Épületek rekonstrukciós tervezése MSc BMEEOMEMAT3 Vizes falak felújítása - 1

Épületek rekonstrukciós tervezése – MSc BMEEOMEMAT3

Vizes falak felújítása - 1

Nedves pincefalak, lábazati falak diagnosztikája és fenntartható felújítása Szerzık: Dr.Széll Mária egy.tanár; dr.Tóth Elek egy. docens, BME.Magasépítési Tanszék Tartalom Nedves pincefalak, lábazati falak diagnosztikája és fenntartható felújítása ............................................ 1 Nedves pincefalak, lábazati falak diagnosztikája .................................................................................... 2 A szerkezetek nedvesedésének következményei ............................................................................... 2 A nedvességhatás két formája........................................................................................................ 2 Építőanyagok és nedvesség ............................................................................................................ 2 Határoló felületek nedvszívó képessége ........................................................................................ 3 Nedvesedés, száradás .................................................................................................................... 3 Állapotvizsgálat .............................................................................................................................. 4 Klímaadatok ellenőrzése ................................................................................................................ 4 Nedvességmérési módszerek ......................................................................................................... 5 Nedvességvizsgálati eredmények értékelése ................................................................................. 6 Sótartalom vizsgálata ......................................................................................................................... 7 Kémhatás vizsgálata ........................................................................................................................... 7 Esettanulmány ................................................................................................................................... 8 Nedves pincefalak, lábazati falak fenntartható felújítása..................................................................... 11 Mechanikus szigetelések [1]............................................................................................................. 11 a) Alagcsövezéses, szivárgó rendszerű eljárások .......................................................................... 11 b) Falkiszellőztetéses, köpenyfalas eljárás.................................................................................... 12 c) Szakaszos falkibontással készített falkeresztmetszeti szigetelés .............................................. 12 d) Falátvágással, falátfűrészeléssel készült szigetelések............................................................... 16 e) Fémlemez besajtolásával, vagy beütésével készült szigetelések .............................................. 17 f) Gyakorlati kivitelezési technikák ............................................................................................... 21

Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/1. oldal



Nedves pincefalak, lábazati falak diagnosztikája A nedves pince- és lábazati falak diagnosztikai vizsgálati módszereirıl, meghibásodásuk fizikai alapjairól, nedvességtartalmuk és sótartalmuk mérésérıl részben a „Szerkezetek diagnosztikája” c. tárgy „Nedvesedı pince- és lábazati falszerkezetek diagnosztikája” címő elıadásában esik szó, részben e fejezet elsı részében adunk átfogó ismertetést róluk.

A szerkezetek nedvesedésének következményei Az épület és a víz találkozása természetes dolog. Az építıanyagok, épületszerkezetek nedvesedése kihat az ember egészségére, az épület üzemeltetésére, a szerkezetek minıségére, s mindezen túl súlyos esztétikai minıségromlást okoz. Mindezekkel a Magasépítéstan I. tantárgy Utólagos szigetelések címő elıadása foglalkozik részletesen. A hangsúly ott az utólagos szigetelések mikéntjén, itt a tervezést megelızı állapotfeltáráson van, átfedések csak a szükséges mértékben jelennek meg.) A nedvességhatás két formája

Nedvességmozgások folyadék- és gázállapotban jelennek meg. Folyadékállapotban kétféle mozgás lehetséges: mechanikus és kapilláris. − Mechanikus mozgás: a porózus anyag két oldalán fennálló nyomáskülönbség hatására vízilletve vízgızáram indul el. A tömegáram számítható. − Kapilláris nedvességmozgás: a vízzel telített pórusokban alakul ki a gravitációs erıtér ellenében. Áramlást okoz, ha az emelési magasság nagyobb a kapilláris hosszánál, és a kapilláris alsó vége vízbe ér. A gázállapotú nedvességmozgások közül a diffúzió kiemelten fontos. A folyadék és gızállapotú mozgások egyéb formái kevésbé jelentısek. Építőanyagok és nedvesség

Az építıanyagok általános felépítése: szilárd váz - különbözı halmazállapotú nedvesség levegı. A szilárd váz és a folyadék közötti kötésformák: a) Kémiai kötés: legszilárdabb kapcsolat, ez a nedvesség nem vesz részt a nedvességcsere folyamatokban. A gyártásban van szerepe. b) Fizikai-kémiai kötés, melynek két változata van: − adszorpciós kötés: molekula vastagságú víz a szilárd anyag felületén, − ozmotikus kötés: nedvesség a molekulák belsejében is. Ennek jelenléte normálisnak tekinthetı. A szorpciós nedvességtartalom megváltoztatja a hıtechnikai (hıvezetés, fajhı) tulajdonságokat. c) Fizikai-mechanikai kötés: cseppfolyós nedvesség van az anyag üregeiben. Ez nagymértékben befolyásolja az építıanyag tulajdonságait, állapotát: − lerontja a hıvezetı képességet, − fagypont alatt roncsolhatja a szerkezeti anyagot, − napsugárzás esetén a gızképzıdés okozhat károkat (lapostetık), − a telített pórusok folyadéka nedvesíti a szerkezetet, − φ>70 % relatív nedvességtartalom fölött gombásodás kezdıdhet, − kémiai folyamatok következtében oldódás, elszínezıdés keletkezik, − a benntartózkodók számára egészségtelen viszonyok alakulnak ki. Építıanyagok szorpciós nedvességtartalma: összefüggés a levegı relatív páratartalma és az anyag nedvesség-tartalma között - szorpciós izotermák. Alakulásukra hatással van a hımérséklet. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/2. oldal



Nedvességmozgások a szerkezetben: a legerıteljesebb az áramló víz hatása. Az anyag pórusszerkezetével függ össze a kapilláris nedvességmozgás és a szorpciós nedvességfelvétel (ωE %). A páradiffúzió jelentıséggel bír a nedvesedésben és a száradásban. A nedvességmozgások szoros kapcsolatban vannak a határos terek légállapot- (hımérséklet, páratartalom) és légmozgás-viszonyaival. Határoló felületek nedvszívó képessége

A felületen lecsapódott pára okozta károk mérséklésére szolgálnak a vízzáró felületek illetve a nedvszívó belsı felületek. A nedvszívó felület a lecsapódott nedvességet képes tárolni, elszállítani, így a teljes szerkezet átnedvesedhet. Tisztázni kell: a nedvesedés teljesítményét és a nedves szerkezet kiszáradásának idıtartamát. A felületen lecsapódott nedvesség a száraz rétegek irányába mozog. Az épületszerkezetekben egyidejőleg elıfordulhat − kapillármozgás, − folyadékmozgás hımérsékletkülönbség hatására és − diffúziós mozgás, ezért nehéz számítani. A szerkezet párafelvevı képessége fontos, mert • a felületi rétegek nedvességvezetése a közrezárt rétegek nedvességállapotára hatással van, • a periodikusan ismétlıdı páraterhelést a jó párafelvevı felület jól kiegyenlíti (nedvesedés – száradás). A térhatároló szerkezet megfelelhet a páradiffúzióra, de a felületi kondenzáció (a nedvességvezetés jóvoltából) nagymértékő nedvességtartalom-növekedéshez vezethet, ami veszélyes lehet. Nedvesedés, száradás

Vizsgálni kell a nedvességfelvétel idıbeli változását is. Ezt a szerkezet belsejében lévı anyagok is befolyásolják. A nedvességvezetés mellett a páravezetés is jelen van, a jelenség tehát összetett. A nedvességvezetés a legnagyobb teljesítményő anyagáram, függ a nedvességtartalomtól. Amíg a pórusokban lévı nedvesség csak szigetekben van jelen, az anyagáram diffúzióval történik. A határérték (kritikus nedvességtartalom) fölött - mikor a nedvességszigetek összeérnek - a nedvességvezetés megnı. A szerkezetek nedvesedése folyamatos páralecsapódás mellett sem egyenletes. A felületi páralecsapódás teljesítménye nagyságrendekkel kisebb, mint a higroszkóposnál nagyobb nedvességtartalmú anyag nedvességvezetése. A kapilláris tehát megszakad. A páralecsapódás többnyire periodikusan jelentkezik. A két idıszak: a lecsapódási és a lecsapódás-mentes. A nedvszívó felület felveszi, majd visszapárologtatja a légtérbe a nedvességet. Ez akkor van így, ha a nedvesedés és száradás teljesítménye azonos. A periodikus páraterhelésre jellemzı: • a szerkezetek párakésleltetése nagyobb, mint a belsı párateher, • a nedvesedés és száradás nem megfordítható folyamatok, teljesítményük eltérı, • a nedvesedés idıtartama és a száradás között nagy az eltérés. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/3. oldal



A feltétel: a lecsapódás és a felszívódás egyensúlyban van. Sok építıanyagra igaz: nedvességvezetésének teljesítménye nagyobb, mint a lecsapódásé. A lecsapódás teljesítménye számítható, a lecsapódott mennyiség továbbvezetésének teljesítménye szintén. A száradás folyamata is számítható. Intenzitása a felszín nedvességellátásától függ. A száradás folyamatának szakaszai: • •

állandó sebességő száradás: teljesítménye a párolgástól függ, a nedvesség folyadék alakban vándorol a felület felé, a felület nedvességellátása zavartalan, csökkenı sebességő száradás: a folyadékszint nem éri el a felületet, a nedvesség utánpótlása diffúzióval történik.

A nedvesedés – száradás számításában sok a bizonytalanság, a mérések és számítások között jelentıs eltérések vannak. A szerkezet felületén kiegyenlítıdési folyamatok zajlanak. A párolgás összefüggésben van az anyag belsejében zajló nedvességmozgásokkal. Az anyagok száradása függ: a felületi nedvességleadástól és a nedvességmozgástól az anyag belsejébıl a felület felé. A nedvesedés és száradás nem megfordítható folyamatok, teljesítményük eltérı. Állapotvizsgálat

A vizsgálat az alábbiakra kell kiterjedjen: a) a helyszín, és az épület környezete, • zárt vagy szabadon álló beépítés, szomszédos épületek, • terepviszonyok, növényzet, • talajviszonyok, rétegzıdés, • talajvíz – rétegvíz - viszonyok, • közmővek, • utak, járdák geometriai és burkolati jellemzıi. b) az épület • • •

geometriai jellemzıi, építési, felújítási története, funkcionális változások, tartószerkezetének jellemzıi, átalakításai, állapota, hibajelenségei, épületszerkezeteinek anyaga, kialakítása, állapota, nedvességhatásnak kitett részei, felületképzései, c) az épületgépészet épületen belül • berendezéseinek és vezetékeinek helyzete, állapota, • a felújítások eredményezte változások, d) a gépészet és az épületszerkezetek kölcsönhatása, külsı gépészet, bekötések, épületkörüli szivárgók. Klímaadatok ellenőrzése

Az építésben normál hı- és páraviszonyok hatnak. A beltéri levegı hı- és nedvességjellemzıinek összefüggései, a levegı és az építıanyagok nedvességtartalmának kölcsönhatása, az anyagok sótartalmának befolyása a korábbi tanulmányokból ismert. A levegı nedvességtartalmának mérése, eszközök: − A hajszál hygrométer 200 éve ismert, elve az emberi hajszál vízfelvétellel járó nyúlásán alapul. A légnedvességet közvetlenül mutatja, kevéssé hımérsékletfüggı. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/4. oldal



− A pszichrométer két azonos kivitelő és egyezı járású hımérıbıl áll, az egyik a levegı hımérsékletét mutatja, a másik gömbje nedves szívó-harisnyával van körülvéve. Ha a levegı nem telített, akkor a nedves hımérı a párolgás miatt hıt veszít, így alacsonyabb hıfokot mutat, mint a száraz hımérı. A kettı közötti különbség annál nagyobb, minél szárazabb a levegı. A különbségbıl a levegı nedvessége számítható. − A lítium-kloridos harmatpont érzékelı léghımérséklet mérésére is alkalmas. Elve az, hogy telített, vizes LiCl-oldat fölött a gıznyomás kisebb, mint víz fölött, a LiCl tehát nedvességet vesz fel. Az oldat hımérsékletét a környezethez képest megemelve, az mindaddig vizet ad le, míg a gıznyomások egyensúlyba kerülnek. Az a hımérséklet, ahol az egyensúly kialakul, jellemzı a környezı levegı nedvességtartalmára. Nedvességmérési módszerek

A szerkezetek nedvesedésének ténye legtöbbször szemrevételezéssel megállapítható. A nedvesedés mértékének meghatározása az alábbiak miatt fontos. A nedvességtérkép utal az okokra (pl. lokális nedvesedés – gépészeti vezeték hibája). • • • • •

A fal hosszában, magasságában és mélységében végzett mérések alapján – ezeket együttkezelve a mikroklimatikus és anyagvizsgálatokkal – már pontosabb következtetések vonhatók le. A nedvességtartalom ismeretében lehet csak dönteni az utólagos szigetelések módjáról. Késıbbi idıpontokban végzett mérések igazolják a beavatkozás eredményességét. A vizsgálatok összehasonlíthatósága érdekében az érvényes elıírásokhoz kell igazodni. Anyagok nedvességtartalmának meghatározására sokféle módszer áll rendelkezésre, a feladat az adott körülményekhez igazodó kiválasztása. A közvetlen eljárások a víz és az anyag szétválasztásán alapulnak, a közvetettek olyan anyagtulajdonságokat vizsgálnak melyekre a nedvességtartalom hatással van.

Közvetlen módszerek: − Gravimetrikus (Darr) módszer: A minta tömegállandóságig való szárításával bekövetkezı tömegcsökkenés megadja a nedvesség tömegét. Bármilyen anyag és nedvességtartalom esetén alkalmazható, de roncsolásos mintavételre van szükség. Laboratóriumi vizsgálat, ez szolgál valamennyi közvetett mérési módszer hitelesítésére. − CM (karbidos) módszer: A minta nedvessége és a kalcium-klorid reakciója során acetiléngáz szabadul fel, melynek nyomása arányos a minta nedvességtartalmával. Laboratóriumban és helyszínen is végezhetı vizsgálat. Közvetett módszerek: − Elektromos vezetıképesség elvén mőködı módszerek: Az építıanyagot nedvesítı vízben oldott sók vannak, s az így létrejövı elektrolitikus oldatok vezetik az elektromosságot. A vezetıképességet a víztartalom mellett egyéb tényezık - oldott sók mennyisége, anyag pórusszerkezete, hımérséklet, stb. – is befolyásolják. A lap- és pontformájú elektródák a szerkezet átellenes és azonos oldalán is elhelyezhetık. A felületi illeszkedés a mérést befolyásolja, ennek kiküszöbölésére szolgálnak a mért szerkezetbe beépíthetı (kerámia, vagy gipsz) blokkok (Blokk-módszer). Ez a módszerrel hosszú távú, a száradás folyamatát ellenırzı mérések végzésére is alkalmas. − Elektromos kapacitás mérésén alapuló módszerek: Adott elektróda-elrendezés esetén a relatív dielektromos állandó (εR) megadja, hogy a tér kapacitása „kitöltött” állapotban hányszor Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/5. oldal



nagyobb a levegıénél. Száraz építıanyagokra: εR < 5, vízre: εR = 80. A nagy eltérés következtében a relatív alacsony nedvességtartalmak is jól mérhetık. A korábbi mérési problémákat a – Kaspar által megalkotott - kondenzátorból és fémhuzal hurokból álló indukciós mőködéső passzív rezgıkör, mint szonda kiküszöbölte. A rezgıkör önrezgésszámát megállapítva, kalibráló mérésekkel következtetni lehet az anyag nedvességtartalmára. (Ezt a módszert használta +Nagy László, a Magasépítési Tanszék docense a budapesti MKB székház vizsgálataikor.) Fagypont körüli hımérsékletnél a módszer nem alkalmazható. − Neutron-sugaras módszer: A módszer alapja az, hogy az anyagba behatoló gyors neutronok a részecskékkel történı ütközés során lelassulnak. A neutronokat - közel azonos tömegük okán – leginkább a hidrogén-atomok fékezik le. Neutronszámlálással az építıanyagban lévı szabad és kémiailag kötött víz mennyisége meghatározható. A módszer tehát olyan építıanyagok esetén alkalmazható, melyek nem, vagy ismert mennyiségben tartalmaznak kémiailag kötött vizet. A keresztmetszeti nedvességeloszlás meghatározására nem alkalmas, különleges sugárzásvédelmi ismeretek igényel. − Gammasugárzásos módszer: A nagyon rövidhullámú sugárzás vízen való áthaladáskor jelentısen gyengül, így a nedves anyagon áthaladó sugárzás intenzitása lényegesen kisebb lesz a száraz anyagon áthaladónál. Hátrány, hogy a kémiailag kötött vizet is érzékeli, és nehézkes a mérés. − Mikrohullámú módszer: Folyékony anyagoknál az energiaelnyelés a mikrohullámok tartományában a legnagyobb. A sugárzást kibocsátó adó és az átbocsájtott hányadot érzékelı vevı adataiból a nedvességtartalom meghatározható. Elınye, hogy nincs szükség sugárzásvédelemre, hátránya, hogy az anyag struktúrája és felülete befolyásolja a mérést. Nedvességvizsgálati eredmények értékelése

Az eredmények alapján meghatározható a nedvesedés mértéke, eloszlása, változásainak jellege. (Ld. Magasépítéstan I. Utólagos szigetelések c. elıadását is.) A minták csoportosítása): • száraz, ha a nedvességtartalom ≤ az egyensúlyi nedvességtartalomnál (sótart. < 5 m%), • nedves, ha a minta telítettsége 20 – 40 % közötti, • erısen nedves, ha a minta telítettsége 40 – 80 % közötti, • vizes, ha a minta telítettsége > 80 %. A falon végig, eltérı magasságokban és mélységben kivett minták adatai alapján megállapítható, hogy a fal teljes hosszában és keresztmetszetében, vagy csak helyenként, illetve felületileg nedves. Az adatok alapján elkészített nedvességtérképet komplex módon – az építészei, épületszerkezet, sótartalom, hımérséklet, nedvességtartalom stb. együttesében - kell kiértékelni. Külön kell nézni: − külsı, vagy belsı falról van-e szó, − van-e anyagváltás a falban, − milyen a fal tájolása, felületképzése, − van-e nyoma utólagos szigetelésnek, vízzáró vakolatnak.


26/6. oldal



Sótartalom vizsgálata A falak sótartalmáról a helyszínen elektromos vezetıképességet vizsgáló mőszerrel lehet tájékoztató adatot kapni. Laboratóriumban, a mintából vett oldat lepárlásával, az összes sómennyiség és annak összetétele is meghatározható. A sótartalom ismerete fontos, mert: • az utólagos szigetelés után is okozhat károsodást, • az elkészült szigetelés nem tud hatékonyan mőködni, • befolyásolja az utólagos szigetelések választható technikáját. • A falazatokban leggyakrabban elıforduló sók: • kloridok: kalcium-klorid, nátrium-klorid, magnézium-klorid; • szulfátok: nátrium-szulfát, magnézium-szulfát, kalcium-szulfát; • nitrátok: kalcium-nitrát, magnézium-nitrát, kálium-nitrát, ammónium-nitrát; • karbonátok: nátrium-karbonát, kálium-karbonát; • kettıs sók: mészsalétrom, darapskit, atitalit, syngenite, picromerite. A minták megítélése a sószennyezıdés (s, tömegszázalék) alapján: sómentes, ha s < 0,1 m%, kissé sószennyezett, ha 0,1 < s < 0,5 m%, sószennyezett, ha 0,5 < s < 1,5 m%, erısen sószennyezett, ha s > 1,5 m%. Részletes sóösszetétel-elemzést akkor kell végezni, ha a minta sószennyezett, vagy erısen sószennyezett. A sótartalmat a falszerkezet mélységében is vizsgálni kell, az eredmények alapján állapítható meg, hogy a sószennyezettség felületi, vagy teljes keresztmetszetre kiterjedı (ez utóbbi csak ritkán fordul elı). Az épületre kiterjedı épületszerkezeti elemzések, a nedvességtérkép és a sóvizsgálatok együttes elemzése alapján lehet dönteni a sótalanításról. Kémhatás vizsgálata Idézet a Magasépítéstan I. Utólagos szigetelések c. elıadásából: A szerkezetkárosítás mértéke függ a kémhatástól. (Ismétlésként. Kémhatás: vizes oldatokban a hidrogén-, ill. oxóniumionok (H+, ill. H3O+) és a hidroxidionok (OH-) koncentrációviszonya által meghatározott tulajdonság. Savanyú oldatokban a hidrogénionok koncentrációja a nagyobb, lúgosakban a hidroxidionoké. A pH: hidrogénkitevı, oldatok hidrogénion-koncentrációjának (cH+) negatív logaritmusa: pH = lg cH+. Savanyú oldatokra: pH < 7; semleges oldatra (tiszta vízre): pH = 7, lúgos oldatokra: pH > 7.) A falak kémhatásának az utólagos szigetelés módja megválasztásánál van jelentısége, mivel az aktív elektrokinetikus falszárítás csak semleges vagy lúgos kémhatás esetén mőködik.

− − − − − −

Összefoglalva: Az utólagos szigetelést részletes állapotvizsgálat kell megalapozza, szükség van a levegı és az építıanyagok nedvességtartamának ismeretére, a konkrét körülmények alapján lehet dönteni a nedvességmérés módszerérıl, a nedvességmérés bázisát a gravimetrikus módszer képezi, hosszútávú száradásvizsgálatra az elektromos kapacitás elvén mőködı módszer ajánlható. Az utólagos szigetelés tervezésének kezdetén meg kell határozni a felújítandó épületre: a szárazsági követelményt és a nedvességvédelem fokozatát. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/7. oldal



Esettanulmány Magyar Külkereskedelmi Bank Központi Székháza, Budapest, Váci u. 38. Talajjal érintkezı épületrészek szigetelése, 1994. a) Az épület és a terv Az egykori Tiszti Kaszinó és Városparancsnokság épülete a 19. század végén épült. A Budapest belvárosi Váci u., - Irányi u. – Veres Pálné u. – Duna u. által határolt tömb két épületét 1899-ben Khittel Rudolf és Krickl Ernı építészek tervezték. A keretes beépítéső, alápincézett, fszt. plusz két- ill. háromszintes épületek – gyakorlatozásra alkalmas - belsı udvart zárnak közre. A Váci utcai szárnyban a törzskar, a térparancsnokság és a Tiszti Kaszinó kapott helyet. Földszintjén kávéház, késıbb étterem mőködött. A Veres Pálné utcai szárnyban egy zászlóalj helyezkedett el. Az 1950-es években az udvarba színháztermet és fızıkonyhát építettek, ezeket az új tulajdonos, a MKB elbontatta. Az új funkciók: értéktár és pénzfeldolgozó, banki ügyfélterek, irodák, dolgozói étterem és különtermek, földalatti garázs, díszkert. Az épületek hosszfalas elrendezésőek. A teherhordó szerkezet: (0,60 – 1,20 m vtg.) tégla- és vegyes falak, a pince fölött boltozatok, az emeleten acélgerendák közötti poroszsüveg, illetve vb. és fatartós födémek. Az alap sávalap. Az új hasznosítás során az udvarban lesüllyesztett, vb. szerkezető garázs épült, fölötte díszkertet alakítottak ki. A pincepadló mélyebbre került, ezért az alapokat mikro-cölöpözéssel erısítették meg. Az udvar szintjén lesüllyesztett patio került kialakításra. Új szigetelés készült, megújult a fedélszék és a fedés. Sor került a nyílászárók cseréjére is, ezek külsı síkon egy rétegő üvegezéső Al. keretesek, a belsı síkon hıszigetelı üvegezéső erdei fenyı szerkezetőek. Megújult a felületképzés és a terek belsıépítészete is. b) Talajmechanikai szakvélemény Az épület a Duna hatáskörzetében van. Vízszintek: • maximális talajvízszint: 101,5 mBf – • mértékadó talajvízszint: 102,0 mBf – az épület viszonylatában: -2,43 m. A talajvíz enyhén agresszív, a beton minıségét ennek ismeretében határozták meg. c) Helyszíni szemlék tapasztalatai A falakon és néhol a födémeken is nedvesedés nyomai – festékleválás, vakolatpergés - voltak láthatók. Vizes csoportok falain, födémen sókivirágzás is jelentkezett. A belsı falak alig károsodtak. A irodaszárny feltárásakor a – 2,25 m szinten vízszintes falszigetelést találtak, mely már nem mőködıképes. A külsı és belsı falakon különbözı magasságokban vett mintákon végzett nedvességvizsgálat 0,1 – 21,8 % közötti nedvességtartalmat mutatott. A 12,2 – 21,8 % nedvességtartalmú mintákra só-vizsgálat is készült. A szulfát 0,01 – 0,82 %, nitrát 0 – 0,02 %, klorid 0,01 – 0,06 % közötti. Megállapítások: • •

A nedvességtartalom nagyon eltérı, ez közmőhibákra utal. A sótartalom – tekintve a talajvíz agresszivitási szintjét és a falak anyagát elhanyagolható.


26/8. oldal



d) Tervezett megoldás Általános szempontok A tervezett pincetéri funkciókból következıen a követelmény: teljes szárazság. Az MTV szintjéig (102 mBf = -2,43 m) talajvíznyomás elleni szigetelésre van szükség ellenszerkezettel (ill. leterhelı betonnal). A sok helyen nedves szerkezethez a PVC szigetelés a megfelelı. A maxTV szintjéig TROCAL, a maxTV és MTV között, TN ellen és lábazati szigetelésként SICOFOL lemez került beépítésre. Az anyagok egynemősége a csatlakozásokat segítette. Az irodaszárny vizes helyiségeinél (konyha, fürdı, stb.) külön üzemi, használati víz elleni szigetelés is készül. A csöveket a TV elleni szig. fölötti feltöltésben vezették. Vízszintes falszigetelés megválasztása: • A falátvágás, főrészelés statikailag veszélyes; • Az acéllemez besajtolása vegyes falakban és a nagy vastagságoknál nem alkalmazható; • Az aktív elektromos eljárásnál a pozitív elektródát mélyre kellett volna vinni, hogy az acélgerendás födémet ne veszélyeztesse; • A fúrt vegyi szigetelés volt a megoldható. Vastag falaknál kétoldali fúrás készült. • A vezetıségi szárnynál - a födém miatt - ennek síkja mélyebbre került, az irodaszárnynál a járda közelében van. A boltozott födémeknél a fúrások a statikus utasításai szerint történtek. Vezetıségi szárny A gépészeti vezetékeket fel kell kutatni, áthelyezésükkor a visszamaradó csonkokat úgy kell lezárni, hogy késıbb ne okozhassanak nedvesedést. Elıször a fúrt vegyi (injektálásos) szigetelés készült el. Magassági helyzetüket a födém, a hozzáférés és a TV elleni szigetelés ellenszerkezetének záródása határozta meg. (Belsı oldalról és udvar felıl -1,60 m, utca és elıcsarnok felıl -1,30 m.) A fúrást állványról végezték, a furat hajlásszöge általában 25°, utca és elıcsarnok felıl 50°) A szigetelı anyaggal szembeni követelmények: • minısített termék; • tégla – és vegyes falakhoz (mészkı) megfelelı; • magas nedvességtartalom esetén is beszívódik; • hatása tartós. A választott termék: AQUAFIN-F. A fúrások távolsága: 16,6 cm, átmérıje 30 mm. Boltozott részeknél – a statikus elıírása szerint – minden 3. furat készíthetı egy ütemben, a következı csak ezek cementhabarcskitöltésének megszilárdulása után fúrhatók. A talajvíz elleni szigetelés 1,5 mm vtg. TROCAL-T PVC lemez, felületkiegyenlítı rétege 320 gr/m2 felülettömegő filc, védırétege TROCAL-TS félkemény PVC lemez. Az ellenszerkezetet a statikus határozta meg. A falak elıtti 13 cm vtg. vb. falat 90 cm-ként a téglafalban kialakított fészkekbe kötötték be, így adva át a felmenı szerkezetnek a víz felhajtó erejét. A szigetelés a vb. szerkezet fölsı széléig ér. (A trezornál + 20 cm-rel a vb. szerkezet fölé nyúlik.) A talajvízben 2 helyen kellett csıáttörést kialakítani. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/9. oldal



Felületképzés. A nedves – de a további nedvesedéstıl elzárt – falak kiszáradása sok évig tart. Az ellenszerkezet fölött ezért légpórusos vakolattal látták el a falakat és födémeket (SZILETON PORO). Ennek felhordása az alkalmazástechnikai útmutató szerint történt. A helyiségek szellızését folyamatosan (24 óra) fenn kell tartani (a szerkezetekkel elzárt részeken, pl. az álmennyezetek fölött is). Talajnedvesség elleni szigetelés az udvari oldalon készült. Anyaga 1,2 mm vtg. SICOFOL lemez felületkiegyenlítı és védı rétegeivel. Lábazati szigetelés a járdaszint fölött +30 cm-re felvezetve készült. Az új kılábazat beépítéséig rabicréteg védte. A lábazati szigetelés anyaga bitumentőrı. Irodaszárny A pinceszint magasabban van, a födém helyzete kedvezıbb. A fúrt, vegyi (injektálásos) szigetelés szintje a külsı falaknál +0,20 m, az udvar felıl -1,90 men, belsı falaknál -1,90 m-en. A TV és a TN elleni szigetelés a vezetıségi szárnyhoz hasonlóan készült. Vizes helyiségeknél feltöltéses padló van, a padlószigetelés az MTV és a maxTV között van. A szigetelés anyaga 1,2 mm vtg. SICOFOL felületkiegyenlítı és védı rétegeivel. Ezekben a helyiségekben üzemi, használati víz elleni szigetelés is készült. A burkolat fogadására vendégfalak épültek. A homlokzati síkra merıleges falaknál a fúrt szigetelés síkot vált, a +0,20 m-rıl lemegy -1,90 m-re. A síkváltás függıleges furatsorral történik, amit a magas falszigetelés és a védıfal cca. 30 cm széles sávban takar. A felületek száradását itt is SZILETON-PORO légpórusos vakolat és folyamatos üzemő gépi szellızés segíti. (A szigetelés tervezıi: +Dr. Nagy László és Dr. Széll Mária)


26/10. oldal



Nedves pincefalak, lábazati falak fenntartható felújítása Az „Épületek rekonstrukciós tervezése” tárgy a falak nedvesség- és sótartalmának megszőntetési eljárásaival, a falszerkezetek felújításával foglalkozik. Mechanikus szigetelések [1] A mechanikus szigetelési eljárások közül több módszert elsısorban az építéstechnológiai sorrendbe illıen az építési szakaszban alkalmaznak. Ezek: a) Alagcsövezéses, szivárgó rendszerű eljárások

Az alagcsövezéses, szivárgó rendeszerő eljárás régóta ismert szigetelési módszer a víz épületektıl való távoltartására. Az eljárás rövid leírása Az épület alapjainak környezetében víz elvezetésére alkalmas csırendszert fektettek. Az épület talajban álló falai mellett általában vízzáró talajfeltöltést (például agyag) készítettek. A csırendszer felett pedig ellenkezıleg, vizet jól áteresztı (például homokos kavics, vagy kavics, kı) anyagból készült szivárgó réteget. Jól mőködı rendszer esetén a víz tehát lényegesen kisebb mennyiségben juthatott az épület falaihoz, számottevıen csökkentve annak nedvességterhelését. Az eljárás elve Ha csökken az épület falaihoz jutó víz mennyisége (kisebb igénybevétel lép fel), úgy az szárazabb állapotú lesz. Az utóbbi évtizedekben az építıanyag-ipar igen sokféle és korszerő alagcsövezı-szivárgó rendszert fejlesztett ki, melyek valamennyi eleme elıregyártott. A szivárgó paplanok megjelenésével olyan fejlıdés következett be, mely lehetıvé tette a tervezık, kivitelezık számára, hogy komplex rendszer alkalmazása esetén (természetesen csak a rendszer csatornahálózatba való bekötése esetén) az épület talaj felıli szigeteléseit az eredeti mértékadó igénybevételnél egy fokozattal kisebb igénybevételre készítsék. Például egy talajvíz elleni szigetelési követelményt – a talajvíznyomás hiányában, hiszen a talajvíz elvezetésre kerül – talajnedvesség elleni mértékadó fokozatra lehet csökkenteni. Megjegyzés: Mivel a „drén-szivárgó” szigetelés rendszeres karbantartása mellett is felléphetnek idıben elıre nem tervezhetı események, valamint a külsı körülmények is folyamatosan változhatnak, célszerő egy ilyen döntést alaposan meggondolni. A szigetelést érı igénybevételek csökkentését inkább a szigetelés „túlbiztosítására”, annak élettartamára gyakorolt elınyös hatásai miatt célszerő betervezni. A „drén-szivárgó” rendszerő eljárásokat elsısorban új épület építésekor, általában a pinceszint készítésével egyidıben célszerő megvalósítani. Meglévı épületek talajban álló falainak nedvességterhelési csökkentésére, ilyen módszerrel való utólagos szigetelésére csak munkaárokkal körbeásható, tehát szabadon álló épületek esetén alkalmazható. Gyakori alkalmazási területe továbbá a nem sík terepviszonyok esetén a vízzáró rétegeken a hegyoldal felıl érkezı, az épület ezen oldalán úgynevezett torlasztott víz miatt jelentkezı víznyomás elhárítására történı elkészítése is.


26/11. oldal



Ugyancsak gyakori, hogy az eljárást más vízszigeteléssel együtt, annak kiegészítéseként kivitelezik. Esetenként a talajban lévı pinceszintekre vonatkozóan gyakorta nem teljes szárazsági követelményt, hanem csak részleges szárazságot követelnek meg. Ennek több oka lehet: egyrészt a pinceszintet eleve nyirkosságot igénylı tevékenységre szánják, mint például zöldségtároló, borospince, stb., vagy az ideiglenes használati funkciót a magasabb páratartalom nem akadályozza, stb. Ezért a talajban lévı szinteket nem is vízhatlan, hanem csak vízzáró szigeteléssel tervezik, készítik. Gyakran alkalmazott erre a célra a „drénszivárgó” rendszer, természetesen építéskori kivitelezéssel. b) Falkiszellőztetéses, köpenyfalas eljárás

Falak szárítására, száraz falfelület biztosítására szintén régóta alkalmazott módszer. Az alagcsöves, szivárgó rendszerő eljárásokhoz hasonlóan szintén nem tartozik a kimondottan utólagos falszigetelési eljárások közé. Az eljárás rövid leírása Attól függıen, hogy a fal külsı vagy belsı oldalán kell a száraz falfelületet kialakítani, illetve melyik oldallal szemben támasztunk nagyobb igényt, az építéskor megépített, nedves, málladozó falfelülető, sókorrodált fal elé több centiméteres légréssel egy köpenyfalat, vendégfalat készítünk, melyet lehetıleg alsó-felsı szellızınyílásokkal látunk el, a kiszellıztetés biztosítására. Belsı köpenyfal esetén a kiszellıztetést elvezetett szellızésként javasolt kialakítani. Az eljárás elve A közrefogott légréteg nem vezeti át a köpenyfalnak a vizet, így a belsı, eredeti falhoz képest lényegesen szárazabb felülető lesz. A kiszellıztetés az eredeti fal nedvességleadását is elınyösen befolyásolja. A károsodott fal eltakarásával azonnal kedvezı komfortérzet alakult ki. Annak ellenére, hogy az alagcsöves-szivárgós rendszerhez hasonlóan itt sem történik meg a fal keresztmetszetében, vagy felületén valóságos szigetelés kialakítása, a kapott eredmény ennek alkalmazása esetén is szárazabb fal, és mindenekelıtt konszolidált falfelületi állapot létrejötte. Korábbiakban, megfelelı szigetelıanyagok gyártása és elterjedése elıtt gyakran alkalmazták utólag a lakókomfort biztosítására. Napjainkban utólag készített mőszaki megoldásként ritkán alkalmazzák. c) Szakaszos falkibontással készített falkeresztmetszeti szigetelés

A fal keresztmetszetében utólag kialakítható vízszintes helyzető falszigetelés hosszú idın át leggyakoribb és legismertebb módszere volt. Mivel az eljárással vízhatlan szigetelés hozható létre, eredményesen alkalmazták, de a fal injektálására alkalmas vegyi anyagok és az egyéb falkeresztmetszeti szigetelések megjelenése, valamint a rendkívül magas élımunka igénye és hosszú kivitelezési ideje manapság háttérbe szorította. Az eljárás egyértelmően az utólagos falszigetelések közé sorolandó. A beépített bitumenes, mőanyag, esetleg fémlemezzel a fal keresztmetszetében vízhatlan szigetelés alakítható ki. Alkalmazható A fal teljes keresztmetszetén átmenı vízszintes (egyenes) fugasorok esetén, általában maximum 80 centiméteres falvastagságig. Elsısorban tehát tégla és elemes falak esetén, valamint szabályos kıfalak, vályogtégla falak esetén kivitelezhetı. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/12. oldal



Az eljárás ismertetése A vakolatleveréssel (a falazat külsı oldalán esetleg munkaárokkal is) feltárt felmenı falakon megtervezzük a szigetelés helyzetét, vonalvezetését. A tervezésnél figyelembe kell venni a szükséges padlószigeteléssel való csatlakoztathatóságot. Statikailag ellenırizni kell a falak szilárdságát, állékonyságát, az esetleges pillérek, kiváltások helyét, részleges elbontásuk lehetıségét. Amennyiben szükséges, meg kell tervezni a fal ideiglenes tehermentesítésének, kiváltásának a módját (ez különösen pillérek esetén elengedhetetlen!). A szakaszos falbontás magasságának megtervezésénél a padlószigetelésekkel való felületfolytonos csatlakoztathatóság mellett a szigetelıanyag beépítésének helyszükségletét is figyelembe kell venni. A kibontásra kerülı fal magasságának (hány sor téglát bontunk ki?) meghatározásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a visszafalazás, kiékelés túl sok zsugorodó, összenyomható réteget ne hozzon létre. Ki kell választani a beépítésre kerülı szigetelıanyagot, figyelembe véve annak minél egyszerőbb toldhatóságát, átfedéseinek összedolgozását. A visszafalazás anyagánál legalább a fal szilárdságának megfelelı, vagy annál jobb falazóelemet kell választani. A szigetelés vonalvezetését, külsı oldali falfelületi szigetelésben, lábazatszigetelésben való folytatását úgy kell megtervezni, hogy a falkeresztmetszeti szigetelés fölé vizet közvetítı közeg (például földvisszatöltés) ne kerülhessen! A tervezési döntések meghozatala után a tényleges kivitelezés a fal bontásával kezdıdik. A fal átboltozódásának függvényében 60-90 centiméteres szakaszokban, 20-45 centiméter magasságban két vízszintes habarcsterítési sor között kibontjuk a téglákat. A bontást követıen a falnyílás alján ki kell alakítani a szigetelés fogadására alkalmas sík, egyenletes felületet (például vékony habarcsréteggel). A felületre el kell helyezni a kibontott falszakasz hosszának megfelelı, szélességében a további csatlakozatott szigetelés érdekében 15 centiméterrel szélesebbre (tehát kilógó) leszabott szigetelılemezt. A szigetelılemez lehet mőanyaggal módosított fizikai tulajdonságú (elterjedt megnevezésén: modifikált bitumenes) lemez, oxidált (nem modifikált bitumennel gyártott) bitumenes lemez, különféle vízszigetelı mőanyag lemez, de beépíthetı megfelelı korrózióállóságú fémlemez is. Bitumenes lemez esetén annak bitumentartalma minimum 3200 gramm/négyzetméter legyen (ekkor már úgynevezett hegeszthetı lemezrıl beszélhetünk) ennél kisebb bitumentartalmú lemezt olvasztással ragasztható bitumenes lemezrıl beszélünk. A bitumentartalom befolyásolja a szigetelılemez rétegszámát: 3200 gramm bitumentartalmú hegeszthetı lemezbıl talajnedvesség elleni szigetelésre 1 réteget kell beépíteni, 3200 grammnál kisebb bitumentartalmú lemezbıl 2 réteg szükséges. Ajánlott egy rétegő, – bitumenes anyag választása esetén modifikált bitumenes – lemezzel készíteni a szigetelést, mert így kevesebb toldást kell összedolgozni. A szigetelıanyag kiválasztásánál a páradiffúziós ellenállása mellett más fizikai jellemzıket is vegyünk vizsgálat alá, így például pecsétnyomásra való megfelelıség stb. A szigetelést a fal hosszanti irányában is megfelelı átfedéssel kell elhelyezni (tehát visszafalazásnál az átfedéshez szükséges sávot el kell hagyni!), mely szigetelıanyagtól függı érték. Bitumenes lemezeknél 10 centiméter, mőanyag lemezeknél ennél kevesebb, de a gyártó elıírásait és a szükséges tömíthetıségi vagy összeragasztási szélességet figyelembe kell venni. Fémlemezek esetén (korrózióra nem hajlamos lemezek magas ára miatt ezek választása nem gyakori) szintén a tömítési átfedés szélességét (minimum 3-4 centiméter) kell alapul venni. A szigetelılemezeket nem kell leragasztani az aljzatra, csupán az esetleges beépítés közbeni elmozdulás ellen kell védeni, szükség esetén foltszerő leragasztással. Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/13. oldal



A visszafalazást cementadagolással erısen javított falazóhabarccsal kell végezni. Az utolsó téglasort kiékelve kell visszaépíteni, hogy a falazat a habarcs szilárdulását követıen zsugorodásmentesen azonnal teherviselı legyen. A visszafalazásnál tehát el kell hagyni a szigetelılemez toldásához szükséges átfedési sávot, valamint a falazóelemek kötésbeni helyzete miatt lépcsısen, csorbázat-szerően kell a „falvéget” kialakítani. Ezt követıen lehet a falból az újabb szakaszt az elızıek szerint kibontani (a kibontás hosszát a toldás belsı szélétıl kell meghatározni, kimérni). A szakaszos falbontással készített utólagos falkeresztmetszeti szigetelést munkaárok épület körüli kiemelése esetén terepszint alatt, az alaptest környezetében is el lehet végezni, mint azt az 1/a. ábra mutatja.

1/a. ábra Mechanikus szigetelés szakaszos falbontással terepszint (padlósík) alatt Természetesen a fal keresztmetszeti szigetelését a külsı oldalon – megfelelıen csatlakoztatva és felvezetve – falfelületi szigeteléssel kell folytatni. A keresztmetszeti szigetelés síkja felett talajjal, vagy más vizet közvetítı anyaggal érintkezı szigeteletlen falfelület nem lehet (a szigetelés felvezetési magasságát a lábazatszigetelésekre elıírtak szerint kell megválasztani!)! A szigetelés vonalvezetését, külsı oldali falra való felvezetését, padlószigeteléssel való csatlakoztatását mutatja az 1/c. ábra. Általános esetben az utólagos szigetelés síkja a külsı oldali terepsík (ez lehet a járdasík is) és a belsı padlósík figyelembevételével, a magasabb oldali síkhoz viszonyítva készül, lásd 1/b. ábrát. Az eljárás elınyei: – vízhatlan szigetelést hoz létre; – anyagköltsége igen kedvezı (alacsony); – a falbontással, részleges falazóanyag cserével, vakolatok leverésével a károsító sók egy részét is eltávolítjuk, így a falszerkezet összes sótartalma jelentısen lecsökken. – egyszerő eszközökkel, speciális gépek, berendezések nélkül kivitelezhetı. Hátrányai: – igen nagy az idı- és munkaigénye; Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/14. oldal

Épületek rekonstrukciós tervezése – MSc BMEEOMEMAT3 –


a friss falazat zsugorodás miatt az épületen hajszálrepedések keletkezhetnek.

1/b. ábra Mechanikus szigetelés szakaszos falbontással terepszint (padlósík) felett

1/c. ábra Utólagos mechanikai szigetelés falbontással Falkeresztmetszeti szigetelés továbbvezetése Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/15. oldal



d) Falátvágással, falátfűrészeléssel készült szigetelések

A falak átfőrészelésével készített utólagos falkeresztmetszeti szigetelés elve részben hasonlít a szakaszos falbontással készített szigetelésekéhez. A különbség abban jelentkezik, hogy a falátfőrészeléses eljárásnál egy keskeny sávban, a vízszintes habarcsfugában (lehetıleg, mert a habarcsot a legkönnyebb átvágni) végezzük el a szigetelılemez, vagy szigetelıanyag beépítését. A falazat teherviselı képességének a helyreállítása is e keskeny sávban szükséges, melyet értelemszerően nem falazással, hanem elıregyártott ékekkel, betétráccsal végezhetünk. Az eljárás talán a leggyakrabban alkalmazott utólagos falszigetelési módszer. Vízhatlan falkeresztmetszeti szigetelés kialakítását teszi lehetıvé. Alkalmazható Végigmenı vízszintes habarcsfugájú falak, vályogfalak, illetıleg minden olyan (egyéb) fal esetén, melynek anyaga a főrészgéppel átvágható (tehát puha kıfalak esetén is). A főrészgép típusától függıen az átfőrészelhetı fal vastagsága 130 centiméter körül mozog. A kialakított szigetelés síkja a járda (terepszint) és padlósíkok felett lesz a főrészgép munkamagassági helyszükséglete miatt. Az eljárás rövid leírása A szigetelés helyzetének, vonalvezetésének, magasságának, stb. megtervezése után kétoldali keskeny vakolatsáv leverésével fel kell tárni a szigetelés kialakítására kiválasztott fugát. Ha más ok nem teszi szükségessé, úgy egyéb bontást, vakolatleverést az eljárás nem igényel. A főrész behelyezésére szolgáló befőzırés és a gép elırehaladási útjának kialakítása után az elektromos motorral mozgatott főrésszel átvágják a falat. A főrészgép elırehaladásának megfelelıen folyamatosan, 60-90 centiméteres szakaszokkal készül a résben szigetelés, a fal acél, vagy mőanyag ékekkel való kiékelése mellett. A falhézag helyreállítására, – és a kiékelés mellett – a falterhelés felvételére a résbe kézi vagy gépi úton, injektálással speciális duzzadó cement- vagy mőanyaghabarcsot juttatnak be. A résbe helyezett szigetelıanyag a c) pontban tárgyalt falkibontásos eljárással megegyezıen itt is bitumenes, mőanyag, esetleg fémlemez lehet. A szigetelılemezekkel kapcsolatos követelmények az ott leírtakkal megegyeznek. A keskeny rés miatt a falazaton belül nem lehetséges a lemeztoldások összeépítése (például bitumenes lemezek olvasztással történı hegesztése). E technológiánál csak külön tömítı-ragasztó anyaggal (maradva a bitumenes lemez példájánál: modifikált bitumenes hidegragasztóval) lehet a tömített lemez-összeépítést megoldani. Vannak olyan falfőrészeléses eljárások, melyek nem építenek be külön szigetelılemezt, a szigetelıhatást a résbe juttatott kitöltı habarccsal alakítják ki. A főrészgép után kialakult rés kiékelését, az állandó falterhek átvételét az ékek, vagy még inkább az alkalmazott betétrács veszi fel. A résbe bejuttatott, lehetıleg duzzadó habarcsnak ez esetben a szilárdsági követelmények mellett, megfelelı szigetelési tulajdonságokkal is rendelkeznie kell. A falfőrészelés elvét a 2. ábra mutatja be. Amennyiben a szigetelés síkját a legideálisabb magasságban a terepfelszín alatt lehet megválasztani (mint az ábrán), a falkeresztmetszeti szigeteléshez csatlakoztatva, függıleges fal és lábazatszigetelést kell készíteni. Lásd 1/c. ábrát. Amennyiben a külsı körülmények miatt (például beépítettség stb.) a terepfelszín alatti szigetelési sík kialakítása nem lehetséges, úgy a lábazatszigeteléseket, padlószigeteléseket felhajtva kell a csatlakoztatásukat biztosítani.


26/16. oldal



2. ábra Mechanikus szigetelések falátfőrészeréssel Az eljárás elınyei: – – –

vízhatlan szigetelés hoz létre; kivitelezési ideje igen rövid, gyorsan elkészíthetı; a szigetelılemezt beépítı eljárásokban a szükséges falfelületi és padló-szigetelések csatlakoztathatóak, mert a lemezszélesség helyes megválasztásával az kinyúlhat a falból toldásra.

Hátrányai: – a berendezés helyigénye miatt a szigetelés síkját nem lehet tetszıleges magasságban megválasztani. A főrészelés síkja a külsı–belsı síkok közül a magasabbik felett minimum 1015 centiméterrel lesz. A padlósík, vagy járdasík feletti szigeteletlen falsáv (mely a korábbiakhoz képest fokozottabb nedvességterhelésnek és sóvándorlásnak lesz kitéve!), külön szigetelési intézkedést igényel! – a kiékelések, valamint a kitöltı habarcs összenyomhatósága és/vagy zsugorodása miatt ennél az eljárásnál is keletkezhetnek a felmenı falakon hajszálrepedések; – a külön szigetelılemez nélkül, csak a bejuttatott kitöltı és egyben szigetelı habarccsal szigetelı eljárások esetén a csatlakoztatandó fal-, lábazat-, és padlószigetelések átlapolásos (tehát korrekt) toldása nem lehetséges; – a főrészelendı falban lévı kemény anyagokra (például fémcsı, betonacél stb.) az eljárás érzékeny, mivel azok tönkretehetik a szerszámot, akadályozzák a kivitelezést. e) Fémlemez besajtolásával, vagy beütésével készült szigetelések

A mechanikus eljárások e csoportja az épületen azonos (vagy közel azonos) magassági síkban körbefutó vízszintes helyzető habarcsfugában alakítja ki az utólagos fal (-keresztmetszeti) szigetelést. Míg a szakaszos falbontásnál egy nagyobb falnyílást kellett kibontani, a falfőrészeléses eljárásnál pedig már csak egy keskeny, centiméter nagyságrendő rést, a besajtolásnál, beütésnél már semmilyen résre nincs szükség. Amennyiben más ok nem teszi Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/17. oldal



szükségessé, úgy hasonlóan a falfőrészeléses eljáráshoz, a vakolatok egy-, vagy kétoldali leverése is már csak 10-20 centiméteres keskeny sávban, a habarcsfuga feltárása miatt szükséges. A falba bejuttatott rozsdamentes fémlemez megfelelı átlapolása esetén vízhatlan utólagos falszigetelés kialakítására alkalmas. (Meg kell jegyezni, hogy itt az elızı eljárásokkal ellentétben nem lehetséges az átlapolások közé ragasztó, vagy tömítı anyagot alkalmazni. Ezért a lemezelemek közötti kapcsolat a vízhatlanság szempontjából nem olyan korrekt módon megoldható, mint a korábbiakban tárgyaltak esetén.) Az eljárás rövid leírása A szigetelés magassági helyzetének és vonalvezetésének átgondolása után a feltárt vízszintes habarcsfugához illesztik a bejuttatandó fémlemezt. A fémlemez minden esetben nem korrodálódó (nem rozsdásodó) anyagú kell legyen, jellemzıen KOR acéllemezt alkalmaznak. A fémlemezt 20-40 centiméteres darabokra szabják. Szélességének a bejuttatáskor fellépı súrlódási ellenállás és a lemezelhajlás szab határt. Nagyobb merevségének biztosítására hullámosra préselik. Vastagsága 1-3 milliméter közötti, leginkább 1,2-2,0 milliméter vastagságú. A fémlemez bejuttatását befogó eszközbe fogva, besajtolással, (speciális rezgı elven mőködı sajtoló berendezéssel) vagy beütéssel – pneumatikus, hidraulikus, vagy elektromos – kalapács alkalmazásával. A lemezeket egymáshoz képest legalább 3-4 hullám átfedéssel (helyesebb a minimum 2 centiméter körüli érték) kell bejuttatni. (A besajtolás, de különösen a beütés során a lemez precíz vezetésére, irányítására nincs lehetıség.) Az eljárást a 3. ábra mutatja be.

3. ábra Lemezbesajtolás vagy -beütés Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/18. oldal



Alkalmazható Az épületen azonos vagy közel magassági síkban körbefutó vízszintes habarcsfugájú falak esetén. A falak megfelelı szilárdsága, állékonysága az ütı és/vagy vibráló hatás problémamentes elviselésére, alapkövetelmény. Készítése egyoldalról való beütés esetén körülbelül 40-50 centiméter falvastagságig lehetséges (besajtolásos technológiával ennél nagyobb falméretig). Vastagabb falak esetén a bejuttatást kétoldalról kell végezni, ekkor kétszer 40-50 centiméter, tehát 80-100 centiméter falvastagság tervezhetı. Mivel a lemez pontos irányítása bejuttatás közben nem lehetséges, a kétoldalról történı szigetelés esetén a lemezek egymásra csúszása esetleges. A hullámosítás miatt az egymás alá- és fölé érkezés egyébként is nehezen kivitelezhetı. Mivel a lemezek hosszát tetszılegesre lehet vágni, ezért a csatlakoztatandó padló és lábazatszigetelés méretében a falból kinyújtható. Mivel a bejuttatáshoz a kellı merevsége (inerciája) elengedhetetlen, ezért (adott kisebb lemezvastagsági érték mellett) a szigetelés csatlakoztatásához elégséges hosszúságban gyakran mégsem lehet kivitelezni. A kompromisszumból alkalmazott vonalmenti, tompa illesztés nem olyan korrekt megoldás, mint például a 10 centiméteres átlapolás. A szigetelési sík magassága a kivitelezés során kismértékben változtatható (szükség esetén). Ilyenkor a készülı szigetelést „túlfuttatják”, a magasságváltás szigetelését pedig ennek végéhez mérten legalább 40-60 centiméteres benyúlással kezdik. Az egymás alá nyúló szigetelés közötti falszakaszt más eljárással, leginkább falfuratos vegyi injektálással szigetelni kell. (Megjegyzés: a leírt módon a falfőrészeléses eljárás esetén is lehetséges a szigetelés készítésekor vízszintes fugasík váltás.) A szigetelést elsısorban a külsı járda-, illetve padlósíkok felett 8-20 centiméterrel (vagy e fölött) lehet készíteni. Terepszint alatti helyzetben, ha azt egyébként a beépítési mód és egyéb körülmények lehetıvé teszik, csak igen széles munkaárok készítésével lehet a külsı oldalon készíteni. Amennyiben a fal vastagsága egyoldali lemezbejuttatással való kivitelezést tesz lehetıvé, úgy a pince felıl bármilyen magasságban készíthetı (elvileg). Ez esetben a külsı oldalon kiemelhetı munkaárok, a csatlakoztatandó falfelületi szigetelés készíthetısége befolyásolja a szigetelési sík helyzetének megtervezését. Az eljárás elınyei: – nagyon gondos kivitelezéssel vízhatlan szigetelés alakítható ki; – a kivitelezés ideje igen rövid, gyorsan elkészíthetı; – falból való kinyúlás esetén a folytatólagos padló és falszigetelések csatlakoztathatók; – egyoldalról történı bejuttatás esetén a szigetelés magassága nem a másik oldali padlósíkhoz kötött. A bejuttatás akár e padlósík alatt is megtörténhet, ha a szigetelés folytatása megoldható. Hátrányai: – vízszintes habarcsfuga megléte nélkül az eljárás nem kivitelezhetı (kivéve puha falak, például vályogfal esetén). E szempontból az eljárásra alkalmas épületek köre még szőkebb, mint a falfőrészeléses technológiánál; – bár az eljárásnál nem kell kialakítani a fal esetleges megsüllyedését okozó rést, vagy nyílást, a dinamikus igénybevétellel járó lemezbejuttatás hajszálrepedéseket okozhat;


26/19. oldal



– a lemezbejutás során fellépı súrlódóerı és a dinamikus erık a falak sérülését okozhatják (amennyiben az mégsem olyan szilárd, mint azt elızetesen felmérték); – ha a szigetelılemez bármilyen okból nem nyúlik ki a falból, a folytatólagos szigetelés nem csatlakoztatható korrekten; – a falban lévı fémcsövek, vezetékek, betonacélok esetén a fémlemez bejuttatása nem lehetséges; – a szigetelılemezek átfedése kicsi, külön tömítés nélküli. Ezért pontatlanság esetén könnyen hibahely alakulhat ki; – kétoldali bejuttatás esetén – a rálapolás helyett – gyakran bekövetkezik a lemezek egymásnak ütközése; – a bejuttató eszközök helyigénye miatt a szigetelést csak a munkaoldali padlósíktól mintegy 8-20 centiméter magasságban lehet csak készíteni. A szigetelés alatti körbefutó keskeny falsávra külön szigetelési intézkedés szükséges; – falvastagsággal megegyezı hosszúságú lemez alkalmazása esetén (tehát amikor a padló- és lábazatszigetelés nem csatlakozik a falszigeteléshez), a vakolatok nem kerülnek „átvágásra”. Továbbra is mód van a vakolatban kapilláris vízvezetésre. A vakolat síkjáig, vagy azon túlnyúló (tehát kilátszó) lemez pedig esztétikailag kifogásolható.


26/20. oldal



f) Gyakorlati kivitelezési technikák

Falátvágás HIO-TECHNOLÓGIÁ®-val A HIO-TECHNOLÓGIA® a kı, tégla és vegyes falú épületek tartós megóvását teszi lehetıvé a felszívódó víz és talajnedvesség káros hatása ellen. A HIO-TECHNOLÓGIA® készülhet hagyományos és új módszerrel. A huzalos rendszerő falátvágás és a vízzáró réteg kiépítésének technológiáját az 4., 5. és 6. ábrák szemléltetik. Hagyományos eljárás Téglafalazatú épületeken alkalmazható – A hagyományos eljárást a legfeljebb 60 cm vastag falazat utólagos szigetelésére használhatjuk – A fal átvágása a fugák mentén történik, gépi úton, különbözı hosszúságú WIDIAlemezkéses vágóláncokkal. Vízzáró rétegként HIO-master sín® kerül beépítésre. A bordás mőanyag sínelemek egymásba csúsztathatóan kapcsolódnak egymáshoz. Beépítés után folyamatos injektálással kerülnek kiöntésre a bordák közötti rések, valamint az illesztések. Kibıvített eljárás Kı, tégla és vegyes falazatú épületeken alkalmazható – Az új eljárást a 2-3 méteres, vagy még ennél is vastagabb falazat utólagos szigetelésére használják – A falak átvágása nagy teljesítı képességő elektrohidraulikus gépekkel és gyémántbetétes huzalokkal történik. Vízszintes vízzáró rétegként a résbe egyenként préselik bele a szorosan egymásba kapcsolódó HIO-master síneket®. Az így keletkezett résbe a HIO-TECHNOLÓGIA® céljaira kifejlesztett, rendkívüli adhéziós tulajdonságú, nyomásbíró különleges mőanyag bázisú masszát injektálnak. A falátvágásos módszer a falazatban a vízzáró réteg folyamatos kiépítését teszi lehetıvé. A réteg kiépítése kis fogásokban történik, így a behelyezett egymásba kapcsolódó sínelemek és a folyamatos kiöntés biztosítja a felszerkezet elmozdulásmentes alátámasztását. A módszer elınye, hogy a helyszíni adottságokhoz nagyon jól illeszthetı, hatékony és a vízzáró réteg kiépítését jól ellenırizhetı módon teszi lehetıvé.


26/21. oldal



4. ábra A falátvágás és szigetelés technológiája

5. ábra Utólag szigetelt fal hagyományos eljárással


26/22. oldal



6. ábra Kıfal szigetelése kibıvített eljárással


26/23. oldal



7. ábra. Falátvágás HIO-TECHNOLÓGIA®-val és a szigetelı sínek behelyezése

8. ábra. Szigetelı sín behelyezése a fugában vágott résbe


26/24. oldal



9. ábra. Szigetelı sínek injektálása

10. ábra. Téglafal kész szigetelése Dr.Széll Mária/Dr.Tóth Elek, BME Magasépítési Tanszék

26/25. oldal



Irodalom: [1] Épületfelújítási kézikönyv, Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft., szerkesztı: Dr. Tóth Elek szerzık: Dr.Arany Piroska, Dr.Barna Lajos, Benedek Béláné, Dr.Bódi istván, Dr.Borosnyói Adorján, Dr.Chappon Miklós, Csanaky Judit Emília, Dr.Csoknyai István, Dr.Csoknyai Tamás, Dési Albert, Dobszay Gergely, Dr.Emhı László, Fülöp Zsuzsanna, Dr.Gálos Miklós, Héra Gábor, Horváth Sára Erzsébet, Dr.Horváth Zoltán, Dr. Hunyadi Zoltán, Igali Zsófia, Dr.Kakasy László, Király András, Dr.Kocsis Lajos, Juharyné Dr.Koronkay Andrea, Dr.Koppány Attila, Laczkovics János, Mattyasovszky Zsolnay Eszter, Nagy Bendegúz Lóránd, Dr.Orbán József, Dr.Orcsik Éva, Dr.Osztroluczky Miklós, Pandula András, Dr.Pozsgai Lajos, Pozsonyi László, Dr.Reis Frigyes, Sturcz Antal, Dr.Széll Mária, Takács Lajos, Dr.Tóth Elek, Tóth Ernı, Tóth László, Dr.Végh Erzsébet, Váradi Julianna.

2. Épületfizikai Kézikönyv, szerkesztı: Dr. Fekete Iván, 1985. 3. Arendt: Trockenlegung, Deutsche Verlags-Anstalt G.mb.H. Stuttgart, 1983. 4. Nagy László: Talajban lévı épületrészek utólagos nedvességvédelme, kandidátusi értekezés, 1994.


26/26. oldal

Épületek rekonstrukciós tervezése MSc BMEEOMEMAT3 Vizes falak felújítása - 1

Recommend Documents