ERASMUS gyakorlat Plymouthban

ERASMUS gyakorlat Plymouthban Az Erasmus program keretében lehetőségem nyílt néhány hónapot eltölteni az angliai Plymouthban. Három nagyon szép hónapot voltam tanítói gyakorlaton egy magániskolában, mint „classroomassistant”. Sok-sok tapasztalatot szereztem, melyeket később, tanítóként -főleg angol műveltségterületen-, nagy haszonnal lehet kamatoztatni. Mindenképp olyan országba akartam menni, ahol nem csak az iskolában találkozok a nyelvvel, hanem a moziban, boltban, az utcán, egyszóval bárhol, ahol megfordulok. Az autentikus nyelvi környezet előnyei számtalanok. Például egy délután, az egyik utcai árus néhány mondat után felismerte a magyar akcentusom, (hogy-hogy nem az övé is az volt ) és egy kis beszélgetés után jelezte, hogy a következő szombaton segíteni kellene nekik növényeket árulni. Gondoltam, miért is ne? Így egy egész nap lehetőségem nyílt a kedves idős angol hölgyekkel alkudozni, meg a növények tulajdonságairól elfilozofálni. Egy másik példa: az utcai kéregetők, amikor le akartak húzni, inkább elbeszélgettem velük. Vagyis nem csak az intellektuel diák, tanár társadalom tagjaival, hanem a társadalom minden rétegéből eléd tévedt emberrel szót érthetsz. A további pozitívumokra később még néhányszor utalni fogok. Még itt az elején megjegyzem azoknak, akik egy ilyen kalandon törik a fejüket: nem volt egyszerű, de némi kitartással kivitelezhető a dolog. Lehet, hogy ez nem a legjobb reklám, de etikátlannak érezném, ha a nehézségekről nem ejtenék néhány szót, hogy azokat, akik rászánják magukat egy ilyen gyakorlatra, ne érje meglepetés. A Kecskeméti Külügyi Iroda és annak vezetője minden támogatást és segítséget megadott, és az angliai támogató iroda is készséges volt. A munkahelyen a parancsnokaim (tűzoltóként dolgozom, a tanítóképzőt levelezőn végzem) először meglepődtek, de végül ők is támogatták a kérelmemet, mikor fizetetlen szabadságot igényeltem. Majd a családom is nyelt egyet, de

1

aztán ők is belementek a mókába. Nyílván mindenkinek megvannak a maga egyéni nehézségei, ezért nem is untatlak tovább ilyesmivel titeket. Az igazi problémát egy komoly botrány, és a bürokrácia okozta. Egy 2009 év végén történt pedofil jellegű bűntény miatt a pedagógiai pályán szigorításokat vezettek be. Nem volt elégséges a magyar erkölcsi bizonyítvány és annak hivatalos fordítása, hanem meg kellett csináltatni egy úgynevezett „CRB check”-et (Criminal Record Bureau), ami Angliában erkölcsi bizonyítványként szolgál. (Ennek átfutási ideje minimálisan másfél hónap.) Viszont ennek a megszerzéséhez előzetesen ki kellett utazni egy „arc vizitre” (a fogadóintézmény egyik vetetőjével volt egy rövid beszélgetésem, meg a támogató iroda is kíváncsi volt rá, hogy kit támogat). Ezután a támogató iroda vezetője ad egy ajánlást a hatóságok felé, mely tartalmazza, hogy hol leszel gyakorlaton, hol fogsz lakni, majd ad egy rövid jellemzést az ösztöndíjasról. Ennek kb. harminc font költsége van. Az angol támogató iroda vezetője ígéretet tett arra, hogy megpróbálja kijárni azt, hogy ne kelljen kimenni, hanem a külügyi iroda ajánlása, és a magyar erkölcsi bizonyítvány alapján is meg lehessen igényelni a „CRBcheck”-et. Mit sikerült megvalósítania, nem tudom... A másik gond az volt, hogy pedagógiai területen gyakorlati helyre még előttem senkit nem közvetítettek ki a támogató irodától, így ez is gond volt először, de a következő diáknak abban az intézményben, ahol én voltam, ez már nem lesz probléma. Tehát, ami probléma volt, az ma már nem biztos, hogy az, de azért nem árt lelkileg felkészülni. Először 2010 februárjában mentem ki. Bristolba szállt le a gépem (ez volt az első alkalom, hogy leszálltam egy repülővel, mert addig több mint százszor repültem, de még egyszer se szálltam le, fiatal koromban, mindig kiugrottam ) Hajnalban a reptértől közvetlen buszjárat ment Plymouthba. Ez egy nagyon kedves kis dél-nyugati kikötőváros Anglia csücskében. Az tény, hogy minden nap eláztam, de hideg az nem volt. Az óceáni áramlatok miatt a tél sem túl kemény. Maximum hajnalonként van egy kis talaj menti fagy. Számomra teljesen mediterrán jellegű városkának hat a pálmafáival, a dimbes-dombos felszínével és persze a kikötőivel. (Később a három hónap alatt, ami április közepétől július elejéig tartott, összesen négy-öt alkalommal esett az eső.)

2

Februárban egy hetet töltöttem ott. A támogató ügynökség vezetője Janet Wonakott és a férje látott vendégül erre az időszakra. Ezzel a nagyon kedves házaspárral esténként kandalló mellett egy csésze tea kíséretében beszéltük meg az aznapi érdekességeket. Megmutatták a későbbi szállásomat, elmentünk a rendszeres heti diáktalálkozóra. (Általában minden héten egy alkalommal meg volt tartva.) Itt a gyakorlaton levő ösztöndíjasok (Erasmus, Leonardo) elmondhatták tapasztalataikat, élményeiket, és persze elsírhatták gondjukat, bajukat is. Nyilvánvalóan némelyek közülük az életben nem dolgoztak még. De legalább megfigyelhettem, hogy kell angolul hisztizni.

¸

A visszaút Londonból volt. Ezt az utat, ha lehet, nem ismételném meg. Azt az 5-6 átszállást már én is sokalltam. Ezért ezután már csak a Bristolon keresztüli utat választottam. A Ryanair gépei bizonyultak a legcélravezetőbbnek és a legolcsóbbnak. A tényleges gyakorlati időm áprilisban kezdődött, egy hét tavaszi szünettel . Ezt az időt felhasználtam arra, hogy felfedezzem egy kicsit a várost, hozzászokjak az angol anyanyelvű környezethez. Meglátogattam a helyi tűzoltóparancsnokot, és írásos engedélyeket kaptam tőle a város laktanyáinak a meglátogatására. Ezzel a lehetőséggel éltem is. Elmentem velük hajóoltási gyakorlatra, egy olajfinomító-telep bejárására…. Megnéztem az eszközeiket, meg úgy általában a működésüket. Az egyik laktanyában találtam egy táblát rajta egy figyelmeztetéssel. Készítettem róla egy képet, amit most közreadok nektek. Tekinthető akár az Erasmusos diákok mottójának is  Ezt már csak azért is gondoltam beletenni, mert egy francia Erasmusos diákkal voltam egy szálláson, és hm… jó srác volt, de a mosogatás, rendrakás nem volt az erőssége. Rajta kívül még két angol albérlő lakott a házban (egy tipikus viktoriánus ház volt). Alapvetően kitűnő csapat voltunk. Apropó, szállás. Szállást csak a támogató ügynökségen keresztül lehetett intézni, ez benne van az

3

alapszerződésben. De ha nem vagy túl igényes, akkor a weblapjukon levő áraktól el lehet térni lefelé, de akkor tényleg egy szerényebb kuckóra számíts. Maradva még az anyagiaknál, az Almondvocational Link weblapján minden költség összegszérűsítve van. Regisztrációs költség, ha kell, akkor a CRB-check költsége, és persze a szállás. Alapvetően ez a három, ami az ügynökség felé megy. Az aktuális árakat meg kell nézni, vagy írni lehet még az [email protected] email címre is. A gyakorlati hellyel kapcsolatban csupán áradozni tudnék, de nem akarok szentimentálisba átcsapni, ezért csak azt mondom, hogy nagyon klassz volt. A Plymouth College Preparatory School volt az az intézmény, ahol fogadtak. Volt két óvodai csoportjuk, majd két reception class következett (ezek az osztályok nagyjából az óvodai nagycsoportos iskola-előkészítőnek felelnek meg.) Majd következett a year 1, egész a hatodik osztályig bezárólag. Minden évfolyamban két-két osztály volt, amelyek nem „a” vagy „b” jelet kaptak, hanem az osztályfőnök neve fémjelezte az osztályt. A reception class volt az első állomás, majd szépen sorba egyre feljebb kerültem. Minden évfolyamban két hetet töltöttem el. A feladatok nagyon sokszínűek voltak. Ebédeltetés, a tanító által letanított anyag megértetése a gyengébb tanulókkal. Fizikai kísérleteket végeztünk, oktatószoftvereket kezeltünk. A kirándulásokon felügyeletet, kíséretet kellett adni. Minden második héten elmentünk uszodába úszásoktatásra. Megkérdezték, tudok-e ott is segíteni. „Természetesen igen” válaszoltam. De az uszodában megkérdezték, hogy tudok-e úszni. Én mondtam, hogy igen, de közölték, hogy ez itt nem bemondásra megy, ezért mutassam be. Jól van, gondoltam, és leúsztam nekik ötven métert víz alatt. Ez már tetszett nekik . Szóval sokmindent csináltam közösen a gyerekek-

4

kel, de nem kell megijedni, mindenkit úgy fognak felhasználni, és ott, ahol az a legésszerűbb. Nem voltak irreális elvárásaik velem szemben. Mikor az angolom miatt szabadkoztam, az igazgató azt mondta, hogy ők egyéniségeket keresnek, és legfőképpen segítőkész embereket. Nevezetes helyeket, állatkerteket, múzeumokat látogattunk, ahova bejutni egy komolyabb összeg lett volna, de így az intézmény fizette ezeket. Nagyon kedvesek voltak a tanárok, jól össze lehetett velük dolgozni.

Érdekességképpen megemlítenék még egy dolgot. Jehova Tanújaként természetesen látogattam a helyi gyülekezeteket. Az egyik különösen jó hangulatú volt, legalább tizennégy különböző nemzetiségből tevődött öszsze. Ott megismerkedtem egy nagyon kedves idős házaspárral. Volt egy lovas farmjuk. Sajnos nemrég a férj leesett az egyik lóról és megsérült. Bár már hellyelközzel felgyógyult, a lovak hátára felülni már nem mer. Én, mivel lovakkal nőttem fel, szívesen lovagoltam helyette a lovakon , és közben némi szókincsre is szert tettem a lovászattal kapcsolatban. Mikor meglátogatott a családom, ők szállást adtak nekünk.

Az iskola igazgatója, Mr Gatherer, mikor megtudta, hogy a családom a városban van, meghívta a lánykáimat, hogy töltsenek el egy pár napot az iskolában. Korábban csak dalokat, mondókákat tudtam megtanítani nekik, de szavakat nem, legalábbis nagyon nehe-

5

zen. Ott az iskolában a nagyobbik lányom rájött, hogy ő hiába beszél magyarul, nem fogják megérteni. Mikor rákérdezett egy-két szóra, hogy azt, hogy mondják angolul, rájött arra, hogy a szavak megtanulása az nem csak, egy elvont, intellektuális teljesítmény. „Heuréka” Rájött mire való a nyelv. Amint a bevezetőmben is már utalást tettem rá, ezt a lehetőséget, egy nagyon hasznos elrendezésnek tartom, amivel érdemes élni. Nem csupán a nyelv elsajátítására gondolok. Ha nyelvet fogunk tanítani, azzal kultúrát is közlünk, és azt úgy tudjuk leghatékonyabban megtenni, ha egyszer belemerülünk. Ezen kívül, három hónap egy távoli ország iskolájában, nyílván szakmai szempontból is értékeket fog adni nekünk (mellékesen megjegyzem, a főiskola elfogadja a műveltségterület nagygyakorlataként). Summázva, aki az angol nyelvvel foglalkozik, annak csak ajánlani tudom. Sok sikert nektek! Sebők József [email protected]

6