Erasmus élménybeszámoló
Tartalomjegyzék Előkészületek és a kiutazás .................................................................... 2 A szállás .............................................................................................. 3 Párizs és a párizsiak .............................................................................. 5 Az iskola.............................................................................................. 7 Egyéb élmények ................................................................................. 10 Összefoglalás ..................................................................................... 11 Praktikus tanácsok .............................................................................. 13
A Debreceni Egyetem elsőéves MSc-s hallgatója vagyok programtervező informatikus szakon, és a 2013/2014-es tanév első félévét a párizsi Ecole Centrale Electronique (ECE Paris) egyetemen töltöttem az Erasmus és a Campus Hungary ösztöndíjak révén. Februárban ötlött fel bennem először a gondolat, hogy külföldön szeretnék tanulni. Miután áttanulmányoztam, hogy karunknak milyen külföldi egyetemekkel van kapcsolata, arra jutottam, hogy Párizsba, az ECE nevet viselő „Grande École”-ba szeretnék jelentkezni, amely az egyik legnevesebb mérnökiskola Franciaországban.
Előkészületek és a kiutazás Habár az egyetemről ketten adtuk be pályázatunkat Párizsba, és ezért mindent együtt intéztünk, de talán még így is ez volt a legnehezebb része az egész útnak, több okból kifolyólag. Először is, elég sok utánajárást és papírmunkát igényelt a két ösztöndíjprogramba való jelentkezés, és a francia iskola sem könnyítette meg a dolgunkat, ők is egy halom igazolást kértek tőlünk. Az viszont hatalmas szerencse volt, hogy kollégiumi helyeket ajánlottak fel számunkra. Ez azért nagy dolog, mert Párizsban rendkívül nehéz szállást találni, és így levettek a vállunkról egy súlyos terhet. A probléma csak az volt az ajánlattal, hogy 1 hetet kaptunk, hogy átutaljunk számukra 600 eurót. És itt jön az előkészületek második nehézsége: a költségek. Kiderült, hogy az általunk választott kollégium havonta kb. 500520 euróba fog kerülni – a többi még ennél is drágább volt. Ez az összeg még úgy is horribilis, hogy a francia állam külföldieknek is ad lakhatási támogatást, mely havi 90-100 eurót tesz ki. Erikával úgy döntöttünk, hogy busszal utazunk ki. Azért választottuk az egy napos ülést a néhány órás repülés helyett, mert így sokkal több holmit vihettünk magunkkal (akár 30-40 kg-ot is), a jegy nem került 10 000 forintba, és az Eurolines állomásától hazataxizni is jóval olcsóbb volt, mint a Charles de Gaulle 2 reptértől (20 euró a 40 helyett). Ha valaki szintén buszozásra adná a fejét, akkor még idejében foglaljon jegyet, különben kétszer ennyibe fog kerülni az út!
A szállás Azt hittem, hogy ennyi pénzért egy kacsalábon forgó palotába érkezünk majd. Hát ez nem teljesen így történt, mivel az egész kollégiumi negyed legrégebbi és legósdibb épületébe kerültünk… Viszont olyan atmoszférája volt a helynek, annyira magával ragadott a környezet, melyet még nem sokszor tapasztaltam.
A kollégium főépülete A Cité Universaire (CIUP) egy Párizs déli részén található hatalmas kollégiumegyüttes, melynek az a különlegessége, hogy egy gyönyörű parkban minden nemzetnek külön épülete van. Mivel nincs magyar ház (ettől függetlenül rengeteg a magyar: mi legalább 5-6-tal ismerkedtünk meg!), ezért a Fondation Deutsch de la Meurthe nevű alapítvány egyik épületében kaptunk szállást, ahol mindenki az iskolánkba és a testvériskolánkba járt. Emiatt a beszélgetések során az angol és – a sok latin ajkú diák miatt – a spanyol nyelv dominált. A szobáink rendkívül tágasak voltak, a berendezések pedig még a II. világháború előttről származnak. Őszintén szólva elég puritán volt az egész, de ettől függetlenül nagyon otthonosan éreztem benne magam. Habár a WC-k, a zuhanyzók és a konyhák is közösek voltak, egy-két kellemetlenségtől eltekintve teljesen jól el lehetett boldogulni.
A mi épületünk A környezeten kívül volt még egy tagadhatatlan előnye a Citének: rengeteg kulturális és szociális programot szerveztek számunkra (ráadásul szinte mindet ingyen). Többek között volt alkalmunk részt venni jazz koncerten, az évnyitó alkalmából szervezett fogadáson, a hó eleji vasárnapi reggeliken, Halloween–partin, egy tea-délutánon, de hetente voltak salsa órák is, végül pedig egy salsa estén lehetett megmutatni, ki mennyi tudást sajátított el. Összességében tehát ez a kollégium egy rendkívül varázslatos hely volt, ahol rengeteg pozitív élményben volt részünk. Szobarészlet Számomra fontos volt, hogy tudjak sportolni a kintlétem során. A CIUP-ban erre is sok lehetőség nyílik: én egy három hónapos sportbérletet vettem 40 euróért, amellyel konditerembe jártam (de többek között úszni vagy kosárlabdázni is lehetett volna). Sajnos a hétköznapokon rettentően zsúfolt a terem, de örültem, hogy ilyen kedvező áron megúsztam a dolgot. A futást kedvelők számára jó hír, hogy a koli gyönyörű parkjában nyugodtan lehet végezni ezt a sportot!
Párizs és a párizsiak Először is, Párizs tényleg gyönyörű. Pár éve még nem így gondoltam, mert turistaként csak a tömeget és a rohanást érzékeltem belőle, azonban most diákként megváltozott a véleményem. Azt hozzá kell tennem, hogy a városhatárhoz közeledve és azon túl nem mindenhol kelti Párizs egy modern és biztonságos hely képét. De az Eiffel– torony, a Sacré Cœur, a Diadalív és a számtalan egyéb látnivaló minden hiányosságért kárpótol. Az pedig szintén egy hatalmas lehetőség, hogy az Európai Unió 26 éven aluli állampolgárai a legtöbb múzeumot és kulturális nevezetességet ingyen tekinthetik meg!
Fontos kérdés a közlekedés. Autót én nem mernék kint vezetni, mert hatalmas a tömeg és sokszor a balkáninál is balkánibb állapotok uralkodnak az utakon. A metrózás viszont elég gyors és egyszerű, bár kényelmesnek távolról sem nevezhető. Csúcsforgalomban például nagyon jól meg lehet ismerkedni a vagonokban egymás testével. Ezen kívül sajnos rengeteg koldussal találkozni. Érdekesség, hogy ők sokszor a metrókocsikon végighaladva adnak elő valamilyen performanszot, és ezért várnak némi pénzt. Szerencsére a Cité Universataire elég jó helyen található, így bárhova viszonylag gyorsan odaértünk, az iskolába jutáshoz sokszor még 30 perc sem kellett.
Személy szerint eléggé tartottam az időjárástól, szerencsére alaptalanul: Párizsban szinte végig melegebb volt pár fokkal, mint itthon! Az is kiderült, hogy ott elég ritka jelenség a hó és a fagy, úgyhogy nincs szükség a síkabátra és a kucsmára sem. A legmeglepőbb felfedezésem pedig az volt habár teljesen logikus a magyarázata –, hogy milyen sokáig világos van: legalább 1-2 órával hosszabbak a nappalok, mint itthon. Az árak is megérnek egy misét: a legtöbb alapélelmiszer közül a legolcsóbb nem sokkal drágább az otthoninál. Például egy liter tejet már 200 Ft-ért is kapni. Viszont van néhány dolog, ami rettentően sokba kerül. Ilyen például a hús: 1 kg-ot általában 3000 Ft-ért adnak (a hal kilója viszont nem ritkán 6000 Ft). Az amúgy nagyon finom bagettek is kb. 1500 Forint/kg-ot kóstálnak. Szerencsére ezeket a problémákat valamennyire ki lehet küszöbölni, ha az ember elmegy egy Auchanba (ezt találtuk a legolcsóbb boltnak), azonban azt már nehezebb, hogy a szórakozóhelyeken egy korsó sör ára 1000-2000 Ft között mozog. És ilyenkor még csak nem is egy Guiness-ről van szó. Jó hír azonban, hogy a havi diákbérlet megéri az árát (20 000 Ft/hó), mert a metrók gyakran közlekednek, hétvégente hajnal 2-3 óra körül is járnak még, de ha ez sem lenne elég, ott vannak az éjszakai buszok, amelyek szintén 10-20 percenként jönnek. Sokan nem kedvelik a franciákat, azt mondván, hogy „fenn hordják az orrukat”, „nem akarnak angolul beszélni”, „nem kedvesek” stb. Habár csak a saját tapasztalataimra tudok támaszkodni, azt kell, hogy mondjam, hogy a velük kapcsolatos legtöbb sztereotípia nem igaz. Érdeklődőek voltak a külföldi diákokkal kapcsolatban, bármikor szívesen segítettek, ráadásul még azok is megpróbáltak angolul beszélni, akik nem voltak túl magabiztosak. Ha mégis valami negatívat szeretnék találni a franciákban, az egyértelműen az lenne, hogy rendkívüli módon vonzódnak a hivatalos papírokhoz és igazolásokhoz, a biztosításokhoz illetve a mindenre kiterjedő szabályozásokhoz, viszont sokszor nem is értik, hogy mi miért kell. Az iskolában például ránk akartak sózni egy 100 eurós, „nagyon kötelező” biztosítást, amikor volt már legalább húsz másik biztosításunk… Később persze kiderült, hogy nem is tudják, hogy szükséges-e ez számunkra. Aztán a hazaút előtt, amikor a bankban szerettük volna a lakcímünket az itthonira módosítani, nem engedték, csak ha például egy gázszámlával igazoljuk az új címet.
Az iskola Az első pár hét ugyan rettenetesen nehéz volt, de szerencsére utána helyreállt a rend, és maradt mindenre időnk. Tehát már a legelső napon este 7-ig kellett bent maradnunk. Aztán ezen a héten végig „Budget Management”-et és Java programozást tanultunk. Utóbbiról a legtöbben nem sokat tudtak (volt építőmérnök is köztünk), de erről nem igen vett tudomást a tanárunk.
Az ECE új campusa A második héten csapatokat kellett formálni, mégpedig a „Pluridisciplinary Team Project” (franciául PPE) nevű tárgyhoz. Ennek az a lényege, hogy olyan innovációt kell 5-6 fős csapatokban létrehozni, amely több (tudomány)területet köt össze. Szerencsére egy nagyon érdekes projektbe kerültem, ahol az iskola számára kezdtünk el egy mobilalkalmazást készíteni. Az első félévben csak tervezéssel foglalkoztunk, a többiek a második szemeszterben végzik majd az implementációt. A harmadik héten aztán megint „Budget Management” óráink voltak, ahol újfent a francia könyvelésről és egy kis üzleti elemzésről tanultunk. Végül a „rendes” órák csak a következő héten kezdődtek meg. A Learning
Agreementemben öt tárgy szerepelt közülük: „Databases”, „Software Engineering with UML”, „Team Management”, „English” és „French as a Foreign Language”. Az első két tárgy heti egy-egy alkalommal, három óra hosszúságú blokkokban volt megtartva, franciát kéthetente tanultunk egy három órás szeminárium keretei között, míg a többi tárgyat heti másfél órában hallgattuk. Ezeken kívül a szerdai napot teljes egészében a korábban említett csapatmunkának (PPE) kellett szentelni.
Egy gépterem Nehéz összefoglaló véleményt adni az ECE-ről, hiszen teljesen más az iskola rendszere, mint itthon. Azonban három-négy dolog a rövid ott tartózkodásom ellenére is szembeötlő volt. Először is, az alapképzés náluk jóval szélesebb alapokat nyújt, mint itthon. Míg ők elektronikát és fizikát tanulnak, mi már olyan tárgyakat hallgatunk, amelyeket ők csak mesterképzésen fognak (UML, operációs rendszerek, hálózatok). Érdekes kérdés, hogy vajon melyik a jobb: ebből a szempontból szerintem egyértelműen az itthoni szisztéma a hatékonyabb. Ezen kívül nem volt nehéz rájönni, hogy az ECE-ben sokkal gyakorlatorientáltabb az oktatás, mint itthon. Kint az UML-ről szóló tárgy vizsgáján is a való életből vett feladatot kaptunk (egy online boltot kellett modellezni), míg Debrecenben csak az aláírásért kell gyakorlati problémákat
megoldani. Mindkét módszernek megvan a maga előnye és hátránya, de én nagyon örültem, hogy végre egy egész féléven keresztül igazi feladatokat oldhattam meg. A harmadik érdekesség az, hogy mennyivel nagyobb a kinti terhelés, mint itthon. A többieknek hetente átlagosan 20-25 órát kellett bent lenniük (a kaotikus órarend-tervezés miatti sok lyukasórát nem számítva), és aztán még otthon is a házi feladatokkal foglalkozniuk. Mivel az iskola 9:30-kor kezdődik kint, ezért a nem Erasmusos diákok gyakran csak 6-7 óra körül indulnak haza. A rengeteg óra ellenére azonban a franciák szívesen tartózkodnak az iskolában akkor is, amikor az már nem is lenne kötelező. Ennek pedig az az oka, hogy számunkra elképzelhetetlen módon pezsgő a diákélet, melynek alapját a különböző és minden témára kiterjedő diákszervezetek képzik. Létezik például sporttal, számítógépes játékokkal, zenével, fotózással, munkával vagy épp karitatív tevékenységekkel foglalkozó „Association” is. A nemzetközi diákokkal például az „ECE International” nevű egyesület foglalkozott, akik rendkívül kedvesek voltak és nagyon sok programot szerveztek számunkra.
Városnézés az ECE International szervezésében
Egyéb élmények A cserediákok számára rengeteg szórakozási lehetőség kínálkozik Párizsban. A Tobeerasmusisparis.com például egy olyan cég, ami a külföldi hallgatókra specializálódott: ők szervezik az „Erasmus Party”-kat, melyek a Szajnán való hajókázással egybekötött bulik. Mi két ilyenre is elmentünk, ezek közül az első alkalom mindannyiunk számára igazán különleges élmény volt.
Kilátás a hajó tetejéről Továbbá, az imént említett cég 1-2 napos kirándulásokat is szervez a környező vidékekre. A Loire–menti kastélyok, Lille és Brugge, Normandia valamint London a leggyakoribb úticélok. Ezek a hétvégék relatíve olcsók, és meg is érik az árukat.
Csónakázás Brugge-ben
Hatalmas élmény volt részt venni a Magyar Nagykövetség által a Párizsban tanuló magyar diákok számára szervezett fogadáson is. Az esemény elején hosszasan hallgattuk a Nagykövet úr beszédét, aki meglepően közvetlen és rendkívül humoros volt, végül pedig a többi diákkal ismerkedhettünk meg, miközben az asztal körül ettünk habzsoltunk.
Vendégségben a Magyar Nagykövetségen
Összefoglalás Habár az út során felszedtem pár kilót, a hazaérkezésem után pedig rögtön elszakadt az Achilles–inam, de még így is azt mondom, hogy ez volt életem egyik legjobb és leghasznosabb féléve. A szűk négy hónap során rengeteg élményben volt részünk, a világ minden tájáról szereztünk új ismerősöket, barátokat, akikkel egyszer talán újra találkozni fogunk. Az iskolában pedig megtapasztalhattunk egy másfajta, az itthoninál szélesebb spektrumú, gyakorlatiasabb oktatást. Azonban az Erasmus programban való részvétel előnyei nem csak a szórakozásban, az ismerkedésben és az iskolában tanultakban merülnek ki. Egy ilyen út egyrészt annak a próbája, hogy képes-e az ember életben maradni távol a családjától. Mivel én mindig is Debrecenben éltem, ezért ez
egy nagy kérdés volt számomra. Tehát csak ajánlani tudom a velem hasonló cipőben járóknak (is), hogy menjenek külföldre, hiszen a teljes önellátás közben sokat fejlődik az ember.
A Parc Floral de Paris-ban Ezen kívül nem elhanyagolható az sem, hogy a nyelvtanulásra keresve sem lehet jobb lehetőséget találni. Akár a francia nyelvet, akár az angolt szeretné az ember gyakorolni, jó alkalom nyílik erre az Erasmus program során, akár Párizsban is. A személyes tapasztalatom az, hogy sikerült kicsit magabiztosabban és gördülékenyebben megtanulnom angolul beszélni. Az is egy jó lehetőség, hogy külföldön megismerhetjük az ottani kultúrát, a szokásokat és számos egyéb dolgot. Ezeket az élményeket aztán sok mindenre felhasználhatjuk; az eddigi berögződéseinket kicsit átformálhatjuk, vagy épp új dolgokat valósíthatunk meg. Például, ha tehetném, a Párizsban tapasztaltak alapján én a millió féle-fajta sajtot és a diákszervezetek intézményét hoznám haza.
Praktikus tanácsok Végezetül szeretnék megosztani néhány fontos információt azok számára, akik a jövőben Párizsban tanulnának. A jelentkezés előtt mindenképp mérlegeld, hogy képes leszel-e finanszírozni az utat. Az a helyzet, hogy a lakásköltségeken kívül még legalább havi 300400 euró szükséges ahhoz, hogy az ember szerényen, de kényelmesen megéljen. Ha jó előre elkészíted a gazdasági tervet, akkor esetleg egy kis plusz nyári munkával elkerülhetők lesznek a likviditási és egyéb pénzügyi problémák. Azt is fontos átgondolnod, hogy megfelelő-e a nyelvtudásod. Természetesen a minimum az, hogy angolból egy erősebb középfokú nyelvvizsgaeredménynek megfelelő szinten tudsz írni/olvasni, viszont nagyon megkönnyíti a helyzeted, ha valamennyire ismered a francia nyelvet is. Sok fontos üzenetet fogsz kapni franciául mind a kollégiumtól, mind az iskolától. Így azt tudom csak javasolni, hogy az esetleges kisebb-nagyobb kellemetlenségek elkerülése végett, vagy szerezz egy franciául jól tudó barátot vagy pedig gyúrj rá nyáron a nyelvre! A fentieken kívül még tudnám javasolni, hogy vidd magaddal a születési anyakönyvi kivonatod fénymásolatát, mert szükséged lesz rá a CAF-ra való jelentkezéskor (ez a korábban említett lakhatási támogatás). Habár csak francia nyelven fogadják el a dokumentumot, mégsem kell lefordíttatnod: újonnan három nyelven – magyarul, angolul és franciául – adják ki. Igaz, 2000 Ft ellenében. Nem árt továbbá, ha legalább 4-5 igazolványkép van nálad, mert sok helyre kellhetnek majd. Az utolsó dolog, amire szeretném felhívni a figyelmed, az az, hogy indulás előtt érdemes utasbiztosítást kötnöd, melynek számos előnye van az Európai Egészségbiztosítási Kártyához képest (utóbbit amúgy kötelező kiváltanod). Ez két dolog miatt is fontos: egyrészt kérhetik a sulitól vagy a kollégiumtól, másrészt pedig azért, mert így a szükséges gyógyszerek és orvosi ellátás teljes összegét visszaigényelheted, nem csak egy bizonyos részét. Ha még mindig maradt volna kérdésed, szívesen állok rendelkezésedre a
[email protected] címen!
