műtétnek volt nagy művésze. Sebészi ideálja Billrotli volt. A M a g y . Sebészi Társaság X V ik nagy­ gyűlésén elnöki megnyitójában Billroth sebészi nagyságával foglalkozott a 100-ik születési évforduló alkalmával. Elnöki megnyitóját azzal fejezte be, hogy „ezen előkelő férfiú örült az életnek, mulatott és főleg dolgozott, mert a m u n k a volt az igazi eleme". Ugyanezt róla is elmondhatjuk. Ilültl Hiimér emléke előtt, mint a modern sebészet egyik úttörője előtt, az itt élő m a g y a r orvosok nevében, meghajtom az elismerés zászlaját és ké­ rem a jelenlevőket, hogy pillanatnyi felállassál hódoljunk emlékének. Üdvözlöm a megjelent i. t. tagtársainkat, Ülésünket van szerencsém megnyitni és fölkérem dr. Nagy Endre főorvos urat előadásának megtartására. Előadások: 2. N a g y Endre: A z appendicitis m e g van-e gyógyítva az appendektoniiával? (Kézirat n e m érkezett). Hozzászólások: Koleszár László. Markos György. (Kézirat n e m érkezett). 3. Parádi Ferenc: Múlt századvégi nevesebb orvosaink. E g y letűnt korszak szellemi áramlatait és az elért sikereket szemléltetőb­ ben n e m lehet ábrázolni, mint azoknak a nagy egyéniségeknek alakján át, akik abban a korban vezető szerepet játszottak és akik a küzdelemben többnyire fel is morzsolódtak. H a sikerül nekünk a szellemi nagyságok életfolyamatát híven ábrázolni, az ő személyükön át szemléltető korrajzot is kapunk. A kor­ rajz teljessége érdekében azonban, a személyi adatokon kívül, m a g u n k ele kell vetítenünk a környezetet is, melyben éltek és küzdöttek. A körnvezei-rajz során rájövünk sok siker és sikertelenség forrására Talán semmiféle m i s alkotó művészetnél n e m olyan nagy jelentőségű ai *ornvezet hatása, mint éppen az orvosi tudomány módszeres kutatásainál. H a ezt el is ismerjük, azt sem lehet tagadni, hogy m é g a környezet hntasanni is

Tudományos

szakülések

43

jelentősebb tényező a kutató búvárok egyéniségre, tettrekészsége és áldozatossága. E nemes tulajdonságok egyike sem hiányzott a ruult századvégi orvos tanárainkban és orvosainkban, akiknek hírneve, n e m egyszer, az ország határain is túlszárnyalt. A reánk nehezedő súlyos időkben nem egyszer távoztak közülünk veze­ tésre hivatott egyének, küzdelem-mentesebb életszínvonal biztosítása érde­ kében. Magunkrahagyatottságunkban meghatottsággal es meleg elismerés­ sel kell megemlékeznünk azokról a kiváló úttörőkről, akik külföldről, — egyéni érdekeik rovására, hazasiettek népüket szolgálni. Ebben is követték nagynevű Pápai Páriz Ferenc példáját, aki elhárította magától a bázeli orvostanári kathedra lehetőségét és hazajött, — saját szavai szerint: „tudo­ mányban szegény népét megsegíteni és felemelni...Ugyanezt a példát mutatta a X V I I . században Páriz Pápai Ferenc barátja és pártfogoltja Misz tótfalusi Kiss Miklós is, aki otthagyta dús aranyokat jövedelmező amsterdami nyomdáját és hazajött a kolozsvári nyomorúságba és a meg nem értés és üldöztetés nioesarába. Mnlt századvégi orvosaink nem mérlegelték a környezet hiányosságait é^ kezdetleges viszonyokat. A z általuk elért nagy teljesítmény annál beesülendöbb, mert külföldön szerzett tudományos felkészültségükhöz iliő kutató intézetek és eszközök hiánya mellett kellett dolgozniok. A múlt századvégi erdélyi orvosok többsége a kolozsvári o n akadémián nyerte el kiképzésének alapját. Az 177.") óta működő orvossebészi intézet lelkes tanárikara mindent elkövetett, hogy lépest tartson a nyugateurópai tudományos eredményekkel és az orvosi nevelési elvekkel. A kolozsvári orvossebészi intézetben tanított L E N H O S S É K JÓZSEF. Innen küldte Parisba a nyultvelő szerkezetét megállapító dolgozatát, melyet a párisi akadémia a Monthyon-díjjal tüntetett ki. A Lenhossék család négy nemzedéken át gazdagította a magyar orvosi tudományt. Lenhoss k Mihály, Magyarország főorvosa, 1829-ben a törvényszéki orvostan akkor még zavaros területén teremtett rendet. Dédunokája a Nobeldíjas Szentgyörgyi. Ugyancsak az orvossebészi intézet keretében tanított M A R G Ó TIVADAR zoológus és szövettan-tudós. M á r Kolozsvárra jövetele előtt európai hír nevű volt. Meghívták a grazi es a lembergi egyetemre. Margó a meg­ tisztelő meghívásokkal szemben a hiányosan felszerelt kolozsvári orvos­ sebészi intézetbe jütt. Margót is az. az elgondolás hozta haza, ami a halhatat­ lan Semmelweist hevítette, aki elsősorban saját népét akarta boldogítani nagy felfedezésével. Különös érdemei vannak JENDRASSIK jENÓnek, aki a Farkas uti-ai ódon jezsuita kollégium vastagfalu. keskenyablakú celláiban elhelyezeti élettani intézetében végezte híres megállapításait az. izomélettan köréből. (Jendrassik inár 1855-ben kiváló erdemeket szerzett, mint erdélyi koleraorvos.) \ kolozsvári orvos-sebészi intézet fiatalabb erői között rövid idő alatt hírnévre vergődött két fiatal tanár, GENERSICH

A N T A L é. B R A N D T JÓZSEF,

\uii-

ták leküzdeni kellő sikerrel i kórházi műtétet végzett. Mikor a kiegyezés után Magyarország négy varosa kiizdolt a ma» egyetem elnyeréséért, Kolozsvár mellett lemaradtak Pécs. Kassa .s Zágráb,

-14

Tudományos

szakülést k

ezt a sikert Kolozsvár n e m csak annak köszönhette, hogy tudományos egye­ sülettel dicsekedhetett, a m á r két évtizede működő Erdélyi Múzeum-Egyesü­ lettel,—nagy része volt ebben a Gróf Mikó Imre áldozatkészségének, továbbá annak, hogy az orvos-sebészi intézet országos tekintélyre tett szert kiváló tanárai által. Már 1870-ben megállapodás történt arra. hogy a második egyetem Kolozsvárt legyen. A megnyitás azonban a francia-német háború miatt 2 évvel eltolódott. Az 1870 október 13-án megnyílt kolozsvári egyetem orvosi karában a hiányos leiszerelés és n e m megfelelő helyiségek dacára csakhamar pezsgő tudományos élet indult m e g . A z új tanárokat n e m kedvetlenítette el a kezdetleges elhelyezkedés, m e g a hiányos felszerelés. A klinikák az óvári Karolina kórházban voltak, amelyekről a cs. és kir. kormányzóság mar 60 évvel azelőtt megállapította, hogy a rozoga épületet le kell bontani és új kórházat kell építeni. A z új egyetem csupán 100 forint javadalmat kapott. A képviselőház megszavazott ugyan további 40 ezer forintot, de a német­ francia háború utáni gazdasági válság miatt el kellett halasztani a folyósí­ tását Kétségtelen, hogy talán egész Európában nem volt W második orvosi egyetem, ahol akkora hiányokkal kellett megküzdeni, mint éppen Kolozsvárt. A kolozsvári egyetem orvostanárainak önfeláldozó és eredményes m u n ­ kálkodását n e m csupán a szakközönség ismerte el. Amint az államháztartás egyensúlyba jött, n e m maradtak el a nagyobb beruházások. M á r 8 évvel az egyetem megnyitása u^án 1880-ban felépült az új vegytani intézet. Ezt követte 1884-ben a bonctani intézet; 1886-ban az élet- és közegészségtani inté­ zet. ]89ö-ban elkészült a városnak most is díszét alkotó központi egyetemi épület. Végül a század végén megnyíltak az új klinikák, fényes elégtételül azoknak az orvostanároknak, akik a régi szűkös intézetekben, hiányos es avult berendezés mellett nem vesztették el munkakedvüket és fényes tudo­ mányos eredményeket mutattak fel. A z új intézetbe való beköltözés örömet megérte az orvos-sebészi intézet­ től átjött két tanár, GENERSICH A N T A L és B R A N D T JÓZSEF. N a g y elégtételül szol­ gált a dúsan felszerelt intézetben való továbbmüködés lehetősége a kiváló orvospedagógus PL-RJESZ Z S I G M O N D részére, aki 1880-ban történt kineveztetése alkalmával igen gyenge állapotban levő belgyógyászati klinikát vett at. Egyetlen nagy szobába volt bezsúfolva 24 betege. Ennek dacára olyan lenyes tanítási eredményeket ért el, hogy a tanítványok tanítványai is elismerik a Purjesz professzor kiválóságait. 1889-ben. tehát 17 évvel az egyetem megnyi­ tása után létesült az elmegyógyászati tanszék. A monostori úton 22 aggyal megnyílt elmekórodán L E C H N E R K Á R O L Y professzor 11 évig dolgozott, amikor ő is átvehette a saját tervei szerint épült m o d e m elmeklinikát. A századvégi orvostanárok közül igen nagy tekintélye volt P A V I D A L E O nak, a bonctan tanaiénak. A sebészettel foglalkozó orvosok halával emleget­ ték Pavida tanítási rendszerét. A zoológiát és később a szövettant A P Á T H Y ISTVÁN adta elő az orvosnovendékeknek. A neurofibrillumok jelentőségének kimutatása az Apáthy vilaghírfl szövoltani módszereinek köszönhető. Nevet Golgi és Káinon \ Lajal-e mellett emlegetik. , . , , „_ Kiváló érdemei voltak az orvosnevelés körül l DRANSZKY LÁszLÓnak, az élettan tanárának, aki az élet és kórvegytan terén is sok értekezéssel gazaa• • • • • először mutatott ra

bevezettek az orvosnovenaeKeKet a veg> u m B U I W - J » ' - » « - " - — ---Számos kiváló vegyész és kórvegyész került ki a tanítványok közül.

V:

Tudományos

szakülések

45

l DRÁNSZKY sokoldalúságának ós kivételesen nagy emlékező tehetségének legendás híre volt a medikusok között. A szemészet oktatása teljesen gyakorlati irányban folyt. H O O R K Á R O L Y előadásai során nem mulasztotta el a betegbemutatásokat. Ez alkalommal a hallgatóknak kellett a kórismét megállapítani. Xagy sulyt helyezett az Er­ délyben elterjedt trachoma azonnali felismerésére. A L Ő T E JÓZSEF szabatos és kitűnő magyarságú előadásai a nagy m u n k a ­ erejű B A L O G H K Á L M Á N előadásaira emlékeztettek. Soha n e m mulasztottam! az idegen kifejezéseket kijavítani. Szükséges volt ez a német könyvekből tanuló ifjúságnál. A kolozsvári egyetem századvégi orvostanárai között népszerűség szem­ pontjából is előkelő helyet foglalt el K E N Y E R E S B A L Á Z S , a törvényszéki orvos tan tanára, az ifjúság nagy barátja. Számos rejtélyes bűnügy kiderítése a Kenyeres körültekintő vizsgálatainak volt eredménye. S Z A B Ó DÉNEsnek, a szülészet és nőgyógyászat tanárának az volt az elve, hogy mindenütt lehet tévedni ós tévedést utólag helyrehozni, esak óppen a szülészeti gyakorlatban nem szabad ennek előfordulnia. Éppen ezért a szülé­ szeti vizsga a legnehezebb volt az összes szigorlatok közül. Ennek lehetett azonban köszönni, hogy a Szabó Dénes tanítványai közül nem akadt egy sem. aki homályos szülészeti fogalmakkal fogott volna hozzá az orvosi gyakorlat megkezdéséhez. A többszöri bukás keserűségén átesett szigorlók később hálá­ san emlegették a Szabó Dénes előrelátó gondoskodását, ha vidéki magára­ hagyottságukban nehéz szülés megoldásának feladatával kerültek szembe. A kolozsvári orvostanári kar működésének jelentőségét esak azzal tudnók méltóképpen méltányolni, ha az összes tanítványok működését js mérlegre állítanók. Ezzel kiviláglanék, mekkora kiterjedésű volt »: jeles férfiak nemzetépítő kihatása. E z azonban olyan nagy terjedelmű kidol­ gozást igényelne, ami a jelen keretek között nem valósítható meg. Bizonyára ennek is el fog jönni az ideje. Egyelőre e futó ismertetésben főleg arr.i akar­ tunk rámutatni, hogy szerény viszonyok között, kezdetleges eszközökkel is lehet igen kiváló eredményeket elérni. Ehhez azonban az az önzetlenség és eszményi elgondolás szükséges, ami a kolozsvári orvosi iskola megalapítóit és munkásait vezette. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy e kiváló orvostanárok alakjain át meg­ világított korszak a magyar művelődéstörténet olyan oszlopa, amelyet érté­ kelni ós megbecsülni az egész magyar társadalomnak, de legfőképpen a fiatal orvosnemzedéknek elsőrendű kötelessége, önmagát beesüli m e g az, aki az értékes hagyományokkal felépített multat tiszteli. Ez m á r önmagunkért is kötelességünk. A futó pillanatokból összetevődő jelen csakhamar múlttá idősül. Mindnyájan az utánunk következő nemzedék biráló megvilágításába 1 ülünk, ha elődeinkkel szemben mulasztást követünk el. 4 Kelemén László: A z átmeneti «aehikardia pathogenesise egy eset kapcsán. (Egész terjedelmében megjelenik az Értesítőben).

CXLIII. t u d o m á n y o s ülés 1 9 4 0

Április 8 .

Elnök : Koie»**'" L*»*I*1 Koleszár Iiászló: Kenyeres Balázs (1S6.Í ~ I940> emlékezete. Mélyen tiszteit Szakosztály! Legutóbbi ülésünk óta hantolták el a budapesti Kerepesi temetőben, szakosztályunknak két évtizeden át érdemekben gazdag, volt tagját, a kolozs-

4G

Tudományos

ssakiilések

vári Ferenc József-Tudományegyetem 21 éven át volt törvényszéki orvostan tudós tanárát, majd 1915-tól kezdve 18 éven keresztül a budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetem professzorát: D r . Kenyeres Balázst. Kenyeres Balázs különös szeretettel és kegyelettel ápolta kolozsvári emlékeit. Nagyatyja kolozsvári ügyvéd volt, atyja itt született, innen került Brassóba ügyvédnek és ott lett később királyi főügyész, ö Brassóban szüle­ tett és középiskolai tanulmányait befejezve onnan ment a budapesti egyetemre. Alig volt 29 éves. amikor a kolozsvári egyetem orvosi kara a Belky János halálával megüresedett törvényszéki orvosi tanszékre meghívta. Saját szavai szerint: az „egészséges férfi teljes munkaerejével, nagy mnnkakészségével es lelkesedésével" foglalta el azt a munkakört, mely az orvostudomány nagy versenyében indokolatlanul aránylag nagyon elmaradt. Meghatóan emlékezik m e g egyik írásában (Szemelvények egy m e g nem írt naplóból), arról a fogadtatásról, melyben idejövetelekor részesítették. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a száz éves Brassai Sámuel, a híres polyhisztor magához kérette. E g y emberöltő távolságából is fájdalmas lélekkel szem­ léli és ír Martin Lajos fizikai professzorról, a repülőgép első komoly konstruktcráról, akinek — szerinte — csak a mostoha magyar sors n e m engedte m e g , hogy tervei és reményei hiány nélkül beteljesedjenek. Itten való megtelepedése után n e m sokkal feleségül vette id. Vastag György szobrász-ntüvész leányát; házasságukból négy gyermek született. Házassága első idejében megszerezte a Tret'ort-utca tetején azt a nagy telket, melyen két lakóház és gazdasági udvar is volt. A pesti kisasszonyból lett kolozsvári professzorné, mintagazdaságot állított be mindenkinek b á m u ­ latára és elismerésére. E z a ház nyújtott Kenyereséknek olyan kedves haj­ lékot, melyből 21 év után könnyezve vonult ki a család, hogy Budapesten telepedjenek m e g . A deresedő férfi mindig meghatottan beszélt kolozsvári otthonáról s felejthetetlen szép emlékeit n e m volt képes elhomályosítani az a keserves csalódás sem, melyet okozott az átvitt vagyon ellenértékét képező pénznek lelkiismeretlen tanácsadók mesterkedései folytán való semmivé válása. Tanárságának első éveiben minden idejét intézetének. — mely az új klini­ kai telep terraszán fekvő anatómiai épület emeletének középső részén nyert elhelyezést — korszerű átalakítása foglalta le. Külföldi tanulmányútjain nyert tapasztalatai alapján az volt a meggyőződése, hogy legelső teendő az inté­ zeti könyvtár kibővítése. Megszerezte a világhírű rendőrfőnökök 100 kötetes emlékiratait és Henri Bataillenek',:>kötetes, bűnügyeket tárgyaló műveit Tanársága első eveiben, amikor a Röntgen-lámpa közkereskedelembe került, a sebészeti klinika után mindjárt ő is hozatott egyet és így a vilájrirodalomban az elsők között volt, aki a Röntgen-sugaraknak a törvényszéki orvostanban való használhatóságai m á r 1898-ban a német literaturában ismer­ tette. E kérdésről 1913-ig 17 ízben értekezett szakosztályunk ülésein és innen vitte új megállapításait a külföldi orvosgyűlésekre s adta közzé a külföldi szaklapokban. A z ö nevéhez fűződik az életkor meghatározása Röntgen-kep alapján. A z élve vagy halva születés megállapításának kérdéséhez ö is hozza szólt és kimondotta, hogy csupán Röntgen-kép alapján ez a nagyfontosságú kérdés n e m dönthető el minden esetben. Tanári működésének kezdetétől a boncolásra kerüli eseteket lefényké­ pezte. Gyűjteménye, melyben nagy számmal voltak stereoszkopos és később színes képek. évek teltével világhíressé vált: ezeket mutatta be Abels tanár németországi körútján. Ezek a képek voltak kiállítva München­ ben, Berlinben. Párizsban, Londonban, mindenütt elismerő kitüntetésben részesítve a szerzőt.

Tudományos

szakülések

47

A fotóirodalomban neve ismertté vált, különösön a színes fényképezésről írt számos közleménye révén. Tanárságának kezdetén a bíróság- n e m vette igénybe nagy tudását és gazdag tapasztalatát s mint ő maga írja, az itteni törvényszéki orvosi gyakor­ latot azok a régi kartársak urallak, akikbez a bíróságok hozzászoktak s akik azok igényeit minden tekintetben ki is elégítették. Tréfásan jegyzi m e g . hogy a régi szakértők mindenre tudtak magyarázatot adni. megmondták pl.: „hogy a vadorzó, akinek a hátit közepét érte az erdöőr serétlövése, ezt a lövést szemközti helyzetben kapta, mert tudja minden vadászattal foglal­ kozó ember, hogy a vadorzó nem adja m e g magát, szembehelyezkedik s csak akkor fordul m e g hirtelen, ha a füle mellett elrepülő sorétek sivító hangját hallja". A fegyverszakértők munkájáról is lesújtó kritikát mond. Első orvosszakértői szereplése után, amikor egy 78 esztendős cigány­ asszony 9 hónapja vizsgálati fogságban sinylődő állítólagos gyilkosáról bebi­ zonyította ártatlanságát az elhunyt természetes halálát kimutatva, a bíro-ág fölfigyelt a fiatal professzorra s rövid hónapok elteltével szakértő társi kivétel nélkül minden esetben kikérte véleményét és később a szakértői műkö­ dése n e m állott egyébből, mint a Kenyeres Balázs által szerkesztett jegyző­ könyvnek az aláírásából. Mint törvényszéki orvos nagy tudása, előadói készsége - a tárgyi bizo­ nyítékoknak logikus felsorakoztatásával döntő befolyással volt a bírói kar kialakuló ítéleteire. A m í g elődjei a helyszíni boncolások alkalma v-il a csendőrség védelme alatt dolgoztak, ő közel engedte a boncoláskor az érdeklődőket, az ő szavai szerint: „hadd lássák a bíró-ságnak az igazságnak kiderítésére irányuló ko­ moly igyekezetét". Ahol ő megfordult, a falu népének felejthetetlen emléké­ ben élt az a magatartás, melyet az áldozat temetése alkalmával gyakorolt. A gyászmenetet rendesen megvárta a falu végén s a bizottság tagjaival együtt levett kalappal fogadta a halottat kísérőket. Éles látásával hamar észrevette a falu elmaradottságát. Minden egyes kiszállása alkalmával az érdeklődőket megajándékozta Gaal Mózes szerkesztésében megjelenő hazafias könyvtár példányszámaival, melyeket ö saját költségén láda számra hoza­ tott volt. A törvényszéki orvostudományban a tárgyi bizonyítékok nagy jelenté­ ségének fontosságára külföldi útjainak hatása alatt terelődötl a figyelnie. Hazakerülve itthon gyűjteni kezdte a hibáknak és a tévedéseknek okait, inelvek a szakértőkként igénybevett orvosok működése közben előállottak. Ezeket az esetekel száznál több fényképfelvételen rögzítette meg. A tárgyi bizonyítékok fontosságáról német nyelven könyve is jelent meg, melyért a ballei" császári Akadémia dísztagjává választotta. A tárgyi bizonyítékok jelentőségét a sérülésekben feltalálható idegen testek fontosságának és keresésük módjának ismertetését a haza és kül­ földi szaklapok hasábjain ismertette. Látva a fegyverszakértők nagy tévedéseit, intézetében megindultak azok a vizsgalatok, inelvek a lőfegyverek által kilőtt lövedékek identifikálásán» vonatkoznak. Idevonatkozó megfigyeléseiket tartalmaz.'» közleményei kor- ak alkotók s ezen a téren megélő/te a külföldet Sokszor hangsúlyozta, hogy „az igazságszolgáltatás sokkal kevesebbet kap az orvostoriiiészettudománytó]. mint amennyit joggal igényeli . valóban m e g is kaphatna a tudomány mai állása szerint". írásaiból kitűnik a m a felfogása, hogv gyanús halál esetéhen a halott a környezetével, a külön böző tárgyakkal, bűnjelekkel, esetleg emberekkel, gyanúsítottakkal, tette sekkel oly szoros vonatkozásban áll. melyet csak egészen különleges orvos

4S

Tudományos

szakülések

természettudományi ismeretekkel és tapasztalatokkal lehet megvilágítani, tehát minden esetben nélkülözhetetlen a helyszíni szemle. Szaktudásának hű tükörképe az a három kötetes tankönyve, mely elté­ rően m á s hasonló tankönyvtől a tárgyi bizonyítékok jelentőségének kjdomborításával, azok megszerzésével és értékesítésük módjával nemcsak megfelel­ nek a tudomány legújabb állásának, hanem m é g laikusoknak is érdekfeszítő olvasmányt képeznek. Pesti tanársága n e m hozta m e g azokat a reményeket, melyekért itteni megelégedett boldogságát feláldozta. A háború és azután a nyomasztó gazda­ sági helyzet miatt tervei kivitelében m é g a hozzákezdés stádiumáig se jut­ hatott, így pl. m é g az irodalmilag ritka esetek fényképekben való megrögzítésének lehetősége is megszűnt. Irodalmi adatok gyűjtése m e g egyenesen lehetetlenné vált. A z igazi,, nyugodt, zavartalan tudományos munkálkodás­ hoz m á r idő sem jutott, hiszen volt nap, amikor 27 boncolást is végeztek. Keservesen említi memoárjában, hogy az. amiért egy életen át dolgozott s aminek nagy fontosságát összes munkáiban aláhúzottan hangsúlyozta, a háboní utáni időkben sok minden ok következtében lehetetlenné vált. A hely­ színi szemléken való részvétel lehetősége megszűnt, ami lényegesen korlá­ tozta a tárgyi bizonvítékok kutatásának, alkalmazhatóságának lehetőségét. 18 évi budapesti tanársága alatt alig néhány esetben volt alkalma kiszát láson részt venni. Intézetében mindazonáltal a lehetőségek szerint szorgos m u n k a folyt, lelkes szakértő gárdát nevelt, kiknek értékes közlései az Orvosi Hetilap külön rovatának hasábjain jelentek meg. Meghonosította intézeté­ ben a Poller-féle moulage készítést, mellyel ritkább eseteit élethűen örökít­ hette m e g gazdag m ú z e u m a számára. A tárgyi bizonyítékok nagy fontos­ sága ismeretének szélesebb körben való elterjesztése céljából a csendőrség orvosai, tisztjei és legénysége számára szaktanfolyamokat rendezett s azokon a tant idevágó esetek ismeretetésével, fényképek, rajzok bemutatásával tette megérthetővé és felejthetetlenné. A z ő elgondolása volt az, ami törvény­ erőre is emelkedett, hogy helyszíni szemlén ne tisztiorvos, hanem csakis okleveles törvényszéki orvos vehet részt. Tanári működésében — mostani szemünkkel nézve, — bámulnunk kell didaktikai érzékét, előadói kész-égét. Előadás alatt szemeit az előtte levő asztallapra irányította, mindig halkan beszélt, előadását szellemes közbe­ szúrásokkal fűszerezte. Tárgya iránt az érdeklődést nemcsak fölkeltette, hanem állandóan m e g is tudta tartani. Katalógust sohasem olvasott, mind amellett előadóterme mindig zsúfolásig megtelt. A jogászoknak szombaton d. u. 2—4-ig hirdetett előadásaira csak az kapott ülőhelyet, aki idő előtt egy órával m á r ott volt. A szorgalmas óralátogatásnak m e g is volt az ered­ ménye. Tanítványai a szigorlatokon nagy tudásról tettek tanúbizonyságot, de ki kell emelnem igazi jóságát azzal, hogy ő mindig csak arra volt kíváncsi, hogy a jelölt mit tud, s ha valakinél az újabb Kérdés felelési zavart okozott, azonnal újabb témára tért át. • Mint intézeti főnökről sokszor hallottam egyik ott dolgozó évtarsamtol, hogy jobh egy édes apa sem lehet. Ennél szebbet egy intézeti főnökről m o n ­ dani n e m is lehet. A magánérintkezésben rendkívül udvarias volt. Most is megjelenik sze­ m e i m előtt, amint apró léptekkel pont fél ötkor a Kikaker kávéházból jövet a Jókai-utcán a klinikák felé tart. A legfiatalabb medikusnak is a köszöntését nemcsak kalaplevétellel, hanem fejbólintással is viszonozta. A z általa m á r jól ismert tanítványainak és volt tanítványainak szinte .lőre köszönt, nagvon kellett vigyáznunk, hogy m e g ne előzzön a köszöntésben. Amikor legutoljára egy év előtt budapesti intézeti dolgozószobájában

Tudományos

szakülések

49

meglátogattam, elérzékenyülve kérdezett egyet-mást az erdélvi állapotok­ ról es a kolozsvári regi emberekről. Búcsúzáskor egy kis füzetet adott át emlékül. A füzet enne: Szemelvények egy m e g nem írt naplói-51 Ennek utolsó mondata így hangzik: „Volt életemben 21 esztendő, melyre a legboldogabb jelzőt indokoltan alkalmazhatom, de követte 18 esztendő, amelyre ezt a jelzőt sajnos indokoltan n e m alkalmazhatom. Mindazonáltal áldom a Gondviselést, hogy legalább azt a 21 esztendőt nekem megadta." Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez volt Kenyeres Balázs! Előadás: 2. Parádi K á l m á n : Közönséges kórképet mutató ritkább (Kézirat n e m érkezett). 3 Koleszár László: A tonsilla problémája. I. rész. (Egész terjedelmében megjelenik az Értesítőben'.

mérgeződések.

C X L V . tudományos Uiés 1941 május 3. F.lnftk : K o l e s z á r L A s z l ö .

1. Koleszár László: Verebély Tibor emlékezete. Mélyen tiszteit Szakosztály! Most amidőn Erdély egyrésze és városunk felszabadulása óta eiőször gyűlünk össze tudományos ülésre, első szavam a hála szava. Köszönjük a Mindenhatónak, hogy megengedte érnünk a nagy történelmi sorsfordulatot s így a mai ülésünknek tartása m á r n e m a megszálló oláh katonai és pol gári hatalom kegye folytán vált lehetségessé, hanem a dolgozni akaró magyar orvosnemzedék akaratából. Üdvözlöm szakosztályunk köréhen a tagul jelentkezett Kartársakat s közöttük a Ferenc József-Tudomány Egyetem mélyen tisztelt tudós orvostanárait. Kérem szíves támogatásukat, hogy az Erdélyi Múzeum-Kgyesület Orvostudományi Szakosztálya méltó legyen régi híréhez. Mélyen tisztelt Szakosztály! Ezen ünnepélyes alkalommal a magyar orvostudomány napjainak oltárán a nemrégen elhunyt, mindnyájunk büszkeségének VEREBÉLY TIBOI? professzor emlékének áldozzunk. Ifjú Orvos Nemzedék! Hozzátok szólok, nektek tudni kell. ki volt Verobély Tibor. A z idősebbek látták, szemük előtt égett el az az értékes élet, amely meleget és fényt árasztott mindnyájunkra, dicsőséget szerezve min­ denhol a magyar orvostudománynak. Verebély Tibort 1899-ben, 24 éves korában sub auspioiis regis a\atták az orvostudományok doktorává. Tudományos pályafutását Pertik professzor kórbonctani intézetében kezdte meg, ott dolgozott 5 esztendőn át s közvet­ len tanúja lehetett 5.(M!0 boncolásnak. Tudományos munkásságának nagy kórbonctani tudása adott olyan alapot, mely öt mindenkoron szaktudásában a biztonság erejével emelte mindenki fölé. Lelke n e m elégült ki az orvostudománynak eme birodalmában. Gyógyí­ tani akart. Műtőnövendék lett a Réczei tanár klinikáján, ahol nagy tehet­ ségével és szorgalmával kivált kartársai közül. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi kara tudományos sikereit líiGU-ban magántanári képesítéssel honorálta. ("inként elhagyta klinikai állását s külföldi tanulmányútra ment. Bern

I

50

Tudományos szakülések

ben egy évig tartózkodott Kocher professzor intézetében Itt szerette meg a mester mellett a Struma-operációt, amely élete végéig kedvenc műtéte volt. technikai készségét és képességét e műtétnél láthattuk és bámulhattuk. Sokat es eredményesen foglalkozott a koponya lövési sérüléseivel. Ide­ vágó kísérleteit m é g Kocher intézetében kezdte meg. A z Ö megállapítása, hogy a glabellára vertikálisan eső lövedék tökéletesen szétrobbantja a kopo­ nyát, hydratilikus hatás folytán. Hazakerülve különböző közkórházakban, mint kisegítő sebész-főorvos nyert alkalmaztatást, dp amikor az állások végleges betöltésére került a sor, mindig mást neveztek ki. 34 éves korában mint egyetemi rend­ kívüli tanár a Stefánia gyermekkórházban a neki alapított gyermeksebészeti osztály vezetésével bízatott meg. Itt szerette meg a gyermeksebészetet s egész életén át klinikáján majdnem kivétel nélkül ő m a g a operálta a gyermekeket. Saját gyermekeit sem bízta m á s sebész késére. 1914-ben ítéezei professzor halála után a 3-ik számú sebészeti klinika igazgatójául nevezte ki az Uralkodó. A világháború alatt klinikáján kívül m é g két hadikórházat is ellátott. Klinikai előadásait bár este 7—8-ig tartotta, előadótermét a rendkívüli idő ellenére is zsúfolásig megtöltötték nemcsak hallgatói, hanem kész orvosok is. A háború alatt sokat és különleges szeretettel foglalkozott idegvarratok­ kal, 700 esetéről 1917-ben számolt be a lembergi hadisebészeti kongresszuson. Amikor 1918 ban Dollinger professzor nyugalomba vonult, az első számú sebészeti klinika vezetésével a budapesti egyetem orvosi kara Verebély professzorra bízta. Ebben az időbon kezd foglalkozni az alkat sebészeti jelentőségével, amely kérdés egész életen át kísérte. Értékes munkáját a magyar sebésztár saság nagy gyűlésén ismertette. Kedvenc témája volt a sebészeti megbetege­ dések kórismézésébon szokásos tévedések tanának tárgyalása. A rák-kérdés komplexumában különösen az emlő-rákok patológiájában és műtéti kezelésében lefektetett megállapításai átütő értékűek. A z irodalomban a sebészet nagy kérdései mellett szívesen foglalkozott a mindennapi sebészet időszerű kérdéseivel. Xagy volt abban, hogy a tovább­ képző előadásokon a gyakorlat igényeit hogyan kell igazán eredményesen szolgálni. A plasztikai sebészet terén az emlőplasztika kérdése köti le figyelmét. A gyomorsebészet nagy jelentőségéről és klinikai tapasztalatairól a magyar sebésztársaság nagy gyűlésén és a Korányi emlékelőadáson értekezett. Fel­ tótlen híve volt a gyomorrezekcióknak. A z exophtalmus kóroktanát, kórszövettauát és sebészetét tárgyaló érte­ kezése, új fejezetet nyit a chirurgiában. „A csontdaganatok, különösen a barnadaganatok elkülönítő kórismézése a különféle sarcoinákkal szemben- című dolgozata minden idők egyik leg­ értékesebb orvosi m ű v e . Kedvenc témája volt a belső sekréeió sebészeti vonatkozása. Ezt a témát választotta akadémiai székfoglalójául 1927-ben. Bámulatos volt analizáló és rendszerbe szedő képessége. A legnehezebb és legbonyolultabb tudományos kérdéseket alkotó elemeire bontotta, majd saját meglátása szerint rendszerbe foglalta s így tette azt igen könnyen megérthetővé. , Mondják, hogy előadásaira mindig készült, soha egy előadásáról el n e m maradt. Minden nap legalább három órát töltött íróasztala mellett. Néhány évvel ezelőtt megjelent négy kötetes sebészeti tankönyve felöleli az egész sebészet összes fejezeteit. Ennél alaposabb, szakszerűbb sebészeti m ű m é g

Tudományos

szakülések

51

n e m látott napvilágot. .Minden sorát ő maga írta, sohasem diktálta, s köny­ vének nyomdai korrektúráját is ö m a g a végezte. Összesen 300 dolgozatot írt, s két nagy sebészeti művet. Legendás volt nruukabírása. Ideje mindenre volt. Előzékenységben páratlan. Amilyen lelkiismeretességgel, pontossággal, ügyszeretettel töl­ tötte be hivatását, munkatársaitól is olyan lelkiismeretes munkát köve­ telt. Tanítványai sikereit elismerte, a hibákat atyai jóindulattal igyekezett jóvátenni, azokat elnézte s ha kellett, azokért ő vigasztalt. Tanítványai közül, akinél komoly törekvést látott, azokat előrehaladásukban segítette és messze­ menő gondossággal támogatta. Állandó munkatársait hosszas megfigyelés és az együttműködés folytán kialakult alapos véleménye után választotta m e g . így lettek azok jgazi segítőtársai, s a jövőben a sebészeinek elhivatott mesterei. Iskolája három egyetemnek adott sebész-professzort s számtalan főváros és vidéki közkór­ háznak sebész-főorvost. A betegágynál jóságos volt, mindent megtett a beteg értlekében. Bár­ melyik klinikai beteghez otthonából is készséggel sietett, ha reá szükség volt. Mint előadó tanárt hallgatósága rajongással szerette, bámulatos volt, hogy m é g a leghanyagabb hallgató sem maradt el előadásáról. Tanítás köz­ ben tárgyát anatómiai-pathológiai, szövettani vonatkozásokkal is kibőví­ tette; általános műveltségének gazdag tárházát mindenkor bőkezűen fel­ tárta, amikor arra alkalom kínálkozott. Előadásainak végén a klinika járóbeteg-rendeléséről behívott betegeket mutatta be. Demonstratióin. melyek­ ben egész lénye visszatükröződött, tanítványai láthatták a szenvedő beteg­ gel szembenálló s azzal együtt érző, krisztusi jósággal és türelemmel m e g ­ áldott embert s a segíteni, gyógyítani akaró orvost. Fennen hirdette, hogy a legkétségesebb kázusban is, ha műtéti beavatkozás sikerének halvány reménysége megvan, a műtét elvégzése kötelesség. Elve volt, hogy közelgő halál ellen az utolsó gyógyszeres és m á s eszközök kihasználásáig küzdeni kell. Tanítványai akkor látták Jegboldogabbnak, amikor három esetében a megállott szívet beavatkozásával újra működésbe hozta s a feléledt beteg felesillanó szemébe nézett — az ő szemei arany könnyben csillogtak. Mint az Igazságügyi Orvosi Tanács elnöke, féltékenyen őrködött a nap­ jainkban gomba módra szaporodó orvosok ellen indított kártérítési perekben szereplők igazságának kiderítésében és amint ő mondotta volt egyik sebész­ társasági nagy gyűlésen, itt nemcsak az egyes orvosokat kell védelembe venni, hanem az egész orvosi rendet, mert ez az irányzat rendünk tekinté­ lyét ássa alá, ami ellen küzdeni kötelességünk. A z orvosi rend nagy patrónu­ sai az Országos Orvos Szövetség elnöki «zekével tisztelte m e g . Sokat foglalkozott a fizikai halál kérdésével. A halált az élet szerves részének tartotta. Amikor három év előtt elektrokardiogrammját áttanul­ mányozta, tisztában volt, hogy a vég felé közeledik. Természettudóshoz illő bölcs megadással viselte sorsát. Szíve naponta reá szorult az intravénás strophantinra. Munkakörét ezután is a régi szorgalommal és lelkesedéssel látta el. Munkatársai aggódó tekintettel bámulták a kötelességtudás valódi apostolát és mélyr szomorúsággal tapasztalták testi erejének lassú, de fokoza­ tos fogyását. A halál előadás közben jött érette, akkor is a megkezdett m u n k a befejezése volt a fő gondja és fiát, — aki méltó atyjához — kérte fel előadása befejezésére. Amikor az előadás végett ért, befejeződött a klinikai tanári szobában az az élet, amely tisztaságban, példaadásban, munkában. sikerekben oly gazdag volt, hogy örök példaképpen állíthatjuk az orvos generációk elé. Pillanatnyi felállással tiszteljük m e g emlékét! 4

52

Tudományos

szakülések

Bemutatások: 2. Vitéz Nóvák Ernő: Mellkasfal előtti nyelőcső-képzés két esete. Felhívja a figyelmet javallatokra, és az egyes műtéti elgondolássokra, Uesophago-dormato-jejuno-gastrostomiát végez szakaszos heiyérzéketlenítésben. A szűkület fölötti részt kivarrja, az aboralis csonkot ogvszerűen süllyeszti a mediastinumba. N e m erőlteti a bél magasra vitelét. Nye­ les lebenyekot, szabad bőrátültetést a bőreső képzésénél mellőz. Mint előké­ szítő műtét leginkább bevált a bordaív alatti, a pylorushoz közel fekvő gastrostomia. 3.

Vitéz Berde Károly:

Kelőid a fülcimpákon. 15 éves leány. 3 hónapos korában két fülcirnpáját tűvel átszúrták, a selymet hosszasan benrtehagyták. majd fülbevalót helyez­ tek a szúrási csatornába. Azóta állandóan növekvő keloidjai vannak mirdkét fülcimpáján, amelyek diónyi nagyságot is értek el. Egyebütt sehol sincs keloidja, ámbár gyermekkora óta sok helyen és sok időben érte sebzés a bőrét. A z eset igazolni látszik azt a feltevést, hogy megfelelő hajlam esetén is kelőid főképen ott fejlődik, ahol hosszantartó mechanikai izgalom éri a sebet. Gyógyítás céljából sebészeti eltávolítást, majd utána Röngenkezelést ajánl. 4.

Darabos László (Bőrklinika): Lymphograiiulomatosis inguinalis sull'oiiamiddal kezelt esete. 22 éves kéjnő izolált, II. időszakban levő lymphogramilomatosis inguinalisát Müller! ajánlatára kombinált Ultraseptyl fajlagos vaccinával kezelte. Először négy ultraseptyl elárasztást végzett (4 napon át 3x2 tabletta, 5 na]) szünet), majd ennek befejeztével Erei antigént adott bőr alá növekvő meny nyiségben 4 ízben (0.1—0.2—0.3—0.5 cm 3 ). Már az Ultraseptyl-elárasztások alatt az addig bőséges gennyezés megszűnt, a fekélyek sarjadni és hámosodni, a sipolyok záródni kezdtek. A z 5—6 naponkint adott és mindig erős helyi­ reaktióval járó Frei-antigén hatására a gyógyulás teljes lőtt, a beteg 8 hét alatt 7 kg-t hízott, erőbeni állapota is megjavult. A kezelés befejeztével hízott, csupán a fekélyek ós sipolyok hegei és a csomók maradványai apró növedékek képében maradtak vissza. 5. Ifj. Veress Ferenc, Rónai Ida (Bőrklinika): Xeroderma pigmentosum testvér­ páron. 30 illetve 24 éves testvérpár, kb. 17 éves koruk óta betegek. Szüleik másodunokatestvérek, élnek, egészségesek. E g y fiú testvérük hasonló megbetegedében szenved. Tipikus xerodermás tünetek. Szövettanilag kimutatott carcinomás elfajulás. Hozzászólás: P Á L L G . (kézírat n e m érkezett.) v. BERDF. K . : A Xeroderma pigmentosum kapcsán fellépő can inoma gyógyítása azonos m á s bőrrákok gyógyításával. A prognózis attól függ. hogy elejét tudjuk-e venni az áttételek képződésének. 6. Páli Kálmán (Női klinika): Haeinatoma subehoriale tuberosum deeiduae. 41 éves asszonyból, aki előzőleg egyszer szült, újabb terhessége Vl-ik hónapjában egy mindössze TI. hónapos terhességnek megfelelő nagy­ ságú pete távozott el, amely makroszkóposán es szövettanilag m'gfelelt az először Breus által leírt liaeinatolmolának. Az eset bemutatása kapcsán rövid összefoglalását adja az e ritka mola-forma klinikumára és genezisére vonat­ kozó eddigi ismereteinknek.

Tudományos

szakülések

53

LŐRINCZ E . : A terhesség korai időszakában elhalt petének a méhüregében hosszabb időn át visszamaradásával esetek kapcsán hozzászóló is foglalkozott ..Missed abortion" c. közleményében. Utal arra, hogy a „Missed abortion" klinikai fogalom, melynek nincsen meghatározó jelentősége abban a tekintet­ ben, hogy milyen alakú és szerkezetű képlet ürül ki hosszú idei visszatartás után. Véleménye szerint ez a vérzés keletkezési helyétől és irányától függ. H a a vérzés helye a deciduában van és iránya a méhürege — és természetesen a vérzés lassú, — akkor a petére a vér rétegesen rárakódva, létrejön az ú. n. vérmola vagy húsmola. H a azonban a vérzés az intervillosus űrökben kelet­ kezik és iránya a peteüreg, akkor keletkeznek a subehorialis vérömlenyek, amelyek a peteüreg felé beholtosodva. sokszor nyeles képletek alakjában jelentkeznek. Bemutató véleményével egyezően lehetségesnek tartja, hogy a magzat elhalása után — amennyiben a lepény a mellfallal összeköttetésben marad — a lepény és burkok is tovább nőnek. Kívánatosnak tartaná a ..Missed abortion-' elnevezésnek megfelelő magyar meghatározással pótlását. 7. Györy György (Női klinika): Szokatlanul nagy intraligamentás m y o m a műtéti megoldása. 5>í kgr. súlyú, nagyrészt intraligamentás és retroperitonealis kifejlődést! daganat a typttsos műtéti megoldását mutatja be. A daganat szövettanilag sejtdús m y o m á n a k bizonyult. Zavartalan gyógyulás. 8. Vitéz Páll Gábor: A z intézeti szülészet 20 évvel ezelőtt és m a . A szülészet 20 éves fejlődését fontosabb fejezeteiben tárgyalja. Párhuza­ mot von a két évtizeddel ezelőtti és a jelenlegi intézeti szülészet között. Nagy vonásokban tárgyalja a terhesség korai fölismerésének lehetőségét. (Aschheim—Zondek reactió, röntgen vizsgáló eljárások, stb.) A terhesség idejének kiszámítása is némiképpen módosult. A régi Naegele-féle számítás helyett a Wahl-szerinti látszik pontosabbnak. Ezzel kapcsolatban a túlhordás jelentő­ ségére is kitér. A külső és belső medenceméréseken kívül a functionális medencemérés és a röntgen-diagnosztika is nagy haladást jelentett a szűk­ medencés szülések kórismézésében és kezelésében. A röntgen-sugarat igénybe vesszük a magzat fekvésének, állásának és tartásának pontosabb kimutatásá­ ban is. Felvilágosítást nyújt a magzat méhenbelüli elhalásáról, esetleges defectusokról és fejlődési rendellenességekről. A hormonális fájáserősítő­ szerek a régi chinin készítményeken kívül a szülésnek activabb vezetését tették lehetővé a tágulási és a kitolási szakban (hypophysis készítmények). A szűlőfájások effeetusát újabban — adott esetben — spasmolyticumokkal is jó irányban lehet befolyásolni. A fájdalmatlan szűlésvezetés is nagyot haladt az elmúlt 20 esztendő alatt az ismeri és n e m veszélytelen inhalációs narcosisoktól a Pemocton és Evipan injekciós eljárásokig. Utóbbiakat esetenként scopolamin-ephedrin-nel kombinálva a tágulás utolsó szakában in dost refracta adagoljuk. Sokan megelégszenek a ehloraethyl-bcdulattal, mások a gát tájékának Vitt-os navocainnal való beszűrését végzik, amelyet a nervus pudendus vezetéses érzéstelenítésével is egybekötnek. A manuális méhsz'íjtágítást is végezzük (placenta praevia, eklampsia és idős, először szülő nők elhúzódó szüléseinél). Utóbbiaknál nagy haladást jelenteit a prophylacticus császármetszés, különösen medencevégű fekvésnél. A prophylacticus fejrefordításnak is idős. először szülő nők medencevégű szülésénél van jelentősége. A haránt fekvésű szülések vezetésében is nagy haladást tettünk. A méhrepedés sebészi ellátásával a halálozást 50^-ra tudtuk leszállítani. A tágulási szak activabb kezelése folytán a magas fogó műtétek frequentiája minimálisra

:,\

Tudományos

szakülések

csökkent, amivel a magzati agy szülési-traumáját csökkentettük. A placnta praevia kezelésében nagy haladást jelentett a sebészi megoldás, az oki kezelés, a verzo eríorrasok ellátása és az elveszített vér pótlása. Mérsékeltebb m e g ­ jelenési alakjainál a Willet-s Gauss-fogó újabb therapiás lehetőséget nyúj­ tottak. Előadó a m é h aniputátiójának kérdését és jelentőségét is tárgyalja a sokszor szülő nők placenta praeviás és súlyos atoniás vérzése esetében. A z aseptikus szülési beállítással, a m i n i m u m r a csökkentett belső vizsgálatokkal, de egyszersmind a rectalis vizsgálatoknak kiterjesztésével a gyermekágyi lázas esetek száma jelentékenyen csökkent. A művi lepényleválasztásnak Peters-szerinti kivitelezésével a régi rettegett mortalitás csaknem a mini­ m u m r a redukálódott. A korai és késői terhességi toxicosisok therápiájában — bár ezeknek közös okát m a sem ismerjük — mégis nagy haladást tettünk. E téren segítségünkre jött a praeventiónak, terhes észlelésnek és gondozásnak kiszélesítése. A z intézeti szülésvezetés 20 éves történetében a haladás alapjait és föltételeit tanítómestereim rakták le. A Tauffer-klinika nagynevű profeszszorai közül hálával említi a megboldogult Tóth és Kubiuyi professzorok nevét. A fiatalabb nőorvosi gárda bátor volt új tanokat is hirdetni. H o g y n e m alap nélkül és nem eredménytelenül, azt előadásával igyekezett bizonyítani. C X L V I . tudományos Ülés 1941 május 17. Elnök

Kolesz&r LAszlö. 1

Bemutatások : 1. B . Pallós Marianna (Gyermekklinika): N o m á t utánzó pyodermaa szájzugban. 19 hónapos "gyermeken vaceinatió és morbilli után jelentkező magas láz, nomaszerű helyi és általános klinikai kórképet adott. A bakteriológiai vizs­ gálat staphylococcus pyogenes albus-t mutatott ki. A z elváltozás valószínűleg a jobb szájzughói kiinduló ekthymából fejlődött ki. Tisztán konzervativ keze­ léssel a gyermek gyógyult. D A R A B O S L . Pyodermás folyamatok a szájzugban meglehetősen ritkák. Nagyjelentőségűek, mert a kórjóslat az arc visszereinek, sőt n e m egyszer a sinus thrombosisa miatt igen komoly. Amellett a kórkép komoly elkülönítő kórjelzési nehézségeket okozhat. .Jelen esetben is csak a bakteriológiai lelet segítségével sikerült a nomá-tól és anthraxtól elkülöníteni. P Á L I K . Bár a bemutatott esetben vaceinatió előzte m e g a nomát utánzó szájzugi pyogen folyamat kifejlődését, bemutatóval együtt n e m tartja való­ színűnek e kettőnek okozati összefüggését. Ismeretesek azonban olyan esetek is, ahol előzetes fertőző betegségek által legyöngített szervezetű kisgyermeken az oltás helyén, a felkaron látták a n o m a megjelenését. 2. Zábó Z . (Női klinika): Sepsis kórképét utánzó acut miliaris luberculosis a gyermekágyban. 21 éves, először szült asszony a gyermekágy 3-ik napján elesett, desorientál, septicus állapotban hozták be a klinikára. Másfél nap múlva, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A boncolás a jobb tüdőből kiinduló heveny miliaris gümőkórt és ennek részjelenségeképpen meningitis basilaris tubereulosa-t állapított m e g . Feltűnő volt az agyalapon és a jobb halántéki lebeny állományában mutatkozó vérzés. A z eset kapcsán felhívja a figyelmet a terhesek észlelésének és gondozásának kiszélesítésére, ami sajnos az erdélyi vidékeken m é g sok kívánnivalót hagy m a g a után. P Á L I K . A bonclelet alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a részben m á r megnyugodott elsőleges coniplexus (Ranke) terhesség-okozta fellobbanása

Tudományos

szakülések

55

ós az ezt követő haematogen szétszórása folytán általánosodott a. gümős folyamat. A kiterjedt agyi vérzéseket, valamint a sinusokban — kivéve a sinus longitudinálist — kifejlődött rögösödést a tuberculosis baeillusnak az érfalakra kifejtett ártalmas hatásával kell magyaráznunk, bár vasoneurotieus labilitású fiatal egyéneken, különösen hypertonias állapotokban figyelembe veendő az agyvérzésnek funetionális alapon, erythrodiapedesis útján történő kifejlődése is. Z Á B Ó Z. (zárszó): Megköszöni a hozzászólásokat. Felhívja a figyelmet a korai terhességi vizsgálatokra, mikor még az esetleges tuberculoticus folya­ mat a terhesség megszakításával jó irányban befolyásolható. Előadás: 3.

Nagy Jenő: A haláltusa bizonyos eseteiből való fölélesztés lehetőségének egyszerű módja. Olyan esetekben, amelyekben a haláltusa a vérkeringési szervek elő­ haladó gyengeségének a következménye, a könyökhajlati véna kipreparálása után (mert m á r punctió nem végezhető) 1 eem. 1%° adrenalin oldatot fecsken­ dez be, majd nyomban 30 grm. 20%-os semleges citromsavas nátrium oldatot, utána 40 cm. 20°/o-os szőlőcukoroldatban fél miligram strophantint. A z érlökés kezd érezhetővé válni s úgy is marad, légzés javul, reflexek ismét kivált­ hatók lesznek. A R M E N T A N O L . Köztudomású, hogy a nátrium citricumnak sem cardiotonicus, sem analepticus hálása nincs. A z eredmények megítélését különben is lehetetlenné teszi a nátrium citrattal egyidejűleg adott Strophantin, digi­ tális, adrenalin stb. készítmények. N A G Y J. (zárszó). N e m cardiotonicumnak állította be a natr. citrieumot, hanem csak arra mutatott reá, hogy a n. citricum véralvadástgátló hatásánál fogva könnyíti a szívmunkát illetőleg a szívreható gyógyszerek hatás­ kifejtését. 4. Lőrincz E . (Női klinika): Feladataink az erdélyi bábaképzés terén. Bevezetésképpen rámutat arra, hogy a visszacsatolt erdélyi részeken a közegészségügyi problémák egész sora jelentkezett. Románia közegészségügyi viszonyai jóval elmaradottabbak a trianoni Magyarország szervezettsége és berendezkedése mögött. Népesedéspolitikai vonatkozásban a magas csecsemő­ halálozás szembetűnő. Vannak vidékek, ahol a megszületettek fele sem éri el az első év végét. A kérdés szorosan kapcsolódik a falusi lakosság bábaellátá­ sának kérdéséhez. A másik tényező, amely a visszatért terület népmozgalmi viszonyai tekintetében figyelembe veendő, a magyarok magas születési arány­ száma. A kolozsvári egyetemi női klinikával kapcsolatos bábaképzés 1941. január 1-ével megkezdődött. A kormányzat 50 államköltséges helyet enge­ délyezett s a bábaképzés céljára a klinikához kapcsolta a Magyar-utcai állami női kórházat Nagyfontosságunak tartja a terhes-gondozás kiszélesítését és a bábák tennivalóit e téren. Rámutat a visszacsatolt részek siralmas szülészeti állapotára, a szülőintézetek hiányosságára, a nehéz közlekedési viszonyokra, melyek szükségessé teszik, hogy a legperiferiásabb helységekbe minél előbb intelligens és jól képzett bábákat telepítsenek le. Joó I. Helyesbíti előadó azon kitételét, hogy a visszacsatolt részeken a magyarság szaporodása túlsúlyban volna. Ellenkezőleg a románok szaporo­ dása messze felülmúlja a magyarokét. Ezeket a tényeket n e m helyes el­ titkolni, sőt aláhuzottan hangsúlyozni kell.

56

Tudományos

szakiUések

CXLVII. tudományos Ülés 1941 május 24. Elnök: Koleszár László.

Bemutatások : 1. Péterffy Pál (Sebészeti mütéttani klinika): A felső végtag rendellenességé­ nek két esete. 1. 32 éves férfi beteg-, akinek a jobboldali mellizma n e m fejlődött ki. Ugyanezen végtagon a IL, III., IV. ujj összetapadt, és az összes ujjakon a második izperc rövidebb. 2. 3 éves fiú gyermek, életerős, jól táplált, szellemileg teljesen ép. négy felső végtaggal született és pedig egy jobboldalt, bárom baloldalt. A három közül az egyik béna, ezt az első életévben a vállizületből kiizesítették. A másik kettő tükörkép módjára összetapadt. Két tenyere és nyolc ujja van. Két hüvelyk ujj, két mutató és két középső, a gyűrűs ós kis ujj közös. A Rtg. szerint három lapockája van. Két tökéletesen összetapadt humerus (csont­ magok), két radius és két tökéletesen összetapadt ulna. Hextrocardia, situs inversus nélkül. A mozgások korlátozottak, csak a közös gyűrűs ujj van flexios cotraeturában, a közös kis ujj jobbra-balra, mint valami állati farok mozog. P Á L I K . : A torzképződések keletkezésére vonatkozólag megemlíti Spemannak figyelemreméltó vizsgálatait, aki amphibiumoknál a fejlődés korai stádiumában végzett transplantatiókkal, valamint különböző lefnzósi kísérle­ tekkel a fejlődési rendellenességeknek legváltozatosabb formáit tudta létrehozni. K R O M P E C H E R I.: A z emberi fejlődési rendellenességek ós ikertorzok képző désének korai embryológiai keletkezéséről szólva lehetségesnek tartja, hogy a jelen esetben iker-torzképződmény esetét látjuk; a parazita torznak csak az a testrésze fejlődött ki, amelyik a kifejlett testvér test játékának megfelel: adott esetben a vállöv tájékán a végtagok. A z ikertorz több része dystopicitása miatt n e m tudott kifejlődésre jutni. A dextrocardia is a baloldalon feltétele­ zett ikertorz hatására jöhetett létre. Altalános tapasztalat, hogy súlyosabb torzképződmény esetében m é g több szerv fejlődési rendellenessége is föllép, ezért lesz aránylag kevés az ilyen életképes torz és kifejezetten ritka, hogy ilyen nagy elváltozás mellett a műtétek révén m é g szociálisan is posszibilissá váljék a gyerek. 2. Győry G y . (Női klinika): Gázphlegmone-sepsis. V . hónapos, intézeten kívül megindult vetélés 24 óra leforgása alatt hala losan végződött a Frankéi f. gázphlegmone baeillus által okozott sepsis képé­ ben. A boncolat alkalmával s a szövettani vizsgálatkor a jellemző elváltozá­ sokon kívül feltűnően súlyos volt a parenchymás szervek károsodása. Ismer­ teti az irodalmi adatokat, valamint az esettel kapcsolatban a korjóslatot és a szóbajöhető gyógyeljárásokat. N Ó V Á K E . : Hangsúlyozza a nagy savó-adagok fontosságát, amellyel a sebészi beavatkozásokat kimélőbbekké lehet tenni, és sok esonkítást lehet elkerülni. Megemlíti a befecskendezésekhez társuló tovahaladó gázos fertő­ zéseket, amelyek csaknem kizárólag vérszűkítő oldatoknak izomba történő befecskendezéséhez társulnak. Mivel a tovahaladó gázos fertőzés kifejezett izombetegség, az izomba történő befecskendezések lehetőleg kerülendők. LŐRINCZ F . : A bemutatott szöveti elváltozások a kórlefolyás (macerált magzat etc.) alapján az esetet n e m tartja foudroyans lefolyásúnak, a klinikán valószínűleg a betegségnek csak az utolsó fázisát észlelték. Érdeklődik a kitenyésztett baktériumtörzs iránt

Tudományos szűkülések Előadó Győry Gy. nincs meg.

di

az esetet Budapesten észlelte, a kitenyésztett törzs Előadások:

3. Kovács Ernő (Gyermekklinika): Lues coniiata érdekesebb esete. Fiatal csecsemőben Rtg. átvilágítás infiltrációt derített ki a tüdőben. Pirquet. Mantoux negativ. Később homlokon, fejtetőn multiplex dudorok keletkeznek, amelyek közül egyik diónagyságot is eléri. Balkönyöke fájdal­ masan megduzzadt, "Wassermann positiv. Kiütés, adenopathia n e m vnlt. Antilueszes kúrára tünetek lassan visszafejlődtek. F Á L L G . : A kolozsvári szülészeti klinikán feltűnően gyakori az eredmény­ telen terhesség és szülés, lueses eredetű, koraszülött és macerált magzatokkal. Általános terhesvédelemre és észlelésre van -zükség a közegészségügyileg elhanyagolt erdélyi részeken. A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat szükségét és jelentőségét hangoztatja, mert az alacsony kultúrájú videkek'vi nem lehet eredményes a tanácsadás. LŐRINCZ F E R E N C : A vita során Páll professzor hozzászólására megemlíti, hogy a népbetegségek elleni küzdelem az egészségvédelmi szolgálatok erdély­ részi kiépítésével automatikusan indult meg és máris szerény eredményekre lehet hivatkozni. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat, illetve tanács­ kozás problémáját érinti a közelmúltban folytatott értékes vita anyaga alapján. B E R D E K . : Felhívja a figyelmét az előadónak arra, hogy a congenitalis syphilis kórbonctani elváltozásai között a belső szervekben nagy szerepet játszanak a g u m m á k o n kívül az interstitiális szövetszaporulatok is. A syphilidologia m a m á r nem használ ilyen kifejezéseket: heredosyphilis, pempíiigu-; syphiliticus stb. Ezek az elnevezések mai tudásunk mellett helytelenek. 4. Markos G y . : A Streptococcus betegségek ímmunbiologiája, különös tekin­ tettel az acut rheumára. (Kézirat nem érkezett). M A R T Y N R . : A skarlatinimunitás részben arra vezethető vissza, hogy a Streptococcus hacmolyticus toxin antigénje egységes, ezért a scarlát-savó az összes streptococcusok toxinja ellen véd. Ezzel szemben a kísérletek arra mutatnak, hogy a Streptococcus fajok baktériumtest-antigenje nem egyséjfrs és így egyik Streptococcus törzssel végzett aktiv védőoltás nem véd a másik Streptococcus törzs invasiója ellen. A Streptococcus baktérium-antigénjének különbözősége az oka annak, hogy az egyik Streptococcus fajtavai előállított bactericid gyógysavó a másik Streptococcus fajtával szemben nem tartalma/, bactericid anyagokat. (Faragó. Teveli. Gordon). Polyarthritis rheumaticában scarlát-reconvalescensavóval elért gyógyulás bizonyítására a savó bactericid ellenanyagainak meghatározása volna szükséges.

53

S Z A K O S Z T Á L Y I

ÉLET

KRÓNIKA A n n a k az áldásos symbiosisnak a történetét, amiben az Erdélyi . M ú z e u m Egyesület és a kolozsvári egyetem orvostudományi kara 1879-től 1919-ig negyven éven át az „Orvosi Szakosztályiban együttműködött, avatott tollal írta m e g Pataki Jenő, a M ú z e u m Egyesület történetét és működését ismertető gyűjteményes m u n k a megfelelő fejezetében.1 A közel fél évszázados együttműködés eredményei és hagyományai a kényszerű szétválás évtizedei folyamán is olyan eleven emlékekkel éltek mindkét fél tagjainak lelkében, hogy a Ferenc József-Tudományegyetemnek 1940-ben a felszabadult Kolozsvárra történt boldog visszatelepülése alkalmával mind a M ú z e u m Egyesület Orvosi Szakosztályának akkori elnöke, Koleszár László, mind az orvostudományi karnak akkori dékánja, vitéz Berde Károly magától értetődőnek hitte a régi kapcsolatok azonnali és aka­ dálytalan felújítását, s a közös m u n k a haladéktalan megindításának lehe­ tőségét. Alig múlt el két hónap az egyetem ünnepélyes megnyitása után — m é g a tanszéki segédszemélyzet miniszteri megerősítése előtt — m á r 1941. január 10-ikén az Orvosi Szakosztály elnöke levélben kereste fel az orvoskari dékánt, megkérve őt arra, hogy készítse elő a fakultás tanárai­ nak és tanszéki segédszemélyzetének belépését az Erdélyi .Múzeum Egye­ sületbe.2 A tagfelvétel időpontjául 1941. évi január lO-ikát helyezte kilátásba. A z orvostudományi kar dékánja egyetértve e felhívás céljával, m é g azon a napon a következő körlevelet intézte a fakultás tanáraihoz: Mélyen tisztelt Professzor Űr! Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának átiratát van szerencsém mellékelten meuküldeni, azzal a kéréssel, hogy méltóztassék a szükséges lépéseket megtenni, mind a saját maga, mind pedig a bölcs vezetése alatt álló intézet, illetve klinika -orvosi személyzete részéről a Szakosztályba való belépés céljából. Az Erdélyi Múzeum Egyesület közel egy évszázados múltú tudományos fóruma Erdélynek, Orvosi Szakosztálya a múltban egyfelől mindig fakultá­ sunk tanárainak vezetése alatt állott, másfelől nyilvános színtere volt fakultásunk tudományos (leiének. Szerepe Kolozsvárott az, ami a fővárosban a Budapesti Királyi Orvosegyletnek. Megítélésem szerint leghelyesebb volna, ha belépési szándékát a segédszemélyzet hasonló szándékával együtt név­ jegyzék melléklésével a vezetésem alatt álló dékáni hivatalnak megküldeni szíveskedne, hogy azt a Szakosztály elnökségének eljuttassam. Ismételten rámutatok arra, hogy r/: Orvosi Szakosztály az ö korábbi értékét és tudományos szintjét csak akkor éri el, ha fakultásunk minden professzora és doktora tagjává válik. Kérem fogadja megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítását. Kolozsvár, 1941. január hó 10-én. Berde Károly ,s. k. e. i. dékán.:l

Krón ika

59

Alig (elt el egy hét ezután, s az orvostudományi kar dékáni hivatala 1941. jan. 18-ikán már átküldhette tizennégy orvosprofesszor és azok még megerősítendő ííü főnyi tanszéki segédszemélyzetének belépési szándékáról szóló nyilatkozatát az Orvosi Szakosztály elnökéhez.4 A közös munkára való szövetkezés zavartalan szándékának jegyében tartotta meg az Orvosi Szakosztály 1941. március hó 30-ikán ünnepélyes keretek között azt a díszülését, amit egyenesen az egyetem orvostudomá­ nyi karának huzatelepülése alkalmából kivánt a nagy nyilvánosság előtt megrendezni. A z ott elhangzott elnöki megnyitó, és az orvoskari dékán üdvözlő beszéde — miket az Értesítő jelen száma teljes szövegében közöl - - világosan igazolják mindkét fél együttműködési szándékának szilárd és őszinte voltát. Pár hét múlva e szándék a megvalósulás első gyümöl­ cseit is megtermetté: 1941. május 3-ikán, 17-ikén és 24-ikén, tehát egymást sűrűn követő három alkalommal az orvosi fakultás tanárai és tanszéki segédszemélyzete már megkezdte a maga nyilvános tudományos tevékeny­ ségét a Múzeum Egyesület Orvosi Szakosztályának tudományos ülésein, egyelőre azonban — sajnos — csak mint vendégek. Belépési nyilatkozatuk benyújtása óta már három hónap telt el, de a már régen kilátásba helye­ zett felvételük — előttük akkor ismeretlen okból — még mindig késett. V fakultás tagjai a tudományos munkában való együttműködés mellett magától értetődően — és a multak hagyományainak mindenben megfelelő módon — a Szakosztály életének irányításából is részt kértek, s ez a kívánságuk annál indokoltabb volt, mert a fakultás számára más nyilvá­ nos tudományos fórumot szervezni nem kívántak. Ennek pedig még mindig útjában állott az a tény, hogy a fakultás tagjai még mindig nem voltak felvéve a Múzeum Egyesület tagjai közé. Mivel pedig ezt a gátló körül­ ményt már elodázhatatlanul meg kellett oldani, a fakultás 1941. május végén bizottságot küldött ki professzorai és tanszéki segédszemélyzete közül, amely bizottságnak feladatául tűzte ki, hogy a fakultás által még Szegeden megalakított tudományos fórumnak és a Múzeum Egyesület orvosi szakosztályának eddig hiányzó tényleges egybeolvasztását készítse elő, sőt szükség esetén a fakultás tudományos fórumát haladéktalanul szervezze meg. 5 Ilyen körülmények után értesült az orvostudományi kar 1941. július első felében arról, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület a magyar életbe való átszervezésének munkája folyamán — átmeneti helyzetében — nem érkezett még el addig az állapotig, amelyben már újabb tagokat vehet fel sorai közé, s így az orvostudományi kar tanárainak és tanszéki segédszemélyzetének felvételét is egy bizonytalan későbbi időpontra halasztotta.15 A fakultásnak azonban már égetően szüksége volt olyan nyilvános tudományos fórumra, amelynek irányításába maga is befolyhat, s így 1941. július 7-ikén az orvoskari dékán értesítette a Múzeum Egyesület elnökségét arról, bog} az orvostudományi kar 1941. évi júniusi ülésén hozott határozata értelmében a kar tanárai és tanszéki segédszemélyzete ilyeu körülmények között a korábban benyújtott belépési nyilatkozatát tárgytalannak tekinti.7 1941. évi első (szeptemberi) kari ülésén pedig íiként határozott, hogy maga gondoskodik nyilvános tudományos fórum­ ról, s ennek megszervezésére felkérte a fakultás dékánját.

60

Krónika

Ugyanekkor a M ú z e u m Egyesület Orvosi Szakosztálya 1941. szept. S-ikan rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a tisztikar — az orvosi fakultás tanárainak állásfoglalása ismeretében — lemondott, mivel pedig új tisztikar n e m alakult, a Szakosztály munkája egyelőre szünetelni volt Kénytelen. A z orvosi fakultás a m a g a nyilvános tudományos üléseit — mint a hiányzó Múzeum-Egyesületi élet pótlását — 1941. okt. 16-ikán kezdte m e g . s az 1941—2. tanév folyamán a szorgalomidő minden csütörtökén rende­ zett, összesen huszonnégy tudományos ülésén 42 előadás. .'?.'i bemutatás és 139 hozzászólás hangzott el.8 E m e z ülések részletes jegyzökönyveit az orvoskari dékáni hivatal irattára őrzi. kivonataikat pedig az Orvosi Heti­ lap 1941-es és 1942-es évfolyamai közölték. Valóban kár. hogy ez a külön­ legesen termékeny esztendő — a m i mintegy bemutatkozása volt a huzatéit kolozsvári egyetem orvosi kara tudományos munkaképességének — ki­ esett az Erdélyi M ú z e u m Egyesület keretéből. 1941—42 telén sikerült végre az Erdélyi M ú z e u m Egyesület és a m a g y a r állam között fennálló függő kérdések rendezése, amit követően dr. gróf líánffy Miklós Múzeum-egyesületi alelnök és vitéz Borde Károly orvoskari dékán között lefolyt eszmecserék után az Erdélyi M ú z e u m Egyesület 1941. évi közgyűlése egyenkint és személy szerint meghívta tagjai sorába az orvosi fakultás tanárait és a korábban belépésre jelentkezett tanszéki segéd­ személyzet tagjait. A fakultás tagjai elégtételül fogadták az Egyesület e kezdeményező lépését, s az egykori áldásos közös m u n k a mielőbbi fel­ vételének őszinte szándékával testületileg késznek nyilatkoztak a M ú z e u m Egyesülethez csatlakozni. A z Egyesület központi választmánya az Orvosi Szakosztály újból való megszervezésére Gyergyay Árpád elnöklete alatt bizottságot küldött ki, ugyanakkor pedig a fakultás is Miskolczy Dezső prof. elnökletével bizottságot delegált az újjáalakulás végrehajtására, s a két bizottság közös munkája alapján 1942. február 26-ikán összeült az Orvosi Szakosztály tisztújító ülése. Itt az újból való egyesülés őszinte örömével találkoztak ismét a fakultás tagjai a M ú z e u m Egyesület régi munkásaival, s az Orvosi Szakosztály elnökévé egyhangúlag megválasz­ tott vitéz Berde Károly orvoskari dékán minden eddigi félreértést eloszlatottnak nyilvánított és közös m u n k á r a hívta fel Erdély egész orvos társadalmát. Tekintettel azonban az évad előhaladott voltara s az orvosi fakultás kebelében folyó nyilvános tudományos ülésekre, az Erdélyi M ú z e u m Egyesület kebelében meginduló szakosztályi m u n k á r a az 1941— 42. tanév folyamai) m á r n e m kerülhetett sor. A Szakosztály a m a g a m u n ­ káját a dési vándorgyűlés előkészítésével, a tudományos szakülések ren­ dezésével, valamint az Értesítő újabb folyamának kiadásával m á r csak 1942. év őszén kezdhette m e g .

B—V 1

A z Erdélyi M ú z e u m Egyesület háromnegyedszázados tudományos m ű ­ ködése. 1859—1934. Kolozsvár, 1937. Szerk. György Lajos. — - Eredetije az orvosi fakultás irattárában. — »Eredetije u. o. — * Eredetije u. o. — 5Lőrincz F . indítványa. Eredetije u. o. — 6 A z E M E elnökségének átirata. Erdetíje u. o. — 'Eredetije u. o. — 8vitéz Berde Károly jelentése a fakultás számára. Eredetije u. o.

ól

A z Orvosi Szakosztály 1941. évi szeptember h ó 8-án tartott rendkívüli közgyűlése. JEGYZŐKÖNYV mely fölvétetett az E . M . E . orvostudományi szakosztályának 1941 szept. hú 8-án az orthopaed kórház nagytermében tartott rendkívüli közgyűléséről. Jelen: Koleszár László, Steiner Pál, Koronka István, Kelemen László. Kolumbán Mária. El ián Erzsébet, Hadházi Margit, Leitner Fülöp, Rednik T a m á s , Erdős Imre, Herskovit9 Izidor, Haray Béla. Joó István. Elnök: Koleszár László. Elnök bejelenti, hogy mivel az aug. 25-re szabályszerűen meghirdetett közgyűlésen a tagok nem jelentek m e g az alapszabályban előírt számban s így a közgyűlést nem lehetett megtartani, a mára szabályosan meghirdetett rendkívüli közgyűlés a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes. Fölkéri a jegyzőkönyv vezetésére Kelemen László titkárt. hitelesítésre Steiner Pál és Koronka István tagtársakat. Elnök előadja, hogy ez év február havában kéré.-sel fordult a kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetem orvoskarának dékájánhoz, Berde Károly­ hoz hogy az orvostudományi kar tanárait es a vezetésük alatt álló tudomá­ nyos személyzetet hivatalosan kérje fel az Erdélyi M ú z e u m Egyesület Orvos­ tudományi szakosztályába való belépésre. Ezt azért tette, mert tisztában volt azzal, hogy a szakosztály hivatásának csak úgy tud megfelelni az örvendete­ sen megváltozott viszonyok között, ha tagjai sorába állanak az egyetemi orvostudományi kar professorai. A z orvoskari dékán magáévá tette elnök kérését és körlevelet bocsátott ki amelyben lendületes szavakkal méltatta szakosztályunk múltját és be lépésre kérte fel a tanártestület tagjait, valamint a tanszékek tudományos segédszemélyzetét. N y o m b a n belépésre jelentkezett 13 egyetemi nyilvános tanár es 90 főnyi tanszéki >euedszemélyzet. A jelentkezett professorok, tanársegédek és gyakornokok névsorát elnök megküldte m é g február hóban Kántor Lajos múzeumegyesületi központi titkárnak azzal a kéréssel, hogy a mellékeli íven feltüntetett jelentkezőket terjessze a megfelelő fórum elé felvétel végett. Elnök jelenti, hogy március 30-án az új klinika tantermeben a szak­ osztályi díszközgyűlést rendezett, melyen elnök ismertette a szakosztály _ ' -'J éves küzdelmes életét, majd Berde Károly orvoskari dekán üdvözölte magasszárnyalású beszéd keretébeír Szakosztályunkat, kifejtve, hogy az orvos­ tudományi kar tudományos fórumául a tradíciók tisztetletben tartásával a M ú z e u m Egylet orvosszakosztályát tekinti, s közös munkában latja a Szak osztálv célkitűzésének megvalósulását. \ z orvosprofessorok küzül többen sürgettek a Szakosztály tudomanyo« működésének megkezdését, s így április hóban m á r m e g lehetett tartani az 0iső és a második szakülést, májusban pedig a hárma likat. Teltek a hónapok s igen kellemetlenül érintette a Szakosztály tagjait. hogy szaküléseinken a professorok egy része következetesen nein jelent m e g . Puhatolózásai alapján megtudta az elnök, hogy a professorok sérelmes­ ek tart iák magukra nézve, miszerint a tagfelvételi kérvényük hónapok alatt sem nyert elintézési. Elnök ebben az ügyben tárgyalásokat folytatott Kántor Lajos központi tikárral s a központi választmány m á s nagytekintélyű tag­ iával, kérve, hogy az új tagok felvételét sürgősen intézzék el. Elnök sürgető kéréseire mindig azt a választ kapta, hogy amíg a M ú z e u m Egyesület és a

62

Közgyűlések

• magyar kormány között fennálló függő kérdések nem rendeződnek s amíg az alapszabályok nem nyernek a magyar törvények szerinti módosítást, a tagfelvétel szünetel. A közgyűlést előkészítő választmányi ülésen is szóba került ez a kérdés, ott is hasonló értelemben döntött a központi választmány. A Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi karának 1941. év június 30-án tartott 9-ik rendes ülésén szóba került ez a kérdés. Itt a Szak­ osztály elnöke ismertette az E M E központi választmányának fentemlített álláspontját, melyet a kar tudomásul vett, de azt a határozatot hozta, hogy a Ferenc József Tudományegyetem orvoskari tanártestülete a felvételi jelent­ kezést visszavonja, tudományos illéseit a maga kebelében fogja rendezni s erről a dékán átiratban értesítette az E M E elnökségét. Az e tárgyban összehívott szakosztályi választmányi ülés a tanári kaiálláspontját magáévá tette s arra való hivatkozással, hogy az egyetemi tanárok felvételi kérésének elintézetlenül hagyása a Szakosztály működését megbénította, a választmány nem vállalhatja a következményekért a felelős­ séget, úgy határozott, hogy rendkívüli közgyűlést hív össze, melyen beadja a lemondását. Elnök bejelenti fentiekre való hivatkozással a közgyűlésnek az elnökség és a választmány lemondását. A közgyűlés Joó István és Steiner Pál fölszólalása után megdöbbenve veszi tudomásul a fentieket, az elnökség és a választmány lemondását elfogadja, ugyanakkor, mivel a szakosztályi működés megszűnése és a vezető­ ség lemondása, ami összefüggésben van a központi vezetőség ama ténykedésé­ vel, miszerint az egyetemi orvostanárok szabályosan előterjesztett tagfelvételi kérése elintézést nem nyert s az erre adott magyarázat nem fogadható el, a szakosztályi közgyűlés a központi vezetőség iránt bizalmatlanságának ad kifejezést. A közgyűlés Joó István indítványára Koleszár Lászlót eredményes műkö­ dése elismeréséül a szakosztály díszelnökévé választja, a választmánynak pedig köszönetet szavaz. K . m . f. Dr. Kelemen László Dr. Koleszár László jegyzőkönyvvezető. elnök. Hitelesítők: Dr. Koronka István Dr. Steiner Pál

A z Orvosi Szakosztály 1942. évi február h ó 26-án tartott tisztújító közgyűlése. JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett az Erdélyi Múzeum Egysület orvostudományi szakosztályá­ nak Kolozsvárt. 1942. február 26-án az új klinika nagy előadótermében tartott tisztújító közgyűléséről. Dr. Gyergyay Árpád elnök megnyitván az ülést és megállapítván annak határozatképességét, bejelenti, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület központi választmánya az orvostudományi szakosztály elnökének és választmányának lemondása következtében kiküldötte dr. Gyergyay Árpád, dr. Parádi Kálmán és dr. Péterffy l'ál egyesületi tagokból álló bizottságot, hogy az előkészítse

Közgyűlések

«3

az új tisztikar megválasztását. Az egyetem orvostudománx-; i„,-.,., ezen célból dr. Miskolczy Dezső. dr. Koleszár Laszl.> £ ?"> > " " „ Ti professzorokból álló bizottságot küldötte ki. Jelen g y ű l L ^ K " 2 " ' [ '"' előkészítő munkája után hívta össze. Kamutat a n n a k ^ z ü k l ^ ^ L ^ í"0* K> az Erdélyi Múzeum Egyesület és az orvostudomány, k « ^ ^ ^ ' ' munka érdekében együttműködjék. Majd a következő je ölő bizoíül v T " ^ Sét javasolja: elnök: dr. Miskolczy Dezső, tagjai- í C T ^ í' Péterffy Pál, dr. Szilágyi György, melyet a közgyűlés e Ä Ä J í a jegyzőkönyv vezetésére felkéri dr, Fjváry Imrét, a ^ £ £ ^ £ Ü f i £ sere dr. Szoverdffy György es dr. ifj. \ éress Ferenc egyesületi tagokat i ülést a jelölő-bizottság tanácskozása idejére felfüggeszti. A z ülés újbóli megnyitása után az elnök felkéri a jelölő-bizottság elnö­ két, javaslata megtételére. Dr. Miskolczy Dezső a következő tisztikar m e g ­ választását javasolja: elnök: dr. vitéz Herde Karoly, titkár: dr. Kroinpeeher István, jegyző: dr. Fjváry Imre. Választmányi tagok: dr. Gyergyay Árpád, dr. Haranghy László, dr. vitéz Hajnal Imre. dr. Horváth Béla. dr. Kelemen László, dr. Koleszár László, dr. Markos György. <\r. Miskolezj Dezső. dr. vitéz Xovák Ernő, dr. Parádi Kálmán, dr. Péterffy Pál. dr. Szilagyi György, dr. id. Veress Ferenc (Kolozsvár), id. dr. Parádi Ferenc (Dés), dr. Szilágyi János (Marosvásárhely), dr. Vánky Kálmán (Székelyudvarhely), t\r. Nagy Endre (Gyergyószentmiklos). Fekete Sándor (Sepsiszentgyörgy), melyet a közgyűlés e.gvhangú helyesléssel elfogad. A z elnök a fenti tisztikart egyhangúlag megválasztottnak nyilvánítja, es felkéri dr. vitéz Berde Károlv professzort az elnöki szék elfoglalására. Dr. vitéz Berde Károly elfoglalván az elnöki széket, maga es tiszttársai neveben megköszönve a szakosztály egyhangú bizalmát, hosszabb beszédben vázolja a szakosztály célkitűzéseit és feladatat, ami elsősorban három munkamezoii kell. hogy érvényesüljön. Ezek a tudomány művelése eredeti kutatásokkal es kritikával, tudományos succrescentia nevelése, és kapcsolatok kiépítése és fenntartása tudósokkal és tudományos körökkel ;iz élőszó es a nyomtatott kiadványok réven. Ehhez kéri munkatársai szolgálatkész segítséget s m a g a személyének szóló bizalmat úgy tekinti, hogy az nem az orvostudományi kar dékánjának, hanem az erdélyi eml>ernok szol. Végezetül megemlékezve az újjászervezés munkájának elvégzőiről, valamint elnökelődjének dr. Koli Lászlónak érdemeiről, az alakuló ülést bezárja.

D r . Szövérdffy György s. k. ifj. D r . Veress Ferenc s. k. a jegyzőkönyv hitelesítői.

Gyergyay Árpád s k elnök. Dr. Fjváry I m n jegyző.

64

H A L O T T A I NK; Búcsúbeszéd K O X R Á D I

D A N I E L (1S71—1940; koporsója fölött 1940. szept. 5.

A z Erdélyi M ú z e u m Egyesület Orvostudományi Szakosztálya, a Kolozs­ vári M e n t ő Egyesület, s a volt tanítványok nevében állok itt, hogy örök búcsút vegyek tisztelt és szeretett tagtársunk, kollegánk, barátunk, dr. Konrádi Dániel porhüvelyétől. Ezekben a napokban éppen 60 éve. hogy a szolnok-dohokai V á r k u d u községből jőve beiratkozott a kolozsvári református kollégiumba a falusi iskola büszkesége, tanítóinak reménysége. A z Ígéret, a m i személyéhez volt fűzve, be is teljesült. A praematurus diák orvosi pályára lépett, ahol szor­ galmával és tehetségével korán kitűnt kortársai közül. A testi alkatával összefüggő lelki adottságok: a nagy munkabírás, az elmélyülő kutató-hajlam, az éles megfigyelőképesség, tanítói és előadói készség egyetemi magántanárrá emeli a fiatal orvost. M i , akiket a kolozsvári ref. kollégiumban s később a m a g y a r egyetemen tanított, élő tanúi vagyunk, hogy kitűnőbb tanítómestert elképzelni s e m lehet, a legbonyolultabb tudományos problémákat alkotó elemekre bontva játszi könnyedséggel magyarázott m e g . Előadási m o d o r a mentes volt m i n d e n póztól, szabatos mondatait leptiben mondotta, ú g y h o g y minden nehézség nél­ kül készíthettünk róluk jegyzeteket. É s jött a n a g y változás. 1919-ben. A szive és lelke parancsoló szavát túl­ harsogták barátai ígérete. K ö n n y e s szemmel intett Istenhozzádot a Szegedre távozó A l m a Materének. A megszállók egyeteme azonban a megígért katedra helyett egy klinikai laboratóriumi állást adott neki. Két bosszú évtized alatt a n a g y csalódás mellett m é g anyagi Kondok is emésztették megcsalt lelkét. A z Erdélyi M ú z e u m Egyesület Orvosi Szakosztályának a megszállás előtti időkben hosszú évekeu át jegyzője volt. T u d o m á n y o s buvárlataiuak eredményeit, különösen a veszettség kór- és gyógytana terén. szakosz : ályunk ülésein ismertette. A z idők n a g y fordulata után sajnálattal éreztük hiányát; tudtuk, h o g y felsőbb parancsra némult el részünkre, de kézszorításán, égő szemeiben megcsillanó könnycseppekből megéreztük. ho^y lélekben velünk van továbbra is. Fiatal orvos korától kezdve a Kolozsvári Mentő Egyesületnek volt lelkes tagja, s i m m á r 30 év óta igazgatója. A z ő szakadatlan munkásságának köszönhető, hogy a Monostori-úti kis földszintes mentőállomás fényes palotává nőtt s a mentőszolgálat a kor igényeinek megfelelővé vált. Ketségbeesvepanaszolta régi barátainak, h o g y n a g y alkotását a megszállás alatti új veze­ tőség „egy tál lencséért" eladta az egészségügyi kormányzatnak. Bizony e/. most m á r n e k ü n k is pótolhatatlan veszteség! Magánéletében minta e m b e r volt, humanitárius lelkülete akkor bontako­ zott ki a m a g a valóságában, amikor elméleti t u d o m á n y a mellett az elmúlt világháborúban praktikus orvosi iryakorlatot folytatott a hadikórházakban, beteg katonái rajongással néztek rá s m é g m a is emlegetik szívjoságát. D e nemcsak a szorosan vett hivatása mezején, h a n e m református egy­ házának életében is áldozatos szerepet vállalt N e m e s lelke, mély hite által került bámulatraméltó és megingathatatlan egyensúlyba, ez adott termelő m u n k á j á n a k kitartást és csalódásainak láncolata ellenére is erőt neki. K e d v e s volt tanárunk, kollégánk és atyai barátunk, legyen a megszentelt erdélyi m a g y a r földben n y u g a l m a d csendes, emlékedet szívünkben őriz•/iit meßD r . Koleszár László

.;,-.

Halottaink Búcsúbeszéd Dr. O R I E N T G Y U L A (1869-194«) koporsója Kilőtt 1940. október 11.

A z Erdélyi M ú z e u m Egyesület Orvostudományi Szakosztálya nevében állok e nyitott sir előtt, hogy (hiciu Gyula egyetemi tanár, szakosztályunk­ nak 43 év óta rendes tagja, nagyon tiszelt öreg barátunk porhüvelyétől a földi létnek utolsó állomásán örök búcsút vegyek. Bár tudtuk, hogy a sok munka, lelkesedés, ábrándok, csalódások: az élet­ küzdelem, az övéiért állandó aggodalma, majd a betegség, nemes szívét erős próbára tette, mégis reméltük, hogy az élni es dolgozni akarás m é g abbén az előrehaladott korában is győzedelmeskedni fog a betegség felett. Szomorúan csalódtunk. Akkor távozott el körünkből, amikor szerinte életének igazi értelme és célja kezdődött. .Most esett ki dolgos kezéből a kémcső, amikor egy nagy gondolat fűtötte egész valóját: harcolni a legrettenetesebb emberpusztító kór: a rákbetegség ellen. Hangya szorgalommal dolgozott, fanatikus hittel végezte kísérleteit s amikor némi eredmény fölcsillanni lálszott, boldogságtól kigyúlt arccal kereste föl barátait, igaz örömtől átszelle­ mülve jelentette, hogy talán jó utón van. talán sikerülni fog neki a rák gyógyszerét megtalálni. Mindig tudományos problémák felett gondolkodott, összejöveteleinken csodálatos közvetlenséggel ismertette folyamatban lévő kísérleteit s büszkén emlegette a külföldi tudósokkal folytatott gazdag levelezését. A z anyagiasság soha sem tudta hatalmába keríteni. Különleges érzéke volt a köz szolgálata iránt, melynek fáradhatatlan munkása volt. .Mindenült ott volt, ahol a tudomány és humanizmus zászlaját kibontották, szaküléseink, kongresszusaink legszorgalmasabb látogatója es előadója volt. Igaz örömét lelte a tudomány népszerűsítésében, s a közönség is lelkesen ünnepelte az ősz tudóst. Emlékét örökre őrzik az Erdélyi Múzeum Egyesület analesei, mi. kollégái és barátai pedig mindig mély tisztelettel fogunk Reá gondolni. Nyugodjék ez áldott es most m á r örökre magyar földben! Dr. Koleszár László

Búcsúbeszéd V A S A K H E L Y I J Á N O S (19Í1-1941) koporsója fölött. 1941 szept. 3. Azt hittük, hogy szeptember elsejének hívogató szavára a közös munka áldott jegyében fogunk találkozni az Alma Mater boltivei alatt, mi. a Ferenc .József-Tudományegyetem tanácsa, karai, tanárai es tanítványai. És íme, itt találkozunk egymással az örök nyugalom félelmetes kapuja nak küszöbén, ahová a Te földi maradványaidat hoztuk el, új munka-eszten­ dőnk nehéz áldozata gyanánt, kedves jó barátunk, kartársunk. Vásár helyi János. A Te elmúlásod láttán, a villámsujtott fiatal fa csonka törzse előtt, nehéz a mi emberi elménknek megnyugvást es értelmet találni a Gondviselés sújtó karjának emez intézkedésében. Annál nehezebb, minél közelebb állottunk Hozzad, minél szorosabb tanúi voltunk életed küzdelmesen ívelő pályájának, vagy részesülői azoknak :i szellemi és erkölcsi javaknak, melyeket Benned és életed müvében testesített m e g az l'r. Milyen tisztán es szeretettel tudtad árasztani e kincseket a/ok felé akik rövid négy évtizednyi életpályád valamelyik szakaszán, 'mint családtag, barát, munkatárs vagy tanítvány a közeledbe jutottak.

5

66

Haloltu'nik

É n , az idősebb barátod, majd munkatársad és végül mint elöljáród, ott állottam a közeledben mind a négy évtizeden keresztül. Jó atyád koporsója mellett, mint hároméves korodban m á r árvává lett gyermeket láttalak először, egy hideg januári délután vigasztalan alkonyában. Aztán Benned láttam kiteljesedni a súly alatt növekvő pálma klasszikus közmondásnak vigasztaló értelmét, amint a Körösi Csorna Sándorok és ezer m á s szegény enyedi diáktestvérünk rögös útján haladtál felfelé az értékké-válás nehéz, de töretlenül ívelő ösvényén. Láttam küzködésedet a nagy sziklával, amit Trianon rakott serdülő válladra, s láttam a fölötte aratott győzelem örömragyogását arcodon, amikor a nagy elégtétel és igazságszolgáltatás órá­ jában legfőbb törekvésed volt a felszabadult Erdély egyetemének és tudomá­ nyos életének újjáépítői közé állani. A z Ü r itt kegyelmes volt Hozzád és részesévé tett annak a munkának, amire alkalmassá lenni két évtized alatt legjobb erőid megfeszítésével készültél. Keveseknek jutott nagyobb teher a mindnyájunkat sújtó Trianonból, mint Xeked, és kevesek végeztek Náladnál nagyobb munkát a teher súlya alatt. K i sejtette volna akkor, Erdély felszabadulásának boldog óráiban, hogy az utolsó és legnagyobb áldozat most következik Eeád: saját Magadat kell elégetned az újjáépítés oltárán. K i gondolt volna akkor a mai nap fenyege­ tően közeli voltára! Ü g y hitted és úgy láttuk, hogy felérkeztél a hegygerincre, hogy a vezetettből vezető, az irányítottból irányító, a támogatottból oszloppá erősöd­ tél. N e m érted m é g el a tetőt, de a kiválasztottak magas ösvényén vagy már, túl az alant járók bozótos kapaszkodóin, felérkezve a magas régiók tiszta légkörébe, ahová m á r biztató közelségből int a hegy csúcsa. Most m á r a legmagasabb régiók munkája várt Keád. A hazatért kolozs­ vári egyetem általános kórtani katedráján és Pasteur-kórhazában, egyik szemeddel a kutató mikroszkóp elmélyülő világán, a másikkal a tudomány igazságait Tőled hallani vágyó ifjú tanítványok seregén csüngve, szabadon kiteljesülni engedhetted lelked kincseit. E z volt az álmod, ez a volt a hivatá­ sod magasabb célja. Erdélyt szolgálni tudományban és humanitásban, igazságokat hirdetni és új igazságokat napfényre hozni, könnyeket letörölni és rémeket tayoltartani, milyen jól beleillet abba a feladatkörbe, amit családod tiszteletreméltó hagyományai szerint szent hivatásul vallottál a M a g a d számára. Ennek a kötelességtudásnak és munkaszeretetnek sem határa, sem mér­ téke n e m volt a lelkedben. A szülői házból hozott útravalón, s a Bethlen Kollégium nemes hagyományain szerény és komoly ifjúvá serdülve, a buda­ pesti egyetemen töltött éveid folyamán a napi penzumok fölött önként irányult a lelked tudománykörünk legsejtelmesebb és legcsábítóbb elméleti ága, az általános pathológia felé. Kezdő, kis kórházi segédorvos korodban pedig, Hódmezővásárhelyen, elvégezvén a kenyérkereset és önfenntartás kötelességszerű munkáját, a hét végén mindig bejártál közénk Szegedre, az odamenekült A l m a Mater tudományos tűzhelyeihez. Először csak hallgattál, figyeltél, aztán felszólaltál az irányító tekintélyek előtt és végül teljesen hozzánk csatlakoztál. A soványabbik kenyeret választottad, ahol nincs jövedelem, csak fizetés, de van lehetőség a kutató munkára, a szellemi vérkeringés pályáiba való bekapcsolódásra, és tanársegéd lettél kórtani intézetünkben. Magántanárrá képesíttetvén ezt a kapcsolatot az egyetemünkkel akkor is megtartottad, amikor az Országos Közegészségügyi Intézet szolgálatába léptél Budapesten. Jóságos, szelid, szolgálatkész és emberszeretettől teljes lelkületed hozta magával, hogy elsősorban a nagy néppusztító betegségek, a tuberkulózis, a

Halottaink

67

vérbaj s legutóbb a veszettség kórtani és gyógyítástani problémái ragadták m e g az érdeklődésedet. Ezeknek rejtélyes okozóit kutattad kémcsöveid, kísérleti állataid és saját M a g a d egészségének kockáztatása között. T u d o m á ­ nyos munkálkodásodnak másfél évtizede ezek problémáinak terén hozta m e g számodra a nemzetközi elismertetést, bár fájdalommal sejtettük m á r koráb­ ban, hogy elmélyedő m u n k á d közben vészes csírák jutottak be aduig makk­ egészségesnek tudott szervezetedbe. A mai végzetes napnak gyökerei talán oda nyúlnak vissza a laboratórium atmoszférájában láthatatlanul támadó ellenségek inváziójához. Soha n e m dicsekedtél vele, hogy a bel- és külföld elsőrendű tudósainak elismerését birod. Önmagáddal soha sem voltál megelégedve. Gyakran azt hitted, hogy n e m Te emelkedsz, hanem a környezet és az eszközök azok. amelyek Téged emelnek. Amikor egy évvel ezelőtt megdöbbenve állottunk m e g ketten leendő kolozs­ vári intézetednek kifosztott, összetört, bemocskolt és üresen kongó szobáiba:;, megdöbbenéssel néztél reám: ..Mit lehet ilyen körülmények között itt produ­ kálni?" és én, a Te személyed ismeretében csak ezt feleltem aggályaidra: „Itt vagy Te, és kezdetnek ennyi is elég, a többi csak idő és anyag kérdése.'' És m a , alig tíz hónappal e találkozásunk után, fakultásunk egyik leg­ szebben és leggondosabban felszerelt intézetének fejét, gazdáját és jó szelle­ mét kisérjük Benned korai sírjába. Ezt a a szellemet és ezt a munkát köszönöm m e g Xeked. Vásárhelyi János, egyetemünk tanácsa és minden tanára, elsősorban pedig az orvos­ tudományi kar nevében. Köszönöm, hogy utolsó erődet nekünk, a m i egyete­ m ü n k n e k szentelted, hogy n e m rettentél vissza a kezdet szörnyű nehézségeitől és n e m voltál fáradt m é g halálos ágyadon sem, ha a m i nagy ügyünkről volt szó. Koporsód felett az egyetem és tanártársaid osztatlan hálája, szeretete és fájdalma virraszt. Rövid, alig egy esztendős tanári működésed nyomai évtizedekre szolgálnak irányítóul. Életed példáját követendő ösvényként állít­ juk oda tanítványaink elé, nemesen egyszerű, fennkölten érző és gomíolkcd J egyéniséged emlékét pedig fájó szeretettel őrizzük életünk fogytáig. Legyen áldott az emléked, és legyen könnyű Xeked az erdélyi föld. amelynek hűséges és jó fia voltál, s amelynek most átal adjuk földi marad­ ványaidat, hogy édesanyaként m a g á b a ölelve dicsőítsen m e g Téged, és sz.>i,telje m e g ezzel önmagát előttünk, akik itt maradunk fájó szívvel az örökké­ valóságnak Mögötted i m m á r bezárult kapuja előtt. Kedves jó Barátunk, Tanártársunk, derék, nemeslelkű Vásárhelyi Jánosunk, Isten veled! vitéz Berde Karoly.

5'

TARTALOMJEGYZÉK Oldal

Beköszöntő

—

— —

Díszközgyűlésen

elhangzott beszédek:

Koleszár László elnöki megnyitó beszéde Vitéz Berde Károly üdvözlő beszéde — Pataki J e n ő : Orvoslás a régi Erdélyben Eredeti

CXLII. CXLIII. CXLIV. CXLV. CXLVI. CXLVII.

—

5 10 — 12

közlemény:

Entz Béla: Szepesszombati Genersieh Antal emlékezete — Tudományos

3

22

ülések jegyzökönyvei:

tud. ülés 1940. Jan. 2Ö. tud. ülés 1940. ápr. 8. tud. ülés (díszközgyűlés) 1941. inárc. 30. tud. ülés 1941. május 3. — tud. ülés 1941. május 17. — tud. ülés 1941. május 24. -

42 40 •"> — 49 54 56

Sza k osz tály i élet: B - y : Krónika Rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvi1 1941. szept. 8. Tisztújító közgyűlés jegyzökönyve 1942. febr. 26.

58 öl 62

Halottaink: Koleszár László: Konrádi Dániel (1871—1940) Koleszár László: Orient Gyula (1869—1940) Vitéz Berde Károly: Vásárhelyi János (1901—1941)

tó

SKW

64 65 6T>