Enzo
Napló: Nepál
Enzo
Napló: Nepál 2001. április–május
2010
Fiamnak, Alexandernak
2001. április 16–17. Budapest–Katmandu Este 18.25-kor indult a Tyrolean járata Bécsbe, majd 23.05-kor a Lauda Air Katmanduba. Az út meglehetősen kényelmesen és eseménymentesen telt. Katmanduba 17-én érkeztünk meg 10.25-kor. A reptér, ahhoz képest, amilyennek az útleírásokban lefestették, nagyon kellemes meglepetés volt. Valamint 21°C, napfény, de viszonylag magas páratartalom. A vízum harminc napra 30 dollár. A kiadásánál hiányolták a bélyegzőt (mármint a ferihegyit) az útlevélből, de ezzel együtt is vagy tizenöt perc volt a vízum, a csomagok megszerzése és a pénzváltás. 1 USD = 72 rúpia, azaz 1 rúpia kb. 4,5 forint. A reptér előtt az ismerős ismerőse várt, Tamdin Dorje Lama, a tibeti menekült, akivel megbeszéltük a szállást. Az árak 1-2 dollártól 25 dollárig változnak. Mi a kettő között találtunk szállást a Thamelben, a Lhasa Guest House-ban. Döbbenet, hogy napi 5 dollárért fürdőszobás, villannyal ellátott szobában fogunk lakni. Ha csak ezt nézzük, mintha otthon lennénk. Tamdinnal megbeszéltük, hogy holnapután találkozunk. A kicsomagolás után elindultunk mászkálni egyet itt a környéken. Maga a Thamel nem túl nagy, de úgy eltévedtünk, hogy az hihetetlen. A boltokban minden van, a szó igazi értelmében. Ha valaki egy szál nadrágban jön ide, és úgy dönt, hogy elmegy egy hegyi túrára, semmi akadálya. Ha csak egy utcán megy végig, már akkor is mindent meg tud venni. Nagyon sok a ruha, szobor, kelme és ékszer. Az ékszerek olyan hihetetlenül szépek, hogy legszívesebben már az első üzletben bevásárolna az ember itt a sarkon. Az ár általában kétszerese annak, mint amennyiért valóban elviheted. Erre 4-5 boltnézéses, alkudozásos, megsértődéses eset után rájöttem! Ha nem mutatja az ember, hogy valami tetszik, akkor van úgy, hogy szinte pofátlanul alacsony áron elvihető a dolog. Persze így is van hasznuk. Az utcán rendszeresen leszólítanak a hasis-, marihuána- és egyéb árusok. A fontosabb csomópontoknál bottal felszerelt rendőrök ücsörögnek. Az utak állapota elég nehezen leírható, mert a belső utcákban, ahol már nem járnak a turisták, igenigen meg kell küzdeni az akár félméteres buckákkal is. Az ajtók 70-80 cm magasan vannak az ilyen utcákban épített házaknál. A forgalom, illetve a közlekedés csak akkor kiakasztó, ha megpróbálkozik vele valaki, aki nem helyi. A baloldali közlekedés csak irányadó szempont, amit a betonozott utakon még úgy-ahogy be is tartanak folyamatos dudálás kíséretében.
9
A sikátorokban és a földes utcákon a teljes káosz a jellemző. Mindenki dudál, tolakszik, mégis minden halad, és egymással sem ütköznek. Meglepő, hogy az utcákon közlekedő gyalogosok taktikája a lassú séta, mert így kiszámítható, hogy nem ugrik hirtelen a kocsi, riksa, motor elé. Hm. Este hatkor kezdtem írni a naplót, még a fejlámpa és a gyertya fényénél, mert áram csak este héttől van. Mostanra viszonylag elcsendesült a lenti forgalom is. A dudák helyett most inkább a lámpákat villantják fel egy pillanatra a szembejövőnek, majd ismét teljes sötétségben haladnak tovább. 2001. április 18. szerda Katmandu Reggel kilenckor ébredtem fel egy nem várt meglepetésre. Esett az eső! A reggeli müzli után elindultunk a katmandui Durbar térre. Mivel órák óta esett, így az amúgy sem unalmas utcák újabb kihívásként sártól lettek iszamóssá. Az eső miatt szinte alig volt turista az utcákon. A Kanti Path-on dél felé indultunk el, és a Tundikhel mellett sétáltunk végig. A Dharahara torony (Bhimsen) mellett megálltunk néhány képet készíteni. A torony kilátóként is üzemel, bár a helyieket nézve a fő funkciója a torony körüli falaknak van inkább: mint a helyi nyilvános vécé. A Dharma és a Ganga Path-on jutottunk el a Durbar térre. Meglehetősen nehéz azonosítani térkép és útikönyv nélkül, hogy éppen melyik épületet fotózza le az egyszerű halandó, mert szinte minden építmény műemlék. A Maju Deval tetejéről viszonylag átlátható a tér, és nyugton hagynak a helyi „szent emberek”, akik pár rúpiáért lelkesen pózolnak egy fénykép erejéig. Bár a teleobjektív segítségével mindezen költségek megspórolhatóak. A közel negyed-fél négyzetkilométernyi területen hatvan olyan épület található, amely valamiféle nevezetesség: a Kumari háza, a Siva–Parvati-templom, a piac... Ha jobb (napos) idő lesz valamelyik nap, akkor ismét visszamegyek néhány tekercs erejéig. Mivel az utcák még nem száradtak fel (közben elállt az eső), így megint dagonyázhatunk egyet a szállásig. Leraktuk a cuccokat, és a tibeti srác javaslatára átmentünk a szemben lévő étterembe valami meleg kaját enni három nap után. A csirkés momóhoz valamilyen csilis szószt adtak. Nagyon kulturált az étterem, és 700 rúpia volt a négyszemélyes ebéd (kb. 3000 Ft). A szervizköltséget hozzáírják a számlához külön tételként.
10
Ebéd után elindultunk angol nyelvű nepáli könyvet venni. Ennek eredményeképpen elvesztettük Imrét és Évát. Zárjával elindultunk a Thamel központjába. Nézelődünk. Termoszt még mindig nem sikerült találni, pedig reggel sem volt áram, így a müzli hideg vízzel készült. Este hatra értünk vissza a szállásra. A tibeti sráccal beszélgetve kiderült, hogy a négynapos pokharai út kihozható 40-50 dollárból. Az utcai figura három napot hozott ki 90-ből. Egy-két nap után rá kell jönni, hogy mindent több helyen kell megnézni, megkérdezni, és alkunál nagyon fontos, hogy szinte vérlázítóan pofátlan legyen az ember. Ha valamit nem adnak olcsóbban, két üzlettel odább meg lehet újra próbálni. Lehet menni a végtelenségig, mert nincs olyan dolog, amit két-háromszáz másik üzletben ne árulnának. Megbeszéltük, hogy melyek lennének azok a helyek, ahová mindenképpen el szeretnénk menni. Ember tervez… Holnap keresek egy internetkuckót, és írok pár sort. Ahogy elnéztem, nem lesz túl nagy gond ezzel, mert egy rakás van belőlük, 30-40 rúpia óránként. Megfizethető. 2001. április 19. csütörtök Katmandu Viszonylag korán, fél hétkor keltem, miután éjfél körül még nyitott szemmel feküdtem az ágyban. Úgy látszik, a biológiai órám még nem állt át két nap alatt. A reggeli: müzli… Annyi van, hogy azt hiba lenne kidobni. Fél kilenckor elindultunk a város északnyugati részén lévő Swayambhunathsztúpához, ami Raju, a tibeti recepciós szerint gyalog negyvenöt perc. Nekünk majdnem másfél óra volt, igaz, sok helyen megálltunk nézelődni. A korábbi útikönyvek szerint a sztúpa a városon kívül, a rizsföldektől körülvett dombon fekszik. A mai állapot szerint azonban a város egészen a domb aljáig húzódik, talán túl is nyúlik rajta. Katmandunak ez a része már masszívan külváros. Nem lehet nem észrevenni, hogy kifutottunk a turistanegyedből. A boltok szegényesebbek, az utcai leszólítós árusok elmaradoztak. És ha eddig úgy tűnt, hogy látszik a nyomor, akkor itt aztán igazán, szinte mást nem is látunk. Bár ez szubjektív dolog, mert az itteniek arcán valahogy nem lehet észrevenni az elkeseredettséget a szó szerinti nincstelenség miatt.
11
A Bishnumati folyón keresztülmentünk, és megkezdődött a séta felfelé, egészen a sztúpáig. A sztúpához két oldalról lehet felmenni: keleten 365 lépcső vezet fel, a nyugati oldalon egy autóút, majdnem teljesen a domb tetejéig. A belépő (50 rúpia/fő) leszurkolása után lehet csak az épületeket megnézni. Van is mit. A mindent látó Buddha-szemek olyan gyönyörűek, hogy azonnal elmúlt minden fáradtságom. Nagyon jó energiája volt a helynek. A helyiek számára a mindennapi élet helyszíne. Itt esznek, nevelik a gyerekeket. Annyi épület áll a domb tetején összezsúfolva, hogy lehetetlen mindet tüzetesen megnézni. Ahogy elindultunk lefelé a nyugati oldalon, a beszélgetésünket hallva egy magyar lámanő, Kati szólított meg minket. Kiderült, hogy hat hónapja van itt, és a jövő héten indul haza. Meghívott minket a kolostorukba, de nagyon komoly kitérő lett volna, így ez most elmaradt. Lefelé menet megebédeltünk: paradicsomlevest és momót. Megvettük a termoszt. Így nem gond a napi áramszünet. Hazafelé beszereztük az ajándékok egy részét, korán kell elkezdeni, mert nem jó az utolsó napokban hülyeségeket venni. Beültünk egy pohár sörre egy étterembe, és olyan baromi drága volt, hogy a négyfős ebédet verte!!! Megpróbáltam Szilvinek elküldeni az e-mailt, de folyton visszadobta, hogy nem érvényes a fiók. Remélem, megoldódik ez is. Beszéltem Tamdinnal, így holnap a kórház lesz a program. Tízre jön értünk. 2001. április 20. péntek Katmandu A reggeli, tízórás találkozó elmaradt, mert Tamdin valahogy nem tudott lejönni értünk. Taxival mentünk fel Katmandu Boudha nevű részébe, ahol a Himalayan Healing Center and Clinic található. Ez valamiféle alapítványi kórház, amit NyugatEurópából támogatnak. Ha mindent értettem, akkor valahol Olaszországban, Milánóban van a központ. Bemutattak minket a két helyi orvosnak és a nővéreknek. Nem igazán voltak oda a jöttünktől (nem is vártunk mást), mégis nagyon kedvesek voltak. Megbeszéltük, hogy hétfőn, szerdán, pénteken megyünk dolgozni. Majd meglátjuk… A mai program kicsit belecsúszik az éjszakába, mert éjszaka képeket szeretnék Katmanduról. Raju felajánlotta, hogy eljönne velem, így motoros verzióban megyünk fel.
12
Valahova elkevertem az órámat. Micsoda kihívások az életben!!! Írtam pár e-mailt még most, amíg nem indulunk. Kb. 120 forint volt 40 perc (20 rúpia). Kegyetlen jó!!! Ja, a helyi hívás ingyenes! Most jöttem meg az esti turnéról. A nappali taxizásnál már csak az éjszakai motorozás húzósabb! Ez valami hihetetlen. Amíg nincs teljesen sötét, addig nem kapcsolják fel a motorok lámpáit. Gondolom, takarékosságból, hehe. Felmentünk a Swayambhunath-sztúpához. Egyetlen turista sem volt már fent. A szerzetesek éppen a sztúpa körül jártak, így egészen érdekes hangulat volt. Remélem, jól sikerültek a képek. Utána megnéztük a Durbar teret (Katmandu). Most éjszaka nincs lezárva a forgalom elől, így a helyiek iszonyúan aktívan éltek a téren és környékén. Ilyenkor este a forgalom csökken ugyan valamelyest, de még így is jelentős. Egy-két turista szaladgál, azok is inkább riksán tekernek. Érdekes volt a mai nap is. 2001. április 21. szombat Katmandu–Patan Kora reggeli kelés egy meglehetősen mozgalmas és zajos éjszaka után. A már megszokott áramszünetnek volt egy éjszakai áldozata. A szemben lakó norvég srác kegyetlenül benyomott, és sík részegen, tök sötétben próbálta megtalálni a legfelső emeleten lévő szobáját, nem kis küzdelem árán. Ha a hangokból jól vettem ki, akkor nem elsőre találta meg. Miután eme nemes küzdelem lezajlott, megkezdődött a szombat (szabadnap) reggeli kecske levágása az utcán, úgy kb. öt méterrel az ablak alatt. Kipihentségről nem igazán volt szó reggel. Korán elindultunk Patanba, korábbi nevén Lalitpur. Katmandutól délre fekszik, és a régebbi három királyság egyike. Érdekes, hogy minőségi eltérés volt az utcák viszonylagos tisztaságában és az árusok mennyiségében. A Thamelből gyalog egy órányi út átvezet a Bagmati nevű szent folyón. A szaga magáért beszélt. Komoly válságot okozott volna bennem, ha meg kellett volna mártóznom abban a vízben. A Patan-kapunál 200 rúpia/fő a belépő a látogatóknak, amelyhez egy térkép is jár. Az engedély három napra szól. Egy önkéntes vezető (800 rúpia ) vitt végig minket Patan belvárosán és a főbb nevezetességeken.
13
Az Arany-templom a legszebb hely, amit eddig Nepálban láttam. Leírni úgysem lehet. Innen átmentünk a Kumbheshwar nevű hindu templomba. Leírni sem lehet, olyan mocsok, szemét és kosz van, hogy az hihetetlen. Valahogy az egész templomon és a híveken is érződött az agresszivitás. Mit várnánk Kálitól?! A buddhista és hindu templom közötti különbség nagyon komolyan megmutatkozik a tisztaságban, illetve annak mindennemű hiányában. Innen átsétáltunk a Patan Durbar térre. Tényleg lenyűgöző és nehezen emészthető a látvány. Iszonyúan sok a látnivaló, amit már egy idő után képtelen vagyok feldolgozni, és csak nézek ki a fejemből. Nagyon elfáradtam. Vissza taxival a hotelbe. Ebéd. Amíg a csapat alszik, addig megszervezem a holnap hajnali taxinkat. Alkudozás után 1300 rúpia Nagarkot–Bhaktapur oda és vissza. Check az e-mailen. Megvan a cím, így most már nincs semmi gond. Mindenki megnyugtatva. Este ajándékkeresés és vásárlás. Készülődés a hajnali négyórai indulásra. Ki vagyok nyúlva, mint a medvebőr. Azt hiszem, ma is napszúrást kaptam. 2001. április 22. vasárnap Nagarkot–Bhaktapur Reggel négy óra. Indulás Nagarkotba. A tegnap szervezett taxi a hotel előtt vár négy előtt. A forgalom meglehetősen gyér volt. Fél hat körül megérkezünk a kilátóhelyre, ahonnan végignézhetjük, amint a Himalája mögött, keleten felkel a nap. Gyönyörű! Pontosan olyan sugarakban süt a nap, ahogyan az a tibeti zászlón látható. Nem gondoltam, hogy van ilyen. Nagyon szép reggel volt! Elindultunk lefelé a hegyről Bhaktapurba. Fél nyolckor még mi vagyunk az egyetlen turisták a Durbar téren (Bhaktapur). Iszonyúan húzós a belépő, 750 rúpia. Sehol nem volt ilyen még. Igaz, egy hétre szól, de Bhaktapur nem egyhetes látványosság. Keresztül-kasul jártam a várost két hozzám csapódott tíz év körüli festészettanonccal. Érdekes, hogy a három királyág (Katmandu, Patan, Bhaktapur) lakói között mennyi a különbség mentalitásban és külsőleg is.
14
Délre már teljesen telítődtem a néznivalókkal. Elindultunk vissza a csúcsforgalomban. Délután semmi komoly program. Már hiányzott egy kis lazítás, mert ez a tempó így rendesen megviselt. Még nem vagyunk egy hete sem Nepálban, viszont a völgy nagy részének fontosabb látnivalóit már levadásztuk. Ez a kultúrsokk! Kifejezetten felüdülés lesz a holnapi kórházi nap. Most pedig alvás! Ámen! 2001. április 23. hétfő Katmandu Hát az alvásból semmi sem lett, mert a tegnapi ebédnél felszolgált paradicsomlevesben jakvajon pirított kenyérdarabok úszkáltak. Mivel a jakvaj avas volt, így éjszakára kifejtette hatását. Hányinger, hasmenés, szédülés, fejfájás és általános gyengeség. Reggelre ugyan egy kicsit jobban voltam, de egész nap iszonyúan éreztem magam. Így indult az első nap a klinikán, ahol összebarátkoztunk a spanyol szemészorvosnővel, Carmennel. Kérte, hogy Zere nézze meg őt. Megérkezett Tamdin is. Bár nem mondta, mégis tudtuk, hogy tesztelni jött minket. Hátfájása volt és ezt kellett kezelni. Ezek után elmondta, hogy a helyieket hogyan kellene ellátni, nehogy azt higgyék, az ördöggel cimborálunk. Érdekes módon az ilyenfajta mentális gyógyításnak jóformán írmagja sem maradt errefelé. Szinte minden bizalom és elfogadás csak a nyugati orvoslással és medicinákkal szemben létezik. Talán még az ájurvédikus orvoslás és a sámánok vannak a palettán. A klinika általános orvosa (indiai) láthatóan szélhámosnak vagy hülyének néz minket. Mivel rajta keresztül történik a betegirányítás, ez tükröződött is a napi kezelések számán. A kezeltek száma 0, azaz nulla volt. Megnéztünk még egy igazi pasminagyárat is. A délutáni hazajövetel után már csak életben akartam maradni, és ittam a fekete teát cukor nélkül. Este még egy kis pizza, aztán alvás.
15
Katmandu, Durbar tér
Siva és Parvati
Ki lesz belőle?
Madárárus
Dugó Katmanduban
Bishnumati folyó… felismerni az „illatáról”
A Swayambhunath-hoz vezető lépcsősor alján
40 éve még festés nélkül ültek…
Buddha és Őszentségei
Éjszakai kép a Swayambhunath-ról
A Swayambhunath nappal
Kati, a szerzetesnő
Az egyik kedvenc képem
Patan
Úton Nagarkotba
Mint a mesékben…
Részlet az Arany-templomból
Bhaktapur
A Swayambhunath
2001. április 24. kedd Katmandu Nagyon jót aludtam éjszaka, és csak nyomait érzem már a jakvajnak. Délelőtt beszélgetés és mászkálás a környéken. Délután ruhát mostam és olvasgattam. Már nagyon hiányzott egy ilyen nyugalmas nap, mert már jobban ki voltam fáradva, mint otthon. Elvileg volt valami pihenésféle is tervezve ebbe az egy hónapba. Ez volt az első ilyen lazább nap. Ma egy hete vagyunk Nepálban, és otthonosan érzem itt magam. Már a taxisok sem vernek át, bár a tanulópénz azért megvolt. Holnap megint a klinika lesz. Kíváncsi vagyok, hogy átjut-e valaki az indiai orvos szűrőjén hozzánk? 2001. április 25. szerda Katmandu Ma újult lendülettel mentünk fel a kórházba, de megint elszaladtunk a baloldalon. Ugyanaz a fogadtatás (rettentően udvarias mindenki), de az indiai orvos túl erős szűrőnek bizonyult. Kiderült, hogy a homeopatikus orvosnak hosszú idő alatt egy betege volt, és a tibeti szerzetes srác ájurvédikus orvoslása is feketelistán van. Megemlítettem Tamdinnak a dolgot, és nagyon próbálta menteni a menthetőt. Szóval ez volt az utolsó nap a klinikán, mert felesleges erőltetni a dolgokat. Hazafelé megtaláltuk séta közben a Boudhanath-sztúpát. Valami hihetetlen méretei vannak, de ma nem néztük meg, majd a héten valamelyik másik napon. Most már teljesen szabadok vagyunk, nincs semmilyen kötöttség. Este elmentünk Zerével Raju fiát kezelni. Most tizenegy éves a kissrác, és hároméves kora óta van fertőzése a gyomrában valamiféle gyümölcstől. Még pénteken kell egyszer kezelni, és nem lesz semmi baja. A lakás igen érdekes volt. Egy méter magas, tizenöt méter hosszú alagút vezetett a ház belső udvarához. Innen egy fa lépcsőféle vitt fel az emeletre. Az egész majdnem a vaksötétben. A lakás egy szobából áll, kb. 4×3 méter és 160 cm magas. Itt négyen élnek. Egy izzó világít, és döngölt föld a padló. Mennyire relatív fogalom a nyomor!
30
2001. április 26. csütörtök Katmandu Nagyon jó alvás és késői kelés, így indult a nap. Érdekes, hogy amióta kint vagyok, minden éjszaka álmodom, és reggel is emlékszem az álmokra. Otthon hetek telnek el úgy, hogy egyetlen álmomra sem emlékszem. Valami tényleg lehet itt! Délelőtt a Királyi Palotát néztük meg 250 rúpia ellenében. Nagyon szép kívül-belül. A tárlat inkább a különböző államok ajándékait mutatja be, illetve a tróntermet, amit pazarul díszítettek. Fotózni, vagy bármilyen dolgot bevinni tilos, így marad az emlék. Az épületet a mai napig használják, és a külföldiek csak csütörtökön látogathatják. Ebéd, majd délután internet és beszélgetések. Este megint megjött az eső, így legalább valamennyire kiviszi a szmogot a városból, és elveri a port. Nepáli müzli!!! Most éppen megint van áram, így be tudom fejezni a mai napot. Ha még belefér, akkor olvasok Paul Brunton A Himalája titkai című könyvéből. Holnap a Boudhanath-sztúpa lesz a program. 2001. április 27. péntek Katmandu A napi hőség és csúcsforgalom előtt értünk el a Boudhanath-sztúpához, ami Katmandu északkeleti részén, immár házaktól, kolostoroktól körbeépítve helyezkedik el. Ahogy közeledünk, eltűnik a sztúpa teteje, hogy aztán hirtelen ugorjon elő a házak közül, szinte akkor, amikor már a lábánál állunk. Szerencsére még a turistaözön előtt sikerült ideérni. A sztúpa története a nepáliak szerint nem köthető konkrét kezdethez, de az építését övező legenda is növeli a misztikusságát. Átmérője 120 méter, a magassága több mint 40 méter. Méltóságteljesen fekszik a téren kerítéssel körbekerítve. A kerítésben minden lépésnél imamalmok vannak. A buddhisták által ajánlottak alapján háromszor megkerülöm a sztúpát, majdnem fél óra. A javasolt száznyolc megkerülés most valahogy elmarad. A sztúpa nyugati oldalán található a feljárat és bejárat. Itt önjelölt idegenvezetők, koldusok, fényképszereplők kínálják magukat.
31
Egészen a kupola széléig fel lehet menni, és körbekerülni. Hihetetlenül jó érzés, és teljesen feltölt. Már a sztúpa külső körén is ezt éreztem. Csodálatos hely! Az egész délelőttöt és a kora délutánt is itt töltöttük. Kb. 30–35°C volt, és majdnem függőlegesen sütött a nap. Este még elmegyünk Raju fiához, a kezelésre. Szinte teljesen rendbejött a fiú, nem szükséges több kezelés. Este menetrend szerint elmegy néha a villany. Holnap elvileg pihenni fogunk. Most vagyunk nagyjából félidőben, és eddig meglehetősen feszített volt a tempó, de nagyon sok mindent megnéztünk már. Jól gazdálkodtunk az idővel. Ma este is megjött az eső. 2001. április 28. szombat Katmandu Egész nap pihenés, olvasás, mosás és egyéb apróságok. Folyamatos a 30–35°C. 2001. április 29. vasárnap Katmandu Ma kivételesen fent reggeliztünk a tetőn, egy remek zöldséges rántottát. Isteni volt! Viszonylag korán indultunk el megint, még a hőség és a turistaroham előtt, hogy lássuk a helyi hinduk egyik szent helyét, a Pashupatinath-templomot. A központtól 4-5 kilométernyire mentünk keleti irányban. Az útikönyvek figyelmeztetnek, hogy óvatosan fotózzunk, mert a hinduk nem mindig a legbékésebbek. Nem csak vallási dolgokban. A hely legfőbb turistalátványossága a halottégetés a Bagmati partján. Érdekes, hogy míg a folyó egyik oldalán a vallási áhítaté a szerep, a másik oldalon kamerákkal felszerelt turisták hada számára mindez sokszor nem több egyszerű néznivalónál. A halottégetés mellett eltörpülnek a „szent emberek”, akik pár rúpiáért fényképeztetik magukat mindenhol, ahol külföldi megfordul. Hamuval, sárga és piros festékkel bekenve teljesen „bizalomgerjesztő” a benyomás. Úgy érzem, egyre kevésbé kívánok hindu lenni.
32
A Bagmati itt még egy-két méter széles, és szűkítésre van szükség, hogy valamen�nyire legyen áramlás is, ami a hamvakat képes elvinni. A dombtetőn lévő templomok között mászkálva kellemesen meglepetés ért, mert az eddig megszokott rossz érzés helyett, ami a hindu helyeken jelentkezett, itt nagyon erős energia volt, és teljesen megnyugtatott. Tényleg van ezeken a helyeken valami felemelő, néha talán még megnyugtató is tud lenni, mint a Swayambhunath. 2001. április 30. hétfő Katmandu Fél kilenckor elindultunk megkeresni a Lauda Air irodáját, ami nem messze van a Tundikheltől. Rövid egyeztetés után kiderült, hogy a helyfoglalás megerősítésével nincs semmi gond, azonban ablak mellé már nem kaptunk helyet. Két héttel az indulás előtt már minden ablak melletti hely le van foglalva. Kis mászkálás még és ebéd. Délutánra megszületett a döntés, megyünk Pokharába. Az odajutási lehetőségek nagyjából így néznek ki három nap, négy fő tekintetében: • turistabusz (légkondi stb.) kb. 70 dollár • kocsi bérlése kb. 100 dollár • taxi (három napra) kb. 100 dollár (80 dollár?) Hasonló szállás is van, amit Raju ajánlott, így nincs min gondolkodni: busszal megyünk, így kötetlen marad a program, és akár egy-két nappal maradhatunk tovább is, ha akarunk. Éjszaka olyan eső volt, amilyet nem nagyon láttam még. Most már szinte mindennap esik az eső, vagy este, vagy reggel. 2001. május 1. kedd Katmandu Éljen május elseje! Sajnos, most nem jut eszembe semmilyen munkásmozgalmi dal, pedig jó lenne idézetnek. Szép esős reggelre ébredtünk, de fél óra múlva már százágra sütött a nap. Mintha nem is esett volna. Elindultunk a Durbar térre bepótolni az első nap kimaradt látnivalókat.
33
Belépőt váltottunk a Királyi Palotába. Itt a program főként a közel ötven évvel ezelőtti hatalomátvételt végrehajtó királynak emelt kiállítás megtekintése. Ha röviden összefoglalom, akkor az alábbi idézet meglehetősen finoman fogalmaz. „Jegyet váltunk a régi királyi palotába, és ismerkedni kezdünk a nagy tiszteletnek örvendő királyi családdal. A kiállítás nem túl érdekfeszítő, de a fenségekről valóban elég sokat megtudunk. Számunkra nyilván kevésbé érdekfeszítő, amikor az ország első embere tigrist lő, verset ír, bélyeget gyűjt vagy cukorgyárat avat, de talán a nepáliak ezt értékelik. Még az itt látható töménységben is.” A kiállítás okozta fájdalmat valamennyire csillapította, hogy a palota kilencszintes fatemplomának legfelső emeletéről gyönyörű kilátás nyílt mind a négy égtáj felé. Mivel mindent le kellett adni a belépéskor, így erről a látványról sem készült fénykép. Vissza a Thamelbe, ebéd. Megvettük a Pokharába szóló buszjegyeket 600 rúpia/fő az ára. Csütörtökön reggel nyolckor indul a busz. Este ruhamosás, mert kezdek kifogyni megint a tiszta ruhákból. A szállodában tilos mosni, így elég körülményesen kell megoldani, de 45 rúpia egy nadrágmosásért kicsit húzós. 2001. május 2. szerda Katmandu Kegyetlen éjszakám volt, mivel tegnap huzatot kapott a hátam, így egész éjjel fájt a csuklyásizmom. Folyton felébredtem a fájdalomra, és csak a reggelt vártam. Reggel bekentem a vállam, és Zere is kezelt, így jelentősen javult az állapotom. A délelőtt még mindig ajándékvásárlással telt. Én már ezen túl vagyok, tehát csak csendesen asszisztáltam. Az alkudozásnál sem kellett besegíteni, mindenki belejött már a dologba. Beszereztem egy Nepálról szóló útikönyvet, és egy nagyon jó térképet, benne van Nepál, az Annapurna-régió, Chitwan, az Everest-régió, Katmandu, Patan, Langtang és Pokhara térképe. Ez volt a legjobb térkép közel és távol. Innentől megtanultam becsülni a térképeket, és megértettem a fontosságukat. Van még mit tanulnom. Hehe.
34
Ma először látszottak a Himalája havas csúcsai! Ez jó jel. Még ma beköszönt. Igazán hálás vagyok érte. Teljesen tiszta ma az idő, még a szokásos esti eső is elmaradt, és nagyon sok a csillag az égen. Összecsomagoltam a holnapi útra. Csak a kis hátizsákot és a fényképezőt viszem, semmi fölöslegeset. A szállást még délután lefoglaltattam Rajun keresztül. Hasonló színvonalú, mint a mostani. A tulaj kijön értünk a buszállomásra, gondolom főként azért, nehogy meggondoljuk magunkat és másik szállásra menjünk. Ma megint nem volt meleg víz, így a hajmosás elmaradt. Még két tekercs filmem van, remélem, elég lesz erre a kilenc napra. Nagyon vissza kell fognom magam. 2001. május 3. csütörtök Pokhara Reggel negyed nyolckor elindultunk a buszpályaudvarra, és nyolckor már úton voltunk Pokhara felé. Kb. fél órán keresztül jöttünk kifelé Katmanduból. Az út nagyon érdekes volt. Mindenfelé a teraszos művelés nyomai látszanak. Hol búzafélét, hol rizst termesztenek. Ahogy távolodtunk a fővárostól, egyre érdekesebb és színesebb lett minden. Szinte végig szerpentinen vezetett az út. Néhány busz a folyómederben, illetve a sziklafalhoz csapódva jelezte, hogy bár közel vannak az istenek, azért mégsem mindenkinek fogják a kezét. A vezetési stílus sokszor hajmeresztő. Kanyarban előzni teljesen mindennapos dolog. Még csak nem is sietnek, elég, ha dudálnak. Itt, Keleten, senki sem siet, mégis ugyanoda jutnak el, mint nyugaton, csak nyugodtabban. Félúton, száz kilométerre Pokharától reggelit kaptunk egy gyönyörű helyen. Még két megálló volt az egyéb ügyek elintézésére. Pokharától két kilométerre az egyik hidat lezárták. A forgalmat elterelték a híd mellett a folyóhoz, közben leszakadt az ég is. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a nem túl mély gázló után az iszapos talajon tornázzák fel magukat a kocsik. Bár nem túl biztató látvány volt, amikor az előttünk haladó teherautó elkezdett visszacsúszni a folyó felé, de mi sikeresen átértünk. Zuhogó esőben várt minket a Pleasant Home Guest House tulajdonosa, és vagy húsz, turistára éhes férfi. Ekkor 14.45 volt.
35
A szállás egyszerűen leírhatatlan. Ha ezt tervezni akartam volna, akkor sem lehetett volna tökéletesebb!!! Szó szerint karnyújtásnyira van az Annapurna-régió. A szobából látszik az összes komolyabb csúcs: • Annapurna South (7219 m) • Annapurna I. (8091 m) • Machapuchare – Halfarok (6997 m) • Annapurna III. (7555 m) • Annapurna IV. (7525 m) • Annapurna II. (7939 m) Szinte hihetetlen! Az ágyamból nézem a Himaláját, ahogy a fény játszik a csúcsokon és a hó visszaveri a sugarakat. Annak tudatában fényképezek, hogy szinte lehetetlen ilyen időben és ilyenkor (este) jó képeket készíteni, de egyszerűen nem tudok ellenállni a látványnak. Valahogy le kell vezetnem az izgalmat. A csúcsok a szobától 16-18 kilométerre vannak légvonalban. Holnap reggel (ötkor) felmegyünk Saranghotba, 1600 méterre, és 4 kilométerrel közelebb leszünk a csúcsokhoz. Borzasztóan várom a napfelkeltét itt is!!! A hoteltulaj kicsit hülye turistának nézett, amikor a taxi ára felől érdeklődtem a holnap reggeli úthoz. A mondott összeg után közöltem vele, hogy keresek majd én egy olcsóbb taxit, mire discount price for you, mindjárt tíz dollár lett a tizenötből. Mivel engem mindenhol franciának néznek, így is kezelnek. Hízelgőnek nem nevezném. 2001. május 4. péntek Pokhara 4.30-kor ébresztő, ötkor indulás a csúcsra, szinte teljes sötétségben. Jó huszonöt perces autózás és tizenöt perces gyaloglás után megérkeztünk a kilátópontra. Sajnos teljes volt a kudarc. A felhők annyira alacsonyan voltak, hogy egyetlen csúcsot sem lehetett látni, pedig csak tíz kilométerre voltunk. Szégyenlős a hölgy. Visszajöttünk a szállásra reggelizni, majd a tó partján mászkáltunk. Végül a kikötőben kötöttünk ki. Nagyon hangulatos volt. Ebéd után szieszta, majd este még tettem egy rövid sétát a tóparton, de túl zajos volt.
36
Úgy tűnik, itt is teljesen megszokott dolog az áramszünet, mert az a negyed, ahol a szállás van, teljesen sötét volt, amikor jöttem haza. Mostanra lett csak áram. Ilyenkor körbejárnak a szobában, és égő gyertyát adnak világítani. Holnap reggel időjárástól függően megint felmegyünk a kilátóhoz. Meglátjuk, mi lesz belőle. 2001. május 5. szombat Pokhara Háromnegyed ötkor azzal ébresztett Imre, hogy teljesen tiszta az idő, és egész éjjel megvilágította a hold a csúcsokat. Magunkra kapkodtuk a ruhákat, és a taxi már a kapu előtt volt, ahogy a hotel tulajdonosa megígérte. Nagyon gyorsan felértünk a kilátóhoz, szinte egy-két ember lézengett csak. Éppen időben érkeztünk, mert akkor kezdtek megjelenni az első sugarak keleten. Aztán hirtelen előbukkant a nap, és folyamatosan egyre több részletét világította meg a havas csúcsoknak. Egyszerűen még most sem tudom elhinni, amit láttam. Egyetlen felhő sem volt az égen, és kb. tíz kilométerre voltunk csak az Annapurna I.-től. Gyönyörű hajnal volt. Minden pillanatban más arcát láttuk a hegyeknek, és ez egész nap így is maradt. Állandóan változott. Fél kilenckor lementünk a kikötőbe, és áthajóztunk a tó túlsó oldalára. A hegy tetején egy sztúpa épült. Annyira új, hogy sem a térképeken, sem az útikönyvekben nem szerepel: Shanti-sztúpa, de a helyiek japán sztúpának hívják. Fő alakja egy ülő aranyszínű Buddha-szobor, amit a japánok adományoztak. A tóhoz képest 600-700 méter a szintkülönbség, ami meglehetősen meredek emelkedő. A nap is belehúzott, és 30-32°C volt. Fogytam legalább fél kilót az alatt a harmincöt perc alatt, amíg felértem. Délután eldőltem, mint a zsák, és egy órát aludtam. Rendeztem a buszjegyeket és a szobaszámlát a tulajjal. Holnap csak össze kell csomagolni és elsétálni a buszhoz, ami tíz percre van. A mai nap volt az egész utazás koronája! Kezd honvágyam lenni!
37
2001. május 6. vasárnap Pokhara–Katmandu Reggel háromnegyed nyolckor elindult a busz Pokharából Katmanduba. Az út elején a kísérő közölte, hogy a légkondi elromlott. Tíz órakor megálltunk reggelizni és buszt váltani. Útközben végig szerpentineken haladtunk. Alattunk, a völgyben folyók és vízmosások voltak hihetetlen mélységben. Fél kettőkor baleset miatt megállt a busz a szerpentinen. Pillanatok alatt kilométeres sor alakult ki mindkét irányban. Félórás veszteglés után elindultunk, és kiderült, hogy mi okozta a fennakadást. Egy teherautó áttörte a kőkorlátot, és az orra a szakadék felett volt. Hogy rögzítsék, az aszfaltba cöveket vertek, és a hátsó tengelyt ehhez kötötték ki. Ez volt az első, és ez idáig egyetlen baleset, amit láttam; nem sérült meg senki. Egy óra múlva ismét megálltunk, immár buszt szerelni. Végül a tervezett ötórás út hét és félre sikeredett. Elgémberedett lábakkal és szétült fenékkel levánszorogtam a buszról. Visszaérve a szállásra, fürödtem, kajáltam, és rendeztem előre az itt-tartózkodás teljes számláját. Megkezdjük az utolsó hetet. Szerencsére az igen sűrített programnak, már nem kell sietni semmivel. 2001. május 7. hétfő Katmandu Hajnali monszunelőzetes, ami kilenc órára már teljesen felszáradt. Ma nem történt semmi különös. A hiányzó ajándékok beszerzése, kajavásárlás, mosás. Ezek a mai nap főbb eseményei tömören. Este meditáltunk. Ma volt a vészák ünnepe a teozófusok szerint, amikor a mesterek és tanítványaik összegyűlnek a Himalájának egy meghatározott pontján, kb. a Kancendzunga táján. Ennyi.
38
2001. május 8. kedd Katmandu Mászkálás a Thamelben és környékén. Kajavásárlás. Délután olvasgattam a Nepálról szóló útikönyvet, és már teljesen máshogyan néztem, mint egy hónappal ezelőtt. Az útleírásokat szinte végig tudtam követni a saját élményeimre építve. Így belegondolva meglehetősen tömény programot csináltunk végig. Holnap még felmegyünk a Swayambhunath-hoz az út lezárásaképpen. 2001. május 9. szerda Katmandu Reggel megint leszakadt az ég! Fél nyolc felé kezdett kisütni a nap, de észak felől elég sötét felhők jöttek. Ennek ellenére elindultunk a Swayambhunath-hoz. Ahogy felértünk, szépen elkezdett esni az első. Hogy mentsük a menthetőt, lesétáltunk a sztúpához közeli National History Museumhoz. Éppen időben, mert megint szakadni kezdett az eső. Az esőhozó ünnepségek kezdenek befejeződni, és úgy tűnik, nem minden eredmény nélkül. Lassan, de biztosan közeledik a monszun. Észrevehetően kevesebb a turista az utcákon. A helyiek szerint a mostani nyár amúgy is rosszul sikerült üzletileg, mert a nemzetközi média nepáli sztrájkokról és zavargásokról számolt be, elijesztve a bizonytalanabbakat. Mi ebből semmit sem tapasztaltunk. A kiállítás a szokott nepáli hibába esett, ami talán a pénztelenséggel és a tárlat gazdátlanságával függhet össze. Hihetetlen mennyiségű állat, rovar, növény zsúfolódott össze borzasztó állapotban. Valóban képet nyújt arról, hogy milyen színes Nepál élővilága, de a borzasztó elhanyagoltságot nem lehet nem észrevenni. Délután elkezdtem pakolászni az ajándékokat és egyéb kisebb dolgokat. Mivel nincs megint (illetve ma sem) meleg víz, sportos fürdést fogok csinálni. Holnap már csak mászkálás, csomagolás és csomagmérés lesz. Nem lenne jó plusz költséget fizetni a csomagokra. Tegnap este kiszámoltam, hogy kb. 1800 rúpiát (forintban 4,5-szöröse) fizettünk személyenként egy hónap alatt a különböző belépőkre.
39
Összegyűjtöttem a taxis viteldíjakat a Thamelből a város különböző pontjaira: • Pashupatinath: 80 rúpia • Boudhanath: 90-100 rúpia • Patan: 80 rúpia • Nagarkot–Bhaktapur: 1000 rúpia (jó félnapos út) • reptér: 130-150 rúpia • Swayambhunath: 70 rúpia A taxisok általában 200-150-100 rúpiás összegeket mondanak. Ezekből alakulnak ki a 120-90-60 rúpiás árak, ha felismerik azt a szándékot, hogy átsétálok egy másik taxishoz. Itt sem szentek, sőt! 2001. május 10. csütörtök Katmandu Az utolsó napunk Katmanduban. Mászkálás, az utolsó csecsebecsék beszerzése és csomagolás. Ha a csomagok összsúlyát fogják mérni (tehát 4×20 kg), akkor nem lesz gond. Ha egyenként, akkor én valamennyi plusszal megyek, mert Zeréék csomagjainak egy részét helyhiány miatt az én zsákomba pakoltuk. Összegezve az egész utat, hihetetlenül érdekes és sokszor szokatlan minden. Ennek ellenére teljesen otthon éreztem magam. Az ország lakossága túlnyomórészt buddhista, ami nagyon érződik. Mindenhol biztonságban éreztem magam, néha jobban, mint odahaza. Ahogy az oroszok mondják: a Kelet kényes dolog. Itt majdnem minden más, és más ritmusban is működik. De már itt is egyre jobban dominál a pénzhajsza. Nepál érdekes keveréke a vallásnak és a szinte már teljesen kialakult kapitalista gazdálkodásnak. Még nem mentünk ugyan el, de már most azon gondolkodom, hogy mikor és hová fogok ismét utazni itt, Keleten. Ez az utolsó estém itt, most már a naplót is berakom a hátizsákba. Namaszté!
40
Utcai árusok
Séta a Thamelben
Boudhanath-sztúpa… végre
Szúrós tekintet
Boudhanath, száll az ima
Buszmegálló
Helyi látványosságok a Pashupatinath-nál
Fent a hegyen a Pashupatinath-nál
Halottégetés a Pashupatinath-nál
Kedvenc taxisunk
Pokharai látkép a hegyről
A japán sztúpa
Út Buddhához
Kikötő Pokharában
Machapuchare – Halfarok (6997 m)
Napkelte az Annapurna-régióban
Az Annapurna-régió csúcsai
Mesebeli táj
A szerző
