ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET FOLYÓIRATA. CXL. évfolyam február

ERDÉSZETI LAPOK A Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E GY E S Ü L E T F O LY Ó I R ATA CXL. évfolyam • 2005. február

ALAPÍTVA

1862-BEN

Az év fája a közönséges boróka

A parlagi sas az év madara A világszerte veszélyeztetett ragadozó madár hazai védelmét az Európai Unió is támogatja Idén a parlagi sast választotta az „Év madarának” a Magyar Madártani Egyesület elnöksége. A ritka ragadozó madarat több nemzetközi egyezmény, hazánkban pedig a legmagasabb védelmi kategória óvja: eszmei értéke 1 millió Ft. A faj megõrzését a Madártani Egyesület védelmi programján keresztül az Európai Unió csaknem 100 millió forinttal támogatja, LIFE Nature elnevezésû természetvédelmi alapjából. Az uniós és hazai pénzügyi forrásoknak köszönhetõen az MME szakemberei hamarosan újabb mûholdas jeladókat szerelnek fel fiatal parlagi sasokra, melyekkel kideríthetik, hogy miért pusztul el egyéves koráig a madarak mintegy 60%-a. Az Egyesület munkatársai a fiatal sasok legfontosabb gyülekezõ helyein téli etetéssel próbálják jó kondícióban és biztonságos helyen tartani a tapasztalatlan madarakat. Egyes fészkekhez automata kamerákat helyeznek majd el, így amellett, hogy új információkhoz jutnak, az internet segítségével a nagyközönség is bepillantást nyerhet a rejtõzködõ madarak életébe. A parlagi sas védelméhez immár évtizedek óta hozzátartozik, hogy tavasszal megkeresik a hazánkban költõ párok fészkeit és az év során folyamatosan ellenõrzik a költések elõrehaladását. Egyes helyekre mûfészkeket építenek a sasoknak, hogy elõsegítsék

megtelepedésüket, a legveszélyeztetettebb fészkeket pedig folyamatosan õrzik. Mivel évente több tízezer védett madár – köztük néhány parlagi sas is – elpusztul áramütés következtében, ezért a legveszélyesebb elektromos oszlopokat az MME által készíttetett madárvédõ szigetelõpapucsokkal látják el az áramszolgáltatók. A parlagi sasok éppen ilyenkor, január végén, február elején kezdik el építeni új fészküket. A parlagi sas évének elsõ akciójaként a hazánkban telelõ sasok számbavételére civil természetvédelmi szervezetek országos felmérést szerveztek. Január második hétvégéjén 142 önkéntes nézte át a sasok legkedveltebb élõhelyeit, ahol összesen 279 példányt számoltak meg. 209 rétisas mellett 67 parlagi sast, valamint a hazánkban ritka fekete és szirti sasok egy-egy példányát is megfigyelték. Az ornitológusok szerint biztató jel, hogy

évrõl évre egyre több parlagi sas tölti a telet hazánkban, így talán csökken a dél felé vándorlás közben a Balkán-félszigeten elpusztuló sasok száma. A Magyarországon költõ 75 páros növekvõ parlagisas-populáció kontinensünkön Oroszországot követõen a legnagyobb, így megõrzése kulcsfontosságú a faj európai fennmaradása szempontjából. A parlagi sas elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen a Bajkál-tóig húzódik, azonban költõterületei szórványosak, és a faj világállománya a XX. században drasztikusan csökkent. A Kárpát-medence a parlagi sas elterjedésének nyugati határa, így 2004-ben hazánk és Szlovákia csatlakozásával az Európai Unió parlagi sas állománya a korábbi 2 párról 120 párra emelkedett, amelybõl 75 pár Magyarországon költött, nem véletlen hát a közösségi támogatás. További információ: Horváth Márton, Tel: (30) 525-40-71, Fax: (1) 275-62-67, e-mail: [email protected], www.imperialeagle.hu Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1121 Budapest, Költõ u. 21. , Tel: (1) 275-62-47, e-mail: [email protected]

A harmadik oldal

E

rdészek mondjuk magunkról, hogy hosszú távra gondolkodunk. A tetteink mindig visszatükrözik ezt az általános megállapítást? A tartamos erdõgazdálkodás, a fenntartható erdõkezelés régi elgondolásai szakmánknak, mely meg-meg újul az éppen aktuális korszakban. A megújulás szükséges. Az értékek megtartása és fenntartása kötelezõ. Ehhez szükségünk van energiára. Megújuló energiára. A szolgáltató erdõgazdálkodás, hosszú távon, tartamosan, fenntartható módon biztosíthatja szakmánk jelenét és jövõjét. Vajon gondolkodásunk, tetteink is megújulnak-e? Felismertük-e, hogy itt az idõ a tettekre? Megint lépéshátrányba kerültünk? Vagy már ott is vagyunk? A kereskedelem tárgya és lehetõségei a piac szeszélyeinek kitettek. A társadalom részére történõ szolgáltatás hosszú távú lehetõség. Azok számára, akik felismerik. Mindig megújuló ötletekkel, gondolatokkal, tettekkel. Az erdészek számára a labdát feldobták. Az energia labdát. A megújulóét. A megújuló energia és üzemanyaga a fa, az érdeklõdés középpontjába került. Került csak számunkra már inkább negatív elõjellel. „FAÉGETÕK!”, kiabálták be a tisztelt ház plenáris ülésén, üzenve az erdészeknek. Már megint rosszul csináltunk valamit. Magyarázkodhatunk. Nem az erdõ, nem a fa, a mezõgazdaság, a fû, a szalma, az az igazi alapanyag, került a köztudatba. A megújuló energiaforrás piacán lemaradóban vagyunk. Pedig az erdõtelepítési teljesítményünk világra szóló. Az energia erdõ, energia ültetvény még sincs a törvényünkben nevesítve. Így pályázni sem lehet. Nem újultunk meg, lemaradtunk. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv, mely 2007-2013 közötti idõszakban felfoghatatlan mennyiségû fejlesztési pénzt tartalmaz, vajon tartalmazza-e a fát, mint alapanyagot? Az energia támogatása benne van, ezt az illetékesek elintézték. Vajon a mi illetékeseink is elintézték, hogy benne legyen az erdõgazdálkodás, a közcélú támogatás? Írjam tovább? Megújultunk-e a szemléletünkben, a vezetõi magatartásunkban, a munkahely teremtési felelõsségünkben, a jogszabályainkban, a tudomány és oktatás területén, az ismeretterjesztés, a közönségkapcsolati tevékenységünk területén, az erdészeti költségvetés növelése területén, az erdõfenntartási járulék áldatlan helyzetén való módosításban, az állami tulajdonú erdõk kezelésére egységes stratégia kidolgozásában, a magán tulajdonú erdõk jelentõs részének mûködésképtelenségének felszámolásában? Úgy látszik a megújulás szükséges és elkerülhetetlen az erdészet területén dolgozó többség érdekében, a vezetõk felelõsségével. És nem csak az energia terültén. Tagságunk várakozással és elvárással tekint a jövõbe. Ormos Balázs

Tartalom Csóka György–Hirka Anikó– Koltay András–Szabóky Csaba: A gyapjaslepke életmódja és kártétele 2. rész ....................42 Járási Lõrinc: Diósgyõri erdõk a XVIII–XIX. században ....................46 Gyõrffy Sándor: Erdõk suttognak bennünk ..........................................47 Bán István: Intõ jelek ......................................................................48 Köveskuti György: Herman Ottóra emlékezünk ......................................50 Elnökségi jegyzõkönyv ..............................51 Mózes Csaba: A magánerdõ-tulajdonosok társadalmának modernizációja ............................................52 Apatóczky István: Tanulmányút Ausztriában ............55 Széldöntés a Tátrában ........................57 Interjú Simon Zsolttal, a szlovák mezõgazdasági miniszterrel................57 Karol Vinš a Szlovák Államerdészet vezérigazgatója....................................58 Fûrészüzem szlovákiában ..................59 Bartha Dénes: A Magas-Tátra erdeinek 1915. évi szélkatasztrófája......60 Nagy Dániel–Lengyel Atilla: Természetvédelmi kártalanítás az erdõgazdasági tevékenység során ......................................................63 Fodor Imre: Méregzöldek és az erdõ ........................67 Pedroni Emma Anna: A Lágymányos Gellért-téri egyetemi palota ..............69 Egyesületi hírek ..........................................................70 Bartha Dénes: Az év fája a közönséges boróka ................................73 Andrési Pál: Látogatás erdélyi erdészeti szakiskolában..................75 Némethné Valkai Mária: A Kaán Károly verseny IV. Országos Tábora................................................2/B3

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXL. évfolyam 2. szám (február) FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔ A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, dr. Czerny Károly, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. Járási Lôrinc, Mihályfalvy István, dr. Sárvári János, Zétényi Zoltán. SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • E-mail: [email protected] KIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc A kézirat lezárva: 2005. február 10. ISSN 1215-0398 Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta. A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért mindenkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk. A címlapon: Cserszerelem. Fotózta: Bujdosó Róbert, Szelei György felkérésére.

CSÓKA GYÖRGY–HIRKA ANIKÓ–KOLTAY ANDRÁS–SZABÓKY CSABA

A gyapjaslepke (Lymantria Dispar L.) életmódja és kártétele, 2. rész A gyapjaslepke kártétele Kártétele néhány európai országban A gyapjaslepke legnagyobb jelentõségû a dél- és délkelet-európai országokban. Egyrészt ezen országok klimatikus viszonyai is megfelelõek számára, másrészt pedig itt találhatók nagy koncentrációban elsõdleges tápnövényei. Tõlünk északi és nyugati irányban jelentõsége fokozatosan csökken. Elszórtan Ausztriában is kialakulnak kisebb tömegszaporodásai, de kártételi területei nem túl jelentõsek. Az ország erdeinek fafajösszetétele és természeti adottságai általában nem kedveznek a gyapjaslepke tömegszaporodásainak. Horvátországban igen jelentõs területet borítanak sík vidéki tölgyesek. Ennek megfelelõen a gyapjaslepkét az egyik legjelentõsebb lombfogyasztó rovarnak tartják. A tömegszaporodás csúcsán kárterületei megközelítik a 100 000 haos nagyságrendet. Lengyelországban nem sorolják a legjelentõsebb erdei kártevõk közé. Sem a lengyel erdõk fafajösszetétele, sem az ország klímája nem optimális a gyapjaslepke számára, így kártételei a lengyel erdõk területéhez képest nem túl jelentõsek. A tömegszaporodások éveiben néhány ezer ha-on regisztrálják károkozását. Németországban helyenként és idõnként jelentõs károkat okoz, bár ezek az ország nagy területéhez képest nem drámaian nagyok. A legnagyobb károkat 1993-ban okozta, amikor összesen 68 639 ha-on lépett fel. Romániában a legjelentõsebb lombkártevõ. A 80-as évek második felében lezajló tömegszaporodása során 1986-ban 294 000 ha-on, 1987-ben 582 000 ha-on, 1988-ba 695 000 ha-on, 1989-ben 205 000 ha-on okozott károkat. A 90-es évek közepén lezajló tömegszaporodás kárterületei is jóval meghaladták a 100 000 ha-os értéket. Spanyolországban jelentõs károkat okoz, legnagyobb kárterületei Aragóniában jelentkeznek. Fõ tápnövényei itt a Quercus suber, Qu. ilex, Qu. faginea, Qu. pyrenaica és a nemes nyárak. Az utóbbi néhány évben különösen nagy károkat okozott. 2002ben 232 000 ha-on, 2003-ban 212 000 ha-on 2004-ben pedig 152 000ha-on lépett fel. Szlovákiában fõ tápnövényei az ország déli részén tömegesek, így 42

kártételei is ide koncentrálódnak. Legnagyobb kártételi területét (mintegy 16 000 ha-t) 1993-ban regisztrálták. A 2004-es kártételi terület is hasonló nagyságú. Kártétele Magyarországon A gyapjaslepke tömegszaporodásairól, látványos kártételeirõl az erdészeti, rovartani szakirodalom kezdetei óta találhatunk beszámolókat (Kallina, 1878; Vadászfy, 1879; Lenhárd, 1907; Földes, 1907; Kristen, 1908). Földes, (1907) például a következõket írja: „a vasut sinjeit oly nagy tömegben lepték el a hernyók, hogy a mozdony, a surlódás hiánya miatt megakadt”. Tömegszaporodásai az ország különbözõ régióiban eltérõ idõközönként (4-12 év) ismétlõdnek (Szontagh, 1977; Leskó és munkatársai, 1994). Országosan kiemelkedõ kárterületei (1.ábra) általában 8-10 évenként jelentkeznek (Csóka, 1995). A jelentõsebb rágáskárok

meleg, aszályos éveket követõen alakulnak ki (Leskó és munkatársai, 1994; Csóka, 1996, 1997). Ez egyben azt is jelenti, ha az aszályok gyakorisága, illetve erõssége a jövõben növekedni fog, akkor megnövekedett gyakoriságú és kiterjedésû gyapjaslepke károkra kell számítanunk. A 2004-es évet megelõzõ legnagyobb kártételét, mintegy 34 000 ha-t, 1994-ben regisztrálták. 2004-ben ennél sokkal nagyobb területen lépett fel, mely országosan megközelítette a 110 000 ha erdõterületet. A gyapjaslepke kártételeivel bárhol találkozhatunk, ahol megfelelõ tápnövény áll rendelkezésére. Nagy kiterjedésû tömegszaporodásai azonban ott jelentkeznek, illetve onnan indulnak ki, ahol preferált tápnövényei (fõként a cser és a kocsányos tölgy) nagy koncentrációban vannak jelen. A tápnövény-koncentráció az egyik legalapvetõbb oka annak, hogy legnagyobb kiterjedésû

1. ábra: A gyapjaslepke éves kárterületei 1961-2004. között

2. ábra: A gyapjaslepke-károk területi eloszlása 2004-ben, illetve az 1990–2004. közötti idôszakban

Erdészeti Lapok CXL. évf. 2. szám (2005. február)

kárterületei éppen Veszprém megyében jelentkeznek. További jelentõs tömegszaporodásai is ott alakulnak ki, ahol ezek a tápnövények tömegesek (2. ábra).

Fejlo˝ dés új ötletekkel

A kártétel kihatásai A megfelelõ termõhelyen álló megrágott fák általában képesek kiheverni a kártétel hatását, bár növekedésüket visszaveti a jelentõsebb mértékû lombvesztés, különösen akkor, ha az két egymást követõ évben ismétlõdik. A növedékveszteség mértéke többek között függ a lombvesztés súlyosságától és a kártételt követõ idõszak idõjárási viszonyaitól, de egyes esetekben akár az 50-60%-ot is elérheti (Varga, 1964; Kollwentz, 1967; Nagy és Pogrányi, 1983; Leskó, 1986). A rágás negatívan befolyásolja a tölgyek makktermésének mennyiségét is, ami nagyban nehezítheti a természetes felújítást. A tarrágás hatása végzetes lehet erdõsítésekben, ahol a fiatal faegyedek nehezebben vészelik át a károsítást, mint az idõsebbek.

Katasztrófa vagy nem katasztrófa? Az állatok népességének idõnként bekövetkezõ drasztikus változása régóta ismert és sokat tanulmányozott természeti jelenség. A gyapjaslepke is idõnként látványosan magas egyedszámban jelenik meg erdeinkben. Ilyenkor kellemetlenségeket és károkat is okozhat. Ezt egyesek katasztrófának tartják, az általa károsított területeket pedig katasztrófasújtott övezetnek nyilvánítják. Az ilyen minõsítésekkel kapcsolatosan azonban nem árt az alábbi két szempontot megfontolni: A lombos erdõknek, különösen a tölgyeseknek elidegeníthetetlen, természetes részei az idõnként tömegesen elszaporodó lombfogyasztó rovarok. Tömegszaporodásaik idején ezek kétségtelen kellemetlenségeket is okozhatnak. A kellemetlen hatásokat, illetve károkat bizonyos határokon belül lehet mérsékelni. A rovarok – így a gyapjaslepke – tömegszaporodását azonban véglegesen megszüntetni nem lehet, és nem is lenne helyes. Szerencsés az ország, ahol a gyapjaslepke tömegszaporodását kell (illetve lehet) katasztrófának nevezni. Ahol az emberéletek százait, ezreit követelõ földrengések, árvizek mindennaposak, ott bizonyára jobban tudják, Erdészeti Lapok CXL. évf. 2. szám (2005. február)

*

* Gépek + Anyagok + Alkalmazások

Kárláncolatok Kedvezõtlen termõhelyen, fõként hosszan tartó csapadékhiány esetén a lerágott erdõkben kárláncolatok alakulhatnak ki. Ekkor tömegesen elszaporodhatnak a másodlagos, gyengültségi kórokozók és kártevõk. Ezek tovább rontják a fák egészségi állapotát, esetenként pedig fapusztulást is okoznak (Matusovits, 1918; Gyõrfi, 1941; Kollwentz, 1969; Varga és Palotás, 1982). Kocsányos tölgyesekben például az újrahajtott lombozaton gyakori az erõs lisztharmatfertõzés, illetve egyes xilofág rovarfajok (pl. díszbogarak) tömeges fellépése.

www.ligna.de További információ és jegyelo˝ vétel: F-H Consult Kft. · 1025 Budapest · Csatárka út 41. Tel.: 325-5330 · Fax: 325-5644 [email protected]

43

kártételt, azzal a különbséggel, hogy 10x10 m-es mintaterületeket alkalmaznak, és a kártételi határszámokat is tizedére csökkentik. A 2004. évi õszi petecsomó-számlálások alapján feltélezhetõ, hogy 2005ben is jelentõs területeken kell számolnunk a gyapjaslepke kártételével. Száraz, meleg tavaszi idõjárás esetén ez akár a 2004-es kárterületet is meghaladhatja. Legnagyobb kártételei 2005-ben is Veszprém megyében várhatók, de jelentõs károkkal kell számolnunk Pest, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplém megyékben és a Dél-Dunántúlon is (Tolna, Baranya, Somogy). A ténylegesen kialakuló rágáskárt nagy mértékben befolyásolja a tavaszi idõjárás, illetve a peték tavaszi életképessége, ezért a helyi rövid távú elõrejelzés (szignalizáció) nagyon fontos.

Védekezés

hogy mit kell és mit nem kell katasztrófának nevezni. Ezért túlzás, átgondolatlan megfogalmazás a gyapjaslepke által okozott károkat és kellemetlenségeket kataszt-rófának titulálni.

A kártétel elõrejelzése A hímeket a fénycsapdák is fogják, valamint ismert a faj szexferomonja is (Leskó, 1984). Kártételének elõrejelzését leggyakrabban azonban petecsomóinak számlálásával végzik, erdõben 0,1 ha-os mintaterületeket alkalmazva. Az ilyen mintaterületes eljárás alapjait Magyarországon Tallós (1966) dolgozta ki. Némi módosítássíl ma is ezt a módszert használjuk. Ha 0,1 ha-on 500 alatt van a petecsomók száma, akkor gyenge kártételre számíthatunk. Ha ez az érték 500 és 1000 közötti, akkor közepes, ha pedig 1000 feletti, akkor erõs kártétel kialakulására van esély. Tudni kell azonban, hogy a leggondosabban elvégzett számlálás is hordozhat számottevõ bizonytalanságot, mivel a szél által elsodort hernyók olyan területeken is okozhatnak jelentõs károkat, ahol a petecsomók száma ezt egyáltalán nem 44

vetítette elõre. A tömegszaporodás tetõzésekor a tényleges kárterület akár háromszorosa is lehet a petecsomók által fertõzött terület nagyságának. Mezõgazdasági területeken, önkormányzati közterületeken, parkokban, útmenti fasorokban, üdülõövezetekben az elõbbiekhez hasonlóan, a petecsomók számlálásával becslik a várható

Megelõzõ védekezés A gyapjaslepke, de egyben más kórokozó és rovarfajok elleni hosszú távú megelõzõ védekezésként az erdõk fajgazdagságának és strukturális változatosságának növelése javasolható. A természeteshez közeli állapotú erdõk lassítják és korlátozzák a rovarok tömegszaporodásának kialakulását, illetve kedvezõbb feltételeket biztosítanak azok természetes ellenségeinek. Lehetõség szerint kerülni kell a nagy kiterjedésû, egyfafajú, egykorú erdõtömbök létrehozását, mert ezek hosszú távon is melegágyai lesznek a gyapjaslepke és több más faj tömegszaporodásainak. Mivel az ilyen jellegû, kedvezõ változások csak hosszú távon hozhatnak eredményt, szükségessé válhatnak a kártételt csökkentõ védekezési beavatkozások is. Ezekkel kapcsolatban


azonban tudni kell, hogy okszerûen használva ugyan gyors és látványos eredményeket hozhatnak, de alkalmazásuk erõteljes beavatkozást jelent az erdei ökoszisztémák mûködésébe. A petecsomók eltávolítása és megsemmisítése Mezõgazdasági területeken, önkormányzati közterületeken, parkokban, út menti fasorokban, valamint üdülõövezetekben, kertekben a védekezés a petecsomók tél végi, tavasz eleji eltávolításával és megsemmisítésével is megoldható. Érdekességként megjegyezhetõ, hogy a 19. században, illetve a 20. század elején erdõkben is próbálkoztak ilyen jellegû védekezéssel. Több korabeli szerzõ javasolja a petecsomók kefével való eltávolítását és elégetését, illetve forró kátránnyal, petróleummal, mésszel való bekenését. Nagyobb kiterjedésû erdõkben ez a megoldás nem alkalmazható, hiszen óriási élõmunkaigénye miatt rendkívül költséges (ezt már 100 évvel ezelõtt is megállapították). Másrészt pedig a törzs, illetve a korona magasabb részein lévõ petecsomók nem érhetõk el, ezekbõl pedig még éppen elég hernyó kelhet ki a kártétel bekövetkeztéhez. Tudni kell azt is, hogy a szél által, esetenként tömegesen nagy

távolságokra sodródó hernyók ott is okozhatnak károkat, ahol petecsomó egyáltalán nem volt, illetve ahonnan eltávolították a petecsomókat. Vegyszeres védekezés A lombrágó hernyók kártételének csökkentésére számos engedélyezett rovarölõ szer használható. A gyapjaslepke hernyói ellen környezetkímélõ készítményekkel (Bacillus thuringiensis spóraszuszpenzió, vagy kitinszintézist gátló anyagok) eredményesen lehet védekezni (Barkócziné és munkatársai, 1988; Halmágyi és munkatársai, 1977, 1978; Leskó, 1989; Leskó és munkatársai, 1995). A védekezés hatékonysága szempontjából legkedvezõbb a fiatal lárvák (2. lárvastádium) ellen idõzíteni a kezelést. Mindkét szercsoportról tudni kell, hogy hatásuk nem azonnali, a szer elfogyasztása után a hernyók még bizonyos ideig táplálkoznak a kezelt leveleken, és csak utána pusztulnak el. Erdõkben a légi úton, elsõsorban helikopteres védekezés, kisebb területû parkokban, kertekben, lakott településeken pedig földi géppel való védekezés javasolható. A gyapjaslepke által leggyakrabban megtámadott cseresek, tölgyesek, de az erdõk általában is jelentõs természeti

Adalék az alföldi tölgyesek visszaszorulásához A múlt század elején még nagykiterjedésû tölgyesek díszlettek sokfelé az Alföld homokján. Ma már gyakran csak hírüket és egy-két hírmondót ismerünk belõlük. Híres volt a Nagykõrös közelében fekvõ tölgyes. A városban tanárként dolgozó kiváló botanikus, Hargitai Zoltán, innen írta le a gyöngyvirágos tölgyesek erdõtársulását. Ma ez a tölgyes átalakulóban van, a száradás jelei miatt egyre többet kell kivágni belõlük- Az ok egyszerû: lesüllyedt a talajvíz és a tölgyek vízigényesek, a szárazabbá vált termõhelyen nem boldogulnak. De nagy tölgyesek voltak Kecskemét határában is. Jelzi ezt a város utcanevei közt több helyen szereplõ Talfája (=Tölgyfa) elnevezés. Egyik ilyen erdõ a város nyugati oldalán húzódó Kisnyír nevû dûlõben virult egészen a harmincas éveik közepéig. Eltûnésének okát Heltai Nándor „Móric Zsigmond és a

hírös város” alcímû kitûnõ könyvében találjuk. Innen való az 1935. májusáról szóló leírás: „A hónap elsõ napjaiban az újságok jelezték a veszélyt: éjjeli fagyok fenyegetnek. Sok gazda máglyákkal próbálta menteni gyümölcsösét, szõllõjét. Hiába! A harmadik, szélcsendes éjszakán sok helyütt másfél centiméteres jégkéreg képzõdött a földeken. Odalett az emberek reménye. Ami nagyon kevés megmaradt, azt a május 28i ítéletnap pusztította el. Tizenkét kilóméteres sávban tarolt a szélviharos jég.” A természeti katasztrófa emberek ezreit fosztotta meg a megélhetéstõl, a városi tisztviselõket sem tudták fizetni. A városatyák úgy vélték: „A segítséget nem az állam szegénységéhez kell mérni, hanem a veszedelem nagyságához. Segíteni kell, nem bürokratikus körülményességgel, de gyorsan, okosan, megértõ szeretettel.” Ha a város döntéshozóit ilyen felfo-


értékeket hordozó, értékes ökoszisztémák, melyekben csak a fentebb említett környezetkímélõ szereket szabad alkalmazni, de azokat is csak mérlegelés, illetve egyedi megfontolás alapján. Erdõterületeken az alábbi esetekben indokolt a védekezés: – lakott terület, üdülõövezet közvetlen környezetében, ahol fennáll az a veszély, hogy a hernyók tömegesen kerülnek be lakóövezetbe; – erdõsítésekben, ahol feltételezhetõ, hogy a csemeték, illetve fiatal fák nem képesek kiheverni a kártételt; – makktermõ állományokban, illetve felújítási céllal megbontott állományokban, ahol a makktermés elmaradása a felújítást nehezíti, illetve meghiúsítja; – olyan erdõkben, ahol a gyapjaslepke rágását követõen jelentõs mértékû fapusztulás, illetve kárláncolatok kialakulása feltételezhetõ. Az erdõkben végrehajtott átgondolatlan (különösen pedig a nem környezetkímélõ szerrel történõ) védekezések nemcsak többlet kiadásokat, hanem súlyos ökológiai károkat is okozhatnak, hosszabb távon pedig nemhogy csökkentik, hanem éppenséggel növelhetik is a tömegszaporodások gyakoriságát és kiterjedését. Fotó: Csóka György gás mozgatta, akkor nem lehet csodálni, hogy a Kisnyírben fekvõ, városi tulajdonú tölgyest gyorsan parcellázták és értékesítették. Ebbõl segítették a rászorulókat. Így lett erdõparcellája a Kecskemétet nagyon kedvelõ írónak, Móricz Zsigmondnak is. A tölgyek helyén gyümölcsösök, szõlõkertek létesültek. Vagyis a tölgyes eltûnésének az oka nem haszonszerzés volt, hanem a kétségbeesett emberek megsegítése. A tölgyesbõl néhány hírmondó maradt, köztük egy terebélyes öreg példány „Móricz Zsigmond fája”-ként ma kedvelt családi kirándulások helyszíne. Az eltûnt erdõt pedig erdészkezek szorgalmát hirdetõ arborétum igyekszik pótolni. Jelzi az erdészek tájépítõ buzgalmát. Remélhetõleg az üzleti szellem, az áruházak építésének láza, nem fog ebbe is belekapni. Dr. Szodfridt István

Hirdessen az Erdészeti Lapokban! 45

DIÓSGYÕRI ÉVFORDULÓK

Diósgyôri erdôk a XVIII–XIX. században A 18. század közepének háborúit követõ kudarcok – a megalázó belgrádi béke, Szilézia elvesztése, a hétéves háború stb. – kimerítették a Habsburg birodalom pénzügyeit, csökkentették területét, dezorganizálták a hadsereget. Súlyosbította a helyzetet, hogy a kedvezõtlen társadalmi és politikai viszonyok miatt a nyugaton elterjedt merkantilizmus helyett, annak fejletlen osztrák változata a kameralizmus érvényesült a birodalom gazdaságpolitikájában. A kameralizmus a kamara, az államkincstár jövedelmeinek gyarapítását szolgáló, irányított politika egyik fõ céljának tekintette a nyersanyagok hazai feldolgozását és így került elõtérbe a bõséges faanyaggal rendelkezõ diósgyõri koronauradalom kamarai átvétele és kezelése. Az 1743-ban az egri káptalannak és több kisebb birtokosnak elzálogosított uradalmat a Magyar kir. Kamara 1755-ben váltotta vissza, így 250 éve kezdõdött Diósgyõrben a kamarai, kincstári erdõhasználat, ami a 19. század elejére az erdõgazdálkodás egészére kiterjedt. Az 1756-ban készített urbáriumban meghatározták, hogy „az igen nagy kiterjedésû ... diósgyõri erdõkbõl ... nagyobb jövedelmet kell húzni”. A kamara utasításának megfelelõen a pénzbevételek emelése volt a cél, ezért 10–40 százalékkal felemelték a települések pénzadóját, az ipari üzemek – malmok, üveghuta, ser- és pálinkafõzõk, téglaégetõ – görög és zsidó boltosok bérleti díját, mintegy tízszeresére emelték az úrbéresek fakitermelési kötelezettségét. Parasznyán például 120 öl fát ingyen, Radostyánban a 108 ölbõl 64 ölet, Varbón a 102 ölbõl 44 ölet, Óhután mind a 32 ölet 36 krajcár/öl bérért, a többit ingyen kellett kitermelni és az ipari üzemekbe, faraktárba szállítani. A legtöbbet, 668 ölet termelõ diósgyõriek csak 30 krajcárt kaptak. Az így várható közel 2000 öl tûzifából 1000 ölet 1,50 forintért a ser- és pálinkafõzõ házak bérlõi kaptak, a többit Miskolcon kellett eladni 1 forint 50 krajcárért. A faizásért addig fizetett évi 2 forint bért megszüntetették és elkészült a régió talán elsõ faárjegyzéke. Néhány faválaszték ára 1756-ban: – száraz tûzifa igavonó páronként: 12 krajcár – szerszámfa igavonó páronként: 30 krajcár – kerítésnek való vesszõ igavonó páronként: 12 krajcár 46

– 100 db hordódonga: 24 krajcár – egy kifaragott gerenda: 3 krajcár – egy tucat fanyél: 3 krajcár – 1000 db hasított szõlõkaró: 1,00 forint – egy szekér faszén: 1,50 forint A faragott házi faeszközökbõl (fatál, -tányér, -mozsár, -kulacs stb.) a tizedrészt kellett beszolgáltatni. A réteket – Lyukó, Kékmezõ, Tebe, Szentlélek, Nagymezõ – miskolci kereskedõknek, henteseknek, az üveghuta bérlõjének adták bérbe, 18-ról 31 krajcárra emelték a makkoltatás bérét vagy tizedet szedtek. Az uradalom további fejlõdését, gazdálkodását királyi parancsok, utasítások határozták meg. Mária Terézia 1766-ban elrendelte az összes kamarai erdõk megvizsgálását, rendezését és ezzel vette kezdetét a kamarai erdõk térképi felvétele. Az 1767. évi úrbéri pátensben szabályozta a földesúri szolgáltatásokat, 1768-ban a manufaktúra-alapítások elõmozdítására utasította a Magyar Kamarát, 1769-ben a Magyarország részére kiadott erdõrendtartásban összefoglalta az erdõk használatát és fenntartását szabályozó rendelkezéseket. 1770-ben megparancsolta, hogy ”a bõséges faanyaggal rendelkezõ diósgyõri kamarai uradalom területén vasgyár létesítessék.” II. József 1785-ben eltörölte a jobbágy elnevezést, biztosította azok személyi és költözési szabadságát, 1786ban elrendelte a földek kataszteri felmérését. Az 1788. évi rendelete szerint az ásványi szén a földbirtok része, így kitermelése a földesúr akaratától függ. Az utasításoknak megfelelõen rendezték az uradalom birtokviszonyait és több részletben elkészítették az átnézeti térképeket. A bérlõ által 1755-ben épített újhutai üveghuta és az 1772-ben üzembe helyezett vasgyár tervszerû és folyamatos ellátása érdekében 1775-tõl vágástervet is tartalmazó részletes térképek készültek, amelyeken térszakozással meghatározták a kitermelhetõ fatérfogatot és a fakitermelés évét. Andreas Kneidinger kamarai mérnök elõször a vasgyár részére kijelölt 8555 kat. hold erdõ térképét és vágástervét készítette el majd rendezte a többi területet is. Ezzel meghatározta az üveghuta késõbbi áttelepítési lehetõségét, az úrbéres községek részére kijelölt erdõket és a tartalék területeket. Az uradalmi erdõhöz csatlakozó hat településen mintegy 160 zsellér, 40

marhás és 30 gyalogos jobbágy élt, így az úrbéri pátensben meghatározott robot nem volt elegendõ a 10 000 öl tûzifa kitermelésére, feldolgozására, szállítására. A folyamatos fahasználat érdekében „az ország felsõ megyéibõl ... tótajkú”, a fakitermelésben és szénégetésben jártas 8-12 család letelepítésével kincstári kolóniákat létesítettek Ómassán, Répáson, Mocsolyáson. A természetes szaporodás és újabb telepítések által a kolóniák gyorsan növekedtek és a fahasználatban nem foglalkoztatható munkaerõt a koronauradalom bérbe adta a vasgyárnak és az üveghuta bérlõjének. A népesség további növekedésének megakadályozása érdekében 1813-ban az erdõmester elrendelte, hogy ezentúl csak olyanoknak engednek kõbõl házat építeni „akik az uradalom javainak elõmozdíthatására a hellységekben hasznosaknak lenni meg ösmértetnek.” A 19. század elejére jelentõsen fejlõdött az erdészeti tudomány és ennek eredményeként 1815-ben elkészült a diósgyõri, majd 1818-ig a többi pagony üzemterve, amelyekben meghatározták az erdõgazdálkodás legfontosabb alapelveit. Az üzemterven kívül 1818-ban a kamara részletes utasításokban külön is szabályozta az erdõmester, az alerdész és a vadász „üzemi” feladatait. 1848-ban a felelõs magyar minisztérium felállításával a kamara megszûnt, 1860-ban visszaállították, majd az 1867es kiegyezés végleg megszüntette. A következõkben áttekintjük, hogy a királyi és kamarai utasításokat, a vágástervek és az üzemtervek elõírásait hogyan hajtották végre a gyakorlatban elõdeink. Járási Lõrinc

Segítség! Ellopták január 20-án MTZ-320 traktoromat. Paraméterek: rendszám: YFZ-989, 30,2 LE, négy kerék meghajtás, alvázszám: 03000100, motorszám: 6899, élénkpiros, a bal ajtókeret felsõ zsanérnál törött, a hátsó ablak mûanyagperem jobb alsó sarkánál sérült, T-25 orrsúlyokkal szerelve 180x80x180 zárszelvény köztessel, hátul IFA vonófej. A nyomravezetõnek 300.000.- Ft jutalom. Értesítést a 06 70/ 453 5018 mobilszámon kérek!


Erdôk suttognak bennünk ... Tölgy, mogyoró „Az állattól, mely ágaskodik bennem, futva-futok a növényvilághoz, halkabb, õsi élet üteméhez, titkos, bûvös mozdulatlansághoz. Mert állat bennünk minden, ami rút, és minden ami szép, talán növény, erdõk suttognak bennünk s nádasok, s vízirózsák a nádasok tövén. (Reményik Sándor: A szent vegetáció) A nálunk honos tölgyek közül a kocsányos tölgy (Quercus robur) él a legtovább. Sík vidékeken és az alacsonyabb dombvidékeken állományt alkot. Rövidebb szárazságot és némi sziket is elvisel. Csemetéit erdõsítésre és védõfásításra ültetik. Fajai közül az oszlopos növekedésû piramistölgy, a Qu. Fastigiata a legismertebb. Az enyhe telet, laza, száraz talajt igénylõ kocsánytalan tölgy (Q. petraea) laza koronát képez, alatta dús az aljnövényzet. A csertölgy (Q. cerris) bõrnemûen fénylõ, sötétzöld lombjával már messzirõl kiviláglik a többi fa közül. Neve utal a többi tölgyre is jellemzõ cserzõanyagra, amit a kéregbõl nyernek ki. A molyhos tölgy (Qu.pubescens) közös tulajdonsága a többi tölgyével, hogy lombja késõ õszig a fán marad, igazolja tölgy voltát. Nem nõ nagyra, fény- és melegkedvelõ, egyike a legszárazságtûrõbb fafajoknak. Csodálatos õszi lombszínérõl kapta nevét az Észak-Amerikában, annak is keleti részén hatalmas erdõket alkotó vöröstölgy (Qu. rubra). Kedveli az átlagosnál valamivel nyirkosabb fekvést. Szárazabb helyeken mészérzékeny. A tölgyfák haláluk után szolgálnak igazán. A bútoripar keresett nemes fái. A boroshordókat is tölgyfából tudják igazán elkészíteni a kádárok. Említést érdemel a boroshordók után az üvegbe kerülõ dugók révén a paratölgy (Qu. suber). A Földközi-tenger vidékén gyakori. Féltermészetes állapotban hagyják és fejtik le a kérgét. Rendkívül elõnyös tulajdonságának az alapját az egy köbcentiméterben negyvenmillió légbuborékszerû sejt adja, amivel úszik a vízen, rugalmas, légáteresztõ, nyomáselnyelõ, penész-, baktérium- és korrózióálló. Ezek miatt a belsõépítészeti elemeknél is hasznosítják. A mogyoró (Corylus) tizenhárom faja és alfaja közül hazánkban az erdei,

közönséges mogyoróbokor õshonos és gyógynövényként is számon tartott. A törökmogyoró (C. colurna) kezdetben karcsú kúpkoronát nevel, idõskorban elterebélyesedik. Díszesebb termése apró, fogyasztható belet ad, olajtartalma viszont magasabb. Kis-Ázsiában nagy mennnyiségben gyûjtik, „levantei mogyoró” néven kerül forgalomba. Fény- és melegigényes faj, a szárazságot jól tûri. Február-márciusban nyíló porzós barkatömege a tavasz közeledtét jelzi. A nõvirágok szórtan állnak, a levélrügytõl a piros bibék különítik el. A legkorábbi méhlegelõ.

A mogyoró nyersen, csokoládéba ágyazva, süteményekben kedvelt csemege. Olaját fõzéshez, szépségápoláshoz használják, lisztje arcpakolásra alkalmas. A bútorasztalosok kiváló „rózsafáját” a törökmogyoró fája szolgáltatja. A magyar királyi jogar nyele mogyorófából készült. Elszenesedett fája szolgál a festõknek eszközül, valamikor a puskapor gyártásához is a mogyorófa szenét használták fel. Dr. Gyõrffy Sándor (ELIXÍR Magazin)

Hiedelemvilág A tölgy az erõ, a hatalom, a tisztelet jelképeként címereket ölel körül, katonai sisakokat díszít és rangot jelent az egyenruha hajtókáján a tölgyfa levele. Istenné magasztosul a görögöknél – Zeusz szent fája. A kelta tavaszünnep, Imbolc a „tölgyes” Brighid istennõnek, a Nap anyjának napja volt. A faistennõk örökébe lépett Szûzanya jelenéseiben Napba Öltözött Asszonyként egy tölgyfa koronájában lebeg. A makkosmáriai kegyhely története is egy tölgyfára szegezett, fájdalmas Szûzanyát ábrázoló képhez kötõdik. A máriaremetei zarándokhely a XVIII. század közepén bevándorolt svájci Thalwieser Katalin tölgyfára erõsített, csodatévõ Mária-képmásolatától származtatja eredetét. A mogyoró a bölcsesség jelképe. Hermésznek a varázslók és bölcsek védelmezõjének fája. A mogyoróhoz is fûzõdik babona. János-napi (jún. 21.) éjszakáján mogyoróvesszõvel vizet és kincset lehet találni. Szent György-napi szokás volt Sitkén a gyepûjárás. A hegybíró vezetésével megkerülték a hegyet. A község határát jelzõ megyeköveknél a velük lévõ suhancokat lefogták és mogyoróvesszõvel jól elverték, azért, hogy még öregkorukban is emlékezzenek arra, hol csapták meg õket. A számos Rákóczi-emlékfa között találjuk a Romhány mellett állt óriás törökmogyorófát, amely alól irányította a fejedelem ott vívott csatáját.

Parlagi sas – mûholdas nyomkövetôvel A fiatal parlagi sast a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület szakemberei engedték el a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben. A madarat tavaly nyáron KeletSzlovákiában fiókaként gyûrûzték meg a helyi természetvédõk, majd szeptember elején Szerbiában legyengülve találta meg egy halász. Ezt követõen a belgrádi Biológiai Intézetbe került, majd a szlovák szakemberek szállították át az MME szakembereihez. A kutatók a madár be-


illeszkedését mûholdas nyomkövetõvel kísérik figyelemmel. Ez a madár volt a negyedik, amely az MME parlagisas-védelmi LIFE programjának segítségével nyerte vissza szabadságát és hatodik, amelyet mûholdas nyomkövetõvel láttak el. A parlagi sas (Aquila heliaca) világszerte veszélyeztetett ragadozó madár, számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt fajként szerepel. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 1 millió forint. (Élet és Tudomány, 2005/2) 47

DR. BÁN ISTVÁN

Intô jelek A fejlesztési munkában 1981 óta végzünk algoritmizált hozamszabályozást, amelyekrõl többször hírt adtunk a szaksajtóban (Bán 1982., 1983., 1984., 1989. július, 1989. augusztus, 1991., 1992., 1993., 1995., 1996, 2002.; Bán I., Péti M. 1996.). Az elmúlt két évtized gyakorlatában új helyzetet teremtett, hogy az 1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl 33.§ (2) bekezdése kimondja „A tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység feltételeinek folyamatos biztosítása (a továbbiakban erdõvagyon-védelem) érdekében a miniszter gondoskodik az országos, illetõleg a körzeti hozamszabályozás elkészítésérõl”. A 88/2000. (XI. 10.) FVM rendelet 45.§ (2) bekezdése alapján az országos hozamszabályozást az Állami Erdészeti Szolgálat készíti el. A véghasználati terv- és tényadatok azt tükrözték az elmúlt idõszakban, hogy az erdõtervi lehetõség alatt maradt a valóban kitermelt fatömeg. Az 1981-ben elkezdett algoritmizált hozamszabályozásokban ezért vált szükségessé, hogy 1991 óta elkülönítsük az elvileg véghasználható és az ebbõl valóban ki is termelhetõ fatömeget. Ennek megfelelõen: 1995ben bevezettük a véghasználati fatömegtõke és a végrehajthatatlan véghasználat fogalmakat, amelyek különbsége a valóban véghasználható fatömeg. Véghasználati fatömegtõkének az elvi véghasználati feltételeknek eleget tevõ erdõrészletek és állományrészek fatömegeinek összegét vesszük. Az alapadatok vizsgálatából, illetve különbözõ algoritmusok segítségével elõállított modellezési lehetõséggel a lehetséges vagy várható hozamot tudjuk elõállítani, majd bizonyos megfontolások után a hozam operatív korlátozásával állítjuk elõ a valóban véghasználható fatömeget. A jelenleg is használt hozamszabályozási modellt sok éves fejlesztés eredményeként az ÁESz nagyszámú szakembereinek segítségével készítettük el. A végleges modell részletes leírása és az egyes feladatmegoldásokban résztvevõk neve Bán István: Erdészeti alkalmazott biomatematika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996 könyvben került ismertetésre. Az ott közölt modellel Solti György számítástechnikai megoldásával végeztük el a 2001. évi országos véghasználati hozamszabályozást. Az Erdõállomány adattár 2001. állapotadatainak felhasználásával oldottuk meg a feladatot, amelynek erdészeti jellemzõi a következõk. 48

A véghasználati fatömegtõke vizsgálata

évtized jelentõs részében a kiegyenlítetlen évi véghasználati terület-értékek az átlagos hozamterület alatt vannak. A kiegyenlítetlen véghasználati fatömegtõke-értékek az elsõ évtizedben az induló és még egyetlen értéket kivéve az átlagnövedék alatt helyezkednek el. Valamennyi elõzõ óvatos mérséklõ véghasználatra utaló jelenség tette szükségessé az elmúlt évtized hozamszabályozási idõsor halmazainak trend analízisét. A halmazok matematikai nagyságrendi reláció vizsgálata alapján egyes részhalmazok esetén egyértelmû változás monotonitás deríthetõ fel. Ennek gyakorlati megnyilvánulásaként azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt évtizedben – 1996-ig – végzett elõzõ vágásérettségi kor szerinti hozamszabályozásokban a túltartásra utaló fatömeg induló érték folyamatosan 20%-kal, a hozamterület induló értéke 13%-kal megnõtt. 1996 és 2001 közötti vágásérettségi kor szerinti hozamszabályozásokban a fatömeg és hozamterület induló értékek csökkenõ tendenciát mutatnak (10% és 13%) (l. 2. táblázat). Az ezt követõ további 2–5 év között négyévnyi vágásérettségi kor szerinti véghasználati fatömegtõke lehetõsége az elmúlt évtizedben majdnem 17%-kal csökkent, valamint a véghasználati területtõke az induló évet követõ négy évben (2–5 év között) 25%-kal csökkent (lásd 2. táblázat). Erre a tendenciára feltétlenül oda kell figyelni, ami a kitermelhetõ véghasználati fatömeg intervallum alsó értékét, nevezetesen a 4,19 millió m3 korlátot erõsíti meg, aminél többet nem lenne célszerû termelni, különben tovább erõsödik a kedvezõtlen tendencia. Ismételten fel kell figyelni a már ismertetett jelenségre, miszerint a hozamszabályozás által kiszámolt és végrehajtásra javasolt véghasználati alsó korlátot a valódi

Figyelembe véve az 191 monoton, 1981., 1984., 1991., 1995., 1996. 1999., 2000. és 2001. hozamszabályozások országos összesen véghasználati fatömeg eredményeinek 1 évre esõ átlagát, megállapítható, hogy 1996-ig többnyire nõtt a véghasználati fatömegtõke-átlag, majd az 1991., 2000. és 2001. hozamszabályozások 1 évre esõ átlaga csökkenõ tendenciát mutat (1. táblázat). A 2001 vágásérettségi kor szerinti hozamszabályozási feladat országos összesen fatömeg eredményeinek 1 évre esõ átlaga alig nagyobb, mint az átlagnövedék, a sürgõsség szerinti hozamszabályozási feladatnál az országos összesen fatömeg eredményének 1 évre esõ átlaga kisebb, mint az átlagnövedék. A kitermelhetõ célszerû véghasználati fatömeg a tervidõszak elején évi 4,19 millió m3 és 5,47 millió m3 közötti érték. A kitermelhetõ véghasználati fatömeg-intervallum 1998-ban 3,53–4,43 millió m3, 1999-ben 4,55–5,51 millió m3, 2000-ben 4,81–5,76 millió m3, 2001-ben 4,19–5,47 millió m3, valamint a végrehajtott véghasználati tényszámok 1998ban 4,54 millió m3, 1999-ben 4,86 millió m3, 2000-ben 5,02 millió m3 és 2001-ben 5,007 millió m3. A megoldás részelteit tekintve a továbbiak állapíthatók meg. A 2001–2040 véghasználat hozamszabályozásban a kiegyenlítés nélküli vágásérettségi kor szerinti fatömegtõke az elsõ évben kimutatott felhalmozódást követõ elsõ évtizedben hiányt mutat, amelyet a sürgõsség szerinti Adathalmaz Módszer millió m3 – év hozamszabályo1981. január 1. monotonitás nélkül 6,085 zásban az erdõter1981. január 1. monotonitással 6,329 vezõi szándék 1984. január 1. monotonitás nélkül 5,99 1991. január 1. vágásérettségi kor 7,635 mintegy másfél év1991. január 1. sürgõsség 7,486 tizedre terít szét, 1995. január 1. vágásérettségi kor 8,123 miközben kisebb 1995. január 1. sürgõsség 8,03 lokális hiányra tö1996. január 1. vágásérettségi kor 8,29 rekszik. Hasonló 1996. január 1. sürgõsség 8,21 tendenciát tapasz1999. január 1. vágásérettségi kor 7,75 talhatunk az elmúlt 1999. január 1. sürgõsség 7,67 tíz évben végzett 2000. január 1. vágásérettségi kor 7,71 véghasználati ho2000. január 1. sürgõsség 7,64 zamszabályozá2001. január 1. vágásérettségi kor 7,67 soknál is. Feltûnõ, 2001. január 1. sürgõsség 7,60 hogy az elsõ évben kimutatott felhal- 1. táblázat. Hozamszabályozások idôrendi 1 évre esô véghasználati mozódást követõ fatömegtôkéje Erdészeti Lapok CXL. évf. 2. szám (2005. február)

Év 1992–2031. 1995–2034. 1996–2035. 1999–2038. 2000–2039. 2001–2040.

elsõ év fatömege 20,8 millió m3 23,8 millió m3 24,9 millió m3 23,8 millió m3 23,3 millió m3 22,3 millió m3

2–5 év fatömege 21,5 millió m3 19,1 millió m3 18,2 millió m3 17,3 millió m3 17,98 millió m3 17,78 millió m3

elsõ év területe 92,5 ezer ha 101,2 ezer ha 104,6 ezer ha 96,4 ezer ha 94,4 ezer ha 91,2 ezer ha

2–5 év területe 91,5 ezer ha 75,7 ezer ha 71,2 ezer ha 66,3 ezer ha 68,93 ezer ha 68,39 ezer ha

2. táblázat. Vágásérettségi kor szerinti véghasználati hozamszabályozás kiegyenlítetlen elsô öt éve

területeinek értékeit tekintve agyertyáné és a kõrisé az elsõ 20 évben nõ, majd csökken; a nemesnyáré többségében csökken, a hazai nyáré és égeré az elsõ 30 évben többnyire nõ, majd visszaesik; a fûz területe és fatömege csökken, az egyéb lágylombé az elsõ 20 évben nõ, majd változó, az erdei-, fekete- és lucfenyõk véghasználati fatömegtõkéje többszörösére nõ. Az országos hozamszabályozás és a körzeti, illetve gazdálkodói hozamszabályozás tapasztalatainak értelmezése teremti meg a jövõben a különbözõ szintek hozamai közötti összhangot. A tulajdonviszonyok és a tervezõi szokás változása miatt a munkát évenként lenne célszerû elvégezni.

véghasználati tényszámok rendre meghaladták, ami kedvezõtlen hatással lehet a jövõbeni véghasználati fatömegtõkére. Erre a jelenségre utalhat a már említett elmúlt 20 évben végzett hozamszabályozások 1 évre esõ véghasználati fatömegtõkéjének idõsora, melynek alapján 1996-ig végrehajtott hozamszabályozásokban az 1 évre esõ véghasználati fatömegtõke folyamatosan nõtt, míg az 1996 utáni hozamszabályozásokban visszaesett. A véghasználati fatömegtõke fafajösszetételében nagyarányú változás tapasztalható 40 év alatt. Vágásérettségi kor feladat megoldása szerint a tölgy esetében a második évtizedben a legtöbb a fatömegtõke és a hozamterülete, a

sürgõsségi feladat megoldása szerint a tölgy fatömegtõkéje és hozamterülete 1–10, 11–20, 21–30 években kismértékben csökken (≈5%); a cser fatömegtõkéje és hozamterülete erõsen csökken; a bükk fatömegtõkéje és hozamterülete a vágásérettségi kor feladat megoldásában az elsõ 20 évében nõ, majd csökken, a sürgõsségi feladat megoldásában a 11–20 évben visszaesik, majd változó; az egyéb keménylomb fatömegtõkéje mindkét feladat megoldása szerint az 1–30 évben nõ, hozamterülete kismértékben ingadozik; az akác fatömegtõkéje és hozamterülete mindkét feladatban csökken. A vágásérettségi kor- és sürgõsségi feladatmegoldások fatömegtõkéinek és hozam-

Pénzmosás az illegális fakitermelés!

Magyar film a párizsi AgriCinema fesztiválon

A német törvények szerint az illegális fakitermelés a pénzmosás elõzménye; amely akkor áll fenn, ha a rönköt a származási ország törvényeit megsértve termelték ki, majd Németországban adták el, így a kereskedelmi ügylet bevételét törvényes piacon tisztára „mosták”. Németországban a bûnösök öt évig terjedõ börtönbüntetést kaphatnak. A ténymegállapítás az erdõgazdálkodást képviselõ 35 EU szakértõtõl származik, akik a szervezett bûnözés elleni eredményes harc érdekében a bíróságokat, pénzügyi intézményeket, környezetvédõket együttmûködésük szorosabbra fûzésére szólították fel. Renate Künast, a fogyasztóvédelem miniszter asszonya is részt vett a Szövetségi Fogyasztóvédelmi Minisztérium (BMVEL) 2004. október elején megrendezett tanácskozásán. A büntetést azokra az esetekre is kiterjesztenék, amikor a fát környezetvédelmi területrõl lopták, meghamisított engedéllyel vagy a hatóságok megvesztegetésével végezték a fakitermelését. A szakértõk a falopás és a pénzmosás összefüggéseirõl, eseteirõl készített jelentésüket átadták a rendõrségnek, amely azt továbbította a német büntetõügyeket vizsgáló Szövetségi Nyomozó Hivatalhoz. (EUWID) Ref.: Horváth Zoltán

A francia mezõgazdasági szaksajtó képviselõit tömörítõ, párizsi székhelyû SYRPA 2005. februárjában megrendezi a mezõgazdasági témájú filmek 7. fesztiválját, a francia szaktárca és az INRA (francia mezõgazdasági kutatóintézet) patronálásával. A fesztiválon olyan riport-, dokumentum-, ill. vállalati referenciafilmek mutathatók be, melyek témája az agrárágazatokhoz kapcsolódik. A filmeket szakmai zsûri értékeli, s a legjobbnak minõsített alkotások díjazásban részesülnek. A díjkiosztásra 2005 február 28-án, a SIMA párizsi nemzetközi mezõgazdasági kiállítás keretében, a Villepinte-i kiállítási központban kerül sor. A nyertes alkotásokat ezt követõen a Versailles-ban megrendezésre kerülõ a 2005-ös Mezõgazdasági Kiállításon, a francia mezõgazdasági minisztérium standján is lejátsszák. A fesztiválra a Dunaker Kft. benevezte Pápai Gábor újságíró-fotóriporter 20 perces filmalkotását, mely az akác életútját és felhasználási lehetõségeit mutatja be. Az Európa-, ill. világszerte unikumnak számító fafajról szóló, jó ízléssel és szakértelemmel összeállított film méltán szá-


míthat a szakmai zsûri elismerésére. A filmbemutató egyúttal az akác még szélesebb körben való megismertetésére is kiváló alkalmat teremt. Ha e sorok tisztelt Olvasója 2005. február 27. – március 03. között a SIMA kiállításon jár, ne mulassza el felkeresni a SYRPA standját. Itt teszik ugyanis közzé a zsûri által díjazott alkotásokat, s könnyen elõfordulhat, hogy ezek között Pápai Gábor kiváló munkája is helyet kap. Horváthné Hajdu Ágnes

Radnóti Miklós:

Naptár Február Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb. 49

Herman Ottóra (1835–1914) emlékezünk A magyar vadászati jog A vadászati jognak a középkorban kevés korlátja volt. A szabad vadászatnak az ingatlantulajdon kialakulása és a vallási szabályok megszületése vetett gátat. A 17. században törvényhatósági szabályrendeletekben adtak kikülönbözõ rendelkezéseket; az ünnepnapokon való tiltást, a vadorzás megfékezésére vonatkozó intézkedéseket. Elõrelépést hozott az 1653-ban, Erdélyben megjelent Approbate Constitutiones, amely szabályozta a jobbágyok vadászatát, vadkárosításról, vadászati idényrõl is tett intézkedést. A török hódoltság megszûnése után a 17. század végén alakult ki a nemesi vadászati kultúra. Ez azt jelentette, hogy a nemesek nem csak saját birtokukon vadászhatnak, bizonyos korlátozással idegen területen is ûzhetik. Ezt megerõsítette 1729ben II. József császári vadászati rendtartás is, de ez a gyakorlatban nem hatályosult. A francia forradalom hatására a Magyar Országgyûlés Bizottsága tervezetet dolgozott ki a vadászati jog törvényi szabályozására, de ebbõl törvény sem született. Az 1802-ben megjelent törvénycikk megerõsítette a nemesség elõjogait. A reformkorban sem került sor újabb törvény szabályozására, az 1872-ben megjelent törvény kimondta, hogy a vadászati jog az ingatlantulajdon elválaszthatatlan tartozéka! 1883-ban a képviselõház elé került a vadászati jog tárgyalása, mely módosulásokkal, kiegészítésekkel 1957-ig hatályban volt.

Szerepe a törvényalkotásban Az 1883. év február 8-i ülésen élesen bírálta a törvényalkotókat. Néhány fontosabb javaslata: A törvényalkotók a föld tulajdonjogára tekintettel 50 holdban jelölték meg a vadászterület nagyságát. Ilyen kis területen nem lehet eredményesen gazdálkodni. Javasolta, hogy a vadászat bizonyos szabályokhoz köttessék. Az egy térségben élõ földtulajdonosok alakítsanak vadásztársaságot! Egységes szemlélet alapján gazdálkodjanak. Herman Ottó mondta ki talán legelõször a vadászattal kapcsolatban, hogy figyelembe kell venni a nemzetgazdasági érdekeket, összhangban a természetvédelem és a mezõgazdaság érdekeivel Nem szabad a vadászatot csak a sport érdekeinek alárendelni! 50

Keményen bírálta a tilalmi idõk meghatározását is. Az alkotók nem vették figyelembe a kor követelményeit, a tudomány terén elért eredményeket, a gyakorlati megfigyeléseket. Észrevételei: – figyelembe kell venni a párzási és vemhességi idõszakokat, – szarvasnál, dámnál figyelembe kell venni a vadaskerti és a szabad vadászterületek állományát. Külön kiemelte a fogolyállomány védelmét – különösen a téli, havas idõben. A fogoly „gyámoltalan”, a hótakaró alul nem bújik ki /lásd az 1962-63-as telet ...a Szezõ/. A vadorzók martalékául esnek. Még azt is felvetette, hogy az éttermi étlapokról töröljék a fogoly-ételeket! Külön kiemelendõ a madárvédelemmel kapcsolatos kritikája, javaslatai. Rendkívüli haladásnak vette, hogy ez a vadászati törvényben is szerepel. Kifogásolta. hogy csak az „éneklõ madarak” védelmérõl szól a törvényjavaslat, holott sok hasznos madár van azonkívül, mely szintén védelmet érdemel. Megemlíti a Firenzei Ornitológiai Kongresszust, ahol elhatározás született a védett madaraknak a törvénybe való iktatásáról.

Kifogásolta a kártékony szõrmés és szárnyasoknál a tág meghatározásokat keselyûk, kányák, sasok .../ma is aktuális téma – a Szerzõ/. Így nem lehet törvénybe iktatni. A törvényalkotók arra hivatkoztak, hogy a „végrehajtással úgyis csak tanulatlan kerülõk szoktak megbízatni, akik nem distinguálhatnak, hogy mi a sas, mi a kesely ...” Herman Ottó külön kiemeli és védelemre javasolja a „szerfelett hasznos és gazdaságra nézve fontossággal bíró madarak, hogy tilalom alá vétessenek”. A ragadozó madaraknak „szanitéc” szerepük is van. eltakarítják az elhullott állatok tetemeit. Herman Ottó – a Tisztelt Ház veszedelmes embere –, ahogy abban az idõben titulálták, felszólalásaival, javaslataival nagymértékben hozzájárult a korszerû vadgazdálkodás, a természet- és madárvédelem alapjainak lerakásához. Herman Ottóval kapcsolatban meg kell emlékezni Vezényi Elemérrõl, aki Herman Ottó könyveihez, szakcikkeihez illusztrációt készített. Több festménye, grafikája a gyöngyösi Mátra Múzeumban található. Köveskuti György erdõmérnök

Köszöntjük a 80 éveseket Dr. Borsos Zoltán és Palotás Ferenc kollégánkat kell szeretettel köszöntenünk 80. születésnapjuk alkalmával. Bár Szombathelyen élnek, mindkettõjüket Sárvár környéki munkássága tette ismertté. Borsos Zoltán a bajor Scherg Lõrinc erdõmester által meghonosított tölgyesgazdálkodás folytatója és népszerûsítõje. Nehéz lenne megszámlálni azon szakküldöttségek, bel- és külföldi erdész érdeklõdõk számát, akiket Borsos Zoli végigvezetett a gyertyánokkal árnyalt gyönyörû és ígéretesen növekvõ Farkaserdei tölgyesekben. Nemcsak az erdõkép nyújtott maradandót, de a hozzáfûzött szakszerû magyarázat is, ami a napjainkban terjedõ természetszerû erdõgazdálkodás korai megvalósulása volt. Borsos Zoltán érdemeit számos kitüntetés, szakmai tudását pedig a c. egyetemi tanár minõsítés jelzi. A Babos Imre, majd Danszky István irányította erdõmûvelõk egyik legkiválóbbja lett. A belõle sugárzó erdészlelkesedés, erdõszeretet az, ami fiatalabb pályatársai számára követendõ példát állít.

Másik ünnepeltünk Palotás Ferenc. Szakmai feladatai mellett a bogarak, elsõsorban a cincérfélék világában érezte jól magát. Ez a tudás alapozta meg kijelölését a Budakeszi Erdõvédelmi Állomás vezetõjévé. Innen Bajára vezetett útja, ahol a táji Nyárkutatási Állomás vezetõjeként nemesnyár-nevelési, fajtaösszehasonlító kísérletekkel, füzesek és hazai nyárasok fatermési tábláinak készítésével foglalkozott és a Kiskunhalas közelében fekvõ Babó-tanyai mélyfúrásos nyárültetvény gyökérfeltárásával alkotott maradandót. Ezek az érdemei tették alkalmassá, hogy az ERTI legnagyobb kísérleti állomásának, a sárvárinak élére kerüljön igazgatóként. A hétköznapok hõse volt, szorgalmas és pontos munkája, becsületes emberi magatartása szerzett számára sok barátot, tisztelõt. Mindkét ünnepeltünknek kívánjuk szakmai lelkesedésük csorbítatlan megõrzését, szép erdei kirándulásokat és hosszú évekre szóló jó egészséget. Dr. Szodfridt István


M A G Á N E R D Ô B E N MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299 e-mail: [email protected]

A MEGOSZ 2005. január 14-én 10 órai kezdettel megtartott elnökségi ülésérôl készült jegyzôkönyv kivonata Jelen voltak: Luzsi József, Bodor Dezsõ Károly, Dombóvári Dénes, Dombóvári J. Tibor, Mihályfalvy István, dr. Ódor József, Posgay Attila, Támba Miklós, Virágh János és dr. Sárvári János, illetve meghívottként: Mõcsényi Miklós (FAGOSZ) Helyszín: a MEGOSZ irodája, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Luzsi József elnök köszöntötte a megjelenteket, külön Posgay Attilát, aki a dunántúli régió képviselõjeként jelent meg az ülésen. Tájékoztatta az ülés résztvevõit a 2004. év jelentõs eseményeirõl, megköszönve az elnökségi tagok munkáját, külön kiemelve, hogy azt minden ellenszolgáltatás nélkül végezték a tagság érdekében. Elmondta, hogy igen eredményes évet zártunk az adminisztratív rend és fegyelem kialakítása, a rendezvények sikeres lebonyolítása, az információs anyagok megjelentetése, a tagság tájékoztatása, ismertségünk és elismertségünk fokozása, a hazai és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatépítés és az érdekképviselet erõsítése terén egyaránt. Ismertette a MEGOSZ 2004. december 31-i pénzügyi helyzetét. Összefoglalóan megállapította, hogy az rendezett és sikeres pályázatainknak köszönhetõen stabil; kintlevõségeink és tartozásaink nincsenek. A fentiek alapján javasolta, hogy a Titkárság dolgozói kapjanak egy havi bérnek megfelelõ jutalmat és a hivatalos infláció mértékét elérõ béremelést. A beszámolót és a javaslatot az Elnökségi ülés egyhangúlag elfogadta. Luzsi József felkérte a Felügyelõ Bizottságot, illetve annak képviseletében jelenlévõ Bodor Dezsõ Károly elnököt a MEGOSZ 2004. évi mûködésével kapcsolatos ellenõrzés végrehajtására. Felelõs: Bodor Dezsõ Károly Határidõ: 2005. április 30. A MEGOSZ elnöke ismertette a Szövetség hosszú és rövid távú célkitûzé-

seirõl, az általa képviselendõ szakmai állásfoglalásról készített tervezetet. A jelenlévõk megvitatták az anyagot és annak fõ vonalaival egyetértve alkalmasnak találták arra, hogy az integrátori értekezlet, majd a közgyûlés elé kerüljön és az ott elhangzottakkal kiegészülve, módosulva a MEGOSZ programjába beépüljön. A rövid távú célkitûzésekkel kapcsolatos levelek tervezetét elõ kell készíteni. Felelõs: Dr. Sárvári János Határidõ: január 31. A beszámolókon kívül az alábbi észrevételek, javaslatok hangzottak el. Mihályfalvy István fontosnak tartotta, hogy 2005. évben is legyen jelentõs MEGOSZ rendezvény. Ezzel kapcsolatban felvetõdött a WOOD TECH rendezvény keretén belül egy magánerdõs konferencia megtartása, vagy egy dunántúli rendezvény gondolata, amelynek megrendezéséhez Bodor Dezsõ Károly nyújtana segítséget. Javasolta további kétoldalú együttmûködési megállapodások megkötését is az érintett hazai szervezetekkel. Támba Miklós megköszönte az elnökség nevében Luzsi József munkáját és bejelentette, hogy megalakítják - önálló jogi személyként is – a MEGOSZ SzabolcsSzatmár-Bereg megyei szervezetét. Dombóvári Dénes kérte, hogy a vadászati törvény tervezett módosítását illetõen mindenki küldje meg a Titkárságnak javaslatait. Felelõsök: elnökség tagjai Határidõ: február 15. Dr. Ódor József kihangsúlyozta a taglétszámbõvítés szükségességét, jelezve, hogy csak egy erõs, nagy létszámú tagságot maga mögött tudó szövetség képes megfelelõen kommunikálni és érdekképviseletet ellátni.


Mõcsényi Miklós, a FAGOSZ fõtitkára felajánlotta Szövetségünknek a szereplés lehetõségét a FAGOSZ tavaszi konferenciáján, erõsítendõ a magánerdõgazdálkodás ismertségét. Az Elnökség köszönettel elfogadta a felkérést. Bodor Dezsõ Károly is a taglétszám növelésére buzdított. Igen fontosnak tartotta a MEGOSZ területi irodái, kirendeltségei hálózatának létrehozását, fejlesztését és segítségükkel a kis erdõtulajdonosok megszólítását. Ezt követõen dr. Sárvári János ismertette az Integrátori Értekezlet összehívásának indokait, javasolt napirendi pontjait, valamint a taglétszám-bõvítésre vonatkozó konkrét javaslatot. Ez utóbbival kapcsolatban az az álláspont alakult ki, hogy az integrátorok a velük szerzõdéses jogviszonyban álló integrált erdõtulajdonosokkal, illetve azok képviselõivel ismertessék meg a MEGOSZ Alapszabályát (a fõtitkár gondoskodjon ennek megfelelõ formában és példányszámban történõ sokszorosításáról) és ajánljon fel részükre belépési lehetõséget. A belépési nyilatkozatokat az integrátorok gyûjtik össze és havonta megküldik a Titkárságnak összesítés és regisztráció céljából. Az Elnökség véglegesítette az Integrátori Értekezlet napirendjét és idõpontját – 2005. február 10. – is. Dr. Ódor József beszámolt a finnországi és brüsszeli rövid tanulmányutak tapasztalatairól és jelezte, hogy mind a két eseményrõl tudósítás jelenik meg a MEGOSZ Híradó keretében. Mõcsényi Miklós elmondta, hogy az NFA AVOP keretében lehetõség nyílik oktatási pályázatok benyújtására, kiosztásra került továbbá a FAGOSZ iparstratégiával kapcsolatos levéltervezete, amivel kapcsolatban kérte a jelenlévõk véleményét, javaslatait legkésõbb január 17-ig. Budapest, 2005. január 18. Dr. Sárvári János jkv. vezetõ Virágh János jkv. hitelesítõ 51

MÓZES CSABA

A magánerdô-tulajdonosok társadalmának modernizációja A XX sz. utolsó évtizedében az emberek életritmusa az erdõk területének növekedéséhez képest gyorsabbá vált. A felgyorsult életritmus következtében az erdõk iránti érdeklõdés Közép- és Kelet-Európában ugyanúgy megváltozott, mint azok tulajdonjoga. A modernizáció értelmében vett városiasodás eredményeként az emberek városokba költöztek, amely folyamattal egyidejûleg a farm jellegû erdõgazdálkodás csökkent és városi erdõgazdálkodók tûntek fel a kisterületû erdõgazdálkodásban. Ezzel párhuzamosan az új tulajdonosok erdõvel való kapcsolata megváltozott és számuk növekedésnek indult. Ezen tulajdonosok érdekeinek egységesítése a társadalom igényeihez és ellenszolgáltatásaihoz való igazítás érdekében egyaránt történhet társaságokba való tömörülésükkel, ahol a részvényesek könnyen teremthetnek velük kapcsolatot, és egyéb társadalmi kompenzációs formákkal. Vajon mik a perspektívák?…és mi a szakértõk véleménye?

kitermelését eredményezte. Ez a folyamat, amelynek okai a kedvezõtlen szabályozásokban és az igazgatási ösztönzõk hiányában rejlenek, rendkívül szétaprózott és limitált továbbfejlesztett erdõgazdálkodási potenciállal rendelkezõ tulajdonlást eredményezett (Siry, 2003). A társadalom egészének vagy egy részének – úgy mint az erdõtulajdonosok – szerkezeti elemzése az objektív jellemzõk tradicionális megértésén alapszik. Ezeket a jellemzõket leggyakrabban a vertikális szerkezetbe – rétegekbe és osztályokba – való szervezõdés jeleníti meg. Ne felejtsük azonban el, hogy a társadalom szerkezete jelenleg is mozgásban és változásban van. A szociális szerkezetek ábrázolása tehát többé nem lehetséges a szociális feltételrendszerekrõl alkotott statikus kép alapján. Így a társadalmi szerkezet karakterizálására egy új megközelítés alakult ki. A különféle elméletek összefoglalása Hradil, 2001 és Schäfers, 1998 munkáiban, vagy – az erdõgazdálkodással kapcsolatosan – Schanz 1999 mûvében lelhetõ fel.

Az erdõtulajdon születése

Modernizáció Nyugat-Európában Amennyiben követjük a modernizációs elméletek támogatóit, Közép- és Nyugat-Európa társadalmának mélyen gyökerezõ átalakulási folyamata világosan (legalábbis ex post) kivehetõvé válik. A társadalom alapintézményei által stabilizált innováció és reformok tükrében egyértelmûen észrevehetõk a széles körû erõfeszítések. A változás a szervezeti rendszer szociális intézményeinek átalakulásában, valamint olyan jelenségekben mérhetõ, mint pl. a bürokrácia térhódítása, az urbanizáció, a demokrácia erõsödése és a szociális mobilitás (Zapf, 1994; Zijderveld, 1998 and Schäfers, 1998). Az alábbi folyamatokat, mint Németország és egyéb összehasonlítható közép-európai országok társadalmi változásának domináns fejlõdési trendjeit tartják számon (Ziegenspeck et al, 2004): – Az életkörülmények racionalizációja és a tudomány eredményeinek széles körû alkalmazása. – Az életszínvonal és az adott szociális lehetõségek növekedése. – A nehéz fizikai munka kiváltása

Az erdõk tulajdonjogában bekövetkezett változások elõsegítették az inkoherens helyzetek kialakulását és számuk növekedését, különösképpen az ún. kis területû erdõgazdaságok esetében, amelyek Közép- és Kelet-Európában az újonnan megjelenõ magánerdõ-tulajdonosokat magában foglaló réteget jelentik. Amikor olyan erdõtulajdonban bekövetkezett változásokat vizsgálunk, mint pl. az erdõk privatizációja, fontos szem elõtt tartani, hogy a folyamat egésze több, mint egyszerûen a tulajdonjog átruházása: a célkitûzés az erdõgazdálkodás minõségének javítása kell legyen. A célkitûzések megvalósítása érdekében figyelembe vehetõk a társadalom – a tulajdonosok és az általában vett „fogyasztók” egyaránt – erdõvel kapcsolatos strukturális változásai. Még napjainkban is, az ilyen, tulajdonlással kapcsolatos változások eredményei ambivalensnek tekinthetõk. Közép- és Kelet-Európában az erdõk tulajdonjogának visszaállítása (az államosított erdõk elõzõ tulajdonosaiknak való visszajuttatása) gyakran az erdõk elhanyagolását és túlzott mértékû 52

mûszaki megoldásokkal és automatizálással. – A munka- és élõhely, vagy még inkább a munka világának és a szabadidõnek a különválasztása. – A trendek elmozdulása a városban való letelepedés és a városi életforma, valamint a kapcsolódó életstílus individualizációja irányába. A fenti a trendeket a társadalmi szerkezet modernizációjának fogalma foglalja össze. A modernizációt azonban nem mint egy teljességgel lineáris, kizárólag pozitív és nemzetközi szempontból homogén fejlõdési folyamatot kell szemlélni. Mivel a társadalmi változás folyamatosan megy végbe különbözõ idõbeni és földrajzi dinamikával, a bemutatott fejlõdési tendenciák különbözõ fejlõdési szinteken jelennek meg nemzeti és regionális kontextusban. Következésképpen az, hogy egy társadalom lassú vagy gyors változáson megy keresztül, nem mindig egyértelmû. Ez különösképpen érvényes abban az esetben, amikor a társadalom egyes részei különbözõ fejlõdési sebességet mutatnak. Ennek értelmében tehát megkülönböztethetünk olyan jelenségeket, amelyek – Pinder (1949) szavaival élve – ‘a nem-szimultán szimultaneitásai’. A városi életstílus elterjedése A szociális szerkezet modernizációjával elsõsorban a városi életmód, a letelepedési módok és a kapcsolódó viselkedésformák elterjedése áll szoros kölcsönhatásban. A városok és a városi kultúra mindig is táptalajt jelentett a szociális változások és az innovatív folyamatok számára. Mégis, az ezen folyamatok által befolyásolt városok egyidejûleg a legerõsebbeknek társadalmi területi szervezõdéseknek tekinthetõk. A korunkat szinte minden területen átitató információs technológia és a hozzá szorosan kapcsolódó audio-vizuális média a városi létnek, mint az élet egy modern formájának mindenütt jelenvalóságát eredményezi (Ziegenspeck et al, 2004). Mindazonáltal, még mindig léteznek észrevehetõ különbségek a városi és a vidéki területek között a népsûrûség, a települések és a megközelíthetõség tekintetében. A városi népesség a várost meghagyta mint fizikai ma-


got, ahonnan folyamatosan terjeszkedik. A szociális változások a társadalom minden tagját érintik, bár mindannyiukat más módon. Ezért nem lehet továbbra is azt feltételezni, hogy ugyanazon régió lakosai hasonló érzékenységet mutatnak. A farmjellegû erdõgazdálkodás csökkenése A folyamatos életmódbeli változások egyaránt tükrözik a mezõgazdaság eltûnését és az új szakterületek irányába történõ generációs váltást. Csak néhány „régi” magánerdõ-tulajdonos okai és viselkedése vezethetõ vissza a klasszikus (farm) gazdálkodói osztály magatartására. Amikor egy gazdaság mûvelése megszûnik, az erdõ általában a család tulajdonában marad. Az új tulajdonosoknak szembe kell nézniük az olyan teljesen különbözõ körülményekkel, mint pl. a hely és a szociális környezet változása. Ugyanakkor, mindkét változást az átörökített szabályokhoz és értékelvárásokhoz való nyilvánvaló igazodás kíséri. Az érdekek és igények nem csak a személyes területeken alakulnak át, hanem az erdõ tulajdonjogával kapcsolatosan is: különösképpen az erdõtulajdon „új” típusú erdõtulajdonosokkal kapcsolatos, erdõgazdasági vonatkozásainak értelmezése válik egyre tágabbá (Volz – Bieling, 1998). A kis méretû magánerdõk nagy része az ún. „erdei hulladéklerakó” (Volz, 2001) jellemzõit hordozza, amelynek oka, hogy a soron következõ generáció mentálisan, technikailag és térben egyaránt eltávolodott a birtoklásától. Ezzel ellentétben azt is kimutatták, hogy az erdõtulajdonosok egyre nagyobb hányada ismeri fel erdõjének hobbi és szabadidõs aspektusait (Judmann, 1998). Az erdõgazdálkodó közösség életmódja a gazdálkodási területen belül mindenekelõtt az alábbi szerkezetekkel karakterizálható (Ziegenspeck et al, 2004): – Kiemelkedõ igény az önellátásra. – Nagymértékû környezettudatosság. – A bevétel hatékony felhasználása iránti igény. – Mind elterjedtebb individualista életmód. – A kulturális racionalitás nagy jelentõsége. – Nagyfokú kötõdés az otthont jelentõ régióhoz. – A teljes idejû gazdálkodási irányultság preferenciája. – A függetlenség elfogadásának szükségessége együtt az autonómia iránti igény karakterisztikus megjelenésével.

Ennek az életstílusnak a fõ struktúrája, mint a függetlenség iránti nagyfokú vágy és szükségesség, valamint az önellátás iránti erõs törekvés definiálható. A változások hatása a társadalmi szervezetre Az elképzelés, miszerint a társadalmi változások fontos magyarázattal szolgálhatnak az erdõtulajdonosok szociális szerkezetére és annak változásaira, már régen kialakult az erdõpolitikai kutatás területén. Mindenekelõtt a viselkedési és hozzáállásbeli struktúrák jelentõsen befolyásolják az erdõtulajdonosok erdõmûvelési gyakorlatát és az erdõgazdálkodásnak a vidéki területek fejlõdésében betöltött szerepét. Az eddig kutatások mindenekelõtt megfigyelték az erdõtulajdonosok rétegében bekövetkezett váltást a gazdálkodói életstílusról egy „nem-gazdálkodói” életformára és utalnak az összehasonlításra a gazdálkodók és a nem-gazdálkodók között. Az erdõtulajdonosokkal kapcsolatosan empirikus úton végzett kutatások eredményeinek összehasonlítása alapján a szerzõk kimutatták, hogy az erdõtulajdonosok egyoldalú, csupán szakmai orientációjú meghatározása nem jár kielégítõ eredményekkel.

Együttmûködés a magánerdõtulajdonosok között, mint potenciális kiút Az újonnan kialakult kis területû erdõtulajdonos-társadalom részletekben, személyenként való kezelése lehetetlen. Elérésük egyik módja együttmûködési szövetségeiken lehetséges. Ezek a szövetségek országonként változnak, de határozott becsléseket résztvevõik és tulajdonosaik számát illetõen több okból kifolyólag nehéz végezni. Elõször is, az együttmûködés fajtája jelentõsen különbözhet az egyes országokban. Pl. néhány szervezet önkormányzatokat, egyházakat vagy egyéb, nagy létszámú szervezeteket is tömörít (egy tagként). Ezenkívül, a tagság feltételei országonként, vagy szervezetenként is változhatnak. Fenti okokból kifolyólag csak a legnagyobb léptékû trendeket és témákat szükséges megvitatni és célszerû elkerülni az egyénre szabott konklúziókat és hatásokat. Számos magánerdõ-tulajdonos vesz részt valamilyen együttmûködési társulásban. Például 19 különbözõ országban (Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Finnország, Svédország, Dánia, Németország, Franciaország, Japán, Dél-Korea, Svájc, Hollandia, Egyesült Királyság, Írország, Új-Zéland, Norvégia, Litvánia, Szlo-


vénia) több mint 3.6 millió (becsült érték) társulás létezik, amely tulajdonok összesített területét 28.3 millió ha-ra becsülik (Kittredge, 2004). Mivel a területtel és tagsággal kapcsolatos becslések az országonkénti becslésekbõl erednek, javasolt ezeket óvatosan kezelni. Mindazonáltal a társulások nagy száma azt mutatja, hogy az ilyen csoportosulások fontossága egyre inkább elismert. Magánerdõ-tulajdonosok milliói vesznek részt a többi mérsékelt övi, gazdaságilag fejlett országban is valamilyen együttmûködésben. Ezekre az együttmûködõ erdõtulajdonosokra az alábbiak jellemzõk (Kittredge, 2004): – Az együttmûködés nem csak az információ és az oktatás területére korlátozódik. – Az együttmûködési tevékenységek több millió m3 piacra kerülõ faipari termék elõállítását eredményezik. – A tulajdonosok nem létfenntartási okokból motiváltak a részvételre. Az együttmûködési szervezetek országonként jelentõsen váltakoznak. Az együttmûködések szervezeti célkitûzései, szerkezetei, méretei és típusai az alábbi csoportokba sorolható. Információs együttmûködés (Information Cooperation, IC) Az erdõtulajdonos tagok megosztják egymással az információt, a technikákat, a tapasztalatot és tanácsokat, de általában egymástól függetlenül mûvelik területeiket. Ezek a szervezetek jellemzõen strukturált oktatási lehetõségeket biztosítanak, terepgyakorlatokat szerveznek, hírleveleket és fapiaci jelentéseket adnak ki, technikai tanácsadást végeznek és a magánerdõ-tulajdonosok érdekeinek képviseletét látják el a tágabb értelemben vett politikai porondon, regionális, nemzeti vagy akár nemzetközi szinten (pl. az Európai Közösségen belül). Ez az együttmûködés szinte minden országban fellelhetõ. Eszközök terén való együttmûködés (Equipment Cooperation, EC) A tagok megosztják a begyûjtéshez szükséges eszközöket és gépeket, az útépítést és az elérhetõséget, de a területüket egymástól függetlenül mûvelik. Ezen együttmûködés fellehetõ Finnországban, Szlovéniában, valamint a kanadai Quebec, Új-Brunswick és Nova Scotia tartományokban. Bár az eszközök megosztásának következtében esetlegesen történhet erõfeszítés a mûvelés területén való együttmûködésre, az EC célja elsõsorban mégsem ez. 53

Pénzügyi együttmûködés (Financial Cooperation, FC) A tagok elsõsorban a fatermékek kollektív értékesítésén keresztül szervezõdnek egy elõnyösebb piaci pozíció megszerzése érdekében. Ez a modell különösképpen a skandináv országokban elterjedt, ahol tulajdonosok ezreit tömörítõ nagy szervezetek alakítják ki a gömbfaárakat az ipari vásárlókkal. Ez a modell szintén fellelhetõ Japánban, Dél-Koreában, a kelet-kanadai tartományokban, Németországban és Ausztriában. Az FC szervezetek hiányában az egyéni tulajdonosok kénytelenek lennének elfogadni a nagyvállalati vevõk által a gömbfáért szabott árat. Gazdálkodási együttmûködés (Management Cooperation, MC) Az erdõtulajdonosok mind területi, mind idõbeni szinten közösen gazdálkodnak, integrált menedzsment-döntéseket hoznak és az õket körbevevõ természeti, kulturális és gazdasági erõforrások kontextusában alkalmazzák azokat. Ez a szintû aktivitás egyenértékûnek tekinthetõ egy ökoszisztéma-alapú menedzsment megközelítéssel (Rickenbach et al., 1998.; Leak et al., 1997).

Ottitsch (2001) két ajánlást fogalmazott meg az erdõgazdálkodás közös formáinak elõsegítésére: ‘Kihasználni az egyéni profitra irányuló törekvést a közjó érdekében’. Úgy tûnik, hogy az emberek kevésbé hajlandóak szociális érzékenységbõl, vagy csoportnyomásra cselekedni. Így aztán fontosnak tûnik annak kimutatása az erdõtulajdonosok számára, hogy hogyan tehetnek szert az együttmûködés által személyes elõnyökre. Az ökoszisztéma egészségének vagy a közösség stabilitásának hosszú távú elõnyei nem biztos, hogy annyira fontosak számukra, mint a növekvõ bevétel, a továbbfejlesztett rekreációs elõnyök, vagy egyéb kézzelfogható eredmények. ‘Önkéntes és jótékonysági szolgáltatások kialakítása megfelelõ hivatalos elismeréssel’. Az együttmûködés ezen eredményei, amelyek nem feltétlenül jelentenek financiális nyereséget, jelentõsek a társadalom számára (pl. vadvilág habitat, biodiverzitással kapcsolatos elõnyök, vízminõség). A magánerdõ-tulajdonosok önzetlen viselkedése iránti bizonyos fokú hála vagy elismerés ösztönözheti az erdõtulajdonosokat, vagy akár együttmûködést válthat ki részükrõl.

Fapellet konjunktúra Rotterdamban A hollandiai kõolajfinomítók fokozatosan térnek át a szénhidrogén tüzelésrõl az EU-s elvárásoknak megfelelõ környezetkímélõ fûtõanyagra. Az új fûtõanyag a Kanada erdeibõl származó fapellet. Az árut Halifax kikötõjében rakják be 30 ezer tonnát szállító hatalmas uszályokba és két hét múlva rakják ki Rotterdamban. Itt három hasonló tonnakapacitású silóban tárolják, illetve innen kerül a felhasználókhoz. A munkákat folyamatosan hatnapos munkaidõben 250 fõ végzi. A cikk említést tesz még a Dél-afrikai Köztársaságból érkezõ pelletszállítmányról is, innen havonta ötezer tonna érkezik. A témával kapcsolatosan önkéntelenül felmerül a kérdés, miért szükséges távoli földrészekrõl vásárolni fûtõanyagot, amikor a svéd- és finnországi szállítás aránytalanul kedvezõbb. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy az említett országok igen jelentõs fafeldolgozó iparral rendelkeznek 54

Az erdõvel és tulajdonosával szemben elvárás a rurális területek fejlõdéséhez való hozzájárulás. Különbözõ politikai szinteken számos politikai program támaszkodik ezekre a közremûködésekre, illetõleg próbálja támogatni õket. A faellátás, a tájkép esztétikai élménye mint a turizmus egyik alapja és a lakosok életminõségének bevételen és rekreációs területek kialakításán keresztül történõ biztosítása mind bizonyítékok a magas szintû elvárásokra (Koch–Rasmussen, 1998). Mindezen értékeket könnyebb áruba bocsátani, ha a fent tárgyaltakhoz hasonló intézményi szervezetek felelõsek az erdõtulajdonosok és a társadalom egyéb rétegei közötti kommunikációért. Az új magánerdõ-tulajdonosok életstílusa minden vonatkozásban rendkívül heterogénnek bizonyul, amely egyaránt megjelenik az erdõtulajdonnal kapcsolatos igényeikben és céljaikban. Az új, gyakran „városinak” aposztrofált erdõtulajdonosok (bár a „városi” kifejezés csak a modernizáció és az urbanizáció folyamatát hivatott kifejezni, nem pedig a térbeli kötõdést a városhoz) a társadalom (szinte) minden szektorában fellelhetõk, így nem besorolásuk egy bizonyos osztályba nem lehetséges. (Schraml–Härdter, 2002).

„Rámdûlt a fa, meghóttam; Így még sose jártam.” (Székely sírfelirat)

(fûrészáru, agglomerált lapok, papír, cellulóz). A kitermelt faanyag magas hozzáadott értékkel döntõen exportpiacokra kerül.. A tisztítási faanyag és a vágástéri hulladék pedig a hõerõmûvekben hasznosul. A TIMBERJACK erre a célra fejlesztette ki a vágástéren mûködõ gallykötegelõ gépét, amelyik a skandináv országok után már KeletEurópa fenyõállományaiban is terjedõben van. Az elõzõekbõl az a következtetés vonható le, hogy a CO2 kibocsátással kapcsolatos nemzetközi megállapodások fokozatosan érvényre jutnak, illetve a tûzifa szerepe a jövõben folyamatosan emelkedik. Kívánatos ezért az erdészeti politika részérõl felkarolni az energiaerdõk telepítésének ügyét, a hazai erdõket az erdõégetéstõl féltõ „zöldek” vagy az energia-fûben gondolkodó agrár vélemények ellenében. Ref.: Dr. Erdõs László (Bioenergy, 2004.4. Stockholm)

Szaklapunk több évtizeddel ezelõtt felhívta a figyelmet a kiöregedett, kidõléssel fenyegetõ, gondozatlan fákra, amelyek belterületen, utak mentén fenyegetik mindannyiunk épségét. Próbálták felébreszteni a fák gazdáinak, nemkülönben a hatóságoknak a felelõsségérzetét. A „felébresztés” nem járt sikerrel, az intelmek nem hullottak termékeny talajra. Annál inkább hullottak a letörött faágak, immár halálos baleseteket is okozva. Minden földtulajdonosnak, önkormányzatnak felelõsséget kell éreznie a területén álló fák egészségi állapotáért. A baleset nem véletlen sorscsapás. Tudvalévõ, hogy a szabadon álló fák vastag oldalágakat növesztenek. Ezek szilárdsága, teherbírása nincs arányban a saját súlyukkal, különösen nem bírják a rájuk rakódó hó, zúzmara, ónos esõ súlyát. Megfelelõ nyeséssel meg lehet akadályozni az aránytalanul nagy fakorona kialakulását, a korhadt ágak letörését. A kiöregedett fákat pedig – sajnos – ki kell vágni, és újakkal helyettesíteni. Reményfy László (NÉPSZABADSÁG)


Tanulmányút Ausztriában

Csoportunk a vendéglátó társaságában

Elõzmények: Ormos Balázs fõtitkár úr a f. év tavaszán történt találkozásuk alkalmával az OEE kapuvári vándorgyûlésére meghívta Friedrich Ganster urat, az Osztrák Erdészek Szövetsége elnökét és Thomas Baschny urat, egyebek mellett az erdei iskolák minisztériumi referensét. A vándorgyûlésen F. Ganster úr és az OEE techn. alelnöke elvben megállapodott az együttmûködés szándékáról, és annak módját a jobb megismerést segítõ, kölcsönös látogatások tapasztalatai alapján javasolták megfogalmazni. F. Ganster úr felajánlotta, hogy 2004 õszén szívesen látja vendégül az OEE érdeklõdõ tagjait. Fõtitkár úr javasolta, hogy fahulladék energetikai hasznosítása, valamint erdei iskola témák körében kérjük a látogatás programjának szervezését. A programra 4 fõ erdész jelentkezett (közülük 1 fõt a SEFAG Rt. kívánt jutalmazni az utazással), illetve az EGERERDÕ Rt. H.Cs. titkára jelezte, hogy 2005ben az osztrák erdészek csoportjának fogadását kész megszervezni. Kb. háromhetes egyeztetéseket követõen, a Pilisi Parkerdõ Rt. Budakeszi Erdészete terepjáró gépjármûvével indultunk útnak. A tolmácsolást az egyik jelentkezõ vállalta. Jelképes ajándékokról a résztvevõk gondoskodtak. A tanulmányút résztvevõi: Sponga József erdész, Alba robinia Bt. Táborfalva, Stánicz László ker. vez. erdész, Tanulmányi Erdészeti Rt., Pál László ker. vez. erdész, SEFAG Rt., Apatóczky István mûsz. vez., Pilisi Parkerdõ Rt. (Köszönet illeti a résztvevõket támogató magánerdészeti és rt.-i társaságokat, h. cs-okat.) Az utazás napján kora délben érkeztünk meg Felsõ- és Alsó-Ausztria határához, Amstettenbe. A nyárias és a késõ

õszi idõjárás hatá- tenek elõ alapanyagot (a megrendelõk ra is volt a hely, igényeit tervezõk pontosítják, fordítják ahol a sûrû köd alapanyag-nyelvre stb.), majd a még tartotta ma- következõ hat napon elkészül a mingát. F. Ganster úr- denféle bútorból álló, változó számú ral találkozva, egy rendelés. Csomagolás elõtt próbaképrövid levezetõ sé- pen összeállítják (nincs meglepetés a tára a Duna túlsó- megrendelõnél!). A keletkezett hullapartján fekvõ Grein dék, fûrészpor a kazánba kerül, ahol fûvároskába látogat- tési, vízmelegítési céllal használják fel. A hétnapos (napi 8 óra munka, 20 perc tunk. A keskeny völgybe szorított szünet) terminusra a Teremtés bibliai ütevároska parti sétá- mét említve, a tulajdonos elmosolyodott: nya szentendrei a fia találta ki ezt a rendszert, nem is gonhangulatot idézett dolt erre a hasonlóságra. Az itteni terem(két éve az árvíz tésben a folyamatosan munkát nem végzõ emeleteket is ká- dolgozók rugalmas alkalmazása (sokuk rosított), a felszálló köd látni engedte az földmûves is), alkalmazhatósága érdekes megoldás. Ezzel a rugalmas munkavégõszies hegyeket is. A délutáni programot munkaebéd zéssel állja a versenyt a SKLOIB-cég. Fél háromkor elcsendesedett a gyár, közben rögzítettük. A fa és a feldolgozása, energiaként hasznosítása köré ahonnan Neustadtlba indultunk. A kistecsoportosuló következõ látnivalók lepülés határában erdõtulajdonosi, önmegtekintése közben, F. Ganster úr az kormányzati és szakiparosi (továbbá erdõtulajdonra (meghatározóan ma- 40% különféle, vissza nem térítendõ! tágántulajdon, a tartományban átlag mogatásból) tõkébõl épült új, már 1,8 ha/tulajdonos, az erdõ tulajdoná- üzemelõ 320 kW-os hõközpontot néznak családon belüli történelmi tünk meg (a beruházók és a támogatás szerepérõl), a kezelésre (a használat másutt és más teljesítményû berendezénem csökkentheti 50% alá a záródást, seknél is jellemzõ, egyben tanulságos! nem kell engedélyeztetni fahasznála- Az erdõtulajdonosi érdekeltség a helyi tot, nincs mesterséges erdõfelújítás, erdész szakember folyamatos munkáját nincs erdõfelügyelõség, természetvédel- is feltételezi!). Az automata vezérelte mi felügyelõ, van felelõs tulajdonosi fûtõmû felügyelete reggel és este 5-10 hozzáállás, felelõs erdészeti szakirányí- perc (nem több másutt sem!), a betárolt tás és felelõs szakmunka – esetleges fahulladék utánpótlása szükség szerint felelõtlenség következményeivel) vonat- történik. Veszély, hiba esetén automata kozó tájékoztatást adott. Az erdészek biztosít telefonkapcsolatot a mûszaki szövetségérõl elmondta: mintegy 1800 személyzettel. Õrzés eo ipso: nincs. A következõ látnivaló a közeli erdõfõ aktív és kb. 800 nyugdíjas erdész érben szálalást követõ hosszúfás anyagdekeit figyelik, képviselik. Elsõként a városban alapított, né- mozgatás megtekintése volt. A két, tehány fõt foglalkoztató kisüzembõl több, mint száz fõnek (egy szegedi fiatalembernek is) munkát adó SKLOIB bútoripari gyárba látogattunk. A tulajdonos 70 hektár erdõvel is gazdálkodik, maga végzi a fahasználatot (ebbõl is dolgoz fel a gyárban), a fiával vezeti a gyári munkát. Hétnapos terminusra készí- Erdôszéli aprítékolás tüzelési célra


55

2000 kW-os hôközpont együttese

rephez illõ traktor egyrészt a lucfenyõ vastag törzs rakodóra vonszolását végezte kíméletes módon, másrészt a vékony anyag utánfutós kiszállítását. Innen a település másik határán álló erdõ nemrég épített feltáró útjához indultunk. A baggerolással kialakított út felülete „kavicsburkolatot” kapott, a vízelvezetést a vízvetõ árkokkal oldották meg (nem voltak eltömõdve), láthatóan jó eredménnyel. A kitermelt erdei talajjal helyenként rézsû-kiegészítést végeztek, ahol vörösfenyõ (!) fásítással kötik meg a talajt. Visszaútban az erdõszéli udvarház gazdája, a polgármester úr és családja rövid ismerkedésre invitálta csoportunkat, kölcsönös üdvözlések és az elmaradhatatlan fotózás után a kissé távolabbi szálláshelyre utaztunk. A strengbergi szállás elfoglalása után munkavacsorán értékeltük a látottakat, továbbá megállapítottuk, hogy a szakmai szervezeteink kapcsolatának kiépítésében az ilyen, kisebb létszámú csereutak szervezése célszerû. Megbeszéltük a másnapi programot. Reggel a vendéglátónk rövid hivatali ügyintézése alatt, a helyi Holzer cég munka-, védõ- és sportruházati vállalkozásával, bemutatójával ismerkedtünk. A belföldi ellátásban is kiterjedten dolgozó cég, a vezetõ elmondása szerint, a magyarországi vámszervekhez lábbeli szállítását járta ki! A délelõtt folyamán Amstettenben és Blindenmarktban egy 8000 és egy 2000 kW-os, biomassza (erdei- és faipari, mezõgazdasági apríték) alapú hõközpontot mutattak be a vendéglátók. A nagyobb központ „táplálása” meleg levegõs befúvással történik, továbbá itt, városi környezetben a távozó égéstermék vizes szûréssel veszíti el a szilárd részeit. A város képviselõtestületének elkötelezett 2 tagja is szívesen fotóztatta magát csoportunkkal, a késõbbi reklám érdekében. Nos, a korábban már említett beruházási támogatások mellett, a gázala56

pú fûtési költségekhez viszonyított 10–20% közötti éves megtakarítást, a helyben maradó hasznot, a munkahely-teremtõ és megtartó vonzatot reklámozni, kedvezõnek tûnik. Ebédünket az említett központokat felügyelõ menedzser társaságában fogyasztottuk el, majd erdei hulladék aprítékolást tekinthettünk meg. A gépek szervezését a vendéglátó, szakirányító erdész végzi. Az aprító gépjármû a fahulladék-rakatból a külön motorral hajtott karmos adagolóra daruzza a törzs-, ágdarabokat, -végeket, majd a forgáccsá aprított anyagot a mellé helyezett, kb. 40 laza m3-es konténerbe fújja. Mintegy 30 perc alatt töltötte meg a konténert. A gép kiszolgálását a tapasztalat szerint ebben a 40 km kiterjedésû körzetben 3 konténerszállító tehergépkocsi tudja teljesíteni. A látványos óra elteltével Ybbs városkába vezetett az út, ahol a festõi hegyoldalban a Buchenberg Natur-

Idõpont (2005.) Március 18-21.

park, Waldschule rövid bemutatása volt a cél. A bejárat közelében házi és vadon élõ emlõsök, madarak bemutatói (de föld alatti figyelõfolyosók is) bilincselik le a látogatókat, kellõ technikai felszereltség bevonásával is. Az oktatást tanösvény is szolgálja, továbbá jól felszerelt oktatóterem is. A szabadtéri látnivalók interneten is figyelhetõk! Az önkormányzat támogatása mellett pályázati és egyéni pénzforrásból is gazdálkodnak. A program befejezõ állomása telepített kb. 25 éves elegyetlen lucfenyves (kb. 1,5 ha) harveszteres gyérítésének bemutatása volt. A kivágandó törzseket elõbb festékkel kijelölte a tulajdonos, majd a gépi kitermelés következhetett (kb. 6 üzemóra). A két soron mozgó gép a sorok mellé készletezte a két vastagsági csoport anyagát. A gép után nem található sérült álló fa! Ott jártunkkor a vastag anyag már elszállításra került. A 6-7 cm-nél vékonyabb csúcsok kihordásra és aprításra várnak. A bemutató végére alkonyodni kezdett. Vendéglátónktól – megköszönve a tartalmas két napot – a jövõ évi találkozás reményében elköszönve búcsúztunk Amstettenben. Kép és szöveg: Apatóczky István techn. alelnök

Szakmai utazások

Kiállításlátogatások Megjegyzések IWA Vadász- és Sportfegyver Kiállítás, Nürnberg Április 06-10. Jagen und Fischen Vadászati, Halászati Kiállítás München Április 29-május 03. Interzum, Köln Május 02-06. LIGNAplus, Hannover Június 1-5. ELMIA WOOD, Jönköping OEE Gépesítési Szako.-jal közös szakmai út Június 01-03. VISION 2015 Erdészeti és Erdészeti szakmai Papíripari Világkongresszus, Vancouver programmal kiegészíthetõ Július Mongólia Egyéni kiutazók részére Július 6-11. Szentpétervár Partnerirodánkkal közös (más idõpontokban is) szervezésben Idõpont módosítható Szeptember 13-18. Baltikum Egész évben Dél-Afrika Egyéni kiutazók részére

Kérem, tekintsék meg megújult honlapunkat! www.erfatours.hu A további részletekrõl érdeklõdjenek irodánkban: ERFA-TOURS 1027. Budapest, Fõ u. 68. Tel./fax: 1-201-2453 e-mail: [email protected] Erdészeti Lapok CXL. évf. 2. szám (2005. február)

Széldöntés a Tátrában Az elmúlt évben két említésre méltó esemény zavarta meg Közép-Európa erdeinek megszokott életét. Az egyik a Dunántúl térségében tapasztalt, szokatlanul nagy hernyódúlás, a másik a Tátra régiójában bekövetkezett, régen nem látott mértékû széldöntés. Az utóbbi különösen sokkolta a laikus és a szakmai közvéleményt egyaránt. Kétségtelen, a képernyõn látott képsorok apokaliptikus álla-

potot idéztek. A sokkoló hatást csak fokozta, hogy az orkán erejû szél a Magas-Tátra legfelkapottabb turistaés síparadicsomát tépázta meg kegyetlenül. A hazai erdõjárók egy emberként sorakoztak fel a segíteni akarók mögé. Nyilatkozott természetvédõ, okolva a múlt elhibázott monokultúrás erdõnevelését, erdészember ajánlott fel több millió tölgycsemetét (a képernyõn ember-

„Tömeges elhalásra tömeges feltámadás következik.” (dr. Schulek erdõmester) fej nagyságú földlabdával méretes suháng volt látható), és az Egyesületet is tettrekészségre ösztökélték, ellensúlyozván a természetvédõk véleményét. De ahogy mondani szokás, a különbözõ felajánlásaikkal „túlszerették” a kétségtelenül hatalmas feladat elõtt álló szlovák erdészkollégákat, akik jelezték, hogy jó lenne legalább a szakmai közvéleményt tájékoztatni a valós helyzetrõl

Interjú Simon Zsolttal, a szlovák mezôgazdasági miniszterrel Élve a sok éves szakmai kapcsolatokkal, a találkozót Varga László erdõmérnök a Szlovák Államerdészet Tótmegyeri Erdõigazgatóságának vezetõje és Kovács Gábor, a Nyírerdõ Rt nyugalmazott vezérigazgatója készítették elõ, Simon Zsolt miniszter úrnak (képünkön) röviden vázoltuk jövetelünk célját, mellyel, mint mondotta, a legmesszebbmenõkig egyetért, tekintettel a médiákban kialakult, olykor túldimenzionált helyzetismertetésre. A Szlovák Köztársaság 2,4 millió hektáron folytat mezõgazdasági termelést, melybõl 1 millió150 ezer hektár mûvelés alatt álló terület tarthat igényt agrártámogatásra – figyelembe véve az európai uniós kritériumokat és lehetõségeket –, melyet Szlovákia 98%ban ki is használt a tavalyi keretbõl. Az ország területének 40,96%-a (2 millió hektár) erdõ, melynek 42%-a állami tulajdon. A szokatlan hevességû szélvihar a legnagyobb kárt a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) kezelésében lévõ állami erdõkben okozta, emellett jelentõs kárt szenvedett az ország összes erdõterületének felét kezelõ Lesy Slovenskej Republiky (Szlovák Köztársaság Állami Erdõgazdasága), továbbá sok közösségi és magánerdõ is. Simon Zsolt miniszter úr elmondta, hogy a katasztrófa után azonnal négy miniszteri rendeletet adtak ki. – A balesetek elkerülése végett három napra megtiltották minden erdõbe a belépést. – Rendelkeztek a közutakra dõlt fák eltakarításáról és az utak melletti erdõszegélyek megtisztításának biztonságossá tételérõl. – Vadászati tilalmat rendeltek el a térségben, mely a mai napig érvényben van.

– Két hétre letiltották az ország egész területén a fenyõ kitermelését. Ennyi idõ volt ugyanis szükséges ahhoz, hogy a kár nagyságát felmérjék, részben hagyományos földi eszközökkel, részben légi földerítéssel, és ûrfotók interpretációjával. Az adatok összesítése után elõkészítették a szükséges hatósági intézkedéseket. Az általános fakitermelési tilalom feloldásával egyidejûleg meghatározták az egyes erdõgazdaságok teendõit, mert valamennyinek jutott feladat a kár felszámolásában. Kovács Gábor kérdésére a miniszter úr elmondta, hogy a TANAP 10 millió koronát kapott, áthidalandó a költségvetési szervezet forgóeszköz-hiányát. A TANAP nemzetközi versenytárgyalást hirdetett a mintegy 12 ezer hektárnyi kárt szenvedett területen való felszámolási munkákra. Az állami erdõgazdaság és a többi károsult gazdálkodó szervezet jórészt saját maga és hazai vállalkozókkal dolgoztatja fel a földön fekvõ faanyagot. A feldolgozott faanyag árbevételébõl az erdõtulajdonosoknak fedezni kell költségeiket. Ott, ahol köz-


érdeket érintett a mentesítés (út, vasút, egyéb nyomvonalas létesítmény, lakó-, esetleg gazdasági épület stb.), a költségeket az erdõgazdálkodónak mint kárfelszámolónak megtéríti. A felújítással kapcsolatban a miniszter úr elmondta, hogy azokban az erdõrészletekben, ahol költséges technológiájú mesterséges felújítást tartanak szükségesnek a természetvédelmi szakemberek, közadakozásra, alapítványi támogatásra számítanak. Egyelõre szépen gyûlnek az erre szánt pénzeszközök. A hagyományos erdõgazdálkodással érintett területeken a gazdálkodó saját maga oldja meg a felújítást. Arra a kérdésre, hogy EU-támogatást is igénybe kívánnak-e venni, a miniszter úr jelezte, hogy mint EUtagok, másféle programokra kaphatnak támogatást, itt elsõsorban a gyenge minõségû mezõgazdasági termõföldek

57

2004 novemberi széldöntés

erdõsítésére gondolt, melynek finanszírozásában vállal szerepet az EU. Kovács Gábor a hazai tapasztalatok alapján megkérdezte a minisztert, hogy milyen jövõt szánnak a szlovák államerdészetnek. Simon Zsolt miniszter úr közölte, hogy a tárcához tartozó állami tulajdonú erdõkben lényeges változás várható. A kezelésében lévõ, több, mint egymillió hektár állami tulajdonú erdõ szlo-

Az 1996-os széldöntés felújítása

vák nemzeti kincs. A földterület és a rajta lévõ erdõállomány az állam tulajdonában marad. Az erdõkezelõ szervezetet részvénytársasággá alakítják, és az egyszemélyes társaságba apportálják az erdõgazdaság infrastruktúráját, mûködõ üzemeit, tárgyi eszközeit és egyéb javait. A társaság tulajdonosa – a megalkotandó törvény szerint – az állam marad. Megköszönve a miniszteri fogadást, és

tolmácsolva a miniszter úrnak az Országos Erdészeti Egyesület együttérzését a széldöntéssel kapcsolatban, Besztercebánya felé vettünk utunkat. A város gyönyörû történelmi fõterén találjuk az erdõigazgatóságot, melynek épülete történelmi idõkbe vezet vissza. Ez az épület volt ugyanis a Magyar Királyi Erdõgazdaság helyi központja a monarchia idején. (Fotót lásd 61. oldal.)

Karol Vinš, a Szlovák Államerdészet vezérigazgatója

Karol Vinš a támadó szélirányt mutatja

2004. november 19-én 170 km/óra mért sebességgel csapott le a szélvihar a térségre. Északnyugat felõl tört a MagasTátrán keresztül az Alacsony Tátra régiójába. A két hegységet elválasztó völgyben felgyorsulva okozta a nem mindennapi pusztítást a szélvihar. Az állami erdõkben másfél millió köbméter, míg a TANAP területén kettõ és fél millió köbméter faanyag esett áldozatául. A hegygerinceken átbukó szél felgyorsult és horizontális turbulenciát okozott. Ennek következtében elsõsorban a déli oldalakat érte a károsítás. Megtudtuk, hogy az a másfél millió köbméter, ami az állami erdõket érintette, hozzávetõleg megegyezik a Szlovák Államerdészet egész évi fakitermelési tervével, így a széldöntés, túl a szervezési és technikai igénye58

ken, különösebb zavart nem okoz a Szlovák Államerdészet munkájában (a táblázatot lásd a 62. oldalon). Számításaik szerint, mondotta Karol Vinš, a fapiacra sem lesz különösebb hatással a kényszerbõl kitermelendõ faanyag mennyisége, maximum 5–7%-os piaci ingadozással számolnak. A vezérigazgató úr, érzékeltetve a szervezés folyamatosságát, elmondta, hogy a széldöntés után egy hónappal már napi 1800 köbméter mentett fát szállítottak a rakodókra. Megjegyezte, hogy e teljesítményhez hozzájárult a hó nélküli idõjárás. A helyszínen Peter Gogola sajtóreferens és Milan Oravkin a benyusi üzemigazgatóság fõmérnöke kalauzoltak a terepen, ahol bemutatták a harvesterekkel és a lovakkal való feldolgozás és közelítés munkafolyamatait. Vendéglátóink elvittek Osrbcie községhatárba, ahol Cernák József kerületvezetõ bemutatta az 1996-ban ugyancsak széldöntés áldozatául esett 920 hektár felújítási munkálatait. Itt 510 ezer köbméter faanyag dõlt le, melyet két év alatt dolgoztak fel. Az 1997–2001-ig tartó felújítás során 80%ot mesterségesen, 1–3 éves, saját termelésû csemetével hajtottak végre. Az eredeti 67% fenyõbõl 53% fenyõ, és a

Balról Peter Gogola, Milan Oravkin és Varga László

38% lombos fafajból 47% lett a sikeres felújítás során. Karol Vinš vezérigazgató nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy Szlovákiában is szigorúan ragaszkodnak a szaporítóanyag származási körzetéhez, és ezzel kizárta a külhoni segítséget. Mint elmondta, bizonyos „bércsemete”-nevelésre sor kerülhet, de csak a Szlovákia déli részén lévõ csemetekertekben. Szlovák erdészkollégáink, megköszönve a magyar erdészek kitüntetõ figyelmét a természeti csapással kapcsolatosan, örömmel fogadták az Országos Erdészeti Egyesület javaslatát, hogy májusban ültessünk emlékfát, mely szimbolizálja a térség erdõfelújítását.


Fûrészüzem szlovákiában

Pozsonyból Dunaszerdahely felé autózva a Csallóköz vidékének gazdag termõtalajú síkságán felkerestük Vajasvatán (Maslovèe) a HOFA Kft.-t. A fafeldolgozó kisüzem egy volt termelõszövetkezet állattenyésztõ telepének lepusztult épületeiben mûködik. Éppúgy, mint itthon is megannyi tõkeszegény vállalkozás. Horvát Zoltán, a Kft. vezetõje (képünkön) és munkatársai kalauzoltak végig a technológiai folyamatokon. A teljesen saját erõbõl beindult vállalkozás évi 2500 m3 rönköt dolgoz fel, melyet túlnyomórészt az államer-dészettõl vásárolnak, de magánerdõ tulajdonosoktól és egyéb engedélyezett fakitermelésekbõl is jut a feldolgozó üzembe. Fõleg akác gömbfa kerül a fûrész alá, német megrendelésre, készárúvá feldolgozva. A megrendelõ sörgyár által leszállított vasvázakra székeket és asztalokat szerelnek össze,

igényesen kidolgozott faelemekbõl. Az Olaszországból használtan vásárolt horizontális rönkvágó szalagfûrészrõl lekerült anyagot a helyszínen gõzölik, méretre szabják, majd csiszolják. A székek háttámlájához szükséges íves elemeket speciális sablonokkal fûrészelik.

Emisszió okozta foltosodás gôzölt akácon


A csiszolást – német festékkel – felületkezelés követi. A festék két évig károsodás nélkül bírja a többnyire szabadtéren használatos termékeket érõ esõvizet, vagy a használat közben kiloccsanó habos nedût. Érdekességként említette Horvát Zoltán, hogy nem is olyan rég feltûnt hogy a felületkezelt félkész árukon a sötét tónusú felületen világos pöttyök jelentek meg. Sokáig kutatták a megrendelõvel a rejtélyes „pulykatojás” jelenséget, mígnem kiderült, hogy a több, mint 30 km-re fekvõ Pozsony melletti olajfinomítóból származó emissziós termék permetét hordja szét a környéken a szél. Hosszas kísérletezés és vegyvizsgálat után a festékhez való adalékanyag hozzáadásával küszöbölik ki a foltosodást. Horvát Zoltán elégedett a megrendelõvel és a jövõben való bizakodását jelzi, hogy az õsszel fedett gépszínt alakított ki, teljesen saját erõbõl. A Kft. alkalmazottjai tízórás mûszakban dolgoznak és érdeklõdésemre elmondták, hogy a magyar átlagbér feletti keresetbõl tarthatják el családjukat. Sok sikert kívánunk a HOFA Kft.-nek! Kép és szöveg: Pápai Gábor

A decemberi számban ismertetett „Ora et labora” HCS-rendezvényünk pannonhalmi teljes képanyaga + erdészeti ökológiai szakdolgozataim + magyarságunkkal kapcsolatos 5 dolgozatom (köztük a pannonhalmi: II. Szilveszterrel foglalkozó is) található helye: http://www.webservice.hu/palmito/. Bolla Sándor 59

A Magas-Tátra erdeinek 1915. évi szélkatasztrófája A 2004. november 20-án a Magas-Tátra erdeiben bekövetkezett szélkatasztrófát egyszerinek, egyedülinek és egyedinek véli mind a szak-, mind a laikus közönség. Nem, vagy csak kevesek elõtt ismert tény, hogy 1915. november 18-19én a mostanihoz hasonló erejû szélvihar pusztított, s a következmények a jelenlegiéhez nagyon hasonlóak, sok esetben megegyezõk. Vadas Jenõ, a Bányászati és Erdészeti Fõiskola akkori erdõmûvelés professzora a katasztrófa után a területet rendszeresen fölkereste, megfigyeléseit és javaslatait az Erdészeti Kísérletek c. szakfolyóiratban két tanulmány (EK /1916/ 18:1-28. és EK /1920/ 19:270-299.) keretében „A Magas Tátrában elpusztult erdõk felújításáról” címmel közre is adta. Talán nem érdektelen, ha a terjedelmes cikkek fontosabb megállapításait, következtetéseit itt összefoglaljuk, ezzel is segítvén a mostani szélkatasztrófa jellemzõinek, kommentárjainak értelmezését. Az akkori katasztrófaterület Tátraszéplak, Ó- és Új-Tátrafüred községek határában 6,5 km hosszban és 2,5 km szélességben keletkezett, ahol a szélvihar mintegy 2200 kat. hold erdõterületen csaknem az összes fát ledöntötte. A széldöntött, ill. széltörött fatérfogat mennyiségérõl felvilágosítást ad a szepesszombati m. kir. járási erdõgondnokság faárverési hirdetménye, mely szerint 1916. január 31-én nyilvános árverésen 219 ezer köbméterre becsült fenyõfatérfogat került – magas áron – eladásra. Ezt az eladási árat a kitûnõ minõségi faanyagon kívül a kedvezõ szállítási körülmények is emelték, ugyanis a szóban lévõ területet a tátrai helyiérdekû villamosvasút szeli át, s így a kitermelt fát ezen a vasúton a KassaOderberg-i vasúti fõvonal állomásaira lehetett szállítani. A katasztrófát kiváltó szélvihar – az akkori közhiedelemmel ellentétben – „egyszerûen erõs depreszszionális szél, nem pedig tornádó (forgószélszerû)” volt. Ezt bizonyítja az állandó szélirány és a hosszú idõtartam is. Az eldõlt fák majdnem mind párhuzamosan feküdtek ÉNY-DK-i irányban. [Megjegyzendõ, hogy ezek az északnyugati szelek, melyeket a helyiek régen polókscher Wind-nek (lengyel szélnek) neveztek, hozzák a rossz idõt, amit a Magas-Tátra legnyugatibb csú60

csának, a Krivánnak felhõbe burkolózása már jó elõre jelez.] A katasztrófaterület átlagosan 1000 m tszf. magasságban (880-1149 m tszfm. között) található, ugyanis a magas csúcsokon átjutó és

felgyorsuló szél itt csap le. Ennek többek között az is következménye, hogy a magasabban fekvõ véderdõkben – ahol ugyan az állományok záródása alacsonyabb, s a termõréteg is seké-

illusztráció


lyebb, a terület meredekebb – ez a vihar nem pusztított. A ledöntött állományokban a fafajok átlagos aránya az alábbi volt: lucfenyõ 74%, erdeifenyõ 10%, vörösfenyõ 16%. Az állományok kétharmada 60–100 év közötti volt. Érdesség, hogy ezekben a volt úrbéres erdõkben – a tulajdonosok érdekeinek megfelelõen – az állományok részint tûzifa-, részint iparifa-termelésre voltak berendezve. [Meg kell jegyezni azt is, hogy ezek a vágásos üzemmódban kezelt erdõk a 19. század elsõ felében átalakított õserdõk elsõ generációs állományai voltak.] Vadas Jenõ – aki többek között faanyagvizsgálatokat is végzett – egyébként sajnálkozik afelett, hogy a kiváló minõségû faanyagot nagyobbrészt tüzifaként hasznosították, holott a faanyag minõségi sorrendben harmadik helyen álló erdeifenyõ is hajófa (árbócfa) minõséget ért el. A szélvihar következményeit a helyi lakosság és az üdülõtulajdonosok elõször katasztrófaként élték meg, de a késõbbiekben „az erdõpusztítást végeredményében a telepek nagy elõnyéül kénytelenek tekinteni, mert – hogy szavaikat idézzem – most remek a kilátás, sokkal több a napsugárzás és a telepek sokkal melegebbek és szárazabbak lesznek”. A megoldást Vadas Jenõ a fentiek figyelembe vételével abban látja, hogy a

károsított terület egy tizedén, elsõsorban az üdülõtelepek környékére koncentrálva, tisztásokat kell kialakítani, hogy a „szabad kilátás és a napfény korlátlan élvezete a közönség részére mindenképpen biztosítva legyen”. A helyreállítandó erdõket pedig szálaló üzemmódban, lehetõleg csoportos szálalás alakjában kívánja kezeltetni, „amely mód jobban felel meg az elegyes állományok fejlõdési viszonyainak s a természetes felújítás feltételeinek, mint a szálankénti szálalás”. A tûzifa-termeléssel mint elsõdleges céllal sem ért egyet, s ezért nem tartható fenn a 80 éves vágásforduló sem, annak alsó határául legkevesebb, mint 90 évet ajánl. A helyreállítási munkák elsõ lépéseként a fák kérgének lehántását javasolta, hogy a szélkalamitást és a tüzeket elkerüljék, ill. mérsékeljék. Hangsúlyozza azt is, hogy az állva maradt ép és jó fejlõdésû vörösfenyõ- és erdeifenyõ-

egyedeket meg kell hagyni. A széltörött vagy széldöntött faanyag felkészítésére és kiszállítására a földmûvelésügyi miniszter leiratában az 1919. március 31-i végsõ határidõt jelölte meg, az erre megszabott határidõt Vadas Jenõ soknak tartotta. A munkák második lépése az erdõfelújítás, melynél több, esetenként egymással ütközõ érdeket kellett figyelembe venni: „Ennek a kérdésnek az elbírálásánál – véleményem szerint – nem szabad ridegen kizárólag az erdõgazdaság álláspontjára helyezkednünk, s a felújítást csupán az erdészeti érdekek megvédésére alapítanunk, mert itt más magasabb érdekekrõl is van szó, amelyek nem vonhatók el a tárgyilagos megítélés elõl. El kell, hogy ismerje mindenki, hogy a Tátra mint idegenforgalmi és egészségügyi tényezõ oly nemzeti kincs, mely minden tekintetben sokkal magasabbra értékelendõ, mint valamely közönséges erdõbirtok s épp ezért a szõnyegen levõ kérdést csakis oly módon kell, helyesebben csakis úgy szabad megoldani, hogy ez ne csak az erdõ tulajdonosait, hanem a telepek tulajdonosaival együtt a Magas Tátrát: „Magyarország gyöngyét” látogató mûvelt közönséget is teljesen kielégítse. Az elmondottakra való tekintettel itt, az erdõ rekonstruálása munkájánál, a felújítás sablonos módjainak az alkalmazásától mindenesetre el kell térnünk, mert csakis úgy érhetjük el azt a kettõs célt, mely mindakét fél érdekeit hivatva volna megnyugtató mértékben kielégíteni.” Az erdõfelújítás konkrét végrehajtására is tesz javaslatot az erdõmûvelés akkori professzora: „Ennél az erdõsítésnél az elõírás nem lehet az, hogy a területegységre megállapított s rendelkezésünkre álló csemetemennyiséget, pl. holdankint 2500-3500 drb csemetét az elegyarány szerint egyenletes felosztással a szokásos módon egyszerûen elültessük, hanem az elegyes csoportokat megfelelõ faju és teljesen kifogástalan minõségû csemetékkel, a termõhely változásainak és a meglévõ természetes újulat szigorú figyelembevé-

illusztráció


61

Ledöntött faanyag 2004-ben Tátrai Nemzeti Park (TANAP)

2 185

Szórt (ezer m3) 252

Szlovák Köztársaság Állami Erdõgazdasága (Lesy S.R.) Magánerdõ Szlovákiában összesen

883 480 3 548

676 472 1 400

telével, a megállapított elegyarányban kellene megtelepítenünk.” A kezelési módon túl napjainkban is a legfontosabb kérdés a fafaj- (állománytípus-) választás. Ebben a régióban a természetes erdõtársulást elsõsorban a bükk és a jegenyefenyõ alkotta, a terület ellucosításának oka a természetes fafajok faanyagának – hosszú idõn át – alig keresett volta. A tátrai üdülõk emlékezetében megtartandó fenyveserdõk illúziója, az erdõterület-tulajdonosok érdekeltsége és a stabilabb erdõállományok kialakításának szempontja együttesen arra késztetik Vadas Jenõt, hogy a korábbi elegyetlen fenyvesekkel ellentétben az alábbi állománytípus megvalósítását tûzze célul: lucfenyõ 40%, jegenye-, vörös- és erdeifenyõ 50%, bükk 10%. Elegyítésre és pótlásra ajánlja még a havasi (cirbolya-) fenyõt, tiszafát, hegyi szilt, hegyi juhart, magas kõrist, de szerinte tért kell engedni „a kevésbé értékes, de a változatosságot s az erdei kép esztétikáját fokozó fafajoknak is, mint aminõ pl. a kárpáti és bibircses nyír, a mézgás és hamvas éger,

Koncentrált

Alapítvány a Nyugat-Magyarországi Egyetem Hallgatóinak Támogatására közhasznú alapítvány felhívása

Rendelkezõ nyilatkozat a befizetett adó egy százalékáról Kedvezményezett adószáma: 18970908-1-28 Kedvezményezett neve: Alapítvány a Nyugat-Magyarországi Egyetem Hallgatóinak Támogatására Tudnivalók: Ezt a nyilatkozatot csak akkor töltse ki, ha valamely társadalmi szervezet, alapítvány vagy külön nevesített intézmény, elkülönített alap javára kíván rendelkezni. A nyilatkozatot tegye egy postai szabvány méretû kis (C5) borítékba. Fontos! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthetõ, ha a nyilatkozaton a kedvezményezett adószámát, a borítékon pedig az ön nevét, lakcímét és adóazonosító jelét pontosan tünteti fel. 62

1 559 952 4 948

2 437

a természet csalhatatlan tanítása és útmutatása nyomán állapítottam meg a létesítendõ új erdõ fafajainak az elegyarányát”, akkor „az eddig felhasznált ültetõanyag zöme: a lúcfenyõ csemete.” Vadas a szaporítóanyag származási kérdéseit is alaposan taglalta, ennek ellenére „sajnos, a most szóbanforgó csemeték nevelésénél a származásra nem voltak – mert a háborús nehézségek között talán nem is lehettek – tekintettel s beszerezték a magot ott, ahol éppen lehetett (tudtommal Stainer körmendi magkereskedõnél) s így éppen nem lehetetlen, hogy a tátrai állami csemetekertben nevelt, most igen szép erdei- és vörösfenyõ csemeték délibb vidékek, illetõen alacsonyabb fekvésû termõhelyek fáiról gyûjtött magból származnak”. A Magas-Tátra jövõbeli erdeinek létesítése és fenntartása szempontjából talán megfontolandó George Santayana mondása: „Aki nem hajlandó visszaemlékezni a múltra, arra ítéltetik, hogy megismételje azt”. Dr. Bartha Dénes Fotó: Pápai Gábor

a madárberkenye, rezgõ nyár, sziléziai fûz stb.”. Az üdülõtelepek közvetlen környékén exóta fafajok kipróbálását is javasolta, de a ma már furcsának tûnõ „kanadai nyár” ültetését is indokoltnak tartja. A Vadas-féle tervtõl való eltérés elsõ bizonyítékai már a tanulmány második részében helyet kapnak. A tervezett 200 kat. hold. tisztásnak való kihasításával a tulajdonosok csak részlegesen értenek egyet, s legfeljebb 40-50 kat. holdat hajlandók e célra átengedni, pedig „azzal sem okolhatják meg a birtokosok eddigi álláspontjukat, hogy a tisztások kihasítása következtében õk maguk nem rendelkeznének a szükséges famennyiséggel, mert annyira pazarul bánnak ma is a rendelkezésükre álló faanyaggal, hogy a legszebb fenyõmûfát is tûzifa gyanánt használják fel, holott a mûfa értékesítésébõl oly jövedelemre tehetnének szert, amellyel tûzifaszükségletüket vásárlás útján is jelentékeny haszonnal biztosíthatnák”. A másik jelentõs eltérés pedig az, hogy „amikor nem habozva vagy ötletszerûen, hanem a bizonyító tények alapján levont következtetéssel,

Kérjük, támogassa közhasznú alapítványunk céljait adója 1%-ának felajánlásával, amennyiben ÖN a Nyugat-Magyarországi Egyetemen – jogelõd intézményeiben – végzi vagy végezte felsõfokú tanulmányait, illetve segíteni szeretné a Nyugat-Magyarországi Egyetem hallgatóit. Alapítványunk elsõsorban a hallgatók tudományos diákköri munkáját, a hallgatói szervezetek programszervezési tevékenységét és a szociálisan rászoruló diákok anyagi támogatását végzi. A 2001. évi alapítás óta 1,7 m Ft-ot fordítottunk program-, és 9,2 m Ft-ot szociális támogatásra. Az alapítvány mûködésérõl és céljairól bõvebben a www.nyme.hu internetes oldalon tájékozódhat.

Összes

A természeti folyamatokra alapozott erdõgazdálkodást folytató európai erdészek egyesületének magyarországi szervezete

Kedves Kollégák! Köszönjük mindenkinek, aki tavaly az 1996. évi CXXVI. törvény alapján személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával segítette a PRO SILVA HUNGARIA közhasznú társadalmi szervezetet. A tavalyi felajánlásokból 258 277 Ft gyûlt össze a számlánkon, melyet az egyre szerteágazóbb mûködésünk költségeinek fedezésére fordítottunk. Ha ebben az évben is az ökológiai alapokon álló erdõgazdálkodás szélesebb körû elterjesztését kívánja támogatni, kérem rendelkezõ nyilatkozatára a következõ adószámot írja:

18581034-1-10 Köszönettel:

Varga Béla PSH elnöke


NAGY DÁNIEL1–DR. LENGYEL ATILLA2

Természetvédelmi kártalanítás az erdôgazdasági tevékenység során a 276/2004. (X.8.) sz. kormányrendeletrõl Bevezetõ Az erdészeti politika egyik sarkalatos kérdése az erdõ-, földtulajdonjoggal járó tulajdonosi jogosítványok érvényesítése. Ennek alkotmányjogi, törvényi, vagy egyéb jogszabállyal érintett szabályozása az erdészeti/ágazati politikák egyik jelzõrendszere. A Magyar Királyságban az Erdõrõl és a Természetvédelemrõl szóló 1935. évi IV. törvénynek elfogadásáig és 1938ban megjelent végrehajtási rendeletének bevezetéséig éles különbség volt a különbözõ tulajdoncsoportú erõbirtokok jogállásában (magánerdõ-kötött forgalmú erdõbirtokok), ami a tulajdonosi jogosítványok fokozott és eltérõ érvényesítésével és a közjogi és magánjogi intézmények markáns elválásával is magyarázható. Magyarországon a tulajdonosi, vagy haszonélvezõi jogokhoz kötött szabályozás 1989. után földtulajdon esetében újra értelmet nyert. Ennek egyik példája a tulajdonosi jogok érvényesítése az Európában és a világ legtöbb részén megfigyelhetõ környezet- és természetvédelmi okokból bekövetkezõ földhasználati, erdõgazdálkodási szabályozás szigorodása közben. A társadalmi és csoportérdekek természetvédelmi kérdésekben nehezen egyeztethetõek. A jogi szabályozásnak kulcsszerep jut e problémák rendezésében és az érdekérvényesítésben a megfelelõ eszközök biztosításában. 2004. október 16-án az erdészeti politika által régóta hiányolt kormányrendelet lépett hatályba. A 276/2004-(X.8) sz. rendelet (továbbiakban: a rendelet)a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szól. Meglepõ módon a rendelet megszületését nem kísérte kellõ publicitás, annak

1

2

Nagy Dániel – a NYME Erdõ- és Faanyagvédelmi Intézet doktorandusza, ill. a Global Fire Monitoring Center munkatára. Email: [email protected] Dr. Lengyel Atilla – a NYME Erdõvagyongazdálkodási Intézet munkatársa, ill. az Európai Erdõtulajdonosok Szövetsége keletközép európai tanácsadója. Email: [email protected], [email protected]

ellenére, hogy 1996. óta várnak rá az érintettek. Számosan még most sem tudnak róla talán. A rendelet értelmezése nem könnyû feladat, s a jogszabály gyors hatálybalépésével és a benne szereplõ jogvesztõ határidõkkel nem feltétlen veszi figyelembe az „új jogszabály megismerésére, értelmezésére és befogadására szükséges megfelelõ idõtartam” jogpolitikai koncepcióját. Ez a cikk elsõsorban a rendelet kártalanításra vonatkozó részével foglalkozik.

Kártalanítás, kártérítés, kár A kártalanítás lehetõségét a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény A Természet Védelmérõl, továbbiakban Tvt.) eredeti szövege is tartalmazza: 72. § (1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl – az e törvény hatálybalépését követõen – elrendelt mezõ- és erdõgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentõs megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni. A természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás, vagy tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet. A kártalanítás részletes szabályait a Tvt. végrehajtási kormányrendeletében kellett volna megállapítani, ami a Tvt. elfogadását követõen 8 éves késéssel történt meg. Megjegyzendõ, hogy a rendeletben foglaltak megvalósítása korábbi megalkotása esetén is nehézségekbe ütközött volna, mivel a törvényben a jogalkotó nem vette figyelembe az erdõgazdálkodás és a mezõgazdaság termõföld-hasznosítási viszonyait. Kártalanításra ugyanis kizárólag a tulajdonos volt jogosult. Ez a szabályozás a földhasználat és a földtulajdonlás eltérõ volta miatt nem volt életszerû, nem szolgálta a jogos kártalanítási igényeknek a tényleges károsult számára történõ rendezését (lásd 2004. LXXVI. tv. magyarázatát - a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv. és a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. tv. módosításáról). A kizárólagos tulajdonosi jogosultság a természetvédelmi kártalanításra mind az állami


erdõgazdálkodónál, mind a magánerdõgazdálkodónál nehezítette/akadályozta a jogérvényesítést. Az állami erdõgazdálkodóknál gyakorlatilag a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak és a Nemzeti Földalapnak kellett volna a kártalanítási igényt érvényesítenie a 21 állami erdõgazdasági részvénytársaság, erdõrészlet (!) szinten keletkezett káráért. Ennek megfelelõen a kártalanítás is õket illette volna és nem a gazdálkodót. Míg a magánerdõ-gazdálkodásban a tulajdonosok nagy száma egy gazdálkodási egység esetében eljárási, adminisztratív, gyakorlati nehézségként jelentkezett, illetve a gazdálkodó jogszerû földhasználóként nem járhatott volna el az ügyben. Az igényérvényesítést azonban alapvetõen a részletes szabályozást tartalmazó kormányrendelet hiánya tette lehetetlenné. Bár történt kísérlet bírósági igényérvényesítésre, döntés nem született, aminek fõ oka a 72. § (1) bekezdésében említett „jelentõs termelésszerkezet változás” és a kártalanítási igény keletkezését kizáró „természeti kár megelõzése” fogalmának definiálatlansága volt (a természeti kár fogalmát a 1995/XCIII törvény csak e törvény alkalmazásának vonatkozásában definiálta). A 2004. évi LXXVI. tv. módosította és pontosította a Tvt. 72. §-t. Kiterjesztette a kártalanításra jogosultak alanyi körét a terület jogszerû használójára is. A módosítás kitér arra is, hogy a Tvt. 72. § (1) bekezdésében meghatározott védett természeti területen elrendelt korlátozás, tilalom, illetve kötelezés esetében, mit takar a „természeti kár” fogalma (72.§ 2 a). 72. § (1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl - az e törvény hatálybalépését követõen - elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a termelésszerkezet jelentõs megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos vagy amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi - a jogszerû használó tényleges kárát meg kell téríteni. (2) Kártalanítási igényt nem keletkeztet: a) védett természeti területen a természeti kár [37. § (3) bekezdésében 63

meghatározott tevékenységgel okozott kár] megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom; b) amennyiben a kár bekövetkeztét, illetve az (1) bekezdésben és (4) bekezdés elsõ fordulatában meghatározott hatósági határozat meghozatalát a tulajdonos vagy a jogszerû használó jogellenes magatartása eredményezte; c) amennyiben a kár más forrásból megtérült; d) a tulajdonos vagy a jogszerû használó (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározott korlátozásból, tilalomból, valamint kötelezettség elõírásából származó többletköltségei az általa igénybe vett támogatásokból megtérülnek. (3) Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást annak indokolatlansága miatt nem követi végleges védetté nyilvánítás, a tulajdonos vagy - amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi - a jogszerû használó részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredõ tényleges kárt meg kell téríteni. Ha az ideiglenes védetté nyilvánítást végleges védetté nyilvánítás követi, a teljes idõre az (1) bekezdés szerint jár kártalanítás. (4) Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerû használó jelentõs mértékû termelésszerkezet változtatásra kényszerül, kártalanítására a (3) bekezdés elsõ fordulatában meghatározottak az irányadóak. (5) Az (1), (3) és (4) bekezdés szerinti kártalanítás részletes szabályait - a 72/A. §-ban meghatározott kivétellel - a Kormány rendeletben határozza meg. A 72.§. (2) (d) pontja érdekes kettõség kiküszöbölésére szolgál, hiszen a természetvédelmi korlátozások miatt jelentkezõ többletköltség mind támogatás formájában, pályázat útján finanszírozható (Tvt. 71.§ (2) (a)), mind kártalanítás formájában „megtéríthetõ”. Természetesen a természetkímélõ gazdálkodás fogalma tágabb, mint a kártalanításnál figyelembe vehetõ tevékenységeké. A nagyobb erdõgazdálkodóknál a támogatás formájában és a kártalanítás formájában finanszírozott/megtérülõ többletköltségek/ károk elkülönítése jelentõs hatósági és gazdálkodói adminisztrációt igényel. A kártalanítás és a támogatások részletes szabályait tartalmazó 276/2004 (X. 8.) sz. kormányrendelet kihirdetése óta eltelt rövid idõ alatt tudomásunk szerint 64

konkrét jogesetek nem álltak elõ, melyek a jogszabály gyakorlati alkalmazhatóságát mutatnák, így elméletileg továbbra is számos kérdés tisztázatlan. A rendelet elsõdleges célja a kártalanítás részletes szabályainak tisztázása. A „kártalanítás” fogalmának tisztázása az elsõ lépés. A más által okozott károk megtérítésére a magyar jogrendszer két fogalmat: a „kártérítést” és a „kártalanítást” ismeri. A kártalanításnak nincs egységesen elfogadott jogtudományi definíciója. A kártérítés és a kártalanítás fogalmát az egyes álláspontok az arra való figyelemmel határolják el, hogy a szerzõ a felelõsségi rendszer elméleti alapjául milyen nézetet vall. A jogirodalomban a kártérítés/kártalanítás leginkább közkeletû elhatárolása az, hogy a „kártalanítás” a jogszerû magatartással okozott kár vagyoni reparációja, míg a „kártérítés” a jogellenes és felróható magatartáshoz kapcsolódik. E felfogás mindkét jogi fogalmat leegyszerûsíti. Ugyanis a kártalanítás esetében is jogellenes a károkozás, hiszen mindenfajta kárt bekövetkezésének ténye jogellenessé avat. A kártalanítás eseteiben a kárt okozó magatartás tanúsítását azonban vagy törvény írja elõ, vagy a törvény, vagy más jogszabály megengedetté teszi. A törvény, vagy más jogszabály azonban azt a következményt is magában hordozza ilyenkor, hogyha e jogszerû magatartás nyomán kár keletkezik, azt meg kell téríteni. Tehát, ha esetünkben egy természetvédelmi érdekbõl elrendelt erdõgazdálkodási korlátozás anyagi vagy eljárásjogi értelemben nem jogszerû, a következtében beálló kár nem kártalanítási, hanem kártérítési igényt keletkeztet. A rendelet lényegében a kártalanítás eseteinek Tvt. szerinti felsorolása mellett, a kártalanításra jogosult alanyi körnek a pontosítását és az eljárási szabályokat tartalmazza. Nem nyújt segítséget a jogalkalmazónak a „jelentõs mértékû termelésszerkezet-változtatás” és a „gazdálkodási korlátozás” fogalmával és értelmezésével kapcsolatban. Fontos kérdés jogalkalmazási szempontból, hogy mikor nem keletkezik kártalanítási jogosultság? Ezt a Tvt. 72. § (2) bekezdése írja le. A felsorolásból valószínûleg a 72. § (2) (a) pontban szereplõ „természeti kár” fogalma jelentheti a legtöbb értelmezési problémát. Tvt. 72 § (2) Kártalanítási igényt nem keletkeztet: a) védett természeti területen a természeti kár [37. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységgel okozott

kár] megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom; Tvt. 37. § (3) Védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani. Ezek szerint a természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása történik, vagy veszélye fennáll, ennek megelõzése és megakadályozása érdekében elõirt korlátozás vagy tilalom esetében kártalanítási igénnyel nem lehet fellépni. Bizonytalanság abban rejlik, hogy milyen tevékenység károsítja, vagy veszélyezteti a védett természeti területet. Ez sok esetben nyilvánvalóan viszonyítási alap kérdése. Szélsõséges szemléletek szerint, a hagyományos erdõgazdálkodási tevékenység járhat a természet károsításával, tehát a természetet legalábbis veszélyezteti. Hasonló eredményre jutunk, ha feltételezzük hogy a természetvédelmi hatóság által védett területeknél elrendelt minden korlátozás, tilalom stb., a védett természeti területek megóvását szolgálja. Ez az értelmezés azonban nehezen egyeztethetõ össze a jogszabály céljával, hiszen minden 5. § (1) alá tartozó hatósági tevékenység (korlátozás, tilalom) a Tvt. 72. § (2) kiterjesztõ alkalmazásának esetén kártalanítási igény keletkezését kizárná. Ezért a 72. § (2) (a) bekezdés semmiképpen sem értelmezhetõ kiterjesztõ módon. Nem védett területeknél minden természetvédelmi korlátozás kártalanítási igényt keletkeztet, hiszen itt a Tvt. 72. § (2) nem alkalmazható, s az indokolt és indokolatlan ideiglenes védetté nyilvánításnál is jár a kártalanítás (rendelet 5. § (1) b,c). Védett területek esetén a fõ kérdés az, mikor mentesül a kártalanítási kötelezettség alól a hatóság, mikor alkalmazható a Tvt. 72. § (2) (a) pontja? Mivel legtöbb esetben a természetvédelmi szempontból elrendelt korlátozásokat a megelõzési cél és az elõzetes elrendelés jellemzi, a természeti kár bekövetkezésének kockázatát kell vizsgálnunk. A fõ kérés, hogy fenn áll-e a természeti kár bekövetkezésének objektív veszélye a korlátozás elrendelése nélkül? A veszélynek valósnak és konkrétnak kell lennie, és ok-okozati kapcsolatban kell állnia a tilalmazott korlátozott mûvelettel. A természeti kár bekövetkezésének veszélyére a korlátozást elrendelõ hatóságnak hivatkozni kell a korlátozást, tiltást elrendelõ hatá-


rozatában is, a rendelet szövegének értelmezése alapján. Alább felsorolunk néhány példát a rendelethez kapcsolódó eszmefuttatás illusztrálásához, melyek a jogi értelmezésre és nem az erdõgazdálkodási gyakorlat helyességére vonatkoznak. 1. példa: Erdõgazdálkodó ápolási munkákhoz védett területen szuper szelektív gyomirtó szert és környezetkímélõ kihordási technikát kíván alkalmazni, s ehhez a Tvt. szerint természetvédelmi hatóságtól engedélyt kér. A hatóság a vegyszer használatát nem engedélyezi, a tervezett ápolási munkákat kézi ápolással, esetleg többször kell elvégezni. Példa 2. A természetvédelmi hatóság az erdõgazdálkodási üzemtervben elõirt erdõnevelési, vagy fahasználati munkák végrehajtását az éves erdõgazdálkodási terv szakhatósági jóváhagyása során nem engedélyezi, vagy konkrét esetben egy felújító vágás végrehajtását csak részterülettel négy hektár helyett egy hektáron engedélyezi. Példa 3. A természetvédelmi hatóság kötelezi az erdõgazdálkodót, hogy a védett területen található akácos felújítását csak õshonos fajokkal végezze. Alkalmazható-e a 72. § (2) (a) pontja ezekben az esetekben? Az 1. példánál, ha a gazdálkodó kártalanítást igényel, a hatóságnak bizonyítania kell, hogy az adott vegyszeres ápolás a természeti terület károsodásának objektív kockázatát jelenti, olyan többletveszélyt, mely a kézi ápolásnál nem áll fenn. A 2. példában az a fõ kérdés, hogy az a tevékenység, ami egy hektáron nem jár természeti kárral, vagy annak veszélyével, ezért folytatható (hiszen egyébként a hatóságnak a Tvt. 37. § (3) kógens rendelkezése alapján azt meg kellene tiltania), jelent–e ilyen kockázatot a korlátozással érintett szomszédos területen? A 3. példánál az a kérdés, milyen károsítást, vagy annak veszélyét jelenti, ha akác újul fel? Ebben az esetben a rendelkezés oka inkább az õshonos fafajokhoz kapcsolódó természetvédelmi érdek. Tehát azt, hogy egy korlátozásra/tiltásra alkalmazható-e a 72. § (2) (a), mindig az összes körülmény figyelembevételével kell eldönteni! Adott esetben a törvényi elõírásból eredõ korlátozás is keletkeztethet kártalanítási igényt, éppen ez a kártalanítás lényegi eleme. Következõ lépésként, tegyük fel, hogy a korlátozás/tiltás nem esik a Tvt. 72. § (2) bekezdése körébe. Ekkor nehézséget okozhat a kártalanítás összegének a megállapítása.

Elõször is a „kár” fogalmát kell tisztázni. A kár legáltalánosabban minden olyan hátrány, amely valakit, valamely károsító esemény folytán személyében, vagy vagyonában ér. Lehet vagyoni és nem vagyoni jellegû. Jelen esetben a vagyoni kárra kell szûkítenünk az elemzést. A kár: a felmerült kár (a beállott értékcsökkenés, damnum emergens) és az elmaradt vagyoni elõny (lucrum cessans) összessége. A felmerült kár körébe kell vonni azokat a költségeket is, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez és kiküszöböléséhez szükségesek. A rendelet a tényleges kár megtérítését hangsúlyozza, és ezzel a kártalanításból kizárja az elmaradt vagyoni elõny megtérítése iránti igények fellépését. Egyértelmûbb lett volna az elmaradt vagyoni elõny megtérítését a szövegben konkrétan kizárni. Ez utóbbi bizonyítása során csak hosszabb viszonyítási idõszak figyelembevételével értékelhetõ. Vagyis az erdõgazdálkodási gyakorlatban nehézkes volna. Milyen igény érvényesíthetõ akkor a rendelt alapján? Mi tartozik a ténylegesen felmerült kárhoz ezek után? A ténylegesen felmerült kár így a vagyonban beállott értékcsökkenés. A vagyon értékcsökkenése a vagyonnak olyan értékvesztése, mely megnyilvánulhat egy dolog értékcsökkenésében, vagy értékteremtõ képességének csökkenésében. Az értékcsökkenés a károsult vagyonában beálló negatív egyenlegváltozás. Az elsõ példába elrendelt tilalommal kapcsolatosan többletköltségek felmerülését valószínûsíthetjük a kézi ápolás esetén, ami a vagyon negatív változását jelenti, tehát kártalanítási jogosultságot keletkeztet. A második példánál a véghasználati tilalommal, korlátozással érintett állományoknál a faanyag kitermelésének tilalmából adódó elmaradt haszon (pl. a korábbi évek jobb fapiaci árai alapján számolva) nem érvényesíthetõ kártalanítási igényként, de például a faanyag minõségromlása, vagy a korlátozás miatt keletkezõ más mûveleti többletköltségek: igen. A harmadik példánál a gyorsan növõ fafajok és az õshonos fafajok hozama közötti különbség nem keletkeztet kártalanítási jogosultságot, de a fafajváltással kapcsolatban felmerülõ többletköltségek: igen.

Határidõk A rendelet 7. § (1) bekezdésében megállapított anyagi-jogi, objektív határidõt a jogalkotó kiegészíti egy szubjektív határidõvel is. 7. § (1) A kártalanítási igényre a kártalanításra jogosult a kár


bekövetkezésétõl, vagy az arról történt tudomásszerzéstõl számított 30 napon belül jogosult bejelentést tenni. Ha a kárt –vagyoni hátrányt- természetvédelmi érdekbõl elrendelt gazdálkodási korlátozás, vagy termelésszerkezet- változás idézi elõ sok esetben nehézségbe ütközhet megállapítani a kár bekövetkeztének idõpontját. Ekkor értelmezésünkben a kár bekövetkezése a gazdálkodási korlátozásról rendelkezõ határozat kézhezvételének idõpontja, vagy a korlátozás miatt jelentkezõ többletköltség – a vagyonban ténylegesen beállott értékcsökkenés - realizálódásának idõpontja lehet. Az elõbbi értelmezést használja a 10. §(2) amikor a Tvt. hatálybalépése és a rendelet hatálybalépése között elrendelt korlátozások és tilalmak esetén hat hónapos jogvesztõ határidõt ír elõ. 10. § (2) E rendelet hatálybalépése elõtt, de 1997. január 1-jét követõen elrendelt korlátozások és tilalmak esetében a kártalanítási igény e rendelet hatálybalépését követõ 6 hónapos jogvesztõ határidõn belül nyújtható be. A kár bekövetkeztének idõpontja nem választható el attól a kérdéstõl, hogy mikor tudja a gazdálkodó kimutatni a keletkezett kárt? A természetvédelmi hatóság a korlátozásról, adott esetben az éves erdõgazdálkodási terv elfogadásakor, az év elején rendelkezik. Az elsõ példánál a felmerülõ többletköltségek hónapokkal késõbb, a második harmadik példánál pedig évekkel késõbb mutathatók ki. A 10. § (2) bekezdés az objektív jogi határidõ elõírásával indokolatlanul zárja ki a szubjektív határidõ alkalmazhatóságát. Bár kétségtelenül fûzõdik jogalkotói érdek a korábban keletkezett kártalanítási igények gyors rendezéséhez, egy késéssel megalkotott rendelet esetén a szubjektív határidõ kizárása semmiképpen sem lehetett volna indokolt! A 10. § (2) bekezdés alkalmazása tehát azt jelenti, hogy az 1997. január 1. és 2004. október 15. között elrendelt korlátozás, tilalom esetében 6 hónapon belül kell a kártalanítási igényt bejelenteni és ennek megfelelõen a kártalanítás jogalapjáról és mértékérõl a hatóságnak dönteni, míg a 2004. október 16. utáni tiltó/korlátozó határozat esetén az erdõgazdálkodónak rendelkezésére áll a szubjektív határidõ is?!

Illetékes hatóságok Nem tartalmaz a rendelet hatásköri és illetékességi szabályokat, a kártalanítási igényt a természetvédelmi hatósághoz 65

kell bejelenti. Mivel természetvédelmi hatóság alatt elsõ fokon mind a nemzeti park igazgatóságokat, mind a települési önkormányzat jegyzõét érteni kell (Tvt. 58. §), a kártalanítás az önkormányzat által természetvédelmi érdekbõl elrendelt korlátozásra, vagy tilalomra is kiterjed! Érdemes lett volna a rendeletbe foglalni, hogy a kártalanítási igény bejelentése mindig a tilalmat vagy korlátozást tartalmazó határozatot hozó természetvédelmi hatóságnál történjen. Mi történik, ha a határozatot fellebbezés miatt másodfokon hozták? Esetleg a gazdálkodó székhelye vagy a terület fekvése szerinti természetvédelmi hatóság illetékes a kártalanítás ügyében? A terület szerinti illetékesség különösen a 276/2004 (X. 8.) sz. kormányrendelet 10. § (2) bekezdésének alkalmazásakor jelenthet nehézséget, mivel a nemzetipark igazgatóságok illetékességi területe a paragrafus által hivatkozott idõszakban változott (211/1997. sz. kormányrendelet, 183/2003. sz. kormányrendelet). Érdemes lett volna szabályozni azt is, hogy a rendelet által szabályozott kártalanítási eljárásra az államigazgatási eljárás szabályai vonatkoznak-e, vagy esetleg más eljárási szabályokat (is) kell alkalmazni?

Államelméleti szempontból az egyik oldalról indokolatlannak tûnik, hogy az állami erdõterületeknél fennálló, európai összehasonlításban is „egyedülállóan” összetett magyarországi tulajdonosi-vagyonkezelõi szerkezet következtében állami „keresztfinanszírozás” valósul meg. Ehhez hatalmas adminisztrációs munka és ennek megfelelõ költség, esetleg a hazai igazságszolgáltatási rendszer többletterhelése is társul. A másik oldalról viszont tilos az állami tulajdon és a magántulajdon közötti bármiféle diszkrimináció, így a jelenlegi tulajdonosi-vagyonkezelési szerkezetben e kormányrendelet alkalmazásánál sem tehetõ különbség köztük. Ez azt jelenti, hogy állami, vagy magántulajdonos egyaránt élhet a kárrendezés megfelelõ igényével, amennyiben érintett. Remélhetõleg a régóta hiányolt rendelet nem az eddigi konfliktusok elmélyülését, hanem megoldásuknak rendezett lehetõségét szolgálja. Nagyon fontos az említett jogvesztõ határidõkre még egyszer felhívni a tisztelt olvasók figyelmét. A cikkben szereplõ jogértelmezés természetesen vitatható, sõt az ilyen jellegû viták kifejezetten kívánatosak is, hiszen minden jogszabály-értelmezési vita elõsegítheti az ágazati jogpolitikánk fejlõdését.

Összefoglalás

Irodalomjegyzék: Nagy D. (2004): Erdõgazdálkodás és a hatósági tevékenység, Záródolgozat, ELTE Állam és Jogtudományi Kar, jogász szak Petrik F. (2002): Kártérítési jog, HVG ORAC, Budapest Samu M. (2003): Általános Jogpolitika, Akadémiai Kiadó, Budapest

Összességében a rendelet megalkotásával és a Tvt. vonatkozó paragrafusainak módosításával régi adósságát pótolta a természetvédelmi jogalkotás. Ez hozzájárulhat az erdõgazdálkodás-természetvédelem konfliktusgócainak feloldásához. Bizonyos, hogy az új szabályozás által biztosított széles hatósági diszkrécionálási jogkör és néhány problémás fogalom miatt, a kártalanítási eljárás jogalkalmazási rendjének kialakulásához számos közigazgatási peren keresztül vezet majd az út. További konfliktusforrás jelenthet, hogy a 2005. évi Költségvetésben, tudomásunk szerint nem áll teljes egészében rendelkezésre a kártalanítás fedezete, figyelembe véve a 10.§.-ban említett igényeket is. Az erdõgazdálkodók szempontjából a szabályozás vitathatatlan érdeme és feladata az össztársadalmi érdekbõl elrendelt korlátozások ellentételezésének valós, gyakorlati jogi alapjainak megteremtése. Evvel lehetõvé válik a tulajdonosok és a gazdálkodók (jogszerû földhasználók) kártalanítása, még ha a fent leírt problémákkal terhelve is. 66

Megjegyzés A cikk megírását követõen a 341/2004. (XII. 22.) kormányrendelet megváltoztatta a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó területi szervek feladat- és hatáskörét. Ennek alapján a kártalanítási igényeket a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségnek kell benyújtani. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek illetékességi, valamint a nemzeti park igazgatóságok és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködési területét a 29/2004. (XII. 25.) KVVM rendelet állapítja meg.

Egy könyv margójára Névnapomra egy csomagot kézbesített a postás. A küldemény feladója Dr. S. Nagy László kedves barátom, a könyv szerkesztõje, aki közel négy évig volt a Lillafüredi Erdészetnél fõnököm. A csomagból egy szépkivitelû könyv került elõ. A középbarna színû borítót kék valétaszalag díszíti. A könyv címe: Hagyásfák üzenete A „kékvalétaszalagosok” vallomásai 1954–2004 Sopron. A könyvben található visszaemlékezések felidézik a XX. század második felében végzett erdõgazdálkodás történetét, vagyis az erdészet 50 éves történelmérõl adnak képet. Megismerhetjük az újítások, kutatások eredményeinek az alkalmazását. Az 1956. évi forradalmat követõen rés nyílt a nyugati határon. Ezért beáramolhatott sok technikai eszköz, mely megkönnyítette, hatékonyabbá tette a csemetetermelési, az erdõmûvelési, a fahasználati feladatok teljesítését. Ehhez párosult a feltáró úthálózat fokozott kiépítése és új munkaszervezési módszerek kialakítása. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában jelentõs szerepet vállaltak az 1954-ben diplomázott erdõmérnökök. A szép könyv szerkesztõit csak elismerés illeti, de a kék valétaszalagosokra mi erdészek büszkék lehetünk. „Ez szép mulatság, férfimunka volt” Schalkház Lipót

Visszavonva 2005. február 1-tõl Németh Imre földmûvelési és vidékfejlesztési miniszter indoklás nélkül visszavonta Barátossy Gábor fõosztályvezetõ megbízását és más munkakört ajánlott fel, amit Barátossy Gábor nem fogadott el. * 2005. február 1-tõl az erdészeti fõosztályvezetõi feladatok ellátására Klemencsics András kapott kirendelést a minisztertõl. (Az FVM Humánpolitikai Fõosztályának tájékoztatása alapján)

Helyreigazító A januári szám 10. oldalán megjelent „Ki az a Bedõ Albert?" c. cikk elsõ hasábjának utolsó mondata helyesen: (ha jól emlékszem a hatvanas években még az egyetemen sem hallottunk munkásságáról).


Méregzöldek és az erdô Mindenekelõtt azt szeretném leszögezni, hogy sem tudathasadásom, sem üldözési mániám nincs, legfeljebb lelkiismeret-furdalásom. Töredelmesen bevallom, hogy ez a lelkiállapot is csak mostanság, hajlott koromra alakult ki bennem, amikor rá kellett döbbennem: a társadalom elképesztõen keveset tud az erdõrõl, aminek következményeként az erdõ ügyeiben módfelett könnyen hergelhetõ, sõt: fanatizálható. A döbbenet oka az, hogy hivatásom és szakmám avatott mûvelõi, az erdészek is rendelkeznek jó tollú és stílusú irodalmárokkal, vagy legalább „írástudókkal”, hanem õk eddig csak a szakmának, a szaksajtónak írtak, a nagyközönség tájékoztatását átengedték másnak, megmaradván a szép és kényelmes, habár mostanában egyre lehangolóbb kilátást nyújtó elefántcsont-toronyban. A médiában így keletkezett ûrbe elõbb szép lassan és csendben, mára viszont egyre nagyobb csörtetéssel benyomultak a méregzöldek. Ez magyarázza a lelkiismeret-furdalásomat. Minden tiszteletem azoké a jó szándékú laikusoké, akik szeretnék unokáinknak lehetõleg mindazon természeti értéket átadni, amit nagyapáinktól örököltünk. Õk tisztában vannak azzal, hogy az emberiség szaporodik, a növekvõ népesség ellátásához a materiális javak egyre nagyobb tömegére van és lesz szükség, tehát az örökséget változatlanul átadni lehetetlen. Meg kell oldanunk egy sor kemény problémát, így pl. az energiatermelés növelését, az újratermelhetõ energiahordozók tökéletesebb és kiterjedtebb felhasználását, az iszonyatos mennyiségben keletkezõ hulladék-anyagok újrahasznosítását, új és környezetbarát technológiák bevezetését, hogy csak néhányat említsek. Utódaink érdekében olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek mai környezeti értékeinket nem vagy alig veszélyeztetik. Nos, ezekkel – a reáliák talaján álló és mûködõ zöldekkel – semmi bajom, törekvéseiket értem és támogatom. Vitába szállok viszont a „méregzöldekkel”, akiknek fogalmuk sincs arról: nem volna mit védeniük, ha az erdészek nem óvnák a természetet, a környezetet évszázadok óta, erre is nevelvén szakembereiket már a XVIII.század végén, középfokon a liptóújvári kincstári uradalomban, 1797-tõl a keszthelyi Georgikonban, 1806-tól a kismartoni Eszterházy uradalom iskolájában. Felsõ-

fokon elõbb az 1735-ben alapított selmeci Bányatisztképzõ Iskola, majd 1762-tõl már akadémiai rangú intézmény részeként, 1807-tõl Erdészeti Tanintézetként foglalkozott ez erdõ és élõ-világának védelmét célzó oktatással. Nem vitatható tehát, hogy a „zöld spanyolviaszt” már jóval a „zöldek” megjelenése elõtt ismerték és alkalmazták. Mert azt hiszem, hogy a farkasgyepüi tüdõszanatórium környékén álló vágásérett erdõben a tulajdonosnak gazdálkodnia kell, s biztos vagyok abban, hogy nem tarvágásos üzemmódban teszi. A felújítóvágás végvágásának ütemét nemcsak a terület nagysága, hanem felújult volta is befolyásolja. A megjelent, hektáronként több-tízezres tölgy újulatot veszni hagyni olyan luxus, amelyet egyetlen erdõgazda sem engedhet meg magának, kockáztatva annak elpusztulását, majd a terület késõbbi mesterséges felújításának magas költségeit vállalva. Nekem erdõ a térdig érõ kefe-sûrû újulat is, mert tudom, hogy az az erdõ létének egy nélkülözhetetlen fázisa. Márkus úrnak csak az öreg erdõ az erdõ. Kettõnk közül én vagyok, aki gazdálkodni kényszerült egy életen át, Õ pedig megmaradhat „szépléleknek”, még azt sem köteles tudni, hogy egy felújult terület utolsó öreg faegyedeinek eltávolítása nem tarvágás, hanem az anyaállomány végvágása. Aki nem aggódik, az nem lehet jó ökológus, belátom. No de tessék mondani, az lehet, aki tájékozatlan? Mert a szálaló erdõgazdálkodásról azt írja a cikke 2. hasábjának tetején: „… gazdaságosabb a tarvágásnál, élõlények sokaságának ad esélyt a fennmaradásra és társadalmilag is elfogadhatóbb. A Pilistetõn ez az igazán követendõ tájhasználat már gyakorlat, a Bakonyban még nem.” Nézzük csak meg alaposabban! Dr. Koloszár József erdõmérnök, mint a NYME erdõmûvelési professzora írja „A természetvédelem erdészeti koncepciójáról” az Erdészeti Lapok 2004 februári számának 43. oldala 2. hasáb 3. bekezdésében: „A leginkább természetközeli erdõfelújítási eljárásnak tartott szálalóvágás a legtöbb zavarással, bolygatással járó (3-5 évente ismétlõdõ fahasználatok 30-60 éven keresztül), igen költséges erdõkezelési mód. Ugyanilyen gyakori beavatkozást igényel a szálaló szerkezet kialakítása és fenntartása, azaz a szálalás, amely egy ponton megállítja a természetes


erdõfejlõdés folyamatát és egy bizonyos állapotot konzervál.” Kiegészítésként a 42. old. 3. hasáb utolsóelõtti bekezdése: „A szálalás nem erdõmûvelési eljárás, hanem egy összetett erdõmûvelési tevékenység (üzemmód), amelyet szálaló szerkezetû erdõben végeznek.” Tagadhatatlan, hogy ilyen gyakori zavarással, bolygatással az erdõ élõvilágának sincs túlzottan optimális helyzete, kivéve a talaj mikroflóráját és -faunáját, de az a felújítóvágásos üzemmódban is biztosítható. Ami a társadalmi elfogadottságot illeti: a társadalmat tanítani és nem uszítani kell! Jó lenne tudni, mit jelent a tájgazdálkodás fogalma, mert a táj sebeit lehet gyógyítani, a tájat lehet alakítani, értékelni, de mai ismereteim szerint a tájjal gazdálkodni nem lehet. Gulyás Levente, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója a 2004. március 20-i Népszabadságban megjelent „Támogatás akác telepítésére?” címû cikkében kifakad a biodiverzitást veszélyeztetõ faültetvények, fõként az akác arányának emelkedése ellen, továbbá aggódik az értékes természetes gyepek feltörése és esetleges fásítása miatt. Szeretném megnyugtatni Gulyás Levente urat (alighanem ökológus õ is, mert ha erdõmérnök lenne, ismernie kellene a pénzügyi okokat is, amelyekre egy valamirevaló WWF-es nagyvonalúan legyint egyet): többnyire szó sincs értékes gyepekrõl, hanem csupán 20-30 éve parlagon hagyott egykori szántókról, 2-300 esztendei legeltetéssel erodált domb- és hegyoldalakról. Ezekkel mi lesz? Csak Nógrádban 30 ezer hektárnyi van belõle! Mert az a mai szemlélet, hogy inkább semmi se legyen rajta, mint akác, vagy más „ültetvény”, ami ugyan árnyal, oxigént és fatömeget ad, de nem hazai, hát nem is kell? Fõleg, ha még agresszív is… Hát, Gulyás úr… nagy kár, hogy elfogadható saját véleménye nincs és még dr.Kollwentz Ödön vasdiplomás erdõmérnökét sem ismeri, pedig az Erdészeti Lapok 2003 szeptemberi számában, a 269. oldalon megfogalmazta „Az öreg erdész másképp látja” címû cikkének utolsó bekezdésében. „… mint öreg erdész, minden fával borított területet erdõnek tekintek, még akkor is, ha az nemes nyáras, mert ez is az erdõ funkcióit látja el, asszimilál, disszimilál, talajt árnyal, fát termeszt, levegõt tisztít, szelet megtör, mint az õshonos fafajú 67

erdõ. Hát akkor miért ültetvény?” Megjegyzem, ugyanilyen monokultúra az akácos is… Szóval: nem ártott volna írás vagy nyilatkozat elõtt olvasni is! A természetközeli életmódnak van elõnye is: tv és rádió nélkül bõven marad ideje meditálásra, melynek során rá fog jönni, hogy az erdõtelepítõk elsõdlegesen pénzügyi okokból kedvelik annyira az akácot. Új erdõk telepítésére az állami cégeknek se területe, se pénze, se munkaereje. No de mitõl lenne gazdagabb, aki csak részben, ám az egykor elvitt eszközei nélkül kapta viszsza a földjét? Esetleg az apja földjét? Annak sincs se pénze, se elegendõ munkaereje, csak területe. Nos, ha támogatják, erdõsít, bár jól tudja, hogy a kapott támogatás a költségeit csak részben fedezi. Õ maga hozzáteszi a többit, ha van mibõl, és értelmét látja. Viszont: annyi pénze nincs és nem is lesz, hogy olyan erdõt telepítsen, amelynek hasznát csak az ükunokái látják! Ha valaki most 40 éves és akácot telepít, az 30 év

múlva lesz vágásérett. Ha egy kis szerencséje van, már a saját akácosából készült koporsóban temethetik. Megnyugtatom, Gulyás úr, még ez a kevéssé vonzó perspektíva is ködbe vész, mert ma a hivatalos szervek (pl. az ÁESZ) az Önök akácutálatát osztják. Hja kérem, annál könnyebb a felügyelet is, a környezet, illetve élõvilág védelme is, minél kevesebb a probléma. Márpedig akácprobléma nem lesz, ha egyre kevesebb lesz az akácos! Az ugarokat pedig ne tessék félteni, azokat már a tsz-idõk vége felé védõgyepnek nevezték el, mára pedig Önök – sajnos – el is hiszik, hogy azok… Szabad legyen 50 évet meghaladó szakmai gyakorlat birtokában annyit mondanom: erdõjáró ember lévén mindig hordok magammal egy élesre fent zsebkést. Zsigereltem eleget, anatómiai ismereteim is vannak, mégsem vetemedtem soha arra, hogy kivegyem bárki vakbelét, mert ahhoz nem értek és az a sebészorvos dolga. Cserében viszont

joggal elvárhatom, hogy az erdészeti ténykedésembe „oldalról” semmiféle kibic ne szóljon bele, mert az a hivatásom, de fõként: ne az erdészektõl féltsék a környezetet azok, akik nekünk köszönhetik, hogy ma még egyáltalán van mit védeniük. Végezetül hadd fejezzem be dr. Koloszár József erdõmûvelési professzor szavaival: „Ne felejtsük el azt sem, hogy ...az erdészetnek elõbb volt természetvédelmi, mint a természetvédelemnek erdészeti koncepciója.” Ehhez a magam részérõl csupán annyit teszek hozzá, hogy ezt a koncepciót nem lehet csupán a magunk által olvasott szaksajtóban megvédeni, nosza hát: álljunk ki a nyilvánosság elé, erdészek, erre a napi sajtónál semmi sem alkalmasabb. Azt ugyanis kétlem, hogy a „zöld kiadványokban” kapnánk annyi helyet, mint szakmai sajtónkban a zöldek… Fodor Imre aranyokl. erdõmérnök

„Zeusz trónja” és „Bolygónk tüdeje” Vojnits András neve nem csak szûkebb szakterületének, a zoológiának mûvelõi között cseng ismerõsen. Szenvedélyes utazó, napjaink egyik legismertebb magyar Afrika-kutatója. Szerzõje számos sikeres könyvnek, többek között az „Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában” (1990) és az „Afrikai levelek” (2002) címû útleírásoknak. Írásaiban a nyilvánvaló tárgyi tudást kiváló, fanyar humor fûszerezi, tartalmas és élvezetes olvasmánnyá téve azokat. Alakja rendszeresen feltûnt az 1988. évi Magyar Tudományos Afrika Expedíció történéseit megörökítõ „Száz évvel Teleki után” címû filmsorozatban is. 2004-ben a Kossuth Kiadó „Fókuszban a Föld” címû sorozatában két könyve is megjelent. A „Zeusz trónja” címû munka a Föld hegységeivel, a „Bolygónk tüdeje” pedig a Föld erdõségeivel foglalkozik. Mindkét könyv nagyalakú (A4), gazdagon és kiváló színvonalon illusztrált, tartalma mellett vizuális értékei okán is figyelemre méltó. Túlzás nélkül állítható, hogy felveszik a versenyt bármely nagyhírû európai vagy amerikai kiadó hasonló jellegû kiadványaival. A „Zeusz trónja” áttekinti a hegységek keletkezésének folyamatait, az õket kialakító és formáló erõket. Segítségével képzeletbeli utazást tehetünk a Kárpátoktól az Andokon és az Etióp-magasföldön át a Himalájába. A könyv (illetve a szerzõ) ér68

deme, hogy lapjain nemcsak magukkal a hegyekkel, hanem az ott élõ növényekkel, állatokkal és emberekkel is találkozhatunk. Így igen tartalmas és „ízletes” elegyét kapjuk a geológiának, ökológiának, botanikának, zoológiának és a néprajznak, hogy csak a fõbb összetevõket említsük. A könyv önálló fejezetet szentel a Mount Everest meghódításának. A „Zeusz trónja” Erõss Zsolt, a Mount Everest elsõ magyar megmászójának elõszavával kezdõdik. Kiváló választás Õ az elõszó szerzõjeként, hiszen aligha van magyar ember, aki nála jobban tudhatná, hogy a hegyeket mennyire kell tisztelni… A „Bolygónk tüdeje” tisztelgés az erdõk sokfélesége elõtt. A sokféleség elõtt, mely az erdõk megjelenésében, struktúrájában, életközösségeiben egyaránt megnyilvánul. A könyvet lapozva egyaránt eljuthatunk trópusi esõerdõkbe, babérlombú erdõkbe, eukaliptuszosokba, a tajgákra vagy éppen a királyréti bükkösökbe. Lapjain találkozhatunk többek között ragadozó növényekkel, orchideákkal, jázminnal, szádorgóval, gorillával, falakó viperával, vagy pávaszemes lepkével, kabócával, feketeharkállyal, fúvócsöves maláj vadásszal, nyersgumi-csapolókkal és szénégetõkkel is. Velük, és még sok-sok más érdekes növénnyel, állattal és emberrel, akiknek a léte az erdõk sorsán áll, vagy bukik. Azoknak az erdõknek

a sorsán, amelyek jövõje pedig a mi kezünkben van... A szerzõ külön figyelmet szentel arra a vitathatatlan tényre, hogy az erdõ és az által nyújtott javak meghatározó szerepet játszottak és sok helyütt játszanak ma is az emberek létfenntartásában. Jól érzékelteti azt az összetett szerepet, küldetést, amit az erdõk napjainkban be kell hogy töltsenek. Nem kerüli meg azt a szintén vitathatatlan tényt sem, hogy az ember mostanság mintha nem érezne mindenkor kellõ felelõsséget az erdõk sorsa iránt. A könyvben önálló fejezet foglalkozik a faóriásokkal, famatuzsálemekkel, illetve a fák mitológiai, spirituális szerepével. „Régen az öreg, göcsörtös, az emberi sorsot szimbolizáló fákat mindenütt megbecsülték. Igaz, akkoriban még az idõs embereket is tiszteletben tartották…” írja Vojnits András, és mondandójával aligha lehet vitába szállni. Ajánlom e két könyvet jó szívvel mindazoknak, akik természetes környezetünk, a hegyek, erdõk, állatok, növények iránt érdeklõdnek. Akik szeretik a szép könyveket, akik szánnak rá idõt, hogy az elolvasás után is idõrõl idõre újra átlapozzanak egy-egy arra méltó kötetet. Mindkettõ egyaránt tartalmas, gondolatébresztõ, szemet gyönyörködtetõ, élvezetes, a könyvespolcok fõ helyeire illõ darab. Dr. Csóka György


A Lágymányos Gellért-téri egyetemi palota a „Ch” 1904-ben nyitotta meg kapuját 1904/05 tanévben, pont 100 éve nyílt meg az oktatás számára az új mûegyetemi város „Ch”=chemia épülete. Az egyetem vezetõsége még a pesti mûegyetem városban (a Múzeum krt., és Eszterházy utcai területen) határozta el az építkezést. De mivel az építkezés alatt az átköltözés két részletben történt – 1904-ben és 1909-ben – az oktatási rendet, - terem jelölést „pesti” illetve „budai” szavakkal jelezték. Iratfejlécen, levélcímzésben az is elõfordult, hogy a cím két szóból állt úgymint „Mûegyetem – Lágymányos”. Budán a nagy építkezés az ÓPromontori út (=Budafoki út), Híd tér (=Gellért tér) és a Holt-Duna mentén húzódó földút, azaz „parti út” háromszög alakú földterületén indult el. A vizenyõs árterület és a Holt-Duna fokozatos feltöltése a legkorszerûbb eszközökkel-, építõanyaggal történt, a híres GREGERSEN Guilbrand „norvég ácsmester bevonásával, (akinek munkájára például Szeged városa is hálával emlékszik az árvíz után). A tervbe vett lágymányosi részen két öreg ipartörténeti gyár állt a „szeszgyár”, mely az 1764-es években katonatáborhoz tartozott. CZIGLER Gyõzõ (akinek munkáját az Egyesület Alkotmány utcai székháza is dicséri: a szerk.) ebbe az öreg gyárba hurcolta a tervrajzokat, irányította az építkezést, de ide vezette be az elsõ „mûegyetemi telefont” is, T: 59-01. A másik gyár „kõolaj-finomító” volt mely hét épületbõl állt (a mai Karinthy

Gregersen Guilbrand (Norvégia 1824– Budapest 1910) A „norvég ácsmester” vasutak, hidak ismert és tisztelt ács-czölöp építômestere 1847-ben telepedett le hazánkban. Esztergomi lányt vett feleségül. Vállalkozását hét fiával fejlesztette naggyá. Béla fia erdész lett. A családi vállalkozás erôsítette a magyar fafeldolgozást. A „norvég ácsmester” a szegedi rettenetes árvíz után, 1879-ben folyószabályzást, töltési munkákat végzett és többszáz faházat épített a rászorulóknak. A kormány nemesi ranggal tüntette ki.

F. u. és Irinyi J. u. közötti részen). A szekerek, cséplõgépek, petróleum világítás korszakában volt forgalmas, petróleum, kocsikenõcs-féleségeket elõállító termékei miatt. Ennek a gyárnak a szomszédságában volt a valamikori mulatságairól híres „Nádor kert”. Ez

Czigler Gyôzô helyszínrajza


idõben azonban nagy részét PECZ Ármin kir. kertész, egyben kertész iskola vezetõje bérelte, facsemete nemesítés, értékes bokrok termesztése végett. Növényei a Budai palotát, a Nemzeti Múzeumot, a pesti- majd a budai mûegyetem város parkjait ékesítik ma is, de facsemetéi Bécs, Fiume parkjaiba is kerültek. A Holt-Duna kis sziget részeinek nádasában vízimadarak vadnyulak tanyáztak. Míg a nagy terjedelmû földrészen bolgár kertészek munkálkodtak, õk és az evezõs fiatalok mindig örömmel üdvözölték egymást. Különleges fából készült óriási vízikerekei már messzirõl feltûntek. Festõk, fotómasinához értõk kedvelt témájává vált, így a fõváros budai régmúltja megmaradt számunkra az 1910-es évekbõl. Czigler több, mint 20 tervrajzát beküldte a Párizsi Világkiállításra és Grand Prix elismerést nyert 1900-ban, abban az idõben, amikor a BÁNKI-MO-

TOR, a MÁV GÉPGYÁR egyik mozdonya és WARTHA-ZSOLNAY fényes-fényû „gubbiói lüszter” eljárással készült kerámiái is aranyérem kitüntetésben részesültek. 1905. március 28-án azonban a „Ch” épület elõcsarnokában, a gázkandeláberek szelíd fénye mellett búcsúztatták a budai egyetemváros létrehozóját, CZIGLER Gyõzõ építészt, mûegyetemi tanárt. Az építkezés elsõ nagy szakaszát végül 1909-ben HAUSZMANN Alajos és PECZ Samu építészek (Pecz Ármin a fiatal Pecz Samunak nagybátyja volt) fejezték be. A Fõvárosi Közmunkák Tanácsa még az évben 899. sz. rendelettel pedig a Duna melletti sétányt „Mûegyetem rakpart”-nak nevezte el. Pedroni Emma Anna mûvészettörténész Fotók: Pedroni E.A. gyûjteménye 69

ROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

Egyesületi hírek Tájékoztató a Szeniorok Tanácsa ülésérôl

Fotó: Köveskuti Gy.

Az OEE Szeniorok Tanácsa évzáró ülését 2004. december 2-án a Budapest, Fõ u. 68 sz. alatti helyiségében tartotta. Az elnök üdvözölte az elõadót és a tagságot, majd a jelenlévõket felkérte, hogy felállva egy percben kegyelettel emlékezzenek az idõközben elhunyt dr. Marjai Zoltán kollégára és szenior tagtársra. A tervezett napirend elfogadása után a Szeniorok Tanácsa elnöke tisztelettel köszöntötte: dr. Ángyán József egyetemi tanár urat, a Szent István Egyetem Intézetvezetõjét, felkérve a „A vidékfejlesztés, az agrár-környezetvédelem és az erdõtelepítés idõszerû lehetõségei” címû elõadásának megtartására. Elöljáróban megemlítette azokat a körülményeket, amelyek idõszerûvé tették e téma tárgyalását és a véleménycsere megszervezését. A mai értékválságos helyzetben szinte létkérdés és szükségszerû a szakkérdésekben való tisztánlátás. A cselekvõ hazafisághoz, illetve az egységes szemléletû érdekérvényesítés módjának felismeréséhez pedig nélkülözhetetlen a szakmaközi együttgondolkodás és az információcsere. A Tájékoztatóból nemzetközi összefüggésben kaptunk igen széles áttekintést. Szemléletesen és gyakorlatiasan voltak érzékeltetve azok a kritikus kérdések, amelyek egyetemlegesen fontosak és a szakunk szempontjából is lé70

nyegesek. Felszínre hozta az uralkodó kockázati tényezõket és azokat a nehézségeket, amelyek ismerete nélkül lehetetlen szolgálni a vidék gazdasági stabilitását és biztosítani a legszükségesebb anyagi/pénzügyi feltételeit. Csakis a „zöld” ágazatok összefogásával, az adottságok és lehetõségek összehangolásával, kiaknázásával várható a fenntartható fejlõdés. A nemzetközi elmaradottságunk leküzdéséhez, a létezés szükségleteinek a kiegyenlítéséhez elõirányzott EU-s források igénybevétele szintén a közös felismerés függvényében biztosítható, amelyek megszerzése nélkül reménytelen a felzárkózás. E tekintetben fontos kérdés miként tudunk a vidékfejlesztés irányába elmozdulni, amelyben az erdõ is jelentõs szerepet „játszik”. Kiemelhetõ megállapítások, hogy – a világgazdaságban ma az ún. kétpártiság irányzata figyelhetõ meg; – amíg egyikre a globális tõke, – addig a másikra a helyi közösségek érdekérvényesítési viszonylatai a jellemzõk. A hazánkat – a kelet-európai térséget – tekintve egyszerre esik e két irányzat által meghatározott szabályozók hatása alá. Az elsõ – a dél-amerikai tõkés nagybirtok diktálta példát követve –, a tõke hatékonyságát a termelés hatékonyságával egyszerre kívánja érvényesíteni

(banánköztársasági formában). Itt a tõkének nem természete, hogy a térség állapotát figyelemmel kísérje, de ezt a struktúrát erõsítik a mai, a piaci alapú, versenyképességi támogatási módok is. Vagyis ebben az adott térség lakossága szempontjából igen sok további kockázati tényezõ figyelhetõ meg. A másik, az EU.-s agrár-vidékfejlesztési, ökoszociális irányzat követése, ahol a mezõgazdasági terület a különbözõ és a környezetvédelmi funkciók kiteljesítésével hasznosulhat. Ha itt is a versenyképességet ösztönöznék, akkor mintegy 650 ezer gazdasági egység életképessége válna kockázatossá, mivel azoknak még teszt üzemük sincs. Ugyanis a korszak kihívásainak csakis a természeti adottságokkal való okszerû gazdálkodással lehet megfelelni, amelyben meghatározó az erdõ jelentõsége, nemcsak a munkahelyteremtõ lehetõségével, hanem azért is, mert egyben a nemzeti igényeket is kielégíti. Tehát egy sürûn lakott Európa ettõl a formától eltérõt nem engedhet meg, ha a lakossága érdekeit is figyelembe veszi. Vagyis az ilyen jellegû struktúra átalakítása nélkülözhetetlen. A helyzetelemzésben az elõadó vázolta a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv lehetséges pénzügyi elõirányzatait, illetve a nem megfelelõ elõkészítettség okán a 2005-ös évben áldozatul esõ részeit, amelyben csak az erdõtelepítés lehetõségeibõl kockázatosnak tekinthetõ mintegy 2.9 md Ft-nyi összeg. A lehetõségek kiaknázásához a tájadottságokra figyelemmel kell átgondolni az ágazati rendszereket. Ezen belül meg kell találni az agrárgazdálkodás extenzívvé alakítás módozatait; gyep, gyümölcsös, õshonos állattartás, turisztika stb., illetve erdõsítés, amelyek a faanyagellátás, munkaerõ-foglalkoztatás mellett a biodiverzitás tekintetében is sajátos módozatokat képezhetnek. A még kellõen ki nem munkált formációk az erdészettel úgy kapcsolódnak, hogy a jövõben az ilyen jellegû struktúrák forrásának igen jelentõs része – így az erdõsítési jogcímen is – a vidékfejlesztési irányzatokban igényelhetõ, mint a mg.-i területek ilyen jellegû hasznosításának fedezete. Az elõzõekkel együtt kívánatos funkciók érvényesítése érdekében a támogatás meghatározott területegységekre vonatkoztatva kiterjed telepítésre, ápolás-


ra, védelemre jövedelem-pótlásként mindaddig, amíg az erdõ piaci alapon is eltarthatóvá válik. A cél, hogy a kialakult struktúra megtartható legyen. A következõ napirend keretében az elnök tájékoztatást adott a Szeniorok munkatervének teljesülésérõl és az eddigi rendezvények fogadtatásáról, jelentõségérõl, megköszönve a tagság aktív jelenlétét és érdeklõdését. Vázolta továbbá a 2005. év tervezetét, amelyhez dr. Király Pál felvetését egyhangúan támogatva a következõ kiegészítõ javaslat hangzott el: – A Szeniorok kezdeményezzék, hogy az Egyesület fokozza a lobbizási tevékenységét az erdészeti ágazatot ért

Kiss Ferenc okl. erdõmérnök (1930–2004) Székesfehérváron, 74 éves korában elhunyt Kiss Ferenc okleveles erdõmérnök. 1930. október 20-án született Tóalmáson. Onnan származott, ahol a legnehezebb feltételek mellett termeltek és dolgoztak szülei, rokonai. A természet iránti élénk érdeklõdése eredményeként került Sopronba, ahol az erdõmérnöki karon 1955-ben szerezte meg oklevelét. Ismereteinek kiegészítéseként 1973-ban a Gödöllõi Egyetemen növényvédõ szakmérnöki képesítést is szerzett. Gyakorlati munkáját 1955-ben a Mezõföldi Erdõgazdaságnál kezdte. 1967tõl a Vértesi Erdõgazdaságnál dolgozott, 1974-tõl pedig a Vetõmag-termeltetõ és Értékesítõ Vállalat dolgozója volt. 1980-tól nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig a természetvédelem területén, a Vértesi Tájvédelmi Körzet vezetõjeként tevékenykedett. Nyugdíjasként egy ideig a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság erdészeti ügyeit intézte, majd kastélyparkok helyreállítási munkálatait irányította. Érdeklõdése széles körû volt. A mikroorganizmusoktól a gombákig, a növénynemesítéstõl a fásításon keresztül minden érdekelte. Legnagyobb erõssége a rózsanemesítés és a dísznövénytermesztés volt. Nagyon szeretett botanizálni, ha tehette, sosem mulasztotta el, hogy megemlítse egy-egy növény latin nevét, mert tudta, hogy az ismétlés, a gyakorlás a pontos tudás alapja. Így környezete is sokat tanulhatott tõle. 2004. december 2-án hirtelenül érte a váratlan halál. December 8-án a székesfehérvári köztemetõben kísérték utolsó útjára rokonai, kollégái, barátai és kedves ismerõsei. Kedves Feri Bátyánk! Isten veled. Emlékedet megõrizzük. Nyugodj békében! Béni Kornél

„leminõsítés” ellensúlyozásra, valamint az ágazaton belüli forráselvonások megállítására. Serkentse a szakmai összefogást az olyan irányba történõ felkészülésre, hogy a vidékfejlesztés keretében minél nagyobb támogatási forrásokra pályázhassanak az ágazat érintettjei. A rendezvény zárásaként az elnök bejelentette, hogy az OEE elnöksége elfogadta a Szeniorok Tanácsa f. év elejei elõterjesztéseit, amelynek eredményeként a kimagasló tevékenységük elismeréseként dr. Szász Tibort az OEE. tiszteletbeli tagságával, az OEE vándorgyûlésén, illetve a NyME soproni évnyitóján Halász Aladárt „Ember az Erdõért

Emlékéremmel” tüntették ki. Az elnök továbbiakban Emléklapok átnyújtásával köszöntötte korosztályos tagjait: a 75 éves Ipsits Lajost dr. Járási Lõrincet, Köveskuti Györgyöt, Mészáros Gyulát és a 80. évét betöltött dr. Balogh Ferencet, Barkóczay Lászlót, Haják Gyulát, Zágoni Istvánt és a jelenlévõk nevében gratulált a kitüntetetteknek, illetve az ünnepelteknek koccintás elõtt konferálva Szép Ibolya és Szabó Gyula, a Krónikás Zeneiskola erdélyi tagjainak köszöntõ, gitárral kísért énekszámait. Majd mindenkinek kellemes ünnepeket és boldogabb új esztendõ kívánt. Dr. S Nagy László elnök.

FVM–OEE együttmûködési keretmegállapodás A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az Országos Erdészeti Egyesület az elmúlt év õszén együttmûködési keret-megállapodást kötött. Az okiratot az FVM politikai államtitkára és az OEE elnöke látta el kézjegyével. Az együttmûködés

kiterjed az EU-val kapcsolatos feladatokra (2007-2013), az érdekegyeztetésre, a rendezvényeken való képviseletre, az információáramlásra. A konkrét feladatok és azok pénzügyi vonatkozásai egyedi megállapodás tárgyát képezik.

Fôtitkári megbeszélések Az Egyesület fõtitkára, a 2004. évi egyesületi program megvalósításának tapasztalatairól, az egyesületi közösségi élet további javítása érdekében, a 2005. évi program javaslatainak összegyûjtése érdekében, az Erdészeti Lapokkal kapcsolatos igények megismerése érdekében körúton találkozik az Egyesület helyi vezetésével és az erdõgazdálkodók vezetõivel. Január elején látogatást tett az EGERDERÕ Rt-nél, ahol Jung László vezérigazató-helyettes, a HCS elnöke, Schmotzer András volt OEE elnök és Urbán Pál osztályvezetõ társaságában beszélték meg a jövõ évi erdészverseny tennivalóit. Az Erdészeti Lapokat az OEE belsõ kiadványaként tartják jónak, mely három alapvetõ célnak feleljen meg: szolgálja az egyesületi életet, a tudományt és az erdész szakmát. A fõtitkár megbeszélést folytatott az OEE és az EGERERDÕ Rt. közötti megállapodásról, melynek tárgya az erdõgazdaság területén történõ kommunikációs felmérés. A felmérést az Erdészeti Erdei Iskola Szakosztály tagjainak közremûködésével történik, Szabó Lajos, Kovács Gyuláné, Antal József, Fridél Veronika


segítségével. Az erdõgazdál-kodás tévképzeteinek feltárása és a hatékony válaszok megfogalmazása és gyakorlati alkalmazása a cél. Az ÉSZAKERDÕ Rt.-nél tett látogatás alkalmával hasonló témakörökben – együttmûködés, kommunikációs felmérés, vélemény az Erdészeti Lapokról – Bak Julianna vezérigazgató-helyettes, a Miskolci HCS titkára, Pálmai István a Sárospataki HCS elnöke és Steiner Józsefné a helyi erdészeti erdei iskola felelõse voltak a tárgyalópartnerek. Az Erdészeti Lapok szerkesztésére elhangzott javaslat szerint a lap elején az ágazatot érintõ, a tagság napi munkáját, munkahelyét érintõ legfontosabb ágazati információk kerüljenek. Majd az egyesületi életrõl szóló információk következzenek a középsõ blokkba, végül az ismeretterjesztés és tudomány cikkei zárják a sort. Cél, hogy a lapot ne hátulról kezdjék olvasni a tagok. A látogatás végén a fõtitkár látogatást tett a befejezés elõtt álló Csanyik völgyi erdészeti erdei iskolai bázishelyen, mely csodálatos lehetõséget rejt az erdészek és a gyermekek, érdeklõdõk számára. 71

Erdészeti Lapok hirdetési jutalékának, fényképek, szerzôi jogdíjak kifizetési rendje Az Erdészeti Lapok müködési rendjének 3-4.sz.melléklete alapján számla ellenében illetve az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok alapján lehet a megállapított díjakat kifizetni. A szellemi és a más önálló tevékenységbõl származó jövedelmek esetén a jövedelemszámításra vonatkozó szabályok azonosak. – ha Ön az önálló tevékenységébõl származó bevételébõl az adóelõleg alapjának megállapításához költséglevonást kér, akkor más önálló tevékenységébõl származó bevételével szemben sem alkalmazhatja a 10% költséghányad (a költségeket nem kell számlával igazolni) levonásával történõ jövedelem megállapítását. – fontos tudni, hogy a szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de

nem egyéni vállalkozói tevékenységbõl származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzõi jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként a szerzõi jogról szóló törvény védelemben részesiti.( SZJA tv.39 §.2.bek.) . – amennyiben nem számla alapján történik a kifizetés, úgy szükséges munkáltatójától igazolást kérni az általa megfizetett egészségügyi hozzájárulásról, a nyugdíjjárulék felsõhatára elérésének tényérõl, a heti foglalkoztatásának idõtartamáról, nyilatkoznia kell a magánnyugdíjpénztári tagságáról, valamint a magánszemély legkésõbb a kifizetés idõpontjában nyilatkozhat arról, hogy ne az adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal, hanem gön-

60 éves vadásznaptár 1944–1945. Kis méretével 12 x 8,5 cm x 2 mm, külsõségével, belsõ tartalmával békét sugároz. Sejteni sem lehet, hogy az ország élethalál harcban állt. Csak egy mondat „Értesítés” cím alatt enged következtetni arra, hogy valami változás van, mivel a fegyver lõszer árakat nem közölhetik. A naptár 20 oldalból áll, a „csikzsebben” elfér. Hihetetlen bõ tartalma van. Nap- és Holdjárástól, vadfajonként párzás, vemhesség, szaporodás, életkor, vadászfelszerelések, töltények, fegyverbelövés stb, sebesség és gáznyomás táblázatig minden ismertetve van röviden. Vadászati tilalmi idõk, valamint minden hónapra vad és vadföldgazdálkodási tanácsadó olvasható. Ezekben a nehéz években jelent meg

72

évente az „Erdészeti Zsebnaptár” is, kis méretben bõ tartalommal, minden gazdálkodási egység a személyzettel felsorolva. Azóta sem jelentek meg hasonló alkotások évente pedig nagy szükség lenne rá. Javaslom indítsunk újra hasonló naptárakat, zsebkönyveket. Nem kell szégyellni, ha elõdeinktõl átveszünk régi haladó hagyományokat. A Vadásznaptár, amelyet ismertetek Sebestyén István vadászmester tulajdona volt, ki a Tolna megyei Szálka község vadászmestere volt. Gyermekei adták nekem a naptárt emlékbe, kik iskolatársaim voltak: István és Irma. A vadászmester édesapja is erdész volt, Sebestyén János, ki 1947-ben ment nyugdíjba a Kaposhomoki kerületbõl. A háborús évek alatt Szálka község nagyvad állománya 90 %ban elpusztult, a lakossággal együtt. A férfiakat elvitték katonának. 1945. februárjában szovjet katonák elhajtottak a faluból sok ártatlan asszonyt, kislányt kényszermunkára. Aki életben maradt csak 3

gyölítéses módszerrel állapítsák meg a levonandó adóelõleget. Ha a mûvészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, feltétlenül írja rá az egyéni vállalkozói igazolvány számát , ebben az esetben a kiállított számla alapján megszerzett bevételek után az adóelõleg-fizetési kötelezettséget a magánszemélyre vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti, ekkor nyilatkozata alapján a kifizetõ adóelõleget nem állapít meg (SZJA tv. 47.§ 1-2.bek.) Az Országos Erdészeti Egyesület (1027 Bp., Fõ u. 68. Tel.: 201-6293, Fax: 212-7518, E-mail: [email protected]) irodáján a szükséges formanyomtatvány mindenki rendelkezésére áll. Budapest, 2005. február 6. OEE Titkárság

év múlva térhetett haza. Itthon nem találták szeretteiket, mivel õket közben kitelepítették Németországba. Láttam egy olyan asszonyt, aki megjött a Szovjetunióból 3 év elteltével és nem találta gyermekeit, hozzátartozóit. Szegény megõrült, napokon át járta az utcákat, kerülgette a templomot hangosan sírva és zokogva kereste a családját. Késõbb a faluba minden irányból települtek emberek, fõleg Heves megyébõl, akik szerencsére kedves, barátságos, szorgalmas emberek voltak. Igyekeztek gyógyítani a sebeket. Köszönet jóságukért. Ilyen körülmények közt szervezte újjá a vadásztársaságot, a vadgazdálkodást Sebestyén István vadászmester. Sajnos az üldöztetés késõbb sem szûnt meg. 1952-ben kulákká nyilvánították és elvették a vadászfegyverét. Petz Ádám ny. ker. vez. erdész

Felhívás! A Soproni Erdészeti Technikum, 1955ben végzett „A” osztály tanulói augusztus 29, 30, 31-én tartják 50 éves találkozójukat Sopronban. Akinek az utolsó találkozó óta lakcím változása történt kérjük új címét küldje el: Muth Endre 7627 Pécs, Zsigmond utca 44. címre. A szervezõ bizottság nevében: Muth Endre, Petz Ádám


DR. BARTHA DÉNES Az év fája

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) Nevezéktana A ciprusfélék családjába tartozó boróka (Juniperus) nemzetségnek mintegy 55 faja ismert, melyek fõleg az északi féltekét népesítik be, de néhány képviselõjük az egyenlítõn is túljutott. A fajok mintegy negyede hármas örvökben álló tûlevelet visel (tûborókák), míg háromnegyedük hajtását keresztben átellenesen álló pikkelylevelek borítják (pikkelyborókák). Utóbbiak evolúciósan fiatalabbnak bizonyulnak, amit többek között az is bizonyít, hogy csíranövényeik mindig tûlevelesek, s az idõsebb egyedek hajtásain tûleveles részek (juvenilis = fiatalkori hajtások) is elõfordulhatnak. A Juniperus tudományos nemzetségnevet Linné adta a boróka római neve (iuniperus) alapján. Etimológiai magyarázatok szerint ez a iuveni-paros szóösszetételre vezethetõ vissza, ami túl hamar születõt, abortálót jelent. Egyes borókafajoknak (pl. az erõsen mérgezõ nehézszagú borókának) valóban van ilyen hatása, így a név nem tûnik alaptalannak. Más vélekedések szerint neve a kelta jenprus-ra vezethetõ vissza, ami szúrósat jelent, s tûire utal. A communis fajnév pedig közönségest, gyakorit jelent, szintén Linné adta 1753-ban, s a közönséges boróka általános elterjedtségét érzékelteti. Francia (genievre), olasz (ginepro), holland (genever) és még egy sor európai országbeli nevének rövidítésére a gin, a tobozbogyójából készült népszerû ital.

Fotó: Bartha D.

lyek fölfelé törnek, s a többé-kevésbé függõleges ágrendszer a hajtásokkal több részkoronát és így egészében véve tagolt koronát hoz létre. Ezt a tagolt felépítést különösen a hónyomást szenvedett egyedeknél lehet jól megfigyelni, ahol a korona megnyílik, s a vázágrendszer láthatóvá válik. E jellemzõ, oszlopos alak mellett, ami miatt a közönséges borókát észak ciprusának is nevezik, széles koronájú, sõt leterülõ ágrendszerû egyedei is elõfordulnak. Egyes megfigyelések szerint e kétlaki faj nõivarú egyedei inkább széles, elterülõ koronájúak, míg a hímivarúak koronája fölfelé törekvõ, gyakran oszlopos. Jellemzõje e fajnak az is, hogy kisebb ágai – melyek nem lesznek tagjai a

Alaktana A közönséges boróka életformáját nehéz egy kategóriával megadni. Alacsony záródású erdõkben fa alakú, ágtalan törzsrésszel rendelkezõ egyedei is fölfedezhetõk, melyek idõs korban a 10-15 m magasságot is elérhetik. Ezek a matuzsálemi korú egyedek 30-40 cm tõátmérõig is vastagodhatnak, s ágtiszta törzsrészükön jól megfigyelhetõ, hogy az ormós és gyakran csavarodott. Itt tûnik szem elé a szürkésbarna, szalagosan leváló, rostos kéreg is. A tipikusan fatermetû borókák – ma már – ritkák, inkább csak cserjésedõ alakokkal, 3-5 m magasra növõ egyedekkel lehet találkozni. Ezek törzse a földfelszín közelében rendszerint több ágra oszlik, meErdészeti Lapok CXL. évf. 2. szám (2005. február)

vázágrendszernek – csak 3-5 évig élnek, s utána leesnek. Vegetatív és generatív bélyegeinek felépítésére a hármas szám jellemzõ. Hajtásai 3 élûek, melyeken az 1,3-2 cm hosszú tûk váltakozó állású örvökben hármasával találhatók. Hegyes és szúrós tûi elfordultak, szürkésfehér légzõnyíláspásztájuk a felsõ oldalon fut végig. Tûi rendszerint 3(4) évig élnek, s utána lehullanak. A hímivarú egyedeken a rövid, hengeres és sárgás színû porzós virágok az elõzõ évi hajtások levélhónaljában foglalnak helyet, több, 3-as örvökben álló porzólevélbõl épülnek fel, melyeken 3-3 pollenzsák található. A nõivarú egyedeken a kicsi, nem feltûnõ nõi ivarszervek az azévi hajtások levélhónaljában fejlõdnek, szintén örvös felépítésûek, örvönként 3 váltakozó pikkelylevélbõl állnak. A legfelsõ pikkelylevél-hármas egyegy magkezdeményt visel, melyek cseppet választanak ki a pollenszemek hatékony felfogására. Beporzás után a 3 felsõ pikkelylevél elhúsosodik, összenõ, s belõle hamvas felületû, feketéskék tobozbogyó fejlõdik. A közönséges boróka tobozbogyója 2 évig érik, érdekes módon a megtermékenyítés csak a 2. év tavaszán megy végbe. Mivel minden évben virágzik és terem, ezért elsõéves zöld és kemény, ill. másodéves színesedõ és megpuhuló tobozbogyót egyaránt lehet a nõivarú egyedeken látni. A tobozbogyóban 3 kemény héjú magot találunk, a húsos rész csírázásgátló anyagokat tartalmaz. Érdekesség az is, hogy a fenyõfélékkel ellentétben a borókák csíracsemetéjének csak két sziklevele van. A száz év fölötti közönséges borókák már matuzsálemnek számítanak, egyes források szerint azonban 500 évig is elélhetnek, más – valószínûleg túlzó – állítások szerint 2000 éves példányai is lehetnek.

Elterjedése Elterjedési területével e faj a legek birodalmát ostromolja, mivel a legnagyobb elterjedésû nyitvatermõ faj, sõt a fa- és cserjefajok közül is neki van a legnagyobb areája. Elterjedési területe ÉszakAmerikára, Európára, Észak-Afrikára és Ázsia északi felére terjed ki, az északi félteke hideg és mérsékelt övében minde73

1. ábra. A közönséges boróka elterjedési területe (Forrás: Meusel, 1967)

2. ábra. A közönséges boróka magyarországi elôfordulása (Forrás: Bartha – Mátyás, 1995)

nütt megtalálható. Mivel a sarkvidéktõl a sivatagok széléig, a tengerpartoktól a magashegységekig egyaránt föllép, ezért érthetõ, hogy hõ-, víz-, tápanyag- és talajkémhatás-igénye széles amplitúdón mozog, egyedül a fénnyel szemben szûk tûrõképességû, kimondottan fényigényes faj. Tág tûrõképességét vertikális megjelenése is mutatja, Európa legmagasabbra kapaszkodó fás növényét tisztelhetjük benne, az alpokbeli Monte Rosa-n 3570 m tszf. magassággal vívta ki ezt a rekordot. A Kárpát-medencében a DéliKárpátok Retyezát-hegységében találjuk a legmagasabban, itt 2296 m-ig hatol fel.

korábban az állomány sokkal lazább záródású, felnyílt volt. „Õsborókásaink” létüket többnyire a korábbi erõteljes legeltetésnek köszönhetik.

Változatossága A rendkívül nagy elterjedési terület jelentõs taxonómiai differenciálódással párosul e faj esetében. 6 alfaját különböztetik meg, melyek közül egy (ssp. depressa) csak Észak-Amerikában, kettõ (ssp. rigida, ssp. nipponica) csak Japánban él. A félgömbös növésû, legfeljebb 2,5 m magas délhavasi boróka (ssp. hemisphaeri-

ca) a Mediterráneum, azon belül is elsõsorban az Ibériai-félsziget lakója, míg a törpe (havasi) boróka (ssp. alpina, syn.: ssp. nana) Európa, Ázsia és Pacifikus Észak-Amerika magashegységeire és szubarktikus területeire jellemzõ. Ez az 1 m-nél magasabbra nem növõ, legyökeresedõ ágú, 1-1,5 cm tûhosszúságú, nem szúrós és simuló tûjû alfaj igazi vikariánsa (helyettesítõje) a nálunk is elõforduló ssp. communis alfajnak. Európa és Ázsia hidegebb területein a törpe boróka, kiegyenlítettebb klímájú területein a közönséges boróka él. Környezõ magashegységeinkben, például az Alpokban a ssp. communis alfajt úgy 1600 m magasságban a ssp. alpina alfaj váltja fel. A tagoltabb és alacsonyabb Kárpátokban ez a váltás átlagosan 1200 m tszf. magasságban figyelhetõ meg. A nagy elterjedési terület és a rokonfajokkal való területi átfedés ellenére a közönséges boróka alig képes hibridizálódásra, mely tény a tûborókák õsibb voltát is igazolhatja. Mindössze egyetlen hibridjét ismerték fel, melyet a pikkelyborókák közé tartozó nehézszagú borókával (J. sabina) alkotott. Ezt Csató János Alsó-Fehér megyei alispán írta le Remete mellõl, s a kolozsvári egyetem botanika professzora, Kánitz Ágost tiszteletére J. x kanitzii névre keresztelte. E példány hibrid voltát többen megkérdõjelezik, elképzelhetõ, hogy a nehézszagú boróka juvenilis hajtást viselõ egyedérõl van szó. Ebben az esetben – melynek valószínûsége az újabb kutatások tükrében egyre nagyobb – kijelenthetjük, hogy a közönséges boróka más fajokkal nem képes hibridizálódásra. A nagyfokú alakváltozatosság viszont lehetõvé tette, hogy számos kultúrváltozatát szelektálják. Így az oszlopos formától az elfekvõ formáig, illetve a sárgás tûjûtõl a kékes tûjûig sokféle kultivárját árusítják a faiskolák.

Elõfordulása Magyarországi elõfordulásának tanulmányozásakor legszembetûnõbb, hogy a Tiszántúlról teljes mértékben hiányzik, az ország többi részében viszont – a szikes és vízállásos területek kivételével – gyakorinak, általánosnak mondható. Egyes területek (pl. Duna-Tiszaköze, nógrádi kopárok, Dél-Somogy) tájkarakterének egyik meghatározó eleme, gyakoriságát részben a korábbi erdõirtásoknak, legeltetéseknek, alomszedésnek és más erdõkiélésnek köszönheti. A régebbi tájhasználatok jó indikátora, ha például zárt erdõben borókát látunk sínylõdni, az azt jelzi, hogy 74

Fotó: Bartha D.


Látogatás erdélyi erdészeti iskolákban Tanulmányutunk során a két erdésziskola meglátogatása és a kapcsolatok ápolása volt a legfõbb célunk és Bedõ Albert kálnoki sírja elõtti fõhajtás. Vajdahunyadra tettünk egy kisebb kitérõt, ahol megtekintettük a történelmi Magyarország legimpozánsabb és legépebben megmaradt gótikus várkastélyát. Egész napi utazás után este értünk Görgényszentimrére, az ottani erdészeti középiskolába, ahol házigazdáink nagy szeretettel fogadtak bennünket. A következõ nap elsõ programjaként a parajdi sóbányát néztük meg, majd Szovátán a Medve-tó vizében mártóztunk meg, végül Korondra látogattunk el. Szerdán a környék két legismertebb kirándulóhelyére – a Gyilkostóhoz és a Békás-szoroshoz látogattunk és gyönyörködtünk a természet e gyönyörû csodáiban. Csütörtök délelõtt a Szovátai erdészettel ismerkedtünk. Megnéztük a vármezõi csemetekertet, majd a település állami és magántulajdonú pisztrángosait. Házigazdánk a görgényi iskola egykori tanulója, Lokodi Gergely volt. A program házigazdánk vendéglõjében ért véget, ahol a terített asztalra is pisztráng került. Délután Miron Mircea iskolaigazgató és Kraft Erzsébet gazdasági vezetõ segítségével az iskola múltjával és jelenével ismerkedtünk. A görgényszentimrei iskola a négy – egykor közel egy idõben átadott erdõõri szakiskola közül a legfiatalabb, amely 1893-ban nyitotta meg kapuit Habsburg Rudolf trónörökös átalakított vadászkastélyában. Az alapítást követõen 1968-ig a kastély épületegyüttesében zajlott az oktatás. Ekkor adták át az iskola új épületegyüttesét a régi épüle-tektõl néhány száz méterre. Az iskola (Grupul Scolar Silvic, Gurghiu) közel 540 tanulója az alábbi képzésekben vesz részt: Gimnázium (4 éves) 12 osztály Erdésztechnikus (2 éves) 4 osztály Erdészeti szakmunkás (2 éves) 3 osztály Az új épületegyüttesben található a tantermek többsége, a kollégium, a tornaterem és a menza. Az elmúlt évtized során jelentõsen csökkent a távolabbról érkezõ és így kollégiumi elhelyezést igénylõ diákok száma. Manapság a tanulók többsége a környezõ településekrõl naponta jár be az iskolába. Az oktatási feladatokat jelenleg 28 tanárral oldják meg. Az épületek körüli kert központi részén található kõ

Csoportunk temesvári házigazdáinkkal

emlékoszlopot az iskola centenáriumára adták át. A kert egy része csemetekertként mûködik. Az iskolának tanerdeje nincs, de 7000 hektáros vadászterülettel rendelkezik. Az iskola megtekintése után átmentünk a régi iskolaépületekhez, amelynek egy részét ma is oktatásra használják. A fõépület nagyobb része Románia különbözõ területeirõl származó állatokból készített élethû diorámáknak ad helyet. A bejárat közelében helyezték el az egykori Teleki Sámuel-féle afrikai trófeagyûjtemény néhány darabját. A régi épületek mögött található a kastély parkjából átalakított , gondozott botanikus kert. A gondosan kitáblázott parkban sétálva gyönyörûen faragott, ódon fapavilon mellett sétáltunk el, mely egy letûnt világ eleganciájára emlékeztetett. Házigazdáink szerint a parkban közel 350 fanem található. A tragikus körülmények között elhunyt Erzsébet királyné emlékét egy tölgycsoport õrzi, melynek közepén egy erõsen megrongálódott emlékkõ áll. A parkból sétaút vezet fel Görgény várának romjaihoz, amely helyén ma egy kápolna áll. Érdemes a pici ablakokon benézni, mert a freskók között II. Rákóczi Ferenc portréját is felfedezhetjük. A lerombolt vár köveibõl a XVIII. század végén épített kastélyt a Bornemissza család, amely azután Habsburg Rudolf trónörökös vadászkastélya lett. Ebben az épületegyüttesben nyitotta meg kapuit 1893. április 9-én a negyedik magyar erdõõri szakiskola. Az iskolalátogatást helyi specialitásokkal bõvelkedõ búcsúvacsora követett, ahol elköszöntünk házigazdáinktól, megköszönve baráti vendégszeretetüket. A következõ nap reggel tovább indultunk Csíkszeredára, ahol megtekintettük


Erdély leghíresebb búcsújáróhelyét, a csíksomlyói ferences kegytemplomot. Tovább haladva a következõ megállóhely a Szent Anna-tó volt, ahol a kánikulai hõségben kicsit felfrissültünk. A tó igazi természeti ritkaság, Délkelet Európa egyetlen vulkáni krátertava. Délután érkeztünk Kálnokra, ahol iskolánk névadója, Bedõ Albert síremléke található. Kálnokon Gödri Miklós református lelkész megmutatta a XV.században épült református templomot, majd bemutatta a települést. A falun átsétálva út közben megnéztük a Bedõ Albert nevét viselõ általános iskolát. Tovább haladva a falu közepén megcsodáltuk a XVII. században épült unitárius templomot. A templom XVIII. századi haranglábja szintén nagyon szép. A templomot Orbán Fitori Dezsõ unitárius lelkész felesége, Melinda aszszony mutatta be. A templom megtekintése után megemlékeztünk Bedõ Albert születésének közelgõ 165 éves évfordulójáról, majd megkoszorúztuk síremlékét. Kálnoki programunk után tovább utaztunk szálláshelyünkre, a közeli Árkosra. Szombat reggel a Maros mentén indultunk haza. Utunk során végig gyönyörködtünk Erdély szép tájaiban, történelmi városaiban. Késõ délután érkeztünk Temesvárra, ahol a másik, 1885-ben átadott egykori erdõõri szakiskola található. Az iskola ma is erdészeti szakképzést folytat. Rendkívül szívélyesen fogadtak bennünket. Vendéglátóink között ott volt a két hete Ásotthalmon járt kis csapat néhány tagja is. 1999-es látogatásunk óta néhány szembetûnõ változás történt, a fõépület külseje megújult. Házigazdáink, név szerint Subin Petria igazgatónõ, dr. Mihart Constantin igazgatóhelyettes (szeptem75

A temesvári iskola felújított fôépülete

bertõl igazgató), Király András Árpád és Rugea Gavril erdõmérnök-tanárok, Pascal Simion gyakorlatioktatás-vezetõ, valamint kollégáik. Megérkezésünk után rövid tájékoztatást kaptunk. Megtudtuk, hogy az iskola (Grupul Scolar Silvic, Timisoara) 20 osztályában közel 500 diák tanul az alábbiak szerint: gimnázium 14 osztály, erdészeti technikum 2 osztály, erdészeti szakmunkás 4 osztály. Az oktatási feladatokat 32 pedagógussal oldják meg. 1885-ben az iskolát egy régi vadászkastélyból alakították ki a város északkeleti részén, az úgynevezett Vadászerdõben. 1901-ben lebontották az ódon épületet, majd felépült az iskola ma is álló fõépülete. Ezt 2003-ban világbanki hitelbõl kívül-belül felújították, sõt sikerült a tantermek bútorzatát is kicserélni. Emellett jutott pénz egy modern számítástechnikai labor kialakítására is. Az iskola épületegyüttese 11 hektáron terül el, amelybõl 7 hektár a park. Itt közel 250 fanem található. Az iskolának nincs tanulmányi erdeje, csupán 2000 hektár vadászterülettel rendelkezik.Az iskola egykori tanulmányi és kísérleti erdejének egy része most városi parkerdõ. A rövid tájékoztató után házigazdáinkkal körbejártuk az iskolát. Megcsodáltuk a szépen felújított fõépületet, majd átmentünk a kollégium épületébe. Itt a diákok négyágyas szobákban nyernek elhelyezést. Görgényszentimréhez hasonlóan itt is változott a diákok összetétele. A távolabbról érkezõk száma csökken, míg a városból és vonzáskörzetébõl érkezõk száma nõ, akik bejárók. Ezáltal a kollégium kihasználtsága csökkent. A beszélgetések során megtudtuk, hogy Romániában öt régi erdésziskola található, közöttük az általunk is felkeresett kettõ. A rendszerváltást követõen minden város igyekszik új középiskolai 76

és felsõfokú képzéseket indítani. Ennek következménye, hogy mintegy húsz helyen indult erdésztechnikusi képzés az országban mindenféle felszerelés és hagyomány nélkül. Tovább sétálva ahhoz az épülethez értünk, amelyben az iskola természetrajzi gyûjteménye található. Leggazdagabb a Románia madárvilágát bemutató rész, amely több száz preparátumból áll. Emellett láthatóak vadász és horgász eszközök, valamint vadászható és horgászható fajok preparátumai is. Szá-

munkra különösen érdekesek voltak azok a régi vadászati makettek, amelyekhez hasonlóak találhatók az ásotthalmi iskola múzeumában. Valószínûleg egykor mind a négy erdõõri szakiskolát hasonló szertári anyaggal látták el. Iskolai körutunk végén ismét a tanári szobába jutottunk, ahol terített asztalok vártak ránk. Az uzsonna végén megköszöntük házigazdáink kedvességét. A mielõbbi találkozás reményében köszöntünk el egymástól. Kép és szöveg: Andrési Pál Mind a négy iskolában évtizedekig magyar nyelven folyt az oktatás. Sajnos a Romániában és Szlovákiában található iskolák egyikében sem található magyar nyelvû emléktábla, pedig ezt egykori elõdeink szakmai munkája is indokolná. Az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezhetné mind a négy egykori erdõõri iskolánál emléktábla avatását. Erre egyik lehetõségként az iskolák alapításának 125 éves évfordulóját gondolom. Sorrendben Ásotthalom lenne az elsõ 2008-ban, majd Temesvár következne 2010-ben. Addig még jó néhány év áll rendelkezésre az elõkészületekhez, és addig valószínûleg Románia is tagja lesz az Európai Uniónak, ami megkönnyítené az emléktábla-avatásokat.

Ács Vendel kopjafája A kapolcsi szõlõhegyen élt egyszer egy ember. Ács Vendelnek hívták. Noha volt rendes lakása, háza a faluban, õ tavasztól õszig a szõlõhegyen szeretett lenni. A kicsiny présházában. Ott kelt, ott nyugodott az árnyat adó dió, az apró szemû, zamatos õszibarackot termõ fák, és az egész évben derékhajlító munkát követelõ megannyi szõlõtõke között. „Tudja a szõlõ olyan, mint az asszony ... mindig foglalatoskodni kell vele, mert igényli ...” mondotta egyszer egy szigligeti szõlõgazda, s minden bizonnyal Ács Vendel is így gondolta. A szõlõsorokban érte a fagyot feleresztõ tavaszi szél, a hajtást növesztõ langy esõ, a fürtöt érlelõ meleg nyár, és az aranyba öltözött, szüretelésre váró sárféi õsz. Ács Vendel nagyon barátságos ember volt. A faluból a hegyre járók nem mehettek el sem egy jó szó, sem egy jó pohár sárféi borra való invitálás nélkül. S ilyenkor, mint lenni szokás, szóba kerültek az ügyes-bajos dolgok, amik a faluban, s a nagyvilágban történtek. Aztán Ács Vendel is elköltözött az égiekkel poharazgatni. Az ittmaradottaknak igencsak

hiányérzete lett a derék szõlõsgazda nélkül. Így hát kopjafát állítottak a szõlõhegy bejáratánál, hogy minden arrajárót emlékeztessen egy emberre, aki a lassan letûnõ életformát választotta az elmúlt évek rohanó, embertörlõ kényszere helyett. A kopjafát Bognár István erdész faragta, ki évtizede kapolcsi betelepülõ lett. Pápai Gábor

Fotó: Pápai G.


A Kaán Károly verseny IV. Országos Tábora

Tavaly negyedik alkalommal került megrendezésre a Kaán Károly Országos Természet és Környezetismereti Verseny jutalomtábora, melynek a helyszínt és a szakmai programot a NEFAG Rt. Szolnoki Erdészetének Erdei Mûvelõdési Háza adta. A verseny elsõ 10 helyezettje az 5. és 6. osztályból meghívást kapott a június 20-25-ig tartó táborba. A tábor és a táborozók közös célja volt: a természetben való elmélyült búvárkodás, baráti kapcsolatok kiépítése és a pihenés. Az országos táborozást a környezetvédelmi és oktatási tárca, a NEFAG Rt., a HNP. Igazgatósága, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat támogatta. A tábor megszervezését – mint minden évben – a versenybizottság titkárának dr. Krizsán Józsefnénak és Horváth Ernõ táborvezetõnek köszönhetjük. A táborvezetõség tagjai játékos feladatokkal tették lehetõvé, hogy a diákok kikapcsolódjanak. Digitális fényképezõgéppel nap mint nap készültek képek a tábor emlékezetes pillanatairól, a táborlakók életérõl; a belõlük összeállított CD-t minden gyermek örömmel fogja nézegetni ezután is. A Széchenyi-parkerdõben a kocsányos tölgy erdõt, a Zagyva-gátnál a száraz- és nedves rétet, a Zagyva- illetve a Tisza-parton a vízi élõhelyet vizsgálták. A tábor területén mindhárom életközösség nappali-éjszakai megfigyelésére lehetõség volt. A gát két oldalának vizsgálatát és összehasonlítását az egymás fölötti szintekben elhelyezkedõ növények felsorolása tette lehetõvé. A növénymintákat a gyerekek kétoldali ra-

gasztóval ellátott kartonlapra illesztették. A szakmai programokon belül elõadások is elhangzottak. „Az ártéri területek az õskortól napjainkig” címû elõadásával ifj. Magyar András bemutatta lakóhelyét: Tiszapüspökit, valamint aktuális problémákra is felhívta a figyelmet, hiszen a felnövekvõ új nemzedéknek módjában áll saját lakóhelyét, környezetét megóvni. Ónodi Gábor – a Mûvelõdési Ház szakköröse – „Kopog az erdõ” címû kiselõadásában saját vizsgálatait, megfigyeléseit mutatta be, amelyeket a tiszavárkonyi harkályféléken végzett. Elõadását madárhang utánzással is illusztrálta, ami mindenkinek elnyerte a tetszését. „A Kerek-tó világa” címû multimédia CD-ROM megtekintésével a táborozók megismerték a másnapi vizsgálóódások helyszínét. Az ezt követõ szakmai munkák már Tiszapüspökiben zajlottak. A hidrobiológiai vizsgálatokra az Ördögszekér Oktatóközpontban volt lehetõség. A Tiszapartfalban kialakított mélyedéseket partifecskék vették birtokukba. Itt megfigyeltük a fecskék viselkedését, kapcsolatukat a fürdõzõkkel. A szakmai tevékenységek mellett szabadidõs programokra is szántunk idõt. Szolnokon megtekintettük a Damjanich Múzeumot, ahol játékos kérdõívre adtak választ a táborozók, így jobban megismerték Jász-Nagykun-Szolnok megye múltját; a belvárosi séta során pedig Szolnok jelenét. A „Kincskeresõ 2” nevû csapatjáték a megszerzett ismeretanyag egy-egy elemére vonatkozott. A tábor ideje alatt

négy alkalommal rendeztünk számháborút, minden gyermeknek nagy örömet okozott ez a leleményességet és fürgeséget követelõ nagyszerû játék. Egyik éjszaka bátorság-setétség-próba volt a nappal megismert terepen. A természetismereti játékok között „Bagolyvadászat”, „Ki vagyok én?” és az „Ajándékot adó fa” is szerepelt. Az utóbbi rövid elmélkedéssel kezdõdött: egy történet elolvasásával rádöbbenhettünk arra, hogy a fák életükben és halálukban is sok mindent adnak minekünk. Az olvasás után egy kendõvel bekötöttük a szemünket, majd a játékvezetõ mindenkit elvezetett a „saját” fájához. Tíz perc állt rendelkezésre, amely alatt megfigyeltük az ajándékozó minden részét: törzsének felszínét, ágait, leveleit és alatta az avart. Majd – még mindig bekötött szemmel – visszavezették a játékosokat a kiindulási helyre, ahonnan – immár nyitott szemmel – el kellett jutni a saját fánkhoz, és fel kellett ismerni azt. A gyerekek az ezt követõ beszámolóban elmondták, hogy ezzel a játékkal megtanulták tisztelni a fákat és odafigyelni rájuk. A táborvezetõség egyik tagja íjászbemutatót tartott. Az ebéd utáni „csendes pihenõt” több táborlakó önként vállalt társadalmi munka elvégzésével töltötte: megtisztították a közlekedési táblákat az oda nem illõ feliratoktól, valamint a madáritatót is feltöltötték. A Szolnoki Erdészet erdõmérnökei, erdészei segítségével megismerkedhettünk az alföldi erdõgazdálkodással. A terepbejárások a bemutatók és a szakmai beszélgetés során a táborozók megértették a fenntartható erdõgazdálkodás jelentõségét. A Tiszában a jó idõnek köszönhetõen fürödni is lehetett. Idén is sor került a tavaly nagy sikert aratott „Almavásár” nevû csapatvetélkedõre. A játék próbára tette a diákok megfigyelõképességét és emlékezetét – kitûnõen szerepelt mindenki. A tábor résztvevõi egytõl egyig kíváncsi és lelkes diákok voltak, akik minden programot érdeklõdéssel fogadtak, a feladatokat nagy odafigyeléssel oldották meg. Öröm volt velük együtt dolgozni, köztük lenni, hiszen nyitottak voltak minden újra – minden jóra. Élményekkel telve utaztak el Szolnokról, a tábor jó hírét vitték haza magukkal. Kedves emlék lesz számukra az együtt töltött hét, és sokan visszavágynak – visszatérnek Szolnokra, a Tiszántúl kapujába. Kép és szöveg: Némethné Valkai Mária tanárnõ, tábor vez. tag.

ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET FOLYÓIRATA. CXL. évfolyam február

Recommend Documents