ERKI KATALIN* A felsőoktatás, mint versenypiac elemzése a Porter-modell alapján Analysis of Higher Education as a Competitive Market on the Basis of Porter-Model Nowadays it is essential to carry out marketing works in the field of higher education. For the scheduled work it is necessary to analyse the market. If Porter’s five forces are investigated in the case of higher education, then this helps us in the analysis of the market. In the model the forces that determine the competition in an industry are: barriers to entry, rivalry, threat of substitutes, buyer power, supplier power. The model serves for the structural analysis of profit oriented companies that operate in a certain industry, but these factors also can be interpreted for the higher education, too. The reason of this is that there were significant changes in the supply of institutions of the domestic higher education in the previous decade. Thus the question is what the certain forces mean exactly in this field investigated. These are the followings: new institutions in higher education, competition among existing institutions, post-secondary education, students’ power, lecturers’ power. Successful operation depends on the forces on competition of these factors.
Bevezetés A non-profit szféra marketing tevékenységével viszonylag kevés irodalom foglalkozik. Ebbe a szférába sorolható a felsőoktatás is, amely területen napjainkban már elengedhetetlen a marketing tevékenység végzése. Véleményem szerint számos felsőoktatási intézmény nem fordít elég figyelmet a marketing kommunikációs tevékenységre, vagy egyáltalán nem alkalmazza a lehetséges eszközöket, vagy csak ad hoc jelleggel teszi azt. Ez hosszú távon nem segíti elő a sikeres működést, tervezett és ellenőrzött tevékenységre van szükség. Ahhoz, hogy tervezetten lehessen végezni ezt a tevékenységet, szükséges a piac elemzése, a versenyhelyzet felmérése az adott területen. Mivel a kiinduló pont tehát a verseny elemzése, a piac megismerése, ezért az előadás arra keresi a választ, hogy a PORTER-modellben értelmezett versenyt meghatározó erők hogyan értelmezhetőek a felsőoktatási szférában. Egy vállalat stratégiájának kialakítását elsősorban a környezet fogja meghatározni. Ezt a környezetet értelmezhetjük tágabban és szűkebben is, de az elmondható, hogy egy vállalat működésére közvetlen befolyásoló ereje annak az iparágnak van, amelyben az adott vállalat tevékenykedik. P ORTER szerint „a verseny erőssége nem a véletlenek egybeesésén vagy a balszerencsén múlik.
BGF PSzFK Salgótarjáni Intézete, Informatika és Számítástechnika Tanszéki Osztály, főiskolai tanársegéd, doktorandusz.
*
1
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 Sokkal inkább azon, hogy milyen az adott iparág gazdasági struktúrája, és ez sokkal többet jelent, mint a versenytársak viselkedése.”[1] Az iparági verseny alapvetően öt versenytényezőtől függ. Ezt az öt versenytényezőt szemlélteti a PORTER-modell (1. ábra). Ezek a tényezők egyes iparágakban erőteljesek, de lehetnek viszonylag mérsékeltek is. Ennek függvényében alakulnak az egyes iparágak profitlehetőségei. A következőkben azt vizsgálom, hogy egy iparág azon kulcsfontosságú strukturális sajátosságai, amelyek meghatározzák a versenytényezők erejét, hogyan értelmezhetőek a felsőoktatási szférában. Igaz, hogy a felsőoktatási intézmények alapvető tevékenységét tekintve nem profitorientáltak, mégis úgy gondolom, hogy beszélhetünk versenyről ezen a területen is. (Gondoljunk csak pl. a hallgatókért folyó versenyre!)
1. ábra Az iparági versenyt meghatározó erők [1]
A verseny élességének strukturális meghatározása Első lépésben célszerű az iparág fogalmát meghatározni. „Iparág: a vállalatok olyan csoportja, amelyek egymást közvetlenül helyettesítő termékeket állítanak elő.” [1] Ha a felsőoktatást vizsgáljuk, akkor a legtágabb értelemben az összes működő felsőoktatási intézményt (egyetemeket, főiskolákat) egy iparágnak tekinthetünk. Viszont, ha szűkítjük a fogalmat, akkor a vizsgálat szempontjából célszerű a különböző szakcsoportokat oktató intézményeket külön iparágként (vagy legalábbis külön vizsgálati területként) kezelni. Egy-egy szakcsoportot oktató intézmények között is erős lehet a verseny és így is értelmezhető a modell. 2
ERKI K.: A FELSŐOKTATÁS, MINT VERSENYPIAC ELEMZÉSE A PORTER-MODELL ALAPJÁN A következőkben kerül sor az iparági versenyt befolyásoló erők konkrét bemutatására a vizsgált területen. Sorra veszem a PORTER-modellben található öt tényezőt, majd azokat a sajátosságokat vizsgálom, amelyek az egyes tényezőknél megjelenhetnek. A kiinduló modell természetesen a profitorientált iparágakra vonatkozik, de számos eleme értelmezhető a felsőoktatási intézmények környezetében is. Az első vizsgált tényező a belépés fenyegetése. „Az iparágba való belépés fenyegetése függ az ott érvényesülő belépési korláttól és a már létező vállalatok várható reakciójától. Ha a korlát magas és/vagy az új belépő jelentős reakciókra számíthat a versenytársak részéről, akkor az új belépés fenyegetése csekély.” [1] Vegyük sorra a belépési korlátnak tekinthető tényezőket!
Gazdaságosság (gazdaságos sorozatnagyság) Egy termelő vállalat esetében a gyártott termék egységköltségének minimalizálásáról van szó. A belépő vállalatoknak dönteniük kell, hogy nagy sorozatnagysággal jelennek meg és vállalják ennek kockázatát, vagy kis lépésekben haladnak és vállalják az ehhez kapcsolódó költségtöbbletet. De mit is jelent ez a felsőoktatási intézményeknél? Meg kell határozni az egy hallgatóra jutó költséget, illetve azt, hogy mennyi az a hallgatói létszám amelynél az egy hallgatóra jutó költség a legalacsonyabb. Majd a cél, ennek a létszámnak az elérése lesz. Az az intézmény van nehezebb helyzetben, amely olyan képzést kínál (olyan szakokat indít), amelyekre kevés a jelentkező, úgymond nem „népszerű”. Előnyben vannak a diverzifikált intézmények. Ha egy intézmény többféle szakot, szakirányt kínál a hallgatóknak, akkor könnyebben tud alkalmazkodni az éppen aktuális igényekhez, több hallgatót tud „megszerezni”.
Termék megkülönböztetés Ez azt jelenti, hogy a piacon már ismert és jó hírnevű főiskolák és egyetemek versenyelőnnyel rendelkeznek. Ez a hírnév adódhat abból, hogy évek óta túljelentkezés van az adott intézménybe, vagy mert a vállalatok előszeretettel alkalmazzák és keresik az ilyen diplomával rendelkező végzett hallgatókat. Egy aktuális adatot említek meg ehhez kapcsolódóan, mégpedig a 2003-as évben beadott jelentkezések alapján az intézmények rangsorát. Ez az 1. táblázatban látható módon alakult. Itt kell megemlíteni, hogy a „hazai felsőoktatás intézményi kínálatában az utóbbi évtized két látványos változást is hozott. Egyrészt az állami intézményeken kívül létrejött több egyházi, magán- és alapítványi felsőoktatási intézmény, másrészt az elmúlt évek integrációs folyamatainak eredményeként több intézmény önállósága megszűnt és egy nagyobb felsőoktatási központ egységeként folytatta tovább működését”.[2] Mindezt figyelembe véve elmondható, hogy az előző évhez képest alig történt változás a népszerű intézmények sorrendjében, amint ezt az 1. táblázat szemlélteti is.
3
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 1. táblázat Jelentkezők száma intézményenként [2] Az összes jelentkezőt figyelembe véve az első helyre beadott jelentkezési lapok alapján (minden képzési forma és tagozat, a tizenöt legnépszerűbb intézmény) 2003 (2002)
Intézmény rövidített neve
Intézmény neve
1. (1.)
ELTE
Eötvös Loránd Tudományegyetem
2. (4.)
PTE
Pécsi Tudományegyetem
3. (5.)
SZTE
Szegedi Tudományegyetem
4. (6.)
BGF
Budapesti Gazdasági Főiskola
5. (2.)
SZIE
Szent István Egyetem
6. (3.)
DE
7. (7.)
BKÁE
8. (9.)
BME
9. (10.)
BMF
10. (11.)
ME
Miskolci Egyetem
11. (8.)
NYF
Nyíregyházi Főiskola
12. (13.)
NYME
13. (17.)
SE
14. (12.)
EKF
Eszterházy Károly Főiskola
15. (14.)
SZE
Széchenyi István Egyetem
Debreceni Egyetem Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola
Nyugat-Magyarországi Egyetem Semmelweis Egyetem
Jelentkezők száma (fő) 2003 (2002) 17 720 (17 342) 11 734 (10 569) 11 559 (10 182) 11 473 (8 867) 10 079 (11 655) 9 296 (10 991) 7 510 (7 105) 6 097 (5 461) 5 120 (5 206) 5 080 (5 189) 4 746 (5 812) 4 709 (4 503) 4 262 (3 929) 3 821 (4 510) 3 489 (4 220)
A kérdés az, hogy milyen tényezők, vagy sajátosságok alapján alakult ki ez a rangsor, tehát, hogy minek köszönhetik ezek az intézmények a népszerűségüket? A teljesség igénye nélkül összeszedtem néhány olyan sajátosságot, amely befolyásolhatta a rangsor kialakulását. Ezek a következők: 4
ERKI K.: A FELSŐOKTATÁS, MINT VERSENYPIAC ELEMZÉSE A PORTER-MODELL ALAPJÁN • modern képzési módszerek; • neves oktatók; • intenzív kommunikáció a potenciális hallgatók és a vállalatok (munkaerőpiac) felé; • együttműködés külföldi intézményekkel, vállalatokkal; • hagyományokra támaszkodás; • földrajzi elhelyezkedés (főváros, jó infrastruktúra előnyt jelent); • elméleti és gyakorlati oktatás megfelelő aránya. Mindezek hiánya belépési korlátként jelenik meg egy újonnan megjelenő intézmény számára, vagy akár egy létező intézmény új szakának beindításánál.
Tőkeszükséglet Korlátként jelenik meg, ha nagy pénzforrásokat kell lekötni ahhoz, hogy az új belépő versenyképes legyen. Mivel az intézmények alaptevékenysége nem profitorientált, ezért a belépéshez szükséges erőforrások előteremtése ebben a szférában korlátként jelentkezhet.
Áttérési költség Egyszeri költségként jelentkezik, ha áttérünk egy másik szállítóhoz, vagy termékhez. Ha pl. új oktatási módszert szeretnénk bevezetni, akkor az ehhez kapcsolódó berendezések költsége, az alkalmazottak átképzésének költsége, az új módszer kipróbálásához szükséges költség és idő jelenhet meg korlátként.
Kormány politikája A kormány által előírt szabályozások nehezítik a belépést. A már működő intézményeknél is érezhető az erőteljes kormánytól való függőség, hiszen legtöbb felsőoktatási intézmény csak állami támogatással képes működni. De egyéb oktatással kapcsolatos kormányrendeletek is erőteljes korlátként jelentkezhetnek. Miután megvizsgáltam a belépési korlátnak tekinthető tényezőket, a következőkben a második versenytényezőt veszem górcső alá, azaz a már működő versenytársak közötti verseny vizsgálata következik. Ebben az esetben is a profitorientált vállalatokra ható tényezőkből indulok ki, és azokat vizsgálom a felsőoktatási intézmények esetében. A vetélkedés a vállalatok között a helyzeti előny megszerzése érdekében többféle formában jelenhet meg. Beszélhetünk árversenyről, reklámversenyről, új termékek bevezetéséről, vevőszolgálat vagy garanciák bevezetéséről.
Árverseny Ha sorra vesszük a verseny egyes formáit, az mondható el első megközelítésben, hogy az árverseny ebben a szférában nem jellemző. De ha jobban végig gondoljuk a felsőoktatás mai helyzetét, mégis beszélhetünk árversenyről. Az előzőekben már említettem a népszerű intézmények bemutatásánál, hogy az elmúlt évtizedben jelentős változáson ment keresztül a felsőoktatási intézmé5
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 nyek kínálatának szerkezete. Ennél a kérdésnél számunkra az az érdekes információ, hogy számos magán- és alapítványi intézmény jött létre. Itt kell megemlíteni azt is, hogy míg az államilag finanszírozott képzésre felvett hallgatók száma 1997-2002 között közel változatlan, mindössze kb. 10%-os a növekedés, addig a költségtérítéses képzésre felvett hallgatók száma megháromszorozódott ugyanebben az időszakban. „Amíg 1997-ben mindössze 17 674 fő jutott be költségtérítéses képzésre, addig – dinamikus növekedés eredményeképpen – 2002-ben már 53 887-en kezdték meg tanulmányaikat ebben a finanszírozott formában. Láthatjuk, hogy a költségtérítéses képzésre felvettek száma évről-évre egyre inkább megközelíti az államilag finanszírozott képzésre bekerülők számát. Amíg 2002-ben államilag finanszírozott képzésre összesen 55 302 jelentkező nyert felvételt, addig ugyanebben az évben közel ennyien, 53 887-en kezdhették meg tanulmányaikat költségtérítéses formában. Ebben a változásban nagy szerepe van az olyan, kizárólag költségtérítéses formában indított képzések térhódításának, mint a másoddiplomás képzések, vagy a távoktatás.”[3] A 2. táblázat mutatja a felvettek számának alakulását finanszírozott/költségtérítéses bontásban. 2. táblázat A felvettek számának alakulása finanszírozott/költségtérítéses képzésre (1997-2002) [4] Évek
Felvettek száma államilag finanszírozott képzésre
költségtérítéses képzésre
1997
50 536
17 676
1998
49 904
25 073
1999
49 650
32 928
2000
50 436
36 475
2001
51 203
47 252
2002
55 302
53 887
Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy árversenyről beszélhetünk ebben a szférában is, sőt komoly korlátként is jelentkezhet ez a tényező. Hiszen a képzésre jelentkezők számára az elsődleges szempontok között szerepel a képzések költsége. Az intézmények, a költségtérítéses képzés „árának” meghatározásával mindenképpen befolyásolni tudja a beiratkozó hallgatók létszámát.
Reklámverseny A következő versenytényező a reklámverseny lesz. Ezt a képzési formától függetlenül lehet értelmezni ezen a területen is, hiszen az egyes intézményektől függ, hogy mennyire intenzíven végzik a „reklámtevékenységet”, illetve, hogy végez-e egyáltalán ilyen tevékenységet. Értem ez alatt azt is, hogy milyen eszközöket választ arra, hogy megismertesse a potenciális hallgatókkal a kép-
6
ERKI K.: A FELSŐOKTATÁS, MINT VERSENYPIAC ELEMZÉSE A PORTER-MODELL ALAPJÁN zési lehetőségeket, a választható szakokat, szakirányokat, tehát a kínálatát milyen intenzitással kommunikálja. Ennél a kérdésnél is érdemes külön kezelni az államilag finanszírozott képzéseket, és a költségtérítéses képzéseket, hiszen más-más reklámtevékenységet igényelnek. Természetesen célszerű a nagyobb bevételt hozó (tehát költségtérítéses) képzési formákat erőteljesebben reklámozni. Gyakori hibaként jelenik meg, hogy a napjainkban egyik legnépszerűbb eszközt, az internetet nem megfelelő módon alkalmazzák. A legnagyobb problémát abban látom, hogy ugyan megjelennek az intézmények az interneten, viszont számos esetben nem található meg minden aktuális információ, amire egy hallgatónak, vagy érdeklődőnek szüksége lehet. Tehát elmondható, hogy a nem megfelelő kommunikáció is korlátként jelenhet meg, csökkenti a versenyelőny megszerzésének esélyét.
Új termék bevezetése A következő versenyt befolyásoló tényező az új termékek bevezetésével kapcsolatos. Ezalatt értem az új szak, vagy szakirány bevezetését egy már működő intézményben. Ez lényegében alkalmazkodást jelent az éppen aktuális igényekhez. Ha az eredeti képzési profilhoz kapcsolódóan lehetőség nyílik egy új, népszerű szak, vagy szakirány elindítására, akkor ha a bevezetés költsége kevesebb, mint a várható bevétel, akkor versenyelőnyre tehet szert. Ide kapcsolódóan ismételten a másoddiplomás képzéseket, illetve a költségtérítéses képzéseket lehet megemlíteni.
Vevőszolgálat és garancia Utolsóként a vevőszolgálat vagy garancia bevezetése jelenik meg, mint korlát a már versengő intézmények vizsgálatában. De hogyan is értelmezhető ez a felsőoktatási tevékenységben? Véleményem szerint ide tartozik az intézményen belüli információáramlás, az oktatók és dolgozók felkészültsége, különös tekintettel az adminisztrációs tevékenységekkel kapcsolatban. A hallgatóknak is, az oktatóknak is és a dolgozóknak is számos adminisztratív tevékenységet kell elvégezniük. Amennyiben ez nehézkes, nincs jól megszervezve, beszabályozva, fennakadásokat okozhat. Leggyakoribb probléma, illetve a legtöbb panasz – intézménytől függetlenül – a hallgatók ügyintézésével kapcsolatos. Kevés információval rendelkeznek, gyakran téves információkat kapnak, és így tovább. Ennek okát fel kell tárni és a megoldást ki kell dolgozni. Ehhez kapcsolódóan kiemelném még az információkezelés integráltságának hiányát, amely szerintem a legnagyobb problémát okozza. Még kis méretű intézményeknél is gyakori, hogy a tanszékek között semmiféle információáramlás nem működik, amely számos probléma forrása lehet. A PORTER-modell alapján a következő versenytényező a helyettesítő termékek lesz. Talán egy kissé nehezen értelmezhető első megközelítésben ez a fogalom a felsőoktatásban, hiszen mi is helyettesíthetné az oktatást? De ha jobban belegondolunk, akkor a diploma megszerzése helyett más célja is lehet egy diáknak. Választhatja a felsőoktatási alapképzés helyett tanfolyamok elvégzését,
7
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 felsőfokú szakképzésekben vehet részt, amelynek elvégzése után diplomát ugyan nem kap a hallgató, de valamiféle bizonyítványt vagy oklevelet megszerezhet. Ezek a képzési lehetőségek tágan értelmezve jelenhetnek meg helyettesítő termékekként. Viszont ezeknek a tanfolyamoknak az elvégzése nem jelent felsőfokú „tudást”, tehát a munkaerőpiacon sincs akkora ereje, mint egy főiskolai vagy egyetemi diplomának. Ezért ezek az úgynevezett helyettesítő termékek nem jelentenek túl nagy veszélyt a felsőoktatási intézményeknek, inkább azt segíti elő a hallgató számára, hogy ezek elvégzése után már felvételt nyerhet egy diplomát adó intézménybe. Ami igazán fenyegetést jelenthet a versenyben lévő intézményekre nézve, az a működő intézmények által indított olyan szakok, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az alapvető képzési profilhoz és mégis ugyanolyan végzettséget ad a hallgatónak, mint azok az intézmények, amelyek kiemelten (vagy kizárólag) csak ezen szakok oktatásával foglalkoznak. Például, egy alapvetően mezőgazdasági képzéssel foglalkozó egyetem vagy főiskola is képez gazdálkodási szakon közgazdászokat, ugyanúgy, mint a gazdaságtudományi karral rendelkező egyetemek. Minőségében is és az oktatott tananyag tekintetében is jelentős különbségek lehetnek az adott intézményekben. Ugyanolyan oklevéllel rendelkeznek majd az érintett hallgatók, de nem tudhatjuk, hogy mennyire tér el a különböző intézményben végzett hallgatók felkészültsége egymástól. Harmadikként kell megemlíteni a magán oktatási lehetőségeket, mint helyettesítő terméket. „ A ma működő magán oktatási cégek – Phare és egyéb pályázati forrásokból – hatalmas pénzeket fektetnek be az állami oktatási szerkezettel párhuzamos oktatási rendszer kialakításába, mint a ma piaci lehetőségének egyik legnagyobb formájába – minimális felelősségvállalás mellett – hatalmas biztos profit tudatában. Érthetetlen módon az ország állami eszközökkel támogatja saját oktatási rendszere konkurenciájának kialakulását, az egyenlőtlen versenyhelyzet megvalósítását. Érthetetlen módon, vagy nagyon is érthetően a felsőoktatás, mint az oktatási kormányzat által erőltetett „részben” vállalkozási módot (mely szerint saját költségvetésének jelentős hányadát maga termelje meg), egyre több olyan csapás éri, melyek az oktatási piacon való jelenlétét, versenyhelyzetét egyre nehezítik, mint például az ismert 5%-os kötelező állami elvonás kérdése, a számlaadási lehetőség letiltása, a továbbképzési tevékenységnek, mint oktatási tevékenységnek a nem elismerése, a társ minisztériumok és állami hivatalok által előírt kötelező továbbképzések, szakvizsgák lebonyolításában való ritka, esetleges részvételi lehetőség, stb.” [5] MOLNÁR LÁSZLÓ Felsőoktatási végzettséggel rendelkezők élethosszig tartó tanulása című cikke is felhívja a figyelmet a versenyhelyzetre, a felsőoktatási szféra szerkezeti átalakulására, amely környezeti változás maga után vonja az erre történő reagálást, illetve a lehetséges lépések átgondolását. Ha nem vesszük észre vagy nem vesszük komolyan ezeket a változásokat, akkor komoly fenyegetést jelenthetnek ezek a helyettesítő termékek. Ezt követően a negyedik versenyt befolyásoló erőt fogom vizsgálni, azaz a vevő alkupozíciójának az értelmezése következik a felsőoktatás területén. Ezen a területen vevőknek tekinthetők a potenciális és tényleges hallgatók. A két véglet közül az első az, amikor a hallgatónak erős a pozíciója és nagymértékben
8
ERKI K.: A FELSŐOKTATÁS, MINT VERSENYPIAC ELEMZÉSE A PORTER-MODELL ALAPJÁN függ az intézmény helyzete a hallgatóktól, a másik pedig, amikor minimális a befolyásoló ereje. Az első eset akkor áll fenn, ha az intézménybe jelentkező hallgatók száma nem éri el az intézmény kapacitását, tehát még több hallgató képzésére is képes lenne az intézmény. Ekkor jobb helyzetben van a hallgató, hiszen az intézménynek szüksége van rá, ahhoz, hogy működni tudjon. A második eset ennek az ellenkezője, amikor túljelentkezés van az adott intézménybe és megengedheti magának az intézmény, hogy szigorúbb feltételeket szabjon a bejutáshoz. Ebben az esetben nem túl erős a hallgatók alkupozíciójának a fenyegetése. Ez a tényező különösen jelentős a költségtérítéses képzéseknél, hiszen a második esetben jelentős bevételi forrást jelenthet az intézmény számára az, hogy a tandíj meghatározásánál jobb pozícióban van, mint a kevésbé népszerű képzési formákat kínáló intézmények. Utolsóként a szállítók alkupozícióját vizsgálom. A kérdés ebben az esetben is felmerül, azaz ki tekinthető szállítónak egy felsőoktatási intézményben? Ebben az esetben a termék vagy a szolgáltatás tárgya a tudás, az ismeretanyag, amit a hallgatók úgymond megvásárolnak. Tehát az oktatók töltik be a szállító szerepét. Itt is az ár és a minőség a kulcstényező, de az árral kapcsolatban minimális a befolyásolás lehetősége, hiszen ez központilag szabályozott. Viszont problémaként jelenhet meg az eltérő kvalifikációval rendelkező oktatók aránya az adott intézményben. Például az idősebb, magasabb kvalifikációval bíró oktatók fizetése is magasabb. Amennyiben ezt az intézménynek kell részben vagy egészben előteremtenie, abban az esetben ez korlátként jelentkezhet a kevés saját tevékenységből származó bevétellel rendelkező intézmények számára. Itt már meg is jelent a másik kulcstényező, a minőségi oktatók problémaköre. Az előzőekből látható, hogy szoros a kapcsolat a minőség és az ár között. Tehát a minőségi oktatás biztosításával, a felkészült oktatók alkalmazásával előnyre lehet szert tenni, de ez magasabb költséget jelent az intézmény számára.
2. ábra A Porter-modell értelmezése a felsőoktatási szférában
9
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003
Konklúzió Ahogy azt a 2. ábra is mutatja, a felsőoktatási szférában a modell alapján értelmezett versenyt meghatározó erők az új intézmények, a verseny a már működő felsőoktatási intézmények között, a felsőfokú szakképzés (mint helyettesítő termék), valamint az oktatók és a hallgatók alkupozíciója. Ezeknek a tényezőknek a besorolása lehet a vizsgálatok első lépése, de messze nem elegendő a sikeres működéshez ez az általános elemzés. Ez az előadás, véleményem szerint, rámutatott arra, hogy mennyire fontos ezeknek a tényezőknek a részletesebb vizsgálata. Ezek azok az erők, amelyek meghatározzák a piac működését, attól függően, hogy milyen nagyságú a befolyásoló erejük. Mivel számos változáson ment keresztül az elmúlt években a felsőoktatás, érdemes átgondolni, hogy a környezeti változások hatására az egyes intézményeknek hogyan kell reagálni. Mit kell változtatni a jelenlegi működésen és melyek azok a tevékenységek, amelyek ebben a megváltozott környezetben is szükségesek. Összegezve tehát elmondható, hogy a fentiekben értelmezett modell kiinduló pontja lehet egy olyan átfogó és részletes elemzésnek, amelynek alapján meghozhatók azok a döntések, amelyek a megváltozott piaci körülmények között elengedhetetlenek a sikeres működéshez.
Hivatkozások [1] Michael E. Porter. Versenystratégia: Iparágak és versenytársak elemzési módszerei. Budapest, Akadémia kiadó, 1993 (25-28. old.) [2] http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=69&hir_id=2369 [3] http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=3&hir_id=2630 [4] http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=3&hir_id=2630 [5] http://www.magyarfelsooktatas.hu/friss/index.html
10
