ERDÉLYI HÍRLAP | 1. SZÁM | 2016. DECEMBER – 2017. FEBRUÁR
Mi vagyunk
2
Szerkesszünk együtt!
MAGYARÖRMÉNY ÉLŐ ÖRÖKSÉG Erdélyi hírlap Negyedévenként megjelenő, az erdélyi magyarörmény és az azt rokonszenvező közösség számára kiadott folyóirat Kiadja az ERDÉLYI MAGYARÖRMÉNYEK SZÖVETSÉGE (EMÖSZ) FŐSZERKESZTŐ: Puskás Attila FELELŐS SZERKESZTŐ: Bakó Zoltán MŰSZAKI SZERKESZTÉS ÉS TÖRDELÉS: Haáz Vince KORREKTÚRA: Fórika Sebestyén AZ ELSŐ SZÁM MUNKATÁRSAI: Nagy Gyöngyvér, Zakariás Eszter (Csíkszereda), Gál Hunor, Kulcsár Petra (Gyergyószentimklós), Czirják Károly (Maroshévíz), Bíró Melinda, Puskás Attila, Szász Ávéd Rózsa (Marosvásárhely), Minier Ottó (Székelyudvarhely) ILLUSZTRÁCIÓ: Balázs Katalin, Nagy Gyöngyvér SZERKESZTŐSÉG CÍME: 540143, Tg. Mures, Aleea Cornisa, 32/44 Tel.: +40-756.222.903 NYOMDAI MUNKÁLATOK: Intermedia Kft. Marosvásárhely A kiadvány megjelenését támogatja a magyarországi Örmény Nemzetiségi Szószólói Kabinet, dr. Turgyán Tamás. KAPCSOLAT, LEVÉLCÍM:
[email protected] ISSN: A fedőlapon Buslig Barna fotója
Itt van Ön előtt, kedves Olvasó, aMagyarörményÉlő Örökség című kiadvány első száma. Amit egy kisszámú, de annál lelkesebb csoport hozott létre. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy a teljesség igénye nélkül. Nem mondjuk, mert törekedtünk a teljességre, tökéletességre, de valamennyien tudjuk – az csak egy szélesebb körű összefogással, együttmunkálkodással közelíthető meg. És ehhez az együttmunkálkodáshoz szükségünk van az Ön részvételére, tanácsaira, javaslataira, de nem utolsó sorban kritikai észrevételeire is. Ezért kérjük lapunk valamennyi magyarörmény, örmény gyökerű, vagy egyszerűen csak a magyarörménységgelrokonszenvező olvasóját, hogy legyen partnerünk a szerkesztésben. Juttassa el hozzánk témajavas-
latait, akár más jellegű javaslatait, tanácsait, kéréseit, kérdéseit, észrevételeit, egyszóval bármit, ami a lappal kapcsolatos, hogy az Ön számára is olvasóbarátabb, hasznosabb és nem utolsó sorban szórakoztatóbb kiadványt készíthessünk. Szerkesszük együtt a Magyarörmény Élő Örökséget! És akkor együtt örülhetünk a közös munka gyümölcsének. Keressenek meg a világhálón,
[email protected] e-mail cí men, s juttassák el hozzánk észrevételeiket, javaslataikat, tanácsaikat, kéréseiket-kérdéseiket. A közösen végzett munka jó eredményeiben bízva kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott ünnepeket és egy boldogabb, szebb, reményteljesebb új esztendőt!
TERVEZZ ÖRMÉNY SZŐNYEGET! A pályázat célja felhívni a Kárpát-medence figyelmét az örmények szőnyegszövési motívum- és színvilágára. Az örmény szőnyegek világhírűek – a KARPET (szőnyeg) szó is örmény kifejezés. A pályázat célközössége: A Kárpát-medencében élő iskolások nevezhetnek, bármilyen technikával készített képekkel a következő korcsoportokban: 1-5 osztályosok és 6-12 oszályosok. Minden pályázó maximum 3 munkával pályázhat. Alapkövetelmény, hogy a képek témája az örmény szőnyegek motívumait tartalmazza. A pályázat beküldése: Maximum A/3-as méretű képekkel lehet pályázni. A képeket szkennelve (jpg formátumban) kell beküldeni. A kép fileneve ne tartalmazza a pályázó nevét! Azonosító adatokat (a pályázó neve, lakcíme, kora és osztálya) a mail szöveges részében kell megadni. A zsűri tagjai a nevezők személyes adataihoz a bírálat előtt nem férnek hozzá. A munkákat a következő címre kérjük: erdelyi.magyarormeny.
[email protected] (az e-mail tárgyaként kérjük feltüntetni: „örmény szőnyeg”) Értékelés: A pályázatra nevezett alkotásokat zsűri értékeli.A kiállításon történő bemutatásra kiválogatott művek szkennelt másolatát facebook-oldalon közzétesszük. A likok alapján közönségdíjat is adunk. Díjak: Az első három helyezett számára egy budapesti hétvége, teljes ellátással. A sikeres művek Budapesten kiállításra kerülnek. Néhány programpont: szőnyegkiállítás az Iparművészeti múzeumban vezetéssel, parlamenti látogatás, állatkerti séta és állatetetések. Beküldési határidő: 2017. március 15. Eredményhirdetés: 2017. április 8.
„MESÉLJ NAGYTATA, MESÉLJ NAGYMAMA!” A pályázat célja a Kárpát-medencei örmények 20. századi történetének mélyebb megismerése és megismertetése. A pályázat egy rögzített hanganyag régi fényképekről, családi történetekről, családi szokásokról és mindarról, ami a korábbi generáció kmagyarörmény életét, mindennapjait, ünnepnapjait jelentette. A pályázat célközössége: középiskolás diákok. Minden pályázó egy 15 perces riportot készít nagyszülőkkel, idős személyekkel régi fényképek alapján, családi történetekről, családi szokásokról és mindarról, ami a korábbi generációk magyarörmény életét, mindennapjait, ünnepnapjait jelentette.A beszélgetések közben említésre került fényképeket az érthetőség miatt kérjük majd szkennelt formában. A pályázaton való részvételhez regisztráció szükséges az erdelyi.magyarormeny.
[email protected] címen (az e-mail tárgyaként kérjük feltüntetni: „mesélj”) 2017. január 31-ig. Érétkelés: a legjobb három riportot szakmai zsűri választja ki. Díj: Az első három helyezett számára egy budapesti hétvége, teljes ellátással. Néhány programpont: Duna Televízió székházlátogatás, parlamenti látogatás, a fiatalok érdeklődése szerinti külön programok Beküldési határidő: 2017. március 15. Eredményhirdetés: 2017. április 8.
A szerkesztőség
A Magyar-Erdélyi Magyarömény Egyesület nyilvános pályázatot hirdet
Ünnepre hangolva
3
Amilyen hangon beszélsz, olyan hangot fogsz hallani mondták egykoron Erdélyben új otthont találó őseink. Az utóbbi időben olyan hangon kezdtünk el beszélni, és egyre hangosabban, amelyben gyakorivá váltak olyan kifejezések, mint „együttes fellépés”, „közös érdekérvényesítés”, „erdélyi örménymagyar kultúránk hiteles bemutatása”, az „erdélyiség gondolatának az örményekkel való gazdagítása”, stb.. Mondtuk, mert úgy éreztük, hogy el kell mondanunk. Egy idő után azonban mások kezdték el mondani nekünk, hogy azt várják kis létszámú erdélyi, magyar anyanyelvűvé vált örmény közösségeinktől, hogy beszéljünk az elhallgattatott történelmünkről, hogy helyi értékeinket egymásnak bemutatva gazdagodjanak közösségeink, hogy ne csak a múltban éljünk, hanem előremutató terveink legyenek, hogy létezésünkkel kifejezzük: Erdélyre nem érvényes az egynemzetiségű jelző, mert sokak mellett itt éltünk és élünk mi is. Amit mondtunk, azt hallottuk egyre erősebben vissza. Így kristályosodott ki és ért meg bennünk küldetésünk, mint annak a tanárnak, aki igazából csak tanítva tanulja meg mindazt, amit tanít. Egy lap elindítása sohasem lehet öncél, mert ha az, akkor a bibliai homokra épített házhoz hasonlít. Egy hírlap egy adott közösség megmutatkozásának fóruma, hasonló gondolatok, érzések és célok köré csopor-
tosult egyének közös terméke, egy közösség életének tükre. Lehet, hogy sokan, elsősorban a Kárpát-medencében élő örmények jelenkori viharos életét ismerők megkérdezik, hogy vajon mi célból születik ez a kiadvány? Talán amiatt, amit örmény őseink így fogalmaztak meg: „ha látod, hogy a folyó nem követ tégedet, ne kövesd azt?”. Egyáltalán nem! Elsősorban azért, mert az erdélyi örmények talán öntudatra találtak, felébredtek csipkerózsika-álmukból. Rádöbbentek arra, hogy értéket hordoznak és teremtenek ma is – „élő örökség” a közösség minden egyes tagja. Azért is, mert megértették, hogy a Kárpát-medencében élő örmények számára a magyarokhoz viszonyítva fordított paradigma érvényes: a történelmi értékeket tekintve a Kárpát-medencei örmény anyaország Erdélyben van, mert itt vannak templomaik, elhagyott vagy elrabolt épületeik, őseik receptjei és hamvai. Ennek a közösségi élménynek megmutatkozása ez az újság. Közösségi tevékenység… „Egy ész jó, kettő még jobb” – mondták örmény őseink. A legnagyobb öröm és erő, hogy nem egyszemélyes ez az újság. Öröm látni, hogy majd minden településről érkeznek ötletek és írások, idősektől, fiataloktól egyaránt. Talán többen érezzük magunkénak. Önkéntes munka ez mindenkitől, és remélhetőleg lesz
jövője, mert támogatásból igyekszünk fennmaradni, amit ezúttal is köszönök az erdélyi magyarörmények nevében. Ezért talán kicsit hazárd is a szerkesztők kezdeményezése, mert úgy vagyunk, mint az egykori kereskedő compania tagjai, akik úgy mentek bele egy-egy új helyzetbe, hogy „senki sem tudta, vajjon tart-e reggelig gyertyája”. Vajon sikerül? De talán pontosan ettől örmény, minden értelemben – örökléstanilag és vallástörténetileg egyaránt. Bizonytalan kimenetelű, viszont minden örmény tudja, hogy kezdeményezése csak Isten áldásával eredményes. Mindeddig éreztük ezt a fenti erőt. Isten segítse a szerkesztőket, hogy továbbra is érezzék ezt, és Önnek, kedves Olvasó, jelentsen örömet e lap olvasása. Legyen sikeres a lap és az Ön élete az újesztendőben!
Puskás Attila az EMÖSZ elnöke
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hornyál jehici Isus Kriszdosi! Tisztelt Olvasó! Kedves Ünneplő Testvéreim! Krizdosz dznáv – ávédisz! Krisztus megszületett – hirdessétek! Az erdélyi örmény-katolikus templomokban felcsendülő karácsonyi ének szavával a gyergyószentmiklósi örmény katolikus egyházközösség hívei nevében is kívánok áldott Szent Karácsonyi ünnepet, egészséget, békességet és bőséget az új esztendőben a Kárpát-medence és világ minden jóakaratú emberének és mindazoknak, akik kezükbe veszik ezen kiadványt! Krizdosz dznáv – ávédisz! Krisztus megszületett – hirdessétek! Számunkra ez az ünnep mély lelki üzenettet hordoz, hiszen a Karácsony Isten, mélyre lehajó szeretetének az ünnepe. Mert ezen a napon az Örök Ige testté lett és köztünk lakozott! Igen, a karácsony ünnepe a mennyeieket és a földieket kapcsolja egybe. Ezért a Karácsony egyben az ajándékozás ünnepe is. Számunkra a legnagyobb ajándék Istentől az Ő irgalma minden teremtmény számá-
ra. De, nekünk is illendő ajándékot adnunk: önmagunkat kell kegyelmébe ajánlanunk, s Ő nagyon jól tudja, hogy a ma emberének mire van szükségünk. Adok-kapok, s ez így megy, de a hála útján kell lennie! Ha eddig nem gondoltunk erre, itt az ideje, s ennek a jegyében zárjuk az óévet s kezdjük az Ő kegyelmével az újat. Suenez Bíboros imájával forduljunk hálatelt szívvel Karácsony Szent ünnepén Szerető mennyei Atyánkhoz, aki elküldte hozzánk szabadítóul az ő Szent Fiát, a Betlehemben testet öltött második isteni személyt. Urunk, most karácsonykor kérünk Téged, önmagunkért és minden keresztény testvérünkért, minden jóakaratú emberért, mindazért, aki nyugtalan és aki keres. Adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben fölismerjük Isten mosolyát. Adj új szívet nekünk, hogy befogadjuk Őt, hogy megértsük üzenetét. Végül adj erős, élő lelket, hogy elkísérhessük
az Urat, hogy nyomába léphessünk mindennap, az elkövetkező év során, amely előttünk áll. Krizdosz dznáv – ávédisz! Krisztus megszületett – hirdessétek! Shnorhávor Nor Dari jév szurp Dzönuni, Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónak!
Szeretettel, Gál Hunor a gyergyószentmiklósi örmény katolikus egyházközség plébánosa
4
A közösség szolgálatában
1956 és a szamosújvári Pongrátz Gergely
E
rdélyben már 1956. október 24-én a Román Munkáspárt elrendelte a fokozott határellenőrzést és a teljes cenzúrát. Gyorsan nacionalista köpenybe is bújtatták az erdélyi kisebb-nagyobb „rendszerellenes ” (amen�nyiben egy szavalat vagy egy koszorúzás annak minősíthető) cselekedeteket. A román vezetés egyértelművé tette, hogy a megmozdulások soviniszta, irredenta jellegűek, céljuk pedig a revízió, azaz Erdély visszacsatolása Magyarországhoz. Itt forradalomról nem beszélhetünk, csupán számos rendszerellenesnek titulált különféle egyéni vagy csoportos megmozdulásról, amelyek céljai is más-másak voltak. Találunk itt diáktüntetést (például Kolozsváron, Temesváron), több illegális diákszervezet-alapítást (mint például az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége), vagy akár komolyabb államellenes osszeskü-
vés-kísérletet (mint például a Szoboszlay Aladár plébános és körének esete). Tízezreket tartóztattak le, hurcoltak meg, börtönöztek be, az áldozatok – mind a kivégzetteket, mind a bebörtönzötteket – számát tekintve, romániai számarányához képest messze felülképviselt a magyarság. Az egyre nemzetibbé váló szocialista rendszer célul tűzte ki a homogenizációt, ennek jegyében történt a Babeș és Bolyai egyetem erőszakos összeolvasztása, számos magyar tannyelvű iskola megszüntetése, az észak-erdélyi városok elrománosítása és folytathatnánk a felsorolást. (Orbán Zsolt, Csíkszereda)
A Corvin köz parancsnoka
Talán kevesen tudják, hogy a forradalom egyik emblematikus figurája, Pongrátz Gergely erdélyi származású, szamosújvári magyarörmény volt, s ezt élete végéig büszkén vállalta. 1932. február 18-án született antikommunista, értelmiségi családban. Édesapja 1940-ben Szamosújvár polgármestere volt. Ugyanebben az évben szülővárosában Gergely tanúja volt a magyar csapatok bevonulásának. A háború végén a család a magyarországi Mátészalkára költözött. „Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem” – emlékezett. Pongrátz Gergelyt a Corvin köziek november 1-jén délelőtt választották meg főparancsnoknak a Malétert támogató Iván Kovács László helyett, akivel Pongrátz Gergely szamosújvári szülőháza, gyerekkorának helyszíne
Pongrátzék viszonya ekkorra már jelentősen megromlott. Mindezek ellenére az első napokat kivéve a Corvin köz harcosai és a Kilián laktanya katonái képesek voltak jó együttműködésben együtt harcolni a szovjetek ellen. A szovjet csapatok támadásának november 4-én ellenálltak a Corvin köziek és még napokig kitartottak. Pongrátz a csoport egy részével még aznap éjszaka a Víg utcába ment át, mert a hatalmas veszteségek miatt nem hitt abban, hogy a Corvin közt tartani lehet. Még azon az éjszakán lemondott a főparancsnokságról is. November végén családjával magyar katonák segítségével elhagyta az országot és Bécsben csatlakozott a Magyar Forradalmi Tanácshoz. 1956-ot követően először 1990-ben járt Magyarországon. Már a következő évben végleg hazaköltözött. Budapesti elnöke lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, majd az 56-osok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, majd elnökhelyettese a POFOSZ-nak. Ő hozta létre és vezette az 1956-os Pesti Srác Alapítványt. Corvin köz, 1956 címmel könyvet írt a forradalomról. (Ez 1982-ben először Chicagóban jelent meg, 1989-ben a magyar fővárosban, illetve bővített kiadásban 1992-ben még egyszer Budapesten.
„Dávid ismét leterítette Góliátot.” PONGRÁTZ GERGELY
Szívinfarktus végzett vele 2005. május 18-án, amely az általa önerőből létrehozott marispusztai (Kiskunmajsa) 56-os Múzeum udvarán érte. Saját halottjának nyilvánította az 56-os Magyarok Világtanácsa és az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Pesti Srác Alapítvány és az 56-os Történelmi Alapítvány. Temetése előtt a Corvin közben ravatalozták fel. A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós a szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyói, csíkszépvizi és minden erdélyi magyarörmény nevében búcsúzott tőle. Előtte a Bazilikában búcsúztatták örmény katolikus szertartás szerint.
Századaink
5
A gyergyói hágó A gyergyói Csobot-hegyi örmény- és római katolikus kápolnák mellett állított tájékoztató táblát az EMÖSZ az Örmény Művészeti Fesztivál keretében, 2016. szeptember 11-én. Hasonló tábla található a gyimesbükki Kontumáci kápolna mellett. Mindkettő hasznos tájékoztatást nyújt az erdélyi örmény kereskedők életéről.
A
z évszázadok során a Gyergyószentmiklósról a Pricske felé vezető út története összefüggött Gyergyó históriájával. A hagyomány szerint a gyergyóiak ugyanis a Pricskén már a 13. században sajátos megfigyelőállomást létesítettek és jelrendszerükkel értesítették a székelység többi csoportjait az őket kelet felől fenyegető kun, tatár támadások veszélyére. A hegy csúcsán felállítottak egy 15-20 méter magas fenyőfát, melynek ágait nem vág¬ták le egészen, hanem átlag egy méter hosszúságban meghagyták, hogy a fára könnyebben fel lehessen mászni. A fa he¬gyéhez egy deszkaládát erősítettek, amit szurokkal megtöltöttek. Ezt nevezték lármafának. A lármafa meggyújtása az ellenséges támadás közeledtét jelezte. Közelében egy őrházat építettek, melyben állandóan 5-10 főből álló őrség tartózkodott. A hagyomány szerint 1241 után gyakoriak lettek a tatár betörések. 1283-ban, 1284-ben és 1285-ben a gyergyóiak jelentős katonai sikereket értek el a tatárok ellen. Az 1453-as esztendőtől kezdődően – amikor a tatárok a törökök vazallusaivá váltak – a tatárbetörések ismét veszélyeztették a lakosságot. A tatárok mellett néha ezen az úton érkező román kozák hadak is pusztították Székelyföld keleti határvidékét. Ilyen volt az 1658-as évi betörés is – amikor a hagyomány szerint - a pricskei őrséget legyilkolták, és nem volt ki je¬lezze a lármafa meggyújtásával a támadást. Az 1607-es évi vásárjog révén Gyergyószentmiklós Kelet-Erdély egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált. Ekkor épült ki a pricskei vám, amelyről első okleveles említéseink Báthory Gábor erdélyi fejedelem korából származnak. A moldvai örmények az 1607-es évi vásárjog biztosítása után jelentek meg
Gyergyószentmiklóson. Az első két nagy letelepedési hullámot az okiratok szerint 1637-re és 1654-re tehetjük. Valószínűleg 1668-1672 között is a Moldvából áttelepülő örmények közül igen sokan választották Gyergyószentmiklóst otthonuknak. A pricskei vámházak mellett kiépültek az ún. vesztegzárak is. A vesztegzárnál nemcsak a személyzet számára emeltek épületet, hanem az ideiglenesen itt tartózkodó személyeknek, málháiknak és állataiknak is. A raktárakban árut tároltak, a zárt istállókban pedig az állatokat pihentették. A gyergyói vesztegzár épületei, akárcsak a más átjáróknál lévők, az 1730-as években épültek. A vesztegzárak működésére vonatkozó új, átfogó szabályozás 1770-ben jelent meg. Ebben előírták, hogy a veszteglés ideje rendes időben 21, a pestis-gyanús körülmények között 28, és pestis idején 42 nap. A vámhoz érkezőket a vesztegzár vezetője előbb kihallgatta, vallomásukat pedig jegyzőkönyvbe vette. Következett az orvosi ellenőrzés, és a karanténba zárás. A pestises esetek megritkulásával, megszű-
nésével az itt tartózkodás idejét lerövidítették, volt, amikor csak hét napot tartott. 1806. január 3-án a gyergyószentmiklósi harmincadi hivatal közölte az örmény Mercantile Fórummal a brassói fő harmincadi hivatal értesítését, „mely szerint az Oláhországból hajtandó marhákra az contumánczia eltöröltetett.” A Moldva és Erdély közötti átjáró, - ahol az örmények a 17-19. századokban állataikkal közlekedtek - a Pricskei hegyet érintő út volt. 1679-ben a pestis járvány emlékére a római katolikusok Csobot hegyi hágó jobb oldalán egy kápolnát építettek. 1748-ban az örmény Kövér család mellette újabb kápolnát építetett az örmény szertartású katolikus hívek részére. Ez utóbbi kápolna kizárólag az örmény híveké volt. A kápolna Szent Anna tiszteletét hirdeti. Berendezése egy kis oltár, hol Szent Annának szép szobra áll. Néhány régi pad áll a hívek rendelkezésére és egy asztal, melyen az egyházi öltözeteket helyezték el. Dr. Garda Dezső, Gyergyószentmiklós
6
Múltidéző arcok
Szállasy Miklós Ebben a lapszámunkban az I. Világháború 100. évfordulóján az örmény származású Szállasy Miklós életét és a családfájának egy részét mutatjuk be Nagy Gyöngyvér (Csíkszereda) közlése szerint.*
S
zállasy Miklós dédapám Erzsébetvároson született, 1878-ban. Szülei Szállasy Miklós (1842) és Norkoj Anna (1848) voltak. Mind a négy nagyszülője erzsébetvárosi örmény katolikus volt. Kereskedelmi iskoláit Budapesten végezte, majd Kászonaltízen�nyított vegyeskereskedést. 1910-ben itt házasodott meg. Felesége a kászonaltízi Bartalis Irén (1881-1924), Bartalis Lajos szappangyáros és Solnai Mária gyermeke. Két lányuk született. Mária (1905-1991) és Irénke (1908-1999). Mindketten a szebeni Orsolya Rendi gimnáziumban érettségiztek. Csíkszeredában, 1962-ben halt meg.
LAP A FRONTRÓL SZÁLLASY MIKLÓS az I. világháború idején a fronton, Galiciában megsebesült. Abban a meggyőződésben, hogy sebesülését nem fogja túlélni (mint a továbbiakban kiderült: ebben Istennek hála tévedett), a magával vitt családi fénykép hátára bajtársának az alábbi búcsúszöveget diktálta: „Örök családi emlékül Majd ha a sors végzett s e lap közben járt, Isten rendeltetése, s ő vigasztalást nyújt. Kin és fájdalom között írám e sorokat Lelkem odafenn is esdi imáimat. Óh Isten! Tartsd és védelmezd drága családom S bár másvilágon add vissza boldogságom.
Annak a bizonyos fronti lapnak a hátoldala
E lap tisztességes megtalálóját nagyon kérem postán elküldeni sziveskedjen, miért hálás köszönettel vagyok. Szállasy Miklós 21.h.gy.e. XX. menet zászlóalj 2. századjából egy honvéd, aki hősiesen elesett „a Hazáért” 1916. április 8. írtam Tschysmenicán Galiciában.” Betegségének, gyógyulásának történetét nem ismerem, mint ahogyan a fénykép hazakerülésének viszontagságait sem, az viszont nyilvánvaló, hogy életben maradt és a frontról hazakerült. MEGJEGYZÉS: A családfában feltűntetett adatok megegyeznek az adott személyek anyakönyvi kivonataival, egyéb genealógus könyvében a családról egyetlen adat sem valós.
A kászonaltízi Szállasy lakás és üzlet
*Rovatunkban örmény származású családok és személyek részleges vagy teljes történetét kívánjuk bemutatni, az utódok közlése alapján.
Ünnepeink
Téli ünnepkör Advent – december négy vasárnapjával kezdődik és a január 6-i karácsony és vízkereszt egyházi ünnepeket foglalja magába. Az egyházatyák kezdetben január 6.-át jelölték Születés ünnepének; a pogány kori Mitrasz – Napisten – születését december 25.-én ünnepelték a téli napforduló hagyományhoz igazodva. 350-ben I. Gyula pápa a pogány ünnepet beemelte az egyházi ünnepek sorába, Jézus születését december 25.-re jelölte meg. Karácsony – örményül Dzenunt, a Megváltó születésének ünnepe. Az örmények január 6-án, a Juliánusz naptári év szerint számolva, 12 napos eltéréssel ünnepelnek, és így köszöntik egymást: Snorhavor szurb djund – Örvendezzünk a Szent születésének. Karácsony előestéjén töltött hal kerül az örmény asztalokra, másnap ebédkor churuttal ízesített fülleves – angadzsbur –, édességként pedig meleg pahlait és hideg halvát – daktahlava – fogyasztanak. A karácsonyi időszak december 31. – január 13. között terjed, az év utolsó napja az un. Emlékezés napja volt. Az évkezdet a 19. századig három napot jelentett: Kaghand (január 1.), Amanor, (március 21.), Navaszard napját, (augusztus 11.) egyaránt évkezdetnek tekintették. Az Új év örömünnepet jelentett, Jó reggelt – Pari Luis köszöntéssel, vagy Boldog újévet – Snorhavor nor dari kívánásával, férfiak körében kézszorítással kezdődött. A családapa kora reggel gyermekeivel a közeli folyóhoz ment, imádkoztak, a magukkal hozott kenyeret bemártották a folyó vizébe, és miután edényüket is megtöltötték vízzel, hazatértek. Az ünneplőbe öltözött édesanya eléjük sietett, ismét jókívánságokkal köszöntötték egymást, majd a megszen-
telt kenyeret és vizet az apa szétosztotta a család tagjai között. A folyók a tengerben találkoznak, hitük szerint ezen a napon, jelképesen épp így fog kezet egymással a világban szétszórtságban élő örménység. A karácsonyfa, Születés fájának – Dzenunti dzar – állítása nem túl régi szokás az örményeknél, a gyermekek megajándékozására szolgál. A fa alá apró meglepetéseket helyeznek. A karácsonyfát február 2.-ig tartják a lakásban, utána a „Jézuska visszaviszi”. Az Erdélyben élő örmény katolikusok, Jézus születését december 25-n ünneplik, január 6-án pedig hagyományaikra emlékeznek – ugyanis az Apostoli Örmény
7
Egyház Jézus születése és keresztelése napját egyazon időpontra (január 6.-ra) helyezi. Vízkereszt – (január 6), legjelentősebb egyházi ünnep, amikor a szentmise vízszenteléssel ér véget. A szentélyben álló asztalra helyezet tálba előzően vizet töltenek, a mise végén a pap, a ministránsok, kispapok, kórus körbeveszi az asztalt, majd az egyházi ének – saragan – éneklése és zsoltárok felolvasása után a pap, kezében szentelt olajat tartalmazó edénnyel, kereszttel, a diakónusok füstölőkkel és az evangéliummal keresztet rajzolva megáldják a tálba előkészített vizet és hozzáöntenek pár cseppet a szentelt olajból is. Végezetül a pap a megszentelt vízbe meríti a keresztet. Az örményeknél szokás a házszentelés is, melynek értelme az, hogy az Isten szolgája áldja meg a család otthonát, hogy annak lakói Istennek tetsző életet éljenek. A hagyomány szerint az asztalra a kereszt mellé egy pohár vizet, egy szelet kenyeret és sót helyeznek. A pap a sót a vízbe szórja, mintegy kifejezve az áldás marandó, tartós jellegét. Vanadur – a vendégfogadás istene tiszteletére régen az örmények „vendégfogadó” házakat építettek, ahol élelemmel látták el az átutazókat. A vendégfogadást napjainkban is kivételes méltósággal gyakorolják. Terített asztallal várják a látogatóba érkező rokonokat, ismerősöket. Január 13-án, az ünnepkör végének estéjén a családfő szeletekre vágja és szétosztja a „szerencsepénzes” kalácsot – gattát – a jelenlevők között. Az lesz un. szerencsegyermek, aki szerencsepénzt talál, az ő kívánságát a családtagok teljesítik. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az ünnepen senki ne maradjon egyedül, magányosan. Összeállította Szász Ávéd Rózsa (Marosvásárhely)
8
Ifi-oldal
I. Erdélyi Magyarörmény Ifjúsági Vetélkedő 2016. október 15-én került sor először a Marosvásárhelyi Örmény Ifjúsági csoport (MARÖFI) által megrendezett I. Erdélyi Magyar-örmény Ifjúsági Vetélkedőre.
A nyertes gyergyói csapat
A
felhívás alapján 3 fős csapatok jelentkezhettek a versenyre, akik közül legalább egy személy örmény felmenőkkel kellett hogy rendelkezzen. Szintén a felhívásban szerepelt, hogy a csapatok a bejelentkezés után három forrás-dokumentumot kaptak (egyet Pongrátz Gergelyről, egyet Keresztes Lajosról és a harmadikat a Marosvásárhelyen élt-élő örmények múltjáról), amiből a versenyre lehetett készülni. A verseny napja egybeesett a szintén Marosvásárhelyen megrendezett „Örmény Kulturális Napokkal”, így a verseny megkezdése előtt a fiatalok részt vehettek négy érdekes előadáson a Kultúrpalotában. Itt kerültek bemutatásra a csapatok maguk, és a verseny célkitűzései is. Innen közösen a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba (egykori Református Kollégiumba) mentek, ahol először a MARÖFI összerázó játékokkal gondoskodott a jó hangulatról és arról, hogy egymást jobban
megismerhessék és összeszokhassanak. Ezután az elméleti része következett a versenynek, ahol a résztvevők először kellett együtt, csapatban dolgozzanak. A kérdések válaszmegadásos teszt formájában kerültek a csapatok elé, ők pedig az előzetesen kapott anyagból szerzett tudásuk alapján kellett válaszoljanak rájuk. Innen a kisebb „gyerek-hadsereg” ebédelni, majd az egykori zsinagóga Klöpfner Vilmos utcai épületébe ment, ahol a kreativitásukat tesztelték. Minden fiatal agyagból készített egy csuprot, bögrét, amit a szervezők szépségük és a beléjük fektetett munka alapján bíráltak el. De azt gondolom, hogy ennek a résznek különösen nem a verseny hangulat volt a lényege. Mindenki, aki részt vett ezen a tevékenységen, valami többlettel maradt. Ezt bizonyította a „hadsereg” önfeledt hangulata az utolsó feladat felé tartva. Erre a római katolikus temetőben került sor, ahol a csapatok örmény családneveket kellett fotózzanak 15 perc alatt. Magától értetődően, ahány örmény
családnevet tartalmazó sírt találtak, annyi pontot kaptak. Ezzel a fordulóval véget ért a verseny és az 5 csapat most a várba ment, izgatottan várva az eredményhirdetést. A versenyt a gyergyószentmiklósi két örmény ificsoport (GYÖKICS) egyik csapata nyerte meg, ezáltal megszerezve a megérdemelt kupát. A verseny célja, hogy egy hagyományos, évente megszervezett vándorkupává nője ki magát. Erről gondoskodva, szintén a díjkiosztó keretében, Hamlet Gasparian, Örményország Romániai nagykövete, kisorsolta a jövő évi házigazdát, aki véletlenül szintén a GYÖKICS lett. A gyergyóiak felejthetetlen örömmel, rengeteg mesés pillanat élményével és két kupával – a vándorkpával és a kisebb, örökre megtartható kupával –térhettek haza a fárasztó nap után, készülve a 2017es II. Erdélyi Magyar-örmény Ifjúsági Vetélkedő megszervezésére. Kulcsár Petra (Gyergyószentmiklós)
Ifi-oldal
Csupa Csoda Kupa
9
avagy: milyen is volt az első Örmény Ifjúsági Vetélkedő?
A
házigazdák szemszögéből. Egy borongós októberi reggelen, a Kultúrpalotában igen nagy volt a sürgés-forgás, készülődés, munkálkodás, mert az erdélyi és magyarországi magyarörménység színe-java volt hivatalos Marosvásárhelyre, az Örmény Kultúra Napjai rendezvényre. A program a meghívottak és résztvevők bemutatásával kezdődött, akik szerencsére szép számban el is jöttek, s míg mindenkit megismertünk, s előadásaikat is meghallgattuk, jócskán megnőtt a játékkedvünk s az étvágyunk is. Ránk, fiatalokra, akik Erdély sarkaiból: Gyergyóból, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről sereglettünk össze, ugyanis egy vetélkedő várt, de nem is akármilyen, hiszen nem csak a marosvásárhelyi örmények történelméhez kapcsolódó furfangos kérdésekkel kellett szembenéznünk, hanem az agyagozás ördögére is rá kellett jönnünk, őseinkhez is be kellett néznünk egy temtőben tartott gyorsasági verseny okán. A feladványokat a marosvásárhelyi örmény fiatalság két tagja állította össze nekünk. Így hát, legjobbnak láttuk, hogy rögtön neki is lássunk ezeknek. Az első feladat egy kérdőív kitöltése volt, az előzetesen elküldött könyvészet alapján. Mit ne mondjak, azért eléggé elgondolkoztatott minket, hogy mi is lehet Keresztes Lajos valódi neve, de az is, hogy az Emma keresztnevet az örmény kislányok is megkapták-e. De azért sikerrel vettük az akadályt, s ahogy lenni szokott, amit nem tudtunk, hát azt egyszerűen kitaláltuk. Az első kör versengési vágyunkat valamennyire csillapította ugyan, étvágyunkat viszont csak fokozta, ezért elmentünk ebédelni. Ebéd után sem volt megállás, indultunk is rögtön a kerámia műhelybe, hogy bebizonyítsuk, nemcsak az eszünk, de a kézügyességünk is a helyén van. Az volt a „küldetésünk”, hogy minél szebb és
formásabb csuprokat készítsünk. Nagy lelkesedéssel hozzá is láttunk, s alkotásaink szépek is lettek, s formásak is, de nem minden esetben csuprok. Megláttuk hát, hogy az agyagozás is egy olyan dolog, ami akkor tűnik igazán könnyűnek, ha hozzáértő műveli. Szerencsére a zsűri a buzgalmunkat is értékelte, őskori elődeink pedig biztosan szívesen használták volna csuprainkat. Ezután következett az egész verseny „leghalálibb”, egészen túlvilági élménye, amikor a katolikus temetőben kellett kutatnunk örmény nevek után. Az is kihívást jelentett, hogy ezt az utolsó kört időre kellett végrehajtani, ezért sietősen próbáltuk „megidézni” elődeinket, hogy mutassák a jó utat. Nem is hittük volna, mennyi Kiss névre akadunk, de összefutottunk a Merza, Dályay, Patrubány, Novák, Csíki családnevűekkel is, de még Gajzágó elnevezésűvel is találkoztunk. A sírokról képet is kellett készítenünk s hát biztosan érdekesen nézett volna ránk egy idegen, ha aznap meglátja telefonjainkon a képeinket. Találtunk néhany „Szeretteink” feliratú sírt is, de ezekért nem járt pont, pedig sose lehet tudni.
Wertán Kinga, dr. Bartos Elekes Zsombor, dr. Puskás Attila és Hamlet Gasparian
A megpróbáltatásoktól elfáradtunk a nap során, eljött az ideje az eredményhirdetésnek. Az akadályokat legjobban a gyergyói lánycsapat vette, s nemcsak a kupát vitték haza, hanem a következő verseny rendezésének jogát is. Ettől fogva felszabadult percek következtek, bár egész nap jó hangulat uralokodott, nem volt ez összecsapás, inkább baráti játék s szórakozás. Ezután részt vettünk a misén, és aki úgy szerette volna, még egy kis sétára is jutott idő. A hosszú szombati napot végül egy vacsora zárta, ott sem vallottunk szégyent, meglátszott a származásunk, hiszen az örmény palacsinta ízlett nekünk a legjobban. Mindenképpen örültünk ennek a vetélkedőnek, mert nem csak tudásunkat gazdagíthattuk, „örménykedhettünk”, de barátságunkat is mélyebbre fűztük. Megvolt, jó volt, legyen még! Jövőre pedig irány Gyergyó! Biró Melinda (Marosvásárhely)
10
Kultikus helyeink
A Csobot-hegyi testvérek (I.) A csodálatos Csobot-hegy a Székelyföld, sőt a történelmi Magyarország egyik értékes művészettörténeti emlékhelye.
A
tengerszinttől számított 1087 méter magasságban fekszik, innen belátni az egész Gyergyói-medencét, tiszta időben még a legtávolabb eső falvak fehér templomtornyai is jól látszanak. Északi irányban felfedezhetjük a Gyergyói-medence legmagasabb pontját, a Pricskét, régi nevén Piricskét (1545 m). Déli irányban terül el a hegy lábánál Gyergyószentmiklós, és a Csobot-hegyi tető mellett halad el a Pricskei-hágó, a valamikori útvonal. Ez az út kötötte össze tehát a medencét Moldvával, ezen az úton érkeztek egykor az örmények, és a kereskedelmi tevékenységüket is ezen keresztül bonyolították le. A Csobot-hegy Gyergyószentmiklós Golgotája. A gyergyói ember számára mindig fontos volt ez a hely, áhítattal zarándokolt el ide, már a 18. századtól keresztút vezetett a kápolnához. E tetőn két Kápolna áll, az egyik a római katolikus Szent Anna-kápolna, a másik az örmény katolikus kápolna. Annak ellenére, hogy mindkettő felbecsülhetetlen műérték, a tudósok nagyon keveset foglalkoztak vele. Mindkét kápolna építésének kezdeti idejével kapcsolatosan megoszlanak a szakem-
berek véleményei, történészeké, művészettörténészeké, építészeké egyaránt. „… a hitrege szerint egy pásztor annak emlékére emeltette, hogy néma fia azon a helyen szólalt meg” – írja le Orbán Balázs A Székelyföld leírásában. Egy másik legenda szerint, egy Csobot nevű pásztor emeltette Anna nevű leányának. Ezen legendák valószínűségét megkérdőjelezik a szakemberek, inkább azt tartják valószínűnek, hogy közösségi összefogással, többszöri felújítással nyerték el mai alakjukat. A jelenleg hivatalos álláspont szerint a Szt. Anna kápolna építése, mint ahogyan azt a kápolna falán álló fehér márványtábla felirata hirdeti: „– Szt. Annának hálából, Gyergyószentmiklós község életben maradt 700 főt számláló lakósa az 1633-as, 1646-os és 1677-es nagy pestisjárványok után, az Úrnak 1678-as esztendejében örök emlékül.” Az örmény kápolnát 1748-ban az örmény Kövér család építette az örmény szertartású katolikus hívek számára. Van azonban néhány dolog, ami kérdőjeleket fogalmaz meg. A Sz. Anna kápolna szentély részét három félköríves fal zárja, mely egyes feltételezések szerint egy korábbi négykaréjú
építmény lehetett, melynek bejárati karéját később az 1658-as tatárjárás után kibontották a nyugati oldalon az északi és déli karéjok egy részével együtt, és meghosszabbítottak egy 9 x 6 m-es hajóval. Ilyen alaprajzú kápolnák több helyen épültek a Kárpát-medencében: a mai Magyarországon a pápóci Szt. Mihály kápolna (Vas megye), a jáki Szt. Jakab kápolna (Vas megye), a Bercse falu temploma (Esztergom szomszédságában), a székesfehérvári Szt. Kereszt sírtemplomot, Felvidéken a haraszti templom (Szepesség), Erdélyben a kézdiszentléleki, perkő-hegyi Szt. István kápolna, a székelyudvarhelyi Jézus Szíve kápolna, a székelyszáldobosi templom (Udvarhelyszék), az algyógyi református templom (Hunyad megye), a guraszádai ortodox templom (Hunyad megye). Az imént felsorolt templomokat mind a 13. században kezdték el építeni. Egyes szakemberek a négykaréjos építményeket sokáig a rotundák között tartották számon, melyek a nyugati keresztény világból jutottak el hozzánk, de később határozottan elkülönítették őket egymástól. Tény, hogy mindkét építménytípus a román korban jelentkezett, és építési „divatjuk” is egyszerre szűnt meg. Puskás Attila Barna (Marosvásárhely)
(folytatás a következő lapsszámunkban)
Ősi idők eseményeiről
11
Hajk mítosza
Hajk mítosza az örmény nép és országuk eredetének legendás elbeszélése. Az örmény nemzet Hajkkal kezdődik, akit Noé unokájaként tisztelnek.
A
bárka elhagyása után Noé fiai egy ideig még az Ararat vidékén éltek, majd onnan továbbvándorolva Kr.e. 2343ban Jafet fia Hajk és annak családja már Szenár vidékén élt. Itt kerül ellentétbe a Titánnal, Béllel, aki a babiloniak szerint a Föld istene volt. A háborúskodás elkerülése érdekében Hajk elhatározza, hogy népével visszatér ősei földjére, az Ararát vidékére. A lakosságot meghódolásra kényszeríttette, házakat épített, s a birtokot unokájának, Kádmosznak adományozta, ő pedig folytatta útját. Harkhnak nevezett fennsíkon (Harch = atyák) települést hoz létre, amit Hajkszennek, Hajk városának nevez el. Hajkot és katonáit veszélyes harcosnak tekintő Bél békésebb eszközökkel a hőst behódolásra akarta rávenni. A közeledést Hajk visszautasította: „ ...Tudd meg, oh legnagyobbika a hősöknek, hogy Bél, (a Titán) feléd irányozza lépteit, és ellened jön halhatatlan vitézekkel, termetes óriásokkal, erős harcosokkal. ...” De az óvatos, okos Hajk elvezette övéit egy tó, a Van tó partjához, ahol általa felfedezett harcászati módszerekre oktatta őket. Hajk vitézei vis�szaverték ugyan Bél támadását, de nem sikerült lenyilazniuk az erős védőöltözetet viselő Bélt. Két eredménytelen ütközet után Bél döntő támadásra buzdította harcosait, Hajk, a nyilas mesterlövő, villámgyors, rajtaütésszerű támadásban lenyilazta ellenfelét. A halhatatlannak tartott óriás holtan rogyott össze. Ezt látván Bél serege vis�szavonulásba kezdett. Hajk pedig, csapatai élén kiűzte az ellenséget az Ararát vidékének határain túlra. A győzelem helyét Hajoc Dzornak, Hajk völgyének nevezték el. Az örmény legenda szerint mindez Kr.e. 2492-ben történt, az örmények ettől az eseménytől számítják országuk alapításának idejét. Az ország neve Hajasztan, vagyis Hajk országa lett. Így hívják ma is örményül Örményországot.
„ vajúdik az ég és a föld, ... vajúdik a tengerben a vörös nádszál, ... A lángból egy ifjú toppan elő. ...” SCHÜTZ ÖDÖN fordítása
Az Ararat vidékén élt bibliai személyektől származtatják magukat, országukat tőlük örökölt földnek tartják. Az achtamari hattyúk (Ah! Tamar mítosz)
A Van tó környéke – örmény mítoszok születési helye. Ez a mítosz a gazdag örmény lány – neve, Tamar – és egy szegény örmény dalia szerelmét meséli el. Leányukat szülei, hogy távol tartsák szerelmétől a Van tó szigetére viszik. A fiú, miután minderről értesült, éjszakánként átúszott a szigetre szerelméhez. A sötét éjszakában a lány fáklyával jelezte tartózkodási helyét. A vizek istene megharagudott, amiért a szülőket kijátszva találkozgattak, és egy felhős éjszakán erős szelet gerjesztett, ami kioltotta a fáklyát. A fiú nem látva a hívogató fényt, a nagy hullámokkal vívott küzdelemben eltévesztette az irányt, ereje fogytán kétségbeesve kiáltotta Ah! Tamar!, majd vízbe fulladt. A néphit tovább szőtte, kiegészítette a történetet: a lány meghallotta a kétségbeesett kiálltást, vízbe ugrott, hogy szerelme segítségére siessen. Egymásba ölelkezve mindketten meghaltak. Amikor a telihold kibújt a felhők mögül, a két fehér hattyú képében felbukkanó, nyakukat egymásba fonó szerelmeseket látta, akik még most is a sziget körül úszkálnak, ha meg nem haltak. Az összefonó hattyúk alakja számos örményországi kolostor, középület és egyházi könyv kedvelt díszítő motívuma. Szász Ávéd Rózsa (Marosvásárhely)
Duha László hattyú motívumú faragványa (Marosvásárhely)
12
Örmény lelemény
Kezeink munkáját tedd maradandóvá (Zsolt 90,17) 2015 tavaszán született az ötlet, hogy Marosvásárhelyen létrejöjjön egy örmény kreatív kerámiaműhely. Dobribán Anna és Demeter Irén több éve járnak Szamosújvárra, ahol elsajátították a kerámiakészítés ismereteit, és vállalkoztak arra, hogy továbbadják és megosszák másokkal ezt az élményt. A MÖMKE 2015-2016 között egy égetőkemencét és három korongot nyert pályázati úton a Bethlen Gábor Alaptól (BGA). A tevékenységeket a Kortárs Művészetek házában 2016. tavaszán indították el. Az alábbiakban Demeter Irén beszédét közöljük a novemberi házi kiállításon.
A házi kiállításon mindenki – alkotók és nézők is – elégedettek, boldogak voltak
E
gyszerhasználatos világban élünk – drágán megvesszük a sok csomagolóanyagot, és már dobjuk is kukába, az olcsó ruhát, cipőt, az sem tart sokáig. És talán pont így cserélgetjük a partnereket, munkahelyeket, szerelmeket, de még a hazát is. De még ebben az „egyszerhasználatos” világban is szüksége van a léleknek az állandóra. A bizalom és biztonság, legalapvetőbb érzelmi szükségleteink csak a nyugodt, állandó körülmények között tudnak kialakulni. Az állandó rohanás, változás közepette lefárad a lelkünk. Ezért keressük a kis nyugodt szigeteket, ahol megpihenhetünk, feltöltekezhetünk. Keressük a fogózókat, melyek a röpke pillanatot meg
tudják állítani, a múlt és jövő állandóan változó metszéspontját szeretnénk stabillá tenni, szükségünk van a maradandóra, romlandóra. És így vágyunk állandóan az Örökkévalóval való találkozásra is. Azt gondolnánk, hogy ez csak a mai ember dilemmája. Nem. A számítások szerint 3500 évvel ezelőtt élt Mózes, hallgassátok meg az ő énekének részleteit: 90. Zsoltár Mózesnek, Isten emberének imádsága. / Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (…) Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, / hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Legyen velünk Istenünknek, / az Úrnak jóindulata! / Kezeink munkáját tedd maradandóvá, / kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Ma is felmerül a kérdés: hogy érezheti ma maradandónak a munkáját az ember? Ma legtöbbünk már csak a fejével dolgozik, még csak nem is a kezével. Mi lehet időtálló alkotás? Mi az, ami megmarad belőlünk 3500 esztendő múlva? Utódaink, a jövő generációk, akikre hatással lehetünk, a művészetek … ? Kedves Barátaink, ha ezt szerettétek volna, jó helyen voltatok. Lehet, hogy mást kerestetek, amikor ebbe a műhelybe jöttetek, és csak „ráadásul” kaptátok a maradandó alkotásokat! Mit gondoltok, milyen régi a legrégebbi – ismert – cseréptöredék? Az általánosan elfogadott nézetek szerint „a fazekasság körülbelül tízezer éve a földművelés elterjedésével és a letelepedett életmóddal együtt jelent meg”. Ehhez képest 2009-ben, egy Kína déli részén levő barlangból húszezer éves cserépedény töredékei kerültek elő. Ez a legkorábbi ismert kerámiatárgy. Én nem azzal bíztatlak, hogy akár húszezer év múlva is megmarad az álmaidból, majd markodból megszületett tárgy, de ha jól vigyázol rá, téged biztosan túl tud élni. Ezért nagy a felelősséged abban, hogy milyen lesz majd a munkád, hogyan próbálsz meg pontosan és hitelesen alkotni. Mi az, amit el fog majd mondani rólad. Hogy közben még mire bukkantál, mit tanultál, kivel találkoztál, mi indult el benned, arra mi is kíváncsiak vagyunk. Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette az alkotás csodálatos folyamatát!
Esemény
Több százan az örmény kultúra napjain
13
Az októberben Marosvásárhelyen megrendezett VI. Örmény Kultúra Napjai elnevezésű rendezvény nagy népszerűségnek örvendett nem csak a városban, hanem az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége (EMÖSZ) köréhez tartozó többi település küldötteinek sorában is, hiszen mindehonnan eljöttek a kétnapos rendezvényre.
A
Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) által szervezett rendezvény a Kultúrpalota Kistermében kezdődött. A marosvásárhelyiek mellett ott voltak a csíkszeredai, maroshévízi, gergyószentmiklósi, csíkszépvizi egyesületek küldöttei is. A felszólalók között volt dr. Turgyán Tamás, a magyar Országgyűlés örmény kisebbségi szószólója, aki elmondta – ami a magyarországi örmények létét befolyásolta, az mindig Erdélybe vezethető vissza, Wertán Kinga asszony, a társelnöke,Örményország bukaresti nagykövete, Hamlet Gasparian, aki aláhúzta a két nép – az örmény és a magyar – történelmének hasonló vonulatait, s utalt arra is, hogy Románia az első között ismerte el a huszonöt évvel ezelőtt – 1991. szeptember 21.én – megalakult Örmény Köztársaságot. Azóta tíz itteni város és egy megye létesített testvérkapcsolatot örményekkel, két éve megalakult a Kolozsvári Egyetem Armenológiai Intézete, a bukaresti egyetemen pedig örmény nyelvet tanítanak. Ezután a Szamosújváron született Gyergyószentmiklósi Görög Joachimra emlékezett Fórika Sebestyén, ezt követően a székelyudvarhelyi Balázs Árpád elevenítette fel Keresztes Lajos birkozó életét, aki világbajnoki címet és számos érmet szerzett. A budapesti Fancsali János a Kultúrpalota egyik, Liszt Ferencet ábrázoló vitráliuma kapcsán elevenítette fel Kábdebó Rózália, a Liszt-tanítvány emlékét, beszélt a marosvásárhelyi magyarörmény Petelei István kevéssé ismert zenei hajlamairól – többek között rendszeresen muzsikált vonósnégyesben –, a 19. században élt Hollósi Kornéliáról, aki kora egyik legnagyobb zongoraművész volt. Hamlet Gasparian nagykövet ezután az erdélyi magyar-örmények hagyományainak ápolásában kifejtett munkájukért érdemokleveleket adott át az Örmény Di-
aszpóra Minisztériuma, Hranus Hakobian miniszterasszonyt részéről dr. Puskás Attilának, a MÖMKE és EMÖSZ elnökének, a gyergyószentmiklósi Kulcsár Lászlónak,Gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus Egyesület elnökének és Buslig Gyulának, a gyergyószentmiklósi örmény templom gondnokának. A csíkszeredai Orbán Zsolt 1956 – körülmények, események, örmények címmel tartott rövid, ám annál érdekfeszítőbb előadást a hatvan évvel ezelőtti magyar forradalom kiváltó okairól, körülményeiről, következményeről. A székelyudvarhelyi Balázs Árpád élménybeszámolójában arról beszélt, miként találkozott és beszélgetett Pongrátz Gergellyel a rendszerváltás
HAMLET GASPARIAN NAGYKÖVET ÉS DR. TURGYÁN TAMÁS SZÓSZÓLÓ A TÉRKÉPÉSZETI KIÁLLÍTÁST NYITOTTA MEG
első napjaiban, amikor a hazaérkezett Magyarországra, miként adott Bajusz neki zsebpénzt a Budapesten való tartózkodáshoz, majd később, 2005-ben temetésekor miként vitt egy marék erdélyi földet kiskúnmajsai sírjára. Ősz Domokos fagottművész először mutatta be Marosvásárhelyen a duduk nevű örmény hangszert. A több mint 1500 éves múltra visszatekintő fúvós hangszer hangját eddig a marosvásárhelyiek csak folytatás a 14. oldalon
14
Egyesületi élet
folytatás a 13. oldalról
felvételről hallhatták, élőben most szólalt meg először közönség előtt. gyűjtött művekből adott elő örmény népdalokat. Az András Lóránt Táncszínház Társulat három tagja kaukázusi örmény népviseletben adott elő örmény táncokat, ez is premier volt Marosvásárhelyen, hisz eddig még nem volt példa arra, hogy eredeti örmény népviseletben – amelynek ide érkezése nem volt mentes a bonyodalmaktól – előadott eredeti örmény táncokat láthassunk. Örmény táncokat mutatott be a táncszínház csoportja
Délután a várbeli múzeumépület két termében nagyszámú közönség előtt nyitotta meg Hamlet Gasparian nagykövet az Örményország határmódosulásai a világ kódexeiben című, Örményország nagykövetségének térképészeti vándorkiállítását. A térképekről dr. Bartos Elekes Zsombor beszélt. Vasárnap Bolyai téri Unitárius Egyház Dersi János tanácstermében Kézműves kavalkádra került sor. Alkotásiból állított ki Duha László faragásokat, Demeter Irén és Dobribán Anna kerámiát és Csiki Margit falifákat. Bakó Zoltán (Marosvásárhely)
Magyar-Örmény Est Székelyudvarhelyen A Székelyudvarhelyi Magyar Örmény Kulturális Egyesület megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepeltük 2016. november 18-án.
M
ár lassan hagyományossá vált, hogy az ünneplés a Székelyudvarhelyi Ferencesek templomában kezdődik, magyar-örmény katolikus Szent Liturgia misével, a Gyergyószentmiklósi Gál Hunor örmény-katolikus plébános celebrálásával. Az igazi örmény-katolikus mise csak akkor eredeti, ha örmény kórus, diakónus és gyergyószentmiklósi szokás szerint a vörös köpönyegesek is részt vesznek a Szent Liturgián. A misén részt vett Mátyás Károly főesperes plébános, a prédikációt a ferences Antal atya tartotta. Jelen voltak az erdélyi egyesületek képviselői: Gyergyószentmiklósról Zárug Aladár, Buslig Gyula és Kulcsár László, Csíkszeredából Fejér István és Ávéd Ildikó, Marosvásárhelyről Szász Ávéd Rózsa, Kádár Borbála és Bakó Zoltán, valamint számos örmény szimpatizáns városunkból. A megemlékezést kulturális és történelmi előadásokkal a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Szent István teremben folytatódtak. Az estet Wertán Kinga asszony, a budapesti Magyar-Erdélyi Magyar Örmény Egyesület társelnöke nyitotta meg. Az örmény származású Szász Tibor András református lelkész, bemutatta az
európai és ázsiai örmény templomokat, annak fontosságát és a diaszpórában élő örményekről tartott előadást. Gyarmathy Melinda verset mondott (Kányádi Sándor „Örmény sírkövek”), Csibi Krisztina örmény dalokat énekelt. Az est fő megívottja Fancsali János zenetörténész a Budaörsi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a magyar örmények zenei életéről és örmény írók könyvei bemutatásáról tartott előadás. Az ismertebb személyiségek – mint Hollósy Kornélia vagy Kacsó Pongrác – életútja mellett azon jeles, de már kevéssé ismert magyar-örmények sorát idézte fel, akik az Anyaországban és Erdélyben, a zenei életben fontos szerepet töltöttek be.
Egy örmény est nem fejeződhet be az örmény gasztronómia hagyományos ételei nélkül. Az étlapon szerepelt a hurutos-vargányás nyári örmény leves, amit a nagymamáinktól tanultunk és az örmény kávé – a tojás sárgája mézzel kikavarva ízesítette-édesíttette a finom aromás feketekávét. A rendezvény sikeres lebonyolítását segítette Dr. Turgyán Tamás a Magyar Parlament Örmény nemzetiségi szószólója, a budapesti Magyar-Erdélyi Magyar Örmény Egyesület társelnöke, a Budaörsi Önkormányzat, a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal. Köszönjük támogatásukat! Minier Ottó egyesületi elnök
Örmény gasztronómia
15
Ghapama (4 személynek) 1 db. 3 kg sütőtök; 0,5 kg rizs; 100 g mazsola; 150 g szeletelt, szárított barack, 50 g szeletelt, szárított alma; 50 g aszalt szilva; 150 g méz; 100 g olvasztott vaj; ízlés szerint fahéj, csillagánizs, szerecsendió A sütőtököt mossuk meg, majd vágjunk a végébőlegy kis fedelet, ezt tegyük félre. Kanalazzuk ki a magokat és a rostos anyagokat. Vágjuk a szárított gyümölcsöket apró darabokra és egy tálban keverjük össze a félig előre főzött rizzsel és a fűszerekkel. Kezdjük el tölteni a sütőtököt a keverékkel, amikor már félig feltelt, öntsük rá a fél adag mézet és a fél adag olvasztott vajat, úgy hogy egyenletesen oszoljon el. Folyatassuk a sütőtök feltöltést. Miután megtöltöttük a tököt, a maradék mézet és vajatöntsük a tetejére. Tegyük rá az elején levágott fedőt és előmelegített sütőben
FELHÍVÁS
180 fokon 35-40 percig sütjük. Akkor van kész, ha a sütőtök héja elreped és a húsa is jól megpuhult, de nem esik szét. Hagyjuk kihűlni, vegyük le a héját és mintha narancsot hámoznánk, vágjuk körbe a tököt és a belsejét halmozzuk a közepére.
SC SAREA TRANSILVANIEI SRL-D Cím: Stefan cel Mare utca, 55. szám Torda, Erdély, Románia Só feldolgozás ős-sótermékek: Étkezési só, hófehér, 99,99%-os világosszürke só (magnéziumos), feketesó, fürdősó, sólámpa, sómécses, só hamutartó, só pipa, orröblítő, só grill, só párna, só szappan és só dezodor. Infó: Bogdánffy Álmos István, Mobil: +40-745177261 Facebook: Sotermekek Boltja Torda / Magazinul de SareTurda naposoldal.ro, www.sareatransilvaniei.ro
Mivel mindig arra törekedtünk, hogy megőrizzük hagyományainkat, most is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy akinek van régi receptje (elsősorban örmény, de bármilyen más is jó), netán receptes könyve és kölcsönadná, esetleg leírná, lefényképezné és továbbküldené, annak nagyon örvendenénk. Szeretnénk összegyűjteni ezeket a recepteket és lehetőség szerint elkészíteni őket. A recepteket a zakariaseszter@gmail. com email címre várjuk. Újságunk minden számában megjelentetünk egy-egy beküldött receptet. Zakariás Eszter
Szolgáltatásaink: • kontaktlencse-felírás és rendelés • ingyenes szemüvegfelírás komputeres szemvizsgálattal • mindenik szaküzletünk orvosi szakrendelővel van felszerelve, ahol teljes szemvizsgálatot végzünk, a pácienseinket küldőpapír nélkül is fogadjuk • a gyerekvizsgálatokat speciális fotorefraktométerrel végezzük (kellemetlen pupillatágítás nélkül, távolsági fotózással) • kötelező éves szemvizsgálatok cégek részére • korszerű számítógép-vezérlésű japán NIDEK gépekkel bármilyen kerettípusba bedolgozunk plasztik- és üveglencslt egyaránt (gyors, olcsó, és precíz munkával) • szemüvegjavításokat végzünk (keretek forrasztása) • új amerikai készülék látásjavításra, kancsalságra- terápiák betegség és sérülés utáni rehabilitációra, memória, reflexek, mozgás és tanulászavarok javítására • lelki tanácsadás és relaxációs terápiák Marosvásárhely: • Posta utca 3. sz. Tel.: 0265/212-304, 0365/410-555 • 1918. Dec, 1. sugárút 49. sz. Tel.: 0265/263-351, 0365/410-557 • Rózsák tere 53. sz. Tel.: 0265/250-120, 0365/410-559 • Dózsa György út 60. sz. Tel.: 0265/265-205 • Köztársaság tér 5. sz. Tel.: 0365/430-939 Szászrégen • Iskola utca 11. sz. Tel.: 0265/512-042, 0365/410-558 Szováta: • Fő út 196. sz. Tel.: 0265/577-282 • A Danubius Hotelben. Tel.: 0742-100-323
Erdélyi örmények Budapesten 2016. júniusában
Fancsali János Udvarhelyen zongorázott is
Vörösköpenyegesek az udvarhelyi ünnepi Szentmisén
Magyarörmény fiatalok balatoni társaskiránduláson
GYERGYÓI ÖRMÉNY GASZTRONÓMIAI VERSENY Szentmise Székelyudvarhelyen
Örmény kalákatábor 2016-ban
Örmény vásárosok a Marosvásárhelyi Napokon
