Épületek rekonstrukciós tervezése MSc BMEEOMEMAT3

Épületek rekonstrukciós tervezése – MSc BMEEOMEMAT3

Homlokzati falszerkezet

Homlokzati falazott szerkezetek energia-hatékony, fenntartható felújítása Szerkesztő: dr.Tóth Elek DLA, egyetemi docens, BME. Magasépítési Tanszék

Tartalom Homlokzati falazott szerkezetek energia-hatékony, fenntartható felújítása .......................................... 1 A falszerkezetek általános diagnosztikája [1] ..................................................................................... 1 Falak és falakban lévő szerkezetek, merevítés [1] .......................................................................... 3 Homlokzatfelületek felújítása [1] ....................................................................................................... 4 Tégla- és kő falazatok ......................................................................................................................... 5 A falazatok hőtechnikai azonosítása az energetikai vizsgálathoz [2] .................................................. 6

A falszerkezetek általános diagnosztikája [1] A teherhordó és térelhatároló falszerkezetek együttesen az épületek egyik legfontosabb, a téralkotást, a szerkezeti erıjátékot és a használati funkciót meghatározó szerkezetcsoportját alkotják, amelyben az említett funkciók együttesen, egymásra hatva mőködnek. Az általános állapotelemzés és a szerkezet-specifikus diagnosztika során célszerő a falszerkezeteket a burkolatokkal, ill. bevonatokkal együtt vizsgálni. Épületfizikai jellegő elemzés esetében pedig a homlokzati nyílászáró szerkezeteket is be kell vonni a vizsgálatba, hiszen együttes állapotuk, ill. épületfizikai „teljesítményük” határozza meg a végeredményt. Bonyolíthatja a kérdést a teherhordó fıfal, a felületképzés és a nyílászáró eltérı élettartama és a külön-külön is elemezhetı állagromlási folyamatok egymásra hatása. A teherhordó falszerkezetek könnyen felfedezhetı jellegzetes hibái a repedések, amelyek hézagrajzából, irányából általában jól lehet következtetni a kiváltó okokra. A 45°-os hajlásszögő süllyedési repedések gyakran alapozási hibára, egyenlıtlen süllyedésre vezethetık vissza. Elıfordul, hogy az épület egyes szakaszait a nem kellı gondossággal elvezetett csapadékvíz mossa alá. Ilyen károsodás a homlokzati falon vezetett csapadékcsatorna lefolyócsövének sérülésébıl vagy a csıtoldás szétcsúszásából is kiindulhat. Nedvesség hatására vagy egyéb agresszív hatásra megindulhat a falazóelemek, illetve a falazóhabarcs mállása is, ami szilárdságcsökkenéssel jár. Ha ez a folyamat egyenlıtlen szilárdsághoz vezet a következmény szakaszos omlás vagy repedezettség lehet. Természetes kıbıl készült falazatok esetében nagy forgalmú városi környezetben, a levegı szennyezıdés hatá- sára kialakulhat a kıkorrózió, ami a kedvezıtlen elszínezıdés mellett szilárdságcsökkenéssel is jár. Porózus anyagú falazatoknál – különösen akkor, ha nem fordítottak kellı gondosságot a fagyálló anyagok alkalmazására – gyakori az anyagmorzsolódáshoz vezetı fagykár, ami a teherbírás szempontjából hasznos keresztmetszet csökkenéséhez vezethet. Hıhidas szerkezeti csomópontok közelében, ill. az ún. geometriai hıhidaknál, ha a belsı tér párás, szellızetlen, kialakulhat a penészkárosodás, amelynek kedvezıtlen esztétikai megjelenése mellett súlyos egészségkárosító hatása is lehet. Az épületszerkezetek felületképzésének, vakolatának állapota, minısége – ahogy az a falszerkezeteknél világosan megmutatkozik – nemcsak a külsı esztétikai megjelenésben, hanem az állagvédelemben is fontos szerepet játszik.

Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék

19/1. oldal



A felületi elváltozások vizsgálata során a festés vagy vakolat állapotának megítélése mellett egyéb, eltakart hibákra is következtetni lehet. Egy vékony repedés, egy helyi foltosodás vagy a bevont felülettıl való elválás számos szerkezeti hibára hívhatja fel a figyelmet. A hibák folyamatos és kölcsönös egymásra hatása egy-egy vakolt falszerkezetnél különösen jól megfigyelhetı. A nem kellıen elıkészített falfelületre felhordott vakolat foltokban elválhat a hátfaltól, miközben hajszálrepedések alakulnak ki a felületén. Ezekbe a repedésekbe a csapadékvíz akadálytalanul bejuthat, részben növelve az elvált vakolatmezı kiterjedését, részben pedig fokozva a fal nedvességtartalmát. A fagykár és a felületi erózió következményeként a szerkezeti károk egymásra hatása fokozatosan felgyorsuló állagromlási folyamatot eredményezhet. Az ún. nyers kı, beton és tégla felületképzések sokáig az átlagosnál idıállóbbaknak mutatkoztak. A nagy forgalmú városi környezetben a szenynyezett levegı hatására sajátos korróziós jellegő folyamatok indultak be ezeken a felületeken is. Különösen a porózusabb szerkezető építıköveknél tapasztalható jelentıs állapotromlás. A nyers betonfelületek várható élettartamát korábban jelentısen túlbecsülték. Sok új korában impozáns középület mutat sajnos szomorú képet az erodált, kifagyott, helyenként barna rozsdalé lecsorgásával is „ékesített” nyersbeton felületeivel. A nyerstégla felületeknél talán leggyakrabban a falban felszivárgó talajnedvességbıl származó agresszív sók kicsapódása okoz kellemetlen elszínezıdést, továbbá a sókristályok növekedése következtében megkezdıdik a szilárdságcsökkenéshez vezetı anyagmorzsolódás is. A vakolatok hibái közül kiemelésre érdemesek a felületi tapadás nem elégséges voltából eredı vakolatleválások, aljzatmozgásra utaló repedések, felázásból, átázásból eredı elszínezıdések, majd fagykár következményeként kialakuló szilárdságvesztés, mállás. A sókivirágzás itt is elıfordulhat, hasonlóképpen a téglaburkolatokhoz. Párazáró tulajdonságú bevonatok esetében a páradiffúziós hatásra kialakuló vakolatleválás sem ritka jelenség. Az épületkárok egyik leggyakoribb oka a falszerkezetek felázása, amit talajvíz,talajnedvesség és talajpára egyaránt okozhat. Régi épületeknél elıfordul, hogy például talajnedvesség elleni vízszintes falszigeteléssel nem rendelkeznek. Ennek oka lehet az is, hogy építésük idején száraz környezetben épültek és késıbb vizesedett el a környezetük, de elıfordulhat az is, hogy az építésükkor készített vízszigetelés már tönkrement és így az épület védtelenné vált a nedvességhatásokkal szemben. A falfelázások esztétikai hátrányuk mellett néha egészségre ártalmas körülményeket eredményeznek, továbbá a nedves fal hıszigetelı képessége csökken, téli idıszakban a szerkezet fagykárt szenvedhet és a kialakuló folyamatok a teherbírás csökkenéséhez is vezethetnek. A hiba felismerés a falfelázások esetében egyszerő, a biztonságos, végleges javítás viszont meglehetısen körülményes. A különbözı utólagos falszigetelési eljárások általában csak akkor hatásosak, ha a vizsgálatok során elvégezték a nedves falszerkezet sóelemzését is és a falban kicsapódott sókat valamilyen célszerő módszerrel már az újraszigetelés elıtt eltávolították. A homlokzati falszerkezetek hıszigetelése a 70-es évek energia árrobbanása óta különösen aktuálissá vált. Azóta rengeteg, a korábbinál jobb hıszigetelı tulajdonságú építıelem jelent meg Európa építési piacain. A falak hıtechnikai elemzései általában arra utalnak,hogy az utóbbi években különösen fontossá vált a lokális hıhidak elkerülése és megszüntetése, hiszen ezeken a helyeken a hıveszteség mellett az egészségre ártalmas penészgombák megjelenésére is számítani lehet. Tehát el kell kerülni a lehőlı, nedves, rosszul szellıztetett zugok, hajlatok kialakítását, a már Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék

19/2. oldal



üzemelı ilyen épületrészek esetében pedig a helyszínen tapasztalt ható tényezık ismeretében kell a hiba megszüntetéséhez vezetı módszereket alkalmazni. Az épületek akusztikai szigetelésével általában kevésbé törıdnek, mint a hıszigeteléssel. Pedig az épületek használhatóságát, például lakóépületek esetében a zavartalan pihenést csak akusztikailag is helyes kialakítással lehet biztosítani. Különösen fontos feladat a gondos akusztikai méretezés repülıterek és nagy forgalmú utak közelében. Az épületek gyenge pontja ilyenkor általában a nyílászáró szerkezet. Az ablakok háromrétegő üvegezésével (eltérı vastagságú üveglemezek alkalmazásával) számottevı javulás érhetı el a szokásos kétrétegő üvegezéssel szemben. Falak és falakban lévő szerkezetek, merevítés [1] A mai gyakorlattól eltérıen a régi épületek sokszor mindenféle merevítés, koszorúrendszer nélkül épültek. A XVIII. századig igényesebb házaknál a fıfalakban végigvezetett fakoszorút használtak. A falkötı vasak használata csak a XIX. században vált általánossá, de akkor is fıként csak emeletes épületeknél. Ha szükséges, ma már van lehetıség falkötı vasak és belılük alkotott „koszorúrendszer” utólagos beépítésére is: létezik olyan – vízhőtéses – technológia, mellyel akár 20 fm hosszban is egyenes furatot lehet készíteni, amelyben a falkötı vas – pl. DIVIDAG menetbordázatos köracél – utólag elhelyezhetı és megfeszíthetı. Gyakran van szükség nyílások utólagos áttörésére. Ez kb. 1,00 m-es fesztávig történhet boltövvel is, de afölött már mindenképpen az acélgerendás kiváltás a célszerő. (Környezettudatos szemlélettel lehetıleg használjunk e célra máshonnan kibontott acélgerendát. Az acélgyártás ugyanis nagy energiaigényő, de a termékek – ha korrózió nem lép fel – legalább sokszor felhasználhatók.) Az ilyen beavatkozásoknál rendkívül lényeges a technológiai sorrend a balesetek elkerülése végett. Épületszerkezeti szempontból rendszerint a külsı határoló szerkezetek (falak, nyílászárók, tetı-, árkád- és pincefödémek, talajon fekvı padlók stb.) hıtechnikai tulajdonságainak feljavítása a feladat – a kérdés csak az, hogy ezt mely szerkezeteken milyen mértékben valósítjuk meg. Itt kell figyelembe venni az említett építészeti-mőemlékvédelmi szempontokat is, de lehetıség szerint minden szerkezetet javítani kell. (Megemlítendı e kérdésnél a hıtechnikai szabványok azon alapelve, hogy túl a minden szerkezetre vonatkozó minimális állagvédelmi követelményeken, az energetikai megfelelıséget az épület egészére kell értelmezni.) Külsı határoló falaknál gyakori probléma az utólagos hıszigetelés megoldása tagozatok esetében. A tagozatok közötti sík felületeken alkalmazott táblás hıszigetelés több szempontból sem tekinthetı megfelelı megoldásnak: • •

egyrészt ez „eltüntetheti” a csak kisebb mértékben kiálló díszeket és a többinél is megváltoztatja a kinyúlás mértékét, rontva ezáltal az építészeti megjelenést, másrészt a hıszigeteletlen tagozatoknál intenzív hıhíd alakul ki.

Kisebb tagozatok ma már elkészíthetık ugyan polisztirolból, de ez erısen megkérdıjelezi a megjelenés hitelességét, ellentétes a „szerkezeti ıszinteség” elvével, másrészt az eredeti tagozatok elpusztításával jár, ami mőemlékek esetében teljességgel elfogadhatatlan. Elvileg elképzelhetı volna belsı oldali hıszigetelés alkalmazása, ennek megfelelı kialakítása azonban közismert épületfizikai okok miatt (páralecsapódás veszélye) rendkívül komplikált és emiatt a tervezık jó része – teljesen érthetı módon – kerüli is ezt a megoldást. Korlátozott mértékő, de általában gond nélkül megvalósítható megoldást nyújt a fokozottabb hıszigetelı képességő vakolatok alkalmazása. Végül ne feledkezzünk meg azért régi épületeink vastag, tömör téglából emelt falainak egy rendkívül kedvezı tulajdonságáról: a jelentékeny hıtároló Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék

19/3. oldal



tömegrıl sem. Bár az utólagos külsı hıszigetelés kialakítása (fıleg városi házaknál) problematikus lehet, sikeres megoldása esetén a belsı oldali nagy hıtároló tömeg miatt rendkívül kedvezı falszerkezetet kapunk. Homlokzatfelületek felújítása [1] Az épület homlokzata annak külsı oldali felületét jelenti, a hozzá tartozó díszítı- és kiegészítıelemekkel együtt. E fejezetben elsısorban a homlokzat azon tömör részeivel foglalkozunk, melyek célja és feladata: – az épület külsı falának csapadék elleni védelme; – az épület külsı falának hıvédelme; – az épület külsı esztétikai megjelenésének biztosítása. A homlokzatnak ezen elsıdleges funkciók teljesítése mellett ellen kell állnia az általános környezeti külsı hatásoknak, melyek – csapadék (esı, hó, jég, csapóesı), – szél, – napsugárzás, – hımérsékletingadozás, – ütések, – légszennyezıdés, – biológiai kártevık. Továbbá ellen kell állni az épületbıl érkezı belsı hatásoknak is, melyek – páraterhelés; – épületmozgások (süllyedések és rezgések, dilatációs mozgások); – belsı nedvességhatások (kapilláris vízfelszívódás, építési nedvesség, üzemi, használati víz); – vegyi szennyezıdések. A homlokzati szerkezettıl elvárható, hogy a) anyaga legfeljebb korlátozott mértékben legyen nedvszívó, és akadályozza meg a csapóesı behatolását a falszerkezetbe; b) a téli–nyári hıingadozásokat, és a zápor okozta hısokkot károsodás nélkül viselje el; c) legyen fényálló, UV-álló és színtartó; d) tapadása, rögzítése az alapszerkezethez tartós és biztonságos legyen; e) páradiffúziós ellenállása lehetıleg legyen kisebb, mint a falszerkezeté; f) ütésálló legyen (jégesı, kıdobálás, hógolyó stb.); g) kövesse a hordozó falszerkezet mozgását (tartósan rugalmas legyen); h) saját alakváltozási és térfogatváltozási hajlama legyen összhangban a támfalazatéval; i) álljon ellent a légköri szennyezıdésnek; j) növények, élılények, gombák ne telepedjenek meg rajta; k) por, piszok nehezen tapadjon meg rajta, legyen tisztítható, vagy öntisztuló; l) a szerkezeti elemek közötti csatlakozási hézagokba csapadékvíz ne jusson be; m)a vízelvezetı szerkezetek biztonságosan vezessék el a faltól a vizet, a párkányok, díszítıelemek ne hátrafelé vezessék a csapadékot. Néhány jellegzetes meghibásodás Finom, pókhálószerő repedések általában a szerkezettıl független, burkolati hibára utalnak. Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék

19/4. oldal



Vízszintes és ferde, legalább 0,5 mm tágasságú burkolat repedés esetén feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a repedés kiterjed-e a szerkezetre is. A felület elszínezıdése, átnedvesedése származhat a páradiffúziós és hıszigetelési problémák megoldatlanságából, gépészeti vezeték hibájából, vízelvezetı rendszerek hibájából, felszivárgó vagy felcsapódó nedvességbıl. A hátfalazathoz való kötés, tapadás meghibásodását a teljes felület átkopogtatásával lehet feltárni. Vakolat esetén ez begörbített ujjal is elvégezhetı, keményebb burkolatoknál azonban gumikalapácsot kell alkalmazni. Fémkapcsokkal rögzített burkolólapoknál a rozsdafoltos lecsorgások (szakállak) jelezhetik.

kapcsok

korróziójának

megindulását

A kı-, tégla- és mőkı homlokzatok felújítása A nyers téglával, mőkıvel, illetve részben, vagy egészben természetes kıvel burkolt homlokzatok esetén a diagnosztikai vizsgálatokat az MSz-04 262/89/1., 2. és 3. számú „Épülethomlokzatok tisztítása és kezelése” címő szabvány alapján kell elvégezni. A vizsgálathoz homlokzati mezınként a szabványban elıírt számú mintából meghatározandó az anyagfajta, anyagminıség és korróziós állapot, amelynek eredményeként eldöntendıek a mőszakilag és esztétikailag szükséges tisztítási, javítási és felületkezelési módszerek, anyagok és technológiák. A vizsgálatok adatai alapján el kell készíteni a homlokzat „anyagtérképét” és „kártérképét”, ami a helyreállítási terv alapjául szolgál. A homlokzat- helyreállítási tervnek tartalmaznia kell az alábbiakat: – tisztítási módszerek anyagai és eszközei a munka eredményességének ellenırzési módjaival; – javítási, kiegészítési, mikro- és makroszerkezeti stabilizálási, konszolidálási anyagok és eljárások; – felületvédelem anyagai és módszerei a természetes és emberi környezeti károsítók hatásának megelızésére és az ellenük való aktív és passzív védekezésre. Tégla- és kő falazatok [1] Láttuk, hogy az I. Világháború elıtti korszakban, (melyet addig soha nem látott tömeges építkezések jellemeztek) a téglafalak a ma „nagyméretőnek”, kicsivel korábban „monarchia téglájának” nevezett 29×13×6,5 cm mérető falazóelemekbıl készültek. A falvastagságot nem méretezési elven határozták meg, hanem a Fıvárosi Közmunkák Tanácsa „ökölszabály” jelleggel rendeletben határozta meg. A minimális téglafal-vastagságot a falra felfekvı födém fesztávolságának mértékétıl tették függıvé.

A ténylegesen alkalmazott falvastagság a födém fesztávolságától függött tehát, és a szintek számától. A falvastagságot ugyanis minden födémfelfekvési szinten növelni kellett: – fa födémgerenda feltámaszkodásánál 15-15 cm-rel, – acél gerenda feltámaszkodásánál 7,5-7,5 cm-rel.


19/5. oldal



Így egy max. 6,5 méter nyílásköző, 4 emeletes épület teherhordó falainak a vastagsága a pinceszinten – acélgerendás födém esetén – szélsı fıfalnál 45+4×7,5=75 cm, – középsı fıfalnál 45+8×7×5 =105 cm. – fagerendás födém esetén – szélsı fıfalnál 45+4×15=105 cm, – középsı fıfalnál 45+8×15=165 cm. Az I. világháború után a német és nyugat-európai téglaméretekhez alkalmazkodva nálunk is bevezetésre került a 25×12×6,5 cm élhosszúságú kismérető tégla. Az 1920-as évektıl a falazatok teherbírását, szükséges vastagságát már számítással határozták meg. Nagyjából ezzel egyidejőleg terjedt el a cementhabarcsba való falazás, és a monolit vasbeton koszorú alkalmazása. A külsı falaknál hıtechnikai okok miatt tilos volt 38 cm-nél vékonyabbat építeni. Az 1930-as évektıl jelentek meg a 33 cm falvastagságú, élére állított kismérető téglákból, illetve a másfél-két tégla vastagságú, lapjára fektetett téglákból falazott üreges teherhordó falak, ahol a külsı és belsı falkéreg helyenként volt csak téglabordákkal összekötve, az így kialakuló üregeket pedig kovaföld hıszigeteléssel (illetve sokszor építési törmelékkel) töltötték ki. 1938-tól jelennek meg az üreges égetett téglákból (ikersejt tégla) készített falazatok. Végül a II. világháborút követıen, az 50-es években készült épületekkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy akkoriban sok téglafal épült nagyon rossz minıségő, alacsony szilárdságú téglából. Ezeknél az építményeknél tehát – probléma jelentkezése esetén – feltétlenül szilárdságvizsgálatot kell végeztetni. Az égetett agyagtéglák mellett már a századfordulón megjelentek a 80% homokot és 20% oltott meszet tartalmazó, égetés nélkül gyártott mészhomoktéglák, eleinte a nagymérető tégla méretben, majd 1920 után fokozatosan áttértek a kismérető téglaméretre. A falazatok hőtechnikai azonosítása az energetikai vizsgálathoz [2] Az energiamérleg számításában szerepet játszó határoló- és nyílászáró szerkezetek befoglaló méretei, területe, a csatlakozási élek hossza fajtánként, továbbá a választott méretezési módszernek megfelelıen szakértı döntésétıl függıen a benapozást akadályozó saját épülettagozatok, környezı beépítés, növényzet vagy terepalakulatok adatai ellenırzött dokumentáció és/vagy helyszíni felmérés alapján állapítandók meg. Részletes módszer választása esetén a benapozást akadályozó objektumok azokkal a szögekkel jellemezhetık, amelyek alatt éleik a vizsgált épület(rész) jellemzı üvegezett felületeinek középpontjából láthatók. A határoló szerkezeteket a rendelkezésre álló ellenırzött dokumentáció és a helyszíni szemle alapján lehet azonosítani. Az ellenırzött dokumentáció fogalma alatt a kiviteli tervek, megvalósulási tervek, felmérési tervek, építési naplók és az építkezés helyszínére szállított anyagok, elemek bizonylatai értendık. A hıátbocsátási tényezı számításakor a minısítési iratokban, régebbi szerkezetek esetén katalógusokban, segédletekben megadott anyagjellemzık használandók. A szerkezeten belüli hıhidak (átkötı vasak, bordák…) hatását a szakma szabályai szerint kell figyelembe venni.


19/6. oldal



A rétegrendek azonosítása történhet feltárással is. A hıátbocsátási tényezı (eredı) értéke megállapítható mőszeres vizsgálat alapján is. A mőszeres vizsgálatot vagy feltárást a tanúsító, vagy a megrendelı bármelyike kezdeményezheti. A nyílászárókat a helyszíni szemle alapján kell azonosítani. A hıátbocsátási tényezı megállapításakor a minısítési iratokban, régebbi szerkezetek esetén katalógusokban, segédletekben megadott szerkezetjellemzık (filtrációs tagot nem tartalmazó hıátbocsátási tényezık) használandók. A transzparens szerkezetek össz-sugárzás átbocsátási vagy naptényezıi a minısítési iratokban, régebbi szerkezetek esetén katalógusokban, segédletekben közölt adatokkal veendık figyelembe. A tervek alapján történı azonosítás általában sok problémát okoz, mert (különösen engedélyezési tervek megléte esetén) nagy esély van rá, hogy a falazat nem a tervben megadott falazóelembıl készült. Az engedélyezési tervek tehát az esetek többségében nem alkalmasak a falszerkezet anyagának megállapítására. Tervek képezhetik a számítás alapját akkor, ha a kivitelezést követıen (kötelezıen) megvalósulási tervek is készültek, és ezeken feltőntették a falazatok anyagát. Ilyen esetekben a tervdokumentáció tartalmának valóságáét kell a helyszínen ellenırizni, mert sajnos a hazai építıipari gyakorlatban maximum 50% esélyt adhatunk annak, hogy valóban a megadott falazat készült. Méretfelvétel alapján történı azonosítás esetén gondot okoz az, hogy a falszerkezetek vastagsági mérete - önmagában – legtöbbször nem nyújt kellı információt: • •

egyrészt azért nem, mert egyazon falvastagság esetén nagyon sokféle falazat létezik, melyeknek nagyon eltérı lehet a hı- és páratechnikai tulajdonsága másrészt a mérés sok esetben nehézségekbe ütközik, hiszen a fal vastagsága nem csupán a rajta lévı vakolat, hanem egyéb zavaró elemek miatt sem mérhetı meg pontosan.

Vegyük az alábbi példát, ami reális helyzetet mutat, hiszen valóban legtöbbször az ablak környékén tudunk hozzáférni a falszerkezethez. Gondoljuk el, hogy pl. az épület 4. emeletén kell meghatároznunk a falszerkezet vastagságát, és anyagát.


19/7. oldal



1. Ábra. Falazat vastagsági méretének meghatározása ablaknál.

A falazat vastagságának meghatározása méréssel: Lfalazat = L1,mért – L2,mért – L3,mért – L4 – L5 Beátható, hogy az L1,L2,L3 méreteket ha nem is könnyen, de kellı odafigyeléssel meg lehet mérni, az L4 és L5 méretek azonban csak becsülhetık! A becslésben az épületszerkezeti ismeretek és tapasztalatok segítenek: • A külsı vakolat tagozatok nélkül általában 2-4 cm vastagságú • A belsı oldali vakolat 1-2 cm vastag • A fa bélés 1”-2” vastag lehet Ha a falazat vastagságát sikerül megbecsülni, akkor a következı lépés a falazat anyagának meghatározása. Ha tudjuk, hogy az I. Világháború elıtt épület a ház, akkor viszonylag egyszerő a dolgunk. Ha viszont az 1930-as évek utánra datálható az építés ideje, akkor komoly probléma elé kerülünk. A legbiztosabb megoldás a vakolat leverése 0,5-1,0 m2 felületen, ahol a láthatóvá váló tégla geometriából –a falvastagság közelítı ismeretébenkövetkeztetni lehet a falazat jellegére. Feltárás alapján történı vizsgálatra azonban nincs minden esetben mód, mert a feltárási helyek helyreállítása során az eredeti felületképzés színének és struktúrájának reprodukálása egyszerő eszközökkel általában nem oldható meg. Helyreállítást nem igénylı (vagy csak a felületi sík helyreállítását igénylı) feltárások végezhetık: -

magastetıs épületeknél a padlástérben (ahol a térdfalak, illetve a falazatok padlósík fölé nyúló részei általában felületképzés nélküliek és feltárhatók),

-

lábazatok felett (ha a lábazatsík a külsı falsíktól „hátraugratott"),

-

alárendelt helyiségekben (a teljes helyreállítás igénye nélkül),

-

szerelt külsı vagy belsı falburkolat mögött (ha a falburkolat a feltárás után visszaszerelhetı).

A falszerkezet feltárása biztos információt nyújt a falazóelemek anyagáról és méreteirıl, illetve üreges égetett agyag falazóelemek esetén arról, hogy az anyag tömör, vagy (a Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék

19/8. oldal



gyártáskor az agyagból kiégetett adalékok révén) porózus-e. Ezek az információk már alkalmasak lehetnek a lehetséges változatok szőkítésére még úgy is, hogy az azonos mérető, porózus vagy tömör anyagú vázkerámia falazó elemeket is több változatban, illetve márkanévvel gyártották. Mőszeres mérésekkel a falszerkezet közelítı hıátbocsátási tényezıje a főtési idıszakban számítható, ha azonos idıpontban mérhetı a külsı és belsı léghımérséklet, valamint a falszerkezet belsı oldali felületi hımérséklete. A vizsgálat feltételei: • a külsı és belsı léghımérséklet eltérése legalább 20 K, • legalább 3 méréssorozat a falszerkezet megszakítatlan, „zavartalan" helyein (mérési helyek távolsága a homlokzati nyílászáró szerkezetektıl, belsı falaktól, födémektıl és főtıtestektıl legalább 100 cm), valamennyi hımérséklet-mérésnél azonos, és legalább 0,1 °C mérési pontosságú, hitelesített mérımőszer használata. Hıfénykép segítségével is eredményre juthatunk, hiszen a termovíziós vizsgálat alkalmas a homlokzati falak átlagos hıátbocsátási tényezıjének megállapítására, és ezért - a vizsgálati eredmények pontosságát is figyelembe véve - megbízhatóbbnak tekinthetı, mint az elızıekben felsorolt módszerek. Ugyanakkor tudni kell, hogy ez a vizsgálat is csak a főtési idényben hajtható végre. A vizsgálat eredményei csak akkor fogadhatók el, ha a számított U-értékek legfeljebb 20%-al térnek el egymástól. A közelítı hıátbocsátási tényezı a számított értékek átlaga lesz. A számítás alapképlete a belsı falfelület hımérsékletének számításából indul ki:

υ i = t i − U * (t i − t e ) *

1 hi

ahol ti = belsı léghımérséklet (°C) te = külsı léghımérséklet (°C) hi = 8 (a belsı oldali felületi hıátadási tényezı)

ϑi = belsı falfelületi hımérséklet (°C)

A fenti egyenlıség átrendezésével: U=

hi * (t i − υ i ) (t i − t e )

A falszerkezetek típusának és hıszigetelı képességének meghatározásához segítséget nyújthatnak a következı táblázatok adatai:


19/9. oldal



Vakolatlan falvastagság (cm)

Építés ideje

mészkı+nagymérető tömör téglafalak mészkı+nagymérető tömör téglafalak mészkı+nagymérető tömör téglafalak nagymérető mészhomok téglafalak nagymérető mészhomok téglafalak nagymérető mészhomok téglafalak nagymérető tömör téglafalak nagymérető tömör téglafalak nagymérető tömör téglafalak kismérető tömör téglafalak kismérető tömör téglafalak kismérető tömör téglafalak kismérető mészhomok téglafalak kismérető mészhomok téglafalak kismérető mészhomok téglafalak

44 59 74 44 59 74 44 59 74 38 51 64 38 51 64

1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1870-1910 1920-tól 1920-tól 1920-tól 1870-1910 1870-1910 1870-1910

FALAZAT TÍPUSOK 1950 UTÁN


Építés ideje

soklyukú téglafalak kevéslyukú téglafalak soklyukú téglafalak kevéslyukú téglafalak soklyukú téglafalak B25 blokktéglafal B29 blokktéglafal B30 blokktéglafal Kohóhabsalakbeton blokkfal Kohóhabsalakbeton blokkfal

25 38 38 51 51 25 29 30 25 29

1952-tıl 1952-tıl 1952-tıl 1952-tıl 1952-tıl 1958-1990 1960-1990 1960-tól 1958-1980 1958-1980

TÖMÖR FALAZATOK 1870 UTÁN (KIS-ÉS NAGYMÉRETŐ TÉGLÁK)


Hıátbocsátási tényezı normál vakolattal U(W/m2K) 1,37 1,11 0,93 1,44 1,17 0,98 1,29 1,04 0,93 1,43 1,16 0,97 1,59 1,3 1,1 Hıátbocsátási tényezı normál vakolattal U (W/m2K) 1,41 1,33 1,03 1,07 0,82 1,39 1,44 1,47 1,55 1,4

19/10. oldal




Építés ideje

Hőátbocsátási tényező normál vakolattal U (W/m2K)

ALFA blokktéglafal

30

1978-1984

1,08

RÁBA blokktéglafalak

25

1983-tól

1,2

RÁBA blokktéglafalak

38

1983-tól

0,78

UNIFORM blokktéglafal 10/19

30

1983-tól

1,27


30

1983-tól

1,18


30

1983-tól

1,16


30

1983-tól

1,04


30

1983-tól

0,98

POROTON PF-45 19.29.

30

1984-től

0,85

POROTON PF-30/29.

30

1984-től

0,85

POROTON-36 blokkfal

36

1978-1991

0,65

HB-38 blokkfal

30

1986-1992

0,66

THERMOTON blokkfalak-1 sor

30

1986-tól

0,83

THERMOTON blokkfalak-2 sor

30

1986-tól

0,64

MÁTRA GM 500/2. gázbeton

30

1986-1990

0,61

MÁTRA GM 700/2 gázbeton

30

1986-1990

0,76

DURISOL DS 30 blokkfal

30

1986-tól

0,7

BAUTHERM 38 vázkerámia falazat

38

1985-től

0,56

BAUTHERM 30 vázkerámia falazat

30

1984-től

0,68

DURISOL DS(S) 25. 30 (Nikecell betéttel)

30

1985-től

0,7



19/11. oldal




Vakolatlan Építés ideje Hıátbocsátási faltényezı vastagság normál (cm) vakolattal U (W/m2K) THERMOPOR-36 blokkfal 36 1990-tıl 0,69 BUDA-36 blokkfal 36 1992-1998 0,69 KİRÖS-30 blokkfal 30 1998-tól 0,66 THERMOPOR-36 blokkfal 36 1990-tıl 0,69 BUDA-36 blokkfal 36 1992-1998 0,69 KİRÖS-30 blokkfal 30 1998-tól 0,66 MÁTRATHERM 38 N+F vázkerámia 38 1997-tıl 0,52 MÁTRATHERM 30 N+F vázkerámia 30 1991 -tıl 0,68 BAUTHERM 38 N+F vázkerámia falazat 38 2002 -tıl 0,54 BAUTHERM 30 N+F vázkerámia falazat 30 2000 -tıl 0,66 UNIPOR 38. 38 N+F vázkerámia falazat 38 1994-2001 0,5 UNIPOR 30 N+F. 38 N+F vázkerámia 30 1994-2001 0,68 UNIPOR 38 vázkerámia 38 1994-2001 0,54 POROBRICK HB 38 38 2001-tıl 0,53 POROBRICK NF 38 38 2001-tıl 0,68 YTONG falazatok, normál P2-0.5: P4-0.6 25 1992-tıl 0,47 YTONG falazatok, normál P2-0.5: P4-0.6 30 1992-tıl 0,4 YTONG falazatok, normál P2-0.5: P4-0.6 37,5 1992-tıl 0,32 YTONG falazatok. NF+GT P2-0.5: P4-0.6 25 1995-tıl 0,54 YTONG falazatok. NF+GT P2-0.5: P4-0.6 30 1995-tıl 0,46 YTONG falazatok. NF+GT P2-0.5: P4-0.6 37,5 1995-tıl 0,37 POROTHERM 25 N+F vázkerámia 25 1990-tıl 1,04 POROTHERM 30 vázkerámia 30 1990-tıl 0,69 POROTHERM 30 N+F vázkerámia 30 1990-tıl 0,58 POROTHERM 38 N+F vázkerámia 38 1990-tıl 0,49 POROTHERM 44 N+F vázkerámia 44 1990-tıl 0,36 POROTHERM 25 N+F 25 1990-tıl 0,98 vázkerámia+h.habarcs POROTHERM 30 vázkerámia+h.habarcs 30 1990-tıl 0,63 POROTHERM 30 N+F 30 1990-tıl 0,49 vázkerámia+h.habarcs POROTHERM 38 N+F 38 1990-tıl 0,41 vázkerámia+h.habarcs POROTHERM 44 N+F 44 1990-tıl 0,34 vázkerámia+h.habarcs


19/12. oldal



Az 1980-as években forgalmazott kerámia falazóelemek legfontosabb típusainak geometriai és fizikai jellemzőit a következő ábrasorozat ismerteti: Kisméretű KISMÉRETŰ TÉGLA Pillértégla tömör tégla Tömeg

2,8-3,5 kg/db

2,6-3,5 kg/db

Hővezetési tényező (λ)

0,72 {W/mK}

0,75 {W/mK}

Testsűrűség

1500-1800 {kg/m3}

1400-1800 {kg/m3}

Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarccsal)

0,78 {W/mK}

0,81 {W/mK}

25 cm vastag fal esetén

1,93 {W/m2K}


1,45 {W/m2K}

Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U)

KEVÉSLYUKÚ TÉGLA

egyszeres méretű

magasított

kettős méretű

Tégla magasság

6,5 cm

8,8 cm

14 cm

Tömeg (kg/db)

2,5-3,0

3,0-4,0

5,0-6,0


0,65 {W/mK}

Testsűrűség

1100-1500 {kg/m3}


0,67-0,62 {W/mK}


25 cm vtg. fal

1,75-1,67 {W/m2K}

38 cm vtg. fal

1,31-1,24 {W/m2K}

SOKLYUKÚ TÉGLA

magasított

kettős méretű

Tégla magasság

8,8 cm

14,0 cm

Tömeg

2,8-3,8 kg/db

4,0-5,0 kg/db


0,47 {W/mK}

Testsűrűség

1000 – 1200 {kg/m3}


0,50 {W/mK}




1,43 {W/m2K}

38 cm vastag

1,04 {W/m2K}

19/13. oldal


Homlokzati falszerkezet fal esetén

B 30 KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg

5,0 - 9,0 {kg/db}


0,57 {W/mK}

Testsűrűség

1050 – 1400 {kg/m3}


0,64 {W/mK}


1,50 {W/m2K}

B 25 KÉZI FALAZÓBLOKK

a = 300 mm b = 250 mm l = 140 mm

Tömeg

8,5 {kg/db}


0,40 {W/mK}

Testsűrűség

1000 – 1200 {kg/m3}


0,46 {W/mK}



1,30 {W/m2K}

B 29 KÉZI FALAZÓBLOKK

a = 187 mm b = 290 mm l = 187 mm

Tömeg

10,0 – 14,0 {kg/db}


0,55 {W/mK}

Testsűrűség

1200 – 1500 {kg/m3}


0,61 {W/mK}



1,47 {W/m2K}

B 29 VÁZKERÁMIA KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg

2,9 – 3,5 {kg/db}


0,72 {W/mK}

Testsűrűség

1500 – 1800 {kg/m3}


0,78 {W/mK}


19/14. oldal

Épületek rekonstrukciós tervezése – MSc BMEEOMEMAT3 a = 185 mm b = 285 mm l = 190 mm

Homlokzati falszerkezet 29 cm vastag fal esetén


1,44 {W/m2K}

RÁBA VÁZKERÁMIA KÉZI FALAZÓBLOKK

Tömeg

Rába 1

7,0 – 8,0 {kg/db}

Testsűrűség:

800 – 1100 {kg/m3}

Rába 2

3,5 {kg/db}


0,72 {W/mK}

Rába 3

3,5 – 4,5 {kg/db}

Rába 4

3,5 {kg/db}



25 cm vastag fal

0,97 {W/m2K}

38 cm vastag fal

0,67 {W/m2K}

19/15. oldal



UNIFORM KÉZI FALAZÓBLOKK Testsűrűség: 850 – 1300 {kg/m3}

Tömeg: Hővezetési tényező:



10/19

0,502 {W/mK}

11-12/19

0,456 {W/mK}

13/19

0,376 {W/mK}

17/19

0,353 {W/mK}

THERMOTON KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg: 8,5 – 10,5 {kg/db} Testsűrűség: Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarccsal)

920 – 1020 {kg/m3} 1 sor PS hab

0,295 {W/mK}

2 sor PS hab

0,220 {W/mK}

Hővezetési tényező (λ): Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U)


7,0 – 10,0 {kg/db} 0,37 – 0,50 {W/mK}

10/19

1,25 {W/m2K}

11-12/19

1,15 {W/m2K}

13/19

1,00 {W/m2K}

17/19

0,95 {W/m2K}

1 sor PS hab

0,78 {W/mK}

2 sor PS hab

0,55 {W/mK}

1 sor PS hab

0,78 {W/m2K}

2 sor PS hab

0,55 {W/m2K}

19/16. oldal



POROTON PF 30/1 KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg: 14,5 – 16,0 {kg/db} Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarccsal) Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U)

Falazat vastagság: 30 cm Testsűrűség: 750– 650 {kg/m3} 0,29 – 0,33 {W/mK} 0,81 – 0,86 {W/m2K}

POROTON PF 45 KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg: 9,0 – 13,0 {kg/db} Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarccsal) Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U)

Falazat vastagság: Testsűrűség: 0,346 {W/mK} 0,893 {W/m2K}

POROTON 36 KÉZI FALAZÓBLOKK Tömeg: 7,0 – 19,5 {kg/db} Elem megnevezése: Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarcs)

Falazat vastagság: 36 cm Testsűrűség: 800 {kg/m3} 19/21,5 24/21,5 24/29 0,27 {W/mK} 0,26 {W/mK} 0,21{W/mK}


30 cm 750– 850 {kg/m3}

19/17. oldal



0,65 {W/m2K}


0,63 {W/m2K}

0,53 {W/m2K}

THERMOPOR 36 KÉZI FALAZÓBLOKK

Falazat vastagság:

36 cm

Tömeg:

Testsűrűség:

800 {kg/m3}

7,0 – 19,5 {kg/db}

Elem megnevezése:

19/21,5

24/21,5

24/29

Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarcs)

0,29 {W/mK}

0,288 {W/mK}

0,21 {W/mK}


0,69 {W/m2K}

0,65 {W/m2K}

0,61 {W/m2K}

HB 30 KÉZI FALAZÓBLOKK Falazat vastagság: 30 cm Tömeg: 11,0 – 16,0 {kg/db} Testsűrűség: 750-850 {kg/m3} Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarcs) 0,213 {W/mK} Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U) 0,62 {W/m2K} HB 38 KÉZI FALAZÓBLOKK Falazat vastagság:

38 cm

Tömeg:

9,0–12,0 {kg/db}

Testsűrűség:

900 {kg/m3}

Egyenértékű (λT) hővezetési tényező (H10 habarcs) Hőátbocsátási tényező kétoldalt vakolt falra (U)


0,30 {W/mK} 0,68 {W/m2K}

19/18. oldal



Irodalom: [1] Épületfelújítási kézikönyv, Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft., szerkesztı: dr. Tóth Elek szerzık: Dr.Arany Piroska, Dr.Barna Lajos, Benedek Béláné, Dr.Bódi istván, Dr.Borosnyói Adorján, Dr.Chappon Miklós, Csanaky Judit Emília, Dr.Csoknyai István, Dr.Csoknyai Tamás, Dési Albert, Dobszay Gergely, Dr.Emhı László, Fülöp Zsuzsanna, Dr.Gálos Miklós, Héra Gábor, Horváth Sára Erzsébet, Dr.Horváth Zoltán, Dr. Hunyadi Zoltán, Igali Zsófia, Dr.Kakasy László, Király András, Dr.Kocsis Lajos, Juharyné Dr.Koronkay Andrea, Dr.Koppány Attila, Laczkovics János, Mattyasovszky Zsolnay Eszter, Nagy Bendegúz Lóránd, Dr.Orbán József, Dr.Orcsik Éva, Dr.Osztroluczky Miklós, Pandula András, Dr.Pozsgai Lajos, Pozsonyi László, Dr.Reis Frigyes, Sturcz Antal, Dr.Széll Mária, Takács Lajos, Dr.Tóth Elek, Tóth Ernı, Tóth László, Dr.Végh Erzsébet, Váradi Julianna.

[2] Kötelezı energetikai tanúsítvány, Fórum-Média Kiadó, szerzı: dr. Tóth Elek – Szıke László – Szende Árpád


19/19. oldal

Épületek rekonstrukciós tervezése MSc BMEEOMEMAT3

Recommend Documents