DIABETOLOGIA HUNGARICA
XVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM
EREDETI KÖZLEMÉNYEK Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Gyermekgyógyászati Intézet,1 Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Borsod-A.-Z. Megyei Kórház, Miskolc, Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézet,2 Miskolci Egyetem, Miskolc, Elméleti Egészségtudományi Tanszék, Egészségügyi Kar3
ALACSONY CARDIORESPIRATORICUS TELJESÍTŐKÉPESSÉG METABOLIKUS SZINDRÓMÁS SERDÜLŐKBEN Juhász Éva dr.,(1) Kondás Judit dr.,(2) Ságodi László dr.,(2,3) Fodor Bertalan dr.,(3) Kiss-Tóth Emőke dr.,(3) Barkai László dr.(2,3) Összefoglalás Célkitűzések: Az elhízás és a mozgásszegény életmód a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes kapcsán észlelhető alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség legfontosabb patofiziológiai faktorai. A jelen munka a cardiorespiratoricus edzettség és a metabolikus szindróma paraméterei közti összefüggést vizsgálja elhízott és metabolikus szindrómás serdülőkben. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 30 centrális obes (derékkörfogat> 90 percentilis) és 30 metabolikus szindrómás serdülőt vontak be. Mindkét csoportnál vizsgálták a következő paramétereket: derékkörfogat, éhomi vércukor, triglicerid, HDL-C, vérnyomás, HOMA-IR és a cardiorespiratoricus teljesítőképesség. Ez utóbbit kerékpár-ergometriás vizsgálat során 170/min szívfrekvencia elérésekor határozták meg (PWC 170). Eredmények: PWC 170 a metabolikus szindrómás serdülőkben alacsonyabb volt, mint azokban a serdülőkben, akik csupán centrális elhízásban szenvedtek (átlag±SE: 1,20±0,13 vs. 1,52±0,14 W/ kg, p=0,03). A PWC 170 negatív korrelációt mutatott a derékkörfogattal (R2=0,25, p=0,02) és a HOMA-IR indexszel (R2=0,23, p=0,03), de semmiféle összefüggés nem volt az éhomi vércukorértékkel, lipidszintekkel és a vérnyomással az egyszerű centrális elhízásban szenvedő serdülők esetében. Azonban a metabolikus szindrómás serdülők csoportjában a PWC170 nem szignifikáns összefüggést mutatott a derékkörfogattal (R2=0,22, p=0,02), a HOMA-IR (R2=0,24, p=0,01), az éhgyomri vércukor (R2=0,16, p=0,04), a triglicerid (R2=0,20, p=0,03) és systolés vérnyomás (R2=0,18, p=0,02) értékével. Konklúzió: Metabolikus szindrómás serdülők cardiorespiratoricus terhelhetősége alacsonyabb, mint az egyszerű centrális obes serdülőké. Az alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség hozzájárul az inzulinrezisztencia és a vércukor-, illetve lipid- és vérnyomás-abnormalitások kifejlődéséhez serdülőkben. Ezek az adatok alátámasztják a feltevést, miszerint az elhízás káros mellékhatásai ellensúlyozhatók a fizikai aktivitás fokozásával. Kulcsszavak: metabolikus szindróma, cardiorespiratoricus fitnesz, serdülők POOR CARDIORESPIRATORY FITNESS IN ADOLESCENTS WITH METABOLIC SYNDROME Summary Objective: Obesity and sedentary life style are the most important pathophysiologic factors of the poor cardiorespiratory fitness associated with metabolic syndrome and type 2 diabetes. The aim of present study was to assess the relationship between cardiorespiratory fitness and parameters for metabolic syndrome in obese adolescents with and without metabolic syndrome. Patients and methods:
304
Juhász Éva
DIABETOLOGIA HUNGARICA
Waist circumference, fasting plasma glucose, triglicerides, HDL-cholesterol, blood pressure, HOMAIR and cardiorespiratory fitness (PWC 170: physical work capacity at pulse rate of 170/min determined by bicycle ergometry) were assessed in 30 centrally obese (waist circumference > 90 percentile) and 30 metabolic syndrome (IDF criteria) adolescents. Results: PWC 170 was lower in adolescents with metabolic syndrome as compared with those having simple central obesity (mean±SE: 1.20±0.13 vs. 1.52±0.14 W/kg, p=0.03). PWC 170 showed independent negative association with waist circumference (R2=0.25, p=0.02) and HOMA-IR (R2=0.23, p=0.03) but no relation was observed with fasting plasma glucose, lipid and blood pressure parameters in the group of simple obese adolescents. However, in the group of adolescents with metabolic syndrome, PWC 170 related independently with waist circumference (R2=0.22, p=0.02), HOMA-IR (R2=0.24, p=0.01), fasting plasma glucose (R2=0.16, p=0.04), trigliceride (R2=0.20, p=0.03) and systolic blood pressure (R2=0.18, p=0.02). Conclusions: Adolescents with metabolic syndrome have lower level of cardiorespiratory fitness than cases with simple central obesity. Poor cardiorespiratory fitness independently contributes to the development of insulin resistance and blood glucose, lipid and blood pressure abnormalities in adolescents. These data support that adverse effects of adiposity can be couterbalanced with improvement of physical fitness. Key words: metabolic syndrome, cardiorespiratory fitness, adolescents DIABETOLOGIA HUNGARICA 18. (Nº 4.) 303–309. 2010. december Rövidítések HDL: nagy sűrűségű lipoprotein (high density lipoprotein); HOMA-IR: az inzulinrezisztencia mérőszáma (homeostasis model assessment for insulin resistance); PWC 170: 170/perc pulzusszámhoz tartozó fizikai teljesítőképesség kerékpár-ergometriával meghatározva (physical work capacity at pulse rate of 170/min determened by bicycle ergometry) IDF: International Diabetes Federation; BMI: testtömegindex (body mass index)
A gyermekkori elhízás és a 2-es típusú diabetes egyre növekvő prevalenciája napjaink egyik fontos egészségügyi problémája.1 Felnőttek és serdülők esetében ismeretes a túlsúly és az emelkedett BMI pozitív összefüggése.2 A 2-es típusú diabetes kockázati tényezőjeként szereplő elhízásnak fontos szerepe van a metabolikus szindróma kialakulásában is.3 A metabolikus szindrómára jellemző az elhízás, a magas vérnyomás, a dyslipidaemia, a hyperglykaemia és az inzulinrezisztencia. A felsorolt tényezők együttes jelenléte jelentősen megnöveli a cardiovascularis betegségek kialakulásának esélyét. Az utóbbi évek megfigyelései szerint az elhízás gyermekés serdülőkorban is gyakran társul metabolikus szindrómával.4,5 A metabolikus szindróma korai felismerése klinikai szempontból fontos, hiszen ezáltal lehetőség nyílik azoknak a gyermekeknek és serdülőknek az azonosítására, akiknek legnagyobb az esélye a cardiovascularis megbetegedések és a diabetes kialakulására. Az elhízás és a mozgásszegény életmód a metabolikus szindró-
ma és a 2-es típusú diabetes legfontosabb patofiziológiai faktorai, melyek az esetek jelentős hányadában csökkent cardiorespiratoricus teljesítőképességgel (fitnesszel) társulnak.6,7 A fizikai aktivitás szerepét 2-es típusú diabéteszesekben és nem diabéteszes páciensekben vizsgálták, és a metabolikus szindrómás serdülők esetében már gyermekkorban csökkent cardiorespiratoricus fitneszt írtak le.2,8 Az alacsony cardiorespiratoricus fitnesz felnőttekben emelkedett éhomi vércukorszinthez és 2-es típusú diabetes kialakulásához vezet.9 A jó fizikai terhelhetőség és a metabolikus szindróma közt fordított összefüggés van mind a túlsúlyos, mind az obes felnőttek körében.10 Számos keresztmetszeti vizsgálat leírta, hogy az alacsony fizikai aktivitás és a mozgásszegény életmód serdülőkben összefüggést mutat a metabolikus szindróma kialakulásával.2,11,12 Az is dokumentált, hogy serdülőkorú 2-es típusú diabéteszes fiúkban a nem diabéteszes, hasonló életkorú és BMI-vel rendelkező kontrollcsoporthoz
XVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség...
képest a cardiorespiratoricus teljesítőképesség és a fizikai aktivitás alacsonyabb.8 Keresztmetszeti felmérés13 és egy hét évet felölelő prospektív tanulmány is alátámasztotta a gyermekkori fizikai aktivitás, a fitnesz szerepét a serdülőkori metabolikus szindróma kifejlődésében.5 A jó erőnléti állapot serdülőkben is kisebb metabolikus szindróma kockázattal jár, hiszen kimutatták, hogy azon serdülők esetében, akik edzettebbek, vagyis magasabb fitnesz-szintet tudnak tartani a felnőttkor kezdetén, náluk kevéssé valószínű a metabolikus szindróma kialakulása felnőttkorban.5 Nincs azonban összehasonlító adat a centrális típusú elhízott és metabolikus szindrómás serdülők cardiorespiratoricus edzettségével kapcsolatban, továbbá a metabolikus szindróma különböző paraméterei és a cardiorespiratoricus teljesítőképesség közötti összefüggések sem tisztázottak. Ezért munkánk célja volt egyrészt a cardiorespiratoricus teljesítőképesség értékelése egyszerű centrális elhízott és metabolikus szindrómás serdülőkben, másrészt az edzettség és a cardiovascularis rizikófaktorok közti direkt összefüggés vizsgálata a két betegcsoportban.
305
zott IDF-kritériumok alapján14 definiáltuk: centrális obesitas (derékkörfogat ≥90-es percentilis, vagy a felnőttkori érték) és bármely kettő a következő négy tényező közül: trigliceridszint ≥1,7 mmol/L, HDL-C <1,03 mmol/l, systolés vérnyomás ≥130 vagy diastolés vérnyomás ≥85 Hgmm, éhomi vércukor ≥5,6 mmol/l). A betegek és szüleik tájékozott beleegyezésüket adták a vizsgálatba és a vizsgálatot a regionális etikai bizottság engedélyezte.
Antropometriai mérések A testsúly meghatározása standard módon (alsóneműre vetkőztetett beteg), 0,1 kg pontosságú mérleg használatával történt. A testmagasságot 0,1 cm-es pontossággal Holtain stadiométerrel mértük. A BMI-t a következő formula szerint számoltuk ki: testsúly (kg)/ testmagasság (m)2. A pubertás jeleit szintén rögzítettük, minden beteg Tanner szerint 2-4-es stádiumnak felelt meg. A pubertás vizsgálatát ugyanazon személy végezte minden beteg esetében. A metabolikus szindróma komponenseit (derékkörfogat, éhomi vércukor, triglicerid, HDL-C, vérnyomás) mértük meg. A derékkörfogatot 0,1 cm-es pontossággal, két egymást követő mérés átlagaként határoztuk meg, a levetkőztetett beteg csípőcsontjának legfelsőbb pontja, a spina iliaca anterior superior és az alsó borda közti távolság felénél került
Betegek és módszerek
meghatározásra.
Összesen 30 centrális obes (15 fiú és 15 lány) és 30 meta-
Laboratóriumi vizsgálat
bolikus szindrómában (15 fiú és 15 lány) szenvedő serdülőt vontunk be a vizsgálatba. Életkoruk 10 és 16 év között volt.
Az éhomi vércukorszintet glukóz-oxidáz enzimatikus mód-
Centrális típusú obesitast definiáltunk, amennyiben a derék-
szerrel, a szérumtrigliceridet enzimatikus módszerrel és a
körfogat ≥90-es percentilis. A két csoport életkora és derék-
HDL-C-t immunoinhibiciós módszerrel határoztuk meg
körfogata hasonló volt (1. táblázat). A metabolikus szindró-
Olympus AU 2700 és Olympus AU 400 műszerek (Olym-
ma diagnózisát a 10 és 16 év közti korosztályra meghatáro-
pus, Japán) használatával. Kemilumineszcens immunoas-
1. táblázat. A vizsgált csoportok jellemzői (átlag±SD)
Életkor (év) Tanner-stádium Derékkörfogat (cm) BMI (kg/m2) TG (mmol/l) HDL-C (mmol/l) Systolés RR (mmHg) Diastolés RR (mmHg) ÉVC (mmol/l) HOMA-IR
Centrális obesitas (n=30)
Metabolikus szindróma (n=30)
p-érték
13,6±2,2 3,2±1,0 102,2±3,8 32,8±2,2 1,6±0,4 1,2±0,2 123,1±4,2 75,2±3,2 5,0±1,5 5,2±2,0
13,7±2,0 3,1±1,1 101,6±4,0 33,0±2,5 1,9±0,3 1,0±0,3 126,2±4,0 77,4±3,6 5,4±1,3 6,6±1,9
NS NS NS NS 0,01 0,05 0,03 0,05 NS 0,03
BMI: testtömegindex (body mass index); TG: triglicerid; HDL-C: high density cholesterol; RR: vérnyomás; ÉVC: éhomi vércukor; HOMA-IR: homeostasis modell assesment for insulin resistance
306
Juhász Éva
say-t használtunk a plazmainzulin meghatározásához az
DIABETOLOGIA HUNGARICA
Statisztikai analízis
Advia-Centaur automata analizátor alkalmazásával (Bayer Diagnostics, Németország). A HOMA-IR értéket minden
A két csoport klinikai és biokémiai jellemzőit átlag±SD
esetben a következő formula szerint számítottuk ki: éhomi
értékkel, a cardiorespiratoricus fitneszt (PWC170) átlag±SE
vércukor (mmol/l) × éhomi inzulin (mU/l)/22,5.
értékkel jellemeztük. Minden változó esetében az eloszlást Kolmogorov–Smirnov-teszttel határoztuk meg. A csoportok
Cardiorespiratoricus teljesítőképesség vizsgálata
közti különbséget student-féle t-teszttel vagy Mann–Whitney-próbával elemeztük. Multiplex regresszióanalízist hasz-
A cardiorespiratoricus terhelhetőség meghatározásához
náltunk a PWC170 és a metabolikus szindróma paraméterei
kerékpár-ergometriás vizsgálatot végeztünk. (Meditro-
és az inzulinrezisztencia közti összefüggésre. A p-érték keve-
nic M700, Hellige, Németország). 0,5 W/kg teljesítménnyel
sebb, mint 5%-ot tekintettük statisztikailag szignifikánsnak.
kezdtünk, majd fokozatosan, 2 percenként 0,5 W/kg-mal emeltük a teljesítményt mindaddig, amíg a szívfrekven-
Eredmények
cia a 170/perces értéket el nem érte. A szívfrekvenciát és az EKG-t folyamatosan, a vérnyomást a vizsgálat kezdetén, majd percenként rögzítettük. A 170/perc szívfrekvencia elérésekor nyújtott kapacitást (PWC 170) határoztunk meg
PWC 170 (W/kg)
minden beteg esetében.
2,0
p=0,03
1,5 1,0 1,52±0,14
1,20±0,13
0,5 0 Obesitas
Metabolikus szindróma
1. ábra. Cardiorespiratoricus fitnesz a vizsgálati csoportokban (átlag±SE)
Nem volt különbség az átlagéletkor, testsúly, BMI és a derékkörfogat tekintetében a centrális obes és a metabolikus szindrómás csoport között (1. táblázat). A nemek aránya szintén egyforma volt a két csoportban. Az éhomi vércukorátlag a normáltartományon belül volt, nem volt szignifikáns különbség a két csoport között e tekintetben. Az átlagos trigliceridszint, systolés és diastolés vérnyomásérték szignifikánsan magasabb volt a metabolikus szindrómás csoportban, mint a csupán centrális obes serdülők csoportjában. A HDL-C szignifikánsan alacsonyabb volt a metabolikus szindrómás serdülőkben, megerősítve a dyslipidaemia szerepét ezen csoportban. Inzulinrezisztenciát találtunk mindkét csoportban, bár a HOMA-IR átlaga szignifikánsan magasabb volt a metabolikus szindrómás csoportban.
2. táblázat. A cardiorespiratoricus terhelhetőség (PWC 170), valamint az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma paramétereinek összefüggése PWC 170 Obesitas
Derékkörfogat HOMA-IR ÉVC TG HDL-C Systolés RR Diastolés RR
Metabolikus szindróma
β
R2
p
β
R2
p
–0,24 –0,26 0,02 0,01 –0,02 –0,05 –0,01
0,25 0,23 0,10 0,12 0,13 0,10 0,12
0,02* 0,03* 0,51 0,34 0,65 0,26 0,92
–0,23 –0,22 –0,18 –0,23 0,03 –0,24 –0,06
0,22 0,24 0,16 0,20 0,12 0,18 0,13
0,02* 0,01* 0,04* 0,03* 0,46 0,02* 0,38
PWC 170: 170/perc szívfrekvencia elérésekor nyújtott kapacitás; ÉVC: éhomi vércukor; TG: triglicerid; HDL-C: nagy sűrűségű koleszterin (high density cholesterol); R2 : lineáris regressziós koefficiens; β: standardizált koefficiens *: szignifikáns összefüggés
XVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség...
A cardiorespiratoricus terhelhetőség (PWC 170) szignifikánsan alacsonyabb volt a metabolikus szindrómás serdülők esetében az egyszerű centrális obes csoporthoz viszonyítva (1,20±0,13 vs. 1,52±0,14 W/kg, p=0,03) (1. ábra). A regressziós modellek eredményeit, melyek a derékkörfogat, HOMA-IR, éhomi vércukor, triglicerid, HDL-C, systolés és diastolés vérnyomás, valamint a PWC 170 közötti összefüggéseket mutatják be a vizsgált csoportokban, a 2. táblázat szemlélteti. Az életkor, nem és pubertásstádiumra korrigált cardiorespiratoricus teljesítőképesség független negatív összefüggést mutatott a derékkörfogattal és a HOMA-IR értékkel, míg az éhomi vércukorral, a lipid- és vérnyomás-paraméterekkel nem volt összefüggés kimutatható az egyszerű centrális obes csoportban. A metabolikus szindrómás serdülők csoportjában azonban a PWC 170 egymástól független, negatív összefüggést mutatott a derékkörfogattal, a HOMA-IR, az éhomi vércukor, a triglicerid és a systolés vérnyomás értékével. Megbeszélés A túlsúly és az elhízás incidenciája gyermek- és serdülőkorban mind a fejlett, mind a fejletlen országokban egyre növekszik: 1997-ben a WHO globális epidémiaként definiálta az elhízást. Napjainkban a metabolikus szindróma minden eddiginél korábbi életkorban jelentkezik, különösen az egyre növekvő elhízott populációban. Az obesitas és a metabolikus szindróma világszerte növekvő prevalenciája komoly egészségügyi és gazdasági probléma. Az elmúlt néhány évtized alatt a fejlett országokban a felnőttek és gyerekek körében is csökkent a terhelhetőség mértéke. Epidemiológiai evidenciák szerint a jó cardiorespiratoricus fitnesz és fizikai aktivitás kedvező metabolikus rizikóprofillal jár együtt felnőttekben.15 Számos újabb tanulmány gyermek- és felnőttkorban következetesen kimutatta, hogy a fizikai aktivitás összefügg a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával.11 Az is dokumentált, hogy az alacsony cardiorespiratoricus fitnesz összefüggést mutat az emelkedett éhomi vércukor és 2-es típusú diabetes kialakulásával felnőttkorban.9 Felmérésünkben nem volt szignifikáns különbség az éhomi vércukorérték tekintetében a metabolikus szindrómás és a centrális obes csoport között. Mindazonáltal inzulinrezisztenciát találtunk mindkét csoportban, mely
307
szignifikánsan jelentősebb mértékű volt a metabolikus szindrómás gyermekek és serdülők körében. Dyslipidaemia – emelkedett triglicerid, alacsony plazma HDL-C és emelkedett LDL-C – egyike a metabolikus szindróma legfontosabb komponenseinek és fontos szerepet játszik a cardiovascularis morbiditásban. Ismert, hogy a 2-es típusú diabéteszes vagy metabolikus szindrómás betegek körében jelentősen nagyobb a cardiovascularis morbiditás és mortalitás. Munkánkban a metabolikus szindrómás csoportban szignifikánsan magasabb trigliceridszinteket, magasabb vérnyomást és alacsonyabb LDL-C-szinteket találtunk, mint a centrális obes csoportban. Ezek az adatok alátámasztják a dyslipidaemia tényét metabolikus szindrómás serdülőkben. Bizonyított, hogy fokozott fizikai aktivitással megelőzhető a metabolikus szindróma kialakulása. McMurray és munkatársai leírták, hogy a metabolikus szindrómás fiatal felnőtteket gyermekkortól a serdülőkoron át alacsony fizikai aktivitás jellemzi.5 Egy másik keresztmetszeti vizsgálat azt mutatta, hogy a látszólag egészséges férfiak és nők körében a fokozott fizikai aktivitás vagy a jobb cardiorespiratoricus teljesítőképesség a metabolikus szindróma alacsonyabb prevalenciájával jár. Néhány, de nem minden keresztmetszeti vizsgálat gyermekkorban összefüggést talált a metabolikus szindróma és az alacsony fizikai aktivitás közt, így van néhány bizonyíték arra, hogy a fizikai aktivitás fokozásával elkerülhetővé válik a metabolikus szindróma kialakulása.5,6,7 Tanulmányunk az első, ami direkt összefüggést ír le a cardiorespiratoricus fitnesz és az egyes cardiovascularis rizikófaktorok között metabolikus szindrómás és egyszerű elhízott serdülőkben. Az aerob állóképesség, a fizikai aktivitás fokozása fordítottan arányos felnőtteknél a metabolikus szindrómával.10 Hasonló összefüggést figyeltek meg serdülőkorban is a fitnesz és a metabolikus szindróma közt.2,16,18-23 Az azonban nem tisztázott, hogy vajon a cardiorespiratoricus teljesítőképesség alacsonyabb-e a metabolikus szindrómásokban, összehasonlítva a centrális típussal elhízott egyénekkel. Adataink azt mutatják, hogy a metabolikus szindrómás serdülők alacsonyabb cardiorespiratoricus fitnesszel rendelkeznek, mint a metabolikus tünetcsoport jegyeivel nem rendelkező elhízottak. Vizsgálatunk azt is kimutatta, hogy centrális obes serdülőkben az alacsonyabb terhelhető-
308
Juhász Éva
ség – függetlenül az elhízás mértékétől (derékkörfogat) – magasabb inzulinrezisztenciával (HOMA-IR) jár, azonban az egyéb cardiovascualris rizikófaktorok (éhomi vércukor, triglicerid, HDL-C, vérnyomás) és az alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség közt nem találtunk összefüggést. Egy közelmúltban publikált kohorsz tanulmány is kiemeli a gyermekkori fizikai aktivitás szintjének és az aerob fitnesz szerepének jelentőségét a serdülőkori metabolikus szindróma kialakulásával kapcsolatban.5 Munkánkban bemutattuk, hogy metabolikus szindrómás serdülőkben az alacsony fittségi állapot nemcsak inzulinrezisztenciával, de emelkedett éhomi vércukorszinttel, triglicerid- és systolés vérnyomásértékkel jár együtt függetlenül az elhízástól. Mindez amellett szól, hogy az alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség gyermek- és serdülőkorban függetlenül hozzájárul az inzulinrezisztencia, a vércukor-, lipid- és vérnyomás-abnormalitások kialakulásához. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy felmérésünk összhangban van az egyre növekvő számú klinikai megfigyeléssel, melyek arra utalnak hogy a túlsúly káros mellékhatásai ellensúlyozhatók a fizikai aktivitás növelésével (testedzés). Ennek az összefüggésnek a teljes mértékű igazolására azonban még további prospektív, intervenciós vizsgálatok szükségesek. Eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy a serdülőket a fizikai aktivitás, az egészséges étrend és életmód művelésére kell ösztönözni, nemcsak az energia-egyensúlyra és a testösszetételre gyakorolt kedvező hatások miatt, hanem mert ezáltal az alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség kialakulása és a szív- és érrendszeri betegségek kifejlődése megelőzhetővé válik.
DIABETOLOGIA HUNGARICA
4. Hirschler, V, Calcagno, ML, Aranda, C, Maccallini, G, Jadzinsky, M: Can the metabolic syndrome identify children with insulin resistance? Pediatr Diabetes 8: 272277, 2007. 5. McMurray, RG, Bangdiwala, SI, Harrell, JS, Amorim, LD: Adolescents with metabolic syndrome have a history of low aerobic fitness and physical activity levels. Dyn Med 7: 5, 2008. 6. Kelishadi, R, Razaghi, EM, Gouya, MM, Ardalan, G, Gheiratmand, R, Delavari, A, Motaghian, M, Ziaee, V, Siadat, ZD, Majdzadeh, R, Heshmat, R, Barekati, H, Arabi, MS, Heidarzadeh, A, Shariatinejad, K: Association of physical activity and the metabolic syndrome in children and adolescents: CASPIAN Study. Horm Res 67: 46-52, 2007. 7. Ruiz, JR, Rizzo, NS, Ortega, FB, Loit, HM, Veidebaum, T, Sjöström, M: Markers of insulin resistance are associated with fatness and fitness in school-aged children: the European Youth Heart Study. Diabetologia 50(7): 14011408, 2007. 8. Shaibi, GQ, Faulkner, MS, Weigensberg, MJ, Fritschi, C, Goran, MI: Cardiorespiratory fitness and physical activity in youth with type 2 diabetes. Pediatr Diabetes 9(5): 460-463, 2008. 9. Wei, M, Gibbons, LW, Mitchell, TL, Kampert, JB, Lee, CD, Blair, SN: The association between cardiorespiratory fitness and impaired fasting glucose and type 2 diabetes mellitus in men. Ann Intern Med. 130: 89-96, 1999. Erratum in: Ann Intern Med 131: 394, 1999. 10. LaMonte, MJ, Barlow, CE, Jurca, R, Kampert, JB, Church, TS, Blair, SN: Cardiorespiratory fitness is inversely associated with the incidence of metabolic syndrome: a prospective study of men and women. Circulation 112: 505-512, 2005. 11. Barge, S, Wedderkropp, N, Ekelund, U, Franks, PW, Wareham, NJ, Andersen, LB, Froberg, K: Features of the metabolic syndrome are associated with objectively measured physical activity and fitness in Danish children.
Irodalom
Diabetes Care 27: 2141-2148, 2004. 12. De Ferranti, SD, Osganian, SK: Epidemiology of
1. Bokor S, Frelut, ML, Vania, A, Hadjiathanasiou, CG, Anastasakou, M, Malecka-Tendera, E, Matusik, P, Molnár D: Prevalence of metabolic syndrome in European obese children. Int J Pediatr Obes 3(Suppl 2): 3-8, 2008.
paediatric metabolic syndrome and type 2 diabetes mellitus. Diabetes Vasc Dis Res 4: 285-296, 2007. 13. Brufani, C, Grossi, A, Fintini, D, Fiori, R, Ubertini, G, Colabianchi, D, Ciampalini, P, Tozzi, A, Barbetti, F,
2. DuBose, KD, Eisenmann, JC, Donnelly, JE: Aerobic
Cappa, M: Cardiovascular fitness, insulin resistance
fitness attenuates the metabolic syndrome score in
and metabolic syndrome in severely obese prepubertal
normal-weight at-risk-for-overweight, and overweight children. Pediatrics 120: e1262-e1268, 2007.
Italian children. Horm Res 70: 349-356, 2008. 14. Zimmet, P, Alberti, KG, Kaufman, F, Tajima, N, Silink, M,
3. Alberti, KG, Zimmet, P, Shaw, J: Metabolic syndrome-a
Arslainan, S, Wong, G, Bennett, P, Shaw, J, Caprio, S; IDF
new world wide definition. A Consensus Statement from
Consensus Group: The metabolic syndrome in children
International Diabetes Federation. Diabet Med 23: 469-
and adolescents - an IDF consensus report. Ped Diabet
480, 2006.
8: 299-306, 2007.
XVIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Alacsony cardiorespiratoricus teljesítőképesség...
309
15. Steele, RM, Brage, S, Corder, K, Wareham, NJ, Ekelund,
20. Ortega, FB, Ruiz, JR, Castillo, MJ, Moreno, LA, Urzanqui,
U: Physical activity, cardiorespiratory fitness, and the
A, González-Gross, M, Sjöström, M, Gutiérrez, A: Health-
metabolic syndrome in youth. J Appl Physiol 105: 342-
related physical fitness according to chronological and
351, 2008.
biological age in adolescents. The AVENA study. J
16. Platat, C, Wagner, A, Klumpp, T, Schweitzer, B, Simon, C: Relationships of physical activity with metabolic
Sports Med Phys Fitness 48: 371-379, 2008. 21. Ortega, FB, Tresaco, B, Ruiz, JR, Moreno, LA, Martin-
syndrome features and low-grade inflammation in
Matillas, M, Mesa, JL: AVENA Study Group.
adolescents. Diabetologia 49: 2078-2085, 2006.
Cardiorespiratory fitness and sedentary activities are
17. Rizzo, NS, Ruiz, JR, Hurtig-Wennlof, A, Ortega, FB, Sojostrom, M: Relationship of physical activity, fitness and fatness with clustered metabolic risk in children
associated with adiposity in adolescents. Obesity (Silver Spring) 15: 1589-1599, 2007. 22. Ruiz, JR, Ortega, FB, Warnberg, J, Sjöström, M:
and adolescents: The European Youth Heart Study. J
Associations of low-grade inflammation with physical
Pediatr 150: 388-394, 2007.
activity, fitness and fatness in prepubertal children; the
18. Johnson, MS, Figueroa-Colon, R, Herd, SL, Fields, DA, Sun, M, Hunter, GR, Goran, MI: Aerobic fitness, not
European Youth Heart Study. Int J Obes (Lond) 31: 1545-1551, 2007.
energy expenditure, influences subsequent increase in
23. Ruiz, JR, Ortega, FB, Loit, HM, Veidebaum, T, Sjöström, M:
adiposity in black and white. Children Pediatrics 106:
Body fat is associated with blood pressure in school-aged
e50, 2000.
girls with low cardiorespiratory fitness: the European
19. Morinder, G, Larsson, UE, Norgren S, Marcus, C: Insulin
Youth Heart Study. J Hypertens 25: 2027-2034, 2007.
sensitivity, VO2max and body composition in severely obese Swedish children and adolescents. Acta Paediatr
Közlésre érkezett: 2010. szeptember 27.
98: 132-1388. Epub 2008 Sep 19, 2009.
Közlésre elfogadva: 2010. október 27.
Levelezési cím: Barkai László Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Borsod-A.-Z. Megyei Kórház, Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézet 3501 Miskolc, Szentpéteri kapu 76. E-mail:
[email protected]