Erasmus+ beszámoló Mölndal, Svédország 2016. május 7- május 13. Készítette: Szűcsné Martin Erika 1.1 A tanulmányút általános értékelése Iskolánk KA1-es Erasmus+ pályázatának egy részeként lehetőséget kerestünk arra, hogy betekintést nyerhessünk más országok iskolarendszerébe, ezen keresztül tanulhassunk egymástól.
Projekt
koordinátorunk,
Csiszár
Katalin
több
országban
is
keresett
partnerkapcsolatra alkalmas iskolát, míg végül hosszas keresés után esett választása Svédországra. Ebben nagy segítséget jelentett Danuta Ciasnocha svéd projekt koordinátor, akivel közösen pályáztunk meg egy KA2-es Erasmus+ pályázatot, aminek várhatóan júliusban tudjuk meg az eredményét. Danutát személyesen nem, de a pályázati munka soráne-maileken keresztül ismertük, így tudtuk, hogy az általa javasolt két iskola minden várakozásunknak megfelel majd. Iskolalátogatásunk előtt hosszasan leveleztünk Danutával, valamint Anna Skebäck is nagy segítséget jelentett. Anna Almåsskolan tanára, aki pár hónappal megérkezésünk előtt fejezett be egy nepáli projektet, így jól emlékezett arra, milyen hasznos információkra van szükségük a kiutazóknak. Tájékoztatott bennünket kollégái nevéről, elérhetőségéről és véleményünket kikérve, meghallgatva állította össze órarendünket úgy, hogy minél szélesebb körben tájékozódhassunk a svéd iskolarendszerről, valamint a tanárokkal való kötetlen beszélgetések során összehasonlíthassuk a két ország oktatását, felmerülő kérdéseinkre választ kaphattunk, sok gyakorlatban is hasznosítható információt szereztünk. A tanulmányút előtt team értekezleteket tartottunk, megfogalmaztuk felmerülő kérdéseinket, megbeszéltük, hogy ki milyen részterületet figyel meg az iskolalátogatások során. Felmerült kérdéseinket e-mailben küldtük el a svéd kapcsolattartónak, aki készségesen segítette az előkészületeinket, a vele való folyamatos kapcsolattartás lényegesen könnyebbé tette a szervezési feladatainkat. A helyi közlekedést interneten keresztül igyekeztünk megismerni, az iskolákról is ilyen módon próbáltunk információkat gyűjteni.
1.2 A meglátogatott intézmények bemutatása Göteborg vonzáskörzetébe tartozó két iskolát látogattunk meg, Almåsskolan és Skånhällaskolan két egymáshoz nagyon közel lévő intézmény. A tanulók a svéd iskolarendszerben a miénkhez hasonlóan hat-hét évesen kezdik el tanulmányaikat, de ők kilenc évig tanulnak az általános iskolában. Almåsskolan negyedik évfolyamtól várja a gyerekeket, Skånhällaskolanban elsőtől tanulhatnak a diákok. A kilencedik év végén a mi iskolánkhoz hasonló korúak a tanulók, így ez is nagy hasonlóságot jelent. Mindkét iskola körzetes, vagyis a környék összes tanulóját befogadja, így nagyon eltérő képességű gyerekeket láthattunk. Sajátos nevelési igényű diákok is tanulnak náluk, láthattunk például, hogy egy matematika órán-míg társaik önállóan dolgoztak- nekik egy külön tanár írt feladatot a táblára és beszélte meg velük a feladatmegoldást. Nagyon jó módszernek tartom azt, hogy társaikkal együtt, de külön tanár bevonásával oktatják az eltérő képességű gyerekeket, mivel így együtt lehetnek társaikkal, mégis megoldott egyéni haladásuk, a plusz tanár jelenléte pedig hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi az oktató munkát. 2. A program eredményei Az egy hetes iskolalátogatás során véleményem szerint sikerült betekintést nyernem a svéd iskolarendszerbe. A legfontosabb és a magyartól legeltérőbb tulajdonságának a nagyfokú gyakorlatiasságot, kevesebb elméleti anyag oktatását és a mindennapokban jól használható tudás megszerzésére való törekvést láttam. Azt gondolom, ez az, ami a magyar oktatással szemben a svéd iskolamodellt a nemzetközi méréseken előkelő helyre sorolja. Minden tantárgyi órán azt láttuk, hogy a tanárok kevés adatot akarnak a diákokkal megtaníttatni. Ennek manapság nagy létjogosultsága van, mivel a mai kor gyermekei az interneten bármilyen kérdésre pillanatok alatt választ találnak. Svédországban ez különösen igaz, mivel minden diáknak laptopja van, amit az iskola három évre ingyenesen ad a diákoknak, azt haza is viszik. Ezzel az oktatást érintő országos rendelettel nagymértékben csökkentették a tankönyvek számát, alig pár könyvük és néhány munkafüzetük van. A svéd iskolákban a tankönyvek mindenki számára ingyenesek, bár ezeket több évben is felhasználják, de a magyar tankönyvektől eltérően ezek nem munkatankönyvek, a diákok nem írnak bele. A munkafüzeteken is látszik, hogy kevesebb tényanyag elsajátítását várják el a gyerekektől; a munkafüzetek szellősek, egy-egy oldalon alig néhány feladat található, még nyolcadik osztályban is. A feladatoknak csak kis része kifejtős, sok összekötős, képes, kakukktojásos
feladatot láthattunk. Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy nem egy-egy tárgyban gondolkodnak, hanem a tantárgyak nagyon szorosan összefonódnak más tárgyakkal, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek széles körű tudással rendelkezzenek. Például fából egy húrú gitárt készítenek a tanulók. Azért egy húrút, mert az ősi időkben ilyen volt a gitár. Ennek kapcsán utánanéznek a kor sajátosságainak, minél több érdekességet igyekeznek megtudni. Másik tanórán a gitárnak gitártáskát varrnak, amin igyekeznek egy-egy korabeli motívumot megjelentetni. Minden évben életkori sajátosságaiknak, érdeklődésüknek megfelelő dolgokat állítanak elő textíliából, például harmadikban csősálat, negyedikben táskát, ötödikben tolltartót, hatodikban pólót varrnak maguknak. Gyakorlatias oktatásukat jól jellemzi az is, hogy minden tanuló-fiúk, lányok egyarántfőzés órákon vesznek részt, amit szemmel láthatóan nagyon élveznek. Négyfős csoportokban dolgoznak, előre megtervezik, ki milyen ételt fog elkészíteni, megírják a munkafolyamatot, a hozzávalók listáját és ügyelnek arra, hogy a négy fő egy komplett menüsort főzzön majd meg. A következő tanórán elkészítek a tervezett ételeket, minden tanulónak külön mini konyhája van, sütővel, főzőlappal, szekrénnyel és edényekkel, mosogatóval. Ha valami hiányzik, az iskolához pár háznyira lévő élelmiszerboltban beszerzik azt. A munkafolyamat végén megterítenek és megeszik az elkészített ételeket. A tanár csak szemléli a folyamatot, inkább megfigyelő, mint oktató szerepet tölt be. A többi, akár elméleti órákon is fontos jellemvonás, hogy nem a tanár tanít, hanem a tanuló tanul, a tanár inkább szervező, megfigyelő, segítő feladattal bír, a tanulók önállóan vagy egymásnak segítve szereznek meg használható tudást. Biológia órán láthattuk, hogy az életjelenségekről tanultak. Együtt megbeszélték, mi mindenre van szüksége a növényeknek az élethez. Ezután egy-egy poharat, pár magot kaptak és nekik kellett elvetni a magokat úgy, hogy mindenki kihagyott egy-egy élethez szükséges tényezőt, mint például valaki a napfényt, más rossz talajba tette a magokat, más nem fogja meglocsolni. A csírázási folyamat végén-tapasztalat útján-szerzett ismereteiket összegzik majd. Történelem órán az 1956-os eseményekről tanultak, néhány fénykép segítségével próbáltak rájönni, mi történt, majd azt a feladatot kapták, hogy ők abban a helyzetben milyen döntést hoztak volna. Énekórákon minden diák megtanul három hangszeren is játszani: dobon, szintetizátoron és gitáron sajátítják el az alapokat néhány hetes blokkokban. Az iskola egyik nagy előnye, hogy sok csoportszobája van, a diákok nem egy tanteremben vannak egész órán, hanem szabadon kereshetnek maguknak üres csoportszobát, ahol nyugodtan tudnak tanulni. Ez nagyon hasznos a csoportfoglalkozásoknál, valamint a zenetanulásnál is, mert a tanulók így nyugodtan gyakorolhatnak egymást nem zavarva, a tanár körbejár és meghallgatja a zenedarabokat. A
tanulók személyiségi jogai mindig elsődlegesek: a svéd iskolákban a tanulókat soha nem énekeltetik egyenként, minimum hármasával adhatnak elő zeneszámokat. Zeneelméletet ők is tanulnak, de egyrészt ez a tanév kis részét teszi ki, másrészt akkor is választhatnak egy-egy zeneszerzőt, akinek munkásságáról alaposan felkészülnek, a többiektől pedig információkat tudnak meg az általuk választott témáról. Nyelvtanárként nagy érdeklődéssel vártam a nyelvi órákat. Mivel Svédországban az emberek nagyon jól beszélnek angolul, ami egyúttal a kötelező idegen nyelv is, teljesen más alapokra helyezték a nyelvoktatást. Mire a gyerekek hat-hét évesen elkezdik az iskolai tanulmányaikat, már kifejezetten jól beszélnek angolul. Ez köszönhető annak, hogy a környezetükben is sokat hallják és beszélik a nyelvet, valamit annak is, hogy a televízióban sok-gyerekeknek szóló csatorna is-csak angolul érhető el. Így a nyelvtanárnak nem annyira tanítás, mint inkább rendszerezés, mélyítés a feladata. Heti két órában foglalkoznak a diákokkal. Két angolórát volt lehetőségem megnézni. Az egyiken az óra harmadában nyelvtörőket gyakoroltak, a brit és amerikai angol közötti különbségeket figyelték meg, filmet néztek. Az óra végén három diák által készített hírműsort tekinthettek meg. Ez jól mutatta, hogy a diákok már olyan nyelvi szinten vannak, hogy maguk tudnak rövidebb filmet készíteni, másrészt látszik, hogy mennyire jól tudják használni az IKT-s eszközöket. A másik angolórán a diákok ötfős csoportokban dolgoztak. Nyelvi szintjük alapján egy-egy angol nyelvű mai rövid regényt dolgoztak fel. A tanár öt részre osztotta a könyvet, öt hét alatt dogozzák fel a tanulók. Öt szerep van a csoportban, a szerepek óránként változnak, így mindenki minden feladatot elvégez a hetek alatt, például valaki az új szavakért felelős, más összegzi az elolvasott részt vagy kérdéseket vet föl, amire a többiek válaszolnak. Ez is jól mutatja a gyakorlatiasságukat: az a csoport, akinek én a munkáját megnézhettem egy olyan gyerekről olvasott könyvet, akit a társai kicsúfoltak. A problémafelvető olyan kérdéseket tett fel társainak, hogy mit tennének, ha egyik társukat valaki gúnyolná, ha tudnák, hogy egy osztálytársukat otthon bántalmaznak. A diákok nagyon érdekes válaszokat adtak és látszott, hogy egyáltalán nem érzik magukat idegen helyzetben, nagyon nyíltan fogalmazták meg a válaszaikat. A válaszokért felelős közben folyamatosan jegyzetelt, az eredményeket drive-on keresztül osztja meg társaival és a tanárral egyaránt. A diákok közül többen az órán is a driveról szedték le a megoldott feladatukat, itt is jól látszott a diákok igen jól használják az IKT-s eszközöket. Feltűnt, hogy a svéd gyerekek nagyon sokat olvasnak idegen nyelven és anyanyelvükön egyaránt; szinte mindenki padján láttunk egy-egy könyvet, amit óraközi szünetekben olvastak.
A svéd diákok több második idegen nyelv közül is választhatnak. Azok a diákok, akik az angol nyelvben nem szereztek kellő tudást plusz órákat vehetnek, és nem kell második idegen nyelvet választaniuk. Nekem egy német órát sikerült megnéznem. A két iskola közül csak Almåsskolan rendelkezik nyelvtanárokkal, Skånhällaskolanból a gyerekek átjönnek a nyelvórákra, egyedül, tanári kíséret nélkül. Ez a nyelvóra sokkal jobban hasonlít a magyar gyakorlatra, ebből a nyelvből a svéd gyerekeknek sincs előzetes tudásuk, nulláról kezdik a nyelvoktatást. Játékos feladatokkal, munkafüzeti feladatokkal-amik laptopról online formában is elérhetőek- tanították a diákokat. A svéd iskolarendszerben a számonkérések nem olyan gyakoriak, mint nálunk. Egy-egy tantárgyból évente egy vagy esetleg két dolgozatot írnak, sokkal inkább a gyerekek aktivitását, feladatmegoldását értékelik. A tanárok hetente eltervezik, hogy mit szeretnének a következő héten az adott tantárgyból elérni, a kitűzött célokat interneten keresztül-hasonlóan, mint nálunk a digitális napló- megosztják a szülőkkel, valamint értékelik a diákok előző heti teljesítményét. Évente legalább két alkalommal találkoznak személyesen a szülőkkel, megbeszélik a diák eddigi előmenetelét, megfogalmazzák a következő célokat és feladatokat. Hatodik és kilencedik évfolyamban országos vizsgákat tesznek bizonyos tantárgyakból (angol,
svéd,
matematika
és
természettudomány).
Ezek
a
vizsgák
talán
a
mi
kompetenciamérésünkhöz hasonlítanak leginkább. Nagyon tetszett, hogy a vizsgákat nem egy időben és a tanév végén kell letenniük, amikor a gyerekek már fáradtak és a sok vizsga leterheli őket, hanem már a tanév elején elkezdik és a tanév során egyenletesen szétosztva vizsgáznak, ami nagymértékben csökkenti a stresszhelyzet kialakulását. Mivel iskolánkban diákönkormányzatot segítő pedagógus vagyok, nagyon érdekelt, hogy hogyan oldják meg az önszerveződést a svéd iskolákban. A diákok sokkal nagyobb szabadsággal rendelkeznek, mint a magyar iskolákban. Megjelenésüket illetően nincsenek szigorú előírások, nincs kötelező egyenruha, tanárok és diákok egyaránt elfogadóak. Talán pont ennek köszönhetően alig-alig láttunk festett hajú gyereket. A tanórák sem olyan kötött rendűek, mint nálunk. Nincsen csengő, a tanórák hosszát a tanár maga dönti el, óra elején felírja a táblára, hogy mettől meddig tart az adott óra. A diák bármikor felkelhet, átmehet másik társához, beszélhet vele, ha csoportmunkája van, nyugodtan átmehet egy másik helyiségbe, de jó időben akár az udvaron is megoldhatja a feladatát. Nagyon jónak tartom, hogy egy-egy tanteremhez több kisebb csoportszoba is kapcsolódik, a diák számára nyugodt, csendes teret teremtve a tanuláshoz, amit a tanár könnyen tud segíteni, kontrolálni. Ugyanakkor –mivel a gyerekek a nap során bármikor megszólalhatnak, kommunikálhatnak társaikkal- a szünetekben is csendesek, nem érzik szükségét, hogy abban a pár percben
mondjanak el minden számukra fontos dolgot. Valószínűleg a nagy, tágas terek is jó hatással vannak rájuk, nem szorulnak össze kis helyen. Svédországban minden diák számára ingyenes az ebéd, az iskolákban salátabár biztosítja az egészséges táplálkozást, a diákok maguk szednek, fegyelmezetten állnak sorban, kivárják a többieket, kulturáltan, csendesen étkeznek. Nagy örömömre
két
tanóra
elején
is
láthattuk
a
diákok
önszerveződésének
megnyilvánulását. Az óra utolsó tíz percében a tanár átadta a szót két diáknak, akikről később megtudtuk, hogy az osztály választott képviselői. Aznap reggel az osztályok képviselői összejöttek egy tanár és az igazgató segítségével megfogalmazták azokat a problémákat, amik felmerültek az osztályaikban. Ekkor a WC tisztasága, valamint az iskolai menza volt a két legfontosabb elem. A többi diák jelentkezett, amikor hozzá szeretett volna szólni a témához, a diák képviselők felszólították őket, kis vita is kialakult, amikor saját véleményüket szerették volna érvényesíteni. A problémát az okozta, hogy néhányan több tésztát, spagettit, pizzát szerettek volna látni a menzán, mások pedig azt nehezményezték, hogy a másik iskolában a salátabár sokkal nagyobb kínálattal bír. Megtudtuk, hogy az összegyűjtött információkat a többi osztály képviselőivel megbeszélik majd. Nagyon meglepő volt számomra, hogy a diákok mennyire önállóan kiállnak magukért, a tanár csak jelen volt, de semmilyen szinten nem szólt bele a vitába, megbeszélésbe. A tanulmányút során több kompetenciám is fejlődött. Mivel az iskolalátogatások során a kollegákkal, diákokkal egyaránt angolul beszéltünk és Svédországban bármilyen ügyintézést is angolul tudtunk megoldani, leginkább idegen nyelvi kompetenciám fejlődött. Másrészt véleményem szerint szakmai kompetenciám is lényegesen javult, mivel a magyar tanítási módszerektől nagyon különböző mintákat láttunk, amiből többet is szeretnék kipróbálni a mindennapi munkám során. A diákönkormányzati munkámhoz is új ötletekkel gazdagodtam. Erősödött szociális kompetenciám is a külföldi kollégákkal való megismerkedés és kapcsolattartás
következményeként
és
ennek
eredményeként
fejlődött
szakmai
együttműködési kompetenciám is. A tanulmányúton való részvétel magában foglalja a szakmai fejlődésben elkötelezettség, önművelés kompetencia fejlődését is.
3. Utómunka: disszemináció, valorizáció Iskolánk igazgatójának a résztvevők beszámolnak a svéd tapasztalatokról, elmondják, hogy mely területeket tartottak kiemelkedőnek és melyekről gondolják, hogy a mi mindennapi munkánkba is beilleszthetőek. Iskolánk minden pedagógusának szeretném átadni megszerzett
ismereteimet, nevelőtestületi értekezleten számolok be egy prezentációval tapasztalataimról. Iskolánk tanulói a tanórákon profitálhatnak megszerzett tudásomból, mivel több módszert is ki szeretnék próbálni munkám során. Több olyan honlap címét is megkaptuk, amellyel újszerűbbé, gyakorlatiasabbá tehetem az angol nyelv oktatását, a gyermek képességeihez maximálisan igazodva érdekesebbé tehetem az alapkészségek (hallgatás, szövegértés) fejlesztését. Diákjaim szülei és minden érdeklődő iskolánk honlapján is megtalálja a beszámolómat. Városunk minden lakója a helyi médiában (Vadkerti Újság) értesülhet a tanulmányútról és annak gyakorlati jelentőségéről. Amennyiben a KA2-es pályázatot megnyerjük, megszerzett ismereteim által könnyebbé tehetem a kiutazó gyerekek utazását, szabadidejének hasznos eltöltését a tanulmányút eredményeinek felhasználásával. A tanulmányutat a résztvevők felhasználták arra is, hogy a KA2-es pályázat előzetes feladatait megbeszélték a svéd partnerekkel. Mivel iskolánk még nem vett részt ilyen pályázatban, a svéd szervezők pedig már rutinosak ebben, sok kérdésünkre kaptunk választ, megfogalmaztuk a közös munka legfontosabb alapelveit, a munka menetét. A beszélgetés jó alapot teremtett arra, hogy a téma kapcsán felmerülő problémákat megvitassuk, a pályázat témája a xenophóbia elleni küzdelem, amelyben Magyarország a többi részt vevő országhoz képest nagyon eltérő helyzetben van, a külföldi médiából az emberek nem tudnak valós képet alkotni országunkról, így a svéd partnerek is sok kérdésükre reméltek és kaptak választ, közelítve ezzel a közös nézőpont felé. Pályázatunkat várhatóan júliusban bírálják el, a felek kölcsönösen nagy várakozással tekintenek a közös munkára, de abban is megegyeztek, hogy amennyiben a pályázat nem nyer, a két intézmény akkor is kapcsolatban marad egymással. 4. Javaslatok, észrevételek a program minőségének, eredményességének javítása érdekében A tanulmányút minden szempontból megfelelt elvárasaimnak. Projekt koordinátorunk nagyon jól megszervezte a kint tartózkodásunkat, a külföldi partnerek mindent megtettek azért, hogy az iskolalátogatásaink során minél mélyebben betekintést nyerhessünk a svéd iskolarendszerbe, személyes beszélgetéseink során kérdéseinkre készségesesen válaszoltak. Az iskolalátogatás, a kollégák megismerése az esetleges nyertes KA2-es pályázat lebonyolítását, gyermekek kiutaztatását nagymértékben segíti, a kialakult kapcsolatok a pályázat során felmerülő problémák megoldását teszik majd lényegesen egyszerűbbé.
A
Nemzeti Iroda irányába azt a javaslatot szeretném tenni, hogy jó lenne, ha a jövőben is minél több lehetőséget teremtene arra, hogy más országok iskoláit megismerhessük, jó
gyakorlatokkal gazdagodhassunk és a megszerzett tudást saját iskolánk napi munkájába be tudjuk illeszteni. Amennyiben a Nemzeti Iroda a jövőben is támogatja ezeket a tanulmányutakat, úgy szívesen részt vennék bennük szakmai fejlődésem érdekében.
