erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:11 Page 1
EREC 2009. április * www. szochnut.hu * 2. szám * 5769 IYAR
A ZSIDÓ OKTATÁSI ÉS INFORMÁCIÓS KÖZPONT ALAPÍTVÁNY LAPJA
A tartalomból • A város, amely sosem alszik • Izrael 61 éves • Generációk találkozása • Riport Engländer Tiborral • Alkotmány nélkül • Tanuljunk Jónástól • Dési János riportja az izraeli nagykövettel
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 2
Tisztelt Olvasóink! Az elmúlt hónapban alkalmam nyílt egy csodálatos szombatot tölteni a Paszternák testvérek és a komárnói zsidó hitközséggel által szervezett szombaton, illetve a Taglit/Birthright program közép-keleteurópai fiataljaival tölthettem egy szombatot Splitben, Horvátországban. „Szokványosabb” szombati élménynek számít a szokásos sétám hazafelé az Alma utcai zsinagógából. Ilyenkor a közösség egyik 85 éves tagja, akit különösen szeretek és tisztelek, aki Budapesten született és átélte a munkaszolgálat borzalmait a második világháború idején, kéz a kézben sétál a fiammal vagy a lányommal, akik Izraelben születtek. Van-e ennél nagyobb csoda? A hónap elején elindult a Jointtal közös, generációkat összekötő programunk második része, melynek során olyan holokauszt-túlélők, akik még nem jártak Izraelben, valamint a Taglit program végzősei együtt utazhatnak Izraelbe egy tanulással egybekötött körutazásra. Ezenkívül megvásárlásra került egy épület, mely a világ első izraeli kulturális központjaként fog üzemelni, s amely a felújítások után hamarosan megnyitja majd kapuit. Láttam továbbá egy remek színdarabot, melyet Borgula András és a Gólem Színház állított színpadra Etgar Keret történetei alapján. Az egyik szabadnapomon pedig elkészült a Zeneakadémián egy korábban komponált darabom felvétele. De ez még titok… Nagy szerencse kellett hozzá, hogy mindez megtörténhessen egyetlen hónap alatt!
Az Erec ezen számával véget vetünk a lap sokéves hagyományának. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az évek során segítségükkel hozzájárultak az újság elkészítéséhez. Hamarosan megjelenik egy különleges kiadvány, melyben beszámolunk majd az új izraeli kulturális központtal kapcsolatos elképzeléseinkről, megvalósításának folyamatáról és a kihívásokról, melyekkel ennek kapcsán szembe kell néznünk. A Szochnut a magyarországi zsidó közösség számos tagjával, valamint izraeli üzletemberekkel együtt egy olyan központ létrehozásán fáradozik, ahol lehetőség nyílik majd az Izraellel való kapcsolat és tudás elmélyítésére. Izrael olyan állam, melynek fontos terméke a kultúra, indokolt tehát egy kulturális központ kialakítása. De Izrael nem csupán egy állam. Hanem kihívás, valamint a tanulás, a küzdelem, a megújulás, a kritika, a szeretet és az értelem útja is. Akarjuk vagy sem, akár tudatosan, akár nem, tény, hogy ezen az úton haladunk. Ez a folytatása annak az utazásnak, amely az Egyiptomból való kivonulással kezdődött, vagy talán még annál is korábban, Ábrahám idejében. Az az utazás, melyhez számos ősi történet kapcsolódik, szomorúak és gyönyörűek egyaránt. Számomra éppen ezt az utazást fejezi ki szombaton a zsinagógából hazafelé menet öreg barátom kezében a négyéves kislányom keze. Eran El-Bar Szochnut kelet-közép-európai vezető (Fordította: Weber Edina) BOLDOG FÜGGETLENSÉGI NAPOT IZRAEL!
A város, amely sosem alszik Lassan százesztendős, ma már kertvárosok és új települések veszik körül. Egy város, ahol az élet sosem áll meg, amelyben mindig történik valami. Ide csöppentem már 1973-ban, és így ez lett választott új hazám kedvenc új városa. A Földközi-tenger vize mossa partját, már az Ószövetségben is említést tesznek róla, vagyis inkább ikervárosáról, Yaffóról mint az ókor egyik fontosabb kikötőjéről. Jelentősége az idő múlásával hanyatlásnak indult, majd a 20. században, Tel-Avivval egyesülve, Meir Dizengoff irányítása alatt indult meg azon 2 EREC
az úton, amelyen röpke fél évszázad alatt világvárossá nőtte ki magát. „Napfény, délutáni szieszta, zárt boltok, erősen légkondicionált színházak és közösségi termek. Ez egy más világ.” – írtam azoknak, akik Magyarországon maradtak. „Itt minden az utcán történik, az emberek mosolyognak, kedvesek és türelmesek, csak egy kicsit hangosak.” És ami még fontosabb, segítőkészek. A turistákra és újonnan érkezőkre duplán mosolyognak. Legalábbis így volt ez akkor, 1973-ban. Majd jött a jom kipuri háború, a késő délutáni órákban
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 3
Tel-Aviv kék egén még feltűnt az El-Al utolsó járata, mely elhozta az osztrák fővárosból az ott tartózkodó orosz bevándorlókat. A sötétítést, a légiriadót, a háborút barátaimmal vészeltem át, így váltunk igazi izraelivé. Aztán Tel-Aviv zegzugait, tereit, parkjait is megkedveltem, már a tengerparton is otthonosan közlekedtem, sőt az újaknak már én mondhattam el, hogy a sheratoni tengerparton nők és férfiak külön
fürdenek. Apropó, így van ez még ma is. Érkezésem óta a város nagyot változott, de a Suk (a piac) még a régi, ezt ne hagyja ki senki, aki arra jár, az árusok nemcsak az importból visszamaradt termékekkel, hanem kelet gyümölcsivel s megannyi virágjával, helyi különlegességgel várják az oda-
tévedőket. A környéken vannak viszont azok az árusok is, akik a Betzalel által alapított művészeti iskolákat végezték, és az izraeli képzőművészet múltját, jelenét és jövőjét kívánják plasztikában, vásznon és ékszerben megjeleníteni. Egy-egy helyen, még ma is láthatóak a régi, művészi megmunkálású utcatáblák, bár ma már inkább az esélyegyenlőség új törvénye szerint inkább a három-, illetve négynyelvű kiírások vannak többségben. A Shenkin utca érintésével érdemes felsétálni a Rotschild körútra, ahol a korabeli Bauhaus remekeit csodálhatjuk meg, a pálmafákkal és kávézókkal tűzdelt környéken. Érdemes megjegyezni, hogy mindez mára a világörökség része. Itt a közelben láthatjuk az éppen átépítés alatt álló nemzeti színházat, a HaBimát, tőszomszédságában egy múzeumot és Tel-Aviv legnagyobb koncerttermét. Itt vezényli Zubin Mehta is az izraeli filharmonikusokat, akik hamarosan Budapesten is fellépnek, a Zsidó Nyári Fesztiválon. Ugyan a város a Közel-Keleten található, de hangulatában és életvitelében erősen Amerikát idézi. Talán ennek lehet betudni, hogy az emberek itt is vallásra, fajra, nemre és hovatartozásra való tekintet nélkül együtt élnek. Vannak, akik szombaton a zsinagógába sietnek, s vannak, akik a tengerpartot veszik célba.
Igaz, lezárt utcák is találhatók ittott az ünnepre való tekintettel, de ez úgy tűnik, senkinek sem okoz nagyobb problémát. Írnom kellene pár sort egyik kedvenc kertvárosomról is, Givataimról, hiszen ott jártam ulpánra (bentlakásos héber nyelviskola) az Ulpán Borochovba, de ennek ma már nyoma sincs, hisz helyére hatalmas lakóparkot húztak fel (ez arrafelé is divat). A város régi iparnegyedei helyett hangárjaiban és kikötőiben ma már az éjszakai élet az úr, a világszerte ismert előadóival, DJ-ivel és partihelyszíneivel. Van itt azért főiskola és egyetem is, világhírű kórházakban sincs hiány, és természetesen itt is egyre több gigapláza található. Sőt a Közel-Kelet első felhőkarcolója, a Kolbo Shalom is itt volt. Építészetileg van itt a török hódoltságot idéző épület, a brit mandátumot hirdető együttes, és persze modern felhőkarcolók minden formában. Itt-ott megbújik még egy-egy osztrák–magyar házikó is, amelyet a korai 19. századi cionisták húztak fel maguknak, hogy némileg otthon érezzék magukat a Közel-Kelet fergetegében. EREC 3
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 4
töltöttek már meg, jómagam csak annyit fűzhetek hozzá, hogy az Izraelben töltött 30 esztendő nagy részét ebben a városban töltöttem, tapasztalataim szerint ez talán a világ legélhetőbb városa. Ajánlom Önöknek is, hogy töltsenek itt el egy pár kellemes évet, a világról és az életről alkotott képük bizonyosan megvál-
Itt kiáltották ki a függetlenséget is 1948-ban, a Rotschild körúton. Az épület még mindig itt található. Itt alakult az első Kneszet (izraeli parlament), a korai operaházban, melynek helyén ma egy felhőkarcoló van. Ez egy igazi befogadó város, itt mindenki otthonra talál, hisz itt nemcsak a múltat konzerválják, hanem a jövőt is tervezik. Így aztán, ha minden igaz, szombaton pihenő metrók is lesznek itt. Itt járnak már azok az autóbuszok is – hozzá kell tenni, hogy a lakosság többségének hangos kritikája mellett – útban Jeruzsálem felé, amelyeken elválasztják a hölgyeket a férfiaktól. Persze nem ez a jellemző, hiszen maga Tel-Aviv mindig is modern elveiről, s már-már ateista világnézetéről, illetve „carpe diem” életstílusáról híres. Vannak itt muzulmánok és keresztények, etiópok és oroszok, magyarok és Fülöp-szigetekiek, és egy-két bennszülött tel-avivi is. Izrael Jeruzsálemet tartja fővárosának. Erre kérem olvasóimat is. Mindennek ellenére, sajnos egyre többen, még az Izraellel barátságos viszonyt fenntartó államok is TelAvivban tartják követségeiket. Ezzel is azt akarják kifejezni, hogy TelAvivot fogadják el az ország szívének. Minden kormányhivatal pont ezért itt is tart egy képviseletet. A százéves Tel-Avivról könyvtárakat 4 EREC
tozik. Ha Tel-Avivról beszélünk, akkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nemcsak város, hanem régió székhely is, kertvárosok, kisebb települések, luxusnegyedek és kisváros méretű üzleti épületegyüttesek veszik körül. Breuer Péter Breuer Péter 1973-tól 2003-ig élt Izraelben. Napjainkban hírügynökséget vezet, rádió- és televíziócsatornák műsorainak szerkesztőjeként, valamint közel-keleti és biztonságpolitikai szakértőként is találkozhatunk vele a magyar és nemzetközi hírközlésben. Egyetemi oktatóként két felsőoktatási intézmény munkatársaként tevékenykedik. A fenti részlet idézet készülő könyvéből "az én Izraelem" tel avivi fejezetéből.
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 5
Jom Haacmaut Miért is? Mint minden évben, most is megünnepeljük Izrael Állam fennállásának évfordulóját, a Függetlenségi Napot. Ha eltekintünk a tisztán protokolláris kötelezettségtől, meg kell, hogy kérdezzük magunktól, hogy ugyan miért is fontos a számunkra egy többezer kilométerre lévő kicsiny kis, nagyjából az USA-beli New Jersey méretű közel-keleti állam születésnapja. A kérdés nem költői, hanem valós, mert hiába létezik 1948 óta a zsidó állam, és hiába merül fel igényként az, hogy a zsidók (úgymond) érezzenek együtt a zsidó állammal, azonosuljanak törekvéseivel, mozduljanak meg az érdekében, jelentős zsidó csoportok fantáziáját nem ragadta meg s ragadja meg különösképpen Izrael, legalább is Magyarországon ez a helyzet. Izrael elsősorban azért fontos, mert zsidók vagyunk, s nemzeti történelmünk jelentős korszakai fűződnek Erec Jiszraelhez, melynek egy részén megalakult a modern zsidó állam. Fontos Izrael azért is, mert a bibliai helyek jelentős része ott van, vallásos fontossága is van tehát az Izraelbe történő visszatelepedésnek. Nem pusztán azért, mert vannak olyan parancsolatok, melyek Izrael Földjéhez fűződnek, hanem azért, mert a Föld zsidó középpontja Jeruzsálemben van. De még fontosabb a számunkra a zsidó állam azért, mert – az Egyesült Államok után – a világ legtöbb zsidó lakosa itt él, s ha az ember a húga iránt is szolidáris, a teljes családjától ugyan miért is tagadja meg ezt az érzést?! Azonkívül fontos azért, mert a zsidók itt nem kisebbségként élnek, ami még az amerikai zsidóságról is elmondható, hanem többségként, az állam magát zsidónak deklarálja, nemzeti ünnepei, szokásai, törvénykezése, klimája messzemenően tükrözi ezt az állapotot, megfelel ennek a helyzetnek. Az izraeli zsidók politikai felfogása és világképe nincs annak a kényszer-
nek alávetve, hogy másokhoz viszonyítva határozzák meg magukat. Ahhoz, hogy éppen mit mondanak a többiek, illetve hogy viselkedésük mennyiben felel meg az „európai” vagy „euroatlanti”, netán a liberális normáknak. Eltűnt a kényszeres idegesség és a félelemmel teli és bizalmatlan alkalmazkodás a külvilág szokásaihoz. Nem érdekes az, hogy mit szól a szomszéd, hogyha mezüzét lát kitéve az ajtófélfán, vagy hogy nem veszélyes-e kipában járni az utcán, vagy hogy a zsidó népiséggel való nyílt azonosulás nem vonja-e maga után a „jobboldaliság” vádját, vagy nem válik éppen gúny tárgyává sokszor éppen zsidók részéről. Izraelben lehet valaki bal- és jobboldali, szekuláris és vallásos, de ugyanúgy a zsidó társadalom része marad, a teljes politikai-ideológiai-életmódbeli spektrumon keresgélhet magának megfelelő helyet, és a zsidóság megélése nem ütközik akadályokba. Szabad a választás. Ám a helyzet paradox, mert amíg a zsidó kisembert nem fenyegeti nagy veszély a világon, a zsidóellenesség hadai,vagy inkább hadseregei ma Izraelt ostromolják. A fundamentalista Irán hivatalosan is deklarált célja a zsidó állam megszüntetése, csakúgy, mint a különféle iszlamista terrorszervezeteknek. Ám létezik egy olyan veszély, mely belülről fakad, ez pedig az Izraelre leselkedő fenyegetések túlreagálásában vagy éppen lebecsülésében nyilvánul meg. Mind a kettő egyformán veszélyes a zsidó államra, hiszen nem megfelelő válaszok születhetnek komoly és adekvát reakciókat igénylő kihívásokra. Fontos tudatosítanunk azt is, hogy Izrael ma már nem mások segítségére szoruló „snorrer” (jiddisül: koldus) állam, hanem a nemzetek családjának egyenrangú és gazdaságilag is erős tagja, azonkívül katonai középhatalom, még azonkívül pedig virágzó kultúra és színes társadalom jellemzi,
mely a klasszikus és sok kelet-európai vonást hordozó alakulatból erős orientális-mediterrán jegyeket is felmutató dinamikus multikulturális állammá fejlődött. Nem véletlen az sem, s ezt a sors különös fintorának nevezhetjük, hogy a zsidóságával erősen ambivalens viszonyban lévő Franz Kafka leveleit a minap éppen Tel-Avivban találták meg. Ezekből kiderült, hogy az író komolyan foglalkozott azzal, hogy Palesztinába költözzön. Ezzel egy zsidó vándorút ért a végére, jól szimbolizálva azt az utat, mely az otthontalanság és az Otthon között van kikövezve. Csak fel kell fedezni, s rá kell lépni. Novák Attila Történész, a Szombat szerkesztője 2006. és 2008. között a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke
IZRAEL 61 ÉVES A nagy sikerre való tekintettel a Szochnut idén bemutatja:
ÉNEKVERSENY KORHATÁR NÉLKÜL Döntő: május 10. Érdekelődni: Cseri Anitánál: 06-1-374-3089,
[email protected] Jónás Veránál: 06-30317-9880,
[email protected] EREC 5
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 6
Felesküdött Netanjahu kabinetje: nem a kocsit fogja a lovak elé
Benjamin Netanjahut felkéri Simon Perez államelnök kormányának megalakítására
Viták, kétségek és vádaskodások közepette mutatta be Benjamin Netanjahu Izrael 32. kormányát, amely a héten felesküdött a Kneszetben. A kormányfő egyben beállította Saron 2001-es és 2003-as országos csúcsát is azzal, hogy a mega kormányban 30 miniszter ül majd, a tárcákat testvériesen, fele-fele arányban elosztva a Likud és a koalíció többi pártja között. A most megalakult kormány tevékenységét árgus szemekkel figyelik nemcsak a palesztinok, de az Európai Unió tisztségviselői és az Egyesült Államok elnöke is. Netanjahu azonban nem akarja a kocsit befogni a lovak elé: csak békés palesztin állam szerepelhet a terveiben. A koalíciós megállapodások után fennmaradó tárcákat Netanjahu a saját pártján belül osztotta szét. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy Juvál Steintz kapja azt a pénzügyi tárcát, amelyet eredetileg Netanjahu magának tartott fenn, de amelyre egyébként Szilván Salom is szemet vetett. Salomnak a regionális együttműködési és a miniszterelnök-helyettesi tárcát ajánlotta, ám azt Salom nem fogadta el. Salom kiábrándultságát fokozza, hogy az esélyesek közül egyedül őneki nem ajánlottak elfogadható posztot a mostani kormányban. Netanjahu egyik főembere Móse Ajalon (Bugi), aki a stratégiai ügyeket irányítja majd, és Netanjahu közvetlen helyettese lesz a kormányban. Feszültséget okozott az utolsó pillanatban, hogy Lieberman bejelentette: amennyiben korrupciós ügyei miatt le kell a külügyminiszteri posztról mondania, és a kormányfő likudosnak adja át a helyét, akkor pártja, az Israel Beitenu ellenzékbe vonul. Lieberman esetleges helyetteseként emlegetik Saul Mofázt is, aki hajszállal maradt le a Kadima elnöki posztjáról, persze csak akkor, ha kilép a Kadima frakcióból. Juli Edelstein foglalkozik majd a diaszpóra és a nemzetközi információs ügyekkel, Jiszrael Katz szállítási, Limor Livnat kultúra és sport, Mose Kahlon távközlési és Gilád Erdan környezetvédelmi 6 EREC
miniszter lesz. Michael Eitan és Joszi Peled tárca nélküli miniszter és a drúz Ajub Kara pedig a Negev és Galilea fejlesztésével foglalkozó miniszter helyettese lesz. Több olyan pozíció is van a kormányban, amelyet most nevesítettek először. Az eleinte szélsőjobboldalinak, majd csak egyszerűen jobboldalinak, illetve a Munkapárt csatlakozásával nemzeti egységkormánynak nevezett kabinetnek széles körű és drámaian hangsúlyozott elvárásoknak kell megfelelnie. A Palesztin Hatóság nevében Szaeb Erekat fő tárgyaló a Washington Postban megjelent írásában követelte, hogy az új kormány „egyértelműen kötelezze el magát a kétállami megoldás és egy életképes, független palesztin állam mellett az 1967. évi határok mentén”. Jelezve, hogy a „PFSZ már 1988-ban elfogadta a kétállami megoldást”. Izraelnek, hogy „szavahihetőségét megnyerje, azonnal és teljes mértékben be kell fagyasztania a telepítési tevékenységet.” „Helyre kell állítani a szabad mozgást a Nyugati-parton és meg kell nyitnia a Gázai övezet határátkelőhelyeit.” – követeli Szaeb Erekat, aki szerint fontos lenne, hogy a Nemzetközi Kvartett szigorúan ellenőrizze a korábban aláírt szerződések végrehajtását mindkét fél esetében. Erekat ezeken felül még kiállt a szaúdi békekezdeményezés mellett is, amely az 1967-es fegyverszüneti vonalakra való visszavonulásért cserébe teljes körű arab normalizációt ígér. A terv „szépséghibájaként” követeli Izraeltől, hogy területén telepítse le a több mint 4 millió palesztin menekültet, amely egyértelműen Izrael és egyben a kétállami megoldás végét jelentené. Arról sem számolt be a fő tárgyaló, hogy ha annyira fontosak számukra a korábban Izrael és a PFSZ által aláírt megállapodások, akkor idáig a PFSZ vezetése ezeket miért nem tartotta be. Az Európai Unió külpolitikai vezetője, Javier Solana is arra figyelmeztette a zsidó államot, hogy amennyiben nem folytatja a kétállami politikát, az EU befagyaszthatja Izraellel a kapcsolatok magasabb szintre emelését. Karel Schwartzenberg, cseh külügyminiszter, az EU soros elnöke a múlt héten kijelentette, hogy ha az új izraeli kormányzat nem kötelezi el magát előre a palesztin állam megalakítására, akkor a „viszonyok igen bonyolultakká válhatnak.” Sejtetni engedte, hogy a téma a külügyminiszterek asztalára kerülhet és annak nem lehet majd jó vége. Ezt az álláspontot támogatta meg Barack Obama elnök és külügyminisztere Hillary Clinton is. Világossá tették, hogy a kétállami megoldás az izraeli–palesztin politika sarokköve. Viszont elvárá-
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:12 Page 7
saik nem teljesülése esetére nem fenyegetőztek azzal, hogy újraértékelik az amerikai– izraeli viszonyt. Erekat elfogadhatatlannak tekinti Netanjahu elképzelését a „palesztin gazdasági békéről”, amelyet az izraeli kormányfő – a főtárgyaló szerint – a „megszállás” megszüntetése helyett talált ki. Ez szerinte nem vezet életképes palesztin államhoz, csak egymással összefüggésbe nem álló „kantonokat” hozna létre. „A türelmünk korlátozott” – jelentette ki a politikus és jelezte, hogy „a semmiért nem kezdenek az izraeliekkel tárgyalásokat”. Pedig Netanjahu két párt követelését is visszautasította azzal, hogy nem volt hajlandó kizárni a koalíciós megállapodásban a palesztin állam megalakulását. Ugyanakkor Netanjahu nem szerepelteti a szerződésekben a „két államot két népnek alapelvét” sem. Ennek ellenére nincs számottevő különbség Netanjahu és a nemzetközi közösség álláspontja között. A kormányfő nem hajlandó eleve kizárni a palesztin állam létezését, de nem hajlandó olyan palesztin államot elfogadni, amely fenyegetheti Izrael biztonságát. Netanjahu a hónap elején nyilatkozta egy interjúban a Washington Post hasábjain: „Úgy vélem, hogy széles körű konszenzus uralkodik Izraelben, hogy a palesztinok alapíthassanak államot, de ne fenyegethessék a miénket.” A palesztinoknak minden lehetőséget meg kell adni, hogy kormányozhassák magukat, de meg kell őket fosztani mindattól, amely fenyegetést je-
lenthet Izraelre nézve. Így nem rendelkezhetnek hadsereggel, nem köthetnek védelmi szerződést, és nem gyakorolhatnak a légtér, a vízforrások és az elektromágneses térerő felett teljes jogkört. Netanjahu álláspontja megfelel Bush amerikai elnök 2002 június 24.-i beszédében és a nemzetközi Kvartett „Road-map”-jében foglaltaknak. Ezt a kétállami megoldást egyértelműen és feltételek nélkül ahhoz köti, hogy a születendő palesztin állam békében éljen zsidó szomszédjával. Netanjahu ez utóbbi feltétel megvalósulásához köti a kétállami koncepciót, mert nem tartja megoldásnak, hogy Izrael mellett egy agresszív, terjeszkedő állam létesüljön, amelynek célja lángba borítani a térséget és felszámolni Izrael Államát. Netanjahu stratégiája megköveteli, hogy a palesztinok előbb bizonyítsanak, hogy békében kívánnak élni zsidó szomszédjaikkal. A Netanjahu által megkövetelt oktatási forradalom a médiát, a mecseteket és az iskolai tankönyveket átható antiszemita uszítás teljes beszüntetését és a békére való felkészítést célozza. Jó jel lehetne például, ha az iskolai térképeken Izrael területét nem a palesztin állam részeként tüntetnék fel. A gazdasági együttműködés pedig egy életképes palesztin társadalom alapja lehetne. Egy eleve elkötelezettség a palesztin állam megalakítására mindezek nélkül a kocsit fogná a lovak elébe. Hechs László EREC 7
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:13 Page 8
Generációk találkozása A Generációk Találkozása program 2007-ben kezdődött a Szochnut kezdeményezésére és a JDC Budapest közreműködésével. Az első év nagy sikerű programja nyomán a szervezők a folytatás mellett döntöttek, a 2009-es program ez év márciusában indult. Célunk, hogy két különböző nemzedék kerüljön közel egymáshoz: a holokausztot túlélők generációja és unokáik, a mai huszonévesek nemzedéke. A túlélők közül sokan felnőtt életük során nem szívesen beszéltek átélt élményeikről, ugyanakkor életük egy pontján gyakran mégis szükségét érzik, hogy megosszák tapasztalataikat az utánuk következő nemzedékekkel. A fiatalok nagyon sokszor nagyszüleik generációjának hallgatása mellett nőttek fel, ugyanakkor kíváncsiságuk a múlt iránt egyre feszítőbb, saját identitásuk formálásához elengedhetetlen. A programban részt vevő két korcsoport a szervezők (Szochnut és Joint) együttműködése révén a következőképpen áll elő: az idősebbek csoportját olyan holkauszt-túlélők alkotják, akik mindeddig még nem jutottak el Izraelbe, az ifjabbak pedig a Szochnut Taglit programján részt vett fiatalokból verbuválódtak. A két csoport tagjai hónapokon át tartó közös tevékenység nyomán megismerik egymást, hidat teremtve így a túlélők első és harmadik generációja között. Hat hónapon át havi rendszerességgel találkoznak, ismerkednek, beszélgetnek egymással, így a fiataloknak módjuk nyílik a Soát átélt emberek személyes történeteit megismerni. Ezeknek a történeteknek középpontjában az ember áll, teljes élete, mely nemcsak a holokauszt élményére koncentrál, hanem arra, hogyan is éltek a Soá előtt, mit jelentett számukra a vallás, a zsidóság, a hagyományok, a közösség, milyen volt a családi, iskolai környezetük, amelyből azután a holokauszt tragédiája kiszakította őket. Nem csak történeteket mesélnek el, hanem saját történeteiket, melyek a személyes 8 EREC
narratíva által közel kerülnek a fiatalokhoz. Tapasztalat, hogy az első generáció szívesebben osztja meg emlékeit a harmadik generációval, a nagyapák könnyebben nyílnak meg az unokáknak. Programunk ezt a lehetőséget biztosítja az idősek számára: olyan fiatal hallgatósággal beszélgethetnek, amely értőn és figyelmesen hallgat, kérdez, hiszen a múltját, gyökereit keresi, hogy aztán mindazt, amit megtudott, megtapasztalt, továbbadhassa majd. Bármennyire közhelyesen hangzik is, az idősek számára elengedhetetlenül fontos annak tudata, hogy van folytatás. A program fontos eleme a közös élmény, melynek során szinte eltűnik a csoportok közötti korkülönbség, helyébe a másik történetének megismerni vágyása lép. A havonkénti találkozókat a program végén – ebben az évben ősszel, Szukkotkor – közös izraeli utazás követi. Az utazás lehetőséget nyújt arra, hogy együtt fedezhessék fel az országot: mivel a fiatalok másodszor utaznak, az idősek vezetőiként is szolgálhatnak. A közös utazás mindkét csoport számára nemcsak óriási élmény, hanem különleges kontextus is, mely a hagyományos utazásokhoz képest más, sokkal szélesebb perspektívát nyújt. Az idei program résztvevői márciusi kezdettel minden hónap utolsó hétfőjén találkoznak majd a Bálint
Házban. A találkozók kisebb csoportokban megvitatott témái között lesz egyebek között: hagyomány és család, zsidó identitás a holokauszt előtt és annak megőrzése a kommunista diktatúra idején, vallás, az Izraelhez fűződő viszony. Mindezek megbeszélése során a túlélők holokauszt-emlékei is előkerülnek. A figyelem, amelyet az idősek életének történetei kapnak, segíti őket abban, hogy emlékeiket megosszák, az elbeszélés által megkönnyebbüljenek. A havonkénti találkozók eredményeképpen a program csúcspontjára – az utazásra – a két csoport már jól ismeri egymást, sokat tanult egymástól. A fentieket illusztrálandó, álljon itt néhány idézet a tavalyi résztvevőktől és az idei program fiataljainak motivációiról: „Be kell valljam, hogy nem kis kétséggel vágtam neki ennek az útnak. Bár a két korosztály már többször találkozott egymással, hiszen ősztől kezdve minden hónap első keddjén összejöttünk, féltem, hogy az izraeli út során nem fognak a generációk igazán találkozni egymással. Nem így történt. Találkoztunk. Köszönöm, hogy megosztották velem a gondolataikat, történeteiket, és meséltek a sorsukról, olyan dolgokról, amikről sajnos nekem (nagyszüleim korai halála miatt) soha nem volt módom kérdezni. (Tasnády Katalin)”
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:13 Page 9
„A generációk találkozása alkalmával bármilyen fájó is volt beszélni az átélt borzalmakról és a félelmekről; úgy érzem, mégis el kell mondani ezeket. Soha többé ennek nem szabad megtörténnie!” (Pinke Lajosné, Vera) „Fontos, hogy amikor a zsidóság jövőjéről, társadalmi szerepéről, identitáskérdésről, antiszemitizmusról gondolkodunk, akkor nem feledkezhetünk meg sem a történelmi örökségről, sem a jelenkor sajátosságairól. Ezért van szükség a generációk találkozására.” (Tausz Péter) „Érdekel, hogy egy nagyobb közösségben, több emberrel mélyebb viszonyba kerülve milyen visszaemlékezésekkel, történetekkel találkozhatunk.” (Bokor János) „…csak a nagymamám tért élve haza. A hazatérése után a családban tabu téma lett a zsidóság, a vallás, és minden más, ami ezzel kapcsolatos. Így nekünk, unokáknak soha nem meséltek erről a korszakról a nagyszüleink, és kérdezni sem szabadott róla. Elvesztek a családi szertartások és az identitás is…” (Vadas János) Szőnyi Andrea
80 éves a Bnei Akiva Idén a Bnei Akiva (világszerte ismert és elismert ifjúsági mozgalom) ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A tagok éves találkozójának helyszínéül Antwerpent (Belgium) választották, ahol a fő téma a vezetői képesség volt. Több mint 10 európai országból, összesen 500 fiatallal képviseltette magát a Bnei Akiva. Az esemény fő célja, találkozó a szervezet képviselőivel, új kapcsolatok és barátságok létrehozása zsidó fiatalokkal, az egymástól való tanulás, és felejthetetlen élmények és tapasztalatok megszerzése. A találkozó zárásaként énekverseny volt az ifjúsági csapatok között. A fiatalok írták és adták elő az összes versenyre benevezett éneket. Az előadók két téma közül választhattak: Izrael 60. jubileuma és Bnei Akiva 80. évfordulója. A fiatalok nagy része mégis úgy határozott, hogy Gilad Shalitról (izraeli elrabolt katona) írnak. A győztes csapat a Bnei Akiva párizsi (Franciaország) csapata lett.
Bnei Akivával a brüsszeli eurovíziós találkozón Korán reggel izgatottan vártuk, hogy felszálljon a gépünk, és elinduljunk Belgium felé. Megérkeztünk Brüsszelbe és továbbmentünk Antwerpenbe, ahol sok szeretettel vártak minket az ottani Bnei Akivások. Elhelyeztek minket a családoknál, és készülődtünk Shabatra. A Shabatot együtt fogadtuk a többi európai Bnei Akivással az antwerpeni nagy zsinagógában, majd elmentünk az ottani zsidó iskolába vacsorázni, és részt vettünk a programokon, amit számunkra szerveztek. A szombati peulán szó volt az elrabolt zsidó katonákról és arról, hogyan legyünk vezérek. Miután kiment a szombat, megismerkedtünk a többi Bnei Akivással, akikkel nagyon sokat beszélgettünk. Vasárnap reggel elindultunk Brüsszelbe, ahol meglátogattuk az európai zsidóság központi zsinagógáját, majd elindultunk az Eu-
rovízió színhelyére. Ott meghallgattuk az előadásokat. Mindenki nagyon szépen helytállt. Mi szerencsésebbek voltunk a többieknél, mivel tovább tartózkodhattunk Belgiumban. Hétfőn elmentünk az óvárosba, ott sétáltunk, a belvárosban vásároltunk. Miután vége lett az eseménynek, elköszöntünk a többiektől és elindultunk a reptérre. Fáradtan és sok szép emlékkel tértünk vissza Magyarországra.
Az esemény felejthetetlen élményekkel gazdagított minket. Bnei Akiva Shlichim: Amit and Nurit Davidson. Tel: 06709328080 E mail:
[email protected] EREC 9
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:13 Page 10
Izrael Állam függetlenségének 61. évfordulójára meghirdetett rajzverseny pályamunkáinak szavazása 2009. május 10én lesz
Szűcs Szabó Tamás – Amerikai Alapítványi Iskola, 7. évfolyam
A galamb története (Konics Gergely Dávid, Szűcs Szabó Cheszki, Nica Dávid, Farkas Benjamin, Pusztai Regina – Amerikai Alapítványi Iskola, 4. évfolyam)
Idők (Oszman Mona – Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, 10. A évfolyam) 10 EREC
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:14 Page 11
Fischer Ágoston, Fischer András, Nagy Rebeka, Nagy Ráhel, Nagy Meláni, Konics Viktória, Hornyák Zsombor, Jávor Dóra, Hevesi Győző, Altman Ráhel közös alkotása (Amerikai Alapítványi Iskola – 11. évfolyam)
A tenger élvezete (Kócza Beni, Serzysko Jacek – Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, 3. A évfolyam)
Álmomban Yaffo (Moravcsik Borbála Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, 6. A évfolyam)
„Az utcák lassan a légbe emelkednek” (Nica Dávid, Farkas Benjámin, Magrelishvili Joel – Amerikai Alapítványi Isk. – 7. évfolyam) EREC 11
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:14 Page 12
Ha nem most, akkor mikor? Engländer Tibor, a magyarországi cionista mozgalom élő jelképe, az MCSZ több évtizeden át a szervezetet irányító elnöke otthonában fogadott. Ma betegeskedik, egészségi állapota már nem a régi. Az operatív vezetéstől ugyan korábban visszavonult, ám ma is meghatározó alakja a cionista mozgalomnak. A mozgalom jelenkori feladatairól és a jövőjéről faggattuk.
Engländer Tibor
K.: Mire készül az MCSZ a következő hónapban? V.: Májusban a Herzl év alkalmából Herzl születésének évfordulójára emlékezünk. Ez a dátum bennünket különösen közelről érint, hiszen Herzl Budapest szülöttje. Szeretnénk az évfordulót méltóképpen megünnepelni. Előreláthatólag ebből az alkalomból külföldről is többen idelátogatnak. Az évforduló kapcsán természetesen sokunkban felmerül a kérdés, hogy mit jelent ma a cionizmus, és mit jelent ma cionistának lenni? K.: Több, mint 60 évet töltöttél el a cionista mozgalomban. Hogyan viszonyul a mai cionizmus a 60 évvel ezelőttihez? V.: A cionizmus lényegében ma se jelent mást, mint 60 évvel ezelőtt. A cionizmus helyzete azon-
12 EREC
ban sok mindenben megváltozott. Ez szükségessé teszi eszméinek és gyakorlatának napjaink szempontjából történő értelmezését. Mint mondottam, a helyzet sok szempontból változott, ami a zsidóság és ezen belül a cionizmus számos, megválaszolásra váró, új problémáját hozta magával. Bonyolult és hosszú kifejtést igénylő kérdésekről van szó. Itt nem tudunk belemenni részletes tárgyalásukba. Egy-két dolgot szeretnék csak megemlíteni. A múlt század első felében a cionista és nem-cionista zsidók szemlélete élesen – többnyire antagonisztikusan – elvált egymástól, pontosabban szemben állt egymással. A zsidók jelentős része elutasította a cionista törekvéseket. Sokan utópiának, megvalósíthatatlan álomnak tartották őket, mások a hagyományok lerombolását látták bennük, ismét mások a zsidóság problémáit homlokegyenest ellentétes úton, a teljes beolvadás útján látták megoldhatónak, stb. Mára alapvetően megváltozott a helyzet. A zsidó állam létrehozása nem bizonyult utópiának. Izrael léte elhozta a zsidó hagyományok, köztük a héber nyelv ámulatba ejtő megújulását. Ma már egyre kevesebben hiszik, hogy a teljes beolvadás jelenti a dolgok megoldását. Ma Izraelt szinte minden zsidó magáénak érzi. Léte valamennyiünkből lelkesedést és szeretetet vált ki. A nézetbeli különbségek tehát korántsem olyan nagyok, esetleg antagonisztikusak, mint 60 évvel ezelőtt. Mindamellett, a cionizmus ma is egy önálló, határozott kontú-
rokkal körvonalazható koncepciót jelent a zsidóságra vonatkozó nézetek világában. A cionista mozgalomnak pedig el kell látnia a maga sajátos feladatait is, sajátos kihívásokra is felelnie kell. K.: Miben fogalmazódik meg a cionizmusnak ez a sajátos feladata? V.: Ha egyetlen mondattal válaszolnék, az így szólna: be kell fejeznie történelmi célkitűzésének megvalósítását. Ez a történelmi célkitűzés arra az álláspontra épül, hogy a zsidóság alapvető, a szétszóratás évszázadait végigkísérő, sztereotip problémáit csak a zsidó nemzeti újjáéledés folyamatában, a zsidó állam léte által nyújtott feltételek és lehetőségek felhasználásával lehet megoldani. Természetesen, egy nép életében mindig adódnak problémák. Sokszor súlyos problémák is. A zsidóság is szembetalálkozik majd a jövőben újabb és újabb gondokkal, megoldásra váró, nehéz feladatokkal. A szétszóratásban keletkezett problémái azonban nem tekinthetők egy nép normális problémáinak. Az antiszemitizmus, Auschwitz, az identitás zavarossága, és sorolhatnánk sokáig a tényeket és a kérdéseket, nem olyan problémákat vetnek fel, mint amilyenekkel egy normális körülmények között élő nép szokott találkozni. Ezek a szétszóratás problémái, melyeket a szétszóratás nem, vagy csak felületesen tud kezelni. Jövőbeli gondjaink akkor lesznek kezelhetőek, ha a zsidóság helyzetét normalizáljuk. Akkor, ha van egy független, fejlett, békében és biztonságban élő zsidó állam, melynek léte a világ számára ugyan-
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:14 Page 13
olyan magától értetődő, mint bármelyik másik államé, és akkor, ha ez az állam magába gyűjti a zsidóság többségét. Óriási eredményeink vannak, de ezt a helyzetet még nem tudtuk teljes mértékben megteremteni. Ennek megteremtése a cionista mozgalom fő célja. K.: Vannak-e ehhez szövetségesei? V.: Hogyne lennének! Szövetségesünk az egész zsidóság. Az a zsidóság, amelyik mélységes együttérzéssel és segíteni akarással figyeli Izrael létért folytatott küzdelmét, szinte példa nélküli eredményeit. Ma a cionista mozgalom erőfeszítéseit nem a zsidóság többségének ellenkezése, hanem együttérzése kíséri. A különböző zsidó nézetek, törekvések egymásra találása, együttműködése a cionizmus sikerének talán legfőbb feltétele. Potenciális szövetségeseink a világ demokráciái. A demokrácia minden híve mindinkább felismeri és megértéssel kezeli azokat a rendkívüli gondokat, melyekkel a zsidóság évezredek óta szembenéz. A demokrácia minden valódi híve elítéli és fékezni próbálja az antiszemitizmus vad erőit. A demokráciákat vezérlő eszmék hívei számára természetes és kézenfekvő gondolat, hogy a zsidók jogát népi létfeltételeik biztosításához ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint bármelyik másik népét. A demokráciák – akár hangoztatják, akár nem – tudják, hogy a közel-keleti demokrácia kibontakozásának legfőbb feltétele Izrael biztonsága és békéje. Izrael biztonságának pedig egyik legfőbb feltétele (a cionista elgondolásnak megfelelően) az, hogy a világ zsidósága magáénak érezze Izraelt. Számítunk a demokráciákra. Persze, ezzel kapcsolatban felteheti valaki a kérdést: hogyha önök ennyire
bíznak a demokráciákban, miért van szükségük zsidó államra? Miért bátorítják az aliját? Csak nagyon röviden felelve, fel kell hívnunk rá a figyelmet, hogy egyetlen nép vagy társadalmi egység se engedheti meg magának, hogy önvédelmét és érdekei védelmét teljes egészében másokra hárítsa. Az, ami számunkra központi kérdés, mások számára nem feltétlenül az. Az, amiben többé-kevésbé egyetértés van közöttünk, mások számára ismeretlen, vagy megvitatandó, sokféle érdekszempont által érintett kérdéskör. Azok az erőfeszítések, melyekre magunkért, családunkért hajlandóak vagyunk, nem feltétlenül várhatók el teljes mértékben másoktól. Ha én nem magamért, akkor ki értem? Így szól Hilél közismert mondása. Vagyis önmagunkért elsősorban önmagunk vagyunk felelősek. A mondás azonban tovább folytatódik: Ha csak magamért, akkor ki vagyok én? Felidézésével arra akarok utalni, hogy a cionizmus nem a többi néptől, a világ nagy problémáitól való elszakadást jelenti. Amikor arról beszélünk, hogy a demokráciák potenciális szövetségeseink, akkor ezzel arra is utalunk, hogy mi pedig a
demokráciák feltétlen szövetségesei vagyunk, vagy arra, hogy képesek vagyunk integrálni szülőföldünkhöz fűződő érzelmeinket és zsidó indentitásunkból fakadó történelmi elkötelezettségünket. K.: Miben foglalható össze a cionizmus jelentősége? V.: A cionizmus megteremtette és egyre fejleszti a zsidó nemzeti lét ideológiai, vallási, gazdasági, kulturális, oktatási, erkölcsi formáit, melyek lehetővé tették, hogy a zsidóság a szétszóratás természetellenes létfeltételeiből új életre kelhessen. Megteremtette és továbbfejleszti annak feltételeit, hogy saját ügyeinek intézését a zsidóság saját kezébe vehesse. Ez új távlatokat nyitott meg, és létrehozta egy új, zsidó népi kultúra kialakulásának lehetőségeit, egy őszintébb, természetesebb létezés életérzését is. Új távlatokat nyitott a vallásos zsidóság számára. Az álmok nemzedékei után megteremtette a cselekvés nemzedékeit, Hilél így folytatja: Ha nem most, hát mikor? B. L.
EREC 13
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:14 Page 14
Alkotmány nélkül Izrael igazságügyi rendszerének máig legnagyobb rákfenéje, hogy az állam megalakulása, vagyis 1948 óta nem sikerült létrehozni az alapjogokat rendszerbe foglaló alkotmányt, s így a törvényszékek napjainkig a bírói döntéseknek viszonylag szabadabb teret engedve működnek. A jogrendben egyszerre élnek a még az I. világháborút megelőző török időkből, főként a családi és személyes ügyeket a vallási joghatóságok alá rendelő szabályok, jelen vannak a két világháború közti brit jogalkotás elemei, s érvényesek az Izrael állam parlamentje által elfogadott modern törvények is. 1950-ben megállapodás született, hogy a majdani alkotmány „alaptörvényekből” fog állni, s ezekből máig 11-et el is fogadott a Kneszet, s minden választás után újjáalakul a parlament alkotmányozó bizottsága a majdani alaptörvény megalkotása végett. A meglehetősen kaotikus viszonyok közepette kulcsszerepet játszik a Legfelsőbb Bíróság, amely az alapvető emberi jogok és az 1948-as Függetlenségi Nyilatkozatban megszövegezett elvek mentén gyakorlatilag az állampolgárok alkotmányos jogait védi - valódi alkotmány híján. A Legfelsőbb Bíróságot az utóbbi évek14 EREC
ben sokat és sokszor támadták jogalkotók és jobboldali politikusok, sőt Dániel Friedmann professzor, a legutóbbi igazságügyminiszter sem rejtette véka alá elítélő véleményét, s mindent elkövetett hatáskörének csökkentésére. Szigorúan jogi szempontból azért kritizálják, mert olykor a legfőbb törvényhozó szerv, a Kneszet intézkedéseit és törvényeit is felülírta és megsemmisítette, s ezzel megkérdőjelezte a népfennség elvét. A jobboldali honatyák pedig a kisebbségek, az emberi jogok tiszteletben tartását kikényszerítő intézkedései, végzései miatt próbálják megnyirbálni – mostanáig nem túl nagy sikerrel – befolyását. A Függetlenségi Nyilatkozat annak idején az emberi jogokat tiszteletben tartó „demokratikus zsidó államként” definiálta Izraelt, de a jelenleg mintegy 20%-ot kitevő arab kisebbség miatt az egyik oldalon a demokrácia, a másik oldalon pedig a zsidó állam ismérveit firtatják. Mivel a házasodási jog a vallási szervek kezében van, még a zsidó többségen belül is számos vitatott – és évtizedek óta megoldhatatlannak tűnő – ügy borzolja a kedélyeket. A bevándorlási törvény szerint egy zsidó nagyszülő esetén bárkinek joga
van a honfoglalásra, de az oroszajkú alijából halachikusan százezrek nem számítanak zsidónak, s így ők sem a zsidó temetőkben nem nyugodhatnak, sem nem házasodhatnak Izraelben. A belügyminisztérium ugyanakkor elfogadja a külföldi esketéseket, így teli gépek landolnak a közeli Cipruson, s az utasok meg sem állnak az anyakönyvvezetőig. A politikai jobb és baloldalon egyaránt szeretnék meghonosítani a civil házasságokat, de a legújabb Netanjahu kormányban is fontos koalíciós partner a keleti ultraortodox Sasz párt minden bizonnyal továbbra is megvétóz minden ilyen jellegű kezdeményezést. Nem lesz hát könnyű dolga az új kabinet igazságügyminiszterének, a magyar gyökerekkel bíró Jakov Neemannak sem... Shiri Zsuzsa Shiri Zsuzsa az ELTE történelem-szociológia szakán végzett. 1992 óta él Izraelben. Újságírással kb. 6 éve foglalkozik, többek közt a Magyar Rádió jeruzsálemi tudósítója. Mellékállásban három rakoncátlan kislány édesanyja.
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:14 Page 15
„Mindig optimista vagyok” Aliza Bin-Noun a béke esélyeiről, a magyarországi antiszemitizmusról és az új izraeli kormányról „Nálunk aki nem hisz a csodákban, az nem realista” – idéz Ben Guriont Izrael Állam budapesti nagykövete, Aliza Bin-Noun, amikor az új jeruzsálemi kormány esélyeiről kérdeztük. A nagykövet fontosnak tartotta leszögezni, hogy Irán a világ egész közösségét veszélyezteti, nemcsak Izraelt, ezért a megoldást is együtt kell megtalálnia az államoknak. A palesztinokkal folytatandó megegyezés fontos részének nevezte, hogy vajon a két palesztin szervezetnek a Fatahnak és a Hamasznak sikerül-e egymással megállapodnia. A magyarországi antiszemitizmussal kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy bár a szólásszabadság alapvető érték egy demokráciában, azért kell lennie valamilyen szabálynak, amely egy ponton túl megtiltja a gyűlöletkeltést. Ahogy van ilyen Németországban, Ausztriában és jó pár más demokratikus országban. – Emlékszik, amikor a Bálint Házban az izraeli választás éjszakáján találkoztunk, ön meglehetősen optimista volt – vetem fel Aliza Bin-Nounnak, Izrael Állam budapesti nagykövetének –, akkor persze még nem tudtuk, legfeljebb sejtettük az eredményeket. Ma már mindent tudunk. Ezzel együtt, tart az optimizmusa? – kérdem. – Mindig optimista vagyok. Jók az esélyeink, hogy kedvező dolgok történjenek velünk – kapom a választ Aliza Bin-Nountól. – Nyilván ahhoz, hogy befolyásunk legyen a dolgokra, sok erőfeszítésre van szükségünk. Gyakran idézik Ben Gurionnak azt a híres mondását, hogy „nálunk aki nem hisz a csodákban, az nem realista”. – Mégis, sokan nem érthetnek egyet önnel Izraelben, már ami a kormánnyal kapcsolatos optimizmust illeti. A minap a Haaretz című újság közétett egy közvélemény-kutatást, amely szerint több mint 53 százaléka a válaszadóknak nem bízik az új kormány sikerében. – Egy ilyen nemzeti egységkormánnyal szemben, amely most létrejött, sokan táplálhatnak ellenérzéseket. Nagyon sokféle párt van benne a politikai paletta teljes színképéről, balról, jobbról egyaránt. Biztos nem kevesen akadnak, akik bizonytalanok benne, merre is mehet egy ilyen kormány. A közvélemény-kutatási eredmény talán ezt a kétséget is kifejezi. A legelején vagyunk még. És én biztos vagyok benne, hogy a kormány esélyt jelent: a jó utat találja meg Izrael. A baloldal tapasztalata, vagy az, hogy például a békeszerződéseinket általában a jobboldali kormányok voltak képesek megkötni, mind ezt jelzik előre.
– Beiktatási beszédében az új kormányfő, Benjamin Netanjahu azt mondta, két nagy kihívás áll kormánya előtt. Az egyik Irán, a másik a világgazdasági válság. – Irán kérdése, ahogy ezt az előző izraeli kormány is képviselte és a mostani is, nem Izrael ügye csupán, hanem az egész világé. Tehát közösen kell erőfeszítéseket tenni a megoldásért. Nem hagyható szó nélkül sem a holokauszt tagadása, sem a különféle terrorszervezetek, mint a Hamasz és a Hezbollah támogatása, nem is beszélve a közvetlen fenyegetésekről. Az ENSZ-nek és az Európai Uniónak is részt kell vennie Irán megállításában. Ami a gazdaságot illeti, itt is csak azt tudom mondani, hogy Izrael részese a világ országai közösségének, a világgazdaságnak. Az ott jelentkező hatások elől nem bújhatunk el. Ha recesszió van a világban, azt mi is érezni fogjuk. Szerencsések vagyunk ugyanakkor abban, hogy az izraeli gazdaság erős, a válság az izraeli gazdaságot jó állapotban érte, így megküzdeni is talán könnyebb lesz vele. A gazdaság kedvező helyzete egyébként sok tekintetben éppen a korábban pénzügyminiszterként tevékenykedő Netanjahunak is köszönhető – szóval az ő előélete is bizakodásra ad okot nekünk. A kormány képes lesz megtenni a szükséges pénzügyi-gazdasági lépéseket. – Egy állam, két állam? Legyen-e önálló palesztin állam? Még a koalícióban részt vevő pártok sem tudnak ebben megegyezni. – Netanjahu a beiktatásakor világosan kifejtette, hogy a régóta folyó békefolyamatot, illetve politikai tárgyalásfolyamatot folytatni kell. Nincs más út. – Ehud Barak és Avigdor Liberman miniszterek, nagyon különbözőeket mondanak ebben a kérdésben. – Igaz, de ugyanannak a kormánynak a tagjai jelenleg, tehát valamiféle közös álláspontra kell jutniuk. A miniszterelnöknek nyilván kitüntetett szerep jut a politika alakításában e kérdésben is, miközben a legkülönfélébb érdekeket is tekintetbe kell venni. – Gáza. Az úgynevezett Öntött ólom hadművelet után mi következhet? Ez nem egy befejezett történet. – Néha úgy tűnik, mintha egy soha véget nem érő történet lenne. Most a kulcskérdés: mi lesz két palesztin szervezet között, vagyis a Fatah és a Hamasz együttműködésével. A két szervezet – egyiptomi támogatással – folytatja a tárgyalást, s akár egy közös kormányzás is létrejöhet. Ezen a megállapodáson sok múlik, kérdés, képesek-e közös kormányt alakítani. Az is szükséges, hogy a Fatah folytassa az eddigi politikáját a terrorizmus ellen. Nagy a nyomás EREC 15
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:15 Page 16
rajtuk, nemcsak például az Egyesült Államok, de jónéhány arab állam felől is. De bárhogyan is alakul, azt tudnunk kell, nem megy egyik pillanatról a másikra, ez egy hosszú folyamat. – Ha már Gáza. A világsajtóban sok bírálat is érte Izraelt az Öntött ólom hadművelet miatt. – Bírálat is érte. De azért nagyon sokan megértették, hogy az izraeli kormánynak nem volt más választása. Éveken keresztül lőttek Gázából békés, civil településeket, lehetetlenné téve ott a normális, mindennapi életet. Hol voltak akkor a mostani kritikusaink? Miért nem szólaltak fel a rendelkezésükre álló fórumokon, hogy ez tűrhetetlen, azonnal hagyják abba? Izrael nagyon sokáig várt, türelmes volt. Hány ország hagyná, hogy éveken keresztül rakétákat lőjenek a területére, megölve, megsebesítve polgárait, gyerekeket, öregeket, felnőtteket egyaránt? Elkerülhetetlen volt, ami történt. Meg kell védenünk a lakosságunkat. Ez a kötelességünk. Nagyon nehéz körülmények között kellett katonai akciót véghezvinnünk, amikor sokszor civileket használtak fel, afféle élő pajzsként. Meg kellett tanulnunk, hogy nemcsak a fronton kell harcolni, hanem a világ közvéleménye előtt is. Be kell mutatnunk, hogy miért van igazunk, és le kell lepleznünk a félrevezető, sokszor elfogult hírközlőket. – Ön kérte a magyar kormányt, hogy határolódjon el a dél-afrikai durbani konferenciától, ahol élesen Izraelellenes nyilatkozatot próbáltak elfogadtatni. – A magyar kormány nem támogat semmi olyan eseményt, amely úgy jellemezhető, hogy antiszemita vagy Izrael-ellenes lenne. A durbani nyilatkozat nagyon rossz ízű, még ha rengeteg javaslat hangzott is el, hogy enyhítsenek Izrael-ellenességén. De örülünk, hogy az egész nemzetközi közösség, közte az
A nyári hónapokban kezdők részére INTENZÍV HÉBER tanfolyamot indítunk. Izraeli tanárok, családias hangulat, beszéd centrikus tanulás. A perzselő melegben légkondicionált tantermeinkben kellemes körülmények várják. A haladók részére is szervezünk csoportokat. Információ: zsuzsak@jafi.org Telefon: 374-3068 16 EREC
Európai Unió, benne Magyarország, de például az USA vagy Kanada is egyetért velünk ebben a kérdésben. – Mit gondol a magyarországi antiszemita jelenségekről? Egyáltalán hozzátartozik a munkájához, hogy figyelemmel kísérje ezeket? – Természetesen hozzátartozik. Az antiszemitizmus egy olyan társadalmi jelenség, amellyel foglalkozni kell. Itt, ebben az országban, ahol a zsidók történetének egy korszaka felettébb tragikusan alakult, még fontosabb figyelni, mi történik. És az izraeli polgárok, nem csak a holokauszt-túlélők, nagyon érzékenyek az antiszemita jelenségekre a világban. Nemrégiben volt egy konferencia az antiszemitizmusról, ahol ismertettek egy jelentést az ADL-től, amely szerint Magyarország érintett ebben az ügyben. Létezik antiszemitizmus. Követjük az eseményeket, figyelünk és reméljük, hogy találkozunk minél több politikai megnyilatkozással, a civil társadalomból jövő kezdeményezéssel, a közvéleményben, a médiában megjelenő nyilatkozattal, amely az antiszemitizmus ellen lép fel. – A gazdasági válság idején sokaknak még fontosabb lesz bűnbankokat találni. – Tudjuk, hogy az antiszemitizmus mit jelent, mit okozhat. Sem a gazdasági válság nem lehet hivatkozási alap, sem az, hogy mondjuk egyesek szerint a zsidóknak „szarvuk” van. Nincs mentség és magyarázat az antiszemitizmusra. – A magyar parlament nemrégiben nem tudott törvényt elfogadtatni a gyűlöletbeszéd ellen. – Valóban, e tárgyban már több kísérlet zátonyra futott. Ha a parlamenten túl is jutott egy ilyen törvény, akkor az Alkotmánybíróság adta vissza, vagy a köztársasági elnök nem írta alá. Szóval ez nemcsak a parlament ügye. Azt hiszem, kell lennie valamilyen szabálynak, amely egy ponton túl megtiltja a gyűlöletkeltést. Ahogy van ilyen Németországban, Ausztriában és jó pár más demokratikus országban. – Ahogy sok államban már önmagában a holokauszt tagadása is bűncselekmény. – Így van. A szólásszabadság alapvető jog egy demokráciában. De biztos vagyok benne, hogy kell lennie egy határnak, éppen az emberi jogok , az emberi méltóság védelmében, amit már nem szabad átlépni. – Ebben is optimista? – Persze. Mi más lehetnék? De tudom, hogy a siker nincs ingyen. Kemény és néha hosszú munkával lehet csak eredményeket elérni. Dési János Dési János újságíró, a Népszava szerkesztője, az ATV szerkesztő-műsorvezetője.
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:15 Page 17
Tanuljunk Jónástól Az Örökkévaló megparancsolta Jonának ( Jónás), hogy menjen prófétálni Ninivébe. A város lakói erkölcstelen életet éltek, és az Örökkévaló emiatt elpusztításukat helyezte kilátásba. Jonával kaptak volna egy utolsó figyelmeztetést, hogy visszatérjenek a helyes ösvényre. Jonának azonban ez a küldetés nem tetszett, és meg akart lógni. Hajóra szállt, hogy küldetése elől meneküljön. A tengeren emiatt vihar tört ki, és Jona beismerő vallomást tett. A végén kénytelen volt Ninivébe menni, hogy az Örökkévaló parancsát teljesítse. A zsidóság egy nép a sok közül, amelyre az Örökkévaló rendkívüli terheket rakott. Ezért nem soroltatik a többi nép közé. Ez a kiválasztottság tény. Jona megpróbált elmenekülni előle, de semmi esélye nem volt. Kétezer év száműzetés után alakult újjá a modern Izrael, amely ebben az évben már 61. születésnapját ünnepli. A zsidó az egyetlen a bibliai népek közül, amelynek hajója nem süllyedt el a történelem viharában. Hol vannak már az egykori hódítók és hódítottak egyaránt, hetitták, jebuzeusok, az egyiptomiak, asszírok, babilóniaiak, filiszteusok és sorolhatnánk neveiket? Tengernyi nép élt az ókori Izrael területén, és ma már egyiküknek sincs se híre, se hamva. James Parkes, a kitűnő brit történész jegyzi meg, hogy a zsidók már az ókorban is kitűntek hazaszeretettükkel és az országhoz való szívós ragaszkodásukkal. E területen a két nagyhatalmi központ, Egyiptom és Babilónia között igazi átmenő forgalom volt. Nyitott volt mindkét irányban. A hadseregek nyomában nagy eszmék és világmegváltó ideológiák, közte a hellenizmus, a kereszténység és az iszlám is megjelentek és olvasztottak be a különböző népeket, vallásokat és ideológiákat. Egyedül a zsidó volt képes arra, hogy tanuljon ezektől a hatalmaktól és népektől, ideológiáiktól, megértse őket, feldolgozza ideológiáikat, és a megtanultakat beépítse saját rendszerébe. Identitását mindig is megőrizte, elsősorban a zsidó monoteizmus szigorú spiritualitása miatt. A zsidóság nép és vallás egy személyben: közvetlen környezetünkben az egyetlen igazi, eredeti nép, amely saját vallással, erkölccsel, nyelvvel, irodalommal, filozófiával, misztikával (kabala) és történelemmel bír. Zsidó sokféle lehet: liberális vagy konzervatív, hívő vagy hitetlen, nacionalista vagy baloldali, ortodox vagy neológ, askenázi vagy szefárd, nyugati vagy mizrachi, asszimilált vagy cionista. Vannak, akik sosem tekintették magukat zsidóknak, és akad ennek az ellenkezője is. Mindezen végtelen változatosságú külső forma ellenére a zsidóság lényege a történelem során alapvetően változatlan maradt. Ez a konstans elem tette lehetővé, hogy 2000 év galutot
Jónás próféta figyelmezteti Ninivé lakóit
(száműzetés) követően ma Izrael modern állama idestova 61 éve él és létezik. Pedig Izrael ellenségei mindent elkövettek azért, hogy ez ne így legyen. A rómaiak milliószámra gyilkolták a lázadó zsidókat nemcsak a Nagy Zsidó Háborúban (70–74), de a Bár Kochba felkelés (136) idején is. Hadriánus bosszúból megpróbálta eltörölni Izrael és Judea nevét, Jeruzsálemet pedig Aelia Capitolianára változtatta, hogy a zsidóságnak Izrael Földjére való legitim történelmi igényét jogosulatlanként állítsa be. Izrael Földjén egymást váltották a hódító népek, de egyikük sem eresztett gyökeret ebbe a talajba. Az ostromlott Jeruzsálemből megszökött Jochanan Ben Zakkaj rabbi Javnéban egyetemet alapított, hogy tudós rabbik részvételével a vallás a jeruzsálemi Templom pusztulása után is fennmaradhasson. A judaizmusban a vallás őrizte meg a zsidóknak Izrael Földjéhez kialakított viszonyát. A diaszpórák ezzel száműzetéssé váltak: a megváltás által a zsidókat az Örökkévaló ismét összegyűjti, és Jeruzsálemben a Mórija-hegyen a Templom ismét felépül. A zsidók szigorúan ragaszkodtak hitükhöz, amelyet még az életüknél is fontosabbnak tartottak. Az európai forradalmak, a felvilágosodás és a vallási türelem magukkal hozták Nyugat- és KözépEurópában az egyenjogúsítás szellemét. Ez egy időre elválasztotta a zsidó néptől a vallást, és a zsidóságot, Európának ezen a részén átmenetileg hitfelekezetté fokozta le. Megerősödött az asszimiláció, a zsidó nép gondolata háttérbe szorult. A zsidók nemcsak megismerkedhettek a szekuláris gondolatokkal és elsajátították a világi tudományokat, de hihetetlen eredményeket értek el és a tudományokat forradalmasították. Hosszú itt a névsor, akár a természet- akár a társadalomtudományokat tekintjük. Freud, Marx, Durkheim, Einstein és még sokan mások jelzik, hogy a minden zsidóban jelen levő isEREC 17
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:15 Page 18
teni szikra bármelyikükben lángra lobbanva nagy teljesítményekre lehet képes. A zsidók a társadalmi és gazdasági élet területén hihetetlen eredményeket produkáltak. Mindezek ellenére egy átmeneti periódust követően a középkori egyházias antijudaizmus kialakította modern formáját: a rasszista antiszemitizmust, amely a zsidóságot nem vallásként, de alacsonyabb rendű fajként azonosította. A zsidóság erre a helyzetre is spirituális megújulással válaszolt. Létrejött a cionizmus, a zsidóság nemzeti felszabadító mozgalma Benjamin Zeev Herzl vezérletével, akinek műve: A zsidó állam – a zsidókérdés megoldásának modern kísérlete megrengette a zsidó közösségek alapjait. Megkezdődött a zsidók modern visszatelepítésének programja, amely az első világháború után a népszövetségi határozattal már szilárd és elismert jogi keretek közé került. A Népszövetség elismerte a zsidók történelmi kapcsolatát Izrael Földjével, és megbízta a brit koronát, hogy segítse elő a zsidók bevándorlását e területre azzal a céllal, hogy a független zsidó állam, Izrael megalakulhasson. A cionista gondolatban és mozgalomban is sokféle elkép18 EREC
zelés és gyakorlat létezett, elég ha Herzl, Weizman, Zsabotyinszkij, és Achad Haam nevét említjük. A mozgalom jól látta a zsidóságra leselkedő veszélyeket, és kompromisszumok árán is, de az állam mielőbbi megalakítására törekedett. A brit nagyhatalmi politika azonban közbeszólt. Az 1939ben kiadott Fehér Könyv minimálisra korlátozta a bevándorlást és a földvásárlást akkor, amikor a zsidókat Európában Hitler megsemmisítéssel fenyegette és a világ országai Evianban bezárták kapuikat. Izrael Földjén pedig tíz éven belül arab többségű állam megalapítását írták elő. A cionizmus ebben a szorult helyzetben is újítani tudott. Menachem Begin és David Ben Gurion ha külön utat is jártak be és nem mindig jártak el teljes mértékben helyesen, néha külön-külön, később meg együttműködve elérték a britek távozását és Izrael modern államának megalakítását. A zsidó állam hihetetlen fejlődésen ment keresztül, és technológiai nagyhatalommá vált. Fejlett állam lett, annak ellenére, hogy 61 éves történelme során egy sor háborút kellett megvívnia. Egyiptommal és Jordániával már békét kötött, de rendezetlen a helyzete Libanonnal, Szíriával és a palesztinokkal, és persze a mögöttes arab és iszlám világgal. Irán a megsemmisítésére tör, és ehhez eszközül atombombát gyártana. A kihívások ma talán még nagyobbak, mint eredetileg voltak. Izrael és a zsidó nép azonban él és létezik. Mert minden helyzetben meg tudott újulni és helyes döntéseket volt képes meghozni és azt megfelelően végrehajtani. Ehhez azonban az is kell, hogy az erre való kiválasztottságot megváltoztathatatlan tényként vegyük. Tanuljunk Jónás történetéből, ha az Örökkévaló Ninivébe szólít bennünket, engedelmeskedjünk. És ne európai hajóútra induljunk, mert az nem vezet sehová! B. L.
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:15 Page 19
Post-Taglit Programok
MASZA – IZRAELI ÖSZTÖNDÍJ (www.masaisrael.org)
Szeretettel várunk továbbra is Post-Taglit programjainkon! Köszönjük Joseph Lebovics támogatását!
MI A MASZA? A Masza az izraeli kormány és a Jewish Agency for Israel (Szochnut) közös projektje. Ez a program lehetőséget biztosít a 18 és 30 év közötti zsidó származású fiataloknak, hogy 1 vagy 2 félévet Izraelben tanuljanak. MILYEN TÁMOGATÁST NYÚJT A MASZA? Az ösztöndíj elérheti a 10 000 USD-t, amely rendszerint tartalmazza a tandíjat, a szállás és az egészségügyi biztosítás költségeit, sőt néha a költőpénzt is. A felsőfokú tanulmányokon kívül a hallgatók judaisztikát és héber nyelvet is tanulnak. JELENTKEZÉS Vedd fel a kapcsolatot a budapesti Szochnut-irodájában Adi Bistrizerrel! Tel.: +36-1-374-3064, e-mail:
[email protected].
Kivitelezésért felelős Avidor András
Április 28. kedd 19:00
Büchler András és Balázs Gábor Izraeli Kulturális InIzraeli Kulturális Intézet bemutatása tézet Barbicue-party (Bp. VI., Paulay Ede u. 1.) Április 30. Madrich képzés Szochnut csütörtök A nyári Taglit/Birthright utak (Bp. VI., Lovag u. 5.) vezetőinek kiválasztása • A jelentkezők önélet15:00–20:00 rajzát az erane@jafi.org email címre várjuk • A jelölteket április 22ig értesítjük • MASA diákok előnyben Május 8. péntek Kidus Jom Haatzmaut alkalmából Bálint Ház 20:00 Fritz Zsuzsa, Balázs Gábor, Eran El- (Bp. VI., Révay u. 16.) Bar, Darvas István rabbi és Verő Részvételi díj: 1000 Ft Tamás rabbi (elővételben) Május 10. vasárnap Yom Haatzmaut – Izrael Állam ELTE Sporttelep 10:00–22:00 Függetlenségi Napja (Bp. XI., Mérnök u. Maccabi Sportnap 35.) 14:00
A Taglit/Birthright nyári csoportok közös tájékoztatója
16:00
Rejtvényverseny a Taglit-csoportok között
Május 20. szerda 19:00
Büchler András: Izrael Izraeli aktualitások
Szochnut (Bp. VI., Lovag u. 5.)
Május 26. kedd 19:00
Balázs Gábor: Zsidó hagyomány A betérők visszatérése
Szochnut (Bp. VI., Lovag u. 5.)
Június 9. kedd 19:00
Büchler András: Izrael Izraeli aktualitások
Szochnut (Bp. VI., Lovag u. 5.)
Június 16. kedd 19:00
Balázs Gábor: Zsidó hagyomány A szabadság határai a zsidó hagyomány szerint
Szochnut (Bp. VI., Lovag u. 5.)
A programváltozás jogát fenntartjuk! További információ: E-mail: fannif@jafi.org; Tel.: 1-374-3065; Web: www.szochnut.hu
Boldog Függetlenségi Napot IZRAEL!
erec1:Layout 1 2009.04.29. 21:15 Page 20
