ERMEL -V OJNITS MAUZÓLEUM 2007
A bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium műemlékvédelmi akciója
TARTALOMJEGYZÉK A Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium műemlékvédő csapata: ........................................................................................................................... 3 Ermel-Vojnits Erzsébet mauzóleumának vázlatos története ............................................ 4 Ermel-Vojnits mauzóleum állapotfelmérése..................................................................... 8 Interjú és terepbejárás Perczel Bertalannal a bonyhádi kálvárián ................................. 13 Donovald Józsefné: A Ermel-Vojnits mauzóleum és én ................................................ 23 A jelenleg elérhető internetes források az épületről ....................................................... 24 Képgaléria 2007 ............................................................................................................ 27
2. oldal
A PERCZEL MÓR KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA , GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM MŰEMLÉKVÉDŐ CSAPATA: Bischof Tamás tanár Kálmán Tamás tanár Kocsis Csaba tanár Dávid Csanád diák Góg Dávid diák Mezei Bálint diák Ratting Rita diák Schlotthauer Tamás diák Varga Csaba diák
a projekt koordinátora a kisfilm készítője és vágója, a digitális adatbázis szerkesztője a mauzóleumról készült műszaki felmérés készítője. a mauzóleum egyik takarítója a mauzóleum egyik fényképezője és egyik takarítója a mauzóleum egyik fényképezője az interjúk és a felmérések hanganyagának gépelője. a mauzóleum egyik takarítója. a mauzóleum egyik fényképezője.
A takarításhoz szükséges eszközöket (vödrök, seprűk, lapátok, műanyag zsákok) iskolánk alapítványa, a Perczel Alapítvány támogatásával sikerült megvásárolnunk. Műanyag zsákokkal a bonyhádi Lovasi Festékbolt is segített. A projekt technikai hátterét (kamerák, diktafon, számítógépes háttér, adatmentés, nyomtatás és fénymásolás) iskolánk adta.
3. oldal
ERMEL-VOJNITS ERZSÉBET
MAUZÓLEUMÁNAK VÁZLATOS TÖRTÉ-
NETE
Írta: Bischof Tamás „Úgy látszik, kellenek a romok, hogy belássuk, újjá kell születnünk.”
(Perczel Bertalan)
Az Ermel-Vojnits mauzóleum Bonyhád egyik emblematikus épülete. Pécsről érkezve, vagy a várost keleti irányba elhagyva jól látható a kálvária dombjának oldalában. Jelentőségét nem csupán műemlék volta adja, hanem az, hogy Perczel Mór tábornok és a Perczel-család további neves tagjai nyugszanak a tövében. A síremlék neve nem mutatja, de szoros kapcsolat van ErmelVojnits Erzsébet és a Perczelek között. A mauzóleummal kapcsolatban több írás is született, emellett mindig akadtak önzetlen lokálpatrióták, akik tettek ezért a csodálatos épületért. Írásom célja, hogy ezen erőfeszítéseket, ha töredékesen is, de bemutassam.
A MAUZÓLEUM ALAPÍTÁSA A mauzóleum alapítója Vojnits Erzsébet, Perczel Etelka1 és Vojnits Barnabás, bácskai nemes egyetlen gyermeke. Vojnits Erzsébet harmadik férje Ermel Gyula, evangélikus lelkész volt. Vojnits Erzsébet 1903-ban hunyt el, végakaratát közeli rokona, Perczel Béla teljesítette. A hagyomány szerint ő építtette a mauzóleumot 1905 és 1907 közötti időben. A tervezéssel Aigner Sándor építészt bízták meg. Az épület a neogótika stílusában épült, téglaszerkezetét természetesnek ható műkő burkolattal fedték. Belső terének festményeit növényi ornamentikával díszítették. A kerámiaoltárt a Zsolnay-gyár szállította.2 A mauzóleum magán alapítású volt, ezért sosem kapcsolódott be az egyházi szertartásrendbe. Ennek ellenére időközönként tartottak ott szentmisét.3
AZ 1945-1989 KÖZÖTTI IDŐSZAK Az 1950-es évektől kezdődően tudatos és alattomos rongálása kezdődött a mauzóleumnak. Ez a kor egyházellenes politikájának, valamint az épület félreeső voltának volt köszönhető. Az ajtót többször feltörték, az ólomüveg ablakokat kidobálták. Az oltár fölötti apszis mennyezeti festményét trágár feliratokkal és rajzokkal csúfították el bekarcolás technikájával.4 A többszöri rongálást bizonyítja, hogy 1971-es és 1979-es datálású falfirka is olvasható. A kripta fedlapjai is a zúzás nyomait mutatják, a legelső el is törött. A feljelentések ellenére a pusztítókat sosem lehetett utolérni. Az ablakok hiányát különösen megszenvedte az épület, hiszen a csapadék már a belső vakolatot, ezzel együtt a falfestményeket is pusztította. A vizesedés másik forrását a lábazat szigetelésének hiánya okozta. A nehéz időkben voltak, akik szívükön viselték a mauzóleum sorsát. Perczel Bertalan és Wágner József (vagy Wagner József) betonozták ki a kripta törött fedelét. Perczel Bertalan elmondása szerint a mauzóleum és a kálvária tevékeny gazdái Lamberti János és Marx Gyula voltak és természetesen maga Perczel Bertalan. A munkákba Lamberti Rezső, Lamberti János fia is besegített. Ők lehetőségeikhez mérten végeztek kisebb javításokat: vaskerettel próbálták védeni az alsó ablakokat, lépcsőt készítettek a kálvária kápolna és a
Perczel Etelka, Perczel Mór tábornok nővére, Vörösmarty reménytelen szerelme volt. Lásd: Kolta L. Bonyhádi arcképcsarnok. 18-19 p. 2 Sonkoly K.: 21-27.p. 3 Interjú Perczel Bertalannal 4 Erre vonatkozó fotó megtalálható a 2007-es dokumentációban. 1
4. oldal
mauzóleum között, parkosították a kálváriát.5 A kálvária kápolnáját és a stációkat 1985 és 1987 között újították fel. A felújítást Jónás János apát-plébános irányításával a Renova Szövetkezet, valamint Ferencz István és Incze Róbert mesteremberek végezték.6 Sajnos az anyagi keretek a mauzóleumra nem terjedtek ki.
AZ 1989-2007 KÖZÖTTI IDŐSZAK 1989-ben Sebestyén Lajos készített fényképeket a mauzóleum külsejéről, amelyek dokumentálták a mauzóleum akkori állapotát.7 1992-ben a Dunántúli Napló egyik számában Prokszka László készítette felvétel mellett egy rövid gondolat hívta fel a mauzóleumra a figyelmet – „ Kár lenne ha végleg elpusztulna.” 8 1994-ben a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói végeztek felmérést, melynek eredményeit a dr. Istvánfi Gyula szerkesztésében megjelenő könyv tartalmazza.9 1996-ban Sebestyén Lajos készített a bonyhádi kálváriáról egy „vázlatos történetet”. 10 ki.
11
1996-ra a kálvária stációinak leromlott képeit Stekly Zsuzsa tűzzománc képeivel cserélték
1998-ban Töttős Ágnes készített dolgozatot a bonyhádi „Kálvária-domb” történetéről, melyben kitér a mauzóleum történetére is.12 Donovald Józsefné ösztönzésére Perczel Bertalan levélben fordult a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához a mauzóleum megmentése ügyében.13 A válaszlevélben a minisztérium egyetértett a kezdeményezéssel. Mivel az épület nem élvezett országos védettséget, ezért a minisztérium kezdeményezte az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnál a védetté nyilvánítást. A kezdeményezésről egyidejűleg értesítést küldtek a bonyhádi önkormányzatnak és a bonyhádi katolikus egyházközségnek.14 A minisztérium ezzel kapcsolatban felkérte Sonkoly Károlyt a mauzóleum tudományos felmérésére, mely 2000 márciusában el is készült.15 Az elkészült dolgozat – mely a III. Völgységi konferencia kötetében jelent meg 2001-ben – a legrészletesebb tudományos munka, mely a mauzóleumról készült.
Interjú Perczel Bertalannal Sebestyén L. 7 Az erre vonatkozó fotók megtalálhatók a 2007-es dokumentációban. Sebestyén Lajos emellett rendelkezésünkre bocsátott további fényképeket a bonyhádi kálváriával kapcsolatban, melyek 1953-ból és 1985-ből valók. 8 Vasárnapi Dunántúli Napló 1992. március 1. 9 A felmérést Kalocsai Kinga, Kövesi Diána és Nyitrai József végezték. Az idézett mű: Építészmérnök hallgatók nyári felérő gyakorlatain készült városfelmérések 1980-1995 között; felelős szerkesztő: Istvánfi Gyula, Bp.1995. 10 Sebestyén L. 11 Az eredeti képek tűzzománc képekre történő kicserélését az Országos Műemlékvédelmi Hivatal nem helyeselte. Lásd: Sebestyén L. A stációk eredeti képei, melyeket horganyzott lemezre festettek, a kálvária kápolnában találhatók. A képek valóban leromlott állapotban vannak, többnyire lekopott az összes festék, csak egy-két képen vehetők ki elmosódott alakok. Mindazonáltal a 2007. május 24-i terepszemlén a restaurátorok is az eredeti képek értékét hangsúlyozták. 12 Töttős Á.: 18-20. p. 13 A levél 1999. november 8-án íródott. A levél másolata megtalálható a mauzóleum 2007-es adatbázisában. 14 A levél iktatószáma 4.2/934/99. A levél másolata megtalálható a mauzóleum 2007-es adatbázisában. 15 Sonkoly K.: 27. p. 5 6
5. oldal
1999-2000 fordulóján Perczel Bertalan levelezést folytatott Perczel Dénessel, a mauzóleummal kapcsolatos dokumentáció elkészítéséről.16 2000-ben Donovald Józsefné készített fotókat az épületről, és végzett takarítást a mauzóleumban. Szívügyének tekintette az épületet, több hivatalnál is kilincselt a mauzóleum megmentése érdekében – sajnos hiába. Ő még látta a csillárt a helyén. A luszter (csillár) kovácsoltvas, többkaros kiképzésű volt, melynek gyertyatartói Zsolnay-kerámiából készültek. Ezek a félgömb formák hasonló díszítésűek voltak, mint a csillártartó kerámia gombjai.17 Sonkoly Károly 2001-ben megjelent cikke már hiányzónak írja le a lusztert.18 2002-ben a mauzóleumot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyedi műemlékké nyilvánította, és 11 012 törzsszámon nyilvántartásba vette.19
2007 ESEMÉNYEI 2007. március 15-ét követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy nekünk – a Perczel Mór tábornok nevét viselő iskola tanárainak és diákjainak – tennünk kell valamit a tábornok sírja mellett álló, romlásnak indult mauzóleumért. A munkánk célja az volt, hogy a mauzóleumon keresztül felhívjuk az ifjúság és Bonyhád város közösségének a figyelmét a város megóvásra szoruló épületeire . Március 17-én készültek az első fotók, melyeket májusban és szeptemberben továbbiak követtek.20 Ötletünkkel májusban kerestük fel a bonyhádi plébánián Erb József plébános urat, aki szívesen fogadta kezdeményezésünket. Május 24-én tartottuk közös terepszemlénket, ahol a templomot restauráló szakemberek is jelen voltak. Ekkor is készítettünk fénykép- és filmfelvételeket, és meghatároztuk a további tennivalókat. A közös terepszemle után kezdődhetett meg a mauzóleum takarítása. A padlót kb. 5-10 centiméter vastag törmelék lepte be, melyet átrostáltunk, és a fennakadó nagyobb darabokat külön gyűjtöttük. Letakarítottuk az oltárt és a stallumot. Összesen 19 zsák törmeléket takarítottunk fel. 2007. szeptember 24-én Perczel Bertalannal tartottunk terepbejárást a bonyhádi kálvárián. A bejárás alkalmával Berti bácsi rendelkezésünkre bocsátotta a mauzóleummal kapcsolatos dokumentumait, interjúban emlékezett vissza a mauzóleum történetére, és egy rövid gondolattal – melyről filmfelvétel készült – hívta fel a figyelmet erre a csodálatos épületre. A kapott dokumentumokról digitalizált másolatokat készítettünk, az interjú hanganyagát leírtuk és megszerkesztettük, a filmfelvétel pedig a mauzóleumról készült kisfilm része lett. Kocsis Csaba és Bischof Tamás szeptemberben műszaki terepszemlét tartottak, melynek alapján Kocsis Csaba készített feljegyzést a mauzóleum állapotáról. A leírás képsorozattal is alátámasztja a mauzóleum állapotromlását, emellett kitér a sürgősebb tennivalókra, valamint közli az internetes források jegyzékét, melyek a mauzóleummal foglalkoznak.21 Két levél másolata megtalálható a mauzóleum 2007-es adatbázisában. Valószínűleg a mauzóleum védetté nyilvánításával, illetve az esetleges helyreállítással kapcsolatban folyt a levelezés. Lásd még: Interjú Perczel Bertalannal 17 Donovald Józsefné 18 Sonkoly K. 22 p. 19 A védelem alá helyezésről szóló rendelet a Magyar Közlöny 2002. évi 94. számában jelent meg (2002. július 4., 5238. oldal). 20 Összesen mintegy 180 kép készült a mauzóleum külső és belső állapotáról. 21 Lásd: Kocsis Cs. 16
6. oldal
2007 októberében Perczel Bertalan révén jutottunk el Donovald Józsefnéhez és Sebestyén Lajoshoz, akik szintén értékes adalékokkal szolgáltak a mauzóleum történetét illetően. Önzetlenül bocsátották rendelkezésünkre fotóikat, dokumentumaikat, hogy azokat digitalizálva bővíthessük a mauzóleum adatbázisát. Az 1989-ben és 2000-ben készült fotók segítségével nyomon követhetjük a mauzóleum állagának romlását is. Adatközlőink korábbi munkássága megerősítette bennünk a hitet, hogy a kálvária és a mauzóleum ügye sokak számára fontos, közügy.
UTÓSZÓ A feljegyzések sajnos hiányosak. További adalékokkal szolgálhatna a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, a Lamberti, vagy a Marx család, esetleg még általunk nem sejtett adatközlők. Ezzel persze megadtuk a további kutatások lehetséges irányát is. Tennivaló természetesen nem csupán a kutatás területén van. 2007-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a bonyhádi kálvárián két sírt, Perczel Mór tábornok és Perczel Dezső egykori parlamenti házelnök és belügyminiszter sírját nyilvánította a nemzeti sírkert részévé. Ezek közvetlen közelében található a mauzóleum, melynek állagmegóvása a legsürgetőbb feladat. Ehhez – az anyagiak mellett – némi összefogásra is szükség lenne. A fotók, amelyek az utolsó ép falfestményeket, töredékeket örökítették meg, jó alapjai lehetnek a későbbi restaurálásnak. A helyreállítás minden bizonnyal jelentős anyagi terheit, csak közadakozás, állami és önkormányzati támogatás, esetleg ilyen célra kiírt pályázati keret teremtheti elő.
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Sonkoly Károly: Ermel-Vojnits Erzsébet Bonyhádi mauzóleuma, Aigner Sándor építész műve (1905-1907); in: A Völgység huszadik százada, III. Völgységi Konferencia, 2001. Bonyhád, szerk.: Szita László és Szőts Zoltán 2. Kolta László: Bonyhádi arcképek, 2000. Bonyhád 3. Töttős Ágnes: A bonyhádi Kálvária-domb a Perczelek család- és művelődéstörténete tükrében, Bonyhád 1998. 4. Interjú és terepbejárás Perczel Bertalannal a bonyhádi kálvárián, 2007. szeptember 24-én; készítették Bischof Tamás és Kálmán Tamás (kézirat) 5. Kocsis Csaba: Ermel-Vojnits mauzóleum állapotfelmérése; 2007. 09. 17. (kézirat) 6. Sebestyén Lajos: Bonyhádi kálvária hegy (vázlatos történet) 1996 április, majd kiegészítve 1999 szeptember (kézirat) 7. Donovald Józsefné: A Ermel-Vojnits mauzóleum és én (kézirat)
7. oldal
ERMEL-VOJNITS
MAUZÓLEUM ÁLLAPOTFELMÉRÉSE
2007. SZEPTEMBER. 17.
Írta: Kocsis Csaba
A HOMLOKZATI OLDALAK HIBÁI Észak-keleti oldal:
Tetőszerkezet: a síkpalák teljesen épek, a kiugrásoknál, az ablakok között a háromszögű oromfalak összeillesztésénél néhány vízköpő teljesen letörött. A külső kváderkő borítás lemozgott és leesett. A fugázás néhány helyen más színű, állagmegóvásra, javításra utal a lábazati burkolattól kb. 2,5 m magasságig. Észak-nyugati oldal:
A bejárati oldalon a jelenlegi földfelszíntől 3-3,5 m magasságban a fal közepén függőleges irányban 1-2 cm-es repedés fut végig egyrészt a külső burkolati fugákon, de néhány helyen a burkolati kő középen is elrepedt, feljebb az ablakok környékén nincsenek repedések. Néhány javított fuga és az alsó lábazati kőburkolat hiányzik. Az ablakok melletti részen kb. 2 m2-en teljesen hiányzik a burkolat, a kövek lepattogtak, a téglafal kilátszik, átázott, elszíneződött. A bejárattól balra eső ablak alatti oromfalrészen megbomlott a kőtető. A bejárat fölötti ívmezőben a címer mellett egy kb. 1 centis repedés húzódik ferdén 1,5 m hosszan. A bejáratnál a lábazati kövek épek, a lépcsőkövek sérültek, az alsó 2 lépcsőfok középen elrepedt, a fölső teljesen ép. Dél-nyugati oldal:
Az apszisnál a rézlemez fedés ép, a lábazati kövek hiányosak lepotyogtak, letöredeztek. A falszerkezetben hibák nincsenek. A kváderköveket részben megbontották, lefeszítették. Dél-keleti oldal:
Vízleázás következtében a falburkolat elszíneződött, néhány helyen a külső burkolati kő hiányzik. Külső hibáktól mentes a tetőszerkezet, a rézlemez fedés, a kő vízkifolyók teljesen épségben, az élzáró kövek, a külső burkolat a párkánynál, az ablakoknál egy helyütt lepattogott és hiányzik, a fugákon 2-3 cm-es repedés fut végig függőlegesen. A BELSŐ TÉR HIBÁI A kupolafelület és a díszítései, azok színezése jól látható. A minták körben és az üvegablakok párkánya nagyon-nagyon rossz állapotban az északkeleti oldalon, a délkeleti oldalon teljesen ép állapotban. Az északnyugati oldalon 4 ablaknál még üvegmaradványok, a többi ablaknál teljesen hiányzik az üveg. Az üvegablakok körül az északkeleti ill. az északnyugati oldalon a kőburkolat teljesen ép. A fal vakolata
8. oldal
sokhelyütt teljesen leomlott, látszanak a téglák és a díszítőelemeknél is az oszlopok felett elindult a burkolat leválása. Néhány helyen megrepedt ill. lehullott a díszítővakolat. A bejárat feletti falszakaszon, a párkányok alatti részen teljesen hiányzik a vakolat, a nyers téglaburkolat látszik végig. A bejárati ajtó felett 3 m szélességben javítás, a falrepedésénél egy helyütt javították. Az ajtó fölött a vakolaton még látszik a belső festés (téglamintázat kereszt díszítésekkel). Ugyanez a minta fedezhető fel a bejárati ajtó bal ill. jobb oldalán, a falon, de a párkány alatti részen barna színnel ezek már át lettek vonva. Az apszisban mindkét oldalon a boltívnél nagyon komoly beázás nyomai láthatók, elszíneződött a festék ill. a vakolat. A lábazati részen körben, kb.1,5 m magasságig talajvíz nyomai a téglafalon ill. a vakolaton is látszik a fölpattogzás és a penész. A kápolna falazatának belső oldalán nagyobb repedéseket nem találunk 3 kivétellel: 1-1 centis repedés a DNY-i és az ÉK-i falon, az ablakok alatti részen a párkány alatt, és egy szélesebb repedés (ez javítva részben) a bejárati ajtó felett. Körben, a belső térben kb. 40 cm magasságban egy falazati díszítés futott végig, ez csak a bejárati ajtótól jobbra lévő falszakaszon látszik, a többi helyen mindenhol leomlott. Itt tetőcserepeket használtak a vakolat megerősítésére, és erre helyeztek föl (valószínűleg javításkor) díszítővakolatot, mintegy lábazati műkő utánzatot. SÜRGŐS, S.O.S. ÁLLAGMEGÓVÁSI JAVASLATOK Az üvegablakok helyén lévő nyílásoknak a befedése szükséges a csapadékvíz bejutásának megakadályozásához (lemezzel célszerűbb, esetleg fával), hogy a belső vakolat tovább ne tudjon romlani. A külső homlokzati részen 3 helyütt repedések gyors és ideiglenes eltömítése fugázó anyaggal, a további kváderkő leválás megakadályozására. A bejárati ajtónál egy stabilabb zárszerkezet (talán a kovácsoltvas díszítésre fel lehet erősíteni) és egy ajtózár cserével meg lehet nehezíteni a bejutást az épületbe.
9. oldal
AZ ERMEL-VOJNITS MAUZÓLEUM KÜLSŐ ÁLLAPOTÁNAK ROMLÁSA 1989 ÉS 2007 KÖZÖTT A délnyugati vízköpő környezetének romlása 1989-2000-2007 1989
2000
2007
1.
2.
3.
1.
2.
3.
1. Készítette Sebestyén Lajos, E-V. m.1989_07.jpg 2. Készítette Donovald Józsefné, E-V. m.2000.3.jpg 3. Készítette Bischof Tamás, Ermel-Vojnits m..2007.09.16.001-002.jpg
10. oldal
A bejárat fölötti (ÉÉNy) vízköpő környezetének romlása 1989-2000-2007 1989
4.
2000
5.
2007
6.
11. oldal
4.
5.
6.
4. Készítette Sebestyén Lajos, E-V. m.1989_10.jpg 5. Készítette Donovald Józsefné, E-V. m.2000.4.jpg 6. Készítette Góg Dávid és Mezei Bálint, Kép.107-106.jpg
12. oldal
INTERJÚ
ÉS TEREPBEJÁRÁS
PERCZEL BERTALANNAL
A BONYHÁDI
KÁLVÁRIÁN
(Az interjút és a terepbejárást Bischof Tamás és Kálmán Tamás készítette Perczel Bertalannal, 2007. szeptember 24-én.) Az interjú hanganyagát Ratting Rita gépelte és Bischof Tamás szerkesztette.
Első rész Bischof T.: 2007. szeptember 24. délután fél négy. Jelen van Perczel Bertalan, Kálmán Tamás és Bischof Tamás. Perczel B.: És most koromra való tekintettel átadnám azokat az iratokat, amik nálam megőrzésben voltak a kálvárián lévő Ermel-Vojnits mauzóleummal kapcsolatban, hogy ezek veszendőbe ne menjenek. Így, ahogy összegyűltek nekem, ezek volnának: Először van itt a Töttős Ágnes részéről készített összeállítás. Következők volnának: az egy fénykép, amely a ’70-es években készült a mauzóleumról. Bischof T.: Már akkor is ilyen színes fotót készítettek? Perczel B.: Végül is igen, már igen. Látszik a fák is még kisebbek, hát hogyne volnának. Így hirtelenjében ezeket gyűjtöttem ide. De sajnos az a baj, hogy elraktam, és nem tudom már. Ez az öregség meg a kor. Voltak temetések is, és ezzel kapcsolatban volt sok ilyen kép, és úgy elraktam. Ja ezek megvannak ugye, három fénykép a mauzóleumról, nem tudom pontosan az éveket, sajnos nem írtam meg, hogy milyen években készültek ezek. Bischof T.: Téli időszak, mert látszik hogy a fák kopaszak. Perczel B.: Volt egy beadványom abban az időben, amikor a Semjén Zsolt volt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője. Úgy gondoltam, hogy talán az ő révén lehet erre a célra valami pénzt szerezni. A beadványa itt van, erre a választ megkaptam. Bischof T.: Ezt 1999. nov. 8-án írták. Perczel B.: Kaptam választ, igen ez az egész két példányban. Bischof T.: Igen, a válaszlevél iktatási száma 4.2/934 Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Perczel B.: Az önkormányzat részéről készítette a Sebestyén Lajos 1996 áprilisában a bonyhádi kálvária hegy vázlatos történetét két oldalon. Akkor ezzel együtt kaptam ezeket a műszaki rajzokat. Bischof T.: Igen, itt a Budapesti Műszaki Egyetem felmérése már megvolt. Perczel B.: Közben kaptam egy leiratot ezzel kapcsolatban a Műemlék Bizottságtól. Mert arról volt szó, hogy privátként próbálunk tatarozni. Megkaptam az ukázt, hogy nem szabad. Ez a Műemlék Bizottságnak a leirata. Bischof T.: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal levele 2002. július 31-én.
13. oldal
Perczel B.: Ezzel kapcsolatban megkerestem az én unokatestvéremet, aki templomépítő, és Pesten él. Ő Perczel Dénes, akinek nagyon sok ilyen munkája volt pesti templomokkal kapcsolatban. Őt kértem meg, hogy szakmai szempontokat figyelembe véve becsülje meg a helyreállítás költségeit. Hát én ezt a levelet írtam neki, és ő válaszolt ezzel, itt is van a címe. 2000. február 22-e igen ez az ő viszontválasza. Igazolások a levélváltásokról, hát a levélváltásokról ajánlott levelek voltak. Perczel B.: Egy újság is foglalkozik ezzel a mauzóleummal. Bischof T.: A Dunántúli Naplónak az 1992. március 1-jei, vasárnapi száma foglakozott akkor ennek az épületnek a sorsával. Perczel B.: Itt van ez a legkimerítőbb szakdolgozat, ami ezzel és az egész családi vonatkozással a kezemben van, amit a Bareith Károly készített el ezzel a szakdolgozattal 1993-ban. Ez mindenre kiterjed, úgy a család, mint a Mór dédapámmal, és mind ezzel kapcsolatos ebbe benne foglaltatik. Bischof T.: A dolgozatot az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán készítették Baján. „Bonyhád és a Perczel család kapcsolata” címmel készítette Bareith Károly 1993-ban, konzulens tanár dr. Rácz Fodor Sándor főiskolai docens. Perczel B.: Itt van ennek a Donovald Józsefnének a címe. Évekkel ezelőtt volt egy olyan áramlat, amikor mindenki azt hitte, hogy változás lesz ugye. Akkor engem ösztönöztek, hogy „miért nem nyitja ki a száját”. Főleg a Donovaldné volt az, aki nagyon ösztökélt engem arra, hogy csak adja be és, hogy van remény arra, mert én tudtam, hogy a rendszerváltozás mit jelent, hogy ez egy smafu, ez szemkitörlés. Akkor hátha, legyen neki is igaza, ő akkor nagyon belemerült, és őneki van egy lánya, aki számtalan fotót készített erről, és úgy kiszemelték innen valahogy látszik, az egyik ablaküveg megmaradt. Ha jól nézitek, hogy annak az alapján ő rekonstruálta, hogy az egész hogy nézhetett ki. Hogy mit csinált ezzel a sok fényképpel, az ő rá tartozik. Meg a ti dolgotok, hogy ő belőle kiszedjétek, hogy hajlandó-e átadni nektek. Bischof T.: Köszönjük szépen. Perczel B.: Ő egyébként, ha jól tudom Mecseknádasdon tanított. Akkor még itt laktak az öreg Lambertiék. Ez is egy olyan belevaló ember volt, aki ezt az egész parkosítást rendezte itt mind. Meghalt már szegény ugye. Akkor annyi zúzalék volt, itt ebbe a kápolnában meg mindenben, amit ezek a jótevők itten felhalmoztak ugye. Mert a vakolat le volt esve, mindet kihordták ide egy csomóba. Hát ezt ő mondta, ő (Donovaldné) szervezte, hogy rábeszélte ezt a Rudit, a Lambertit. Ők itt laknak szemben, a kápolna szomszédságában. Nagyon rendes család a Lambertiék. Most hát ez a fiúk, aki elvesztette az egyik kezét, de a fél kezével is olyan remek műszaki ember. Bámulatos hogy, mit tud produkálni. Itt van szemben a lakásuk. Na hát ez, amit én el tudok mondani erről.
Második rész Perczel B.: Egy gyönyörű építmény volt, ugye. Ilyen ablakhiányos és semmi, minden ablak itt volt. Ilyen ablakszelvényekkel voltak tele, mint ami ott fönt látszik, egy sarokban van, tudod ilyen csillámpalákkal vagy mivel, és ólom fogta össze ezeket a dolgokat, ilyen szép kék, sárga színű tónusban volt ez az egész.
14. oldal
Bent volt egy gyönyörű majolika oltár,22 amit a pécsiek készítettek, a pécsi Zsolnay-gyár, a Zsolnay készítménynek. Ott meg van, hogy mikor készült el és hogy hova készült. Hát ugye jött a Kádár rendszer és a Deák Ferenc utca tele volt ilyen jó beépített emberekkel, és azok nem is voltak restek, kicsúzliztak mindent. Ez 1945-50 után volt már, mert én akkor téglagyárba jártam ki Hidasra, és akkor próbáltam mégis, mert ezek itt orgiákat tartottak, tudod? Bischof T.: Feltörték a kápolnát? Perczel B.: Bemásztak az ablakon igen, mert jó mászó gyerekeik egyik a másik hátán, és aztán olyan rajzok talán még látszanak is. Bischof T.: Igen, majd bemegyünk, megnézzük. Perczel B.: Romba dőlt padok voltak, mindent szétszedtek, az összes festék lehullott minden. Hogy mit csináltak? Emlékeztek a Belfegor szindrómára, amikor valami Belfegor film ment, és akkor ők itt randalíroztak, és éjjel orgiákat csináltak, nem is tudom már mikor lehetett, a 68-69-70-es években, és rendesen kicsúzlizták az ablakokat. Volt egy gyönyörű majolika lámpa, meg egy gyönyörű Szűz Mária szobor. Hát én, amikor láttam, hogy kezdődik a hajsza ezt – a Szűz Mária szobor tulajdonképpen Szűz Mária mint a világ királynője látszik egy félgömb és a sarló alatta. És azon áll a Szűz Mária, mert így van nálunk, a hitrendszerünkben Szűz Mária, a világ királynője, és ő neki adatott az, hogy amikor kiűzetett Ádám a paradicsomból, te ellenkezést vetettél közted és a kígyó közé, hogy te mindig támadni fogod, de ő a lábával tiporja el a kígyó fejét. Hát ez volt megörökítve, és most is bent a templomban fölállították ezt a nagyját. Egy ilyen kígyófejét tipró Szűzanya, ami mindjárt ott, ha beléptek a templomba jobb oldalt ott van23. De egy kissé nagyobb Szűzanyát csináltak ezek a művészek, ugye. Amelyik a kígyó fejét tapossa, egy ilyen volt itt az oltáron. Én akkor láttam, hogy mire megy a dolog, csak pusztítsuk itt, hát nem engedtek, mert az oltárt széjjelverték, és akkor láttam azt. Akkor kivittem a szűzanya szobrot Börzsönybe. Akkor élt ott egy remek család, a Szabó család, az egy erdélyi család volt. Akkor minekünk azokban az években volt egy ferences harmadrendünk. Ez egy olyan szerzetesrend volt, amit hagytak működni, mert a többi szerzetesrendet mind betiltották. Akik így elvonultak, és akik, de ez kint élő szerzetről volt szó, ha utána néztek a ferences rendnek, volt egy harmadrendi létesítménye, amelyik kint hagyta az embereket a polgári életben, azzal a kötelezettséggel, hogy Szent Ferencet hívjuk segítségül minden bajunkban. És, de kint éltünk továbbra is a magunk beosztásában, de azzal a szellemben, ahogy tudjuk éppen megvalósítani, amit Szent Ferenc megvalósított, a szegénység. Szóval nem a nagyratörekvés, hanem inkább mindig a lefele törekvés, mindig. Két választék közül mindig válaszd az egyszerűbbet, a szerényebbet, a kisebbet, a nem feltűnőbbet, ez volt ennek a motivációja. Nahát kimenekítettük a Szabó családhoz. Persze az öregek meghaltak, én hiába kurrentáltam már ezt a Szabó Vilmost, kint él most is ott a Börzsönyben. Bischof T.: Alsó- vagy Felső-Börzsönyben? Perczel B.: Ez a Felső-Börzsöny 22-es épületben lakik most is, de ő aztán átadta itt egy rokonának. Annyit ki tudtam deríteni, hogy Bonyhádra a Marx Károly utcába került ez a szobor. Ott él, ki is, a Szabó családnak az unokája? De ez annyira ragaszkodik ehhez a szoborhoz meg mindenhez, ugye, hogy ezt ki nem engedné, kutyákkal védi, meg minden. Nem lehet onnan ki-kiszedni, mert 22 23
Lásd: képgaléria 9. 10. kép Utalás a bonyhádi katolikus templomban található Szűzanya-szoborra. 15. oldal
szerettük volna visszaadni. Na mondom egy szobron nem áll a vásár, mert nem az a lényeg, hogy a szobor legyen, hanem a szelleme legyen meg bennünk, ha ő ennyire ragaszkodik hozzá, legyen boldog vele. Bischof T.: A lámpával mi történt? Perczel B.: Az is ki lett csúzlizva, egy gyönyörű ilyen középen lelógó lámpatest volt, ami ugyancsak ilyen majolikából volt összeszerkesztve, de soha nem használtuk, mert nem lehetett lámpázni vagy begyújtani, vagy mit tudom én, de maga egy-egy gyönyörű lámpatest volt így kialakítva gyönyörű oldalfalak de széjjelcsúzlizták. Hát ki volt adva nekik: Romboljatok! Azt, amit tudtok. Bischof T.: Amikor mi bennjártunk volt olyan érzésem, hogy nem csak rombolás szándékával törtek be ide, hanem haszonszerzés miatt is. Elképzelhető ez? Először az volt a feltételezésem, hogy a Mária-szobrot is esetleg ellopták. Perczel B.: Azt én vittem el, nem ők. Bischof T.: A lámpáról is ez volt az előfeltételezésem. Perczel B.: Az nem így volt, de a másik maga a kriptafedő, ami ugye 3 részes. Az is be volt törve, azt én csináltam meg, tulajdonképpen a Wágner Józsi barátommal. De az is már meghalt. Ugye meg itt van eltemetve. Tulajdonképpen az Erzsébet ugye, aki Vojnits, és az Ermel ezek ketten nyugszanak itt bent. Mármint, hogy a Vojnits Erzsébet és az Ermel Gyula. Ez is egy pap volt. Egy református pap volt,24 aki tartotta, vagy mit tudom én milyen kapcsolata volt. Ezért hívják ErmelVojnits Erzsébetnek Mert ugye a Perczel Mór testvére volt, ez a Perczel Etelka, aki férjhez ment a Vojnits Barnabáshoz. Ez a Vojnits Barnabás, egy nagy menő ember volt Bácskában, egy nagy hatalmas vagyonnal. Nagyon rossz házasság volt ez az egész, de egy lányuk született ez a Vojnits Erzsébet. Még én emlékszek arra, hogy ez az Vojnits Erzsébet, ez itt élt. A szüleim egyszer elvittek oda, ami most a térképen nem tudom, hogy azonosítani. Tudjátok, ezt az Aranyrügytől még délre van, itt Harsányi tanya nevű, az tulajdonképpen a mi gyerekkorunkban Elisenberg nevet viselte. Éppen azért, az Erzsébetről az Eliesenberg. Ott élt, ott lakott, meghalt. És igen, akkor ő összeállt ezzel a Elmer Gyulával, ezzel a református pappal, ugye, aki mégis tartotta, és akivel hát jó viszonyba került. És azért vannak együtt eltemetve itt. A most, amikor hát egy hatalmas vagyon volt ez, amit ők megörököltek ugye, és az apám volt az, akibe a legnagyobb bizodalmuk volt, hogy nem herdálja ezt ez őrületes vagyont, őt bízta meg ez az Erzsébet, hogy építsen itt nekik itt egy sírhelyet, egy mauzóleumot ahol ők nyugodni fognak. Meg is épült ez 1906-7-8 ezekben, az években volt. Apám készítette el, és soha sem beszélt róla. Nagyon fukar volt a szavakban, és soha nem tudtam meg. Az egyik szekszárdi történész – nem tudom most már melyik volt az –, aki kiderítette, hogy megvan a Zsolnay-gyár könyvében az a megrendelés. Hát, ezekben, az években ennyit tudok mondani a történetéről.
Harmadik rész Bischof T.: A hátsó kerítésről mit tetszik tudni? Perczel B.: A Lamberti János, az egy nagyon konstruktív bányász volt, ennek a Rudinak az édesapja. Itt tulajdonképpen, ha telekkönyvileg megnézed ez egy út volt. A szomszédos telek az 24
Valójában Ermel Gyula evangélikus lelkész volt. Lásd: Kolta L.:Bonyhádi arcképcsarnok. 18-19 p. 16. oldal
már más, de itt egy út vezetett föl. Ugyanis a Perczeleknek volt itt egy nagy présházuk, érted? A régiek, a Perczelek nagyon foglalkoztak borászattal. Összevásárolták a borokat, és mit tudom én szállították-e vagy valami, nahát ezen a kocsijáraton mentek föl oda, a présházakhoz. Igen ám, de ez az út a 900-as években megszűnt. Ugye és ez az út lassan vízmosássá lett, gazosodott. Úgyhogy volt itt minden. Nahát a Lamberti János és az a Marx Gyula nem tudom, hogy tudod-e, ki volt a Marx Gyula? Bischof T.: Nem, sajnos nem. Perczel B.: A Marxéknak volt ott, ahol most a kinti szociális otthon volt, egy nagy malmuk volt. Na most persze, kulák kitelepítés volt, itt laktak ebben a villában, ugye nem messze. De most már mindegy, hogy melyik villában. Ezek ketten (Lamberti János és az a Marx Gyula) pénz nélkül helyre hozták ezt az egész utat, kikapálták a gazokat, és betelepítették ezekkel a fenyőkkel. Na most igen ám, de mi volt abban a pillanatban, mikor látták, hogy a fenyők nőnek. A szomszédok jöttek karácsonykor, mindegyik kitörte a sudarát. Hát, hogy lehetett védekezni? Akkor ő neki, a Lambertinek, volt egy fia, aki azt a tippet adta, hogy ezt be kell keríteni, és erdészeti vagy mit tudom én milyen parknak, kell minősíteni. De csak akkor lehet minősíteni, ha be van kerítve, hát a Lamberti, az volt egy szorgalmas ember, az beverte ezeket a cölöpöket végig. Itt és odafönt is, ha fölmegyünk, igen a másik oldalon is van. Igen megvan, bekerítette, és létesítette ezeket a fenyőket, tujákat, mindent. Ugye, igen ám, csak a tuják mellett volt gaz, volt iszalag. Itt mind, érted? Hát én ameddig fiatal voltam, az iszalagot azt úgy le tudtam húzgálni, de én már öreg vagyok, most már nem tudom csinálni. Most kéne egy fiatal brigádot rendezni, aki ezt a hátsó dolgot rendezné. Bischof T.: Tulajdonképpen, akkor ez a kerítés, ami mögötte van, ez hozzátartozik a mauzóleumhoz? Perczel B.: Hozzátartozik igen, ja itt vagyunk már közben, igen. Na most látod bodza ugye ez, ez hiába, ki kéne fejszézni. Na most itt ezt látod, itt pedig csalán van. Ide szerettem volna egy olyan fát ültetni, ami ott túl van, érted. Ami úgy szaporodik, mint a tarack. De hát nem sikerül mindig a csalán, nem érek rá. Nem akarlak fárasztani, de erre föl kéne menni, mert ezt a területet én mindig kaszával szoktam kaszálni. Nagy munka, nagy munka.25 Bischof T.: Tehát akkor ez mind a kálváriához tartozó rész? Perczel B.: Ez mind, de ez fölmegy egészen odáig. Nem tudom, hogy van-e merszed följönni? Bischof T.: Van, nekem van.
Negyedik rész Perczel B.: Ez a szomszéd, ez a baptistáknak egy épülete. Sajnos az ugye, hogy ez egy olyan vendégház, ahol sokszor nyaraltatnak itt baptistákat. Az a baj, hogy ideeresztik a vizüket, de hát ki törődik vele, nem törődik hát ezzel senki. Ja igen, itt a víz elvezetése a kápolna mögé van, igen. De hát hová vezessék, csak lefele folyik, fölfele nem folyik ugye. Akkor itt vagyunk a fönti kápolnánál. Igazi megoldás az lenne, ha parkosítanák a kápolna mögötti területet, az volna a jó. De hát ez egy nagy munka parkosítani. Hogy tudod ezt parkosítani? Ide fiatal erő kell, aki önzetlenül dolgozik. Ki tudja ezt megfizetni? 25
Utalás a mauzóleum és a kálvária kápolna közötti és mögötti részre. 17. oldal
…Ez volt, ez látod? Marx Gyula kapott temetőhelyet azért a munkáért a Marx Gyula, ez, aki ezt a bozótot, ezt segített kiirtani, de most már megint kellene egy Marx Gyula. A Marx Gyulának a fia, az egy nagyon konstruktív ember, Szombathelyen orvos. A Lamberti János volt a másik, aki segített. Ez a Lamberti János, ez itt szemben lakik. A Lamberti János ugye, akinek a fia most is itt van, a Lamberti Rudi. Ez, akinek az egyik keze hiányzik, de remek szakember. Itt minden gépe van, és jóindulatú gyerek. Mindenki vénül, tudod, és ezek a régi sírkövek, még ők csinálták.26 Én még emlékszem, tudod mikor gyerek voltam ez az egész kálvária tele volt sírral. Ez temető volt tulajdonképpen csak a mieink (Perczeleké) maradtak meg. Mert ugye hát mi még élünk, de ha mi meghalunk… Akkor és ők csinálták ott az elhagyott sírkövekből rakták ki a lépcsőket, itt hogy megfogják a vizet. Ez a Lambeti meg a Marx csinálták ezt mind. Ezekből csinálták, így szépen összeállították, azért hogy megfogják a talajt. Bámulatos áldozatkészség volt bennük. Bischof T.: Akkor most bemennénk jó? Perczel B.: Igen. Na látod, itt volt egy fasor ez a két fasor a mauzóleum előtt az út mellett azt is, mi ültettük ezekkel a fenyőkkel. Csak hát ki tudta azt, hogy ez a forgalom kiöli ám őket. Egyik a másik után szürkül meg, és nem jó a fenyő oda, nem bírja.
Ötödik rész Bischof T.: Belépünk a kápolnába. Hát ennyire lehet kinyitni csak. Perczel B.: Itt már olyan nagy dolgok történhettek, hát látod, hogy ugye ez mind, ami festék, ami volt látod az eredeti festéknek a nyomait, ott egy kicsit. Igen a mennyezeten, meg itt ebben a kis háromszögben, meg az ablakban ez és a csillár látod, itt van, ahol fel volt akasztva. Bischof T.: Meddig lógott be a csillár? Perczel B.: Ez eddig lógott ugye itt az alsó ablakok szintjén. Így kb., hogy ahogy én így a kezemmel el tudtam érni érted? Na most hát tehát lehetett, nagyjából 2-2 és fél méter magasságban.27 Igen, hát ezeket, a vaskereteket28 már én szerkesztettem, mert azt gondoltam, hogy ezzel megóvom őket, és hogy nem tudnak bemászni. De bejönnek ezek. Bischof T.: Tehát eredetileg az ablakokban nem volt ez a vaskeret. Perczel B.: Nem ezt már én tettem be abban a reményben, hogy nem tudnak bemászni, de bemásznak. Ez mind üvegablak volt mind, mind. Az a fönti, az nagyon szépen látszik29, már nincs meg teljes egészében csak kétharmad a fönti ablak. Na igen, látod? Ez az ablak megmaradt. Na most képzeljétek el, egy így volt nagyon szépen mindegyik ablaknak. Meg volt a maga ez a beosztása, egy nagyon szép színt adott ennek a belsőnek a lilás sárga tónus. Bischof T.: Volt festés itt az alsó részeken? Úgy vettük észre mintha lett volna javítva, hogy eredetileg itt is lett volna egy ilyen négyzetes keresztminta, mint ami itt a bejárat fölött van. A fal egészen le a lábazatig így volt festve? Perczel B.: Festve volt, de milyen mintával? Nem emlékszem mintára. Utalás a kálvária-kápolna és a mauzóleum közötti „lépcsőre”, amit régi sírkövekből raktak ki. Lásd: Képgaléria 8. kép 28 Lásd: Képgaléria 3. kép 29 Lásd: Képgaléria 5. kép 26 27
18. oldal
Bischof T.: Az ajtó fölött a téglalapokba bele van építve a keresztminta, és mint hogyha lenne lefele folytatása a párkányig. Tehát lejjebb nem jött? Perczel B.: Nem, nem én legalábbis nem emlékszem. Nem, a párkány alatt ez egy ilyen egyforma tónusú itt a székek mögött is mind. Ez az egy ilyen egyforma szürke színű vakolat volt. Ezt mondja az unokatestvérem, akit mérnök (Perczel Dénes), hogy itt van egy olyan repedés, ami mutatja, hogy itt valami süllyedésnek kell lenni. Az ő nézete szerint, ezt ha tataroznák akkor itt ezt meg kellene oldani, hogy ez a hasadék ne menjen tovább. Mert ez eredetileg nem volt. Bischof T.: A repedésnek a bevakolása mikor történt? Látszik, hogy be van vakolva, tehát valami javítás történt. Perczel B.: Meglehet, hogy ez nagyobb rés, repedés volt. Viszont nem dolgozik ez annyira, ha ez dolgozna, akkor ennek megint csak nyílni kellene. De megállt ez a repedés. Ő (Perczel Dénes) azt mondta, hogy nem tudná elképzelni ennek a tatarozását anélkül, mint hogy a fundamentum alá beinjekciózni, szigetelni és megerősíteni. De az borzasztó költség volna. Magán az épületen kívülről sem látszik. Az én életemben nem történt vakolás. Hát legalábbis amióta én hazakerültem, 1948 előtt, lehet, hogy akkor történt. De én amióta én itt vagyok, itt nem történt vakolás. Bischof T.: Mit tetszik tudni ezekről, a rácsokról? Ez úgy lett behozva, és valamelyik sírnak voltak? Perczel B.: Ezek nem ide tartozó rácsok. Ezek nem. Csak valószínű, ugye hogy behozták őket, mert itt volt egy sír, egy Pirchner-sír. Valószínű onnan kerültek ezek ide, mert az volt körülvéve egy ilyen vassal. Majd megmutatom, hogy hol volt a Pirchner-sír. Az is egy fél rokonsága volt a Perczel gyárosnak. Bischof T.: De hogy ki hozta be. Ez a lámpavas-szerűség is? Perczel B.: Az is onnan van. Mind onnan van. Bischof T.: Mit tetszik tudni a Müller Mária sírkövéről, ami itt bent van? Perczel B.: Nem tudom. Nem tudok hozzászólni, hogy mikor került ide, és hogy Müller Mária? Bischof T.: Mert itt volt bent, a három darabja megvan az obeliszknek. Hogy mikor, hogyan került ide, azt nem tudjuk. Perczel B.: Ez rejtély. Mert ez nem gyerekjáték ide behozni. Az biztos. Bischof T.: Gondolom, hogy óvni akarták magát a sírkövet. Perczel B.: Igen. Persze. De valaki, akinek a kulcs volt a kezében. De hát kinek volt a kulcs a kezében? Talán a Lambertinek? Az tudhat talán felvilágosítást adni erről, hogy mikor került ez ide. Viszont ezt, ezt nem tudom, hogy ezt ki csinálta. A tisztogatást. A felújítást, azt a zsákokba. Ki? Bischof T.: Ezt mi csináltuk a diákokkal. Perczel B.: Ne mondd.
19. oldal
Bischof T.: Május végén, június első felében hetente két órát jöttünk ki szerdánként, úgy gyűlt össze három hét alatt. Tizenkilenc zsák törmelék, osztályozva, ami nagyobb, az más zsákban van. Legtöbb por, homok, ha belenézünk. De mindet lerostáltuk és osztályoztuk. Perczel B.: Bámulatos. Bischof T.: Akkor teljesen tiszta volt maga a kápolna. És már most lehet látni, hogy tulajdonképpen három hónap alatt már mennyi újabb törmelék keletkezett. Perczel B.: Na igen. Most ha azt veszem, ez a tél, ez nem volt veszélyes tél. De amikor egyszer úgy van, hogy becsap a hó és becsap az eső. Képzeljétek el, hát nyugatról itt jön ám be, és akkor a fagyhatás működik. Bischof T.: Mit tetszik tudni a kripta fedeléről? Az első elemről, ugye ez betonozva lett. Perczel B.: Igen. Hát erről a fedélről annyit tudok mondani, hogy ez, amikor a mi életünkbe legalábbis én bekerültem, akkor ez félig be volt törve. Akkor tudtuk meg, hogy ki fekszik benne. Bischof T.: Ez mikor történt körülbelül? Perczel B.: Hát ez körülbelül a hatvanas években. Még a Váci rendőr még tudná bizonyítani is, aki rendőr volt. Mert akkor én egy feljelentést tettem, abban az ügyben, hogy itt valaki működött (rongált), hogy ez a szelvény betört. Ő azt mondta, hogy azt az eső nyomta be. Mondom, hát légy boldog koma. Mert őneki akkor azt kellett mondani hivatalból, hogy nem. Igen ám, de akkor sajnos meghalt hirtelen a komám, az akivel együtt csináltuk. Akkor tudtuk meg, hogy két koporsó van bent. Igen ám, de mit csináljunk? Hát akkor azt csináltam, hogy alulról állítottam zsalut. Fölemeltük ezt a szelvényt, így egyenesbe tudtuk hozni, és tettünk alája még egy betonréteget. Így van ez, ennyit tudok mondani. Bischof T.: És akkor visszatették az ép elemeket? Perczel B.: Vissza, visszatettük. Bischof T.: Itt a bejárathoz mérten a második és a harmadik födém között vésésnyom van. Ez is rongálásnak lehetett a következménye? Perczel B.: Végeredményben mi nem nyúltunk az elemhez, mert nem volt szerszámunk, nem is akartunk mi idefaragni, ez már így volt. Hogy ki csinálta, azt nem tudom. Na most azt nézem, hogy az oltár hát ezt így csináltátok így rendbe? Bischof T.: Mi annyit csináltunk, hogy letakarítottuk. Hát most már ezen is látszik, hogy újra madárürülék van rajta meg a por ráment. Tehát lesöpörtük és az elemeket, amiket megtaláltunk, azt ide az oltár elé raktuk. Perczel B.: Igen. Hát úgy látszik, hogy most már azért meg van óvva, mondjuk ettől a randalírozástól, és a mai fiatalság, már mondjuk nem él abban a szemléletben, hogy hát csak pusztítsunk, amit pusztítani lehet, vagy ami a régire emlékeztet. Mert az akkoriban hát az volt. Az oltár tetején állt maga a Szűzanya-szobor. Bischof T.: Igen. És ebben a kis fülkében, középen?
20. oldal
Perczel B.: Ez sajnos nem volt, nem volt Oltáriszentség, nem, ez csak így volt kialakítva, de itt nem volt semmiféle előtte. Soha. Ez csak egy ilyen vájat volt. Arra emlékszem, hogy volt itt egy Frischi páter nevű egyén, az tartott egy misét. És akkor az volt, hogy akkor odaállította a feszületet és a keresztet, ameddig a mise tartott. De kint hagyni nem lehetett semmit. Mert itt, ugyanígy, mint ahogy az Ótemplomnál. Nem tudom, hogy ismered-e az Ótemplomot? Bischof T.: Igen. Perczel B.: Hát ott is el kellett drótozni, meg szöges drótot emelni. Borzasztó dolgok történtek, hát a gyerekkoromban az tele volt mankóval. Érted? És vérhányós képekkel. És ez a fakír pap, ő olyan dühős voltam erre a Weisenburgerre, mert ez volt akkor a Cikóhoz tartozó létesítmény. Igen. Érted? De hát olyan gazban volt hagyva, meg minden, úgyhogy amikor én ide kerültem kántornak, ugye, akkor az apát úr, aki akkor itt, az öreg apát úr, a Bauer apát úr, az mondta, hogy szedjenek össze egyszer embereket, és tegyék már egyszer rendbe, amit ez a pap bajrészben hagy. Mert ott kellene legénybúcsút tartani. Na hát akkor ugye, hogy én tudom a gyerekkoromban, hogy elkezdtünk kaszálni, ugye. És ez (a cikói pap) a tudtunk, kérdezésünk nélkül kirámolt mindent, az összes mankót, az összes képet leszedte és eltüzelte. Mondom te. Bischof T.: A cikói plébános? Perczel B.: A cikói plébános. Mondom, te fakír ember, hát nem mondhatom a papnak, hogy te tökfülű. Hát ezek olyan belékek voltak, hát miért hagyta ott? Mert nem kellett, ugye. És miért festette meg magát? Olyan képek voltak tudod, hogy fekszik az ágyban és ömlik a szájából a vér. Mert itt volt állítólag még a múlt század előtti 1880-as, 90-es években egy vérhas járvány. Érted? Ami szedte az embereket. Na most akik megmaradtak, ugye, azok megfestették a maguk szenvedését. Ilyen formában. Hát ez egy olyan dokument lett volna, hát miért Mariazell tele van ilyen kis emléktáblákkal. Igen. Meg minden. Ez mind dokument, hát itt gyógyultunk meg, ugye? És elpusztította. Bischof T.: Ez is a hatvanas években történt? Perczel B.: Hát mikor kezdtünk mi ide kijárni? 1955, 56, 57, igen. Hát mert ez egy olyan szavanna, egy olyan dzsungel volt ott az Ótemplom. Nem lehetett oda fölmenni. És akkor kezdtünk ott kaszálni. Akkor még ott találtuk ezeket, a dolgokat. Na és akkor ő is rajtakapott, hogy tisztítani, mert az apát úr mondta, „hogy hagyhatod ilyen bajban ezt a dolgot”, de ő aztán kérdezés nélkül ezeket elpucolta. Szépen „eltisztította”. Na, hát ezen már hiába elmélődünk. Bischof T.: Valami szokás vagy hagyomány kötődött a kápolnához a 20-as 30-as években? Perczel B.: Nem. Nem mondhatom. Ez egy olyan magánlétesítmény volt, idejártunk ki keresztútra, meg minden, de ez ki volt hagyva. A Perczel-sír, ez magán létesítmény volt. Nem volt bekapcsolva. Az egyházi intézményekben az a fönti kápolna, az volt bekapcsolva, mert az a Fájdalmas Szűz kápolnája. És a keresztút végén, ugye. Ahogy jártuk a keresztutat, akkor ott gyűltünk össze, és az volt a Fájdalmas Szűznek a kápolnája. Bischof T.: A mauzóleum tetszik tudni, hogy akkor most kinek a tulajdonában van? Perczel B.: Ez még most is a család tulajdonában van. Ennek, ennek nincs más gazdája. Bischof T.: Tehát a Perczel családé.
21. oldal
Perczel B.: Ez, ez igen, de hát minket kidobtak mindenből. Minekünk nincs annyi pénzünk, hogy ezt itt, itt, itt rendbe tudjuk hozni. Ez egy baromi költség, ugye. Sokat elmélődtünk ezen a dolgon, könnyű valamit tönkretenni ugye. De már rendbe hozni az, az már nehezebb dolog. Hát csak egy épületet ugye, és akkor ez pláne, még akkor Műemlék Bizottság is beleszól, akkor ugyanilyen téglából hagyták. Hát ki csinál nekem ugyanilyen homorított téglát? Mert az is be van kötve. Mert a külső két rétegből áll ugye. Maga az égetett tégla és az a műkő burkolat.
Hatodik rész Perczel B.: …nagyon szép munkát végeztetek, mert tudom, hogy mivel jár, hogy milyen por és hogy kell felöltözni. Jaj édes Istenem, hát ez egy nagy dolog, hogy így össze tudtad hozni ezeket a fiatalokat.
22. oldal
DONOVALD JÓZSEFNÉ: A ERMEL-VOJNITS MAUZÓLEUM
ÉS ÉN
Nem vagyok bonyhádi, Kiskunfélegyházán születtem. 1952-ben kerültem Mecseknádasdra, egy számomra ismeretlen, szomorú, félő községbe. Lakói kb. 95%-ban németek voltak, de felvidéki magyarok és magyar telepesek is lakták. Az 1945-ös évek borzalmait még nem heverték ki. Idegeneklakta házaik látványa friss sebeket okoztak a régi tulajdonosok szívében. Engem és családomat hamar befogadtak, hiszen édesanyám németül beszélt velük, lassan én is 8 osztályban taníthattam németet az orosz mellett és után. Az orosz órákat ifjú kollégáim kapták meg. Elismerten tevékeny voltam, a tanítás mellett tánccsoportok, énekkar, kézimunka-szakkör, színházlátogatás, országjárás a gyerekekkel és a felnőttekkel, ez mind életem része volt. Első élményem Bonyhádról, a 6-os úton rámköszönő magas, zöldtornyú templom…. vagy valami más? Már nem tudom. De ma sem tudom kihagyni gyönyörű látványát, ha elutazom a város mellett. Amikor Bonyhádot már mindennap láttam – két évig a hármas iskolában tanítottam, majd 1989-től már ide is költöztem – tudtam meg, hogy az én drága templomom temetkezési hely, hiszen a Perczelek sírjai között áll egy mauzóleum. A Perczeleké! Nos, egy ilyen ünnep alkalmából – merő kíváncsiságból – elmentem a Művelődési Házba, majd a temetőbe. Kevesen voltak! Jónás atya mondta az ünnepi beszédet, jelen voltak: Perczel Bertalan (Berti bácsi) és nőtestvére, a helyi barátnőjével. Ahogy körülnéztem, ráesett a tekintetem a mauzóleumra is. A mögötte ragyogó nap átvilágította az egyetlen nagyobb ablakot, melynek ólomberakásos üvege teljesen elvarázsolt. Az ünnepély után a két hölgy bekukucskált a résnyire nyitott ajtón, vagy a kulcslyukon. Na, ezt én is megteszem! – gondoltam. Hogy ők mit láttak, nem tudom, de engem megdöbbentett a rombolás, a kosz, amit évtizedeken át senki nem takarított, nem gondozott. Csak az ablakokat betörő vandálok foglalkoztak az épülettel, segítették a külső- és belső rombolást, az emberek és a madarak szemétlerakását. Én tanárnő vagyok, de kitakarítom, ha addig élek is! Mentem Bertihez, ő Lamberti Rezsőhöz, a mauzóleum kulcsának őrzőjéhez küldött. Sikerült bemennem az épületbe. Percekig álltam, csak néztem: romok az oltáron, a stallumokon, víz- és hóáztatta törmelék mindenhol. Néztem a gyönyörű falfestést, meg az ocsmány falfirkákat. A rengeteg műanyagflakont, sörösüveg maradványokat, a randevúra hívó újságszéleket, a madárürüléket. Hol kezdjem? Lamberti úr adta ki a jelszót: munkára! Ő talicskával hordta ki a rengeteg faltörmeléket, meg a szemetet. Vendégeim is voltak, két táncos, egy bonyhádi lány és francia barátja. Legalább fél óráig csodálták a belső szépségeket, szólni sem tudtak, csak álltak, és néztek körbe. A fiút kértem, hogy segítsen a kitépett stallumot egy kicsit helyreigazítani. Aztán elmentek, és helyettem mondták: Kár, hogy nem lehet ezt a gyönyörűséget máskor is megtekinteni! Az oltáron is romok. A Mária-szobrot Berti odaadta valakinek megőrzésre. Elveszett. Szépen letisztítottam a megtalált kerámia lábak darabjait, a világítótestek gömböcskéit. A kitakarított mauzóleum következő vendége Sonkoly Károly, pécsi művészettörténész, műemléki szakértő volt. A takarítás után Szekszárdra mentem, Turányi Erzsébethez, a megyei Műemléki Felügyelet vezetőjéhez. Segítségét kértem, legalább az ablakok megjavításához. 40 000 Ft-ba került volna. Ezután Pécs város műemlékekért felelős emberéhez mentem, az oltár és csillár javítása végett. Azt mondták, el ne próbáljak menni a Zsolnay-gyárba! Máig nem értem, hogy miért. Ezután Budapestre utaztam az Országos Műemlékvédelmi Felügyelethez. Ott fénymásolatot készítettek a fotóimról, és mondták: ha tudnak, segítenek. Azóta hiába várom. Többször is a fejemhez vágták, hogy ez nem Perczel-örökség, hanem Ermel-Vojnits! Csak azt tudom, hogy az építmény az utolsó óráit éli, ugyanúgy, mint a többi Perczelörökség.
23. oldal
A
JELENLEG ELÉRHETŐ INTERNETES FORRÁSOK AZ ÉPÜLETRŐL
2007. szeptember
Összeállította: Kocsis Csaba
http://www.koh.hu/muemlek/xls/muemlekek.xls Műemlékké nyilvánított objektumok és területek 2002.07.04 BONYHÁD Tolna Kálvária-domb Ermel-Vojnits Perczel mauzóleum
18/2002. (VII.4.) NKÖM
http://bonyhad.ekisterseg.hu/letoltes.php?d_id=224. (részlet) 58.oldal BONYHÁD VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK 9/2004. (VIII. 27.) rendelete BONYHÁD VÁROS HELYI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA „3. Előzetes vizsgálat alapján műemléki védettségre javasolt épületek: Lakóház és üzletek Lakóház Lakóház Kis zsinagóga Petőfi Sándor Ev. Gimnázium Ermel-Vojnits mauzóleum
Hrsz.: 50/1 Hrsz.: 12/1 Hrsz.: 224/1 Hrsz.: 551/1 Hrsz.: 1273 Hrsz.: 2622/2
Perczel 7. Perczel M. u. 33. Rákóczi u. 102. Dózsa Gy. u. 12. Kossuth L. u. 4.
A védettség elrendeléséig helyi védelemben részesülnek. … A rendelet kihirdetésének napja 2004. augusztus 26.” http://bonyhad.ekisterseg.hu/images/ups/101.jpg 2005.
Ermel-Vojnits mauzóleum DNy-i oldala
24. oldal
http://www.geocaching.hu/cacheimages/2006-12/6495_2006.12.10._193928.jpg
Ermel-Vojnits mauzóleum ÉK-i és ÉNy-i (bejárati) oldala http://www.koh.hu/nyitolap/pdf/Tolna-belso.pdf 2006., 23.oldal (SK:Sonkoly Károly)
25. oldal
http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=ErmelVojnits_s%C3%ADrk%C3%A1polna_%28Bonyh%C3%A1d%29 „Sajnos az enyészetnek átadott kis sírkápolna, belseje igazi értékeket rejtett, a festett ablakoktól a Zsolnay-oltárig már csak részben fellelhető.” http://wiki.utikonyvem.hu/hu/images/c/cb/Bonyhad_ErmelVojnits_sirkapolna_nagy.jpg 2006. november 8., 17:06 400×600 (283 937 bájt)
26. oldal
KÉPGALÉRIA 2007
1.
2.
27. oldal
3.
4.
28. oldal
5.
6.
29. oldal
7.
8.
30. oldal
9.
10.
31. oldal
11.
12.
32. oldal
13.
14.
33. oldal
