Építészeti világítás Harald Hofmann
I. Bevezetés A fény elõfeltétele minden vizuális érzékelésnek. Láthatóvá tesz dolgokat, anélkül hogy maga látható lenne. Tárgyakat formába önt, összefüggést alakít ki terek és formák között és azokat láthatóvá teszi. A fény csak akkor nyer optikai jelenlétet, amikor egy tárgyról visszaverõdik. A fény idõmértéket biztosít számunkra; állandó mozgása és változása miatt megtapasztalhatjuk a napok ritmusát és az évszakok váltakozását. Az elektromosan keltett fény függetlenné tesz minket a napfénytõl: a fény az éjszakát gyarmatosítja, megvilágítja a színházak színpadjait, a diszkókat, templomokat és kocsmákat, a leszállópályákat és köztereket – és mindig sajátos módon. Vagyis a fény több mint csupán az érzékelés eszköze. A fényviszonyokkal nem csak egy hely látható megjelenési formája változik, hanem a légköre is. Sõt, a fény lehetõvé teszi, hogy terek átalakuljanak, anélkül hogy
Fény és árnyék, mint a differenciált érzékelés „természetes“ elemei.
fizikailag módosulnának: a fény megnagyobbít és lekicsinyít tereket; összeköttetéseket hoz létre és elhatárol területeket egymástól. A fény színt visz a térbe. Egy további szempont: a fény vezeti a tekintetet, irányítja az érzékelést és részletekre tereli a figyelmet; ezzel a fény érzékelési hierarchiákat alakít ki. De a fény emlékeket is feleleveníthet, asszociációkat hozhat létre és hangulatot teremthet. A világítástervezés az ember vizuális környezetének a megtervezése. Célja azoknak az érzékelési feltételeknek az elõteremtése, amelyek egyrészt hatásos munkát, másrészt egyben biztos tájékozódást, jó közérzetet, valamint ennek az esztétikai megélését teszik lehetõvé. Egy világítási helyzet fizikai tulajdonságait ki lehet számítani és méretezni lehet, de ezek a fénytechnikai paraméterek csak a fiziológiai látóképességrõl mondanak valamit; végül majd csak a komplex látási folyamat és a szubjektív érzékelés dönti el egy világítási koncepció eredményességét. Ezért a világítástervezés nem korlátozódhat csakis technikai tervezetek felállítására, hanem szükséges, hogy megfontolásaiba belevonja az érzékelést is. Következésképpen a világítástervezésben az egyik leggyakoribb hibaforrás az, hogy a fényt az emberi tevékenységgel, pszichológiával, valamint a vizuális környezettel való komplex összefüggésbõl kiemelik. Bár egy leegyszerûsített, egyoldalúan a megvilágításra és fénysûrûségre koncentráló világítástervezés áttekinthetõ koncepciót tud kínálni, mégis ez a „látás“ elhanyagolása miatt sokszor nem kielégítõ eredményekhez vezet. Ez ugyanúgy érvényes olyan világítástervezésre, amely a fiziológiailag optimális munkafeltételek megteremtése közben megfeledkezik az érzékelõ emberrõl, mint arra a fõként a designra összpontosuló világításra is, amely felöltözteti a teret lámpatestekkel, amelyeknek fényhatását viszont már nem veszi figyelembe.
Olyan világítástervezésre van szükség, amely odafigyel a világítás összes követelményére: egy olyan tervezésre, amely gondoskodik a vizuális környezetrõl, az építészeti terv integrált része, támogatja az embert tevékenységében, erõsíti a jó közérzetet, figyelembe veszi az ember személyes szükségleteit, és amelyet összehangoltak az építészeti hatással. Ebben a fizikai világítástervezés tudományos alapokkal bíró számításokkal és eljárásokkal egy értékes segítség, sõt, a munkahelyek megtervezésénél ez a tervezési eljárás központi helyet foglalhat el. Az érzékelésre összpontosító világítástervezés - amelyet ökológiai világítástervezésnek is lehet nevezni - központi kritériuma soha nem lehet egy mérési adat, hanem csak az ember és az a mód, ahogy a világítás kielégíti a vizuális igényeket.
Modellen történõ napfény- és mesterséges fény tanulmányozása a lüdenscheidi ERCO Leuchten GmbH szimulációs termében. Clermont-Ferrandi vulkán múzeum. Építész: Hans Hollein.
II Érzékelés és a vizuális környezet Hogy jobban meg lehessen érteni a fény szerepét a látás folyamatában, a vizuális érzékelés törvényszerûségeinek további vizsgálata szükséges. Ez a laikus számára elképesztõ érzékelési mechanizmus abból áll, hogy a recehártyakép állandóan változó forma- és megvilágítás eloszlásaiban különbséget tesz az állandó objektum-tulajdonságok és a változó tulajdonságok között, amely létrejön a világítás, távolság vagy távlat megváltozása miatt. Különféle formájú, méretû, illetve megvilágítás eloszlású recehártyaképek ezért különleges érzékelési teljesítményt tételeznek fel, hogy tárgyakat és valódi tulajdonságait azonosítani és állandóan érzékelni lehessen. Ezt a mechanizmust általában a folyamatos érzékelés jelenségének nevezik. A világítástervezés számára a folyamatos érzékelési jelenség jelentõséggel bír, fõleg a fénysûrûség érzékelésével kapcsolatban. Egy felület reflexiós tényezõjének azonosításánál abból a ténybõl kell kiindulni, hogy egy felület a környezõ világítás mértékétõl függõen különbözõ fénymennyiségeket ver vissza és mindig más fénysûrûséggel rendelkezik. Így egy napfényben lévõ fekete test jóval magasabb fénysûrûséget mutathat, mint egy árnyékban lévõ fehér test; mégis a fekete testet feketének és fehér testet fehérnek lehet felismerni. Ha az érzékelés a látott fénysûrûségtõl függne, akkor következésképpen nem lehetne a reflexiós tényezõt, mint a tárgy állandó tulajdonságát felismerni.
1
Hogy tárgyak reflexiós tényezõit különbözõ megvilágításnál fel lehet ismerni, függetlenül a valódi fénysûrûségüktõl, ez a képesség a vizuális érzékelési folyamat során a folyamatos érzékelési teljesítmény egyik megnyilvánulása. A tárgyak reflexiós tényezõin túl léteznek még olyan érzékelési mechanizmusok is, amelyek lehetõvé teszik fénysûrûségi folyamatoknak a feldolgozását. Vagyis a vizuális érzékelésnek van az a jellegzetessége, hogy a felületeken végbemenõ fénysûrûségi folyamatokat, mint az anyag tulajdonságát vagy mint a világítás hatását tudja felismerni. Ezt a teljesítményt nem lehet fizikai paraméterekkel leírni, ami erõsen korlátozza az ún. fénysûrûségi technika jelentõségét a világítástervezés számára. A világosság érzékeléséhez hasonlóan a világítástól független színérzékelés is a folyamatos érzékelési mechanizmusra van utalva. A szükségesség fõleg a vizuális környezet világításánál fellépõ változó fényszínek kihatásából adódik. Ezért lehet állandónak érzékelni egy színt mind a borult ég kékes fényénél, mind a melegebb közvetlen napfényben; hasonló feltételek között készített színes fényképek azonban a mindenkori világítástól függõen különbözõ színárnyalatokat eredményeznek. Vagyis az érzékelés abban a helyzetben van, hogy a világítás mindenkori szín tulajdonságaihoz igazodik és így változó feltételek mellett mégis állandó színérzékelést tud szavatolni. Ez egy olyan teljesítmény, amelyet nem lehet leírni fizikai paraméterekkel. Ezennel a fény a látás médiumává válik és nem a tartalmává. Rossz lenne ebbõl arra következtetni, hogy a látáshoz a fény csekély jelentõséggel bír. Tapasztalatból tudjuk, hogy a fény vezeti az érzékelést, irányítja figyelmünket, sõt szisztematikusan fel tud építeni érzékelési hierarchiákat. Jól méretezett világítás a hotel elõcsarnokába lépésünkkor önkéntelenül vezet minket a recepcióhoz, utána mutatja az utat a lifthez és közben megérteti velünk egy pillantás alatt a térbeli helyzetet. Mindenekelõtt választ kell találni arra a kérdésre, hogy mik az érzékelés tárgyai, mielõtt megfogalmazzuk a világítással kapcsolatos követelményekrõl szóló különleges állításokat.
2
A mesterséges világítás az építészet integrált része; nappal nem látható. Éjjeli világítás nagy ernyõzési szögû mélysugárzókkal 150 W-os halogénlámpával Hongkong-Shanghai Bank, Hongkong. Építész: Sir Norman Foster.
III. Amit látunk és amit szeretnénk látni – az érzékelés tárgyai Az érzékelés nem minden látómezõbe kerülõ tárgyat vesz egyformán tudomásul. A látókörbõl származó kis, változó részleteknek a rögzítése azt mutatja, hogy az érzékelési folyamat célzottan kiválogat bizonyos területeket. Erre a válogatásra szükség van, mivel az agy nincs abban a helyzetben, hogy a látómezõ összes vizuális információját fel tudja dolgozni. Máshogyan kifejezve: értelme van a válogatásnak, mivel nem minden a látómezõben található információ, érdekes és szükséges az érzékelõ és tudata számára. Ha szeretnénk értelmesen körülírni a vizuális érzékelést, akkor az azt jelenti, hogy kell foglalkoznunk azokkal az ismérvekkel is, amelyekbõl az érzékeltek válogatása ered. Az elsõ válogatási ismérv az érzékelõ mindenkori tevékenységére vonatkozik. Ez a tevékenység lehet egy személyi számítógép kezelése, autóvezetés vagy bármely más tevékenység, amelyhez szükséges a vizuális információ. A felfogott információk a végzett tevékenységtõl függõen változik. Egy autóvezetõ látási feladata másból áll, mint egy gyalogosé. Egy finommechanikai mûszerész más információkat dolgoz fel, mint a személyi számítógép mögött ülõ irodai alkalmazott. Egy látási feladat ismertetõjele lehet például a relatív nagysága vagy a térbeli helyzet. Az információtartalma is szerepet játszik, éppúgy mint az a kérdés, hogy a látási feladat mozgó vagy nem, hogy regisztrálni kell kis részleteket vagy csekély kontrasztokat, hogy színek, felületi struktúrák vagy a geometria a lényeges ismertetõjel. Egy látási feladat tipikus ismertetõjeleibõl, pl. szimbólumok felismerésébõl, színek megkülönböztetésébõl vagy részletek felfedezésébõl lehet levezetni azokat a világítási feltételeket, amelyek mellett optimálisan lehet érzékelni a látási feladatot. Meg lehet határozni azokat a világítási megoldásokat, amelyek optimalizálják bizonyos tevékenység
3
Nappali fénynél az épület a szemlélõ számára egy buroknak látszik, de éjjel kinyílik az épület és a külseje megváltozik az ablakok elrendezése, fényerõsség és a fény színe miatt. Schirnmúzeum, Frankfurt. Építészek: Bangert, Jansen, Scholz és Schultes.
4
elvégzését. Fõleg a munka világában végeztek számos tevékenységgel kapcsolatos, a mindenkori látási feladatra és az abból levezetett optimális érzékelési feltételekre irányuló kutatást. Ezek képezik a munkahelyi világítás méretezésénél használt normáknak és ajánlásoknak az alapját.
Nappal a beesõ napfény és a kilátás alkotják a tér hatását. Éjjel a világítási terv falvilágítók segítségével irányítja a tekintetet a térre és érzékelési hierarchiákat képez. Ausztrál Nagykövetség, Párizs. Építész: Harry Seidler.
5
Ebben meghatározzák a fénytechnikailag releváns paraméterekkel szemben támasztott követelményeket. Ebbe éppúgy beletartozik a fényerõsség és fény iránya, mint a fény színe és a színvisszaadás, továbbá azok a paraméterek, amelyek szükségesek egy látási feladat „objektív“ információtartamának a vizuális feldolgozásához. De a fénytechnikai adatok nem elegendõek a vizuális információs szükséglet körülírásához. A sajátos „objektív“ információs szükségleten túl, amely egy bizonyos tevékenységbõl adódik, létezik még egy másik alapvetõ szükséglet, amely abból a biológiailag megindokolható emberi szükségletbõl keletkezik, hogy az ember tájékozódjon a környezetérõl. Miközben bizonyos tevékenységek számára az optimális fénytechnikai feltételek elõteremtésével mindenekelõtt fiziológiailag kifogástalan munkavégzés lesz lehetséges, a biológiailag meghatározott „szubjektív“ információs szükséglet kielégítésétõl a személyes hogylét, valamint a térbeli helyzet és a vizuális környezet elfogadása függnek. Mibõl következik a „szubjektív“ információs szükséglet? Elsõsorban az ember biztonsági szükségletébõl. Ez ugyanúgy vonatkozik a tájékozódásra – saját tartózkodási hellyel, utakkal és lehetséges célokkal kapcsolatos tudásra – mint a környezet tulajdonságaival kapcsolatos tudásra is: milyen nagy a terem? Milyen az elosztása, milyen anyagok kerültek beépítésre? További, a környezetrõl szóló információk azért szükségesek, hogy a szociális magatartást a mindenkori helyzethez hozzá lehessen igazítani. Kik vannak körülöttem? Milyen hangulatban vannak? Továbbá tudomást szeretnénk szerezni a közvetlen környezeten kívül történtekrõl is. Mit közvetít az ablakból vetett pillantás? Ha ezek az információk hiányoznak, mint pl. nagy, ablaktalan termekben, akkor természetellenesnek és nyomasztónak találjuk a helyzetet. Ez az információs szükséglet függ a személyes érdeklõdésétõl, elvárásoktól és tapasztalatoktól. Ismert területen az információs Halogénlámpás lámpatestek kiemelõ világításával a Tokyo International Forum elõcsarnokában lévõ fõtartók látványossá válnak. Az elõcsarnokban decens világosság a falfelületek lencsés falvilágítókkal történõ egyenletes megvilágításából keletkezik. Építész: Rafael Vinoly.
6
szükséglet csekély, idegen környezetben viszont magas. Mindenesetre a világításnak az a feladata, hogy a figyelmet az információs szükségletnek megfelelõen irányítsa és hogy célzottan és megbízhatóan közvetítse a megkívánt információt. Az a világítás, amely nem közvetít információt vagy elterel a szükséges információról, akadályozza a környezet elfogadását és esetleg káprázást okozhat. Érdekes lenne a káprázás jelenségének ebbõl a nézõpontból való elemzése és ezzel megmutatni, hogy – az általános véleménynyel ellentétben – a fénysûrûség nem kell, hogy a káprázás alapvetõ kritérium legyen: egy “információszegény” opálüveges ablak már egy elég erõs derítésnél kápráztat. Egy „informatív“ ablak esetén, amely lehetõvé tesz egy érdekes kilátást a környezetre, magasabbak a fénysûrûségértékek, de a várható káprázás elmarad. Vagyis káprázást nem lehet kizárólag fénysûrûséggel megmagyarázni: fokozottan lép fel, amikor egy világos, de információmentes felület magára vonja a tekintetet. Még nagy fénysûrûség-kontrasztokat is káprázatmentesnek találják, ha az érzékelt terület érdekes információval bír. Ez mutatja, hogy nincs értelme annak, hogy elõírjunk a mindenkori kontextusból kiragadva fénytechnikai paramétereket, mint pl. fénysûrûség határértéket vagy megvilágítást, mint világítástervezési paramétereket, mivel ezeknek a paramétereknek a tényleges érzékelését a meglévõ információk feldolgozása befolyásolja. IV Mennyiségi fénytõl minõségi fényig Kelly és Lam koncepciói A napfény és az elektromos világítás emberre gyakorolt hatását gyakran tévesen értékelik egyoldalúan a megvilágítás alapján. Elterjed az a felfogás, hogy növekvõ fénymennyiséggel, azaz nagyobb megvilágítással,
7
Egy rekeszrendszer, amely automatikusan irányítja a 30 m x 80 mes üveghomlokzaton keresztül beesõ napfényt. Ugyanezek a rekeszek éjjel különbözõ fényszínekbõl álló fénymátrixot képeznek. Az elektropneumatikusan vezérelt rekeszek 30 % és 100 % között tudják szabályozni a napfény átjutását. Institut du Monde Arabe, Párizs. Építész: Jean Nouvel.
8
a látóképesség fokozódik, hogy ez a látást könnyíti és következésképpen javul a lelki hogylét. Az emberi teljesítõképesség fény általi szabályozhatóságába vetett hittõl vezérelve az USA-ban a hatvanas években még az ablaktalan, kizárólag mesterségesen megvilágított munkahely került elõtérbe. Ma már tudjuk, hogy a megvilágítás és a fénysûrûség, mint a világítás mértéke nem elegendõek a vizuális környezetében lévõ ember fényszükségletének teljes kielégítésére. A világítástervezés fejlõdése a mennyiségi, fizikai tervezéstõl a minõségi, érzékelésre összpontosító építészeti világítás összkoncepciójáig a világítástervezõk, az építészeti világítás szaktervezõinek színre lépésével történt. Tervezõi tudásuk egyebek között az érzékelés-pszichológia felismerésein alapulnak. Már az évszázad kezdetén megfogalmazta az érzékelés-pszichológia, hogyan teszik lehetõvé különbözõ fényminõségek a térbeli formák, struktúrák és felületek felismerését és hogy járulhatnak hozzá érzékelésünk biztosságához. Továbbá hogy sikerül az embernek a fényforrások helyzetébõl, a fény térbeli alakulásából és kiváltképpen a fény és árnyék összjátékából térrõl, anyagról és struktúráról spontán tudást szerezni. Az ötvenes évek közepén, a New York-i Seagram Building építésénél Mies van der Rohe szerzõdtette az építészeti körben ismert színpadi világosító Richard Kellyt világítástervezõnek. Richard Kelly úttörõnek bizonyult, aki az érzékelés-pszichológiai ismeretei és színpadi világosítói tapasztalatai miatt a világítástervezést egy egységes, érzékeléspszichológiai koncepcióban fogalmazta meg. Kicserélte az egyoldalú fénymennyiségre irányuló kérdést a fény egyedi minõségére és a világítás számos feladataira irányuló kérdéssel, amelyek az érzékelõ szemlélõre irányulnak. Kelly „ökológiai“ tervezési koncepcióban központi helyet foglal el a világítás három alapfunkciója: fény a látáshoz, fény a tekintet vonzásához és fény a szemléléshez. Kelly egy olyan fénykoncepciónak a hirdetõje volt, amely a látást, mint információ feldol-
9
Indirekt fénybõl álló fénystruktúra adja az alapvilágítást és ezzel grafikus födémelemmé válik. Cambridge Jogi Kar, Cambridge. Építész: Sir Norman Foster.
10
gozó folyamatot fogja fel. Számára a vizuális környezet optikailag ható felületek konfigurációjánál többet jelent. Az ember nem passzív receptora a vizuális környezetének, hanem aktív tényezõ abban az érzékelési folyamatban, és szerkeszti a vizuális környezetének képeit számos elvárás, tapasztalat és szükséglet alapján. William Lam dolgozta ki elsõként azt a kritérium gyûjteményt, amelyben szerepelnek a világítóberendezéstõl elvárt, az érzékelésre összpontosuló követelmények leírása. Lam elsõsorban az „activity needs“-nek a csoportját nevezi meg, azokat a követelményeket, amelyek egy vizuális környezetben történõ, mindenkori tevékenységbõl származnak. Ezek a követelmények a meglévõ látási feladatok tulajdonságaiból következnek. Az „activity needs“-nek Lam-féle elemzése nagymértékben a mennyiségi világítás kritériumaival vág egybe. Ez a megközelítés azonban a világítástervezés céljaival kapcsolatosan is egyezik a klasszikus világítási koncepciókkal. Egy olyan funkcionális világításra törekszik, amely a mindenkori tevékenység számára optimális feltételeket teremt, legyen ez munkánál, térben való mozgásnál vagy szabadidõben. De Lam ellenzi a legnehezebb látási feladathoz illesztett általános világítást. Minden elõforduló látási feladatnak, hely, mód és gyakoriság szerinti differenciált elemzését követeli. De Lam számára e kritériumok nagymértékben ismert csoportjának újraértékelésénél fontosabb a saját rendszerének második eleme: a „biological needs“. Az „activity needs“-sel ellentétben, amelyek a specifikus feladatokkal való foglalkozásból erednek, a „biological needs“ alatt a vizuális környezettõl elvárt pszichológiai igényeket érti. Míg az „activity needs“ és az ezekbõl levezetett világítási követelmények a tevékenységbõl erednek és a környezet funkcionális mivoltát célozzák meg, a „biological needs“ tartalmazzák azokat a tudattalan szükségleteket, amelyek alapvetõk az emocionális helyzetértékelés számára. Lam a „biological needs“ meghatározásánál abból indul ki, hogy figyelmünk csak a legmagasabb koncentráció pillanataiban irányul kizárólag a látási feladatra. Az ember vizuális figyelme majdnem mindig kiterjed egész környezetének megfigyelésére. Így lehet rögtön a környezeti változásokat észrevenni. A vizuális környezet emocionális értékelése és ezzel pl. egy munkahelyi elrendezés vagy térbeli helyzet értelmezése következésképpen attól függ, hogy az egyértelmûen nyújtja-e a szükséges információkat vagy visszatartja. Repülõtéri információ özön vagy egy épület rossz világítása miatti sikertelen tájékozódás negatív helyzetei – ezt bizonyítják. A vizuális környezet felé támasztandó követelmények között Lam elõször az egyértelmû tájékozódást említi. A tájékozódást elsõsorban térbelinek lehet érteni. A célok és az odavezetõ utak felismerhetõségére vonatkozik: bejáratok, kijáratok és egy környezet sajátosságainak – legyen ez egy recepció, egy különleges iroda vagy egy áruház különálló osztálya – térbeli elhelyezésére. A tájéko-
Finomított világítás összesíti a napfény és mesterséges fény hatását. A mesterséges világítás hangsúlyozza az építészetet és magyarázza a térbeli helyzetet. Banco Santander, Madrid Építész: Hans Hollein
Mélysugárzók kiemelik az építészeti vonalakat; a falvilágítók áttetszõséget kölcsönöznek az építészetnek. Hilton Hotel, Brisbane. Építész: Harry Seidler.
11
Az épülettest tagolása megvédi a kiállítási területeket a direkt napfénytõl. Tompított napfény felülvilágítókon keresztül esik be. A kiállítási tárgyak halogénlámpás fényvetõk segítségével emelkednek ki a látómezõbõl. Kortárs mûvészetek múzeuma, Barcelona. Építész: Richard Meier.
Nagy fesztávú födémmezõk hagyják bejutni a napfényt és egyúttal reflexiós felületül szolgálnak az indirekt csarnokvilágítás részére. Stansted Airport, London. Építész: Sir Norman Foster.
12
zódás viszont tartalmazza az információt a további környezeti vonatkozásokról, pl. az idõrõl, az idõjárásról vagy a környezetben végbemenõ dolgokról. Ha ezek az információk hiányoznak, mint pl. az áruházak teljesen bezárt tereiben vagy nagyobb épületek elõcsarnokaiban, akkor a környezet mesterségesnek és nyomasztóan hat. A követelmények második csoportja a környezõ struktúrák áttekinthetõségét és érthetõségét célozza meg. Ezen a helyen Lam az egész tér elégséges láthatóságát említi, mivel ez döntõ abban, hogy valaki biztonságosan érzi-e magát egy vizuális környezetben. De az áttekinthetõség nemcsak a teljes láthatóságra irányul, hanem a strukturálást, az egyértelmû, rendezett környezetre való szükségletet is tartalmazza. Egy olyan helyzetet pozitívnak értékelünk, amelyben jól felismerhetõ az építészet formája, felépítése, és amelyben a fontos területek is jól kiemelkednek a háttérbõl. Zavaró és ellentmondásos információ özön helyett egy tér így szépen rendezett tulajdonságok áttekinthetõ sorának mutatkozik. Harmadikként Lam definiálja az emberi kommunikációs szükséglet és magánszférára való igény közötti egyensúlyt. Mindkét véglet – a teljes elkülönítés és a teljes nyilvánosság – negatív. Egy tér tegye lehetõvé más emberekkel való kapcsolatot, de ugyanakkor engedje a magán terület definiálását. Pl. egy fénysziget, amely miatt egy nagyobb téren belül egy ülõgarnitúra vagy egy tárgyalóasztal a környezetbõl kiválik, létre tud hozni egy ilyen privát területet. Eddig Lam kritériumai leírták a funkcionális és érzékelést kielégítõ környezet felé támasztott követelményeket. De a fény és a lámpatestek lényegesen hozzájárulnak az esztétikus építészeti kialakításhoz. Mikor Le Corbusier az építészetet geometriai testek fényben való játékának nevezi, akkor ez mutatja, mennyire fontos a világítás az épületek kialakításánál. Lamnek, a vizuális környezet rendezett és egyértelmû strukturálására irányuló követelése megközelíti ezt az igényt, de nem foglalja magában teljesen. Az érzékelõ ember szükségleteinek puszta figyelembevételén túl szükség van a fény és építészet összjátékának a megtervezésére is. Ugyanúgy mint a felhasználóra összpontosított tervezésnél a fénynek elsõsorban támogató funkciója van. Ez egy olyan segédeszköz, amely láthatóvá teszi az adott építészeti struktúrákat és amely hozzájárul a tervezett hatásukhoz. De a világítás kiemelkedhet ebbõl az alárendelt szerepébõl és maga a térkialakítás alkotóelemévé és feltûnõ építészeti részletté válhat. Ez elsõsorban a fényre igaz, amely nemcsak láthatóvá teszi az építészetet, hanem meg is változtathatja annak hatását. De ez a lámpatestekre és azok elrendezésére is érvényes. Lámpatesteket be lehet integrálni az építészetbe feltûnést nem keltõ módon, pl. a födémbe való süllyesztéssel. Így hatást csak fényükkel gyakorolnak. Lámpatestek építészeti elemmé is válhatnak. Egy fénystruktúra, egy sor fényvetõ vagy egy fényplasztika formájában világító berendezés egy olyan építészeti elemmé válik, amely megváltoztatja a tér építészetét.
V. Projektelemzéstõl a fény felé támasztott követelmények gyûjteményéig A megvilágításból és fénysûrûségbõl kiinduló mennyiségi tervezés messzemenõen tudja magát tartani a konkrét feladatnál érvényes azon normákhoz, amelyekbõl a megvilágítás, káprázás korlátozás, fényszín és színvisszaadás felé támasztott követelmények adódnak. De ha egy projektet Kelly és Lam koncepciói szerint elemeznénk, akkor szükséges, hogy minél több információ gyûljön össze a megvilágítandó környezetrõl, hasznosításáról, használóiról és az építészetrõl. V.1 Funkció és térhasználat A projektelemzésnél központi szerepe van a megvilágítandó tér használatáról szóló kérdéseknek – milyen tevékenység folyik a környezetben, milyen gyakorisággal, mi a jelentõségük és milyen kötõdésük van bizonyos területekhez vagy idõszakokhoz. Elõször olyan globális következtetések származnak ezekbõl, amelyek körvonalazzák a világítási feladatot, de gyakran még a világítástervezés keretét adó normaelõírásra is utalnak. A felölelendõ részletek mérete és kontrasztja, mint a látási feladat kritériumai jelennek meg és e miatt, mint megvilágítási ajánlás, szintén szerepük van. A látási feladat térbeli elhelyezése, egy képernyõ hajlásszöge, elhelyezkedés az ablakhoz képest, valamint a szemlélõ nézésiránya központi témává válhatnak. A látási feladat tulajdonságaitól függetlenül a használó egyéni látóképességének is jelentõsége van. Ez fõleg idõsebb emberek esetében fontos, amikor már csökken a látás teljesítõképessége és a káprázási érzékenység nõ. Mint már említettem, a mindenkori látási funkció, a megvilágítás és fénysûrûség, valamint ezekbõl levezetett technikai értékek közötti funkcionális összefüggés képezi a normaelõírás alapját. Ezeknek központi jelentõsségük van egy olyan világító berendezés tervezésénél, amely mind napfénnyel, mind mesterséges fénnyel biztosan és zavarmentesen tudja teljesíteni a meghatározott látási feladatot. Elégséges megvilágítási szint és más, a mindenkori látási feladat elvégzésére releváns világítási paraméterek kielégítése általános feltétel egy munkahely elfogadásához. V.2 A világítás felé támasztott pszichológiai követelmények Lineáris világítótestek radiális elhelyezése vizualizálja az épület kör alakját. Bayerische Vereinsbank, Frankfurt. Építészek: Nägele, Hoffmann, Tiedemann + Partner.
Egy vizuális környezetben zajló tevékenységbõl eredõ követelmények mellett azokra a követelményekre is tekintettel kell lenni, amelyek a felhasználó mindenkori elvárásaiból származnak. Ehhez fõleg a tágabb környezetre, a külvilágra való kilátásnak a lehetõsége tartozik. A kilátással szeretnénk információkat kapni a napszakról és az idõjárásról, az épület körül zajló dolgokról, ami kapcsolódik a térbeli tájékozódás szükségletéhez. Még sokszor 13
felülvilágítók és fényaknák is tudják ezeket a követelményeket teljesíteni. Ebben az esetben korlátozott a kilátási funkció, de az idõjárással és a napszakok változásával kapcsolatos információk így is megmaradnak. Tehát az elvárás alapjában véve tartalmazza a látási kapcsolatot a külvilággal, a hamisíthatatlan kontaktust a környezethez, az idõjáráshoz, az év- és napszakhoz. Ezt átlátszó üvegezéssel rendelkezõ ablakokkal lehet elérni. Úgy kell méretezni az ablakok magasságát és szélességét, hogy ne korlátozzák túlságosan a felfelé és oldalra történõ kilátást. Napfény és káprázás elleni védelmet oly módon kell kiválasztani, hogy torzítás és lényeges információvesztés nélkül érezni lehessen a külvilág világosságát, színét és formáját. A kilátásra és napfényre vonatkozó szükségleten kívül léteznek még további, a vizuális tájékozódással összefüggõ szükségletek. Nagy épületekben elsõdleges kérdéssé válhat az optikai iránymutató rendszerekre való igény. Olyan objektumok esetében, mint pél-
Filippo Brunelleschi építészete, példa a fény tökéletes felhasználására napfénnyel. San Lorenzo templom, Firenze.
dául szállodák szükséges egyes fontos helyeknek, mint pl. a recepciónak, liftnek, stb. a kiemelése. A világítás tervezésnél nagyon fontos, hogy milyen jelentõséggel bír a használónál a tájékozódási szükséglet és milyen utakat és területeket fog ezért igénybe venni. Ebben az esetben a világításnak elsõdleges feladata az, hogy támogassa a tájékozódást a térben és az épületben. A fénynek biztosítania kell a tér, közlekedõk és kijáratok felismerhetõségét. A fény szolgáltatja azt az áttekinthetõséget, amelytõl az ember biztonságban érzi magát és fizikailag akadálytalanul tud mozogni. Ebbõl származnak az elegendõen magas függõleges világítási alkotóelemek felé támasztott követelmények. Ezentúl könnyíti a tájékozódást, ha a fény zónákat jelöl meg, építészeti struktúrákat emel ki és megmutatja a funkcionális összefüggéseket, vagyis ha a fény érzékelési hierarchiákat épít fel. Egy további világítási követelmény az egyértelmû és áttekinthetõ környezetre törekvõ igénybõl származik. Egy rendezett és egyértelmû térkialakítás hozzájárul a vizuális környezet elfogadásához. Itt felmerül tehát az a kérdés, hogy a világítás segítségével meg lehet-e magyarázni a térstruktúrákat és hogy kell a térbeli határokat úgy megvilágítani, hogy információhordozókká váljanak. Végül annak is jelentõsége van, hogy különbözõ funkciójú területeket a világításuk alapján lehessen megkülönböztetni. Ugyanúgy meg lehet jelölni árucsoportokat áruházakban, mint ahogy különbözõ funkciójú területeket egy irodaházban. Differenciált világítással lehet nagyobb tereken belül társalgó és várakozó zónákat is meghatározni. A követelményeknek megfelelõ világítási megoldások “hatóanyagát” nem lehet olyan fénytechnikai paraméterekben kifejezni, mint a megvilágítás és a fénysûrûség, hanem ez az epítészeti-alakformáló paraméterektõl függ. Az egyénileg változó, térbeli-idõbeli tájékozódásra, kommunikációra, magánszférára és biztonságra való szükségletet ugyanúgy nem lehet kifejezni világítási paraméterekben, mint ahogy a látottak információtartamával kapcsolatos vizuális figyelem fény által befolyásolt irányítását sem. Itt olyan megoldásokat kell keresni, amelyek eleget tesznek annak az igénynek, hogy a világítást az építészet integrált részének kell tekinteni. V.3 Építészet és hangulat A térhasználatból és a használó szükségleteibõl származó követelmények mellett az építészet és a környezet által megkívánt hangulatnak is vannak elvárásai a világítástervezéstõl. Nagyobb projektek esetében az építészetrõl szóló részletes információra van szükség. Itt jön képbe az építészeti összterv: az épület hangulata, a nappali és éjjeli, kinti és benti tervezett hatás, a napfény használata és nem utolsósorban a tervezett költségvetési elõírások és a megengedett energiafogyasztás. A tervezésnél az épület struktúráinak és tulajdonságainak részletkérdései jelentõséggel bírnak. Még a mennyiségre összpontosító
14
Felületi fény kiegészíti a napfényt és éjjel a egy lebegõ fényterületté változtatja a kupolát. Hagia Sofia, Isztanbul.
Túlnyomórészt porcelánból és kerámiából készült tárgyakat plasztikusan és színhûen világítják halogénlámpával. Shanghai múzeum, Shanghai. Építész: Xing Tonghe.
Irányított fény nappal a külsõ és belsõ tér világossága közötti egyensúlyt célozza meg. Neue Wache, Berlin. Építészek: Karl Friedrich Schinkel. 1993: Hilmar + Sattler.
15
világítástervezés is a térhatároló felületek reflexiós tényezõirõl szóló információkat használ. Egy kiterjedõbb tervezésnek ezen túl még ismernie kell a felhasználandó anyagok tulajdonságait, mint pl. a fényességét és színét valamint figyelembe kell vennie a tér bútorzatát. Ugyanúgy mint az egyértelmûen strukturált környezetre való törekvés esetében az építészeti világításnál is felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet struktúrákat és jellemzõ építészeti ismertetõjegyeket a világítás esztétikai hatásával világosabbá tenni. Keresni kell az épület azon formáit, olyan térformákat és részleteket, modulokat és ritmusokat, amelyeket a fény és a lámpatestek kiemelnek és erõsítenek. Így válik a világítási berendezés részévé az építészeti össztervnek és így erõsíti a formán és elrendezésen keresztül a elfogadást. A lámpatest mérettel és a térbeli elhelyezéssel a világítás alakformáló elemnek tekinthetõ. Mivel lámpatestek fénysûrûségeit és az ezekkel összefüggõ folyamatokat nem lehet formai kialakításuktól függetlenül értékelni, ezért nem lehet ezeket általánosságban leírni, pl. a fénysûrûség megengedett határértékei alapján. Ha úgy foglaljuk össze a világítástervezés kritériumait, hogy ezekkel el szeretnénk érni egy térbeli helyzet magas elfogadottságát, akkor alapvetõen az elégséges világítási szintet kell rendelkezésre bocsátani, hogy a szükséges látási feladatok, különösen a munkahelyen elvégezhetõek legyenek. E konkrét használati helyzet mellett viszont a világítástervezésnek számítania kell az információ kínálattal, ill. a környezetét érzékelõ ember szükségleteivel és elvárásaival. Ezzel meg lehet célozni azt, hogy napszaktól és a használati helyzettõl függõen megfelelõen világítsuk meg a térbeli építészetet, hogy megfelelõen emeljük ki terek és objektumok jellemzõ tulajdonságait és a figyelmet optikai vezérléssel irányítsuk. Az elfogadás számára végül maga a lámpatestek formai kialakítása és esztétikai hatása döntõ szerepet játszik az építészetben. VI Fényötlettõl a tervezési gyakorlatig VI.1 Lámpák A megfelelõ fényforrások kiválasztása döntõen befolyásolják a világítási berendezés tulajdonságait. Ez elsõsorban a technikai hatáskörre érvényes. Esetlegesen az üzemeltetéshez szükséges gépekre történõ ráfordítás, a fényvezérlés lehetõsége és fõleg a világítási berendezés üzemköltségei a lámpák kiválasztásától függnek. Nem utolsósorban ez a megcélzott fényminõségre is hat, pl. egy bizonyos hangulatot idézõ tér fény színének a kiválasztásánál, színek értékelése estében a színvisszaadás fokánál vagy bemutató világítás esetében csillogás és térbeliség elõidézésénél. Nemcsak egy bizonyos lámpatípus melletti döntés szabja meg a fényhatást, hanem az a lámpa, a “fényirányító” lámpatest és a 16
Egy fényvezérlõvel összekötött, tartókra szerelt halogén fényvetõk számtalan színre színeznek szövetszalagokat. Paint Show, 1994, Tokió. Kiállítástervezõ: Sir Richard Rogers.
megvilágítandó környezet összhatásának eredményeként keletkezik. Bizonyos fényminõséget csak a megfelelõen kiválasztott fényforrással lehet elérni. Ugyanúgy nem lehet kiemelõ világítást megvalósítani fénycsöves lámpatesttel, mint ahogy jó színviszszaadást higanylámpával, és más nagynyomású kisülõlámpákkal. Egy bizonyos lámpatípus mellett hozott döntést tehát általában olyan kritériumok szabnak meg, amelyek a tervezett fényhatásokból és a projekt keretfeltételeibõl adódnak. A sok rendelkezésre álló lámpából mindig csak korlátozott számú felel meg a támasztott követelményeknek. Térbeliség és csillogás olyan jellemzõk, amelyeket irányított fény idéz elõ. Emiatt ezek pontszerû fényforrásokat feltételeznek, amelyek fényét reflektor kiegészítésképpen összpontosítja. Ily módon szûk helyeken extrém, drámaian ható kiemeléséhez fõleg törpefeszültségû halogénlámpák jönnek szóba. Ha magasabb fényáram a követelmény, akkor fémhalogénlámpák is alkalmasak erre. Extrém magas fénysûrûségû fénypontok idézik elõ a csillogást. A csillogás a fényforrások fénylõ felületekrõl való visszaverõdése miatt vagy áttetszõ anyagokon történõ fénytörés miatt keletkezik. Ezt a hatást gyakran kiállítás-világításnál vagy reprezentatív környezetekben vetik be, hogy gondoskodjon egyrészt a termékek optikai felértékelésérõl, másrészt az ünnepélyes légkörrõl. Elsõsorban kisfeszültségû halogénlámpák, esetleg nagynyomású kisülõlámpák is alkalmasak a csillogási hatás elérésére. Lámpák színvisszaadásának ott van jelentõsége, ahol fontos a szín megítélése, pl. mûvészeti alkotások világításánál vagy textíliák bemutatásánál. Szabványok elõírják a színvisszaadás minimális követelményeit és meghatározzák a legalkalmasabb lámpákat. Színvisszaadás terén az izzólámpák általában felülmúlják a kisülõlámpákat. A lámpafény színhõmérséklete befolyásolja a megvilágított tárgy színes megjelenését. Melegfehér lámpafény meleg, pl. piros és sárga színeket hangsúlyozza, miközben daylight lámpafény hûvös, pl. kék és zöld színeket emel ki. Mindenekelõtt válogatott színezetû tárgyak bemutatásánál lehet a fény színhõmérsékletét, mint tónuserõsítõ médiumot bevetni. Különbözõ színhõmérsékletû lámpákat építészeti elemként célzottan vetnek be, hogy éjjel optikailag differenciált szerkezetet kölcsönözzön egy épületnek. A fényáramnak akkor van jelentõsége, amikor a világításhoz használható lámpák száma szabott, pl. ha a világítást kevés, kifejezetten erõs lámpával tervezték vagy fordítva, sok kis fényáramú lámpával. A világítóberendezés üzemeltetési költségei szintén függnek az alkalmas fényforrások kiválasztásától. Kritériumok egész sorának van elsõdleges jelentõséggel vonzata a költségek kérdésére. Egy lámpa fényhasznosítása akkor fontos, ha a legkisebb villamos energiával a legnagyobb fényáramot és ezzel a legmagasabb megvilágítást kell elérni. Az élettartam akkor kerül elõtérbe, mint gazdasági kritéri-
„Lightcast“ egy új nemzedék a kompaktcsöves mélysugárzók között: technika: épületberendezés modern elemei. Tervezö: Franco Clivio
Egy megfelelõ megoldás egy történelmi épületben: rézcsillárok halogénlámpás mélysugárzókat és indirekt lámpatesteket rejtenek észrevétlenül. Pamplonai székesegyház.
17
um, ha a berendezés karbantartása magas költségekkel jár vagy bizonyos körülmények nehezítik, pl. folyamatos üzem miatt vagy magas belmagasság miatt. Maga a lámpa költsége szintén része az üzemköltségeknek. VI.2 Lámpatestek kiválasztása
„A fény virtuális valósága“, mint vásártéma: „Stella“ lámpatestekkel létrehozott vezérelt világítás megváltoztat tereket. ERCO vásári standja, Hannover. Építész: Uwe Belzner.
18
A fényforrás kiválasztásával a megtervezett világítóberendezés technikai tulajdonságai valamint az elérhetõ fény minõségének határai körvonalazódnak. Hogy e spektrumon belül mely fényhatások valósulnak meg, az a lámpatestek kiválasztásától függ. A lámpa, valamint a lámpatest választás között ezért szoros összefüggés van. Egy bizonyos fényforrás melletti elõzetes döntés ugyanúgy szûkíti a lehetséges lámpatest típusok kiválasztását, mint egy bizonyos lámpatest melletti döntés a felhasználható lámpák kiválasztását. Nem könnyû a helyes lámpatestek kiválasztása. A tervezõk nagyon könnyen hajlanak arra, hogy döntéseiket formai szempontok befolyásolják, vagy egy lámpatestre különösen jó hatásfoka alapján voksoljanak. Formai kritériumoknak akkor van jelentõségük, amikor az a környezõ építészet része. A hatásfok pedig akkor lehet döntõ, amikor hasonló lámpatestek között kell választani. Egy igényes építészeti világításnál a világítás hatása és a látási komfort legyen a legfontosabb döntési kritérium, amelyeknek alá kell rendelni a formai és energia szempontokat. Egy falfelület teljesen homogén világításánál csakis a világítási funkció, és ne a hatásfok legyen a lámpatest választás kritériuma. Ha egy étteremben egy magas látási komforttal rendelkezõ lámpatest szükséges, akkor ezt a döntést fõleg az ernyõzési szög, és nem a hatásfok alapján kell meghozni. A lámpatestek világítási eszközök és minden világítási feladatra az arra legalkalmasabb eszközt kell megtalálni. A legjobb döntéseket akkor lehet meghozni, amikor azt részben szemünkre bízzuk, azaz megnézünk hasonló berendezéseket, próbavilágítást tartunk vagy mintákat nézünk. Ez gyakran meglehetõsen körülményes, de biztos ismerethez és jó világítási eredményhez vezet. VI.3 Horizontális és vertikális világítás A horizontális vagy vertikális világítás kérdése nagyon fontos a tervezési gyakorlatban, mivel a világítás jellegét a horizontális vagy vertikális fény súlyponttételei határozzák meg. Ha a súlypont a funkcionális, felhasználóra összpontosító fényen van, akkor gyakran a horizontális világítás mellett döntenek. Ez fõleg a munkahelyi világítással kapcsolatban van érvényben, ahol a világítástervezés túlnyomóan a horizontális látási feladatok világítására összpontosul. Értelemszerûen a vertikális világítás a vertikális látási feladatoknál is megtalálja indokoltságát, legyen ez tanteremben, kiállításoknál vagy az ipar sok területén. De a vertikális világítás gyakran fõként a vizuális környezet kialakítását célozza meg. Ez érvényes az építészetre, amelynek struk-
A kirakat színpad a Saksnál. Ennek megfelelõen a színpadvilágítás kifinomult technikáival rendezik be a kirakatot.
túrái kiemelkednek a falak célzott világításával. Erre a feladatra falvilágító lámpatestek részesülnek elõnyben, amelyek különbözõ kivitelben lineáris falvonalakat, falkiszögelléseket és sarkokat tudnak megvilágítani. Fényvetõk súroló fénye, ill. kiemelõ fénye hatékony tárgyak kiemelésére és térbeliségük valamint felületi struktúrájuk hangsúlyozására. VI.4 Integrált és additív világítás Az épületek technikai felépítésénél a világítás besorolására két alapkoncepció létezik: az additív szempont, amely az építészetet kiegészíti a világítással, mint mûszakilag szükséges elemmel, valamint az integrált szempont, amely a világítást elsõsorban csak fényhatásnak tekinti, legyen szó „láthatóvá tételre“, „kiemelésre“ vagy „figyelem felkeltésre“ szánt fényrõl. Egy térnek vagy teljes épületnek a világítása, mint világítási berendezése nagymértékben rejtve marad a szemlélõ tekintete elõl. Máris rátaláltunk az integrált világítás egyik gondolati eredetére: a színpadvilágításra. Már az ötvenes években alkalmazták a színpadvilágítást módosított formában az építészeti világításban. Függõ födémekbe integrálták a világítást és ezzel alakultak ki az integrált építészeti világítás ma is érvényes alapjai: a mélysugárzó, a süllyesztett falvilágító és a süllyesztett kiemelõ világítás. E világítási technika kezdeteihez képest ma már modern reflektorok és lencsék járulnak hozzá ahhoz, hogy az építészetbe integrált világítás kiemelkedjen magas látási komforttal összekötött magas hatékonysága miatt és így a modern építészeti világítás alapelemévé vált. Az integrált világítás másik eredete viszszavezet a elektromosan keltett fény kezdeteihez, a huszadik század elejére. Akkor azon fáradoztak, hogy a wolframspirálú technikailag továbbfejlesztett és hatékonyabb izzólámpák kápráztató hatásától minél jobban védekezzenek. Ez egyrészt hagyományos ernyõkkel történt, amely része lett a bútorzatnak vagy egy olyan megoldással, amely akkoriban teljesen eltért a többi építészeti megoldástól: indirekt világítási móddal, amely kiékelõdõ elemként tartalmazta a világítóberendezést és a födémen keresztül káprázatmentesen visszareflektálta a fényt a térbe. Ily módon az indirekt világítás a belsõépítészet integrált részévé vált. Ez a világítás fõleg középületek, színházak és mozik alakformáló építészei részlete lett. A világítás integrációja az építészetbe késõbb a födémre is átterjedt, ahol tekintet elõl elrejtve, fénycsatornaként fogadott lámpákat. Manapság is használják az építészetbe integrált indirekt világítást. Modern reflektortechnológiák alkalmazásával és hatékony fénycsövekkel, kompaktfénycsövekkel és nagynyomású kisülõlámpákkal az építészeti világításnak fontos alakító eszközévé teszik az indirekt fényt. A kedvelt alkalmazási területekhez tartoznak a reprezentatív terek, történelmi épületek, amelyekben a födémbe való beépítés nem engedhetõ meg, ezenkívül
Szt. Pétervári Ermitage kölcsönadott mûvei. Törpefeszültségû halogénlámpák kiemelõ fénye differenciáltan világítja az aranyból és ezüstbõl készült mûveket. A szkíták aranya, München. Kiállítástervezés: Helge Sypereck.
19
Fénypróba az ERCO Leuchten GmbH Mock-Up szobájában: Gobovetítés törpefeszültségû halogénlámpával.
a modern üzletek. Végül a modern építészet, mint Norman Foster Stanstedi repülõtere is tanúbizonyságot tesz arról, hogyan válik az indirekt világítás a modern építészet integrált elemévé. Más a helyzet az additív világításnál. Itt nem integrálják a lámpatesteket az építészetbe, hanem ezek önálló elemek. Itt meglehetõsen fontos, hogy a tervezésnél összhangba hozzák a lámpatestek válogatását és elrendezését az építészettel. Az additív lámpatestekkel való tervezési lehetõségek spektruma a meglévõ struktúrák hozzáigazításától a tér vizuális összképére való aktív ráhatásig terjed. Jellemzõk az additív világításra a kiemelõ lámpatestek és a függesztett lámpatestek. Fénycsöves rendszerek, a födémtõl való különválásuk miatt fényhatások nagy repertoárjával rendelkeznek. Tisztán direkt vagy indirekt, valamint kombinált direkt-indirekt világítást tesz lehetõvé. Az ily módon szerzet flexibilitás itt is szembenéz azzal a feladattal, hogy összehangolja a világító berendezés képét az adott építészettel és egy formális egységet hozzon létre a világító berendezés és az építészet között. Az additív világítási koncepcióknál mindig is nagy kihívást jelent, hogy megtalálják a formai egységet a fénycsöves rendszerek, függesztett lámpatestek, indirekt lámpatestek és irányítható lámpatestek formájában megjelenõ világítás és az építészet között. VI.5 Lámpatestek elrendezése A lámpatestek elrendezésével kapcsolatosan, a világítási projekttõl függõen, egy egész sor feltétel létezhet, ami elsõsorban a világítási feladattól függ. Egy tér egyes részeinek vagy funkcionális területeinek differenciált világítása elõírhatja lámpatestek megfelelõen differenciált elhelyezését bizonyos helyekre, pl. mélysugárzók egy ülõgarnitúra fölötti elrendezését vagy egy kiállításhoz felhasznált kiemelõ lámpatestek elhelyezését. Ugyanúgy egy egyenletes világítás az egész térre megfelelõen elosztott lámpatestekbõl adódik. Továbbá a födém állapota is befolyásolhatja a lámpatestek elrendezését. Meglévõ raszterek és modulok, de hossztartók is vagy más födém kialakítások olyan struktúrákat képeznek, amelyekre tekintettel kell lenni a lámpatestek elrendezésénél. Néhány esetben a klímatechnikát és az akusztikát is az ütközésmentes csatlakozás és az egységes födémkép létrehozásához figyelembe kell venni. De a lámpatestek elrendezését mégsem kizárólag mûszakilag vagy funkcionálisan determinált eljárásnak kell tekinteni. Minden elõírás ellenére a lámpatestek alakformáló elrendezésében nagy mozgástér van, amely tiszta fénytechnikai szempontok mellett tekintettel van a födémkép esztétikájára is. A gyakorlatban a lehetõleg egyenletes világításra törekvõ igény a mennyezeti lámpatestek teljesen egyforma raszteréhez vezet. A fényeloszlások átfedése differenciáltan kialakított lámpatest elrendezés esetében is lehetõvé teszi az egyenletes világítást. Különbözõ lámpatestek egyenletes elosztásával is 20
Differenciált indirekt világítás padlólámpatestekkel egy kékszínû fényfal elõtt. Próbavilágítás, Louvre, Párizs.
Egy oszlop fehér kiemelõ fénnyel történõ hangsúlyozása háttérvilágítás elõtt. Louvre, Párizs. Építész: J.M. Pei.
el lehet érni differenciált világítást. Vagyis lámpatestek elrendezése és a fényhatás köött nincs közvetlen összefüggés. A rendelkezésre álló lámpatestek spektrumának kihasználásával a fényhatások tervezett mintázatát különbözõ lámpatest elrendezések egész sorával meg lehet valósítani. Ezt a szabad mozgásteret arra lehet és kell használni, hogy olyan födémképeket alakítsunk ki, amelyek a funkcionális világítást összekötik az esztétikus, építészethez hozzáigazított elrendezéssel. A lámpatestek elrendezését átfogó formanyelv kialakítása nem lehetséges, és nincs is értelme. Minden konkrét esetben a világító berendezés födémképe a világítási feladat, a mûszaki elõírások, az építészeti struktúrák és alakformáló megfontolások összhatásából keletkezik. VI.6 A fény dinamikája - fényvezérlések Általános igény, hogy bizonyos tereket többféle módon lehessen használni. Mégis ezt nem veszik figyelembe a világítástervezésnél. Már nem elég, hogy multifunkcionális konferenciatermeket szabályozható fénycsöves világítással lássák el, akkor sem ha elsõ látásra az egy gazdaságos megoldásnak tûnik. Egy konferenciaterem manapság már nemcsak konferenciák megtartására készül, hanem egyben kommunikációs hely is. Ugyanott tárgyalásokat és fogadásokat is tarthatnak. A konferencia lehet nappal, de a sötét napszakban is. Diavetítések és multimédiás-bemutatók kísérhetik, de egy szónok is állhat a figyelem középpontjában. Ezeknek a sajátos funkcióknak mindegyike optimálisan összehangolt világítást igényel. Már a napfény változása miatt is sok teremben különbözõ követelmények adódnak a világítással szemben. Magas napfényarány esetén el lehet tekinteni a mesterséges pótvilágítástól. Alacsony napfényarány esetén elõnyben kell részesíteni a mesterséges fény kiegészítést relatív magas szinttel. Másfelõl alacsony megvilágítást is kívánhatnak a sötét napszakban ugyanabban a térben. Ez a tény gazdasági nézõpontból is
Az elõcsarnokban a különbözõ világítási szituációk integrálódnak a komplex világítási képbe.
egy fontos tervezési kritérium. Egy igényes étterem világítása számára még központi tényezõ is lehet. Változó használat még magasabb követelményeket támaszt a világítás változtathatósága felé. A világítástervezés nem korlátozódhat egyetlen térben differenciált koncepcióra. Változó környezeti feltételek és hasznosítási helyzetek igényelhetik, hogy legyen az idõtõl és helyzettõl függõen választható világítási kép. Egyes lámpatestcsoportok idõnkénti bekapcsolását és fényerõszabályzását kézzel lehet végezni kapcsoló és dimmer segítségével. De ha a követelmények magasabbak, fõleg amikor nagyobb számú lámpatestcsoportot meghatározott szintekre kell vezérelni, akkor értelme van a programozható fényvezérlésnek. Ez lehetõvé teszi, hogy egy gombnyomásra pontosan meghatározott világítási képeket lehet elõhívni. A világítási képek idõtartamát is be lehet elõre programozni. Egy tipikus „világítási képekre“ irányuló vezérlés figyelembe tudja venni pl. a következõ térfunkciókat: szeminárium, fogadás, diavetítés, videobemutató és elõadás. Emellett az irányított fény, mint egy épület általános alakító eleme is manapság új bevetési területekre lel. VII. Ajánlások egy jó világítás kialakításához A jó fényminõség növeli a térbeli helyzet elfogadását. Következésképpen az legyen a világítástervezõ feladata, hogy tisztában legyen a konkrét funkcióval, az információkínálattal, az érzékelõ ember és környezetével szembeni szükségleteivel és elvárásaival, azzal a céllal, hogy optimális látási feltételeket teremtsen az adott funkcióra. Ezentúl tudnia kell a tér és tárgyainak jellegzetes tulajdonságait megfelelõen kiemelni és a figyelmet optikai vezérléssel irányítani. Alapvetõen tekintettel kell lenni a lámpatestek, a tér és a környezet formai kialakítására és esztétikai hatására.
A halogénlámpás fény fényplasztikává változtatja a piramis alakú üvegacélszerkezettel befedett bejáratot. Louvre, Párizs. Építész: J.M. Pei.
21
Általános világítás 3 x 24 W-s kompaktfénycsöves lámpatestekkel napfénytõl és használattól függõ vezérléssel.
A kompaktfénycsöves indirekt világítás teljesíti az építészeti szempontokat és a modern irodavilágítás felé támasztott követelményeket. Götz GmbH, Würzburg. Építész: Martin Weber + Garnet Geissler.
22
Összefoglalásként, a következõ ajánlások eleget tennének ennek az igénynek: 1. Napfényt és mesterséges fényt az építészeti világítás egyenértékû fényforrásának kell tekinteni. 2. Mesterséges fénnyel ki lehet egészíteni a napfényt; mesterséges fény napfénypótlóként szolgálhat vagy a napfénytõl teljesen független fényhangulatot teremthet. 3. A fényforrásokat az igényelt fényminõség szerint kell kiválasztani; izzólámpákat és halogénlámpákat csak ott szabad használni, ahol nagyon magasak a követelmények a csillogás, színminõség és fényerõsség szabályozás iránt, másesetben energia- és karbantartási okok miatt magas fényhasznosítású és hosszú élettartamú lámpákat célszerû alkalmazni, mint pl. fénycsöveket, kompaktfénycsöveket vagy nagynyomású kisülõlámpákat. 4. Elektronikus transzformátorok és elõtétek csökkentik a veszteséget és növelik a lámpák élettartamát. 5. Fényforráscserével és lámpatesttisztítással kapcsolatos karbantartási tervet ajánlatos készíteni. 6. Ablakokhoz hasonlóan a lámpatestek is az építészet integrált része és nem elsõdlegesen díszítés. 7. A világítás, fénykontroll és kilátás az ablak funkciói közé tartoznak. Egy lámpatest alapvetõ fénytechnikai funkcióihoz az optimális világítási hatás és maximális látáskomfort érdekében történõ fényirányítás és a káprázás-korlátozás tartozik. 8. A lámpatest az építészet része és ezért gondos kiválasztást igényel. 9. A lámpatestek elrendezését mind funkcionális, mind építészeti szempontok figyelembevételével kell tervezni. 10. A világítástervezés során ki kell használni az integrált és additív világításból adódó formális építészeti mozgásteret. 11. A világítás elemeinek és áramköreinek tervezésénél tekintettel kell lenni mind a nappali, mind az éjszakai térhasználatra. 12. A munkahelyi világítási feltételeket elsõsorban az optimális látáskomfortra tekintettel kell kialakítani. 13. Térbeli világosságot világos falfelületekre irányuló vertikális világítással vagy a födém felé irányuló indirekt világítással lehet elérni. Egy térbelileg differenciált világítás, amely kiemelõ világítást is tartalmaz, kiemelt pontokat teremt és ezzel könnyíti az épületben való tájékozódást. 14. Az energiafogyasztás csökkentése érdekében a munkafelületeken a mesterséges világítást napfénytõl függõen kell vezérelni. 15. Külön kell választani a munkahely világításhoz szükséges szintet a megfelelõ általános világítás szintjétõl. 16. Olyan meghatározott használati követelmények esetében, mint a vendég fogadása a hotel elõcsarnokában, diavetítés a konferenciateremben vagy tárgyalás az ügyvezetõ szobájában, fényvezérlõ rendszerek segítségével ún. világítási képek programozása ajánlatos.
Ez a „fogadtatás“ nagynyomású higanylámpákkal az ERCO Leuchten GmbH mûszaki központjánál mind színkontrasztot, mind színállandóságot is kínál.
Az elõcsarnokban a különbözõ világítási szituációk integrálódnak komplex vílágítás képpé.
23
17. Épületek világítástervezésénél figyelembe kell venni a mesterséges világítás hatását az épület környezetére. 18. Térbelileg differenciált világossági szintekkel fel lehet építeni érzékelési hierarchiákat. 19. Jól megtervezett világítással az építészet kifejezõképességét növelni lehet. 20. A lámpatestek és fényhatások hozzájárulhatnak épületek kialakításához és a Corporate Identity (arculat) részévé válhatnak.
Erco szerszámkészítõ mûhelyében kiegészül a magas napfényarány szükség szerinti nagynyomású kisülõ lámpákkal történõ világítással.
24
