ERASMUS beszámoló Finnország Béres Tünde
Az Erasmus-ösztöndíj segítségével a 2015/2016-es tanév tavaszi szemeszterét Finnországban, Joensuuban, a Karelia University of Applied Sciences-en töltöttem. 5 hónapig tanultam, és éltem ezen a csodás helyen, ahol rengeteget tanultam, új barátságokat kötöttem és sok olyat láttam és tapasztaltam, amit eddig soha. Miért is választottam Finnországot? Sokszor tették fel ezt a kérdést még itthon és külföldön egyaránt. Nagyon érdekesnek tartottam a finn kultúrát, szokásokat, környezetet és persze minél közelebbről meg szerettem volna ismerni az ezer tó országát.
Természetesen az angol nyelvet is szerettem volna gyakorolni, beszédkészségemet fejleszteni és szívesen kezdtem tanulgatni magát a finn nyelvet is. A finn emberek barátságosak, és nagyon jó angoltudással rendelkeznek, ami nagy segítségemre volt az első pár héten. A finneket könnyen meg lehet különböztetni a külföldiektől, hiszen távolságtartóak, nagyon nyugodtak, a beszélgetések közbeni csend számukra nem kínos és természetesen, amikor van szabadidejük sportolnak. Törődnek az egészségükkel, sok futóval találkozhatsz az utcákon, s a biciklizésnek is igen nagy tradíciója van. Azon is meglepődtem, hogy milyen egészséges és
nagyon finom még maga az egyetemi étkeztetés is, amely sűrűn tartalmaz halat, salátát, s minden étkezéshez megisznak egy pohár tejet.
A világ különböző szegleteiből érkező diákokkal tanulhattam, sok új kultúrát ismerhettem meg. Ez persze nehezebb, mint gondolnátok, hiszen minden egyes embernek más volt az akcentusa, máshogy ejtették a szavakat és emiatt rengeteget kellett koncentrálnom. Diáktársaim a világ rengeteg országából érkeztek, hogy egy párat említsek: Németország, Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Szlovénia, Görögország, Litvánia, Vietnám, DélKorea, Japán, Kína, Finnország, Oroszország.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen sok embert ismerhettem meg és örök életre szóló barátokat szerezhettem,
akik közül már a dél-koreai lányok meg is látogattak Magyarországon.
Finnországban igazi barátságokra tettem szert, sokszor segítettük egymást, az angoltudásunk fejlesztésében. Sokszor nevettünk a különböző kiejtéseken és akcentusokon. Igyekeztünk bemutatni egymásnak a saját kultúránkat, szokásainkat, hiszen én is tartottam magyar esteket. Nagyon jó érzés a saját országom történelméről beszélni az érdeklődő külföldieknek. Nem fogom elfelejteni a sok együtt töltött időt, kirándulásokat, a bulikat. Szinte minden napra
volt valamilyen program, kirándulás, buli, amikre elmehetünk. Sosem unatkoztam, rengeteg emberrel megismerkedtem, mindenki nyílt, jókedvű és segítőkész volt.
Kiutazásom előtt pár héttel értesültem, hogy rajtam kívül még 2 magyar fiú is ugyanazon az egyetemen fog tanulni, mint én. Nagyon megkönnyebbültem, mert magyar társakkal csak könnyebb kommunikálni, mint külföldiekkel. Kiderült, hogy egy helyen is fogunk lakni, ráadásul egymás tudta nélkül ugyanarra a gépre foglaltunk jegyet. A kint tartózkodásom alatt velük is sikerült jó barátságot kötni és több magyar estet is tartottunk a külföldi barátainknak. Rajtuk kívül még 3 magyar fiatalt ismertem meg. Ők is segítőkészek voltak és megosztották velünk a hasznos tapasztalataikat. A sok buli és kirándulás mellett fontos, hogy jól be kellett osztani az időt a tanulás miatt. Én viszonylag sok kurzust vettem fel, de így is minden programon részt tudtam venni és az átlagom is jó lett.
Kirándulások, programok Mikor elindultam Finnországba tanulni, nem is gondoltam, hogy ilyen sok helyre el tudok jutni. Saját szervezéssel, ESN keretein belül szervezett kirándulások, valamint az egyetem által szervezett short exchange program segítségével sikerült eljutnom az 5 hónap alatt: Oroszországba (Szentpétervár), Lappföldre, Norvégiába, Svédországba (Stockholm), Észtországba (Tallinn) és a fővárosba, Helsinkibe is. Az orosz tanulmányút nagyon izgalmas volt számomra. Az egyetem ezen programjáról még a kiutazásom előtt értesítettek. Nagyon megtetszett, hogy Finnországon kívül egy másik országban tanulhatok és, ezzel még több tapasztalatot szerezzek és használjam az angol nyelvet. Ez a 6 napos út nem csak szórakozásból állt. Minden reggel az egyetemen kezdtünk, előadásokat hallgattunk, prezentációkat kellett készíteni és a finn és orosz hasonlóságokat, különbözőségeket vitattuk meg (politikai és gazdasági vonatkozásban is).
Örömmel dolgoztam/tunk együtt az ottani orosz diákokkal. Délután, este meg jöhetett a szórakozás. Az orosz diákok lelkesen vezettek körbe minket Szentpéterváron és mutatták meg kedvenc helyeiket. Ez idő alatt sosem hagytak magunkra, minden aprósággal lehetett a diákokhoz, tanárokhoz is fordulni.
Ez a 6 nap volt az 5 hónapból a legkeményebb, leg emberpróbálóbb számomra, de mindenféleképpen megérte, mert imádtam azt a pörgést, ami ott volt. Pár héttel később, az
orosz diákok töltöttek 5 napot Joensuuban. Ekkor nekünk is az volt a feladatunk, hogy az egyetemi programok után vezessük körbe őket Joensuuban és mutassuk meg nekik mit érdemes látni, csinálni a mi városunkban. Ekkor számomra az is nagyon érdekes volt, de jó érzéssel is eltöltött, hogy engem finn diákként kezeltek (mivel ez a program finn és orosz egyetem közötti kapcsolat okán jöhetett létre) Lappföldre az ESN szervezett kirándulást. Drága volt, de mindenféleképpen el akartam menni, ha már Finnországban járok. Ez a kirándulás volt a kedvencem, mivel rengeteg programon lehetett részt venni és gyönyörű környezet vett minket körül. Részt lehetett venni Husky safarin, Rénszarvasos szánhúzáson, Norvégiába fürödni lehetett a Jegestengerbe, kipróbálni a Cross country skiing-et. Mindegyik programot nagyon élveztem, életre szóló élmény lesz. Legfőképpen az igazi finn Mikulással való találkozás tetszett.
Szerencsére csak 2 és -2 fok között mozgott a hőmérséklet, ennek nagyon örültünk, de a „meleg” ellenére is hatalmas hó volt. A legjobban azt sajnálom, hogy az itt töltött pár napig folyamatosan felhős volt az ég így egyszer sem láthattuk a Sarki fényt. De nem esek kétségbe, mert legalább lesz miért visszamennem erre a szép helyre.
Norvégiába már említett ESN kirándulás egyik programja jóvoltából tudtam eljutni. Ez csupán 1 napos kirándulás volt, de nagyon tartalmas. Megérkeztünk egy kis faluba, ott helyi hal levessel fogadtak minket. Ebéd után indultunk a Jeges-tenger partjára. Itt a tipikus északi szokást próbálhattuk ki, mi szerintem pár percre be kell ülni a szaunába és mikor már eléggé felmelegedtünk, kimegyünk és megmártózunk a jeges vízbe, itt a jeges víz a Jegestenger volt. Ez az érzés nagyon furcsa annak, aki nem műveli ezt a hagyományt rendszeresen, de mikor a jéghideg vízből kilépve melegség tölti el a tested, az fantasztikus érzés. Ezt a rituálét párszor megismételve úgy érzi az ember, mintha újjászületne.
Stockholmi kirándulás 3 napos volt szintén az ESN-el. Ez szintén nagyon tetszett mivel busszal elvittek minket Helsinkibe és ott személyszállító hajóra szálltunk. A buszon végig énekeltettek minket, hogy minél jobban hangulatban érkezzünk a hajó állomásra. Ilyen hatalmas és szép hajót még életemben nem láttam és nem is gondoltam, hogy én valaha fogok ilyenen utazni. Úgy éreztük magunkat mintha egy luxus szállodában lennénk.
A hajón töltöttünk 2 estét, odafelé egyet és visszafelé egyet. A hajón voltak, discok, bárok, pubok, éttermek, kávézók, gyorséttermek, ruha-ajándék boltok, jakuzzi stb. Még bejárni a
hajót sem volt egyszerű. A tetőről meg bámulatos volt a kilátás a tengerre. Ezen a részen a partok mentén több ezer pici sziget van, amik nagyon érdekesek és szépek. A hajón ezt a két estét végigbuliztuk, nem sok időt töltöttünk a kabinunkban. Másnap délelőtt érkeztünk Stockholmba, ahol 6 órás szabad program volt. Mi jelentkeztünk egy 2 órás buszos városnézésre, ami nagyon hasznos volt, a többi időnket a város bebarangolásával töltöttük. A hajót sikerült elérnünk, elég kalandosan alakult, de a lényeg, hogy odaértünk. Az utolsó este, záró party-át hazafelé a buszon pihentük ki. Saját szervezéssel mentünk el Tallinnba és Helsinkibe az egyik magyar barátommal. A májusi időszakban már nem volt sok óránk, és többektől hallottuk, hogy kirándulnak, utazgatnak, hogy minél tartalmasabban eltöltsék a szabadidejüket. Mi is kedvet kaptunk, a választásunk Észtországra esett, mivel úgy hallottuk elég olcsón, meg lehet szervezni, ha ügyesek vagyunk.
Lefoglaltuk a buszt, hajót, szállást és megterveztük, hogy mikor mit fogunk csinálni, hogy mindenre legyen időnk. Joensuuból busszal mentünk Helsinkibe majd hajóra szálltunk (ez most másik hajó volt, de ugyanúgy nagyon élveztük. Most csak 2 órát hajóztunk, ez csak arra volt elég, hogy gyorsan szétnézzünk a hajón. Már „otthon” készített terv alapján osztottuk be az időnket. Az itt töltött másfél nap éppen elég volt, hogy a híresebb látványosságokat bejárjuk. Helsinkiben nincs sok híres látványosság ezért az ott töltött 1 nap bőven elegendőnek bizonyult. A város gyönyörű és izgalmas volt önállóan felfedezni.
Egyetem Az órarend és az oktatási rendszer teljesen máshogy épül fel, mint Magyarországon. Nagyon érdekes volt hozzászokni a Moodle-hoz (ottani ETR/Neptun). Érezhető, hogy más módszer alapján tanítanak. Például, számomra nagyon furcsa volt, hogy minden héten más órarendünk van és az adott tantárgyak időpontja is minden héten más.
Én már említettem, hogy elég sok kurzust vettem fel, de ennek ellenére egy nap egy, kettő, maximum három órám volt. Furcsálltam is, mivel itthon gyakran egész nap az iskolában vagyunk. Én ennek semmi hátrányát nem éreztem, sőt, inkább pozitívumait tudom felsorolni, mivel nem fáradtam el annyira és otthon több időt tudtam fordítani a tananyag átnézésére, tanulására. Másik pozitívum, ahogy a tanárok kommunikálnak az órákon a diákokkal. Ez nem csak lehetőség, hanem kötelezően minden egyes személynek véleményt kell formálnia és erre kíváncsi a tanár és a többi diák is. Figyelembe vették mind a nyelv, mind a teljesítés szempontjából, hogy cserediák vagyok, de mégis egyenrangúnak kezeltek. Kifejezetten sok otthoni és csoportos feladatot kaptunk. Több órám is volt, aminek csoportmunka fontos része volt. Ezek a csoportmunkák mindig nagyon jó hangulatban teltek és közösen döntöttük el, hogy szabadidőnkben mikor ülünk össze és csináljuk meg a kiadott feladatunkat.
Az egyik csoportmunkánkat egy francia partnerintézmény diákjaival kellett különféle kommunikációs eszközök segítségével (Skype, Facebook, Google Drive stb.) megoldani és egymásnak (és persze a tanárunknak) bemutatni, hogy ki milyen megoldásra jutott a feladattal kapcsolatban. Itt megemlíteném, hogy a Google Drive-ot én sosem használtam. Amikor a csoporttársaim megkértek, hogy jelentkezzek be, mert ott fogjuk közösen megoldani a kiadott feladatunkat én nagyon meglepődtem és megijedtem, hogy én ezt hogy fogom megoldani. Kis segítséggel, és a többiek türelmének köszönhetően gyorsan beletanultam ennek a programnak a használatába is. Kedvenc kurzusaim közé tartozott a vízgazdálkodás, mivel ezeknek az órák keretein belül sokszor dolgoztunk terepen és a terep munkák után laboratóriumban vizsgáltuk meg a folyóból/tavakból vett mintákat.
Ezen a kurzuson kívül még több óra is zajlott le úgy, hogy az erdőben barangolva vagy gyárak látogatásával tapasztalhattuk meg az órákon tanultakat.
Finn nyelvi kurzusunk is volt pár hétig az egyetemen, melyen az alapvető kifejezéseket sajátítottuk el. Nagyon jó érzés volt, mikor az utcán vagy a rádióban ismerős szavakat fedeztem fel. Barátok
Sok barátságot kötöttem az 5 hónap alatt. Meglepetten tapasztaltam, hogy a más kultúrákból érkezők mennyire össze tudnak tartani és segíteni tudják egymást. Bármi problémám volt, úgy éreztem fordulhatok bárkihez, mert mindenki szívesen segít, sosem kaptam elutasítást. Pár hét alatt úgy összeszokott a csapat, hogy minden héten volt legalább egy összejövetel, amikor összeültünk valaki lakásában vagy elmentünk valahova bulizni.
Tavasszal sokat bicikliztünk mindenfelé a városba, akár csak a szállásunktól 10 percre lévő tóhoz vagy be a városba fagyizni, vagy több km-es túrára az erdőbe. Az előbb említett tó azért is volt számunkra kedvelt, mert gyalog sem volt messze, így télen is megtudtuk csodálni,
mikor teljesen be volt fagyva és sétálhattunk rajta, meg akkor is amikor hallgatva a hullámzását néztük a naplementét.
Mikor már meleg van akkor a finnek is szeretnek a szabadban lenni és ilyenkor nagy hagyománya van a BBQ-nak. A város szélén, erdőkben sok helyen láttunk erre fenntartott helyeket. Hangulatos volt az erdőben, tó parton sütögetni.
Érdemes megemlíteni, hogy a finneknél nagy kultúrája van a biciklizésnek télen is. Első nap mi is béreltünk biciklit (-20 fok volt) és azt hittük, hogy, ha a finneknek ez nem okoz gondot akkor nekünk sem okozhat. Végül 1 hét után feladtuk és mindenki vett buszbérletet (ami nagyon drága), mert nem bírtuk a hideget. Legközelebb márciusban mertük elővenni a biciklit újra.
Mikor még csak ismerkedtem Finnországgal az interneten és olyan videókat, képeket láttam, ahol télen csak 9-10 óra körül kezdett világosodni, de 15-órakor már szürkület volt és tavasszal (május) viszont ennek az ellenkezője történt, hogy este 23 óra körül ment le a nap (de az ég mindig világos maradt) és fél 2-2 körül (hajnalban) csodálhattuk meg a napfelkeltét, ami bámulatos volt. Amíg a saját szememmel nem láttam el sem hittem, hogy ilyen tényleg létezik.
Remélem a beszámolóm alapján Ti is kedvet kaptatok, ahhoz, hogy részt vegyetek az ERASMUS programban. Én mindenféleképpen ajánlani tudom, mert nekem rengeteg élményt adott és barátokat. Jó volt megtapasztalni egy másik kultúrát, rendszert és a komfortzónámból egy kicsit kiszakadni. A beszédkészségem érezhetően fejlődött és sokkal önállóbbnak érzem magam, mint a kiutazás előtt. Persze voltak nehézségek és pillanatok, amikor inkább otthon
lettem volna, de ezeket könnyű volt leküzdeni a jó társasággal és, hogy folyton volt mit csinálni. Mikor már közelgett a hazautazás időpontja szomorú voltam és haza sem akartam jönni, olyan jól éreztem magam. A várostól és a barátoktól való búcsúzkodás keserű volt. Biztos vagyok benne, hogy visszamegyek még Finnországba, Joensuuba és abban is, hogy a kint megkötött barátságok is megmaradnak és tartjuk egymással a kapcsolatot.
Joensuu, 2016