Erasmus élménybeszámoló Készítette: Gutai Bence 2016 tavaszi félév
Joensuu, a multikulturális város Nem tudom miért, de mikor először meghallottam Finnországot és Joensuut mint választható lehetőség, kétségeim voltak. Arra gondoltam milyen hideg lesz ott északon és sötét, a félév elég korán kezdődik (január eleje), hogyan fogom 2 hét alatt minden tárgyamból sikeresen teljesíteni a vizsgákat, valamint ha kint leszek, az otthon felvett tárgyaimmal mi lesz? Egy szóval paráztam. Eléggé. Rengeteget gondolkodtam megéri-e kimenni, biztos ezt akarom? Nos a választ igazából a kiutazást nemsokkal kaptam meg: teljesen megéri!! Bátran állítom, hogy Joensuu a legcsodálatosabb város amit eddigi életem során láttam. A várost azt hiszem zömében diákok lakják, akik nemcsak az ország de a világ minden pontjáról jelen vannak Amerikától Európán át egészen a messzi Ausztráliáig, de még Ázsiából is rengeteg diáktársunk érkezik ide. Már
megérkezésünkkor
elég
színes
társaság
voltunk.
Franciaországból,
Spanyolországból és Ausztriából érkező társainkkal a reptéren találkoztunk a tutorainkkal, akik feladata az volt hogy bármilyen kérdés vagy probléma esetén segítséget nyújtsanak nekünk. Az első naptól kezdve aktívan fedezgettük fel a várost, biciklit béreltünk egy helyi kölcsönzőből (bár én 2 nap használat után inkább a jó meleg buszozást választottam).
Az első közös kép új barátainkkal
Nem sokkal a kép készítése után azt hiszem szétfagytam a biciklin. Habár viccesnek hangzik igazából tényleg elég hideg volt, bár ez is inkább az élményeim közé tartozik. A szállást egy Joensuun Elli nevű cég intézte, egy 3 szobás lakás boldog lakói lettünk csoporttársammal, Terjéki Péterrel 5 hónapra. Mint utólag kiderült egy 3. lakótársunk is volt, aki a beköltözésünket követően pár héttel érkezett vissza otthonából Teheránból. Nála jobb lakótársat keresve sem találhattunk volna. Danialt sosem zavarta, ha hangosan zenét hallgattunk miközben a konyhában ügyködtünk, ha egy-két napig egy tányér a mosogatóba maradt, minden ’’reggel” (délután 3-4 között) egy ’’Good morning guys” mondattal üdvözölt bennünket. Vicces figura volt, mindig kedves, mosolygós ember aki képes volt mínusz 20 fokban rövidnadrágban rágyújtani az erkélyen és izzadva visszaérkezni. Sajnos márciusban összeköltözött a barátnőjével így búcsút kellett intenünk egymásnak.
Szerencsére a szomszédjaink is remek emberek voltak. A társasjátékoknak, finom vacsoráknak és még finomabb pálinkáknak köszönhetően rengeteg felejthetetlen estét töltöttünk együtt. Nem telt el úgy hét hogy legalább 2-3 alkalommal ne ültünk volna össze, vagy ellátogattunk volna egy helyi szórakozóhelyre ahol aranyárban mérték az ételt és az italt. Rengeteg különféle konyhát sikerült megkóstolnom ezek alatt az összejövetelek, vacsorák alatt, azt hiszem ez az egyik legnagyobb élményem, mivel imádok enni. Japán, Koreai, Vietnámi konyhát volt szerencsém megkóstolni, valamint Francia, Spanyol, Olasz na és persze Finn ételek tömkelegét.
Persze nem csak vacsorák alkalmával került sor közös étkezésekre és beszélgetésekre, ugyanis Joensuu nem csak egy város, de gyakorlatilag egy hatalmas erdő is egyben. Rengeteg az erdőben, tópartok mentén elhelyezett sütögetőhelynek
köszönhetően
rengeteget
grilleztünk és nyársaltunk a szabadban. Szerencsénkre az idő májusban már elég meleg volt,
olyannyira
rövidnadrágot
hogy
venni
mert
induláskor ennyire jó időre.
Képtömkeleg:
kénytelen nem
voltam készültem
Az egyetem lenyűgözően korszerű és felszerelt volt. Amikor Petri Laitinen koordinátor körbevezetett minket tátott szájjal sétálgattunk a folyosókon, laborokon, tantermeken, előadókon át. A finn oktatási rendszert érdekesnek de hatékonynak találtam. Az órák látogatása nem volt kötelező, az órai anyagok mindig elérhetőek voltak az interneten és a tanórák zöme is úgy volt felépítve, hogy adott egy feladat, használd a fantáziád, a google-t, nézd meg a mintapéldákat és találd ki a megoldást magadtól. Ez elsőre kicsit furcsa volt, hozzá voltunk szokva a magyar oktatási rendszerhez, az előadás-gyakorlat párosításhoz és ahhoz, hogy órát tartanak nekünk. Mégis, a csoportunkban lévő diákok 90%-a folyamatosan látogatta a tanórákat, aktívan csinálták a kiadott feladatokat önállóan. Kérdés esetén persze az adott óra professzora nyomban a segítségünkre sietett. Minden óra a maga módján kihívás volt, tele izgalmakkal, új és érdekes tananyaggal. Hogyan értékelném a kint töltött félévet? Milyen élményekkel gazdagodtam? Nem tudok erre az érzésre megfelelő szót vagy leírást találni. Annyi mindent tudnék írni hogy abból már könyv lenne. Ez egy olyan élmény, amit szerintem mindenkinek át kell élnie aki teheti, aki elég bátor hozzá hogy elutazzon külföldre, aki szeretne világot látni, új barátokat megismerni. Joensuui utazásom során annyi embert ismerhettem meg a világ minden pontjáról amennyit szerintem sehonnan máshonnan nem sikerült volna. Az érzés, mikor lesétálsz a lakóépületből, a francia szomszédod jön fel veled szembe a lépcsőn, köszöntök, egy szemvillanás alatt lezsírozzátok az esti összejövetelt, a biciklitárolónál a spanyol haverod érkezik vissza a boltból, pacsi, what’s up man? szintén csatlakozik az estéhez, unlockolod a biciklidet, előre gurulsz az épület elé, ahol már a koreai barátaid várnak a biciklin ülve „you are late again Ben!” felkiáltással üdvözölnek, majd kigurultok a bicikliútra, ahol a szembejövő vietnámi barátaiddal futsz össze, akik visszafele jönnek az egyetemről, süt a nap, csiripelnek a madarak, minden gyönyörű és úgy érzed álmodsz, ez nem lehet a valóság annyira gyönyörű és tökéletes minden. Sokszor azt kívánom bár örökké tartott volna. Hiányzol Joensuu.. Bárki aki ezt olvassa, vagy megkérdezné tőlem mennyen-e Erasmusra azonnal rávágnám hogy igen! Életed élménye lesz, ki ne merd hagyni! Finnország a maga sajátos módján gyönyörű, tiszta, nyugodt, csendes hely, az emberek kezdetben visszahúzódóak de amikor megnyílnak remek barátokra lel bennük az ember. Nagyon köszönöm a sok segítséget mindenkinek akinek a keze benne volt hogy elindulhassak erre a felejthetetlen utazásra. Életem élménye volt. Sosem felejtem el. Zárásképp pár kép ^^ üdvözlettel Finnországból
